Tartalom
11. kötet
Vaál, l. Vál.
Vachott (vachottfalvi).
Turócm.-i régi család. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben István, Nyitram.-ben János, Turócm.-ben András és Zólyomm.-ben Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/3–4. Siebm. 695.
Wachsmann (byrthmansthali).
A címereslevelet 1715. aug. 21. W. András nyerte. (LR. erd. VI/118.)
Wachsmann (Magyarnemeshegyi).
A nemességet 1900. máj. 14. W. Vilmos ny. vezérőrnagy kapta. – Vö. MNM. 143.
Wachtl (alias Wachtler).
Nemességét 1807. okt. 23. legf. helyen igazolta. (LR. LXII/120.) – Vö. Kősz. 416.
Wachtler, l. Wachtl (alias)
Vácz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben András, János és Miklós igazoltattak.
Váczay.
Címereslevele kelt 1622. nemességét Biharm.-ből 1765. aug. 12. legf. helyen igazolta. (LR. XLVII/278.) – Vö. NI. XII/4.
Wáczek (dunaszentgyörgyi).
A nemességet 1893. okt. 23. W. Ferenc őrnagy kapta. – Vö. MNA. 143.
Vaczkán (nagynyiresi).
Nemességét 1679-ből l. kolosmon. conv. Prot. Balth. Rákosi, 120.
Váczy (kanizsai).
Címereslevele kelt 1611. (jászói conv. lt.) Nógrádm. 1756. János pilisi jegyző nemességét igazolta. Leszármazási tábla Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 416.
Címereslevele kelt 1622. márc. 13. – A család Szabolcsm.-től kapott 1833. ápr. 2. nemesi bizonyitványt. Vö. Bold. 117.
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. XI/43.
Címereslevele kelt 1626. febr. 1. (Borsodm. lt.) – Vö. T. VIII/89. Siebm. 695. Bor. I/211.
Címereslevele kelt 1631. jun. 6. (Biharm. lt.) – Vö. T. VI/180.
Nemességét 1636-ból l. az egri kpt. lt.-ban.
Címereslevele kelt 1642. máj. 22. – Vö. Mel. 70-1.
Címereslevele kelt 1715. jan. 4. (LR. erd. VI/1.)
Váczy (bernádi).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Váczy (ölyvedi).
Címert l. Siebm. 695–6.
Címerpecsét Hevesmegye levéltárában.
Váczy-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében János, Biharmegyében István, György, Borsodmegyében 2 András, Komárommegyében 2 Mihály, Gergely, Ádám, Imre, Nyitramegyében Sándor özv., Ferenc örök., Pestmegyében János, Pozsonymegyében Gergely, István, Trencsénmegyében pedig István és Lőrinc élnek és igazolták nemességüket. Kapcsolatukat az előbb tárgyalt családokkal nem ismerjük. – Vö. NI. XII/4. Sipos 288.
Vad (alias Szakács).
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1627. jun. 27. V. János nyerte. (Ered. V. Lajos tulajd. Igric). Címer: jobbharánt ezüst pólyával vágott pajzs kék mezejében egy-egy vörös rózsa; a pólyában kecsegehal; sisakdisz: növekvő szarvas; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Sándor I/97.
Nemesi bizonyitványt 1815. febr. 28. Borsodmegyétől nyert. – Vö. Bold. 101.
Vad (ölyvedi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/4–5.; Kősz. 416.; Békésm. tört. III/153–4.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében Ambrus, Ferenc, Miklós és István; Hevesmegyében Gergely fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Zima (alias V.)
Vadadi (marosiklándi).
Dániel (Marosszék) nemessége 1785. jan. 24. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII-145.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 141.
Vadas.
Címereslevele kelt 1599. – Vö. Csoma 625.
Vadas (ujtordai).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. V. Ferenc nyert. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Címereslevele kelt 1625. (Somogym. lt.)
Vadas (bélteki).
Birtokadományt 1606. júl. 1. nyert Biharmegyében. Utódai Közép-Szolnokmegyében élnek. Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Bold. 45.; Hunyadm. Évk. XI/56.; Böjthe 286–8. (gen.)
Vadas (gyulafehérvári).
Birtokadományt 1579. kapott. Kihalt.
Vadas (hetei és kisdobroni).
Beregmegyei régi birtokadományos család.
Címerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. Kősz. 416.
Vadas-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében és Tornamegyében (Mátyás) igazolta nemességét. – Vö. Gorzó pk. 31.; Petri VI/676.
Vadasd (erdőszentgyörgyi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602. – Vö. Pálmay: M.-orda 141.
Vadasdy.
Nagy Iván szerint (XII/5.) Borsodmegyében élt ily nevű család.
Vadasfalvay.
Címereslevele kelt 1548. júl. 30. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében Gábor élt. – Vö. Csoma 625.
Vadasi.
Címereslevelet az Almási családdal 1631. jun. 23. nyert.
Vadász (gyöngyöshalászi).
A család címereslevelét II. Mátyás királytól 1610. márc. 8. Vadász Orbán-György és Anna testvérek személyében kapta. Orbán neje kopócsapáti Kopótsy Zsófia volt. – Címer: kék mezőben zöld földön hosszú, violaszinü és aranyöves dolmányba öltözött, vörösnadrágos, feketecipős, fedetlen fejű ifjú jobbjában kivont kardot, baljában 3 ezüst liliomszál közé fogott ezüst keresztet tart; sisakdisz: két fekete sasszárny között növekvőleg a pajzsbeli ifjú, fején arany kereszttel, jobbjában arany Napot, baljában arany félholdat tartva; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. – A családból Pál 1778. Szatmár meygétől nyert nemesi bizonyítványt. Fia, János, ugyancsak Szatmár megyének 1838. kelt bizonyságlevelvel igazolja nemességét Heves megyében. Földesúri joggal Gyüre és Varsány helységekben bírt a család, mely a Varsány községben élt Isván fiaiban 3 ágra szakadt.
I. János ága. János (meghalt Gyüre); kopócsapáti lakos. Fia Pál († 1806), Nagyabonyban lakott. Neje: Küry Mária. Gyermekei:
1. Pál (szül. 1788. Abony, † 1830. Turkeve). Neje: Pelbárth Erzsébet;
2. János (szül. 1798. Nagyabony, † 1858. szept. 1.) Neje (esk. 1828. nov. 24. Jászkisér) zsarolyáni Márton Teréz. Gyermekei:
A) Teréz (sz. 1829). Férje Deme János;
B) Alojzia (sz. 1834). Férje Csősz Sándor;
C) Karolina (sz. 1837). Férje Józsa Mihály;
D) Kálmán (sz. 1839), nagyenyedi lakos. Neje: Kiss Lilla. Gyermekei:
a) Kálmán (Szászsebes). Neje: Krizbai Erzsébet. Fia: Lajos;
b) Imre (Nagyenyed). Neje: Csathó Ida (†);
c) János (Nagyenyed). Neje: Wagner Ida;
E) Károly (sz. 1842. † 1921.), turkevei, gyomai, dévaványai földbirtokos. Neje: Czihat Lidia. Gyermekei:
a) Pál (sz. 1883), dr. földbirtokos;
b) Károly (sz. 1886), dr., előbb tiszaföldvári szolgabiró, jelenleg vármegyei főjegyző, földbirtokos (Szolnok);
c) János (sz. 1893; † 1928. ápr.), felesége Győrffy Ilona;
F) Franciska (szl. 1845.) Férje: Vajda Sámuel;
II. Sámuel ága. Sámuel († 1764.) Varsányból Tunyogra költözött. Gyermekei:
1. Ferenc (sz. 1735), dobosi lakos.; Gyermekei közül Ferenc; és Sámuel; vezetik tovább a családfát.
2. Mihály (sz. 1742.) Utódai tunyogi és győrteleki lakosok.;
3. János. Neje: Csaholyi Éva. Gyermekei: János; és Jószef; folytatták tovább ágazatát.
III. György ága. György (Jánd). Fia: György, 1772. nemesi bizonyitványt kap Beregmegyétől. Fiai közül
1. József; hagy maga után fiuutódokat: az 1799-ben született György-öt, az 1801-ben született Pál-t (Ungvár); s az 1810-ben született Gábor-t (Gégény);
2. Pál. Neje: Vargha Erzsébet. Fiai közül
József folytatja tovább a családot. Született 1815. Tarpán, † 1875. Fiai
A) Pál (sz. 1842., † 1883.). Neje: Baghy Katalin (Tarpa).; Utódai élnek.
B) Gábor (sz. 1858., † 1900. Tarpa). Gyermekei:
a) József (sz. 1885), – b) Anna (sz. 1891);
Vö. MNCsk. I/36.
Vadász.
Címereslevelét 1647. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/287.
Címereslevelet 1662. jun. 22. V. János nyert annak a Lejthényi családra való átruházásával. (MNMuz. lt.; 1632/1056., fol. lat. 445–452. l.)
Címereslevele kelt 1680. – A családból Ferenc 1694. adományt nyert több Nyitram.-i helységre.
A címereslevelet 1792. okt. 4. V. János Tolnam.-i táblabíró, felesége Virstl Erzsébet és gyermekei nyerték. (LR. LVI/297.; Győrm. lt.) – Vö. Siebm. 696.
(Másképen Varga).
Címereslevele kelt 1792. – Vö. NI. XII/5–6.
(Másképen Libertiny).
Nádori adományt Hontm.-ben Felsőtur. Szalatna és Sirák helységekben nyert. Nemességvitató pör során nemességének elismerésével Nógrádm. 1767. elutasította. – Vö. NI. XII/5.; Libertiny (alias V. )
Nádori adományt 1631. a Sopronm.-i Kisfaludon nyert.
Vadász-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben János, Nógrádm.-ben András, György, János, Sárosm.-ben János és István, Szatmárm.-ben pedig Sámuel vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vadász, l. Kerekes (alias V.)
Vadászy (recte Vaday).
Címereslevele kelt 1610. márc. 8. (Ungm. lt.?)
Címereslevelet 1641. V. János nyert. – Vö. az alább említett ily nevű családdal.)
Címereslevelet 1642. dec. 5. V. János kapott. Kihirdette Borsodmegye. – Vö. Bor. I/222.; Siebm. 696.; Csoma 626.
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/59.
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1648. V. Ferenc, a fejedelem udvari vadásza nyert.
Vadászy-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregmegyében András, György; Biharmegyében István, István özv., András; Borsodmegyében István, János, József; Zemplénmegyében Ferenc, István és Sándor vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – András és István nemessége Biharmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/503.) – Vö. NI. XII/6.
Vadászi, l. Mező (alias V.)
Vaday (béltelki).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Élt ily nevű család a mai Szilágymegyében is. Vö. Petri VI/675–6.
Vaday-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradmegyében József; Szatmármegyében pedig István, Mihály igazoltattak. – Vö. Márki II/714.
Vaday, l. Vadászy (alias V.)
Vadényi.
Ferenc fia József nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/455.) – Vö. Balogh 155.
Vadiszláv.
Nemessége Hunyadmegyéből 1784. szept. 1. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/80.)
Vadkerti.
Címereslevelet Zsigmondtól 1425. febr. 2. nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Siebm. 696.; T. I/82.
Vadkerti (másképen Király).
Címereslevele kelt 1625. nov. 16. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 237–8. és Király (alias V. )
Vadkerti (kolozsvári).
Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/676.
Vadkerti, l. Szentgyörgyi.
Vadnay.
Címereslevele kelt 1629. máj. 30. (Borsodmegye lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében István, András, András özv., Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. NI. XII/6.; Siebm. 696., pk. 121.; T. VIII/89.
Vádon.
A mai Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/705.
Vadshedel (Wadschedl).
Címereslevele kelt 1806. okt. 24. (LR. XLI/1110.) Kihirdette Horvátország 1809. – Vö. Siebm. horv. 196.; Bojn. 39.
Vágássy.
Címereslevele kelt 1687. máj. 22. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében György igazoltatott. – Vö. Csoma 665.
Wagathey.
Nemeslevele kelt 1730. márc. 4. – Vö. Siebm. horv. 196–7.
Vagay.
Címert l. Siebm. horv. 236.
Vághy (nagyvági).
Sopronmegyei kihalt család. – Vö. NI. XII/6–7.; Siebm. pk. 121.; Kősz. 417.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémmegyében Pál igazolta nemességét. – Vö. Balogh 155.
Vagich.
Címert l. Siebm. horv. 197.
Vaginger.
Címereslevele kelt 1659. okt. 20. (Vasm. lt.) Nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/457.) – Vö. Balogh 262.
Wagner (alias Szekeressy).
Címereslevelet 1792. júl. 26. W. János nyert. (LR. LVI/305.) – Vö. NI. X/574.; Siebm. 623.
A nemességet 1831. márc. 27. W. Ferenc soproni polgármester s unokája, Mihály kapták. (LR. LXV/688.)
Wagner (wetterstedti).
A címereslevelet 1833. máj. 30. W. János őrnagy kapta. (LR. XIV/547.)
Wagner (zólyomi).
A nemességet 1886. márc. 20. W. Dániel dr., budapesti gyógyszerész kapta.
Wagner (szegedpalánkai).
A nemességet 1909. nov. 21. W. Béla honvédezredes kapta. – Vö. MNA. 143.
Wagner (ujbesenyői).
A nemességet 1916. máj. 25. W. Péter ezredes nyerte.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrád- és Sárosmegyében élnek ily nevü családbeliek.
Vágó.
Címereslevele kelt 1628. aug. 28. – Vö. Weress 70.
Címereslevele kelt 1632. szept. 16. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1661. márc. 1. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/232.
Nemességét Zemplénm.-ből 1793. máj. 10. legf. helyen igazolta. (LR. LVII/210.) – Vö. Bold. 117.
Címerpecsét Hevesmegye lt.-ban.
Vagyas (Vajas).
Címereslevele kelt 1666. nov. 17. (Veszprémm. lt.)
Vagyon (hanzlikfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében István, Mihály élnek. Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. NI. XII/7–8. (gen.); T. XXX/134.
Vahl.
Címereslevele kelt 1682. febr. 14. (Zemplénm. lt.) Kihalt. – Vö. Siebm. 696.; Csoma 626–7. (gen.)
Vais.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csongrádm.-ben János igazolta nemességét.
Waisser.
Címereslevelet a Solz-családdal 1666. máj. 15. W. Ábrahám nyert. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében János, Szepesmegyében pedig 2 György és Márton igazoltattak.
Waisser, l. Dirner.
Vaja-nemzetség.
L. Karácsonyi III/129–132.; Csoma: Nemzetségi Címerek 169–171.; T. XIX/184–6.
Vajadi, l. Vajasdi.
Vaján.
Címereslevelet 1646. V. Mihály nyert. A család Hajdu- és Szabolcsm.-ben élt. Valószinüleg azonos a V. másképen Balog családdal.
Vajány, (alias Balog).
Szatmárm.-ben 1830. igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 133.
Vajas.
Címereslevele kelt 1686. márc. 1. – Vö. Tk. I/287.
Vajas, l. Vagyas.
Vajasdi.
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert. – A további adatokat l. Abari alatt. – Vö. Petri VI/683.
Vajay (vajai).
Címereslevele kelt 1598. márc. 12. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 239.
Vajay (vajai).
Címereslevele kelt 1664. ápr. 10. – Vö. Siebm. erd. 248.
Vajay (backamadarasi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 141.
Vajay (berekereszturi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 141.
Vajay (vajai és vicsapi).
Nyitramegyei család. István fogadott fia Malonyay Nep. János 1740. dec. 1. bárói rangot
nyert. (LR. XXXIX 29.) Kihalt. – Vö. NI. XII/8–9. Siebm. 696., horv. 197.; Kősz. 417.
nyert. (LR. XXXIX 29.) Kihalt. – Vö. NI. XII/8–9. Siebm. 696., horv. 197.; Kősz. 417.
András és István fia István nyitram. bizonyitványa alapján 1842. Pestm.-ben hirdettettek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz.417.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vajay-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben 2 István, Veszprémm.-ben pedig 2 János és Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vajda.
Nemességét 1570-ből l. Kolosmon. conv. Prot. Johannis II/278.
Vajda (dési).
Nemességét 1598-ból l. a váradi kápt. lt.-ban.
Vajda.
Címereslevele kelt 1599. jan. 19. (LR. erd. II/23.)
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/14.
Vajda (bergenyei).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV. 161.
Vajda (pecsétszegi).
Nemességét 1607-ből l. a kolosmon. conv. lt.-ban.
Vajda (tekerőpataki).
Nemességét 1607-ből l. a kolosmon. conv. lt.-ban.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. VI/76.
Vajda (sósmezői).
A címereslevelet 1609. V. György nyerte. (kolosmon. conv. lt.) Címer: kék mezőben könyöklő kar medvefejen átszurt kardot tart. – Vö. Siebm. erd. 248.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kápt. Arm. 22.
Vajda (csoltói).
Nemességét 1610-ből l. kolosmon. conv. Arm. V/10. – Vö. Siebm. erd. 248.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Nemességét 1611-ből l. OL.: NRA. 940–10.
Vajda (sepsiszentgyörgyi).
Címereslevelet az Ábrahám családdal 1611. jún. 14. nyert.
Vajda (dési).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII/80.
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Nemességét 1620-ból l. kolosmon. conv. Prot. M. 135.
Vajda (hilibi).
Címereslevelet Brandenburgi Katalintól 1630. ápr. 28. V. János és fiai kaptak (egysz. másolat az Erd. Nemz. Muz. lt.-ban). – Címer: kék mezőben egymással keresztbetett vörös zászló és kard; sisakdísz: a zászló; takaró: ? – Vö. Sándor II/6.
Címereslevele kelt 1630. máj. 30. (Bazin v. lt.) – Vö. NI. XII/11.
Vajda (másképen Kis.)
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/240.
Vajda (másképen Pintye).
Nemességét 1631-ből l. kolosmon. conv. lt.
Címereslevele kelt 1631. – Vö. NI. XII/10.
Címereslevele kelt 1638. márc. 17. (Győrm. lt.)
Címereslevele kelt 1639. márc. 24. (OL.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs.)
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/422.
Címereslevele kelt 1657. jan. 8. – Vö. Hontm. monogr. 451.
Vajda (brassói).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. V. György nyert.
Vajda (sósmezői).
Nemességét 1672-ből l. kolosmon. conv. lt.
Vajda (lécfalvi).
Címereslevele kelt 1674. – Vö. Siebm. erd. 248.
Címereslevelét 1678. Gömörm. hirdette ki.
Vajda (budosi).
Címereslevele kelt 1680. máj. 30. – Vö. Siebm. erd. 248.
Címereslevele kelt 1702. febr. 28. (LR. XXV/514.)
Vajda (pamlini).
Címereslevelet 1703. jan. 30. V. Antal nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 134.
Címereslevele kelt 1715. máj. 30. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/139.
Vajda (kölpényi).
Címereslevele kelt 1722. márc. 15. – Vö. Siebm. erd. 248.
Vajda (kunágotai).
A nemességet 1904. jan. 6. V. Lajos földbirtokos, aradi lakos kapta.
Vajda (bajmoki).
A nemességet 1908. júl. 28. V. Imre a Magyar Keresk. r.-t. igazgatója kapta.
Vajda (alsócsernátoni).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Csernátoni-Vajda.
Vajda (alsógyékényesi).
B.-Szolnokm.-ben élt család.
Vajda (becsei).
Nógrádm.-ben élt család. – Vö. – NI. XII/10.
Vajda (berei és kölpényi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 141.
Vajda (bergenyei).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Vajda (borosi).
Székely család. – Vö. NI. XII/11.
Vajda (farcádi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 252.
Vajda (gelencei).
Székely család.
Vajda (hacoki).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vajda (karánsebesi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/225. Lendv. I/101.
Vajda (krasznamihályfalvi).
A mai Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/687.
Vajda (kisbuni).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vajda (kölpényi).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vajda (magyarremetei).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/225.
Vajda (málomi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/361.
Vajda (merei).
Címereslevele kelt 1617. körül. Hontm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/9. (gen.); Siebm. 696–7.; Hontm. monogr. 451.
Vajda (nagymedgyesi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/225–6.
Vajda (nagymeredgyói).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XII/11–3.
Vajda (rábabogyoszlói).
Vasmegyében élt család. – Vö. NI. XII/10.; Balogh 155–6.
Vajda (remetei).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vajda (seréli).
Leszármazását l. Böjthe 288–9.
Vajda (sósmezői).
Nemessége 1784. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/118.) Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Vajda (szemerei).
Címerpecsét: koronás király a trónon. – Vö. Sipos 277.
Vajda (várszai).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/13.
Vajda (másképen Trif, kisbuni).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásában György fordul elő. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/390.
István és András nemessége Barsm.-ből 1797. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIX/775.)
János, István, Péter, Pál, Jakab fiai: id. János, János fia gyermekeikkel 1772. Komáromm.-től kaptak nemesi bizonyitványt. – Vö. Alapi 61.
Vajda-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Márton, Ferenc, Bálint, András és István; Hevesmegyében 2 István, János és András; Hontm.-ben György és Péter; Komáromm.-ben István, János és Jakab; Máramarosm.-ben István és 2 András; Nógrádm.-ben László, Gergely és Sándor; Nyitram.-ben András, Pozsonym.-ben Péter és János; Szabolcsm.-ben János, Sámuel, István és Pál; Szatmárm.-ben László, 2 István és János; Tolnam.-ben Ferenc, János, Mihály, Pál és István; Ugocsam.-ben László; Vasmegyében Ferenc, Ádám, Miklós; Veszprémm.-ben Imre; Zalamegyében Ádám, Ferenc és Gábor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Benkó 359.; Gorzó134.; Andr. 106.; Gorzó pk. 31.; Petri VI/684–8. Siebm. pk. 121.
Vajda, l. György (alias V.) – Kis (alias V., szentimrei). – Kis-V. – Kozma-V. (sósmezői). – Máté-Deák (alias V.) – Rósa (várhegyi). – Vajvoda. – Wayda alatt is.
Vajdaffy (lévai).
Címert l. Siebm. pk. 121.
Vajdaffy (vámosi).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/13.
Vajday.
Címereslevele kelt 1431. nov. 1. – Vö. Siebm. 697.; Fejérpataky I/65–6.; T. VIII/112.
Vajday (némai).
Erdélyi család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/363.
Bács- és Szilágym.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Dudás 147.; Petri VI/668.; T. IX/96.
Vajdek.
Címereslevele kelt 1661. jún. 2. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/233.
Vajgell.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben Sámuel igazolja nemességét.
Waykay (szeredi).
A nemességet 1881. nov. 7. V. Károly dr., a budapesti itélőtábla elnöke kapta.
Vajkó.
Címereslevele kelt 1701. aug. 1. (Pestm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben 2 Mihály vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Benkó 350.; Kősz. 417.; Siebm. pk. 121.
Vajkóczy.
Címereslevele kelt 1637. – Vö. Csoma 665.; NIf. II/176.; Bory.
Vajkóczy, l. Wajkóczy alatt is.
Vajna (pávai).
Nemességét 1584-ből l. Gyfv. LR. I/250. – Vö. NI. XI/13–20. (gen.); Gf. I/13., II/41–2.; Siebm. 697., erd. 249.
Vajna (kovásznai).
Nemességét 1611-ből l. Erd. főkormánysz. 1803:1780. és Gyfv. LR. VIII/179.
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/14.
Vajna (kovásznai).
Címereslevele kelt 1650. jan. 20. András (Háromszék) nemessége 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.) – Vö. Siebm. erd. 250–1.
Vajna (zabédi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Vajna (alvinci).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vajna, l. Nagy-V.
Vajnági (alias Baán, beődi).
Nemesi bizonyitványt 1753. júl. 24. Szatmárm.-től nyert a család. – Vö. Gorzó 134.
Vajnoveczky.
Bácsm.-ben élt család. – Vö. Dudás 147.
Vajó.
A mai Szilágym.-ben élt ily nevű család. – Vö. Petri VI/689.
Vajszár.
Címereslevele kelt 1666. máj. 15.; kihird. 1667. Gömörm.
Vajthó (szegligeti).
Címereslevelét 1598. Abaujm. hirdette ki. – Vö. Tk. I/187–8.
Vaju.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/689.
Vajvod.
B.-Szolnokm. nemesi összeírásában (1716.) felvett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/385.
Vajvoda.
Nemességét 1644. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 39.
Vajvoda (másképen Lexa).
Trencsénm.-ben élt (1690.) család. – Vö. NI. XII/20.
Vajvoda (másképen Zathureczky).
Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 417.
Vak, l. Rácz (alias V.)
Vakanovich.
A címereslevelet 1792. júl. 26. V. Dávid és gyerm. kapták. (LR. LVI/204.) – Vö. NI.XII/20–1.; Siebm.pk. 131., horv. 197.
Vakárcs.
Szilágym.-ben igazolt család. – Vö. Petri VI/689.
Vakolay.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 156.
Vál.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben Sámuel, Zemplénm.-ben pedig Sámuel utódai, István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/25.
Valach.
Címereslevelet 1636. már. 20. W. Zakariás nyert. Kihirdette Borsodm. Barsm.-től nyert bizonyítványát 1770. máj. 6. Trencsénm. hirdette ki. – Vö. Bor. I/222.; NI. XII/24. és Várhidy.
Valachy, l. Valach.
Valaszkay.
Címereslevele kelt 1751. (váci kpt. lt.) – Vö. NI. XII/21.; Siebm. 697.; Kősz. 417.
Válaszuti.
Nemességét 1583-ból l. Gyfv. LR. I/132. – Vö. Siebm. erd. 253.
Valcz.
A nemességet 1826. jún. 30. V. Antal kapta nevének Szulinyi-ra való átváltoztatásával. (LR. LXV/175.; Szepesm. lt.) – Vö. NI. X/889.
Waldeck, herceg.
Indigenátust 1790. dec. 20. W. Keresztély herceg nyert. (LR. LV/323.) – Vö. NI. XII/21.; Siebm. 697.; MNZsbk. I. R. I/534.
Walder (buzsáki).
A nemességet 1906. febr. 8. W. Gyula kereskedelmi tanácsos kapta. – Vö. MNA. 143.
Walderode.
Indigenátust 1659. nyert a család. – Vö. NI. XII/21.
Waldhütter (adlershausi).
A címereslevelet 1718. aug. 20. W. István nagyszebeni szenátor nyerte. (LR. erd. VI/771.) – Vö. Adlershausen.
Waldhütter (minenburgi), báró.
A bárói rangot 1763. jún. 25. W. Mihály százados kapta. (LR. erd. XI/209.)
Waldstaetten, báró.
Indigenátust 1840. nyert. – Vö. NI. XII/21.
Waldstein, gróf.
Vö. NI. XII/21–5. (gen.); Kősz. 418.; Gorzó pk. 31.; Siebm. 698.; Márki II/718.; MNZsbk. I. R. I/261.
Valechich.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalamegyében Mihály, Miklós és József vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Valeczi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Mátyás nemessége nyert igazolást.
Valent.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 419.
Valentakovich.
Címereslevele kelt 1668. – Vö. Siebm. horv. 197.; Bojn. 39.
Valentics.
Árvamegyei curiális család. Jakab 1595. dec. 18. új adományt kap F.-Kubinban. Nevezett Galko néven is ismeretes s a Meskó család egyik tagja lévén, utódai a Meskó nevet a V. vagy Galko nevek hozzáadásával használták. – Vö. NI. XII/25.
Élt ily nevű család Somogymegyében is. V. János felesége Szombathelyi Katalin, leányuk Klára a XIX. század huszas éveiben Vasdényey Péternek volt a neje. Címerpecsét Somogym. lt.-ban.
Pál 1747. Szakolca város főjegyzője.
A XVIII. század közepén Veszprémm.-ben (Lepsény) is élt ily nevű család.
Valentik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Ferenc igazolja nemességét. János, 1697. Szentmihályurott lakott.
Valentik, l. Csermendy (alias V.)
Valentini.
A címereslevelet 1640. V. Lőrinc kapta. Trencsénm. 1790. évi összeírásában Ignác, 1795. János, Imre, Ferenc, 1805. József fordulnak elő. A család Gömörmegyében is élt. Trencsénm. bizonyítványa alapján József nemességét 1806. dec. 9. Zalam. hirdette ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/25.; Kősz. 418.
1843. Vasm.-ben (Tana) élt Márton. – Vö. Balogh 156.
Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. T. XXX/131.
Címerpecsét Nógrádm. lt.-ban. – Vö. Simon 82.
Címerpecsét Nyitram. lt.-ban.
Valentovics.
József (Krassóm.) nemessége 1800. ápr. 4. legf. helyen igazoltatott. (LR. LX/183.)
Valentovics, l. Valyentovics alatt is.
Valero.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 418.
Váli, l. Vály.
Valichevich (alias Czelich).
Címereslevele kelt 1659. okt. 10. – Vö. Siebm. horv. 197.; Bojn. 39.; NI. XII/25. és Czelich-V.
Valichich.
Címereslevele kelt 1606. szept. 20. – Vö. Siebm. horv. 197.
Valicz.
Aradm.-i kihalt család. – Vö. NI. XII/25.
Valicza.
Címert l. Siebm. horv. 197.
Valicza, l. Senkvicz-V.
Valka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben Mihály, János, Frenc, György, Lukács és Péter vétettek el az igazolt nemesek közé.
Valkay.
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/359. – Vö. Siebm. erd. 249.; NI. XII/27.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.
Címereslevele kelt 1642. nov. 29.; kihird. 1643. máj. 4. Gömörm.
Valkay (dunaegyházi).
A nemességet az előnévvel 1909. okt. 1. V. Bertalan curiai tanácselnök kapta.
Valkay (magyarvalkai és gyulai).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XII/25–7. (gen.)
Valkay (menyői).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/689–95.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben Gáspár és János s Tornam.-ben Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Valóki.
Címereslevele kelt 1625. okt. 14.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/210.
Valkovics.
Címereslevele kelt 1662. (csornai conv. lt.-ban.)
Walkovich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Siebm. horv. 198.
Valkovszky.
Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban.
Walla.
Címereslevelét 1656. Trencsénm. hirdette ki. Ágoston árvái 1666. Trencsénben laktak. Utódai – úgylátszik – a Velovics családnevet vették fel. – Vö. NI. XII/28.
Címereslevele kelt 1666. dec. 30. – Vö. Csoma 665.
A címereslevelet 1667. W. Zakariás nyerte (Eredetije W. Ferenc alezredes birtokában). – Címer: kék mezőben zöld dombra helyezett arany koronából kinövő ezüst egyszarvú; sisakdísz: az egyszarvú; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében László s Zólyomm.-ben 2 János és György fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Wallandt (radnai).
A nemességet 1899. febr. 24. W. Ernő miniszteri tanácsos kapta. – Vö. NIf. II/77.
Wallarits.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Wallarszkay.
A címereslevelet 1752. dec. 12. W. János és Márton nyerték. (LR. XLIII/1.; Fejérm. lt.) – Vö. NI. XII/21., 28.; T. XXXI/174–5.
Wallendorffy (alias Theophilus).
Címereslevelet II. Rudolftól 1595. máj. 12. W. Márton és Tádé nyertek (Szepesm. lt.) Kihirdette Szepesm.
Valli.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Pál és Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Wallis, gróf.
Indigenátusban 1732. nov. részesült (LR. erd. VIII/430.) – Vö. NI. XII/28.i Siebm. 698., erd. 59–60.; Lendv. I/103.
Vallner.
A címereslevelet 1843. okt. 11. V. Antal s gyerm. kapták. (LR. LXVII/505.)
Wallsegg, báró.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vallus.
Nagy Iván által (XII/28.) említett Hevesm.-i család.
Vállya.
Címereslevele kelt 1673. jan. 3. (MNMuz. lt.)
Vállya (vajdahunyadi).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban.
Vállyai.
Címereslevele kelt 1628. júl. 10. – Vö. Csoma 665.
Vallyán.
Szilágym.-ben élt ily nevű család. – Vö. Petri VI/695.
Valoncz.
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/123.
Valovich.
Címereslevele kelt 1669. jan. 25. (Pozsonym. lt.) – Vö. Siebm. pk. 121–2.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben István és János, Pozsonym.-ben János és Márton, Turócm.-ben pedig András, Pál, László (Tarnó) vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/28–9.
Valovich, l. Galbavi. – Kálniczay (alias V.)
Valovjech (alias Galbavi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben István, 2 György, Mihály, András, Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Valtenburg.
Vasm.-ben élt ily nevű család. – Vö. Balogh 156.
Walterskirchen, báró.
L. NI. XII/29–30.; Siebm. 698.; MNZsbk. I. R. I/444.; Pozsonym. monogr. 699.
Waltherr (alszászi).
A címereslevelet 1717. febr. 11. Waltherr János–György kapta. (Eredeti diploma a család tulajdonában Budapesten.) – Címer: kék mezőben zöld halmon álló kétfarkú oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdísz: vörös ruhás, zöld öves, hermelin-prémes, vörös fityegős szőrmekucsmás növekvő vitéz jobbjában karddal; takarók: kék-arany,vörös-ezüst. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Esztergommegyében Imre igazolta nemességét. A család nemességét 1825. aug. 1. ugyancsak Esztergom-, 1827. márc. 26. pedig Csongrádmegye hirdette ki. Fenti előnév adományozásában 1907. dec. 22. W. Gedeon részesült. – Leszármazás:
János–György; neje Szabó Anna (†1739. márc. 1. Esztergom); Gyermekei közül Imre vezeti tovább a családot.
Imre (szül. 1717. okt. 31. Esztergom, † 1777. okt. 29. u. o.); neje, 1. Kamocsay Magdolna († 1766. máj. 13. Esztergom), 2. báró Gessel Antónia. Gyermekei:
1. (1-ső nejétől) Mária (szül. 1744. nov. 9. Esztergom); férje Makfalvay György.;
2. Ferenc (szül.) 1746. szept. 16., † 1779. aug. 17.);
3. János (1748–1754.);
4. Ágnes (szül. 1751. jan. 18.);
5. Borbála (szül. 1753. ápr. 8.);
6. Judith (szül. 1756. szept. 29.); férje Csaplovits János ügyvéd (Pozsony);
7. László (szül. 1759. jan. 20. Esztergom, † Nyiradony); neje Dombrády Rozália (szül. 1767. aug. 22. Tarcal, † 1817. szept. 27. u. o.). Gyermekei:
A) László (szül. 1788. okt. 1. Tarcal, † 1863. okt. 23. u. o.); ügyvéd. Neje (esk. 1820. febr.) Kamocsay Julia (szül. 1800. szept. 12. Algyő, †1876. febr. 29. Tarcal). Gyermekei:
a) Gyula (szül. 1820. nov. 10. Nagysurány, †1870. ápr. 28. Pest), ügyvéd. Neje Diescher Hermina (szül. 1832. nov. 5., † 1893. dec. 4.). Gyermekei:
aa) Gedeon (szül. 1852. dec. 20. Budapest), neje (esk. 1885. máj. 30.) pákai Kölber Marianna (szül. 1866. jan. 15. Budapest). Gyermekei:
László (szül. 1886. ápr. 21. Budapest, hősi halált halt 1915. jun. 9. Galiciában);
Gedeon (szül. 1888. márc. 13. Bp.), neje (esk. 1928. máj. 24.) Heintz Margit (szül. 1898. jun. 18.);
Jolán (szül. 1890. dec. 28. Bp.);
bb) Jolán (szül. 1855. máj. 5., † 1910. jul. 22), férje (esk. 1879. dec. 21.) csongrádi Forgó István (1833–1901);
cc) Margit (szül. 1861. nov. 1. Pest), férje szepesszombati Flittner Frigyes dr.;
b) Gizella (szül. 1822. jan. 26., † 1852. ápr. 24.), férje (esk. 1844. jan. 23.) Ribiánszky József (Nagyvárad);
c) Géza (szül. 1823. máj. 20., † 1894. febr. 16.), neje Diescher Hermin, előbb Waltherr Gyuláné (szül. 1832., † 1893.);
d) Béla (szül. 1824. dec. 27. Pest, † 1857. aug. 20.), neje nagykállói Kállay Karolina. Fia:
Lajos (szül. 1852. jan. 22., †), neje. 1. alsószalóki Krivácsy Gizella, 2. Spiegl Berta. Gyermekei:
1-től
Gizella (szül. 1886. márc. 14.);
2-tól:
Béla (szül. 1892.);
Lajos (szül. 1894.);
Babetta (szül......);
e) Imre (szül. 1827. jan. 4., † 1875. jul. 8.), neje Dömötör Franciska. Gyermekei:
Dezső (szül. 1869. okt. 10. Derekegyház, † 1907. aug. 19. Budapest); Máv. mérnök;
Erzsébet (szül. 1872. ápr. 29.), férje Burger Árpád dr;
f) Lóránd (szül. 1833. szept. 23. Pest, † 1904. Bp.); neje Czagányi Berta. Gyermekei:
aa) László (szül. 1864. okt. 20. Kenyere), neje (esk. 1890. aug. 19.) deteki Meczner Margit. Gyermekei:
Margit (szül. 1894. jul. 25. Sátoraljaujhely), férje Thuránszky Pál;
Marianna (szül. 1898. ápr. 7. u. o.);
bb) Mária (szül. 1866. febr. 26.), férje Miklósi Lajos ezredes;
cc) Ilona (szül. 1869. jul. 8., † 1903. jan. 9. Petrozsény), férje dr. Schulek Jenő;
B) Károly (szül. 1790. jan. 14. Nyiradony, †1873. márc. 3. Nagykároly), neje (esk. 1823. jun. 19.) verebélyi Marssó Johanna Gyermekei:
a) Mária (1824–1846.), férje (esk. 1844.) Schick Ferenc;
b) Auguszta (1825...), férje (esk. 1858. máj. 16.) Bodó Alajos.
c) Ida (szül. 1832. † ..., férje tatrangi Vajda János;
d) Laura (1834–1884.), férje Palmarin Adolf;
Vö. NI. XII/30–1.; Siebm. 698.; Esztergomm. monogr. 460.; rcsk.
Waltherr (kistétényi).
A nemességet 1887. jún. 22. W. Ágoston Máv. igazgató kapta. Előnév adományozása 1887. dec. 31.
Walther.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Esztergommegyében Imre vétetett fel az igazolt nemesek közé. László és fiai 1823. Pestm.-ben hirdettetik ki nemességüket. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 418.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Válthy.
Nagy Iván által (XII/31.) említett család a XVI. századból.
Valus.
Címereslevele kelt 1657. (váci kpt.lt.)
Vály (alias Pap, nagykéri).
Címereslevele kelt 1582. febr. 19. (OL.: Cath. Arm. Szabolcs). – Vö. NI. XII/33.; Gorzó 134.; Siebm. 699.; NIf. I/129. (gen.)
Címereslevele kelt 1585. – Leszármazási tábla és címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 418.
Címereslevele kelt 1602. máj.7. – Vö. Gf. II/42.
Vály (budatétényi).
A nemességet 1918. máj. 2. V. Ernő budapesti közkórházi főorvos kapta. – Címer: kék mezőben zöld dombra helyezett koronából kinövő arany griff mellső lábaiban egyenesen álló botot tart, melyre két kígyó csavarodik fel, a pajzsfőben egymás mellett 3 ezüst liliom; sisakdísz: növekvő griff jobbjában tollat tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazás:
Ernő (szül. 1863. okt. 19. Szabadka), m. kir. egészségügyi főtanácsos kórházi főorvos. Neje (esk. 1900. okt. 25. Bp.) hochenaui Zettner Szeréna. Gyermekei:
1. Szeréna (szül. 1903. jan. 27. Bp.), férje (esk. 1924. dec. 22. u. o.) ebesfalvi vitéz dr. Lengyel Béla vezérkari kapitány.
2. Mária (szül. 1904. júl. 30. Bp.), férje (esk. 1927. dr. Hattyassy Dezső orvos.;
3. Klára (szül. 1906. márc. 28.), férje (esk. 1928.) Snassel Ferenc dr. vegyészmérnök;
Vö. MNCsk. I/48.
Vály (váli).
Barsm.-i eredetű család, mely innen elszármazott Gömör-, Heves-, Nyitra- és Zalam.-be is. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban is. – Vö. NI. XII/31–3. (gen.); Siebm. 699.
Vály- (Vályi-) családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben Pál utódai, Borsodm.-ben László és Sámuel, Gömörm.-ben Mihály, Komáromm.-ben András és János, Nyitram.-ben Gábor, György, Pál és Farkas, Szabolcsm.-ben György, István és Sándor, Trencsénmegyében Gábor és György, Zemplénm.-ben pedig György özv., Ferenc és István fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. – Vö. Dudás 146–7.; Petri VI/705–6.; Zemplénm. monogr.543.
Vályi-Kovács.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben András vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Kovács (alias V.)
Valychych.
Címereslevele kelt 1606. Kihird. Horvátország 1609. – Vö. Bojn. 39.
Valyentovics, l. Pohánka (alias V.)
Vámos.
A címereslevelet a Dobai családdal 1610. V. István kapta.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János igazolta nemességét.
B.-Szolnokm.-ben és Kővárvidékén élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/372.; Gorzó pk. 34.
Vámos, l. Szabó (szepsi).
Vámossy.
Címereslevele kelt 1637. dec. 19. – Vö. Csoma 665.; Siebm. 699.
Nemességét 1672-ből l. a jászói conv. lt.-ban.
Vámossy (kürti).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/33.; Siebm. pk. 122.
Vámossy (tallósi).
A családból V. István Pozsony v. tiszti orvosa 1918. aug. 22. nemességének és előnevének legf. helyen történt megerősítésében részesült.
Zemplénm. bizonyítványa alapján 1805. Pestm.-ben kihirdetett család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 418.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János és Sámuel vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Címert l. Siebm. 699.
Vana.
Nemességét 1578-ból l. Gyfv. kpt. Cent. R. 38.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.
Wanckel (seebergi), báró.
A nemeslevelet 1717. ápr. 19. W. Márton nagyszebeni kereskedő nyerte. (LR. erd. VI/362.) – A bárói rangot 1760. aug. 19. W. Márton főkormányszéki tanácsos és gyerm. kapták. (LR. erd. X/618.) – Vö. Siebm. erd. 109–110.
Vancsa (szászfai).
Nemességét 1584-ből l. Gyfv. LR. I/22.
Vancsa (butászi).
Nemességét 1638-ból l. Gyfv. LR. XIX/54. – Vö. Siebm. erd. 249.
Vancsa (rogozi).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vancsa-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben 3 János, József, András, Gergely és Demeter s Szatmárm.-ben György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Ferenc nemessége 1797. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIX/505.) – Vö. NI. XII/33.
Vancsa, l. Fagdas (alias V.)
Vancsay, Vantsay.
Abaujmegyéből Pozsony-, majd Fejérmegyébe származott család. Ez utóbbi vármegyében Ferenc Pozsonym.-nek 1797. kelt nemesi bizonyítványát ugyanezen év jun. 14. hirdettette ki. A család Cecén lakott s Ferenc fia Ferenc több vármegye táblabírája volt. Fivére Ignác, akinek fiai Sándor, Miklós; Sándor fia István és Jenő; Miklós fia Ignác; István fia Iván (él); Dezső fia Sándor; Sándor fia Sándor. – Dezső m. kir. gazdasági felügyelő Székesfehérvárott. – Vö. NI. XII/33.; rcsk.
Címert l. Siebm. 699.
Vancsay, l. Rigó (alias V.)
Vancza.
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln. Dobokam. monogr. VII/382.
Szatmárm.-től 1753. jun. 24. nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Gorzó 134.
Vanczás (pozsegai).
Az előnévvel a nemességet V. Antal kir. tan., zágrábi postaigazgató kapta 1880. aug. 23. – Vö. MNA. 138.
Van Dernath, gróf.
Németalföldi eredetü család. Nemzedékrendje »van der Natt« Albertig vezethető vissza, aki a XII. század elején élt. Egyik leszármazottjának, Diettrichnek 3 fia volt: Tódor, Gerhard és Leonhard, akiket III. Ferdinánd 1655. nov. 20. grófi rangra emelt. Tódor unokája, Gotthárd 1741. máj. 29. magyar honfiusítást nyert. – A családból gróf Van Dernath Vilmos családneve, nemessége és címere – a grófi cím és méltóság nélkül – 1876. ápr. 7. átruháztatott Jánossy Istvánra. – Kihalt az 1876. jun. 1. elhalt most nevezett Istvánnal. – Vö. III/299: Dernath, (Van), gróf.
Vanek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben György él.
Vangel.
Címereslevele kelt 1794. nov. 13. (LR. LVIII/342.) Az adományozott V. János pécsi póstamester volt. – Vö. NI. XII/33.; Siebm. 699.; Kősz. 418–9.; Andr. 81.
Vaniga (mislei).
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Deus ad aux. 224.
Vanjay, l. Vajány és Ványay.
Vank (szakaszi).
Nemességét 1634-ből l. váradi kpt. lt.-ban és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/34. (gen.) Gorzó 133.; Márki II/714–5.
Vank (másképen Vankay.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Péter vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Gorzó 133.; Márki II/714–5.
Vank (tövisi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/714.
József Aradm.-i esküdt címerpecsétje: kék mezőben zöld földön kétfarku oroszlán jobbjában kardot tart. (1840.) – Vö. Vankay.
Vanka.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/695.
Vankay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradm.-ben Mihály, Szabolcsm.-ben pedig Sámuel vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vankay, l. Vank (alias V.)
Wankel.
Címereslevele kelt 1717. ápr. 19. – Vö. Siebm. 699.
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/715. és Vank.
Vánkos (budfalvi).
Nemességét 1633-ból l. Kolosmon. conv. lt.
Vankovics (jánoshegyi).
A nemességet 1895. okt. 13. V. Lajos selmecbányai lakos kapta.
Vankuly.
Nemességét 1665-ből l. OL.: Erd. főkorm.sz. 1797:3798.
Vannay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben Sámuel vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Vanovics (alias Dianis, draskóci).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ből Pál, György, János és András árvái vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/34.
Wanscha.
Címereslevelet 1818. aug. 13. W. János vezérőrnagy nyert. (LR. LXIV/132.: Krassóm. lt.)
Vansolie, báró.
Indigenátusát l. az esztergomi hercegprimási lt.-ban.
Vantsay, l. Vancsay.
Wantzl, l. Wanzel.
Ványa (kovásznai).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/291.
Vanyalos (körömenfalvi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/40.
Vanyarczy.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/35.; Kősz. 419.
Ványay.
Címereslevele kelt 1611. febr. 16. – Vö. Siebm. pk. 122.
Címereslevele kelt 1643. dec. 10. – Vö. Siebm. 699.
Ványay (kismarjai, alias Szabó).
nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/345.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében István igazolta nemességét. – Vö. NI. XII/35.
Ványi.
Címereslevele kelt 1690. (Pestm. lt.) – Vö. NI. XII/35.; Siebm. 699–700.; Kősz. 419.
Ványi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Mihály és 2 Ferenc, Szatmárm.-ben András és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Gorzó 134.; Benkó 371.
Ványi, l. Kis (alias V.)
Vanyiga (nádasdi).
Címereslevele kelt 1629. nov. 10. – Vö. Siebm. pk. 122. és Nagy (nádasdi).
Vanyiga, l. Bányay (nádasdi).
Vanyika, l. Demkó (alias V.)
Vanyolos.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Wanzel (arlóni).
A nemességet 1882. aug. 19. W. György ny. alezredes kapta.
Vapenik.
Címereslevelét 1678. Gömörm. hirdette ki.
Wappner (wappenfeldi).
A címereslevelet 1820. máj. 15. V. Lőrinc és József kapták. (LR. erd. XIV/103., 127.)
Varadkay, l. Varatkay.
Várady.
Címereslevelet 1570. márc. 19. V. Sándor nyert. (Szepesm. lt.)
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/168.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/169.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/188.
Címereslevelet 1610. jun. 12. V. András nyert. – Vö. NI. XII/47.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Címereslevele kelt 1612. – Vö. T. VII/194.
Várady (másképen Karácsony).
Címereslevelet 1625. febr. 1. V. János és Pál nyertek. Kihird. ugyanezen évben Abaujm.-ben. – Vö. Siebm. pk. 122.; Csoma 627–9. (gen.)
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Várady (másképen Képiró.)
Nemességét 1634-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi I/61.
Címereslevele kelt 1635. – Vö. NI. XII/43.
Várady (nagyszelezsényi).
Címereslevele kelt 1640. márc. 21. – Vö. Siebm. 700.; NI. XII/37–43.; Orosz 304.
Várady (dicskei).
Címereslevele 1640. kelt. Ujabb leszármazás: József (†1883. ápr. 16.), udv. tanácsos; fia Sándor; gyermekei: 1. Elek (szül. 1879. okt. 5.); 2. József (szül. 1883. ápr. 1.); 3. Mária (szül. 1884. jul. 16.) és 4. Franciska (szül. 1894. szept. 20.).
Várady (másképen Szabó).
Címereslevele kelt 1646. nov. 19. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 134.
Várady (alpestesi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXV-628.
Várady (sárosi, alias Karácsony).
Címereslevele kelt 1650. febr. 21. Kihird. 1650. jun. 15. Sárosm. – Nemességéről bizonyítványt nyert a család 1778. okt. 8. Sáros-, 1779. máj. 4. Borsod-, 1816. febr. 15. és 1843. jun. 6. Baranyam.-től. – Vö. Andr. 82.
Várady (szárazajtai).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/300.
Várady (szilicei).
Címereslevele kelt 1655. ápr. 18. – Vö. Forgon II/340–2. (gen.)
Várady (másképen Kardos).
Címereslevele kelt 1659. márc. 1. (Jászói conv. lt.) – Vö. TK. I/141.
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Nemességét 1664-ből l. OL.: kolosmon. conv. lt.
Várady (másképen Szabó).
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Nemességét 1667-ből l. jászói conv. lt. – Vö. Siebm. 701.
Várady (másképen Bodó).
Nemességét 1674-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Lad. Illyei 244.
Címereslevele kelt 1687. nov. 6. (Szabolcsm. lt.) – Vö. Siebm. 701.; pk.; Bold. 108.; NI. XII/43.
Várady (másképen Szabó).
Nemességét 1696-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
A címereslevelet 1702. júl. 27. V. Gáspár, Sámuel, János, György nyerték. (LR. XXVI/185.; Máramarosm. és Szatmárm. lt.) – Nemesi bizonyítványt 1839. Pestm.-től nyert. – Vö. Kősz. 419.; Gorzó 134–5.; T. XXVIII/167.
Várady (másképen Csizmadia).
Címereslevelet 1703. jan. 11. V. Ferenc és gyerm. kaptak. (Biharm. lt.) Kihird. 1758. aug. 8. Biharm. – Vö. Siebm. pk. 122–3.
Címereslevele kelt 1715. máj. 19.; kihird. Trencsénm. – Vö. Siebm. 701.
Várady (másképen Kardos).
Nemességét 1720-ból l. a Jászói conv. lt.-ban.
Nemességét 1768-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Címereslevelet 1825. okt. 14. V. Elek udvari tanácsos nyert. (LR. LXV/132.)
Várady (tornai).
A nemességet 1915. decz. 21. V. Géza honv. ezredes kapta.
Várady (gyöngyösi).
Nagy Iván által (XII/44.) emlitett család a XVII. századból.
Várady (harasztkeréki).
M.-Tordam.-ben élt család.
Várady (kalmári).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Ádám élt. – Vö. NI. XII-43., 45.
Várady (kecseti és budaki).
Erdélyi család. Zsigmond címerpecsétje 1720-ból a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Várady (keleti).
Előnév adományozása 1889. jan. 13. V. Mihály kir. tan. ny. törvényszéki elnök és örökbefogadott fia V. József részére.
Várady (kéméndi).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Márki I/337.; Lendv. I/102.; Böjthe 291–3. (gen.); NI. XII/47–53.; Siebm. 700., erd. 249.; Gf. I/106. (gen.); stb.
Várady (kisbudaki).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390., 391.
Várady (nagyenyedi).
Nagy Iván által (XII/53.) említett erdélyi család.
Várady (nagyváradi).
Címerpecsét (1733.) a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/45., 46.
Várady (rettegi).
Nagy Iván által (XII/53.) említett erdélyi család.
Várady (szentkirályi).
Nagy Iván által (XII/44.) említett erdélyi család.
Várady (técsői), l. Nagy (técsői).
Várady (viski).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Várady (másképen Borbély).
Nagy Iván által (XII/44.) említett család.
Várady (másképen Jány).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/44.
Várady (másképen Kardos), l. Bernáth.
Várady (másképen László, váradi).
Címereslevele Beregm. lt.-ban. – Vö. NIf. III/148.
Várady (másképen Solymosy), l. Solymosy.
Várady (másképen Szabó).
Nemességét 1800., 1844., 1845. legf. helyen igazolta. (LR. LX/882., LXVII/453., 557.) – Vö. Siebm. pk. 122.
Várady-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben József és testv., Mihály és testv.
(címerpecsét Pestm lt.-ban. – Vö. Kősz. 419.) Biharm.-ben Ferenc, Mihály, Sámuel és János; Gömörm.-ben Mihály; Hevesm.-ben György (Vö. Orosz 304.); Pozsonym.-ben István, Károly, József és Márton; Szabolcsm.-ben Zsigmond, Ferenc, Sámuel; Szatmárm.-ben Ferenc (Vö. NI. XII/44. és Gorzópk. 31.); Tornam.-ben 2 Márton, Péter, 2 István és Mihály; Ugocsam.-ben Mihály; Ungm.-ben Mihály; Zemplénm.-ben 2 György, Ferenc, Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. még Benkó 372.; Kősz. 420.; Siebm. 700.; NI. XII/35–7.; T. X/150., XXXII/86–7.; Petri VI/706–8.
(címerpecsét Pestm lt.-ban. – Vö. Kősz. 419.) Biharm.-ben Ferenc, Mihály, Sámuel és János; Gömörm.-ben Mihály; Hevesm.-ben György (Vö. Orosz 304.); Pozsonym.-ben István, Károly, József és Márton; Szabolcsm.-ben Zsigmond, Ferenc, Sámuel; Szatmárm.-ben Ferenc (Vö. NI. XII/44. és Gorzópk. 31.); Tornam.-ben 2 Márton, Péter, 2 István és Mihály; Ugocsam.-ben Mihály; Ungm.-ben Mihály; Zemplénm.-ben 2 György, Ferenc, Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. még Benkó 372.; Kősz. 420.; Siebm. 700.; NI. XII/35–7.; T. X/150., XXXII/86–7.; Petri VI/706–8.
Várady, l. Bodó (alias V.) – Kalmár (alias V.) – Kalmári (alias V.) – Kaposi (alias V.) – Karácsony (alias V.) – Kardos alias V.) – Szabó (alias V.)– Török-V. – Tözsér (matolcsi, alias V.) – Vartha.
Várady-Szakmáry.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben Mihály és János vétettek fel az igazolt nemese közé. A család címereslevele 1572. kelt. – Vö. Mel. 71.; Siebm. pk. 122.; T. XIV/85–92., 110–121. (gen.) és Szakmáry.
Várallyai (küsmödi).
Székely család.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXV/19. – Vö. Siebm. erd. 249.
Címereslevele kelt 1662. febr. 15. (MNMuz. lt.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/233.
Várallyai (técsői), l. Nagy (técsői).
Várallyay (várallyai).
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. Böjthe 293.
Várallyay-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben 2 Sámuel (címerpecsét e megye lt.-ban); Vasm.-ben János özv., Sándor, János, Benedek, László (Vö. Balogh 156.); Zemplénm.-ben pedig István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/53.; Siebm. pk. 123.
Várallyai-Boda (rádóci).
Rádóci Boda Antal szilasbalhási lakos neve, nemessége, előneve és címere 1906. szept. 17. átruháztatott Várallyai Sándor főhadnagyra a kettős családnév engedélyezésével.
Várallyi (huszti).
Máramaros- és Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 134. és Várallyay (huszti).
Varanics.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 156.
Varannay.
Zemplén- és Szatmárm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/53.; Gorzó pk. 31.
Varanyay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben él János.
Varasdy.
Címereslevele kelt 1760. márc. 25. (LR. XLV/361.; Veszprémm. lt.) Kihird. 1760. aug. 5. Veszprémmegyében. – Vö. NI. XII/53–4.; Siebm. 701.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében Sándor igazolja nemességét.
Varasdy, l. Izdenczy (alias V.)
Varatimirich-nemzetség.
L. Karácsonyi III/206.
Varatkay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István igazolta nemességét. – Vö. NI. XII/54.; Abaujm. monogr. 549.; Siebm. 701.; Csoma 629–630. (gen.)
Varay.
A címereslevelet 1812. dec. 23. V. Tamás kapitány kapta. (LR. LXIII/550.)
Varazdy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Lőrinc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Varázséji.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 420.
Varbóky.
Kihalt Hontm.-i család. – Vö. NI. XII/54.
Várday.
Címereslevelet 1684. a Paukovics családdal közösen nyert. (OL.: Htt. Nob. Posoni Gömörm. lt.)
Várday (kisvárdai).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/54–9. (gen.); Lendv.I/202.; Kősz. 420. és Kis-V.
Szilágym.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Petri VI/709–710.
Címert l. Siebm. 701.; T. IV/21.; Kub. 9. – Vö. még NI. XII/59.
Várdonyi.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 156.
Varešanin (varesi), báró.
A bárói méltóságot 1910. jun. 6. V. Marián gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő, a Bosznia-Hercegovina-i orsz. kormány főnöke kapta.
Várfalvy (örkei).
Nagy Iván által (XII/59.) említett kihalt erdélyi család.
Várffy.
L. NI. XII/59–60.; Kősz. 58.; és Burgmann.
Varga, Vargha (alias Bozváry).
Címereslevele kelt 1571. Nemességét 1730. Pestm. hirdette ki. – Vö. Kősz. 421.
Varga (némethi).
Nemességét 1590-ből l. Erd. főkormsz. 1804:122.
Címereslevelet 1606. ápr. 10. V. Gáspár nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 132.
Varga (szigeti, alias Poncz.)
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/181.
Nemességét 1608-ból l. Kolosmon. conv. Arm. M. 31.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/73.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.
Varga (hosszumezei).
Címereslevelet 1612. nov. 29. (MNMuz. lt.)
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII/78.
Varga (püspökladányi).
Címereslevele kelt 1617. – Vö. NIf. III/102.
Varga (szentmihályi).
Nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. X/18.
Varga (másképen Ujlaki).
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/4.
Varga (másképen Nagy, debreceni).
Címereslevelet 1624. febr. 20. V. Pál nyert. (Gyfv. LR. XI/43. és Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 132.; Siebm. erd. 249.
Címereslevelet 1630. máj. 10. V. Balázs nyerte. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/215.
Címereslevele kelt 1630. (jászói conv. lt.)
Vargha (Varga, görzsönyi).
A címereslevelet 1633. jun.7. V. András kapta. Kihird. 1633. aug. 5. Borsodm. Az előnevet adó görzsönyi birtokot fia, Balázs szerezte. – Címer: kék mezőben sziklán álló daru felemelt jobbjában követ tart; sisakdísz: a daru; takaró: vörös-arany, kék-ezüst. – Az igen kiterjedt és elágazott család ezen Balázsnak három fia ágazatán származott le.
Varga (alias Tamási).
Nemességét 1642-ből l. Gyfv. LR. XX/123.
Címereslevelét 1650. márc. 30. Vasm. hirdette ki. A nemességszerző Mihályfalván (Veszprémm.) lakott. A család 1759. Győrm.-ben igazolta nemességét.
Varga (tamási).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII/25.
Címereslevelet 1646. ápr. 20. V. Péter nyert. (Győr- és Veszprémm. lt.) Kihird. Győrm. – A család a XVIII. században Tapolcafőn lakik; ennek az ágnak utódai mai napig élnek.
Címereslevelet 1650. ápr. 7. V. Mihály nyert. (Veszprémm. lt.)
Címereslevelet 1650. ápr. 7. V. Ferenc, János, Pál és György nyertek. – Vö. Márki II/715.
Varga (antkeszi).
Nemességét 1650. jun. 1-ről l. Gyfv. LR. XXV/239. – Vö. Siebm. erd. 249.
Varga (gyulagyarmati).
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/340. – Vö. Siebm. erd. 249.
Címereslevelet 1652. febr. 15. V. Mihály és Tamás kaptak. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 132.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. kpt. lt.
Címereslevele kelt 1652. máj. 22. – Vö. Siebm. pk. 123.
Címereslevele kelt 1652. – Vö. NIf. III/102.
Varga (rákosi alias Szilágyi).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/171. – Vö. Siebm. erd. 249.
Címereslevele kelt 1655. márc. 19. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 133.
Címereslevelet 1655. jun. 24. V. János nyert.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/229.
Varga (borzsovai).
Címereslevele kelt 1655. – Vö. Sipos 278–280. (gen.)
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570.
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. kpt. lt.
Varga (bándi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570.
Címereslevelet 1656. nov. 23. V. Lőrinc és János kaptak. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/229.
A címereslevelet 1656. dec. 9. V. István kapta. – Vö. Bor. I/230.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XVI/602., 619.
Varga (szentmihályi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Varga (szügödi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Varga (disznódi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. V. János kapott.
Varga (ecseli).
A címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. V. János nyerte.
Varga (enyedi).
A címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. V. György kapta.
Varga (kőhalmi).
A nemeslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. V. Mátyás kapta.
Varga (szelindeki).
A címereslevelet az Abari családdal együtt 1658. márc. 10. V. Mihály nyerte.
Varga (somkuti).
Címereslevele kelt 1658. aug. 2. – Vö. Siebm. erd. 250.
A címereslevelet 1659. okt. 28. V. András kapta; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/231.; TK.I/215.
Címereslevele kelt 1662. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 421.
Varga (borosbocsárdi, alias Fodor).
Nemességét 1665-ből l. Gyfv. kpt. lt.
Címereslevelét (1667. jul. 2.) Gömörm. hirdette ki 1667. szept. 30.
Címereslevele kelt 1668. ápr. 7. – Vö. TK. I/221.
Címereslevele kelt 1668. dec. 14.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/238.; T. VIII/88.
Nemességét 1673-ból l. az egri kpt. lt.-ban. – Vö. NI. XII/60.
A címereslevelet 1675. márc. 24. V. Ferenc és fiai kapták. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 132.
Nemességét 1675-ből l. kolosmon. conv. Arm. K. 35.
Varga (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1676. szept. 1. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 262.
Varga (dévai).
Nemességét 1676-ból l. Erd. főkormsz. 1848:5506.
Címereslevelet 1689. máj. 15. V. Mihály nyert. (Szatmárm. lt.) – Címer: kék mezőben nyakán nyillal átlőtt daru; sisakdísz: a daru; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Nemesi bizonyítványt 1793. nyert Szatmárm.-től. – Vö. Gorzó 132.
A címreslevelet 1699. máj. 14. V. Márton és György kapták. (LR. erd. II/90.)
Varga (felsőcsaholyi).
A címereslevelet 1701. jun. 13. V. János és fiai nyerték. (LR. erd. III/383.; Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 133.
A címereslevelet 1702. márc. 8. V. Mihály kapta. (LR. XXV/513.; Szabolcsm. lt.) – Vö. Siebm. 701.
Nemességét 1725-ből l. a váci kpt. lt.-ban. – A család nemességét 1754. Pestm.-ben hirdette ki. – Vö. Kősz. 420.
Varga (másképen Nagy).
Nemességét 1762-ből l. a váci kpt. lt.-ban.
Nemességét 1765-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Varga (királykuti).
Címereslevele kelt 1774. – Vö. Kősz. 421.
Címereslevele kelt 1792. okt. 4. (Győrm. lt.)
Címereslevelet 1817. jul. 25. V. József kapitány nyerte. (LR. LXIV/153.; Borsodm. lt.)
A címereslevelet 1835. ápr. 30. V. Sándor kapta nevének Ilkey-re való átváltoztatásával s az »ilkei« előnévvel. (LR. LXVI/226.)
Varga (böszörményi).
A nemességet 1902. jun. 17. V. Zsigmond dr., Fejérm. tiszti főorvosa kapta. – Vö. Kősz. 421.
Varga (tamási).
A nemességet 1916. ápr. 8. V. Mór, ny. honv. őrnagy kapta.
Varga (böszörményi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 421.
Varga (csókfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Varga (felsőeőri).
Vasm-i birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XII/60.
Varga (havadtői).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Varga (kölpényi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Varga (ladányi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 421.
Varga (magyarláposi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/363.
Varga (mezőbándi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Varga (nagyszalontai).
Nemességét 1790. jan. 7. legf. helyen igazolta. (LR. LV/10.)
Varga (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361., 363.
Varga (sóváradi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Varga (técsői), Nagy (técsői).
Varga (másképen Magyaróssy).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Ádám igazolta nemességét.
Varga (másképen Nagy).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Ferenc, István, Mihály és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Varga (másképen Ujlaki).
Címert l. Siebm. erd. 249.
Varga-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Ferenc (Vö. Dudás 147., 149.); Biharm.-ben 2 András, Ferenc, 2 György, 3 István, 3 János, Márton, Pál, 2 Péter, Sámuel (a család nemessége 1765., 1797., 1817., 1825. legf. helyen is igazoltatott); Borsodm.-ben Gergely; Gömörm.-ben Gergely, György, Pál, Miklós, András özv., Péter, Ferenc, Gáspár, István; Hevesmegyében János, György, Pál özv. (nemessége 1795. legf. helyen igazoltatott); Komáromm.-ben a család számos tagja (Vö. Komáromm. monogr. 582.); Máramarosm.-ben Márton, János; Nógrádm.-ben 2 István, Mátyás; Nyitram.-ben János; Pestm.-ben András, Béla és Jakab (Vö. Benkó 366.; Kősz. 420–1.); Pozsonym.-ben 2 János, 2 István, János özv., Márton, András, (Vö. Bold. 102.); Somogym.-ben Mihály; Szabolcsm.-ben János, András és György (Vö. Bold. 91., 101., 118.); Szatmárm.-ben István, János, Sámuel, 2 András, Miklós, 2 Péter, Sándor, Márton (Vö. Gorzó 132., pk. 31.);Tornam.-ben István, Mihály; Ugocsam.-ben István és Gáspár; Vasm.-ben János özv., és György (Vö. Balogh 156.); Veszprémm.-ben Ádám, János, Benedek, György, Mihály özv., István özv. (nemessége 1801. legf. helyen is igazoltatott); Zalam.-ben György, 2 István, 4
Ferenc, Pál, Miklós, Lőrinc, László, Péter, József vétettek fel az igazolt nemesek közé. Ily nevű családok nemessége 1785. Máramaros-, 1801. Győm.-ből is igazoltatott. – Vö. NI. XII/60.; Békésm. tört. III/204.; petri VI/695–6.; Benkó 367.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/373.; NIf. III/25.; Kősz. 420–2.
Ferenc, Pál, Miklós, Lőrinc, László, Péter, József vétettek fel az igazolt nemesek közé. Ily nevű családok nemessége 1785. Máramaros-, 1801. Győm.-ből is igazoltatott. – Vö. NI. XII/60.; Békésm. tört. III/204.; petri VI/695–6.; Benkó 367.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/373.; NIf. III/25.; Kősz. 420–2.
Varga, l. Bélteki. – Bittera (hideghéti, alias V.) – Csató (alias V.) – Dósa (alias V.) – Éthfalvi (alias V.) – Fodor (alias V.) – Halasy (alias V.) – Ilkey (ilkei.) – Kapitány (alias V.) – Keresztury (alias V.) – Kovács (alias V.) – Lipták (alias V.) – Litteratus (alias V.) – Molnár – Nagy (alias Warga.) – Nagy (debreceni, alias V.) – Nagy (sajókereszturi, (alias V.) – Nagy-V. – Poncz (alias V.) – Szilágyi (rákosi, alias V.) – Tamássy (alias V.) Zalay (alias v. és Zalay-V.)
Varga Bélteki (makfalvi).
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. X/133.
Varga-Pinarics.
Címereslevelet 1625. febr. 8. V. Tamás nyert. – Vö. Bor. I/210.
Varghay.
Bácsm.-ben kihirdetett család. – Vö. Dudás 143.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 421.
Vargyai.
A címereslevelet 1718. aug. 24. V. István és fiai kapták. (LR. XXXII/145.) – Vö. Siebm. 701.; NI. XII/61.; Balogh 262.
Vargyai, l. Varjai.
Vargyas.
Címereslevelet 1666. nov. 17. V. György és János testv. kaptak. (Csornai conv. lt.; Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 263.
Vargyas (kapuvári).
A nemességet 1884. ápr. 29. V. Endre kir. tan. tanfelügyelő kapta. – A további adatokat l. MNA. 139.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben Mihály és István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vargyasi, Vargyassy.
Címereslevele kelt 1679. jun. 16. – Vö. Petri VI/697.
Címereslevele kelt 1689. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.; Kősz. 421–2.
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Várhegyi (rettegi).
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/452.
Várhegyi (lécfalvi).
Székely család. Háromszék 1635. évi lustrakönyvében a család több tagja fordul elő Lécfalván.
Ugyanitt élt a család az 1682. és 1702. évi összeiráskor is. Címerpecsétje az 1791. és 1792. évi homagiális eskükönyvekben.
Ugyanitt élt a család az 1682. és 1702. évi összeiráskor is. Címerpecsétje az 1791. és 1792. évi homagiális eskükönyvekben.
Várhegyi, l. Berg.
Várhidy.
Családi hagyomány szerint abból a Vallach (másképpen Valachy) családból származik, amely V. Mátyás személyében 1636. jan. 19. nyert címeres levelet. Ennek a családnak leszármazása a XVIII: század közepéig ekképen vezethető le: Mátyás (Dezser), fia György, fia János, fia Antal, aki 1756. máj. 31. Barsm.-től kapott nemesi bizonyítványt. Germekei voltak: 1. Anna (szül. 1754. jul. 7.);2. Mátyás (szül. 1757. febr. 2.); 3. Klára (szül. 1759. okt. 24.); 4. Ignác (szül. 1762. jul. 2.); és 5. Veronika (szül. 1765. jun. 9. Taszár.); – A Várhidy család leszármazása addig a János-ig vezethető vissza, aki 1791. nov. 7. Várnán vette nőül Hanusz Erzsébetet s 69 éves korában 1824. jan. 18. halt el. Fia volt József (felesége Martinka Anna), fia János (felesége Csekő Amália).
1. Amália (szül. 1851. ápr. 23.); 2. Juliánna (szül. 1855. jan. 23.) Férje Téglássy Iván; 3. Adalbert-Rudolf (1857–1894.) Felesége Konkoly Rozália. Gyermekei:
A) Gizella (szül. 1886. szept. 17.) Férje Huszai Gábor; B) Béla (szül. 1890. jan. 20.);
4. Erzsébet (szül. 1859. nov. 17) Férje Szaicz Lajos; 5. Mária (szül. 1862. jun. 17.) Férje Körber Rudolf; 6. Szidónia (szül. 1867. jun. 26.), Férje Vargha Tivadar; 7. Lajos (szül. 1871. ápr. 19.) ny. polgármester (Zalaegerszeg), a Magyar Városok Országos Kongresszusának igazgatója, a Városok Lapja főszerkesztője. Felesége (esk. 1900. aug. 28. Nova) ZechmeisterGizella. Gyermekei: A) Imre (szül. 1901. dec. 21.) tanácsi fogalmazó (Budapest); B) Viktor (szül. 1904. dec. 22.); C) László (szül. 1907. júl. 1.); 8. Janka (szül. 1874. szept. 28.) Férje Heigel Albert;
Vári.
Nemességét 1612-ből l. NRA. 1865. No. 32.
Vári, l. Váry alatt is.
Variachich.
Címereslevele kelt 1639. jun. 21.; kihirdette 1655. Horvátország. – Vö. Bojn. 40.; Siebm. horv. 198.; T. XIV/48.
Vári Olvasztó.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 31.
Variny.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénm.-ben István és Sándor igazoltattak. – Vö. NI. XII/63–4.
Varjai (alias Vargyai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben György, Gergely, Ferenc és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Varjas (homokmeghi).
Nemességét l. a leleszi conv. lt.-ban.
(Másképen Szabó.) A XVII. században Pestm.-ben élt család. – Vö. Kősz. 422.
Varjas-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Fejérm.-ben István és Pál s Somogym.-ben János élnek. – Ily nevü család nemességét 1843. febr. 16. legf. helyen is igazolta. (LR. LXVII/311.) – Vö. Siebm. 701.; T. XIII/142.
Varjassy.
Címereslevele kelt 1613. jun. 18. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. 701–2.
Címereslevele kelt 1630. jan. 2. – Vö. Csoma 665.
A címereslevelet 1640. V. Pál kapta. Kihird. Pestm. – Vö. Kősz. 422.
Varjassy (csejthei).
A család neve Vranovits volt, amely család V. András személyében 1685. márc. 23. nyert címeres levelet, melyet Nyitram. hirdetett ki 1686-ban. A casládból József 1848. nevét Varjassy-ra változtatta s fia, ugyancsak József pedig 1887. jun. 11. a »csejthei« előnév adományozásában részesült.
Címer: kék mezőben zöld földön koronán elhelyezett szőlőfürtön álló term. szinü holló felemelt jobbjában kardot tart; sisakdísz: a szőlőfürt és holló; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Leszármazás:
József 1826–1900. 1. Galliny Paula 2. Kiss Mária; 1: Lajos sz. 1852. Mittelmann Jozefin; Árpád 1854–1915. kir. tan. v. tanfelügyelő Schartner Mária; 2: Ilona sz. 1861. Kabdebó Kálmán; Dezső sz. 1863., a M. Földhit. int. igazgató-helyettese. Nemes Gorove Ilona; Orbán szül. 1888. dr. Nagy Szeréna; Mária 1895–1920. dr. Hanzély László; Lilie sz. 1897. dr. Langer Rudolf; József sz. 1901.; Lajos sz. 1879. volt aradi polgárm. Lukács Mária; Elza sz. 1881. dr. Jegesi Károly; Lajos Mányoky Margit; Ilona sz. 1909.; Árpád sz. 1920.
Vö. Csanádm. tört. 216.; rcsk.
Varjassy (kőporubai).
A család korábbi neve Vrana volt s 1872. márc. 26. V. Ferenc, 1872. szept. 18. pedig V. József (Sajóörs) változtatták át nevüket V.-ra.
Varjassy-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesm.-ben András; Pestm.-ben Jakab, Ferenc és Simon; Ungm.-ben pedig János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Márki II/715.; Petri VI/697.; Gorzó 133.
Varjasi Varju.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 31.
Varju (hlózsai, alias Vrana.)
Címereslevelet 1520. nyert. – Vö. T. XXIV/20., 170.; XXV/41.
Varju (gelobroki).
Címereslevele kelt 1520. okt. 1. (OL.) Címer: kék mezőben holló csőrében 3 búzakalászt tart; sisakdisz: arany nyillal átlőtt ezüst sisak tollforgóval.
Varju (sassi).
Címereslevelet 1628. aug. 22. V. Lukács és társai kaptak. A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
A címereslevelet 1645. dec. 10. V. Péter nyerte. (MNMuz. lt.; Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 133.; NIf. III/147.; Sipos 281–2. (gen.)
Nemességét 1702-ből l. leleszi conv. lt.
Varju (magyarbéli).
Pozsonym.-ben élt család. – Vö. NI. XII/64.
Varju (varjufalvi).
Biharm.-i eredetü család; őse György 1611. júl. 29. Báthori Gábortól Neste helységben kapott birtokrészt. Leszármazását l. NI. pk. 360–3. – Vö. még Csoma 630–3.; Abaujm. monogr. 549–550.
Varju (másképen Vrana).
Pozsonym. bizonyítványa alapján 1808. Pestm.-ben hirdettetett ki. Nemességét Pozsonym.-ből 1807. legf. helyen igazolta. (LR. LXII/76.) – Vö. Kősz. 422. és Varju (hlozsai, alias Vrana).
Varju-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben András, Gáspár, 2 János és Pál; Győrm.-ben András és János; Pozsonym.-ben Imre és István; Szatmárm.-ben Sándor, János és Bálint s Vasm.-ben Mihály, Sándor, György és Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII/64.; Dudás 148.; Petri VI/698–9.; Balogh 156.; T. XIII/142.; Mel. 71.; Gorzó 133.
Varkócz (nobschützi).
Sziléziai eredetü család. Kihalt. – Vö. Siebm.702.
Várkonyi.
Címereslevele kelt 1520. (OL:DL. 23408.) – Vö. Siebm. pk. 123.
Várkonyi (várkonyi).
Címereslevele kelt 1606. máj. 1. – Vö. Siebm. erd. 250.; Bold. 45.
Várkonyi (miskolci).
Nemességét 1620-ból l. Gyfv. LR. X/163.
Címereslevelet 1626. febr. 4. V. János és Gáspár nyertek. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/211.
Címereslevele kelt 1650. – Vö. Csanád 216–7.
Várkonyi, l. Mátyás (alias V.)
Várkonyi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesm.-ben Mátyás, Sándor, Mihály és Imre; Nógrádm.-ben Imre, Ferenc; Nyitram.-ben János; Zemplénm.-ben János fordulnak elő az igazolt nemesek közé. – Címerpecsét Heves, Pest- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/65–6.; Siebm. 702.; T. X/164.; NIf. II/127.; Petri VI/711.
Várlai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben Sándor igazolta nemességét.
Varlandy.
Címereslevele kelt 1790. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/66.; Siebm. 702.
Várnay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörm.-ben 2 György, Sándor fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII/66.
Vasm.-ben is ély ily nevü család. – Vö. Balogh 156.
Váró (bágyoni).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.– Vö. NI. XII/66.
Város.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI. 602.
Város (sóváradi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Városdy.
Nagy Iván által (XII/66.) említett család.
Várossy (alias Hansek).
Címereslevele kelt 1690. apr. 10. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Ferenc és Miklós vétettek el az igazolt nemesek közé. Miklós, János fiai Miklós, Ferenc, Péter, János, Dániel, Márton, András nemessége Vasm.-ből 1763. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/455.) – Családi hagyomány szerint ebből a családból való az 1877. márc. 18. »veszprémi« előnévvel nemességet nyert Városy Károly (l. e.)
Városy (veszprémi).
A nemességet 1877. márc. 18. fenti előnévvel V. Károly pénzügyminiszteri számtanácsos kapta. – Címer: kék mezőben zöld halmon álló koronás arany griff mellső jobbjában liliomot tart; sisakdisz: 2 nyilt fekete szárny között hegyével felfelé álló nyíl; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
A család őse János (1789–1843.), akitől a család napjainkig ekképen vezethető le:
Fia Károly (szül. 1819. Bácsbutyin, † 1885. Zombor); felesége (esk. 1845. Zombor) Bratyeváczky Paulina. Gyermekei:
1. Gyula (szül. 1846. Zombor, † 1910. okt. 28. Kalocsa), belső titkos tanácsos, kalocsai érsek.
2. Károly (szül. 1848. Kis-Sztopér, † .), m. kir. állami jószágigazgatósági titkár, felesége (esk. 1887. Zombor), gyurgyuvai Gyurgyovánszky Etelka (szül. 1871.). Gyermekei:
A) Károly (szül. 1889. Zombor), min. s titkár, felesége (esk. 1916. dec. 10. Bp.) leveldi Kozma Andrea. Gyermekei:
a) Károly (szül. 1917. nov. 28. B.);
c) Péter (szül. 1920. okt. 123. u. o.);
B) György (szül. 1890. Zombor, megh...);
3. László (szül. 1853., † 1905. Zombor), vm. főszámvevő. Felesége (esk. 1883. Zombor), Tárczay Josefin; Leánya:
Klementina (szül. 1884. Zombor, megh...), férje (esk. 1906. u. o.) Virter Ferenc);
4. Tivadar szül. 1855. Zombor, † 1917. Győr), tankerületi főigazgató. Felesége (esk. 1879. Kula) Felicides Ilona. Gyermekei:
A) Ilona (szül. 1888. Zombor);
B) Paula (szül. 1892. Ujvidék, † 1916.);
C) Gyula (szül. 1894. Ujvidék); banktisztviselő.
Vö. MNA. 139.; rcsk.
Varró.
A címereslevelet 1666. okt. 13. V. András kapta. (Szatmárm. lt.) Kihird. Beregm. – Vö. Gorzó 133.; NIf. III/147.; Petri VI/699.
Varró (komádi).
Címereslevele kelt 1656. márc. 13. (Gyfv. LR. XXVI/718.) – Vö. Siebm. horv. 250.
Címereslevelét 1693. Abaujm. hirdette ki. – Vö. TK. I/288.
Varró (másképen Püspöky).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben Ferenc igazoltatott.
Varró-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Beregm.-ben Miklós, Szatmárm.-ben pedig János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Varsády.
Nagy Iván által (XII/66.) említett család a XVI. századból.
Varsányi (borosjenei).
Címereslevele kelt 1607. aug. 22. (Gyfv. LR. IV/139.) – Vö. Márki II/226.; Siebm. erd. 253.
Nemességét 1843-ból l. a váci kpt. lt.-ban.
Varsányi (csekelaki).
Címerpecsét (1722.) a gr. Teleki-levéltárban
Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/67–8. (gen.); Böjthe 289., 307.
Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/67–8. (gen.); Böjthe 289., 307.
Varsányi, l. Strenu (alias V.)
Varsányi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben János, László, Pál és Ádám; Tolnam.-ben pedig György vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. – Ily nevű család címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/66–7.; Balogh 156.; Kősz. 422.; T. XXIX-183.
Varsóczy.
Címereslevele kelt 1628. okt. 6. (Gyfv. LR. XIV/7.) – Vö. Siebm. erd. 250.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben István és Mihály özv. élnek. – Vö. NI. XII/66.
Varsolczi.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/699–701.
Varsy.
Címereslevele kelt 1622. júl. 24. (Nógrádm. lt.) – Vö. NI. XII/66–7.; Siebm. 702.
Wartenberg.
1681. honfiusított család. – Vö. NI. XII/69.
Wartensleben, gróf.
Az indigenátusban 1791. jun. 27. W. Vilmos gróf tábornok részesült. – Vö. NI. XII/69–70. (gen.); Kősz. 422.; Siebm. 702.; MNZsbk. I. R. I/262.; Szerencs 658.
Wartha (alias Várady).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharmegyében András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Warthusobicz.
Címereslevele kelt 1574. aug. 3. (Győrm. lt.) – Vö. NI. XII/70.
Váry.
Címereslevele kelt 1622. júl. 6. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 263.
Címereslevele Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó 134.
Váry (másképen Nagy).
Komáromm. bizonyítványa alapján Pestm.-ben kihirdetett (1787.) család. – Vö. Kősz. 423.; Alapi 239.
Váry-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben György, Vasm.-ben György, Bálint és Mihály igazoltattak. – Címerpecsét (címereslevél?) Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Balogh 156.; Petri VI/710–1.
Váry, l. Nagy-V.
Váry-Szabó, l. Szabó (vári).
Vas-, Vass-, Wass-családok.
Vas-, Vass-, Wass (szigeti).
Címereslevele kelt 1548. nov. 12. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NIf. I/228. (gen.); III-/262.; Sipos 283.; NI. XII/86.
Vas-, Vass-, Wass (malomfalvi).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. LR.anni 1570: 75.
Vas-, Vass-, Wass (szinnyei).
Nemességét 1579-ből l. kolosmon. conv. Arm. Div.
Címereslevele kelt 1584. jun. 15. – Vö. Csoma 665.
Nemeslevele kelt 1584. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 133.
Nemességét 1584-ből l. Gyfv. LR. I/243.
Vas-, Vass-, Wass (jánosfalvi).
Nemességét 1591-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1591 : 256.
Vas-, Vass-, Wass (martonosi).
Nemességét 1592-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Lad. Apafi 30. – Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Nemességét 1598-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Vas-, Vass-, Wass (nagyajtai).
Székely család.
Vas-, Vass-, Wass (maklári).
Címereslevele kelt 1606. máj. 1. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/204.
Címereslevele kelt 1606. aug. 11. – Vö. Bold. 45.; Siebm. erd. 253.
Nemességét 1606-ból l. Gyfv. LR. III/25.
Vas-, Vass-, Wass (szentsimoni).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/73. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
A címereslevelet a Dobai-családdal 1610. V. István kapta.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Barsi 14.
Címereslevele kelt 1616. szept. 19. – Vö. Csoma 665.
Vas-, Vass-, Wass (bihari).
Címereslevele 1526. okt. 26. kelt (Szatmárm. lt.) A »bihari« előnév adományozásában 1911. V. Tamás részesült. – Címer: vörös mezőben zöld földön zöld dolmányba és fehér nadrágba öltözött, sárga csizmás ifju, fején nyest prémes zöld süveggel jobbjában egy köteg kulcsot tart; sisakdísz: a koronából kinövő, karóra felfutó leveles és fürtös szőlő; takaró: vörös-ezüst, zöld-ezüst.
A címereslevelet 1627. júl. 20. V. István nyerte. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1628. júl. 29. Beregm. – Vö. Gorzó 133.
Vas-, Vass-, Wass (sassi).
Címereslevelet a sassi Ádám családdal együtt 1628. aug. 22. V. István és társai kapták.
Címereslevelét 1629. Abaujm. hirdetett ki. – Vö. TK. I/288.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58. és Gyfv. LR. XVI/186.
Címereslevele kelt 1632. szept. 20. – Vö. Csoma 665.
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. LR. XVII/96. (elv.)
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXVI/69.
Címereslevelet 1654. júl. 8. V. János kapott; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/226.
Címereslevelet 1656. jun. 23. V. Péter kapott. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/229.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602. és XXVI/608.
Vas-, Vass-, Wass (makfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602. – Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Vas-, Vass-, Wass (rigmányi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602.
Vas-, Vass-, Wass (sóváradi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Címereslevele kelt 1659. okt. 13. – Vö. Forgon II/47.
Címereslevelekelt 1667. júl. 2. (Pestm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 13.; Kősz. 424.
Címereslevele kelt 1678. okt. 20. – Vö. Siebm. erd. 250.
Vas-, Vass-, Wass (szászcsávási).
Nemességét 1684-ből l. kolosmon. conv. Prot. Petri Rákosi 473.
Címereslevele kelt 1698. szept. 16. – Vö. Siebm. 704.
Vas-, Vass-, Wass (técsői).
Címereslevelet 1698. szept. 28. V. András nyert. (LR. erd. I/770.; Szatmárm. lt.) Kihirdette Máramarosm. 1698. nov. 15. – Vö. Gorzó 134.
Címereslevelet 1720. júl. 8. V. Páll (Kézdiszék) nyert. (LR. erd. VII/80.) – Vö. Siebm. erd. 250.
A címeresleelet 1740. dec. 1. V. Mihály kapta. (LR. XXXIX/27.)
Nemességét 1740-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Címereslevele kelt 1744. – Vö. NI. XII/87.; Siebm. 704.
Nemességét 1816-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Vas-, Vass-, Wass (czegei), gróf.
Régi erdélyi család. Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – A grófi rang adományozásában 1744. nov. 13. W. Miklós és gyermekei részesültek. (LR. erd. IX/624.) – Vö. NI. XII/79–85. (gen.); Szerencs 470.; Siebm. 703., erd. 99–100.; Petri VI/701–2.; Szolnok-Dobokam. monogr. II/458.; Gf. III/87.; MNZsbk. I. R. I/264.; GA. (grófi kötetei); stb.
Vas-, Vass-, Wass (dinnyei), l. Vas (vasdinnyei).
Vas-, Vass-, Wass (diódváraljai).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/87.
Vas-, Vass-, Wass (ecsedi).
Címert l. Siebm. pk. 123.
Vas-, Vass-, Wass (egyházasarlói).
Nemesi bizonyítványt 1725. jan. 4. Borsodm.-től nyert.
Vas-, Vass-, Wass (feldobolyi).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásában előfordul Dániel. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390.
Vas-, Vass-, Wass (felsőeőri).
Egyike a Vasm.-i birtokadományos (1582.) családoknak. – Vö. NI. XII/86.
Vas-, Vass-, Wass (frátai).
Nagy Iván által (XII/87.) emlitett erdélyi család.
Vas-, Vass-, Wass (gyalui).
Címert l. Siebm. 703. erd. 250.
Vas-, Vass-, Wass (gyéresi).
Erdélyi család. – Vö. NI. XII/86–7.
Vas-, Vass-, Wass (kisborosnyói).
Címerpecsét a gr. Teleki-lt.-ban.
Vas-, Vass-, Wass (martonosi).
A családból János (Udvarhelyszék) nemessége 1784. dec. 23. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/117.)
Vas-, Vass-, Wass (somosdi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Vas-, Vass-, Wass (szoboszlói).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Petri VI/702.; NI. XII/87.
Vas-, Vass-, Wass (tordai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/701.
Vas-, Vass-, Wass (vasdinnyei).
Másképen Vas (»de Dinnye«). Részletesebben l. a Vasdényey családnál. – Vö. NI. XII/85. T. XXII/171.; Siebm. 703–4.; Komáromm. monogr. 582.
Vas-, Vass-, Wass (másképen Vulkán), l. Vulkán.
Vas- (Vass-) családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben Mihály; Beregm.-ben János (nemessége 1793. legf. helyen igazoltatott: LR. LVII/376.); Biharm.-ben Bálint, 2 András, Pál, Péter, István, Demeter, 3 János, 2 Mihály, Gáspár (nemessége 1785. legf. helyen igazoltatott: LR. LIII/230.); Gömörm.-ben György; Hevesm.-ben István, Péter, József, András; Komáromm.-ben Ferenc, István, János (nemessége 1802. legf. helyen is elismertetett: LR. LX/915.); Mosonm.-ben Mihály; Nyitram.-ben György, József, János, Mihály és Miklós; Szatmárm.-ben András és János; Trencsénm.-ben Gáspár, István és András; Vasm.-ben István, András özv., Ádám, János, György, Péter, István, Pál; Zemplénm.-ben András és László vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Ily nevü család nemessége 1786. Köz.-Szolnokm.-ből, illetőleg Marosszékből (LR. LIII/494.) s 1763., 1805. Vasm.-ből legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/456., 458., 459. LXI/628.) – Vö. Siebm. 704.; Márki II/226.; Dudás 147.; Benkő 365.; Gorzó 133–4.; Andr. 81–2.; T. VII/194.; Balogh 156.; NI. XII/85–6.
Vas, l. Elek (alias V.)
Vasadia.
Címereslevelet 1751. nyert. – Vö. NI. XII/70.; Siebm. 702.; T. XVII/86.
Vasady.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/164.
Vasady (másképen Kovács).
A címereslevelet 1665. máj.
21. V. György kapta. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 134.; Gf. I/15.
21. V. György kapta. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 134.; Gf. I/15.
Címereslevelet 1791. jan. 7. V. György máramarosi ügyész nyert. (LR. LV/629.) Helyesbítve 1793. júl. 18. (LR. LVII/195.) – Vö. NI. XII/70.; Siebm. 702–3.
Vasady-Kovács (tordai).
Névváltoztatás 1902. szept. 124. V.-K. Lajos, Aradm. segédtanfelügyelője részéről.
Vasalich.
Címereslevele kelt 1659. aug. 20. – Vö. Csoma 633.; TK. I/288.
Vasándi.
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. kpt. lt.
Vasanich.
László nemessége Vasm.-ből 1763. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/457.) – Élt ily nevü család Bácsm.-ben is. – Vö. Dudás 146.
Vásárdy.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/70–1.
Vásárhelyi.
Címereslevelet 1526. jun. 18. V. Gergely nyert. (MNMuz. lt.)
Címereslevele kelt 1587. júl. 13. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 123.
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/475. – Vö. Siebm. erd. 250.
Vásárhelyi (enyedi).
Címereslevele kelt 1649. nov. 4. (Gyfv. LR. XXIV/202.) – Vö. Siebm. erd. 250.
Vásárhelyi (jánki).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 423.
Vásárhelyi (karancsi).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vásárhelyi (kézdi-kisdi).
Székely eredetű, ősrégi erdélyi család, primor birtokadományos, a kézdi szék ősi nemzetsége. Első adataink a családra a következők: 1096-ban Kézd (helységvárral) most Kézdyszék mint helynév már előfordul. 1138. Kézdy mint személynév, továbbá 1210-ben azaz a Kézdyek első háborúja idején már Kézden laknak. 1211. Vasar Hell mint személynév, 1226. Vasarhell mint helynév fordul elő. Eltekintve a nemzetségnek régebbi történetére vonatkozó töredékes adataitól, a család ismertetésének fonalát IV. Kun Lászlónak 1289. szept. 18-án kelt adománylevelénél vehetjük fel, melyben a Kézdieket hű szolgálataikért megerősítette Aranyosszék birtokában. Az oklevél elmondja, hogy a Kézdyek serényen résztvettek a lázadó kunok kiverésében (Hódmező), Toroczkó váruk alatt többezer magyar foglyot szabadítottak ki tatár fogságból s a királynak 80 lovat adtak ajándékba. Ezért a Maros és Alsó Aranyos közti Aranyosvölgyét és 28 helységet kapták jutalmul. (Siculi de Kézd super terra Aranyos residentes) köztük három várat l. címert. IV: Kun László adományára 1291. III. 12-én III. András
király is új donatiot ad. 1327. VI. 4. azonban Róbert Károly alatt Sándor országbíró eltiltotta (perpetuum silentium) a Kyzdyeket felvinci birtokuktól. Ugyanis III. András király felvincre egyszerre két ellentétes adománylevelet állított ki. A Kézdyek azonban fegyveresen védik meg ősi adományukat, Tamás erdélyi vajdával szemben. (150 márka kárt okoznak a káptalannak.) Majd pedig Nagy Lajos király 1345. január 11. a vitás ügy tisztázására halasztó hatályú intézkedést tett. Wásárhelyi Gerew, a Kézdyek Aranyos várának kapitányának fia 1338-ban már tanúskodik az Aranyosvárhoz tartozó Kézdy helységekről. 1394. Zsigmond király az ugyan e törzsből származó Nadapy-család kérelmére az adománylevelet újból átírván, a család kérelmére újból megerősítette, illetőleg új adományt ad. 1418. Vásárhelyi Miklós külső Szolnok vm. Grumali birtokának elfoglalása ellen tiltakozik. 1453-ban pedig Vásárhelyi Ambrus öt arannyal, mint virilista adózik Kolozsvárott Mátyás király rendeletére Szilágyi Mihály kormányzó listáján, a »de és Dominus« jelzővel ellátva. 1508-ban írta Vásárhelyi András Pesten mint franciskánus barát nyelvtörténeti szempontból igen híres Szűz Mária-énekét. (Verssorok kezdőbetűi nevét adják.) Mohácsi csatában elesett. 1522. Vásárhelyi János szegedi adóösszeírásoknál szerepel, Johannes Kisdy a XV. században bécsi egyetemi hallgató, 1556–1572-ig Vásárhelyi Mátyás váradi, később esztergomi kanonok, Rákóczy György és Báthory Zsófia ecsedi várának várnagya Vásárhelyi. (1630–1680 kb.) 1612. Vásárhelyi Dániel Wesselényi Anna és Csáky Istvánné sz. Forgách Éva udvari papja, ki a magyar királyi kancelláriának fontos és érdekes latin nyelvű leveleket ír Erdély állapotairól. Lippay György győri püspök Rákóczi Györgynek írt levele végén őfelségének levelet vívő hű szolgáját Vásárhelyi P.-t melegen commendálja. Vásárhelyi Péter kézdivásárhelyi születésű, 1630. körül, szatmári iskola rokon professzora által (Vásárhelyi István) előbb Fehérvárott nevelve, – Belgium és Angliába utazik a tanulás kedvéért, majd görög-latin, arab khald, zsidó, török nyelveket tanulja és jól bírta. 1661-ben külföldi útjáról hazaérkezve Barcsay Ákos erdélyi fejedelem papja lett, később enyedi collegium első professzora és prédikátora. Négy műve maradt hátra. 1600-tól kezdve Pázmány egyetemen találkozunk sűrűn a család tagjaival, míg 1597-ben a család három tagja a heidelbergi egetemen található, 1600. kb. Vásárhelyi János és Mózes wittenbergi egyetemről kiűzettek huszonöt magyar társukkal a szász választó fejedelem által mint kálvinisták, mert az evangelista »Formula Concordidet« nem akarták aláírni. Vásárhelyi Ferenc Dobó Ferenc kedves embere
és végrendeletének végrehajtója, ki fogadott fiának: Balassa János (Bálint gyermeke) nevelését is rábízza. 1599. Vásárhelyi Gergely jezsuita Kolozsvárott kiadta a »katekizmust«, és Kempis Krisztus követését magyarra fordítva Bécsben saját költségén kinyomatta. Igy ebben megelőzte Pázmányt. 1606. Vásárhelyi András ref. egyházi író és prédikátor 16 kötetű kézirata maradt hátra. (Kézdivásárhelyi születésű) 1646–48 Kisdy- (Vásárhelyi) Benedek esztergomi, váradi, későbbi egri püspök a kassai jezsuita collegium alapítója hatvanezer forinttal. Végrendeletében 30.000 forintot hagy a papnevelő intézet építésére, Pázmány bizalmasa, egyházi író, a Kisdy-Szelepcsényi nótás könyvében Vásárhelyi András rokon családtagjának fentemlített Szűz Mária-éneke nótásítva találhatók. 1612. Vásárhelyi István és neje Monay Katalin a Vámosatyai házból máramarosi hajduk segítségével kiűzik osztályos rokonukat, felsővadászi Rákóczy Judit R. Eufronius R. László és Rákóczy András s Lónyay Gergelyt. 1661. Zrinyi Miklós értesíti Kőszeg városát, hogy őt kellő tisztességgel várják, mert számos főrendi barátjával fog megérkezni u. m. Szelepcsényi érsek Vásárhelyi Gergely, Nádasdy országbíró, Bezerédj és Beleznay. Vásárhelyi István Rákóczy mellett Mikessel együtt Lipót császár követe. 1679. Vásárhelyi György és István Ótorda ősi nemesi családjai közt mint ottani nemesek szerepelnek az összeíráskor. 1682. XI. 22. Vásárhelyi István ezer arany erejéig több erdélyi főúrral együtt kezességet vállal Apaffy Mihály kancellár Zágoni és Almássy kezes levele szerint. 1791. IX. 17. Vásárhelyi Sámuel és József togátus diákok a nagyenyedi magyar társaság első alapítói. A XVII. és XVIII. sz.-ban mind sűrűbben találjuk a család egyes nevezetesebb tagjait Szatmár, Szabolcs, Ung, Bereg, majd Bihar, Arad, Csanád, Esztergom, Komárom és Pest vm.-ék magas megyei tisztségeiben. 1825. Vásárhelyi Pál a legnagyobb magyar mérnök Széchenyi István jobbkeze a Vaskapu és a Tisza szabályozója, a Lánchid egyik tervezője M. T. A. és a Kisfaludy Társaság tagja l. tabella. Az eddigi tárgyalt ágak ősi címere a következő: Haránt polyával két részre osztott pajzs, felső kék mezejében koronás egyfejű sas, ezüst félhold és csillag, alsó kék mezőben hármas sziklán piros zászlókkal díszített három vár (torony) l. fent. Középen ezüst pólyában koronás zöld gyiksárkány (Zsigmond-sárkányrend). Sisakdísz: kiterjesztett fekete sasszárnyak között kivont kardot tartó vörös kar. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Telamon: két koronás oroszlán, címerrel kapcsolatban bíbor címerpalást is használatos. Címerpecsét Szatmár, Arad és Pest vm. levéltárában. Az aradmegyei ágnak (Vásárhelyi Jonatán és Sámuel) 1754. V. 27. Mária
Terézia újólag adományoz új címeres levelet. A címer a következő: Vágott pajzs: alsó ezüst mezőben természetes színű jobbranéző szarvasfej 12-es aganccsal: a felső kék mezőben egymással szembefordult két ágaskodó oroszlán, mellső lábaikkal arany csillagot tartanak. Sisakdísz: két sasszárny között könyöklő kivont kardot tartó fekete kar, takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Aradmegyétől 1825. nov. 12. kap a család nemesi bizonyságlevelet, melyet 1826. ápr. 18. Csanádvármegyében hirdet ki. E fenti nemességadományozás a család ősi székhely nemességének épségbentartásával (Kézdivásárhelyi) történt. A családnak jelenleg két főágát különböztetjük meg. Ezekbe kapcsolódnak be a többi ágazatok. A legidősebb ág jelenleg a Pestmegyei. A tinnyei és Komáromm.-i – (azelőtt Bihar-, Bereg-, Szabolcs- és Szatmármegyében) – Szomor községben él; a másik főág az aradmegyei. (Arad, Csanád, Csongrád.) A leszármazást alábbi táblázatok tüntetik fel. A család eredeti ősi, nemesi levelének hiteles másolatai a Pestmegyei Tinnyei és Szomori Komáromvármegye családi levéltárban és az aradi, eredetiben Mezőkovácsházán található. A fenti használatban levő címereken kívül még a családnak 4–6 címere ismeretes, az egyik 1526-ból. A család különböző ágai különféle formában használja előnevét kézdi, kyzy, küzdy, kisdy – kézdivásárhelyi stb. Ennek magyarázatául szolgál, hogy tulajdonképpen nincs előnév, hanem a Kézdi vagy Küzdi szavak, mely az illető székely széket, vagy törzset – nemzetséget jelentik a törzsszerkezet lazulása s a családnevek kialakulása idején kettős név gyanánt járultak az eredeti névhez, melyből idők folytán alakultak előnévvé, így Kézdy-Kovács, Kézdy-Nagy, Kézdy-Albis és Küzdy nevű családok, melyekről minden közelebbi kapcsolat és adat hiányzik. Bizonyos azonban, hogy a család vagy annak egyik ága utóbb Magyarországba származott és több vármegyébe szakadt. Hogy azonban valamennyi ilynevű család Kézdiszékről jött volna át az anyaországba, még megállapításra vár.
király is új donatiot ad. 1327. VI. 4. azonban Róbert Károly alatt Sándor országbíró eltiltotta (perpetuum silentium) a Kyzdyeket felvinci birtokuktól. Ugyanis III. András király felvincre egyszerre két ellentétes adománylevelet állított ki. A Kézdyek azonban fegyveresen védik meg ősi adományukat, Tamás erdélyi vajdával szemben. (150 márka kárt okoznak a káptalannak.) Majd pedig Nagy Lajos király 1345. január 11. a vitás ügy tisztázására halasztó hatályú intézkedést tett. Wásárhelyi Gerew, a Kézdyek Aranyos várának kapitányának fia 1338-ban már tanúskodik az Aranyosvárhoz tartozó Kézdy helységekről. 1394. Zsigmond király az ugyan e törzsből származó Nadapy-család kérelmére az adománylevelet újból átírván, a család kérelmére újból megerősítette, illetőleg új adományt ad. 1418. Vásárhelyi Miklós külső Szolnok vm. Grumali birtokának elfoglalása ellen tiltakozik. 1453-ban pedig Vásárhelyi Ambrus öt arannyal, mint virilista adózik Kolozsvárott Mátyás király rendeletére Szilágyi Mihály kormányzó listáján, a »de és Dominus« jelzővel ellátva. 1508-ban írta Vásárhelyi András Pesten mint franciskánus barát nyelvtörténeti szempontból igen híres Szűz Mária-énekét. (Verssorok kezdőbetűi nevét adják.) Mohácsi csatában elesett. 1522. Vásárhelyi János szegedi adóösszeírásoknál szerepel, Johannes Kisdy a XV. században bécsi egyetemi hallgató, 1556–1572-ig Vásárhelyi Mátyás váradi, később esztergomi kanonok, Rákóczy György és Báthory Zsófia ecsedi várának várnagya Vásárhelyi. (1630–1680 kb.) 1612. Vásárhelyi Dániel Wesselényi Anna és Csáky Istvánné sz. Forgách Éva udvari papja, ki a magyar királyi kancelláriának fontos és érdekes latin nyelvű leveleket ír Erdély állapotairól. Lippay György győri püspök Rákóczi Györgynek írt levele végén őfelségének levelet vívő hű szolgáját Vásárhelyi P.-t melegen commendálja. Vásárhelyi Péter kézdivásárhelyi születésű, 1630. körül, szatmári iskola rokon professzora által (Vásárhelyi István) előbb Fehérvárott nevelve, – Belgium és Angliába utazik a tanulás kedvéért, majd görög-latin, arab khald, zsidó, török nyelveket tanulja és jól bírta. 1661-ben külföldi útjáról hazaérkezve Barcsay Ákos erdélyi fejedelem papja lett, később enyedi collegium első professzora és prédikátora. Négy műve maradt hátra. 1600-tól kezdve Pázmány egyetemen találkozunk sűrűn a család tagjaival, míg 1597-ben a család három tagja a heidelbergi egetemen található, 1600. kb. Vásárhelyi János és Mózes wittenbergi egyetemről kiűzettek huszonöt magyar társukkal a szász választó fejedelem által mint kálvinisták, mert az evangelista »Formula Concordidet« nem akarták aláírni. Vásárhelyi Ferenc Dobó Ferenc kedves embere
és végrendeletének végrehajtója, ki fogadott fiának: Balassa János (Bálint gyermeke) nevelését is rábízza. 1599. Vásárhelyi Gergely jezsuita Kolozsvárott kiadta a »katekizmust«, és Kempis Krisztus követését magyarra fordítva Bécsben saját költségén kinyomatta. Igy ebben megelőzte Pázmányt. 1606. Vásárhelyi András ref. egyházi író és prédikátor 16 kötetű kézirata maradt hátra. (Kézdivásárhelyi születésű) 1646–48 Kisdy- (Vásárhelyi) Benedek esztergomi, váradi, későbbi egri püspök a kassai jezsuita collegium alapítója hatvanezer forinttal. Végrendeletében 30.000 forintot hagy a papnevelő intézet építésére, Pázmány bizalmasa, egyházi író, a Kisdy-Szelepcsényi nótás könyvében Vásárhelyi András rokon családtagjának fentemlített Szűz Mária-éneke nótásítva találhatók. 1612. Vásárhelyi István és neje Monay Katalin a Vámosatyai házból máramarosi hajduk segítségével kiűzik osztályos rokonukat, felsővadászi Rákóczy Judit R. Eufronius R. László és Rákóczy András s Lónyay Gergelyt. 1661. Zrinyi Miklós értesíti Kőszeg városát, hogy őt kellő tisztességgel várják, mert számos főrendi barátjával fog megérkezni u. m. Szelepcsényi érsek Vásárhelyi Gergely, Nádasdy országbíró, Bezerédj és Beleznay. Vásárhelyi István Rákóczy mellett Mikessel együtt Lipót császár követe. 1679. Vásárhelyi György és István Ótorda ősi nemesi családjai közt mint ottani nemesek szerepelnek az összeíráskor. 1682. XI. 22. Vásárhelyi István ezer arany erejéig több erdélyi főúrral együtt kezességet vállal Apaffy Mihály kancellár Zágoni és Almássy kezes levele szerint. 1791. IX. 17. Vásárhelyi Sámuel és József togátus diákok a nagyenyedi magyar társaság első alapítói. A XVII. és XVIII. sz.-ban mind sűrűbben találjuk a család egyes nevezetesebb tagjait Szatmár, Szabolcs, Ung, Bereg, majd Bihar, Arad, Csanád, Esztergom, Komárom és Pest vm.-ék magas megyei tisztségeiben. 1825. Vásárhelyi Pál a legnagyobb magyar mérnök Széchenyi István jobbkeze a Vaskapu és a Tisza szabályozója, a Lánchid egyik tervezője M. T. A. és a Kisfaludy Társaság tagja l. tabella. Az eddigi tárgyalt ágak ősi címere a következő: Haránt polyával két részre osztott pajzs, felső kék mezejében koronás egyfejű sas, ezüst félhold és csillag, alsó kék mezőben hármas sziklán piros zászlókkal díszített három vár (torony) l. fent. Középen ezüst pólyában koronás zöld gyiksárkány (Zsigmond-sárkányrend). Sisakdísz: kiterjesztett fekete sasszárnyak között kivont kardot tartó vörös kar. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Telamon: két koronás oroszlán, címerrel kapcsolatban bíbor címerpalást is használatos. Címerpecsét Szatmár, Arad és Pest vm. levéltárában. Az aradmegyei ágnak (Vásárhelyi Jonatán és Sámuel) 1754. V. 27. Mária
Terézia újólag adományoz új címeres levelet. A címer a következő: Vágott pajzs: alsó ezüst mezőben természetes színű jobbranéző szarvasfej 12-es aganccsal: a felső kék mezőben egymással szembefordult két ágaskodó oroszlán, mellső lábaikkal arany csillagot tartanak. Sisakdísz: két sasszárny között könyöklő kivont kardot tartó fekete kar, takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Aradmegyétől 1825. nov. 12. kap a család nemesi bizonyságlevelet, melyet 1826. ápr. 18. Csanádvármegyében hirdet ki. E fenti nemességadományozás a család ősi székhely nemességének épségbentartásával (Kézdivásárhelyi) történt. A családnak jelenleg két főágát különböztetjük meg. Ezekbe kapcsolódnak be a többi ágazatok. A legidősebb ág jelenleg a Pestmegyei. A tinnyei és Komáromm.-i – (azelőtt Bihar-, Bereg-, Szabolcs- és Szatmármegyében) – Szomor községben él; a másik főág az aradmegyei. (Arad, Csanád, Csongrád.) A leszármazást alábbi táblázatok tüntetik fel. A család eredeti ősi, nemesi levelének hiteles másolatai a Pestmegyei Tinnyei és Szomori Komáromvármegye családi levéltárban és az aradi, eredetiben Mezőkovácsházán található. A fenti használatban levő címereken kívül még a családnak 4–6 címere ismeretes, az egyik 1526-ból. A család különböző ágai különféle formában használja előnevét kézdi, kyzy, küzdy, kisdy – kézdivásárhelyi stb. Ennek magyarázatául szolgál, hogy tulajdonképpen nincs előnév, hanem a Kézdi vagy Küzdi szavak, mely az illető székely széket, vagy törzset – nemzetséget jelentik a törzsszerkezet lazulása s a családnevek kialakulása idején kettős név gyanánt járultak az eredeti névhez, melyből idők folytán alakultak előnévvé, így Kézdy-Kovács, Kézdy-Nagy, Kézdy-Albis és Küzdy nevű családok, melyekről minden közelebbi kapcsolat és adat hiányzik. Bizonyos azonban, hogy a család vagy annak egyik ága utóbb Magyarországba származott és több vármegyébe szakadt. Hogy azonban valamennyi ilynevű család Kézdiszékről jött volna át az anyaországba, még megállapításra vár.
Leszármazás:
I.
Ferenc ns. Kozma Katalin 1669. birtokos Benében (Bereg vm.); Sámuel ns. Varju Sára Beregi sz.-biró; István 1700. beregi sz.-biró 1702. szabolcsi táblabiró; Jakab táblabiró sz.-biró Beregben, 1702. Szabolcsban.; Ferenc insurgens 1711. nsi biz. lev., ref. hitre tér át Szaniszló-Gombos Anna; Sámuel 1694. esküdt Bereg vm.; András 1741. insurg. költsei Költsey Kata tiszt Milotán.; György ns. Szalkay Erzsébet (Gacsály) Szatmár vm. 1790.; Sámuel Beregi t. biró 1. szigeti Szerenchy Judit 2. ns. Beregszászy Ilona urát tul éli (Tinnyei és szomori ág őse) l. II/a. tábla; Ferenc Gyulaháza Sarkad beregi assesor; Márton katholizál utóbb jánki plébános, ezt megelőzőleg neje Jeremiás Sára korán elhal. Az „aradi” ág őse. l. IV. tábla; Mátyás sz. 1767. kb. Kazinczy mellett Miskolczon professor. Téglássy Beck Mária (esk. 1790. Miskolc); István Milotán Kih. 1793. Szabolcs vm. Kölcsén. 1. kölcsei Kölcsey Erzsébet 2. Pinczés Bóra.; Karolin Oláh István; Erzsébet Farkas János; Pál sz. 1795 III. 25. Szepesolaszi mh. 1846 IV. 8., Bp. hires mérnök MTA. tagja (Vaskapu és Tisza szab.) szentmiklósi Sebők Mária (1821. III. 25.); Lajos †; József kh. 1793.; Sámuel 1793 Szatmárban; Ferenc kih. 1793 Kisnaményban (ns. Erdős Julia.); József sz. 1814. II./2., Kisnamény; Áron sz. 1819. X./15 u. o.; Sámuel sz. 1819. X./15. u. o. István sz. 1831. u. o.; Mária mh. 1877. XII./21. Hódy Lajos mérnök; Paula 1844: Stuller Ferenc (mh. 1850 X./28.) 1848 KossuthLajos titkára;
II/a.
Sámuel mh. 1790. Kékről Végardóba–Benébe telepszik. 1. Szigethi Szerenchy Judith. 2. Beregszászy Ilona. a „Tinnyei” és „szomori” ág őse. l. I. tábla; Sámuel kih. 1793. XI/20. Bereg vm. (Borzova) 1. Bökény Kata (Gödényháza.) 2. Bessenyei Klára.; István Szatmári, majd a Bihari, majd Szomori ág őse, ins. főhadnagy, kh. 1793. XI/26. Bereg. 1. adorjáni Ráthonyi Zsófia 2. Balla Szabó Erzse (Géberjén.); 2: János mh. 1816.; József kih. 1793. Boldva, (Borsod vm.) 1. kozmalehotai Hegedüs Mária (sz. Szikszó 1771. XII/22. ref.) 2. csutnai László Zsófia; 2. Sámuel kh. 1793. Szatmár : sarkadi Nagy Sára vagy Bóra? (Bene, Batiz), Szatmár vm. 1817. nsi főhadnagy; József sz. 1840. Beregi percept. kh. 1793. Bereg vm.; Zsigmond kh. 1793. Benén nemesi hadnagy 1830. még él; István mh. 1830. ns. Palády Mária; János mh. 1840.; Eszter ns. Atányi Dániel; 1. Sámuel sz. 1797. IV/19 Boldva, mh. 1860. III/6. Tinnye. Pozsonyi jurista kh. 1833. Pest és Esztergom vm. oszlányi Laszlovszky Vilma (sz. 1807. XII/28. Budavár, mh. 1866. IX/28 Tinnye); Erzsébet Papszász N. †; 2. László sz. Boldva 1809. XII. 22.,mh. Szomor, Komárom vm. 1866. IV/26., kh. Pest vm. 1833. tvszi biró, ügyvéd Pesten; József sz. 1787. VII. 31. Szatmár vm. ügyésze. 1. böszörményi Voncza Julia. 2. besztercebányai Sartory Karolin. Würtenbergi huszárezred főhadnagy. Gárdatiszt stb. l. III/b. tábla.; Benjamin sz. 1794/XI. 25. Bene, ns. Asztay Zsuzsa, Szatmár vm. Nádorhuszár ezred. l. III/a. tábla; Sámuel sz. Szatmár 1798/V. 18. ns. Horváth Erzsébet; Emilia sz. 1837. mh. Szatmár lévai Koós Károly; Miklós sz. 1840. mh. 1906. Szatmár utód nincs; Géza sz. 1838. V/7. Bp. mh. 1920. I/24. Bp. Ferencz J. r. lov. Archeologus, műgyűjtő, ref. egyhm. t. biró. 1869. VI/12.; bátaszéki Romeiser Emma (sz. Bp. 1846. III/10. mh. 1911. VIII/11.) l. II/b. tábla; Béla sz. 1840. VII. 21. mh. 1847. IX/10. Tinnye.; Malvine sz. Tinnye 1841. XI/14. mh. 1927. VIII/28. Szomor. 1864. X/1.: kézdi Vásárhelyi Imre; Leonie sz. Tinnye 1845. II. 7. 1869. XI. 23. Szomor: tótlipcsei Pajor Gusztáv dr. (mh. 1921. V. 13.) ügyvéd; Irén sz. Tinnye 1849. XI. 26. (mh. 1866. VII. 15.) u. o.
II/b.
Géza bátaszéki Romeiser Emma l. II/a. tábla; Aranka sz. Bp. 1871. III/18 1895. IX/23. Bp.: gálosfai Galovits Zoltán dr. (* 1867. VIII/29. Nikla. mh. 1921. IV/25. Tinnye.); Zoltán dr. sz. 1872. IV/14. Bp. ny. h. áll. titkár, 1904. X/8. Bp.: br. Majthényi Elza (sz. 1884. VIII/9. Nemeskosztolány.); Dezső sz. Bp. 1874. III/12 ny. min. tanácsos 1900. VIII/28., Romhány : draskóczi Laszkáry Margit (sz. 1877. XI/10. Romhány.); Géza sz. 1876. X/13. Bp. ny. h. alezredes 1:1907. X/27. Bp.: br. Weissenbach Elly (sz. 1886. VI/26. Gyöngyösmellék.) elv. 1907. 2. Esk. 1923. II/8. Rábahidvég: br. Seebach Amelie; 1: Katalin sz. 1908 V/25. Tab.; Margit sz. 1901. VI/24. Romhány, 1921. VI/28.: kisjeszeni Jeszenszky-Paulovits Tibor dr. min. titk.; Endre sz. 1902. X/19. Székesfehérvár. orvos; Géza sz. 1907. IV/30. Bp.; Dezső sz. 1921. V/10. Bp.; Erzsébet sz. 1905. VI/26. Bp.; Béla sz. 1906. IX/30. Bp. közig. gyakornok; Ilona sz. 1908. VIII/1. Viszág; Zoltán sz. 1912. II/13. Bp.; Mariette sz. 1914. V/5. Bp.
III/a.
Benjamin Asztay Zsuzsa l. II/a. tábla; Lajos sz. 1828. X. 10. Bene.; Ferdinánd sz. 1831. mh. 1888. Szatmár. ns. Gyarmathy Teréz; Kálmán sz. 1832–1899. mh. Szatmár; Teréz sz. 1837. Szat-Oravecz J-né; Imre
III/b.
József 1. böszörményi Voneza Julia 2. besztercebányai Sártory Carolin l. II/a. tábla; 1: Benedek sz. 1827. VIII: 27. Maklár mh. 1879. Érköbölkut. 1852.: mezőteremi Vetéssy Piroska. (utolsó Vetési) (sz. Vetés 1835. V. mh. 1917. III. 13.); Judith ns. Básthy István; Kálmán; Móric; 2: Imre sz. 1837. II. 11. Szatmár. mh. 1913. III. 4. Szomor. Jog- és orvostudor. (Bécs, Sorbon.) 1864. X. 1. Tinnye: K.-Vásárhelyi Malvine (1841–1927.); Ilona sz. 1842. VI. 19. Szatmár. 1861. XII. 8. Draveczky János sz. Nagyvárad 1837. IX. mh. 1904. VI.; Piroska sz. 1854. Batiz, Penkert Mihály; Aranka sz. 1858. Batiz, mh. 1909. Zilahy-Polgári Jenő (Beszterce); Jenő sz. 1860. Érköbölkut.; Berta sz. 1862. u. o. gyarmati és füzesmegyeri Bencsik Istv.; Adorján sz. 1864. mh. 1902.; Barna sz. 1866. mh. 1903. Szatmár. Horváth Eszter; Zoltán sz. 1870. Debrecen. 1902. IV. 5. Sára Aranka. (sz. 1882. XII. 26. Bp.); Dezső 1872. u. o. mh. Szomor.; Pálma Fejes István (1906.); Aranka sz. 1903. IV. 25. 1920. Bp. szenttamási Horváth Ákos. (elv. Bp. 1926.); Zoltán sz. 1905. IV: 30. mh. Bp. 1920. III. 1.; Pálma sz. 1921. V. 27. Bp.; Csilla sz. 1923. VIII. 1. Bp.; Csilla sz. Páris 1867. Szomor. VII/1.: kisjeszeni és köröskényi Jeszenszky-Paulovits Dezső dr. (sz. 1866. Bp. III. 4., mh. 1916. II: 29.); Etele sz. 1872. Szomor. mh. 1897. u. o. VII. 17.; Dalma sz. 1878. 1. br. Marschall Vilmos († 1902. III. 14. Szomor.) 2. 1908. X. 10.: ns. Glatz Viktor h.ezr., (sz. 1873. XII. 2. Bp.); Árpád sz. 1877. II. 25. 1909. X. 26.: Gr. Lónyay Margit (sz. 1870. IX. 9.); Turánka mh. 1930. II. 19. 1906. IV. 17. Szomori csokaji Fényes Béla. (1880. V. 21. Berettyóujfalu.); Margit sz. 1910. VIII. 1. Wien–Hitzing.
IV.
Márton Jeremiás Sára. l. I. tábla; Sámuel mh. 1766. r. k. főbiró, Világoson földbirt. 1757. XI. 20. Borosjenő: ns. Egyed Róza; Gábor †; Imre sz. 1714. mh. 1746. Arad vm. jegyzője; Jonathán sz. 1716. mh. 1769. Aradmegyei főszolgabiró, ügyész 1754. V. 27. cimeres ns. levelet nyert Sámuel testvérével Mária Teréziától, melylyel székely nemessége felujittatik (kézdivásárhelyi előnévvel.); János sz. 1758., mh. 1834. Csermőn. kir. tan. Arad vm. alispán. Arad biztosa 1799.: báró Bánhidy Anna; Albert (Ignác) sz. 1802. I. 1. Borosjenő mh. 1835 VIII. 12. Lökösháza. Aradi sz.-biró Brüneck Judith (mh. 1892. IV. 2.); János sz. 1800. IV. 22. Borosjenő, † 1843. IX. 9. Lökösháza, Aradmegye alispánja, költő, Brüneck Julia; István sz. 1830. mh. 1835. IV. 15.; Julia mh. 1914. aradi Nőegylet elnöke, világosi br. Bohus Zsigmond főrend. 1849.; Janka sz. 1833. berzai Takács Sándor; Géza sz. 1827. III. 20. Pozsony, mh. 1895. IX. 23. Arad. Árvaszéki ülnök, f. biró. 1853. V. 16: szépfalvi Spech Vilma l. V. tábla; Eszter sz. 1843. Pozsony, seprősi Czárán Antal (Kisjenő).; Gizella sz. 1835. mh. 1887. VIII. 30. gróf Königsegg Andor (Draucz f. birt.); Petronella sz. 1836. Borosjenő, mh. 1860.; Béla sz. 1838. VIII. Makó, mh. 1906. IX. 1. Az ACSEV vezérig. főrendiházi tag. 1868. Grün Anna, (mh. 1899. III. 14. Arad.); Dezső sz. 1839. VI. 28. mh. 1871. nőtlen; László sz. 1840. VIII. 26. Makó, mh. 1906. VIII. 6. 1861: jószási Purgly Teréz. (sz. 1841.) l. VI/a. tábla; Ilona sz. 1841. XI. 14. Lökösháza, mh. 1896. IV. 6. jószási Purgly János; Janka sz. 1844. Makó, mh. 1866. IV. 10. Arad; Janka sz. 1869. XI. Arad; Julia sz. 1871. mh. 1926. VI. 13. 1897. VI. berzai Takácsy Sándor; Ilona sz. 1872. mh. 1893. báró Andrényi Károly; János sz. 1874. VIII. 12. 1904. IV. 12. ns. Láczay Anna.; Pál sz. 1905. III. 24. mh. 1907. III. 17.; Béla sz. 1906. X. 18.; Tamás sz. 1909. V. 17.; György sz. 1912. I. 4.
V.
Géza 1827–1895. szépfalvi Spech Vilma l. IV. tábla; Rezső sz. 1856. X. 23. Arad, mh. 1917. X. 25. Dunaharaszti,1885. Bauer Eugénia (Pankota).; Vilma sz. 1858. VIII. 19. Csermőn, rajkai Friebeisz Miklós †; Lenke sz. 1862. X. 29. Csernőn,1890. IX. 15. felsőteszéri Hoffbauer Sándor, kir. közjegyző, Battonya †; Géza szül. 1868. VI. 29. Csernőn. bártfai Glatz Felicia; Margit sz. 1870. IX. 16. 1894. K.-Vásárhelyi József; István sz. 1872. III. 9. Csernőn. bártfai Glatz Malvin; Imre sz. 1888. VII: 27. Ternova. 1924. VI. 29: Varga Margit; Miklós sz. 1890. I. 20. Ternova, v. tanácsos Balassagyarmat; Felicia sz. 1894. VII. 14. mh. 1920. III. 29. Battonya. 1918. VII. 17: ns. dr. Vaja Béla sz.-biró Battonya; Vilma sz. 1895. VI. 26. 1920. V. ns dr. Vaja Béla kam. titk.; Malvin sz. 1901. VIII. 13.; József sz. 1905. IV. 12.; Gábor sz. 1911. XI. 23.; István sz. 1894. XII. 23. h. h. h. 1916. Bukovina.; Lenke (Magda) sz. 1896. XI/7. berzai Takácsy Miklós; Margit sz. 1898. II. 3. Borsothy István (Füzesgyarmat); Géza sz. 1900. II: 16.; Rezső sz. 1925. Makó; Pál sz. 1928. B.-gyarmat;
VI/a.
László 1840–904. jószási Purgly Teréz l. IV. tábla; Emilia sz. 1863. VII. 19. Tompa, mh. 1929. II. 6. Bp. 1885. XII. Arad: némethy Damaszkin István, husz. ezr., testőr örm.; László sz. 1867. VIII. 29. Lökösháza, mh. 1921. VIII/20. Kunágota, az ACSEV igazgatója. 1890. XI/24.; bellusi Baross Mária l. VI/b. tábla; József sz. 1868. Lökösháza. mh. 1922. XI. Szeged. Aradi Gazd. Egy. eln. 1894: K. Vásárhelyi Margit; Dezső sz. 1871. VIII. 6., mh. 1923. IV. 24. u. o. csikszentinczei Antalffy Márta; Teréz sz. 1873. VII. 28. bulcsi vitéz Janky Kocsárd lov. tábornok. M. T. R. lovagja; Mária sz. 1876. IV. 13. csiktusnádi Betegh Miklós v. b. t. t., Erdély kormánybiztosa, főispán (Aranyos-Gyéres); András sz. 1895. VIII. 22. 1920. Arad mácsai Csernovits Eszter (Lökösháza); Katalin sz. 1901. VII. 13. vitéz ns Vály Zoltán h. szds.; Dezső sz. 1907. I. 4. Arad.; Vera sz. 1920.; Miklós sz. 1922.
VI/b.
László sz. 1867–1921. bellusi Baross Mária l. VI/a. tábla; Sándor sz. 1891. VIII. 18. fsz.: biró. Kulinek Borbála. (Mezőkovácsháza.); Erzsébet sz. 1893. IV. 26. 1. pozsonyi Eckhard Tibor dr. elv. 2. 1920: vitéz Wekerle Géza dr. aranysark. vitéz; László sz. 1894. X. 31. földbirt. 1925. II. 7.: ns. Artner Jolán; Adrienne sz. 1899. VII. 23.; János sz. 1908. II. 18. Pest vm; István sz. 1920. Makó; Ferenc sz. 1922. u. o.; Mária sz. 1925. XI. Kunágota. Bp.;
Vö. NI. XII/71–8. (gen.); Gorzó 134.; Márki II/716–7.; Siebm. 703., erd. 250.; Gf. I/115.; NIf. II/127.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/389.; Sipos 283–7. (gen.); Kősz. 423.; rcsk.
Vásárhelyi (alias Nagy.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Barsm.-ben János és László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vásárhelyi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Aradm.-ben Jónatán, Sámuel; Szatmármegyében András; Trencsénm.-ben Máté; Veszprémm.-ben Márton özv. vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 703.; Petri VI/711–2.; Balogh 156.
Vásárhelyi, l. Csiszár (alias V.) – Szabó (alias V.)
Vásáry.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben János és István s Zemplénm.-ben László vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. –XII/78.
Vasas.
Címereslevele kelt 1642. jan. 6. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. 703.; T. VIII/89.; Kősz. 423.
Vasas (másképen Csicsvay).
Címereslevelet 1650. jun. 17. V. András nyert. A család 1753. ápr. Zemplénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Címerpecsétje Zemplénm. lt.-ban. – Vö. még Csicsvay (alias V.).
Címereslevelet 1692. nyert; kihirdette ugyanezen év szept. 3. Nógrádm. – Vö. NI. XII/78.
Vasas (debreceni).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vasas (szői).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vasas (másképen Vas, nagybányai).
B.-Szolnokm.-ben kihirdetett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/338.
Vasas-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben György, Borsodm.-ben Balázs, István; Nógrádm.-ben András, 2 György, Jakab, 2 János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII-78.; T. XIII/142.
Vasdényey, Vasdinnyey (vasdinnyei, illetőleg alsó- és felsővasdinnyei).
Okmány- és levéltáraink XIII–XVI. századbeli adatainak és emlékeinek egybevetéséből jogosult következtetés szerint a Szák-nemzetségből származó ősrégi család. Őse, Pósa, a XIII. század első felében élt. Unokájának fia, János 1274. adományul kapja IV. László királytól a komárommegyei Dinnyét; fia, ugyancsak János, 1358. már »Johannes de Dynnye«, Ferenc fiának Miklós nevű fia pedig »de Kysdynnye« és »de Wasdynnye« írják magukat (1450.). – Ferenc fiai »Was de Dynye« néven fordulnak elő (1435., 1459.) Innenkezdve a »dinnyei« Vass családnév kezd állandósulni.
András (1542., 1589.) fiaiban két ágra szakad a család. Ferenc (1583.) a kihalt vasdinnyei Vass, míg testvére, György (1595.) a jelenleg is virágzó vasdinnyei Vasdényey család ősévé lesz. Ez utóbbi ágból János 1670 körül elveszi Póka Zsuzsánnát, akivel a somogymegyei Szabás felét kapja hozományul. Gyermekei: Péter, Pál, Miklós, Ádám és László 1698. osztozkodnak meg öröklött birtokukon. Miklós ágazatát kivéve a többi ágak vagy kihaltak, vagy az apai ősi vas- és zalamegyei birtokokon maradtak.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Somogymegyében János; Vasmegyében Ferenc, György, István és János; Zalamegyében pedig Gábor igazolják nemességüket. Közülük István 1756. a komárommegyei ősi Vasdinnye birtokot elzálogositja Batthyány Ádámnak.
A család két ága két különböző címert használt és pedig az egyik, az ősi vasdinnyei Vass családnak következő címerét: kék mezőben zöld földön ugró szarvas; sisakdísz: a szarvas növekvőleg; takarók: kék-arany, vörös-ezüst; a másik ág pedig: (kék) mezőben zöld földön álló bárány; sisakdísz: növekvőleg egyfarkú oroszlán jobbjában kardot, baljában pedig dinnyét tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nemzedékrendje visszavezethető a XIII. század elejéig. Egyik tagja, vasdinnyei Vass Ferencz, 1542. új birtokadományt nyer Vasdinnyére. Fiának, András-nak Károlyi Zsófiától született fia, György (1595.), akinek fia Pál, ezé János, aki 1698. végrendelkezik s nejével, Póka Zsuzsannával már somogymegyei birtokos. Gyermekeik: Miklós, Péter, Pál, Ádám és László 1723. új adományt kapnak Szabás felére. A családot aztán Miklós folytatja tovább s fiai közül György († 1783.) vezeti le a mai napig. – Vö. MNCsk. I/126. (gen.)
Vasdinnyey, l. Vasdényey.
Vaseige, l. Wasseige.
Vaska (kálnoki).
Nagy Iván által (XII/87.) említett erdélyi család a XVI. századból.
Vaska, l. Lévay (alias V.)
Vaskó.
A címereslevelet 1618. ápr. 7. V. János nyerte. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/208.
Vaskovics.
Címereslevele kelt 1622. aug. 1. (Pozsonym. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonymegyében 2 Pál, 2 János, József és 2 Györgyfordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Siebm. 704.; Kősz. 423.
Vaskovics (lovászi).
Előnév adományozása 1905. febr. 22. V. Adolf ny. százados részére.
Címert l. Siebm. pk. 123.
Vasmáth (szentmihályi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/7. és XXVI/608.
Vasnaky, l. Szabó (alias V.)
Vásony-nemzetség.
l. Karácsonyi III/132–3.
Vásony-nemzetség. l. Vászony-nemzetség.
Vásonyi (alias Kovács).
Címereslevele kelt 1722. jul. 11. (LR. XXXIII/607.) – Vö. Somogym. monogr. 632.; Andr. 115.
Vásonyi, l. Vázsonyi alatt is.
Vaspöry.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben János, 3 Ferenc, István és György vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vassanics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Fejérm.-ben éltek Ádám és Mihály. – Vö. Andr. 82.
Vassay.
Címereslevele kelt 1649. márc. 22. (Ungm. lt.) – Vö. NI. XII/87.; Siebm. pk. 123.
Vassay, l. Ötvös (alias V.)
Vasseige, báró.
A magyar honfiusításban 1817. jul. 25. V. János és fiai részesültek. (LR. LXIV/37., 50.) – Vö. NI. XII/87–8.
Vastagh.
A címereslevelet 1809. febr. 10. V. Pál kapitány nyerte. (LR. LXII/1049.; Fejérm. lt.) – Vö. T. V/92., XXXI/177.; Siebm. pk. 123.
Vasváry.
Előbb Traiber.Az 1882. évi névváltoztatást l. ott.
Vasváry-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben Ferenc és István; Zalam.-ben pedig Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé. –
Szatmárm.-ben is állt ily nevü család 1799. nemesi vizsgálat alatt. János és Antal nemességét 1733. Vasmegye igazolta. – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. II/88.; Balogh 156.; Gorzó 133.
Szatmárm.-ben is állt ily nevü család 1799. nemesi vizsgálat alatt. János és Antal nemességét 1733. Vasmegye igazolta. – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. II/88.; Balogh 156.; Gorzó 133.
Vasy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben Lajos vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Vaszi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sopronm.-ben Ferdinánd fordul elő a kétségtelen nemesek között.
Vaszilievits (temesrékási).
A nemességet 1904. okt. 29. V. Vazul curiai bíró kapta. – Vö. MNA. 139.
Vaszily.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ungm.-ben János és István nemessége nyert igazolást.
Vaszó (vaszóji).
A család korábbi neve Scherz volt, a nevét 1869. máj. 28. S. Aladár (Pozsony) változtatta át V.-ra. – Címereslevele kelt 1830. ápr. 23. – Vö. Scherz.
Vászom, l. Herbály (alias V.)
Vasztlay (de Veiselberg).
Nemességének megújítása 1717. máj.28. (LR. erd. VI/411.)
Vata (szentgyörgyi).
Nemességét 1583-ból l. Gyfv. LR. I/110.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Vatai.
Címereslevele kelt 1616. máj. 16. – Vö. Weress 74.
Vatai, l. Vattay.
Vatesz.
Nagy Iván által (XII/88.) említett Gömörmegyei család.
Vathai, l. Tonkházi (alias V.) – Vattay.
Vathi.
János 1723. Nemesládonyban nyert nádori adományt.
Vathner.
Nemességét l. az esztergomi primási lt.-ban.
Vathy, l. Nagy-V.
Wattay (felsővattai).
Régi család. Birtokadományt 1516. nyert. Címereslevele kelt 1580. febr. 26. (W. Gusztáv tulajd. Pomázon.) – A családból Sámuel és József (Ecseg), Pál (Bordogolaszi) 1812. Borsodm.-től nyertek nemesi bizonyítványt. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/8–91. (gen.); Kősz. 424.
I.
Pál Szemere Klára; József; György 1745–1808. Darvas Krisztina l. II. tábla; Judit Szathmáry Miklós; Teréz Vajda István; Pál; István (kath.); Borbála Sefcsik Ignác; Apollónia Keresztes György; Alajos Janikovits Mária; Béla Füzy Sámuella; Ottilia Harmos N.; Kornél ponori Győry Gabriella; István; Mária; Melánia; Ella; Eleonóra; Éva; Sándor;
II.
György 1745–1808. Darvas Krisztina; György Szalay Zsuzsa l. III. tábla; Eszter Szabó József; Ferenc Szakáll Judit; Dániel Sebestyén Eszter; Krisztina Fáy Rudolf; Lajos 1818–1889. Okolicsányi Erzse; Gyula Bezzegh Ilona; Gusztáv 1849. IX. 2. Pányidaróci Mares Vilma; Sarolta Zboray Géza; Jolán; Paula Koronka Gábor; József Princz N.; Amália Gellén Lajos; Erzsébet Gellén Lajos; Róza Leustach N.; Dezső Bezegh Berta.; Gizella Gellén Endre; Dezső Veres Janka; Klára; Judit;
III.
György Szalay Zsuzsa l. II. tábla; László Platthy Antónia; Franciska Kuliffay László; Gedeon Friebeisz Johanna; Ágnes; Zsigmond; Jusztin; Antónia Horkovics József; Zsuzsa Wattay Jusztin; Julia Oroszlányi Albert;
Vö. NI. XII/88–91. (gen.); Kősz. 424.; rcsk.
Vattay (vattai).
A címereslevelet 1636. V. Lukács, Detrekő várkapitánya, fia Ferenc és testvérei János és Bálint kapták. (OL.: Lad. EEE. fasc. F. No. 2.) – A család birtokos volt Zsujtán és Himben. – Vö. Csoma 633–4.
Vattay- (Wattay) családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodm.-ben Dániel, Imre, 2 György, János özv., László, Pál, 2 Péter, 2 István, Mihály és 2 János; Nógrádm.-ben János, Pál és Sándor; Pestm.-ben János és Pál; Sopronm.-ben Mihály, István és Sándor; Veszprémm.-ben pedig István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Bácsm.monogr. II/600.; Siebm. 704.; Petri VI/705.
Watterfort.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 424.
Vatyon.
Nemességét 1511-ből l. kolosmon. conv. Arm. V. 1. – Vö. Siebm. pk. 123–4.
Vaulx (de-), báró.
A magyar honfiusítást 1820. jul. 21. V. Dániel és Miklós nyerték. (LR. LXVI/604., 984.) – Vö. NI. XII/91.
Vavrik (hevesi).
A nemességet 1869. szept. 28. V. Gábor udv. titkár kapta. Nemessége 1893. jul. 24. átruháztatott fivére, V. Ágoston ny. honv. ezredes fiára, Endrére. – Vö. MNA. 139.
Vavróczy.
Címerpecsét Pestm.lt.-ban. – Vö. Kősz. 424.
Vavrovich.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 424.
Vavrus.
Címereslevelét Trencsénm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/91.
Waxmann.
Nagy Iván által (XII/91.) említett család.
Waxmuth.
Címereslevele kelt 1722. máj. 5. (LR. XXXIV/116.) – Vö. NI. XII/91.; Siebm. 704.
Vay (vajai, illetőleg vajai és luskodi), báró és gróf.
Egyike Szabolcsm. legrégebbi családjainak, melynek családfája a XIV. század közepén élt Dénesig vezethető vissza. Címereslevelet 1418. febr. 27. nyert, melyet II. Ulászló király 1507. febr. 3. a Vay és Ibrányi családok tagjai részére megbővített. – A családból Ádám és testvére Mihály 1760. bárói rangra emeltettek, ez az ág azonban kihalt. – Dániel és testvére Miklós tábornok 1783. ápr. 18. nyertek bárói rangot. Tőle származik le az idősebb bárói ág. – Az ifjabb bárói ágat László kamarás, Biharmegye táblabírája alapította, aki 1799. máj. 10. lesz báróvá. Az idősebb ág (Miklós ágazata), ref. vallású; az ifjabb ág (Alajos ágazata) róm. kath. – A család idősebb ágazatából származott Ábrahám 1817. jan. 31. címerbővítésben részesült s 1830. szept. 11. grófi rangra emeltetett. – Vö. Fejérpataky I/47–8.; T. XV/4–5., XVIII/49–52.; NI. XII/473.; MNZsbk. I. R. I/257–260., 435.; Siebm. 704–5.; GA. egyes köteteit; Zemplénm. monogr. 543; Kősz. 424.; Századok 1874/468–476.; Dudás 144.; T. XXVIII/8–18., 65–75. (gen.); Petri VI/676–683.; Gf. I/25., II/13–4., 25., 70.; Sipos 277.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/387.; T. V/78., IX/157.; Daróczy: Nemesi Évkönyv III–IV/329–334. (gen.); Szerencs 463., 592.
Vayda.
Címereslevele kelt 1631. jun. 3. – Vö. Csoma 665.
Címereslevelet Miksa királytól 1568. aug. 24. W. Pál kassai katona s testvére Isván nyertek. (Ered. a család birtokában.) – Címer: kék mezőben sziklás alapon törökösen öltözött vitéz oldalán karddal, baljában pajzszsal, tölgyfa alatt a pajzs baloldali széléből kinyuló pánczélos karnak feléje szuró kardja ellen védekezik és átszurva látszik: zárt sisak; sisakdísz: cölöpösen állított páncélos kar kardot tart; takaró: vörös-ezüst.
Címereslevelet 1655. ápr. 14. V. Márton s rokonai nyertek. (Komáromm. lt.) – Márton és István fia 1762. Komáromm.-től kaptak nemesi bizonyítványt. – 1757. Márton, István fia (Miskolc) nemességét ugyanezen megye igazolta.
Vayda, l. Vajda alatt is.
Waynpergh.
A címereslevelet nov. 8. W. János-Antal kapta. (LR. XVIII/256.) – Vö. NI. XII/128–9.; Siebm. 708., pk. 124.
Wayspiach, gróf.
Kihalt. – Vö. Siebm. horv. 197.
Vayszár.
Címereslevele kelt 1665. – Vö. Eötvös.
Vázsonyi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Somogym.-ben Gergely, Veszprémm.-ben
pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 424. és Vásonyi.
pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 424. és Vásonyi.
Vázsony-nemzetség.
L. Turul XVII/176., XXI/175.
Wdovich.
Címereslevele kelt 1660.; kihird. 1661. Horvátország. – Vö. Siebm. horv. 194.
Weber.
Címereslevele kelt 1698. (Pestm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 124.; Kősz. 424–5.
Weber (tyrlibhi).
Címereslevelet 1648. okt. 29. W. János és gyermekei nyertek. (Szepesm. lt.) Kihird. 1650. jan. 12. Veszprém, 1730. jun. 1. Szepesm.
Weber (hermannsburgi).
A címereslevelet 1704. okt. 11. W. Péter szász comes nyerte. (LR. erd. V/329.)
Vecelini.
Címert l. Siebm. horv. 198.
Vechey.
Címereslevele kelt 1607. jan. 21. – Vö. Siebm. erd. 251.
Vechey, l. Vecsey.
Wechkovych.
Nemességét 1607. Horvátország hirdette ki. – Vö. Siebm. horv. 198.; Bojn. 40.
Vechy,gróf.
Honfiusítást 1695. márc. V. Gábor gróf tábornoknyert. (LR. XXIII/385.)
Vecse-nemzetség, l. Sartiván-V.-nemzetség.
Vécsey.
Címereslevele kelt 1532. okt. 16. – Vö. T. XXII/58.
Vécsey (bői).
Nemességét 1570-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:274.
A címereslevelet Rákóczi Zsigmondtól 1607. jun. 21. nyerte. (Ered. ifj. Biás István tulajd. Marosvásárhelyt.)
Nemességét 1607-ből l. Gyv. LR. IV/71.
Vécsey (hernádvécsei).
A címereslevelet 1618. máj. 18. V. másképen Nagy István nyerte (jászói conv. lt.; váci kpt. lt.) Kihird. a következő évben Abaujm. – Vö. MNZsbk. II. R. I/626–7. (gen.); Csoma 636–8. (gen.); Abaujm. monogr. 550.; Mel. 71.
Vécsei.
Címereslevele kelt 1652. márc. 8. – Vö. Siebm. erd. 251.
Címereslevele kelt 1652. márc. 15. – Vö. Siebm. 706–7.; TK. I/288.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXV/583.
Vecsey.
A címereslevelet 1686. aug. 18. V. János és testvére Kerékjártó Mihály kapták. (LR. XVIII/397.) – Vö. NI. XII/115.; Siebm. 707.
Vécsey (nagybodollói), báró.
A bárói rangot 1804. febr. 4. V. Péter kapta. (LR. LXIII/598.) – Vö. Andr. 83.
Vécsey (fenyvesi).
A nemességet 1905. szept. 11.
V. Artur, az erdélyi erdőipar r. t. igazgatója kapta. – Címert l. MNA. 139.
V. Artur, az erdélyi erdőipar r. t. igazgatója kapta. – Címert l. MNA. 139.
Vecsey (vecsei, böröllői és izsákfai) nemes és báró.
Már Mátyás király korában a Vecsey család a veszprémvármegyei Vecse községben birtokos volt és ugyanezen király statutiót elrendelt leirata következtében 1476-ban Pápa mellett levő Böröllő pusztán nyert birtokrészeket. Az eredeti okmányt a veszprémi káptalan levéltára őrzi.
Az iktatás ellen Börölley Antal és fia Bálint ellenmondottak, minek következtében három évig folyó per eredménye az lett, hogy Börölley Miklós fia Benedek, a peres nemestelket és malomrészt Vecsey Jánosnak és nejének a győri káptalan előtt jogosan odaajándékozta. Börölley Antal fia Bálint tehát saját, fiai Mátyás, Lukács, Tamás és Móric nevében is, a peres birtokot végleg átengedte Vecsey János és neje Anasztázia, valamint Ágota és Krisztina tulajdonába 1749-ben. Valószinüleg házasság erősítette meg a Börölley fiuk és Vecsey leányok között a békét.
Vecsey János fiaival továbbra is Vecsén lakott két leányának, Ágotának és Krisztinának 1480-ban Böröllőre költözése után is. A mohácsi vész után a török uralom Veszprémvármegyére is kiterjeszkedvén, a család Győrvármegyébe költözött át, hol Vecsey Simon mint birtokos, díjat fizetett az 1583-iki országgyűlésre küldött Póky Ambrus és Marczaltőy követek költségeihez.
Minthogy 1594-ben Győr várának és vármegyéjének keleti része szintén török ralom alá jutott, a család Vasvármegyében Izsákfán szerzett nemesi birtokot.
A családból János 1686-ban Budavár ostrománál Veszprémvármegye nemességének zászlója alatt küzdött, később vármegyei esküdt volt; a maga és Izsákfán lakó testvéröccse Mihály számára Veszprémvármegyének 1733. március 16-án Pápán tartott közgyülésén nemesi bizonyságlevelet vett ki.
Ez az idősebb Vecsey Mihály tartá fönn a családot Izsákfán, aki a fentebb hivatkozott bizonyságlevél alapján Vasvármegye 1733. és 1735-iki nemesi összeírásba fölvétetett; később pedig nemességének megerősítése végett a királyhoz is fölterjesztést intéztek. Erre 1756. május 6-án az a királyi határozat érkezett, hogy nemességének további bizonyítása alól fölmentetik. Ezt a pozsonyi helytartótanács 1762-ben tudatta Vasvármegyével.
Fia szintén Mihály volt, aki 1740. körül házasságra lépett Jankó Ádám vönöcki birtokos Judit leányával, akitől 1748. ápr. 15-én László, utána Sándor fiai és három leánya Éva, Julianna és Erzsébet születtek. Néhány év mulva Mihálynak testvérei nemességük királyi elismerését kérték,
amelyre a helytartótanács 1764. jan. 3-ról válaszolt. E válasz Vasvármegyének 1764. máj. 2-án Szombathelyen tartott közgyülésén hirdettetett ki. A válasz szerint Izsákfán Vecsey Ferenc, István és János valódi és kétségtelen nemesekül királyilag is elismertettek. (L. Reg. XLVI. 456. 2.)
amelyre a helytartótanács 1764. jan. 3-ról válaszolt. E válasz Vasvármegyének 1764. máj. 2-án Szombathelyen tartott közgyülésén hirdettetett ki. A válasz szerint Izsákfán Vecsey Ferenc, István és János valódi és kétségtelen nemesekül királyilag is elismertettek. (L. Reg. XLVI. 456. 2.)
Fiai közül László (szül. 1748. ápr. 15-én, meghalt 1807-ben Egerben) mint kir. táblai esküdt jegyző, Sándor pedig mint az atyai birtokok kezelője, Vasvármegyétől 1768. nov. 7-én nemesi bizonyságlevelet vettek ki. Lászlót, mint jóhirű ügyvédet gróf Esterházy Károly egri püspök 1772-ben a püspöki és a családi jogügyek igazgatójává nevezte ki. Ennek következtében Egerben telepedett le és itt ugyanazon év szeptember 9-én Hevesvármegyétől nemesi bizonyságlevelet vett ki. Ezután vette feleségül Torkos Jozefát 1775. február 26-án Egerben. Tolnavármegyében is Németi-Szentpéteren birtokot szerezvén, nemességét Veszprém, Vas, Heves, Fehér és Tolnavármegyékben is kihirdetteté.
Vecsey Sándor Izsákfán maradván, 1782. julius 12-én testvéreivel megosztozott; a Vas- és Veszprémvármegyékben lévő távolabbi birtokokat nővéreinek juttatá, magának Izsákfán a központot tartotta meg.
Vecsey Éva özvegy Lipóth Istvánné Vönöckre (északra), Vecsey Julianna Bognár Józsefné Vecsére (keletre), Vecsey Erzsébet Horváth Mihályné Vidra (Vecse közelébe) került.
Fia Péter.
A Vecsey család most élő tagjai mindnyájan Vecsey László egri püspöki jogügyigazgatótól származnak.
A bárói ág Vecsey László elsőszülött fiától, Jánostól ered, akinek Nagy Klárával kötött házasságából született Komáromban 1822. május 22-én egyetlen fia: Vecsey József Alajos.
Mint főhadnagy vett részt az olaszok elleni hadjáratban. Részt vett Cseppo bevételénél, a pontafeli csatában és Velence körülzárásánál. 1849. évben vezérkari kapitány, később őrnagy. Mint őrnagy vett részt az olasz háboruban, ahol a solferinói csatában kitüntette magát. Ezután gyorsan haladt pályáján, 1878-ban altábornaggyá nevezték ki s e minőségében vett részt a boszniai hadjáratban. A Senkovic-Badin-Odziak mellett 1878. szeptember 21-én vivott heves csatában tanúsított vitézségéért 1879. máj. 2. a Mária Terézia-rendet kapta és ugyanez év augusztus hó 27-én bárói rangra emeltet.
Első felesége Dolinay Ida, akitől Flóra, Valeria és Lajos születtek. Flóra Torkos Sándor kir. mérnöknek volt a felesége. Gyermekük: Aurél. Vecsey Flóra 1858. évben halt meg. Fia is meghalt. Vecsey Lajos második felesége
Szentkirályi Margit zongoraművész. Ebből a házasságból három gyermek született. Az első szülött: Sarolta csecsemő korában halt meg. A második szülött: Ferenc, kiváló világhírű tagja a családnak, hegedűművész, atyjának és Hubay Jenő hegedűművésznek tanítványa. Született Budapesten 1893. év március 23-án. A közjótékonyság terén, különösen a magyar árvizkárosultak felsegélyezése körül szerzett érdemeinek elismeréséül 1926. évben a másodosztályú magyar érdemkeresztet kapta.
Szentkirályi Margit zongoraművész. Ebből a házasságból három gyermek született. Az első szülött: Sarolta csecsemő korában halt meg. A második szülött: Ferenc, kiváló világhírű tagja a családnak, hegedűművész, atyjának és Hubay Jenő hegedűművésznek tanítványa. Született Budapesten 1893. év március 23-án. A közjótékonyság terén, különösen a magyar árvizkárosultak felsegélyezése körül szerzett érdemeinek elismeréséül 1926. évben a másodosztályú magyar érdemkeresztet kapta.
A Vecsey család birtokairól, előnevéről és címeréről is meg kell emlékeznünk.
A család legrégibb birtoka a veszprémvármegyei Vecse helységben volt és legrégibb őse Joannes de Vecse (Vecsey János) névvel fordult elő Mátyás király 1476. évi okmányában. Amikor a család a Pápa melletti Böröllő pusztán nyert birtokot, a szerző ős Joannes de Veche et Berelleu (Vecsei és böröllői Vecsey János) névvel írta magát 1480. után. Végre 1666. év táján az akkori ős már így írta magát: Gregorius de Veche, Berelleu et Izsákfa (vecsei, böröllői és izsákfai Vecsey Gergely). Minthogy azonban eme három birtok már részint leányágra, részint idegen kézre került, a vecsei, böröllői és izsákfai előnevek a más Vecsey családoktól való megkülönböztetésül szolgálnak.
A család egyedüli nemesi birtokosa jelenleg József dr. miniszteri főtanácsos (helyettes államtitkár), akinek a hevesvármegyei Egerszóláton van öröklött és szerzett birtoka.
A család címere:
Négyelt paizs: 1. kék mezőben ezüst liliom; 2. és 3. vörös mezőben ágaskodó arany oroszlán, fölemelt jobbjában arany markolatu kivont kardot tart; 4. arany mezőben nyolcágú kék csillag. Sisakdísz: ezüst-kékkel és arany-vörössel vágott sasszárnyak között jobbra néző ezüst egyszarvú. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst. A bárói címerben pajzstartó: két arany oroszlán.
A most leírt címer a hagyomány szerint következő változásokon ment át: Mátyás király idejében, minthogy csak Vecsén volt a családnak birtoka, a címer osztatlan pajzson csupán csak oroszlán alakját mutatta a villogó karddal; 1480-ban a böröllői birtok megszerzése után a címer pajzsa a fehér liliomot tüntetve fel; Győrnek 1594. évben török uralom alá való helyezése után a család a törökmentes Vasvármegyében az izsákfai birtokot is megszerezvén, a címer pajzsa ekkor osztatott a most viselt négy részre úgy, hogy az alsó bal negyedbe a kék csillag vétetett fel. A bárói címer a nemesitől csak abban különbözik, hogy az egész címert (foszlányok helyett) két oroszlán tartja.
A család leszármazási táblája a következő:
I.
János N. Anasztázia a veszprémmegyei Vecsén 1476–1479.; János Vecsén 1526.; János Gödöllőn 1552.; Simon Győrmegyében birtokos 1583/1594.; Simon 1630.; Gergely Izsákfán 1666.; Mihály Izsákfán 1733–35. vasmegyei nemesi összeirás; János Vecsén 1686-ban Budavár ostrománál; Mihály † 1755. Jankó Judit (Vönöczk); Ferenc 1764; István 1764; János 1764; Éva (férje: Vörös Mihály); László * 1748. IV/15. † 1807. püspöki jogügyigazg. 1775. II/26: Torkos Jozefa Kihird.: Veszprém-, Vas-, Heves-m Fejér- és Tolna megyében; Sándor 1768. Vasmegyétől nemesi biz. 1782. osztálylevél; Éva 1782 : Lipóth István; Julianna Bognár József; Erzsébet 1782: Horváth Mihály; Péter elesett 1809. V/21. Aspernél : táborn. †; János * 1777. II/18. Eger Komáromban térhadnagy Nagy Klára; Anna †; József cs. és kir. százados Csernovics Antónia; László Hamar Margit; Ferenc ügyvéd, birtokos, Csányon Csernovics Jozefa; Károly * 1787. VI/23. Eger Hevesm. levéltárnoka és táblabirája Radics Terézia (1781–1822.); Ida Wolnhoffer Gyula; Albert † 1860. Hamar Mária; Flóra Torkos Sándor; József * 1822. V/22. Komárom báró, táborszernagy Kopetzky Frida (1836.) l. II. tábla; Zsigmond * 1802. † 1890. Csány : Gábor Anna; László Kaczkovich Emma; Jozefa f. Paulinyi Pál; Aladár Hegyei Mária; Tivadar festőművész 1. Lósy Beatrix 2. Szombathy Fanny; Lajos hegedüművész 1. Dolinay Ida 2. Szentkirályi Margit l. IV: tábla; Aladár Hegyei Mária; Erzsébet * 1867. VIII/14. Csány Pető Lajos; 1. István; 2. Edith; Alice; Mária * 1816. IX/30. † .... f. Aranyváry József; József * 1817. IX/19. † 1858. I/25. Győrfy Rozália (1818–1891.) l. III. tábla; István * 1820. VIII/15.; Karolina * 1822. XI/10. †;
II.
József báró, táborszernagy l. I.tábla; Ernő * 1859. VI/19. alezredes; Emil * 1862. III/20. † 1902. XI/II. százados;1894. III/28. Trieszt : Záhonyi Mária; Gusztáv * 1866. X/23. Graz építésügyi tanácsosa; 1899. VI/27. Graz: elgotti Helmrich Eleonóra; Frida * 1868 VII/17. Wien; Gusztáv * 1903. II/8. Graz; Aladár * 1895. VI/30. Trieszt; Egon * 1898. VIII/18. Cilli; Frigyes * 1899. IX/20. u. o.;
III.
József * 1817. IX/19. † 1858. I/25. l. I. tábla; Berta * 1845. IX/14. †.... 1. Konkoly-Thege Dezső 2. Bedekovich István; Dezső * 1847. I/6., mérnök 1. Oroszy Mária (1852–1876.) 2. Vajda Ilona (* 1867. IV/7.); Miklós * 1849. I/17. † 1921. VIII/26. pénzügyigazgató Szathmáry Mária (1854–1927.) 1. Ferenc * 1873. VII/7. huszárszázados Kovács Margit; 2. Ilona * 1896. VIII/14. Kissházy József; Dezső * 1898. II/13. Truovszky Mária; Lili * 1905. III/9. † 1905. VI/11.; József * 1872. XII/27. miniszteri főtanácsos (helyettes államtitkár) Dezső * 1927. IV/1. Lenke * 1900. XI/16. Ragyole; Margit * 1903. XI/13. u. o.;
IV.
Lajos hegedüművész l. I. tábla; 1. Flóra; Valéria; Lajos; 2. Sarolta; Ferenc * 1893. III/23. Bpest hegedűművész Baldeschi Julia Balda grófnő; Sarolta Kovách-Sebestyén Tibor; Aurél;
Vécsey (hajnácskői és hernádvécsei), báró és gróf.
Első ismert ős vécsei Szőllősi Balázs, aki II. Ulászlótól 1507. nov. 25. címereslevelet nyert (családi lt.-ban Sárközujlak). Az adományozott címer: kék mezőben a pajzs baloldali széléből kinyuló hajlott páncélos kar vasdárdát tart, a könyökhajlásban csillag. Ez a Balázs és fiai 1517. uj királyi adományt kaptak több más birtokkal együtt az abaujmegyei Vécsére, melyről aztán a család nevét is vette. – István 1532. okt. 16. János királytól címerújító levelet nyert a következő címerrel: kék mezőben öt ormós várfalból kinövő, balra fordult növekvő oroszlán mellső lábaiban pajzsot tart, melynek vörös mezejében a pajzs
baloldali keretéből felhőből kinyuló páncélos kar vasdárdát tart, a pajzsfőben jobbról csillag, balról félhold. – A családból Sándor, Hajnácskő várának kapitánya és ura s felesége Szelényi Máriától született Sándor és László fiai s Mária leánya 1692. nov. 21. bárói rangra emeltettek. (LR. XXII/133.) – Címer: négyelt pajzs, farkába harapó koronás zöld lombokkal övezett 2 vadember között, kik befelé eső kezeiket csipőjükön nyugtatják, külső kezeikkel pedig fabunkóra támaszkodnak, faragott szürke kövekből rakott vártorony ormain könyöklő páncélos kar arany foglalatu kivont kadot tart; a nagy pajzs, 1: kék mezőben befelé fordult ágaskodó koronás oroszlán jobbjában kardot, baljában vörös tollú, ezüst hegyű, fanyelű nyilat tart; 2: vörös mezőben lebegő csillag és befelé fordított arany félhold egymás mellett; 3: vörös mezőben befelé fordult arany ágyú talpzatával; 4: kék mezőben befelé fordult griff felemelt baljában vas lakatot tart; sisakdísz: 2 nyitott fekete szárny között kinövő páncélos vitéz, nyitott sisakkal, jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A grófi rangot 1813. ápr. 17. V. Ágost vezérőrnagy kapta. (LR. LXIII/598.) Fiában, az 1879. okt. 22. elhalt Ágostban kihalt ez az ág. – Vö. NI. XII/109–155. (gen.), pk. 363–4.; Siebm. 705.; Csoma 635–6. (gen.); T. VII/143.; Kősz. 425.; Gorzó 136.; MNZsbk. I. R. I/439–442., 475.; Szerencs 594, 620.
baloldali keretéből felhőből kinyuló páncélos kar vasdárdát tart, a pajzsfőben jobbról csillag, balról félhold. – A családból Sándor, Hajnácskő várának kapitánya és ura s felesége Szelényi Máriától született Sándor és László fiai s Mária leánya 1692. nov. 21. bárói rangra emeltettek. (LR. XXII/133.) – Címer: négyelt pajzs, farkába harapó koronás zöld lombokkal övezett 2 vadember között, kik befelé eső kezeiket csipőjükön nyugtatják, külső kezeikkel pedig fabunkóra támaszkodnak, faragott szürke kövekből rakott vártorony ormain könyöklő páncélos kar arany foglalatu kivont kadot tart; a nagy pajzs, 1: kék mezőben befelé fordult ágaskodó koronás oroszlán jobbjában kardot, baljában vörös tollú, ezüst hegyű, fanyelű nyilat tart; 2: vörös mezőben lebegő csillag és befelé fordított arany félhold egymás mellett; 3: vörös mezőben befelé fordult arany ágyú talpzatával; 4: kék mezőben befelé fordult griff felemelt baljában vas lakatot tart; sisakdísz: 2 nyitott fekete szárny között kinövő páncélos vitéz, nyitott sisakkal, jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A grófi rangot 1813. ápr. 17. V. Ágost vezérőrnagy kapta. (LR. LXIII/598.) Fiában, az 1879. okt. 22. elhalt Ágostban kihalt ez az ág. – Vö. NI. XII/109–155. (gen.), pk. 363–4.; Siebm. 705.; Csoma 635–6. (gen.); T. VII/143.; Kősz. 425.; Gorzó 136.; MNZsbk. I. R. I/439–442., 475.; Szerencs 594, 620.
Vecsey- (Vécsey-) családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István és Sándor; Borsodm.-ben András; Sopronm.-ben Márton; Vasm.-ben 2 Mihály, Ferenc és István (Ferenc, István és János nemessége 1763. Vasm.-ből legf. helyen is igazoltatott: LR. XLVI/456.) Veszprémm.-ben Sámuel, 3 Ferenc, 3 István, János, György és Sándor s Zalam.-ben 2 Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 705–6., pk. 124.; Kősz. 425.; Balogh 156.; Gorzó pk. 31.; Petri VI/738.; NI. XII/115.
Vecsey, l. Vechey és Nagy (alias V.) alatt is.
Vecseklőy (vecseklői).
Stoffer József ig.-min. fogalmazó 1905. febr. 23. kelt legf. engedélylyel nevét V.-re változtatta s fenti előnév adományozásában részesült.
Vecsés.
A címereslevelet 1645. dec. 14. V. János nyerte; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/223.
Vedres (varasányi).
A nemességet 1833. nov. 21. V. János és Gyula nyerték. (LR. LXVI/72.)
Veégfalvi.
A XV. században élt család. – Vö. NI. XII/115.
Weér (kőröstarcsai).
Erdélyi régi család. Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XII/115–8.; Siebm. erd. 251.; Márki II/227.; Békésm. tört. III/157. (gen.); Siebm. 707.; NIf. III/104.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/391.
Végbeli.
Címereslevele kelt 1699. Megujíttatott 1822. (LR. LXIV/704.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben 2 András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Véges.
A címereslevelet 1656. nov. 10. V. Gergely, fia Mihály, testvérei András, György és János kapták. (Hevesm. lt.) – Vö. NIf. II/127.; Hellebronth: Családtört. Jegyzetek I/143. (gen.).
Nemességét 1755-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Végess (bánóci).
Pestm.-ben 1821. kihirdetett család. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/227.; Kősz. 425.
Címert l. Siebm. 708.
Végessy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben András, István és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Végh (gömöri).
Címereslevelet 1572. jan. 30. nyert. (Egri kpt. és Gömörm. lt.) – Vö. Forgon II/349.
Végh (piski).
Címereslevele kelt 1573. máj. 3. (váci kpt. és jászói conv. lt. – Vö. Csoma 639.; Siebm. pk. 124.
Végh (szentiváni).
Nemességét 1590-ből l. Erd. főkormsz. 1804–122.
Címereslevele kelt 1603. jan. 23. (Borsodm. lt.)
Címereslevelet 1606. szept. 22. V. István kapott. (Veszprémm. lt.) – Nemesi bizonyítványt 1768., 1795. (kihirdette 1795. Baranyam.), 1817. Fejérm.-től nyert a család. – Vö. NI. XII/121–3.; Andr. 83.; Benkó 375–6.
Végh (bessenyői).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/13.
Végh (csernátoni).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/65.
Végh (tarpai).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/189.
Címereslevelet Báthory Gábortól 1608. jun. 29. nyert a család. (Gyfv. LR. V/64.) – Vö. Sándor I/31–2.
Végh (szentmiklósi).
Címereslevele kelt 1608. okt. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1613. febr. 18. Szatmárm. – Vö. Gorzó 136.
Címereslevelet II. Mátyástól 1609. márc. 29. nyert. (Somogym. lt.; OL.:1781/1901.)
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/299.
Végh (hosszuaszói).
Címereslevele kelt 1610. dec. 18. – Címert s a további adatokat l. Ábrán (hosszuaszói) alatt.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.
Címereslevele kelt 1610. (Jászói conv. lt.)
Végh (bacai).
Nemességét 1613-ból l. Gyfv. LR. VII/19.
Végh (szigeti).
Nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. VIII/224.
Végh (másképen Görgei).
Címereslevele kelt 1627. jun. 1. (Abaujm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben élt Mihály. (A.-Vadász). – Vö. Csoma 639.
Végh (sassi).
Címereslevele kelt 1628. aug. 22. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Címereslevele kelt 1628. szept. 24. (OL. 1945/1907.)
Végh (tassi).
Nemesi bizonyítványt nyert 1651. Pestm.-től. Uj birtokadománya 1724. szept. 10. kelt. (Kalocsai főkápt. 1836. máj. 2. átirata.) – Vö. NI. XII/123–4.; Kősz. 425.
Végh (laki).
Címereslevele kelt 1628. nov. (Ered. Ráth-V. Imre tulajd. Bp.) – Kihalt. – A családnak utolsó nőtagja Gizella (szül. 1840.) 1867. aug. 2. nőül ment Ráth Károlyhoz (l. Ráth-Végh, laki). – Vö. NI. XII/124–7.; Kősz. 425.; T. XX/17–8.; Komáromm. monogr. 582.; Siebm. 707.
Nemességét 1628-ból l. Gyfv. LR. XIV/58.
Címereslevele kelt 1629. aug. 14.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/214.
Címereslevele kelt 1629. nov. 22. (OL: Cath. Nob. Arm. Szabolcs, 1725.)
Címereslevele kelt 1630. máj. 17.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/215.
Címereslevele kelt 1632. máj. 25.; kihird. 1663. okt. 11. Tornam. – Vö. TK. I/288.
Végh (tolnai).
Címereslevele kelt 1647. márc. 25. (OL.:1583/1906.)
Címereslevele kelt 1650. márc. 25. – Vö. Siebm. erd. 251.
Végh (tamási).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/126.
Címereslevele kelt 1653. okt. 2. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 124.
Nemességét 1653-ból l. az egri kpt. lt.-ban.
Végh (felsőcsernátoni).
Erdélyi székely család. – Vö. Végh, csernátoni.
Címereslevele kelt 1654. jul. 16.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/226.
Címereslevelet a Somogyi családdal 1654. jul. 22. V. István és György nyertek; kihird. 1655. jan. 15. Szabolcsm.
Címereslevele kelt 1654. (Hevesm. lt.); kihird. 1655. szept. 15. Sárosm. – Vö. NIf. I/308.
Végh (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/431.
Címereslevele kelt 1659. jan. 29.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/230.
Címereslevele kelt 1661. máj. 10.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/233.
Végh (gerődtótfalusi).
Erdélyi család. (l. kolosmon. conv. lt.-ban.)
Végh (nagykállói).
Címereslevele kelt 1686. jul. 5. (LR. XVIII/382.) – Vö. Siebm. pk. 124.
Végh (adámosi).
Székely család. – Vö. Siebm. erd. 251.
Címereslevele kelt 1686. (LR. Arm. I/97.)
Címereslevele kelt 1687. jun. 29. (LR. XVIII/480.; ered. néhai Lakos Lajos gyáros örököseinél Budapesten; Bars- és Hevesm. lt.) – Címert l. Lakos alatt.
Végh(másképen Galgóczy).
Címereslevelet 1687. szept. 28. V. Mihály és fiai nyertek. (LR. XIX/60. és LR. Arm. I/103.)
Végh (fülpösi).
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1689. jun. 9. kapott. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 136.
Végh (másképen Fröhlich).
Címereslevele kelt 1710. Nemességmegerősítés 1710. és 1818. (LR. XXVIII/370., LXIV/70.) – Vö. NI. XII/127.; Siebm. 707.
Címereslevele kelt 1716. ápr. 16. (LR. XXXI/187.) – NI. XII/127.; Siebm. 707.
Végh (győri).
A nemességet 1914. febr. 9. V. Károly udv. tan., a M. kir. Folyam- és Tengerhajózási r. t. igazgatója kapta. – Címer: kék mezőben lebegő horgony; sisakdísz: növekvő oroszlán jobbjában rózsát, baljában horgonyt tart; takaró: kék-arany. – Leszármazás:
Károly (szül. 1859. okt. 2. Wien), udv. tan. Felesége (esk. 1904. dec. 30.) Durand Mária (szül. 1877. aug. 25. Bossy). Fia:
Imre (szül. 1906. jun. 21. Bp.)
Vö. MCsk. I/88.
Végh (botházi).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XII/127.
Végh (csernátoni).
Nemességigazolás Hunyadm.-ből 1786. jun. 19. (LR. LIII/492. – Vö. Végh (felsőcsernátoni).
Végh (nyéki).
Nemességmegerősítés 1609. aug. 14. – Vö. NI. XII/118–121.; Siebm. 707.
Végh (otrokocsi).
Nemesi bizonyítványt Gömörm.-től 1692. márc. 30. és 1732. nyert; nemességét 1742. Borsodm.-ben igazolta.
Végh (végegyházi).
Előnév adományozása régi nemességének épségben tartása mellett 1894. aug. 11. V. Aurél, kir. tan.-nak –1765. (dec. 23.) V. Mihály és társai lépéseket tettek a jászói conv. előtt Békés-, Csongrád- és Hevesm.-ben őket illető birtokaik visszaszerzése iránt. – Vö. Márki II/717.
Végh (verebi).
Címert l. Siebm. 707., pk. 124.
Végh (wohldorfi).
Címerpecsét (1726.) a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Végh (másképen Vöczköndi).
Nemessége Zalam.-ből 1761. dec. 17. legf. helyen nem igazoltatott. (LR. XLVI/425.
Címerpecsét (1777.) Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó pk. 77.
László zalavári conv. jegyzőjének 1788. évi címerét l. NI. XII/120–1.
Végh-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bars-, Bihar-, Borsod-, Heves-, Hont-, Komárom-, Nógrád-, Pest-, Pozsony-, Somogy-, Szabolcs-, Szatmár-, Vas-, Veszprém-, Zala- és Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Márki II/717.; Balogh 156.; Gorzó pk. 31.; Bold. 118.; T. XX/17.; Petri VI/738–9.
Végh, l. Frélik (alias V.) – Galgóczy (alias V.) – Pisky (alias V.) – Ráth-V.
Végh-Veresmarty.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Végházy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Véghely (szentkirályszabadjai).
Veszprémmegyei régi család, mely nevét a reformáció után a XIX. század közepéig Vecheliusnak és Végheliusnak irta. A XVII. század elején a családnak Tejfalun nyomdája is volt. Az 1635-ben született Ferenc a megyei és a református egyházi életben élénk szerepet vitt. András 1708. kuruc őrnagy, János pedig főhadnagy volt. Szomorú nevezetességre tett szert István kapitány, a nemesi testőrség őrmestere, a rövid életű nádori testőrség egyik parancsnoka, kit 1795. jan. 23-án két gárdista társa legyilkolt és kirabolt.
Miután a XVIII. század vallási tusái Veszprémben, a megye székhelyén való tartózkodásukat, hol több házuk is volt, lehetetlenné tette, Szentkirályszabadján kívül Vámosra és Mezőszentgyörgyre költöztek. András a mezőszentgyörgyi ág megalapítója, Jánostól pedig az igen virágzó vámosi ág származik. Ebből az ágból származik a fentemlített István testőr is.
János fejérmegyei táblabíró és táblai ügyvéd; Zsigmond 1840-től 1848-ig fejérmegyei főszolgabiró; Imre, Dezső és Kálmán pedig Veszprémmegye alispánjai voltak.
1703-ban II. Lipóttól Szentkirályszabadjára, 1718-ban pedig III-ik Károlytól uj adományt kapnak János, András és Zsigmond Vámosra.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémmegyében Szentkirályszabadján István, Zsigmond és János,
Vámoson János, Mezőszentgyörgyön András, Pápán Sándor fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. Ugyanekkor Zalamegyében Ádám igazolta nemességét.
Vámoson János, Mezőszentgyörgyön András, Pápán Sándor fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. Ugyanekkor Zalamegyében Ádám igazolta nemességét.
Az 1780-iki nemesi összeiráskor Szentkirályszabadján István fiaival Istvánnal és Mihállyal, özv. Véghelyi Jánosné Zsigmond fiával és Véghely János, Vámoson Ferenc, továbbá János fiával Sándorral és özv. Véghely Jánosné fiával Istvánnal, Mezőszentgyörgyön Ferenc gyermekeivel Ferenccel, Rózával és Juliannával élnek.
Címer: kék mezőben zöld földön kettős farku oroszlán felemelt jobbjában kardot tart; sisakdisz: növekvőleg az oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Címerpecsét MNMuz. lt. és Pestm. levéltárában.
A család leszármazása visszavezethető az 1635. Veszprémben született Ferenc-ig, akinek fiai – Zsigmond és András – két ágon vezetik le a családot napjainkig. – Ez utóbbi ágnak leszármazása ez:
András (a mezőszentgyörgyi ág őse) Csákváry Edit; András Puskás Ilona; Erzsébet 1. Fúró János 2. Magyary-Kossa Péter; Ferenc * 1732. VIII/24. Iharossy Zsuzsa; Ferenc * 1764. I/27. † 1847. IX/5. Rozs Zsuzsánna; Ferenc * 1805 V/14. † 1860. IV/1. Szőke Julianna; József * 1805. V/14.; István * 1836. Kenessey Etelka; András * 1844. IV/11. † 1892. I/20. 1867: rábacsanaki Molnár Julianna (1851–1929.); Béla * 1870. VI/6. ny. pénz. irodaig.; Aladár * 1873. VI/1. orvos-ezredes váradi Deáky Flóra zongoraművésznő; Juliska * 1874. XII/13.; Vilmos * 1881. I/31.; Imre * 1884. IX/26. orvos. ny. őrnagy (Sárbogárd) gelencei Csoma Ilonka (* 1895. Gelence); Ilonka * 1915. IX/27. Gelence; Juliska * 1920. X/10. Bp.;
Vö. NI. XII/127–8.; Kősz. 425.; MNCsk. I/74.; rcsk.
Véghes, l. Véges (Végess.)
Véglessy.
Címereslevele Ungm. lt.-ban. – Kihalt. – Vö. NI. XII/128.
Wegrini.
Címereslevele kelt 1635. (Turócm. lt.)
Wehring.
Honfiusítást 1805. nyert a család. – Vö. NI. XII/128.
Weidenfelder.
Címerpecsétje (1611.) az árvaváraljai lt.-ban. – Vö. Kub. 15.
Weidinger (makárvölgyi).
A nemességet 1887. máj. 21. W. Alajos honv. százados kapta. – Vö. MNA. 143.
Weigel (nagykosztolányi).
A nemességet 1916. jun. 10. W. István ezredes kapta.
Weigl.
A címereslevelet 1662. okt. 3. W. Mihály nyerte. (Barsm. lt.) Kihird. Hontm.
Weigler, báró.
A magyar honfiusítást 1715. ápr. 15. W. György Lénárd báró kapta. (LR. XXX/1.) – Vö. NI. XII/128.
Weinberg, l. Waynpergh.
Weinberger (királyhelmeci).
A nemességet 1914. jul. 21. W. József dr., tb. járásorvos kapta.
Weinberger.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János, Ferenc és Lénárd igazoltattak.
Weingärtner (velikamlaki).
A nemességet 1897. ápr. 4. W. Teréz, néhai W. Károly százados özvegye s gyermekei: Károly, Róbert, Teréz és Albine kapták. – Vö. Siebm. horv. 236.; MNA. 144.
Weingruber.
A címereslevelet 1717. ápr. 22. W. János György kapta. (LR. XXXI/310.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben György él. – Vö. NI. XII/128.
Weinlinger.
Címereslevele kelt 1717. ápr. 22. (LR. XXXI/310.) – Vö. NI. XII/128.; Siebm. 708
Weinzierl.
A címereslevelet 1843. jun. 30. W. János kapta. (LR. LXVII/362.)
Weiser.
A címereslevelet 1655. okt. 23. W. Mihály nyerte. (Szepesm. lt.) Kihird. 1656. Sárosm.
Weisinger.
A címereslevelet 1790. nov. 18. W. János kapta. (LR. LV/185.) – Vö. NI. XII/129.; Siebm. 708.; Kősz. 426.
Weisner.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Weiss.
Címereslevele kelt 1589. márc. 21. – Vö. T. XXVIII/115–6.; XXIX/166.
Weiss (vértesi).
Fenti előnévvel a nemességet 1897. dec. 5. W. Ernő alezredes kapta. – Vö. MNA. 144.
Weiss (csepeli), báró.
A bárói rangot 1918. szept. 16. W. Manfréd budapesti gyáros és nagykereskedő kapta. – Ugyanő részesült 1896. aug. 8. a nemesség adományozásában is. – Vö. MNA. 144.
Weiss (szurdai).
A nemességet 1899. márcz. 17. W. Adolf, Leó, Géza és Róbert kapták. E három utóbbi nevét 1912. márc. 26. Szurday-ra változtatta (l. o.)
Weiss (polnai).
A nemességet 1872. okt. 27. W. Jakab zágrábi kereskedő kapta. – Vö. Siebm. horv. 198.; MNA. 144.
Weiss (ulogi).
A nemességet 1912. okt. 16. W. Alfréd őrnagy kapta.
Weiss-Oláh (oláhi).
A nemességet 1910. jul. 12. W. Ernő-Lipót bécsi lakos nyerte.
Weiss, l. Weisz alatt is.
Weissenegg.
A család 1687. részesült magyar honfiusításban. – Vö. NI. XII/129.
Weisser, l. Weiser.
Weisspracher (kaboldi).
Honfiusítást 1466. nyert. (OL: Dipl. 24. 740.)
Weisspriach.
Címert l. Siebm. 708.
Weisz (dercsényi és balazséri).
Címereslevelet 1687. szept. 27. nyert. Előnév adományozása 1793. (LR. LVII/331.) – Vö. NI. XII/129.
Weisz (borostyánkői).
A nemességet 1881. máj. 5. W. Viktor pozsonyi kereskedő és gyártulajdonos kapta. – Vö. MNA. 144.
Weisz (hortensteini), báró.
Bambergi eredetü család. Magyar honfiusítást az 1729. évi 49. t.-c.-kel W. Hartwig Bertalan cs. kir. ezredes, szegedi várparancsnok nyert. – A bárói rang adományozásában ugyanő részesült 1729. dec. 18. (LR. XXXVI/368.) – Vö. NI. XII/129–130. (gen.) MNZsbk. I. R. I/448–9.; Szerencs 603.; GA bárói kötetei; Kneschke: Adelslex. IX/510.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Weisz l. Weiss alatt is.
Weiszengel.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Weiszmáhr (kocsi).
Az előnévvel a nemességet 1891. szept. 8. W. Sándor ezredes nyerte. – Vö. MNA. 144.
Veith (Weith.)
A címereslevelet 1805. máj. 31. V. (W.) Márton kapta. (LR. LXI/635.; Krassóm. lt.) – Vö. NI. XII/130.
Weizer.
Címereslevele kelt 1655. kihird. Szepesm. – Vö. Kősz. 426.
Vejmeno (alias Matuska).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben igazolt család.
Vek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben Zsigmond vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Véka (m.-frátai).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XII/130.
Vékás (illyei).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/242.
Vekérdy.
Nemességét 1621-ből l. OL: NRA. 1191–20.
Vékey (vékei).
Igen régi család, melyre vonatkozólag a leleszi hiteleshelyi levéltárban a XIV. század második feléig (az első 1370-ből) vannak okmányok. A XV. századból is körülbelül 18 a nevezett országos levéltárban őrzött iratoknak a száma. Nagy Iván családtörténeti munkájában közli a családnak az 1528. előtt elhalt Benedektől kezdődő leszármazását a XVI. század végéig, az élő nemzedéknek ezzel az ággal való egyenes kapcsolata azonban még nincs igazolva. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a család egyes tagjai Szabolcs-, Ung- és Zemplénmegyében éltek s vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A család jelenleg két ágon él. Az egyik a XVIII. század közepén élt Györgytől, a másik az ugyanezen időtájt élt Lászlótól származik le. – Címer: kék mezében koronán álló arany griff jobbjában kardot, baljában levágott törökfejet tart; sisakdisz: páncélos és páncélsisakos növekvő vitéz jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Az élő nemzedék leszármazását egy előttem fekvő családfa ugyan a Póka nemzetségnek XII. század első felében élt egy tagjáig vezeti vissza, de a család leszármazása hitelesen csak addig a Jánosig vezethető fel, aki a XVI. században Zemplénm. szolgabirája volt. Fia volt Ferenc; ezé János (felesége, 1. Kürtössy Judit. 2. Trocsányi Kata); fia László (1640.) szolgabiró (felesége Fábiány Kata); fia Ferenc (felesége Toldy Ilona); fia László (1750.) akinek felesége Isépy Borbála volt s akinek fia az alábbi György. Ettől a Györgytől ekképen sarjadzott le a család.
Leszármazás:
I.
György (Gyulaháza) Erdődy Zsuzsa; János mh.; Antal mh.; Sándor (Bessenyőd) Tóth Anna; György mh.; József 1. Lechner Franciska 2. Tormássy Franciska; István * 1781. VII. Bessenyőd 1816. VI/3. Máriapócs: Végessy Juliánna; László Kércsy Edit; Teréz * 1788. V/9. Bessenyőd; Károly esküdt Szász Ilona; Franciska Madácsy Károly; István * 1817. V/30. Máriapócs † .... Koszperda Mária; Gedeon; György † Küzmös Mária (gyermektelen); Sándor * 1856. I/10. † 1919. IV/10. Máriapócs 1882. VI/20. Vitka: Neviczkey Mária († 1929. IX/30. Máriapócs); Jozefin † Bukovinszki László; Johanna † Gergelyffy Ödön; István * 1897. VI/1. Máriapócs 1920. V/16. Bp.: Madácsi Mária; Sándor * 1923. III/4. Máriapócs; Mária * 1926. ... u. o.;
II.
László Mokcsay Rozália; László * 1786. III/13. Czikó Sára; László Czékus Johanna; Zoltán * 1855. VI/21. táblabiró Kiszely Irén; Károly * 1884. V/30. táblabiró 1914. Vác : Tragor Ilona; Károly * 1916. VI/17.; Zoltán * 1921. II/23.;
Vö. még Szabolcsm. monogr.; Zemplénm. monogr.; T. XII/109.; Karácsonyi II/80.; Zichy-család okmánytára VIII/634., IX/226.; rcsk.
Vékony (böcsédi).
Nemességét 1634-ből l. kolosmon. conv. lt.
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/475. – Vö. Siebm. erd. 251.
Nemességét 1778-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Vékony-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János özv.; Szabolcsm.-ben János, Ungm.-ben István, Zemplénm.-ben pedig ugyancsak János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/133.; Petri VI/739.; Gorzó 136.; Szolnok-Dobokam. monogr. III/74.
Velbovszky.
Nagy Iván által (XII/133.) említett szepesmegyei család.
Velcsek, gróf.
Adatokat l. az esztergomi primási lt.-ban.
Velcsek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben Bálint igazolta nemességét.
Velcsey.
Címereslevelet 1634. máj. 29. V. György kapott. (Veszprémm. lt.)
Welcz, báró.
Honfiusítást 1638. márc. 26. W. Zsigmond báró nyert. (LR. IX/196.)
Veleczkei.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Veleczki.
Címereslevelet 1687. jul. 8. V. György nyert (Pozsonym. lt.) Kihird. 1688. Trencsénm. – Vö. LI. I/26.
Veledei (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/431.
Velekey.
Nemességét 1634-ből l. OL: Conc. Exp. 1401. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Velenczey.
A címereslevelet 1714. dec. 30. V. Mihály győri lakos kapta. (LR. XXX/397.) – Ily nevü családból az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben Mihály igazolta nemességét.
Welichevich (alias Czelich.)
Címereslevele kelt 1659. okt. 10. (Győrm. lt.)
Velics, l. Velits.
Veligrand.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben Mihály és Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Velikay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyam.-ben Ferenc igazolta nemességét. – Vö. Andr. 82.
Velikay, l. Nagy (alias V.) – Tóth (alias V.)– Vellikay alatt is.
Velits (lászlófalvi).
Turócmegye egyik ősi törzsökös családja. Az Eördögh családdal közös őse Othmár Pyuk volt, akinek Gyüge fiától az Eördögh (utóbb Ábrányi), Thleus Jurg fiától pedig a Velits család származik. – Othmár Pyuk a Bobovnik földnek, a mostani Lászlófalvának első szerzője volt, aki IV. Béla királytól, mert a tatárjárás idején a királyt Znió várából Veglia szigetére a Frangepánokhoz segítette menekülni, de menekülése közben a király életéért saját életét is kockáztatta. – 1250-ben kapta a zniói uradalmat s nyert adományt Lászlófalvára. Később a reformáció idején, mert a család lutheránus lett, a zniói uradalmat az ott székelő jezsuitarend elperelte a családtól. Ez a családi nagy pör még a XVIII. században is folyt. A pört Szalay György, a hétszemélyes tábla bírája vezette, akinek halála után a pör utolsó iratait Szalay György lakásán állítólag a jezsuiták elégették, a család pedig végleg elesett a zniói uradalom birtokától. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Lászlófalván és Tótprónán élnek Turócmegyében Tamás, Ferenc, Ádám, 2 György, László, 2 Imre, Mátyás, Sámuel, Sándor özv., Zsigmond özv. s Tolnamegyében ugyanekkor István. – Címer: (vörös) mezőben hullámos folyóval vágott zöld földön nyakán nyillal átlőtt ugró szarvas, a pajzsfőben jobbról félhold, balról csillag; sisakdísz: növekvőleg a szarvas; takaró: (vörös-arany). – A család egyik ága Erdélybe szakadt s Torda-Aranyosm. alispánjától 6241/1886. sz. a nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. NI. XII/133–5. (gen.); Siebm. 708–9. Kősz. 426.; Századok 1875/185–6.
Vella.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben József él. – Vö. Balogh 157.
Vellesz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben és Nyitram.-ben Pál özv. igazolta nemességét. Nemességét 1802. dec. 1. legf. helyen is elismertette. (LR. LX/849., 921.) – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/135.
Vellikay.
György és István 1723. nádori adományt kaptak F.-Szoporra.
Vellikay, l. Velikay alatt is.
Wellisch (vágvecsei).
A nemességet 1910. máj. 28. W. Alfréd budapesti műépítész kapta.
Welsz (in Eberstein), gróf.
A grófi rangot 1682. márc. 21. W. Ulrik Viktor báró nyerte. (LR. XVII/210.)
Welther (weltherni).
A címereslevelet 1780. máj. 24. W. András szászsebesszéki kir. bíró kapta. (LR. erd. XII/43.
Weltischoffer, l. Veltishofer.
Veltishofer.
Címereslevele kelt 1710. márc. 17. (LR. XXVIII/277.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Jakab fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII/135.; Siebm. 709.
Velz (Welz).
Honfiusítást nyert 1638. – Vö. NI. XII/135.
Vén (nyiraljai).
A nemességet 1914. jun. 16. V. András, a szegedi tábla elnöke kapta.
Wenckheim (wenckheimi), gróf és báró.
Ősrégi frank-eredetű család, mely I. Ferdinánd német-római császártól Wenck Dániel személyében 1559. kapott címereslevelet. Egyik utóda, Ágoston, a wenckheimi előnévvel 1608. jan. 16. birodalmi nemesi rangra emeltetett. Ez időtájt egyik tagja, Sebestyén, tüzérségi főtiszt, 1598. Győr ostrománál tüntette ki magát.
A család nemzedékrendje izről-izre Wenck Alberttől vezethető le, akinek wiedersbachi Wiederhold Jozefától született fia, János a hollandi egyetemen orvos-doktori oklevelet nyer (1683.). Mint udvari orvos Grazban telepedett meg, hol tudományossága révén kiváló hírnévre tett szert, olyannyira, hogy 1711. a római tudományegyetem is tudorrá fogadta. Érdemes működése elismeréseül Mária Terézia 1748. ápr. 27. osztrák lovagi rangra emelte.
Fia, János József Ágost, császári tanácsos, alsóausztriai kancellár nőül vevén báró Harruckern János György békésmegyei főispán Mária Cecilia nevű leányát, gyermekei a gyulai uradalmat örökölték. Három fia volt, u. m. József, János és Ferenc; közülük János klagenfurti főesperes és alsóausztriai tanácsos. József és Ferenc 1776. dec. 18. aztán osztrák bárói rangot nyertek, majd pedig 1781. ápr. 7. magyar honfiusításban részesültek. Az előbbeni aztán 1802. ápr. 9. magyar grófi rangot is nyert.
E szerint a családnak két ága van: az 1802. grófi rangot nyert József s az 1781. honfiusított Ferenc báró ágazata.
A családból különösen felemlítendő Wenckheim Béla (1811–1879.) báró. 1839. követ s az ellenzék lelkes vezére; 1848. békési főispán s István nádor főudvarmestere; 1865. ismét főispán; 1867–1869. belügyminiszter; 1875. Ő felsége személye körüli miniszter; 1875. miniszterelnök, majd újból személykörüli miniszter. – Frigyes (1842–1912) volt országgyülési képviselő, 1904. főpolgármester.
Címer: jobbharánt pólyával vágott s szívpajzszsal ellátott négyelt pajzs; az aranymezejű szívpajzsban jobbról vörös, balról fekete szárny; az 1. és 4. ezüstmezőn áthaladó
vörös pólyában 3–3 arany csillag; a 2. és 3. kék mezőben szarvaikkal egymásfelé forduló egy-egy ezüst holdsarló; grófi korona; 4 sisak; sisakdíszek: (jobbról balra) 1: a szívpajzsbeli 2 szárny; 2. vörös-arannyal, illetőleg arany-vörössel, vágott két szárny között arany csillag; 3. ezüst-vörössel, illetőleg vörös-ezüsttel vágott két elefántormány között a koronán könyöklő páncélos kar kardot tart; 4. ezüst-kékkel és kék-ezüsttel vágott két szárny között vörös lengyelruhás férfi jobbjában kardot tart; takarók: fekete-arany, vörös-ezüst, kék-ezüst.
vörös pólyában 3–3 arany csillag; a 2. és 3. kék mezőben szarvaikkal egymásfelé forduló egy-egy ezüst holdsarló; grófi korona; 4 sisak; sisakdíszek: (jobbról balra) 1: a szívpajzsbeli 2 szárny; 2. vörös-arannyal, illetőleg arany-vörössel, vágott két szárny között arany csillag; 3. ezüst-vörössel, illetőleg vörös-ezüsttel vágott két elefántormány között a koronán könyöklő páncélos kar kardot tart; 4. ezüst-kékkel és kék-ezüsttel vágott két szárny között vörös lengyelruhás férfi jobbjában kardot tart; takarók: fekete-arany, vörös-ezüst, kék-ezüst.
Vö. NI. XII/135–141.; Szerencs 471–4., 604.; Siebm. 709.; MNZsbk. I. R. I/449–450., 267–9.; GA (bárói és grófi kötetei); Békésm. tört. III. K. 203–7.; Márki II/718.; Pozsonym. monogr. 699.; Kősz. 426.; stb.
Wenczel (kronfeldi).
Nemesség adományozása 1822. máj. 3. (LR. erd. XIV/182.; MNMuz. lt.) Előnév adományozása 1846. aug. 24. W. József brassóvidéki főbiró részére. (LR. erd. XV/376.) Vö. T. XXIX/166.
Wenczel (kövesdi).
A nemességet 1879. nov. 15. W. Gusztáv kir. tan., egyetemi tanár kapta. – Vö. MNA. 144.; Kősz. 426.
Wenczel (másképen Olasz).
Címereslevelet 1697. Wenczel András, Ferenc, Sámuel, János és György nyertek. (LR. erd. I/172.) – l. még Olasz (alias V.).
Wenczel, l. Vincze (alias V.)
Vendégh.
A címereslevelet 1631. dec. 6. V. Lukács nyerte. – Vö. Bor. I/217.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében Ferenc, Gergely és János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Vendégh, l. Barta. – Vörös (alias V.)
Vendéghy (alias Szabó).
Címereslevele kelt 1652. márc. 15. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. 709.; TK. I/288. és Szabó (alias V.).
Címereslevelet 1653. dec. 4. V. János nyert; kihird. 1654. márc. 12. Tornam. – Vö. TK. I/68.
Vendéghy (vendégi).
Kihalt család az Aba-nemzetségből. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben András, Gáspár és Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII/141.; Csoma44–8. (gen.); Siebm. 709.; T. XI/50.; Abaujm. monogr. 550.
Wenger.
A címereslevelet 1792. jul. 26. W. Ignác pozsonyi ker. népiskolai felügyelő kapta. (LR. LVI/71.) – Vö. NI. XII/141.; Siebm. 709.
Wengersky, gróf.
L. Zemplénm. monogr. 544.; Mel. 72.
Venich.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Venier, báró.
Adatokat l. az esztergomi hercegprimási lt.-ban. – Vö. NI. XII/141.; Siebm. 709.
Wenjer.
Címereslevele kelt 1696. okt. 26. (Pozsonymegye lt.; elv.) – Vö. LR. I/26–7.
Weninger.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Venkóczy.
Címert l. Siebm. pk. 124.
Vent (illenbergi).
Címert l. Siebm. pk. 124.
Venter.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben 2 Gábor, Demeter, István, Miklós, 2 Péter, Illés vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/142.; Petri VI/712.; Gf. VI/104–6.
Venturini.
A címereslevelet 1791. márc. 12. V. Lajos nyerte. (LR. LV/619.; Vasm. lt.) – Vö. NI. XII/142.; Siebm. 710.; Balogh 263–4.; Kősz. 427.
Vényi.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Veöreös, l. Vörös.
Vépy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Pál igazolta nemességét. – Nagy Iván szerint (XII/142.) Győrm.-ben is élt ily nevű család.
Vépy (másképen Ugronovics), l. Ugronovics.
Vépy, l. Nagyvépy.
Vér.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Mihály vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Vér, l. Veeralatt is.
Veranchich, l. Vranchich.
Verbanich.
Nemességére vonatkozó adatokat l. az esztergomi primási lt.-t. – Vö. NI. XII/142.; Siebm. horv. 236.
Verbay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben István és Sámuel igazoltattak.
Címerpecsét Hevesm. és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 426.
Verbay, l. Hlatky (alias V.)
Verbega.
A címereslevelet 1793. okt. 21. V. Ignác, Horvátország főorvosa kapta. (LR. LVII/307.) – Vö. NI. XII/142.; Siebm. 710., horv. 198.
Verbiássy.
Címereslevele kelt 1688. aug. 18. – Vö. Siebm. erd. 251.; NIf. II/230.
Werbny.
Nemességét 1699. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Verbovszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Imre, Szepesm.-ben 2 András, József és 2 János s Zemplénm.-ben Péter fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Verbóy.
Címereslevele kelt 1635. jun. 30. – AAz 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben János, Mátyás és István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/142–4. (gen.); Siebm. 710.
Verbőczy.
Ugocsam.-i eredetű régi család. Őse Kerepeczi István, akinek fia, Barla 1430 körül élt. – Vö. NI. XII/144–6. (gen.); Siebm. 710.; Gorzó 135.; Balogh 157.
Verbőczy, l. Peti (alias V.) – Petky (alias V.)
Verbőy, l. Sechyowychka.
Verdas.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/713.
Verdegner, báró.
Honfiusítását l. az esztergomi primási lt.-ban.
Verdenburg.
1687-ben honfiusított család. – Vö. NI. XII/145.
Verdes (szilistyei).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/729.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben György, János és Prokóp, Szatmárm.-ben pedig 2 László és Tamás igazoltattak. – Vö. Gorzó 135.; Petri VI/713.
Vereb.
A címereslevelet V. János kapta 1714. márc. 4. (LR. XXX/243.) – Vö. Siebm. 710.; NI). XII/146.
Veréb.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben György, János és Gergely fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Veréb, l. Vrabecz (alias V.)
Verebély (verebélyi).
Ősrégi család, mely a XII. században ágazott ki a Zách-nemzetségből. Ez a Vereb, később Verebi, majd Verebély néven szereplő birtokos nemes család nevét eredetileg a Nógrád-vármegyei Fóth és Egyházas Vereb birtokairól nyerte. Később Heves-, Bars-, Nyitra-, Zemplén-, Szabolcs-, Bereg-, Szatmár-, Hont-, Pestvármegyékben, majd a Dunántúl is Győr-, Vas-, Veszprém-, Baranya-, Zala- és Somogyvármegyékben találkozunk vele. Birtokaiknak közös törzsből való származását bizonyítja az a körülmény, hogy Vereb
Györgyöt, Pált és Simont sűrűn találjuk együtt és külön is Nógrád-, Bars-, Trencsén-, Baranyavármegyékben birtokadományokkal, zálogbaadással, vétellel kapcsolatban, másrészt verebélyi előnévvel szerepelnek a különböző megyékben szereplő birtokosok, 1478-ban a nógrádmegyei György mint Trencsén-vármegyei birtokos a nyitrai káptalan előtt, 1563-ban Mihály Baranya-megyei birtokos a zalavári convent előtt, 1564-ben Péter a leleszi convent előtt, 1604-ben István és János a Nyitra (ma Bars) megyei Verebély birtokkal a Vasvár-szombathelyi székeskáptalan előtt, ugyancsak Verebély de eadem-re szól a család birtokában levő László és fiai János, Ferenc, Mihály nevére kiállított armalis levél, melyet 1581-ben II. Rudolf adott ki.
Györgyöt, Pált és Simont sűrűn találjuk együtt és külön is Nógrád-, Bars-, Trencsén-, Baranyavármegyékben birtokadományokkal, zálogbaadással, vétellel kapcsolatban, másrészt verebélyi előnévvel szerepelnek a különböző megyékben szereplő birtokosok, 1478-ban a nógrádmegyei György mint Trencsén-vármegyei birtokos a nyitrai káptalan előtt, 1563-ban Mihály Baranya-megyei birtokos a zalavári convent előtt, 1564-ben Péter a leleszi convent előtt, 1604-ben István és János a Nyitra (ma Bars) megyei Verebély birtokkal a Vasvár-szombathelyi székeskáptalan előtt, ugyancsak Verebély de eadem-re szól a család birtokában levő László és fiai János, Ferenc, Mihály nevére kiállított armalis levél, melyet 1581-ben II. Rudolf adott ki.
Címer: kék mezőben zöld halmon ugró szarvas; lába előtt fehér tinófej; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
A családnak 1227-ben a legrégibb okmányokban (Dl. 134.) szereplő tagjai Henche comes Zakariás de Vereb fia a Zách-nemzetséggel kapcsolatban.
A nemzetségből János tárnokmester, 1466. Szerém vm. főispánja (comes), majd Zsgimond király alatt Vasvárnak igazságot szolgáltat; annak fia György 1499-ben Baranyavm.-ben II: Ulászló királytól jószágot kap. Ennek fiai László és (Mihály), László fiaival János, Ferenc, Mihálylyal armalis levelet is kaptak.
A dunántúli ág több tagja a törökök ellen vívott végvári harcokban, mint a Zrinyiek hívei és benső emberei vettek részt. János 1505–15 Vácz kapitánya, Mihály »in praesidio Deva commendans«, majd 1566-ban Babocsa vár kapitánya és Zrinyi Miklós oldalán Szigetvár védői között volt, hosszabb ideig raboskodott Konstantinápolyban, a galatai nagytoronyban. Fia István 1610 »capitaneus praesidii verebélyensis« a törökök elleni harcokban esett el.
Ifj. István Zrinyi Miklósnál, majd ennek halála után Zrinyi Péternél volt »első ember a szolgálatban«; mint ilyent I. Lipót alatt őt is a Zrinyi-féle »zenebonálkodók« közé számították, de 1671-ben kegyelmet nyert.
A László fia Mihály ága 1780 körül Lászlóval, ki Pozsony vm. tisztb. vicenotariusa, majd Budapesten tartózkodik, kihal.
László fia János, ennek fia Mihályhoz, kinek fiát Ferencet a törökök bécsi futása alkalmával a pápai mezőn levágták, csatlakozik az ezentul Veszprémmegyében található ág; ennek ivadékai részben még ma is ott találhatók Tapolcafőn.
A veszprémvármegyei ág egy része 1700 körül Erdélyi nevű sógorsággal Tolnavármegyébe szakad. Innen magyarázható az átmeneti Erdélyi névváltoztatás. 1824-ben József Pozsonyban kir. főmérnök, majd később táblabíró
lett. Fia József Trencsénm. tiszteletbeli főorvosa volt, a szabadságharc idején hazafias ténykedései miatt mint rebellist a pozsonyi haditörvényszék 1849-ben előbb halálra, majd várfogságra itélte. Nyolc hónap josefstadti fogság után sikerült kegyelmet kapnia.
lett. Fia József Trencsénm. tiszteletbeli főorvosa volt, a szabadságharc idején hazafias ténykedései miatt mint rebellist a pozsonyi haditörvényszék 1849-ben előbb halálra, majd várfogságra itélte. Nyolc hónap josefstadti fogság után sikerült kegyelmet kapnia.
A napjainkban virágzó Verebély-család őse Mihály († 1656 előtt), akinek felesége Nagy Anna volt. Élő tagjai a családnak Géza (szül. 1880.) a B. Sz. F. E. M. műszaki főtanácsosa; Jenő (szül. 1878.) ügyvéd; László (szül. 1883.) gépészmérnök, a műegyetemen az elektrotechnika ny. r. tanára, a MÁV elektrifikálási osztályának vezetője. – Tibor (szül. 1875.) orvos, egyetemi nyilvános rendes tanár. – Leszármazás:
I.
Mihály † 1656 előtt Nagy Anna; Ferenc † 1683; János Bálint Zsuzsanna; Erzsébet Szabó Pál; István sz. 1698. körül Erdélyi Anna (Tapolcafő); István sz. 1717. aug. 20. Tapolcafő 1738. jan. 10.: Szalay Mária Anna; József sz. 1720. jan. 4. Tapolcafő 1. 1741. jan. 19.: Varga Julianna Tapolcafő 2: 1745. nov. 14.: Horváth Éva (Kajdacs); Éva sz. 1726. márc. 18. Szalay János; l. Antal sz. 1728. jan. 6. Molnár Róza; Antal sz. 1759. ápr. 13. Somogyban; József sz. 1761. szept. 16. Kajdacs; Ferenc; Ferenc sz. 1801.; Klára sz. 1743. máj. 28. Kajdacs; Róza 1744. máj. 23.; István * 1748. aug. 22.; Ferenc sz. 1748. ni. 1780. 1818.; Zsuzsa * 1743. XII. 29. Kajdacs; József sz. Kajdacs 1747. febr. 19. fölveszi az Erdélyi nevet Kakas Klára († 1828. III. 3.); Julianna sz. 1750. jan. 17.; Erzse sz. 1753. I. 10.; Anna sz. 1755. III. 15.; József; János; István 1817/18. ni. 1824.; Ferenc; János; József sz. 1776. aug. 28. Tolna 1808. Altmann Jozefa (Varasdon majd Pozsonyban) l. II. tábla; Klára Valits György;
II.
József Altmann Jozefa l. I. tábla; Adolf sz. 1814. VI. 9. Varasdon 1815–70. tengerész kap. Karátsonyi N.; József sz. 1809. jul. 1. Varasdon Papp Klára lakik: Trencsénben, Budapesten, majd Gödöllőn, nevét 1846. XII. 9–16. visszaváltoztatja Verebélyire († 1880. jun. 10. Gödöllön); Imre sz. 1837. nov. 7. Trencsén 1875. nov. 20.: Szvoboda Mária († 1913. márc. 18. Bpest); László sz. 1841. jul. 7. Trencsén 1874. febr. 14: Pscherer Ida († 1922. dec. 11. Bpest); Klotild sz. 1844. Trencsén Dittrich Lajos; Jenő sz. 1878. IV. 22. Bp. sági Gregersen Ilona; Géza sz. 1880. VII. 20. müsz. főtan. kis- és nagypiaski és zagajovi Leliwa Bobula Mária; Mária sz. 1887. II. 17. Bp.; Erzsébet sz. 1887. II. 17. Bp.; Eleonora sz. 1909. IX. 13. Bp.; Géza sz. 1913. I. 1. Bp.; Tibor sz. 1875. I. 28. Bp. orvostanár bókai Bókay Nadine; Margit sz. 1877. VII. 6. Bp. rozsnyói Pekár Imre; László sz. 1883. VIII. 27. Bp. műegyetemi tanár bókai Bókay Judith; Judith sz. 1908. XI. 13. Bp.; Tibor sz. 1910. V. 21. Bp.; Pál sz. 1911. XII. 24. Bp.; Nadine sz. 1913. IV. 23. Bp.; Erzsébet sz. 1918. I. 18. Bp.; Eszther sz. 1913. X. 24. Bp.; László sz. 1917. IX. 24. Bp.; Ida sz. 1913. VIII. 18. Bp.; András sz. 1927. IV. 23. Bp.;
Vö. Mocsáry: Nógrádm. II/229.; NI. XII/145.; Kaprinai Okt. Mss. B. Tom. I. p. 60.; Bursa: Czacoviensis 20.; Szirmay: Szatmárm. II/148.; Istvánffy Hist. 1622. kiad. 821.; Budai Ferenc: Hist. III/746.; Takács: Rajzok a török világból II/64.; Kősz. 427.
Verebélyi (hidastelki).
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/402. – Vö. Siebm. erd. 253.
Címereslevele kelt 1606. márc. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1631. jun. 23. – Vö. Almási.
Címereslevele kelt 1661. febr. 20.; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/232.
Verebélyi (borosjenei).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/226.
Verebélyi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm-ben Péter, Szatmárm.-ben László, Vasm.-ben pedig Imre vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/146–7.; Siebm. 710.; Petri VI-713–4.; Gorzó 136; Hontm. monogr. 452.
Verebes (bélteki).
Címereslevelet a Tóth családdal 1569. jan. 7. V. János nyert. – Vö. NIf. III/101.; Gorzó 136.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben András, Gergely, György és János élnek.
Verebesi.
Címereslevelet 1656. nov. 20. V. András nyert; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/229–230.
Verebi.
Leszármazását l. Károly: Fejérm. tört. V. 529–530.
Veréczi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben él a család.
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Verekenyei.
Pozsonym.-ben előforduló család. – Vö. Pozsonym. monogr. 676.
Veres.
Címereslevelet a Bethleni családdal 1431. dec. 17. V. Péter kapott. – Vö. Bethleni.
Veres (gyulai).
Címereslevele 1557. jan. 10. kelt (kolosmon. conv. lt. Arm. Div.) – Vö. Siebm. 710., erd. 252.
Veres (sepsiszentgyörgyi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
Veres (sámsoni)
Székely család. – Vö. Siebm. erd. 253–4., Petri VI/722.
Veres (daróci).
A címereslevelet 1586. aug. 17. V. János kapta. (Erd. Nemz. Muz.) – Vö. Sándor I/11.
Címereslevelet V. Ambrus nyert 1590. A család Nyitram.-ből Hevesm.-be szakadt s Imre (Abád) 1766. Hevesm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Orosz 311.
Veres (maksai).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
A címereslevelet 1598. V. Ambrus nyerte. (Nyitram. lt.)
Veres (másképen Nagy, keczeti).
Székely család. – Vö. Bold. 41.
Veres (markosfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
Veres (csekefalvi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. IV-121.
Veres (erdőszentgyörgyi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. V/72.
Veres (mogyorósi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
Veres (megyeri).
Székely család. – Vö. Márki II/226.
Veres (árkosi).
Nemességet 1609. máj. 25. V. Boldizsár kapott. (Gyfv. LR. VI/271.) – Vö. Gf. III/39.; Pálmay: Háromszék 672–3. (gen.); Petri VI/713.
Címereslevelet a Belényesi családdal együtt 1609. aug. 10. V. György nyert. (Beregm. lt.) – Vö. NIf. II/176.
Veres (kiskéri).
Címereslevele kelt 1609. Kihirdette Komáromm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm. élnek László, Mihály és István. – Vö. Bor. I/205.; Komáromm. monogr. 582.
Címereslevelet 1610. márc. 17. a Marikovszky családdal (l. e.) közösen nyert.
Veres (hosszuaszói).
A nemességet 1610. dec. 18. nyerte. A további adatokat l. Ábrán (hosszuaszói) alatt.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. LR. Arm. 29.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Veres (bihari).
A címereslevelet 1612. aug. 1. V. Benedek kapta. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1614. febr. 11. Biharm. – A család Hodászon élt. – Vö. Gorzó 135.
Címereslevelet 1614. aug. 26. nyert. A család 1726. 1734. és 1755. Nógrádm.-ben élt. – Vö. NI. XII/150.
Nemességét 1614-ből l. a váradi kpt. lt-ban.
Veres (makói).
Nemességét 1616-ból l. Gyfv. LR. VIII/181.
Címereslevelet 1617. okt. 10. V. János kapott. – Vö. Bor. I/207.
Veres (fogarasi).
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. LR. X/40.
Veres (görcsönyi).
Nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. X/12.
Veres (ujtordai).
A nemességet 1619. V. János és társai kapták. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/10.
Címereslevele kelt 1623. szept. 18. – Vö. Siebm. erd. 251.
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. .
Nemességét 1625-ből l. Gyfv. LR. XIII/47.
Veres (ujtordai, alias Kovács).
Nemességét 1626-ból l. Gyfv. LR. XIII/80. és kolosmon. conv. Prot. H. 95., 96.
Veres (sassi).
Címereslevelet 1628. aug. 22. V. András nyert. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Nemességét 1628-ból l. Gyfv. LR. XIV/58.
Veres (maksai).
A címereslevelet 1631. jul. 11. V. Albert nyerte. (Erd. Nemz. Muz.) – Vö. Sándor II/15.
Címereslevelet 1632. márc. 14. V. János nyert. – (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1632. dec. 23. – Vö. Csoma 665.
A címereslevelet 1634. jan. 6. V. Bálint és fiai kapák. (Biharm. lt.)
Címereslevele kelt 1635. márc. 16. A család 1745. Abaujm.-ben (Korlát) él. – Vö. Csoma 639.
Veres (budakeszi).
Címereslevelet 1638. jul. 24. V. Mihály nyert. (Vasm. lt.) A család az 1733. évi nemesi vizsgálatkor Uraiujfaluban lakott (Ferenc és György.) – Vö. Balogh 157., 265.
Veres (csikszentsimoni).
Címereslevele kelt 1640. máj. 11. (OL: 15/1897. és 1533/1906.; egri kpt. lt.) A család 1762. Hevesm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Siebm. erd. 251.; Orosz 311.
Veres (árkosi).
A nemességet 1648. febr. 22. V. István nyerte. (Gyfv. LR. XIII/58.) – Vö. NI. XII/152. (gen.)
Veres (másképen Örmény.)
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/61.
Veres (kisrábéi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/284.
Címereslevelet 1650. okt. 1. V. János nyert. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1651. Szatmárm. – A család Jármiban lakott. – Vö. Gorzó 135.
Címereslevele kelt 1650. okt. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 710.
Veres (ürögdi).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/146.
Czímereslevelét 1651. jun. 13. Komáromm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/153.
Veres (csikszentgyörgyi).
Székely család. (Gyfv. LR. XXVI/179.)
Veres (ónodi).
Címereslevele kelt 1653. – Vö. NI. XII/473–4. (gen.)
Címereslevele kelt 1654. aug. 18. (Pestm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 139.; Orosz 311.
A címereslevelet 1654. szept. 10. V. Mátyás és társai nyerték. – l. Magyar (VII. K. 19.)
Veres (borosjenői).
Címereslevelet 1654. dec. 10. V. András és gyerm. nyertek. (Gyfv. LR. XXVI/431.) – Vö. Márki II/226.; Siebm. erd. 251.
Címereslevelet 1655. febr. 19. V. János kapott. – Vö. Bor. I/227.
Veres (ménasági).
Székely család. (Gyfv. LR. XXVI/605.)
Címereslevelet 1655. jul. 20. V. István nyert. (Barsm. lt.)
Veres (kállói).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/592.
Veres (amadéfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Veres (brassói).
Címereslevelet 1658. febr. 10. az Abari családdal közösen nyert.
Veres (szásznyiresi).
Címereslevele kelt 1658. okt. 7. (Erd. Nemz. Muz.; kolosmon. conv. Arm. V. 20. Prot. R. 36.) – Vö. Siebm. erd. 252.; Sándor II/91–3.
Címereslevelet 1659. V. György nyert. Kihird. Hontm. A család Nógrád- és Pestm.-ben volt birtokos. 1726. évi nemesi összeiráskor György fiai élnek; közülük Ferenc 1741. jan. 21. Nógrádm.-től nemesi bizonyítványt kapott. – Vö. NI. XII/147–150. (gen.)
Címereslevele kelt 1662. aug. 19. (Beregm. lt.) A család Szatmárm.-ben Berén élt. Nemessége 1794. szept. 4. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVIII/1916.) – Vö. Siebm. 711.; Gorzó 135.
Címereslevele kelt 1662. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Veres (másképen Dési).
Nemességét 1664-ből l. OL: Erd. főkormszék 1806:5350.
Címereslevele kelt 1668. nov. 20. (Borsodm. lt.)
Nemességét 1668-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Veres (kövendi).
Címereslevele kelt 1669. aug. 8. (kolosmon. conv. Arm. V. 7., Prot. Balth. Rákosi 74.) – Vö. Siebm. erd. 252.
Veres (csikszentsimoni).
Címereslevele kelt 1670. – Vö. Siebm. erd. 254.
Veres (nagyszegi, alias Pap.)
Nemességét 1684-ből l. kolosmon. conv. Prot. Laki 5–7.
Címereslevele kelt 1686. márc. 1.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/287.
Nemességét 1713-ból l. a váci kpt. lt.-ban.
Veres.
A címereslevelet 1714. okt. 4. V. István, felesége Mészáros Judit s gyermekei: János, István, Erzsébet és Ilona kapták. (Nyitram. lt.) Kihird. 1715. okt. 30. Nyitram. – Címer: kék mezőben zöld földön álló oroszlán felemelt jobbjában kardot tart; sisakdisz: vörös ruhás kar karddal; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – András fia István Ürményből Kéthelyre költözött s a gróf Hunyady család uradalmi provizora volt. Nemességét Nyitram. 1795. nov. 13. kiadott bizonyítványával igazolta. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben András és fia vétettek fel az igazolt nemesek közé. A család a »tartoskeddi« előnevet használja. – Leszármazás:
István (1714.); fia János; ezé András (Ürmény), akinek felesége Farkas Julia; fia:
István (szül. 1769. aug. 20. Ürmény), felesége Roltmann Anna. Fia:
Lajos (szül. 1806. nov. 25., † 1852.), felesége nemes Orczy Teréz (1818–1853.). Gyermekei:
1. Johanna férje Misey Kristóf.
2. Géza (szül. 1841), felesége nemes Hertelendy Ilona; fia:
Lajos (szül. 1876. jul. 30. Somogycsákány), felesége ns. Ács Judit. Gyermekei:
A) Ferenc (szül. 1905. jun. 10. Somogycsákány).
B) László (szül. 1907. jan. 12. u. o.).
C) Gábor (szül. 1909. nov. 12. u. o.).
3. István.
Bemutatott hiteles okmányok.
Veres.
Címereslevelet 1720. jun. 21. V. Péter nyert. (LR. erd. VII/77.)
Címereslevelet 1721. febr. 10. V. Gábor (Csikszék) kapott. (LR. erd. VII/185.)
Nemességét 1753-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Nemességét 1845-ből l. a váci kpt. lt-ban.
Veres (felőri).
Az előnévvel a nemességet 1908. jun. 8. V. Márton felőri ref. lelkész kapta. – Vö. MNA. 140.
Veres (árkosi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri IV/714. és Veres (nemesség 1609. máj. 25.)
Veres (badacsonyi), l. Veres-Pap.
Veres (bihari).
Szatmárm.-ben (Hodász) élt család. Biharm.-ből származott oda. – Vö. Gorzó 135.
Veres (borzási).
A XVII. században Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/714.
Veres (csikszentléleki).
Csikszéki család. – Vö. NI. XII/475.
Veres (csikszentsimoni).
Nemességét 1784. okt. 28. legf. helyen igazolta. (LR. LIII/94.)
Veres (dálnoki).
Kézdi- és Háromszéki család. Nemessége 1785. jan. 24. és 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/144., 149., 492.) – Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. Pálmay: Háromszék 672. és Dálnoki (recte V.)
Veres (dersi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 253–4. (gen.)
Veres (dobozi).
Nagy Iván által (XII/153.) említett család a XVII: század második feléből.
Veres (erdőszentgyörgyi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Veres (érkávási).
1805. Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/715.
Veres (érszentkirályi).
Közép-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Petri VI/715.
Veres (farnosi).
Székely család. – Vö. NI. XII/153., 473.
Veres (felei.)
Miklós nemessége Marosszékből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492. ) – Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Veres (gyergyóremetei).
Csikszéki család. – Vö. NI. XII-475.
Veres (halasi).
Köz.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Petri VI/715.
Veres (ilosvai).
Köz.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Petri VI/716.
Veres (ippi.)
Krasznam.-ben előfordult család. – Vö. Petri VI/716.
Veres (kállai), l. Kállay (kiskázméri).
Veres (karkói).
A XVII. században Aradm.-ben élt Dávid. – Vö. Márki II/226.
Veres (kémeri).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/716.
Veres (királydaróci).
Köz.-Szolnokm.-ben találkozunk ily nevü családdal. – Vö. Petri VI/716–7.
Veres (kolozsvári).
Mihály, István és Pál 1795. máj. 16. nemességük megerősítésében részesültek. (LR. erd. XIII/118.)
Veres (kolozsvári).
Szatmárm.-ben élt ily nevü család. – Vö. Gorzó pk. 31.
Veres (kőröspataki).
Székely család. – Vö. NI. XII/152. Pálmay: Háromszék 471.
Veres (kövendi).
Márotn és Sámuel nemessége Tordam.-ből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.) Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Veres (kövesdi, kövendi?)
Erdélyi család. – Vö. NI. XII/475.
Veres (krasznai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/716.
Veres (krasznamihályfalvi).
Köz.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Petri VI/717.
Veres (kucsói).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/717–8.
Veres (lecsméri).
Ugyancsak Szilágym.-ben találkozunk ily nevü családdal is. – Vö. Petri VI/718.
Veres (lelei).
Köz.-Szolnokm.-ben előfordult család. – Vö. Petri VI/718.
Veres (lompérti).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/718.
Veres (magyarbéli).
Pozsonym.-i armálista család. – Vö. T. XXII/146.
Veres (márkaszéki).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/718.
Veres (mihályfalvi), l. Megyehidi (alias V.)
Veres (mocsolyai).
István, Lajos és Bálint (Kecskemét) Köz.-Szolnokm. bizonyitványa alapján 1829. Pestm.-ben hirdettetnek ki. A család Fejérm.-ben is élt. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Kősz. 427.; Gorzó 135.; Rexa 61., 105., 132.; Petri VI/718–720.
Veres (nagydobai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/720.
Veres (nagyszegeni).
Köz.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Petri VI/720.
Veres (nagyváradi).
Udvarhelyszéken élt család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 253.
Veres (nagyváradi).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Gf. I/27., II/56.
Veres (nyéki).
A XVII. századból Nagy Iván által (XII/153., 473.) említett család.
Veres (ököritói).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/720.
Veres (papi).
Erdélyi család. – Vö. NI. XII/475.
Veres (perecseni).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/720.
Veres (polyáni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
Veres (rátoni).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/721.
Veres (remetei).
Mihály és fiai 1703. ápr. 22. legf. helyen igazoltattak. (LR. erd. V/101.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 142.
Veres (sasvári és tivadarfalvi).
Ugocsam.-i család, mely 1750. Péterfalvára és Tivadarfalvára uj nádori adományt nyert. – Vö. NI. XII/152.
Veres (somlyói).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/723.
Veres (szárhegyi).
Csikszéki család. – Vö. NI. XII/474.
Veres (szentléleki).
Erdélyi család. – Vö. NI. XII/153.
Veres (szilágyszegi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/723.
Veres (tasnádi).
Krasznam.-ben élt család. – Vö. Petri VI/723.
Veres (tivadari).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 31. és Veres (sasvári és tivadarfalvi).
Veres (tordai).
Erdélyi család. – Vö. NI. XII/475.
Veres (váradi).
Biharm.-i eredetü család, mely Nagyváradról Tordára, innen pedig Tiszafüredre származott el. – Vö. NI. XII/150–2. (gen.) 473.; Orosz 311.
Veres (váradi).
A XVII. században Zarándm.-ben élt. – Vö. Márki II/226–7.
Veres (váradi).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Veres (várallyai).
B.-Szolnokm.-ben 1654. tett hüségi esküt Lukács. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Veres (zágoni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 672.
Veres (zilahi).
Krasznam.-ben élt család. – Vö. Petri VI/724–6.
Barsm.-től 1754. nemesi bizonyítványt nyert Mihály fia Pál. – A család Nagykőrösön volt megtelepedve. – Vö. Benkó 373–4. (gen.)
Nemessége Biharm.-ből 1788. febr. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIV/108.)
Krasznamegye 1770. évi összeírásakor Kémeren élt Ferenc.
Nemességét Nógrádm.-ben igazolta; nemesi bizonyítványt 1741. nyert. – Vö. Simon 710–1.
Szabolcsm.-ben is élt ily nevü család. Cserepeskenézen és Pátroha helységben bír földesúri joggal. – Vö. Szabolcsm. monogr. 537.
Egyik ily nevü család Szatmárm.-ben állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 135.
A Szatmárm.-i Uszkán is élt ily nevü család. – Vö. Gorzó 135.
Ily nevü családtagok címerpecsétje Fejér- és Szatmármegye lt.-ban s a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Rexa 132. 155.
Veres-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bars-, Bihar-, Borsod-, Fejér-, Heves-, Hont-, Komárom-, Máramaros-, Nógrád-, Nyitra-, Pest-, Pozsony-, Sopron-, Szabolcs-, Szatmár-, Tolna-, Ugocsa-, Vas-, Veszprém-, Zala-, Zemplén- és Zólyomm.-ben vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Veres, l. Csorba (alias V.) – Dési (alias V.) – Disznóssy (alias V.) – Kovács (ujtordai, alias V.) – Nagy (alias V., keceli.) – Pap (nagyszegi, alias V.) – Székely (alias V.) – Vörös alatt is.
Veres-Pap.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/714.
Veresegyházy.
Nagykőrösön élt család. – Vö. Benkó 375.
Vereskál.
Nemességét 1625-ből l. Gyfv. LR. XII/47.
Veresmarthy (váradi, alias Szabó).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/11.
Veresmarthy (urmezői).
Címert l. Siebm. 711.
Veresmarthy, l. Vörösmarty alatt is.
Veresmarthy, l. Kuppay (alias V.) – Szabó (váradi, alias V.) – Végh-V. – Vörösmarthy.
Verhás.
Címereslevele kelt 1675. ápr. 24. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben 2 János él. – Ferenc és János nemessége ugyanebből a megyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/453.) – Vö. Andr. 83.; Balogh 264.
Verhovácz.
Címert l. Siebm. 711. – Vö. még NI. XII/154. és Siebm. horv. 198.
Vering.
A magyar honfiusítást 1803. dec. 9. V. Gerhárd és gyermekei nyerték. (LR. LXI/289., 748.)
Verkljan (pilari).
A nemességet 1916. máj. 22. V. Márton ny. vezérőrnagy nyerte.
Werklein, báró.
A magyar honfiusításban 1823. aug. 22. báró W. József alezredes részesült. (LR. LXIV/88., 883.) – Vö. Siebm. pk. 124., horv. 198.
Werklian.
A címereslevelet 1821. márc. 31. W. János őrnagy nyerte. (LR. LXIV/620.) – Vö. Siebm. horv. 198–9.
Werlein, báró.
A magyar honfiusítást 1690. nyerte. (OL: Conc. Exp. Jan. 2.) Kihirdette ugyanezen évben Pestm. – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 427.
Vermes (alias Ráthonyi).
Címereslevele kelt 1635. nov. 15. – Vö. Siebm. 711.
Címereslevele kelt 1637. szept. 10. (Gyfv. LR. XIX/53.) – Vö. Siebm. 252.
Vermes (budafai)
Pozsonym.-i régi család, melynek őse Buda fia Bethen 1251. tünik fel először s 1394. már birtokos Budafán, melynek határát Vermes Benedek, Budafalvi István és Bölcs Gergely kérelmére ebben az évben megállapítják. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben élnek György, Imre, és Miklós. A családnak egyik ága Trencsénm.-be költözött, ahol ugyanekkor György vétetett fel az igazolt nemesek közé, míg egy másik ága Bácsm.-ben telepedett meg, ahol Lajos (1761–1831.) Pozsonym.-nek 1807. nov. 25. kelt bizonyságlevelével igazolta nemességét. Ennek az ágnak nemessége 1762. dec. 17. legf. helyen is elismertetett. – Címer: kék mezőben koronán könyöklő páncélos kar kardot tart; sisakdísz: 2 fekete szárny között arany csillag; takaró: (kék-arany, vörös-ezüst). – A családnak több ágazata van; valamennyinek őse azonban az 1620. körül élt Imre. Fiai, György és Benedek két ágon vezették tovább leszármazását. – Vö. NI. XII/154.; Siebm. 711.; Dudás 146.; Bácsm. monogr. II/600.; Pozsonym. monogr. 698.
Verneda, báró.
A magyar indigenátusban 1729. jul. 7. V. János Ferenc báró részesült. (LR. XXXVI/288.)
Verneking.
Címereslevelet 1786. nov. 20. W. Ferdinánd nyert. (MNMuz. lt.)
Werner (vértesaljai).
A nemességet 1867. febr. 8. W. Sándor kanc. titkár s gyermekei kapták nevüknek Vértesy-re való átváltoztatásával s fenti előnév adományozásával. (LR. LXVII/932.) A további adatokat l. Vértesy (vértesaljai) alatt.
Werner (nagykerpesi).
Címereslevelet 1792. jul. 26. W. Jakab nagyváradi iskolafelügyelő s gyermekei kaptak. (LR. LVI/194.) Előnév adományozása 1822. ápr. 5. (LR. LXIV/697.) – Vö. T. XII/164–5.; Siebm. 711.
Werner, l. Verney.
Verney (Werney).
A nemességet 1844. nov. 7. Verner József pesti egyetemi tanár kapta nevének V.-re való átváltoztatásával. (LR. LXVII/477.) – Vö. NI. XII/155.; Siebm. 711.; Kősz. 427.
Wernhardt, báró.
A bárói rangot 1818. nov. 6. W. Pál ezredes kapta. (LR. LXIV/183.) – A család címereslevele 1646. szept. 15. kelt. – Vö. MNZsbk. I. R. I/442.; Siebm. 711–2., erd. 79–80.
Vernich.
Címereslevele kelt 1630. máj. 22. – Vö. Siebm. horv. 199.; NI. XII/155.
Vernika (alias Técsi).
Címereslevele kelt 1700. jul. 10. (LR. erd. II/779.) – Vö. Vernyika.
Vernyika.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben András, Mihály, György fordulnak elő az igazolt nemesek között. – András nemessége ugyanezen megyéből 1792. okt. 8. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LVI/549.) – Vö. Vernika (alias Técsi).
Veroni.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 427.
Werowski.
A nemességet 1902. máj. 1. W. Ferenc eszéki ügyvéd kapta. – Vö. MNA. 144.
Verőczy.
Címert l. Siebm. pk. 139. – Vö. még Petri VI/727–30.
Verös.
Címereslevele kelt 1634. jan. 6. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 139. és Veres.
Címereslevele kelt 1657. szept. 28. – Vö. Csoma 665.
Versányi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben Ádám vétetett fel az igazolt nemesek közé. – A család Győrm.-ből származott oda. – Vö. Kősz. 427.
Versányi, l. Stroicha és Sztroika (alias V.)
Verseghy.
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/717.
Verseghy, l. Nagy (alias V.)
Versend (alias Taryan, Tarján).
Címereslevele kelt 1515. jul. 6. – Vö. T. III/143.
Versendy.
Címereslevele kelt 1629. (leleszi conv. lt.-ban.)
Vertán (szombatsági).
Örmény eredetű család, mely utóbb, a XIX. század közepén megvevén Szombatságot, ezen előnévvel nemességet nyert (mikor?) Később egyik ága nevét Sármezeyre változtatta. – Vö. NI. XII/155–6.; Márki II/717.
Vértesy (vértesaljai).
Az előnévvel a magyar nemességet – nevének Vértesy-re való átváltoztatásával – 1867. febr. 8. Werner Sándor, a kir. udvari kancellária udvari és elnöki titkára kapta. – Az adományozott régi német nemesi családból származott, amely család 1565. nyerte nemességét. A családnak egyik ága a XVIII. század legelején Magyarországba származott át. Nemessége 1892. máj. 27. nyert legf. megerősítést. – Címer: arany pajzsfővel ellátott pajzs, melyben term. szinű 3 repülő méh; a kék mezőben hármas zöld halom középsőjén kiterjesztett szárnyú term. szinű kőszáli sas áll; sisakdísz: ezüst bárdos és vörös szalaggal átkötött vesszőköteget tartó arany oroszlán; takaró: kék-arany. – Leszármazás:
Sándor (szül. 1828. márc. 14., † 1903. jul. 28.), v. b. t. tan., főrendiházi tag, a budapesti kir. itélőtábla elnöke. Neje eggbeli és körmendi Körmendy Anna (1836–1902.). Gyermekei:
1. Géza (szül. 1858. márc. 20.), v. b. t. tanácsos, a felség személye körüli minisztérium államtitkárja. Neje eichthali Pfersmannd Klaudina. Gyermekei:
A) Margit, férje töböréthei báró Nagy Árpád;
B) Irma.
2. Kálmán (1857–1906), min. tanácsos;
3. Irma szül. 1859), féje miklósvári Miklós László, Szabolcsm. alispánja;
4. Ilona (szül. 1860.), apáca;
5. Betty (szül. 1865.), férje Bolváry-Zahn István;
6. Sándor (szül. 1870.), v. b. t. tan., a kabinetiroda főnöke. Neje Nagy Irma. Gyermekei:
A) Anna (szül. 1913. febr. 18.);
B) Sándor (szül. 1914. okt. 17.);
C) Mária (szül. 1915. dec. 2.);
E) Ilona (szül. 1915. dec. 2.);
Vö. MNA. 140.; rcsk.
Wertheim (enyingi).
A nemességet 1912. máj. 6. W. Ármin nagybirtokos kapta. – Címer: balharánt vörös pólyával vágott pajzs kék mezejében fenn szalaggal egybekötött 3 buzakalász, lenn pedig zöld földön ágaskodó fehér ló; a pólyában 2 arany csillag között stilizált ezüst liliom; sisakdísz: növekvő arany griff jobbjában Mercur-botot tart; takaró: vörös-arany, kék-ezüst.
Wertheimer (monori).
Az előnévvel a nemességet 1903. jun. 7. W. Ede pozsonyi jogakadémiai tanár kapta. – Vö. MNA. 144.
Werthussobycz.
Címereslevele kelt 1574. aug. 3. (Győrm. lt.)
Vertics.
A címereslevelet 1790. dec. 13. V. József mérnök és gyermekei kapták. (LR. LV/280.) – Vö. Siebm. 712., horv. 199.; Békésm. tört. III/257.
Vertner.
Címereslevele kelt 1628. aug. 20. – Vö. Gorzó pk. 25.
Verzár.
Címereslevelet 1760. okt. 7. V. Márton és V. János szamosujvári kereskedők nyertek. (LR. erd. X/625., 632.; Csanádm. lt.) – Vö. Márki II/717.; Dudás 147.; Temesváry 209.; Siebm. 712., erd. 252.; Szongott 181.
Verzonis, őrgróf.
A magyar honfiusításban 1685. aug. 12. V. Bertalan s leánya részesültek. (LR. XVIII/237.)
Vesági.
Címert l. Siebm. 712.
Vesény.
Címert l. Siebm. 712.
Vesmás (széki).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Gorzó pk. 31.
Vesmás (másképen Kolozsvári).
Márton (Dobokam.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.)
Vesque (de Püttlingen).
A magyar honfiusítást 1841. dec. 16. V. János nyerte. (LR. XLVII/125., 129.) – Vö. Siebm.712.
Wesselényi (hadadi) báró és gróf.
Nógrádm.-i eredetü régi család. A XVI. század elején Erdélybe költözött s csakhamar előkelő szerepet játszik annak politikai életében. Miklós (1504–1584.) Erdély itélőmestere volt, testvére, Ferenc erdélyi főkincstartó, akik Báthory Istvántól Hadadot kapták adományba, melyről a család előnevét írja. Ugyanezen Ferenc 1590. ápr. 7. lengyel honfiusítást nyert. 1582. ápr. 3. pedig bárói rangra emeltetett »Hadadi szabad báró« címmel. Unokája, Ferenc nádor 1646. grófi rangot nyert »Murányi örökös gróf« címmel, ágazata azonban kihalt. Az élő bárói ágazat Ferenc erdélyi kincstárnoknak Pál
nevű fiától származik. – Címer: kék mezőben szembefordult koronás syrén balrahajló halfarokkal, jobbjában zöld száron 3 vörös rózsát tart; sisakdísz: a pajzsalak növekvőleg; takaró: kék-ezüst; pajzstartó: 2 vadember;jelmondat: Nunquam retro. A család kiváló tagjai közül felemlítendők: Ferenc (1605–1667.) B.-Szolnokm. főispánja, Széchy Mária, a »Murányi Vénusz« férje, 1655. nádor, 1662. aranygyapjas vitéz, a róla nevezett »összeesküvés« vezére. – Miklós (1751–1809.) a liberális eszmék lelkes hirdetője, aki az irodalomnak s a szinművészetnek is lelkes barátja volt. – Másik Miklós (1795–1850.) az »árvizi hajós« (Vörösmarty), nagy ellenzéki vezér. – Pál báró († 1694.) kuruc tábornok. – Vö. Deák Farkas. A W.-család ősei (1878); Pauler Gyula: W. Ferenc és társai összeesküvése (1876); NI. XII/158–163.; MNZsbk. I. R. I/450–1.; Szerencs 605.; Petri VI/730–4.; Siebm. erd. 100.; Bácsm. monogr. 601.; Gf. II/24., II/7.; t. I/48., VI/25., VIII/85., XVII/153–7.; Márki II/227.; GA. (grófi kötetei).
nevű fiától származik. – Címer: kék mezőben szembefordult koronás syrén balrahajló halfarokkal, jobbjában zöld száron 3 vörös rózsát tart; sisakdísz: a pajzsalak növekvőleg; takaró: kék-ezüst; pajzstartó: 2 vadember;jelmondat: Nunquam retro. A család kiváló tagjai közül felemlítendők: Ferenc (1605–1667.) B.-Szolnokm. főispánja, Széchy Mária, a »Murányi Vénusz« férje, 1655. nádor, 1662. aranygyapjas vitéz, a róla nevezett »összeesküvés« vezére. – Miklós (1751–1809.) a liberális eszmék lelkes hirdetője, aki az irodalomnak s a szinművészetnek is lelkes barátja volt. – Másik Miklós (1795–1850.) az »árvizi hajós« (Vörösmarty), nagy ellenzéki vezér. – Pál báró († 1694.) kuruc tábornok. – Vö. Deák Farkas. A W.-család ősei (1878); Pauler Gyula: W. Ferenc és társai összeesküvése (1876); NI. XII/158–163.; MNZsbk. I. R. I/450–1.; Szerencs 605.; Petri VI/730–4.; Siebm. erd. 100.; Bácsm. monogr. 601.; Gf. II/24., II/7.; t. I/48., VI/25., VIII/85., XVII/153–7.; Márki II/227.; GA. (grófi kötetei).
Wesselényi (vessenyei).
B.-Szolnokm. 1770. évi összeírásában előfordul József. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/389., 390.
Véssey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben igazolt család. – Vö. Somogym. monogr. 632–3.; Siebm. 713.; Balogh 157.
Vesszendy.
Címereslevele kelt 1560. dec. 24. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 195.
Vest (temesvári), báró.
A magyar nemességet a bárói méltóság egyidejüleges adományozása mellett 1914. febr. 21. lovag F. Ede, udvari tanácsos a temesvári kereskedelmi és iparkamara elnöke kapta.
Westerházy (Mesterházy).
Címereslevele kelt 1436. – Vö. Balogh 307., Fejérpataky I/67–8.
Vestin.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-734.
Weszesy, l. Meszesy.
Veszeliczky, l. Kardos (alias V.)
Veszelovszky.
A címereslevelet 1790. dec. 13. V. Pál zólyomi polgár nyerte. (LR. LV/343.) – Vö. Siebm. 713.
Veszödi.
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Veszös.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János özvegye vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Veszprémy (balázstelki).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Veszprémy (csengeri).
Nemesi bizonyítványt 1771. Szatmárm.-től nyert. – Vö. Bold. 91., 109.
Veszprémy-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben 2 György és András; Veszprémm.-ben pedig György és Péter özv. vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 713.; Petri VI/734.
Veszprinyi.
Címereslevele kelt 1648. ápr. 5. – Vö. Siebm.erd. 252.
Wesztermayer (Wesztermeyer, Vesztermejer).
Helyesen Westermair régi bajor nemesi család, mely Augsburgban volt törzsökös. Okiratilag 1260-ig vezethető vissza s pontos genealógiáját Reginbald Möhner 1350-től kezdődőleg állította össze. Ugyancsak 1350-ben történt, hogy a W. család címere, a szintén ősnemes Haug család címerével egyesíttetett. – A XVI. század második felében a család mind nagyobb szerepet játszott Augsburg történetében, de a 30 éves háboru a város jelentőségét gyökerében megtámadván, tönkre tették az annak sorsával egybeforrt W. család helyzetét is.
A W. család fénykora is a 16. századra esik. Hazánkban először a XVI. század második felében találjuk a családból származó Györgyöt és bátyját, kik hadi pályán szolgáltak s résztvettek a törökök elleni hadműveletekben. A két testvér ekkor adományos jogon nyert birtokon a Csallóközben telepedett meg. György azzal vádoltatván, hogy bizonyos nemes szolgáját megölte, miért eljárás alá került, de a vád alól tisztázta magát. Majd várépítési engedélyt kértek, de nem kaptak.
Az őket ért csapások folytán visszatértek Augsburgba. Itt azonban nem sokáig pihentek. Györgyről fel van jegyezve, hogy a németalföldi szabadságharcban feltünt vitézségével. Csonka karral tért vissza Augsburgba, honnan 1610. körül a délbajorországi Paitzkofenbe vonult vissza, hol a dunamenti síkon mint colonizált telepes gazdálkodáshoz látott.
Többször említett W. Györgynek fiágán jelent meg újból a W. család Magyarországon. Ugyanis fia, szintén György, ennek fia Tamás, ennek fia Bernhard, ennek fia Mihály, akinek fia, Simon volt, aki a XVIII. század végén újból Magyarországra költözött.
Erre az időre esik, hogy a W. család bajorországi ága kihalt, Simon leszármazóiból pedig keletkezett a családnak magyarországi ága, mely aztán a »Vezsenyi« nevet vette fel.
Józsefnek 1876-ban bekövetkezett halála után négy
gyermeke maradt: József, Károly, János és Leopoldine. Közülük csupán V. Károlynak és nejének nagykállói Kállay Rózának Jenő nevű fia személyében folytatódik a család. (L. Vezsenyi alatt.)
gyermeke maradt: József, Károly, János és Leopoldine. Közülük csupán V. Károlynak és nejének nagykállói Kállay Rózának Jenő nevű fia személyében folytatódik a család. (L. Vezsenyi alatt.)
Még nem volt biztossággal megállapítható, vajjon a fenti családdal rokon, illetve azonos eredetű-e, az annak idején Württembergből beköltözött W. Vidor m. kir. kúriai tanácselnök családja.
Vesztróczy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben György, Mihály és Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Veterani-Marsichi, gróf.
A magyar honfiusításban 1714. ápr. 24. V. Gyula gróf részesült. (LR. XXX/274.) – Vö. Siebm. 713., erd. 49–50.
Vetéssy.
A címereslevelet 1790. nov. 18. V. András tállyai bíró kapta. (LR. LV/360.) – Vö. Siebm. 714.
Vetéssy (vetési).
A címert l. Siebm. 713–4. – Vö. még Gorzó 135.
Vetéssy-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Ferenc, Borsodm.-ben Ferenc, Szatmárm.-ben Ferenc, Zemplénm.-ben pedig András vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Wettstein (westersheimbi).
A címereslevelet 1790. dec. 23. W. Zsigmond és Ferenc kapták. (LR. LV/241.) – Vö. MNCsk. I/104. (gen.); Siebm. 714.
Veth.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben György fordul elő az igazolt nemesek között.
Vette.
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vezegő (alias Vizi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János igazolta nemességét.
Vezekényi.
A család korábbi neve Horner volt. A további adatokat l. ott.
Vezekény-nemzetség.
L. Karácsonyi III/133–9.; Csoma: Nemzets. címerek 171.; T. I/4–12., 57–67.
Vezendi.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/738.
Vezerle.
Nemességét Veszprémm. alispánja 1898. márc. 29-én 6306. sz. a. elismerte. – A család a XVIII. század végén s a XIX. század elején Pápán élt.
Vezseny-nemzetség.
L. Karácsonyi III/139.
Vezsenyi.
Régi bajor nemesi család, mely másodizben és véglegesen a XVIII: század második felében költözött Magyarországba. (L. Wesztermayer alatt.) A családdal
már a XIII. század derekán találkozunk; leszármazása a XIV. század közepétől vezethető le.
már a XIII. század derekán találkozunk; leszármazása a XIV. század közepétől vezethető le.
A család már csak Vezsenyi Károly földbirtokos és a felesége nagykállói Kállay Róza (szül. 1856. jul. 23.) ágán Jenő belügyminiszteri tanácsos s felesége nemes Horváth Clarisse és gyermekei: Pál és Mária s Dezső bankhivatalnok személyében él.
Viasz.
Armálista család. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben Ádám, Zalam.-ben pedig Tamás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vicenty, l. Viczenty.
Wich.
A nemességet 1879. jul. 19. W. Gyula jószágbérlő kapta. – Vö. MNA. 144.
Wicha.
A nemességet 1886. ápr. 5. W. Alajos főhadnagy nyerte. – Vö. MNA. 144.
Vichich, l. Rácz (alias V.)
Victor (rimaszombati).
A címereslevelet 1698. jan. 7. V. György és István nyerte. (LR. erd. I/210.)
Victorin.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben György él.
Vicsay.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/742.
Viczay (vicai, hédervári és loósi), gróf.
Ősrégi család az Osl-nemzetségből. Nevét a sopronmegyei Vicza nevű helységtől nyerte, hol II. Beled és II. János 1237. dec. 27. öt ekényi földet kaptak. II. Beled 1322. Sopronm. egyik szolgabírája volt s 1330-ban, mikor a szopori és gyalókai nemesekkel perlekedik, már Viczay-nak írja a nevét. – A családból Ádám és gyermekei 1645. nov. 5. bárói rangot nyertek, majd pedig János és unokája Jób-Keresztély báró 1723. máj. 14. grófi rangra emeltettek. (LR. IX/660. és OL: Conc. Exp. 452., illetőleg LR. XXXIV/214.) – A család az 1873. dec. 23. Hédervárott elhalt V. Héderrel kihalt. Végintézkedése értelmében gróf Khuen Károly 1874. dec. 3. engedélyt nyert címerének a gróf V.-család címerével való egyesítésére. – Vö. Karácsonyi: II/401–3.; Kneschke Gr.-Häuser III/433–4.; NI. XII/172–5.; T. XI/151–3.; Győrm. monogr. 444.; Siebm. 714.; MNZsbk. I. R. I/476.
Viczelli.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 31.
Viczen.
Címereslevele kelt 1700. dec. 20., kihirdette 1701. jan. 31. Gömörm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Mihály fiai vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Viczen (másképen Rozmin).
Címereslevele kelt 1633. dec. 30. (l. Rozmin, alias V.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi
összeiráskor Hevesm.-ben István igazolta nemességét. – L. még Rozmis alatt is.
összeiráskor Hevesm.-ben István igazolta nemességét. – L. még Rozmis alatt is.
Viczen, l. Kisóczy (másképen Viczen, kotcsovai).
Viczenty (Vicenty).
Címereslevele kelt 1719. szept. 23. (LR. XXXIII/23.; Fejérm. lt.) – Vö. T. XXXI/173.
Viczeny, l. Viczen.
Viczey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben György vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. pk. 124.
Viczián.
A címereslevelet 1691. jul. 2. nyerte; kihirdette Hontm. – A családból Mátyás 1771. Kis-Hontm. esküdtje volt. Fiai: Miklós és István 1789. Gömörm.-től kaptak nemességükről bizonyítványt, melyet 1790. Borsodmegye hirdetett ki. – Címer: kék mezőben zöld földön álló férfi jobbjában búzakévét, baljában pedig 3 szőlőfürtöt tart; sisakdísz: 3 búzakéve; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család a nemességszerző őstől az alábbiak szerint származik le. Amint a táblázatból látható a nemességet nyert Miklós-nak két fia volt, akik két ágon vezetik tovább a családot.
I.
Miklós * 1691 Makitinszky Helén; János; Mátyás l. II. tábla; Mária; Balázs 1: Lóczy Judit 2: Bubenka Mária; András; 1: Erzsébet Solty György; 2: Zsuzsanna Rágóczy István; András †; Miklós † Köviben; Jakab; Anna Jablonszky János; József Fait Anna; András Viczián Mária; Mária Zsingor Mihály; Teréz Medveczky Simon; Gábor; Borbála Boros János; N.; Ferenc; József Chlebovich Apollonia; Lajos; János; Zsigmond; Károly; Adél Zwicker Ottó; Mária Kishonthy Gyula; Erzsébet Beliczky Viktor; József Weszelszky Angela (Salgótarján); Vilmos; Rudolf †; Ernő; István;
II.
Mátyás l. I. tábla; Mátyás; Mátyás Jakab Dorottya; János; Miklós Koncsek Anna; István Szuhodolszky Magda; Mária Viczián András; Antal Bogdányi Teréz; István; Mária; József; Apollonia; Bertalan; István Ambrus Mária; Ignácz; Julia; Teréz; Rezső * 1821 † 1903. 1848-as honv. vadász főhadn. 1: Jaczkó Vilma 2: Resz Anna; János Szalay Júlia; József; 1: Vilma Boromisza Tivadar; Mária;
Viczián.
Egy másik ily nevű családból 1700. dec. 20. V. György és fia György (Dereske) nyert címereslevelet, melyet 1701. jan. 31. Gömörm. hirdetett ki. – Vö. Forgon II/352.
Viczián.
Pestm.-i család. – A címereslevelet III. Károly királytól 1714. okt. 21. V. István és fiai István, András, Mátyás, György és János nyerték; kihirdette 1715. márc. 11. Nógrádm. – Címer: kék mezőben zöld dombra helyezett fészekben ülő pelikán fiait vérével táplálja; sisakdísz: a pelikán; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Mátyás és István, Pestm.-ben pedig János fordulnak elő az igazolt nemesek között. Tagjai birtokosok Tápiószelén, Farmoson, Tápiószentmártonban, Veresegyháza melletti Viczián-telepen, Felsőzsemberen, Doroszlófalván és Ólécen. – Leszármazás:
I.
István 1714. Hlivár Erzsébet; István mh. 1739. Kecskemét; András Rakonczay Dorottya (T.-Várkony) l. III. tábla; Mátyás Faragó Dorottya; György Nicolai Erzsébet (Oroszi); János Varga másképen Dezső Katalin l. II. tábla; István Szarka Julia; György; János; István * 1751 T.-Várkony Takács Katalin; Juliána Martiny András; Dorottya Rhusz Mihály; Anna Kollár László; Mária Szabó Mihály; István * 1776. VI/6. Pozsony ügyvéd, Csongrád megye táblabirája;
II.
János Varga másképen Dezső Katalin l. I. tábla; Erzsébet Gressó Mihály; János 1: Lengyel Katalin, 2: Meggyes Julia; György Ábel Katalin (Kecskemét); Julia Nagy Pál (Némedi); 2: János; György; Mátyás; Anna; Katalin; György; Anna;
III.
András Rakonczay Dorottya l. I. tábla; Mátyás Tornyos Judit (T.-Várkony); János tornyos Anna (T.-Várkony); György * 1746. T.-Várkony Szalay Judit; Eszter 1776. Viczián István; Julia 1801: Gullner István; Rebeka 1808 : Frohman János; György 1785–1860. Viczián Borbála †; András 1787. 1819 : Vághy Mária; Erzsébet 1791. sárói Szabó Gábor; István sz. 1737. † 1810. Nikléczy Éva (Tápiószele); András sz. 1739. Nikléczy Mária †; Judit sz. 1745; Ilona sz. 1747. Nikléczy János; Judit Valentiny Sándor; Katalin sz. 1751.; Erzsébet sz. 1753. 1. Nikléczy Mihály, 2. Komjáthy Ábrahám; Anna sz. 1755.; Mátyás sz. 1757. 1784 : Szvoboda Erzsébet (T.-Szele); János 1760–1790. mérnök †; Mátyás; István 1774–1858. Viczián Eszter (T.-Szele); Mária; János sz. 1786 Richter Anna; Mária; Borbála † 1878. Viczián György († 1860.); Katalin Balássy Antal; Rozália Teszáry Mihály; Teréz Ruttkay Mihály; Anna Sallay Imre; Eszter Teszáry János; Klára Véninger János; Mária †; Zsuzsánna Rákóczy Endre vm. főügy.; Lajos 1805–1848. Pestm. főszolgabirája †; Eszter †; Antal 1809–1851. 1. Dömök Karolina, 2. Szilassy Julia l. IV. tábla; István 1811–1876. Pestm. táblabiró dabasi Halász Julia l. V. tábla;
IV.
Antal 1809 1851. 1. Dömök Karolin (mh. 1838.) 2. Szilassy Julia (1812–1889.) l. III. tábla; 1: András sz. 1834. XI. 4. mh. 1875. VII. Pestm. főszolgabiró vattai Batta Ilona; 2: Elek sz. 1840. XI. 1. mh. 1896. XII. 3. ludányi Bay Teréz (mh. 1920.); Ilona sz. 1842. V. 22. † 1911. X. 21. 1. Dubraviczky Imre 2. baranyagyepesi Kun Aladár; Antal 1843–1917. kamarás tábornok szamosujvárnémeti Daniel Ilona; Ádám sz. 1844. XI. 7. mh. 1904. IX. 15. Pestm. főpénztárnoka br. Kaas Irma (mh. 1917. X. 28.); József 1848–1895.; András 1862–1909. Kiss Ilona († 1928. X. 29.); Margit 1865–1891. dr. Bánusz Vilmos (mh.) ügyvéd; Ilona sz. 1867. V. 1. Gremsperger Alajos († 1918.); Sámuel 1871–1891.; Eleonóra sz. 1893. v. Szathmáry József törvsz. biró; Ilona; Antal 1877–1916. min. titkár; Margit sz. 1882. IX. 25. dr. Viczián Istv. ny. államtitkár; István sz. 1887. XII. 3. földbirtokos (Tápiószele) Zuber Mária; Mária; Judit; Antal 1870–1915. földmiv. min. tan. Weresmarthy Ida; Ede sz. 1872. III: 17. mérnök min. tan. Szilley Gabriella; Elek 1873–1922. huszárezr. Gyertyánffy Márianna; Julia sz. 1876. X. 16. Dezseöffy Aurél államtitkár; Ádám* 1878. X. 15. őrnagy szamosujvárnémeti Daniel Marg.; Ilona sz. 1880. VIII. 3. 1905 : tuzbereki Kóczán György; Imr sz. 1906. VII. 6. mérnök; Mária sz. 1900. VIII. 22. vitéz csernátoni Végh Andor százados; Margit sz. 1904. IV. 16. szamosujvár-németii Dániel László; Eszter sz. 1905. XII. 1. kislapási Botka Béla; Ádám sz. 1912. VIII. 4. mh. 1923.; László sz. 1918. X. 15.; Antal sz. 1895. IX. 14. ügyvéd Kis Erzsébet; Ida sz. 1897. X. 15. balásfalvi Brencsán Károly; Erzsébet sz. 1899. III: 29. Kenderessy Lajos dr.; Pál sz. 1905. X. 30.; Antal * 1920.; Szabolcs * 1924.;
V.
István 1811–1876. dabasi Halász Julia l. III. tábla; Albert sz. 1937. VIII. 24., mh. 1902. X/30. Dezseöffy Etelka (sz. 1842. Üszögh); Ottilia sz. 1839., mh. 1872. Benedicty Gyula; Zsuzsanna sz. 1845. Dezseöffy Béla; Ida sz. 1848. Dezseöffy Géza curiai biró; Etelka dabasi Halász Gyula (Káva); Jolán dr. Vosits Ferenc; Mária 1868–1925.; Géza 1869–1895. Pestmegyei szolgabiró; Albert 1871–1912. huszárszázados Tódorffy Józsa; Gizella sz. 1872.; Istvánsz. 1874. VI/24. ny. államtitkár, orszgy. képviselő, 1907.: Viczián Margit; Zoltán 1875–1891.; Kálmán sz. 1879. IX/8. 1903. leleszi Kovách Lujza; Etelka 1882–1920.; Ilona sz. 1908. IX. 14., 1928. dr. Matolcsy Tamás orvos (1928.); István sz. 1909. XII/21.; Albert sz. 1911. V/31.; Antal sz. 1916. X/5.; Kálmán sz. 1904. VII/29. Pestmegyei szolgabiró; János sz. 1905. IX/17. Nógrád-Hontmegyei szolgabiró; Béla sz. 1909. XII/21.;
Vö. Orosz 312.; Kősz. 129.; Siebm. 714.; MNZsbk. II. R. I/627.; rcsk.
Viczián-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben Mátyás s Nyitram.-ben Tamás vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Viczián (recte Viczen, másképen Rozmisz), l. Viczen (alias Rozmisz).
Viczmándy.
Címereslevele kelt 1558. jul. 26. – Vö. T. XI/146–8. (gen.)
Viczmándy (butkai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben Ferenc, László és Sándor igazoltattak. – Vö. T. XI/146–8.
Viczmándy (izbugyi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben János fiai vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István, Beregm.-ben Gábor, Szatmárm.-ben Gábor, Zemplénm.-ben István, Mátyás, Sándor és Antal vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Címerpecsét Hunyad-, Szatmárm. s a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vid.
Címereslevele kelt 1418. jul. 4.
Vid, l. Pap (alias Vid, ákosi), és Pap-V. (ákosi).
Vida.
Címereslevele 1591. jan. 9. kelt (Abauj- és Szepesm. lt. s a szepesi kpt. lt.) Kihird. 1593. Abaujm. – Vö. Közlem. Szepesm. multj. V/159. (gen.); Siebm. pk. 125.; Csoma 639–640. Címereslevelet Rákóczy Zsigmondtól 1607. dec. 26. V. Péter és fia Mihály nyertek. – Vö. Siebm. pk. 125., erd. 252.
Címereslevelet 1617. nov. 22. V. Péter kapott. (Abaujm. lt.) – Vö. Rexa 19.
Címereslevelet 1629. nov. 24. V. András nyert; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/214.
Címereslevelet 1629. dec. 10. V. Mihály, fiai és testvérei nyertek. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Mózes és 2 Mihály igazolták nemességüket. Mózes 1733. Németszecsődön lakott. – Vö. Balogh 264.
Címereslevelet 1668. szept. 27. V. István s rokonai nyertek. (OL: Cat. Nob. Arm. Szabolcs) Kihirdette Szabolcsm., 1771. Hevesm. – Vö. Orosz 313.
Címereslevelét 1712. Hevesm. hirdette ki. Ignác 1724. Gyöngyösön lakott. – Vö. Orosz 313.
Címereslevelet 1719. szept. 23. V. Imre s fiai kaptak. (LR. XXXIII/59. és Győrm. lt.) Kihird. Győrm. Mihály (Vác) nemességét 1843. Pestm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/178.; Kősz. 430.; Siebm. 725.
Vida (aldobolyi).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeírásában előfordul Pál. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/391.
Vida (alsóapsai).
György 1693. évi címerpecsétjét l. a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vida (erdőhátkarcsai).
Címereslevelet 1741. okt. 28. V. István, fia István s testvére Gábor kaptak. (LR. XXXIX/154.) – A családból István (Szele) és fivére Gábor (István fiai) 1754. Pestm.-ben hirdettettek ki. István 1784. táblabíró. – Vö. NI. XII/178.; Siebm. 725.; Kősz. 429–430.
Vida (fegyverneki és penci).
Nagy Iván által (XII/177.) Pestm.-i család. – Törtelen lakott.
Vida (kabalapataki, másképen Istók).
Címereslevele kelt 1724. jul. 1. (Szatmárm. lt.) A család Dobrácsapáton lakott.
Vida (őrsi és kis-szentmihályi).
A nemességet fenti előnevekkel 1886. dec. 14. V. Lajos dr. budapesti ügyvéd, kis-szentmihály-pusztai birtokos kapta. – Címer: vágott pajzs; a felső kék mezőben lefelé fordult ezüst félhold fölött vörös ruhás kar öklén alul két vas rabláncot hord, melyek
közül az elsőnél három, a másiknál két karika és pedig a két legalsó láncszem törötten függ alá; az alsó arany mezőben zöld halmon balrafordult levágott vérző török fej fekszik, fején turbánnal, nyakán jobbrafordult természetes barnaszínű, kiterjesztett szárnyú sólyom áll féllábon, jobbjában kardot tartva; sisakdísz: a kardot tartó sólyom; takaró: kék-arany. – Leszármazás:
közül az elsőnél három, a másiknál két karika és pedig a két legalsó láncszem törötten függ alá; az alsó arany mezőben zöld halmon balrafordult levágott vérző török fej fekszik, fején turbánnal, nyakán jobbrafordult természetes barnaszínű, kiterjesztett szárnyú sólyom áll féllábon, jobbjában kardot tartva; sisakdísz: a kardot tartó sólyom; takaró: kék-arany. – Leszármazás:
Mózes Szentpéter; János Dabronban, Veszprém m. Vérbeck Erzsébet; Gergely 1683. török fogoly vámosi és alsó-eörsi Mórocza Judit; István; János * 1692, † 1748. IV/23. 1710. Lengyel Erzsébet († 1748. IV/24.); Anna * 1713. I/10. 1731. Bokor István; István * 1717. esk. 1742. XI/25. V.-Berény Ángyán Judit; Judit; János * 1744. IV/24. ns. Hetesy Rebeka A.-Eörs; Judit * 1749. XII/12.; Erzsébet * 1751. XII/6.; Anna * 1754. IX/11. † 1763. III/30.; István * 1764. II/25.; István * 1778. X/11. A.-Eörs, † 1838. ref. lelkész ns. Miklós Zsuzsánna (* 1796. XI. 1. A.-Eörs, † 1874.); Lajos * 1830. Öcs (Veszprém m.) † 1901. III/16. Bp. ügyvéd 1867. IV/29. Bp.: ns. Sánta Mária (1843–1907.); Zoltán* 1869. V/31. Bp. curiai biró 1902. IX/6. Somos (Sáros m.) izdenczi és komlósi Izdenczy Anzelma; Lajos * 1874. IV/19. Bp. † 1916. volt min. eln. fogalm. 1904. X/29. Gasztony szomori és somodori Pázmándy Vilma; Margit * 1904. VI/16. Padé; Zoltán * 1906. VI/15.; Vilma * 1906. II/17.; Lajos * 1907. XI/30.;
Vö. MNA. 140–1. (gen.)
Vida (pákéi).
Erdélyi székely család. – Vö. NI. XII/179.
Vida (tordai).
Címerpecsétje a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vida (másképen Szigyártó).
Címert l. Siebm. pk. 125. Ily nevü családokra vonatkozólag még a következő adataink vannak; egyik Máramarosm.-ből 1791. jun. 3. legf. helyen igazolta nemességét. (LR. LV/1088.) Ugyanezen megyében az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Elek, Jónás és 2 Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Abauj- és Tornam.-ből nemessége 1786. okt. 26. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/448.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben István fordul elő az igazolt nemesek között. Nemessége 1845. jan. 26. legfelsőbb helyen megerősítést nyert. (LR. LXVII/542.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben is élt ily nevű család. Nemesi bizonyítványt 1772. Pozsonym.-től kapott, melyet 1774. Aradm. hirdetett ki. – Sárosm.-ben 1719. igazolta nemességét ily nevű család. Zemplénm.-ből származott oda. – Ferenc és Pál (Sopronm.) 1836. márc. 31. legf. helyen igazolták nemességüket. (LR. LXVI/370.) – Szatmárm.-ben Méhtelken. Remetemezőn, Sikárlón és Brébenfalván is élt ily nevű család, mely nemességét eben a vm.-ben igazolta. – Mózes, Dávid fia Mózes (Vasm.) 1763. okt. 12. legf. helyen igazolták nemességüket. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm-ben Mózes és 2 Mihály nemessége nyert igazolást. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben József fordul elő az igazolt nemesek között. Az 1790. évi nemesi összeírásban előfordulnak Ferenc fiai (Bük) s fiai (Koppány). – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor még Biharm.-ben György, Fejérm.-ben János, Győrm.-ben György, 2 István, 4 János, 2 András, Ferenc, László és József, Komáromm.-ben János, György és Ferenc, Szabolcsm.-ben Mihály, 2 István, Ferenc, György, János, Szepesm.-ben Mihály, Tóbiás, Dániel, Veszprémm.-ben Pál, István, József, Gergely, Tamás és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. pk. 125.; Gorzó 136., pk. 31.; Márki II/717.; Tóth I/482.; Kősz. 430.
Vida, l. Katona (alias V.)
Vidafalvi.
l. Turul XVII/180–192.
Vidák.
Tulajdonképen Joannovich-Vidák (l. e.). Címereslevelet Mária Teréziától 1762. dec. 3. J. Vincze, Trifon, Manár és Trifon gyermekei kaptak. (LR. XLVI/153) Címer: függőleges pólyával hasított négyelt pajzs, a vörös szinű pólyában három jobbharánt ezüst pólya, mindegyikben
egy-egy zöld lóhere; az 1. és 4. arany mezőben a hasítási vonalból kinövő fekete félsas; a 2. és 3. kék mezőben zöld földön befelé fordult oroszlán jobbjában kardot, baljában levágott törökfejet tart; sisakdísz: két, arany-feketével illetőleg egy-egy lóherével megrakott 3 ezüst jobbharánt vágott vörös szárny között növekvő oroszlán; takaró: fekete-arany, vörös-ezüst. A címeres levelet 1763. ápr. 14. Csanádm. hirdette ki, majd Hevesmegye 1832. ápr. 9. ismeri el. A család Myinov néven is ismeretes volt. A család a XIX. század elején bírta a maczedóniai (Torontál m.) nemes birtokot, mely most a báró Nikolics családé. A birtok után Trifon utódai a maczedóniai előnevet is használták. A család temesmegyei ágának leszármazását l. Lendvai III/22–3. – Vö. még Lasz. 35.
egy-egy zöld lóhere; az 1. és 4. arany mezőben a hasítási vonalból kinövő fekete félsas; a 2. és 3. kék mezőben zöld földön befelé fordult oroszlán jobbjában kardot, baljában levágott törökfejet tart; sisakdísz: két, arany-feketével illetőleg egy-egy lóherével megrakott 3 ezüst jobbharánt vágott vörös szárny között növekvő oroszlán; takaró: fekete-arany, vörös-ezüst. A címeres levelet 1763. ápr. 14. Csanádm. hirdette ki, majd Hevesmegye 1832. ápr. 9. ismeri el. A család Myinov néven is ismeretes volt. A család a XIX. század elején bírta a maczedóniai (Torontál m.) nemes birtokot, mely most a báró Nikolics családé. A birtok után Trifon utódai a maczedóniai előnevet is használták. A család temesmegyei ágának leszármazását l. Lendvai III/22–3. – Vö. még Lasz. 35.
Vidakovich.
Címereslevele kelt 1694. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Mátyás, Márton, István, Jeromos, György és Gergely éltek. Nemességét ugyancsak Bácsm.-ből 1803. febr. 11. legf. helyen is igazolta. (LR. LXI/139.) – Vö. Siebm. 715., horv. 199.; Dudás 143.; Bácsm. monogr. II/600.; Bojn. 40.
Vidas (bélteki).
Címereslevelet Bocskai Istvántól 1605. jun. 24. V. István és bélteki Jósa András nyertek. (MNMuz. lt.)
Egy másik ily nevű család már 1260. nagy földterületet bírt Turócm.-ben. A család leszármazása csak a XV. század elejéig vezethető le. – Vö. Bráz Béla: A Vladár család, 47.
Widemann.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vidfy.
Címereslevele kelt 1418. – Vö. T. II/1–5., III/63–6., IV/147.; Siebm. 715.
Vidlicskay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Ferencz, László és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Widmanstetter, l. Beckh-W.
Vidos (koltai).
Ősrégi Vasmegyei eredetű család. A család törzse bizonyos Vosos-nak unokái, kiket V. István király 1272. febr. 16. kelt oklevelében mint vasvári várjobbágyokat megnemesített. A V.-család neve Vosos (Vasas) Vidus nevű fiának neve után alakult át Vidossá. Imre fiai János és Zsigmond a vasvári káptalan előtt 1697. átiratják V. Istvánnak fennebb említett oklevelét. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Miklós, János és József, Veszprémm.-ben Boldizsár, Zalam.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 157.; Siebm. 715.
Vidosa.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor
Zalam.-ben Péter és Tamás fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Zalam.-ben Péter és Tamás fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Vidovich.
Címereslevele kelt 1638. aug. 24. – Vö. Siebm. pk. 125., horv. 199.
Címereslevelet 1793. szept. 9. V. Mihály és György nyertek. (LR. LVII/356.) – Vö. Siebm. 715–6.; Békésm. tört. III/257.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében György vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Vidriczky.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 137.
Vidrik, l. Muraközy.
Vidy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben János (Vecse), Pál, gyermekei, István, László és Ferenc s ezek gyermekei élnek. Címerpecsét Veszprémm. lt.-ban. A család tagjai laktak még Vid, Nagyszőllős, Füzesabony, Maklár, Besenyő helységekben. – Vö. Balogh 157.
Wiechter (de Groub), báró.
Magyar honfiusításban 1682. jun. 27. W. János András részesült. (LR. XVII/284.)
Wieland (farkasfalvi), nemes és báró.
Címereslevele kelt 1628. febr. 20. A Rollen családdal együtt II. Ferdinándtól W. Fülöp és Farkas kapták. (Szepesm. lt.) Kihirdette 1629. jan. 8. Pozsonym. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között. A családból W. Arthur, Szepesm. főispánja 1914. febr. 22. a bárói rang adományozásában részesült. – Vö. NI. XII/185. s köv. 11.; Siebm. 716.; Förster V/153–5. (gen.)
Egy másik oly nevű családból a címereslevelet 1742. aug. 4. V. András-Farkas nagyszebeni patricius nyerte. (LR. erd. IX/209.)
Vielont.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Mihály vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Wieser.
Címereslevele kelt 1625. nov. 26. (váradi kpt. lt.) – Vö. Siebm. pk. 125.
Vietoris.
A címereslevelet 1710. aug. 27. V. János és fiai nyerték. (LR. XXVIII/439.) – Vö. NI. XII/185–9.; Siebm. 716.
Címereslevelet a Leporis családdal 1741. okt. 28. V. András kapott. (LR. XXXIX/206.)
Vietoris (kiskovalóci).
Előnév adományozása 1803. jul. 8. V. Pál, János, József és György részére. (LR. LXI/103.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben András; Hontm.-ben György; Pozsonym.-ben János;
Trencsénm.-ben pedig György vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Trencsénm.-ben pedig György vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Wifalussy, l. Ujfalussy.
Vigh, (ujvárosi).
A nemességet 1913. márc. 22. Vigh Gyula szolnoki malom- és fűrészteleptulajdonos és földbirtokos kapta. (Diploma kiállítása elmaradt.)
Leszármazás:
Gyula (szül. 1861. jan. 22. Szolnok), kereskedelmi tanácsos, bankigazgató (Szolnok). Felesége (esk. 1890. jún. 29. Budapest) Eppinger Laura (szül. 1869. nov. 21. Budapest). Gyermekei:
1. Magdolna (szül. 1892. nov. 7. Szolnok), férje Marcsekényi Ottó (szül. 1881. ápr. 14. Boldva, †1918. nov. 6. Bad-Gastein), vezérkari százados;
2. Erzsébet (szül. 1893. okt. 3. Szolnok), férje (esk. 1922. szept. 30. Budapest) felsőpulyai Ivánkovics Sándor (szül. 1886. febr. 3. Mindszent), Máv. titkár;
3. Borbála (szül. 1895. júl. 7.), férje (esk. 1917. nov. 11. Szolnok) szolnoki Scheftsik István (szül. 1886. jan. 23.), főszolgabiró, földbirt.;
4. Jenő (szül. 1896. szept. 8. Szolnok), huszárhadnagy, a II. oszt. ezüst és bronz vitézségi érmek tulajdonosa;
5. Gyula (szül. 1899. dec. 27. Szolnok);
Vö. MnCsk. I/113.
Vígh.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben István, 2 János és Péter, Szabolcsm-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Petri VI/746–7.
Vígh, l. Farkas (alias V.)
Vigaly.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 158.
Vigházy (jászberényi).
Címereslevele kelt 1574. aug. 31. – Vö. Csoma 666.
Vighy.
A címereslevelet 1691. márc. 8. V. István kapta. (LR. XXI/119.)
Vighes.
Címereslevele kelt 1656. nov. 10. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. 716.
Wighlegessy.
Címert l. Siebm. pk. 125.
Vigmann.
Címert l. Siebm. pk. 125.
Vigouroux, báró.
Címereslevelet II. Rákóczy Ferencztől 1728. ápr. 7. nyert. – Vö. T. XXVI/11–4.
Vigyázó (bojári), gróf.
Veszprémm.-i eredetü család, melyből az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben Ferenc, Mihály és Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé. Nemességét ugyanezen megyéből
1808. máj. 13. legf. helyen is igazolta. (LR. LXII/317.) A családot másképen Wachter-nak (tévesen Bachter-nak) is hivták. – A grófi rangot 1895. jun. 25. V. Sándor kamarás (szül. 1825.) kapta. Ágazata azonban az 1928. elhalt Ferenc (szül. 1874.) grófban kihalt. Nevezett egész vagyonát a M. Tud. Akadémiára hagyta. – Vö. NI. XII/189.; Siebm. pk. 125.; Komáromm. monogr. 583.; MNA. 142.; Szerencs 464.; Kősz. 430.
1808. máj. 13. legf. helyen is igazolta. (LR. LXII/317.) A családot másképen Wachter-nak (tévesen Bachter-nak) is hivták. – A grófi rangot 1895. jun. 25. V. Sándor kamarás (szül. 1825.) kapta. Ágazata azonban az 1928. elhalt Ferenc (szül. 1874.) grófban kihalt. Nevezett egész vagyonát a M. Tud. Akadémiára hagyta. – Vö. NI. XII/189.; Siebm. pk. 125.; Komáromm. monogr. 583.; MNA. 142.; Szerencs 464.; Kősz. 430.
Wilházy, l. Ujházy.
Vihla.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között.
Vikol.
A címereslevelet V. Deodat, erzsébetvárosi jegyző nyerte. (LR. erd. X/138.) – Vö. Temesváry 217.; Siebm. 716.; Szongott 181.
Viktorin, l. Victorin.
Világhy (palotási).
A nemességet 1884. márc. 8. V. Nándor és Mihály nógrádmegyei nagybirtokosok kapták. – Vö. MNA. 142.; Komáromm. monogr. 582.
Vilana-Perlas, gróf.
A magyar honfiusításban 1728. júl. 17. V.-P. Rajmund gróf részesült. (LR. XXXVI/209.)
Vilant (Villant).
Címereslevele kelt 1609. dec. 13. (Abaujm. lt.) – Vö. TK. I/220., 228. T. XXII/146.
Wilcsek.
Címereslevelet 1673. jun. 27. W.szaniszló és rokonai nyerték. (LR. XV/538.)
Wilcsek (podvilki).
Címereslevele kelt 1647. febr. 20. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a családnak számos tagja élt Árvam.-ben. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Siebm. 716–7.
Wilcsek, l. Bukovinszky alatt is.
Wilczek, gróf.
A magyar honfiusításban 1715. (134. t.-c.) gróf W. Henrik-Vilmos kamarás, udvari haditanácsos, altábornagy s a Brünn melletti Spielberg vár parancsnoka részesült. – Lengyel eredetű család, melynek bárói rangja 1500. ápr. 1., grófi rangja pedig 1714. ápr. 8. kelt. – Vö. MNZsbk. I. R. I/269.; Siebm. 716.; Hontm. monogr. 452.
Wildner (de Maithstein.)
A magyar indigenátust 1844. szept. 26. W. Ignác nyerte. (LR. LXVII/462.)
Wildner (kisujfalusi).
A nemességet 1889. dec. 17. W. Károly ezredes kapta. – Vö. MNA. 144.
Wilffersheim.
Címereslevele kelt 1710. aug. 14. (LR. XXV/451.)
Vilich.
Címert l. Siebm. horv. 199.
Villecz.
A címereslevelet 1803. máj. 23. V. Ignác, Mihály és Benedek kapták. (LR. LXI/65.) Kihirdette Sárosm. ugyanezen év aug. 8. – Címer: pajzsfővel ellátott s alulról felnyuló homoru ékkel hasított pajzs arany oldalmezőiben a hasítási vonalból kinövő fél-fekete sas; az ezüst ékben 4 vizszintes kék pólya; a vörös szinű pajzsfőben 3 arany csillag lebeg; sisakdisz: 2 fekete szárny között növekvő orrszarvu mellső lábaiban felfelé egyenes kardot tart; takaró: vörös-arany, kék-ezüst. – Vö. Siebm. 717.; Mel. 71–2.
Willerding, báró.
A bárói rangot 1917. aug. 17. W. Rezső lovag, altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagja kapta.
Vilmai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között.
Vilmányi.
A család Kis-Vilmányi-nak is hivták. – Vö. Csoma 640.
Vilt.
Címereslevele kelt 1794. dec. 4. (Győrm. lt.) – Címert l. Siebm. 713.
Viltsek, l. Vilcsek.
Vilykei.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben Lőrinc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Wimberger.
Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. T. XXX/134.
Wimesperg.
A magyar honfiusítást 1712. máj. 3. W. Mátyás-Miklós nyerte. (LR. XXIX/47.)
Wimmer.
A címereslevelet a Waxmuth családdal 1722. máj. 5. W. János és József kapták. (LR. XXXIV/116.)
A címereslevelet 1818. aug. 28. V. József eszéki sótárnok kapta. – (LR. LXIV/177.)
Wimmer, báró.
Az 1840. évi 50. t.-c.-kel báró W. József lovasszázados magyar honfiusítást nyert. (LR. LXII/72. és 74.) Az osztrák nemességet és báróságot 1801. ápr. 16. nevezett Józsefnek atyja kapta. Fiágon kihalt. – Vö. Siebm. pk. 139.
Wimmer (temesrékási).
Előnév adományozása 1901. febr. 21. V. József ny. pénzügyi titkár részére.
Ily nevű család címerpecsétje Hevesm. lt.-ban.
Wimmersberg, báró.
A magyar honfiusítást 1840. (LI. t.-c.) nyerte. Lovagi rangja 1709., bárói rangja 1761. szept. 22. kelt.
Wimpffen, gróf.
A magyar honfiusítást 1820. dec. 1. W. Dagobert báró alezredes nyerte. (LR. LXIV/552.,
593.) A családból W. Siegfried és Simon 1902. okt. 3. Magyar grófi rangra emeltettek. A család birodalmi grófi rangja kelt 1797. ápr. 8. – Vö. Siebm. 717.; MNZsbk. I. R. I/454.; Torontálm. monogr. 554.
593.) A családból W. Siegfried és Simon 1902. okt. 3. Magyar grófi rangra emeltettek. A család birodalmi grófi rangja kelt 1797. ápr. 8. – Vö. Siebm. 717.; MNZsbk. I. R. I/454.; Torontálm. monogr. 554.
Vinarszky.
Címereslevelet 1763. máj. 31. V. János nyert. (LR. XLVI/386.; MNMuz. lt.) – Vö. Siebm. 717.
Winckler (winckelsteini).
A címereslevelet 1669. márc. 20. W. János-Ábrahám s testvérei nyerték. (Szepesi kpt. lt. és OL.: 270/1900.) Kihird. 1769. ápr. 6. Szepesm. – A családból W. Ádám főszolgabíró 1901. nov. 27., W.Béla, Sándor, Antal, Ödön, Elemér, Edit, Margit és Gyula pedig 1911. júl. 7. nevüket Kőszeghy-re változtatták. – A címereslevélben megnevezett Mátyás a Pozsonym.-i Dévényben lakott. József nemessége 1789. ápr. 30. legf. helyen is elismertetett. (LR. LIX/223.) – Vö. NI. XII/2007., 476.; Potemkim Ödön: Sárosm. 120.
Vincz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben 2 János, 2 Tódor, Ignác, 2 Farkas, Miklós, László, Jónás, Ursul és Demeter igazoltattak.
Vincz (butfalvi).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 136., pk. 31.
Vincz (másképen Kirticze).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben György, Timót, Flórián, Márton, Nicetas, 2 János, Mihály, Miklós és Elek vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vincze.
Címereslevelet 1580. márc. 19. V. Márton nyert. (MNMuz. lt. és Pozsonym. lt.) – Vö. T. XXIX/166.; LI. I/27.
Címereslevele kelt 1629. nov. 1. – Vö. Csoma 666.
Címereslevele kelt 1662. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1663. – Vö. NIf. III/148.
Címereslevele kelt 1668. dec. 15.; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/237.
A címereslevelet 1670. jan. 20. V. Gergely kapta. Kihirdette Borsodm. – Vö. I/237.
Címereslevele kelt 1674. jún. 25.; kihird. 1675. febr. 9. Gömörm.
Címereslevele kelt 1675. – Vö. NIf. III/148.
A címereslevelet 1697. jan. 31. V. Mihály kapta; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/239.
A címereslevelet 1720. szept. 13. V. Jónás és György s György fiai József és Antal kapták. (LR. XXXIII/289.) – Vö. Siebm. 717.
Vincze (belényesi).
Címerpecsét (1651.) a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vincze (csikszentmihályi).
Székely család (1602.)
Vincze (felhalmi).
Címereslevele kelt 1626. máj. 15. – Vö. Siebm. erd. 252.
Vincze (felsővályi).
Címert l. Siebm. 717.
Vincze (inárcsi).
Nádori adományt 1699. nov. 24. Inárcsra és Szudackra V. János és társai nyertek. (Szentbenedeki conv. lt.)
Vincze (kishindi).
A címereslevelet 1692. máj. 4. V. János és fia István nyertek. (Ered. a család birtokában Aranyosmaróthon.) Kihirdette Nyitram. 1693. – Címer: kék mezőben zöld földön könyöklő vörös ruhás kar kardot tart; sisakdisz: koronán átszurt kardot tartó kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Vincze (magyarhadosdi).
Címereslevelet Apaffy Mihálytól 1685. nov. 1. V. István nyert. (Ered. Bányay Béla tulajd. Budapesten.) – Címer: a pajzsban (szin?) pej lovon ülő kék ruhás vitéz jobbjában kivont kardot tart; zárt sisak; takaró:?
Vincze (sassi).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1628. aug. 22. V. János és társai kaptak. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Vincze (szinai).
Címereslevele kelt 1667. jan. 20. – Vö. Tk. I/217.
Vincze (vadkerti és Szentgyörgyi).
Címereslevele kelt 1415. febr. 2. – Vö. T. I/82–4.
Vincze (váradi).
Címereslevele kelt 1649. okt. 28. – Vö. Siebm. erd. 252.
Vincze (másképen Venczel).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János igazolta nemességét.
János nádori adományt nyert N.-Mihályiban (Borsodm.) 1723. máj. 20.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bereg-, Borsod-, Gömör-, Heves-, Komárom-, Nógrád-, Nyitra-, Pest-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsa, és Veszprémm.-ben vétettek fel ily nevü családbeliek a kétségtelen nemesek közé. – Vö. Gorzó 136.; Sándor: Címerlevelek I/75., 107.; TK I/288.; Petri VI/748–9.; Balogh 159.
Vincze, l. Botka (alias V.) – Kis-V. – Lohinzabo.
Vinczek.
Nemességét 1616. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Vinczellér.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/748–9.
Vinczenti.
Címereslevele kelt 1719. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérm.-ben Ferenc,
Pestm.-ben pedig Jakab vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 717.
Pestm.-ben pedig Jakab vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 717.
Vinczi.
Címereslevele kelt 1659. szept. 14. – Vö. TK. I/145.
Ily nevü családból János (Dés) előfordul B.-Szolnokm. 1676. évi összeirásában. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/372.
Windisch.
A címereslevelet 1823. dec. 14. W. Lipót nyitramegyei orvos és gyermekei kapták. (LR. LXV/804.) – Vö. T. XXII/146.
Windischgraetz, herceg.
Magyar honfiusítása 1655. júl. 19. kelt. (LR. XI/458.) – Vö. NI. XII/199.; Siebm. 717–8.; MNZsbk. I. R. I/271., 455.; Pozsonym. monogr. 699.
Windt.
Címereslevele kelt 1625. okt. 27. (Szepesm. lt.) Kihird. 1724. dec. 20. Zólyomm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zólyomm.-ben Sámuel vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Forster V/160–1.
A család 1805. okt. 4. nevét Szelesy-re változtatta. (LR. LXI/756.)
W. Ede (Igló), Mór-Károly (Budapest), László, Albert és Hugó (Igló) nevüket 1882. ápr. 20. Széll-re változtatták.
Winkler (Winckler, Winkhler).
A címereslevelet 1655. máj. 6. nyerte. (OL: 293/1907.)
Winkler (mohrenhofi).
A magyar honfiusítást 1800. szept. 4. W. Miklós udv. kamarai titkár, bambergi nemes nyerte. (LR. erd. XIII/238.) – Vö. NI. XII/476.
Címereslevelet 1801. febr. 20. W. Imre liptómegyei fizikus nyert. (LR. LX/468.) – Vö. NI. XII/207.; Siebm. 718.
Winkler (forazesti).
A címereslevelet 1823. aug. 14. W. Ferenc pesti polgár nyerte. (LR. LXIV/851.)
Címereslevelet 1823. aug. 16. W. Károly erd. fisc. vicedirektor és fia Ferenc nyertek. (LR. erd. XIV/217.)
Winkler (palicsi).
A nemességet 1909. jún. 2. W. Antal vezérhadbiztos kapta. – Előnév adományozása okt. 22. – Vö. MNA. 145.
Winkler (debreceni).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/387., 391.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben Gábor, Sárosm.-ben Márton, Szabolcsm.-ben László és Zólyomm.-ben Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Antal Pestm.-i esküdt (József fia) József nevü fiával Pozsonym. bizonyítványa alapján 1806., Tádé (az előbb nevezett Antal fivére) pedig 1817. Pestm.-ben hirdettettek
ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Kősz.432–3.; Petri VI-749.
ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Kősz.432–3.; Petri VI-749.
Winkler, l. Winckler alatt is.
Vinkovich (Vinkovics).
Nemességét 1616. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Címereslevele kelt 1671. júl. 8. (Varasdm. lt.) – Vö. Siebm. horv. 199.; Bojn. 40.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben Ferenc özv.; Sopronm.-ben János; Zalam.-ben pedig Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Siebm. horv. 199.
Vinnay.
Kihalt család. – Vö. Siebm. 718.
Vinter (rettegi).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. Nemességét 1716–1770. B.-Szolnokm.-ben igazolta. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/379., 389.
Vintilla.
A címereslevelet 1723. jan. 21. V. Tódor és Demeter (Zarándm.) nyerték. (LR. erd. VII/361.)
Viola.
Címert l. Siebm. pk. 140.
Virág (Virágh.)
Címereslevele kelt 1609. dec. 1.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/205.
Címereslevele kelt 1622. jun. 14. (Fejérm. lt.) – Vö. T. XXXI/121–2.
Címereslevelet 1626. márc. 26. V. Lukács kapott; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/211.
A címereslevelet 1655. márc. 20. V. Márton kapta. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/228.
A címereslevelet 1655. jún. 14. V. Benedek nyerte; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/229.
Virágh (kistatai).
Címeres nemeslevelet I. Lipóttól 1657. júl. 5. V. István és rokona Baranyay Mihály nyertek. (Sopronm. lt.) Kihirdette 1658. Sopronmegye. – György 1763. Sopronban, József 1842. Temesmegyében, Hyaczinth pedig 1846. Bártfán hirdetteti ki nemességét. – Címer: kék mezőben zöld földön álló, arany csizmás, vörös dolmányos vitéz jobbjában nyilvesszőt tart; a pajzsfőben jobbról félhold, balról 2 elefántormány között csillag; sisakdisz: növekvő kétfarku oroszlán jobbjában szablyát tart; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Előnév adományozása 1884. okt. 6.
Leszármazás:
I.
István 1657. VII. 5.; Mihály; Ferenc Fertőszemmiklós (Sopronm.) Nagy N.; Mihály; János; Ferenc Fertőszentmiklós 1792.; György * 1704–1709. körül Fertőszentmiklós † Gartha kh.: Sopron 1763. Szabó Ilona; Ádám Kontz Katalin; Ferenc Szécsény; György † Máramarossziget piarista; Erzsébet 1792. Klajzer István; Ferenc † 1840. III. 4. Nógrád megye főmérnöke; János Tar (Heves m.); József 1838. Temes m.; József kh. 1842.; Márton Doboruszka (Ung megye) 1791. XI. 8.: Gregus Katalin; Fáni; Anna Laluhay N.; Gyula * 1840. Medves † 1891. Bpest Király Mária; Gyula (Király) (csak örökbefogadott fiu, a nemesség átruházása nélkül); Anna * 1792. IX. 18. † Noszvaj; János * 1794. VI. 20. Tar; Teréz * 1796. VI. 30. Kohova † 1799. III. 16.; Krisztina * 1799. III. 16. Doboruszka Némethy N. Zsély; Teréz * 1802. II. 28. Doboruszka Krudy János Kovácsi (Nógrád megye); Fáni Doboruszka † Kassa; Hyacinth (Szécsény és Kassa) * 1804. XI. 11. † 1872. Kassa kh.: 1846. Bártfa Ágner Antonia (* 1815. † 1890. X/6. Nyiregyháza); Kálmán * 1833. III. 15. Tornyospálcza (Szabolcs. m.) † 1904. VII. 2. Nyiregyháza kir. törvényszéki biró 1858. máj. 24. Kassa : Petráss Bazilides Szidonia (* 1837. X/8. Kassa † 1916. V/31. l. II. tábla; Rózsa * 1835. III. 22. † 1888. XII. 1. 1858. II. 8. Kassa : leszkoviczi Baczynski Istv. (* 1820. VIII. 6. Sorocko † 1902. X. 27. Zloczov); Pál * 1838. VI. 29. Sztára (Zemplén m.) † 1887. XII. 3. Zágráb m. kir. államvasuti főmérnök 1. 1869. XI. 13.: sédeni Ambrózy Malvin (* 1840. XI. 10. † Rimaszombat 1878. V. 27.) 2. leszkoviczi Baczynski Emelka (* 1859. III. 4. Bártfa † Eger 1889.) l. III. tábla; Gyula * 1839. X/18. Sztára † 1911. VII/22. Páczin 1873. VIII/10. Mándok : Türk Jozefa (* 1855. III/17. Eger) l. IV. tábla; Aladár * 1843. I/16. † 1898. Pozsony Bottka Irma; Irma * 1868.;
II.
Kálmán 1833–1904. l. I. tábla; Andor * 1865. VIII/16. Nagykálló helyettes államtitkár 1892. IX. 24. Budapest : kisszoszóczi és folkusfalvi Szenessy Emma (* 1863. II. 18. Nyitra-Bellesz); László *1871. XII. 6. Nagykálló igazgató-helyettes 1898. VIII. 6. Kisvárda : Pilissy Emma (*1880. II. 5. Budapest); Kálmán * 1899. V. 26. Kisvárda; Margit * 1900. VII. 24. Kisvárda; Emma * 1901. VIII. 12. Kisvárda; Jolán * 1903. III. 24. Kisvárda;
III.
Pál 1838–1887. l. I. tábla; István * 1873. VIII. 5. Miskolc gépészmérnök 1900. II. 21.; Kazinczy Mariska (* 1876. V. 28. Eperjes); Erzsébet * 1900. XII. 24. Braddock; Evelin * 1902. VI. 16. Braddock; Béla-Patricius * 1904. II. 16. Braddock; Kolozs-Ferenc * 1910. IX. 27. Swissvale (Amerika);
IV.
Gyula 1839–1911. l. I. tábla; Gyula * 1874. V. 4. Mándok 1909: Tőketerebes: Schreiber Katalin (* 1891. VIII. 7. Eszék); Géza * 1876. I. 1. Nándor † 1892. I. 15. Nyiregyháza; Etelka * 1880. II. 29. Páczin 1899. IX. 31. Nagykövesd : Fehér Ferenc (* 1866. IV. 13. Sátoraljaujhely); Margit * 1883. VII. 6. Páczin 1908. V. 9. Páczin : Auerswald Emil (* 1877. IX. 29. Tőketerebes); Andor * 1896. VIII. 31. Páczin; Viola * Tőketerebes; Katalin * Tőketerebes;
Vö. Siebm. 718.; rcsk.
Virágh.
Címereslevele kelt 1824. szept. 17. Az adományozott V. József kapitány volt. (LR. LXIV/1044.)
Virágh (hidasi), l. Flora (alias V.)
Virágh (kügyi.)
Címerpecsét Szatmárm. s a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Virágh (peremartoni).
Előnév és címeradományozás 1911. jan. 13.
Nemesi bizonyítványt 1836. szept. 15. Szabolcsmegyétől nyert. – Vö. Bold. 105.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben 2 István, György, József és Márton, Fejérm.-ben Pál és Sámuel, Pozsonym.-ben István örökösei, Sopronm.-ben Ádám, Veszprémm.-ben Péter, Zalam.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 718.; Sándor: Címerlevelek I/42.; Dudás 147.; Benkó 376.; Petrik VI/749–752.
Virágh, l. Czvilics. – Maróthy (alias V.)
Virágos (dancsházi).
Címereslevele kelt 1667. – Vö. Békésm. monogr. III/204.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben István és Pál, Szabolcsm.-ben pedig György fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban s a Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Virágosberki.
Címereslevele kelt 1607. dec. 13. – Vö. Siebm. erd. 252.
Virányi (vencsellői).
A nemességet 1918. máj. 23. V. Ferenc ezredes kapta. – Címer: kékkel és ezüsttel balharánt vágott pajzsban lovas vitéz, a jobboldali pajzsfőben csillag; sisakdísz: koronás arany oroszlán jobbjában kardot tart; takaró:?
Az adományozott (szül. 1868. jan. 8. Vencsellő) ny. altábornagy. Felesége nagyenyedi Enyedy Irén (szül. 1876.). Fia Ferenc (szül. 1897.), m. kir. folyamőrségi kapitány, felesége Benedicty Margit (szül. 1899.)
Viravay.
A címereslevelet 1686. jún. 10. V. Ferenc és János testvérek kapták. (LR. XVIII/362.) – Vö. Siebm. 718.
Virevity-nemzetség.
L. Karácsonyi III/224–5.
Virginás (bihari).
Címereslevele kelt 1607. aug. 27. – Vö. Siebm. erd. 252.
A címereslevelet 1647. júl. 31. V. Izsák kapta. (MNMuz. lt.-ban.)
Élt ily nevű család Vasm.-ben is. – Vö. Balogh 159.
Virius (lesencetomaji).
A nemességt 1904. júl. 29. V. Vince uradalmi jószágkormányzó nyerte. – Vö. MNA. 142.
Virmont-Damian.
Címert l. Siebm. erd. 156.
Virovecz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Márton vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Wirschling.
B.-Szolnokm.-ben élt család. (1770.) – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390.
Virtak.
A címereslevelet 1821. márc. 23. V. Ferenc udvari kamarai allevéltárnok nyerte. (LR. LXIV/559.)
Virteta-nemzetség.
L. Karácsonyi III/139.; Petri VI/752.
Wirth.
Vasmegyében élt család. – Vö. Balogh 159.
Visa (mathai).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 718.
Wischmich (naszódi).
A nemességet 1886. febr. 2. W. Károly altábornagy kapta. – Vö. MNA. 145.
Vischy.
A címereslevelet 1741. okt. 28. V. Sámuel soproni szenátor kapta. (LR. XXXIX/348.) Nevezett az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/216.; Siebm. 719.; Kősz. 433.
Vischy, l. Visy alatt is.
Visconti, gróf.
A magyar honfiusításban 1731. jun. 16. V. Gyula részesült. (LR. erd. VIII/349.)
Viski (rettegi).
Címereslevele kelt 1663. ápr. 15. A családból Márton (Tordam.) nemességét 1786. jun. 19. legf helyen igazolta. (LR. LIII/492.) Címerpecsét Szatmárm. s a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Gorzó 131., Siebm. erd. 252., Petri VI/752–8. (gen.); Pálmay: M.-Torda 142.
Viski (felsőtöki).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. Siebm. 719., erd. 252.
Viski (sárvári).
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Viski (tordai).
B.-Szolnokm. 1770. évi összeírásában Márton fordul elő. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/391.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben András és Ádám, Hontm.-ben Jakab és János, Nyitramegyében
pedig Ignác örökösei vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Sipos 288.; Hontm. monogr. 452.
pedig Ignác örökösei vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Sipos 288.; Hontm. monogr. 452.
Visloczky.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Visniczky.
Címert l. Siebm. pk. 125.
Visnyey.
Címereslevelet 1791. márc. 7. V. Ferenc és gyerm. nyertek. (LR. LV/516.) – Vö. Siebm. 719.
Visnyovszky.
A címereslevelet 1582. márc. 21. V. Fülöp kapta. (Árvam. lt.) Kihirdette Trencsénm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben Ferenc özv., Liptóm.-ben János, Nyitram.-ben 2 József, Trencsénmegyében István és Mihály s Turócm.-ben András, Ferenc özv. Bulyovszky Anna és Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. T. XXX/58.; Jedl. II.
Visoli (illyei).
Címerpecsét (1660.) a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Visontay.
Címereslevele kelt 1632. júl. 8. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Gáspár és Mihály élnek. – Vö. TK. I/288.
Visoviczky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben István igazolta nemességét.
Vissak.
Birtokadományos (1646. nov. 29.) család; nemességét 1752. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Vissak, l. Topolovszky (alias V.) alatt is.
Vissey.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 159.
Wissnyi.
Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. T. XXX/134.
Visy (nagyatádi).
Fenti előnévvel a nemességet 1905. febr. 7. Jobst László dr. pécsi ügyvéd kapta nevének Visy-re való átváltoztatásával. – Címer: vágott pajzs; fenn kék mezőben koronából felnyúló vörösruhás kar szőlőgerezdet tart; lenn vörösben zöld földön ágaskodó zerge; sisakdísz: növekvőleg a zerge; takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
László (szül. 1854. okt. 17-én Nagyatád), v. főispán. Neje (esk. 1883. okt. 24-én Pécs) Ferenczy Ilka. Gyermekei:
1. Márta (szül. 1884. júl. 29-én). Férje (esk. 1904. máj. 6.) Fischer Béla vm. tb. főjegyző;
2. Imre (szül. 1886. júl. 29.) ügyvéd. Neje (esk. 1913. ápr. 19.) szomolnoki Pánczél Edit. Gyermekei:
a) Dóra (szül. 1914. máj. 27.);
b) László (szül. 1916. ápr. 18.);
c) Béla (szül. 1923. márc. 29.).
3. László (szül. 1888. márc. 11.);
4. Ilona (szül. 1893. máj. 6.);
5. István (szül. 1895. febr. 11.) m. kir. honv. lovastüzérfőhadnagy, neje Olgyay Blanka. Gyermekei:
a) Éva (szül. 1924. máj. 8. Bp.);
b) Judit (szül. 1925. júl. 24.);
6. Béla (szül. 1897. márc. 21-én), hadnagy, elesett 1918. jún. 16.;
7. Katalin (szül. 1899. jan. 25., † 1907. dec. 31-én);
8. Zoltán (szül. 1903. márc. 16.), építészmérnök (Pécs), felesége pirosi Szlávy Irén (szül. 1906. okt. 21. Ujvidék). Fia:
Zoltán (szül. 1928. szept. 4. Pécs);
Vö. MNA. 142.
Visy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Márton, István, János, Péter, Pál és Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Visy, l. Vischy alatt is.
Viszánik.
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 31.
Viszászy.
Címereslevelet 1630. máj. 14. V. Benedek nyert; kihird. Zemplénm. – Címer: kék mezőben könyöklő kar kardot tart, a pajzsfőben jobbról Nap, balról csillag; sisakdísz: a kar a karddal; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Gorzó 136.
Viszky, l. Mészáros (alias V.)
Viszlay.
Címereslevele kelt 1618. máj. 10. – Vö. Csoma 666.
Viszlay (másképpen Nagy).
A címereslevelet 1657. jan. 7. V. Demeter kapta; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/230.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben József, Zemplénm.-ben pedig László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Viszney.
A címereslevelet 1716. ápr. 16. V. Miklós kapta. (LR. XXXI/256.) – Vö. Siebm. 719.
Viszocsány.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben János igazolta nemességét.
Viszokay.
Címereslevele kelt 1655. márc. 20. (Ol: Cath. Nob. Arm. Szabolcs.)
Vita (recte Vitályos, disznajói).
Kis-Küküllőmegye-i család, ahol 1609. Haranglábon nyert birtokadományt. A családból Sámuel (Küküllőm.) 1786. jún. 19. legf. helyen igazolta nemességét. – Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NIf. III/170. (gen.)
Vitál.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János igazolta nemességét. János és István nemessége ugyanezen megyéből 1787. jún. 23. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIV/59.)
Vitál, l. Pósfay.
Vitális (vitálisfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben 4 János, Mátyás, 2 Mihály, György, Dániel, Máté, Pál, István és Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címert l. Siebm. 719.
Valószinüleg fenti családhoz tartoznak az ugyanezen összeíráskor Abaujm.-ben felvett György s a Biharm.-ben felvett Máté, a Pozsonym.-ben élt Ignác, a Szepesm.-ben élt 3 Mihály, 2 János, és Márton s a Veszprém.-ben igazolt Ádám. – Vö. Pozsonym. monogr. 698.; Hontm. monogr. 452.
Vitállics (szentmártoni).
Címereslevele kelt 1625. ápr. 25. – Vö. Siebm. erd. 252–3.
Vitály.
Címereslevele kelt 1609. (Gömörm. lt.)
Vitályos (disznajói), l. Vita (recte V.)
Vitályos (gidófalvi).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 143. (gen.)
Vitán (bajesdi).
Címereslevelet 1578. V. János nyert Báthory Kristóftól. A családból László, István, Mhály, másik István nemessége Hunyadm.-ből 1784. nov. 2. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/77.) Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Böjthe289–290. (gen.)
Vitányi.
A címereslevelet 1642. V. Gergely, Asszony András és Terhes Mihály kapták; kihirdette ugyanezen évben Külső-Szolnokm. – Állítólag azonos a Nagy Iván által (XII/222.) 1696. előtt kihaltnak mondott ily nevű családdal. Az 1642. címereslevél adományozásában részesült családot Siebmacher Wappenbuchja (719.) is kihaltnak jelzi, ami azonban tévedés, miután az élő nemzedék leszármazása ízről-ízre visszavezethető a fennebb említett Gergelyig. Nemesi bizonyítványt 1830. nov. 29. Szabolcs-, 1837. dec. 11. pedig Zemplénm.-től nyert. A család a vitányi előnevet használja. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor György Zemplénm.-ben vétetett fel az igazolt
nemesek közé. – Címer: (az 1642. évi) kék mezőben zöld földön álló tollas kucsmás férfi jobbjában törökfejes kardot tart; sisakdísz: nincs; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. A család azonban a következő címert használja: kék mezőben dombon könyöklő páncélos kar törökfejes kardot tart; sisakdísz: a pajzsbeli kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. még Daróczy: Nemesi Évkönyv 1923. (gen.)
nemesek közé. – Címer: (az 1642. évi) kék mezőben zöld földön álló tollas kucsmás férfi jobbjában törökfejes kardot tart; sisakdísz: nincs; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. A család azonban a következő címert használja: kék mezőben dombon könyöklő páncélos kar törökfejes kardot tart; sisakdísz: a pajzsbeli kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. még Daróczy: Nemesi Évkönyv 1923. (gen.)
Vitárius.
Címereslevele kelt 1715. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Ferenc, Borsodm.-ben László, Tornam.-ben pedig Gábor éltek. – Vö. Csoma 640–1. (gen.); Siebm. 740.
Vitas.
A nemességet 1900. aug. 12. V. Sámuel ny. c. őrnagy kapta.
Vitéz (kállói).
Címereslevele kelt 1521. – Vö. Siebm. 720.
Vitéz (kászonujfalvi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. IV/52.
Címereslevele kelt 1625. ápr. 17. – Vö. Csoma 666.
Címereslevelet 1647. jan. 26. V. István és András testvérek kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1648. febr. 13. Hont-, 1726. máj. 8. Beregm. – Ferenc 1756. aug. 3. Hontm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Szatmárm.-ben Fehérgyarmaton élt a család. – Vö. Gorzó 137.
Címereslevelet 1687. V. Mátyás kapott. (LR. XIX/84.)
Vitéz (bodoni).
A XV–XVI. században Bácsm.-ben élt család. – Vö. Bácsm. monogr.
Vitéz (galaci).
Hunyadm.-ben élt, kihalt csald. – Vö. Böjthe 290–1. (gen.)
Vitéz (hosdáti).
Ifj. és id. János, Mihály és István nemessége Hunyadm.-ből nemességvitató pör során 1794. nem igazoltatott. Címerpecsét Hunyadm. 1791. évi hűségeskükönyvében.
Vitéz (kisvitézi).
Szabolcsm.-i család. – Vö. NI. XII/233.; Siebm. 720.
Vitéz (magyarbikali), báró.
Régi erdélyi család. – György s gyermekei 1729. máj. 21. bárói rangra emeltettek. (LR. erd. VIII/28.) Kihalt. – Leszármazását l. NI. XII/223–229. – Vö. még Gf. I/112. (gen.), II/54.; Siebm. 719., erd. 110., 253.
Vitéz (nyitraivánkai).
Nyitram.-i eredetű család, mely már a XVI. században birtokos volt Nyitraivánkán. A családból István 1754. Tornam.-be költözött. Tagjai jelenleg is élnek Abaujm.-ben. Címerpecsétje Zemplénm. lt.-ban is (ad Loc. LXVIII/42.) – Vö. NI. XII/223.; Csoma: 641–3. (gen.); Siebm. 720.; Abaujm. monogr. 550.
Vitéz (orci).
Címert l. Siebm. 720.
Vitéz (zrednai).
A XV. században élt család. – Vö. NI. XII/223.; Siebm. 719.
Vitéz (zsadányi).
Fejérm.-ben élt család. – Vö. Rexa 59.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János, Keresztély és Péter, Nyitram.-ben István, Ferenc, Mihály, Ádám és Sándor, Szabolcsm.-ben Ferenc, Szatmárm.-ben Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Élt ily nevű család Hajdunánáson is. – Nemesi bizonyítványt Szabolcsm.-től nyert. Nemessége 1848. igazoltatott. (OL.: 1142/1802. Ig. min.) – Szilágym.-ben is élt egy V. nevű család. – Vö. Petri VI/758–9.; Gorzó pk.77.; Kősz. 433.; Bold. 102.
Vitéz, l. Budaházy (alias V.) – Kállai-V. – Pap-V.
Vitéz-Hutinjanin-nemzetség.
L. Karácsonyi III/206.
Viterovich, l. Ritter-V.
Vitézy.
Címert l. Siebm. 720.
Vitkay.
A címereslevelet 1821. aug. 30. V. Ferenc nyerte. (LR. erd. XIV/184.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben Mihály, Szabolcsm-ben Mihály, Szatmárm.-ben pedig ugyancsak Mihály igazolták nemességüket. – Vö. Siebm. pk. 140.; Gorzó 137.
Volt egy ily nevű kihalt család is. – Vö. T. XIV/69.
Vitkóczy.
Címereslevele kelt 1677. nov. 10. (MNMuz. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Pál, Sárosm.-ben József, Szepesm.-ben pedig Ignác vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. Siebm. 720.; Közl. Szepesm. multj. V/160.
Vitnyédy (Vittnyédy).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Pál, Zsigmond és János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Balogh 159.; Siebm. 720–1.
Vitta.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyam.-ben Gergely, 2 György, István, János, 2 Máté és Péter, Somogym.-ben pedig Péter igazoltattak. – Vö. Andr. 106., 108., 109., 110., 111., 112.
Vittelky (?)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Vittkay, l. Vitkay.
Wittmann (denglázi).
A címreslevelet 1824. jan. 16. W. Antal jószágkormányzó kapta. (LR. LXIV/955.)
Wittmann, l. még Thuránszky-W. (turoki).
Vittmässer.
Címereslevele kelt 1798. szept. 7. Kapta V. Mátyás pesti szenátor. (LR. LIX/726.) – Vö. Siebm. 720.
Vivenot.
Címereslevele kelt 1833. ápr. 22. ¸Vö. Siebm. 721.
Wix (zsolnai).
A nemességet 1906. jan. 26. W. Adolf cavallai osztr.-magyar konzul kapta. – Névváltoztatás 1911. aug. 11. Zsolnay-ra.
Viza.
Címereslevelet 1715. máj. 13. V. Pál nyert. (LR. XXXI/6.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben István vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 721.; NIf. I/308.
Vizaknay (hidegvizi).
Kihalt család. – Vö. Siebm. 731., erd. 253.; T. XV/19–28.; Gf. I/11.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramaros-megyében András fordul elő az igazolt nemesek között.
Vizár.
Címereslevele kelt 1651. febr. 8. – Vö. Siebm. erd. 253.
Vizer (Wiezer, wiesenbergi).
Címereslevelet 1625. nov. 26. V. Oszváld nyert; kihirdette Pozsonym. 1626. jan. 12. – Nemességét Pozsonym.-ből 1787. aug. 2. legf helyen igazolta. (LR. LIV/61.) – Vö. Márki II/717.; Siebm. 721.
Címereslevele kelt 1792.
Vizes.
Címereslevelet 1633. nov. 3. V. István nyert; kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/219.
Vizesy (ölyvedi).
A XVIII. században Békésm.-ben élt család. – Vö. Békésm. tört. III/162.
Vizkelethy (vizkeleti), báró.
A bárói rangot 1608. márc. 5. V. Tamás és fia Mihály nyerték. (LR. V/879.)
Vizkelethy (ilkai).
Címert l. Siebm. 721.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében Pál, Mosonm.-ben Imre és István, Pozsonym.-ben István, Gáspár és Ferenc,
Sopronm.-ben László és Zsigmond s Zalam.-ben György fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Márki II/227.; Siebm. 721.; Pozsonym. monogr. 699.
Sopronm.-ben László és Zsigmond s Zalam.-ben György fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Márki II/227.; Siebm. 721.; Pozsonym. monogr. 699.
Vizlendvay.
A címereslevelet 1645. jún. 21. nyerte. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Miklós, Mihály, és György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – István nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/456.)
Vizner (morgensterni).
A címereslevelet 1792. júl. 26. V. Ferenc aradi kamarai erdész és gyermekei kapták. (LR. LVI/25.)– Vö. Siebm. 719. horv. 200.; Gorzó 31.
Vizsolyi (papi).
A címereslevelet 1635. febr. 7. V. András és fiai István és András kapták. Kihirdette 1642. ápr. 28. Abaujm. – A családból V., másképen Deák János Hejőpapira új adományt nyer, melynek alapján 1700. dec. 19. birtokába be is iktattatott. Nemesi bizonyítványt 1742. Borsodm.-től ifj. Pál és János s id. István és id. Pál, 1776-ban pedig Nógrádm.-től János kaptak. János gyermektelen lévén, örökbefogadta Pál öccsének János nevű fiát, aki őse a Tolnam.-ben élő családnak. Fia Gusztáv előbb Tolnam. alispánja, majd országgyűlési képviselő, belső titkos tanácsos volt. – Vö. MNCsk. I/50. (gen.)
Vizsolyi, (alias Deák), l. Vizsolyi (papi).
Vizsolyi Trombitás.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben János igazolta nemességét.
Vizváry.
Címereslevele kelt 1663. máj. 16. (Győrm. levéltár.)
Címereslevelet 1716. aug. 12. V. István, Gergely és János kaptak. (LR. XXXI/246.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében Gergely, István és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Komárom. monogr.583.
Vizy.
A címereslevelet 1652. máj. 31. V. Pál, István és Péter testvérek kaptak. (Bars- és Hevesm. lt.) A család nemességét Barsm. bizonyítványával 1842. Hevesm.-ben igazolta. – Vö. Orosz 314.
Címereslevelet 1667. máj. 10. V. Miklós (Gyöngyös) és gyermekei nyertek. (Hevesm. lt.) – A család tagjai több ízben nyertek nemesi bizonyítványt Hevesm.-től. – Vö. Orosz 314.
Címereslevelet 1675. nov. 28. V. Gáspár és fiai nyertek. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma643–4.
Címereslevelet 1742. aug. 4. V. Dávid (B.-Szolnokm.) és fiai nyertek. (LR. erd. IX/145.) – Vö. Siebm. erd. 253.
Vizy (altorjai).
Székely család. – Vö. NI. XII/477. (gen.); Gorzó pk. 31.
Vizy (borosjenői).
Címereslevelet I. Rákóczy Györgytől
1683. máj. 7. V. János nyert. (Debrecen v. lt.) – Vö. Áld. 166.; Siebm. erd. 253.
1683. máj. 7. V. János nyert. (Debrecen v. lt.) – Vö. Áld. 166.; Siebm. erd. 253.
Vizy (csikjenőfalvi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. XXVI/605. és NI. XII/234.; Vizy (jenőfalvi).
Vizy (jenőfalvi).
Székely család. – Vö. NI. XII/234 és Vizy (csikjenőfalvi).
Vizy (kézdipolyáni).
Nagy Iván által említett család. (XII/234.)
Vizy (nagylaki).
Címereslevelet Apaffy Mihálytól 1680. szept. 14. V. Márton nyert. (Szatmárm. lt.) – Nemességét A.-Fehérm. 1682. dec. 15. hirdette ki. A család később Tiszakóródon lakott. – Vö. NI. XII/477.; Gorzó 136.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-benIstván, Barsm.-ben Pál és Péter, Borsodm.-ben János, Hevesm.-ben Ferenc, József és Miklós, Sopronm.-ben Ferenc, Antal, Boldizsár, Szatmárm.-ben János, Vasm.-ben Ádám (1733. Bődben él István, l. Balogh 159.); Zalam.-ben pedig Ferenc, Mihály, János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/234.; Siebm. 721.
Vlachovits (dragomirestyei).
A nemességet az előnévvel 1840. máj. 14. V. Hilarius temesvári bíró nyerte. (LR. LXVI/920.)
Vlád (zelistyei).
Régi család, melynek nemzedékrendje a XV. század első felébe vezethető vissza. – Történetét részletesen ismerteti Nagy Iván (XII/241–9.), e helyen tehát csak néhány a családra vonatkozó adat felsorolására szorítkozom. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben a családnak több tagja vétetett fel az igazolt nemesek közé. Nemessége 1800. ápr. 11. legf. helyen is elismertetett. (LR. LX/189., 912.) Címerváltoztatás engedélyezése V. Alajos részére 1867. jun. 26. – Vö. még NI. pk. 364.; Siebm. 722.
Vlád (másképen Bendya (macsesdi), l. Bendya (macsesdi).
Vlád (másképen Matyijes).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Tódor, László és György fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Vlád (másképen Nándra, felsőszálláspataki).
János nemessége Hunyadm.-ből 1784. dec. 6. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/112.)
Vlád, l. Alb (alias V.)
Vlád-André.
A címereslevelet 1702. aug. 1. V.-A. János (Zarándm.) és fiai nyerték. (LR. erd. IV/462.)
Vladár (nagycsepcsényi és muthnai).
Ősrégi család, mely a Dessewffy-család előnevei között is előforduló, Szlavóniának pozsegai kerületében fekvő Chernek (Csernek) városából (villa) származik. A család elődei itt egészen I. Lajos király idejéig nagyobb javadalmakat bírtak és ezekre a birtokjogot a XIV. század elejéig fentartották, habár 1263. egy részük a tatárok fenyegető újabb betörése elől Felsőmagyarországba költözött. 1264-ben IV. Béla király által szabadságukban megerősíttetvén, egyidejüleg a »muthna« nevű őserdőt örökjogon adománybirtokul nyerték. Muthna egykori területe körülbelül a mai Körmöcbányától Mosocig terjedt, délen Bars-, nyugaton Nyitramegye határolták. IV. Béla privilégiumát III. András 1290. megerősítette. 1343-ban cserneki ősi birtokaikat is elcserélik I. Lajos királlyal a »csepcsényi« királyi birtokért, mely Muthnához közelebb feküdvén, megfelelőbbnek látszott. A csepcsényi (cserneki) birtokcserére vonatkozó, hártyára írt okmány a körmöcbányai levéltárban őriztetik. Ez a birtok tehát 1343-ig királyi joghatóság alá tartozott s csak 70 évvel a muthnai birtokszerzés után ment át a Muthnaiak jogába. Amíg a cserneki nemeseknek őseredetét a muthnai nemesekre átszármaztatott okmányokból megállapítani nem lehet, – mert IV. Béla király privilégiuma csak azt bizonyítja, hogy a család tagjai már Csernek városában is szabadbirtokosok voltak és ezen szabadságukban Turócmegyében csak megerősíttettek, de sem Csernek város adományozásáról, sem a jelzett időt megelőző leszármazásáról említést nem tesz, – a család leszármazása 1263 óta már okmányilag is igazolható. Történeti tény, hogy a Muthnai-Vladár nemesek telepítették 1360–1400 között Szklenot, a két Turcheket és Ujlehotát s hogy telepítési terjeszkedésüket egészen Jánoshegyig vitték.
A család történetére vonatkozó ezen ismertetés nem terjeszkedhetik ki Muthna és Csepcsény multjára, csak arra a körülményre utalok, hogy amidőn a muthnai nemesek már nagyon elszaporodtak, Muthnáról kiköltözve, két különálló községet alapítottak: a felsőmuthnaiak Nagycsepcsényt, a középső muthnaiak pedig Kiscsepcsényt.
A Vladár név használata a XVI. század elején állandósul, de a név legrégebbi nyoma a XV. századra vezethető vissza. Addig a család általánosan a Muthnai nevet használta Felső- és Középső- megkülönböztetéssel. Mátyás király idejében Balázs és Márton, Balázsnak a fiai, a »fekete sereg«-ben küzdöttek a cseh husziták ellen. Balázs, akit vitézségének elismeréseül Mátyás király Blatnica várának kapitányává nevezett ki, nagy vagyonra tett szert s mint vagyonos s hatalmas úr a szláv idioma szerint Wladár-nak
neveztetett. Ez az elnevezés azután állandósult és használata meggyökeresedett a családban.
neveztetett. Ez az elnevezés azután állandósult és használata meggyökeresedett a családban.
A család régebbi tagjai közül még felemlítendők: János (magister) 1364. Turócmegye alispánja (a vármegyének harmadik alispánja, miután Turócmegye Nagy Lajos király idejéig Zólyommegyéhez tartozott); 1372. szklabinyai várnagy. – Bálint 1374. Turócmegye vicispánja. – András 1343. vicecomes. – Gergely – a Gudrum ágból – Ulászló király udvarában a király kincstárnoka. Vitézségével örökítette meg nevét: 1444. Várnánál esett el.
A család sok ágra szakadván, egyes ágai mellékneveket is vettek fel, így V.-Adamovje, V.-Danielkovje, V.-Gasparovje, V.-Istvanovje, V.-Sandorovje, stb. Ugyancsak nagy kiterjedettségének folyománya, hogy Turócmegyéből több más vármegyébe is elszármaztak tagjai. Igy költözött át már 1600. előtt V. László Szepesmegyébe, majd utódai a Nógrádmegye-i Ebeckre. Ez az ág régente a Csepcsányi vagy Csepcsánszky másképen Vladár (l. III. K. 99. 1.) melléknevet is használta, jelenleg pedig a Vrabecz (veréb) névvel él. A Zemplénmegyébe költözött V. György (Imre fia) 1651. kapott nemesi bizonyítványt Turócmegyétől. – V. Gasparovjech György Bakabányán telepedvén le, nemességéről 1701. okt. 13. kap bizonyítványt. – V. Sándor Barsmegyébe költözésekor 1735. részesül Turócmegye részéről nemesi bizonyítványban. A család egyik ága Esztergommegyében is élt s 1792. júl. 12. legf. helyen is igazolta nemességét. (LR. LVI/541.) Egy másik ág Hevesmegyében (Gyöngyös) telepedett meg s nemesi bizonyítványt 1743. nyert Turócmegyétől. Ugyanezen időtájt a Nógrádmegye-i Bér helységben is megtelepedett a családnak egyik tagja, de birtokos Bágyonban is (nemesi bizonyítványt 1756. márc. 15. nyert Turócmegyétől). – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében János, Hontmegyében János és Mihály, Liptómegyében János, Nógrádmegyében János, Nyitramegyében István, György és Gáspár, Szatmármegyében Pál, Turócmegyében 3 János, 2 György, 2 Miklós, 2 Mátyás, Ádám, Sándor, Ferenc, 5 András s V.-Adamocjé, V.-Danielkovjé, V.-Gasparovjé, V.-Istvanovjé és V.-Sandorovjé néven a család több tagja s Zemplénmegyében Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé.
A családnak bár nem teljes, de elágazásait mégis feltüntető leszármazását az alábbiakban ismertetem.
I.
Gudrum v. G. de Csernek; Paulich 1253; Balázs 1343.; Pál 1358.; Gyula 1353., 1368. ennek az ágnak utolsó tagja Gergely, Ulászló király kincstárnoka mh. 1444.; Balázs 1410.; Balázs 1420. homo regius; Tamás 1491. ez az ág a XVI. sz. első felében kihalt.; Balázs 1491. Blatnica kapitánya.; Márton 1498.; Mihály; Imre 1498., 1523.; János 1518., 1523.; Sandrinus a Sándor-ág őse.; György 1498., 1512. Tőle származik az Uriel s az Istvánovje; Gáspár 1498., 1512. Tőle származnak a Gasparovje, Martinkovje, Balthazarovje (Tompjer); János 1563. uj adományt kap. Tőle származik a Danielkovje-ág. Rakovszky Zsuzsanna; Dávid 1563. uj adományt nyer. Tőle származik az Adamovje s az Uliczka ág. Jezerniczky Anna. l. III. tábla; Dávid 1. Raksányi Zsófia 2. Rovosz N.; Mihály 1611., 1631.; Dániel; Mihály (Bakabánya); András 1630.; Mátyás; Jakab 1676.; János 1704.; Pál (Jármi) Amosius 1745.; Imre 1. Velits Mária 2. Draskóczy Ilona l. II. tábla; János 1769; József (Bakabánya); József; Lajos; Amosius; Menyhért; Endre pénzügyigazgató sarkadi Nagy Julia (mh. 1907.); Menyhért Polónyi Anna; Emma; Menyhért; Endre; Emma; Mária;
II.
Imre 1. Velits Mária 2. Draskóczy Ilona l. I. tábla; Pál 1755. Gattal 1759. Boronkay Rozália; András 1753. Zemplénm.; Imre 1755.; Dániel 1755. Krasznam.; Zsuzsanna Vladár András; Julianna Koncsek Bernát; Pál 1792. V/7. Dessewffy Johanna; András Csoma Erzs.; Zsófia Boronkay Zsigmond; Teréz Bernáth György; Johanna Pongrácz Ferencz; Amália 1816. VII/5. Dókus József; József sz. 1802, 1834. Lónyay Sarolta; Tamás sz. 1807. 1. Morvay Emma 2. Boronkay Anna; Kristóf sz. 1811. Lónyay Ilona; Klára Kandó Kálmán; Emil Dercsényi Klára; Berta mh. 1838.; Ervin kam. harasztkeréki Ferenczy Mária; Erzsébet sz. 1891. Tomcsányi Vilmos; Ervin sz. 1897. gr. Teleki Ella; Karola 1902–1916.; Pál * 1925; István * 1928;
III.
Dávid Jezerniczky Anna l. I. tábla; Imre 1611; László 1635; János 1676; Miklós Jezerniczky Anna; Sándor Raksányi Mária; Samu; Pál; Imre Csernák Zsuzsa; Márton 1796–1863. Thuránszky Jozefin; Ferenc 1807–1883. Kenéz Konstancia; Ferenc 1859. kam.; Imre kam. Hollitser Karola; Mihály 1860–1907. kam., alezr. Lakatos Margit; Mária sz. 1864. farádi Vörös József; Ervin sz. 1898.; Emilia sz. 1899.; Ernő sz. 1894.;
Vö. NI. XII/249–260. (gen.); Bráz Béla: A nagycsepcsényi és muthnai Vladár család története és leszármazása (Turócszentmárton, 1907.); Siebm. 722.; Gorzó 137.; Petri (VI/760.; Benkó 379.; Hontm. monogr. 452.; Zemplénm. monogr. 543.; Századok 1875/187–8.; rcsk.
Wlah.
Címereslevele kelt 1580. júl. 20. – Vö. Siebm. horv. 200.
Wlah, l. Horváth (alias W.)
Vlaik.
Armálista család. – Vö. Siebm. erd. 253.
Vlár (Vlád?), l. Bendya (alias V.)
Vlasin.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben 2 Simon, Mihály, Pantaleon, Illyés és 2 Tódor igazoltattak.
Vlassics (Vlassits, Vlassicz, Vlassich, Wlassics, Wlassits).
Címereslevele (hamis!) 1696. júl. 19-ről Pestm. lt.-ban. – Vö. Áld. 264.; Kősz. 434.; Horváth: 46.; Andr. 83.; NIf. II/200–209.
Címereslevele (hamis!) 1702. márc.8. Pestm. lt.-ban. – Vö. Horv. 46.
Vlassics, báró.
A címereslevelet 1718. márc. 20. V. Péter, fiai Imre és László s bátyja György nyerték. (LR. XXXII/49.) – A családból Ferenc horvát bán 1832. márc. 22. bárói rangra emeltetett. (LR. LXV/827.) Kihalt 1901. júl. 21. Károly báró személyében. – Vö. NI. XII/260.; Siebm. 722., horv. 100.; Szerencs 634., 658., 709.; MNZsbk. I. R. I/443–444.
Vlassics (lietavai).
Címereslevele (hamis!) 1623. febr. 12-ről Pestm. lt.-ban. – Vö. Horváth 46.
Címereslevelet 1836. jan. 28. W. István őrnagy nyert. (LR. LXVI/343.)
Vlassics (zalánkemeni), báró.
A bárói rangot 1916. szept. 8. W. Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke kapta.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben Zsigmond, Zalam.-ben pedig György fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Balogh 156.; Siebm. horv. 200.
Wodianer (maglódi).
A nemességet fenti előnévvel 1867. jún. 23. W. Béla pestmegyei földbirtokos kapta. – A család a kapriorai W.-családdal közös eredetű, amennyiben W. Béla apja, Rudolf testvére volt az 1844. nemességre emelt W. Sámuelnek. – Címer: vágott paizs; a felső vörös mezőben álló arany oroszlán mellső jobb lábában négy arany búzakalászt tart maga előtt; az alsó kék mezőben három (2+1) arany gabonakéve; takarók: vörös-arany, kék-arany. – Vö. MNA. 145.; NI. pk. 371.
Wodianer (kapriorai), báró.
A családból W. Mór 1874. ápr. 23. testvére, W. Albert pedig 1886. dec. 1. magyar bárói rangra emeltettek. – A család Csehországba való; első ismert őse Weidman Mór, másképen Woidzislaw Sámuel, aki 1750. körül a Bácsm.-i Eperovác községben telepedett le. Fia, Fülöp, más W.-nek irta magát s 1789. Szegedre ment lakni. Fia, Sámuel, pesti kereskedő, 1844. jul. 2. a Krassóm.-i Kapriora helységre kir. adományt nyervén, a kapriorai előnévvel ugyanazon év jul. 4. magyar nemességet is kapott. (LR. LXVII/436., 439.) Fia, Mór, 1863. jul. 4. osztrák báróságot is nyert. – Utolsó férfitagja Albert belső titkos tanácsos volt. – Vö. NI. XII/261–2.; MNZsbk. II. R. I/455–6.; Szerencs 684.; Kősz. 434.; Békésm. tört. III/208.; MNA. 145.
Wodianer (vásárhelyi).
A nemességet 1897. szept. 9. W. Fülöp budapesti könyvnyomdatulajdonos nyerte. – Címer: kék pajzsfővel ellátott pajzs ezüst mezejében két kar felfelé álló égő fáklyát tart, füstje alatt 2–2 vörös liliom; a pajzsfőben 2 arany csillag; sisakdísz: mellső lábaiban nyitott könyvet tartó növekvő arany griff; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Vö. MNA. 146.
Vodicska, l. Sütő (alias V.)
Vodopia.
Kihirdette 1661. Horvátország. – Vö. Bojm. 40.
Vogel (nagykomlói).
A nemességet 1917. febr. 25. V. Tibor h. a. honvéd alezredes kapta.
Vogl (adlersbergi).
Címereslevelet 1699. márc. 6. V. Pál nyert a Gőz családdal együtt. Kihirdette Hontm. – Vö. Forgon I/263–4.
A címereslevelet 1751. aug. 27. V. János-József kapitány kapta. (LR. XLII/198., MNMuz. lt.) Kihird. 1751. okt. 4. Sopronm. Az oklevél megemlíti, hogy a címerszerző 19 év óta működik a katonai pályán. 1822-ben kihalt. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben János és József vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/262.; Siebm. 723.; T. XVII/87.; Áld. 331.
Vogronith, l. Ugrovonich (alias Vépy).
Wohl.
A nemességet 1892. jul. 1. W. Hermann, Nógrádm.-i földbirtokos és gyáros kapta. – Vö. MNA. 146.
Wohl (mucsinyi).
A nemességet 1903. febr. 22. W. Adolf, Losonc város tanácsnoka és W. Lajos berlini hirlapiró kapták. – Vö. MNA. 146.; Nógrádm. monogr. 628.
Wohlgemuth.
Címereslevelet 1790. nov. 18. W. Fülöp, Antal, Vencel és Ádám nyertek. (LR. LV/127.) – Vö. Siebm. 723.
Wohlmann, l. Jámborffy.
Wohlmuth.
Nemességét 1791. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Konrád és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Voics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben László igazolta nemességét. – Vö. T. XVII/87.
Woinovich (vracsevgáji).
A nemességet 1893. máj. 31. W. György százados kapta. – Vö. MNA. 146.
Woinovich (belobreskai).
A nemességet 1905. szept. 15. W. Emil altábornagy kapta. – Vö. MNA. 146.
Woivodich.
Címereslevele kelt 1827. – Vö. Siebm. horv. 201.
Woja-nemzetség.
Címert l. Siebm. pk. 126.
Vojk-nemzetség.
L. Karácsonyi III/139–140.
Vojkffy (klocsoki és vojkovici), gróf.
A grófi rangot 1763. máj. 24. V. Zsigmond, Kristóf s gyermekeik kapták. (LR. XLVI/315.) – Vö. Siebm. 723., horv. 200–1.; MNZsbk. I. R. I/260.; Bojn. 40.
Vojkó.
Címereslevelet 1701. V. Mihály nyert. (Pestm. lt.) Kihird. 1702. Pestm. – Vö. Kősz. 369: Szemere.
Vojkovics.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 159.
Vojkovich-Pallikucia.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 201.
Wojnarovits.
A nemességet 1865. máj. 15. W. József kassai főorvos kapta. (LR. LXVII/969.)
Vojnits (bajsai), nemes és báró.
A címereslevelet 1741. okt. 28. V. István, felesége Vidakovich Angela s gyermekei: Lukács, András, Jakab, József, Simon, Mihály és Anna testvére János s ennek felesége Milankovics Mária kapták. (LR. XXXIX/244. A »bajsai« előnév adományozásában 1793. dec. 16. V. Lukács, András, Jakab, Mihály és Simon részesültek. (LR. LVII/527.) – A családból V. István dr., főispán 1899. jan. 4., V. Sándor pedig 1911. szept. 17. az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal bárói rangra emeltettek. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Lukács és testvérei s János és fiai fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címer: arany gerendával vágott vörös pajzs; a felső mezőben szarvaival felfelé állított 2 ezüst félhold; az alsó mezőben turbános törökfej; sisakdisz: könyöklő páncélos kar kardot tart; takaró: vörös-arany, vörös-ezüst. – A család négy ágon virágzik. Az egyes ágaknak ősei István fiai András, Jakab, Simon és Mihály. – Leszármazásukat az alábbi táblázatok tüntetik fel:
I. Vojnits
István 1687–1769. Vidákovich Angéla; Lukács mh. 1787. Szucsich Katalin; András sz. 1720. Csiszár Katalin l. II. tábla; Jakab mh. 1795. Dimovich Katalin l. III. tábla; Simon 1738–1756. 1. Pertich Zelich Katalin 2. Knezevich Katalin l. IV. tábla; Mihály Demetrovich Anna l. V. tábla; Máté; Mátyás Volarits Antónia; Antal alispán;
II.
András Csiszár Katalin l. I. tábla; János városbiró Piukovich N.; Fábián alispán Piukovich Anna; István biró; József 1780. Martinovich Mária; Hugó; István táblabiró Vahovits N.; Frigyes; Benjámin mh. 1891. Vojnits Hajdu Katalin; Emil; Vince; József; Elek; József; István; András táblabiró; Kálmán; Ottó-János 1806–1852. Rudich Ágnes; Dániel mh. 1893. Susich Mária; Jakab mh. 1855. Kósa Julia; Sándor 1827–1906. Vojnits Olga; Jenő; József mh. 1893.; Ottó; Dániel; Oszkár sz. 1861.; Sándor sz. 1865. 1911. báró Rohonczy Szilárda; Jakab 1846–1886. aranysarkantyus vitéz Pilaszanovich Mária; Kálmán; Lajos; Miklós sz. 1895.; József sz. 1882. Creutier Adrienne; András sz. 1884. Ruffy Magda (sz. 1891.); Magda sz. 1912.; Richárd sz. 1914.;
III.
Jakab Dimovich Katalin l. I. tábla; István táblabiró Lieskovszky Klára; László táblabiró Koller Katalin; Dénes 1811–1887. táblabiró; Bálint mh. 1899. Mészáros Matild; Gábor ügyvéd Vojnits Mária; Ferenc Horváth Julia; Béla; Dániel apátplébános; Illés Dömötör Bella; István sz. 1861. Vermes Erzsébet; Aladár; István; György táblabiró; Géza Vojnits Sarolta; Gyula; Sándor; Géza;
IV.
Simon 1. Pertich Zelich Katalin 2. Knevezits Katalin l. I. tábla; Lőrinc 1763–1843. táblabiró Temesváry Erzsébet; Illés mh. 1819. Piukovits Anna l. IV/a. tábla; Barnabás 1808–1888, főszolgabiró Perczel Adél; Lukács 1826–1893. orszgy. képv. Szemző Jozefa; Lukács 1866–1885.; Imre mh. 1897. Adamovich Livia; István sz. 1856. v. főisp. b. t. tan. 1898. báró;
IV/a.
Illés Piukovits Anna l. IV: tábla; Lajos mh. 1855. honv. őrnagy Vojnits Mária; Jeremiás sz. 1784. Latinovits Anna; Alajos 1792–1856. táblabiró 1. Vojnits Ludovika 2. Vojnits Etelka; Antal 1805–1868. táblabiró Pervis Mária; Simon sz. 1839. Gombos Ilona; Máté 1842–1902. Szkenderovits Nella; Lőrinc 1848–1865.; Pál 1851–1875. Antunovich Ilona; Lukács 1832–1903. Vojnits Anna; Lajos 1866–1902. közjegyző Vojnits Vera; Béla sz. 1870. Vermes Etta; László táblabiró; Sámuel Latinovics Mária; Antal sz. 1866. Kollonits Gizella; Lukács sz. 1870. Tarkovits Margit; Ottó; Ödön; Simon sz. 1908.; László sz. 1910.; Béla sz. 1912.;
V.
Mihály Demetrovich Anna l. I. tábla; József senator Susich Klára; Mihály táblabiró; István 1770–1842. táblabiró; Albert Milassin Julia; Pál mh. 1843. Petrich Anna; Ferenc; Mihály Vojnits Anna; János mh. 1908. Vojnits Ilona; Simon; Félix Mészáros Matild; Máté Zahorecz Anna; Móric m. 1856.; Mihály; Imre; Márk sz. 1891.; Bertalan mh. 1856. Vojnits Ilka; István mh. 1871. Pilaszanovich Anna; Gergely mh. 1843. Llatinovits N.; Rudolf; Károly Lénárd Borbála; Tivadar Vojnits Mária; Zsiga Zákó Berta; Lajos Jeszenszky Mária; Ignác sz. 1832.; Viktor mh. 1889.; Móric; Máté főbiró Babócs Ilona; István főispán Széchenyi Erzsébet; Ottó sz. 1880. Minarek N.; Zsiga; Máté; Pál; Béla; József; Jenő; Máté h. polgm. Parcsetits Anna; István mh. 1900.; Károly Polyakovich N.; Félix mh. 1909. Vojnich Ida; Aladár; Dezső apátplébános; Pál Halm Mária; Artur; Máté; Géza sz. 1906.
Vö. NI. XII/264.; Siebm. 723., pk. 140.; MNA. 142.; Szerencs 598.; Dudás 144–5.; T. XVI/103.; Bácsm. monogr. I/449.; rcsk.
Vojnovich (Vojnovics).
Kihirdette 1699. Horvátország. – Vö. Siebm. horv. 201.; Bojn. 41.
A címereslevelet 1751. márc. 1. V. Vuja földvári zászlótartó kapta. (LR. XLII/117.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanő van felvéve a Bácsm.-i igazolt nemesek között. – Vö. Siebm. 723., horv. 201.; T. XVII/87.; NIf. I/95.; Bács 601.
Vojnovich (zentai és voinovichi), báró.
A bárói rangot 1675. aug. 9. V. István kapta. (LR. XVI/8.)
Vojtho.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Gáspár vétetett fel az igazolt nemesek között.
Wojvodich.
A címereslevelet 1827. aug. 31. W. Miklós árvái kapták. (LR. LXV/334.)
Vok-Collini-Dacsó (keszihóci és dacsolami).
A nemességet 1916. jun. 5. V.-C.-D. János sorhajóhadnagy kapta.
Woker.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Vokich.
Címereslevele Somogym. lt.-ban. – Vö. Bojn. 41.
Woksich.
Nemességét 1651. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 41.
Volákmann.
Bácsm.-ben élt család. – Vö. Dudás 144.
Volarich.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Ferenc és István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Bács 601.; Siebm. pk. 125–6., horv. 201., Dudás 145.; T. X/52.
Volberth.
Címerpecsét (1712.) a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Volckmann (volkenheimi).
A nemességet 1741. okt. 18. V. János kapta. (LR. XXXIX/246.) – Vö. T. XVII/89.; Siebm. 723.
Volckra (de Heidenreichstein), gróf.
A magyar honfiusításban 1708. febr. 6. V. Ottó-Ferdinánd gróf részesült (LR. XXVII/331., 343.)
Volerich.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Wolf (Wolff, törcsvári).
A nemességet 1902. jan. 1. V. Károly udvari és miniszteri tanácsos kapta. Előnév adományozása 1902. márc. 12. – Vö. MNA. 146.
Wolf (hegyközszentimrei).
A nemességet 1910. ápr. 6. W. János őrnagy kapta.
Wolf (rábapordányi).
A nemességet 1918. júl. 21. W. Nándor min. tanácsos, Lajos a kismartoni járás főszolgabirája
és Károly uradalmi jószágfelügyelő nyerték a Gévay-Wolff kettős családnévvel.
és Károly uradalmi jószágfelügyelő nyerték a Gévay-Wolff kettős családnévvel.
Wolf (németprónai).
Előnév adományozása 1915. jul. 13. W. Károly udvari tanácsos, Jenő, Dezső és Lajos részére.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Élt ily nevü család Vasm.-ben is. – Vö. Balogh 159.
Wolffer.
Címereslevele kelt 1655. ápr. 16. (Győrm. lt.)
Wolfner (ujpesti) báró.
A bárói rangot 1918. szept. 16. W. Tivadar bőrgyáros kapta. – A nemesség adományozásában 1904. aug. 9. W. Lajos ujpesti bőrgyáros részesült. – Vö. MNA. 146.
Volfordt.
Címereslevelet 1790. nov. 18. V. György szegedi bíró és fia József nyertek. (LR. LV/245.) – Vö. Dudás 147.; Siebm. 723.
Wolfstein.
A címereslevelet W. József és gyermekei kapták 1848. jan. 27. (LR. LXVII/799.)
Wolfurt (vöröskői és óvári).
L. Turul X/69., XV/135–6.
Volich.
Címereslevele kelt 1741. – Vö. Siebm. 723.
Címereslevele kelt 1766. ápr. 1. (LR. XLVII/538.) Kihirdette Horvátország. – Vö. Siebm. horv. 201–2.; Bojn. 41.
Volka.
Címereslevele kelt 1677. szept. 11. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 126.
Wolkenstein-Trostburg, gróf.
A magyar honfiusításban 1765. szept. 29. W.-T. Gáspár gróf részesült. (LR. XLVII/421.) – Vö. báró Waldbott-Bassenheim Frigyes. W. Ozwald Góbert gróf (Sátoraljaujhely, 1908.); Zemplénm. monogr. 544.
Volkman.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között.
Volkman, l. Volckmann alatt is.
Volkovich (alias Martinkovich).
Címereslevele kelt 1659. Kihird. 1752. Horvátország. – Vö. Bojn. 40. és Martinkovics (alias V. ).
Volkra.
Kihalt család. – Vö. Siebm. 723.
Volmuth, l. Wohlmuth.
Wolnhoffer (csányi).
A címereslevelet 1758. nov. 23. W. Pál és fia kapták. (LR. XLIV/671.) – Vö. Siebm. 723.; MNCsk. I/97. (gen.)
Volosinovszky.
Címereslevele kelt 1667. jul. 22. Nemesi bizonyítványt 1768. febr. 8. és 1832. febr. 27.
Szabolcsm.-től nyert a család. – Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 723–4.; Bold. 91., 106.
Szabolcsm.-től nyert a család. – Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 723–4.; Bold. 91., 106.
Volosz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben András, László és Tamás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Volosz, l. Izay (alias V.)
Vomacka (rakovaci).
A nemességet 1907. szept. 9. V. Károly alispán kapta. – Vö. MNA. 142.
Voncina.
A nemességet 1917. máj. 8. V. Vitus sorhajókapitány kapta.
Voncz.
Címereslevele kelt 1699. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Voncza, l. Böszörményi (alias V.) és Vonza.
Vonyoczki-Enyedi.
László, Miklós, István és Sámuel nemessége Fogarasm.-ből 1786. jun. 19. legf. helyen elismertetett. (LR. LIII/481.
Vonza.
Címert l. Siebm. pk. 140. és Voncza.
Woracziczky (pabienitzi) gróf.
A magyar grófi rangot 1914. febr. 1. W. János cs. és kir. kamarás, országgyülési képviselő és nagybirtokos kapta. – Ősrégi cseh család; grófi rangja 1783. máj. 13. kelt.
Voráczki.
Címerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Vorechovich.
Címereslevele kelt 1608. Kihird. 1752. Horvátország. – Vö. Bojn. 41.
Vorster.
Kristóf 1688. márc. 20. magyar honfiusításban részesült. (LR. XIX/198.)
Wosinszki (tolnai).
A nemességet 1916. szept. 18. W. István orvos, balfi fürdőtulajdonos nyerte.
Vosith-Horváth, l. Voxith-H.
Wosych.
Címereslevele kelt 1583. Kihird. Horvátország 1588. – Vö. Bojn. 41.
Votesky.
Címereslevele kelt 1654. dec. 20. (Szepesm. lt.) Kihird. 1655. szept. 15. Sárosm. – A család 1795. szept. 17. nevét Édeskuthy-ra változtatta. (LR. LVIII/762.) – Vö. Tóth I/300.
Wouvermann.
A magyar indigenátust 1819. máj. 14. W. Károly, Amade, Fortunátus kapták. (LR. LXIV/217., 249.) – Címert l. Siebm. 724.
Voxith, l. Horváth-V.
Voxith-Horváth, l. Horváth-V.
Woya-nemzetség.
L. Siebm. horv. 200.
Woych.
A címereslevelet 1746. jul. 23. W. László kapta. (LR. XL/367.)
Woynowith, l. Horváth-W.
Woywoda.
Nemességét 1606. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 41.
Wöber.
A magyar honfiusításban 1753. ápr. 12. W. Ágost-Tamás részesült. (LR. XLIII/64., 71. és erd. X. 193.)
Vöczköndy.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 159. l. Végh (alias V.)
Vödrödy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben Antal vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Völgyi, l. Nagyvölgyi.
Vörös.
Címereslevele kelt 1653. jun. 23. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/226.
Címereslevelet 1654. V. Mihály és fiai nyertek. (Pestm. lt.) Kihird. Hevesm. – Vö. Kősz. 435–6.
Címereslevelet 1655. V. Ádám nyert. – Pál, Mihály fia, Zsigmond, Péter, István fiaival (Apácaszakállas) 1845. Komáromm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Alapi 288.
A címereslevelet 1656. okt. 26. V. György és fiai nyerték. (Beregm. lt.) Kihirdette 1657. szept. 24. Beregm. – Vö. NIf. III/148.
A címereslevelet 1656. dec. 23. V. Márton nyerte. – Vö. Bor. I/230.
A címereslevelet 1657. dec. 23. V. Márton, Imre, Mátyás, Balázs, Benedek, Pál, István és Péter kapták; kihird. Borsodm. – A család 1846. Hevesm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Orosz 315–6. (gen.)
Címereslevele kelt 1659. aug. 28. (Fejérm. lt. és OL: 1576/1902.) – Vö. T. XXXI/127.; Rexa 78.
Címereslevele kelt 1700. – János, András fia (Tata) 1731. Komáromm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Alapi 180.
A címereslevelet 1760. márc. 25. V. Mihály kapta. (LR. XLV/334.; Vasm. lt. ) – Vö. Balogh 265.; Siebm. 724.
Vörös (farádi)
Címereslevelet 1659. V. Pál és Miklós testvérek kaptak. (Nógrádm. lt.) – A családból Ignác kormánybiztos 1794. máj. 24. Sopronm.-től nyert nemességéről bizonyítványt. – A család két ágon virágzik. Az egyiken Pál fiai: Pál és Sándor két ágon vezetik tovább a családfát. Pál felesége Martos Kata; fia László, felesége Holló Kata; gyermekei: 1. Pál (szül. 1822.). 2. Vince (szül. 1833.). Sándor felesége Dongó Mária; fia Sándor (szül. 1811.) Somogym. főügyésze, felesége László Anna; fia: Lajos (szül. 1839.); – Az aradmegyei másik ágból Antal (†1867.) Aradmegye alispánja volt; testvére Zsigmond; akinek fia
Pál, 1872–5. Arad város polgármestere; fiai: 1. Sándor (1845–1894), őrnagy; – 2. Vidor (szül. 1846. szept. 22. Pankota), Aradmegye főügyésze volt; – 3. László (szül. 1848. jun. 26.), 1900–1906 kereskedelmi miniszter, belső titkos tanácsos; – 4. Szilárd.; – 5. Odor.; – 6. Tibor; – Vö. Márki II/717–8.; Somogym. monogr. 633.; Kősz. 437.; Simon 83.; Rexa 132.
Pál, 1872–5. Arad város polgármestere; fiai: 1. Sándor (1845–1894), őrnagy; – 2. Vidor (szül. 1846. szept. 22. Pankota), Aradmegye főügyésze volt; – 3. László (szül. 1848. jun. 26.), 1900–1906 kereskedelmi miniszter, belső titkos tanácsos; – 4. Szilárd.; – 5. Odor.; – 6. Tibor; – Vö. Márki II/717–8.; Somogym. monogr. 633.; Kősz. 437.; Simon 83.; Rexa 132.
Vörös (kászonyi).
Címereslevele kelt 1687. aug. 24. (Beregm. lt.) – Vö. NIf. III/148.
Vörös (monostori).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 437.
Vörös (másképen Kovács).
A címereslevelet 1666. febr. 5-én I. Lipót királytól nyerte. (OL.: 1922/1901.; Vasm. lt.) – A család tagjai az 1733. évi nemességvizsgálatkor Sömjénben és Izsákfalván laktak. Mihály utódai 1804-ben pör utján igazolták nemességüket. Élt a család Somogy- és Zalam.-ben is. Nemessége Vasm.-ből 1798. dec. 14. és 1800. okt. 24. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIX/735., LX-889.) – István 1801. Győrm. bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettetett ki. A család neve helyesen Veöreös. Igy ismerték azt el a 137.641/1901. és 14.085/1902. sz. belügyminiszteri leiratok. – Vö. Balogh 159., 265.; Győrm. monogr. 444.; Siebm. 724.; Dudás 148.
Vörös (másképen Major.)
A címereslevelet 1587. dec. 22. V. Márton, Gergely és Péter kapták. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 11. és Vörös (alias Vendégh).
Vörös másképen Piros, még másképen Kovács is.)
János fia János, továbbá Ferenc és Zalam.-ben (Tüskésszentpéter) Ignác és János; Sándor (Parabuty) s András (szentiványi jegyző) 1799. Vasm. bizonyítványa alapján Pestm.-ben hirdettettek ki. – Vö. Kősz. 437.
Vörös (másképen Szász.)
A címereslevelet 1642. jul. 12. V. János nyerte. (Szatmárm. lt.) Kihird. Abaujm. 1642. szept. 15. A család Gencsen élt. – Vö. Gorzó 135.
Vörös (másképen Vendéghy).
1725-ben tanuvallomások igazolják nemességét Komáromm.-ben. – Címereslevele kelt 1587. –1. Vörös (alias Major). – Vö. Alapi 132., 180.
Élt ily nevü család Barsm.-ben is. Innen a XVIII. század végén Csongrádm.-be (Hódmezővásárhely) költözött s Sándor és fiai Barsm.-nek 1772. jun. 10., illetőleg Csongrádm.-ben 1772. szept. 30. és 1834. szept. 9. kelt bizonyítványával 1842. szept. 5. Csanádm.-ben hirdettettek ki. – Címereslevele – valószinüleg egy az 1655. jul. 20. kelt armálissal. – Vö. Barna-Sümeghy 224–5. (gen.); Nógrádm. monogr. 627.
János és István nemessége Barsm.-ből 1796. jan. 28. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVIII/798.)
István és Pál 1814. Fejérm.-től nyert bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettettek ki. – Vö. Dudás 148.; Rexa 106.
Több ily nevü család élt Pestm.-ben is, tagjaiknak egymással való kapcsolatukat nem ismerjük. – Vö. Kősz. 436.
A XVII. században Sárosm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Tóth LI/485.
Ily nevű családból József és Márton nemessége 1804. dec. 7. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXI/464.
Egyéb ily nevű családokra nézve l. még Rexa 132., 155. Simon 84.; Kősz. 437.
Vörös, l. Kovács (alias V.) – Major (alias V.) –Nagy (alias V.) – Piros. –Veres alatt is.
Vörösmarty.
Címereslevelet 1635. márc. 4. V. János nyert. (Veszprémm. lt.)
Vörösmarty-Veresmarthy.
Jánost és fiát Andrást 1638. márc. 4-én III. Ferdinánd nemesíti meg és részére címert ad. A család tagjai Veszprémben élnek, közülök való Mihály a költő. Egyik tagja a XVIII: század elején Veszprémből Debrecenbe, majd Nagykárolyba szakadt. – Hol Veres, hol Vörös, hol Veresmarthy vagy épen Vörösmarthynak írják őket a hiteles feljegyzések. – A nagykárolyi ág megalapítója Mihály, kinek halálesete 1779-ben Veresmarty néven van anyakönyvelve. Felesége Erdélyi Sára 2 évvel előbb halt ott el. Fia szintén Mihály, 1779-ben felesége Biró Julia. Unokája Julia Fiók Sándorné, akit Veresnek és Veresmartynak írnak az iratok s hiteles bejegyzések.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérm.-ben János és Mihály, Gömörm.-ben István és Pál, Somogym.-ben János, Tolnam.-ben pedig János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NIf. I/23. (gen.); II/226.; NI.XII/153–4., 270.
Vösthe (vöstei).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/271.
WR. l. Zech (de Zerechen).
Wrabecz.
Címereslevele kelt 1699. – Vö. Siebm. horv. 202.
Wrabecz (másképen Veréb.)
A Vladár-családnak egyik, Nógrádm.-ben élt ága. – Vö. Vladár.
Vrábel.
Címert l. Siebm. 724. – l. még Pozsonyi.
Vrablánszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben György, Zemplénm.-ben pedig Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/271.
Vragassy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Márton igazolta nemességét.
Vragniczán.
A címereslevelet 1827. aug. 24. V. Ambrus és János kapták nevüknek Vranyczányi-ra való átváltoztatásával. (LR. LXV/358.)
Vragnizán.
A címereslevelet 1837. febr. 3. V. Sámuel fiumei patricius kapta nevének Vranyczányi-ra való átváltoztatásával. (LR. LXVI/502.)
Wragonitz.
Címert l. Siebm. erd. 254. horv. 202.
Vragovich.
Címereslevele kelt 1466. ápr. 16. – Vö. Siebm. horv. 202.
Címereslevele kelt 1628. okt. 3. – Vö. Siebm. horv. 202.
Vragovich báró.
Kihalt horvátországi család. – Vö. NI. XII/271–2.
Wramoczky.
Címereslevelét 1638. máj. 25. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/284., 288.
Vrana.
Trencsénmegyei eredetű család. Címereslevele 1520. okt. 1. kelt, melyet Mihály, László, Tamás és Balázs nyertek. Mellékneve Varju volt s 1872. márc. 26. Ferenc joghallgató, ugyanezen év szept. 18. pedig József sajóőrsi lakos nevüket Varjassyra is változtatták át, az előbbeni ugyanekkor a kőporubai előnév adományozásában is részesülvén.
A XVII. század közepén (1660.) Trencsén városában a curiális birtokosok sorában találjuk, az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor pedig Nyitramegyében György és Mihály, Trencsénmegyében pedig 2 János, András és Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. A XVIII. század közepén s a XIX. század elején, de még a derekán is Kis-Podhragyon és Kőporubán számos tagja él a családnak. A pruzsinai ágból származó egyik iznek leszármazása ez:
János Uhlyarik Judit; István sz. 1796. Pruzsina mh. 1863. VIII. 2. Győr ügyvéd, törvénysz. eln. Hartung Jozéfa (mh. 1872. I. 1.); Ede sz. 1824. IX. 8. Győr mh. 1906. X. 29. Hegybánya táblabiró Peer Erzsébet (mh. 1915. nov. 24.); Ludovika sz. 1827. † 1901.; Lipót sz. 1836. † 1872. böröndi Simon Paulina († 1912. VIII: 1.); Crescentia sz. ... mh. 1900.; Ilona szentkirályszabadjai Szentes Sándor († 1916. X. 1.); Hermina 1859 1889. br. Babarczy László; Erzsébet 1861–1897.; István sz. 1863. VI. 8. Győr MÁV: főfelügyelő alsószelestei Szelestey Natália; Miklós sz. 1870. IV: 11. mh. 1922. XI. 9. Berényi Ilona; Ede sz. 1896. XI. 11. † 1926. I. 24.; Elemér; Erzsébet; Stefánia 1888–1906.; Erzsébet sz. 1889. XII. 16.; Viktória sz. 1896. XI. 20.; Piroska sz. 1898. VI. 25.; István sz. 1902. VI. 28.; Béla sz. 1904. V. 17.; Stefánia sz. 1907. VI. 27.;
Vö. NI. XII/272–3. (gen.); rcsk.
Vranchich (Vrancsics, Vrenchich).
Címereslevele kelt 1573. – Vö. Siebm. horv. 203.; Balogh 263.
Címereslevele kelt 1633. nov. 15. – Vö. Siebm. horv. 203.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben N. özv., Somogym.-ben Pál s Vasm.-ben János élnek. – János 1723. márc. 1. nádori adományt nyert a Zalam.-i Örsön. – Egy másik János nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/458.) – Vö. Siebm. 724., horv. 202.
Vranjanin.
Címereslevele kelt 1627. jul. 19. – Vö. Siebm. horv. 203.
Vrankovic (starigradi).
A nemességet 1918. jun. 1. V. György báni tanácsnok nyerte.
Vranovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyam.-ben János (Vö. Andr. 84., 115.); Nyitram.-ben László és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Pál nemessége Nyitram.-ből 1803. ápr. 8. legf. helyen is elismertetett. (LR. LXI/58.) – Vö. T. XX/124.; Jedl. II.
Vranovics, l. még Varjassy (csejthei) alatt is.
Vranyczány, l. Vragniczán és Vragnizán.
Vranyczány-Dobrinovác, báró.
Címert l. Siebm. 724–5., horv. 203. – Vö. még MNZsbk. I. R. I/533.
Vrányi (vrányi).
Nemessége 1828. kelt; kihirdette Krassóm. – Vö. NI. XII/275. és Terpco.
Vrassich (Vrassics).
Kihirdette 1668. Horvátország. – Vö. Bojn. 41.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben József vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Wrassó, l. Rácz (kutasi, alias W.)
Vratarics (pápai).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/275. (gen.); Siebm. 725.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Farkas igazolta nemességét.
Vratarics, l. Rapich. – Rácz (alias V.)
Wratislaw.
Címert l. Siebm. 725.
Vrbanić (staćaci).
A nemességet 1918. márc. 30. V. Károly ny. őrnagy kapta.
Wrchovszky.
Címert l. Siebm. 725. – Vö. még NI. XII/276.
Wrechowsky.
Címert l. Siebm. horv. 203.
Vuchetich.
Címereslevele kelt 1652. ápr. 29. Birtokadományt 1698. nyert. A család nemességét 1753. Horvátország hirdette ki. – Vö. Siebm. 725., horv. 203–4., 246.; Bojn. 41.; NI. XII/276.
Vuchetich, l. Vucsetics alatt is.
Vucić.
Címert l. Siebm. horv. 204.
Vucsák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Imre igazolta nemességét. – Vö. Márki II/718.; NI. XII/276–7. (gen.)
Vucsetics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Jovica igazolta nemességét. – Vö. Dudás 145.; Bácsm. 601.
Vucsetics, l. Vuchetich alatt is.
Vucskovics.
A címereslevelet V. Zsivkó (Bácsm.) zászlótartó és gyerm. kapták. (LR. XLII/121.) – Vö. Siebm. 725., horv. 204.; T. XVII/86.; Dudás145.; Bácsm. 601.; NI. XII/277.
Vucskovics, l. Bogits.
Vugrinchek.
Címereslevele kelt 1602.; kihird. Horvátország. – Vö. Bojn. 41. és Bedenich (alias Sunacz).
Vuics (Vuits).
A címereslevelet 1741. okt. 28. V. Arzén és gyerm. nyerték. (LR. XXXIX/345.) – Vö. Dudás 145.; T. XVII/89.; Bácsm. 601.; Siebm. 725–6.; NI. XII/277.
Címereslevelet 1751. márc. 1. V. Maxim martonosi hadnagy s fiai nyertek. (LR. XLII/102.) – Vö. Siebm. 726.; Bácsm. 601.
Vujanovszky.
A címereslevelet 1792. jul. 26. V. István és Pantelia nyerték. (LR. LVI/292.) – Vö. Siebm. 726., horv. 204.; NI. XII/277.
Vujevich.
Címereslevele kelt 1690. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben élt a család. Nemessége ugyanezen megyéből 1801. aug. 23. legf. helyen igazoltatott. (LR. LX/549., 892.) – Vö. NI. XII/278.; Bácsm. I/449.; Dudás 148.; Siebm. 726.
Vukán.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a családnak két nőtagja élt Vasm.-ben.
Vukassovich, báró.
Címereslevele kelt 1667. jan. 28. – A bárói rangot 1802. ápr. 9. V. Fülöp és gyermekei nyerték. (LR. LX/768.) – Vö. NI. XII/278.; Bojn. 42.; Siebm. 726., horv. 204.
Vukelics (Vukelich).
A címereslevelet 1714. aug. 31. V. Jeromos nyerte. (LR. XXX/327.) – Vö. NI. XII/278–9.; Siebm. 726., horv. 204–5.
Vukmanich.
Címert l. Siebm. horv. 237.
Vuko-Brankovics.
Bácsm.-ben előfordult család. – Vö. Dudás 143.
Vukoslavich.
Címert l. Siebm. horv. 205.
Vukotich.
Címert l. Siebm. horv. 205.
Vukotinovich, l. Farkas-V.
Vukovich.
Címereslevele kelt 1646. nov. 21. – Vö. Siebm. horv. 205.
Címereslevele kelt 1722. máj. 1. (LR. XXXIII/598.)
Címereslevelet 1756. jan. 19. V. Jeromos nyert. (LR. XLIV/78.) – Vö. Siebm. 726., horv. 205.; NI. XII/278.
A címereslevelet 1791. jun. 3. V. Száva (Ujvidék) nyerte. (LR. LV/655.) – Vö. Siebm. 726., horv. 205.
Vukovich (podkapelski).
A nemességet az előnévvel 1887. jan. 26. V. János kapta. – Vö. MNA. 142.; Siebm. horv. 205.
Vukovich (berekszói).
Előnév adományozása 1802. dec. 9. (LR. LX/874.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben
János, Veszprémm.-ben pedig Ferenc özv. vétettek fel az igazolt nemesek között. – Vö. Pozsonym. monogr. 699.; Siebm. horv. 205.
János, Veszprémm.-ben pedig Ferenc özv. vétettek fel az igazolt nemesek között. – Vö. Pozsonym. monogr. 699.; Siebm. horv. 205.
Vulakovich.
Címert, l. Siebm. horv. 205.
Vulakovich, l. Vullakovich alatt is.
Wulfesheim.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vulkán (karánsebesi).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 32.
Vulkán (másképen Vass.)
Mihály (Vasm.) nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen nem ismertetett el. (LR. XLVI/459.)
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vullakovich.
Címert l. Siebm. horv. 206.
Vullakovich, l. Vulakovich, alatt is.
Vulo Jec.
Címereslevele kelt 1582.
Vullakovich.
Címert l. Siebm. horv. 206. és Vulakovich.
Vulonjec.
Címereslevele kelt 1582. nov. 20. – Vö. Siebm. horv. 198.
Vultur.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Timót nemessége igazoltatott. – Vö. Petri VI/761.; Gorzó pk. 32.
Wurm.
A címereslevelet 1834. nov. 20. W. József és gyermekei nyerték nevüknek Almay-ra való átváltoztatásával. (LR. LXVI/194.)
Wurmbrandt (stuppachi), gróf.
Régi stájer család, mely ősi fészkében, a marburgi kerületben már a XII. században virágzott. A báróságot Miksa császártól 1518. jul. 9. kapta a család, majd I. Lipót 1701. aug. 31. birodalmi grófi rangra emelte a családot. Az ifjabb ág 1682. okt. 3. kapta a grófi rangot. A magyar honfiusításban 1682. jan. 18. W. János-Ernő-Honorius báró s fia János-Eustach részesültek. (LR. XVII/190., átírva 1821. jul. 26. u. o. LXIV/556.) Ugyanők a testvére 1682. márc. 21. grófi rangot kaptak. (LR. XVII/206.) – Vö. NI. XII/279–281. (gen.); Siebm. 720.; Kenschke: Gr. Häuser II/692–6. (gen.); GA. egyes kötetei, stb.
Vurumpeck.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Vusadin.
A címereslevelet V. Jovica hadnagy kapta 1751. márc. 1. (LR. XLII/93.)
Vuscic (krizevci).
Előnév adományozása 1881. nov. 29. V. József dr. ügyvéd részére.
Vusics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben Ignác vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Bács: 601.; Dudás 145.
Vuxits.
A címereslevelet 1751. márc. 1. V. Ignác zentai zászlótartó és gyermekei kapták. (LR. XLII/108.) – Vö. T. XVII/86.; Siebm. 727.
Vydas, l. Vidas (Vydas).
Wyggmkand-Inándy.
Címereslevele – állítólag –1399. okt. 23. kelt. – Címer: farkába harapó zöld sárkánynyal övezett lila szinű pajzsban földön lépdelő barna medvén ülő vörös ruhás férfi; sisakdísz: korona: nincsenek; a sárkány fején barna kakas áll s jobbjában arany keresztes vörös zászlót tart. (Családi közlés.)
Wyházy, l. Ujházy.
Wylchych, l. Barlobás.
Wyth.
Címereslevele kelt 1618. – Vö. T. XX/22.
Xarkoevich.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 213.
Xdralovich.
Címert l. Siebm. horv. 213.
Xegligovich.
Címert l. Siebm. horv. 213–4.
Xiich.
Címert l. Siebm. horv. 214.
Xivanovich.
Címereslevele kelt 1827. jan. 8. – Vö. Siebm. horv. 214.
Xupanovich.
Címert l. Siebm. horv. 214.
Zab.
Címereslevele kihirdettetett 1659. jul. 3. B.-Szolnokm.-ben. Nemességét 1716. ugyenezen megyében Mihály igazolta. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. IV/31., VII/383.
Zabaffy.
Címereslevelet 1717. jul. 14. Z. Imre kapott. (LR. XXXI/403.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Péter vétetett fel az igazolt nemesek közé. A család a XVIII. század második felében s a XIX. század közepén is Trencsénm.-ben él. – Vö. NI. XII/282.; Siebm. 727.
Zabanius (harteneki).
Római birodalmi lovagi rangját 1698. ápr. 12-ről l. LR. erd. I/438.
Zabary.
Címereslevele kelt 1606. jul. 15.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/26.
Címereslevelet 1612. Z. Demeter nyert. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/206.
Címereslevelet 1628. ápr. 10. Z. János és Mihály kaptak. (Borsodm. lt.) – Vö. Csoma 645.; Bor. I/214.; Sándor I/101.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Sámuel, Borsodm.-ben pedig János igazolták nemességüket. – Vö. NI. XII/282.
Zabláthy.
Kihalt trencsénmegyei család. – Vö. NI. XII/282–3.; Siebm. 727.
Zabó, l. Szabó.
Zabók.
Horvátországi család. – Vö. NI. XII/284.
Zabóky.
Címert l. Siebm. horv. 206. (Szabóky?)
Zabolay (veresegyházi).
Dobokam.-i család. – Vö. NI. XII/284.; Szolnok-Dobokam. tört. VII/399.
Mihály (Dobokam.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.)
Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Gorzó pk. 32.; Petri VI/661.
Zaboly.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben igazolt család.
Zaboreczky.
Nemességét 1763. legf. helyen igazolta (LR. XLVI/456.)
Záborszky (zábori).
Turócmegyei eredetű régi család, mely IV. Béla királytól 1263-ban kap adományt az ezen megyében fekvő Zábor helységben, melyről a család nevét is vette. A család a XVIII. század közepén már igen kiterjedt család volt s tagjai nemcsak a felsőmagyarországi vármegyékben széledtek el, hanem egyes ágai lekerültek Vas, Zala, majd pedig Somogy megyébe is. Nemessége 1844. szept. 12. legfelsőbb helyen is igazoltatott. – Az élő nemzedék leszármazása visszavezethető a XV. század végén élt Gáspár-ig, kinek fia Mátyás felesége révén Deménfalván is birtokos. Fia Márton, deménfalvi lakos, 1579. Liptó megye jegyzője. Az ő fia volt Dániel, liptóújvári ügyigazgató, ezé pedig István, kinek nejétől, Baán Máriától két fia született, János és Menyhért, kikben két ágra szakad a család.
I. János ágazata. Fiai:
1. János (németlipcse). Fiai:
A) János (szül. 1714.); Ezé János (szül. 1744),; ezé 1. József (szül. 1778) ; és 2. János (szül. 1786.); József fiai: a) József (szül. 1810); b) János (szül. 1814), pozsonyi főispán; és c) István (szül. 1816).; –János fiai: a) János (szül. 1824); b) Miklós (szül. 1825); és c) Gergely (szül. 1827);
B) Ádám (sz. 1721.). Fiai:
1. Ádám (sz. 1744.). Fiai: 1. Ádám (sz. 1769). Fiai: Ádám (sz. 1799); fiai Ambrósius (sz. 1835); és Ferenc (sz. 1840); s József (sz. 1805); kinek fia János (sz. 1826);
2. György (sz. 1769). Fiai: a) János (sz. 1792); fiai János (szül. 1818); és József (sz. 1822); – b) József (sz. 1802); fiai János (sz. 1833); és György (sz. 1838); – c) Ádám (sz. 1805); fia Ádám (sz. 1840); – d) András (sz. 1808.); fia András (sz. 1834);
II. Menyhért ágazata. Menyhért (Deménfalva). Fia Mihály, kinek felesége Horánszky Juliánna. Fiai közül György folytatja tovább a családot. Fia Ádám (1746); ezé László (1790), ezé Mihály (sz. 1812), neje Eötvös Teréz; gyermekei pedig:
1. Lajos (szül. 1841. Csurgó, † 1921.), neje 1. Simon Teréz, 2. jeszenovai Csaplovitz Paula. Gyermekei:
A) Kálmán (szül. 1868), ev. tanító (Porrogszentkirály). Neje Pataky Irma. Gyermekei:
a) Kálmán (szül. 1899);
b) Irma (szül. 1902.);
c) Jenő (szül. 1904.);
d) Ida (szül. 1908);
B) Irma (szül. 1870). Férje Mikler Győző;
C) Lajos (szül. 1872., † 1921.). Neje Tóth Mariska. Fia: László (szül. 1903. dec. 31.);
D) Béla (szül. 1876., † 1913.);
E) Ernő (szül. 1878. okt. 26.); körjegyző Vilmány (Abaújmegye). Neje nemes Kovács Erzsébet. Gyermekei: a) Sarolta (szül. 1903); – b) Zoltán (szül. 1905); – c) Emma (szül. 1908.);
2. Gyula (szül. 1843. Nemesdömölk, † 1920. Budapest), ügyvéd (Felsőeőr). Neje jeszenovai Csaplovics Mária. Gyermekei:
A) Zoltán (sz. 1875. márc. 5. Celldömölk), a Magyar Nemzeti Bank ny. fiókfőnöke (Budapest). Neje (esk. 1912. jan. 7. Szolnok) Vass Erzsébet;
B) Jolán (1877–1913).;
C) Jenő (sz. 1878), a főhercegi uradalom igazgatója (Alcsut). Neje 1. árvapataki Geréb Zsuzsánna (elv.), 2. Dudich Margit. Fia (2. nejétől):
Csaba (sz. 1927. febr. 14. Budapest);
3. Elek (†), ügyvéd (Sümeg);
Nagy Iván (Magyarország Családai XII. – 285.) szerint a család somogymegyei ágának néhány ízre terjedő leszármazása ez:
László. Fia Mihály, 1808–1811. Somogy megye II. alispánja. Fiai közül
A) Imre, felesége Farkas Antónia; gyermekei pedig Amália, Gludovácz Józsefné; és Ilona, Mérey Gyuláné;
B) Alajos (†1862. ápr. 5.), 1847. pénzügyi tanácsos, 1848. országgyülési képviselő, később miniszteri titkár, majd kormánybiztos, iró. Neje Majthényi Mária bárónő. Fia:
Béla (sz. 1841.) Neje (esk. 1864) Heller Vilma;
Címer: (arany) mezőben zöld földön álló fa alatt jobbról ágaskodó medve, balról pedig kéknadrágos és kékatillás, kucsmás magyar vitéz, amint a jobbjában tartott hosszú dárdával a medve mellébe szúr; sisakdísz: kékruhás növekvő magyar vitéz jobbjában egyenesen felfelé szegzett nyílvesszőt tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Ehhez a címerhez a következő családi szájhagyomány fűződik. Amikor IV. Béla király a muhi csata után menekült, megtámadta egy medve, melyet a kiséretében volt vitéz lándzsájával leszúrt. Ezt a vitézt a király nemesi rangra emelte s a helyszinén volt fára felküldte s akkora jószágot kapott adományba, aminő területet onnét belátott. Ez lett a család nemesi birtoka.
A család egy másik ágának leszármazása a következő:
Mátyás 1624; Mihály 1622–1695.; Mihály 1668; János; Pál; Jakab; Miklós 1707–1788.; Ádám; Sándor; Mihály; Sámuel; János; György; József; József; Péter; János; Pál; György; Antal; Péter; Zsuzsánna; Anna; Péter 1824–1888.; Gyula 1885–1907.; Árpád * 1882. tanár; Borbála * 1884. Rontó János; Erzsébet * 1886 Lutter B.; Margit * 1887 Szabó Samu; Mária * 1889. Repeczki G.; Gyula * 1891.;
Vö. NI. XII/284–6.; Siebm. 727.; Balogh 159., 286.; MNCsk. I/52–3. (gen.); Somogym. monogr. 633.; T. XXX/134.; Békésm. tört. III/258.; Benkó 385.; Kősz. 439.; Andr. 84., 124.; Gorzó 138.
Záborszky (alias Chován).
Az 1754–55. évi nemesi összeiráskor Turócm.-ben igazolja nemességét.
Záborszky, l. Gasparovits és Závorszky alatt is.
Zábory.
Címereslevelét 1667. jul. 12. Z. István személyében kapta. – Vö. Bor. I/236.
Zabracsy.
Címereslevelet 1665. ápr. 22. Z. István és fiai nyertek. (Beregm. lt.) Kihird. Beregm. – Vö. NIf. III/148.
Zábráczky (szadai).
A címeresleelet 1790. dec. 13. Z. József vegliai püspök és testv. István, János, István fiai Sal, Ferenc, József és István s János fia Elek kapták. (LR. LV/219.) Előnév adományozása 1800. jan. 3. (LR. LX/213.) – Vö. NI. XII/286–7. (gen.); Csoma 645–6. (gen.); Siebm. 727.
Címereslevelet 1802. okt. 8. Z. Ignác és Antal nyertek. (LR. LX/826.) Címer ugyanaz, mint az 1790. évi adománynál. – Vö. NI. XII/286–7.
Zabradi.
Címereslevelet 1630. máj. 8. Z. Mihály és társai kaptak. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 145.; Siebm. 229.
Zábrági.
György 1632. Vasm.-ben armalista-család. – Vö. Balogh 159.
Zábrák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben 2 Ferenc, András özv., Veszprémm.-ben pedig N. özv. vétettek fel az igazolt nemesek közé. Ferenc nemessége Vasm.-ből 1763. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/458.) – Vö. Balogh 159.
Zábreczky.
Címereslevelét 1660. jan. 22. Szepesm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/286.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben András igazolta nemességét.
Nagy Iván által (XII/287.) Árvam.-ben is élt ily nevű család. Nemességét ez a vm. 1684. márc. 25. hirdette ki. A család a XVIII. század elején Zaszkálón élt.
Zách, báró.
Címereslevelet 1765. okt. 8. Z. József és gyermekei kaptak. (LR. XLVII/345.) A bárói rangot 1801. febr. 4. Z. Antal Ferenc és gyermekei nyerik. (LR. LX/498.) A családnak az 1826. okt. 22. elhalt Ferencben magvaszakadt. – Vö. NI. XII/259–260.; Siebm. 727–8.; Kősz. 439.; Szerencs 634.
Zách-nemzetség.
L. NI. XII/287–9.; Karácsonyi III/141–9.; Századok 1875/253–263.; T. XXI/12., 70., 96., 175.
Zachár (alias Eötvös).
Címereslevelet 1609. aug. 12. Z. Gáspár nyert. (Abaúj-, Nyitram. lt. és szepesi kpt. lt.) – Vö. Csoma 666.
Zachariás (disznópataki).
A címereslevelet Apaffi Mihálytól 1663. ápr. 15. Z. György és Illés kapták. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.; Siebm. erd. 254.
Zachariás (dobokai).
Nagy Iván által (XII/290.) említett család a XVII. század közepéről.
Zachariás (teleki).
Mózes nemessége 1798. szept. 14. legf. helyen igazoltatott. (LR. XIII/172.) – Vö. NI. XII/290.
Zachariás, l. Faur (alias Z.) és Zakariás alatt is.
Zackó (bajsai).
A címereslevelet 1751. márc. 1. Z. István kassai kapitány és gyermekei kapták. (LR. XLII/24.) A család Bácsm.-ben élt. – Vö. NI. XII/296–7.; Siebm. 728., horv. 206.; Dudás 149.; T. XVII/87.; Kősz. 440.
Zackó, l. Zákó alatt is.
Zadaleere (de Uyttenhoven).
Indigenátust 1791. márc. 17. Z. János és József nyertek. (LR. LV/591.) – Vö. NI. XII/290.; Siebm. 728.
Zadaley.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/290.
Zadlis.
Címereslevelet Mlinarich Miklóssal 1621. Z. Jeremiás kapott. (LR. VII/120., egysz. bejelentés).
Zádor (fenyéri).
Előbb Stettner. Névváltoztatás 1888. jun. 1. S. György és Lajos testvér részéről Zádor-ra. Utóbbi egyidejüleg fenti előnév adományozásában is részesült.
Zádory (szalontai).
Címereslevele kelt 1624. jun. 18. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 254.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Bihar-, Pozsony- és Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XII/290–1.; Siebm. 728.; Gorzó pk. 22.
Zadravecz.
Nemességét 1660. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 42.
Zaffiry.
Z. János 1659. évi nemességének megerősítésében részesül 1719. szept. 21. (LR. XXXIII/21.; Szepesm. lt.) Kihird. 1720. Nyitram. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben Mihály vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/291–2.; Siebm. 728.
Zagler.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 439.
Zágoni.
Címereslevele kelt 1649. dec. 6. – Vö. Siebm. erd. 254.
Zágoni, l. Nagy-Z.
Zágony (zágoni), l. Albu (zágoni).
Zágony.
János 1827. jun. 12. Hunyadm.-től nyert nemességéről bizonyítványt. Kihird. 1827. szept. 25. Krassómegye. Később (1835. aug. 19.) töröltetett a nemesek soraiból. – Vö. NI. XII/292.
Zágonyi.
Szatmárm.-ben is állt nemesi vizsgálat alatt ily nevű család. – Vö. Gorzó 139.
Zágoni-Szabó.
Ugocsam.-ben élt család. – Vö. NI. XII/292.
Zágor-nemzetség.
L. Karácsonyi III/140.; Vö. még Zágráb-nemzetség.
Zágráb-Korpás.
Várjobbágy-nemzetség. – Vö. Karácsonyi III/189–191.
Zágráb-nemzetség.
L. Turul XIX/186–9. – Vö. még Zágor-nemzetség.
Zágrábi, l. Szilassy (szilasi)
Zagyvafői.
Kihalt család a Katisz-nemzetségből. – Vö. T. XIX/114.
Zagyvai.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/292–3.
Zagyvay.
Nemessége kelt 1605. jul. 25. – Vö. Bold. 45.
Birtokadományos (1559.) Aradm.-i család. – Vö. Márki II/181., 228.
Zahari (ujtordai).
Címereslevelet az Ajtoni családdal 1619. aug. 25. nyert.
Zahorák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben István özv., Trencsénm.-ben pedig Miklós, László, 2 János és József vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/293–4.; Siebm. 728.; Kősz. 440.
Zahoray.
Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. T. XXX/134.
Zahorecz.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 440.
Zahoriák.
Címereslevelet II. Ferdinántól 1633. dec. 30. Z. János nyert. (MNMuz. lt.)
Zahumenszky.
Trencsénm.-i nemes család (1690.) – Vö. NI. XII/294.
Zaicsek, l. Benyovszky (benyói és urbanói), nemes és gróf.
Zaicz.
Címereslevele kelt 1677. máj. 5. – Vö. Siebm. pk. 126.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Márton és József vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zaida.
Címereslevelet 1661. nov. 29. Z. Pál nyert; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/233.
Zaida, l. Zajda alatt is.
Zaidan.
Címereslevele kelt 1630. máj. 5. – Vö. Bor. I/215.
Zailer.
l. NIf. II/180.
Zajacsik.
Címereslevelet 1835. márc. 20. Z. Mihály és gyerm. nyertek. (LR. LXVI/217.) – Vö. Siebm. 728.
Zajacz.
Címereslevele kelt 1670. (szepesi kpt. lt.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hont- és Trencsénm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/295.
Zajacz, l. Kokavay (alias Z.)
Zajda.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Mihály igazolta nemességét.
Zajda, l. Zaida alatt is.
Zajdan, l. Zaidan.
Zajkas (alias Pap, nagyszeghi).
Címereslevele kelt 1673. dec. 15. – Vö. Siebm. erd. 254.
Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI/672.
Zajta.
Címereslevele kelt 1669. dec. 4. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.
Zajzon (illyefalvi).
Címereslevelet Báthory Gábortól 1611. jun. 14. Z. Mihály és társai kaptak. – A további adatokat l. Ábrahám (alias Kilyéni) alatt. – Vö. még Siebm. erd. 254.; Áld. 110.
Zajzon (rétyi).
Bálint és Sámuel (Fogaras) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.)
Zák (killyéni).
Címereslevelet az Ábrahám családdal 1611. jun. 11. Z.Gáspár nyert.
Zakach, l. Dechticzky (alias Z.)
Zakács.
Nagy Iván által (XII/295.) említett Zemplénm.-i család.
Zakadásy.
Szintén Nagy Iván által (XII/295.) említett ugyancsak Zemplénm.-i család.
Zakál.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben 3 Mihály, 3 István, András, Ferenc, 2 György és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zakál, l. Szakál alatt is.
Zákány (alias Literáti).
Címereslevele kelt 1603. – Vö. Csoma 646.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Komárom- és Mosonm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XII/295–6.; Siebm. 728., pk. 126.; Andr. 84.; T. XVII/40.; Békésm. tört. III/163.
Zakariás.
Címereslevele kelt 1558. – Vö. NIf. III/150.
Zakariás (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. Ajtoni (ujtordai).
Címereslevelet 1750. máj. 3. Z. János örmény kereskedő és gyerm. kaptak. (LR. erd. IX/904.) – Vö. Márki II/179.; Szongott 183.; Temesváry 220.
Szilágym.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Petri VI/762–3.
Zakkay.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/296.; Kősz. 440.
Zakmárdy.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/296.; Siebm. 728., horv. 206.
Zakmári, l. Szakmáry.
Zákó-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bács- és Zalam.-ben élt család.
Zákó, l. Zackó.
Zakolaczky.
Nagy Iván által (XII/296.) említett kihalt család.
Zákony.
Nagy Iván által (XII/297.) felvett szabolcsmegyei család.
Zákos (tordai).
Címereslevele kelt 1590. aug. 5. – Vö. Siebm. erd. 254.
Zákos, l. Bakalarz.
Zalabay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Pál igazolta nemességét.
Zalaknay.
Címereslevele kelt 1678. jun. 1. – Vö. Siebm. erd. 254.
Zalán (alsódomborui).
A nemességet az előnévvel 1887. máj. 20. Z. Lipót János földbirtokos kapta. – Címer: ezüst folyóval vágott kék pajzs; az alsó mezőben zöld halmon fészkében fiait vérével tápláló pelikán; a felső mezőben
emberarcú sugárzó Nap; sisakdísz: fenyőfa; takaró: kék-arany, kék-ezüst. – Vö. MNA. 147. (gen.)
emberarcú sugárzó Nap; sisakdísz: fenyőfa; takaró: kék-arany, kék-ezüst. – Vö. MNA. 147. (gen.)
Zalányi (alias Bolon).
Siebm. kelt 1720. dec. 2. (LR. erd. VII/141.)
Zalányi (helyesen Tóth-Z.)
János, József, Gábor, Mihály és Sámuel nemessége Tordam.-ből legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.)
Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI/763.
Zalasdy (zalasdi).
Hunyadm.-i kihalt család. – Vö. NI. XII/297–8.; Böjthe 293–4.
Zalaszeghy, l. Szalaszeghy.
Zalathnoky.
Címereslevele kelt 1517. (Győrm. lt.) – Vö. NI. XII/298.; Siebm. horv. 206.
Zalay (alias Sárkán).
Címereslevele kelt 1563. nov. 15. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.
Zalay (másképen Tutor).
Címereslevelet Miksa királytól 1574. aug. 31. Z. Péter és testv. kaptak. (MNMuz. lt.)
Birtokadományt 1580. máj. 5. nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.; Siebm. erd. 254–5.
Címereslevele kelt 1583. nov. 4. – Vö. Siebm. erd. 254.
Címereslevele kelt 1596. jan. 15. – Vö. Siebm. horv. 206.
Címereslevele kelt 1603. febr. 4. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 159., 214.
Címereslevele kelt 1611. – Vö. Békésm. tört. III/258.
Zalay (másképen Varga).
Címereslevele kelt 1631. máj. 11. (Zalam. lt.)
Zalay (másképen Mood és Varga).
A nemességet 1806. okt. 10. Mood másképen Zalay-Varga János szerencsi tiszttartó s gyerm. kapták. (LR. LXI/970.) – Címer: vörössel és kékkel hasított pajzs; jobbról hármas halmon bal lábán álló daru, a pajzsfőben Nap és csillag; balról koronás zöld halom előtti folyóban 3 (2–1) hal; sisakdísz: a darú; takaró: vörös-ezüst, kék-ezüst.
Zalay (csatári).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/298.
Zalay (hagyárosi).
Nagy Iván által (XII/298.) említett zalamegyei család.
Zalay (nemesapáti).
A XVI. századból Nagy Iván által (XII/299.) említett család.
Zalay (tathai).
A XV. században élt család. – Vö. NI. XII/298.
Zalay, l. Nagy (alias Z.) – Sárkány (alias Z.) – Szalay alatt is.
Zalczer (alias Huszár).
Címert l. Siebm. pk. 126.
Zalczer, l. Szalczer alatt is.
Zalczpangh.
A XVIII. század első felében Nógrádm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/299.
Zalka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Mihály (Zenta) 1811. Sopronm. bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettetett ki. – Vö. NI. XII/299.; Dudás 150.
Zalkod.
Címereslevele kelt 1650. (Ungm. lt.) – Vö. NI. XII/299.; Siebm. 728–9.
Zaller.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XII/299.
Zaller, l. Sailer alatt is.
Zalmády.
Ugocsam.-i kihalt család. – Vö. NI. XII/299–300.
Zalnataczky.
A XVI. században élt család. – Vö. NI. XII/300.
Zálmoki.
L. Turul VII/194.
Zálogh (vetési).
A címereslevelet II. Mátyástól 1618. jun. 10. Z. Mihály és gyerm. kapták. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 139.
Zaluszky (zalucsei).
Trencsénm.-i birtokos család. – Vö. NI. XII/330.
Zamaróczy (zamaróci).
Ősrégi trencsénmegyei eredetű birtokos család, mely mai napig birtokában van Zamarócnak. Már az első Árpádházbeli királyok alatt bírta Zamárd (villa Zamár) várát. A család néhány tagja Németországba elkisérvén a később szent Erzsébetet thüringiai Lajossal való eljegyzése alkalmával (1211.), megalapítói lesznek a bárói Riedesel családnak.
IV. Béla király 1241-ben a sajói csata után Zamárd várában keres és talál menedéket s ugyanekkor, későbben aztán 1261. is – megerősíti a család nemességét. A XIV. század közepén (1341.) a családnak már öt tagja szerepel comes-ként, kik közül Pál »comes« (Paulus comes dictus Toth; comes de Driethoma) Ujvár várának kapitánya. A család fényszaka Nagy Lajos király idejére esik, aki több ízben dicséri fel a sok és hű szolgálatait s több birtokadományban részesíti. Ettől az időtől fogva a család tagjai közül többen töltik be Trencsénmegye alispáni székét. Későbbi tagjai közül Lénárd Mátyás király idejében jeles katona; Hunyadi János korában János szakolcai főkapitány; ez időtájt György (1464.) Trencsén város bírája s kevéssel rá ugyanezt a tisztet tölti be a családnak Osvald nevű tagja is. Miklós II. Rákóczi Ferenc zászlója alatt harcol s mert »labancokra lövöldözött«, várát
lerombolják. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében József fia Pál igazolja nemességét, de birtokos volt a család Trencsénmegyén kívül Bars-, Komárom-, Nyitra- s Pozsonymegyében is.
lerombolják. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében József fia Pál igazolja nemességét, de birtokos volt a család Trencsénmegyén kívül Bars-, Komárom-, Nyitra- s Pozsonymegyében is.
Címer: ezüst mezőben zöld földön jobbról álló gólya csőrében kigyót tart, vele szemben balról szamár ágaskodik; sisakdísz: 2 fekete szárny között a szamár növekvőleg; takaró: vörös-arany, kék-ezüst.
Leszármazás:
A család nemzedékrendje a XV. század elején élt Martinus »de Zamárd«-ig vezethető vissza. A ma élő ágnak őse György, aki 1629. Trencsén város bírája volt. Gyermekei közül Pál jezsuita, István neme Prileszky Katalin; a családot pedig László folytatja tovább. Mednyánszky Judittól született gyermekei közül József és Pál alapítanak családot.
I. József ágazata. József neje Czimbér Zsuzsánna, kiktől a család ekképen sarjadzott le napjainkig:
József Czimbér Zsuzsánna; József 1. Filó Anna 2. Hajóssy Jozefa; Mihály 1768; Ferenc 1803; István Martinek Teréz; Borbála Mesterovich Pál; Flórián alispán Dubniczky Szidónia; Amália Blaskovich Alajos; Lajos Szmolik Mária; János Nozdroviczky Honorata; Nándor sz. 1813., mh. 1878. V/17. Trencsénm. esküdt; István sz. 1819. III/28. Szedlicsna, mh. 1892. I/20. a nyitrai püspökség ügyésze 1. br. Pongrácz Jozefa, 2. Mednyánszky Mária † 1931. V/24.; László Árvay Mária; Berta Miklós Gyula; János mh. 1919. Bp. baáni főbiró Baumgartner Júlia; Ádám Vargha Katalin; Gyula Adamovich Mária; Etel Kuliffay József; István; Gyula; Károly ügyvéd (Baán); Edit; Lénárd (Amerika); Paula; Anna; Zsigmond; Irma Janovszky Lajos; Teréz Tatár József; Jenő; Miklós; Éva; Eduarda fiúsítva; bárói rangot nyert Pernhoffer József; István szül. 1869 törvényszéki biró Csernyánszky Ilona; Irma Somossy Gyula; Géza † 1890. IX/29.; Szidi; Lujza Somossy Gyula; Gizella; József szül. 1882. VIII/31.; Lénárd sz. 1906. IX/4.
Vö. NI. XII/300–2. (gen.); Bácsm. monogr. 601.; T. II/136.; rcsk.
Zamathy.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Zambler (alcsernátoni).
Erdélyben élt család. – Vö. NI. XII/302.; Gf.II/42.; Perd. 254–5.
Zambó.
Címereslevele kelt 1607. – Vö. Siebm. erd. 255.
Zambó (felsőeőri).
Egyike a felsőeőri (Vasm.) birtokadományos (1582. febr. 18.) családoknak. A család egyik ága a XIV. század végén a veszprémm.-i Mezőlakra szakadt s ott kihalt. Törzse Vasm.-ben maradt s 1733. s az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanott, de Vasm.-n kívűl még Fejér-, Nyitra-, Veszprém- és Zalam.-ben is igazolta nemességét, mely 1763. és 1807. legf. helyen is elismerést nyert. A XVI. század második felében egyik ága Erdélybe is átszármazott s Kalotaszentkirályon telepedett meg. – Vö. NI. XII/302–7. (gen.); Balogh 159., 287.; Gf. II/55–6.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/374.
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1614. jun. 20. Z. János Kolozsm.-i szolgabíró kapott. – Vö. Sándor I/61–2.
Zámboky, l. Nagy (alias Z.)
Zámbory.
Címereslevele kelt 1702. márc. 8. (LR. XXV/540.; egyszerű bejelentés). – Vö. NIf. III/149.
Zámbory (azari).
Címereslevele kelt 1735. Erről Nyitram. Z. Imre részére bizonyítványt ad. – Vö. Kősz. 440.
Zámbory (réthei).
Zemplénm.-i család. Gábor címerpecsétje 1693-ból a parnói Molnár család lt.-ban: a pajzsban daru felemelt jobbjában követ tart; sisakdísz: könyöklő kar kardot tart. – Vö. NI. XII/307–8.; Siebm. 729.
Címereslevele kelt 1646. ápr. 19. (Pozsegam. lt.) – Vö. Siebm. horv. 206.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben Sándor vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Zámfér, l. Kozma (alias Z.)
Zámfir.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között.
Zamiczky (felsőrasztokai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben Ádám vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zámoly.
Címereslevelet 1711. febr. 21. Z. István nyert. (LR. XXVIII/506.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben György él. – Vö. NI. XII/308.; Siebm. 729.; Komáromm. monogr. 583.
Zamonoiszka.
Címereslevele kelt 1603. – Vö. Bor. I/203.
Zámory.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben Ferenc, Szatmárm.-ben János igazolták nemességüket. – Vö. NI. XII/308–9. (gen.)i Gorzó pk. 32.; Komáromm. monogr. 583.
Zámy, l. Balogh (zilahi, alias Z.)
Zan.
Címereslevele kelt 1582. febr. 14. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 266.
Zana.
Címereslevele kelt 1759. dec. 28. (LR. XLV/234.) – Vö. NI. XII/309.i Siebm. 729., horv. 206.; Kősz. 440.
Zanathy (alias Zolga).
A címereslevelet Rudolf királytól 1602. márc. 22. Z. János nyerte; kihird. Vasm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben József, Vasm.-ben pedig László fordulnak elő az igazolt nemesek között. Címerpecsét Pest- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/309–18. (gen.); Gorzó 139.; Bácsm. monogr. 602.; Siebm. 729.; Kősz. 440.
Zanchi.
Címereslevele kelt 1655. jan. 23. (MNMuz. lt.)
Zander, l. Sander.
Zandonati.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 440.
Zaniator.
l. Turul. XXII/146.
Zanik.
Címereslevele kelt 1629.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/288.
Zaniszlóffy.
A Báthory-család egyik ágának neve. – Vö. NI. XII/312.
Zánkay.
Nagy Iván által (XII/312.) zalamegyei család.
Zánthay.
Címereslevele kelt 1629. márc. 5. Vasm. lt.) – Vö. Bolla.
Zánthay (zánthói).
Nógrádm.-i kihalt család. – Vö. NI. XII/312.
Zánthó, l. Szánthó.
Zánthóy.
Nagy Iván által (XII/312–3.) említett család a XIV. századból.
Zántó.
Címereslevele kelt 1634. jul. 29.; kihird. Biharm. 1635. jun. 26. – Vö. NI. XII/313.
Zántóházy (damonai).
Kihalt dunántúli család. – Vö. NI. XII/313.
Zapolya, l. Szapolyay.
Zappolati.
Magyar honfiusítást 1762. Z. Mihály orvos nyert. – Vö. Bojn. 42.
Zapy.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/313.
Zára.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben István igazolta nemességét.
Zaránd, l. Székely (alias Z.)
Zarándy.
Aradm.-i birtokadományos (1607., 1646.) család. – Vö. Márki II/228.
Záray.
A címeresleevlet János királytól 1533. jul. 26. Z. Lázár kapta. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 33–4.; T. XXII/58.
Zareczky (zariecsi).
Régi Trencsénm.-i eredetű család, mely nevét a Trencsén városával szemben a Vág folyó partján fekvő Zariecs nevű helységtől vette s címereslevelet I. Lipóttól 1677. nov. 3. Zareczky másképen Mlinarovics János és gyermekei személyében kapott. Kihirdette Trencsénmegye. A család az adományozott unokáiban két főágra szakadt. Az egyik megmaradt Trencsénm.-ben míg a másik ág Barsm.-be szakadt, hol tagjai főleg bányavárosokban laktak és bányahivatali állásokat viseltek. A Trencsénm.-i ág tagjai nevüket Zarjeczky-nak írják, nyilván Zarjecs községben volt birtokaik után. – A címereslevelet 1848. máj. 18. Trencsénm. írta át s adott ki Z. Ödön kir. bányakincstári alügyésznek nemességéről bizonyítványt.
Címer: kék mezőben zöld földön kétfarkú oroszlán felemelt jobbjában kardot tart; sisakdísz: 3 búzakalász; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Leszármazás:
János mh. 1685. 1. Kadny Katalin, 2. Vidno Katalin; János 1. Tomasovics Zsófia, 2. Hicsold Anna; János mh. 1736. VI/25. árvai Török Éva; István sz. 1703. X/18. Trencsén mh. 1756. körmöci városi tanácsos Baar Magdolna; Mária 1721–1744. Gajdosovics Iván; Anna 1724–1759. árvai Török N.; György sz. 1726. IV/24. mh. 1779. Gyuranga Anna; Gáspár József sz. 1763. I/7. Körmöcbánya, mh. 1785. IV/4. körmöci városi tanácsos Eisert Magdolna; István sz. 1768. III/4., mh. 1828. vágujhelyi jegyző 1. Schmidt Janka, 2. Okruczky Józsa; János sz. 1783. VIII: 29. Körmöcbánya, mh. 1837., besztercebányai bányabiró Schaller Erzsébet; 1: János sz. 1790. IX/17., mh. 1851. XII/11. trencsénivárnagy Motló Borbála; Mária Krecsmer József; 2: József 1808–1881. okruti földbirtokos Kvassay Anna; Vince urad. tiszttartó (Lendva); Győző mh. 1877.; Julia; Gizella; Vilma; Győző pap; Sarolta sz. 1836. X/21. Miticzky Lőrinc; János sz. 1837. XII/15. apátfalvi plébános; Cecilia sz. 1842. XI/22.; József sz. 1846. X/24.; Alajos sz. 1849. X/30.; Mária; Jenő sz. 1815. V. 15., mh. 1883. kir. tan., törvényszéki elnök podhorai Podhorszky Paula; Adolf sz. 1817. VIII/17., mh. 1895. bányagondnok Lill Emilia (mh. 1889.); Pál sz. 1859. IX/8. mh. .... m. kir. főerdőtanácsos Daniek Anna; Eugénia sz. 1862. VII/10. Probstner Alfréd; Marianna sz. 1871. VII/25. dr. Hajnal Géza vm. főorvos; Tivadar sz. 1843. V/5. hercegi erdőbiró Nepkó Etelka; Adolf sz. 1844. VII/26. kincstári gépmester 1. Hankesz Berta 2. Hankesz Gabr.; Jenő sz. 1887. OTI. titkár Grünfeld Herta; Pál sz. 1888. mh. 1915. IX/28.; Anna sz. 1890. zilahi Kiss Bálint; Márta sz. 1900.; Aranka sz. 1893.; Oszkár; Zoltán;
Zarjeczky, l. Zareczky.
Zarka (felsőeőri).
Vasmegyei birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XII/316.; Balogh 160. (gen.)
Zarka (lukafalvi).
Vasmegyei régi család, melyről már a XIV. század első feléből vannak adataink. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben István, Lajos és Zsigmond igazolják nemességüket. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. Nemessége Vasm.-ből 1786. legf. helyen is igazoltatott. – Vö. NI. XII/314–6. (gen.); Siebm. 729.; Balogh 159–160.; Kősz. 440.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Zsigmond és György igazoltattak.
Zarkó.
Címereslevelet a Beliczey-családdal együtt 1642. jun. 6. Z. János kapott. – Vö. Siebm. 50.
Zarnay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben 3 András, 2 János, Márton és Mihály nemessége nyert igazolást.
Zarnóczay, l. Zsarnóczay.
Zarnóczy, l. Zsarnóczy.
Zaruba.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Mátyás és Ferenc vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Zarvady, l. Szarvady.
Záry.
Címert l. Siebm. 729–30. Egyéb adatokat l. NI. XII/306–8.
Zas (Zasio).
A címereslevelet 1753. jul. 2. Z. Romuald és gyermekei kapták. (LR. XLIII/137.; jászói conv. lt.) – Vö. NI. XII/308.; Siebm. 730. és Zazió.
Zas (másképen Mády), l. Papszász.
Zasio, l. Zas (Z.)
Zaszkaliczky.
Nagy Iván által (XII/318–9.) említett család.
Zászlóffy.
L. Arménia XX/384.
Zasztránszky.
Az Uhlarik-család egyik ágának mellékneve. – Vö. NI. XII/319.
Zateralo (skerici).
A nemességet 1871. jan. 11. Z. Ráfael kapitány kapta.
Zathmáry, l. Szathmáry.
Zathureczky.
Címereslevele kelt 1561. (Turócm. lt.)
Zathureczky (alsózaturcsai).
Turócm.-i régi birtokadományos család. Nemzedékrendje a XIII. század első felében élt
Uzda királyi halászig vezethető vissza. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Borsod-, Nógrád-, Sáros-, Somogy-, Szabolcs-, Tolna-,Turóc- és Ungm.-ben élnek a család egyes tagjai. A családból Z. Gyula tiszadadai földbirtokos nemessége, előneve és címere 1909. febr. 23. átruháztatott Malina Gyulára a Malina név elhagyása mellett a Z. név felvételével. Címerpecsét Heves-, Pest-, Szatmár-, stb. megyék lt.-ban. – Vö. NI. XII/309–326., pk. 364. (gen.); Siebm. 730.; Mel. 72.; Gf. II/137.; MNA. 147.
Uzda királyi halászig vezethető vissza. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Borsod-, Nógrád-, Sáros-, Somogy-, Szabolcs-, Tolna-,Turóc- és Ungm.-ben élnek a család egyes tagjai. A családból Z. Gyula tiszadadai földbirtokos nemessége, előneve és címere 1909. febr. 23. átruháztatott Malina Gyulára a Malina név elhagyása mellett a Z. név felvételével. Címerpecsét Heves-, Pest-, Szatmár-, stb. megyék lt.-ban. – Vö. NI. XII/309–326., pk. 364. (gen.); Siebm. 730.; Mel. 72.; Gf. II/137.; MNA. 147.
Záthy, l. Száthy.
Zató.
Címereslevele kelt 1587. dec. 15. (Veszprémmegye lt.)
Zátori.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/765.
Zatorszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben Antal vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zatroch.
Biharm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/327.
Zattay.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Zattykó.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 441.
Zauner.
Címert l. Siebm. 730. – Vö. még NI. XII/327.
Zauska, l. Sauska.
Zavaczky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Mihály él.
Zavaday.
A címereslevelet I. Lipóttól 1664. Z. Miklós nyerte. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben Ferenc fordul elő az igazolt nemesek sorában. – Vö. NI. XII/327.
Záverszky.
Címereslevele kelt 1415. márc. 22. – Vö. T. XXIV/14.; Siebm. horv. 208.
Zavidoczky.
Címereslevele kelt 1673. – Vö. T. X/52.
Závodny.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 441.
Závodny, l. Szádeczky (alias Z.)
Závodszky.
Címereslevele kelt 1466. ápr. 19. (OL.) – Vö. T. XXIV/16.
A címereslevelet 1797. máj. 26. Z. Ferenc nyitrai póstamester kapta. (LR. LIX/463.) – Vö. NI. XII/327.; Siebm. 730.; Kősz. 441.
Závodszky (závodjei).
Trencsénm.-i birtokos család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben
András, János és Zakariás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
András, János és Zakariás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
János 1792. Hevesm. bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Dudás 150.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben élnek János és István.
Záviodszky.
Címert l. Siebm. 730.
Závody.
Eredeti neve Zeredy. – Nyitram. 1754–55. évi orsz. nemesi összeírásban előfordulnak István, János és József. – Vö. NI. XII/328–9.; Pozsonym. monogr. 699.; NIf. III/227–231. (gen.); Andr. 115.; MNZsbk. II. R. I/630.
Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban.
Závorszky (zábori), l. Záborszky (zábori).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Závorszky, l. Gasparovits.
Zay (técsői).
Címereslevele kelt 1670. okt. 2. (Máramarosm. lt.) – Vö. T. VII/194., XXVIII/167.
Zay.
A családot eredetileg Gengé-nek hívták. A címereslevelet 1625. okt. 19. Genge Benedek nyerte. (Hevesm. lt.) Kihird. Hevesm. A család tagjai több ízben kaptak nemességükről bizonyítványt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben élnek Mátyás, Imre, Boldizsár, Ignác, Menyhért, Gergely, József, János és Benedek. – Vö. Orosz 318.
Zay (csömöri), gróf.
Legrégebbi családainknak egyike. Családfája a XIII. századig vezethető vissza. Első biztos őse Ruzboid de genere Loja volt. Ősi fészke az egykori Valkó vármegyében feküdt, de a XIII. század végén már birtokos Csömör helységben. Innen vette előnevét is. A család fényét Ferenc (1505–1570.) vetette meg. Kiváló diplomata volt; részt vett Verancsics Antallal a portai követségben, utóbb Felsőmagyarország főkapitánya; 1559. dec. 3-án 23 vármegyében nyert birtokadományt. Felesége garai Bánffy Borbálával örökölte a Garai-javakat is. A család két tagja, András 1681. s Imre 1741. nádorjelöltek is voltak. – A bárói rangot 1560. jul. 1. Ferenc, a grófi rangot 1830. nov. 12. Imre báró kapták. – Vö. NI. XII/329. s köv. 11., pk. 368. (gen.); Orosz 318.; Kneschke Gr. Häuser II/459–461.; Kősz. 441.; MNZsbk. I. R. I/271–3.; Siebm. 730–1., horv. 208.; Jedl. II.; Márki I/338.; Lendv. I/104.; Szerencs 479.; stb.
Zaz (szigeti).
Címereslevele kelt 1605. jun. 14. (Máramarosm. lt.) – Vö. T.XXVIII/167.
Zaza, l. Horváth (alias Z.)
Zazio (Zasio).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben András igazolta nemességét. – Vö. Zas (Zasio).
Zbanovszky.
Címereslevelet 1659. Z. Imre nyert; kihird. Trencsénm. – Vö. NI. XII/340.
Zbinyovszky (zbinyói, alias Pehur).
Címereslevele kelt 1661. jul. 27.; kihird. Trencsénm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben András, Trencsénm.-ben pedig József és György vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban.
Zbiskó (kiskolacsini).
Trencsénm.-i család. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm-ben Mihály, Borsodm.-ben András és Ráfael, Nyitram.-ben Károly, József, Pozsonym.-ben József, Trencsénm.-ben György, János fia, Vasm.-ben pedig Bálint és Mátyás fordulnak elő az igazolt nemesek között. Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/341–3. (gen.); Dudás 149.; Kősz. 441.; Siebm. 731.
Zboray.
Címereslevelet 1727. máj. 13. Z. Lőrinc és gyerm. kaptak. (LR. XXXV/584.) – Vö. NI. XII/343.; Márki II/719.; Siebm. 731.
Zbugyay.
Címereslevelet a Bethleni családdal 1431. dec. 17. Z. Simon nyert. – Vö. T. XX/36. és Bethleni.
Zcambai (csaholyi).
Címert l. Siebm. 731. – Vö. még T. XV/92–3.
Zdalnovszky.
Címerpecsét (1633.) az árvaváraljai lt.-ban. – Vö. Kub. 17.
Zdelarovich.
Címert l. Siebm. horv. 208.
Zdenchay (zahromich-gradai).
Horvátországi család. – Vö. NI. XII/343.
Zdessich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 42.
Zdobay, l. Pap (alias Z.)
Zdolecz.
Nemességét 1616. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 42.
Zdražilek (nagyszombati).
A nemességet 1917. aug. 24. Z. József ny. őrnagy kapta.
Zdunich.
Címereslevele kelt 1693. febr. 9. – Vö. Siebm. horv. 208.
Zebecz.
Nemességét 1649. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 42.
Zebed (középajtai).
Kihalt székely család. – Vö. NI. XII/343.
Zebenye.
Címert l. Siebm. horv. 237.
Zeber.
Címereslevele kelt 1659. (jászói conv. lt.) – Vö. Siebm. 731.
Zebrich.
Címereslevele kelt 1609. márc. 24. – Vö. Siebm. horv. 209.
Zech (szerecseni).
L. NIf. I/308.
Zech, l. Zegy.
Zéchéni, l. Széchényi (szécsénkei).
Zechich.
Címereslevele kelt 1668. márc. 8. – Vö. Siebm. horv. 209.
Zechy, l. Széchy.
Zeczeki.
Nemessége kelt 1606. – Vö. Bold. 45.
Zedtwitz (moraváni és duppaui), gróf.
A magyar grófi rangot 1891. nov. 25. gróf Z. Kurt kamarás és moraváni földbirtokos kapta. – Régi cseh család; birodalmi grófi rangja 1790. aug. 25. kelt. – Vö. MNA. 147.; Kral 304.; GA. (grófi kötetei).
Zegedey.
Nagy Iván által (XII/345.) említett család a XVI. századból.
Zegy (de Zerechen.)
Címert l. NIf. I/308.
Zegnyey, l. Segnyei.
Zehentner.
Magyar honfiúsítást 1684. nyert. (OL.: Conc. Exp. 77.)
Zeiler, l. Zailer.
Zékány (misticei).
A család Szatmárm.-ben állt nemesi vizsgálat alatt. Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/345.; Siebm. 731.; Gorzó 139.
Zeke (alias Kossa).
Pozsonymegyei eredetű régi család, közös eredettel a nyéki Végh, nyéki Nagy és Méhes családokkal. Nemességük III. István királynak 1165. kelt adománylevelén alapszik, melyet 1284. László király is megerősített. Az oklevelet 1349-ben I. Lajos király, majd pedig 1690. aug. 14. Mátyás király is átírták. Legutóbb Méhes Balázs, Kossa másképen Zeke Gáspár, Vigh, másképen Fröhlich Ferenc és Nagy Mátyás részére a pozsonyi káptalan írja át III. István okmányait 1715-ben. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a családból György, Lőrinc, István, János, Mihály és Ferenc Pozsonymegyében vétettek fel az igazolt nemesek közé. (l. VI. K. 153.)
Ugyanezen időtájt két ágra szakadt, a csallóközi és Komáromm.-i ágakra, melyek aztán egymástól való megkülönböztetésül a »nyéki«, illetőleg »füssi« előnevet használták. A Komáromm.-i ágnak őse János († Kömlődön), akinek fia Sándor (szül. Kömlőd, †1864. jan. 18. u. o.); felesége Pálffy Rozália; gyermekei pedig:
Ugyanezen időtájt két ágra szakadt, a csallóközi és Komáromm.-i ágakra, melyek aztán egymástól való megkülönböztetésül a »nyéki«, illetőleg »füssi« előnevet használták. A Komáromm.-i ágnak őse János († Kömlődön), akinek fia Sándor (szül. Kömlőd, †1864. jan. 18. u. o.); felesége Pálffy Rozália; gyermekei pedig:
I. Sándor; felesége Tóth Eszter; gyermekei: 1. Dániel; 2. Zsigmond; 3. Sándor és 4. József.
II. József († 1903. febr. 25. Kisbér), felesége (esk. 1836. okt. 15. Bőny) Panda Johanna (1816–1898.). Gyermekei:
1. Vince († 1883. Várpalota). Gyermekei:
A) Jolán férje Szélessy József;
B) Janka († 1906.), férje Szélessy Dezső;
C) Erzsébet, férje Steinecker Kálmán;
D) Emilia († 1910. Szombathely), férje Bujtor József;
2. Kálmán (szül. 1845. ápr. 10. Bőny), ügyvéd, ny. táblabíró. Neje, 1. Kállay N., 2. Okolicsányi Hermina (szül. 1858. jul. 17. Szalatnya);
3. Béla (szül. 1848. Bőny); gyermekei:
A) József, felesége Kerekes Julia;
B) Erzsébet, férje Auxner József;
C) Aranka;
4. Adolf (szül. 1850. okt. 22. Bőny, † 1907. aug. 7. Gödöllő), ügyvéd. Felesége Ámon Vilma. Gyermekei:
A) Aurél (szül. 1893. Kőszeg), felesége cecei Mátéffy Ilona. Fia:
Aurél (szül. 1927.);
5. Janka (szül. 1853. Bőny), férje Takács Mihály (Kisbér);
III. Imre (szül. 1821., †1894. máj. 9. Zsigárd), felesége Mányoki N. gyermekei:
1. Lajos (1844–1913), ref. lelkész Siklós. Felesége Dömötör Ida. Gyermekei:
A) Vilma (szül. 1878.); – B) Ida (szül. 1885); – C) Lajos (szül. 1893), ref. lelkész Siklós. – D) Gyula (szül. 1895.);
2. Kálmán (szül. 1856); fia Gyula;
3. Vince, felesége Pap Eszter (Szatmár); gyermekei:
A) Jolán; – B) Gyula; – C) Anna; – D) Berta;
4. Gedeon (1860–1907. Léva), felesége Loserth Emilia;
A család a következő címert használja: (kék) mezőben kettősfarkú oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdísz: az oroszlán növekvőleg; takaró: (kék-arany, vörös-ezüst).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban.
Vö. NI. XII/345.; Kősz. 441.; rcsk.
Zeke (alias Kovács).
Címereslevelet Z. Ferenc István és társai kaptak. (Fogalmazv. a MNMuz. lt.-ban). – Vö. Áld. 274.
Zeke (nagygalambfalvi).
Nemeslevelét 1607-ből l. OL.: Gyfv. LR. IV/20.
Zeke (petőházi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben József fordul elő az igazolt nemesek között.
Zekely, l. Bikkfalvi (alias Z.) – Székely.
Zeker (bogdándi).
Címereslevele kelt 1607. aug. 23. – Vö. Siebm. erd. 255.
Zekóczy.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161.
Zeksz (Zex).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 161.
Zél (nyárádtői).
Székely család. – Vö. NI. XII/345.
Želanka-Želenski, gróf, l. Želenski, gróf.
Zelany.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Miklós igazolta nemességét.
Zele.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161. – Címert l. Siebm. pk. 126.
Zeleméry (zeleméri).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/345–7. (gen.); Siebm. 731.; T. I/149., XXVIII/129.; Bold. 28.
Zelemir (náznánfalvi).
Székely család. – Vö. NI. XII/347.; Pálmay: M.-Torda 143.
Zelenák (azari).
Címereslevele kelt 1652. máj. 12. (Zemplénm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben László s Zemplénm.-ben Mihály nyertek igazolást. – Vö. NI. XII/347.; Siebm. 731–2.; Gorzó 139.
Zelenay.
Nemessége kelt 1668. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Pál igazolja nemességét. – Vö. NI. XII/347–8.; Jedl. II/371.
Zelenka.
Címereslevele kelt 1796. ápr. 9. (LR. LIX/54. és Pestm. lt.) – Vö. NI. XII/349.; Siebm. 732.; Kősz.441–2.
Élt ily nevű család Nyitram.-ben is. Nemessége ezen megyéből 1795. legf. helyen is elismertetett. (LR. LVIII/723., LX/386., 897.) Nemességét 1796. Bácsm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/348.; Dudás 150.
Želenski, gróf.
Régi lengyel eredetű család, mely címeréül a Ciolek-címert használja. A grófi rangot 1801. márc. 5. Želanka-Želenski Ferenc bieci várnagy kapta. A család magyarországi ágát László kamarás alapította meg, akinek fia, Róbert, kamarás és földbirtokos 1899. jul. 12. az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal magyar grófi rangot nyert. Az adományozott belső titkos tanácsos, nagybirtokos, volt országgyülési képviselő s a felsőház tagja. Hosszú ideig elnöke volt az OMGE-nek s sokat foglalkozott agrárpolitikai kérdésekkel. – Címer: ezüst mezőben zöld földön álló vörös bika; grófi korona; sisakdísz: a bika növekvőleg; takaró: vörös-ezüst. – Leszármazás:
László (szül. 1809. jul. 29., † 1863. jul. 14.) Neje (esk. 1846. ápr. 26.) ötvenesi Lovász Amália. Gyermekei:
1. Róbert (szül. 1850. jul. 29. Ujarad), belső titkos tanácsos, felsőházi tag. Neje (esk. 1885. jul. 11. Parád) gróf Károlyi Klára (1865–1926);
2. Matild (szül. 1852. ápr. 28.), palota- és csillagkereszteshölgy. Férje (esk. 1876. jul. 12. Ujarad) báró Nopcsa Elek;
Vö. NI. XII/348–9.; Siebm. 732.; Szerencs 480.; Márki II/719.; MNA. 148.; MNZsbk. I. R. I/536.; Dobrowicza 162.; GA. (grófi kötetei); stb.
Zelany.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Miklós igazolta nemességét.
Zele.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161. – Címert l. Siebm. pk. 126.
Zelény.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/348.
Zeles (kisjáci).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 441.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben Imre, Sopronm.-ben pedig István nemessége igazoltatott.
Zelessényi, l. Szelesényi.
Zelesthe.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161.
Zeleszkó.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban – Vö. Kősz. 442.
Zelicsovszky.
Címereslevele kelt 1692. aug. 27. (Pozsonym. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János, Márton és Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Siebm. pk. 126.
Zelinka.
A családból Z. József (Nyitra) 1892. márc. 2. nevét Zentay-ra változtatta.
Zelkó.
Címereslevele kelt 1672. jul. 6. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vas- és Zalamegyében élt a család. – Nemessége Vasm.-ből 1763. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/455.) – Vö. Balogh 267.; Kősz. 442.
Zell.
Ugyancsak Vasm.-ben élt ily nevű család is. – Vö. Balogh 161.
Zellcher.
Címereslevele kelt 1670. – Vö. Csoma 646–7.
Zelles.
Címereslevele kelt 1644. febr. 25. (Vasm. lt.) – A család nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/454.) – Vö. Balogh 266.
Zelnik.
Indigenátust 1701. szept. 16. Z. Mátyás-József nyert. (LR. XXVI/169.; Győrm. lt.) – Vö. NI. XII/349.; Siebm. 732.
Zellinger.
A címereslevelet 1652. ápr. 17. Z. Miklós és testvérei kapták. (Trencsénm. lt.)Kihird. ugyanezen évben Trencsénm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Miklós nemessége nyert igazolást. – Vö. NI. XII/350–1. (gen.)
Zelovich.
Címereslevele kelt 1718. márc. 20. (LR. XXXII/43.) – Vö. NI. XII/350.; Kősz. 442.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zeltmayer.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 32.
Zelvey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben Ábrahám és Zsigmond vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Zemere, l. Szemere.
Zemlény, l. Pósa (alias Z.)
Zemlényi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XII/35.
Zemlini.
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. Z. István és János nyertek az Abari családdal.
Zempche.
Címert l. Siebm. horv. 208.
Zempczy.
Nagy Iván által (XII/350.) említett család a XVII. századból.
Zempér.
B.-Szolnokm.-ben 1716. előfordul Mihály. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/384.
Zemplényi (zemléni).
Címereslevele kelt 1418. jul. 5. – Vö. Siebm. 732.; Fejérpataky II/27.; T. X/12.; Bold. 91.
Címereslevele 1657. febr. 9. kelt. Kihird. 1658. ápr. 17. Tornam. – A családból Gábor 1830. aug. 31. Tornam.-től nyert nemesi bizonyítványt. – A család Nagyszalontán, Nagyváradon és Hajduböszörményben lakott.
Zendeli.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben 2 Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között.
Zenekán.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 32.
Zengevall.
Címereslevele kelt 1793. jun. 13. (LR. LVII/383.) – Vö. NI. XII/351.; Siebm. 732., horv. 209.
Zéni, l. Sényi.
Zenkó (alias Bukovich.)
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 209.
Zenneg (scharffensteini).
Honfiúsítást 1709. ápr. 7. Z. György-Kristóf és gyerm. nyertek. (LR. XXXVIII/136., 147.) – Vö. NI. XII/351.; Kősz. 441.; Siebm. 732.
Zental, (alias Zsák), l. Zsák (alias Z.)
Zentay, l. Zelinka.
Zente (szentenyedi).
Dobokam.-i család a XVII. században. – Vö. NI. XII/352–3.
Zentesy, l. Szentessy.
Zenthey, l. Szenthey.
Zentkirályi, l. Szentkirályi.
Zeny.
Címereslevele kelt 1836. – Vö. Siebm. 739.
Zenzi.
Beregm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 139.
Zeöke, l. Szőke.
Zeorger (ajtoni).
Címereslevele kelt 1595. ápr. 7. (MNMUz. lt.) – Vö. Áld. 82.
Zeökel (nagyhomrogi).
Címereslevelet Báthory Zsigmondtól 1597. jun. 18. Z. Gergely nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 139.
Zeöld (alias Nagyiday).
Címereslevelet Rákóczi Györgytől 1650. szept. 30. Z. Mihály, a fejedelem első szakácsa s fia Dániel kaptak. (Békésm. lt.) – Címer: kék mezőben zöld ruhás férfi fehér köténnyel az előtte álló asztalon lévő húst vágja a felemelt jobbjában tartott késsel; zárt sisak; takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
Zeöld, l. Zöld alatt is.
Zeppsi-Laczkó.
Címereslevele kelt 1623. jun. 13. – Vö. Csoma 666.
Zercheky.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161.
Zérczi-Nagy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben András vétetett fel a kétségtelen nemesek közé.
Zerdahelyi.
Címereslevelet a Chapy-családdal együtt 1417. nyert. – Vö. NI. XII/353–4.
Zerdahelyi (nyitraszerdahelyi), nemes és gróf.
Nyitram.-i régi család; ősi fészke Nyitraszerdahely. Őse István (de Bichke), aki 1419. fejérmegyei birtokáért csereadományba kapja Zerdahelyt. A családból Pál 1802. jul. 2. grófi rangra emeltetett, ágazata azonban benne kihalt. – Vö. NI. XII/354–360.; Siebm. 732–3.; Kősz. 442.
Zerdahelyi, l. Literáti (szerdahelyi). – Szerdahelyi.
Zerechin (Szerecsen?)
Címereslevelet Rudolf királytól 1582. febr. 17. Z. János nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 67.
Zerecz.
Címereslevele kelt 1650. jul. 28. – Vö. Siebm. horv. 209.; Kősz. 442.
Zerémy.
Nagy Iván által (XII/360.) említett család a XVI. századból.
Zerémy, l. Szerémy.
Zerény (alsóbalásfalvi).
Nagy Iván által (XII/360.) említett erdélyi család a XVII. század elejéről.
Zergeöczy.
Címereslevele kelt 1579. szept. 28. (Győrm. lt.) – Vö. Bojn. 42.
Zergőczy, l. Zergeöczy.
Zermegh.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hont-, Nyitra- és Trencsénm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XII/360–2. (gen.); Siebm. 733., horv. 209.
Zermeghy, l. Zermegh.
Zernek (csáktornyai).
A nemességet 1911. jun. 18. Z. Károly ügyvéd, pozsonyi lakos kapta.
Zernovácz.
A családból Z. Imre (Nárai) 1885. okt. 15. nevét Hertelendy-re változtatta. – Vö. még Zrinavecz.
Zerotin.
Címerpecsét (1619.) az árvaváraljai lt.-ban. – Vö. Kub. 14., 16.
Zerpák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Pál igazolta nemességét.
Zerssych.
Címereslevele kelt 1587. Kihird. 1588. Horvátország. – Vö. Bojn. 42.
Zerzovay.
Nagy Iván által (XII/363.) említett család.
Zetvich.
Indigenátusa kihird. 1753. – Vö. Bojn. 42.
Zetye, l. Kotzi-Z.
Zever.
Nemességét 1663. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 42.
Zex, l. Zeksz (Z.)
Zeyk (zeykfalvi), nemes és báró.
Hunyadm.-i régi család, melynek első ismert őse, Zayek László 1236 körül élt. A család leszármazását részletesen közli Nagy Iván (XII/363–8); e helyen csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy a családból József 1895. jun. 25. bárói rangra emeltetett az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal. – Vö. még Böjthe 294–5.; T. XV/142–4. (gen.); Siebm. 733., erd. 255.; Pálmay: M.-Torda 143.; Gf. I/27., II/24.; MNA. 148.
Zezeki.
Címereslevele kelt 1620. jul. 18. – Vö. Siebm. erd. 255.
Zezeli.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Mihály igazolta nemességét.
Zezilling.
Címereslevelet 1710. ápr. 3. Z. Tóbiás (Sopron) és gyerm. kaptak. (LR. XXVIII/318.) – Vö. NI. XII/368.; Siebm. 733.
Zgorelecz.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 164.
Zgorszki (gyarmatai).
A nemességet 1894. dec. 18. Z. Sándor magyar testőr és százados nyerte. – Vö. MNA. 148.
Zgurics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben és Pozsonym.-ben élt a család.
Zibák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben igazolt család. Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 442.
Zichy (zichi és vásonkeői), gróf.
Régi család, melynek oklevélileg elismert első őse, kitől a leszármazás kimutatható, Szajki Gál, a XIII. század második felében élt. – A család hosszú ideig zalamegyei ősi birtokáról, Szajkról, nevezte magát; a XIV. század óta másik ősi birtokáról, a somogymegyei Zichről írja nevét. Zichy Rafael 1548-ban szerez megerősítő kir. admányt az ősi birtokokra; unokája, Pál, megszerzi a család veszprém- és fehérmegyei birtokait. Az előnevet adó vásonkeői uradalom megszerzője Zichy István (sz. 1616. szept. 18., megh. 1693.), a mai grófi nemzedék törzsatyja, ki azt több más birtokkal egyetemben 1649-ben kir. adományban nyerte. Ő vetette meg a család későbbi fényének és gazdagságának alapját.
Zichy Györgynek (1548–1591. kör.) fiai közül Pál-tól a grófi, Benedektől és Mihálytól a nemesi ág ered. Az előbbiben az említett Zichy István a m. udv. kamara elnöke és neje Amade Magdolna, valamint gyermekei, Pál, István, Ádám és Klára 1655. julius 17. bárói rangra emeltetnek (LR. XI/378.); ugyanő 1679. augusztus 21. grófi rangot nyert. A nemesi ágból Zichy Ádám, kir. tanácsos, a dunántúli ker. tábla elnöke 1732. szept. 29. lesz báróvá (LR. XXXVI/786.); ágazata azonban benne kihalt.
A grófi címer: kék mezőben lebegő arany koronából kiemelkedő két szarvas-agancs közt lebegő egyenlő szárú ezüst kereszt. Sisakdísz: a pajzsalak. Takaró: kék-arany. (Az 1732. évi bárói címer: vörössel és kékkel hasított mezőben arany koronából kiemelkedő két szarvas-agancs közt, a hasításvonal mentén a korona középső csúcsára állított arany kereszt; sisakdísz: a pajzsalak; takaró: fehér-arany, kék-arany. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérmegyében János és István; Győrmegyében Ferenc, Imre utódai; Komárommegyében György, István, János; Nyitramegyében Borbála; Sopronmegyében Ferenc; Veszprémmegyében János és István élnek. – A család nemesi ágon is virágzott s ebből az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Mosonmegyében Ferenc, Károly; Somogymegyében György, Lajos; Sopronmegyében Imre; Tolnamegyében Károly, Ferenc, József; Vasmegyében György özv. s végül Zalamegyében Ferenc, Imre, György özv. igazoltattak. – A családból Ferenc gróf 1811. ápr. 12. kelt engedéllyel nevét Zichy-Horaris-ra változtatta (LR. LXIII/403.) s 1839. jul. 3. címerbővítésben részesült. (LR. LXVI/820.). Majd gróf Zichy Jakab kamarás, valamint gróf Zichy nevű jogutódai közül mindazok, kik a néh. gróf Zichy Henrikné szül. báró Meskó Irén által alapított hitbizománynak az alapítólevél értelmében birtokosai lesznek. 1903. okt. 14. engedélyt nyertek a Meskó-név felvételére s a két család egyesített címerének használatára. – Vö. NI. XII/368–395., 478–487.; Kősz. 442.; Jedl. II.; Siebm. 733–4., horv. 160–1.; Balogh 162.; Bácsm. 602.; Dudás 150.; Károlyi Fejérvm. története V/10–1.; T. V/90., VII/55., XII/200, XIII/211., XXX/132.; Hontm. monogr. .; Komáromm. monogr. 583.; Pozsonym. monogr. 699.; Somogym. monogr. 633.; Torontálm. monogr. 554.; Zemplénm. monogr. 544.; MNA.: GA. (grófi kötetei); Szerencs 484–6.; MNZsbk. I. R. I/273–289.; Nagy I. a Z.-család okmánytára, stb.
Zibay.
Címereslevele kelt 1621. máj. 21. (Erd. Nemz. Muz.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádm.-ben György igazolta nemességét.
Ziber.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Tornam.-ben Mihály él.
Zidanics (alias Simoncsics).
Ferenc utóda, György (Vasm.) nemessége 1763. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/454.) Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 443.; Áld. 280–1.
Zidarich, l. Zydarich.
Ziday.
Címereslevele kelt 1572. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Ziegler (sáromberki).
A nemességet 1911. dec. 29. Z. Károly vezérőrnagy kapta.
Zigech, l. Szádeczky (alias Z.)
Ziger.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 443. és Zigher.
Zigethy.
Címereslevele kelt 1519. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142. és 1891/159.
Címereslevele kelt 1543. aug.8. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 140.
Címereslevele kelt 1618. ápr. 12. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 126.
Zigethy, l. Szigethy alatt is.
Zigher.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben igazolt család. – Vö. Ziger.
Zijártó.
A XVIII. században Trencsénm.-ben élt család. – Vö. NI.XII/396. és Szijártó.
Zikszay.
Címereslevele kelt 1625. – l. Aszalay (szendrői).
Zemplénm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. NI.XII/396.
Zikszay, l. Szikszay.
Zilahy (alias Éltető).
Címereslevelet 1718. dec. 24. Z. András és fiai kaptak. (LR. erd. VI/797.) – Vö. Éltető (zilahi).
Zilahy (gyurgyókai).
Az előnévvel a nemességet 1904. jun. 29. Z. Simon, a Budapesti Hirlap kiadóhivatali igazgatója kapta. – Címer: a pajzs oldalából középen felül kiinduló s a felső karimáig érő homorú ezüst ékkel hasított kék pajzsban jobbról arany Nap, balról növekvő ezüst hold; az ékben hármas zöld halom koronás középsőjén vörös nadrágos, kék dolmányos, aranyzsínóros, sastollas, prémes süvegű hírnök jobbjában tartott arany trombitát fúj; sisakdísz: arany-kékkel, illetőleg zöld-ezüsttel vágott 2 szárny között a hírnök, kinyújtott karjában irattekercset, baljában aranyvágású vöröskötésű könyvet tart; takaró: zöld-ezüst, kék-arany. – Vö. MNA. 148–9.
B.-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeírásakor Deésen lakott Dániel. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/373.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesm.-ben 2 József vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádm.-ben Jób igazolta nemességét.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 140.
Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI/767–9.
Zilahi Kiss, l. Kiss (zilahi).
Zilahi-Sebes (zilahi).
(IX. K. 299–302.) A család leszármazási fáján szereplő s 1879. VIII. 23-án született Sebess Andor polgármester, valamint 1905. IV. 17-én született s 1928. IV. 19-én elhalt Gyula nevű fia és 1909. VII. 18-án született Marianne (ketskeméti Pethes Miklósné) leánya magyar nemességét a m. kir. belügyminiszter 1926. január 27-én ad. 40.965–1925. II. sz. alatt igazolta. Igazolta továbbá a »Zilahi« nemesi előnév használatához való jogosultságukat is. A belügyminiszter egyidejüleg azt is megállapította, hogy fentiek jogosultak családi nevüket »Zilahi-Sebes« alakban használni.
A fent megnevezettek egyenes leszármazása a hivatkozott leszármazási táblázatból kitünően kivonatosan a következő:
István (élt Zilahon a XVI. század elején). Fia Márton (1525–1601.); fia Mihály, 1639. Zilah város főbírája, felesége Szöcs Anna. Fia Márton (1617), felesége 1. Boczor Erzsébet, 2. Kovásznai Márta. Fia István (1648.), felesége 1. belényesi Szabó Kata, 2. borbereki Ecsedi Mária. Fia Péter (1698–1783.), felesége Batizi Anna. Fia István, 1782. Káposztásszentmiklóson, felesége olasztelki Marko Julianna. Fia Károly (1785–1850), felesége göcsi Csanádi Krisztina. Fia Domokos (szül. 1823. jul. 15. † 1886. jan. 17.), felesége harasztkereki Farkas Borbála. Fia Gyula (szül. 1844. ápr. 8., † 1920. nov. 23.), felesége 1. léczfalvi Gyárfás Irma, 2. karánsebesi Sebesi Berta. Fia Andor (szül. 1879. aug. 23.), Zilah volt polgármestere. Felesége onodi Weress Irén. Gyermekei: 1. Gyula (szül. 1905. ápr. 17., † 1928. ápr. 19.); –2. Marianne (szül. 1909. jul. 18.), férje kecskeméti Petes Miklós.;
A család másik ágának leszármazása ez: Ödön (sz. 1862. nov. 1. † 1924. márc. 15.), felesége ereszterényi Benkő Katalin (sz. 1864. okt. 25., † 1925. szept. 29.).;Gyermekei: 1. György (szül. 1887. ápr. 2.), felesége Nemes Erzsébet.; – 2. Ödön (szül. 1888. jun. 13.), m. kir. postamester (Nagytétény), felesége Kék Erzsébet. Fia Ödön
(szül. 1930.); –3. Tibor (sz. 1904. jan. 15.); – 4. Erzsébet (sz. 1892. márc. 8.), férje Bobb György.; – 5. Anna (sz. 1894. márc. 18.), férje Gulácsy Sándor.; – 6. Katalin (szül. 1896. márc. 15.), férje Józsa Gábor.;
(szül. 1930.); –3. Tibor (sz. 1904. jan. 15.); – 4. Erzsébet (sz. 1892. márc. 8.), férje Bobb György.; – 5. Anna (sz. 1894. márc. 18.), férje Gulácsy Sándor.; – 6. Katalin (szül. 1896. márc. 15.), férje Józsa Gábor.;
Zilizy.
Címereslevelet 1717. okt. 28. Z. András kapitány nyert. (LR. XXXI/391.; Esztergomm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Esztergomm.-ben él a család. – Vö. NI.XII/396.; Siebm. 734.; Esztergomm. monogr. 460.
Zillinger, l. Czillinger.
Zilvásy.
Címereslevelet Báthory Zsigmondtól 1595. okt. 20. Z. János és Balázs nyertek. (Győrm. lt.) – Vö. NI.XII/396.
Zilvásy, l. Szilvássy alatt is.
Zily.
Nádori adományt 1723. máj. 20. nyert a Topos-családdal.
Zily, l. Szily alatt is.
Zima (alias Vad).
Címereslevele kelt 1581. máj. 8. (Szatmárm. lt.) – A család Aranyosmeggyesen és Szamosdobon élt. – Vö. Gorzó 139.
Címereslevele kelt 1659. jul. 6. Kihirdette 1660. jan. 18. Zólyomm.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörm.-ben Dániel és György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI.XII/396.
Dániel nemessége Liptóm.-ből 1829. aug. 21. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXV/500.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben Simon igazolta nemességét.
Zimán (brassói).
Címert l. Siebm. 734. – Vö. még NI. XII/396.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 443.
Zimán, l. Zimányi alatt is.
Zimányi.
A címereslevelet 1794. márc. 17. Z. József és Antal kapták. (LR. LVIII/129.) – Vö. NI.XII/397–8.; Siebm. 734.; Kősz. 443.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bars.-, Liptó- és Trencsénm.-ben igazolták tagjai nemességüket. Élt ily nevű család Szatmárm.-ben is. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. NI.XII/397.; Siebm. pk. 126.; Gorzó 140.
Zimányi, l. Zimán alatt is.
Zimmer.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 443.
Zimmermann.
Címereslevele kelt 1630. ápr. 20.; Kihird. Sárosm. –Nemesi bizonyítványt nyert János 1792.
márc. 16. Sárosm.-től 1792. aug. 26. Zólyomm.-től, majd fia Károly 1823. ápr. 17. Moson-, 1836. szept. 1. Győr- és 1838. jul. 3. Baranyam.-től. – Vö. Andr. 84.; Mel. 28.; NI. XII/398.
márc. 16. Sárosm.-től 1792. aug. 26. Zólyomm.-től, majd fia Károly 1823. ápr. 17. Moson-, 1836. szept. 1. Győr- és 1838. jul. 3. Baranyam.-től. – Vö. Andr. 84.; Mel. 28.; NI. XII/398.
Címereslevelet 1826. ápr. 28. Z. Ferdinánd és gyerm. kaptak. (LR. LXV/182.)
Címert l. Siebm. 734.
Zimmermann, l. Czimmermann alatt is.
Zinder.
Címereslevelet 1697. febr. 28. kapott a család. (LR. erd. I/103.) –Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben János és György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI.XII/398.; T. VI/180.
Zinka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben István igazolta nemességét.
Zinzendorf, gróf.
Az indigenátust 1659. aug. 29. Z. Kristóf báró nyeri. (LR. XI/494.) János-Weichard-Mihály-Vencel gróf 1700. ápr. 29. magyar honfiusításban részesült. (LR. XXV/308.) – Vö. NI.X/212.; Siebm. 583. horv. 170.
Zipser.
Címereslevele kelt 1695. dec. 21. (Győrm. lt.)
1821. Aradm.-ben igazolt család. – Vö. NI.XII/398. Márki II/719.
Ziray (Zigray-Zsigray).
A címereslevelet 1688. máj. 17. Z. János kapta. (Nyitram. lt.)
Zirchich, l. Sirchich.
Zirki, l. Szirki.
Zirmay, l. Szirmay.
Ziska.
Címereslevele kelt 1700. nov. 23. (Barsm. lt.) – Vö. Horváth 28.
Címereslevelet 1795. nov. 26. Z. József pozsonyi sótárnok s fia József kaptak. (LR. LVIII/694.; Győr-, Pest- és Pozsonym. lt.) – Vö. NI.XII/398–453.; Siebm. 734.; Kősz. 443.; Orosz 347.
Ziskay.
Győrm.-ben élt család. – Vö. Győrm. monogr. 444.
Zita.
Címereslevele kelt 1584. dec. 10. – Vö. Siebm. 255.
Címereslevele kelt 1628. Kihird. Nyitram. – Vö. NI.XII/398–399.
Zitay.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 32.
Zitkovszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Gáspár vétetett fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Zsitkovszky.
Zittár.
Címereslevele kelt 1811. febr. 22.; az adományozott Z. Antal ezredes volt. (LR. LXIII/61.) – Vö. Siebm. horv. 209.
Zitterbarth.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 443.
Zivanovic (czrepajai).
Az előnévvel a nemességet 1900. jun. 2. Z. Pál alezredes kapta. – Vö. MNA. 149.
Zivanovic, l. Kostiál.-Z.
Zivkovics, l. Pesthy (alias Z.)
Zizers, l. Salis-Z.
Zjacsek, l. Buday (alias Z.)
Zjak, l. Kois (alias Z.) és Sumichraszt (alias Z.)
Zlacsanin.
Nemességét 1656. Horvátország hirdette ki.
Zladojevich (alias Buczkó).
Címereslevele kelt 1571. nov. 7. – Vö. Bojn. 42.
Zladynchich.
Címereslevele kelt 1579. dec. 15. – Vö. Siebm. horv. 209.
Zlamál (morvai).
A nemességet 1881. okt. 30. Z. Vilmos, budapesti egyetemi és állatorvostani intézeti tanár és c. miniszteri osztálytanácsos kapta. – Vö. MNA. 149.
Zlat-nemzetség.
l. Karácsonyi III/207.
Zlatarich.
Címereslevelet 1765. okt. 8. Z. Pál nyert. (LR. XLVII/393.; Pozsonym. lt.) Kihird. 1766. márc. 17. Pozsonym. – Vö. NI.XII/398.; Siebm. 734., horv. 209.; L. I/27.
Zlatarovich.
Előbb Goldschmid. – Címereslevele kelt 1829. nov. 30. – Vö. Siebm. horv. 54.; 209.
Zlatary.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénm.-ben Ignác igazolja nemességét. – Vö. NI.XII/399.; Siebm. pk. 140.
Zlatiny, l. Szlatiny.
Zlatkovics.
Nagy Iván által (XII/399.) említett család a XVII. századból.
Zlatnik.
Címereslevele kelt 1795. (LR. LVIII/756.) – Vö. NI.XII/399–400.; Siebm. 734.
Zlinszky (roglaticai és pataji).
A címereslevelet 1718. aug. 24. Zlinszky János kapta. Kihirdette ugyanezen év okt. 21. Esztergommegye. – Címer: kék mezőben vörös ruhás férfi jobbjában kardot tart; sisakdísz: növekvőleg a férfi; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Nevezett János 1727. Pestmegye főadószedője, 1735. alispánja volt. 1744-ben adományt kapott Gyón Ľ-ed részére.
A család tagjai főleg a Kamaránál és Pestmegyénél szolgáltak.
A család tagjai főleg a Kamaránál és Pestmegyénél szolgáltak.
Leszármazás:
I.
N.; János † 1747., Pestmegye alispánja dezseri Rudnyánszky Anna 1744; Mihály; József; József 1742 Recsiczky Eleonóra; * Mária 1751. IX/12.; József 1754. * V/11.; Antal * 1756. IV. 12.; Anna 1759. XI/6. 1786. XII/6.: Tiszó János; Teréz * 1762. X/15.; Józefa 1765. III/1. 1786. IV/30.: Zakaliczky János; Jozéfa Majthényi Pál; Borbála alapi Salamon János; Franciska Kőszeghy Imre huszárkapitány; József † 1768. kamarai uradalmi praefektus Hiener Erzsébet († 1775.); Gábor † 1774. kamarai tanácsos (Pozsony); János 1788. főtörvényszéki alelnök; Erzsébet Puchner Lipót; Rozália világosi Bohus N.; Teréz † Zólyom; Antal pestmegyei főszolgabiró Kovács Mária; Anna Virágos András békésmegyei főpénztáros; János 1794–1850. főszolgabiró kir. tanácsos Pichler Lujza; Antal Jeszenszky Teréz; Mária Berczelly Antal; László 1801–1862. Pestmegye főmérnöke 1. Vogelsberger Anna 2. dabasi Halász Katalin l. II. tábla; Ágnes Jeszenszky Gábor; György országgyülési képviselő Süttő Mária; Antónia Bolváry Gellért; Imre 1834–1880. táblabiró Ferentsits Eleonóra; Aladár 1864 egyetemi tanár; Gyula 1. Álgyay Borbála 2. Algyay Teréz; Fanny Papp József; Béla rétháti Kövér Róza; Irma Álgyay Jenő; Fanny Zlinszky János; Gyula ezredes kroonghi Lippich Margit; György * 1899 szöv. igazgató; Rózsi * 1900. Kárász Emil; Lajos * 1902;
II.
László 1801–1862. Pestmegye főmérnöke 1. Vogelsberger Anna. 2. dabasi Halász Katalin l. I. tábla; 1: Laura 1829–1894. Dinnyés Sándor; 2. Elek 1830–1903. dabasi Halász Krisztina; Kálmán Élesdy Emilia; Anna 1835–1895. Voigt Ede; István Moisisovich Emma; László Kisfaludy Lipthay Fanny; Károly Pesthy Ilona; Etelka 1843–1889. Gaylhoffer János; Mária törei Tóth Gerő; Lajos Nagy Anna; Ilona Haviár Gyula; Rózsi Takács Lajos; Gabriella Rupp Frigyes; László sz. 1871; László; Katalin Rákóczy Aladár; Anna; Rózsi; Krisztina dabasi Halász Bálint; Lujza almási Balogh Albin; János 1865–1928. 1891 : Zlinszky Fanny; Béla 1867–1928. Sztrókay Irén; Ernő Pollacsek Józsa; Etelka; István 1872.;László tkp. igazgató Kammermayer Mária; Georgina dr. Pozsgay István; Sándor alezredes; László 1920; Edit; István 1896. mérnök Schindler Mária; Zsuzsa Jármay Pál; Irma 1. Lavotta Miklós 2. Fabinyi István; Krisztina dömsödi Hajós Imre (* 1891.); Erzsébet Ottlik Lóránt (1890. I/8.); János tb. vm. főügyész, ügyvéd Niamesny Margit; János * 1928. III/7.; Teréz; Edit;
Vö. NI.XII/400.; Siebm. 734.; Békésm. tört. III/209.; Dudás 151.; rcsk.
Zlinszky.
Címereslevelet 1797. jul. 28. Z. Ignác és Imre kaptak. (LR. LIX/432.) – Vö. NI.XII/401.
Zlinszky-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Fejér-, Nyitra- és Tolnam.-ben éltek tagjai s igazolták kétségtelen nemességüket. Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI.XII/400.
Zlobochynus.
Címereslevele kelt 1583. Kihird. 1588. Horvátország. – Vö. Bojn. 43.
Zlovenchich.
Címereslevele kelt 1597. márc. 23. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. horv. 209.
Zmajlovich.
Címereslevele kelt 1583. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. horv. 209–210.; Bojn. 43.
Zmertics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben János, György, Ferenc és Pál igazolják nemességüket. – Vö. NI.XII/401.
Zmeskall (domanoveczi és lestinei).
Árvam.-i régi család. Sziléziából származott Magyarországba a XVI. század első felében. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Árva-, Győr-, Hont- és Liptóm.-ben vétettek fel tagjai a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI.XII/401. (gen.); Siebm. 734.; Balogh 161.; Kősz. 444.; Hontm. monogr. 453.; Pozsonym. monogr. 700.
Zmolianovich.
Címert l. Siebm. horv. 210.
Znika.
Címereslevele kelt 1604. márc. 24. – Vö. Siebm. horv. 210.; NI. XII/420.
Znyka.
Címereslevele kelt 1583. – Vö. Bojn. 43.
Zob.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben György és János igazolták nemességüket. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI.XII/420.; Kősz. 400.
Szilágym.-ben is élt ily nevű család. Vö. Petri VI/769.
Zoba (alias Pap).
Címereslevelet Apaffy Mihálytól 1664. máj. 20. Z. János és Opsa kaptak. (MNMuz. lt.)
Zobbány.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 32.
Zobek, báró, l. Szobek, báró.
Zobel (nagyszentmihályi).
A nemességet 1916. jan. 9. Zobel Lajos műszaki főtanácsos kapta. – Címer: arany ormóval vágott pajzs kék mezejében az ormókon term. színű coboly lépked; sisakdísz: koronába helyezett vörösfedelű, két oldalt kettős támasztó pilléres fehér torony kettős, köríves ablakokkal, fedett köríves bejárattal, a torony csúcsán ormósvonallal kékre és aranyra osztott, négyszögű, felső részében keskenyedő csíkba szabott zászlóval; takarók: kék-arany. – Leszármazás:
Lajos (sz. 1854. máj. 31. Németszentmihály, † 1926. szept. 27. Budapest), okl. műépítész, miniszteri tanácsos. Neje (esk. 1887. jul. 26. Budapest) Scheich Anna (sz. 1859. jul. 20. Budapest, † 1920. aug. 5. u. o.). Gyermekei:
1. Lajos (sz. 1888. máj. 27. Budapest), dr. pénzügyminiszteri
titkár. Neje (esk. 1913. okt. 4. Budapest) Hackel Márta (sz. 1891. máj. 13. Budapest). Gyermekei:
titkár. Neje (esk. 1913. okt. 4. Budapest) Hackel Márta (sz. 1891. máj. 13. Budapest). Gyermekei:
a) Lajos (sz. 1914. aug. 28.);
b) Andor (sz. 1916. febr. 28.);
c) Kató (sz. 1917. jun. 29.);
2. Margit (sz. 1889. nov. 1. Budapest). Férje (esk. 1910. szept. 8. Budapest); dr. Brenner Károly, orvos.;
3. Anna (sz. 1893. aug. 20. Budakeszi., † 1920. márc. 9. Budapest);
Vö. MNCsk. I/75. (gen.)
Zoboky.
Címereslevele kelt 1659. (Pestm. lt.) Nemességét 1754. és 1756. Pestm. hirdette ki. – Vö. Kősz. 444.
Zobonya, l. Szobonya és Zegedy (borosjenői).
Zobothin.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Mózes, Lajos és János élnek. – Vö. NI.XII/420.; Balogh 163.
Zobránczy (nagymihályi).
Kihalt Zemplénm.-i család. – Vö. NI.XII/420.
Zoby, l. Szoby.
Zoday (Szaday).
Nagy Iván által (XII/420.) említett család a XIV. századból.
Zodchych (nowaki).
Címereslevele kelt 1580. – Vö. Bojn. 43. és Novák (alias Gombkötő és Z.)
Zohon (almási).
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. Vö. Gorzó pk. 32.; NI.XII/420.
Zojczicz, l. Stephan (alias Z.)
Zok.
Címereslevele kelt 1588. ápr. 6. – Vö. Siebm. erd. 255.
Zokol (backamadarasi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 14.
Zokoly, l. Szokoly.
Zolarj.
Nemességét 1656. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Zóláthy.
Kihalt család. – Vö. NI.XII/420.; Siebm. 735.
Zoldy (zoldi).
A családból Z. Mihály neve, nemessége, előneve és címere 1910. átruháztatott Küffer Hugóra, a Z.–K. kettős név használatával.
Zoldy, l. Franges (zoldi).
Zoldy-Küffer, l. Zoldy (zoldi).
Zolio.
Címert l. Siebm. horv. 210.
Zóliomi, l. Zólyomi.
Zóllya (cecsenyédi).
Péter és fia Pál (F.-Fehérm.) nemessége 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/492.)
Zolnaky.
Címereslevele kelt 1582. febr. 21. (Máramarosm. lt.) – Vö. Siebm. 735.; NI. XII/421.; T. XXVIII/168.
Zolnay (másképen Stek és Zolnai, gönci).
Nagy Iván szerint (XIII. K. 421.) Zólyommegye-i kihalt család, melyből Zolnai Stek vagy Stekel György 1558. nevezett vármegye alispánja volt. Bizonyos azonban, hogy a család a XVIII. század közepén is élt s az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor ugyancsak Zólyommegyében felvett György ehhez a családhoz tartozott. – Az eddigi megállapítások eredménye szerint a család birtokadományos család s ősi fészke a zólyommegyei Zolna, melyhez később megszerezte Szebedényt s Alsó- és Felső-Rakatócot. A család a XV. század végén s a következő század elején Stek »de Zolna« néven fordul elő s csak később cserélte fel a magyarosabb hangzású Zolnay névvel. A XVI. század végén Konrád Bártfán telepedett le, utódaiban két főágra szakad a család. A sárosmegyei ágnak tagjai Bártfán és Kisszebenben lelkészkedtek, közülük többen tanítók és tisztviselők voltak. Az ártatlanul gyanusított Illés innen elmenekülvén (1701.), utódai Göncön, majd Mádon telepedtek meg. Az 1793. évi nemességvizsgálatkor nemességük per alatt is állt. Göncön való megtelepedésük útján vették fel a »gönci« előnevet is. – A család zólyommegyei ágazata 1853-ban Lajos kir. tanácsos személyében kihalt. – Címer: kék mezőben koronás hármas halmon jobbról csillag, balról félhold között vörös-fehér három zászló, sisakdísz: nincs, takaró: nincs. –A család őse János (Stek de Zolna), kinek fiaiban – János és Péter – két ágra szakadt a család. Péter fiai közül hasonnevű fia folytatta a családot, melyből Zsigmond (megh. 1833.) táblabíró, 1805. pedig főútmester, zolnai földbirtokos volt. Fia Lajos (1780–1853.) alispán, kir. tanácsos volt. Benne kihalt a családnak Péter ágazata. – Konrád ága fia, Illés fiaiban, György és Illésben szintén két ágra szakadt. György 1677. Kisszebenben élt s fiai, Imre és György megint két ágon vezetik tovább a családot. Imre ágán Gyula (1843–1913.) gyermekei: Jenő (mh.) államszámszéki oszt. tanácsos volt s Gaál Elzától született gyermekei: 1. Kálmán (sz. 1911. szept. 2. és 2. László (sz.
1916. márc. 10.). – Ödön (sz. 1882. nov. 19.) min. oszt. tanácsos. – Erzsébet (sz. 1885. márc.), dr. Barnabás Pálné. – György ágán Béla adóhivatali főnök (Gyoma). – Illés ágán az 1856. szept. 23. született István gyermekeiben él a család. – Vö. Siebm. 735.; Tóth I/488.; rcsk.
1916. márc. 10.). – Ödön (sz. 1882. nov. 19.) min. oszt. tanácsos. – Erzsébet (sz. 1885. márc.), dr. Barnabás Pálné. – György ágán Béla adóhivatali főnök (Gyoma). – Illés ágán az 1856. szept. 23. született István gyermekeiben él a család. – Vö. Siebm. 735.; Tóth I/488.; rcsk.
Címereslevelet 1618. Z. György és gyerm. kaptak. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 444.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörm.-ben Péter, Hevesm.-ben 2 József, János özv. (címerpecsét Hevesm. lt.-ban) s Pozsonym.-ben László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zolnay, l. Gombkötő (alias Z.) – Szték (alias Z.)
Zolon.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zolta.
Nagy Iván által (XII/421.) említett udvarhelyszéki család.
Zoltán (csepei).
A családot a csepei Ákos-családdal 1469. iktatja be a leleszi convent Csepefalva és Csedreg birtokába. 1548-ban a család új adományt nyer ugyanezekben a helységekben, a XVI. század elején pedig a Szatmárm.-i Pátyod, N.-Szekeres, Fülesd, Csécse és Milota, 1504-ben pedig ugyancsak Pátyod helységben részesül birtokadományban. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ugocsam.-ben Csepén él István. A család Szabolcs- és Szatmárm.-be is elszármazott. Címerpecsét Pest- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI.XII/422–3.; Siebm. 735.; Szabolcsm. monogr. 507.; Kősz. 445.
Címereslevele kelt 1697. máj. 25. (OL.) – Vö. NI.XII/423.; Siebm. 735., erd. 255–6.
Zoltán (étfalvi).
György 1794. Kolozsm.-i irnok. – Vö. NI.XII/423.
Zoltán (sepsikomollói).
Nagy Iván által (XII/423.) említett erdélyi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bereg-, Bihar-, Szabolcs- és Szatmárm.-ben igazolt család. – Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Címerpecsét Heves- és Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Petri VI/769–771.
Zolthay (tordai).
Címereslevele kelt 1579. jun. 24. (MNMuz. lt.) Kihird. Nyitram. – Vö. Siebm. 735–6., erd. 256.; T. XIV/153.; Áld. 61–2.
Címereslevelet 1624. (1634?) dec. 26. Z. Bernát, fiai és testv. kaptak. (Szatmárm. lt.) – A család Szabolcsm.-ben állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 140.; NIf. III/149.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsm.-ben András és Ferenc, Szatmárm.-ben pedig János igazoltattak.
Nagy Iván (XII/423–4.) egy ily nevű kihalt családról is megemlékezik.
Zólyom (rápolthi).
Címereslevele kelt 1578. jun. 14. (Beregm. lt.) – Vö. NI.II/230. (Thury).
Címereslevelet Brandenburgi Katalintól 1629. dec. 31. Z. János és Georki Lázár nyertek (özv. Z. Alfrédné tulajd. Buzásbesenyőn). – Vö. Sándor II/1–2.
Zólyom (albisi).
Kihalt család. – Vö. NI.XII/424–7. (gen.); Siebm. 736.
Zólyomi.
Aradm.-ben nyert (1559.) birtokadományt. – Vö. Márki II/228.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosmegyében 2 János igazolja nemességét.
Zólyomi.
Szilágym.-ben élt, de kihalt család. – Vö. Petri VI/774–5.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben Gergely fordul elő az igazolt nemesek között.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Zombath (alias Szabó).
A címereslevelet 1621. dec. 22. Z. György és András nyerték. (MNMuz. lt.) Kihird. 1622. máj. 7. Győrm. –A család 1749. Vasm.-ben (Senyefa) lakott. – Vö. NI.XII/427–8. (gen.); Áld. 120–1.
Zombathelyi, l. Szombathelyi.
Zombik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben István, János és Mihály fordulnak elő a kétségtelen nemesek között.
Zombor, l. Sombor.
Zomborly.
Címereslevele kelt 1686. okt. 8. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 140.
Zomborly, l. Rácz-Zomborly.
Zombory (zombori és bodonlaki).
Ősrégi Zemplén vármegyei eredetű család. Őse a Rathold-nemzetségből származó Kakas mester (Magister Kokas), Domokos tárnokmester (1238) unokája és Domokos nádornak (1293) és László királyi főétekfogónak a testvéröccse. – Kakas mester (alias Kokas) 1295-ben Tolna és Bodrog vármegyék főispánja, 1299. vezettetik be a Zemplénvármegyei Zumbur és Fejew községek határában fekvő birtokba. – Fia
András már a Zombory nevet (Andreas de Zombor) használja. – 1321-ben az Arbona–zsadányi határjárásnál »királyi ember«.
András már a Zombory nevet (Andreas de Zombor) használja. – 1321-ben az Arbona–zsadányi határjárásnál »királyi ember«.
Zombory György 1381-ben Ung vármegye alispánja.
A család a XV. század végén származott át Sáros vármegyébe, – valószinüleg házasság révén, – s itt bodonlak községben nyert nemesi birtokot. Ettől az időtől kezdve használja a család »bodonlaki« előnevet is. – Később a szomszédos Szentgyörgy, Tolcsemes, Csipkés, Ratvaj, Pocskaj, Nagyszilva és Balpataka községek is a család birtokába jutottak.
Zombory Gábor Sáros vármegye alispánja Mária Terézia királynőnek 1751. július hó 28-án Pozsonyban kelt adománylevelével (eredetije a család birtokában) újabb birtokadományozásban részesült.
A család egy része a XVIII. században átszármazott Abauj vármegyébe, – ahol Zombory Imre (1750–1757-ig Abauj vármegye II. alispánja) házassága révén a györkei, alsóolchvári, györgyi, rozgonyi és gönczruszkai, – Zombory, Zsigmond (1784-ben Abauj vármegye alispánja, 1787-ben a vármegye törvényszéki elnöke) pedig az alsókékedi birtok és kastély birtokába jutott.
Az 1732. május 28-án tartott nemesi vizsgálat alkalmával a család a kétségtelenül igazolt Sárosmegyei birtokos nemes családok közé felvétetett.
A XV. századtól kezdve használt címerének leírása: kék mezőben, arany koronán, két kiterjesztett fekete sasszárny mögül 2 páncélozott kar nyúlik fel, melyek közül a jobboldali élével felfelé szegzett nyilvesszőt, a baloldali pedig szablyát tart; sisakdísz: pajzsalak; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
A család pontos leszármazási táblája 1555-től a következő:
Gáspár 1555. Berthóty Anna; Márton 1598. melléthei Dévény Anna († 1631.); Erzsébet 1598. Kovács Ferenc (elesett Eger vár védelmében); János † 1663 1. Dobay Anna 2. Balpataky Fruzsina † 1678; Kata Berzeviczy Márton (de Hambork); János Becskereky Klára; Ferenc † 1963 Berzeviczy Ilona; István 1707. Péchy Zsuzsanna; Gábor 1682. Dessewffy Katalin; László; Miklós 1758.; Anna 1758. Palugyay Péter; Ilona 1758. Podhorányi Miklós; Krisztina 1758.; Gábor sz. 1678. † 1769. Sáros vármegye alispánja Gombos Ilona l. II. tábla; István 1728. Jekelfalussy Borbála; Zsuzsanna 1738. Szinyey Merse Miklós; Fruzsina 1728. Kükemezey N.; Mária 1769. Roskoványi Tamás; István 1769. Lányi Anna Mária; Éva 1769. Roskoványi Kristóf; Zsuzsanna 1769. Gombos István; Zsófia 1769. Roskoványi Antal; Borbála 1769.; István 1832. Tahy Otilia; Klára Balpataky N.; Pál; Otilia Roskoványi Bertalan; Victória † 1915. Szakmáry Kálmán; Bertalan sz. 1839. XII/31. † 1910. IX/12. Heöns Katalin; Lujza † 1905 Pramer Pál; Victor sz. 1845. Péchy Emma; Kálmán † 1889; Ilona sz. 1875. IV/16. Spillenberg Barna főszolgabiró; Emma sz. 1880. II/21. Dobos László alezredes; Ferenc * 1877. † 1886.; Bertalan sz. 1887. IX/26. min. o. tan. Mártony Jolán; Mária sz. 1887. IX/26. Nack Ferenc főhadnagy; Katalin * 1928.; István sz. 1896. III/12. főhadnagy; Rózsa sz. 1898. XII. 31. Huszár Emil; Victor sz. 1904. XII/2.;
Gábor sz. 1678. † 1769. Sáros vármegye alispánja. Gombos Ilona l. I. tábla; Imre sz. 1709. † 1779. Abauj vm. II. alisp. Melléthey Dévény Borbála; Pál 1769. Podhorányi Klára; Katalin 1769. Berthóty István; Erzsébet 1769. Hedry Kristóf; Anna 1769. Dobay Sándor; Zsófia 1769.; Mária 1769. Szent-Ivány N.; Antal sz. 1738. IV/28. hadnagy elesett 1759.; Zsigmond sz. 1740. II/29. Abauj vm. alispánja Melczer Ágnes; Borbála Teréz sz. 1741. † 1742.; Ilona sz. 1743. Rakovszky István; Borbála sz. 1746. 1. Piller Ignác 2. Hreblay József; Imre sz. 1747. † 1749.; Teréz sz. 1749. Lánczy Jakab; Ferenc sz. 1767. † 1844. Abauj vármegye alispánja; Pál 1833. cs. és kir. őrnagy; Teréz Korotnoky N.; Imre sz. 1751. III/30. főhadnagy az Eszterházy huszárezredben; Johanna sz. 1753. † 1753.; Gábor sz. 1754. IV/9. főszolgabíró, kapitány az Abaujmegyei felkelő nemes seregben Kelcz Erzsébet; András sz. 1756. † 1757.; Anna Mária sz. 1758. Jekelfalussy László; Ádám Éva sz. 1762.; Magdolna sz. 1785. Kenessey József; Gábor 1839. lateranumi pápai sarkantyus vitéz; Cecilia;
Vö. Csoma 647–8.; rcsk.
Zombory (zombori, másképen Zombori Fejes).
Zemplén vármegyei eredetű régi nemes család. Ősi fészke a XVIII. században leégett s porrá vált régi Zombor volt, mely a mai Mád és Zombor helységek között feküdt.
A család eredete még nincs teljesen tisztázva. Tagjai főleg a lelkészi pályákon működtek.
A családról már a XVI. századtól vannak adataink. Igy 1579-ben Fejes Péter, Fejes Domokosnak fia, ügyvédjeit jelenti be a leleszi konventben.
1590-ben Fejes Péterné Halmossy Katalin saját és fia István és leánya Judit nevében óvást tesz Zomborban lévő kuriája és több darab szőlőjének elidegenítése miatt.
1592-ben Zombory Fejes Péter zombori földbirtokos.
1614-ben nemes Egry Péter, zombori Fejes István és
Gyöngyössy Mihály atyafiak pert indítanak felső vadászi Rákóczy Zsigmond és György ellen zombori jobbágyaik visszaszerzése iránt.
Gyöngyössy Mihály atyafiak pert indítanak felső vadászi Rákóczy Zsigmond és György ellen zombori jobbágyaik visszaszerzése iránt.
1648-ban Gyöngyössy László, Gyöngyössy Zsuzsánna, néhai zombori Fejes Jánosné, Gyöngyössy Judit Kántor Istvánné 100 arany vinculum kikötése mellett osztoznak Zomboron és bárhol található ingatlanaikon és jobbágyaikon. – Ezen osztálylevélből kitűnik, hogy nevezettek Zombornak kétharmad részét bírták.
1659-ben özv. zombori Fejes Jánosné a leleszi konvent előtt tiltakozik, hogy Vesselényi Ferenc nádor az ő Csörgő-féle szőlőjét hatalmasul elfoglalta.
1653-ban zombori Fejes György, zombori Fejes János és nemes Gyöngyössy Zsuzsánna fia dunavecsei lelkész a solti egyházmegye séniora.
1670-ben néhai zombori Fejes János özvegye Gyöngyössy Zsuzsánna a zombori kurián és vagyona fölött végrendelkezik zombori Fejes György és leányai javára.
1610. november 16-án Ns Sénior Fejes János, Zombory Mátyás és Ns Szabó István zombori és mádi birtokosok Gyöngyösy Zsuzsánna végrendelete szerint bizonyságot tesznek arról, hogy a régi és nemes eredetű Fejes familiának Zombor város határában nemesi kuriájuk, földjeik, nemesi fundusaik, szőleik, rétjeik, malmaik stb. voltak, melyeket az árva atyafiak között négy részre osztanak akként, hogy a nemes kuria és fundus zombori Fejes Györgynek jutott.
Zombori Fejes György 1678-tól 1692-ig bekövetkezett haláláig halasi lelkész és a dunamelléki egyház szuperintendense. – Fia György, született 1686-ban Kiskunhalason, 1706-ban kezéhez veszi özvegy édesanyja által neki átadott a zombori jószágról szóló zálogleveleket, melyeket a kiváltásra érvényesíteni akar. – 1710-ben nősül, Nagykőrösről nemes Erdősy Mihály pestvármegyei szolgabíró és nemes Bíró Erzsébet leányát vette el. Özvegye másodszor nyáregyházi Nyáry Mihályhoz ment férjhez.
Fia ugyancsak György, született 1710-ben, nagykőrösi birtokos, ismét élénkebb tevékenységet fejt ki Zemplén vármegyében, amennyiben még nagyatyja által szendrői Olasz Györgynek elzálogosított jószága visszaváltása tárgyában fáradozik, s hosszú pereskedést folytat Tolnay Sámuel, továbbá Bakxa Zsuzsánna Farkas János házastársa, azelőtt ifj. Zsoldos Mihályné atyafiai ellen, kikkel részben 1736-ban atyafiságos egyezségre lépett, részben 1745-ben a pert a kir. Tábla az ő javára itélte.
Zombori Fejes György midőn visszaváltotta ősi zempléni birtokait, 1736-ban újra zálogba adja báró Orczy Istvánnak, majd osztályos atyafiai által megtámadtatván,
1745-ben a nagyváradi káptalan előtt adja zálogba újra birtokát, melyet 1755-ben az egri káptalan előtt végképpen elad báró Orczy Lőrincnek, miután édesanyja nyáregyházi Nyáry Mihályné halála után megosztozik féltestvérével az anyai Erdősy-féle vagyont illetőleg.
1745-ben a nagyváradi káptalan előtt adja zálogba újra birtokát, melyet 1755-ben az egri káptalan előtt végképpen elad báró Orczy Lőrincnek, miután édesanyja nyáregyházi Nyáry Mihályné halála után megosztozik féltestvérével az anyai Erdősy-féle vagyont illetőleg.
Zombori Fejes György a Péró-féle lázadás alkalmával 1740-ben a kőrösi kompánia egyik tisztje, a városnál szenátorságot is viselt, felesége az 1710-ben született nemes Daby Sámuel nagykőrösi teológiai tanár leánya Éva. – A családból László ügyvéd, Kecskemét város főügyésze, Kecskemétre költözött, – kinek fiai Géza, László és István terjesztik tovább Kecskeméten a családot.
A zombori Fejes-családot Nagy Iván kihaltnak tekinti, azonban a fentemlített családtörténeti adatok szerint, melyek részint családi régi eredeti és részben hiteles másolatok, ennek ellenkezőjét bizonyították be. Tény az, hogy a zombori Fejes János elhalálozása alkalmával, mely az 1640-es évek elején következett be, egyetlen fia György terjeszthette volna Zemplénben a családot, de miután ő külföldi teológiákon járt, majd Pestmegyében lelkészkedett és utódjai Nagykőrösön telepedtek meg és ősi jószáguk visszaváltása tárgyában csak 60 esztendő mulva jelentkeztek újra Zemplénben, s 1755. után a családnak Zemplénben teljesen nyoma veszett, Nagy Ivánnak a következtetése helytálló volt.
A zombori Fejes-család, mint régi Zemplén vármegyei birtokos család újabbi nemes leveléről nem tudunk. Egy tanuvallomási jegyzőkönyv szerint Szabolcs megyében Bujon bizonyos Vékony kapitánynál volt elzálogosítva. Családi iratain a régi nemesség egyszerű jelvényét, a kardot tartó könyöklő, néhol páncélos kart használja pecsétül.
A család nemzedékrendjét az 1648. év előtt élt zombori Fejes Jánostól a m. kir. belügyminiszter 48.622/1909. szám alatt igazolta.
Leszármazás:
I.
János (Zombor) Gyöngyössy Zsuzsa († 1670.); György sz. 1624. Zombor 1670-ben zombori birtokát 10 évre elzálogosította. 1678. szuperintendens, halasi lelkész. † 1692. I/7. Halason. Bogdányi Zsuzsánna; Anna Csonka János 1670.; Zsuzsánna 1670.; Zsófia 1670. Zemlényi György sárospataki tanár; Erzsébet 1690: Vecsey István halasi majd monori lelkész; Zsuzsánna 1681 : Farkas János; Judith 1685. II/21 : Kamarás János; Zsófia 1691. II/8. : Szivós István szolgabiró Nagykőrös; Mária 1694. III/10: Dömsödy János ráckevei lelkész; Anna sz. 1678. XI/22. Maday István; György sz. 1686. aug. 12. Halas † 1720. 1710. Nagykőrös: Erdőssy Erzsébet († 1756.); György sz. 1710. Nagykőrös, † 1775. Nagykőrösi birtokos, szenátor 1733. X/17 : Daby Éva; Judith 1. Keresztesy Pál 2. Virágh Mihály ref. lelkész (Kunszentmiklós); Éva sz. 1737. Baky János (Kunszentmiklós); Anna sz. 1771. Tóth Miklós (Kunszentmiklós); György sz. 1744. Nagykőrös Szentpétery Erzsébet; Sándor sz. 1753. Szabó Anna; Erzsébet sz. 1755. Borsos Mihály (Kunszentmiklós); János sz. 1758. Nagykőrös, † 1844. Földbirtokos, 1889-ben franciák ellen insurgál. 1788. I/29. Nagykőrös : inárcsi Farkas Terézia (Már a Zombory nevet használja); Lajos Halász Mária; Pál 1. Fülöp Mária 2. Halász Ilona; Ambrus; Lajos 1848-ban nemzetőr Halász Sára; Juliánna Szabó István; Lajos 1838.; János sz. 1789. Pándy Klára l. II. tábla; István sz. 1790–1818 : Balogh Erzsébet l. III. tábla; József sz. 1796. † 1834. Kaszap Juliánna; Teréz Bory István; Sándor sz. 1802. Sántha Lídia; László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19 : Katona Mária l. IV: tábla; Mária sz. 1810. 1. Szarvas Sándor 2. Szívós Mihály; József sz. 1833. Kovács Sára; Sándor; Ambrus * 1830. Katona Terézia; Balázs * 1841. Vladár Judith; Rozália Vladár János; Elek; Imre; Ambrus; Éva Czirják József; Mária Szépe Ferenc; Erzsébet Csete László; Teréz Zombory Károly; József Meskoviczi Mária;
II.
János * 1789. 1817 : Pándy Klára l. I. tábla; Klára 1845 : Futó Ferenc; Ferenc sz. 1817. † 1902. Vladár Terézia (sz. 1820. † 1900.); Teréz; Károly Zombory Terézia; Ferenc Búz Eszter; Teréz; Károly; István; Eszter; Sándor; Kálmán; Rozália; Ferenc; Juliánna;
III.
István sz. 1790. 1818 : Balogh Erzsébet l. I. tábla; István sz. 1821. † 1904. inotai Tóth Erzsébet; Erzsébet Sáfár Nagy István; Éva Nagy Ádám espres; György * 1827. † 1896. Szentpéteri Erzsébet; László sz. 1832. Farkas Szabó Juliánna; György 1851–1906. 1877 : Pesti Lidia; Juliánna * 1852. Pesti Ferenc; Pál * 1854. Pesti Lidia; József * 1862. Dömötör Teréz; László * 1864. S. Hegedüs Eszter; Lidia * 1878. Gegő János h. h. h.; Teréz * 1880. 1903 : Sz. Szabó Ambrus; Eszter * 1882. 1911: Huszár Ferenc; Pál * 1884. h. h. h.; Dénes * 1894. h. h. h.; Eszter Czira Balázs; Dániel sz. 1886. V/22. ref. tanitóképezde igazgató Nagykőrös. 1895 : Szivós Amália; István * 1869. XII/24. Nyiry Terézia (esk. 1894.); Balázs * 1871. VII/13. Bányai Julianna (esk. 1896.); Ilona * 1896. VI/1. † 1911. IV/2.; István * 1897. VII/1. 1927. XI/30 : Czira Rozália; Teréz 1905. VII/24.; Julianna * 1897. III/8. 1926. XII/15 : Füle Bálint (Cegléd); Balázs * 1900. II/21; Antal * 1902. I/17. 1927. X/16 : Szücs Eszter; Margit * 1903. XI/27.; György * 1913. XI/27.; György * 1913. IV/27.; Etelka * 1917. VII/4.;
IV.
László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19. Nagykőrös : Katona Mária (sz. 1819. XI/6. † 1893.) (l. I. tábla); Borbála sz. 1840. III/5. † 1916. Nkőrös, Dúss Gergely; László sz. 1842. VI/22. Kecskemét város főügyésze, az ügyvédi kamara elnöke, földbirt. † 1902. IV/23. 1870. XI/12 : Forián Irma (sz. 1851. III/19.); Imre sz. 1843. III/24. † 1928. földbirtokos, Kecskemét Nagy Jusztinia; János sz. 1850. II/10. földbirtokos Pécsy Juliánna; Lidia sz. 1855. VI/18. Meskoviczy László; Mária sz. 1857. X/3. Boros Dániel; Zsuzsanna sz. 1863. II/19. Dékány Sándor; Mátyás földbirtokos Kecskeméten; János; László; Imre h. h. h.; György; Ida sz. 1861. IX/8. † 1902. VI/5.; Géza sz. 1872. X/24. ny. honv. tábornok 1898. febr. 5. Kelemér: putnoki Putnoky Matild; Irén sz. 1873. XII/15. 1897. IV/4 : Katona József szöv. igazgató; László sz. 1881. IV/30. Földbirt., a Nemzeti Hitel Intézet ügyésze, ügyvéd Kecskeméten 1916. XI/16 : Gall Mária; István sz. 1885. VII/29. Kecskemét. Földbirtokos. 1924. IV/27. Eperjes : Janik Jolán; László sz. 1919. IV/2. Nagykőrös; Géza sz. 1900. julius 6. Nyiregyháza; Jolán sz. 1925. I/30.; István sz. 1927. X/30.;
Vö. NI. IV/142.; Benkó 385.; közs. 445.; rcsk. és Fejes (zombori).
Zombory.
Nemességét 1675. nov. 27. Z. Albert és György Hontm.-ben hirdettetik ki.
A címereslevelet 1722. dec. 5. Z. Mátyás baranyai lakos kapta. (LR. XXXIV/124.) – Vö. NI. XII/428–9.; Andr. 85.
A címereslevelet 1742. okt. 28. Z. Ferenc és Marian nyerték. (LR. XXXIX/277.) – Vö. NI. XII/428.; Siebm. 736. horv. 210.; Andr. 85.
Zombory (magyarnagysombori).
Erdélyi család. – Vö. Siebm. 588., erd. 218.; Gf. I/9., II/55. (gen.).
Zombory (marosvásárhelyi).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. Böjthe 263–4. (gen.); Pálmay: M.-Torda 220.
Zombory (tarcali).
Címert l. Siebm. pk. 126.
Zombory (zetelaki.)
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 218.
Zombory (zombori).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben élt család.
Zombory-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bács-, Baranya-, Bihar-, Heves-, Sáros-
és Szatmárm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. X/276–282., 917.; Siebm. 736., pk. 126.; Dudás 150.; Mel. 71–3.; T. XV/28–9.; Petri VI/771.
és Szatmárm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. X/276–282., 917.; Siebm. 736., pk. 126.; Dudás 150.; Mel. 71–3.; T. XV/28–9.; Petri VI/771.
Zombory, l. Stein (zombori).
Zombori-Fejes, l. Zombory (címereslevél 1625.)
Zomor (pókatelki).
Kihalt család. – Vö. NI. XII/429. (gen.).
Zond (gidófalvi).
Székely család. Néhány ízre terjedő leszármazása ez: Ábel (mh.); fia István (mh.); fia Gergely (mh.); fiai:
1. János; gyermekei:
a) Béla; – b) Ilona; – c) János;
2. Gergely; gyermekei:
a) Mária; – b) Vince; – c) Apollónia;
3. Géza; gyermekei:
a) Géza, törvényszéki irodavezető;
b) Margit; – c) Ilona; – d) Rozália; – e) Erzsébet; – f) Árpád;
4. Lotti;
5. Anna;
Vö. NI. XII/429.; rcsk.
Zondi.
Címert l. Siebm. horv. 210.
Zondor (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt (1654, 1676) család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/362., 376.
Zondy, l. Szondy.
Zonga.
Szatmárm.-ben (Nagypeleske) állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 140.
Zongabergh, báró.
Indigenátust 1709. jun. 10. Z. Ferenc nyert. (LR. XXVIII/200.)
Zongor.
A címereslevelet 1718. márc. 20. Z. György nyerte. (LR. XXXII/43.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Mihály igazolta nemességét. A család nemességét 1762. Pestmegye is kihirdette. – Vö. NI. XII/430.; Siebm. 736.; Kősz. 445.
Zongor (kölpényi).
Zsigmond 1800. jul. 3. legf. helyen igazolta nemességét. (LR. erd. XII/228.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 143.
Zontagh, l. Szontagh.
Zopchfalvi.
Kihalt család. – Vö. NI. XII/431.
Zórád.
Nemességét 1826. Jakab Aradm.-ben igazolta. – Vö. NI. XII/431.; Márki II/719.
Zórád, l. Zóráth alatt is.
Zoranovich.
Címert l. Siebm. horv. 210.
Zóráth.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bácsm.-ben Ádám igazolta nemességét. – Vö. Dudás 149.; Bácsm. 602. és Zórád.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Mosonm.-ben István fordul elő az igazolt nemesek között.
Zóráth, l. Szórád és Zórád alatt is.
Zorday.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Márton vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zorger, l. Alexius (alias Alexy, Z. is).
Zorkó.
Nemességét 1653. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Címereslevelet a Beliczey-családdal 1642. jun. 6. Z. János nyert. Kihird. Pozsonym. – Vö. Beliczey.
Zorkóczy (zorkóci), l. Zorkovszky.
Zorkovich.
A címereslevelet Z. Miklós helytartósági számtiszt és fiai kapták. 1790. nov. 27. (LR. LV/86.; Pestm. lt.) – Vö. NI. XII/431–2.; Siebm. 736., horv. 210.; Kősz. 445.
Zorkovszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontm.-ben és Turócm.-ben igazolt család. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/431.; Kősz. 445.; Hontm. monogr. 453.
Zorony.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben 2 János él.
Zottományi.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 445.
Zovány, l. Sovány.
Zoványi.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/771–4. (gen.); T. XV/194.
Zovárd-nemzetség.
L. Karácsonyi III/149–157.
Zovárdffy (mátyfalvi).
Kihalt Ugocsam.-i család. – Vö. NI. XII/432–3. (gen.); Siebm. 736–7.
Zováth.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Zovcsik, l. Okruczky (alias Z.)
Zovonovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémm.-ben János igazolta nemességét.
Zödy, l. Szödy.
Zöke, l. Zeöke és Szöke.
Zöld (mádéfalvi).
Erdélyi család. – István (Csikszék) nemességét 1784. okt. 28. legf. helyen igazolta. (LR.
LIII/88.) Címereslevelet 1742. aug. 4. Z. Mátyás (Csikszék) s fiai nyertek. (LR. erd. IX/165.)
LIII/88.) Címereslevelet 1742. aug. 4. Z. Mátyás (Csikszék) s fiai nyertek. (LR. erd. IX/165.)
Zöld (mezőmadarasi).
A családból Z. Márton 1703. jan. 13. nemességének megerősítésében részesült. (LR. erd. V/12.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 143.
Címereslevele kelt 1651. szept. 23. (Biharm.) Nemességét Biharm.-ből 1789. jan. 2. legf. helyen igazolta. (LR. LIV/142.) Nemesi bizonyítványt nyert a család 1830. máj. 17. és 1833. febr. 7. Szabolcsm.-től. – Vö. Siebm. pk. 127.; Bold. 118.
Szilágym.-ben is élt ily nevű csald. – Vö. Petri VI/775.
Zöld (sióagárdi).
A nemességet 1918. jul. 15. Z. Márton c. ezredes kapta.
Zöld, l. Zeöld alatt is.
Zöldy (folyfalvi).
A nemességet 1904. aug. 28. Z. János, Békésm. tiszti főorvosa kapta. – Címer: kék mezőben zöld földön griff jobbjában kardot tart; sisakdísz: növekvőleg a griff; takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
Zöldy (borosjenei).
Birtokadományos (1607.) család. – Vö. Márki II/228.
Zöldy (zelemi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/719.
Nagy Iván által (XII/433–4.) említett erdélyi család.
Zömböry.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 164.
Zömlény.
Nagy Iván által (XII/434.) említett család a XV. századból.
Zörgeny, l. Nagy (alias Z.)
Zörget.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 164.
Zörögh-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Heves- és Ugocsam.-ben (Nevetlenfalu) élt család. – Vö. NI. XII/434.
Zrinavecz, l. Zrinovácz.
Zrinovácz (Zrinavecz).
Címereslevele kelt 1631. jul. 19. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben él a család. András nemessége ugyanebből a megyéből 1763. legf helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/456.) – Vö. Balogh 162., 267.
Zrinyi.
Régi főuri család. A hagyomány szerint a »gens Sulpicia«-ból származik. Első ismert őse Bogdán brebiri zsupán, 1164 körül élt. Előkelő szerepet játszott Dalmácia és Horvátország történetében. – Ivadékai közül,
kik eleinte Subich-oknak, a XIII. századtól kezdve »brebiri« grófoknak nevezték magukat, többen viseltek báni méltóságot. A Z. nevet Brebiri Pál (megh. 1312.) legifjabb fia, Pál (megh. 1346.) vette fel. Miklós szigetvári hős és költő (1616–1671.) világhirnévre emelte a családot, mely 1628. bárói rangot nyert. (OL.: Conc. Exp. 102.) A család kihalt. Utolsó tagja, János (szül. 1650) börtönben végezte életét 1703. nov. 10. – Vö. NI. XII/434–442. (gen.); Siebm. 737., horv. 211.; Balogh 162.; T. VI/25.; Századok /162–6.; Arch. Ért. 1905/399.; Családi Lapok 1855: I/6.; Politikai Hetilap 1865/19.; stb.
kik eleinte Subich-oknak, a XIII. századtól kezdve »brebiri« grófoknak nevezték magukat, többen viseltek báni méltóságot. A Z. nevet Brebiri Pál (megh. 1312.) legifjabb fia, Pál (megh. 1346.) vette fel. Miklós szigetvári hős és költő (1616–1671.) világhirnévre emelte a családot, mely 1628. bárói rangot nyert. (OL.: Conc. Exp. 102.) A család kihalt. Utolsó tagja, János (szül. 1650) börtönben végezte életét 1703. nov. 10. – Vö. NI. XII/434–442. (gen.); Siebm. 737., horv. 211.; Balogh 162.; T. VI/25.; Századok /162–6.; Arch. Ért. 1905/399.; Családi Lapok 1855: I/6.; Politikai Hetilap 1865/19.; stb.
Zrittay.
Kihalt Ungm.-i család. – Vö. NI. XII/442–4. (gen.)
Zrubka (zabori).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Turócm.-ben igazolt család. Nemességét Pestmegye is kihirdette. – Vö. Kősz. 446.
Ztan.
Címereslevele kelt 1635. ápr. 12. – Vö. T. XXXII/89.
Ztanissa.
Címereslevele kelt 1609. – Vö. Bojn. 43.
Ztanissa (lugosi).
Címereslevele kelt 1593. máj. 5. – Vö. Siebm. erd. 256.
Ztankó.
Nemességét 1649. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Ztarcsay.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 161.
Ztary.
Nemességét 1660. hirdette ki Horvátország. – Vö. Bojn. 43.
Ztepanich.
Címert l. Siebm. pk. 127.
Ztharjakovich.
Címert l. Siebm. horv. 211–2. (gen.)
Ztoychevich.
Nemességét 1692. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Ztrahina.
Címereslevele kelt 1621. szept. 8. (Zágrábi lt.) – Vö. Siebm. horv. 213.
Ztruecz, l. Sztrucz.
Ztublich.
Címereslevele kelt 1602. márc. 29. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. horv. 213.
Ztuparich.
Címereslevele kelt 1659. nov. 3. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. 213.
Zuana.
Indigenátust 1714. szept. 3. Z. Manfréd, János és Jakab nyertek. (LR. XXX/344.)
Zub.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben Mihály és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zubaczki, l. Kois (alias Z.)
Zubaskó.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben élt a család. – Vö. T. VII/194.
Zuber (nánhegyeseli).
A címereslevelet 1823. jan. 17. Z. Sándor és gyermekei s Imre és ennek gyermekei kapták. (LR. LXIV/806., 810.) – Vö. NI. XII/444.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Fejérm.-ben élt Sándor.
Zubich.
Címert l. Siebm. horv. 213.
Zubkovics (ujszentiványi).
A nemességet 1913. márc. 14. Z. Arzén kir. közigazgatási bíró kapta.
Zubogyi.
Kihalt család az Ajtony-nemzetségből.
Zubor.
Címereslevele kelt 1627. jul. 16. – Vö. Siebm. 737.
Zubor, (földvári és pataji).
Eredetére l. T. 1907/152. – Vö. még Kősz. 446.
Zubor, l. Könyü. – Kuthy (alias Z.) – Szerencsy (alias Z.)
Zubovich.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 737.; Kősz. 446.
Hotnm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. NI. XII/445–6.; Hontm. monogr. 433.
Zuch.
Címereslevele kelt 1609. jan. 24. (Barsm. lt.)
Zud-nemzetség.
L. T. XVI/145., XIX/188–190.
Zudar (olnódi).
Régi kihalt család. – Vö. NI. XII/446–8. (gen.); Siebm. 737–8.; Bold. 28.
Zudar (miklosowczi).
Nagy Iván által (XII/448.) említett Barsm.-i család a XVI. századból.
Zudenchich.
Nemességét 1668. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Zudinity-nemzetség.
L. Karácsonyi III/225.
Zudor (losádi).
Sámuel (Aranyosszék) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/493.) – Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban. – Vö. NI. XII/448–9. (gen.); Böjthe 303–4. (gen.); Pálmay: M.-Torda 144. (gen.)
Élt ily nevű család Szilgyám.-ben is. – Vö. Petri VI/775.
Zudra.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben István, László és Tódor nyertek igazolást.
Zuedrovich.
Nemességét 1658. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Zugó.
Címereslevele kelt 1610. jun. 18. (Vasm. lt. és MNMuz. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor
Vasm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Balogh 164., 268.; Áld. 108.
Vasm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Balogh 164., 268.; Áld. 108.
Zuh.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben György vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zuhodoli.
Címereslevele kelt 1516. dec. 16. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 449.; T. XXII/144.
Zukkor.
Címereslevele kelt 1695. okt. 12. – Vö. Siebm. horv. 213.
Zulyói.
Címereslevele kelt 1618. – Vö. NI. XII/449.
Zumber.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben János igazolta nemességét.
Zumer.
Nemességét 1660. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Zungeberg.
Armálista család. Címert l. Siebm. 738. – Vö. még T. I/147–8., II/45., 131.
Zupanich.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben igazolt család. Nemessége ugyancsak Vasm.-ből 1763. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/453., 454., 456., 457.)
Zuponich, l. Zupanich.
Zurna (zalavári).
A nemességet 1886. dec. 5. Z. Károly őrnagy kapta. Előnév adományozáas 1897. ápr. 5. – Vö. MNA. 149.
Zusz.
Címereslevele kelt 1654. jul. 2.; kihird. 1655. aug. 21. Tornam.
Zusz, l. Zuz alatt is.
Zuthory.
Nagy Iván által (XII/448–9.) említett erdélyi család.
Zuvora.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 446.
Zuz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörm.-ben 2 Péter igazolta nemességét. – Vö. Zusz.
Züch.
Címereslevele kelt 1610. jan. 2. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 206.
Zülle (kiskéri).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Aradm.-ben Ferenc igazolta nemességét.
Züllep.
Címert l. NIf. II/230.
Züty.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zemplénm.-ben igazolt család.
Zvenkau, báró.
Az indigenátust 1739. febr. 5. Z. József nyerte. (LR. XXXVIII/259.) – Vö. Siebm. 738.
Zvilkovich, l. Hegyi (alias Z., klunyói).
Zvillay, l. Kos (alias Z.)
Zviskovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémm.-ben igazolt család.
Zvolenszky.
A címereslevelet 1811. jan. 23. Z. József őrnagy s fia Imre kapták. (LR. LXIII/1061.)
Zweig.
Trencsénm. bizonyítványa alapján 1812. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 446.
Zwetynowych.
Nemességét 1608. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 43.
Zwitkowszky, l. Czvitkovics. (címerlevél 1794.)
Zwzy (szentágathai).
Nagy Iván által (XII/450.) említett család a XV. századból.
Zy, l. Szy.
Zydarich.
Horvátországi család. – Vö. NI. XII/396. – l. még Simunchych (alias Z.)
Zylvási (de Valazult).
Címereslevele kelt 1595. máj. 16. (Győrm. lt.)
Címereslevele kelt 1599. (Ugocsam. lt.)
Zylvási, l. még Szilvássy alatt is.
Zyma.
Címereslevelet a Sréter családdal 1659. Z. Menyhért kapott. (Gömörm. lt.)
Zynery.
Tulajdonképpen Szinyéri. Kihalt. – Vö. NI. XII/450.
Zyni, l. Szini.
Zyrma, l. Magos (alias Z.)
Zyzeky.
Címereslevelet 1583. Z. Bertalan nyert. – Vö. NI. XII/450.; Siebm. 738.
Zsadányi (zsadányi).
Szatmárm.-i család, mely a XVIII. század elején Beregm.-ben is meg volt telepedve. A XIX. századtól nyoma vész Beregm.-ben. Valószinüleg kihalt. – Vö. Sipos 288.
Zsadányi (szepesszombati).
Előbb Szopkó. A nemességadományozást és névváltoztatást l. ott.
Nemesi bizonyítványt 1840. Ungm.-től nyertek János, Ferenc, Mihály és Péter. – Vö. Bold. 106.; és Zs.-családbeliek.
Zsadányi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Zemplén- és Szabolcsm.-benigazolták nemességüket.
Zsadányi, l. Sadányi alatt is.
Zsadányi-nemzetség.
l. Karácsonyi III/157–160.; T. XXI/175.; Nógrádm. monogr. 575.
Zsadny.
Sárosm.-ben élt család. – Vö. Tóth I/489.
Zsák (Zsákov).
Címereslevele kelt 1656. Kihird. Trencsénm.
Zsák (alias Zental).
Címereslevele kelt 1615. Kihird. Trencsénm. – Vö. NI. XII/351–2.
Zsák, l. Gyurcsánszky (alias Zs., vagy Diák). – Kvassay (alias Zs.) – Szental (alias Zs.) és Zental.
Zsákov, l. Zsák (Zsákov).
Zsamár.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Boldizsár özv., és Gáspár vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zsámbéky, (alias Török és Buday).
János (Nagykőrös) és fiai, János (Pánd) és István Csongrádm. bizonyítványa alapján 1781. Pestm.-ben hirdettetnek ki. – Vö. Kősz. 446.
Zsámbokréty (nyitrazsámbokréti).
A családról már Sámbokréty cím alatt megemlékeztünk. – János és Sándor 1795. Trencsénm. bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettetnek ki. – Vö. még Dudás 150.; NI. XII/450.; Nyitram. monogr. 706.; Rudnay Béla: A Zsámbokréthyak (Bp. 1908.)
Bethlen Gábortól 1620. jul. 14. Székelyudvarhelyen Miklós kapott részjószágokat.
Zsámbokréty (keriardi).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/3.
Zsámboky (alias Nagy-Sámboky.)
István 1730. Pestm.-ben hirdettetett ki. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Kősz.
Zsargó.
Fejérm.-ben élt család. – Vö. Rexa 61.
Zsarnay (Sarnay).
A címereslevelet S. Benedek és Mátyás testvérek nyerték. Kihird. 1598. Tornam. – Vö. TK. I/223.
Nemességét 1723-ból l. a jászói conv. lt.-ban.
Zsarnay (zsarnói).
Abaujm.-i régi család, melynek története visszanyulik a XV. századba. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Tornam.-ben Mihály, Ferenc, András és Mátyás fordulnak elő az igazolt nemesek között. A család nemességét 1836. nov. 28. Torna-, 1840. máj. 6. pedig Nógrádm. hirdeti ki. – Vö. NI. XII/450–1.; Csoma 648–650.; Siebm. 738.; Abaujm. monogr.; Mel. 73.
Zsarnay, l. Zarnay alatt is.
Zsarnóczay.
Címereslevele kelt 1591. jun. 25. – Vö. Siebm. 562–3.
Címereslevelet 1655. máj. 9. Zs. György és fiai kaptak. (Pestm. lt.)Kihird. Hontm. – A család Nagykőrösön élt. – Vö. NI. X/70–1. (gen.); Siebm. 563.; Benkó 393.; Hontm. monogr. 447.
A címereslevelet 1693. jun. Zs. György, András és Mihály kapták. (Nyitram. lt.)
Ferenc Győrm. bizonyítványa alapján 1767. Bácsm.-ben hirdettetett ki. A családból Mihály és Ferenc 1776. Nemesmiliticsen élt. – Vö. Dudás 150.
Zsarnóczay-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Imre, Mihály, Pál, András; Tolnam.-ben Ferenc; Pozsonym.-ben Péter; Veszprém.-ben pedig Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Zsarnóczay, l. Zarnóczay alatt is.
Zsarnóczy.
Címereslevele kelt 1625. (egri kpt. lt.) Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Címereslevele kelt 1694. jul. 19. Kihird. Hevesm. – Vö. Orosz 320.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben István és Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Zsarnóczy, l. Zarnóczy alatt is.
Zsarnovczy, l. Sarnovczy.
Zsarolyáni.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. NI. XII/71–2.; Petri VI/776.
Zsebe, l. Sebe.
Zsebeházy, l. Sebeházy.
Zsebey.
Szabolcsm.-ben (Geszteréd) élt család. – Vö. NI. XII/451.; Szabolcsm. monogr. 537.
Zsebő.
Fehérm.-ben élt család. – Vö. Rexa 61.
Zsebők.
Címereslevele kelt 1642. jan. 8. Kihird. Abaujm. – Vö. Siebm. pk. 127.
Nemességéről Fejérm.-től nyert bizonyítványt. – Vö. Rexa 62., 106.
Zsedényi.
Előbb Pfannschmidt (l. o.) 1879. aug. 26. Zs. Ede végrendeletéhez képest Okolicsányi Kálmán lőcsei lakos és fia engedélyt kaptak a Zs. név felvételére. – Vö. még Siebm. 738.; NI. XII/451.
Zselénszky, l. Zelanka-Zelenski,gróf.
Zsembek.
A XvII. század végén Sárosm.-ben élt család. – Vö. Tóth I/489.
Zsembery (derzsenyei és zsemberi).
Régi Hontmegyei eredetű család, amely nevét az ezen vármegyében fekvő hasonnevű helységtől vette. Legrégebbi ismert őse az 1310-ben előforduló Mihály comes, akitől kezdődőleg a család számos tagjára vannak történeti adataink a középkorból. A XIV. század elején élt Miklós-nak fia Lökös Disznós és Zsember helységben bírt birtokai miatt pereskedett s ettől kezdve a család birtokai sokszor képezték pör tárgyát. 1389-ben Pető fia Márton tiltakozott a nádor előtt Disznós, Alsózsember és Zahalya helységben birt birtokháborítása ellen. 1518-ban pedig Lőrinc kapott iktatási parancsot Zsemberben egy házhelyre. – 1678. márc. 31-én István-nak alsózsemberi, keszihóci, szuhányi, rakoncai, drenói, dacsólami, palásti, kelenyei, cseri, disznósi, dacsófalvi, királyfiai, felsőpetényi, kiskürtösi, szátoki, penci és keszi Hont- és Nógrád-megye részbirtokait Madách Pál I. Lipót királytól felkérte s 1692-ben tiltakozott nevezett István ellen, mint aki ezeket a javakat másnak akarta elidegeníteni. A családnak később Komárommegyében is voltak birtokai s tagjai Hont-, Komárom- és Nógrádmegyéken kívűl elszármaztak más vármegyékbe is. Igy egyik ága utóbb Sárosmegyébe is elszármazott. Ebből az ágból Kálmán curiai bíró 1900. szept. 28. a »derzsenyei és zsemberi« előnevek mellett a következő címer adományozásában részesült: vörös mezőben hármas zöld halom felett kék zsinóron függő, lebegő arany vadászkürt; sisakdísz: növekvő egyszarvú mellső lábaiban 3 ezüst nyilvesszőt tart; takaró: vörös-ezüst. Kihirdette 1901. ápr. 1. Sárosmegye.
A család régi leszármazását közli Nagy Iván; Kálmán ágazatának leszármazása ez: Kálmán (szül. 1850. febr. 2. Eperjes, † 1914. jun. 29. Budapest), curiai bíró. Felesége (esk. 1877. jan. 20. Budapest) bártfaujfalusi Fábry Ilona (szül. 1852. jan. 10. Eperjes; bártfaujfalusi Fábry István, belső titkos tanácsos, a m. kir. semmítőszék másodelnöke és Villecz Mária leánya). Gyermekei:
1. Gyula (szül. 1877. okt. 24. Bártfa);
2. István (szül. 1879. jun. 26. Budapest);
3. Mária (szül. 1884. ápr. 24. Budapest);
Vö. NI. X/129–132.; Mel. 73.; Tóth I/489; rcsk. és Sembery.
Zsemlye.
Nemességét 1730. Komáromm.-ben igazolta. – Vö. Alapi 133., 181., 276.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben igazolt család.
A családból Zs. Imre budapesti törvényszéki bíró nevét 1892. febr. 22. kelt legf. engedéllyel Balonyi-ra változtatta.
Zsemlye, l. Semlyealatt is.
Zsemlyéki.
Leszármazási tábla Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 447.
Zseny.
Nagy Iván által (XII/452.) említett Biharm.-i család.
Zsényi (felsőtopai).
A nemességet 1836. ápr. 29. Zs. János halasi senátor kapta. (LR. LXVI/429.) – Vö. Siebm. 738.
Zseve.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Komáromm.-ben Mihály igazolta nemességét. – Vö. Komáromm. monogr. 583.
Zsibay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zsidanovich.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Mosonm.-ben István igazolta nemességét. – Vö. NI. XII/452.
Zsiday (kozmafalvi).
Címereslevele kelt 1572. – Vö. Siebm. 739.; Szabolcsm. monogr. 537.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben György, Zemplénm.-ben pedig 2 István, Ferenc és Gáspár vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XII/452.; Gorzó pk. 32.
Zsidkovszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben István igazolta nemességét.
Zsidó (vaskapui).
A XVI. században Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/360.
Fejérm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Rexa 62.
Komáromm.-től 1749. nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Alapi 64.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 447.
Zsidó (másképen Marton), l. Marton (alias Zs.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Komárom-, Pozsony-, Tolna-, Vas- és Veszprémm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XII/452.
Zsidó, l. Sidó alatt is.
Zsidó-nemzetség.
l. Karácsonyi III/160–1.; Csoma:Nemzets. Címerek 171.; T. XXI/175.
Zsidy.
Nemességét Zalam.-ből 1765. szept. 19. legf. helyen igazolta. (LR. XLVII/294.)
Zsiffkovics, l. Siffkovics.
Zsigárdy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben András, Ferenc és György fordulnak elő a kétségtelenül igazolt nemesek között. – Vö. Pozsonym. monogr. 700. és Sigárdy.
Zsiger.
Nyitram.-ből Hevesm.-be költözött család, mely 1822. ez utóbb nevezett megyétől kap nemességéről bizonyítványt. – Vö. Orosz 320.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 447.
Zsiger, l. Sigher alatt is.
Zsigmond.
Nemességét 1542-ből l. Gyfv. kpt. Cent. Y.
Zsigmond (felsőfalusi).
Székely család. – Vö. Kolosmon. conv. 1591–226.
Zsigmond (lupényi).
János lakatos m. M. Sziget (sz. 1807. † 1886.) Felesége Bernády Julianna, (sz. 1818. † 1860.).
Fia: Sándor, (sz. M. Sziget, 1846. dec. 11., † Debrecen, 1922.), Diószegi, később hajduszoboszlói és hajduböszörményi lelkész, majd esperes. Felesége: Szabó Róza, (sz. Pocsaj, 1853. márc. 13. † 1881.).
Gyermekei: Elek, (sz. 1873.) nyug. honvéd főtörzsorvos, (Sashalom); Ilka, férj. Nagy Józsefné († ); Róza, (sz. Hajduszoboszló, 1877. máj. 26.) férj. Soltész Elemérné (l. Soltész család); Sándor gyógyszerész († ).
Zsigmond (paliujlaki).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. III/23.
Zsigmond (székelyszállási).
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. XIII/11. – Vö. Sigmond (székelyszállási).
Zsigmond (alsócsernátoni).
Székely család. – Gyfv. LR. XXVI/578.
Zsigmond (makkfalvi).
Székely család. – Gyfv. LR. XXVI/602. és Sigmond (makkfalvi).
Zsigmond (oroszhegyi).
Székely család. – Vö. NI. XXVI/620.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zemplénm.-ben György igazolta nemességét. – Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Tóth I/489.; Petri VI/707.
Zsigmond, l. Kádár (alias Zs.) – Sigmond alatt is.
Zsigmondfy, l. Sigmondffy.
Zsigó (trencséni).
A címereslevelet 1773. máj. 15. Zs. Sámuel nyerte. (Hevesm. lt.) – Vö. Orosz 320.
Trencsénm.-ben is élt iyl nevű család. – Vö. NI. XII/452.
Zsigó, l. Szádeczky (alias Zs., vagy Uher).
Zsigray, l. Sigray. – Ziray.
Zsille.
Címereslevele kelt 1600. Nemességét (Nyitram.) 1763. dec. 22. legf. helyen is igazolta. (LR. XLVI/503.)
Fejérm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Texa 62.
Zsilló, l. Silló.
Zsim.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ugocsam.-ben (Matyfalva) élt István.
Zsiray.
János 1756. Komáromm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Alapi 133.
Zsiray, l. Siray.
Zsirchich, l. Sirchich.
Zsiri-Szabó.
Békésm.-ben élt család. – Vö. NI. XII/452. és Szabó (alias Zs.)
Zsiros.
Címereslevele kelt 1634. aug. 20. Kihird. Esztergomm. – János 1734. Pestm.-ben hirdettetett ki. – A család az Antalffy-Zsiros kettős családnevet használja. – Vö. Benkó 295–6.; Kősz. 447.; Torontálm. monogr. 533–4.
Nemesi bizonyítványt 1834. nov. 24. Szabolcsm.-től nyert. – Vö. Bold. 102.
Nagy Iván szerint (XII/453.) Zemplénm.-ben is élt ily nevű család.
Zsiry, l. Siry. – Szabó (alias Zs.)
Zsiska, l. Siska és Ziska.
Zsiskovich, l. Siskovich.
Zsitkovszky.
Trencsénm.-i család. Címert l. Siebm. 739. – Vö. még NI. XII/453. és Zitkovszky.
Zsitnik.
Címereslevele kelt 1647. – Vö. NI. XII/453.
Zsitvay (zsitvateői).
A címereslevelet 1801. jan. 23. Zs. Ferenc dorogi postamester és gyermekei kapták. (LR. LX/520.) – Leszármazás:
Ferenc slavnicai Sándor Teréz komáromi főpostamester; Ferenc 1768–1820, Szerémi alispán, kir. udvarnok; Antal 1769–1845. tábornok; Jozefa 1772–1845.; László 1774–1825. huszárkapitány Hunkár Julia; Cornélia Jankovich Antal mosoni alispán; Judit 1776–1800 Medveczky Ádám inszurg. kapitány; Károly 1778–1844. huszárkapitány; Teréz 1779–1844.; Johanna 1780–1849. Laszlovszky Ferenc; József szerémi alispán Klobucsár Mária; István zimonyi plebános; László † 1865 testőrkapitány; Gyula † 1831. Csiba Antónia; Mária Hoblik Márton; Karolina; Gyula; Béla; Hortensia; Aranka; Auguszta; Emilia; Béla honv. huszár ezredes; Liviusz; Imre Meczner Eszter; Leo 1841–1915. Bischoff Izabella; Artur kir. mérnök; Ilona Hübl Emil husz. őrnagy; Jenő kir. közjegyző; Imre; Eszter; József honv. alezredes; Béla; Gyula; Eleonora; Géza curiai biró (1873) Petrovits Zaid; Tibor az országgyülés képviselőházának volt elnöke, m. kir. ig. miniszter baranyanádasdi Feichtinger Margit; Katalin sz. 1911. 1930. V/1. Bp. dr. Mészáros Károly; Leo sz. 1913;
Vö. NI. XII/453–5. (gen.); Kősz. 447.i Siebm. 739., horv. 211.; Lasz. 96.; Esztergomm. monogr. 460.; rcsk.
Zsiván (melencei).
A nemességet 1891. jul. 25. Zs. Márk. ny. százados kapta. – Vö. MNA. 149.
Zsiván, l. Siván.
Zsivkó.
Baranyam.-ben élt család. – Vö. Andr. 115.
Zsivkó, l. Sivkó alatt is.
Zsivkovich.
A címereslevelet 1791. jun. 6. Zs. Péter nyerte. (LR. LV/690.) – Vö. NI. XII/455.; Siebm. 739., horv. 214.
Zsivkovich (torontálszigeti).
A nemességet 1891. jul. 27. Zs. Jenő százados kapta. – Címer: hullámos ezüst folyóval vágott vörös mezejű pajzs; fenn rézsutosan jobbra fekvő meztelen kardra arany nyelű kasza van keresztbe fektetve, míg a 4 köz mindegyikében egy-egy arany csillag ragyog;
lenn a mező talapzatából emelkedő zöld földön ezüst négyszögkövekből épült két ablaknyilásos gömbölyű vártorony áll; sisakdísz: ezüst oroszlán növekvőleg jobbjában babérlevelekkel körülfont kardot tart; takaró: vörös-ezüst. – Az adományozottnak felesége glogoni Andreics Márta; gyermekei: 1. Illés; – 2. Sándor († 1915.); – 3. Dusán († ). – 4. Olga, Rothmund Gusztávné. – Vö. MNA. 149.
lenn a mező talapzatából emelkedő zöld földön ezüst négyszögkövekből épült két ablaknyilásos gömbölyű vártorony áll; sisakdísz: ezüst oroszlán növekvőleg jobbjában babérlevelekkel körülfont kardot tart; takaró: vörös-ezüst. – Az adományozottnak felesége glogoni Andreics Márta; gyermekei: 1. Illés; – 2. Sándor († 1915.); – 3. Dusán († ). – 4. Olga, Rothmund Gusztávné. – Vö. MNA. 149.
Zsivkovich, l. Sivkovich alatt is.
Zsivó, l. Sivó.
Zsivora.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 447.
Zsoár.
Fejérm.-ben élt család. – Vö. Rexa 62.
Zsoár, l. Sohár.
Zsóka, l. Sóka.
Zsoldos.
Címereslevele kelt 1638. márc. 1. – Vö. Siebm. 739.
Címereslevele kelt 1688. aug. 1. – Vö. Csoma 666.
Zsoldos, l. Soldos alatt is.
Zsolnay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben István özv. Szakáll Ilona vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zsolnay (zsolnai).
A család korábbi neve Wix volt. A nemességet 1906. jan. 26. Wix Adolf, cavallai osztr.-magyar konzul kapta. Nevezett nevét 1911. aug. 11. Zsolnay-ra változtatta.
Zólyomm.-ben is élt ily nevű család. Állítólag kihalt. – Vö. NI. XII/421.
Zsolnay, l. Solnay alatt is.
Zsolt.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben 2 Jónás élt.
Zsoltvay (néveri).
Birtokadományos család. – Vö. Orosz 87.; Fóris, másképen Lakatos (l. e. is).
Zsombor, l. Sombor.
Zsombry, l. Zombory.
Zsónya.
A nemességet 1841. okt. 14. Zs. Trandaphil, temesvári polgár kapta. (LR. LXVII/85.) – Vö. NI. XII/459.
Zsóry (szentléleki).
Turócm.-i eredetű család, melynek már a XIV. század közepén okmánybeli nyomait találjuk. A család Abauj-, Borsod- és Gömörm.-ben virágzott. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/315–6.; Forgon II/245–7.; Kősz. 447. és Sóry.
Zsótér (szatymazi).
A nemességet 1892. ápr. 21. Zs. András szegedi lakos nyerte. – Vö. MNA. 149.
Zsögöd-Grosschmid.
Előbb Grosschmid. A kettős név használatára 1902. máj. 14. nyert engedélyt.
Zsufa.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zsuffa.
Árvam.-i régi birtokos család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Árvam.-ben a Matejovics ágból 3 András, Márton, Sámuel, János, Mátyás; a kubovjei ágból 2 András, Mátyás, János és Pál; a balazovjei ágból András, 2 János; a gasparovjei ágból András továbbá János özv. és fiai Márton, Pál, Mihály özv. és fia Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé. Ebből is láthatólag a család több ágazatra oszlott. A Balázsovich család (l. e.) szintén ebből a törzsből ágazott ki. Címere közös a Dedinszky család címerével. – Vö. NI. XII/459–469. (gen.); Siebm. 739.; Dudás 150.; Balogh 164.; Simon 85.
Zsujtay (alias Gelley).
A XVIII. században kihalt Abaujm.-i család. – Vö. Csoma 650–3. (gen.); Abaujm. monogr. 550.
Zsujtay (zsujtai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Zsuky, l. Suky.
Zsumanka.
Címereslevelét (1791.) 1802. máj. 25. Krassóm. hirdette ki. – Vö. NI. XII/469.
Zsupanovich.
Címereslevele kelt 1650. Nemesi bizonyítványt 1725. Komáromm.-től nyert a család. – Vö. Alapi 64., 181.
Zsurky.
Szatmárm.-ben (Csenger) állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 140.
Zsürger.
A nemességet 1914. jan. 25. Zs. Zsigmond tiszaujlaki lakos nyerte.
Zsyska, l. Syska.