Tartalom
Pál. Az 1769. nemesi nyomozat Rásonyban találta e családot, hol utódai most is élnek. 1 A. V. lt. nsi ir. 470.
Palkó. A múlt században a család Kovács-Vágáson élt. Az 1725. évi nemesi nyomozatkor Palkó János Szabolcs vármegyének 1660. évben Petneházán kiállított bizonyítványát mutatta fel az I. Leopoldtól Bécsben 1658 decz. 24-én a családnak adományozott czímerlevél kihirdetéséről.
A leszármazást Borsodmegye igazolta, mely a czímerszerzőtől a múlt század végéig következő:
Pamlényi. Pamlényi nevű családról már 1550-ben van emlékezet, midőn I. Ferdinád Pamlényi Andrásnak és rokonának, szintén Andrásnak bizonyos földeket adományozott Pamlényban, melybe őket a jászói konvent be is iktatta. 1 Abaujm. nsi iratok 329. sz.
Ezen Pamlényi-család valószínűleg kihalt, mert a Pamlényiaknak II. Mátyás Pozsonyban 1618 márcz. 8-án armalist adományozott, melyet ugyanezen évben, szept. 8-án hirdettek ki, a vármegyének Garadnan tartott közgyűlésében, midőn is a családot az armalisták sorába felvették.
Az 1726. évi összeíráskor a család egyik tagja: István előmutatta az 1550. évi donatiót, s bizonyította, hogy ezen adományozott javak az ő birtokában vannak. Ennek daczára a család tovább is armalistául ismertetett el.
Nem nyerhetvén a családtól adatokat, nem dönthetjük el, hogy egy volt-e a Pamlényi-család vagy kettő? s az uj armalisták a régibb család kihalta után vették fel a Pamlényi nevet? vagy ha egy volt, mi volt oka, hogy 1618-ban birtokában levén az eredeti adománylevélnek és birtoknak is, mégis uj armalisra volt szükségük?
1618-ban élt Pamlényi Ferencz, kinek neje Lánczi Erzse volt, talán ennek testvélje volt literátus Pamlényi Mátyás, kinek Attfi Zsuzsannától származott gyermekei: Márton, László és Zsófia Pamlényban laktak.
A család megyénkben most is él és ősi birtokait Pamlény faluban részben fi-, részben leányágon most is bírja.
Panka (rugyasi). Ezen családból a XVI. század közepén élt Panka Péter, ki egyike volt azoknak, kiknek Schwendi Lázár császári tábornok 1559-ben a leleszi prépostság javait eladta, mely eladást azonban az 1567. évi XXXI. törvényczikk érvénytelennek nyilatkoztatta. 1 Nagy Iv. IX. 107.
1559-ben fiigedi várnagy volt s gibárti Bor Jánostól Gibárton nyolcz jobbágyat zálogba vett 250 forintért. 2 J. C. prot. E. fol. 34. Ez volt az első lépés, melylyel a család megyénk kötelékébe lépett. A következő 1560-ik évben Péter ismét növelte vagyonát, megvevén A.-Golop abauj-megyei község felét 400 frtért Tamástól, a sz. Pál szerzet priorjától, ki azt sajóládi kolostoruk javítási költségeinek fedezése végett volt kénytelen eladni. 3 U. o. pr. E. fol. 64. 1562-ben zálogba vette Kornis Gáspártól összes ruszkai birtokát 300 forintért. 4 U. o. pr. E. fol. 183. A mohácsi ütközet után bekövetkezett török dúlás alkalmával elpusztult gönczi és ruszkai paulinus kolostorok fekvő birtokait Gönczön és Telkibányán, Ruszkán, Hejczén, Vilmányban, az ott levő malmokkal és szőllökkel együtt 1569-ben a leleszi káptalan mint hiteles tanú jelenlétében 900 magyar forintért megvette. 5 Rupp Magy. helyr. tört. II.. 293. 1575 ben Fancsali Lőrinczet a török fogságból kiszabadította, a miért ez neki a váltságdíj fejében eladott örökáron Fancsalban 9 jobbágytelket s Tisza-Szaló-kon Szolnokmegyében két jobbágyot. 6 U. o. P. fc. 2. No. 51. 1584-ben halt el. Két neje volt. Első Fancsi Zsófia, kitől Ilona Kornis Boldizsárné, Kata Dancs Pálné és István nevű fia; a második: Musai Zsófia, kitől Zsigmond és Anna nevű gyermekei származtak.
Istvánnak Beyczi Borbálától Péter nevű fia volt. 1596-ban kiskorú s már árva, kinek gibárti, kornis-ruszkai, alsógolopi, kisdobszai és martoni birtokaira Maly-kóczi Gábor és Komis Péter, mint gyámok ügyeltek. 1 Sz.-K. lt. XVII. 1174.
Pap, Papp. A múlt században több ilyen nevű család élt Abauj vármegyében, u. m.: Gönczön, Szep-siben, Alsó-Vadászon, Szikszón, Ináncson, melyeket -adatok hiányában - együttesen említünk fel.
Pap I. Egy Pap-család 2 A. V. lt. nsi iratok 466. Rásonyban élt és él napjainkig. E család egyik tagjáról irja egy 1725. évi tanúvallomás: „Pap Andrásnak még kezében volt armalisa, de Tökölyi által lett revolutióknak alkalmatosságával, az ő felsége hadai Dobszánál feküdvén táborban, felverték a kis-kinyisi templomot, akkor vitték el az ő kegyelme armalisát." Ezen András akkor Kis-Kinyisen lakott. „Igaz curialis nemes volt", folytatja a nyomozat, „szabad donatio alatt levő kúriákat is bírt és ma is birja fia: György."
Ezen Györgynek fia: István 1780-ban atyjától öröklött birtokában lakott Rásonyban. Talán ugyanegy a Pap alias Privigyei-családdal.
Pap II. 2. Pap-családból az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmából György és Sámuel éltek Szikszón. Ezek nemességük igazolására nemeslevelüket mutatták fel, mely azonban tűztől és dohtól annyira rongált volt, hogy csak az adományozó II. Ferdinánd neve volt kivehető, s az adományos Pap Györgyé és a kihirdetés helye s ideje: Borsodmegye, Ónod 1633.
Pap III. 3. Pap-család Felső-Kásmárkon volt honos. E családot a Péczeli- és Szilágyi-családokkal egy czímer-levélben nemesítette meg I. Leopold Pozsonyban 1659 nov. 11-én. Kihirdették 1660 jan. 7-én. A czímer is közös volt amazokkal. Oroszlán, jobbjában három búzakalász. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn.
Pap IV. 4. Pap. Czímerlevelet Pap György impetrált I. Leo-poldtól Bécsben 1669 máj. 7-én, mely 1720-ban jan. 15-én a Kassán tartott megyegyűlésen kihirdettetett.
A család az 1725-1726. évi nemesi nyomozatok alkalmával Ináncson lakott.
Pap, másként Privigyei. Czímerlevet I. Leopold adományozott Bécsben 1667 jun. 25-én Privigyei, másként Pap Miklósnak s testvéreinek Andrásnak és Jánosnak, mely Abauj vármegyének Gönczön 1667 jul 4-én tartott közgyűlésén kihirdettetett. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon, fehér lovon ülő férfiú prémes, fekete sastollakkal ékitett kucsmában, veres öltöny és fehér nadrágban, sárga csizmákban, jobbjában emelt kardot tart, baljában a kantárszárat markolja. Sisakdísz: a férfiú növekvőn (néhol veres mezbe öltözött kar karddal); takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család Abauj megye birtokosai közé tartozott s Rásonyban lakott és bírt. Tagjai napjainkban Borsod-és Tornamegyében birtokosok.
Papi. Mint Garai Miklós nádornak egy 1408. évi ítéletlevelében olvasható, a család törzs őse egy pap volt, kitől az adományban szerzett föld Papinak neveztetett. 1 Jászói convent. Ezen papi férfiú azt három nővérének adományozta, kiknek utódai, részben képezték a Papi-családot, mely ezen ítéletlevél adatai szerint csak női ágon vihető vissza közös törzsre. Ezen női leszármazók: Papi Margit utódai: a Gönyüiek, Fügedi Fábián leszármazói és Papi Devecher két ágon levő ivadékai voltak.
A fenmaradt okleveles adatok nem igen egyeznek a nádori ítéletlevélben foglalt hagyománynyal. Ezek szerint a XIII. század végén két testvér élt, Magnus és Devecher. A birtokukban levő földterületet valószínűleg a mai Devecser és szomszédos Papi képezte. A mai Devecser falu valószínűleg e testvérek egyikétől vette nevét, míg Magnus, ki forrói pap és újvári vicearchidiaconus volt, kölcsönözhette birtokának a „Papi" nevet. Eddig egyezik a hagyomány az okleveles adalékokkal, de eltér attól a következőkben. Magnusnak volt egy fia: Domokos s ennek ága halt ki két leányában, Margitban, kit Gönyüi Péter vett el és Katában, ki Hegymegi Bálintnak volt felesége. Devecsernek két fia volt: Miklós és Ádám, ezek s még több mellékágak, melyeknek egy törzsre való visszavezetése kellő okleveles adatok hiányában nem lehetséges, terjesztették s tartották fenn tovább a családot.
I. Károly király alatt 1335-ben a Papi-család tagjai között birtok-osztály történt. Az osztályos családtagok következők voltak: egyrészről Gelamus fiai: István, Domokos, Miklós, Simon és Pongrácz ; Tamás fia Makov és Jakab fia Malyinka, másrészről Gabán fia Mihály és Benedek fia Ivánka.
Ezen korból egy bár hiányos családfa következőleg állítható össze:
Egy másik töredék:
Az 1356. évben Domokos, Gelyenus (Gelamus), (inkább Magnus!) fia mag nélkül halván el, Zeechi Mihály országbíró Jakab, Ádám fia; János, László fia, László, Desew fia, nevezett László unokája és László, Mihály fia között a gazdátlan javak felett következőleg intézkedett az egri és jászói káptalanok küldöttei, s a királyi emberek hosszas tanácskozása alapján. Domokos birtokának egy negyedét leányai kapták leánynegyedben, a megmaradt háromnegyed két részre osztva egyik fele Jakabnak mint közelebb rokonnak, másik fele a többi rokonoknak ítéltetett. 1 Szathm.-Kir. ltár XIV. 1009.
1416-ban Garai Miklós nádor parancsára a jászói konvent megosztoztatta Péter fiait papi birtokukon, mely osztályban egyik fele a bugyogó kutig Jánosé, azon túl fekvő hasonfele Imréé lett. 2 Jász. Conv.
Papi János - Péter fia - Fodor István, Kontha Bálint familiarisaival s több jobbágyaival Papi Silvester - András fia - házára tört, őt megölte s javait felprédálta. A meggyilkolt testvére András az 1423-ban Kassa mellett tartott nádori gyűlésen panaszt emelt. Papi János a Zsigmond király kegyelemlevelével védte magát, melyben elmondja, hogy midőn ő egykor feleségével Kétyről Zewlewsi Balázs látogatásából haza felé visszatérőben volt, Papi Sylvester őt nyilt uton megtámadta gyilkos szándékkal és súlyosan meg is sebezte. János, ki ezen gyilkosságért máskülönben fej és jószágvesztésre ítéltetett volna, a király különös kegyelménél fogva a nádori gyűlés határozatából fej váltságul javainak egyharmadát tartozott a meggyilkolt családjának átengedni. 1 Szathm.-Kir. lt. XIV. 1011.
A Papi-család ezen idősebb ágazatában Benedek volt az utolsó férfi sarj. Még 1482 előtt meghalt, mert birtokát Mátyás király 1482-ben Ráskai Balázs főkarmarásmesterének és budai Kanzler Jánosnak adományozta királyi joggal. 2 Jász. Conv. C. No. 2. Szathm. Királyi ltár. fc. XIV. 1015. Kanzler a következő évben kielégítette Papi Benedek özvegyét Orsolyát e javakból hitbérére, s leányát, Katát leány negyedére nézve. Ráskai 1484-ben a neki adományozott részt Tomori István familiarisának adományozta. Az özvegy és nagy kort ért Papi Bene-dekné leányával 155l-ben az özvegyi jogba és leánynegyedbe kapott részeket Reéghi Kelemennek adták el. 3 U. o.
Azonban a család nem halt ki. Mindjárt a Thomoriak iktatásánál Papi Benedek javaiba 1484-ben Papi Kelemen és Gergely, mint szomszédok voltak jelen. 4Szathm.-Kir. ltár fc. XIV. 1017.
1551-ben Papi Miklós és neje Orsolya, Borbála és Dóra leányaikkal eladták papi birtokukat Reéghi Kelemennek, Ferencz fia, István, ki már nem önálló ember, hanem Kissevics Horváth László zsadányi tiszttartója, szintén eladta papii részét 1616-ban Bécz Ferencz özvegyének: Varsádi Klárának busz aranyforintért. 1 U. o. fc. XIV. No. 1012.
Így mind kiszorultak az ősi vagyonból. Mihály 1617-ben György, Zsófia és Zsuzsanna gyermekeivel Felső-Kércsen lakott. A család más tagjait a Szárazvölgyön találjuk. 1564-ben Becskeházi Orbánné, Papi Anna s Fuló Balázsné, Papi Zsófia, Papi László leányai ellentmondottak Papi Bálintnak, ki baktai és bereti részeiket Pilisi Jánosnak akarta eladni. 2 Jász. Conv. elench.
Ezen Bálint és Papi, másként Deli Miklós, mivel nagybátyjukat Papi Mihályt megölték, nótáztattak és Dudva-Bereten, nemesi kuriájukat 3 jobbágytelekkel, Goth-Bereten fél kuriájukat és Papiban 2 jobbágy-telküket elveszítvén, azokat Radetzi István kir. helytartó 1575-ben velezdi Kövér Ferencznek és kupai Nagy Balázsnak adományozta. 3 U. o.
Ezen túl a családra vonatkozó okleveles adatok megszűnnek.
Papi II. Az ősrégi Papi-család kihalta után is találkozunk a család nevével. Így Papi János 1696. és 1698-ban a megyében szolgabíró volt. Azonban ő már egy más családból származott, melynek nemességet és czímert Papi, másként Philep Gáspár szerzett a maga és testvérei: György és Gergely részére II. Mátyástól Prágában 1617-ben és mely 1618 decz. 10-én Gönczön kihirdettetett.
Az adományozott czímert csak Papi János szolgabíró pecsétei után ösmerjük. Ez: daru, mely csőrében patkót, emelt jobb karmában pálmaágat tart. Sisakdísz: három strucztoll.
Patai. A család eredete nem ösmeretes. Egy Patai János 1614-ben aug. 10-én nyert czímerlevelet II. Mátyástól. Adatok hiányában nem tudjuk ezt tekintsük e család törzsének, vagy eredete régibb keletű? Ez időtájban tűnik fel a család Zemplénmegyében, hol 1640. évben nemes Patai Pál Brandenburgi Katalin özvegy fejedelemasszonynak tokaji provisora volt. E minőségében nyert ő és felesége Váczi Borbála a fejedelemasszonytól 1640 márcz. 29-én adományba egy tokaji házat és a Verebes, Remete és Kanducz nevű szőllőket. 1 Csoma lt.
Fia János követte atyját állásában, mint a tokaji vár és uradalom praefectusa. Vagyonát, neje Széki Erzsébettel kapott zombori keresztúri részbirtokokkal gyarapította. A XVIII. század első éveiben bekövetkezett halála után három gyermeke, kik ez időtájban az egész Patai családot képezték: Sámuel, Judit, Tótfalusi Miklósné és Klára: Csoma Péterné, vagyonán megosztoztak.
A férfi testvér, Sámuel, a Rákóczi-szabadságharcz leveretése után mint consiliarus nagy vagyonra tett szert, majorátust alapított, mely Báj és Tardos, Szabolcsmegyében fekvő egész falvakból s „Csákány" nevű hegyalljai szőllőből állott s ezenfelül nagy birtokai kiterjedtek Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Mármaros, Abauj és Borsodmegyékre.
Abauj megyében Czekeházán, Szinán, Göncz-Ruszkán vannak a családnak nagyobb birtokai.
Leszármazása következő:
Sámuel, hasonnevű atyjának Bárczai Zsuzsannától született fia 1842-ben Abauj vármegyének másod-, 1846-ban első alispánja volt.
A család czímere: kék paizsban, hármas halomra helyezett arany, leveleskoronán pánezélos kar könyököl markában három zöld, száras, leveles veres rózsát tart, melynek gyökerét egy veres sziv képezi. Sisakdísz: a paizsalak, takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Péchi (péchujfalusi). Tulajdonképen sárosmegyei adományos család, melynek első ismert őse László, kinek fia Gáspár 1555-ben nyerte I. Ferdinándtól adományba a család előnevét adó Péchujfalvát és czímer-levelet, melyen a családi czímer következő: veres pólyával osztott kék paizsban, hármas fehér kősziklán repülésre kész fekete holló áll. Sisakdísz: a holló; takarók: kék-veres.
A családnak több ágazata különböző időkben költözött megyénkbe.
Az egyik ág, mely ma Alsó-Kásmárkon és Selyeben birtokos, s előkelő szerepet játszott megyénk ujabb történetében, az első ismert őstől következőleg származik le :
A táblázaton álló Tamás és János testvérek Abauj vármegye főszolgabirái voltak. Tamásnak fia: Tamás, elébb (1865) Abauj vármegye alispánja, majd a szikszai járás országgyűlési képviselője lett. Az 1875. évi fúzió után közlekedési miniszternek neveztetett ki, később több országgyűlési cziklus alatt a képviselőház elnöke volt, valóságos belső titkos tanácsos és a vaskorona rend lovagja.
A családnak egy másik ága Hajdu-Kércs és Kis-Kinyisre költözött és a múlt századi nemesi nyomozatok alkalmával bizonyította a péchujfalusi Péchi-családból való közös leszármazását. Ezen ág néhány ízen következő leszármazást mutat:
Egy harmadik ága Tornamegyében telepedett le, s a megyei nemesi nyomozatok első őséül Péchi Zsigmondot tüntetik fel, ki 1620 táján élt. Ez valószínűleg egy személy azon Zsigmonddal, ki az első ösmert ősnek unokája és 1625-ben kamarai tanácsos volt. 1 Nagy Iván IX. 178. Zsigmondtól a leszármazás következő: 2 Abaujm. nemesi iratok. 182. IX.
A család egyik tagja: József kir. táblai ülnök 1810 nov. 16-án grófi rangra emelkedett. A Bécsben kelt diplomában a grófi czímer következő: Veresben, két hétágú csillaggal rakott ezüst balharánt pólya. A csillagok között koronás középpaizs, benne az ősi czímer, kék paizsban zöld hármashalom középsőjén repülésre kész fekete holló. Az egészet grófi korona alatt, ezüst bélésű, aranyprémes veres palást környezi.
Gróf Péchi Józsefnek két fia volt, Manó (sz. 1817. † 1890) és Konstantin (1821-1866). Az idősebb nőül vette b. Mesko Zenaida Máriát, e család utolsó sarját, véle a széplaki, enyiczkei, fáji, perényi uradalmat nyerte. Elébb Zemplénmegye főispáni helytartója, majd Abauj-megye főispánja, cs. kir. kamarás, v. belső t. tanácsos főkamarásmester, s a vaskorona- és Lipót-rend nagy keresztjeinek tulajdonosa lett. Meghalt Boldogkő-Váralján. Leánya Jaquelina-Zenaida gr. Zichi Rudolf özvegye.
Péczeli. A család czímerlevelet I. Leopoldtól nyert Pozsonyban 1659 nov. 11-én a Pap- és Szilágyicsaládokkal együtt, kik mindannyian felsőkásmárki lakosok voltak. Ez armalist 1660 jan. 7-én hirdették ki. A három család egy czímerlevélben nemesíttetvén meg, czímerük is ugyanaz volt. Ez, pecsétek után: oroszlán, jobb karmában három buzakalászt tart; sisakdísz: a paizsalak növekvőn.
Péczeli János és István 1794-ben folyamodtak Abauj vármegyéhez, mely folyamodványukban jelentik, hogy a felsőmérai tűzvész alkalmával mindenük, s igy irományaik is elégtek és most a megyétől nemesi bizonylatot kérnek. 1 A. V. lt. nsi iratok 464.
A nemességi nyomozat a következő családfát tünteti fel:
A család két tagja maradandó nevet vívott ki magának a magyar irodalomban. Id. Péczeli József, Imre fia, szül. 1750-ben Putnokon, tanulmányait itthon és öt esztendeig németországi, svájczi s hollandi egyetemeken végezte. 1784-ben Komáromban ref. lelkész volt, honnan 1786-ban Debreczenbe költözött, hol a főiskolában tanár lett és itt halt meg 1792-ben. A Bes-senyei-féle irodalmi iskola egyik előkelőbb tagja volt, s annak elvonultával vezére lett. Kiváló tehetségű férfiú, kinek, Kazinczi állítása szerint, valamit lefordítania csak annyiba került, mint másnak papirosról papirosra leírni; mint pap kitűnő szónok, s mint író „a nemzeti eszme elismert apostola". Müvei: „Zaire", „Henriás", „Merope", „Tancréd", „Alzir", mind Voltaire, után „Yung éjszakái" és Hewey siralmai, „Haszonnal mulattató mesék" aesopi modorban. Ő szerkesztette az első tudományos magyar folyóiratot: „Mindenes gyűjtemény-czím alatt.
Fia, József, szül. 1790-ben, szintén külföldi egyetemeken járt, honnan hazatérve, a debreczeni főiskola tanára lett. Az akadémiának is tagja volt. Fő müve: „Magyarország története" két kötetben, mely különösen szép irálya által tűnik fel. Meghalt 1849-ben 60 éves korában.
A megye kebelében a család most is él. Péczeli Gyula, mint honvéd a szabadságharczot végig szolgálta, jelenleg ügyvéd Szántón.
Péderi. Régi kihalt család, mely a Buciik nemzetségből származott. Oklevelekben a családról már 1317-ben van emlékezet, midőn Domokos Philpe fia péderi neines a Buchk nemzetségből és a szepsii polgárok egy a péderi határból kihasitott Egyházas-Péder, Sepsi és Bodoló között fekvő négy ekényi föld miatt pereskedtek egymással. Domokos örökösödés czímén elfoglalva tartotta, a szepsii polgárok István elhunyt király és I. Károly adományaira hivatkozva, vissza akarták szerezni. A pert egyeztető birák: Páni Ugrin mester, Kázmér fia és Bodon comes Panchikfia az abaujmegyei alispán megbízásából 1317-ben úgy intézték el, hogy a peres földet két egyenlő részre osztották s fele részét a sepsii polgároknak, másik fele részét Domokosnak és örököseinek ítélték oda. 1 Anj. I. 483.
Domokos 1334-ben is élt, a midőn mint osztoztató bíró volt jelen a Hanvaiak és Tornaiak két Rás nevű gömörmegyei falura vonatkozó osztályánál, a Tornai János részéről. 2 U. o. III.. 126.
Az 1427. évi portalis összeíráskor a Péderieknek 16 portájuk volt Péderben. 3 Thallóczi: Kam. haszna.
A XV. század közepén élt Péderi Miklós, kinek leánya Erzse, elébb Dobai Gergelyné, majd 1473-ban Roskoványi Miklósné volt. Fiú testvérei nem lévén, atyja halála után, 1492-ben II. Ulászló király parancsa folytán Hangácsi Mihály alnádor iktattatott Péderi Miklós péderi birtokába, de az iktatásnak Roskoványi Miklós ellentmondott.
1577-ben Péderi Péter a jászói convent jegyzője volt, kis-szebenyi Barcsi Albert conventi jegyző magszakadtán ő iktattatott annak makranczi, restei, újlaki, gadnai, vajdai, csécsi birtokaiba. Véle egy időben élt Péderi Lázár, ki már 1571-ben szolgabíró volt Abaujmegyében s e tisztet viselte mindig újra megválasztva 1586-ig. 1591-ben és 1607-ben a megye alispáni székében ült.
Fia: Mátyás 1615-től 1621-igamegye szolgabirája volt.
Lázártól egy töredékes leszármazás igy jő le, talán a család kihalásáig:
A család czímere Péderi Istvánnak egy 1713. évből származó, kezdőbetűkkel ellátott pecséte után: kar, markában három rózsát tartva; sisakdísz: a paizsalak.
Piskóti. E családot másként „Szabódnak is nevezték. Nemességét és czímerlevelét II. Mátyástól nyerte. Az 1725. évi nemesi nyomozat Devecserben találta a család némely tagjait, de már 1769-ben Piskóti Mihály Bereten, unokaöcscse, Sámuel, Szikszón lakott. A család e két tagjának összeköttetését a következő táblázat mutatja:
A család megyénkben most is él.
Pogoriski. Czímerlevelet Rudolf király adományozott Pozsonyban 1578 ápr. 12-én Pogoriski Györgynek, s általa testvéreinek: Jánosnak, Miklósnak és Lőrincznek, kik már elébb is nemesi előjogokkal éltek. A czímer: kék paizsban arany grif, a sisakon arany-kék tekercsből növekszik a paizsalak. Takarók: kék-arany.
Publikálták 1579-ben Heves- és Külső-Szolnok-megyében. 1 Eredetije a családnál.
A családot egy 1775-ben eszközölt nemesi nyomozat 2 Abaujm. lt. nemesi iratok 477. sz. „Földvári" előnévvel emliti. Ugyanitt a következő leszármazás alapján 
bizonyítják nemes voltukat:
A család Abauj-Szántón most is él. Egyik tagja Pogoriski Sámuel Forrón körorvos.
Poháros (kapi). 1353-ban Lajos király a „Poháros"-nak nevezett Szalánczi Péternek, Miklós fiának, abaujvári főispánnak, kedvelt katonájának és hívének uj adomány czímén adja Saáp, másként Chympóháza községet, mely egykor „Cympó"-nak nevezett Miklósé, Domonkos fiáé és „Tegzus"-nak nevezett Jánosé volt, s ezeknek kihaltával szállott a koronára. 1 Anj. VI. 107. Szemere lt.
1354-ben Poháros Péter az utolsó saápi Cympónak Miklósnak özvegyétől, Homrogdi Katától, Saápból kiadandó hitbérét 4 márkával megváltotta. 2 U. o. 237.
Poháros Pétert küldötte Lajos király sógorának, Kázmér lengyel királynak segítségére Krakó alá a cseh király ellen Széchi Miklóssal együtt 1345-ben, hol az ellenséget győzelemmel elverte. 3 Budai 77. 111.
1350-ben adományozta neki Lajos király, mint volt nevelőjének, Kapi várat Sárosban.
Poháros Osvald (talán Péter fia) birta zálogba Eperjes városát, melyet Zsigmond király egy kölcsönért adott neki, s 1404-ig birta. Meghalt 1410-ben és véle családja is kihalt. 4 Wagner Dipl. 220. Kapivárt Tétényi András kapta adományba a többi birtokaival együtt.
A család czímere: hal, mely hol haránt, hol balharánt helyzetben áll a paizsban. 1 Ezredéves kiállítás, a bécsi államlovéltár pecsétei között, Poháros Miklós pecséte. 1380. 1402. Sisakdísz: zöld ágra illesztve a paizsalak. 2 Poháros Péter sisakpecséte a kassai titkos levéltárban 1344. 1349, 1351. évekből „Sigillum Petri Poharos" körirattal.
Polgár abusive Nagy. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1632 jul. 9-én Polgár Mátyásnak és unokatestvérének, szintén Mátyásnak. Kihirdették 1633-ban Szendrőben. A czímer: kékben, zöld halmon, fészkén ülő pelikán, 3 fiát vérével táplálja. Sisakdísz: zárt szárny; takarók: kék-ezüst, veres-ezüst.
1744-ben a család Sz.-J.-Baksán lakott.
Pongrácz. Czímerlevelet a családnak Bethlen Gábor fejedelem adományozott Kassán 1626 márcz. 8-án, mely 1628-ban Gönczön kihirdettetett. 1 Ez armalisban a fejedelem Pongrácz Jánost, Sándor Pált, Girik Pált és Kapitány Mihályt nemesítette meg. A czímer: kékben, zöld alapon griff, szájában két nyilvesszőt, karmaiban három fehér liliomot tart. Sisakdísz: három száras, leveles fehér liliom.
A Pongrácz-családot az 1725. évi nemesi nyomozat Vilmányban találta.
Pósa (szántói). Czímerlevelet s nemességet II. Ferdinánd Bécsben 1623 jul. 14-én adományozott szántói Pósa Tamásnak, nejének Koncz Annának, gyermekeinek: Mihály, Márton, Dóra és Borbálának, testvéreinek Pálnak és Lukácsnak. Az armalist még ugyanezen a vármegye Gönczön tartott közgyűlésén kihirdették. Az adományozott czímer: kékszínű osztott paizs, felül az osztási vonalból növekvő, veres ruhás, kalpagos, arany öves férfiú, jobbjában görbe kardot tart, melyre törökfő van tűzve, balját csípőjére támasztja, alól hatágú arany csillag. Sisakdísz: a paizsbeli férfiú; takarók: kék-arany, veresezüst.
A XVIII. században élt Pósa István, kinek nejétől Vendéghi Zsuzsannától következő gyermekei voltak: István, Zsuzsanna, Czövek Mátyás neje, Kis-Kinyisen, Mária, Galgócziné Szántón, Zsófia, Janka János tályai pap neje és Gábor, ki Kassán lakott.
A család Abauj-Szántón most is él.
Puki (bizáki). A család régi feljegyzések s a családi levéltár hiteles okmányai szerint a Pok vagy Puk nemzettségből származik, 1 E családtörténetet Puki József ur volt szives e mű részére megírni. Munkáját szóváltoztatás nélkül az alábbiakban közöljük. melynek a győrmegyei Pok helység 2 Fejér: Györm. monogr. mellett lévó térképet és Korabinski: Atlas Regni Hung. és környéke képezte ősi foglalásból eredt birtokát, s amely nemzetségből ágazott ki még 1257 előtt a már kihalt Móriczhidai, máskép Megqyesallyai család is.
Puki Tamás királyi főajtónállómester 1269-ben IV. Béla királytól több községre, - ezek között a veszprémmegyei Izkázra, - királyi adományt nyert, melyet 1270-ben V. István, 1272-ben Kun László, 1291-ben és 1295-ben III. Endre király megerősitett. 3
- 3 Fejér: Cod. Dipl. Tom. VII. vol. 1. pag. 354.
- Wenzel: Árpádk. uj okt. III. k. pag. 198.
- Fejér: Cod. Dipl. Tom. V. vol. 1. pag. 28-29.
- - Tom. V. vol. 2. pag. 57-58.
- Wenzel: Árpádk. uj. okt. X. pag. 33-34.
- - - X. pag. 176.
Puki Tamásnak fia volt Desew, 1346-ban alországbíró, kinek két fia volt: 1. Miklós, kitől a mérgesi Poki-család származott, mely a Dunán túl, főkép Győr vármegyében virágzott, s a múlt század végén úgy férfi, mint leányágon kihalt és 2. János (1362, 1412), kinek fia Tamás volt, ennek fiai pedig Simon és Márton (1457) voltak. Ezen Mártonnak Péter fiától (1483) származik a bizáki Puki-család, a mely előbb a veszprémmegyei Izkázra, majd Borsod vármegyébe származott, s onnan elágazott Abauj, Zemplén, Pest, Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékbe.
A genealógiai irók (Czeb, Nagy Iván, Wertner) azon állítása tehát, hogy a Poki-család kihalt, csakis a mérgesi ágra nézve áll, a minthogy Fehér J. Győrmegye monographiájában (a 456. lapon) szintén csak annyit mond, hogy: „a Poki s több ős nemzetségei a megyének vagy kihaltak vagy más név alatt más megyékbe költöztek át, levéltáraikat, okmányaikat, ha megmenthették, magukkal vitték". A Puki-család most is élő ágának kiköltözésére azon török dúlások adhattak okot, a melyek a veszprémi káptalant és levéltárának, melyben a Puki-családra vonatkozó tömérdek okmány van, a szepesi káptalanba való átvitelére kényszeritették. 1 1827. óvi XVII. törvényczikk.
A bizáki Puki-család levéltárának legrégibb eredeti okirata Hunyadi Mátyás királynak 1459. évből eredő, Puki Simont és Mártont illető restitutionalis levele, melynek különben egy, a szepesi káptalan által kiadott, hiteles másolata a budai orsz. levéltárban őriztetik. 2 M. O. D. I. 789. jelzet alatt.
Ezen okmányból megállapítható az I. táblán foglalt leszármazás. Puki Andrásnak 1755-ben a leleszi convent által kiállított protestatiója pedig igazolja a leszármazást az I. táblán említett Pétertől egész a mondott évig.
Borsodmegyében 1590. tájon Puki Péter tűnik fel, a ki Damakon lakott s e megye táblabírája volt. Fia András nőül vette Balai Katalint 3 A Balai családra nézve Csánki M. O. földrajza a Hunyadiak korában. s a XVII. század elején nejének birtokára Alsó-Mérára Abaujmegyébe költözött, mely birtok attól fogva közel 300 évig a család tulajdona és főfészke volt. Ezen Andrásnak fia: Péter, főszolgabíró, sógorával, Szemere Pál megyei főjegyzővel együtt a vármegye legtevékenyebb emberei közé tartozott.1 Korponai: Abaujm. monogr. Ő használja kimutathatólag először a bizáki praedicatumot, a melylyel a család azóta folyvást él, s az ő pecsétjén maradt fel a legrégibb lenyomata azon czímernek, melyet a család azóta folyton használ. 2 Közölve Siebmachernél.
Ezen Péter 1606-ban zálogba adja veszprémmegyei izkázi ősi birtokát. 3 Orsz. lev. Dipl. oszt. 789. sz. a. Abauj vármegye pedig 1636 jul. 7-én tartott közgyűlésén 100 tallért ajánl fel neki, hogy magát a török fogságból kiszabadíthassa. 4 Abaujm. jkvo. 219. lapján.
A Poki és Puki név eleitől fogva felváltva, vagy együttesen használtatott, mint ez úgy az Árpádkori okmánytárakból, mint a családi iratok közt levő számos hiteles okmányból látható. A fennebb idézett 1755. évi protestatióban ez áll: „Filii Petri Puki seu Poki de eadem et Bizak", a miből kitűnik, hogy ekkor még a Poki praedikátumot is használta a család. Puki András pedig gyermekeinek 1793. osztálylevelében „Bizáki Poki vagy Puki András"-nak neveztetik.
A fennebb említett Puki Péternek fiai: Márton és István valószínűleg a Tököli-féle felkelésben vettek részt, a mennyiben István harczban esett el és javait a kir. fiskus elkobozta. Márton 5 Hatvani Musztafa Olaj Bég 1683 jan. 26-án hitlevelet állított Puki Márton részére, hogy alsómérai birtoka után nagyobb adót, mint fizet, jövóre sem fog tőle követelni. Eredetiben megvan a családi iratok közt, magyar szöveggel, de török füstös pecséttel, török aláírással és több sornyi török írással. pedig valószínűleg a bujdosókkal menekült Erdélybe, legalább erre enged következtetni azon körülmény, hogy hosszabb ideig Apafii Mihály erdélyi fejedelem szolgálatában állott, mint annak kamarása (bejáró), s az ezen fejedelemtől 1679-ben kiállított menlevéllel, mely a családi iratok között eredetiben megvan, tért vissza Alsó-Mérára. Özvegyét, Ónodi Erzsébetet II. Rákóczi Ferencz 1710-ben kelt levelével „minden néven nevezendő contributióktól inmunitálja".
Mártonnak fia volt András, kinek nejétől, Fáy Katalintól két fia született: András és László. Az 1766. évi osztály következtében András, az idősebbik fiú, Aba-ujban, Alsó-Mérán maradt, László pedig anyai birtokára, a pestmegyei Kávára költözött, s a család ifjabb ágának lett megalapítója.
Ezen két testvértől származott le az egész család.
A család több tagja irodalmi téren is működött. Puki Károly a következő müveket irta: 1. „Politikai közigazgatás, avagy a magyarországi tekintetes nemes vármegyék politikai szerkesztetéseknek és igazgatások módjainak leírása". 1 Pest 1828. petrovai Trattner I. M. és Károlyi István. 2. „Honni törvényszótár". 2 Pest 1830. F. Landerer Lajos. 3. „A magyar haza". 3 Pest 1833. Trattner és Károlyi.
Puki József, István fia, ki 1835-ben fiatalon halt el, két kötetet adott ki: „Külföldi színjátékok" czím alatt. 1 Pest 1827. J. Landerer Lajos. Mindkettő Schillertől fordítva, egyik „Fiesconak összeesküvése Genuában", egy szabad köztársasági nézőjáték öt felvonásban, másik: „Fortély és szerelem" egy polgári szomorújáték öt felvonásban.
Puki Simon, László és Szilassi Zsuzsanna fia, különczségeiről ismert ember „Mezei gazdálkodást rendező és mindenkit érdeklő tanlagos tapasztalatokbóli időjárás jövendölése" czímü könyvet irt. 2 Buda 1846. Burián és Bagó.
Puki Miklós, az előbbinek fia, mint emigráns Genfben nyomdát alapított. A „Kossuth Lajos leveleire" cz. röpirat miatt erős polémiája volt Horváth Mihálylyal, a melyben keményen tiltakozott Horváth Mihály azon eljárása ellen, hogy az általa az emigratio történetének megírásánál felhasználandó, rendelkezésére bocsájtott iratokat Horváth a Kossuth támadására használta fel akkor, a midőn azokat Puki Miklós már visszakövetelte és bárminő felhasználásuk ellen eleve tiltakozott.3 „Magyar Újság" 1868 jul. 21. „Pesti Napló" 1868 jul. 31. „Hon" 1868 aug. 28. és 208. sz.
Puki András, János és Tasnádi Mária fia, geneologus. E szakba vágó értekezései a Tomori, Kinizsi, Matucsini stb. családokról a „Történelmi Tár" és „Turul"-ban jelentek meg.
Puki József, az előbbinek testvérje, min. tanácsos, két vígjátékot fordított Moliéretől: 1. Scarpin csinyjei, vígjáték 3 felvonásban, és 2. A siciliai vagy szerelemből festesz, vígjáték 1 felvonásban. Megjelent mindkettő a Kisfaludi-társaság magyar Moliére-kiadásának hetedik kötetében 1877-ben.
A Puk, Poki nemzetség ősi czímere, Móricz fia, Simon mester 1367. évi pecséte után: rózsa, mely sisakdíszül ismétlődik. Ezt használja még 1572-ben is mérgesi Poki Lázár pecsétein. Ettől eltérőleg a Puki-család czímere: kék paizsban pánczélos kar, markában kardot tart, a könyökhajlásnál hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-ezüst, veres-arany.
Puthnoki (putnoki). Ősrégi család, mely a Rachold nemzetségből származik, egy törzsből a már kihalt feledi Feledi, Ilosvai, kazai Kakas és Gyulaffi, rátóti Gyulaffi, Pászthói, Kapolyai, serkei Lorántffi, tari Tari, pákosi Paxi és a még élő rádai Rádai-családokkal.
Kézai krónikája szerint, Kálmán király alatt jöttek Magyarországba Rathold és Olivér Opuliából, kik a Casertai gróf arokonai voltak. E két jövevény képezte törzsét a később oly kiterjedett Rathold nemzetségnek, melynek egyes tagjai az ország legfőbb méltóságát töltötték be. Voltak közöttük nádorok, országbírók, tárnokmesterek, főkamarásmesterek és főispánok, kik családjuknak is fényes állást biztosítottak az ország urainak sorában.
Ezen nemesség egyik igénytelenebb ágazata a Puthnoki-család, melynek első ösmert őse Olivér volt, 1 Ez kitűnik a Rathold-nomzetség 1283. osztályleveléből. Orig. Leleszen. Wenzel: Árp. okm. XII. 382. IV. László egy ugyanez évi privilégiumából, mely az egri káptalanban 1355. évből származó átiratban van meg. kinek fiai: Radnold és Miklós Putnok birtokuk részére kiváltságokat nyertek IV. László királytól, hűséges szolgálataik jutalmául, melyeket a kunok ellen viselt háborúkban teljesítettek. A családot Miklós comes terjesztette tovább, ki „Wéché"-nek neveztetett, osztályban kapott egyik birtokáról „de Puthnok* írták.
A Puthnoki-családra vonatkozó iratok nagy számban maradtak fenn káptalani levéltárainkban. Ezekből nem csak a család geneologiája állítható össze teljes hitelességgel, de birtokviszonyaikat, az azokból származott perlekedéseket, villongásokat is apróbb részleteiben megismerhetjük. A családi javak leginkább Borsod- és Gömörmegyében feküdtek, melyekre 1388-ban Puthnoki János, László fia, Mihály, Mihály fia, László, Miklós és Péter, János fiai, Zsigmond királytól pallosjogot nyertek. 1 Egri kápt. lt. Azonban ezen említett Mihály, Mihály fia, Márton testvérével együtt 1403-ban hűtlenséget követett el a király ellenében, a miért nótáztatván, javaikat Deren-chényi Péter és Imre nyerték adományba. Később, 1405-ben Derenchényi Péter ezen javakat a nótázottak unokatestvérének: Putnoki Benedeknek 425 aranyforintért visszabocsájtotta. 2 Egri kápt. ltár.
A család tagjai folyton élénk részt vettek a hadi életben. Putnoki János 1361-ben liptóujvári, fia, László 1398-ban sólyomkői, unokája, János 1447-ben hrussói várkapitány volt. Ennek fia, szintén János, a királyi udvar körében élt, s unokája, Imre a Jagellók alatt királyi kamarásmester és később borsodi főispán volt.
Birtokaik jobbára a török hódoltság területén feküdtek és sok bajuk s kellemetlenségük volt a török portyázó hadakkal.
A családi iratok között sok emlékezet vagyon e korból, a család egyik-másik tagjáról, mint török fogolyról. így került török fogságba az 1580. év után Puthnoki János. 1587-ben testvére Zsófia és ennek férje Soóri Pál, továbbá Solczai János és felesége Berthóti Margit 4000 magyar forintot vettek fel kölcsön Rákóczi Zsigmondtól, hogy őt kiszabadíthassák, 3 Jószói Conv. L. fol. 72. de ez nem sikerült, mert 1589-ben börtönében halt el. 1661-ben Puthnoki István és fia Zsigmond sínylődtek török fogságban az egri vár börtönében, s 1664-ben ennek unokatestvére Bálint, ki később Torna vármegyében alispán volt. 1 Putnoki Bálintot valószínűleg 1. Rákóczi Ferencz fejedelom kérésére bocsájtották szabadon, mert a fogoly 1664-ben közbenjárásra őt kérte fel. Ez utóbbit becsületszóra, többekkel együtt szabadon bocsájtották következő irás kiséretében: „Én ki vagyok végh Egher várában Nagyságos Szinán csorbacsi (basa?), ez én nemes rabomat, nevezet szerént Putnoki Bálintott, az töb uraival egyetemben, kieresztettem két ezer tallérban, ha mostanában meghozza Isten szabadittya, ha nem: jöjjön be az napra, és annak utánna lészen az sareza három ezer tallér. írtam Egher várában anno 1664 25 napján sz. Ivány havának".
Megyénk kötelékébe a család leginkább beházasodások utján lépett. Így lett Puthnoki János, felesége: Gechei Kata révén gechei lakos, testvérje István, Szent-Andráson, ősanyjuk: kálnói Etthre Margit után örökölt birtokában lakott. A ma Kásmárkon élő Putnokiak, ősanyjuk: Joób Kata birtokát birják.
A megye közéletében már a XVI. században részt vettek. Puthnoki Bálint 1591-benszolgabíró volt, fia: Imre, 1607-ben követ és 1618-ban alispán. Napjainkban Putnoki József szolgabíró, Ákos, a megye főpénztárnoka volt.
A Rathold-nemzetség ősi czímere veres paizsban, arany hárslevél volt. Ez képezi a főmotivumot az ezen nemzetségből származó családok czímereinél. Egyes czímertörések a paizs színében és a hárslevelek számában nyilatkoznak. A Pntnoki-család czímere: kék paizsban, balharánt helyezett fatörzs, melynek tetejébe két, hármas hárslevelű gally van tűzve. Sisakdísz : a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Néhol a sisakdísz növekvő arany oroszlán.
A leszármazás a következő :
