Tartalom
Fábián. Czímerlevelet Miksa adományozott Bécsben 1569 márcz. 22-én Fábián Andrásnak s fiainak Jakab és Mihálynak, továbbá Varga Andrásnak. Czímer: kékben keresztyén lovas sisakkal, zászlós kopjával az előtte fehér lovon futó s hátranéző ellenség hátába döf. Sisakdísz czölöpösen állított pánczélos kar, markában veres zászlóval ellátott kopját tart, a zászlóra egyen-száru arany kereszt van illesztve.
A család 1744-ben Gönczön lakott. 1 A. V. lt. nemesi iratok. 820.
Fancsali (lásd Joób).
Farkas (harsági). Ősrégi sárosmegyei kihalt család a Tekule nemzetségből, mely a kihalt delnei Kakas, Nyomárkai, Strás, Komlósi, Mocsolyai, Szent-Györgyi, Tamásfalvi, Ternyei, Buzinkai s a még élő nagydobai Dobai, gombosfalvi Gombos, roskoványi Roskoványi, Balpataki, uszfalvi Usz stb. családokkal egy törzsből eredt.
A család tulajdonképeni méltatása Sáros vármegye monográfusát illeti, itt e helyen csak annyiból érintjük, a mennyiben annak egyik tagja - Zsigmond 1633. évben - vármegyénk kötelékébe tartozott, Kér-faluban lakott s neje Golopi Anna után birtokos volt Kérben, Czekeházán és Fancsalban. 1 Csoma lt. és abauji ltár 109-111.
Ezen Zsigmond leszármazását az egri káptalan egyik oklevele 2 Egr. kápt. Prot. I. No. 375. sorolja fel, melyben ennek fia Sándor ellentmondott 1699-ben a gr. Szentiványi László és gr. Forgách Simon között a sebesi birtokra vonatkozó öröklési szerződésnek.
E szerént a leszármazás következő:
A Tekula nemzettség ősi czímere valószínűleg szarvas volt, a szarv motívum minden régibb pecsétjükön előjön. 1418-ban Zsigmond király Constanzban a nemzetség némely ágazatának, mint a delnei Kakasoknak, Mocholaiaknak, Komlósiaknak, Uszfalviaknak s mint fő czímerszerzőnek, a harsági Farkasoknak, kik valószínűleg fényes kíséretében voltak, uj czímert adomá-nyozoft, mely kék paizsban, zöld alapon álló, aczél-színű sövényből növekvő természetes színű medve, nyakán arany korona, elülről torkán keresztül nyíllal átlőve, első mancsában zöld száras és leveles veres rózsát tart. Sisakdísz a paizsalak. Takarók: zöld, sárga.
Ezen érdekes czímerlevél eredetijét a Jászóvári levéltár őrzi.
Farkas (gibárti). Rövid életű család. 1 Némelyek szerint a kistokaji Farkas-család egyik ágazata. Megalapítója Mihály, ki 1609-ben nádori adományba kapta Thurzó Györgytől a Panka Péter - István fia - magva szakadtán, a koronára szállott gibárti birtokot (32 jobbágytelek erejéig). 2 Csoma ltár. 1611-ben kihirdették az ugyanezen évben Bécsben kelt az ő s két fia János és György részére kiállított czímerlevelet. 3 Korponai Mon. II. 101. Hogy már elébb - talán erdélyi - nemes volt, a fennebbi adományt tekintve kétségtelen.
1613-ban Rákóczi György onódi főkapitány és étekfogó, valamint Rákóczi Zsigmond, öcscsük Pál nevében is, Farkas Mihály, atyjuk s irántuk tanúsított hűségét megjutalmazandó, inscribáltak Szerencsen részére egy házat, hozzá tartozó földjeivel s rétjeivel és egy szőllőt 700 frtba. 4 Naményi Koncz levelesláda. Ezen Farkas Mihály tokaji alkapitány volt 1626-ban. 5 Abaujm. mon. II. 143. Ezt megelőzőleg 1621-ben Betlen Gábor lovas kapitánya volt s a fejedelem a borsodmegyei bábolnai részét, mely elébb az egri püspökséghez tartozott, a haza s a vallás védelmében tanusitott hű szolgálataiért 300 frtba adományozta neki, oly kikötéssel, hogyha annak birtokában ő vagy utódai megháborittatnának vagy más competensek miatt attól elesnének, tartoznak Bethlen Gábor vagy utódai a fent kitett összeget megtériteni. 1 Orig. Csoma ltár. Két felesége volt. Az elsőnek - kitől gyermekei származtak - neve ösmeretlen, a második Helsei Anna volt. Gyermekei: János, György, Judith.
János, ki nem sokkal élte túl atyját, 1630-ban meg-hitelt táblabíró volt Abaujmegyében, 1 Korponai II. 184. felesége Czeke Borbálától három gyermeke maradt: Mihály, Anna, Ilona, két leány hihetőleg kiskorában halt el, mert midőn a fiú Mihály 1656-ban egy véletlen lövés következtében kapott sebében meghalt, javain nagybátyja Farkas György s anyja testvérei Czeke Zsófia (Raszlaviczai Ferenezné) s Margit (Tivadar Andrásné) osztozkodtak. 3 Csoma ltár.
A második fiú György leányaival Annával s Máriával 1655-ben Wesselényi Ferencztől, őseitől öröklött gibárti curiájára s birtokára nádori adományt nyert 4Csoma ltár. s abba ellentmondás nélkül beiktattatott. Felesége az ősrégi családból származott Gechei Anna volt, kitől két leánya maradt, kikkel a család kihalt.
A család czímere egy 1646. évből származó nem teljes hitelű pecsét után: koronából növekvő kettősfarku oroszlán; sisakdísze: a paizsalak. Ezen czímer hitelessége még ujabb bizonyítékokra vár.
Farkas. Armálist II. Ferdinánd adományozott Sopronban 1622 aug. 2-án Farkas Pálnak s fiának Tamásnak, melyet 1623-ban máj. 11-én Gömörben kihirdettek.
Czímere: kék paizsban, zöld alapon, fekete kalpagos, veres ruhás, sárga csizmás férfiú, jobbjában kardot tart, melyre törökfő van tűzve. Sisakdísz: növekvő természetes farkas tőrt tart, melynek hegyére törökfő van illesztve. Takarók: fekete-ezüst, kék-arany. 1 A. V. lt. nsi iratok 816. Az 1742. évi nemesi nyomozat Alsó-Vadászon találta a családot.
Farkas. Az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával az akkor Szepsiben lakozó Farkas István III. Ferdinándnak egy Pozsonyban 1638 jan. 21-én kelt armalisával akarta bizonyítani nemességét, melyet ez Szinyei Farkas Istvánnak, fiainak Istvánnak s testvérének Mihálynak -már elébb is nemeseknek - adományozott. Ez armalis ugyanez év jun. 21-én hirdettetett ki a megyénél. Azonban a nyomozat alatt gyanúsnak tünt fel az, hogy a nemességét bizonyító szülei a verbélyi előnevet használták, mire ő származását bizonyította a czímerszerző-től kezdve, mely a következő családfát tünteti fel:
S ezen alapon az 1725 febr. 26-án Gönczön tartott megyegyűlésen bevették a megye kétségtelen nemeseinek sorába. 1 Rel. inq. nob. 1725.
Fazekas. Az armalist I. Leopold adományozta Bécsben 1650 ápr. 25-én Lipczen Istvánnak, mint fő czímerszerzőnek. Mellékczímerszerzők testvérei Lipczen György és Jakab, továbbá Fazekas István és János, végül Nagy Mihály voltak. Kihirdettetett Ónodban, Borsodmegyében 1660 máj. 21.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon medve, farkassal szemben ágaskodik, nyakuk közösen nyíllal van átlőve. Sisakdísz: növekvő egyszarvú. Takarók: kékarany, veres-ezüst. 2 A. V. lt. nsi ir. 817.
Az 1742. évi nemesi nyomozat a családot Szikszón találta.
Fáy (fáji). Törzsökös abaujmegyei család, melynek első ismert őse Rugach, a XIII. század elején élt. Fiai Don és Barnabás ott voltak a gyászos emlékű mohi csatában, azon vitéz urak sorában, kiknek önfeláldozó hősiességükkel sikerült a csata hevéből IV. Béla király személyét kimenteni, a midőn előbb Ernye az Ákos nemzetségből, majd András a Huntpázmán nemzetségből, végre Don és Barnabás Rugach fiai adták át lovaikat a menekülő királynak. A vészes tatárjárás elmultával IV. Béla király visszatért puszta országába s némileg helyreállitván a rendet, önfeláldozó híveinek megjutalmazásához fogott.
Don és Barnabás 1243-ban «Fáy" földét (terram „Fay") kapta adományba, melytől később utódaik a Fáy nevet vették fel, kiterjedt, most is virágzó nemzetség törzsatyái lettek s később talán a XV-XVI. században czímerükbe is egy ágaskodó fehér lovat vettek fel, melyet piros ruhás, sárga csizmás vitéz tart féken, emléket állítva ezzel is őseik amaz érdemeiknek, melyeket azok a Mohi sikon „vérök hullásával" szereztek. 1 Ez esemény oly élénken él az utódok emlékezetében, hogy egy némelyike azt is tudni véli, hogy a királynak felajánlott szürke ló neve „Daru" volt.
Barnabásnak nem voltak maradékai. Donnak három fia volt: Detre, Kozma és György. Detre ága fiában Jánosban kihalt, György ága a XVI. századig élt, Kozma ága volt az, mely a családot napjainkig fentartotta. Utódai közül Ferencz, ki a XV. század közepén élt, kassai kapitány volt. György és Benedek fiai utódok nélkül haltak el. Idősebb testvére Sebestyén volt a családfentartó, ő volt tulajdonképeni törzsatyja a ma is élő kiterjedt családnak. Fia Benedek után hézag áll be a családi leszármazásban, melyet kitölteni a család szétszórt oklevelei kutatójának lesz feladata. A most teljesnek publikált leszármazási táblák 2 Nagy Ivánnál IV. köt. s nyomtatásban a családnál. önkényesen lettek összeállítva, ami abból is kitűnik, hogy Benedekről 1504-ben tesznek említést az okiratok s fia István már 1584-ben követe Abauj vármegyének s unokája szintén István 1654-ben, tehát másfélszáz évvel később alispán.
Ezen elébb említett István, kiváló tehetségű férfiú volt. 1584-ben Abauj vármegye az országgyűlésre követül választotta s később II. Mátyás a portára küldte el követi megbízással.
A család számos tagjáról külön megemlékezni részben a tér, részben az adatok hiánya gátol. Előkelő állást foglaltak el a megye közéletében úgy szülőmegyéjükben, mint ott, hová - elszaporodván - költözködtek. Főispánok, követek, alispánok, szolgabirák, táblabírák kerültek ki soraikból, a magyar ügyet karddal is védelmezték úgy a török, mint az osztrák ellen. Fáy Péter Konstantinápolyban lefejeztetett a XVI. század végén, testvére Gábor 18,000 forinton váltotta meg magát a török fogságból. Fáy István egy századdal később részt vett a Wesselényi-összeesküvésben s fia szintén István, murányvári főkapitány (1706-1709) II. Rákóczi Ferencz híve volt.
Az 1848 -49. évi szabadságharczban is sok fia harczolt a nemzeti ügy mellett mint honvéd. Közülök Móricz és Albert honvédőrnagyok, Dániel kapitány 1849-ben Szőnynél esett el. Mihály mint főhadnagy, Tamás mint hadnagy, ifjan küzdőtték át a szabadság-harczot.
Habár a béke mezején, legnépszerűbbé s országosan ösmertté tette a család nevét Fái András, a gombai ágból - a haza mindenese - a magyar reformkorszak irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legmunkásabb tagja. Szül. Kohányban 1786 máj. 30-án. Közpályáját 1810-ben mint a pesti, 1812-ben minta váczi járás szolgabirája kezdette meg. 1818-ban visszavonult a nyilvános szolgálattól, bár mint táblabíró élénk részt vett a megyei ügyekben, mégis leginkább az irodalommal foglalkozott s pesti háza gyülhelye lett az ezen kori kiválóbb íróknak. Mint az ország első megyéjének tekintélyes vezérférfia politikai és társadalmi téren is országos jelentőségű tevékenységet fejtett ki s az 1825-ik évi követi utasítások tárgyalásánál sok olyan reform, eszmét pendített meg, melyek később megvalósultak, de még akkor senki reá sem gondolt, minők: a színészet állandósítása, a közigazgatás, igazságügy javítása, szabad ipar, javitóház, takarékpénztár stb. Széchenyinek barátságát érdemelte ki, kinek valóságos jobb keze lett. Az 1832 - 36. országgyűlésen Pestmegyét képviselte. Az akadémia ügyeiben is intéző részt vett s ez az első nagygyűlésén (1831) tiszteleti taggá választotta.
Irodalmi téren is maradandó alkotásokat tett. Versírással kezdte, majd a meseiráshoz fogott, melyben kiválóan jeles volt. Meséit lefordították német s angol nyelvre is. Ő irta meg az első magyar társadalmi regényt a „Bélteki házat", melyet több más követett, színmüvei, elbeszélései, társadalmi, vallási és politikai irányú müvei egész kis könyvtárt képeznek. Ezeken kívül az egykorú időszaki iratokban nagyszámú irányczikke jelent meg, melyek a magyar cultura történetének megannyi értékes emlékei. 1 Kivonva Pallas lexicon VI. 755. Meghalt 1864 jul. 26-án.
A vallásharczok korában teljesen protestáns családnak egyik tagja: Gábor a XVII. század végén, de valószínűbb a XVIII. század elején katholizált. Ezen Gábor elébb Abaujmegye alispánja, majd országgyűlési jövete, utóbb a tiszántúli kerületi tábla elnöke volt. Három unokája volt főispán, Bertalan Tornában, Barnabás Ungban, Ágoston Ugocsában. Ez utóbbi elébb Abaujmegye alispánja volt, majd Beregmegye administratora, ugocsai főispán és valóságos belső titkos tanácsos lett. 1809-ben grófi rangra emeltetett, de ágazata már unokájában Istvánban kihalt, ki máltai lovag volt.
A Fáy-családnak jelenleg is több ágazata él vármegyénkben. Fáy József és Mihály családja Fügeden és Devecserben, Istváné és Béláé ugyanott, Györgyé Jánosdon, Péteré Bodolón élnek és birtokosok.
A család czímere: Kék paizsban, zöld alapon ágaskodó fehér ló, melynek kantárszárát egy előtte álló, balra fordult, veres ruhás és kalpagos sárga csizmás férfiú bal kezében tartja, jobbját csípőjére támasztja. Sisakdísz: növekvő fehér ló. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A grófi czímer: négyelt paizs, arany középpaizs-zsal, melyben horgony áll első és negyedik. Veresben férfi alak veres ruhában a második és harmadik kék mezőben ágaskodó fehér ló kantárszárát tartja. Két sisak. I. növekvő férfiú, veres ruhában, jobbját csípőjére támasztja, kinyújtott baljában kantárszárat tart, takarók: kék-arany, II. növekvő fehér ló, melynek kantárszárát az első sisakból növő férfiú tartja; takarók: veres-ezüst.
A család leszármazási táblázatai a következők :
Fejér. Az 1725. évi nemesi összeíráskor Fejér Istvánnak, szintén István nevű fia, Felső-Kékeden lakott s nemességét III. Ferdinándnak Regensburgban 1653 ápr. 15-én kelt czímerlevelével igazolta, mely 1654 május 7-én Tornán kihirdettetett.
Fekete (iványi). Nagy Iván szerint sárosmegyei család, mint a családi oklevelekből kivehető, eredeti neve Nagy, másként Fekete volt. István s testvérje Albert 1560 körül voltak az elsők, kiket az „Iványi" mellék- vagy előnévvel neveztek s tőlük kezdve a család neve: iványi Fekete lett.
Fekete Albert fia Péter szerezte Zemplénmegyében Izsépen birtokát, a XVII. század elején ő maga a sárospataki várurak szolgálatában állott. A család egyik tagja László, Wesselényi Ferencz nádornak bizalmas embere volt, ki már 1645-ben ott volt véle a murányi éjjeli kalandon. 1666-ban murányi alkapitány volt s részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. A nádor halála után is az összeesküvők között maradt, ott volt az 1667 aug. 18. szendröi gyűlésben. De mindjárt a gyűlés után árulója lett az ügynek, felfedezvén azt Szelepcsényi György prímásnak, ki viszont a bécsi udvarnak tett jelentést, hol a részletek felől Feketét is többször kihallgatták. 1 Pauler: Wesselényi és társainak összeesküvése I. 86. 205.
Abaujmegyébe Fekete Zsigmond utján jutott a család egyik ága, ki nőül vévén tolcsvai Bonis Zsuzsannát, véle a szkárosi birtokot kapta, melyben a család ma is birtokos.
Czímere: kék paizsban, arany leveles koronából növekvő kettősfarku arany oroszlán. Sisakdísz: a paizs-alak; takarók: a kék-arany, veres-ezüst.
A leszármazás a következő:
Ferdinándi. Czímerlevelet Ferencz király adományozott Cateanban 1794 máj. 12-én Ferdinándi Mihálynak és Györgynek, Mihály feleségének Szalai Krisztinának és gyermekeinek, Mihály, Ignácz, Katalin, Francziska és Krisztinának. 1 Lib. reg. XVIII. 160. Az adományozott czímer: ezüst és veresben négyelt paizs, első és negyedik fekete sas, második és harmadik zöld halmon kerekes ágyú megett veres ruhás férfiú áll, jobbjában kardot tart, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: nyitott szárny között, mely jobbról ezüst-feketében, balról veres-aranyban osztott, a paizsbeli férfiú áll, növekvőn. Takarók: fekete-ezüst, veres-arany.
A család tagjai közül, Mihály 1838-ban Abaujme-gyében aladószedő volt. 1 Nagy I. IV. 152. Bertalan 1846-ban alszolga-bíró, 1860-ban a kassai járás főszolgabirája, 1861-ben első alispán, utóbb Kassa városa főispánja. Testvérje István 1860-ban a kassai, 1861-ben a csereháti járásban esküdt, majd az előbbiben alszolgabíró s az 1883. országgyűlésen ugyanezen járás képviselője volt.
Ferdinandi családhoz.:
A leszármazás ez :
Figedi. Ősrégi család, melynek első ismert őse Szepesi Rugach a XII. század közepe táján élt. 1246-ban Jakab és Ivánka, Mátyás fiai, szepesi Rugach unokái megvették Pigud nevű földet, mely 4 ekényi volt, Kinizsi Chasartól és ennek fiától Istvántól, nyolcz finom ezüst márkáért. E birtok a Chasar atyjának Istvánnak szintén vett birtoka volt. 2 Kassai titk. lt. 1414. évi átiratban. E vétellel Jakab és Ivánka a megyénkben több századig élő Figedi család törzsatyai lettek, tőlük a leszármazás a következő:
Ezen táblázat nem teljes, hiányzik arról Figedi György, kinek az 1427. évi portális összeíráskor Belenichén 4 portája volt; Figedi Benedek, ki 1481-ben fiával, Gergely presbyterrel eladta Sisár nevű birtokának felét Zemplénmegyében Koromzói Gergelynek, 1 J. C. A. 26. továbbá Mihály, ki az 1476. évet megelőző időkben szolgabíró volt Abaujban s Lőrincz nevű fia volt, 2 Kinizsi lt. Orig. végül István, kinek leánya, Agatha, 1526-ban Keécsi Máténak volt felesége.
A táblázaton álló Pál és Fábián. Balázs fiai 1406-ban a Rásonyiakkal, Vilmányiakkal, Szendiekkel és Hegyaljaikkal együtt perlették Kércset, Gibártot, Migléczet, leányági örökösödés czímén a fiscustól, 1409-ben a pert megnyerve, az említett birtokokon megosztoztak. 3 Ered. perg. Busó iratok.
1587-ben Figedi János panaszt emelt, Losonczi Anna, báró Ungnad Kristóf özvegye ellen, hogy ez az ő távollétében szalánczváraljai nemesi udvarházát fegyveres csapattal vette körül s kiskorú gyermekeit, Istvánt, Borbálát és Klárát szekérre ültetvén, fogságba hurczolta s ezen felül szalánczváraljai, újvárosi, újlaki és kásói (e két utóbbi zempléni) birtokait elfoglalta. Mivel azonban az özvegy gyermekeit és birtokait keze alól kibocsájtotta, panaszát ö is visszavonta. 1 J. C. prot. L. No. 79., 80.
A család idősebb ága a XVI. század végén Istvánban kihalt. 1593-ban birtokait Közép-Fügeden, hol nemesi laka és malma is volt, továbbá Alsó-Fügeden, Fuló-Kércsen, Felső-Büdön, Papin és a pusztakelecseni praediumban, magszakadtán Kapi Zsigmond nyerte adományba a királyi helytartótól. 2 J. C. Sub. lit. K. fol. 2.
Az ifjabb ág még egy századig élt. A családfán 1686-ban István és Borbála testvérek állanak mint utolsók, ez idötájra esik a család kihalása is.
Finkei. Régi borsodmegyei család, mely a XV. században Abauj megye birtokosai között említtetik s tagjai a megye területén éltek. Leszármazása következő:
Abauj vármegye kötelékébe Finkei Jakab lépett, ki 1408-ban a bodolói birtokot nyerte, melybe midőn Széchényi Frank országbíró parancsára a jászói convent beigtatni akarta, Jánoki Miklós, István fia és Péderi Benedek ellentmondottak. 1 Dobai ltár fc. 41. De azért ugylátszik, e birtok mégis tulajdonuk lett, mert az 1427. évi portális összeíráskor Finkei Jakabnak Bodolón tizenegy portája volt 2 Thallóczy: A kamara haszna. Függelék. és 1548-ban Finkei János evocáltatta Putnoki Bálintot Kis-Bodoló erőszakos elfoglalásáért. 3 Dobai ltár.
1494-ben II. Ulászló király Besenyőt, Borsodmegyében és az abaujmegyei Devecser felét Finkei Gábornak Benedek fiának adományozta, 4 Jászói Conv. f. 16. Donationales. de az iktatásnál Putnoki Györgyné, Ettre Pál, Antal, István, Dénes fiai és Orsolya Csapi Albertné, Korlát László és felesége: Kato, ellentmondottak. 1 Dobai lt. fc. 38.
Forrai. Rövid életű régi család, melynek első ismert őse Chete comes volt. 2 Wenzel: Á. O. IX. 10. 257. Fia Aladár, V. István király nejének tárnokmestere volt, ki, midőn a királynak megvitte első szülött fiának László herczeg születésének hirét, a király örömében öt falut adományozott neki. 1262-ben. E faluk voltak: Forró, elébb a megye székhelye, Devecser, Fancsal, Buzd és Gutha. 3 U. o. VIII. 33.
Időközben V. István király 1271-ben Forrót és Ináncsot, Hevessel, Jolsvával és Murányvárral együtt, Miklós országbírónak és somogyi főispánnak adományozta, ki atyja alatt szerémi gróf volt, de áttérve a még ekkor ifjabb király, István hűségére, drávamenti jószágai elpusztíttattak s így ez adomány mintegy kárpótlásul szolgált, 4 U. o. VIII. 334. azonban utóda IV. László király 1273-ban megerősítette atyja 1262. évi adományát Aladár részére. 5 U. o. IX. 10. Aladár 1279-ben, midőn a királyné főétekfogója volt, okozója lett Kéchi Detre fia Mikov meggyilkoltatásának. A meggyilkolt testvéreinek, Dethbor, Simon, Herbord, Deth és Langueusnak vérdijba 40 márkát fizetett s 15 márkába átengedte nekik Fáy földe nevű birtokát. 6 U. o. IX. 257.
Aladárnak fia Jakab, unokája János volt, ki 1333-ban, mostoha testvérének Apród Kanichának s férjének Piskarkosi Pouchnak (a fancsali Joóbok ősének) azon segélyekért, melyekkel őt anyja, utóbb Apród Istvánné segítette, adta Fonchol (Fancsal) falut s egy malmot a Hornád vizén. 7 Anj. Okm. III, 55.
1349-ben a Közép-Németi mellett tartott nádori gyűlésen Miklós nádor előtt, Poháros Péter, a megye főispánja bevádolta Forrói Jánost, hogy ez Büdi Petheő özvegyét éjnek idején kirabolta és 100 márka érőt vitt el tőle. Azonban midőn a nádor, a megye esküdt biráit ez ügyben megkérdezte, ezek a vádat alaptalannak s őt ártatlannak nyilvánították. 1 Anj. okm. V. 310. VI. 141.
1356-ban örökölt birtokát Euzedet a Hernád mellett, hol malma is volt három kőre, szükségei miatt s mivel a király hadaiba indulnia kellett, eladta nejének Erzsébetnek, Imbregi András leányának, 60 márka budai garasért. 2 U. o. VI. 483.
Ez az utolsó adat a Forraiakról. Jánosban családja kihalt, Forró visszaszállt a koronára s nem sokkal utóbb a tótselymesi Tarczai-család birtokába ment át.
Fövenyessi. Czímerlevelet és nemességet a családnak Rudolf adományozott Pozsonyban 1578 ápr. 13-án. A főczímerszerző Galamboki Máté Csomai prépost volt, a mellékczímszerzők: Dak Imre, Máté és Ferencz, Beer Bálint, Chapi Péter és Fövenyessi Gáspár (de Hevi).
Ez armalist 1580-ban hirdették ki Győr- és Sopronmegyékben. A czímer: veresben, zöld halmon, fekete csuhás szerzetes, emelt baljában egy keresztet tart, a megváltóval, lecsüngő jobbjában olvasó van kis kereszttel. Felül jobbról repülő fehér galamb. Sisakdísz: fehér ruhás angyal; takarók: veres-ezüst, fekete-arany.
A múlt század legelején Fövenyessi György nőül vette Bodor Annát, kinek anyja, Farkas Erzsébet, Fáy jogon bírt Kinyisen és Kércsen. A Fáy-család örökösödés utján bírt ott Kinyisi birtokot s ily jogon birtokosok Kinyisen ma is a Fövenyessiek.
Fuló (kércsi, felsőszendi). Régi család, melynek okleveles nyomai a XIV. század elejéig felnyúlnak, a midőn nevűk még Hegyallyai (de Hegalia, de Heghaal) volt. A „Fuló" ragadmánynév, ugyanezen századvégéről származik s ez időtől kezdve állandóvá válik, csak az előnév különböző az egyes ágaknál, azon falu után irva magukat, melyben laktak, vagy birtokosok voltak: Kérésről, Felső-Szendről, Korláthról, Fajról, Radványról.
A családi levéltár hihetőleg a még most is élő, de megyénkből elszármazott családtagoknál lévén, múltjának képét nem adhatjuk, adatainkat egyes levéltárakban eszközölt kutatásokból merítettük.
Az okleveles adatok leginkább a XV. században kezdődnek, a midőn a családot a megye kötelékében találjuk.
1406-ban Zsigmond király Radvány falut Bálintnak Keéri Imre fiának s általa Dejsének Saali Péter fiának, Miklós és Jánosnak Hegyaljai Fulo .... fiainak uj adomány czímén adományozta. 1 Jászói Conv. ltára. De már György, Heeghalyai vagyis Kechi „Fülow"-nak nevezett Lászlónak fia. 1440-ben ezen radványi birtokrészt, Radványi István fiainak: Benedeknek, Jánosnak és Imrének 70 frton s 33 uj dénáron eladta. 2 Ered. perg. Lánczi ltár. Ezen Györgynek fia, szintén György, 1464-ben Alsó- és Felső-Füzi abaujmegyei falfalvakat Mátyás királytól adományba nyerte. 3 Jászói ltár. Ezen két falu Fűzi Istváné volt s ennek magvaszakadtán szállt a koronára.
1493-ban kécsi Fuló András Vajkócz, abaujmegyei birtokba zálogjogon iktattatott. 4 U. o. P. fasc. I. No 27.
1549-ben Csontos Demjén magvaszakadtán Korlátfalva és Fuló György magvaszakadtán Gibárt, F.-Szendi Fuló Mihályra szállt a királyi curia ítéletével. 1 Jász. C. fasc. I. No. 18.
1570-ben szendi Fúló Máté és korlátfalvi Fuló Mihály, F. Anna Gortvai Mihályné és Magdolna Szemerei Györgyné, baktai, czéczei, szalai és bakóházi összes portiókat, Láncz praediumot, Sarnoi portiót és Bájt Szabolcsban uj adományban nyerték és abba ellentmondás nélkül beiktattattak. 2 U. o. F. fasc. I. No 7.
Rudolf 1582-ben Fuló Mátyásnak, Antal fiának és Szemerei Albertnek, Gergely fiának, adományozta, szalai Bakó Benedek, András és Imre, szalai összes portióikat s a három nemesi curiára kiterjedő bakóházi praediumot, melyeket már őseik is békésen bírtak, de melyet a zavaros időkben elvesztettek. Az iktatás még ez évben ellentmondás nélkül megtörtént. 8 Abaujm. lt. nsi. ir. 928.
1584-ben osztozott Fuló Mátyásné, Mondolai Zsuzsánna, Mondolai Pállal, a midőn az előbbinek a felsőgagyi birtok jutott. Innen neveztetett később a felsőgagyi erődített kastély Fuló-kastélynak. 4 Szathm. kir. lt. XVII. 1191.
1594-ben Fúló György, hethesi Pethe Márton nagyváradi püspök ellen, gyilkossági kísérletet követett el, a miért neje Fekésházi Dóra fej váltságba, a püspök testvéreinek inscribálta kércsi és Radvány praediumi birtokait. 5 U. o. P. I. No. 20.
Kovácsi Priscát, Fuló Pál özvegyét, midőn (1598-ban) a tatárok Felső-Magyarországot pusztították, mindenéből kipusztították, javait felprédálták, őt magát is összevagdalták s fogságba hurczolták s csak nagy pénzösszeg ígérete mellett bocsájtották szabadon. Ezen pénzösszeg előállítása végett eladta fulókércsi némely földeit 100 frtért, Bécz Ferencznek s feleségének Járai Erzsébetnek. 1 Szath. kir. lt. V. 246.
1599-ben Fuló György és Beke Tamás, hogy a török rabságban levő Fuló Ilonát kiválthassák, összes baktai portiójukat és egy szöllőt a baktai hegyen, felerészben zálogba, felerészben örökjogon adták Iklódi Miklós tályai papnak 225 magyar forintért.
A XVI. századon túl az oklevelek leginkább birtokokra vonatkoznak, eladások, vételek és zálogokra. Az alább látható négy családfa-táblázatot, ezen s az előbb közölt oklevelek alapján állítottuk össze, a nélkül, hogy ezen egyes táblázatokat egymással összekötni képesek lettünk volna. Ezek összeállításánál is, különösen annak XVI. századi részénél, részint az oklevelek hiányossága, részint a gyakran ismétlődő keresztnevek miatt csúszhattak be tévedések.
A Fuló-család előkelő helyet foglalt el a megyében, úgy is mint birtokosok, úgy is mint tisztviselők. Fuló Miklós 1626-ban Abaujmegyének alispánja volt. Fuló János 1630-ban Lánczi Györgygyei, 1634-ben Szemerei Pállal, a megye országgyűlési követe s 1641-ben alispánja volt. 2 Nagy Iván: IV. 287.
Egyik Fuló Miklós 'részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, melynek leveretése után többekkel, köztük a szintén abauj megyei Székely Andrással, Nikházi Istvánnal együtt Pozsonyban halálra ítéltetett. A halálos ítéletet 1671 nov. 6-án hirdették ki, végre ugyan nem hajtották, de Pozsonyban fogva tartották, honnan 1673 juliusban szabadult ki. 3 Pauler; Wesselényi. II. 410., 40.
Utolsó tagja a családnak e megye területén, Fuló Julianna, özv. Karsa Simonné volt, ki 1878. évben, életének 99. évében halt el Hernád-Büdön.
A család tagjai pecsétjeiken czímerül, koronán álló sast használtak. Hitelesebbnek kell azonban azon czímert tartanunk, mely Fuló Mátyásnak, a felső szendi csúcsíves templom falába befalazott veres márvány sírkövén látható. E czímer: balra fordult, pánczélos balkaron, mely markában kantárt tart, könyökhajlásra vetett szárakkal, sas áll, jobbra hatágú csillagtól, balra befelé fordult holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: a sas.
Fülpessi. Szathmármegyei régi s már kihalt család, mely Szirmai szerint, 1 Szirmai: Szathmár m. ismert. II. 225. nevét azon Filpes vagy Fülpös falutól nyerte, melyet viszont a család első őse, a XIII. sz. utófelében élt Fülöp comes után neveztek el. A család szülő megyéjében előkelő állást foglalt el. István 1384-ben macsói bán, Mihály 1444-ben Szathmármegye követe, János 1464-1468-ig alispánja volt. 2 Nagy I. IV. 176.
Megyénkbe a XVI. század első felében költözött Fülpessi Albert, kir. kanczelláriai jegyző, ki Báthori Ferencz-nek Putnoki Zsófiától született leányát nőül vévén, neje hozományára az alsó- és felsőgagyi, vendégi, bátori, újlaki, Abaujmegyében fekvő s a rabkói és szentkereszti sárosmegyei birtokokra, előbb 1524-ben II. Lajostól 3 Szathm. kir. ltár. majd 1531-ben I. Ferdinándtól 4 Csoma lt. adományt nyert, ide jött lakni s Abaujmegyében uj családot alkotott. Ezen hozományba kapott birtokrészekhez járult, Gagyi Mihály magszakadtán, annak vagyona is és 1552-ben Révai Ferencz kir. helytartó elrendelte, hogy ezen öröklött vendégi, gagyi, újlaki birtokok, az osztályt kérő Fülpessi Albert és Vendéghi Lénárt és Benedek között osztassanak fel. 5 Szathm. kir. ltár. A következő évben ugyancsak Révai Ferencz kir. helytartó a curia elé idéztette Galgóczi Ferencz s Bebek György több szolgáit, kik Fülpessi Alberttől 150 darab marhát elhajtottak. 6 U. o.
Fülpessi Albert, az adományba nyert birtokokban Bátorban vagy Vendégiben már előzőleg 1539-ben kőházat akart építtetni, de a telekhez, melyen építeni akart Vendéghi Benedek is igényt tartott s az építkezés ellen a Garadnán tartott megyegyűlésen is tiltakozott. Ehez járult az, hogy viszont Vendégi Benedek nem akarta azon egyességet megtartani, melyet az elhunyt Gagyi Mihály javait illetőleg a jászói convent előtt kötöttek s 1549-ben kölcsönösen vádolták egymást a megye szine előtt, mely küldöttséget nevezett ki az ügy elintézésére. Mint fentebb láttuk, ez osztályügy 1552 a kir. helytartó szine elé kerlllt, de ez sem szüntette meg a két család között a rossz viszonyt, mely annyira elmérgesedett, hogy midőn 1568-ban (?) Vendéghi Benedek a vámosnémeti megyegyülésre ment, Fülpessi Ferencz - -Albert fia - őt Felső-Gagy utczáján megtámadta és meggyilkolta.
Ezen gyilkosságért őt Miksa 1569-ben proscribálta, de 1589-ben Ferencz, a meggyilkolt leányával, Euphrosinával 200 frt vérdijban kiegyezett. 1 Mind az erre vonatkozó oklevelek a jászói conventben,
Ferencznek két fia maradt: Kristóf és Ferencz. Ezek 1611-ben osztoztak. Kristófnak Fülpesen és Nagy-, másként Fülpes-Daróczon jutott ki osztályrésze, a másik testvér: Ferencz, felső- és alsógagyi, újlaki, bátori és kázsmárki birtokokat kapott. 2 Jakabfalvi lt.
Nem tudjuk, ezen Kristóf egy és ugyanazon személy-e azon Kristóffal, ki 1650. év táján török rabságba esvén, onnan Kardos András váltotta ki, a miért ez 1658-ban zálogba adta neki Lyuba és Velehenye őseitől örökölt praediumait. 3 U. o.
A családnak megyénkben élő - nem egész teljes -leszármazása következő:
A táblázat végén álló Zsigmond és Ferencz testvérek 1745-ben az egri káptalan előtt az I. Ferdinánd donatiójával megerősített felső- és alsógagyi, apáthi és újlaki birtokrészeiket 100 magyar frtért eladták Fáy Gábornak 1 Szathmári kir. lt. s ugyanez évben a testvérek közül Zsigmond meghalt. Ferencz 1749-ben a velehenyei, lyubai s a Sárosmegyében fekvő hrabkói és szentkereszti részeket 100 frtért, majd 1753-ban a bátori, vendégi s mindazon abauji és sárosmegyei birtokokat, melyeket Gagyi János 2 Tollhiba lehet az oklevélben Gagyi Mihály helyett, után bírt, szintén 100 frtért ugyancsak Fáy Gábornak örökáron eladta. 8 Szathmári kir. lt.
Ezzel a család a megyében megszűnt birtokos lenni.
A család czímere kezdőbetűkkel ellátott pecsét után: osztott, felül hasitott paizs. 1. 2. egy-egy befelé fordult fejű sas; alul grif, első jobb karmában égő szivet tart. Sisakdísz: növekvő oroszlán, mely jobb karmában egyenes pallost tart. 1 Sienbemacher Suppl. 50. 32.
Füstös. I. Leopold Bécsben 1668 jun. 20. adományozott czímerlevelében Füstös Miklóst és Istvánt, továbbá Kövesdi másként Kelemen Mihály és István testvéreket megnemesítette. E czímerlevél Tornán 1669-ben kihirdettetett.
Czímere: kék paizsban tölgy, széles ágakkal, tetején kiterjesztett szárnyú fehér galamb áll, csőrében olajágat tartva. Sisakdísz: pelikán, három fiával. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1725. és 1748-ban Szikszón élt.
Füzi. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1643 junius 3-án Görcs Pálnak s általa Füzi György és Szyunyei Mihály (mostoha) testvéreinek. Kihirdették Gönczön 1646-ban. A czímer: kékben két szembefordult grif, közösen szőllőfürtöt tart. Sisakdísz: növekvő grif, szőllőfürtöt tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1660 -70 táján származott Gönczre, onnét Göncz-Ruszkára (1751). Egy 1742. évi nemesi nyomozat szerint Szikszón is éltek e családból Füzi István és János.
