Tartalom
Halmi. Az 1725. évi nemesi nyomozat Halmi Jánost és Istvánt Szepsiben találta. Mesterségük után amazt Szabónak, emezt Csizmadiának nevezték. Nemességüket Ungmegyé-nek 1636. évben Nagy-Kaposon tartott gyűlésében kiállított bizonyitványnyal igazolták.
Hangácsi. Ezen család tulajdonképen borsodmegyei s csak azért tárgyaljuk bővebben, mert nagy kiterjedésű birtokaik megyénk területére is benyúltak, s ezen jelentékeny család története geneologusaink előtt még ösmeretlen.
Ezen régi kihalt család levéltárát, a Szathmári-Király-család levéltára foglalja magában, abból merítettük az alábbi adatokat.
Ősi székhelye Hangács falu volt. Ettől vették nevűket, itt állott erődített kastélyuk, melyről később a család kihaltával a Rákóczi-Réghi örökösödési villongások alkalmával az oklevelekben gyakran van emlékezet.
Hangácsi néven már a XIV. század végén feltűnnek, midőn Tamás és Márk éltek. Ezeknek fiai Jakab és János 1411-ben határt járattak Hangácson és Nyomáron. 1 Szatm.-Kir. lt. 299. sz.
1429-ben Hangácsi Pál borsodmegye alispána volt.
A fentebb említett Jakabnak, Tamás fiának négy fia volt: Albert, János, Sebestyén és Lőrincz. E négy testvér I. Ulászló király oldalánál élt a királyi várlakban, őt minden útjában, minden hadjáratában hűségesen kisérték. Ott voltak a zalamegyei lázongók elleni hadban, segitették őt Pozsony megvédelmezésében, s kisérték a Ráczországban és Bulgáriában viselt török elleni hadjáratban.
Ezért 1443-ban Hangácsi Albert és Thesai Balázs adományba kapták Budafalvát 2 Sztm.-Kir. lt. XVIII. 1255. Zalában. Majd 1444-ben a négy testvér Alsó-Bárczát Abaujmegyében, mely egykor Alsóbárczai Lászlóé volt, de ennek magszakadtán a koronára szállt, 3 Sztm.-Kir. lt. II. kt. 31. s ugyancsak neki és Kerecsényi Lászlónak és Radi Jánosnak, Szajk, Fintafalva, Jakabfalva, Budafalva, Mersölcz, Mersek falukat Zalában, melyek elébb Széchy Balázséi voltak, ki az özvegy Erzsébet királyné pártfogása miatt nótáztatott. A négy testvér között legfényesebb pályát futott meg a papi pályán haladó Albert, ki már 1443-ban királyi kanczel-láriai jegyző volt.
I. Ulászló királynak gyászos eleste után a várnai csatamezőn, Hangácsi Albert egyike volt azoknak, kik a gyermek V. László királyt nevelték. Az ifjú királynak nagyon kedvelt híve lehetett, mert gyorsan emelkedett a papi méltóságokban. 1453-ban pécsi püspök, 1456-ban pécsi prépost és alkanczellár, 1457-ben egri prépost és kanczellár, 1457-1466-ig csanádi püspök volt. Ez állásában hathatós előmozdítója volt a békének V. László király és Hunyadi János özvegye között, 1Teleki: Hunyadiak kora. II. 534. Mátyás király alatt a mantuai gyűlésbe követül küldetett, 2 U. o. IlI. 159. Csanádi székesegyházát, a törököktől megőrzendő, megerősitette.3 Schematism. Csanadiensis.
A fényes papi állás mellett, a birtokadományok hosszú sorában is részesült királyi pártfogójától.
1453-ban damaki Chebi István fiával, Mátyással v. Mátéval együtt, az Albert király és Erzsébet királyné alatt tanusitott hű szolgálataik jutalmául, adományba nyerte Alsó-Bárcza abaujmegyei falut, mely elébb Alsó bárczai Jánosé, László fiáé volt, de ennek magszakadtán, a koronára szállt. 4 Szathm.-Kir. lt. I. kt. 1. sz. - Ugyanezeknek 1456-ban Twsát (Tuzsa) és Perét Abaujban. 5 Szathm.-Kir. lt. XVIII. 1232. Még ez évben Sebestyén testvérével, Pál unokatestvérével, valamint Barius Miklós pécsi püspök, s ennek testvérével Lászlóval együtt királyi adományba nyerték Stári (de Star) Albert bárhol található összes birtokait, melyek tőle, hamis oklevelek gyártása miatt elkoboztattak. Végül ő maga Erwenicza, Kysfalud, Wárad, Gaad, Zwinarecz, Gurbesincz, Syskolcz és Jaromnev-Szent-Miklós birtokokat, melyek elébb Gaadi Demeteré voltak, de megszakadt, valamint Walkóvárat és Pálfalvát Baranyamegyében nyerte királyi adományba, melyek ez idő szerént Thallóczy Ferencz és Péter bánok és kusali nemesek birtokában voltak. 6 Szathm.-Kir. lt. XVIII. 1224.
A következő 1457-ik év ismét uj királyi adományokat hozott. így nyerte felében Sebestyén testvérével, felében Nagyvölgyi (Naghwelghy) László főpohárnokmesterrel Feyer Osvald magszakadtán Borgyás falut Torontálban, s minden egyéb birtokait, 1 Szk. lt. XVIII. 1254. továbbá Morand és Szőllős birtokokat, melyek a magvaszakadt Swsman Császár Fruzin fiáé volt. 2 Szk. lt. XVIII. 1246.
Mátyás királyunk is járult ezen adományokhoz, midőn 1459-ben neki és két unokaöcscsének Istvánnak és Jeromosnak adományozta Syldewegháza és Prodeg-háza praediumokat Debreczen és Böszörmény között, melyek e két városnak semmi tributiót nem fizetnek. 3 Szk. lt. XVIII. 1223. Meghalt 1466-ban.
Testvérjének Sebestyénnek két fia és négy leánya maradt, de csak az egyik fiú, István alkotott családot, kinek ismét négy fia volt. Ezek egyike, a legidősebb: Mihály, ismét fényre emelte családját: 1492-ben alnádor volt.
Ugy látszik, daczára a négy testvér férfi sarjnak, a családnak bennök magva szakadt. Talán a mohácsi ütközetben lelték sirjokat, mert a gazdátlan Hangácsi-javakat 1536-ban I. Ferdinánd Tomori Lőrincznek és bodrogi Bessenyei Istvánnak adományozta. 4 Szk. lt. A, No, 10. Az iktatásnál Kérchi Pál, Kövér György és Alacskai Pál ellentmondottak.
Az ifjabb ág még korábban kifogyott. Hangácsi Gergelynek csak egy leánya maradt, Prisca, ki egy Balajthihoz ment nőül. 1508. évben királyi adományt kért fia, Balajthi István részére, Hangács falu felére. Az adományt meg is nyerte, s Szentgyörgyi Péter országbíró rendeletére az iktatás megtörtént, de a még ekkor élő három Hangácsi testvér: Bálint, Benedek, Albert, Hangácsi István fiai ellentmondottak. Hangácsi Mihály, az alnádor, ekkor már valószínűleg nem élt. A leszármazás következő:
II. Ulászló király 1496 jul. 10-én Hangácsi Mihály alnádorának, s véle atyjának Istvánnak, Elek (?) és Bálint testvéreinek, továbbá Roskoványi Ferencz, János, István, Mihály és Tamásnak, s végül rásonyi Ende Mihály és Gergelynek armalist adományozott, melyben a czímer: kék paizsban arany oroszlán. 1 Szathm.-Kir. lt. elenchusában, hol valószínűleg az eredeti armalis is megvolt.
Hangácsi II. Az elébb tárgyalt Hangácsi családon kívül élt a megye területén egy másik hasonnevű család is. Ennek I. Leopold Bécsben 1693 márcz. 3-án kiállított czímerlevelében ujitja meg nemességét, a midőn a kérelmező Hangácsi Mihálynak s általa fiainak: Zsigmondnak, Istvánnak, Györgynek és Lászlónak, a következő czímert adományozta: Négyelt paizs, első és negyedik veresben arany grif, jobb karmában görbe kardot tart; második és harmadik kékben, két nyíllal keresztben átlőtt, égő veres sziv. Sisakdísz: a grif; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Kihirdettetett még ugyanazon évben Sárosmegyében, Eperjesen.
Az armalisban is benfoglalt Hangácsi Zsigmond az 1725. évi nemesi összeíráskor Kenyheczen lakott, 1732-ben Szászfán is birtokos s ott a Tarcsai Zsófia örököseitől, a Pogonyiaktól egy házhelyet zálogba vett.
A család utolsó női tagja, Hubai Pál felesége, az 1875. évben halt el.
Hanyi. Ezen család czímerlevele okleveles ujjmutatások szerint a Bárczai-család levéltárában van letéve. A czímer eddig nincs kiadva s kétségtelen bizonyítékokkal nem állapitható meg.
Hanyi Péter 1617. évben kelt végrendeletét következő czímeres pecséttel pecsételte meg: A paizsban oroszlán, jobbjában tőrt vagy rövid pallost tart; sisakdísz: két elefánt ormány. 1 Lánczi levéltár.
Ha a czímerszerző családjának egyszersmind a nemességet is szerezte - a mi Habsburg uralkodóinknál csaknem kivétel nélkül történt - úgy a család első őse Hanyi, másként Lesztár János volt, kinek felesége Margit özvegyen maradván, másodszor Kocza Gáspár agilishez ment férjhez.
János unokája, Péter, sok évig Mágocsi Ferencz szolgálatában állott, vagyis ennek udvarához tartozott, a miért Eszterházi Miklós és neje, Dersffy Orsolya, (Mágócsi Ferencz özvegye) neki adományozták a homrogdi két rész birtokot, melynek nagyobb részét Hanyi Péter saját pénzén megvette 1612-ben. 1 Lánczi lvtár.
Ugyanezen évben Jánosi Katától, Zeldner Márton özvegyétől, akkor Horváth, másként Brazanovics Ádám nejétől zálogba vette összes jánosdi birtokát, melyet előzőleg szintén zálogon bírt Mágocsi Ferencz és neje Dersffi Orsolya, feleségével Puthnoki Erzsével együtt 2000 magyar forintért. 2 Egri Cpt. prot. P. No. 189.
1617-ben Marczinfalván lakott, hol 1617-ben végrendelkezett.
Fia György még fiatalabb korában török rabságba esett. Egerbe hurczoltatva ott hosszabb ideig raboskodott. Keserves rabságából Szikszó városában lakozó Laskai János mentette meg, ki sokat fáradozott szabadulásán, kezes lett érette, „lévén nagy esmeretsége és hitele Egerben ő kegyelmének". Háromezer forintot s több ajándékot fizetett hadi sarczképen, a miért zálogba adta Laskai Jánosnak jánosdi földjeit és homorogdi rétjeit 1641-ben. 3 Lánczi levéltár.
Kiszabadulván a török rabságból már 1641-ben Abauj vármegye alispáni székében ült.
Három neje volt: első: Bégányi Kata, második: Máriássi Erzse, harmadik: Fáy Anna. Mint vagyonos ember halt el. Gyermekei Péter, Klára, György, Mária s harmadik neje, halála után következő részbirtokokkal osztoztak: Zsarnó (Torna), Luzsanka (Sáros), Gégény (Szabolcs), Gatály, (Zemplén), Nagy-Bégány, Kászony, Karta, Bonczás, Barabás, Ugornya, Gergely (Bereg), Mocsárfalva, Nagy- és Kis-Almás, Krajna, Gathál, Ibram, Mikóháza, Redmecz, Marczinfalva, Homrogd, Jánosd, Kisfalu, Kércs, Sz.-András, Gibárt, Nyavalyád, Devecser, Szászfa, Kemencze, Vajda, Thusa, Thákos, Ócsa, Pöstén. 1 Egri Cpt. prot. P. No. 189. Hanyi György fia, Péter, részt vett a Wesselényi összeesküvésben s midőn az elégületlenek 1670 jan. 24-én összegyűltek, hogy ott a beszterczebányai gyűlésre követeket válaszszanak, a megválasztott követek között: Barkóczi Isván, Szemere László zempléni alispán, Bonis Ferencz s két városi ember között ott volt Hanyi Péter is, ki midőn ápr. 11-én a követek a gönczi templomban küldetésükről beszámoltak, határozott szavakban sürgette a törőknek való meghódolást.2 Pauler: Wesselényi és társai összeesküvése. I. 308. 342 II. 12. 161.
Az összeesküvés elnyomatása után jöttek az elfogatások, a midőn őt is a királyi fiscus elé idézték, dolgát inquirálták s 1671 jul. közepén megjött a rendelet, hogy a többi felkelőkével a Hanyi Péter javai is elkoboztassanak. 3 U. o. és egri Cápt. Prot. M. No. 44; Prot, P, No, 196. 226, 274, 284.
Birtokait a szepesi káptalan konfiscálta is, de később „bizonyos alku szerint" gyermekeinek visszaadták. 4 Lánczi ltár.
A család leszármazása következő:
Hanyi Klára első férjét, Hatvani Ferenczet, ki Szendrőn lakott, szalonnai pusztafundusán, melyre akkor építkezett, orvul agyonlőtték. 1 Deák F.: Magyar hölgynek levelei. 432.
Harangozó. A nemességet Harangozó Miklós nyerte I. Leopoldtól azon Bécsben ápr. 11-én 1660-ban kelt armalisban, mely a főczímerszerzőnek Soltész Fe-rencznek, s ezeken kívül még a Katona, Juhász, Potincza, Kozma családoknak is adományoztatott.
E czímer: kékben zöld alapon grif, karddal; sisakdísz: növekvőn. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. 2 A. V. lt. nsi. ir. 189.
Kihirdettetett Tornán 1661 máj. 1.
A család elébb G.-Bátorban, később Csécsen lakott.
Harcsár. II. Ferdinánd Bécsben 1629 jun. 21-én kelt czímerleveiében Harcsár Tamást, nejét Ilonát, gyermekeit: Györgyöt, Istvánt, Tamást és Zsófiát, testvérét Lukácsot, nejével Dórával és fiával Istvánnal megnemesítette. 3 A. V, lt. nemesi iratok 138. Az armálisban adományozott czímer: veres paizsban zöld halmon arany oroszlán áll, jobbjában görbe karddal; sisakdísz növekvőn; takarók: kék-arany.
Publikálták szept. 26-án, 1629. Eperjesen.
Egy 1769-iki inquisitio következő családfát adja: 1 A. V. lt. nmsi iratok. 138.
Hatházi. Hadházról vette nevét. A nemességet Mihály szerezte a XVII. század folyamán egyik Ferdinándtól. 2 A, V. lt. nsi. ir. 184, - A nemességszerző egyik unokája költözött Baktára, hol - vagy a szomszéd Bereten utódai most is élnek.
Egy 1771-ik évi nemesi inquisitio a következő családfát mutatja:
Hegyi. Hegyi Ferencz 1726-ban Korláthon lakott. Elődjei valószínűleg Vas vármegyéből származtak át. Hegyi György II. Ulászló királytól nyert czímerlevelet, melyet Eszterházi Miklós nádor egy 1633. évi jul. 18-án Lakompak várában kelt oklevél bizonyított. I. Ferdinánd ugyancsak ezen Györgynek (Vas vármegyében?) birtokot adományozott, a melybe ellentmondás nélkül beiktattatott, melyről Vas vármegye hiteles bizonyítványt adott ki. Az 1726. évi nemesi nyomozatkor ezen oklevelekkel igazolta nemességét.
Felső- és Alsó-Őr helység birtokosai Vas vármegyében már IV. Béla, V. István és IV. László idejében Németujvár és Borostyánkő várak között mint őrök szolgáltak, a miért különböző szabadalmakkal éltek, s egy kapitányságot képeztek. I. Károly 1327-ben a királyi nemes szolgák (nobiles servientes regales) sorába emelte őket. Ezen őrök utódai voltak a felső-őri nemesek, kiknek száma a XVI. század végén 65-re szaporodott. Köztük volt a Hegyi- család is. 1 Nagy Iván. XII. 302.
Hegymegi. Ősrégi borsodmegyei család, Hegymeg faluból származva. IV. László király, Mihályt Fyoch fiát és Turnát, Zepus fiát, kik nagyatyját, IV. Bélát és atyját V. Istvánt hűségesen szolgálták, „Hygmugny" (Hegymeg) földükkel együtt a várjobbágyság alól kivette s királyi szolgáinak sorába emelte. 2 Hazai okmánytár III. 32.
Az ősi birtoknak az utódok sokáig birtokában maradtak, sőt azt más birtokokkal is gyarapították s bár némely ágak, mint Éliás és Péter testvérek 1490-ben eladták hegymegi birtokukat Geleji Lőrincznek, 3 Kassai titk. lt. M. M. más ágak még a XVI. század végén is birtokosai maradtak, így 1592-ben Fejérkövi nádori helytartó, Hegymegi Boldizsárt, Lászlót, Lukácsot és Gergelyt, továbbá Katát, Szendi János feleségét, az egri káptalannal beiktatta hegymegi összes portióikba, melyeknek őseik is békés birtokában voltak.
Egy régibb leszármazási töredék a következő:
A XVII. század elején már mint szemerei, felsőmonaji, szent István-baksai és radványi birtokosokat találjuk megyénkben. Azonban HegymegiBenedek 1619-ben nótáztatván, alsó, vagyis szent-istván-baksai birtokába nádori adomány alapján az egri káptalan Perényi (Literáti) Andrást iktatta be. 1 Dobai ltár.
A Lukács ága (l. a táblázatot) izről-izre hanyatlott. Egy 1717. évből származó inquisitio szerint Hegymegi István a XVII. század utófelében Debreczenbe ment mesterséget tanulni. Onnan származott vissza Szakolyba és Csécsbe, hol fia János a zavaros, háborús időkben vagyonának csekély maradványát is elvesztvén, egy jobbágy leányt vett nőül s maga is a Csécsben birtokos Szirmai Istvánhoz állt be jobbágynak.
Az 1725. évi nemesi nyomozáskor ezen János, testvérei nevében is produkálta a fentebb érintett 1717. évi megyei bizonyitványt, melyből az is kitűnt, hogy ősei Borsodmegyében adományos nemesek voltak. Ennek daczára, nemesség igazolásának Bárczai János, mint Szirmai István meghatalmazottja ellentmondott, mivel a producensek apja a Szirmai csécsi birtokában jobbágy volt. A megye Szirmait a törvény rendes útjára utasította, a Hegymegieket pedig nemességükben megerősitette.
Ezzel egyidejűleg a család második ágából Hegymegi Borbála a később bárói rangra emelkedett Mesko Jakab (l. Mesko-cs.) felesége s ezután a megyénk területén élt gr. Péchi s ma is élő gr. Zichi családbeliek ősanyja volt.
A család tagjai ma is élnek megyénkben. Egyik ág Komárommegyébe költözött, hol Hegymegi László törvényszéki bíró.
Czímer: kék paizsban, fehér lovon ülő férfiú, jobbjában kard, reá tűzött törökfejjel; sisakdísz: növekvő oroszlán, jobb karmában kardot tart, melyre törökfő van szúrva.
Egy leszármazási töredék a következő:
Hirko. Czímerlevelet s azzal nemességet I. Leopold Bécsben 1678-ban márcz. 23. adományozott Hirko Leopoldnak, általa nejének Csolthó Margitnak, fiainak: Jakabnak és Jánosnak, valamint testvéreinek: András és Györgynek s ez utóbbi feleségének: Rod Annának.
A nagyon sajátságos czímer a következő: kék paizsban, zöld alapon balra fordult ágaskodó fehér kecske, emelt jobb lábában háromágú korbácsot tart, melylyel két farkast űz, más két - farkashoz hasonló - szörny alak a földön fekszik; egyiknek első lába helyett uszó-hártyái vannak, másiknak farkas feje, uszóhártyái és halfarka van. Sisakdísz a kecske növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Eredetije a jászói conventben.
Kihirdették 1678 decz. 19.
A család Jászón telepedett le s az adományos fiát Jánost, az 1725 nemesi nyomozat ott találta.
Homrogdi. Régi kihalt család, mely nevét a megyében fekvő Homrogd falutól vette, melynek birtokosa volt. Történetéhez adatok gyéren maradtak reánk.
Poháros Péter abauji főispán iktatási perénél Saápon 1353-ban, ki e birtokot a Cympó-család kihaltával nyerte Nagy Lajos királytól adományba, Homrogdi Péter mint királyi ember volt jelen. 1 Anj. VI. 139. Egy évvel később 1354-ben a magvaszakadt Cyinpo Miklós özvegye Kata asszony, Homrogdi Márk leánya Saápból eső hitbérét ugyancsak Poháros Péternek négy márkáért eladta. 2 U. o. VI. 237.
Homrogdi András 1460. évben a megyének alispánja volt.
Az utolsó adat a családról az 1544. évből származik, a midőn Homrogdi Kristóf felső homrogdi birtokát Szöllősi Mihálynak és Györgynek örök áron eladta. 3Jász. C.
Hoporsorom abusive Gönczi. Czímerlevelet a családnak II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1623 jun. 16-án, mely ugyanez évben a vármegyében kihirdettetett. E czímer kékben, koronás hármas halmon álló madár, jobb emelt karmai között egyenes pallost tart, a paizs felső balsarkában egy hatágú csillagtól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-ezüst, veres-ezüst.
Kihalt család, mely az armalista állapotból felküzdötte magát.
H. Mihály, - talán a czímerszerzők egyike -1626-30-ban harminczados volt Homonnán, András 1636. és 1641-ben mint Abaujmegye táblabírája és előkelőbb birtokosa említtetik, 1631-ben Dóczi Mártontól és neje Kovács Katalintól megvette Göncz-Ruszkán azon birtokot, melyet elébb a pálosok, s utána Panka Péter bírt, kiről vétel útján a Dócziakra szállott. 4 Tomka ltár. T. Mór szives közlése után. Valószínűleg ezen András leánya volt Éva, g.-ruszkai birtokosnő, ki állítólag kedvese volt a hires kurucz vezér, Józsa páternek, kit 1678. évben a Hoporsorom Éva göncz-ruszkai házában fogtak el a császáriak. 1 Fessler: Geseh. d. Ungrarn.
A családnak utolsó sarja H. Erzsébet Bárczai Jánosné volt, ki után a Bárczaiak Göncz-Ruszkán örökösödtek.
Horkovics. Tornamegyei család. Czímerlevelet Horkovicz András és György szerzett II. Ferdinándtól Bécsben 1620-ban.
Czímere egy arany balharánt pólyával ezüst és veresben osztott paizs, felül veres rózsa, alól ezüst liliom. Sisakdísz: növekvő arany oroszlán, jobb karmában három száraz, leveles veres rózsát tart. Takarók: veres-ezüst, kék-arany.
A család Tornamegyében honos, de el van terjedve Gömör- és Nógrádmegyékben is.
Horváth (gagyi). Dralepszkai Horváth János az 1472 -1493. években mint mármarosi főispán és királyi sókamara gróf említtetik, a nélkül azonban, hogy ugyanezen években Mármarosmegye birtokosa is lett volna. 2 Csánky: Magy. földr. I. 1479-ben feleségével, Zsófia asszonnnyal zálogba vette gagyi Báthori László f.-gagyi kőházát, alsó- és felső-gagyi, velehenyei és apáthii ősi birtokát 300 aranyforintért, s az 1493-1499. évek közötti időszakban megyénk lakosa lett, mert már az utóbbi évben, mint Abauj vármegye alispánja említtetik, 3 Jakabfalvi ltár. s a „gagyi" előnevet használta. Tőle a leszármazás következő:
A táblázat élén álló Jánosnak két gyermeke maradt, Margit, kit Putnoki János vett nőül és Mihály, kinek felesége szintén Putnoki leány volt. Ez utóbbi, János fiával együtt simonlakai részét (melyet azelőtt Dudvás-Baktának hivtak) 1533-ban Bakthai Jakabnak örökáron eladta. 1 Szathmári-Királyi lt. IV. 172. V. 49. Mihály 1539-ben már nem élt.
Fia János, a Zapolyai János-Zsigmond király párthíve volt, velük szövetkezve megrohanta a törteli Kunokat és Láncziakat. Ezért I. Ferdinánd nótáztatta, s nagyobb hatalmaskodás bűnébe esett, melynek következményei alól, a jegyesétől Lázai Annától kölcsönvett 1050 frt kifizetésével menekült. 2 Elench. Gagy-Bathor. et Conv. Jaszo.
1588-ben, midőn Báthori János, a szépapja Lászlótól elzálogosított birtokokat ki akarta váltani, a jászói convent az egykor Horváth Jánosnak elzálogosított birtokrészek visszaadására Mondolai Pált intette meg. A gagyi Horváthok ekkor mác vagy kihaltak, vagy elköltöztek.
Horváth (pálóczi). A pálóczi Horváth család a Horváth Sztancsicsokkal egy törzsből ered. Első őse, Miklós, a XVI. század második felében Horvátországból jött hazánkba, s 1586-ban ruszkai Dobó Ferencz Léváról Ungmegyébe hivta, s Palóczon neki curiát adományozott. Miklós fia, György, aztán Ungmegyében végképen megtelepedett. 1 Nagy Imre, a p. Horváth-család levéltáráról. Századok 1871. 671-672.
A család e megye közéletében kiváló szerepet vitt, s ha egyes tagjai más megyékbe átszármaztak is, zöme mindig Ungmegyében maradt, s ott van napjainkban is.
Egyik sarja a múlt század elején költözött megyénkbe, p. Horváth György személyében, ki Monaki Ferencznek Bodó Máriától származott leányát, Erzsébetet nőül vévén, véle az Abauj-, Borsod- és Gömör-megyékben fekvő Bodó jószágoknak is birtokába jutott, melyekre III. Károlytól Pozsonyban 1712 jun. 24-én királyi adományt nyert. 2 Szathm.-Kir. lt. fc. I. No. 42.
Az abauji javakba való iktatásról a jászói convent 1720-ban referált. E szerint a karácsondi praediumba történt iktatásnál B. Vécsei László a maga és családja nevében és Muraközi Márton, a Horváth Jánosné sz. Bodó Mária nevében ellentmondottak; az Alsó- és Felső-Homrogdba való iktatásnál Janka Péter contradikált. Csak a léhi, másként karácsonföldi iktatás volt tiszta. 3 U. o. A család e megyében élt rövid múltja alatt itt is lakott. György 1728-ban megöletett. Homrogdi, jánosdi, léhi birtokait fia, Farkas örökölte, ki szolgabíró volt járásában. Ennek fiaiban az abauji ág megszűnt. Leszármazásuk ez:
1770 táján e három testvér zálogba vetette homrogdi illetőségét 800 frtért Szathmári-Király Györgynek.
Horváth (Ostorharics). A család első nyomát a XVI-ik század második felében találjuk, a midőn Ostorharics Horvát István nőül vévén Mérai Miklós leányát, Zsófiát, ezután Mérán birtokos lett. 1 Jászói Conv. lt. E. fc. 123. Ezen idő óta a család folytonosan birtokos F.-Mérán, közülük István 1634-ben, Ferencz 1638-ban szolgabirák voltak Abauj-megyében.
A család később két ágra oszlott, egyik elszegényedett, de jelenleg is él, a másik ág, mely e megye Méra, Devecser és Kenyhecz községeiben birtokos, következőleg ágazik el:
A család czímere: kék paizsban természetes vízen fehér hattyú; sisakdísz: a hattyú; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
Horváth. A tárgyalt Horváth-családokon kívül még több más ily nevű adományos családok is voltak, kik megyénk területén hosszabb vagy rövidebb ideig éltek, s birtokadományokban részesültek.
Csalaffi Horváth György 1511-ben Buzita, Reste, s Zemplénmegyében fekvő Zombor községben kapott kir. adományt, részbirtokokra. 1 J. C. Liber. Donát
Titriminai Horváth György 1554-ben puszta-lyubai, 1555-ben buzitai, restei, kányi, csebi, kácsiki és kálnási részbirtokokra nyert adományt. 2 U. o.
1556-ban Boynichych Horváth György Enyiczkén, Litkán, Berencsen és Himben lett birtokos. 3 U. o.
Makranczon 1557-ben Horváth Ferencz gyulai kapitány és 1566-ban Györgyiben Dolepizkai Horváth Boldizsár.
Horváth, másként Berkovics Márk 1572-ben II. Miklóstól adományba kapta A.-Gagyban, Újlakon és Vendégiben azon részeket, melyeket előzőleg Fülpessi Ferencz bírt, de ez Vendéghi Benedek megölése miatt fő- és jószágvesztésre ítéltetett. 4 Jakabfalvi ltár.
1574-ben Zaberdini Horváth János, Zsadányi 1584-ben Horváth Boynichych János kenyhecz-németi és buzitai részbirtokokra kaptak adományt. 5 J. C. U, o.
1607. és 1608-ban Mladosevics Horváth Péter, Melith Vid alispánnal, 1609. és 1613. években Belléni Zsigmonddal a megye részéről követül küldetett.
1611-ben Brezoviczai Horváth Boldizsár, Buzitáiu Kupán, Balajton birtokos.
Ugyanezen időtájt Sztransikovics Horváth György vajdai birtokos lett felesége, Baxi Zsófia után, kinek anyja Jánoki leány volt. Györgynek Szemere Erzsétől származott leányát, Zsuzsannát, Szentimrei András vette el, s ez uton jutott a Szentimrei-család Vajda birtokába.
1672-ben Zsadányban éltek Kissevics Horváth János és Sámuel, ez utóbbi Homonnán harminczados volt, Zsadányban egy kúriát bírt, János hat telket. 1 Lánczi ltár.
Horváth. Milojkovics, másként brezoviczai Horváth Bugarin Boldizsár 1726-ban Csécsben lakott, s III. Ferdinándnak egy 1638 január 27-én kelt adománylevelével igazolta nemességét. Az igazoló comissio ezen adománylevelet bővebben nem határozza meg.
Horváth. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Pozsonyban 1638 február 11-én Horváth Jánosnak, anyjának Ilonának és unokatestvérének Györgynek. Kihirdették Petneházán 1638 jun. 10-én.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon, veres ruhás, sárga csizmás, fekete prémes kalpagos férfi, jobbjában pallost tart, balját egy arany övvel oldalára csatolt görbe kard markolatján nyugtatja. Sisakdísz: veres mezű kar, markában görbe karddal; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
1750-ben Horváth János Szántón lakott s a tanúvallomásokból kitűnt, hogy ősei Ináncson jószágot birtak.
A többi armalista Horváth-családok a függelékben vannak felsorolva.
Hunyor (vizsolyi). A Hunyor-család három izben, három különböző czímerlevéllel nemesíttetett meg. Ezek elsőjét Bethlen Gábor, Magyarország fejedelme adományozta visolyi Hunyor Tamásnak s általa fiainak: Istvánnak és Jánosnak, Váradon, 1625 nov. 16-án. 1 Korponai II. 141. Ezen czímerlevelet Buzitán 1626 febr. 16-án kihirdették, de a benne adományozott czímert nem ösmerjük.
A második czímerlevelet II. Ferdinánd adományozta két évvel később Bécsben 1627 szeptember 11-én ugyancsak Hunyor Tamásnak s két fiának: Istvánnak és Jánosnak. Ezt 1627 szept. 20-án hirdették ki Gönczön. 2 U. o. II. 150. Ebben a czímer: kékben zöld hármas halomra illesztett arany koronán könyöklő veres ruhás kar, markában három arany buzakalászt tart. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: veres-ezüst, kék-arany. 3 Hunyor levelesláda.
A harmadik czímerlevelet I. Leopold Bécsben 1698 aug. 3-án adományozta Hunyor Andrásnak (Tamás dédunokájának), mely 1699 jan. 12-én Gönczön kihirdettetett. 4 Orig, u, o. A czímer: kékben, zöld alapon, veres ruhás, sárga csizmás férfiú áll, balját csípőjére támasztva, jobbjában szőllőfürtöt tart. Sisakdísz: három arany búzakalász; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család leszármazása - a levelesláda adataiból összeállítva - a czímerszerző ősapjától napjainkig a következő:
János ága Zemplénmegyébe költözött s ott katholizált, fiai közül: Mihály homonnai plébános a szabadságharczbani részvéteért, midőn kereszttel kezében tüzelte a felkelőket, halálra ítéltetett, de később büntetését Kufsteinban 4 évi börtönnel tudta le. Meghalt mint vehéczi plébános 1873-ban. Unokaöcscse Sándor S.-A.-Ujhelyben törvényszéki ülnök, 1880 óta törvényszéki elnök Heves-megyében.
Hutka. A múlt században Bistén lakó armalista család, melynek leszármazása néhány izen következő:
Eredetileg sárosmegyei család. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1636 ápr. 27-én Hutka Jánosnak és Antalnak, a mely még ugyanazon év jun. 25-én Eperjesen kihirdettetett.
