Tartalom
Darvas (nagyréti). A XVII. század első tizede óta a múlt század végéig Nógrád vármegyében tűnnek fel tagjai, nagyobb részben mint főbb megyei hivatalnokok. Nógrádmegyébe, úgy látszik, Darvas János költözött 1614. év előtt, nőül vévén a már kihalt Kürtössi-családból Borbálát, ki utóbb Szudi Mihály neje lőn. 1 Nagy Iván III. 243. Nagy Iván az idézett munkájában a család teljes történetét és leszármazását megírta, e helyen csak az Abaujba költözött ág történetét és leszármazását adjuk, mely az első ismert őstől a következő:
1 Nagy Iván III. 243.
A táblázat élén álló Jánosnak unokája szintén János, 1652-1654. Nógrádmegye szolgabirája volt. Három fia három ágazatra osztotta családját. A legifjabbtól Ferencz-től származott le azon ág, mely a múlt század végén vármegyénk kötelékébe lépett. Ezen Ferencz 1693-ban szolgabíró, majd 1706 1707-ben Nógrádmegye első alispánja volt, II. Rákóczi Ferencz fejedelem híve, meghalt 1711 előtt. Fia József 1744-ben jegyző, 1751-ben követ, 1756-ban másod alispán volt Nógrádmegyében s végül királyi tanácsos. Ennek fia Ferencz szül. 1740-ben, 1773-1783-ig Nógrádmegyének első alispánja volt, 1784-ben helytartó tanácsos lett, aranysarkantyús vitéz s a Szt.-István-rend tulajdonosa volt. Az irodalmi téren is működött s „Magyar világ", „A jó magyarhoz", „Egy jó hazafiutól származott intés", „Post nubila Phoebus" stb. czímü müveket irt. 1 Szinyei: Magyar ir6k élete II. 639., 640. Meghalt 1810-ben. Fia János, ki Alpáron lakott s szolgabíró volt, lefordította Schiller „Haramiáit" a „Hegyi tolvajok, velpocius latrok" czím alatt. 2 U. o.
Darvas Antalnak Karpé Erzsébettől származott fia Antal, 1838-ban Abauj vármegye alszolgabírája volt s az 1861. és 1867. országgyűléseken e megye szikszói járását képviselte. Legidősebb fia Ferencz az 1875. évi fusio után vasúti tanácsos s az 1887. évi országgyűlésen a csereháti járás képviselője volt.
Darvas Antalnak Karpé Erzsébettől származott ifjabbik fia Imre, 1846 1849. a szikszói járás alszolgabirája volt. 1867-ben főszolgabíróvá választották. 1870-ben első alispán, 1875 -77. a füzéri járás képviselője volt. 1877-ben Abauj-Tornamegye s Kassa város főispánjává neveztetett ki, mely állásából 1890. évben vonult nyugalomba.
A család czímere: kék paizsban, zöld halmon álló daru (vagy strucz), mely csőrében arany patkót, emelt jobb karmában kövecset tart. Sisakdísz a paizsalak, takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Debreczeni. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1657 máj. 31-én Debreczeni Mihálynak s testvéreinek István, Márton és Györgynek s mostoha testvérjének Horváth Lászlónak. Kihirdették 1659 jan. 15-én Szendrőben. A czímer: veres paizsban hármas kősziklán, kettős farkú arany oroszlán jobb karmában kardot tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn. Takarók: fekete-veres, kék-fekete.
Az 1743. évi nemesi nyomozatok alkalmával a család Szikszón lakott.
1754-ben Debreczeni András és István testvérek, az Újfaluban lakó István fiai s a Barkón lakó Mihály unokái Hernád-Büdön laktak, de a vallomások szerint armálisuk elégett. 1 A. v. lt. nsi. ir. 100.. 776.
Demeczki. A család Abauj vármegyébe a XVII. század végén költözött Erdélyből s Demeczki Mihály 1699-ben Gyergyó-Szt.-Miklós polgáraitól kiállított nemesi bizonylattal igazolta magát a megye közgyűlésén. 2 A. V. lt. nsi. iratok 102. E bizonylat már két nemes őst tüntet fel, az előmutató apjában és nagyapjában, kitől a család napjainkig a következőleg származik le:
Demeczki Mihály neje Péderi Borbála volt, ez uton birtokos lett alsó- és felső-füzi praediumokban 1686-88. Kassa város főbírája volt. Fia Mihály ügyvéd, unokája Zsigmond, a múlt század közepe táján a megye tiszti főügyésze.
Ezen Mihály ügyvéd másik fia Ferencz szintén ügyvéd, 1780-ban helytartósági titkár volt. Ennek fia István, abaujmegyének táblabírája, tiszti ügyésze és alpercep-tora volt.
Demeczki Lajos 1840-ben Kassa város követe, majd helytartósági titkár, 1848-ban miniszteri titkár, 1850-ben Nagyváradon úrbéri törvényszéki elnök, 1861-ben helytartósági tanácsos s 1867-ben mint miniszteri tanácsos halt meg.
A mostan élők közül Demeczki Mihály egyetemi magántanár, jeles mathematikus, a Ferencz-József-intézet kormányzója.
A megyében jelenben is többen birtokosok. Demeczki Ferencz birtokos Bernátfalván, Buzafalván, Fűzi pusztán, Széplakon, Radványban és Kassán. Antal Felső-Kemenczén bir.
Deseő. Bethlen Gábor teski Deseö Mihályt, nagyváradi miles stipendoriusát a III. Ferdinánd elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért, egy Nagy-Szombatban 1621 márcz. 21-én kelt armalisában megnemesítette István és János fiaival s Czijékei Margittal együtt. 1 Ab. m. lt. nsi iratok 106.
Kihirdettetett Borosjenőn (Zaránd) 1622.
Czímer: kék paizsban pánczélos sárgacsizmás lovas jobbjában lobogós landsát, baljában kardot tart. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal. Takarók : különböző szintiek.
Mihálynak, a nemességszerzőnek unokája Márton, Szent Jakabi pap volt, ennek négy fia közül a legidősebb szintén Márton-Szesztára költözött, a másik három Mihály, János és András Hímben telepedtek meg.
Rövid leszármazásuk ez:
Dési. A család alapítója Dési János volt, ki armalisát III. Ferdinándtól Pozsonyban 1649 ápr. 10-én nyerte, tőle a család néhány izen következőleg származott le :
A nemességszerző János czímerlevelét 1649-ben decz. 15-én Eperjesen hirdettette ki, de onnan mihamar Mádra költözködött. Fia Ádám már Szent-lstván-Baksán lakott s az 1732. évi nemesi nyomozat unokáját Jánost is ott találta. 1 Abaujm. lt. nemesi iratok 93. sz. Ennek fia szintén János 1755-ben Szántón lakott, innen költözött át 1760-ban Dadára s ezzel Szabolcs vármegye kötelékébe lépett. 2 U. o. 103.
Dethki. Rövid emlékezett! régi család, mely a XV. század első felében kihalt. Első ősei: János, a Kenéz fia és Pál Gergely fia voltak, IV. László király hű és vitéz emberei, kik különösen Csehországban Lóna váránál és Hathalom (Hotholm) mellett a lakosság védelmében tüntették ki magukat, midőn a csehek Győr vára elfoglalása után a vidéket pusztították. Ezen szolgálataik jutalmazására adományozta nekik 1274. évben az Abauj vármegyében fekvő Detknek nevezett földet. 3 Ered. Szinyei-Merse ltár. Hazai okmtr. VIII. 167.
Az adományozottak egyikétől következőleg jő le a leszármazás a XV. század első negyedéig. 4 Fejér C. D. IX/1. 141. IX 6. 753-756.
E táblázaton nincs jelezve Dethki Domokos, Márk fia, ki 1353-ban mint szomszéd, jelen volt Poháros Péter iktatási perénél Saápon. 3 Ennek fia László volt.
Dienes. Czímert és nemességet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1619 jun. 23-án Dienes Mihálynak és Andrásnak. Az armálist az 1622. évi máj. 19. megyegyűlésen kihirdették Gönczön.
Czímerük: arany (?) paizsban ágaskodó farkas, első karmában tollas buzogányt tart; sisakdísz növekvő vadászeb nyakán karikás nyakörvvel. (Több családi pecsét után.)
Az 1626-ik évben három Dienes élt Korláton: Mihály, János, kinek felesége Hunyor Anna volt és András. Kétségtelenül ezek voltak az armalis szerzők is. Andrásnak két felesége volt. Az első nevét nem ösmerjük, a második Szabó Erzsébet volt, ő terjeszté tovább a családot; fia György 1688-ban Abaujmegye szolgabirája volt, azonban már unokájával Ádámmal kilépett a megye kötelékéből, Ugocsamegyébe Sárvárra költözött, hol 1709-ben megyei főjegyző volt. 1 Szirmay: Not. Ugochiens p. 57.
Ezen Adám unokája András ugyanott birtokos, Hetény-ben, Csepefalván, Batháron és Csedreghen. 2 U. o.
A leszármazás 3 Hunyor leveles ládából össze-állitva. következő:
Dienes. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Dienes Jánosnak, nejének Maczi Erzsének s testvérjének Mihálynak 1623 jun. 10-én, melyet még ugyanazon évben Aszalón kihirdettek. Czímere: arany s ezüstben osztott paizsban, zöld halmon fekete kalapban, kék öltönyü veres nadrágos és sárga sarus férfiú áll, oldalán kék övön görbe kardtok függ, jobbjában egyenes pallost, baljában üstökénél fogva levágott törökföt tart. Sisakdísz: növekvő kettősfarku arany oroszlán, jobb karmában zöld koszorút tart; takarók: kék-ezüst, veres-ezüst.
A család jelenleg is birtokos Felső-Mérán. Ujabb leszármazása ez:
Dióssi. II. Ferdinánd Sopron 1634 decz. 19-én czímerlevelet adományozott Dióssi Mihálynak, atyjának: Imrének, fiának: Ferencznek, testvéreinek: Tamásnak, Jánosnak és Erzsének, unokatestvéreinek: Máténak és Mihálynak.
Czímer: osztott paizs, felül ezüstben az osztó vonalból növekvő három fekete tollal ékített kalpagos, veres ruhás, arany öves ifju, jobbjában irótoll, baljában pallos, alul kékben zöld hármas halmon lombos fa. Sisakdísz: a fa; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihirdettetett: 1635 ápr. 14-én Gönczön. 1 Abaujm. nsi iratok 101.
A czímerszerző ős Dióssi Mihály, Eszterházi Pál nádortól nádori adományt nyert győrkei birtokára. Utódai a XVIII. század folyamán beleházasodván a Gombos, Nováki, Fűzi, Hedri, Berthóti, Szemere, Okolicsányi stb. családokba; birtokosok lettek: Bogdány, Koksó-Baksa, K.-Mindszent, Bernáthfalva és Buzafalva községekben. Ezen birtokok most Bogdány és K.-Mindszent kivételével a család egyik ivadékának Dióssi Miklósnak kezén vannak, kinek szívességéből az alábbi családfát közlöm a család most is élő leszármazóival:
Diviki. Czímerlevelet a családnak III. Ferdinánd adományozott Regensburgban 1653 decz. 18. Diviki Albert, Kovách Pál és Kormos Mihály testvérek részére, melyet 1658 febr. 28. Kassán publikáltak. 1 Ab. m. lt. nsi iratok 347. sz.
Czímer: kékben oroszlán, sisakdísz növekvőn, takarók: kék-arany, veres-ezüst.
1742-ben Szikszón laktak. 2 U. o. 777. sz.
Dobos. III. Ferdinánd Bécsben 1653 jul. 12-én czímerlevelet adományozott Sarudi Jakabnak, mint fő-czímerszerzőnek s Dobos Mihálynak, mint mellékczímer-szerzőnek. Az armalis 1654 máj. 8-án Ungváron s 1747 jan. 28-án Zemplénben kihirdettetett.
A czímer: haránt osztott paizs, elől zöldben fekete hármas halom, rajta horgony reá tűzött arany koronával, hátul kékben az osztási vonalon egymás után három daru áll, melyeknek mindenike emelt jobb karmában arany golyót tart; sisakdísz: növekvő arany oroszlán, mely emelt jobb karmában kardot tart.
A czímerszerző Dobos Mihály Ungmegyéből Marczin-falvára költözött s ott czéczei Fekete Erzsébetet vette nőül, ki atyja Zsigmond után, a marczinfalusi, alsó- és felsőczéczei, visolyi és szentandrási birtokokat részben örökölte, részben testvérjével Fekete Jánossal zemplén megyeiekkel cserélte fel. Száz éves korában halt el, fiával egy napon 1715-ben. Egy másik Mihály - ki a czímerszerzőnek dédunokája lehetett neje (Lasztóczi) Trombitás Sára birtokába Lasztóczra költözött; ez időtől a család kilépett a megye kötelékéből.
Az utóbbi években a család egyes tagjai a katonai pályán tűnnek ki. D. Miklós 1895-ben mint ny. ezredes halt meg, D. Kálmán jelenben is tényleges honvédtörzstiszt. 1883-ban I. Ferencz József Dobos Miklós gyalogszázadosnak, testvérének István, domoszlói papnak, unokatestvéréllek Dobos Kálmán honvédszázadosnak s testvérének Imrének, tiszalöki szolgabírónak, régibb nemességét megerősítette s a „Marczinfalusi" előnévvel következő uj czímert adományozta: kékben arany oroszlán, jobb karmában kardot tart, előtte veres pólya, három hatágú arany csillaggal rakva, Sisakdísz: aranynyal fegyverzett fekete sas; takarók: kék-arany, veres-arany.
Dobronoki. 1725-ben Dobronoki György, György és István fiaival, nemességét egy 1719-ben a jászói konvent által eszközölt iktatással bizonyította, melyet Torna-Ujfaluban fekvő, örök áron megvett két zsellérbirtokába iktattattak.
A Lánczy levéltár okleveleiből következő családfa volt összeállítható:
A Dobronoky-család Zemplénmegye czímerleveles családainak sorában is említi Szirmay. 1 Szirmay not. topogr. com. Zempl. pg. 111.
Dohos. Mint egy 1725-iki inquisitio megjegyzi 2 Abaujm. lt. nemesi iratok 94. „Dohos Mihály és István egyidőben hozattak armalist az Újlaki famíliával néhai t. Baxi István uram által."
Ezen armalist III. Ferdinánd adományozta Bécsben 1637 nov. 13-án Dohos István s unokatestvérje Mihály, másik Mihály, továbbá Nagy Gergely, Simon és János testvérek részére. Publikáltatott 1638 ápr. 14. a Tornán tartott megyegyűlésen.
Azonban „Dohos Mihály és István kamarájukat felverték, az tolvajok oldalát kihányván, és akkoron minden ruhájukat, ládabeli portékáikat s leveleket elvitték." „Ugyanekkor lopták el az armálisokat is." Egy töredékes családfa a következő:
Domonkos. 1570 körül élt Domonkos Imre Fony-ban, de egyúttal szöllősgazda is volt Tállyán. Három fia volt: András, János, Mihály. János 1632-ben szept. 6-án Bécsben kelt czímerlevelet nyert II. Ferdinándtól, mely 1633-ban kihirdettetett Abauj vármegye gyűlésén.
Ez armalisban a czímer: kék paizsban, zöld alapon grif, jobb karmában három buzakalászt tar, sisakdísz a paizsalak növekvőn, takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A nemességszerzőtöl a család leszármazása következő :
Id. Sámuel az 1-sö insurrectióban való részvétele után megyei ügyész lett, mely hivatalát 20 évig viselvén, hanyatló korában a megye táblabiráinak sorába lépett. Fia István szintén részt vett az insurrectióban, hol az utóbbiban másodkapitány lett. 1820-ban a megye aljegyzője volt. Testvére Sámuel 1818-ban al-, majd 1836-ban főszolgabíró lett. Halálával családját is sirba vitte.
Donáth. E családot III. Ferdinánd nemesítette meg Bécsben 1651 okt. 2-án kelt czímerlevelével. Az adományozottak nevei: Donáth György, testvérei: Gáspár, Márton, István és Konya András. 1 Abauj m. lt. nsi iratok 107.
Egy 1750-iki inquisitio szerint két testvér: György Korláthon, István Bodrog-Kereszturban lakott.
Egri (széchi). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1631 jun. 1. György, János, Mihály testvéreknek, mely 1636 máj. 14-én Gönczön kihirdettetett. A czímer: kék paizsban, zöld alapon róka ágaskodik, jobb karmában három száras, fehér liliomot tartva. Sisakdísz a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
1744-ben a család Szikszón lakott, de ott Széninek hivattak. 1 A. V. lt. nemesi iratok 800. sz.
Élesréti. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1661 jun. 12-én Szarvas Györgynek, általa Élesréti Jánosnak, Hársfalvai Mátyásnak és Bátyi Mátyásnak, melyet 1663 febr. 1-én Gönczön kihirdettek. Élesréti János Szikszói lakos 1725-ben már nem tudta nemességét armálisával bizonyítani, mert az időközben elégett. A vármegye régibb nemesi lajstroma után igazolták.
Esztár, Esztári. I. Leopold Bécs 1668 jun. 30-án kelt czímerlevelében Bartha Pált, feleségét Oláh Margitot, fiait: Györgyöt, Pétert, Istvánt, Pált és Jánost; testvéreit : Tamást, Jánost, Lászlót, és sógorát: Esztár Istvánt feleségével Bartha Katával megnemesítette. 1 A. V. lt, nemesi iratok 116. sz. Kihirdettetett Gönczön 1669. A család eredetileg Szent-István-Baksán lakott, onnan költözött Aszalóra. Egy 1764-ik évi nemesi inquisitio következő családfát adja:
Etthre (kálnói). Nógrádmegyei család. Törzsőse kálnói Egeruh mester, ki a XIV. század elején élt, fia szintén Egeruh 1358-ban esküdt volt Nógrád vármegyében. 2 Kubinyi Monum. II. 207. Ezen Egeruh mestert a XV. századbeli oklevelek, melyek már unokáiról s dédunokáiról beszélnek, Etthré-nek említik s ez lett később a család állandó neve is. A családnak leszármazása néhány izen kővetkező:
Etthre Mihály négy fiával uj adományba nyerte Zsigmond királytól 1431-ben a Bessenyőiekkel, Gecheiek-kel és Balaikkal Bessenyőt Borsodmegyében és Deve-csert Abaujban.
Bessenyöi Zolardnak egyik leányát Finkei László - Jakab fia - vette nőül. Ezen László és testvérje Benedek 1483-ban az adományba nyert Bessenyő és Devecser egyharmadára igényt tartván, abba magukat be akarták iktattatni, de Etthre Dénes és Kelemen ellentmondottak. 1 Dobai ltár fc. 38. Tizenegy évvel később 1494-ben Finkei Benedek már nem élt, de fia Gábor ismét iktattatni akarta magát II. Ulászló király iktatási parancsával a nevezett birtokoknak most már fele részébe, de Etthre Dénesnek a táblázaton látható gyermekei, továbbá Etthre Margit, Kelemen testvérje, Putnoki György felesége és Kata Korláth Lászlóné ismét ellentmondottak. 2 U. o.
Etthre Kelemen, Dénes egyik testvérének volt fia, anyja vagy felesége Gechei leány volt. 1491-ben mind Gechei birtokokat bírt Gecsén, Bakóczon, Hilyón, Henningen s Szent-Andráson. Ez utóbbíról irta is magát. Az említett évben II. Ulászló király az említett birtokokon és szentandrási nemesi kúriáján a lengyelek pusztításai és gyujtogatásai folytán szenvedett károkért, tiz évre az összes királyi taxákat és contributiókat elengedte. 3 Ered. Csoma ltár. f. F.
A XVI. század kezdetén a geneologiai összefüggés megszakad. Csak gyanítjuk, hogy Kelemen fia Jakab s ennek neje Fuló Veronika volt (1504). De a család még tovább is élt s birtokos volt Devecserben, mert 1586-ban Etthre Mihály devecseri curiáját Csebi Györgynek elzálogosította 65 frtért. 1602-ben Etthre Boldizsár, kinek neje Péderi Anna volt, vejével Turkai Mihálylyal török fogságba került. Gyermekei Kelemen, István és Borbála Turkai Mihályné, hogy őket onnan kiszabadíthassák, egy devecseri puszta telket 150 forintért elzálogosítottak. 1 Bizon. Elenchus. A család egyik ágazata Nógrádmegyében még e század elején is élt.
