Tartalom
Gábriel (csáthi). Régi kassai patrícius család, melynek egyik tagja G. György 1488-ban megvette Keczer Imre, László fiának, Peklén, Opina, Patacsko, Veresvágás, sárosmegyei; Szundok, abaujmegyei; Radván, Ujlakcsa, baranyamegyei; Matha, Teknölvár, Kuthas, zarándmegyei és Marczelháza szepesmegyei birtokait, melyekbe királyi parancs mellett ugyanezen évben beiktattatott. 1 J. C. O. fc. I. No. 15.
Ezen G. György az 1503., 1507. és 1508. években Kassa város főbírája volt. 2 Tutko 198. I. C. GG. fc. I. No. 21.
Utódait a jászói convent okievei alapján a következő családfa mutatja:
Hogy ez időben a család bírt-e nemesi ranggal? adatok hiányában el nem dönthetjük. Gábriel Jánosnak egy 1512. évi pecsétén 1 Kassai ltár. a paizsban egy felhőkből növekvő állat alakja látható.
Az 1552. évtől számítva, több mint egy évszázadig a családról nincs tudomásunk, ez idő alatt, a zavaros multu Kassa városából leköltöztek Miskolczra s itt tűnik fel újra 1662-ben Gábriel Mátyás, ki családjának czímer-levelet szerzett.
E czímerlevél Bécsben 1662-ben kelt s I. Leopold adományozta Gábriel Mátyásnak, ki azt 1663-ban Ónodban, Borsodmegyében kihirdetteté. A czímer kékben, kettős-farku arany oroszlán, jobb karmában kardot tart. Sisakdísz : növekvő veres ruhás, veres kalpagos férfi, balját csípőjére támasztja, jobbjában buzogányt tart. Takarók: kékarany, veres-ezüst. 2 Eredetije a családnál.
A család tagjai uj otthonukban is csakhamar tekintélyes állást foglaltak el. Gábriel Györgyöt, a czímer-szerző unokáját 1741-ben Miskolcz város a jun. 29-én tartott közgyűlésen, a pozsonyi országgyűlésre követnek Választotta. 8 Családi levéltár. Ugyanő 1743 -1751-ig Miskolcz város főbírája volt. Bernátfalvi Bernáth Annától származott fia: Miklós, - talán halála után - ugyanez évben követte őt a főbírói tisztségben, honnan 1733-ban a város követnek küldte fel.
Ez időtől a család tagjai leléptek a közpályáról, elvonultak falusi birtokaikra: Gibártra, Kérbe, Deve-cserbe, csak e században, 1847-ben, lép ismét nyilvánosságra Gábriel Istvánnal, kit ez évben Abauj vármegye övetnek választott el s ki a gönczi járást az 1848., 1861., 1865., és 1868. országgyűléseken képviselte. A kihalófélben levő család leszármazása a következő:
Gáchi. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1662 május 13-án Gáchi Mártonnak, továbbá Györgynek, Péternek s másik Györgynek, mely 1663 január 31-én Nagy-Sárosban kihirdettetett.
A czímer: kékben, zöld alapon ugró szarvas; sisak-disz: pánczélos kar karddal.
Az 1725. évi nemesi nyomozatkor Gáchi György felsőfügedi lakos ezen czímerlevéllel - melynek eredetije Abaujmegye levéltárában őriztetik - igazolta nemességét.
A család e század elején halt ki Gáchi Görgyben, ki szintén F.-Fügeden lakott.
Gadnai. Régi s valószínűleg kihalt családja megyénknek. Első nyomai a XIV. század végére felnyúlnak, a midőn Ilsvai Leustach nádor Jakabot, Gadnai Péter fiát, a gadnai határban „Zaharénak" nevezett egy ekényi birtokrészbe Wadaz (ma Felső-Vadász) mellett beiktatta. 1 Z. IV. 621.
1399-ben Nádasi János fia, Imre, ellentmondott Gadnai Péter fia Jakabnak és Gadnai Lóránt fiainak Lászlónak és Keresztélynek, kik egy bizonyos - Fel-Nádashoz tartozó - birtokrészt Gadnához akartak csatolni. 2 Hazai okmánytár.
Az 1427. évi portális összeíráskor Gadnai Pálnak és Istvánnak 4-4 portájuk volt Gadnában. Ezeknek utódai Mihály, Mátyás és Benedek 1479-ben újra beiktattatták magukat gadnai birtokukba. 3 Jakabfalvi lt.
Gadnai István 1499-ben szolgabíró volt Abaujme-gyében. 4 U. o.
A XVI. században 1573-ban a család egyik tagja, Gadnai Péter, török fogságba esett s e fogságából csak akkor tudott menekülni, mikor bátyja Márton őt 100 forinttal és egy jó paripával kisegítette. A miért ő aztán átadta neki minden Alsó- és Felső-Gadnán levő birtokát. 5 U. o.
A család úgy látszik, a török dúlások alatt lassanként elpusztult. Birtokuk a török hódoltság területére esett, s Márton és György, mivel javaikat a török elpusztította, házukat felégette, apránként zálogba adták birtokaikat.
1588-ban Gadnai Benedek fiának, Benedeknek magvaszakadtán, Szálkai György és Szuhai Gáspár nyerték meg Fejérkövi István nyitrai püspök, kir. helytartó adományával annak összes gadnai részeit, nemesi curiájával együtt. 1 Jakabfalvi lt.
E töredékes adatokból családfát összeállítani nem lehetett. 2 A kassai titk. ltár adatai után egy XV. századbeli töredék ez:
Az utolsó pár íz ez:
Gagyi (l. Aba nemzetség).
Gáll. Ezen család tagjai közül Gáll János az 1725. évi nemesi összeíráskor Csécsben lakott s II. Ferdinándnak Bécsben 1627 szept. 6-án kelt armálisával igazolta nemességét, mely Abaujmegyében 1627-ben, Tornainegyében 1650-ben hirdettetett ki.
Más azon Gáll, másként Szoboszlai nevű család, mely III. Ferdinándtól Bécsben 1651 febr. 12-én nyert armalist. Ennek tagjai 1785-ben Makranczon laktak.
Gálos. Komárommegyei eredetű család, mely mint mellékczitnerszerző a Chernák családdal - mint főczímerszerzővel - III. Ferdinándtól Pozsonyban 1659 márcz. 14-én nyerte armalisát, mely ugyanazon évben Komáromban kihirdettetett. 1 Leleszi lt. L. C. A czímer, az erősen rongált ármális után vett másolatban csak töredékes szavakban van leirva. Ágaskodó állatot ábrázol, mely a család egyes tagjaitól fenmaradt pecsétek után oroszlán, jobb karmában görbe kardot tartva.
1811-ben Gálos Ábrahám zsujtai lakos, ezen armálist produkálta nemessége igazolására, ennek atyja András tekinthető a Gálos-család azon ágazatának törzséül, mely megyénkben e században Zsujtán, Tornyos-Németiben, Radványban, Tengerfalván stb. birtokos volt. Tőle a leszármazás a következő:
Gechei (felsőgechei). Régi kihalt, törzsökös abauj-megyei család, mely oklevelileg ösmert első őseit a XIII. század első évéig felviszi, mely a birtokolt, ma is létező Gecse falujától vette nevét.
A család múltjára vonatkozó legrégibb oklevél István királynak egy 1261. évből származó kiadványa, melyben egyrészről a jászói keresztelő szent Jánosról nevezett convent, másrészről Sepus Jacinta fia, Demeter Doma fia és Gál, Marcel fia közötti perpatvart úgy intézte el, hogy a perpatvarkodás alapját képező Supch földét (Zsup-Apáti) a káptalannak Ítélte. 1 Fejér C. D. IV/3 51.
Ezen Sepus, Doma és Gál a Gechei-család ősei voltak. Ez kitűnik IV. Bélának egy 1263. évből származó királyi leiratából, melyben meghagyta, hogy az István király által, a prépostságtői csereadomány czímen elvett Perecse helységnek, valamint Kerch (ma Kércs) Isaak, az Aba nemből származott Ábrahám fia által ajándékozott Mézluk és Supsch helység határait irja le. 2 U. o. pg. 146. Ez oklevélben Sepus Jáczint fia, Demetrius, Doma fia, Gallus Marczell fia - de Geche - említtetnek.
Jaczinta utódairól nem emlékeznek többé okleveleink. Marczellnek fia, Gál a XIII. század közepén élt. Két fia volt Urozlanus és Leustachius. 1326-ban Urozlanus, fiaival László, János és Lukácscsal, másrészből, Leustachius, szintén három fiával Bálint, György és Péterrel mind „nobiles de Geche" az egri káptalan előtt osztozkodtak az Abauj vármegyében, Miszla folyó mentén fekvő Geche birtokukon, még pedig ugy, hogy annak éjszaki fele Urozlán, déli fele Leustach fiainak jutott. 3 Ez, valamint a következő adatok a Csoma ltárban levő mind megannyi eredeti oklevelek alapján állíttattak egybe. E levéltár a Gechei családnak teljes fenmaradt levéltárát magában foglalja.
Ezen hat fiúról siucs tovább említés az oklevelekben, hogy mind kihaltak volna a háborús időkben, alig képzelhető. Valószínűbb, hogy uj néven, uj családokat alkottak s bennük talán a Mindszenti, bernátfalvi Bernáth s Csanyi-családok ősei lappanganak s talán csak egy-egy összekötő oklevél feltalálása szükséges, hogy a feltevés bizonyosságra emelkedjék.
Donia ivadékai terjesztették tovább a családot. Piának Demeternek három utóda maradt. Márton, ki az 1689. évig élő Gechei-családnak lett törzsatyja, Miklós a koksó-baksai, később mérai Baxai-család őse, és Beke, kinek ága már valószínűleg unokáiban kihalt. Mártonnak fia Péter, unokái Sebestyén és László voltak. Sebestyén a harczmezőn tüntette ki magát, s Zsigmond király hűségéért, érdemeiért, de leginkább a bosnyák ország elleni hadjáratban tanúsított vitézségéért, - hol férfiasan, a veszélynek kitéve magát, vére hullásával harczolt - - uj adomány czímén adományozta neki, a Tarkői (sántának nevezett) Tamás magvaszakadtán a koronára szállt, Sárosmegyében fekvő Henning falut, belé foglalván ez adományba László testvérét és utódait is.
Gechei Sebestyén megyéjének is lehetősebb birtokosai közé tartozott. Az 1427. évi portalis összeíráskor 1 Thall. a kamara haszna. Hilyón 28, Bukolczon 15 portája volt. A szerényebb ősi vagyont úgy látszik testvére László birta, kinek ugyanakkor Gechén 4 portája volt.
Sebestyénnek négy fia volt, György, János, István, Miklós. A legidősebb : György, atyja nyomdokait követte, állandóan a király udvarában tartózkodott, annak udvari embere volt s egyike azoknak, kik őt külföldi útjában kisérték. Midőn Zsigmond király 1433-ban IV. Eugén pápával Rómában, császárrá koronáztatta magát, négyszáz - legnagyobbára magyar urakból álló fényes kíséretével - máj. 21-től aug. 1-ig időzött az örök városban. Kíséretében volt Gechei György is, ki a kegyurasága alatt álló Bakolczi (Bakoch) sz. Péter és Pál egyházra a pápától kedvezményt kért. 1 Turul XI. 5.
Ugy látszik e hosszas távollétet a kassai polgárok felhasználták s a hilyói és bakóczi birtokokat elfoglalták. Erre mutat az 1446. évben Pesten tartott generalis gyűlés ama határozata, melyet a két birtokot Gechei Sebestvén fiainak visszaítélte s eltiltotta Kassa város polgárait ezek letartóztatásától és használatától. 2 A Melczer-család ltárából 77. 1.
György, Zsigmond király halála után is a felszínen tartotta magát, a későbbi királyi utódokkal szemben is tudott érdemeket szerezni s ezen érdemeket ezek meg is jutalmazták. így 1453-ban V. László, adományozta neki és István testvérének Dwnaharazthya (Duna harasztja) pestmegyei falut, melybe őket a budai káptalan, még ugyanezen évben ellentmondás nélkül beiktatta. 1466-ban Mátyás király ugyancsak neki s János öcscséiiek adományozta Tornay Osvald hűtlensége folytán a koronára szállt Ináncs község felét, melynek birtokába a következő 1467. évben ellentmondás nélkül beiktattattak.
Ugyanezen György 1476-ban Dorogmai (Borsod) cserneközi és apaszentmiklósi (Heves) birtokait 100 aranyforintért gyarmati Balassa Lászlónak elzálogosította, 1477-ben a Felső-Magyarországon garázdálkodó csehek miatt, a Borsodmegyében fekvő Besenyőt, a pestmegyei Harasztit, továbbá Devecsert, Sz. Andrást, Ináncsot, Bakólczot, Hilyót és a nyavalyádi praediumot Abaujme-gyében zálogba adta nejének Abádi Borbálának 330 tiszta, igaz és jó sulyu magyar aranyforintért.
Sebestyén három fiának csak leányai maradtak, a negyediknek Kelemen fia szintén korán elhalt, velők a Gechei-család idősb ága kihalt.
Az ifjabb ág törzse: Sebestyénnek öescse László, ki Zsigmond királynak a sárosmegyei Henningre szóló
1410. évi adományában szintén részes volt. A következő
1411. évben őt és Sebestyén testvérjét Zsigmond király parancsára a jászói convent az abaujmegyei Enezke (Enyiczke) birtokba zálogjogon beiktatta. 1437. évben Abaujmegyének alispánja volt.
Ennek fia Mihály a tornamegyei származású, de Sárosmegyébe költözött ősrégi Varjú család leányát, Annát vette el s ezen házassága által sárosmegyei birtokait szaporította. Mihály fia, László, szintén vagyonszerző volt s a káptalani s alispáni kiadványok egész sora fennmaradt azon részbirtokokról, melyeket Csanyban, Felső-Gechén, Baxán a Csanyiaktól, Temesváriaktól, Kakiaktól és mérai Baxaiaktól örök- és zálogjogon szerzett, sőt e szerzeményeket László holta után felesége perkupái Zyni Zsófia is folytatta.
Nevezetesebb férfiú volt a családban László fia: Márton, ki 1536-ban a János király és Ferdinánd közötti villongások idejében, Ferdinánd egyik alvezére volt s Lónyai Gergelylyel a Ferdinándpárti Kassa védelmével volt megbízva. Ez év decz. 4-én, mialatt Serédi Gáspár főkapitány, Nagy-Idán, családja körében időzött, a város előtt táborozó János király hada előtt a város déli kapuját megnyitván, a várost az ellenség kezére játszották s magok is János király pártjára állottak.
Ez átpártolás a jutalmak egész sorát vonta maga után János királytól Gechei Márton részére. Mindjárt a következő 1637. évben neki adományozza Pénzverő János, kassai polgár kőházát, ki a Ferdinánd-féle mozgalmakban, annak pártjára állván, hűtlenség bűnébe
esett. Majd 1639-ben, Budán kelt adománylevelében János király a Gechei Márton és elődei által bírt Felső-és Alsó-Geche egész birtokokat, továbbá Cselfalva, Varju-falva, Rechke és Buzló falvakban bírt részbirtokokat, miután arról szóló levelei Kassán - mely akkor Ferdinánd cseh király pártján állott - elvesztek, vagy másoktól el tulajdoníttattak, uj adomány czímén Gechei Mártonnak adományozta.
Azonban a legnagyobb jutalom az 1540. év folytán következett, a mikor is János király, a mint azt egy eredeti, saját aláírásával és pecsétjével ellátott donatiójából olvassuk, a Ferdinándpárti Tharczai Ferencz és János nótázásuk folytán a koronára szállt összes birtokaikat u. m. a Sárosmegyében fekvő Budamér, Kőszeg, Therebe, Zubócz, Pekléu, Bogdán, Erdőske, Ábrán, Szinye, Lemes, Abos, Bolyár, Kemencze falukat az összes wargoni és dethkei praediumokat Gechei Mártonnak és Lónyai Gergelynek adományozta, kik ezen birtokokba még ugyanazon évben beiktattattak, mint azt a leleszi convent egy eredeti pura statutiója bizonyítja.
Gechei Márton, Lónyai Gergelylyel együtt, János király halála után is hű embere maradt Izabella királynénak és fiának János Zsigmondnak. Az adományozások sorát ő is folytatja 1543. évben az Abaujmegyében fekvő Széplak birtokkal, mely Keresztúri Gergely és Boldizsár halálos sebekben történt kimulásuk következtében a koronára szállt. Ezen birtokba Gechei Mártont és Lónyai Gergelyt a jászói convent még ugyanazon évben ellentmondás nélkül beiktatta. Gechei Márton meghalt 1551-ben.
Fia Pál szintén a kard embere volt, erről tanúskodik 1588-ban kelt végrendelete, melyben árváinak főtutorul Rákóczi Zsigmondot, Monoki Mihályt és Rákóczi Ferenczet nevezi meg s a hagyatékban felemlíti „katona rendet illető ezüst marháit, katona szerszámait, pánczél-derekait, pánczél ujjait, egész temérdek pánczélját, sisakját, aranyos pallosát, demeczki ezüstös szablyáját".
Kiskorú fia Ferencz, veje Szuhai Gáspár gyámsága alatt maradt, ki őt gyermekéveiben szülőkhöz hasonló gonddal ápolta, később a tudományokban oktattatta, felserdülvén előkelő udvarokba adta, a zavaros idők daczára birtokait jó rendben tartotta, sőt - mint a Beregmegyé-ben fekvő Mocholát - nevelte is, arany, ezüst marháira, családi leveleire gondot viselt s azt kezeihez szolgáltatta. Ezekért elismerésül Gechei Ferencz 161 l-ben Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány előtt átengedte neki Nagy-Kinis, másként Szent-György-Kinis faluban fekvő összes birtokait s nemesi curiáját, azon kikötéssel, hogy ha Szuhai Gáspárnak vagy testvérének Mártonnak magva szakad, azon esetben az a Gechei Ferencz maradékira szálljon vissza.
Ferencz után még két nemzedéken keresztül élt a család, fiában Ferenczben, ki 1660 körül Abauj vármegyének szolgabirája volt s unokájában Györgyben, ki 1689 októberben bekövetkezett halálával családját is sirba vitte.
A család czímere - Gechei Andrásnak egy 1567-ből származó pecséte után - koronából növekvő Grif, nyakán elölről vízszintesen egy szárnyas nyiltól átlőve.
A leszármazás következő:
Gedeon. Mária Terézia nemesítette meg a családot, midőn Bécsben 1749 május 14-én Gedeon Kelemennek s utódainak, a következő czímert adományozta: A paizs oldalából középen alól kiinduló s a felső karimáig érő fehér befelé hajló oldalú ezüsték által hasított paizsban, elől veresben balra fordult pánczélos kar, markában pallost tart, hátul kékben három középen egymást keresztező arany búzakalász. Az ékben zöld alapon, egy barna ruhás bányász áll fekete főveg és köténynyel, emelt jobbjában bányász csákányt tart, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz; váltakozó kék-ezüsttel osztott nyitott szárny között, a bányász; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
A leszármazás a czímerszerzőtől napjainkig ez:
A czímerszerző Kelemen csak egy évig élt az armalis megszerzése után. Meghalt 1750-ben. Fia I. János (1732. +1790) a szádvári Eszteházi-féle uradalomban jószágigazgató volt s Torna vármegye követe. Ennek fia II. János, elébb Tornamegye alügyésze, majd főszolgabirája és alispánja lett. 1813-ban királyi tanácsossá neveztetett ki, neje b. Fischer Antónia volt, ki után nyerték utódai a varbóczi, lászói és nagykövesdi birtokokat.
Két fia maradt: egyik Lajos, a megyénél egymásután tiszti ügyész, főszolgabíró, majd főjegyző volt, ez utóbbi állásból 1839-ben a megye az országgyűlésre követül küldte fel. 1841-ben az eperjesi kerületi táblához, innen a királyi táblához ülnöknek neveztetett ki.
1848 után mint eperjesi főtörvényszéki tanácsos működött s ezen állásából nyugdíjaztatott. Másik fia III. János Tornainegyének elébb al-, majd főszolgabirája és 1848. követe volt.
Az ifjabb ágból Keren ez (I. János fia) szintén a megyét szolgálta, elébb mint al-, később mint főszolgabíró, fia Miklós, katonai nevelésben részesült, elébb királyi testőr, majd kapitány, s végül a szabadságharcában honvédezredes volt, testvére László szintén katona, főhadnagy volt a b. Wernhardt lovasezredben.
A most élő nemzedékből Gedeon Aladár a tornai járás foszolgabirája, az ősi birtokon Hidvég-Ardón él, testvérjei: Jenő, Színben, Dezső Varbóczon földbirtokosok. - Az ifjabb ágból István járásbíró volt Zsadányban, meghalt 1894-ben, fia Gellért ugyanott szolgabíró.
Gellei. A család tulajdonképeni neve a jászói convent tanúsága szerint: Gelei, másként Katona s igy azonos azon borsodmegyei Geleji-Katona családdal, melyből a XVI. század végén István (1589 -1649) ref. superintendens származott, ki mint iró kiváló helyet foglalt el a régibb magyar irodalom történetben.
A család megyénkben a XVII. század végén tűnik fel, a midőn Gellei, másként Katona István élt Nagy-Péderben, kinek felesége Balpataki Klára, mint Réghi Kelemen successora örökösödött Nagy-Péderben,Csobádon, Tomoron és Korlátfalván. 1 J. C. Prot. V. fol. 179. fc. 2. BB. No. 57. Ezen Gellei István ugyanakkor birtokos volt Borsodmegyében Senyén, Cseben és Szakácsiban, a mi viszont arra enged következtetnünk, hogy e család egyazon szakácsi Gellei-családdal, mely Borsodmegyében már a XV. században is élt. Közülök Lőrincz 1450 körül megyénkben is zálogbirtokos volt Csenyétén s feleségétől Margit asszonytól két leánya származott, Margit, ki elébb Marczali Miklósnak, utóbb 1492-ben Hollóházi Péternek és Jusztina, ki ugyanakkor Zamolyai Osvaldnak volt felesége. 1 U. o. prot. A. fol. 20 és 1/4.
A fennemlitett István, Balpataki Klára férje, az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával nemességét Zólyommegyének egy kiadványával bizonyította, mely a már elhunyt Gellei János armalisának kihirdetését igazolta, de ezen Jánostól való leszármazását bizonyítani nem tudván, a kétséges nemesek közé soroztatott. 2A. V. lt. nemesi iratok. Tőle a leszármazás a következő:
Gönczi másként Csizmadia. A család nemességét Rudolftól nyerte Prágában 1580 febr. 26-án. Armálisát 1583-ban Eperjesen kihirdették. Azonban az 1725. évi összeírás Abaujban Boldogkő-Újfaluban találta a családot, ki András személyében a következő családfát alkotta:
A táblázat élén álló Szucsányi Júlia szülei Sz. György és Keresztúri Rebeka, Uza Mihály özvegye voltak, ez utóbbinak már Szucsányi György harmadik férje volt. Utána örököltek Gönczi András utódai Újlakon, Kereszt-tétén, Pamlényban, Kr.-Vajdán, H.-Büdön, Szászfán, de ezen részbirtokokat Jakabfalvi György örököseinek a Básthi, Mocsári, Csoma, Szemere, Elek, Lónyai, Bessenyei, Vathai, Tornallyai ágon a jászói convent előtt 1220 rforintért örök áron eladták 1810-ben. 1 Jakabf. lt.
Gönczi. E családot I. Leopold nemesítette meg Bécsben 1666. évi jul. 20-án kelt czímerlevelével, a melyben Gönczi Istvánnak, nejének Kovács Annának, fiainak : Mihály és Jánosnak a következő czímert adományozta: Kék paizsban, zöld alapon ágaskodó leopárd, jobb karmában görbe kardot tart; sisakdísz: a paizs-alak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 2 Hiteles másolat A. V. lt. nemesi iratok 116. sz.
Ezen armalist a következő 1667-ben a vármegye Gönczön tartott gyűlésében kihirdették.
A nemességszerzőktői a család következőleg ágazott le. 3 U. o.
Gönyüi. E család története visszamegy a XIII. század végére, a midőn 1290-ben László, Máté, Miklós és Márk, Simon fiai gönyüi nemesek, valamint András Iwahun fia, Pál és Lukács, István fiai, végül testvéreik Tamás és János osztoztak és határt járattak azon gönyüi birtokukon, mely Miklósnak, Elsvai Aba fiának, az Aba nemből, elhunytával tőlük elidegenittetett. 1 Nedeczki örökösök ltára. Hazai okm. VIII. 288.
E népesnek induló nemzetségnek a következő egyes szórványos tagjaival találkozunk.
Gönyüi Péter a XIV. század második felében Papi Margitot vette nőül s felesége után birtokos lett Papiban, de ezen birtokot dédunokája Demjén (Damianus) 1492-ben részben zálogba adta Tomori Pálnak 16 arany forintért, 1500-ban ugyancsak neki és Tomori István-fiainak: Lőrincznek és Lajosnak örök áron eladta. 2 Szathm. kir. ltár. Úgy látszik ezen Demjén eladta csanyi és gönyüi birtokrészeit is, mert 1495-ben Buzlai Miklós kapott azokra adományt. 3 Jász. Conv. Dom.
Megmaradt papi birtokát 1502-ben zálogosította el japprechai Horváth Gergelynek 32 aranyforintért. 1 Szathm. kir. lt. fc. XIV. No. 1023. Leszármazásuk következő :
Mihály János s Dóra s Mihály két leánya 1563-ban uj adományt nyertek csányi és gönyüi birtokaikra. 2 Jász. Conv.
Görgei. Gönczön lakó, ma is virágzó nemes család. Czímere: egy inquisitio (1749) nyomán. 3 Nsi. iratok 173. sz. Szőllő gerezd. Sisakdísz : kar, karddal, melyre török fő van szúrva.
Ugyanezen inquisitio következő családfát mutatja:
Győri. Nemeslevelet Győri Mihály nyert III. Károlytól Bécsben 1714 jan. 12-én.
E czímer: Kékben, zöld alapon szűz, fehér alsó és arany felső ruhában, emelt jobbjában koszorút, baljában veres kötésű könyvet, oldalához szorítva tart; sisakdísz : a paizsalak, fehér alsó ruha nélkül, itt emelt baljában veres fátyolt tart, mely teste közepén feje felé ér. Takarók: veres-ezüst, kék-arany.
Kihirdették Losonczon (Nógrádm.) 1714 ápr. 9. 1 Abauj lt. nsi. ir. 179.
1725-ben az adományos Győri Mihály Alsó-Olcsváron élt.
Győri. Egy másik Győri-család lakott Makranczon. Ezek közül Gy. István az 1726. nemesi összeíráskor, Rudolfnak egy Pozsonyban 1600 máj. 25-én kelt iktatási parancsával igazolta nemességét, mely ellentmondás nélkül megtörtént.
Györkei (l. Aba nemzetség).
