• Aágh-Azzivelghy
• Baán-Balzám
• Bambach-Bazendorff
• Bebek-Benzonj
• Bera-Berzy
• Bés-Boczy
• Bod-Boszligh
• Bot-Byzo
• Caballini-Czymer
• Dab-Dzián
• Ebeczky-Fyrsth
• Gaál-Gyüttő
• Haader-Hyros
• Ibafalvi-Jükér
• Kaán-Kézy
• Khár-Kysmester
• Laáb-Myró;
• Naatll-Őz
• Paako-Pezzen
• Pfannschmidt-Quiwal
• Raaperger-Rzimarz
• Saághy-Syxt
• Szabad-Üveges
• Vaál-Zsiska
• Pót : Abádi-Juszkó
• Pót : Kaas-Wyfalusy
• Függ.: Baksay-Zlinszky

(I. K. 249–252.) A család történetét és leszármazását részletesen tárgyaltam jelen munka I. kötetében. E helyen a zemplén– szatmármegyei ág pontosabb leszármazási adatait a következőkben ismertetem.

Ennek az ágnak az őse Mátyás, tokaji lelkész, kinek Tolnai Máriától született fiaiban 6 ágra szakadt a család. Ezek egyikén, Mátyás fia Mátyás ágán származott le a következő ág:

István (sz. 1810. szept. 10.). Neje (esk. 1835.) nemes Dakó Klára. Fia:

Béla (sz. 1849. febr. 23., † 1899. ápr. 25.), nagykátai gyógyszerész. Neje (esk. 1875. jan. 28.) Heuffel Mária. Fiai:

1. István (sz. 1876. márc. 6.), miniszteri számvizsgáló. Neje (esk. 1900. febr. 24.) Unghváry Gizella. Gyermekei: a) Zoltán (sz. 1902. nov. 9.), mérnök; – b) Károly (sz. 1904. dec. 18.) ;

2. Béla (sz. 1879. dec. 13.), nagykátai gyógyszerész. Neje (esk. 1909. máj. 22.) Werner Laura. Fia: László (sz.) 1910. okt. 12.).

(I. K. 254.) A címereslevelet 1649. febr. 4. B. Gáspár és gyermekei nyerték. (Zalam. lt.) Fiai közül István 1686-ban résztvett Budavár ostromában és zászlótartói tisztséget viselt. Súlyosan megsebesülve került haza Kővágóőrsre és ott élnek utódai. – Márton mint Csobáncz-Keszi várának al-, illetve hadi kapitánya esett el a XVII. század végén. Maradékai Kővágóörsön telepedtek le. – Mihály, Gáspárnak legfiatalabb fia 1676-ban a Kunságba, Kunszentmiklósra költözött. Ő a megalapítója a Baky-család azon ágának, amely Kunszentmiklóson már harmadfélszáz esztendő óta él. Hamarosan egyik legnagyobb és tekintélyesebb birtokosa lett a Kiskunságnak. Kunszentmiklósnak évtizedeken át volt főbirája. Mint nádorispán táblabiró részt vett a soproni diétán 1681., 1682. és 1698-ban.
– Leszármazói közül István a Péró-lázadás alkalmával Jászberénynél esett el 1734-ben. Mihály cs. kir. főhadnagy a Nádorhuszár ezredben, hősi halált halt Freibergnél 1762. október 29-én. Ennek testvére: János, nádorispáni táblabiró. Testvére Gábor, mint huszárkadét elesett Dubiczánál. A Napoleon elleni hadjáratban András mint katonaorvos vett részt. Testvérei: Ignác cs. kir. huszárkapitány és Imre cs. kir. huszáralezredes a franciák ellen harcoltak. Az utolsó nemesi felkelésben Gáspár, Mihály és Károly mint főhadnagy vett részt. 1877-ig, amig a Jászkun-kerületek nem olvadtak be a vármegyékbe, a család több tagja viselt kapitányi, alkapitányi és nádorispáni tisztséget. Ezután már a vármegye életében szerepelnek, mint tisztviselők. – Ebből a családból származnak István ügyvéd, a győri ügyvédi kamara volt elnöke, Péter törvényszéki biró, Miklós stb.

Azonos az 1649. febr. 26. Bálványossy György személyében címereslevelet nyert erdélyi Bálványossy-családdal (l. I. K. 335. l.), amely később a Dunántúlra származván át, nevét Bálványossy-ra rövidítette, előnevéül pedig tulajdonképeni családnevét őrizte meg. A fennebb említett címereslevélben adományozott címer: kék mezőben lebegő sisak, melyen jobbharánt egyenes kard van átszúrva; sisakdísz: 3 darutoll; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Néhány ízre terjedő újabb leszármazása: Antal (Somogysámson), felesége turupoljai Vlasics Szidónia. Fiai: 1. Zoltán, volt gazdatiszt. Felesége izményi Borsos Anna; akinek fia Tibor (sz. 1894. febr. 20.), főszolgabiró (Igal); 2. László, főerdész (sz. 1876. okt. 2. Somogysámson). Gyermekei: a) Margit (sz. 1897. jan. 31. Gödöllő); b) László (sz. 1902. jun. 18.); c) Ernő (sz. 1906. aug. 31.);

(I. K. 337–9. l.) A család hódmezővásárhelyi ágának ősei István és János. – István felesége (esk. 1760.) Tóth Erzsébet, akitől hét gyermeke született, de a család további leszármazását csak Pál (szül. 1777.) folytatta. Felesége Zsarkó Katalin; fiai Pál, István és Tamás. Ettől a Páltól a család leszármazása ekképen vezethető le napjainkig:

Pál testvére János-nak felesége (esk. 1760. H. M. Vásárhely) Lugossy Ilona; akitől gyermekei: 1. János (szül. 1762.); 2. Kata (szül. 1766); 3. István (szül. 1771.). Felesége (esk. 1799.) Tőkés Erzsébet. Fia Sámuel (szül. 1823), felesége Mocsáry Emma. Gyermekei: 1. Miklós (sz. 1873. Tiszabura), felesége Jakó Lujza; akitől gyermekei: A) Miklós; B) Ilona, férje Foller Mihály (Fegyvernek); 2. Izabella (Tiszabura), férje sarkadi Veress Zsigmond;

(II. K. 52. l.) Veszprémmegyei közbirtokos nemes család, amely több más családdal együtt 1673. márc. 29-én I. Lipóttól nyert Szentkirályszabadjára birtokadományt, amelyben VI. Károly 1718-ban erősítette meg az adományban érdekelt családokat, köztük B. Jánost, Györgyöt és Pétert. A család egyes tagjai elszármaztak más vármegyékbe is, így 1726-ban Somogymegyében igazolta nemességét György, az 1754–55. évi országos nemesi összeíráskor pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. János és fiai János és Péter 1773. ápr. 3-án Veszprémmegyétől kaptak nemesi bizonyítványt, amelyet 1776. jan. 10-én Fejérmegye hirdetett ki. A családból 1780-ban Sámuel és gyermekei: Sámuel és Zsuzsánna s János és gyermekei: Zsuzsánna, Sára, Anna és Éva 1820-ban Sámuel, végül 1824-ben Sándor, mindannyian szentkirályszabadjai lakosok igazolták nemességüket. Szentkirályszabadján és Iváncsán a családnak ma is több tagja él. – Címer: kék mezőben lebegő könyöklő páncélos kar kardot
tart; sisakdísz: a kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család Fejérmegye-i ágának néhány ízre terjedő leszármazása ez:

(II. K. 160. l.) A család élő ágának pontosabb leszármazási adatai: Kálmán (szül. 1875. márc. 14. Pankotán), a »Néptanítók Lapja« és a »Népművelési Tájékoztató« szerkesztője. Neje (esk. 1897. nov. 23. Igló) Krebs Irén (sz. 1877. márc. 7. Kótaj). Gyermekei: 1. Irén (sz. 1898. szept. 4. Igló), fővárosi tanárnő. Férje (esk. 1928. jun. 30. Bp.) Gelsy László (sz. 1897. febr. 21. Csongrádmindszent), fővárosi tanár; 2. János (sz. 1901. aug. 9. Igló, † 1902. máj. 19. u. o.). 3. Edit (sz. 1905. jul. 19. Igló), dr., tanárnő; 4. Erzsébet (sz. 1908. jul. 13. Igló), dr., tanárnő;

(275–7. l.) Kiegészítő adatok: Tamás (szül. 1756. Dezséren); Pál (szül. 1827.), felesége Koromzay Alojzia volt; Sándor felesége Krecskay Antónia, aki 1833. febr. 28-án Nyitraapátiban született; István és Rehák Róza gyermekei Miklós és Karola (nem Károly).

Egyike azoknak a családoknak, amelyek I. Lipót királytól 1673. márc. 29. új adománylevelet kaptak a Veszprémmegyei Szentkirályszabadjára. A család később átszármazott Vasmegyébe is, ahol a XIX. század elején József Alsópatyon birtokos, később sárvári jegyző volt. Utóbb Zalamegyébe költözött. Itt Kálmán (1859–1923.) Letenyén ügyvéd volt, fia Dénes ugyanott kir. közjegyző.

(III. K. 429.) Csikszéki eredetű régi székely nemes család. Okiratilag ismert első tagja »Eltus« Bélának fia István, aki 1324-ben sikeresen ellentmondott a Déván időző Róbert Károly király által az Aporok részére adományozott lokkászoni birtokbaiktatásnak. Mátyás 1602-ben Tusnádról hűségesküt tett I. Rudolf királynak.
Péter és Mátyás 1614-ben, – Péter, István és Mihály 1658-ban lustráltak Tusnádról.

Péternek István és András nevű fiai I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől 1672. július 28-án címeres nemeslevelet kaptak, amelyet Csikszéken 1673. évi február havában hirdettek ki. András árvái, másik András és György az 1701. évben Tusnádról a nemesi összeírásba felvétettek. A család nemességét elsőízben 1753. évi november 27-én az erdélyi főkormányszék előtt igazolta. Másodízben a család tagjai közül dr. É. Gyulának, Zoltánnak és ez utóbbi fiának, Csabának nemességét és »tusnádi« előnevét a belügyminiszter 45.519/928. B. M. szám alatt igazolta. (Az eredeti nemeslevél É. Gyula birtokában van. – Címer: kék mezőben kétfarkú oroszlán jobbjában egyenes kardot tart; sisakdísz: különböző szinű lobogók; takaró: vörös-arany.

A családra vonatkozó régebbi adatok: István az 1722. évben rendeletet kapott, hogy csikszentsimoni Endes György ügyében tartson tanúkihallgatást. Péter az 1745. évben pereskedik csíkszentsimoni Endes Miklóssal. Péter 1749-ben kirendeltetett csikszentsimoni Endes Miklós ügyeinek a védelmére. Sándor az 1794. évben kegyesrendi tanár Kolozsváron, majd az 1810. évben Kolozsváron a Szent-József szeminárium kormányzója. József (szül. 1818. szept. 6., megh. 1888. dec. 29. Tusnádon) Csikszentkirályi plebános volt. Alajos az 1845., 1847. és 1848. években Alcsik és Kászon székekben adóíróbiztos. Az 1809. évi Napoleon elleni háborúban a család nyolc taggal vett részt. – Leszármazás: a család őse a XVII. század elején élt Péter. Fiai (István és András) két ágon terjesztették tovább a családot. András ára azonban kihalt. Utolsó férfitagja volt a fennebb említett Sándor kegyesrendi tanár (1794., 1810.). Az élő ág Istvántól származik le, akinek fiai voltak András és István. Ez utóbbinak ágazata – úgy látszik – szintén elenyészett. András fiai János és József akiktől a család ekképen származott le.

Vö. még SzO. I/42., V/235., VII/66.; Karácsonyi János: A székelyek eredete és Erdélybe való települése 24., 32. l.; Sándor Imre: A székelyek települése 60. l.; Gf. IX/19., XI/29.; Sándor Imre: Az Endes-család levéltára 60–61.

(340–1. 1.) A családfákat illető helyesbítések és kiegészítések: Péter (Leibic) fia volt még János (Podolin); felesége Lozicska Mária, a család gömöri ágának őse. – János (sz. 1815.) gyermekeinek születési sorrendje: Ferenc, Miklós, Eugenia, Imre, Paula, István, Béla, Erzsébet és Aladár. Az 1895. született Miklós második felesége (esk. 1932. máj. 11.) ns. Richard–Rosztoczil Mária (sz. 1910. aug. 19. Pola). – Imre (sz. 1858.) megh. 1930. nov. 28. Felesége szül. 1859. máj. 17. – Eugenia sz. 1854. nov. 2. – Béla felesége úrii Dayka Róza. Fia István szül. 1895. dec. 29. – Erzsébet szül. 1867., megh. 1926. – Aladár hősi halált halt 1917. ápr. 29.

(347. 1.) Régi birtokadományos erdélyi család. Első hiteles adatunk a családról 1588-ból való, amikor is Péter Báthory Zsigmond fejedelemtől Nagymihályfalvára birtokadományt nyer. A címereslevél adományozásában Bocskay István fejedelem részéről 1606. febr. 16. Gyulay Albert, Péter, Ferenc s apjuk Orbán részesültek, akik a Bocskay-felkeléskor egri Fekethe Péter és János csapatában vitézkedtek. A címereslevél már mint nemeseket említi őket. Nevezett Orbán 1608. Tagyra, majd az itt lakó Gyulay-ak Rentehomoródra is adományt kaptak. Ugyanezen évben Tamás, állítólag Péternek a fia, a kőrösmenti Össire kap donációt. – A család korábbi története még tisztázásra szorul. Az adományozott címer: zöld mezőben (így a diplomában foglalt leírás szerint; a festett címerkép kék szinű pajzsmezőt tüntet fel) földön álló vörösruhás vitéz jobbjában vörös-fehér zászlós dárdát tart; zárt sisak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. A család tagjai ettől az adományozott címertől eltérő címereket használtak (oroszlán, galamb, kardot tartó kar, stb.) s csak 1782-től használják a fennebb leírt címert. Előnevüket 1760-tól mint »véggyulai« használják.

Hiteles családi iratokból megállapítható, hogy a családnak élő tagjai Albert ágán származnak le, akinek felesége Teremi Kata, fia pedig János, szatmári alispán, össi-i, nagypaczali és érendrédi birtokos. Felesége Kemechey Anna. Gyermekei közül Ferenc 1715. székelyhidi főszolgabiró; 1690. zálogba adja össi-i birtokát. Neje Irinyi Mária. Fiuk János parasznyai birtokos. Neje, 1. Bessenyey Klára, majd pedig 2. nemes Kiss Éva. Első feleségétől születtek János, Ferenc, Erzsébet, másodiktól László, János érendrédi
birtokos, az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor igazolja nemességét. Neje Ujlaky Borbála, utóbb Mezey Györgyné. Gyermekei László és Klára, ez utóbbi Fráter Imréné (1819. Álmosd). László ugyancsak Szatmármegye több helységében birtokos s 1813. végrendelkezik. Felesége Uray Erzsébet, gyermekeik pedig János, Mária s az 1790. Érendréden szül. László (megh. 1865.), érendrédi, vetési, jánosi, peri, egrii stb. birtokos. Neje Csokalyi Julianna. Fia Antal (sz. 1817. Érendréd, megh. 1865. aug. 4.); 1847. szolgabiró, vármegyei aljegyző, ref. egyházmegyei tanácsbiró, birtokos. Neje Uray Rozália (1829–1887.) férje halála után férjhez megy Mezey Istvánhoz. Gyermekei: Erzsébet (1859–1899.), zombori Bogissich Györgyné és László (sz. 1864. aug. 17.); Máv. főfelügyelő, állomásfőnök, jelenleg gödöllői lakos. Neje Zdeborszky Mária (esk. 1888. okt. 9. Véglesnagyszalatna). Gyermekei:

1. Antal (sz. 1889. nov. 4. Krivány-Gyetva), székesfővárosi műszaki tisztviselő. Neje (esk. 1914. jún. 14. Erdőtelek) bessenyői Szabó Teréz (elv.), második neje (esk. 1923. dec. 24. Budapest) Horváth Ilona (sz. 1891. júl. 13. Körmend); Leánya, 1. nejétől:

Katalin (sz. 1920. jún. 12.);

2. József (sz. 1890. nov. 8. Hatvan), dr., vegyészmérnök. Neje (esk. 1921. ápr. 30. Budapest) Müchlich Gizella (sz. 1895. márc. Budapest). Leánya:

Klára (sz. 1922. nov. 7.) Budapest;

3. László (sz. 1892. júl. 12. Hatvan), bankhivatalnok. Neje (esk. 1923. ápr. 21. Budapest) Schmitt Irma;

4. István (sz. 1894. jún. 1. Vámosgyörk), m. kir. vasgyári főtisztv. és ref. egyházpresbyter. Neje (esk. 1920. szept. 2. Diósgyőri vasgyár) Tomcsányi Aranka. Gyermekei:

a) Éva (sz. 1921. máj. 21. Diósgyőri vasgyár);

b) András (sz. 1924. ápr. 15. Diósgyőri vasgyár);

5. Éva (sz. 1898. Vámosgyörk). Férje (esk. 1919. jan. 29. Gödöllő) Gólián Rezső gépészmérnök, műhelyfőnök Ózd.

A fennebb említett Jánosnak Kemechey Annától született Mihály nevű fiának gyermekei voltak még: 1. Ferenc, akinek neje Falussy Borbála; Sándor, akinek Klára nevü leánya ráposi Nagy Sándorné lett, s Anna, Szirmay Istvánné. – János-nak Bessenyey Klárától született gyermekei még: 1. Ferenc, neje Böszörményi Ráhel, gyermekei pedig Albert és Orbán (neje Czeglédy Mária). 2. Erzsébet, előbb Szerdahelyi Jánosné, utóbb Csokolyi János neje. 3. (második nejétől, Kiss Évától) László (neje Bessenyey Anna), kinek fia Antal, ezé László, ezé pedig Sándor.

(370–1. l.) Erdélyi, Kolozsmegye-i eredetű régi család, amely utóbb Nyitramegyébe (Negyed) származott át. A címereslevelet 1633. dec. 10-én I. János s felesége, Tanitó Helénától született fia István kapták II. Ferdinándtól. Címer: alulról felnyúló homorú ékkel hasított és pajzsfővel ellátott pajzs; a vörös mezejű ékben felfelé állított arany szinű ágyúcső, mellette két ágyúgolyó; két oldalt fekete mezőben egy-egy befelé fordult, az ék oldalain felfelé lépdelő arany griff, melyek közül a jobboldali ezüst sarlót, a baloldali pedig vesszőkötegbe fűzött bárdot tart; az arany szinű pajzsfőben 3 vörös csillag között 2 stilizált liliom; sisakdísz: növekvő griff jobbjában 3 búzakalászt, baljában pedig fekete ágyúgolyót tart; takaró: fekete-arany, vörös-arany. A család leszármazása levezethető a nemességet nyert Jánostól. Fia István, ezé István, ezé András (1756.), ezé István, akinek fia Izsák, Márton (Bácsmegyébe származott át), András, Gergely és Mihály. András fiai András és Pál; Mihály fiai András és Dávid, ez utóbbinak fia Mihály. A családot Gergely vezeti tovább, akinek fia Pál (curator), ezé szintén Pál (sz. 1790. dec. 18. Negyed, megh. 1873. júl. 21. u. o.), felesége (esk. 1812. febr. 10.) Kováts Lidia (sz. 1796.). Gyermekeit az alábbi táblázat tünteti fel:

I.

II.

(VI. K. 183.) A címereslevelet I. Rákóczy Györgytől 1636. márc. 8. K. Mihály, a tasnádi nemesek hadnagya és fia István kapták. Kihirdette 1638. márc. 11. Közép-Szolnokmegye. – Leszármazás: Mihály (1636); fia István (1636), Tasnádról Nagykállóba költözött. Fiai: András; és György; két ágon vezetik tovább a családot. Közülük György 1775. nemesi bizonyítványt kapott Közép-Szolnokm.-től. Fiai közül György fia Gábor; ezé Benjamin (1838) és Lajos (1838); Benjamin fiai Mihály (1838) és Gábor, András ágának leszármazása:

(430. l.) Kiegészítő adatok: Andor felesége »nagyszekeresi« Fésűs Gizella. Erzsébet férje »nagyszekeresi« dr. Fésüs György. István született 1891. okt. 28. Leánya Erzsébet (szül. 1930. jul. 26.). Miklós-nak a táblázaton feltüntetett gyermekei első feleségétől származnak.

(VI. K. 376.) Szatmármegyei eredetű család. Kimutatható első őse Péter (1575–1625.) már Szatmármegye birtokosai között említtetik. Fia, Miklós (1619–1678.) új címereslevelet kap I. Lipót királytól 1675. jún. 1., melyet a következő évben febr. 3. Szatmármegye hirdetett ki. – Címer: kék mezőben zöld földön gyümölccsel megrakott mogyorófa tetején balról fehér galamb csőrében zöld ággal, jobbról gerlice csőrében piros rózsával; sisakdísz: a pajzsbeli fa a galambbal és gerlicével; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazás:

Péter (neje: Csomaközy Zsuzsánna); fia: Miklós (neje: Kovách Anna); Gyermekei közül József (neje: Szentmiklóssy Anna) vezeti tovább a családfát. Fiai közül Gábor (szül. 1719. márc. 24. Szatmár), neje (esk. 1747. ápr. 25. Kisbégány) péchújfalusi Péchy Ágnes; akitől fia: Ferenc (szül. 1750. ápr. 23. Salánk) kir. ügyigazgató, neje: Czikó Mária. Gyermekei: 1. Ignác (1786–1844.) beregi főszolgabiró, neje: 1. Bornemisza Mária, 2. Kollárovits Veronika; – 2. Katalin, Szögyén Sándorné; – 3. Ferenc (1797–1871.) neje: leveleki Molnár Anna; – 4. Mária, férje: Némethy Lajos; – 5. Erzsébet, férje: Némethy Lajos; – 6. Amália, férje: Fráter József; – A család Ignác és Ferenc testvérekben két ágra szakadt.

I. Ignác gyermekei (2-ik nejétől):

1. Károly (1825–1905.). Neje (esk. 1853. Beregsurány) ludányi Bay Zsuzsánna. Gyermekei:

A) Sándor (szül. 1862. nov. 3., † 1932.), esp.-plébános Nagymagyar;

B) Károly (szül. 1864. jan. 1. Beregszász), neje (esk. 1897. Felsőnyárád) kovácsi Bárdy Erzsébet. Gyermekei:

a) Erzsébet (szül. 1898.), – b) Károly (szül. 1903.); – c) Sári (szül. 1906.);

C) Emma (szül. 1866.) Férje (esk. 1900.) Türk Artur;

D) Gabriella (1867–1901.). Férje dr. Ambró Nándor;

E) György (szül. 1874.) Neje (esk. 1904.) Kardos Margit. Gyermekei: a) Margit (szül. 1905.); – b) György (szül. 1907.);

2. Pál (szül. 1833., † ....);

3. Bertalan (szül. 1835., † ....). Neje (esk. 1869.) Linner Julia. Fia: Dezső (szül. 1870., † ....);

II. Ferenc (l. fennebb). Gyermekei:

1. Gyula (1829–1881.). Neje (esk. 1861.) pazonyi Elek Emilie (1844–1903.). Fiai:

A) János (szül. 1863.), földbirtokos. Neje (esk. 1888.) ecsedi csapó Gizella. Gyermekei:

a) Emilia (szül. 1889). Férje csokalyi Fényes Ödön; – b) Gyula (szül. 1890), földbirtokos; – c) István (szül. 1892.), földbirt., országgy. képviselő; – d) Gizella (szül. 1893). Férje ippi és érkeserüi Fráter László;

B) Gyula (szül. 1865., † 1929), földbirt., kormányfőtanácsos, felsőházi tag;

2. Ida (1838–1874.) Férje bedői Markos Ferenc;

3. Ödön (1840–1877). Neje (esk. 1862) Budaházy Piroska. Fia: András (szül. 1863., † 1928). Neje Eifried Irén. Gyermekei:

A) Irén (szül. 1895); – B) András (szül. 1907.);

4. Ferenc (szül. 1850). Neje Ujházi Mária († 1917);

Élt már a XVI. század elején egy hasonló nevű család Liptómegyében is, melyből bernyzcai Omazta Gáspár 1517. királyi emberként szerepel Lajos királynak egy iktatási levelében. A családdal még később is találkozunk: 1536. néhai nemes bernicei Omaztha leánya, Zsófia, nemes Pelchi Miklósné, tiltakozik Loffay László leánya, Zsófia ellen. Néhány évre rá, 1543. bernicei Omazta István tiltakozik Prosek-i Jánosnak a bernicei birtok megszerzése ellen. 1603-ban élnek Tamás, János és Miklós; ez utóbbi a liptómegyei Kemenesfalván fekvő birtokát 24 magyar forintért eladja alsómattyasoviczei Gaál Pálnak. János 1618. a liptómegyei Zadgelom birtokrészeit vejének, Kmoskó Jánosnak adja el. Leánya lehetett az az Omaztha Anna, bernicei Ghyllány Mátyásné, aki Omazta János elleni bernicei és zadgelomi birtokrészeinek 400 forintért Kmossko Jánosra történt átírása ellen tiltakozik. – A családnak a rozwaci Omazta-családdal való kapcsolata még megállapításra vár.

Armálista család. A címereslevelet II. Rudolf királytól 1599. április 1. rozwáci Omazta Miklós, felesége Demiény Anna, testvére Omazta András és sógora Demiény András kapták. (A diploma eredetije Omazta Gyula, kir. közjegyző tulajdonában Békéscsabán.) Kihirdette 1602. Trencsénmegye. – Címer: kék mezőben folyóba épített két-bolthajtásos, jobbharánt elhelyezett várfalon lépdelő arany griff a pajzsszegletből előtörő Nap felé nyúl; zárt sisak; sisakdísz: növekvő leopárd jobbjában kardot tart; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – A nemességszerző Miklós fia Dániel nevét Masnicius-ra latinosította s kosztolnai ev. pap volt. Fia, Tóbiás 1669. Csemicén, 1670.
Illaván tanító, majd a következő évben illavai káplánná szenteltetett fel. 1674-ben több paptársával együtt a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztetett, mely 9 hónapi börtönre s utána 200 más ev. pappal együtt nápolyi gályarabságra itélte. Nápoly mellett ugyan sikerült megszöknie, de harmadnapra ismét elfogták és börtönbe vetették. Nápolyban Vels György, hollandi admirális által kiváltatván, szabadon bocsáttatott. Innen Németországba ment s 1678. Wittenbergában, 1680. pedig Jénában tanul, majd a soproni országgyűlés után visszatért hazájába s Illaván, Blatnicán, Szentandráson, Tótprónán és Zayugrócon lelkészkedett. Egyike volt a protestantizmus elleni üldözések vértanuinak. Élettörténetét tót nyelven maga írta meg, de csak kéziratban maradt fenn. Kéziratainak másolatai a pozsonyi s a pesti egyetemi, valamint a Tarnovszky-féle könyvtárban (Csácsova) őriztetnek. Több egyházi munkát is írt. Fiai közül Mihály 1720-ban pappá szenteltetvén, 1723–25-ban Bágyon működött.

A család később Békésmegyébe származott át, hol Zsigmond 1832. Trencsénmegye bizonyítványával igazolta nemességét.

A leszármazási táblázatokat Nagy Iván adatainak felhasználásával állítottuk egybe. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitramegyében 2 Ádám, Trencsénmegyében pedig András és Ádám vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.

A család leszáramazása visszavezethető a nemességszerző Miklós-ig; akinek fia, »Masnicius« Dániel 1650. halt el. Fia volt Tóbiás (szül. 1640. okt. 28. Kosztolna, † 1696. Zayugróc), akiről fennebb már részletesen volt szó. Felesége, 1. Hrivnák Anna, 2. Sartorius Dorottya (szül. 1649., † 1721. Aszód). Gyermekei: 1-től Erzsébet (szül. 1672. okt. 28. Illava); 2-től pdig Sámuel (1720. Divékújfaluban gazdatiszt); s Mihály (szül. 1688. Tótpróna), ev. pap; A családot ez utóbbi folytatja tovább. Fia János, ev. pap, felesége Mezibrodszky Judit; ezé János-Tóbiás (szül. 1742. jun. 24., † 1805. dec. 27. Békéscsaba), békéscsabai jegyző, majd 1789-től ottani postamester is. Neje (esk. 1770. febr. 20.) Povázsai Zsuzsánna; akitől gyermekei: Sámuel; Sándor; Tóbiás; és Zsigmond; Tóbiás békésmegyei csendbiztos, neje Simon Lotti, s gyermekei: 1. Ferenc (szül. 1814) tótkomlósi jegyző; Csörfölt Teréztől született fia: Béla; – 2. Tóbiás (szül. 1822). kereskedő volt Balassagyarmaton s nejétől, Vitális Zsuzsannától született Oszkár nevű fia; – 3. János, akiről azonban további adataink nincsenek.

Zsigmond (szül. 1795., † 1866. dec. 6.), békéscsabai póstamester. Neje Oláh Teréz; gyermekei:

I. József (szül. 1819. Békéscsaba), árvabizottmányi pénztárnok. Neje (esk. 1847. márc. 23.) simándi Kállay Róza. Gyermekei:

1. Elek (1848–1877);

2. Gyula (szül. 1850. júl. 21. Békéscsaba), kir. közjegyző (Békéscsaba). Neje (esk. 1883. jan. 9. Gyula) Kertai Ida;

3. Róza (1854–1867);

II. Nándor (szül. 1822.), 1848-as honvéd, 1861. útbiztos;

III. Gusztáv (szül. 1823.), 1848-as honvéd, békéscsabai póstamester. Neje abarai és bartóki Bartóky Ilona. Gyermekei:

1. Béla (szül. 1874.). Neje Takács Etelka. Fia: Béla (szül. 1907.);

2. Elek (1878–1916), neje Nagy Krisztina. Gyermekei: A) Ilona; – B) Gusztáv;

IV. Szilárd (1825–1878), volt honvéd, 1861. szolgabiró. Neje nemes Kádas Ilona. Fia: Sándor (hősi halált halt 1915), ezredorvos. Neje Tost Ervine;

V. Lóri. Férje Sztraka György;

VI. Terka;

A családnak ez az ága ev. vallású.

Másik ága, a katholikus ág, András-tól (1599) származik le. Mellőzve e helyen azokat az oldalágakat, melyeknek utódaikról további adataink nincsenek, csak az élő ág leszármazásának ismertetésére szorítkozunk.

András fia Péter; ezé Ádám; ezé Mihály; ezé Ferenc; ezé István (szül. 1772. Rozvác), gazdatiszt. Neje Kelemen Klára. Gyermekei:

1. Zsigmond (szül. 1801); békésmegyei alispán. Neje Stummer Mária. Gyermekei: A) László, 1848-as honvéd; – B) Mária;

2. Teréz († ). Férje Balla Károly, mérnök;

3. Lajos (szül. 1807.), békésmegyei adószedő, 1848-as honvéd. Gyermekei: A) Lajos († 1853.), 1848-as honvéd; – B) Géza; – C) Dezső; – D) Emma. Férje székhelyi Mailáth Gyula;

4. István (szül. 1817.), 1848-as honvéd. Gyermekei:

A) Lajos. Gyermekei:a) István, hivatalnok; – b) Lajos, katonatiszt. Neje dabasi Halász Anna; c) Gyula, katonatiszt. Neje Gruber Médy; – d) László; – e) Katalin, férje Komlóssy Sándor († ); – f) Erzsébet;

B) Béla;

C) István;

Ruthén eredetű család, amely P. Péter személyében Apaffi Mihálytól kapott nemességet és a Kővárvidéke-i Pusztahidegkúton birtokadományt, amelyet Mária Terézia rendeletére a káptalan átírt. A családból Danilla (Ujfehértó) 1793. nemességvitató pert indított nemességének elismerése végett. – Leszármazás:

Régi abaújmegyei család, mely a hagyomány szerint IV. Béla király idejében származott át a Dunántúlról a mai Szala nevű helységbe. Okiratilag igazolható első ismert őse Benedek, aki 1622. júl. 1. nyert címereslevelet, melyet ugyancsak Abaújmegye hirdetett ki. – Címer: függönyszerűen ékelt pajzs; a vörös mezejű ékben zöld földön ágaskodó griff; két oldalt kék mezőben egy-egy fehér liliom; sisakdísz: jobbról vörös-feketével, balról ezüst-feketével, középen kék pólyával vágott két szárny, mindegyiken a pólyában egy-egy fehér liliommal; takaró: fekete-arany.

A család ősi fészke a Tornamegyében fekvő Almás, melyre János és Mihály fiai 1750. máj. 22. új adományt nyertek. Erről a helységről írja előnevét is. Később Abaújmegyébe származott át, ahol jelenleg is birtokos Bereten, Baktán, Gagyvendégiben, Deteken, Tengeren és Ongán.

A család leszármazása visszavezethető a címereslevelet nyert Benedek-ig. Fiai közül Mihály vezeti tovább a családot.
Felesége Bak Erzsébet, akitől fia Ferenc, ezé pedig János és Mihály. János a család idősebb ágának őse, amely ág azonban kihalt. Jánosnak fiai András és Pál (1750), kinek fiai Sándor és János, ez utóbbié János és Benedek. Ebből az ágból Jánosnak Miskolczy Borbálától született fiai József (1788. Borsod), János (1796. Bánhorváti) és Ferenc (1800. Emőd) állanak az utolsó ízen a családfán. A másik ágon Mihály, felesége aszalói Kiss Erzsébet; gyermekeiket az alábbi táblázat tünteti fel:

(X. K. 103.) A család nemességére és címerére vonatkozó adatokat már ismertettük munkánk előző kötetében. – Leszármazása a következő:

I.

II.

III.

(X. K. 108–9.) A család történetével már előzőleg foglalkozván, e helyen csak leszármazásának ismertetésére szorítkozom. Leszármazása István gyermekeiben két ágra szakadt. Az egyiknek őse György (Söjtör, Zsebeháza, Duka, Bőd), a másiké pedig Péter (Bőd, Szentkirályszabadja). Ez utóbbi a család veszprémmegyei ágazata, míg az előbbeni a vasmegyei ágazat. Györgynek fia volt Mikós, akinek fia István és József, akikben ismét két ágazatra szakadt a család. István fiai István és György, akiknek utódait az alábbi táblázatok tüntetik fel:

I. István ágazata:

II. György ágazata.

A családnak József ágán származtak le Kálmán (1843–1915.) volt miniszterelnök és Ignác (1845–1914.) volt államtitkár, akinek fia József zemplénmegyei főispán (felesége Pekry Olga); leánya Mária (sz. 1881.) pedig Purgly Emil földmiv. miniszter neje.

(91. l.) A család történeti adataihoz még megemlítendő, hogy az 1251-ben előforduló Buda fia Bethen fia volt Péter, aki az Ottokár cseh király elleni hadban kitüntette magát, miért aztán 1257-ben IV. László királytól nemesi oklevelet nyert. A család 1356-ban szintén kapott királyi megerősítő levelet. – A család leszármazása visszavezethető a már említett Budáig. Fia Bethen, ezé Péter, ezé Simon (1333.), ezé Miklós (1355.), ezé István, ezé Mihály (1412.), ezé János, akinek fiai Mihály és Kelemen. Mihály ága kihalt; az élő ág őse a most nevezett Kelemen. Fia Benedek, ezé Mátyás, ezé Imre (1620.), ezé György és Benedek, akikben két ágra szakadt a család.
– Leszármazás:

I. (Bácsmegyei ág).

II. (Pozsonymegyei ág):

(134–137. l.) A már közölt családfákat illető kiegészítő adataink a következők: Sándor báró belső titkos tanácsos. Fia, Miklós ügyvéd, országgyűlési képviselő. A III. táblán Bálint (1803–1894.) nemzetőr-őrnagy; gyermekei: 1. Klotild, férje almási Kovachich György testőrőrnagy; 2. Lajos; 3. lllés (1847–1912.), felesége: 1. Kois Hermina, 2. ényi Dömötör Izabella; 3. Hermina (mh. 1931.), férje dr. Gloss Ferenc; 4. Dániel, apát-plébános; Illés gyermekei: 1. Elemér (1880–1903.); 2. Matild, férje Koch János; 3. Adrienne; 4. Valéria; 5. Klementin, férje nemesmiliticsi Odry Lajos; 6. Aladár (sz. 1897.), szolgabiró (Vál), felesége jászberényi Kalmár Gizella; Leánya Mária (sz. 1931.); – István-nak (1861–1925.) Vermes Erzsébettől született gyermekei: a) István (szül. 1903.), felesége Kröll Klára; b) Erzsébet, férje Rökk Andor; – Ferenc (mh. 1860), felesége csabaji Horváth Johanna.
Gyermekei: a) György táblabiró; b) Géza (1842–1890), huszárezredes. Fia Géza; c) Sarolta; d) Gyula; e) Sándor; – A IV. táblán Imre (szül. 1858; István (mh. 1921.), felesége Szabovlyevits Danina; – A IV/a. táblán Jeremiás fia nem László, hanem Lipót. Lukács felesége Taskovich Margit, gyermekei: a) Margit; b) Gizella. – A VI. táblán István (1770–1842.) felesége Milassin Katalin. Móric (mh. 1858.) felesége Vojnits Berta. Fia Béla; – Tivadar és Zsiga nem Mihálynak, hanem Károly-nak fiai. Tivadar (1824–1892.) felesége Vojnitsek N.; Zsigmond felesége Zakó Berta. István főispán szül. 1861., mh. 1916. Móric (szül. 1867.) megh. 1921. Máté második fia László (sz. 1900.) tb. szolgabiró. Ottó (sz. 1880.) felesége Minasch Gizella. Pál (megh. 1846. és nem 1843.) fia még Albert. Fiai János (1832–1908.), Pál, Károly és Fábián. – Máté felesége Parcsetich Anna (szül. 1845., mh. 1930.). Fiai közül Aladár mh. 1931. Dezső prépost-plébános, Pál (1875–1923.) honv. alezredes. Károly felesége Polyakovich Mária. Géza (szül. 1896. és nem 1906.).

(183–5. l.) A család a morvaországi Zlin községből származik és telepedett le Szakolcán. »Pataji« ágazata kihalt; az élő ág Gyónra nyert adománya alapján a »gyóni« előnevet használja. Helyesbítések: József (meghalt 1768) felesége »hidvégi« Hiener Erzsébet. Gyula felesége »algyesti« Álgyay Borbála, illetőleg Teréz. Első házasságából Irma született, második házasságából származnak Fanny és Gyula ezredes. Lajos felesége kovásznai Kovásznay Csilla; fia György (szül. 1931.). A második táblázaton János (felesége Niamesny Margit) fia még Mihály. Teréz férje pelsőci Hámos Elemér.

Linkek

---

MaCsE

Címerek, pecsétek, zászlók