Felhasználási feltételek -  _©  - Terms of Use

• Kezdőlap
• Családkutatás
• Linkgyűjtemény
• Kiadványok
• Családtörténet fórum
• MaCsE fórum

Tache. A családot III. Ferdinánd nemesítette meg Bécsben 1642 decz. 10-én, a midőn Tache Károlynak s általa fiainak: Tamás, János és Gáspárnak a következő czímert adományozta: kékben, zöld alapon, kettős farkú, koronás arany oroszlán, első karmaiban balharánt irányzott kerekes ágyút tart; sisakdísz: jobbról ezüst-veressel, balról kék-aranynyal osztott szarvak között a paizsalak. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Az eredeti után a jászói levéltárban. Kihirdették: 1643-ban Gönczön, 1652-ben Lőcsén. A nemességszerző Károlynak három fia közül Gáspár s ennek utódai Abaujmegyében maradtak s az 1772-iki nemesi összeírás A.-Meczenzéfen találta őket, a mikor is következő leszármazást mutatták fel: 2 A. V. lt. nsi ir. 22. sz.

 

A későbbi adatok e század elején írattak a családfára.

Valószínűleg ezen család tagjai azok, kik e folyó 1897. évben királyi kegyelem utján, régibb nemességük épségben tartása mellett nevűket „Tache"-ról „Tachi-ra változtatták.

 

Tamássi. Nemességét a család III. Ferdinándtól nyerte 1651-ben egy armalison a Kura, másként Feölnémethi-családdal. 1 Lásd ott. Czímere is ugyanaz.

E családból 1737-ben többen laktak Szikszón, kiknek utódai ott most is élnek.

 

Tamássi. Egy másik Tamássi-családból: János 1726-ban Somodiban lakott. Erdélyi eredetű és Gyergyó-Ujfaluban 1720-ban kelt nemességi bizonyitványnyal igazolta magát.

 

Tarnóczi. Armalist I. Leopold adományozott Bécsben 1669 jun. 18-án Tarnóczi Jánosnak, mely 1671 febr. 18-án Gönczön kihirdettetett. Czímere: kék paizsban, zöld halomra illesztett koronából pánczélos kar nyúlik ki, markában kard, reá szúrt török fővel. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

A család úgy látszik hamar kilépett a vármegye kötelékéből, mert egy 1766. évi nyomozat Tarnóczi Andrást, mint tályai lakost találta, kinek atyja János és nagyatyja ugyancsak János már szintén Tályán laktak.

 

Tasnádi. Erdélyből származott család, mely eredetileg a "Székely" nevet viselte. 1 Hodor K.: Dobokam. ism. 268. 1. Szirmay: Prot. top. com. Zempl-110. 156. 1. Székely János Báthori Gábor fejedelem hadnagya volt, a ki 1609 jul. 10-én tasnádi kúriáját minden hozzátartozandóságával együtt mindenféle adózás alól felmentette. 2 Ered. okl. Puky ltár. Puky József szives közlése utón. Ezután a család - talán épen Báthori Gábor privilégiuma alapján magát Tasnádi Székelynek, vagy csak Tasnádinak irta.

1659-ben Sárospatakon tűnik fel Székely András, sárospataki főporkoláb, ki a sárospataki tanács előtt megvette Zilizi Annától a város hegyén fekvő szöllőjét.

Abaujmegyébe Tasnádi Székely István származott, ki mint felsőbb tanuló, külföldi akadémiákon járt és 1737-től sepsii ref. pap, s később esperes volt, meghalt 1800-ban. Nejétől Pap Zsuzsannától született fia István 1837-ben Abaujmegye föperczeptora volt, 1839-ben meghalt Gagy-Bátorban. Neje Csiszár Mária volt, s két leánya maradt, Zsuzsanna: Pap Károlyné és Mária: Puki Jánosné.

A család czímere : csőrében zöld ágat tartó galamb; sisakdísz: a paizsalak.

 

Téglási (borzovai). A család ösmeretes legrégibb nyoma Szatmármegyébe vezet, hol 1592-ben Téglás István, Baku Miklóssal, Judi Tamással, Hegedűs Istvánnal, Kalós Istvánnal, Nagy Istvánnal, Róka Jánossal, Soldos Bálinttal és Tarczali Jánossal együtt Borzova egész helységet nyerik királyi adományba Rudolf királytól.

Ezután a család múltjából másfél századig nem akadunk semmi nyomra. 1 Szirmay: Szatmárm. ösmertetése. II. 245. Csakis ujabban, 1747-ben, a midőn egy Ungmegyétől eszközölt, a család nemességére vonatkozó nyomozatban a következőket olvassuk: „az armalist az villongós időben Téglássi János uram, az egész könyveivel egy hordóba rakta és Beéss helység templomába vitték hordóstól és az földben ásták és az földből az ellenség felásta és elprédálta". 2 Családi iratok. Hihetőleg e hordóba voltak betéve a család múltjára vonatkozó iratok is, melyek az armalissal és könyvekkel együtt megsemmisültek.

1753-ban nemességi bizonyítványt adott Ungmegye Téglássi Andrásnak, akkori zsujtai prédikátornak, valamint Zsigmond, István és János testvéreknek, kik már akkor, mint a leszármazás mutatja, részben Zemplén, részben Abauj vármegye lakóivá lettek. E bizonyítvány szerint, bár czímerlevelük elveszett, de emberemlékezet óta nemesi előjogokat élveztek. 3 U. o.

A család czímere: kék paizsban két szemben álló veres ruhás férfi alak, közösen egy pallost függélyesen tartva, melyre török fő van tűzve; sisakdísz: veres ruhás kar, markában görbe kardot tart. Takarók: kékarany, veres-ezüst. 4 Több pecsét után a szinek a heraldika szabályai szerint utólagosan pótoltattak.

A czímer egy másik változata Téglássi Pál táblabíró 1794. évi pecséte után: a paizs aljára illesztett koronán álló két férfi alak, az első baljában, a másik jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: kar, markában görbe karddal.

Azon Téglássi József, ki - Nagy Iván szerint 1 Magy.-orsz. családai. XI. 75. -1775-1797-ig egri kanonok volt, alig származott ezen családból. Téglássi József 1830-1832-ig Abaujmegye főügyésze, Téglássi Ferencz 1861-ben a szikszói járás alszolgabirája volt. Ez utóbbinak fia: István, miniszteri tanácsos.

A család jelenleg is birtokos a megyében. Az idősb ág Korláton, az ifjabb Tomoron lakik.

A család leszármazása következő :

 

 

Teleki (l. Sógor, másként Teleki).

 

Teősér. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományo-zott Bécsben 1634 ápr. 25-én Teösér Andrásnak, feleségének Varga Borának, fiainak: István, Ferencz, Gergely és Mihálynak. Czímer: kék paizsban, zöld alapon, kettősfarku arany oroszlán, jobb karmában kard, reá tűzött törökfejjel. Sisakdísz: növekvő ifju, fekete tollas kalpagban, kék ruhában, jobbjában aranyos buzogányt, baljában venyige-ágat s három buzakalászt tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 A. V. lt. nsi ir. 604.

Kihirdettetett Gönczön 1634 szept. 4-én. Közülök Teösér Andás 1726-ban Nagy-Idán lakott.

 

Terbócs. Abaaujmegyében még most is élő nemes család, közülök Antal 1834 rendszerinti esküdt volt. Ugyanezen Antalnak pecséte után a család czímere következő: kék paizsban, zöld halmon fehér galamb áll, csőrében zöld pálmaágat tartva. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Teresztenyei. Ősrégi kihalt család. Első ösmert őse: Mokud (de Kachuz), kinek négy fia volt: Pál, Gaál, László és Gergely. Ezek V. István oldalánál harczoltak Feketehalom vára ostrománál, hol a testvérek közöl

 

 

Pál a harczban elesett, Gaál karján veszélyesen megsebesült, László a király fegyvereit őrizte. Ezen szolgálataikért s Pál testvérük halálaért, jutalmul s kárpótlásul 1272-ben adományozta nekik Terestene földét Tornamegyében, kivévén azt Tornamegye (vagyis inkább a várispánság) hatásköre alól. 1 Zichi okmt. I. 28.

Venezel király 1303-ban V. István király ezen adományát megerősitette. 2 U. o. I. 107.

Ezen adatok a következő családfát adják:

1362-ben Szent-Márton nap előtti 5-ik napon Teresz-tenyei Fábián, Teresztenyén saját földjén szántva, unokatestvérei: János, Miklós fia, László, Pál fia, „Kis" Mihály, László fia és Élesnek nevezett Egerszögi András megtámadták s megölték. Özvegye, Ilona asszony a gyilkosokat Bebek István országbíró előtt bevádolta. 1 Zichi okm. III. 212. A tulajdonképeni gyilkos Mihály volt. 2 U. o. 478. Erre nézve 10 év múlva kiegyezkedtek. 3 U. o.

1468-ban I. Mátyás király Felső-Beret egyharmadát Teresztenyei Pálnak, másik harmadát testvérének Albertnek, harmadik harmadát Abafalvi Demeternek és Albertnek adományozta. Az iktatásnál Chobádi Péter, Hrozmany György özvegye Kata asszony s gyermekei Zsófia és Margit ellentmondottak, de Báthori István országbíró 1489-ben az adományozott birtokokat az adományosoknak ítélte.

1486-ban a Horvátinak magszakadtán ezeknek horváthii birtokukat a becskeházi Orros-családnak adták s 1477-ben ezekkel együtt elcserélték Szapolyai Imrével az abaujmegyei Köbliért (*?) 4 Csánky. M. orsz. földrajza I. 243.

1504-ben Teresztenyei Pál kupai és berencsi részbirtokokra kapott kir. adományt II. Ulászló királytól. 5 J. C. L. Donát.

1507-ben T. Sebestyénnek Tomori Katától származott fiai, János és Pál, örök áron eladták tomori részüket Tomori Pálnak. 6 Szathm.-Kir. lt. fc. X. No. 699. Ezt megelőzőleg már 1505-ben T. Györgynek Tomori Orsolyától származott gyermekei, Gergely, András, Bálint, Erzse, Anna szintén eladták tomori részüket Tomori Pálnak 25 frtért. 7 U. o.

Daczára annak, hogy - miként látjuk - ez időben elég számos tagú volt a család, okleveleink nagyon gyéren emlékeznek meg róluk. Teresztenyei Tamás 1552-ben tornai szolgabíró volt. Három gyermeke volt: Pál, János és Anna, kik 1586-ban zsujtai birtokukon megosztoztak. Jánosnak neje Ragályi Anna volt, csak leányai maradtak, kik között 1627-ben tett végrendeletében Tornamegyében fekvő teresztenyei és domolaházi s Gömörmegyében fekvő korogyi birtokait felosztotta. A leányok voltak: Zsuzsanna, Szuhai Györgyné; Anna, Vendéghi Tamásné; Dóra, Jászi Mártonné és Kata, Tybai Györgyné.

 

Ternyei. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1667 jan. 11-én Ternyei Miklósnak, nejének: Sipos Margitnak és gyermekeinek: Miklós, István, Erzse, Kata és Annának, mely Abauj megyének 1668 ápr. 9-én Gönczön tartott megyegyülésében kihirdettetett.

Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld hármas halmon álló fehér egyszarvú; sisakdísz: vörös ruhás kar, karddal. 1 A. V. nsi ir. 957.

A család Felső-Mérán volt honos, hol a czímer-szerző unokája, János született, ki a királyi kamara udvari tanácsosa volt. A neoaquistica comissio utján tetemes vagyonnak lett birtokosa. Igy szerezte 1729-ben a kis és utas terenyei birtokot, mely a Rákóczi-moz-galmak után a koronára szállt és melyekbe 1730-ban beiktatták. 2 U. o. 1749-ben alsó- és felsőmérai, balajti pusztai birtokokra és a sárosmegyei Frics falura szerzett királyi adományt. 3 Nagy Iván: XI. 109.

Négy fia közül: Miklós, a Hadik-ezred tábornoka volt 1784-ben, György utódai Nógrádinegyébe, Istváné Beregmegyébe származtak.

Adatok hiányában nem tudjuk meghatározni, hogy azon másik Ternyei-család, mely Felső-Fügeden napjainkig élt, s onnan irta magát ezen családból, talán a czímerszerző Miklósnak szintén az armalisba foglalt Miklós fiától származott-e, vagy külön családnak tekintendő? Másik Ternyei-családnak nemesi igazolásáról a megyei levéltárban nem találtunk adatot, s a pecséteiken használt czímerről sem vonhatunk következtetést, mert a család tagjai nem használtak pecséteiken állandóan egy és ugyanazon czímert.

 

Tiszta (selyebi és lipstini). E család, a családi hagyományok szerint, melyhez azonban a bizonyitó oklevelek hiányzanak, azon Tiszta de Verschovecz rabló lovagtól származik, ki IV. Venczel cseh király alatt a Csehországban levő Frauenburg várat birta. Ennek három utóda közül Ferdinánd Ausztriába, Venczel Lengyelországba költözött, a harmadik, Leonhard Csehországban maradt, s állítólag ettől származnának a selyebi Tiszta-család tagjai.

A hagyomány az emlitett rabló lovag czímerét is tudni véli, s az veresben két fehér pólya; sisakdísze: négy veres-fehér, veres-fehér strucztoll, atakarók szine: veres-fehér.

A kétségtelen adatok az 1652. évtől származnak, a midőn III. Ferdinánd Prágában Tiszta Frigyesnek czímerlevelet adományozott. E czímer: fehér s veresben négyelt paizs, 1, 4, czölöpösen állított vashorgony, 2, 3 veres rózsa. Sisakdísz: veressel fegyverzett fekete sas; takarók: kék-ezüst, veres-arany.

Ezen czímerlevél 1653-ban Nyitramegyében kihirdettetett.

A nemességszerző Frigyestől a leszármazás a család kihaltáig kővetkező:

Selyebi Tiszta Pál 1750-ben királyi adományt nyert Selyeb, Monaj és Szolnok abaujmegyei falvakra, melybe ellenmondás nélkül beiktattatott. 1760-1774-ig Abauj vármegye alispánja volt, ekkor kassai kamara-tanácsos lett. Fia, Ferencz, 1798-ban a megye főjegyzője volt. Unokájában, Károlyban, ki 1855-ben halt el, a család fiágon kihalt.

 

Tolnai. III. Ferdinánd Bécsben 1649 decz. 13-án nemes Szentgyörgyi, másként Tolnai Istvánnak s testvéreinek Tamásnak, Miklósnak és Mátyásnak czímerlevelet adományozott, melyet 1650 okt. 3-án Gönczön kihirdettek. 1 A. V. lt. nsi iratok. 346.

A nemesi investigatiókból következő családfa állítható össze:

Ezen ágazat - úgylátszik - elköltözött megyénkből, de a nemességszerző négy testvér egyikének utóda János 1746-ban Szálán lakott s három fiával: Istvánnal, (neje: Pamlényi Sára) Jánossal és Ferenczczel 1773-ban birtokosok voltak Szálán, Idrányban és Fuló-Kércsen, egy-egy házhelylyel, továbbá Fügédén és Csenyétén. 1 A. V. nsi ir. 552.

Tolnai-család megyénkben Szálán, Berencsen és Lében most is él. 

 

Tomka (tomkaházi). Turóczmegyei régi adományos család, 2 Történetét Tomka Mór a család egyik tagja, családi levéltára alapján volt szíves részemre megírni. mely előnevét a tőle nevezett Tomkaháza (ma Tomcsány) turóczinegyei helységtől, többi előneveit a XVI. század elejétől kezdve, azon megyei Folkusfalva és Bisztricska helységektől irta. A család némely ágát, az előnevet adó Tomkaháza falu tót nevétől Tomcsá-nyinak nevezték s e néven ez ágazat mint külön család ma is él.

A XVI. században a család némely tagja „Tomka-falvinak" is irta magát.

1467-ben Thomkaházi János és testvére Márton nemesek, az általuk és elődjeik által ősi időktől háborítatlanul bírt turőczmegyei Thomkaháza falura és annak tartozékaira, valamint az abban levő összes királyi jogokra, több helyen és időkben tanusitott hüségük és hasznos szolgálataik jutalmául, Mátyás királytól Budán, uj adományt nyertek. 1 Eredetije Turóczm. ltár. Ezen két testvértől jön le a család számos ágakon napjainkig.

1527-ben Thomka László - Márton fia - neje: Folkusházi Katalin jogán, a turőczmegyei Folkusfalva és Bisztricska községekben birtokos lett. Ezen helységektől - az ezekre I. Ferdinándtól nyert adomány alapján - az ősi Tomka név mellett, utódai előnevűket irták. 2 Beszterczebányai kpt. lt. Ugyanezen Tomka László - ki Turóczmegyének egyik szolgabirája volt - Jezerniczei Istvánnal együtt 1511-ben 54 aranyforintért örökáron megszerezte Turócz-megyében Alsó-Ráska helységet. 3 Turóczm. ltár.

A XVII. és XVIII. században a Tomkaháza, Folkusfalva, Bisztricska, Tarnó, Bálintfalva, Tahodnik és Ráska falvakban lakó és birtokos Tomka-család egyes tagjai az ország más megyéibe költöztek, s azokban ma is élő ágazatokat alapítottak. A leszármazás következő:

 

A terjedelmes elágazású családból e helyen csak azon ágazatot tárgyaljuk, mely megyénkbe költözött, s annak kötelékébe lépett.

Ez ág őse: György, János fia, ki 1702. év körül költözött Borsodmegyébe, hol nőül vévén ónodi Pap Jánosnak, a diósgyőri vár egykori kapitányának leányát, Erzsébetet, ezzel a felsőszalontai, papi, mohi és csüllei birtokokat kapta. Borsodmegyének elébb aljegyzője, majd tiszti ügyésze, végül előkelő táblabirája volt. Legifjabb fia: György, nőül vévén Gábriel Évát, nejével Méhész falut és a szinpetrii birtokrészt kapta Tornamegyében, továbbá Sajó-Kazán, Tisza-Keszin, Szászdon és Derzsen birtokokat. Miskolczon lakott, hol a ref. egyház főgondnoki tisztét viselte. Fiai közül: Ferencz Méhészen lakott, s Tornamegyének egyideig tiszti főügyésze; László Pesten kiváló ügyvéd és több előkelő család jogigazgatója volt. Mindkettő utódok nélkül halt el. Legifjabb fia: Miklós 18 évig szolgabíró volt Borsodmegyében, később, mint a megye táblabirája, gyakran működött mint helyettes alispán, az 1830. évet követő időkben Miskolcz város főbírája, majd a megyei törvényszék elnöke és egyházának főgondnoka volt. Kétszer nősült, s két nejétől hét gyermeke származott. A legidősebb: Miklós, nőül vévén Dobai Krisztinát, Kassára költözött, hol a megyében táblabíró, a városnál tanácsos volt. Részt vett az 1848. évi mozgalmakban, a miért 1849-ben az orosz sereg Krakóba hurczolta, honnan csak négy havi fogság után szabadult ki. A kiáltott sanyaruságok megtörték testi erejét, s ennek folytán 1852-ben meghalt 59 éves korában. Testvéreit és ennek leszármazóit a táblázat mutatja. Fia: Móricz (sz. 1835-ben) jogi tanulmányait bevégezve, 1856-ban a kassai helytartósághoz fogalmazó gyakornokká, majd 1857-ben szolgabírói actuariussá neveztetett ki. 1861-től 1867-ig mint Kassa város törvényszéki főjegyzője működött. 1868-ban kir. pénzügyi fogalmazó, 1875-ben pénzügyi titkár, 1886-ban tanácsos, 1889-ben szatmármegyei kir. pénzügy igazgató lett és Nagy-Károlyban lakik. Nejétől, lánczi Lánczi Ilonától született fia: József, pénzügyi segédtitkár Nagyváradon.

Tomka Ferencznek Csuka Máriától származott - a táblázaton feltüntetett utódai - ma is birtokosok megyénkben, Nagy-Kinyisen.

A család czímere: kék paizsban, zöld alapon álló férfiú, prémes kalpagban, veres ruhában, arany övvel, magas, sárga csizmában, oldalán fekete kardtokkal, jobbjában kardot tart, melyre török fő van tűzve, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: pánczélos kar, markában karddal reátűzött turbános török fejjel; takarók: kékarany, veres-ezüst.

 

Tomori (tomori). Régi kihalt család, melynek első ősei a XIII. században éltek, a midőn 1279-ben IV. László király a Fechének nevezett Mihályt és Bucchus, a Tamás fiát, az őket örökségképen illető Tomor földével együtt kivette a tornai várispánság kötelékéből, s őket a várjobbágyságból nemességre emelte és Tomor falut nekik adományozta. 1 Másolatban a Szathmári-Király és Somosi levéltárakban. Az eredeti elveszett. L. Tört. tar 1883. évf. 212. I. és Századok 1889. 780. Ez oklevélből kitetszik, hogy Tomor a tornai várispánsághoz tartozott. Több más oklevelek is bizonyítják, hogy Torna vármegye az Árpádok korában nagyobb volt, mint napjainkban, Abauj megyébe olvasztása előtt. Ide tartoztak Tomor mellett Kupa is (Szathm.-Kir. ltár), s a Szárazvölgyön Bakta (Puki Andornál 1419. évi átiratban), Beret (Jászói Conv. 1366-iki átiratban) és Léh (Csoma lt. fc. A. No. 2.) falvak is.

Ezen Feche és Bucchus valamelyikétől származtak a Tomoriak. 2 Még pedig valószínűleg Fechétől. Mert midőn Széchenyi Frank országbíró 1406-ban az egersághi Éles, korláthfalvai, szánthói stb. családok perében intézkodík, oklevelekben említí, hogy az Élesek őse egy tomori birtokrészt "Feche fiaitól vett meg 16 márkáért'' (Puki Andor ltára),  a mi azt mutatja, hogy Fechétől származott tovább a család, de nincs kizárva a Bucchustól való leszármazás lehetősége sem, kinek utódai, minden perlekedéstől menten, békésen birták adományozott ősi birtokaikat.

1334-ben János klericus, Pál fia, Keéchi Simon unokája tiltakozott az ellen, hogy Herbord, keéchi Her-bord fia, az őt illető keéchi részt, az ő tudta és beleegyezése nélkül zálogba adta Jánosnak, Tomori Miklós fiának, s most örökül akarja neki bevallani. 3 Szathm.-Kir. lt. rendezetlen iratok.

1377-ben a jászói konvent egy nyomozati jelentése szerint 4 U. o. Tomoron a következő Tomoriak laktak: Péter, Domokos fia, Mihály, ennek testvére, András Györgynek, Miklós, Jánosnak fia mindketten Péter unokaöcscsei. Ezek, midőn tiltották Pált, Mihály fiát, egy kert elfoglalásától, az gyilkos szándékkal tört ellenük.

1411-ben Zsigmond király parancsára a jászói konvent határjárást rendelt el Tomoron, Péter, János és Imre fiai, s unokái részére, Korláthfalvi László, Ambrusházi Jakab, s ez utóbbi fiai, a „Tokusnak" nevezett János és András ellen. 1 Szathm.-Kir. lt. fc. X. No. 683. A határjárás meg is történt Horváthi Mátyás és Szaniszló, Kispocsalyi László, a Fülöp fia és Dezsőházi Benedek szomszédok jelenlétében.

Ezen és egyéb kiegészítő oklevelek alapján a Tomoriak ezen korbeli családfáját következőleg állithatjuk össze:

 

 

Ezen leirt és a következő táblázathoz hiányzik az összekötő kapocs. Ha azt tudnók, hogy a II. táblázat élén álló három testvérnek atyja az I. táblázaton állók közül ki volt ? Folytatólagosan nagy részben ismernők a család leszármazását.

A család ezen II. táblán kimutatott ágában kezdett emelkedni. Tomori Miklós a táblázat élén álló három testvér legidősbike, I. Mátyás király familiárisai közé tartozott. Mint ilyennek adományozta neki, valamint László és György testvéreinek 1464-ben Tomor falu felét, melynek már ősei is békés birtokában voltak. 1 Eredetije Szath.-Kir. It.

Miklós s a legifjabb testvér magtalanul haltak el, a középső Lászlónak három fia maradt. A legidősebb István, Ráskai Balázsnak, Mátyás király kamarásának volt familiárisa s midőn az ősrégi abaujmegyei családból származott Papi Benedek 1480 után fiutód nélkül elhalt, a koronára szállott javait Mátyás király 1482-ben félerészben Ráskai Balázs kamarásának, másik felerészben budai Kanczler Jánosnak adományozta, Ráskai Balázs, az őt illető felerészt 1484-ben Tomori István familiárisának adományozta, a mely birtokba Pál testvérével s Miklós testverüknek (ki már ekkor valószínűleg nem élt) fiaival, Gergelylyel és Antallal együtt még ugyanezen évben ellentmondás nélkül beiktattattak. 1 Szathm.-Kir. lt. fc. XIV. 1017.

Ezen Tomori István 1499-ben Abaujmegyének alispánja volt.

Legkimagaslóbb alakja a családnak Tomori Pál, a Mohácsnál elesett kalocsai érsek volt. Hogy Pál, Istvánnak és Miklósnak testvérje volt, azt több egybevágó oklevél alapján kétségtelen. Hogy atyja László volt, azt közvetve tudjuk meg egy 1559. év, Szent-Mihály előtt három nappal kelt oklevélből, 2 Szathm.-Kir. lt. fc. X. a melyben I. Ferdinánd, Rákóczi Mihály és neje Tomori Margit kérelmére, ki Tomori István leánya és Tomori László unokája, a Rákóczi birtokokat pusztító Réghi Kelement, színe elé idéztette.

Tomori Pál, Bornemisza János pozsonyi grófnál mint apród kezdte pályáját. 1501-ben az erdélyi sóbányák kamarása volt. Midőn Fogaras vára 1505-ben Corvin János halálával a koronára szállt, azt a király Bornemisza Jánosnak adományozta, ki még ugyanezen évben Tomori Pált nevezte ki oda várnagyának. Ez állásában oly közelismerésre tett szert, hogy midőn 1512-ben a fellázadt Janicsárok II. Bajazid szultánt trónjáról letették s utódjául fiát, II. Selimet kiáltották ki, a magyar királyi udvar Tomori Pált küldte Konstanti-nápolyba az uj szultánhoz, hogy nála az elődjével kötött öt évi fegyverszünet megtartását kieszközölje. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával, mindjárt annak kezdetén, az első ütközetet ellenökben ő nyerte meg, Bihar mellett ismételten szétverte őket, s részt vett Temesvárnál a Dózsa György elleni döntő ütközetben. Jutalmul Munkács vár parancsnokává s erdélyi sókamara gróffá neveztetett ki s az ország legjelesebb hadvezérének hirében állott.

Két menyasszonya halt el. Egyik hajadon a Putnoki családból, másik egy fiatal özvegy. E kettős csapás után belépett az illoki Sz. Ferencz-rendü zárdába. 1520-ban. 1523-ban az udvari párt és VI. Adorján pápa unszolására, elfogadta a kalocsai érseki széket s mint ilyen, az országgyűlés által még ugyanezen évben az ország alsó részének főkapitányává neveztetett ki. Ez állásában a Szerémségen Ferhát basán fényes győzelmet aratott.

Midőn a török szultán 1626-ban nagy sereg élén Magyarország ellen indult, VII. Kelemen pápa keresztes hadjáratot hirdetett ellenük ; e keresztes hadak vezéreül Tomorit nevezte ki s a római egyház kapitánya czímet adományozta neki. ő lett a Mohács alatt egyesült magyar sereg fővezére is.

A gyászos ütközetben, hol a nemzet szine-java ott veszett, elesett ő is serege élén, hősi küzdelem után.

Tomori Pál a magánéletben takarékos, szerző ember volt. 1505-ben megvette Tomori Benedek gyermekei és unokáitól tomori részüket 25 aranyforintért;

Kinizsi Miklóstól: János fiától, szintén tomori illetőségüket 20 aranyforintért; Horváthi Balázstól, Tomori Kelemen unokájától 16 aranyforintért. 1 Ezen oklevelek Szathm.-Kir. ltár. X. te. 691. s köv. oklevelek.

1506-ban II. Ulászló király Tomor falu felét, Ambrusházát és Bürköst uj adomány czímén adományozta Tomori Pálnak, testvérének Istvánnak, ez utóbbi fiainak Lőrincznek és Lajosnak, valamint elhunyt Miklós testvérük két fiának: Antalnak és Máténak. Az iktatás 1507-ben ellentmondás nélkül megtörtént. 2 U. o. X. fc. 689. 1506-ban Tornallyai Jánossal együtt 3000 aranyforinton megvette Lórántffi Tamás fiaitól Abod és Boldva falukat Borsodmegyében, s mivel ezeket az eladók azonnal át nem adhatták, az átadásig Kazinczot és a pestmegyei szentfalvi birtokot adták nekik zálogba. 3 Orsz. lt. Fraknói: Tomori élete. 19.

1510-ben II. Ulászló parancsára a jászói konvent Kupai Pál királyi ember jelenlétében beiktatta Tomori Pált, Fogaras vár kapitányát, Horváthi-föld, másként Kéchi-föld nevű birtokba, Horváthi falu határában, melyet Ládházi Egyedtől örökáron vett. 4 Szathm.-Kir. lt. V. kt. 247. 1517-ben unokatestvérével: Lőrinczczel és Tornallyai Jakabbal zálogjogon megszerezte Selyeb és Felső-Vadász helységeket. 5 U. o.

A magánoklevelek 1511 után Tomori Pálról nem szólnak, s hallgatnak elhunyt ifjabb testvére, még 1506-ban életben levő két fiáról: Antal és Mátéról is. Csak egyszer van még róla emlékezet, midőn 1517-ben II. Lajos mint erdélyi sókamara grófnak és unokaöcsseinek: Lőrincz és Lajosnak pallosjogot adományozott. 6Jász. Conv. App. fc. 6. No. 5.

A legidősebb testvér: István három gyermeket hagyott hátra. Egy leányt, Margitot, ki felsővadászi Rákóczi Mihályhoz ment nőül, s két fiút: Lőrinczet és Lajost.

Az 1523-ik évben II. Lajos, nagy adományban részesitette e testvérpárt, a midőn hű szolgálataikért nekik adományozta Besenyő, Devecser, Gyanda, Borsfalva, Csobád, Felső-Homrogd, Alsó-Homrogd abauji; Hegymeg, Bürkös, Szakácsi, Kéch, Senye, Cseb, Nyilas borsodmegyei falvakban levő királyi jogait.1 Szathm.-Kir. lt. R. 1. sz.

A mohácsi vész után, az ellenkirályok alatt a két testvér is különböző pártra állt, Lőrincz, az idősebb, Ferdinánd hive lett, Lajos az ifjabb János király pártjára állott, János királynak volt kamarás mestere s 1538-ban a király tudatta Perényi Imrével, Abauj vármegye főispánjával s az alispánnal, hogy Tomori Lajos kamarása a király dolgában távozván, Tomori háza és családja őrizetére két nemes szolgáját Török Kristófot és Hegymegi Imrét hagyta otthon. Parancsolja egyszersmind a fentieknek, hogy ezeket ne háborgassák, sőt segítsék s ha őket a ház őrizetétől elrendelni volnának kénytelenek, más két lovast állítsanak helyettök. 2 Dátum Kolozsvár. Szathm.-Kir. It. fc. X. No. 677.

Ezt megelőzőleg 1536-ben Ferdinánd Hangácsi Albert magszakadtán, ennek összes abauj- és borsodmegyei birtokait Tomori Lőrincznek és Bessenyei Istvánnak adományozta. 3 U. o. VII. A. 344. Viszont 1539-ben János király ugyanezeket Tomori Lajos kamarásmesterének adományozta, belefoglalván az adományba Tomori Lőrincz fiait is, Andrást és Lőrinczet. 4 U. o. VII. No. 312.

Ez utóbbi adományból kettő tűnik ki. Egyik az, hogy 1539-ben Tomori Lőrincz már nem volt életben, másik az, hogy Lajosnak örökösei nem voltak, s szükségesnek látta azt, hogy az adomány testvére gyermekeire is kiterjesztessék.

Ez adomány után Tomori Lajos nevéről sincs többé emlékezet, valamint nincs Lőrincz ifjabbik fiáról Lőrincz-röl sem. A család nevét immár csak az idősebb testvér tartotta fenn, ki a temesvári hős Losonczi Istvánnak volt fegyverhordozója. Temesvár feladásánál 1552-ben, midőn a várból kivonuló sereget a törökök hitetlenül megtámadták s vezérükkel Losonczi Istvánnal együtt nagyrészt felkonczolták, Tomori András lováról lerántatván, élve került az ellenség kezébe. Idők multával, mint fogoly, renegáttá lett, Mohamed hitére tért, s mint egy régi geneologia mondja, Nikápolynál egy ütközetben elesett. Vele családja kihalt.

A renegátot I. Ferdinánd nótázta 1558-ban s javain nagybátyja Rákóczi Mihály és mostoha atyja Réghi Kelemen sokáig pereskedtek. Valódi hadjáratot viseltek egymás ellen. Végre az utóbbi lett a nyertes s a Tomori-javak: egész Tomor, csobádi, devecseri, papi stb. birtokok reá s unokáira szállottak.

Az ugyanekkor Erdélyben szerepelt Csúcsi-Tomori-család a tomori Tomoriakkal összeköttetésbe nem hozható. Czímerük is más. A csúcsi Tomoriak czímere : hármas halomból növekvő, elülről torkán nyíllal átlőtt farkas, szájában repülésre kész ludat tartva, felül jobbról befelé fordult holdsarlótól, balra ötágú csillagtól kisérve. 1 Tomori István, erdélyi alvajda pecsétje 1523-24-ből. Eszterházi Mór. Arch. Értesítő IV. 100. A tomori Tomoriak czímere: leveles koronából növekvő szarvas. 2 Orsz. ltár. Tomori Pál érsek pecsétje 1523, 1525.

 

 

* * *

 

Volt ezenkívül Abauj vármegyében egy másik Tomori-család is, mely valószínűleg az elébb tárgyalt családdal egy törzsből eredt, de adatok hiányában azzal össze nem köthető, de származhatik az Ambrusházi családból is, melyet „Thokos" melléknévvel illettek s később az Ambrusházi nevet elhagyva, tomori Thokosoknak is neveztek.

Ezen ágazatból 1495-ben Tomori Mártonnak Attfi Veronikától származott fiai, Bernáld és János, zálogba vették Horváth (Horváthi?) Balázs és testvére Borbála, Pál gyermekei összes tomori birtokait hét arany forintért.

A leszármazás néhány izen következő:

Tomori Péter 1626-ban Szálán lakott, bírt ott, Rásonyban, Bereten, Kérben és Kis-Kinyisen. A család még a XVIII-ik század elején is élt, 1702-ben Tomori László eladta felső- és középlánczi részeit és himi-kertjét Győri Ferencznek.

 

Tornai I. Ősrégi kihalt nemzetség, mely a vele egy törzsből származó s a XIV. század első felében különvált Szalonnai, Szini Jósaföi Tekes családokkal együtt a XIV. század végéig s a XV. elejéig a régi Torna vármegyének fele részét birta.

 

Ősi fészkük a tornai vár volt, melyet ők építettek s bírtak kihalásukig. Ettől vették nevűket. Tagjai előkelő szerepet játszottak a nemzet régibb történetében s ezért az okleveles adalékok is, melyek e családról fen-maradtak, kimerítőbbek mint a velők egy törzsből eredő rokon családoké. Leszármazásuk közetkező:

A XIII. század közepén négy testvér élt, Tekus, Both, Baach és András. Atyjuk nevét nem tartották fenn az okiratok. 1 Valószínűleg ezen négy testvérnek volt szintén nővére azon leány, kit Mark-Botyz testvérje vett nőül, kivel ez leánynegyedbe Berzétét kapta, melyet ez uton a Mariási-család ma is bír. F. C. D. VI I. 279. A legidősebb testvér: Tekus 1244 és 1245-ben Komárommegye, majd 1249-től 1270-ig Sárosmegye főispánja volt. A második: Both volt, kitől csak magánügyekben van emlékezet, mint királyi emberről iktatások alkalmával, vagy birtokvételeknél, melyekkel - testvéreivel együtt - terjedelmes ősi javait gyarapította, 1 1249-ben megvette az Wrsar nemzetségbeliektól 100 márkáért a szalonnai uradalomhoz tartozó Zsiros és Martonyi nevű falukat s 1256-ban a Bychei-nemzetségtől 81 ezüst márkáért Zaxth falut, a Zagyva partján. (Haz. okm. VI. 51. VIII. 69.) a harmadik: Baach, országbíró volt és gömöri főispán, 2 Bunyitai. Várapi püspökség I. 121. a negyedik: András, magtalanul halt el. Both-nak két fia volt: Bertalan 3 A fent idézett forrás. Bertalant, azt hiszem, tévesen Bach fiának mondja. és Benedek; Baachnak szintén kettő: János és Tekus, kik valószínűleg mind kihaltak.

Ez unokatestvérek közül Bertalan vált ki, ki 1279-ben egri prépost és királyi jegyző, 1280-ban királyi alkanczellár, 1282 - 84-ben szepesi prépost és alkanczellár, s 1284-től Váradi püspök volt. Hogy meddig ült a Váradi püspöki székben, bizonytalan, az 1285, éven túl nincs róla emlékezet.

A családot Tekus fiai terjesztették tovább.

1273-ban a három fitestvér: István, ekkor a királyi szekeresek főnöke, beregi és pataki főispán, László, sárosi főispán és Dénes mester, a király elé járultak, hogy ősi javaikat, melyeket az elhunyt V. István király tőlük elvett és más uraknak adományozott, visszakérjék. A király ezeket nékik, az özvegy anyakirályné: Erzsébet kértére vissza is engedte, 4 Fejér. C. D. V.2. 121. sőt két évvel később a zemplénmegyei Zsadányt is odaadományozta nekik. 5 Haz. okm. VIII. 176.

István továbbemelkedett a hatalom lépcsőin, 1279-ben krucsói bán, 6 U. o. VI. 248. 1280-ban erdélyi vajda, 1284-ben nádor volt. 7 Wenzel: Árp. okm. IX. 384.

Öt fia volt, de közülök egyik sem lépett atyjuk nyomába. Nem szerepeltek. A testvérek közül Roland és István, megosztoztak unokatestvérükkel Jánossal, az ösi javakon, 1 Cod. Dipl. VII1/4 469. midőn nekik az osztályban: Szén, Perkupa, Dobodéi, Petri, Josvafő, Borzova, Karacsnó, Erdő, Szilicze, Újfalu, Tarnó jutott Tornamegyében, Tokaj Abaujban, Zsadány Zemplénben és Királytelke Gömörmegyében.

Ez osztály után István utódait Szinieknek, Szalon-naiaknak s jósafői Tekeseknek nevezték.

A Tornai nevet a másik osztályos atyafi: János, László, sárosi főispán fia vette fel, kinek a fentebbi nemzetségi osztályban a következő falvak jutottak: Torna, Aj, Tamáskő, Holmanlosáj, Újfalu, Beatacis falva, Udvarnok, Felső-Rákó Tornamegyében, Köbli, Megyes-mál, Szent-Jakab, Debrete, Viszló, Rakacza Borsodmegyében, Ináncs, Encs, Pamlény Abaujmegyében és Rás Gömörmegyében.

János, az Árpádház kihalásával beállott zavargások alatt Róbert Károly pártján állott, részt vett Esztergom vár ostrománál, hol életét hű szolgája Albert, Jakab fia, Corrard unokája (a Hanva nemzetségből) mentette meg, ki é közben halálosan megsebesült. Ezért Zemlengu-mulchi (Zemléngyümölcse) nevű birtokrészt Udvarnok falu határából kihasítva neki adományozta. 2 Anj. okm. I. 342. Ugyan ő 1303-ban az anyját hitbérben illető Alsó-Mérát a budai káptalan előtt Bogáti István comesnek átengedte. 8 Hazai okmt. VII. 293. Ezon birtokot már János atyja László, 1294-ben adományozta el Bogáthi Istvánnak. Fia Miklós 1331-1360-ig egri püspök volt s ez állásában őt a fennmaradt töredékes adatok, mint szigorú, rideg, önző férfiút jellemzik. 4 Kandrák Turul XI. 133.

A család többi tagjai nem viseltek előkelő hivatalokat, de előkelő s vagyonos állásukban tovább is megmaradtak. Az utolsó: János 1406-ban halt meg. Emlékezetét egy sirkő tartja fenn a tornai templomban, melyet ő építtetett. E sirkő felirata: „Hic jacet Turne Janus, obiit Anno 1406. Ann. 52."

A család czímerét e sirkő és a templom szentélyének egyik zárköve után ösmerjük. Ez a paizsban, a paizsfőben lebegő egyenszáru kereszt alatt két keskeny pólya. Sisakdísz: előtűnő, egyenszáru kereszttel rakott vadkan, melynek szemöldökcsontja keresztes, fogantyus vadásztőrrel függélyesen két helyen át van ütve.

Hogy ezen czímer valóban a Tornai és a vele egy törzsből származó családok ősi nemzetségi czímerét képezte-e? ahhoz azon theoria után, melyet az Aba-nemzetség czímerénél felállítottunk, 1 Turul 1895. 1. füz. kétség fér. Az ország czímerét képező pólyákat a Tornai czímérnél is csak hatalmi jelvénynek tekintjük, melyet István, a nádor vett fel czímerébe, s melyet egyenes és oldalági utódai származásuk fényének emelésére büszkén viseltek tovább is. Talán a szerencsés kutatás rávezet e nemzetség ősi czímerére is, melyet most csak gyaníthatunk, hogy az egy vadkan volt, fején átütött vadásztőrrel, vagy a nélkül.

 

Tornai II. Az ősrégi Tornai-családnak 1406-ban történt kihalása után a gazdátlan birtokokat 1409-ben berenesi Sáfár István és ezdegei Besenyő Pál nyerték Zsigmond királytól csereadományba a kőrösmegyei Kő-Kaproncza várért és a somogyi vámért, 2 Csánki: Magyarorsz. földr. 1. 244. még pedig Torna várat és várost, Udvarnok, Aj, Lucska, Barka, két Újfalu, Szájbülése, Rákó, Kápolna, Hermanvágása, Berczefölde (tornamegyei), Megyes, Sz.-Jakab, Újfalu, Debréte, Viszló, Rakacza, Köbli, Szt.-István (borsodmegyei), Pamlény, Encs és Ináncs abaujmegyei falukat.

Besenyő Pál 1396-tól Horváth-Szlavon-Dalmátország bánja volt, mint ilyet érte a csereadományozás, s mint ilyen iktattatta magát 1424-ben a tornamegyei Egerszeg faluba. 1 Zichi okm. VIII. 172. 1436-ban halt el. Volt egy fia: Miklós, de ez még az ö életében elhalt. Czímere egy 1404. évi pecséte után: 2 Orsz. lt. 24. 705. Siebm. pótlékkötet. 22. XIV. hosszú haju, koronás női mellkép volt.

Halála után az egész tornai uradalom berencsi Sáfár Istvánra maradt, ki a „Tornai" nevet vette fel, s utódaiban még egy századig fentartotta.

Rövid leszármazásuk ez:

3 Osvaldról egész bizonyossággal nem tudhatjuk Szilvestor fia volt-e vagy Vidé? De azon adat, hogy nótázása alkalmával Ináncsnak csak fele-részét vesztette el, bizonyítja, hogy másik fele testvérjének Benedeknek osztályrésze volt.

A táblázat élén álló István 1439-ban Torna vármegyének főispánja volt, két fia maradt, egyik Vid, ki korán elhalhatott, a másik Szilveszter, ki 1444-ben szintén a főispáni székben ült. 4 Teleki: Hunyadiak kora. 1. 409. 1450-ben vizsgálatot kért olnodi Czudar Jakab ellen, ki familiarisaival az ő ináncsi, encsi és mérai birtokaira rontatott, innen néhány jobbágyát és minden barmait elhajtatta, az ináncsi parochialis templom ajtaját betörette és onnan minden elvihetőt elvitetett. 1 Lelesz  fc. 20. Actorum anni 1450. 1453-ban ismét Lukács jászéi prépost ellen kért vizsgálatot, ki az Albert király halála óta az ország felső vidékén portyázó csehekkel egyetértve, ezek a prépost tanácsára a tornai várba létrákon bemásztak, Vida nevű várnagyát megölték, s onnan drágaságait elrabolták, s többi birtokait elpusztították, az azokon levő templomokat és házakat feldúlták, s ez által a családnak százezer aranynál több kárt okoztak. 2 Lelesz conv. Századok. 1871. 621. 1.

Azonban 1467-ben már maga a Tornai-család egyik tagja: Osvald esik hűtlenségbe, a mikor őt Mátyás király nótázza, s a tornai vár tartozékát képező Ináncs falunak Osvaldot illető felerészét Gechei Györgynek és Jánosnak, Sebestyén fiainak adományozta. 3 Csoma lt. fc. No. 51. ered. perg. budai káptalan kiadványa. Ezen Osvald 1469. évben Köbli, Viszló, Debréte és kápolnai részeit, a becskeházi Orrosoknak, 1470-ben Újfalut Pohárnok Istvánnak zálogositotta el.

Az utolsó adat a családról 1493-ból való, midőn Tornai Benedek, Szilveszter fia, Nádasd, Bogdány, Lengyelfalva, Szkáros, Zsadány és Széplak abaujmegyei falvakban fekvő birtokokba beiktattatott, de az iktatásnak Mihály széplaki apát, Zbugyai Adám és János ellentmondottak. 4 J. C. fc, 5. 6. 17. Melczer ltár. 129. I.

Ezen időtájt halhatott ki a család, mert okleveleink ezentúl nem említik. Uradalmaikat már 1476-ban a hatalmas Szapolyai Imre birtokában találjuk, ki azokat Beckenschläger János esztergomi érsektől és rokonától: domoszlai Schop Henriktől vette meg 10,000 forintért. 5 Csánki. U. o.

 

Tóth (soóki). A Nyitramegyéből Soók faluból származó Tóth családnak egyik tagja soóki Tóth János kapitány a múlt században nőül vette fületinczi Kelcz Péter Anna nevű leányát és megyénkben letelepedve a következő családot alkotta:

A táblázat élén álló János legidősebb fia, huszárőrnagy nagy kort ért el, meghalt 1862. évben, a legifjabb testvér Zsigmond, elébb főszolgabíró, majd főperczeptor volt Abauj vármegyében. Lajos, az 1848. évi szabadságharczban a 9. zászlóaljban honvédszázados volt s Budavár bevételénél ki lett tüntetve. A család megyénkben most is él s egyik tagja Elemér, birtokos Koksó-Mindszenten és Bernátfalván.

A család czímere: kék paizsban, arany oroszlán, jobbkarmában görbe kardot tart. Sisakdísz: nyitott fekete sasszárny között könyöklő pánczélos kar, markában görbe kardot tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Török. Czímerlevelet II. Mátyás adományozott Pozsonyban 1609 decz. 20-án Teörök Miklósnak s testvérének Tóth Ferencznek, mely 1610-ben Gönczön kihirdettetett. 1 A. V. lt. nemesi iratok 201. sz.

A czímer: veres paizsban, hármas zöld halmon, természetes párducz, jobb karmában fehér liliomot tart, sisakdísz a paizsalak növekvön. Takarók: veres-arany, kék-ezüst.

A család leszármazása következő:

 

 

Trombitás. A család első ősét, Trombitás Miklóst Bethlen Gábor, választott király nemesítette meg Kassán 1624 ápr. 6-án kiadott czímerlevelével, melyet ugyanezen év ápr. 17-én a Garadnán tartott vármegye-gyűlésen kihirdettek.

A család leszármazása néhány izen:

 

Turkoly. A család első őse Turkoly György, ki III. Ferdinándtól Bécsben 1637 nov. 20-án nyerte armalisát, mint főczímerszerző a Jóczik-családdal együtt.

A család Szikszón volt honos. Itt született Turkoly Sámuel is, ki 1716-ban Moldván keresztül Mirharad városba, onnan pedig egy gazdag kozák segedelmével Szt.-Pétervárra utazott s az orosz czár által megkedveltetvén, ez őt főhadi tisztségre emelte s mint ilyen, 1724 ápril 2-án Asztrakánból küldött levelet szikszói rokonaihoz. Ebben a többek között ezt irja: „Ezen országban tudakoztam, hol laktak a magyarok? és lakóhelyökre rá is akadtam, a hol ma is kályhadarabok, téglák pedig igen szélesek és szépek találtatnak a földben. A magyarok királya lakott Kuma nevű folyóvíz mellett, melynek palotái jóllehet rongyosak, de ma is fennállanak és azon lakóhelyet itt való pogánynyelven Magyarnak hivják. Krímben a tatár clián protectiója alatt 7 magyar falu van, melyekben magyarul beszélnek és azon 7 faluban voltam is." 1 Szikszói enyhlapok.

A Turkoly-család kihalt.

 

Turkovics. Gönczön lakó nemes család, melyet mesterségétől leginkább Vargának neveztek. Czímer-levelet II. Ferdinánd adományozott Pozsonyban 1630 máj. 15-én Györgynek, nejének Annának, gyermekeinek; István és Dórának s testvéreinek: Mihály, Miklós, János és Péternek. Kihirdették 1630-ban Füleken (akkor) Hevesmegyében.

Czímere: kék paizsban, zöld alapon pegazus ágaskodik, mely előlábaival márvány oszlopot tart, a jobbsarokban csillag és holdsarló kiséri. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: veres-ezüst, kék-arany. 1 Hiteles  m. A. V. lt. nsi ir. 671.

 

Turóczi. A család armalisa 1659. évben kelt, Turóczi János és Mihály részére. 2 A. V. lt. nemesi iratok 777.

A leszármazás néhány izen következő:

 

Thuróczi másként Sima. III. Ferdinánd Bécsben 1654 aug 18-án czímerlevelet ad Thuróczi másként Sima Mátyásnak, nejének Erzsének, gyermekeinek: János, Márton és Borbálának, Thuróczi Györgynek és fiainak János és Andrásnak s végül Korocz, másként Laczkó Istvánnak. Kihirdették 1656-ban Tornán, 1673-ban Korponán (Hontmegyében).

A czímer: kék paizsban fekete sas, repülésre készen, jobbkarmában leveles szőllötőkét tart, sisakdísz: a paizsalak, takarók: kék-arany, veres-ezüst. 3 U. o. 778.

 

Tüdős. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Pozsony 1637 decz. 7-én Tüdős Jánosnak és fiainak: István, Origines, Mihály, Gergely, Imre, Pál és Györgynek. Kihirdették 1638 ápr. 14-én Tornán. A czímer: kék paizsban, zöld alapon arany grif, jobb karmában kardot tart; sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

1725-ben Tüdős Imre és Pál Bistén laktak.