Carove. Olasz eredetű, Carove Jakab kassai polgárt l. Leopold nemesítette meg (1690 ?) s armalisa 1690 szept. 12-én Nagy-Idán kihirdettetett.1 A. V. lt. nemesi iratok 75. sz.

1769-ben Carove János és fiai Kristóf, János és András, Alsó-Czéezén laktak, hová János atyja Antal, a gömörmegyei Kövi helységből származott.

 

Christan. Czímerlevelet Pozsonyban 1659 szeptember 2-án nyert Leopoldtól Christon Péter és István, kihirdették Petneházán (Szabolcs) 1660 ápril 2-án.

E czímer kék paizsban, zöld alapon, fehér lovon ülő sastollas kalpagos, veres ruhás, sárga csizmás vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában a kantárszárat tartva; sisakdísz: veres ruhás kar, markában egyenes pallos; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 2 Ered. kassai muzeum.

A czímerszerzők leszármazása 1744-ig következő: 1 A. V. lt. nsi iratok 70. sz.

A nemességszerző István felesége másodszor Bányi István jobbágyhoz ment nőül.

 

Comáromi (kóji). A család múltjára vonatkozó részletesebb adatok a szabadságharcz után bekövetkezett muszkadulás áldozataivá lettek. Az ekkor élő bárom testvér, József, István és László, még a szent ügyért küzdött, midőn 1849 junius 29-én - miként azt e család mos élő utolsó sarja, Comáromi László előadja - Péchi Imre kormánybiztos rendeletére 200 gyalogos és 100 lovas kozák jelent meg Mikóházán, kik a birtokban levő élő állatokat, lovakat, ökröket, teheneket az orosz táborba hajtották, a régi csinált borokkal, élelmi czikkekkel, háztartási eszközökkel 16 szekeret raktak meg. A rablás után nagy lakomát csaptak, hol a bortól felhevülve, a romboláshoz fogtak. Egyik szobában állott az erős zárakkal ellátott két fényezett ládában a levéltár, telve a család múltjára vonatkozó és más közérdekű okiratokkal. Az ittas csapat a zárakat felnyitni nem tudván, a ládákat fejszékkel verte szét s az okiratokat az udvaron széjjelhányta és megsemmisítette. A dulásnak a parancsnokoló főtiszt vetett véget, ki a főczinkosokat 50-50 kancsuka-ütéssel büntette.

A családi levéltár megsemmisülvén, a máshonnan összeszedett adatok a család múltjára a következők.

A család régi neve „Csipkés" s eredetileg Komáromban lakott, hol Csipkés Miklós 1628-ban városi tanácsos volt. 1 Szinyei: Magyar írók I.  380. Itt s ez évben született György nevű fia, ki mint a theologia doctora, tanár és hittani iró, kiváló nevet szerzett magának az irodalomtörténetben. Iskoláit végezvén, s az utrechti egyetemről megtérve, Debreczenbe költözött. Fia György, előbb debreczeni bíró, majd biliari alispán, közbenjáró volt Pálifi János és Károlyi Sándor között. Ezen közbenjárásáért kapta adományba a „kóji" pusztát, mely a családnak előnevet adott.

A család más megyékbe is elterjedt, Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Mármaros, Ugocsa, Zemplén és Nógrád megye is nemesei közé sorolja. Kellő adatok hiányában itt csak az abaujmegyei ágra terjeszkedünk ki, melynek leszármazása ez:

 

Comáromi Sándor, felesége csicseri Orosz Anna után lett birtokos Abauj, Borsod és Zemplén megyékben. Unokája István királyi tanácsos, elébb alispán, majd 1838-ban főispáni helyettes volt Abauj vármegyében. Bárczai Borbálától született három fia közül József 1846-ban Abauj vármegye főszolgabirája, 1848-ban ugyanott főispán és kormánybiztos volt. A szabadságharcz után halálra Ítélték, de kegyelem utján hosszas fogságot szenvedett, honnan kiszabadulva, az alkotmány helyreálltával Zemplénmegye alispánjának választotta s a sárospataki főiskolának is segédgondnoka volt. Testvérje István egyike volt azon huszártiszteknek, kik 1848-ban ezer veszély között haza szöktek századaikkal, hogy itthon a magyar seregekhez csatlakozva a szabadságharcz ügyét védelmezzék. Ő is halálra ítéltetett, de a halálos ítéletet hosszas fogsággal váltotta meg, melyből szabadulva magányba vonult s mint a kassai ev. ref. egyház köztiszteletben álló főgondnoka 1897-ben halt el 78 éves korában. A legifjabb testvér László, szintén részt vett a szabadságharczban s annak leveretése után a három testvér birtokai Tornyos-Németiben, Mikóházán, Pelejtén felségsértés czímén elkoboztattak, nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek bérbe adattak. A legtöbbet igérő a legifjabb testvér László volt, ki mint saját birtokának bérlője tartotta fenn magát a válságos időkben. 1865-ben az alkotmány helyreálltával a gönczi járás főszolgabirája lett, majd alispána, mely tisztet 1890-ig viselte, a midőn nyugalomba vonult. Két fia ifjú korában elhalt.

A család czímere: kék paizsban, zöld hármashalom középsőjére illesztett leveles koronán könyöklő pánczélos kar, markában három nyilat tart. Sisakdísz: növekvő egyszarvú, szarvára húzott arany gyűrűvel (helyesebben zöld koszorúval); takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Csanyi. Csany falu adományozásáról már az 1270-ik évről van emlékezet, midőn V-ik István király Felső-Kassáért cserébe adta s Abaujvár kötelékéből kivette Chon és Fel-Gyno (Fel-Gönyü) falvakat, András fia Gálnak és Mikola fia Lodomérnak, mely birtokokba 1270-ben beiktattattak. 1 H. O. VI. 172.

Nem tudjuk, ezekben kell-e a család őseit keresnünk, de már 1411-ben hat ágra oszolva találjuk Csanyban a Csanyiakat, mint osztályos atyafiakat. 2 Csoma lt. fc. B. Miklóst - István fiát, Pétert - Tamás fiát (ki Jakownak volt fia). Bálintot, másik Tamás fiát, Gált, Pál fiát s ennek fiait Andrást és Jánost és ezen András fiát Miklóst, Kelement. Domokos fiát, János unokáját és Andrást, Jakab fiát, Péter unokáját, kiknek összesen 30 portájuk volt Csanyban. 3 Hallóczy : Kamara haszna.

A XV-ik század végén élt Csanyi Antal, kinek egy leánya volt: Zsófia, Temesvári Jánosné és egy fia Márton, ki már 1510-ben nem élt, mert felesége, Erzsébet asszony, ekkor már mint özvegy említtetik. Ő volt ezen az ágon az utolsó. Fia nem volt, három leánya közül a legidősebb, Erzsébet, mint hajadon halt el, Zsófia, Szendi Ambrus; Ágnes, Szakács Miklós felesége volt. Ezek 1516-ban eladták Csanyi birtokukat Gechei László özvegyének 16 aranyforintért. 1 Csoma lt. fc. D.

1595-ben Csanyi Márton és Miklós hűtlenség bűnébe estek s nótáztatván, Csanyi birtokukat Monacúcs Simon nyerte adományba. 2 I. C. Donationales.

A család még a XVII. században is élt, a midőn Csanyi Annáról, mint Fekete Péter feleségéről van emlékezet.

 

Csathó (figei). A régi gömörmegyei fügei Csathó-család egy ága a XVII. században megyénkbe költözött 3 Gazdag levéltárát egy Szent-Andráson élő leányági leszármazója fűtötte fel kenyérsütő kemenczéjében. s 1694-96-ban Csathó Ferencz annak egyik szolgabirája s ugyanakkor Cs. Mihály esküdtje volt.

1712-ben Cs. Mihály, Péter és Zsigmond birtokosok voltak Tengerfalván, Detken és Bereten.

Ezen abauji ág leszármazása következő:

 

Csebi (kéri, marczinfalvai). Régi család, melynek első nyomait Borsodmegyében találjuk. Itt élt a XIII. század elején Csebi Konrád (Corradus de Cheb), mint Cbeb birtokosa, kinek fia Benedek comes és unokája Chebi Bolyár volt. Ezen Bolyárnak István nevű fia volt, kiről 1347 és 1381 között emlékeznek okleveleink s két leánya, Klára és Anna. Istvánt atyjáról „dictus Bolyárnak" nevezték, e néven említik fiát Mihályt is (1381), de már unokája László, a „Thorkws" melléknévre tett szert. Ezen László 1457-ben eladta csebi, berentei, hadház-praediumi, Zywlew-végházi (Szabolcsm.) s minden más Abauj- és Borsodmegyében fekvő birtokait 150 aranyforintért Hangácsi Albertnek és Sebestyénnek. 1 Szatmári kir. ltár  fc. XII. No. 805. 1459. átirat, pergamen.

Ezen örökbevallással Chebi Konrád egyenes férfi-leszármazóinak nyomát s a Chebi nevet a leányági utódok tartották fenn.

A leszármazás Lászlóig a következő:

 

Bolyárnak két leánya, Klára és Anna, két Somogy-megyei ifjuhoz ment férjhez, kik szintén testvérek voltak. Amazt Fejéregvházi István, ezt Pető, Pál fiai, Borozlow unokái vették nőül. Az idősebb testvér István, neje birtokán alapított családot, mert már öt is ,dictus Cheby de Cheb" nevezték s fiai az 1381-ben Garai Miklós. 1391-ben Ilsvai Leustach nádorok alatt, a borsodmegyei Kaza mellett tartott nádori gyűléseken osztozkodtak csebi birtokukon Borsodmegyében. 1 Szathm. kir. lt. fc. XII. No. 803. E másik ág leszármazása ez:

 

Hangácsi Albert pécsi prépost, Hangácsi Jakab fiának Sebestyénnek, damaki Chebi István fiának Mátyásnak 1453-ban Alsó-Bárcza abaujmegyei falut adományozta, mely elébb Alsó-Bárczai Jánosé, László fiáé volt, de ennek magszakadtán a koronára szállott. 2 U. o. I. kt. 1 z.

A XV. század közepén hézag támad a családfán, összekötő okirat hiányában, s csak a XVI. század első felében állítható ismét, bár hézagosan, egybe, midőn a család súlypontja már megyénkbe esett.

1517-ben élt Chebi István, kinek neje Orsolya volt, leánya, szintén Orsolya 1551-ben zálogba adta balajti, csebi birtokait Borsodban és a legényeit Zemplénben Csebi Györgynek 200 forintért. 1 J. C. D. 21. Ezen György a nevezett helyeken már elébb is birtokos volt. 1550-ben Cseben és Balajton Czéczei Jánossal és Balajthi Lászlóval együtt részbirtokokba iktattattak. 2 U. o. Stat. fc. 84.

De Abaujmegyében is igyekezett magának biztos alapot szerezni. 1564-ben kelecsenyi másként kis rakatzai birtokát elcserélte Rakatzai István devecseri birtokával, 3 .J. C. F. No. 17. 1568-ban ezen devecseri, továbbá, kéri és czekeházai birtokaiba örökbevallás alapján iktattatott, 4 U. o. fc. 3. No. 67. s Czekeházán még 1578-ban is több vételekkel szaporította birtokát. Abaujmegyének az 1571., 1580., 1581. évben alispánja volt, 1583. a megye országgyűlési követül küldötte el. Háromszor nősült. Első neje Gönyüi Zsófia, a második Marczinfalusi Zsófia volt, a harmadik Járai Margit, özvegyen maradt utána.

Rokonaival nem élt jó viszonyban, mert 1583:ban keéri Járai Jánossal, Monoki Mihálylyal, Monoki - literátus - Pállal, legyesbényei Nagy Györgygyel és több szolgákkal, fegyveres kézzel rárontottak Csebi István kéri házára, őt gyalázó szavakkal illették s Kisserjéni Mihály és Gábor Bodokew nevű várába vitték s itt börtönbe taszítva egy teljes hétig fogságban tartották. 5 Lánczi ltár.

Ez az utolsó adat róla. Unokaöcsese Lőrincz, testvérjével Zsófiával és Hegymegi Istvánnal uj adomány czímén iktattatta magát felsőkéri, tuzsai és tuzsafalvi birtokaiba. 1 J. C. C. fc. 3. No. 83. Ugyanő 1586-ban kéri nemesi kúriáját 200 forintért eladta Rákóczi Katának, kéri Járai János özvegyének. 2 u. o. fc. K. No. 255.

A család ez ágát ezután négy izen egy-egy fiú tartotta fenn, csak Györgynek Czikó Máriától lett ismét kilencz gyermeke. E testvérek körül szintén György nevű 1742-ben végrendelkezett s ebben Marczinfalván, Günyőn, Felső-Kérben, Szolnokon, Cseben, Senyén, Újfaluban, Homrogdon, Balajton, Borsodon levő birtokairól rendelkezett. 1756-ban testvére Zsigmond és ifj. Csebi András és Erzsébet örökösen eladták tornamegyei Lazo-pusztabeli birtokrészeiket 1800 forintért Ragályi Zsigmondnak. Egy évvel később 1757-ben Zsigmond, György és István, az apa, fiú és unoka eladták borsodmegyei Csebi pusztájukat Szentpéteri Sámuelnek és Ragályi Ferencznek 1063 forintért. 3 Mindkét adat Láncai ltár.

A család leszármazását a következő táblázat mutatja:

 

Csengeri. Az armalist, melylyel őket III. Ferdinánd Pozsonyban, 1646 nov. 26-án megnemesítette, első sorban Kakas András, felesége Bán Dóra, testvére György s gyermekei János és Ilona nyerték. Csengeri János,

 

mint Kakas Ilona (András leánya) férje, mint mellékszerző áll az oklevélen.

Czímer: veres paizsban, zöld alapon, koronából növekvő kettős-farku oroszlán, jobb karmában egyenes pallost függélyesen tart, jobbról naptól, balra félholdtól kisérve. Sisakdísz: növekvő pánczélos férfi, jobbjában függélyesen pallost tart. 1 Hit. másolat abauji nsi iratok 72.

Kihirdettetett Zemplénben 1647 jan. 15. A Csengeri-családot Szikszón érte a nemesítés, két töredékes leszármazás 2 U. o. a következő:

A másik ág Szikszón maradt.

Csengeri. Erdélyből származott. Czímerlevelet I. Rákóczi György adományozott Segesváron 1639 január 20-án Literati, másként Csengeri Tamásnak, melyet ugyanott 1639 ápr. 10-én hirdettek ki.

A czímer: kék paizsban, fehér lovon ülő férfi, jobbjában kardot tart.

Megyénkbe Csengeri Mihály, János fia költözött Sz.-Lélekről s Mihály fiát Andrást, az 1743. évi nemesi összeírás Jászón találta. 1 Abauji lt. nsi iratok 751.

Csergheő (nemes-tacskándi). Régi család, melynek egyik tagja Benedek, ki 1458-1490 között élt, már mint ősi birtokot birta Nemes-Tacskándot Vasmegyében. Valószínű, hogy a család régi neve Tacskándi volt s a fentemlített Benedek volt az első, ki a Csergheő nevet felvette. Az előbbi nevet még később is használták. így a család egyik tagja András 1543-ban Thas-kándi, másként Cheorggeő-nek irta magát. 2 Szombathelyi Kápt. ltár 74. 79. sz.

A következő századokban a család más megyékbe is kiterjedt, így Nyitra, Bars, Trencsén, Heves, Mosony s a múlt században Abaujmegyébe.

Ezen abauji ág Himben lakott s napjainkban 1883. halt ki.

Leszármazása néhány izen következő:

A család czímere: Kék paizsban, zöld hármas halomra illesztett koronára könyöklő pánczélos kar, markában törökfőt, üstökénél fogva tart, jobbról felül befelé fordult holdsarlótól, balra hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: nyitott fekete sasszárny között, melyek közül a jobbikra ezüst félhold, a baloldalira hatágú csillag van illesztve, a pánczélos kar, markában görbe kardot tartva, melyre levágott törökfő van szúrva. Takarók: kék-arany.

 

Csetneki. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1659 márcz. 20-án Gedeon Andrásnak s általa Csetneki Tamásnak és Morvái Jánosnak. Kihirdették 1660 jan. 2-án Borsodon, Borsodmegyében.

Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon (kettős farkú) arany oroszlán jobb karmában egyenes pallost tart. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú veressel fegyverzett fehér galamb, csőrében borostyánágot tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Az 1726-ik évi összeírás Csetneki Istvánt, már mint Rásonyi lakost találja s utódai ma is ott élnek.

 

Csibi. Fonyba telepedett nemes család. Eredetileg a vasmegyei Szent-Lorántról eredt. Czímerlevelet Csibi István nyert III. Károlytól 1712 jul. 17-én unokatestvéreivel Ferencz, György és Zsigmonddal együtt.

A nemességszerző István unokája József (szintén István fia) költözött Fonyba. 1 A. V. lt. nemesi iratok 77.

 

Csirke (l. Aba-nemzetség).

 

Csobádi. Törzsökös abaujmegyei család, mely nevét ezen megye Csobád falujától vette. Már 1323-ban Apród Istvánnak Garadna faluba iktatásánál jelen volt Chabadi Crispus István, mint királyi ember. 2 Anj. okm. II. 64. A XIV. század második felében élt Chobádi András, kinek fia Péter 1414-ben az egri káptalan küldöttei előtt Rásonyi Istvánnal megosztozott Rásony faluján, azt két egyenlő részre osztván egymásközött, a déli fele Csobádi Péternek, az éjszaki Rásonyi Istvánnak jutott. 1 Orig. perg. Csoma lt.

A család, a megye előkelőbbjei közét artozott. Az 1427-ik évi portalis összeíráskor. Csobád faluban 11 portája volt. 2 Thallóczi k. h. függ. Közülök Tamás 1430-ban Abaujmegyének aüspána s 1447-ben országgyűlési követe volt. 1457-ben ismét egy Chobádi ült a megye alispáni székében: Gergely személyében.

Csobádi Simon 1482. évben hűtlenségbe esvén, csobádi, dobszai és kinisi birtokai székelyfalvi Zepwsi (Szepesi) Mihálynak adományoztattak.

Csobádi László 1499-ben egri egyházmegyei pap volt, Szapolyai István nádor udvarnoka, kinek az említett évben kelt végrendeletét mint tanú irta alá. 1505-ben Szapolyai István özvegye - Hedvig tescheni herczegnő - a szepesi káptalan kérelmére szepesi préposttá nevezte ki s ez állásában meghalt 1510-ben.

1592-ben Csobádi Miklós hasonlón hűtlenség bűnébe esvén, büdi, felső-dobszai, csobádi és sz.-györgy-kinisi birtokai Sápi Jánosnak, Molnár Péternek és Gombos János-nak adományoztattak.

E kihalt család iratai elkallódván, csak egyes adatok maradtak arról reánk. Ezekből kitűnik, hogy egyes tagjai birtokosok voltak : Csobád (1323), Rásony (1414), Ond (1435), F.-Kinis (1447), F.-Dobsza (1447), Fűzi (1472), Láncz (1482), Jánosd (1572), Kér. Cseb (1604), Radvány (1607), Kis-Szakaly (1615) és Sárvár (1659) falvakban.

A család utolsó tagjának: Máriának, Vendéghi Mátyásnénak, kiről még 1708-ban is mint élőről van emlékezet, leszármazása, néhány izen következő :

 

Csoma (ragyolczi). Nagy Iván szerént a régibb nemes családok egyike. 1 Nagy Iván III. 174. Erdély-Háromszékből származott, hol a család még most is él. Magyarországra kiszármazva a család birtokában levő legrégibb pergamen okirat 1544-ről szólt, melyben „tolcsvai" Csoma Imre, Tolcsva határában egy kutpatka nevű szőllőt acquirált. 2 A családi ltárban. A családi leveles láda egy másik adata szerént 1565 körül Miksa király, Mágocsi Gáspár egri kapitánynak elrendeli, hogy a keszi, szárdi és dersi birtokokat vegye el Kazai Ferencztől, Fügedi Istvántól és Csoma Ferencztől s adja vissza jogos tulajdonosának Pribék Ilonának Tornallyai Pál feleségének, kiktől ezek hatalmasul vették el. Ez idötájtól kezdve több mint száz évig az adatok nagyon hézagosak, mert az 1697. évi Tokaji Ferencz-féle támadáskor, mint azt több rendbeli nyomozat mutatja, az akkor Tokaj várában vagy városiban tartózkodó Csoma Pétert a támadók megtámadták s ő félig öltözötten menekült a bodrogközi rétségre. Ez alkalommal „minden belső értékétől, arany, ezüst, marháitól megfosztatott, kúriáiról, szabad szőllöiröl való donatiói, armalisa, úgy más jószágiról való levelek, egészen felprédáltattak. Kit elvittek, kit össze szaggattak, kit tűzre vetettek, kit sárba kevertek" stb. stb. 1Inquisitiók az 1726-ik évből.

Ez okból a család nemességének határozott koráról sincs biztos adatunk, csak a Csoma András részére 1723-ban Zemplén vármegye részéről kiállított nemesi testimonialis eme szavai bizonyítanak régibb nemessége mellett „quibus constaret ejusdem a praedecessoribus suis, cum ex parte patris, tum etiam matris, longa serie ducta vera, indubitataque nobilitas ex continuo esse roborata."

A család leszármazását a következő táblázat mutatja :

 

A táblázat élén álló Imre nőtlenül halt el és 100 imperiális tallért hagyományozott a kassai eklézsiának, a miért őt a nagytemplom sírboltjába temették el.

Márton fiai közül György 1660-ban Ónodi vicze-kapi-tány volt. 1 Századok 1872. Gr. Csáki ltár. Testvérje tolcsvai Csoma András, elébb Lorántffi Zsuzsanna fejedelem asszony titkára, majd Bereg vármegye jegyzője, végül Zemplénben szolgabíró volt, s mint ilyen halt meg 1667-ben. Unokája Zsigmond 1757-ben szerez nádori adományt a nógrádmegyei Ragyolczra s azóta a család elhagyva a régibb „tolcsvai" előnevet, Ragyolczról irja magát. Másik unokája András mint fiatal ember 1723. Szabocsmegye aljegyzője, majd 1729. ügyésze, 1744-ben követe volt. 1734-ben szerzé Kásonyi birtokát özv. Szemere Mihálynétól s azóta a család ezen idősebb ága, mely Csoma Péter első neje Patay Klárától származott, állandóan Abaujmegyében élt s él ma is, birtokosa lévén itt és Szabocsmegyében.

Az ifjabb ág mely Csoma Péter, második nejétől Szentimrei Judittól származott, elébb Nógrád- s Gömör-megyében élt, s Zsigmondban illetve ennek leányaiban halt ki Tenken Hevesmegyében.

A család czímere, tolcsvai Csoma András 1667. évi s más ujabb pecsétek után összeállítva következő: Veres paizsban arany grif, jobb első karmában pengéjével lefelé álló tört tart. Sisakdísz a grif növekvőn, hol a tört pengéjével felfelé, czölöpösen tartja. Takarók kékarany, veres-ezüst.

 

Csorba. Czímerlevelet s véle nemességet Csorba György és felesége Kata, unokatestvére György, ennek testvére Dóra s rokona Sys Bálint nyert II. Ferdinándtól (Bécs) jul. 3. 1631.

E czímer: kék paizsban veres ruhás kar, görbe kardot tart. Sisakdísz ugyanaz; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 L. C. abauji lt. nsi iratok 71. sz.

Kihirdettetett Tornán 1632-ben.

Egy 1778-iki inquisitio következő családfát mutatja:

„Ha a nemeseknek fel kellett ülni, ők is mindig felültek." János 1778-ban Rásonyban nemesek hadnagya.

 

Csuka, Czuka. E családot Hontmegyében érte a nemesítés, a midőn II. Ferdinánd Bécsben 1635 szept. 28-án Czuka Imrének, nejének, Szabó Agathának s fiainak Istvánnak és Péternek a következő czímert adományozta: Kék paizsban, zöld alapon, arany grif, első karmaival czölöpösen, hegyével felfelé álló érczszínű, veres tollú nyilat tart. Sisakdísz: veres mezű kar, markában gömbös, czikkelyes buzogánynyal. Takarók : kékarany, veres-ezüst. 1 Az armalis Csuka Bélánál, a család egyik leszármazójánál van. De meg van hamisítva. Mert e mondatban: Eundem itaque Emericum Czuka ac per ipsum consortem Agotham Szabó, filiosque Stephanum et Petrum Suos" e szavak helyett: e Statu et Conditione ignobili" ezek kivakartatván, „item fratres carnales Georgium et Mathiam" íratott s ezután következik értelmetlenül „in qua hactenus perstitisse dicuntur." Másik rendkívüliség ezen oklevélen az, hogy az 1635 szept. 28-án adományozott armalis a hátára rávezetett hirdetési jegyzőkönyv tanusága szerint már 1634 nov. 8-án kihirdettetett. Kihirdettetett 1634 nov. 8-án Bozo-kon, Hontmegyében.

A nemességszerzőtói a leszármazás ez:

 

A nemességszerző Czuka Imrének dédunokája Ferencz, Miskolczra költözött, hol Borsodmegyének 1762 márcz. 23-án Miskolczon tartott közgyűlésén az eredeti armálist kihirdettette. Azonban ugyanő 1778-ban már Szikszón lakó birtokos volt. Fiai voltak : Ferencz, ki 1797-ben az abaujmegyei felkelő seregben lovashadnagy volt és Dániel, ki viszont az 1809. évi megyei felkelő sereg szikszói gyalog századának volt tisztje. Az idősebb testvérnek, Ferencznek csak leányai maradtak, az ifjabbnak, Dánielnek két fia volt: György, ki 1861-ben s folytatólag a provisoriumban is, a szikszói járás főszolgabírója volt, nejétől Kenessei Magdolnától származott leánya Anna, Zábráczki József felesége. A másik fiú Dániel, Cselei Annát nőül vévén Zemplénmegyébe költözött, kinek gyermekeiben, a család most is él.

 

Cympó. Ezen család leginkább topographiai tekintetben érdemes említésre. Rövid életű volt, már a XIV. század közepén kihalt Miklósban, Domokos fiában. Neje Homrogdi Kata, férje magtalan halála után Sasai Dömjénhez ment férjhez. Birtoka a mai Sáp falu volt, melyet e család után Cympóházának is neveztek.

A koronára szállt falut, a Cympó család kihalása után Poháros Péter a megye főispánja nyerte királyi adományba 1353-ban. 1 Anj. VI. 107.

 

Czéczei. Törzsökös abaujmegyei család, melynek eredete még nincs kiderítve. A legrégibb adat a család múltjára az egri káptalan egy határjárási oklevele, mely 1358-ban János fövétele napján költ, melyben egyrészről Kissudkuni (?) Gergely, Aba fia, Alczéczei György, Miklós fia, Alczéczei Imre, László fia és Antal, János fia, a fennevezett Abának unokái, másrészről Közép-czéczei János Mihály fia és Ivánka, mint közel rokonok, Alsó- és Középczécze között határt járatnak. 2 Másolat a Puki ltárban. Ezen határjárás a megye topographiájára nézve nemcsak azért fontos, mert ehböl kitetszik, hogy a XIV. század közepén három Czécze falu volt egymás mellett. Felső-Czéeze, ott, ahol ma van, Közép-Czécze, a mai Alsó-Czécze helyén, s Alsó Czécze ott, hol ma az Aba puszta van, mely hihetőleg ezen oklevélben említett törzsöstöl Abától vette nevét. De fontos ez oklevélben a határ leírása is. A határjárást keletről „Zerench" (Szerencs) falutól kezdték. E falu kétségtelenül ott terült el, hol ma a Pukkancz nevű puszta van, egyike elpusztult falvainknak, melynek nevét egyedül a Szerencs patak tartotta fenn, mely e völgyön végig folyik, s melyet ma is e néven neveznek. A határjárás további leírásában a Hernád, Tharizha (Tárcza) néven említtetik, amely viszont bizonyság arra, hogy még a XIV. században e folyót a Hernád és Tárcza összefolyásától, nem nevezték kizárólagosan Hernádnak. Ezt több ezen korból fenmaradt határjárást tartalmazó oklevél is bizonyítja.

Ezen első ismert ősökkel a további leszármazók össze nem köthetők, de mint az 1427. évi portalis összeírás bizonyítja az ősi javaknak a család folytonosan birtokában volt. 3 Csánki, Magyarorsz. földrajz a Hunyadyak korában 1. 224.

A XV. század közepe táján élt Czéczei Tamás, kinek két fia volt, Máté és Lőrincz.

Ezen Czéczei Lőrincznek egy pecsétjét találtuk a kassai városi levéltárban 1487-ből. E pecsét után a család czímere, két egymáson álló ragadozó madár, melyek csőreikkel egymást vagdalni látszanak. (Hasonlít a Csanád nembeli Thelegdiek czímeréhez.)

Máté az idösbik, kit „parvusnak" is neveztek, kiváló férfiú, 1482-ben liptói főispán, 1484-ben ungi főispán, 1486-tól Liptó és Sárosmegyék főispánja volt. Testvérével Lőrinczel, nagy vagyont szereztek össze.

1482-ben visszakövetelte a király Máté részére a Zbugyai-családtól, az általa zálogjogon bírt, vörösvágási, bonyitai, lipóczi, pekléni, turinai és opinai részeket, s ezekbe a következő 1483. évben őt és családját be is iktatták. 1 U. o. 1486-ban testvérével Lőrinczczel örök áron megvette a pusztagibárti és tuzsai birtokokat Czeke Jánostól és gyermékeitől és Mérai Domokosné-tól Alpári Borbálától. 2 Jász. Conv. pros. A. fol. 65. 1490-ben nejével, testvérével és rokonával Korom Bálinttal, megvettek Corvin János berezegtél Mossócz m. várost és a stubnyai vámot Turóczmegyében 8000 forintért.

Mátéról 1493. évről van utoljára emlékezet, s noha nős volt, utódokat nem hagyott hátra. Testvére Lőrinez 1489-ben birtokait az alvidéken szaporította, zálogba vévén sz. demeteri Bessenyei Istvántól Csanádmegyében Kovácsháza m. város felét és Bekényfalva helységet, továbbá a hodosi, bodszegi és sz. demeteri birtokokat Aradmegyében. 1496-ban a visolyi, jánosdi, deteki, kérési birtokokba, 1503-ban Czéczébe iktattatta magát. 1517-ben van róla utolszor emlékezet, a midőn Balakicza várat, Jahadnicz és Terbosló egész falvakkal a Szapolyai-családnak eladta. 1 J. C. pot. C. fol. 26.

Lőrincznek egy fia volt: István, kinek utódait a mellékelt táblázat mutatja.

Czéczei Istvánnak egy fia volt: Lénárt, elébb tályai, majd kassai kapitány, János király tántorithatatlan híve. Midőn 1536-ban Gechei Márton és Lónyai Gergely a Serédi Gáspár parancsnoksága alatt álló Kassát, János király kezére játszották, ez oda kapitánynak Czéczei Lénártot nevezte ki. Czéczei okulván Serédi kudarczán, oly lelkiösmeretesen őrizte a várost, hogy azon 15 évig míg kapitánya volt, falain kívül nem hált. Tinódi Sebestyén igy énekel róla:

„Város kívül tizenöt esztendeig nem hált

Az ő szükségéért ö kívül nem kószált,

Kassára ki támadt, az mind gonoszul járt."

János király halála után, Izabella özvegy királyné hűségében is megmaradt s midőn ez 1551-ben Oppelnbe költözött, el akarta őt magával vinni, de készülődése közben megbetegedett s hirtelen meghalt 50 éves korában.

„Ő esze, elméje bölcsességgel vala

Hogy vig ember vala, mindenki szereti vala."

Czéczei Lénárt vagyonilag is emelte családját. 1543. Nádasdot, Zsadányt, Szkárost Athynai Simonné, Roskoványi Anna elhunytával, adományba nyerte Izabella királynétól 1 Jász. C. Stat. fc. 32 No 15. 1544-ben ugyancsak Izabella parancsára beiktatták: Vizsoly, Ujfalusi, nagy- és kis-szakolyi, saczai, pólyi, sz. lőrinczi, roszpachi, hotkóczi, semsei és puszta-gárdi birtokokba. 1550-ben megvette Tarczai Györgytől 2500 forintért Szakoly egész falut s ennek makranczi és csécsi birtokait. Ugyanez évben a Zbugyai Annától örökáron megvett Nádasd, Szkáros, Zsadány, Felső-Csáj és Bogdány egész helységekbe Izabella királyné adománya folytán beiktattatott 2 U. o. fc. 71. s Péter és Mihály öcscseivel Szölledi György kihalása czímén ennek szölledi birtokába. 3 U. o.

1551-ben meghalván, véle családja is kihalt. Nőtestvére Fruzsina Szakolyi Jánoshoz ment férjhez s ez felvevén a Czéczei nevet, utódaiban még három izen keresztül fentartotta a család nevét.

Szakolyi Czéczei Jánosnak két fia és hat leánya volt. Péter az ifjabb 1560-ban valószínűleg Rákóczi Mihály elhalálozása után Abauj vármegyének alispánja volt, de azután hamar elhalt, mert az idősebb fitestvér Mihály, a maga számára lefoglalta az összes Czéczei birtokokat s a család minden arany és ezüst ingóságait. Leánytestvérei egyenlő osztályt kértek, s 1563-ban Báthori András országbíró azt el is rendelte. Az ügy 1574-ben nyert befejezést, a midőn a testvérek méltányos egyességre léptek. 1 Lánczy ltár.

Azonban a családnak ezen zavaros időkben sok baja volt terjedelmes birtokaival. 1565-ben a Wernher-és gyalui Torda-családok iktattattak Nádasd, Szkáros, Zsadány, Bogdán, Lengyelfalva, Felső- és A.-Csáj és Széplak birtokába; 1567-ben gersei Pethő János és ghimesi Forgách Simon. A család mindkét izben ellentmondott. 1570-ben Czéczei Mihály és Bán Anna Péter özvegye, most Zaberdini Horváth Jánosné, pert indítottak Nagymihályi György, Sandriu fia ellen pólyi, sz.-lőrinczi, makranczi, csécsi, szakolyi, nádasdi, zsadányi, szkárosi, f.-csáji, bogdányi birtokok s az azokban levő 76 egész, 55 fél, 66 népes és 41 puszta telek iránt. 2 Thomka ltár. Bán Anna s leánya Czéczei Sára a nádasdi, zsadányi, szkárosi, felső-csáji s bogdányi részeket, első férje nőtestvéreitől 2200 forintért örökáron megvette, de ezen vétel ellen sógora Czéczei Mihály 1573-ban óvást emelt. 3 Thomka ltár.

Miként említettük, Czéczei Péter halála után, felesége Bán Anna, Zaberdini Horváth Jánoshoz ment férjhez, leányát Sárát Ghimesi Forgách Gergely vette nőül. Sára rövid időn magtalanul halt el s férje másodszor Perényi Margitot vette el s vitte azt első neje után bírt nádasdi erődített kastélyába. Azonban itt nem soká élhettek békességben, mert Czéczei Mihály és Horváth János reájuk rontott, a kastélyt elfoglalták, a benne levő ingóságokat zsákmányul ejtették s Forgách Gergelynek több szolgáját meggyilkolták. A király parancsára Ernő fő-herczeg visszahelyezte Forgách Gergelyt a kastély birtokába s most ő lépett fel támadólag támadói ellen, kiket Abauj vármegye szine előtt gyilkossággal vádolt. A per soká húzódott. Időközben Czéczei Mihály is, Horváth János is elhalt s Forgách Gergely a két özvegygyei a következő egyességre lépett 1578-ban. Forgách Gergely elengedi a két özvegynek azon 5000 frtot, melyre az elhunyt férjeik által okozott károk becsültettek s nem háborgatja őket csáji és bogdányi összes birtokait békés élvezetében, viszont Forgách Gergely kapja a nádasdi kastélyt s birtokot s a szkárosi birtokot a zsadányi vámmal s kezénél marad első neje összes nászhozománya, díszruhái, arany s ezüst marhái, azon 120 aranyat nyomó nyakláncz kivételével, melyet Sára nagyanyjától kapott. Ezért tartozik Forgách Gergely 100 aranyat fizetni s visszaadni egy főkötőt s egy veres fátyolkát, ha megtalálják, mint kedves emlékeket s Czéczei Péter pecsétnyomó gyűrűjét. 1 Egyesség Czobor Imre nádori helytartó előtt. Másolat Csoma ltár.

Ezen egyességet Czéczei Mihály gyermekei: János, Fruzsina, Ilona, Kata 1587-ben Forgách Gergelylyel s nejével Perényi Margittal újra megerősítik, a midőn ezek átengedik amazoknak a Czéczei családot illető zsadányi birtokot is azért, mert jogosan támasztható igényeikkel őket nem háborgatták.

Czéczei János volt a felújított család utolsó férfi-sarja, nejétől Komjáthi Annától két leánya volt: Dóra Barna Ferenczné - és Erzsébet, elébb Bégányi Ferenczné, utóbb Baranyai Gáspárné. Ezek 1643-ban osztoztak a felső- és alsó-czéczei, szakolyi, pólyi, makranczi, lőrinczkei, p.-gönyüi, boldogköváraljai, arkai és osztropataki birtokaikon. Dóra 1653-ban török rabságba esett, de abból kiszabadulván, még 22 évig élt s 1675-ben halt el.

 

Czeglédi. Czímerlevelét III. Ferdinánd adományozta 1640 nov. 30-án Czeglédi Andrásnak, mely 1641-ben Gönczön kihirdettetett. A czímer: osztott paizs, fehér s kékben, benne róka, jobb karmában kardot tart. Sisak-disz a paizsalak növekvőn ; takarók: veres-ezüst, kékezüst.

A család Felső-Kásmárkon honos, leszármazása következő:

 

 

Czeke (Czekeházi, Alpári). Eredete ösmeretlen. Oklevélileg a XV. század elején tűnik fel, a midőn Czeke Gergely élt, kinek leánya Agatha, Porkoláb Imrének volt felesége. Birtokos volt Czekeházán, Alsó- és Felső-Kérben, Alpáron, Gibárton, Felső-Czéczén és Tu-zsán. Ugyanezen korban élt Czeke Dávid, kinek fia Vincze 1453-ban I. Ulászló királytól uj adomány czímén nyerte Czekeháza felét. 1 P. C. Cfc. 3. No. 75. Leánya Erzse 1494-ben Bodóházi Osvaldnak volt felesége. A család számos tagjáról fenmaradt okleveles adatok, ezen birtokoknál előforduló zálogba-adások, vevések, cserék és örökeladások egyes eseteit tárgyalják, anélkül, hogy azokból a család teljes leszármazását összeállíthatnánk.

1486-ban Czeke János Monai Domokosnéval eladta puszta-gibárti és tuzsai portióit Czéczei Máté és Lőrincz-nek 40 aranyforintért. 1 Jászói C. prot. A. fol. 65. Ezen eladásban részt vettek Czeke János gyermekei is u. m. Benedek, Lőrincz, Mihály, Margit, Kata.

Ugyanekkor 1486-ban éltek Czeke Barnabásnak thusai Zaáz Veronikától származott gyermekei: Tóbiás, Ferencz, Angléta, Ilona, Dóra, Kata.

1507-ben Czeke Tamás, Albert, Péter, Fülöp, Márk és Mátyás Czekeházán, Czekeházi Ambrus deák leányainak, Kristina és Borbálának nemesi curiájukba vétel czímén beiktattattak, de az iktatásnak czekeházai Záz Ferencz és Kupai Albert ellentmondottak.

1598-ban Czeke János és utódai, czekeházai, alsó-és felső-kéri birtokba három nemesi curiával és egy felső-czéczei nemesi curiába uj adomány czímmel és királyi joggal iktattattak. 2 U. o. fc. 21.

Az 1630. éven túl a család neve többé nem fordul elő az oklevelekben.

 

Töredék :

 

Cziáki. E családot Bethlen Gábor nemesítette meg Nagy-Szebenben 1625 ápr. 18. kelt armálisában, Cziáki András és három fia István, Tamás és Miklós személyében.

Publikáltatott Gönczön l625-ben. 1 A. V. lt. nemesi iratok 76. E család Szent-Andráson most is él.