Ajtai. Egy 1741. évi megyei nyomozat a következő családfát adja:

A nemességszerző Balázs 1682-ben szolgabíró volt a megyében, ¹ Lánczy lt. unokája Gábor 1741-ben Rácz-Fehértóra költözött. ² A. V. lt. I. fc.

 

Alexius. I. Leopold Bécsben okt. 8. 1669. czímer-levelet adományoz Alexius Dávidnak, nejének Ekker Rebekának s testvérének Mihálynak s ennek gyermekének Mihálynak. ³ Eredetije Jászón.

Publikáltatott Gönczön 1669 dec. 16.

Czímere: kékben, zöld alapon nyugvó, vasgolyón álló strucz, csőrében patkót, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz a strucz; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Almási I. A XVll-ik században Szászfán birtokos nemes család, melynek leszármazása három izen következő :

A. András 1660-ban szolgabíró volt Abaujban. Gyermekei 1671-ben Csehi Györgynétől örökölt szászfai részüket 25 mforintért eladják Uza Mihálynak és nejének Báthori Annának. ¹ Jakabf. ltár.

A család czímere: Almási András szolgabírónak egy 1661-ik évi - kezdőbetűkkel ellátott - pecséte után: grif, jobb karmában kard. ² U. o.

Valószínűleg ezen család őse volt azon Almássi István kassai polgár, ki mint Kassa város összes jószágainak igazgatója II. Ferdinándtól Sopronban 1625 okt. 24-én czímerlevelet s nemességet kapott, mely nejére Nagy-Beszerményi Zsófiára s fiára Istvánra is kiterjedt, s melyet 1626 márcz. 19-én a vármegye Garadnán tartott közgyűlésén kihirdettek.

 

Almási II. Czímert Rudolf adományozott Bécsben 1603-ban Almási Péternek, nejének Lengyel Ilonának s fiainak: János és Istvánnak s testvéreinek: Pálnak és Benedeknek.

Ezen armalis 1604 ápr. 27. publikáltatott Zemplénben.

A czímer: veres paizsban zöld alapon zöld, aranygyümölcsös fa, sisakdísz a paizs alak; takarók: veresezüst, kék-arany.

Egy 1751-iki megyei inquisitio ³ A. V. lt. nemesi iratok I. következő családfát tüntet fel:

 

Almási III. Nemességét A. János és Ferencz ül. Ferdinándtól nyeri Bécsben 1648-ban kelt armalisában, mely 1648. Lőcsén publikáltatott. ¹ Zeg. C. A. V. lt.

Czímere fekete paizsban zöld alapon fehér, futó lovon ülő vitéz sárga csizmában, veres nadrágban, kék öltönyben, három darutollal ékitett fövegben, jobbjával görbe kardot tart, baljával a kantárszárat markolja. Sisakdísz: három keresztbe tett nyílvessző, közepén borostyán koszorútól övezve. A takarók: fekete-sárga, kékezüst.

Egy 1763-iki inquisitio ² A. V. Lt. nemesi iratok. következő családfát adja:

 

Alpári. Alpáriakról már a XlV-ik század folyamán megemlékeznek az oklevelek, a midőn 1370-ben Alpári János és Miklós testvérek, Márk fiai élnek. ¹ Fáy ltár.  Ezután csak egy évszázad múlva van róluk emlékezet, amidőn 1486-ban Alpári Borbála, István leánya - Monaji Domokosné és Czeke János, eladták puszta-gibárti és Tuza praediumban levő részeiket Czéczei Máténak és Lőrincznek. ² Jászói lt. Pros. A. Fol. 65.

Valószínűleg ezen Borbála volt a régi Alpári-család utolsó sarja.

A XVI-ik század elején tűnnek fel Alpári Mihály és Mátyás testvérek, kiknek atyjuk Somogyi Szabó Pál (Gallus Szabó de Simigio) volt. Valószínűleg már elébb adományba nyert alpári birtokuk után vették fel nevűket. 1509-ben adományba kapták II. Ulászló királytól Felső-Kinisi Gergelynek felső- és alsó-kinisi (abauji) és arndfalvi (borsodmegyei) birtokait, ki nejét s némely szolgáit megölvén, nótáztatott. ³ Kinizsi ltár. Ezen Alpári Mihály Perényi Imre nádor szolgálatában állott, neki kedves embere volt. Az ő ajánlatára adományozta II. Ulászló neki s Mátyásnak 1512-ben Budán kelt armalisban a következő czímert. Kék paizsban világos-kék sziklából növekvő balra fordult koronás arany oroszlán, mindkét karmával egy hegyével a sziklára állított arany keresztmarkolatu egyenes pallos markolatát szorítja. Sisakdísz nincs. Takarók: kívül kék-arany, belül zöld. ⁴ Csoma ltár.

Ugyancsak Mihály és Mátyás testvérek királyi adományba nyerték az egész Jánosd birtokot és Kétynek felét, ⁵ Jászói Convent. de ezeket még ugyanazon évben Perényi Péternek, Imre nádor fiának örök áron eladták. ⁶ U. o. Stat. fc. No. 70.

Rövid leszármazásukat a következő táblázat mutatja:

 

Az adományos testvérek valamelyikének lehetett fia azon András is, kitől következőleg jött le a családfa:

Talán ezen családból származott azon bollyi Alpári Simon is, ki Zemplénmegyében Pálföldét és Bollyt birta. Kétszer volt Zemplén vármegyének követe, 1559-ben Eödönffi Ferenczczel, 1569-ben Bachkai Jánossal. A megyei felkelő sereget is kétszer vezette, 1561. és 1565-ben, midőn Báthori András, Balassa Menyhért s több más királypártival együtt Tokaj várát vették ostrom alá, melyet Némethi Ferencz, Szapolyai tábornoka védett. De ezt csak akkor voltak képesek az ostromlók elfoglalni, midőn Németi harczközben fején halálosan megsebesítve, összerogyott. 1570-ben Zemplénmegye nagy lelkesedéssel alispánjának választotta s e tisztét 1574-ig viselte. ¹ Szirmai not. top. Zempl. 74, 87. Not. hist. templ. 285. 32G. Básthy : Magyarok emléke 54. Nagy Iván I. 23. Ezentúl nincs róla emlékezet.

 

Alth. Czímerlevelet Alth István és Zsigmond nyert II. Ferdinándtól 1623-ban. Zsigmondnak egyik fia Zsigmond Szepesváraljáu lakott, másik: Antal leszármazott Abauj-Szántóra. ² Ing. 1769-ből A. V. lt. Nemesi iratok I.

Czímere: Alth János abaujmegyei szolgabíró 1770-ik évi pecséte után: kékben zöld alapon pánczélos férfialak, strucztollas forgóval, jobbjában buzogányt tart, balját csípejére támasztja. Sisakdísz: kar, buzogánynyal; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Ambrusházi. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Pozsonybau 1630 máj. 10-én Ambrusházi Pál és Mihály testvéreknek, melyet még ugyanazon évben Sajó-Vámoson kihirdettek. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon, fehérruhás jobb kar, markában három száras és leveles liliomot tart. Sisakdísz: a paizs-alak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Az annalis az adományos két testvért már úgy nemesíti meg, mint a kik már annakelőtte is nemesi előjogokat élveztek. Ez abban leli magyarázatát, hogy egyik ősük Ambrus Deák Perényi György abauji örökös főispánnak volt jobbágya Szikszón s ezt ő 1591-ben kivette a jobbágyi kötelezettségek alól s a praedialisták sorába emelte.

A család ma is él Szikszón s birtokában van Perényi ezen manumissiojának s az eredeti armalisnak is, melyben a czímer nincs kifestve.

 

Amesmayer. Nemességét A. Henrik 1712-ben nyeri nejével Éva-Rózával, gyermekeivel: Ferencz-Józseffel, Ignácz-Antallal, Mária-Rózával, Anna-Erzsébettel és Mária-Katával. Czímere: fekete paizsban, veres paizsfő alatt s két függő ék alatt - mely közül egyik fekete alapon arany keretű, másik kék, 3 aranyrózsával rakott - két vereskelyhü arany liliom s ugyanannyi arany bimbó, zöld száron s zöld levelekkel. A szárakat lebegő veres szalag veszi körül; sisakdísz: nyilt szárnyak, a jobboldali: fekete-kék-arany; a baloldali: veres-kék-fekete, melyeknek közép részei 3 (1-2) rózsával rakottak, melyek a jobbszárnyon fehérek, a balon veresek. A szárnyak között szerecsentörzs növekvőn, arany s feketén hasított öltözetben s két ágban balra lebegő homlokkötővel. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. ¹ Liber. regius. Siebmacher. 11 tb.

A család egy 1781-ben kelt nemesi inquisitio szerint ² A. V. ltár. Nsi ir. 1. a múlt század közepén költözött megyénkbe Ames-mayer János személyében, ki mint serfőző származott Pozsonyból Jászóra.

A leszármazás ez:

 

 

Apostol. I. Leopold királytól czímerlevelet nyert A. András, Bécsben 1694 nov. 19. Publikáltatott Kassán 1695 jun. 30. ettől egy 1776-iki inquisitio ¹ A. V. ltár. nemesi iratok. szerint néhány izen következőleg származnak le:

Ezen inquisitio tanúvallomásaiból kitűnik, hogy az Apostolok az armalis impetrálása előtt is nemes emberek voltak, de „egykor valamelyik özvegye, László nevezetű jobbágyhoz menvén férjhez, első férjétől Apostoltól származott gyermekei úgy mentenek jobbágyi állapotra".

E család most is él A.-Kázsmárkon.

Apród (Szentandrási). Régi, rövid életű kihalt család. Első ösmert őse Szentandrási Lőrincz, ennek fia István, ki „Apród"-nak hivatott. Ezen Apród Istvánnak I. Károly király 1323-ban adományozta a koronára szállt Garadnát, melynek előbbi birtokosa Zsámboki János (J. de Sambuk) Cosma fia, ² Ezen Cosma nyerte a garadnai birtokot 1259-ben IV. Bélától adományba. Kassai titk. ltár fc. K. Ne. 1. Cosma unokája, Trencsényi Csák Máté híve lévén s a rozgonyi csatában Károly király személyét támadta nyillövéseivel, nótáztatott. ³ U. o. No. 3.

Azonban az adomány után A. István csakhamar elhalt s Garadna birtokát, a Csák Máté híveitől lefoglalt birtokokkal együtt - tévedésből - ismét confiskálták s azt Drugeth Villermus szepesi és újvári főispán a király rendeletére Göncz vár tartozékaihoz csatolta. Apród István árván maradt két fia: András és Péter, a királyhoz folyamodott, ki azt 1327 okt. 28-án kiadott rendeletében az árváknak visszaadatni rendelte. ¹ Aujoukori ok. II. 330.

Az idősebb fiúnak Andrásnak, nem maradtak gyermekei, az ifjabbnak, Péternek két leánya közül az idősebb Anna 1405-ben Idai Chyrke Péterné, az ifjabb: Margit Szentandrási Nagy Fülöpné volt. Ezek 1405-ben egyezkedtek Doby Péterrel Sz.-András, Garadna, Devecser, Ola, Navalyád, Bakta abaujvármegyei és Fejő, szabolcsvármegyei kirtokok felett s ez egyességben a két nőtestvérnek maradt: Szent-András, Devecser, Ola és Fejő. ² Kassai titk. ltár fc. k. No 6. Dobi Péter fia László 1466-ban adta el Garadnát Kassa városának ezer aranyforintért.

Velők a család kihalt. Rövid családfájuk ez:

 

Asszony. A múlt században Nyíriben lakott. ³ A. V. lt. nemesi iratok 350.

Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott 1642-ben Asszony Andrásnak mint mellékczímerszerzőnek. A fő szerző a „Terhes"-család volt. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon férfiú, veres ruhában, arany övvel, magas csizmában, sastollas fekete kalpagban, jobbjában görbe kardot tart, melyre vérző törökfő van tűzve, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz nincs; takarók: kékarany, veres-ezüst.

 

Attfi (szászfai). Ősrégi kihalt család, mely a Balog nemzetségből szakadt ki. A Balog nemzetség Kézai Simon krónikájának tanúsága szerint ¹ Kézai Kron, Szabó K. fordításában 89 1. Thüringiából származott. Friedburgból jött be Gejza vezér alatt Altmann pánczélos vitéz, e nemzetség ősatyja s valószínűleg Gőmörmegyében a mai Balog völgyön települt meg, mert ott terültek el az ősi birtokok, Balogvára, melytől a baloghiak és a völgy torkolatában Rimaszécs, melytől a hires Széchiek vették fel nevűket. Ezen nemzetségből származtak a szintén előkelő Derencsényiek és az Attfíak is, kik első ösmert ősöktől Oth-tól nyerték nevűket, ki után őket Othfi, Athfi, Atthfi, Adffinak nevezték.

Abaujmegyének is nagyon ős birtokosai lehettek, mert midőn ül. András király Oth comes fiának Herricus mesternek, az ilsvai birtokosok által, jószágain elkövetett hatalmaskodás kárpótlása fejében 300 márkát megítélt, Herricus birtokai a következők voltak: Kubyli, Pomlyn és Kereszthete. ² Fehér C. D. VII. III. 243 Köbli, Pamlény és Keresztéte, mindhárom abaujmegyei falu, melyek közül az első vagy eltűnt, vagy ami valószínűbb, Borsodmegye eltűnt falui közé tartozik.

Ezen Herricus mester fia János több rokonaival együtt hűtlenséget követett el Róbert Károly ellen, mert birtokait a király 1323-ban rokonainak az elhunyt Miklós comes fiainak adományozta. ³ U. o. VIII/VI. 64. De valószínűleg a király a hűtleneket újra kegyelmébe fogadta, javaikat visszaadta, mert a nótázást követő időkben a családot ismét birtokaiban találjuk, hol az egy oldal hajtást is hajtott, a „Szászfai" családot.

A család iratai elkallódván, történetében lépésről lépésre nem követhetjük. Ez első nyomok után a következő családfát állithatjuk össze:

A XV-ik században ismét feltűnt egy Ath, kinek fiát Albertet 1438-ban Szászfai Imre fia Tamás, Gechey László abaujmegyei alispán szine elé idéztette, de ott meg nem jelenvén, elmarasztaltatott. ¹ Orig. Csoma lt. Ezen Athnak Alberten kívül még Domokos, Bemard és Balázs nevű fiai is voltak.

1469-ben zazfai Adfy Imre és János, öröklött javaik felét Bozinkay Balázsnak adták, Kata, Anna és Dóra asszonyok nászhozományába. ² Orig. Jakabfalvai lt.

1494-ben thrayai Adffi Pál, zálogba adott egy telket Szászfán Adffi Imrének és anyjának Veronica asz-szonynak, ki már akkor Tomori Mártonnak volt felesége. ³ Szatmári Károly lt. fc. X. No. 662. 1512-ben Attfi Imre és György megszerezték Apollonia asszonytól egész Méhész falut, melyet azonban még ugyanez évben örök áron eladtak 200 aranyért, Nádasdi Benedek és Ferencznek.

⁴ Jász. C. fo. C. 5.

Ezen Imre atyjától a leszármazás következő:

 

Ezen táblázatról több családtag hiányzik, melyet az összekötő adatok hiányában oda nem illeszthettünk. Ilyenek a XVI-ik század elején György és fiai: János, Tamás, István, ugyanakkor Miklós fia: Mihály és Imre fia: Miklós.

1540-ben Szászfai András és János, Attfi Gergelyt fegyverrel megtámadták és meg is sebezték, ezért János király mindhármat nótázta s birtokaikat Lázai Jánosnak adományozta. De a nótázottak és Szászfai István, az iktatásnak ellentmondottak. ¹ Ered. Jakabf. ltár.

Gergely testvére Mihály, utódok -nélkül halt el s birtokai 1569-ben, a már szintén elhunyt Gergely fiának Mártonnak kezében voltak, az atyai birtokokkal együtt. A miért ennek testvére Borbála, Lánczi Mihályné mind ezen ingó és ingatlan vagyonokra osztályt kért.

A származási táblán álló utolsó férfi tag, Attfi Márton, ki 1624-ben még mint „puer" emlittetik, 1636-ban minden birtokát eladta sógorának Vadász Istvánnak és feleségének Attfi Klárának s 1638-ban a szendröi végvár örségébe lépett.

A család czímere trayai Attfi Péternek az országos levéltárban levő 1482. évi pecséte után: kétfejű sas, felül hatágú csillagtól kisérve. A Balog nemzetség határozottau megállapitott czímere : a kétfejű sas. Ezt használják a belőle leszármazott családok, a Baloghiak, Széchiek, Derenchényiek stb. kivétel nélkül. Ez az egyetlen kétfejű sasos czímer az összes régi magyar heraldikában, ámbár a Balog nemzetség beköltözött lévén, a czímer külföldi eredete is kétségtelen. Néhol mint a Széchiek, némely czímerén koronásán is előfordul a kétfejű sas, de legtöbbször a nélkül. Ha az Attfiak czímerében a sas fejei közt levő hatágú csillagot más, több e családra vonatkozó pecsétek is igazolnák, s ha ebből kitűnnék az, hogy e csillagot öntudatosan általában viselték a család tagjai a fő czímeralak kiséreteül paizsaikban, akkor ez egy igen szép példája volna a czímertörésnek hazai heraldikánkban.

 

Azalos, Aszalós (gönczi). Czímerlevelet Rudolf adományozott Prágában 1603 ápr. 5-én gönczi Azalos Tamás és István testvéreknek s általuk Tamás nejének Károly Katának ezen Kata (mostoha) testvérének Paczy-ali (Paczali) Péternek, Tamás gyermekeinek Mihálynak és Annának, végül fennevezett István nejének Kovách Katának s gyermekeinek: Pál, Anna és Zsófiának. Kihirdettetett Gönczön 1603. év julius 28-án. Az adományozott czímer: kék paizsban, arany grif, mindkét első karmával arany markolatú egyenes pallost tart, oldalt elöl veres rózsától, hátul ezüst liliomtól kisérve. Sisakdísz a paizsalak növekvőn, takarók: kék-veres. ¹ Eredetije Csoma gyüjteményében.

A rövid életű család leszármazása ez:

Aszalós Tamás második neje Monai Borbála 1624-ben alsó czéczei birtokát 102 frtért eladta Monai Dórának és Péderi Miklósnak. ^{1 Jász. C. fc. Q. 187.} 1526-ban Tamásnak Károly Katától származott leánya: Kata, Szegedi Györgyné protestált azon osztály ellen, melyet a Szegedi örökösök a Kornis Györgytől vett göncz-ruszkai birtokra nézve egymás között tettek. ² U. o. fc. Q. No. 219. Birtak még Szurdok-Bényén, Radványban, Szemerén.