Tartalom
Lakatos. I. Leopold Bécsben 1665 ápr. 22-én armálist adományozott Nagy Gacsalki Andrásnak, nejének: Képes Katának és gyermekeinek: András, György, Judit és Katának, továbbá Jósvai Györgynek s Lakatos Györgynek. Kihirdettetett 1666 decz. 13-án Gönczön.
A czímer: kék paizsban, kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében arany gyürűt tart. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Az adományozottak közül Lakatos György utódai 1741-ben Szent-Andráson laktak.
Laki. III. Ferdinánd Bécsben 1652 febr. 21-én kelt armálisban megnemesítette Laki István és Péter testvéreket, s unokatestvérüket Jánost. Ez armálist 1652 jun. 4-én Gönczön kihirdették.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon, kettős farkú arany oroszlán, jobb karmában kardot tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1743-ban Golopon lakott. 1 Abaujm. lt. nemesi iratok. 793. sz.
Lánczi (lánczi). Régi család, melyről okleveleink már a XIII. század végén emlékeznek. Azon kevés számú családok egyike, mely ősi birtokát napjainkig birja.
1298-ban Lánczi Péter fiai: Jakab, János és Domokos örökre átengedték Lánczon azon félekényi földet, melyet apjok, az egri káptalan bizonysága szerint rokonainak, Lánczi Hermán fiainak, Péter papnak, Gergelynek és Tamásnak átadott. Ennek az átengedett földnek a jászói konvent, mely előtt az egyesség köttetett, határait is megjárta. 1 Wenzel. Árp. k. uj. okm. V. 198.
Egy 1303. évi oklevél 2 Anj. okm. I. 68. megzavar bennünket a Láncziak őseinek meghatározásánál. Ez a bácsi káptalan előtt kelt, melyben Lőrincz és Péter, Mikolai File fiai, elcserélték Valkó megyében Theluki (Teleki) nevű ősi birtokuk felét Lánczi György fiának, Pálnak az abauj-megyei Lánczon levő birtokával, de ugy, hogy testvére Posa része, érintetlenül maradjon.
1340-ben Lánczi Jakab, Domokos és Lökös megjáratták lánczi birtokuk határát, bozitai Cordus Miklós fiai: Miklós és István ellenében, kik a régi mesgyéket nem tartották kellő figyelemben. 3 Lánczi lt. fc I. A. No. 5.
A családot a három testvér közül Jakab tartá fenn és az ő ágán származott az le napjainkig. Teodor ága másodunokájában: Jakabban kihalt, javait 1398-ban Bebek Imre nádortól özvegye, Margit asszony nyerte adományba Demeterrel a Bessenyőnek nevezett István fiával és (második) férjével: Péterrel. 4 U. o. fc. I. A. No. 9.
A következő oklevelek is a család birtokviszonyaira vonatkoznak. így 1360-ban L. István unokatestvérével: Miklóssal, András fiával, Lánczon megosztoztak. 1Lánczi lt. fc. I. A. No. 7. Fia: Mátyás 1428-ban fiaival együtt tiltakozott Kányi László és Zebenyi István ellen, kik erőszakkal mentek lánczi birtokára. 2 U. o. fc. I. A. 11.
Lánczi Jánosnak 1500 körül felesége Radványi Szaniszló leánya Kata volt, ki után gyermekei részben a Radványi javakat is örökölték. Ennek folytán fia: Mihály, Péter, Mátyás és Balázs testvéreivel 1560-ban I. Ferdinándtól uj adományt nyertek királyi joggal a radványi, lánczi, szemerei, pólyi, kéri és szakolyi javakra.
1560-ban Lánczi Mihályt, Pétert, Mátyást és Balázst gagyi Horváth János többedmagával, fegyveres kézzel lánczi nemesi kuriájukon megtámadta, minden klenodiu-maikat és bútoraikat elvitte, Mihályt és Pétert foglyul elhurczolta. 3 Elench. G. Bathoriensis.
1604-ben Lánczi János, Balajthi Pált az egri török rabságból megszabadította, ezért a megszabadult Balajthi zálogba adta neki 200 frtba alpári birtokát. János ága ezen zálogos alpári birtokba költözött. Fia: Gergely 1612-ben Abaujmegye követe és unokája, szintén Gergely, 1634-ben alispánja volt.
Lánczi István, Hanyi Kata férje, részt vett a Thököli Imre háborúiban, mely elnyomatván, csak nagy fáradtsággal és Bécsbe vitt nagy pénzösszegek árán nyert bocsánatot.
Egyik kiváló férfia volt e családnak Lánczi József, ki 1763 ban Lánczon született. Elébb királyi tanácsos 1809-ben kir. táblai ülnök, utóbb hétszemélyes táblai bíró és Békés vármegye főispánja lett. s a Szent-István-rend középkeresztese és valóságos belső titkos tanácsos volt.
Az alig letűnt nemzedékből Lánczi József 1860-ban Abaujmegye I. alispánja, 1861-ben, a provizorium alatt, főispáni helyettes, 1864-ben főispánná neveztetett ki, mely hivatalától 1865-ben mentetett fel. Testvérje: Jakab, lánczi magányába vonulva, összetartotta és szaporította az ősi vagyont.
Ma a család nevét fiágon Lánczi Béla tartja fenn, ki Felső-Lánczon lakik.
Czímere: kék paizsban, zöld alapon, sisakos vas-inges vitéz, veres nadrágban és sárga csizmában, egy dárdával a vele szemben ágaskodó fekete medve nyakába döfi. Sisakdísz: a medve növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Léhi. E családra vonatkozólag okmányaink nagyon szűkszavúak. 1353-ban Lechi János, Demjén fia, mint szomszéd jelen volt Poháros Péter helyszíni perénél Saápon.1 Anj. VI. 142.
1392-ben említést találunk Léhi Tamásról, Zonard fiáról, ki Bedecskei Poka unokái: Kata és Margit asz-szony részére az egri káptalannak Zsigmond király egy adományleveiét átíratta. 2 Szathm.-Kir. ltár.
Ezen Tamás már, úgy látszik, nem volt megyénk lakosa.
1455-ben élt Léhi István, kinek felesége Margit, damaki Török Pál leánya, birtokos volt Damakon. 3 U. o. fc. XIV. No. 976.
Lencsés. Rudolf Prágában 1580 nov. 6-án czímerlevelet adományozott Lenchies Ambrusnak és testvérének: Péternek, melyben a czímer: kék paizsban a paizs alsó karimájából növekvő, fekete kalpagos, bíborszín ruhás férfi, jobbjában kardot, baljában buzamarkot tart. Sisakdísz: fél sárkány tüzet okád; takarók: veresarany, kék-arany.
A család 1709-ben és 1744-ben Felső-Mérán lakott. Egyik ivadéka, L. János, jelenleg felsőfügedi birtokos.
Lengyel. A családot III. Ferdinánd Bécsben 1651 máj. 15-én nemesítette meg, a midőn Lengyel Jánosnak, nejének Bartók Erzsének s fiainak: István és Györgynek a következő czímert adományozta: kékben, zöld hármas halmon galamb áll, felette három csillag. Sisakdísz: kék ruhás kar, mely markában zöld olajágat tart; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Leszármazása következő :
Lengyel másként Eperjessi. Czímerlevelet a családnak I. Leopold adományozott Bécsben 1669 nov. 9-én Lengyel, másként Eperjessi György és neje Braun Dóra, továbbá testvérei: János, Sámuel, Mihály és András részére. Kihirdették ugyanezen évben Gönczön. A czímer: kékben, két keresztbe tett, zöld pávatollakból készült legyező, fehér nyéllel. Sisakdísz: fekete kakas-tóllforgó; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A leszármazás a múlt század végéig következő:
Leötseő. Czímerlevelet Leötseő Máté nyert I. Leopoldtól 1660-ban. A múlt században Szikszón találta a családot a nemesi nyomozat. 1 A. V. lt. nemesi iratok 348. sz.
Lenkei (nenkefalusi). Régi tornamegyei család, mely, miként már emlitve volt, a Komjáthi s Kőszeghi családokkal együtt azon Vidtől származott, kinek fia: Sengve IV. László királytól 1283-ban nyerte adományba Komjáth, Mikefalva, Mile és Kupa falvakat.
A Lenkei-család Sengvének, Mochola nevű fiától származott, s ezután a XIV. század közepéig Macsalla néven neveztettek. 1345-ben a rokoncsaládokkal megosztozván, 2 Szathm.-Kir. lt. No. 14. az osztályrészbe jutott Nenkefalva után a Nenkei nevet vették fel. A XVI. században Nenkefalu nevét Lenkének kezdték nevezni és a falu nevével a család neve is lassanként Lenkeire változott.
A család korábbi története egybe van forrva a rokon Komjáthi és Kőszeghi családok történetével. Az ott felsorolt adatok ezen családra is vonatkoznak. Családfájuk nehány izen a következő:
A XVI. századtól kezdve bővebben találjuk a már ekkor teljesen különvált családra vonatkozó adatokat, s ettől kezdve, a család kihaltáig, nemzedékrende a következő:
Lenkei Antal 1569-ben alispán volt Tornamegyében, gyermekei voltak: András, Lőrincz, Orsolya. Lőrincz magtalanul halt el, Orsolyát Lóczi Albert vette feleségül. 1569-ben András a lenkei határban bizonyos föld szántásánál összecsapott két sógorával: Lóczi Alberttel és Benedekkel, melynek vége az lett, hogy a két Lóczi testvér a helyszínén halva maradt, s a férje segítségére siető testvérjét, Orsolyát is megsebezte. Ennek következtében András nótáztatott és 1570-ben Bornemisza Absteinius Pál erdélyi püspök és helytartó összes birtokait Lenkén, Barakonyban, Kőszegen (Tornában), Tőkeházán, Petheőházán (Borsodban) a nótázott sógorának, Barakonyi Dénesnek adományozta. 1 Szathm.-Kir. lt. fc. IX. No. 607. és 609.
Lenkei Andrásnak fia: Miklós, unokája: György volt, ki 1646-ban csatában elesett, ennek fia: György szintén katona, 1659-ben Szendrő várában lovas főhadnagy volt. Feleségétől, Monaki Zsófiától származott három leányával a Lenkei-család kihalt.
Hogy csak ezen ág vagy az egész család kihalt-e, adatok alapján el nem dönthetjük. Nagy Iván szerint 2 Magy. orsz. csal. VII. 93 egy Lenkei nevű család ma is él Gömör, Borsod és Bars vármegyékben, de ez valószínűleg más család. Ezt bizonyítja amazokétól teljesen elütő czímere. 3 Siebmacher. 276. tb.
A Lenkei-család czímere azonos a Kőszeghi és Komjáthi családokéval: fekete paizsláb felett, melyre alól, középen mankós nyujtványnyal ellátott veres pólya van illesztve, kékben, lebegő arany leveles koronából, két czölöpösen egymás mellé állított, könyökükkel balfelé irányult veres mezű kar emelkedik ki, egyike markában balharánt helyezett egyenes pallost tart, másika haránthelyzetben búzakalász köteget. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany.
Lovász. Borsodmegyei család. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott István, Mihály és Balázs fivéreknek. A czímer 1 Lendvai: Temesmegye családai. kék paizsban arany oroszlán, jobbjában görbe kardot, baljában koronát tart. Sisakdísz adva nincs; takarók: kék-arany, veres-ezüst. Székhelye Martoni, hol azon házhelyet, melyen laktak, tartozékaival Mladosevics Horváth István és neje Semsei Borbála örök birtokul adományozta nekik. 2 Nagy I. VII. 211.
A család egyik ága Aradmegyébe költözött, hol az ötvenesi pusztát megszerezvén, arra adományt kért s innen irta előnevét, másik ága Tornamegyébe telepedett, hol többen megyei hivatalokat viseltek. így Sámuel, ki esküdt és szolgabíró volt, továbbá Miklós, ki a szabad-ságharcz előtt a megye másodalispánja volt, a szabadságharczban mint nemzetőri százados több csatában vett részt. 1860-ban az alkotmány helyreálltával Tornamegye első alispána lett s az egyházi téren a tornai ref. egyházmegye segédgondnokának választották meg.
A leszármazás tőle napjainkig a következő:
Lükő. A nemességet a családnak Lükő János szerezte meg, kinek, valamint nejének Koncz Katának, továbbá Újházi Györgynek, Márton s György nevű fiainak, végül Kneybs, másként Liptai Mátyásnak I. Lipót Bécsben 1669 ápr. 15-én a következő czímert adományozta: kék paizsban, zöld alapon egy veres nyeregtakaróval felszerelt, fehér ugró lovon ülő férfi, prémes kalpagban, veres sujtásos fehér ruhában, lecsüngő kardtokkal, jobbjában görbe kardot, baljában a kantárszárat tartja. Sisak-disz: pánczélos kar, markában görbe karddal; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Eredetije a jászói levéltárban.
Ezen armalist Tornán 1669 aug. 28-án hirdették ki.
Jeles tagja volt a családnak Lükő Géza, ki megyéjét 1867-től több országgyűlésen képviselte, majd a politikai élettől elvonulva, mint a tornai ev. ref. egyházmegye gondnoka halt el 1893-ban 72 éves korában. Öcscse Kálmán Abaujnak-Torna vármegyével egyesítése óta az . egyesült megyék alszámvevője volt. Meghalt 1896-ban.
