Tartalom
Rácz másként Nagy. Armalisát a családnak I. Ferdinánd adományozta Bécsben 1561 máj. 14-én Nagy, másként Rácz Mátyás részére.
A czímer: kék és veresben osztott paizsban zöld halmon, felül az osztásig sárga, azon alól fehér oroszlán, jobbjában kardot, baljában három veres rózsát tart. Sisakdísz: zöld tekercsből, a paizsalak növekvőn. Takarók: veres-ezüst, kék-arany. 1 A. V. lt. nemesi iratok. 866.
A család a XVII. században Kupán lakott, hol Rácz István birtokos volt, feleségével, selyebi Kovács Erzsével pár izen következő családot alkotott:
Talán ezen ifjabb János fia volt azon Rácz Márton, ki 1722-ben Abaujmegyének substitutus alispánja volt. 1 Jakabf. ltár.
Rácz. Az 1750. évi nemesi nyomozat a családot Erdő-Bényén találta, hol ekkor Rácz István lakott, kinek atyja Péter mint baskói lakos a XVII. század végső éveiben nyerte armalisát I. Leopoldtól. Ezen armalis az 1750-ben megejtett tanúvallomások szerint a Tokaji Ferencz támadásakor elveszett. 2 A. V. lt. nemesi iratok 498. sz.
Radványi. ősrégi kihalt család, melynek ősei „nobiles de Keéch" neveztettek, ősi, talán első meg-szállásu birtokukról, mely alatt a mai Fuló-Kércs értendő. Első ismert őse Mohol, ki a XII. század végén és a XIII. század elején élt. Fia: Detre (Detricus), gyermekkorától óta a IV. Béla király szolgálatában állott, őt minden hadjáratában hűségesen kisérte és azokban vitézül harczolt. Legkimagaslóbb hadi tette az volt, a midőn a tatárokkal vivott a Sajó melletti ütközetben, a király személyét saját testével védte és mialatt ő a tatárok fegyvereitől kegyetlenül megsebesülve viaskodott, azalatt a király szerencsésen elmenekült. 3 Az eredeti oklevél szavai: „et specialiter quando conflictum juxta fluvium Sajou cum salve gente tartarorum habuissemus, idem Detricus cuidam adversa acie super nos irruenti, viriliter se opposuit, et ab. ipso condeliter vulneratus a morte nos liberavit." Így mentette meg Detre a király életét. Visszatérve IV. Béla király bujdosásából a tatároktól elpusztított hazájába, itt első gondja híveinek megjutalmazása volt. Detrét is megjutalmazta 1248-ban, a midőn neki egy királyi vadászterületet adományozott Bachamezei (Bacsamező) Torkvelei (Tarkő-eleje) és Veresalma sárosmegyei falvakkal, „túl a leshelyeken, közel a lengyelországi határhoz", nem királyi adományként, hanem örökös szállásul (descensum heredi-tarium), s abba őt személyesen be is iktatta.1 Eredetije a Berzeviczi-levéltárban Berzeviczén. Kiadva Bárdossi: „Supplementum Analectorum Sapusiensis" 42. s köv. lapjain.
Azonban már Detre fiai a IV. Béla király és István herczeg között kiütött viszályok idejében az ifjú herczeg pártján állottak, közülök két testvér: Dethmár és Dethbor, Benedek aradi prépost és viczekanczellár szolgálatában állottak és e minőségükben az ifjú hérczeget számos hadakozásaiban kisérték, vitézül segítették, különösen az ilsvaszegi ütközetben, midőn az ifjabb király és Henrik bán seregei állottak egymással szemben. Ekkor az ellenség rohamának vitézül ellentállottak, több ellenséges vitézt a király szemeláttára legyőztek, a midőn közülök Dethbor súlyos sebet kapott. Ezért V. István, atyja halála után, annak trónját elfoglalva, 1270-ben megújította atyja adományát Detre fiai és rokonai részére. 2 Berzeviczi-ltár 182. sz. Századok 1894. 182. H. O. VIII. 135.
A következő 1271. évben az egri káptalan István király rendeletére megosztoztatta Detre utódait. Ez osztályban a IV. Béla királytól adományozott sárosmegyei birtokok: Tarkőeleje, Veresalma, Bachamező, Kis-Ajtánd (Kisayltoch), Henningfalva, Hegymegusfalva Lang és Herbordnak; Kéchnek Abaujban a Szent-Jánosról nevezett egyház irányában eső felerésze, melyet a falun végigfutó patak választott el, továbbá a falu keleti részén fekvő telkek, valamint Pechen, Miglez és Kéchfő nevű birtokok Dethbor, Simon és Detknek jutottak. 3 F. C. D. V/l. 72.
Mohol közvetlen leszármazóit a következő táblázat mutatja:
Moholnak lehetett testvére Miklós, ki szintén a XIII. század első felében élt, ennek fia Janinus s ennek két fia Eugen és Péter 1270. évben említtetnek.
Detre fiai a sárosmegyei birtokok egy, részét, nevezetesen Tarkőt és Veresalmát 1296-ban Kakas és Jánossal, Rikolf fiaival az egri káptalan előtt elcserélték ezeknek vett birtokával, az Abaujmegyében fekvő Gibárttal, megtoldván ezt Rikolf fiai 60 márkával.
Gibárt egy 1303. évben történt osztály szerint Langueus-nak, a legfiatalabb testvérnek jutott. 1 Mindkét oklevél átírva egy 1409-ből származó örökösödési perben Eredeti pergamen Basó lev.
Az utolsó Árpádházi király, III. Endre halálával bekövetkezett trónvillongások idejében, Detre fiai és unokái trencséni Csák Máté pártjáii küzdöttek.
A rozgonyi sikon, az Omodé fiak oldalán kilencz Kérchi állott Károly-Róbert seregével szemben. Ott volt Simon és Langueus, István, Beke s Herbord, Herbord fiai; János, Mikó és Miklós, Detk fiai és Dethbor fia: János. 2 Pór. Csák. 120. Hogy estek-e el közülök e balvégzetű csatában, az oklevelek nem említik, de a Detk fia Jánosról, Dethbor fia Jánosról és Herbord fia Istvánról, ez ütközet után mint élőkről nincs többé emlékezet.
A vesztett csata után következett a győző részéről a megtorlás, melyet Detre unokái sem kerülhettek el. Károly király még ugyanezen évben elkoboztatta tarkői és veresalmai még megmaradt birtokaikat, s azt is Tarkői Rikolf mesternek adományozta, de azon feltétel alatt, hogy ha megtérnek hűtlenségükből, birtokaikat visszakapják és Rikolf mester másutt nyer értök kárpótlást. 3 Fejér. Cod. D. VIII. I. 447.
Azonban ezen elkobzott sárosmegyei javakat Detre utódai többé nem nyerték vissza, noha utóbb meghódoltak Károly királynak. Ez 1315-ben osztályt rendelt el közöttük és Rikolf között, midőn Tarkő, Tarkőeleje, Héthárs, Bathamezeje, Vörösalma és Jakabfalu Rikolf kezén maradt, Detre utódainak csak Kis-Aytand maradt meg, a Litinye folyó eredete táján. 4 Századok 1894. 421.
Hogy ezen elkobzást abaujmegyei vagyonaik egy-némelyike sem kerülte el, ezt a következő eset bizonyítja: Felkus fia: György comes az egész Radványt 50 márkáért visszaváltotta Elek fia, Elektől, Demeternek, a király tárnokmesterének unokájától, ki királyi adomány alapján foglalta el. Visszaváltván, odaadta rokonainak, a Keéchieknek, kik ezen szolgálataiért és az 50 márka fejében átadták György comesnek a visszaváltott Radvány egyharmadát 1333-ban. 1 Lánczi ltár. ered. perg. György comes 1337-ben ezen radványi illetőségét átadta leányának: Zugkának és testvére gyermekeinek.
Felkus és György comes leszármazóit a következő táblázat mutatja:
Detre öt fia közül: Dethbor, Simon, Herbord és Langueus utódai férfiágon még a XIV. században kihaltak, a nőági utódok: a Rásonyiak, Vilmányiak, Papiak és Fügediek 1409-ben hosszas pert folytattak a gazdátlan javak elnyeréseért. Csak a Detk utódai maradtak életben, kik a Felkus utódaihoz hasonlóan, szintén a Radványi nevet vették fel.
A Radványi-család további leszármazására nézve itt hiányzik az összekötő kapocs, nem tudván azt, vájjon Detre, avagy Felku s utódaitól származnak-e? Valószínűbb, hogy az előbbitől.
Az előbbiekkel össze nem köthető további családfa a következő:
E táblázat legkiválóbb férfia Radványi Máté volt, ki Zsigmond királyt hadjárataiban hűségesen kisérte. A bolgár hadjáratból sebekkel tért haza, a miért őt a király 1397-ben uj adománynyal erősítette meg Rad-vány birtokában. 1 Lánczi lt. A. N. 2. Hadi pályáját a liptómegyei Naghwaar (Nagyvár) ostrománál végezte, melyet a morva őrgróf Prokob tartott megszállva, a hol az ostromlottaktól dobált kövektől találva, megöletett. Fiutóda nem maradt, de nejét várandós állapotban hagyta. A király, érdemeit megjutalmazandó, családjánál az 1397. évi donatiót Radványról, mely csak az ő nevére volt kiállítva, Máté özvegyének holta után kiterjesztette annak atyjára, Istvánra és testvérére: Benedekre is 1399-ben, hová ezek még ugyanezen évben bényei Zor Miklós királyi ember jelenlétében beiktattattak. 1 Lánczi lt.
Máté testvére, János, Baranczi Zsuzsannát vette nőül, kitől egy fia született: Balázs. Ezt 1457-58 táján a vámosi várban Keresztúri László megölte. Vele ágazata kihalt. Javait Radvány és Szakolyban 1459-ben Magyar Balázs és testvérje, Kelemen kapta adományba Mátyás királytól. 2 U. o. No. 88.
A másik testvér: Benedek tartotta fenn tovább a családot, ki 1457-ben fiával, Istvánnal elzálogosította radványi birtokuk felét és zakoli részüket Orrosnak nevezett Becskeházi Antalnak 70 aranyforintért. 3 U. o. No. 14.
Radványi Szaniszló ifjabbik leányánál, Hedvignél valószínűleg fiúsítás történt, mert ennek leánya mindenütt mint Radványi Agatha említtetik. 1564-ben eladta a radványi és a rég időktől hozzá tartozó szemerei birtokrészét Régi Kelemennek 100 mfrtért, s 25 köböl búzáért, miután ez megelőzőleg a Radványi Kata, Vajda Pálné részét már magához váltotta. 4 Szathm.-Kir. lt. XIV. 999.
Rákóczi (felsővadászi). E fényes multu név bővebb ösmertetése nem egy provincziális érdekű munka feladata. Fel van jegyezve annak története a magyar nemzet történetének évkönyveiben, s belé van vésve a nemzet emlékezetébe és tudatába. Az alábbiakban csakis egy pár, eddig kevésbbé ösmert adat közzétételére szorítkozunk.
A Bogáth-Radván nemzetség egyik ágazatának birtokai Felső-Zemplénben, az Ondava völgyén terültek el. Rákócz, Morva, Hosszumező, Possa, Körtvélyes falvak, mindmegannyi tőlük elnevezett családnak lettek ősi fészkeivé. Rákócz a Rákóczi-család bölcsője volt, mely a Morvai-családdal egy közös őstől származott. E közös ős: Csépán (István) volt, ki a XII. század végén élt, 1 W. VI. 444. XI. 383. Knauz. Monum. I. 384. s ennek ifjabb fiától, Csiz comestől származott utódai a XIV. század utófelében váltak két családra, a midőn Balázs két fia közül (l. I. tb.) Benedek ivadékai Morvaiaknak, II. Gyapoly fiai közül Jakab utódai szintén Morvaiaknak hivattak, II. Benedek fiai a Rákóczi nevet vették fel és ő volt egyedüli törzsatyja a későbbi fényes Rákóczi háznak.
A család leszármazását az első ismert őstől részben a XVI. század közepéig a következő táblázat mutatja a jászói és leleszi káptalanok oklevelei után összeállítva :
Ezen táblázat és a következő második táblázat között hézag van. A XVI. század elején Zsigmond és Ferencz testvérek tűnnek fel, kiknek atyját a tudományos kutatás még nem ösmeri. A leleszi és jászói káptalani levéltárakban őrzött nagy számú rájok vonatkozó oklevél között egy sem található, mely ezen testvérpárnak - azon kor szokása szerint - atyját is megemlítené.
Van egy oklevél a leleszi káptalani levéltárban, 1 Lelesz. O. act. 33. Anno 1509. mely szerint 1509. évben egy részről Rákóczi Mihály és fiai: László, György és István, másrészről Rákóczi Zsigmond, Mátyás nevű fia és Ferencz nevű testvére, két malmon, a Lyka vizén, Morva falu határában, megosztoztak olyképen, hogy a Hunko nevű malom Mihálynak és fiainak, a Bonthus nevíl Zsigmondnak és hozzátartozóinak jutott.
Ez osztály közeli vérségi összeköttetésre mutat, s nagyon valószínű, hogy Zsigmond és Ferencz, Mihálynak unokaöcscsei voltak, kinek idősebb testvére, Benedek, papi állásban élt, s igy acsakis az ifjabbikban, Gáborban kell keresnünk a testvérpár atyját. 2 E feltevésnek némi csekély bizonyítékául szolgálhat az, hogy a jászói konventben, hol a Rákócziakra vonatkozó régibb adat a felsővadászi donatióig alig található, az ezen időszakot megelőző két oklevél mindoniko Rákóczi Gáborról szól. Egyik idézés 1477-ből, azért, a miért Rákóczi László csicsvai várnagy és liai: Gábor és Mihály, Nátafalvi Radnoldnak egy vagya-kóczi jobbágyát elhajtották Henzóczra (fc. 22. No. 10.), másik örökbevállás 1493-ból, mely szerint Rákóczi Gábor, néhai László fia mindazon Rákóczon és egyebütt levő kúriáját, s birtokait, melyet ő Klára nevű anyjától s Kata és Henigna nevű nővéreitől vett, örökáron eladta Görgei Benedeknek és testvére: Lászlónak 800 aranyforintért (J. C. A. 125).
Megyénk kötelékébe a XVI. század elején lépett a család, midőn az 1517. évben Rákóczi Zsigmond és Ferencz testvérek megszerezték Felső-Vadászt és Selyebet Perényi Imre nádortól 3000 aranyforintért. E vételnél társuk velezdi Kövér János sógoruk volt. Mert Rákóczi Ferencz felesége Tomori Margit, testvérje volt Toinori Lőrincznek, ki ezen Kövér Jánosnak testvérét, Margitot bírta nőül. Kövér János magtalanul halván el, egy 1521-ben kötött egyezséglevél alapján, a szerzett birtokokban levő részeit a két Rákóczi testvér örökölte. 1 Turul. II. 90. Ezektől, a család következőleg származott le:
Teljesség okáért közöljük a fejedelmi-ág leszármazását Thaly Kálmánnak, II. Rákóczi Ferencz jeles történetírójának legújabb kutatásai alapján:
A Felső-Vadászt szerző két testvér közül az ifjabbik, Ferencz, udvari ember és szendrői kapitány, s utódai egész kihalásukig maradtak Felső-Vadász birtokában, az idősebb utódainak a család más birtokai jutottak, de ezek is legalább a XVI. század folyamán összeköttetésben állottak megyénkkel. Zsigmond idősebb fia: János, likavai kapitány és utódai hamarább átszármaztak Zemplénbe, de az ifjabb: György és utódai itt éltek, s fogytak ki. György neje velezdi Kövér Dóra, menye Alpári Borbára, ennek vejei: törteli Kun Bálint, szászfai Uza Bernát, inárcsi Nagy András megyénk középosztályához tartoztak.
Birtokviszonyaik is megyénkhez kötötték őket.
Rákóczi Mihály, László fia Jánosdon volt birtokos, s ezen birtokát 1551-ben Lazoni Istvánnak 275 frtért örökáron eladta. 1 Jász. Conv. pr. D. 25.
1576-ban Soldos Júlia, szakácsi Horváth Jánosné Rákóczi Zsigmondnak, fogadott fiának hagyományozta összes szakácsi irotai javait Borsodban és csenyétei birtokát Abaujban. 2 U. o. Pr. H. fol. 4.
Rákóczi Zsigmond 1581-ben összes devecseri birtokát testvérének, Katának, Járai János nejének adományozta. 3 U. o. Pr. I. fol. 138.
I. Zsigmond unokája, Lajos 1612-ben meghalván, tengerfalvai, deteki (Abaujm.), harmazi, alsó- és felső-velezdi, diczházai, zombori, budabányai, görömbölyi, upponi, várkonyi és paskaházi birtokain 1634-ben egyrészről Rákóczi György és Zsigmond testvérek, Zsigmond fejedelem fiai, másrész Rákóczi Judith, Nagy Andrásné megosztoztak. 4 I. C. pr. P. 70.
A XVII. században a Rákóczi-családot csak Rákóczi János likavai kapitány utódai tartották fenn, kinek neje a Barkóczi-levéltár adatai szerint: Kazsui Júlia, Tlialy Kálmán szerint Pongrácz Borbála volt. Valószínű, hogy két neje volt. Gyermekei: 1. András, az egyik zempléni ág törzse, 2. Zsigmond fejedelem, a berezegi ág törzse, 3. Péter, ki meghalt, 4. Ferencz báró, zempléni alispán, a másik zempléni-ág törzse, 5. Kata, Járai Jánosné, 6. Zsófia, elébb Varsádi Gáspár, majd Szendi János felesége.
A felső vadászi birtok az ifjabb ág kihaltával a fejedelmi ágra szállott, s birta azt egész csillaga letűntéig. Egy nagyobb uradalomnak lett feje, mely 18 helységből, köztük a következő birtokokból állott: Felső-Vadász, Selyeb, Sajószentpéter, Edelény, Sáp, Balajt, Szent-Király, Pelsőcz, Velezd.
A felsővadászi birtokot a XVI. század közepén Rákóczi Ferencz fiának : Mihálynak kezén találjuk. Mihály anyja, miként már említettük, Tomori Margit volt, 1Szathm.-Kir. lt. fc. X- No. 721. testvére Lőrincz és Lajosnak, s unokahuga Tomori Pálnak, a mohácsi ütközetben elesett vitéz hadvezérnek. Testvérei közül Lajos utódok nélkül halt el. Lőrincznek egy fia maradt, András, ki egyszersmind családjának utolsó sarja volt. Tomori András, mint a hős Losonczi István apródja és fegyverhordozója Temesvár elestével török fogságba került, hol idővel a mohamedán hitre térvén át, mint renegát nótáztatott.
A fiscusra szállt javakra, mely egész Tomor faluból, továbbá csobádi, devecseri, papi gyandai, besenyői és, szakácsi birtokokból állott, Réghi Kelemen kért királyi adományt és vette birtokába, ki Tomori András anyját a Hunt-Pázmán nemzetségből származott velezdi Kövér Margitot, özvegyen maradván, nőül vette, s e birtokokat a királyi adományt megelőzőleg is, mint a kiskorú András gyámja kezelte és birta.
Rákóczi Mihály mint vérrokon Réghi Kelemennek sem gyámságába, sem Tomori András nótázása után a birtokra eszközölt donatioba bele nem nyugodott. Hosz-szas egyenetlenség keletkezett a dologból, melynek folyama alatt nem hiányoztak a jószágfoglalások, „embereknek halálok és fogságok, marháknak elhordatása, méneseknek és barmoknak elhajtása, szolgáiknak, jobbágyaiknak kárvallások ".
Már a gyámság visszaszerzésére erőszakos utat használt Rákóczi Mihály. Ennek tulajdonithatjuk Serédi Gáspár kassai főkapitány támadását 1549-ben, a midőn Réghi Kelemen hangácsi kastélyát megvívta, felgyújtotta, rombolta, az ingóságokat elhordta, s levéltárát megsemmisítette. Erre következtethetünk abból is, hogy ez időtől 1554-ig a Tomori birtokok Rákóczi kezén voltak, a midőn Réghi Kelemen, gersei Petheő János kassai kapitány segítségével azokat visszafoglalta.
Végre Rákóczi Mihály 1556-ban Bebek Ferencz és Perényi Gábor intésére Szendrő várában egy nyilatkozatot adott ki, mely szerint ezen villongásoknak véget vetendő, egyességet ajánlott Réghinek, a melyben mindkét részről négy-négy főszemély választását ajánlja, kik még magokhoz kettőt-kettőt válaszszanak mint „superintendenseket". E tizenkét főúr a nyilatkozat keltétől számított tizenötöd napon „minden megmondott dolgokat Isten igazsága és az ország törvénye szerint meglássák, s ezen törvényt tevő főembereknek olyan erejük legyen ez dologban, minémü erővel a királyi felség székén törvényt szoktak szolgáltatni".
A dolgok ilyen békés úton való elintézésére úgy látszik a „homo rapax" Réghi Kelemen reá nem állt, vagyis a már kezei közt tartott birtokokra nézve egyezkedni nem akart. Ekkor a még köznemesi sorsban élő Rákóczi Mihály a hatalmas Bebek György oltalma alatt mint ennek familiarisa, valóságos hadjáratot indított ellene a birtokában levő Tomori-javak visszafoglalására.
Még ugyanezen 1556. évben egy kis csapat állott össze, mely Bebek György személyes vezetése alatt Rákóczi Mihály, Bey András, Papp Péter, Fekete Bálint, Horváth János, Atthyai György s több szolgákból állott. Ezek Réghi Kelemen hangácsi erődített kastélyára rontottak, azt mindennemű ostromlószerekkel rombolták, minden benne találhatót elraboltak, a borokat elvitték, szolgáit részint felkonczolták, részint felakasztották, szőllőmunkásait kor- és nemkülönbség nélkül fogságba hurczolták, börtönbe vetették és kínoztatták. A zsákmánynyal a felsővadászi kastélyba tértek. 1 Finkei János, ónodi Szentannai Domokos, homrogdi Vay György, Hegymegi literati János, Mátyás és Miklós vallomásai. Szathm.-Kir. lt. fc. X. No. 681.
A csapat innen Devecserbe vonult és ott folytatta a pusztítást. A ménesét elhajtották, szolgáit felakasztották, vermes életnemüit, borait elvitték. 2 Putnoki Péter, Fancsali István, Gadnai Jakab és György, Fancsali Tamás vallomása. U. o. Hasonló sors érte Réghi péderi, tomori, gyandai, csobádi, borsfalvi, korlátfalvai, szemerei, laki, bessenyői, domaki, csebi, nyomári, bürkösi, hegymegi, nyilasi és ambrusházai birtokait is, hol a jobbágyokat verték, kínozták, fogságba hurczolták és a birtokokat elfoglalták, sőt Homrogd mellett portyázva, elfogták Réghi Klárát, Váradi Tamásnét is, ki borsfalvi kúriájából Réghi Kelemenhez a hangácsi kastélyba utazott.
Bebek György e rablott javak felét saját részére Szendrő és Bodókő váraiba vitette. 3 Bakthai Mátyás, berethei Puha Boldizsár, kinizsi Farkas Pál és Csobádi Pál vallomása.
A kipusztított s birtokaiból kivert Réghi a királyhoz fordult panaszával és Miksa király a jászói konvent utján 1558 jan. 9-én egy levelet küldött Bebek Györgynek, melyben az elfoglalt birtokok azonnali visszaadását parancsolta, s Rákóczit a törvény rendes útjára utasította. Athynimus Gergely káptalani tag vállalkozott a feladatra, hogy a király parancslevelét a hatalmas főúrnak, Szendrő várában kézbesítse. Küldetésében nem volt szerencsés, mert noha Bebeket békés foglalkozásban, hagymaültetéssel elfoglalva, találta, ez mindjárt haragra lobbant, mihelyt megtudta, hogy a küldött a király levelét hozta. Nem vette át, csak felolvastatta véle, de már közepén félbeszakította az olvasást: „ez hazugság!" kiálta dühösen, „rendelje ő Felsége szine elébe a kurafi Réghi Kelemennel, Rákóczi Mihályt is, majd meghallja mit szól neki ez. Te pedig eredj, mert ha nem Jászóról való volnál, nem hordoznál ez életben több levelet. Nagy a különbség Reégh és Tomor közt, Tomor itt fekszik és Reégh az ördög tudja hol? Itt a relatio és most takarodj! A mit a bestia elfoglalt, a bestia vissza is adta".
A szegény káptalani kiküldött örült, hogy ép bőrrel menekedhetett, ott hagyva rémültében megbízó-levelét és a király levelét is. 1 Szath.-Kir. lt. fc. X. 682. No.
Réghi Kelemen, miután látta, hogy a király parancsának békés uton érvényt nem szerezhet, a visszatorlás terére lépett. Ő Telekessi Imre kassai főkapitány oltalmát és segítségét kérte ki. 1558 aug. 20-án Telekessi Csobádi János s Miklóst és Kaboós Pétert küldte ki fegyveresek és szolgák hadával, kik a tomori birtokot, Gyandát, Devecsert, Papit, Bessenyőt és Szakácsit elfoglalták a Reéghi részére. Ugyancsak Fekete Bálint és szakácsi Bithó Miklós nemesek, fegyveres haddal:
„Allah! Allah!" török harczi. kiáltások között megrohanták a felsővadászi kastélyt, s azt elfoglalva, Rákóczi összes ingóságát, kincseit, egy Tamás nevű fiúját (nem fiát) elrabolták, jobbágyait elhajtották s a hangácsi kastélyba hurczolták. Ezek megtámadták a tomori erődített kastélyt is, puspákkal, dárdákkal, nyilakkal meg is ostromolták, de elfoglalni nem tudván, a jobbágyokat fosztották ki és hurczolták el.
Ezen tomori erődített kastély megostromlását a következő 1559. év jan. 29-én folytatták, a midőn Thelekessi főkapitány ruszkai Panka Péter fügedi varnagyot, zaberczki Horváth János kapitányt, velők gyandai Kormos Ferenczet, Hegymegi Lénárdot, Jakabot és Jánost küldte ki, kik fegyveresek és szolgák egész hadával rontottak a kastélyra s azt elfoglalva, Rákóczi embereit és szolgáit elfogva, Kassára hurczolták, barmait elhajtották, értéktárgyait, hadi- és házi eszközeit, életneműit elrabolták. 1 Szathm.-Kir. lt. fc. X. No. 721 és fc. XIII. No. 918.
Rákóczi Mihály, ki már ekkor Abaujmegye alispánja volt, e két évi rablásért 16,000 arany kár megtérítését kérte a királynál panaszában. De e panasz nem lett meghallgatva; sem a Rákóczi vérrokonsága nem volt irányadó a hosszas per eldöntésére. Az volt-e oka, hogy Reéghi hű királypárti volt, s Rákóczi a János Zsigmond párti Bebek György emberei közé tartozott? vagy az, hogy Reéghi csaladja kihalófélben volt, s a fiskus örökösödése gyorsabban következhetett be? vagy végre, hogy Reéghi jobban értett az utakhoz és módokhoz, hogy az igazságot saját részére döntse el? Tény az, hogy Rákóczi Mihály a Tomori javaktól elesett és azokba még ugyanazon évben Reéghi Kelemen iktattatott be.
Rákóczi Mihályt még az 1560. év is Abaujmegye alispáni székében találta, de már 1563-ban Hereni Zsófia, mint özvegye említtetik, ki a borsodmegyei Szakácsiban Síró, másként Geleiektől és Császtaiaktól egy birtokrészt vett 100 magyar forintért, melyre 1563 nov. 21-én Pozsonyban I. Ferdinánd királyi jóváhagyását adta. 1 Szathm.-Kir. lt. fc. XII. 867. Egy leánya volt: Krisztina, Bölzsei Lászlóné, kinek utódai a Lorántfiakkal összeházasodván, anyai ágon ősanyja lett fényes nevű szabadsághősünknek: II. Rákóczi Ferencznek. 2 Turul II. 91.
A Bogáth-Radván nemzetségnek s igy az abból származó Rákóczi-háznak sem ösmerjük ősi czímerét. Valami madár lehetett az, mely idők multával a Morváiknál a galamb, a Körtvélyesieknél és Hosszumezeieknél a fiait saját vérével tápláló pelikán alakját vette fel. A Rákócziak régibb ismert czímer alakja még a XVI. s XVII. században is, keréken álló madár, alakja után szarka, mely legtöbbször koronaszerű bóbitát visel fején.
A kereket az első czímerbővitésnek tekinthetjük s valamely Káta nemzetségből való beházasodás eredménye lehet, mely nemzetségnek, mint tudjuk, ősi czímere veres paizsban arany kerék volt.
A szarkát a család emelkedésével kék paizsban arany keréken álló koronás fekete sas váltotta fel, mely jobb karmában kardot tart. Egy ujabb czímerbővítés a paizsot veres és kékben megosztotta s az arany kereket zöld hármas halomra helyezte.
A családról fenmaradt heraldikai emlékek festett, faragott czímerek, pénzek, pecsétek arra engednek következtetni, hogy a sasos czímerváltozat kizárólag a fejedelmi fényre emelkedett ágat illette, mert a szerényebb sorsban maradt ágazatok tagjai, még azon időben, a XVII. század közepén is a szarkát használták czímerükben, a midőn már a fejedelmi ág czímeres aranyai és tallérai országszerte ismertté tették e nemzetség koronás sassal ékeskedő czímerét. 1 Sajnos, hogy a vörösvári Rákóczi-Aspermont levéltárban őrzött czímerbővitő oklevelek ösmeretlenek az irodalom előtt. Ezek volnának hivatva tisztázni e nemzetség czímerkérdését.
Rakovszki (nagyrákói és kelemenfalvi). Régi turóczmegyei család a Jeszen törzsből származva, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette. Márton udvari káplán és testvére László a sajói ütközet után IV. Béla király kíséretében voltak, kik tőle hüségük jutalmául 1245-ben a turóczmegyei Rakov, vagy Zanasan földjét kapták adományba. 2 Nagy Iván IX. 611. a 3. jegyzetben felsorolt források után. A család tagjai elébb a Rákói (de Rakov) nevet használták és csak később, a XVI. század végén változott át az „Rakovszki"-vá, a mely alakban azt a több vármegyékbe elterjedt család ma is használja.
Egyik ága a múlt században vármegyénkbe származott, ezek leszármazását, kiszakítva a terjedelmes családfáról, a családi levéltár iratai alapján, az alábbi táblázaton közöljük, azon Mátyástól, ki Turóczmegye alispánja volt a XV. század végén.
A táblázat élén álló Jeszenó Mátyásnak fia: Simon, blatniczai kapitány, I. Ferdinándnak hűséges embere volt. Két fia közül az egyik: György, fényes pályát vivott ki magának. 1541-ben Turóczmegye alispánja, 1542-ben alnádori ítélömester lett, 1552-ben s 1555-ben két izben küldte I. Ferdinánd a lengyel királyhoz követségbe Izabella udvarába. 1558-ban beszterczei kapitány, alnádor és királyi udvarnok volt. Ez időtájban halhatott meg, mert az 1561. évi armalis már mint elhunytat említi. 1 L. az armalist „patris tui egregii quondam Georgii Rakovszki" Így nem 1564-ben halt meg, mint azt Budai polg. lex. III. 91. és utána Nagy Iván IX. 616. emliti.
Két fia volt: Menyhért 2 L. Nagy Iván. U. o. és János. 8 L. az armalist. Menyhért korán elhalhatott (mert az armalis nem emliti), János unokatestvérével, Mártonnal, ki György testvérének, Istvánnak volt fia és ki mint királyi kanczelláriai jegyző működött, 1561 aug. 16-án uj czímerlevelet nyert I. Ferdinándtól, melynek hatását az a főadományos Mártonnak testvéreire: András, Albert, Mátyás és Miklósra is kiterjesztette.
Ezen czímerujitó armalis a régi czímert nem emliti. Ennek rajzát Rakovszki Györgynek egy 1553-ból származó pecséte tartotta fenn, mely a paizsban egy vízszintesen helyezett rákot ábrázol. 4 Még régibb ennél a Rakovszkiak egyik ősének pecséte 1439-ből, mely a millenniumi kiállitáson volt látható, a bécsi államlevéltárból. E pecséten a rák czölöpösen állított helyzetben látható. Az adományozott czímer: kék és aranyban osztott, felül arany koronából két oldalt egy-egy lefelé hajló, zöld szárú fehér liliom közül pánczélos vitéz nő ki, s jobbjában pallost, baljában zöld pálmaágat tart, felül jobbról arany naptól, balról arany hatágú csillagtól kisérve. Az alsó részben hármas fehér sziklán, vízszintes helyzetbe illesztett veres rák. Sisakdísz: a paizsalak férfialakja; takarók: veresezüst, kék-arany. 1 Érdekes ezen czímernek a szövegbe tett szimbolikus magyarázata is „a sziklákon haladó rák őseink igazelmüségét jelzi, mert a természethistória szerint ezen állat mindig a legegyenesebb uton halad (et angves odesse ac cos perimere)". A korona az irántunk és a haza iránti hűséget, a vértezet és kard, a katonai állást (militia) és erőt a haza védelmében, az olajág a békére és bölcsességre törekvést, a liliomok az emberi élet halandó és törékeny voltát, a nap az igazságot, a csillag a kegyességot jelképezi.
Márton 1579-ben, 1592- -1595-ben Turóczmegye alispánja, majd királyi kamarai tanácsos volt. Testvérétől, Alberttől származott le azon ág, mely ma megyénkben tartja székhelyét. Ezen Albertnek ötödizen való utóda volt Menyhért, ki előbb Turócz vármegyének jegyzője, Árvamegyének alispánja, később, 1707-ben, Okolicsányi Kristóffal az ónodi országgyűlésen Turóczmegye követe volt. Itt a megye nevében, de annak beleegyezése nélkül szerkesztett Rákóczi-ellenes memorandumon az országos rendek feldühödvén, őt társaival együtt összevagdalták.
Ezen Menyhért unokája volt István, Nádasdi ezredbeli kapitány, ki Zombori Ilonát nőül vévén, ez uton, hét gyermeke közül, három fiú Győrkén telepedett le és megyénk kötelékébe lépett. Egyik: Antal, e megye szolgabirája volt.
A családnak megyénkben most élő tagjai közül György több izben képviselte a füzéri járást. Szmrecsányi Máriától született fia, András, megyénk első aljegyzője, tiszteletbeli főjegyzői ranggal.
Rásonyi. A megye régi törzsökös családainak egyike, mely nevét, mint annak birtokosa, Rásony falutól vette.
Rásonyi Antal 1353-ban Rásonyban lakott, s Poháros Péter, Sáp falut illető helyszíni perében mint szomszéd azért nem lehetett jelen, mert ugyanakkor Orbazmegyében távol volt. 1 Anj. VI. 141.
Talán ezen Antal testvérje volt Péter, kinek szintén Péter nevű fiának felesége Klára volt, Ruzkai Miklós leánya, leányági örökösödés czímén periette Keéchi Lang magszakadtán ennek gibárti, kércsi és migléczi birtokait 1406-ban. De a per folyamán nem birván kimutatni, hogy ezen birtokok leányágra is adományoztalak, perét elvesztette. 2 Ered. perg. Basó iratok.
Péternek fia is Péter volt, kiről 1450-ben tétetik emlités. 3 I. C.
Rásonyi Gáspár leánya, Margit, Pohárnok István tályai várnagy felesége 1475-ben zálogba vette a Kinyizsiektől azoknak kinyisi malom részüket 40 arany-forintért. 4 Fövenyessi ltár. Orig.
Rásonyi Gergely 1539-ben a királyi sereggel távol volt, a midőn Kapi György szomszédja, egy jobbágyát erővel elhurczolta. 5 Nyomozat. Szathm.-Kir. ltár. XVIII. 1251.
Ezen Gergely volt családjának utolsó férfi sarja, Hét leánya maradt: Orsolya, kaki Szemere Kelemenné, Borbála, Tomori Mártonné, Dóra, Nagy Balázsné, Margit, Berencsi Benedekné, Zsófia, Deme Máténé és Anna, Szemere Andrásné. Halála után vejei nyertek adományt Miksa királytól 1574-ben egész Rásonyra, továbbá gott-bereti, zubogyi, szuhai (mindkettő Gömörben) és egerszegi (tornamegyei) részbirtokaira.
Rátkai. Czímerlevelet és nemességet Mária Terézia adományozott Bécsben, 1769 jan. 26-án Rátkai Péternek és gyermekeinek Józsefnek, Györgynek, Istvánnak, Erzsébetnek, Júliának, Zsuzsannának és Katának. Az adományozott czímer: kék paizsban, zöld alapon zöld nyeregtakaróval diszitett fehér lovon ülő vitéz veres, prémes kalpagban, sárga öltöny és csizmában, oldalán arany övvel, emelt jobbjában görbe kardot tart, baljával a kantárszárat szorítja. Sisakdísz: a paizsbeli alak növekvőn, ahol baljával egy bajuszos törökfejet üstökénél fogva tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család elébb Zsujtán, majd F.-Regmeczen volt birtokos, közülök Pál 1836-ban esküdt, 1839-1842. főszolgabíró volt megyénkben. Egy másik tagja, talán az armalisban is benfoglalt István nőül vette Balázsházi Annát. Ennek fia Tamás, kinek nejétől Pósa Honoratától származott leánya Borbála, Dókus Józsefnek Zemplén vármegye volt főispánjának volt felesége.
Redmeczi abusive Regmeczi. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Bécsben 1651 máj. 4-én Redmeczi Mihálynak, nejének Szokolia Dórának és fiának: Mártonnak.
A czímer: kékben, zöld alapon, egy fészkén ülő pelikán, vérével fiait táplálva jobbról egy hatágú arany csillagtól, balról egy befelé fordult ezüst holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A leszármazás egy töredéke következő:
Reéghi (hangácsi). E család, mint Nagy Iván gyanítja, 1 Nagy Iv. : Mr. csal. IX. 674. ivadéka a reéghi Chama nyitramegyei családnak.
Vidékünkön az elsőt, Reéghi Kelement találjuk, ki a XVI. század közepén, a borsodmegyei hangácsi várkastélyában székelt s I. Ferdinándtól 1550-ben jan. 20-án öcscseivel: Balázs, János és Menyhérttel együtt a törökök és hűtlenek elleni hadban szerzett érdemeikért nyerte adományba Nagy-Péder, Kis-Péder (másként fyw-Péder) abaujmegyei falvakat, körülbelül 18 népes jobbágyot és két nemesi kúriát, miután Nagy-Pédert Réghi Kelemen már rég birta. 2 Talán anyja Péderi leány volt?
Tőle, illetve atyjától Andrástól a család rövid leszármazása, annak kihaltáig, következő:
Vármegyénk területén akkor tünt fel Reéghi Kelemen, midőn Tomori Lőrincz elhunytával annak özvegyét, a Hunt-Pázmán nemzetségből származott velezdi Kövér Margitot nőül vette. 1 Mindezen egybefüggő adatokat a Szathmári-Király-család gazdag levéltárából vettük. Az özvegy gyei egyszersmind magához ragadta az árván maradt kiskorú Tomori András tutor-ságát és javait is. Ezt azonban felsővadászi Rákóczi Mihály, kinek anyja Tomori Margit, az elhunyt Lőrincz testvérje volt, nem nézte behunyt szemmel s mint a kiskorú nagybátyja, a mostoha apával szemben magának követelte a tutorságot s birtokainak kezelését. Ezen vitás kérdés a két fél között 1556- 1559-ig valóságos rablóhadjáratot eredményezett, melyben kölcsönösen pusztították egymás javait, egymás életnemüit, barmait elhordták, jobbágyaikat fogságba hurczolták s leöldösték s Reéghi Telekessi Imre kassai kapitány, Rákóczi a hatalmas Bebek Ferencz oltalma alatt, amaz a felsővadászi, ez a hangácsi várkastélyt, valósággal megostromolta. A villongás akkor érte tetőpontját, midőn a kiskorú Tomori András, mint Losonczi István apródja, Temesvár védelménél törökfoglyul esett, a mohamedán hitre tért s vagyonát elkobozták. A kapzsi Reéghi Kelemennek, ki mint gyám úgy is kezelte a gazdátlan birtokokat, első dolga volt, azokat végleg megszerezni s 1558-ban azokra I. Ferdinánd királytól királyi adományt kért és nyert. Erre Rákóczi Mihály ujabb támadásokkal felelt, de mindezek daczára a birtokok Reéghi kezeiben maradtak, ki azokba 1559-ben beiktattatott.
Midőn R. Kelemen 1566-ban végrendelkezett, a következő javakról intézkedett: Hangács a várkastéllyal, Tomor, Nagy-Péder egész faluk, továbbá részbirtokok : Besenyőn, Domakon, Nyomáron, Lakon, Kéchen, Cseb, Bürkösön, Ambrusházán, Gyandán, Csobádon a malommal, Borsfalván, Devecserben, Papin, Korlátfalván, Alsó- és Felső-Diczházán, Pocsajon, Radványon, Zomboron, Bájon.
Véle tulajdonképen családja kihalt, de testvérjét, Krisztinát, valószínűleg fiusitotta, mert ennek fiai Balázs és János, elhagyván atyjok nevét a „Szentmihályurit" a Reéghi nevet vették fel s a Reéghi vagyonokban örökösödtek. Az idősebb testvér, a kaplyon nemzetségből származott Nagymihályi Klárát vette el, de ágazata Kata leányában, Bori Mihálynéban kihalt, az ifjabb testvérnek Jánosnak egy fia maradt: Kelemen.
Ugyanezen évben II. Miksától uj adományt nyert Balázs és Jánossal együtt Tomor és Péder egész falvakra, korlátfalvi, csobádi, devecseri, papi és gyandai részbirtokokra, Borsfalva, Felső- és Alsó-Diczháza és Radván egész praediumokra, melyeknek, azoknak megszerzése óta békés birtokában volt, de az előző években nemesi lakát a törökök elfoglalták, s az ezekről szóló iratait nagyrészben megsemmisitették.
Ezen Kelemen 1569-ben egri várnagy volt, s a keresztes melletti ütközetben esett el. 1 Szathm.-Kir. ltár.
Véle a már egyszer felújított család kihalt. A Réghi javakra a fiskus tette kezét, de Varsádi Gáspár, ki Réghi Klára, Váradi Tamásné Margit nevti leányának második férje volt, a leányági örökösök nevében felvette a pert a fiskus ellen, minek következtében 1598. évben lefizetvén Miksa főherczeg kezébe 4000 aranyforintot, melyet ez a hadsereg fizetésére fordított, az örökösök továbbra is birtokukban maradtak. 1 Szath.-Kir ltár.
Réthi. A XVII. század végén Réthi Márton, kinek felesége Tárcsái Anna volt, Szászfán, Újlakon és Alsó-Gagyban volt birtokos. Testvérje: György 1693-ban táblabíró volt a megyénél. A harmadik testvér Gergely volt, kinek nejétől a Tekule nemzetségből származott Balpataki Évától, Zsuzsanna nevű leánya született, ki később Katona Jánosnak lett felesége.
A család czímere Réthi Györgynek az 1693. évi pecséte után: pánczélos kar, három (2-1) arany csillagtól kisérve, markában pallost tart. Sisakdísz: a paizs-alak, kiséret nélkül.
Román. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Prágában 1628 febr. 19-én Román Márton, Petruska Bertalan s Máté és Román János részére. Kihirdettetett 1644 ápr. 15-én Tornán. A czímer: kék paizsban, zöld hármas halmon, fehér hattyú áll, nyakán hátulról átlőtt nyíllal. Sisakdísz: pánczélos kar, markában kard; takarók: veres-ezüst, arany-zöld. A leszármazás következő:
Ruszkai. A mai Göncz-Ruszkán, mint annak birtokosa a XIII. és XIV. században egy nemes törzs élt, mely, mint „nobiles de Ruzka" említtetik okleveleinkben s birtokai a megye más falvaira is kiterjedtek. E törzs három párhuzamos hajtása e korból a következő:
E három ágazat összeköttetését a fenmaradt oklevelek nem közvetítik. A másodizen való leszármazók mint egymásnak „fratres et proximi"-i említtetnek, s valószínű, hogy Bogomer, Ethened és Benedek testvérek voltak, vagy Bogomer a három ágazat közös őse volt.
Serefel elhalt. Két leánya maradt: Makych és Sebe. 1317-ben Domokos abaujvári főesperes, a mislei prépostot, Pál alesperest kiküldötte, hogy Serefel özvegyének, Makich asszonynak hitbérét és két leányának leánynegyedét, Benedek fia Iséph, Ethened fiai: Moych (Moghi) s Bythke és Éliás fia Kulchei birtokaiból hasittassa ki. 1 H. O. VII. 375.
Ez utóbbiak 1318-ban megegyeztek Serefel özvegyével és leányaival a követelt hitbér és leánynegyedre nézve 44 márkába és 100 márka büntetés terhe alatt kötelezték magokat, hogy ez összeg felét, 22 márkát, sz. Márton hetében, másik felét, szintén 22 márkát, sz. Tamás napján kifizetik. 2 Anj. O. I. 483. De a fizetési határidőt nem tartották be, s a büntetésül kikötött 100 márkát Lachktól, Bárczai Miklóstól kellett kölcsön felvenniök, hogy az özvegyet s leányait kielégíthessék és hogy az adósságképpen felvett összeget törleszthessék, 1319. évben a Serefel után öröklött Scempse (Semse) birtokoteladták 100 márkáért Tamásnak, Ferencz (French) fiának, szepesi alvárnagynak, a ma is élő Semsei család első ősének. 3 Semsei ltár.
Ethened utódai kifogytak, Iséphnek egyik fia Péter volt a családnak utolsó sarja. Öregségében összes -bárhol található - birtokait eladta Semsei Jánosnak, Demeter fiának, Tamás szepesi várnagy unokájának. Azonban 1399-ben - királyi engedélylyel - • ezen eladott földeket az Aba-nemzetségből származott Debrői István királyi kincstartónak, fiainak Jánosnak és Péternek s nejének Zudar Ilonának, István leányának adományozta. Debrői - hogy a Semseieket kiengesztelje -átengedte nekik Rozputh abuj vármegyei falut. 4 U. o.
A Semseiek e falut a már elvénült Ruszkai Péter kezei között hagyták holtáig haszonélvezetül.
Midőn azonban a hatalmas Debrői, Zsigmond király ellen pártot ütött s ennek le veretése után hűtlenségbe esett, a király elvette tőle Ruszkát is s a vén Ruszkai Péternek 1403-ban meghagyta, hogy azt Tabajdi -másként Kalondai - Bertalannak, Perényi Péter főpohárnokmester familiárisának s testvéreinek Antalnak és Cornisnak hagyja és senki másnak. 1 P. C. D. X IV. 205. Ezzel vetette meg alapját Abauj vármegyében a ma is élő göncz-ruszkai Kornis-családnak.
Ruszkai Péter a király parancsára nemcsak Ruszkát, de a haszonélvezetben nála hagyott Roszputh falut is átadta a Tabajdiaknak s ezt a Semseiek per utján Garai Miklós nádornak 1405 évi Ítélete alapján nyerték vissza. 2 Semsei lt.
Hogy Ruszkai Péter mikor halt meg ? nem tudjuk. Végintézkedésében gabonát, sertéseket, 150 frt és 100 frt értékű ezüst serleget hagyományozott a ruszkai Szent-Katalinról nevezett Pálos kolostorra s elrendelte, hogy porai annak templomában nyugodjanak. 3 Rupp. Magyarország helyrajza II. 292.
