Tartalom
Kádár másként Somodi. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Budán 1635 jun. 5-én Mihály és Márton testvéreknek és unokatestvérüknek Mihálynak. Kihirdették 1636-ban Zemplénben (Zemplén). Czímere: kék paizsban, zöld alapon, kettős farkú arany oroszlán, jobb karmában kard. Sisakdísz: veres kar, markában három nyílvesszőt tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kádár. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1639 ápr. 10-én Kádár Miklósnak és általa István, János és György testvéreknek, mely 1640-ben Zemplénben, 1649-ben Gönczön hirdettetett ki.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon, ifju, fekete tollas kalpagban, zöld öltönyben, övvel, fehér nadrágban, sárga csizmában, jobbjában kard, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: veres kar, markában 3 nyílvessző; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család a múlt században Gönczön lakott. .
Kádas. Ezen családból Ferencz, József és Miklós testvérek az 1722. évi nemesi nyomozat alkalmával Szent-István-Baksán laktak. Nemességüket Zemplén és Nógrád vármegyék bizonyitványaival igazolták, melyekben emlités történik armalisuk elvesztéről is.
Kádas Károly 1846-ban alszolgabíró volt.
A család megyénkben most is él.
Kajtor. Czímerlevelet a családnak III. Ferdinánd adott Bécsben 1653 jun. 9-én Tarczai Mihály és János testvéreknek mint főczímerszerzőknek, továbbá Kajtor Istvánnak, felesége Szabó Annának s három leányának: Erzse, Dóra és Katának. Czímere: kékben, zöld alapon, veres ruhás, fehér nadrágos, sárga csizmás és öves, fekete sapkás vitéz, jobbjában balját csipőjén nyugtatja, kard. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal; sisakdísz: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1652 okt. 14-én Sárosmegye közgyűlésén Eperjesen. 1 A. V. lt. nsi ir. 309.
A család a Thököli mozgalmak idejében származott Alsó-Novajba.
Kalas. Kalas Pál katona és testvére Sándor borsodmegyei sajókereszturi lakosok 1748 máj. 5-én a megyétől nemesi bizonyítványt kaptak, melyből kitűnik, hogy Kalas Sándor, a Márton fia, a gömörmegyei Alsó-Válból költözött Sajó-Kereszturra s ez alkalommal Gömör-megyétől mint adományos nemes nyert bizonyítványt.
Szikszón a család Borsodmegye bizonyítványával telepedett le, hol utódai most is élnek.
Kállai (Simándi). Simándi Kállai János, ki másként Eötvös Jánosnak is neveztetett, Bocskai István fejedelemnek a haza szabadságának kivívásánál viselt hadjárataiban hűségesen küzdött. Ezen érdemeiért Kassán 1606 márcz. 8-án armalist nyert a fejedelemtől, melyben az adományozott czímer a következő: Kék paízsban, liarczi mezbe öltözött lovas, jobbjában véres kardot tart; sisakdísz: növekvő egyszarvú; takarók: mindakét oldalon kék-arany.
A fejedelem halála után az adományos elmulasztotta kihirdetni armalisát, a miért utódai 4 forint birságra Ítéltettek.
Először Kállai István, az armalisszerző dédunokája mutatta fel azt Bihar vármegye közgyűlésén, majd 1759 márcz. 2-án Kállai Dávid S.-A.-Ujhelyben Zemplén vármegye közgyűlésén. Ez alkalommal a vármegye az armalist a kir. helytartósághoz küldötte fel, hol a Bocskai István fejedelemtől nemesített utódok, királyi kegyelem utján nemeseknek ösmertettek el s erről Zemplén vármegye 1764-ben bizonyítványt állított ki.
Vármegyénk kötelékébe a múlt század végén lépett Kállai István, ki Ongán ref. lelkész volt; unokája Miklós szintén vármegyénk fia, bereti ref. lelkész és abauji egyházmegye tanácsbirája.
A család leszármazása következő:
Kállai. Az elébb tárgyalt családon kívül e néven még több család lakott megyénkben.
Egyiknek III. Ferdinánd Bécsben 1655 aug. 22-én adományozott czímerlevelet, mely elsőben Zemplén vármegyében, Zemplén városban lett kihirdetve. E családból az 1774. évi nemesi nyomozat idejében Kállai János Kovács-Vágáson lakott.
Másik család e néven Szepsiben volt honos. Itt élt 1744-ben Kállai István, kinek atyja Mihály, nagyatyja György volt.
A harmadik család az 1725. évi nemesi összeíráskor Gönczön lakott. E családból Kállai János és Mihály, s ez utóbbinak fia, Sámuel, I. Leopoldtól Bécsben 1674 decz. 29-én nyerték czímerlevelüket, melyet 1675 aug. 1-én Abauj vármegyének Kassán tartott közgyűlésén kihirdettek.
Kálmán. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1642 febr. 21-én Kálmán Istvánnak, nejének Kovács Margitnak és leányainak: Kata, Erzse, Anna és Zsuzsannának. 1 A. V. lt. nsi. ir. 325. Fiai úgy látszik az armalis elnyerése után születtek.
Czímerlevelüket Zemplénben (Zeplénm.) publikálták 1642 decz. 16-án.
Leszármazása a múlt század végéig a következő:
1777-ben a család egyes tagjai Alpáron laktak.
Czímere: kékben, zöld alapon, ágaskodó fehér farkas, baljában török főt, jobbjában kardot tartva. Sisakdísz: pánczélos kar, nyilat tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Káni. Régi, kihalt család, mely a megye Kán nevű falujától irta magát, hol birtokos volt. Családfája, néhány izen lehozva, következő:
Kaprányi. Kaprányi József 1725-ben Szinán lakott, az ez évi márcz. 20-iki Kassán tartott megyegyűlésen czímerlevelét előmutatta és szülei érdemeiért bevették a nemesek sorába, ámbár a megye főbbjei megfontolandónak vélték, hogy szülei olaszok voltak és indigenatusok nincsen.
Eredetileg Caprani vagy Caprianinak hívhatták.
Karácsondi (karácsondi). Régi család, melynek emlékezete a XIV. század elejéig felvihető, a mikor Dávid élt, kinek két unokáját, Andrást, János fiát és Miklóst, Jakab fiát, 1373-ban az egri káptalan és ennek képviselője: Mérai Lőrincz, Pető fia, a nádor parancsára megosztoztatta karácsondi birtokukon két egyenlő részben. 1 Orig. Jászón, a Jakabfalvi-levéltárban 1726-ból átirva Karácsondi János és Ferencz kérésére. Az oklevél a határjárást is leirja, melynél az egyik mesgye „egy bizonyos kápolna szentélyét érinti". Ezen kápolna kulcsa a XIV. századból gyűjteményemben van. 1391-ben Katalin asszony Karácsondi Jánosnak, Miklós fiának felesége protestált az egri káptalan előtt Péter, Mikots fia ellen, ki házába erőszakkal berontott, s onnan javait és leveleit elvitte. 2 Sziráki lt. Bizon elench. fc. XL. IlI. 13. Ezen János másik két testvére Péter és Pál 1416-ban Felső-Gadnán a Felsőgadnai Miklós földjeit zálogba vették. 3 Kassai titk. lt. fc. T. Sub. Karácsondi.
Ezen adatokból a következő töredék állítható össze:
Utódaikról csak szórványos adatok maradtak fenn, minők :
Karácsondi András 1499-ben Szalontai Anna és Zsófiától, Miklós leányaitól összes berencsi birtokaikat 200 magyar forintért megvette. 4 Jakabfalvi ltár.
Ugyanezen András, ki „gadnai" előnévvel élt, 1509-ben elcserélte összes karácsondi, gadnai, ambrusházai, bátori, P.-Berencs praediumi, kovácsi (tornamegyei) javait, gadnai curiális házát zywghi Orbonáz András és Györgygyei, ezeknek Zywgh, hontmegyei köz-ségbeli birtokukért. 1 Kassai titk lt. U. o. Azonban ezen Andrásnak György nevű fia 1517-ben már ismét királyi adományba kapta II. Lajostól gadnai, karácsondi birtokát és az egész berencsi praediumot, mely birtokait már ősei is békésen birták. 2 U. o.
Karácsondi György 1513-ban Leleszen praemontrei pap volt és tiltotta Karácsondi Andrást a p.-berencsi praedium elidegenítésétől. 8 Lelesz, prot. k. No. 217.Karácsondi Gergely 1521-ben mint jászói prépost említtetik. 4 Lánczi lt. P. A. No. 5. Nem egy személy-e Györgygyel?
A család 1520-ban Szászfán is birtokos lett, a midőn Karácsondi Lőrincz megszerezte néhai Uza Miklósnak, Bernard fiának birtokát, melybe őt a jászói convent ellentmondás nélkül beiktatta. 5 Jakabfalvi lt.
Összefüggőbbek a családtörténeti adatok azon Karácsondi Jánostól kezdve, ki 1526-ban a mohácsi ütközetben elesett, kitől a leszármazás következő:
Karácsondi Benedek testvérje nevében 1542-ben panaszt emelt a megye alispánja Szendi Pál és bírótársai előtt Attfi Mihály ellen, hogy az, midőn atyja, Karácsondi János, a mohácsi ütközetben elesett, birta Ágoston Ambrus jobbágyot Szászfán, de halála után Attfi Mihály és Szászfai Uza Péter elfoglalták. A bíróság az elfoglalt jobbágyot nekik visszaítélte. 1 Jakabf. ltár. Ugyanezen Benedek 1546-ban a jászói convent előtt megvette Geszti Gergelytől 100 magyar forintért, annak Zyni Rafaeltől cserélt meszesi részeit Borsodmegyében. 2 U. o.
K. Péter fia, János, török fogságba esett, melyből sógora, Rácz Péter szabadította ki, 1000 magyar frtot fizetvén érte váltságdíjul. Kiszabadultával sógora neki az összeg felét elengedte, másik feléért átadta néhai atyjának, Péternek összes karácsondi, szászfai és felső-homrogdi birtokait, tehát azon részeket is, melyek leánytestvéreit is illeték volna. 1 Jakabf. ltár.
1597-ben Karácsondi János, Rácz Farkassal elcserélte birtokait, amaz a cserébe gadnai ősi házát és birtokát adta, ez, Borsod faluban fekvő birtokát. Ezen borsodi birtokát K. János 1603-ban sógorának, Szegedi, másként Kis Istvánnak 200 magyar frtért örökáron eladta. 2 U. o.
Vele megszűnt a család idősebb ága.
Az ifjabb ág még egy századig élt ősi birtokain, a midőn Karácsondi János és Ferencz testvérek 1706-ban Osvárth István és Péternek zálogba adták karácsondi praediumokat 900 forintért, kikről 1726-ban Salamon Máriára, gönczi Hoporsorom Istvánnéra és mostohatest-vérjére mérai Horváth Gáborra szállott. Ez utóbbi szegény levén, az őt illető felerészt általadta Jakab-falvai Györgynek és feleségének Janka Erzsébetnek. A másik felét holtáig Salamon Mária birta, akkor szállott az is Jakabfalviékra, kik a közben a két Karácsondinak a birtokra 200 frt auctiót fizettek. 8 Jakabf. ltár. 1769-ben a Jakabfalvi örökösök ismét 1000 frt auctiót fizettek és a zálogos per a birtokért még 1815-ben is folyt, a zálogbirtokok, s a már ekkor Tisza-Keszire telepedett Karácsondiak között.
A család most is él és Tisza-Kesziben, Borsodmegyében birtokos. Czímere, pecsétek után: daru; sisakdísz: ugyanaz.
1776-ban Karácsondi István következő pecsétet használ: hasított paizs, elől egymás mellett két czölöpösen állított hal, egyik fejjel fölfelé, másik lefelé, hátul oroszlán, jobb karmában pallost tart. Sisakdísz: nyitott szárny között, az oroszlán növekvőn.
Kardos (buzitai). Abaujmegye ősrégi kihalt családja, melynek dictus Cordus (Kardos) mellékneve, mely később a család állandó nevévé lett, már 1319-ben előfordul, a mikor Cordusnak nevezett János, Miklós fia, Lampert országbíró előtt panaszt emelt, hogy Mihály, Marhard fia, Simon és László, János fiai s Pál, az előbbi Mihály testvére: Aba nemzetségbeliek, megtámadták őt buzitai curiájában, hol őt és szüleit bántalmazták, 4000 márka értékű kincseket elraboltak s egy szolgájukat is legyilkolták. A panaszt egyesség követte, melyben az Abák lemondanak Buzita, Rechita, Kathun, Chyp, Kaan és Lyuba falvakról, feltételül kötvén ki, hogy Marhard unokája (Hemyricus fia) Péter, nőül vegye Kardos János testvérének Endrének leányát Anythot s hogy az átengedett hat falu közül Kaant örökre Anythnak adományozta. 1 Anj. okm. I. 493.
1329-ben Bozitai, Cordusnak nevezett, Miklós, István és Miklós fiával határt járatott a Püspökföldiek ellen, Bozita és Pezpek földe között. 2 Ered perg. Lánczi lt. A határjárás után ítélve Püspökfölde Buzita és Csécs között feküdt. Ezen határjárásból kitűnik, hogy a Bozitaiak s Püspökföldiek osztályos atyafiak is voltak, mert a határjárás osztályegyességet is képez, melynél a keleti rész a buzitaiaknak, a nyugati a Püspökföldieknek jutott.
Miklósnak fiai: István és Miklós 1342-ben Lőrincz mesternek Mathyus (Mátyus) fiának, ki a családnak hű barátja volt, szolgálatai jutalmául egy ekényi földet adományoztak, melyet az Buzita kivételével bármelyik birtokukból kihasíthatott. 1 Semsei ltár. Az ezen adományozást tartalmazó okirat felsorolja az adományozás érdemeit is, a többek között azt, hogy Idai Pál fia János mester és ennek fia a „Mynernek" nevezett Miklós mester ellenében, Kardos István fiát Miklóst fegyverrel megvédelmezte s életét megmentette. Máskor mint nevelője és oktatója őt az égő házból kiragadva ismét megmentette a haláltól. Az elébb adományozott egy ekényi földet Cheb (Cseb) határából hasittatták ki részére 1342 Kardos Miklós fiai: Miklós és István, István fia: Miklós 1353-ban kiegészítette ezt összes Csebi birtokának felére, oda adván neki annak keleti részét Radván felől Lánez határáig. 2 Ezen Chebi Lőrincz volt a zemplénmegyei Pazdiesi-család ejryik ágazatának törzsatyja. Ezen ágazat leszármazása kihalásaig ez:
A család egyik leszármazási töredéke ez:
Kardos II. Istvánnak leányát, Kelecsényi Egyed, Miklós fia vette el s a zemplénvármegyei Pazdicsi-család másik ágazatának megalapítója lett. 1 Leszármazása ez:
Nejével 15 jobbágytelket kapott Cseben leánynegyedbe 1367-ben. 2 Semsei lt. E táblázat végén álló beretkei Kardos István, kinek Buzitán 19 portája volt, 1399-ben összes Cbebi portióját zálogba adta 50 magyar forintért pazdicsi Veres (Rufus) Miklósnak, Chebi Lőrincz fiának. 1 Semsei lt.
A XV. század végén élt Pál, kitől a család, annak kihalásáig következőleg származott le:
A mohácsi vészt követő zavaros időkben ősi javaikat részben idegenek foglalták le, részben el is adták. Kardos Cherubin három gyermeke: István, András és Borbála 1532-ben restei birtokukat Nádasdi Jánosnak adták el 300 forintért. 2 Szemere ltár. fc. 51. No. 45. A család utolsó sarja, Erzse, Kovácsi Jánosné, 1592-ben törvény utján követelte vissza Bojnicsics Horváth János özvegyétől, Kéri Erzsébettől és gyermekeitől a mohácsi vész után jogtalanul elfoglalt buzitai birtokát, s Berencsi Imre, Miklós és Katától buzitai portióját, Cseb praediumot és kacsiki birtokát. 8 Abaujm. lt. fol. 247. 257. 1610-ben végrendelkezett, vagyonát a bozitai, restei, szemerei, csebi, kacsiki birtokait és a buzitai vámot Kovácsi Jánostól származott fiaira és leányaira hagyta. 4 J. C. prot. K.
Kardos. Czímerlevelet és nemességet Rudolf király adományozott a családnak Prágában 1598 márcz, 12-én, a midőn Kardos Pált, általa nejét Cheger Katát és testvéreit, Mátyást, Györgyöt, Pált, Annát megneme-sitette. 1 A. V. lt. nsi iratok. 340. U. o. ered. czímerlevél. Publikáltatott ugyanez évben Gönczön. A czímer: kék paizsban, zöld alapon, felül sisakot (mellvértet), alól veres ruhát és sárga csizmát viselő férfi, egy kék ruhás fejetlen török holttesten áll, oldalán kardhüvely, jobbjában egyenes, rövid pallos, reá szúrt török turbános fejjel, baljában hatágú arany csillag. Sisakdísz: a paizs-alak növekvőn; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
A családnak abauji ága következőleg származik le :
Fülpessi Kristóf 1650 táján török rabságba esvén, abból Kardos András litkai birtokos váltotta ki 500 v. forint árán. Ez összegért Fülpessi Kristóf zálogba adta neki őseitől bírt Lyuba és Velhenye praediumokat. 1 Jakabfalvi lt.
Kardos (Váradi). Armalista család, mely az 1748. évi nemzeti mozgalomkor a következő családfát mutatta fel:
Czímerlevelöket I. Leopold adományozta Bécsben 1659 márcz. 1-én, melyet ugyanezen évben Tornán kihirdettek.
Karnai másként Szadáni. Tornamegyei nemes család, melyből István a múlt század elején Kérbe költözött. E családból József e század elején berezeli lelkész. Czímerlevelet a családnak I. Leopold adományozott Bécsben 1665 jan. 10-én Karnai, másként Szadáni Simon és András részére, melyben a czímer: kék paizsban, zöld alapon, veres ruhás, sárga nadrágos és csizmás férfi, jobbjában kardot (?) tart, reá tűzött török fejjel. Sisakdísz: veres ruhás kar, markában kard, török fejjel; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 2 A V. lt. nsi. l. 244.
Kihirdettetett Tornán 1665 jun. 5-én.
Károly. A családot Bocskai István fejedelem nemesítette meg Kassán 1606 jun. 20-án kelt czímerlevelével, a melyben Károly Mihály és Miklós testvéreknek következő czímert adományozott: kékben, pánczélos kar, markában karddal. 1 A. V. lt. nsi. ir. 371.
Publikáltatott Nagy-Váradon 1607-ben.
Az 1729. nemesi összeírás Szepsiben és Martomban találta a családot, 1743-ban Károly Adám Sz.-Andráson lakott, kinek atyja: János, a megyénél esküdt volt.
Karsa (szentkirály-szabadjai). Veszprém vármegye Szentkirály-Szabadjáról származnak, hol III. Károlytól ottani részbirtokaikra, több más családokkal együtt, királyi adományt nyertek. A múlt század első felében élt Karsa István, kinek három fia volt (l. a leszármazást). Ezek közül: Mihály eladta szentkirály-szabadjai illetőségét testvéreinek, átköltözött a család régi fészkéből Abauj megyébe és itt, Szántón mint ref. lelkész letelepedett.
A család czímere : oroszlán, jobbjában görbe kard; sisakdísz: a paizsalak növekvőn.
A leszármazást a fentebb említett Istvántól napjainkig a következő leszármazás mutatja:
A család több tagja megyei közpályán működött.
Karsa Tamás a függetlenségi harczot végig szolgálta. Az absolutismus alatt magányba vonult s csakis 1860-ban lépett ismét rövid időre közpályára, mint a vármegye első aljegyzője. A provisorium alatt ismét elvonult 1867-ig, a midőn őt a vármegye közbizalma a főjegyzői székbe ülteté, a mely tisztséget, köztisztelettől környezve, csaknem 1894-ben bekövetkezett haláláig viselte. Fia : István, a vármegye másodaljegyzője.
Kató. Eredetileg abaujmegyei armalista család. Elébb Vitányban volt honos, később innen költözött Sárospatakra és Toronyára. 1 A. V. lt. nsi. ir. 236. Armalist Bethlen Gábor fejedelem adományozott Gyulafehérváron 1625 jun. 20-án Mihályi Szabó Andrásnak (főczímerszerző) és Istvánnak, Kató Pálnak és Mihályi Lőke Györgynek.
Kihirdették 1626-ban Gönczön.
A czímer: kékben, kettős halmon természetes leopárd áll egy földön fekvő kard felett. Első karmaiban virító, arany cseppekkel ékes olajágat tart; sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: különböző színűek.
A család leszármazása e század elejéig kővetkező:
Katona. Ezen családról már a XVI. században van emlékezet, midőn Katona János élt, kinek 1570-ben neje, czikóházi Módra Miklós özvegye, Dóra asszony volt. 2 J. C. pr. G. fol. 22. Valószínűleg ennek fia volt Ambrus, kitől a leszármazás következő:
Az 1726. évi nemesi nyomozat szerént 1 A. V. lt. nemesi iratok 254. sz. „Katona János 1726-ban Közép-Lánczon lakik, atyja János, nagyatyja Ambrus, ő és több elei is ittvaló ősfiak voltak, s maguk örökös jószágán laktak, anyja volt rásonyi örökös compessessor, néhai Tomori László uram leánya (Anna), ki ez időben Himnek felét birta." „Mind Felső- és Közép-Lánczon, úgy Rásonyon is örökös szép jószágot, szabad curialis helyeket bírtak, régi elei is, mindenkor, emberek emlékezetétől fogva igaz nemes emberek voltak."
A család czímere - Katona Erzsébet 1796. évi pecséte után - haránt osztott paizs, felül, az osztáson lépő oroszlán jobb karmában öt buzakalászt tart, alól három csillag. Sisakdísz: oroszlán növekvőn; jobb karmában öt buzakalászszal.
Más azon Katona-család, mely a Jóhész, Potincza, Juhász, Kozma stb. családdal 1660, évben ápr. 11-én közösen nyert armalist és mely ugyanezen év május 1-én Tornán kihirdettetett. 1 Siebm. Supplement. 134 1.
Kazai. 1699-ben Felső-Kásmárkon volt honos. Czímerlevele, melyet III. Ferdinánd Bécsben 1654 okt. 14-én adományozott, egyike azon tömeges nemesítéseknek, melyben a főczímerszerző mellett több más, talán véle rokonságban sem álló egyének és családok nemesíttettek meg.
E czímerlevél Kazai Lukács, István, Péter, Bálint testvérek, Palóczi András, Kovács Mihály, István és Péter, s végül Sulyok István és János nevére szól. Kihirdették 1657 jun. 1-én Ónodon, Borsodmegyében. 1 A. V. lt. nsi. ir. 700. A czímer: kék paizsbau, zöld alapra illesztett arany koronából növekvő ifjú, kalpagja nyest, fekete tollakkal, veres ruhában, jobbjában görbe kard. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Keczer (l. Aba nemzetiség).
Kékedi (alsó- és felső kékedi). Régi, kihalt abauj-megyei család, mely nevét a birtokában levő két Kéked nevű falutól vette és a szerint nevezték magukat, alsó- vagy felső-kékedinek, a mint a család egyes tagjai egyik vagy másik faluban birtak. Idők multával az alsó-kékediek előkelőbb állást vívtak ki maguknak és így hívták a család utolsó sarját is.
Már a XIII. század végén van róluk emlékezet, midőn 1297-ben Kékedi Ithe, Matk és János, Ithe fia: Pous, azon nemesek között soroltattak fel, kik előtt Hangonyi Máté, a Bolughi Miklós elleni hatalmaskodás miatti perében az esküt letette. 8 Tomka ltár és Tomka Mór ur szívességéből, kinek az alábbi adatok egy részét köszönhetem.
Ezen Kékedi (de Kekwd) Ithe másik fia: Domonkos, mint királyi ember volt jelen azon határjárásnál, melyet a jászói convent I. Károly király parancsára Mihály fia, János részére 1317-ben járatott, Felnémeti falu (a mai Kenyhecz) határát igazítván ki a Szinával szomszédos oldalról. 1 Anj. okm. I. 421.
A további adatok leginkább a család birtokügyeire vonatkoznak, s szórványosak levén, sok a hézag is a család történetében és leszármazásában.
A XVI. században a közpályán is feltűntek a család némely tagjai. Kékedi László János király híve volt, Czéczei Lénárt alatt szolgált, ki 1535-ben a kassai véghelyeket őrizte. Midőn Gechei Márton és Lónyai Gergely, Serédi Gáspár felsőmagyarországi főkapitány alvezérei, ennek távollétében Kassát a János király kezére játszották (l. Gechei alatt) és Czéczei Lénárt az Eperjes felé nyiló kapun bevonult, míg ő az őrség lefegyverzésével volt elfoglalva, a kaput Kékedi László őrizte. 2 Istvánfíi História. 235. Ugyanekkor egy másik Kékedi is János király zászlója alatt küzdött: János, Perényi Péter kapitánya, ki 1537-ben Tokaj várnál a Tiszába fult. 3 Nagy Iván. VI. 163.
Kékedi Gáspár, az előbbiek kortársa, a mohácsi ütközetben elesett Tarczai Miklós sárosi főispán, lindvai Bánffi Dórától származott leányát, Zsófiát birta nőül, fia szintén Gáspár volt, kinek nagynénje, Tarczai Anna, e néven utolsó, Homonnai Drugeth György özvegye 1566-ban őt Ádámfölde, Szilva és Ilosva birtokába helyezte. 4 Berzeviczi E. A Tarkőiek. Századok. 1894. 803. Végrendeletében ismét neki és nejének Szinyei Magdolnának a pusztamezői pusztát hagyományozta hitbére felével, kocsijával és négy lóval. 1 Berzeviczi E. A. Tarkóiek. Századok. 1894. 804 1. Kékedi Gáspár el is foglalta a neki adott és hagyományozott birtokokat, de Bornemisza György ez ellen a leleszi konventben óvást emelt és 1568-ban Miksától rendeletet eszközölt ki, melyben az elfoglalt javak zár alá vételét rendelte el Sárosmegyének. A per folyt, inig 1572-ben Bornemisza javára dőlt el. A végrehajtás ellen 1573-ban Kékedi repulsióval élt, 1574-ben szintén, míg végre 1575-ben Rueber János parancsára, ki akkor Sárosmegyének főispánja is volt, Kughler Sebestyén kassai várnagy, többekkel Ádámföldét elfoglalta és Kékedi Gáspárt onnan kimozdította.
A család ezen ágazatának leszármazása ez:
Kékedi György 1603-ban országos pénztárnok, 1605-ben Nógrádmegye (némely források szerint Abauj megye) főispánja volt, Bocskai István fejedelem híve s egyik biztosa a portánál s mint ilyen hozta 1605 okt. 28-án a fejedelmi athnamét a szultántól. A fejedelem halála után 1607-ben Forgách Zsigmond és Dóczi András felsőmagyarországi királyi biztosok követül küldötték a hajdúkhoz, azoknak lecsendesítése végett, 1608-ban Abauj vármegye követe volt a kassai országgyűlésen, a midőn őt n. Mátyás aranysarkantyús vitézzé ütötte. Egyike volt azon főuraknak, kik 1610 aug. 15-én a Báthori Gábor erdélyi fejedelem és II. Mátyás között létrejött szerződést aláírták. Gyermekei - anyjok, Andrássi Kata és két nagyanyjok Parlagi Erzse és Becz Zsófia után, birtokosok voltak Szabolcs- és Biharmegyében Monostor, Zelemér, Angyalháza, Geszteréd, Csege, Martonfalva, Nádudvar, Ladány, Acsád, Parlag, Tisza-Bő és Sámson falukban.
Legidősebb fia Balázs 1630-ban Alaghi Menyhért kassai tábornokhoz, 1633-ban János testvérével együtt Forgách Miklós tábornokhoz, 1636-ban homonnai Drugeth János kassai tábornokhoz, Abaujmegye részéről követül küldetett. Ez évben a megye részéről a gonosztevők üldözésére szervezett csapat kapitányául is megválasztották. Testvérét Zsigmondot, Bethlen Gábor fejedelem neveltette s 1619-ben a fejedelem bejárója, 1621 után asz-talnoka s 1625-ben főlovászmestere volt. 1621-ben adományba nyerte fejedelmétől a hűtlen Friderikus Hermannus összes borait és javait, melyek saját házában (Pozsonyban) vagy másutt találtattak s ezek átadásával Peck Lipótot, pozsonyi kincsesházának felügyelőjét bizta meg. 1 Tört.-tár. 1885. 669. I. Rákóczi György uralkodása kezdetétől főudvarmester s 1632-ben belső Szolnokmegye főispánja volt, a midőn is neki a fejedelem, Haller Zsigmond magszakadtán a betleni várat adományozta. Vajda-Szentiványon lakott, hol 1638-ban halt meg. Végrendeletében a kékedi kastélyt nejének, Barkóczi, Annának hagyományozta. 1 Gr. Lázár Miklós: Erdély főispánjai. Századok 1888. 922. I.
A család kihalt. Czímere, Kékedi Balázsnak az orsz. ltárban őrzött 1649. évi pecséte után, hármas halmon álló daru, csőrében szöllőfürtöt, jobb karmában golyót tart. Sisakdísz: a paizsalak.
Kelcz (fuletinczi). Ezen család a XVIII. században tiint fel Abauj-, Vas- és Ungmegyében. Családi hagyományok szerint a család magát Németföldről származtatja. Németföldön több Kheltz, Kelz, Káls, Chelz nevű család élt, ezeknek azonban ösmert czímerei teljesen eltérők a fületinczi Kelcz család czímerétől, mely veres és kékben négyelt. 1. rostos sisak, három (fehér) strucz-tollal, 2. pánczélos kar, markában görbe kardot tart, melyre fehér turbános törökfő van tűzve, 3. befelé fordult evet (mókus) első karmaiban tartott diót rágva, 4. arany oroszláu, jobb karmában görbe kardot tart. Sisakdísz: nyitott szárny, jobbról kék és aranyban, balról ezUst és veresben osztott. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A németországi hasonnevű családoktól való leszármazás tisztázása, további oklevél kutatásoknak van fentartva.
Megyénk kötelékébe elsőben Kelcz Zsigmond lépett, ki a dúsgazdag Váradi család egyik női sarját Rozáliát vévén nőül, vele a következő családfát alkotta:2 A Thomka levéltárból összeállítva.
A táblázat élén álló Zsigmond 1739-ben Abauj-megye alispánja volt. Özvegye Váradi Rozália 1783-ban végrendelkezett. Ezen végrendeletet az örökösök perrel támadták meg, mely per az eperjesi kerületi tábla előtt 1786-ban ért véget és 1787-ben az örökösök megosztoztak az örökségen, melyet a • rozgonyi, vajkóczi, haraszti, gyülvészi, benyéki, kajatai és szinai birtokok a sepsii census, s a kassai földek és rétek képeztek. 1 Thomka lt. fc I. No. 50 d. A család tagjai közül többen közhivatalokat viseltek. Az alispán Zsigmond legidősebb fia Antal 1760-ban főjegyző volt a megyénél és királyi tanácsos. Ennek fia Antal a főherczeg Ferdinánd II. gyalogezredében kapitány volt, csatában kapott sebeiben meghalt 1799-ben Heidel-bergben.
Zsigmond második fiának, Péternek ágát is a közpályán találjuk. Péter fia, János a megyénél 1801-ben aljegyző és ugyanakkor ennek fia, Vincze alszolgabíró volt. Vincze fia, Gyula 1867-ben a füzéri járás főszolga-birája volt. Gyermekei közül Jenő, mint a szikszói járás főszolgabirája, fiatalon halt el 1890-ben, testvére: Vincze, huszártiszt.
Zsigmond harmadik fia szintén Zsigmond volt. Ennek legidősebb fia Vendel, mint nyugalmazott kapitány halt el 1876-ban, másik fia István 1831-ben első aljegyző, 1832-ben főszolgabíró és 1838-ban főjegyző volt Abaujmegyében.
A család számos tagjaiban most is él és birja az elődeitől örökölt birtokokat.
Kenyheczi másként Csikovics. A legrövidebb életű család a megyében. Armalist Kenyheczi, másként Csikovics János, czekeházai lakos szerzett I. Leopoldtól Bécsben 1689 jan. 28-án, melyet a vármegyének az 1690. évben Szinán tartott gyűlésén kihirdettek.
Az 1726. évi nemesi nyomozat alkalmával az említett János még élt, bár már elöregedve. Fiutódjai nem voltak s családja véle kihalt.
Czímere: veresben és kékben négyelt paizs. 1. és 4. befelé fordult, törzseiről leszakított, fehér turbános, bajuszos törökfő; 2. és 3. befelé fordult, veres mezű hajlott kar, markában kardot tartva. Sisak-dísz: fekete félszárny mellett veres mezű kar balra fordulva, markában czölöpösen helyezett pallost tart, melyre fehér turbános törökfő van tűzve. Takarók kékarany, veres-ezüst.
Képes. II. Ferdinánd, Prágában 1628 febr. 19-én czímerlevelet adományozott Képes Andrásnak, nejének Amruzsi Margitnak, testvéreinek Máténak és Istvánnak, melyet 1628 jun. 30-án Gönczön kihirdettek. 1 A. V. lt. nsi ir. 352.
A czímer sárga paizsban, zöld alapon, repülésre kész galamb, a mellébe lőtt nyilat kihúzni akarja. Sisakdísz : nyitott szárny; takarók: veres-ezüst, fekete-sárga.
A családot az 1792. évi nemesi nyomozat Szepsiben találta.
Kércsi (hernád-kércsi). Régi család. Első nyoma a XII. századig felnyúlik, midőn Konrád, a család első ismert őse élt, kinek fia András Nyavalyádi Erzsét, László leányát és János unokáját vette nőül, ki apósától, annak összes kércsi birtokát, úgy az öröklötteket, mint a vetteket 1316-ban az egri káptalan előtt nejével együtt adományba kapta. 2 Fövenyessi ltr. másolat.
1411-ben kérchi Benkes Jakab, János fia, Kinizsi Péterrel, Kércs birtokba törvényesen bevezettettek. 3 U. o. Ugyanekkor élt Kérchi Péter, kinek atyjától, Mihálytól következőleg jön a leszármazás:
I. Mátyás király ellen úgy látszik nagy bünt követett el a család, mert a halálos ítélettel sújtott Kérchi Bálint javait Kinizsi Pálnak adományozta 1 Fövenyessi ltr. másolat.1466-ban és ugyancsak Kérchi Albert, György és Istvánt, Miklósnak fiait, Mátyás király parancsára Szapolyai Imre elfogatta, s bilincsekben fogva tartotta és, mint az oklevél megjegyzi, talán ott is haltak volna el, ha Rakottyási Miklós fiai: Mihály és Pál a fejváltságra 400 aranyforintot nem adnak nekik. Ez összegben a fennevezett Kérchiek összes kércsi birtokukat, mely eredetileg a fennevezett Rakottyásiaknak és rakottyási Góbis Mihály fiának: Miklósnak birtokából hasittatott ki osztályban, örökre átadták 1477-ben. 1 U. o.
Kereskényi. Zemplén vármegyében e néven egy adományos és egy armalista család is fordul elő. 8 Szirmai Notitia top. com. Zempléniensis 107. 113. Ezek egyikéből származott Kereskényi Pál, csanálosi provisor, ki 1680. és 1681-ben Miskolczon főbíró volt. Ennek fia: István Szikszóra költözött és az 1762. évi nemesi ősszeirás ott találta három fiát: Istvánt, Józsefet és Györgyöt. Utódaik Szikszón most is élnek.
Kérészi. Czímerlevelet és nemességet Rudolf király adományozott Prágában 1591 decz. 23-án Kérészi Mihálynak s általa Pálnak, Jánosnak és Péternek. Czímere: kékben, virágokkal hintett zöld alapon, kiterjesztett szárnyú angyal áll fehér ruhában, balját keblén nyugtatja, jobbjában három arany liliommal ékitett zöld gallyat tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1592-ben Gönczön.
A család a múlt században Szepsiben és Nagy-Bodolón élt, napjainkban Kérészi Mihály alsó vadászi ref. lelkész, két fia közül: István a sárospataki gimnázium tanára, Barna, tiszanánai ref. lelkész.
Kéri. Ezen név alatt több különböző család élt, egymást felváltva megyénkben. Emlékezete már a XIV. századba felnyúlik, midőn Kéri Imre élt, kinek fia, Bálint 1406-ban Zsigmond királytól adományt nyert Saali Péter fiával Dejsével és hegyallyai Fuló László és Jánossal, rokonaival az abaujradványi részbirtokra.1 Jász. Conv.
Az 1428. évi portalis összeíráskor a családnak Kérben 21 portája volt.
1505-ben Kéri Pál, fia Ferencz nevében is, a váczi káptalan előtt örökbe vallotta, kéri, czéczei, zombori, olaszii, tornai birtokainak felét Sarallyáni Simon részére, 300 arany forintba s ezen örökbevallása II. Ulászlótól királyi jóváhagyást kért. 2 U. o.
A XVI. században a család következőleg származott le:
Kéri Farkas özvegye, Agatha asszony, 1585-ben három fiával együtt protestált özvegy Járai Jánosné ellen, ki az ő kéri birtokaikon foglalásokat tett. 3 U. o. K. fol. 191.
A Járaiak szintén felvették a Kéri nevet s Kéri, másként Járaiaknak írattak. Kérben voltak birtokosok s a család egyik tagjának, Jánosnak Rákóczi Kata volt felesége. Két gyermeke maradt: István, ki magtalanul halt el s Erzse, kit Boynichich Horváth János vett nőül. 4 Lánczi ltár.
Ismét más családból származott azon Kéri László, ki a XVII. század végén Jászón lakott s a megyében szolgabíró Volt. Ennek családja Erdélyből származott, atyja Miklós, Lorántffi Zsuzsánna fejedelemasszonynak volt praefektusa. Bethlen Gábor fejedelem erősitette meg nemességüket, ki 1630-ban Kolozsváron Kéri Istvánnak a következő czímert adományozta: kék paizsban jobbról török férfiú áll, vele szemben férfikar karddal s reá tűzött török fejjel. 1 Meczner ltár.Rövid leszármazásuk ez:
Kéri másként Czéczei. Az 1725. évben tartott nemesi nyomozat alkalmával, Kéri másként Czéczei Péter és fia István és másik Péter, Bornemisza Abste-mius Pál, erdélyi püspök, kir. helytartó, Pozsony 1569 máj. 31-én kelt adománylevelével igazolták magukat, melyben a nevezett őseiknek 16 telket (Szent-Andráson ?) adományozott, melyek azonban már nincsenek meg.
Kertész. Czímerlevelet a családnak III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1655 febr. 15-én, mely Kassán 1656 jan. 5-én kihirdettetett. A fő czímerszerző Medve György volt, kinek fiai s neje is megnemesíttettek. Kertész András nejével Sámoly Zsófiával s fiával Jánossal, mint mellékczímerszerzők foglaltattak az armalis szövegébe. 1 Az eredeti armalis Abaujmegye levéltárában őriztetik, moly a XVIII. század utófelében meghamisittatott, ki levén belőle a Kertész-család neve törölve s helyette a másik mellékczímerszerzók Kerekes András és fia János neve mellé még Galgóczi, Mészáros és Fárán családok ís be vannak csempészve.
Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon természetes szinti medve, jobb karmában leveles fehér szőllőfürtöt tart. Sisakdísz: növekvő, természetes leopárd, jobb karmában görbe karddal; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család megyénk Szászfa községében s Borsodmegyében Rakacza-Szenden honos. A czímerszerző unokája György, kinek neje Giczei leány volt, elébb Biharmegyében Berettyó-Újfaluban lakott, de tartván a tatároktól, Csenyetére költözött. Költözködése alkalmával Marczin-falva mellett a német katonák rakott szekereit útközben megtámadták, ládáit kifosztották s armalisát is elvitték. Később a II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza alatt, a Nikházi György ezredében zászlótartó volt s mint ilyen a locsmányi ütközetben elesett.
A család most is él. Egyik ivadéka Kertész Gyula (sz. 1851.) elébb főispáni titkár, a polgári házasság behozatalával anyakönyvi felügyelővé neveztetett ki.
Leszármazása következő:
Kertvélyessi. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1625. évi ápr. 11-én a családnak, melyben János, Jakab, István, Miklós testvéreket és . János négy leányát: Annát, Borbálát, Erzsébetet és Juditot megnemesítette. Kihirdették Aszalón, Borsodmegyében 1626-ban. 1 Nsi iratok 336. sz. Czímere: kékben, zöld halmon, arany oroszlán, jobbjában kardot, baljában három: fehér, veres és sárga rózsát tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család Szikszón volt honos, közülök János 1794-ben sz.-jakabi pap volt.
Kinizsi. Régi abaujmegyei család. Okleveles nyomai a XIII. századig visszavezethetők. Ugyanis 1246-ban Kinizsi István fia Cházár, István nevű fia nevében is, rokonai Orod, András és Gyula beleegyezésükkel az egri káptalan előtt eladta Fygged nevű szerzett földjét Szepesi Rugach unokáinak, Jakabnak és Ivánkanak. 2 Wenzel. VII. 212.
Ezen Gyula, Mátyás fia, volt az, kitől a mai kis Kinyis akkori nevét: „Gyulatelkét" vette. 1270-ben ö és András, Kinizsi János fia, Moys nádor előtt Kurdon kibékülvén, ez lemondott, egy cseh fogolyhoz, egy zsákmány utján szerzett lóért kapott három márka és nyolcz nehezékhez, s Farkasius nevű szolgájához való jogáról Gyula javára, Gyula viszont átengedte neki az elhunyt Mixától, Cybrianus fiától, részben ajándékba kapott, részben szerzett Kérchföldi birtokrészét. 1 H. O. VIII. 126.
Andrásnak hasonnevű unokája 1318-ban Apród Istvánnak Baksa (a mai Szent-István-Baksa) birtokba való beiktatásának ellentmondott. Ennek fia: János az 1352. év előtt elhalt és véle ágazata is kihalt, mert ez évben Orod és Cliazar utódai, még pedig egyrészről Imre, István fia, Gergely nevű fia nevében is, másrészről Mihály, Péter fia, Jakab, Márk és György, Pál fiai, birtokain a jászói convent előtt megosztoztak. E birtokok voltak: a mai Nagy-Kinyis, akkor Gergertelke (Gergelytelke), a mai Kis-Kinyis, akkor Gyulatelke, a Hernád- és Zugó folyón levő malmok és a Takta-közben, Szabolcsmegyében fekvő részbirtok (valószínűleg Takta-Kenéz). 2 XV. századi másolata a Fövenyessi ltárban, továbbá: Puki Andor: Az abauj- és biharmegyei Kinizsiek Turul IX. 88-92.
Orodról és fiáról: Güntherről IV. László királynak egy 1282. évi eredetiben fennmaradt oklevele emlékezik, 3 Csoma lt. fc.. A. 2. mely ezen Günther hőstetteit beszéli el, hogy miként kisérte ő IV. László királyt számos hadjárataiban, miként tüntette ki magát Patak és Szaláncz várak megvívásánál, mely utóbbi helyen a ledobált kövek megsebesítették. Mindezen érdemeiért a tornai várjobbágysághoz tartozó Léh földet kapta királyától adományba.
Ezen Günther utódai tartották fenn a családot, melynek leszármazását peres irományokból, zálog- és osztálylevelekből, s Puki Andor fennemlitett czikke alapján következőleg állítottuk össze:
Az előbbi családfához összekötő oklevél hiányában nem ragasztható a következő ágazat:
Ezen táblázatokból hiányzanak: Domokos és László, István fiai és Barnabás, András fia, kiket Jakab, Pál fia és Miklós, Márk fia, 1385-ben az egri káptalan elé idéztettek, mivel azok nővérei Margit és Kata, Tomori Jakab és András feleségei, leánynegyed czímén nagyobb területet bírtak, mint a minő őket illette volna.1 Fövenyessi lt.
Hiányzik azon Kelemen is, kinek özvegye Margit asszony, másodszor Debreczeni Jánoshoz ment férjhez, s kinek gyermekei: Péter és Anna 1478-ban említtetnek.
A családfentartó Orod ágazatát fentebb Pál három fiáig: Jakab, Márk és Györgyig követtük, kik, András fia, János, magszakadtán 1352-ben történt osztályban, annak geregelytelki (Nagy-Kinizsi) birtokának a Sz.-János tiszteletére emelt egyházszentélyétől délre eső felerészét kapták. Ezen örökségükben részes volt Kinizsi Péter fia, Mihály is, kinek fia Péter 1399-ben a jászői convent előtt tiltakozott Jakab fiai: Demeter, Tamás és Antal, valamint Miklós fiai: Kelemen és László ellen, kik az ő gyulatelki (Kis-Kinizs) birtokrészét hatalmasul elfoglalták. 1 Puki: i. cz. Turul IX. 90. A perlekedő felek 1401-ben kibékültek. Péterrel ágazata kihalt.
Kelemennek második nejétől, Lucia asszonytól született fia 1453-ban a török háborúban volt távol s ezalatt mostoha testvére, Kelemennek első nejétől származott fia, Kinizsi Miklós, birtokait elfoglalta. A már ekkor özvegy Lucia asszony ezért őt beperelte s a megye alispánjai bírótársaikkal úgy ítélkeztek, hogyha Antal Törökországból visszatér, tartozik Miklós neki birtokait visszaereszteni s testvérének Apollóniának a leánynegyedet s az özvegynek az özvegyi járandóságot kiadni. 2 U. o.
Az idősebb ágazatban Kinizsi Pál 1466-ban Mátyás királytól adományba nyerte a halálos ítélettel sújtott Kérchi Bálintnak bárhol található javait. 8 Fövenyessi ltár.
Hogy ezen Kinizsi Pál egy személy volt-e a történelmi alakká emelkedett törökverő Kinizsi Pállal? Azt e család történetének fenmaradt szórványos adataiból ki nem bizonyíthatjuk. Ellene nem szólt érv, mert utódairól ezen Pálnak sincs emlékezet, malma is volt atyjának Kinisen, melyben mint ifjú gyakran megfordulhatott, melyből azon alaptalan monda keletkezett, hogy Kinizsi Pál mint molnárlegény kezdette pályáját s a porból emelkedett hírneves hőssé s hatalma magas polczára. Való, hogy fényes pályáján, mint a király kegyeltje, nagy vagyonok birtokosa nem sokat gondolhatott aránylag csekély ősi jussával, de viszont kétessé teszi e családból való származását az, hogy e családból egy olyan Kinizsi Pál, ki mint hős és hadvezér, országos hirre tett szert, sem e család levéltári maradványaiban, sem a megye történetére vonatkozó összes kútfőkben nincsen semmi emlékezet.
1475-ben Kinyisi Antal, volt abauji szolgabíró és fia: Pál, 16 aranyforintért, továbbá Miklós, János, Pál, Detre és Erzse nevű gyermekeivel szintén 16 frtért, végül Mihály, fiaival: Kristóffal, Osvalddal, Pállal és Imrével 8 aranyforintért elzálogosították Sz. János kinyisi malmukat, Pohárnok István tályai várnagy nejének, Rásonyi Margitnak. 1 Fövenyessi lt. orig.
E család történetében nem hiányoznak a szomszédok és atyafiak villongásai. 1485-ben Szikszó város akkori bírája: Czykó Pál, Leber Benedek társával fegyveres kézzel rontott Kinizsi János s Detre és kéri Ramocha Péter, kinizsi nemesi kuriájokra, hol mindent elpusztítva és felégetve, nagy fenyegetések között támadtak reájok. A megtámadottak egy házba menekültek, hol sikerült magukat megvédelmezniük. 2 Turul. i. h. 1496-ban ugyancsak Kinizsi Detrét, góbisházi Góbis Miklós és kérési Benkes Sebestyén vette űzőbe a kinizsi gyepen és egész hazáig kergették, hová ha be nem menekülhet, megölték volna. 1 Mérai Botos János és mérai Barakonyi János szolgabirák nyomoztak, gagyi Horváth János és Kápolnai Zsigmond alispánok rendeletére. Fövenyessi lt. 1521-ben Kinizsi Imrét, Detre fiát, Hegymegi Imre és kinizsi Szabó Szaniszló és Pál, kinizsi házában, fegyveres kézzel megrohanták, gyalázó szavakkal illették és néhány hű embere segítsége nélkül meg is ölték volna. 2 II. Lajos király ez ügyben nyomozatot rendel. Fövenyessi lt. eredeti
A későbbi időkből csak szórványos, össze nem függő adatok állanak rendelkezésünkre, minők egy osztály 1550. évből, midőn Kinizsi Ambrus, Dóra és Péter, , Sebestyén gyermekei, felsőmérai anyai örökségükön megosztoztak. 3 U. o. s egy másik, midőn Kinizsi János, Barabás fia, 1581-ben zálogba adta Kinizsi Benedeknek, Gyula, vagy szentgyörgy-kinizsi, borsfalvi, kércsi, hangácsi, hegymegi, diczházai birtokait 100 magyar forintért. 4 U. o.
A család a XVII. század elején halt ki. Az utolsó sarjakat nehéz feltüntetni a gyér adatok miatt. Egyes Szabó, Nagy stb. nevű kinizsi nemes birtokosok elébb előnevűl vették fel a Kinizsi nevet, később valódi nevűket elhagyva, csak a Kinizsi nevet használták.
Király I. E néven több család élt megyénkben. Legrégibb közülök az, mely 1587 ápr. 30-án II. Rudolftól Prágában kapta czímerlevelét s 1588-ban Abaujban, 1611-ben Sárosban hirdettetett ki. Ezen armalisban a Sóvári-család a főczímerszerző (l. ott). Mellékczímerszerzők, Király Ambrus, neje Czobi Kata s fia István. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon arany oroszlán, első karmaiban ijjat tart. Sisakdísz: czülöpösen állított veres mezű kar, markában három nyílvesszővel; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Erdélyi Sóvári Kálmán birtokában. A.-Szántón.
Az armalisban említett Király Istvánnak, Király László és Mihálylyal, kik az armalis impetrálása után született testvérei lehettek, közős kuriájuk volt Tornyos-Németiben. Ez utánok Perényi Ferencz tulajdonába került, ki azonban beleegyezett abba, hogy ezt Király-Mátyás adománynyal felkérhesse. II. Ferdinánd 1629-ben kelt adománylevelében ezen kúriát a hozzátartozó földekkel együtt neki adományozta s az iktatás 1630-ban ellentmondás nélkül megtörtént.
Király II. (dadai). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1626 jul. 13-án Király Bálintnak, feleségének Christoph Zsófiának s testvérének Pálnak, mely ugyan ezen évben Abaujbail s 1647-ben Szabolcsban kihirdettetett. Az adományozott czímer: arany paizsban egy hétküllős világos-barna kerekből növekvő férfialak, fedetlen fővel, fekete rnhában, jobbjában görbe -kardot, baljában egy vállára támasztott kettősfarku veres zászlót tart, melyen egy egyenszáru fehér kereszt látható. Sisakdísz: a paizsbeli férfiú; takarók: kékarany, veres-ezüst. 2 Eredetije Király Pál birtokában.
Az 1647. évi kihirdetés s a család „dadai" előneve is mutatja a Szabolcsmegyével való összeköttetést, azonban az 1725. évi nemesi nyomozat Király Pált, Szent-István-Baksán, az 1726. a család más tagjait Csobádon találja, hol ezeknek egyik utódja, Gábor napjainkban földbirtokos. Egy másik tagja, Király Pál, kiváló földrajzi és nyelvtudományi iró, szül.: Csobádon 1841-ben, tanulmányait itthon s külföldön végezte, elébb Nagy-Kőrösön volt tanár, jelenleg a budapesti állami paedagogium jeles tanára.
Király III. Az 1725. évi nemesi összeíráskor Rozgonyban volt honos, közülök Király Sámuel II. Ferdinánd Bécs 1632 márcz. 6-án kiadott czímerlevelével igazolta magát, melyet 1633-ban Gönczön hirdettek ki.
Kis, Kiss. Több ily nevű család lakott és lakik a megye területén.
Kis I. 1773-ban Kis János Vata-Bereten, kinek armalisát I. Leopold adományozta Bécsben 1696 jun. 1-én, Kiss István, neje Újlaki Márta és gyermekei: István, Pál, Mátyás, Erzse, Kata, valamint István neje: Bene Erzse, s Pál neje: Mészáros Judith részére. Kihirdették 1696 okt. 1-én Kassán tartott megyegyűlésen.1 A. V. lt. nsi iratok. 238.
A czímer: kékben, hármas zöld halomra illesztett arany koronán, pánczélos kar, markában zöld szőllö-gerezdet tart. Sisakdísz: pánczélos kar, markában három buzakalászt. tart; takarók: kék-arany, veresezüst. E család ma is él Bereten.
Kis II. Egy másik Kis-családot az 1767. nemesi összeírás Alsó-Vadászon talált. Ennek III. Ferdinánd adományozott czímert Bécsben 1651 márcz. 15-én Pál, Miklós és György testvérek részére. E czímer: kékben, zöld alapon természetes színű oroszlán jobb első karmában kardot tart; sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihirdettetett Tornán 1651.
Kiss (aszalói). Czímerlevelet Rudolf adományozott Prágában 1599. ápr. 1-én Kiss Jánosnak, melyet 1602-ben a borsodmegyei Aszalón kihirdettek.
Czímere: Veres paizsban hármas halomból növekvő grif, karmában szőllőtövet tart, zöld fürtökkel. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
A családból Kis János 1748-ban Aszalón lakott. 1 A. V. lt. nsi ir. 762.
Kysmester. Szikszón lakó nemes család, mely armalisát II. Ferdinándtól nyerte Bécsben 1628 julius 10-én, amikor is K. István s testvérei Mihály, Márton, György, János és Pál megnemesíttettek. Kihirdették 1629 márcz. 25-én Aszalón, Borsodmegyében.
Czímer: kékben, zöld halmon fehér galamb, csőrében három buzakalászt tart. Sisakdísz: növekvő grif, jobb karmában kard; takarók: mindkét oldalt kékarany.
Kispál. Rásonyban és Bereten honos armalista-család, 1727-ben nemessége bizonyítására eredeti czímerlevelét mutatta be, 2 A. V. lt. nsi. ir. 243. melyet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1625 márcz. 8-án Kispál Jánosnak s általa testvéreinek: Balázs, Márton és Istvánnak.
A család leszármazása ez:
Kolbán. Ily nevezetű család élt Szepsiben. 1 A. V. lt. nsi. ir. 235. Czímert II. Ferdinánd Bécsben 1638 decz. 17-én adományozott Kolbán Andrásnak, a főczímerszerzőnek : Búza Istvánnak, Zabari Péternek, nejének: Kalmár Borbálának és az asszony (talán törvénytelen) fiainak: Kalmár Péter, János és Istvánnak.
A czímerlevelet Gönczön hirdették ki 1639 jul. 4-én.
Komjáthi. Tornamegyei régi nemes család, mely a Köszeghiekkel, Nenkei- (később Lenkei)-ekkel egy törzsből ered. Első ösmert őse Vid, kinek fia: Sengve IV. László királyt az Ottokár elleni harczokban követte, sőt ezen hadjáratok egyik csatájában súlyosan megsebesült. Ezen és más hűséges szolgálataiért kapta 1283-ban adományban Komjáthi Mikefalva, Milee és Kupa, borsodi és újvári birtokokat. 2 JAsz. Conv. Prot. X. fol. 164.
Az első biztos ősnek: Fertesnek fiait, Jánost, Pétert és Lukácsot 1329-ben a Vizsolyban tartott nádori gyűlésen bevádolta Domokos, Halyagosi (Halagus) Jakab fia, hogy ezeknek atyja Fertes az ö testvérét, Baccazt halyagosi birtokán megölte. János, Fertes fia, az atyja ellen eme vádat tagadta, s a saját és testvérei nevében Domokost perdöntő bajvivásra hívta fel, ki azt el is fogadta. Miklós alnádor és a nádori gyűlés a perlekedők között lovas bajvivást rendelt el olyképpen, hogy 62 nap múlva, az az szent Lucza szűz napján Domokos egy harczban már gyakorolt bajvívót, János egy harczban nem gyakorolt bajvívót hozzon magával, ez utóbbi maga is harczolhatott, s a kitűzött napon lovon és fegyverekkel Visolyban a nádor előtt megvívjanak. 1 Fejer. C. D. VIII/III. 391.
A bajvívás eredményét nem tudatják vélünk az oklevelek, de ugyanezen ellenfelek, egyrészről: Fertes fiai: János, Péter és Lukács, másrészt: Domokos comes, Jakab fia, 1333-ban egyességet kötöttek bizonyos tornamegyei Rakottyás földre nézve, Halyagos, Nenkefalva és Szent-András határai között, mely eddig közöttük perlekedés tárgyát képezte. 2 Szklt. Lit. Z. No. 70.
1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király uj adományokkal erősítették meg a rokon családokat, ősi javaikban, Köszögh, Nenke, Komjáthi, Mile és Sertés 3 A másolatban mindenütt ,„Sertés-Kupa" van írva, én ezt hajlandó vagyok „Fertes Kupának" tartani, igy nevezve azt a Komjáthi-család egyenes ősétól: Fertestől. Kupa 4 Jász. Conv. Prot. 7. pag. 725. birtokában.
Ugyancsak 1415-ben Constanzban márcz. 27-én czímert adományozott Kőszeghi László aulicusának és általa vele egy törzsből származott rokonainak, a többi Kőszegieknek, Nenkeieknek, Komjáthiaknak és Tho-kaiaknak. 5 Eredetije Komjáthy Béla képviselőnéL Csoma: Kőszegi László czímer-levele. Turul X. 72.
E czímer: fekete paizsláb felett, melyre alól középen, mankós nyujtványnyal ellátott veres pólya van illesztve, kékben, lebegő arany leveles koronából két, czölöpösen egymás mellé állított, könyökükkel befelé irányult veres mezű kar emelkedik ki, egyike markában balharánt helyezett egyenes pallost tart, másik haránt helyzetben búzakalász köteget. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany.
A rendelkezésünkre álló oklevelek nem mondják ugyan, de a családi összeköttetések és birtokviszonyok kimutatják, hogy a fentebb említett Sengvének egyik fia: Fertes, a Komjáthiak egyenes őse volt, kitől a leszármazást napjainkig a következő táblázat mutatja:
1415-ben Komjáthi János, Benedek fia, literátus Monyoróssi János által ellentmondott Nenkei Miklós, Miklós fiának, Komját, Halyagos, Mile és Sertés-Kupa birtokokba történt iktatásának. Perényi Péter országbíró Komjáthi Jánost összes bizonyító irataival a következő Szent-Mihály napja oetávájára magához idézte. 1Szathm.-Kir. lt. V. kt. et. 237. Az országbíró színe előtt jogait bebizonyítván, 1425-ben őt iktatták a fennevezett birtokokba, melynek ekkor viszont Nenkei Miklós mondott ellent, de ellentmondását okiratokkal bizonyítani nem tudván, az iktatás megtörtént. 2 U. o. L. B. No. 15.
1579-ben Komjáthi János, György fia, mint török fogoly, hogy fogságából szabaduljon, zálogba adta kom-játi és milei birtokát Rákóczi Zsigmondnak 225 magyar forintért. 3 Jászói Conv. Prot. I. fol. 21.
A család idővel elhagyta ősi otthonát Tornamegyét, s Kassa felé költözött, hol egyik ágát ott hagyva, délnek húzódott., Abauj-Szántóra. Az Abauj-Szántóra leköltözött ivadékok egy része innen ismét tovább vonult Szabolcs vármegyébe, hol magának uj hazát talált. Megyénk területén a család jelenben Kassán és Abauj-Szántón él.
Kónya. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Regensburgban 1653 máj. 12-én Kónya Györgynek, nejének Vágási Dórának s fiainak Andrásnak és Mihálynak. Kihirdették 1654. Sároson.
A czímer kék paizsban, zöld alapon, férfi, prémes, veres kalpagban, veres ruhában, sárga csizmában, jobbjában kard, baljában három búzakalász. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany veres-ezüst.
A család 1751-ben Bereten volt honos.
Koós. Czímerlevelet és nemességet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1657 jan. 20-án Koós Pálnak, mint főczímerszerzőnek. Vele együtt megnemesíttettek fia György és ennek neje Molnár Kata s fia György, továbbá Koós István fiával Istvánnal, Leők János fiával Andrással és Molnár Mihály.
Az adományozott czímer: ezüst és veresben osztott paizs, felül egy arany alma után ágaskodó arany oroszlánnal rakott kék harántpólya, mindkét oldalról ötszirmu veres rózsától kisérve, alól hármas szikla, középső legmagasabb csúcsán természetes színű sólyom áll, elől-hátul hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: növekvő természetes farkas, emelt jobb karmában hegyével felfelé álló nyilat tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Ezen czímerlevelet 1657 jun. 12-én Pelsőczön, Gömörmegyében hirdették ki, de a család egyik ága később Abauj- és Tornamegyék kötelékébe lépett, birtokos volt Jánokon és Csécsben, tagjai mint ezen két megye tisztviselői tűntek ki. Az idősebb ágazatból Imre Abaujban főszolgabíró s később főügyész volt, ennek fia Kálmán jelenben megyei levéltárnok s ennek fia Béla szolgabíró.
Az ifjabb ágazatból Koós Károly huszonkilencz évig volt köztisztviselő, ebből 1837-1847-ig Tornamegye alispánja, a midőn érdemei elismeréseül V. Ferdinánd őt királyi tanácsossá nevezte ki. Két fia maradt: az idősebb Pál, ki az egyesült Abauj-Torna vármegye főpénztárnoka s az ifjabb: József, ki a két vármegye egyesülése előtt Tornamegye kiváló alispánja volt. Jelenleg e megye nagybirtokosainak egyike, Zsarnón lakik.
A család leszármazása következő:
Korláth (korlátfalvi). Két Korláth nevű régi család élt egyidejűleg Abauj- és Gömönnegyékben. Ez az alsókálosai elönevet használta, amaz Korlátfalváról irta magát. A két család között az összekötő kapcsot, az együvé tartozandóságot nem tudtuk felfedezni és igy mindkettőt külön családnak kell tartanunk.
A korlátfalvi Korlát-család tagjai a XIV. században mint egyik Láncz falu birtokosai tűnnek fel és róluk ezt még a későbbi századokban is sokáig Korlát-Láncznak nevezték. Itt éltek 1373-ban, 1389. és 1391-ben Korlát László fia, Miklós, Lőrincz fiai: Domokos és Lőrincz, s László fia: László. 1 Bizon-féle Elenchus, ered. Jász. Conv. (?).
Ez utóbbi tartotta fenn a családot. Fia: Egyed, János fia nevében is, lemondott radványi birtokáról
1415-ben a Radványi Benedek, János és Imre javára. 1 Lánczi ltár. ered. perg. Valószínűleg Radványi leány volt a felesége és a testvérektől a leánynegyedre nézve kielégíttetett.
A XV. század folyamán a családot Korlátfalván (a mai Korláton) találjuk, a nélkül azonban, hogy Lánczon megszűntek volna birtokosok lenni, mert az 1427. évi portalis öszzeiráskor Korlátfalvi Lászlónak ott öt portája volt, 2 Thallóczi: A kamara haszna 172. 1. mint ősi birtokukon, melynek elébb talán a család adott nevet, s utóbb azt ő vette fel elő-névül. Erről tanúskodik V. László királynak egy 1456-ból származó eredeti pergamen adománylevele,
3 Meczner ltár. ered. perg. fc. XXX. No. 1. melyben ő néhai korlátfalvi Korláth János fiainak: Miklósnak és Lőrincznek adományozta Korlátfalvát, Izbeg-Fonyt és Zsidmárkföldét (mind Abaujban), melynek már a nevezettek ősei is békés birtokában voltak. A következő 1457. évben ugyancsak Miklós és Lőrincz testvérek ezen birtokaira a király pallosjogot adományozott. 4 Nagy I. VIII. 328.
Ezután a család, Miklós fiában: Jánosban fiágon 1480. táján kihalt, s 1495-ben klokocsi Porkoláb Fülöp és Bárczai János, az elhunyt két sógora királyi con-sensust és donatiót nyertek II. Ulászlótól, az elhunyt Korláth János korláti curiájára és birtokára fele-fele részben. Az iktatásnál bernátfalvi Bernáth László volt a királyi ember, 5 Ered. perg. Meczner lt. s ekkor egyrészről Porkoláb Fülöp, másrészről özv. Korláth Jánosné (Bárczai Potentiána) két leányával: Margittal és Krisztinával kölcsönös egyezségre léptek az elhunyt korláti javai felett, ugy, hogy magszakadás esetén egyik ág örökli a másik részét. 6 Ered. perg. u. o. fc, XXX. No. 6.
A család nevét még Porkoláb Mihály, Fülöpnek, Korláth Annától származott fia tartotta fenn egy izben, ki szintén felvette a Korláth nevet, de leányában: Korláth Margitban, ki Fuló Mihálynak volt neje, az ő családja is kihalt.
A leszármazás következő:
Kormos (gyandai). A régibb adományos családok egyike.
Czímere: vágtató lovas, jobbjában kantárszárat, baljában egy hátrafelé tartott lándzsát tart, kettős farkú zászlóval; sisakdísz: három strucztoll. 1 Siebm. 326. 1. 246. tbla. 1654. 1827. pecsétek után.
A család a XVII. század elején lett Abaujmegyében honos. Korábbi nyomok Heves vármegyébe vezetnek, hol Kormos Fülöp Füzes faluban fekvő összes birtokát az egri Sz.-Agoston-rend szerzeteseinek ajándékozta
1506-ban, II. Ulászló megegyezésével. 1 Budai Kor. 2-ik k. II. 314. Hogy azonban e Fülöp nem más Kormos nevű család tagja-e, nem tudjuk.
E családra vonatkozó biztos adatok Gáspárral kezdődnek, kinek neje Lánczi Erzse volt és a XVI. század végén, s a XVII. század elején élt és 1595-ben Babi, másként Szabó Lukács szilvás-szakolyi összes portióit, s nemesi kúriáját zálogba vette 300 frtért. 2 Csoma lt. Fiai: Ferencz és István impetrálták 1611. és 1616-ban Gyandát és Lakot. Az előbbiről vették előnevűket is. Ugyanezen két testvér 1630-ban nádori adományt kapott Kis-Szakalyra, hová 1631-ben ellentmondás nélkül be is iktattattak. 3 Lánczi ltár. 1641-ben Közép-Lánczon is osztoztak. 4 U. o. István két gyermeke: István és Borbála 1666-ban öröklött birtokaikon megosztoztak, mely osztályban Istvánnak Szakolyban, Tornyos-Németiben, Szikszón, Zsujtán, Szesztán, Kérben és Visolyban; Borbálának Kérben, Újfaluban és Visolyban jutottak apróbb részbirtokok, a többi ősi jószág Gyandán, Lakon, Homorogdon, Jánosdon, Tornaházán, Lánczon, Radványban, Fancsalban, Deve-cserben, Bűdön, Gibárton, Felső-Mérán, Czéczén s Lád-Besenyőn osztatlan maradtak.
A család czímere, pecsétek után, vágtató lovon ülő férfi, jobbjában kantárszárat, baljában kopjás, kettős farkú zászlót tart; sisakdísz: három strucztoll.
A leszármazás következő:
1 Tokaji Ferenczék megölték.
Kornalehotai másként Hegedűs. Czímerlevelet II. Ferdinánd Bécs ápr. 20-án 1662. adományozott Kornalehotai másként Hegedűs Jakabnak. 2Abaujm. lt. nsi iratok 199. sz.
Czímere: kékben, zöld alapon, természetes színű leopárd, szájában meztelen kardot tart. Sisak disz: fekete nyitott szárny között arany csillag. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
1633 jan. 19-én Szendrőn, Borsodmegyében kihirdették.
Az 1768. nemesi összeíráskor id. Hegedűs Márton Szikszón, ifj. Hegedűs Márton Aszalón, Hegedűs István Felső-Kásmárkon lakott. Mind ugyanezen család ivadékai voltak.
Kornis (ruszkai). Első ismert őse Tabajdi János, kit némely oklevelek 1 Semsei lt. Kalondainak neveznek. Három fia között a legidősebb: Bertalan, Perényi Péternek, Zsigmond király főpinczemesterének volt fegyvertársa. Midőn Ruszkai Péter, családjában az utolsó, Zsigmond király rendeletére Ruszkát ezen Tabajdi Bertalanra és testvéreire: Antal és Cornisra hagyományozta (1. Ruszkai alatt), s ezen adományt a király 1403-ban kelt kiváltságlevelében megerősítette,2 F. C. D. X/IV. 205. a három testvér a Ruszkai nevet vette fel és vármegyénk kötelékébe lépett.
Bertalan és Antal ága kihalt, a „Kornis" nevet a három testvér közül Kornisnak életben maradt leszármazói vették fel.
A család abauji ágának leszármazása következő : kihagyván ebből az Erdélybe származott ágazatot, mely Erdély történetében fényes szerepet játszott és grófi rangban most is él.
A táblázat élén álló három testvér legidősebbje Bertalan volt. Ágazata nem soká élt. Unokája, László, Vincze fia, 1486-ban Ruszkán, a Hernádon levő malom negyedrészét a paulinusok ruszkai, sz. Katalinról nevezett zárdájának örök alamizsnaképen adományozta. 1 Jász. C. pr. A. No. 77. Két leánya maradt, Zsófia és Kata.
A másik testvérnek, Antalnak utódai nem maradtak.
A harmadik: Kornis (Cornelius) tartotta fenn a családot, s utódai róla a Kornis nevet vették fel. Fia: János 1445-ben az abauji nemesség követe volt. 2 Nagy I. VI. 357.
János fiai: I. Miklós és Pál 1484-ben Dobó földét, azon csinált utig, mely Szurdoktól Garadnára vezet, eladták Zoor Györgynek. 1 Krajnik ltár.
I. Miklósnak hat fia volt. Közülök Mihály eltökélt, előre megfontolt szándékkal meggyilkolta Nagy (Magnus) Lőrinczet, II. Ulászló király udvari emberét. A gyilkosságban részes volt testvére, Dávid is, mert 1494-ben együtt estek hűtlenség bűnébe és a király mindkettőnek elkoboztatván ruszkai birtokát, azt Kassa városának adományozta. 2 Kassai titk. ltár. P. 1.
A két nótázott fiúról többé nincs emlékezet. Atyjok: Miklós, a király haragjától félve, szintén elmenekült, sokáig bujdokolt ide-oda az országban, inig végre Semsei László és fia: Ferencz, a király kedvelt híve, s 1513-ban kamarásmestere, vették oltalmukba. Az öreg Kornis Miklós 1497-ben testben, lélekben megtörve, elaggva, megemlékezett a jótéteményekről és hálából a ruszkai határban fekvő Chyrke-utcza vagy Malom-utczának nevezett összes területet, mely terület nyugatra véggel, a Hernád-folyóhoz nyúlik, mely egykor alattyáni Chyrka Péteré volt, s reá és gyermekeire örökség utján háramlott, minden hasznaival és jogaival együtt Semsei Lászlónak és fiának: Ferencznek adta és adományozta. 3 Semsei ltár.
Harmadik fia Benedek, elébb (1497) váczi kanokok, 1500-ban leleszi prépost, driveszti püspök és a váradi püspök helytartója volt.
A mohácsi vészt követő időkben az ötödik tesvér János, Szapolyai János király feltétlen híve lett, a miért I. Ferdinánd ellenkirály az ő hat jobbágytelekből álló birtokát Kassa városnak adományozta. 1537-ben, midőn Fels Lénárt, Ferdinánd hadvezére, a sárosi vár megvétele után, Tokaj ellen indult, egy ütközetben a Fels seregei őt a Tiszába szorították s ott bele is fult. Az ő idősebb fiától, III. Miklóstól származott le a ruszkai Kornis-család erdélyi ágazata.
I. Miklós legifjabb fia: II. Miklós szintén már Erdélyben szerepelt, egyetlen leánya Krisztina, góbis-falvi Góbis Miklós neje volt, kire ruszkai birtokát átruházta.
Abaujmegyében csak I. Miklós második fiának: Péternek Gagyi Annától származott utódai és II. János kisebbik fiának: Györgynek, Fanchi Zsófiától származott ivadékai maradtak. Ezek a leszármazási táblán láthatók.
Kornis Ferencz és unokaöcscse, Péter, atyafi vérontás miatt nótáztattak, annak ruszkai birtokát 1590-ben Mladosevics Horváth Péter, ezét Kékedi György kapta adományba, de később azt mindketten visszaváltották.
Nincsen a táblázaton azon Kornis Mihály, ki 1564-ben Abaujmegyének alispánja volt.
A család abauji ága lassanként kifogyott. Utolsó tagja Dóra volt, golopi Pohárnok Gáspárné, kinek örökösei birják jelenleg is Ruszkának egy részét, a többi rész zálogos birtokosok kezei között van.
Czímer: kék paizsban, hármas halomra illesztett koronából növekvő egyszarvú, szájában buzogányt tart, sisakdísz: a paizsalak. 1 Nagy I. Pót kötet. 320. A most használt czímer s talán ez a helyesebb: kékben, zöld hármas halmon, arany-szarvu, ezüst egyszarvú; sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Korponai (koinonkai). Hontmegyei család, melynek egyik ágazata Szepes- és Abaujmegyékbe költözött.
Első ösmert őse István, ki mint már előbb is nemes, 1610 máj. 8-án II. Mátyástól armalist nyert, melyben a czímer következő: kékben, zöld alapon, két egymás ellen ágaskodó oroszlán között arany koronából négy (fekete, vörös, kék, ezüst) strucztoll nyúlik fel, melyre vörös mezű kar könyököl, markában görbe kardot tartva, s mindez felül jobbról ezüst félholdtól, balról arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: a strucztollak a karral. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Az abauji-ág leszármazása ez:
A család tagjai közül kitűnt: Korponai János, 1848. szabadságharczban ezredes, a m. tud. akad. tagja, ki hadtörténelmi müvek mellett terjedelmes „Abauj vármegye monográfiáját" tárgyazó müvéből is kiadott két kötetet, melynek egyike a megye általános ismertetését tárgyalja, a másik a megyei jegyzőkönyveket tartalmazza 1564-1644-ig.
Kos. Az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával Kos Pál bemutatja II. Mátyás armalisát, melyet az a családnak a prágai várban 1617 szept. 21-én adományozott s melyet 1620 máj. 20-án Zemplénben kihirdettek.
Az 1790. évben nemesi bizonylatot kértek Mihály és József testvérek Abaujmegyétől, kik Kos Istvánnak Szentpéteri Sárától származott fiai voltak. Ezen Istvánnak atyja szintén István volt. A család Szikszón most is él.
Kósa. Czímerlevelet I. Leopold adományozott a családnak 1666 máj. 28-án Kósa János s általa Ferencz, Mihály s Péter testvérei részére.
Czímere: kékben virágokkal hímzett zöld alap, a paizs balsarkából kar ereszkedik korsót tartva, a virágokat öntözi. Sisakdísz: három sárga liliom, melyeken lepkék ülnek; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihirdették 1666 szept. 3-án Abauj vármegyének Kassán tartott gyűlésén.
A család az 1766. évi nemesi összeíráskor Tornyosnémetiben lakott, 1 A. V. lt. nsi ir. 278. sz. a midőn a nemesi nyomozat alkalmával kisült, hogy eleik a Perényi-család jobbágyai voltak s tőlük szöktek meg. 2 U. o. 835.
Kóta. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1655. febr. 19-én Kóta Ambrusnak és testvérének Györgynek, mely 1655 szept. 15-én Eperjesen kihirdettetett. Az adományozott czímer: veres paizsban zöld alapon vadgalamb áll, csőrében olajágat tartva. Sisakdísz: növekvő kettősfarku arany oroszlán, jobb karmában kardot tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 3 Eredetije a családnál.
A család napjainkban is mint birtokos él megyénkben.
Kovács másként Selyebi. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1649 márcz. 3-án Kovács, másként Selyebi Péternek, nejének Erzébetnek s fiainak Istvánnak, Jánosnak és Andrásnak. Kihirdettetett Füleken (Pestmegyében!) 1651 aug. 31-én. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld dombon könyöklő, hajlott pánczélos kar, markában aranyhegyü dárdát tart (a czímerkérő levélben kardot). Sisakdísz: a kar, markában három zöld, száras, természetes liliomot tartva; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Pestm. ltára. A czímerkérőlevél a családnál.
A család nemesítése után a Selyebi nevet elönévül használta s birtokos lett a Csereháton Szászfán, majd Gagy-Bátorban s összeházasodás utján az ottan birtokos családokkal atyafiságba lépett. Kovács Dóra, Uza Bernát abauji szolgabírónak volt a felesége.
Selyebi Kovács Ferencz 1668-ban Gagy-Bátorban lakott s a falu határában fekvő „Tanordok" nevű földjét zálogba adta 100 magyar forintért Uza Mihálynak és feleségének Gagybátori Annának. 2 Jakabfalvi ltár.
A család napjainkban nincsen ugyan a megye birtokosainak sorában, de még most is él.
Kovács I. Vilyben lakó nemes család 1726-ban. Armalisát I. Leopold adományozta Bécsben 1666 jul. 20-án K. Gergelynek, feleségének Bottka Fruzinának és fiának: Imrének. Czímere: kékben, zöld alapon, veres köpenyes, sárga csizmás, sastollas kalpagos férfiú, hosszú lőfegyverre támaszkodva halad. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal reátüzött törökfejjel; takarók: kékarany, veres-ezüst. 3 A. V. lt. nsi iratok. 255.
Publikáltatott 1666-ban Gönczön.
Kovács II. Egy másik Kovács-család az 1732. évi nemesi összeíráskor Léhen lakott. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Regensburgban 1641 ápr. 20-án Mihálynak s általa testvéreinek: Pál, Mátyás s Imrének. Czímere: kékben, arany koronán álló kettős farkú koronás veres oroszlán, jobbjában három nyilat, baljában ijjat tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihird. 1641 aug. 26. Gönczön. 1725-ben ifj. és id. Kovács János és István Nyíriben laktak.
Kovács III. Egy Kovács nevű családnak II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1624-ben okt. 6-án czímerlevelet. Tamásnak, nejének Molnár Annának, fiainak: János, István és Györgynek, testvérének Jánosnak és mostoha testvérének: Nagy Andrásnak. Kihirdették: 1625-ben Eperjesen.
A czímer: kék paizsban, hármas halmon, kettős farkú oroszlán, jobb karmában kardot tart. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal. Takarók: veres-ezüst, kékarany.
Kovács (Dobóczi). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1628 nov. 22-én Kovács Benedeknek, nejének Szabó Katának, testvéreinek: János, István és Mihálynak, valamint Benkö Máté, Péter és Mihálynak. Kihirdették: 1629-ben Aszalón, Borsodmegyében.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon, fehér lovon ülő ifjú, fekete sapkában, párduczbőrrel, jobbjában kettős farkú zászlóval ellátott dárdát tart, baljával a kantárszárat fogja. Sisakdísz: növekvő hármas farkú arany oroszlán, jobb karmában kardot tart. Takarók: veres-arany, ezüst-arany.
Az 1745. évi nemesi összeíráskor a család Szikszón lakott. 1 A. V. lt. nsi ir. 95. 767. Úgy látszik, hogy már ekkor inkább talán a több hasonnevű családoktól való megkülönböztetés végett a Kovács helyett a Dobóczi nevet használták. Ezen nyomozat a következő családfát adja:
Kovács V. Az 1725. .évi nemesi nyomozat egy Juhász nevű családot talált Szikszón, s nemességét egy arinalissal igazolta, melyet II. Ferdinánd Bécsben 1635 ápr. 26-án adományozott Kovács Mártonnak, testvérei s unokatestvéreinek: Péter, János, András, Miklós és Bálintnak, valamint Tóth Imre és Istvánnak. A nyomozóbizottság a családot Kovács név alatt igazolta.
Kovács VI. Az 1725. nemesi nyomozatkor Szikszón lakos K. György előmutatta II. Mátyás Prágában, 1617 okt. 22-én adományozott czímerlevelét, melyet 1618 jul. 16-án Gönczön kihirdettek.
A felsoroltakon kívül még körülbelől tiz Kovács nevű család élt megyénkben: Marczinfalván, K.-Vágáson, Czekeházán, Felső-Fügeden, Gönczön, G.-Ruszkán stb., ezeknek armalisai a függelékben olvashatók.
Kozma. Czímerlevelet a családnak III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1638 jun. 10-én K. Mátyás és hasonnevű fia részére. Czímere: kékben zöld alapon, kettősfarku oroszlán, jobbjában buzogányt tart, felül jobbról félholdtól, balról csillagtól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn, takarók: kék arany, veres-ezüst. 1 A. V. lt. nsi 1. 257.
A nemességszerző 1731. évi inquisitio szerint „hires hadakozó, nagyhirü vitéz ember volt a török ellen, míg Megyaszó városát az török el nem rablotta". Ugyanezen nyomozat a következő három izet tünteti fel:
Kőszeghi. Régi tornamegyei .család, mely miként a Komjáthi-család leírásánál említve volt, ezzel s a Lenkei-családdal egy törzsből ered. Ezen törzs Vid, kinek fia Sengve együtt harczolva IV. László királylyal Ottokár cseh király ellen, 1283-ban jutalmul kapta Komjáthi, Mikefalva, Milee és Kupa, borsod- és ujvár-megyei birtokokat. 2 Jászói konv. prot. X, fol. 164.
A család leszármazását a XV. század végéig a mellékelt leszármazás mutatja.
Legkimagaslóbb alakja volt a családnak Kőszeghi László, Jakab fia, ki Zsigmond királynak kedvelt udvari embere volt és egyike azoknak, kik őt a constanzi zsinatra kisérték. Itt adományozta neki s rokonainak 1415-ben a király azt a czímert, melyet már a Komjáthi-család leírásánál ismertettünk (1. ott). Ezen czímerle-véllel egyidejűleg (1415 Constanz ápr. 24-én) adományozta a király neki és testvéreinek, továbbá Adalbertnek, Bedew fiának, Komjáthi Istvánnak és Jánosnak, Nenkei Miklósnak és Mátyásnak, osztályos atyafiainak uj adomány czímén, Kőszeg, Nenke, Komjáth, Halyagos és Milyes falukat Tornában és Sertés-Kupát Abaujmegyében. 1 Szathm.-Kir. lt. lit. C. No. 3. Kupa még 1298ban Tornamegyéhez tartozott s várföld volt. 1427-ben ugyanő és testvére János, a hamis pénzverésért és egyéb tilos cselekvésekért nótázott nenkei Macholla György, nenkei birtokát adományba nyerték. 2 U. o. lit. B. No. 2.
A XV. század végén élt Kőszeghi Domokos, kinek Kőszeghi curiáját nagyságos Szapolyai István Sz.-Andráson időző jobbágyai 1499-ben fegyeres kézzel megtámadták. 3 U. o. lt. R. No. 18. A család a XVI. század hatodik tizedében halt ki. 1568-ban Lenkei Antal azon igyekszik, hogy Kőszeg a Kőszeginek kihaltával a Lenkeiekre, mint vérszerinti atyafiakra szálljon, azonban 1569-ben Nádasdi Tamás nádori adományával, Kőszeget az ősi házzal s a felső-kálosai birtokot Gömönnegyében, melyek az elhalt Kőszegi Miklós tulajdonát képezték, Horváthi Ferencz, András és György Horváthi Albert fiai nyerték uj adományba. 4 U. o. Lit. B. No. 8.
Kövér (velezdi). A Hunt-Pázmán nemzetségből származott, egy törzsből, a már tárgyalt Jánoki és Vajdai családokkal, még pedig miként amazok, annak hontmegyei ágazatából.
Teljes történetét és leszármazását azon megye levéltárából, s az ott élő családok leveles ládáiból volna lehető megírni, mi ez alkalommal főképen megyénkhöz való vonatkozásait fogjuk tárgyalni, s itt élő tagjairól teszünk emlékezést.
Leszármazása messze benyúlik a XII. századba, a midőn Jákó élt. Jákónak két fia volt: István és Móka, az elsőtől származtak a Szuhaiak, a másodiktól a velezdi Kövérek. így adja azt elő egy per, mely Kont Miklós nádor előtt, Hont- és Borsodmegye gyűlésein folyt 1366-ban, hol a felperes Szuhai Jákó, az alpereseknek ráhói Kövér Miklós unokáinak kezén levő birtokokból a közös leszármazás alapján részét ki akarta venni. Az alperesek tagadták a közös leszármazást, bizonyítékokat hoztak fel ellene. A per hosszan folyt, végre Garai Miklós nádor döntötte el 1379-ben, és daczára annak, hogy alperes mellett, már Kont Miklós nádor előtt többen és előkelőbbek tanúskodtak, de mivel az okleveles bizonyítékok egykori közös és egyenlő arányú birtoklásról tanúskodtak, a nádor úgy intézkedett, hogy mindkét fél birtokai egyenlő osztály alá vétessenek. Ez osztályos birtokok voltak alperesek részéről: Velezd, Várallya Velezd puszta várral (Borsodmegyében), Varbók, Ráhó, Keczege, Zsaluzsány, Nagypatak és Dobrostya (Hont), Szuhai Jákó részéről: Szulia, Masonez, Sztárnya és Parasza, mind Hontban. 1 Kubinyi: M. tört. eml. II. kt. Előszó XVI-XVII. 111, 218. 223, 234, 280, 283, 287, 293, 382. 1. Ezen Jákótól a leszármazás következő:
Abaujmegyébe a XVI. század elején származtak, a midőn 1516-ban II. Ulászló a nagypéderi, alsódiczházai és tengerfalvi praediumbeli részbirtokokat, a nagypéderi kúriát, velezdi Kövér György és János testvéreknek, s özvegy anyjuknak: Kövér Mihálynénak, Bárczai Potentiának adományozta. 2 Szathm.-Király ltár. XVIII. fc. No. 1249.
Ez adományt Szapolyai János király 1527-ben meg-tóldta, a midőn egész Korlátfalvát velezdi Kövér Györgynek és testvéreinek: Dórának és Margitnak adományozta. 1 Meczner ltár. fc. XXX. No. 13. (l. e családról Rákóczi és Tomori nevek alatt is.)
Ezen abauji ág leszármazása ez:
Kövi. Az 1743-ik évi nemesi nyomozat e családot Kupán és szepsiben találta. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Sopronban 1634 decz. 23-án Kövi Lukácsnak, nejének Annának, gyermekeinek Mártonnak és Annának s testvérjének Györgynek. Kihirdettetett Szendrőben 1635 jul. 4-én. A czímer: kék paizsban zöld halmon, fehér bárány, kereszt és zászlóval, sisakdísz: pánczélos kar, veres-fehér zászlós dárdát tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Krajnik (krajnikfalvi). Krajnik Sándor Mária-Teréziától nemesség- és czímerlevelet megerősítő oklevelet nyert Pozsonyban 1741 okt. 28-án. A czímer: kékben természetes habokon egy szirén, emelt jobbjában zöld koszorút tart, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: pánczélos férfi fekete tollas sisakban, jobbjában egyenes pallost tart, balját csípőjére támasztja, háta megett balra fordult zöld sárkány áll. Takarók: kék-arany, veresezüst.
A táblázat élén álló Sándor elébb Kassa város birtokainak felügyelője, aztán Abaujmegye főpénztárnoka és táblabírája volt, Fiai közül Ferencz a jászkun csapatban kapitány, elesett 1759-ben Waldaunál Drezda mellett, a porosz elleni hadjáratban; Sándor a megyénél főcomissárius; László elébb százados a Nádasdi ezrednél, utóbb ugyanott főstrázsamester; József elébb szolgabíró, utóbb táblabíró a megyénél, ő volt, ki családját továbbra fen tartotta.
A család a biharmegyei Krajnikfalváról irja magát. Leszármazása következő :
Kun (törteli). A XVI. század közepén élt három testvér, Kun, Balázs, Máté és Bálint. Közülök Balázs vitéz katona volt, ki a törökök elleni hadakban s midőn gr. Salm 1548-ban Murány várát a Szapolyai János pártján álló Tornallyai Jakab kapitánya Basó Mátyás ellen ostromolta, magát kitüntette, mely alkalommal sebet is kapott. Ezen vitézségeiért I. Ferdinánd Prágában 1549 okt. 26-án őt s két testvérét nemesi rangra emelte és nekik a következő czímert adományozta: kék paizsban magyar vitéz áll, hosszú bokáig érő veres köntösben, nyakán arany hajtókával, arany gombokkal s rövid zsinórzattal, oldalán rövid, vágott végű, széles görbe kard, fekete bőr-hüvelyben,három arany pánttal, fején csúcsba végződő gömbölyű sisak fülvédőkkel, egy előtte ágaskodó oroszlán száját rántja szét két kezével. Ezüst-kék tekercsen a sisakdísz: három: vörös-fehér-vörös strucztoll; takarók: kék-arany.
Kun Balázs hadi pályáján később kassai viczekapitány (1559), majd szádvári főkapitány s 1560-ban gyulai várkapitány és Békés vármegye főispánja volt. 1Századok 1. 276. Talán neje után, kinek nevét nem ösmerjük, birtokos lett Szászfán s 1568-ban Reste és buzitai birtokokra uj adományt nyert. 2 Jász. conv. Fia Márton mint kányi és restei birtokos említtetik. A rövid családfa következő:
Kupai. Régi család, melynek emlékezete a XIII. század végéig felnyúlik, a midőn 1298-ban Heym, Une fia, Jakab, Mihály fia, Domokos és Pál, Pousa fiai, Orbán, Okolus fia, Máté. Thyba fia és János, Urach fia „nobiles de Kupa" éltek az Abauj vármegyéhez, de a tornai várhoz tartozó Kupán. Gaál comes Bolok fia kérte Kupát III. Andrástól adományba és midőn ez az egri káptalan, s Honovai János fia: Miklós királyi ember jelenlétében, abba magát iktattatni akarta, a fentebbiek ellentmondottak. A király szine elé kerülvén a dolog, kiderült, hogy a Kupaiak az ország valódi nemesei közé tartoznak, kik a király zászlója alatt harczolnak, s Kupának örökség utján jogos birtokában vannak. Gaál comes silentiumban marasztaltatott. 1 Eredetiben: Szathm.-Kir. ltár.
E sok birtokos közül csak Pousa egyik fia hagyott utódokat, kinek leszármazói néhány izen következők:
Mint e rövid leszármazásból látjuk, ez ág is fiágon hamar kifogyott, s I. Lajos király 1382-ben, mivel e három leány apjának negyedizen nincsenek firokonai, kikre ősi birtokát hagyhatná, ezen ősi birtokot, Egyházas-Kupát, a három leánynak és utódainak adományoza. 2 Ered. perg. U. o. XVIII. 1231.
Leányágon, felvéve a Kupai nevet, még tovább élt a család, mint azt az alábbi leszármazás mutatja:
Kupai István, hogy a horváthi határban levő Tobolka nevű birtokot idegen kezekből kiváltsa, 1543-ban örökbe vallotta a Hangácsiaktól öröklött összes birtokait Réghi Kelemennek és Tomori Andrásnak 520 frtért. 1 I. C. C. fol. 99.
Hiányzik e leszármazásról Kupai László és János. Az elébbi 1484-ben királyi ember volt a Thomoriaknak Papi Benedek javaiba való iktatásánál 2 Szathm.-Kir lt. f. XIV. és Kupai Benedek (1486), kinek neje thusai Zaáz Péter leánya Lucia s fiai János és Albert voltak, kik puszta- másként Felső-Gibárt folytatólagos szomszédságában levő birtokukat 1486-ban Czéczei „parvus" Máténak s testvérjének Lőrincznek örökösen eladták. 3 J. C. fc. A. No. 91.
Kupecz. I. Leopold nemesítette meg Kupecz Mihályt és Mátyást Bécsben 1692 ápr. hóban kiállított armálisában, midőn nekik a következő czímert adományozta: kék paizsban, zöld alapon harang, rajta repülésre kész galamb, csőrében zöld ágat tart. Sisakdísz: a galamb, takarók: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1693-ban Liptó-Sz.-Miklóson és Rimaszombatban. 1 A. V. lt. nemesi iratok 790. sz.
Szikszón volt honos.
Kura, másként Feölnémethi. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1651 jun. 29-én Kura Mártonnak, általa nejének Beke Ilonának s fiának Mártonnak, továbbá mostoha testvéreinek Tamássi Jánosnak és Mártonnak s Ágoston Andrásnak. A czímer: kék paizsban, zöld alapon fehér galamb, zárt szárnyakkal, csőrében olajágat tart; sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihirdettetett 1652 ápr. 18. Tornán és 1688 aug. 30-án Losonczon. 2 Abaujm. lt. nemesi iratok 952. sz.
