Tartalom
Idrányi (idrányfalvi). A régibb adományos megyei családok közé tartozik. A családra vonatkozó legrégibb adat az 1515. évből való, a midőn Idrán Jakab és fia Mihály idrányi Bakó Péter özvegyétől ennek idrányi birtokát 40 aranyforintért megvette. 1 Jász. Convent. Ezen szerzeményeket Idrányi Mihály fiai András és János 1572-ben ujabbakkal gyarapították, a mennyiben a Lasztóczi Lászlónénak és Hegymegi Tamásnénak valószínűleg leánynegyedben kiadott idrányfalvi részeiket ezek fiaitól: Hegymegi Tamástól 16 frtért, Lasztóczi Gergelytől 20 forintért megvették, s mindezen birtokokra adományt kérve, 1573-ban ellentmondás nélkül beiktattattak. 2 U. o. Családi iratok.
1590-ben Melléthi Zsigmond, Kormos Gáspár, G. Balázs és Simándi János Perényi György abauji főispán emberei Idrányi Andrásnak idrányi curiájára rontottak, s onnan Radványi Agatha (Szabó Márton, majd Fuló György özvegyének) leányát, Katát, ki a főispán szolgálatából éjnek idején, titokban megszökött, - elhurczolták. Idrányi az erőszak miatt a főispánt perbe fogatta, melynek vége egy egyesség lett. Perényi a leányt hazabocsájtotta, Idrányi viszont a főispán és szolgái ellen tett panasztól elállott. 1 Jász. Convent.
A család a XVII. század elején mindinkább kezdett kiszorulni az ősi birtokból. András legidősebb fia: Ferencz magtalanul halt el, s 1616-ban összes idrányi birtokát nejének, Aranyossi Zsuzsannának adta 300 magyar forintért, mint ki mindenkor hil segítőtársa és gondozója volt. A családfentartó András második fia Gábor volt, kinek Ferencz fiától származott a családnak megyénkben most is élő ágazata.
De Fereneznek is ott kellett hagyni az ősi birtokot. Fiát, - neve nincs említve, - valószínűleg Jánost - még gyermekkorában elrabolták a törökök, s hogy őt onnan kiszabadíthassa, zálogba adta idrányfalvi birtokát Sóvári Jánosnak. 2 U. o.
Unokája már Berencsen lakott, s az 1738., 1742., 1746. évi nemesi nyomozatok a családot két ágra oszolva, Berencsen és Novajban találták. 3 A, V. lt. nemesi iratok 229. Az utóbbi ágazat nincsen a családfán feltüntetve, az elébbi ágazat számos tagjában most is él megyénkben, közülök Ferencz büdi ev. lelkész, a tiszáninneni egyházkerület tanácsbirája és országos gyámintézeti pénztárnok.
A család most használt czímere - valószínűleg chablon czímer - oroszlán, karddal, sisakdísz: növekvőn. A leszármazás ez:
Imre. Armalisa költ I. Leopoldtól Bécsben 1663 márcz. 9-én 1 A. V. lt. nsi iratok. melyben Imre Jánost, fiait: Jánost, Györgyöt, Mihályt, Bálintot, ifj. János fiait: Jánost és Pált, megnemesítette s nekik a következő czímert adta: kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő férfi, baljában a kantárszárat, jobbjában véres kardot tart. Sisakdísz: növekvő veres ruhás férfi, balját csípőjére teszi, jobbjában kard, rajta törökfő; takarók: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették Gönczön 1669-ben.
Az 1732. évi nemesi inquisitio e család tagjait Szepsiben és Jászón találta.
Illési. Czímerlevelet III. Károly adományozott Bécsben 1720 nov. 10-én Illési Pál, Gáspár és Zsigmond testvérek részére, mely 1721 máj. 1-én Kassán kihirdettetett.
Az adományozott czímer: Kék és aranyban hasított paizsban kék szárnyú, veres mezű kar, markában görbe kardot tart, jobbról felül, hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: elől arany csillaggal rakott veres félszárny, mellette a paizsalak. Takarók: veres-ezüst, kék-arany.
Jábróczki. A család nemességét a szepesi káptalan egy 1632. évi kiadványában hitelesítette meg, a midőn ez oklevél szavai szerint késmárk-várallyai Jábróczki Jób, régi osztálylevelekkel kétségtelenül bebizonyította - visszamenőleg az 1340. évig - leszármazását és nemességét. Bebizonyította, hogy régi dalmácziai nemes család, Jábródról származva, hol Lajos élt, kinek fia Benedek, ezé Gothard, ezé Kálmán, ezé Zoránd, ezé Tamás, ezé Demeter, ezé Osvald, ezé Sandrin, ezé Ádám volt, ki neki (Jóbnak) és Dániel s Ádám testvéreinek atyja volt.
A bizonyítékokhoz mellékelték Zsigmond királynak 1411. évben Pozsonyban kelt armalisát is Jábróczki Benedek s ennek fiai: Albert és Lajos részére, melyben ezeknek érdemei és vitézi tettei is fel vannak sorolva.
Ezen armalis kétségtelenül hamisítvány a XVI. század végéről vagy a XVII. század elejéről. Kétségtelenné teszi ezt nemcsak az oklevélnek, a Zsigmond korától elütő s a jelzett korra valló stylusa, különösen a czímerleirásnál, hanem azon heraldikai baklövés is, a midőn 1411-ben két sisakot adományoztat a czímer-paizsra, holott ez, ezen időszakban egyátalán meg nem történhetett.
Ezen kétségtelenül hamis oklevél kétségessé teszi a többi, csak a szepesi káptalanban látott bizonyítékok hitelességét és a család régi múltjára vonatkozó összes adatokat is, melyek az armalis mintájára, mind megannyi hamisítványok lehettek.
A család hiteles történetét csakis ezen 1632. éven kezdhetjük, midőn a fentemlített három testvér: Jób, Dániel és Ádám Kézsmárkon élt, honnan irta is magát. A testvérek Szepesmegyének 1653-ban kiállított bizonyítványával Abaujmegyébe, Nagy-Idára költöztek, kik közül Adán a Tököli fejedelem támadása idejében szomorú véget ért. Mint erős császárpártit Tököli kuruczai 1681-ben elfogták, Tepliczére hurczolták, hol elébb összeverve és kinozva, végül fejét vették.1 Gr. Csáki István szepesi főispánnak illésfalvi várában 1693-ban kelt nyilatkozata.
Fia, szintén Ádám 1717-ben már Nagy-Idán lakott s a jászói konventnek felesküdt jegyzője volt. 2 A. V. lt.
I. Leopold Bécsben 1700 márcz. 12-én czímerlevelet adományozott Jábróczki Dánielnek és Ádámnak, továbbá a lefejezett Ádámnak a táblázaton felsorolt fiainak, mely 1700 ápr. 17-én Lőcsén kihirdettetett. Ezen oklevél szövegében emlités tétetik a Zsigmond királytól adományozott armalisról is. Az adományozott czímer: négyelt paizs, koronás középpaizszsal, melyben kékben ezüst pólya van, felül két, alul egy arany csillagtól kisérve, 1. kékben arany grif, jobbjában karddal, 2. és 3. veresben, zöld alapon, két szemben álló kiterjesztett szárnyú fehér galamb, zöld ágat tart, 4. (kékben?) veres ruhában, veres tollakkal ékített kalpagban férfiú, vágtató fehér lovon ülve, jobbjában a kantárszárat tartva. Sisakdísz: nyitott arany sasszárny között, melynek egyikén L betű, másikán I római számjegy látható, az elöbbeni növekvő férfi jobbjában kardot tart, balját csípőjére támasztja. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család azonban ezután is használta a kétes eredetű Zsigmond-féle czímert, mert Jábroczki János pecséte, ki 1744-ben Abaujmegye szolgabirája volt, ezen czímert ábrázolja. 1 A. V. lt. nemesi iratok 219. sz.
A töredékes leszármazás következő:
Ezen öt testvér egyikének, valószínűleg Ádámnak fia volt Norbert, kitől a leszármazás, a esafád kihaltáig következő :
Norbert a gr. Csáky Antal elnöklete alatt működő neoaquistica comissio alügyésze volt, Mesko Jakab, a későbbi báró főügyészsége mellett. Az igaztalanul elkobzott javakból könnyű szerrel ő is szerzett magának, még pedig Nagy-Idának felét, Buzafalva és Lemes nagyrészét, Migléczen, Tornyos-Németiben, Szántón kisebb birtokokat. 1 Jábroczki iratok. Teleki Péter birtokában.
Családja unokájában kihalt.
Jakabfalvai. II. Ferdinánd literátus Jakabfalvai Györgynek, s általa gyermekeinek Miklósnak és Erzsébetnek Bécsben 1630 ápr. 10-én czímerlevelet és nemességet adományozott. E czímer: kék paizsban zöld alapon egyszarvú lépdel, hármas szikla mellett, sisakdísz: növekvő egyszarvú; takarók: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1631-ben Samarja városában, Pozsony-megye közgyűlésén.
A leszármazást napjainkig a következő táblák mutatják:
A családfa élén álló Jakabfalvi György a nemesítés alkalmával Pozsonymegyében, malaczkai kúriájában lakott. Ezen megyében is hirdettette ki 1631-ben armalisát. Leánya hihetőleg korán elhalt, három fia közül kettő Zemplén vármegyébe költözködött, a legifjabb: János Malaczkán maradt, hol 1701-ben magtalannl halt el. A pusztán maradt curiát a gróf Pálffiak foglalták el, s az utódok által többször felújított tiltakozások daczára sem engedték ki kezeikből, s nálok is veszett. A legidősebb testvér, Miklós, I. Rákóczi György s neje Lórántffi Zsuzsanna fejedelemasszonynak volt kedvelt, bizalmas udvari embere (intimus aulae familiaris), kit fejedelmi pártfogói bizalma, diplomatiai kiküldetésekben többek között a svéd királyhoz is követül küldötte. Mint ilyennek adományozott a vár belterületén a paplak és Hegymegi Ferencz háza között egy kőházat, mely elébb a Rőthi Orbáné volt, két más házat Tolcsván s több szőllöt a sárospataki és tolcsvai szőllöhegyeken. Ezen adományt Báthori Zsófia özvegy fejedelemasszony és fia I. Rákóczi Ferencz megújították. Gyermekei nem voltak és 1657-ben nejével, Bagoly Annával a leleszi convent előtt kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, mely szerint egyikök elhunytával az életben maradt házasfél örökösödik az elhunyt birtokában. A férj halt el elébb, de azért az özvegy elhunytával a férj testvére András kiegyezett az oldalági örökösökkel s a hagyaték birtokában maradt.
András szintén Sárospatakon lakott, s 1678 és 1682-ben mint Zemplénmegye szolgabirája emlittetik. Fia, György tartotta fenn tovább a családot, ki elvette a vagyonos Janka Erzsébetet, Abaujmegyébe telepedett, hol már meglevő javait ujabb szerzeményekkel szaporította. így 1720-ban nejével megszerezte 400 frtért Uza Zsigmond és Mihály összes szászfai birtokát, s erre III. Károlytól 1722-ben királyi adományt kértek és nyertek. A birtokba iktatás 1723 okt. 8-án történt, hol annak Mocsári Borbála, az iktatandók anyja és annyoka mondott ellent, ki ezen birtokot 395 frtban zálogba birta. 1726-ban megvették Karácsondi János és Ferencztől 200 rfrtért az egész karácsondi praediumot, s Szászfán másoknál zálogban levő részbirtokaikat. 1736-ban bekövetkezett halála után fia és három leánya (1. a családfát) a kővetkező birtokokon osztozott; az anyai részeken kívül: tizenegy darab szőllőn, a tolesvai, szögi, liszkai és bényei határban, szepsi, büdi malomrészeken, s a g.-bátori malmon, tolesvai, láczai, liszkai kúriákon, sárospataki, detki, rakatzai, sz.-istváni, kelecsenyi, büdi, vajdai, vendégi, alsó- és felső-gagyi, lyubai, keresz-tétei, pamlényi, felső-kásmárki, szászfai, bátori, újlaki, s karácsondi részjószágokon.
György fia: Miklós, kétszer házasodott, s több fiai után a család idők multával más megyékbe is elszármazott, mint Nógrádba és Szabolcsba. Többen a család tagjai közül hivatalokat viseltek. Jakabfalvi Dániel (Miklós fia) 1809-ben főszolgabíró volt Abaujban; András 1810-ben kir. helytartósági titkár, 1833-ban Abaujmegye főjegyzője. Fia: szintén András Abaujmegyének követe s tornai alispán volt. Az ujabb nemzedékből J. Gyula, mint nyugalmazott kurai bíró halt meg 1894-ben. A családnak jelenben is két ágazata él megyénkben, egyik Bátorban, másik Felső-Kékeden.
Janka. Rövid életű család, mely czímerlevelét III. Ferdinándtól nyerte Bécsben 1652 márcz. 14-én, s ezt ugyanez évben Szendrőben és Csongrádon is publikálták. 1 Abaujm. lt. nsi. iratok.
Czímere, pecsétek után, daru; sisakdísz: ugyanaz.
A nemességszerző Janka Mártontól a család rövid leszármazása kihalásáig következő:
Janka Péter, Usz Ferenczczel 1691-ben Jászi János magszakadtán, nádori adományban nyert Szikszón egy nemesi kúriát, Varbón, Visnyón, Berentén és Bábonyban részbirtokokat. 1 J. C. U. fc. I. No. 7. 1692-ben zálogba vette gr. Csáki Istvántól ennek csereháti birtokait 1000 forintért.
Felesége, Mocsári Borbála, Mocsári János és Báthori Anna leánya volt, ki után Felső-Gagyban, Bátorban, Apátiban és Felső-Kázsmárkon is földesúr lett. 1697-ben feleségével együtt adományt nyert I. Leopoldtól, Gadnai Péter magszakadtán, ennek alsó- és felső-gadnai birtokára, melybe ellentmondás nélkül beiktattattak, 2 U. o. I. fc. I. No. 6. ezen-kívül más szerzeményekkel is gyarapította birtokait. Gadnai Istvántól 1699-ben Gadnán, 3 U. o. I. I. No. 3. Vendéghi Györgytől 1699-ben G.-Bátorban, 4 U. o. I. I. No. 4. Szálkai Jánostól 1698-ban Berencsen, Karácsondon és Felső-Gadnán 5 U. o. I. I. No. 26. szerzett birtokokat.
Janka Péter erős labanczérzelmü volt. A Tököli fejedelem támadása idejében Szendrőben élt „eő felsége hűsége alatt". Egy fegyverszünet alkalmával a szendrói várkapitány útlevele mellett és pénzével, néhány szekérrel és nyolcz katona fedezete alatt elindult a Hegyaljára bort venni. Léhre érvén, ott találta Hatvani Györgyöt, Tököli kapitányát, ki őt elfogta és kiséretéből hat katonával együtt „maga szállására üstökön fogva, mezítelen fegyverrel vitette". Ez utóbbiakat, fegyverszünet lévén, elbocsájtotta, de Janka Pétert rabul tartotta, sok hetekig magával hurczolta és 3000 frt váltságdijat követelt érte. 1 Jakabf. lt. 1725. No. 208.
Később Borsod vármegyének jegyzője, majd 1696. és 1697. években alispánja lett. A XVII. század végső éveiben Abaujmegyébe költözött. Itt csakhamar a megye táblabiráinak sorába lépett és 1710-ben annak substi-tutus alispánja lett. Labanczérzelmeit itt sem tagadhatta meg, mit azon három bizonyítvány bizonyít, melynek egyikét de Viard, a császári hadak főkapitánya állított ki 1710-ben részére, másikat 1725-ben b. Fischer Mihály szepesi kamara tanácsos, melyben elismeréssel emlékezik meg Janka Péternek, mint a megye alispánjának buzgóságáról, melyet az ő parancsnoksága alatt levő császári csapatoknak Király népét és Benyéket rendelte ki téli szállásul. Harmadik a megye bizonyítványa 1727-ből, annak egyik Fájban tartott particularis gyűléséből, melyben a jelenlevők elismerik, hogy 1710-ben „a veszedelmes Rákóczi-mozgalmak alatt, mikor a császári sereg Löffelholz generális vezérlete alatt a hűtlen Rákóczi-lázadók által bírt Kassát körülzárva tartotta, Janka Péter assessor az alispáni teendőket, a császári seregek érdekében hűen és dicséretesen végezte". 2 Mind a három bizonyítvány a Jakabfalvi levéltárban.
Janka Pétert Abaujmegye az 1722. évi országgyűlésre követül küldötte fel. 3 U. o.
Ő volt családjának utolsó férfi tagja, terjedelmes birtokát egyetlen leánya, Erzsébet örökölte, ki Jakabfalvi Györgynek volt felesége.
Ugyanezen időtájban élt Janka István, ki a megyében szolgabíró és pénztárnok volt. Távolabbi rokonságban állhatott Péterhez és mint megyei tisztviselő Felső-Gagyban lakott. Később Szederkénybe költözött és gyermekeiben családja kihalt.
Jánoki (jánoki és nagyszuhai). Ősrégi kihalt család a Hunt-Pázmán nemzetségből, melynek két egytestvér őse : Hunt és Pázmán sváb lovagok Gejza vezér alatt jöttek hazánkba, hol szent István királyt a Garam vizében német módra vitézi karddal övezték. 1 Kézai krónikája.
E nemzetség később terjedelmes birtokok urává lett s elszaporodván, a családok egész raját bocsájtotta ki kebeléből. Ezek következők: † Osgyáni Bakos, Bucsányi, † Csalomjai, Cseri, petri Ders, Fancsikai, † Födémesi, Forgách, rákói és szuhai Jákóffi, † Jánoki, Keszi, † bucsányi Ivorláthkői, † Kóvári, fancsikai Lázár, † Szentgyörgyi és Bazini grófok, Újhelyi, † Vajdai, † Zorándffi és † Zsaluzsányi családok.
A Jánoki-család egyenes őse Lampert, ki a XIII. század közepén élt. Unokája id. Ders, Csábrág vár ura, kit testvérei ifj. Ders és Demeter 1276 előtt megtámadtak, várát elfoglalták s őt egész családjával fogságba hurczolták s 3000 márkát érő ingóságait elrabolták. Ezért őket IV. László király birtokaiktól megfosztotta s azokat id. Dersnek adományozta. 2 Kubinyi mon. II. 17. 1. Azonban ugylátszik a király ezen Ítélete nem lett végrehajtva, mert már az 1284. évben ismét a király kegyeiben állottak, sőt uj adományokkal is jutalmazta őket 3 U. o. 25. és a testvérüktől erőszakosan elfoglalt birtokokban is benmaradtak. Köztük a jánoki uradalomban is, mely Jánok, Papolcs, Rakson, Parlag, Vajda, Büttös és Krasznok abaujvár-megyei falvakból állott. Ezen falukat csakis az öreg Ders unokája: Demeter veszprémi püspök több mint 100 év után 1398-ban hosszas pereskedések és Istenítéletek közbejöttével 1 U. o. először s 371. s köv. lapok. volt képes családja részére visszaszerezni, melynek egyik ága itt megtelepedvén, alakította a már kihalt Jánoki és Vajdai családokat.
Demeter 1359-ben barsi főesperes, 1381-ben esztergomi főesperes, 1385-ben csázmai prépost és esztergomi kanonok, 1389-1391-ig veszprémi püspök volt. Veszprémi püspök korából maradt fenn egy mandula alakú pecséte, mely a sárkányölő Mihály arkangyal alakja alatt, két kis háromszögpaizsban a Hunt-Pázmán nemzetség ősi czímerét tünteti fel: a felfelé irányult holdsarlót, felette hatágú csillaggal.
Demeter püspök testvérje: István alapította a Jánoki és Vajdai testvércsaládokat, melyeknek leszármazását az alábbiakban együttesen adjuk.
143l-ben nov. 1-én Feldkirchben Zsigmond király az ősi czímertől eltérő uj czímert adományozott Vajdai Györgynek s általa László testvérének, Jánoki Lászlónak, Mihálynak, Dersnek: a nevezett László fiának, valamint Jánoki Tamásnak és Pálnak, Vajdai György unokatestvéreinek és osztályos atyja fiainak. E czímer: Kékben, arany leveles koronából, két - könyökükkel kifelé fordult, hajlott - fehér mezbe öltözött (egykor talán pánczélos) kar nyúlik ki, markaikban három-három veres rózsát tartva, melyeknek leveles szárai, a koronán áthúzva a felett egymást keresztezik. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-ezüst.
Ettől kezdve a család elhagyta ősi nemzetségi czímerét s kihalásáig következetesen ezen Zsigmond királytól adományozott czímert használta.
A család tagjai közül azok, kik a Vajdai nevet használták, a XV. század végén haltak ki. Ez időn túl kizarólag a Jánoki névvel találkozunk. Ujabb történetük megyéjük szük határaira szorítkoznak, melynek közéletében mindig előkelő állást foglaltak el. Birtokaik Abauj, Gömör, Heves és Kis^Hontra terjedtek ki s a család tagjai ezen megyékben elszórva laktak.
Kitűnt közülök Jánoki Gáspárnak Szentiványi Júliától származott két fia, az idősebb Farkas, ki 1693-bau Hontmegyének alispánja, később II. Rákóczi Ferencznek ezreskapitánya; az ifjabb, Zsigmond, 1698-ban szintén II. Rákóczi Ferencznek elébb alkanczellárja, utóbb kan-czelláriai igazgatója s senatora volt.
A család utolsó férfi sarja Jánoki László volt, ki 1740. év táján halhatott el; nyolcz leányát a táblázat mutatja.
Az abauj megyei birtokokat Jánoki Osvaldnak leányai és leányági leszármazói örökölték, Krasznyikofc, Jánokot-és Vajdát elébb a Baxiak, a Baxiak után a Transikovics-Horváthok s Horváth Györgynek, Szemere Erzsébettől származott leányát Zsuzsannát, Szentimrei Szabó András nőül vévén, a Szentimreiek birták.
Jánossi. Rövid életil család a megyében. Lázai György más birtokaival együtt, lázói, tornamegyei és jánosdi részeit is eladta Jánossi Jánosnak, ki vele valószínűleg atyafiságban állott, mert az ő anyja is Jánossi Adviga volt, Ferencz leánya. Jánossi János, a vett birtokokra adományt kért Abstemius Pál kir. helytartótól 1571-ben. 1 Lánczi lt.
Ugyancsak ezen Jánosi János, Kristóf fia 1575-ben adományt nyert Radéczi István kir. helytartótól, Jánosd egész praedium egész felerészére, mely a Chobádi János magvaszakadtán szállott a koronára. 2 U. o. Egy leánya maradt: Kata, ki 1606-ban ezen jánosdi birtokot 600 frtért elzágositotta Mágócsi Ferencznek, 1609-ben auctiót kért reá 400 forintot. 3 U. o.
A rövid családja ez:
Járdánházi. Régi gömörmegyei család, melyből Mihály, János, Audrás és Ferencz, gömörmegyei, felső-szuhai lakosok és István és Péter, kik Sajó-Vámosra költözködtek ez utóbbiak nemességének igazolására 1756-ban Borsodmegye közgyűlésén I. Lajos királynak egy 1360 pünkösd hetében kelt határjárási parancsát mutatták fel, melyet a király leánynegyed kiadatása végett az egri káptalanhoz intézett. Ez oklevél szerint I. Lajos király, az egri káptalannal határt járat (hol?) egyrészről Somsáli Pál részére, ki Pálnak, - ki Miklósnak, - ki Gyurknak volt fia; Mihály, Tamás és János részére, kik Jordánnak voltak fiai, ki viszont Mocsolási Gyurknak volt fia; másrészről Péter és Dénes Benedek fiai részére, kik ezen Gyurknak másod unokái voltak s női ágon származott le. Ezen oklevél a következő leszármazást tünteti fel:
Ezen Jordán ivadékai a Járdánháziak.
1481-ben a jászói convent Járdánházi Jánost és fiait: Lajost, Menyhértet, Boldizsárt, Sebestyént és Tamást, borsodmegyei Galgócz községben lévő két jobbágytelekbe ellentmondás nélkül beiktatta.
Az 1815. évi Borsodmegye közönségétől kiállított bizonyítvány szerint „megyebeli régi birtokos családból származott donatarius nemesek s eleiknek négy századokat meghaladó donataria nemességét folytató igaz és törvényes ivadékok voltak". Ezen bizonyitványnyal igazolták nemesi voltukat, midőn nagyon elszaporodván, egyes tagjai Zemplén, Abauj s más megyékbe költözködtek.
Ivadékai szerény sorsban Szikszón most is élnek.
Jászai I. E néven három család ösmeretes megyénkben. Egyiknek törzsatyja literátus Jászai Tamás, kit nejével, Koza, másként Chorba Zsófiával, gyermekeikkel Gergely, Tamás, Pál, István és Zsuzsannával s mostohatestvérével, Jászai Lénárttal együtt Rudolf nemesített meg, már mint elébb is nemeseket. Pozsonyban 1587 decz. 2-án kelt czímerlevelével, mely 1588 ápr. 13-án Lőcsén kihirdettetett.
A czímer: veresben és kékben, balharánt osztott paizs, melyben sziklaalapon egy természetes szinti bakkecske egy zöld lombos fára ágaskodik. Sisakdísz: a bakkecske növekvőn; takarók: kék-ezüst, veres-ezüst.
Ezen családról, mint megyénkben élőről, nincsenek adataink, az eredeti armalist a megye levéltára őrzi.
Jászai II. Czímerlevelet II. Mátyás adományozott Pozsonyban 1613 márcz. 31. Jászai Tamásnak, nejének Sirokai Ágnesnek s gyermekeinek: György, Mátyás, Bálint, Pál, János, Dóra és Erzsének. Kihirdettetett az 1613 ápr. 29-én Gönczön tartott megyei közgyűlésen.
Jászai III. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1668 jul. 20-án Jászai Mátyás és Mihály testvéreknek, mint főczímszerzőknek és Chernei Györgynek, mint mellékczímerszerzőknek, mely 1669-ben decz. 4-én Gönczön kihirdettetett. Az adományozott czímer: kékben, zöld alapon fehér lovon ülő férfi veres ruhában, fehér nadrágban, magas, sárga csizmában, három sastollal ékített prémes kucsmában, jobbjában kardot markol, melyre törökfő van tűzve, baljával a kantárszárat tartja, előtte a nyeregben, tokban, pisztoly van. Sisakdísz: a férfiú növekvőn, jobbjában kard, baljában törökfő; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 Eredetije a család birtokában.
Egyik nevesebb tagja volt a családnak Pál (1809-1853), ki Bécsben az udvari cancelláriánál fogalmazó, utóbb titkár volt. Ez állásában sok, a magyar nemzet történetére vonatkozó eredeti okiratot lemásolt a császári titkos levéltárból. A szabadságharcz kiütésével gr. Batthyányi Lajos miniszterelnök titkára lett. Noha ez állásában nagyon kétes szerepet játszott a bécsi kamarilla érdekében, mégis mint nyelvbuvár és történelmi adatkutató, irodalomtörténeti nevet szerzett magának. Több értekezése s két önálló történeti müve is megjelent, melynek egyike a magyar nemzet történetét a legrégibb időktől az aranybulláig, a másik János király és Ferdinánd korát tárgyalja. Meghalt 1853-ban. Testvérbátyja Sámuel elébb a gr. Schönborn-család uradalmi igazgatója volt, mely állásában nyugdíjaztatván, mint az Abauj-szántói takarékpénztár igazgatója 1890-ben halt meg 84 éves korában.
A család megyénkben ma is kiterjedt, tagjai közhivatalokat viselnek, közülök István a kassai járás főszolgabirája.
Jenei. Az 1757. évi nemesi nyomozat Szent-lstván-Baksán találta a családot mint birtokosokat és ez alkalommal eszközölt tanúvallomások alapján a következő családfát állithatjuk össze: 1 A. V. lt. nemesi iratok 683. sz.
A család megyénkben most is él.
Jóczik. Armalisát a család III. Ferdinándtól nyerte, ki 1637 nov. 20-án Bécsben Turkoly Györgynek mint főczímerszerzőnek és általa Jóczik János, István, Márton, András, Mihály és Boldizsárnak, mint mellékczímerszer-zőknek czímert és nemességet adományozott, mely 1638 jun. 21-én Abauj vármegyének Gönczön tartott gyűlésén kihirdettetett. A czímerszerzők egyike: Márton a következő családfát alkotta, mely azonban csak a férfitagokat tünteti fel:
A család napjainkban birtokos Rásonyban, Szent-Andráson és Szikszón. 1 A családnál lévő levelekből.
Joób (Fancsali). Ezen család őse azon Elekws de Pyscarkos volt, kinek fia György, unokája Pouch, Za-kalai várnagy volt 1333-ban. 2 Anj. okm. III. 55. Ez elvette Apród István leányát, Kanichát, kinek mostohatestvére Forrai János, tekintetbe vévén azon sok segélyt, a melyben őt közös anyjuk részesítette, adományozta nekik Fonchol falut, s a Hornád vizén egy három kőre járó malmot. 1 Anj. okm. III. 55.
Az említett Pouch vagy Poochuak fia András, unokája: László volt. Ezen fanchali Pooch András fia László 1418-ban Dobszai Miklós fiával Jánossal és Liptowi Mihály fiával Lászlóval együtt adományt nyert Zsigmond királytól a fancsali és kázsmárki birtokokra és a kázsmárki vámra, melyeknek már őseik is békés birtokában voltak, s melyekbe Rassoni (Rásonyi) István királyi ember jelenlétében még ugyanazon évben ellentmondás nélkül beiktattattak. 2 Ered. pergamen. Csoma gy.
Ezen Fancsali László fia Mihály volt. Unokái: Péter, László, Miklós és Jób II. Ulászló királytól 1499-ben ismét uj adományt nyertek összes fancsali és kázsmárki birtokaikra, 8 Joób iratok u. o. és abba ugyanez évben beiktattattak.
Ezt megelőzőleg 1497-ben Fancsali László és Péter, Felső-Monaj fele részét is adományba nyerték, de az iktatásnak Gadnai András, István és László, valamint felsőmonaji Literátus Barnabás ellentmondottak. 4 U. o,
Fancsali László az 1503-1510. években Abauj vármegyének alispánja volt és 1505-ben bethlenfalvi Thurzó Péterrel együtt a vármegye részéről követ. 5 Korponai II. 40. A leszármazás, az első őstől kezdve, következő:
A XVI. század elején a család két ágra szakadt. Egyik ág, ősi birtokán Fancsalban és Kázsmárkon élt. megtartotta a Fancsali nevet is. Másik megtartotta ugyan jogát az abaujmegyei birtokokhoz, de átköltözött Liptó-megyébe, Prószékre, mely falut a prószéki Mikuss-család után örökölte, 1 Családi közlés. Nagy Iván V. 350. s magát Jóbfancsalinak nevezte egészen e század elejéig, a midőn a fancsali nevet praedicatumul használta és neve „Joób" lett.
Első volt közöttük, ki a Jób-Fancsali nevet felvette: János fia, Mátyás, 1520 körül, 2 Joób irományok. kitől a leszármazást napjainkig a két utolsó táblázat mutatja.
1559-ben a család ismét uj adományt nyert I. Ferdinándtól Fancsalra és Kázsmárkra. Az adományozottak Fancsali István, János, András, Tamás és Balázs is prószéki Fancsali Joób, tehát úgy az abauji, mint a liptói ág. Ezen adománynak a női leszármazók ellentmondtak. 3 Joób irományok.
Az abauji ág - a Fancsaliak - az egész XVI. század alatt fentartották magukat, de lassan elfogytak. Örökükbe és a megye kötelékébe a liptómegyei Joób-Fancsaliak léptek, kik az ősi Fancsal falut napjainkig bírták. Kázsmárk e század első, Fancsal a második felében jutott leányágra.
A család czímere, pecsétek után, kék paizsban aranykorona, melyre pánczélos kar könyököl, markában pallost tartva, melyre kígyó tekeredik felül, jobbról hatágú csillagtól, balra befelé fordult holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: a paizsalak kiséret nélkül. Takarók: kékarany, veres-ezüst.
Juhász. Czímerlevelet II. Ferdinánd Bécsben ápr. 23-án 1635-ben adományozott Juhász Istvánnak s általa fiainak: István, Mihály és Jánosnak, valamint testvéreinek : Pál, Benedek és Györgynek, kik már elébb is nemesi szabadságban éltek. Kihirdették Csengerben 1638 ápr. 22-én. 1 A. V. lt. N. 1. 930 1/2
A czímer: kékben, zöld alapon kettős farkú oroszlán > jobbjában kard. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1772-ben az abaujmegyei Zsadány községben lakott, de a család egynémely tagjai e megyéből el akarván költözni, attól ugyanezen évben nemesi bizonyítványt kértek.
