Tartalom
Szabó (gönczi). Czímerlevelet és nemességet 1578-ban nyert Rudolf királytól, literátus Gönczi, máskép Szabó György, Gáspár és András. Armalisuk 1580-ban Gönczön kihirdettetett. Az adományozott czímer - egykori házukban, a mai felsőmagyarországi muzeum épületének egyik szobájában a falba illesztett kőczímer után - következő: a paizsban röpülő galamb: a sisakdísz: galamb, hátrafelé fordított fejjel.
G. Szabó Györgyöt a nemességgel való kitüntetés ténye mint gazdag és előkelő kassai polgárt érte, ki 1604-ben a vallás szabad gyakorlatától eltiltott kassai protestánsoknak saját kassai házában isteni tiszteletet tartatott, a miért őt Belgiojoso Jakab kassai generális elfogatta, s 75 hordó bor és 3000 frt birság fizetésére ítélte. 1 Tomka Mór csal. ltárából, kinek mindezen adatokat köszönhetem. Ugyanő az ország szükségletére 12,000 forintot adott, a miért viszonzásul Bocskai István fejedelem 1605-ben a szepesi káptalan birtokához tartozott Somodi mezővárost adományozta neki.
A fejedelem halála után az adományozott birtokban a szepesi káptalan által megháboríttatott, míg végre 1609-ben az orszá gyűlés által hozott határozat értelmében Somodi fele része a G. Szabó György birtokában maradt, de a másik felét hethesi Pethe László szepesi prépostnak tartozott átengedni. Az 1612, 1615. években a megye táblabiráinak sorában találjuk.
Két felesége volt. Az első: Pap Katalin, kitől György és János fiai és Borbála leánya, a második: Verebélyi Judit, kitől Zsigmond nevű fia származott.
Legidősebb fia György 1620-ban Abaujmegyének egy kék szinti kettős tafotából készült, arany s ezüsttel hímzett zászlót adományozott a megye czímerével.
Ugyanő a sárosmegyei bolyárí nemesi kúriát lapispataki Segnyei Györgytől megvevén, ez 1623-ban annak birtokában megerősítette. Nejével, Semsei Zsuzsannával ezen György fiától, Segnyei Lászlótól a bolyári egész birtokot nemesi kúriával, malommal, valamint az abaujmegyei felsőkemenczei jobbágy telket 7158 frtért zálogba vette. Szintén ez évben zálogba vette a jászói préposttól Alsó-Novaj helységet.
Fia, Boldizsár, féltestvérével, melléthei Devinyi Péterrel (Devinyi István és Semsei Zsuzsanna fiával), 1625-ben 1000 arany vínculum kikötése mellett osztály-egyességre lépvén, ennek értelmében részére a következő birtokok jutottak: a kassai és tályai ház, Szurdokon, Tályán és Mádon szőllök, a Segnyei-féle rész.-jószág az Ósván levő malommal, a bolyári Lengyel-féle birtokrész, a ránki és kemenczei birtokok. Boldizsár magtalanul halt el.
Idősb Sz. György második fia: Jánosnak, Bellényi Zsófiától született fia: György, szintén magtalanul halt el, devecseri kúriáját és birtokát rokonai: Szemerei Pál és mellétbei Barna György foglalták el.
Idösbb Sz. György harmadik fiának : Zsigmondnak két leánya volt: Anna és Sára. Anna háromszor ment férjhez. 1680-ban kelt végrendeletében vagyonát gyermekeire és unokáira hagyta. E vagyon a bolyári, ránki, korláthi birtokokból, eperjesi, kassai, mádi, tállyai házakból és szőlőkből állott. A másik testvér Sára Szinán háromszor ment férjhez. Első férje krompaehi Holló János volt, ki végrendeletében neje birtokait is Bolyáron, Kankon, F.-Kemenczén, Mádon és Tállyán, fiára, Zsigmondra hagyományozta, ki azokat el is foglalta. Az özvegy 1663-ban már mint Madarász Mártonné, ezen végrendelet és foglalás ellen tiltakozott.
A leszármazás következő:
Hiányzik e táblázatból G. Szabó Dorottya, Káthai Ferenczné, ki 1653-ban a radványi pusztán volt birtokos. Ugyanő, férjével, 1662-ben ellentmondott Keglevics Miklós beiktatásának a tornai vár és uradalomba, különösen Ináncs, Visoly, Szent-Jakab és Debréte helységekre nézve, melyeket ő ferjével zálogjogon bírt és melyek közül Visoly az ö pénzén vétetett fel. 1664-ben megszerezték zálogjogon Putnoki Bálint és Pétertől ezeknek putnoki, kazai és horváthi birtokrészeiket.
Szabó (novaji). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1627 jul. 1-én Szabó Pálnak s általa Zsigmond és Pál fiainak, valamint testvérjének (mostoha ?) Balázsnak, kit másként Demjén-Rebéknek hívtak. Kihirdették 1627 okt. 11-én Garadnán.
A czímer: kék paizsban, veres ruhás, fekete tollas kalpagos, fehér nadrágos és sárga csizmás férfi, az előtte álló fehér lóra akar ülni, baljában a kantárszárat tartja s bal lábát a kengyelbe emeli, felül jobbra hatágú arany csillagtól, balra befelé fordult ezüst holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: növekvő ifju, fekete tollas kalpagban, veres ruhában, balját csípőjére támasztja, jobbjában kettősfarku veres zászlóval ellátott dárdát tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1 A. V. nsi ir. 530.
Rásonyban volt honos. Később Novajkai Szabónak, vagy csak Novajkainak irta magát.
Szabó (debreczeni). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1635 decz. 10-én D. Szabó Mihálynak, feleségének Lévai Katának, sógorának Rako-czai Györgynek és nejének Lévai Annának. Kihirdették: Nagy-Kaposon, Ungmegyében 1637-ben.
A czímer: kék paizsban, zöld alapon, természetes színű róka, jobb karmában három fehér liliomot tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1741-ben Gön.cz-Ruszkán lakott. 1 A. V. lt. nemesi iratok 916. sz.
Szabó. Czímerlevelet III. Ferdinánd adományozott Regensburgban 1653 szept. 24-én Szabó Péternek, nejének Oremus Borbálának, gyermekeinek: István, Kata és Erzsének, testvéreinek: Ferencz, István és Pálnak. Kihirdettetett 1653 decz. 2-án Rozsnyón, Gömörmegy ében,
A czímer: kék paizsban, zöld alapon helyezett aranykoronából növekvő három búzakalász. Sisakdísz: növekvő veres ruhás férfi, jobbjában kard, balját csipőjére támasztja. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család 1725, 1743-ban Szikszón lakott. 2 A. V. It. nsi iratok 912.
Szabó (szántói). Törzsőse Márton, ki mint hadnagy nyerte 1652 febr. 21-én armalisát III. Ferdinándtól. Elesett 1659-ben a törökök elleni harczban. Szántón volt kis birtoka, hol elvevén Uza Bernát és felesége selyebi Kovács Dorkó leányát Erzsébetet, vele Szászfán és Kérben kapott részbirtokokat. Özvegye férjhez ment Gömörbe runyai Soldos Sámuelhez. Fiai : Zsigmond és Péter, még negyedizig terjesztették családjukat.
A czímer: kék paizsban leveles koronából növekvő pánczélos kar, markában görbe kardot tart. Sisakdísz : fiait vérével tápláló fészken ülő pelikán. Takarók: kékarany, veres-ezüst.
Szabó másként Vendégi. Czímerlevelet III. Fer-dinánd adományozott Bécsben 1652 márczius 15-én Mihály és András testvéreknek, továbbá István, János és Mihálynak s István fiának. Kihirdették 1652-ben Tornán. 3 Eredetije Ungmegye levéltárában.
A czímer: kékben, zöld alapon, arany korona, melyből pánczélos kar nyúlik ki, markában görbe kard, melyre hatágú arany csillag van illesztve. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst. 1725-ben Szabó András Vágáson lakott. Ugyancsak a múlt században Zsujtán is honos volt a család, hol az alábbi rövid családfát alkotta:
Szádeczki (szadecsnei). Trencsénmegyei régi birtokos család, mely az előnevet adó Szadecsne községben ma is birtokos. A család tagjai idővel nagyon elszaporodtak, s e miatt helyzetük is nagyon különböző volt, némelyik földesúri sorban élt, másik csak egyszerű kurialista volt. 1803-ban Szadecsnén 40, 1837-ben 78 tagját irták össze a családnak. Ez okból már megelőzőleg kivándoroltak annak tagjai más vármegyékbe. 1 Nagy Iv. X. 451. Így vándorolt ki Szádeczki Márton talán a XVII. század végső éveiben elébb Sárosmegyébe, majd onnan vármegyénkbe, Csécsbe, nemességét Sárosmegye bizonyítványával igazolta. 2 A. V. lt. nsi ir. 677. Itt a következő családfát alkotta:
Szádeczki Sámuel, ki az 1893. évben halt el. pusztafalusi ev. ref. pap volt. Fia, Lajos, kolozsvári egyetemi tanár, jeles történetíró, részt vett a gr. Zichy Jenő-féle középázsiai expediczióban. Szádeczki László ivadékai szegény parasztsorban élnek Devecserben.
A család czímere: kékben, arany koronán könyöklő pánczélos (?) kar, markában kardot tart. Sisakdísz: a paizsalak, hol a kardra török fő van tűzve: takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Szalai (almási). Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Szalai Benedeknek, s Tamás, János és Andrásnak Bécsben 1622 jul. 1-én.
A czímer: kék paizsban, veres álló ék, melyben zöld alapon arany gríf áll, a mezőben két oldalt egy-egy fehér liliom. Sisakdísz: nyitott szárny, egyik veresfekete, másik fehér-fekete, középen mindkető egy-egy fehér liliommal rakott kék pólyával. Takarók: veres-ezüst, fekete-arany.
A. család eredetileg Tornában volt honos, hol a czímerszerző Benedek, dédunokái: János és Mihály fiai 1750 máj. 22-én uj adományt nyertek Almás községben fekvő birtokukra, honnan előnevűket írják.
Az utódok Abaujmegyébe költöztek, hol a család birtokos Beret, Bakta, Detek-Tenger és Berencs falvakban.
A leszármazás következő:
Szálkai. E család a XVI. században lépett fel megyénk területén, midőn Szálkai Györgyöt - Balázs fiát - 1582-ben Bor István, Mihály fia, gyámjául kívánta, ki neki unokatestvérje volt.
Eredetileg talán hevesmegyei volt a család. Erre mutat az, hogy Szálkai György atyja Balázs, az ezen megyében fekvő Pósvárallya másként Nagy-Kendi praedium negyedének birtokában volt - zálogjogon. E zálogot már György eresztette át 1586-ban Pósvárallyai Istvánnak, Márton fiának.
1 Ennek leszármazása:
1588-ban György és Szuhai Gáspár Fejérkövi István nyitrai püspöktől adományba nyerték, Gadnai Benedek -Benedek fia - magszakadtán, annak alsógadnai összes részét egy nemesi curiával. 2 Jakabfalvi ltár.
Ugyan Ő 1598-ban Kutassi helytartó adományából nyerte Bekény András magszakadtán annak Sajó-Németi, Bánréve, Szuhafö, Czenter és Lőrinczfalva, Gömörme-gyében fekvő összes birtokait. 3 Jász. Conv. S. fc. 3. No. 81.
1629-ben Pamlényi Ferencz és János Dudva, másként Piros-Bereten egy sessiót 200 frtba elzálogosítottak Zalkai Istvánnak és nejének Bozinkai Fruzinának. 4 U. o. Pr. Q. fol. 308. Azonban ennek fia János, 1696-ban ezen berencsi praediumát 104 frtért örök áron eladta Janka Péter borsod-megyei alispánnak és nejének Mocsári Borbálának. 5 U. o. V. 155. A. 156.
Ugyancsak két évvel később ugyanezeknek eladta Alsóés Felső-Gadnán fekvő összes birtokait 280 forintért. 1 Jászói Conv. X. 115. Ez utóbbit még 1692-ben zálogba adta 200 ezüst tallérért Vass Sándor abauji alispánnak és nejének Pongrácz Zsófiának. 2 Jakabf. ltár.
A család leszármazása néhány izen következő:
Vármegyénkben Rásonyban most is él egy nemes „Szálkai"-család. Ez azonban valószínűleg azon Szálkái Jánostól származik, kit feleségével Fábián Zsuzsannával s mostoha testvérével Szalánczi Gergelylyel Bethlen Gábor fejedelem nemesített meg 1624 ápr. 5-én. 3 Korponai: Abaujm. mon. 11. 135.
Szaniszló (solczai). Az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával Szaniszló János és fiai: János, András, István és Pál Szikszón laktak, nemességük bebizonyítására felmutatták a családnak II. Ferdinándtól Bécsben 1634. márcz. 20-án adományozott czímerlevelét, melyet 1643-ban Tornán kihirdettek.
Szánthó. Felső-Mérán lakó nemes család. Szánthó István, János fia, a Tököli-hadjárat és Arad visszavivása után mint hadi tiszt „valami vádban esvén, maga commandója előtt, Aradról bucsuzatlan haza szökött". Katonákat küldtek elfogatására, de öt kézre nem keríthetvén, házát felprédálták és nemeslevelét is elvitték. 1 A. V. nsi i. 224 555, 914.
Fia, János, 1746-ban Szálán lakott.
Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1628 okt. 5-én Szánthó Andrásnak, nejének, Kis Margitnak, s gyermekeinek: István, György, Mátyás, János és Borbálának, s unokatestvérének: Györgynek. Kihirdették 1629-ben Garadnán.
A czímer: kékben, zöld alapon, fennálló búzakéve, felül a sarkakban egy-egy hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: seregély, csőrében szőllőfürtöt tart. Takarók: veres-fekete, sárga-fekete.
A család Szántóházinak is hivatott.
Szarka. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben 1669 decz. 28-án Szarka Györgynek, feleségének Balog Erzsének s gyermekeinek, János, Ferencz, István és Borbálának. Kihirdették Gönczön 1670 jan. 20-án.
A czímer: kékben, zöld alapon oroszlán, jobbjában kard. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn, takarók : kék-arany, veres-ezüst.
A család Szikszón ma is él.
Szebenyei. A XIII. század első félében éltek Szebenyén, mint annak birtokosai: Benedek és Sándor. Chybirianus fiai és János és Péter Ambrosius fiai. Ez utóbbiak eladták szebenyei birtokukat Mátyás, szepesi prépostnak, a miért Chybirianus fiai a prépostot perrel támadták meg, melynek egyesség lett a vége. Az 1245-ben kötött egyesség szerént Szebenyét két egyenlő részre osztották, melyből a prépost - amazok osztván el a birtokot - a napnyugati részt választotta, Benedek és Sándoré a napkeleti rész maradt. 1 Kassai titk. lt. Sub .„Szebenye" I. sz. A határjárásban egy Sz. Egyedről nevezett kápolna helyéről is van említés.
Valószínűleg ezen Chybirianust kell az ősrégi Sze-benyei-család ősének tartanunk.
1305-ben Lőrincz comes, fiaival, László és Miklós comesekkel s Gergely mester (unoka ?) testvérükkel pereltek Beke - Herbord fia - ellen Szebenye birtokáért, 3-3 nemest választván bíróul. Amazok Kychi Dethbor comest, Ruzkai Péter comest és Árkai Mihály comest, ez Purvini (Perényi) Tamás comest, Papi Domokos mestert és István mestert, Bessenew fiát választották. 2 U. o. „Szebenye" 2. sz.
1387-ben a fennemlitett Miklós comes fia : Demeter, ki már akkor idős ember lehetett, iktattatta magát Szebenye felerészébe. Egy másik 1333-ból származó oklevél ismét más családfa-töredéket tüntet fel, ebben Szebenyei Balázs és Domokos - Tamás fiai - Alexius unokái 8 Két nővérük is volt: Katalin és Scolastica. egy szebenyei részük miatt pereskedtek a szomszédos Keéckyekkel. 4 Lánczi ltár.
Ezzel a Szebenyei-családról szóló adatok megszűnnek. Adatok hiányában azt sem tudjuk eldönteni, hogy azon Bakó-család, mely Szebenyéröl irta magát s ott mint birtokos a XV. század közepe táján tünt fel, s körülbelül száz évig élt, a Szebenyei családból származott-e s a Bakó nevet, mint melléknevet vette fel ? vagy idegen, jövevény birtokos volt s előnevét birtoka után vette fel.
Szegedi. Több Szegedi nevű család élt a megyében. Ezek között legrégibb azon Szegedi-család, mely az 1725. évi nemesi nyomozatkor Kovács-Vágáson lakott. E család egyik őse Mihály, Miksától kapta armalisát Bécsben 1572. évi jun. 15-én, mely 1576-ban Tornán kihirdettetett. 1 A. V. lt. Investig. 1725.
Más Szegedi-család volt az, melynek ősei Márton és András testvérek már elébb is nemesek, Mártonnak neje Zsófia, gyermekei: Mihály, Gáspár és Anna Rudolftól Prágában 1579 évi decz. 15-én czímerlevelet nyertek. E család 1581-ben Egerben, 1589-ben Samarján, Pozsonymegyében hirdette ki nemességét és csak 1611-ben jött megyénkbe, a midőn nemességüket ez év jan. 31-én Gönczön is kihirdették. A czímer: veres és aranyban osztott paizsban, zöld alapon, ágaskodó farkas, jobb első karmában, hegyével felfelé álló nyilat tart; sisakdísz: apaizsalak növekvőn; takarók: veres-arany. 2 Eredetije Ujj György bírt.
Egy harmadik Szegedi-családnak: Györgynek, anyjának: Dórának, nejének: Sárának és testvérének: Miklósnak Rudolf adományozott Prágában 1600 jun. 24-én armalist, mely Gönczön 1602 máj. 6-án kihirdettetett. 8 Hit. m. Biharm. Itara. A czímer: kék paizsban, zöld alapon, veres ruhás, mellvértes férfiú áll, fején sisakkal, fekete csizmában, jobbjában görbe kardot tart, melyre török fő van szúrva, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz, takarók nincsenek.
Ezenkívül Szegedi Mátyás és neje Szőke Katalin II. Mátyástól Bécsben 1612 ápr. 4-én és Szegedi Dániel testvérjével, Jánossal II. Ferdinándtól Bécsben 1622 jun. 7-én nyertek czímerlevelet.
Megyénkből származott azon mezőszegedi Szegedi család is, melynek első őse Szegedi Ferencz kassai főbíró III. Ferdinándtól 1646 ápr. 3-án „mezőszegedi" előnévvel armalist és a somogymegyei Ilikére adományt nyert. E család nemesi ágon Szabolcsmegyében és dunántul, s mint báró, Szegedi-Ensch nevén most is él.
Széki. Hevesmegyei eredetű család, mely nevét ezen megye Szék nevű falujától vette, hol a család, valamint több más hevesmegyei községekben is birtokos volt.
Leszármazása néhány izen következő:
A táblázat élén álló Pál, négy lovassal részt vett Egervár védelmében 1596-ban, 1 Szederkényi : .Heves vármegye története II. 274. ott volt a vár elesténél is. Fia Gáspár elvette Czeke Zsófiát és megyénkben birtokos lett Czekeházán és Gibárton.
A család megyénkben fiágon a XVIII. század közepén halt ki.
Szemere (szemerei). Régi család, mely nevét az ezen megyében fekvő Szemere falutól vette, a miért is e név helyesebben: Szemerei (de Szemere), a mint azt egész a XVIII. századig folytonosan írták. Eredetére nézve a családi levéltár adatai visszavezetnek a tatárjárás előtti időkre és első nyomát Zemplén vármegye alsó részében találjuk, a midőn IV. Béla király Obon 1 Obon Abony, Zemplén vármegye elpusztult falvainak egyike. Mai nap Kis- és Nagy-Abony tanyák tartották fenn nevét, melyek az egykori falu helyén állanak. (Matolai B.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez III. 259.) nevű földet a Tisza mellett, Zemplén vármegyében Leustach fiának: Mihálynak adományozta.
A tatárdulás alatt ezen adománylevél elégett és 1255-ben a király a már ekkor elhunyt Mihálynak Miklós nevű fia részére ezen adományát megújította. 2 Szemere lt. fc. 1. No. 1.
Az ezen adományozást követő időkben hézag támad az adatokra és a leszármazásra nézve, de a szórványos adatokból kitűnik, hogy Miklós Utódai nemcsak megtartották ősi birtokukat, Abonyt, de azt ujabb szerzeményekkel : Sisárral, Kakkal szaporították is és ezek után magukat ágak szerint: Aboni, Sissári,3 Össze nem tévesztendő az 1894-ben Kak pusztán fiágon kihalt Sisár-családdal, mely czímerlevelét és nemességét II. Mátyástól nyerte 1614. évi febr. hó 26-án. Kaki néven nevezték.
1412-ben egyrészről Kaki Domokos és fiai: János, Benedek, Péter, Lőrincz, Kaki Egyed fia: Bálint, másrészről Kaki Miklós fia: János és egy leánya, Kaki László fia: Tamás (kit már 1416-ban Sysárinak hívtak), János fia: Márk, András fiai: Péter és Miklós (1416-ban szintén Sysáriak), András fia: Gergely, Jakab fia: János és János fia: László, - mind Kakiak, - megosztozkodtak Kakon és Detrehföldén, s ez alkalommal e birtokokban az egri káptalannal határt járattak. 1 Szemere lt. Orig. pergamen fc. 25. No. 1.
Ezen Kaki Domokos fia: Kaki János volt az, ki gagyi Bakos Erzsét nőül vévén, a véle leánynegyedbe kapott fél Szemere falu után a „Szemerei" nevet felvette és igy a Szemere-család egy másfél század alatt elágazott törzs egyik ágazatának tekintendő.
Az ősi birtok „Abony" továbbra is a család kezén maradt. Ezt bizonyítják a következő adatok:
Szemerei Kelemen részére, ki Mátyás király alatt visegrádi várnagy és jajczai kapitány volt, elébbi tisztét a király halála után II. Ulászló király alatt is megtartotta, 1509-ben a járási convent nyomozatot rendelt el azon erőszakoskodások és kártételek ügyében, melyeket nemes Abonyi Mátyás az ő abonyi birtokán elkövetett. 2 Szemere lt fc. 1. No. 2. Ugyanő 1515-ben panaszt emelt a király előtt, hogy Sisári Bálint a parasztlázadókkal szövetkezve, azokkal „Obon" nevű zeplénvármegyei birtokára rontott, ott némely jobbágyait elfogta, javait elvitte, a templomot felgyújtotta, annak kincseit elrabolta. A király Sisári Bálintot, magát igazolni, szine elé idéztette. 3 U. o. fc. 25. No. 5.
1573-ban Szemerei Kelemen gyermekei és unokái között osztály alá került az abonyi, kaki és legyes-bényei birtok, s 1596-ban Szemerei Albert tiltotta atyját Gergelyt többek között az abonyi birtok elidegenítésétől is. 4 U. o. fc. 53. No. 31.
Kaki Domokos fia: János, Zsigmond király korában élt és vitéz katona volt. Midőn Gagyi, másként Bakos Miklós leányát: Erzsébetet, az Aba nemből, nőül vette, ezzel leánynegyedbe Szemere falunak napnyugati felét kapta természetben, s ez után a „Szemerei" nevet vette fel. 1 Egy 1505. évből származó memoriale a Tomka-család levéltárában kétségbevonja ezen János nemességét. Ennek oka talán az lehet, hogy felesége után a leánynegyedet természetben kapta ki és hogy házhoz állott. A falu napkeleti fele a szemerei Bakos Antal, Pál és Jánosé volt.
A sógorok, Szemerei János fia: Lőrincz és a Bakosok folytonos viszálykodásban és perlekedésben éltek egymással. A gyűlölködés végre úgy elkeseredett, hogy midőn egyszer Lőrincz, fiával, Győrgygyel a garadnai vármegyegyűlésre ment, gagyi Bakos Antal és Pál a „Keechyfeld" erdőben a „pokolthónál" megtámadták őket és mindkettőt meggyilkolták. Ezen gyilkosságból eredett pernek 1435-ben egy egyesség lett a vége, melyben gagyi Bakos László fiai: Pál és Antal, továbbá Gagyi János gyermekei: László, Dóra: Kinizsi Györgyné, Ilona: halmaji Bor Tamásné és Erzse hajadon, összes szemerei részüket, vagyis a falu keletre eső felerészét, ezen gyilkosság vérdijába Szemerei Lőrincz fiainak és leányainak, továbbá ezek nagybátyjának Györgynek, János fiának, Thelki Balázs fia, Lászlónak, unoka-testvéröknek és Lovagfalvi György fiainak: Jánosnak és Györgynek örökre átengedték. 2 Szemere lt. fc. 53. No. 4. Zsigmond király parancsára a fennevezetteket e birtokba még ugyanez évben beiktatták. 3 U. o. fc. 53. No. 3.
Kaki Domokostól a család következőleg származott le:
Kaki Domokosról és közvetlen leszármazóiról fentebb emlékeztünk meg. A meggyilkolt Lőrincznek nyolcz árvája maradt, s ezek lettek a család magyarországi ágának továbbterjesztői, míg testvérének, Györgynek ivadékai Erdélybe költöztek, s itt egyes tagjai, minők László, ki Báthori István mellett harczolt Békés Gáspár ellen, s ennek követe is volt; János 1594-1629-ig Dobokamegye főbírája, továbbá György, Zsigmond és Boldizsár uj hazájokban kiváló szerepet játszottak. 1 Nagy Iván. X. 600.
Lőrincz fiai közül János 1460-ban esztergomi várnagy volt. Ennek fia, Kelemen, Mátyás király alatt elébb visegrádi várnagy, a korona alöre, majd jajezai kapitány volt. Mátyás halála után, 1515-ben, II. Ulászló alatt is mint visegrádi várnagy említtetik. Egy XVI. századból származó halotti beszéd szerint Beatrix királyné saját legfőbb komomáját, egy morva nemes családból eredt leányt, Stolz Magdolnát adta neki feleségül. E házasságot oklevelekben beigazolva nem látjuk, ezek Gechei Borbálát írják féleségéül. De ez lehetett második felesége is.
Szemerei Kelemennek nyolcz gyermeke volt és egyik fiának, Gergelynek ismét hét, kik közül Albert szolgabíró volt Abauj vármegyében. Albertnek 1 .„Nos Lazarus Péderi vicecomes Abaujvariensis etc......tunc egregius Albertus Zemerei alias judlium noster etc." Szklt. fc. XIV. 1006, 1008. Kinizsi Zuzsannától született három fia és három leánya 164l-ben osztozott. Osztály alá Szemerén, Baktán, Kis-Kinyisen, Detken, Dobszán, Kércsen, Nagy-Kinyisen részbirtokok és az e falvakban és Legyes-Bényén fekvő szőllök kerültek. 2- Másolat Csoma lt. A testvérek közül kivált Szemerei Pál elébb Abauj, Sáros, Borsod vármegyék és a jászói convent jegyzője, majd Abaujban alispán, 1629-ben Rákóczi György udvarnoka, 1630-ban Sárosmegyéből követ, 1632-ben kir. táblai ülnök volt. 1635-ben II. Ferdinánd, érdemei elismeréseül a veres pecsét használatát engedélyezte neki, 1638-ban III. Ferdinánd biztossá nevezte ki a Magyar- és Lengyelország közötti határ-igazitásnál és a következő 1639. évben pallosjogot adományozott szemerei birtokára. 1641-ben I. Rákóczi György fejedelem szepesi kamara tanácsosnak, s 1645-ben ugyanoda administratorának nevezte ki. „Jeles eszét és kitartó szorgalmát mutatják azon számos naplók, melyek az országgyűlésekről, ő tőle irva, fenmaradtak". 3 Nagy Iván X. 601. Életének erőszakos halál vetett véget, hires szépségű felesége, Puthnoki Klára ölette meg, ki állítólag Wesselényi Ferencz nádornak volt kedvese. Megöletését Chernel György abauji alispán nyomoztatta is, akadt is tanú, ki látta a gyilkosságot, 1 György nevű juhász Csányból, ki akkor a Kormosoknál lakott Litkén. mindezek daczára a gyanúba vett özvegyet a nádor ártatlannak nyilatkoztatta ki. 2 Sok nyomozat van a családi levéltárban e gyilkosságra vonatkozó, de ezeket nem láthattam. Halálának okairól a tanuk nézetei elágaznak. Némelyek a dézma miatt történt összeszólalkozást vallották okául, mások megöletését a katholikusok művének tartották, mások ismét gr. Csáki Istvánt tartották a bün szerzőjének.
Pál fia, Lászlótól kezdve, a család súlypontját Zemplén vármegyébe tette át. László is e megyének volt alispánja. Részt vett a Wesselényi összeesküvésben, melynek elnyomása után őt is elfogták és Pozsonyban fogságba vetették. Perének, tárgyalása alkalmával 1671 -ben I. Leopold részéré a hüségesküt letette, mire az uralkodó őt kegyeibe fogadta, 3 Szemere lt. fc. 11. No. 31. s szabadon bocsátotta. A következő 1672. évben az elégedetlenek Eperjesen ismét hüségesküre kényszeritették, 4 U, o. fc. 11. No. 36. s ebben úgy látszik meg is maradt, mert 1683-ban, midőn már öreg és beteges volt, Thököli Imre fejedelem az insurrectio alól fölmentette. 5 U. o. fc. 11. No. 44. Ez évben meg is halt. Fia, László, a II. Rákóczi Ferencz függetlenségi harczában volt elébb kapitány, majd 1706-ban brigadéros tábornok. Az 1711. évi szathmári békekötést követő amnestia után III. Károly hűségére tért és a fiskus lefoglalt birtokait visszaadta. 6 U. o fc. 11. No. 83.
Vármegyénkben Pál testvérének, Jánosnak ágazata maradt, mely mint szárazvölgyi birtokos család, a múlt század utolsó felében fogyott ki. De a család neve ösmert maradt tovább is, tagjait, miként láttuk, mindenütt ott találjuk, hol a vallás és nemzeti ügy érdekében hazafias mozgalom indult.
Az 1848. évi szabadságharczban is számos tagja vett részt a családnak, László, mint őrnagy, és Pál, ki Perlasznál esett el, a szabadságharcz áldozatai lettek.
Irodalmunk is több jelest számíthat e családból harczosai közé, Szemere Pált, az úttörők egyikét, a jeles sonett irót és műfordítót, Miklóst, a mély gondolkodású, gyakran csapongó kedélyű költőt és Bertalant, a jeles prózairót, kiknek érdemeit az irodalomtörténet méltatta és jegyzette fel.
Az ifjabb nemzedékből Szemere Miklós irt gyújtó hatású röpiratokat, s az irodalmi téren működik Szemere Atilla is, Szemere Bertalan, a száműzött miniszter fia.
A család czímere: kékben, veres nadrágos, fekete sarkantyús csizmás láb, térdnél elölről nyillal átlőve, felül, jobbról hatágú csillagtól, balról befelé irányult holdsarlótól kisérve. Sisakdísz: íjj, kifeszítve, nyilvesz-szövel; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Szendrei másként Szécsényi. A család tulajdonképeni neve Szécsényi, másként Nagy. E néven adományozott II. Ferdinánd Pozsonyban 1622 jun. 25-én czímerlevelet János, Máté és Péter testvéreknek, s ez utóbbi gyermekeinek: János, Mózes, József és Ilonának, kik már elébb is nemesi előjogokat élveztek. Az armalist Aszalón 1623 ápr. 5-én hirdették ki.
A család leszármazása következő:
A család utódai megyénkben most is élnek Szent-Andráson és a „Szendrei" nevet használják.
Szendi másként Ernei. Ezen családról már 1259-ben van emlékezet, midőn annak tagjai, egyrészről Desew comes, másrészről Marcellus és rokonai Jakab, János és Tiburtius az egri káptalan előtt Alsó-Szend határán megosztoztak. 1 Egri kápt. Elench. Bizon.
Ezen osztálylevélben említett Tiburtiusnak, fia András, unokái Tamás és Miklós voltak, kik Nagy Lajos király alatt éltek. Tamás elkísérte a királyt Siciliai hadjáratába, s az itten szerzett érdemeiért 1350-ben, mint a füzéri vár vicecastellanusának Kuttlen falut 1 Ezen Kuttlen néhol Kietlennek nevezett falu, a mai Fáj határában terjedt el, s nevét a ma „Kegyetlennek" nevezett erdő tartotta fenn. adományozta, mely egykor Gebrgen Tamás és Györgyé, Kuttleni Miklósé, Kozma fiáé és Lukácsé, Iván fiáé volt, de ezek kihaltával a koronára szállott.2 Jászói. Conv. ltára.
Tamásnak fiát szintén Tamásnak hívták, ki 1390. évben Zsigmond királytól adományt nyert Vadi János szendi birtokára. 3 U. o. Ezen ifjabb Tamásnak fia Kuttleni Zsigmond, magtalanul halt el, szendi és belusföldi részbirtokaiba 1413-ban Zendi Jakab és László iktattattak.
Ezen ágazat leszármazása összeállítva a következő:
Az 1259-ben osztozkodó atyafiak egy másik, de biztosan meg nem jelölhető, tagjának fia volt Gotthard, kitől a leszármazás a XV. század végéig következőleg jő le :
Szendi György és Fáy Demeter leányától Ilonától származott fia Péter 1406-ban periették a Keéchi Detre utódainak magszakadtán elmaradt gibárti, keéchi és migléczi birtokokat s a pert, bebizonyítván a leányági örökösödés jogosságát, meg is nyerték. 1 Ered. perg. Basó iratok.
A táblázaton álló Lászlónak - ki 1455-ben szolgabíró volt Abaujmegyében - valószínűleg testvére volt Ambrus, kitől a leszármazás a család kihaltáig következőleg ágazik le :
Szendi Pál 1540-1548. Abauj vármegyének alispánja volt, 1546-ban királyi adományt nyert Korláton és Közép-Lánczon a nótázott Lánczi Mihály és fia János birtokrészeire, kik Lánczi Lászlót - János testvérjét -birtokon való viszálkodás közben megsebesítették és magukat rokonvérrel beszennyezték. 1 Lib. reg. 1546. fol. 14.1552-ben a vadházai pusztába iktattatta magát, de Lánczi László az iktatásnak ellentmondott. 2 J. conv. lt. Fia Zorard I. Ferdinándnak hű embere volt, kitől 1559-ben Vizkeleti Jakabbal együtt Zebenye, Desew- és Kápolnás-Zebenye,. három egész praediumot kapta adományba. E három praedium elébb Nyiri Miklósé volt s ennek halálával jutott I. Ferdinánd kezére. Az adományhoz tartozott még egy szőllő is a ruszkai hegyen, mely Wesselényi Miklósé volt, de mert ez Izabella és János-Zsigmond választott király mellett fogott fegyvert, nótáztatott. 1 Szathm.-Kir. lt. I. kötet. Ugyancsak Szendi Zorard 1583-ban Radéczi István, kir. helytartótól uj adományt nyert F.-Szend, Korlátfalva, F.-Méraj Sárvár és Papi falvakban, továbbá Kopaczháza, Homrogd, Kelecsény és Hospátföldje praediumokban fekvő birtokaira. 2 Szepesi kápt. H. fc. 3. De 1585-ben Abaffi Demeter a homrogdi birtokot visszakövetelte, mint amelyet a mohácsi vész után erőszakkal foglaltak el tőlük.
Zorard fiai: Miklós és György 1593-ban elzálogosították szendi, sárvári, tótlánczi, alsómérai, kelecsényi részbirtokaikat 600 frtért Fuló Mátyásnak és feleségének, Mondolai Zsuzsannának. 3 Jászói conv. M. f. 180.
A család czímerét nem ösmerjük. Szendi Pálnak 1540 - 1548-ig, midőn a megye alispánja volt, több pecsétje maradt fenn nevének kezdőbetűivel. Ezeken a paizsban egy derékszögben hajlított jobb kar látható, markában vízszintesen tartott rövid görbe karddal, a hajlásban hatágú csillagtól kisérve. Ezen czímeralak, a magyar heraldikában nagyon is schablonos voltánál fogva, családi czímernek alig tekinthető.
Szentimrei (krasznikvajdai). Ezen családnak történetét a családnak egyik tagja, Szentimrei Kálmán irta meg egy emlékiratban, 4 „Erdélyből Magyarországba 1460-61 között átszármazott elébb Zabé Zakal de Szentimre, utóbb szentimrei és krasznikvajdai Szentimrei nemzetség leszármazásának névjegyzéke". Összeállította Szentimrei Kálmán. mely ezen dolgozatnak is alapjául szolgált. Ezen emlékirat szerint a család első tagja: Tamás, I. Mátyás király alatt Erdély-Szentimréről származott át Magyarországra, hol vitézi érdemeiért a király nemesei sorába felvette.
A biztos adatok azon szentimrei Szabó Tamással kezdődnek, ki mint „agilis" és sárospataki sáfár, ki már előzőleg is nemesi előjogokat élvezett, II. Mátyástól Bécsben 1610 jun. 25-én czímerlevelet nyert, a maga, neje Eötvös Zsuzsanna, s gyermekei: Tamás, Anna és Zsuzsanna részére, mely 1612 ápr. 26-án Zemplénben, Zemplénmegye közgyűlésén kihirdettetett.
A czímer: veresben, alól keskeny ezüst pólya felett természetes szinti strucz áll, emelt jobb karmában három zöld szárú és levelű fehér liliomot, csőrében patkót tart. Sisakdísz: növekvő angyal, szőke hajjal, arany szárnyakkal, fehér ruhában, veres stólával, arany övvel, jobbjában három veres rózsát tart. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. A család azonban a következő czímert használja : kékben, hármas halmon álló arany grif, markában arany markolatú kardot tart, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: a paizsalak, növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A vármegye kötelékébe szentimrei Szabó András vétette fel magát, kinek második neje Stransikovics Horváth Zsuzsanna után Krasznik-Vajdán, Büttösön, Keresztesen és Jánokon birtokos lett. Nemességét Abaujmegyében 1666-ban kihirdetteté, a fent elősorolt birtokokra királyi jóváhagyást nyert és felvette a „krasznik-vajdai" elönevet. ,
A czímerszerző Tamástól következőleg származik le a család :
A család a XVII. század végével egészben a ref. hiten volt s a szabadabb eszméktől áthatva, egyes tagjai Rákóczi Ferencz zászlói alatt küzdöttek. Ilyen volt Mihály - Mihály és Ráskai Judith fia - ki a szathmári békekötésig 1711-ig Rákóczi hive volt, továbbá Zsigmond - András fia (l. tb.) szintén csapat kapitánya volt II. Rákóczi Ferencznek, ki a szathmári békekötést követő amnestia után császári szolgálatba, a Csáki ezredbe lépett s 1721-ben Messinában feküdt.
Az 1. táblázaton álló András, ki magát vármegyénk kötelékébe felvétette, 1680-ban a csereháti járás főszolgabírója lett. Meghalt 1702-ben. Fiai közül: Gábor 1702-ben katona lett, 1709-ben Anconában katholikus hitre tért át. Katonai pályáján elébb a Csáki ezredben kapitány, majd mazarrai parancsnok, végül Érsekújvár parancsnoka volt. Meghalt 1739-ben.
Az elébb említett Gábornak fia: József (1. II. tb.) Navarrában született 1721-ben, elébb katona s a hétéves háborúban csapatvezér volt. A katonaságból hazakerülvén, a megyéjében szolgabíró, majd alispán volt. Fiai közül: Pál 1786-ban Abaujmegye főügyésze s az 1797-iki insurectiónál hadnagy volt; János, a hadseregben főhadnagy; Antal premontrei pap ; István plébános: József 1797-ben insurgens kapitány: Gábor, 1785-ben főszolgabíró a csereháti járásban, midőn II. József császár, Szentiványi Ferencz királyi biztos és megyefőnök által az alkotmányt s a megyék autonómiáját eltörlö rendeletet a megye gyűlésén kihirdette, Kelcz Antal alispán és Comáromi György főjegyző az ülést elhagyták. Szentimrei Gábor főszolgabíró foglalta el az elnöki széket s a közgyűlés az ö elnöklete alatt tiltakozott a törvénytelen eljárás ellen.
1812-14. években megyei követ s 20 évig a megye alispánja volt. 1822-ben királyi tanácsosnak neveztetett ki. Meghalt 1842-ben.
Ugyanezen II. táblázaton álló György - Imrének Tiszta Annától származott fia - mint aljegyző kezdte pályáját a megyénél, 1846-ban főjegyző, 1847. és 48-ban megyei követ, 1861-ben országgyűlési képviselő volt. Meghalt 1863-ban. Testvére Bertalan : a szabadságharcz előtt főszolgabíró, 1848-49-ben nemzetőri főhadnagy volt.
Szentimrei András 1826-ban főszolgabíró, 1848-ban kormánybiztosnak neveztetett ki, 1861-ben törvényszéki elnökké választották alispáni ranggal. Fia: Elek az 1869-1871. évi cykluson országgyűlési képviselő volt.
A most élők közül: Kálmán 1848-ban mint hadnagy, 1849-ben mint kapitány küzdött a 9-ik honvédzászlóalj soraiban, 1861 és 1867-ben megyei törvényszéki bíró volt, jelenleg (a honvéd-menház parancsnoka) Jernő, kúriai bíró, Ákos Abauj-Torna vármegye főorvosa.
A III. táblázaton álló László (Lászlónak Gábriel Annától született fia) 1861-ben Abauj vármegye gönczi járásának főszolgabirája, testvére Lajos 1841-43. hivatalnok volt a fiumei kormányzóságnál, 1843-1818-ig Debreczenben a váltótörvényszéknél s 1848-ban mint tiszt harczolt a verespántlikásoknál. Unokaöcscse Gyula -László fia - 1867-1872-ig mint szolgabíró működött a gönczi járásban.
Gábor, Pálnak fia, 1848 -49-ben mint gerilla kapitány, az oroszok elleni csatában lövés által megsebesült.
Szentiványi (szentiványi). Liptómegyei régi család, mely a szentmiklósi Pongrácz, Szmrecsányi, nádasdi Baán és Pottornyai-családokkal egy törzsből, cseh nemesektől származott és első ismert őse Lőrincz mester volt. 1 Turul VIII. 7. Nagy Iván IX. 401. Fia: Bogomer comes tekinthető e törzs valódi megalapítójának, ki kiváló érdemű férfiú volt, IV. Béla királynak kedvencz hive, kinél sokat elidőzött ennek vesverési várában, s őt nagy adományokkal jutalmazta.
A család történetének méltatása inkább Liptómegye monografusát illeti, a terjedelmes családnak ezúttal csak azon ágára terjeszkedünk ki, mely a múlt század második felében megyénkbe telepedett.
Ez őstől való leszármazása következő:
Torna vármegyébe a múlt század utófelében települt Biharóczból, Szepesmegyéből Szentiványi László, ki nejével, Ugróczi Júliával a borsodmegyei Perkupán kapott birtokot. Színi birtokát 1760 körül szerezte és 1780-ban Tornamegyében már főszolgabíró volt. Itt élt a család ezen ága napjainkig. Most élő tagjai megyei tisztviselők.
A család czímere: kék paizsban, koronás zöld hármas halmon, czölöpösen egymással szembeállított veres mezű kar és egy arany kürt, köztük a paizsfőnél hatágú csillag. Sisakdísz: a paizsalak; takarók: kék-arany, veresezüst.
Szentmártoni. Czímerlevelet a családnak II. Mátyás adományozott Bécsben 1609 aug. 10-én, mely 1610 ápr. 27-én Gönczön kihirdettetett.
A czímer, több rendbeli pecsét és egy festett czímer után: kék paizsban, zöld alapon, fekete kucsmás, veres ruhás férfiú, jobbjában görbe kardot, baljában rövid tőrt tart, melynek hegyére turbános török fő van tűzve. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kékarany, veres-ezüst.
Ezen czímeradományozást megelőzőleg I. Ferdinánd Bécsben 1549 jan. 5-én kelt czímerlevelében megnemesítette Szentmártoni Jánost (Joh. de Sancto Martino) és Körmendi Márton deákot, amazt mint Szentmártoni várnagyot, emezt mint a ki Bakics Péter alatt vitézül harczolt. Ezen armalis czímere: fehér (?) paizsban, egy bokros, koronázott veres hegy előtt és egy, a földön fekvő fejetlen férfi holttest megett, kék ruhás férfiú áll sastollas, prémes kalpagban, jobbjában görbe kardot tart, melyre turbános török fő van tűzve, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: a koronázatlan hegy, lombok nélkül; takarók: veres-arany. 1 Hitelesített másolata a múzeumban.
A két leirt czímer fő jellege, a kardot tartó férfiú, annyira egyező, hogy bátran tarthatjuk azt összetartozónak, s az 1609. évi armalist czímerújításnak. A család törzse tehát valószínűleg azon János volt, ki mint szentmártoni várnagy az 1549. czímert kapta.
Az 1609. évi armalis szerzőjét a rendelkezésünkre álló .források nem tudatják velünk. Első, kivel megyénk területén találkozunk, Szentmártoni Péter, kinek, valamint nejének Usz Ilonának, czegekátai Kátai János, Csepke Benedek házhelyét Alsó-Mislyén hű szolgálataiért 300 frtért örökáron eladta. 2 Vendéghi Elenchus prot. C. No. 164. Ennek fia volt talán László, ki midőn a Czéczei leányági utódok 1651-ben zsadányi, felső-csáji és bogdányi részeikbe iktattatnának, ezen iktatásnak ellentmondott. 8 U. o. No. 391.
Az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával Szentmártoni Mihály zsadányi lakos és szolgabíró volt. nemességét oldalági öcscsei: Mihály és László nevében is az 1609. évi armalissal bizonyította, a midőn ő a tehetősebb nemesek közé iktattatott, öcscsei, bár alsóbb állásban, de szintén kétségtelen nemesekül ismertettek el.
Felesége Horváth Kissevics Kata volt, ki után Zsadányban, Felső-Csájban és Gönyüben lett birtokos. Gyermekei: Mihály, kinek neje Magyari Mária volt, Zsófia, Kormos Gáspárné, Kata, Wall Gáspárné, Panna, Klára, Erzse és Zsuzsanna voltak.
Szentpéteri. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Sopronban 1635 jan. 17-én Szentpéteri Máté és János testvéreknek, melyet még ugyanazon évben Gönczön kihirdettek. E czímer: kékben, zöld alapon, arany oroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
A család megyénkben most is él.
Szent-Simoni. Czímerlevelet I. Leopold adományozott Bécsben okt. 4-én György, Mihály és Ferencz testvéreknek, melyet 1671 szept. 18-án Gönczön kihirdettek. 1 A. V. lt. nsi ir. 567.
Szent-Simoni Ferencz a XVIII. század elején Abauj-váron tiszttartó volt s családja már leányában, Máriában kifogyott. 2 Fáy ltár.
Széplaki. Első ismert őse János, kit Jeszenewinek nevezték, mert várnagy volt Drugeth Fülöp nádor jeszenői várában. 1 Kassa város titkos levéltára fasc. T. sub „Jeszenői".Ezen Jánosnak fia: Péter, Károly királynak hű embere volt, az ő seregeiben harczolt, s e harczokban, főképen Tapolezán a vár megvívásánál két nyilsebet kapott, s a ledobott kövek is megsebesítették. Göncz vára alatt is, melyet Drugeth Fülöp nádor ostromolt, több sebet kapott. Ezen több rendbeli hűséges szolgálataiért kapta adományba Károly királytól az Omode nádor fiaitól elkobzott vagyonokból ezeknek széplaki birtokát 1327-ben. 2 U. o. az eredeti adománylevél. Ez adomány, melynek elnyerésére Jeszenői Pétert maga Drugeth Fülöp nádor ajánlotta, Széplak falu egyharmad részére szólott. Ezt megelőzőleg Péter már Ztans és Kosuhnak Zemplénmegyében birtokában volt, Károly király adománya alapján, mely az infidelis Pangrach nótázása folytán szállt a koronára. 3 Zichi okm. I. 287.
Ugyanezen Pétert, ki magát „dictus de Jezeneu, de Szépiák" írja, csakhamar megháborította nyert birtokában a széplaki apát, midőn „Zemuchuk rész" nevű két sessióját elfoglalta. Ennek birtokába azonban egy 1339-ben megejtett nyomozat alapján, melynél királyi kiküldött Gechei Urozlannak, László fia volt, visszahelyezték.
Péternek, miként a mellékelt táblázat mutatja, feleségétől, az Aba nemzetségből származott Somosi leánytól több gyermeke maradt, köztük Miklós, kit 1344-ben az Abajduchnak nevezett Upori Pál, sógorával Balázszsal, Bachai Mych fiával: Jánossal, Kusnádi Balázs fiával, Antallal, széplaki házánál megtámadták, s három - az oklevél szavai szerint - „halálos" sebet ejtettek rajta. De nem halt meg, mert 1351-ben ugyan ö, Fülöp testvérével, Hanko és György kassai polgárokat, Hildebrand fiait Tebes (Terebes?) és Keresztúr között „rablók módjára" megtámadta és fogságba hurczolta. 1 Kassai tk. lt. mint fent.
1364-ben per folyt az Aba nemzetségbeli Chirke László és Széplaki Péter fiai között. Széplaki Péter fiai hivatkozván Károly király adományára, el akarták foglalni a széplaki apátság kegyúri jogát is. Ennek Demeter, akkori apát ellentmondott, megjegyezvén, hogy az adománylevél a kegyúri jogról hallgat, s igy a kegyúr maga a király, minek folytán Péter fiai követelésüktől elüttettek. 2 Zichi III. 240.
1379-ben Széplaki Péter fiai: Miklós és Fülöp zálogba vették a Spanknak nevezett Zwinyei Benedek, Domokos fia, Gerenye nevű birtokát Sárosmegyében 600 aranyforintért. 8 Zichi IV. 91.
Ugyancsak Széplaki Fülöp és Péter, Sztancsi Miklós fia 1393-ban Ilsvai Leusták nádor jelenlétében a Patak városhoz közel tartott nádori gyűlésen tiltakoztak Polyanka birtokrésznek Kazsui (de Kossuch) Jakab diák által történt erőszakos elfoglalása miatt. 4 Zichi IV. 522.
Ez oklevélben Széplaki Fülöp testvérje, illetve annak fia: Péter, Sztancsi (de Ztaneh) néven említtetik.
1397-ben Zsigmond király Széplaki János és Péter jobbágyait s szolgáit mások törvényhatósága alól kivévén, uraik törvényhatósága alá helyezte. 5 Zichi V. 46.
Ezen „Kun"-nak nevezett Széplaki János és unokatestvére Sztancsi Péter, Konrád széplaki apátnak rossz szomszédai voltak, mert ez 1401-ben panaszt emelt a leleszi konvent előtt, hogy a fennevezettek szolgái pusztitják az ő, Kassa város határával szomszédos erdejét. A leleszi konvent Zsigmond király parancsára Bajai Elek homo regius és Antal presbiter káptalani kiküldött által vizsgálatot eszközölt és a panaszlottakat megidéztette. 1 Zichi V. 231.
Az utódok átköltöztek Zemplén vármegyébe, melynek Sztancsi Miklós 1438-ban és 1454-ben alispánja volt. 2 Csánky No. 7. I. 380. A leszármazás ez :
Szilágyi. Gönczön honos. Ezen családot II. Ferdinánd nemesítette meg, de az általa adományozott armalis a háborús időkben elveszvén, Szilágyi András és testvére Mihály III. Károlytól Bécsben 1720 nov. 10-én uj armalist szereztek, mely 1721 máj. 5-én a Kassán tartott megyegyűlésen kihirdettetett. A czímer: kék paizsban, zöld alapon egy kőre illesztett fehér oszlopra ágaskodó arany oroszlán. Sisakdísz: növekvő arany oroszlán, karmaiban kettősfarku veres zászlót tart, melyre arany karika van illesztve. Takarók: kékezüst, veres-arany.
1725-ben Nagy-Idán lakott a nemességszerző testvérpár s a nemesi nyomozat kétségtelen és tehetősebb nemesekül ismerte el. Közülök Mihály helyettesitett szolgabíró s valóságos esküdt volt a megyénél.
Szilágyi. Czímerlevelet a Péczeli-és Pap-családokkal együtt nyert I. Leopoldtól Pozsonyban 1659 nov. 11. Szilágyi János és György, mely 1660 jan. 7-én Gönczön kihirdettetett. A czímer - pecsétek után -Oroszlán, jobb karmában három buzakalászt tart. Sisakdísz a paizsalak növekvőn.
A család eredetileg F.-Kásmárkon volt honos, itt találta az 1725-ik évi nemesi összeírás is, csakis a XVIII. század utófelében származtak egyes tagjai más vidékekre. Egyik ága ma Dobszán birtokos.
A nemességszerző János leszármazása napjainkig következő :
A negyedik ízben közölt öt férfi testvér egyikének volt fia Sámuel, ki unokatestvérét Szilágyi Máriát nőül vévén, véle a következő ágat alkotta:
Szini, Zyni. Ősrégi nemzetség, mely a Szalonnai, jolsvai Tekes és Tornay családokkal egy törzsből származva, ezekkel a XIV. század végéig a régi Torna vármegyének mintegy felerészét birta. E terület volt: Torna és Torna-Újfalu, Lucska, Áj, Barkó, Udvarnok, Rákó, Perkupa, Szin, Varbócz, Petri, Kápolna, Jósafó, Szilieze, Borsva, Ardó, Kisfalud, Feketefüz s más helységek, melyeknek azóta emlékezetük elenyészett. 1 Csánky: Magy. orsz. földrajza 1. 235.
A Szini-családnak nevet az általuk birtokolt Szin falu adott s nevűk Szini, Széni, Zyni stb. íratott. Valószínűleg e falu volt birtokaik központja, mert 1430 körül Teresztenye, Petri, Dobódél, Varbócz, Szin, Feketefüz, Domaháza, Kisfalud, Szilieze, Borsva, Olsvafő (Josafö) és Ardó helységekben birtak. A család gyakran említtetik oklevelekben Szini aliter Teresztenyeiek, valamint az alább tárgyalandó Teresztenyei, viszont: Teresztenyei alias Zyninek is. Ennek oka az lehetett, hogy mindkét család bírt Színben is, Teresztenyén is, össze-házasodások által rokonok is lehettek, de eredetük különböző. A család birta a Tekesekkel közösen a már romjaiban is eltűnt Sólyomkő (Solumkw) várat Tornamegyében, mely Jablonka és Kisfalu határában feküdt s kapuja az utóbbi község határába nyilt. 2 U. o. 236.
A család levéltára elkallódván, múltjának teljes képét adni nem lehet, a Csoma levéltár őrzött meg a XV. és XVI. századból egy leszármazási töredéket, a mely következő:
Ezen leszármazás hitelességét a levéltári adatok megerősítik.
1564-ben Basó Ambrus neje: Anna, néhai Szini Jób leánya, Szalonna, Perkupa, Varbócz, Szin és Kis-Ardó, másként Korotnok falvakban fekvő birtokait Szini literati Albertnek 100 frtért és a Szin faluban levő malmot 75 forintért elzálogositotta. 1 I. c. Pr. F. fol. 24. Ugyanezen évben Zyni György, Meszes, Martoni, Perkupa, Dobodéi, Varbócz, Szin, Josafő, Kis-Ardo falvakban levő részét ugyancsak Szini Literati Albertnek 125 frtért zálogosította el. 2 U. o.
Valószínűleg más Szini György - Boldizsárnak Boer Katától származott fia - volt az, ki 1592-ben összes csáthi birtokát elzálogositotta Gyulai Jánosnak 2200 frtért. 3 U. o. Pr. M. f. 176.
Szini János 1591-ben szádvári provisor volt, neje Dobák Anna, fia szintén János. Egy testvérje volt, kit Horváth János bírt nőül.
A XVII. század elején élt Szini András, ki Kis-Péderben lakott, nejétől, Herczeg Zsuzsannától két fia származott: Zsigmond és György. Ez utóbbi nejével, Balog Zsófiával zálogba adta a Jászó város déli oldalán fekvő gyümölcsös kertjét s kőből épült serfőző házát Pálffi Tamás egri püspök és jászói prépostnak 1667-ben 100 frtért. 1 I. C. fr. 5. 86.
György ki jászói várnagy volt - 1671-ben végrendelkezett s meghalt. Leánya elébb Szent-Györgyi Mihályné, másodszor Nagy Gergelyné s testvérje Anna, Nagy Györgyné 1690-ben a fentebb emiitett kertet s sörfőző házat Penesi György egri püspök és jászói prépostnak 80 frtért örök áron eladták. 2 U. o. 33.
A család némely tagjai még a XVII. század végén is birtokosok ősi javaikban. Teresztenyei Szini András fia 1695-ben Teresztenyén, Domaházán és Almácskán birtokos, Szini Gáspár, ki valószínűleg a kurucz király Thököli Imre hive volt, 1690-ben nótáztatott s birtokát - Teresztenye falu egyharmadát - a fiskus foglalta el.
Szobonya (buzafalvi). Ősrégi nemzetség a Ludán nemből, mely Kézai krónikájának tanúsága szerint Csehországból költözött hazánkba. Ősei Turócz (Turuch) földjét birták, de Péter király őket ezen ősi birtokuktól megfosztotta és száműzte. Midőn második András a szent földre keresztes hadat vezetett, e hadban e nemesség egyik tagja Bohma kitüntette magát vitézsége által, a miért a király őt és száműzött rokonait az országba visszahozta, s Turuch földjét nekik visszaadományozta. 3 Botka: Családtani bonyodalmak. Századok 1876. 670. Győri tört. rég. füz. 1865. 20. I.
IV. Béla király egy 1246-ik évi oklevelének tanusága szerént Turuch földjét Bohma fiával, Leustákkal s rokonaival elcserélte több nyitramegyei falvakkal, melyek az oklevélben névleg is fel vannak sorolva. 1 U. O.
Ezen Ludán nemzetség egyik hajtását képezte a Szobonya-család is, melynek nemzedékrendét azok ősatyja Zobuszlótól néhány izen át a következőkben adjuk:
Zobuszló fia Péter már 1290. év táján Emőkén lakott, később Trencsényi Csák Máté nádorispánnak bizalmas embere volt, mely viszony később a megtorlások idejében a nemzetségnek nagy kárára volt.
Emőkei Péternek két fia volt. Dezső és Zobonia. Ez utóbbitól vette a család későbbi nevét, melynek a régibb időkben Zubunia, Zubunya és Szobonya változatai voltak. Elég előkelő és hires ember volt arra nézve, hogy nevét az utódok vezeték névül vegyék fel. Utódai gyarapodtak vagyonban és tekintélyben. Idősebb fia László 1352-ben saskői várnagy, 1365 -68-ig Pozsony-megye főispánja, az ifjabbik: János a rábaközi várispánságnak főispánja és Kapuvár várnagya volt. 2 Botka i. h. és Fejér Cod. dipl. t, IX. v. III. 488. 513. vol. IV. 48 és Hazai okmánytár III. 174.
A XV. században még mindig virágzott a család. Szobonya László fia Miklós 1401-ben Barsmegyének főispánja volt s részt vett az ország előkelőivel azon tanácskozmányokban, melyekben azok Zsigmond király utódjául Albert osztrák herczeget jelölték ki. 1 Fejér C. D. X. v. IV. p. 138. Voltak közöttük e század folyamán többen, kik Barsmegye alispáni székében ültek. Előnévül „Endrédig „Emőkei" „Fedémesit" használták, de majd, mindjobban elszaporodva, elszegényedve, elszéledtek az ország különböző megyéibe. A XVI. században a tornamegyei Görgőn tűntek fel s magukat némelyek „de Görgő" irták. Innen, a nélkül, hogy nyomot hagytak volna magok után, tovább költöztek Abauj megyébe, hol a XVII. században tűntek fel Buzafalván s ezt vették fel előnévül. Itt még ugyanazon század folyamán kihaltak, elenyésztek nyomtalanul.
A család teljes czímerét nem ismerjük. A Kisfaludi-családnak a n. muzeumban elhelyezett levéltárában találtam Szobonya János csabaközi alispánnak egy sisak-pecsétjét 1359-ből, melyen a sisakdísz két szarvat ábrázol 3-3 gömbbel rakva.
Adatok hiányában nem tudjuk meghatározni, hogy azon szintén buzafalvi Szobonya-család, mely megyénkben már a XV. század végén feltűnik, melyből 1470-ben Péter Abaujban szolgabíró volt, szintén ezen törzsből származott-e ?
E családnak egy kis leszármazási töredéke ez:
E családból 1619-ben Miklós és László Hernád-Kércsen éltek.
Szobonya. Czímerlevelet II. Ferdinánd adományozott Bécsben 1628 okt. 5-én Szobonya András részére, mely a következő 1629. évben Eperjesen kihirdettetett.
Czímerük a család levéltárában található több pecsét után, zöld alapon, két egymással szemben álló madár, két águ virágot csipked. Sisakdísz: nyitott szárny.
A család a „buzafalvi" előnevet is használta, mely talán abusus utján ragadt reá, az ezen előnévvel élő kihalt Szobonya családról. Különben Bereten élt a család egy részbirtokban, melyet a kihalt Korláth-család örököseitől vett zálogba. Közülök József a múlt század végén Puki Borbálát nőül vévén, a közsorsból kiemelkedett, s 1793-ban Abaujmegyének esküdtje, majd 1807-től particularis perceptora, fia: Antal, ügyvéd és első alügyész volt.
A leszármazás a czímerszerzőtől következő :
Szombathi. Czímerlevelet Miksa király adományozott Bécsben 1572 márcz. 19-én Szombathi Mátyásnak és rokonának: Tóbiásnak, kik már nemes szüléktől származtak.
Az adományozott czímer: kék paizsban, repülésre készen álló fehér hattyú; sisakdísz: ugyanaz; takarók mindkét oldalt: kék-ezüst. Kihirdették: 1572-ben Szepes-Váralján, 1742-ben Gönczön. 1 Abaujm. ltár, nemesi iratok 918. sz.
Az 1725. évi nemesi nyomozatkor Szombathi András a fent leirt armalist produkálta. Mivel azonban ezen armalis nem Szombathi, hanem Simonenszki névre szólt, a bizottság annak bizonyítására utasította, hogy ezek az ö elődjei voltak, addig a nemesek sorába nem vették fel.
A család a múlt század közepén (1742, 1744-ben) Gönczön és Zsujtán lakott. Valószínűleg ez idő tájban költöztek Gönczre, hol az utódok most is élnek.
Szőke (szentkirály-szabadjai). Azon családok egyike, mely miként a Karsa-családnál láttuk, I. Leopoldtól adományt nyertek szentkirályszabadjai részbirtokukra. Ez időtől, kihalásukig, a leszármazás következő:
Vármegyénkbe a táblázat élén álló Mihály költözött Veszprémmegye bizonyságlevelével. Először még valószínűleg ott házasodott, mert első neje Csajághi Anna, régi, komárommegyei családból való volt, de második neje már abaujmegyei, a gyorsan emelkedő Nikházi-családból. Fiai közül: Pál terjeszti családját tovább ki, talán anyja után Makranczon kapott birtokot, melyet 1745-ben feleségével Giczei Zsófiával ki akarván váltani, zálogba adták Disznós-Horváti birtokukat Czékus Mátyásnak és feleségének Szemere Krisztinának 800 magyar forintért. 1 Fáy ltár. Ugyanő 1755-ben abauji assessor volt. Sok gyermeke közül Ferencz rimaszombati pap és gömöri esperes volt.
A család czímere - több, a család levelesládájában levő pecsét után - veres (?) paizsban karkarddal; sisakdísz: kiterjesztett szárnyú galamb.
Szőke. A családot I. Leopold nemesítette meg, midőn Bécsben 1673 decz. 30-án kelt czímerlevelében Szőke Balázs és Tamás testvéreknek a következő czímert adományozta:
Kék paizsban, zöld halomra illesztett arany korona felett, fekete nyitott szárny között, hatágú arany csillag; sisakdísz: növekvő arany grif, jobbjában görbe kard; takarók: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1674-ben Füleken, Nógrádmegyében.
A nemességszerzőktől, az 1751-iki nemesi nyomozatig a család következőleg származik le:
Szuhai (Szuhai). Hont és Borsodmegyékben egyidejűleg már a legrégibb időkben, két Szuhai nevű család virágzott, ezen megyék Szuha nevű falvaitól véve nevűket. A hontmegyei a Hunt-Pázmán nemzetségből származott, magát hol Szuhainak, hol Szuhafőinek, néha Ráhóinak is irta.
Hogy az Abaujmegyébe származott Szuhai-család melyik ágazat utóda? kétségtelen bizonyossággal el nem dönthetjük, de minden valószínűség szerént a borsod-inegyei Szuhaiaké, mert részükről megyénkben lakta alatt az itt lakó Vajdaiakkal, Jánokiakkal, kik még a XVI. században is gömörmegyei birtokuk után Szuliaiak-nak is irták magukat, a Hunt-Pázmán birtokokra vonatkozó legkisebb érdekközösséget sem tapasztalunk, holott ha ezekkel egy törzsből ered, leginkább ezen ősi birokok után származhatott volna megyénkbe.
A Szuhai-család újonnan szerzett birtokok alapján lett megyénk birtokosa s e birtokok messze estek a Hunt-Pázmán nemzetség jánoki ősi uradalmától s ezért valószínű, hogy az a borsodmegyei Szuhai-család egyik ide szakadt ágazata s ez alapon indulva, ösmertetjük az ezen családra vonatkozó hézagos adatainkat.
A borsodmegyei Szuhai-család, a különben Csanádmegyében törzsökös .Ochtum"-nemzetségből származott. 1 Anj. II. 418.
A XlII-ik század közepén túl már Borsodmegyében találjuk, hol az ezen nemzetségből származott Jánosnak három fia, három különböző családot alkotott. Heem a legidősebb valószínűleg a Finkei, Demeter, a második a Zubogyi, Albert comes a legifjabb a Szuhai-családnak lett törzsatyja.
Első birtokuk a felvidéken valósznüleg Szuha volt s mint itteni birtokosok nyertek ujabb birtokokra uj adományokat. Már Szuhai Jánosnak emiitik a fennevezett Jánost azon l278-ban kiállított okiratban, melyben ennek fiai Heym comes és Demeter, Miklós comessel Lőrincz fiával, zálogba vették Ozdobugh (Zubogy ?) birtokot Detre comes fiától 60 finom ezüst márkáért. 1 Zichy O. I. 41.
János legifjabb fia, Albert comes, a Szuhaiak törzs-atyja, az Ákos nemzetségből származott Istvánnak Ernei bán fiának, a későbbi nádornak hű fegyvertársa volt. Véle harczolt, érte sebeket is kapott s együtt vonták magukra a hatalmas Finta nádor haragját, ki őket fogságra vetette. A fogságból Istvánt is Albert comes mentette ki, hatvan ezüst márkát fizetvén érte a nádornak váltságdíjul, a miért 1287-ben István ez összeg értékében s hű szolgálatainak elismeréseül Ful-Barcha (Felső-Barczika) nevű öröklött birtokát örökösen által adta neki s utódainak. 2 Wenzel. Xll. 460.
Albert fiai Gergely és Tamás 1329-ben elbontották az utolsó köteléket is, mely őket Csanádmegyéhez kötötte, a midőn sógoruknak Mihálynak, István fiának, Gergely unokájának, ki az ő Luczia nevű testvérüket birta nőül, Szőllős nevű csanádmegyei birtokukat leánynegyedbe általengedték. 3 Anj. II. 418.
Még Gergelynek fiát II. Albertet ösmerjük, azután hiányzanak az összekötő adatok, melyekkel az egyes családtagokból egyöntetű családfát alkothatnánk. Nem ösmerjük István atyját, ki a XIV. század végén élt s kinek fia János, unokája Gáspár volt 1476-ban, nem tudjuk, kinek voltak gyermekei: Péter, Erzse és Orsolya testvérek, amely Péternek gyermekei, Simon, Bálint, Jób, Mózes, György, Apollonia 1488-ban éltek. Szuhai Benedeknek, ki Zomborról irta magát, Kata asszonytól egy 1485. évi oklevél szerint gyermekei voltak: Márton, Bálint, Erzse, Anna, Krisztina. 1 I. C. adatai.
Abaujmegyébe a XVI. században származtak be s itt alkotott családfájuk következő:
Szuhai Gáspárnak második felesége Gechei Kata, Gechei Pálnak Thibai Orsolyától született leánya volt. Neje szüleinek elhalta után, kiskorú sógorának Gechei Ferencznek gyámja lett, ki a gondos és lelkiösmeretes gyámnak elismerésül 1611-ben Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány előtt átengedte nagykinyisi összes birtokát és nemesi kúriáját azon kikötéssel, hogy ha neki, vagy testvérének: Mártonnak magva szakadna, ez esetben az Gechei Ferencz maradékaira szálljon vissza. 1 Csoma lt. Anno 1611. Szuhai Gáspár már előzőleg 1586-ban Kis-Kinyisen, Csányban, majd 1594-ben Nagy-Bodolón szerzett részbirtokokat. 2 J. C. Prot. 2. 1614-ben Kátai Fülöp vizsolyi birtokát 1500 frtért zálogba vette. 3 U. o. Prot. P. No. 99. Fia: Mátyás 1659-ben ezeken kívül Alsó- és Felső-Kérben, Alpáron, Gibárton és Bűdön volt birtokos. 4 Csoma lt. U. o. Ezen Mátyásnak unokái 1681-ben Dolhán nagynénjükkel Dolhai Györgynével megosztoztak.
Ez osztályban Dolhai Györgynének a verhovinai (mármarosban) szőllősvégardói birtokok, baksai szőllők fele, egy tarczali ház, szántóföldekkel, kaszálókkal és szőllőkkel, Halmaj fele, Kércsen a kúria, Puszta-Baksa egészen és a nagykinyisi jószág jutott, Szuhai Gáspár gyermekeinek: Mártonnak, Györgynek és Annának: Detek egészen Balajton, Zubogyon, Szuhafőn (inkább Szuhán) részbirtokok, Szendrőn egy, Tarczalon két ház, szántóföldekkel, szőllőkkel, rétekkel, Baksán szőllők, Visolyban, Vilmányban, Kis-Kinyisen, Csontosfalván birtokok és Halmaj fele az udvarházzal. Ezenkívül osztatlanul maradtak Ptügy, Szent-Iván, Tenyönek fele, Kürt, Csongrád, Szent-György egészben, Bökénynek és Élesdnek egy-egy darabja, továbbá a tömörkényi, mámai, nagy-és kispói, deregegyházi, szögvári, szentmiklósi és sarudi birtokok. 1 Beleznai ltár.
Ez osztályból látjuk a családnak ekkor már nagy vagyonát, de azt is, hogy a vagyoni érdekek mindinkább eltávolították a családot megyénktől.
A Szuhai-család is, miként a Fáyak, Nikháziak, Szemereiek, azon családok közé tartozott, melynek tagjai mindig készen voltak az elnyomott haza és vallás védelmére. Szuhai Mátyás - Gáspár fia - már I. Rákóczi György harczaiban küzdött. II. Rákóczi György alatt kállói kapitány volt s a lippai csatában 1658-ban -melyben a fejedelem a törököt megverte - a sereg balszárnyát vezette. Később a Wesselényi-féle összeesküvésnek részese s lelke volt s 1667-ben a szendrői gyűlésben a felkelő sereg egyik tábornokául szemeltetett ki. 2 Pauler, Wesselényi és társai összeesküvése 1. kt. Az összeesküvés elnyomása után testvérével, Gáspárral együtt Thököli Imre kurucz király zászlói alatt harczolt s e harczokban vagdalták agyon saját házában hősi küzdelem után. 3 Nagy Iván X. 887.
Fia Mátyás szintén a szabadságért küzdött atyja nyomdokain. Valószínűleg ezért kapott nótát abauji birtokaira, melyek közül Detket. a Meczner-család nyerte adományba 1808-ban (1. ott).
A család czímere: Grif; sisakdísz: a paizsalak növekvőn.
A család más ága, más megyékben most is él.
