Tartalom
Major. E család egyik tagja: György, az 1726. évi nemesi nyomozatkor, tanukkal igazolta, hogy családját III. Ferdinánd nemesítette meg, egy armalisban, mely azonban a zavaros időkben megsemmisült. A tanúvallomások alapján a család az armalisták sorába felvétetett.
Ezen Major György a II. Rákóczi Ferencz szabadságharcba idejében, ennek zászlója alatt szolgált egész 1710-ig, de ekkor, midőn Rákóczi seregei Szathmár felé vonultak s Viard tábornok seregei Szendrőig előnyomultak, elhagyta a Rákóczi zászlóját s a császár hűségére esküdött, hol mint hadbiztos a császári hadak élelmezésénél, a halmai és nagykinisi hidak épitésénél, a Kassa ostromzárolására kiküldött seregek elszállásolásánál Miskolczon, Sepsiben, Gönczön, Szendrőben s azoknak egyik helyről másik helyre való áthelyezésénél, sikeresen fáradozott. Helyre állván a béke 1737-ben bekövetkezett haláláig csendbiztos volt a megyénél s Felső-Kásmárkon lakott. Tőle a leszármazás következő:
A táblázaton álló Györgynek fia József. 1771-ben a maga és négy fia részére nemességi bizonyítványt kért Abaujmegyétől. Legidősebb fiának Istvánnak Szalai Zsuzsannától két fia volt, az idősebb: József újhelyi prédikátor volt s itt utódai most is élnek, ifjabbik fia: Sámuel részt vett az 1809. évi insurrectióban s nemesek hadnagya volt Berencsen, a hol lakott. Ennek fia János volt, ki mint honvédszázados végig küzdötte az 1848-49. évi függetlenségi harczot. Ennek leveretése után csekély-apai örökségébe elvonult s itt tanulmányainak élve, letette az ügyvédi vizsgát s mint ügyes és lelkiösmeretes ügyvéd általános tisztelet és becsülés tárgya volt 1896-ban bekövetkezett haláláig.
Mint a táblázatból láthatjuk, a leszármazásnak - adatok hiányában - nincs minden ágazat levezetve. Hiányzik arról az is, mely jelenleg Csobádon él, hol Major István földbirtokos.
A család czímere Major János ügyvéd pecsétje után: oroszlán, karmában görbe kardot tart; sisakdísz : kar, markában görbe karddal.
Maklári. Czímerlevelet Maklári Istvánnak adományozott III. Ferdinánd Bécsben 1639 jun. 30-án, melyet 1639 decz. 7-én hirdettek ki Eperjesen. 1 A. V. lt. nsi ir. 391. Czímere: veresben, fehéres kősziklán pelikán áll, jobb lábát ragadásra nyújtva, felül jobbra csillagtól, balra félholdtól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak, mely jobbjában félholdat tart.
A család tagjai az 1760. nemesi összeíráskor Vilmányban és Kis-Kinizsen laktak s molnárok voltak.
Mancsur másként Pinyegei. Szent-Andráson lakos armalista család, kikre a Pinyegei név egyik ősükről ragadt, ki ott ref. lelkész volt.
2 A. V. lt. nsi ir. 401.
Nemességet és armalist a családnak Bethlen Gábor adományozott.
Marczali. A Pécz nemzetségből származott ősrégi kihalt Marczali-családon kívül Nógrádmegyében is élt egy hasonnevű család, mely nevét valószínűleg az ezen megyében fekvő Marczal falutól vette.
Ezen család, mely Szászfán volt birtokos, sokáig a megye kötelékéhez tartozott, s leszármazását a szentbenedeki és váczi káptalanok kiadványai alapján összeállítva, a következőkben adjuk:
Marczali Péter 1459-ben atyja özvegyét, özvegyi jogára nézve Szászfából kielégítette, ugyanő Szászfán Uza Bereczknek 6 jobbágyot elzálogosított. Fiai Miklós, András és János 1490. és 1494-ben összes szászfai illetőségüket elzálogosították Varsándi Gábornak, radványi Ispán Mihálynak és Uza Bernátnak.
A megyében Miklós volt az utolsó, kinek leányát: Zsófiát, Hamvai János vette el. Hamvai János leánya: Mária, a szintén nógrád- vagy gömörinegyei Básthi János neje lett. Ez uton lépett a Básthi-család Abauj vármegye kötelékébe. 1 Ez adatokat a Jakabfalvai ltárból vettük.
A család a XVII. század közepe táján kihalt. Zsófia testvérjének: Pálnak vagyonát a Dersffiek kapták adományba, György fiai után az Uzsovicsok örököltek.2 Nagy Iván. VII. 292.
Márczi. Márczi László 1726-ban himi lakos volt, a nemességnyomozó-bizottság előtt egy 1632-ben kelt Rákóczi Pál országbíró aláírásával hitelesített osztálylevéllel igazolta nemességét, melyben elődei a Márczi-családot illető javak felett osztozkodtak.
A szűkszavú nyomozat nem említi sem az osztozkodó családtagok neveit, sem az osztály alá került birtokokat.
A család eredetét nem ismerjük. Nagy Iván Tren-csénmegyében ösmer egy családot e néven, 1 Magy. csal. VII. 300. mások talán a czímer hasonlósága és a birtok szomszédsága folytán a felsőlánczi Lánczi-család egy elágazásának tartják. 2 Siebm. Ung. Adel. 396. Ismét más források szerint a családot nemesr ségre még IV. Béla emelte 1263-ban és ugyanő adományozta ennek Turóczban: Zábort, honnan a család előnevét irta. 3 U. o.
Márczi István épitette a himi katholikus templomot, hol képmása egy fogadalmi képen látható.
Márczi Erzse († 1815. Himben), Márczi László és Gyárfás Borbála leánya, Csergheő Lászlóné volt.
A család 1815-ben M. Jánossal kihalt. Czímere: kék paizsban, zöld alapon, pánczélos férfi, három strucz-tóllal díszített sisakkal, jobbjában egy, a földre állított torna lándzsát tart, balját csípőjére támasztja, mellette balra néző, ágaskodó fekete medve, karmaival szintén egy földre állított dárdát tart. Sisakdísz: nyitott fekete szárny között, hajlított pánczélos kar, markában karddal, melyre törökfő van tűzve; takarók: kék-arany.
Marczinfalusi. Kihalt család, mely Marczinfalván, Kérben és Czekeházán volt birtokos. A XVI. század közepén élt Marczinfalusi Péter, kitől a család leszármazása annak kihaltáig következő:
A tábla élén álló Péter gyermekei 1576-ban osztozkodtak a marczinfalusi curián. Valószínűleg ezek egeikének volt fia György, ki hűtlenségbe esvén, marczinfalusi curiájára 1600-ban Baksai Tamás és Sukán György kértek adományt.
Mártha. Csécsi lakos. Mártha György az 1725. évi nemesi nyomozatkor a vármegye egy 1722. évben kelt testimoniálisával bizonyította nemességét, melyet a vármegye ezen 1722. évben Szinán tartott gyűlésében, hiteles tanúvallomások alapján állított ki.
A leszármazás következő:
Meczner (deteki és tengerfalvai). Kisszebeni patrícius család, mely azonban már a XVII. század első éveiben is nemes volt és nemesi előjogokkal élt, tagjai a mellett, hogy Kis-Szeben városában többnyire sena-torok voltak, Sárosmegye ügyeibe is befolytak mint annak táblabirái.
A XVII. század elején éltek Meczner János és Imre testvérek, kik Mecznerinek is írattak némely oklevelekben. Jánosnak házát Szinyei István ternyei lakos többedmagával megtámadta s ott nagy pusztításokat tettek. Ezen sérelmet Meczner a megye színe előtt bepanaszolván, ennek közbeléptére a felek egyességre léptek, mely szerint Szinyei kárpótlásul 100 rénes forintot, 100 köböl rozst és 100 köböl zabot fizetett. 1 Sárosm. lt. Proth. pag. 208 és 364.
Testvérje Imre Sárosmegyétől az 1622. évben Trencsénbe követül küldetett. 2 U. o. sub. Ira. G.
A család ezen Imrétől származott le, kinek unokája Mihály 1702-ben czímerlevelet nyert I. Leopoldtól, holott őt ezen armalis kelte előtt már „egregiusnak" nevezte III. János lengyel király egyik oklevelében. 3 Sárosmegye nemesi bizonylata 1790-ból. Nem tudjuk, ez armalis hatálya kiterjedt-e Mihály többi testvéreire s igy II. Imrére is, kitől az abauji ág származott s azon czímer, melyet a család ma is használ, ezen armalisban adományoztatott-e, vagy már elébb is használták? E czímer: kékben, három arany csillaggal rakott paizsláb felett, 1 Néhol három veres rózsával rakott paizsláb felett. kettősfarkú arany oroszlán, jobbjában görbe kardot, baljában bilincset tart; sisakdísz : a paizsalak növekvőn; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
Meczner János-Sámuel 1808 junius 11-én királyi adományt nyert Detken és Tengerfalván a Szuhaiak nótázása következtében a fiscusra szállott 6000 forintra becsült birtokokra fiuágra azon kikötéssel, hogyha a fiág kihalna, a nőág, ha birtokban akar maradni, 6000 frtot tartozik a kincstárnak fizetni. Az iktatás 1809 jun. 29-én történt meg, Domonkos Sámuel királyi ember jelenlétében. Azóta a család ez ága megyénk kötelékébe vétetett fel s ha az adományozott birtok idegen kezekbe ment is át, a család egyik tagja, Meczner József, jelenleg is birtokos Korláton, Felső-Czéczén és Alpáron.
A család ezen ágának leszármazása következő:
Mérai. Kihalt család. Ősének azon Bugachi István mestert keli tartanunk, ki 1293-ban Méra nevű földet megvette Tekus comes fia, László mestertől, s kit ezen vette birtokba az egri káptalan ellentmondás nélkül beiktatott. 1 W. X. 124. Ő é.s utódai e szerzett birtok után felvették a Mérai nevet és 1319-ben már e néven említtettek, midőn Vajdai Benedek, Péter fia, Al-Szebenye birtok negyedrészét Mérai Péter fiának, Jánosnak adományozta, ezen birtok kikeresése körül tett fáradozásaiért. 2 Bizon Elench. fc. 36. 5.
Ugyanezen időtájban, 1324-ben említtetnek Jakab és Miklós magisterek, testvérek, Mérai András fiai, mint mérai birtokosok. 3 I. C.
Az 1423. évi portalis összeíráskor Mérai Istvánnak öt, Lászlónak, a Pethew fiának, tiz portája volt Mérán. Ezen Lászlónak fia, Miklós - literátus - egyike volt azoknak, kik Zsigmond királyt külföldi utazásaiban kisérték. Ezen útjában, Pármában, 1432-ben czímert adományozott neki és adományát kiterjesztette testvérjére: Lászlóra, valamint Fülöpre, Mihály fiára is. Az adományozott czímer: kék paizsban, balra fordult, veressel fegyverzett gólya, csőrében egy nyaka körül csavarodott kigyót tartva. Sisakdísz: a gólya, kigyó nélkül; takaró: kék. 4 Eredetije a jászói convent levéltárában.
Miklós még 1447-ben is élt, a midőn a vármegye országgyűlési követe volt. 5 Korponai: Abaujm. mon. II. 40. Feleségétől, Kata asszonytól született leánya 1461-ben Budi András felesége volt.
A XVI. század közepén élt Mérai Demeter, kinek nejétől, Putnoki Katától két fia volt: Gáspár és Miklós. Ez utóbbinak leányát, Zsófiát, Ostorharics Horváth István vette el, kinek családja a Mérai-család jogutódja lett Felső-Mérán.
Mesko (enyiczkei és széplaki báró). Geneologusaink e családot többnyire egynek veszik a felsőkubini Meskó-családdal, s azok leszármazását ezekével, - talán keresztnév azonosság alapján - egy kis jóhiszeműséggel sikerül is összeköttetésbe hozni. Azonban ezen közös származásnak a heraldika ellentmond.
A felsőkubini Mesko-család czímere egy kék és veresben osztott paizs, mely felül az osztásból növekvő lombkoszorúval és övvel ékített vadember, mely jobbját csípőjére támasztja, s emelt baljában gömböt tart. Alól aranynyal fegyverzett fekete sas. Ezen czímert bővítette ki az adományozó Ferencz király 1802-ben, midőn Mesko József ezredest, mint a Mária Terézia-rend tulajdonosát bárói rangra emelte.
Teljesen különbözik ettől a széplaki és enyiczkei Mesko-családnak a czímere. Ennek nemesi czímere következő: kékben, felül egy lefelé fordult ezüst holdsarlótól, alól hat águ arany csillagtól kisért veres balharánt pólya, reá illesztett, balra lépő arany oroszlánnal. Sisakdísz: növekvő kettős farkú arany oroszlán, jobbjában egyenes pallost czölöpösen tart, melyre arany korona van tűzve. 1 Mesko Jakab pecséte 1697-böl. Az 1721-ben III. Károlytól adományozott bárói czímer ennek bővitése. Hasított, elől az ősi czímer, hátul ezüst és veresben háromszor haránt osztott. A két sisak közül az elsőnek disze a régi; takarói: kék-arany, a második zöld pálmafa; takarója: veres-ezüst.
A család a XVII. század végén tűnt fel, a midőn Mesko Jakab a királyi kamara aligazgatója volt. Ő és két fia Ádám, aranysarkantyús vitéz, helytartó tanács tanácsosa és igazgatója és Jakab, kir. tanácsos, nagybirtokokat szereztek (a nes aquistica commissio utján) Abaujmegye területén, H.-Németiben, Felső-Vadászon, Ó-Gadnán, Perenyben, Széplakon és Enyiczkén, s a testvérpárt VI. Károly 1721-ben bárói rangra emelte. A már kihalt család rövid leszármazása következő:
Mester. Czímerlevelet I. Leopold adományozott 1690 ápr. 12-én Mester Andrásnak, nejének Geczéni Annának, fiainak: Istvánnak és Miklósnak s unokáinak: Jánosnak és Annának. Kihirdették 1690 máj. 22-én Biharban.
Czímere: kék paizsban, hármas szikla, melynek középsőjén fehér galamb áll, kiterjesztett szárnyakkal, csőrében fehér liliomot tart. Sisakdísz: egymást keresztező két veres ruhás kar, egyik tollat, másik kardot tart, köztük arany nap. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Mindszenti. E család valószinti eredetéről a Gechei-családnál szólottunk. Kétségtelenül régi törzsökös családja megyénknek, mely nevét a területen fekvő Koksó-Mindszent falutól vette. E faluban volt birtokos, hol már az 1427. évi portális adó összeírása alkalmával a családnak 10 portája volt, 1 Thallóczi: Kamara haszna 173. I. s a család tagjai közül Bertalan, László és Mihály vannak említve.
Ugyanezen időtájban élt Mindszenti Jakab is, kinek fia Péter 1470-ben zálogba vett bizonyos szántóföldeket Enizke és Geche között Baxai Lászlótól öt arany forintért és 12 dénárért. 2 Csoma lt. fc. C. No. 56. Ezen birtokrészt 1508-ban Mindszenti Tamás ismét zálogba adta Gechei Lászlónak. 3 U. o. fc. D. No. 15.
A család történetéről hiányzanak részletes adataink. Mint megyénk birtokosai részt vettek a megye közéletében is, tagjai közül Imre az 1563., 1570., 1575. és 1576. években a megye alispánja volt.
Molnár. E néven több család élt a vármegye területén.
Molnár I. 1. Molnár-család élt Vilmányban az 1732. évi összeíráskor. 4 A. V. lt. nsi iratok 404.
Molnár II. 2. Egy másik 1726-ban Kovácsvágáson, melynek háromizen való leszármazása következő:5 U. o. 405.
Ennek armalisát II. Ferdinánd adományozta Bécsben 1635 aug. 13-án s 1636-ban Borsodban hirdették ki.
Molnár III. 3. Molnár-család 1774-ben H.-Vécsén honos.
Molnár IV. 4. Molnár-család Fuló-Kércsen is lakott. Czímer-levelét III. Ferdinánd adományozta 1651-ben szept. 4-én fulókércsi lakos Molnár Tamásnak. Az adományozott czímer: szekér-kerék (malom-kerék ?). Sisakdísz: hajlott kar kék mezben, markában három buzakalászt tart; takarók: kék-arany veres-ezüst. 1Siebmacher: pótkötet 91. I. 62. tb.
Molnár másként Rimaszécsi. (5)
E család 1753-ban Villyben lakott s Redmeczinek is hívták. Czímerlevelet I. Leopold adományozott, Miklós és Istvánnak Bécsben 1686 szept. 30-án. Kihirdettetett 1687 febr. 5-én Sátoralja-Ujhelyben. A czímer: kék paizsban, zöld alapon sisakos, pánczélos vitéz, jobbjában kard, balját csípőjére támasztja; sisakdísz: pánczélos kar, karddal; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Monaki. Vármegyénk közéletében, annak földesurai között és a megyei családok geneologiájában többször találkozunk a Monaki-család nevével.
A Monakiak a Bogáth-Radván Csehországból hazánkba költözött idegen nemzetségből származtak egy törzsből, a kihalt Rákóczi, Cselei, Morvái, Hosszumezei, Körtvélyesi, Bekecsi, Dobi stb. családokkal. A megyénkben élő Monakiak ezen nemzetségnek csak női ágon való leszármazói voltak és tulajdonképen a pesthenyei Horváth-családból származtak, melynek korábbi története elvész a nagyszámú Horváth nevű családok zűrzavarában.
A XV. század végén pesthenyei Horváth Tamás elvette Monaki Mihály leányát, Annát és utódai anyjok után a «Monaki" nevet vették fel.
Ezen Tamásnak négy fia és egy leánya volt, kik már mind a Monaki névvel éltek. Ezeknek adományozta II. Lajos király 1521-ben Monaki Ferencz összes felsőluczi birtokát, melybe azok ellentmondás nélkül beiktattattak. 1 Sz.-K. ltár. Ezen négy fiú egyikének volt fia azon Monaki János, ki 1583-ban és 1586-ban Abauj vármegyének alispánja volt.
Utolsó férfi sarja Ferencz volt, halála már a XVIII. század elejére esik. Egyetlen leányát: Erzsébetet pálóczi Horváth György vette el.
A leszármazás következő :
A család czímere: pánczélos férfi alak, jobbjában nyílvesszőt, baljában ijjat tart. Sisakdísz: álló pelikán, nyakán nyíllal átlőve. Ezen czímert használták a család tagjai csekély változtatással. Monaki Mihály 1644-ben paizsába veszi a nyíllal átlőtt pelikánt.
Monai. Ezen név alatt - mint a fenmaradt homályos családtörténeti adatok után kitűnik két egymást e néven követő családot kell értenünk. Egyik egy abaujmegyei törzsökös család, melyből Monai Bertalan mint királyi ember volt jelen 1353-ben Poliáros Péter saápi iktatásánál. 1 Anj. okm. VI. 141. János, Tamás fia és Pál, János fia, kik 1380-ban éltek, a Perényi Péterrel folytatott perben úgy egyeztek ki, hogy a monaji birtokot hitbér és hozomány czímén megtartották.
De ezen család a XV. század közepén túl Monai Mihályban és fiában, Jánosban kihalt és felsőmonaji, gadnai, kinizsi és szónoki birtokaikra Ondi Pál két unokája: Gergely és a Syssárinak nevezett Domokos nyertek 1482-ben Mátyás királytól adományt. 2 Nagy Iv. VII. 549.
Ezen Gergely, Mátyás királynak kedvelt embere, váradi olvasó kanonok és kanczelláriájának jegyzője volt. 1480-ban (?) neki és Erzsébet testvérének, ki szinai Feyér Mihálynak volt felesége, az egész horváthi falut, mely elébb Mály, másként Horváthi Szaniszlóé volt és ennek magszakadtán szállt a koronára, mindkét nembeli ntódaikra kiterjeszkedőleg adományozta. 3 Szathmári-Királyi ltár fo. X. No. 646.
A család, úgy látszik, Domokostól terjed tovább, kinek nejétől, Alpári Borbálától három fia: András, Bálint és János, és három leánya volt: Anna, Kata, Erzse, kik már 1486-ban mindannyian éltek, a midőn anyjuk, Czeke Jánossal közösen a puszta, másként Felső-Gibárt és Thusa folytatólagos szomszédságában fekvő összes praedialis portióját eladta Czéczei Parvus Máté és Lőrincz testvéreknek 40 aranyforintért. 4 Jász. C. pr. A. No. 90.
Barna Mihály megszakítás nélkül, teljesen adja a Monakiak családfáját, 5 Nagy Iv. VII. 549. de ezen összeállítás ellen kétségünk támad mindjárt Domokos gyermekeinek elősoro-lásánál, egész más öt nevet állítván azon hat névvel szemben, mely a jászói conventben (l. 4. jegyz.) őrzött örökeladási szerződésben 1486-ról kétségbevonhatatlan hitelességgel elő van sorolva.
Az adatok megegyeznek abban, hogy ezen ifjabb ág utolsó férfi sarja János volt, kinek két leánya maradt: Klára, elébb Mondolai Péterné, majd (1566) Makó Istvánná és Kata, elébb Vesseny Gáspárné, majd gagyi Horváth Jánosné, végül (1589) melléthei Barna Pálné. Ezen két leány 1563-ban az alsómonaji birtokra nézve királyi adományt nyert, de ezen adománynak az idősebb ágból Monai Gáspár ellentmondott. De úgy látszik eredmény nélkül, mert 1595-ben az ifjabb testvértől: Katától, ki már akkor Barna Pálné volt, Monai Gáspár csak zálogba vette ennek alsómonaji részbirtokát. Ezen Monai Gáspár 1578-ban török fogoly volt, váltságába a megye segítséget igért. 1 Korponai II. 58.
Az idősebb ágat Barna 1 Nagy I. i. h. bizonyos Laurenggustól (?) származtatja, ki a nagyváradi kanonok, Gergelynek volt testvérje. Ennek fia: Gál unokája István, dédunokája Gáspár volt, kitől a család, kihalásáig következőleg származott le:
Mondolai (gagyi). Eredete ösmeretlen. Abauj-megyébe ugylátszik a mohácsi vészt követő években származtak, talán jogtalanul foglalt birtoklás alapján, mert 1582-ben Fuló Mátyás és Zakai György visszakövetelték a Mondolaiaktól Lyuba praediumban levő részeiket, melyeket tőlök a mohácsi vész után erővel foglaltak el. 1 Abauji lt. fol. 216. 217. Az első ösmert ős: Kristóf, talán a XVI. század negyvenes éveiben nőül vévén Báthori Ferencz özvegyét, Putnoki Zsófiát s vele több abauji birtokok tulajdonosává lett Alsó- és Felső-Gagyon, Újlakon, Felső-Kás-márkon stb.
Kristófnak három fia maradt: Péter, Mihály és Pál. Mihály korán elhalt. Péter felsőgagyi kastélyában lakott, Bebek György gömöri főispán udvarához tartozott, ki őt 1560-ban meglátogatván, testvéreivel, barátaival embereivel együtt kastélyából kiűzte, arany, ezüst ingóságait, leveleit elvette, birtokait elfoglalta. 2 Szathmári-Király ltár XIV. 962.
A birtokaitól megfosztott M. Péter tiltakozott a pozsonyi káptalan előtt 1563-ban úgy a maga mint Mihály és Pál testvérei nevében 3 U. o. fc. XIV. 963. és sérelmeire orvoslást keresett s a király (Ferdinánd) elrendelte a megyénél a károsult visszahelyezését (1563). Minek folytán 1564-ben a Garadnán tartott megyegyüléséből az alispán Kornis Mihály s Fáy János szolgabíró küldettek ki a visszahelyezés véghezvitelére, de Felső-Gagyba, a helyszínére kiérve a kastélytól Patócsi Zsófia, Bebek Györgyné emberei, őket kivont karddal visszaűzték. Patócsi Zsófia ezért a vármegye szine elé idéztetett, de ott meg nem jelenvén fél aranymárka megfizetésére Ítélték. 1566-ban újra ismételték a fennebbiek a visszahelyezési kísérletet, a midőn Terchi Mihály gagyi várnagy bezárta a kastély kapuját s Jancsár Albert szolgáját kiküldte, hogy kivont karddal verje szélylyel Patócsi Zsófia nevében a küldöttséget. A küldöttség azonban a másodszori ellentállást figyelembe nem vette, Mondolai Pétert a kastély s az ahhoz tartozó birtokokba visszahelyezte. 1 Szathm.-Kir. ltár. XIV. 957.
A két testér: Péter és Pál (Pozsony 1569 aug. 27-én) adományba nyerte Miksa királytól az alsó-kásmárki, felső- és alsógagyi, újlaki részeket, az apáti, Velehenye, Lyuba praediumokat, melyekbe 1584-ben ellentmondás nélkül beiktattattak. 2 U. o. II. kt. 129. sz.
1580-ban Miksa sövényházi Móricz Lőrincznek és felsőgagyi Mondolai Pálnak, hű szolgálataikért adományozta Ottochazi Perzovics Miklós magvaszakadtán a koronára szállt Zeör-Bénye, másként Szurdok-Bénye községet. Az iktatásnak Kornis Ferencz személyesen, Kamanczi Ambrus, Kornis Dóra, Golopi Gáspárné nevében ellentmondottak. 3 Csoma ltár.
Mondolai Péter, ki 1587-ben putnoki várkapitány volt, korábban elhalt mint testvére Pál, mert ez utóbbi több hatalmaskodást követett el, Péter gyermekei - különösen Anna - Horváth Jánosné ellen. A család leszármazása következő:
A család czímere Mondolai Gáspár 1547. évi pecséte után: pánczélos kar, markában két buzakalászt tart. Egy másik pecsét után: pánczélos kar, markában két száras liliomot tart.
