Bajusz másként Nagy.

Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1665-ben nov. 12. Bajusz, másként Nagy Gáspárnak, melyet ez következő év ápril 15-én Szendrőben hirdettetett ki. A czímerszerzőtől a család következőleg származott le:

A nemességszerző Gáspár Szabolcsmegyében élt, de fia, Zsigmond s ennek fia Gáspár, Szabolcsmegye bizonyítványával megyénkbe jöttek, hol utódaik részben Csenyétén, részben Bereten laktak. Ez utóbbi helyen a család most is él.

Bakó. Erdőhorváti nemes család. Bakó Mihály 1766-ban Kovácsvágáson lakott, ennek atyja János, nagyatyja Márton volt. Mártonnak még fiai János és István (1739). „Thököli idejében még armalisuk megvolt, a revolutióban pusztult el." ¹ A. V. lt. nsi iratok I. 37.

Valószínű, hogy ezen család azonos azon Bakó családdal, mely az 1725-ik évi nemesi összeíráskor Czeke-házán élt s azon armalissal igazolta nemességét, melyet II. Mátyás adományozott Bécsben 1618 máj. 15-én Bakó Dániel és János testvéreknek s melyet 1620 márcz. 23-án a Gönczön tartott megyegyűlésen kihirdettek. ² Investigatio. Nob. anno 1726.

Bakoss. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1655 ápr. 12-én Bakoss Andrásnak, nejének Simoni Annának, s Miklós és István testvéreinek. Kihirdettetett Gönczön 1656 ápr. 3-án.

Czímere: kék paizsban, zöld hármashalmon körtefa érett körtékkel, melyre fekete medve ágaskodik. Sisakdísz: a medve növekvőn, karmaiban körtefaágat tart, érett körtével. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

A család a múlt században Regéczkén lakott.

Baksai, Baxai (mérai). Régi abaujmegyei család, mely nevét a most is létező Koksó-Baksa falutól vette. Egy törzsből eredett a már kihalt felső-gecsei Gechei családdal s első ősük Doma volt, ki még a XlII-ik században élt.

1402-ben Mihály és Miklós Baxai László fiai osztoztak Sebestyén és Lászlóval Gechei Péter fiaival Geche falun. ¹ Csoma lt Org. Ezen László neveztetik az oklevelekben először Baxainak (de Baxa, de Boxa).

Az 1427-ik év portalis összeíráskor, Baxay Miklósnak A. Baxán egy, Baxay Lászlónak F.-Baxán tizenöt portája volt. ² Thallóczi: A kamara haszna. Függelék.

1454-ben Palóczy László országbíró előtt gechei Baxai László, ennek fia János és Miklós, leányai Orsolya és Dóra, valamint gechei Baxai Benedek s gyermekei György és Zsófia nevében ellentmondottak azon adománynak, melyet László királytól Sárvári János és Kis Miklós, olnodi Czudar Simon familiárisai, az ő felső-mérai birtokukra álszin alatt kieszközöltek. ³ Csoma lt. C. 18. Ugyanezen 1454-ik évben Palóczi László országbíró előtt gechei Baxai László, Mihály fia, Miklós nevében megjelenvén, előadja, hogy Kázmyri Ákos, említett Baxay Miklós gecsei és baxai házát, hatalmasul elfoglalta és most is bitorolja, ennek az országbíró szine előtt ellentmondott. ⁴ U. o. C. 20.

Baxai János szolgabíró volt Abaujban az 1476. évet megelőző időkben. ⁵ Kinizsi ltár.

1503-ban B. Miklós egész gecsei birtokát zálogba adta Gechei Lászlónak 12 arany forintért. ⁶ Csoma lt.

A család leszármazása következő:

Baksi, Baxi (Szentistván-baksai). A vármegye másik Baksa nevű falujától Szent-István Baksától egy másik család vette nevét, mely régebben Baxinak, jelenleg Baksi és Baksainak irja magát.

A XVI-ik században élt a családból Baxi Tamás Alsó-Szent-István-baksai előnévvel, ki mint I. Ferdinánd híve 1550-ben szőlleden egy jószágot nyert adományba. 1552-ben Eger vár védői között találjuk, mint szakaszvezetőt, ki a vár védelmében megsebesült. ¹ Szederkényi: Hevesm. története II. 157.

Neje Fáy Orsolya volt, kitől Jakab nevű fia származott. Ezen Jakab atyjául némely kútfőink Mátét jelölik.

² A. V. nemesi iratok No. 63.

 Jakabnak felesége kéri Tomori Margit volt, s két fia közül az idősebb Gergely, az ifjabbik Mátyás volt, ez utóbbi az 1599. és 1601. években mint a nógrádi vár alkapitánya említtetik. ³ U. o. és Tomka lt.

Az említettektől a leszármazás következő:

A család ez ágazatának nemzedéke sem teljes, hiányzanak róla Baxi Mátyás első nejétől származott ifjabb fiainak, Jánosnak és Sámuelnek leszármazói.

Ez ág 1637 után származott el megyénkből, ekkor kért Baxi, másként Nógrádi Mátyás ref. pap, Abauj vármegyétől nemesi bizonyítványt.

A családnak egy másik ága folytonosan megyénkben élt s itt él jelenleg is „Baksinak" írva magát. Ez ág törzse András, ki 1727-ben élt, az első táblára oda nem illeszthető.

Utódai következőleg származtak le:

 

Ezen leszármazás, a családnak az 1727., 1756., 1809. és 1838. évekből kelt nemesi bizonyítványokból volt összeállítható, melyekből az is kitílnik, hogy a „Szent-István-baksai" előnevet mindig használta. Czímere, családi pecsétek után: oroszlán, markában görbe karddal, sisak-disz ugyanaz. Talán egyike azon chablonczímereknek, melyeket egyes családok - valódi czímerílket nem ösmerve - önként vettek fel.

Bakthai. A XlII-ik század utófelében éltek Liese fia István és Benedek fia Chowka, kik kiváló érdemeket szereztek V. István király személye körül, kivált Feketehalom vár megvívásánál, midőn kődobálások folytán mindketten erősen megsebesíttettek. Ezen érdemeikért V. István király, a tornai várhoz tartozó Cheuz-Baktát kivette 1272-ben a vár kötelékéből, s nekik adományozta s Kerchhi György comes királyi emberével annak határát meg is járatta. ¹ Az 1272. évi oklevél 1449-iki átiratban Puky Andor gyűjteményében. ügyanő közli Történelmi tár 188:3 209.

Ezen említett Bakthaiak valamelyikének volt fia Tamás, ennek fia János, unokája Imre. Imre anyja Nádasdi Lachk Erzsébet az Aba nemzetségből, másodszor Puthnoki Jánoshoz ment férjhez, s Imre, hogy anyjának 300 márka jegyajándékát kifizethesse, Puthnoki Jánossal Enyiczkén egyenlő részben megosztozott. ² Bizon-féle elenchus fc. LII. No. 1.

Imre még 1353-ban is él s jelen volt Saápon mint szomszéd birtokos Poháros Péter iktatási perénél. ¹ Anj. okm. VI. 142.

Imre fia volt azon László, ki Zsigmond király alatt a következő családot alkotta: ² Tört. tár. 1883. 209. kassai titk. lt. M. 4. 5.

1438-ban Bakthai Zsigmond, János és Dóra, Abauj-megyével bizonyítványt állíttatnak ki arról, hogy Kassa város, Tőkés-Ujfalut tőlük erőszakkal foglalta el.³ U. o.

Egy másik - bár korra összefüggő - de összekötő adat hiányában össze nem kapcsolható leszármazás a következő:

Bakthai István 1494-ben Abaujmegye alispánja volt. Fia György 1552-ben zálogba vette 56 frtért Senyei Andrásné ternyebaktai összes birtokát. ¹ Jász. c. f. D. No. 7.

Balajthi. Régibb család, mely nevét s előnevét a borsodmegyei Balajt falutól vette. A XV-ik században tűnik fel. Balajthi Pál hű szolgálataiért 1453-ban Feledi Leustachtól s Loránttfi Györgytől adományt nyert Gesztéte helységben Gömörmegyében fekvő birtokrészre, s ez utóbbitól öt évvel később Kisfaludon levő birtokra, melyekbe őt Palóczi László országbíró parancsára, az egri káptalan ellentmondás nélkül beiktatta. Balajthi János II. Lajos király udvarában szolgált s 1526-ban 9000 aranynyal küldötte őt Morvaországba, hogy azzal a pápa követe által fogadott zsoldosokat kifizesse. ² Nagy Iván I. 169. pótkötet 44. I.

Megyénk kötelékébe a XVI-ik század közepén lépett, amidőn 1564-ben Balajthi Boldizsár - Pál fia - és testvérjei Zsófia, Czigérdi Jánosné adományba kapták az alsó- és felső-homrogdi birtokot, ³ Jász. Conv. Donatiok fc. 16. hová még ugyanezen évben beiktattattak.⁴ Jász. Conv. Statutiones. Ezen adomány alapját azon 1550-ben kötött egyesség képezi, melyben ezen adományozottak anyja Balajthi Pál felesége Juhos Anna felső-mérai és homrogdi birtokait 500 forintért férjére inscribálta.⁵ Jász. Conv.

Balajthi Boldizsár, balajti, felső- és alsó-homrogdi részeit 1583-ban 200 magyar forintért eladta Mágocsi Gáspárnak visszavásárlási joggal s 1590-ben Rákóczi Zsigmondnak ugyanannyiért, szintén visszavásárlási joggal. ⁶ Lánczi levéltár. Gyermekei: György és Anna, ezeket s arkai birtokukat 1611-ben 750 magyar forintért eladták Mágocsi Ferencznek és nejének Dersffi Orsolyának. ¹ u. o. Ugyanezen György czeczkei és kőalljai birtokait (Erdélyben ?), melyeket anyja kapott leánynegyedben iktari Bethlen Istvántól, 1615-ben ugyanannak 300 frtért eladta. ² u. o. Fia János 1635-ben zálogba adta I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek Lekeczen birtokot Biharmegyében 500 frtért. ³ Lánczi ltár. Ennek egyik fia már Szatmár-Németiben lakott.

A család egy leszármazási töredéke következő:

Ezen táblázatokon kívül vannak a családnak több olyan tagjai is, melyek az összekötő oklevelek hiányában abba belé nem illeszthetők, de mint a megye birtokosai említtetnek. Ilyenek: Balajthi László, ki a Kapi-Bölzsei birtokot adományba nyeri 1588-ban Bölsei Demeterrel. ⁴ Jász Conv. Don. Ilyen B. Menyhért, kinek Kaszonyi Zsófiától született fia Pál, l604-ben zálogba adta alpári részbirtokát Lánczi Jánosnak 200 frtért, amiért ez őt a török rabságból kiszabadította. ¹ Csoma ltár.Talán ezen Pálnak volt testvére János, kinek neje Lánczi Anna, gyermekei Erzse, Katona Ambrusné, János és Margit Csobádi Gáspárné voltak. ² Lánczi ltár.

Ezen adatok a családnak csak abauj megyei ágára szorítkoznak, voltak ezen kívül, borsodmegyei s gömöri ágazatai is. Ez utóbbi a Jászkun vidékre telepedett s leszármazása - a múlt század közepétől, napjainkig -Nagy Iván munkájának pótkötetében (45. 1.) olvasható.

A család czímere: hasított paizs, elől ezüstben, zöld alapon, balra fordult férfi, kucsmában, övvel, magas csizmában, baljában felfeszitelt ijjat tart, jobbját csípőjére támasztja, hátul kékben zöld dombon álló lombos fa tetején fekete holló áll, nyaka elülről nyíllal átlőve, csőrében köves gyürüt tart. Sisakdísz: a holló. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Balogh (tolnai). Az 1725 évi nemesi nyomozat alkalmával e családból Balogh Zsigmond Szent-Andráson lakott s „tholnai" előnevet használt. Nemességét II. Mátyás egy adománylevelével igazolta, melyről a szűkszavú nemesi nyomozat nem jegyezte fel sem az adományozott birtoknak, sem az adományosak neveit. Nemességük bizonyítására egy czímerlevelet is mutattak fel, melyet II. Ulászló király adományozott Budán 1499-ben malonyai Balogh Illésnek és feleségének Orsolyának, melyen az adományozott czímer: kék paizsban, sárga leveles koronából előtűnő, sisakos, pánczélos, teljesen borotvált arczu férfiú. Sisakdísz és takarók nincsenek.

A család valószínűleg kihalt s a czímerlevél Abauj vármegye levéltárába került.

Ezen czímerlevélről - mely az országos kiállításon is ki volt állítva - a tudományos nyomozás kisütötte, hogy az a XVI-ik század második feléből származó hamisítvány, mely szövegében Zsigmondkori formulát használt. E felfedezés által megszűnt ezen czímerlevél azon érdekessége, mely szerint ez valószínűleg az első volt, hol az adományosok között nő neve is előfordul.

Balogh (kis-kéri). Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott 1648-ban Márton és András testvéreknek, mely 1650-ben Biharmegyében hirdettetett ki.

Ezen armalis elveszett, de a czímer pecsétek után a következő: kék paizsban zöld hármashalom közepén álló repülésre kész fehér galamb, csőrében három, száraz, leveles, veres rózsát tart. Sisakdísz a paizsalak.

Balogh - másként lakóhelyéről Tályainak is nevezett - Mihály 1750-ben feleségével Koczka Máriával királyi adományt nyert abauji, kis-kéri curiájára.

A leszármazás ez:

Balogh. Balogh István szepsi lakos 1725-ben nemességét azon armalissal bizonyította, melyet I. Leopold Laxenburgban 1665. (vagy 1675?) évi ápr. 29-én adományozott Balogh Lászlónak és feleségének Luchkai Zsuzsannának s melyet ugyanezen évben Gönczön kihirdettek.

A czímer: kék paizsban, zöld alapon, fakó lovon ülő férfi, egész zöld ruhában, arany övvel, zöld, prémes, három fekete sastollal ékített kucsmában, magas sárga, sarkantyús csizmában. Oldaláról fekete kardtok lóg, jobbjában kardot, baljában paizsot tart. Sisakdísz: a férfi növekvőn, takarók: kék-arany, veres-ezüst.¹ Nemesi nyomozat 1725. A czímerievél eredetije Abaujm. levéltárában

Balog. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1761 okt. 15-én Balog Istvánnak, nejének Wattai Annának s gyermekeinek, Mihálynak, Istvánnak és Juditnak. Kihirdettetett 1702 jul. 5-én Abauj vármegyének Kassán tartott közgyűlésén.

Czímere: kékben, zöld halmon álló grif, jobb karmában lángpengéjü pallost, baljában szerecsenfőt tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn, takarók: kék-arany, veres-ezüst.

A czímerszerzők egyike Balog István az 1725. évi nemesi nyomozatkor, mint szikszói lakos, ezen czímer-levéllel igazolta nemességét. ² 1725 nemesi nyomozat. Eredetije a megye levéltárában.

 

Bán, másként Szabó. Czímert és nemességet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1629 febr. 10-én Bán, másként Szabó Andrásnak, feleségének, Király Zsófiának és Dóra nevű leányának. A czímerlevelet 1629-ben Losonczon Nógrádinegyében, 1630-ban márcz. 22-én Garad-nán hirdették ki.

1736-ban Szent-Andráson élt e családból Bán Péter, kinek nejétől Kereki Annától, három fia volt: Istvánt János és Péter. ¹ A. V. lt. nemesi iratok 517.

Bányai, másként Kósa. I. Leopold 1687 (Pozsony) nov. 10. Bányai, másként Kósa Andrást, András és Kata gyermekeivel, továbbá testvérét Mihályt s unokatestvérét Andrást czímerlevelével nemességre emelte. ² L. C. A. V. lt. nemesi ir. I. 29. eredetije is az Abaujm. ltárban.

Publikáltatott Kassán Abaujmegye 1868 aug. 20-án tartott közgyűlésén.

Czímere: kék paizsban zöld halmon szőlőtőkével befutott fehér oszlopon kiterjesztett szárnyú galamb ül. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal. Takarók: k -a, v-e.

Az 1725-ikévi nemesi nyomozat alkalmával Bányai Gábor és Zsigmond Tornyos-Németibe laktak.

Baranyai. Ilyen nevű család élt Devecserben az 1725. évi nemesi összeíráskor, amidőn B. László II. Ferdinánd Bécsben 1634 ápr. 30-án kelt czímerlevelével igazolta nemességét, mely ugyanezen év szept. 25-én Gönczön kihirdettetett. ³ Rel. nob. ing. 1725.

A család egy másik ága Nyíriben lakott. ^{4 Ab. lt. Nsi. ir. I. 33.} Baranyai. Czímerlevelét Baranyai János nyerte III. Ferdinándtól Pozsonyban 1655 április 26-án, melyet elébb Nógrádmegyében Losonczon, majd 1656-ban Abaujmegyében Gönczön publikáltak. Fia György Zsujtán telepedett meg, a Váratkai csatádtól kérvén 4 öl széles belbelyet házépítésre. Ezen Baranyai György unokáját - - Mihálynak fiát szintén György nevezetűt találta az 1726. évi nemesi összeírás Zsujtán.

Egy másik Baranyai-család is lakott Zsujtán a templom melletti kőházban, melyről már a XVI. században van emlékezet. 1586-ban Baranyai László nejével Czom-por Borbálával élt itt, kitől Mihály, János és Pál fiai voltak. E családból volt László 1634-ben a megyénél esküdt. Utolsó tagja szintén László 1710-ben lováról leesvén, hirtelen halállal halt meg. ¹ Fáy ltár.

Bárczai (bárczai). Törzsökös abaujmegyei család, mely e megye Bárcza helységétől irta magát, mint annak már a XlII-ik században birtokosa. ² E czikk Bárczai Oscárnak a Turul IX. köt. 85. és 146. lapon megjelent dolgozatának kivonata, melyben ő családja történetét, a családi levéltár adataiból irta meg. Nevét elébb „de Barcha" később „de Barca" irták, de a XIV. század folyamán néha „nobiles de juxta Myzla" néven is nevezik őket okirataink.

A XlII-ik században éltek Comes Inach de Barcha és Moyta, kiknek rokonsági fokát az oklevelek közelebbről meg nem határozzák. Moytát 1303-ban a sáros-megyei erdőségekben Beniczei útonálló bandája megtámadta és megölte, a miért a rablók elfogatván, felakasztattak.

Moytának két fia maradt: Edus és Moys Comcsek, kik atyai örökségükön 1303-ban a jászói Convent előtt megosztoztak. Edus comest Boleslaus fiai ölték meg, kik ellen pereskedett, a miért a gyikosok Edus fiainak 70 márka vérdijt fizettek.

Moyta ága 1380-ban halt ki, leszármazása következő:

A család Inach Comestől származott le napjainkig s a leszármazásokat a következő táblázatok tüntetik fel:

 

Az elő ismert ősnek Inach comesnek négy fia volt, kik közül a leigdősebb: Miklós s a legifjabb: Inach, a család legidősebb és legifjabb ágazatának lettek törzsatyjai, de ágazataik részben már a XlV-ik században, részben a XV-ik század elején kihaltak. A középső ágazat törzsatyja Helias - Illés, - Inach comes harmadik fia volt, kinek ágazata s vele a család most is él.

Zsigmond király 1421-ben Felsőbárczai Lászlónak - Máté fiának - testvérének Illésnek, valamint Alsó-bárczai Lászlónak - Kelemen fiának - február 10-én Mysán czímert adományozott. E czímer kék paizsban, arany-leveles koronából növekvő ifjú, nyitott nyakkal, veres ruhában, fején kerek fekete sapkával, emelt baljával feje felett azon hétágú agancsot markolja, mely jobb vállából karja helyén nőtt ki. Sisakdísz a paizsalak; takarók: kék-veres.

Ugyanezen László, testvérével Illéssel 1430-ban uj adományt nyert, Bárcza, Haradicska, Kisfalud és Tisza abaujmegyei birtokaira.

Bárczai Lászlónak Chelei Veronikától származott fia András, 146l-ben abauji alispán, beregi várnagy és Ónodi kapitány volt. Fiai közül László 1520-ban széplaki jószágát, lelki váltságáért azon feltétellel vallotta örökbe az egri káptalannak, hogy minden meghalt, élő és születendő Bárczaiért Egerben, a Sz.-János-templomban minden héten mise szolgáltassék. E hitbuzgó férfiú egyik testvére Péter, székesfehérvári, másik testvére János, egri kanonok, ítélő mester és Mátyás király jegyzője volt. Ez ágazat a testvérekben kihalt.

István ágazata 1484-ben I. Mátyás királytól pallosjogot kapott, s ugyanezen évben, Miklós, András és István Koksó helységre és Tusa pusztára kir. adományt, mely birtokok részben mais a család tulajdonában vannak.

Jeles férfiú volt a családból István dédunokája János, 1593-ban az Eger alatti táborban török fogságba esett és Belgrádba a Nyebojsza toronyba záratott, melynek ablakából leereszkedvén, haza szökött. 1605-ben Bocs-kay István követül küldte Budára. Valószínűleg ő volt Karánsebes és Lúgos várnak kapitánya.

Egy másik jeles tagja volt ez időben a családnak Ferencz, putnoki kapitány, ki az 1588-ban vivott Szikszói éjjeli csatában magát kitüntette, utóbb 1594-ben valamely Mátyás főherczeg vezérlete alatt vivott csatában esett el.

1570-ben Bárczai György és Szaniszló testvérek, a református hitre tértek át. Az elébbi magtalanul halt el s utána testvére Szaniszló örökölt, ki már meglevő birtokaihoz, Osány és Keme pusztákat, Abaujban, szin-petri, csabai, mihályi, jenkei, geleji, papi és szirmai részbirtokokat szerezte Torna és Borsod vármegyékben.

Fiának Ferencznek unokája György, pártütés és felségsértés miatt nótáztatván, Lengyelországba menekült, de 1673-ban kegyelmet kapott s Szin-Petrit kivéve, minden birtokait visszakapta. Ezt utódai jóval később szerezték vissza a gr. Csáki-családtól 4000 frtért. Több fia volt, kik közül három hazatért, a többi Lengyelországban a Barcsanszki családot alapította, mely még ott a múlt században élt.

György egyik unokája György, kővári kapitány, „magnificus" s II. Rákóczi Ferencz híve és tisztje volt.

Az ujabb nemzedék e században szintén előkelő szerepet játszott megyéje történetében.

József udvari tanácsos, Mihály követ, Ödön szintén több izben volt képviselője a kassai járásnak. Bárczai Albert elébb főispáni helytartó, majd haláláig főispánja volt Abauj vármegyének. János, Torna vármegyének volt főispánja a megyének Abaujjal történt, egyesítése előtt. Testvérjének Andrásnak, Sombori Annától született fia Oszkár elébb katonai pályán haladt, majd azt otthagyva, az irodalomnak él. Czikkei a „Turul" s „Archaeologiai Értesitő" s más egyéb folyóiratokban jelentek meg. A „Hadviselés történetéről" írott kétkötetes nagy munkáját s „Czímertanát" a m. tud. akadémia adta ki.

A család, mely megyénkben ma is számos tagjában él, birtokos Bárczán, a család ősi fészkében, továbbá Kassán, F.-Hutkán, Szkároson, F.-Dobszán, Kérben, Perén és Pólyin.

 

Barkaszi, másként Kisvárdai. A családot Apafi Mihály erdélyi fejedelem nemesítette meg Fogaras várában 1677 jan. 22-én, midőn B. Istvánnak, nejének Tolnai Erzsének s fiainak Ferencz, András, Péter és Jánosnak a következő czímert adományozta: kék paizsban, két fekete sasszárny között pánczélos kar, karddal, melyre borostyán koszorú van tűzve. Sisakdísz: a paizsalak, a szárnyak nélkül.

Kisvárdai István 1745-ben F.-Mérán lakott. ¹ A. V. lt. 706.

 

Barta. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécs 1686-ban okt. 5-én B. Mihálynak, János és Ádám testvéreinek s Barta Istvánnak. Kihirdettetett 1687-ben Uj-Galgóczon Nyitramegyében, 1732-ben Görgőn. A család 1783-ban Almáson lakott.

 

Básthi (egyházas-básti). Három család ösmeretes e néven. Egyik az, melynek II. Lajos 1522-ben czímert adományozott, másik az, melyet I. Leopold 1700. évben nemesített meg s a harmadik, mely az egyházasbásti előnevet használva a XVII. században egy ágával vármegyénk kötelékébe lépett.

A Básthi-család őseiről már a XlII-ik században van okleveles emlékezet, a midőn 1266-ban Simarch és Hamud, kik Bástról eredtek, hadi érdemeikért a bolondóczi várjobbágyságból nemességre emeltettek. ² Nagy Iván. Pótkötet 107.

Hogy ezen okleveles adalék valóban az egyházasbásti Básthi-család őseire vonatkozik-e? a további kutatás dönti el, mert itt az összefüggés a család későbbi történetével megszakad s csakis a XVI. század végével vehető fel újra, a midőn a család tagjai Gömör és Nógrádmegyében éltek.

Básthi János 1653-ban Nógrádmegye táblabirája, részt vett az 1663-ik évi nemesi felkelésben, fia László elébb Rákóczi Ferencz híve, 1710-ben nov. 9-én a császár pártjára állt s 1711 -1714-ig Nógrád megye helyettesitett alispánja volt. ¹ Nagy I. pótkötet I. 215. 216.

A megye kötelékébe a család öröklött javak révén jut, a Marczali-család után, mely Szászfán a XV. század óta birtokos volt. Hamvai János a XVII. század elején nőül vette Marczali Miklós leányát Zsófiát s ennek leánya Hamvai Mária a XVII. század közepe táján Básthi János neje lett, kivel az egykori Marczali javakat is örökölte Szászfán. Ezen Básthi János unokái: Imre és János a szászfai birtokra 1744-ben nádori adományt nyertek, de az iktatáson Jakabfalvai György ellent mondott. ² Jakabf. ltár.

A család ma is él megyénk területén. Básthi József - Gábor fia - utbiztos a csereháti járásban, B. Ábrahám birtokos Alsó-Vadászon.

A család leszármazása:

 

Báthori (1. Aba nemzetség).

 

Bazsó. Czímerlevelot a családnak Rudolf király adományozott (az évszám nem olvasható). Kihirdettetett az 1597. évben tartott megyegyűlésen.

Az 1725-ik évi nemesi nyomozat alkalmával Bazsó Pál és András Szálán laktak.

A czímerszerző Bazsó Andrástól a leszármazás napjainkig következő:

 

Basó. Czímerlevet és nemességet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1629. ápr. 10-én Basó Péternek s általa testvéreinek, Mátyás, János, István és Balázsnak. Kihirdették Sárosmegyében: Eperjesen 1630 aug. 7-én. A czímer: kékben, hármas sziklacsúcson kápolna áll, előtte sisakos, veres ruhás férfi, jobbjában kulcsot tart, balját csípejére támasztja. Sisakdísz: férfi sisakosan, veres ruhában, sárga csizmában, oldalán karddal, jobbjában kulcsot, baljában buzogányt tart, lábaival egy farkason tapos. ¹ Eredetije a családnál, hol a czímer nincs kifestve csak leirva. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

A család Sárosmegyéből a borsodmegyei lakra költözött, honnan annak egyik ága a múlt század közepén megyénkbe Baktára származott, hol a család még ma is birtokos.

Leszármazása családi iratokból következő:

 

 

Becskeházi. Becskebáza falu Tornamegyében fekszik. A XV-ik században az Orros-család irta e helységtől magát, melynek tagjai 1468-ban horváthit (Torna- és Abauj-megyékben a Teresztenyeiektől, 1469-ben Köbli Viszló, Debrete borsodmegyei s kápolna, Tornamegyében fekvő falukban levő birtokokat a Tornayaktól megvették. ¹ Csánki I. 244.

Ezen aquisitorok egyike volt becskeházi Orros János, ki 1473-ban Gagybátori Lászlótól nyolcz jobbágytelket vett zálogba Gagy-Bátorban 20 arany forintért.² Jász. Conv. Pr. A. No. 10. Ugyanezen időben élt becskeházi Orros István, kinek neje Sárvári Dóra volt.

Az Orros név még a XVI-ik században is fentar-totta magát, Orros János himi birtokát 1544-ben zálogba adta 100 frtért Serédi Benedeknek ³ U. o. pr. C. f. 106. s Orros Kelemen 1548. barakonyi részét elcserélte Barakonyi Jánossal, ennek becskeházai birtokáért. ⁴ U. o. pr. C. f. 119.

A birtokviszonyok bizonyossá teszik azt, hogy e család a XVI-ik század közepe táján elhagyta az Orros nevet s az ezután magát Becskeházinak nevezett család az Orros-család utódainak tekintendő. Ezt bizonyítja azon nádori adomány is, melyet 1560-ban Nádasdi Tamás nádor, Barakonyi Dénes és Pálnak, Becskeházi Antalnak s Balajthi Györgynek, adományozta becskeházai, barakonyi (Torna) és nagydamaki birtokait Borsodmegyében, melyeket már őseik is bírtak, de ezekről szóló leveleik a zavaros időkben elvesztek. ¹ Abaujmegyei nsi ir. 64. sz.

A család tovább terjeszkedett Abaujmegyében 15 . . ² Évszám nem olvasható. Jász C. kir. adományt nyert Becskeházi Orbán, egyházas-baktai, dudva-bereti, goth-bereti, ternye-baktai és Kelecseny praediumi birtokokra. ³ Ez a Kelecseny, néhol Kerecsen praedium. (t,. Wenzel ?) F.-Füge 1 és Encs között. Fia Kelemen ezen Kelechen praediumi részét 1594-ben elzálogosította Putnoki Bálintnak 200 magyar forintért. ⁴ Bizon Elenchus.

Egy 1700. évi nemesi nyomozat szerint ⁵ Becskeházi György, ki 1621-ben becskeházi részét elzálogosította Péderi Zsigmondnak, ugyanez évben felesége Sárvári Zsuzsanna után földesúr volt Sárvár faluban. ⁵ A m. lt. nemesi iratok 64. sz

E nyomozat a következő töredékes családfát tünteti fel:

 

1720-ban Zsigmond élt, kinek nejétől Dőri Erzsébettől 3 leánya maradt: Anna Usz Gáborné, Mária Fekete Istvánné és Borbála Madarassi Gyürgyné, kik Borsodmegyében Vadna és Iván faluban fekvő birtokaikat 1720-ban zálogba adták 396 mforintért Dőri Zsuzsannának, Szepessi Jánosnénak. ¹ Jakabfalvi ltár.

 

Bécz (buzitai). Rövid életű család a megyében, mely a XVI. század közepén tűnik fel s egy század mulva kihal.

Hogy Erdélyből származott-e hozzánk vagy Pest- és Hevesmegyékből ? Nem tudjuk. Erdélyben régen élt egy Bécz nevű család, mely Csik-Szent-Mártonról irta magát s V. László királytól nyerte 1456-ban czímerlevelét, több rokoncsaládokkal, de az adományozott czímer nem egyezik azzal, melyet a buzitai Bécz-család tagjai pecséteiken használnak. Ez kettős farkú oroszlán, jobbjában görbe kardot tart, sisakdísz: a paizsalak növekvőn.

A megye kötelékébe Bech György fia Ferencz lép, ki elvevén kéri Járai Jánosnak, Rákóczi Katalintól származott leányát Annát, a megye birtokosainak sorába lépett.

Fia Miklós a szikszói csatában 1588-ban mint lovas százados vett részt s török fogságba került, amelyből neje Habordanczki Anna szabadította ki, zálogba adván 1590-ben Balázs deák István egri viczekapitánynak 200 frtba Isaak, Reb, Alattyán, Keér és Duka, pest- és heves-megyei falvakban fekvő részbirtokait.¹ Szathm. kir. lt. fc. XVIII. No. 1248.

Miklós fia: Ferencz, a császáriak rendületlen híve, 1601 decz. 29-én mint lovaskapitány a nemzeti mozgalmak ellen elkövetett fáradozásaiért Basta Györgytől adományba nyerte Borbély György és Radvánczi István hűtlenek Tordamegyében Zengiel (?) faluban levő birtokaikat. ² U. o. V. kt. 234. sz. 1610-ben Thurzó György nádor adományozott neki négy nemesi kúriát, egyet Tomoron, másikat Dicz-házán, harmadikat Hangácson, negyediket Nyomár-Kércsen - 32 jobbágytelekig - melyeknek már elődei is békés birtokában voltak. ³ U. o. V. kt. 240. sz.

Kétszer nősült. Első neje kéri Járai Erzsébet -Horváth János özvegye - második Varsádi Klára volt. Meghalt 1612-ben Buzitán, a táblázaton feltüntetett gyermekeket s unokákat hagyván hátra, kik között fia: Miklós - az utolsó tartá fent legtovább a család nevét. Ez követte atyja nyomdokait a dynastia iránti hűségben annyira, hogy még a titkos feladásoktól sem irtódzott. ⁴ U. o. 1670. évből,

Magtalanul halt el 1679-ben. Ugyanezen év marcz. 4-én kelt végrendeletében, minden javait feleségére Szathmári-Király Katára hagyta, úgy hogy azt csak 2000 tallér lefizetése után vehetik az örökösök kezeikhez.

A leszármazás következő :

 

 

Bejczi. Szántón lakó nemes család. Egy 1770. évi nemesi nyomozat a következő családfát adja:

 

Beke I. Csenyétén lakó nemes család, mely adómányos volt.

Beke István és János, felső-vaali Vincze Miklóssal a felső-vaali és bikszegi részeikre Gömörmegyében, Kuthassy János esztergomi érsektől nyertek 1597-ben adományt. A családnak, az adományoktól való leszármazását a múlt századig a következő táblázat mutatja. ¹ Abaujm. lt. nsi iratok 61.

 

Beke II. Egy másik Beke családot Bocskay István fejedelem nemesített meg 1605 vagy 1606-ban. ¹ A családnál levő armalisban a dátum teljesen elmosódott, nem olvasható. A midőn Beke Márton nejének Faggyas Annának, fiának Istvánnak, fia nejének Gieőrffy Dórának, testvéreinek Tamásnak és Bálintnak, végül másik Beke Tamásnak czímerlevelet adományozott. Kihirdették 1606 márcz. 22-én Borsodmegyének Miskolczon tartott közgyűlésén. A czímer : kék paizsban pánczélos kar, markában görbe karddal. Sisakdísz ugyanaz, a kardon zöld koszorú van áthúzva; takarók : kék-arany, veres-ezüst.

A család ma is él s ivadékai Bereten földbirtokosok.

 

Belsei, Beőlsei. A család múltja visszavezet II. András királyig és az 1232-ik évig, midőn András, Cunnak fia élt. Ezen András megszerezte Belsa nevű földet negyven ezüst márkáért Pétertől Kayl fiától, Dunska préposttól és Kamin comestől. E vételbe az eladók többi rokonai és testvérei, János és Wrhon, Bodon comes fiai, továbbá Ábrahám fiai és Serechnur fiai, szintén belényugodtak. Mivel András, Cunnak fia, kedvelt embere volt a királynak, hasznos szolgálatokat tett kül- és belföldi követségeivel, a király e szolgálatait megjutalmazandó, a vett birtokot még megtoldotta két ekényivel a belsai, kecenceni és scinai földekből s annak határait is megjáratta. ¹ Melczer okmtr 1 l.

IV. László király alatt Péter, György fia, adományba kérte a királytól Belse földét mint üreset, de Mikulat és András, s ennek testvérei, Mihály és Arthäus és Adorján Belsei nemesek bebizonyították, hogy Belse nékik öröklött birtokuk s a király azt kezükben hagyta. ² U. o. 3. I.

Alig pár évvel később 1289-ben uj nevek merülnek fel a Belsey-család tagjai között. Ekkor ugyanis Belsei Éliás és János testvérek István fiai, ki Domokosnak volt fia, elcserélték belsei öröklött birtokukat Heym comessel s ennek fiával Jánossal. ³ P. C. D. V/III 474.

Beölsei Jordán és Máté az 1319. évben mint mesgyések említtetnek, testvérek lehettek, mert utódaik fele részben bírták a bölsei udvarhelyet.

1357-ben Belsei Bedew comes, Máté fia, Mihályt és Lászlót, Jordán fiait és Kelement, tiltja, belsei kúriája felének elfoglalásától. ⁴ Anj. okm. VI. 602.

1389-ben B. Illés és János belsei birtok részüket Hym comessel elcserélték. ⁵ Fejér (?). Barna jegyz.

E leszármazási töredéken kívüI, 1384. és 1393-ban a család egy másik ágának következő tagjai éltek, Miklós, Lőrincz fia, Antal Balázs fia, és András, Miklós fia. Az előbbi Miklósnak, Lőrincz fiának egy leánya volt Margit, ki 1396-ban ellentmondás nélkül iktattatott Belsén azon részbirtokba, mely reá atyja után maradt. ¹ J. C. prot. N. fol. 131.

A család még a XVI. század utófelében is több tagjaiban élt, s birtokos volt Sándor, Sziget, és Kápol-nás Bölzsén, az alsó bölzsei praediumban és Csontosfalván.

 

Bende (bessenicói). II. Mátyás, Pozsonyban 1613 márcz. 10-én kelt armálisában megnemesítette Bende Bálintot, nejét Német Borbálát, gyermekeit Mártont, Gergelyt, Ilonát, Zsófiát és Katát és testvéreit: Pált és Mihályt. Publikáltatott 1613-ban Szendrőben Borsodmegyében és 1742-ben Gönczön. ² A. V. lt. nsi ir. 736.

Czímere: kék paizsban, zöld alapon medve áll, első lábaival szőllőtőkét tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn, takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Benyéki. Régi kihalt család, mely nevét e megyében fekvő Benyék falutól vette. Az 1423. évi portális összeíráskor Benyéki László Benyéken 8 portát bírt. Utódait a következő táblázat mutatja.

Benyéky Miklós (1450 körül) volt a családból utolsó. Birtoka Benyék, 1473-ban királyi collatióval Zbugyay Istvánra és Olcsváry Andrásnéra szállott. ¹ J. C. prot. A. fol. 7. Belőle Benyéky László özvegyét kozmafalvi kozmai Scolasticát kielégítették, Benyék falut élethosszig átengedvén neki. ² U. o. prot. A. fol. 8.

 

Benyo másként Szabó. Az armalisra nézve „Szabó Mihály sirva panaszkodott, hogy az említett Rabutin járásakor ugyan Kocsis János kuruczok hadnagya ezribe levő hajdúk, házát feltörvén, ládáját összehasogatták és abból minden levelét nemeslevelével együtt elvitték, a melyek között nemeslevelét legjobban sajnálta és azon leveleinek elvitele iránt azonnal ment Gönczre Kocsis János nevű hadnagyához, panaszolva, hogy minden leveleit elvitték, a minthogy azonnal kerestette és ha kézbe akadt volna azon katona, fel is akasztatta volna azon cselekedeteért." ³ Abauj lt. Nemesi iratok 59.

Korláti nemesek. Egy 1752. inquisitio a következő családfát tünteti fel:

Valószínűleg ezen Benyo-családból való volt Benyo János, 1725-ben pányi lakos és szolgabíró, ki nemességét III. Ferdinánd Bécsben 1651 julius 29-én adományozott czímerlevelével igazolta, melyet ugyanazon év szept. 5-én hirdettek ki, a megye Gönczön tartott gyűlésében.

Czímere: kék paizsban, zöld alapon, fekete, ágaskodó lovon ülő, kalpagos, veres ruhás, sárga csizmás férfi, jobbjában görbe kardot, baljában a kantárszárat tartja, sisakdísz: czölöpösen álló hajlított pánczélos kar, markában vízszintesen, kettősfarku veres zászlót tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Berczik. Az 1725-ik évi nemesi nyomozat alkalmával B. István és János jászói lakosok felmutatták Abauj megye hiteles bizonyítványát czímerlevelük kihirdetéséről s a jászói konvent manumissióját. Ennek daczára Cserniczky Sándor a konvent ügyvédje Tesch János Károly prépost nevében a kihirdetésnek ellentmondott.

Az ügy a competens forumot megjárván, onnan visszavettetett s a nyomozat deputatusai a családot nemességében megerősítette.

Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott 1640-ben ápr. 24-én Deitei Györgynek, mint főczímerszerzőnek és Berczik Jánosnak, mint mellékczímerszerzőnek. Kihirdették még ugyanez évben, Szendrőn Borsod- és Gönczön Abaujmegyében.

Az adományozott czímer a következő: kék paizsban, zöld hármas halomból öt fehér száras leveles liliom nő ki, sisakdísz: növekvő arany grif, takarók: kékarany, veres-ezüst.

 

Berencsi. Kihalt család,. mely a XVI. század folyamán Berencs, Hym, Buzita és Reste falvakban volt birtokos. A XIV. században élt Vid (Vitus), kinek fia Osvald volt s unokái: István, Benedek, János, továbbá Berencsi Szilveszter, 1447-ben Kebli és Péderben voltak birtokosok. ¹ Leleszi lt. B. No. 52. Az említett Berencsi Jánosnak maradt fenn az országos levéltárban ¹ Orsz. lt. No. 12. 114. egy sisak pecséte, mely növekvő koronás oroszlánt ábrázol, mely a családi czímer sisak-diszét képezi.

Ezen Osvald unokája lehetett azon Berencsi Miklós, kitől a család néhány izen következőleg sarjadzik le :

1595-ben Fejérkövi kir. helytartó egész Berencs praediumot Berencsi Imrének, Benedek fiának adományozta. ² El. Fancsali.

Hiányzik a táblázatról Berencsi István fia Mihály, ki 1579-ben Berencsen, Buzitán és Hymben bírt, valamint Benedek, kinek neje Rásonyi Margit, az utolsó Rásonyinak, Gergelynek leánya volt, ki után gyermekei : Berencsy György, Zsuzsánna és Margit, örökösödtek a Rásonyi-család javaiban. ³ L. Rásonyi Gergely utódainak donatióját 1574-ből.

 

Bereti. Régi kihalt család, melyről már a XIII. században van emlékezet, a midőn 1274-ben IV. László király a jászói conventnek megrendelte, hogy Pétert, Teodor fiát, a tornai várföldhöz tartozó Beret nevű föld, azon öt ekényi részébe, melyben Poth várjobbágy lakik, iktassa be.

Ezen birtokra nézve 1278-ban, tehát négy évvel később Baktai Heismius fia Simon és Simon fia Demeter és Baktai János, igénypert támasztottak Teodor fia Péter ellen, de IV. László ítéletlevelében a pereskedőket silentiumban marasztalta.

1284-ben Péter, az adományban bírt bereti földjét, mely a Wassoncza pataktól nyugatra terült el, elcserélte Péter fiával Salamonnal, annak szintén Bereten a Was-sonczától keletre fekvő földjeiért.

1366-ban a családból László élt, ki Imrének volt fia, kinek atyja János volt. Az ő kértére iratta át I. Lajos király a jászói conventtel a fentebbi három oklevelet.

A család utolsó sarja Bereti János volt, ki már a XV. század közepe előtt meghalt, mert 1450-ben V. László király a Watha-bereti birtokra, mely egykor Watha-Bereti Jánosé, Miklós fiáé volt, de megszakadtán a koronára szállt, kétharmadrészben Zakai Lászlónak, egyharmadrészben Baktai Jánosnak adományozta. ¹ Az oklevelek a jászói convent levéltárában.

Bereznai. Az 1725-ik évi nemesi nyomozat alkalmával, Szepsiben lakó Bereznai Mihály, Torna vármegye bizonyítványával igazolta nemességét, mely szerint czímerlevele ugyanott 1630-ik évben tartott megyegyűlésen kihirdettetett. ² Rel. inq. nob. 1725.

 

Bernárd. Bernárd András és István szepsi lakosok az 1725-ik évi nemesi nyomozat alkalmával czímer-levelükkel igazolták nemességüket.

Ezen czímerlevelet I. Leopold Bécsben aug. 1-én adományozta Bernárd Gáspárnak s általa Márton, András, Ambrus és István fiainak, valamint Bernárd Gergely fiának : Györgynek.

Kihirdettetett 1659 márcz. 27. Zemplénben. A czímer: kék paizsban, zöld alapra illesztett arany koronából prémes veres kalpagos, veres ruhás, növekvő férfiú, arany övéről, fekete kardtok lóg, jobbjában görbe kardot, baljában vas harapófogót tart. Sisakdísz: a paizsalak ; takarók : kék-arany veres-ezüst. ¹ Eredetije Abaujm. ltárában.

 

Bernáth (bernátfalvi). Régi törzsökös abaujmegyei család, melynek eredete ösmeretlen. Hogy eredetét kutassuk, a feltevések terére kell lépnünk.

A család legrégibb neve: Bernaldfalusi, tehát oly faluról irta magát, melynek viszont nevet egy Bernáld nevű egyén adott. Hogy ki volt ezen Bernáld ? Melyik családból származott ? Ezt kideríteni későbbi kutatásoknak van fentartva. Némi útbaigazítást ad azon osztály, melyben egyrészről, Urozlanus (Gál fia, Marczel unokája) s fiai László, János, Lukács, másrészről Bálint, György, Péter, Leustachius fiai, ki szintén Gál fia volt, mindannyian gechei nemesek (nobiles de Geche) 1326-ban az egri káptalan előtt osztoztak Geche faluban fekvő birtokukon, olyképen, hogy ezen birtok éjszaki fele Oroszlán, déli fele Leustachius fiainak jutott.² Ered. perg. Csoma lt. sok XV-XVIII. századbeli másolat is.

Az ősrégi Gechei család, - mely a XVII. századig élt - Domától származott (l. ott), ki Marczelnek volt kortársa. Marczel hat dédunokájáról, kik 1326-ban Gechén osztoznak, többé nincs szó okleveleinkben. Valószínű, hogy néhányat a háborús kor pusztított el közülök, a többiek egynémelyikének birtokaiból keletkezhetett a mostani apró faluknak egyik vagy másika. Valószínű, hogy Urozlán fiai közül, valamelyiknek Bernald nevű utóda volt, ki birtokának a Bernaldfalu s viszont ez utódainak a Bernaldfalusi nevet adta.

A kétségtelen okleveles adatok e családra vonatkozólag a XV. században kezdődnek.

A XIV. század végén él Bernaldfalusi Bernáld, kinek fiát Lászlót, valamint Komjáthy Antalt, Nádasdy Benedeket és Mihályt vádolta Katalin asszony, Komjáthy Tamás özvegye, most Fancsali Miklósné egy tornamegyei komjáti faluban lakó jobbágyának megölésével. ¹ Jászói konvent,. K. K. K. No. 30.

Ugyanezen László 1422-ben mint királyi ember említtetik Vilmányi László és Buzlai Elek szalánczi iktatásánál. ² Csoma lt.

1462-ben Bernátfalusi Kelemen zálogba adta rokona Pál bernátfalusi részét 41 arany forintért Baxai Lászlónak, hogy annak özvegyét Harabóczi Veronika asszonyt, ki másodszor Hymi Jakabhoz ment nőül, nászajándékára nézve kielégítse. ³ U. o. 

 Bernaldfalvi Bernald András 1509-ben abauji szolgabíró volt, ugyanekkor élt e családból Péter és Ambrus. ⁴ Csoma lt. D. 20., 33.

Ezekből a következő családfa állítható össze.

 

A következő nyomok Ungmegyébe vezetnek ben-nünket, hol 1512-ben Csicseri Zsigmond Budaveskóczi Magdolna fia, ungmegyei veskóczi egész birtokát örök áron eladta Bernátfalusi Jakabnak és nejének Klárának Budaházi Miklós leányának 100 tiszta arany forintért. ¹ Csoma lt. 1523-ban Schelpári Benedek neje Potentiana Schikat János leánya leleszi lakos, összes korcsvai, bozósőri és Schikat praediumi részbirtokait Ungmegyében eladta ugyanannak 200 tiszta magyar forintért. ² Csoma lt. Ennek rokona vagy unokatestvére lehetett, Bernáth János - Antal fia - ki 1549-ben Veskóczon lakott.

így a család egyik ága már elköltözött vármegyénkből s csak ősi bernaldfalusi birtokukat tartották meg, melynek a család napjainkig folyvást birtokában volt.

Az 1563-ik esztendőben Bernáth András fiai: Bereczk János, István és Lukács, uj adományt nyertek Bernátfal vára, melynek már őseik is békés birtokában voltak s uj czímert, mely kék paizsban emberi láb veres nadrágban, rövid sárga lehajtott szárú csizmában, elülröl térden felül, arany markolatú görbe karddal átütve. Sisak-disz veres mezű czölöpösen helyezett hajlott kar, markában rövid egyenes pallost tart. Takarók: veres-ezüst, kék-arany.

Az adományozottak atyja Bernáth Andrástól és test-vérje Ferencztől származott és szaporodott el a család Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Nyitra, Pest, Szabolcs, Szathmár, Ung, Vas, Zemplén és Zalamegyékbe, hol annak egik-másik tagja előkelő állást vivott ki magának. Vármegyénkbe csak a legidősebb ág, a Bereczk ágának egy töredéke maradt, melyből 1700-ban Bernáth János és László, Divinyi Ferencz, Péter és András uj adományt nyertek gecsei birtokukra s abba be is iktattattak. ³ Csoma lt.

Ez ág a múlt század elején kihalván, birtokait leányágon a csáthi Gábriel család örökölte.

A család férfi tagjai közül vármegyénk területén Bernáth Elemér, a kassai királyi tábla tanácselnöke és Bernáth József m. árvaszéki ülnök élnek.

A leszármazást egész teljességében a következő táblázatok mutatják.

 

Berseny (nagyidai). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben, 1629 aug. 31-én Berseny Györgynek és testvéreinek Mihálynak és Katalinnak. Kihirdették Kassán, 1725 márcz. 13-án. Az adományozott czímer: kék paizsban zöld halomra illesztett leveles koronából növekvő arany oroszlán, balkarmában czölöpösen egyenes pallost tart. Sisakdísz: növekvő arany-grif, jobbkarmában három nyílvesszőt tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Az 1728. évben megtartott nemesi nyomozat alkalmával Berseny Zsigmond Czekeházán lakott, valószínűleg ennek fia József nőül vévén Nyir-Madáról Hunyadi Erzsébetet s ennek birtokára a Bereg vármegyében fekvő Kis-Guth faluba költözvén, vármegyénk kötelékéből kilépett. Egyik leszármazója Berzsenyi Béla jelenleg kir. pénzügyi fogalmazó.

 

Bíró. I. Leopold Bíró Györgyöt, általa Márton és István fiait s Márton feleségét Tusiri Dórát 1663 jan. 3-án Bécsben kelt czímerlevélben megnemesítette. ¹ A. V. lt. nsi iratok I. 53.

E család Szikszón és Felső-Mérán volt honos.

 

Bodgál. Dobszán honos nemes család. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1632 decz. 10-én Bodgál Jánosnak, nejének Szabó Dórának, fiainak Miklósnak és Jánosnak s testvérének Györgynek. Ez armalist az 1636 okt. 25-én Gönczön tartott megyegyűlésen hirdették ki.

A XVII. század végén István, ki Miklósnak volt fia, Miskolczról Szántóra költözött. Az 1726. évi nemesi összeíráskor ennek két fia János és István, Dobszán laktak. ⁸ A. V. lt. nsi ir. 739.

 

Bodnár. 1. Bodnár nevű család 1743. és 1745-ben Jászón lakott. Czímerlevelét I. Leopold adományozta Bécsben 1660 okt. 31-én Golpekher Andrásnak, mint főczímerszerzőnek s fiának Istvánnak, továbbá Kulger Mihálynak Bodnár János, Albert, Mihály, Tamás és Jakabnak. Kihirdettetett 1661 jan. 21-én Sajó-Gömörön.

A czímer: kékben, zöld hármashalmon kettősfarku arany oroszlán jobb karmában kardot tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvön, takarók: kék-arany, veres-ezüst.

 

Bodnár. 2. 1725-ben Bodnár Miklós, István és János Vágási lakosok produkálták II. Ferdinándnak Bécsben 1631 okt. 10-én adományozott czímerlevelét, melyet 1632-ben Gömörön kihirdettek.

 

Bodnár alias Balázsdeák. Balázsdeák Jakab, Erzse felesége, István, András fiai részére II. Ferdinándtól (Bécs 1633 aug. 20.) czímerlevelet nyert.^{1 A. V. lt. nsi iratok I. 48.} Publikáltatott Tornán 1634 máj. 3. Egy leszármazás töredék:

 

Bodó. II. Ferdinánd Neostadtban 1625 aug. 12. (agilis) Kerekes-Liszkai Bálintot, ki Bethlen Gábor kúriájában számtartó volt s általa unokatestvéreit Bodó Györgyöt Jánost és Istvánt czímerlevéllel nem nemes állapotból, megnemesítette. ² A v. lt. uti iratok I. 49.

Kihirdettetett Zemplénben 1627-ben és Jászón 1744.

Czímere: veres paizsban zöld halmon daru áll, emelt jobb lábában kövecset tartva. Sisakdísz: növekvő farkas, jobb karmában görbe kardot tartva; takarók: kék-arany, veres-ezüst.

E család Idrányban lakott. De ugyanezen család tagjai 1745-ben Szepsiben is éltek.

 

Bogoly. Armálisát II. Ferdinánd adományozta Bécsújhely 1625 szept. 26. Publikáltatott 1626. Eperjes és 1632. Nagy-Idán. Czímerszerzők: Pál és György s János és András a Pál fiai.

Bereten s Rásonyban most is élő nemes család.

Czímere egy pecsét szerint: egyszarvú, sisakdísze, a paizsalak növekvőn.

Bogoly Pál 1834-ben zsarnói pap volt.

 

Boldizsár. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Pozsonyban 1649 márcz. 16-án Boldizsár Dánielnek, feleségének Kardos Zsófiának és fiainak: János és Istvánnak. Kihirdettetett Gönczön 1653-ban. A czímer kék paizsban zöld alapon, jobbról elhelyezett kőválu, mely előtt egy természetes szarvas áll, felül jobbról hatágú arany csillagtól, balra befelé fordult holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: daru, mely emelt jobb karmában kövecset tart; takarók kék-arany, veres-ezüst.

Szikszón lakó nemes család, melynek leszármazói ott most is élnek. Ezek egyike őrzi az eredeti czímerlevelet.

Az 1725-ik évben Boldizsár János a város birája volt, ekkor épittette a ma is fennálló városház épületet.

 

Bónis (tolcsvai). zemplénmegyei eredetű család. Czímerlevelet és nemességet II. Ferdinánd adományozott Bónis Györgynek s általa fiainak: Ferencz, György, András, István és Mihálynak Bécsben, 1615 jan. 24-én. Kihirdettetett a következő 1616. évben a Zemplén városban tartott megyei közgyűlésben. A czímer: kék paizsban, zöld alapon, két szembe ágaskodó arany oroszlán, közösen zöld koszorút tart. Sisakdísz: növekvő arany oroszlán jobb karmában görbe kardot tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

A család már a czímerszerző György unokájával Ferenczczel vármegyénk kötelékébe lépett. Bónis Ferencz nagy vagyonával, előkelő összeköttetéseivel kiváló állást és befolyást vívott ki magának Zemplénmegyében fekvő főképen szőlőkből álló nagy kiterjedésű vagyonaihoz. Kibérelte Nádasdy Ferencz országbírótól a füzéri várat 3500 frtért s Kassán is bázat tartott, melynek kilencz szobája arany, ezüst serlegek, drága müvü fegyverek s felszerelésekkel volt rakva. Könyvtárának lajstroma is fenmaradt. ¹ Tört. tár. 1886. 162. A Wesselényi összeesküvésnek a felvidéken ő volt a lelke - s miután annak vezére Bocskai István zempléni alispán gyáván erdélybe szökött - vezére is. Azonban az ő órája is ütött. Midőn drágaságait nagyobb biztonság okáért Füzérből a sztropkói várba akarta szállítani, mely mostoha apósáé gersei Pethő Jánosé volt, Polyánka mellett Fodor Ádám e felkelés leghitványabb jelleme s négy Viczmándi testvér elfogta s míg amaz vasra verve Homonnára Sporkhoz vezette, ezek a rablot kincsekben megosztoztak. ² U. o. 151. A fogoly Bónist Pozsonyba vitték, hol Zrinyi Péter és Frangepán Ferenczczel egy napon, 1671 ápr. 30. lefejeztetett. Bátran nézett szembe a halállal s mintha nyugodt, bátor viseletével csak ismételte volna szavait: „Ügyünk igaz! megsegit az Isten". ³ U. o. 150. I. Vagyona elkoboztatott. Az özvegy könnyen vigasztalta magát, mert alig egy évre a vértanú halála után, uszfalvi Usz István vette feleségül.

Egyetlen fia Zsigmond terjeszté tovább a családot, kinek Váradi Máriától tizenkét gyermeke volt. Ezeknek egyrésze korán elhalt, de öt fia öt ágra osztotta családját. Az abauji ág törzse Bónis György lett, ki a nagy Váradi vagyonból e megye területén a zsadányi, szkárosi, nádasdi és szinai részeket örökölte. Fiutódai napjainkban a szomszéd Borsod- s a távolabbi Szabolcsmegyébe költöztek s a család által e megyében bírt birtokoknak csak kisebb része maradt meg a leányági leszármazóknál.

A teljes nemzedék rend a következő:

 

 

Legkimagaslóbb alakja volt e században a családnak, a szabolcsi ágból származó Sámuel, Bónis Sámuel szabolcsi alispánnak fia. Született 1810-ben Nagyfaluban. Jogot Sárospatakon, a politechnikumot Bécsben végezte.

1839-től megyéje követje, 1848-ban Deák F. minisztériumában osztályfőnök volt. Ő szállította el Windischgrätz elöl Budáról a koronát. A függetlenségi nyilatkozat után igazságügyi államtitkár lett, majd a függetlenségi harcz végén kormánybiztos Görgei táborában. Világos után a hazában bujdosott, de elfogták s halálra Ítélték. Az ítéletet 10 évi várfogságra változtatták, honnan Olmücz-ből 1856-ban szabadult ki. 1869-ben a kúriához nevezték ki bírónak s mint annak tanácselnöke s a Szent-István-rend lovagja halt meg 1879 nov. 22-én.

Testvére Barnabás, elébb alispán, később főispánja volt Szabolcs vármegyének. Meghalt 1888 okt. 19-én.

 

Bor (halmaji és gibárti). Ősrégi, törzsökös, abauj-megyei család, melynek eredete a XIII. század elejéig oklevelileg kinyomozható. 1406-ban Garai Miklós nádor Kassa mellett, Abauj- és Sárosmegye nemeseivel nádori gyűlést tartott, melynek 28-ik napján, okt. 26-án „Borinak nevezett Halmaji Mihály, Halmaj falut sajátjának vallotta, melyből azonban egy részletet Bolcsárdi István és Bálint - Péternek fiai - ki Bálintnak s ez Bodyzlónak volt fia, birtokolnak. Előadása szerint, ezen birtokrész is őt illeti s annak visszaítélését kérte.

Ennek ellenében Bolcsárdi István, testvérje Bálint nevében is, az egri káptalannak egy 1292. évből származó kiadványával igazolta, hogy a peres birtokrészlet őket jogosan megilleti. Ebben ugyanis Halmaji László - Jakab fia - ki Halmaji Bothnak volt fia és Halmaji Lőrincz, Belud fia egyrészről, másrészről Halmaji Bálint, Bodyzló fia, amazok atyjafia az egri káptalan előtt egyezkedtek s az egyesség szerént az említett Lőrincz részének fele, Halmaj faluban, a Hernád mellett, igaz rokoni szeretetből és atyafiságból, a fentnevezett Bálintnak engedtetett. A nádori gyűlés, továbbra is meghagyta

Bálint utódait a Lőrincz illetősége fele részének birtokában. ¹ W. XII. 533.

Ez oklevél a családot felvezeti Halmaji Both és Bodyzló személyében a XIII. század első éveibe.

Később a család elzüllött s ennek következtében elkallódtak, elvesztek régi okleveleik is. A fenmaradott gyér adatokból hosszabb összefüggő családfát összeállítani nem volt lehetséges.

A második ösmert legrégibb oklevél a család múltjára azon czímerlevél, melyet Zsigmond király adományozott Constanzban 1415 jul. 2-án Halmai Mihály fiának, a „Bor"-nak nevezett Mihálynak, allovászmesterének s általa testvéreinek s unokatestvéreinek a bosnyákok s Velencze elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért s hűséges kitartásáért, melylyel őt a római császári korona és méltóság elnyerése végett Lombardiában és Németországban tett útjaiban követte. ² E czímerlevél eredetije Bor Istvánnál Szikszón. Hiteles másolata Abauji lt. Nsi. iratok 43. Közölve általam: Turul. 1895. II. füz.

Az adományozott czímer: kékben, fekete s aranyban hasított fél grif, karmaiban, hosszú nyelű, sárga színű, kerek pávatollas legyezőt tart. Sisakdísz : a paizsalak ; takarók : kék-arany.

 

A czímerlevél a következő családfa töredékeket tünteti fel:

 

 

A czímerlevél ezen kifejezése: „a Bornak nevezett Mihály, az elhunyt Halmaji Mihály fia", mutatja azt, hogy Mihály, Zsigmond király allovászmestere volt az első, kit a „Bor" ragadmánynévvel illettek, mely aztán a család maradandó nevévé változott.

A Bor-család hanyatlását már a czímerlevél szövegében feltüntetett családfából érezhetjük. Bor Mihály kilencz férfitestvérével s négy unokatestvérével együtt nyeri a czímert s ezenkívül lehettek nőtestvérek is, kiknek nevei az armálisokban a mohácsi vész előtti időkben sohasem fordulnak elő, de azért a leánynegyedre azok is igényt tartottak. A nem nagy ősi vagyon ily sokfelé oszlása s az ebből következő elszegényedés volt oka a család gyors hanyatlásának.

A jászói conventnek, a Bor-családra vonatkozó legrégibb oklevele 1481-ben kelt, melyben gibárti Bor György, Leonárd és Kelemen fiaival kércsi birtokát elzálogosítja 50 magyar forintért szentmihályfalvi Pelbárt Mihálynak. ¹ I. C. fc. A. No. 94.

A XV-ik században a család több ágra oszlott. Egyik a család ősi fészkében maradt s „halmaji" előnévvel élt, másik Gibártra származott s innen irta magát, sőt némelyek Zsarnóról is irták magukat. Az e századból származó okleveles adatok, elzálogosítások s eladások sorozata. így Bor Pál 1553-ban eladja bolcsárdi portióját Mindszenti Imrének 50 frtért ; ² U. o. F. D. No. 135. Bor János 1554-ben vécsei birtokát Predéni Bertalannénak és Kornis Jánosnénak 150 frtért; ³ U. o. F. D. No. 148. ennek fiai: György és Ferencz, gibárti, büdi, papi birtokaikat 1578-ban Járai Jánosnak; ⁴ U. o. Prot. H. fol. 74. ugyanezek összeveszvén, összevagdalták egymást, minek folytán nótáztatván, gibárti, büdi és fancsali összes javaikat 1588-ban Feyn Lukács harminczados kapja a királyi helytartótól adományba; ¹ U. o. Pr. F. fc. No. 49.  Halmaji Bor Simon, hogy Miklós fiát a török fogságból kiszabadítsa, elzálogosítja fia összes halmaji, balajti és nádudvari birtokait (1561) 300 tallérért Devinyi Andrásnak és Tornallyai Pálnak ; ² U. o. Pr. E. fol. 112. Bor Sára 1595-ben papi birtokrészét Fáy Istvánnak ; ³ U. o. Pr. N. fol. 11. Bor Anna legyesbényei, fügedi, fancsali, fulókércsi és gibárti részeit 1603-ban férjének, Török Mihálynak ⁴ 1. C. Pr. N. fol. 420.; Bor Istvánné páni Chehi Sófia, halmaji és nagykinyisi részeit 1612-ben Szuhai Gáspárnak. ⁵ U. o. Pr. O. fol. 92.

A XVI-ik század végéig következő töredékes családfák voltak összeállíthatók:

 

A XVII. század elején eltűnt a család a megyei urak sorából. Bor György és Ferencz ága 1590-ben, Istváné 1599-ben kihalt, az életben maradottak elvonultak Szikszó mezővárosba, hol a Sz.-Miklós- és Sz.-János-utczákban több mint harmadfél századon át szőllőműveléssel és kézművességből tartották fenn magukat s lassanként úgy elfeledték őket, hogy az 1725-ik évi nemesi nyomozat alkalmával ősi nemességüket be kellett bizonyitaniok s a már ekkor több mint 300 éves czímerlevelüket a Kassán tartott várnegyegyülésen újra kihirdették. ¹ A. V. lt. Nsi iratok. I. 43.

A család szegény sorsban Szikszón ma is él.

 

Borsfalvi. Régi kihalt család, melynek törzsőse egy Bors nevű egyén volt. Birtoka - mint azt a jászói convent egy 1414. évben kiadott határjárási oklevél bizonyítja ¹ Eredetije Csoma ltár. - Rásony mai határától keletre terjedt a ma u. n. Czankó völgyön. Ezen birtokon egy falu keletkezett, melyet tulajdonosától Borsfalvának neveztek el s ez egyike teljesen elpusztult falvainknak, mely ma csak okleveleinkben él, de még a XVI-XVII. században is van róla emlékezet, mint olyanról, mely Csobád falu szomszédságában feküdt.

Bors utódai az alakult faluról Borsfalviaknak nevezték magukat, de már a XlV-ik század vége felé magvuk szakadt, mert 1391-ben Zsigmond király Borsfalvát, mely hajdan Borsfalvi Lászlóé, Miklós fiáé volt, ki Tamásnak volt fia - miután fiágon magvaszakadt, - hűségét megjutalmazandó, literátus Saásai Jakabnak - Máté fiának - és unokatestvérének, Pálnak, István fiának adományozta. ² Szathm. Kir. lt. fc. XII. No. 814

 

Borsvai. A vörösvári Rákóczi-Aspermont-Erdődi levéltárban van egy oklevél 1264-ből, ³ Hazai okmtr. VI. 121. mely szerint IV. Béla király a lengyelországból származott Csizkerei comesnek, Bogomér fiának adományozta az Abauj vármegyében fekvő Borsva (ma Nagy- és Kis-Borsva) helységet, melynek határait is leírja. ⁴ A fentnevezett levéltárat elhunyt alapos tudósunk Szabó Károly ösmertette a századok 1870. évi folyamának 605-608. lapjain. Az idézett oklevélnél a Csizkerei comes neve után ritkított betükkel zárjel közé oda tette: ,A Rákócziak őse", a mely megjegyzés hasonló alapos történetbuvárnál, csakis a gyors levéltári kutatásnak róvható fel, összetévesztvén azt .„Csiz"-zel, ki valóban a Bogát-Radván nemzetségből származott Rákócziak őse volt. Mivel azonban ezen odavetett megjegyzés Szabó Károlytól már félreértésekre adott alkalmat, tény gyanánt fogadván el azt egyik-másik geneologusunk, itt tartozunk kijelenteni, hogy legjobb tudomásunk szerint a Rákócziak ősei Borsvát sohasem birták.

Ezen Csizkerei comest kell a Borsvai-család ősének tartanunk, kinek utódai a nevek állandóvá válása idejében magukat az adományozott birtok után Bors-vaiaknak nevezték. Birtokában maradt a család az ősi javaknak századokon át. Az 1427. évi portális összeíráskor Borsvay Illés két, István hat, Miklós öt portát bírt Borsván s bár a család egyes tagjai részint házasság, részint szerzemények utján más falvakba költöztek, az ősi Borsvát csak 1601 -ben cserélte el Borsvai Menyhért Báthori Istvánnak, ennek más (?) birtokáért.¹ Jász. Conv. No. 331.

A család további életéről nem sokat tudunk. 1511-ben B. Péter és Mátyás II. Ulászlótól királyi adományban nyerte egész Alsó- és F.-Lánczot, de a még ezen esztendőben eszközölt iktatás alkalmával, Lánczi Mihály ellentmondott. ² U. o. B. fc. 2 ^o No. 80 Az igy nem sikerült iktatás 1519-ben megismételték, de akkor is többen, közöttük Lánczi Osvald ellentmondott. ³ U. o. B. fc. No. 14. 1513-ban B. András, János és Pál, kis-faludi másként kis-vilmányi összes javaikra királyi adományt nyertek II. Ulászlótól, melybe ugyanezen évben ellentmondás nélkül beiktattattak. ⁴ U. o. Stat. No. 80.

A család történetére hiányozván a részletes adatok teljes leszármazását sem adhatjuk. Élt még a XVII. században is. Borsvai Pálnak F.-Mérán volt birtoka, már 1570-ben nem élt, birtokán Mérai Demeter, Kéthely Ferencz és Módra Miklós gyermekei osztozkodtak. ⁵ Jász. Conv. Prot. G. F. 22. B. Bálint 1575-ben Borsván, Hymben és Tót-Lánczon bírt, a hymi előnevet használta. Leánya Kata Azary Mártonné volt. Menyhértnek, ki borsvai birtokát Báthori Istvánnal elcserélte, leányát Czeke János birta nőül.

Adatok hiányában nem tudjuk meghatározni, hogy a Nagy Iván által említett ¹ Nagy Iván II. 203. B. Miklós, ki ellen 1492-ben mint a Polócziak híve ellen hatalmaskodási vád emeltetett s Benedek ki 1487-ben királyi ügyek igazgatója volt, ezen családból származott-e ?

 

Botka. Botka György az 1725-ik évi összeíráskor Vágáson lakott s felmutatta armalisát, melyet II. Mátyás Prágában 1617 szept. 10-én adományozott Botka Imrének és általa János, Miklós, András és Györgynek. Kihirdettetett Gönczön 1618 decz. 10.

A czímer: Fekete balharánt pólyával rakott, arany paizsban, zöld halmon álló ezüst oroszlán, emelt jobb karmában hatágú arany csillagot tart. Sisakdísz : a paizs-alak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst:

 

Botka. Czímerlevelet l. Leopold adományozott Bécsben 1659 márcz. 8-án Botka Ferencz, Péter, Mihály és István testvéreknek és ez utóbbi fiának Andrásnak. ² A. V. ltár. nemesi iratok. I. 39.

Adatok hiányában nem tudjuk a kettő közül melyiknek leszármazója a megyénkben most is élő Botka-család, melynek tagjai az utóbbi évtizedekben megyei közhivatalokat viseltek.

 

Bozinkai. Sárosmegyei ősrégi család, mely a roskoványi Csana, Dobai, harsági Farkas, gombosfalvi Gombos, delnei Kakas, Koinlósi, Mocsolyai, Roskoványi, Strás vagy Balpataki, Tamásfalvi, Ternyei, Usz, dobai Vincze stb. részben élő, részben kihalt családokkal együtt a Tekule nemzetségből származott. Nevét az abaujmegyei Buzinka falutól vette, azon 1337. évi osztály alapján, a midőn a Tekule nemzetség megosztozván, az Ida melletti birtok, a mai Buzinka, fele részben északról Chana comesnek, fele részben délről Gergely és társainak jutott, kiről aztán ezen földet Gergely-Idának is nevezték. ¹ Wagner Dipl. Sáros. 336.

1469-ben a család a Dobai-családdal együtt beiktattatott az abaujmegyei buzinkai és az annak határában fekvő Kocsik nevű jószágrész birtokába, s a következő 1470-ik évben valószínűleg zálog czímen csécsi és deteki birtokokba. ² Jász. Conv. Stat. Tomka ltár.

A család tagjai többnyire a megye táblabírói voltak, közülök Tamás 1570-ben szolgabíró.

Leszármazását a jászóvári káptalan levéltár adatai után csak töredékekben adhatjuk:

 

 

Egy harmadik rövid töredék a következő:

 

 

A család tagjai a XVII-ik század közepén túl többé nem birtokosok megyénkben.

 

Buda. I. Leopold Bécs 1690 jun. 10. kiadott armálisában Nagy Mibályt s általa Buda Gergelyt nem nemes állapotból megnemesítette.

Publikáltatott 1691 márcz. 6. Nagy-Idán. Czímerük: kék paizsban zöld alapon, két fehér galamb, egyik békés, másik harczias helyzetben kiterjesztett szárnynyal egymás ellen küzd, a baloldali jobb, a jobboldali ballábával viaskodván. Sisakdísz: nincs. Takarók : kékarany, veres-ezüst. ¹ I C. A. V. lt. nsi iratok I. 38.

A nemességszerző Gergely az 1725. évi nemesi nyomazatkor Alsó-Mérán, utódai Gönczön és Újváron laktak.

 

Budai. Armálisát lll. Ferdinánd adományozta Pozsonyban 1649 máj. 16-án Budai Istvánnak s testvéreinek Gergely, János és Péternek. Publikáltatott Tornán. Az 1726. és 1782-ik évi nemesi összeírás e családot Hejczén és Vilmányban találta.

 

Buttykai másként Buttikai. III. Ferdinánd (Bécs, 1654 nov. 24.) Kottscsák Mártont (mint, főszerzőt) Derecskei Mártont, Szalai Mihályt családjaikkal, Halas Gergelyt s végre Buttikai Mihályt, feleségét Molnár Annát, fiát Gergelyt armálisban megnemesítette. ² A. V. lt. nsi iratok I. 36.

Kihirdettetett Miskolczon 1655-ben.

Egy 1732. évi inquisitio után a leszármazás következő:

 

 

Búza. E család eredetéről és czímeréről a Kolbán-család leírásánál van szó, melylyel a Búza-család első őse mint mellékczímerszerző egy armálisban nemesíttetett meg.

A család Bereten telepedett meg, hol annak egyik ága még most is él, a másik ágból a múlt század végső éveiben Búza László Szent-István-Baksára költözött. Ott élt fia János is, kinek fia szintén János a sárospataki főiskolában a természettudományok tanára, tankönyvíró, az országos középiskolai tanáregyesület választmányi tagja. „Növényeink betegségei"  czímü müvét a természettudományi társulat pályadíjjal tüntette ki.

Buzlai. A Buzlai-család tulajdonképen a Kováchi és Sárvári családokból származott.

A Beék nemzetségből származott Macrabausnak, ki a XIII. században élt, négy fia volt: János comes, Márk, Elefánt és Effrem. ¹ .Mindezen családtörtöneti okiratok a Csoma ltárban vannak letéve eredetiben. E két utóbbi közül az ifjabb úgy látszik mag nélkül halt el, mert utódjairól okleveleink nem emlékeznek, Elefántnak unokájánál szakadnak meg okleveles bizonyitékaink. János comes, a varjufalvi Varju-család ősapja lett, Márknak fia Dénes (1317-1381) vette fel a Buzlai nevet (de Buchulo, de Buzló). Két leánya maradt. Az ifjabbik: Erzsébet, Nádasdi István fiához Lukácshoz ment férjhez, az idősebbik Ilona, elsőben Kováchi Tamásnak, utóbb Sárvári Eleknek neje lett, s már ezen két férje is egymás után felvette a Buzlai nevet s ezen két férjétől származott fiai az elsőtől Balázs, az utóbbitól Miklós és András tovább folytatták a családot Buzlai néven.

A fent érintett Buzlai Balázs, Zsigmond királynak udvari emberei közé tartozott, s hűségesen kitartott mellette évekig tartó külföldi útjaiban. Követte őt Bosniába, Istriába, Lombardiába, Német- és Francziaországba, Arragoniába. 1415-ben sz. Mihály napján czímert adományozott neki Perpinianóban s az adományt családjára is kiterjesztette. Ezek: mostoha atyja eredetileg Sárvári Elek; testvére Clyörgy, mostoha testvérei: Miklós, András, Benedek, Péter (kik azonban Miklós és András kivételével elhaltak) továbbá Nádasdi Lukács, ki anyja testvérének Erzsébetnek volt férje. ¹ Czímerlevél szövegét 1. Wagner Dipl. Sáros. 372. Ezen czímer rajzát Fejérvári őrizte meg részünkre, ki azt az eredetiről másolta, ² Fejérvári Carol. czímerkézirata: Nzeti Muz. T. III. tb. 13. e szerint a czímer: kékben, arany leveles koronából növekvő, balra fordult, arannyal fegyverzett, veres-fehéren sakkozott grif. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-ezüst.

Buzlai Miklós abaujvármegyei alispán pecsétén (1471) már a grif szárnyai hiányzanak.

Buzlai Dénes elhalván - fiutód nélkül - birtokain leányai osztoztak. Ez öröklést 1406-ban megtámadták a varjufalvi Varjuk: Miklós és Pál Buchulo (Buzló) és Keéch sárosmegyei falvakra nézve, de az oklevél, mely a Garai Miklós nádor által összehívott nádori gyűlés előtt folytatott per iratait tartalmazza - hol a felek még IV. László korabeli oklevelekkel (1283) is bizonyítanak - csak fele részben van meg, ¹ Csoma lt. fc. B. . . alsó része elveszett, mely a nádor ítéletét tartalmazta. De a következés mutatta, hogy a leány ág birtokban maradt, s a családját sírba vivő Dénes vejei megalapították az uj Buzlai-csalá-dot, mely a XVI. századig virágzott.

Buzlai Ilona két férjétől származott fiai mintegy megosztották a családot. Az idősb ág Abaujmegyében maradt, hol előkelő állást foglalt el a megye nemesei között. Balázs felesége az Aba nemzetségből származott pólyi Chyurke Anna volt; ² Nem Podmaniczki Anna mint Nagy Ivánban áll II. . . fia Miklós a megye alispánja a Balog nemzetségből származott, rimaszécsi Széchi Katát vette el s unokájának Balázsnak felesége butkai Butthkai Kata, a Gutkeled nemzetség egyik sarja volt.

Ez utóbbinak egy leánya maradt: Dóra, kivel ezen ágazat valószínűleg kihalt. Buzlai Miklós alispán több szerzeményekkel gyarapította a birtokát s 1469-ben ináncsi, f.-kékedi, encsi, csányl, zakai birtokokra és a szinai malomrészre, 1472-ben fűzi, f.-kékedi, másként Laczfalvi ³ J. C. fer. 4. 1496-ban gönyüi, csányi, papi, fügedi és csenyé-tei birtokokra ⁴ U. o. nyert királyi adományt.

A másik ága Sáros vármegyébe költözött s ott egyes tagjai hol Buzlóról, hol Rechkeről irták magokat s azt hiszem Gergellakáról is. Mert én a gergellaki Buzlaiakat sem tartom más családnak, Gergellakát vagy vétel, vagy házasság utján szerezték.

Ezen ág megalapítója András, 1443-ban makoviczai várnagy volt. ⁵ Wagner Dipl. 5. 93. Fiai 1477-ben Kis-Szalánczon osztoztak. ⁶ Csoma lt. C. 110.

A leszármazás következő:

 

A Nagy Iván adta táblázat:

E két leszármazásra nézve hiányzik az összekötő oklevél, de az utóbbi tábla élén álló Lászlót, a főlovász-mestert, bizvást azonosíthatjuk az első táblán levő Lászlóval, András fiával, Bánó Dóra férjével. Ok ellene nem szól, a kor teljesen összevág, s mivel okleveleink más Buzlai-családról nem szólanak, ezen család tagjául kell tekintenünk. László fia Mózes, főajtónálló 1513-1517 olyan czímerrel pecsétel, melynek paizsalakja sas, de ha tekintetbe veszszük, hogy a középkori heraldikában mily gyakran összetévesztették a griffet a sassal, ezen czímerkülönbözet sem képez akadályt.

Ezután a Buzlai-család teljes leszármazását birnánk, kezdetétől haláláig.

Még néhány adat a család történetéhez.

1437. Buzlai Miklós Sárosmegyében szolgabíró. ¹ Csoma lt. B . . .

1452. Buzlai Miklós alispán Abaujinegyében. ² Orsz. lt. pecsétlajstrom.

1471-1476-80-ig másik Buzlai Miklós szintén. ³ Csoma lt. C . . .

1483-85-ig másik Buzlai Miklós szintén. ⁴ Orsz. pecsétlajstrom.

1483. Buzlai Miklós Mátyás királytól adományba nyerte a hűtlenség bűnébe esett bánfalvi Barius László A.-Zsolczai birtokát, de midőn öt a jászói konvent beiktatni akarta, Barius László ellent mondott ⁵ Csoma lt. C. 145. s az iktatás csak 1485-ben történt meg. ⁶ U. o. C. 149.

1502. Az anyós B. Miklósné s a meny B. Balázsné pereskedtek, mindkettő özvegy. Az anyós a menyét több rendbeli ruhanemű, ékszer, ló és hintó elvivésével vádolta. Az 1502-ben három plébános által eszközölt tanúvallomás a vádakat igazolta. ⁷ U. o. D. 7.

Buzlai László az ország zászlósai közé emelte magát, V. László alatt főpohárnokmester, 1459-ben főlovászmester. Mátyás király megengedte neki, hogy maga s utódai számára a székesfehérvári b. sz. Mária templomában sírboltot emeltessen. ¹ Wagner Dipl. Sáros. 393. Fia Mózes, főajtónálló-mester és udvari kapitány, jelen volt 1505-ben a rákosi országgyűlésen, ² Nagy Iv. II. 279. 1506-ban Miksa császárhoz volt követségben.

Buzlai Mózes fia László, családját sirba vitte.

 

Büdi. Régi kihalt család, mely nevét megyénk Hernád-Bűd falujától vette. Az egri káptalan egyik kiadványa szerint, a család őseit az Árpádok koráig viszik fel, amikor Bydi Bachond élt. Ennek fia Pethew volt, kinek utódai rövid ideig a Pethewfi nevet viselték, melyet azonban mihamar a Büdivel váltottak fel, mely aztán a család állandó nevévé lett.

Pethewnek három fia volt: Miklós, ki hamar elhalt, András és János. E két utóbbit Nagy Lajos király nótáz-tatta 1348-ban. E nótázás okát nem tudjuk, de nagy lehetett az, mert ennek következtében minden abauj-és biharmegyei birtokaikat elvesztették. ³ Wagner Collectanea III. 2 Sándor is utódok nélkül halt el, a családot András, illetve ennek Tolcsvai Orsolyától született fia Miklós tartá fenn. Ennek neje Alsó-bárczai Klára volt, kinek nagy vagyonú anyja Katalin asszony, 360 márka aranyon és ezüstön visszaváltotta az elkobzott abauj- és biharmegyei birtokokat s azon kikötéssel hagyta unokájára Lászlóra, Büdi Miklós fiára, hogy ha az magtalanul találna elhalni, ezen jószágok fele a kassai Domonkos szerzetre szálljon.

De ez nem következett be, mert Lászlónak két gyermeke maradt: Margit, Szálkái Balázs felesége és Gergely.

A vagyonos család tekintélyének emelkedése Gergely fiával, Mihálylyal kezdődött, ki II. Lajos király özvegyének Mária királynénak kedvelt embere volt. Ennek gondviselésére bizta Munkács várát, elhunyt férje jegyajándékát s I. Ferdinánd Bereg vármegye főispánjává nevezte ki.

Két fia közül az ifjabb Farkas, Bécsben tanult s az esztergomi érsekké emelt Oláh Miklóst Bécsbe érkeztekor latin versekkel üdvözölte. Maximilián őt testvérével Mihálylyal együtt az ország nagyjai közé emelte, amely kitüntetés viszonzásául Vári és Bereg városokat átengedte Maximiliánnak Munkács vára tartozékául, ki viszont a magtalanul elhalt Országh Kristóf beregmegyei jószágait adományozta neki. Lónyai Annától származott három fia kiskorában elhalt.

Bátyja Mihály beregi főispán volt. Valószínűleg részt vett a smalkaldi háborúban is, mert atyját helyettesitő főispáni kinevezése I. Ferdinándnak Wittemberg alatti táborában kelt 1547-ben. Midőn János Zsigmond 1564-ben Tokajnál a Tiszán átkelvén, Kovászó várát elfoglalta, onnan Atya vár ostromlására ment, melyben akkor Büdi Mihály lakott. A vár az ostromló sereggel szemben nem soká tarthatta magát s Büdi annak feladására ajánlkozott oly feltétel alatt, hogy öt s az őrséget minden javaival együtt békésen kibocsátja. Az előbb vonakodó János Zsigmond Báthori István kérésére s Oláh Miklós érsekre való tekintetből ebbe belenyugodott s a várat csak Büdiék elvonulása után vette hatalmába. Talán ezen vár elvesztése volt oka, hogy Büdi az 1567-ik évi pozsonyi országgyűlésen Bereget és Várit Miksától visszakérte. .Élt még 1589-ben is. Vele családja kihalt. ¹ Mind ezon adatokat Wagner, Collectanea. gen. III. Decas 3 s köv. 1. Nagy Iván Mr. csal. II. 279. és Budai F. polg. lex. I. 280. és Lehoczki, Beregmegye Monographiája 111. kötet egybevágó adatai alapján közöltük, melyek a család teljes múltját felölelik. Közvetlen eredeti okleveles adatok nem állottak rendelkezésünkre.

A család leszármazása következő:

 

A család czímerét a munkácsi róm. kath. templom déli bejárata feletti ablak felé vésette ki Büdi Mihály, ki azt 1567-ben újíttatta. E szerint az: koronából növekvő egyszarvú.