Tartalom
10. kötet
Szabad (alias Mohácsy).
Címereslevele kelt 1666. szept. 24. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 84.
Szabad (kaposi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/387.
1774. Pozsonym.-ben is élt ily nevü család.
Szabad,l. Szabath alatt is.
Szabadhegyi (csallóközmegyertsi).
Címereslevele kelt 1686. nov. 24.; kihird. Komárom- és Veszprémm. – Címer: kék mezőben zöd földön vörös nyeregtakarós fehér lovon ülő fehér attilás, vörös nadrágos, három strucctollal diszített vörös kucsmás vitéz jobbjában törökfejes kardot tart; sisakdisz: cölöpösen állított vörös ruhás kar kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor János utódai Barsm.-ben vétettek fel az igazolt nemesek közé. Előnév adományozása 1816. aug. 2. (LR. LXIII/919.) – Vö. NI. X/418.; Siebm.: 608.; Hontm. monogr. 449.; Alapi 256.; Komáromm. monogr. 580.; Simon 74.; Kősz. 353.
Szabadkai.
B.-Szolnokm.-ben élt (1716.) család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/382.
Szabados.
Címereslevele kelt 1646. szept. 28. (MNMuz. lt.)
Egy másik ily nevü család címreslevele kelt 1654. jún. 14. (Gyfv. LR. XXVI/370.) – Vö. Siebm.: erd. 220.
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/490.
Szabados (másképen Guthy).
Címereslevelét 1737. márc. 23. Pestm. hirdette ki. – Vö. NI. X/419.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Márton, Farkas, János, Pál és Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Balázs gyermekei 1716. megosztozkodnak jókai és hegyii birtokaikon. Istvánnak (Kossuth) 1772. ápr. 24. kelt aláirása mellett a következő címerpecsét látható: a pajzsban könyöklő kar törökfejes kardot tart; sisakdísz: a kar.
Élt ily nevű család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI/441.
Szabadszállássy (nagy- és felsőbányai).
Dobokam.-ben (Csomafája) élt család. – Vö. NI. X/419–420.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben István élt. Ugyanakkor Szabolcsm.-ben N. özv. vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Élt ily nevü család Szatmárm.-ben is. – Vö. NI. X/419., 420.; Gorzó 114.; Kősz. 553.
Szabady (szabadi).
Első ismert őse lönchei Szabady György, kinek János nevű fia a veszprémmegyei Péterden volt birtokos; nemesember, de birtokrészét elzálogosítani volt kénytelen. A birtok később a pannonhalmi főapát kezeire került, akit 1614-ben emiatt pörrel támadt meg. – Ugyanő Eszterházy Miklós nádortól 1630. máj. 11. Szalmavár, Szerecsén és Gárdony nevű birtokait nyeri. A XVII. század második felében a család Győrmegyébe származik át; János fia András, a királyi tábla jegyzője és néhai nagyatyja György, atyja János s testvérei: György, István, Mihály és Orsolya, apai unokatestvérei s Mátyás és ennek fia János I. Lipóttól 1681. szept. 20. címeres nemeslevelet nyertek, mely oldalági rokonaira, névszerint Bugassy András, János és Judit, Kis másképen Balog András és István, végül Kálozy Mihályra is kiterjesztetett. A címereslevelet ugyanez év nov. 6-án Győrmegye hirdette ki. – András 1683. szept. 27. Győr város hites jegyzője és ügyvéd lett. Felesége nemes Závor Mária volt, kivel a győri Szent Miksa-utcai házukon kívűl Vas vármegyében is birtokot szerez; 1693-ban Fejér vármegye főjegyzője;1699-ben Győr város helyettes főbírája lett s ebben az állásában 1702. előtt halt el. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vas megyében élnek Ferenc és István, míg 1733. Mihály Koltáról, György pedig Kisfaludról igazolták nemességüket. – András fia László Jánosházán él, ennek Ignác nevű fia Antal nevű fiával Veszprém megyébe (Várpalota) költözik, hol Zsigmond és Ignác nevű fiai születtek, kikkel később Somogy megyébe költözött. Ezek utódai Somogy, Fejér és Veszprém megyében élnek. Mátyás utódai Veszprém, később Zala, azután Somogy megyébe költöznek és itt is élnek.
Címer: jobbharánt pólyával vágott pajzs, ebben vörös mezőben röpülésre kész galamb csőrében olajágat tart; az alsó kék mezőben zöld földön kiterjesztett szárnyú sas jobbjában kardot tart, baljával pedig egy előtte fekvő törökfejre lép; a felső ugyancsak kék mezőben sugaras Nap körül 3 csillag; sisakdísz: a koronán álló sas jobbjában vörös zászlót tart; takarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.
Az igen kiterjedt család több ágra oszlik. Leszármazása mégis két ősre vezethető vissza. Az egyik András, Győr város helyettes főbírája, a másik unokatestvére, Mátyás.
1. András ágazata. Andrásnak László (szül. 1686. jul.
1. Győr) fiától született unokája Ignác (szül. 1749. júl. 26. Dabróca) volt, akinek Kosár Annától született gyermekei 3 ágon vezetik tovább a családfát.
1. Győr) fiától született unokája Ignác (szül. 1749. júl. 26. Dabróca) volt, akinek Kosár Annától született gyermekei 3 ágon vezetik tovább a családfát.
1. Antal ága. Antal (1786–1833), neje (esk. 1811. szept. 16. Kaposvár) Boldizsár Zsófia. Gyermekei:
A) János (1812–1890), neje 1. Pusztai Borbála. 2. Krumpek Teréz. Gyermekei:
1-től a) Ignác (1838–1901), neje (esk. 1862. Karád) Rácz Jozéfa († ). Gyermekei:
aa) Borbála (1868–1912), férje (esk. 1888. Wien) gróf Somssich János;
bb) Ignác (1871–1920.), neje (esk. 1903. Somogyvár) Kovács Anna. Gyermekei:
Anna (szül. 1905. Somogyvár);
Jenő (szül. 1906. Gamás);
Béla (szül. 1913. Pápa);
cc) Mária (szül. 1877. márc. 26.), férje (esk. 1902.) Gurdi Károly;
b) Teréz (sz. 1839.), férje (esk. 1862) Konkoly József (†);
c) Julia (sz. 1844., † 1923.), férje (esk. 1866) Hertelendy József (†);
2-től d) Ede (1853–1918), neje (esk. 1880) Vida Lujza (szül. 1860.);
e) Antal (sz. 1860. jún. 21), irodafőigazgató. Neje (esk. 1892. aug. 15.) Libál Emma;
f) Sándor (szül. 1862. aug. 29.), igazgató-tanító. Neje (esk. 1891. febr. 14.) Kovács Verona; Fia
Jenő (sz. 1891. dec. 18. Tótszentpál), gépészmérnök. Neje (esk. 1919. márc. 15.) tótváradjai Korniss Blanka (szül. 1894. jan. 1.); Fiai:
Jenő (szül. 1920. jan. 6. Tótszentpál);
Tibor;
g) Vilma (szül. 1864. szept. 15.);
B) Antal (1824–1872), szolgabiró. Neje (esk. 1854. okt. 9. Látrány) Gódor Ida. Gyermekei;
a) Kornélia (sz. 1855. júl. 19. Erdőcsokonya, † 1926. szept. 27.) Férje (esk. 1888. Bálványos) Brüller János körjegyző.
b) János (sz. 1857. jún. 30. u. o.), budapesti gyógyszertártulajdonos. Neje (esk. 1898. jan. 22. Lengyeltóti) Szabady Mária (sz. 1872. okt. 4.). Gyermekei:
aa) Ferenc (sz. 1898. nov. 3. Bokod), kincstári jogügyi fogalmazó;
bb) Erzsébet (sz. 1899. okt. 15. Budapest), férje (esk. 1926. jún. 1) dr. Mócsy János;
cc) Sári (szül. 1901. márc. 3. u. o.), férje (esk. 1919. nov. 25.) zilahi Szabó Károly, gyógyszerész;
c) Béla (sz. 1859. aug. 26. u. o.), körjegyző. Nejes, 1.
(esk. 1888. jún. 19. Tab) Krebsz Irma, 2. szehénfai és gyöngyösmelléki Király Berta. Gyermekei:
(esk. 1888. jún. 19. Tab) Krebsz Irma, 2. szehénfai és gyöngyösmelléki Király Berta. Gyermekei:
aa) Antal (sz. 1890. máj. 26.), neje (esk. 1917. aug. 5.) Sztáry Ilona (szül. 1893. szept.). Gyermekei:
Béla (szül. 1918. ápr. 19.);
Magda (szül. 1920. okt. 6.);
bb) Béla (szül. 1891. okt. 18.), áldozó pap;
cc) Miklós (sz. 1893. okt. 21., hősi halált halt 1918. jún. 15.);
dd) Irma (sz. 1900. jan. 9.);
ee) György (sz. 1908. szept. 6.);
ff) Juliánna (sz. 1910. dec. 30.);
gg) Kornél (sz. 1916. szept. 26.);
d) Gizella (sz. 1867. okt. 30.), férje Wanka Dezső;
e) Ida (sz. 1872. jan. 16. Szomajom);
C) Zsigmond (1826–1902),neje, 1. (esk. 1855. Alsólendva) Kis Amália, 2. (esk. 1865. u. o.) kis Jozéfa. Gyermekei:
a) Zsigmond (sz. 1856. jan. 30. Böhönye), neje (esk. 1891. jún. 15.) Parinai Karolina;
b) József (sz. 1875. szept. 25. Lábod), neje Treszkán Eszter;
c) Ferenc (sz. 1879. szept. 25. u. o.), neje Malaszonich Julia;
d) Sándor (sz. 1882. márc. 3.), neje Kovacsek Teréz;
D) Ignác (1832–1909), neje (esk. 1871. máj. 22.) Szabady Emilia (1850–1922). Gyermekei:
a) Mária (sz. 1872. okt. 4. Lengyeltóti), férje (esk. 1898. jan. 22.) Szabady János (sz. 1857. jún. 30.), gyógyszertártulajdonos (Budapest);
b) Emilie (sz. 1876. febr. 12. u. o.),férje (esk. 1898. máj. 21.) Krebsz Géza gyógyszerész;
c) Sarolta (sz. 1877. aug. 14. u. o.);
2. Zsigmond (1788–1876), neje 1. (esk. 1814. júl. 31.) Lakatos Teréz, 2. (esk. 1825. febr. 10.) Matkovics Julia. Gyermekei:
A) László (1816–1888), neje (esk. 1840. febr. 24. (Székesfehérvár) Juth Anna. Gyermekei:
a) Anna (sz. 1846. máj. 5.), férje Horváth Károly (Székesfehérvár);
b) Emilia (sz. 1850. okt. 14.) férje Szabady Ignác;
c) Katalin (sz. 1853. szept. 29.), férje Frank Károly;
d) József (szül. 1857. jan. 18., † 1928. jan. 13.), székeskáptalani ügyész, ügyvéd (Székesfehérvár), neje (esk. 1889. jún. 16.) Schnetzer Hermina († 1925. dec. 1.). Gyermekei:
aa) Pál (sz. 1891. okt. 1.);
bb) Andor (sz. 1893. jan. 1.), tb. főszolgabiró;
cc) Anna (sz. 1893. dec. 15.), férje (esk. 1920. szept. 4.) Csikos Andor takarékpénztári igazgató;
dd) Tibor (sz. 1909. aug. 21.);
B) Gábor (1852–1914), Máv. főellenőr. Neje 1. (esk. 1878. nov. 9.) Planensiki Anna, 2. (esk. 1884.) Mark Ferike; Fia:
Ernő (sz. 1881. aug. 10. Selmecbánya), ny. Máv. felügyelő;
b) Géza (1857–1904.), Máv. ellenőr. Neje (esk. 1882. szept. 12. Eer) Ottlik Etelka. Gyermekei:
aa) Jolán (sz. 1883. júl. 17.), férje Palosch Béla főmérnök;
bb) Géza (sz. 1892. ápr. 6.), neje (esk. 1922. febr. 20. Emőd) Waitzig Blanka († 1923.); Fia:
Ivor (sz. 1922. nov. 4. Emőd);
c) Vilma (sz. 1894. okt. 13.), férje Masirevich Fedor ezredes;
d) Ilona (sz. 1897. máj. 25.), férje Bartha István;
e) Viktor (sz. 1899. szept. 18.);
f) Gabriella (sz. 1901. szept. 26.);
C) Sándor (1827–1907), neje (esk. 1850. febr. 23.) Bomber Mária. Gyermekei:
a) János (sz. 1862. máj. 16.), Kaposvár város ny. főszámvevője. Neje (esk. 1888. máj. 22.) Wimmer Etelka; Leánya:
Inez (sz. 1891. nov. 3. Kaposvár), férje gróf Platen Ferdinánd;
b) Sándor (sz. 1864. szept. 19.), neje Csák Amália. Gyermekei:
aa) Emil; bb) Sándor;
3. Ignác (sz. 1794. máj. 23. Várpalota, † 1831. dec. 7. Gadány). Neje Stefanovits Katalin († 1846. júl. 24.). Gyermekei:
A) Berta (1825–1899), férje Novotni Endre;
B) Ignác;
C) István (1839–1902.), neje (esk. 1862. febr. 3. Veszprém) Schultheisz Kornélia. Gyermekei:
a) Lajos (sz. 1867. Veszprém);
b) Viktor (sz. 1869. márc. 22. u. o.), gyógyszerész. Neje (esk. 1893. júl. 26. Léva) Vontruha Irén. Gyermekei:
aa) Margit (sz. 1896. febr. 22.),férje (esk. 1916. jún. 27.) Balku Dénes (Mezőkovácsháza);
bb) Magda (sz. 1900. febr. 18.);
cc) Mária (sz. 1902. júl. 27.);
c) Róza (sz. 1871. ápr. 22.), férje 1. Vlassics Károly, 2. zilahi Kiss Artur ezredes;
II. Mátyás ágazata. Ezen az ágon származott le József (1810–1861), neje (esk. 1837. jan. 21.) Bereczk Etelka; Fia:
Károly (sz. 1840. dec. 17. Nemesvid, † 1916. aug. 13. Kaposvár), neje (esk. 1867. jan. 21. Somogysárd) Geiszler Franciska. Gyermekei:
1. Károly (sz. 1867. dec. 4.), körjegyző. Neje, 1. Forintos Anna, 2. Györkös Margit. Gyermekei:
A) Mária (sz. 1897. aug. 31.), férje Brüller László;
B) Anna (sz. 1900. okt. 28.);
2. Lőrinc (sz. 1870. jún. 10.), törvényszéki tanácselnök (Nagykanizsa). Neje (esk. 1897. aug. 21.) Rigó Emma.; – Gyermekei:
A) Zoltán (sz. 1900. okt. 21. (Nagyatád);
B) Jolán (sz. 1902. nov. 8. u. o.);
C) Ilona (sz. 1918. júl. 24. Nagykanizsa);
3. László (sz. 1875. jún. 27.), Máv. számtiszt. Neje Pojmann Paula. Gyermekei:
A) Mária (sz. 1906.);
B) Franciska (sz. 1907.);
C) Matild (sz. 1908.);
4. Géza (sz. 1879. jún. 17.), járásbíró (Siklós). Neje Pittner Lujza. Gyermekei:
A) Lujza (sz. 1911. szept. 22.);
B) Irén (szül. 1916. nov. 4.);
C) Géza (sz. 1918. szept. 1.);
Vö. NI. X/418.; Balogh 126.; MNCsk. I/80–2.; Gorzó pk.. 27.; Győrm. monogr. 442.
Szabady (berei).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 122.; Udvarhely 219. (gen.), pk. 25.
Szabalych.
Címereslevele kelt 1535. jan. 1. – Vö. Siebm.: horv. 180.
Szabary (miskolci).
Címereslevele kelt 1580. márc. 13. (MNMuz. lt.) Kihird. Tornam. – Vö. Siebm.: erd. 283.; Áld. 64.
Vasm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Balogh 127.
Szabary, l. még Zabary alatt is.
Szabath.
Címereslevele kelt 1712. jún. 16. Kihird. Pozsonym. A család nemességét 1754. Komáromm. igazolta.
Szabay (előbb Szabó).
Címereslevele kelt 1564. nov. 27. – Vö. Gf. II/15.; Sándor I/3.
Címereslevele kelt 1580. (Ol.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevele kelt 1587. dec. 15. (MNMuz. lt.) Kihird.
1590. máj. 22. és 1754. ápr. 4. Veszprémm. – Vö. Áld. 75.; Siebm.: 677.
1590. máj. 22. és 1754. ápr. 4. Veszprémm. – Vö. Áld. 75.; Siebm.: 677.
Címereslevele kelt 1592. ápr. 3. (Barsm. lt.)
Címereslevele kelt 1606. szetp. 27. – Vö. Bold. 35., 43.
Címereslevele kelt 1606. nov. 1. – Vö. Bold. 44.
Címereslevele kelt 1608. ápr. 20. – Vö. Siebm.: erd. 220.
Címereslevele kelt 1609. nov. 30. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/205.
Címereslevelét 1609. Tornam. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1610. júl. (Sztmárm. lt.) – Vö. Gorzó 113.
Címereslevele kelt 1611. jún. 4. – Vö. Ábrahám (alias Kilyéni).
Címereslevele kelt 1618. okt. 20. (OL.: 1554/1898.)
Címereslevele kelt 1619. júl. 1. Kihird. Tornam. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1622. febr. 4. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 115.
Címereslevele kelt 1622. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevele kelt 1623. febr. 24. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm.: 608.
Címereslevelét 1623. Esztergomm. hirdette ki. – vö. Esztergomm. monogr. 460.
Címereslevele kelt 1623. – A család Komáromm.-ben élt. – Vö. Alapi 53., 257.
Címereslevele kelt 1625. máj. 29. (Beregm. lt.) – Vö. Vö. NIf. II/177. és Fábián.
Címereslevele kelt 1625. jún. 20. (Abaujm. lt.)
Címereslevele kelt 1628. jún. 15. – Vö. Siebm.: pk. 29–30.
Címereslevele kelt 1628. szept. 24. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1628. okt. 25. A család nemességét 1768. és 1834. Komáromm. hirdette ki. – Vö. Alapi 258.
Címereslevele kelt 1628. dec. 19. (Hevesm. lt.) – Vö. Orosz 282–3.; Szöllősi;
Címereslevele kelt 1628. (Ol.: Htt. Nob. Bihar.)
Címereslevele kelt 1629. ápr. 20.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/214.
Címereslevele kelt 1629. jún. 14. (Debreceni ref. coll. könyvtára). – Vö. Siebm. pk. 109.; Orosz 262.
Címereslevele kelt 1629. nov. 9. (OL.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs).
Címereslevele kelt 1630. ápr. 11. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1630. ápr. 16. – Vö. Címereslevele erd. 220.
Címereslevele kelt 1630. máj. 8. (OL.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs). – Vö. Csoma 664.
Címereslevelét 1630. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/283.
Címereslevele kelt 1631. júl. 1. – Vö. T. XXXII/89.
Címereslevele kelt 1631. júl. 8. (Pozsonym. lt.) Kihird. 1642. júl. 5. Tornam. – Vö. Csoma 224.; Ll. I/26.
Címereslevele kelt 1632. jan. 28. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1632. febr. 24. (Borsod- és Szatmárm. lt.) – Vö. Bor. I/217.
Címereslevele kelt 1632. máj. 19. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1632. (leleszi conv. ltl) – Vö. T. XIII/142,.
Címereslevele kelt 1633. jan. 6. (Beregm. lt.) – Vö. Címereslevele 609.; NIf. II/229.
Címereslevele kelt 1633. jan. 12. (Szabolcsm. lt.) – Vö. Siebm.: 609.
Címereslevele kelt 1633. jan. 14. (Sopronm. lt.)
Címereslevelét 1633. máj. 25. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/224.
Címereslevele kelt 1633. jún. 8.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/218.
Címereslevelet a Kelemen családdal 1633. szept. 13. nyert. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 8.
Címereslevele kelt 1633. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevele kelt 1633. (Ugocsam. lt.)
Címereslevelét 1633. dec. 31. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/224.
Címereslevele kelt 1633. – Vö. T. IX/157.
Címereslevele kelt 1634. máj. 20. (Bereg- és Ungm. lt.) – Vö. Siebm.: 609.; NIf. III/100.; Orosz 262.
Címereslevele kelt 1634. aug. 12. (Biharm. lt.) – Vö. NI. X/445.; T. VI/180.
Címereslevele kelt 1635. jan. 31. (Győrm. lt.)
Szabó.
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1635. febr. 6. Szabó Gergely, felesége Annó Katalin, fia György s testvére István kapták. Kihirdette 1648. Nyitramegye. Heves-, majd pedig Borsodmegyébe átszármazván, nemességét Nyitramegyének 1728. évi bizonyítványával igazolta 1729., illetőleg 1838-ban.
Címer. kék mezőben földön ágaskodó leopárd; sisakdísz: növekvő páncélos vitéz jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Leszármazás:
Nemzedékrendje izről-ízre levezethető a nemességet nyert Gergelytől (1635.); Fia, György-nek felesége erdőkövesdi Rottenstein Juliánna volt; akitől gyermekei: János, felesége Okolicsányi Juliánna; és Mária, akinek férje Vratarics Antal volt. János fia ugyancsak János; felesége Szakáll Borbála, akitől 1807–1830. nyolc gyermeke született. Közülük Miklós (szül. 1828.) folytatja a családot. Két felesége volt, 1. Schnee Laura, 2. Dobák Ilona, akiktől gyermekei:
1. Izabella, férje Michalich Miklós;
2. Klára († 1912.), férje Gyulay Gábor;
3. Ella, férje gyöngyösi Petheő János;
4. Antal (szül. 1873. jún. 18. Jaszenova), kormányfőtanácsos, egri főkáptalani főintéző. Neje Rudnyánszky Olga; Fia:
Miklós (szül. 1907. febr. 3. Eger);
5. Ilona, férje Gasparik Jenő;
6. Edit († ), férje Mattyasovszky Zoltán;
Vö. MNCsk. I/136–7., Hevesm. monogr. 677.
Szabó.
Címereslevele kelt 1635. szept. 8.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/224.
Címereslevele kelt 1635. Nemességé 1744. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 53.
Címereslevele kelt 1635. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevele kelt 1636. márc. 28. (Abaujm. lt.)
Címereslevele kelt 1636. máj. 17. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1636. okt. 20. – Vö. TK. I/224.
Címereslevele kelt 1637. aug. 28.; kihird. Tornam.
Címereslevele kelt 1637. dec. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1637. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevele kelt 1638. márc. 20. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1640. márc. 17.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/222.
Címereslevele kelt 1642. febr. 24. (Borsodm. lt.)
Címereslevele kelt 1642. márc. 4. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 112.
Címereslevele kelt 1642. szept. 20.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/283.
Címereslevele kelt 1643. jan. 2. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 242.
Címereslevele kelt 1643. ápr. 17. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1643. szept. 29. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 113.
Címereslevele kelt 1644. júl. 25. Nemesi bizonyítványt 1661. Szabolcsm.-től ynert.
Címereslevele kelt 1649. máj. 7.;kihird. Barsm. – Vö. Bor. I/224.
Címereslevele kelt 1649. Biharm.-től 1765. jún. 26. legf. helyen igazolta nemességét. (LR. XLVII/254.)
Címereslevele kelt 1649.; kihird. Zemplénm. – 1764. nemességét Biharm. igazolta. – Vö. Biharm. monogr. 645.
Címereslevele kelt 1651. jan. 21. (Borsodm. lt.)
Szabó.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1651. aug. 18. Sz. István, Péter, György, Miklós, Márton és Pál kapták; kihirdette 1655. Borsodmegye. – A családnak nemességét 1831. Hevesm. hirdette ki. – A családnak egy másik ága Gömörm. bizonyítványával 1834. ugyancsak Hevesm.-ben
igazolta nemességét. – A családot másképen Jolsvay-nak is hivták.– Leszármazása:
igazolta nemességét. – A családot másképen Jolsvay-nak is hivták.– Leszármazása:
Ignác; Ignác 1772–1848. (Eger) Vass Rozália; János sz. 1805. Berencsy Julia; István sz. 1808.; Pál sz. 1813.; Ignác sz. 1815.; György sz. 1818.; József 1844–1910. Veszelovszky Aloizia; Imre 1838–1910. Otterhalik Karolina; Vilmos sz. 1871. áll. isk. igazgató Parentézi Jolán (1880–1909.); Vilmos sz. 1903. tb. aljegyző; Ödön 1868–1927. orvos; Károly sz. 1870.; József sz. 1872.; Sándor 1876–1927.; Lajos sz. 1881. X/16. Eger a nagykanizsai kir. ügyészség elnöke 1910. IX/24. Kricsova : kökösi Orbók Margit; Klára sz. 1912. I/21. Lugos; Lajos sz. 1913. IV/28. Karánsebes;
Vö. Orosz 264.; – rcsk.
Szabó.
Címereslevele kelt 1651. szept. 8. – Vö. Kulin (jászberényi).
Címereslevele kelt 1652. jan.22. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1652. febr. 29. – Vö. TK. I/224.
Címereslevele kelt 1652. máj. 2. – Vö. Bartók (szuhafői).
Címereslevele kelt 1652. máj. 11. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma 664.; TK. III/103.
Címereslevele kelt 1652. jún. 6. (Békésm. lt.) Kihirdette 1657. máj. 25. Szabolcsm.
Címereslevele kelt 1653. jún. 3.; kihird. Tornam. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1653. szept. 24. (Abaujm. lt.9 – Vö. Csoma 523.
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/206. és egri kápt. I/988.
Címereslevele kelt 1653. (Ol.: Htt. Nob. Szabolcs.)
Címereslevele kelt 1653. – Vö. Siposs 254–6. (gen.).
Címereslevelet a Somogyi családdal 1654. júl. 2. nyert; kihirdette Szabolcsm.
Címereslevele kelt 1654. júl. 16.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/226.
Címereslevele kelt 1654. okt. 13. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm.: pk . 109.
Címereslevele kelt 1654. dec. 19. – Vö. TK. I.
Címereslevele kelt 1654. – Vö. NI. X/445.; Címereslevele 610.
Címereslevelet a Kisiry-családdal 1657. jún. 30. nyert.
Címereslevele kelt 1659. febr. 25. – Vö. Forgon II/253.
Címereslevele kelt 1659. máj. 20. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 112.
Címereslevele kelt 1659. (OL.: Htt. Nob. Bihar.)
Címereslevele kelt 1660. ápr. 14. (Beregm. lt.; hamis.) – Vö. Siebm.: 610.; NIf. II/229.
Címereslevele kelt 1661. ápr. 31. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1661. nov. 3. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 53., 257., 292.
Címereslevele kelt 1662. jún. 2. (Biharm. lt.)
Címereslevele kelt 1662. júl. 4. (Szabolcsm. lt.)
Címereslevele kelt 1663. márc. 6. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm.: pk. 109.
Címereslevele kelt 1665. jún. 19. – Vö. Bor. I/235.
Címereslevele kelt 1667. jún. 29. (Borsod- és Pestm. lt.) – Vö. Gorzó 113.
Címereslevele kelt 1667. júl. 27. (Borsodm. lt.)
Címereslevelet 1668. a Bagaméry-családdal közösen nyert.
Címereslevele kelt 1669. nov. 28. (OL.: 110/1888.)
Címereslevele kelt 1673. júl. 22. (Ol.: 61/1889. és 71/1899.)
Címereslevele kelt 1675. márc. 8. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 113.
Címereslevelét 1678. Gömörm. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1680. jún.7. – Vö. Siebm.: erd. 283.
Címereslevele kelt 1681. máj. 28. – Vö. Bor. I/238.
Címereslevele kelt 1682. szept. 20. (Barsm. lt.)
Címereslevele kelt 1686. jan. 1. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 74: Lengyel.
Címereslevele kelt 1687. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevele kelt 1687. (Ungm. lt.)
Címereslevele kelt 1693. jún. 10. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1694. aug. 26. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 115.
Címereslevele kelt 1694. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1694. júl. 15. – Vö. NI. X/446. és Balczer (alias Sámuel).
Címereslevele kelt 1695. máj. 20. (Barsm. lt.)
Címereslevele kelt 1695. okt. 30. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 15., 257.
Címereslevele kelt 1696. aug. 18. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 113.
Címereslevele kelt 1697. máj. 22. (Ol.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs.)
Címereslevelet 1698. nyert. Nemességét 1751. András Komáromm.-ben igazolta. – Vö. Alapi 53.
Címereslevele kelt 1698. jan. 14.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/239.
Címereslevele kelt 1701. jún. 13. Az adományozott Mihály zilahi lakos volt (LR. erd. III/376.)
A címereslevelet 1701. júl. 18. Sz. Ferenc homoródkaracsonfalvi lakos kapta. (LR. erd. III/460.)
Címereslevele kelt 1706. márc. 30. (LR. XXVII/111.) – Vö. NI. X/445–6.; Siebm.: 610–11.
Címereslevele kelt 1709. jún. 10. (LR. XXVIII/146.) – Vö. NI. X/446.; Siebm.: 611.
A címereslevelet 1712. okt. 26. Sz. Márton kapta. (LR. erd. V/478.)
Címereslevele kelt 1714. márc. 4. (LR. XXX/241.) – Vö. Orosz 266.
Címereslevele kelt 1717. okt. 28. (LR. XXXI/71.) – Vö. Siebm.: pk. 119.
Címereslevele kelt 1722. okt. 9. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 15., 53., 257.
Címereslevele kelt 1741. okt. 28. (LR. XXXIX/160.) – Vö. NI. X/447.; Siebm.: 611.; Alapi 257–8.
Címereslevele kelt 1756. jan. 26. (LR. XLIV/87.) – Vö. NI. X/447.; Siebm.: 611.
Címereslevele kelt 1790. nov. 18. (LR. LV/302.) – Vö. NI. X/447.; Siebm.: 611.; Barna– Sümeghy 185.
A címereslevelet 1810. szept. 28. Sz. János temesmegyei adószedő kapta. (LR. LXII/1221.)
Címereslevelet 1816. nov. 27. Sz. Gergely és Sámuel kaptak. (LR. LXIII/931.)
Címereslevelet 1843. jan. 12. Sz. József kiskun kapitány kapott. (LR. LXVII/309.) – Vö. Siebm.: 611.; Forgon II/253.; Kősz. 355.
Egyik ily nevű családból Sz. Lajos nemespanni lakos neve és nemessége 1900. jún. 8. átruháztatott Ehrlich Arthurra.
Szabó (abrudbányai).
Nagy Iván által (X/420.) említett erdélyi család a XVIII. század végéről.
Szabó (adoni).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/442.
Szabó (almási).
Címereslevele kelt 1618. márc. 8. (Abauj- és Beregm. lt.) – Vö. NI. X/420.; és Almási Szabó.
Szabó (altorjai).
Marosszéki család. Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/668. – Vö. NI. X/420.; Pálmay: Háromszék 400.; Szolnok-Dobokam. monogr. VI/389.
Szabó (alvinci, alias Nagy).
Köz.-Szolnokm.-től 1766. dec. 10. kapott nemesi bizonyítványt. – Vö. Petri VI/443.
Szabó (amadéfalvi).
Nemességét 1655. júl. 7-ről Gyfv. LR. XXVI/605.
Szabó (árkosi).
Székely család. – Vö. NI. X/420.; Pálmay: Háromszék 400.
Szabó (azari).
Címereslevelét 1623. Zemplénm. hirdette ki.
Szabó (baconi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (bagosi).
Címereslevele kelt 1635. okt. 2. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 139.
Szabó (bágyoni).
Nemességét 179-ből l. kolosmon. conv. Prot. Horváthy 63. – Vö. NI. X/423.
Szabó (balkányi).
Címereslevele kelt 1622. nov. 29. – Vö. Siebm.: 608.
Szabó (baloghi).
Nagy Iván által (X/422.) említett Szatmárm.-i család.
Szabó (bánhegyesi).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. ajtoni (ujtordai).
Szabó (bánkfalvi).
Címereslevele kelt 1655. júl. 7. (Gyfv. LR. XXVI/605.)
Szabó (barátosi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 122. (gen.); Háromszék 400.
Szabó (bárcafalvi).
Címereslevele kelt 1650. nov. 10. (Zemplénm. lt.)
Szabó (baróthi).
Címereslevele kelt 1673. nov. 20. József nemessége Háromszékm.-ből 1786. jún. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.) – Vö. NI. X/421–2. (gen.); Baróthy (baróthi és csikszenttamási, alias Sz. (I. K. 336 1.); Pálmay: Háromszék 400–1. (gen.)
Szabó (bártfai).
Címereslevele kelt 1652. máj. 22. (ered. Sz. Ádám tulajdonában Miskolc.) Kihirdette ugyanazon év szept. 30. Tornam. A család nemességét 1847. Hevesm. igazolta. – Vö. Siebm.: 610.; Orosz 264–5. (gen.)
Szabó (bátaszéki).
Címereslevele kelt 1677. máj. 1. Nemességét 1844. Hevesm. igazolta. – Vö. NI.pk.358. (gen.); X/422–3. (gen.); Siebm.: 610.; Orosz 266.
Szabó (belényesi, alias Hajdu).
nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/706.
Szabó (belényesi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/446.
Szabó (besenyői).
Címereslevele kelt 1640. Tagjai több izben kaptak nemesi bizonyítványt. Hevesm.-től. – Vö. Siebm.: 611.; Orosz 262–5.; Esztergomm. monogr. 459., 460.
Szabó (bethleni).
Fogarasvidékén élt család. (1848.) – Vö. NI. X/423.
Szabó (bibarcfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 219–220. (gen.); NI. X/423.
Szabó (boconádi).
Címereslevele kelt 1845. – Vö. Gömörm. monogr. 657.
Szabó (bogátai).
Előnév adományozása 1870. nov. 27. Sz. József soproni főtanodai tanár részére.
Szabó (borbátvizi).
Hunyadm.-i család. – Vö. Böjthe 264–5. (gen.)
Szabó (borosjenői).
Címereslevele kelt 1620. nov. 10. – Vö. Márki II/214.
Szabó (borsai).
Nagy Iván által (X/443.) említett Pozsonym.-i család.
Szabó (böszörményi).
Címereslevele kelt 1646. szept. 29. (Biharm. lt.) Kihird. 1647. Szabolcsm. – Vö. NI. X/423.; T. VI/18.
Szabó (brassói).
Címereslevelet az Abari-családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (bucsi).
Címereslevele kelt 1622. szept. 16. (OL.: Htt. Nob. Komárom és OL.: 1322/1897.) – Nemességét 1717. Komáromm. hirdette ki. – Vö. Alapi 256.
Szabó (ceglédi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/446.
Szabó (cófalvi).
Székely család. – Vö. NI. X/426.; Pálmay: Háromszék 400.
Szabó (csáktornyai).
Címereslevele kelt 1608. szept. 24. – Vö. Siebm.: erd. 219.
Szabó (csanálosi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/447.
Szabó (csatári).
Címereslevelet Báthory Istvántól 1606. jan. 25. Sz. Balázs és Pál kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1607. biharm. – Vö. Gorzó 112.; Bold. 44.; NIf. III/148.; Siebm.: erd. 210.
Szabó (csáti).
A címereslevelet 1693. nov. 15. Csáti István, testvérei és ifj. Cs. István kapták. Kihird. Borsodm.
Szabó (csáti.)
A címereslevelet 1693. nov. 15. Csáti István, testvérei és ifj. Cs. István kapták. Kihird. Borsodm. 1694-ben Tagjai Csát városban laktak. Borsodm. bizonyítványa alapján 1824. Hevesm. is kihirdette a család nemességét s 1841. megint Borsodm. álllít ki a család részére nemesi bizonyítványt. – Címer: kék mezőben zöld földön fehér galamb csőrében zöld ágat tart; sisakdisz:
koronából kinövő, karóhoz kötött szőlőtőke; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazás:
koronából kinövő, karóhoz kötött szőlőtőke; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazás:
Péter; Péter; Péter; Péter 1748.; István 1751.; Péter 1780. Veres Zsuzsa; István † 1840. Csurgay Zsuzsa; István1834–1903. Miskolc jaszenovai Benczur Gizella (1843–1912.); Mihály 1838–1871. Miskolc Szép Mária; Malvin 1866–1899, Miskolc Schamschula Rezső; Margit sz. 1863. Miskolc kókai Kun Bertalan; Ilona 1867–1895. u. o. rácz György; Anna sz. 1869. u. o. Schulek Géza;
Vö. Orosz 262.; rcsk.
Szabó (csengeri).
Nagy Iván által (X/425.) említett család.
Szabó (csikszentgyörgyi).
Címereslevele kelt 1665. nov. 13. – Vö. Siebm. erd. 219.
Szabó (csikszentmártoni).
Udvarhelyszéki erdélyi család. Címeres levele kelt 1677., melyet 1678. a fogarasi országgyülés hirdetett ki. Őse József (felesége Tholdalagi Krisztina), kinek fia Gábor (felesége csikszentmihályi Sándor, Zsuzsa), kinek fiaiban – József és Ferenc – két ágra szakadt a család. Ferenc (felesége altorjai Apor Klára, megh. 1845.) fia Lajos, akinek gróf Mikes Zsófiától született gyermekei: Lajos, Béla és József (felesége gr. Haller Franciska, szül. 1845.) – Józsefnek csíktusnádi Betegh Teréztől született fiai: Gábor és Mihály két ágon vezetik tovább a leszármazást. Ezek közül Mihálynak Bossiák Magdolnától született fia volt Albert (felesége ns. Blaumann Alojzia, akiktől a család élő nemzedéke ekképen sarjadzott le:
1. Izabella, férje borosjenői Boross Elek;
2. Albert, felesége 1. fricsi Fekete Judit, 2. Pataky Krisztina; Leánya:
Judit, férje kiskomáromi Entz Ferenc;
3. Lujza, férje gyergyószentmiklósi Kováts Kelemen;
4. István, ny. ezredes. Felesége Kreszt Emilia. Gyermekei:
A) Jenő, felesége Rzehák Mária. Gyermekei:
a) Elek; – b) Marianne;
B) Elek;
5. Adrienne, férje kézdivásárhelyi Jancsó Lajos;
6. Ilona; – Sándor;
A család egy másik ágának leszármazása: Károly; akinek fia ugyancsak Károly (1821–1862.), akinek Fodor Juliannától; született fia Károly (megh. 1892.); ezé pedig Károly és Kálmán. Károly született 1876., † . 1912.; míg Kálmán (szül. 1878.) a Nemzeti Lovarda Egylet igazgatója. Felesége nemes Haan Jozefine; akitől fiai László (szül. 1905.); és Károly (szül. 1919.);
Vö. NI. X/426. (gen.); Pálmay: Udvarhely 220–2. (gen.); Gf. I/9., III/27., rcsk.
Szabó (dalafalvi).
Ugyancsak Nagy Iván által (X/427.) említett család.
Szabó (dálnoki).
Címereslevele kelt 1665. márc. 10. (OL.: 451/1907.) – Vö. NI. X/427.; Pálmay: Háromszék 401. (gen.)
Szabó (darnói).
Nagy Iván által (X/447.) említett család.
Szabó (debreceni).
Címereslevele kelt 1635. dec. 10. – Vö. Csoma 512.; Petri VI/447.
Szabó (déci).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/447.
Szabó (deési).
Címereslevele kelt 1629. febr. 6. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. III/54.
Szabó (deési).
Címereslevele kelt 1649. ápr. 20. – Vö. Címereslevele erd. 219.
Szabó (deési).
Címereslevele kelt 1686. – Vö. Siebm. 610.
Szabó (désházi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/447.
Szabó (dicsőszentmártoni, alias Béres).
Címereslevele kelt 1591. febr. 19. (kolosmon. conv. LR. anni: 1501–165.) – Vö. NI. X/427.; Siebm. erd. 220.
Szabó (diósadi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/447.
Szabó (diószegi).
Címereslevele kelt 1692. dec. 11. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 109.
Szabó (dipsei).
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. – Vö. Abari (pk.)
Szabó (doborgádi).
Nagy Iván által (X/444.) említet Pozsonym.-i család.
Szabó (dobozi).
Békésm.-ben élt család. – Vö. Békésm. tört. III/139.
Szabó (dolenei).
Címereslevele kelt 1664. máj. 16. (marosvásárhelyi ref. collegium könyvt.) – Vö. NIf. I/214.; Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (draguméri).
B.-Szolnokm.-ben felvett (1770.) család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/392.
Szabó (ekecsi).
Nagy Iván által (X/427.) említett Komáromm.-i család.
Szabó (enyedi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXI/105.
Szabó (eőri).
Címereslevele kelt 1667. szept. 27. (Ered. Dercsényi Istvánné tulajd. Nagybégányban.) Kihirdette Szatmárm. – Címer: négyelt pajzs; az 1. és 4. (fekete?) mezőben oroszlán; a 2. és 3. vörös mezőben vizen úszó hattyu; sisakdísz: kiterjesztett szárnyu pelikán; takaró: kék-arany, vörös-arany.
Szabó (erdőcsinádi, erdőcsanádi?)
Erdélyi család. – Vö. NI. X/426.
Szabó (érsekapáti, alias Bogáthy).
Nemességét 1606-ból l. Gyfv. LR. III/26. – Vö. Siebm. erd. 129.; Bold. 35.
Szabó (érszodorói).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/448.
Szabó (farkasdi).
Címereslevele kelt 1646. aug. 25. A család Nyitram.-ből szakadt Pestm.-be s családnevét Farkasra változtatta. – Vö. Pestm monogr. I/480.
Szabó (fejérvári).
Címereslevele az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (feldobolyi).
Nemességét 1. 1610. márc. 31-éről Gyfv. LR. VI/386. – Vö. NIf. I/175.; Pálmay: M.-Torda 399–400. (jen.)
Szabó (félegyházi), l. Szabó (alias Tétsi, félegyházai, címerlevél 1672.)
Szabó (felsőeőri).
Vasmegyei birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XII/383: Zabó.
Szabó (felsővályi).
Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/252.
Szabó (felvinci).
Nagy Iván által (X/427.) említett család.
Szabó (fenesi, alias Demeter).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/731.
Szabó (fonyi).
Nagy Iván által (X/427.) említett család.
Szabó (fogarasi).
Székely család. – Vö. NI. X/427.; Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (füzesi).
Nemességét 1590-ből l. OL. Erd. főkormsz. 1804:122.
Szabó (gáborjáni).
Címereslevele kelt 1627. aug. 13. (Gyfv. LR. XIV/30.; Sz. Mihály tiszabecsi ref. lelkész tulajd.) – Címer: kék mezőben könyöklő páncélos kar kardot tart, melyre vörös ruhás, balra fordított kar van szurva, a pajzsfőben jobbról Nap, balról félhold; sisakdísz: fénylő csillag; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Szabó (gálpetri).
Címereslevele kelt 1625. jún. 8. – Vö. Siebm. erd. 210.
Szabó (gelléri).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 355.
Szabó (gencsi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/456.
Szabó (gezsenyi).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 27.
Szabó (gidófalvi).
Szatmárm.-ben előforduló család. – Vö. Gorzó 114.
Szabó (göcsi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (gönci).
Címereslevele kelt 1575. – Vö. Csoma 519., 522.
Szabó (gönci).
Címereslevele kelt 1603. ápr. 20. – A további adatokat l. Porubszky alatt.
Szabó (gönci).
Címereslevele ketl 1623. szept. 11. (MNMuz. lt.)
Szabó (gönci).
Nagy Iván által (X/427.) említett család a XVII: századból.
Szabó (gyéresi).
Címereslevelet Báthory Gábortól 1610. máj. 1. nyert. – Címert l. Bak alatt.
Szabó (gyerővásárhelyi).
Címereslevele kelt 1585. júl. 10. – Vö. Siebm. erd. 219.
Szabó (györkei, alias Sós).
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/59.
Szabó (gyulafehérvári).
Címereslevelet 1658. márc. 10. az Abari családdal közösen nyert.
Szabó (gyulafehérvári).
Címereslevele kelt 1664. nov. 9. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (gyulafehérvári).
Címereslevele kelt 1629. jan. 12. – Vö. Siebm. erd. 219., 220.
Szabó (gyulafehérvári, alias Farkas).
Címereslevele kelt 1630. ápr. 14. (Gyfv. LR. XVI/121.; ered. Farkas Géza tulajd. Nagyenyeden). – Vö. Sándor II/4–5.
Szabó (gyulai).
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. – Vö. Abari (pk.)
Szabó (hadadi), l. Szabó (alias Hegedüs, nemesség 1608.)
Szabó (halásztelki).
Kihalt Békésm.-i család. – Vö. NI. X/427.
Szabó (hangai).
Címereslevele kelt 1657. – Vö. Barsm. monogr. 549.
Szabó (harasztkeréki).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (hatolykai).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék.
Szabó (hindi).
Előnév adományozása 1903. aug. 14. 1908. okt. 7. és 1913. jún. 16.
Szabó (homoródalmási).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 221.
Szabó (homoródkarácsonfalvi).
Székely család. – Vö. NI. X/428.; Pálmay: Udvarhely 221.
Szabó (hosszuaszói).
Címereslevele kelt 1610. dec. 18. – Vö. Ábrán (hosszuaszói).
Szabó (iklódi).
A címereslevelet II. Feredinándtól 1622. júl. 10. Sz. György, felesége Bliczky Katalin, gyermekeik s sógora Sisek Miklós kapták. (Veszprémm. lt.) Kihirdette ugyanezen évben Veszprémm. – Címer: vágott pajzs; fenn kék mezőben lépdelő oroszlán; lenn arany mezőben függőleges pólyában hegyével felfelé állitott nyíl, az arany részekben egy-egy kék rózsa; sisakdísz: öt (vörös-kék-arany-fekete-ezüst) strucctoll; takaró: fekete-arany, vörös-ezüst. – A család Vas-,Veszprém- és Tolnam.-ben élt. A Veszprémm.-i ágból Sz. János és Andor 1914. okt. 6. engedélyt nyertek az Iklódy-Szabó kettős családnév használatára. A családból János (szül. 1877.) volt országgyülési képviselő, kincstári főtanácsos; Andor (szül. 1880.) pénzügyminiszteri helyettes államtitkár. – Vö. Balogh 242–3.; MNCsk. I/90. (gen.)
Szabó (illyefalvi).
Címereslevele kelt 1611. szept. 7. – Vö. Sándor I/56–7.; NI. X/428.
Szabó (inárcsi).
Nagykőrösön élt család. Az 1724. évi nemesi összeirásban Sz. János fordul elő. Talán azonos azzal a hsonnevü egyénnel, aki 1699. többedmagával nádori adományt nyert Inárcs pusztára. Ennek az adománylevélnek hiteles másolatát 1809. adja ki a garamszentbenedeki convent. József és családjának tagjai ellen nemességvitató pör indult meg, mely 1848. befejezetlen maradt. – Vö. Benkó 299–300.
Szabó (ippi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-448.
Szabó (irsai).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1649. máj. 20. Sz. János s testvérei kaptak. Kihirdette 1649. szept. 16. Pestm. – Nemességét 1755. nov. 21. legf. helyen igazolta;nemesi bizonyítványt nyert 1755. dec. 15. Pestm.-től. Birtokadománya Irsára 1794. dec. 19. kelt; beiktattatott 1795. febr. 17. A család élő tagjai János ágán származnak le. Előnév adományozása 1794. dec. 27. Sz. János s fiai részére. (LR. LVIII/294.) – Vö. NI. X/428.; Hellebronth: Családtört. jegyz. I/120. (gen.); Kősz. 355. és Szabó (címerlevél 1649.)
Szabó (istrói).
Címereslevele kelt 1634. márc. 14. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 112–3.
Szabó (jákfai).
Nádori adományt Jákfán 1723. ápr. 17. nyert.
Szabó (jenei).
Címereslevele kelt 1659. – Vö. Szabolcsm. monogr. 532.
Szabó (kapusi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (kászonjakabfalvi).
Nagy Iván által (X/429.) említett család.
Szabó (kereszturi).
Címereslevele kelt 1584. (1585?) febr. 10. – Vö. Siebm. 608., erd. 220.
Szabó (kereszturi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/449. és Szabó (címerelvél 1581.)
Szabó (keserői).
Címereslevele kelt 1608. dec. 9. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (kézdi).
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. Együtt kapta az Abari családdal.
Szabó (kézdipolyáni).
Székely család. – Vö. NI. X/428.; Pálmay:Háromszék 402.
Szabó (kézdivásárhelyi).
Székely család. – Vö. NI. X/428.; Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (királydaróci).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/447.
Szabó (kisdobai).
Szintén Szilágym.-ben előfordult család. – Vö. Petri VI/449–454.
Szabó (kisfaludi).
Nagy Iván által (X/445.) említett család a XVI. századból.
Szabó (kisgeszéni).
Címereslevele kelt 1651. – A család Győrm.-ben élt. – Vö. Győrm. monogr. 442.
Szabó (kisgeszéni?)
Címereslevele kelt 1685. szept. 16. (OL.: 101/1893., 1613/1897.; Nyitram. lt.) A család egyik ága a »kisgeszéni« előnevet használja. – Vö. Áld. 250.; Balogh 127–9.; Vasm. monogr. 573.
Szabó (kishindi).
Címereslevele kelt 1677. jún. 15. (Nyitra- és Temesm. lt.) – Vö. NIf. III/260.; Temesm. monogr. I/4120.
Szabó (kiskárándi).
Szilágym.-ben előforduló család. – Vö. Petri VI/454.
Szabó (kiskölkedi).
Előnév adományozása 1893. dec. 28. Sz. Kálmán részére. – Vö. Balogh 127–9. (gen.)
Szabó (kismarjai, alias Ványai).
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/345.
Szabó (kistoronyi).
Címereslevele kelt 1625. aug. 15. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (kocsi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben István és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szabó (komádi).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 112.
Szabó (kovásznai).
Címereslevele kelt 1591. ápr. 26. – (kolosmon. conv. LR. anni: 1591–224.) – Vö. Pálmay: Háromszék.
Szabó (ködszállási).
Címereslevele kelt 1720. júl. 25. (LR. XXXIII/277.; Vasm. lt.) – Vö. NI. XII/283.; Szabó, Siebm. 727.; Balogh 242.
Szabó (kökösi).
A címereslevelet 1702. ápr. 21. Sz. Mihály
nyerte. (LR. erd. IV/325.) – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
nyerte. (LR. erd. IV/325.) – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (kölcséni).
Címereslevele kelt 1606. máj. 19. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 220.; Bold. 44.
Szabó (kölcséni).
Címereslevele kelt 1608. aug. 2. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (kőröspataki).
Lajos (Marosszék) nemessége 1786. jún. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.) – Vö. Pálmay: Háromszék 402., M.-Torda 122.
Szabó (kövendi, alias Nagy).
Nemességét 1669-ből l. kolosmon. conv. Prot. Balth. Rákosi II/52.
Szabó (kövesdi).
Címereslevele kelt 1625. aug. 25. – Vö. Csoma 664.
Szabó (krasznacégényi).
József (Szatmárnémeti) 1845. Szatmárm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Gorzó 112.; Petri VI/446.
Szabó (krasznai).
Címereslevele kelt 1799. aug. 9. (LR. erd. XIII/194.) – Vö. Petri VI/454.
Szabó (kunszentmiklósi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 256.
Szabó (küküllővári, alias Küküllőváry).
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. XXV/677.
Szabó (lácai).
Nagy Iván által (X/429.) említet Zemplénm.-i család.
Szabó (lévai).
Címereslevele kelt 1683. jún. 19. (Barsm. lt.) – Vö. NI. X/429.
Szabó (lipcsei).
A család korábbi neve Szártóry volt. Névváltoztatás 1877. jan. 1.
Szabó (magyarbéli).
Nagy Iván által (X/443.) említett Pozsonym.-i család.
Szabó (magyarósi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (mándi).
Szatmármegyei család. A családból István fehérgyarmati lakos 1773. aug. 30. nyert Szatmármegyétől nemesi bizonyítványt. Mándra II. Rudolf királytól 1582-ben nyert adományt Sz. Péter. Leszármazása ízről-ízre a XVII. század első felében élt Miklósig vezethető vissza, akinek fiaiban két ágra szakadt a család. Az egyik ág őse István (1639), a másiké pedig György. István ága Fehérgyarmaton, György utódai pedig Mándon voltak megtelepedve. I. István ágazata: István fia Miklós; ezé István; ezé György; ezé Ferenc (1784), felesége Rácz Erzsébet. Gyermekei pedig: Károly (1808); Bertalan; Krisztina (1819.); Boldizsár (1829.); Ferenc; és Anna (1834); Boldizsár felesége Papp Rozália; fiai: Lajos, akinek felesége Matolcsy Ilona. Gyermekei pedig: Gyula; Ilona; Sándor; és Ferenc; másik fia Elek (1862.), felesége Selyeby K. Berta (1865.). Gyermekei:
1. Kálmán (szül. 1886.), felesége Domahidy Ilona; fia:
Boldizsár;
2. Ida (szül. 1888.), férje Tóth Zsigmond;
3. Árpád (szül. 1891.);
4. Béla (szül. 1892.), gyógyszerész (Eger), felesége Hibai Irén; Leánya: Éva (szül. 1917.);
II. György ágazata: fia László; ezé Gergely; ezé Mihály (1773.); ezé pedig Mihály; Gábor; József; László; és György;
Ezen az ágon továbbmenő leszármazási adataink nincsenek.
Vö. Gorzó pk.; rcsk.
Szabó (márkosfalvi).
Címereslevele kelt 1620. febr. 21. (Gyfv. LR. X/144.; Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138., pk. 27.; Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (martonfalvi).
A nemességet 1904. márc. 29. Sz. Béla, posta- és távirda főigazgató kapta. – Nemessége 1917. szept. 27. átruháztatott Thier Manóra, a Thier-Szabó kettős név használatával. – Vö. MNA. 126.; Forgon II/25.
Szabó (medgyesi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (migléci).
Címereslevele kelt 1626. dec. 10. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (miskolci).
Címereslevele kelt 1623. márc. 6. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (mocsolyai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/455.
Szabó (mohai).
Hevesm.-ben igazolt család. – Vö. Orosz 266.
Szabó (mohi).
Nagy Iván által (Z/430.) említett család.
Szabó (muraközi).
B.Szolnokm.-ben 1770. Mihály fordul elő a nemesi összeirásban. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Szabó (nádudvari).
Címereslevele kelt 1625. – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (nagybaconi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/155.
Szabó (nagyborosnyói).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (nagydobai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/455.
Szabó (nagymihályi).
Az előnévvel a nemességet 1907. febr. 11. Sz. Mihály ny. százados nyerte. – Vö. MNA. 126.
Szabó (nagysitkei).
Nagy Iván által (X/430.) említett Pozsonymegyei család.
Szabó (nagythuri).
Címereslevele kelt 1540. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.
Szabó (nárai), l. Náray-Szabó (nárai).
Szabó (négyedi).
Címereslevele kelt 1628. szept. 25. – Vö. NI. X/430–3. (gen.); Siebm. 508–9.; Nyitram. monogr. 702.
Szabó (nemesdédi).
Somogym.-i család. – Vö. Somogym. monogr. 629.
Szabó (nemestóthi, köbölkuthi és tördemitzei vagy Nemestóthy-Szabó, ugyanezekkel az előnevekkel).
Zalamegyei eredetü régi család feltehetőleg a Becse-Gergely nemzetségből, közös eredettel a Tóthy-családdal. Ősi fészke a Zalamegye-i Nemestóthi (most Káptalantóthi), mely után kezdetben a Tóthy családnevet viselte. Erről a családról több régi okmány emlékezik meg: Tóthy János 1344. országbiró; 1542. egyik tagját 300 körmöci aranyért váltanak ki rokonai a török fogságból; 1676. pedig Nemestóthi Szabó István mint Tóthy Mátyás vérrokona említtetik.
A Nemestóthi Szabó család az 1728. évi nemesi összeiráskor Nemestóthiban lakott. Legnagyobb fénykorát a XVIII. század második felében érte el, amikor is Nemestóthi Szabó Farkas és felesége, forintosházi Forintos Klára Nemestóthi, Tördemitz, Köveskál, Kapolcs, Kővágóőrs, Diszel, Szőcs, Szentjakab, Dobos, Ráska, Görgő, Sáska, Bács Zalamegye-i községekben, továbbá Miskén (Veszprémm.) s Bajom (Somogym.) helységekben birtokosok. 1779-ben örökség folytán Nemestóthi Szabó Farkasra száll Nemestóthi, Tördemitz és Köbölkut birtokoknak legnagyobb része,1780. pedig a Nemestóthi helység mellett fekvő Szabar község is. –1764. Nemestóthi Szabó János fia Márton Szatmármegyébe (Nagykároly) származik át s felesége, erdődi Horváth Rozáliával megalapítja a családnak jelenleg is virágzó Szatmármegye-i ágát, míg a családnak többi ágazatai továbbra is Zala- és Somogymegyében maradtak.
Ennek a Mártonnak fia, Sándor alezredes a Blankenstein-huszároknál; a wagrami csatában megsebesül, francia fogságab jut, kik Párisba hurcolják. Ide követte őt felesége, Marowska Julia is, aki Párisban adott életet a család zalai ága fejének, Györgynek (1812.) – A családnak több férfi tagja vett részt a Rákóczi-féle szabadságharcokban, az 1809. és 1812. évi nemesi felkelésben, az 1848/49-iki függetlenségi harcban s 14 tagjával a legutóbbi világháboruban.
A »nemestóthi« előnév hosszu használat utján családnévvé is átalakult s a családnak több tagja nevét Nemestóthy-Szabó alakban irja. – Nemességét 1764. Zala-, 1828. pedig Szatmármegye hirdette ki. – Címer: kék mezőben arany koronán álló koronás oroszlán felemelt jobbjában görbe kardot tart; sisakdisz: könyöklő páncélos kar kardot tart; takaró: kék-ezüst, vörös-arany. – Leszármazás:
Sándor (1767–1831.), huszáralezredes (l. fennebb, később Szatmárm. táblabirája. Felesége ns. Marowszka Julia († 1861. Nagykároly). Gyermekei: 1. Pál (1802–1879), kir. táblai elnök (Debrecen), felesége csiktusnádi Sántha Teréz († 1899.); – 2. Anna (1805–1878.), férje sombori Sombory Ferenc;
3. István (1806–1861.),ügyvéd, földbirtokos (Nagykároly), felesége zanathi Zanathy Emilia (1819–1885. Nagykároly);
4. Mária, férje Kubinszky N. – 5. György (szül. 1812. Páris, † 1894. aug. Keszthely), 1848/49. honvéd hadbiró, ügyvéd, földbirt. Felesége, 1. nemes Brodszky Ludovika († 1865. Keszthely), 2. felsőbaári és szilágysomlyói Báthor Krisztina (szül. 1830. Baranyavár, † 1927. febr. 21. Keszthely);
I. Nemestóthy-Szabó Pál (szatmármegyei) ágazata:
1. Pál (1802–1879., l. fennebb), felesége csiktusnádi Sántha Teréz († 1899. Nagykároly). Gyermekei:
A) Kálmán (1847–1905.), kir. törvényszéki biró (Debrecen);
B) Antal (szül. 1849. febr. 24. Nagykároly, † 1924. okt. 23. u. o.), kir. közjegyző. Felesége (esk. 1876.) püspöki Keresztszeghy Paula (szül. 1854. Nagykároly, † 1924. máj. 10. Nyirmeggyes). Gyermekei:
a) Albert (szül. 1877. márc. 3. Nagykároly, hősi halált halt † 1915. máj. 5. a Boró melletti csatában), ügyész, volt 7. huszárezredbeli hadnagy, több hadi kitüntetésnek volt tulajdonosa;
b) Hedvig (szül. 1878. Nagykároly), férje (esk. 1904. u. o.) mezőmadarasi Madarassy István főszolgabiró (Mátészalka);
c) Melánie (szül. 1883. Nagykároly, † 1904. u. o.);
d) Etelka (szül. 1854. Nyirmeggyes, † 1922. Bp.), férje, 1. szolnoki Nagy Sándor († ...), 2. (esk. 1878. máj. 20. Máramarossziget) rónaszéki Trux József Lajos (szül. 1830. Alsószopor, † 1901. Máramarossziget);
II. Nemestóthy-Szabó István ágazata (Szatmármegyei ág)
István (szül. 1806., † 1861. Nagykároly, l. fennebb), felesége zanathi Zanathy Emilia (1819–1885. Nagykároly). Gyermekei:
1. Emilia (sz. 1842. Nyirmeggyes, † 1919. júl. 4. Nagykároly), férje 1. urai Uray Ábrahám (1835–1868), 2. mezőtelegdi Csanády Miklós († ....);
2. Mária (szül. 1844. Nyirbátor), férje (esk. 1865. jan. 10.) hiripi és ivácskói Szuhányi Ödön (szül. 1844. dec. 16. Ivácskó, †..., v. országgyülési képviselő.
3. Pál (szül. 1851. Gebe, Szatmárm., † 1913.
ápr. 7. Bp.), kir. járásbíró. Neje (esk. 1879. jún. 15. Szatmárnémeti) szenicei Gáspár Anna († 1922. Bp.). Gyermekei:
ápr. 7. Bp.), kir. járásbíró. Neje (esk. 1879. jún. 15. Szatmárnémeti) szenicei Gáspár Anna († 1922. Bp.). Gyermekei:
A) István (szül. 1880. márc. 15. Nagykároly), főszolgabíró Mátészalka;
B) Tibor (szül. 1881. máj. 7. Nagykároly), főszolgabíró Fehérgyarmat;
C) Elemér (szül. 1883. aug. 5. Nagykároly, † 1920. nov. 7. Mezőterem), felesége (esk. 1914. jul. 4. Debrecen) nemes Szabó Anna; Fia: Albert (szül. 1915. ápr. 4. Vállaj);
D) Magdolna (szül. 1884. aug. 4. Nagykároly);
4. Piroska (szül. 1854. Nyirbátor, †...), férje Dalari Eduárd;
III. Nemestóthy-Szabó György ága (Dunántúli ágazat):
György (1812–1894., l. fennebb). Gyermekei:
1. feleségétől:
1. Sándor (szül. 1844. jan. 5. Nemestóthi, † 1917. febr. Gyulafehérvár), m. kir. erdőfőfelügyelő. Felesége: 1. kamlersteini Kamler Erzsébet (szül. 1853. okt. 12. Kőrösmező, † 1892. okt. 24. Bp.), 2. (esk. 1894. Sopron) ns. Bibó Kornélia. Gyermekei 1-től:
A) Ida (szül. 1872. febr. 11. Rahó, † 1924. márc. 17. Bp.), férje (esk. 1893. jun. 10. Nagyszeben) csernátoni Kolosváry János, földbirtokos;
B) Béla (szül. (1877. febr, 8, Marcali, Somogym.), huszártábornok, a m. kir. 1. lovasdandár parancsnoka a II. oszt. magyar érdemkereszt és számos hadi érdemrend tulajdonosa. Felesége (esk. 1903. jun. 16. Fonyód) Vaszary Ilona (szül. 1877. dec. 24. Kaposvár); Leánya:
Ilona (szül. 1904. jul. 5. Nagykikinda), férje (esk. 1926. márc. 25. Komárom) ns. Tarcsay Vilmos (szül. 1901. jul. 22. Érsekujvár), huszárfőhadnagy;
C) Marcel (szül. 1880. márc. 6. Marcali, † 1927. okt. 28. Bp.), huszárszázados. Budapest székesfőváros üzemigazgatója. Felesége (esk. 1908. aug. 28. Arad) mácsai Csernovics Olga (szül. 1891. febr. 25. Bp). Gyermekei:
a) Dénes (szül. 1909. aug. 14. Bp.);
b) Miklós (szül. 1914. aug. 14. Bp.);
c) Marcella (szül. 1919. jul. 1. Bp.);
2-ik feleségétől:
D) Gyula (szül. 1895. márc. 31. Nagyszeben), főmérnök, tart. utászfőhadn., több katonai hadi érdem tulajd.;
E) Margit (szül. 1896. jun. 2. Gyulafehérvár, † 1920. nov. 5. Kolozsvár);
2. Emilia (szül. 1846. Keszthely, † 1912. márc. 29. Eperjes, férje lovag Czehenter Emil († ), hivatalnok;
3. Elek (szül. 1848. jun. 13. Keszthely, † 1918. nov. 13. Pécs), székeskáptalani főintéző; Felesége (esk. 1882. máj. 29. Bugdácsa) Heindl Vilma. Gyermekei:
A) Vilma (szül. 1883. febr. 20. Körcsönye), férje (esk. 1902. jan. 7. Fehérgyarmat) dr. Révay Sándor († 1910), tanár;
B) Mária (szül. 1886. ebr. 28. Zehi puszta, Baranya megye);
C) István (szül. 1887. máj. 29. Kökény), a Dunagőzhajózási társulat hivatalnoka, több katonai hadiérem tulajd. Felesége (esk. 1918. febr. 2. Bp.) Huber Emma (szül. 1890. szept. 19. Felsőgalla); Leánya:
Emma (szül. 1919. nov. 11. Vasas);
D) Imre (szül. 1888. febr. 8. Kökény, † 1892. nov. 26. u. o.);
E) Györgyike (szül. 1890. ápr. 19. Kökény), férje (esk. 1914. jan. 13. Pécs) Heindl Géza, a pécsi bányaművek főfelügyelője;
F) Gyula (szül. 1891. szept. 29. Kökény, † 1897. márc. 6. u. o.);
G) Elek (szül. 1894. jan. 1., hősi halált halt † 1914. nov. 37. a Straza magaslaton vivott csatában, Szerbiában), volt honvédhadnagy, több katonai hadiérem tulajd.;
H) Vilmos (szül. 1895. aug. 29. Kökény), a vitézi rend tagja, hivatalnok, több katonai hadiérem tulajdonosa;
I) Géza (szül. 1901. aug. 1. Fehérgyarmat), elektrotechnikus;
4. Hermin (szül. 1851. Keszthely), férje Herczegh Hermann († 1922. Keszthely), cs. és kir. őrnagy;
5. Lajos (szül. 1853. jul. 6. Keszthely, † 1922. dec. 20. Balatonszentgyörgy), földbirt. (zalacsány, Felsőmánd). Felesége (esk. 1879. febr. 3. Vindornyalak) mezerici Mezzirczky Anna (szül. 1858. Zalaszentgrót); Germekei:
A) Flóra (szül. 1880., † 1888. Keszthely);
B) Zoltán (szül. 1881. Felsőmihályfalva, † 1885. u. o.);
C) Margit (szül. 1882. szept. 6. u. o.), férje, 1. mankóbükki Fejér Lajos († 1906. jul. 27.), 2. (esk. 1907. szept. 15. Felsőmánd) gyóni és raglaticai Zlinszky László (szül. 1875.);
D) Anna (szül. 1884. okt. 24. Felsőmihályfalva);
E) Lajos (szül. 1886. jun. 29. u. o.), földbirt. (Zalacsány, Felsőmánd), tart. tüzérfőhadn., a katonai érdemérem (hadi ékítménnyel) tulajd. Felesége (esk. 1913. márc. 29. Bp.) nemes Eyssen Alice (szül. 1892. ápr. 11. bp., † 1925. aug. 24. Felsőmánd). Gyermekei:
a) Gábor (szül. 1913. dec. 20. Felsőmánd);
b) Lajos (szül. 1915. márc. 3. Budapest);
c) Lóránt (szül. 1920. aug. 8. Felsőmánd);
F) Ilona (szül. 1889. aug. 8. Domasinec), férje (esk. 1910. jun. 1. Vörs) nemes Eyssen Gábor, jószágkormányzó;
G) Károly (szül. 1891. jul. 18. Felsőmánd), tart. főhadn. Felesége (esk. 1918. dec. 14. Keszthely) Barna Margit (szül. 1895. okt. 23. Keszthely). Gyermekei:
a) Katalin (szül. 1919. aug. 23. Balatonkeresztur, † 1926. máj. 26. u. o.);
b) Kázmér (szül. 1920. jan. 30. u. o.);
c) Alice (szül. 1923. okt. 27. u. o.);
d) Andor (szül. 1926. szept. 7. u. o.);
H) György (szül. 1893. jun. 20. Felsőmánd), nagybirt., több hadiérem tulajd. Felesége (esk. 1918. jun. 1. Oltszem) csiktusnádi Sántha Ágnes (szül. 1898. márc. 7. Mikóujfalu). Gyermekei:
a) István (szül. 1919. okt. 18., † 1922. aug. 25. Vörs);
b) György (szül. 1924. febr. 28. Vörs;
c) Edith (szül. 1925. szept. 9. u. o.);
d) Orsolya (szül. 1927. ápr. 11. u. o.);
I) Tivadar (szül. 1894. nov. 10. Felsőmánd), nagybérlő. Felesége (esk. 1921. szept. 15. Bp.) musnai Ürmössy Éva (szül. 1901. Kolozsvár);
J) Kálmán (szül. 1897. márc. 15. Felsőmánd), főmérnök. Felesége (esk. 1927. jun. 18. Bp.) heidersheimi Heissler Erzsébet (szül. 1906. máj. 12. Bp.); Fia:
Tamás (szül. 1929. jan. 14. Bp.);
K) Eugénia (szül. 1900. febr. 13. Felsőmánd). Férje (esk. 1921. aug. 24. Vörs) hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Zoltán (szül. 1896. máj. 25. Csákány) földbirtokos;
L) Jenő (szül. 1901. jul. 16. Felsőmánd), nagybérlő;
6. Janka (szül. 1854. Keszthely), férje Bernyák Károly († 1911.);
7. György (szül. 1858. febr. 14. Keszthely, † 1926. dec. 25. Sopron), főerdőmérnök. Felesége (esk. 1887. nov. 8. Malacka) Schuberth Paula (szül. 1860. ápr. 19., † 1919. ápr. 19. Sopronm.). Gyermekei:
A) Károly (szül. 1889. ápr. 21. Jánosháza), kincstári főintéző Galgamácsa), több katonai érem tulajd. Felesége (esk. 1923. okt. 10. Sopron) Eberhardt Ilona (szül. 1897. jul. 10. Sopron). Gyermekei:
a) Ilona (szül. 1924. jul. 10. Mezőhegyes);
b) László (szül. 1925. dec. 18. u. o.);
B) László (szül. 1890. dec. 23. Jánosháza), gazd. intéző, tart. főhadnagy, a vitézi rend tagja, több hadiérem tulajd.;
C) Sándor (szül. 1894. ápr. 9. Jánosháza), mérnök, tart. főhadn.;
D) Béla (szül. 1896. febr. 14. Jánosháza), erdőmérnök, több katonai érem tulajd. Felesége (esk. 1923. okt. 7. Déva) lécfalvi Lázár Anna; leánya:
Márta-Mária (szül. 1924. szept. 27. Craiova);
8. Malvin (született 1860. Keszthely), férje lovag Gschwendtner Géza († 1918. Tapolca);
9. Etelka (szül. 1862. Keszthely), férje Held Gusztáv († );
2-tól (Báthor Krisztinától):
10. Edőmér (szül. 1864. Keszthely, † 1886. u. o.);
A család elágazásainak átnézeti táblája:
Sándor 1767–1831. buszáralezr., táblabiró Marowska Julia; Pál 1802–1879. csiktusnádi Sántha Teréz a jelenleg élő szatmármegyei I.ág; István 1806–1860. Zanathy Emilia (1819–1885.) a jelenleg élő szatmármegyei II. ág; György 1812–1894. 1. Brodszky Ludovika, 2. Báthor Kriszt. a jelenleg élő dunántuli ág;
Vö. Kempelen: Magyar Nemesi Családkönyv I/42–5. (gen.); rcsk.
Szabó (németi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. kapott.
Szabó (novaji).
Címereslevele kelt 1627. jun. 1. (Abaujm. lt.) – Csoma 522.
Szabó (nyéki).
Címereslevele kelt 1606. aug. 8. – Vö. NI. X/433.; Siebm.erd. 220.; 254.; Bold. 44.
Szabó (ógyallai).
A címereslevelet I. Lipóttól 1661. Sz. István várkapitány és fiai: István, János és Mátyás kapták. – Címer: kék mezőben zöld földön álló koronás griff jobbjában kardot tart; sisakdisz a griff növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Siebm. 610.
Szabó (ölyvedi).
Címereslevele kelt 1597. dec. 7. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 138.
Szabó (ölyvedi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/294.
Szabó (pákai, alias Sárkány, váradi).
Nemességet 1585-ből l. Gyfv. LR. I/528.
Szabó (pálfalvi).
Székely család. Imre (Marosszék) nemessége 1784. dec. 23. legf. helyen igazoltatott (LR. LIII/116.) – Vö. Pálmay: M.-Torda.
Szabó (palsai).
Címereslevelet Báthory Istvántól 1605. jan. 14. Sz. Balázs és István nyertek (Szatmárm. lt.) – Gorzó 113.
Szabó (párosi).
István és László nemessége 1784. nov. 16. legf. helyeken igazoltatott. (LR. LIII/92.)
Szabó (partai).
Nagy Iván által (X/434.) felvett család.
Szabó (patróhi).
Somogym.-ben élt család. – Vö. NI. XI/434.
Szabó (pernyési).
Az előnévvel a nemességet 1902. dec. 31. Sz. Károly, a biharmegyei gazdasági egylet elnöke kapta. – Vö. MNA. 126.
Szabó (péterfalvi).
Ugocsam.-ben élt család. – Vö. NI. X/434.
Szabó (Petri).
Nagy Iván által (X/434.) említett család.
Szabó (püspöki, alias Körösszegi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/283.
Szabó (püspökladányi).
Címereslevele kelt 1606. dec. 12. Vö. T. XX/21.; Bold. 44.
Szabó (püspökladányi).
Címereslevelét 1615. Zemplénm. hirdette ki.
Szabó (radnóti).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 123. (gen.)
Szabó (rajkai).
Mosonm.-i család. – Vö. NI. X/434–5.
Szabó (Rátoni).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/455.
Szabó (récsei).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/360.
Szabó (sarkadi).
Címereslevele kelt 1624. jul. 5. – Vö. Siebm. erd. 220.; Ni. X/436.
Szabó (sarkadi).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXII/33.
Szabó (sárói).
A címereslevelet 1698. jan. 4. Sz. András, István és Mihály kapták. Kihird. Ugyanezen év aug. 7. Borsodm. Nemesi bizonyítványt nyert 1766. dec. 10. Debrecen városától; 1770. márc. 14. é 1793. nov. 26. Szabolcsm.-től; 1794. febr. 10. Csongrád-, 1799. ápr. 23. és 1845. márc. 5. pedig Csanádm.-től. A család Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Makón és Gyulán élt. Leszármazási tábla és címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/435.; Siebm. 611.; Békésm. tört. III/249.; Orosz 266.; Kősz. 356.; Barna-Sümeghy 182.; Pestm. monogr. 481.
Szabó (sárpataki).
Nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.) – Vö. NI. X/436. Gf. I/27.
Szabó (sassi). Címereslevele kelt 1628. aug. 22. – Vö. Ádám (Sassi).
Szabó (sassi).
Első ismert őse Zsigmond 1713. Tiszadadán élt; fiától Istvántól született unokája, Sámuel Tarcalra költözött s Szabolcsm.-nek 1768. febr. 8. kelt bizonyítványával igazolta nemességét. A család 1835. márc. 15.
Zemplénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Előnév elismerése: 20021/1913. B. M. sz. a.
Zemplénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Előnév elismerése: 20021/1913. B. M. sz. a.
Szabó (sebesi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (sélyei).
Címereslevele kelt 1640. ápr. 4. (OL:Htt. Nob. Poson)
Szabó (sepsi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 403.
Szabó (sepsiszentgyörgyi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (sepsizaláni).
Nagy Iván által (X/433.) említett család.
Szabó (siklósi).
l. T. XIV/96.; NI. X/435.
Szabó (siménfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely pk. 25.
Szabó (somkereki).
B.-Szolnokm.-ben kihirdetett (1666.) család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Szabó (sóskuti).
Címereslevele kelt 1635. febr. 17. A család 1810. új címereslevelet kapott. – Vö. Temesm. monogr. I/420.
Szabó (süllyei).
Nagy Iván által (X/436.) említett család.
Szabó (szalai).
1684. Nógrádm.-ben élt család. – Vö. NI. X/436.
Szabó (szalontai, alias Jakob.)
Címereslevele kelt 1653. jan. 13. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (szalontai, alias Megyeri).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/423.
Szabó (szántói).
Címereslevele kelt 1652. febr. 21. – Vö. NI. X/436–9. (gen.) Siebm. 609–610.; Csoma 523.; Forgon II/52.; Orosz 264.
Szabó (szántai).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörm.-ben él János. Ugyanekkor Nógrádm.-ben Zsigmond vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Gömörm. monogr. 657.; Simon 74.
Szabó (szatmári).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (szatmárnémeti).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 221.
Szabó (szécsényi).
Címereslevele kelt 1667. (1669?) okt. 8. (Nógrádm. lt.) – Vö. NI. X/439–441. (gen.); Siebm. 610.; Simon 74.; Andr. 148.; Nógrádm. monogr. 621.; Széchényi-Szabó.
Szabó (székelyudvarhelyi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udarhely 221–2. (gen.)
Szabó (szelei).
Krasznam. 1770. évi nemesi összeiráskor Bürgezden él a család. Pestm.-ből származott oda. Armálista.
Szabó (szemerédi).
Hontm.-i család. – Vö. NI. X/441.
Szabó (szemerjai).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 403. és l. Szabó alias Székely, nemesség 1659.
Szabó (szenterzsébeti).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 222.
Szabó (szentesi).
Címereslevele kelt 1552. márc. 11. (Beregm. lt.) Kihird. Pozsonym. – Vö. NI. III/149–150.
Szabó (szentgyörgyvölgyi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 357.
Szabó (szentjóbi).
Címereslevele kelt 1618. – Vö. NI. X/441.; Biharm. monogr. 645.
Szabó (szentmiklósi).
A nemessége 1882. jan. 29. Sz. József kir. tan., budapesti egetemi nyilv. rendes tanár kapta. – Névváltoztatás 1887. okt. 16. Szentmiklóssy-ra. – Vö. MNA.; T. XIV/96.
Szabó (szepesi).
Zemplénm.-i család. – Vö. NI. X/442.
Szabó (széplaki), l. Szabó alias Gyulay.
Címerlevél 1643.
Szabó (szepsi).
Címereslevele kelt 1655. febr. 15. (MN. Muz. lt.) Kihird. Szabolcsm. – Vö. Áld. 199.
Szabó (szepsi).
Címereslevele kelt 1663. ápr. 26. (Gyfv. LR. XXVI/677.; Biharm. lt. ) – Vö. Siebm. erd. 221.
Szabó (szeredai).
Székely család. – Ferenc nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (szigeti).
Címereslevelet az Abari családdal együtt kapott 1658. márc. 10.
Szabó (szilágycsehi).
Nemességét 1588-ból l. Gyfv. LR. II/160.
Szabó (szoboszlói).
Címereslevelet Rákóczi Zsigmondtól 1607. dec. 23. Sz. András nyert (Szatmárm. lt.) Kihird. 1608. Biharm. – Vö. Gorzó 114., 138.
Szabó (szoklyói).
Címereslevele kelt 1563. dec. 4. – Vö. Siebm. 608.; Mel. 63.; NI. II/230.
Szabó (szundi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/457.
Szabó (tamáshidi).
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XV/468.
Szabó (técsői).
A címereslevelet 1698. szept. 29. Sz. Mihály és gyerm. kapták. (LR. erd. II/863.)
Szabó (técsői, alias Técsi).
Címereslevele kelt 1670. dec. 2. (Máramarosm. lt.) – Vö. T. XXVIII/167.
Szabó (theyfalvi).
Pozsonym.-i család. – Vö. NI. X/442.
Szabó (Teplicai).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásában György fordul elő. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Szabó (Tomori).
Ugocsam. bizonyítványa alapján 1847. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 357.
Szabó (töböréthei).
Pozsonym.-i család. – Vö. NI. X/442.
Szabó (turóci).
Nagy Iván által (X/442.) említett család (1682.).
Szabó (türri).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (tyukodi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/457.
Szabó (udvardi).
Nagy Iván által (X/442.) említett Komáromm.-i család.
Szabó (ujhelyi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. II/120.
Szabó (ujszékelyi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 222.
Szabó (uzoni).
Székely család. – Vö. NI. X/492.; Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (vágási).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 222.; NI. X/442.
Szabó (vajai).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 123.
Szabó (vajdai).
Címereslevele kelt 1616. aug. 201. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. 608.
Szabó (vajdai).
Címereslevele kelt 1624. ápr. 10. (Abaujm. lt.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/209.
Szabó (váradi).
Címereslevele kelt 1610. (Ol.: Htt. Nob. Bihar).
Szabó
Szabó (váradi).
Címereslevele kelt 1636. aug. 6. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 114.
Szabó (váradi).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII-27.
Szabó (váradi).
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. nyert az Abari-családdal.
Szabó (várallyai).
B.-Szolnokm.-ban 1654. György tett hűségi esküt. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Szabó (varannói).
Címereslevele kelt 1655. február 15. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 199.
Szabó (várdai).
Címereslevelet a Borsos családdal (l. e.) 1591. Sz. János nyert (Keleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/138.
Szabó (vári).
Címereslevele kelt 1655. máj. 29. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1655. jul. 26. Ugocsa- s 1657. ápr. 9. Beregm. – Címer: kék mezőben hármas zöld halom, középsőjén daru felemelt jobbjában kavicsot, csőrében ágat tart; sisakdísz: könyöklő vörös ruhás kar szőlőfürtöt tart; takaró: vörös-arany, vörös-ezüst. – Vö. Gorzó 114.
Szabó (varjasi).
Címereslevele kelt 1667. – Vö. Pestm. monogr. I/481.
Szabó (varsóci).
Címereslevele kelt 1642. febr. 26. (Szatmárm. lt. ) – Vö. Gorzó 114.
Szabó (vásárhelyi).
Címereslevele kelt 1589. április 10. (Gyfv. LR. II/428.; másolata MNMuz. lt.) – Vö. Siebm. erd. 221.; Sándor I/12.
Szabó (vásárhelyi).
Címereslevelet 1658. márc. 10. nyert az Abari családdal.
Szabó (vérvölgyi).
Eredete és legrégebbi története még nincs tisztázva. Tanuvallomások szeritn címereslevele 1634. kelt. A család az 1792. Köz.-Szolnokm.-ben lefolytatott tanuvallomások szerint Vérvölgyön élt s ott volt birtokos. De a családról már a XVI. század közepéről vannak adataink. István és Ferenc börvelyi birtokosok 1768. jun. 16. Közép-Szolnokm.-től kaptak nemesi bizonyítványt. János, Mihály, András és Ferenc 1836. Szatmármegyétől kaptak nemességüket igazoló okmányt. – Vö. Gorzó 113. Petri VI/457–8.
Szabó (veszprémi).
Nagy Iván által (X/442–3) említett Trencsénm.-i család.
Szabó (villyei).
Nemességét 1652-ből l. a jászói conv. lt.-ban.
Szabó (viski).
Nagy Iván által ( X/443.) említett család.
Szabó (zabolai).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 403.
Szabó (zágoni).
Székely család. – Vö. NI. X/443.; Pálmay: Háromszék 402.
Szabó (zaláni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék.
Szabó (zempléni).
Címereslevele kelt 1669. (Ered. Sz. Antal tul. Bp.) – Vö. Kősz. 357.
Szabó (zetelaki).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 222. (gen.); NI. X/443.; Orosz 266.
Szabó (zilahi).
Címerpecsét a gróf Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Szabó (zuthori).
Címereslevele kelt 1548. (Kolosmon. conv. Arm. S. 10.) – Vö. T. XIV/152., XXII/59.
Szabó (zsirai).
Címereslevele kelt 1638. A család Biharm.-ből Békésm.-ben telepedett meg. Előfodul a vármegye 1836-46-iki összeirásában. – Vö. Békésm. tört. III-249.; Biharm. monogr. 645. és Szabó (másképen Zsiry).
Szabó (másképen Balogh).
Nyitram. bizonyítványa alapján 1822. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 355.
Szabó (másképen Balogh, tegenyei).
Címereslevele kelt 1624. – Vö. Gorzó 113.; Szatmárm. monogr. I/605., II-201.; és Balog (alias T.)
Szabó (másképen Bargói).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII/27.
Szabó (másképen Berekovics.)
Nagy Iván által ( X/443.) említett család.
Szabó (másképen Bethlen).
Címereslevele kelt 1591. jun. 1. (Kolosmon. conv. LR. anni: 1591–264.) – Vö. Siebm. erd. 220.
Szabó (másképen Borsos).
Temesm.-ben kihirdetett család. – Vö. Lendv. II/61.
Szabó (másképen Böszörményi).
Szatmárm.-ben élt család. Nemessége 1802. febr. 19. legf. helyen nyert igazolást (LR. LX/919.) – Vö. Gorzó 112.; NI. II/228.
Szabó (másképen Csáky).
Bácsm.-ben élt család. – Vö. Dudás 132.
Szabó (másképen Csepreghy).
Hontm.-ben élt család. – Vö. NI. X/444.
Szabó (másképen Csihi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonym.-ben Ádám vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Szabó (másképen Csorvásy).
Címereslevele kelt 1625. nov. 17. – Vö. Siebm. 608.; Bold. 92.; Ni. X/423–4. (gen.)
Szabó (másképen Czecze).
Címereslevelet a többek között Sz. (alias Attya) István nyert. Kihird. 1643. okt. 1. Tornam. – Vö. Czecze (alias Sz. )
Szabó (másképen Czégányi).
Szatmárm-ben élt család. – Vö. Gorzó pk.27.
Szabó (másképen Damásdy).
Címereslevele kelt 1651. dec. 16. Nemességét 1654. Komáromm. hirdette meg. – Vö. Alapi 256.
Szabó (másképen Dobóczky).
Címereslevele kelt 1672. márc. 10. (Ol: Htt. Nob. Poson és Barsm. lt.) (LR. XVIII/480.; Barsm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Barsm.-ben Imre igazolta nemességét.
Szabó (másképen Dávid).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontm.-ben András, György, István és Mátyás fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Szabó (másképen Deák).
Nemességét Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 75.
Szabó (másképen Dora).
Címereslevele kelt 1687. jun. 29. (LR. XVIII/480., Barsm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Barsm.-ben Imre igazolta nemességét.
Szabó (másképen Fabini).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szabó (másképen Farkas).
Nemességét 1579-ből l. az esztergomi főkápt. lt.-ban.
Szabó (másképen Fejértó.)
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Fejérváry.)
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Földessy).
Címereslevele kelt 1606. máj. 26. – Vö. Siebm.erd. 220–1.
Szabó (másképen Gönczy).
Címereslevele kelt 1649. nov. 1. (Abaujm. lt.) – Vö. TK. III/103.: Csoma 664.: Tóth I/317.
Szabó (másképen Györgyi).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk.
Szabó (másképen Gyulai, széplaki).
Címereslevele kelt 1643. febr. 1. (Gyfv. LR. XX/197.) A család tagjai 1798–1808.
között nemességvitató pör alatt álltak, melynek eredményeként nemességük elismertetett, minek folytán József, István és János Csanádm.-től 1808. jun. 9., majd pedig 1842. szept. 6. nemesi bizonyítványt kaptak. – Vö. Siebm. erd. 221.; Barna-Sümeghy 183–5.
között nemességvitató pör alatt álltak, melynek eredményeként nemességük elismertetett, minek folytán József, István és János Csanádm.-től 1808. jun. 9., majd pedig 1842. szept. 6. nemesi bizonyítványt kaptak. – Vö. Siebm. erd. 221.; Barna-Sümeghy 183–5.
Szabó (másképen Héczey.)
Nemességét 1686-ból l. LR. Arm. I/99.
Szabó (másképen Hegedüs, hadadi).
Nemességét 1608. aug. 2. Sz. Boldizsár és János személyében kapta. (Gyfv. LR. V/128.)
Szabó (másképen Hermon.)
Címereslevele kelt 1690. ápr. 28. – Vö. Csoma 664.
Szabó (másképen Hidi).
Címereslevele kelt 1630. jun. 28. – Vö. Weress 72.
Szabó (másképen Homonnay).
Címereslevele kelt 1649. ápr. 29. (Abaujm. lt.) Kihird. Abaujm. – Vö. Csoma 664.; Siebm. 664.
Szabó (másképen Horváth).
Címereslevele kelt 1657. jan. 9. (Nógrádm. lt.)
Szabó (másképen Horváth).
nemességét 1683-ból l. az eszterogmi főkpt. és Nyitram.lt.
Szabó (másképen Hölcsics).
Címereslevele kelt 1666. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Szabó (másképen Jakab.)
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/93.
Szabó (másképen Jankovich.)
Címereslevele kelt 1634. dec. 30. (Nyitram. lt.)
Szabó (másképen (Jolsva.)
Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/253.
Szabó (másképen Kadzás).
Címereslevele kelt 1659. szept. 2. (Veszprémm. lt.)
Szabó (másképen Kalmár).
Nmességét 1687-ből l. OL.: Htt. Nob. Szabolcs.
Szabó (másképen Kamanchi).
Címereslevele kelt 1609. nov. 10.; kihird. Borsodm. – Vö. NI. V/58.; Forgon I/9–10.; TK. I/145.; Bor. I/205.
Szabó (másképen Kántor).
Címereslevelet 1650. jul. 13. (MNMuz. lt.) Kihird. Nógrádm. – Vö. Siebm. 285.; Áld. 192.
Szabó (másképen Kanyó).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Beregm.-ben István él.
Szabó (másképen Kassay).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben Mihály nemessége nyert igazolást.
Szabó (másképen Kaszás).
István nemessége 1844. okt. 3. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXVII/460.)
Szabó (másképen Kazay).
Címereslevele kelt 1661. ápr. 17. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 15.
Szabó (másképen Kelemen).
Címereslevele kelt 1663. ápr. 10. (Nyitram. lt.) –1749. Hevesm.-ben hirdettetett ki nemessége. – Vö. Orosz 265.
Szabó (másképen Kerekes.)
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Kereszeghy).
János (Biharm.) nemessége 1829. jan. 23. legf. helyen nyert elismerést. (LR. LXV/478., LXVII/396.)
Szabó (másképen Keresztessy, sassi).
Címereslevele kelt 1628. aug. 22. – Vö. Ádám (sassi).
Szabó (másképen Kiss.)
Címereslevele kelt 1642. dec. (MNMuz. lt.)
Szabó (másképen Kormosár).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Kovács).
András nemessége Zemplénm.-ből 1785. dec. 16. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/327.) – Vö. NI. X/445.
Szabó (másképen Kőrösy).
Pestm.-ben (Nagykőrös) élt család. – Vö. Benkó 300.
Szabó (másképen Kőrösy-Szabó).
Címereslevele kelt 1690. – Vö. Torontálm. monogr. 552.; Kősz. 196.
Szabó (másképen Labancz).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében István fordul elő az igazolt nemesek között.
Szabó (másképen Láczay-Szabó).
Nemessége 1844. legf. helyen elismertetett. (LR.LXVII/453.)
Szabó (másképen Laskay.)
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/78.
Szabó (másképen Liszkay).
Nógrádm. bizonyítványa alapján 1677. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 356.
Szabó (másképen Literáti).
Címereslevele kelt 1622. – Vö. Weress 72.
Szabó (másképen Lőrinczy).
Nemességét 1659-ből l. győri kápt. lt.
Szabó (másképen Lukácsy).
Címereslevele kelt 1608. május 30.
Szabó (másképen Mándy).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben György igazolta nemességét.
Szabó (másképen Mester).
Címereslevele kelt 1692. nov. 9. (Ujváry Ferenc tulajd. Rimaszombat). – Vö. Forgon II/330.: Ujváry.
Szabó (másképen Mester).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontm.-ben élt család.
Szabó (másképen Morvay).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1693. aug. 9. – Vö. Forgon II/253.
Szabó (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1693.; kihird. Hontm. – Vö. Forgon II/253.
Szabó (másképen Nagy).
Nemességét 1697-ből l. a váci kpt. lt.-ban.
Szabó (másképen Nagy).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben élt János.
Szabó (másképen Németh).
Pestm.-ben élt család. – Vö. Kősz. 356.
Szabó (másképen Novák).
Címereslevele kelt 1677. dec. 19. (Vasm. lt. és OL.:Htt. Nob. Vas.) – Vö. Balogh 242.
Szabó (másképen Nyárády).
Címereslevele kelt 1698. március 20. (OL.) – Vö. Siebm. 610.
Szabó (másképen Ónody).
Címereslevele kelt 1687. okt. 4. (LR. XIX/60.; Barsm. lt.)
Szabó (másképen Ónody).
Nemességét Nógrádm.-ben igazolta. – Vö. Simon 74.
Szabó (másképen Pálffy).
Címereslevele kelt 1717. szept. 15. – Vasm.-től nyert nemesi bizonyítványát 1840. Baranyam. hirdette ki. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben János és Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Andr. 62.
Szabó (másképen Pállyi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Szabó (másképen Pály).
Címereslevele kelt 1590. nov. 25. (Kolosmon. conv. lt. anni 1591–65.) – Vö. Siebm. erd. 219.
Szabó (másképen Papp.)
Címereslevele kelt 1633. dec. 17. (Biharm. lt.) – Vö. NI. IX/109., X/434.; T. VI/180.
Szabó (másképen Peszeki).
Címereslevele kelt 1690. aug. 15. (Barsm. lt.) Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Barsm.-ben Mihály özv.-e Tőrey Judit forudl elő az igazolt nemesek között.
Szabó (másképen Poharics).
Címereslevelét 1655. Nógrádm. hirdette ki. – Vö. NI. X/434.
Szabó (másképen Pomeránei).
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXVI/151.
Szabó (másképen Rácz).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/302.
Szabó (másképen Raczkóy).
Nagy Iván által (X/435.) említett család.
Szabó (másképen Recsey.)
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806.5350.
Szabó (másképen Sebesi).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Seres).
Címereslevele kelt 1656. márc. 28. (Biharm. lt.)
Szabó (másképen Solticz).
Címereslevelet 1714. okt. 22. nyert. (OL.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs). – Vö. NI. X/446.; Siebm. 611.
Szabó (másképen Somi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben Dávid igazolta nemességét.
Szabó (másképen Somlyai).
Címereslevele kelt 1655. ápr. 4. (MNMuz. lt.)
Szabó (másképen Somlyai).
János (Tordam.) nemessége 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.)
Szabó (másképen Soós.)
Címereslevele kelt 1717. okt. 28. (LR. XXXI/381.) – Vö. NI. X/446–7.; Siebm. 593.
Szabó (másképen Stelik).
Címereslevele kelt 1646. okt. 2. (Győrm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sopronm.-ben igazolt család.
Szabó (másképen Surányi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben Sándor fordul elő az igazolt nemesek között.
Szabó (másképen Szabó Imre).
Nemességét Nógrádm.-ben igazolta. – Vö. Simon 74.
Szabó (másképen Szakács).
Nemességét 1673-ból l. Erd. főkormsz. 1845:6783.
Szabó (másképen Szakál.)
A XVI. századból Nagy Iván által (X/436.) említett csalás.
Szabó (másképen Szecsey).
Barsm. bizonyítványa alapján 1770. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 356.
Szabó (másképen Székely, szemerjai).
Nemességét 1659. jul. 2-ról l. Gyfv. LR. XXVII/223.
Szabó (másképen Székely.)
Küküllőm.-i család. – Vö. NI. X/441.
Szabó (másképen Szentimrey).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Szabó (másképen Szepsi).
Címereslevele kelt 1656. jun. 23. – Vö. Bor. I/229.
Szabó (másképen Szepsy).
Címereslevele kelt 1671. Kihird. 1672. Pestm. – Vö. Benkó 330–2. (gen.); Pestm. monogr. I/482.
Szabó (másképen Sziklóssy).
Címereslevele kelt 1637. máj. 4. (Vasm. lt.) A család 1733. Vasm.-ben igazolta nemességét s 1806. aug. 11. kiállított bizonyítványát 1808. okt. 1. Baranyam. hirdette ki. Talán ebből a családból származik a Hevesm.-ben élt hasonnevű család is, melyből János (Tamási) 1766. Vasm. bizonyítványa alapján Sopron-, majd pedig fia Sopronm. bizonyítványa alapján 1823. Hevesm.-ben hirdettetnek ki. – Címer: kék mezőben koronás sas jobbjában kardot tart; siakdísz: vörös ruhás
kar karddal; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Balogh 242.; Orosz 262.; Andr. 71.; Siebm. 609.; T. XIV/97.; A Sz. család története (Győr, 1895.) Győrm. monogr. 442.
kar karddal; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Balogh 242.; Orosz 262.; Andr. 71.; Siebm. 609.; T. XIV/97.; A Sz. család története (Győr, 1895.) Győrm. monogr. 442.
Szabó (másképen Szoboszlay).
Címereslevele kelt 1654. A családnak 1794. Szabolcsm. ad nemesi bizonyítványt, melyet 1839. Hevesm. hirdetett ki. – Vö. Orosz 265. (gen.)
Szabó (másképen Szombathy).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ugocsam.-ben élt a család.
Szabó (másképen Tétsi, félegyházi).
Címereslevele kelt 1672. jun. 9. (OL: 959/1900.)
Szabó (másképen Tóth).
Címereslevele kelt 1650. okt. 29. Kihird. Tornam. – Vö. TK. I/225.; Orosz 264.
Szabó (másképen Törék).
Címereslevele kelt 1665. jul. 15. – Vö. Forgon II/253.
Szabó (másképen Türi).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormánysz. 1806:5350.
Szabó (másképen Vajda).
Bácsm.-ben élt család. – Vö. Dudás 134.
Szabó (másképen Várady).
Címereslevele kelt 1655. jan. 1. – Vö. TK. I/146.
Szabó (másképen Várady).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szabó (másképen Várady).
Címereslevele kelt 1687. nov. 6.
Szabó (másképen Várady).
Nemességét 1696-ból l. a váradi kpt. lt.
Szabó (másképen Varjas).
Pestm.-ben élt. – Vö. Kősz.. 357.
Szabó (másképen Vásárhelyi).
Címereslevele kelt 1700. máj. 13. (Mosonm. lt.)
Szabó (másképen Vasnaky).
Nemességét 1676. Pestm. ismerte el. – Vö. Kősz.357.
Szabó (másképen Vendéghy).
Címereslevele kelt 1652. márc. 5. (Ungm. lt.) – Vö. Csoma 523–4.
Szabó (másképen Zabó).
István 1746. dec. 19. Szatmárm.-től kapott nemességéről bizonyítványt. – Vö. Gorzó 112.
Szabó (másképen Zsiry).
Nemessége Biharm.-ből 1763.- legf. helyen elismertetett. (LR. XLVI/502.) – Vö. Szabó (Zsirai).
Ily nevű családot Sz. Gábor (Dicsőszentmárton) nevét 1896. máj. 1. kelt legf. negedéllyel Simay-ra változtatta.
Szabó-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben András, János, Péter; Aradm.-ben József (Vö. Márki II/719.); Barsm.-ben 3 István, 2 János, Mátyás, András, József, 2 Ferenc, Ádám, Mihály özv. (Vö. Barna-Sümeghy 185.); Biharm.-ben András, 3 György, 9 István, 4 János, Miklós, 3 Mihály (Péter és Mihály nemessége 1763. legf. helyen is elismertetett: LR.
XLVI/502.); Borsodm.-ben András, András özv., 5 György, Gáspár özv., 10 István, 9 János, László, 3 Márton, 7 Mihály, 2 Péter, Tamás, Zsigmond (a család nemessége 1782. aug. 10., s 1785. jul. 11. legf. helyen is igazoltatott: LR. LII-140., LIII/332.; Fejérm.-ben Márton (Vö. Gorzó 113–4.); Gömörm.-ben András, István, Márton (Vö. Forgon II/253.); Győrm.-ben István, 2 János, 3 Pál, 2 Mihály, György, 3 Ferenc, Benedek, András és Ádám; Hevesm.-ben András, 2 Gergely, Imre, József (Vö. Orosz 266–7.); Hontm.-ben István és 2 János; Komáromm.-ben 3 Ádám, 5 András, 3 Ferenc, György, 2 István, 3 János, László, Márton, 3 Miklós, Pál, 2 Péter, Sámuel, István utódai István, Antal, Dávid, Péter, Ferenc özv.-e (a család nemessége 1785. aug. 4., 1794. okt. 6. és 1808. máj. 13. legf. helyen is igazoltatott: LR. LIII/275., LVIII/272., LXII/307.); Máramarosm.-ben István, Ferenc; Nógrádm.-ben Mihály; Nyitram.-ben István, János, Pál, Ferenc, Mihály és László; Pestm.-ben Ferenc, Lőrinc és Péter; Pozsonym.-ben Ádám, 7 János, 2 Péter, 4 István, 6 Ferenc, 2 József, 3 Mihály, András (Vö. Pozsonym. monogr. 696.); Sárosm.-ben Ferenc; Somogym.-ben Zsigmond, István, 3 János, György, Ferenc, Lőrinc, László, András; Sopronm.-ben Gábor, János és László; Szabolcsm.-ben Ferenc özv., 2 György, 4 János, Bálint, András, Gergely, Antal, Gábor, Péter, Sámuel, 5 István, 2 Pál, Mihály (a család nemessége 1777. aug. 8. és 1794. jul. 3. legf. helyen is igazoltatott: LR. L/508., 556., VIII/534.); Szatmárm.-ben 4 György, 2 János, 3 András, Ferenc, 2 Péter, Lászó, 2 Pál, Simon, 3 István, Gábor, Mihály és Imre (Vö. Gorzó 112., 113., 114. pk. 39.); Tolnam.-ben András, 2 Mihály, Péter, Sámuel, István és György; Ugocsam.-ben 2 Pál, 4 György, Sámuel, Gábor, Mihály, 2 János, András, József és István (a család nemessége 1785. máj. 1. és 1796. jan. 21. legf. helyen igazoltatott: LR. LIII/216., LIX/775.); Ungm.-ben István, Mihály, János; Vasm.-ben 2 Ádám, András, 6 Ferenc, Ferenc fia, Gáspár özv.-e, 2 György, 9 István, 9 János, 2 János, 2 László, Márton, Mátyás, 6 Mihály, Mózes, Miklós, Pál, Péter (a család nemessége legf. helyen is több ízben ismertetett el); Veszprémm.-ben Ádám, András, Benedek, 2 Ferenc, 4 György, 2 István, 3 János, 2 József, László, 2 Mihály, Miklós, Pál, Tamás, Itván özv., László özv., Tamás özv., (a család nemessége 1786. okt. 30. legf. helyen is igazoltatott. LR. LIII/462.); Zalam.-ben 2 András, 4 Ferenc, 8 György, 4 István, 4 János, 3 József, László, 3 Márton, 3 Mihály, Péter és Tamás, végül Zemplén.-ben 3 János, Mihály, 2 István, Márton, 2 András, András özv.-e, János özv.-e fordulnak elő az igazolt nemesek között. Kapcsolatuk a fennebb ismertetett egyes Sz. családokkal megállapításra vár. – Vö.
még Dudás 135.; Andr. 106.; Békésm. tört. III/250.; Barna-Sümeghy (182–5.; Petri VI/442–462.; stb.
XLVI/502.); Borsodm.-ben András, András özv., 5 György, Gáspár özv., 10 István, 9 János, László, 3 Márton, 7 Mihály, 2 Péter, Tamás, Zsigmond (a család nemessége 1782. aug. 10., s 1785. jul. 11. legf. helyen is igazoltatott: LR. LII-140., LIII/332.; Fejérm.-ben Márton (Vö. Gorzó 113–4.); Gömörm.-ben András, István, Márton (Vö. Forgon II/253.); Győrm.-ben István, 2 János, 3 Pál, 2 Mihály, György, 3 Ferenc, Benedek, András és Ádám; Hevesm.-ben András, 2 Gergely, Imre, József (Vö. Orosz 266–7.); Hontm.-ben István és 2 János; Komáromm.-ben 3 Ádám, 5 András, 3 Ferenc, György, 2 István, 3 János, László, Márton, 3 Miklós, Pál, 2 Péter, Sámuel, István utódai István, Antal, Dávid, Péter, Ferenc özv.-e (a család nemessége 1785. aug. 4., 1794. okt. 6. és 1808. máj. 13. legf. helyen is igazoltatott: LR. LIII/275., LVIII/272., LXII/307.); Máramarosm.-ben István, Ferenc; Nógrádm.-ben Mihály; Nyitram.-ben István, János, Pál, Ferenc, Mihály és László; Pestm.-ben Ferenc, Lőrinc és Péter; Pozsonym.-ben Ádám, 7 János, 2 Péter, 4 István, 6 Ferenc, 2 József, 3 Mihály, András (Vö. Pozsonym. monogr. 696.); Sárosm.-ben Ferenc; Somogym.-ben Zsigmond, István, 3 János, György, Ferenc, Lőrinc, László, András; Sopronm.-ben Gábor, János és László; Szabolcsm.-ben Ferenc özv., 2 György, 4 János, Bálint, András, Gergely, Antal, Gábor, Péter, Sámuel, 5 István, 2 Pál, Mihály (a család nemessége 1777. aug. 8. és 1794. jul. 3. legf. helyen is igazoltatott: LR. L/508., 556., VIII/534.); Szatmárm.-ben 4 György, 2 János, 3 András, Ferenc, 2 Péter, Lászó, 2 Pál, Simon, 3 István, Gábor, Mihály és Imre (Vö. Gorzó 112., 113., 114. pk. 39.); Tolnam.-ben András, 2 Mihály, Péter, Sámuel, István és György; Ugocsam.-ben 2 Pál, 4 György, Sámuel, Gábor, Mihály, 2 János, András, József és István (a család nemessége 1785. máj. 1. és 1796. jan. 21. legf. helyen igazoltatott: LR. LIII/216., LIX/775.); Ungm.-ben István, Mihály, János; Vasm.-ben 2 Ádám, András, 6 Ferenc, Ferenc fia, Gáspár özv.-e, 2 György, 9 István, 9 János, 2 János, 2 László, Márton, Mátyás, 6 Mihály, Mózes, Miklós, Pál, Péter (a család nemessége legf. helyen is több ízben ismertetett el); Veszprémm.-ben Ádám, András, Benedek, 2 Ferenc, 4 György, 2 István, 3 János, 2 József, László, 2 Mihály, Miklós, Pál, Tamás, Itván özv., László özv., Tamás özv., (a család nemessége 1786. okt. 30. legf. helyen is igazoltatott. LR. LIII/462.); Zalam.-ben 2 András, 4 Ferenc, 8 György, 4 István, 4 János, 3 József, László, 3 Márton, 3 Mihály, Péter és Tamás, végül Zemplén.-ben 3 János, Mihály, 2 István, Márton, 2 András, András özv.-e, János özv.-e fordulnak elő az igazolt nemesek között. Kapcsolatuk a fennebb ismertetett egyes Sz. családokkal megállapításra vár. – Vö.
még Dudás 135.; Andr. 106.; Békésm. tört. III/250.; Barna-Sümeghy (182–5.; Petri VI/442–462.; stb.
Címereslevelét 1628. szept. 3. Tornam. hirdette ki. – vö. TK. I/224.
Szabó-Barakonyi.
Nemességé 1616-ból l. Gyfv. LR. VIII/193.
Szabó-Borzási.
Nemességét 1612-ből l. Gyfv. kpt. Prot. P. Taraczközi 195.
Szabó-Deési.
Címereslevele kelt 1686. (LR. Arm. I/100.)
Szabó-Enyedi (gyulafehérvári).
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. kpt. Prot. J. Debreczeni 398.
Szabó-Ferraris.
Engedély a kettős név viselésére 1907. jan. 28.
Szabó-Fogarasi.
Nemességét 1588-ból l. Gyfv. LR. II/27. – Vö. Siebm. erd. 254.
Szabó-Földesi.
Nemességét 1606-ból l. Gyfv. LR. III/20.
Szabó-Imre.
Címereslevelét 1693. okt. 9. Hevesm. hirdette ki. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádm.-ben élnek András és István. – Vö. NI. X/445.; Orosz 267–8. (gen.); Hevesm. monogr. 677.
Szabó-Isépy.
Címereslevele kelt 1643.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/223.
Szabó-Jenei.
Nemességét 1593-ból l. kolosmon. conv. Prot. anni 1591:218. – Vö. Gorzó 112.
Szabó-Kemenczey.
Nagy Iván által (X/428.) említett család. – Vö. még Gorzó pk. 27.
Szabó-Keresztszegi.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 27.
Szabó-Lengyel (altorjai), l. Lengyel-Szabó.
Szabó-Losonczi, l. Szabó-Imre.
Szabó-Mérai, l. Pappszász.
Szabó-Molnár.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujm.-ben György fordul elő az igazolt nemesek között.
Szabó-nemzetség, l. Karácsonyi. III/37.
Szabó-Olaszvári (váradi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/305.
Szabó-Ónodi.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodm.-ben él a család. – Vö. Szabó (ónodi).
Szabó-Palumby.
Nagy Iván által (X/434.) említett zemplénm.-i család.
Szabó-Simon.
Ugyancsak Nagy Iván által (X/436.) említett erdélyi család.
Szabó-Stropkay.
Címereslevele kelt 1635. – Vö. Bor. I/220.
Szabó-Szigethy.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben élt család.
Szabó-Tamási.
Nemességét 1651-ből l. Gyfv. LR. XXV/493.
Szabó-Thury.
Címereslevele kelt 1637. aug. 26. – Vö. Csoma 664.
Szabó-Udvarhelyi.
Nemességét 1593-ból l. Gyfv. kpt. Prot. J. Debreczeni 449.
Szabolcsi (ujtordai).
Címereslevele kelt 1719. aug. 25. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Szabocsky.
Bácsm.-ben élt család. Hevesm. bizonyítványa alapján Pál hirdettetett ki 1794. A család Nemesmiliticsen lakott. – Vö. Dudás 133. és Szabóczky.
Szabócz.
Sárosm.-ben élt család. – Vö. Tóth I/440.
Szabóczky.
Címereslevelet 1659. máj. 28. Sz. István nyert (Hevesm. lt.) A család 1773. nyert Hevesm.-től nemesi bizonyítványt. – Vö. Orosz 267. és Szabocsky.
Szabódy.
Címereslevele kelt 1712. jun. 30. (az esztergomi hercegprimási lt.-ban).
Szabóky (budai).
A család korábbi neve Schneider volt s a nemesség adományozásában 1897. nov. 28. Schneider Alajos min. tanácsos részesült. Ugyanő, valamint Schneider Lajos székesfővárosi tanácsjegyző, Schneider János dr. orvos és Schneider Alajos dr., a központi statisztikai hivatalánál alkalmazott segédfogalmazó, továbbá Schneider Lajosnak kk. gyermekei: Ernő és Richárd 1898. febr. 28. nevüket Szabóky-ra változtatták. – Vö. MNA. 119. és Schneider (budai).
Szabolai, l. Zabolay.
Szabolcsi (uzoni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 403.
Szachva.
Címereslevele kelt 1611. jun. 14. – Vö. Ábrahám (alias Kilyéni).
Szacsali (vádi, szacsali).
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. Böjthe 265–7.
Szacsva (illyefalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék, l. még Szachva.
Szacsvay (szacsvai, esztelneki és lécfalvi).
Háromszéki régi székely család; első ismert őse Gergely, aki Hunyadi János alatt részt vett a szentimrei csatában (1442.). Ferenc 1602. hűséget esküdött Rudolf királynak; fia Mihály Bethlen Gábor egyik kapitánya volt, akitől 1623. szacsvai jószágára adománylevelet kap s a következő címer adományozásában részesült: vágott pajzs; fenn vörös mezőben a vágási vonalból kinövő oroszlán jobbjában felfelé szegzett 3 nyilat tart; lenn kék mezőben hármas zöld halom középsőjén könyöklő páncélos kar kardot tart, melynek hegyére törökfej van szúrva; sisakdisz: nincs; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családból származott Sz. Sándor, aki Ráth Mátyással együtt szerkesztette Pozsonyban a legelső magyar nyelvü hirlapot (»Magyar Hirmondó«), később pedig a »Magyar Kurir« s a »Magyar Muzsa« szerkesztője lett. Született 1753.; megh. 1815. máj. 15. Bécsben. Jeles tagja volt a családnak Imre (szül. 1818.), 1848. országgy. képviselő. Ő fogalmazta 1849. a függetlenségi nyilatkozatot, amiért 1849. okt. 24. Pesten bitófán kivégeztetett. Másik Imre kiváló színművész.
Vö. NI. X/448–51. (gen.); Siebm. 611–2., erd. 221. Pálmay: Háromszék 406–8. (gen.); Szolnok-Dobokam. monogr. III/496., VII/390.; rcsk.
Száczay.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 357.
Szadányi, l. Sadányi és Karnay (alias Sz.)
Szaday.
Zemplénm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/451., Kősz. 358.
Szádeczky (szádecsnei).
Trencsénmegyei eredetű család. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor ugyanebben a megyében Sándor, Miklós, 2 János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Sz. Lajos, Gyula, László, Zoltán, Miklós, Pál, Dezső, Boldizsár és Sándor előnevük épségben tartása mellett 1913. szept. 30. engedélyt nyertek a Szádeczky-Kardos kettős családnév, a bemutatott címer s a »szádecsnei és kardosfalvi« előnevek használatára. – Vö. NI. X/451–2.; Siebm. 612.; Csoma 524–5. (gen.); Simon 74.; Dudás 149. és Szádeczky-Kardoss (szádecsnei és kardosfalvai).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Turócm.-ben János igazolta nemességét.
Szádeczky (másképen Michalek).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénm.-ben 2 János, 2 András, György, János fiai fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Szádeczky (másképen Závodny).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénm.-ben János és Ádám fodulnak elő az igazolt nemesek között.
Szádeczky (másképen Zigech).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénm.-ben Mihály, György, 2 János, Mátyás igazolták nemességüket.
Szádeczky (másképen Zsigó, még másképen Uher).
Tencsénm.-i család. – Nemességét Heves- és Nógrádm. igazolta. – Vö. Orosz 268.
Szádeczky-Kardoss (szádecsnei és kardosfalvai).
A Szádeczky család ősrégi Trencsénm.-i család, melynek oklevéllel igazolható első, név szerint ismert őse Kardos Péter (Petruc Cordos de Domanisa), aki a Trencsénm.-i Nagy-Domanis falu szoltészságáról és biróságáról szóló adománylevelet – melyet Jakab szepesi ispán mint országbíró 1376. Visegrádon állított ki s Nagy Lajos király 1377. ugyancsak Visegrádon megerősített – jogai védelmére a turóci convent által 1420. átirat. – Ez a Kardos Péter alapíthatta a Domanissal határos Sádecsne falut, mert fiai – Péter, Detre és Bertalan – már »de Zadecz« és »de Zaadoch« irják magukat. A nyitrai káptalan előtt 1452. tiltakoznak jablovini Buthora Gáspár, Lőrinc és Boldizsár (a Marsovszky család ősei) erőszakossága ellen, mellyel Kis-Lednic és Poruba nevü birtokaikat, domanisi soltészságukat s ottani malmukat hatalmasul elfoglalták. Ugyanők 1453-ban V. László királytól s 1457. Hunyadi Lászlótól, mint királyi tárnokmestertől oltalomlevelet, illetőleg rendeletet kaptak a trencséni várispánokhoz, hogy őket birtokaikban a (cseh) hussziták ellen oltalmazzák.
Még a XV. században alapította a család Domanis szomszédságában Kisdomanis (Domaniska) új telepet, mely
később Vaszka (falu) birtokosaikról Kardos-Vaszka nevet kapott s a vármegye hivatalos irataiban a XVIII. században kardosfalva néven szerepelt. Ezeken kívül voltak a családnak még másutt is birtokai, melyekhez részint szerzemény, részint házasság útján jutott.
később Vaszka (falu) birtokosaikról Kardos-Vaszka nevet kapott s a vármegye hivatalos irataiban a XVIII. században kardosfalva néven szerepelt. Ezeken kívül voltak a családnak még másutt is birtokai, melyekhez részint szerzemény, részint házasság útján jutott.
A XVI. század közepén kihalt »hradnai és szulyovári« Szulyovszky család utolsó férfitagjának, Ráfaelnek Anna nevü nővére »szádecsnei« Kardoss János felesége volt, aki az új adományos Syrmiensis családtól a szulyovári uradalom leánynegyede fejében 1552. békés kielégitést kapott.
A család a XVI. század végén »szádecsnei Szádechny alias Kardoss« nevet viselt s 1571. ily néven kapott I. Ferdinánd helytartója, Bornemisza Pál erdélyi és nyitrai püspöktől szádecsnei curiális birtokára új adománylevelet, miután a korábbi adományról szóló oklevelek Sz.Balázs, lietavai várnagy szádecsnei udvarházának leégése alkalmával megsemmisültek.
Ebben az időben már több ágazatra szakadt a család. Ezek közül Balázs ága 1762. kihalt s Batthyány Lajos nádor 1762. új adományt kapott ágának vagyonára; Zsigmond a Trencsénben élt Szádeczky családnak az őse; Mihálytól származik a családnak abauji, kolozsvári, utóbb (1919. óta) budapesti ága; György pedig a XVII. században névleg is külön vált Kardoss családot alapította meg.
Nevezetesebb tagjaia családnak: 1565. Balázs, Thurzó Ferenc lietavai várának várnagya; 1590–1600. Balázs, trencséni szolgabiró; 1621. Sz. másképen Gáspárffy János, az egész Sz. család nevében hűségesküt tesz Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek; 1680–82. Miklós főszolgabiró, Zrinyi Ilona lednici várnagya s ottani uradalmának jószágigazgatója; 1705–7. Gáspár, Rákóczy Ferenc fejedelem hajdu-ezredese; 1740. Katalin, nemeskéri Kiss-né; ugyanezen évben Miklós kanc. jegyző; 1760. Imre udv. kanc. fogalmazó; 1809. Antal, az utolsó nemesi felkelésnél vezérkari főhadnagy; 1805–10. József, Trencsénm.-i szolgabiró; László (megh. 1859.) trencséni törvényszéki elnök; Lajos (megh. 1884.) a nagybicsei uradalom jószágigazgatója; 1891–1929. Lajos, egyetemi tanár, geológus; 1910–1919. Boldizsár, Trencsénm. főügyésze, azóta budapesti ügyvéd; 1910–29. Béla egyet. könyvtárőr; László MÁV. főfelügyelő; stb. A Kardos-családból 1638. István, trencséni esküdt; ugyanezt a tisztséget viselték 1657. Miklós, a 1780. László; Kálmán (1867–1910.) aranysarkantyus vitéz, a képviselőház v. alelnöke, Baranyam. v. főispánja; Kálmán (1859–1910.) közigazgatási biró; stb.
A család trencséni és kolozsvári ágának tagjai 1913.
szept. 30. nemesség- és címermegerősítő és újító királyi oklevelet kaptak arról, hogy »régi magyar nemességük és szádlecsnei előnevük épségben tartása mellett a Szádeczky-Kardoss kettős családnevet, a családi cimerüket a bemutatott alakban és a szádecsnei és kardosfalvai kettős előnevet használhassák.« – Címer: kék mezőben arany koronán könyöklő páncélos kar görbe kardot tart, alatta egy, felette két arany rózsa; sisakdísz: a pajzsbeli kar kardot tart; a kard alatt arany csillag és ezüst félhold; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vallása: a trencséni ágé róm. kath., az abauji ágé ref.
szept. 30. nemesség- és címermegerősítő és újító királyi oklevelet kaptak arról, hogy »régi magyar nemességük és szádlecsnei előnevük épségben tartása mellett a Szádeczky-Kardoss kettős családnevet, a családi cimerüket a bemutatott alakban és a szádecsnei és kardosfalvai kettős előnevet használhassák.« – Címer: kék mezőben arany koronán könyöklő páncélos kar görbe kardot tart, alatta egy, felette két arany rózsa; sisakdísz: a pajzsbeli kar kardot tart; a kard alatt arany csillag és ezüst félhold; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vallása: a trencséni ágé róm. kath., az abauji ágé ref.
A család napjainkban is virágzik. A különvált Kardoss családot l. e munka V. kötetének 324. lapján; a Sz. család alábbi 3 ágazatának leszármazását pedig alább.
I. A trencséni ág. Zsigmond ága: az 1571. uj adománylevélben említett Szédechny Kardos Péter fia Zsigmondról származik. Ivadékai a főágon János; Miklós (1636); másik János (1660.); Miklós (1680); másik Mihály; és György (1762), akinek neje Paczolay Éva; Ennek fia Antal (szül. 1766. Vágbeszterce), neje felsődriethomai Petkó (Petykó Johanna; fiai:
1. László (szül. 1796. nov. 8., † 1859.), ügyvéd, törvényszéki elnök (Trencsén.). Neje 1. (esk. 1823.) Dussek Franciska, 2. (esk. 1835.) beckói Névedy Alojzia; Germekei:
A) Janka, férje Ujfalussy Pál;
B) Lajos (szül. 1823. nov. 16., † 1884. okt. 23. Nagybicse), kir. ügyész, a br. Popper család nagybicsei uradalmának jószágigazgatója. Felesége (esk. 1861. jun. 18. Nagybicse) Keblusek Franciska. Gyermekei:
a) László (sz. 1863. nov. 5. Nagybicse, † 1923. jun. 27. Tiszatardos), urad. intéző. Felesége (esk. 1888.) vajai Vay Teréz. Gyermekei:
aa) Mariska (sz. 1890. jan. 6.), férje Sólyom Sándor (Borsodgeszt);
bb) Teréz (sz. 1891. márc. 23.), férje Szádeczky-kardoss Zoltán, rendőrkapitány;
cc) Margit (szül. 1895. jan. 25.), férje ifj. Steindl Viktor;
b) Mária, férje id. Steindl Viktor;
c) Miklós (sz. 1865. ápr. 23. Nagybicse), m. kir. erdőfőtanácsos (Görgényszentimre), jelenleg nyug. Budapesten. Felesége Kardos Erzsébet;
2. Ádám (szül. 1799. dec. 23. Egresd);
3. Elek (szül. 1804. jul. 17., † 1861. szept. 24. Halács). Felesége Hodossy Julia (szül. 1817. Livina, † 1899. Terncsén). Gyermekei:
A) Gyula, felesége Berchlovich Mária (Nagybicse). Gyermekei:
a) Gizella (sz. 1863. febr. 22. Várna), férje (esk. 1891. jun. 27. Nagybicse) Rakovszky János;
b) Irén.; – c) Mária; – d) Lujza;
B) Pál (szül. 1846. febr. 22. Halács, † 1923. ápr. 13. Nagycserna), felesége (esk. 1878. aug. 31. Nagygradna) Donáth Auguszta (sz. 1856. szept. 9. Melsic, † 1924. Nagycserna). Gyermekei:
a) Sándor (sz. 1879. jun. 2. Baán), v. kir. járásbiró. Felesége fancsali Joób Stefánia (szü. 1881. febr. 1. Liptószentmiklós); Fia:
Szabolcs (sz. 1909. nov. 4. Szeged);
b) Dezső (sz. 1881. máj. 19. Baán), vitéz, m. kir. honvédezredes (Debrecen). Felesége özv. báró Horváthyné, Szentkirályi Margit;
c) Boldizsár (sz. 1883. jan. 17. Felsőnostic), Trencsén város t. főügyésze, ügyvéd (Budapest). Felesége, 1. (esk. 1908. ápr. 28.) felsőlieszkói Lieszkovszky Irma (sz. 1886. dec. 27., † 1911. febr. 17. Wien), 2. tejfalusi Csóka Ilona. Gyermekei:
aa) László (sz. 1910. jun. 2. Trencsén);
bb) György (sz. 1917. jul. 11.);
cc) Gábor (sz. 1918. okt. 29.);
d) Agatha (sz. 1886. jan. 27. Baán);
e) István (sz. 1889. aug. 17. Trencsén) főhadnagy;
f) Mártha (sz. 1891.jul. 22. u. o.);
g) Etelka (sz. 1893. szept. 17. u. o.), férje Oggolder Dezső;
h) Auguszta (sz. 1897. szept.7. u. o.);
C) Adél († 1846.);
4. Károly (szül. 1817., † . – – ), urad. gazdatiszt (Csejte), felesége Günther Anna. Gyermekei:
A) Mihály (sz. ...), az 1880–90-es években postatiszt Budapesten. Felesége Krantz Mária. Gyermekei:
a) Margit, férje dr. Vizdos Géza; – b) Sarolta, férje dr. Oseczki Béla; – c) Hilda;
B) Béla (sz. 1844. aug. 30. Csejte), felesége Pfeffermann Alojzia. Gyermekei:
a) Aladár (sz. 1875. márc. 22.);
b) József-Árpád (sz. 1877. márc. 9.);
II. A nyitrai ág. – Ez az ág is Zsigmond törzséből sarjadzik le. Őse Sz. János, Trencsénm. törvényszékének táblabirája, akinek egyik fia, János Szádecskén maradt; a másik, György a Nyitram.-i Vecsére elszármazván, nemességét Trencsénm.-nek 1768. kiadott bizonyítványával igazolja; Fia József nemességét 1792. szept. 13. hirdetteti ki Nyitram.-ben; Másik fia:
Ferenc, 1816–19. Nyitram. esküdtje. Felesége Bussányi
Teréz; Fia: Ferenc (szül. 1817. ápr. 28. Vecse), felesége Buóczi Julia (Vecse); Fia László (sz. 1842. nov. 21. Vecse), ügyvéd. Felesége Merkáder N.; Fia Géza (Keszthely), felesége Hertelendy Irma;
Teréz; Fia: Ferenc (szül. 1817. ápr. 28. Vecse), felesége Buóczi Julia (Vecse); Fia László (sz. 1842. nov. 21. Vecse), ügyvéd. Felesége Merkáder N.; Fia Géza (Keszthely), felesége Hertelendy Irma;
III: Az Abauj-kolozsvári-budapesti ág. Mihály ágazata:
Ennek az ágazatnak őse az 1571. uj adománylevélben említett Miklós fia Mihály; akinek fia György Trencsénm. táblabirája (1591–1609); unokája Mihály (1622), dédunokája pedig Miklós (1659); Ennek fia Márton a bujdosó kurucmozgalmak idején kiköltözött Sárosm.-be, ahol Komlóskeresztesen telepedett meg († 1706.); Fiai közül András részt vett a Rákóczi szabadságharcban, majd visszatért Trencsénbe; Ádám és János sárosi birtokaikat eladván, Abaujm.-ben (Csécs) telepedtek le.
János (1735), felesége Fodor N.; Fia András (1756). Fulókércsen lakott. Felesége Némethi Zsuzsánna volt. Nemességét Trencsénm. 1784. igazolta; Fiai: János, felesége Molnár Kata; és András; – János fulókércsi lakos Abaujm.-től 1801. nov. 19. nemesi bizonyítványt kapott János, József, László és Pál fiai belefoglalásával. Innen kezdve a család ekképen sarjadzott le napjainkig:
János (sz. 1767. nov. 13. Fulókércs, † 1831. szept. 8.), felesége, 1. Beke Erzsébet, 2. (esk. 1815. okt. 14.) Károlyi Mária; Fiai:
1. Sámuel (sz. 1824. aug. 1. Fulókércs, † 1894. dec. 9. Pusztafalu), felesége ivanóczi Kanócz Jeanette (sz. 1839. Gálszécs, † 1914. márc. 27. Kolozsvár), ref. lelkész volt Pusztafaluban (Abaujm.). Gyermekei:
A) Ilona (sz. 1858. Pusztafalu), férje Kőrössy Dancs József (Vily, Zemplénm.);
B) Lajos (sz. 1859. ápr. 5. Pusztafalu), kolozsvári, majd szegedi egyetemi tanár, v. nemzetgyülési képviselő, történetiró, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja, stb. Neje (esk. 1884. aug. 2.) farkaslaki Hints Mária (Marosvásárhely). Gyermekei:
a) Lajos (sz. 1886. ápr. 8. Marosvásárhely), kir. ügyész (Bp.), felesége (esk. 1926. jun.) Fromm Ilona;
b) Mária (sz. 1888. aug. 17. Pusztafalu, † 1912. ápr. 18. Bp.). Férje Hagymássy Dénes, ügyvéd (Bp.);
c) István (sz. 1889. aug. 20. Marosvásárhely, † 1918. dec. 7. Kolozsvár), tüzérhadnagy;
d) Margit (sz. 1894. nov. 3. Kolozsvár), férje 1. dömsödi Hajós Iván († 1918. dec. 9.), huszárfőhadnagy, 2. Bánhegyi István, m. kir. vasúti és hajózási felügyelő (esk. 1927. márc. 5.);
C) Gyula (sz. 1860. dec. 30. Pusztafalu), v. kolozsvári
egy. tanár. Felesége (esk. 1891. nov. 14.) Molnár Jolán (Bp.). Gyermekei:
egy. tanár. Felesége (esk. 1891. nov. 14.) Molnár Jolán (Bp.). Gyermekei:
a) Jolán (sz. 1893. márc. 15. Bp.), férje váradi Búza László szegedi egyetemi tanár (esk. 1913. ápr. 18. Kolozsvár);
b) Gyula (szül. 1895. ápr. 18. Bp.), bankigazgató (Kolozsvár), felesége (esk. 1926. aug.) Csiszár Márta; Fiuk:
György (szül. 1927. máj. Kolozsvár);
c) Marianne (sz. 1897. szept. 7. Kolozsvár), férje (esk. 1926.) Kerner Antal főmérnök (Szeged);
c) Tibor (sz. 1898. dec. 18. u. o.), műegyetemi adjunktus Bp.;
e) Elemér (sz. 1903. szept. 10. u. o.), bánya- és erdészeti főiskolai tanársegéd (Sopron);
D) Sámuel (sz. 1864. Pusztafalu, † 1884. Bp.);
E) Berta (sz. 1865. u. o.), férje Kőrössy-Dancs József († 1928. ápr. Berzék.);
F) Béla (sz. 1871. Pusztafalu), egyetemi könyvtárőr (Szeged), felesége (esk. 1916. okt. 22. Kolozsvár), Hamza Ella. Gyermekei:
a) Samu (sz. 1918. jan. 21. Kolozsvár);
b) Géza (sz. 1920. nov. 24. Pozsony);
c) Béla (sz. 1922. aug. 24. Szeged);
G) László (sz. 1873. jul. 21. u. o.), MÁV. főfelügyelő. Felesége (esk. 1901. jún. 24.) szentmiklósi és óvári Pongrácz Mária. Gyermekei:
a) László (sz. 1902. Andrásfalva, Liptóm.), felesége Gallass Mária;
b) Jenő (sz. 1904. u. o., † 1920. jul. 17.);
C) Zoltán (sz. 1878., † 1926. febr. 3. Bp.), budapesti rendőrkapitány. Neje (esk. 1912. nov. 16. Boconád) Szádeczky Teréz;
2. Dániel, volt geleji földbirt. († Kassa), felesége Pazár Zsuzsánna (1841–1886.). Gyermekei: A) Dániel, felesége Zsarnay Ilona.; – B) Sándor; – C) Károly; – d) Juliska; – E) Piroska;
Vö. NI. X/451–2.; Siebm. 612.; Csoma 524–5. (gen.); Simon 74.; Dudás 149.;részben Szádeczky-Kardos Lajos egy. tanár közlése.
Szadlics.
Címereslevele kelt 1631. Árvam. bizonyítványa (1815. aug. 1.) alapján 1820. okt. 27. Baranyam.-ben hirdettetett ki nemessége. – Vö. Andr. 71.
Szadliss.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 358.; NI. X/452.
Szador.
Címereslevele kelt 1627. ápr. 4. (Gyfv. LR. XIII/156.) – Vö. Siebm. erd. 221.
Szádváry.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ungm.-ben Ádám vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Szaffner.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 235.
Száh, l. Szák-nemzetség.
Szaich.
Bácsm.-i család. Zágrábm. bizonyítványa alapján ott 1841. hirdettetett ki. – Vö. Bácsm. monogr. 598.
Szaidel (székelyudvarhelyi).
Udvarhelym.-ben élt család. – Vö. NI. X/452.; Pálmay: Udarhely 223.
Szaiff.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrm.-ben Mihály, Komáromm.-ben György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Lipót Komáromm.-nek bizonyítványa alapján 1815. Pestm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 358.
Szajbely (szájbély).
Olasz eredetü család, melyből György lovastiszt a XVII: század első felében Erdélyben telepedett le, ahonnét utódai aztán Magyarországba származtak át. – Címer: jobbharánt pólyával vágott pajzs, melynek alsó mezeje zöld, a felső mező pedig vörös; az ezüst pólyában balra fordult könyöklő páncélos kar karddal. – Leszármazása ízről-ízre A XVIII. században élt András lovaskapitányig vezethető vissza, akinek fia Mihály kincstári igazgató volt. Az ő nevéhez fűződik a ruszkabányai vasércnek 1770. történt felfedezése. Ő róla nevezték el a Szájbély nevü ásványt. – Leszármazás:
András 1755–1830; Mihály 1755–1830; kincstári igazg.; Albert városi főjegyző 1775–1845.; István 1777–1855. bányafőkémikus; Ferenc 1787–1860. kincst. geometr.; Károly 1789–1814. hadnagy; József 1813–1881. bányatan.; Henrik 1804–1886. vovadriai püspök; Alajos 1820–1858. kincst. ispán; Gyula sz. 1845. udv. tan.; Kálmán sz. 1848. udv. tan., ny. Máv. ig. számos magas rendjel tulajd.; Frigyes 1810–1865. ügyvéd; Norbert 1822–1904.; Árpád 1850–1926.; Dénes 1852–1924. kapitány;
Vö. NI. X/453.; Siebm. 612.; Kősz. 358.; rcsk.
Szajki.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Péter fordul elő a kétségtelen nemesek között. – Vö. Balogh 130. és Pass (alias Sz.)
Szák-nemzetség.
l. Karácsonyi III/44.; T. XXI/131.
Szakács (alias Herczegh).
Címereslevele kelt 1590. nov. 2. (OL.: kolosm. conv. LR. anni 1591–53.) – Vö. Siebm. erd. 221.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. kpt. Prot. Deus ad aux. 273.
Szakács (orlyabódogfalvi).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII.
Szakács (szenterzsébeti).
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1618. nov. 3. Sz. János kapta (Ered. Sz. Péter tulajdonában Marosvásárhelyt). A család főfészke Szenterzsébet, de élnek tagjai Székelyudvarhelyen, Bethfalván s másutt is. – Címer: kék mezőben vörös ruhás, fehér sapkás, fehér kötényes szakács egy előtte fekvő fatáblán jobb kezében kést, baljában pedig harcsát tart; takaró: kék-arany, zöld-arany. – A család több ágon virágzik. Az egyik ágnak őse az 1730. körül élt Boldizsár, akinek Boldizsár, Sándor és Mihály fiaiban 3 ágazatra szakadt a család. – A másik ágnak őse az 1806. évi lustrakönyvben előforduló András, akinek gyermekei – József és György – ugyancsak két ágon folytatják tovább a családot. – A harmadik ág az ugyancsak az1806. évi lustrakönyvben felvett Mihálytól származik le; leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel. – A negyedik ág őse Sámuel (1806.), akinek ágazata szintén napjainkig vezet le. – Mihály ágazatának leszármazása ez:
Mihály Biró Anna; Anna Verestói Mihály; Róza Asztalos Sándor; Rebeka Vas Károly; Julia Szőke József; Imre Domokos Julia, Szabó Róza; Imre Asztalos Anna; József sz. 1846. Bodrogi Zsófia (sz. 1855.); Gyula Biró Karola; Károly; Lina; Anna; Imre; József; Károly; Erzsébet; Ilona; Ágnes sz. 1878.; József sz. 1880. korodai Kiss Ilona; Mária sz. 1882.; Miklós sz. 1888. Győrffy Irma; Zsófi sz. 1890. Esztegár Jenő; Gyula sz. 1892.; József sz. 1910.; Sándor sz. 1915; Éva sz. 1918.; Márta; Zoltán;
Vö. NI. X/453.; Siebm. erd.221.; Pálmay: Udvarhely 224–5. (gen.), rcsk.
Szakács.
Nemességét 1619-ből l. Gyfv. LR. X/112.
Szakács (másképen Horváth, kőszegi).
Címereslevelet 1620. szept. 10. Sz. György nyert; kihird. Gyulafehérvár 1629. ápr. 21. – Vö. Sándor I/107–8.
Címereslevele kelt 1621. febr. 25.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/208.
Címereslevele kelt 1625. febr. 25. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. 612.; T. VIII/89.; Sándor I/86.
Címereslevele kelt 1630. ápr. 15. (Gyfv. LR. XVI/62.) – Vö. Siebm. erd. 221.
Szakács (borosjenői).
Címereslevele kelt 1645. márc. 15. (Gyfv. LR. XXIII/21.) – Vö. Márki II/215.
Címereslevele kelt 1646. febr. 26. Nemességét 1725. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 259.
Szakács (varsolci).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII/26.
Szakács (késmári).
Címereslevele kelt 1650. jul. 9. (Gyfv. LR. XXV/271.) – Vö. Siebm. erd. 221.
Címereslevele kelt 1668. nov. 7. (Szatmárm.lt.) – Vö. Gorzó 115.
Szakács (másképen Szabó).
Nemességét 1673-ból l. OL.: Erd. főkormsz. 1845:6783.
Címereslevele kelt 1690. jun. 14. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 114.
Szakács (kismagurai).
Nagy Iván által (X/453.) említett erdélyi család.
Szakács (krasznai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/462–3.; NI. X/453.
Szakács (somkereki).
Szolnok-Dobokam.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Baranyam.-ben kihirdetet család. Nemességét 1797. márc. 13. Borsodm. igazolta. – Vö. Andr. 71.
Békésm.-ben élt család. – Vö. Békésm. tört. III/250.
Szakács-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben János, Mihály és Péter; Zemplénm.-ben pedig Péter vétettek fel az igazolt nemesek közé. – István és fiai Borsodm. bizonyitványa alapján 1808. Pestm.-ben hirdettetnek ki. – Egyik ily nevü család 1789. febr. 16. Szatmárm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – A Zemplénm.-ben élt családból Péter 1764. febr. 15. legf. helyen is igazolta nemességét. – Élt ily nevü család Vasm.-ben is. – Vö. Kősz. 258.; Bold. 116.; Balogh 130.; NI. X/453.
Szakács, l. Csere (alias Sz., (alsóboldogasszonyfalvi). – Csomortányi (alias Sz.) – Horváth (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.) – Zakács alatt is.
Szakácsy (hidalmási).
Címereslevele kelt 1569. dec.
16. (OL.: kolosmon. conv. LR. anni 1570:165.) – Vö. Siebm. erd. 221.
16. (OL.: kolosmon. conv. LR. anni 1570:165.) – Vö. Siebm. erd. 221.
Címereslevele kelt 1619. jun. 13. – Vö. T. XXXII/89.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmárm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/453.
Szakácsy (másképen Bakó).
Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 115.
Szakácsy (?), l. Herczeg (alias Székács, Sz.)
Szakadáthy (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. Ajtoni (ujtordai) és Siebm. 612.
Szakadáthy-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Beregm.-ben László, Szabolcsm.-ben Ferenc és Mihály és Ungm.-ben István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/453–4.; Siebm. 612.
Szakáll (körmendi).
Címereslevele kelt 1578. ápr. 11. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 265–6.
Címereslevele kelt 1616. A család 1749. Zemplénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Nemességét 1840. máj. 4. Szabolcsm. is igazolta. – Vö. Bácsm. monogr. II/596.
Címereslevele kelt 1628. jan. 6. (Barsm. lt.)
Címereslevele kelt 1628. aug. 16. (Abaujm. lt.) – Vö. Forgon II/254.
Szakáll (szillicei).
Címereslevele kelt 1628.; Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/283.
Címereslevele kelt 1639. márc. 24.; kihirdette ugyanazon év okt. 26. Tornam. – Vö. TK. I/283.
Szakáll (borbándi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi II/193.
Szakáll (váradi).
Címereslevele kelt 1658. dec. 20.; kihird. 1659. ápr. 8. Biharm. – Vö. NI. X/454–6. (gen.); Siebm. 612., erd. 221–2.; Békésm. tört. III/250.
Szakáll (lovassi).
A címereslevelet 1688. márc. 5. Sz. Mihály s fiai András és János kapták. (Gömörm. lt.) – Címer: kék mezőben zöld földön vörös kabátos, kék nadrágos, sastollas prémes kucsmás férfi jobbjában 5 buzakalászt tart; sisakdisz: növekvőleg a pajzsalak; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család Anrás ágán származik le, akinek fiaiban aztán két ágra szakadt. Jánostól az idősebb, Andrástól az ifjabb ág származik le. – Vö. NI. X/454.; Forgon II/255. (gen.)
Címereslevele kelt 1694. jun. 29. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 188.: Farkas 243.
Szakáll (kisjókai).
Pozsonym.-i eredetü család. Címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/456.; Forgon II/255.; Kősz. 358.; Komáromm. monogr. 580.; Békésm. tört. III/196.
Szakáll (nagymuzsalyi).
Beregm.-ben élt család. – Vö. Siposs 257.
Szakáll (rugonfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 223.
Szakáll (losonci).
Előnév adományozása 1915. jul. 15. Sz. Vince, Gömörm. árvaszéki ülnöke s Andor és Ferenc részére.
Szakáll (másképen Pintér).
Pozsonym. bizonyítványa alapján 1793. Pstm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 358.; Pintér (alias Sz. )
Szakál-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben Pál, Fejérm.-ben Mihály, Győrm.-ben 2 György, Márton, Sándor, Péter és Mihály, Hevesm.-ben János és György, Komáromm.-ben István özv., Sóky Judit s fiai János, Ferenc, Pál és Gergely, Nógrádm.-ben András és István, Pozsonym.-ben Imre, Benedek, István és Mihály, Somogym.-ben János, Gergely, József és 2 Márton, Tolnam.-ben Ferenc, 3 János, Mihály és Márton, Vasm.-ben Mihály, Veszprémm.-ben Péter, 2 János, Ferenc, Ádám, István özv. Zalam.-ben Tamás, István, József fordulnak elő az igazolt nemesek között. – A család Zala m.-től 1809. jul. 14. legf. helyen is igazolta nemességét. (LR. LXII/868.) – László Nógrádm. bizonyítványa alapján 1787. Pestm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Dudás 138.; Bácsm. monogr. 596.; Benkó 302.; Gorzó 114.; Kősz. 440.
Szakáll, l. Lovassy (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.) – Szakály. – Zakál alatt is.
Szakállos.
Nemességét 1585-ből l. Gyfv. LR. I/315.
Szakállos (atyai).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 223.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosm.-ben Mihály, Demeter, Simon, László, Nyitram.-ben Jónás, István, Ferenc, László, és János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Orosz 268.
Nagy Iván szerint (X/456.) Trencsén- és Zemplén.-ben is élt ilynevü család.
Szakály.
Címereslevele kelt 1627. jun. 7. – Vö. Csoma 664.
Szakály (körmendi).
Mihály és István nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/454.) – L. Szakáll alatt is.
Szakanyi.
Ferenc nemessége Vsm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/457.)
Szaklányi.
Címereslevele kelt 1701. jun. 13. (LR. erd. III/389.)
Szaklányi (péri).
András, János, István, József, Mihály és György nemessége Köz.-Szolnokm.-ből 1793. márc. 2. legf. helyen igazoltatott. (LR. erd. XIII/68.) – Vö. Petri VI-467–8.; Kősz. 358.
Szakmárdy (diankovcei).
Horvátországi család. – Vö. NI. X/456. és Zakmárdy.
Szakmáry.
Címereslevele kelt 1492. – Vö. Siebm. 612.
Szakmáry (sarkadi).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/25.
Szakmáry (belényesi).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII/32.
Szakmáry (másképen Borbély).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi I/354.
Szakmáry (borosjenei).
Címereslevele kelt 1650.- jul. 20. (Gyfv. LR. XXV/232.) – Vö. Márki II/215.; Siebm. erd. 222.
Címereslevele kelt 1654. szept. 6. – Vö. Siebm. erd. 222.
Címereslevele kelt 1712. máj. 27. (LR. XXIX/65.; Szepesi kpt. lt.) Kihird. 1712. okt. 6. Szepesm. – Vö. NI. X/457–8.; Siebm. 612.
Címereslevele kelt 1723. dec. 5. (LR. XXXIV/117.; Barsm. lt.) – Vö. NI. X/456–7.; Siebm. 612–3., erd. 222.; Barsm. monogr. 549.
Címereslevele kelt 1797. szept. 29. (LR. LIX/554.) – Vö. NI. X/458.; Siebm. 613.
Szakmáry (kövendi).
Nagy Iván által (X/458.) említett erdélyi család.
Szakmáry (szakmári).
Ugyancsak Nagy Iván (X/458.) emlékezik meg még egy ily nevü családról.
Szakmáry (másképen Gombkötő).
Sárosm.-ben élt család. – Vö. TóthI/440.
Szakmáry-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Aradm.-ben István, Barsm.-ben András özv., József özv., Biharm.-ben József, Borsodm.-ben József, Nyitram.-ben Ferenc, Pozsonym.-ben József, Ferenc, Szepesm.-ben János-György, Péter és Jakab és Zemplénm.-ben István és Pál vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/458.; Kősz. 459.
Szakmáry, l. Borbély Sz. – Tóth Sz. – Várady Sz.
Szakmáry-Borbély, l. Borbély Sz.
Szaknyéry.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben Tamás és Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szakolay.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémm.-ben János és Ádám igazolták nemességüket.
Szakolczai.
Nemességét 1609-ből l. Nyitram. lt.
Címereslevele kelt 1653. jan. 25. (Gyfv. LR. XXVI-142.) – Vö. Siebm. erd. 222. – L. még Dosztál (alias Sz.)
Szakolyi.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben István vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/459.
Szakony.
Címereslevele kelt 1690. márc. 30. (OL:: Htt. Nob. Komárom és Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 15., 259.
Szakony (másképen Bognár).
Címereslevele kel 1713. márc. 24. (LR. XXX/185.) – Vö. NI. X/459.; Siebm. 613.; Kősz. 359.
Szakonyi-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Mihály és Márton, Sopronm.-ben László, István, György, János és Ferenc, Veszrpémm.-ben András és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Élt ily nevű nemes család Szatmárm.-ben is. – Vö. Gorzó 115.
Szákossi (karánsebesi).
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/59.
Szaküli.
Aradm.-ben élt birtokadományos (1607.) család. – Vö. Márki II/215.
Száky.
Címereslevele kelt 1649. máj. 18. (OL.: Htt. Nob. Komárom és Komáromm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben igazolták nemességüket Márton és István. – Vö. Alapi 15.
Szalacsy.
A címereslevelet Báthory István fejedelemtől 1606. febr. 8. Szalachy Gáspár kapta. Átiratott III. Károly király rendeletére 1732. nov. 29. – Címer: kék mezőben zöld földön vörös ruhás és fehér mantikával övezett férfi jobbjával földre magot vet, melyeket röpködő madarak vesznek körül, baljában pedig kardot tart; sisakdísz. 3 búzakalász; takarók: ? – A család Bihar megyében élt. Sámuel Komárom megyébe költözvén, utódai elszármaztak más szomszédos vármegyékbe is. Nemességüket 1732. Komárom megye, 1832. pedig Győr megye hirdette ki. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor pedig Komárom megyében József, Pozsony megyében István vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. Leszármazás:
A család leszármazása visszavezethető a nemességszerző ősig. Fiai közül István vezeti tovább a fonalat, kinek fiai közül csak Sámuel utódairól van tudomásunk. Négy fia közül József fejleszti tovább a családot. Fia:
István (szül. 1741. szept. 17.) Neje 1. Komáromy Katalin, 2. Körmendy Erzsébet. Gyermekei: 1-től:
1. Sámuel (szül. 1771. jan. 2.). Neje csuzi rusa Lidia; Fia:
Lajos (szül. 1812. aug. 24., † 1899. ápr. 10.); Fia:
Lajos. Neje Rabl Teréz (1830–1909.).. Gyermekei:
a) Lajos (1852–1915.) kir. tanácsos; – b) Ferenc (1854–1925.). Neje bábai Bay Irén; – c) Ilona (szül. 1856.). Férje báró Boemelburg József; – d) Margit (szül. 1857.); – e) Eszter (szül. 1860).;
2-től:2. Zsigmond (szül. 1792.); Fia István; leányai
a) Juliánna († 1911.) Férje Kálmán Rudolf; – b) Gizella. Férje Osztraviczky István;
3. József (szül. 1799.). Gyermekei: a) Miklós; – b) Teréz († 1914.). Férje Siráky Ede; – c) Etelka. Férje báró Bothmer Gusztáv († ); – d) Farkas († 1884.). Neje Kovách-Sebestyén Ilona;
4. Antal (szül. 1802.). Neje Schandl Teréz; Fiai:
A) Sándor († 1901.). Neje Kurtz Julia († 1908.); Fiai:
a) Sándor (1864–1911.). Neje Kállay Adrienne.. Gyermekei: 1. Sándor; – 2. Adrienne;
b) Béla (szül. 1868.) Neje Dániel Anna bárónő (szül. 1883. máj. 31.). Gyermekei: 1. Miklós (szül. 1909.); – 2. Pál (szül. 1911.); – 3. Béla (szül. 1915.); – 4. István (szül. 1920.);
B) László (szül. 1849.). Neje Zirl Emma. Gyermekei: a) Ilona; – b) Emma; – c) Richárd. Neje Antóny Valéria;
Vö. NI. X/459.; Alapi 259.; 260.; Győrm. monogr. 442. Komáromm. monogr. 580.; MNCsk. I/10. (gen.)
Szalacsi.
Címereslevele kelt 1646. máj. 26. (Gyfv. LR. XXIII/30.) – Vö. Márki II/215.
Címereslevele kelt 1650. ápr. 4. (Gyfv. LR. XXV-201.) – Vö. Siebm. ered. 222.
Szatmárm.-ben (Kispalád) is élt ily nevü család. – Vö. Gorzó 112.; Petri VI/468.
Szalacsi (helyesen Kováts, szalacsi).
György (Udvarhelyszék) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/484.) – Vö. Kovács (szalacsi).
Szaláczy.
Címereslevele kelt 1654. jul. 2. (Abaujm. lt.)
Szalaházy.
Nagy Iván által (X/459.) említett Dobokam.-i család. – Vö. Siebm. erd. 222.
Szalaky.
Címereslevele kelt 1650. (Turócm. lt.) –Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben János özv., Mihály özv. vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Salaky (alias Sz. )
Szalaky (andrassóci).
Előnév adományozása 1801. febr. 27. (LR. LX/420.)
Szalánczy.
Címereslevele kelt 1624. ápr. 5. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1666. jan. 15.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/236.
Címereslevele kelt 1667. ápr. 28. (Abaujm. lt.)
Szalánczy (alsószilvási).
Hunyadm.-i család. – Vö. Böjthe 267.
Szalánczy (szenttamási).
Székely család. – Vö. NI. X/459–461.; Pálmay: Udvarhely 225.
Élt ily nevü család szabolcsm.-ben is. – Vö. Szabolcsm. monogr. 532.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben Imre fordul elő az igazolt nemesek között.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 130.
Szalárdy (rákosfalvi).
Az előnévvel a nemességet 1909. máj. 8. Sz. Mór dr., a budapeti állami gyermekmenhely volt igazgatóhelyettese és főorvosa kapta. – Címer: vörös jobbharánt pólyával vágott pajzs kék mezejében zöld hármas halmon ágaskodó kétfarku koronás arany oroszlán jobbjában a pólya felett nyitott kapuval ellátott várat, baljában a pólya alatt pedig ezüst keresztet tart; a pólyában 2 arany csillag között ezüst liliom; sisakdisz: fehér ingujjas könyöklő kar kezében égő fáklyát tart, melyen kígyó csuszik felfelé; takaró: vörös-ezüst. – Leszármazás:
Mór (szül. 1851. ápr. 13. Buda, † 1914. okt. 18.) Felesége (esk. 1883. nov. 12.) Földiák Anna (szül. 1859.). Gyermekei:
1. Borbála (szül. 1885. dec. 20.), férje (esk. 1905. jun. 1.) dr. Szegvári István orvos;
2. Béla (szül. 1887. okt. 30.), mérnök (Amerika);
3. György (szül. 1891. szept. 22.);
Vö. MNA. 127.
Szalárdi (szelecskei).
B.-Szolnokm.-ben 1654. hűségi esküt tett Dávid. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/364., 374.
Szalárdi (némai).
B.-Szolnokm.-ben 1654. Mihály tett hódolati esküt. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/303.
Szalárdi (sajóudvarhelyi).
B.-Szolnokm.-ben 1682. kihirdetett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/400.
Szalárdi, lásd Zalasdy alatt is.
Szalaszeghy.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 130.
Szalatiny (Szalatnay?)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben Ferenc igazolta nemességét.
Szalatnay (alias Sztakó).
Címereslevele kelt 1693. jan. 20.; kihirdette Nógrádm. – Vö. Orosz 269–270. (gen.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben András, József, Nógrádm.-ben András, Zólyomm.-ben László, Mihály, János fodulnak elő a kétségtelen nemesek között. – Vö. NI. X/468.; NIf.I/301., II/154.; Simon 75.; T. XIX/114.
Szalatovics.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 361.
Szalati (csicsói).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII/66.
Szalattya (makói).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/73.
Szalavszky (nemesmogyoródi), báró.
Lengyel eredetü felvidéki család, melynek már a XVII. század utolsó évtizedében nyoma van Beckón. A családból Sz. Gyula belső titkos tanácsos, Trencsénm. főispánja 1916. dec. 30. bárói rangra emeltetett. – Címer: ezüst cölöppel hasított pajzs, melynek jobboldali vörös mezejében sziklás talajon ágaskodó balrafordult term. szinü szarvas az előtte álló sziklára támaszkodik, felette a pajzsmező felső jobb sarkában növő ezüst hold; a pajzs baloldali kék mezejében hármas zöld halom kiemelkedő középső csúcsán jobbrafordult term. szinü daru felemelt jobbjában fehér követ, csőrében pedig kigyót tart, felette a mező felső sarkában arany csillag; bárói korona; sisakdisz: a pajzsbeli daru; takaró: kék-arany, vörös-ezüst; jelmondat fehér szalagon kék betükkel: »Omnia pro patria«. – Az adományozott által örökbefogadott fia Szalavszky-Karsay Gyula (szül. 1887. márc. 10.), néhai nemes Karsay Lajos († 1096. nov. .) és Szalavszky Zsófia († 1927. ápr. 19.) fia.
Szalavszky-Karsay, l. Szalavszky.
Szalay.
Címereslevele kelt 1572. okt. 2. (OL.: Cath. Nob. Szabolcs).
Szalay (mezőmadarasi).
Címereslevele kelt 1580. máj. 5. (Ered. Sz. Gyula tulajd. Mezőmadaras). – Vö. Sándor I-7–8.; NIf. II/22–4. (gen.) 80.
Szalay (szigeti).
Nemességét 1583-ból l. Gyfv. LR. I/124.
Címereslevele kelt 1592. nov. 18. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 243.
Szalay (szentgróti).
Nemességét 1592-ből l. a győri kpt. lt.-ban.
Szalay (másképen Szabó).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/148.
Szalay (felfalui).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. VI/458.
Szalay (parnadi).
Címereslevele kelt 1615. márc. 9. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 244., T. XII/151.
Címereslevele kelt 1618. jan. 20. (Beregm. lt.) – Vö. Siebm. 613.; NIf. III/151.
Címereslevele kelt 1620. máj. 18.
Szalay (szentimrei).
Címereslevele kelt 1621. nov. 7. – Vö. Sándor I/81.
Szalay (almási).
Címereslevele kelt 1622. jun. 1. (Abaujm. lt.) – Címer: függönyszerüen ékelt pajzs; a vörös mezejü ékben zöld földön ágaskodó arany griff; két oldalt kék mezőben egy-egy stilizált ezüst liliom; sisakdísz: vörös-feketével, illetőleg ezüst-feketével, középen kék polyával vágott 2 szárny, a polyákban egy-egy ezüst liliommal; takaró: fekete-arany. – A család ősi fészke a Tornam.-ben fekvő Almás, melyre János és Mihály fiai 1750. máj. 22. uj adományt nyertek. Jelenleg is birtokos Abaujm.-ben. – Vö. Csoma 525–6. (gen.); MNCsk. I/105. (gen.); Abaujm. monogr. 547.
Címereslevele kelt 1622. jul. 20. (MNMuz. lt.)
Címereslevele kelt 1624. jan. 25. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 244.
Címereslevele kelt 1625. okt. 21. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. 613.; Kősz. 361.; T. XX/20.
Címereslevelét 1626. jun. 20. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/284.
Címereslevele kelt 1635. máj. 15. (Fejérm. lt.) – Vö. NI. XII/464–5. (gen.); T. XXXI/125.; Siebm. 613.; Kősz. 360.; Andr. 71–2.
Címereslevelet 1635. Sz. Jakab nyert. Nemességét 1724. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 260.
Szalay (borosjenői).
Címereslevele kelt 1644. szept. 2. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 114.
Címereslevele kelt 1646. szept. 28. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1649. ápr. 20. A család Hevesm.-ben élt. – Vö. Orosz 268–9.
Címereslevele kelt 1651. máj. 10. (OL:Htt. Nob. Komárom és Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 15.; Lasz 89.
Címereslevele kelt 1654. nov. 24.; kihird. Abaujm. – Vö. Csoma 125.
Címereslevele kelt 1657. márc. 6. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 204–5.
Címereslevele kelt 1658. (OL:Htt. Nob.Komárom.) Nemessége Nyitram.-ből 1764. jan. 21. és 1800. febr. 21. lgf. helyen igazoltatott. (LR. XLVII/10., LX/1877.) – Vö. Komáromm. monogr. 580.; Kősz. 359.; Alapi 15., 260.
Címereslevele kelt 1653. – Vö. Forgon II/257.
Címereslevele kelt 1662. jul. 23. (Ered. Pestm. lt.) – Kihird. Komáromm. – Vö. Áld. 223.
Címereslevele kelt 1662. – Vö. Komáromm. monogr. 580.; Kősz. 359–360.
Címereslevele kelt 1670. ápr. 17. (MNMuz. lt.) Kihird. 1670. jul.8. Nógrádm. – Vö. Áld. 242–3.
Címereslevele kelt 1670. – Vö. NI. XII/45.; Siebm. 613–4.
Címereslevele kelt 1688. jan. 5. (Nyitram. lt.) – Vö. Barsm. monogr. 549.
Címereslevele kelt 1691. márc. 8. (LR. XXI/119.) – Vö. Siebm. 614.; Kősz. 360.; Komáromm. monogr. 580.
Címereslevele kelt 1694. szept. 26. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 243.
Címereslevele kelt 1698. (Turócm. lt.)
Szalay (másképen Atkáry).
Címereslevele kelt 1701. jun. 24. (Borsodm. lt.) – Vö. Orosz 269.; T. VIII/89.; Siebm. pk. 109–110.
Címereslevele kelt 1701. nov. 16.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/240.
Címereslevele kelt 1702. febr. 21.; kihird. Pestm. – Nemességét 1763. Hevesm. hirdette ki. – Vö. Orosz 269.
Címereslevele kelt 1762. febr. 21. A család nemességét 1784. és 1831. Komáromm.-ben igazolta. – Vö. Alapi 260.
Törzsökös Veszprémm.-i család, mely már a XVII. század elején birtokos Öcs helységben. A családból László és testvérei 1817.márc. 24. Veszprémm.-től nyert nemesi bizonyítványukat ugyanezen év jul. 21. Zala-, 1824. jun. 21. pedig Somogym. hirdette ki. A család az »eöcsi« előnevet használja. – Vö. MNCsk. I/132. (gen.)
Szalay (kéméndi), nemes és báró.
Őse Péter, a volt helytartótanács elnöki titkára, aki nejével s két fiával együtt (a harmadik ekkor még nem élt) 1815. jun. 30. nemességet nyert I. Ferenc királytól. Fiaiban háromágra szakadt a család. A középső ág, László ága kihalt; az idősebb ágból, Imre, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója 1912. nov. 4. bárói rangra emeltetett, míg István-tól a család nemesi ága származik le. Kiváló tagjai voltak Imre, miniszteri tanácsos, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója; László történetiró és politikus, 1844-től a Pesti Hirlap szerkesztője, 1862. a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, stb.; Péter államtitkár, a posta, távirda és távbeszélő elnökigazgatója s az élők közül Gábor posta- és távirda vezérigazgató. – Címer: (nemesi) kék mezőben hármas halom középsőjén koronán álló fehér galamb csőrében olajágat tart; sisakdísz: term. szinü növekvő oroszlán jobbjában karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst; (bárói): kék mezőben hármas zöld halom koronás középsőjén álló galamb csőrében olajágat tart, a pajzs jobboldali felső szögletében csillag, balról stilizált ezüst liliom; bárói korona; sisakdísz: növekvő oroszlán jobbjában karddal; takarók: kék-ezüst;
jelmondat ezüst szalagon: »In labore fortitudo«. – Leszármazás:
jelmondat ezüst szalagon: »In labore fortitudo«. – Leszármazás:
Péter (sz. 1763. nov. 20. Kéménd, † 1825. aug. 4. Buda), m. kir. helytartótanácsi elnök titkár. Neje (esk. 1809. jan. 5. Buda) Rudolph Teréz (1774. okt. 24. Buda –1848. dec. 28. u. o.). Gyermekei:
I. Ágoston (sz. 1811. okt. 24. Buda, † 1877. máj. 5. Budapest), kir. itélőtáblai tanácselnök, történész. Neje (esk. 1844. febr. 27. Wien) Türck Karolina (sz. 1813. jun. 19. Wien, † 1898. jan. 7. Wien). Gyermekei:
1. Irén (szül. 1844. dec. 27. Wien, † 1925. febr. 3. u. o.). Férje, 1. (esk. 1867. jun. 19. Pest) Simon Gyula alispán (sz. 1838. ápr. 5. Pinnye, † 1893. máj. 7. u. o., elv.), 2.(esk. 1879. okt. 25. Budapest) gróf Heininger Emil (sz. 1847. ápr. 29. Genua, † 1903. jan. 27. Graz);
2. Imre (szül. 1846. nov. 8. Wien, † 1917. jul. 24. Gainfarn, Baden mellett), miniszteri tanácsos, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója. Neje (esk. 1877. jul. 15. Budapest) Trefort Mária (sz. 1860. aug. 8. Buda, † 1891. aug. 10. Budapest). Gyermekei:
A) Gábor (szül. 1878. aug. 14. Budapest), posta- és távirda vezérigazgató. Neje (esk. 1903. nov. 18. Budapest) berzevicei és kakaslomnici Berzeviczy Edith (sz. 1880. ápr. 22. Eperjes). Gyermekei:
a) László (szül. 1904. szept. 3. Budapest);
b) Albert (szül. 1905. nov. 22. Budapest, † 1916. máj. 23. u. o.);
c) Dénes (szül. 1917. jul. 10. Budapest);
B) Livia (szül. 1879. aug. 6. Budapest). Férje (esk. 1906. febr. 19. Budapest) ábránfalvi Ugron Gábor (szül. 1880. jan. 8.), b. t. tanácsos, ny. miniszter, országgy. képv.;
3. Gábor (0848–1852.);
II. László (sz. 1813. ápr. 18. Buda, † 1864. jul. 17. Salzburg), ügyvéd, követ, képviselő, történetiró, az Akadémia főtitkára. Neje (esk. 1845. aug. 2. Buda) Békeffy Franciska (sz. 1809. febr. 6. Szentgyörgy, Komárom megye, † 1872. dec. 9. Budapest);Gyermekei:
1. Zsófia (sz. 1847. jun. 6. Pest, † 1926. ápr. 23. Budapest). Férje (esk. 1871. aug. 1. Pest) gömöri Havas Imre, a közigazgatási biróság itélőbirája (sz. 1846. jun. 17. Pest, † 1906. jul. 14. Pestszentlőrinc);
2. Pál (1849–1873);
III. István (szül. 1820. jan. 20. Buda, † 1894. szept. 18. Budapest), miniszteri tanácsos. Neje (esk. 1845. okt. 27. dánospuszta) Mayerffy Ida (sz. 1826. ápr. 1. Buda, † 1895. jun. 27. Budapest). Gyermekei:
1. Péter (szül. 1846. okt. 6. Buda, † 1908. nov. 9.
Budapest), államtitkár, a m. kir. posta, távirda és távbeszélők elnök-igazgatója. Neje (esk. 1878. ápr. 30. Budapest) borsai Flesch Ilona (sz. 1857. jun. 5., † 1923. jul. 10. Budapest); Fia:
Budapest), államtitkár, a m. kir. posta, távirda és távbeszélők elnök-igazgatója. Neje (esk. 1878. ápr. 30. Budapest) borsai Flesch Ilona (sz. 1857. jun. 5., † 1923. jul. 10. Budapest); Fia:
István (szül. 1879. márc. 19. Budapest, † 1911. ápr. 25. Meran). Neje (esk. 1904. jun. 7. Budapest) Lánczi Edith (sz. 1884. nov. 6. Kolozsvár). Gyermekei:
a) Péter (sz. 1905. márc. 19. Budapest);
b) Miklós (szül. 1906. márc. 19. Budapest), papnövendék;
2. Mária (sz. 1849. jan. 6. Baden, b. W., † 1923. szept. 4.) Férje (esk. 1867. szept. 15. Buda) granzowi Koller Lajos, min. tanácsos (sz. 1838. aug. 22. Pest, † 1891. dec. 31. Budapest);
3. Pál (1850–1852);
4. Róza (sz. 1853. jul. 11. Buda). Férje (esk. 1872. aug. 12. Budapest) kislődi Hollán Sándor (szül. 1846. márc. 15. Kiscell, meggyilkoltatott 1919. ápr. 22.), ny. államtitkár, a m. kir. postatakarékpénztár igazgatója;
5. Gizella (sz. 1857. máj. 10. Nagyvárad). Férje, 1. (esk. 1875. máj. 10. Buda) Arany László (sz. 1844. márc. 24. Nagyszalonta, † 1898. aug. 1. Budapest), iró, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, 2. (esk. 1905. jul. 26. Felsőalap) Voinovich Géza (szül. 1877), egetemi m. tanár, iró. – Vö. MNCsk. I/18.
Szalay (kerecseni).
Zalam.-i család. – Vö. NI. X-362.; Siebm. 613.
Szalay (kiskámoni).
Nemességét Vasm. bizonyítványa alapján 1831. Hevesm. hirdette ki. – Vö. Orosz 269.; Kősz. 361.
Szalay (siménfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 226.
Szalay (szalapochi).
Címert l. Siebm. pk. 109.
Szalay (felsőrasztokai).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben élt család.
Ádám nemessége Pestm.-ből 1800. aug. 14. legf. helyen igazoltatott. (LR. LV/885.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Arad-, Bereg-, Bihar-, Csongrád-, Fejér-, Gömör-, Győr-, Heves-, Komárom-, Nógrád-, Nyitra-, Pest-, Pozsony-, Sáros-, Somogy-, Sopron-, Szabolcs-, Szatmár-, Szepes-, Tolna-, Torna-, Turóc- és Vasm.-ben éltek ily családbeliek. Vö. Márki II/709.; Dudás 131.; Bácsm. monogr. 596.; Forgon II/257.; Benkó 303., 310., 312.; Kősz. 360.; Mel. 63.; Somogym. monogr. 629.; Petri VI/468–470.; NI. X/466.; Balogh 130.; Andr. 72.; Tóth I/441.
Szalay, l. Nagy (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.) – Zalay.
Szalay-Szobi, l. Szobi-Szalay.
Szalay-Berzeviczy (kéméndi, berzevicei és kakaslomnici), báró.
Szalay László báró 1916. szept. 15. engedélyt nyert nevének, előnevének és cimerének a Berzeviczy család nevével, előneveivel és címerével való egyesítésére. – Az egyesített címer: négyelt pajzus; az 1. és 3. mezőben a Szalay-, a 2. és 4. mezőben a Berzeviczy-címer; bárói korona; 2 sisak; sisakdiszek, 1: az oroszlán, takaró: kék-ezüst; 2: a fekete fegyverzetü zerge, takaró: fekete-arany, kék-ezüst; jelmondat: (ezüst szalagon kék betükkel) mint a Szalay-címernél.
Szalazár.
Csanádm.-ben igazolt család. Dombegyházán lakott. – Vö. Sümeghy-Barna 185.
Szalbek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csanádm.-ben Jakab és fiai vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/468–9.; Sümeghy–Barna 186. (en.); és Salbeck.
Szalczer (kolozsvári).
Nemességét 1525-ből l. OL.:NRA. 447–5.
Szále.
Címereslevele kelt 1667. jun.22. (Nyitram. lt.) Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben János igazolta nemességét. Ily nevü család nemességét Nógrádm. is igazolta. – Vö. NI. X/469.; Simon 74.l
Horvátországban is élt ily nevü család. – Vö. Siebm. horv. 180.
Szálfy.
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. NI. X/469.; Hunyadm. tört. társ. Évk. XI/55.
Szalgháry (szalgári).
Címereslevelet 1687. dec. 5. Sz. Péter, gyermekei és fivérei kaptak (Hevesm. lt.) Kihird. 1689. Komáromm. – A családból József budai lakos 1720. Pestm.-ben vétetett fel a nemesek közé. Péter ugyanezen vármegyétől 1733.; Lipót pedig 1766. kap nemesi bizonyítványt. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János, Pestm.-ben pedig Ferdinánd fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/469–470.; Orosz 270.; Kősz. 361.; Dudás 129.
Szálik.
Nemességét l. az esztergomi primási lt.-ban.
Szalkányi.
Nagy Iván által (X/471.) említett Hevesm.-i család.
Szalkay (alias Hollós).
Címereslevele kelt 1624. (Nyitram. lt.) Megerősíttetett 1758. jun. 5. (LR. XLIV/584.) Vö. NI. X/135.; Siebm. 241. és Golló (alias Sz. )
Szalkay (váradi, alias Kovács).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/4. – Vö. Andr. 90.
Szalkay (szalkai, előbb Schwartz).
Nemessége 1887. ápr. 4. kelt (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 115.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Mihály, Szabolcsm.-ben István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/470–1.; Kősz. 361.; Gorzó pk. 28.; Csoma 526–8. (gen.); Siebm.614.
Szalkay, l. Néma (alias Sz.)
Szalkay-Tanos, l. Tanos-Sz.
Szallaky.
Nagy Iván által (X/471.) említett Zemplénm.-i család.
Szálláspataky (szálláspataki).
Hunyadm.-i család. – Vö. Böjthe 267.
Szállásy.
Nagy Iván által (X/471.) említett család Zemplénm.-ből l. Mesterszállásy.
Szallay.
Címereslevele kelt 1654. nov. 21. (Nyitram. lt.)
Szaller.
Címereslevele kelt 1659. (Esztergomm. lt.)
Címereslevele kelt 1662. máj. 30. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. horv. 130.
Címereslevele kelt 1801. febr. 27. (LR. LX/2388.; MNMuz. lt.) – Vö. NI. X/471–2.; Siebm. 614.
Szallics.
Címereslevele kelt 1763. ápr. 6. (LR. XLVI-208.) – Vö. NI. X/472.; Siebm. 614.; horv. 110.
Szalló.
Címereslevele kelt 1816. máj. 22. (LR. erd. XIII/718.)
Szalló (kézdipolyáni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 406–7.
Szallopek.
Címereslevele kelt 1746. dec. 2. (LR. XL-489.) – Vö. NI. X/472.; Siebm. 615., horv. 181.; Bojn. 26.
Szallós.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 361.
Szalma.
Nemességét 1590-ből l. Erd. főkormsz. 1804:122. és Torda v. lt. – Vö. Andr. 148.
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. Kapta az Abari családdal közösen.
Szalmády, l. Zalmády.
Szalmásy (ómoravicai).
előbb Strohmayer. Az 1791. márc. 17. adományozott nemességet és névváltozgtatást l. ott. Előnév adományozása 1804. dec. 21. (LR. LXI/459.) – Vö. Kősz. 350.; NI. X/472–3.; Siebm. 614.; Dudás 133.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben István és Ádám igazoltatott.
Szalóc.
Címereslevele kelt 1718. – Vö. NI. X/473.; Siebm. 614.
Szalóczy.
Címereslevele kelt 1654. jul. 2. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tornam.-ben Márton és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. TK. I/284.
Nagy Iván által (X/473.) Szabolcsm.-ben is élt ily nevü család.
Szalók-nemzetség.
l. Csoma: Nemzets. Címerek 155–6.; Márki II/281–3.; T. XIX/153–4., 177–9.; XXI-132.; Karácsonyi III/45–56.
Szalóky.
Címereslevele kelt 1669. jul. 19. (szepesi kpt. lt.; Nyitram. lt.) Kihird. 1670. jan. 13. Szepesm. – Vö. Áld. 239.; Siebm. pk. 83.; Közl. Szepesm. multj. (I/43.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Jónás, Nyitram.-ben János, József, Elek, Veszprémm.-ben 3 András, 3 Mihály, 8 János, 2 László, 4 Ferenc, Ádám, 2 Pál, Gergely, 2 Zsigmond, 2 István, Bálint, István özv., 2 Sámuel, Imre, Márton,Sándor, Zalam.-ben András, Zemplénm.-ben pedig Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/473.; Jedl. II.; T. XIX/172.; XXX/134.; Kősz. 361.
Szalonnay (alias Molnár).
Címereslevele kelt 1637. dec. 5. – Vö. TK. I/284.
Szalontai (alias Szabó).
Címereslevele kelt 1623. aug. 2. (Gyfv. LR. XI/51.) – Vö. Siebm. erd. 222.
Szalontai (másképen Kovács).
Címereslevele kelt 1670. (OL.: Kolosmon. conv. Prot. Rákosi II/83.) – Vö. Siebm. erd. 222.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János, Hontm.-ben László, Nógrádm.-ben László, Szabolcsm.-ben János s Zemplénm.-ben János és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/473–4.; Márki II/215.; Siebm. 615.; Simon 74.
Szalontai, l. Kovács (alias Sz.) és Szabó (alias Sz.)
Szalontai-Nagy.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben János özv. és András fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Szalopek. l. Szallopek.
Szalós, l. Szalóc.
Szály (?)
Címereslevele kelt 1673. dec. 20. (Barsm. lt.)
Számár.
László (Vasm.) nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/457.) – Vö. Forgon II/257.
Szamaróczy, l. Zamaróczy.
Szamárossy.
Címereslevele kelt 1587. (OL: egri kpt. III/657.)
Szamassza, l. Samassa.
Számbó, l. Egry (alias Sz.) és Zámbó.
Szamecz.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben János igazolta nemességét. – Vö. NI. X-475.
Szamecz (másképen Koza).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Márton és György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/475.
Szamoldi.
B.-Szolnokm. 1716. évi nemesi összeirásában előfordul István (Retteg). – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/380.
Szamosközi (kolozsvári).
Nagy Iván által (X/476.) említett erdélyi család.
Élt ily nevü család Arad, B.-Szolnok- és Szilágym.-ben is. – Vö. Márki II/215.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII-374. Petri VI/471.
Szamosi (ujtorda).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. Ajtoni (ujtordai).
Számszerügyi, l. Bécsy (alias Sz.)
Szana.
Címereslevelet 1631. okt. 20. Sz. Mihály és gyermekei nyertek. (Pestm. lt.) – Vö. NIf. I/283–4. (gen.) NI.X/476.; Siebm.pk. 110.; Kősz. 361–2.; Orosz 271.; Simon 74.
Szanathy.
Címereslevele kelt 1602. (Vasm. lt.) Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Imre, Ferenc élnek. A család nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/454., 456.) – Vö. Balogh 130., 244.
Szandrik.
Trencsénm.-ben élt (1721.) család. – Vö. NI. X/476.
Szandtner (felsődriethomai).
A nemességet 1911. nov. 10. Sz. Aladár ügyész és Sz. Tibor méneskari hadnagy nyerték a Pettkó-Szandtner kettős névvel.
Szandtner-Pettkó, l. Szandtner (felsődriethomai).
Szanics.
Címereslevele kelt 1669. máj. 5. (Ol.: Cath. Nob. Arm. Szabolcs). – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Ferenc és Péter igazoltattak. – Vö. NI. X/46., 476.
Szaniszlau.
Címereslevele kelt 1650. ápr. 6. (Gyfv. LR. XXV/175.) – Vö. Siebm. erd. 222.; Petri VI/471.
Szaniszló (kismarjai, alias Kis).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/119.
Szaniszló (nagyfalui).
Nemességét 1614-ből l. Gyfv. LR. VII-116.
Szaniszló (borbereki).
Címereslevele kelt 1621. jun. 12. (Gyfv. kpt. Cista IV. Alb. fasc. I/39.) Megerősítés 1631. máj. 17. (Marosvásárhelyi ref. coll. könyvtár). – Vö. Gf. II/91–2., 92–3., NIf. I/214.; Siebm. erd. 223–3.; Sándor I/78.
Szaniszló (felsőcsernátoni).
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XV/2.– Vö. Pálmay. Háromszék 407.
Szaniszló (kéki, alias Gombos).
Nemességét 1622-ből l. Gyfv. LR. XI/23.
Címereslevele kelt 1634. máj. 20. (Ered. özv. Sz. Albertnénál. Nagyenyeden). Kihird. Tornam. – Vö. TK. I-284.; Csoma 528.
Szaniszló (másképen Kovács).
Címereslevele kelt 1655. (Szeben v. lt.) – Vö. Andr. 147.
Címereslevele kelt 1672. febr. 16. (Hevesm. lt.) – Vö. Orosz 271.
A családból Zsigmond, Tordam. főbirája, rokona István és ennek fia Albert 1699. jun. 14. nemességük megerősítésében részesültek. (LR. erd. II/142.)
Címereslevele kelt 1699. (Vasm. lt.) – Vö. Kősz. 362.; Balogh 244–5.
Szaniszló (nagygalambfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 226., pk. 25.
Szaniszló (ótordai).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban. – Vö. Siebm. 615., erd. 223.
Szaniszló (tordai), l. szaniszló (ótordai).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ban András, Pál özv. és fia János; Borsodm.-ban András, Ferenc, István és János; Zemplénm.-ben pedig 2 János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/476.; NIf. I/307.
Szaniszló, l. Kis (kismarjai, l. alias Sz.)
Szaniszlóffy, l. Zaniszlóffy.
Szankay.
Címereslevele kelt 1668. márc. 14.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/236. L. Zánkay.
Szánky.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben György igazolta nemességét. – György és fiai nemessége 1786. máj. 15. legf. helyen is elismertetett. (LR. LIII/394.) – Vö. NI. X/477.
Szanovich.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 235.
Szánthay.
Címereslevele kelt 1629. márc. 5. (OL.: Htt. Nob. Vas és Vasm. lt.) – Vö. Balogh 176.
Címereslevele kelt 1639. – Vö. Tóth I/441.
Szánthay (tusnádi).
Címert l. Siebm. pk. 110., erd. 223.
Szaniszló (másképen Tóth).
Hontm. bizonyítványa alapján 1726. Pestm.-ben kihirdetett család. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben János és István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Benkó 324.; Kősz. 362.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben András; Szatmárm.-ben pedig János igazoltattak. – Vö. NI. X/477. Siebm. 615.
Szantai, l. Gyulai (alias Sz.) – Pócs (alias Sz.) – Tóth-Gál. – Zánthay.
Szánthó.
Címereslevele kelt 1591. jan. 16. (OL.: kolosmon. conv. LR. anni 1591:123.) – Vö. NI. X/478.; Siebm. erd. 223.; Pálmay: M.-Torda 123.
Szátnhó (turi).
nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/297.
Szánthó (másképen Nagy).
nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. VIII/245.
Szánthó (borosjenei).
Címereslevele kelt 1620. jul. 8. Vö. Siebm. erd. 223.; Márki II/215.
Címereslevele kelt 1620. (Gömörm. lt.)
Címereslevele kelt 1628. okt. 5. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 116.
Címereslevele kelt 1628. okt. 8. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma 528–9.
Címereslevele kelt 1633. máj. 25.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/284.
Címereslevele kelt 1634. jul. 29. (Biharm. lt.) – Vö. T. VI/180.
Címereslevele kelt 1658. – Vö. Kősz. 362.
A családot az 1658. évben kelt címereslevele alapján Baranyam. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1687. nov. 11. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 116.
Címereslevele kelt 1699. jul. 19. (Nyitram. lt.)
Szánthó (tasnádi).
Nemességmegujítás 1701. jun. 13. (LR. erd. III/398.)
Szánthó (németkéri).
Az előnévvel a nemességet 1903. jun. 29. Sz. Mihály igazságügyi miniszteri tanácsos kapta. – Vö. MNA. 127.
Szánthó (kézdipolyáni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék.
Szánthó (markosfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 407.
Szánthó (náznánfalvi).
Székely család. –Vö. NI. X/478.; Pálmay: M.-Torda 123.
Szánthó (nagyenyedi).
Nagy Iván által (X/478.) említett erdélyi család.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János; Bácsm.-ben István; Győrm.-ben 2 György, József, László, 2 István, János, Péter és Miklós; Pestm.-ben Gábor, Lajos és Pál; Sopronm.-ben György és Péter; Szatmárm.-ben András és György; Veszprémm.-ben Ferenc és György; Zalam.-ben László, 2 Ferenc, János, András, István, Gergely, Mihály és Pál fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Egyik ily nevű család nemessége Komáromm.-ből 1808. jun. 3. legf. helyen is elismerést nyert. (LR. LXII/430.) – Vö. NI. X/478.; Bácsm. monogr. 596.; Dudás 134.; békésm. tört. III/250.; Benkó 324.; Petri VI/479.
Szántóházy.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben Imre vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/478.; Balogh 130.
Szántóházi, l. Zántóházy (damonyai).
Szany.
Címereslevele kelt 1648. aug. 16. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 229.
Szányi (szigeti).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/89.
Címereslevele kelt 1668. – Vö. Gorzó 68.
Szányi.
A családot előbb Koch-nak hivták. A nemességnek 1790. nov. 18. történt átruházását l. ott. – Vö. még Siebm. X/478–9.; Andr. 73.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Zsigmond és György igazoltattak.
Szapacs, l. Lendvay (alias Sz.)
Szapancsi.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 28.
Szápáry (muraszombati, csécsiszigeti és szápári), gróf.
Régi család, mely nevét a Veszprémm.-i Szápár nevü helységtől vette. Első ismert őse 1550. körül élt. Kiváló tagjai voltak a családnak Péter, hosszu ideig a törökök rabja; utóbb Mosonm. alispánja, alországbíró, aranysarkantyús vitéz. Ő szerezte meg családja részére a nagyterjedelmü muraszombati uradalmat. – Géza (szül. 1827., megh. 1898.) főudvarmester, majd Fiume kormányzója. – Gyula (szül. 1832–1905.) arnygyapjas vitéz, tárnokmester, miniszterelnök. – László (szül. 1864.) Fiume volt kormányzója s Magyarországnak első londoni követe, mely állása alól 1924. mentették fel. – A bárói rangot 1690. Péter nyeri, míg a grófi rang adományozásában 1722. dec. 28. Miklós és Péter testvérek részesültek. – Vö. NI. X/479–485. (gen.); MNZsbk. I. R. I/223–227. (gen.); Szerencs: 427–430.; stb.
Szaplonczay (szaploncai).
A családra vonatkozó első okmányunk I. Lajos király idejéből (1360.) való,
mely szerint Gerhes (Gerhardus) Szaploncára uj adományt nyer fiaival Ananias (Nán), István (Sztan) és Ladomérral együtt. Ez az adománylevél már csak azért is érdekes, mert Máramarosmegyében az adományok csak kenézségre szóltak s egyik-másik család még Mátyás király idejében is kenézi jogon ült birtokaiban. Szilágyi szerint Máramarosm.-ben az is a ritkaságok közé tartozott, hogy valaki birtoka után vegye fel családnevét, mert ott a fiuk az apáról neveztettek s a nevesebb apák neveit tartották meg családnévül. A család valószinüleg Somogym.-ből származott Máramarosm.-be 1313-ban mint szaplonczai birtokosok említtetnek a Tibold nembeli Pál és Miklós, akik éveken át rettegésben tartották rablókalandjaikkal a vármegyét. Pál addig garázdálkodott, míg szomszédai Dobrakuchai Péter vezetése alatt valóságos hadjáratot indítottak ellene. Miklós, 1332. behódolván a királynak, kegyelmet kapott. – Szaplonca vára, melynek Pál és Miklós birtokosai voltak, Pozsegam.-ben Daruvártól északra állt. romjait Szupcanica-nak hivják. Előbb a Tibold nemzetség birta, de 1316. körül hűtlenség miatt elvesztette. 1359–1409. a Poháros családé, majd Cillei Borbála, 1424–83. a Garay, végül a lindvai Bánffy család bírta. Az adatok egybevetéséből valószinünek látszik, hogy a fennebb említett Gerhest a Tibold-nembeli szaploncai Miklós leszármazottjának lehet tekinteni. – Gerhes fiai közül Ananiás és Fülöp utódait nem ismerjük. István maradékai a legutóbbi időkig Szaplonczai Sztán néven birtokosok voltak Szaploncán. Egyik fia, Bánk, 1835. Máramarosm. alispánja volt; tőle származik a szaploncai Bank család, mely – tudtunkkal – korán kihalt. Iván és Sándor utódai felvették ősüknek, Gerhesnek keresztnevét s szarvaszói Gerhes néven a legutóbbi időkig birták Szarvaszót. A szaploncai Szaplonczay család Ladomértől származik le, aki 1388. Máramarosm. alispánja volt. Nevét egy, 1373. okt. 30. s egy, 1383. okt. 7. kelt, Hosszúmező és Szaplonca közötti határok megállapítására vonatkozó okmány is említik, egy 1390. jun. 24. kelt okmány szerint pedig szarvaszói és szaploncai részén kívűl birta egész Alsórónát. Fiai közül Péter vezeti tovább a családot; 1407. Zsigmond királytól uj adományt szerez; 1444. szolgabiró. Atyja után rendszerint Szaplonczay Ladomér Péternek neveztetett. Fia volt Tivadar, kit fiaival és rokonaival 1482. iktatnak be Alsóróna birtokába. Az ő fia György, ezé János, ezé Illés, akinek István nevü fia 1649. szolgabiró. Három feleségétől 15 gyermeke született, kik közül azonban csak Jónás, Illés és Péter vezetik le családjukat a legutóbbi időkig, illetőleg napjainkig. Illés 1695. a szigeti járás szolgabirája, ágazata azonban a XIX.
század elején kihalt. Péter fia György, fiai 4 ágon folytatják tovább a családot. Kristóf a nagyváradi kamarai uradalom inspektora és Biharmegye táblabirája volt. László fia Miklós (1764–1837.) 1812-ben Szatmárm. helyettes alispánja. Ezen az ágon Emánuel (1856–1916.) kir. tanácsos, somogym. tiszti főorvosa volt. Fia László (szül. 1885.) honvédhuszárezredes, Fia, Gábor (szül. 1909.) a vitézi rend tagja. – Pál (György fia) 1761. Máramarosm. aljegyzője, 1767. főjegyző, 1779. másodalispán.
mely szerint Gerhes (Gerhardus) Szaploncára uj adományt nyer fiaival Ananias (Nán), István (Sztan) és Ladomérral együtt. Ez az adománylevél már csak azért is érdekes, mert Máramarosmegyében az adományok csak kenézségre szóltak s egyik-másik család még Mátyás király idejében is kenézi jogon ült birtokaiban. Szilágyi szerint Máramarosm.-ben az is a ritkaságok közé tartozott, hogy valaki birtoka után vegye fel családnevét, mert ott a fiuk az apáról neveztettek s a nevesebb apák neveit tartották meg családnévül. A család valószinüleg Somogym.-ből származott Máramarosm.-be 1313-ban mint szaplonczai birtokosok említtetnek a Tibold nembeli Pál és Miklós, akik éveken át rettegésben tartották rablókalandjaikkal a vármegyét. Pál addig garázdálkodott, míg szomszédai Dobrakuchai Péter vezetése alatt valóságos hadjáratot indítottak ellene. Miklós, 1332. behódolván a királynak, kegyelmet kapott. – Szaplonca vára, melynek Pál és Miklós birtokosai voltak, Pozsegam.-ben Daruvártól északra állt. romjait Szupcanica-nak hivják. Előbb a Tibold nemzetség birta, de 1316. körül hűtlenség miatt elvesztette. 1359–1409. a Poháros családé, majd Cillei Borbála, 1424–83. a Garay, végül a lindvai Bánffy család bírta. Az adatok egybevetéséből valószinünek látszik, hogy a fennebb említett Gerhest a Tibold-nembeli szaploncai Miklós leszármazottjának lehet tekinteni. – Gerhes fiai közül Ananiás és Fülöp utódait nem ismerjük. István maradékai a legutóbbi időkig Szaplonczai Sztán néven birtokosok voltak Szaploncán. Egyik fia, Bánk, 1835. Máramarosm. alispánja volt; tőle származik a szaploncai Bank család, mely – tudtunkkal – korán kihalt. Iván és Sándor utódai felvették ősüknek, Gerhesnek keresztnevét s szarvaszói Gerhes néven a legutóbbi időkig birták Szarvaszót. A szaploncai Szaplonczay család Ladomértől származik le, aki 1388. Máramarosm. alispánja volt. Nevét egy, 1373. okt. 30. s egy, 1383. okt. 7. kelt, Hosszúmező és Szaplonca közötti határok megállapítására vonatkozó okmány is említik, egy 1390. jun. 24. kelt okmány szerint pedig szarvaszói és szaploncai részén kívűl birta egész Alsórónát. Fiai közül Péter vezeti tovább a családot; 1407. Zsigmond királytól uj adományt szerez; 1444. szolgabiró. Atyja után rendszerint Szaplonczay Ladomér Péternek neveztetett. Fia volt Tivadar, kit fiaival és rokonaival 1482. iktatnak be Alsóróna birtokába. Az ő fia György, ezé János, ezé Illés, akinek István nevü fia 1649. szolgabiró. Három feleségétől 15 gyermeke született, kik közül azonban csak Jónás, Illés és Péter vezetik le családjukat a legutóbbi időkig, illetőleg napjainkig. Illés 1695. a szigeti járás szolgabirája, ágazata azonban a XIX.
század elején kihalt. Péter fia György, fiai 4 ágon folytatják tovább a családot. Kristóf a nagyváradi kamarai uradalom inspektora és Biharmegye táblabirája volt. László fia Miklós (1764–1837.) 1812-ben Szatmárm. helyettes alispánja. Ezen az ágon Emánuel (1856–1916.) kir. tanácsos, somogym. tiszti főorvosa volt. Fia László (szül. 1885.) honvédhuszárezredes, Fia, Gábor (szül. 1909.) a vitézi rend tagja. – Pál (György fia) 1761. Máramarosm. aljegyzője, 1767. főjegyző, 1779. másodalispán.
Címer: kék mezőben hármas zöld halmon jobbról oroszlán, balról griff egymással szemben állanak s mellső lábukban görbe kardot tartanak; sisakdisz: könyöklő páncélos kar görbe kardot tart; takaró: kék-arany. – László (1687–1715.) azonban nyilvesszőt tartó oroszlánnal pecsétel (1695.), László táblabiró pedig 1785. cimeréül a pajzsban álló vadkecskét, sisakdiszül pedig kardot tartó kart használt.
A család leszármazását Istvánnál vesszük fel, gyermekei közül azonban az alábbi táblázatba csak azokat a fiait iktattuk be, kik tovább vezették a család leszármazásának fonalát.
I. tábla.
István 1649. szolgabiró 1. Darvay Anasztázia 2. szaploncai Gerhes Tityana 3. Somody Anna; 2. Jónás budfalvi Pap Mária; Illés 1695. szolgabiró budfalvi Pap Mária; 3. Péter † 1721. e. szaploncai Gerhes Mária l. II. tábla; Péter 1695–1738. Birtók Anna; Mária szaploncai Nán János; Ilona Petrovay György; Axenia Román László; László 1754; Mária Csandary N.; László † 1804. szolgabiró Szaplonczay Cecilia; Gergely; Cecilia Dunka Ján.; Péter 1807.; Mihály 1814.; Róza Dunka Tódor Birtók Péter; Julia sajópolyáni Szász György 1842.; Lupa 1. Simon László 2. Drashovits János; Jónás † 1775. e.; István 1761. esküdt Petrovay Ivanna; György; László †; László 1784. szolgabiró; Eudochia Kindris N.; Mária 1818. Drágos József; Gábor Máris N.; István Dunka N.; Dóka Leordinay István; Simon; Irén Máris Tódor; István; Gábor; Zsuzsa Bállya István; Mária Molnár N.; Dóka Kudrics N.; Antal Kindris Mária; László; Gergely; János 1864.; István; Mária; Anasztázia; Mária Mihálka Gábor; József Dunka Juan; Juliska; Gábor 1864.; Gyula N. Róza †;
II. tábla (az I. tábla folytatása)
Péter 1687. szaploncai Gerhes Mária l. I. tábla; Jónás Ugocsába telepszik át; György † 1765. e. borosjenői Rácz Ilona; Katalin 1754. Zsidoveczky N.; István 1754.; Ferenc; László; Mária; Kristóf kamarai uradalmi inspektor Jasztrabszky Juliánna; Illés (Ujvidék); János Csernovits N.; László 1777. l. III. tábla; Pál 1761. l. IV. tábla; József † 1811. alispán a Szent István-rend kiskeresztese 1. Csotka Teréz 2. Darvay Zsuzsa; Sándor 1824.; 1. József 1814. esküdt Majos Franciska; Éva 1827. técsői Móricz István; 2. Pál sz. 1771. † 1816. szolgabiró Zékán Anna; Jozefa 1846. Pogány Lajos; Károly 1839.; Gábor esküdt 1848. Stecker Borb.; László városi irnok 1901.; Nina Szerémi György Fekete Sándor; Borbála Ferenczy Ede Majoros Mihály; László; Juliska; Gyula; istván; Ödön; Sándor; Antal † 1832. (Porcsalma) buji Jékey anna; Anna 1782. Thomas Nándor m. főorvos; Éva 1769. Megyery László kir. tan.; István1765. †; Julia Marsovszky Sámuel; Péter 1765. †; Demeter †; Károly † 1830. VI/8. főhadnagy Marsovszky Erzsébet; Antal † 1880. Szatmárm. táblabirája csikszentmártoni Gergelyffy Borbála; Anna Hagara László; Juliska Rozgonyi István; János † 1879. lekcsei Sulyok Lujza († 1881.); Mária † 1888. Szerdahelyi Sándor; András sz. 1858. V/9. jegyző; Sándor gyógyszerész Kovács Ilona; Anna Gergelyffy Ferenc 1901.; Ferenc MÁV. állomásfőnök 1901.; Boriska sz. 1867. Hegedüs Sándor 1901.; György bankhivatalnok; Máris sz. 1874., † 1901. I/25. szilágysomlyói Halmágyi Tibor;
III. tábla (a II. tábla folytatása)
László 1777. l. II. tábla; Miklós sz. 1764., † 1837. VI/24. szatmárm. h. alispánja 1812. reszegei Jasztrabszky Róza (1764–1835.); Mihály sz. 1790. † 1845. XII/7. (Szakácsi) Szarka Zsófia († 1855. XI/1.); Pál 17996–1839. Kiss Klára; László 1823–1880. nemzetőr főhadnagy 1851. VI/10: bölsei Buday Rozália; Emánuel sz. 1856. X/11., † 1916. IX/3. kir. tan., főorvos 1. Gyurmann Irma 2. szoboszlói Halmágyi Lilla; Erzsébet sz. 1858. XII/24., † 1917. IV. Stecz Sándor; István sz. 1861. I/2., † 1894. Hampek Hermin; Rozália Sárkány Ferenc (Székesfehérvár); Anna Morgenthaler Mátyás; 1: Mária sz. 1883. VII/8.; 2: László sz. 1885. I/20. honvédhuszárezredes péchujfalusi Péchy Márta; Oszkár sz. 1887. X/17.; Erzsébet sz. 1891. VII/1. Sabek Kálmán; Irén sz. 1896. I/19. herési és oláhsági Piatsek Gyula; Gábor sz. 1909. IX/11.;
IV. tábla (a II. tábla folytatása):
Pál 1761. l. II. tábla másodalispán vasmegyeri Megyery Mária; Cecilia 1788–1810. 1. Szaplonczay László 2. budfalvi Pap Demeter, 1810.; Rozina 1. bölsei Buday Imre 2. Dobry N.; József szolgabiró Rednik Erzse; Pál † 1832. első alispán 1812–1832. Szentgály Jozéfa († 1863. XI/22.) l. V. tábla; Zsuzsánna 1831. br. Perényi Menyhért; János szolgabiró 1836–1845. Petrovay Jusztina; Mária br. Perényi Menyhért; Pál 1827–1860. br. Perényi Mária; Zsuzsanna 1. Hatfaludy Pál 2. Papp József kir. tan.; Emilia † 1923. Vincz Gyula († 1898.) főispán; Vilma Rednik Mihály; Elek románfalvi Fejérváry Berta; Kálmán csikjenőfalvi Gyenge Róza; Mária dr. Szupkay Sándor; Pál 1. Jura Irma 2. Paulay Anna; Mathildi 1. Morandni Mihály 2. Gönczy Pál; Pál sz. 1871. † 1913. honvédhuszár százados 1. kisjáci Szeles Margit 2. Maróthy Juliska; János szolgabiró 1918. Dienes Margit; Blanka sz. 1902.; Edith sz. 1912.; Pál †; József sz. 1901. VI/7. pénzügyi fogalm. mezőmadarasi Madarassy Melánia (sz. 1906. II/28.);
V. tábla (a IV. tábla folyattása):
Pál † 1832. Szentgály Jozéfa l. IV. tábla; Erzsébet 1830. Kovásy Mih.; Zsigmond † 1861. másodalisp. 1848/49. Boronkay Zsófia; Imre † 1884. I/6. törvényszéki ülnök 1851., 1861. Tóth Krisztina (1800–1875.); József sz. 1813., † 1879. II/22. első alispán 1860. képviselő Boronkay Krisztina; Sándor szolgabiró 1851., 1867. Hulimon Berta; Teréz 1844. 1. Asztalos Pál 2. Szeredinszky Adolf; Gyula † 1869.; Antónia 1901. váncsfalvi Jura János; Miklós sz. 1842., † ... alispán képviselő 1901. Kormoss Zsuzsa; Zoltán sz. 1869. Kricsfalussy Margit 1897.; Margit Kotenszky Béla; István sz. 1898. III/11. törvényszéki biró; Magda Müller Károly; István 1848–1924. helyettes polgármester 1894–1915. pelládi Nagy Ida (sz. 1885.); Lajos sz. 1853. főszolgabiró 1919. Hátfaludy Ilona; Ilona 1. Darvay Gábor 2. Budaházy József; Zsófia csehi Pogány Ödön; Borbála dr. Pethe Zsigmond; Juliska sz. 1879. IX/12. Szabó Elemér; Endre sz. 1881. † 1920. X. gazd. felügyelő 1. Ujlaky Lenke 2. Gajzágó Melanie; Pál földbirtokos kölcsei Kende Borbála; Ilona sz. 1896. VIII.; Zsófia; Lajos; Zsigmond sz. 1880. IX/15. kincst. jogügyi tanácsos Tomcsányi Margit († 1920.); Erzse sz. 1892. II/2. Florea László; Tibor sz. 1896. VIII/5.; Endre sz. 1909.; Mária sz. 1910.; Zsigmond sz. 1908. VIII/28.; Miklós sz. 1909. X/23.; Judit sz. 1911. XII/16.;
Vö. NI. X/485–6., rcsk.
Szaplonczay (alsóvisói és szaploncai).
Előnév megerősítése 1918. dec. 18. Sz. György ujfehértói görög kath. lelkész-esperes részére.
Szaplonczay-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csongrádm.-ben Illés, Szabolcsm.-ben Kristóf, Szatmárm.-ben ugyancsak Kristóf vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pest- és Szatmárm lt.-ban. – Vö. NI. X/485–6.; T. XIV/74.; XIX/73–85.; Kősz. 362–3.; Gorzó 115.; Márki II/709.
Szaplonczay, l. Pap Sz. – Tivadar (szaploncai).
Szapolyai (szepesi).
Kihalt történeti nevezetességü főuri nemzetség, mely János személyében a magyar királyi trónra jutott. Eredete még nincs tisztázva s emelkedését Mátyás királynak köszönhette, aki Imre és István testvéreket az ország első méltóságaiba emelte. A családból Imre 1465. a szepesi grófi címet nyeri. A családnak több tagja jelentékeny szerepet játszott az ország történetében. – Vö. NI. X/486–491. (gen.); Siebm. erd. 5–6., 615–6. horv. 206–7.; Márki I/333.; Lendvay I/92.; T. I/92., V-136., VII/25., XV/93–94., XXVII/137–8.; XXVIII/39–41.
Szappancsy.
Nagy Iván által (X/401.) említett Fejérm.-i család. – Vö. Kősz. 363.
Szappanos (debreceni, alias Tar).
Címereslevele kelt 1624. aug. 1. (Gyfv. LR. XII/17., XIII/57.) – Vö. Siebm. erd. 2223.
Szappanos (váradi, alias Makai).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/13.
Szappanos (szentmihályfalvi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/250.
Szappanos (nagyajtai).
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. – L. Abari (pk.)
Szappanos (másképen Brassai).
Nemességét 1674-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 6. – Vö. Brassai (alias Sz.).
Címereslevele kelt 1689. dec. 4. (Hevesm. lt.) – vö. Orosz 271.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihrm.-ben János, Sámuel és István vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/491.
Nógrádm.-ben is igazolta a nemességét ily nevü család. – Vö. Simon X/74.
Szappanos, l. Koncz (alias Sz.)
Szárazberki (ujtordai).
Címereslevelet az Ajtoni családdal 1619. aug. 25. nert. – Vö. NI. X/493–4.
Szárcsádi.
Címereslevele kelt 1456. (Kubinyi lt.) – Vö. Fejérpataky II/55.; Siebm. 617.; T. V/66.
Szárhegyi, l. Benkes (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.)
Szárics.
Címereslevele kelt 1751. – Vö. Bácsm. monogr. 596.
Címereslevele kelt 1838. ápr. 19. (LR. LXVI/641.) – Vö. Bácsm. monogr. 598.; Dudás129.
Szarka.
Címereslevele kelt 1649. máj. 4.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/224.
Címereslevele kelt 1669. (leleszi conv. lt.) – Vö. Csoma 529.; T. XIII/41.
Címereslevele kelt 1699.nov. 28. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 112.
Címereslevele kelt 1804. jan. 5. (LR. LXI/193., 206.) Kihird. Komáromm. – Vö. Kősz. 363.; Alapi 261.
Szarka (felsőeőri).
Vasmegyei birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XII/316.; balogh 131., 160. (gen.9
Szarka (kövesdi).
Marosszéki család. – Vö. NI. X/494.; Petri VI/471K2.
Szarka (ványai).
L. NIf. III/55.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István; Beregm.-ben István; Biharm.-ben István, Sándor, Péter; Borsodm.-ben 3 György, 2 Mihály, András; Győrm.-ben János; hevesm.-ben Gergely, János, András; Komáromm.-ben 2 András, György, László, Mihály, János, és István; (János és Mihály nemessége 1802. máj. 21. legf helyen is igazoltatott: LR. LX/924.); Sopronm.-ben István, 2 János, Mihály és Miklós; Szatmárm.-ben József, Mikós; Tolnam.-ben Gábor; Vasm.-ben Ferenc, Péter, Márton, György és Mihály (nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett: LR. XLVI/454., 456.); Zalam.-ben Péter, György, János és Mihály; Zemplénm.-ben pedig György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Márki II/709.; Alapi 55., 121., 171–2., 314.; Balogh 130.; Orosz 272.; Andr. 72.
Szarka, l. Péter (alias Sz.)
Szarnowczay.
Címereslevele kelt 1591. jun. 25. (MNMuz. lt.) Kihird. Pozsonym. 1593. jun. 15. – Vö. Ald. 77–8.
Szarikán, l. Szarukán.
Szartóry, l. Sartóry és Szabó (lipcsei).
Szarukán.
Címereslevele kelt 1760. jun. 24. (LR. erd. X/587.) – Vö. NI. X/495.; Siebm. 617., erd. 223.; Szongott 162.; Temesváry 197.
Szarvady (peleszarvadi és botházi).
A családi levéltár meglévő töredékeinek bizonysága szerint első ismert őse »Ambrus fia comes Hegun vagy Hégen de Zarvad« és fia »Gogán bán«, a tatárok által feldult »Zarvad« földjének urai, kiknek a Morva melletti dürnkruti csatában (1278.) tanusított vitézségéről IV. (Kun) László király, mint szemtanu, bizonyságot tesz. Hegen várispán és Gogán bán működésének helyét Küküllővármegyében »Hundorf«, »Hegen« és »Gogan« vára helynevek ma is őrzik. A XIV. század közepén elhagyja a család a Hegen nevet s előnevét (de Zarvad) veszi fel családnévül. Később »ákosi«, a »bábai«, »bojti«, »kecskeháti«, »botházi« előnevekkel különböztetik meg magukat a családnak egyes ágai. A XV–XVI. században Szarvad földjének Peleszarvadra és Tasnádszarvadra történt szétválasztásakor Peleszarvad birtoklása folytán a »Peleszarvady« családnév használata is gyakori. A XVII. század közepétől a család két ága közül az egyik a »botházi« (Erdély), a másik pedig (az anyaországi ág) a »peleszarvadi« előnevet használja. Az eredeti Szarvady nevet fenntartó főtörzs tagjai elszegényedve szétszóródtak. – A családból Sz. János II. Rákóczi Györgytől 1653. márc. 10. nyert címereslevelet (eredeti a család tulajdonában; másolata Szatmárm. lt.-ban). Kihird. 1653. márc. 15. a gyulafehérvári országgyűlésen. István és László tyukodi lakosok Szatmárm.-ben 1762. igazolták nemességüket, az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor pedig Szatmárm.-ben László, Ugocsam.-ben pedig Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/492. 7. (gen.); Gerzó 115.; Siebm. 617., erd. 223.; Szolnok-Dobokam. monogr. III/71., VII/375., 398.; Petri VI/472–5.
Szarvas.
Címereslevele kelt 1630. nov. 17. – Vö. Siebm. erd. 223.
Szarvas (besztercebányai).
Nemességét 1630-ból l. Gyfv. LR. XVI/145.
Címereslevelet 1655. dec. 25. nyert; kihird. Nógrádm. – A család 1792. Nógrádm.-től nyert nemesi bizonyítványt; kihird. Pestm. – Vö. Benkó 319–324. (gen.); Kősz. 363.; Orosz 272.
András és társai 1761. márc. 28. nemesi bizonyítványt nyertek Közép-Szolnokm.-től. – Vö. Gorzó 115.
Szarvasi.
Címereslevele kelt 1610. máj. 1. – Vö. Bak.
Szarvasi (riomfalvi).
Címereslevele kelt 1667. – Vö. NI. X/498.; Siebm. 617.
Szás.
Címereslevele kelt 1631. (OL.:Htt. Nob. Poson.)
Szász.
Címereslevele kelt 1605. jun. 14. – Vö. Bold. 44.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv.kpt. Arm. 22.
Címereslevele kelt 1654. – Vö. Andr. 74.
Címereslevelet az Abari családdal 1658. március 10. nyert.
Címereslevele kelt 1675. jun. 7. – Vö. T. XXIX/162.
Nemességét 1791. nov. 25. és 1806. jun. 27. Közép-Szolnokm.-ben igazolta. Nemességét 1806. okt. 9. Békés-, 1812. nov. 3. Arad-, 1835. dec. 30. pedig Csanádm. hirdette ki. – Vö. Sümeghy-Barna 187. (gen.)
Szász (albisi).
Címereslevele kelt 1654. ápr. 5. – Vö. Siebm. 607., erd. 224.; Pálmay: Háromszék 407.
Szász (apai).
Címereslevele kelt 1631. dec. 12.; kihird. 1632. tornam. – Vö. NI. X/504.; Siebm. 618.; TK. I/284.
Szász (bágyoni).
Székely család. – Vö. NI. X/502.
Szász (bándi).
Nemességt 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570.
Szász (baróti).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/587. – Vö. Pálmay: Háromszék 407.
Szász (bözödi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 226.
Szász (brassói).
Nagy Iván által (X/502.) említett erdélyi család.
Szász (csávási).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/316. és Gyfv. LR. XXVI/570.
Szász (felsőcsernátoni).
Székely család. – Vö. Pálmay: Pálmay: Háromszék 407.
Szász (felvinci).
Nemességé6 1589-ből l. Gyfv. LR. II/598.
Szász (gyéresi).
Győrm.-ben élt család. – Vö. Győrm. monogr. 443.
Szász (hadadi).
Címereslevele kelt 1707. máj. 30. (Gyfv. LR. IV/47.) – Vö. Petri VI/480.
Szász (iklandi).
Székely család. – Vö. NI. X/502–3. (gen.); Pálmay: M.-Torda 125. (gen.)
Szász (illencfalvi).
Erdélyi család. –Vö. NI. X/502.; Pálmay: M.-Torda 124. (gen.); Siebm. erd. 224.
Szász (illyefalvi).
Címereslevele ketl 1652. jan. 4. – Vö. NI. X/501–2.; Siebm. erd. 244.; Pálmay: Háromszék 408.
Szász (joszipláposi).
Nemességét 1658-ból l. kolosmon. conv. Arm. V/20.
Szász (kolozsvári).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/502.
Szász (komollói).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (korondi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI-620.
Szász (kövendi).
Címereslevele kelt 1665. máj. 19. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 116.; NI. X/502.
Szász (lőrincfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/602. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (makkfalvai).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (malomfalvi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/58. – Vö. NI.X/502. – Vö. Pálmay: Udvarhely 25–6.
Szász (mészkői).
Címereslevele kelt 1608. okt. 28. Nemességét 1770. dec. 10. és 1771. jan. 22. igazolta. – István (Tordam.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII/490.) – Vö. NI. X/502.
Szász (mezőbándi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (nagybölönyi).
Nemességét 1622-ből l. Gyfv. LR. XI/57. – Vö. Pálmay: Háromszék 407.
Szász (nyárádi).
Címereslevele kelt 1698. márc. 27. (LR. erd. I/403.)
Szász (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben 1654. hűségi esküt tett István. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/364.
Szász (sárdi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/81.
Szász (siklódi).
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXI/6. – Vö. Pálmay: Udvarhely 226.
Szász (somodi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI-602. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (somosdi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (szabódi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (székelyudvarhelyi).
Székely család. – Vö. NI. X/502.; Pálmay: Udvarhely 226.
Szász (szemerjai).
Székely család. Nemességét 1833. ápr. 2. A.-Fehérm. igazolta. A család nemzedékrendje visszavezethető az 1717–1783. élt Pálig, aki királybiró volt. – Fiai közül János vezeti tovább a családot. Ő is királybiró volt s fia Károly (szül. 1865.) belső itkos tanácsos, a Képviselőház volt elnöke, a Budapesti Közlöny szerkesztője, iró és költő. – Zoltán (szül. 1877) iró. – Vö. NI. X/500–1.; Pálmay: Háromszék 408–410. (gen.); Vargha Zoltán: A sz. Szász család (Kolozsvár, 1912.); Daróczy: Nemesi Évkönyv 1924.
Szász (szentimrei).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/240. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.
Szász (szigeti, alias Borbély).
Nemességét 1607-ból l. Gyfv. LR. V/136.
Szász (szügödi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Szász (udvarfalvi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570. – Vö. Pálmay: M.-torda 125.
Szász (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. Ajtoni (ujtordai).
Szász (vajdaszentiváni, alias Nagy.)
Címereslevele kelt 1625. máj. 25. (Gyfv. LR. XIII/26.) – Vö. Siebm. erd. 224.; Pálmay: M.-torda 125.
Szász (vargyasi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/503–4.; Pálmay: Udvarhely 226.
Ily nevü család tagjai nemességüket az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Borsod-, Máramaros-, Pozsony-, szatmárm.-ben igazolták. – Vö. NI. X/499–500.; Márki II/709.; Békésm. tört. III/250–1.; Forgon II/257.; Petri VI/481.; Siebm. 618., pk. 110., erd. 223–4.; T. VII/194.; Kősz. 363.
Szász, l. Katona (alias Sz.) – Nagy (alias Sz.) – Nyárády (alias Sz.) – Pappszász.
Szaszkó.
Nagy Iván által (X/504.) említett család.
Szászszebesi (szászsebesi).
Címereslevele kelt 1701. ápr. 9. – (LR. erd. III/210.)
Szászsebesi, l. Bogdány (alias Sz.)
Szászvárosy (alias Pap).
Címereslevele kelt 1644. (Gyfv. LR. XXIII/7.) – Vö. Siebm. erd. 224.
Szászy (apaji).
Címereslevele kelt 1631. dec. 12.; kihird. Pozsonym. Nemességét 1813. aug. 14. Csanádm. hirdette ki. – Vö. Sümeghy-Barna 187.; Andr.73.
Szászy (szászi).
A nemességet 1916. jan. 9. Sz. Béla miniszteri tanácsos kapta.
Szászy-Schwarz (szászi).
A nemességet 1911. jan. 15. Sz.-Sch. Gusztáv egyetemi tanár kapta. – Címer: kék mezőben zöld földön griff jobbjában irótollat tart; a pajzsfőben jobbról csillag; sisakdisz: könyöklő kék ruhás kar vörös metszésü nyitott könyvet (Corpus juris) tar; takaró: kék-arany. – Leszármazás: Gusztáv (szül. 1858., megh. 1920.); budapesti egyetemi tanár. neje siklóssy Irma. Fia György (megh. 1927.)
Szalai, l. Pethő (alias Sz.)
Szatmárnémethy.
Címereslevele kelt 1590. nov. 26. – Vö. Siebm. erd. 224.
Szatmárnémethy (gyulafehérvári).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII/21. – Vö. Siebm. erd. 224.
Szatmárnémethy (másképen Istvándy).
Nemességét 1669-ből l. Gyfv. kpt. Cent. KK. 64. és Prot. S. Brinyi I/286.
Szatmárnémethy (másképen Németh, szatmári).
Nagy Iván által (X-511.) említett család.
Szathmáry.
Címereslevele kelt 1572. máj. 3. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 114.
Címereslevele kelt 1589. okt. 22. (Abaujm. lt.)
Címereslevele kelt 1591. febr. 16. (kolosmon. conv. LR. anni 1591:168.) – Vö. Siebm. erd. 224.
Címereslevele kelt 1651. jul. 1. – Vö. Siebm. erd. 224.
Címereslevele kelt 1651. aug. 14. (Gyfv. LR. XXV/44.) – Vö. Siebm. erd. 224.
Címereslevele kelt 1652. márc. 15. – Vö. Vécsei.
Címereslevele kelt 1655. márc. 15. Kihird. 1656. márc. 31. Ungm. – Vö. NIf. II/26–7. (gen.)
Címereslevele kelt 1656. márc. 10. (Gyfv. LR. XXVI/645. – Vö. Siebm. erd. 224.
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. Kapta az Abari-családdal.
Címereslevele kelt 1792. – Vö. NI. X/50–1.; Siebm. 618.; Komáromm. monogr.580.; Kősz. 363–4.
László (K.-Küküllőm.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott (LR. LIII/409.)
Nemességét Zemplénm.-ből 1801. jul. 2. legf. helyen igazolta. (LR. LX/528.)
Szathmáry (barátosi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 410.
Szathmáry (bikafalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 226.
Szathmáry (csikszeredai).
Nagy Iván által (X/510.) említett család.
Szathmáry (gyulai).
B.-Szolnokm.-ben 1654. tett hűségi esküt Mihály. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Szathmáry (legéni).
Nagy Iván által (X/510.) említett család.
Szathmáry (málomi).
B.-Szolnokm.-ben 1654. hűségi esküt Gábor tett. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Szathmáry (marosvásárhelyi).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 125.; NI. X/510.
Szathmáry (nagyenyedi).
Nagy Iván által (X/510.) felvett család.
Szathmáry (nemeskereki).
A XVII. században Békésm.-ben élt család. – Vö. Békésm. tört. III/142.
Szathmáry (nyárádgálfalvi).
B.-Szolnokm.-ben 1770. igazolt család (János). – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/389.
Szathmáry (pecsétszegi).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásába felvett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Szathmáry (szatmári).
Címereslevele kelt 1614. – Vö. Siebm. pk. 110.
Szathmáry (szilágykereszturi).
B.-Szolnokm.-ben 1770. igazolt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Szathmáry (tokaji).
Címereslevele kelt 1678. okt. 18. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 246.
Szathmáry (toldalagi).
Marosszéki család. – Vö. NI. X/510.; Gf. I/26.
Szathmáry (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – Vö. Ajtoni (ujtordai).
Szathmáry (zöldesi).
A nemességet 1916. aug. 10. Sz. János, az ACSEV. igazgatója kapta.
Szathmáry (másképen Asztalos.)
Nemességét Szatmárm. igazolta. – Vö. Gorzó 115.
Szathmáry (másképen Illés).
Nagy Iván által (X/510.) említett család.
Szathmáry (másképen Kádár).
Ugyancsak Nagy Iván által (X/510.) említett család.
Szathmáry (másképen Mészáros).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 28.
Szathmáry (másképen Pelsöczy).
Címereslevele kelt 1643. A család Szatmárm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 114.
Szathmáry (másképen Szöcs, horgospataki).
B.-Szolnokm.-ben hűségi esküt tett 1654. János. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/362.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bereg-, Máramaros-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsa-, és Zemplénm.-ben nyertek igazolást. – Vö. Márki II/709.; Bold. 90–1.; Benkó 324.; Petri VI/475–8.; Szabolcsm. monogr. 532.
Szathmáry, l. Kovács (abusive Sz.) – Pelsőczy (alias Sz.)
Szathmáry-Király.
Régi család. Első ismert őse Király György, váradi kapitány, 1598. esett el. Fia, Albert, felszabadítván Szatmár városát a törökök ostroma alól, a várostól nagy telket kap adományba, melyre királyi megerősítést is nyer. –1613. márc. 20. II. Mátyás király megerősíti a család régi nemességét és címerét. Kihirdette 1613. jul. 15. Gömörm. – Vö. NI. X/506–7.; VI/24–5.; Forgon II/258–260. (gen.); Siebm. 618. és Király (szatmári).
Szatka.
Címereslevele kelt 1661. jan. 24. – Vö. TK. I/284.; Orosz 272.
Szatkay.
Címereslevele kelt 1624. ápr. 5. – Vö. Csoma 664.
Szatsvay, l. Szacsvay.
Szattka, l. Szatka.
Száty-nemzetség.
L. T. XIX/179., 183.
Szauer, l. Hencz.
Szaul, l. Gyurkó (alias Sz.)
Száva (litkai).
Prokop (Szatmárm.) nemessége 1776. márc. 29. legf. helyen igazoltatott. (LR. L/413., 430.) – Vö. Gorzó pk. 39.
Száva (somlyói).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/482.
Szávay (deési).
B.-Szolnokm.-ben 1776. igazolt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/363., 372.
Szávits (temesligeti).
A nemességet 1916. ápr. 6. Sz. Kornél ezredes kapta. – Címer: pajzslábbal ellátott pajzs; jobbról kék mezőben befelé fordult term. szinü medve, balról arany oroszlán felemelt jobbjában karjdával a medve felé sujt; a vörös pajzslábban 2 arany csillag között stilizált ezüst liliom; sisakdisz: növekvő oroszlán jobbjában medvefejen átszurt kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Szávits.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben István igazolta nemességét. – Ebből a családból származik Sz. Miklós dunapentelei földbirtokos. – Vö. Bácsm. monogr. 598.
Szávó.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János vétetett fel a kétségtelen nemesek közé.
Szávoszt.
Schik Ferenc nagykárolyi ügyvéd nemessége 1881. okt. 31. átruháztatott Szávoszt Alfonz budapesti terménykereskedőre. – Vö. MNA 127.
Szavuly (alias Gyurkó).
Nemességét 1671-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1844:7481.
Szavuly (szászai).
Nemességét 1680-ből l. OL.: kolosmon. conv.Arm. D. 14., Prot. Balth. Rákosi 117.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/483.
Szay (técsői), l. Nagy (técsői).
Száz (balajti).
Címereslevele kelt 1635. (Pestm. lt.) Kihird. Zemplénm. Nemességét Pestm. igazolta 1822. – Vö. Kősz. 364.
Száz (monaki).
Nagy Iván által (X/516.) említett család a XIV. századból.
Százady.
Címert l. Siebm. 608. – vö. még NI. X-516–7.
Szbiskó, l. Zbiskó.
Szebasztianovics, l. Sebastianovics.
Szebasztiany, l. Sebastiani.
Szebekovszky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 364.
Szebeni, Szebenyi.
Címereslevele kelt 1631. dec. 12.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/217.
Szebeni, Szebenyi (pálfalvi).
Címereslevele kelt 1651. jul. 24. (kolosmon. conv. Arm. S. 48.) Kihird. Csikszék 1652. jul. 15. – Vö. Siebm. erd. 225.; NI. X/517.
Szebeni, Szebenyi (másképen Kádár).
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szebeni, Szebenyi (csikszeredai).
Címereslevele kelt 1699. márc. 28. (LR. erd. II/44.) – Vö. Siebm. erd. 225.
Címereslevele kelt 1699. – Vö. Hellebronth: Családtört. Jegyz. I/131. (gen.)
Címereslevele kelt 1754. okt. 29. (LR. erd. X/364.)
Címereslevele kelt 1783. máj. 9. (LR. LII/374.) – Vö. NI. X/517.; Siebm. pk. 110.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradm.-ben Ferenc, Nógrádm.-ben pedig Mátyás vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Márki II/710.
Élt ily nevü család szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI-483.
Széchényi (szécsénkei).
Nógrádm.-i fiágon kihalt család. – Vö. NI. X/525.; Siebm. 618–9.; Forgon II-260–1.
Széchenyi (sárvári és felsővidéki), gróf.
Régi család. Leszármazása a XVI. század közepén élt Mihály veszprémi várparancsnokig vezethető vissza. Történelmi magaslatra György (1592–1695.) előbb (1644.) pécsi püspök, majd (1678.) kalocsai érsek, 1685. pedig esztergomi primás majd (1678.) kalocsai érsek, 1685. pedig esztergomi primás emelte. Nevét számtalan gazdag alapítványával tette örökre emlékezetessé. A családnak ő az egetlen tagja, aki nem fekszik Cenken, hanem Pozsonyban van eltemetve. A többi őst ugyanis gróf Széchényi Viktor Fejérmegye főispánja szedte össze az egervári, soproni és széplaki templomokból s helyeztette el őket egy közös sirban 1911-ben, mellé gránit szarkofágot is állíttatván a következő jelmondattal: Istenért, királyért, hazáért. – Ő szerezte meg a család részére az előnevet adó sárvári és felsővidéki uradalmakat, több más uradalmakkal együtt. – A grófi rangot 1697. márc. 30. másik Sz. György, Egervár, Pölöske, stb. örökös várkapitánya s gyermekei kapták. – Címer: négyelt pajzs kerek szívpajzszsal, melynek arany mezejében zöld halmon álló, kiterjesztett szárnyu fehér galamb csőrében zöld koszorut tart; az 1. és 4. vörös mezőben zöld hármas halom középsőjéből kiemelkedő ezüst kettős kereszt; a 2. és 3. kék mezőben koronás zöld halom felett a mező jobboldali felső sarkából kinövő arany Nap felé repülő term. szinü sas; a pajzsot grófi korona alatt arany-bibor palást veszi körül; jelmondat: Si Deus pro nobis, quis contra nos.
A család számos kiváló tagot adott az országnak. Közülük az első helyen kell megemlékezni Sz. Istvánról (1791–1860.), a »legnagyobb magyar«-ról, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítójáról. Elmondhatjuk róla, hogy az uj Magyarország lánglelkü apostola, legnagyobb tehetségü s legtevékenyebb főurunk volt. Ércszobra Budapesten az Akadémia előtt áll, magának az Akadémiának a falába pedig 1893-ban emléktáblát illesztettek be, mely azt a jelenetet ábrázolja, mikor 1825. nov. 3. délelőtt Pozsonyban a rendek kerületi gyűlésén egy évi jövedelmét egy magyar tudós társaság alapítására felajánlotta. – Béla (1837–1918.) koronaőr, ázsiai utazó volt. – Ferenc (1754–1820.) nápolyi követ (1791.), Somogym. főispánja (1798.), a hétszemélyes tábla elnöke és országbiró-helyettes (1799.). Nevét szintén beirta a magyar halhatatlanok közé azzal a tettével, hogy 1802-ben 12.000 darab nyomtatványgyüjteményét, 25.000-nél több darabból álló könyvtárát s 6000 darabból állott rézmetszetgyüjteményét a Magyar nemzeti Muzeumnak ajándékozta. – László (szül. 1879.) Magyarország amerikai követ és meghatalmazott miniszter. Neje Vanderbilt Glady. – Pál (1642–1710.) kalocsai érsek volt: II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt ő végezte a békeközvetítést az udvar s az elégületlenek között. – Viktor (szül. 1871.) Fejérmegye főispánja.
A család három ágra oszlik. Az első ágnak őse Lajos (1781–1855.); a másodiknak Pál (1789–1871.); a harmadiké pedig István (1792–1860.); Az első ágazatból élnek Bertalan (szül. 1866. okt. 24.); és fia Márton (szül. 1909. szept. 17.); továbbá Bertalan testvérei: 1. Domonkos (szül. 1871. ápr. 10.); és 2. Alice (szül. 1872. jun. 1.); – Dénes (szül. 1866. dec. 1.) belső titkos tanácsos; és gyermekei: – Péter (1870–1924.). Gyermekei: – István (szül. 1873. máj. 6.); – A fennebb említett László (szül. 1879. febr. 18); és gyermekei: – Dénes (1828–1892.). Gyermekei közül: 1. Imre (1858–1905.). Gyermekei: – 2. Géza (szül. 1860. márc. 14.); és gyermekei: – 3. Az ugyancsak fennebb már említett Viktor (szül. 1871. okt. 10.); és gyermekei. – A második ágazatból Kálmán (1824–1914.). Gyermekei; Gyula (1829–1921.). Gyermekei: Ferenc (1835–1908.). Gyermekei és utódaik: Jenő (1836–1911.). Gyermekei és utódaik: Pál (1838–190.). Gyermekei és utódaik. – A harmadik ágazatnak őse a nagy István, akinek két fia volt: 1. Béla (1837–1918.) volt koronaőr; akinek leányai élnek és 2. Ödön (1839–1922.) volt török pasa, akinek ágazata szintén él.
A családból Ernő gróf 1916. okt. 3. engedélyt nyert a gróf Sz.-Wolkenstein kettős név viselésére, 1927. okt.
havában pedig gróf Sz. Miklós herénysenyefai lakos belügyminiszteri engedélyt kapott arra, hogy grófi rangjának épségben tartása mellett nevét Sz. Erdődy alakban viselhesse.
havában pedig gróf Sz. Miklós herénysenyefai lakos belügyminiszteri engedélyt kapott arra, hogy grófi rangjának épségben tartása mellett nevét Sz. Erdődy alakban viselhesse.
Vö. NI. XI/517–525. (gen.); T. XXI/42.; Siebm. 619.; MNZsbk. I. R. I/227. (gen.); Bártfai Szabó László: A Sz. család története; Áld. 143., 265.; Balogh 132.; Kősz. 364.; Századok 1912/378.; GA. (grófi kötetek); Somogym. monogr. 629.; Bácsm. monogr. 598.; Stt.
Széchényi-Erdődy (sárvári és felsővidéki), gróf.
Gróf Sz. Miklós herénysenyefai lakos 1927. okt. belügyminiszteri engedélyt nyert arra, hogy grófi rangjának és előnevének épségben tartása mellett nevét Széchényi-Erdődy alakban viselhesse. – Vö. Széchényi, gróf.
Széchényi-Wolkenstein, gróf.
Gróf Sz. Sernő 1916. okt. 3. engedélyt nyert fenti kettős családnév használatára. – Vö. Széchényi, gróf.
Széchenyi-Szabó.
Címereslevele kelt 1667. okt. 8. (Nógrádm. lt.) A család napjainkban engedélyt nyert fenti kettős családnév viselésére. – Vö. NI. X/439.; T. XXXII-62–70.; Orosz 272.; Szabó (szécsényi).
Széchey.
Címert l. Siebm. pk. 110.
Szechich.
Horvátorszában kihirdetett család. – Vö. Bojn. 36.
Széchy (rimaszécsi), gróf.
Régi, kihalt (1685.) család. – A grófi rangot 1645. aug. 28. Sz. Dénes és gyermekei kapták (LR. LX/630.) A család az alapítóban halt ki. – Leszármazását l. LR. XVI/484., LII/502., 568., 592., 633.; Sz. Juliánna leszármazását 1685-ből l. LR. XVIII/131. – Vö. NI. X/528–535. (gen.); Balogh132.; Forgon II/26. (gen.); 261–4. (gen.); Siebm. 619., horv. 181.; T. XV/138. (gen.); Szerencs 619.; stb.
Széchy, l. Szécsy alatt is.
Szécs-nemzetség.
L. Karácsonyi III/56–7.
Szecsanász.
Címereslevele kelt 1790. nov. 18. (LR. LV/215.) – Vö. Dudás 132.
Szecsány (Szecsányi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Ferenc özv.-e vétetett fel az igazolt neemsek közé. – Vö. NI. X/517.
Szécsen (vanyai).
Címereslevele kelt 1626. (Gyfv. LR. XII/43.) – Vö. Siebm.erd. 225.
Szécsen (temerini), gróf.
Horvát eredetü család,
melyből Sz. Mátyás és Sándor testvérek kaptak 1763. jun. 21. címereslevelet. Utóbb nevezett (1740–1813.) belső titkos tanácsos, a magyar udvari kamara elnöke, stb., 1811. jul. 5. grófi rangot nyert. – Címer: négyelt pajzs; az 1. és 4. kék mezőben jobbharánt arany pólya; a 2. és 3. vörös mezőben fehérlő hármas sziklahegy középsőjén könyöklő páncélos kar kardot tart; grófi korona; 3 sisak; sisakdiszek, 1: bal-, illetőleg jobbharánt arany pólyával vágott 2 szárny között stilizált ezüst rózsa; 2. és 3: befelé fordult könyöklő páncélos kar kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családból Sz. Miklós (1857–1926.) magyarországi udvarnagy, belső titkos tanácsos stb. volt. – Vö. NI. X/535–8. (gen.); Siebm. 620., horv. 181.; Dudás 138.; MNZsbk. I. R. I/233–4. (gen.); Lasz. 82.; Bojn. 36.; Bácsm. monogr. 598; stb.
melyből Sz. Mátyás és Sándor testvérek kaptak 1763. jun. 21. címereslevelet. Utóbb nevezett (1740–1813.) belső titkos tanácsos, a magyar udvari kamara elnöke, stb., 1811. jul. 5. grófi rangot nyert. – Címer: négyelt pajzs; az 1. és 4. kék mezőben jobbharánt arany pólya; a 2. és 3. vörös mezőben fehérlő hármas sziklahegy középsőjén könyöklő páncélos kar kardot tart; grófi korona; 3 sisak; sisakdiszek, 1: bal-, illetőleg jobbharánt arany pólyával vágott 2 szárny között stilizált ezüst rózsa; 2. és 3: befelé fordult könyöklő páncélos kar kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családból Sz. Miklós (1857–1926.) magyarországi udvarnagy, belső titkos tanácsos stb. volt. – Vö. NI. X/535–8. (gen.); Siebm. 620., horv. 181.; Dudás 138.; MNZsbk. I. R. I/233–4. (gen.); Lasz. 82.; Bojn. 36.; Bácsm. monogr. 598; stb.
Szécsényi.
Címereslevele kelt 1620. márc. 12.: Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/208.
Szécsényi (másképen Nagy.)
Címereslevele kelt 1622. jun. 29. – Vö. Bor. I/209.
Címereslevele kelt 1628.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/214.
Címereslevelét 1631. febr. 1. Szatmárm. hirdette ki. – Vö. Gorzó 118.
Címereslevele kelt 1646. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 247.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Péter, András, László, János és István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Imre fia, János nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett (LR. XLVI/454.)
Szécsényi, l. Széchenyi és Szendrey (alias Sz.)
Szécsénykey (szécsénykei).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben János, Gábor és 3 Ferenc igazolták nemességüket.
Szecsey.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Komárom- és Pozsonym.-ben igazolt család.
Szecsey, l. Gutray (alias Sz.) – Szecsey-Keresztes (csikbánfalvi). – Szabó (alias Sz.) – Szechey alatt is.
Szecsey-Keresztes (csikbánfalvi).
Nemesség átruházása 1889. dec. 23. Címeradományozás 1917. okt. 13. – Sz.–K. Iván ny. törvényszéki biró részére. – Vö. Keresztes (csikbánfalvi).
Szecskó.
Címereslevele kelt 1681. jul. 9. (Hevesm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben igazolták nemességüket Gáspár, Mátyás, Péter és Pál. – Vö. Orosz 272–3.; NIf. II/126.
Szecsödy.
Címereslevele kelt 1418. szept. 11. – Vö. Fejérpataky II/31.; T. XI/149.; Siebm. 620.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vas- és Zalam.-ben igazolt család. – Vö. NI. X/538–546. (gen.); Balogh132.
Szécsy; Széchy.
Címereslevele kelt 1418. márc. 19. Együtt kapta a Chapy családdal (l. e.)
Szécsy; Széchy, (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. –A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Címereslevele kelt 1627. jul. 4. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 620.; T. XIII/142.
Szécsy; Széchy (nestai).
Címereslevele kelt 1628. ápr. 8. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1628. dec. 5. Biharm. – Vö. Gorzó 118.
Címereslevele kelt 1642. ápr. 7. (Hevesm. lt.) – Vö. Orosz 272.; NIf. II/126.
Címereslevele kelt 1654. dec. 20.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/227.
Címereslevele kelt 1655. nov. 24. (LR. XLIII. 656.) – Vö. NI. X/535.; Siebm. 620.
Szécsy; Széchy (gálszécsi).
Kihalt család. – Vö. NI. X/535.; Siebm. 619–620.; Tóth I/441–2.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Mihály, Hevesm.-ben Béla, István, Máté, György, Pál, Ferenc és Mátyás, Szatmárm.-ben pedig Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szécsy, l. Széchy alatt is.
Szecze.
Nagy Iván által (X/546.) említett család.
Szeczöy (Szeczeöy, alias Pesty).
Nemességét 1613-ból l. a győri kpt. lt.-ban.
Szeczujacz (ab Heldenfeld).
Címereslevele kelt 1763. jun. 7. (LR. XLVI/224.)
Széfely.
Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 365.
Szedenics.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Ferenc, György és János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 132.
Szeder.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 365.
Szederjesi (ujtordai).
Címereslevelet az Ajtoni családdal (l. e.) 1619. aug. 25. nyert.
Szedlacsek.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kőszeg 365.
Szedlenics.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben András, László, Sándor igazolták nemességüket.
Szedlicska.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 365.
Szedliczky.
Címereslevele kelt 1794. jan. 7. (LR. LVII/515.; Abaujm. lt.) – Vö. NI. X/546.; Siebm. 630.; TK. III/103.; Kősz. 365.
Szedmáky.
Sz. János és fiai 1717. febr. 24. nemességük megerősítésében részesültek (LR. XXXI/356.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Mihály, Ferenc, József vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI.X/546.; Siebm. 621.; Kősz. 365.
Szedösy (szigethi).
Címereslevele kelt 1612. – Vö. Siebm. erd. 225.
Szedránia.
Horvátországban kihird. család. Vö. Bojn. 36.
Szefcsik, l. Szevcsik.
Szegedi (Szegedy).
Címereslevele kelt 1572. jun. 15. – Vö. Csoma 531.
Címereslevele kelt 1579. dec. 15. – Vö. Csoma 531.
Címereslevele kelt 1581. – Vö. Szabolcsm. monogr. 532.
Címereslevele kelt 1583. ápr. 28. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 139.
Címereslevele kelt 1600. jan. 24. (Biharm. lt.;OL.:Htt, Nob. Bihar). – Vö. NI. X/551.; Siebm. 621.; Csoma 531.
Címereslevele kelt 1607. nov. 6. (Gyfv. LR. IV/196.) – Vö. Siebm. erd. 225.
A Dobai családdal 1610. nyert nemességet (LR. erd. II/346–360.)
Címereslevele kelt 1612. ápr. 4. – Vö. Csoma 531.
Címereslevelekelt 1621. nov. 8. (Gyfv. LR. XI/5.) – Vö. Siebm. erd. 225.
Címereslevelekelt 1622. jun. 7. – Vö. Siebm. 531.
Címereslevele kelt 1632. – Vö. Szabolcsm. monogr. 532.
Címereslevele kelt 1634. máj. 7. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 117.
Címereslevele kelt 1634. (Ered.: OL.:Htt. Nob. Ugocsa).
Címereslevele kelt 1640. febr. 12.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/222.
Címereslevelekelt 1649. nov. 11. (Szepesi kpt. lt.; jászói conv. lt.) – Vö. Siebm. 621.
Címereslevele kelt 1656. okt. 13. (Gyfv. LR. XXVI/730.) – Vö. Siebm. erd. 325.
Címereslevele kelt 1661. máj. 10.; kihird. Borsodm. – Vö. NIf. III/100.
Címereslevele kelt 1668. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevele kelt 1669. jul. 9. – Vö. Orosz 273.
Címereslevele kelt 1687. aug. 3. (Szatmárm. lt.) – Vö. Szabolcsm. monogr. 532.; Bold. 108.; Gorzó 116.
Szegedi (Szegedy), (alvinci).
Nagy Iván által (X/552.) említett erdélyi család.
Szegedi (Szegedy), (borosjenői).
Címereslevele kelt 1610. aug. 8. (Szatmárm. lt.) Kihird. Biharm. – Vö. Gorzó 139.
Szegedi (Szegedy) (borosjenői).
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. LR. X/70.
Szegedi (Szegedy), (dombai).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Ferenc és Zsigmond nemessége nyert igazolást.
Szegedi (Szegedy), (gelencei).
Címereslevele kelt 1608. szept. 25.; kihird. Aradm. – Vö. Márki II/710.
Szegedi (Szegedy), (géresi).
Címereslevele kelt 1610. máj. 1. – A további adatokat l. Bak alat.
Szegedi (Szegedy), (gyulafehérvári).
Címereslevele kelt 1649. febr. 18. (Gyfv. LR. XXIV/88.) – Vö. Siebm. erd. 225–6.; NI. X/551–2.
Szegedi (Szegedy), (hidegvizi).
Ugyancsak Nagy Iván által (X/551.) említett erdélyi család.
Szegedi (Szegedy), (kisgörgényi).
Nemességét 1679. okt. 28-ból l. Gyfv. LR. XXVIII/75. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Szegedi (Szegedy), (kozolyai).
Címereslevele kelt 1649. jun. 22. (Gyfv. LR. XXIV/103.) – Vö. Siebm. erd. 226.
Szegedi (Szegedy), (mezőtelegdi).
Címereslevele kelt 1646. ápr. 3. –Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben Antal, László, Veszprémm.-ben pedig Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/547–550. (gen.); T. XXXVI/20–31. (gen.); Balogh 132.; Kősz. 365.; Komáromm. monogr. 580.; MNZsbk. I. R. I/563–4. (gen.); Csoma 532.; Siebm. 631.; Somogym. monogr. 630.
Szegedi (Szegedy), (nagyenyedi).
Nagy Iván által (X/552.) említett Alsófehérm.-i család.
Szegedi (Szegedy), (nagyszegedi).
Címereslevele kelt 1581. – Vö. NIf. III/149.
Szegedi (Szegedy), (sárospataki).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk.
Szegedi (Szegedy), (szegedi).
Máté nemessége Szilágym.-ből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/490.)
Szegedi (Szegedy), (széplaki).
B.-Szolnokm.-ben 1770. igazolt család. – Szolnok-Dobokam. monogr. VII/389.
Szegedi (Szegedy), (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Szegedi (Szegedy), (váradjai).
Címereslevele kelt 1623. jul. 29. (OL.: kolosmon. conv. Arm. Div.) – Vö. Siebm. erd. 226.
Szegedi (Szegedy), (zetelaki).
Székely család. – Vö. NI. X/552.
Szegedi (Szegedy), (másképen Csapó).
Nemességét 1640-ből l. Gyfv. LR. XIX/201.
Szegedi (Szegedy), (másképen Rácz).
Nemességét 1665-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Böszörményi 254.
Szegedi (Szegedy), (másképen Szabó, borosjenei).
Címereslevele kelt 1625. máj. 1. (Gyfv. LR. XIII/12.) – Vö. Siebm. erd. 225.; Márki II/215.
Szegedi (Szegedy), (másképen Tikmonyas).
Nemességét 1628-ból l. kolosmon. conv. Prot. Q. 34.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bereg-, Bihar-, Borsod-, Nógrád-, Nyitra-, Somogy-, Szabolcs-, Szatmár-, Szepes-, Ugocsa-, Ung-, Zala- és Veszprémm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Siebm. 621.; T. VI/176., VII/194., XXXII/89.; Jedl. II.; Pozsonym. monogr. 697.; Gorzó pk. 28.; Közl. szepesm. multjából V/54. (gen.); Petri VI/483–5.; Zemplénm. monogr.540.
Szegedi (Szegedy), l. Csapó (alias Sz.) – Nagy Sz. – Rácz (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.)
Szegedi-Maszák (pesti).
Előbb Maszák (pestszegedi). – A nemességet 1887. máj. 5. Maszák Hugó iró kapta. Nevezett 1895. márc. 25. engedélyt nyert arra, hogy Szegedi előnevének épségben tartása mellett nevét »pesti Szegedy-Maszák«-nak irhassa. – Címer: vágott pajzs; a kisebb felső kék mezőben vörös vágásu, arany kötésü nyitott könyvön hegyével jobbra fektetett ludtoll; a nagyobb alsó ezüst mezőben zöld halmon barna ruhás könyöklő kar egy, a csőrében hatlevelü olajágat tartó balra néző arany fácánt tart; sisakdisz: ezüst-kékkel, illetőleg ezüst-vörössel vágott szárnypár között a pajzsbeli kar karddal; takaró: kék-ezüst, vörös-ezüst. – Vö. MNA. 127–8. (gen.)
Szegedi Szigyártó, l. Szigyártó Szegedi.
Szegedi-Szöcs (deési).
B.-Szolnokm.-ben 1656. kihird. család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/396.
Szegesdy.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben György, István, János, Mihály és Antal, Hontm.-ben pedig Jakab és János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/552–3.; Kősz. 333.; Siebm. 621.
Szegesdy, l. Segesdy.
Szegeti.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-485.
Szegezdy, l. Segesdy.
Szegfeő.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben János igazolta nemességét.
Szekfü, l. Nagel (alias Sz.)
Szegh.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Ferenc igazolta nemességét.
Szegha.
Címerpecsét Pestm. lt. ban. – Vö. Kősz. 365.
Szeghalmi (nagyfalusi, alias Csizmadia).
Nemességét 1626-ból l. Gyfv. LR. XII/38.
Hevesm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Orosz 273.
Szeghő.
Címereslevelét 1618. jul. 18.Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/223.
Címereslevele kelt 1633. jan. 31. – Vö. Forgon II/264.
Címereslevelekelt 1638. jun. 9. – Vö. Forgon II/264.
Címereslevelekelt 1639. máj. 29. – Vö. Csoma 664.; Orosz 273.
Szeghő (mezőcsáthi).
Leszármazását l. Csizmadia 46.
Nyitram. 1748. jun. 10. nemesi bizonyítványa alapján 1752. febr. 28. Csongrádm.-ben hirdettetett ki. – vö. Barna-Sümeghy 187.
Szeghő (vágmogyoródi).
A nemességet 1918. ápr. 21. Sz. Ignác curiai biró kapta.
Szeghő, l. Szegő alatt is.
Szeghy (szerecseni).
Címereslevele kelt 1578. okt. 16. – Vö. Andreasicz.
Címereslevele kelt 1654. szept. 6. (Gyfv. LR. XXVI/400.) – Vö. Siebm. erd. 226.
Címereslevele kelt 1656. okt. 17. – Vö. Orosz 273.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Sámuel és Mihály, Pozsonym.-ben László, Trencsénm.-ben György, Miklós, István és Sándor, Veszprémm.-ben Mihály, Zalam.-ben 5 István, János, László, György, Ferenc és Mihály s Zemplénm.-ben 2 Ferenc, István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/555–6. (gen.); Siebm. pk. 110.; T. II/130.; Tóth I/442.
Szeghi-Kiss.
Zemplénm.-i birtokadományos család. – Vö. NI. X/553–4. (gen.); Siebm. 621–2.; és Kiss (szegi).
Szegner, l. Titz-Szegner.
Szegő.
Címereslevele kelt 1631. máj. 23. Nemességét 1793. Hevesm. hirdette ki. – Vö. Orosz 273.
Címereslevele 1632. kelt; kihird. 1633. jan. 31. Gömörm. – Vö. Forgon II/264.
Szegő (galambodi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. XXVI/570.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod-, Csongrád-, Gömör-, Nyitra- és Tornam.-ben igazolták nemességüket.
– Vö. NI. X/556–9.; Siebm. 622.; Békésm. tört. III/251. és Szeghő családbeliek.
– Vö. NI. X/556–9.; Siebm. 622.; Békésm. tört. III/251. és Szeghő családbeliek.
Szegő, l. Szeghő alatt is.
Szeglegethy.
Címereslevele kelt 1659. aug. 23. –(Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 366.
Szegner (szentgyörgyi).
Előnév adományozása 1901. aug. 3. Sz. Henrik vezérőrnagy és Sz. Ervin százados részére. – Vö. NI. X/559.; NIf. II/245. (gen.)
Széher (szalóki).
A nemességet 1877. máj. 23. Sz. Mihály lovag kapta.
Szeidl.
A nemességet 1874.márc. 26. Sz. József osztrák államvasuti tiszt kapta nevének Tölgyessy-re való átváltoztatásával s a »boksáni« előnév adományozásával.
Szeidl, l. Seidl.
Szeif (Szaiff).
A címereslevelet 1741. szept. 13. Sz. János, Mihály, fia József és néhai testvére János fia Imre, másik néhai testvére Jakab fia János-György kapták (LR. XXXIX/110.; Győrm. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben Mihály, Komáromm.-ben pedig György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Lipót Komáromm. bizonyítványa alapján 1815. Pestm.-ben hirdettetett ki. – Vö. NI. X/559.; Siebm. 632.; T. XVII/88.; Dudás 131.; Kősz. 358.
Szeitz.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 366.
Szék.
Nagy Iván által (X/572.) említett család Gömörm.-ből.
Székács, l. Herczeg (alias Sz.)
Székely.
Címereslevele kelt 1609. (Ugocsam. lt.)
Címereslevelet a Dobai családdal 1610. nyert.
Címereslevele kelt 1612. febr. 17. – Vö. T. XXXII/89.
Címereslevele kelt 1616. máj. 2. – Vö. Veress 72.
Címereslevele kelt 1621. jan. 8. (Szatmárm. lt.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/208.; Gorzó 118.
Címereslevele kelt 1625. okt. 19. Kihird. Borsodm. – Vö. Csoma 664.; Bor. I/210.
Címereslevele kelt 1628. szept. 16. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1631. jun. 24. (Zemplénm. lt.) – Siebm. pk. III.; Csoma 664.
Címereslevele kelt 1631. dec. 12. – Vö. NI. X/571.
Címereslevelekelt 1631. (OL:Htt. Nob. Poson).
Címereslevele kelt 1632. ápr. 21. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/217.
Címereslevele kelt 1632. aug. 13. (Győr- és Vasm. lt.) – Vö. Balogh 247.
Címereslevele kelt 1632. Kihird. Tornam. – Vö. TK. I/284.
Címereslevele kelt 1651. márc. 16. – Vö. TK. I/284–5.
Címereslevelét 1657. Tornam. hirdette ki.
Nemességét 1658. márc. 10. az Abari-családdal közösen nyerte.
Címereslevele kelt 1662. márc. 25. – Vö. Siebm. erd. 226.
Címereslevelét 1691. jun. 30. Gömörm. hirdette ki.
Címereslevelét 1693. jul. 28. Gömörm. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1701. nov. 7. (Fehérm. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevele kelt 1701. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevele kelt 1759. ápr. 3. (LR. XLV/66.)
Székely (abrudbányai).
Címereslevele kelt 1654. márc. 29. – Vö. NI. X/571.; Siebm. 623., erd. 226.
Székely (abrugyi).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/363.
Székely (ádámosi).
Címereslevele kelt 1592. dec. 8. – Vö. NI. X/568–8. (gen.)
Székely (ákosfalvi).
Székely család. Vö. Böjthe 268–270. (gen.); Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (almási, alias János).
Nemességét 1590-ből l. kolsomon. conv. LR. anni 1591:44. – Vö. János (alias Székely).
Székely (alsószentmihályfalvi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. IV/148.
Székely (altorjai).
B.-Szlolnokm.-ben igazolt (1770.) család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/389.
Székely (aranyosrákosi).
Székely család. – Vö. NI. X-565–8.
Székely (bágyoni, alias Kun.)
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/411. – Vö. Kun (alias Székely).
Székely (baróti, alias Keserü).
Címereslevele kelt 1576. jun. 23. (Gyfv. kpt. Cent. LI/86.) – Vö. Sándor II/4–5. és Keserü (alias Sz. )
Székely (békáseőssi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/74.
Székely (benczédi).
Nagy Iván által említett család a XVI. századból.
Székely (bethleni).
B.-Szolnokm.-ben igazolt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. ViI/389.
Székely (biborczfalvi).
Címerpecsét Pest. lt.-ban. – Vö. Kősz. 366.; NI. X/570.
Székely (bihari).
Címereslevele kelt 1654. máj. 12. (Gyfv. LR. XXVI/369.; Szatmárm. lt.) Kihird. 1654. szept. 29. Biharm. – Vö. Gorzó 118.; Siebm. erd. 226.
Székely (borosjenői), gróf.
A grófi rangot 1702. márc. 9. Sz. Ádám és Mózes kapták. (LR. erd. IV/231.) A család kihalt. – Vö. NI. X/563–4.; Siebm. 622–3., erd. 96., 226–7.; Márki II/217.; Századok: 1887:711–2.
Székely (csikfalvi).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 128.
Székely (csikrákosi).
Nagy Iván által (X/571.) említett erdélyi család.
Székely (csikszentimrei).
Székely család. – Vö. NI. X/570.
Székely (dalnoki).
Címereslevele kelt 1616. jan. 30. (Kolosmon. conv. Arm.S. 57.) – Vö. NI. X/570.; Siebm. 628., erd. 226., 227.; Kősz. 366.
Székely (dálnoki).
Címereslevele kelt 1623. jan. 15. (Ered. a Székely Nemz. Muz. lt.-ban Sepsiszentgyörgyön). – Vö. Sándor I/83.
Székely (deési).
Nemességét 1652-ből l. kolosmon. conv. Prot. Q. 148.
Székely (désfalvi).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV-158.
Székely (dobai).
Erdélyi család. – Vö. NI. X:564–5.
Székely (dombói).
Nemességét 1684-ből l. Erd. főkormsz. Docum. Product. J. 14. – Vö. NI. X/570.
Székely (enyedi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV-263.
Székely (felvinczi).
Nagy Iván által (X/571.) említett család.
Székely (gavdinházai).
Nemességét 1604-ből l. OL.: NRA. fasc. 1884. No. 23.
Székely (gelenczei).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (gyergyói, alias Csomafalvy).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/217.
Székely (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/431.; Prot. Steph. Bárdi II/113.
Székely (havadi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. V/72. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (ikafalvi,alias Becző).
Nemességét 1591-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1591:283. – Vö. Becző (ikafalvi alias Székely).
Székely (kalotaszentkirályi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X-569.
Székely (kibédi).
Nemességét 1588. dec. 20-ról l. Gyfv. LR. II/178 és V/72.
Székely (kilyéni).
Székely család. – Vö. Székely (lisznyói és kilyéni).
Székely (kisdobai).
Címereslevele kelt 1415. – Vö. T. XXIV-14–5.
Székely (kisgörgényi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. XXVIII/75.
Székely (kölpényi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI-570. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (kövendi).
Címereslevele kelt 1609. febr. 16. (Beregm. lt.; Szatmárm. lt.; Gyfv. LR. VI/72.) – Vö. Siebm. erd. 226.; Pálmay: M.-Torda 127.; Gorz 118.
Székely (lisznyói és kilényi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X-562–3. (gen.); Gf. I/10.
Székely (losádi).
Nemességé 1670-ből l. Gyfv. kpt. Cent. Hh. 94.
Székely (magyarcsávási).
Erdélyi család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (magyarujlaki).
Nemességét 1676-ból l. kolosmon. conv. Prot. O. I/130.
Székely (makkfalvi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (makranci).
Címereslevele kelt 1606. nov. 20. Kihird. Abaujm. 1607. – Vö. Bold. 44.; NIf. III/100.
Székely (malomfalvi).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. lt. LR. anni 1570:75.
Székely (markosfalvi).
Nemességét 1650-ből l.Gyfv. LR. XXV/227.
Székely (maroskoppándi).
Nemességét 1609-ből l. kolosmon. conv. Prot. H. 13.
Székely (mogyorói).
Nemességét 1569-ből kolosmon. conv. LR. anni 1570:131.
Székely (nagybányai).
Nagy Iván által említett család (X-571.)
Székely (nagyhomrói).
Címereslevele kelt 1597. jun. 8. –(Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 118.
Székely (nagyidai).
Kihalt család. – Vö. NI. X/564.
Székely (nagykászoni).
Címereslevele kelt 1582. márc. 21. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 118.; NIf. III/151.
Székely (orbai).
Nemességét 1608-ból l. váradi kpt. lt.
Székely (ormosdi és kevendi), báró.
Kihalt. – Vö. NI. X-559–562.(gen.); Siebm. 622., erd. 109., 227., horv. 181–2.
Székely (ótordai).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI-178. – Zsigmond és László nemessége (Tordam.) 1784. nov. 25. legf. helyen is igazoltatott (LR. LIII/94.)
Székely (pálfalvi, alias Nagy).
Nemességét 1590-ből l. kolosmon. conv. Arm. anni 1591:21. – Vö. Nagy (pálfalvi, alias Székely).
Székely (panyiti).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (pávai).
Címereslevele kelt 1609. ápr. 30. Gyfv. LR. VI/168.) – Vö. Sándor I/38–9.; Gf. III/5.
Székely (peselneki).
Címereslevele kelt 1600. ápr. 10. (Ered. Sz. János tulajd. Gyergyószárhegy.) – Vö. Gf. II/29–30.; Sándor I/19.
Székely (pókakereszturi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/569.
Székely (rákosdi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/571.
Székely (remetei).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (rettegi).
B.-Szolnokm.-től 1654. tett hűségi esküt István. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/361.
Székely (rétyi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/570.; Gf. I/13., III/5., 87.
Székely (sárdi).
Címereslevele kelt 1620. jan. 18. (Gyfv. kpt. Arm. 27.) Nemesség és előnév megerősítése 1912. ápr. 24. Sz. Mihály ny. főerdőtanácsos részére. – Vö. Siebm. erd. 227.
Székely (sassi).
Címereslevele kelt 1628. aug. 22. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Székely (sámolykeszi).
Arad-Temesm.-ben élt család. – Vö. Márki II/218.; Lendv. I/93.
Székely (semjénfalvi).
Aradmegyében élt család. – Vö. Márki II/218.; Siebm. erd. 8.
Székely (simándi).
Címereslevele kelt 1649. jun. 2. – Vö. Siebm. erd. 227.; Márki II/218.
Székely (siménfalvi).
Udvarhelyszéki család. Őse Mózes, ki vitézségének elismeréséül Báthori Zsigmond fejedelemtől 1583. jun. 10-én 16 jobbágytelket kapott adományba Szemerefalván és Siménfalván. Utóbb azonban a fejedelem ellen lépett fel, mikor Erdélyt Rudolf császárnak akarja átadni. – 1603. máj. 9. erdélyi vajda lett. Mint fővezér Básta ellen harcol, Bárcán azonban csatát veszt s 1603. jul. 17. a harctéren esett el. Fia, József 1627. körül udvarhelyszéki főkirálybiró és főasztalnok, 1622. aug. 22. adományba kapta. Szederjést és Fiáthfalva egy részét a kastéllyal, 1626. jun. 24. pedig Marosujvárt és Henninfalvát szerezte meg. – Vö. NI. X/565.; Siebm. 622., erd. 8., 227–8.
Székely (somosdi).
Címereslevele kelt 1547. máj. 14. –(MNMuz. lt.; egri kpt. lt.) – Vö. T. XXII/59.; XXVI/157–166. (gen.)
Székely (szabédi).
Erdélyi család. Nemességét Marosszékből 1785. jan. 24. és 1786. jun. 19. legf. helyen igazolta. (LR. LIII/154., 490.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 127.
Székely (széki).
Nemességét 1673-ból l. Kolosmon. conv. Prot. O. I/106.
Székely (szentannai).
Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/265.
Székely (szentiványi).
Nagy Iván által (X/570.) említett család a XV. századból.
Székely (szentléleki).
Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/265.
Székely (szászsombori).
Dobokam.-ben élt család. – Vö. NI. X/570.
Székely (szőkefalvi).
Nemességét 1583-ból l. Gyfv. LR. I-138.
Székely (tasnádi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 366.; Siebm. erd. 228.
Székely (tordai).
Címereslevele kelt 1607.ápr. 21. – Vö. Siebm. erd. 228.
Székely (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – A további adatokat l. Ajtoni, ujtordai alatt.
Székely (vajai).
Birtokadományos (1559.) aradmegyei család. – Vö. Márki II/218.
Székely (vizaknai).
Nagy Iván által (X/571–2.) említett család.
Székely (zabédi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI-570.
Székely (zabolai, alias Menyhárd).
Címereslevele kelt 1612. máj. 20. (Erd. Szász Dénes tulajd. Székelyudvarhely). – Vö. Sándor 57.
Székely (zabolai).
Címereslevele kelt 1610. máj. 30.
Székely (másképen Beke, kövesdi).
Címert l. NIf. II/230.
Székely (másképen Farkas, p.-helmeci).
Címereslevele kelt 1609. aug. 25. (Ungm. lt.)– Vö. Siebm. pk. 110.
Székely (másképen Literati, küküllővári).
Nemességmegerősítés 1698. máj. 28. (LR. erd. I/760.)
Székely (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1629. márc. 14. – Vö. Csoma 664.
Székely (másképen Nagy), l. Nagy (técsői).
Székely (másképen Németh).
Címereslevele kelt 1625. febr. 20. (LR. XXXV/21.) – Vö. NI. X/571.; Siebm. 623.; erd. 226.; Kősz. 366.
Székely (másképen Pákai).
Nemességét 1664-ből l. OL: Erd. főkormsz. 1806:5350
Székely (másképen Rettegi).
Erdélyi család.
Székely (másképen Sárváry).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/577. – Vö. Sárváry (alias Székely).
Székely (másképen Tasnády).
Címereslevele kelt 1687. jul. 29. – Vö. Szöllősy.
Székely (másképen Veres).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 118.
Székely (másképen Zaránd).
Címereslevele kelt 1609. ápr. 20. (Csongrádm. lt.) Kihird. Biharm. – Vö. Siebm. erd. 283.; Ald. 103.
Székely (másképen Zaránd, bikfalvi).
Címereslevele kelt 1629. (Ered. OL: Htt. Nob. Bihar.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Arad-, Bereg-, Bihar-, Borsod-, Heves-, Hont-, Máramaros-, Sáros-, Sopron-, Szatmár-, Szepes-, Tolna-, Ugocsa-, Vas-, Veszprém- és Zalamegyében igazolták ily nevü családbeliek nemességüket. – Vö. NI. X/571., 572.; Kősz. 366.; Márki II/710., Dudás133.; Gorzó 118., pk.28.; Forgon II/265. Petri VI/532–4.; Tóth I/442.
Székely, l. Balás (alias Sz.) – Balogh (teleki, alias Sz.) – Borbély (alias Sz.) – Brazuly (alias Sz.) – Darvas (alias Sz.) – Karancsi (alias Sz.) – Keserü (alias Sz.) – Komáromy (alias Sz.) – Porkoláb (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.) – Veres (alias Sz.)
Székelyhidi.
Nemességét 1775. Szatmárm.-ben igazolta. – Vö. Gorzó 119.; Petri VI/541.
Székelyvásárhelyi.
Címereslevele kelt 1579. jun. 6. (Más. Marosvásáhely v. lt.-ban.)
Szekér.
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1627. nov. 27. Sz. Benedek, fiai Lukács és Benedek s testvére, István kapták. Kihirdette a következő évben Zala megye. 1741-ben nemességvitató pör utján igazolják Veszprém megyében nemességüket András és György, továbbá János, Mihály és István. –1743. jan. 13. azután Veszprém megye nemesi bizonyítványt ad ki a Noszlopról Alcsutra költözött Istvánnak, melyet 1770. márc. 21. Pest megye hirdetett ki. Ugyancsak nemesi bizonyítványt kaptak Veszprém megyétől1763. szept. 22. András és fiai, György s hasonnevü fia, továbbá Mihály fiai, végül pedig Pál és János. András fia Benedek1791. gróf Széchenyi Ferenc jogtanácsosa. A család egyes tagjai még 1786.szept. 20. Zala, 1832. máj. 22. pedig Fejér megyétől kaptak nemességükről bizonyítványt.
Címer: vágott pajzs; a felső kék mezőben arany buzakéve; az alsó vörös mezőben zöld földön természetes szinü szekér; sisakdísz: kék atillás és kék nadrágos, fekete kucsmás vitéz jobbjában 3 érett buzakalászt tart; takarók: vörös-ezüst, vörös-arany. – Vö. MNCsk. I/71–2. (gen.).
Szekér.
Címereslevelet a Tiheméry, másképen Szekér családdal 1652. jan. 10. Sz. Tamás nyert. Kihirdette 1652. márc.7. Tornam.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fehérm.-ben István, Mihály; Zalam.-ben pedig 2 György, Farkas, Simon, Péter, Gergely vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. A család nemessége Zalamegyéből 1786. aug. 3. és 1808. febr. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII/404., LXII/189.) István és fiai: Mihály, Márton, Pál és György Veszprémm.
bizonyítványa alapján 1770. Pestm.-ben hirdettettek ki. – Vö. NI. X/572.; Kősz. 366.
bizonyítványa alapján 1770. Pestm.-ben hirdettettek ki. – Vö. NI. X/572.; Kősz. 366.
Szekér, l. Czekér alatt is.
Szekeres.
Címereslevele kelt 1618. márc. 19. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1618. szept. 12. Szatmárm. – Vö. Gorzó 116.
Szekeres (érszentkirályi).
Címereslevele kelt 1630. ápr. 19. – Vö. Petri VI/486.
Szekeres (magyarbelkényi, alias Sopronyi).
Nemességét 1641-ből l. Gyfv. LR. XX/51.
Címereslevele kelt 1659. márc. 1. (jászói conv. lt.) Kihirdette Tornam. – Vö. TK. I/286.
Címereslevele kelt 1667. jun. 20. Ugyanekkor részesültek a nemesség adományozásában Mátyássy György és Szabó Lukács is. (OL.; és Hevesm. lt.) A család nemességét 1780. Szabolcsm. hirdette ki. – Címer: kékmezőben zöld földön buzakéve; sisakdisz: növekvő oroszlán jobbjában 3 buzakalászt tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Mel. 65.
Címereslevele kelt 1687. máj. 25. (Fehér- és Győrm. lt.) – Vö. T. XXXI/169.; NI: X/573.
Címereslevele kelt 1791. aug. 1. (LR. LV/751.) – Vö. NI. X/573.; Siebm. 623.
Szekeres (nagyszandai).
A nemességet 1911. aug. 29. Sz. Kálmán dr., budapeti főreáliskolai igazgató kapta. – Címer: kék mezőben földön álló, vörös ruhás, zöld nadrágos, sárga csizmás, kucsmás vitéz jobbjában földreszegzett arany zászlót tart; a földből előtte és mögötte 3–3 buzakalász nő ki; sisakdisz: galamb csőrében ággal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szekeres (abrudbányai).
Nagy Iván által (X/574.) említett család.
Szekeres (csikkarczfalvi).
Nemességét 1832. nov. 26. Csanádmegye hirdette ki. – Vö. Barna-Sümeghy 188.
Szekeres (mezőmadarasi).
Székely család. – Vö. NI. X/573., Petri VI/487. (gen.): Pálmay: M.-Torda 128.
Szekeres (técsői), l. Nagy (técsői)
és NIf. III/100.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Borsod-, Heves-, Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. NI. X/573. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/379., Siposs 257.; Petri VI/486.; Gorzó pk. 28.; TK. I/442.
Szekeressy, l. Balogh (alias Sz.) és Wagner (alias Sz.)
Szekerka (alsórutkai).
Turócmegyei régi birtokadományos család. A családból János, Sámuel, András, Pál és ifj. János Turóczmegye bizonyítványa alapján 1801., Pál (Kunszentmiklós) és hasonnevü fia 1837. Pestmegyéen
hirdettetnek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. A család Turóczmegyéből 1801. márc. 31. legf. helyen igazolta nemességét (LR. LX/443., 897.) – Vö. Benkó 325–6. (gen.); Kősz. 367.; Orosz 274.
hirdettetnek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. A család Turóczmegyéből 1801. márc. 31. legf. helyen igazolta nemességét (LR. LX/443., 897.) – Vö. Benkó 325–6. (gen.); Kősz. 367.; Orosz 274.
Szekernyes (alias Széki).
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Georg. Csicsói 35.
Székesfejérvári.
Címereslevele kelt 1628. máj. 4. – Vö. Sándor I/102–3.; NI. X/574.
Székesfejérvári, l. Literáti-Sz. (debreceni).
Szekfű.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 367.
Szekfű, l. Nagel (alias Sz.)
Szekrényesy.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 367.
Szekresi, l. Eördögh (alias Sz.)
Szekula (bácskulai).
A nemességet 1911. aug. 29. Sz. Ákos egyesületi ellenőr kapta. – 1917. nov. 3. Sz. Gyula, kir. tan., a Kassa-Oderberg-i vasút ny.igazgatója részesült a nemesség adományozásában.
Szekulich, l. Sekulich.
Széki (alias Borbély).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII/115.
Címereslevele kelt 1650. ápr. 4. – Vö. Siebm. erd. 228.
Címereslevele kelt 1652. jan. 6. (Gyfv. LR. XXV/545.) Vö. Siebm. erd. 227.
Széki (deési).
B.-Szolnokm.-ben 1652. és 1654. kihirdetett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. III/59., VII/360.
Széki (peteki).
Nagy Iván által (X/574.) említett család.
Széki (széki).
B.-Szolnokm.-ben 1770. kihirdetett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/387.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben György, Hevesm.-ben pedig Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/574.; Forgon II/265. (gen.) Csoma 532.; Orosz 274–7. (gen.)
Széki, l. Borbély (alias Sz.) – Pap (alias Sz.) – Stulfa. – Szekernyes (alias Sz.)
Szél, l. Széll.
Szelder.
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/109.
Szeldmayer.
A családból Sz. Sebestyén 1751. szept. 6. nemességének megerősítésében részesül (LR. XLII/286.; leleszi conv. lt.) Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X-566–7.;
T.XIII/142., XVII/87.; Siebm. 623.; tóth I/442.; Kősz. 367.
T.XIII/142., XVII/87.; Siebm. 623.; tóth I/442.; Kősz. 367.
Szele (szentbalázsi).
Címereslevele kelt 1431. okt. 2. (MNMuz. lt.) – Vö. Fejérpataky II/43.; T. IX/157., XVII-97–111., XVIII/31.; NI. X/577.; Siebm. pk. 111.
Címereslevele kelt 1580. dec. 20. (Szabolcsm. lt.) – Vö. Siebm. 623–4., Forgon II/267.; Gorzó pk.28.
Szele, l. Szelle és Zele alatt is.
Szelebi (alias Szabó).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben Márton élt.
Szelecsényi.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben Márton igazolta nemességét. – Vö. Tóth I/443.; Kősz. 367.
Szelebi, l. Jakuboróczky (alias Sz.)
Szeleczkei, l. Anka (alias Sz.)
Szeleczky.
Címereslevele kelt 1629. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Szeleczky (szeleczki).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben György igazolta nemességét. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/577–580. (gen.); Kősz. 367.; Siebm. 624., pk. 111.
Szeleczky báró.
A bárói rangot 1727. okt. 22. Sz. Márton nyerte. (LR. LVI/543.) – Vö. Siebm. 624., pk. 111.; Forgon II/267–8. (gen.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod-, Gömör-, Heves-, Pest- és Pozsonym.-ben igazolták nemességüket. – István nemessége Nyitram.-ből 1792. jun. 9. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LVI/543.) – Vö. Orosz 277.; Forgon II/267. (gen.)
Szelek.
Nemesi bizonyítványt 1760. nov. 18. Köz. Szolnokm.-től nyert. – Vö. Petri VI/490.
Szelényi (szelényi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/580–1. (gen.); Siebm. 624.; Hontm. monogr. 449.
Szelényi (szepesremetei).
Előnév adományozása 1884. okt. 17. Sz. Károly dr. részére.
Előbb Schneider. Névváltoztatás 1867. szept. 8.
Szelepcsényi.
Címereslevele kelt 1598. márc. 12. – Vö. NI. X/582–3.; Siebm. 624.; T. XX/123.; Gorzó 118.; Kősz. 367.
Szeles (Széles.)
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Prot. J. Debreceni 359.
Címereslevele kelt 1628. márc. 10. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/212.
Címereslevelet 1632. Sz. Mátyás kapott. A család leszármazása ezen Mátyástól napjainkig levezethető. Az élő nemzedék őse az 1798. született Flórián, kinek Klébl Krisztinától született fiai voltak Sándor és Gyula. Sándor sopronmegyei szolgabiró s gelsei Biró Margittól született gyermekei: Vilma, Etelka, Ödön, Erzsébet és Margit. – Vö. Kősz. 367–8.
Címereslevele kelt 1666. (Borsodm. lt.) – Vö. T. VIII/89.; Siebm. pk. 111.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében János és Mátyás nemessége igazoltatott.
János, József, Sándor (Nyitra-, Pestm.) nemessége 1785. szept. 5. és 1801. dec. 31. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII/303. LR. LX/911.)
Nógrádm.-ből Pestmegyébe költözött család. Nemességét Csanádmegyében is meghirdettette. – Vö. Barna-Sümeghy. 188.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 368.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében György és György özv. vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Nemessége Zemplénmegyéből 1788. aug. 25. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIV/127.) – Vö. Gorzó pk. 28.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében igazolta nemességét. – Vö. Balogh. 133.
Szeles (csikszenttamási).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/605.
Szeles (kisjáczi).
Nyitramegyei család. – Vö. NI. X/583–7. (gen.); Siebm. 624.; Benkó 326.
Szeles (margitai).
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXV/685.
Szeles (szécsényi).
A családból József és gyermekei 1798. jun. 15. nemességük megerősítésében részesültek. (LR. erd. XIII/168.) – Vö. NI. X/88–9. (gen.); Siebm. 624.
Szeles (székelyudvarhelyi és telekfalvi).
Székely család. – Vö. NI. X/587–8.
Szeles, l. Bada (alias Sz.) – Nagy (alsószentmihályfalvi). – Széley. – Tardi (alias Sz.)
Szelesényi (nagyszelezsényi).
Kihalt család. – Vö. NI. X/589–591. (gen.); Siebm. 624–5.
Szélessy.
Címereslevele kelt 1712. – Vö. NI. X-594.; Siebm. 625.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrád- és Nyitramegyében igazolt család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. –
Vö. Kősz. 368.; Benkó 334.; Jedl. II/403. (gen.); Balogh 133.
Vö. Kősz. 368.; Benkó 334.; Jedl. II/403. (gen.); Balogh 133.
Szélessy, l. Szilesy és Wind.
Szeleste, l. Zelesthe.
Szelestey (felsőszelestei).
Régi vasmegyei család. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor ezen megyében Ádám, Boldizsár özv., Ferenc özv., fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/591–4. (gen.); Siebm. 625.; T. IV/184–5. (gen.); Balogh 134.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Boldizsár és György igazoltattak.
Szelestey, l. Selestey alatt is.
Szelevér.
Nemessége Máramarosm.-ből 1822. jun. 7. legf. helyen igazoltatot (LR. LXIV/752.)
Szeley.
Címereslevele kelt 1622. jul. 14. – Vö. Siebm. 625.
Szeley (sárdi).
A mai Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/490.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj- és Ugocsam.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 117.; NIf. II-229.
Szelezen.
Címereslevelet 1609. dec. 10. Sz. Gergely és István testvérek kaptak. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 172., Berke 248.
Szeli, l. Patócz (alias Sz.)
Szelindy.
A XVII. században Ugocsamegyében élt család. – Vö. NI. X/594.
Szelingh.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 41.
Szelisztevich.
Horvátországi család. – Vö. NI. X-594.
Szél, Széll (diószegi).
Címereslevele kelt 1618. ápr. 22. (Gyfv. LR. X/63.) – Vö. Siebm. erd. 228.
Címereslevele kelt 1623. jul. 11., kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/209.
Címereslevele kelt 1655. ápr. 29. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1666. okt. 9. – Vö. Orosz 277.
Előbb Windt.Az 1882. Az 1882. ápr. 20. névváltoztatást l. ott.
Szél, Széll (borosjenei).
Aradmegyei birtokadományos (1649.) család. – Vö. Márki II/218.
Szél, Széll (dukai és szentgyörgyvölgyi).
Régi Vasm.-i család. Uj címereslevelet III. Ferdinándtól 1639. máj. 22. Tamás és testvérei kaptak (Vasm. lt.)A család leszármazásánakszakadatlan rendje Györgytől vezethető le, aki 1642.
birtokot szerez Bődön. Második felesége, Szabó Annától született József a család dukai és szentgyörgyvölgyi ágának megalapítója, míg másik fia István, elszakadván Vasmegyéből Nagyszalontán telepedett le a család »szalontai« ágazatát alapította meg. – Címer: kék mezőben zöld földön álló oroszlán mellső lábaiban kardot tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró- kék-arany, vörös-ezüst. – A család tehát a XVIII. század elején két ágra szakadt: a dukai és szentgyörgyvölgyi ág Józsefnek Miklós fiátó származik le, míg a szalontai ágazat Istvántól jön le. Kiemelkedő tagja volt a családnak Kálmán (1843–1915.), előbb pénzügyminiszter, majd (1899–1904.) miniszterelnök. Neje Vörösmarthy Ilona, Vörösmarthy Mihálynak, a költőnek leánya volt. Fia Ignác belügyi államtitkár volt, az ő fia József pedig jelenleg Zemplénmegye főispánja. A másik ágból Farkas itélőtáblai tanácselnök 1897. a »bessenyei« előnév adományozásában részesült. Ez az ág ref. vallásu. – Vö. NI. X/574–6.; Balogh 133. (gen.); MNZsbk. II. R. I/564–6. (gen.); Siebm. 625.
birtokot szerez Bődön. Második felesége, Szabó Annától született József a család dukai és szentgyörgyvölgyi ágának megalapítója, míg másik fia István, elszakadván Vasmegyéből Nagyszalontán telepedett le a család »szalontai« ágazatát alapította meg. – Címer: kék mezőben zöld földön álló oroszlán mellső lábaiban kardot tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró- kék-arany, vörös-ezüst. – A család tehát a XVIII. század elején két ágra szakadt: a dukai és szentgyörgyvölgyi ág Józsefnek Miklós fiátó származik le, míg a szalontai ágazat Istvántól jön le. Kiemelkedő tagja volt a családnak Kálmán (1843–1915.), előbb pénzügyminiszter, majd (1899–1904.) miniszterelnök. Neje Vörösmarthy Ilona, Vörösmarthy Mihálynak, a költőnek leánya volt. Fia Ignác belügyi államtitkár volt, az ő fia József pedig jelenleg Zemplénmegye főispánja. A másik ágból Farkas itélőtáblai tanácselnök 1897. a »bessenyei« előnév adományozásában részesült. Ez az ág ref. vallásu. – Vö. NI. X/574–6.; Balogh 133. (gen.); MNZsbk. II. R. I/564–6. (gen.); Siebm. 625.
Szél, Széll (encsi).
Címereslevele kelt 1604. (Pestm. lt.) Nemessége 1821. igazoltatott. – Vö. Kősz. 365.
Szél, Széll (harasztosi).
Ferenc nemessége (Marosszék) 1786.jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 128.; NI. X/576.
Szél, Széll (makói).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. Márki II/218.
Szél, Széll (nagyernyei).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:75.
Szél, Széll (nyárádtői).
Székely család. – Vö. NI. X/576.; Pálmay: M.-Torda 128.
Szél, Széll (udvarhelyi, alias Katona).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV620.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Borsod-, Sopron-, Vas- és Veszprémmegyében igazolt család.
Szél, Széll, l. Katona (udvarhelyi, alias Sz.) és Makay (alias Sz.)
Szél-Lepsényi.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében István igazolta nemességét. – Vö. Szelepcsényi).
Szelle.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében János igazolta nemességét. – Vö. Komáromm. monogr. 581.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében a családnak több tagja igazolta nemességét.
Nagy Iván (X/594.) Barsmegyéből említ ily nevü családot.
Szelle (nagyabonyi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 368.
Szelle (obsajtii).
Címerpecsét Pest- és Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 368.
Szellér.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI-608.
Széllyes (betai).
Nemességét 1639-ből l. Gyfv. LR. XIX/165.
Szelniczky (majdáni).
Zágrábmegyének 1821. nov. 5. kelt bizonyítványa alapján 1826. dec. 11. Krassóm.-ben hirdettetett ki. – Vö. NI. X/594–5.
Szely.
Címereslevele kelt 1660. jan. 31. (Csongrádm.lt.) Kihird. 1660. ápr. 20. Szabolcsm. – Vö. Áld. 216–7. Andr. 148.
Szely (másképen Patócz.)
Nemessége kelt 1663. (OL.: Htt. Nob. Komárom).
Szélye.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében István élt.
Szélyes (bétai), l. Széllyes (bétai)
és NI. X/595.
Szembiborczi (alias Skalics).
Címereslevele kelt 1689. (Somogym. lt.) – Vö. Siebm. horv. 182.
Szemenics.
Címert l. Siebm. 625., horv. 182. – Vö. még NI. X/595.
Szemény-nemzetség, l. Karácsonyi III/57.
Szemenyey.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1630. máj. 17. Sz. Ferenc nyert (MNMuz. lt.) Kihirdette 1633. febr. 15. Nyitra-, 1733. márc. 16. Veszprémm. – Vö. Áld. 147.
Szemeray.
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 29.
Szemere (szemerei, de genere Huba).
Ősrégi család a Szemere nemzetségből. Őse Huba, a hét vezér egyike. Az 1917. nov. 13. kelt legfelsőbb elhatározás megerősíti, »hogy Szemere Miklós kamarás családja a Szemere nemzetségből származik, mely a bemutatott okmányok és emlékek szerint a honfoglaló Huba vezértől vezeti le eredetét és amely nemzetség a szokásos hagyomány alapján »de genere Huba« jelzőt használta, s hogy ezt továbbra is viselje«. Megerősíti »továbbá azt, hogy címerükben is viseljék a »de genere Huba« jelzőt és a zárt koronát, amint azt már ősidőktől fogva viselték«. – Első okmányunk a Szemere nemzetségről IV. Béla királynak 1247. Zólyomban kelt bizonyságlevele a nemzetség tagjai között történt
birtokrendezésről. A rendezés alá került birtok a Nógrádmegyei Stugar volt, melyet a nemzetség Luchunch, másképen Tamási nevü birtokáért kapott cserébe a királytól. Az eredeti okmány ugyan elveszett, de hiteles átiratban megvan az esztergomi káptalannak ugyanezen évben kiadott bizonyságlevelében. A nemzetségnek ebben az időben 10 tagja volt. Egy a XVII. századbeli családi halottasbeszéd s a családi hagyomány szerint az egyik Szemere IV. Béla király idejében a tatároktól nehéz sebet kapott s ennek dicső emlékéül vette fel címerül a nyillal átlőtt emberlábat. A hős, akivel ez történt, Leusták fia, Mihály volt. Neki adományozza IV. Béla király a Zemplénmegyei Obon (Abony) nevü birtokot. Az adománylevél a tatárjáráskor elpusztulván, Leusták fia, Mihálynak fia Miklós az adománynak megerősítése végett járul a királyhoz, mit a király 1255. teljesít is. – A ma is virágzó család egyenes őse tehát az a Leusták, aki IV. Béla király 1247. és 1255. évi adománylevelében szerepel. Róla még egy okmányunk van 1247-ből, melyben »de Scemera« említtetik.
birtokrendezésről. A rendezés alá került birtok a Nógrádmegyei Stugar volt, melyet a nemzetség Luchunch, másképen Tamási nevü birtokáért kapott cserébe a királytól. Az eredeti okmány ugyan elveszett, de hiteles átiratban megvan az esztergomi káptalannak ugyanezen évben kiadott bizonyságlevelében. A nemzetségnek ebben az időben 10 tagja volt. Egy a XVII. századbeli családi halottasbeszéd s a családi hagyomány szerint az egyik Szemere IV. Béla király idejében a tatároktól nehéz sebet kapott s ennek dicső emlékéül vette fel címerül a nyillal átlőtt emberlábat. A hős, akivel ez történt, Leusták fia, Mihály volt. Neki adományozza IV. Béla király a Zemplénmegyei Obon (Abony) nevü birtokot. Az adománylevél a tatárjáráskor elpusztulván, Leusták fia, Mihálynak fia Miklós az adománynak megerősítése végett járul a királyhoz, mit a király 1255. teljesít is. – A ma is virágzó család egyenes őse tehát az a Leusták, aki IV. Béla király 1247. és 1255. évi adománylevelében szerepel. Róla még egy okmányunk van 1247-ből, melyben »de Scemera« említtetik.
Ettől az időtől kezdve mind sürübben találkozunk a család tagjaival. Az Árpádkori okmányoknak nagy része azonban semmivé lett az abonyi várkastély elpusztulásával, ami a tatárjárás idejére esik. Ugyanekkor vált semmivé a családnak sok műkincse is. – 1312. Zemere János Usudon (Ösöd) Keszi Bódog birtokosnak a szomszédja. Ez az okmány azért bir különös fontossággal, mert bizonyiték arra is, hogy a honti Szemeréd falvak neve eredetileg szintén Szemere volt s hogy »primus occupationis«, vagyis honfoglaláskori birtokai a családnak.
A család egyenes őse tehát a IV. Béla király házában felnevelkedett Mihály, ennek fia Miklós, ezé Domokos, aki birtoka után Szemerének neveztetett s aki Nagy Lajos király bánja volt. Unokáiban két ágra szakadt a család, a Lőrinc és György vonalaira. György ágazata azonban szépunokáiban már 1603. kihalt. Ezt az ágat Nagy Iván és Csoma József a család erdélyi ágának nevezi, azonban tévesen, mert ennek az ágnak egyetlen egy tagja sem élt Erdélyben s ott nem is volt birtokos.
A családot Lőrinc fia János, esztergomi várnagy vezeti tovább. Az ő fiaiban megint két ágra ágazik a család. Kelementől, a Mohácsnál elesett hőstől sarjadzanak le a ma élő családtagok, míg Mihály a napjainkban kihalt borsodi ágnak az őse, melyből Bertalan (1812–1869.), az 1858/49-iki magyar miniszterelnök származott. Említésre méltók még ezen az ágon Pál (1785–1861.), a költő és aesthetikus, Kazinczy és Kölcsey benső barátja, aki Báthory Istvánnak lengyel királylyá történt koronázásakor a magyar rendet képviselte s hosszas fegyverbarátságuk emlékéül
gyönyörü diszkardot kapott a királytól. A leggazdagabb főurak egyike volt. Ott volt mint szemtanu Báthory elhunytánál s csak halála után tért vissza hazájába. Lengyelországi szereplésének története még megirásra vár.
gyönyörü diszkardot kapott a királytól. A leggazdagabb főurak egyike volt. Ott volt mint szemtanu Báthory elhunytánál s csak halála után tért vissza hazájába. Lengyelországi szereplésének története még megirásra vár.
Kelemen fiaiban megint 3 ágra oszlik a család. Közülük csak Gergely ága vezet le napjainkig. Unokája Pál, egyike a család kimagasló alakjainak. Jeles szónok, iró és politikus volt. alig 22 éves korában (1622.) mint királyi táblai jegyző vesz részt a soproni országgyülésen; 1624. Abaujmegye követe; egyike a linzi béke (1646.) szerzőinek; táblai ülnök, a szepesi kamara administrátora, 1651. abauji alispán; Bethlen Gábor és I. Rákóczi György bizalmas embere. III: Ferdinándtól 1639. márc. 29. pallosjogot kapott Abaujszemere felett, kevéssel ezt megelőzőleg pedig a vörös pecsét használatának jogát nyeri a királytól. –1652. szept. 19. gyilkosság áldozatává lesz: Nagymihályi Gábor meggyilkoltatta az abauji alispánt fejenként 12 forinttal felbérelt 12 orgyilkossal. Fia, László 1659. Zemplénmegye alispánja.
Ettől kezdve a család súlypontja Zemplénmegyébe esik s 1666. László és Kazinczy Péter képviselik a megyét Rákóczi Ferencnek Zrinyi Ilonával való esküvőjén. A Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése után a megye leggazdagabb emberét, őt is felfogják s Eperjesre, majd Pozsonyba, innen pedig Bécsbe szállították, hogy váltságdija végett értekezhessen a fiscussal. Felesége összes ékszerei és kincsei s Szemere László rengeteg birtokainak fele része fejében kapott 1671. nov. 9. »kegyelmet «.
A nemzetségnek 1600–1671. között Gömör-, Heves-, Hont-, Bihar-, Belső Szolnok-, Doboka-, Torda-, Küküllő-, Hunyadmegyékben, Csikszéken, Marosszéken és Udvarszéken voltak birtokai, melyek után egy-egy ág az alpári, kétházi vagy szentkirályi, pestényi és a dobokai előneveket vette fel. Szemere Lászlónak 1671-ben 6 vármegyében 142 helyen voltak birtokai. De ezek csak a hely szerint megállapítható birtokok száma. Ha ezekhez még hozzávesszük a név szerint már meg sem állapítható birtokok számát, az összes szám a 200 körül van legalább is 1 millió forint akkori értékben! – László hasonnevü fia II. Rákóczi Ferenc brigadéros tábornoka volt.
A család nem régiben elhalt tagjai közül első helyen kell megemlítenünk Szemere Miklóst (1856–1919.). Kezdetben a diplomáciai pályán működött, majd országgyülési képviselő lett. Nagy versenyistállót tartott fenn s a hazai lóverseny- és céllövő sportra rengeteg vagyont áldozott. Kiadta a család történetével és műkincseivel foglalkozó, a külföldi szakirodalomban is párját ritkító fényes kiállításban megjelent »Huba vére« cimü diszművet, mely
magyar és francia nyelven jelent meg s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar faj és egy a nemzet történetével szorosan összekapcsolódott és fényes multu honfoglaló család története ismeretessé váljék a külföldön is. Tiszteletpéldányt kapott belőle a földteke minden nagyobb könyvtára. – György (szül. 1863.) iró; a magyar gentry és parasztság realista festője, ki számos kiváló regénnyel és drámával gazdagította a magyar irodalmat. – Huba közgazdasági iró, szerkesztő és politikus. – László jeles ornitológus.
magyar és francia nyelven jelent meg s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar faj és egy a nemzet történetével szorosan összekapcsolódott és fényes multu honfoglaló család története ismeretessé váljék a külföldön is. Tiszteletpéldányt kapott belőle a földteke minden nagyobb könyvtára. – György (szül. 1863.) iró; a magyar gentry és parasztság realista festője, ki számos kiváló regénnyel és drámával gazdagította a magyar irodalmat. – Huba közgazdasági iró, szerkesztő és politikus. – László jeles ornitológus.
Hátra van még, hogy a családnak fennebb már említett címéről is szóljunk még néhány szót. A család sohasem nyert címeradományt, hanem a címert, – mint ezt már fennebb említettük – maga vette fel. Címerének használatában, illetőleg abban a »de genere Huba« jelzőnek alkalmazását az 1917. évi legf. elhatározás erősítette meg, illetve adta meg rá az engedélyt.
A család részletes leszármazását az alábbi táblázatok tüntetik fel.
I. tábla.
Domonkos; János gagyi Bakos Erzse; Lőrinc † 1435. 1. N. N. 2. Thelky Balázs, 3. Özv. Lovagfalvy Dorottya; György 1435. Pállal kihalt 1603.; György 1435.; Ambrus 1435.; Jakab 1435.; Balázs 1435.; János 1435., 1488. esztergomi várnagy 1. Kapolcsapáthy Anna 2. Chyrke Kata 1462.; Miklós 1435.; Ilona 1435.; Erzse 1435.; 1. György váradi prépost 1462., 1488.; Kelemen visegrádi várnagy, jajcai bán, koronaőr † 1526. 1. Stoltz de Slantz de Silesia Magdolna († 1492.) Beátrix királynő főudvarmesternője 2. Gechey Borbála; 2. Mihály abauji alisp. 1488., 1549. N. Magdolna a kihalt borsodi ág őse; Dorottya 1493. Berencsy Benedek 1493.; András 1550., 1564. l. IV. tábla; 1. Gergely sz. 1492. 1. Czikó Anna 2. kércsi Fuló Magdolna 3. Czikó Kata; 2. Albert † 1573. e. l. III. tábla; György † 1589. Kóródi máskép Sisáry Zsófia; György † 1612. e. Hunyad várának főkapitánya; Mikós * 1815. e. Vetéssy Erzse; 2. Albert † 1627. 1593. Kinisy Zsuzsánna (*1643.) l. II. tábla; Sebestyén 1583., 1644.; Zsigmond 1612., 1644. 1. nagypestényi Alsó Klára 2. Nagyosztroy Margit; György 1612. 1644.; Anna † 1695. Tornya Péter; Gáspár 1615.; Anna Szilassy Mihály; Zsófia Négyessy György; Erzsébet Fodor Mihály; Borbála nánási Nagy Pál 1667.;
II. (Az I. tábla folytatása.)
Albert Kinisy Zsuzsánna l. I. tábla; János 1614., 1654. 1. ináncsi Nagy Bora († 1644.) 2. Módos Ilona; György 1614., 1654.; Pál követ 1628. Putnoky Klára; Gábor Szuhay Anna † 1737.; László sz. 1639. † 1677. zempléni alispán 1657. Vay Kata; Zsigmond Teőrök Kata; György † 1667. e. pálóci Horváth Anna; Erzsébet 1635–1667. 1. vajdai Stransakovich György 2. figei Csathó István; Zsigmond Jakabfalvy Borbála 734.; József † 1737. e. Zákány Klára; László Szentpétery Klára 1763.; György 1753. Szathmáry-Király Anna 1740.; Mária † 1737. e. Pap N.; Anna Vadászy János 1737.; Erzsébet 1779. X/4. Lónyay Menyhért († 1816.); Pál † 1702. 1681. lipóci Keczer Klára; György † 1703. V/9. br. Bossányi Krisztina († 1765.); László † 1718. e. Ilosvay Klára l. V. tábla; Katalin Szentpétery András 1738.; Judit Ottlik Pál 1752.; Erzsébet Nikházy György † 1765. e.; Klára Bárczay László † 1735.; Miklós † 1744. Wass Erzse; Gábor † 1703. e.; Krisztina Wattay János 1754.; Klára Wattay Pál 1756.; Judit Fáy András 1756.; Erzse;
III. (Az I. tábla folytatása)
Albert † 1573. e. l. I. tábla; (alpári) Sebestyén † 1583. kálnói Bornemisza Anna; (kétházi, másk. szentkirályi) Kelemen 1573. Rásonyi Orsolya; (pestenyei) György † 1612. e. Pogány Anna († 1612. e.); Demeter † 1579. e. Nádasdy Zsófia; Sebestyén 1583.; Zsigmond 1613–1644. 1. nagypestényi Alsó Klára 2. Nagyosztróy Margit; György 1644.; Zsigmond 1583. Orbay Borbála; Lukács 1600. albisi Zólyomi Anna; Boldizsár 1654.; Zsuzsa 1630. gerendi Zolthay István; Grizeldis 1630.; Anna † 1605. Tornya Péter; Sebestyén † 1609. e.; Boldizsár † 1609. e.; Anna 1. csanádi Széll István 2. váradi Pankotay János 1618.; Eufruzina Dersy Gáspár 1679.; István Kamuthy Kata 1599.; Mihály 1618.; Boldizsár 1618.; István 1618.; Zsuzsa 1618.; Zsófia 1618.; Boldizsár 1618. Zeel Ambrus;
IV. (Az I. tábla folytatása.)
András 1550., 1564. l. I. tábla; András † 1580. e. Rásonyi Anna; Tamás † 1626. e. Szendy Eufruzina; János † 1616. Dobokam főbirája 1. Dobokay Judit 2. esküllői Eördög Zsuzsa; Mihály kétházi másképen szentkirályi Báthory lengyel király meghitt embere megöletett 1600.; Péter 1584. Baxy Sára; György 1612., 1675. Zsujtay Katalin; Ferenc 1700. jobaházi Dőry Katalin; Ferenc Dayka Krisztina; György † 1742. pankotai Józsa Klára † 1778.; Ábrahám sz. 1776., † 1863. u.; Pál 1785–1861. a költő 1. Szemere Krisztina (Képlaky Vilma) 2. Csoma Borbála; György † 1742. pankotai József Klára † 1778.; György † 1787. Bernáth Zsófia (1750–1815.); László 1772–1843. Karove Erzsébet; Bertalan 1812–1869. a miniszterelnök Jurkovich Leopoldina (1829–1865.); Attila 1859–1905.;
V. (A III. tábla folytatása)
László Ilosvay Klára l. II. tábla; László † 1747. nagyréti Darvas Zsuzsánna; Ádám † 1765. 1. Mokcsay Juliánna 2. Kürtössy Erzsébet; György 1711.; Anna † 1752. 1. Várady Mihály 2. Bornemisza Antal 1721.; László † 1765. 1. csobai Nagy Erzse († 1752. e.) 2. csepei Zoltán Mária 3. Tussay Kriszt. 4. Körtvélyessy Zsuzsa; 1. Pál Kandó Erzse; Anna 1. Kandó Gábor († 1753.) 2. Máriássy Sándor 1776.; Zsuzsa Puky András 1797.; Johanna Mocsáry Pál 1765.; Mária Szilassy János 1765.; István őrnagy konyári Kenéz Anna; Gábor 1782.; Ádám † 1778. e.; Pál † 1820. ezredes; Erzse 1778.; Anna 1778.; Klára Szathmáry Király József; 1. Borbála † 1786. Mocsáry Sámuel † 1780.; 2. László Wattay Krisztina 1808.; Erzsébet Fáy Ábrahám 1779.; Katalin † 1782. 1. Vay Ábrahám 2. Wattay György; 3. Krisztina 1781. Fáy Lászó; Zsuzsa csáthi Gábriel Miklós; István sz. 1764. I/13., † 1829. IX/19. alispán, követ Máriássy Klára; János Kazinczy Teréz; Péter † 1840. Bay Teréz; Teréz Bay József; Krisztina 1792–1828. költőnő 1814. V/14. Szemere Pál (1786–1861.); György Boronkay Amália l. VI. tábla; Miklós 1802–1881. költő Máriássy Anna; Emilia Janthó István Szemtpétery Gábor; Vilma; Ida Payzoss Antal; Mária Payzoss András; László † 1848. őrnagy; József † 1862. főszolgabiró Máriássy Erzse; Klára 1. Dercsényi Fer. 2. Semsey László; János Boronkay Mária; Borbála Pongrácz Ferenc; Pál őrnagy †; Zsuzsa Mocsáry Gábor; Anna Boronkay Károly; Erzse Szalay Antal; István 1831–1890. huszonkét csata hőse oroszlánosi Tőrös Mária (1835–1904.); Lajos sz. 1833. Finta Jolán; László 1835–1899. Szemere Jolán; Klára Kerekes Alaj.; Pál † 1895. honv.-huszárezr.; József sz. 1840. † ... Szemere Amália (sz. 1845.); Miklós 1855–1919. kamarás; Emma sz. 1865. Cseley Lajos; Gáspár sz. 1867. gr. Hoyos-Guttenstein Róza; István; Mikós; Ilona; Mária sz. 1864.; Erzsébet sz. 1866.; Anna sz. 1869.; Ilona sz. 1870.; Etelka sz. 1873.;
VI.
György Boronkay Amália l. V. tábla; Gyula † 1889. ippi Frater Etelka; Géza sz. 1836. 1. 1871: Szentimrey Berta 2. 1876: Körtvélyessy Amália; Ödön sz. 1839. † ... Csemiczky Sarolta; Erzsébet sz. 1840. † ... Szemere László (1835–1899.); Amália sz. 1845. † ... Szemere József; Emil sz. 1848. † 1907. költő; György sz. 1863. iró Patay Gizella; Huba sz. 1865. v. országgy. képv. iró Patay Anna; Lajos sz. 1867. kam. Dessewffy Ilona († 1898.); Béla sz. 1869. kam. 1909.: Hekler Gizella; Magdolna sz. 1892.; Klára sz. 1896.; Georgina sz. 1897.; László sz. 1898.; Katalin sz. 1891.; Anna sz. 1893.; Márta sz. 1898.;2 : Berat sz. 1879.; Ida sz. 1880.; Emma sz. 1880.; Etelka sz. 1882.; László sz. 1884.; Zoltán sz. 1887.; Bálint sz. 1866. Dráveczky Teréz; Márton sz. 1867. Vitéz Katalin; Kálmán sz. 1868.; Dezső sz. 1872. Jeney Margit; Béla sz. 1874. orvos; Anna sz.... Petz Vilmos; Margit sz. 1875. Szeghy Elemér; Amália; Ilona † 1909. Szeghy Lajos; György; Márton; Hilda; Edit; Gyula sz. 1895.; Attila sz. 1897.; Pál sz....;
Vö. NI. X/595–603.; Siebm. 625–6., erd. 228.; Zarándy: Huba vére. Szemere (Budapest, 1910.); Csoma Nemzetségi címerek. 156.; Csoma Abaujm. 533–43.; Kősz. 368–9.; MNZsbk. II. R. I/569.; Orosz 346.; Simon 75.; T. XXIX/44.; Gf.I/40.; Abaujm. monogr.548.; Nógrádm. monogr. 574.; Szabolcsm. monogr. 533.; Zemplénm. monogr.540.; Tóth I/443.; stb.
Szemere.
Címereslevelet 1701. Sz. István, Vojkó Mihály és társai kaptak (Pestm. lt.) Kihird. 1702. Pestm. – Vö. Siebm. 626.; Kősz. 369.; Benkó 329–330.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Borsod-, Szabolcs- és Zemplénmegyében igazolták nemességüket.
Szemere-nemzetség.
L. Karácsonyi III/57–63.; Csoma: Nemzets. Címerek 156.
Szemerédy.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontmegyében János, Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 369.; Andr. 73.
Szemerey (répczeszemerei).
Címereslevele kelt 1659. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Pál, Sopronm.-ben József, Pál, Sándor igazoltattak. Címerpcsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/604.; Komáromm. monogr. 581.; Siebm. pk. 111.; NIf. III/23. (gen.); Balogh 134.; Csoma 533–543. (gen.); Kősz. 369.
Szemerey, l. Törő (turi).
Szemerjay (alias Demeter, szemerjai).
Székely család, melynek 1614. és 1635-ben lustrálnak Szemerjén. Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1668. nyert. Utódai 1796. febr. 20. a marosvásárhelyi itélőtábla előtt igazolják nemességüket. – Vö. NI. X/604.; Pálmay: Háromszék.
Szemes.
Címereslevele kelt 1646. Biharmegyéből 1793. legf. helyen igazolta nemességét (LR. LVII/209.)
Szemes (másképen Hattyu).
Nemesi bizonyítványt 1829. aug. 22. nyert Szabolcsm.-től. – Vö. Bold. 100.
Címereslevelet 1653. dec. 4. Sz. András nyert. Kihirdette 1654. márc. 12. Tornam. – Vö. TK. I/68.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében István, János, Pozsonymegyében György igazolták nemességüket. Élt ily nevü család Csanádmegyében is. – Vö. Forgon II/269., Balogh 134., Sümeghy-Barna 188.
Szemetey.
A XVII. században Trencsénm.-ben élt ily nevü család. – Vö. NI. X/604.
Szemethy-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrmegyében Ferenc, 3 István, 2 György, János, Péter vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. Élt ily nevü család Békésmegyében is. – Vö. Békésm. tört. III/251.
Szemleky.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében János igazolta nemességét.
Szemley.
Nemességét 1597-ből l. OL.: NRA. 797:1.
Szempczi.
A XVII. században Barsmegyében élt család. – Vö. NI. X/604.
Szempczi, l. Károlyi (alias Sz.)
Szempery (alias Kertész).
Címereslevelet I. Rákóczi Györgytől 1648. Sz. Ábrahám nyert. – Vö. Kertész (szenczi).
Szemző (kamjonkai).
Salzburgi eredetü család. – Eredeti neve Aigler volt s már 1490. találkozunk vele. A család 1717. a bácsmegyei Priglevicza Szentivánon telepszik meg. A magyar nemességet – nevüknek Szemző-re való átváltoztatása mellett –1842. febr. 10. Aigler János (Zombor) és gyermekei kaptak (LR. LXVII/246.) A családot jelenleg két ág képviseli: János és Mátyás gyermekei és unokái. Beházasodások révén közeli rokonságban áll az Inkey, Vojnits, gróf Somssich, Csávosy, Erba-Odescalchi és gróf Batthyányi családokkal. – Vö. Siebm. pk. 111., NIf. I/146., Dudás ., Bácsmegye monogr. 598., Lasz. 89.
Szén.
Címereslevele kelt 1630. márc. 25. (Bazin város lt.) – Vö. NIf. X/604–5.
Szénás (bályogi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/605–8. (gen.), Siebm. 626. erd. 228.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében István, József, Miklós és másik József s Komárommegyében Mihály özvegye, Veleesz Erzsébet s fiai Mihály, István, János, Ferenc és Péter igazoltattak.
Szénásy (tótkutasi).
Őse »totkutasi« Sz. György, akit Báthory Gábor 1608. okt. 22. nemesi rangra emelt a következő címert adományozván neki: kék mezőben zöld földön nyugvó arany oroszlánon álló, hosszu vörös talárba öltözött, fején prémföveges vitéz kinyujtott jobbjának kivont kardot, baljában pedig arany koronát tart; zárt sisak, takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (OL.: Gyfv. LR. V/89.) – A család a XVIII. század második felében Gyulán telepedett meg s János személyében alapítójává válik a ma is virágzó ily nevü családnak, melyből Gyula kormányfőtanácsos, ismert budapesti női divatkelmekereskedő, Béla pedig kereskedelmi tanácsos, papirkereskedő. – Leszármazás:
János neje Koszta Anna; Fia: János (szül. 1787. dec. 4. Gyula), neje Szika Anna. Gyermekei: György; József; és János; Györgynek gyermekei: János; és Anna; Jánosé Ilona és Jozéfa; A családot József folytatja tovább:
József (szül. 1827. márc. 1. Gyula), neje (esk. 1861. nov.23. Bp.) Lederer Paula. Gyermekei:
1. Gyula (szül. 1862. nov. 7. Bp.), kormányfőtanácsos, kereskedő. Neje (esk. 1900. febr. 14. Bp.) Szlávik Mária (szül. 1883. febr. 8.). Gyermekei:
A) Amadé (szül. 1900. dec. 15. Bp., † 1919. jan. 11.);
B) Alán (szül. 1909. máj. 22. Bp.);
2. Béla (szül. 1864. jan. 23. Bp.), keresk. tanácsos, papirkereskedő, neje (esk. 1895. ápr. 15. Wien) Komouz Ilona Jozéfa (szül. 1874. nov. 12. Székesfehérvár). Gyermekei:
A) Melitta (szül. 1896. szept.7. Bp.), férje (esk. 1918. aug. 6. u. o.) dr. Popovits Frigyes (szül. 1897. máj. 18. Bp.);
B) Béla (szül. 1897. okt. 2.);
3. Imre; – 4. Anna;
Vö. MNCsk. I/118.; Siebm. erd. 229.
Szénássy.
Címereslevelet 1610. nyert a Dobai családdal (l. e.)
Szénássy (szénási).
Címereslevele kelt 1618. jul. 17. (Gyfv. LR. X/74.) – Vö. Siebm. erd. 229.
Szénássy (nagyváradi).
Címereslevele kelt 1639. máj. 12. A család a »kidei« és a »páncélcsehi« előneveket használja. – Vö. NI. X/608–610.; Siebm. 626., erd. 229.
Szénássy (kolozsvári).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/303.
Címereslevele kelt 1650. jan. 18. – Vö. Siebm. erd. 228.
Címereslevele kelt 1555. jun. 24. Kihirdette Borsodmegye. – Vö. Bor. I/229.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében Ferenc, András, Szabolcsmegyében József vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. Siebm. pk. 111.; Gorzó pk. 28., Petri VI/542–7., Szabolcsm. monogr. 533., Szoln.-Dob.-m. monogr. VII/374., 381.
Szenay, l. Szinay.
Szencsák, l. Szincsák.
Szencsel (veresegyházi).
Nemességét 1655-ből l. kolosmon. conv. Prot. O. I/132.
Szenczy.
Címereslevelet III. Ferdinándtól Márffy István és János testvérekkel együtt Sz. István és György nyertek 1638. febr. 11. (Eredeti Márffy Béla tulajd. Hencsén.)
Szenczy (magyarrégeni).
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1680. jun. 2. Sz. Mátyás nyert. (Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor XXVIII/175.) – Vö. Siebm. erd. 283., Pálmay: M.-Torda 128.
Szenczy (másképen Rötth.)
Címereslevelet 1719. jul. 30. Sz. Ferenc, fiai és testvérei kapták. (LR. XXXIII/230.) Megujíttatott 1724. jan. 27. LR. XXXIV/378.) – Vö. NI. X/610., Siebm. 626., Kősz. 369.
Szenczy (másképen Farkas.)
Ádám sopronmegyei esküdtnek címerpecsétje: kék mezőben földön oroszlán karddal, sisakdisz: könyöklő páncélos kar kardot tart, takarók: ? – Vö. Siebm. 165.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ugocsamegyében László, Ferenc igazolták nemességüket. A család Mátyfalván lakott, József 1805. Ugocsamegye biztosa. – Vö. NI. X/610.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében István (?), Ferenc, Bálint, András és Pál fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. A család a XIX. század elején Cselejben, Kisazarban és Nagyazarban birtokos. – Vö. NI. X/610., Zemplénm. monogr. 35., 61.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsmegyében Zsigmond, Hevesmegyében Ádám, Hontmegyében Imre, Máramarosmegyében Gábor, Szabolcsmegyében Dániel, Zólyommegyében Imre vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/610., Siebm. 626.
Szende (szendrői).
Fenti előnévvel a nemességet 1908. máj. 20. Sz. Károly, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatóhelyettese kapta. – Vö. MNA. 128.
Szende (fülekkelecsényi).
Az előnévvel a nemességet 1909. febr. 19. Sz. Ferenc alezredes kapta. – Vö. MnA. 128.
Szende (keresztesi), Frummer (keresztesi).
Szendrey.
Címereslevele kelt 1572. jan. 30. – Vö. NI. X/611.
Szendrey (másképen Szécsényi).
Címereslevele kelt 1622. jun. 25. Nemességét Borsodmegyétől 1802. jan. 29. legf. helyen igazolta (LR. LX/916.)
Címereslevele kelt 1627. ápr. 21. – Vö. Csoma 664.
Szendrey (másképen Kis).
Márton (Közép-Szolnokm.) és fia György 1699. márc. 16. részesültek címereslevél admányozásában. (LR. erd. II/41.)
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 369.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István, Nyitram.-ben Antal, András özv., Mihály özv., Tornam.-ben István igazoltattak. – Vö. NI. X/610–1., Siebm. 626. erd. 229., Petri VI/491., Gorzó 28., Kősz. 369.
Szendrey, l. Liska (alias Sz.)
Szendrei Sipos.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István él.
Szendrői.
Nemességét 1573-ból l. OL.:NRA. 33–30.
Szendy (felsőszendi).
Beregmegyében élt család. – Vö. Sipos 157–160. (gen.)
Szendy (másképpen Ernei).
Abaujm.-ben élt család. – Vö. Csoma 544–8.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István, Beregm.-ben György, Borsodm.-ben János, Komáromm.-ben
Ádám, Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/611., Gorzó 117.
Ádám, Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/611., Gorzó 117.
Szendi-Literáti.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Ferenc él.
Szenessy (folkusfalvi).
Turócmegye-i régi család, melyből György és Mátyás 1717. jun. 16. nemességük megerősítésében részesültek. (LR. XXXI/330.) – 1737-ben a család megszerevén Kisszocói birtokát, a folkusfalvi előnév mellé a kisszocói előnevet is felvette. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradm.-ben János, Nyitram.-ben János, Turócm.-ben pedig Imre vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Leszármazása a fennebb említett Mátyástól ekképen jön le:
Mátyás, fia Imre (felesége Raksányi Zsuzsánna); fia Imre (felesége Justh Klára). Gyermekei:
1. Teréz, férje Nedeczky Lajos;
2. Lajos, felesége Ruzseczky N.;
3. Gábor, felesége Platthy Zsuzsánna. Gyermekei:
A) József (szül. 1802. máj. 19., † 1882. Budapest), felesége nyitraszerdahelyi zerdahelyi Amália (esk. 1837. nov. 29.); Germekei:
a) Gyula (szül. 1840. ápr. 12. † 1868.nov. 2.), felesége (esk. 1863. dec. 6. Nagykökényes) Dessewffy Ida. Gyermekei:
aa) Ince (szül. 1686. aug. 20., † 1867. febr. 5.);
bb) Emma (szül. 1868. febr. 18. Bellesz), férje (esk. 1892. szept. 24. Budapest) kistatai Virágh Andor;
b) Melánia; – c) Géza; – d) Etelka, férje Pekovics Sándor; – e) József;
B) István, felesége Szegedy Mina. Gyermekei:
a) Ödön; – b) Matild;
C) Lajos; – D) Lotti, férje Tomcsányi Vilmos;
Vö. NI. X/611–2.; Siebm. 626.; Jedl. II.; Márki II/710.; Balogh 134.; rcsk.
Szengel.
Erdélyben élt család. – Vö. NI. X/612.
Szengyeli.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/191.
Szeniczey.
Címereslevelet 1626. márc. 16. Sz. János nyert. Kihirdette 1635. Nyitramegye. A család 1755. Győrmegyétől nyert nemességéről bizonyítványt s nemességét 1841. Tolnamegye igazolta.
Szeniczey (szeniczei), l. Bárány (I. K. 377. l.)
Ferenc, András (Érsekujvár) s Márton és Ádám (Félegyháza) nemessége 1787. ápr. 19. legf. helyen igazoltatott (LR. LIV/19.) – Vö. Kősz. 370.
Szeniczey-Bárány.
A családból Sz.-B. János főgimnáziumi tanár 1867. szept. 5. engedélyt nyert a B. név elhagyása mellett a Sz. név használatára. – Vö. Szeniczey (kisszeniczei).
Szenkó (alias Bukovich).
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 235.
Szenkó (másképen Lehoczky).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesmegyében Imre, Pál igazoltattak.
Szenkovachky (alias Valicza, alsólomniczai).
Címereslevele kelt 1625. febr. 14. – Vö. Siebm. horv. 182., Bojn. 36.
Szenner (Szentner, nagyernyei).
Állítólag svájci eredetü erdélyi család, melyből Antal Mrosszék nemeseivel együtt 1792. tett hűségi esküt,1838. pedig Sámuel, Antal és József fordulnak elő a hódolati esküt tett családok között. – Eredeti neve Szentner volt s csak ujabban alakult át Szennerré. – Leszármazás:
Ferenc Orbán Anna; József sz. 1781. szept. nagyernyei Nemes Judit; Zsuzsa † György Sándor (Nagy-Ernye); Sámuel † Ferenczi Róza (u. o.); Lázár † 1849.; Róza † vadadi Filep Sándor (Ikland); József sz. 1839. † 1909.IX/21. 1. atosfalvi Lénárt Mária († 1879.) 2. 1880: Bakó † 1921. jul. 8.); György 1. Nagy Eszter, 2. Ferenczi Póli, 3. Csernáti Julia; Dániel 1. Zöld N. 2. Miklósi Vera; Dénes 1. Sipos Ágnes, 2. Szikszay Ida, 3. Miriszlai Ágnes; Janka Szentner Antal; 1 : András † 1898.; Katalin † György Zsigmond (Nagyernye); Róza † Nemes György; Samu † Szakács Róza; Róza iszlai Elek Sámuel; József sz. 1881. VII/7. ny. főispán, ügyvéd ns. Kardos Sára; 2: János sz. 1883. VIII/8. földbirt. (Nagyernye) Páska Mariska; 1: Antal † Szentner Janka; Vilma Szekernyes Ferenc várnagy †; Gyula h. h. h.; Ida Öseh István; Gábor h. h. h.; Ferenc †; 2: Károly; Dénes; Samu állomásfőnök Ercsi; István; Róza; Gizella;
Vö. Pálmay: M.-Torda 130–1.; rcsk.
Szennye, l. Sénye.
Szennyes (aranyosszéki).
A nemességet az Abari-családdal 1658. márc. 10. Sz. György nyerte.
Szennyes, l. Kisgyörgy (bölöni, alias Sz.)
Szennyesi.
Nemességét 1645-ből l. kolosmon. conv. Prot. R. II–76.
Szennyesi (másképen Toldy).
A XVI. században Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki I/366.
Szentall.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben István, Trencsénm.-ben 2 János és István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Orosz 273.
Szentandrássy.
Címereslevele kelt 1589. ápr. 27. (Gyfv. LR. II/464.) – Vö. Siebm. erd. 229.
Címereslevele kelt 1606. márc. 15. (MNMuz. lt.)
Szentandrássy (ujtordai).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. Sz. Márton és társai kaptak. A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Szentandrássy (csikmádéfalvi).
Székely csald. – Vö. NI. X/615.
Szentandrássy.
A hagyomány szerint erdélyi eredetü család, mely még a XIV. sz.-ban származott át Szepesmegyébe. Nemességét a »szepesi X. Lándzsások széke« Kisvármegye) 1732. márc. 18. igazolta. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyancsak Szepesm.-ben igazolták nemességüket János, Ádám, György, Pál, Márton, Imre és István özvegye, míg 1774. okt. 10. nevezett »kisvármegye« állít ki nemesi bizonyítványt József és András részére, melyet 1775. jan. 19. Tornamegye hirdetett ki. Ezen bizonyságlevél tanusága szerint Józsefnek és Andrásnak apja István volt, ezé pedig Mihály. – Címer: kék mezőben (hármas zöld halmon) ágaskodó oroszlán, a jobboldali pajzsfőben csillag, sisakdisz: növekvő magyar vitéz; takarók: kék-ezüst, vörös-arany. – Vö. Hradszky József: A szepesi »Tiz lándzsások széke« vagy a kisvármegye története (Lőcse, 1895.); NI. X/615., Mel. 63.
Ily nevü családból az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János igazolta nemességét. Ily nevü család Bácsmegyében is élt. – Vö. Dudás 131., Bácsm.
Szentannay (szentannai).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 128., NI. X/615.
Szentbalásy.
Címereslevele kelt 1431. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 627.; Kősz.370.
Szentbenedeky.
Címereslevele kelt 1435. jan. 3. – Vö. T. XVIII/143. Fejérpataky II/51.
Címereslevele kelt 1626. máj. 13. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 134–5., Siebm. 627.
Nagy Iván szerint (X/615) Bars- és Trencsénm.-ben élt család. – Vö. még Kősz. 370., Andr. 148.
Vasmegyében is élt ily nevü család. Vö. Balogh 311.
Szente.
Címereslevele kelt 1613. márc. 18. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 267.
Szente (bolgárfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/620.
Címereslevelet 1688. március 4. Sz. Bálint nyert (MNMuz. lt.)
Címereslevele kelt 1718. jun. 10. (LR. XXXII/77.) – Vö. Siebm. 627., NI. X/612–3.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérmegyé-ben, Győrmegyé-ben és Komárommegyé-ben igazolták nemességüket. – Vö. Lasz. 59., Andr. 73.
Szente-Mágócs nemztség.
Vö. T. XV/5., XVIII/87., XXI/132., XXII/146.; Csoma nemzets. Címerek 156–161., Dgy. XII/110., Karácsonyi III/71–70.
Szentes.
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. kpt. M. Barsi 92.
Szentes (amadéfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608. Nemességét 1805. Aradmegye hirdette ki. – Vö. Barna-Sümeghy 188–9. (gen.), Márki II/710.
Szentes (kisbaczoni).
Címereslevele kelt 1659. (Gyfv. LR. XXVII/141.) – Vö. NI. X/614. (gen.)
Szentes (szentkirályszabadjai).
Veszprémmegyei család. – Vö. NI. X/613–4. (gen.), Siebm. 627.
Szentes (másképen Pathy-Sz.)
Pestm.-ben élt család. – Vö. Kősz. 370.
Szentesi (alsószentmihályfalvi).
Lófőséget 1607. szept. 7. Sz. István nyert. (Gyfv. LR. IV–148.)
Címereslevele kelt 1607. okt. 5. (Gyfv. LR. IV/178.) – Vö. Siebm. erd. 229., 255.
Szentesi (váradi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/215.
A mai Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/492.
Szentei, l. Kardos (vászkai és kardosfalvi) és Szenthey.
Szentgály.
Címereslevele kelt 1695. jan. 25. kelt. Kihirdette 1696. jan. 10. Pest-, 1696. jan. 23. Esztergommegye. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Esztergommegyében János vétetett fel az igazolt nemesek közé. A család 1836. márc. 31. és 1844. jan. 5. legf. helyen is igazolta nemességét. (LR. LXVI/386., LXVII/396.) – Vö. Siebm. 627. Kősz. 370., Esztergomm. monogr. 460.
Szentgerliczei (recte Gagyi, szentgerliczei).
Ádám, János és Lázár nemessége Kolozsmegyéből1786. jun. 19.
lgf. helyen nem igazoltatott (LR. LIII/495.) – Vö. Pálmay: udvarhely 74. (gen.)
lgf. helyen nem igazoltatott (LR. LIII/495.) – Vö. Pálmay: udvarhely 74. (gen.)
Szentgotthárdy.
Címereslevele kelt 1720. aug. 24. (Vasm. lt.) János nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János fiai élnek. – Vö. NI. X/616., Siebm. 627. Balogh 179., 248.
Szentgotthárdy, l. Cseh.
Szentgyánin.
Címereslevele kelt 1723. márc. 23. (LR. erd. VII/385.)
Szentgyörgyi.
Címereslevelet a Vadkerti családdal 1415. nyert a család. – Vö. T. I/82., IV/146.
Címereslevelet 1548. szept. 28. Sz. Gábor, János és Mihály nyertek. (Ered. a család birt.) – Címer: kék mezőben koronás griff jobbjában 3 liliomot tart.
Címereslevele kelt 1634. jul. 10. – Vö. Siebm. pk. 111.
Szentgyörgyi (székelykocsárdi).
Címereslevele kelt 1668. okt. 16. – Vö. Siebm. erd. 229.
Címereslevele kelt 1686. szept. 30. (LR. XVIII/417.) – Vö. NI. X/621., Siebm. 628.
Szentgyörgyi (sepsiszentgyörgyi).
A címereslevelet 1701. aug. 10. Sz. Tamás, fiai és testvérei kapták. (LR. erd. III/513.)
Címereslevele kelt 1715. ápr. 12. – Vö. Orosz 277–8.
Címereslevele kelt 1812. jul. 11. (LR. LXIII/349.)
Szentgyörgyi (bazini), gróf.
Kihalt család. – Vö. NI. X/616–621. (gen.); Siebm. 627–8., erd. 96–7.; T. VII/22.; Márki I/333.
Szentgyörgyi (egeresi).
Nagy Iván által (X/622.) említett család.
Szentgyörgyi (nagyrápolthi).
A családból Sz. Ernő min. s titkár nemessége, előneve és címere 1912. márc. 3. áruháztatott Sz. Ernőre. – Vö. NI. X/622. MNZSbk. II. R. I/571–2.
Szentgyörgyi (szentgyörgyvölgyi).
Nagy Iván által (X/622.) említettt Dobokam.-i család.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Heves-, Máramaros-, Nógrád-, Nyitra-, szatmár-, Zala- és Zemplénm.-ben igazolta ily nevü család több tagja nemességét. – Vö. T. VII/49.; Forgon II/269.; Pozsonym. monogr. 673.; Zemplénm. monogr. 540. Balogh 134.; Hellebront: Család tört. jegyzetek I/132. (gen.); Gorzó 117.
Szentgyörgyi (másképen Laurenty), l. Laurenty.
Szentgyörgyi, l. Nagy-Sz.
Szenthe.
A családi hagyomány a Szente-Mágócs nemzetségből származtatja a családot, erre nézve azonban hiteles bizonyítékunk nincs. A legrégebbi adat, melyet a családra vonatkozólag találunk, az V. László király által Szenthei, másképen Sárói Mátyásnak, a király iródeákjának,
atyja, Györgynek, testvérei, Bálintnak és Imrének s atyai unokafivére Simonnak 1456. jan. 31. adományozott címereslevél. Az ebben adományozott címer a következő: kék mezőben arany eke, mögötte arany törzsből kinőtt 3, arany fészkü piros rózsa; csőrsisak; sisakdisz: a pajzsbéli 3 rózsa; takaró: vörös-arany. A család ősi fészke a Pozsonym.-i Leányvár volt, honnét »leányvári« Szenté-knek is nevezték. Pozsonym.-ből elszármazott Komáromm.—be s János személyében 1699. nemesi bizonyságlevelet nyert, melyet Komáromm. 1700. hirdetett ki. Később Pestm.-be telepszik meg s nemességét 1844. Pestm. is kihirdette. Egyes tagjai Nagykőrösön, Dunavecsén, stb. éltek. – Címereslevele a MNMuz. lt.-ban.
atyja, Györgynek, testvérei, Bálintnak és Imrének s atyai unokafivére Simonnak 1456. jan. 31. adományozott címereslevél. Az ebben adományozott címer a következő: kék mezőben arany eke, mögötte arany törzsből kinőtt 3, arany fészkü piros rózsa; csőrsisak; sisakdisz: a pajzsbéli 3 rózsa; takaró: vörös-arany. A család ősi fészke a Pozsonym.-i Leányvár volt, honnét »leányvári« Szenté-knek is nevezték. Pozsonym.-ből elszármazott Komáromm.—be s János személyében 1699. nemesi bizonyságlevelet nyert, melyet Komáromm. 1700. hirdetett ki. Később Pestm.-be telepszik meg s nemességét 1844. Pestm. is kihirdette. Egyes tagjai Nagykőrösön, Dunavecsén, stb. éltek. – Címereslevele a MNMuz. lt.-ban.
Nemzedékrendje a XVI. század végén élt Balázs-ig vezethető vissza. Fiaiban 3 ágra szakadt a család. A három fitestvér Máté, István és Gergely voltak I. Máté ága: Máté fia Pál; ezé Zsigmond; Pál; Mária; és József karancsi lelkész; Ez utóbbinak gyermekei: László dárdai urad. mérnök; akinek 4 leánya volt és Juliánna, Kis Andrásné. ; Gergely a Komáromm.-i Ácson élt; fia Péter (1764. Fejérm.) Az ő felesége Nagy Éva, akitől Dániel (szül. 1784. márc. 16.) nemességét 1808. Fejérm.-ben hirdettette meg. Gyermekei: Krisztina Csekey Istvánné (1824–1901.), aki Zengővárkonyban volt ref. lelkész; Mihály (1825–1891), Pestm. számvevője, felesége Klimka Antónia; Fia: Kálmán (szül. 1873. szept. 19.) törvényszéki elnök Balassagyarmat. Felesége 1. Berczelly Sarolta (megh. 1906.), 2. Giller Ilona (megh. 1928.). Gyermekei: 2-ik feleségétől: 1. Katalin (szül. 1910. márc. 10.); 2. Kálmán (szül. 1913. febr. 28.); 3. Margit (szül. 1919. szept. 20.) Mihály nővére Juliánna, akinek férje Meszlényi Viktor (Kossuth Lajos feleségének fivére) volt. – A harmadik ágon István Füssön lakott; fia János (1700.); ezé Balázs 1754. Győr), felesége Zsoldos Zsuzsánna; fia Pál (1797.) akinek felesége ns. Varga Éva; ezé Bálint; Pál; és János (1814.) János ügyvéd volt, felesége ns. Pintér Zsuzsánna; fiai pedig:
1. Kálmán (szül. 1848.) ügyvéd;
2. Lajos (szül. 1861. jun. 12. Nagykőrös), gyógyszerész. Felesége (esk. 1897. márc. 27. Bp.) Telkessy Jolán (szül. 1868.). Gyermekei:
A) János (szül. 1898), mérnök;
B) Lajos (szül. 1899.), orvostanársegéd;
C) István (szül. 1904.) orvos;
D) Irma, férje vitéz dr. Ireghy Antal törvényszéki biró;
Vö. Benkó 330. Kősz. 370., Komáromm. monogr. 581., MNCsk. I/133. (gen.); rcsk.
Szenthe, báró.
Sz. Bálint 1688. márc. 4. bárói rangra emeltetett. (LR. XXXII/77.)
Szenthe, l. Szente.
Szenthey.
Címereslevele kelt 1456. jan. 31. – Vö. Siebm. pk. 140.
Szenti (székelyudvarhelyi).
A család törzse a pulyoni Szenthe család, melynek egyik tagja Náznánfalváról az Udvarhelym.-i Bun községbe származik el, ahol iktári gróf Bethlen Ádám udvarában nyert alkalmazást, majd pedig ivadékai a XVIII. század vége felé Székelyudvarhelyre telepednek át. A család nevét eredetileg Zenthének, 1614. pulyoni Zenthey-nek, 1675. pedig Szenteinek (»de Pulyon«) és Szenti-nek irja. Az anyakönyvek ugy Náznánfalván, mint Bunban ujabb keletüek lévén, a leszármazás rendjének igazolása anyakönyvi alapon lehetetlen. – A magyar nemességet aztán a közjótékonyság s az emberbaráti intézmények szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül 1918. ápr. 6. Szenti Bálint, ny. miniszteri tanácsos kapta. – Leszármazás:
Bálint (szül. 1846. dec. 7. Székelyudvarhely), ny. min. tanácsos. Neje (esk. 1872. okt. 15. u. o.) Gyertyánffy Paula († 1928. jul. 11.). Gyermekei:
1. János (szül. 1876. Brassó), igazgató-főorvos. Neje Lórenz Laura. Gyermekei:
A) Ella; – B) János;
2. Erzsébet (szül. 1878. Székelyudvarhely), férje dr. Tegze-Gerber Ferenc, állami számszéki helyettes alelnök.
3. Margit (szül. 1880. Brassó);
4. Anna (szül. 1883. Brassó), férje Frenreisz Géza, MÁV főfelügyelő;
5. Piroska (szül. 1886. Brassó).
Vö. MNCsk. I/73. (gen.).
Szentianin.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradmegyében Pera él. – Vö. MárkiII/710.
Szentilonay.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében József igazolta nemességét. – Vö. T. XX/14., NI. X/622.
Szentimrey (szentimrei és krasznikvajdai).
Régi család, a hagyomány szerint a Tomaj-nemzetségből. Erdélyből Tamás költözött Magyarországba; fia, László (1568.) ezé Mihály, ezé Tamás, aki II. Mátyástól 1610. jul. 5. uj címereslevelet nyert a következő címerrel: vörös mezőben zöld föld felett vízben álló daru csőrében patkót, jobbjában három liliomot tart; sisakdisz: növekvő angyal jobbjában 3 vörös rózsával; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – a család azonban a következő ősibb címert használja:
kék mezőben hármas halmon álló griff, jobbjában kardot tart; sisakdisz: a griff növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Tagjai az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíréskor Abauj- és Borsodm.-ben éltek. Leszármazása ízről-ízre az 1610. élt Tamástól hozható le, akinek unokáiban két ágra szakad a család. Tagjai közül Ákos orvos, egészségügyi főtanácsos, Abaujvármegye ny. tiszti főorvosa, Pál Abaujmegye jelenlegi alispánja. Leszármazás:
kék mezőben hármas halmon álló griff, jobbjában kardot tart; sisakdisz: a griff növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Tagjai az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíréskor Abauj- és Borsodm.-ben éltek. Leszármazása ízről-ízre az 1610. élt Tamástól hozható le, akinek unokáiban két ágra szakad a család. Tagjai közül Ákos orvos, egészségügyi főtanácsos, Abaujvármegye ny. tiszti főorvosa, Pál Abaujmegye jelenlegi alispánja. Leszármazás:
I. tábla
András 1637–1702. 1. Csorba Katalin 2. Horváth Erzsébet 3. Nagyiday Borbála; Zsuzsa sz. 1666. V/11.; Judit sz. 1684. II/2.; Sámuel sz. 1678. VI/21. † 1718.; Gábor sz. 1680. XI/7. Martinidesz Zsófia; László sz. 1687. IV/4. Ragályi Anna l. III. tábla; Zsigmond sz. 1687. IV/4. kuructiszt; Sámuel; András; Julia; Klára; Gábor Szunyogh Klára; Júlia Bodon Gáspár; József sz. 1721. Navarra † 1776. alispán 1746 : Gaál Júlia; Imre sz. 1723., † 1780. szerzetes; Sámuel Nagy Borb.; Mária; Tamás; József Dekény Kata; Gábor; Magdolna Vizsolyi Károly; Ferenc; Ilona; Józef Bay Franc.; Kata Fejér Endre; Erzsébet Hosszufalussy Dezső; Béla Téglássy Margit; Pál sz. 1749. Bárczy A.; József sz. 1765., † 1812. Lánczy M. l. II. tábla; János sz. 1751. br. Szepessy Klára; Margit; Róza; Imre sz. 1783., † 1871. selyebi Tiszta Anna; Karolina Roll N.; Anna 1. Melczer Fl. 2. Gombos N.; Lujza Melczer Lajos; György sz. 1814. † 1863. Zábráczky Amália; Mária Zábráczky L.; Bertalan sz. 1819. † 1868. 1. Fáy A. 2. paronyi Elek Zsusza; Gellért sz. 1841. Szontagh Ágnes; Emma Darvas Ferenc; Jenő curiai biró; Gyula; György; Pál Géczy Mária; Kata Koós N.; Amália; István Hübsch Mády; Antal; Imre; 1: Ákos eg. főtan. főorvos Burián E.; Imre Pataky Lujza Józsa Márta; 2 : Bertalan Jamnitzky A.; Dezső; Dezső; Anna Bernolák József; Ilona dr. Nagy Béla főorvos; Zsuzsa Peczkó Gyula; József; Lujza; Teréz; Tamás sz. 1882. táblabiró 1. Nozdroviczky Ilona 2. szentkirályi Tóth Ilona; Anna; Márta Ajkay N.; hedvig Ferentzy N.; Mária sz. 1909.; Zsuzsa sz. 1917.; Tamás sz. 1921. nov.; Erzsébet sz. 1921. nov.;
II.tábla
József l. I. tábla; Judit Péchy Péter; Borbála Péchy Ambr.; András sz. 1801., † 1867. törvsz. eln. pazonyi Elek Katalin; János 1816.; Mária Rakovszky András; Katalin; Kálmán sz. 1830. Zábráczky Etel; Eleksz. 1833., † 1882. pazonyi Elek Ilona; Gábor sz. 1835. pazonyi Elek Katalin; Örs sz. 1859. † Várady Júlia; Szeréna Burián Pál; József †; Erzsébet Farkas Vilmos; Etelka Burián N.; Emma; András; Gábor; Menyhért; Klotild; Kata;
III. tábla
László 1686. Ragályi Anna l. I. tábla; Anna Vendéghy Pál; Zsigmond Szemere Klára; Zsuzsa 1. Ferbócs N. 2. Szunyogh N.; Pál Básthy Eszter; László Gábriel Anna; Sámuel Szoboszlay Erzsébet; leány Csepcsányi N.; Miklós sz. 1806., † 1874.; Zsuzsa Gálos Andr.; Klára; László sz. 1811., † 1891. Soldos Anna; Kata Szilágyi J.; Mária Fáy Gy.; Lajos sz. 1816. Joób Ilona; Jenő; Géza; Mihály sz. 1845. Klimó Gizella; Erzsébet Hubay N.; Gizella; Margit; Gyula sz. 1843. Sárközy Anna; Júlia sz. 1875. Téglássy Fer.; Pál sz. 1879. négyesi Szepessy Ilona; Boriska sz. 1905.; Klára sz. 1906.; Ilona sz. 1908.; Gyula sz. 1909.; Zsigmond sz. 1912.; Ágnes sz. 1916.; István; Borbála; Pál Bugarin-Horváth Júlia; Magdolna Valkó N.; Gábor Farkas Antónia; Berta Szemere Géza; Irma Vitéz Viktor; Eszter Szathmáry-Király Pál; Károly Csapó Júlia; Teréz Fehér N.; Erzsébet Lengyel N.;
Vö. NI. X/622.; Csoma 548–555. (gen.); Siebm. 628–9.; Forgon II/269–270.; Abaujm. monogr. 548.; Szent-Imrey Kálmán és Tamás: A szentimrei és krasznik vajdai Szent-Imrey nemzetség leszármazásának és nemzedékrendjének leirása 900-tól 1894-ig (sokszorosított kőnyomat); Kempelen: Nemesi Évkönyv, I. (1923.)
Szentirmay (darvastói).
A nemességet 1874. jun. 20. Sz. József püspöki uradalmi igazgató kapta.
Szentivány (liptószentiváni).
Cseh eredetü család, mely II. András király idejében költözött be hazánkba. – 1286. máj. 8-án IV. László király – az okmány szövege szerint – mint cseh nemeseket veszi fel a magyar nemesek soraiba. A család első ismert őse Lőrinc (1263); fia Bagomér – a hagyomány szerint – jeles hadvezér, 1241. jun. 24. szétverte a tatárokat s megakadályozta további előnyomulásukat. Azon a helyen, ahol ez történt, Wesweresten, a király Ker. Szent János tiszteletére kápolnát emeltetett, mely helység azután később Szentivánnak neveztetett el. Mint a helység urai felvették a Szentivány nevet. – Kétségtelen tény, hogy a család már a XIII. században nagy birtokok felett rendelkezett, melyeket ujabb és ujabb adományokkal egyre csak gazdagítanak az utódok. Mint különleges adomány említhető IV. László királynak Bocza bányára adot kiváltságos adománya s az 1449. Hunyadi János által a családnak adott pallosjog. – Címere: kék mezőben korona felett cölöpösen állított páncélos kar és kürt között arany csillag lebeg (a címer már 1342. óta használatos); sisakdisz: a pajzsalak; takaró: kék-ezüst, vörös-arany; címertartó (1622. óta) két bányász. A család több fő- és mellékágazatokra szakad. – Vö. NI. X/623–641. (gen.); MNZsbk. II. R. I/572–585. (gen.); stb.
Nemességét 1590-ből l. K.: Erd. főkormsz., 1804:122.
Szentiványi (másképen Pál-János).
Címereslevele kelt 1650. ápr. 6. (Gyfv.LR.XXV/150.) – Vö. Siebm. erd. 229.
Címereslevele kelt 1669. febr. 9. – Vö. Forgon II/30. Báró. – Sz. Lászó kamarai tanácsos s gyermekei 1692. szept. 7. bárói rangra emeltettek (LR. XXII/142.)
Szentivány (szentiványi és bethlenfalvi), báró.
A bárói rangot 1721. január 15. Sz. János és gyermekei nyerték. (LR. XXXIII/321.)
Szentivány (sepsiszentiványi).
Régi székely család, melynek története a XIV. század közepéig vezethető vissza. Nemességét 1846. a marosvásárhelyi tábla itéletileg igazolta. – Vö. Háromszék 418–421. (gen.), Udvarhely 231-2., NI. X/643–5., Siebm. 630., erd. 229. Gf. I/12., II/136–7.
Szentivány (szentiványi).
Kihalt család. – Vö. NI. X/641–2.
Szentivány (másképen Fejér).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében él János.
Szentivány (balassi).
B.-Szolnokmegyében 1675. okt. 19. kihirdetett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII-399.
Szentivány (gálfalvi).
Előnév adományozása 1911. febr. 19. Sz. Kálmán orsovai határrendőrkapitánynak.
Szentivány (iklódszentiványi).
Dobokamegyei eredetü család. – Vö. NI. X/645–7. (gen.), Pálmay: M.-Torda 128. (gen.), Szoln.-Dobokam. monogr. IV/100. (gen.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Bereg-, Bihar-, Fejér-, Gömör-, Komárom-, Liptó-, Nógrád-, Sáros-, Szabolcs-, Szepes-, Torna-, Ung-, Zemplén- és Zólyommegyében élnek ily nevü családbeliek. – Vö. Petri VI/493., Mel. 63–4., T. VIII/7., Dudás 139., Zemplénm. monogr. 540.
Szentivány, l. Bartók (alias Sz.)
Szentjóbi, l. Literáti-Sz.
Szentkereszthy.
Címereslevele kelt 1618. jan. 10. (szepesi kpt. lt.) – Vö. Siebm. pk. 111., NIf. III/151.
Címereslevele kelt 1645. – Vö. Forgon II/273.
Címereslevele kelt 1646. okt. 8. Kihirdette 1647. febr. 21. Turócmegye.
Címereslevele kelt 1660. (Gömörm. és szepesi kpt. lt.) – Vö. Forgon II/272.
Szentkereszthy, báró.
A bárói rangot 1726. dec. 23. Sz. András és gyermekei kapták. (LR. erd. VII/818.) A család levéltára az Erdélyi Nemz. Muzeumban. – Vö. NI. X/647–9. (gen.); MNZsbk. I. R. I/430.; Gf. II/54–55., III/62–3.; Siebm. 630.; erd. 109.; Szerencs 583.
Szentkereszthy (vágszentkereszti és szekulai).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 371.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör-, Hont-, Nyitram.-ben élnek és igazolták nemességüket. – Vö. T. XVI/126., Hontm. monogr. 449.
Szentkirályi.
Címereslevele kelt 1561. julius 30. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 278–9. és Cserneky.
Szentkirályi (érszentkirályi).
Címereslevele kelt 1582. febr. 21. (Pestm. lt.) – Vö. NI. X/648–651. (gen.); Siebm. 630.; Kősz. 371.; Pálmay: M.-Torda. 130. (gen.); Petri VI/494-514. (gen.); Áld. 69–70.
Címereslevele kelt 1599. máj. 8. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 117.
Szentkirályi (sepsiszentkirályi).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/95. – Vö. NI. X/651.; Siebm. erd. 229.
Címereslevele kelt 1624. jun. 19. – Vö. Csoma 664.
Szentkirályi (szent-királyi, komjátszegi).
A címereslevelet Apaffi Mihálytól 1667. jan. 11. Sz. Ferenc, István és Miklós testvérek komjátszegi birtokosok kapták. (Ered. Sz. Ákos tulajd. Budapesten, hiteles átirata a kolosmon. conv. átiratában). – Címer: kék mezőben zöld földön pej lovon ülő vörös (az eredeti címereslevélben kék) ruhás magyar vitéz felemelt jobbjában egyenes kardot tart; zárt sisak; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család egyik ága utóbb Tordára költözött. – Zsigmond és Ferenc komjátszegi birtokosok 1757. nemességvitató pör utján igazolták nemességüket. – Tagjai közül külön is felemlítendők a következők: Mihály (1771–1836.); az 1832–46. évi pozsonyi diétán mint az országgyülési ifjusági egyesület tagja vett részt; főkirálybiró volt s tevékeny részt vett a kolozsvári Nemzeti Szinház alapításában. Ugyanott több közintézmény is az ő kezdeményezésének köszönheti létrejöttét. A város közönsége 1835. máj. 6. ezüst serleggel ajándékozta meg. – Fia Zsigmond (1804–1870.) nagy érdemeket szerzett a hazai bányászati ügy fellendítése körül s a bányajogi szakirodalom terén is élénk működést fejtett ki. Gróf Széchényi István 1842. jan. 12. hozzá irt levélben nagy elismeréssel nyilatkozik irodalmi működéséről. – Leszármazását az alábbi táblázatok tüntetik fel:
I.
N.; István 1667; Ferenc 1667. komjátszegi birtokos; Miklós 1667.; Miklós Szentmártoni Erzsébet; Sámuel komjátszegi birtokos; János l. II. tábla; Zsigmond 1757. nemességvitató pör utján igazolta nemességét Komjátszegen, utóbb Tordán Szentzel Katalin; Ferenc 1757. nemességvitató pör utján igazolta nemességét † Kolozsvár (komjátszegi, később kolozsvári birt.) Káros Mária; Mihály sz. 1771. IX/28. † 1836. II/6. országgyülési követ randótfái Nagy Mária († 1851. III/1.); Zsigmond sz. 1804. V/14., † 1870. IV/16. Kolozsvár 1835. XI/15. érsekujvári Ujváry Jozéfa 1846. IV/16. Hoffmann Amália (1824–1910.); Mária sz. 1805., † 1865. bisztrai Aáron László († 1848.); Ágnes † 1827. Nesselfeld Ferenc; Anna † 1886.; Jozéfa † 1870. sárosmagyar-berkeszi Mósa József; Póli † 1848. kercsedi Papp János († 1899.); Ákos sz. 1888. I/29.; Kolozsvár ügyvéd 1919. VI/3.: bilkei Papp Klotild (sz. 1894.); Erzsébet sz. 1890. IX/29. u. o. dr. Frey József ny. ezredorvos, főorvos; Zsigmond sz. 1893. II/7. Szamosfalva kórházi főorvos (H.-M.-Vásárhely) 1921. komollói Szylveszter Irma; Amália sz. 1898. X/22. Kolozsvár ifj. kendi Finály Lajos (sz. 1896. mérnök); Éva sz. 1892. XI/3. dr. Fabinyi József kohómérnök; Ida sz. 1894. klusemanni v. Schultz Alfréd Draskovits Béla; Róza sz. 1896. Tripammer Jenő bankfőnök; Irma; Vilma sz. 1834. V/4. † 1859. XI/1. Hoffmann Ottó; Endre sz. 1841. VIII/18., † 1872. főhadn. Rán Mária; Lajos sz. 1848. IV/24., † 1919. közig. biró Tódorffy Lilla; Gizella sz. 1849. VII/19., † 1904. hilibi Haller Károly; Ákos sz. 1851. II/2. Oravicabánya; kir. tan., ny. gazd. akad. igazg. 1885. V/26: csikbánfalvi Balla rzsébet; Gyula sz. 1854. V/22. curiai biró 1890. III/3: sárosmagyarberkeszi Mósa Jozéfa; Irma sz. 1856. VI/1. Zalatna várfalvi Fodor Gyula; Jenő sz. 18..8. III/23., † 1917. prem. kanonok, alperjel; Géza sz. 1860. II/21., † 1914. orvos Wenderling Ida; Kálmán sz. 1862. II/7., † 1914. Bp. ügyvéd, Verzár Mária (Szamosujvár); Gyula sz. 1893. XI/2. épitőmüv.;
II.
János l. I. tábla; György † 1873. e.; Imre †; Mária Kovács Mihály; Sámáuel sz. 1755. Komjátszeg † 1808. IV/8. Komnát Klára; József † 1800. Torda; János sz. 1785. Ujtorda; Dániel sz. 1795., † 1859.; Sámuel sz. 1789. V/20. Torda † 1859. III/24. Némethy Ágnes (1791–1851.); Sámuel sz. 1810. I/18. † 1867. Bene Zsuzsánna; Mária sz. 1812. † 1888. Boross János; Ágnes 1814–1855.; Sándor 1817–1855. Papp Anna; Miklós sz. 1819. XII/9. † ...; Lajos sz. 1831. V/30. † 1886. VIII/25. Szabó Julianna (1831–1874.); Ágnes sz. 1854. † 1906. Sófalvi Sándor; Lajos sz. 1856. † 1915. orvos; Gyula sz. 1859. VII/29. † 1890. XI/10. Torda orvos csegezi Csongvay Anna (sz. 1870. Torda); Ilona sz. 1864. † 1916. Szilágyi Tamás; Julia sz. 1866. IX/7. Szentkirályi János; Irma sz. 186.. † 1923. Monoky József; Béla sz. 1886. III/9. Torda őrnagy-hadbiró ns. Klein Margit (sz. 1897. III/29. Kolozsvár); László sz. 1920. II/22. Kolozsvár;
Szentkirályi (alias Török).
Címereslevelet 1628. szept. 27. Sz. Pál kapta (Szatmárm. lt.) – Címer: kék mezőben zöld földön fehér lovon ülő páncélos vitéz jobbjában kardot tart. –A családnak egyik ága a XVIII. század második felében Erdélyben telepszik le. Ebből az ágból Gábor (szül. 1827.jun. 27.) Tordam. alispánja volt. Felesége lécfalvi Várhegyi Erzsébet; fiai Gábor és Gyula. Gábor (1850–1895.); földbirtokos. Gyermekei: 1. Erzsébet,
férje Ziegler Emil tábornok.; – 2. Géza; – 3. Gábor; – 4. Piroska; – 5. Teréz;
férje Ziegler Emil tábornok.; – 2. Géza; – 3. Gábor; – 4. Piroska; – 5. Teréz;
Gyula (szül. 1852. † 1897.), földbirt. Mezőpagocsa. Felesége tindárosi Dindár Lenke (sz. 1858.). Gyermekei:
1. István (szül. 1878.), földbirt. (Bocsotahegy). Felesége várbogyai Bogyay Stefánia (szül. 1879.); Fia:
Béla (szül. 1907.);
2. Gyula (szül. 1880.), a vitézi rend tagja, ny. huszáralezredes, földbirtokos (Zalahosszufalu). Felesége várbogyai Bogyay Melánia (szül. 1887.). Gyermekei:
A) Elemér (szül. 1909.);
B) Ilona (szül. 1910.);
C) Mariette (szül. 1911.);
3. Margit (szül. 1882.), férje, 1: báró Petrichevich Horváth Gábor († 1904.), 2: szádecsnei és kardosfalvai vitéz Szádeczky Dezső alezredes (Debrecen);
4. Ilona (szül. 1884.), férje gróf Kun Zsigmond (Mezőkölpény);
5. Béla (szül. 1885.), földbirt. (Mezőpagocsa). Felesége lászlófalvi Velits Irén. Gyermekei:
A) Miklós (szül. 1911.);
B) Gyula (szül. 1912.);
Szent-Kiriák.
Címereslevele kelt 1688. Megerősítés 1762. dec. 7. és 1785. jun. 2. (LR. XLVI/150., LIII/228.) Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csongrádmegyében Miklós él. – Vö. NI. X/652., Siebm. 630., NIf. III/260., Kősz. 371., Barna-Sümeghy 189.
Szentlászlói.
Címereslevele kelt 1431. (OL. Gyfv. kpt Misc. Cista III., fasc. III/30.) – Vö. T. XXIV/15.
Szentlászlay.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Mihály fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/652., Gorzó 218.
Élt ily nevü család Vasmegyében is. – Vö. Balogh 134.
Szentléleky-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregmegyében Antal, László, Ferenc, Zemplénmegyében pedig István, Imre, János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/652., Gorzó 116., 117., Címereslevele 630., Márk, II/710.
Szentléránthy.
Vasmegyében élt család. – Vö. Balogh 134.
Szetnlőrinczy.
Címereslevelet Zsigmond királytól 1398. okt. 16. nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 4.
Címert l. Siebm. 630.
Szentmargitay.
Címereslevele kelt 1636. febr. 8. – (Szatmárm. lt.) – Vö. NI. X/652., Gorzó 116., 118.
Szentmarjay (dicsőszentmártoni).
Sárosmegyében élt család. – Vö. Tóth I/444.
Szentmarjay (erdőteleki).
Nemességét 1770. Krasznam.-ben igazolta. – Vö. NI. X/652–5. (gen.), Gf. I/28., Siebm. 631.
Szentmarjay (szentmarjai).
Címert l. Siebm. 631.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben Imre, Szabolcsm.-ben Mihály igazoltatnak. – Vö. Sipos 261., Petri 515–8., Szabolcsm. monogr. 533., Zemplénm. monogr. 541.
Szentmártonrédei.
Címereslevelet 1466. febr. 6. Sz. Bertalan és Miklós nyertek (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 18.
Szentmártoni.
Címereslevele kelt 1549. jan. 5. – (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 35., Siebm. pk. 135., Abaujm. monogr. 548.
Címereslevele kelt 1609. – Vö. Csoma 557–9., Orosz 278.
Címereslevele kelt 1629. márc. 20. (győrm. lt.)
Szentmártoni (hollómezei).
B.-Szolnokm.-ben 1654. tett hűségi esküt Mihály, – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/364.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 371.
Szentmártoni (másképen Biró, homoródszentmártoni). – l. Biró (homorószentmártoni, alias Sz.)
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Zalamegyében élt család. – Vö. NI. X/655–6., Siebm. 631., Csoma 557–9.
Szentmihályfalvay.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 371.
Szentmihályfalvi.
Címereslevele kelt 1568. – Vö. Siebm. erd. 255.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében István igazolta nemességét.
Szentmihályfalvi (másképen Literáti), l. Sigmond (szentmihályfalvi, recte Sz.)
Szentmihályfalvi, l. Nagyszentmihályfalvy.
Szentmihályi.
Címereslevele kelt 1629. márc. 20. (Fejérm. lt.)
Címereslevele kelt 1662. jun. 27. (Fejérmegye lt.) – Vö. T. XXXI/128.
Szentmihályi (révfalusi).
Előnév adományozása 1884. jun. 9. Sz. István curiai biró részére.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Fejér-, Komárom-, Zemplénm.-ben igazolt család. – Komáromm.-ből nemessége 1816. nov. 27. és 1836. ápr. 21. legf.
helyen igazoltatott. (LR. LXIII/931., LXVI/370.) – Vö. NI. X/656., Siebm. 631., Petri VI/518–9., Győrm. monogr. 443., Zemplénm. monogr. 541.
helyen igazoltatott. (LR. LXIII/931., LXVI/370.) – Vö. NI. X/656., Siebm. 631., Petri VI/518–9., Győrm. monogr. 443., Zemplénm. monogr. 541.
Szentmihályuri, l. Réghy (alias Sz.)
Szentmiklósi.
Címereslevele kelt 1601. ápr. 2. (Szepesm. lt.) Kihirdette 1604. máj. 11. Zemplénm. – Vö. Tóth Sárosm. monogr.
Szentmiklóssy (alias Gáborjányi).
Régi család, eredete azonban még nincs tisztázva. Ősei Biharm.-ben az elpusztult Szentmiklós birtokosai voltak, a mohácsi vész utáni zavaros időkben is, a török hódítás miatt azonban Zemplénm.-be telepedett át állítólag János, aki elhalván, családja II. Mátyástól 1609. dec. 30. Sz. Gergely, felesége Futak Borbála és gyermekei János és György, valamint özvegy anyja, Bodgál Katalin személyében címereslevelet nyer. Kihirdette 1614. okt. 21. Borsodm. – Címer: kék mezőben zöld földön vörös ruhás, sárga csizmás, tollas kalpagu magyar vitéz jobbjában görbe kardot tart, melynek hegyére törökfej van szurva, sisakdisz: a pajzsbeli vitéz növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – II. Rákóczi György fejedelem és felesége Lórántffy Zsuzsánna a címereslevelet nyert testvéreket a Szabolcsm.-i Balsára telepítette 1643. ápr. 6. kelt közös adománylevelével. Utódaik később Zemplén- és Szabolcsm.-ben Gáborjányi névvel éltek. Közölük István a kuruc-háboruban részt vevén, sokáig bujdosott 1711. után. Három fia, kiknek mindegyikétől a családnak egy-egy ága származik, Sámuel, László és Zsigmond Zemplénm.-nek 1730. jul. 19. kelt bizonyságlevelével a II. Mátyás királytól kapott címereslevélre való hivatkozással igazolták nemességüket. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zsigmond és Sándor Zemplénm.-ben Gáborjány néven vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Ujabban a család 1826. ápr. 22. Zemplén-, 1828. febr. 12. pedig Szabolcsm.-től kapott nemesi bizonyítványt. – Leszármazás:
I.
István (Sárospatak) 1711. bujdosó Gáborjányi néven; Sámuel † 1746. 1. Gratziás Erzse, 2. Bajusz Borbála; László (Sárospatak) l. IV. tábla; Zsigmond (Tokaj) l. VIII. tábla; 1. Sámuel 1777. Mészáros Anna; Mária Tóth János; 9. Menyhért 1744–1836. 1777. Balsa 1. Berseny Klára, 2. Dienes Mária; Boldizsár 1746–1828. 1777. Céce l. III. tábla; 1. Klára † 1842. 1. Végh István, 2. Somossy Péter, 3. Jánky István; József 1779–1855. Katona Juliánna Balkány; Sándor sz. 1782., † 1871. Pethő Zsuzsánna l. II. tábla; Juliánna Jármy József; Zsuzsa Bakó József; Károly †; Dániel † 1888. l. II/a. tábla; Lajos 1813–1866. Uray Zsófia; Mária 1. Morvay Antal, 2. Pethő Zsigmond; Antal 1815–1875. Bordás Juliánna l. II/a. tábla; Borbála Barmos János; Gáspár † ügyvéd; Katalin Zólyomy Dávid; Károly 1848–1915. Szilágyi Irma; Ferenc sz. 1850. Fábián Mária; Ilona sz. 1852. Szentivány József; András sz. 1854. Gönczy Lina; Lajos sz. 1856. Fintha Karola; Borbála sz. 1857. Orosz János; Gyula sz. 1885.; Lajos sz. 1888.; Sándor sz. 1893.; Ilona sz. 1895.; Lajos sz. 1905.; Sándor sz. 1879.; Ferenc sz. 1880.; István sz. 1882.; Zsigmond sz. 1887.; László sz. 1894.; Miklós sz. 1895.;
II.
Sándor 1782–1871. Pethő Zsuzsánna Szakoly l.I. tábla; Ferenc 1810–1848. Paksi-Kiss Borbála; Klára Kálmáncsey Benjamin; Sándor 1816–1879. munkácsi Gerzanich Teréz; László 1821–1895. ügyvéd otrokocsi Nagy Julia; István 1826–1896. 1. Ormos Erzsébet, 2. Pásztor Judit, 3. Nagymáthé Zsuzsa; Sándor 1845–1910. ns. Leitner Borbála; Elek sz. 1845. †; Margit Boldisár Kálm.; Jenő sz. 1881. főszolgabiró 1. Somlyói Nandine 2. Tóth Katalin; Barna sz. 1882.; Erzsébet 1886-1929.; Boriska Básthy Barna; 2. Zsuzsa Balogh Lajos; Ferenc sz. 1865. hodászi Szüts Gizella †; Ida 1. Erdődy Miklós, 2. Leővey István; László 1863–1929. keresszegi Rab Mária; László sz. 1895. Kriszta Ilona; Mária 1. Szombathy István, 2. Schifbeck István; Judit † 1920.; Irén Rácz István; György 1922–1929.; Ilonka; László sz. 1925.;
II/a.
Menyhért 1744–1836. 1. Berzseny Klára, 2. Dienes Mária l. I. tábla; 2. Dániel † 1888. Márky Eszter l.I. tábla; Antal 1815–1875. Bordás Juliánna l. I. tábla; Ferenc sz. 1841. Szabó Mária; András (Buj) Bakó Eszter; József (Buj) Filep Mária; József; András; István; Ferenc Siposs Lilla; Gyula Orosz Julia; József Hadady Eszter; József; Margit; Gyula; Sándor; Erzsébet Ujhelyi János; Ilona;
III.
Boldizsár 1746–1828. pálóci Horváth Zsuzsánna l. I. tábla; Sámuel 1838: Felső-Céce Bakó Juliánna; László †; Imre 1838. Bakó Erzsébet; András † 1892. 1848/9. honvéd baksay Baksy Amália; Dániel1875. †; Vilma Miskolczy Elek; Bertalan 1855–1923. Kekáts Anna; Erzsébet Schüll Géza; Piroska Herédy Joachim; Anna Cziáky Ferenc; Bertalan sz. 1895. eltünt 1916. az orosz harctéren; Ida Arnold Aladár;
IV.
László (Sárospatak) l. I. tábla; Sándor 1768.; József 1768. Ványay Mária; József 1794.; Dániel 1794.; Benjamin 1794.; Pál 1794.; József 1794. Péczely Zsuzsa; Sámuel 1770. Dávid Zsuzsa; József 1826. †; József 1825.; Simon 1826. sátoraljaujhelyi ref. pap Iván Juliánna; Pál 1828.; Ábrahám 1828.; Judit 1. Csuka Sándor 2. Horváth Mihály; Sámuel1782–1870. pomázi kasznár kocsi Sebestyén Lidia; Sámuel 1807–1884. ref. pap Borza Kata l. V. tábla; Krisztina Vörös Endre; Gábor 1813–1865.; József 1814–1875. ügyvéd Gálik Mária l. VI. tábla; Károly 1818–1899. 1. Vecsey Mária, 2. Somogyi Zsuzsa l. VII. tábla; Borbála Mészáros István;
V.
Sámuel 1807–1884. ref. pap Borza Kata l. IV. tábla; Krisztina Kovács Imre ref. pap.; Dezső 1843–1925. ügyvéd 1. Petrovics Ida, 2. Petrovics Lidia; Adorján sz. 1846. tanitó Étsy Rózsa; Ilona Halassy István; Kornélia 1. Laczkovics László, 2. Árvay József; Sámuel sz. 1852. 1. Szeles Julia 2. Halmy Ilona; Izidor 1854–1929. Lauka Mária; Móric 1856–1896.; Adorján 1880–1915.; Gyula 1882–1908.; Aladár sz. 1890. rendőrfogalm. Tutsek Karola; Miklós 1876–1903.; Erzsébe Bottay Kálmán tanár; Zoltán 1878–1915. festőművész Friedmann Boriska; Ida Kollányi Pál; Szilárd 1881–1929. Czaehner Hermina; Jolán 1. Rajner Imre, 2. Horváth Vilmos; Sarolta 1. Kollmann Géza, 2. Tóthfalussy Ödön; Zoltán sz. 1910.; Katalin; Lidia; Erzsébet;
VI.
József 1814–1975. ügyvéd Gálik Mária; Jozefa Hábory Károly; Béla 1848–1911. Kratzl Gizella; Ida Hábory Károly; Ottó 1855–1928. Kupor Róza; Gizella Héthy Lajos; Irén Csajághy Máté; Ida † 1917.; Miklós sz. 1888. (Amerika);
VII.
Károly 1818–1899. l. IV. tábla; Gyula sz. 1856, † ... főszolgabiró Czentner Lujza; Károly 1855–1879. elesett; Gyula sz. 1877. százados 1. Waitzendorfer Ilona 2. Markbreit Ella; Andor †; Eliz sz. 1910.;
VIII.
Zsigmond (Tokaj) l. I. tábla; István1768.; Zsigmond 1768.; Ferenc 1768.; András 1828.; István 1838.; György 1838.;
Vö. Bor. I/205.; részben Boldisár Kálmán szives közlése.
Szentmiklóssy.
Címereslevele kelt 1610. ápr. 22.; kihirdette 1610. jun. 10. Biharmegye. – Vö. NIf. III/152.
Szentmiklóssy (zempléni):
Címereslevele kelt 1624. márc. 13. Kihirdette 1624. szetp. 19. Zemplénmegye. Nemesi bizonyítványt 1725. Szabolcsmegyétől nyert. – Vö. Szabolcsm. monogr. 533.
Szentmiklóssy (másképen Kováts, szőkefalvi).
Címereslevele kelt 1624. jul. 22. – Ádám, Zsigmond, József és Sámuel nemessége Küküllőmegyéből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott (LR. LIII/491.) – Vö. NI. X/658., Sándor I/86., Gf. II/106., 114.
Címereslevele kelt 1634. – Vö. Forgon II/278., Szabolcsm. monogr. 533.
A címereslevelet I. Lipóttól 1662. jul. 22. Sz. Péter és fiai nyerték.
Szentmiklóssy (désaknai).
Címerpecsét a gróf Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Szentmiklóssy (mezőszentmiklósi).
Szatmármegyében élt család. – Vö. NI. X/658., Gorzó pk. 28.
Szentmiklóssy (primóczi), nemes és báró.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében János és Ferenc, Gömörmegyében pedig Ferenc és Antal vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. A családból István 1741. szept. 5. bárói rangra emeltetett. (LR. XXXIX/135., MNMuz. lt.) – Vö. NI. X/656–7. (gen.), T. XXII/119. (gen.), Siebm. 631., Forgon II/274., (gen.) Áld. 326–7., Orosz 278.
Szentmiklóssy (szigeti).
Címereslevele kelt 1672. okt. 13. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1673. aug. 3. Máramarosm. – Vö. Gorzód 117.
Szentmiklóssy (másképen Kállay).
Pál 1753. Gömörmegyétől kap nemesi bizonyítványt; kihirdette 1776. jun. 10. Nógrádmegye. Lajos 1834. ápr. 11. vesz ki Nógrádmegyétől nemességéről bizonyítványt. – Vö. NI. X/658.
Szentmiklóssy (másképen Nagy).
1703. Hevesmegyében igazolt család. – Vö. Orosz 278.
Szentmiklóssy (másképen Nyágor).
Szatmármegyében igazolt család. – Vö. Gorzó 117.
Szentmiklóssy (másképen Staváts).
Szepesmegyében élt család. – Vö. Közl. Szepesm. multj. V/44.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Békésmegyében János Biharm.-ben István, Borsodm.-ben Zsigmond, Somogym.-ben László, Szabolcsm.-ben András és István, Szepesm.-ben Antal, Gottfried, Tornam.-ben Antal, János és Mihály, végül Veszprémmegyében Zsigmond nemessége nyert igazolást. – Vö. Balogh 134., Kősz. 37.
Szentmiklóssy, l. Kállay (alias Sz.) és Sturlecz (alias Sz.)
Szentner, l. Szenner (Szentner, nagyernyei).
Szentpály (homoródszentpáli).
Udvarhelyszéki régi család, mely forrásaink tanusága szerint 1220-b an II. András királytól nyert adománylevelet Homoródszentpálra Istvánnak a szent földön tanusított vitézsége elismeréséül. Tagjai alkirálybirói, táblabirói, lovaskapitányi tisztet stb. viseltek. Udvarhelyszékből átszármaztak más megyékbe is. – Vö. NI. X/659–662. (gen.); Siebm. 632., erd. 230.; Gf.I/155.; Petri VI/519.; T. X/139–145.; 177.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.; Kempelen: Nemesi Évk. (Bp. 1923.); stb.
Szentpály (kolosszentpáli).
Nagy Iván által (X/662.) említett család.
Élt ily nevü család Aradm.-ben is. – Vö. Márki II-710.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 372.
Szentpétery.
Címereslevele kelt 1601. – Vö. Siebm. 632.
Címereslevele kelt 1621. dec. 15. (MNMuz. lt.) Kihird. Sárosm. 1622. ápr. 18. – Vö. Mel. 64., Siebm. erd. 230., Áld. 456–7.
Címereslevele kelt 1622. szept. 15. (Gyfv. LR. II/19.) – Vö. Siebm. erd. 230.
Nemességét 1630. jul. 10-ről l. OL.: NRA. Nob. Szabolcs. – Vö. Áld. 148., Orosz 278.
Címereslevele kelt 1635. jan. 17. – Vö. Csoma 559.
Címereslevele kelt 1659. márc. 14. – Vö. Forgon II-278.
Szentpétery (másképen Szöcs).
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormányszék 1806:5350.
Címereslevele kelt 1760. okt. 7. (LR. erd. X/648.) – Vö. NI. X/664., Siebm. 642., Szongott 164., Temesváry 201.
Szentpétery (baczkamadarasi).
B.-Szolnokmegyében élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/391.
Szentpétery (királyhelmeci).
A címeres levelet Sz. János királyhelmeci s fiai János és András 1630-ban II. Ferdinánd királytól kapták. Kihirdette Zemplén vármegye 1648.
Ifj. Jánosnak egyik unokája Zsigmond református pap 1704. Mátészalkára, majd későbbi leszármazóinak egy része Mezőturra költözött. Másik unokája, Mihály viszont 1744. Jászkiséren telepedett le, s az ebből a népes ágból származó Pál 1808. Fülöpszállásra költözvén, megalapitja a családnak ottani mellékágát.
Harmadik unokájának: Jánosnak a fia, szintén János pedig 1751. Királyhelmecről Nagykőrösre költözött és alapítója lett a család nagykőrösi ágának.
A nagykőrösi ág leszármazását az alábbit táblázat tünteti fel:
A család egyes ágai a »buzafalvi« előnevet is használták. – Címer: kék mezőben ágaskodó oroszlán; sisakdisz: növekvő egyszarvú kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
János 1. Domokos Anna 2. kállai Szondy Éva; János Mészáros Anna; János; Sámuel Gaál Erzsébet; Sámuel; István Donáth Katalin; István; János; Júlia Gyarmathy N.; Sándor Nagykőrös első polgármestere alsómesteri Tóth Zsófia; Zsuzsánna Marton N.; Mihály Berng Anna; Mária Gáll N.; Sándor városi ügyész Kiss Sára; Gyula 48-as honvéd főhadnagy Pesthy Róza; Károly városi főmérnök1869. V/29. nyáregyházai Nyáry Mária (sz. 1850. III/30.; Géza városi tanácsnok Liftner Berta; Júlia rétei Prikkel János; Sándor p. ü. számtanácsos Kandó Katalin; Ferenc főv. számtanácsos Kosztolányi Etel; Gyula vár. tisztviselő Borbás Emma; Kálmán orvos, Németboly Henter Erna; Szeréna Varságh N.; Karolina Gemperle N.; Zoltán ügyvéd Budapesten Rotter Terézia; Károly magánhivatalnok Wagner Emma; Géza közs. főjegyző König Heléna; Zsigmond egyetemi tanár, Szeged Cs. Papp Etelka; Jolán Berta Ilona; Júlia; Szilárd; Olga; Szeréna; Ida; Ágota; Kálmán; Erna; Clarisse; Irén; Zoltán; Károly; Ilona; Béla; Géza; Etelka; Gábor; Mária;
Szentpétery (románfalvi).
Nagy Iván által (X/663.) említet kihalt család.
Szentpétery (zalathnai).
Nagy Iván által (X/664.) említett család.
Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 372.
Élt ily nevü család Sárosm.-ben is. – Vö. Tóth I/445.
Szentpétery (sajószentpéteri).
Borsodm.-ben élt, kihalt család. – Vö. NI. X/663. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Bihar-, Borsod-, Győr- és Szatmárm.-ben vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Márki II/217., 710.; Benkó; Petri VI/519.; T. VII/99.; Zemplénm. monogr. 541.; 372.
Szentpétery, l. Nemes-Rákosy (alias Sz.) és Siposs (alias Sz.)
Szentpétery-Felnagy (alias rákosi Nemes).
Vasm. bizonyítványa alapján 1809. Pestm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 272.
Szentsimoni.
Címereslevele kelt 1456. márc. 30. – Vö. Becz.
Címereslevele kelt 1671. – Vö. Csoma 559.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zemplénmegyében István él.
Szenttamássy (alias Hajdu).
Címereslevele kelt 1655. febr. 23. (Gyfv. LR. XXVI/230.) – Vö. Siebm. erd. 230.
Szény.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasmegyében Ferenc özv. és Pál igazolták nemességüket. – Vö. Balogh 134.
Szenye.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Mózes él. János fia Mózes nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/459.)
Szenyes.
Nagy Iván által (X/664.) említett Ugocsam.-i család.
Szeöcs, l. Szöcs.
Szeöcsey, l. Szöcsey.
Szeöcsy, l. Szöcsy.
Szeöke, l. Szöke.
Szeökö, l. Szöke.
Szeöllössy, l. Szöllössy.
Szeöreös, l. Szörös.
Szép (tordai).
Nemességét 1577-ből l. kolosmon. conv. Prot. Petr. Rákosi 413.
Szép (sóváradi).
Lófőséget Bethlen Gábortól 1614. febr. 16. nyert Sz. István (Gyfv. LR. VII/131.) – Vö. Pálmay: M.-Torda 131.
Címereslevelet II. Mátyástól 1617. nov. 4. Sz. Dániel
nyert. (Ered. Kátay Károly tulajd. Nagykálló). Kihird. Sárosmegye. – Vö. Siebm. 632.
nyert. (Ered. Kátay Károly tulajd. Nagykálló). Kihird. Sárosmegye. – Vö. Siebm. 632.
Szép (baksafalvi).
Lófőséget 1628. nov. 20. nyert. (Gyfv. LR. XIV/84.)
Szép (bihari).
Címereslevele kelt 1630. ápr. 24. (Gyfv. LR. XVI/65.) – Vö. Siebm. erd. 231.
Szép (mihálytelki).
Címereslevele kelt 1631. máj. 30. – (Veszprémm. lt.)
Címereslevele kelt 1632. – Vö. Csoma 664.
Szép (ótordai).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV-215.
Címereslevelet III: Ferdinándtól a Bencsik-családdal 1654. jul. 2. Sz. János s fiai kaptak. Kihirdette 1655. nov. 18.Tornamegye. – Vö. Tk. I/67. Benchik.
Szép (bibarczfalvi).
Székely család. – Vö. Gyfv. LR. XXVI/287.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1656. dec. 6. Sz. György, Mihály, Péter, István, Pál, Miklós, Demeter s több más családbeliek nyerik (Heves- és Borsodm. lt.) Kihirdette 1657. Borsodm. – Vö. Orosz 279.
Szép (nagytályai).
A címereslevelet I. Lipóttól 1665. febr. 14. Sz. Jakab és társai kapták. Zemplénmegyébe (Szerencs) 1749. telepedett le a család; később Láczán, Nagygéresen, Bodrogszerdahelyen volt birtokos. – Vö. Zemplénm. monogr. 541.
Szép (szentgyörgyvölgyi).
Zalamegyei régi család. XVI. századbeli genealogiáját ismerteti Nagy Iván (X/666.). – György, szentgyörgyvölgyi birtokos 1673. Zalamegyétől nyert nemesi bizonyítványt. Fiai János és Ferenc fel vannak véve ugyanezen megye 1718. és 1728. évi nemesi lajstromaiban. A család utóbb, 1819. okt. 5. Zala-, majd 1833. jan. 22. Biharmegyétől nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Andr. 73–4.
Egyik ily nevü családból Ádám 1751. nov. 29. Vasmegyétől nyert nemesi bizonyítványt, míg fia, Ferenc, Győrmegye 1754/55. évi nemesi összeirásában vétetett fel az igazolt nemesek közé. Ferenc fiskálisnak 1777. évi pecsétje (Győrm. lt.)után a család címere: halmon fészkében ülő pelikán fiait vérével eteti, sisakdisz: kardot tartó növekvő oroszlán. Néhány izre terjedő leszármazása: Ádám-Ferenc-József (szül. 1757. febr. 14. Győr), Tolnam. assessora (nemesi bizonyítványt nyert Györmegyétől 1799.) Neje Regulits Juliánna; Fia Ferenc (szül. 1784. Győr). Neje Sohár Anna; Fia György (szül. 1810. jan. 30. Czirák). Neje (esk. 1845. jul. 22.) Majoros Klára; Leánya Blanka (szül. 1856. ápr. 26. Szabadka). Férje (esk. 1879. máj. 28.) Morvay Ákos (szül. 1848. máj. 28. Tivadar);
Mihály fia András 1772. Komárommegyében hirdettetett ki. – Vö. Alapi 263.
András nemességére vonatkozó tanuvallatási jegyzőkönyv 1656-ból s a család címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 372.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében János, Fejérmegyében István (Vö. Rexa 54., 102., 130.), Veszprémmegyében Ádám, Ferenc, János, Pál, Mihály özv., Zalamegyében István, Gergely, 2 Péter, 3 János, 2 Mátyás, 2 Ferenc, György, Miklós és Márton, Zemplénmegyében pedig Sámuel és János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. Rexa 153.
Szép (másképen Király).
Zalamegye 1790. évi nemesi összeirásakor Nemesnépen éltek János és Ferenc.
Szép, l. Moldvay (alias Sz.)
Szépe.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 372.
Szepellyák.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1655. márc. 12. Sz. Gergely nyert. – Vö. TK. I/284.
Szepesházy (előbb Haász, felsővizközi).
A címereslevelet 1798. ápr. 28. Haasz, most Szepesházy Tóbiás, gyermekei, testvére András, ennek gyermekei s harmadik testvérük, Jakabnak gyermekei kapták (LR. LIX/683.; Szepesm. lt.) – Címer: négyelt pajzs; az 1. kék mezőben gabonazsákok; a 2. arany mezőben zöld dombon hátsó lábain ülő mezei nyúl ölében lándzsát tart; a 3. arany mezőben fehér hármas sziklán befelé fordult ágaskodó orrszarvu; a 4. kék mezőben nyillal kifeszített ezüst ij; 2 sisak; sisakdiszek: 1: az orrszarvu növekvőleg, takaró: kék-ezüst, 2: a mezei nyúl, takaró: vörös-arany. –A család három ágon virágzik. – Leszármazás:
I.
Ágost Tóbiás Szepesm.-i perceptor csépánfalvi Theöke Ilona; Gáspár Bártfa polgárm. sinyei Merse Ottilia; Károly 1780–1829. kanc. hivataln.; József sz. 1872. okt. 28. eperjesi polgármest. Ramully Mária; Antal huszárőrnagy; Eszter nagyszelescsényi Kádas István; Mária Freund Alfréd őrnagy; Ottilia szinyei Merse Miksa; Apollónia Medveczky Ede; Ferdinánd sz. 1816. jun. 5. Eperjes, † 1880. u. o. huszáralezr. ns. Kardos Ágnes († 1888.); Imre sz. 1857. jan. 16. Eperjes, ny. táblabiró, volt országgy. képviselő 1886. febr. 15. Eperjes : ns. Beőr Gizella 1860–1922.; Bertalan sz. 1858. febr. 23. u. o. † 1889. febr. 6. u. o. huszárőrnagy; József 1887–1897.; Edit 1888–1890.; Bertalan sz. 1890. febr. 23. aranysarkantyus vitéz deménfalvi Meliorisz Mária; Márta sz. 1893. dec. 5. winckelsteini Kőszeghy Iván;Mária sz. 1902. nov. 10. Felsővizköz; Klára; Csaba; Mária;
II.
András lőcsei szenátor Osieczky Eleonóra; András szepesbélai tanácsos; Sándor; Alajos Danielis Magdolna; Antónia Berzeviczy Józsua; Jozéfa ujfalusi Ujfalussy György (Szepesdaróc);
III.
Jakab; Edward kisszebeni apátplébános; Konstantin Bucsánszky Mária; Szidónia Ribossy József kisszebeni polgármester; István orvos; Ferenc alezredes; Jenő százados;
Vö. NI. X/666–7.; Tóth I/320., 445.; Siebm. 632.; Mel. 64.; rcsk.
Szepessy (bethlenfalvi).
Címereslevele kelt 1456. febr. 10. (OL.: NRA. 282–3.) – Vö. Siebm. pk. 50., T. XXII/36., NI. X/678.
Címereslevele kelt 1609. dec. 19. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1610. Zemplénm., 1612. Abaujm. – Vö. Gorzó 116.
Címereslevele kelt 1628. Nemességét Biharmegyéből 1765. jun. 26. legf. helyen is igazolta. (LR.XLVII/254.)
Címereslevelet 1666. máj. 19. Sz. György nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/236.
Szepessy (négyesi), nemes és báró.
Borsodmegyei régi család, melyből az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ezen megyében István és László vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. A családból László fia Sámuel és ennek fia Ferenc 1775. okt. 13. bárói rangra emeltettek. (LR. L/181.) – Vö. NI. X/667–8. (gen.); Siebm. 632–3.; T. XI/87–91., 141–146., 194.; MNZsbk. I. R. I/431.; Kősz. 372.
Szepessy (ujtordai).
Címereslevelet Bethlen Gábortól Sz. György nyert. – Vö. Sándor I/74–6.
Szepessy (másképen Szabó).
Nemességét Abaujmegyéből 1794., Zemplénmegyéből pedig 1820. legf. helyen igazolta. (LR. LVIII/369., LXIV/368.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Bihar-, Szabolcs-, Szatmár- és Zemplénmegyében igazolta nemességét. – Vö. Tóth I/445.
Szepessy, l. Nagy (alias Sz.)
Szepessy-Sokoll (négyesi és renói), báró.
Renói S. József ny. alezredes 1909. engedélyt nyert nevének a fiágban kihalt négyesi Sz. báró család nevével, előnevével és címerével való egyesítésére.
Széplaki.
Címereslevele kelt 1610. máj. 1. – Vö. Sándor I/46–8.
Címereslevelet 1717. jan. 24. Sz. András nyert. (LR. XXXI/300. – Vö. NI. X/679–680.; Forgon II/278.; ősz. 372.
Széplaki (széplaki).
Nagy Iván által (X/680.) említett család.
Széplaki (másképen Krasznay).
Nagy Iván által (X//78–9.) említett régi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hont- és Nógrádmegyében igazolták nemességüket. – Vö. NI. XII-51.; Siebm. pk. 112.; Csoma 559–662.; Lendv. I/94.
Szépmezey.
Címereslevele kelt 1621. dec. 10. (Gyfv. LR. XI/13.)
Szepsy (alias Marusy).
Címereslevele kelt 1625. okt. 19. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/210.
Címereslevele kelt 1632. szept. 2. – Vö. Csoma 664.
Címereslevele kelt 1640. (Tolnam. lt.) – Vö. Andr. 148.
Címereslevele kelt 1651. dec. 18. – Vö. Tk. I/70.
Szepsy (másképen Szabó).
Címereslevele kelt 1671. dec. 10. – Vö. Siebm. pk. 112.
Címereslevelet 1722. jul. 11. Sz. János és gyermekei nyertek. (LR. XXIV/148.) – Vö. NI. X/680–1.; Siebm. 633.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sárosmegyében György, Szepesmegyében pedig Márton fordulnak elő az igazolt családok között. – László nemessége Vasmegyéből Sámuel nemessége pedig Zemplénmegyéből 1763., illetőleg 1835. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XXXIV/148., XLVI/456.) – Vö. Tóth I/445.
Szepsy, l. Gáll (alias Sz.) – Szücs (alias Pellio, még másképen Sz.)
Szepsy–Szücs, l. Szücs (alias Szepsy).
Szeptemszky.
Kihalt család. – Vö. NI. X/681/2. (gen.); Jedl. II.
Szerafi.
A címereslevelet 1612. Sz. Péter nyert. – Vö. Bor. I/206.
Szerafin.
A címereslevelet I. Ferdinándtól 1535. Sz. Kristóf kapta. (Ered. Felsőmagyarországi Muzeum, Kassa.) – Címert l. Siebm. 633.
Szerafin (széplaki).
Nemességét 1560-ból l. OL.: NRA. 721–55.
Szeratorisz, l. Sparner (alias Sz.)
Szerb (kuvini).
A nemességet 1867. jul. 12. Sz. Tivadar kapta. – Vö. NI. pk. 371.; MNA. 128.
Aradmegyében is élt ily nevü család. – Vö. Márki II/710.
Szerb, l. Serb alatt is.
Szerblinovich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 36.
Szerdahelyi.
Címereslevele kelt 1358. (Ol.: Htt. Nob. Szepes.)
Szerdahelyi (egyházas- és vásárosszerdahelyi).
Címereslevele kelt 1418. – Vö. Siebm. 633.
Szerdahelyi (ágcsernyői).
Címereslevele kelt 1549. – Vö. Siebm. 633–4.
A címereslevelet 1556. jul. 12. Sz. Péter nyerte. (Ered. a család birtokában, másolata Szatmárm. lt.) Kihirdette ugyanezen évben Zalamegye. A család később szatmármegyébe származott át s 1835. máj. 25. több tagja ezen megyétől nyert nemességéről bizonyítványt. – Vö. NI. X/682–683.
Címereslevele kelt 1586. – Vö. Szabolcsm. monogr. 533.
Szerdahelyi (másképen Groff.)
Nemességét 1612-ből l. OL.:Htt. Nob. Poson.
Szerdahelyi (másképen Kovács.)
Címereslevele kelt 1655. ápr. 10. (Vasm.lt.) – Vö. Balogh 248.
A címereslevelet 1837. jan. 12. Sz. Ferenc kapta. (LR. LXVI/345.; Győrmegye lt.)
Szerdahelyi (ujtordai).
A címereslevelet Bethlen Gábortól Sz. István és társai nyerték.– Vö. Ajtoni (ujtordai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Arad-, Borsod-, Nyitra-, Szatmár-, Szepes- és Vasmegyében vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/685.; Márki II-710.; Siebm. 633.; Kősz. 372. Közlem. Szepesvm. multj. V/45.; Tóth I/445., Balogh135.
Szerdahelyi, l. Lipthay (kisfaludi) és Zerdahelyi alatt is.
Szerecsen, Szerecseny.
Címereslevele kelt 1578. – Vö. NI. X/684.; Forgon II/279.
Szerecsen, Szerecseny (borzási).
Nemességté 1630-ból l. Gyfv. LR. XVI-121.
Szerecsen, Szerecseny (másképen Deák.)
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi I. 185.
Címereslevele kelt 1655. márc. 20. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/228.
Szerecsen, Szerecseny (enyedi).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. Sz. Márton nyert.
Szerecsen, Szerecseny (felsőszálláspataki).
Hunyadmegyei család. – Vö. Böjthe 299–303. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörmegyében János és György nemessége igazoltatott.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 372.
Címert l. Siebm. 634.
Szerecsin.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. l. Zerechin.
Szerecsin, l. Deák (alias Sz., Saracenus és Zerechin (Szerecsen?) alatt is.
Szereday (szeredai).
Nemességét 1571–1576. lásd Gyfv. kpt. Szereday-letét.
Szereday (szeredai alias Bán.)
Címeres levelet Rákóczy Zsigmondtól 1607. aug. 22. nyert. (Maros-Tordam. lt.) – Vö. Sándor I/27.
Szereday (szentháromsági).
Marosszéki család. B.-Szolnokmegyében 1770. Ferenc és György igazoltatott. – Címer: vágott pajzs; fenn (kék mezőben) galamb csőrében tollat tart; lenn vörös mezőben tekergő kígyó szájában meztelen kar kardot tart; sisakdisz: két toll, a jobboldali vörös, a baloldali arany; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.) – Vö. NI. X/684–6.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII:386., 387., 388.; Pálmay: M.-Torda 131.; Siebm. 634., erd. 231.
Szeredesy.
Címereslevelet a Blaskó-családdal 1626. nyert.
Szeredi (alias Tóth).
Címereslevele kelt 1606. aug. 16. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/204.
Szeredi (másképen Balogh).
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Címereslevele kelt 1659. jun. 13. (Beregm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 112.; Orosz 279.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalamegyében János igazolta nemességét.
Szeredi, l. Kovács (alias Sz.)
Szerelem.
Címereslevelet 1829. jun. 26. Sz. Antal őrnagy nyert. (LR. LXV/553.) – Vö. Orosz 279.
Szeremi, l. Benedek (alias Sz.)
Szeremléni.
Címereslevele kelt 1510. márc. – Vö. Siebm. 634.
Szeremley.
Címereslevelet 1702. márc. 8. Sz. Mihály nyert. (LR. XXV/513., egyszerü bejelentés).
A címereslevelet 1759. dec. 28. Sz. Sámuel és gyermekei nyerték. (LR. XLV/283.) – Vö. NI. X/690.
Szeremley (pelsőczi).
Előnév adományozása 1750. ápr. 30. (LR. XLI/585.) – Vö. Forgon II/279–80. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharmegyében Sándor, Vasmegyében pedig Károly, Dániel, fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X687–690. (gen.); Siebm. 634.; Balogh 135.
Szerémi.
Címereslevelet a Dobai-családdal együtt 1610. Sz. Jakab nyert.
Címereslevele kelt 1622. jul. 5. (Kassa v. lt.) – Vö. Siebm. erd. 231.
Szerémi (középgéczi).
Címereslevele kelt 1635. nov. 30. (Nógrádm. lt.) Előnév adományozása 1798. jun. 27. (LR. LIX/635.) – Vö. NI. X/690–2., Siebm. 634., Kősz. 373.
Címereslevelet az Abari-családdal 1658. március 10. nyert.
Szerémi (karomi és szulyói).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontmegyében Sándor fordul elő az igazolt nemesek között.
Szerémi (másképen Kis.)
Hevesmegyében élt család. – Vö. Orosz 279.
Élt ily nevü család Sárosm.-ben is. – Vö. Tóth I/445.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmármegyében igazolta nemességét.
Szerémi, l. Benedek (alias Sz.) és Szirmiensis.
Szerenchy, l. Szerencsy.
Szerencsen (Szerecsen?)
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 35.
Szerencsés (alias Darnay).
Címereslevele kelt 1668. (OL.:Htt. Nob. Komárom.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonymegyében István, Péter, György vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 373.
Szerencsés, l. Biliakovich (alias Sepsy) és Sztrázni.
Szerencsy (alias Zubor).
Címereslevele kelt 1698. ápr. 22. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I:239.
Imre máramarosmegyei alispán 1762. dec. 7., címerujításban részesül (LR. XLVI/148.) – Vö. NI. X/692.
Szerencsy (szigeti).
Címerpecsét Pestmegye lt.-ban. – Vö. NI. X/693–3.; Siebm. 634–5.; Kősz. 373.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Borsod-, Gömör-, Máramaros- és Zemplénmegyében éltek ily nevü családbeliek. – Vö. Siebm. 635.; Petri VI/521.; Szabolcsm. monogr. 532.
Szerencsy, l. Hajnal (Szerencsi).
Szerenka.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 373.
Szerényi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádmegyében András, György, István, János és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szerényi, l. Sollus.
Szeretvai.
Nemességét 1629-ből l. kolosmon. conv. Prot. A. Barkai 158.
Szerky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében Mihály igazolta nemességét. – Vö. NIf. III/156.
Szernyey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádmegyében János él. – Vö. Kősz. 373.
Szerpák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Somogym.-ben Miklós igazolta nemességét.
Szeratorisz, l. Kovács (alias Sz.)
Szerváczius.
Nemesi bizonyítványt 1769. jun. 5. Közép-Szolnokmegyétől nyer a család. – Vö. Petri VI/521.
Szervánszky.
A címereslevelet Sz. Ádám mérnök kapta 1795. febr. 12. (LR. LVIII/715.) – Vö. NI. X/166. 693.; Siebm. 635.; Kősz. 373.
Szervitzky, l. Karisch (alias Sz.) és Szervüszky.
Szervüszky (törökkanizsai).
Előnév adományozása 1783. nov. 7. (LR. LII/452.) Megerősítése: 1799. márc. 29. (LR. LX/48.) – Vö. NIf. II:128.
Szeszich.
Szabolcsmegyében előforduló család. – Vö. Szabolcsm. monogr. 533.
Szesztay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsmegyében Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/693.; Szabolcsm. monogr. 533.
Szeuer.
Címereslevele kelt 1668. – Vö. Bojn. 36.
Szévald.
Ősnemesi család Flandriából. Onnan származott el egyik ága Magyarországba a XV–XI. században, innen van nemesi címerükben Flandria címere, a pelikán. A leszármazott ág őse Márton, aki felesége Schwarz Anna Erzsébettel s Károly, János, Ferenc és Anna gyermekeivel 1699. szept. 27. Sewaldtcsaládi névre címereslevelet kaptak, amelyet 1700. jan. 15. Komáromm. hirdetett ki.
A nemességszerző Márton csak utóbb született Antal-József nevü fiától származott unokája Ferenc kérelmére, ennek fia Ferenc-Donáth 1816. szept. 18. Komáromm.-től nyert nemesi bizonyítványt, melyben a családnév már »Szévald« állandósult alakban fordul elő. – Címere: kék mezőben zöld halmon arany griff mellső jobb lábában három buzakalászt tart; sisakdisz: fészkében ülő pelikán fiait vérével táplálja; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
A családból Márton Komárom városában lakott s ott nemesi kuriát birt. Özvegye 1713. máj. 31. nemes Satzger Benedekhez ment nőül.
Antal Komárom megyében 1793. aljegyző, 1808. táblabiró és levéltárnok volt. – Ignác-Demeter 1793. lelkész és tanár volt Sopronban. –Ferenc szintén Komárom vármegyében 1780–1825. a tatai járásban alszolgabiró és megyei táblabiró volt. – Ferenc-Donáth (1782–1839.) Komárom vármegyétől 1816. szept. 12. nemességéről bizonyítványt nyert, melyet Tolnamegye 1817. márc. 19. hirdetett ki. 1836-ban megyei táblabiró. – Fiai közül István (1813–1851.) a simontornyai járás esküdtje és tiszt. szolgabirája, utóbb pedig várnagy volt. Móric-Ferenc (szül. 1817.) 1838. Tolnamegye tiszteletbeli aljegyzője, 1840. másod-, 1845. első al- és 1848. tiszteletbeli főjegyzővé neveztetett ki. Az 1864. év elején Veszprém vármegye királyi biztosává neveztetett ki s ugyanez év ápr. 18. a »szentandrási« előnév adományozásában részesült. (LR. LIX/873. és Komáromm. lt.) Jótékonysága s vallásos téren szerzett érdemei elismeréséül ugyanezen évben a pápa a szent Gergely renddel tüntette ki. – Móricz (1847–1916.) a dombovári járás főszolgabirája volt, mely hivatalt csaknem 35 évig töltötte be. Működéséhez
számos közgazdasági eredmény fűződik. – Fia: Oszkár (szül. 1871.) 1927. márc. 3. óta Tolnam. alispánja. Korábban járási főszolgabiró volt. Tevékeny része van a vármegye kulturális fejlődésében.
számos közgazdasági eredmény fűződik. – Fia: Oszkár (szül. 1871.) 1927. márc. 3. óta Tolnam. alispánja. Korábban járási főszolgabiró volt. Tevékeny része van a vármegye kulturális fejlődésében.
Leszáramzás:
Márton 1699. Schwarz Anna; Teréz Francsics János; Klára Hadermann Antal; Bora Hölzl N.; Antal 1793–1808. táblabiró; Ignác Dem. † 1820. szerzetes tanár; Ferenc † 1825. Tatán alszbiró, tbiró Berner Teréz; Eleonóra Simoncsics N.; József † 1831. Pula Duchon Erzse; Anna † 1833. Vác Pyber Ágost; Teréz † 1858.; Ferenc Donáth sz. 1782., † 1839. táblabiró Kajdacsy Ilona († 1834.); Franciska (Tata); István sz. 1813., † 1851. várnagy Nagy Teréz; József sz. 1816., † 1849. nov. 12. Rába-Hidvég ügyvéd; Móric Fer. sz. 1817. kamarás Geisz Teréz († 1853.); Lajos sz. 1818., † 1840. Vác kir. tábl. jegyző; Emilia sz. 1820., † 1848. máj. 29. Miltényi Miklós ügyész; Janka sz. 1824. Miltényi Miklós; Leontina sz. 1844.ápr. 4. † 1881.; Móric Ferenc sz. 1847. okt. 26. † 1916. máj. 22. báró Salamon Elvira földb. főszolgabiró; Matild sz. 1841. mác. 3.; Vilmos sz. 1843. máj. 27.; Mihály sz. 1847. szept. 17.; Oszkár sz. 1871. jun. 30. alispán Selcz Julia; Elvira sz. 1874. márc. 9. Bubits Károly felső birósági biró; Sz. Judit sz. 1911. jan. 1.; Oszkár sz. 1912. okt. 1.;
Vö. NI. X/693–5. (gen.); Siebm. 635.; Kősz. 373. rcsk.
Szévald, l. Seewaldt.
Szevcsik, l. Omachel (alias Sz.)
Szever.
Címereslevele kelt 1667. jan. 10. (Délszláv akadémia). – Vö. Siebm. horv. 182.
Szeveriny, – l. Kősz. 373.
Szevesztrényi (szevesztrényi).
Nagy Iván által (X-696.) említett család.
Szeviczky.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Szewch (ujlaki).
Címereslevele kelt 1560. dec. 24. (Fejérm. lt.)
Szeyfried.
Címereslevele kelt 1758. – Vö. NI. X/696–7.; Siebm. 635.
Szferlya (alias Dragoly, párosi).
László nemessége 1784. nov. 16. legf. helyen elismertetett. (LR. LIII/92.)
Szida.
Aradmegyében élt ily nevü család. – Vö. Márki II/710.
Szidlár.
Nemességét l. a leleszi conv. lt.-ban.
Nemességét Beregmegyétől 1802. okt. 8. legf. helyen igazolta (LR. LX/788.)
Szidó-nemzetség.
l. Turul XIX/183.
Szidor (szidorfalvi).
A mai Szilágymegyében élt család. – Vö. NI. X/697.; Petri VI/558.
Szieb (?), l. Sieb (?)
Szigethi.
Címereslevele kelt 1519. – Vö. T. IX/159.
Szigethi (máramarosi).
Címereslevele kelt 1545. – Vö. T. IV/47., XXII/50.
Szigethi (másképen Baracskay)
Címereslevele kelt 1612. (OL.: Htt. Nob. Poson.)
Címereslevelet 1631. okt. 22. Sz. János és testv. kaptak. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/217.
Címereslevelet III: Ferdinándtól 1653. dec. 18. Sz. András és gyerm. kaptak (Nyitram. lt. és jászói conv. lt.) Kihird. 1654. Tornam.– Vö. Orosz 280.
Szigethi (enyedi).
A nemességet az Abari családdal 1658. márc. 10. Sz. György kapta.
Szigethi (kolozsvári).
Nemességét 1669-ből l. kolosmon conv. Prot. Balth. Rákosi 125.
Címereslevele kelt 1682. ápr. 5. (Győrm. lt.) Nemességét 1815. máj. 13. és 1832. máj. 5. Csanádmegye hirdette ki Pozsonymegyének 1780. jan. 14. kelt nemesi bizonyítványa alapján. – Vö. Barna-Sümeghy 189. (gen.)
Címereslevele kelt 1682. máj. 25. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. 635.
Szigethi (szécsi).
Címereslevelet I. Lipóttól 1696. dec. 5. Sz. János nyert. (Veszprémm. lt.)
Szigethi (másképen Gyula.)
A címereslevelet 1699. máj. 14. Sz. György nyerte. (LR. erd. II/95. – Vö. NI. X/698–9.
Szigethi (nagyszigeti).
A családból Sz. György főkormányszéki fogalmazó s gyermekei 1810. nov. 16. nemességük megerősítésében részesülnek. (LR. erd. XIII/499. – Vö. NI. X/700.
Szigethi (felsőszopori).
Nádori adományt F.-Szoporra 1723. máj. 12. nyert.
Szigethi (galaczi).
Dobokamegyei család. – Vö. NI. X/699–700.
Szigethi (nemesladányi).
Nádori adományt Nemesladányban 1723. ápr. 17. nyert.
Szigethi (polyáni).
Nagy Iván által említett család (X/700.)
Szigethi (szigeti), l. Nagy (técsői).
Szigethi (másképen Csehi, szigeti).
Tordamegyei család. – Vö. NI. X/700.
Szigethi (másképen Lipcsey).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosmegyében igazolt család.
Szigethi (másképen Tóth.)
András Vasmegye bizonyítványa alapján 1793. Pestmegyében hirdettetik ki. – Vö. Kősz. 373., Balogh 138.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharmegyében Mihály, Zsigmond; Komárommegyében 2 János, Ádám, Zsigmond, Ferenc (nemessége 1795. nov. 23. legf. helyen is igazoltatott; LR. LVIII/797.) Nógrádmegyében Mihály, Márton, Gábor, Imre, András, György, István, Jakab; Sopronmegyében György, László; Szatmármegyében Sándor, István; Ungmegyében István; Vasmegyében János fia, Márton, László; Veszprémmegyében István, Márton; Zemplénmegyében Mátyás özv. vétettek fel az igazolt nemesek közé. István és Mihály nemessége Győrmegyéből 1806. szept. 5. legf. helyen is igazoltatott. – Vö. NI. XX-697–8., T. XXVI/85., XXVIII/35–7.; Márki II/711.; Kősz. 373.; Dudás 131., 139.; Petri VI/558–9.; Orosz 280.
Szigeti, l. Baracskay (alias Sz.) –Bódy (alias Sz.) – Gyula (alias Sz.) – Imre (alias Sz.) – Kovács (alias Sz.) – Nagy-Sz. – Szabó-Sz. – Tóth (alias Sz.) – Zigethy.
Szigethy-Erdős (óhidi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalamegyében 2 Pál, István, Ferenc, Péter, András, Márton, János, György vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. Az 1898. dec. 4. kelt engedéllyel Szigethy Antal, zalaegerzsegi ügyvéd neve, régi nemessége s az ugyanekkor adományozott fenti előneve és címere átruháztatott
kk. Erdős Irnák- és Leventére. – Vö. MNA. 128.; NIf. I/119–120.
kk. Erdős Irnák- és Leventére. – Vö. MNA. 128.; NIf. I/119–120.
Szigeti Literatus.
A címereslevelet 1519. máj. 31. Sz. György nyerte. (leleszi conv. lt.) – Vö. Áld. 29–30.; Siebm. 374.
Szigeti-Nagy, l. Nagy-Sz.
Szigetközi (ticzesi).
Címereslevelet 1628. febr. 15. nyert. – Vö. Siebm. 635.
Szigetváry (szigetvári).
A nemességet 1916. máj. 24. Sz. Géza, min. tanácsos, pénzügyigazgató kapta.
Szigyártó, Szijgyártó.
Címereslevele kelt 1620. – Vö. Siebm. pk. 112.
Címereslevele kelt 1626. (OL:Htt. Nob.Bihar).
Címereslevele kelt 1634. aug. 24. – Vö. T. XXXII/89.
Címereslevele III: Ferdinánd részéről 1643. febr. 19. kelt (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 119.
A címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. kapta.
Nógádmegye bizonyítványa (1791.) alapján Baranyam.-ben kihird. család. – Vö. Andr. 74.
Szigyártó, Szijgyártó (borbándi).
Címereslevelet az Abari-családdal együtt 1658. márc. 10. nyerte.
Szigyártó, Szijgyártó (borosjenei).
Címereslevele kelt 1647. jan. 17. – Vö. Márki II/219.
Szigyártó, Szijgyártó (debreczeni).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:130.
Szigyártó, Szijgyártó (debreczeni, alias Borbély).
Nemességét 1630-ból l. kolosmon. conv. Prot. O. II/58.
Szigyártó, Szijgyártó (enyedi).
Címereslevelet az Abari családdal együtt 1658. márc. 10. kapott.
Szigyártó, Szijgyártó (marosvásárhelyi, alias Kónya Simai).
Nemességét 1612-ből l. GYfv. kpt. Prot. J. Debreczeni 412. – Vö. Pálmay: M.-Torda 132.
Szigyártó, Szijgyártó (nagyturi)
Címereslevele kelt 1550. febr. 4. (kolosmon. conv. Arm. S. 15.) – Vö. Siebm. erd. 231.
Szigyártó, Szijgyártó (másképen Botka).
Címereslevele kelt 1659. (Pestm. lt.) Nemességét 1730. Pestmegyében igazolta a család. – Vö. Kősz. 336.
Szigyártó, Szijgyártó (másképen Hermann).
Címereslevele kelt 1659. (OL:Htt. Nob. Bihar).
Szigyártó, Szijgyártó (másképen Losonczy).
A nógrádmegyei Losoncon élt armálista-család, mely itten birt telke után vetet fel a »losonci« előnevét is. A család egyes tagjai Losonc városánál hivatalnokoskodtak. – Címer: kék mezőben lebegő koronából felnyuló (páncélos) kar kardot tart, melynek hegyére törökfej van szurva; a pajzsfőben jobbról félhold,
balról csillag; sisakdisz: a kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. X/700–1.; NIf. I/95.
balról csillag; sisakdisz: a kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. X/700–1.; NIf. I/95.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében Mihály, István, Sámuel; Nógrádmegyében István igazoltattak. – Vö. Benkó 335.; Petri VI/559.; Balogh 138.
Szigyártó, Szijgyártó, l. Borbély (debreczeni, alias Sz.) – Botka (alias Sz.) – Dési (alias Sz.) – Hermann (alias Sz.) – Kardos (alias Sz.) – Kónya-Simai. – Losonczy (losonczi). – Magassy (alias Sz.) – Mezey Sz. – Nagy Sz. – Zijártó.
Szijgyártó, l. Szigyártó (Sz.)
Szijgyártó-Szabó.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsmegyében él János.
Szijgyártó Szegedi.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Szijj.
Címereslevele kelt 1622. jul. 6. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 250.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében Imre és Ádám vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Szika.
Címereslevelet Báthory Gábortól 1610. máj. 1. a Bak családdal együtt nyert.
Szikel.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörmegyében Márton nemessége nyert elismerést.
Szikin.
Címereslevele kelt 1660. máj. 3. Kihirdette 1661. febr. 14. Gömörm.
Sziklay, l. Schmidt (utóbb Sz.)
Sziklóssy, l. Szabó (alias Sz.)
Szikonya.
Nagy Iván által (X/701.) említett szabolcsmegyei család.
Szikora.
Nemességét 1789. legf. helyen igazolta. (LR. LIV/246.) – Vö. Kősz. 373.
Szikoray.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 373.
Szikra.
Nagy Iván által (X/701.) említett család.
Szikszay.
Címereslevele kelt 1560. jul. 7. – Vö. Siebm. erd. 231.
Nemességét 1568-ból l. kolosmon. conv. Arm. S. 19.
Nemességét 1584-ből l. Gyfv. LR. Christ. Báthory 58.
Címereslevelet 1591. máj. 9. Sz. Pál és testvérei nyertek. Kihirdette 1591. Szolnok-, 1619. Abaujm. Nemességét
Zemplénm. bizonyítványa alapján 1840. máj. 7. Csanádmegye igazolta. – Vö. Barna-Sümeghy 190. (gen.)
Zemplénm. bizonyítványa alapján 1840. máj. 7. Csanádmegye igazolta. – Vö. Barna-Sümeghy 190. (gen.)
Címereslevele kelt 1611. ápr. 8. (Abaujm. lt.) – Vö. Siebm. 635.
Címereslevelet 1624. okt. 3. Sz. Pál nyert. Kihirdetet Borsodm. – Vö. Bord. I/2019.
1676. B. Szolnokm.-ben igazolt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/371.
Nemessége Borsodmegyéből 1802. febr. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. LX/918.)
Élt ily nevü család Sárosmegyében is. – Vö. Tóth I/445.
Szikszay (érszentkirályi).
Címert l. Siebm. pk. 112. – Vö. még NI. X/703.; Petri VI/559–566.
Szikszay (felfalusi).
Címereslevele kelt 1589. jun. 1. (Gyfv. LR. II/568., Div. Cista II. fasc. 5. No. 49.) – Vö. Siebm. erd. 231.
Szikszay (gyulafehérvári).
Nagy Iván által (X/703.) említett család.
Szikszay (magyarkrucsói).
A nemességet 1913. jan. 17. Sz. Elek és Károly leszármazói kapták.
Szikszay (nagybányai).
Nagy Iván által (X/703.) említett család.
Szikszay (sárospataki).
Nemességet 1767-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Gabr. Nagy II/201.
Szikszay (szamosujlaki).
Köz.-Szolnokm.-i család. – Vö. NI. X/702–3.
Szikszay (tállyai).
Címert l. Siebm. 636. – Vö. még NI. X/701–2.; Szabolcsm. monogr. 533.
Szikszay (szikszói és pókai).
A címereslevelet – családi közlés szerint – 1572. okt. 15. Sz. (Zykzay) János kapta. Kihirdette 1582. és 1583. Abauj-, illetőleg Szatmárm. – Címer: vörös mezőben koronából kiemelkedő szarvas szájában szőlőfürtöt tart; sisakdisz: növekvő griff jobbjában kardot tart; takaró: kék-vörös. –Az adományozott az Abaujm.-i Szikszón és környékén élt. A XVII. században aztán a felvidéki protestáns üldözések elől Erdélybe, a Marovásárhely közelében fekvő Póka községbe költözött. Négy fia volt, kik a családnak 4 ágát alapították meg. Ezek közül Boldizsár Pókán és Nagyernyén élt; ágazatából származik Sz. Ferenc bánffyhunyadi főjegyző. – István Erdélyből Veszprémm.-be kerül s Görzsönyben, majd Csetényben pap lett. – Mihály szintén Pókán maradt, majd Tompán lelkészkedett. Gyermekei közül Sámuel és János, mint papok szintén a Dunántúlra kerültek s utódaiknak nagy része szintén a papi pályán működik. Ez utóbbi Jánosnak egyik leszármazottja az1803. okt. 13. Fokszabadiban született Sz. János, akit mint csákberényi
ref. lelkészt az ottani róm. kath. plébánossal együtt Nagyigmándon 1849. jul. 12. »hiveiknek a bevonuló Orosz hadsereg ellen való lázítás« címén Su’san tábornok agyonlövetett. Testvére volt Pál (megh. 1882. jul. 5.) balatonfőkajári ref. lelkész. Gyermekei az 1918. jul. 10. Pesterzsébeten elhalt Sz. Gusztáv, a kunszentmiklósi ref. gimnázium igazgató-tanára s az 1921. szept. 7. Budapesten elhalt Sándor kir. tanácsos, pestvidéki kir. törvényszéki orvos. Az előbbinek gyermekei Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, ny. itélőtáblai biró, ügyvéd (Szentendre), Gusztáv gyógyszerész (Pesterzsébet), kinek gyermekei: Magda (férje Vámosy Béla vezérkari százados) és Nelli. Kornélia és Gerő keresk. min. tanácsos; ez utóbbinak gyermekei Mária és Gerő. – A negyedik testvér, Pál szintén a Dunántúlra került; Pápán volt pap és ott is halt el 1735. A családnak egyik ága Krasznam.-be is áttelepedett s 1770. Ilosván találjuk Györgyöt, aki szintén Abaujm.-ből származott oda. – Vö. NI. X/702.; T. XV/200.; rcsk.
ref. lelkészt az ottani róm. kath. plébánossal együtt Nagyigmándon 1849. jul. 12. »hiveiknek a bevonuló Orosz hadsereg ellen való lázítás« címén Su’san tábornok agyonlövetett. Testvére volt Pál (megh. 1882. jul. 5.) balatonfőkajári ref. lelkész. Gyermekei az 1918. jul. 10. Pesterzsébeten elhalt Sz. Gusztáv, a kunszentmiklósi ref. gimnázium igazgató-tanára s az 1921. szept. 7. Budapesten elhalt Sándor kir. tanácsos, pestvidéki kir. törvényszéki orvos. Az előbbinek gyermekei Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, ny. itélőtáblai biró, ügyvéd (Szentendre), Gusztáv gyógyszerész (Pesterzsébet), kinek gyermekei: Magda (férje Vámosy Béla vezérkari százados) és Nelli. Kornélia és Gerő keresk. min. tanácsos; ez utóbbinak gyermekei Mária és Gerő. – A negyedik testvér, Pál szintén a Dunántúlra került; Pápán volt pap és ott is halt el 1735. A családnak egyik ága Krasznam.-be is áttelepedett s 1770. Ilosván találjuk Györgyöt, aki szintén Abaujm.-ből származott oda. – Vö. NI. X/702.; T. XV/200.; rcsk.
Szikszay (váradi).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII/16.
Szikszay (másképen Doma.)
1709. Hevesmegyében igazolt család. – Vö. Orosz 280.
Szikszay (másképen Gyüre.)
Címereslevele kelt 1632. jul. 9. – 1633. ápr. 13. Tornam. hirdette ki. – Vö. Csoma 664., Tk. I/217.
Szikszay (másképen Kovács.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Tornamegyében Márton él.
Szikszay (másképen Nyeregjártó.)
Címereslevele kelt 1631. ápr. 15. – Vö. Csoma 664.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében Gergely, Borsodmegyében János és Sámuel, Szabolcsmegyében József, Zsigmond, Ungmegyében János s Zemplénmegyében 2 József, Zsigmond, 3 István, János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/701–2.; Kősz. 374.; Gorzó 120.; Békésm. tört. III/251.; Márki II/219.
Szikszay, l. Fülöp (alias Sz.) – Kabarcz (alias Zikszay) – Literati Sz. – l. Zikszay.
Sziksai-Kiss.
Nagy Iván által (X/702.) említett család.
Szikszó.
Címereslevele kelt 1720. ápr. 29. (Szatmárm. lt. LR. XXXIII/157.) – Vö. NI. X/703.; Siebm. 636.; Gorzó 120.
Szikular.
Nagy Iván által (X/703.) említett trencsénmegyei család.
Szikur.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Tornamegyében András, János és György vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Sziki.
Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI-559.
Szil-nemzetség.
l. Karácsonyi III/71–3.
Szilády (gellénfalvi?)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében János igazolta nemességét. Címerpecsét Pestm. levéltárában. – Vö. NI. X/703–4. (gen.); Kősz. 374.
Szilágyi.
Címereslevele kelt 1409. (Ered. a gróf Teleki-levéltárban Gyömrőn; Vasm.lt.) – Vö. Áld. 5.; Balogh 250–1.
Címereslevele kelt 1418. jul. 5. (MNMuz. lt. – Hamis!)
Címereslevelet 1560. Sz. Ferenc nyert. – Vö. NI. X-712.
Címereslevele kelt 1569. nov. 22. – Vö. Siebm. erd. 231.
Címereslevele kelt 1580. márc. 18. – Vö. Siebm. pk. 112.
Nemessége kelt 1588. okt. 8. (Gyfv. LR. II/87.) – Vö. Siebm. erd. 255.
Címereslevele kelt 1611. febr. 3. (Szatmárm. lt.)
Címereslevele kelt 1612. okt. 25. – Vö. Siebm. erd. 231.
Címereslevele kelt 1619. (OL.:Htt. Nob. Ugocsa).
Címereslevele kelt 1620. febr. 26. (Máramarosm. lt.) – Vö. T. XXVIII/166.
A címereslevelet 1632. aug. 13. Sz. Boldizsár II. Ferdinándtól kapta. (Szatmárm. lt.) Kihirdette Szatmárm. – Vö. Gorzó 119.
Címereslevele kelt 1633. nov. 3. – Vö. ppk. 112., erd. 231.
Címereslevele kelt 1633. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 374.
Címereslevele kelt 1649. febr. 4. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 119.
Címereslevele kelt 1650. okt. 27. – Vö. Siebm. erd. 232.
Címereslevele kelt 1653. febr. 10. – Vö. Siebm. erd. 232.
Címereslevele kelt 1659. nov. 11. – Vö. Csoma 563–4.
Címereslevelet 1661. jun. 8. Sz. Lőrinc nyert. – Vö. Bor. I/233.
Címereslevelet 1667. febr. 12. nyert. – Vö. Siebm. 636.
Címereslevelet a Kalmár-családdal 1667. aug. 9. Sz. János nyert (Szatmárm. lt.)
Címereslevele kelt 1670. jan. 20. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/237.
Címereslevelet 1686. jan. 24. Sz. János nyert. (LR. XVIII/286.) Nemességét Temesm. 1807. jul. 23. kelt bizonyítványa alapján 1807. nov. 10. Csanádmegye hirdette ki. – Vö. NI. X/713. Siebm. 636.; Barna-Sümeghy 190–1.
Címereslevele kelt 1701. nov. 7. (leleszi conv. lt.; Fejérm. lt.) – Vö. Áld. 274–5.; T. XIII/141., XXXI/171.
A címereslevelet 1715. márc. 21. Sz. István kapta. (LR. erd. VI/14.)
Címereslevele kelt 1716. Nemesi bizonyítványt 1635. szept. 21. Szabolcsm. kapott. – Vö. Bold. 116.
Szilágyi (ákosfalvi).
A középszolnokmegyei menyői és désházi Tholway családból származik, melyből János a XVII. század első felében Marosszékbe telepedet és az ákosfalvi Szilágyi nevet használta. Sz. Lajos kir. tszéki biró és gyermekeinek régi magyar nemességét s az »ákosfalvi« előnév használatához való jogukat a m. kir. belügyminiszter 1917. dec. 19-én 140.984/1917. sz. a. ismerte el, 1920. okt. 25. pedig a család címerét következőleg állapította meg: álló tojásdad ezüst pajzs alján zöld téren jobbról arany zsinóros kék ruhát, barna csizmát, vörös fityegős barna kucsmát viselő vitéz felemelt baljában egyenes kardot tart, balról: fehér prémes és arany zsinóros vörös ruhát, barna csizmát, vörös fityegős barna kucsmát viselő jobbra fordult vitéz bal térdén térdel s felemelt jobbjában török fejes kardot tart; sisakdisz: fehér prémmel diszített vörös ruhás kar jobbjában görbe kardot tart, melyre törökfej van szurva; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Régi magyar nemességnek, a fenti előnév használatához való jogosultságnak elismerése Sz. Sándor részére: 69.244/1920. B. M. sz. alatt – M.-Torda vm. 1913. dec. 29. (12.408/1913. sz.) kiadott egy bizonyítványt, mely szerint a család attól a menyői Tolvay Jánostól származik, aki a XVII. század elején nőül vette ákosfalvi Gyerő Erzsébetet s az 1914. máj. 19. (5010/1914. sz.) kelt alispáni bizonylat igazolja Sz. Lajosnak ettől a menyői Tolvay Jánostól és Gyerő Erzsébettől való egyenes leszármazását is.
Leszármazás:
I. tábla.
János don 1627. 1642., 1652., 1654. és 1658. Marosszék orsz. gyül. követe ákosfalvi Gyerő Erzsébet; János † 1681. don.: 1659., 1666., 1672. és 1675. 1661–1680. erd. fejed. főlovászmester kisenyedi Sigmond Borbála; Erzsébet gőcsi Baló Imre; Mihály 1681–1690. Marosszék alkirálybirója árkosi Bedőházy Krisztina; Judit bürkösi Nováczky Sámuel; László † 1709. 1681–1688. erd. fejed. nemesapród 1708. Marosszék alkirálybirója 1. bürkösi Nováczky Borbála 2. szentháromsági Szereday Katalin; 2 : Borbála torboszlói Bereczky Ferenc; János † 1777. 1752. Marosszék kir. főpénztárnoka Palatkay Zsuzsánna † 1811.; Eszter † 1799. 1767. pávai Vajna Ferenc; Rákhel † 1835. 1. nagyajtai Cserey András (esk. 1778.) 2. farnasi Keczely Zsigmond (esk. 1782.) 3. hatmansdorffi Hatfaludy Ferenc; János sz. 1674., † 1733. 1710–1721. Marosszék alkirálybirója 1721. kir. főpénztárnoka cserefalvi Medeséry Anna; József † 1743. 1713–1743. Marosszék főjegyzője, 1715. orsz. gyül. követe cserefalvi Medeséry Zsuzsánna † 1762. l. II.tábla; Sámuel 1727–1732. Marosszék főbiztosa székelyföldvári Balogh Anna † 1778. l. III. tábla; Dániel 1730–1733. iró; Sándor * 1760. 1743–1745. Marosszék alkirálybirója, 1760. kir. táblai ülnök, a marosi ref. egyházmegye gondnoka 1. szentgericzei Patkós Judit (esk. 1738., † 1758.) 2. nagyenyedi Enyedy Anna (esk. 1759., † 1794.); Mihály † 1762. 1745. Marosszék levéltárnoka, 1748–1751. főjegyzője,1751. orsz. gyül. követe, 1753–1754. alkirálybírója tompai Bothos Krisztina † 1808.; Éva † 1831. havadi Ostváth Gergely († 1809.); Dániel † 1808. récsei Récsey Ágnes († 1819.); Lidia † 1813. 1. mezőménesi Deák János 2. Komiz László; Mária † 1783. 1. Felfalusy József 2. Fónyi Sámuel; Abigail Vásárhelyi Lajos;
II. tábla
József † 1743. cserefalvi Medeséry Zsuzsánna l. I. tábla; Benjamin † 1774. Nagy Krisztina († 1809).; László csapói Réz Borbála; Józef † 1803. 1777. Marosszék aljegyzője 1778–1796. alkirálybirója, 1790–1791. orsz. gyül. követe magyarpalatkai Palatkay Klára; Mihály † 1787. iró kismarjai Marjay Katalin († 1817.); Zsuzsánna roskoványi Roskoványi György; Sára † 1776. szoboszlói Vass István; Farkas sz. 1770., † 1812. 1803–1809. Marosszék főjegyzője; Károly 1801. marosszéki insurgens hadnagy Fogarasy Druzsina; Jusztina sz. 1776., † 1867. kaáli Nagy Simon; Elek sz. 1781. 1809. tordamegyei insurgens főhadnagy Köpeczy Róza; Karolin érmindszenti Peley Ádám; Imre 1831–1833. Dés város főjegyzője 1. ákosfalvi Szilágyi Zsuzsánna 2. Donovák Anna (esk. 1828.); Sára Hanka Sámuel; Zsuzsánna † 1817. iklódszeniványi Szent-Iványi Mihály († 1817.); 1 : Róza † 1882. bálványosváraljai Ispán István (esk. 1843.); Ferenc † 1847. ügyvéd; Katalin† 1911. 1. Péter Ferenc (esk. 1855.) † 1865. 2. Diószeghy Lajos († ;1876.);
III. tábla
Sámuel székelyföldvári Balogh Anna l. I. tábla; Sámuel † 1794. iszlói Iszlay Katalin († 1781.); Mária karatnai Könczey Dávid; Anna étfalvi és csekefalvi Halmágyi-Vadász Dávid; Klára léczfalvi Bitay Ferenc; János † 1815. 1. aldobolyi Vida Ágnes (esk. 1783.) 2. ns. Bodó Juliánna († 1809.); Katalin lemhényi Sigmond Ábel; Ágnes † 1836. nyárádszentimrei Medgyes Lajos (esk. 1798, † 1836.); Erzsébet sz. 1779. sárospataki és károlyfejérvári Pataky József (sz. 1757.); 1. Sámuel sz. 1784., † 1855. felsőtöki Visky Róza (esk. 1810.); 2. József † 1830. nagybányai Nagy Eszter (esk. 1812. † 1858.) l. IV. tábla; Károly † 1848. Marosszék levéltárnoka és tb. jegyzője 1. Kövesdy Anna († 1826.) 2. Thorday Erzsébet († 1885.) l. V. tábla; Sándor † 1836. 1. kisbaczoni Benkő Griseldis † 1828. 2. náznánfalvi Máthé Karolin († 1871.) l. VI. tábla; Zsuzsánna ákosfalvi Szilágyi Imre; Anna † 1826. kisbaczoni Benkő Ferenc († 1864.); Róza † 1867. pókafalvi Becsky István († 1852.); Katalin † 1848. túrterebesi Terebessy József (sz. 1821., † 1893. esk. 1846.); Ignác sz. 1833., † 1869. hosszúaszói Gecző Karolin (esk. 1852., † 1920.); József sz. 1835., † 1915. 1. kidei Csákány Orsolya (sz. 1832., esk. 1860., † 1868.) 2. ns. Gáspár Katalin (sz. 1836., esk. 1873., † 1913.); róza sz. 1858., † 1882. micskei Cseh János (sz. 1848., esk. 1873., † 1915.); Mária † 1908. Széll Károly (esk. 1881., † 1913.); Ilona sz. 1864., † 1912.; 1 : György sz. 1865., † 1910. ns. Gáspár Erzsébet (sz. 1871., esk. 1895., † 1907.); Klára sz. 1866., † 1926. belényesi Várady Árpád (sz. 1862., esk. 1890.); Sándor sz. 1896. VII/7. † 1930. IV/26. belényesi Várady Ilona (esk. 1920. okt. 10.); Irma sz. 1899. XI/3. Lázár Zoltán (esk. 1918. II/9.); Jenő sz. 1904. III/20. Lukács Mária (esk. 1928. szept. 22.); József sz. 1906. VII/13.; Jenő sz. 1929. VI/6.;
IV. tábla
József † 1830. nagybányai Nagy Eszter (esk. 1812., † 1858.) l. III. tábla; János sz. 1813., † 1871. 1. György Anna (esk. 1835. (elv.) 2. ns. Bontó Anna (sz. 1831. esk. 1860., † 1911.); Sándor sz. 1817., † 1886. 1848–1876. a budapesti Nemzeti Szinház tagja, iró, ref. egyházi főgondnok 1. Kovács Mária († 1858.) 2. Várady Katalin (sz. 1835., esk. 1864., † 1894.); 1 : Ernesztina sz. 1840., † 1901. ns. Matkovich Pál (Bús Vitéz) iró (sz. 1836., esk. 1862., † 1887.); 1 : Eszter sz. 1835. † 1905. Katona János († 1924.); Klára sz. 1837. † Vargha János (esk. 1865.); 2 : Lajos sz. 1861. † 1927. ügyvéd. nyug. kir. törvényszéki biró, ref. egyházi főgondnok ölyvedi Szabó Margit (esk. 1894.); Sándor sz. 1863. ns. Elek Etelka (esk. 1892.); János sz. 1866., † 1892. honvédhadnagy; Erzsébet sz. 1868. dezséri dr. Csernay Dániel (esk. 1893.); Sándor sz. 1899. X/20. dr. ügyvéd vitéz; Etelka sz. 1902. II/27.; Lenke sz. 1907. szentlélekfalvi Ponghó Mihály (esk. 1923. IV/22.); László sz. 1897. VI/1. Pestvm. tb. főjegyzője, szolgálattételere a belügyminiszteriumba berendelve; Zoltán sz. 1899. X/17.kir. kincstári alügyész; Lajos szül. 1902. IX/12. huszárfőhadnagy; Margit sz. 1904. VII/21. kisjókai vitéz Takács Gyula (esk. 1925. IX/21.);
V. tábla.
Károly 1. Kövesdy Anna († 1826.) 2. Thorday Erzsébet († 1885.) l. III. tábla; 2: Karolin sz. 1831. † 1907. köpeczi Boócz Elek; Károly sz. 1833. † 1858. Papp Róza (esk. 1857. † 1867.); József sz. 1835., † 1895. cs.és kir. tábori orvos csikszentsimoni Veress Ida; Lajos sz. 1837., † 1897. Willmann Karolin (esk. 1861., † 1915.); Eszter sz. 1839. † ... Várady Sándor (esk. 1872.); Ferenc sz. 1847., † 1876.; Albert sz. 1841., † 1905. 1893–1905. désváros polgármestere hilibi Gál Malvin (esk. 1864., † 1887.); Róza sz. 1858., † 1928. Nagy Ferenc (esk. 1881., † 1889.); Elemér † 1904.; Gabriella sz. 1895. dr. Veress József (esk. 1914.); József sz. 1867. szövérdi Dósa Krisztina (esk. 1903.); Ferenc sz. 1876., † 1930.; Etelka sz. 1879., † 1917.Veér Gyula (esk. 1899., † 1916.); Erzsébet sz. 1865.; Malvin szül. 1866., † 1900. 1. rettegi Retteghy Kálmán (sz. 1864. esk. 1888., † 1920.) elv. 2. uzoni Kuthi István (sz. 1867., esk. 1896., * 1912.); Szidónia sz. 1873. † 1924.; Franciska sz. 1876., † 1928.;
VI. tábla.
Sándor 1. kisbaczoni Benkő Griseldis († 1828.) 2. náznánfalvi Máthé Karolin († 1871.) l. III. tábla; 2: Farkas sz. 1830. elesett 1848. a csucsai ütközetben; János sz. 1832., † 1901. Maros-Tordamegye I. aljegyzője 1. márkosfalvi Orbán Amália (sz. 1842., esk. 1865., † 1889.) 2. Kiovini Kornélia (sz. 1856., esk. 1891.); 1: Kálmán sz. 1867. 1. Szilágyi Erzsébet (esk. 1896. elv.) 2. kisgörgényi Incze Mária (esk. 1912.); 2: István sz. 1913. VIII/28.; Mihály sz. 1915. V/23.; László sz. 1917. XI/9.;
Vö. NI. X/713–716. (gen.); Pálmay: M.-Torda 132–133. (gen.); Forgond II. 282–283. (gen.); Daróczy: Nemesi évkönyv (1923.) 183–185. (gen.); Petri VI. 631.; Szolnok-Dobokam. monogr. II. 84., III: 130., 190., 211–212., 285., 535., 562., IV. 100., V. 482.., 516., VII. 20., 420.; Gf. I. 42., II. 51., 53., 93., 148., III. 18., 69–70., V. 52–53., VII. 149.,VIII. 95–96.; Orbán: Székelyföld leirása IV. Marosszék) 54., 144–146.; Benkő: Marosszék ismertetése 38., 78–80., 85., 98., 108–109., 119., 135–136.; rcsk.
Szilágyi (balotai).
A nemességet 1918. jul. 15. Sz. András ny. alezredes nyerte.
Szilágyi (bitori).
Címereslevele kelt 1658. jan. 14. (MNMUz. lt.; Biharm. lt.) Kihirdette 1659. Biharmegye. – Vö. NI. X/713.; T. VI/180.
Szilágyi (borosjenei).
Nemessége kelt 1609. (Gyfv. LR. VI-251.) – Vö. Márki II/219.
Szilágyi (csehi).
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/216.
Szilágyi (deési).
Címereslevele kelt 1569. (kolosmon. conv. LR. anni 1570:143.) – B. Szolnokm.-ben 1654. Mihály tett hűségi esküt. – Vö. NI. X/717.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/360.; II/49.
Szilágyi (egerbegyi).
Nemességét 1628-ból l. kolosmon. conv. Prot. P. 14.
Szilágyi (enyedi).
Címereslevele kelt 1606. jun. 26. (Gyfv. LR. III/49.) – Vö. Bold. 44.
Szilágyi (felsőbányai).
Nagy Iván által (X/717.) említett család.
Szilágyi (füzesi).
Mihály (B. Szolnokm.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.
Szilágyi (gerendi).
Nemességét 1617-ből l. kolosmon.conv. Prot. G. 42.
Szilágyi (gogánváraljai).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/717.
Szilágyi (gyulafehérvári).
Címereslevele kelt 1648. márc. 23. (kolosmon. conv. Arm. K. 46.) – Vö. Siebm. erd. 232.
Szilágyi (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l.Gyfv. LR. XXVI/431. Prot. Steph. Bárdi II/113.)
Szilágyi (horogszegi).
Régi család a Garázda-nemzetségből. Belőle származott Mihály (megh. 1459.) a kormányzó. Címert l. LR. LII/487. (1783. nov. 8.) Kihalt. – Vö. NI. X/705–8. (gen.); Lendv. I/94–96.; Márki I/334–5.; Siebm. 636.; erd. 232., horv. 182.; Petri VI/566–7.
Szilágyi (hosszuaszói).
Címereslevele kelt 1610. dc. 18. – A további adatokat l. Ábrán alatt.
Szilágyi (kercsedi).
János és társai (Aranyosszék) nemessége legf. helyen 1786. nem igazoltatott. (LR. LIII/496.)
Szilágyi (mezőszilágyi).
Nemességét 1640-ből l. az egri kátp. lt.-ban.
Szilágyi (munkácsi).
Címereslevelet 1675. okt. 16. Sz. Pál és Mihály kaptak. (Beregm. lt.) – Vö. NIf. III/151.
Szilágyi (nagyenyedi), báró.
A bárói rangot 1755. aug. 26-án Sz. Sámuel kapta. (LR. erd. X/414.) – Vö. NI. X-716.; Siebm. erd. 109.
Szilágyi (páczafalvi).
Nemességét 1678-ból l. OL.: Erd. főkormsz. 1841:4399.
Szilágyi (paptamási).
Címereslevelet 1670. aug. 23. Sz. István nyert. (OL.:Htt. Nob. Csongrád). Nemességét 1792.
aug. 13. Csongrád-,1820. jun. 5. Csanádmegye igazolta. – Vö. Bor. I/237.; Barna-Sümeghy 191. (gen.)
aug. 13. Csongrád-,1820. jun. 5. Csanádmegye igazolta. – Vö. Bor. I/237.; Barna-Sümeghy 191. (gen.)
Szilágyi (pászafalvi).
B. Szolnokm.-ben 1680. kihirdetett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/400.
Szilágyi (peszerényi).
A nemességét 1912. ápr. 3. Sz. Mór balassagyarmati ügyvéd kapta. – Címer: kék pajzsban nyitott törvénykönyvön repülésre kész barna sas áll; sisakdisz: csőrében fehér irótollat tartó sas; takarók: kék-ezüst. – Vö. MNCsk. I/141.
Szilágyi (piskárkosi).
Szatmármegyei család. – Vö. NI. X/710–2. (gen.); Siebm. 636.; Gorzó 119., Gf. III/108–9.
Szilágyi (radnótfái).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/717.
Szilágyi (rákosi, alias Varga).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/171.
Szilágyi (rátoni, alias Balási).
Nemességét 1630-ból l. Gyfv. LR. XVI/14.
Szilágyi (somosdi).
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. LR. XVII-75. (Elveszett.)
Szilágyi (sepsiszentgyörgyi).
Hasonlóképen erdélyi család. – Vö. NI. X/717.; Nif. II/77.
Szilágyi (somlyói és óvári).
Előnév dományozása 1893. jun. 29., illetőleg 1911. jan. 11.
Szilágyi (szakácsi).
B. Szolnokm. 1770. évi összeirásában előfordul Mihály. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII-389.
Szilágyi (szedlicsnai).
Trencsénm.-i család. – Vö. NI. X/713.
Szilágyi (székelyföldvári).
Aranyosszéki család. – Vö. NI. X/717.; Siebm. erd. 232.
Szilágyi (székelyudvarhelyi).
Címereslevelet Rákóczy Györgytől 1633. ápr. 13. Sz. István nyert. – Vö. Orosz 280.
Szilágyi (székelykocsándi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/716.
Szilágyi (széplaki).
Címereslevele kelt 1651. márc. 10. (Gyfv. LR. XXV/419., Cent. Ji. 37.) – Vö. Siebm. erd. 232.
Szilágyi (szikszói).
Nemességét 1657-ből l. Gyfv. LR. XXV-426.
Szilágyi (szilágysomlyói).
Szatmármegyei régi birtokadományos család. – Vö. NI. X/708–710. (gen.); Gorzó 119.
Szilágyi (szoboszlói).
A címereslevelet 1702. nov. 9. Sz. Péter gidófalvi ref. pap és gyermekei kapták. (LR. erd. IV/618.)
Szilágyi (tarpai).
Címereslevele kelt 1657. máj. 5. (Gyfv. kpt. Arm. 10.) – Vö. Siebm. pk. 112.
Szilágyi (ujtordai).
Címereslevelet az Ajtoni családdal 1719. aug. 25. Sz. Demeter és társai kaptak.
Szilágyi (váradi).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV-269.
Szilágyi (veresegyházi).
Nagy Iván által (X:717.) említett család.
Szilágyi (másképen Borbély).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szilágyi (másképen Borbély-Illosvay).
István nemessége Ugocsamegyéből 1817. szept. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXIII/1065.)
Szilágyi (másképen Demjén.)
Címereslevele kelt 1669. nov. 20. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1670. szept. 18. Szepes-, 1670. nov. 26. Beregmegye. – Vö. NIf. III/100.; Forgon II/282,; Gorzó 119.
Szilágyi (másképen Gyene.)
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 13., 28.
Szilágyi (másképen György, somylói).
A címereslevelet 1698. márc. 25. Sz. János kapta. (LR. erd. I/367.)
Szilágyi (másképen Kiss.)
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/576.
Szilágyi (másképen Nagy.)
Címereslevele kelt 1613. (kolosmon. conv. Arm. D. ).) – Vö. Siebm. erd. 232.
Szilágyi (másképen Páll.)
Címereslevele I. Lipóttól 1698. febr. 4. Sz. István nyert. (LR. erd. I/353.; MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 268–9.
Szilágyi (másképen Pap.)
Nemességét 1683-ból l. Gyfv. kpt. Cista l. Hunyad, fasc. V/49.
Szilágyi (másképen Pápay.)
György 1742. Sopronmegyétől kap nemességéről bizonyítványt István 1792. Hevesmegye bizonyítványa alapján hirdettetett meg Pestmegyében. – Vö. Kősz. 374.; Orosz 280.
Szilágyi (másképen Simkovich.)
János 1643. Turócmegyétől kap nemesi bizonyítványt. Kihirdette Szatmármegye. – Vö. Gorzó 119.
Szilágyi (másképen Szabó.)
Címereslevele kelt 1645. jan. 3. (Gyfv. LR. XXIII/16.) – Vö. Siebm. erd. 232.
Szilágyi (másképen Tönkő).
Címereslevelét 1698. nyerte. (Ref. koll. Debrecen, LR. erd. I/483.) Nemességét 1765. jun. 26. legf. helyen igazolta. (LR. XLVII/254.) – Vö. Siebm. erd. 232–3.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében, Bihar-, Borsod-, Máramaros-, Pozsony-, Sopron-, Szabolcs-, Sztmár-, Trencsén-, Ugocsa-, Ung-, Vas- és Zemplénmegyében igazolták ily nevü családbeliek nemességüket. – András és Mihály 1720. nov. 10. nemességük megerősítésében részesültek. (LR. XXXIII/119.) – Vö. NI. X/712., 713.; Kősz. 374.; T. XIII/142.; Siebm. 637., erd. 231., 232.; Balogh 138.; Forgon II/262.; Gorzó pk. 29.; Békésm. tört. III/251.; Petri VI/567–572.; Tóth I/445.; Csoma 562.
Szilágyi, l. Balásy (ráthoni, alias Sz.) – Bertalan (alias Sz.) – Borbély (alias Sz.) – Csizmadia (alias Sz.) – Csomay (alias Sz.) – Denjén (alias Sz.) – Illyés (alias Sz.) – Katona (alias Sz., pénteki.) – Kis (alias Sz., dorogi) – Lakatos (alias Sz.) – Literati (alias Sz., bélteki.) – Nagy (alias Sz.) – Szabó (váradi, alias Sz.)
Szilágyi-Lakatos (somlyai).
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1l679. jun. 10. Sz. Mihály nyert. Kihirdette Krasznamegye. –1832. febr. 13. Biharmegyétől nyert nemesi bizonyítványát 1832. ápr. 5. és 1834. jun. 23. Baranyam. hirdette ki. – Vö. Andr. 74.
Szilágyi-Nagy, l. Csákó (alias Sz.-N.)
Szilágyi-Tóth.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében István él.
Szilák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében István, Hevesmegyében pedig György, István, Mátyás, János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/718.
Szilaky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsmegyében György igazolta nemességét.
Szilaky, l. Rukocza, alias Szilaky.
Szilárdy.
Címereslevele kelt 1626. márc. 30. – Vö. Forgon II/283–4. (gen.)
Szilárdy, l. Mumhart.
Szilassy (jánosdi).
Címereslevele kelt 1606. ápr. 1. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 120.
Címereslevele kelt 1625. máj. 7. (kolosmon.conv. Arm. S. 16.) – Vö. Siebm. erd. 233.
Címereslevele kelt 1631. szept. 6. – Vö. Siebm. 637.
Címereslevele kelt 1700. szept. 13. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 188.
Szilassy (szilasi és pilisi), nemes és báró.
Régi Pestm.-i család, melynek első ismert őse, Fábián »Zágrábi de Zylas«, akinek özvegye és gyermekei 1451. osztályos egyességre lépnek Fábián testvéreivel, Vince váci püspökkel (1450–1473.) Ezen Fábián leszármazása még 3 izzel vezethető vissza: apja Tamás (1409.), nagyapja Dezső, szépapja pedig András volt. 1331-ben már Dorozsma és Szentmihály urai, 1562-ben uj adományt nyernek utódai ezekre a helységekre, miután előzőleg 1453. adományban részesülnek Pándon, Pilisen, majd György fia Balázs személyében 1477. Losonc-Tugán is. 1562-ben Ferdinánd király uj adománylevelet ad többek között Györgynek is Tugár, Csew, Ujfalu, Barkófalu, Pánd, Pilis, Dorozsma, Szentmihályfalva, stb. helységekben. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor a család több tagja Nógrádm.-ben vétetett fel
az igazolt nemesek közé. – A családból Sz. Gyula 1918. máj. 1. bárói rang adományozásában részesült. – Címer: kék mezőben három küllős arany kerék agyából kiemelkedő ezüst egyszarvu; sisakdisz: az egyszarvu növekvőleg takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. X/718–721. (gen.); Siebm. 637.; MNZsbk. II. R. I/585–592. (gen.); Kősz. 374.; Gf. II/14.; Benkó 335–6.
az igazolt nemesek közé. – A családból Sz. Gyula 1918. máj. 1. bárói rang adományozásában részesült. – Címer: kék mezőben három küllős arany kerék agyából kiemelkedő ezüst egyszarvu; sisakdisz: az egyszarvu növekvőleg takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. X/718–721. (gen.); Siebm. 637.; MNZsbk. II. R. I/585–592. (gen.); Kősz. 374.; Gf. II/14.; Benkó 335–6.
Szilaveczky.
Címereslevele kelt 1680. ápr. 29. Kihird. Nyitram. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Péter vétetett fel az igazolt nemesek közé. – A család utóbb Baranyam.-be származott át s 1840. jan. 8., ettől a megyétől nyert nemesi bizonyítványt.
Szilay.
Nagy Iván által (X/722.) említett család.
Szilbáczi.
Címereslevele kelt 1635. jun. 5. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zemplénm.-ben él a csaád. – Vö. Csoma 664.
Szilcz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Esztergomm.-ben József vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/722.; Kősz. 375.
Sziléndeky.
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szilessy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben István, Vasm.-ben pedig Ferenc, József és Ádám özv. igazoltattak.
A címreslevelet 1712. jul. 1. Sz. Mihály nyerte. (LR. XXIX/199.) Nemesi bizonyítványt 1774. ápr. 19. Nógrád-, 1776. jun. 5. Pestmegyétől nyert. – Vö. Barna-Sümeghy 191–2. (gen.)
Szili (szilsárkányi).
A nemességet 1902. dec. 2. Sz. Adolf dr., egyetemi tanár kapta. Előnév adományozása 1903. dec. 14. – Vö. MNA. 129.
Szili, l. Szily.
Szilják.
A címereslevelet 1835. márc. 20. Sz. János őrnagy kapta. (LR. LXVI/258.)
Szilke. (?)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmármegyében József él.
Szilla.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 374.
Szilley (Sziller).
A címereslevelet 1841. ápr. 7. Sziller Ferenc soproni orvos s gyermekei nyerték nevüknek Szilley-re való átváltoztatásával. (LR. LXVII/13.) – Leszármazás: Ferenc, orvos (Pozsony); felesége Hofer Teréz; gyremekei: 1. Károly (szül. 1803. okt. 28., † 1872. márc. 26.) százados. Felesége Maksay Ludovika; Fia: Gyula (szül. 1847. jul. 3.); – 2. Ferenc (szül. 1805., † 1843. jun. 17.), főhadnagy.; – 3. József (szül. 1806. febr. 23., † 1866. okt. 19.), orvos (Pozsony). Felesége (esk. 1836. jun. 9.) Scherz Emilia. Gyermekei: A) Sándor (szül. 1838. jul. 15., † 1901. jul. 15.), felesége Leitzinger Franciska. Gyermekei: a) Béla (szül. 1875. okt. 5.; – b) Mária (szül. 1876. nov. 22.), férje Wisztowski Broniszláv, kamarás; – B) Emil (1840–1860.); – C) Lajos (szül. 1841. szept. 30., † 1886. aug. 4.), min. osztálytanácsos. Felesége (esk. 1874. aug. 9.) kovásznai Kovács Irén. Leánya: Gabriella (szül. 1883. jan. 3.), férje (esk. 1905. szept. 11.) Viczián Ede. – Vö. NI. X/722.; rcsk.
Szilos.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasmegyében János nemessége nyert igazolást.
Szilva (baroki, alias Szilvaközi).
Nagy Iván által (X/722.) említett család.
Szilvágyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sopronmegyében Benedek, Vasmegyében Sándor, Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X-722.; Balogh 139.
Szilvaközy, l. Szilva.
Szilvás.
Nemességét 1651-ből l. az egri kpt. levéltárában.
Szilvássy.
Címereslevele kelt 1599. aug. 23. (Beregm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 235.; Gf. V/73.; T. XXVI/92.; NIf. II/230.
Címereslevelet 1602. jun. 7. Sz. Jakab s fiai kaptak. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 267.
Szilvássy (illyefalvi).
Címereslevelet 1611. jun. 24. Sz. János nyert. – Vö. Áld. 110–1.; Siebm. 248.; Sándor I-55–6.
Címereslevele kelt 1635. jun. 5. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. 637.
Szilvássy (másképen Mátyus).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1652. jun. 2. Sz. György, János és másik János nyertek. (OL.:Htt. Nob. Szabolcs.) Hiteles másolat Sz. Pál tulajd. Hódmezővásárhelyt. Kihirdette 1655. jul. 20. Zemplénmegye.
Címereslevele kelt 1649. máj. 23. (pannonhalmi orsz. lt.)
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1651. jan. 20. Sz. Mátyás, János és György nyertek. (Hit. másolat Sz. Pál tulajd.Hódmezővásárhelyt). Kihirdette 1651. aug. 23. Borsodm.
Címereslevelet 1665. febr. 10. Sz. Pál nyert (Hevesm. lt.) kihirdette 1615. Hevesm. – Vö. Orosz 280.; NIf. I-308.
Szilvássy (farádi).
Előnév adományozása – régi nemességük épségben tartása mellett –1913. máj. 10. dr. Sz. Márton udv. tanácsos, ügyvéd, dr. Sz. Kálmán vármegyei járásorvos és Sz. Jenő Máv. ellenőr részére.
Szilvássy (kecsetszilvási és cseszeliczki).
Hunyadmegyei család. – Vö. NI. X/722–32. (gen.); Gf. II/85–6.; Böjthe 270–9. (gen.).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében Pál, Mátyás, 3 István, János, András fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/732.; Forgon II/284–5.
Pozsonymegyében is élt (1550.) ily nevü család. – Vö. NI. X/732.
Nemességét Szabolcsmegyéből 1776. legf. helyen igazolta nemességét 2 Mihály. (LR. L/333.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében István, Hontmegyében István és Zsigmond, Sopronmegyében 3 István, Frenc, György, Miklós, 2 Márton, Zemplénmegyében András igazolják nemességüket. – Vö. T. XXII/145.; Gorzó pk. 28. NI. X/732.
Szilvássy, l. Mátyus (alias Sz.) – Lohin-Szabó.
Szilvay.
Címereslevele kelt 1648. ápr. 8. – Vö. NI. X/734.; Siebm. 637.; Csoma 665.
Szilvay (bellai).
Címerpecsét Pest- és Szatmár lt.-ban. – Vö. NI. X/732–4.; Kősz. 375.; Gorzó pk. 28.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsony-, Szabolcs- és Trencsénmegyében élnek ily nevü családbeliek. – Vö. NI. X/732–4.
Szilvay, l. Gallovics (alias Sz.)
Szilveszter (iklódi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 133.
Szilvay, l. Silveszter.
Szilvius, l. Silvius.
Szily.
Címereslevele kelt 1598. márc. 22. – Vö. Siebm. 6 37.
Címereslevele kelt 1626. nov. 19. Kihirdette Sopronm. 1727. febr. 13. A család nemessége Tolnamegyében hirdettetett ki. – Vö. Andr. 75.
Szily (felsőszopori).
Címereslevele kelt 1629. jan. 12. (Vas- és Veszprémm. lt.) – Vö. Balogh 251.; NI. X-735–6.; Siebm. 637.
A címereslevelet I. Lipóttól 1666. dec. 20. Sz. István nyerte. (MNMuz. lt.) Kihird. Ungm. 1668. febr. 17. – Vö. Áld. 230.
Szily (nagyszigeti).
Dunántúli család, mely főleg Somogy-, Sopron-, Vas-, Veszprém- és Zalam.-ben volt elterjedve s részben ott ma is birtokos. Első ismert őse Márton (1662–1724.), aki a XVII. század végén Horvátországból visszatelepedett Somogym.-be s megalapítója lett a ma is virágzó családnak. Nádori új adományt 1743. márc. 6., 1752. nov. 6., 1761. márc. 18. s 1764. febr. 10. nyert a család; Mária Terézia királynő 1765. jan. 31. Sz. Ádámnak és fiuutódainak a Somogym.-ben fekvő Nagyszigeth mezővárost (a szigeti vár és tartozékainak kivételével) adományozta, 1807. okt. 23. pedig Sz. József s fiuágbeli utódai kir. adományt kaptak Bia és Torbágy Pestm.-i községek felére.
A család 1751. jul. 27. részesült címerujító oklevél adományozásában. Az ebben adományozott címer a következő: vörös pajzsfővel ellátott pajzs kék mezejében hegyével felfelé szegzett 3 ezüst nyilvesszőt tartó oroszlán; a pajzsfőben 2 arany csillag között fordított ezüst szarufa; a pajzsfőt és pajzsmezőt 7 zöld kockás ezüst pólya választja el egymástól; sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Kihirdette Somogym. 1751. okt. 26. – Nevezetesebb tagjai a családnak Sz. Kálmán (1838–1924.), természettudós és magyar nyelvbuvár;volt müegyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia volt főtitkára, majd élete végéig főkönyvtárnoka. Ő alapította meg 1904. a Magy. Nyelvtud. Társaságot s a Magyar Nyelv c. folyóiratot. Számos munkát irt. Fia Kálmán (szül. 1875.) műegyetemi tanár, felsőházi tag.
Az élő nemzedék őse Márton, akinek felesége, Frankovics Zsuzsannától született fia, Ádám (1716–1785.) vezeti tovább a család leszármazását. Három feleségétől (1. galántai Balogh Erzsébet, † . 1750.; 2. Csák Krisztina, † 1757.; 3. Hersing Juliánna, † 1675.) 18 gyermeke közül József, Ferenc (ágazata gyermekeiben már elenyészett), Ádám és Gáspár hagynak maguk után utódokat.
I. József ágazata (fiágon kihalt):
József (1746–1827.), alispán, vicenádor, septemvir. Felesége, 1: hügyei Farkas Teréz († 1779.), 2: lukafalvai Zarka Katalin († 1813.). Gyermekei:
1. Antal (1774–1833.), főstrázsamester, a Mária Terézia-rend vitéze;
2. Karolina (1777–1852.), férje fáji Fáy Barnabás (1753–1829.);
3. János (1779–1850.), felesége kőkeszi Csernyus Katalin (1787–1877.). Gyermekei:
A) István (1108–1876.), felesége óvári és szentmiklósi Pongrácz Johanna bárónő (1810–1874.); Leánya
Stefánia (1834–1905.), férje 1: Rőnyi Sándor, 2: báró Weigelsberg Eduárd (sz. 1847);
B) Barnabás (1812–1882.), felesége báró Bémer Emilia (1815–1894.). Gyermekei:
a) László (1840–1880.);
b) Malvin (1841–1911.), férje gróf Barbo Miksa;
c) Olga (1844–1914), férje Reich Károly;
d) Sarolta (szül. 1848.), férje ajtai Kovács Sándor (1844–1917.) egyetemi tanár;
e) Lajos (1852–1881.);
f) Georgina (szül. 1855.), férje dunaszentgyörgyi Csapó Zoltán;
C) Mária (1814–1880), férje 1: füzesmegyeri Bencsik György (1790–1840), 2: egyházpakai Andrássy József (1806–1852.);
D) Borbála (1818–1880.), férje hagyárosi Kendelényi Károly († 1850.);
4. Mária (1781–1858.), férje báró Splényi Ignác (1772–1840.), altábornagy;
I.
Ádám 1763–1844. seregélyesi Szekeres Erzsébet (1779–1850.); Ernesztin 1797–1835. bonyhádi Perczel Tamás (1789–1825); Juliánna 1799–1877. derecskei Fodor János; Ádám 1800–1868. nagy-jeszeni Jeszenszky Sarolta (1807–1856.); Antal1801–1877. Hunkár Teréz (1806–1883.) l. II. tábla; Móric 1809–1863. öttömösi Geréby Mária; Mária 1810–1887. Balaskó Imre †; Lajos 1811–1889. Roboz Jozéfa †; Izidóra 1817–1846. Hutta János †; Dénes 1721–1876. Joannovich Julia; Lőrinc † 1867; Dénes 1847–1908. Willingsdorfer Lujza († 1890.); Julia sz. 1880. Szabó Károly († 1912.); Jenő † 1883.; Izabella 1829–1889. nagymányi Koller Ferenc (1821–1895.); Vilma 1831–1920. szentjánosi Szücs István (1827–1890.); Sarolta 1834–1910. hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Zsigmond (1831–1884.); Kálmán 1838–1924. műegyetemi tanár a MTA főtitkára; Dezső 1841–1910. csengeri Háczky Aranka (1856–1909.); Jenő 1847–1917. Fumi Mária (1849–1929.); Margit sz. 1872. békási Békássy Imre kam. alezredes; Rózsa sz. 1873. alsórásztókai Szalay Kár. (1863–1923.) táblabiró; Kálmán sz. 1875. műegyetemi tanár felsőházi tag Plósz Emilia (sz. 1883.); Aranka sz. 1879. Mesterházy Jenő; Kálmán 1880–1917. kam. huszárfőhadn. nagymányai Koller Izabella (sz. 1888.); Vera sz. 1904.; József sz. 1907.; Klára sz. 1911.; Mária sz. 1910. 1929. Békeffy Ferlac; László sz. 1911.; Jenny sz. 1877. péchujfalusi Péchy Gyula (sz. 1854.); Mária sz. 1881. Neuhold Győző († 1914.); Dezső sz. 1886. szenkvici Palkovics Klára (sz. 1896.); Izabella sz. 1887.; Gáspár sz. 1923.; Eszter sz. 1926.;
II.
Antal 1801–1877. Hunkár Teréz (1806–1856.) l. I. tábla; Jusztina sz. 1833. Galovits Viktor († 1879.); Mária 1835–1883. Luschin Ede († 1888.); Antal 1836–1890. táblabiró 1. Eperjessy Elvira (1838–1862.) 2. Herbster Berta (1842–1904.); László 1839–1915. alispán kisjeszeni Jeszenszky Ilona (1845–1918.); János 1840–1903. Likl Aranka (sz. 1852.); Teréz 1842–1922. guglói Knapp József (1826–1912.); Eleonóra sz. 1844. turopoli Radocsy János; Erzsébet sz. 1879. Littke József; Mária sz. 1880. † 1899. Majorosy Viktor; Teréz sz.. 1831. mindszenti Rákosy Lajos; Ilona sz. 1861. galsai Polgár Jenő; Ferenc sz. 1871., † 1923. kir. közjegyző; Berta sz. 1874.; Jolán sz. 1877.; Rózsa sz. 1884.; Borbála 1864–1894. jobaházi Dőry Béla (1854–1919.); Tamás 1866–1929. volt baranyai főispán sárdi Somssich Mária (1869–1917.); Pongrác sz. 1867. Telbisz Etelka; László sz. 1873.; Ádám sz. 1827. Duchon Mártha (sz. 1884.); László sz. 1905.; Klára sz. 1907.; Márton sz. 1902. kesselekeői Majthényi Ilona (sz. 1906.); Borbála sz. 1907.; Ádámsz. 1908.; Imre sz. 1912.; Tamás sz. 1929.;
Gáspár (1766–1813.) felesége seregélyesi Szakares Emilie volt; akitől két fia, Zsigmond (1805–1831.); és Ignác (1813–1820.) utódok nélkül haltak el. – Vö. NI. X/736.; Siebm. 638.; Kősz. 375.; MNZsbk. II. R. I/592–7. (gen.); rcsk.
Szily-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Komárom-, Somogy-, Sopron- Tolna- Vas- és Veszprémmegyében igazolják nemességüket. – Vö. Balogh 138.
Szily, l. Szili. – Tóth (alias Sz.) – Zily alatt.
Szima (zacsali).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/172.
Szima (másképen Trippon.)
Szatmármegyében előforduló család. – Vö. Gorzó pk. 39.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramaros- és Szatmármegyében él a család. – A család nemessége Máramarosmegyéből 1765. ápr. 17. legf. helyen is igazoltatott (LR. XLVII/203.)
Szima, l. Suska (alias Sz.)
Szimion.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor több tagja Máramarosmegyében vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. A család nemessége 1786. aug. 31. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII/407.)
Szin.
Címereslevele kelt 1663. febr. 8. (Borsodm. lt.) – Vö. Forgon I/235–6.; Bor. I/234.
Szina (oláhláposi).
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1663. ápr. 15. Sz. János nyert (Szatmárm. lt.; kolosmon. conv. lt. Arm. Z. 2.). – Vö. Gorzó 120.; Siebm. erd. 233.
Nagy Iván szerint (X/736.) Trencsénmegyében is élt ily nevű csaád.
Szinay.
Törzsökös Zemplén vármegyei család. Egyes ágai elszármaztak: Heves-, Sopron- és Pest vármegyékbe is. Egyik ága körülbelül 30 évvel ezelőtt Triestben telepedett le, s olasz állampolgár lett.
A címeres nemes levelet I. Lipót király 1667. január 20. Lohin-Szabó máskép Szinay Mátyásnak, valamint feleségének, Kapronczay Katalinnak, testvérének Mihálynak, tovább Szinay Vince Andrásnak és Györgynek adományozta, melyet 1667. aug. 25-én Tornavármegye hirdetett ki (Zemplén vrm. levéltára: Fasc. S. No. 829–0. és Proth. No. 6–0.)
A család későbbi időben Sznistsák, Snincsák, Szincsák eltótosodott alakban használta nevét. Egykori hivatalos megállapitások szerint ugyanis Szinna Zemplén vármegyei község tótul: Snina; csk., cek pedig a m.-ról.-ről. E szerint tehát Snincak magyarul annyit jelent, mint Szinánról való, azaz Szinay. (Zemplén vrm. levéltára: Proth. No. 4–0. Pag. 197. et 198.)
Címer: kék mezőben hármas zöld halom közepében koronán könyöklő vörös ruhás kar kezében görbe kardot
tart, melynek hegyére török fej van tüzve; a pajzsfőben jobbról ezüst hold, balról csillag. Sisakdisz: növekvő arany griff, jobb lábában görbe karddal, melynek hegyén török fej, baljában pedig vörös csillagot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
tart, melynek hegyére török fej van tüzve; a pajzsfőben jobbról ezüst hold, balról csillag. Sisakdisz: növekvő arany griff, jobb lábában görbe karddal, melynek hegyén török fej, baljában pedig vörös csillagot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
A család egyik ága a »szinai« előnevet is használja.
Leszármazása a címeres nemes levelet nyert Mátyás apjától, Mihálytól, a XVI. század végéről hozható le napjainkig.
Az 1753. évben lefolytatott nemesi vizsgálat alkalmával egy öreg tanú azt vallotta, hogy ő már ennél a Mihálynál is látott nemes levelet és hogy a »Méltóságos Homonnay Uraktól is bizonyos levelük lett volna«. (Zemplén vrm. levélára: Fasc. S. No. 829–0. és Proth. No. 6. l.)
A jászói levéltár adatai szerint (X. 22) a Szinayak legrégibb ismert ősei voltak: »Péter és Egyed de Sina Mátyás de Sina fiai 1316. évben.« Ennyi az egész: hogy azután egy család-e ez, továbbá, hogyan és miként kapcsolódik a XVI. századbeli Szinay Mihályhoz, az eddig nem volt felkutatható.
A család nemessége elismertetett a tótos névalakban: 1763-ban a nemes urak vizsgálatára kirendelt bizottság részéről (Zemplén vrm. levéltára: Proth. No. 4–0. Pag. 197. et. 198.) továbbá a magyar névalakban 1921-ben a belügymin. részéről(48430/II. b. –1921. szám.)
Leszármazás:
I. tábla
Mihály 1580. k.; Mátyás 1667. Kapronczay Katalin (Szinna); György (Szinna, Málca); György (Málca, Petrik); Mihály; János 1786. k.; József 1790. k.; János † 1826. V/6. 1786. II/12: Kovács Anna; utódaik Málcán, Petriken, Veskócon és Kiskaposon; János sz. 1790. XI/24. Udva, † 1879. XII/28. u. o. 1810. I/14: Mandzák Anna; Nándor sz. 1840. V/19. Kassa † 1902. VIII/29. 1869. X/19. Füzesér: Fröhlich Emma; Ottó Gyula sz. 1841. VI/25. u. o. † 1922. VI/22. Kismarton 1868. VI/9. Sopron: Pachhoffer Amália; Mihály † Gecsey Ida; Erzsébet † Kossoviczki Máté; Jozefin † Kubáskó Józsf; Mária Szobonya János; Ferenc 1849–1906. l. II. tábla; Mária sz. 1869. VIII/20. Achátz János; Margit sz. 1872. Koncs Sándor; Gizella 1875–1907. Winkle Antal; János sz. 1884. I/29.; Gyula sz. 1886. VII/3.; Nándor sz. 1872. VII/14. K.-Zalacska 1910. I/15. Máramarossziget: Theodovics Katalin; Anna sz. 1878. XII/2. Kail Béla; Gizella sz. 1882. IV/6. Kertész Jenő; Ilona sz. 1886. IX/12.; Magdolna sz. 1910. XI/26. M.-Sziget; Géza sz. 1914. I/17. Ungvár; Éva sz. 1915. XII/15. Ungvár; Lajos sz. 1874. VII/2. Kismarton 1. Csornai Teréz 2. Franke Alice; Karola sz. 1878. I/21. Neubauer János; Ferenc sz. 1888. IX/18. 1915. V/24: Steinbach Emma; Móric sz. 1889. IX/21. 1918. XII/20: Paukovits Margit; Ferenc; Zoltán; Aramy; Mária sz. 1916. V/27. Sopron; János sz. 1918. X/12. u. o.; Ferenc 1920. VI/22. u. o.; Gyula sz. 1920. II/21. Sopron; Lajos sz. 1923. III/11. u. o.;
II. tábla
Ferenc sz. 1849. II/1. Nagymihály † 1906. VI/28. Eger: 1877. VI/5. Eger Sir Gabriella l. I. tábla; Ferenc sz. 1878. IX/24. † 1912. XII/24. 1909. VII/15. Eger: Udvardy Margit; Béla sz. 1880. VI/9. tábornok 1908. VI/2. Eger: Vratarics Hanna; Mária sz. 1882. III/30. Füzesabony; Gabriella sz. 1884. II/20. † 1919. Nagy János; Sarolta sz. 1887. IV/2. K.-Komárom Balcsó Ernő; Miklós sz. 1894. II/6. Eger; Kornélia sz. 1899. II/4. Soliam Ferenc; András sz. 1913. V/8. Bp.; Éva sz. 1918. V/5. u. o.; Zoltán sz. 1910. VII/5. Egercsehi; Győző sz. 1911. X/10. u. o.;
Szinay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében János, Veszprémmegyében pedig Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Szincsák.
Tornamegyében Lohin család részére 1667. jan. 20. adományozott címereslevéllel igazolta nemességét. – Vö. NI. X/737.
Szindi (vécsi, alias Albertffi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/161.
Szindi (szindi).
Kihalt család. – Vö. NI. X/737.
Szindi, l. Balog (alias Sz.)
Szinérváraljai, l. Gyönge (alias Sz.)
Szinezpergh.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 36.
Szinfalvy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsmegyében János él.
Szinfalvy (másképen Oláh).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 28.
Szingya.
Hunyadmegyében élt család. – Vö. Hunyadm. Évk. XII/147.
Szini (teresztényi).
Abaujmegyei régi család közös eredettel a Szalonnai, jolsvai Tekes és Tornay családokkal.
Nevét a hasonnevü helységtől vette. – Vö. NI. XII/398.; Csoma 564–6.; Siebm. pk. 112.
Címerpecsét Szatmármegye lt.-ban.
Szinketaler.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 375.
Szinkovich.
Címereslevele kelt 1694. ápr. 10. (Varasdm. lt.) – Vö. Siebm. horv. 183.; Bojn. 36.
A nemességet 1820. aug. 25. Sz. József (Varasdm.) kapta (LR. LXIV/376.) – Vö. Siebm. horv. 183.
Címereslevele kelt 1826. ápr. 28. (LR. LXV/198.) – Vö. Siebm. horv. 183., Bojn. 36.
Szinnay, l. Szinay.
Szinnyei.
Pálmay: kelt 1583. ápr. 23. – Vö. Siebm. erd. 255.
Címereslevelét 1634. Sárosm. hirdette ki. – Vö. Tóth I/285.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sáros- és Zemplénmegyében igazolt család. – Vö. Merse (szinnyei).
Szinnyei, l. Merse (szinnyei).
Szinnyey-Merse, l. Merse (szinnyei).
Szintén.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében István igazoltatott.
Szinthay.
Két ily nevű család címereslevelét hirdette ki Borsodm. Az egyik 1512. szept. 8., a másik 1639. jul. 1. kelt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor István és Mihály igazoltattak. – Vö. Bor. I/203., 222.
Szinthay (ilosvai).
Címereslevelet Szapolyai Jánostól 1640. Sz. János és Soprony István nyertek. (Ered. a család tulajdonában Érendréden.)
Címereslevelét 1639. jul. 1. Borsodmegye hirdette ki. – Vö. Bor. I/222.
A családot másképen Fábián-nak is hivták, legalább Zsigmond 1712. mindkét néven fordul elő a leleszi convent által eszközölt iktatásban. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Ugocsamegyében él a család. Jelenleg Kálmán birtokos Érendréden. – Vö. NI. X/737.; Gorzó120.; Pestm. monogr. II/426., 427.; Szatmárm. monogr. 607.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében István és Mihály élnek. – Az Ugocsamegyében élt ily nevű családra (l. fennebb) nézve vö, még NI. X/737.; Gorzó 120.
Szion.
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 21.
Szipkovics, l. Tóth (alias Sz.)
zipoly.
Szilágymegyében élt család. – Vö. NI. X-737.; Petri VI/581–2.
Szira.
Címereslevele kelt 1718. aug. 23. (LR. XXXII-238.; Pesm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesmegyében János igazolta nemességét. – Vö. NI. X-737–8.; Siebm. 638.; Benkó 70.; Kősz. 376.
Sziráky (alias Rakocza).
Címereslevele kelt 1690. (OL.: Htt. Nob. Szabolcs). Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcsm.-ben Gábor igazolta nemességét.
Szirányi (ötömösi).
A nemességet 1840. dec. 10. Sz. József és gyermekei nyerték. (LR. LXVI/985., 987.)
Szirb, l. Bajesd (alias Sz.)
Szirki.
Címereslevelet 1609.ápr. 6. Sz. Balázs nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/205.
Szirma (sajószentpéteri, alias Magos).
Nemességét 1578-ból l. OL.: NRA. 946–15.
Szirma, l. Zyrma.
Szirmay.
A címereslevelet Zsigmond királytól 1417. jun. 27. Sz. Pál fia György s rokonaik kapták. (Ered. Sz. Andor tulajd.) – Vö. Áld. 8.; Fejérpataky I/43.; T. 1899/71.
Címereslevele kelt 1578. ápr. 13. – Vö. Siebm. pk. 112–3.
Szirmay (karánsebesi).
Címereslevél kelt 1653. jan. 18. (Gyfv. LR. XXVI/115.) – Vö. Siebm. erd. 233.
Szirmay (nagysárosi).
Az előnévvel a nemességét 1904. szept. 2. Sz. Oszkár, a fiumei kőolajfinomító gyár vezető igazgatója kapta. – Vö. MNA. 129.
Szirmay (nagykemenczei).
Előnév adományozása 1798. máj. 4. (LR. LIX/581.
Szirmay (szirmai és szirmabesenyői), nemes és gróf.
A hagyomány szerint őse az 1241. meghalt Raak, de a szakirodalom ellen mond e hagyománynak. A család régebbi történetével épen ezért nem is foglalkozunk; e helyett utalunk az alább hivatkozott forrásmunkákra. – A családból 1695. febr. 20. István és fogadott fia, Dessewffy Tamás bárói rangra emeltettek. A család grófi ága a Dessewffy családból történt örökbefogadás által keletkezett: az 1711. elhalt Sz. István gyermektelen lévén, testvérének, Buttkai Andrásnak leányától, Dessewffy Ádámnétól született unokáját, cserneki Dessewffy Tamást örökbefogadta, aki ezután felvevén a Sz. nevet, családját ezen a néven folytatta tovább. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bereg-, Borsod-,
Szatmár-, Ung- és Zemplénm.-ben élnek egyes tagjai. – Vö. NI. X/738–754. (gen.); Fejérpataky (I/43–4.; T. XI/12–22., 56–76., 112–122., 183–194., XVII/171.; MNZsbk. I. R. I/235.; Siebm. 638.; Gorzó 120.; Szabolcsm. monogr. 533.; Zemplénm. monogr.541.; DGy. IX/344. (mell.); Mel. 65.; Kősz. 376.; Tóth I/446–7.; stb.
Szatmár-, Ung- és Zemplénm.-ben élnek egyes tagjai. – Vö. NI. X/738–754. (gen.); Fejérpataky (I/43–4.; T. XI/12–22., 56–76., 112–122., 183–194., XVII/171.; MNZsbk. I. R. I/235.; Siebm. 638.; Gorzó 120.; Szabolcsm. monogr. 533.; Zemplénm. monogr.541.; DGy. IX/344. (mell.); Mel. 65.; Kősz. 376.; Tóth I/446–7.; stb.
Sz. György, Ferenc és István 1723. jun. 9. nemességük megerősítésében részesülnek (LR. XXXIV/240.)
Szirmay (tolcsvai és erdőbényei).
Előnév adományozása 1802. dec. 31. (LR. LX/845.)
Szirmiensis.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénmegyében Károly, 2 András, István, 2 Imre, Ádám fiai, Ferenc fiai, Zemplénmegyében pedig Miklós, László éltek. – Vö. Sirmiensis.
Sziszeky.
Nemességét 1583.-ból l. egri kpt. lt.
Sziszman.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Baranyamegyében József nemessége igazoltatott. – Vö. Andr. 75., 113., 114., 115.
Szita (váradi).
Címereslevele kelt 1584. dec. 18. (Gyfv. LR. I/267.) – Vö. Siebm. erd. 233.
Szita (salfai).
Címereslevele kelt 1587. jul. 13. – Vö. Siebm. 638.; Balogh 139.; Kősz. 376.; NI. X/754–6. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Fejér-, Somogy-, Szabolcs-, Vas-, Veszprém-, Zalamegyében igazolt család. – Ferenc nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott (LR. XLVVVI/456.)
Szitányi (szitányi).
A nemességet 1825. dec. 2. Ullmann Mór, fiai Frigyes, Izidor, Adolf, Vilmos, Sámuel, Gábor nyerték (LR. LXV/113). Előnév adományozása 1826. jun. 16. (u. o. LXV/238.). A családból U. László, Bernát, Sámuel, Izidor és Adolf 1867. jan. 20. nevüket Szitányi-ra változtatták. (LR. LXVII/945.)
Szitás.
Címereslevelet 1636. febr. 26. Sz. Mátyás kapott. – Vö. Bor. I/220–1.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesmegyében 2 Mihály, György igazoltattak. – Vö. Orosz 280–1.
Szivák.
Címereslevele kelt 1626. máj. 16. A család nemességét 1822. Hevesmegye igazolta. – Vö. Orosz 281.
Címereslevelet 1667. febr. 9. Sz. Márton és fiai nyertek. (OL.:Htt. Nob. Bihar és Biharm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesmegyében István fordul elő az igazolt nemesek között. István nemessége Biharmegyéből 1776. szept. 20. legf. helyen is igazoltatott. (LR. L/426.,
431.) – Vö. NI. X/756.; Siebm. 638.; Bor. I/236.; Orosz 176.; Kősz. 376.
431.) – Vö. NI. X/756.; Siebm. 638.; Bor. I/236.; Orosz 176.; Kősz. 376.
Szivanyó (alias Jókay).
Komárommegyében igazolt család. Ferenc nemessége 1805. aug. 16. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LXI/701.) – Vö. Alapi 36., 96.
Szives (alias Monaky).
Nemességét 1726-ből l. jászói conv. lt.
Szivkovicz.
Címereslevele kelt 1689. (OL.:Htt. Nob. Komárom.).
Szivós (kőrösi).
Címereslevele 1667. jan. 8. kelt – Vö. Bold. 116.; Benkó 336–340. (gen.); NI. X/756–7. Kősz. 376.
Szivós (másképen Szőrös.)
Címereslevelét 1673. Pestm. hirdette ki. – Vö. Kősz. 377.
Címereslevele kelt 1690. márc. 20. Kihirdette 1690. ápr. 11. Gömörm. – Vö. Forgon II/285. (gen.)
Címereslevele kelt 1696. okt. 9. Kihirdette Pestm. – Vö. Kősz. 377.; Siebm. 638–9.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsod-, Gömör-, Pest és Zemplénmegyében igazolt család.
Szivy.
Sárosmegyében élt ily nevü család. – Vö. Tóth I/447.
Címereslevele kelt 1647. jun. 8. (OL.:Htt. Nob. Trencsén.) – Vö. NI. X/757.; Siebm. 639.; Andr. 148.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bars-, és Trencsénmegyében igazolta nemességét.
Szixty.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Tolnam.-ben Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Károly: Fejérm. tört. IV/219., 223.,; Kősz. 377.; Békésm. tört. III/199.
Szkacsányi.
Címereslevelet I. Lipóttól 1697. nov. 24. Sz. Mátyás nyert. Kihirdette 1698. Nógrádmegye. – Vö. NI. X/757–8. és Szlacsányi.
Szkalka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénmegyében János fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/758.
Szkarbala (szokolai).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Szkárossy.
Címereslevele kelt 1669. márc. 20. – Vö. Forgon II/288–9. (gen.)
Szkárossy (szkárosi).
Gömörmegyében élt, kihalt család. – Vö. NI. X/758–9. Siebm. pk. 113.; Forgon II/286–8. (gen.)
Sámuel (Kántorjánosi) Szatmárm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 120.
Szklár.
Trencsénmegyében (1666.) igazolta nemességét. – Vö. NI. X/759.
Szkopecz.
Címereslevele kelt 1656. jun. 20. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/229.
Szkörei.
Nemességét 1643-ból l. Gyfv. LR. XX/177.
Szkuba, l. Csaplovics (alias Sz.)
Szlabey.
Címereslevelet 1721. dec. 13. Sz. János és leányai nyertek. (LR. XXXIII/422.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor János Gömörmegyében él. – Vö. még Kirinyi.
Szlabigh.
Címereslevele kelt 1791. jan. 7. (LR. LV-494.; Pestm. lt.) – Vö. NI. X/759.; Siebm. 639.; Kősz 377.
Szlabur.
Címereslevelet 1798. jan. 5. Sz. Mihály, Szerémm. alügyésze nyert. (Vukovári lt.; LR. LIX/650.) – Vö. NI. X/759.; Siebm. 639., horv. 183.
Szlacsányi (szlacsányi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Szklacsányi.
Szladek.
György 1768. Trencsénmegyében hirdette ki nemességét. – Vö. NI. X/760.
Szladits (dunaszerdahelyi).
A nemességet 1916. jan. 9. Sz. Károly miniszteri tanácsos kapta.
Szladovics.
Címereslevele kelt 1675. jul. 17. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasmegyében 3 György, Pál és János, Zalamegyében pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. Mihály és György nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/454.) – Vö. NI. X/760.; Siebm. horv. 183.; Balogh 13., 245.;T. XXX/134.
Szlahó.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 377.
Szlama.
Trencsénmegyében igazolt család. – Vö. NI. X/760.
Szlamosder.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 377.
Szlaniczky (alias Brnula).
Címereslevele kelt 1681. (Árva- és Nógrádm. lt.) Márton, Pál és Miklós (Pilis) 1792., Mihály 1825. Pestm.-ben hirdettettek ki. – Vö. Barna-Sümeghí 194.
Szlatényi.
Címereslevele kelt 1659. (OL.; Pestm. lt. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénmegyében János, András, Dávid és László vétettek
fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/760–1.; Kősz. 388.
fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/760–1.; Kősz. 388.
Szlatkovich, l. Anrássy (alias Sz.)
Szláv.
A címereslevelet 1720. ápr. Sz. Juon (Zarándm.) kapta (LR. erd. VII/17.)
Szlavagoszt-nemzetség.
L. Karácsonyi III:221.
Szlávik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontmegyében József vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/761.
Szatmármegyében is élt ily nevü család. – Vö. Gorzó pk. 28.
Szlavikovecz.
Indigenátust 1659. Sz. Imre nyert. – Vö. NI. X/761.
Szlavikovszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj- és Zemplénmegyében igazolta nemességét. – Vö. Közl. Szepesm. multj. V/45.
Szlavkov.
Címereslevele (1649.) a leleszi conv. lt.-ban.
Szlavnicza.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 378.
Szlávy.
Címereslevelet 1754. aug. 27. Sz. Pál nyert. (LR. XLII/276.
Címereslevelet 1751. okt. 25. Sz. György kapott (LR. XLII/277.; Győrm. lt.)
A nemességet 1828. jun. 13. (1833. jan. 17.) Sz. Antal-Győző kapta. (LR. LXV/490. és LXVI/4.)
Szlávy (pirosi).
A nemességet 1905. jan. 27. Sz. János ujvidéki kir. közjegyző kapta. – Vö. MNA. 129. (gen.)
Szlávy (érkenézi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharmegyében Pál, Szabolcsmegyében ugyancsak Pál igazoltatott. Előnév adományozása József- és Jánosnak 1791. jul. 21. (LR. LV/1072.) Címerpcsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/761–5. (gen.); Kősz. 388.; Siebm. 639.; Gorzó pk. 28.
Szlawky.
Címereslevele kelt 1469. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Szlemenics.
A címereslevelet 1839. febr. 14. Sz. Pál pozsonyi jogtanár és gyermekei kapták (LR. LXVI-757.)
Szlimak (alias Kozicz).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsénmegyében Márton igazolta nemességét.
Szloboda.
Ily nevü családból Mátyás 1765. Sárosmegyében élt. – Vö. Tóth I/447.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 388.
Szloboda, l. Szvoboda.
Szlobodnik.
Az 1688. évi összeiráskor Trencsénmegyében élt család.
Szlopnai.
Címereslevele kelt 1422. Kihalt. – Vö. NI. X/765–6.; Siebm. 639.; T. V/18., VI/138.
1700. Trencsénm.-ben él ily nevü család. – Vö. NI. X/766.
Szloszár.
Trencsénmegyei család. – Vö. NI. X/766.
Szlotta.
Ugyancsak Trencsénmegyében volt (1690.) birtokos család. – Vö. NI. X/766.
Szlovány, l. Beőthy (recte Sz.)
Szlovacsek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitramegyében igazolt család. Címerpcsét Pestm. levéltárában. – Vö. Kősz. 378.
Szlovenics.
Hevesm. bizonyítványa alapján 1702. Pestm. hirdettetett ki Mihály. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 378.; Orosz 255.
Szlugán.
A címereslevelet 1702. máj. 10. Sz. Lázár (Zarándm.) s fiai kapták. (LR. erd. IV/337.)
Szluha (verbói, illetőleg ikladi), nemes és kihalt gróf.
Címereslevele kelt 1593. – A családból Ferenc itélőmester 1726. aug. 25. bárói (LR. XXXV/439.), fia György pedig 1743. ápr. 13. grófi rangra emeltetett (u. o. XXXIX-452.) Az »ikladi« előnév adományozásában 1728. márc. 16. Sz. Ferenc báró részesült (u. o. XXXVI/91.); a grófi ág az 1847. elhalt Károllyal fiágban kihalt. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben István, Szepesm.-ben András, Vasm.-ben pedig Antal fordulnak elő az igazolt nemesek között. A család egyes tagjai aztán elszármaztak Fejér-, Komárom- és más vármegyékbe is. – Címer: (kék) mezőben földön medve mellső jobb lábában három liliomot tart; sisakdisz: a medve növekvőleg; takaró: (kék-arany, vörös-ezüst.) – Vö. NI. X/766–769.; Siebm. 639–640.; Balogh 144.; NIf. I/124., 243., 290., II/174. (gen.); Dudás (137.; Kősz. 378.; Andr. 75.; Tóth I/447.; Komáromm. monogr. 581. stb.
Szluka.
Címereslevele kelt 1622. Kihird. Trencsénm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitra- és Pozsonymegyében él a család. – Nemességét 1782. Krassómegye
is kihirdette. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/769.; Kősz. 378.
is kihirdette. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/769.; Kősz. 378.
Szlukovinyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sárosmegyében Dénes és György igazoltattak. – Vö. Tóth I/447.
Szmarsenka.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 379.
Szmendrovich.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 183.
Szmertics, l. Zmertics.
Szmertnik.
Címerpecsét Pestm. levéltárában. – Vö. Kősz. 379.
Szmertniki.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zólyommegyében Menyhért nemessége igazoltatott.
Szmethana.
A címereslevelet 1791. márc. 17. Sz. Gáspár és András s gyermekeik nyerték nevüknek Szmetanovics-ra átváltoztatásával. (LR. LV/537.) – Vö. NI. X/769–770.; Kősz. 379.; Siebm. 640.
Szmetanovics, l. Szmethana.
Szmicsek (szmitsek.)
Címereslevelet 1792. jul. 26. Sz. József és Sándor (Sárosm.) kaptak. (LR. LVI/132.) – Vö. NI. X/770–1.; Tóth I/447.
Szmida, l. Domini (alias Sz.)
Szmidek.
1690. Trencsénmegyében élt család. Neve helyesen Schmidegg. – Vö. NI. X/770.
Szmidt, l. Schmidt.
Szmit, l. Kovács (alias Sz.)
Szmodiss (nagy- és kisbarkóczi), l. Barkóczy (nagy- és kisbarkóczi, előbb Sz.)
Szmoglianovich.
Címert l. Siebm. horv. 183.
Szmolchich.
Címert l. Siebm. horv. 183.
Szmolka.
Címereslevele kelt 1687. (LR. XIX/287.; egyszerü bejelentés). – Vö. Kősz. 379.
Szmolkay, l. Szmolka.
Szmolkovich.
Nemességét 1795. máj. 4. legf. helyen is igazolta. (LR. LVII/535.)
Szmrecsányi (szmrecsányi).
Törzsökös Liptó-megyei ősrégi család, közös eredettel a liptószentiványi Szentiványi családdal. Őse az 1286. körül élt Bogomér fia Miklós.
A XIV. században a részére osztályul jutott Zemerchen után Zemercheni-nek irja nevét, melyből később Szmrecsányi lett.
A XIV. században a részére osztályul jutott Zemerchen után Zemercheni-nek irja nevét, melyből később Szmrecsányi lett.
A XVIII. század közepén már igen elterjedtek tagjai Felsőmagyarország egyes vármegyéiben. Igy az 1754–55. évi országos nemesi összeiráskor Hontmegyében Imre, Liptómegyében Farkas, Péter, József, Kristóf, Jónás, János, István, Sándor özvegye és fiai, Sárosmegyében 2 Sándor, Szepesmegyében Jónás, Turócmegyében Ádám, Zólyommegyében pedig Imre fordulnak elő a kétségtelen nemesek között.
Címere: azonos a liptószentiváni Szentivány család címerével: kék mezőben korona felett cölöpösen állított páncélos kar és kürt között lebegő arany csillag; sisakdisz: a pajzsalak: takarók: kék-ezüst, vörös-arany.
A család élő tagjai Jánostól származnak le, akinek fiai: Ödön, Dárius és János a családnak három ágát alapítják meg. Tagjai közül különösen is felemlítendők: Jenő (szül. 1842.), aki mint táblabiró 1888. Sárosmegye főispánjává neveztetett ki, 1896. pedig a közigazgatási biróság tanácselnöke lett. – György (szül. 1876.), politikus 1901–1917. országgyülési képviselő, 1917. Pozsonyvármegye és Pozsony szab. kir. város főispánja). – Lajos (szül. 1851.), belső titkos tanácsos, egri érsek, felsőházi tag. – Pál (szül. 1846.), előbb (1891.) szepesi megyés püspök, majd nagyváradi püspök és belső titkos tanácsos, stb. (megh. 1908.)
Vö. NI. X/771–3.; Siebm. 640.; MNZsbk. II. R. I/597–602. NIf. I/85.; T. VIII/7.; Kősz. 379.; Tóth I/447–8., MNCsk. I/120. (gen.); Hontm. monogr. 450.; Szabolcsm. monogr. 543.; Zemplénm. monogr. 542. stb.
Szmrtics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitramegyében János és András vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Jedl. II/313.
Szmrtnik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Barsmegyében él János. – Vö. NI. X/773.; Jedl. I-204.; Pozsonym. monogr. 697.
Szobek (korniczi), báró.
Indigenátust 1659. okt. 5. Sz. Dávid-henrik báró nyert. (LR. XII/337.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitramegyében József báró él. Címerpecsét (1601.) az árvaváraljai levéltárban. – Vö. NI. X/773–4. (gen.) T. IV/39.; MNZsbk. I. R. I/456.
Szobi-Szalay.
Címereslevelet 1687. jul. 5. Sz. István és gyermekei nyertek. (LR. XVIII/382.) – Vö. NI. X/774.; Siebm. 640–1.
Szobonya.
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1610. aug. 8. Sz. Demeter nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 139. Zegedy.
Címereslevele kelt 1628. okt. 5. – Vö. Csoma 569–570. (gen.)
Szobonya (nagycsebi).
Címert l. Siebm. 641.
Szobonya (nagyendrédi és födémesi).
Barsmegyei eredetü család, melynek nemzedékrendje a XV. század közepéig vezethető vissza. Nagy Iván közli is ezt a családfát, miután azonban a XVII. század közepén túl nem vezeti tovább, annak átvételét mellőzzük. Címerpecsét Pestmegye levéltárában. Címer: lebegő koronán könyöklő páncélos kar törökfejes kardot tart; a pajzsfőben jobbról Nap, balról félhold; sisakdisz: könyöklő páncélos kar karddal (Sz. József prédikátor címerpecsétje 1830-ból Nyitramegye levéltárában: Nob. fasc. IV., Nro. 293.) – Vö. NI. X/774–6. (gen.); Siebm. 641.; Kősz. 379.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Borsodmegyében igazolt család. – Vö. NI. X/776.; Sipos 261–2. (gen.); Benkó 341.; Zemplénm. monogr. 542.
Szoboszlay.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XXV/582.
Gömörmegyében élt család. – Vö. Forgon II/289.
Szoboszlay, (deési, alias Fekete.)
1658. B. Szolnokmegyében kihirdetett család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII-397.
Szoboszlay (másképen Tóth).
Alsó-Fehérmegyében élt család. – Vö. NI. X/776–7.
Szoboszlay (másképen Tury).
Szatmármegyei család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 379.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében András, Biharmegyében József, Sámuel és István, Szatmármegyében György nemessége nyert igazolást. Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Petri VI/582.
Szoboszlay, l. Gaál (alias Sz.) – Pap-Sz. – Szabó (alias Sz.)
Szobothin, l. Zobothin.
Szobovits.
A címereslevelet 1831. ápr. 11. Sz. János és gyermekei nyerték. (LR. LXV/846.) – Vö. Kősz. 379.
Szobránczy, l. Zobránczy.
Szoby (szobi).
Hontmegyei kihalt család. – Vö. NI. X/777.
Szochor.
1754. Trencsénmegyében élt ily nevü család. – Vö. NI. X/777.
Szocsányi.
Nemességét Szatmármegyében igazolta. – Vö. Gorzó 120.
Szocsis (nemességodi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 379.
Szocsor, l. Szochor.
Szoczovszky (kisszocóci).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hontmegyében János, Turócmegyében pedig Pál, János özv. igazoltattak. – János 1820. Szatmármegyétől nemesi bizonyítványt nyert. – Vö. Gorzó 120.
Szodoray (érszodorói).
Címereslevele kelt 1583. aug. 9. (OL.: 1632/1900.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Biharm.-ben István, 3 Ferenc, Miklós, Mihály, Boldizsár és János s Szatmárm.-ben Mihály fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. X/777–783. (gen.) Siebm. 641,. erd. 233.; Petri VI/582–7.; Gf. I/111.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/371.
Szodoray (bürgezdi).
Krasznamegye 1770. évi jnemesi összeirásakor Bürgezden élnek János és Mihály.
Szodos (alias Balog).
Nemességét 1652-ből l. leleszi conv. lt.-ban.
Bogyó (galambodi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/570.
Szohner (gyöngyöshalmaji).
Az előnévvel a nemességét 1906. dec. 29. Sz. Lajos dr. budapesti ügyvéd kapta. – Vö. MNA. 129.
Szójja (alias Szabó).
Címereslevele kelt 1646. Kihirdette 1647. Trencsénmegye. – Vö. NI. X/783.
Szokolányi.
Címereslevele 1698. kelt. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Szokolay.
Nemkevesebb, mint hét nagy kiterjedésü családfa fekszik előttem, a mikor a családra vonatkozó adatokat összeállítani igyekszem. Szerzője valamennyi ily nevü családot közös leszármazásra vezeti vissza, ami azonban igazolva nincs. Sőt tud egy ily nevü család részére 1338. jun. 16. adományozott címereslevélről is, amely – állítólag – Szokolay Kornél hirlapiró tulajdonában volt, az adományozott címer pedig: hasított pajzs; elől kék
mezőben ágaskodó oroszlán jobbjában 3 nyilat tart; hátul (szín?) daru felemelt jobbjában buzogányt tart; sisakdisz: az oroszlán a nyilvesszőkkel; takaró: fekete-arany, vörös-ezüst (?)
mezőben ágaskodó oroszlán jobbjában 3 nyilat tart; hátul (szín?) daru felemelt jobbjában buzogányt tart; sisakdisz: az oroszlán a nyilvesszőkkel; takaró: fekete-arany, vörös-ezüst (?)
Több Szokolay-címeradomány ismeretes. A fennebb említett armálisról nincs tudomásom, de valószinütlennek is látszik ebből a korból való létezése, miután szerkezete egészen ellentétben áll az ebből a korból ismert címereslevelek heraldikájával. Tény azonban, hogy 1573. szept. 20. egy Sz. másképen Hartó György címereslevelet kap, melyet Pozsonymegye hirdetett ki. Az eredeti armális valószinüleg megvan néhai Sz. János (Kecskemét) valamelyik utódánál. Utódai a XVIII. század második felében Békésmegyébe költöztek s 1765. igazolták nemességüket. Később a család Orosházán és Tótkomlóson élt (Vö. Békésm. monogr. III/251.) Lehetséges azonban, hogy a család tulajdonképeni neve nem is Szokolay, hanem a Hartó volt, miután az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor »szokolyai« Hartó József Borsodm.-ben vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Időrendben következik utána az 1664. nov. 16. Sz. János, felesége Kopocska Erzsébet s testvérei részére adományozott címereslevél. Ezt az armálist 1666. Komáromm. hirdette ki, az adományozott címer pedig: kék mezőben zöld földön álló oroszlán kardot tart; sisakdísz: kék ruhás kar a karddal; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Ebből az ágból Ferenc és István (Komárom), János (Debrecen), Jánosnak fiai 1759., Mihály, János fia és gyermekei: Mihály, Sámuel, János, István, József és Zsuzsánna 1760., István fiai Dániel, Sámuel, János, másik János fia János 1803., János és István, János fiai pedig 1824. kaptak nemesi bizonyítványt Komáromm.-től. A családból Sz. Emil osztálytanácsos, sátoraljaujhelyi lakos 1910. az »érsekujvári« előnév adományozásában részesült. (Vö. Alapi 16., 57., 124., 173., 264.)
Ismeretes még egy Szokolay-címereslevél, melyet 1716. aug. 28. Sz. István kapott (LR. XXXI/250.) Ez is Komáromm.-i család s István és Sámuel, István fiai, 1753. ettől a megyétől kaptak nemességükről bizonyitványt (Vö. NI. VIII/138.; Alapi 173.; Siebm. 451., 641.)
Meg kell még jegyeznem, hogy Baranyam.-ben is élt ily nevü család, vagy a fennebbi családok valamelyikének egyik ága. Úgy látszik, hogy Veszprémmegyén át Komáromm.-ből származott oda. Nemesi bizonyítványt 1737. János, István és György testvérek kaptak, melyet 1737. máj. 31. Veszprémm. hirdetett ki. A család tagjai később Révkomáromban, Mohácsott és Komáromban laktak. (Vö. Andr. 75.) De meg kell említenem, hogy az 1754/55. évi
orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben 2 István, Szabolcsm.-ben pedig István vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben 2 István, Szabolcsm.-ben pedig István vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
A hat részből álló levezetés egybekapcsolja ugyan az ily nevü összes családtagokat, de a közös eredetre nézve hiányoznak bizonyítékaink. Közlését már ebből az okból is mellőzöm. Két ágazatnak leszármazása azonban igazolva van.
I. Az 1664. évi címeradományban részesült család egyik ágának leszármazása ez:
András, ref. lelkész; fia János, ugyancsak lelkész; fia Mihály, szintén ref. pap; fia Sámuel, ref. pap.; akinek fia:
Benjamin (szül. 1770. okt. 12. Takácsi), felesége Virágh Erzsébet; fia:
Lajos (szül. 1804. máj. 20. Pilismarót), felesége Tauzer Rozália. Gyermekei:
1. Matild (szül. 1835. jun. 28. Bp.), férje (1862. jul. 8.) Petzkó Frigyes; fia
Petzkó Ernő (sz. 1865. XII/18.), felesége Szokolay Varga Irén. Gyermekei:
A) Adrienne (szül. 1899. ápr. 21.), férje (esk. 1921. febr. 8.) Sztojanov Milán, huszárőrnagy (Debrecen);
B) Petzkó-Szokolay Elemér (szül. 1901. jul. 26.), egyetemi fogalmazó (Debrecen);
2. Árpád (szül. 1840. jan. 12. Pest., † 1909. jul. 9.) Felesége Réczey Ilona; Fia:
Gyula (szül. 1880. máj. 6. Nyiregyháza, † 1929. nov. 4.), a budapesti kir. ügyészség alelnöke. Felesége farádi Vörös Katica. Gyermekei:
A) Dénes (szül. 1913. jul. 15. Nyiregyháza);
B) Tamás (szül. 1914. jul. 14. u. o.);
Erre az ágra Vö. még Alapi 16., 57., 124., 173., 264.; rcsk.
II. A másik ág az 1716. címereslevelet nyert Istvánnak egyik ágazata, mely a nemességszerző őstől az alábbiak szerint vezethető le napjainkig. Megjegyzem, hogy ennek a családnak mellékneve Németh volt.
István, felesége Cseh Judit; Fia: István (szül. 1720. jan. 15. Komárom), felesége Csetey Katalin; Fia
János (szül. 1752. okt. 18. Komárom), felesége ásvai Jókay Juliánna; fia:
Dániel (szül. 1790. aug. 4. Nagyigmánd), felesége Thaly Klára; Fia (többek között):
Dénes (szül. 1819.jan. 14.), felesége, 1: Dombay Emilia, 2: (esk. 1870.) Csilléry Eszter (szül. 1843. ápr. 24.). Gyermekei:
1. Ilona (szül. 1871. febr. 1.), férje Farkas Károly póstamester;
2. Jenő (szül. 1872.ápr. 15.), volt főszolgabiró (Sátoraljaujhely), jelenleg ügyvéd (Budafok), felesége (esk. 1906. ápr. 24.) Zsarnay Ilona (szül. 1887. jul. 29.). Gyermekei:
A) Ilona (szül. 1908. ápr. 15.);
B) Lilla (szül. 1910. nov. 1.);
Az adományozot címer: kék mezőben barna ruhás könyöklő kar markában olajággal körülfont kardot tart; sisakdísz: a pajzsbeli kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Szokolóczy.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1646. nov. 30. Sz. György nyert. Kihirdette Trencsénm. A család 1754. körül Nyitramegyében élt. – Vö. NI. X:783–6. (gen.); pk. 359.; Siebm. 641.
Szokolovicz (alias Steffchich).
Címereslevele kelt 1648. jul. 27. – Vö. Bojn. 37.
Szokoly.
A Gutkeled nemzetségből származó ősrégi család. Maga a nemzetség a XIII. század közepén két főágazatra szakadt, a majádi és a sárvármonostori ágazatokra. Ezekből az ágazatokból 3, illetőleg 4 oldalág sarjadzott le. A majádi ágnak Báthori ágazatából aztán három család vette eredetét, u. m. András utódai a Báthoriak. Majád utódai a Szokolyak s ismeretlen nevü testvérüktől a Zeleméryek. A Sz. családnak őse tehát a XIII. század elején élt Majád, akinek fia Hodos 1270–1271. zágrábi alispán; 1278. a morvamezei csatában vitézül harcol, úgy, hogy maga László király jelenti ki róla, hogy »a mi királyi felségünk szemeláttára hűségüknek sok jelét mutatták fel azzal, hogy dicséretre méltóan hadakoztak.« T. i. Hodos comes unokatestvéreivel, a Báthoryakkal együtt vett részt a csatában. Balkezét már egyik előbbi ütközetben elveszítvén, jutalmul megkapta Joachim bán zágrábi palotáját. Ősi birtokaikon 1310. kezdenek megosztozkodni a Báthoryakkal és Zeleméryekkel. A közös törzsből először a Zeleméryek váltak ki. Később a Báthoryak s a Szokolyok között osztályra került Rakamaz is, több más birtokkal együtt. Fia Lőrinc Róbert Károlynak hűséges hive lévén, több rendbeli fontos szolgálatai jutalmául 1314. többek között megkapta a Szatmárm.-i Szakoly község egy részét, melynek némely része már birtokában volt. Itt megtelepedvén, vették fel a Sz. családnevet s birtokaik után használták a pordányi előnevet. Lőrinc gyermekeit név szerint is ismerjük, de utódaikról nincs tudomásunk. A család leszármazását Lőrinc testvére László vezeti tovább, akinek fiai János és István ujból megosztozkodnak birtokaikon,
1328. pedig uj adományban részesülnek Rakamazon. János fiai közül Imre, majd pedig ennek fiai közül János vezeti tovább a családot. Felesége Báthory Zsuzsánna volt, akitől Péter és Miklós a családnak két ágát alapítják meg. Ez a Péter volt a családnak legkimagaslóbb tagja. Szilágyi Mihállyal s a Hunyadi családdal közeli rokonságban állván, az 1458. évi királyválasztáson ő is részt vesz bandériumával. A történelmi aktus után tagja az uj királyért induló követségnek s a Prágából hazatérő királyt kisérő lovasságnak ő áll az élén. Bonfini is megemlékezik róla krónikájában. Sok hőstette között is első helyen áll az Ali boszniai béggel vivott futaki csatája. 1465-ben temesi főispán lesz, 1466. pedig macsói bán. Birtokait ujabb adományokkal gyarapította s családjának legvagyonosabb tagja volt. Ő vette fel a »kisvárdai« előnevet is, melyet a család azota állandóan használ. Felesége »kisvárdai« Potenciána volt. Fiai közül János előbb csanádi püspök, mely állásáról azonban 1483. lemond s Diósgyőrben a Pálosok rendjébe lép be. Ulászló király még a kalocsai érdekséggel is megkinálta, de ő élete végéig – ami már a következő évben bekövetkezett – csak megmaradt egyszerű – barátnak. Egykoru arcképe máig megvan a constochovai rendházban; a róla készült fényképmásolatot Sz. Endre községi főjegyző őrzi. Testvére András szörényi bán volt; Albert belogradi bán. Volt még egy fivérük, Miklós, aki András testvérével együtt szintén a törökök ellen vitézkedett. Az ütközet lefolyását részletesen leirja Mátyás király Veronai Gábor bibornokhoz intézett levelében. A családot Albert folytatja tovább. Mint belgrádi bán Móré Györggyel közösen 2000 arany forint díj ellenében 200 lovas tartására voltak kötelezve, az 1498. évi XXII. t.-c. szintén azok között a magyar főurak között sorolja fel, akik mint »banderiátusok« a lovascsapataikat kiállító egyházi főurakkal karöltve voltak kötelesek katonáskodni. András fiai közül Ferenc orodi (régi város káptalannal, a mai Glogovác helyén) prépost, János pedig belgrádi bán. Felesége báró Podmaniczky Margit; a családnak tőlük való leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel.
1328. pedig uj adományban részesülnek Rakamazon. János fiai közül Imre, majd pedig ennek fiai közül János vezeti tovább a családot. Felesége Báthory Zsuzsánna volt, akitől Péter és Miklós a családnak két ágát alapítják meg. Ez a Péter volt a családnak legkimagaslóbb tagja. Szilágyi Mihállyal s a Hunyadi családdal közeli rokonságban állván, az 1458. évi királyválasztáson ő is részt vesz bandériumával. A történelmi aktus után tagja az uj királyért induló követségnek s a Prágából hazatérő királyt kisérő lovasságnak ő áll az élén. Bonfini is megemlékezik róla krónikájában. Sok hőstette között is első helyen áll az Ali boszniai béggel vivott futaki csatája. 1465-ben temesi főispán lesz, 1466. pedig macsói bán. Birtokait ujabb adományokkal gyarapította s családjának legvagyonosabb tagja volt. Ő vette fel a »kisvárdai« előnevet is, melyet a család azota állandóan használ. Felesége »kisvárdai« Potenciána volt. Fiai közül János előbb csanádi püspök, mely állásáról azonban 1483. lemond s Diósgyőrben a Pálosok rendjébe lép be. Ulászló király még a kalocsai érdekséggel is megkinálta, de ő élete végéig – ami már a következő évben bekövetkezett – csak megmaradt egyszerű – barátnak. Egykoru arcképe máig megvan a constochovai rendházban; a róla készült fényképmásolatot Sz. Endre községi főjegyző őrzi. Testvére András szörényi bán volt; Albert belogradi bán. Volt még egy fivérük, Miklós, aki András testvérével együtt szintén a törökök ellen vitézkedett. Az ütközet lefolyását részletesen leirja Mátyás király Veronai Gábor bibornokhoz intézett levelében. A családot Albert folytatja tovább. Mint belgrádi bán Móré Györggyel közösen 2000 arany forint díj ellenében 200 lovas tartására voltak kötelezve, az 1498. évi XXII. t.-c. szintén azok között a magyar főurak között sorolja fel, akik mint »banderiátusok« a lovascsapataikat kiállító egyházi főurakkal karöltve voltak kötelesek katonáskodni. András fiai közül Ferenc orodi (régi város káptalannal, a mai Glogovác helyén) prépost, János pedig belgrádi bán. Felesége báró Podmaniczky Margit; a családnak tőlük való leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel.
Tagjai közül azonban még némi részletességgel kell megemlékeznünk Péter-ről, akinek szintén – ugyan szomoru – szerep jut a történelem szinpadján; mint lázadó vérpadon végzi életét s vagyonát konfiskálták. Drugeth György elfogatta és börtönbe vetette. Az volt az állítólagos bűne, hogy a hajduk második felkelésében tetten érték, vagy mint Thurzó György akkori nádor jelenti a királynak 1610. okt. 21. kelt jelentésében: »Sz. Péter kibontván a katonai zászlókat, uj lázadást szított s a régi sérelmeit el nem feledett nép mellé állt volna, ha H. Drugeth György
hősiesen ellene nem szegül s a kassai királyi komisszáriusoktól támogatva őt el nem fogja. A király ehhez már hozzá járult, mikor a terebesi vár hitbizományát Drugeth Györgynek adta. Ezért ő is kéri a királyt, hogy indítsa meg a pert, vállalja az ügyet s így mentse meg Drugeth Györgyöt, nehogy az mint hatalmaskodó érdemlett jutalma helyett büntetésben részesüljön.« Hosszu huza-vona után a nádor hűtlenség cimén fejének és összes javainak elvesztésére itéli. Péter kegyelmet kér a királytól, kéri összes és ingatlan vagyonának visszaadását s váltságul huszezer magyar forintot ajánlott fel. A pozsonyi kamara azonban a megkegyelmezés ellen volt s a király 1611. máj. 14. kelt rezoluciójában »szabad folyást enged a törvénynek«. A kivégzés 1612. ápr. 27. reggel 9 orakor Pozsonyban megtörtént s holtteste az ottani franciskánusoknak adatott át. Egy fia volt, Gábor, kinek fia János, ezé pedig József (szül. 1735.), akinek Pétertől való származását nemesi bizonyítványokba foglalt tanuvallomások igazolják. Ugyanis József, szüleinek elhalálozása után, Veszprémmegyébe költözvén, nemességét 1771. dec. 4. a vármegye igazolja. A nemesi bizonylat átirja Zemplénm.-nek 1749. jul. 15. kiadott bizonyságlevelét s a Zemplénm. alispánjának itélőszéke előtt 1732. ápr. 1. tartott tanukihallgatásról felvett jegyzőkönyvet, mely szerint tanuk igazolták, hogy József apja János, ezé Gábor, ennek atyja pedig az a Péter volt, kinek »Pozsonyban fejét vették«. Ettől a Jószeftől kezdve aztán anyakönyvi kivonatokkal igazolható a család élő tagjainak leszármazása.
hősiesen ellene nem szegül s a kassai királyi komisszáriusoktól támogatva őt el nem fogja. A király ehhez már hozzá járult, mikor a terebesi vár hitbizományát Drugeth Györgynek adta. Ezért ő is kéri a királyt, hogy indítsa meg a pert, vállalja az ügyet s így mentse meg Drugeth Györgyöt, nehogy az mint hatalmaskodó érdemlett jutalma helyett büntetésben részesüljön.« Hosszu huza-vona után a nádor hűtlenség cimén fejének és összes javainak elvesztésére itéli. Péter kegyelmet kér a királytól, kéri összes és ingatlan vagyonának visszaadását s váltságul huszezer magyar forintot ajánlott fel. A pozsonyi kamara azonban a megkegyelmezés ellen volt s a király 1611. máj. 14. kelt rezoluciójában »szabad folyást enged a törvénynek«. A kivégzés 1612. ápr. 27. reggel 9 orakor Pozsonyban megtörtént s holtteste az ottani franciskánusoknak adatott át. Egy fia volt, Gábor, kinek fia János, ezé pedig József (szül. 1735.), akinek Pétertől való származását nemesi bizonyítványokba foglalt tanuvallomások igazolják. Ugyanis József, szüleinek elhalálozása után, Veszprémmegyébe költözvén, nemességét 1771. dec. 4. a vármegye igazolja. A nemesi bizonylat átirja Zemplénm.-nek 1749. jul. 15. kiadott bizonyságlevelét s a Zemplénm. alispánjának itélőszéke előtt 1732. ápr. 1. tartott tanukihallgatásról felvett jegyzőkönyvet, mely szerint tanuk igazolták, hogy József apja János, ezé Gábor, ennek atyja pedig az a Péter volt, kinek »Pozsonyban fejét vették«. Ettől a Jószeftől kezdve aztán anyakönyvi kivonatokkal igazolható a család élő tagjainak leszármazása.
A családnak másik u. n. olaszliszkai ágazata Péter, a temesi bán testvére, Miklós ágán jön le. Ennek az ágnak leszármazása Andrásig vezethető vissza, akinek Tódor Máriától született fia két ágon vezetik tovább a családfát. Közülük István (1798.) utódai: 1. Géza (irói néven Viktor); – 2. Gyula († 1894.), a Kisbirtokosok Földhitelintézetének volt az igazgatója; – 3. Béla; – 4. Laura. – 5. Jakab;
István testvére, András (1799.) ága napjainkig így vezet le:
Fia: Tamás; ezé Tamás; akinek gyermekei:
1. Tamás (szül. 1850., † 1914.), ügyvéd (Nagyvárad), volt országgy. képviselő. Felesége Lászlófalvi Eördögh Ilona. Gyermekei:
A) Tamás (szül. 1878.), ügyvéd (Abaujszántó). Felesége szendrői Balogh Anna;
B) Ilona (szül. 1882.), férje Hirmann Aladár;
C) Irén (szül. 1887.), férje Medvigy Ferenc dr.;
A család címerét illetőleg a következőket kell megemlítenem. Tagjai a XVII. századig a Gutkeled-nemzetség címerét viselték. Ettől kezdve a Báthory Gábor által adományozott beszélőcímert használják, mely a futaki csatára történt vonatkozással a következő: vörös mezőben élével kifelé fordított 2 kard között hegyével felfelé álló nyilvessző, a pajzsfőben pedig jobbról holdsarló, balról telt hold; zárt sisak; sisakdisz: 3 buzakalász; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
I. tábla
János belgrádi bán br. Podmaniczky Margit; Miklós Várady Anna; Miklós Telegdy Kata; János Makóy Ilona; György Beöthy Zsófia; István Illésházy Kata 1560.; Miklós; Erzsébet brebiri br. Melith Péter; György a tokaji ág őse; Péter 1545–1612. mint lázadó lefejeztetett csoltói Basó Sára; Katalin 1. Viczmándy Bálint, Udvari István; Mária Rákóczy Ferenc; Ilona Cseley András; Sára 1. Lónyay Gergely 2. Kozma István; Klára 1. Ispán Ferenc, 2. Máriássy György; Gábor (1653. Tőketerebes); János 1749. nb. Kolacskovszky Éva; József 1734–1805. nb. 1771. a gr. Eszterházy uradalom ügyésze Pápán Polinger Anna; József 1775–1805. szolgabiró Orthwein Teréz; Krisztina Gyurikovics György (Pozsony); József sz. 1813. IV/24. Pápa, † 1893. X/18. Ujszőny gazdatiszt 1850. I/10. Ackermann Juliánna † 1874. III/29. l. II. tábla; Anna Varju József;
II. tábla
József 1813–1893. Ackermann Juliánna († 1874.) l. I. tábla; Ignác 1851–1918. Pápa város rendőrkapitánya Szily Honóra; Ödön vasutas Bujk Ida; Izabella; Endre községi főjegyző (Ravazd) bonyhádi Perczel Erzs. († 1929. febr.); Viktor városi tanácsn. Pápa; Margit vitéz Peterdi Arthur mérnök (Pápa);
Vö. Fejér: Cod. Dipl. VIII/5., 160. 1. Karácsonyi: II-19.; Csoma Nemzets. címerek 9., 76., Wenzel: Árpádkori uj okmánytár IV/177–9.; Wertner: Magyar nemzets. I-258.; NI. X/787.; Zichy-okmányt. II/70.; Századok 1865. 509–511.; Csánki. Földr. 661.; Századok 1874/125.; Fessler: V/92.; Bonfinius Dec. III/IX. (1568:534. l.); Teleki: Hunyadiak kora 280–281. 459.; Fraknói. Mátyás király levelezése II/159.; T. 1891/155.; Pray: Hist. 313., 314., Szeremley: Hódmezővásárhely III/57.; OL.: Neo Reg. Act. Fasc. 1220., Np. 31.; Zemplénm. monogr. több helyen: Hadtört. Közl. 1891/231.; OL.: Ben. Res. és Exp. Cam. 1610., 1611-ből; stb., és részben Sz. Endre kéziratban lévő családtörténeti dolgozata családjának leszármazásáról.
Szokoly (urai).
Nemességét 1618-ból l. Erd. főkormsz. 1836–6866.
Szokoly (szokolyi és kisvárdai).
Régi, kihalt család. – Vö. NI. X/786–790.; Siebm. 641–2.; Márki II/275–6.; Lendv. I/95.
Szokolyi.
Címereslevelet 1795. jul. 9. Sz. Jakab, baranyamegyei szolgabiró és mostohafia Choján Zsigmond nyertek, utóbbinak Szokolyi-ra való névváltoztatásával (LR. LVIII/735.) – Vö. NI. X/790.; Siebm. 642.; Andr. 75., 76.; Komáromm. monogr. 581.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében István és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szokolyi (bernecei).
A nemességet az előnévvel 1908. máj. 21. Szokoly Alajos, Hontvármegye főlevéltárnoka kapta nevének Szokolyi-ra való átváltoztatásával. – Címer: kék mezőben lebegő arany koronából kiemelkedő két fehér szárny, melyek között egyenlő száru talpas arany kereszt lebeg; sisakdisz: a szárnyak a kereszttel; takaró: kék-arany, kék-ezüst. – Leszármazás:
Alajos (szül. 1871. jun. 19. Kisgaram), nagybirtokos, ny. várm. főlevéltárnok. Neje (esk. 1900. nov. 27. Bp.) gróf Berchtold Charlotte. Gyermekei:
1. Alajos (szül. 1901. szept. 19. Bernece), theológus;
2. József (szül. 1902. okt. 25. u. o.), huszárhadnagy;
3. Ferenc (szül. 1904. jan. 31. u. o.), okl. gazda;
4. Mária (szül. 1905. márc. 15. u. o.);
5. Erzsébet (szül. 1908. ápr. 14. u. o.), férje (esk. 1925. febr. 14. Bp.) gróf Révay István;
Vö. MNA. 129.; rcsk.
Címerpecsét Pestmegye lt.-ban. – Vö. Kősz. 380.
Címert l. Siebm. pk. 113.
Szokolyay.
Nagy Iván által (X/790.) említett erdélyi család.
Szokonya.
József, István, Mihály és János 1776. Pestmegyétől nemesi bizonyítványt kapnak. – Vö. Kősz. 380.; Benkó 341–2.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben élt család. Nemesi bizonyítványt 1776. Pestm.-től nyert. – Vö. NI. X/123.; Kősz. 333., 380.; Benkó 341–2.; Pestm. monogr. I/479;480.
Szokonya, l. Segesváry (alias Sz.)
Szokonyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében Sándor igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 121.
Szolarcsik.
Címerpecsét Pestmegye lt.-ban. – Vö. Kősz. 380.
Szóláthy, l. Zóláthy.
Szolcsányi.
Nemessége kelt 1665. (OL.:Htt. Nob. Nyitra). – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Márton igazolta nemességét. – Vö. Jedl. II.
Szoldan.
Címereslevelet Rudolftól 1598. márc. 12. Sz. Ferenc nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. NI. X/790.
Szoldits.
Címerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. Kősz. 380.
Szolga.
Címereslevele kelt 1635. nov. 22. (Szabolcsm. lt.) – Vö. Csoma 665.; T. IX/157.
Szolga (várfalvi).
Nagy Iván által (X/791.) említett krasznamegyei család.
Szolga (vargyasi).
Székely család. – Vö. NI. X/790–1. Mihály nemessége Küküllőmegyéből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.
Szolga, l. Nagy (oklándi, alias Sz.) – Zanathy (alias Zolga).
Szolinger.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében Márton özv. élt. – Vö. Balogh 144.
Szolnaky.
Nemességét 1569-ből l. leleszi conv. lt.
Szolnok-nemzetség, l, Karácsonyi III/73–5.
Szolnoky.
Címereslevele kelt 1569. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Szolnoky (másképen Lakatos).
Címereslevele kelt 1650. jul. 25. (Gyfv. LR. XXV/250.) – Vö. perd. 233.
Címereslevelet 1662. jun. 29. Sz. János kapott. – Vö. Bor. I/234.
Nagy Iván által (X/791.) Szabolcsm.-ben is élt ily nevű család.
Szolotvay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében János igazolta nemességét.
Szomay.
A XVII. század közepén él belőle Pál. – Vö. NI. X/791.
Szombath.
Címereslevele kelt 1621. dec. 26. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 163–4. (gen.), 253.
Szombath (belényesi).
Címereslevele kelt 1650. márc. 31. (Gyfv. LR. XXV/70.) – Vö. Siebm. erd. 233.
Címereslevelet 1712. jun. 16. Sz. Imre és gyermekei kaptak. (LR. XXIX/124.) – Vö. NI. X/791.; Siebm. 642.
Szombath (másképen Kis).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémmegyében József élt.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében 2 Imre, Pozsonymegyében László, Vasmegyében pedig György utódai vétettek fel az igazolt nemesek közé. György nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/456.)
Szombathfalvy (szombatfalvi).
Székely család. – Vö. NI. X/791–5. (gen.); Gf. III/27.i Siebm. erd. 233.
B.-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeirásában előfordul András. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/374.
Élt ily nevű család Szilágymegyében is. – Vö. Petri VI/588.
Szombathelyi.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1631. okt. 3. Sz. Imre nyert (Vas- és Zalam. lt.) – A családból okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/455.) – Vö. Balogh 253.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1644. jul. 1., Sz. János, Péter és Mihály testvérek kaptak. Kihirdette 1646. jan. 9. Győrmegye. A család egyik ága Barsmegyébe szakadt, egy másik ága pedig Heves-, majd Békésmegyébe származott el s 1778. ápr. 29. Gábor, Ferenc, és János Hevesmegyétől kapnak nemességükről bizonyítványt. – Vö.
NI. X/796.; Orosz 281–2. (gen.); Siebm. 642.; Békésm. tört. III/199. (gen.)
NI. X/796.; Orosz 281–2. (gen.); Siebm. 642.; Békésm. tört. III/199. (gen.)
A címreslevelet 1811. máj. 31. Sz. János ezredes és gyermekei kapták (LR. LXIII:219.) – Vö. Komáromm. monogr. 581.
Szombathelyi (szemereharaszti).
Előnév adományozása 1887. jan. 29. Sz. Győző kir. tan., Komáromm. alispánja részére.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 380.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesmegyében János, Komárommegyében Gáspár (Vö. Alapi 57., 264., 287., 292.), Veszprémmegyében György, Mihály, János, Márton, Zalamegyében pedig Antal vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Bácsmegyében 1772. Elek megyei esküdt. – Vö. Dudás 134.
Szombathy.
Címereslevele kelt 1572. márc. 19. – Vö. Csoma 570–1.
Címereslevelét 1649. aug. 9. Gömörm. hirdette ki.
Szombathy (kozmafalvi).
Címereslevele kelt 1649. nov. 5. – (Gyfv. LR. XXIV/180.) – Vö. Siebm. erd. 233.
Szombathy (másképen Kis.)
Címereslevele kelt 1694. márc. 11. (Veszprémm. lt.) – Vö. NI. X/797–8.; Siebm. 642.
Szombathy (beczkói).
Előnév adományozása 1902. jul. 30. Sz. Ignác dr., állami főreáliskolai ny. tanár részére. – Vö. NI. X/798–802. (gen.)
Szombathy (péterfalvi).
Nagy Iván által (X/802.) említett ugocsamegyei család.
Szombathy (tirnai).
Leszármazását l. T. X/80–5.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Szabolcs-, Trencsén- és Zemplénmegyében igazolják nemességüket. – Vö. Petri VI:588.i Siebm. 642.; Dudás 136.; Gorzó pk. 29.
Szombathy, l. Cseh-Sz. – Dienes (alias Sz.) – Szabó (alias Sz.)
Szomjas (tarczali).
Fenti előnévvel a nemességet 1908. jun. 13. Sz. Lajos dr., foldmiv. min. tanásos kapta. – Vö. MNA. 129.
Szomody, (hetei).
Közép-Szolnokm.-i család. – Vö. NI. X/803.; Siebm. 642., erd. 233.; Petri VI/589–90.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében 2 János, Zsigmond és Sámuel igazoltattak.
Szomolányi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Ferenc él. – Fejérmegyében is élt ily nevü család. – Vö. Rexa 51.
Szomoldy, l. Szomody (hetei).
Szomolkovich.
Horvátországban élt család. – Vö. Bojn. 37.
Szomolyay.
Címert l. Siebm. pk. 113.
Szomor.
Címereslevele kelt 1650. A család nemességét 1799. Komáromm. igazolta. Kihirdette Pestmegye, nemessége Komárommegyéből 1797. jan. 5. és 1799. aug. 6. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIX/787., LX/878.) Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Dudás 139.; Kősz. 381., Andr. 76.
Szomor, l. Zomor alatt is.
Szomoray.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében Mátyás igazolta nemességét.
Szomordoky.
Kihalt család. – Vö. NI. X/803.
Szomoroky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében András, János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Szompoly (eösi).
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/463.
Szomráky.
Címereslevele kelt 1625. (eredeti a besztercebányai káptalan levéltárában.)
Szónay.
Kihalt család. – Vö. NI. X/803.
Szonda (k.-polyáni).
Nagy Iván által (X/803.) említett székely család.
Hevesm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Orosz 282.
Szondy.
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1619. jul. 6. Sz. Máté és felesége Segesvári Katalin nyertek. (Ered. Sz. Viktor tulajd. Budapesten.) Kihirdette Gömörm. 1623. febr. 23. – Címer: vörös mezőben zöld földön egymással szembefordult 2 oroszlán maguk között hegyével felfelé álló, a dombra helyezett egyenes kardot tartanak; sisakdisz: növekvő koronás oroszlán kardot tart; takaró: vörös-arany. – A címereslevél már nemesnek mondja az adományozottat. – Állítólag ebből a családból származot Sz. György, a drégelyi hős (1552.) – A család leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel:
György † 1782. Mezőtur kenderesi, törökszentmiklósi, mezőtur ref. lelkész Pálfi Mária (Debrecen); György tiszaszentimrei, füzesgyarmati, burai, derzsi ref. lelkész Négyesy Klára; Lajos sz. Tiszaszentimre † 1851. I/16. vésztői, kisperegi ref. lelkész Papp Sára (Nagyszalonta); Mária sz. 1789. V/11. Füzesgyarmat Gál István; Lajos borossebesi, nagyharsányi ref. lelkész Jablonczy Magdolna; Imre sz. 1826. Kispereg, † 1900. V/27. kisperegi ref. lelkész Szikszay Vilma; Lajos főjegyző Gödöllő 1. Jámbor Mária 2. N. N.; Hermina Varga Lajos (Konyár); Béla sz. 1853. III/27. Aradm. v. főlevélt. és anyakönyvvezetője † 1919.; Géza sz. 1854. VIII/10. kisperegi ref. lelkész 1. Major Emma 2. Joszics Zóra; György sz. 1861. VI/6. min. tan. Kovács Etelka (Üllő); Berta sz. 1860. II/13. Kispereg 1. Bethlendy Sándor 2. Hódy Pál p. ü. számtanácsos; 1 : Bella sz. 1886. XI/24. Gregor Antal alezr.; Viktor sz. 1891. X/22. külügymin. oszt. tan. Rabong Ilona; 2 : Margit sz. 1902. VII/18. Bauda Tibor; György sz. 1926. IX/3.; György gimn. tan. br. Győrffy Judit sz. 1896.; Imre jogügyi fogalm. Kloczka Róza; Irén dr. Haeckenast Jenő; László; Zoltán ügyvéd Bpest Leopold Margit; Etelka; Elek; György; Endre; István; Klára dr. Biró Zoltán; Márta dr. Specziár Sándor; Mária dr. Somogyi István; Lajos Sarkady Erzsébet; Lajos; Vilma; László;
Vö. NI. X/804., Márki II/611.; Benkó 342. (gen.) Siebm. 613.; bemutatott iratok.
Szondy.
Címereslevelet Brandenburgi Katalintól 1630. jun. 20. Sz. Márton és László kaptak. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 120.
Címereslevele kelt 1652. –1771. Pestm. hirtette ki a család nemességét. – Vö. Kősz. 381.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar- és Szatmárm.-ben éltek ily nevü család tagjai. – Vö. Siebm. 642–3.
Szontagh (iglói, zabari és szepesszombati).
Németországból származó család. Már lakóhelyén – Weimar, Oppurg, Altdorf, Briga, Nagy Glogau és Rauneberg – szász lovagi rangban állt, amint ezt a Rudolf király által 1582. s a II. Mátyás által 1610. kiállított okmányok igazolják. A család neve a régi okmányokban Sonntag-nak, Zontag-nak is van irva. Az 1632. máj. 18. kelt armális már Szontagh-nak irja, az 1659. nov. 19-iki armális »Szontag de Igló«, az 1807. okt. 16. kelt adománylevél pedig Szontagh de Zabar javára szól. Végül az 1891. máj. 23. kelt kir. okiratban a család egyik ága a »szepesszombati« előnevet nyerte. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod-, Gömör-, Szepes- és Zólyommegyében igazolja nemességét. – Vö. NI. X/804–840. (gen.); MNZsbk. II. R. I/602–8.; Szontagh Dániel: A Sz.-nemzetség származási története. (Pest, 1864–5.); T. XXX/60–3.; Gf. II/138.; Siebm. 643.; Közl. Szepesm. multjából. V/45.; Kősz. 381.
Szontagh, l. Richter.
Szonte (hernádszentandrási).
A címereslevelet 1820. jan. 21. Sz. Pál miskolci szenátor nyerte. (LR. LXIV/345.) – Vö. NI. X/840.; Kősz. 381.
Szopkó (szepesszombati).
A nemességet 1917. jan. 25. Sz. Róbert táblabiró kapta. Nevét ugyanekkor Zsadányi-ra változtatta.
Szopkovics.
Címerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. Kősz. 381.
Szoplonczay.
Bácsmegyében élt család. – Vö. Dudás 130.
Szopori (alias Nyerges.)
Címereslevele kelt 1685. jul. 26. – Vö. Siebm. erd. 283.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronmegyében élnek Miklós, Imre, István, Jónás, Nádori adományt Simaházára 1723. máj. 12. Péter nyert.
Szopós.
A címereslevelet 1699. ápr. 3. Sz. János udvarhelyi lakos és fiai kapták. (LR. erd. II/72.)
Szopós (csikszeredai).
Nagy Iván által (X/840.) említett székely család.
Szopós (szenttamási).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásában előfordul György. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/388.
Szilágymegyében is élt ily nevü család. – Vö. Petri VI-590.
Szór.
Címereslevele kelt 1630. máj. 15. – Vö. Csoma 665.
Szóra (kistolmácsi).
nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII/30.
Szórád.
Címereslevele kelt 1696. – Vö. NI. X/840.; Siebm. 643.
Nyitramegyéből nemessége 1802. febr. 12. legf. helyen igazoltatott. (LRR. LX/918.)
Szórád, l. Szóráth alatt is.
Szórády.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében István él.
Szóráth.
Címereslevele kelt 1647. ápr. 9. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében Ferenc igazoltatott. – Vö. Csoma 65.; Orosz 282.
Szóráth, l. Szórád alatt is.
Szorosi, l. Glocza (alias Sz.)
Szotóczky.
Címereslevelet 1796. dec. 16. Sz. Ferenc és gyermekei nyertek. (LR. LIX/411., Krassóm. lt.) – Vö. NI. X/840–1.; Márki II/711.
Címereslevele kelt 1746. (?) – Vö. Siebm. 643.
Szotyori.
A címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. az Abari családdal közösen Sz. János, Lajos, Márton és Mátyás kapták.
Címereslevele kelt 1682. márc. 7. (OL.) – Vö. Siebm. erd. 233–4.
Címereslevele kelt 1808. jul. 29. (LR. LXII/1034.)
Szotyori (szotyori).
Nemessége Háromszékből 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.) – Vö. NI. X/841.
Szováthy.
Címereslevelet Sz. Ferenc nyert (Szatmárm. lt.) – Vö. NI. X/841.; Gorzó 120.
Szőbocher, l. Scherschleifer.
Szőcs.
Címereslevele kelt 1601. ápr. 3. (Rimaszombathy Géza tulajd. Besztercze).
Címereslevele kelt 1608. aug. 4. – Vö. Siebm. 234.
Címereslevele kelt 1609. nov. 2. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/205.
Címereslevelet Báthory Gábortól 1611. jun. 12. Sz. Mihály és társai kaptak. – Vö. Beder.
Címereslevele kelt 1643. nov. 20. – Vö. Siebm. erd. 230.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1650. Sz. János nyert. – Vö. NI. X/841–2.; Siebm. 643.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1652. márc. 2. Sz. András nyert. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1652. Szabolcsm. – Vö. Gorzó 116.
Címereslevelet 1655. márc. 12. Sz. György nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/227.
Címereslevele kelt 1655. ápr. 26. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/228.
Címereslevele kelt 1655. szept. 30. – Vö. Siebm. erd. 230.
Címereslevele kelt 1656. aug. 25. – Vö. Siebm. erd. 235.
Címereslevelet az Abari Családdal 1658. márc. 10. Sz. István nyert.
Címereslevelet 1666. máj. 19. Sz. György nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/236.
Címereslevele kelt 1666. dec. 1. Kihirdette Gömörmegye. – Vö. Forgon II/295.
Címereslevele kelt 1667. – Vö. T. VIII/89.
Címereslevelet 1668. máj. 5. Sz. János nyert. – Vö. Bor. I/236.
A címereslevelet 1719. jan. 23. Sz. István (Zilah) és gyermekei kapták. (LR. erd. V/808., 888.)
Címereslevelet 1719. nov. 16. Sz. András és fiai kapták. (LR. XXXIII/67.; Nógrádm. lt.) – Vö. NI. X/842.; Siebm. 643.
A címereslevelet 1791. szept. 28. Sz. András kolozsvári orvos kapta. (LR. erd. XIII/36.
Szőcs (belényesi).
B.-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeirásában előfordul János. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/374.
Szőcs (belényesi, alias Farkas).
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/53.
Szőcs (bihari, alias Kathi).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR.XXIII/27.
Szőcs (borosjenei).
Nemességét 1616-ból l. Gyfv. LR. VIII-189. – Vö. Márki II/219.
Szőcs (borosjenei).
Címereslevele kelt 1649. dec. 6. – Vö. Márki II/219.
Szőcs (butyáczai).
Nemességét 1667-ből l. L.: Erd. főkormsz. 1847:9414.
Szőcs (dánfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI-608.
Szőcs (debreceni).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V-124.
Szőcs (dési).
Nemességét 1631-ből l. kolosmon. conv. Prot. R. II/19.
Szőcs (deési).
B.-Szolnokmegyében 1670. kihirdetett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Szőcs (dévai).
Nagy Iván által (X/844.) említett család.
Szőcs (dipsei).
Címereslevelet az Abari családdal közösen 1658. márc. 10. Sz. György kapott.
Szőcs (enyedi).
Nemességét 1580-ból l. Gyfv. kpt. Cent. D. 93.
Szőcs (enyedi, alias Gellyén.)
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. kpt. Prot. M. Siklósi 8.; kolsomon. conv. prot. Q 153.
Szőcs (felsőcsernátoni).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/578.
Szőcs (fogarasi).
Nemességét 1667-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Böszörményi 403.
Szőcs (frinkfalvi).
Nemességét 1663-ból l. Gyfv. kpt. Cent. GG. 25. Prot. Kastal 1.
Szőcs (gönczi).
Nemességét 1628-ból l. Gyfv. LR. XIV/65.
Szőcs (gyulafehérvári).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/240.
Szőcs (gyulafehérvári, alias Mészáros).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi I/284.
Szőcs (hétfalusi).
Címereslevelet 1658. márc. 10. az Abari családdal együtt Sz. János nyert.
Szőcs (hosszuaszói).
Címereslevelet Báthory Gábortól 1610. dec. 18. Sz. János és társai kaptak. – A további adatokat l. Ábrán alatt.
Szőcs (karánsebesi).
Címereslevele kelt 1650. márc. 26. (Gyfv. LR. XXV/31.) – Vö. Siebm. erd. 230.
Szőcs (kászonfelsőfalvi).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/237.
Szőcs (kézdivásárhelyi).
Címereslevele kelt 1722. jul. 27. (LR. erd. VII/293.)
Szőcs (kisbaczoni).
A nemességet 1897. okt. 26. Sz. Ákos kolozsvári itélőtáblabiró kapta. – Vö. MNA. 129.
Szőcs (kolozsvári).
Nagy Iván által (X/843.) említett család.
Szőcs (kovásznai).
Nagy Iván által (X/844.) említett erdélyi család.
Szőcs (kőrösi).
Nagy Iván által (X/843.) említett család A.-Fehérmegyéből.
Szőcs (margitai), l. Ferenc (alias Sz.)
Szőcs (mezőteremi).
A címereslevelet 1701. aug. 5. Sz. Péter és fiai nyerték. (LR. erd. III:505.)
Szőcs (nagyalmási, alias Hunyadi.)
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXVI/54. – Vö. T. XX/22.
Szőcs (nagyernyei).
Nemességét 1675-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1804:2078. – Vö. NI. X/842–3.; Pálmay: M. Torda 137. (gen.)
Szőcs (nagygyőri).
Nemességét 1600-ból l. Gyfv. kpt. Prot. M. Barsi 32.
Szőcs (nagyporondi).
A címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. Sz. György kapta.
Szőcs (nagyváradi).
Erdélyi család. – Vö. NI. X/843.
Szőcs (oláhfalvi).
Nagy Iván által (X/843.) emlitett család.
Szőcs (ölyvedi).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII-19. – l. Őlvedi.
Szőcs (pétermonostori).
Előnév adományozása 1911. máj. 6. Sz. Béla uradalmi tiszttartó részére.
Szőcs (rettegi).
Nemességét 1590-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1904:122.
Szőcs (sarkadi).
Címereslevele kelt 1621. nov. 10. (Gyfv. LR. XI/9. – Vö. Siebm. erd. 230.
Szőcs (sassi).
A címreslevelet Bethlen Gábortól 1628. aug. 22. Sz. István és társai kapták. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Szőcs (segesvári).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert Sz. János.
Szőcs (sóváradi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M. Torda 133.
Szőcs (szászvárosi).
Nemességét 1638-ból l. Gyfv. LR. XIX/52.
Szőcs (szegedi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/714.
Szőcs (szentpéteri).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Szőcs (szeredai).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/11.
Szőcs (tarpai).
Leszármazását l. Sipos 262–5.
Szőcs (udvarhelyi, alias Orbán).
Nemességét 1663-ból l. kolosmon. conv. Arm. S. 61.
Szőcs (ujlaki).
Címereslevelet I. Ferdinándtól 1560. dec. 24. Sz. Péter nyert. (Fejérm. lt.) – Vö. T. XXXI/119.
Szőcs (váradi).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXIII-25.
Szőcs (váradi, alias Boldis).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/274.
Szőcs (váardi, alias Konyári).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/182.
Szőcs (zalasdi).
A címereslevelet 1699. aug. 5. Sz. János nyerte. (LR. erd. II/186.)
Szőcs (másképen Fejérdi).
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. LR. X/40.
Szőcs (másképen Graszner.)
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1665. máj. 18. Sz. János nyert. (MNMuz. lt.)
Szőcs (másképen Hady.)
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó 121.
Szőcs (másképen Hunyad.)
Címert l. T. XX/22.
Szőcs (másképen Hunyadi).
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5390.
Szőcs (másképen Károly.)
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1647. ápr. 29. Sz. Pál nyert. (Ered. Debrecen v. lt.) – Vö. Siebm. pk. 113.; Áld. 183.i Bor. I/223.
Szőcs (másképen Kerekes.)
Címereslevele kelt 1640. – Vö. T. VIII/89.
Szőcs (másképen Kis.)
nemességét 1652-ből l. Gyfv. LR. XXVI/62.
Szőcs (másképen Kristóf.)
Nemességé 1667-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Steph. Böszörményi 403.
Szőcs (másképen Nagy.)
Címereslevelet 1646. okt. 2. Sz. Pál és fiai kaptak. Kihirdette Borsodmegye. – Vö. Bor. I/223.
Szőcs (másképen Orbán, udvarhelyi).
Címereslevele kelt 1663. jan. 20. – Vö. Siebm. erd. 234.
Szőcs (másképen Óváry).
Címereslevele kelt 1666. febr. 17. – Vö. Csoma 664.
Szőcs (másképen Pap.)
A címereslevelet 1700. jul. 10. Sz. Miklós kapta. (LR. erd. II/7774.)
Szőcs (másképen Patkó.)
Címereslevelet 1665. febr. 12. Sz. János nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/235.
Szőcs (másképen Rácz.)
Címereslevelet Bethlen Gábortól Szabolcsm. 1627. márc. 12.) – Vö. Gorzó 117.
Szőcs (másképen Romok.)
Gömörmegyében kihirdetett család.
Szőcs (másképen Segesdi.)
Nemességét 1664-ből l. Ol.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szőcs (másképen Szentpétery).
Nemességét 1664-ből l. Andr. főkormsz. 1806:5350.
Szőcs (másképen Tóth.)
Címereslevele kelt 1651. Kihirdette Zemplénmegye.
Szőcs (másképen Szőrös.)
Aradmegyei birtokadományos (1652.) család. – Vö. Márki II/219.
Szőcs (másképen Tóth.)
Nemességét 1664-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1806:5350.
Címereslevele kelt 1687. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Az
1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében András, Máramarosmegyében János élnek.
1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében András, Máramarosmegyében János élnek.
Szőcs, l. Boldis (váradi, alias Sz.) – Christóph (fogarasi, alias Sz.) – Fejérdi (alias Sz.) – Hunyadi (alias Sz.) – Kelemen (alias Sz.) – Kis (alias Sz.) – Konyáry (alias Sz.) – Kotman (alias Sz.) – Kovács (alias Sz.) – Kovács (alias Sz.) – Lengyel (alias Sz., deési). – Mészáros (alias Sz.) – Román-Sz. – Segesdy (alias Sz.) – Szathmári (alias Sz.) – Szegedy-Sz. – Szentpétery (alias Sz.) – Szewch. – Tasnády (alias Sz.).
Szőcs-Bagosi.
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Szőcs-Hátzoki (ponori, alias Borsos.)
Nemességét 1674., 1675., 1678-ból l. Gyfv. kpt. Cista I. Hunyad fasc. III/24., 38., 39.
Szöcsey.
Címereslevele kelt 1663. (Győrm. lt.)
Szőcsy (Szeöchy).
Címereslevele kelt 1608. jun. 24. – Vö. Siebm. erd. 230.
Címereslevele kelt 1608. aug. 4. (Ref. coll. Debrecen.) – Vö. Siebm. erd. 234.
Szőcsy (kézdivásárhelyi), l. Szőts.
Címereslevele 1721. máj. 20.
Címert l. Siebm. pk. 112.
Szödényi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében Miklós, Szatmármegyében pedig Mihály fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó pk. 29.
Szöghy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében Gábor igazolta nemességét.
Szögyény (magyarszögyéni).
Esztergomm.-i eredetü régi család. Első ismert őse Sebrid a XIII. század közepén élt. Birtokadományt Hunyady Mátyástól 1466. jul. 15., kapott Szabolcs- és Zemplénm.-ben. A XVI. században már sokfelé elágazott a család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben 2 János, Zalam.-ben pedig Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. levéltára a MNMuz.-ban. – Kimagasló tagja volt a családnak Zsigmond (1775–1826.), királyi táblai ülnök, udvari tanácsos, személynök, főispáni helytartó, végül alkancellár. A család nemesi ágon ma is él; grófi ágazatát l. Szögyény-Marich alatt. – Vö. NI. X/844–850.; pk. 359.; Siebm. 643–4.; Gorzó pk. 29.; Kősz. 381.; MNZsbk. II. R. I/608–610.; Fejérm. tört. III/364–6.; Szabolcsm. monogr. 534.; stb.
Szögyény-Marich (magyarszögyéni és szolgaegyházi), gróf.
A grófi rangot 1910. ápr. 17. Szögyén-Marich László belső titkos tanácsos s rendkivüli és meghatalmazott miniszter kapta. – A Sz. családból Lászlónak (1806–1893.) felesége szolgaegyházi Marich Mária, családjának utolsó ivadéka lévén, 1841. jan. 1. a fiágat illető javaiban is fiusíttatott, minek folytán férje 1854. jul. 31., majd ujólag 1862. jan. 22. engedélyt nyert a Sz.-M. kettős név viselésére. – Vö. Szögyén (magyarszögyéni).
Szök.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontmegyében András és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szőke.
Címereslevele kelt 1555. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevele kelt 1611. márc. 5. – Vö. Siebm. erd. 234.
Címereslevele kelt 1623. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1636. okt. 20.; kihird. Tornam. – Vö. Tk. I/68.
A címereslevelet 1638. febr. 10. Sz. István és fiai kapták. – Vö. Bor. I/221.
Címereslevele kelt 1660. máj. 4. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 113.; T. VIII/89.
Címereslevele kelt 1673. dec. 30. – Vö. Csoma 572–3. (gen.)
A címereslevelet 1697. jun. 20. Sz. Ferenc (marsoszék) nyerte. (LR. erd. II/172.)
Címereslevelet 1831. jul. 29. Sz. Sámuel aradmegyei jegyző nyert. (LR. LXV/751. – Vö. NI. X/850–1.; Torontálm. monogr. 533.
Szőke (csajági).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 381–2.
Szőke (gelenczei).
Nagy Iván által (X/851.) említett székely család.
Szőke (gyulai).
Nemességét 1614-ből l. Gyfv. LR. VII/372.
Szőke (hosszuaszói).
A címereslevelet Báthory Gábortól 1610. dec. 18. Sz. János és társai kapták. – A továbib adatokat l. Ábrán (hosszuaszói) alatt.
Szőke (magyarosi).
Székely család. – Vö. NI. X/582.; Pálmay: M. Torda 133.
Szőke (marczali).
Címereslevelet II. Rudolftól 1583. ápr. 28. Sz. Péter nyert. (MNMuz. lt. és Szepesm. lt.) Kihirdette 1583. Pozsonym.
Szőke (óvári).
Marosszéki család. – Vö. Gorzó 116.
Szőke (péterfalvi).
Ugocsamegyében élt család. – Vö. NI. X/851.
Szőke (sassi).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1628. aug. 22. Sz. Józsa és Társai kaptak. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Szőke (selyebi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében József fordul elő az igazolt nemesek között.
Szőke (szentkirályszabadjai).
Veszprémmegyei eredetű család. – Vö. Kősz. 382.; Csoma 571–2. (gen.)
Szőke (ványai).
Címereslevele kelt 1659. – Vö. Békésm. tört. III/200–1.
Szőke (zágoni).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII/145.
Szőke (zabolai).
Erdélyi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Borsod-, Fejér-, Győr-, Komárom-, Sopron-, Szabolcs-, Szatmár-, Vas- és Veszprémmegyében igazolták tagjai nemességüket. – Vö. NI. X/664–6.i NIf. III/103.; Siebm. 644.; Márki II/711.; Balogh 144.; Petri VI/593/4.; Közl. Szepesm. multj. V/44.
Szőke, l. Bolla (alias Sz.) – Csapó (alias Sz.) – Magyarossy (alias Sz., magyarosi). – Pászthóy (alias Sz.) – Zeőke alatt is.
Szökellő.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Szökő.
Címereslevele kelt 1669. nov. 16. (Az egri kpt. lt.-ban.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében Mátyás, Hevesmegyében János, Mihály és Mátyás élnek. Címerpecsét Hevesmegye levéltárában. – Vö. Orosz 282., (gen.); Kősz. 382.
Szököcs.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében László és Mihály igazoltattak. – A család 1822. máj. 28. Biharmegyétől nemesi bizonyítványt nyert. – Vö. Bold. 116.
Szölcsényi.
Címereslevelet II. Rudolftól 1607. máj. 10. Sz. Mihály nyert. (MNMuz. lt.)
Szőledi, l. Koczogh (alias Sz.)
Szőlinczey.
Nagy Iván által (X/851.) említett család (1848.)
Szőllős.
Címereslevelet 1633. jun. 3. Sz. János, Mihály és Péter nyertek. – Vö. Bor.I/218.
Szőllős, l. Fekete (alias Sz.)
Szőllőskey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében József igazolta nemességét. – Ugyanekkor Veszprémmegyében József és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 144.
Szöllösy (szöllössy, szöllösi).
Címereslevele kelt 1583. szept. 27. – Vö. Siebm. 644.
A címereslevelet II. Rudolftól 1602. szept. 9. Sz. Mihály nyerte. (MNMuz. lt.; Vasm. lt.; OL.: 1974/1907.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János, Veszprémmegyében pedig Gergely özv., István, Gergely, János élnek. Mihály fia János nemessége 1763. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/457.) – Vö. Balogh 144., 253.
Címereslevelet 1628. dec. 19. Sz. András és társai kaptak. (Hevesm. lt.) Kihird. 1659. Szabolcsm. – Vö. Orosz 282–3.; Nif. I/308.; Siebm. pk. 113.
Címereslevele kelt 1631. márc. 18. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Szöllőssy.
Egy másik ily nevü család Erdélyben élt. – Kémerről való s innen származott át Marosvásárhelyre. Az élő nemzedék leszármazása visszavezethető kémeri születésü Sz. Péterig, akinek özvegye, Csillag Zsuzsánna kérelmére a marosvásárhelyi tábla 1848. febr. 10. átirja a II. Ferdinánd által Nagyszőllősi Péter s fiai: Péter, Ferenc és Sámuel részére 1636. márc. 13. kelt s 1638. nov. 25. Biharm.-ben kihirdetett címereslevelet, melyben a következő címeradomány foglaltatik: kék mezőben zöld földön álló farkas felemelt jobbjában dárdát tart; sisakdísz: a pajzsalak növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. A család a »nagyszőllősi« előnevet használja. – Leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel:
János sz. 1725. körül, † 1778. III/2. Kémer (1754. jan. Kémer) Nagy Anna († 1792. IV/30. u. o.); Sára sz. 1766. II/9. Kémer; Sámuel sz. 1767. XI/13. u. o.; Péter kincst. ügyvéd sz. 1771. I/26. Kémer, † 1848. I. 19. Marosvásárhelyt 1. 1795. II/10. u. o.: Galambos Borbély Lidia, († 1830. II/25. u. o.) 2. 1836. I/4. u. o.) Csillag Zsuzsa); 1. Ferenc sz. 1807. XI/20. Marosvásárhely; 2. Gyula sz. 1838. I/6. Marosvásárhely, † 1895. VII/17. Szeged Horváth Juliánna; Károly sz. 1864. III/7. Zalavár, † 1921. VI/16. Bp. 1887. XI/23. Veszprém Liptay Ilma; Lajos sz. 1891. – III/29. Bp. az OTI. számv. főtanácsosa 1921. V/31. Gyermely : fenyőházi Kőry Erzsébet (sz. 1902. V/23. Szomor); Lajos sz. 1923. V/17. Bp.; László sz. 1927. III/29. Bp.;
Szöllőssy.
Címereslevelet 1649. dec. 13. is nyert egyik ily nevü család (Gyfv. LR. XXIV/246.) – Vö. Siebm. erd. 234.
Címereslevele kelt 1667. okt. 15. – Vö. Forgon II/295–6.
A címereslevelet I. Lipóttól 1675. márc. 6. Sz. Mátyás nyerte. (MNMuz. lt.)
A címereslevelet I. Lipóttól 1679. máj. 21. Sz. Pál kapta (MNMuz. lt.) Kihird. 1680. jan. 29. Sárosmegye. – Vö. Áld. 247–8.
Szőllőssy.
A család megalapítója Sz. István, aki I. Lipót királytól Tasnády másképen Székely Mihállyal együtt 1687. jul. 29. kapott címereslevelet. Kihirdette 1687. szept. 2. Szabolcsmegye. A címszerző fiai, István mátészalkai ref. pap és János 1744. márc. 22. Szabolcsmegyétől kaptak nemességükről bizonyítványt, melyet Szatmármegye hirdetett ki. István ref. papnak József nevü fia katholizál és Szabolcsmegyében Kékcsén birtokos; fia György gróf
Károlyi István jogtanácsosa, Szatmármegye táblabirája s nemességét 1835. szept. 21. Szabolcsmegye igazolja, melyet aztán 1836. márc. 7. Szatmármegye hirdetett ki. – Címer: csőrében zöld ágat tartó galamb. Nevezett Szőllőssy István mátészalkai pap Herczegszőllősy-nek is irta magát s utódai a »herczegszőllősi« nevet használják.
Károlyi István jogtanácsosa, Szatmármegye táblabirája s nemességét 1835. szept. 21. Szabolcsmegye igazolja, melyet aztán 1836. márc. 7. Szatmármegye hirdetett ki. – Címer: csőrében zöld ágat tartó galamb. Nevezett Szőllőssy István mátészalkai pap Herczegszőllősy-nek is irta magát s utódai a »herczegszőllősi« nevet használják.
Szőllősy.
Sámuel1697. jun. 20. nemességének megerősítésében részesül. (LR. erd. I/153.) – Vö. I. VII/101.
Címereslevele kelt 1702. nov. 2. (LR. erd. IV/529.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében Mihály és Péter vétettek fel az igazolt nemesek közé. Nemességük 1763. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/503.)
Szőllősy (dévai).
Torda városában élt 1848. előtt Ignác, a város tanácsis esküdtje. Címert l. Siebm. erd. 234. – Vö. még NI. X/852.
Szőllőssy (felsőboldogfalvi).
A nemességet 1917. dec. 1. Sz. Samu nagybirtokos kapta.
Szöllőssy (felsőszőllősi).
Régi család, melynek nemzedékrendje a XIII. század végéig vezethető vissza, amikor is (1285.) már Felsőszőllősnek birtokában volt. A család még a XV. század első felében is Felsőszőllősi névvel él s a XVI. században már két ágra szakadt: a csöpönyire s az elefántira. A család barsi és elefánti ágai – tudtunkkal – kihaltak; a jelenleg élő ágazat őse Tamás fia Gáspár (XV. század), akinek fia László, ezé Demjén, ezé Zsigmond, ezé Ferenc (felesége apagi Füssy Dorottya), ezé Ferenc (szül. 1635., megh. 1588–98. között), akinek felesége krencsi Gaszthonyi Katalin volt. Tőle kezdve a család élő ágazatának leszármazását az alábbi téblázat tünteti fel. – A család jelenleg csak a »felsőszőllősi« előnévvel él s címerét 69.578–1910. és 108.826/1910. sz. a. a belügyminiszter állapította meg.
Leszármazás:
Ferenc sz. 1535., † 1595–98. közt (Krencsei Gosztonyi Katalin); Miklós sz. 1572. † 1630. körül (Kisjókai Bodich Katalin); Pál sz. 1610.,† 1685. körül (Gróff Judith); Gáspár sz. 1650. k., † 1710. k. (Kiscsepcsányi Sántha Erzsébet; Rozália (l. Felsővásárdi Vásárdy Ferenc) (2. Nagy István Sándor); Boldizsár sz. 1690. VIII/27., † 1747. előtt (1. Gyaraki Grassalkovics Erzs. Judith) (2. Dezseri Rudnyánszuky Judith); 2 : Teréz (Bugyi Gellért Ferenc); Gáspár sz. 1720. IV/17., † 1782. VI/5. (Rajcsányi Rajcsányi Borbála); Zsuzsanna (1. Biróczy Ádám) (2. Szlavniczai Sándor József); Pál sz. 1761. (Jankovics Borbála); Gáspár sz. 1755. (Egermann Anna); Katalin sz. 1759. (1. Sárosfalvi Bittó Tádé) (2. Szájbély András); József sz. 1753. XII/23. † 1806. IV/21. (Keönczöl Klára); Anna sz. 1767. (Koltay N.); Apollónia sz. 1769. (Gloszkey Tamás); Janka sz. 1770. (l. Csáfordjobbaházi Bolla Imre) (2. Fába György); János sz. 1772. (Ghalbert Babett); Elek sz. 1773. (1. Zimándy Franciska) (2. Dóra Julianna); János; Károly; Borbála † 1830. IV/24.; József sz. 1796. III/24. † 1845. VI/4. (Gamperl Anna); Klára (Miksics N.); Anna sz. 1783. (Fischer Lajos); Lajos sz. 1787. II/2., † 1868. XII/18. (Pilly Anna Erzsébet); Lajos sz. 1785., † 1786.; Jozéfa sz. 1790. (1. Tarnói Buócz N.) (2. Knothy N.); Borbála (Farkas Ferenc); Krisztina (Szmollény N.); György sz. 1814. IV/1. † 1870. X/28. (1. Klamm Margit) (2. Hannig Teréz); Ernő sz. 1818. VIII/20. † 1887. IV/17. (Mihálovics Franciska); Nep. János sz. 1799. XII/1. † 1879. XI/3. (Buzinkai Buzinkay Krisztina); György (Strachwitz Zsófia); Gyula sz. 1838. IX/29. (Kun Róza); Teréz sz. 1831. III. † 1900. VIII/18. (Nagypalugyai és bodafalvi Palugyay László); Kálmán * 1843. IX/12. † 1900. V/11. 1. szenkviczi Palkovits Klarissza 2. Vangel Mária; Paulina sz. 1830. I/9. Schill Árpád; Kornéla * 1832. VI/16. † 1833. V/17.; László * 1834. I/13. † 1834. VIII/18. Sarolta * 1835. X/8.; Jozéfa * 1838. II/24. Prikelmajer Nándor; Szidónia * 1841. VI/6. Jeszenszky Lajos; 1-től Eszter * 1873. IV/8. Szenkviczi Palkovits Sándor; 1-től Marianna * 1875. I. † 186. VIII/15.; Gyula * 1844. I/7. † 1907. III/9. Mihálovics Vilma; Lajos * 1845. X/27. † 1902. V/15. Tárczay Mária; Mária *1847. XI/2. Antalffy Zsiros Lajos; Erzsébet * 1849. XI/29. Frank Nep. János; István * 1852. VIII/26. Bielek Vilma; Sarolta * 1854. IX/27. Nahácsi és banjalukai Simonsich Géza; Kálmán * 1857. VIII/22. Hernádvécsei Vécsey Camilla; Ödön * 1875. III/10. Fáji Fáy Eleonora; Ilona * 1884. XI/30. Nemes kvassói Kvassay Gyula; Ernő * 1873. IX/20. Klasz Mária; Margit * 1875. I/15. Ebenhofeni Fuchs István; Izabella * 1877. III/15. Schopf Kálmán; Magda j1881. XII/7. Draxler Ferenc; Elemér * 1885. VI/22.; Géza * 1892. I/1.; Béla * 1893. VI/25.; Imre * 1896. VIII/6.; Eszter * 1898. IV/20.; Kálmán * 1899. XI/25.; Gyula * 1866. XI/25.; Gyula * 1866. VI/15. Quirini Blanka; Mária j1867. VII/27. † 1900. XI/14.; Etelka * 1869. IX/8. Baranyay Gyula; Rózsa * 1874. VI/11;
Vö. NI. X/851–2.; Siebm. 644.; Szöllősy Kálmán: A felsőszöllösi Szöllősy család krónikája (Budapest, 1911.)
Szőllőssy (gyulai).
B.-Szolnokm. 1770. évi összeirásában előfordul Mihály. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390.
Szőllőssy (hercegszőllősi).
Erdélyben élt család. – Vö. NI. X/852. Gf. I/104. és Herczegszőllősy (alias Sz., sárdi).
Szőllőssy (jenei).
Címereslevele kelt 1629. dec. 12. (Gyfv. LR. XVI/137.) – Vö. Márki II/219.
Szőllőssy (nagyszőllősi).
Krasznamegye 1770. évi nemesi összeirásakor Kémeren élt a család. Ugocsmegyéből származott oda. – Vö. NI. X/852.
Szőllőssy (szigethi).
Nemességét 1570-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:263. – Vö. NIf.
Szőllőssy (szőllőskei).
L. Gf. II/21–2.(gen.).
Szőllőssy (ujtodai).
nemességét 1619. aug. 25. Ajtoni családdal közösen kapta.
Szőllősy (vajdahunyadi).
Címereslevele kelt 1635. máj. 26. (Ol.: 483/1897.) – Vö. Siebm. erd. 230–1.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Borsod-, Hont-, Nyitra-, Pozsony- és Sopronmegyében éltek ily nevű családbeliek. – Péter nemessége Biharmegyéből 1763. máj. 28. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/503.) – Mihály s fia János 1763. okt. 12. ismertetnek el kétségtelen nemeseknek (LR. XLVI/457.) – Egy, Máramarosmegyében élt, ily nevű család nemessége 1809. nov. 24. nyert legf. helyen elismerést. (LR. LXII/943.) – János és Ferenc nemessége 1844. szept. 12. igazoltatott. (LR. LVII/453.) – Vö. Gorzó 121.; Petri VI/594–5.; Balogh 144.; NIf. I/317.; Torontálmegye monogr. 552.
Szőllőssy, l. Dávid (alias Sz.)
Szőny (alias Bogyay).
Címereslevele kelt 1655. ápr. 16. (Győrm. lt.) – Vö. NI. X/853.
Címereslevele kelt 1662. jul. 20. (Mosonm. lt.)
Szőnyi (alias Nagy).
Nagy Iván által (X:853) említett család.
Szabolcsm. bizonyítványa alapján 1844. Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 382.
Szőrcsey (szőrcsei).
Székely család. – Vö. NI. X-853.
Szőrcsöky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János igazolta nemességét. – Vö. Balogh 144.; Vö. NI. ;. X/853.
Szörényi (szörényi).
Címereslevele kelt 1634. nov. 10. – Vö. Siebm. 644., erd. 234.; Gf. II/155.
Szörényi (kisszörényi), nemes és báró.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben igazolták
nemességüket. József és gyermekei 1772. márc. 27. bárói rangot nyertek. (LR. XLIX/164.) A bárói ág kihalt. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/853–6. (gen.); Kősz. 382.; Címereslevele 644–5.; Csizmadia 25.
nemességüket. József és gyermekei 1772. márc. 27. bárói rangot nyertek. (LR. XLIX/164.) A bárói ág kihalt. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/853–6. (gen.); Kősz. 382.; Címereslevele 644–5.; Csizmadia 25.
Szőrös (borosmegyeri).
Nemességgel 1607. aug. 21. nyert. (Gyfv. LR. IV/133.) – Vö. Márki II/219.; Siebm. erd. 231., 255.
Szőrös (hosszuaszói).
A címresleelet Báthori Gábortól 1610. dec. 18. Sz. György és társai kapták. –A további adatokat l. Ábrán (hosszuaszói) alatt.
Szőrös (kolozsvári).
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/58.
Címereslevelet 1678. Sz. András nyert. – Vö. Benkó 343–4.
Szőrös, l. Szivós (alias Sz.) és Szőcs (alias Sz.)
Szőrösi.
A címereslevelet 1702. márc. 28. Sz. János és Mihály kapták. (LR. erd. IV/271.)
Szőry.
Címereslevelet I. Lipóttól 1662. jul. 20. Sz. Márton és Pallay György nyertek. (MNMuz. lt.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestmegyében István igazolja nemességét.
Szőts (kézdivásárhelyi).
Kézdivásárhelyen élt család. Egyik ága 1721. máj. 20. nevét Szőtsi-re változtatta. – Vö. Szőtsi (kézdivásárhelyi) és Pálmay: Háromszék 425.
Szőts, l. Szőcs alatt is.
Szőtsi (kézdivásárhelyi).
Eredetileg Szőts volt. Nevének Szőtsi-re való átváltoztatásával Szőts István kézdivásárhelyi szenátor és gyermekei 1721. kaptak címereslevelet (LR. erd. VII/250.) – Vö. még Szőts (kézdivásárhelyi) és Siebm. erd. 234.
Szövér (gyergyóalfalvi).
Nemességét 1627-ből l. Gyfv. LR. XII/74.
Szövérdi (szövérdi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M. Torda 133.; NI. X/856.
Szövetes.
Címereslevelet 1631. dec. 6. Sz. Gergely nyert. – Vö. Bor. I/217.; NIf. I/307.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesmegyébern István, János élnek. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Szpall.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 382.
Szpivák, l. Huda (alias Sz.)
Szpoleczky, l. Spolky.
Szpolky, l. Spolky.
Sztachovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Sztachovics, l. Lopusko (alias Sz.)
Sztakó, l. Szalatnay.
Sztamóra, l. Malenicza.
Sztán (borosjenei).
Címereslevele kelt 1676. dec. 9. (Gyfv. Arm. 57. és Prot. Franc. Szotyori II/164.) – Vö. Siebm. erd. 234.
Sztán (szaplonczai).
Nemességét Szatmármegyében igazolta. – Vö. Gorzó 121.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében igazolták nemességüket. – Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzóó 121.; Márki II/219.; T. 1886-34.; Petri VI:595.
Sztan Erdő, l. Fejér (alias Sz. E.)
Sztanáczky.
Címerpecsét Pestmegye lt.-ban. – Vö. Kősz. 382.
Sztancz (alias Jaár, macsesdi).
János (Hunyadm.) nemessége 1784. dec. 9. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/113.) – Vö. Gorzó pk. 42.
Sztanics.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 382.
Sztanich.
Címert l. Siebm. horv. 183.
Sztaniczky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 382.
Sztanisa.
Címert l. Siebm. horv. 183. – Vö. még T. XIV/48.
Sztanissza (lugosi).
Nemességét 1593-ból l. kolosmon. conv. Arm. Z. 6.
Sztaniszló, l. Staniszló.
Sztanka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében 2 Jónás, Ananiás fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. T. XV/174.
Sztankay (sztankai).
Sárosmegyei eredetű család, mely Sz. Miklós személyében 1596. máj. 20 nyert címereslevelet Báthory Zsigmondtól. Ugyanő s testvérei 1603. márc. 24. Rudolf királytól kaptak címereslevelet, melyet 1606. máj. 20. Sáros- 1615. jun. 1. pedig Zemplénmegye hirdetett ki. Ugyanennek a Miklósnak s fiainak nemességét II. Mátyás 1615. megerősíti s az alább leirt címer ekkor némi változáson ment át: az oroszlán nem
kardot, hanem pálmaágat tart. A család címere tehát a következő: kék mezőben zöld hármas halmon kettős farku oroszlán jobbjában kardot (pálmaágat), baljában pedig stilizált ezüst liliomot tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében Antal fiai Dénes, Ferenc és Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. Tagjai közül többen viseltek a megyénél főbb hivatalokat. István 1637-ben országgyülési követ; András 1664-ben, Lajos 1681-ben alispán; ugyancsak követ 1715-ben Antal is. A család Sáros- és Zemplénmegyében volt birtokos. – Az élő nemzedék leszármazása a fennebb említett Miklósig vezethető vissza. Fiaiban három ágra szakadt a család; István ága azonban a XVIII. század első felében kihalt. A két ág ősei András, Sárosmegye alispánja és Zsigmond. Ebből a családból származtatja magát az alábbi család is:
kardot, hanem pálmaágat tart. A család címere tehát a következő: kék mezőben zöld hármas halmon kettős farku oroszlán jobbjában kardot (pálmaágat), baljában pedig stilizált ezüst liliomot tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében Antal fiai Dénes, Ferenc és Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. Tagjai közül többen viseltek a megyénél főbb hivatalokat. István 1637-ben országgyülési követ; András 1664-ben, Lajos 1681-ben alispán; ugyancsak követ 1715-ben Antal is. A család Sáros- és Zemplénmegyében volt birtokos. – Az élő nemzedék leszármazása a fennebb említett Miklósig vezethető vissza. Fiaiban három ágra szakadt a család; István ága azonban a XVIII. század első felében kihalt. A két ág ősei András, Sárosmegye alispánja és Zsigmond. Ebből a családból származtatja magát az alábbi család is:
Mihály, felesége 1. Langhoffer Borbála († 1841. jan. 21. Josvafő), 2. (esk. 1841. nov. 19.) özv. Várdy Imréné († 1848. okt. 10.). Gyermekei:
1. Ferenc (szül. 1811. dec. 18. Josvafő), felesége Krutkai Borbála; Fia:
Ferenc (szül. 1835. ápr. 19. Betlér), felesége (esk. 1864. okt. 18.) Ábrahám Rozália; Fiai:
Aba (szül. 1868.márc. 27. Verespatak), egy. m. tanár, gyógyszerész, felesége Zsilkai Sára.; – Leánya: Dóra .
Farkas (szül. 1869. dec. 3. Verespatak), okl. mérnök, ip. szakisk. igazató, felesége Weidinger Anna. Gyermekei:
A) Éva, férje Vass Károly, tanácsos-főjegyző;
B) Zoltán (szül. 1902. ápr. 3. Gölnicbánya), attaché Clevlandban;
2. István (szül. 1814. ápr. 28. Josvafő), felesége Drenkó Zsuzsa. Gyermekei:
A) Juliánna (szül. 1837. márc. 4.);
B) Borbála (szül. 1842. nov. 26.);
3. Mihály (szül. 1818. febr. 22.);
4. Miklós (szül. 1820. febr. 19. u. o.);
Vö. NI. X/856.; Mel. 65–6.; NIf. I/124., II/165.; Hontm. monogr. 450.; Zemplénm. monogr. 542.; rcsk.
Sztankó.
Címereslevele kelt 1646. (Vasm. lt.) – János (Vasm.) nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen nem igazoltatott. (LR. XLVI/458.) – Vö. Balogh 245.
Nagy Iván szerint (X/856.) Zemplénmegyében is élt ily nevű család.
Sztankó, l. Gombkötő (alias Sz.)
Sztankóczy (alias Gyurkovech.)
Címereslevele kelt 1660. Kihirdette Trencsénm. – Vö. NI. X/856.
Sztankóczy (sztankóczi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungmegyében György fordul elő az igazolt nemesek között. – A családból György Szatmármegyében igazolta nemességét. – Vö. NI. X/856.; Gorzó 121.; Siebm. pk. 113.; Zemplénm. monogr. 542.
Sztankovánszky (sztankováni).
A Liptóm.-i Sztankováról származó család, ahonnét András Győrm.-be szakadt s 1696. a püspök, 1719. pedig a káptalan jegyzője volt. Felesége, Horváth Julia részes lévén a lengyeltóti Lengyel család birtokaiban, Veszprémm.-be kerül, ahol 1719. a vármegye főjegyzőjévé, 1724. helyettes alispánná s 1726. első alispánná választatott. 1728. pedig mint a vármegye követe szerepel. Fia Pál Tolnam. alispánja, 1754. jul. 28. igazolja nemességét Baranyam.-ben; unokája, Imre, 1848. Tolnam. főispánja volt. – Címer: kék mezőben zöld hármas halom középsőjén emelkedő fehér oszlop, melyen arany korona, az oszlop körül pedig kígyó tekerődzik felfelé; sisakdisz: 2 fekete szárny között a pajzsbeli oszlop a kigyóval; takaró: fekete-kék. – Leszármazás:
András (1696., 1719.,1724., 1726., 1728.), felesége Horváth Julia. Gyermekei:
1. Pál (szül. 1723. febr. 8. Pápa), felesége (esk. 1752. jul. 10.) bezerédi Bezerédj Klára († 1793. márc. 20.); Fia:
András († 1806. jan. 27. Kajdacs), felesége (esk. 1792. febr. 28. Bessenyő) Skublics Teréz. Gyermekei:
A) János (szül. 1794. máj. 2. Kajdacs);
B) József (szül. 1796. márc. 20., † 1797. nov. 26.);
C) Imre (szül. 1798. nov. 13. Kajdacs, † 1853.), felesége pészaki Bajzáth Ágnes (1814–1853.). Gyermekei:
a) János (szül. 1848. ápr. 10., † 1927. aug. 31.), kamarás, felesége (esk. 1874. jun. 16. Kisdorog) jobaházi Dőry Tekla (szül. 1853. szept. 21. Paks), csillagkereszteshögyl. Gyermekei:
aa) Erzsébet (szül. 1875., brünni alapítványhölgy);
bb) Imre (szül. 1876., † 1920. jan. 13. Tátraszéplak, kamarás, v. országgyülési képvsielő;
cc) Mária-Valéria (szül. 1877.), férje (esk. 1909. jun. 26. Kajdacs) tagyosi Csapó Dániel;
dd) Mária (szül. 1879., † 1919. jun.7.), apáca;
ee) Margit (szül. 1886.) brünni alapítványhölgy;
ff) Ágnes (szül. 1887.), férje (esk. 1908. jun. 9. Kajdacs), báró Inkey Pál (szül. 1877. szept. 2.);
gg) Tibor (szül. 1888.), ny. I. oszt. követségi titkár;
hh) Pál (szül. 1890.), felesége (esk. 1925. máj. 7.) gróf Mailáth Stefánia; Fia:
Imre (szül. 1929. febr. 25.);
b) Mária (1835–1914.);
D) Erzsébet (szül. 1801. máj. 28. Kajdacs. † 1892. jan. 4. Buda), férje báró Gerliczy Vince († 1869.);
2. Jusztina (szül. –, † –), férje (esk. 1753. márc. 17. Kajdacs), bonyhádi Perczel Tamás;
3. Judit († 1811.);
Vö. NI. X/856.; Siebm. horv. 175.; Andr. 76., 85.; rcsk.
Sztankovánszky (nagylévárdi).
A nemességet 1895. ápr. 1. Sz. János dr., kir. tan., karlsbadi fürdőorvos kapta. – Vö. MNA. 129.
Sztankovics.
Címereslevele kelt 1673. máj. 27. Kihirdette Gömörm. – Vö. Siebm. pk. 113.; Andr. 76.
Címereslevele kelt 1707. (Pestm.lt.) – Vö. Andr. 76.
Címereslevele kelt 1720. – Vö. NI. X/306.; Siebm. 597.
A címereslevelet 1792. jul. 26. Sz. János, budai biró, felesége Grincs Anna és Mihály nyerték. (LR. LVI/146.; (Pestm. lt.) – Vö. NI. X/360.; Siebm. 597.; Kősz. 383.
Címereslevelet 1817. dec. 19. Sz. Mátyás kancelláriai igazgató és gyermekei nyertek. (LR. LXIV/103.)
Címereslevelet 1827. szept. 21. Sz. András százados nyert. (LR. LXV/380.) – Vö. Siebm. pk. 108., horv. 184.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében igazolta nemességét.
Sztankovics (sztapári).
A nemessége 1912. márc. 3. Sz. Mikós Máv. üzletvezető kapta.
Sztankovics, l. Stankovich.
Sztankovszky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 383.
Sztanó.
Címereslevele kelt 1594. (leleszi conv. lt.) – Vö. Sztanyó.
Sztanóczky.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Sztanojevics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsmegyében Arzén igazoltatott. – Vö. Dudás 130.
Sztanyó.
Borsodm. bizonyítványa alapján 1791. Bácsmegyében hirdettetett ki János. – Vö. NI. X/857.; Dudás 133.
Sztanyó, l. Sztan alatt is.
Sztáray (sztárai és nagymihályi), gróf.
A Kaplony-nemzetségből származó ősrégi család, mely már a XIII.
század közepén birtokában volt Nagymihálynak, míg Sztárát (Zemplénm.) 1273. kapta királyi adományba. Az ősi címer használatát 1418. márc. 29. Zsigmond király erősítette meg. – A családból Sz. Imre 1725. jun. 23. bárói (LR. XXXV/293.), illetőleg 1747. ápr. 6. grófi rangra (u. o. XL/633.) emeltetett. – Címer: kék mezőben négy ormu, arany faragott kövekből rakott várfal, félig nyitott arany kapuval; a várfal ormain szemközt álló két természetes szinü szarka csőrükben ékköves arany gyűrűt tartanak; sisakdisz: a két szarka a gyürüvel; takaró: kék-rany; pajzstartó: két magyar vitéz, arany gombos és zsinórzatu vörös ruhában, fejükön prémes vörös kalpag fehér tollal, sárga övvel és sárga csizmákban, vállukon arany láncon csüngő, biborral bélelt tigrisbőr kacagány, derekukon arany csattos fekete szíjon függő karddal, vállukon puskával, derekukon arannyal diszített zöld tölténytáskával. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Imre, Ungm.-ben Imre és Zemplénm.-ben ugyancsak Imre gróf igazoltattak. – Vö. NI. X/857–871. (gen.); MNZsbk. I. R. I/238.; zemplénm. monogr. 542.; Békésm.tört. III-201.; Nagy Gyula: A gróf Sz. család oklevéltára; Siebm. 645.; T. II/136.; VI/45., 127., VII/175.; Kősz. 383.; Andr. 76.; Orosz 283.; Szerencs 443–5.; GA. (grófi kötetei); stb.
század közepén birtokában volt Nagymihálynak, míg Sztárát (Zemplénm.) 1273. kapta királyi adományba. Az ősi címer használatát 1418. márc. 29. Zsigmond király erősítette meg. – A családból Sz. Imre 1725. jun. 23. bárói (LR. XXXV/293.), illetőleg 1747. ápr. 6. grófi rangra (u. o. XL/633.) emeltetett. – Címer: kék mezőben négy ormu, arany faragott kövekből rakott várfal, félig nyitott arany kapuval; a várfal ormain szemközt álló két természetes szinü szarka csőrükben ékköves arany gyűrűt tartanak; sisakdisz: a két szarka a gyürüvel; takaró: kék-rany; pajzstartó: két magyar vitéz, arany gombos és zsinórzatu vörös ruhában, fejükön prémes vörös kalpag fehér tollal, sárga övvel és sárga csizmákban, vállukon arany láncon csüngő, biborral bélelt tigrisbőr kacagány, derekukon arany csattos fekete szíjon függő karddal, vállukon puskával, derekukon arannyal diszített zöld tölténytáskával. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Imre, Ungm.-ben Imre és Zemplénm.-ben ugyancsak Imre gróf igazoltattak. – Vö. NI. X/857–871. (gen.); MNZsbk. I. R. I/238.; zemplénm. monogr. 542.; Békésm.tört. III-201.; Nagy Gyula: A gróf Sz. család oklevéltára; Siebm. 645.; T. II/136.; VI/45., 127., VII/175.; Kősz. 383.; Andr. 76.; Orosz 283.; Szerencs 443–5.; GA. (grófi kötetei); stb.
Sztáray (munkácsi).
Címereslevele kelt 1797. jan. 20. (M. Tordam. lt.)
Sztáray (magyarcsáholyi).
Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/595–6.
Sztariczky.
Címereslevele kelt 1722. nov. 27. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. horv. 184.; Orosz 283.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 383.
Sztarikovszky.
Nagy Iván által (X/871.) említett zemplénmegyei család.
Sztarnay, l. Nagy (alias Sz.) és Sztárnyay.
Sztárnyay.
Gömörmegyében élt család. – Vö. NI. X/871.; Forgon II/296–7.
Sztárnyay, l. Nagy (alias Sz.)
Sztárok.
Címereslevelet 1797. ápr. 28. Sz. János kapott. (LR. LIX/324.) – Vö. NI. X/871.; Siebm. 645.; Kősz. 383.
Sztaroveczky (kotyikleti).
Címereslevelet 18324. jan. 23. Sz. Károly és gyermekei kaptak. (LR. LXVI/99.) – Vö. NI. X/871.
Sztarsy.
Árvamegyei armálista család. Nemességére adatok a hercegprimási lt.-ban.
Sztary.
Trencsénmegyei család. – Vö. NI. X/872.
Stecz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében Mihály igazolta nemességét.
Stecz, l. Stetz alatt is.
Szteczk.
Máramarosm. 1751. máj. 12. ad a családnak nemességéről bizonyítványt. – Vö. Gorzó 121.
Szteczka.
Szatmármegyében igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 121.
Szteczka, l. Balta (alias Sz.)
Szteczkó.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Tódor, Péter, Dániel, 2 Mihály, István és 2 György igazoltattak.
Szteczkó (másképen Malina.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben János, Jónás Prokóp és Jakab igazoltattak.
Szteczkó (másképen Mihály).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyancsak Máramarosm.-ben élt család.
Sztehló.
Címereslevelet 1712. jun. 6. Sz. Mátyás és fia nyertek. (LR. XXIX/117.) Kihirdette Gömörmegye. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében János, Mátyás vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/872–3. (gen.); Siebm. 645.; Forgon II/297.
Szték (alias Zolnay).
Címerpecsét Pestm. levéltárában. – Vö. Kősz. 383.
Szten (alias Barczián.)
A XV. századig terjedő genealógiáját l. T. XV/174.
Sztenczel (kolozsvári).
Ferenc, Zsigmond, László (Kolosm.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.)
Sztepán (váradi).
Aradmegyei birtokadományos (1597.) család. – Vö. Márki II/219–220.
Sztercz.
Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/596.
Szterényi, (brassói), báró.
A bárói méltóságot 1918. jul. 7. Szterényi József, belső titkos tanácsos, kereskedelemügyi miniszter kapta annak Szterényi Sándor miniszteri tanácsosra való egyidejüleges kiterjesztésével. – Címer: négyelt pajzs kék szívpajzszsal, ebben arany liliomos korona; az 1. és 4. vörös mezőben 4 ezüst cölöp; a 2. és 3. arany mezőben befelé fordult vörössel fegyverzett fekete griff-fej; bárói korona; 3 sisak; sisakdisz: 1 : makkos
barna tölgytörzs liliomos koronával, takarók: kék-arany; 2: 4 ezüst cölöppel hasított vörös zárt sasszárnypár, takarók: vörös-ezüst; 3: vörössel fegyverzett növekvő fekete griff, takarók: fekete-arany; pajzstartó: 2 vörössel fegyverzett fekete sas. – Leszármazás:
barna tölgytörzs liliomos koronával, takarók: kék-arany; 2: 4 ezüst cölöppel hasított vörös zárt sasszárnypár, takarók: vörös-ezüst; 3: vörössel fegyverzett növekvő fekete griff, takarók: fekete-arany; pajzstartó: 2 vörössel fegyverzett fekete sas. – Leszármazás:
József (szül. 1861. nov. 21. Lengyeltóti), b. t. tan., ny. m. kir. kereskedelemügyi miniszter, a felsőház tagja. Neje (esk. 1889. nov. 9. Brassó) ákosi Maklódy Ida (szül. 1847. márc. 26. Brassó. † 1927. jan. 17. Budapest); Örökbefogadott fia:
Sándor (szül. 1873. aug. 22. Brassó), helyettes államtitkár. Neje (esk. 1901. jul. 7. Kolozsvár), Dobál Margit(szül. 1882. jun. 18. Kolozsvár); Fia:
Sándor (szül. 1902. okt. 22. Budapest), min. segédfogalmazó;
Vö. MNCsk. I/78. (gen.)
Szternenszky.
L. T. XXII/146.
Sztetz (bárdfalvi).
Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 121. – l. még Sztecz.
Sztoicsevich.
Címereslevele kelt 1688. máj. 5. – Vö. Siebm. horv. 184.
Sztoja (csügedi).
Címereslevele kelt 1649. febr. 14. (Gyfv. LR. XXIV/80.) – Vö. Siebm. erd. 234.
Címereslevele Trencsénm. lt.-ban. – Vö. Andr. 148.
Sztoján (drágavilmányi).
Címereslevele kelt 1658. aug. 1. (OL.: kolosmon. conv. Arm. B. 42.) – Vö. Siebm. erd. 235.; Gorzó pk. 41.; Szolnok-Dobokam. monogr. III-370., VII/397.
Sztojanovits.
Címereslevelet 1792. jul. 26. Sz. Fülöp nagykikindai alesperes és gyermekei nyertek. (LR. LVI373.; Krassóm. lt.)
A címereslevelet 1797. jun. 2. Sz. György veszprémi kereskedő és gyermekei kapták. (LR. LIX/297.)
Sztojanovits (latzunási), báró.
Címereslevelet 1835. máj. 8. Sz. János nyert. (LR. LXVI/229., 234.) Ugyanő 1860. márc. 6. osztrák, Sz. Iván báró pedig 1913. márc. 2. magyar bárói rangot nyert. – Vö. MNZsbk. I. R. I/529.
Sztojasevich.
Címereslevele kelt 1688. – Vö. Andr. 148.
Sztojka.
Címereslevele kelt 1607. jun. 12. – Vö. T. XXXII/89.
Sztojka (veniczei).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV-143.
Sztojka (bácsi).
Címereslevele kelt 1652. máj. 16. (Gyfv. LR. XXV/627.) – Vö. Siebm. erd. 235.
A címereslevelet 1718. jun. 14. Sz. János és Miklós boérok (Fogarasvidék) nyerték. (LR. erd. VI/616.)
Sztojka (szalai és kerekfalvi), báró.
Máramarosm.-i család. A bárói rangot 1749. máj. 29. Sz. Antal-Zsigmond, erdélyi r.-kath. pürpök és fiai nyerték. (LR. erd. IX/908.) – Vö. NI. X/873–4.; MNZsbk. I. R. I/433.; Siebm. 646., erd. 109., 110.; Szerencs 584.
Sztojka (másképen Boér, alsóvenicei).
Nemességét 1664-ből l. Gyfv. LR. XXVII/788.
Sztojka (kricsfalvi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/596.
Miklós és László nemessége Hunyadm.-ből 1784. szept. 1. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/80.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében a család több tagja igazolta nemességét. Nemessége 1802. febr. 5. és 1803. aug. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. LX/917., LXI/105.) – Vö. NI. X/873.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ugocsam.-ben János és Lukács élnek.
Sztojka (másképen Haluka.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosmegyében János és László fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Sztojka (másképen Raskó)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Lukács vétetett fel a kétségtelen nemesek közé.
Sztolnikovics, l. Bornemisza (alias Sz.)
Sztopkovics.
1690. Trencsénm.-ben élt család. – Vö. NI. X/874.
Sztragy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Bálint vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Sztraka.
Címereslevele kelt 1657. (Liptóm. lt.) – Vö. NI. X/874.
Sztrakoniczky.
A címereslevelet 1741. okt. 28. Sz. András és gyermekei kapták. (LR. XXXIX/156.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor András nemessége Zólyomm.-ből igazoltatott. – Vö. NI. X/874–5.; T. XVII-87.; Siebm. 646.
Sztranovszky.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Sztránszky, l. Sztranyavszky.
Sztranyavszky (sztranyavai).
Trencsénmegyei eredetü család, melyből Straniawsky János, Miklós, Mihály és Simon testvérek 1608. mint sztranyavai birtokosok említtetnek. János s testvérei Miklós és Mihály II. Mátyás királytól 1609. dec. 5. címereslevelet kaptak, melyet 1610. január 21. Trencsénm. hirdetett ki. (OL.: 1435/1896.) – Címere: vörös mező, alján hármas szikla, melynek középsőjén bal lábán álló természetes szinü daru felemelt jobbjában követ tart; sisakdisz: növekvőleg a pajzsalak; takaró: vörös-arany, kék-ezüst.
A család idővel Nyitra-, Zólyom-, Bars- és Nógrádmegyékbe származott el. Sámuelt, Jánost és Dánielt Sztránszky néven az 1754–55. évi orsz. nemesi összeirásba Nógrádmegyéből vették fel. A család Sztranyavszky alakban irja nevét. A »sztranyavai« előnevet Sámuel 1776. kezdte használni. Nógrádmegye 1841. évi nemesi összeirásában Pál, valamint Lajos és Péter nevü fiai fordulnak elő. – Sándor 1922. Nógrád és Hont megyék főispánja, 1926. m. kir. belügyi államtitkár és a salgótarjáni kerület képviselője, evangélikus egyházkerületi felügyelő, régi nemességét és előnevét a m. kir. belügyminiszter 190.561-1927. sz. a. igazolta Magyarország kormányzója Budapesten 1930. május 31-én megengedte hogy Sztranyavszky Imre és ifj. Sztranyavszky Sándor családnevüket »sztranyavai« előnevük érintetlenül hagyása mellett Sztranyavszky-Madách alakban használják.
Leszármazás:
A család idővel Nyitra-, Zólyom-, Bars- és Nógrádmegyékbe származott el. Sámuelt, Jánost és Dánielt Sztránszky néven az 1754–55. évi orsz. nemesi összeirásba Nógrádmegyéből vették fel. A család Sztranyavszky alakban irja nevét. A »sztranyavai« előnevet Sámuel 1776. kezdte használni. Nógrádmegye 1841. évi nemesi összeirásában Pál, valamint Lajos és Péter nevü fiai fordulnak elő. – Sándor 1922. Nógrád és Hont megyék főispánja, 1926. m. kir. belügyi államtitkár és a salgótarjáni kerület képviselője, evangélikus egyházkerületi felügyelő, régi nemességét és előnevét a m. kir. belügyminiszter 190.561-1927. sz. a. igazolta Magyarország kormányzója Budapesten 1930. május 31-én megengedte hogy Sztranyavszky Imre és ifj. Sztranyavszky Sándor családnevüket »sztranyavai« előnevük érintetlenül hagyása mellett Sztranyavszky-Madách alakban használják.
Leszármazás:
N.; János 1608., 1609.; Miklós 1608., 1609.; Mihály 1608., 1609.; Simon 1608.; János sz. 1635. körül † Berezó, 1725. körül; Boldizsár Breznóbánya város főbirája; Sámuel; Tóbiás; János; Dániel Stanislaides Ágnes; János; Boldizsár; Mátyás 1750.; Mihály † 1757. előtt; János sz. Galgóc Wittenbergben tanult 1754.; Sámuel sz. 1714. körül 1757.; István 1750.; Dániel sz.Körmöcbánya 274. X/12. 1746. Wittenbergben tanult 1757.; Mihály 1757.; András 1757.; István 1757.; János 1757.; Sámuel 1750. 1776 : de Sztranyava Matthaeides Éva; Dániel1757.; Mihály 1757.; Pál sz. 1753. Lahó Rebeka; Pál sz. 1784. Lónyabánya ügyvéd, Nógrádvm. táblabirája Bornemisza Zsuzsánna; Lajos Vaidman Katalin; Péter 1867. Nógrádvm. főpénztárnoka Atkinson Katalin; Géza sz. 1754. I/16. 1879. balassagyarmati kir. közjegyző, ev. egyházi felügyelő Áninger Ilona; Sándor sz. 1882. XII/9. belügyi államtitkár, 1907. X. 2. sztregovai és kelecsényi Madách Emerika; László sz. 1854., † 1901. cs. és kir. fregattkapitány, tengerészeti attaché Londonban (sz. 1867. V/26.) 1888. dec. 2. báró Wattmann–Maelcamp–Beaulieu Stella (evl.); Henrietta; Stella; Imre 1930. Sztranyavszky–Madách; Ilona; Sándor 1930. Sztranyavszky–Madách;
Vö. NI. X.875–876. (gen.); T. XXXI. 163–168. (gen.); Kősz. 383.; NIf. III/37.; Orosz 347.; Simon 76–77.; Nógrádm. monogr. 92., 176., 184., 552., 554., 583., 624.; rcsk.
Sztranyavszky.
Sztranyavszky Miklós, felesége Chrispini Jusztina,valamint Mihály és János nevü fiai III. Ferdinánd királytól 1646. szept. 30. címeres levelet kaptak, melyet 1647. ápr. 24. Trencsénm. hirdetett ki. (OL. Htt. Documenta Trencsén No 2.) – Vö. T. XXXI. 164–165. (gen.)
Sztranyavszky.
Sztranyavszky Miklós, felesége Bezjanszky Zsuzsánna, valamint András nevü testvére III. Ferdinánd királytól 1646. december 5. címeres nemeslevelet kaptak, melyet 1647. nov. 26. Trencsénm. hirdetett ki. – Vö. T. XXXI. 164–165. (gen.)
Sztranyavszky-Madách (sztranyavai).
Sztranyavai Sztranyavszky Sándor m. kir. belügyi államtitkár, országgyülési képviselőnek sztregovai és kelecsényi Madách Emerikától született Imre és Sándor nevü fiai 1930. máj. 31. kelt kormányzói leirattal engedélyt kaptak magyar nemességük és sztranyavai előnevük érintetlenül hagyása mellett családnevüknek Sztranyavszky-Madách alakban való használatára.
Sztranyay.
Nemessége 1672. ismertetett el (LR. XV/438.) – Vö. NI. X/876.; Siebm. 646.; T. XVII/90.
Sztratimirovics.
Címereslevele kelt 1754. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsmegyében János vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X-976.; Dudás 134–5.; Bácsm. monogr. 598–9.
Sztrazai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben János és Márton élnek.
Sztrázni (alias Szerencsés).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsmegyében János igazolta nemességét.
Sztrázsay.
Nagy Iván által – X/876. – Szabolcsmegyében élt család.
Sztrecskó.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 383.
Sztreczeniczky.
Címereslevele kelt 1626. jul. 14. (Gyfv. LR. XIV/24.) – Vö. Siebm. erd. 235.
Sztreke, l. Rácz (kaplyoni, alias Sz.)
Sztrezeniczky.
Címereslevele kelt 1631. jun. 29. (Abaujm. lt.) – Vö. Tk. III/103.
Sztrianel.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 383.
Sztriha (dreskóczi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Ádám vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/876–7.; Kősz. 383.
Sztrilich.
A címereslevelet 1790. nov. 18. Sz. Antal és Péter (Zombor) s gyermekeik kapták (LR. LV/96.) Kihirdette 1792. aug. 21. Torontálm. – Vö. Siebm. pk. 114., horv. 184.; Dudás 132.
Sztrisich.
Címereslevelet 1748. aug. 26. Sz. József pozsegai szolgabiró és gyermekei nyertek. (LR. XLI/172.) – Vö. NI. X/877.; Siebm. 646.; horv. 184.; Kősz. 383–4.
Sztriska.
Címereslevele (1670.) a szepesi kpt. lt.-ban.
Sztrogh.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében 2 Mihály, András özv., és János fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Szabolcsmegyében élt család. – Vö. NI. X/877.; Szabolcsm. monogr. 534.
Sztroika (alias Versányi).
Győrmegye bizonyítványa alapján 1740. Pestmegyében Ádám hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 384.
Sztroja.
A címereslevelet 1717. jun. 1. Sz. Mihály fogarasi kereskedő nyerte. (LR. erd. VI/416.
Sztroja (párosi).
István nemessége 1786. nov. 16. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/92.)
Sztrokay (nemescsói).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében György és István vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/877–9. (gen.); Siebm. 646.; Kősz. 384.; Balogh 144.; Dudás 139.; Bácsm. monogr. 599. – L. még Strokay alatt is.
Sztropkay.
Címereslevele (1653.) a jászói conv. lt.-ban.
Sztruchich.
Címert l. Siebm. horv. 184.
Sztrucz.
Nógrádmegyei régi család. – Vö. NI. X-444.; Kősz. 384.
Sztruga, l. Horváth (alias Sz.)
Sztruhár (alias Báthy).
János és Ferenc nemessége 1805. ápr. 20. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXI/626.) – családból Sz. Másképen – Báthy József és gyermekei és néhai Sz. János és Ferenc utódai 1869. márc. 20. engedélyt nyertek a Sz. név elhagyása mellett a Bláthy név felvételére. – Vö. NI. X/879.
Sztublich, l. Ztublich.
Sztupa (bogdándi).
Előnév adományozása 1868. nov. 4. Sz. Mihály, György és János gyerm.részére. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 384.
Sztuparich, l. Ztuparich.
Sztuparik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében 2 István, Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/879.
Sztupavszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitarmegyében István, Pozsonymegyében pedig Pál élnek. – Vö. NI. X/879–80. (gen.)
Sztupiczay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Anna, Éva és Katalin élnek.
Sztupiczky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestmegyében János és Trencsénmegyében Ferenc és József özv. élnek. – Vö. NI. X/386.; Kősz. 384.; Komáromm. monogr. 580.
Sztupity-nemzetség.
L. Karácsony III/223.
Szu.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében a család több tagja igazolta nemességét.
Szuba.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1634. márc. 19. Sz. János és társai kaptak. – A további adatokat l. Ádám alatt.
Szubinity-nemzetség,
l. Karácsonyi III/223.
Szubotics.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 384.
Szubszky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/880.; Kősz. 352.; Siebm. horv. 185.
Szuchass.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócmegyében György és János özv. nemessége nyert igazolást.
Szuchan, l. Szucsán.
Szuchevich, l. Schuttevics.
Szuchich.
Horvátországban élt család. – Vö. bojn. 37.; Siebm. horv. 184.
Szuchich, l. Szucsics alatt is.
Szuchodolszki.
Nagy Iván által (X/881.) említett család.
Szucsacs, l. Szuchacs.
Szucsáki (némai).
Hűségi esküt 1654. Sz. István tett. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/363.
Szucsáki (szucsáki).
Vö. NI. X/881–2. (gen.)
Szucsán.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 385.
Szucsánszky.
Címereslevelet 1791. jan. 27. Sz. Gábor-Frigyes pestmegyei szolgabiró nyert. (LR. LV/794., Pestm. lt.) – Vö. NI. X/882.; Siebm. 646.; Kősz. 384.
Szucsányi.
Címereslevele kelt 1638. márc. 22. – Vö. Csoma 665.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében György nemessége igazoltatott. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. NI. X/882.; Siebm. pk. 114.; Gorzó pk.29.
Szucsányi, l. Szutsányi.
Szucsevich, l. Szuchevich.
Szucsich.
Címereslevele kelt 1651. – Vö. Orosz 283.
Szucsich (pacséri).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsmegyében igazolta nemességét. Előnév adományozása 1810. márc. 2. (LR. LXII/1066.) – Vö. NI. X/882.; Siebm. pk. 114., horv. 184.; Kősz. 384.; Dudás 128–9.; Bácsm. monogr. 599.
Szucsich, l. Szuchich.
Szucsu.
Békésmegyében élt család. – Vö. Békésm. tört. III/251.
Szucsy.
Hevesmegyében élt család. – Vö. Orosz 283.
Szudarovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsmegyében Gaja nemessége nyert elismertést. – Vö. Dudás 130.; Bácsm. monogr. 599.
Szudorszky.
Címerpecsét az árvaváraljai levéltárban. – Vö. Kub. 11.; Siebm. pk. 114.
Szudy (középszudi).
Hontmegyei eredetü család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében György, János, Ádám özv., István, Gömörmegyében János, Hontmegyében András és Pál, Nógrádmegyében pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. Nemessége 1806. szept. 26. legf. helyen is elismertetett. (LR. LXI-923.) A család nemességét 1809. Pestm. is kihirdette. Címerpecsét Pestm. levéltárában. – Vö. NI. X/882–4. (gen.); Siebm. 646–7.; Hontm. monogr. 450.; Bácsm. monogr. 599.; Dudás 136.; Gorzó 121.; Kősz. 285.; Forgon II-297–8.
Szugyéni.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Mihály Nyitramegyében él.
Szugyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében Mihály nemessége igazoltatott.
Szuh.
László nemessége Vasmegyéből 1820. szept. 1. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXIV/380. – Vö. Balogh 144.
Szuhányi.
Címereslevele kelt 1688. (jászói conv.lt.) – Vö. Siebm. 647.
Szuhányi (hiripi).
A címereslevelet III. Károlytól 1715. márc. 20. Sz. Márton nyerte. (LR. XXXII/48.) Birtokadományt Hiripre (Szatmárm.) 1765. fiai Antal és László kaptak. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregmegyében Márton, Szabolcsmegyében Márton és Szatmármegyében szintén Márton igazoltatott. – Vö. NI. X/884–6. (gen.); Kősz. 385.; Siebm. 647.; Gorzó 121.; MNZsbk. II. R. I-611–2. (gen.)
Szuhay (szuhafői).
Gömörmegyei régi család. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében Ferenc, István, 2 János, Márton, Mátyás, Hontmegyében István igazoltattak. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/886–9. (gen.); Siebm. 646., pk. 114.; Kub. 8.; Csoma 573–580.; Kősz. 385.; ForgonII/298–302.
Szuhodoly (szuhodolyi).
Címert l. Siebm. horv. 184.
Szuka.
A mai Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/596.
Szukics.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 385.
Szukkov.
Horvátországi család. – Vö. Bojn. 37.
Szuklics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronmegyében Zsigmond igazolta nemességét. – Vö. Balogh 144.
Szuki.
Hunyadmegyében élt család. – Vö. Böjthe 307.
Szulinyi, l. Valez.
Szuló (szulói).
Kihalt trencsénmegyei család. – Vö. NI. X/889.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Pál, Trencsénmegyében ugyancsak Pál igazoltatott. – Vö. NI. X/889–89.0
Szuló, l. Szulyó.
Szulóczky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben Sándor fordul elő az igazolt nemesek között.
Szulvai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében György él.
Szulyó.
Trencsénmegyének 1778. jul. 22 kelt bizonyságlevele alapján János és Pál 1778. okt. 1. Csanádmegyében hirdettetett ki. – Vö. Barna-Sümeghy. 194.
Szulyó, l. Szuló alatt is.
Szulyok, l. Sulyok.
Szulyovszky.
A Sirmiensis családnak egyik ága. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében N., Szepesmegyében József már Sz. néven fordulnak elő az igazolt nemesek között. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Mel. 65.; Kősz. 384.; Hontm. monogr. 450.
Szumeray.
Címereslevele 1717. jul. 14. kelt. Kapta Sz. György-Sándor besztercebányai harmincados. (LR. XXX/342.) – Vö. NI. X/890.; Siebm. 647.; Kősz. 385.
Szundy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között.
Szunyogdi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között.
Szunyogh.
Címereslevele kelt 1690. (Temesvár v. lt.) – Vö. Andr. 148.
Szunyogh (budetini).
A fenti előnévvel a névváltoztatásban 1901. febr. 10. R. Vilmos (Alsózelle) részesült.
Szunyogh (jeszenicei és budetini), nemes és gróf.
Őse belsei Zunyogh Miklós, 1390. Abaujmegye alispánja. 1394-ben Miklós nyitrai püspöktől megvásárolván a Trencsénm.-i Jeszenice helységet előnevét erről a helyről irja. – A családból János 1588. aug. 27. (LR. IV/536.), Mózes pedig 1604. okt. 28. (u. o. V/729.) báró, majd pedig Gyula báró és fia, Gyula, 1669. okt. 27. grófi rangra (u. o. XIV/462.) emeltettek. A grófi ág kihalt. A család levéltára a Magyar Nemzeti Muzeumban. – Vö. NI. X/890–6. (gen.); Szerencs 619.; Petri VI/599–600.; T. III/132.; Siebm. 647–8.
Szunyogh (szentmártonkátai).
Régi pestmegyei család. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Kősz. 385.
János nemessége Barsmegyéből 1793. jan. 7. legf. helyen elismertetett. (LR. LVII/190.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében István fiai és Ferenc igazolják nemességüket.
István nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/454.)
Szunyogh, l. Árvay (alias Sz.) – Bellay. – Szunyoghy (szunyogi).
Szunyoghy (szunyogi).
Eredetére nézve Pestm.-i család. Ősei a XIV. században élt Kápolnai Miklós és testvére Lukács. Ez utóbbinak ága unokáiban kihalt. Miklóstól
s annak fia, Demetertől a család leszármazása napjainkig levezethető. – A család birtokában levő, 1412. nov. 25. kelt oklevél szerint Jakab a Pestm.-i Szunyog pusztán lévő birtokának középső részét Demeternek s Vince, Bálint, Mátyás, Mihály, Albert és Máté nevü fiainak ajándékozta el, mit Zsigmond király 1415-ben kelt oklevelével megerősített. Ugyancsak az ő parancsára 1428. a budai káptalan által Miklós fia Demeter fiai közül Vince, Bálint, Mihály és Albert a Pestm.-i Billye birtokába iktattatnak be, melyet 200 arany forintért vettek meg Billyei Jánostól. Demeter dédunokája, István, magyar nyelven fennmaradt eredeti irása szerint 1560. körül a törökök elől Szabolcsm.-be menekül s nőül vette Csury Annát. Fiai közül János 1586. a leleszi konvent előtt végrendelkezik a Pestm.-i Szunyog, Bugyi, Billye és Dabas s a Szabolcsm.-i Boóth és Szegegyháza nevü birtokairól. Pestm.-i Szunyog birtokukat a XVIII. század első felében vesztették el. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben László, Zsigmond, 3 János, Gábor, Imre, Miklós, 2 Ferenc, István és György özv. vétettek fel az igazolt nemesek között. Ez időben Ujfehértón birtokosok. Közülük István, Ferenc és Rudolf Szabolcsmegye, az ujabb időben pedig Péter Biharmegye alispánja volt. A családnevét Szunyogh-nak is irja. – Címer: kék mezőben koronán könyöklő páncélos kar nyillal átlőve kardot tart; sisakdisz: mellén nyillal átlőtt növekvő egyszarvu; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – A család több ágazatra oszlik. A két főágazatnak őse Ferenc szolgabiró, akinek bernátfalvi Bernáth Katalintól született Ferenc és János fiai ismét két ágon vezetik tovább a családot. A másik főágazatnak őse György (1646–1724.), akinek fiai aztán öt ágon folytatják tovább a család nemzedékrendjét. Közülük Ferenc (1684–1760.) unokája, Józsefnek Mária nevü leánya (1817–1866.) Kun Bertalan ref. püspök (1817–1910.) felesége volt. – Vö. NI. X-896–899.
s annak fia, Demetertől a család leszármazása napjainkig levezethető. – A család birtokában levő, 1412. nov. 25. kelt oklevél szerint Jakab a Pestm.-i Szunyog pusztán lévő birtokának középső részét Demeternek s Vince, Bálint, Mátyás, Mihály, Albert és Máté nevü fiainak ajándékozta el, mit Zsigmond király 1415-ben kelt oklevelével megerősített. Ugyancsak az ő parancsára 1428. a budai káptalan által Miklós fia Demeter fiai közül Vince, Bálint, Mihály és Albert a Pestm.-i Billye birtokába iktattatnak be, melyet 200 arany forintért vettek meg Billyei Jánostól. Demeter dédunokája, István, magyar nyelven fennmaradt eredeti irása szerint 1560. körül a törökök elől Szabolcsm.-be menekül s nőül vette Csury Annát. Fiai közül János 1586. a leleszi konvent előtt végrendelkezik a Pestm.-i Szunyog, Bugyi, Billye és Dabas s a Szabolcsm.-i Boóth és Szegegyháza nevü birtokairól. Pestm.-i Szunyog birtokukat a XVIII. század első felében vesztették el. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben László, Zsigmond, 3 János, Gábor, Imre, Miklós, 2 Ferenc, István és György özv. vétettek fel az igazolt nemesek között. Ez időben Ujfehértón birtokosok. Közülük István, Ferenc és Rudolf Szabolcsmegye, az ujabb időben pedig Péter Biharmegye alispánja volt. A családnevét Szunyogh-nak is irja. – Címer: kék mezőben koronán könyöklő páncélos kar nyillal átlőve kardot tart; sisakdisz: mellén nyillal átlőtt növekvő egyszarvu; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – A család több ágazatra oszlik. A két főágazatnak őse Ferenc szolgabiró, akinek bernátfalvi Bernáth Katalintól született Ferenc és János fiai ismét két ágon vezetik tovább a családot. A másik főágazatnak őse György (1646–1724.), akinek fiai aztán öt ágon folytatják tovább a család nemzedékrendjét. Közülük Ferenc (1684–1760.) unokája, Józsefnek Mária nevü leánya (1817–1866.) Kun Bertalan ref. püspök (1817–1910.) felesége volt. – Vö. NI. X-896–899.
Szunyoghy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestmegyében István özv. fordul elő az igazolt nemesek között.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Címert l. Siebm. 648.
Szunyok.
Címereslevele kelt 1690. jun. 19. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 254.
Szuporányi, l. Karácsonyi (abusive Sz.)
Szuppán, l. Suppán és Supán.
Szuppon.
Ferenc nemessége Vasmegyéből 1763. okt.
12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/456.) – Vö. Balogh 144.
12. legf. helyen igazoltatott. (LR. XLVI/456.) – Vö. Balogh 144.
Szupszky, l. Szubszky.
Szurday (szurdai).
A nemességet 1899. márc. 17. Weiss Adolf, a Spitzer Gerson és társa budapesti kékfestő- és kartonnyomógyár cég főnöke kapta annak Weiss Adolf cégtársaira, illetőleg elhalt bátyja fiaira, Weiss Leóra, Gézára és Róbertre való átruházásával. Utóbb nevezettek az 1912. márc. 26. kelt legfelsőbb engedéllyel családnevüket Szurday-ra változtatták. – Címer: ezüst pólyával vágott pajzs; a felső vörös mezőben lebegő ezüst fogaskerék; az alsó kék mezőben zöld földön arany méhkas, melyet két oldalról 2–2 arany méh röpköd körül; sisakdisz: növekvő oroszlán mellső lábaiban fekete nyomtató-hengert tart; takarók: vörös-ezüst, kék-arany; jelmondaat vörös szalagon; Labore omnia florent. – Leszármazás:
1. Leó (sz. 1859. máj. 25., † 1917. ápr. 2. Bécs), textilgyáros; a III. oszt. Vaskoronarend lovagja. Neje (esk. 1889. okt. 25.) Nachlup Hermina (sz. 1867. febr. 7., † 1926.). Gyermekei:
a) Dóra (sz. 1891. aug. 20.) Férje (esk. 1913. jun. 1.) Rényi Oszkár;
b) Irén (sz. 1893. máj. 8.) Férje (esk. 1918. máj. 12.) dr. Gózony Lajos;
c) Móric (sz. 1895. jun. 4.), a Kochmeister Frigyes Utódai cég főnöke. Neje (esk. 1920. márc. 7.) Wellisch Klári (sz. 1899. márc. 27.); Fia:
Egon (sz. 1921. febr. 25.);
d) István (sz. 1900. jul. 24.), a Kochmesiter Frigyes Utódai cég főnöke, dr.;
2. Géza (sz. 1869. aug. 16.), a Kochmeister Frigyes Utódai cég főnöke;
3. Róbert (sz. 1877. márc. 7. Budapest), m. kir. kormányfőtanácsos, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa, a Magyar Pamutipar r. t. alelnök-vezérigazgatója, a német »Vaskereszt a fehér-fekete szalaggal« tulajdonosa, a Magyar Textilgyárosok Orsz. Egyesületének ügyvezető alelnöke. Neje (esk. 1919. ápr. 24. Budapest) Hervay Reneé (sz. 1886. okt. 16. Budapest);
Vö. MNCsk. I/97. (gen.)
Szurdok (nagyborosnyói).
Székely család.
Szurdok (somkutpataki).
Címereslevelet Apaffi Mihálytól 1689. febr. 1. Sz. Simon nyert (Szatmárm. lt.) Kihird. Köz. Szolnokm. – Vö. Gorzó 121.
Szurkos (osdolai).
Székely család.
Szurkos (nemesbessenyői).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/246.
Szurmay, báró.
A bárói rangot 1917. aug. 23. Sz. Sándor altábornagy kapta.
Szusz, l. Zusz.
Szuzsa (tordavilmai).
B.-Szolnokm.-ben 1675. kihirdetett család.
Szuszin (hollómezei).
Címereslevele kelt 1676. nov. 4. (kolosmon. conv. lt.) – Vö. Siebm. erd. 235.; Szolnok-Dobokam. monogr. IV/31., 32.
Szuszka.
László nemessége 1801. jun. 18. legf. helyen igazoltatott. LR. LX/555.)
Szusztrik.
Címert l. Siebm. pk. 114.
Szutlics.
Címereslevele kelt 1825. dec. 16. – Vö. Siebm. horv. 184.
Szutoris, l. Sutoris.
Szutrély (petői).
A nemességet 1886. dec. 15. Sz. Lipót bajai ügyvéd kapta. – Vö. MNA. 129.
Szutsányi.
Címereslevelet a Dobai-családdal együtt 1610. nyert.
Szutsics, l. Szucsics.
Szűcs.
Címereslevele kelt 1601. ápr. 2. – Vö. Siebm. pk. 114.
Szűcs (kecskeméti).
Címereslevelet 1608. nov. 29. Sz. Pál nyert. Kihirdette 1609. Biharmegye.
Címereslevele kelt 1608. – Vö. T. VI/180.
Címereslevelet 1619. márc. 4. Sz. Demeter és György nyertek. – Vö. Bor. I/208.
Címereslevelet 1625. dec. 4. Sz. Mihály nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Bor. I/211.; Gorzó 122.
Címereslevelet a Szabó, másképen Czecze családdal 1628. szept. 3. Sz. István kapott. Kihirdette 1643. szept. 16. Tornam.
Címereslevele kelt 1628. okt. 21. – Vö. Siebm. erd. 235.
Címereslevelet 1633. nov. 16. Tornam. hirdette ki. – Vö. Tk. I/142.
Címereslevelet a Rubel-családdal 1636. okt. 20. Sz. Pál és társai kaptak. Kihirdette 1637. márc. 4. Tornam. – Vö. Tk. I/222.
Szűcs (helyesebben Szeőcs, alias Tasnády.)
Címereslevelet 1667. Sz. András és társai kaptak. (Borsodm. lt.) – Vö.
Siebm. pk. 114.; Bor. I/236.; T. VIII/89.; Csoma 665.; Kősz. 385–6. és Tasnády (másképen Sz. ).
Siebm. pk. 114.; Bor. I/236.; T. VIII/89.; Csoma 665.; Kősz. 385–6. és Tasnády (másképen Sz. ).
Címereslevele kelt 1651. jan. 18. – Vö. Békésm. tört. III/252.
A címereslevelet 1652. febr. 14. Sz. János kapta. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 121.
Címereslevele kelt 1655. máj. 12. – Vö. Bor. I/228.
Címereslevelet I. Lipóttól 1658. aug. 1. Sz. Gergely nyert. (MNMuz. lt.)
Címereslevelet 1659. szept. 2. Sz. István nyert. (Veszprémm. lt.)
Címereslevele kelt 1666. máj. 19. – Vö. NI. X/900.; Siebm. 648.
Címereslevele kelt 1670. – Vö. Siebm. pk. 114.
Címereslevelet 1689. ápr. 14. Sz. András nyert. (Szatmárm. lt.) Kihird. Szatmárm. – Vö. Gorzó 122.
Címereslevelet 1697. febr. 1. Sz. Péter nyert. (MNMuz. lt. és Veszprémm. lt.)
A címreslevelet 1701. szept. 9. Sz. Bazil, János, Péter, Mihály kapták. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1702. Zarándm.
Szűcs (baracskai).
Címereslevele kelt 1696. máj. 12. (Fejér- és Győrmegye lt.) – Vö. NI. X/899.; T.XXXI/171.
Szűcs (ecsegi), l. Ecsegi (alias Sz.)
Szűcs (károlyi).
Címereslevele kelt 1686. okt. 2. (OL.: Cath. Nob. Arm. Cc. Szabolcs, 1725.) Kihirdette 1686. szept. 2. Szatmárm. A család 1767. okt. 5. Szatmárm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – István 1902. dec. 31. kelt legf. engedéllyel neve előtt a Csatári nevet használja. – L. alább Csatári–Szücs.»károlyi« alatt.
Szűcs (miskolczi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében István igazolta nemességét.
Szűcs (szentandrási).
Címereslevele kelt 1666. dec. – Vö. Orosz 283–4.; Ni. I/126.
Szűcs (szentjánosi).
A család őse Gergely, aki Molnár Gergellyel együtt 1709. máj. 12. nyert címereslevelet, melyet ugyanebben az évben Komáromm. hirdetett ki. A család tagjai 1758. febr. 15. Zala-, 1825. pedig Győrm.-től kaptak nemesi bizonyítványt, mely utóbbit 1825. aug. 13. Pestm. hirdetett ki. A »szentjánosi« előnév adományozásában 1886. szept. 19. Sz. István (1827–1890.) részesült. – Vö. NI. X/900.; MNCsk. I/60. (gen.)
Szűcs (tasnádi), l. Szűcs (helyesebben Szeőcs, alias Tasnády.)
Szűcs (tunyogi).
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó 1221.; Hellebronth Családtört. Jegyz. I/136. (gen.); NI. X/900.
Szűcs (ujlaki).
Címereslevele kelt 1560. dec. 24. (Fejérm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 114.
Szűcs (zsarolyáni).
Címereslevele kelt 1655. máj. 21. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 122.
Szűcs (másképen Balogh).
Címereslevele kelt 1705. jan. 9. (Győrm. lt.) – Vö. NI. X/899.
Szűcs (másképen Borsovai).
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 29.
Szűcs (másképen Döbröndi).
Nemessége Szatmármegyében állt nemességvitató pör alatt. – Vö. Gorzó 122.
Szűcs (másképen Kati).
Békésm.-ben kihirdetett család. – Vö. NI. X/900.; Békésm.tört. III/251.
Szűcs (másképen Kecskeméthy.)
Címereslevele kelt 1652. jan. 20. – L. Kecskeméthy (alias Sz.)
Szűcs (másképen Kőrössy.)
Nemességét Nógrádmegyében igazolta. Címerpecsét ugyanezen megye levéltárában. – Vö. Simon 49.
Szűcs (másképen Kövér).
Szatmármegyében állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 122.
Szűcs (másképen Náray, még másképen Németh).
János (Vác) Vasm. 1715. évi bizonyítványa alapján Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 386.
Szűcs (másképen Óváry).
Pestmegyében igazolt család. – Vö. Kősz. 386.
Szücs (másképen Pellio, még másképen Szepsy).
Címereslevele – állítólag –1648. kelt. A család Gömörmegyei eredetü s innen származott át Abauj- majd Zemplénmegyébe. István és János testvérek Gömörm. bizonyítványával igazolják 1732. nemességüket Zemplénmegyében, amiről 1750. márc. 17. bizonyságlevelet is nyertek. János, András, István és ifj. János (Megyaszó) 1811. febr. 8. kaptak nemesi bizonyítványt ugyancsak Zemplénmegyétől. Egynéhány ágazatának leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel.
N.; István; János; János 1750.; István 1750.; János 1750.; N. (Szerencs–Megyaszó); János; György 1811.; Mihály; István; György; András 1811.; István 1811.; János 1881.; Lajos; Károly; István 1823.; Dániel; György; János; János; Gyula germekek; István; Bertalan; István; Miklós; István; Mihály; Gergely; Zsigmond; István; János; Zsuzsánna él; József él; Julia; Károly; István Béky Mária (Diósgyőr); Miklós él; Barna; Ernő él; Irma; Kálmán gyógyszerész; Julia; Ilona; István; Kálmán; László sz. 1899. IV/17. jegyző; Miklós sz. 1900. XI/3. tanár; István sz. 1902. VII/19.; Kálmán sz. 1904. VIII/12. gazda; Etelka sz. 1906. IX/2. Ecsedy Jenő;
Vö. Orosz 283.; Forgon II/302.; bemutatott iratok.
Szűcs (Csatári-Szűcs, károlyi).
Címeres nemes család, mely címereslevelét 1686. okt. 3. kapta, melyet Szatmármegye hirdetett ki. Tagjai 1767. okt. 5. kaptak nemesi bizonyítványt Szatmármegyétől. – István 1902. dec. 31. engedélyt nyert neve előtt a Csatári név használatára. – Címer: kék mezőben hármas halom koronás középsőjén könyöklő sárga ruhás kar leveles 3 ezüst liliomot tart; sisakdisz: 3 – ezüst-vörös-ezüst – strucctoll; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Szűcs (károlyi) és MNCsk. I/99. (gen.)
János (Érendréd) 1760. máj. 9. Szatmárm.-től nyert nemesi bizonyitványt. – Vö. Gorzó 122.
István (darnói ref. pap) Ungm.-től nyert bizonyítványát (1822.) Szatmárm.-ben hirdette ki. – Vö. Gorzó 122.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Borsod-, Fejér-, Győr-m Heves-, Komárom-, Nógrád-, Szabolcs-, Szatmár-, Tolna-, Ugocsa-, Ung-, Vas-,Veszprém-, Zala- és Zemplénmegyében igazoltattak. – Vö. Bold. 100.; Békésm. tört. III/251., 252.; Dudás 152.; Komáromm. monogr. 581.; Benkó 344.; Gorzó 122.; Balogh 144.
Nemesi bizonyítványt 1829. máj. 11. Szabolcsm.-től nyert. – Vö. Bold. 116.
Szűcs, l. Bagi (alias Sz.) – Balogh (alias Sz.) – Bornemissza Sz. – Csianda (alias Sz.) – Ecsegi (alias Sz.) – Koris (alias Sz.) – Kotman (alias Sz.) – Kovács (alias Sz.) – Makai (váradi, alias Sz.) – Máthé (alias Sz.) – Miskolczy-Sz.) – Molnos (alias Sz.) – Náray (alias Németh és Szűcs.) – Németh (alias Nagy vagy Szűcs). – Óváry (alias Sz.) – Pesztranszky (alias Sz.) – Sárosi (alias Sz.)
Szűcs Radi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénmegyében Mihály nemessége igazoltatott.
Szűcs Szabó.
Nagy Iván által (X/901.) említett zemplénmegyei család.
Szűcs-Szikszai.
Címereslevele kelt 1631. máj. 26. – Vö. Csoma 665.
Szücsényi, l. Szütsényi.
Szügyi.
Nógrádmegyei, kihalt család. – Vö. NI. X/901.
Szügyi.
Élt ily nevü család Szabolcsm.-ben is. – Vö. Szabolcsm. monogr. 534.
Szűk.
Címereslevele kelt 1636. máj. 18. Kihird. Gömörm. – Vö. Boros.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ugocsa- és Zemplénm.-ben igazolta nemességét.
Szüke.
Címereslevele kelt 1652. jun. 8. – Vö. Tk. I/288.
Szükös.
A címereslevelet a Naszray-családdal együtt 1653. ápr. 2. Sz. György kapta.
Szüle, l. Szülle.
Szülle.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében Pál fordul elő az igazolt nemesek között.
Szüllő (borsovai).
Ősrégi Pozsonym.-i család. Legrégebbi okmánya 1239. márc. 6. kelt melyben Béla király a borsai nemeseket a Salamon-nemzetségbeliekkel a király s a főrendek előtt istenitéleti párviadalra utasítja.
A borsai nemesek 1278. aug. 27. a morvamezei ütközetben kitüntették magukat. –1312. a család Borsa felett megosztozik. –1323. máj. 14. Róbert király végleg megerősíti a borsai nemeseket Ikrám helység s Chata (Csataj) falu fele részében. – A család leszármazása az 1239. körül élt Mark-tól vezethető le. Ebben az időben a család a Borsa, Alsóborsa, Wyzkezi dictus de Borsa, Zyllew, Zewlew de Alsóborsa neveket viseli. A XVI. század elején a borsai törzs négy ágra oszlott, u. m. a Szüllő, Petheő, Farkas és Csorba családokra. A legidősebb ágban azóta az alsóborsai vagy borsai Szüllő családnév állandósult.
A családnak kiemelkedő tagjai voltak: Wyzkezi Tamás »de Alsóborsa«, 1471. Mátyás király pohárnoka és cubiculáriusa; György 1677. Párkánynál esett el; Ferenc, 1678. Csallóköz főkapitánya, aki 1664. engedélyt nyert egy 100 főből álló huszárcsapat felállítására; Zsigmond. 1747. Pozsonym. alispánja és országgyülési követe; id. Géza, 1848-as honvédhuszárhadnagy, kir. tanácsos,1869–1878. országgyülési képviselő. – Az élő nemzedék Gáspár s neje sárosfalvi és nádasdi Bittó Judittól származik le, kinek fiai Gáspár, Ferenc és Zsigmond a családnak három ágát alapították meg. Ezek közül Zsigmond ágazata ekképen sarjadzott le a mai napig:
Zsigmond (sz. 1722. Borsa, † 1772.), Pozsonym. alispánja és követe. Neje dobrzitzi Rzikovszky Mária bárónő (sz. 1736.); Fia:
Zsigmond (szül. 1773. Borsa, † 1803.), neje olgyai Olgyay Franciska (sz. 1775., † 1803.); Fia:
Lajos (szül. 1802. Borsa, † 1832.), neje cséfalvai Cséfalvay Ágnes (1808–1878.); Fia:
Géza (szül. 1831., † 1896.), neje olgyai Olgyay Berta (1843–1899.); Fiai:
1. Árpád (szül. 1862. Borsa), m. kir. kormányfőtanácsos, a Ganz-Danubius gép- és hajógyár igazgatója. Neje (esk. 1901. Kolozsvár) szemeriai Szász Mária (szül. 1872.). Gyermekei:
A) Árpád (szül. 1902. Bp.), felesége (esk. 1929. jan. 26.) Kenessey-Nagy Margit (szül. 1908.);
B) Ferenc (szül. 1903. u. o.) ok. gazda;
C) Mária (szül. 1910. u. o.);
2. Géza (szül. 1872. Bp.), cs. és kir. kamarás,1901–1918. magyar országgyülési képviselő, a világháboru alatt főhadnagy, 1925-től csehszlovák nemzetgyűlési képviselő, a szlovenszkói ker. szoc. párt elnöke, stb.
Címer: ezüst mezőben koronás márványoszlopot két oldalról egy-egy oroszlán tartanak; sisakdisz: növekvő egyfarku oroszlán, jobbjában kardot, baljában liliomot tart;
takaró: vörös-arany, kék-ezüst. – A család levéltára az Orsz. Levéltárban. – Vö. NI. X/902.; MNCsk. I/29–30. (gen.)
takaró: vörös-arany, kék-ezüst. – A család levéltára az Orsz. Levéltárban. – Vö. NI. X/902.; MNCsk. I/29–30. (gen.)
Szüllő.
Címereslevele kelt 1710. ápr. 3. (LR. XXVIII-299.) A család nem tévesztendő össze a »borsai« Szüllő családdal, mint ezt Nagy Iván X/902.) teszi, – Vö. még Siebm. 648.; Kősz. 386.; Andr. 76.
Szüllősy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben igazolt család.
Szürszabó.
Címereslevele kelt 1661. ápr. 2.; kihird. Tornam. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben István, Zemplénm.-ben pedig György és András vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. X/902.; TK. IT285.
Szürthey (alias Németh).
Címereslevele kelt 1630. máj. 17. (leleszi conv. lt. s Ungm. lt.) – Vö. NI. X/902.; Siebm. 648–9.; pk. 115.; T. XIII/142.
Szűry.
Címereslevelet 1700. okt. 31. Sz. András nyert. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. X/902.; Csizmadia 57. (gen.) Kősz. 386.; Andr. 77.
Szűts, l. Szűcs.
Szütsényi.
János nemessége Tolnamegyéből 1818. aug. 28. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXIV/176.)
Szűz.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1654. jul. 2. Sz. Menyhért s testvérei kapták. Kihird. 1655. aug. 27. Torna. – Vö. Tk. I/285.
Szvacsity-nemzetség.
L. karácsonyi III/223.
Szvára.
A mai Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/601.
Szvati.
Trencsénmegyében élt (1658.) család. – Vö. NI. X/902.
Szvatojanszki.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében Mihály és András fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Szvecska.
Nagy Iván által (X/902.) említett zemplénmegyei család.
Szvetelszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében János vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. NI. X/903.
Szvetenay.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 386.; Pozsonym. monogr. 697.; és Szveteney.
Szveteney.
Címereslevele kelt 1635. jan. 2. – Vö. Siebm. 649.
Szveteney (nagyohai).
Címert l. Siebm. pk. 115.
Szeveteney (helyesen Szvetsényi).
Sándor nemessége Kolozsm.-ből 1786. jun. 19. legf .helyen elismertetett. (LR. LIII/494.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Gáspár és Zsigmond, Pozsonym.-ben pedig László özv. és Zsigmond vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Szvetenay.
Szvetics (nemesságodi, illetőleg velikai), gróf.
A grófi rangot 1780. ápr. 13. Sz. Jakab és leánya Zsófia nnyerték. (LR. LI/217.) A »velikai« előnév 1797. jun. 16. adományoztatott a családnak. (LR. LIX/306.) – Vö. NI. X/903.; Siebm. 649., horv. 185.; Balogh 135.; Kősz. 386.
Szvetlovszky.
Nagy Iván által (X/903.) említett család a XV. századból.
Szvetsényi, l. Szvetenei.
Szvezeni.
Hevesmegyében élt család. – Vö. Orosz 284.
Szvilichich.
Címereslevele kelt 1635. okt. 2. – Vö. Siebm. horv. 235.
Szvilkovics.
Baranyam.-ben élt család. – Vö. Andr. 114.
Szvoboda (alias Borbély.)
Címereslevelet 1712. febr. 22. Sz. Frigyes s fiai kaptak. (LR. XXIX/162.; Pestm. lt.) – Címer: kék mezőben zöld halmon arany korona felett jobbról félhold, balról arany csillagtól kisért könyöklő páncélos kar kardot tart; sisakdisz: a kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – A családból Frigyes rozsnyói lakos 1733. Nógrádmegye bizonyítványával igazolja nemességét Gömörm.-ben. A család Csetneken is birtokos volt. Nemességét 1745. Hevesm. is elismerte. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör- és Hevesmegyében igazoltatnak a család tagjai. Nemesi bizonyítványt nyert a család 1765. máj. 23. is Gömörmegyétől. Címerpecsét Pestm. levéltárában. – Vö. NI. X/903–4.; Orosz 284.; Forgon 303.; Kősz. 50., 387.; Siebm. 149.
Címereslevelet 1790. nov. 18. Sz. János-Jakab s gyermekei kaptak. (LR. LV/124.) A nemességszerző m. kir. udvari tanácsos volt. Meghalt 1825. jan. 2. Budán 74 éves korában. – Vö. Siebm. 649–650.; NI. X/904.
Ily nevü családból Mátyás 1798. Sárosmegyében élt. – Vö. Tóth I/452.
Szvilkovics, l. Szloboda alatt is.
Szvora.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében György igazolja nemességét. – Vö. Gorzó pk. 29.
Szvurn.
A mai szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI/601.
Szy.
Címereslevele kelt 1622. jul. 6. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében Pál özv., Ferenc özv. s Veszprémmegyében József, István, János fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. Nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/456.)
A címereslevelet 1760. nov. 25. Sz. Ferenc s gyermekei kapták. (LR. XLV/520.) – Vö. Siebm. 650.
Taaf.
Címereslevele kelt 1768. máj. 18. (LR. XLVIII-92.) – Vö. NI. XI/5–6.
Taaffe, gróf.
Ir-eredetü család. Első ősei az 1287. elhalt T. Richárd Sir és az 1288. elhalt T. Nicholas lord voltak. Ez utóbbinak egyik fia. John 1306. armagh-i hercegérsek volt. A családot Richard vezeti tovább, akinek ágazatából John sir 1628. aug. 1. irlandi pair-i méltóságra emeltetett a »baron of Ballymote and Viscount Taaffe of Corren.« címmel. Legidősebb fia Theobald 1662. jun. 26 »of Carlingford« grófi (earl) rangot kap. A családból Miklós tábornok 1716. a törökök elleni háborukban kitünteti magás s Ausztriában telepszik meg. 1758. szept. 30. morva inkolátust szerez János; 1823. aug. 19. Galiciában is immatrikuláltatik a család; 1827. okt. 15. felvétetett az osztrák uri rendbe, majd 1829. febr. 6. Lajos gróf, udvari kamarai alelnök személyében magyar indigenátusban részesül. (LR. LVI/460., 464.)
Taar.
Címereslevelet 1835. jul. 9. T. Ferenc kapitány nyert. (LR. LXVI/271., Győrm. lt.) Kihirdette Pestm. – Vö. NI. XI/3.; Kősz 388.
Taar, l. Tar alatt is.
Taba.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben Sándor, András, János és István, Zalam.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tabachi (hunyadi).
A XVII. században Hunyadm.-ben élt család. – Vö. Böjthe 307.
Tabajdi (kulistei).
A nemességet 1918. márc. 30. T. Kálmán altábornagy, honv. min. államtitkár kapta.
Békésm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Békésm. tört. III/253.
Tabódy (tabódi és fekésházi).
Egyike Ungmegye régi birtokadományos családainak, melynek tagjai már a XVII. század közepén megyei tisztségeket viseltek. Mihály 1729. Ungm. alispánja. A család kétségtelen nemességét 1732. Ungm. igazolta, de már az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-én kívűl Sárosm.-ben is él a család. – Nemzedékrendje visszavezethető a XVII. század első felében élt Zsigmondig, akinek fia György 1648.
táblabiró; ennek fia, Mihály ugyanezen időben helyettes alispán. Bethlen Borbálától született fia Gábor; fia Mihály, akinek fia, Gábor, 1787. alispán. Nejétől, iványi Fekete Máriától két fia szültett; kikben kétfelé ágazott a család. Az egyiknek őse Mihály alispán (1723.), akinek jelenleg élő egyik leszármazottja Tibor (szül. 1885. jun. 18.) tb. máltai lovag, országgyűlési képviselő; a másiké Gábor szolgabiró (1733.) – Címer. (kék) mezőben zöld földön kettősfarku oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdisz: az orsozlán növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. XI/3–4. (gen.); Siebm. 650.; T. III/43.; Kősz. 388.
táblabiró; ennek fia, Mihály ugyanezen időben helyettes alispán. Bethlen Borbálától született fia Gábor; fia Mihály, akinek fia, Gábor, 1787. alispán. Nejétől, iványi Fekete Máriától két fia szültett; kikben kétfelé ágazott a család. Az egyiknek őse Mihály alispán (1723.), akinek jelenleg élő egyik leszármazottja Tibor (szül. 1885. jun. 18.) tb. máltai lovag, országgyűlési képviselő; a másiké Gábor szolgabiró (1733.) – Címer. (kék) mezőben zöld földön kettősfarku oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdisz: az orsozlán növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. XI/3–4. (gen.); Siebm. 650.; T. III/43.; Kősz. 388.
Tábor.
1607. nyert birtokadományt. – Vö. Lendv. I/96.
Táborita.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Táborovics.
Címereslevelet 1777. jun.7. T. Gábor nyert. (MNMuz. lt.)
Tábory.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben József igazolja nemességét. – Élt ily nevü család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI/611.
Táby (tábi).
A XVII. századból Nagy Iván által (XI/4.) említett család.
Szatmárm.-ben is élt ily nevü család, mely a Kiskunságból származott oda. – Vö. NI. XI/4.; Gorzó pk. 29.
Tache.
Címereslevelet 1642. dec. 10. T. Károly és fiai nyertek (jászói conv. lt.) Nemessége Abaujm.-ből 1813. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXIII/516.) A családból Mátyás budapesti műszerész 1897. máj. 12. nevét Tachy-ra változtatta, míg Miksa és István 1905. máj. 7. Tahy-ra való névváltoztatásra nyert engedélyt. – Vö. NI. XI/4–5.; Siebm. 650.; Csoma 579–80.
Tachy, l. Tache.
Tadi (Thardi), l. Thardi.
Tadly.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben igazolt család. Nádori adománya 1723. ápr. 17. kelt Nemesládonyra.
Taff, l. Taaffe.
Tagányi (oszlányi).
A nemességet 1894. ápr. 3. T. János alezredes kapta. – Vö. MNA. 130.
Tagospergh.
Horvátországban élt család. – Vö. Bojn. 37.
Tahe, l. Tache.
Tahy (blumenbergi).
Címereslevele kelt 1758. febr. 20. – Vö. Siebm. horv. 185.
Tahy (nyiresi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben József igazolta nemességét.
Tahy (tahvári és tarkeői), nemes és báró.
A család a Rusd vagy Kusd nemzetségből származik (l. erre vonatkozólag bővebben s általában az alábbiakra nézve Tahy István: Tahyak s az azokkal rokon családok, Budapest, 1904.) A nemzetség első irója (T. Gáspár, a XVIII. század végén s a XIX. század elején) szerint őse Miklós már 1095. a pilismegyei Tahon és Szlavóniában birtokos. Dénes (de genere Rusd) 1230. körül homo regius s több vármegyében voltak birtokai. István 1505. mint Pilism. követe vesz részt a rákosi örszággyülésen. A család Miklósnak unokája, ugyancsak Miklós fiaiban több ágra szakadt. 1525-ben II. Lajos király Dessewffy Jánosnak címert adományozván, ezt a címert T. István is felveszi s régi címerét a D.-család címerével cseréli fel. A család I. Ferdinánd király részéről 1553. királyi adományban részesül s birtokai közül a biharmegyei Szentandrás még a XIX. század első felében is a család kezén volt. Ennek eladási árából vette T. Antal a pestmegyei uri-i birtokot. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Sáros-, Szabolcs- és Zemplénm.-ben élnek igazolt tagjai. A családból József 1857. bárói rangot is nyert, ez az ág azonban benne kihalt.
A család őse a XVI. század legelején élt János »de Gorbolnok«. Fia István jajcai bán, ennek István nevü unokája Ivanicsvár főkapitánya. Fiaiban – István és Ferenc – két ágra szakadt a család. Az élő ágazatnak ősei István fia György, fia János, fia István, fia János és András, akik a család két ágazatát alapították meg. Tagjai közül Antal (megh. 1806.) hétszemélynök, Ábrahám ungvári püspöki vikárius volt, Jakab pedig ny. földmívelésügyi államtitkár. A másik ágon István Pestmegye főispánja, családtörténeti iró, aki önálló monografiában megirta családjának történetét. (l. fennebb.)
Igen elterjedt, sok családtagot számláló család, melynek történetét és leszármazását részletesen felöleli a fennebb idézett monografia, ellenben ujabb leszármazási adatai nem állanak rendelkezésemre, kivéve az alábbi leszármazást, melyet az idézett munka adatainak kiegészítéséül közlök.
Ennek az ágnak őse a már fennebb említett István, Ivanicsvár főkapitánya, akinek felesége Raszlaviczy Borbála volt; Az ő fia Ferenc (felesége Ujfalussy Anna); ezé
István (felesége Monay Zsófia); ezé Gábor (felesége Ráthy Magdolna, 1704.); ezé Istvén (felesége Fejérváry Klára, 1758.); ezé Imre (felesége Nedeczky Apollónia); ezé Imre (felesége Bornemisza Bora); ezé Ferenc (felesége 1. Tomcsányi Teréz, 2. Breznay Julia); akinek gyermekei:
István (felesége Monay Zsófia); ezé Gábor (felesége Ráthy Magdolna, 1704.); ezé Istvén (felesége Fejérváry Klára, 1758.); ezé Imre (felesége Nedeczky Apollónia); ezé Imre (felesége Bornemisza Bora); ezé Ferenc (felesége 1. Tomcsányi Teréz, 2. Breznay Julia); akinek gyermekei:
1. 1-től Teréz (†), férje Pápay János;
2. Kálmán (†);
3. 2-től: Izsák (†);
4. Ábrahám, ungvári püspöki vikárius.
5. Jakab, ny. földmivelésügyi államtitkár. Felesége nemes Lukács Margit. Gyermekei:
A) Gizella (szül. 1901.);
B) Ferenc (szül. 1902.);
C) Gábor (szül. 1903.);
D) Margit (szül. 1905.);
E) Béla (szül. 1906.);
F) Pálma (szül. 1907.);
G) Ilona (szül. 1915.);
H) Kálmán (szül. 1920.);
Vö. még NI. XI/6–12. (gen.); Tóth I/452–5. (gen.); Kősz. 388.; Márki II/711.; Mel. 66.; Siebm. 650–1., pk. 115., horv. 185., 235., Orosz 284.; Hevesm. monogr. 679., rcsk.; stb.
Tahy, l. Tache.
Taisz, l. Thaisz.
Taixelberger.
A címereslevelet 1716. márc. 6. T. István (Révkomárom) és gyermekei nyerték. (LR. XXXI/127.; Komáromm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben él a család. – Vö. NI. X/12.; Siebm. 651.; Alapi 16., 17., 174., 265.
Tajay.
Nagy Iván által (X/12.) említett Dobokam.-i család.
Tajer.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tajkly (beczkói).
Címereslevelet 1654. aug. 3. T. György nyert; kihirdette Trencsénm. Nemesi bizonyítványt 1798. máj. 22. nyert; ezt 1799. jul. 25. Csanádm. hirdette ki. – Vö. Barna-Sümeghy 194–195. (gen.)
Tajlinger.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-611.
Tajnay (tajnai).
Barsm.-i eredetü család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bács-, Bars- és Nyitram.-ben élnek tagjai. – Vö. NI. XI/12–7. (gen.); Hellebronth: Családtört. Jegyz. I/139. (gen.); Dudás 140.; Bácsm. monogr. II/599.; Siebm. 651., pk. 115.; Torontálm. monogr. 553.; Barsm. monogr. 550., stb.
Tajnay, l. Nyittray (alias T.)
Tajthy.
Címereslevele kelt 1649. máj. 10. (Ered. a család tulajd. Jászapátiban). Kihirdette Gömörmegye. – Vö. Siebm. 651.; Orosz 284–5.; Forgon II/305–6.; Biharm. monogr. 648. Címereslevelet – családi közlé szerint –1663. jul. 16. T. Balázs nyert.
Taka (debreceni).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXIII/31.
Takács (némethi).
Nemességét 1590-ből l. Ol: Erd. főkormsz. 1840:122.
Címereslevele kelt 1611. dec. 17. Kihirdette 1612. okt. 23. Sopronm. – Vö. Andr. 77.
Takács (másképen Nagy).
Nemességét 1620-ból l. Gyfv. LR. X/190.
Címereslevele kelt 1625. nov. 11. (Győrm. lt.)
Címereslevelét 1633. jun. 15. Tornam. hirdette ki. – Vö. Tk. I/285.
Címereslevelet 1635. okt. 16. T. István nyert. (Pozsonym. lt.) – Vö. LI. I/26.
Takács (dukai).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1638. márc. 23. T. Márton, Gergely és György nyertek. (Vasm. lt. OL: 1764/1906.) – Vö. NI. XI/18.; Balogh 146–7. (gen.) – Hellebronth: Családtört. Jegyz. I/140. (gen.)
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1646. nov. 5. T. Miklós és János nyertek. (Sopronm. és Vasm. lt.) – Vö. Balogh 254. (évszám tévesen 1649-nek irva).
Takács (nyéki).
Címereslevele kelt 1646. dec. 9. (Nyitram. lt. OL: 1596/1896.)
Takács (másképen Nyittray).
Címereslevele kelt 1651. dec. 20. (Nyitram. lt.)
Takács (besztercei).
Címereslevelet Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. T. János nyert. Közösen kapta az Abari családdal.
Takács (felsőápoldi).
Címereslevelet ugyancsak az Abari családdal 1658. márc. 10. T. János nyert.
Takács (halászi vagy gyöngyöshalászi és brezovicai, alias Halász).
A címereslevelet 1654. T. Mihály és fiai nyerték. Kihirdette Ungm. – A család Abauj-, Borsod-, Heves-, Szabolcs-, majd Pestmegyébe is elszármazott s nemességét 1791. Abauj-, 1792. Zemplén-, 1794. Borsod-, 1812. Torna-, 1827. pedig Pestm. hirdette ki. A család története azonban sokkal régebbi; Gergely már 1217. a szent földön hadakozott; Simon 1430. Róbert Károly király alatt Rozgonynál esett el; Balázst 1488. a németek ölték meg; Dániel és Mátyás pedig 1552. az egri vár ostrománál estek el. Gyermekeik I. Ferdinándtól A. és F. Szuhát kapták adományba.
Ujabbkori tagjai közül Mihály (1795–1861.) Pomázon telepedett le. Győri Terézzel való házasságából két fia származott: Mihály és László. Mihály (1831–1919.) mint honvédtüzér harcolta végig a szabadságharcot; Selmecbányánál megsebesült, részt vett a branyiszkói, kápolnai, hatvani, isaszegi, váci és nagysallói ütközetekben. Felesége Demjén Portörő Eleonóra, akitől 1869. Gyula nevü fia született, akinek cecei Vajay Karolnától gyermekei Lászó, Géza és Attila, Mihály másodszülött fia László (szül. 1841.), akinek ladmóci Oláh Erzsébettel kötött házasságából Béla és Zoltán születtek. – Címer: kék mezőben zöld földön ágaskodó kétfarku oroszlán jobbjában kardot, baljában fehér zászlót tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családól T. Mihály pozsonyi lakos 1891. aug. 3. a »gyöngyöshalászi« előnév adományozásában részesült. – Vö. NI. XI/20.; Pestm. monogr. II/483–4.; rcsk.
Címereslevele kelt 1660. (jászói conv. lt.)
Címereslevele kelt 1661. dec. 3. – Vö. Bor. I/235.
Címereslevele kelt 1662. máj. 26. (Kassa v. lt.)
Címereslevele kelt 1666. márc. 13. (Győr- és Vasm. lt.; győri kápt. lt.) – Vö. Balogh 255.
Takács (másképen Deák).
Címereslevele kelt 1694. szept. 10. (Komáromm. lt.) Leszármazási tábla Pestm. lt.-ban. – Vö. Alapi 16., 58., 174., 265., Kősz. 77., 238–9.
Címereslevelet 1718. máj. 15. T. István és György nyertek. (LR. XXXII/4.) – Vö. NI. XI/20–1.; Siebm. 651.
Címereslevelet 1718. máj. 15. T. István és György nyertek. (LR. XXXII/4.) – Vö. NI. XI/20–1.; Siebm. 651.
Címereslevelet 1755. dec. 29. T. Pál nyert. (LR. XLIV–4.; Vasm. lt.) – Vö. NI. XI/21.; Siebm. 651., horv. 185–6.; Balogh 255.; Bojn. 37.
Takács (felvinci).
Előnév adományozása 1890. szept. 14. T. Lajos egyetemi rk. tanár részére. – Vö. NI. XI/20.; Siebm. 651–2., erd. 235.
Takács (gelléri és bogyai).
Birtokadományos család. Uj adományt 1666. ápr. 11. Lipót királytól Felső- és Alsó-Gellérre és Nemesbogyára nyert. Nemesi bizonyítványt 1728., 1757. és 1763. Komáromm.-től kapott. Egyik ága ezen évek körül Pozsonymegyébe származott át s az 1764. évi nemesi összeiráskor ezen megyében találjuk Andrást, akinek Mátyás nevü fia utóbb Esztergomban telepszik meg. A család egyes tagjai 1826. Komáromm.-től kapnak nemesi bizonyítványt. – Vö. NI. XI/9. (gen.) Alapi 58., 174–5., 266.
Takács (illei).
Nagy Iván által (XI/20.) említett család.
Takács (kisjókai).
Előkelő pozsonymegyei család, melyből nagykürti Kürthy alias Thakach Ambrus, általa felesége Chene Dorottya, szülei Thakach István és felsőszeli Gombay Margit, valamint Lőrinc, György, János, Sebestyén és Mihály nevü testvérei I. Ferdinánd királytól 1560. július 28. kaptak címeres nemeslevelet, melyet 1570. Barsmegye, 1572. Pozsonymegye s 1669. Komárommegye hirdetett ki. (OL: 774/1928.) Ambrusnak unokája György második feleségével kisjókai Gaál Borbálával Kisjókán kap birtokot, melyre ezen házasságából született Ádám, Mihály és Judit nevü gyermekei 1699-ben nádori adománylevelet szereznek. A család ettől kezdve használta a »kisjókai« előnevet. Ádámnak hasonló nevü fia 1776. nagymagyari birtokára kapott királyi adománylevelet. Utódaik közül a pozsonymegyei közéletnek sok jeles tagja származott.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében Ferenc, György, Ádám, 2 István, János, Sándor és László igazolják nemességüket s Pozsonymegye későbbi nemesi összeirásaiban a családnak szintén számos tagja fordul elő. Antal 1812., Jenő pedig 1884. kapott nemesi bizonyítványt Pozsonymegyétől. Gyula m. kir. gazdasági felügyelő régi nemességét és előnevét a m. kir. belügyminiszter 118.995/1924. sz. a. igazolta.
József és István I. Ferenc József királytól 1905. febr. 17. Takács-Tolvay néven (l. ott) kisjókai és köpösdi előnévvel grófi rangot kapnak. (LR. LXXI. 352., 456.)
Címer: álló, csücsköstalpu pajzs, melynek kék mezejében lebegő arany koronából, szájával lefelé állított és befelé fordított két fekete kürt között, jobbrafordult növekvő arany oroszlán jobb lábában felfelé zöld leveles galyat tart, melynek három ágán egy-egy ezüst liliom nyilik; sisakdisz: a pajzsbeli növekvő oroszlán; takaró: kék-arany, fekete-arany.
Leszármazás:
I. tábla
István 1560. felsőszeli Gombay Margit; Ambrus de Nagykürt 1560. Chene Dorottya; Lőrinc 1560.; György 1560.; János 1560.; Sebestyén 1560.; Mihály 1560; János; Ferenc kisjókai Gaál Katalin; István; János Paxy Judit; Anna Chiba István; György 1. Kovacsics Erzsébet 2. kisjókai Gaál Borbála; Ferenc Fogas Borbála; Mihály; Lőrinc; Zsófia Dobsa Gergely; 1 : Jusztina Farkas Mihály; Mária Vargha János; Ilona 1. Panghy János 2. Bereczky György; 2: Ádám de Kisjóka 1699. Fodor Rebeka; Mihály de Kisjóka 1699. Hegyi Mária; Judit 1699. 1. Hegyi Ferenc 2. Tamáskovics János; Ádám 1756. Pozsonym. szolgabirája, 1776. táblabirája versegi Kákonyi Klára; Ferenc 1761–1771. Pozsonym. első alispánja kazsui Farkas Anna Mária; István jókai és szodói Mészáros Rebeka; Juliánna nedeci Nedeczky Gábor; Mária Bankó Miklós; Mária apaji Szász Albert; Ágnes Kristóffy N.; Rozália Csiba József; Erzsébet Ravasz György; István sz. 1744. † 1826. 1790–1795. Mosonm. másod alispánja, 1801. kir. tanácsos ns. Holczer Mária Anna esk. 1774. l. III. tábla; Mihály kisjókai Bán Rozália l. IV. tábla; József berencsi Mokripodáry Borbála; Miklós; Borbála Horváth Ferenc; Ignác sz. 1745. 1795.; Ferenc Serafil † 1816. 1795–1811. udvari kamarai tanácsos Sturm Anna Mária; Ádám sz. 1852. 1790–1808. Pozsonym. szolgabirája Oellacher Borbála l. II. tábla; Rozália olgyai János; Mária marcsamagyari Molnár Márton sz. 1744. † 1832.; Éva olgyai Olgyay Mihály; Antal sz. 1770. † 1850. Pecz Anna; Terézia Nándory N.; Klára telekesi Győrffy József; Lázár sz. 1787.; Albert Lintzy Terézia; Antónia † 1862. Kovássy Károly † 1870.; Erzsébet Kovássy Illés † 1878.; Róza †; Ambrus †; Klára † Müller Sándor †;
II. tábla
Ádám sz. 1752. Oellacher Borbála l. I. tábla; Gáspár sz. 1785. † 1839. 1825. és 1830. Pozsonym. követe, 1828–1832. első alispánja; Zsigmond 1809. Pozsonym.insurgens huszárfőhadnagy Thúróczy Eleonóra; Terézia Farkas Ignác; Lajos sz. 1795. 1846–1848. a koronaőrség parancsnoka, 1848–1849. honvédőrnagy; Erzsébet Farkas Albert; Klára olgyai Olgyay Károly; Ambrus † 1870. Pozsonym. szolgabirája Farkas Albertina; Kálmán † 1890. 1848–1849. honvédfőhadnagy 1872. szenci járási főszolgabiró; Etelka † 1895. nagymagyari Farkas Pál; Gizella csukárpakai Nagy János; Ilona † 1910. csukárpakai Nagy Győző † 1918.; Géza sz. 1834. † 1907. sárosfai és nádasdi Bittó Paula; Béla sz. 1839. † 1895. Kulla-Kovács Amália † 1897.; Vilma Csizmazia Kálmán; Miklós sz. 1865. nyug. kir. főerdőtanácsos Jánossy Jolán; Géza sz. 1866. † 1928.; Béla sz. 1865. † 1908. iró Bajza Lenke; Lenke sz. 1889. III/30. Tarcsy Sándor; Béla sz. 1891. VI/27. Kocsis Juliánna; László sz. 1895. XI/9. vitéz szigeti Vargha Ilona; Dezső sz. 1898. VI/5. honvédszázados; Béla sz. 1920. II/20.; Győző sz. 1923. V/27.; László sz. 1926. VII/30.; László; Ilona sz. 1897. VIII/28. dr. Siposs Sándor; Jolán sz. 1899. II/19. dr. Papp Ágoston; Miklós sz. 1900. IX/11. épitészmérnök; Katalin sz. 1902. VIII/21. Mátray Gyula; Paula sz. 1905. IX/19. dr. Vasvári Sándor; Mária sz. 1908. III/7.; Zsigmond sz. 1913. XI/21.; Gáspár sz. 1918. II/13.;
III. tábla
István sz. 1744. † 1826. ns. Holczer Mária Anna esk. 1774. (l. I. tábla); János Nep. sz. 1781. százados ns. Lipthay Karolin; Alajos sz. 1783., † 1830. 1806–1809. nemes testőr, ügyvéd, Pozsonym. aljegyzője, ásványi Balassa Anna, † 1855.; János †; Antal sz. 1806., † 1877. 1828–1834. m. kir. nemes testőr, 1835–1836. főhadnagy ns. Hladics Franciska; Gyula †; Jenő sz. 1839. † 1900. csicsópolyáni Steer Blandina † 1928.; Gyula sz. 1844., † 1908. mechelni Pfaff Anna † 1929.; Karolin †; Franciska sz. 1874. XI/10. Bauer Ernő; Ármin sz. 1875. X/1. Retzbach Stefánia † 1921.; Anna sz. 1880. II/3. † 1908, I/3.; Jenő sz. 1881. III/9. vitéz, nyug. alezredes Kraft Vilma; Eugénia sz. 1914. II/18.; Juliánna sz. 1921. IV/15.; Gyula sz. 1916. VII/3.; Géza sz. 1917. X/1.; Hajnalka sz. 1921. VII/20.; Eugénia sz. 1872. II/13. dr. Berinkey Dénes; Juliánna sz. 1873. IX/29. Flesch József † 1921.; István sz. 1875. VI/25. gróf Takács-Tolvay huszárőrnagy apaji Szászy Irma; József sz. 1876. X/26. gróf Takács-Tolvay ny. altábornagy szlováni Beőthy Klára; Gyula sz. 1878. † 1925. miniszteri tanácsos 1. Hardt Sarolta † 2. Kluge-Rössing Katalin; Guidó sz. 1882. XI/15.; 2 : Arisztid sz. 1910. II/9.; Kornélia sz. 1824., † 1908. Reiszig Alajos † 1853.; Gyula sz. 1826., † 1898. ügyvéd, Pozsonym. aljegyzője, 1848–1849. honvéd huszárfőhadnagy Gőrgey parancsőrtisztje Doll Ilona; Laura sz. 1827., † 1902. Scherz Rezső; Lajos sz. 1863., † 1898. Szigethy-Gyula Irén; Gyula sz. 1865. Pokorny Franciska; Erzsébet sz. 1866. Rauscher Károly; Ilona sz. 1897. IV/19. dr. Molnár István; Sarolta sz. 1898. VII/21.; Adél sz. 1888. XII/29. † 1902. IX/27.; Gyula sz. 1891. IX/3. vitéz, kir. gazdasági felügyelő, a Burgonyatermelési Hivatal vezetője, iró rákosfalvi Szilágyi Margit; Erzsébet sz. 1895. II/17. dr. Felkai Ferenc; Elvira sz. 1902. VII/13.; Margit sz. 1926. VI/20.; Gyula sz. 1928. XI/5.;
IV. tábla
Mihály kisjókai Bán Rozália l. I. tábla; Mihály Dürie de Jeux Juliánna; Nándor 1848–1849. honvédszázados 1849. Amerikába emigrált † Amerikában; Alajos sz. 1838. † 1866. főhadnagy; Károly sz. 1842. † 1916. nedeci Nedeczky Etelka † 1920.; Nándor sz. 1844. † 1904.; Sándor sz. 1846. † 1915. nyug. alezredes semsei Semsey Anna † 1917.; Eugénia sz. 1848. † 1908.; Ilona sz. 1887. sztamorai lovag Malenicza János † 1916.; Elemér sz. 1888. honvédőrnagy Wolff Anna; Alexandra sz. 1890.; Géza sz. 1894. † 1913.; Jolán sz. 1871. † 1902. dr. Fekete Imre; Sándor sz. 1876. Czirok Melánia; Béla sz. 1878. Láng Ilona; Irén sz. 1880. dr. Fekete Imre; Lehel sz. 1885. Gregorovics Gabriella; Margit sz. 1906. VIII/30.; István sz. 1907. XII/2.; Tibor sz. 1909. IV/29.; Erzsébet sz. 1920. V/10.; Lajos sz. 1922. V/23.;
Vö. NI. XI/18.; Ungmegyei Századok I/12–14., 21–24., 26–27. (gen.), 45–46.; Pozsonym. monogr. 18., 30., 643–644., 649–651., 659., 661–662., 668., 697.; Békésm. tört. I. 474–476.; NIf. II. 68–69.; Orosz 104.; Siebm. 651.; Kősz. 389.; rcsk. stb.
Takács (péteri).
A vasmegyei Péterire 1554. jul. 16. nyert adományt. – Vö. NI. XI/18–19.; Balogh 145–6. (gen.)
Takács (tahi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/711.
Takács (téthi).
Előnév adományozása 1808. nov. 11. T. József (Veszprémm.) részére. – Vö. NI. XI/18–9.
Takács (másképen Kálmán.)
Nemesi bizonyítványt 1767. márc. 30. Győrm.-től nyert. (MNMuz. lt.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Arad- (Vö. Márki II/711.), Borsod-, Fejér-, Győr-, Heves-, Komárom- (Vö. Alapi 125., 126., 265., 266.), Nyitra-, Pozsony-, Sopron (nemessége 1796. ápr. 14. legf. helyen is elismertetett: LR. LVIII/771.), Tolna-, Vas- (nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott: LR. XLVI/456., 458.), Veszprém- és Zalam.-ben vétettek fel ily nevü családbeliek az igazolt nemesek közé. – Vö. még NI. XI/20.; Kősz. 389.; Bold
100., 101.; Benkó 345.; Pozsonym. monogr. 697.; T. XXII-145.
100., 101.; Benkó 345.; Pozsonym. monogr. 697.; T. XXII-145.
Takács, l. Ary (alias T.) – Deák (alias T.) – Gyimóthy (alias T.) – Halász-T. – Katona-T. – Kézi-T. – Kis (alias T.).
Takács-Deserics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Ferenc igazolja nemességét.
Takács–Tolvay (kisjókai és köpösdi), gróf.
Kisjókai Takács József és testvére, T. István főhadnagy 1905. február 17. a grófi méltóság adományozásában részesültek. Nevezettek egyidejüleg engedélyt kaptak arra, hogy elő- és családnevüket a fiágon kihalt köpösdi gróf Tolvay család elő- és családnevével egyesíthessék s a család grófi címerét használhassák. – Vö. MNA. 130.; T. XXIII/36–8. (gen.)
Takácsy.
Címereslevele kelt 1609. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1625.; kihird. 1627. Nyitra-, 1766. Pozsonym. – Vö. Győrm. monogr. 443.
Takácsy (berzai).
A címereslevelet 1822. okt. 31. T. György pesti kereskedő és gyerm. kapták. (LR. LXIV/758.; Pestm. lt.) – Vö. Márki II/711.; Kősz. 389.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Pál fordul elő az igazolt nemesek között.
Takácsy-Szabó.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben János özv.-e vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Takár.
B.-Szolnokm.-ben 1664. márc. 15. hirdettetett ki a Praekup-családdal.
Takaró.
Címereslevele kelt 1502. – Vö. T. XVIII/95.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmm.-ben Mihály igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/124.; Gorzó pk. 29.
Takaró (?)
Szabolcsm.-től 1846. nov. 30. nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Bold. 100.
Címert l. Siebm. 662.
Takó.
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/587.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben József, Győrm.-ben István,Vasm.-ben János, Veszprémm.-ben István és Zalam.-ben Gergely, Ferenc, 2 János, István, Pál és Péter igazoltattak. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/21.; Kősz. 389.; Balogh 148.; Alapi 266.
Takossy, l. Thákossy.
Taksonyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kőszd. 389.
Talabér.
Címereslevele kelt 1638. jul. 24. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopron-, Vas- és Veszprémm.-ben igazolták tagjai nemességüket. Vasm.-ből nemessége 1763. legf. helyen is elismertetett. – Vö. NI. XI/125.; Balogh 148., 255.; Orosz 285.; Kősz. 389.
Talafus (schwartzbergi).
Magyar honfiusításban 1833. márc. 8. T. Tádé részesült. (LR. erd. XIV/552.)
Tálas.
Címereslevele kelt 1652. márc. 23. – Vö. Bor. I/225.
A Címereslevelet 1699. márc. 16. T. István zilahi polgár nyerte. (LR. erd. II/86.)
Talbok (rápolthi).
Címereslevelet 1619. aug. 25. T. Péter nyert. A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Taldy, l. Thaldy.
Talheim, l. Thalheim.
Talher, l. Thalherr.
Tallas (Tollas).
Nagykőrösön élt család. – Vö. Benkó 346.
Taller.
Trencsémm.-ben 1721. Pál fordul elő a nemesi összeirásokban. – Vö. NI. XI/21.
Taller, l. Thalherr.
Tallián (vizeki), nemes és báró.
A címereslevelet II. Mátyástól 1610. jan. 1. T. János, Mikós, Gergely, György, Vilmos, János és gyermekeik, Mikosits Mihály, Miklós és Jakab s Maroschitz Pál és Mihály kapták. (Vasm. lt.) – Címer: kék mezőben zöld földön páncélos és páncélsisakos vitéz jobbjában vörös keresztes fehér zászlós dárdát tart, baljával pedig karjának hüvelyét tartja; sisakdisz: a dárda; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor tagjai Borsod-, Győr-, Somogy-, Sopron-, Tolna-, Vas- és Veszprémmegyében vétettek fel az igazolt nemesek közé. Nemessége Veszprémmegyéből 1763. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/453., 454., 457.) – családból János 1876. febr. 7. osztrák-, 1897. febr. 10. pedig magyar bárói rangot nyert. Címer: hasított pajzs; jobbról kék mezőben zöld halmon álló magyar vitéz, arany zsinóros vörös öltözékben vas sisakkal, mellén páncéllal, vállán arany zsinóros barna prémes mentével, jobbjában a földre szegzett rúdon ráncokba szedett fehér zászlót tart;
melyen vörös kereszt látható, balját pedig aranyveretü fekete kardhüvelyének arany markolatán tartja; balról arany mezőben lebegő fészekben fiait vérével tápláló pelikán; bárói korona; sisakdisz: arany rudon ráncokba szedett fehér zászló vörös kereszttel; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. Ugyancsak magyar bárói rangot nyert az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal 1911. dec. 13. T. Béla is. – Vö. NI. XI/22–9.; Siebm. 652., horv. 186.; Balogh 148., 255.; MNZsbk. I. R. I/530–1.; MNA. 130.; Somogym. monogr. 630–1.; Torontálm. monogr. 553.; Kősz. 390., stb.
melyen vörös kereszt látható, balját pedig aranyveretü fekete kardhüvelyének arany markolatán tartja; balról arany mezőben lebegő fészekben fiait vérével tápláló pelikán; bárói korona; sisakdisz: arany rudon ráncokba szedett fehér zászló vörös kereszttel; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. Ugyancsak magyar bárói rangot nyert az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal 1911. dec. 13. T. Béla is. – Vö. NI. XI/22–9.; Siebm. 652., horv. 186.; Balogh 148., 255.; MNZsbk. I. R. I/530–1.; MNA. 130.; Somogym. monogr. 630–1.; Torontálm. monogr. 553.; Kősz. 390., stb.
Tallóczy.
Címert l. Siebm. 652.
Tállyay.
Címereslevele kelt 1742. (leleszi conv.lt.)
Tállyay, l. Nagy-T. – Tályay alatt is.
Talpas.
Címereslevelét 1644. Tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/285.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Gergely és Tódor igazolták nemességüket. – Vö. Petri V/601.
Talpasi.
Címereslevele kelt 1655. jan. 29. (Szatmárm. lt.; kolosmon. conv. Arm. T. 20.) – Vö. Siebm. erd. 235.; Gorzó 124.; Petri VI/602.
Taly, l. Thaly.
Tályai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Márton, András, Gáspár és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Tályai (másképen Szabó).
Aradm.-ben élt birtokadományos család. – Vö. Márki II/220.
Tályai, l. Tállyay alatt is.
Tam.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Elek, Tódor, Gergely, János és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tamadócz, l. Thamadócz.
Tamás (huszti).
Címereslevele kelt 1504. (OL.: Kolosmon. conv. Prot. R. H. 58.) – Vö. T. XXIV/18.
Tamás (csehfalvi).
Nemességét 1581-ből l. Gyfv. LR. Chr. Báthori 61.
Tamás (kászonujfalvi).
Nemességét 1581-ből l. Gyfv. LR. Chr. Báthori 61.
Tamás (alsókosályi).
Címereslevele kelt 1609. jun. 9. (OL.: Kolosmon. conv. Arm. T. 16.) A családból Demeter, Tivadar, László, Gergely és Péter 1654. B.-Szolnokm.-ben hűségi esküt tettek. – Vö. Siebm. erd. 235.; Szolnok-Dobokam.
monogr. VII/360., 363.; Gorzó 123.; Bácsm. monogr. II/599.
monogr. VII/360., 363.; Gorzó 123.; Bácsm. monogr. II/599.
Tamás (huszti).
Nemességét 1648-ból l. Gyfv. LR. XXIV-38.
Tamás (alsókosályi, alias Farkas).
Nemességét 1649-ből l. OL.
Címereslevelet 1650. jul. 2. T. András nyert. (Gömörm. lt.) A család 1765. Szabolcsm.-ben is élt. – Vö. Forg. II/304.
Tamás (széplaki).
Címereslevele kelt 1655. febr. 1. – Vö. Siebm. erd. 235–6.
Tamás (csomortáni).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tamás (rákosi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tamás (szentdomokosi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tamás (szentkirályi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tamás (frinkfalvi).
Nemességét 1663-ból l. Gyfv. kátp. Prot. Kastal I.
Címereslevele kelt 1668. jan. 23. Kihirdette Borsodm. – Vö. Forgon II/304–5.
Tamás (abódi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 134.
Tamás (mádéfalvi).
Székely család. – Vö. NI. XI/29.
Tamás (szászfalvi).
Nagy Iván által (XI/29.) által említett család. (1837.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod-, Gömör-, Máramaros- és Tornam.-ben igazolták tagjaik nemességüket. – Vö. NI. XI/29.; Forgon II/305.
Tamás, l. Farkas (alsókosályi), alias T. – Nagytamás. – Pákey (eredetileg T., pákéi). – Pap (alias T.)
Tamása.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben igazolta nemességét.
Tamasán.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/602.
Tamásfalusi.
Kihalt Gömörm.-i család. – Vö. Gorfon II/305.
Tamásfalvy.
Címereslevelet Zsigmond királytól 1415. máj. 19. T. Gergely nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Siebm. 652.
Tamásfalvy (tamásfalvi).
Erdélyi család. – Vö. NI. XI/29k30. (gen.) Siebm. erd. 236.
Tamásffy (zetelaki).
Nemességét 1585-ből l. Gyfv. LR. I/273.
Tamaska.
A címereslevelet 1715. febr. 15. T. István és gyermekei kapták. (LR. XXX/427., Vasm. lt.) – Vö. Balogh 256.
György (Abauj-, Tornam.) 1788. jun. 26. nemességének megerősítésében részesül. (LR. LIV/122.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben Ferenc, Zemplénm.-ben pedig György nemessége igazoltatott. – Vö. Sipos 266.
Tamaskovich.
Címereslevelet 1664. aug. 26. T. Miklós nyert a Bene-családdal. (Sopronm. lt.)
A címereslevelet 1719. szept. 21. T. Márton nyerte. (LR. XXXIII/70.) – Vö. NI. XI/31.; Kősz.390., Orosz 285.
Tamásovich(tamási).
Címereslevele kelt 1668. febr. 18. – Vö. Siebm. erd. 283.
Címereslevelet I. Lipóttól 1685. T. János nyert. Kihirdette Trencsénm. A családból János 1755. máj. 8. Trencsénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanezen megyében János és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/32.
Tamásy.
Címereslevele kelt 1572. okt. 27. – Vö. Siebm. 653.; T. VIII/89.; Komárom. monogr. 518.
Címereslevele kelt 1603. márc. 24. (OL.:1164/1848. orsz. canc.; Egri kpt. lt.) – Vö. Orosz 285.; Forgon II/305.
Tamásy (fogarasi).
Címereslevele kelt 1613. ápr. 20. (Ered. T. Béla tábornok tulajd.) – Vö. Siebm. erd. 249.i NIf. II-253.
Címereslevele kelt 1614. febr. 20. – Vö. Siebm. XXXIII/89.
Tamásy (ákosfalvi).
Nemességét 1630-ból l. Gyfv. LR. XVI-141. – Vö. Pálmay: M.-Torda 137.
Címereslevele kelt 1633. jan. 5. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 59., 126., 175., 266.
Tamásy (ákosfalvi).
Nemességét 1639-ből l. Gyfv. LR. XIX-149.
Tamásy (másképen Varga).
Címereslevele kelt 1642. máj. 28. (Gyfv. LR. XX/123.) – Vö. Siebm. erd. 239.
Címereslevelet a Kura, másképen Feölnémethy családdal 1651. nyrt. – Vö. Csoma 580.; TK. I/216.
Címereslevele kelt 1681. máj. 21. (OL.: Htt. Nob. Trencsén; jászói conv. lt.) – Vö. T. XXX/63.; NI. XI/32.; Orosz 285.
Címereslevele kelt 1783. máj. 21. – Vö. Siebm. 653.
Tamásy (csikszentkirályi).
Címereslevelet 1792. nov. 17. T. Antal székelyhuszár alhadnagy és gyermekei kapták. (LR. erd. XIII/65.) – Vö. NI. XI/30.
Tamássy.
A család előbbeni neve Fischer volt. A címereslevelet 1833. máj. 17. Fischer Károly, Kassa város főbirája, 1830. országgyülési követ, később temesvári igazgató és királyi tanácsos kapta. Kihirdette Abaúj és Sáros megye 1833., Temes megye 1840. szept. 23. Nevezettnek neje Tamássy Antónia lévén, akivel ez a Tamássy-család kihalt, fia József, 1868. febr. 3. kelt legfelsőbb engedéllyel nevét Tamássy-ra változtatta. – A család magáénak vallja a »Florian Drosd von Drosdowitz, kais. Comes palatinus in Wien« által 1620. jan. 20. Vischer (így) Márton, Gáspár, János, Tóbiás részére adományozott címereslevelet. Az 1833. adományozott címer valóban alig tér el az 1620. adományozott címertől. – Leszármazás:
Károly (l. f.; sz. 1787. ápr. 23.) Neje: Tamássy Antónia. Gyermekei:
1. József (sz. 1827. márc. 21.), neje (esk. 1854. máj. 10.), Rottenbiller Adél. Gyermekei:
A) József (sz. 1855. márc. 21.), neje: Bem Klaudia. Gyermekei: a) Mária; – b) Klaudia; – c) Ilona; – d) Edit; – e) Jószef;
B) Etel (sz. 1860.);
C) Árpád (sz,. 1864. febr. 20.), földbirtokos. Neje (esk. 1894. okt. 8.), bessenyői Beőthy Anna. Gyermekei:
a) Johanna (sz. 1895. dec. 2.), férje (esk. 1915. okt. 8.), báró Majthényi László (sz. 1890. március. 13.);
b) Mariánna (sz. 1898. nov. 22.);
2. Ferenc. Neje: Berzeviczy Anna; Fia: Gyula;
Vö. MNCsk. I/35.
Tamási (abódi).
Székely család. – Vö. NI. XI/30.
Tamási (csikmindszenti).
Székely család. – Vö. NI. XI-30– I.
Tamási (csiksomlyói).
Nagy Iván által (XI/30.) említett család. (1847.)
Tamási (náznánfalvi).
Székely család. – Vö. NI. XI/34.; Pálmay:M.-Torda 134.
Tamási (szentmihályfalvi és hodgyai).
Székely család. – Vö. NI. XI/32. (gen.)
Tamási (tamási).
Kihalt család. Címerét l. Siebm. erd. 238–9. és horv. 188. – Vö. még NI. XI/133–4.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János, Péter, Győrm.-ben István, János, Mihály, Hevesm.-ben
Imre, Komáromm.-ben Mihály, István, János, Benedek, özv. Czina Erzsébet s fiai János, Pál, Antal és Márton. – (Vö. Alapi 126.), Nógrádm.-ben István vétettek fel az igazolt nemesek közé. Pál nemessége Komáromm.-ből s Ferenc és Sámuel nemessége Udvarhelyszékről 1806. ápr. 25., illetőleg 1786. jun. 19. legf. helyen is elismertetett. (LR. LXI/840., LII/496.) – Vö. Csoma 580.; T. XXII/181.; Petri VI/603–4.; Kősz. 390.; Gorzó 128.; Siebm. 663.
Imre, Komáromm.-ben Mihály, István, János, Benedek, özv. Czina Erzsébet s fiai János, Pál, Antal és Márton. – (Vö. Alapi 126.), Nógrádm.-ben István vétettek fel az igazolt nemesek közé. Pál nemessége Komáromm.-ből s Ferenc és Sámuel nemessége Udvarhelyszékről 1806. ápr. 25., illetőleg 1786. jun. 19. legf. helyen is elismertetett. (LR. LXI/840., LII/496.) – Vö. Csoma 580.; T. XXII/181.; Petri VI/603–4.; Kősz. 390.; Gorzó 128.; Siebm. 663.
Tamási, l. Kis (alias T.)
Tamen, báró.
A családra vonatkozólag adatok találhatók az esztergomi hercegprimási levéltárban.
Tamposch (tamposchi).
Címereslevele kelt 1756. jan. 19. Az adományozott T. Ferenc orvos volt. (LR. XLIV/13.) – Vö. NI. XI/32–3.; Siebm. 653.
Tán, l. Than.
Tana (bölöni).
Címereslevele kelt 1650. márc. 121. (Gyfv. LR. XX/19.) – Vö. Siebm. erd. 236.
Tanászia.
B.-Szolnokm.-ben 1716. Tamás igazolta nemességét. – Vö. Szolnok-Doboka monogr. VII/384.
Tancs-Szalkay.
Címereslevele kelt 1593. márc. 11. (Szatmárm. lt.) Nemességet Szatmárm.-ből 1802. máj. 28. legf. helyen igazoltatott. (LR. LX/736., 925.) – Vö. NI. XI-33.; Siebm. 653.; Gorzó 124.
Tancsai (tancsi).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XI/33.
Tánczos.
Címereslevele kelt 1554. – Vö. NI. XI/33.
Tánczos (vadasi).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/73. – Vö. Pálmay: M.-Torda 134.
Címereslevele kelt 1609. máj. 1. – Vö. Forgon II-306–7.
Tánczos (másképen György).
Nemességét 1648-ból l. OL.: Kolosmon. conv. Prot. Q. 41.
Címereslevele kelt 1650. (egri kpt. lt.)
Tánczos (másképen Geszti).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI:419.
Címereslevelet 1719. márc. 19. T. István kapott. (LR. XXXII/279.) – Vö. NI. XI/33.
Tánczos (barátosi).
Székely család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör-, Vas- (a család 1763. legf. helyen igazolta nemességét: LR. LXII/290. – Vö. Balogh 148.), Veszprém- és Zalam.-ben fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. még NI. XI/33.; Siebm. 653.; Forgon II/306.; Gömörm. monogr. 658.
Tánczos, l. Geszty (püspöki, alias T.) – György (alias T.) – Miskolczy (alias T.) – Nyitray (alias T.)
Tanda.
Címereslevelet 1610. dec. 1. T. Mihály nyert. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben János és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. A család nemesége ugyanezen megyéből 1801. szept. 16. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LX/575., 887.) – Vö. Bor. I/206.; Forgon II/307.
Tanhoffer, l. Thanhoffer.
Tanka (mályi).
Címereslevele kelt 1606. aug. 23. – Vö. Bold. 44.
Tanka (homoródszentpáli).
Nagy Iván által (XI/33.) említett erdélyi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben igazolt család.
Élt ily nevü család Vasm.-ben is. – Vö. Balogh 148.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 390.
Tanka, l. Maly-T. – Németh (alias T.)
Tankó (szépvizi).
Nemességét 1594-ből l. Gyfv. kpt. Cista Colos, fasc. V/45. és Gyfv. LR. IV/64.
Tankó (malomfalvi).
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. LR. VI/484.
Tankó (zabolai, alias Kovács).
Nemességét 1616.-ból l. Gyfv. LR. VIII/178.
Tankó (siklódi).
Nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. VIII-253.
Tankó (amadéfalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tankó (illyefalvi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXV-620.
Tankó (illyefalvi).
A címereslevelet 1702. jul. 28. T. Mihály kapta. (LR. erd. IV/451.)
Tankó (marosszentimrei).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 134.; NI. XI/34.
Tankó (zágoni).
Nagy Iván által (XI/34.) emlitett család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben János és András vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 390.
Tankó, l. Kovács (zabolai, alias T.)
Tankovics.
Címereslevele kelt 1625. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 390.
Címereslevelet 1656. T. Márton, Miklós és György nyertek. András nemeségét 1755. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 59., 175., 266.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod- és Gömörm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XI/34.
Tany.
Címerpecsét (1606.) az árvaváraljai levéltárban. – Vö. Kub. 10.
Tanyi.
A címereslevelet 1609. nov. 26. T. Ferenc kapta. Nemesi bizonyítványt 1806. Komáromm.-től nyert. – Vö. Alapi 266.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranya-, Pozsony- és Somogymegyében igazolták ily nevü család tagjai nemességüket. – Vö. NI. XI/34. 8gen.); és Thanyi (nagytihanyi).
Tapasztó.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 148.
Tapavicza.
Címereslevelet 1830. nov. 29. T. István őrnagy nyert. (LR. LXV/676.) – Vö. Siebm. horv. 186.; Dudás 152.
Tapay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Ferenc és Péter vétettek fel az kétségtelen nemesek közé.
Tápi.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Tápy.
Tapjay.
Nagy Iván által ( X/324.) emlitett Nyitram.-i család.
Tapler.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 148.
Tapolcsányi.
Címereslevele kelt 1582. febr. 1. (Komáromm. lt.) – Vö. Siebm. 653–4., horv. 186.; Alapi 17., 175.
Címereslevelet 1702. júl. 20. T. Miklós és János kapták. (LR. XXVI/185.); Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 59.
Tapolcsányi (kistapolcsányi).
Régi család, melynek őse Hochlov a XIV. század elején élt. A XVII. század első felében kihalt. – Vö. Barsm.monogr. 550.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Mihály és Zsigmond. (Vö. Alapi 126., 266.), Nógrádm.-ben Miklós és Nyitram.-ben Ferenc és Imre vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Zsigmond és Gáspár nemessége Nyitram.-ből 1796. jun. 3. legf. helyen is elismertetett. (LR. LIX/779.) – Vö. Kősz. 390.; NI. XI/34–6 (gen.); Benkó 346.; Siebm. 653.; Dudás 141.; T. XIV/174.
Tapolcsányi, l. Kis-T.
Tapolczay.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 148.
Tapsony.
Címert l. Siebm. horv. 186.
Tapsonyi.
Címert l. Siebm. 654.
Tápy.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 390. és Tápi.
Tar.
Címereslevelet 1602. ápr. 29. T. Pál és Miklós nyertek. (Hevesm. lt.) – Vö. NIf. II/126.
Tar (zalachi).
Címereslevele kelt 1607. okt. 29. – Vö. Siebm. erd. 239.
Tar (csegezi).
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI-97.
Tar (ujtordai).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. nyert. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1620. júl. 3. T. István, fiai és Miklós kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1620. Sopron, 1625. szept. 8. pedig Szatmárm. – Vö. Gorzó 123.
Címereslevele kelt 1624. (szepesi kpt. lt.)
Tar (debreceni, alias Szappanos).
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. XII/17.
Címereslevelet 1633. febr. 16. T. Mátyás kapott. Kihirdette Borsodm. – Vö. I/218.; Forgon II/308–9.
Címereslevele kelt 1654. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142. Siebm. 654.
Tar (tepei, alias Nagy.)
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/687.
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. az Abari családdal T. Mihály nyert.
Címereslevelet 1687. okt. 5. T. Mihály kapott. (LR. XIX/66.)
Címereslevele kelt 1690. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Tar (szigeti).
Címereslevele kelt 1698. máj. 17. (LR. erd. I/504.) – Vö. Siebm. 654.; T. VII/194.
Tar (másképen Héczei).
Címereslevelet I. Lipóttól nyert a család. – Vö. Csoma 665.
Tar (gedőkisfaludi).
Gömörm.-i régi család. A XVII. század közepéig terjedő adatokat l. Forgon II/307–8.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bács-, Bihar-, Borsod-, Gömör-, Máramaros-, Nógrád-, Nyitra-, Ugocsa-, Zala- és Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/36.; Kősz. 390.; Balogh 148.; Dudás 140.; Petri VI/605.; Bácsm. monogr. II/599.; Forgon II/307–8.
Nagy (tepei, alias N.) – Taar alatt is.
Taraczközy.
Leszármazását l. Sipos 266. – Vö. még NI. XI/137.
Tarajossy (hajósi).
A nemességet 1913. okt. 17. T. Sándor dr. kalocsai lakos nyerte.
Tarányi és Oszterhueber.
A Turányi-ak Zala vármegyéből erednek, de régebbi leszármazásukat nem ismerjük,
a 18. században azonban már csak kevés számú tagot számlál, sőt e század közepén férfiágon ki is halt.
a 18. században azonban már csak kevés számú tagot számlál, sőt e század közepén férfiágon ki is halt.
A családnak a törökvilág után legkiemelkedőbb egyénisége T. Ferenc volt 1713. máj. 17-én tünt fel mint Zala megye alszolgabírája s az aláirása mellett használt címerben egy fiait vérével tápláló pelikán van, a sisakdisz pedig kivont kardot tartó kar. –1716. ápr. 16-án ujította meg Károly király nemességét is. (LR. XXXI/164.), melyben a következő címert nyeri: kék mezőben zöld halmon koronán álló, kiterjesztett szárnyú, egyfejü sas, felette jobbról arany Nap ragyog; sisakdisz: két fekete sasszárny között fehér egyszarú növekvően, 1724-ben táblabiró, 1731-ben generális perceptor, 1741-ben mint Zala megye alispánja és követe jelenik meg a híres pozsonyi országgyülésen. 1749. febr. 22. is mint ilyen szerepelt.
A Tarányi-család fiágon kihalván, házasság útján beleolvadt a leányágon kétszeresen rokon Oszterhueber-családba. (l. e.)
Nevezetesebb tagja volt a családnak József (sz. 1792. márc. 1., mh. 1869. jan. 10.),. Neje Deák Klára (sz. 1793. okt. 28., mh. 1859. dec. 25.), a haza bölcsének nővére; 1830. táblabiró. 1848. pedig Zala megye alispánja. Ő alakította a Zalamegyei Gazdasági Egyletet, az ő kérelmére engedélyezte I. Ferenc József 1868. aug. 10., hogy testvérei, leszármazói, nemkülönben unokatestvére, György, harmadik nagyanyjuk, Oszterhueber Györgyné, Tarányi Anna magvaszakadt családja iránti hálától és kegyelettől vezérelve, régi címerük megtartásával a Tarányi nevet a nyírlaki előnévvel használhassák. Minthogy József gyermeketelenül halt el, a »nyírlaki« Tarányi-család csupán Mihály leszármazóiban élt tovább.
Vö. NI. XI/36., 65., VIII/297–8.; Siebm. 468., 656.; NIf. III/15–23.; Kősz. 272.; MNCsk. I/3–6. (gen.)
Taras, l. Tharas.
Tarasi.
Nemességét 1580-ből l. a váci kpt. lt.-ban.
Taraz, l. Tharaz.
Tarcsa (gorbonászi).
Címereslevele kelt 1659. aug. 22. (OL.: Kolosmon. conv. Árm. T. I.) – Vö. Siebm. erd. 236.
Tarcsafalvi.
Címereslevelet Rákóczi Zsigmondtól 1607. máj. 31. nyert. (OL.:Erd. főkormsz. 1806:9705.) – Vö. Sándor I/24.
Tarcsándy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János és Pál, Pestm.-ben pedig István fordulnak
elő az igazolt nemesek között. – Azonos család a Tarcsányi családdal.
elő az igazolt nemesek között. – Azonos család a Tarcsányi családdal.
Tarcsányi (tarcsányi).
Régi, Hontm.-i eredetü család, mely már a XIV. század elején Tarcsány-puszta birtokában volt. A családból János 1742. több más családdal együtt nádori adományt nyert Csépa helységre s tőle származik a családnak hevesmegyei ága. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben István és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. A családnak hevesmegyei ága 1830. Nógrádm. bizonyítványával igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/38–8. (gen.); Siebm. 654.; Orosz 285–6. (gen.); Békésm. tört. III/283. és Tarcsándy.
Tarcsai (alias Szabó).
nemességét 1632-ből l. Gyfv. kpt. Div. Cista II., fasc. 5/44., 45.
Tarcsai (szalontai).
Nemességét 1652-ből l. Ol.:NRA. 218–40.; egri kpt. lt.
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban.
Tarcsai, l. Szabó (tarcsai).
Tarcsy.
Címereslevelet 1633. jan. 5. T. Mihály és Tamásy Mihály kaptak.(Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 175.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István, Biharm.-ben Sámuel, Komáromm.-ben pedig Gergely (Vö. Alapi 59., 126., 266.) vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címerepcsét Szatmárm. lt.-ban.
Tarcza.
A címereslevelet Rákóczi Györgytől 1658. aug. 7. T. Péter nyerte. (Szstmárm. lt.) – Vö. Gorzó 124.
Tarcza (garbonáczi).
Szolnok-Dobokam.-ban élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. III/475.
Tarcza (szakállasfalvi).
1770. B.-Szolnokm.-ben igazolt család. – Vö. Szolnok-Dobokam.monogr. III/271., VII/375., 391., 392.
Tárcza-Tóth (alias Csont).
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 35.
Tarczal.
Címereslevelet Rákóczi Györgytől 1657. aug. 7. T. Tódor nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 123.
Tarczaly.
Címereslevele kelt 1631. (Gyfv. kpt. Cent XX/58.) – Vö. Sándor II/12.
Tarczaly (másképen Sóváry).
Címereslevele kelt 1635. ápr. 15.; Csoma 665.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Szabolcs-, Szatmár- és Tornam.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/46.; Siebm. pk. 115.; Petri VI/615.
Tarczali-Kis.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Tarczali-Szabó.
Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 123.
Tarczán.
Szilágym.-ben élt ily nevü család. – Vö. Petri VI/605–6.
Tárczay.
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1622. jun. 23. T. István nyerte a Nyiri családdal (Szatmárm. lt. és leleszi conv. lt.) Kihirdette Zemplénm. – Vö. T. XIII-141.; Gorzó 123.
Címereslevele kelt 1652. jun. 9. (Abaujm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 115.
Tárczay (tarkeői).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/40–6. (gen.); Siebm. 654–5.; Mel. 67.
Tarczu.
B.-Szolnokm. 1716. évi nemesi összeirásában előfordulnak János és György. – Vö. Szonok-Dobokam. monogr. VII/384.
Tarczy.
Címereslevele kelt 1633. jan. 5. – Vö. Siebm. 655.
Tarczy (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1638. (Biharm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 116.
Címereslevele kelt 1646. nov. 14. – Vö. Alapi 266.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó 124.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben 2 László, Péter, 2 István és János fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. – Vö. NI. XI/46.
Tarda.
Címereslevele kelt 1610. (Jászói conv.lt.)
Tardos.
Hontm.-ben élt család. – Vö. Hontm. monogr. 417.
Tardos-nemzetség.
l. Karácsonyi III/76–8.
Tardoskeddi, l. Tóth (alias T.)
Tardy (tardi).
Címereslevele kelt 1558. (egri kpt. lt.)
Címereslevele kelt 1590. nov. 17. – Vö. Siebm. erd. 236.
Tardy (kőröstopai és mezőtelegdi).
A címereslevelet II. Mátyás királytól 1611. márc. 8. T. György nyerte. (Szatmárm. lt.) –1625. már Biharm.-ben él a család, majd 1762. Szatmárm.-ben igazolja nemességét. Mihály Biharm.-ben 150. ismertetett el kétségtelen nemesnek. – Vö. Gorzó 128.; Biharm. monogr. 647.
Tardy (másképen Lélek).
Címereslevele kelt 1625. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Ferenc és Mihály vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Tardy (csaholyi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/606–7.
Tardy (kisári).
Szatmárm.-ben élt. – Vö. Gorzó pk. 9.
Tardy (másképen Pap).
Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 123.
Tardy (másképen Szeles).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Mihály fordul elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Mihály, Szatmárm.-ben pedig 2 László és Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. – nXI/46–7.; Mel. 67.; Békésm. tört. III/253.
Tarhos.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Békésm.-ben István, Biharm.-ben Mihály igazolták nemességüket. – Vö. Orosz 286.; Békésm. tört. III/253.
Tarich.
Címereslevelet 1627. jun. 12. T. Jánosnyert. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 175., 266.
Tariczky.
Turócm. bizonyítványa alapján 1824. András Hevesm.-ben hirdetteti ki nemességét. Később mint hamis bizonyítványt megsemmisítették. – Vö. Orosz 286.
Tariczky, l. Sztariczky.
Tarjai-Nagy.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 29.
Tarján (alias Versend).
Címereslevele kelt 1515. – l. Versend.
Tarjány.
Címereslevele kelt 1573. (1576?) máj. 3. (Hontm. lt.)
Tarjányi.
Címereslevelet 1606. febr. 25. T. Demeter nyert. – Vö. Bor. I/204.
Tarjány.
Hevesmegyei eredetü család, mely címereslevelét II. Mátyástól 1609. nov. 23. T. Demeter személyében kapta. (Ered. a család tulajdonában). Kihirdette 1610. febr. 5. Heves-, 1613. ápr. 29. pedig Abaujm. – István és Márton tesvérek 1707. márc. 17. kapnak nemesi bizonyítványt Hevesm.-től, míg János unokái: László, Demeter, Ignác és János 1807. márc. 6. Torontálm.-ben hidettetnek ki. A család nemességét 1815. okt. 16. Krassó-, Csanádm. pedig 1816. jul. 16. és 1818. szept. 18. hirdette ki. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesmegyében Mihály és István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címer: kék mezőben hármas zöld halmon fehér lovon ülő vörös dolmányos és vörös nadrágos vitéz jobbjában görbe kardot, baljában pedig szakállánál fogva magasra emelt törökfejet tart; sisakdisz: növekvő páncélos vitéz jobbjában törökfejes kardot, baljában pedig buzogányt tart; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – A családból
T. Iván 1911. szept. 22. kapott a belügyminisztertől nemesi bizonyítványt.
T. Iván 1911. szept. 22. kapott a belügyminisztertől nemesi bizonyítványt.
A családnak töb ágazata volt, jelenleg pedig két ágon virágzik. Közös ősük István (megh. 1776. Heves), akinek fiai 4 ágon vezetik tovább a családot. Közülük Mihály és János ágazatai vezetnek le napjainkig.
I. Mihály ágazata: Mihály † 1790. szept. 6. Kiskunfélegyházán. Nemesi bizonyítványt 1776. Hevesm.-től nyert. Két neje volt: 1. (esk. 1755. szept. 6.) Ficsor Anna († 1784. júl. 12.) 2. Szabó Anna (esk. 1788.nov. 27.); Fiai közül Mihály utódait az alábbi táblázat tünteti fel:
Mihály sz. 1771. VII/20. K. K. Félegyháza; † 1821. XI/4. 1792. I/10: Nagy Róza; József sz. 1806. II/26. Kiskunfélegyháza, † 1862. I/15. u. o. 1832. II/14. Kecskemét : Bánó Erzsébet; József sz. 1842. VIII/20. u. o. 1868. V/II. u. o.: Szabó Amália; Kálmán sz. 1854. II/25. u. o. † 1905. X/18. 1888. V/17. Kecskemét : Thassy Irma; Gyula sz. 1872. XII/6. Kiskunfélegyháza Szabó Mária (sz. 1877. XII/24.); Béla sz. 1877.V/9. u. o. 1902. VII/19: Tóth Ilona (sz. 1881. V/29.); Iván sz. 1889. I/11. honv. miniszteri titkár 1922. XII/16. Kecskemét : bálthelei Bánó Rózsi; Amália sz. 1903. V/11. Taracházi Capdebo Kornél; Béla sz. 1905. V/13. szolgabiró; Kata sz. 1907. V/27.; Irma sz. 1899. III/25. Gesztesi Antal huszárszázados; Jószef sz. 1901. II/8.; Gyula sz. 1902. VII/2.; Irén sz. 1904. I/21.; Klára sz. 1909. VIII/6.
II. A családnak másik élő ága az 1790. elhalt Mihály testvére, János ágán származik le. Felesége Szabó Zsuzsánna; akitől fia János (felesége Muhoray Klára); ezé Ignác (†. 1846.), Torontál- majd Krassóm. alügyésze (neje Palmstein Bernardine). Gyermekei pedig: 1. Vilmos ügyvéd, neje monosori Vörös Ilona. Gyermekei: a) Ákos; b) Aranka († 1873.), férje Institorisz Jenő; – 2. Lajos; – 3. Zsigmon; – 4. Ferenc; – 5. László; – 6. Imre; – 7. Mária († 1860.), férje Ridler Károly. – 8. Sarolta,
férje Reis János ezredes. Erről az ágról újabb leszármazási adataink nincsenek. – Vö. Orosz 286–7.; Sümeghy-Barna 195.; Hevesm. monogr. 678.; rcsk.
férje Reis János ezredes. Erről az ágról újabb leszármazási adataink nincsenek. – Vö. Orosz 286–7.; Sümeghy-Barna 195.; Hevesm. monogr. 678.; rcsk.
Tarjány (mindszenti).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/607.
Tarjány-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Mihály és István élnek. (Vö. Tarjányi, alias Demeter vagy Nagy. – Élt ily nevü család Szatmárm.-ben is. (Vö. Gorzó 123.; NI. XI/47.) – Egyik ily nevü család 1815. Torontálm.-ben nyert nemességéről bizonyítványt. (Vö. NI. XI/47.; Márki II/711.) – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. még Kősz. 391.
Tarka (alias Kovács).
Címereslevelet II. Rudolftól 1592. nov. 18. T. István kapott. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1593. Zemplénm-, 1643. ápr. 1. Ungm. – János 1742. júl. 12. Szabolcsm.-től kapott nemességéről bizonyítványt. – Vö. Gorzó 123.
Tárkányi.
Címereslevele kelt 1625. febr. 12. (Nógrádm. lt.) – Vö. Gorzó pk. 29.; Orosz 287.
Tárkányi (klagostárkányi).
B.-Szolnokm.-ben 1675. Péter hirdettetett ki.
Tárkányi (nagytárkányi).
Zemplénm.-i kihalt család. – Vö. NI. XI/48–56. (gen.)
Címert l. Siebm. 655.
Tarkasics (krisztalóci).
Címereslevele kelt 1431. jun. 28. (MNMUz. lt.) – Vö. Siebm. horv. 186.; T. II/156–8., IV/148.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tarkó (konyárdi).
Nemességét 1616-ból l. Gyfv. LR. VIII/210.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csanádm.-ben Imre, Csongrádm.-ben Imre, Nyitram.-ben Mihály és Mátyás s Pestm.-ben Mihály özvegye fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/56.; Siebm. 655.; Márki II/711.; Sümeghy-Barna 196.
Tarkovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben 2 Ferenc vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tarköy, l. Ruzsitska.
Tarlódi (zunai).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/256.
Tarnay (mezőkövesdi).
A nemességet 1905. febr. 21. T. Borsodvármegye alispánja kapta. – Vö. MNA. 130.
Mihály 1783., János, Ferenc, Mihály, József és István 1790. Csongrádm. bizonyítványa alapján Bácsm.-ben hirdettetnek ki. – Vö. Dudás 141.
Békésm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Békésm. tört. III/253.
Nyitram.-i eredetü család, mely nemességét 1693., 1697., 1698., 1713., 1733., 1734., 1738. igazolta. A család a XVIII: század második felében Csongrád-, majd Csanádm.-be származott át s nemessége 1794. febr. 7. igazoltatott. – Vö. Sümeghy-Barna 196–8. (gen.)
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tarnay, l. Elefánthy-T. (kerekudvari).
Tarnik (alias Fábry.)
Nógrádm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XI/56–7.
Címert l. Siebm. horv. 186.
Tarnóczay.
Nemességét 1466-ból l. OL::NRA. 192–40.
Tarnóczy.
Címereslevele kelt 1635. ápr. 23. A család Pozsonym.-ből Vasm.-be költözött. – Vö. NI. XI/63–4. (gen.)
Tarnóczy (alsólelóci és jezernicei).
Lengyel eredetü család, melynek első ismert őse Maradich 1232. kapja Lelóc földjét II. Endre királytól adományba, melynek birtokában IV. Béla király 1254. megerősíti. Maradich a Frigyes fogságából kiszabadult és mindenétől kifosztott IV. Bélának 30 márka aranyat és egy hátas lovat adván, ennek jutalmául nyeri 1262. Tarnuk vagy Tarnóca földjét, ahonnét aztán a család Tranovszky-nak, utóbb pedig már csak Tarnóczy-nak nevezi magát. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben György fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/57–63. (gen.); MNZsbk. II. R. I/614–6. (gen.); Siebm. 615–6.; T. XX/121.; Orosz 287.; Andr. 77.; Csizmadia 58–63. (gen.); Barsm. monogr. 550. stb.
Címereslevelét Trencsénm. hirdette ki. A család 1647. Bicsicen, 1690. Ovcsárszkón, 1736. Bicsicen élt, később Trencsénben találjuk megtelepedve. – Vö. NI. XI/63.
Címereslevelet I. Lipóttól 1669. jun. 18. T. János kapott (jászói conv.lt.) Kihirdette Abaujm. – Vö. Csoma 580–1.
Címereslevele kelt 1693. márc. 19. – Vö. Siebm. 656.
Tarnóczy (királyfalvi).
Kihalt székely család. – Vö. NI. XI/65.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ars-, Bereg-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros-, Szepes- és Trencsénm.-ben vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Siebm. 656.,
erd. 236.; Csizmadia 58–63. (gen.); Gorzó pk. 29.; Petri VI/608.; Kősz. 391.; T. IV/9., XX/121.; NIf. II/230.
erd. 236.; Csizmadia 58–63. (gen.); Gorzó pk. 29.; Petri VI/608.; Kősz. 391.; T. IV/9., XX/121.; NIf. II/230.
Tarnódy (?)
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tárnok.
Komáromm.-ben élt család. – Vö. Alapi 127–8.
Vasm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Balogh 148.
Tárnok (szandai).
Régi Pestm.-i család. – Vö. Kősz. 391.
Tárnok, l. Thárnok alatt is.
Tárnoky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben László és Zsigmond fordulnak elő az igazolt nemesek között. Győrm. bizonyítványa alapján 1794. aug. 7. János pesti lakos Baranyam.-ben hirdetteti ki nemességét. – Vö. Andr. 77.; Alapi 127.; Kősz. 391.
Tarnónyi.
Címereslevele kelt 1578. máj. 3. (Hontm. lt.)
Tarnovay.
Címereslevele kelt 1661. nov. 8. (Abaujm. lt.) – Vö. Tk. III/103.
Tarnovczay.
Címereslevele kelt 1466. (OL.) – Vö. Siebm. pk. 117., horv. 188.
Tarnovszky (kelemenfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben igazolt család.
Tarnovszky (tarnói).
Lengyel eredetü család, mely 1655. nyert magyar honfiusítást. – Vö. NI. XI/64–5. (gen.)
Tarnovszky, l. Trenovszky.
Tarnow, gróf.
Indigenátust 1655. jun. 24. T. Péter, Pál és János nyertek. – (LR. XI/360.) Átirva 1804. júl. 25. (u. o. LXI/342.)
Tarnóy (előbb Buócz), l. Buócz.
Tarnyik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben András vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tarohai.
Komáromm.-ben élt család. – Vö. Alapi 267.
Tarop.
A címereslevelet 1708. szept. 20. T. István (Fogaras vidéke) nyerte. (LR. erd. V/386.)
Tarpay.
Címereslevele kelt 1597. aug. 1. (leleszi conv. lt.) – Vö. Borsy.
Tarpay (másképen Simon).
Címereslevele kelt 1613. (Gyfv. kpt. Cent Ji. 90.)
Tarpay.
A címereslevelet 1650. aug. 14. Tarpai Nagy György nyerte. (Ered. dr. T. Miklós solymári orvos tulajd.; más. Bereg- és Szatmárm. lt.-ban). – Címer: vörös mezőben
koronán álló ezüst orrszarvu mellső lábaiban 2 liliomot tart; sisakdisz: az orrszarvu; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családnak két ágazata van, a Szatmár- s a Szilágym.-i ágazatok. Ősük György szolgabiró, akinek felesége Csomaközy Klára, ennek fia Gábor, felesége, 1. Koroknyay Éva. 2. Viczmándy N.; fia ugyancsak Gábor, felesége Fekete Judit; fia Gábor, akinek felesége, 1. Mircse N. 2. Földessy Klára. Fiai Lajos és Sándor két ágon vezetik tovább a család leszármazását. Lajos a Szatmárm.-i, Sándor a Szilágym.-i ágazat őse.
koronán álló ezüst orrszarvu mellső lábaiban 2 liliomot tart; sisakdisz: az orrszarvu; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családnak két ágazata van, a Szatmár- s a Szilágym.-i ágazatok. Ősük György szolgabiró, akinek felesége Csomaközy Klára, ennek fia Gábor, felesége, 1. Koroknyay Éva. 2. Viczmándy N.; fia ugyancsak Gábor, felesége Fekete Judit; fia Gábor, akinek felesége, 1. Mircse N. 2. Földessy Klára. Fiai Lajos és Sándor két ágon vezetik tovább a család leszármazását. Lajos a Szatmárm.-i, Sándor a Szilágym.-i ágazat őse.
I. Lajos ágazata. Lajos felesége Márton Éva; fia Lajos, felesége Bódi Erzsébet; fia György, felesége Bogdán Erzsébet; akitől a következő gyermekek születtek:
1. Ábrahám, felesége Baka Ágnes; Fiai:
A) Lajos; fiai: a) Ábrahám (hősi halált halt 1915.); – b) Miklós;
B) János († 1907.);
2. Lajos († 1922.), felesége nagymuzsalyi Horváth Gizella. Gyermekei:
A) Endre († 1908.), felesége Szakadáthy Magda; Gyermeke:
Magda, férje U. Szabó Endre;
B) Margit, férje Csapó László;
C) Aranka, férje Bihary Barna;
D) Gábor, felesége Honéczy Mária;
E) Paula, férje Nagy Győry Béla;
F) Lajos, felesége váradi és miskei Baranyi Berta. Gyermekei:
a) Miklós; – b) Sándor;
G) Miklós, orvos (Solymár). Felesége Czáró Fogarassy Margit. Gyermekei:
a) Blanka; – b) Ildikó;
3. Szeréna, férje Székelyhidy Béla.
II. Sándor ágazata: Sándor felesége tunyogi Csapó Anna. Gyermekei:
1. Apollónia, férje Tunyogi Sándor;
2. Róza, férje Pataki István;
3. Teréz, férje Bányay János;
4. Helén, férje Lukács László;
5. Ferenc, szolgabiró (Szilágym.) Felesége Virágh Anna. Gyermekei:
A) Berta, férje Szegedi N.;
B) Béla, felesége Csáky Margit; Fia Béla († 1923.);
C) Irén;
D) Miklós, m. kir. közigazgatási biró. Felesége Kvassay
Kornélia. Gyermekei:
Kornélia. Gyermekei:
a) Miklós († 1914.); – b) György, gazdasági intéző;
Vö. Gorzó 87.; Siposs 218. (gen.); NIf. III/97.; rcsk.
Tarpay.
Címereslevelet 1659. aug. 13. T. János és fiai nyertek. (Szatmárm. lt.) Kihird. Beregm. 1659. szept. 29. – Vö. Gorzó 123.
Tarpay (szatmári).
Címereslevele kelt 1674. nov. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 116., erd. 236.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmár- és Ugocsam.-ben igazolták nemességüket. – István nemessége Zemplénm.-ből 1780.szept. 30. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIII/66.) – Vö. NI. I/65.; Sipos 266–7.; Petri VI/608–9.
Tarpay, l. Nagytarpai. – Simon (alias T.)
Tarrany, l. Tarányi.
Tarród.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben György vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tarródy (alibánfai).
l. NIf. III/20.
Tarródy (németszecsődi).
Vasm.-i eredetü birtokadományos (1456.) család. A XVIII. század elején Hevesmegyébe származott át s itt is kapott birtokadományokat. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben József, Zalam.-ben pedig Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/66–7. (gen.); Balogh 148.; Orosz 287.; Hevesm. monogr. 679.
Címert l. Siebm. pk. 116. és horv. 186.
Tarsaly (altorjai).
Címereslevele kelt 1703. márc. 9. – Vö. Siebm. erd. 236.
Tarsoly (alias Torjai).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/187.
Tarsoly (sarkadi).
Címereslevele kelt 1647. jan. 20. Gyfv. LR. XXIII/52.) – Vö. Siebm. erd. 237.
Tarsoly (komádi).
Biharm.-i család. – Vö. NI. XI/68–70. (gen.); Siebm. 656., erd. 237.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Heves- és Zalamegyében igazolták nemességüket. – Vö. Petri VI/609. Orosz 287.
Tarssy.
Címereslevele kelt 1725. (váradi kpt. lt.)
Társy.
Aradm.-ben előforduló család. – Vö. Márki II/220.
Tartler.
A címereslevelet 1790. nov. 18. T. János és fia nyerték. (LR. LV/295.) – Vö. NI. XI/69.; Siebm. 657.; T. XXIX/166.; Kősz. 391.
Tarts (?)
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tary.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben igazolt család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. Vö. Kősz. 391.; T. XVI/152.
Tary (thari).
Nagy Iván által (XI/137.) említett kihalt család.
Címereslevele kelt 1714. máj. 23. – Vö. Orosz 286.
Címert l. Siebm. 663–4.
Tarzarovich.
Címert l. Siebm. horv. 187.
Taschler.
Címereslevele kelt 1609. (Pestm. lt.) Kihird. 1610. Vasm. – Vö. Kősz. 391.
Táska.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Gábor és János igazolják nemességüket. – Vö. Gorzó pk. 29.
Tasnády.
Címereslevele kelt 1581. okt. 19. (Csongrádm.lt.) – Vö. Siebm. erd. 283–4.; Andr. 148.
Tasnády (belényesi, alias Nagy).
Nemességét 1646-ból l. Gyfv. LR. XXIII/32.
Tasnády (másképen Szűcs).
Címereslevelet 1667. jun. 12. T. András kapott. – Vö. Bor. I/236.; T. VIII/89.; Csoma 665. – Vö. Szücs (helyesebben Szeőcs, alias Tasnády).
Tasnády (másképen Székely).
Erdélyből Abaujmegyébe származott család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János igazolta nemességét. (Vö. NI. XI/69.; Csoma 581.) Egyik ily nevü család 1751. Komáromm.-től nyert nemességéről bizonyítványt. (Vö. Alapi 59.) – Élt ily nevü család Szatmár- s Szilágym.-ben is. (Vö. NI. XI/69.; T. XIV/152.; Petri VI/609., 602.; Gorzó pk. 29.; Kősz. 391.
Tasnády-Szücs, l. Tasnády (másképen Szücs.)
Tasnády-Szücs, l. Nagy (belényesi, alias T. ) – Székely (alias T.)
Tasner.
Címereslevele kelt 1708. febr. 11. (LR. XXVII/353.; Győrm. lt. és váradi kpt. lt.) – Vö. NI. XI-69.; Kősz. 392.; Siebm. 657.
Tasovchich.
Címert l. Siebm. horv. 186–7.
Tassy (enyedi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/182.
Tassy, l. Thassy.
Tasuly (altorjai).
A címereslevelet 1703. márc. 9. T. Tamás kapta. (LR. erd. V/87.)
Tat, l. Tatt.
Tatár (tatárszállási).
Címereslevele kelt 1464. (OL.) – Vö. T. XXIV/16.
Tatár (szentkirályi).
Címereslevele kelt 1707. okt. 28. (Szatmárm. lt.) Nemesi bizonyítványt 1814. dec. 12. Szabolcsm.-től nyert a család. – Vö. NI. XI/71.; Bold. 91.; Gorzó 123–4.
Címereslevelet 1625. jan. 29. T. Mihály nyert. – Vö. Bor. I/209.
Címereslevele kelt 1633. – Vö. NI. XI/71.; Békésm. tört. III/253.
Tatár (dombrói).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV-234. – Aranyosszékből és Dobokam.-ből nemességét 1784. dec. 23. és 1786. jun. 19. legf. helyen igazolta. (LR. LIII-118., 492.)
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658.márc. 10. T. Márton nyert az Abari családdal.
Címereslevelet a Kolczvay családdal 1666. nyert. – Vö. Gorzó 68.
Tatár (másképen Boda.)
Címereslevelet 1686. jan. 24. nyert. (Szatmárm. lt. és LR. XVIII/286.) – Vö. NI. XI/71.; Siebm. 657.; Gorzó 123.; és Boda (alias T. .)
A címereslevelet 1699. márc. 16. T. János nyerte. (LR. erd. II/36.)
Tatár (másképen Bogdánfi).
A címereslevelet 1699. dec. 18. T. György (Középszolnokm.) nyerte. (LR. erd. II/416.)
Tatár (bethlenfalusi).
A XV–XVI. százdban Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/309.
Tatár (csegezi).
Címert, l. Siebm. erd. 237.
Tatár (tatárfalvi).
Nagy Iván által (XI/1.) említett Szatmárm.-i család.
1676. B.-Szolnokm.-ben Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/373.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Illés, Tódor és Konstantin, Nógrádm.-ben György, István, János és Bálint, Szabolcsm.-ben István, Szatmárm.-ben György és Miklós s Zemplénm.-ben István, András, 2 Mihály fordulnak elő a kétségtelen nemesek között.
Tattay.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1635. jan. 17. T. György és fiai nyertek. (OL: 959/1898.) Kihird. Abaujm. 1635. máj. – Vö. Siebm. 657.; NIf. I/71–2. (gen.); Csoma 665.; Kub. 12.
Tatay (kölcsei).
Szatmárm.-ben igazolt család. – Vö. Gorzó 123., pk. 29.
Tatay (szentmihályuri).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben László és testvérei nyertek igazolást. – Vö. NI. XI/72.
Aradmegyei birtokadományos (1649.) család. – Vö. Márki II/220.; NI. XI/73.
Nemességétől 1713. nyert bizonyítványt Komáromm.-ből. – Vö. Alapi 59., 175.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 392.
Tatay (másképen Balog).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Ferenc él.
Tatay (másképen Réghy.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben élt család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárom-, Nyira-, Pozsony-, Sopron-, Vas- és Veszprémm.-ben igazolt családtagok. – Vö. NI. XI/72–3.; Siebm. 657., erd. 237.; Petri VI/610–1.; Balogh 149.; Dudás 141.
Tátika-nemzetség.
l. Karácsonyi III/78–9.
Tátikai.
Nagy Iván által (XI/73.) említett zalamegyei család.
Tátony-nemzetség.
l, Karácsonyi III/79–80.
Tatos (nándori).
A címereslevelet 1601. ápr. 2. T. János és társai kapták. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 175.
Tátray.
A címereslevelet 1801. márc. 27. Kohlmayer már T. Illés (Késmárk) és gyermekei kapták. (LR. LX/408.; Szepesm. lt.) Kihirdette Szepesm. – Vö. NI. XI/73–4.; Siebm. 657.
Tatrosi (enyedi).
A címereslevele kelt 1608. szept. 24. (Gyfv. LR. V/53.) – Vö. Siebm. erd. 236.
Címereslevele kelt 1650. márc. 25. (Gyfv. LR. XXV-39.) – Vö. Siebm. erd. 237.
Tatrosi (tatrosi).
B.-Szolnokm.-ben 1770. Zsigmond nemessége hirdettetett ki. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/387.; NI. XI/74.
Tattenbach.
Magyar honfiusítást 1647. nyert. – Vö. NI. XI/74.; Siebm. 657–8.
Tatt (gyulafehérvári).
Nemességét 1634-ből l. Gyfv. LR. XVII/103. (elv.)
Tattner.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 392.
Tattosy (?)
Nemességét l. a pozsonyi kpt. levéltárában.
Tatu.
A címereslevelet 1743. T. Miklós (Szebenszék) nyerte. (LR. erd. IX/441.)
Tatzmann.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 392.
Tauczy.
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/220.
Tauka.
Címereslevele kelt 1606. – Vö. T. VIII/89.
Taussaint, l. Toussaint.
Tausz.
Címereslevele kelt 1632. aug. 12. – Vö. Siebm. horv. 187.
A XVIII: században Trencsénm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/74.
Tauszt.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben Dávid igazolta nemességét.
Tavarnay (alias Paskó).
Címereslevele kelt 1650. – Vö. Siebm. pk. 116.; Gorzó pk. 29.
Tavasz.
Címereslevelet 1662. szept. 5. nyert. (Győrm. lt.) – Vö. Balogh 149.
Tavaszi (lökösházai).
A nemességet 1876. nov. 11. T. Antal aradmegyei birtokos és ügyvéd kapta. – Vö. MNA. 130.
Tavaszy (szászfülpösi és magyarbölkényi).
Erdélyben élt család. – Vö. Gf. II/100–2. (gen.)
Távész.
Nagy Iván által (XI/74.) említett zempléni család.
Tavi (ferencfalvi).
A nemességet 1911. nov. 24. T. Gusztáv ny. miniszteri tanácsos kapta.
Taxer.
1724. Hevesm.-ben élt János. – Vö. Orosz 287.
Taxis (bordognai és valnignai), báró.
A lovagszerü nemességet 1546. jun. 7. Bordonia Bonus, trienti postamester nyerte. Az osztrák bárói rang adományozásában 1714. júl. 18. részesült a család. Magyar indigenátust 1823. máj. 16. T. Pál báró nyert. (LR. LXIV/814., 824.) – Vö. NI. XI/74.; Siebm. 656.; GA. (bárói) 1915:975–6. (címerleirással).
Taxonyi.
Címereslevele kelt 1669. aug. 14. (Biharm. lt.) Kihird. Sárosm. – Vö. NI. XI/21., 74.; T. VI/180.
Tay, l. Tehén (alias T.)
Tayffi.
Siebm. kelt 1629. máj. 28. – Vö. Csoma 665.
Taynay, l. Nyittray (alias T.)
Tebery.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Mátyás, Nyitram.-ben pedig Gáspár, Pál, János, Mihály, Márton és István vannak igazolva. – Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Alapi 267.; Kősz. 396.
Tebik.
A XVII. században Trencsénm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/74.
Teblen, l. Deblin.
Technovszky.
l. NI. XI/164.
Téchy, l. Técsy.
Técsey (diósgyőri).
A nemességet 1901. dec. 18. T. Ferenc, kir. tanácsos, főfelügyelő kapta. – Vö. MNA. 131.
Técsi, Técsy (deési).
Nemességét 1651-ből l. OL.: kolosmon. conv. Prot. Q. 135. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. III/58.
Técsi, Técsy (barabási).
Székely család. – Vö. NI. XI/74.; Pálmay: M.-Torda 135.
Técsi, Técsy (berei).
Székely család. – Vö. NI. XI/74.; Pálmay: M.-Torda 135.
Técsi, Técsy (técsői).
Nagy Iván által (XI/75.) említett (1849.) család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben András, Máramarosm.-ben pedig János és András fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Gorzó 124.; Petri VI/623.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/391.)
Técsi, Técsy, l. Szabó (técsői, alias T.) – Wernika (alias T.)
Técsi-Nagy (iklódszentiváni).
Hűségi esküt tett 1654. György. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/362.
Teczka.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-612.
Tédy (alias Tejedy).
Pozsonym. bizonyítványa alapján 1763. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. NI. XI/139.; Kősz. 392.; Pozsonym. monogr. 697.
Tédy (másképen Tidy).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben András és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Nagy Iván szerint (XI/75.) Szatmárm.-ben is élt ily nevü család.
Címert l. Siebm. 664.
Tegdes (alias Sárközy), l. Sárközy (tegdesi).
Tegeder.
Nemesi bizonyítványt 1722. szept. 2. T. Ferdinánd Baranyam.-től kapott. – Vö. Andr. .
Tegenye, l. Balogh (alias T.)
Tegenyey.
Nagy Iván által (XI/139.) említett Zemplénm.-i család.
Tegez (vári).
A címereslevelet 1703. ápr. 15. T. Adnrás, apja István és fivére János kapták. (LR. erd. V/98. Nemességét 1765. aug. 12. legf. helyen is igazolta. (u. o. XLVII/278.) Biharm. bizonyítványa alapján 1805. Pestm.-ben hirdettetett ki. – A családból Zsigmond és Benjamin Szabolcsm.-ben telepedtek meg s utódaik ott ma is birtokosok. – Vö. Kősz. 392.
Téglás.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben András, Gergely, János és Mihály, Szatmárm.-ben pedig Péter fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Petri VI/623.; Gorzó 124. pk. 29.
Téglássy (borzovai).
Szatmárm.-i birtokadományos (1592.) család. Nemesi bizonyítványt 1753. Ungmegyétől nyert. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében András igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/75.; Siebm. 658.; Csoma 581–4. (gen.); Gorzó 124.; Abaujm. monogr.549.
Téglássy (székelyudvarhelyi).
Székely család. – Vö. NI. XI/75.
Benjamin (Szomód) 1825. Komáromm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Alapi 267.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tegze.
Címereslevelet 1689. ápr. 8. T. Pál nyert. (Szatmárm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben és Ugocsam.-ben élt a család. – Vö. NI. XI/139.; Siebm.pk. 116.; Gorzó 124.
Tegző (árkosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/76.
Tegyey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vas- és Veszprémm.-ben igazolt család. – Vö. Balogh 149.
Tehén (alias Tay.)
A XVII. század elejéről Nagy Iván által (XI/76.) említett család.
Tehnyei.
Címereslevele kelt 1443. (OL.:Dipl.)
Tehr.
Címert l. NI: XI/706.; Siebm. 608.
Teisz, l. Theisz.
Tej (désfalvi).
Nemességét 1591-ből l. OL.: kolosmon. conv. LR. anni 1591:237. – Vö. Tey.
Tej (szalontai).
Nemességét 1622-ből l. Gyfv. LR. XI-34. – Vö. Tey.
Tejedy, l. Tédy (alias T.)
Tejfalussy, l. Csóka.
Tejfeles.
Nemességét 1663-ból l. az egri kpt. lt.-ban.
Téji, l. Theji.
Ték, l. Theék.
Tekár (tordavilmányi).
Címereslevele kelt 1689. máj. 30. (OL.: kolosmon. conv. Arm. B. 46.) Az 1716. évi összeiráskor Belső-Szolnokm.-ben él János. – Vö. Siebm. erd. 237.; Szolnok-Dobokam. monogr.VII/383.
Teke (magyarköblösi).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/76.
Teke (vajai).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 135.
Tekeházy (huszti).
Címereslevelet a técsői Nagy családdal (l. e.) nyert.
Tekeházy (másképen Csatlós).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Pál igazolta nemességét. – Ugyanekkor János is felvétetett az igazolt nemesek közé.
Tekele-nemzetség.
l. Siebm. erd. 237–8.; T. XXI-133.; Csoma: Nemzets. Címerek 161–5.; Karácsonyi III-80–91.
Tekenyey.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 149.
Tekerő.
Címereslevele kelt 1621. nov. 6. – Vö. Siebm. erd. 237.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben igazolt család.
Tekerő, l. Régeni (alias T., magyarrégeni).
Tekes.
Címereslevelet 1614. T. János nyert Kun Istvánnal (l. e.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben igazolt család.
Teklics.
Címereslevele kelt 1601. ápr. 2. (Vasm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben igazolta nemességét, mely 1763. legf. helyen is elismerést nyert. – Vö. Balogh 256.; Siebm. horv. 235.; Kősz. 393.
Telbisz (óbesenyői).
A nemességet 1912. febr. 27. T. Imre temesvári kir. közjegyző kapta. Nemessége 1914. szept. 1. átruháztatott Telbisz-Schwarcz Győző tüzérszázadosra.
Telbisz, Schwarcz, l. Telbisz (óbesenyői).
Telczer, l. Thelczer.
Telegdi, Telegdy.
Címereslevele kelt 1502. máj. 24. – Vö. Fejérpataky II/67.
Telegdi, Telegdy (másképen Kovács).
Címereslevele kelt 1623. jun. 29. – Vö. Siebm. 658., erd. 237.
Telegdi, Telegdy (telegdi).
Kihalt család a Csanád-nemzetségből. – Vö. NI. XI/139–144., (gen.); Siebm. 664–5., erd. 238–240.; Márki I/265., II/220.; T. VII/34–6., VIII/63., XIII–124–136., XXI/139.; Biharm. monogr. 648.
Telegdi, Telegdy (alpestesi).
Hunyadm.-i család. Kihalt. – Vö. Böjthe 279–288. (gen.)
Márton és Sámuel (A.-Fehérm.) nemessége 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.)
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/613–6.
Telegdi, Telegdy, l. Thelegdy alatt is.
Telek.
Címereslevele kelt 1717. ápr. 22. (LR. XXXI-381.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben György és Pál, Nógrádm.-ben pedig Tamás nyertek igazolást. – Vö. NI. XI/77.; Siebm. 659.; Orosz 287.
Telekes.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. Balogh 149.; Alapi 267.
Telekesy.
Nemességét 1554-ből l. OL.: Acta Thurzoiana, fasc. 7., No. 10.; NRA. 659–53.
Telekessy (telekesi és debréthei).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/77–8.; Balogh 149.; Siebm. 659.; T. III/132.; Orosz 287.; Hevesm. monogr. 679.
Teleki (nagythuri).
Címereslevelet II. Rudolftól 1582. ápr. 4. T. Lőrinc nyert; kihirdette Hevesm. Pál 1751. Szabolcsm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Orosz 287–8.; Hevesm. monogr. 679.; T. XIII/142.
Teleki (ványai).
Címereslevele kelt 1583. máj. 3. (Gyfv. LR. I/27.) – Vö. Siebm. erd. 240.
Teleki (másképen Sógor).
A család nemességére vonatkozó adatokat l. Sógor(alias T.) alatt. – A család a T. nevet használja. – Vö. még Abaujm.monogr. 549.
Teleki (dálnoki).
László nemessége A.-Fehérm.-ből 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.)
Teleki (széki) gróf.
Történeti nevezetességü család, a régi Garázda-nemzetségből s igy közös eredetű a kihalt horogszegi Szilágyi családdal. Közös cimerüket 1409. II. 24. Zsigmond királytól kapták. A Garázda nemzetség 1408. szerzi meg többek között a család nevét adó Telek békésmegyei birtokot; 1414. az egyes ágak előnevét képező Zágorhida, Szék, stb. birtokokat. Ezen ágak fiágon kihalván,
házasság útján valamennyien a széki Teleki családban egyesülnek. A család fényének alapját I. Mihály (1643–1690.), Apaffi Mihály erdélyi fejedelemnek nagyhatalmu főkancellárja, kora legnagyobb alakjának egyike vette meg. Tőle ered le a család, melyből Mihály 1685. grófi rangot kapott. (Erd. udv. kanc. No. 2.). Halála után, nagy érdemeire való tekintettel, 1696. dec. 1. a család összes, 1685-től kezdve született tagjai grófi rangra emeltettek. (LR.erd. I/78.) –1697. ápr. 20. T. Mihály fiai római szent birodalmi rangot nyertek és címerbővítésben részesültek. – Kiváló tagjai voltak a családnak Domokos (1810–1876.), aki nemcsak élénk tevékenységet fejtett ki Erdély politikai életében, hanem megirta a Hóra támadás történetét s a székely határőrség történetét is. – Géza (szül. 1844.) mint Tisza Kálmán kormányában az utolsó belügyminiszter ő dolgozta ki az első közigazgatási reformjavaslatot s társadalmi és irodalmi munkásságával is jelentékeny sikereket vivott ki. – József (1790–1855.) történetiró és nyelvész; erdélyi kormányzó. Részt vett az Akadémia megszervezésében s annak haláláig elnöke volt. Harminc ezernyi kötetből álló könyvtárával ő vetette meg az Akadémia könyvtárának az alapját. Főmunkája a Hunyadiak kora Magyarországon. – László (1811–1861.) politikus és iró; 1848. párisi magyar követ; 1849. »in effigie« felakasztották. . »A kegyenc« c. drámája jeles klasszikus alkotás. – Mihály (1634–1669.) erdélyi államférfiu; Apafi Mihály első minisztere. A zernyesti csatában esett el. – Pál (szül. 1879.) geografus, politikus. 1919-ben a szegedi kormány külügyminisztere s a Friedrich-kormányban ő vezette a béketárgyalásokat; 1920. külügyminiszter, majd miniszterelnök. 1921. óta a Közgazdasági egyetem tanára. Számos műve jelent meg magyar, angol stb. nyelven. – Samu (1845–1916.) Afrika-i utazó; több földrajzi felfedezés dicsősége fűződik a nevéhez s útleirása magyar- és más nyelveken is megjelent. – Sámuel (1739–1822.) erdélyi kancellár. Ő állította fel a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárt, amely már 1816-ban 36.000 kötetből állt. – Sándorné Kende Julia (szül. 1864.) kiváló irónő – Vö. NI. XI/78–100. (gen.); Siebm. 659–660., erd. 97.; MNZsbk. I. R. I/241–249.; Pálmay: M.-Torda 134.; Gf.I/8., II/14., 70–71., VI/6–10., 168–171.; T. XIII/210.; Kősz. 393.; Márki I/367.; II/220–1.; Petri VI/616–9.; stb.
házasság útján valamennyien a széki Teleki családban egyesülnek. A család fényének alapját I. Mihály (1643–1690.), Apaffi Mihály erdélyi fejedelemnek nagyhatalmu főkancellárja, kora legnagyobb alakjának egyike vette meg. Tőle ered le a család, melyből Mihály 1685. grófi rangot kapott. (Erd. udv. kanc. No. 2.). Halála után, nagy érdemeire való tekintettel, 1696. dec. 1. a család összes, 1685-től kezdve született tagjai grófi rangra emeltettek. (LR.erd. I/78.) –1697. ápr. 20. T. Mihály fiai római szent birodalmi rangot nyertek és címerbővítésben részesültek. – Kiváló tagjai voltak a családnak Domokos (1810–1876.), aki nemcsak élénk tevékenységet fejtett ki Erdély politikai életében, hanem megirta a Hóra támadás történetét s a székely határőrség történetét is. – Géza (szül. 1844.) mint Tisza Kálmán kormányában az utolsó belügyminiszter ő dolgozta ki az első közigazgatási reformjavaslatot s társadalmi és irodalmi munkásságával is jelentékeny sikereket vivott ki. – József (1790–1855.) történetiró és nyelvész; erdélyi kormányzó. Részt vett az Akadémia megszervezésében s annak haláláig elnöke volt. Harminc ezernyi kötetből álló könyvtárával ő vetette meg az Akadémia könyvtárának az alapját. Főmunkája a Hunyadiak kora Magyarországon. – László (1811–1861.) politikus és iró; 1848. párisi magyar követ; 1849. »in effigie« felakasztották. . »A kegyenc« c. drámája jeles klasszikus alkotás. – Mihály (1634–1669.) erdélyi államférfiu; Apafi Mihály első minisztere. A zernyesti csatában esett el. – Pál (szül. 1879.) geografus, politikus. 1919-ben a szegedi kormány külügyminisztere s a Friedrich-kormányban ő vezette a béketárgyalásokat; 1920. külügyminiszter, majd miniszterelnök. 1921. óta a Közgazdasági egyetem tanára. Számos műve jelent meg magyar, angol stb. nyelven. – Samu (1845–1916.) Afrika-i utazó; több földrajzi felfedezés dicsősége fűződik a nevéhez s útleirása magyar- és más nyelveken is megjelent. – Sámuel (1739–1822.) erdélyi kancellár. Ő állította fel a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárt, amely már 1816-ban 36.000 kötetből állt. – Sándorné Kende Julia (szül. 1864.) kiváló irónő – Vö. NI. XI/78–100. (gen.); Siebm. 659–660., erd. 97.; MNZsbk. I. R. I/241–249.; Pálmay: M.-Torda 134.; Gf.I/8., II/14., 70–71., VI/6–10., 168–171.; T. XIII/210.; Kősz. 393.; Márki I/367.; II/220–1.; Petri VI/616–9.; stb.
Teleki (teleki).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben Ádám igazolja nemességét.
Nemesi bizonyítványt 1754. nov. 8. Hevesm.-től nyert. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gergely és
István vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Bold. 116.
István vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Bold. 116.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod- és Szabolcsm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Balogh 150.; NI. XI/110.
Telepianovich.
A címereslevelet 1716. ápr. 16. T. Ferenc kapta. (LR. XXXI/254.) – Vö. NI. XI/101.; Siebm. 660.; Gorzó pk.29.
Telesi-Erdmann (tilenaui).
Címereslevelet I. Lipóttól T. Jonathán nyert. (Veszprém. lt.) Kihirdette Baranyam. és Pestm. – Vö. Teleszy (de Tylman).
Telessy, l. Thelessy.
Teleszy (de Tylman).
Honfiusítást 1700. T. Jonathán nyert. – Vö. Kősz. 393. és Telesi-Erdmann (tilenaui).
Telkes (kelenföldi).
Az előnévvel a nemességet 1907. szept. 17. T. Simon keresk. min. főszámtanácsos kapta. – Vö. MNA. 131.
Telki (ujtordai).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. nyert az Ajtoni családdal (l. e.)
Telki, l. Enyiczkey (alias T.)
Tell, l. Thell.
Tellesbrunn.
l. Turul XIII/80–4.
Telpin.
Címereslevele kelt 1672. ápr. 6. (Délszláv Akad.) – Vö. Siebm. horv. 187.
Temérdek (járdáni).
l. T. XXXIII/57–61. (gen.)
Temesközy (bakai).
Nagy Iván szerint (XI/101–2.) kihalt Pozsonym.-i család.
Temesközy (kartali).
A XV. században Pestm.-ben élt család. – Vö. Kősz. 393.
Temesvári, Temesváry (galgóci).
Nemességét 1625-ből l. Gyfv. LR. XIII/23.
Temesvári, Temesváry (másképen Rácz).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XIII/4.
Címereslevelet 1719. szept. 11. T. János nyert. (LR. XXXIII/17. – Vö. NI. XI/102.; Siebm. 660.; NIf. III-138–9.
Címereslevelet 1735. aug. 18. T. András csongrádi adószedő nyert. (LR. XXXVII/417.) – Vö. NI. XI/102.; Siebm. 660.; Sümeghy-Barna 199–201. (gen.)
Címereslevelet 1811. jun. 14. T. Márton kapott. (LR. LXIII/101.)
Címereslevele kelt 1814. (1811?) jun. 14. (Debrecen v. lt.) – Vö. Siebm. pk. 116.
Címereslevelet 1826. jul. 14. T. Miklós helytartótanácsi fogalmazó nyert. (LR. LXV/231.; Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 393.
Temesvári, Temesváry (uzoni).
A nemességet 1911. márc. 28. T. János uzoni lakos kapta. Előnév adományozása 1914. márc. 15.
Élt ily nevü család Szilágy- és Temesm.-ben is. – Vö. Márki II/221.; Petri VI/619–620.; Lendv. II/97.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Temesvári, Temesváry, l. Rácz (alias T.)
Temlén.
Címereslevele kelt 1687. okt. 12. (Vasm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Zsigmond Ferenc, 2 György és István vétettek fel az igazolt nemesek közé. István nemessége Vasm.-ből 1763. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/456.) – Vö. Balogh 256–7.; Kősz. 393.
Tengely.
Címereslevele kelt 1638. márc. 23. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1655. ápr. 10. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 207.
Tengerdy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben élt család. – Vö. T. XIII/76–80.
Tenke, l. Thenke.
Tenkely.
Nemességét – állítólag –1591. nyerte. Hiteles adatunk nincs rá.
A címereslevele kelt 1639., kihird. Pestm. – Vö. Kősz. 394.
Tenkely (ditrói).
Székely család. – Vö. NI. XI/102–3.
Tenky.
Nagy Iván által (XI/103.) említett család a XVII. századból.
Tenturics.
Címereslevele kelt 1659. (Pozsony v. lt.)
Címereslevele kelt 1676. jun. 29. (Zalam. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Mihály, János és Ádám nemessége nyert igazolást.
Hevesm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Orosz 288.
Teőke, Theőke, (Thöke, csépánfalvi).
Ősrégi Szepesmegye-i család. A csépánfalviak a magyar történelemben már 1240. körül fordulnak elő. A család Ábránfalvy Pál fia Gergely, testvérei János és József s János fiai Ófalvi Jakab személyében Zsigmond királytól 1431. nyert címer adományozó levelet. (Eredetije az Orsz. Levéltárban, DL. 13509. Tőke család letéte.) Ezen címeradományozó levél egyike a legrégebbi magyar címeres emlékeknek. Az adományozott
címer: arannyal és kékkel vágott dőlt ferde pajzsban fenn a vágási vonalból kiemelkedő balra fordult medve felemelt baljában nyilat tart, amellyel nyitott torkán át van szúrva, sisakdisz: a medve (ugyancsak balfelé fordulva); takaró: vörös-kék, kék-vörös.
címer: arannyal és kékkel vágott dőlt ferde pajzsban fenn a vágási vonalból kiemelkedő balra fordult medve felemelt baljában nyilat tart, amellyel nyitott torkán át van szúrva, sisakdisz: a medve (ugyancsak balfelé fordulva); takaró: vörös-kék, kék-vörös.
Az ősi törzs utóbb több ágazatra szakadt s ezen, eredetileg Csepánfalvi nemzetségből sarjadzott ki: az Ábránfalvy, az Ófalvi s a Teka-Thöke utóbb Teőke család és ennek Csonfalvi ágazata. A XIV: század legvégén, vagy a XV. század első felében leginkább már csak a Thőke családnév használatos. A XV. század derekán élt Mihály, kinek leszármazási táblázata alább következik.
A család ősi fészke a Márkusfalvához tartozó Csépánfalva volt. Már a XIII. században birtokos, egyike a 10 régi, mint a Görgey, Jekelfalussy, Máriássy, Petróczy, Nemessányi, Sváby szepesmegyei lándzsás ősnemes családoknak. A szepesi tizlándzsás elnevezés Szepesmegye akkori szepesi lándzsás nemesi családoknál birtokos nemes családjainak összességét jelentette. Külön törvényhatóságot képeztek s nevüket abból a kötelezettségükből vették, hogy a királyt hadbavonulás esetén lándzsás csapatokkal tartoztak szolgálni. Különállásuk csak 1802-ben szünt meg.
A családnak egyik legrégibb őse Mihály. Fiáról Kristófról már több adat áll rendelkezésünkre. Tudjuk, hogy 1516. Körtvélyesen, Kiskolcsván, Polánkán, Dolinán, Mátyásfalván, Koromlyón és Hencfalván iktattatott be birtokaiba, 1517. pedig Milajba, 1524. Márkusfalva, 1525. Haraszt és Krompach birtokába. Ez a Kristóf egyébként is jeles tagja volt a családnak; 1523. zólyomi várnagy, akinek II. Lajos király ugyanezen év aug. 17. kelt levelében a . »vérhatalom jogát« adományozta. A mohácsi vész után Zápolyai Jánostól Kassán házat kap adományba, 1530. pedig János király udvarában udvarnok. Nagy vagyonszerző volt, aki a fejedelmi adományok mellett vétel és csere útján is szaporította a birtokainak számát.
Fiai közül Gergely 1544. likavai várnagy, 1552. pedig szepesi alispán. A családot azonban Lénárt vezeti tovább, aki a lőcsei magyar lovasok kapitánya és szolgabiró volt. A családnak egy másik ágán Mihály Szepesmegye alispánja a 1786. királyi tanácsos volt.
A Rákóczy-féle szabadságharc után, amikor (1710.) összeirták Szepesmegye nemeseit, a »második« járásban a család több tagja vétetett fel az összeirásba, mint »labancok« (a bécsi udvar hiveinek gúnyneve). Kitünik ebből az összeirásból, hogy László ekkor fogva volt Kassán, a labancként feltüntetett Sámuel pedig »kuruc volt és kegyelmet nem kapott.« Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor
Szepesmegyében két Zsigmond, Lőrinc, Kristóf, Imre és Ferenc árvái vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Szepesmegyében két Zsigmond, Lőrinc, Kristóf, Imre és Ferenc árvái vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Az 1431. évi címeradományt már fennebb említettük. A család azonban eltérő címereket is használt. Igy használatosak voltak: nyillal átlőtt, tőből levágott láb; nyillal átlőtt ágaskodó medve; fatörzsön ülő lándzsát tartó medve.
A család leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel:
I.
Mykus 1240; Wylardus 1337.; János 1337.; Miklós 1363 . . . 3 nemzedék közbeesik . . .; Boldizsár 1480. k. szolgabiró; Katalin 1520. Székely Ádám;
II. Ugyanettől a Mykustól (1240.) származnak le a Teőkék is. A XIV. század derekán élt Miklósnak egyik leszármazottja Mihály (1450. körül) volt, akitől a család ekképen sarjadzott le:
I. tábla
Mihály 1450. körül; Kristóf † 1540. 1523. zólyomi várnagy 1530. udvarnok Kolin Orsolya; Péter † 1529.; Gergely likavai várnagy, szepesi alispán Keczer Zsuzsa; Mihály 1518.; Márton 1524.; Lénárd 1524.; Kristóf 1. Horváth Erzsébet 2. Zsoldos Dorottya; János † 1625. e. a lőcsi magyar lovasok kapitánya Grodkowski Ilona; Erzsébet Sóry Péter; András † 1600.; Jakab †; István; Katalin 1. Alacskai János 2. Horánszky Péter; Dorottya Giczey Farkas; János; Bálint; Kristóf Záboszky Erzsébet l. II. tábla; Anna; Bálint 1663. Szepesm. esküdt; János szolgabiró 1668.; Zsuzsánna; Judit; Anna; Zsuzsa; Mária; Imre; András sz. 1669.XI/23. Petróczy Borbála; Zsófia; Ferenc † 1754. e.; Mária 1754. Körtvélyesen; Zsófia 1754. Körtvélyesen; Julia 1754. Körtvélyesen; Zsigmond Görgey Ilona; Zsigmond; Lőrinc † 1777. e. 1. Kálmán Erzse 2. Görgey Zsuzsa; János Orosz ezredes Schilling Anna; 2 fiu; Sándor 1780. Görgey Borbála; Ferenc; Lőrinc br. Vécsey Julia; Vilmos 1848. huszárkapit.;
II. tábla
Kristóf Záborszky Erzsébet l. I. tábla; László † 1685. e. Máriássy Zsuzsa; István Kis Horváth Erzse; Zsigmond; Éva; Judit; Kristóf Teőke Anna 1754.; Borbála; Mária; Imre 1754.; Tamás Kis Horváth Klára; Lénárd sz. 1734. Görgey Zsuzsa; Mihály 1780. Teőke Zsuzsa; Boldizsár; Zsuzsa; Ezekiel sz. 1780. k.; János Tahy Klára; Veronika sz. 1790. II/5. Löcse † 1861. VII/26. u. o. 1817. V/12. u. o. Görgey György (1780–1824.); József † 1848.; Bertalan † 1878. k. mérki Piller Ilona; Károly sz. 1755. VII/22. Körtvélyes Bosnyák Erzsébet; Anna 1774. V/15: Petróczy Miklós; Anna sz. 1858. Koncs 1876. VII/26 : Máriássy Miklós (1844–1894.); László Mattyasovszky Margit; István; Margit; Ferenc; Amália; Károly sz. 1801. IV/8. Schmiedt Mária; Viktor 1836–1906. Pfanschmied Klementin; Ilona Petróczy Pál; Béla sz. 1874. IX/10. kir. közjegyző Horváth Rózsika; Erzsébet Juhoss Ernő; Erzsébet sz. 1914.; Rózsika sz. 1916.; Klári sz. 1920.; Marianne sz. 1923.; Mihály sz. 1819., † 1898. Hadassy Leopoldina; Sándor 1820–1874. Nemessányi Alojzia; József 1823–1897. Teőke Ilona; István1825–1897. 1. Reiner N. 2. Sváby Klára 3. Paraicz Etelka; Irma; Lujza; Gizella; Ilona; Miklós †; Andro sz. 1872. tanár 1. Fuhrmann Emilie 2. Vithalm Gabriella; László †; László; Irma; Géza sz. 1904. gépészmérnök Paleta Etelka; Géza sz. 1929.;
Vö. NI. XI/283–4.; Közl. Szepesm. multj. III/103–114.; T.X/55., 163.; Siebm. 678.; Kősz. 404.; MNCsk. I-137.; rcsk.
Teörey, l. Theörey.
Teörök, l. Török.
Teöreös, l. Törös.
Teösér, l. Tösér.
Teötési (alias Kónya).
Nemesi bizonyítványt 1663. Komáromm.-től nyert. – Vö. Alapi 267.
Teöttösy, l. Töttössy.
Tepesith (ippi).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/621.
Tépey (borosjenői).
Címereslevelet 1654. nov. 14. T. Miklós és István nyertek. (Gyfv. LR. XXVI/536.) – Vö. Siebm. erd. 238.; Márki II/221.
Teplen.
A címereslevelet 1688. jun. 24. T. Ferenc morva biró kapta. (LR. XIX/334.)
Terbócs.
Címereslevele kelt 1634. ápr. 12. (Vasm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolna- és Vasm.-ben igazolta nemességét. Istvánfia János Vasm. – 1763. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/455.) – Vö. NI. XI/103.; Siebm. pk. 116.; Balogh 257.; Csoma 584.
Terbócz, l. Terbócs.
Tercsák, l. Terczák.
Tercsy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/103–5.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Terczak (drastyai).
Címereslevele kelt 1579. szept. 28. (Győrm. lt.) – Vö. NI. XI/105.; Bojn. 37.
Terczi, l. Tertzi.
Terdik.
Nagy Iván által (XI/105.) említett szabolcsmegyei család.
Terebesy.
Címereslevele kelt 1624. (leleszi conv. lt.) – Vö. NI. XI/105., NIf. III/101.; Petri VI/620–1. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrád- és Zemplénm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XI/105–6.; DGy. IV/60–1.; Sipos 267–8. (gen.)
Tereky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben György igazolta nemességét.
Teremi (peéri).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/621–2.
Teremi (váradi).
Birtokadományos (1643.) család. – Vö. Márki II/221.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Terennei (homokterennei).
Nagy Iván szerint (XI-106.) Nógrádm.-i kihalt család.
Terenyey.
Címereslevele 1709.jun. 20. T. István és gyermekei nyertek. (LR. XXVIII/144.; M.-Tordam. lt.) – Vö. NI. XI/106–7.; Siebm. 660.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben István vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Terényi.
Békésm.-ben élt család. – Vö. Békésm. tört. III/253.
Terényi, l. Stummer.
Terestényi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben István vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Terestyén.
Címereslevele kelt 1576. febr. 22. Nemessége Vasmegyéből 1763. legf. helyen igazoltatott. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanezen megyében 2 Mihály és János vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Vö. Balogh 150., 257.
Teresztenyei.
Kihalt család. – Vö. Csoma 584–6. (gen.); NI. XI/107.
Térey.
A nemességet 1846. jun. 18. Tlekl Károly nyerte, nevének T.-re való változtatásával. (LR. LXVII-635.) – Vö. Gorzó pk. 29.
Térfy (komáromi).
A nemességet 1916. jan. 9. T. Gyula miniszteri tanácsos kapta.
Terge.
Nagy Iván által (XI/107.) említett Szatmárm.-i család.
Tergosith, l. Horváth (alias T.)
Tergovchich.
Nemességét 1660. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 37.
Tergovcsics.
Címereslevele kelt 1622. okt. 23. (Fejérm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérm.-ben József vétetett fel az igazolt nemesekközé. – Vö. NI. XI/107.; Kősz. 394.; T. XXXI/122.
Tergovich.
Nagy Iván által (XI/107.) említett trencsénm.-i család.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Címert l. Siebm. pk. 116.
Terhe.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-622.
Terhes.
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1625. aug. 16. T. János és testv. kapták. Kihird. Zemplénm. – Vö. Forgon II/309–310.
1642. kelt címereslevelét Pestm. hirdette ki. – Vö. Kősz. 394.
Nagy Iván is említ (XI/106.) ily nevü családot Szabolcsm.-ből.
Címert l. Siebm. pk. 116.
Tering, l. Thering.
Terjan (behárfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben élt a család. Nemessége Liptóm. bizonyítványa alapján 1756. nov. 23. Baranyam.-ben hirdettetett ki. – Vö. Andr. 77.
Terjék.
Zalam.-ben élt család. – Vö. NI. XI/107.; és Therjék.
Terjényi (bihari).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/622.
Krasznam. 1770. évi nemesi összeirásakor Bállyokon él T. Rebeka Szénási Józsefné.
Szatmárm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. NI. XI-107. Gorzó pk. 29.
Terkent-nemzetség.
l. Karácsonyi III/91–2.
Terleczki.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Termatsits.
A címereslevelet 1840. márc. 26. T. György kapta. (LR. LXVI/879. és Csanádi kpt. lt.) – Vö. NI. XI/107.
Termézy.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394.
Ternchich.
Címereslevele Zágrábm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/107.; Andr. 148.
Terner (újfalusi).
Az előnévvel a nemességet 1904. dec. 17. T. Adolf dr., kolozsvári egyetemi tanár kapta. – Vö. MNA. 131.
Terney.
Címereslevele 1653. dec. 18. kelt; kihord. 1654. okt. 1. Tornam. – Vö. TK. I/285.
Ternovay.
Címert l. Siebm. pk. 117.
Ternovszky (kelemenfalvi).
Trencsénmegyei eredetü család, ahol 1646. és 1666. Borcsicen élt. Neve
Tarnovszky és Trenovszky alakban is előfordult. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben Tarnovszky néven igazolta nemességét (l. Tarnovszky alatt.) Károly 1863. febr. 4. Liptómegyéből kapott nemességéről bizonyítványt. – Címer: kék mezőben hármas halom középsőjén álló sasorru oroszlán (?) jobbjában kardot tart. Néhány ízre terjedő ujabb leszármazása:
Tarnovszky és Trenovszky alakban is előfordult. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben Tarnovszky néven igazolta nemességét (l. Tarnovszky alatt.) Károly 1863. febr. 4. Liptómegyéből kapott nemességéről bizonyítványt. – Címer: kék mezőben hármas halom középsőjén álló sasorru oroszlán (?) jobbjában kardot tart. Néhány ízre terjedő ujabb leszármazása:
Ferenc Andreánszky Éva; Károly 1817–1904. Grilluss Ida (1831–1871.); Béla 1848–1914. táblabiró Andreánszky Ilona (sz. 1854.); Alajos 1850–1918. Altdörfer Matild (sz. 1856.); Sarolta sz. 1856. Vlkolinszki Dániel; Anna 1858–1891. Krcsméry János; Gizella 1870–1928. Nikl János; Margit ns. Gallovich Jenő; Béla sz. 1873. Toldi Feryke; Aranka 1877–1921. köleséri Biró Kálmán; Margit sz. 1879. zágoni Bodolla Ferenc; Ferenc sz. 1886. székesi Horváth Teréz (sz. 1886.); Jenő sz. 1889. III/16. orvos lemhényi Hankó Klára (elv.); adoptált fia: Székely Ternovszky György 1913.; Béla sz. 1913.; Miklós sz. 1914.; Ferenc sz. 1816.; Klára sz. 1914.; Edit sz. 1915.;
Vö. NI. XI/337.; rcsk.
Ternyey.
A címereslevelet 1667. jan. 11. T. Miklós és gyermekei kapták. Kihirdette Abaujm. – Vö. NI. XI/107–110.; Csoma 587.; Mel. 57.; Forgon II/310.
Ternyey (fügedi).
l. NI. XI/116. és Ternyey (címereslevél 1667.)
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 660., pk. 117.
Terpco.
A nemességet 1825. szept. 25. T. Konstantin és Argir nyerték nevüknek Vrányi-ra való változtatásával. (LR. LXV/124.)
Terpendi.
Kihalt család. – Vö. NI. XI/110.
Terpesi (Therpessi.)
Kihalt család. – Vö. Orosz 290.; T. 1889/3–6.; 1890/145.
Terputecz.
A nemességet 1790. nov. 18. T. Ferenc zágrábi táblabiró és gyerm. kapták. (LR. LV/368., LVI/62.) – Vö. NI. XI/110–1.; Siebm. 660–1., horv. 187.
Terray (légrádi).
A címereslevelet III. Ferdinándtól1646. nov. 30. Terray György nyerte. Kihirdette 1647. jan. 10. Zalamegye. A családból János 1713. máj. 3. nyert nemesi bizonyítványt ugyancsak Zalamegyétől. – A család leszármazása visszavezethető a nemességszerző ősig, akinek Fekete Ilonától született fia István, ezé András, ezé György volt. Utóbb nevezettnek felesége Markovits Ráchel s fiai közül András vezeti tovább a családfát.
András (szül. 1748. nov. 30.). Neje Leporini Mária; Fia:
Mihály (szül. 1772. szept. 10.) akitől a család ekképen származik le napjainkig:
Mihály sz. 1772. IX/10. neje Honétzy Zsuzsanna; Mihály sz. 1795. Hámosfalva (Szepesolaszi) Salzer N.; Zsuzsa Greguss Samu; Pál sz. 1808. Hámosfalva főerdőmester Vizesrét 1. Péchy N. 2. Koritsánszky Emilia; Károly András sz. 1812. XI/13. Hámosfalva † 1881. III/7. Losonc áll. tan. képző igazgató Losonc Adriányi Lujza († 1899. VIII/6. Nyústya); Lina (Karolina) sz. 1818. Kozlik N.; Manó 1840–1913. 2. Kézsmárszky Emma; Olga Schultze Ottó; Jolán; Elemér; Béla; Elza; Emma; Zsuzsa Kúnay N.; Pál † 1895. szepesolaszii vár. főjegyző; László sz. 1852. IV/9. Király Mária († 1911. VIII/10.); Gyula udvari tanácsos Rozsnyó 1. Galánffy Emma 2. Lám Regina 3. Cotell Lenke; Lujza Reusz N.; Emma; Béla; Pál egyetemi orvostanár Budapesten; Aladár († ); Aladár † 1909.; Jolán † 1907.; Béla sz. 1888.; Istvánsz. 1843 I/13. Losonc † 1912. V/7. Rimaszombat régész 1. Mikola Izabella 2. Vékey Jolán; Ilona Kármán Ede; Lajos sz. 1851. VI/7. Nagyröce főorvos 1880. VIII/26. Bpest : Freyseysen Paula (sz. 1859. VII/29.) Ipolyság u1888. IX/27.); Irma uzoni Zayzon Dénes † 1911. III/23.; Gyula sz. 1879. XI/22. 1908. XII/15 : Merényi Laura; 1 : Lajos sz. 1885. II/10. Selmecbánya 1912. III/19. Zsolna Lavotta Gerogette (sz. 1892. I/28. Temesvár); István sz. 1909. XI/15. Kapnikbánya; Piroska sz. 1911. II/23. Kapnikbánya; György sz. 1912. XII/23. Bpest; Etelka sz. 1883., † 1899.; László sz. 1884. V/21. 1914. II/1. Bpest : Horváth Ágnes; Béla sz. 1885. VIII/21.; Dezső sz. 1887. V/21.; Gyula sz. 1889. II/5.; Laura sz. 1895. IV/23.;
Vö. NI. XI/107–110., Forgond II/310–1.; rcsk.
Terray.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Pál, Borsodm.-ben pedig Ferenc fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/107–110.
Tersaczky.
A Frangepan család egyik ágának mellékneve.
Tersztyánszky (nádasi).
Az előnevet adó Nádas birtokot, mely a IV. Béla királytól származó vágvölgyi székelytelep határán feküdt s melynek lakosai magyarajkuak voltak, de az őket körülvevő tótság szintén eltótosított, úgy hogy anyanyelvüket végképen elfeledték a lakhelyüket is székely-kiejtéssel Tersztye-nek nevezték el, Róbert Károly király 1330. csereadományul adja Fekete Andrásnak, a Pál fiának, a szomszédos Kasza várért s az ehhez tartozó birtokért. A vár Fekete Miklós tulajdonát képezte, aki azonos azzal a budafelhévvizi ispánnal, aki a tatárjárás idején budai szőllőjét, palotáját és cinkotai birtokát a nyulak-szigeti apácáknak adományozza s aki örökösök nélkül halt el. (Wenzel IX/534.) Rudnay Béla (Ujfalussyak és Rudnayak) ugyan azt állítja, hogy Kasza vára 1272. Smaragd pozsonyi ispán tulajdona volt, miután azonban nevezett ispán okmánytárainkban utoljára 1223. van említve, valószinü, hogy még ebben az évben elhalt s utána Kasza várát fia Ereus, Fekete Miklós budafelhévvizi ispánnak és Fekete Pálnak, Fekete András apjának apja örökölte s a tatárjárás után biztos menedékül 1272. épitette Fekete Miklós a nagyatyja curiája helyén a várat. – A várat Lehotzky szerint Zsigmond király Fekete Miklósnak adományozta (Stemm. II/128.), akinek utódai aztán a Kaszay nevét vették fel. Kétségtelennek látszik azonban a feltevés, hogy többször nevezett Fekete Miklós ispán a Smaragd nemzetségből való volt, több más bizonyíték mellett abból az okmányból kitünőleg is, melyben a budai káptalan előtt megosztozkodó rokonok között szerepel Miklós ispán nagynénjének, Pénteknének unokája, Domokos fia István, Nagy Lajos király magánjegyzője is. (Anjoukori okmánytár IV-39. V/66.) – Nagy Lajos király aztán 1372. megerősíti Róbert Károly király adományát s megnevezi nádosi Fekete Andrásnak fiait is. Ezek közül István fiai Vince és László 1409. királyi emberek s alsónádasiaknak neveztetnek, szemben a Felső- vagy Egyházasnádasiakkal. Lászlónak fia Tamás; 1460. felesége Serényi-leány. Két fia van: Gáspár és László, akikben két ágra szakad a család. Gáspár az első ág megalapítója. Ebben az okmányban fordul elő először a Tersztyánszky név a következő alakban: Therthenszky. – A családból Gáspár 1619. királyi adományul kapja Svancpach és Tót-Aisgrul birtokokat s Sárfeő és
Német Gruel fele részét Tárnok pusztával. (LR. VII/34-7.). A család aztán 1657. a nyitramegyei Felsőlelócot, 1665. Laksárt, ugyanezen évben Nyéket (Pozsonym.), 1666. a két Gyivát (Esztergomm.), 1730. a Pest-megyei Szentiván pusztát, 1778. a pozsonymegyei Récsét s 1783. a Pestmegyei Hidegkutot nyeri adományba. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor pedig Esztergomm.-ben József, Hontm.-ben Gáspár, István és Mihály, Nyitram.-ben István, s Pestm.-ben József és Imre örökösei, Trencsénm.-ben Imre, 2 László, István, Gábor, 2 János, 2 Ádám és András, s Veszprémm.-ben József és László vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Heves-, Pest-, Trencsénm. stb. levéltárában. – Címer: kék mezőben koronán álló galamb csőrében zöld ágat tart, a pajzsfőben jobbról csillag, balról félhold; sisakdisz: a galamb; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család leszármazása ízről-ízre a XVII. század első felében élt Gáspárig vezethető vissza. – Vö. NI. XI/109–119.; Tersztyánszky Dezső: A nádasi T. család (Nyirgyháza, 1901.); Kősz. 407.; Jedl. II.; Balogh150.; MNZsbk. II. R. I/616.; T. XXXI/27–8.; Siebm. 661.; Alapi 267.; Hontm. monogr. 450.; Komáromm. monogr. 582.; Esztergomm. monogr.460.; rcsk. stb.
Német Gruel fele részét Tárnok pusztával. (LR. VII/34-7.). A család aztán 1657. a nyitramegyei Felsőlelócot, 1665. Laksárt, ugyanezen évben Nyéket (Pozsonym.), 1666. a két Gyivát (Esztergomm.), 1730. a Pest-megyei Szentiván pusztát, 1778. a pozsonymegyei Récsét s 1783. a Pestmegyei Hidegkutot nyeri adományba. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor pedig Esztergomm.-ben József, Hontm.-ben Gáspár, István és Mihály, Nyitram.-ben István, s Pestm.-ben József és Imre örökösei, Trencsénm.-ben Imre, 2 László, István, Gábor, 2 János, 2 Ádám és András, s Veszprémm.-ben József és László vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Heves-, Pest-, Trencsénm. stb. levéltárában. – Címer: kék mezőben koronán álló galamb csőrében zöld ágat tart, a pajzsfőben jobbról csillag, balról félhold; sisakdisz: a galamb; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A család leszármazása ízről-ízre a XVII. század első felében élt Gáspárig vezethető vissza. – Vö. NI. XI/109–119.; Tersztyánszky Dezső: A nádasi T. család (Nyirgyháza, 1901.); Kősz. 407.; Jedl. II.; Balogh150.; MNZsbk. II. R. I/616.; T. XXXI/27–8.; Siebm. 661.; Alapi 267.; Hontm. monogr. 450.; Komáromm. monogr. 582.; Esztergomm. monogr.460.; rcsk. stb.
Tersztyenák (schlehenbergi).
Címereslevele kelt 1826. jun. 23. (LR. LXV/213.) – Vö. Siebm. horv. 187.; Bojn. 37.
Tertina.
A nemességet 1840. ápr. 9. T. Sándor kapta nevének Andrásfy-ra való átváltozatásával s a »dévényújfalusi« előnévvel. (LR. LXVI/882., 884.)
Tertzi, őrgróf.
Honfiusítást 1684. szept. 10. T. Alajos gróf nyert. (LR. XVIII/124.)
Tertzi.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394.
Terughevich.
Címert l. Siebm. horv. 235.
Tervey (kiskinizsi).
A nemességet 1917. febr. 22. T. Imre földmívelésügyi miniszteri tanácsos kapta.
Terzo.
A XVII. században Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 37.
Tesánszky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394.
Tésátfalvi (ujtordai).
A címereslevelet 1619. aug. 25. T. Mátyás nyerte. A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Teschedik, l. Tessedik.
Teschenberg.
Címereslevelet 1790. dec. 13. T. János nyert. (LR. LV/21., 51.) – Vö. NI. XI/119.; Siebm. 661.
Teserán.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-622.
Tesge, l. Thessge.
Tésity.
Címereslevele kelt 1751. márc.; kihird. Bácsm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben (Zenta) él a család. – Vö. Siebm. pk. 117.; T. IV/104.; Bácsm. monogr. II/599.; Zentai Hiradó 1884/44–9.; Zentai Közlöny 1886/15., 16. sz.
Tesky.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Tésla.
Címereslevelet 1685. T. Péter nyert. (Fejérm. lt.) A család Fejérm.-ben igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/119.; Alapi 175.; T. XIII/130.
Teslár (csetneki).
A.-Fehérm.-ben élt (1848.) család. – Vö. NI. XI/119.
Teslér (alsószelestei).
Nemességmegerősítés 1885. máj. 22. T. János főhadnagy részére. Nevezett 1886. jan. 2. nevét Tesléry-re változtatta. Előnév adományozása 1901. okt. 23.
Baranyam.-ben élt család.
Tesléry (alsószelestei).
Előbb Teslér (l. e.)
Tesner.
Címereslevele kelt 1649. – Vö. T. X/51.
Tessák.
Címereslevele kelt 1649. – Vö. T. X/52.
Tessedik.
Békésm.-ben élt nemes család. Címereslevelet 1809. febr. 17. T. Sámuel szarvasi lakos nyert. (LR. LXII/821.) Kihirdette 1810. Békésm. – Vö. NI. XI/119–121.; Siebm. 661.; Békésm. tört. III/254.; Kősz. 394.
Tessényi.
Címereslevelet 1632. T. György és testvérei kaptak. A család nemességét 1762. T. György és testvérei kaptak. A család nemességét 1762., 1815., 1821. Pestm. hirdette ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394–5.
Címereslevelet 1791. máj. 23. T. János nyert. (LR. LV/999.) – Vö. NI. XI/121–2.; Siebm. 661.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsm.-ben János, Nyitram.-ben pedig György, Imre, Tamás, István és László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tessge, l. Thessge.
Tessich.
Címereslevelet 1751. márc. 1. T. Mihály zentai hadnagy és gyerm. kaptak. (LR. XLII/124.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bácsm.-ben élt Mihály. – Vö. NI. XI/122.; Siebm. 661.; horv. 187.; T. XVII/87.; Dudás 140.
Tessiny (szucsányi).
A XVII. században Turócm.-ben élt csald. – Vö. NI. XI/122.
Testa.
Címert l. Siebm. horv. 187.
Teste (szalontai).
Címereslevele kelt 1655. jun. 5. Gyfv. LR. XXVI/559.) – Vö. Siebm. erd. 238.
Testich, l. Tessich.
Teszák.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bács- és Pozsonym.-ben igazolt család. – Vö. Dudás 141.; Bácsm. monogr. II/599.
Teszáry (teszéri).
A családból József (Pomáz) és társai 1829. Pestmegyében igazolják nemességüket. – Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Kősz. 395. – l. még Theszéry.
Teszény.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Pozsonym. monogr. 697.
Teszkás.
Sziágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-623.
Tét-nemzetség.
l. Karácsonyi III/92–3.
Tétény-nemzetség.
l. Karácsonyi III/93–7.; Csoma: Nemzets. Címerek 165.; T. XXI/133.
Tétényi.
Címereslevele kelt 1405. – NI. XI/122.
Tetétlen-Nagy.
Nagy István (Pestm.) nemességét 1804. márc. 30. legf. helyen igazolta. (LR. LXI/245.)
Tetétleni (tetétleni).
Kihalt Pestm.-i család. – Vö. NI. XI/122.
Tétey.
Nagy Iván által (XI/122.) említett Dobokam.-i család.
Téthy.
Ugyancsak Nagy Iván által (XI/122.) említett Gömörm.-i család. – Vö. Théthy alatt is.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben László igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 124.
Téthy, l. Théty alatt is.
Teufelsdorfer.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 395.
Teuffel.
Honfiusítást 1550. jun. 9. nyert. (LR. II-275., 401.)
Teuffel (gundersdorffi).
Címert l. Siebm. 661–2.
Teuffenbach, l. Tiefenbach.
Teutsch.
Nagy Iván által (XI/123.) említett erdélyi szász család.
Szatmárm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Gorzó pk. 29.
Teüths.
Címereslevele kelt 157. (?) ápr. 13.
Tevely (ádázteveli).
Kimutatható első őse Lőrinc, akinek unokája, György, atyjával, Ferenc-cel a győri káptalan által 1540. júl. 2. kiállított egy okmányban szerepelnek. A család ősi fészke a Veszprém-megyei Adásztevel. Kempelen más köt. 30.
Nevét eredetileg adázteveli Szabó-nak irta s csak később veszi fel a Tevely nevet. Nevezett Ferencnek két testvére volt, kik közül Miklós 1550., Péter pedig 1610. szerepel. Az élő nemzedéknek őse Ferenc. – Ferenc és Pál, Miklós fiai, adászteveli birtokrészüket vétel útján gyarapítják, 1623. máj. 23. a győri káptalan előtt megvásárolván csáfordi Theöreök János egész birtokrészét. Miklósnak hasonnevü unokája a sopronmegyei Jobaházán lesz birtokos, melyen fiai 1698. szept. 8. osztozkodnak meg. Ezek közül Zsigmond rábaközi szolgabiró s Bottyán János kuruc generális rendeleteit hajtja végre. A jobaházi birtokok után Zsigmond a jobaházi előnévvel is előfordul.
Ádám feleségével a neki a perneszi Tallián-örökségből osztályrészül jutott Geszti (Somogymegye) községi birtokok miatt Sopronmegyéből Somogymegyébe telepedett át. Fia László Zsigmond nemességét Sopronmegyének 1843. aug. 16. kelt bizonyságlevelével igazolja, melyet 1843. hirdetett ki Somogym.
Címer: kék mezőben hármas zöld halom középsőjén álló kiterjesztett szárnyú galamb csőrében ágat tart; sisakdísz: a galamb; takaró:?
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronmegyében Ferenc, János és András vétettek fel a kétségtelen nemesek közé.
Leszármazás:
A család leszármazása az 1610. körül élt Miklós-ig vezethető vissza, akinek felesége Szalóky Ilona s tőle négy fia volt. Ezek közül csak Miklós utódait ismerjük. Közülük Éva először Szörcsök N., másodszor Horváth N. felesége volt. Miklós-nak is két felesége volt: Gersach Regina és Pucholcz Anna. Fiai közül Zsigmond (1698.) és Ferenc folytatják tovább a családot, ez utóbbinak azonban csak leánygyermekei lévén, ágazata benne kihalt. Zsigmond szolgabiró volt s feleségétől, Selley, másképen Major Annától született gyermekei voltak: 1. György plébános; 2. Ferenc († 1756. körül); 3. Zsigmond; János; és Róza férjezett Noszlopy Ádámné; A fennebb említett Ferenc (felesége Noszlopy Zsuzsánna) gyermekeiben ez az ág is kihalt vagy legalább további leszármazásukról nincsenek adataink. Zsigmond-nak Palásthy Borbálától 9 gyermekek volt, de közülük csak Ádám vezeti tovább a családot, akinek
Dessewffy Annától született László Zsigmond somogymegyei esküdt 1817. nov. 3. Csökölyön vette nőül Gömbös Klárát, akitől gyermekei:
Dessewffy Annától született László Zsigmond somogymegyei esküdt 1817. nov. 3. Csökölyön vette nőül Gömbös Klárát, akitől gyermekei:
1. Pongrác Ágoston (szül. 1828. jul. 15. Geszti), felesége (esk. 1856. nov. 20. Büssü) Kacskovits Emilia. Gyermekei:
A) Emilia;
B) Mariska, férje Bogyay Ödön;
C) Béla, felesége Forod Gabriella († 1921.);
D) László, felesége Bogyay Irén. Gyermekei:
a) Erzsébet; – b) Emilia; – c) Imre; fia Imre;
E) Ilona, férje Perczel Ákos;
E) Irén, férje dr. Gross Viktor;
G) Elek; felesége mihályi Pellet Mária. Gyermekei: a) Elek; – b)Attila;
A C) alatti Béla gyermekei:
a) Pongrác, ügyvéd;
b) Béla, felesége Kellauer Klára, gyógyszerész;
c) István;
d) Eszter;
e) Balázs;
2. Lujza, férje Kapotsffy József
Vö. NI. XI/123.; Balogh 150.; Kősz. 395.; Somogym. monogr. 631.; MNCsk. I/130.; rcsk.
Téven (dévényi).
A nemességet 1912. jun. 10. T. Zsigmond gyöngyösi takarékpénztári vezérigazgató kapta.
Texewchich.
Címert l. Siebm. horv. 187.
Textorius.
Címereslevele kelt 1688. okt. 1. – Vö. Siebm. erd. 238.
Címereslevele kelt 1703. máj. 25. – Vö. Siebm. erd. 238.
Textorius, l. Takács (T.)
Tey (désfalvy).
Címereslevelet Báthory Zsigmondtól 1591. ápr. 25. nyert. (Ered. K.-Küküllőm. lt.-ban.) – Vö. Sándor I/14., és Tej.
Tey (szalontai).
Címereslevele kelt 1622. ápr. 16. – Vö. Siebm. erd. 238.
Teyes.
A XVI. században élt család. – Vö. NI. XI/123.
Tezla.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérm.-ben István igazolta nemességét.
Thaar.
Címereslevele kelt 1649. Nemességét Biharm.-ből 1765. jun. 26. legf. helyen igazolta. (LR. XLVII-254.) – Vö. NI. XI/137.
Thaar, l. Tar alatt is.
Thaczlyn.
Címereslevele kelt 1587. – Vö. Bojn. 37.
Thadyolovich.
Címert l. Siebm. horv. 187.
Thaisz.
Címereslevelet 1659. máj. 1. T. Gergely nyert. (MNMUz. lt.)
Címereslevelet 1792. júl. 26. T. Márton és gyermekei kapták. (LR. LVI/269.) – Vö. NI. XI/123–4., 139.; Kősz. 295.; Siebm. 664.
Mihály (Rozsnyó) 1703. igazolta nemességét. – Vö. Forgon II/304.
Thakaró, l. Takaró.
Thákossy (pacsi).
Kihalt szatmármegyei család. – Vö. NI. XI/124.
Thalheim.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 395.
Aradmegyei praedialista család. – Vö. Márki II/511–2.
Thalherr, báró.
Címereslevelet 1804. márc. 23. T. József és gyermekei kaptak. (LR. LXI/280.; Pestm. lt.) A családból T. Mihály tábornok 1843. júl. 6. bárói rangra emeltetett. (LR. LXVII/349.) – Vö. NI. XI/125–6. (gen.); Siebm. 662.; Kősz. 389., 395.
Thaller (dragai).
A nemességet 1910. ápr. 23. T. Ignác, horvát-szlavon-dalmát orsz. főorvos kapta. –1916. jun. 30. T. Emánuel, a horvát-szlavon-dalmát hétszemélyes tábla ülnöke részesült a nemesség adományozásában.
Thalowcz.
Címert l. Siebm. horv. 187–8.
Thalwitzer, l. Thaly (szécsiszigeti).
Thaly (szécsiszigeti).
Komárommegyei régi család, mely Fejér-, Pest- és Veszprémm.-be is elszármazott. A hagyomány szerint I. Lajos király idejében nyerte nemességét. Címereslevelet Rudolf királytól 1602. márc. 29. T. János (agilis) fiai János, Gergely és András, veje Ujfalussy Pál és fia Jakab s testvérei kaptak. (Komáromm. lt.)Kihirdetet 1603. Komáromm. – Címer: (kék) mezőben hármas szikla kiemelkedő középsőjéből növekvő leopárd jobbjában kardot, baljában pedig 3 (2 ezüst és 1 vörös) strucctollat tart; sisakdisz: a leopárd; takaró: (kék-arany, vörös-ezüst). – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Ferenc és József vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A családból T. Kálmán neve, nemessége, előneve és címre 1900. aug. 27. átruháztatott Thalwitzer Károlyra. – Vö. NI. XI/127–133.; Siebm. 663.; Alapi 17., 59., 175., 267.; MNA. 131.; Komáromm. monogr. 581.
Thama.
Címereslevelet 1629. okt. 30. T. Boldizsár nyert. Vö. Bor. I/214.
Thamadócz, l. Hothvafői (alias T.)
Thamadovch.
Címereslevele kelt 1415. jun.23. – Vö. Siebm. horv. 188.
Thamás, l. Tamás.
Thamássy, l. Tamássy.
Than.
Címereslevele kelt 1548. júl. 4. Kapta T. Pál. (Szolnokm. lt.) – Vö. Andr. 148.
Than, nemes és báró.
A címereslevelet II. Mátyástól 1610. febr. 14. T. Antal, a szepesi kamara tisztviselője (1598. óta annak főszámvevője és levéltárnoka), fia Jonathán s Antal testvérei Károly (a felsőmagyarországi főkapitányság administratora s mustramesterének iródeákja és titkára) és Mihály (aki 1594. vitézül harcolt Esztergom alatt a török ellen) kapták. (OL.: Lad. RRR. No. 19.) Kihirdette 1612. Szepesm. A család innen később elszármazott Bács- és Szerémm.-be, hol nemességét szintén kihirdette. – A bárói rangot 1910. dec. 13. T. Károly fiai: Károly, Albin és Ervin nyerték. – Címer (bárói): kékkel és vörössel hasított pajzs; a kék mezőben term. szinü hármas szikla csúcsán zöld fenyőfa áll; a vörös mezőt 3 ezüst jobbharánt pólya vágja; bárói korona; 3 sisak; sisakdíszek, 1: (középső) arany-kékkel és vörös-ezüsttel vágott 2 bivalyszarv között szemközt álló, mellső lábaival a két szarvar fogó növekvő oroszlán; 2: ezüst-vörössel vágott, balra fordult, mellső lábait ragadozásra nyujtó griff; 3: arany markolatu görbe kardot tartó kék ruhás kar könyökhajlásában szembefordult bagoly ül; takarók: kék-arany, vörös-ezüst; pajzstartó: arany arabeszken jobbról oroszlán, balról griff. – Kiváló tagjai voltak a családnak Mór (1828–1899.), festő, a Magyar Nemzeti Muzeum volt képtárőre; számos magyar népéleti, történelmi festménye, arcképe és freskói iktatták be a nevét a magyar művészettörténelembe. – Károly (1834–1908.), egyetemi tanár, főrendiházi tag; nemcsak mint vegyész, mint kutató tudós volt kiváló, hanem jelentékeny eredménnyel fejlesztette a vegytani oktatás módszereit is. – Az élők közül Károly (sz. 1873.), a vitézi rend tagja, altábornagy. – Leszármazás:
A nemességszerző Antalnak Mihály nevü testvére ágán jön le a családnak ma élő nemzedékrendje. Fia volt Antal, ezé Mihály (megh. 1745. Szepesszombat), az övé Antal (megh. 1813. ugyanott), Szepesszombat városi tanácsosa, akinek fiai 3 ágon vezetik tovább a családot. Ezek közül Mihály, Likaván kamarai erdész, 1821,. hirdetteti ki nemességét; fia Károly Rózsahegyen él. Utódairól nincs tudomásunk. – Jónás gyermekei voltak Zsigmond (Szepesszombat); Julianna, férje Varga N.; János Keresztély, akitől a család ekképen sarjadzott le napjainkig:
315
János Keresztély (szül. 1787., † 1858.), cs. kir. adószedő. Felesége Schrott Julia. Gyermekei:
1. Szidónia (szül. 1819.),férje Suhajda N.;
2. Móricz (1828–1899.), festőművész. Felesége Paganini N.. Gyermekei:
A) Karola, apáca. – B) Irma, féje Scarpa Károly. – C) Ilona, apáca.
3. László (szül. 1830., † 1906.), min. tan.;
4. Károly (szül. 1834. Óbecse, † 1908.), egyetemi tanár, főrendiházi tag. Felesége Kleinschmidt Ervine.. Gyermekei:
A) Jolán (szül. 1871.), férje pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Gyula, udv. tan., ügyvéd;
B) Károly (szül. 1873.), altábornagy. Felesége szentiváni Ivanovits Mária. Gyermekei: a) Emilie (szül. 1918.); – b) Károly (szül. 1920.); – c) Iván (szül. 1923.);
C) Albin (szül. 1876.,† 1921.), felesége márkus és batizfalvi Máriássy Margit;
D) Ervin (szül. 1881.), felesége vértesaljai Vértessy Lujza;
E) Erzsébet (szül. 1890.);
Vö. NI. XI/134–7. (gen.); Siebm. 663.; rcsk.
Thanhoffer.
Címereslevelet 1727. máj. 13. T. Jakab nyert. (LR. XXXV/578.; Veszprémm. lt.) – Vö. NI. XI/137.; Siebm. 663., horv. 188., 235.; Kősz. 395–6.
Thanner.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Thanyi (nagythanyi).
A címereslevelet 1609. nov. 26. T. György, Ferenc s ez utóbbinak fiai nyerték. (Baranya- és Komáromm. lt.) Kihird. 1610. Komáromm. A család nemessége 1805. okt. 18. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LXI/781.) – Vö. Andr. 78.; Alapi 599., 127., 292. és Tanyi-családbeliek.
Thapsony.
l. T. XXVI/85., XXVIII/33–7.
Thar.
Címereslevelet II. Mátyástól 1609. nov. 23. T. Balázs fiai és testvére Bálint kapták. (Békésm. lt.) – Kihird. 1614. febr. 19. Zemplénm.– Címer: vörös mezőben hármas halmon álló ezüst oroszlán; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró: vörös-ezüst.
Thar, l. Tar alatt is.
Tharas.
Címereslevele kelt 1580. (Jászói conv. lt.) – Vö. Siebm. pk. 117.
Tharaz (jari).
Nagy Iván által (XI/138.) említett család a XV. századból.
Thardi (Thádi).
A XV. században Gömörm.-ben élt család. – Vö. Forgon II/304.
316Thardy, l. Tardy alatt is.
Thárnok.
Nagy Iván által (XI/138.) említett család a XV. és XVI. századból. l. Tárnok alatt is.
Thary, l. Tary.
Tharza.
Nemességét l. pozsonyi kápt. lt.-ban.
Thassy (enyedi).
Címereslevele kelt 1607. szept. 28. – Vö. Siebm. erd. 237.
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1611. márc. 10. a Kozák családdal T. Mátyás és társai nyertek. (Szatmárm. lt.) – Kihird. Köz.-Szolnok. – Vö. Gorzó 124.
Címereslevele kelt 1638. márc. 4. – Vö. Siebm. 657.
Thassy (másképen Dekány).
Címereslevelet 1677. febr. 17. T. Mihály nyert. Kihirdette Hevesm. – Vö. Orosz 290.
Thassy (boconádi, illetőleg miskei és monostori).
Címereslevelet II. Mátyástól 1618. márc. 16. T. György, felesége Dékány Borbála, fivérei Mihály és Benedek, unokatestvérei András és György, fia Mihály s apósa Dékány János nyertek. (Ered. a család tulajd. Pusztamonostoron, más. Orsz. Ll. Ügyv. ir. 46–61.) – Címer: kék mezőben fészkében fiait vérével tápláló pelikán; sisakdisz: pelikán 3 fehér liliomot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – György 1619. Monostorra, fivérei Mihály és Benedek pedig 1625. nov. 6. Miskére nyertek nádori adományt, melyekben I. Lipót 1698. márc. 14. megerősíti a családot. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben él a család. Egyik ága átszármazott Vasm.-be is. – Vö. NI. XI/138–9.; Orosz 188–190.; Balogh 148–9.; Siebm. 664.; Somogym. monogr. 631.; Hevesm. monogr. 679-680.
Thassy (nemesthassi).
Szintén Hevesmegyében élt család. Belőle Mihály 1671. a megye alispánja. Címerpecsét: a pajzsban lombos gyümölcsfa, melyre kígyó csavarodik fel; sisakdisz: a fa. – Vö. Siebm. 664.; Orosz 290.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Heves-, Komárom (Vö. Alapi 126.), Somogy-, Vas-, Veszprémm. és Zalam.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/70.; Békésm. tört. III/253.; T. VI/117.; Benkó 348.; Kősz. 392.
Thassy, l. Tassy alatt is.
Thassy-Becz.
Nagy Iván által (XI/139.) említett Tolnam.-i család.
Thayler.
Címereslevele kelt 1731. (a garamszentbenedeki conv. lt.)
Thédy, l. Tédy.
Theek (kisnardai).
A családból Mátyás, Dániel, István 317
1733. Vasm.-ben (Jobbágyi) igazoltattak. A család nemessége ugyancsak Vasm.-ből 1763. okt. 12. és 1802. máj. 7. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/454., LX-922.)
1733. Vasm.-ben (Jobbágyi) igazoltattak. A család nemessége ugyancsak Vasm.-ből 1763. okt. 12. és 1802. máj. 7. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/454., LX-922.)
Thege (konkolyi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben igazolt család. – Vö. Konkoly-Thege.
Theisz, l. Thaisz.
Theji (désfalvi).
Címereslevele kelt 1591. ápr. 25. – Vö. Siebm. erd. 240.; és Tey alatt is.
Thék, l. Theek.
Thell.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz.396.
Thelczer.
Címereslevelet T. Jakab nyert. – Vö. Csoma 665.; Bor. I/209.
Thelegdy, báró.
A bárói rangot 1646. dec. 5. T. István kapta. (LR. IX/803.)
Tehlegdy, l. Telegdy alatt is.
Thelessy.
Armálista-család. – Vö. Andr. 78.
Thellman (sebesi).
A nemességet az előnévvel 1903. máj. 15. T. József ny. ezredes kapta. – Vö. MNA. 131.
Themery, l. Tömöry.
Thenke.
A címereslevelet 1796. jan. 28. T. András (Pestm.) s gyermekei kapták. (LR. LIX/6.) – Vö. Siebm. 665.; Benkó 349–351.; Kősz. 394.; NI. XI/144.
Theodor (pestyerei).
A nemeséget 1830. aug. 6. T. Konstantin verseci kereskedő kapta. (LR. LXV/587.) – Vö. NI. XI/144.
Theodorovich (szentendrei).
A nemességet 1882. okt. 29. T. Svetozár tuniszi főügynök kapta. – Vö. MNA 131.
Theodorovich (kubini):
A nemességet 19100. nov. 26. T. György temeskubini földbirtokos kapta. – Vö. MNA. 131.
Theophilos, (Theophily, alias Walléndorffy).
Címereslevele kelt 1595. máj. 12. Kihirdette Szepesm. – Vö. Andr. 148.; T. VII/125.
Theotori (füzesi).
B.-Szolnokm.-ben 1665. kihirdetett család.
Theőke, l. Teöke és Töke.
Theökeöly, l. Thököly.
Theölly, l. Tölly.
Theöreök, l. Juhász (alias T.) és Török.
Theörseki, l. Tivadar.
Theötteösy (alias Töltésy), l. Töttössy.
318Therchák, l. Tercsák.
Thering.
Nemességét 1603-ból l. a csornai conv. lt.-ban.
Therjék (therjékfalvi).
Sárosm.-ben élt család .– Vö. NI. XI/144.
Therjék, l. Terjék alatt is.
Therpessi, l. Terpessi.
Thessge.
Címereslevele kelt 1624. máj.8. – Vö. Bálintffy (badalói).
Theszéry.
Kihalt Hontm.-i család. – Vö. NI. XI-144–5.
Théty.
Nagy Iván által (XI/145.) említett Győrm.-i család.
Théty, l. Téthy alatt is.
Thewrewk (ponori).
Hunyadm.-i család; nemességét ezen megyében pör útján igazolta. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/145–6.; Kősz. 396.
Thewthews, l. Tytheös.
Thibay.
Címereslevele kelt 1568. (leleszi conv. lt.)
Thibay, l. Tibay alatt is.
Thiberius, l. Tiberius.
Thier, l. Thier-Szabó.
Thier-Szabó, l. Szabó (martonfalvi).
Thierry, báró.
A magyar bárói rangot 1918. aug. 6. T. Alajos lovag, curiai biró, a fiumei törvényszék ny. elnöke kapta. Francia-eredetü család, melyből a magyarországi ágnak őse Jean Baptiste Chevalier de Thierry, József fia, Blainvilleből jött Bécsbe, ahonnét 1777., amikor Fiumét a magyar szent koronához csatolták, Fiuméban telepedett le. – Vö. MNCsk. I/135.
Thierhaimb, gróf.
Indigenátust 1722. szept. 6. T. Ferenc, Sebestyén nyert. (LR. XXXIV/50.)
Thimár, l. Timár.
Thimáry (timári).
Nemesi bizonyítványt 1845. márc. 31. Szabolcsm.-től nyert. – Vö. Bold. 101.
Thiringer.
Nemességét 1667. Komáromm.-ben igazolta. – Vö. Alapi 268.
Thisba (felsőeőri).
Vasm.-i birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XI/146.
Thitews, l. Thytheös.
Thivadar, l. Tivadar.
Thodorán (párosi).
Mihály és János 1786. nov. 16. nemességüknek legf. helyen való elismerésében részesültek. (LR. LIII/92.)
319Thokai.
Címereslevele kelt 1415. márc. 27. – Vö. Fejérpataky I/39–40.
Tholdalagi, l. Toldalagi (nagyercsei), gróf.
Tholdy (borosjenői).
A nemességet 1628. júl. 12. nyerte. – Vö. Siebm. erd. 240.
Címereslevelet I. Lipót királytól nyert. Kihirdette 1700. okt. 17. Pestm. Nemességét 1806. Hevesm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/164–6. (gen.); Kősz. 398.
Tholdy (nagyszalontai és feketebátori), báró.
Biharmegyei régi család, melyből Ádám, Zsigmond, Borbála s Ádám felesége, gróf Földváry Sára s leánya Mária 1755. aug. 26. grófi rangra emeltetett. (LR. erd. X/419.) A további adatokat l. Horváth-Tholdy gróf alatt. – Vö. NI. XI/154–160. (gen.); Siebm. 666., erd. 98.; Gorzó 125.; Petri VI-627.; Márki II/223.; Gf. I/64., 92., 93., II/72.
Tholdy (tholdi).
Kihalt Nógrádm.-i család. – Vö. NI. XI-10–2.
Nógrádm.-ben élt még egy másik ily nevü család is, mely Márton személyében 1698. ezen megyétől nyert nemességéről bizfonyítványt. – Vö. NI. XI/162–4.
Tholdy, l. Toldy alatt is.
Tholnay, l. Tolnay.
Tholonygh-nemzetség,
l. Karácsonyi III/205.
Tholt (nagy- és kisselmeci).
Liptómegyében régi család, melynek családfája a XIV. századba vezethető vissza. A családból Pál Litóm.-ből Hontm.-be költözvén, 1736. ezen megyétől nemesi bizonyítványt, nyer, melyet Hontm. 1737. júl. 29. hirdetett ki. A család nemességét Hontmegye 1833. jan. 24. kelt bizonyítványa alapján Nógrádmegye is kihirdette. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/165–171. (gen.); Siebm. 667.; Hontm. monogr.451.; Kősz. 398. és Toldt.
Tholt, l. Kapitány (alias T.) – Toldt alatt is.
Tholway (menyői és désházi).
Előkelő ősnemes család, mely a Közé-Szolnokmegyei Sándorházy törzsből származik. Első ismert tagja a XIV. század elején élő Sándorházy Sándor, akinek István nevü fia 1349. homo regius, Pál nevü fia pedig 1368. szerepel. István fia Benedek, Pál fia Miklós, Imre fia János és több rokonuk 1388. említtetnek. Jánosnak fiai Mihály, István, Tamás, Balázs és János 1431. Sándorháza és Menyő között egy pusztát vesznek zálogba. Tamás és Balázs, illetve utódaik Tholway »de Sándorháza« néven említtetnek. Tamás fia Benedek 1470-ben lelei előnévvel is előfordul. Lőrinc 1484. már a menyői előnevet használja.
320
Balázs unokái János és Simon 1535. menyői előnévvel szerepelnek, amikor Menyőben vesznek részbirtokot. Pétert 1599. désházi előnévvel említik; egyik fia János a XVII. század első felében feleségül vette ákosfalvi Gyerő Erzsébetet, feleségének Ákosfalván levő birtokára telepedett, s az ákosfalvi Szilágyi nevet kezdte használni. Ez a János 1627. fejedelmi adományt kapott, 1635., 1636. és 1647. években a marosszéki primor (fő) székelyek között lustrált s 1642., 1652., 1654. és 1658. években Marosszék országgyülési követe volt. Tőle származik le az ákosfalvi Szilágyi családág (l. e.) – István nevü testvérének unokája Ferenc, a losonci ref. gimnázium igazgatója, tudós matematikus, iró és költő, 1688. a reformátusok küldöttje a királyhoz, 1703. nógrádi kuruckapitány, 1705. murányi, majd 1710. kassai várngy. Meghalt 1710.
Közép-Szolnok megye nemesi összeirásában a családnak számos tagja fordul elő. Ferenc kérésére Közép-Szolnokm. közgyülése 1675. máj. 2. tanúsítja, hogy a család nemessége a kétszáz esztendőt már akkor meghaladta. A család ősi nemességét és előneveit a m. kir. belügyminiszter 36.039/1928. és 13.465/1929. szám alatt igazolta.
Címere. kék mezőben jobbra fordult, ágaskodó arany oroszlán jobb lábában kivont görbe kardot tart; sisakdisz: kivont görbe kardot tartó könyöklő páncélos kar; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. (Igazolva 13.465/1929. B. M. sz. a.)
321
Leszármazás:
I. tábla
Sándorházy Sándor; István 1349.; Pál 1368.; Imre; Benedek 1388.; Miklós 1388.; János 1388.; Mihály 1431.; István 1431.; Tamás 1431. 1440. a Tholway család őse; Balázs 1431. 1450. a Tholway család őse; János 1431. 1440.; Benedek 1466. 1473. de Sándorháza 1470. de Lele; Albert 1461. 1466. de Sándorháza; Mihály; Máté 1513.; János 1535. de Menyő; Simon 1535. de Menyő; István 1569.; Péter 1599. de Désháza; István 1623. 1641. Veress Zsófia l. II. tábla; János az ákosfalvi Szilágyi család őse 1627. fejed. adományt kap 1642., 1652., 1654. és 1658. Marosszék országgyülési követe ákosfalvi Gyerő Erzsébet; Anna 1632. 1. András Bálint 2. Bakó Gergely 1632.; Katalin menyői Fodor István; Mihály 1576.; Imre 1576.; Erzsébet Olaszy Márton; István 1576.; Gergely 1576.; Bálint 1549, 1559.; György; Benedek 1. N. N. 2. rátoni Ráthonyi Borbála; Erzsébet Olaszy Márton; 1 : Péter; 2 : István 1633. 1634.; Benedek 1615. 1634. 1659. özvegyét a tatárok elrabolták; János 1640, 1652.; N. (leány) Kádár János; Borbála menyői Török Bálint; Zsófia baksai Szabó András; György 1640. 1659. a tatárok elrabolták; Péter 1652. 1657. résztvett a lengyelországi hadjáratban és ott veszett;
322
II. tábla
István 1623. 1641. Veress Zsófia l. I. tábla; Zsigmond 1637. 1684.; István 1641.; Erzsébet 1641. 1678.; Ferenc † 1710. a losonci ref. gimnázium igazgatója, tudós matematikus, iró és költő, 1688. a reformátusok küldöttje a királyhoz 1703. nógrádi kuruckapitány. 1705. murányi várnagy. 1710. kassai várnagy 1. Török Judit 2. Bakó Judit esk. 1706.; István 1678. 1692.; Mihály 1672. 1673.; Katalin 1673. 1678. 1. Szabó Ferenc 1678. 2. Szilágyi Márton 1684.; Zsigmond 1673. 1701. Geszthy Rebeka; 1 : Éva Bajusz Gáspár † 1710; 2 : Mária 1710.; Zsigmond † 1775. menyői Henselőczy Mária († 1782.); Ferenc; Erzsébet sámsoni Dobray Mihály (esk. 1768.); Mária sz. 1750. Tókos József (esk. 1770.); Zsigmond sz. 1755., † 1787. ns. Szöllőssy Borbála († 1805.); Zsigmond sz. 1781., † 1829. a menyői ref. egyház gondnoka 1. zilahi Éltető Sára (sz. 1784. esk. 1805.) 2. ns. Jakab Lidia (sz. 1792., esk. 1810., † 1842.); 2 : Zsigmond sz. 1812., † 1893. Kelemen Katalin (sz. 1825., esk. 1845.,† 1907.); Julianna sz. 1814. récsei Szabó Ferenc (sz. 1836.); József sz. 1817., † 1874. a székelyföldvári ref. egyház gondnoka magyargyerőmonostori Kabos Polixéna; Lidia sz. 1821. †; Imre sz. 1824. † 1858.; Ferenc sz. 1827., † 1873. 1. gálóchi Tömösváry Klára (esk. 1856.) 2. Molnár Ilona †; Benedek sz. 1846., † 1880. Kolozsm. szolgabiró Rettinger Katalin (esk. 1871.); Karolin sz. 1845., † 1878. Máthé Albert †; 2 : Gyula sz. 1870., † 1904. Biró Borbála (esk. 1894.); Jolán sz. 1871. Gaál József (esk. 1926.); Benedek sz. 1874. III/21. dr., m. kir. államvasuti felügyelő Gödöllő Wacula Paulina (esk. 1907. VI/29.); Erzsébet sz. 1876. II/6. Halmai Hugó (esk. 1898. XI/20.); Zsigmond sz. 1879. V/28. dr., m. kir póstafőfelügyelő jászberényi Sterba Karolin Jolán (esk. 1907. IV/28.); Ilona sz. 1908. IV/13.;
323
Vö. NI. X/714., XI/171–174. (gen.); 237.; Petri VI-382–395., 629–631. (gen.); Daróczy Nemesi évkönyv (1923.) 210. (gen.); Pálmay: M.-Torda 132.; Forgon II-282.; Gf. VI/153.; Csánki: magyarorsz. tört. földr. I/576–577.; Siebm. IV/667.; erd. 240.; Századok VI/693–694., IX/90., 97–99., XIV/825–8329.; T. XXIII/36–38.; Nógrádm. monogr. 310–313., 438., 447.; Irodalomtörténeti Közlemények XIII/299., 449–454., XIV/464–476.; rcsk.
Tholvay, l. Tolvay alatt is.
Thoma (alias Fekete.)
Címereslevelet 1665. máj. 4. T. István és társai nyertek. Kihird. Tornam. 1665. jun. 7. – Vö. TK. I/285.
Thoma (győrszigeti).
A nemességet 1896. febr. 13. T. Pál alezredes kapta. – Vö. MNA. 131.
Thoma, l. Toma alatt is.
Thomaskovich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Thomassich.
Címereslevele kelt 1662. máj. 23. – Vö. Siebm. horv. 188–9.; Bojn. 37.
l. Tomassich alatt is.
Thomassivicz.
Címereslevele kelt 1685. nov. 15. (LR. XVIII/256.) – Vö. NI. XI/164.; Siebm. 667., horv. 189.
Thomich.
Címereslevele kelt 1655. – Vö. Bojn. 38.
Thomich (treschenói).
Előnév adományozása 1808. jan. 22. T. Péter és Antal részére. (LR. LXII/190. – Vö. Bojn. 38.
Thomka (Tomka, tomkaházi, folkusfalvi és bisztricskai).
Turócm.-i család, mely a Tomcsányi családdal közös eredetü. Okiratilag kimutatható első őse Tamás, aki testvéreivel, Mátyás és Bene királyi várjobbágyok fiaival együtt 1249. nyert IV. Béla királytól a »villa Jordan« területből 3 ekényi földet adományképen. Az eredeti adománylevelet Thonka (vagy Tenk) fia György az 1391. évi vizsgálat alkalmával mutatta be (Turóci Reg. 8. §). Tamás 1258. még élt s birtokos-szomszédjai délről Ivánka és Obusk, az Ivánka család ősei; fia Ludány, unokája pedig a már említett Thonka. Pétert fiával, Györgygyel együtt a Jabodniki Lőrinc elleni perben 1404. és 1405. kelt két okirat (Nemz. Muz. Justh-lt.) említi: ».... Petrus filius Tonka de Jordanfelde«, illetőleg ».... contra Georgium, filium Petri, filii Thonka de Yardan« nevek alatt. Péter 1410. és 1417. mint homo regius is szerepel. Az említett György (Péter fia) fia János, mint homo regius van említve egy 1446. kelt okiratban (Turóci conv. okl. Nemz. Muz.) az eddigi »Jordanfelde« helyett »de Thomkaháza« néven.
324
Ennek a Jánosnak testvérétől, Györgytől származik a ma élő Thomka és Tomcsányi család; György két fia János és Márton ».... fidelitate et fidelibus servitiis...« 1467. Mátyás királytól uj adományt kaptak Thomkaházára (Turócm. lt.)A XVI. század elején kezdődik a családnak két főágra való szakadása, amennyiben a most említett Jánosnak, valamint testvére Márton, László nevü fia első házasságából származó Miklós nevü fiának ivadékai Tomcsánszky, Tomcsányi és »de Thomchyn« néven kezdenek szerepelni, míg Márton többi ivadékai továbbra is a Thomka nevet használják. Itt jegyezzük meg, hogy a családnak egyes ágai nevüket »h« nélkül, Tomká-nak irják.
Az emlitett László, aki Turócm. szolgabirája volt, kétszer nősült; első felesége Raksay Zsófia, Lőrinc leánya volt, akivel 1503. Raksát szerezte meg; második Fokusfalvi Katalin, Péter turóci alispán leánya volt. Minthogy Folkusfalvi Miklós, az emlitett Péter egyetlen fia, Mohácsnál elesett, minek folytán a családnak magvaszakadt, I. Ferdinánd király Folkusfalvi Miklósnak Folkusfalván és Bisztricskán levő birtokait 1527. Thomka Lászlónak és feleségének, Folkusfalvi Katalinnak, valamint utóbbi nővérének, Ágnesnek Beniczky Miklós feleségének és örököseiknek adományozza. (OL.: L. R. I/40.) Lászlónak második házasságából származó 3 fia: Tamás, László és Bálint a család ma is élő 3 főágának az alapítói.
Tamás főága a legnépesebb s tagjai többnyire Bisztricskán és Tarnón élnek. Mellékágai: a Turócm.-ből kiköltözött kisendrédi, borsodi, taracközi, losonci, zsélyi, békési, baranyai és tiszainokai ágak; László főágát a tari és zólyomi ágak képviselik; végül Bálint főágának leszármazói az elszármazott nagykürtösi és pozsonyi ágak kivételével ma is túlnyomó részben ősi birtokukon, Folkusfalván és környékén élnek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben György (Heőszalontán), Ferenc özv. (Miskolcon) és László (Hejőpapiban); Gömörm.-ben György (Jolsván); Nógrádm.-ben János (Nagykürtösön); Nyitram.-ben János (Csácsón); Turócm.-ben. Bisztricskán 2 György, 2 János, András, Mihály, Tamás, 3 András, 3 Mátyás, 3 Sámuel, 2 Pál, 2 György, Márton, Imre, Gábor, Máté és József, végül Tarnón András vétettek fel az igazolt nemesek közé.
A család tagjai által használt címer: kék mezőben zöld földön vörös ruhás vitéz jobbjában kivont kardot tart, melyre vérző törökfej van szúrva; sisakdisz: könyöklő páncélos kar törökfejes kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
325
Leszármazás:
A család leszármazása izről-izre a XIII. század első felében élt Thomas-tól vezethető le, akinek fia Londanus, ezé Thonka (1351.), ezé Péter (1404., 1410., 1417.), ezé György (1405), ezé György, akinek fia János és Márton. Jánostól (1467., 1489., 1495.) származik a Tomcsányi család, míg Márton (1467., 1589., 1495.) fiai László, Miklós és György. Miklós és György utódai szintén a Tomcsányiak, László (1503., 1504., 1522., 1527.) felesége, 1. Raksay Zsófia, 2. Folkusfalvi Katalin, kiktől fiai Tamás, Jakab, László és Bálint. Ezek közül Jakab utódai Tomcsányi néven vezetik tovább a leszármazást, míg Tamás, László és Bálint a Thomka család egy-egy főágát alapitják meg.
I. Tamás főága (kisendrédi ág)
I. Tamás főága (kisendrédi ág)
Mihály † 1711. Bisztricska Martossy Zsuzsánna; János sz. 1699. Bisztricska † 1778. Pécel Szelczky Mária; leányok; András sz. 1703. Bisztricska † 1775. Kisendréd Bucsányi Johanna; János sz. 1763. Bende Judit; János sz. 1787. Kisendréd † 1871. IX/19. Zalapetri Gólián Mária (1790–1851.); Johanna 1790–1865. Gaál István; Endre sz. 1835. Kisendréd † 1907. Nagykanizsa városi tanácsn. 1. 1864. IV/25. Péterháza : Sebestyén Albertina († 1889.) 2. 1891. II/9. Nagykanizsa : Relle Zsuzsánna; Béla 1839–1870. Schweiger Cecilia; 1. Istvánsz. 1867. XII/19. Péterháza székesfőv. ker. orvos gr. Porcia Elvira (elv.); Edit sz. 1895. XII/29. Bp.; Miklós sz. 1869. X/8. Zalapetri † 1900. VII/16. mérnök; Ilona sz. 1871. IX/14. 1890: dr. Győrffy János ügyvéd (Nagykanizsa); 2. Irén sz. 1891. XII/22.; József sz. 1897. VII/16.
326
II. Tamás főága (Borsodi ág)
II. Tamás főága (Borsodi ág)
György † 1737. V/7. Onod vm. t. ügyész 1705. Onod : Pap Erzsébet; Ferenc sz. 1706., † 1740. VII/17. 1734: Váczy Éva; László sz. 1718. II/10., † 1804. II/21. Hejőpapi vm. tiszti ügyész 1740: Óváry Zsuzsánna; György sz. 1742. XII/22. † 1799. XII/18. Miskolc 1750. Miskolc : Gábriel Éva; Erzsébet sz. 1742. III/12. Hejőpapi † 1817. A.-Barcika 1. 1768. V/30: Barczkay István († 1786.) 2. 1797: Recsky István; Zsuzsánna sz. 1744. u. o. 1765. I/7: Sóóry László; Ferenc sz 1751. Miskolc, † 1816. III/12. Méhész Tornam. főügyésze; László sz. 1755. I/24. u. o. † 1819. I/17. táblai ügyvéd Szemere Zsuzsánna (1770–1809.); Mária sz. 1756., † 1802. Gelley István; György sz. 1758., † 1820. III/5. Miskolc 1783. III/5. u. o. Baksay Zsuzsa (utóbb Miskolczy Györgyné); Sámuel sz. 1759., † 1828. 1793. I/15.: Széles Klára (1767–1839.); Miklós sz. 1760., † 1847. l. IV. tábla; Ferenc sz. 1799. VII/4. Miskolc, † 1863. XI/25. Nagykinizs 1827. III/1: Csuka Mária (1803–1881.); Mária 1. Szabó István (elv. 1819.) 2. Kovács Gábor; József 1799–1844. dunai hajóskapitány 1827. I/30. Torna : Koós Franciska (1804–1856.); Kálmán sz. 1835. I/18. Miskolc † 1880. I/18. N.-Kinizs l. III. tábla; György sz. 1839. V/31. N.-Kinizs † 1885. XII/17. Szikszó l. III/a. tábla; Ferenc sz. 1841. VI/26. u. o. † 1887. X/19. Szikszó 1866 : Csuka Ida; Piroska sz. 1844. V/17. u. o.,† 1873. VIII/16. 1864. XII/27 : Kriston Gyula; Mária † 1892. Szücs József (A.-Vadász); Katalin Básthy Gyula; Róza sz. 1867., † 1903. Rónay János; Árpád sz. 1868. XII/18. Szikszó; Mária sz. 1878. XI/30. u. o.;
327
III. (A II. tábla folytatása)
III. (A II. tábla folytatása)
Kálmán 1835–1880. 1. 1860. VI/4. Nagy Zsuzsánna (1838–1863.) 2. 1864. II/28. Felsődobsza : Gomba Erzse l. II. tábla; 1. Miklós sz. 1861. VII/7. Nagykinizs, † 1909. u. o. 1884. XII/15 : Szilágyi Julianna (1863–1928.); 2. Ilona sz. 1871. V/19. Felsődobsza 1890. V/26: Csiszár Béla ref. lelkész (Tiszaeszlár); Jenő sz. 1873. XI/18. u. o. Makay Borbála (1873–1922.); Kálmán sz. 1880. V/16. Nagykinizs Ferdinándy Mariska (Hidasnémeti); Mariska sz. 1910. IX/28. Hidasnémeti; Kálmán sz. 1921. III/26.; István sz. 1923. VIII/26.; Miklós sz. 1924. IV/13. N.-Kinizs; Mariska sz. 1926. XI/23. Kupa; Irén sz. 1885. XII/2. 1906: Pap Ferenc p.-mester; Jolán sz. 1887. I/13. 1922: Pechman Gyula százados; Anna sz. 1888. VIII/19. 1. Sebő Ernő († 1917.) 2. Dollák Béla; Gyula sz. 1890. VI/27. Nagykinizs; Erzsébet sz. 1891. XII/26. 1914. Muszi János († 1925.) (Hernádszurdok); Miklós sz. 1893. VI/16. Kupa 1920: Pap Mariska; Mária sz. 1895. I/16. † 1909.; Etelka sz. 1897. VII/3. 1923: Pechmann Vilmos számv. főtan.;
III/a. (A II. tábla folytatása)
György 1829–1885. Soóry Anna l. II. tábla; István sz. 1866. XII/19. Nagykinizs, † 1928. X/3. Miskolc 1899. XI/18: Farkas Róza; Anna sz. 1868. I/23. u. o. 1895. IX/22 : Nagy Miklós; Béla sz. 1870. u. o. Szenczy Matild; István sz. 1905. (Amerikában); Róza sz. 1901. V/30. Siklódy Lőrinc (elv.); Sarolta sz. 1903. IV/5. Pap Sándor százados; Ilona sz. 1905. II/27. Illéssy Albert N.-Kinizs; Márta sz. 1906.; László sz. 1908.; Istvánsz. 1909.; Mária sz. 1910.; Magdolna sz. 1915.; Margit sz. 1917.;
328
IV. (A II. tábla folytatása)
IV. (A II. tábla folytatása)
Miklós sz. 1760., Miskolc, † 1847. X/24. u. o. Borsodmegye táblabirája 1. 1792. II/7: Baksay Mária (1769–1800.) 2. 1802. I/14: Miskolczy Mária; 1: Miklós sz. 1793. V/25. Miskolc, † 1852. III/17. Kassa városi tanácsos 1822. IX/10. Kassa: Dobay Krisztina; Borbála sz. 1796. V/27. u. o., † 1867. I/6. Miskolc 1815. II/11: Farkas Károly; Juliánna sz. 1798. II/7. u. o., † 1849. Hajdunánás, 1817. XI/30: Csohány László; 2: Lajos sz. 1802. VIII/21: u. o., † 1876. III/7. Eperjes tábl. ügyv. 1. 1831: Szále Amália, 2: 1843: Csorba Paula, 3: 1859: Vazsikovszky Malvin; Erzsébet sz. 1806. III/26. u. o. † 1892. Miskolc 1832: v. Fekete Károly; György sz. 1807. X/18. † 1876. Solotvina őrnagy 1840: Böhm Eleonóra; László sz. 1810. V/17. u. o., † 1857. X/5. Onod 1835. XI/11: Barkassy Klára; Emilia 1832–1863.; Móric sz. 1835. IX/22. Kassa, † 1898. III/14. Szatmár kir. tan., pénzügyigazgató Nagykároly 1864. VIII/8. Kassa: Lánczy Ilona (1842–1928.); Ida 1838–1855.; Alajos sz. 1853. (Galicia) 1909. Csikmádéfalván élt Beck Franc; Zsigmond sz. 1838. XI/2. Miskolc, † 1906. V/16.u. o. vm. irodatiszt 1861. IX/24: Galánfy Ida; József sz. 1865. V/31. Kassa † 1929. VII. ny. h. államtitkár 1907. IX/30. Bp.: Böck Irén; Mária sz. 1894. I/11. Delatyn (Bukovina); Károly sz. 1898. XII/8. Ajnad (u. o.); István sz. 1901. X/16. Csikmádéfalva; Viola sz. 1908. VII/7. Bp.; Valéria sz. 1915. XI/24. Bp.; 2 : Amália sz. 1843. XI/25. Eperjes 1865. IV/24: Weresmarthy György; 3 : Miklós sz. 1848., † 1887. bir. végrehajtó Roskoványi N.; 4: Irma sz. 1858. II/28. u. o. † 1898. XII/4. Liptószentmiklós; László sz. 1859. VIII/25. városi közgyám Sátoraljaújhely 1894. X/15. Sztropkó: Sztavinszky Mária; Vilma sz. 1867. II/23., † 1921. XII/21. Ónod póstamester 1. Bavankievicz Károly 2. Virág Károly; Gizella sz. 1870. IV/16., † 1889. II/22. Nagysáros: Westphal Károly urad. intéző; Márai sz. 1896. I/3. Sztropkó; Ilona sz. 1897. II/21. u. o.; István sz. 1898. IX/23. † 1913. II/26.;
329
V. (Tamás főága. Taracközi ág)
V. (Tamás főága. Taracközi ág)
János Zathureczky Zsuzsánna (esk. 1762. XI/16. Folkusfalva); Gáspár sz. 1764. II/8. Bisztricska; Mária sz. 1766. I/12. u. o.; Simon sz. 1768. X/30. u. o. Taracközbe költözött nemess. kihird. 1792. 1792: Majos Erzsébet; János sz. 1771. VII/14. (Tótpróna); Zsuzsánna sz. 1774. IV/24.u. o.; Anna sz. 1779. X/17. u. o. Tomcsányi Lőrinc 1823.; Károly (Legend); Gábor (Legénd); László sz. 1794. V/29. Taracköz Borbély N.; Juliánna sz. 1798. II/1. Mészáros N. (Técső); Anna sz. 1799. IX/17. Szabó György (M.-Sziget); Sámuel sz. 1801. IV/13. † 1835. XI/20. Komáromy Teréz; Mária sz. 1802. VIII/18. Szilágyi Jakab (Kövesliget); Pál sz. 1806. VII/9. † 1870. szolgabiró 1848: Szőgyén Mária (1827–1910.); Gábor 1832–1868.; Kálmán sz. 1852. XI/7.; † 1912. vm. utbiztos Vlkulinszky Ilona; Jenő sz. 1850., † 1906. XI/18. a Földhitelintézet ügyésze 1887: Zichy Olga (1853–1923.); Emil sz. 1858. V/11. ny. h. államtitkár 1889. III/4: Dániel Margit; Kálmán sz. 1894. III/31. Taracköz; István 1895–1912.; Olga sz. 1888.Bp. 1911: Pétyi Gazda Gyula; Endre sz. 1892. u. o., † 1928: II/3.; Mária sz. 1891. u. o. 1915. Ráthonyi György († 1916.); Ágoston sz. 1892. II/7. jezsuita; Valéria sz. 1893. X/20. Arad 1913. VI/7: Vattay Pelbárt Miklós; Erzsébet sz. 1895. X/19. u. o.; Mariska sz. 1897. VIII/28.; Ilona sz. 1900. I/21., † 1923.; Emil sz. 1903. I/2. Bp. huszárfőhadnagy; Miklós sz. 1905. VIII/8. Bp.;
330
VI. (Tamás főága. Bisztricskai ág.)
VI. (Tamás főága. Bisztricskai ág.)
Dániel sz. 1732. XI/23., † 1816. XI/22. (Bisztricska) 1774. XI/22: Lányi Katalin; Sámuel sz. 1778. IV/26., † 1840. IV/26: Kassay Zsuzsánna; Zsuzsa sz. 1780. IV/23., † 1853. III/1. 1803. X/9: Marcsek János; Anna sz. 1785. VII/24., † ... 1814. XI/20: Tomka János; Mária sz. 1788. VII/9., † ... 1811. XI/18: Ivánka JÁnos; Katalin sz. 1791. XII/2., † ... 1812. XI/22: Thomka Ferenc; János sz. 1791. XII/2., † 1868. III/21. 1818. XI/6. Lehoczky Zsuzsa; Ferenc sz. 1796. I/1., † 1853. XII/22. 1827: Csaplovics Katalin; Zsigmond sz. 1819. VIII/19. † 1851: Jeszenszky Teréz; László sz. 1821. V/27., † 1887. VII/4. 1859. VI/14: Zajács Zsuzsa (1828–1892.); Zsuzsánna sz. 1825., † ... 1848. IX/30: Jeszenszky Károly. 1859. II/6: Jeszenszky János; József sz. 1828. IX/17., † 1905. 1859. XI/20: Révay Anna; Dénes sz. 1835. III/8. † 1898. II/14. 1864: draskóci Krasznecz Anna; Zsuzsa sz. 1860. X/25. Szlepecz Ignác †; Emilia sz. 1852. XI/6. Jeszenszky Ferenc; Anna sz. 1856. II/18., † 1929. II/13. 1877: Thomka József; Teréz sz. 1859. XII/27., † 1901. Ruttkay Károly; Anna sz. 1864. XII.; János sz. 1867. I/11. állampénztári igazgató 1909. VIII/9. Zathureczki Lujza; László sz. 1860. VI/4. gyógyszerész (Nyustya). 1. 1911. XI/30: Adamovics Jolán, 2. 1926. XI/24: Schindler Gizella; Zsuzsánna sz. 1863. X/24. 1889. I/28: Zajácz István MÁV felügyelő; Tivadar sz. 1929. III/1;
331
VII. (Tamás főága. Bisztricskai ág.)
VII. (Tamás főága. Bisztricskai ág.)
Péter sz. 1733., † 1802. IV/22. Bisztricska 1. 1759. XI/27: Lehoczky Klára 1. 1763: Csepcsányi Zsuzsa 2. 1767. X/6: Lucsánszky Ilona; 2: Mihály sz. 1764. VII/28., † 1837. II/20. 1788. IX/1: Krupecz Éva; 3: Zsuzsa 1769–1791.; Sámuel sz. 1773. X/12. † 1840. IV/26. 1801. XI/22: Thomka Julia; Péter sz. 1791. V/1., † 1838. VII/11. Mezny Mária; Zsuzsa sz. 1796. IV/14. 1831. III/29: Lehoczky Simon; Kata sz. 1800. III/21., † ... 1833. VI/29: Lehoczky Károly; János sz. 1805. III/2., † ... 1830. IV/18: Miklián Mária; Pál sz. 1804. VII/11. † 1878. vm. esküdt 1839: Zathureczky Józsa; Zsuzsa sz. 1809. XI/19. † ... 1840. XI/20: Thomka Pál; Józsa sz. 1821. XII/9.; Pál sz. 1834. I/21. (Németországban); Anna sz. 1836. XI/17.; József sz. 1844. XI/23. † 1926. IV/9. 1877: Thomka Anna; József sz. 1878. VIII/7. (Bisztricske) 1908. VI/27: Tomcsányi Mária; István sz. 1898. XI/13., 1928. VIII/15: Horváth Anna; Mária sz. 1910. IV/10.; Anna sz. 1914. VI/27.; Ella sz. 1920. I/24.; Kata sz. 1926. II/8.; Paula sz. 1841. VIII/23: Jeszenszky Ferenc ügyvéd; Gábor sz. 1847. II/18., † 1877.; Márton sz. 1853. XII/10. † 1911. gyógyszerész;
332
VIII. (Tamás főága, Bisztricskai ág.)
VIII. (Tamás főága, Bisztricskai ág.)
János 1694–1771. nő. 1755. Duhony Ilona; Mihály sz. 1734. X/29., † 1791. VI/22. 1773. X/13: Jeszenszky Ilona; József sz. 1737. VII/17., † 1771. VI/30.; János sz. 1739. V/13. † ...; Anna sz. 1742. XI/4. † ...; Anna sz. 1775. VIII/17. † ...; Ferenc sz. 1777. XII/14. 1812. XI/22: Thomka Katalin; Zsuzsa sz. 1780. XII/29. † ...; János sz. 1815. IV/30. 1832. III/5: Thomka Anna (sz. 1815.); István sz. 1833. XI/17., † 1912. 1863. VII/4: Thomka Zsuzsa; Mária sz. 1837. VIII/27. Thomka Péter; Anna sz. 1840. V/10. Lehoczky JÁnos; Ferenc sz. 1849. VI/22. † ...; László sz. 1864. VII/26. Milecz Janka;
IX. (Tamás főága. Tarnói ág.)
János sz. 1795. I/18. Tarnó, † 1854. tanitó Ruttkay-Dankó N.; Zsigmond 1844–1896. tanitó; Lajos † 1849. (Tarnó) Jeszenszky Mária; Pál sz. 1852. Tarnó (Turóczszentmárton) Lehoczky Mária; Zsigmond sz. 1869. VII/7. Turócszentmárton; Zsuzsa sz. 1871. IV/23.; Olga 1895–1921. Ruttkay N.; Márta sz. 1897. 1922: Horacsek József; Zelmira sz. 1904.; Zsigmond sz. 1899. III/11.; Ferenc sz. 1906. VI/14. bankhivatalnok; Vilmos sz. 1916. I/3.; Lajos sz. 1887. VII/26. Tarnó Zathureczky Mária; Nándor sz. 1889. 1927: Jeszenszky Magda; János sz. 1894. tanitó Nagyjeszen; Károly sz. 1922.; János sz. 1924.; Anna sz. 1926.; László sz. 1928.; Vladimir sz. 1925.; Ilona sz. 1927.;
333
X. (Tamás főága. Baranyai ág.)
X. (Tamás főága. Baranyai ág.)
Mihály sz. 1730. X/8. Folkusfalva, † 1818. V/14. Tótkomlós tótkomlósi rektor. nb. 1774., 1791. Vörös Rozália (1744–1790.); Mihály sz. 1760. IV/14. uradalmi mérnök (Hercegszöllős); Sámuel 1765. XI/27., † 1832. gr. Zichy-tiszttartó (Zsély); Zsigmond sz. 1768. V/1. ügyvéd (Nógrád); Eszter sz. 1770. X/30. Mihalik János; Zsuzsa sz. 1775. XI/16. Basilides N.; Mária sz. ... Nagy Pál; Pál 1783. III/24., † 1834. l. XI. tábla; János sz. 1805. Hercegszöllős, † 1882. Horváth Antónia (1809–1894.); Károly 1800–1863. urad. felügyelő Baron Vilma; Sándor 1810–1862. ügyvéd (Balassagyarmat); Anna Schlot Lajos (Besztercebánya); Lajos huszárkapitány Kalmár Ida (1865.); Lajos; Emma Szabó Sándor; Viktor tüzérfőhadn. (Istvándi); Róza Szabó József; Aranka; Lajos sz. 1836. Baranyábán. † 1905. urad. számtartó 1. Kayn Julia (1852–1873.) 2. Kayn Matild (sz. 1851.); Zsófia sz. 1838. † 1864. Mannlicher József urad. intéző; Sándor sz. 1844. † 1899. alap. urad. felügyelő; Vilmos sz. 1835., † 1902. huszárezredes 1882. Westerholz Olga (sz. 1861.); Ida sz. 1838. Gonda Ferenc ügyvéd; Laura sz. 1840. Beke Albert; Hermina sz. 1843. Gazdik Lajos; Malvin sz. 1848., † 1907. Szabó János ügyv.; Irén sz. 1853. Kacskovics Ferenc †; Stefánia sz. 1884. IX/26. Gyöngyös br. Arz Artur vezérezredes sz. 1857.; Olga sz. 1886. IV/15.; Vilma sz. 1888. Kassa 1912: báró Wimpffen Fülöp (h.h. h. 1915.); Jolán sz. 1889. XII/2. u. o. 1908. X/20. Kassa: gróf Normann Sándor; Elemér sz. 1891. II/17. u. o. huszárszázados 1923. Bp.: szepesi Kovács Mária; Sarolta sz. 1872. Mezey Gyula gazd. főtanácsos; Iván sz. 1881. gyógyszerész (Magyaróvár) Mezey Sarolta; Károly sz. 1911. Sóskut; Gábor sz. 1912. u.o.; 1. Ilona sz. 1872. Moson lovag Rabe Kurt; 2. Julia sz. 1877. M.-Óvár Pospischil Frigyes; Gizella sz. 1879., † ...; Irén sz. 188... Varga Bálint;
334
XI. (A X. tábla folytatása)
XI. (A X. tábla folytatása)
Pál 1783–1834. 1812. VI/16. Tiszainoka Urbányi Katalin (1793–1872.); Alajos sz. 1815. V/24. Kétegyháza, † 1875. XI/30. Béksécsaba ügyvéd 1843: Omaszta Amália († 1893.); László sz. 1822. XI/13. Elek, † 1895. VI/25. Bp. (tiszainoka) 1. 1860: Fretska Erzsébet (1837–1875.) 2. 1876: Fretska Hermina (1851–1888.) 3. Fretska Karolina (sz. 1862.); Emil sz. 1844. B.-Csaba † 1881. VIII/5. Thaisz Vilma; Ida sz. 1846.; Gyula sz. 1848. VIII/16., † 1906. 1880. V/10. Baghy Etelka †; Pál sz. 1850. birt. Kaszaper; Elek sz.... honv.-huszárezredes 1. Kovács Teréz 2. Bogdán Margit; Ilona sz. 1858. VI/6. 1877. VI/6. Lukács Géza Kaszaper; Emil sz. 1874. XI/12. Békéscsaba huszárezredes Mezey Margit; 1. Erzsébet sz. 1885. XI/10. Kecskemét 1902. X/15. Arad: dr. Köpf János ügyvéd; 2. Edit sz. 1898. VII/15. Arad; 1. Ilona sz. 1867. X/10. Tiszainoka 1892. II/28: Tellyesintzky János műsz. tan.; Béla sz. 1869. X/8. u. o. † 1902. szolgabiró; Géza sz. 1872.X/8. u. o. székesfőv. fogalm.; 2. László sz. 1877. V/7. u. o. huszárfőhadnagy 1927.; László sz. 1903. ptkp. tisztv.; Géza sz. 1925.;
335
XII. (Tamás főága. Folkusfalvi ág.)
XII. (Tamás főága. Folkusfalvi ág.)
Pál sz. 1747. IX/3. Folkusfalva 1. Raksányi N., 2. 1783. VI/29: Noga Zsuzsa; 1. János az Alföldre költ.; 2. Sándor sz. 1786. III/27., † 1877. 1810. X/23. Thomka Julia; Pál sz. 1794. V/1. 1820. Ruttkay Julia; Zsuzsa sz. 1803. IV/21.; Teréz sz. 1813. IV/8. Gyurgyik Dániel; Ferenc sz. 1816. III/10., † 1884. II/29. 1. Jeszenszky Zsuzsa († 1855.) 2. Gyurgyik Johanna; Éva sz. 1820. I/9. Jeszenszky János; János sz. 1822. 1849. Jeszenszky Anna; Mária sz. 1827. Thomka János; Pál †; János sz. 1851. 1880: Hartvich Julia; 2. Zsófia Thomka Simon (Besztercebánya); Ferenc sz. 1864. IV/28. (Folkusfalva) 1890. V/26. Záborszky Matild 2. 1905. IV/8: Bada Berta; Zsuzsa sz. 1882. Gergics; Emilia sz. 1885. Jeszenszky Paulovics János; János sz. 1889. V/8. (Amerika); 1. Aranka sz. 1892. IX/16.; Matild sz. 1894. III/10.; Mária sz. 1896. X/29. 1926: Thomka Ferenc; 2. Olga sz. 1906. IX/7.; Anna sz. 1909.;
336
XIII. (László főága. Tari ág.)
XIII. (László főága. Tari ág.)
György sz. 1756. V/12, † 1817. VIII/8. (Folkusfalva) 1. 1775. XI/24. Zachár Zsuzsánna 2. 1784: Tomcsányi Eszter; 1. Teréz sz. 1779. X/17.; 2. Johanna sz. 1785., † 1809. IV/18.; Ferenc sz. 1786. XI/5., † 1862. Ruttkay Lujza; Lajos sz. 1796. V/8.; 4 leány; Róza sz. 1801. V/18.; Amália † 1855. Folkusházy Dénes; Lőrinc sz. 1816. IV/15.; Antónia sz. 1818. Folkusfalva Keviczky Simon; Ferenc sz. 1825. VIII/23. † 1896. II/26. 1853. VII/6: Battik Herm.; Gusztáv sz. 1854., † 1901. 1885. VII/15: Dankó Erzsébet; Ferenc sz. 1887. VII/15. Tar; Áron sz. 1888. XII/15. u. o. h. h. h. 1917.;
337
XIV. (László főága. Zólyomi ág)
XIV. (László főága. Zólyomi ág)
Pál sz. 1774. II/2. Folkusfalva, † 1841. Zólyom 1. Winterlich Teréz, 2. Gotthard Anna; 2: Lajos sz. 1817. Zólyom, † 1897. u. o. városi kapit. Bánik Zsuzsa; Rudolf sz. 1819., † 1852. Nagyszalatna vm. esküdt; Paula sz. 1828. Sebők N.; Pál 1829–1904. 1848/9. honv. hadnagy Fábry Paula; Adolf sz. 1831. városi közgyám Zólyom Schlesinger Vilma; Simon sz. 1832., † ... mexikói katonatiszt; Ilma; Gizella; Gyula sz. 1845., † 1912. Zólyomm. árvaszéki eln. Hettyey Mária; Ödön 1849–1871.; Pál sz. 1856., 1902. v. tanácsn. Zólyom; Etelka; Irma †; Zolna sz. 1883.; Mária sz. 1890.; Gyula sz. 1893; Boró sz. 1897.;
XV. (Bálint főága. Folkusfalvi ág.)
Elek sz. 1742. I/3. Folkusfalva 1765. XI/28: Thomka Anna; János sz. 1772. XI/15. 1797. IX/12: Gyurgyik Zsuzsa; Sámuel sz. 1775. III/1. Paraszka Erzsébet; Dániel sz. 1804.; Rozália sz. 1808. Thomka Ferenc; Julia sz. 1811.; János sz. 1798. Lacsny Zsuzsa; György sz. 1810. Gyurgyik; Sándor sz. 1812. Lacsny Anna; Ferenc sz. 1821. Dávid Johanna; Ferenc; János sz. 1824. Thomka Mária; Dániel sz. 1854. 1879: Jeszenszky Mária; Mária sz. 1860. 1879: Thomka István; Ferenc sz. 1840. IV/1. 1861. X/27: Gyurgyik Teréz; László s. 1846. XII/15. 1869. X/24: Gyurgyik Anna; Anna sz. 1883. VI/10. Thomka Imre; János sz. 1863. V/29. 1897. VI/7: Gyurgyik Teréz; Teréz sz. 1867. IV/3. Thomka László; Anna sz. 1870. II/7. Szomora András; Lajos sz. 1871. †; Mária sz. 1873. 1892. IX/9: Durkovits János; Mária sz. 1905. VIII/14.; János sz. 1907.; Ferenc sz. 1910.;
338
XVI. (Bálint főága. Nagykürtösi ág.)
XVI. (Bálint főága. Nagykürtösi ág.)
János sz. 1804. X/4. Nagykürtös nő. 1755. 1. 1746: Kerekes Zsuzsa, 2. 1752: Feja Judit, 3. Pidolisz Mária; 1 : András sz. 1746. XI/28. N.-Kürtös 1. 1775: Kupa Mária, 2. 1786. Losonc: Petrovits Anna; 3 : János sz. 1770. XII/7. Sámuel sz. 1810. a Koháry hg.-i uradalom ispánja; 2 : István sz. 1787. VII/20. Szügy, † 1848. I/6. táblai ügyvéd 1814. X/13. Késmárk : Melczer Teréz; Ludmilla sz. 1816. I/16. Eperjes, † 1877. V/20. Radványi Miksa ügyvéd; Lujza sz. 1821. VIII/25., † 1877. XI/2. Schlick Antal őrnagy; Tivadar sz. 1823. † 1854. VIII/27. testőr; Antónia sz. 1828. III/9., † 1903. IV/9. Berthóthy Sándor (Eperjes); Ágost sz. 1830. VIII/12. † 1898. VIII/26. ügyvéd Eperjesen 1864. VI/28: Paulus Zsófia; István sz. 1865. VIII/26. kir. közj. Homonna; Zsófia sz. 1868. VIII/4. 1889. VI/27: Reuvers Ferenc († 1919.) alezredes;
XVII. (Bálint főága. Folkusfalvi–besztercebányai ág.)
Bálint sz. 1774. IX/23. Folkusfalva 1. 1796. II/8: Noga Borbála 2. 1805. VIII/9: Thomka Mária; 1 : Ferenc sz. 1800. I/22. Thomka Rozália; György sz. 1822. 1850 : Jeszenszky Anna; Gábor sz. 1832. 1906. Besztercebányán; József sz. 1834. 1859. II/28: Gyurgyik Anna; Gábor sz. 1858. IV/12. 1882. III/8: Tomcsányi Paula; Dániel sz. 1861. II/28. Tomcsányi Johanna; Mária sz. 1867. VIII/20. Tomcsányi János; Mária sz. 1886. II/11. 1904. VI/24: Lányi János (Királylehota); Lajos sz. 1890. IV/10. hhh. 1916.; Simon sz. 1861. 1880: Thomka Zsófia; Lajos; Ferenc; Vilma Augusztinovics Győző; Miklós; Márta; Angela; Berta; Etelka; Arnold sz. 1887. XII/20. Thomka Ilona; Miklós sz. 1901. XII/7. közs. jegyző; Vilma sz. 1920.; Aranka sz. 1921.;
339
XVIII. (Bálint főága. Turócszentmártoni ág.)
XVIII. (Bálint főága. Turócszentmártoni ág.)
Mihály 17291804. 1755. XI/25: Zathureczky Borbála; Imre sz. 1768. IX/24. Turócm. táblabirája 1790. XI/28: Lacsny Anna; György sz. 1771. V/1. Jeszenszky Mária; Illés sz. 1799. I/7. Coburg hg. urad. ig.-ja Pázmándon; Pál 1807–1847. 1833. XI/24: Simkó Zsuzsánna; Mária sz. 1834. X/12. 1854. III/28: Horváth József ev. lelkész; Lajos sz. 1837. IX/3., † 1910. III/5. 1866 : Jeszenszky Anna; Nándor sz. 1844. VIII/31., † 1906. XII/12. városi jegyző Turócszentmártonban; Lajos sz. 1868. p. ü. tisztv. Eperjes; Emil sz. 1873. kereskedő Czeczotka emma;
XIX. (Bálint főága. Folkusfalvi ág.)
József sz. 1712., † 1781. Folkusfalva nő. 1755. 1735. XI/6: Lacsny Zsuzsánna; György sz. 1745. IV/4. 1766. XI/4: Jeszenszky Zsuzsa; Sámuel sz. 1768. III/29. Folkusfalva 1. Szenessy Zsuzsa 2. Koritsánszky Johanna; Sámuel sz. 1793. XI/3. 1826: Bulyovszky Anna; János sz. 1828. Thomka Zsuzsa; Sámuel sz. 1834. 1866. V/26: Thomka Teréz; Zsuzsa sz. 1859. Gyurgyik Ferenc; Teréz sz. 1859. 1. Gyurgyik János, 2. Kontsek Károly; Ferenc sz. 1868. X/1. Folkusfalva 1896. IX/29: Jurányi Anna; Lászó sz. 1864. IV/29. u. o. 1906. IV/16: Thomka Mária; Ferenc sz. 1897. XII/26. Bulyovszky Józsa; Anna sz. 1899. X/6. Korbély József; László sz. 1902. IV/20. Lehoczky Márta; Vilma sz. 1904., † 1927. Kotsán Mihály; Zsigmond sz. 1925.; Károly sz. 1928.; László sz. 1928.;
340
XX. (Bálint főága. Folkusfalvi ág.)
XX. (Bálint főága. Folkusfalvi ág.)
Sándor sz. 1787. V/20. Folkusfalva 1810. X/28: Szopóczy Anna; Ferenc sz. 1817. IV/25. Gyurgyik Johanna; Imre sz. 1840., † 1902. Bp. Lovicsár Vilma †; Teréz sz. 1844. Thomka Sámuel; László sz. 1852. IV/1. 1888. VI/26: Thomka Teréz; Ferenc sz. 1894. IV/24. 1926: Thomka Mária; Olga sz. 1927.; Ilona sz. 1896. VI/23. Thomka Arnold; Imre sz. 1927.; Lajos sz. 1901. VIII/8. 1926. Bp.: Spitzer Sári; László sz. 1928.; Aranka sz. 1903. Augusztin József; Anna sz. 1906. †; Sándor sz. 1908. Turócszetnmárton;
XXI. (Bálint főága. Folkusfalvi ág.)
István sz. 1780. III/28. 1. Vladár Anna 2. Schluck Zsuzsa; Mihály sz. 1805. Szopóczy Zsuzsa; György sz. 1808. Buócz Johanna; Imre sz. 1844. 1865: Lehoczky Anna; István sz. 1852. V/25. 1879: Thomka Mária; Karolina sz. 1858. Czapári Gottfried († 1917.); Mária sz. 1865.; Józsa sz. 1867. III/28.; Zsuzsa sz. 1872. X/16. Szopóczy Dániel; Imre sz. 1876. VI/23. 1903: Thomka Anna; Gusztáv sz. 1880. Gyurkovics Anna (Amerikában); Gábor sz. 1885. Gyurgyik N.; Lajos sz. 1896. Thomka Bozsena; Malvin sz. 1914.; Anna sz. 1918.; Dénes sz. 1921.; Bozsena sz. 1929.; Ella sz. 1921.; Zita sz. 1923.; Gusztáv sz. 1924.; Jolán sz. 1927.;
341
XXII. (Bálint főága. Pozsonyi ág.)
XXII. (Bálint főága. Pozsonyi ág.)
Mátyás 1784–1832. (Tápiószentmárton) Plachy Karolina (1791–1849.); Zsuzsánna sz. 1812. X/15. Cserhátsurány, † 1817. X/17.; Juliánna sz. 1812. II/28. Tápiószentmárton,† 1896. Simbrovszky András; Kálmán sz. 1819. IV/8. u. o.,† 1889. I/7. Bp., urad. jószágigazgató 1851. VII/11: Paulik Juliánna (1834–1920.); Karolina sz. 1824. VI/4. † 1878. Takács Pál ev. tanító (Csiktarcsa); Károly sz. 1829. I/11. u. o., † 1905. VI/20. ref. lelkész; Lidia sz. 1832. IX/3., † 1903. Paulik János; Sándor sz. 1852. III/16. Bucsány, † 1895. I/31. Bp., főszolgabiró (Bazin) 1878. VII/15. Nyitraszerdahely: Patsch Vilma (1858–1921.); Kálmán sz. 1854. I/19., u1903. II/4. 1881. V/15. Dunaföldvár: Cholnoky Erzs.; István sz. 1855. I/17., † 1923. Bp. A nemzeti Zenede igazgatója 1. Hoffmann Margit (elv.) 2. Nyirák Gabriella; Lajos sz. 1862. II/9., † 1911. Csákova járásbiró. 1904. VII/2: Draxler Izabella; Irma sz. 1863. X/2. 1. Orosz Antal 2. Müller Lajos MÁV. főmérn.; Margit sz. 1871. I/28. 1892. XI/21. Bp.: Walter Emil († 1926.) külügym. min. tan.; Kálmánsz. 1882. IV/14. D.-Földvár Juhász Erzsébet; Kálmán sz. 1911.; Géza sz. 1883. VI/8. Malacka tkp. igazg. 1914. Bp.: Molnár Erzsébet; Kálmán sz. 1885. VIII/4. Pozsony 1911: Uxa Róza; Róza sz. 1914.; Gyula sz. 1916. I/20.; Gizella sz. 1871. IV/14. 1909. II/21 : Szöllőssy Imre (Bodófalva); Vilma sz. 1873. IX/15.; Károly sz. 1875. X/29. ref. lelk. Hertelendyfalva; Kálmán sz. 1877. XI/21. áll. tanitó Hertelendyfalva 1906.; Irma sz. 1879. XI/15. 1903. VIII/20: Ugrai János tanitó; Sarolta sz. 1886. III/30. Hertelendyfalva; Miklós sz. 1888. VI/13. u. o.; László sz. 1892. XI/13. u. o.;
342
Vö. NI. XI/174–9. (gen.); Siebm. 667.; Mel. 67.; Csoma 590–7. (gen.); Andr. 78–9.; Kősz. 399.; Békésm. tört. III/254.; Mályusz E.; Turócvm. kialakulása 58., 59., 98., 141. és 143. néhai T. József közlése.
Vö. NI. XI/174–9. (gen.); Siebm. 667.; Mel. 67.; Csoma 590–7. (gen.); Andr. 78–9.; Kősz. 399.; Békésm. tört. III/254.; Mályusz E.; Turócvm. kialakulása 58., 59., 98., 141. és 143. néhai T. József közlése.
Thorma (csopaki).
Címereslevele kelt 1620. febr. 16.; kihirdette 1621. Zalamegye. A család Zalamegyének már 1630. évi nemesi összeirásában fel van véve. Utóbb két ágra szakadt. A tulajdonképeni csopaki ág kihalt; a család másik ága később Kiskunhalasra származott át s nemességét 1822. aug. 22. Jász-Kun-megyében hirdettette ki. – Őse István, akinak fia megint István, akitől a család leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel:
Isván 1630.; János 1698. Halas : István Ilona; Ferenc; Ferenc; István; László curiai levéltárnok; Gergely; István 1719. Vörös Judit; Ferenc; László; János; János; István1763. Bessenyei Anna; János; János; Sándor; Ferenc; István; Dániel; László; Gergely †; Mihály 1792. Bertha Sára; István 1862–1913.; Mihály 1867–1911.; József † 1925. III/17.; Ferenc 1898.; Tibor sz. 1897. rendőrfogalmazó; Ferenc 1928.; Imre Csicsvai Vasas Zsuzsa; László; András; Lajos; Mátyás; Vince; Ferenc; Ferenc; Katalin; Béla galánthai Fekete Gizella; János festőművész;
Thomory, l. Tomory.
Thompich.
Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 189.
Thonád.
Nagy Iván által (XI/180.) említett Zemplénm.-i család. – Vö. még Siebm. pk. 117.
343Thonauer.
Címereslevelet 1765. okt. 8. T. Máté ungvári harmincados nyert. (LR. XLVII/494.) – Vö. NI. XI/179.; Siebm. 667.
Thopos.
Címereslevele kelt 1605. dec. 10. (kassa v. lt.) – Vö. NI. XI/180–1.
Thor.
Címereslevelet a Hamar családdal 1602. ápr. 20. T. Pál és Miklós nyertek. – Vö. NI. XI/171.
Thoraconimo.
Címereslevele kelt 1599. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 667.; T. XIII/140.
Thorányi, l. Torányi.
Thorda, l. Torda.
Thordai (marosvásárhelyi).
Előnév adományozása régi nemességének megerősítése mellett 1915. máj.7. T. Imre nagybányai tanácsos, helyettes polgármester részére.
Thordai, l. Torday alatt is.
Thorjai (felsőcsernátoni).
Címereslevele kelt 1655. ápr. 30. – Vö. Siebm. erd. 240.
Thorma, l. Torma.
Thornos (thornásházi).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/181.
Thornos, l. Tornyos alatt is.
Thoroczkay (alias Kovács.)
Címereslevele kelt 1606. szept. 21. – Vö. Bold. 45.
Thorotzkai (torockószentgyörgyi), gróf és báró.
Egyike legrégebbi erdélyi családjainknak, mely nevét Torockó várától vette. Első ismert őse Vencel, aki a XIII. század közepén élt. Hasonnevü fia a század végén alvajda volt. A nemesi, (kihalt) bárói és grófi ágon élő családból T. Joachim János leányai, valamint unokái János, István és Gergely 1733. jun. 1. bárói rangot (LR. erd. VIII/515.) az ifjabb ágból származó Zsigmond pedig 1757. szept. 19. grófi rangot (LR. erd. X/450.) nyertek. A bárói címer: kerek pajzs kék mezejében spanyol kereszt s fiait vérével tápláló pelikán között koronás sziklából kinövő ásóvas, 2 hosszukás ekevastól környezve, melyeken egy-egy galamb ül, s az ekevasból kinövő 2 kalászt csipkedik. – A grófi címer: vágott, felső részében hasított pajzs; fenn jobbról kék mezőben sugaras arany Nap, balról vörös mezőben hegyével felfelé állított ásóvas előtt keresztbetett 2 ekevas, végeiken egy-egy galamb ül, az ásó éleiből pedig egy-egy kalász nő ki; grófi korona; kék sisak; sisakdiszek: 1: fekete szárnyon a Nap, takaró: kék-arany; 2: vörös szárnyon a 344
Hold, takaró: vörös-ezüst. – A család levéltára az Erdélyi Muzeumban. – Vö. NI. XI/265–273. (gen.); MNZsbk. I. R. I/259–261. (gen.); Siebm. 667–8., erd. 98.; T. XII-43–4.; Gf. I/38., 39., II/124., III/7., 103.; Szoln.-Dobokam. monogr. VII/391.; Petri VI/639–641.; Kősz. 401.; stb.
Hold, takaró: vörös-ezüst. – A család levéltára az Erdélyi Muzeumban. – Vö. NI. XI/265–273. (gen.); MNZsbk. I. R. I/259–261. (gen.); Siebm. 667–8., erd. 98.; T. XII-43–4.; Gf. I/38., 39., II/124., III/7., 103.; Szoln.-Dobokam. monogr. VII/391.; Petri VI/639–641.; Kősz. 401.; stb.
Thoso, gróf.
Indigenátust 1653. nov.7. T. Jeromos nyert. (LR. VIII/179.)
Thóth, l. Tóth.
Tóthfalusi.
A címereslevelet 1699. nov. 7. T. Márton nyerte. (LR. erd. II/340.)
Tóthfalusi, l. Tóthfalussy.
Thótok.
Nagy Iván által (XI/181.) említett Zemplénm.-i család.
Thöke, l. Theöke és Töke.
Tököly (késmárki).
Állítólag Lengyelországból származó család. Első ismert őse Sebestyén Miksa királytól 1572. nyert magyar nemességet. 1579-ben megszerezte Késmárkot s a savniki uradalmat s 1598. Győr visszavételénél kitüntetvén magát, bárói rangot nyert. Meghalt 1607. A grófi rangot 1623. febr. 5. T. István árvai főispán szerezte meg. Kihalt Imre fejedelemben (1657–1705.) – Vö. NI. XI/284–9. (gen.); Siebm. 687–9., erd. 17–8.; Petri VI/646–7.; Dgy. XII/110.; Márki II/224.; T. Imrére nézve pedig Angyal Dávid: Magyar Tört. életrajzok, stb.
Tökölyi (thekelházi).
Nemességét 1572-ből l. OL.: NRA. 132–17.
Thökös.
Címereslevelet 1654. aug. 30. T. Tamás és István kaptak. – Vö. Bor. I/227.
Thron.
Címereslevele kelt 1681. máj. 28. – Vö. Förster V/45. (gen.)
Nemességét János 1822. szept. 27. legf. helyen igazolta. (LR. LXIV/729.)
Thuba, l. Tuba.
Thugut, báró.
A magyar honfiusításban 1801. T. Ferenc részesült. (LR. LX/461., 465.) – Vö. NI. XI/182–3.; Siebm. 668.
Thularich.
Címereslevele kelt 1608. dec. 19. – Vö. Siebm. horv. 189.
Thulmon, l. Tulmon.
Thuly.
Dunántúli kihalt család. – Vö. Siebm. pk. 118.
345Thumerey.
Címereslevelet 1719. máj. 7. T. János-Miklós nyert. (LR. XXXII/366., 370.; Pozsonymegy. lt.) Kihird. 1719. júl. 1. Komáromm. – Vö. NI. XI/183.; LI. I/26.
Thuold (nagyselmeci).
Címereslevele kelt 1696. (szepesi kpt. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Liptóm.-ben igazolta nemességét.
Thuránszky (thurapataki és komjathnai).
A család első ismert ősei Sibur és Marcel 1240. körül élnek. Fiaik Simon és Tamás, Albert és Domin, IV: László király udvari emberei, a követségekben tanusított hű szolgálataik jutalmául Teplán levő birtokukért 1278. cserébe kapják Liptómegyében a Vág folyóba beömlő u. n. Thura-patak mindkét partján, Tepla és Liszkova községek határai között elterülő, északra az Árva-i határig terjedő földterületet. E patak partján alapították meg Thurapatak községet s vették fel a Thurapataki nevet. – A község s a család neve több ízben szenvedett változást, mert a községet később rövidítve Thuránnak, a családot Thuráni- és Thuránainak, később Thurik-nak, némely oklevélben Thuréknak, illetőleg Thurikinak és Thurékinak nevezték. A községek neveinek hivatalos rendezése alkalmával a község visszakapta ősi Thurapatak nevét, jelenlegi neve pedig Thurik, míg a család a XV. században a mai napig használatos Thuránszky névben állapodott meg.
A család tagjai közül kiemelendők: Sibur és Marcell testvérek fiai részt vettek a morvamezei ütközetben (1278. aug. 25.); Albert fiának Ferencnek fia Péter 1330. részt vett a Basaráb Mihály oláh vajda elleni harcokban és itt Donch zólyomi és pataki comest élete kockáztatása árán megmentvén, adományba kapta Kommethna-Luka nevü területet, melyen megalapította a ma is fennálló Komjathna nevü községet; 1401. Thuriki András a királyi itélőszék protonotáriusa; 1526. Thuránszky Simon deák Mohácsnál esett el; a család több tagja, mint »homo regius«-ok szerepeltek; László (szül. 1861.) Zemplénm. főispánja volt; stb.
Benedek 1549. uj adományt kap Komjathnára; 1608. Rafael, 1609. Simon II. Mátyás királytól címereslevelet nyertek. 1647-ben thuriki Thuránszky Péter putnoki várkapitány, a helyőrség főkapitánya, adományt nyer Csongrádm.-ben Istvánháza, Tiszaug és Szelevény községekre s a Gömörm.-ben fekvő Naprágy községben egy nemesi kúriára s tartozékaira, 1648. Felsővál községre.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben László, Barsm.-ben András, Liptóm.-ben Gábor, János, Mátyás, Ezekiel, Gáspár, Lőrinc, György, Ferenc és Mátyás özv., Nógrádm.-ben György, Nyitram.-ben József, Ungm.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Címer: 1. (a Sibur ágé) kék mezőben zöld földön álló daru felemelt jobbjában 3 szál virágot, csőrében gyürüt tart; sisakdisz: a daru; takaró: kék-arany, vörös-ezüst; 2. (az 1608. adományozott) vágott pajzs; a felső kék mezőben zöld földön kiterjesztett szárnyu koronás fekete sas; az alsó kék mezőben ragyogó arany Nap; sisakdísz: a koronás sas; takaró: kék-arany, vörös-ezüst; 3. (az 1609. adományozott) vágott pajzs;a felső kék mezőben a vágási vonalból kinövő kettősfarku oroszlán jobbjában koronán átszúrt kardot tart; az alsó vörös mezőben zöld hármas halmon fehér rózsa; sisakdísz: az oroszlán; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Leszármazás: az élő nemzedék őse Benedek, akinek Jakabházy Eufruzinától született Gábor és András fiai két ágon vezetik tovább a családot. Gábornak felesége Rády Zsófia volt; fia János (felesége Pongrácz Katalin), akitől Jánosban és Gáborban ismét kétfelé ágazik a család, János fia László (felesége Okolicsányi Anna), fia Simon, akinek utódait az alábbi táblázat tünteti fel:
I.
A család tagjai közül kiemelendők: Sibur és Marcell testvérek fiai részt vettek a morvamezei ütközetben (1278. aug. 25.); Albert fiának Ferencnek fia Péter 1330. részt vett a Basaráb Mihály oláh vajda elleni harcokban és itt Donch zólyomi és pataki comest élete kockáztatása árán megmentvén, adományba kapta Kommethna-Luka nevü területet, melyen megalapította a ma is fennálló Komjathna nevü községet; 1401. Thuriki András a királyi itélőszék protonotáriusa; 1526. Thuránszky Simon deák Mohácsnál esett el; a család több tagja, mint »homo regius«-ok szerepeltek; László (szül. 1861.) Zemplénm. főispánja volt; stb.
Benedek 1549. uj adományt kap Komjathnára; 1608. Rafael, 1609. Simon II. Mátyás királytól címereslevelet nyertek. 1647-ben thuriki Thuránszky Péter putnoki várkapitány, a helyőrség főkapitánya, adományt nyer Csongrádm.-ben Istvánháza, Tiszaug és Szelevény községekre s a Gömörm.-ben fekvő Naprágy községben egy nemesi kúriára s tartozékaira, 1648. Felsővál községre.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben László, Barsm.-ben András, Liptóm.-ben Gábor, János, Mátyás, Ezekiel, Gáspár, Lőrinc, György, Ferenc és Mátyás özv., Nógrádm.-ben György, Nyitram.-ben József, Ungm.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Címer: 1. (a Sibur ágé) kék mezőben zöld földön álló daru felemelt jobbjában 3 szál virágot, csőrében gyürüt tart; sisakdisz: a daru; takaró: kék-arany, vörös-ezüst; 2. (az 1608. adományozott) vágott pajzs; a felső kék mezőben zöld földön kiterjesztett szárnyu koronás fekete sas; az alsó kék mezőben ragyogó arany Nap; sisakdísz: a koronás sas; takaró: kék-arany, vörös-ezüst; 3. (az 1609. adományozott) vágott pajzs;a felső kék mezőben a vágási vonalból kinövő kettősfarku oroszlán jobbjában koronán átszúrt kardot tart; az alsó vörös mezőben zöld hármas halmon fehér rózsa; sisakdísz: az oroszlán; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Leszármazás: az élő nemzedék őse Benedek, akinek Jakabházy Eufruzinától született Gábor és András fiai két ágon vezetik tovább a családot. Gábornak felesége Rády Zsófia volt; fia János (felesége Pongrácz Katalin), akitől Jánosban és Gáborban ismét kétfelé ágazik a család, János fia László (felesége Okolicsányi Anna), fia Simon, akinek utódait az alábbi táblázat tünteti fel:
I.
Benedek Jakabházy Eufruzina; Gábor 1651., 1674. Rády Zsófia; János 1703. Pongrácz Katalin; János; Gábor Okolicsányi Anna l. II. tábla; László 1764., 1753. XI/8: Okolicsányi Anna; Simon sz. 1764. VI/25., † 1824. IX/4. Platthy Klára (sz. 1781. V/15.); Elek; József; Rudolf sz. 1814. X/15., † 1882. X/25. 1846. XI/10.: Platthy Petronella (1831–1928.); István1809–1877. Vadnay Julia; Zoltán sz. 1846. VI/8. 1881. II/26.: Majovszky Margit; Julia †; Margit † 1908. IX/6. Belopotoczky Gyula kir. ügyész; Sári Mikó Miklós főszbiró; Lenke szentmiklósi és óvári Pongrácz József; István sz. 1893. VII/22. 1924: Zsóry Erzsébet; József Baán Margit; Antónia Andaházy Péter; Miklós jegyző Roszinszki Szilárda; Dónáth Szmrecsányi Irma; Petronelle † 1921. V/10. Baán Zsigmond (1845–1924.); Miklós; Ilona; Szilárda; Petronella sz. 1887. III/29. 1906: Zaicz Lénárd; Tibor v. főszolgabiró Szkicsák Dodó; Szerén Osváth Ferenc; Dagomér; Eszter; Béla; Lehel; József; Atala; Margit; László sz. 1910.; Edit;
II.
Gábor 1702. Okolicsányi Anna l. I. tábla; Ádám 1764.; György; Péter; Pál; József 1754. Zsarnóczay Klára; Ezekiel Luby Anna; Mátyás l. IV. tábla; József Fancsaly Joób Anna l. III. tábla; Jónás; Károly; Gáspár; 1. Ferenc, 2. Emil, 3. Farkas, 4. János; János; József; Károly; Rudolf (honti ág); Zoltán 1848.; Tuli 1848.; Berta 1851.; Albert 1859.; Béla; Paula; Rudolf; István; Béla 1889.; Margit 1892.; Zoltán 1893.; Ernő 1895.;
III.
József 1755. Nagypalugya l. II. tábla Fancsaly-Joób Anna; Farnas sz. 1790. I/22. Hosszurét Hrabovszky Mária; Péter 1843. követ, Liptóm. főjegyzője 1. Luby Teréz 2. Dettrich Hermina; Ferenc sz. 1832. VI/17. Pálóc † ... 1848/49. honv. hadnagy udvardi Kossuth Ida; 1 : Tamás 1848/49. hovn. főhadn. Pongrácz Éva; Kálmán sz. 1830. III/9., † 1892. III/5. Thuránszky Amália; Teréz Dettrich Dániel; 2 : Péter sz. 1851. II/8. a 34. gy.-e. parancsnoka Thuránszky Ilona; László sz. 1861. II/17. Zemplénm. ny. főispánja pilisi Pilissy Jerne; Tihamér sz. 1864. III/21. Mezőssy Anna; Zoltán sz. 1866. III/20. † 1906. I/10. sédeni Ambrózy Nandine; Pál sz. 1893. V/15. 1917. IX. : Walther Margit; Margit; Amália; Beatrix; György sz. 1897. I/28.; Kálmán sz. 1866. X/14. tvszéki biró Deltl Mariska; Péter sz. 1873. IX/22., † 1913. XII/27. nádasdi Baán Dalma (sz. 1878.); Ilma sz. 1864. III/20. Thuránszky Péter (sz. 1851.); Tihamér sz. 1907. IV/9. Szalók; István sz. 1911. VI/23. u. o.; László sz. 1892. V/19. hajnácskői br. Vécsey Teréz; Judit sz. 1895. V/16. Ghyczy Tihamér; Dalma; Mariska; Kálmán; Péter; László sz. 1921. XII/29.;
IV.
Mátyás l. II. tábla; János 1750. nemességét 1717. Komáromm. hirdette ki 1. Fiala Zsuzsa, 2. Kürthy Anna; Mátyás 1762–1828. Vilidenec Eszter; István 1810–1893. 1. Ivánka Mária 2. Vlkolinszki Katalin; Imre 1811–1819.; László; Adalbert sz. 1856. VIII/31. 1882. I/30.; Gregus Mária; Vendel sz. 1865., † 1908. Selmecbánya; Mária sz. 1840. VIII/4. †; Julianna sz. 1842. XII/3., † ; Zsófia sz. 1845. V/10., †; Euldia sz. 1854. II/12.; Zsuzsánna sz. 1858. II/9.; Matild sz. 1860. II/28. 1928.; Kálmán sz. 1888. IV/26. 1913. X/14: Bartóky Gizella; Béla sz.l893. XI/17.; Gizella sz. 1914. IX/27.; 2 leány; Matild; Mariska; Margit; Ilona; Etel; Ferdinánd; Franciska; Miklós Kürthy Krisztina; Miksa; 2 : Hermann; Lujza; Lajos; Károly elesett 1848.; József Huber Anna; Ferdinánd Pafcsuga Mária; Irén dr. Katona Lajos; Lenke Gyarmathy József; Mária; Berta 1856.; Irma 1858.; Géza 1860.; Béla 1861.; Zsigmond 1862.; Tádé 1864.; Gizella 1897.; Mária † 1909.; Zoltán 1900.; Ödön 1901.; Antal 1904.; Irén 1905.; Lajos 1907.; Béla † 1912.;
Ismeretes a családnak még egy ágazata, melynek őse Benedeknek Jakabházy Eufruzinától született András nevü fia, akinek felesége Istenmezey Katalin volt s fiaiban 3 ágra szakadt a család. Közülük Zsigmond (1687.) fia Sándor, ezé Lőrinc, aki 1777. hirdetteti ki nemességét Zemplénmegyében. Fiai még ismeretesek, utódaikról azonban nincs tudomásunk. A másik testvér Gábor, fiaiban megint két ágra oszlik a család, Andrásnak (1754.) Rakovszky 350
Erzsébettől született fiai közül Sándornak fia, Sándor (felesége Okolicsányi Karola). Gyermekei: Timót és Lujza (Kauzál N.-né); Timót gyermekei pedig Lucián, Arnold és Petronella. Gáspárnak (1767.) fia Pál (neje Pongácz Judit), fiai pedig Márton (felesége Thuránszky Jozefin), gyermekei: Móric és Amália (férje Thuránszky Kálmán). Pál testvére Dénes, akinek leánya Etel Odry Miklósné volt.
Vö. NI. XI/184–186.; Siebm. 668.; T. XIVII/66–74.; Jedl. II.; DGy. 1916/1–39., 131–6.; Kősz. 396.; Alapi 268.; Zemplénm. monogr. 542.; Hontm. monogr. 451.; rcsk.
Erzsébettől született fiai közül Sándornak fia, Sándor (felesége Okolicsányi Karola). Gyermekei: Timót és Lujza (Kauzál N.-né); Timót gyermekei pedig Lucián, Arnold és Petronella. Gáspárnak (1767.) fia Pál (neje Pongácz Judit), fiai pedig Márton (felesége Thuránszky Jozefin), gyermekei: Móric és Amália (férje Thuránszky Kálmán). Pál testvére Dénes, akinek leánya Etel Odry Miklósné volt.
Vö. NI. XI/184–186.; Siebm. 668.; T. XIVII/66–74.; Jedl. II.; DGy. 1916/1–39., 131–6.; Kősz. 396.; Alapi 268.; Zemplénm. monogr. 542.; Hontm. monogr. 451.; rcsk.
Thuránszky.
Címereslevelet I. Lipóttól 1670. jan. 10. T. Jakab nyert; kihirdetet 1671. jan. 23. Abaujm. – Vö. TK. IV/31.
Thuray.
Címereslevele kelt 1664. dec. 3. – Vö. Bor. I/235.
Thurbelth.
Címert l. Siebm. horv. 191.
Thurchych.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Thurczky.
András és fiai 1803. jun. 1. Zalam.-től, 1804. márc. 5. pedig Baranyam.-től kapta nemesi bizonyítványt. – Vö. Andr. 78.
Thureczky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 396.
Thurja-nemzetség.
l. Karácsonyi III/206.
Thurner.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Thurn-Taxis, herceg.
Indigenátust 1842. márc. 10. T. Frigyes, Hannibál és Vilmos Károly hercegek nyertek. (LR. LXVII/254., 255., 259.) A családból T. Egon alezredes hercegi rangja 1885. ápr. 6. Magyarországra is kiterjesztetett. – Vö. NI. XI/186–7.; Siebm. 668–9., horv. 189–190.; MNA. 131–2.
Thuróczy (szántótályai).
Címereslevele kelt 1601. ápr. 2. (Ungm. lt.) Kihird. Zemplénm. Címert l. Báni (szántótályai) alatt.
Thuróczy (turócváraljai).
Címereslevele kelt 1613. (Turócm. lt.-ban.).
Thuróczy (másképen Sima.)
Címereslevele kelt 1654. – Vö. Csoma 614.
Címereslevele kelt 1655. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 669.
Címereslevele kelt 1659. (jászói conv. lt.) – Vö. Békésm. tört. III/256.
Címereslevele kelt 1660. nov. 30. (Beregm. lt.) Kihird. 1661. máj. 2. Beregm. – Vö. NIf. III/101.
Címereslevele kelt 1718. Nemességét 1718.,1725., 1733. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 176.
Címereslevele kelt 1655. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 669.
Címereslevele kelt 1659. (jászói conv. lt.) – Vö. Békésm. tört. III/256.
Címereslevele kelt 1660. nov. 30. (Beregm. lt.) Kihird. 1661. máj. 2. Beregm. – Vö. NIf. III/101.
Címereslevele kelt 1718. Nemességét 1718.,1725., 1733. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 176.
Thuróczy (alsóköröskényi).
Régi család, melynek nemzedékrendje hitelesen a XV. század közepéig vezethető vissza. Első őse Benedek, aki a XV. század második felében már Nagykőröskényben él. – Címer: (kék) mezőben hármas zöld halmon álló páncélos, sisakos vitéz jobbjában görbe kardot tart; sisakdisz: könyöklő (páncélos) kar görbe karddal; takaró: (kék-arany, vörös-ezüst). – Vö. NI. XI/348., pk. 359–360.; Jedl. II., NIf. I/249–260. (gen.); II/48.; Csizmadia 66.; Kősz. 409.
Thuróczy (ludbregi).
Kihalt horvátországi család. – Vö. NI. XI/188–9.
Thuróczy (raksáni).
A Raksányi család egyik, Erdélybe szakadt ágának mellékneve. – Vö. NI. XI/189–190.
Thuróczy (turócszentmihályi).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/187–8.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Gömör-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros-, Tolna- és Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/90.; Siebm. 669., erd. 24., horv. 190.
Thurszky.
Címereslevele 1795. dec. 3. kelt. Kapta T. András tihanyi provizor. (LR. LVIII/779.) – Vö. NI. XI/191.; Siebm. 669.; Dudás 142.; Bácsm. monogr. II/599.
Nagy Iván által (XI/190–2.) említett trencsénmegyei család.
Nagy Iván által (XI/190–2.) említett trencsénmegyei család.
Thury.
Gáspár és társai 1566. jun. 29. címert kérnek. (MNMuz. lt.)
Címereslevele kelt 1578. – Vö. Sipos 268–9. (gen.).
Címereslevele kelt 1580. – Vö. Bold. 117.
Címereslevele kelt 1590. jan. 2. – Vö. Siebm. erd. 241.
Címereslevelet Rudolftól 1595. máj. 12. nyert. (Ered. T. Zsigmond tulajd. Kolozsvárott.) – Vö. Sándor I/15–6.
Címereslevelet 1597. aug. 1. T. Gergely kapott. (MNMuz. lt.)
Címereslevelet II: Mátyástól 1618. ápr. 10. T. Pál nyert. (Hevesm. lt.) – Vö. NIf. II/126.; Orosz 289.
Címereslevele kelt 1627. júl. 15. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1635. febr. 7. (Hevesm. lt.) – Vö. NI. XI/308.; Siebm. pk. 117–8.; Orosz 289.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1650. júl. 2. nyert. (Biharm. lt.) – Vö. T. VI/180.
Címereslevele kelt 1652. nov. 9. – Vö. TK. I/220.
Címereslevelet a Nagy családdal 1665. nyert. – Vö. Orosz 291.
Címereslevele kelt 1578. – Vö. Sipos 268–9. (gen.).
Címereslevele kelt 1580. – Vö. Bold. 117.
Címereslevele kelt 1590. jan. 2. – Vö. Siebm. erd. 241.
Címereslevelet Rudolftól 1595. máj. 12. nyert. (Ered. T. Zsigmond tulajd. Kolozsvárott.) – Vö. Sándor I/15–6.
Címereslevelet 1597. aug. 1. T. Gergely kapott. (MNMuz. lt.)
Címereslevelet II: Mátyástól 1618. ápr. 10. T. Pál nyert. (Hevesm. lt.) – Vö. NIf. II/126.; Orosz 289.
Címereslevele kelt 1627. júl. 15. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1635. febr. 7. (Hevesm. lt.) – Vö. NI. XI/308.; Siebm. pk. 117–8.; Orosz 289.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1650. júl. 2. nyert. (Biharm. lt.) – Vö. T. VI/180.
Címereslevele kelt 1652. nov. 9. – Vö. TK. I/220.
Címereslevelet a Nagy családdal 1665. nyert. – Vö. Orosz 291.
Thury (alsóilosvai).
B.-Szolnokm. 1716. évi nemesi összeirásában találjuk Lászlót. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/380.
Thury (borosjenei).
Nemeslevele kelt 1653. dec. 18. – Vö. Márki II/225.
Thury (gyéresi).
A címereslevelet Báthory Gábortól 1610. máj. 1. T. János és társai kapták. – Vö. Sándor I/47–8.
Thury (középturi).
Nagy Iván szerint (XI/191–4.) kihalt hontmegyei család. – Vö. még Siebm. 669.; Hontm. monogr. 451.
Thury (nagyszegedi).
Biharm.-i eredetü család, mely innen a Dunántúlra is elszármazott. Címereslevelet 1580. nyert. – Vö. Győrm. monogr. 444.
Thury (nagyturi).
Címereslevelet 1571. jun. 13. nyer a család. (Ered. T. Zsigmond tulajd. Kolozsvárt.) – Vö. Gf. II/26–7.; Siebm. 669., erd. 241.; NI. X/196–199. (gen.); Sándor I/3–4.; Gorzó 127.; Biharm. monogr. 648.
Thury (thordai).
Nemességét Szatmárm.-ben igazolta. – Vö. Gorzó 128.
Thury (ujtordai).
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. T. Gáspár és társai kapták. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Thury (másképen Kun.)
Címereslevele kelt 1654. jun. 26. (Ungm. lt.) – Vö. NI. XI/194–6. (gen.); Siebm. 669.
Thury (másképen Paakó).
Címereslevele kelt 1578. jun. 14. (Beregm. lt.) – Vö. T. XXII/64.; NIf. II/230.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Arad-, Bereg-, Borsod-, Somogy-, Szabolcs-, Szatmár-, Vas-, Veszprém-, Zala- és Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/199.; Petri VI/658–9.; T. /40.; Győrm. monogr. 444.; Hontm. monogr. 451.
Thury, l. Szabó-T.
Thuri-Nagy.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Thurzó (bethlenfalvi), gróf.
Szepesmegyei eredetü család, mely Zsigmond király alatt kezd szerepelni s gyors emelkedését a T. János krakkói polgármester és körmöci kamaragróf (megh. 1508.) által létesített nagy bányavállalatoknak köszönhette. A mohácsi vész után a család tagjai már előkelő közjogi méltóságokat viselnek s Bernát 1550. bárói méltóságra emeltetett (OL: NRA. 252-32.) A grófi rangot 1606. ápr. 10. T. György nyeri. (LR. V/738.) A család árvai ága 1621. okt. 19. György nádor főispánban halt ki. – Vö. NI. XI/199–210. (gen.); Kubinyi Miklós: A gr. T.-család és leszármazása. (Pest, 1872.); Jedl. II.; Gf. IX/133–6.; Siebm. 670.
353Thurzó (noszici).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben András és István igazoltattak.
Thurzó (másképen Adamik.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Ádám, András és János igazolták nemességüket.
Thurzó (másképen Martinecz).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Terncsénm.-ben András és János fiai vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Thurzó (másképen Sevcsik).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben István igazolja nemességét.
Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Nyitra-, Sáros-, Szabolcs- és Trencsénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. T. V/132., VI/21., 26.
Címerpecsét Heves- és Szatmárm. lt.-ban.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Nyitra-, Sáros-, Szabolcs- és Trencsénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. T. V/132., VI/21., 26.
Thusa (mártonfalvi).
Címereslevele kelt 1650. márc. 29. – Vö. Siebm. erd. 241.
Thuss.
Címereslevelet 1819. aug. 6. T. János kancelláriai fogalmazó nyert. (LR. LXIV/246.)
Thuszó.
Címereslevele kelt 1631. márc. 18. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Thuz (laki).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/210–211.; Siebm. 770–1., pk., 118., horv. 190.
Thuz (szentlászlói).
Címert l. Siebm. horv. 190–1.
Thuza.
Címereslevele kelt 1610. máj. 14. – Vö. Bor. I/206.
Thünessen, báró.
Adatok az esztergomi hercegprimási lt.-ban.
Thüry (miklósfalvi).
Címereslevele kelt 1617. júl. 28.– Vö. Siebm. erd. 241.
Thüry, l. Borbély (huszti, alias T.) és Pap (alias T.)
Tyll (ölbői).
A nemességet 1915. nov. 26. T. Sándor honv. ezredes kapta az Eölbey-Thyll kettős névvel.
Thymann (biki).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/211.
Thyritsch (szőllősi).
Nemességét l. az esztergomi hercegprimási lt.-ban.
Thyssen-Bornemisza (kászoni), báró.
Báró Bornemisza Gábor kamarás bárói rangja, előneve és címere 1907. jun. 22. átruháztatott Thyssen-Bornemisza Henrikre. – Vö. MNA. 132. és MNCs. II/361–3.
Thythews (bátmonostori).
A XIV–XV. században élt család. – Vö. NI. XI/211.
Tianich.
Címereslevele kelt 1672. – Vö. Bojn. 38.
Tiba (tarpai).
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. XIII/28.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János fordul elő az igazolt nemesek között.
Tibács (pankotai).
Címereslevele kelt 1618. (Gyfv. LR. X/91.) – Vö. Siebm. erd. 241.; Márki II/221.
Tibád (kadicsfalvi).
Nagy Iván által ((XI/213.) említett székely család. (1794., 1848.)
Tibáld (kőröspataki).
Székely család. – Vö. NI. XI/212.; Pálmay: M.-Torda. 135. (gen.)
Tibáth, l. Tibács.
Tibay.
Címereslevele kelt 1568. jun. 25. (Zemplénm. és leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/140.; Siebm. pk. 117.
Tibay (tibai).
Ungm.-i régi kihalt család. – Vö. NI. XI/212–3. (gen.); Siebm. 671.
Tibay (tibai).
Gömörm.-i nemes család. Nemesi bizonyítványt 1718. máj. 17. Gömörm.-től nyert; kihird. 1728. szept. 16. Tolnam. A család nemességét Tolnam. 1815. nov. 21. is kihirdette s 1826. nov. 23. és 1827. aug. 9. ugyenezen megyétől nyer nemesi bizonyítványt. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben Mihály vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/213–4. (gen.); T. IV/149. I /671.; Kősz. 396.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben János és testvérei élnek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben János és testvérei élnek.
Tiberius-Faller.
Nagy Iván által (XI/146.) említett Zemplénmegyei család.
Tibik (budfalvi).
Címereslevelet Báthory Zsigmondtól 1587. okt. 26. T. Simon és Ferenc nyertek. Kihird. 1744. aug. 26. Kővárvidéke. A család Magyarkékesen lakott. – Vö. Gorzó 124.
Tibler.
Magyar honfiusítást 1688. jun. 28. T. Kristóf nyert. (LR. XIX/334.)
Tibold.
Címereslevele kelt 1790. nov. 16. (Győrm. lt.) – Vö. NI. XI/215.; Balogh 257.
Tibold (kocsobai).
A címereslevelet 1799. jan. 18. T. Mihály és Ferenc nyerték. (LR. LX/17.) Előnév adományozása 1825. aug. 19. (u. o. LXV/81.) – Vö. NI. XI/215.; Siebm. 671.; Balogh 257–8.
Tibold (tibolddaróci).
Borsodmegyei kihalt család. – Vö. NI. XI/215.; Siebm. 671.; Bor. I/59.; Kősz. 396.
Tibold (másképen Szikszai, nagybányai).
László (Küküllőm.) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.)
Tibold-nemzetség.
l. Karácsonyi III/97–101.; T. XXI/171.
Tiboldy (magyarandrásfalvi).
Nagy Iván által (XI-215.) említett erdélyi család.
Tiborcz-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopron-, Tolna- és Vasm.-ben igazolták nemességüket. Ádám nemessége 1808. szept. 21. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LXII/974.) István nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen nem nyert igazolást. (LR. XLVI/458.) – Vö. Balogh 150.
Tiburcz.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-624.
Tiburczy (kecskeméti).
Nemességét 1608-ból l. az egri kpt. lt.-ban. – Vö. Kecskeméthy (alias T. ).
Tichtl (tutzingeni és szentmihályi).
A magyar nemességet 1876. ápr. 10. tutzingeni T. Ferenc kir. tanácsos közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi számvevőségi főnök kapta. – Vö. MNA. 132.
Tichy.
A címereslevelet I. Lipóttól 1660. T. György kapta. (Trencsénm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben János igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/215–6. (gen.)
Tichy, l. Kos–T.
Ticsénszky, l. Tuchinszky.
Ticzes (szigetközi).
Címereslevele kelt 1628. febr. 15. – Vö. Bor. I/212.
Ticzius, l.Titius.
Tidy,Tédy (alias T.)
Tieffenbach.
Indigenátust 1662. T. Rudolf nyert. – Vö. NI. XI/216.; Siebm. 662.
Tienes.
Címereslevelet a Bredács családdal 1682. júl. 29. nyert. Kihird. Gömörm.
Tiepolt.
Nemességi adatait l. az esztergomi hercegprimási lt.-ban.
Tige, gróf.
Honfiusítást 1825. dec. 26. T. József gróf nyert. (LR. LXV/227., 350.) A család grófi rangja 1726. okt. 6. kelt. – Vö. NI. XI/216–7.; MNZsbk. I. R. I-253.; Siebm. 671., erd. 57–8.
Tihanyi (ebecki).
Címereslevelet II. Mátyástól 1609. aug. 8. nyert. – Vö. NI. XI/218–220. (gen.); Siebm. 670–2.; Kősz. 396–7.; Gömörm. monogr. 658.; Hontm. monogr. 451.
Tihanyi (tihanyi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben igazolt család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör-, Heves-, Hont- és Pestm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Forgon II/311.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör-, Heves-, Hont- és Pestm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. Forgon II/311.
Tihanyi, l. Nyáry (nyáregyházai), báró.
Tihcinovich.
Címert l. Siebm. horv. 191.
Tiheméry (alias Szekér).
Címereslevelet 1652. jan. 20. T. István s unokatestvérei: a Hebránc, Fekete, Szücs (alias Kecskeméthy) és Chemár-családbeliek kapták. – (Abaujm. lt.) – Kihirdette 1652. Tornam. – Vö. TK. I/286.
Tihlaven.
A XIX.század első felében a gömörmegyei Méhiben élt család. – Vö. Forgon II/311.
Tikász (bakonyszegi).
Címereslevele kelt 1648. jan. 28. (Gyfv. LR. XXIV/142.) – Vö. Siebm. erd. 241.
Tikmonay, l. Szegedi (alias T.)
Tikos.
Címereslevele kelt 1714. nov. 18. (LR. XXX-370.) – Vö. NI. XI/222.; Siebm. 672.; Kősz. 397.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tikovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tildi, l. Tédi.
Tilio.
Címereslevele kelt 1651. febr. 16. – Vö. Márki II/221.
Till.
Erdélyben élt család. – Vö. Gf. III/73.
Tillai.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Bálint vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tily.
József-János nemességének igazolása végett 1821. Pestm.-től Pozsonym.-hez utasíttatott. – Vö. Kősz. 397.
Tima.
Nagy Iván által (XI/222.) említett székely család.
Timándi (alias Pap).
Címereslevele kelt 1723. ápr. 19. – Vö. Siebm. erd. 241–2. és Pap (alias T. ).
Timár.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1654. júl. 8. T. Márton nyerte. (Hevesm. lt.) – Vö. Orosz 291.
Címereslevele kelt 1661. jan. 20. – Vö. TK. I/216.
Címereslevelét 1678. Gömörm. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1661. jan. 20. – Vö. TK. I/216.
Címereslevelét 1678. Gömörm. hirdette ki.
Timár (másképen Deési).
Nagy Iván által (XI/222.) említett család.
Timár (másképen Patay).
Mihály (Szentendre) és fiai az 1654. nyert címereslevél alapján 1720. Petm.-ben hirdettett ki. – Vö. Kősz. 283., 397.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 125., pk. 29., 39.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó 125., pk. 29., 39.
Timár, l. Czirják (váradi, alias T.)
Timáry, l. Thimáry.
Timbos (dragumérfalvi).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/238.
Timbos (boérfalvi).
Nemességét 1658-ból l. kolosmon. conv. Arm. V/20.
Timbus (kisbarszói).
A címereslevelet 1701. ápr. 18. T. Demeter (Kővárvidéke) s fiai nyerték. (LR. erd. III-245.)
Timbus (rusori).
Kővárvidékén élt család. – Vö. NI. XI-222.
Timiotti.
Címert l. Siebm. erd. 69–70.
Timis.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben a család számos tagja vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Timis (másképen Gliga).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben igazolt család.
Timis (másképen Minta).
Vazuk (Máramarosm.) nemessége 1795. márc. 3. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVIII-787.)
Timis (másképen Timis Hovre, Timis Bellje).
Nemessége Máramarosm.-ből 1792. júl. 30. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVI/557.)
Timler, l. Borbély (alias T.)
Timoffi.
B.-Szolnokmegyében 1716. igazolt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/383.
Timon.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben József, Trencsénm.-ben pedig István vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Nemesi bizonyítványt 1695. Trencsémm.-től nyert a család. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. Címereslevele 1694. dec. 31. kelt. – Vö. NI. XIO-222–3.; NIf. I/40., II/263., 264.; Orosz 291.
Timor.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben József igazolta nemességét.
Tinesz.
Nagy Iván által (XI/223.) említett gömörm.-i család.
Tinis.
Címereslevele 1669. aug. 29. kelt (Abaujm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János él. – Vö. Csoma 65.
Tinka.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tinódi.
Címereslevele kelt 1553. aug. 25. – Vö. NI. XI/223.; T. XIX/197., XX/91., XXXI/28–30.; Károly: Fejérm. tört. V/247.
Tinordi (?)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejéremgyében István igazolta nemességét.
Tinti, báró.
Velencei származásu család, ahol 1507. aug. 7. nyert patriciátust. – 1707. máj. 1. osztrák birodalmi lovagi rangot kapott, majd pedig 1714. okt. 30. magyar, illetőleg 1725. júl. 3. örökös tartományi bárói rangot nyert. Bárói rangja 1886. cikkelyeztetett be a magyar főrendek családkönyvébe. – Vö. NI. XI/223–4.; Szerencs 588–9.; MNZsbk. I. R. I/433.; Siebm. 672.
Tioul (teleki).
Címereslevele kelt 1679. febr. 18. – Vö. Siebm. erd. 284.
Tipana, l. Typana.
Tipando.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben Péter vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tipula.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tiristh, l. Tyristh.
Tirmer.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tirnavi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben István fordul elő az igazolt nemesek között.
Tirnberger.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tiry (tabáni).
A nemességet 1910. júl. 20. – T. Géza, ny. honv. ezredes kapta.
Tisba, l. Thisba.
Tischler (nagyidai).
A nemességet 1896. jun. 6. T. Domokos, törvényszéki elnök kapta nevének Kendefi-re való átváltozatásával. – Vö. MNA. 132.
Tischler (nagyiklódi).
A nemességet 1910. júl. 17. T. Mór földbirtokos és nagyvállalkozó kapta.
Tischlér.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tislér (alias Domokos).
János 1723. ápr. 17. nádori adományt nyert Nemesládonyban.
Tissinger.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 150.
Tisza (borosjenői, illetőleg borosjenői és szegedi), nemes és gróf.
Biharmegyei régi család. Őse György deák (megh. 1656.), aki I. Rákóczi György fejedelemtől 1636-ban 14 Arad-, Csanád- és Temesmegyei falut és pusztát kapott adományba. Fia István 1649. Zarándmegyében szolgabiró, 1651. országgyülési követ, 1656. alispán, 1656–58. a török portán követ és rab a Jediculában, 1660. kővári kapitány. – A grófi rangot s a borosjenői előnév mellé a »szegedi« előnevet 1883. dec. 27. T. Lajos kapta. Nevezettnek grófi rangja s a már birt borosjenői előneve mellé a szegedi előnév, valamint címere 1897. febr. 16. átruháztatott unokaöccsére, Tisza Istvánra, ifj. Tisza Kálmánra és Tisza Lajosra. – Kiváló tagjai voltak a családnak: István (1861–1918.) volt miniszterelnök, akit az 1918.évi októberi forradalom kitörése napján a lakásába behatolt katonák meggyilkoltak. – Kálmán (1830–1902.), az előbbeninek apja, hosszu időn át volt miniszterelnök. – Lajos (1832–1898.) volt közlekedésügyi miniszter; 1879. A szegedi árviz után királyi biztos s vezette az ujjáépítés munkálatait, miért a grófi rang adományozásában részesült; utóbb személykörüli miniszter. – Vö. NI. XI/224–8. (gen.l); MNZsbk. I. R. I/253., II/R., I/621–3.; Márki II/221–3.; Siebm. 672.; T. XIII/17–30., 55–64., 113–121., 144–162.; Szerencs 454.; Lendv. I/97–8.; MNA. 132–3.; Biharm. monogr. 648–9.; GA. (grófi kötetek); stb.
Tisza.
Címereslevele kelt 1578. (OL.: NRA. 1049–19.) – Vö. Petri VI/624–5.
Tisza (gorbói).
A címereslevelet Rákóczi Györgytől 1649. ápr. 25. T. István nyerte. (Gyfv. kpt. Prot. Steph. Bárdi I/218. és Szatmárm. lt.) A család Rápolton élt. – Vö. Gorzó 125.
Címereslevele kelt 1697. febr. 1. (OL.: Cath. Nob. Arm. Szabolcsm.)
Tisza (vásárhelyi).
Nagy Iván által (XI/227.) említett család a XVII. századból.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben István és Mihály igazoltattak.
Tisza-Ujhelyi.
Nagy Iván által (XI/228.) említett család Ugocsam.-ből.
Tiszó (nemesőrsi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben János nemessége nyert elismerést.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben János nemessége nyert elismerést.
Tiszta (selyebi és lipsini).
Címereslevele kelt 1652. Kihird. 1653. Nyitram. 1750-ben a család több Abaujm.-i községben nyert birtokadományt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Pál, Borsodm.-ben pedig szintén Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. Fiágban 1855. kihalt. – XI/228.; Csoma 588–9. (gen.); Abaujm. monogr. 549.; Siebm. 672.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Imre és Frigyes fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Imre és Frigyes fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Tisztapataky.
Címereslevelét (1686) l. Lauterpach alatt. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben István és Pál, Vasm.-ben pedig Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tite.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben 2 Tamás és János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Titius.
Címereslevele kelt 1682. nov. 8.; kihird. 1689. jan. 11. Gömörm.– Vö. NI. XI/228.
Titkos.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. NI. XI-228.; Petri VI/625.
Tittos.
Barsm.-ben élt család. – Vö. Orosz 292.
Titz (csepári).
Címereslevele kelt 1791. dec. 7. (M.-Tordam. lt.)
Titz-Szegner (szentgyörgyi).
Szentgyörgyi Szegner Henrik ny. vezérőrnagy nemessége, előneve és címere 1906. jan. 16. átruháztatott Titz Jenő alezredesre a T.-Sz. kettős családnév használatával. – Vö. MNA. 133.
Tivadar (alsórónai).
Címereslevele (?) kelt 1598. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Tivadar (másképen Kovács).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/731.
Tivadar (szerencsesdi).
Nemességét 1670-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5074.
Tivadar (szászai).
Nemességét 1680-ból l. kolosmon. conv. Arm. D. 14.
Tivadar (másképen Szaplonczay.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben igazolt család. Vezenden lakott. – Vö. Gorzó 124., pk. 30.
Tivadar (törzseki).
Nagy Iván által (XI/146.) említett család a XV. századból.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Sáros- és Szatmárm.-ben igazolták nemességüket. – Ily nevü család nemessége Máramarosm.-ből 1798. jun. 30. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIX/792.) – Vö. mel. 67.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bihar-, Sáros- és Szatmárm.-ben igazolták nemességüket. – Ily nevü család nemessége Máramarosm.-ből 1798. jun. 30. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LIX/792.) – Vö. mel. 67.
Tivadar, l. Kovács (alias T.)
Tivadarfalvi.
Nagy Iván által (XI/229.) említett család a XV. századból.
Tivadary.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben Zsigmond igazolta nemességét.
Tiván, l. Nagy Tiván-nemzetség.
Tkabsits.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tkalcsics.
Címereslevele kelt 1779. márc. 12. (LR. LI/76.) – Vö. Siebm. horv. 191.
Tkalecz.
A címereslevelet T. István károlyvárosi kereskedő nyerte. 1795. ápr. 9. (LR. LVIII/540.) – Vö. NI. XI/229.; Siebm. 672. horv. 1919.
Tkallacz (sirokariekai.)
A nemességet 1909. dec. 5. T. István ny. c. honv. ezredes kapta. – Vö. MNA. 133.
Tkaltsetz.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tlekl, l. Térey.
Tluk.
A Dráveczky család ősi neve. – Vö. NI. XI-229.
Tóásó (bögözi).
Udvarhelyszéki család. – Vö. NI. XI/229.
Tóbi (szentgyörgybánkfalvi).
Zsigmond (Csíkszék) 1775. márc. 176. nemesi bizonyítványt nyer. (LR. erd. XI-502.)
Tóbiás.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1652. febr. 26. nyerte; kihirdette Borsodm. – A családból T. Ferenc alsófügödi lakos 1908. aug. 31. a belügyminisztertől nemesi bizonyítványt nyert. – Címer: kék mezőben zöld földön arany zsinóros vörös dolmányu, barna nadrágos, sárga csizmás, fekete föveges magyar vitéz jobbjában kivont kardot tart; sisakdisz: a pajzsbeli vitéz növekvőleg; 362
takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – István és Mihály Ládbessenyőn laknak s Borsodm.-től 1766. ápr. 30. kaptak nemességükről bizonylatot. Mihály felesége Csorba Mária, kinek fia János (szül. 1786. Abauj-Bakta); felesége Fileki Erzsébet; az ő fia János (1830–1915.); felesége Rajczy Julianna, akitől gyermekei:
1. Gyula (szül. 1856. ápr. 12., † 1929.), földbirt. Felesége Halmy Ilona. Gyermekei: a) Lajos (szül. 1889., † 1920.) – b) Gyula (szül. 1892. jul. 10. Felsőlánc);
2. Ferenc (szül. 1858., † 1921.);
3. József (szül. 1866. nov. 20.);
4. János (szül. 1871.), Amerikában él.;
5. István (szül. 1875. máj. 7. Bakta.)
Vö. Bor. I/225.; rcsk.
takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – István és Mihály Ládbessenyőn laknak s Borsodm.-től 1766. ápr. 30. kaptak nemességükről bizonylatot. Mihály felesége Csorba Mária, kinek fia János (szül. 1786. Abauj-Bakta); felesége Fileki Erzsébet; az ő fia János (1830–1915.); felesége Rajczy Julianna, akitől gyermekei:
1. Gyula (szül. 1856. ápr. 12., † 1929.), földbirt. Felesége Halmy Ilona. Gyermekei: a) Lajos (szül. 1889., † 1920.) – b) Gyula (szül. 1892. jul. 10. Felsőlánc);
2. Ferenc (szül. 1858., † 1921.);
3. József (szül. 1866. nov. 20.);
4. János (szül. 1871.), Amerikában él.;
5. István (szül. 1875. máj. 7. Bakta.)
Vö. Bor. I/225.; rcsk.
Tóbiás.
Címereslevele kelt 1659. szept. 8. – Vö. Bor. I/231.
Antal, kolozsvári polgár 1699. jul. 10. nemességének megerősítésében részesült. (LR. erd. II/169.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben 3 Mihály, Sándor, János és 2 István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Antal, kolozsvári polgár 1699. jul. 10. nemességének megerősítésében részesült. (LR. erd. II/169.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben 3 Mihály, Sándor, János és 2 István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tóbiási.
Nagy Iván által (XI/229–30.) említett család a XV. századból.
Toboly.
Beregm.-i régi család. – Vö. Siposs 269–272. (gen.)
Tobolyay.
Ugocsamegyei kihalt család. – Vö. NI. XI/230.
Tóby.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 150.
Tóby (Boros–Tóby).
Címereslevele 1688. kelt (az eredeti elégett). A család a Dunántúlról Kecskemétre származott át, ahol 1835. per útján akarták személyüket igazolni, de haláleset miatt bizonyítása abbanmaradt. – A következő címert használja: (kék) mezőben zöld földön álló oroszlán kardot tart; sisakdísz: növekvőleg az oroszlán, takaró: (kék-arany, vörös-ezüst.) – Néhány ízre terjedő leszármazása:
István, ref. esperes. Neje mindszenti Erdélyi Mária.; Fia:
István, kir. törvényszéki biró. Neje poklosteleki Nagy Karolina.; Fia:
Imre, földbirtokos (Debrecen).
Tocsek (pacséri).
A címereslevelet 1844. máj. 2. T. Mátyás körmöci polgár kapta. (LR. LXVII/411.; Turócm. lt.)
363Tódal.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Dániel fordul elő az igazolt nemesek között.
Tódor.
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/99.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. kpt. Cista I., Hunyad. fasc. I/21.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Tódor (boérfalvi).
Címereslevele kelt 1664. jun. 20. (Kolosmon. conv. Arm. L. 3.) – Vö. Siebm. erd. 240.
Nemességét 1664-ből l. kolosmon. conv. Prot. Petr. Rákosi 434.
Todorán (rohi).
Nemességét 1662-ből l. kolosmon. conv. Szolnok, Int. Fasc. D/13.
Todorán, l. Thodorán alatt is.
Tódorka.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben János igazolta nemességét.
Tódorka, l. Gyerman (alias T.)
Tódy, l. Nagy (alias T.)
Toepke (keresztényszigeti).
A nemességet 1892. júl. 28. T. Alfréd pénzügyminiszteri tanácsos kapta. – Vö. MNA. 132.
Tofeus (székelyhidi).
Címereslevele kelt 1654. – Vö. NIf. I/214.; Pálmay: M.-Torda. 135.
Toffán, l. Bornemisza (ilosvai, alias T.)
Togni (oppovai).
A nemességet 1911. jan. 30. T. Péter ezredes kapta.
Togody.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben igazolt család. – Vö. Tokody.
Togye (somkuthi).
Nemességét 1673-ból l. OL: Erd. főkormsz. 1796–7908.
Tok.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János vétetett fel a kétségtelen nemesek közé.
Toka.
Címereslevele kelt 1633. márc. 5.– Vö. Bor. I/218.; Orosz 292.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 125.
Élt ily nevü család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI-625–6.
Tokaji.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/604.
364
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmár-, Ugocsa- (Tiszaszirma) és Zemplénm.-ben igazoltattak ily nevü családbeliek.
Tokaji, l. Tokay alatt is.
Tokáry.
Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 397.
Tokay.
Mihály és György nemessége Szabolcsm.-ből 1799. okt. 9. legf. helyen igazoltatott. (LR. LX/141., 979.) – Vö. NI. XI/230.
Élt ily nevü család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI-626.
Tokay, l. Gáthy (alias T.)
Thokai és Tokaji alatt is.
Tokody (szentandrási).
A címereslevelet 1792. júl. 26. T. Mihály és András kapták. (LR. LVI/576; Pestm. lt.; MNMuz. lt.) – János, József, Imre és István 1821. ápr. 13. a »szentandrási« előnévvel címerbővítésben részesültek. (LR. LXIV/576.) – Vö. NI. XI/232.; Siebm. 672., 3.; Kősz. 398.; Márki II/712.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Arad- és Biharm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/230–2.; Márki II/712.
Tokody, l. Togody alatt is.
Tokorcsy (alias Héra.)
Címereslevele kelt 1621. febr. 20. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 150., 258.
Tókos (sepsibaconi).
Székely család. – Vö. Sümeghy-Barna 203.
Tókus (lővétei).
Nagy Iván által (XI/232.) említett erdélyi család.
Tolcsva-nemzetség.
l. Karácsonyi III/101–4.; NI. XI-232.; T. XXI/172.; DGy. XII/109.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Toldi, Toldy.
Nemességét 1590-ből l. Kolosmon. conv. LR. anni 1591–6.
Toldi, Toldy (szalontai).
Nemességét 1598-ból l. váradi kpt. lt.
Toldi, Toldy (nagyfalusi).
Arad-, Békés-, Bihar- és Szilágym.-ben élt család.– Vö. Márki I/367.; Petri VI/628.; Békésm. tört. III/149.
Toldi, Toldy (técsői).
Címereslevelet a técsői Nagy-családdal 1612. aug. 1. nyert. – Vö. NIf. III/101.
Toldalagi (nagyercsei), gróf.
Erdélyi régi család, mely 1268. szerezte meg a nevét adó Tholdalagot s 1456. 365
nyert címereslevelet. A grófi rang adományozásában 1744. nov. 13. T. Mihály és gyermekei részesültek. (LR. erd. IX-583.) Címer: négyelt pajzs, szivpajzszsal, ebben arany mezőben term. szinü röpülő pacsirta; a nagy pajzs 1. kék mezejében zöld földön álló arany bárány, felemelt jobbjában ezüst templomi zászlónak fenn kereszttel megrakott rudját kissé hétrahajtva tartja; 2. vörös mezőben zöld földön alvó oroszlán; a 3. vörös mezőben hegyével felfelé álló 2 kivont kard, felette lebegő korona; a 4. kékmezőben 3 (2–1) levágott vérző törökfej; 2 sisak; sisakdisz: 1. két fekete sasszárny, takaró: kék-ezüst; 2. két szarvasagancs között kinövő pávafark, takaró: vörös-arany. – Vö. NI. XI/146–154.(gen.); MNZsbk. I. R. I/250–2.; Siebm. 665–6., erd. 97.; T. XXIV/16.; Gf. I/10., 90., II/69., 70., III/87., VIII-3–9.; Szoln.-Dobokam. monogr. III/266., IV/80.; Petri VI-626–7.; Pálmay: M.-Torda. 136. (gen.); GA. (grófi kötetei).
nyert címereslevelet. A grófi rang adományozásában 1744. nov. 13. T. Mihály és gyermekei részesültek. (LR. erd. IX-583.) Címer: négyelt pajzs, szivpajzszsal, ebben arany mezőben term. szinü röpülő pacsirta; a nagy pajzs 1. kék mezejében zöld földön álló arany bárány, felemelt jobbjában ezüst templomi zászlónak fenn kereszttel megrakott rudját kissé hétrahajtva tartja; 2. vörös mezőben zöld földön alvó oroszlán; a 3. vörös mezőben hegyével felfelé álló 2 kivont kard, felette lebegő korona; a 4. kékmezőben 3 (2–1) levágott vérző törökfej; 2 sisak; sisakdisz: 1. két fekete sasszárny, takaró: kék-ezüst; 2. két szarvasagancs között kinövő pávafark, takaró: vörös-arany. – Vö. NI. XI/146–154.(gen.); MNZsbk. I. R. I/250–2.; Siebm. 665–6., erd. 97.; T. XXIV/16.; Gf. I/10., 90., II/69., 70., III/87., VIII-3–9.; Szoln.-Dobokam. monogr. III/266., IV/80.; Petri VI-626–7.; Pálmay: M.-Torda. 136. (gen.); GA. (grófi kötetei).
Toldalagi (kis- és nagyselmeci).
Ugy látszik, hogy Liptóm.-i család, legalább 1736.ettől a megyétől kap nemesi bizonyítványt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bereg-, Bihar-, Szabolcs- és Szatmárm.-ben igazolt család. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Dudás 142.; Orosz 292.; Hevesm. monogr. 680.
Toldalagi, l. Szennyesy. – Tholdy alatt is.
Tolheim.
Magyar honfiusítást 1715. T. József nyert. – Vö. NI. XI/232.
Toliscich.
Címert l. Siebm. horv. 191.
Tollas (tordavilmai).
Nagy Iván által (XI/232.) említett erdélyi család.
Szilágym.-ben is élt ily nevü család. – Vö. NI. XI-232.; Petri VI/628.
Tollassy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömör- és Hontm.-ben igazolt család. – Vö. Forgon II-311.
Élt ily nevü család Szatmárm.-ben is. – Vö. Gorzó 126.
Tolmács, l. Fodor (alias T.)
Tolmásy.
Címereslevele kelt 1692. júl. 2.; kihird. Nógrádm.– Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben igazolják nemességüket Gábor, Mihály, István és Ferenc. – Vö. NI. XI/232.; Orosz 293.
Tolna.
Címert l. Siebm. pk. 118.
366Tolnay (bájoni).
Címereslevele kelt 1606. ápr. 21. (Gyfv. LR. III/23.) – Vö. Siebm. erd. 242.; Bold. 45.
Tolnay (sélyei).
Címereslevele kelt1609. – Vö. Siebm. 673.
Tolnay (másképen Literáti).
Címereslevele kelt 1610. aug. 8.; kihird. 1612. Borsod-, 1715. pedig Pestm. – Vö. Orosz 292.
Nemességét 1632-ből l. Gyfv. kpt. Prot. M. Siklósi 24.
Tolnay (másképen Eötvös).
Címereslevele kelt 1633.ápr. 6. – Vö. Siebm. 666.; T. XIV/153.; Andr. 148.
Címereslevele kelt 1646. okt. 26. – Vö. TK. I/286.
Címereslevele kelt 1647. máj. 29. – Vö. Alapi 268.
Címereslevele kelt 1649. dec. 13. Kihird. Abaujm. – A család jelenleg is él Szalán, Berencsem és Léhen. – Vö. Csoma 589–590. (gen.); Abaujm. monogr. 549.
Tolnay (tolnai).
Címereslevele kelt 1659. jan. 10. – Vö. Siebm. erd. 284.
Címereslevelekelt 1680. – Vö. Alapi 176.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1643. júl. 6. T. György nyerte. Kihirdette ugyanezen évben Mosonm.
Tolnay.
Vasmegyei eredetü család, melynek eredete még tisztázásra vár. Nemességét azonban az 1733. évi nemesi vizsgálat alkalmával kihallgatott tanuk igazolták. Első biztos őse István, aki az 1702. évi vizsgálatkor él, míg az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyancsak Vasm.-ben László fia Ádám vétetett fel az igazolt nemesek közé. Ez utóbbi 1764. máj. 2. nemesi bizonyítványt is kap Vasm.-től, melyet 1765. júl. 4. Zalam. hirdetett ki. A családból Gábor Zalam.-től 1815. máj. 18. nyert bizonyságlevelét 1821. jan. 22. Sopronm.-ben hirdettette meg. – 1835. nov. 6. János Vasm.-től nyert nemesi bizonyítványát 1836. jun. 23. Fejér-, 1836. nov. 28. Hont-, 1837. aug.26. Nógrád-, 1837. nov. 7. Borsod-, 1838. máj. 5. Perst- és 1838. dec. 10. Gömörm.-ben publikáltatja. A család a »dunaszentgyörgyi« előnevet használja. – Belőle Sándor (1748-1818.) pesti egyetemi tanár, az állatorvosi főiskola első igazgatója, stb. volt; Lajos (1837–1918.) a MÁV. elnökigazgatója, több magas érdemrend tulajdonosa; fia Kornél (szül. 1865.)a MÁV. ny. elnöke. – A család magáénak tulajdonítja a III. Ferdinánd által 1643. júl. 6. T. György részére adományozott címereslevelet, melynek címerét használja is: kék mezőben zöld halmon álló fehér oszlop, mely felett arany csillag lebeg, az oszlop felé pedig ezüst orrszarvu ugrik; sisakdisz: az orrszarvu növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazása:
A család első igazolható őse – mint fennebb már említettük – István, aki 1702. nagycsömötei (Vasm.) birtokos. Két fia volt: Gábor és Sándor. Gábor unokája János 367
1754. még él; utódait nem ismerjük. Sándor 1702. ugyancsak nagycsömötei birtokos s fiai közül László (1733.) folytatja tovább a leszármazás rendjét. Három fia 3 ágon vezetik tovább a családot. Közülük Ádám (megh. 1806. Kőszeg.) Gyermekei: Zsuzsánna Noszlopy Antalné; Teréz Glatz Sámuelné; Erzsébet Weber Mártonné és János a hg. Batthyány-uradalom jószágigazgatója. Felesége Zmeskall Erzsébet, akitől János (szül. 1813. Németujvár, megh. 1849. máj. 6. Gyömrő), a Coburg hercegi család jószágigazgatója. Felesége (esk. 1836.) Szontagh Erzsébet (1816–1908.) – Gyermekei:
1754. még él; utódait nem ismerjük. Sándor 1702. ugyancsak nagycsömötei birtokos s fiai közül László (1733.) folytatja tovább a leszármazás rendjét. Három fia 3 ágon vezetik tovább a családot. Közülük Ádám (megh. 1806. Kőszeg.) Gyermekei: Zsuzsánna Noszlopy Antalné; Teréz Glatz Sámuelné; Erzsébet Weber Mártonné és János a hg. Batthyány-uradalom jószágigazgatója. Felesége Zmeskall Erzsébet, akitől János (szül. 1813. Németujvár, megh. 1849. máj. 6. Gyömrő), a Coburg hercegi család jószágigazgatója. Felesége (esk. 1836.) Szontagh Erzsébet (1816–1908.) – Gyermekei:
1. Lajos (szü. 1837. máj. 31. Pest, † 1918. ápr. 21. u. o.), belső titkos tanácsos, a MÁV elnöke. Felesége (esk. 1863. dec. 5. Bp.) Kracsovics Kornélia (1841–1913.). Gyermekei:
A) Kornél (szül. 1865. jan. 13. Gödöllő), ny. államtitkár, a MÁV. ny. elnöke. Felesége (esk. 1890. szept. 18. Bp.) Záhorszky Irén (szül. 1866. ápr. 5. Bp.). Gyermekei:
a) Irén (szül. 1892. szept. 8. Bp.), férje (esk. 1910. okt. 18. Bp.) Dunk Károly (sz. 1882. Kassa);
b) Erzsébet (szül. 1895. febr. 2. Bp.), felesége (esk. 1914. dec. 19. Bp.) rádóci Boda Andor;
c) Kálmán (szül. 1897. jan. 23. Bp.), felesége (esk. 1922. szept. 28. Bp.) Schindler Mária (szül. 1899. ápr. 21.); Fia: Mihály (szül. 1923. jun. 28. Debrecen);
d) Mária (szül. 1899. jan. 9. Bp.);
e) Lajos (szül. 1902. máj. 24. Bp.);
B) Ida (szül. 1869. júl. 8. Bp.) férje (esk. 1893. jun. 5. Bp.) alsódraskóci Morvay István (szül. 1866.);
C) Lajos (szül. 1873. júl. 1. Bp.), volt országgy. képv. Felesége (esk. 1905. jun. 6. Bp.) Tolnay Sarolta (szül. 1883.); Leánya:
Katalin (szül. 1906. márc. 9. Bp.);
D) Pál (szül. 1875. jan. 23. Bp.), gazdasági főtan. min. tan. Felesége (esk. 1906. szept. 17. Bp.) kenesei Kenessey Izabella (szül. 1884. Enying);
E) Alice (szül. 1876. jun. 24. Bp.), férje (esk. 1896. ápr. 30.) Valkay Kálmán;
2. Valéria (szül. 1838.,† 1861.), férje (esk. 1856.) Domián Pál;
3. János (szül. 1841., † 1904.), MÁV. főfelügyelő. Felesége (esk. 1873. nov. 10. Bp.), Füredy Anna (szül. 1852. Pest.). Gyermekei:
A) Anna (szül. 1874. nov. 26.), polg. isk. tanárnő;
B) Iván (szül. 1878. aug. 13. Bp.), táblabiró: felesége (esk. 1918. nov. 9. Bp.) Jamniczky Mária (szül. 1878.); Fia:
368
János (szül. 1920. aug. 24. Bp.);
C) Sarolta (szül. 1883. aug. 18. Bp.), férje (esk. 1905. jun. 6. Bp.) Tolnay Lajos (szül. 1873.);
4. Sámuel (szül. 1842. aug. 15. Pest, † 1907. febr. 21. Bp.) MÁV. főfelügyelő. Felesége (esk. 1874. jun. 7. Kolozsvár). Wieland Sarolta (1854–1904.);
5. Erzsébet (szül. 1844., † 1919.), férje (esk. 1862. ápr. 10. Bp.) losonci Szígyártó Pál (1838–1922.). Gyermekei:
A) Mária (szül. 1877. máj. 27. Bp., † 1906. máj. 20. Bp.), férje (esk. 1897. márc. 10. Bp.) Mészöly László;
B) Vilma (szül. 1879. dec. 7., † 1900. szept. 8. Mohora);
C) István (szül. 1885. márc. 10. Mohora), felesége (esk. 1911. júl. 18. Miskolc) Siess Eleonóra (szül. 1887. Szeged). Gyermekei:
a) György (szül. 1912. máj. 20. Pozsony);
b) Róza (szül. 1914. júl. 18. Bp.);
D) Valéria (szül. 1883. aug. 4. Bp., † 1889. jan. 26. Bp.);
II. Sándor (Ádám fivére), szül. 1748., † 1818., egy. tanár, stb. Felesége Fischer Antónia. Gyermekei:
1. József; – Gyermekei:A) József; – B) Alajos; 2. Gábor; – 3. Antal; – 4. Sándor;
III. László (Ádám és Sándor harmadik testvére (szül. 1732., † 1800. Felesége Balogh Julia (†); Fia:
1. Gábor (szül. 1787., † 1832.), Zalam. főjegyzője. Felesége 1 : Pottyondy Anna, 2: Thassy Judit. Gyermekei:
1-től: A) Károly († 1887.), szolgabiró, felesége szentgyörgyi Horváth Mária († 1898.); Fia:
Tivadar (1840–1901.), felesége kisszegéni Szabó Gizella; – Gyermekei:
a) Kornél (szül. 1876. máj. 2. Nagygörbő), felesége (esk. 1924. máj. Bp.) ns. Czompó Mária;
b) Béla (szül. 1883.); – c) Stefánia (szül. 1886.), férje Komáromy Sándor;
B) Irén;
3. László, felesége Babics Anna;
4. Gábor; – 5. Julia, férje, 1: Németh József, 2: Legmann Miklós; – 6. Sándor; – 7. Rozália, férje Mesterházy Zsigmond;
Vö. NI. XI/232–3.; Daróczy. Nemesi Évk. III–IV. 278–302. (gen.)
Tolnay.
Címereslevele kelt 1687. febr. 23. (Győrm. lt.)
369Tolnay (pasaréti).
A nemességet 1907. jan. 11. T. Antal kir. tan. kapta. – Vö. MNA. 134.
Tolnay (vágujhelyi).
A nemességet 1910. jan. 1.5. T. Arnold, a magyar dohánykeresk. r.-t. ügyvivő igazgatója kapta.
Címereslevelet a Káposztás családdal együtt nyert. (l. e.)
Tolnay (selyei).
Székely család. – Vö. NI. XI/234–5.; Gf. II/39.; Siebm. 673.; erd. 242.; Pálmay: M.-Torda. 138. (gen.)
Tolnay (szentgyörgyi).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tolnay (tolnai).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abauj-, Bereg-, Bihar-, Szatmár-, Ugocsa-, Ung-, Vas-, Veszprém- és Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI-232–4.; Balogh 150.; Siebm. pk. 118., horv. 235.; Bojn. 38.; Petri VI/628–9.; Gorzó pk. Alapi 268.
Tolneky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 398.
Tolt, l. Tholt.
Tolvay (hosszumezői).
A címereslevelet 1612. aug. 1. T. István és társai kapták. (Beregm. lt.) – Vö. NIf. III-97.; Nagy (técsői).
Nemességét 1616-ból l. Gyfv. kpt. Prot. Neminem laede. 348.
Címereslevele kelt 1646. okt. 26. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1666. márc. 30. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsod-, Gömör-, Heves-, Zemplénm.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI-238.; Forgon II. 311–312.; Orosz 292–3.; Hevesm. monogr. 680.
Tolvay (köpösdi), nemes, báró és gróf.
Előkelő család, melynek őse a nemes szülőktől származó Tolvay Ferenc, aki feleségével Garay Katalinnal s Péter és Ferenc nevü fiaival III. Ferdinánd királytól 1639. dec. 29. kapott címereslevelet, melyet 1640-ben Szabolcsmegye hirdetett ki. (Leleszi conv. 1738. Protoc. 112. fol. 19.) – Pétertől a grófi ág, Ferenctől pedig a nemesi ág származik. Péternek fia Gábor 1689. és 1690. években nádori adományleveleket kapott köpösdi (Nyitra m.) birtokára.
Ezen Gábor nádori itélőmester, később kir. tanácsos és alnádor, feleségével Kutnári Jászy Anna-Máriával, valamint Mihály, Gábor, Imre, János, Franciska, Judit és Borbála nevü gyermekeivel I. József királytól 1709. május 2. báróságot kapott. (LR. XXVIII. 148.) – Ezek közül János aranysarkantyus vitézt, a hétszemélyes tábla biráját, s a verebélyi és szentgyörgyi nemesi székek nádorát Mária-Terézia 1754. április 3-án grófi rangra emelte. (LR. 370
XLIII. 470.) – A grófi ág utolsó férfi-tagja ezen Jánosnak fia Ferenc-Xavér, cs. kir. kamarás, a dunáninneni kerületi tábla elnöke, a verebélyi és szentgyörgyi nemesi székek nádora, s a Szent István rend vitéze volt, aki Köpösdön 1812. halt el. Ezen ágazat leányági utódai közül kisjókai Takács József és István I. Ferenc József királytól Bécsben 1905. február 17. Takács-Tolvay (l. ott.) néven kisjókai és köpösdi előnévvel grófi rangot kaptak. (LR. LXXI. 352., 456.)
XLIII. 470.) – A grófi ág utolsó férfi-tagja ezen Jánosnak fia Ferenc-Xavér, cs. kir. kamarás, a dunáninneni kerületi tábla elnöke, a verebélyi és szentgyörgyi nemesi székek nádora, s a Szent István rend vitéze volt, aki Köpösdön 1812. halt el. Ezen ágazat leányági utódai közül kisjókai Takács József és István I. Ferenc József királytól Bécsben 1905. február 17. Takács-Tolvay (l. ott.) néven kisjókai és köpösdi előnévvel grófi rangot kaptak. (LR. LXXI. 352., 456.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor János grófot Nyitramegyéből, – a magyarországi főurak 1764. évi összeirásába pedig Ferenc és János grófokat Nyitramegyéből s János grófot Pozsonymegyéből vették fel.
A nemesi ág sényő (Szabolcss m.), Bilke, Boród, Füzesmező, Ilonca és szajkófalva (Bereg m.) községekben volt birtokos s ma is él.
Címre (nemesi): kék mező alján zöld téren zöldelő levelek között három ezüst liliom nyilik; sisakdísz: kiterjesztett szárnyu ezüst galamb; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
(bárói): kerektalpu pajzs kék mezejében zöld hármas halom középsőjéből, két fekete sasszárny között, jobbrafordult, koronás, kettősfarku növekvő arany oroszlán felemelt jobb lábában arany koronát, bal lábában pedig három ezüst liliomos ágat tart; a szembenálló, koronás nyilt lovagsisak dísze: jobbrafordult, kiterjesztett szárnyu ezüst galamb csőrében zöld olajágat tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
(grófi): álló, csücsköstalpu négyelt pajzs szivpajzszsal, melynek vörös mezejében alul hármas zöld halom látható, a középső magasabb halmon – a két szélső halomból kiemelkedő két ezüst szárny között – növekvő, jobbra fordult arany-koronás arany oroszlán felemelt jobbjában arany koronát, baljában egy kinyilt virágból és két bimbóból álló liliomszálat tart. Az első és negyedik kék mezőben tölgyfatörzsön befelé fodult és nyakán hátulról ezüst nyillal átlőtt sólyom áll, a törzsre pedig kígyó csavarodik. A második és harmadik ezüsttel és feketével vágott mező felső részében befelé fordult, kiterjesztett szárnyu, növekvő fekete sas, alsó részében szintén befelé fordult, csőrében zöld ágat tartó, ezüst galamb látható. – A pajzs felett grófi korona, melyen három sisak nyugszik. – A középső, szemben álló koronás nyilt lovagsisak dísze a szivpajzs oroszlánja; a jobboldali balra fordult koronás nyilt lovagsisaké az első mező fatörzse a sólyommal és kigyóval, jobbról kék-ezüsttel, balról ezüst-kékkel vágott két bivalyszarv között; a baloldali jobbra fordult koronás nyilt lovagsisak dísze pedig a második vágott mező felső részében 371
látható kiterjesztett szárnyu növekvő fekete sas. – A takaró jobbról: kék-ezüst, balról: fekete-ezüst, a középen álló sisaknál mindkét felől: vörös-arany.
látható kiterjesztett szárnyu növekvő fekete sas. – A takaró jobbról: kék-ezüst, balról: fekete-ezüst, a középen álló sisaknál mindkét felől: vörös-arany.
Vö. NI. XI. 235–237. (gen.); Századok III. 88., V. 605., VII. 31–33., XIV. 823–829. (gen.); T. III. 132., XIII. 88., 142. XIV. 158., 164–165., XXIII. 36–38. (gen.), XXIV. 183–184. (gen.); Siebm. 673.; Szabolcsm. monogr. 133., 231., 479., 535.; Nyitram. monogr. 596.; Barsm. monogr. 65., 400–401.; Pozsonym. monogr. 697–698.; Szerencs 420.; NIf. II. 234., 237.; MNA. 130.; Rexa 57.; rcsk. stb.
Tolvay (haraklyáni).
Arad megyei család, melyből István és Balázs Bethlen Gábor fejedelemtől Gyulafehérváron 1615. január 6. kaptak címres nemeslevelet és haraklyáni (ma Zaránd községhez tartozó elpusztult falu) házukra köztehermentességet (LR. erd. VIII/16.), kihirdette Zaránd megye 1615. – István ivadékai Bihardiószeg, Hosszupályi és Monostorpályi községekben itgazolták nemességüket, közülük az 1754–55. évi nemesi összeirásba Biharmegyéből Ferenc, István, János és Mihály vétettek fel; – utódaik később Debrecenbe is elszármaztak. – Balázs ivadékai Torda-Aranyos megyébe Aranyosegerbegyre telepedtek; ma is ott birtokosok s nevüket Tolvaly alakban irják. – Címere. kék mezőben vörös ruhás férfi egy megvadult bikát szarvánál fogva tart; zárt sisak; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. NI. XI/237.; Márki II/223.; Weress 40., 42–43., 71.; T. IV/93., XXIV/183–184.; Gf. VI-53., VIII/61., 138.; Herpay: Nemes családok Debrecenben 93.; Orbán: Székelyföld leirása V. (Aranyosszék) 148–149.
Tolvay (jobbágytelki és erdőcsinádi).
Marosszéki székely család, melynek tagjai Jobbágytelkéről 1602. és 1603. években tettek hüségesküt I. Rudolf királynak. Benedek 1605. szept. 25. Bocskay István fejedelemtől lófőséget kapott. Mihály a XVIII. században Erdőcsinádon szerzett birtokot s ivadékai ezt az előnevet is viselték. Zsigmond mezőcsávási ref. lelkész Marosszéktől 1829. december 5. nemesi bizonyítványt kap: utódai Pókában (Maros-Toda m.) birtokosok. A család nevét ma Tolvay alakban írja. – Címere: a pajzsban jobbfelé frodult daru (vagy gólya) felemelt jobblábában kigyót tart. – Vö. Pálmay: M.-Torda. 138. (gen.); Székely Oklevéltár V/258–259.; 276.; Torda-Aranyos m. levéltára 1792. évi Homagium 26.; Gf. I. 48., II/102.
Szilágyi (ákosfalvi). – Tholway alatt.
Tolzconth-nemzetség.
l. Karácsonyi III/206.
Toma.
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. LR.
372
Címereslevele kelt 1690. ápr. 13. (Komárom. lt.) – Vö. Alapi 17., 176., 268.
Toma (teleki).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban.
Toma, l. Thoma alatt is.
Tomaj-nemzetség.
l. Karácsonyi III/104–115.; Csoma: Nemzets. címerek 165–9.; Siebm. pk. 1181., erd. 242.; Petri VI/632.; Márki I/283–5.; T. XXI/172.; Nógrádm. monogr. 574.
Tomaja.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-632.
Tomajaga (alias Papdán).
Nemességét 1636-ból l. kolosmon. conv. lt.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a család számos tagja vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Gorzó pk. 30.
Tomajaga, l. Gostolya (alias T.)
Toman (vagy Tomanek).
Trencsénm.-i család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/238.; Kősz. 398.
Toman, l. Nolemann (alias T.)
Tomanek, l. Toman (alias T.)
Tomanics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben igazolt család.
Tomanóczy (alias Timanóczy.)
Pozsonym.-i eredetü család, melynek nemességét 1821. Nyitram. hirdette ki. Nemességét Hevesm. is kihirdette. – Vö. Hevesm. monogr. 680.; Alapi 268.
Tomanovich.
Nádori adományt 1723. jan. 19. Mihály nyert N.-Magyarra (Pozsonym.)
Címert l. Siebm. horv. 191.
Tomaschek (nagysurányi).
a nemességet 1915. aug. 31. T. Lajos ny. c. őrnagy kapta.
Tomasich.
Címereslevele kelt 1718. júl. 22. (LR. XXXII/93.) – Vö. NI. XI/31.; Siebm. 652.; horv. 191.
Tomassich, báró.
A bárói rangot 1808. júl. 19. T. Ferenc és Miklós nyerték. (LR. LXII/1292.) – Vö. NI. XI-1238.; Siebm. 673.; Csanádm. 205.; MNZsbk. I. R. I/474.
Tomasics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Mihály élt. – Vö. NI. XI/238.
János és András Zágrábm. bizonyítványa alapján 1778. Bácsm.-ben hirdettetnek ki. – Vö. Dudás 141.
Élt ily nevü család Aradm.-ben is. – Vö. Márki II/712.
373Tomasics, l. Thomassich alatt is.
Tomasini.
A címereslevelet 1834. jan. 2. T. Ferenc kapta. (LR. LXVI/83.; Pestm. lt. ) – Vö. Kősz. 398.
Tomaska.
Címereslevele kelt 1627. aug. 5. – Vö. Csoma 665.
Tomaskovich, l. Thomaskovich.
Tomasov, l. Budjacs (alias T.)
Tomassovitz, l. Bachoretz (alias T.)
Tomassovich, l. Thomassovich alatt is.
Tomasze.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 30.
Tombolt.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI-632–3.
Tomcsányi (tomcsányi).
Turóc vármegye törzsökös régi családja, amely az ujabb levéltári kutatások adatai szerint közös eredetü a Thomka családdal.
Mindenekelőtt előre kell bocsátanunk, hogy a levéltári adatok igazolása szerint az a terület, melyen jelenleg Tomcsány, Draskócz, Dolina, Deákfalu, Ivánkaföld, Bohunya, Jahodnik, Alsókálnok és Felsőkálnok feküsznek, a XIII. század elején Jordán földnek – villa Jordan, terra Jordannak – neveztetett és hogy a Turóczi Registrum tanúsága szerint ebből a kerületből IV. Béla király több, részben ma is viruló családok adományozott birtoktesteket, melyek azután az idők folyamán községekké alakultak és az adományos családok nevét vették fel. Ilyen birtoktestek, illetve községek: Draskócz, Ivánkaföld, Bohunya s ezek közé tartozik Tomcsány is. A családra nézve már most legrégibb adatnak a Turóczi Registrumban levő s az 1391. évből származó az az eredeti bejegyzés tekinthető, mely szerint Tenk fia György, az 1249. évben kelt királyi adománylevél bemutatásával igazolta, hogy Thoma, Matia és Bena királyi jobbágyfiuk a Jordánföldből birtokadományban részesültek; a bemutató György bizonyára egyenes leszármazottja volt a három adományos valamelyikének.
Nagy fontosságu adat továbbá Mátyás királynak 1467. évben kelt és Turócz vármegye levéltárában őrzött decretuma, mely szerint Thomkaházi Thomka János és Márton testvérek Thomkaházán birt ősi birtokukban megerősíttetnek.
Jogos ugyanis az a feltevés, hogy az 1249. adományt nyert Thoma, Matia és Bena az 1467. nemesi megerősítésben részesült két Thomkának az ősei és hogy a Jordánföldnek az a része, melyet 1249. a nevezett három ős adományul kapott, az adományosok legidősebbikének, Thomának neve után neveztetett el Thomka-házának; továbbá 374
beigazolható az is, hogy Thomkaháza község azonos Tomcsány községgel, amennyiben hiteles adatok tanusítják, hogy ezt a községet a régmult századokban az imént említett Thoma nevéből kiinduló és a különböző nyelvi hatások alatt képződött variációkkal vegyesen Thomkaházának, Thomkafalvának, Thomchynak, Thomcsinnak, Tomcsánynak is nevezték, aminthogy a család neve is a Thomka, Thomkaházi, Thomcsánszky, Tomchányi, Thomtsányi, Tomcsány és legvégül Tomcsányi alakzatokban fordul elő.
beigazolható az is, hogy Thomkaháza község azonos Tomcsány községgel, amennyiben hiteles adatok tanusítják, hogy ezt a községet a régmult századokban az imént említett Thoma nevéből kiinduló és a különböző nyelvi hatások alatt képződött variációkkal vegyesen Thomkaházának, Thomkafalvának, Thomchynak, Thomcsinnak, Tomcsánynak is nevezték, aminthogy a család neve is a Thomka, Thomkaházi, Thomcsánszky, Tomchányi, Thomtsányi, Tomcsány és legvégül Tomcsányi alakzatokban fordul elő.
De nemcsak a család – illetőleg a község – nevének szóban lévő két-két főalakja között volt meg a vegyes használat (pl. Thomka aliter Tomcsánszky, Thomkaháza aliter Tomcsin), hanem a család és a község nevét egymással is vegyesen kombinálták, pl. ilyenformán: Thomka de Thomchyn (1521.), Thomka de Thomtsány (1574.), Thomcsánszky aliter Thomka de Thomkafalva (1592.)
Hogy régente egyazon községet, igy Tomcsányt is, többféle névvel jelölték, ezt még abból is láthatjuk, hogy Tomcsányt ezen a néven kívül nemcsak Tomkaházának és Tomkafalvának hívták, hanem – az eredete nyomán – Jordánnak, Jordánföldnek is, miről több okirat tanuskodik.
Ami végül a Tomcsányi és a Thomka családoknak egymáshoz való későbbi viszonyát vagyis a közös eredetü családnak erre a két főágra és immáron hosszú idők óta két külön családra szakadását illeti, erre nézve itt elég annyit megjegyezni, hogy az 1528. évben Thomka László Folkusfalván és Bisztricskán uj birtokadományt kapván, a nevezett Tomkaházából vagyis Tomcsányból elköltözött és megalapítója lett a mai Thomka családnak. Az ehhez az elszakadt ághoz tartozó leszármazók ugyanis később kizárólag a Thomka névvel éltek, thomkaházi és folkusfalvi praedicatummal, míg a család ősi fészkében maradottak és az innen származó ágakhoz tartozók viszont kizárólag a Tomcsányi nevet használták, de a község is a Tomcsány nevet tartotta meg és ez a Tomcsányiak praedicatuma is.
Ezek szerint tehát a Tomcsányi család multja visszavezethető az 1249. évig, de minden kétséget kizárólag egy 1410. évben élt Jordánföldi Thomka fiáig, Péterig, aki 1410. mint »homo regius« szerepel s aki az 1467. kelt donációban királyi megerősítést nyert János és Márton testvéreknek közeli rokona lehetett, talán épen atyjuk vagy nagyatyjuk amazoknak. A most említett két testvéren kezdve azután a leszármazás szakadatlanul és hitelesen levezethető a mai napig.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben János, János özv. és fia János; Nógrádm.-ben János; Pestm.-ben János; Sárosm.ben János, Pál, Trencsénm.-ben György, 2 János; Ungm.-ben István; Zalam.-ben 375
György szerepelnek a kétségtelen nemesek között. Jánosnak Sámuel fiának, 1740. Turócmegye állít ki nemesi bizonyítványt, 1742. megválasztatván Pestmegyében adószedőnek; András bácsmegyei esküdt és Kristóf (János fia) pedig 1792. Pestmegyétől nyertek nemességükről tanusítványt.
György szerepelnek a kétségtelen nemesek között. Jánosnak Sámuel fiának, 1740. Turócmegye állít ki nemesi bizonyítványt, 1742. megválasztatván Pestmegyében adószedőnek; András bácsmegyei esküdt és Kristóf (János fia) pedig 1792. Pestmegyétől nyertek nemességükről tanusítványt.
Címer: kék mezőben zöld földön ágaskodó fehér lovon, aranyos szegélyü zöld takarón, aranysujtásos vörös ruhás magyar vitéz ül, oldaláról lelógó kardhüvellyel, fején barnaprémes vörös kucsmával, baljában a kantárszárat, felemelt jobbjában pedig aranymarkolatu görbe kivont kardot tartva, melyre levágott vérző török fej van tűzve; a pajzsfőben jobbról ezüst félhold, balról arany csillag lebeg; sisakdisz: növekvőleg a pajzsbeli vitéz; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Címerpecsét Heves-, Pest-, Szatmár- stb. megyék levéltárában.
A család leszármazása izről-ízre a XV. század első felében élt Pétertől hozható le napjainkig. Fiai, János és Márton két ágon vezetik tovább a leszármazást. János ágazata fiaiban ismét 3 ágra szakadt. Az egyik ágnak őse Gáspár, a másiké Jeromos, a harmadiké pedig András. Gáspárnak fiai János és György (1600. Sissón) további 2 ágat alapítanak. János fia András, ezé László, akitől az egyik ág így sarjadzott le:
László; György 1783. Petri Éva; Mihály Petri Zsófi; Mátyás Kecskeméthy Ilona; János; Pál Lucsánszky Anna; János 1750.; János 1737.; Imre 1733.; József; Pál folkusfalvi Lacsny Erzsébet; István sz. 1796., † 1861. Zathureczky Zsuzsánna; János sz. 1826.; Imre 1815. Radványban Zólyom m.; Dániel 1792.; János 1836. Rimaszombat; Ignác sz. 1819.; Dániel sz. 1825.; György sz. 1844.; Dénes sz. 1846.; Károly (sz. 1796.) Bankó Lidia; Mária (sz. 1807.) Jeszenszky László; Teofil sz. 1821. draskóczi Czeper Zsuzsánna; Károly sz. 1845.; Ferenc sz. 1847.; Dénes sz. 1849.; János sz. 1857., † 1912.; Bertalan sz. 1874. földbirt. Tomcsányban; Béla; Kálmán sz. 1876.; Miklós;
376
Tesvérének, Györgynek fia András, akinek fia Sámuel (1736.). Ennek az ágnak leszármazása azonban csak a XIX. század első feléig követhető nyomon.
Andrásnak volt még egy fivére, János, kinek fia János, ezé István, ezé szintén János, ezé pedig Tamás (1784.), aki a következő ágazatnak válik ősapjává:
Tamás 1784. Kovács Éva (Kéthely, Somogy m.); György sz. 1773.; Tamás sz. 1775.; Anna sz. 1777.; Teréz sz. 1780.; Boldizsár sz. 1783.; Antal sz. 1787., † 1847. Czipróczy Erzsébet; István sz. 1813., † 1874. plébános Somogy-Szob; József sz. 1817., † 1868. vajkai Molnár Borbála földbirt. (Puszta-Kovácsi, Somogy m.); János sz. 1841., † 1897. plébános Tataháza; Julia sz. 1843.,† 1875. sabjáky Posgay Mór; Sándor sz. 1845., † 1925. ügyvéd (Baja) béri Balogh Mária; Lajos sz. 1846., † 1926. jezsuita (Budapest); Béla sz. 1879. Fellner Jolán; Ilona sz. 1880. lechi Zaccaria Ádám; Lajos sz. 1882. Orbán Margit; Erzsébet sz. 1884., † 1884.; Mária sz. 1886. szentlászlói és balatonfüredi Varga Sándor; Jenő sz. 1888., h. h. h. 1915. Zlota Lipa partján; Mária; Kálmán sz . 1918.;
A fennebb említtet Jeromos (1498., 1547.) fia Dániel, ezé Miklós, akinek 3 fia Sámuel (U1730.), András és Márton további 3 ágazatot alapitanak. Ezek közül Sámuelnek fia az alábbi Zsigmond:
Zsigmond sz. 1730., † 1829. folkusfalvi Lacsny Éva; Zsuzsanna sz. 1764.; László sz. 1769., † 1852. sonnenfeldi Führer Erzsébet; Zsigmond sz. 1772.; Ferenc sz. 1776.; Sámuel sz. 1780.; Vilmos sz. 1802., † 1894. kisszoczóczi és folkusfalvi Szenessy Karola; Móric sz. 1830., † 1913. 1 : alsópetőfalvi Pettkó Adél 2 : nagycsepcsányi és muthnai Vladár Mária; Vilma; Paula; Franciska; Máton sz. 1844. Melicskó Antónia; Gyula Heller Ilona; Gizella Garda Dezső; Vilmos Holly Ludovika; Zoltán Tomcsányi Paula; 1 : László † 1909. Babó Ida; Mrgit Róth Emil; Ilona Boross Béla; 2 : Árpád cs. és kir. kamarás, m. kir. honvédőrnagy h. h. h. 1914. Chirovnál; Móric egyetemi tanár királyfalvi Gerhardt Margit; Vilmos Pál ny. ig. min. nagycsepcsányi és muthnai Vladár Erzsébet; Kálmán min. tan. hisnyovizi Hisnyay-Heinczelmann Margit; Tamás; Nóra; Katalin; Klára; Zsuzsánna; Erzsébet; András; Pál;
377
András († 1728.); fia András (1750. Bazin); akié János (sz. 1763., † 1812.), felesége de la Rosa Erzsébet (Mágócs, Baranyam.); akitől 8 gyermeke származott, de utódokat csak Péter; és Gusztáv (1811–1893.) hagyott maga után. Gusztáv felesége Werthmüller Karolina; akitől gyermekei:
1. Gyula (szül. 1844., † 1923.), felesége, 1: Garcsár Kata; 2: Speng Gizella. Gyermekei:
A) Mária (szül. 1873.), férje nagyajtai Kovács Gábor;
B) 2-től Ferenc (1878–1922.), felesége Tápay Ilona; Leánya: Gizella;
C) Gyula (szül. 1886.) felesége Fráter Gizella; Leánya: Ágnes;
2. Berta (1846–1891.), férje Zsarnay Pál;
3. Ilona (1847–1918.), férje 1: Palásthy Sándor, 2: kövesligeti Risskó Béla;
4. Lajos (1849–1911.), felesége komjáti Tarnay Amália;
5. Gusztáv (1852–1911.), felesége mikófalvi Bekény Mária. Gyermekei:
A) Belizár (szül. 1883.), felesége cseleji és nagybesnyői 378
Ferenczy Edit. Gyermekei: a) Mária-Adnrea; – b) Gusztáv-József;
Ferenczy Edit. Gyermekei: a) Mária-Adnrea; – b) Gusztáv-József;
B) Margit (1885–1920.), férje Szaplonczay Zsigmond;
C) Anna, férje Kricsfalussy Zsolt;
D) Mária;
Sámuel († 1730.); és András († 1728.); harmadik testvérük Márton (1714.); utolsó ismert családtagok: Lőrinc; és Thomka Anna fiai: István (szül. 1838.); Ferdinánd (szül. 1841.); Sámuel (szül. 1843.); és Péter Pál; illetőleg az 1821. született Ernő-nek; draskóci Igló Zsuzsannától született fiai: István (szül. 1848.), draskóci földbirtokos; és Dénes (szül. 1851.);
Péter (1410); fia Márton (1647.) vezeti le a családnak egy tekintélyes törzsét. László és György fiaiban mindjárt két ágra szakad ágazata. László leszármazottjait azonban csak a XVIII. század végéig tudjuk levezetni s tagjai főleg Gömör- és Nyitram.-ben éltek. Ellenben a másik ág napjainkig élő hatalmas törzset eresztett. Fiai: János (1574); Gáspár (1566); és György (1554); vezetik tovább a családot. János ágazata – úgy látszik – a XVII. század derekán kihalt. Gáspár ágazata a XIX. század elejéig követhető nyomon. György ága él. Fia János, ezé Mátyás (1655), ezé Mihály (1698.), ezé László kuruchadnagy és Mihály, kikben megint két ágra szakad a család. Lászlónak Pál nevü fia Szedlicsón lakott; fia Gábor (1786.) Ungvárott élt; fia István (1798–1869.) akinek felesége leveleki Molnár Zsuzsánna, akinek gyermekei:
1. Gyula (1835–1914.), felesége ördögfalvi Csuha Anna. Gyermekei:
A) István (szül. 1867.), felesége kölcsei Kende Dzelma (elv., utóbb Pellegrini Albertné).. Gyermekei: a) Gyula (szül. 1905.); – b) Ferenc (1906–1923.);
B) Anna (szül. 1871.), férje Gozani Arthur marquis.;
2. Emilia, férje, 1. Böszörményi József, 2. lovag Oelberg Károly;
3. Zsuzsánna, férje kézdipolyáni Polányi István;
4. Ödön, felesége szoklyói Szabó Róza (1841.). Gyermekei:
A) Róza (szül. 1872.), férje bánóci Bánóczy Béla;
B) Géza (szül. 1875.), kamarás. Felesége szamosujvári Németh Magda;
C) Ödön (szül. 1878.), felesége Haidinger Ella;
D) Gyula (szül. 1878.), felesége Adler Irén;
E) Márta (szül. 1881.), férje cseleji Ferenczy Lajos;
F) Gábor (szül. 1881.), felesége Buzáth Kamilla;
G) Béla (szül. 1888.);
H) Emilia (szül. 1889.), férje Szalánczy Bertalan;
379
László kuruchadnagy testvére – mint fennebb már említve volt – Mihály, fia György, ezé János (1754. Gömörm.), ezé Pál, ezé ugyancsak Pál, ezé József (1817–1894.), akinek Máriássy Esztertől született gyermekei:
1. Ida (szül. 1844.); – 2. Amália (szül. 1846.) – 3. József (szül. 1848.); – 4. László (szül. 1856.), felesége Prékopa Hermina. Gyermekei pedig: a) László (szül. 1879.); – b) Mariska (szül. 1887.); – c) Béla (szül. 1907.); – 5. István (szül. 1858.), felesége Palóczy Ilina; fia István; – 6. Pál, felesége Körömi Júlia. Gyermekei: a) József (szül. 1896.); – b) Lajos (szül. 1897.); – c) Sándor (szül. 1899.); – d) Ernő (szül. 1901.); – e) Piroska (szül. 1902.); – f) Gyula (szül. 1912.);
A családnak még két ágazatáról kell megemlékeznünk. Az egyik Pál, a másik János ágazata.
1. Pál ágazata: őse a XVII. század közepén Turócm.-ben él s felesége volt Zathureczky Eufruzina. Fiát, Jánost a XVII. század elején Thobón találjuk, míg az ő fia, István Zalacskára (Ungm.) költözik. Fia István, ezé Menyhért és Boldizsár, kik a csalá ezen ágán is két ágazatot alapítanak.
Menyhért (szül. 1817), felesége farkasfalvi Mauks Paula. Gyermekei:
1. László (1844–1903.), felesége özv. báró Gerambné szül. Török Erzsébet. Gyermekei: A) Albert (szül. 1881.); – B) Paula (szül. 1883.), férje Tomcsányi Zoltán; – C) Edit (szül. 1885.), férje Porzsolt Ernő;
Boldizsár (1828–1869), felesége Szeghy Erzsébet. Gyermekei:
1. Ilona;
2. Kálmán (szül. 1862.), felesége Baka Vera. Gyermekei: A) Erzsébet (szül. 1886.), férje Merényi Ignác; – B) Boldi (szül. 1888.), felesége Spitkovszky Gizella; – C) Aladár (szül. 1890.); – D) Elemér (szül. 1892.); – E) Kálmán (szül. 1894.); – F) János (szül. 1900.); – I) István (szül. 1902.); – J) László (szül. 1904.); – K) Mária (szül. 1908.); – L) Vera (szül. 1910.);
3. József (1864–1912.), közjegyző Homesteadban (Amerika). – Ugyancsak Amerikában éltek vagy még élnek Béni és Ferenc (József testvérei) s talán utódaik is.
2. János ágazata. Ez az ág János személyében 1712. szept. 26. Turócm.-től nyert nemesi bizonyítványt. Fia János, ezé András (1755–1831.), ezé János, felesége Painlik Julianna, akitől fia János, felesége Kállay Julianna; fia Imre, kitől az alábbi ág:
Imre sz. 1840. XII/6. Szatmár, † 1891. V/11. Trencsén m. kir. honvédezredorvos 1. Brückler Mária 2. Hesz Paulina († 1916. I. 9.); Irma 1860–1924. 1886. XI/15: Varju Sándor cs. és kir. ezredes (Szatmár); Anna sz. 1866. IV/24., † 1925. V/11. Kreyner Illés cs. kir. hadbiztos-ezredes (Budapest); András sz. 1867. XII., † 1920. VIII/15. m. kir. államvasgyári felügyelő, szertárfőnök 1889. V. 29.: Bendik Aranka (1867–1928.); Margit 1. Wallner János (elv.) 2. Pataky Károly; Ida sz. 1879. X/21. németprónai Wolff Károly udv. tanácsos; Ernő sz. 1877. VI/15. államrend. főtiszt. Brichtze Olga (Trencsén); Imre (Pereces); Aranka sz. 1890. III/21. 1920. IX/2: véggyulai Gyulay István (diósgyőri vasgyár); Sándor sz. 1894. V/26. v. tüzérfőhadnagy magánhivatalnok 1919. IV/19: mennersdorfi Menner Erzsébet (elv.); Ida sz. 1904. V/13.; Sándor sz. 1920. VII/3.; Katalin sz. 1922. III/5.; Róbert; Livia sz. 1908. XI/23.; Edit sz. 1910. VII/13.; Olga sz. 1912. V/12.; László sz. 1919. X/20.;
380
Vö. NI. XI/238–240.; Siebm. 673–4.; Kősz. 399.; Dudás 141.; MNCsk. I/150–162. (gen.); Andr. 78.; Gorzó 126.; pk. 30.; Orosz 293.; Daróczy: Nemesi Évk. 1925–6.; Bácsm. monogr. II/599.; Csanádm. 205.; Zemplénm. monogr. 543., Békésm.tört. III/202. (gen.); Gömörm. monogr. 658.; stb.
Tomcsányi, (alias Gyurgyovie).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben Ferenc és János igazolták nemességüket.
Tomcsányi (másképen Medvegy).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben András, Sámuel, Péter és Mátyás élnek.
Tomcsányi (másképen Mikulasovie).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Turócm.-ben 2 György, 2 Mihály, Ferenc, Mátyás vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tomcsics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungm.-ben György nemessége igazoltatott.
Tomeján.
Címereslevele kelt 1749. jul. 5. (LR. XLI/438.) Kihirdette Aram. – Vö. NI. XI/240–1.; Siebm. 674.; NIf. III/260.; Márki II/712; T. XVII/88.
381Tomek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben György, Márton és Jakab fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Tomich.
Címereslevele kelt 1655. ápr. 21. (Délszláv. Akadémia). – Vö. Siebm. horv. 191.
Tomich, l. Thomich alatt is.
Tomićić (rićićei).
A nemességet 1904. júl. 6. T. György ny. altábornagy kapta. – Vö. MNA. 134.
Tomján, l. Tomeján.
Tomka, l. Thomka.
Tomkay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben András, Márton és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Tomlanovich (tomlanovici).
A családból T. Pál, János és Farkas fenti előnévvel 1736. máj. 16. címerjavításban részesültek. (LR. XXVII/537.) – Vö. Siebm. horv. 191., 236.
Tomor.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Ferenc igazolta nemességét.
Tomor (szőllősi).
Nemességé 1711-ből l. a Győri kpt. lt.-ban.
Tomory (sassi).
Címereslevele kelt 1628. aug. 22. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Tomory (másképen Szabó).
Címereslevele kelt 1628. dec. 6.(Szatmárm. lt.)Kihirdette Ugocsam. – A család Szatmárm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Gorzó 125.
Tomori.
Nemességét 1628-ból l. Gyfv. LR. XIV/58.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Tomori (szucsáki).
Abaujm.-i régi család. – Vö. NI. XI/241–3. (gen.); Siebm. 674., erd. 242.; Abaujm. monogr. 549.; Csoma 697–605. (gen.); Gf. VIII/107–111.
Tomori (tomori).
Történeti nevezetességü család. Legkiválóbb tagja T. Pál volt, aki mint a magyar hadsereg fővezére 1526. aug. 29. Mohácsnál esett el.– Vö. Csoma 597–605.; Siebm. 674.; Abaujm. monogr. 549.
Ferenc és József 1788. aug. 7. legf. helyen igazolták és Ugocsam.-ben igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI-243.; Petri VI/633.; Gorzó pk. 30.
Tomovics, l. Medveczky (alias T.).
Tompa (tapolcai).
Címereslevele kelt 1564. aug. 11. – Vö. Siebm. XXVIII/179.
382
A címereslevelet 1665. ápr. 25. T. István nyerte. Kihirdette Borsodm. Ebből a családból származott T. Mihály (1817–1868.), a jeles költő. – Vö. Forgon II/312–3. (gen.); Orosz 293.
Címereslevele kelt 1665. Közösen nyerte a Tóth családdal.
Címereslevele kelt 1668. – Vö. Békésm. tört. III/255.
Tompa (horsovai).
Címert l. Siebm. horv. 191.
Tompa (kisborosnyói).
Erdélyi család. – Vö. NI. XI/244.; Siebm. erd. 242.; Gf. I/13., III/5., 86.
Tompa (monyorói).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/243.
Tompa (tompaházi).
Kihalt erdélyi család. – Vö. NI. XI-243–4.
István 1723. márc. 13. nádori adományt nyert Berekaljára.
István 1723. ápr. 17. nádori adományt nyert Nemesládonyban.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben György és Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé. Pál és György 1763. okt. 12. legf. helyen is igazolták nemességüket. (LR. XLVI/457., 458.) – Vö. Balogh 150.
Címert l. Siebm. horv. 191.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Békés-, Heves-, Somogy- és Sopronm.-ben igazolták nemességüket. – Élt ily nevü család Komáromm.-ben is – Vö. Alapi 268.
Tompaházi.
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVII/189.
Tompai.
Nemességét 1570-ből l. kolosmon. conv. LR.anni 1570:259.
Tompich, l. Thompich.
Tompjer, l. Vladár.
Tompos.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI-608.
Címereslevele kelt 1702. szept. 5. (LR. erd. IV/481.) – Vö. Siebm. erd. 242.
Tompos (csikszentgyörgyi).
Székely család. Címerpecsétje Hunyadm. lt.-ban. János nemessége Küküllőm.-ből 1786. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/491.) – Vö. NI. XI-244–5.; Siebm. erd. 242.
Tompos (libercsei).
l. Turul XXIX/146.
Nemességét 1725. Sopronm. igazolta. Kihirdettetett Tolna-, Bács- és Baranyam.-ben is. A családból Ferenc 1847. Baranyam.-től kapott nemesi bizonyítványt. – Vö. Andr. 79.; Bács 600.
1740. Komáromm.-ben kihirdetett család. – Vö. Alapi 268.
383
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben 2 István, 2 Mihály, Pál, 3 János, 3 György, László, 2 Péter és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Márton nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen nem igazoltatott. (LR. XLVI/458.) – Vö. Balogh 150.
Tompsa, l. Kaczkói (alias T.)
Tomsics.
Címereslevelet 1651. nov. 12. T. György és fiai nyertek (Pest- és Vasm. lt.) A család Sopronm. bizonyítványa alapján 1726. Pestm.-ben hirdettetett ki. Címmerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Kősz. 399.; Balogh 150., 258. és T.-családbeliek.
Tomsics (nemeskéri).
Zemplénm.-i család. – Vö. NI. XI-245.; Siebm. 674., pk. 118.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ung- és Vasm.-ben vétettek fel az igazolt nemesek közé. Zsigmond nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/456.) A XVIII. század közepén Zemplénm.-ben is élt a család. – Miklós 1723. máj. 12. nádori adományt kapott Simaházán. – Vö. NI. XI/245.; Balogh 150.
Tomsics, l. Tomcsics alatt is.
Tonád, l. Thonad.
Tonai.
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/165.
Tonauer, l. Thonauer.
Toncz.
Címereslevele kelt 1627. aug. 27. (Szatmárm. lt.) Kihird. Abaujm. – Vö. NI. XI/245.; Csoma 665.; Gorzó 126.
Tonházy.
Előbb Tonheuser. A nemességet nevének T.-ra való átváltoztatásával 1797. márc. 10. T. Boldizsár selmeci bányaprefektus kapta. (LR. LIX/764.) – Vö. NI. XI/245.; T. XXVI/182.
Tonheuser.
Címereslevele kelt 1580. márc. 20. (pannonhalmi orsz. lt.)
Tonheuser, l. Tonházy.
Tonka (kövesdi)
Nagy Iván által (XI/245.) említett erdélyi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben élt és igazolt család. – Vö. Balogh 150.
Tonkházi (alias Vathai).
Címereslevele kelt 1436. – Vö. T. XXIV/16.
Tonkovich (tetovanichi).
Címereslevele kelt 1578. ápr. 21. – Vö. Siebm. horv. 191–2.
Tonrald.
Honfiusítást nyert 1659. (133. t.-c.) T. György Kristóf. – Vö. Siebm. horv. 191–2.
384Tonschmid, l. Tonsmid.
Tonsmid.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben János és László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tonso (dobori), gróf.
T. Scipió 1687. okt. 7. részesült magyar honfiusításban. (LR. XIX/69.)
Tonsoris.
Címereslevelet a Koós családdal 1656. nov. 1. T. Ferenc nyert. – Vö. Forgon II/25. és Koós.
Toókos, l. Tokos.
Toóth, l. Tóth.
Topa.
Címereslevele kelt 1692. júl. 30. (OL: Cath. Nob. Arm. szabolcs. 1725.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor a család Szabolcsm.-ben igazolta nemességét. Leszármazását és címerpecsétjét l. Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 399.
Topay.
A XvII. században Biharm.-ben élt család. – Vö. Biharm. monogr. 649.
Topay (zilahi).
Sziágym.-ben élt család. – Vö. NI. XI-245.; Petri VI/634–5.
Toperczer.
Címereslevele kelt 1686. szept. 19. (LR. XVIII/417. és szepesi kpt. ltl) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben János igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/245–7.; Siebm. 674–5.; Közl. Szepesm. multj. V/46. (gen.)
A címereslevelet 1722. dec. 5. T. Jakab kapta a Cornides családdal. (LR. XXXIV/119.; Szepesm. lt.) – Vö. T. VII/125.
A címereslevelet 1805. júl. 19. T. József nyerte. (LR. LXI/163.)
Antal (Sárosoroszi) Biharm.-től nyert nemesi bizonyítványát 1834. Szatmárm. hirdettette ki. – Vö. Gorzó 125.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 399.
Topfeusz (?; székelyhidi).
Címereslevele kelt 1654. aug. 10. – Vö. Siebm. erd. 242.
Toplicza (alsószilvási).
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. kpt. lt.
Toplicza (bacallári).
Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban.
Toplicza (toplicai).
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. Böjthe 281–2. (gen.)
Topolovszky (alias Vissak).
Mátyás és András (Kőrösm.) nemessége 1811. nov. 29. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXIII/210.)
Toporán, l. Marinka-T.
385Topos (toposházi).
Címereslevelet Rudolftól 1605. dec. 10. T. Bálint nyert. (Kassa v. lt.) – Vö. NI. XI/247.
Zsigmond 1723. máj. 20. nádori adományt nyert N. és K. Bajomban, Lukafalván, Balogdon, Koroknán és Sókon (Zalam.)
Topos, l. Thopos alatt is.
Topuszkay.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Tor, l. Thor.
Toraconimo, l. Thoraconimo.
Torányi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben Gábor él. – Vö. NI. XI/181.
Torba.
Címereslevele kelt 1674. márc. 17. (Győrm. lt.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnam.-ben Sándor vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Torda.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Péter, Ferenc, András fiai igazolták nemességüket. János, István és Péter nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen nem igazoltatot. (LR. XLVI/459.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben István és 2 János nyertek igazolást.
Élt ily nevü család Bihar- és Zemplénm.-ben is. – Vö. NI. XI/181.
Tordassy.
Címereslevelet 1417. aug. 15. T. Bálint és társai nyertek. – Vö. Fejérpataky II/19.; Siebm. 675.; és Békássy.
Torday (tordai).
A címereslevelet Rudolftól 1580. febr. 20. T. György és társai kapták. Kihirdete 1581. febr. 21. Zemplénm. – Címer: kék mezőben zöld földön ágaskodó oroszlán felemelt jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüsst. – Vö. T. XIII/138.
Torday (másképen Kovács).
Nemességét 1612-ből l. OL.: NRA. 1865:No. 12.
Címereslevele kelt 1616. márc. 7. – Vö. Siebm. 675.
Torday (ujtordai).
Címereslevele kelt 1619. aug. 25. – A továbib adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Címereslevele kelt 1658. márc. 10. Együtt kapta az Abari családdal.
Nemességét 1718. l. a váci kpt. lt.-ban.
Torday (gyulai), l. Erdélszky (recte T.)
Torday (káli).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Címereslevele kelt 1607. okt. 21. (Gyfv. LR. IV/211. és 214.) – Vö. Siebm. erd. 240.
386Torday (kocsárdi).
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV-193.
Címereslevele kelt 1609. febr. 28. (Erd. Nemz. Muz. lt.) Kihird. Kolozsm. 1618. márc. 21. – Vö. Sándor I-36–7.
Torday (thordai).
A címereslevelet Báthory Gábortól 1609. máj. 5. T. Imre, a kolosmonostori convent levéltári kezelője és Kolozsm. hites jegyzője s leányai kapták. (Erd. Boné Lajos tulajd. Dicsőszentmárton). – Vö. Sándor I/39.
Nemességét 1609-ből l. Erd. főkormsz. 1827:1410. Gyfv. LR. VII/227.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Torday (kémeri).
Köz.-Szolnok- és Krasznam.-ben élt család. Címerpecsét gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XI/247–8. (gen.); Gf. I/104–5.; Petri VI-635–7.
Torday (marosvásárhelyi).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Torday (somogyomi).
Küküllőm.-i család. Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XI/248–250. (gen.); Gf. I/84–6. (gen.) II/88.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregm.-ben Sámuel, Máramarosm.-ben Pál és András vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Gorzó 126.; T. XXII/145.
Torday, l. Kovács (alias T.)
Tordai-Ádám (dévai).
Hunyadm.-i család. – Vö. Böjthe 280–1.(gen.)
Tori.
Címereslevele kelt 1649. (Liptóm. lt.)
Torjai (alias Tarsolyi).
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. LR. XVI/187.
Torjai (felsőcsernátoni).
Címereslevele kelt 1655. ápr. 30. (Gyfv. LR. XXVI/544.) – Vö. Siebm. erd. 242.
Torjai (alsótorjai).
János és Imre 1821. nemesi bizonyítványt kaptak Szatmárm.-től. – Vö. Gorzó 126.
Torjai, l. Thorjai alatt is.
Torkos.
Címereslevele kelt 1587. dec. 22. (Győr- és Vasm. lt.) – Vö. Balogh 285.; Siebm. 675.; Orosz 293.
Címereslevele kelt 1647. febr. 14. – Vö. Alapi 245: Pesthy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben Ádám, István, Mátyás és Pál; Komáromm.-ben István; Pozsonym.-ben Jusztus, János, Sámuel, Kristóf, Károly, József, Pál és András; Tolnam.-ben Péter; Veszprémm.-ben Jakab és János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/251–2.; Balogh 250.; Károly. Fejérm. tört. IV/85–86. (gen.); Alapi 60., 176., 268.
387
Címereslevele kelt 1725. okt. 1. (LR. XXXV/230.) – Vö. Kősz. 400.; Siebm. 675.; NI. XI/251–2.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Torma (csopaki).
Címereslevele kelt 1620. – Vö. Hellebronth: Családtört. Jegyz. I/142. (gen.)
Torma (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1629. febr. 6. (leleszi conv. lt.) – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1630. máj. 3. – Vö. Csoma 665.
Torma (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1659. aug. 9. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 125.
Torma (alsótakácsi).
Nagy Iván által (XI/253.) említett család Veszprémm.-ből.
Torma (csapodi).
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Torma (csicsókereszturi).
Erdélyi család. Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marovsásárhelyt. – Vö. NI. XI/253–257.) (gen.); Szoln.-Dobokam. monogr. II/414–417., (gen.); Siebm. 765–6., erd. 143.; Gf.I/25., I/53.
Torma (forgolányi).
Ugocsam.-i kihalt család. – Vö. NI. XI/252–3.
Torma (giróthi).
Szoln.-Dobokam.-ben élt család. – Vö. Szolnok-dobokam. monogr. VII/371.
Torma (lasztóci).
Kihalt Zemplénm.-i család. – Vö. NI. XI/252.
Mihály ecsedi lakos 1786. máj. 8. nemességének legf. elismerésében részesült. (LR. LIII/390.)
András, Sándor, István és Mihály (Áporka) 1832. Barsm. bizonyítványa alapján Pestm.-ben hirdettettek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – vö.Kősz. 400.
Békésm.-ben is élt ily nevü család. – Vö. Békésm. monogr. III/254.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/253.
Komáromm.-ben igazolt család. – Vö. Alapi 127.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben István él. – Vö. Orosz 291.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Ferenc, János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tormás (sassi).
Címereslevelet a sassi Ádám családdal 1628. aug. 22. T. György nyert.
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Tormási, Tormássy.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Tormási, Tormássy (másképen Hegedüs).
Címereslevele kelt 1633. ápr. 20.; kihird. Vasm. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Siebm. 676.; Békésm. tört. III/255.; NI. XI/257–260. (gen.); Andr. 79., 115.; Kősz. 400. és Hegedüs (alias Tormásy).
Címereslevele kelt 1700. (egri kpt. lt.) – Vö. Siebm. pk. 118.
388
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pestm.-ben András, György, István, János, Mihály, Pál; Sárosm.-ben Mihály; Somogym.-ben Pál; Veszprémm.-ben István és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Csanádm. tört. 203–6.
Tormay (nádudvari).
A nemességet 1896. okt. 19. T. Béla miniszteri tanácsos kapta. – Címer: zöld mezőben annak alján 3 küllős fehér keréken álló kétfarku koronás oroszlán; sisakdisz: két fekete szárny között növekvőleg az oroszlán; takaró: zöld-arany, zöld-ezüst. – Leszármazás:
Béla (szül. 1838., † 1907.), a budapesti állatorvosi főiskola igazgatója, min. tan. Neje (esk. 1869. szept. 20.) Barkassy Hermina (szül. 1846. ápr. 3.). Gyermekei:
1. Mária, férje Ritoók Zsigmond;
2. Cecilia (szül. 1876.), irónő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöknője;
3. Géza (szül. 1878.), min. tanácsos. Neje (esk. 1910. ápr. 21.) Tschőgl Lilla;
4. Vera, férje (esk. 1900. jun. 16.) Szegedy-Maszák Aladár (szül. 1868. okt. 22.);
5. Béla (szül. 1881.), min. tan. Neje (esk. 1914. jan. 24.) Vantsó Ilona. – Vö. MNCsk. I/99., 100.
Tormay (baranyavári).
A nemességet 1899. okt. 5. T. Károly. Baranyam. alispánja kapta. – Vö. MNA. 134.
Tornai.
Címereslevele kelt 1649. (jászói conv. lt.)
Tornallyay (tornallyai).
Gömörm.-i család. Őse Balak 1245. nyert adományt IV. Béla királytól Kövi földjére. A család ettől kezdve sűrűn fordul elő okmánytárainkban. Az 1427. évi összeirás szerint Gömörm. legvagyonosabb családja volt. A mohácsi vész után Jakab emelkedik ki a családból; János király kincstárnoka, 1528. Gömörm. alispánja. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben János, Gömörm.-ben György, János és Márton s Pestm.-ben János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Címer: kék mezőben hármas sziklacsúcson álló torony, melyet II. Ulászló király 1513. balrafordult fehér egyszarvuval s a pajzs felső jobb sarkán befelé fordult félholddal, bal sarkában pedig arany csillaggal bővített. Címerpecsét Pestm. lt.-ban is. – Leszármazás:
A csalás őse István (1630.), akinek fiaiban két ágra szakad a család, Ferenc ágazata azonban fiában, Ferencben fiágon kihalt, miután csak leányai voltak. Zsigmond, akinek felesége Uza Judit volt (1678.) az őse a ma élő családnak. A kiterjedt családból a következő ág ekképen vezethető vissza Ignácig, akinek felesége Fáy-leány volt. Nevezettnek 389
fiai voltak Ignác, János és György. Jánosnak két felesége is volt: Szatmáry-Király Mária és Csengery Klára, gyermekei azonban – tudtunkkal – nem maradtak. Ugyancsak magtalanul halt el (1808) az 1757. született György is. – Ignác (1742–1788.) felesége Soldos Zsuzsánna volt, akitől gyermekei:
fiai voltak Ignác, János és György. Jánosnak két felesége is volt: Szatmáry-Király Mária és Csengery Klára, gyermekei azonban – tudtunkkal – nem maradtak. Ugyancsak magtalanul halt el (1808) az 1757. született György is. – Ignác (1742–1788.) felesége Soldos Zsuzsánna volt, akitől gyermekei:
1. Lajos (1770–1824.), felesége Csiszár Zsuzsánna. Gyermekei:
A) József (1794–1854.);
B) Teréz (szül. 1797., † 1850.), férje Dobozy Sámuel;
C) Lajos (1800–1878.) felesége Becskeházy Borbála. Gyermekei:
a) Károly (1828–1870.); – b) Ignác (1831–1867.) – c) Zsuzsánna (1833–1906.) – d) Lajos (1834–1873.) – e) József (1836–1914.), felesége Kovács Klára; kitől gyermekei:
aa) József (szül. 1883.); – bb) Magdolna (1886–1914.), férje Tornallyay Dezső; – cc) Borbála (szül. 1890.), férje Nagy Lajos; – dd)Bertalan (szül. 1903.);
D) Klára (szül. 1801.), férje Szabó György;
E) Polyxéna (1802–1865.), férje Karácsondy Zsiga;
F) Krisztina (szül. 1803.), férje Budaházy Menyhért;
G) Lidia (szül. 1816.), férje Nyilas Pál;
2. Zsuzsánna (1771–1812.), férje aranyosi Garas József;
3. Julia (szül. 1776.), férje kisszántói Dobozy istván;
4. Apollónia (szül. 1784.), férje Farkas Szabón János;
Vö. NI. XI/260–2. (gen.); Forgon I/314–7. (gen.); Kősz. 400.; Siebm. 676.; Gömörm. monogr. 659.; rcsk.
Tornallyai, l. Bassa (alias T.)
Tornary.
Címereslevel kelt 1639. (szepesi kpt. lt.)
Tornay.
Címereslevele kelt 1649. márc. 21. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/224.
Tornay (varsányi).
A címereslevelet 1830. dec. 10. T. József m. udvari lajstromozó kapta. (LR. LXV/643.)
Tornay (tornai).
Abaujm.-i eredetü, a XV. században kihalt család. – Vö. Csoma 605–9., 609–611.; Abaujm. monogr. 549.; Siebm. 676.
Előbb berencsi Sáfár. A XV. században Abaujm. élt család. – Vö. Csoma 609–612.
Torni (zetelaki).
Címereslevele kelt 1605. szept. 15. (Gyfv. LR. III/16.) – Vö. Siebm. erd. 243. és Göröd (zilahi, alias T. )
Tornovai (alias Görög).
Címereslevele kelt 1650. ápr. 7. (Gyfv. LR. XXV/160.) – Vö. Bold. 45.
390Tornya (toronyfalvi).
Hunyadm.-i család. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. NI. XI/262–3.; Böjthe 282. (gen.); Hunyadm. tört. Társ. Évk. XI/56.
Élt ily nevü család Szilágym.-ben is. – Vö. Petri VI-638.
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Tornyay, l. Nagy.
Címereslevél 1655. jun. 3.
Tornyay-Schosberger (tornyai), báró.
A bárói méltóságot 1890. márc. 12. »tornyai« Schosberger Zsigmond kapta. Kiterjesztetett 1905. dec. 11. nevezettnek néhai testvére, tornyai S. Henrik fiaira: S. Lajosra és S. Rezsőre s engedélyt nyertek a Tornyay-Schosberger kettős név viselésére. – Vö. IX/282–3.
Tornyos.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1651. márc. 18. T. Mátyás és fiai kapták. Kihirdette uganazon év júl. 26. Nógrádm. – A családnak egyik ága Marcalon, Felsőpetényben s más helységekben volt birtokos Nógrádm.-ben. Egyik ágazata Nagylámon (Nógrádm.) volt megtelepedve, a XVIII. században pedig a Hevesm.-i Tiszavárkonyba is átszármazott a család. – Címer: kék mezőben hármas zöld halmon egymással szembefordult két griff arany koronát tartanak; sisakdisz: növekvőleg a griff; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Orosz 293.; Kősz. 400.; MNCsk. I/166.; Komáromm. monogr. 582.
István nemessége Komáromm.-ből 1795. ápr. 30. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVIII/649.)
Címerpecsét (1608.) az árvaváraljai lt.-ban. – Vö. Kub. 11.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben György, Pál, Hontm.-ben András, Komáromm.-ben István, Nógrádm.-ben István, Tamás, 2 János, Márton, Pál, Sámuel, Lőrinc és András s Zalam.-ben Farkas, 2 György, József, István, Ferenc és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Balogh 150.; Alapi 601., 127., 268.
Tornyossy.
Komáromm.-ben 1709., 1790., 1815. kihirdetett család. – Vö. Alapi 268.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Toroczkay.
Címereslevele kelt 1591. márc. 2. (kolosmon. conv. LR. anni 1591:175.) – Vö. Siebm. erd. 243.
Toroczkay (másképen Kovács.)
Címereslevele kelt 1606. szept. 21. (kolosmon. conv. Prot. E. 30.) – Vö. Siebm. erd. 240. és Kovács (alias T. )
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent XX/14.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben György vétetett fel az igazolt nemesek közé.
391
István (Körtvélyes) nemességét Szatmárm.-ben igazolta. – Vö. Gorzó 128., pk. 29.
Címert l. Siebm. pk. 117.
Torombitás, l. Trombitás.
Toronlyay.
Címereslevele kelt 1761. – Vö. Siebm. 677.
Toronyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben József özv., Sopronm.-ben pedig Imre és László vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Toronylai, l. Turnleiter.
Toronyossy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben 2 János és Pál fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. Kősz. 401.
Toroska (horpácsi).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/273.-
Torossy.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 401.
Torpai.
Nemességét 1613-ból l. Gyfv. kpt. Prot. Magnificat 95.
Torpai, l. Tarpai.
Torres.
Nemességét l. az esztergomi primási lt.-ban.
Torródfalvi.
Címereslevele kelt 1418. nov. 30. – Vö. Fejérpataky II/33.
Torry.
Címereslevele kelt 1822. márc. 27. (LR. LXIV/710.)
Torsa (udvardi).
Nemességét 1580-ból l. az esztergomi főkpt. lt.-ban.
A Pestm.-i Nagykőrösön élt család. – Vö. Benkó 251.; Kősz. 401.
Torwesten, l. Thorwesten.
Tosa (Tosár.)
Címereslevele kelt 1633. nov. 3. – Vö. TK. I/286.
Tosár, l. Tosa (Tosár).
Toser.
Címereslevele kelt 1692. júl. 8.; kihird. Gömörm. 1963. márc. 3.
Toso, l. Thoso.
Tost (bányavölgyi).
A magyar nemességet 1890. dec. 31. T. Károly zborói földbirtokos s fivére T. Gyula miniszteri tanácsos kapta. – Vö. Rietstap: Arm. Gen. 925.; Steinen: Westphal, Gesch. III/1462.; Zedler: Lexikon (44-1622.); MNA.134.
392Tószeghy (tószegi).
Előbb Freund. Az1884. okt.8. nemességadományozást l. ott. – Vö. még MNA. 134.
Tószeghy (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/364., 376.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben Zsigmond vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Toszó (backamadarasi).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Tóth.
Címereslevele kelt 1552. – Vö. NI. XI/273–4.
Címereslevele kelt 1557. máj. 26. (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1580. febr. 26. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. pk. 118.; T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1580. (Berlini kir. könyvt.)
Címereslevele kelt 1583. dec. 20. (OL: 259/1907.);
Nemességét 1590-ből l. OL.: Erd. főkormsz. 1804:122.
Címereslevelet a Hamar családdal 1591. okt. 2. nyert. (OL: 1583/1906. és Komáromm. lt.)
Címereslevele kelt 1606. aug. 29. (OL: 959/1900.).
Címereslevele kelt 1606. nov. 1. (Beregm. lt.) Kihirdette 1607. Beregm. – Vö. NIf. III/151.
Címereslevele kelt 1607. dec. 26. – Vö. Siebm. erd. 241.
Nemességét 1607-ből l. Gyfv. LR. IV/1548.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/72., V/112.
Címereslevele kelt 1609. dec. 17. – Vö. Siebm. pk. 118–9.
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/78., 113., 299., 461.
Címereslevele kelt 1609. (berlini kir. könyvtár).
Címereslevele kelt 1609. – Vö. NI. XI/280.
Címereslevelet a Dobai családdal. (l. e.) 1610. T. János és Pál nyertek.
Címereslevele kelt 1610. A család 1810. nov. 30. Szabolcsm.-től nyert nemességéről bizonyítványt. – Vö. Bold. 117.
Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Barsi 14.
Nemességét 1612-ből l. OL:NRA. 1865. No. 16.
Címereslevele kelt 1610. – Vö. Békésm. tört. III/255.
Címereslevele kelt 1622. Nemességét 1778. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 60.
Nemességét 1624-ből l. Gyfv. LR. XIII/4.
Címereslevele kelt 1625. nov. 12. (Fejérm. lt.) – Vö. T. XXXI/123.
Címereslevele kelt 1625. nov. 24. – Vö. TK. I/287.
Nemességét 1625-ből l. Gyfv. LR. XII/4.
Címereslevele kelt 1625. – L. Borsy (alias T. )
Címereslevele kelt 1625. – Vö. Csoma 665.
393
Címereslevelet 1627. júl. 25. T. Mihály és testvérei kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihird. Zemplénm. 1628. – Vö. Gorzó 128.
Címereslevele kelt 1628. febr. 22. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1628. nov. 12. (Vams. lt.) – Vö. Balogh 259. T. XII/151.
Címereslevele kelt 1628. dec. 24. – Vö. Siebm. erd. 243.
Nemességét 1628-ból l. Gyfv. LR. XIV/58.
Címereslevelet 1629. jan. 26. T. Mátyás nyert. – Vö. Bor. I/214.
Címereslevele kelt 1629. aug. 21. – Vö. TK. I/286.
Címereslevele kelt 1629. (?) nov. 12. (Győrm. lt.)
Címereslevele kelt 1630. máj. 10. (OL: 1038/1903.) – Vö. Csoma 665.;
Címereslevelet 1630. máj. 23. T. György és András kaptak. – vö. Bor. I/216. és Dakó.
Címereslevelet a Koncz családdal 1630. T. András nyert. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 402.
A címereslevelet 1631. aug. 6. T. János kapta. – Vö. Bor. I/216.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1631. aug. 23. T. András, János és Pál nyertek; kihird. Borsodm. – A család 1751. febr. 17. Zemplénm.-től nyert nemesi bizonyítványt. nemességét igazolta ugyanezen megye előtt 1820. júl. 2. is.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Címereslevelet 1632. nov. 28. T. András és testvérei nyertek. (Barsm. lt.)
Címereslevele kelt 1632. – Vö. T. IX/157.
Címereslevelet 1633. szept. 8. T. Ambrus és testvérei nyertek. – Vö. Bor. I/219.
Címereslevele kelt 1634. márc. 17. (Szatmárm. lt.) – Vö. NIf. II/262. és Biró (papi).
Címereslevele kelt 1645. aug. 10. (Győrm. lt.)
Címereslevele kelt 1646. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1647. jun. 9. – Vö. Bor. I/223–4.
Címereslevele kelt 1647. szept. 6. (Győrm. lt.)
Nemességét 1647-ből l. OL:NRA. 902–2.
Címereslevele kelt 1648. szept. 3. (OL: Cath. No. Arm. Szabolcsm.)
Címereslevele kelt 1648. dec. 3. (Abaujm. lt.) – Vö. TK. I/103.
Címereslevele kelt 1649. febr. 4. (MNMuz. lt.; Fejérm. lt.) – Vö. Áld. 185.; T. XXXI/126.
Címereslevele kelt 1649. máj. 21. (Szabolcsm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.
394
Címereslevelét 1649. okt. 11-én III. Ferdinándtól nyerte. (OL: 1862/1901.)
Nemességét 1649-ből l. a Győri kpt. lt.-ban.
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1635. febr. T. András és testvérei kaptak. (Szatmárm. lt.) kihird. 1635. Pozsonym. – Vö. Gorzó 1265.
Címereslevele kelt 1635. ápr. 15. (Bazin v. lt.) – Vö. NI.XI/280.
Címereslevele kelt 1635. ápr. 26. (Abaujm. lt.)
Címereslevele kelt 1636. jan. 25. – Vö. TK. I/143.
Címereslevele kelt 1636. okt. 20.; kihird. Tornam. – Vö. TK. I/224.; Forgon II/318.; Gömör. monogr. 659.; Orosz 293.
Címereslevelet 1636. nov. 5. T. Balázs nyert. (Beregm. lt.) – Vö. NIf. III/101.
Nemességét 1636-ból l. a váci kpt. lt.-ban.
Címereslevelet 1637. máj. máj. 3. T. Mihály nyert. – Vö. Bor. I/221.
Címereslevelet 1637. nov. 7. T. Péter nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 163–4.
Címereslevelet 1637. nov. 9. T. Mihály kapott. (Vasm. lt.) – A család 1733. Vasm.-ben igazolta nemességét. – Balogh 258.; Alapi 292.
Címereslevelet 1651. jan. 11. T. János nyert. – Vö. Bor. I/225.
Címereslevele kelt 1651. márc. 16. – Vö. TK. I/141.
Címereslevele kelt 1651. jun. 27. – Vö. TK. I/285.
Címereslevelet 1651. júl. 18. T. György és fiai nyertek. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 125.
Címereslevele kelt 1651. aug. 5. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.
Nemességét 1651-ből l. (Gyfv. LR. XXVI/444.)
Nemességét 1652-ből l. a győri kpt. lt.-ban.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1652. dec. 26. T. Mátyás és Pál testvérek nyertek. (ered. T. István gálócsi földb. tulajd.) Kihird. 1653. dec. 16. Ungm. – Címer: kék mezőben zöld földön kétfarku oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdisz: az oroszlán növekvőleg; takaró: kék-arany.
Címereslevele kelt 1653. jan. 11. – Vö. Bor. I/226.
Címereslevele kelt 1653. ápr. 21. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.
Címereslevelét 1633. nov. 18. tornam. hirdette ki. – Vö. TK. I/286.
Címereslevele kelt 1653. szept. 1.; kihird. Tornam. Vö. TK. I/2234.
Címereslevele kelt 1653. dec. 18. – Vö. TK. I/144.
Nemességét 1653-ból l. OL: egri kpt. II/162.
Nemességét 1653-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
395
Címereslevele kelt 1654. jan. 30. – Vö. Siebm. erd. 243.
Címereslevele kelt 1654. júl. 12. (Győrm. és Komáromm. lt.)
Címereslevele kelt 1654. szept. 1. – Vö. T. VIII/87.
Címereslevele kelt 1654. szept. 6. – Vö. Bor. I/227.
Címereslevele kelt 1655. márc. 20. – Vö. Bor. I/228.
Címereslevele kelt 1655. máj. 20. (OL: Cath. Nob. Arm. Szabolcs.)
Címereslevele kelt 1655. jun. 5. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.; Bor. I/228.
Címereslevele kelt 1655. aug. 27. – Vö. TK. I/284.
Címereslevele kelt 1655. (egri kpt. lt.)
Címereslevele kelt 1655. – Vö. T. VIII/89.
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől az Abari családdal 1658. márc. 10. T. István, Jakab és Mihály nyertek.
Címereslevele kelt 1658. aug. 1.; kihird. 1660. jan. 8. Szabolcsm.
Címereslevele kelt 1659. jan. 22. – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1659. márc. 1. – Vö. TK. I/286.
Címereslevele kelt 1659. aug. 31. – Vö. Bor. I/231.
Címereslevele (1659.) a jászói conv. lt.-ban.
Címereslevele kelt 1660. jan. 2. – Vö. TK. I/286.; Orosz 294.
Címereslevele kelt 1660. jan. 28. – Vö. TK. I/222.
Címereslevele kelt 1661. márc. 1. – Vö. Bor. I/232.
Címereslevele kelt 1661. jun. 2. – Vö. Bor. I/233.
Címereslevelet 1663. jan. 18. T. Péter és testvérei nyertek. (Gyfv. LR. XXVII/63.)
Címereslevele kelt 1663. máj. 28. – Vö. Bor. I/234.
Címereslevele kelt 1656. okt. 7. – Vö. Siebm. erd. 243.
Címereslevelet 1665. T. György fia István, testvérei István, András és János s Tompa István és János s ennek fia Mihály kaptak. (OL: Htt. Nob. Poson). Kihird. borsodm. – Vö. Orosz 294.
Címereslevele kelt 1666. dec. 1. Kihird. 1668. jan. 8. Szabolcsm. – Vö. NI. XI/276. (gen.)
Nemességét 1666-ból l. OL: egri kpt. Könyve II/108.
Címereslevele kelt 1667. máj. 4.; kihird. Gömörm. – Vö. Forgon II/318.
Címereslevele kelt 1667. jun. 29. – Vö. Bor. I/236.
Címereslevele kelt 1667. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 402.
A címereslevelet a Koós családdal 1668. aug. 20. T. János nyerte. – Vö. Forgon II/36.
Címereslevele kelt 1668. szept. 12. (Szatmárm. lt.) – Vö. Bakos.
396
Címereslevelét 1668. dec. 14. Borsodm. hirdette ki. – Vö. Bor. I/237.
Címereslevele kelt 1669. jun. 1. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 258.
Címereslevele kelt 1670. – Vö. Andr. 80.
Nemességét 1670-ből l. OL:NRA. 1865. No. 16.
Címereslevele kelt 1670. – Vö. Gorzó pk. 30.
A címereslevelet I. Lipóttól 1677. ápr. 29. T. Gergely fiai és testvérei kapták. Az eredeti armális elveszett, másolatát sem ismerjük, de Borsodm. erre a címereslevélre való hivatkozással igazolta 1752. febr. 7. a család több tagjának nemességét, melyet 1778. dec. 1. Csongrádm. is kihirdetett. A család Szentesen azonban csak rövid ideig élt s visszaköltözött Tiszaföldvárra, a honnét nemességét 1826. márc. 5. Hevesm. igazolta. – Vö. Orosz 294.
Címereslevele kelt 1681. szept. 13. (Győrm. lt.)
Címereslevelet 1686. máj. 12. T. Balázs nyert. (MNMuz. lt.; LR. XVIII/331.) kihirdette 1686. máj. 30. Barsm. – Vö. NI. XI/276.; Siebm. 677.; Áld. 251.
Nemességét 1686-ból l. OL: LR. Arm. I/93.
Címereslevele kelt 1693. febr. 9. (Szatmárm. lt. és OL: Cath. Nob. Arm. Szabolcs). Kihird. 1693. szept. 25. Szabolcsm. – Vö. Gorzó 126.
Címereslevele (1693.) a győri kpt. lt.-ban.
Címereslevele kelt 1694. jun. 29. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 258.
Címereslevelet 1694. okt. 12. T. István kapott. – Vö. Bor. I/239.
Címereslevelet I. Lipóttól 1695. ápr. 12. T. György és István kaptak. (Vasm.lt.) – Vö. Balogh 259.
Címereslevele kelt 1696. jun. 1. (jászói conv. lt.) – Vö. Csoma 665.
Címereslevele kelt 1697. jan. 3. – Vö. Siebm. pk. 119.
A címereslevelet 1697. jun. 29. T. János és testvérei kapták (Komáromm. lt.) Nemesi bizonyítványt 1772., 1779. nyert Komáromm.-től. – Vö. Alapi 18., 60., 127., 176.
Címereslevele kelt 1698. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/141.
Címereslevelet 1700. okt. 31. T. János és fiai nyertek. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 259.
Címereslevelet 1700. okt. 31. T. Mihály és fia János nyert. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 258–9.
Címereslevelet 1701. febr. 19. T. Péter kapott. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1701. okt. 11. Biharm. – Vö. Gorzó 125.
Címereslevele kelt 1701. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/1442.
A címereslevelet 1712. febr. 22. T. János aszódi (Pozsonym.) 397
lakos kapta. (LR.XXIX/12.) nemességét 1814. szept. 19. Pestm. bizonyítványa alapján Gömörm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/182.; Forgon II/319. (gen.)
lakos kapta. (LR.XXIX/12.) nemességét 1814. szept. 19. Pestm. bizonyítványa alapján Gömörm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/182.; Forgon II/319. (gen.)
Címereslevele kelt 1712. (Pestm. lt.) – Vö. Siebm. 668.; Kősz. 402.
Címereslevelet 1714. márc. 7. T. György, Béla és István nyertek. (LR. XXX/240.) – Vö. Siebm. 677.; NI. XI/280–1.; Orosz 294–5.; Hevesm. monogr. 680.
Címereslevele kelt 1719. szept. 25. (Győrm. lt.)
Címereslevelet 1719. nov. 25. T. Márton nyert. (LR. XXXIV/65.) – Vö. Siebm. 677.; NI. XI/281.
Címereslevele kelt 1722. máj. 1. – Vö. Fóris.
Címereslevele kelt 1722. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/139.
Címereslevelet 1756. jan. 19. T. István nyert. (LR. XLIV/164.; Barsm. lt.) – Vö. NI. XI/274–5. (gen.); Siebm. 677.
Címereslevelet 1760. febr. 11. T. István kapott. (LR. XlV/403.) – Vö. NI. XI/280.; Siebm. 677.; Gf. II/136.
Nemességét 1772-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Nemességét 1776-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Címereslevelet 1787. márc. 16. T. János nyert a Farkas, Pósa és Kovács családokkal. (Barsm. lt.)
Címereslevelet 1793. jan. 21. T. János és György nyertek. (LR. LVII/14. és Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 402.; Orosz 295.
Címereslevelet 1813. okt. 8. T. Pál nyert. (LR. LXII/567. Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 402.
Címereslevelet 1825. aug. 26. T. Mihály kapott. (LR. LXV/79.)
Címereslevele kelt 1829. máj. 11. – Vö. Bold. 101.
Címereslevelet 1836. febr. 26. T. Ferenc dunántúli ref. püspök nyert. (LR. LXVII/345.)
Tóth (alsószentmihályfalvi).
Székely család. (Gyfv. LR. IV/148.)
Tóth (árkosi).
Nagy Iván által (XI/282.) említett család.
Tóth (bándi).
nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI-570.
Tóth (barátosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/281–2.
Tóth (bélteki).
Címereslevele kelt 1569. jan. 6. (Bereg- és Saztmárm. lt.) – Vö. Gorzó 128.; Nif. III/101.
Tóth (borosjenei).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. XIII/47.
Tóth (csáfordi).
Családi hagyomány szerint közös eredetü család a simaházi Tóth családdal. A régi iratok szerint a simaházi és csáfordi előneveket használta. Utóbb, a törökhódoltság idején T. Sebestyén törökké lett, minek folytán visszasülyedt a jobbágysorba. – 1649. ápr. 22.
398
Címereslevelet nyert T. Gergely és János személyében. – Címer: kék mezőben zöld földön kétfarku oroszlán kardot tart; sisakdisz: növekvőleg az oroszlán. – Gergely fia, Péter 1720. Pálffy nádortól adományba kapta a Sopronm.-i Csáfordot, honnét a család előnevét irja. A család több ágon virágzik. – Vö. Siebm. 677.
Tóth (csimaközi).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V-191.
Tóth (csomafái).
Dobokam.-i család. – Vö. NI. XI/282.
Tóth (csöglei).
Címereslevele kelt 1587. dec. 15. (MNMuz. lt. és Veszprémm. lt.) – Vö. NI. XI/280.; Siebm. 677., pk. 118.; Áld. 75.
Tóth (deáki).
Siebm. kelt 1578. ápr. 11. (Komáromm.- és Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 402.
Tóth (désházi).
Címereslevele kelt 1649. okt. 22. (Gyfv. LR. XXIV/181.) – Vö. Siebm. erd. 243.
Tóth (egerbegyi).
Nemességét 1643-ból l. OL: kolosmon. conv. Comit. Thordensis fragm. fasc. littera T. No. 31.
Tóth (eörvendi).
Nemességét 1614-ből l. Gyfv. LR. VI-235.
Tóth (fejéregyházi).
Címereslevele kelt 1559. szept. 28. (MNMuz. lt.)
Tóth (fejérgyarmati).
Nemesi bizonyítványt 1844. szept. 11. B.-Szolnokm.-től nyert. Kihird. 1845. júl. 26. Csongrád-, 1847. szept. 24. pedig Hevesm. – Vö. NI. XI/277–8. (gen.); Győrm. monogr. 443–4.; Orosz 295.; Siebm. 677. – l. még T. (gyarmati).
Tóth (felsőőri).
Vasmegyei birtokadományos (1582.) család. – Vö. NI. XI/276.; Gf. VI/17–21.
Tóth (felsőszopori).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 403.
Tóth (gyarmati).
Címereslevele kelt 1608. dec. 29. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 128.
Tóth (gyarmati).
Címereslevele kelt 1610. aug. 17. – Vö. Siebm. erd. 243.
Tóth (gyarmati).
Krasznam. 1770. évi nemesi összeiráskor Kemeren élnek János, Mihály, István és György. – Vö. még T. (fejérgyarmati).
Tóth (gyéresi).
Címereslevelet Báthory Gábortól 1610. máj. 1. T. János és társai nyertek. – A további adatokat l. Bak alatt.
Tóth (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv. LR. XXVI/431. Prot. Steph. Bárdi II/113.
Tóth (gyulai).
Nemességét 1619-ből l. Gyfv. kpt. Prot. J. Debreceni 447.
Tóth (hatvani).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben él a család.
Tóth (hosszúmezői).
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 399
1653. márc. 6. T. Mihály nyert. (MNMuz. lt.; Beregm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 244.
1653. márc. 6. T. Mihály nyert. (MNMuz. lt.; Beregm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 244.
Tóth (jobbágytelki).
Marosszéki család. – Vö. Pálmay: M.-Torda. 139.
Tóth (kabai).
Nemességét 1645-ből l. Gyfv. LR. XXVI-620. – Vö. Orosz .
Tóth (kabai).
Nemesi bizonyítványt 1792. ápr. 16. Szabocsm.-től kapott. – Vö. Bold. 117.
Tóth (Karácsonyfalvi).
B.-Szonokm. 1770. évi nemesi összeirásában előforduló család. Címerpecsét Hunyadm. lt.-ban és a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XI/282.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390. és Tóth (nyárádkarácsonyfalvi).
Tóth (kecseti).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI-620.
Tóth (kellemesi).
Címereslevele kelt 1676. jun. 18. (Szatmárm. lt.) Kihird. 1678. jan. 21. Szolnokm. – Vö. Gorzó 128.
Tóth (keremi).
Címereslevele kelt 1655. máj. 22. – Vö. Bor. I/228.
Tóth (kiskajoni).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeirásában előfordulnak Mihály és társai. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/365., 387.
Tóth (kiskéri).
Nemességét 1652-ből l. Nyitram. lt.-ban.
Tóth (komjáthi).
Címereslevelet 1697. márc. 21. T. János és testv. nyertek. (Nyitram. lt.)
Tóth (kovászi).
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II-223.
Tóth (lemhényi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/605.
Tóth (mezőbándi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda. 137.
Tóth (mikelaki).
Címereslevel kelt 1653,. febr. 23. – Vö. Siebm. erd. 244.; Márki II/223.
Tóth (mogyorósi).
Székely család. (Gyfv. LR. IV/72.)
Tóth (nagybakai).
Címereslevelét 1625. Zemplénm. hirdette ki.
Tóth (nagykéri).
Előnév adományozása 1908. dec. 7. T. Dezső pénzügyi számellenőr és T. Géza, Fejérm. árvaszéki ülnöke részére.
Tóth (nagyrábéi és szoboszlai).
Címereslevele kelt 1606. szept. 28.; kihird. 1607. febr. 5. Szabolcs-, máj. 7. Beregm. – Vö. Siebm. erd. 244.; Bold. 45.; Biharm. monogr. 649.
Tóth (nemeskereki, alias Borbély).
Címereslevele kelt 1606. márc. 19. (Győri kpt. és Győrm. lt.) – Vö. NI. XI-281.
Tóth (nitrai).
Címereslevele kelt 1568. márc. 29. (Borsodm. lt.)
400Tóth (nyárádkarácsonfalvi).
Székely család. – Vö. NI. XI/182.; Siebm. 668. és erd. 241.; Pálmay: M.-Torda. 137. és Tóth (karácsonfalvi).
Tóth (nyáradszentlászlói), l. Tóth (sófalvi).
Tóth (nyárádszeredai).
Székely család. (Gyfv. LR. V-72.) – Vö. Pálmay: M.-Torda. 137.
Tóth (rettegi).
B.-Szolnokm-ban 1659. kihirdetett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/397.
Tóth (sárospataki).
Címereslevele kelt 1621. nov. 9. (OL. kolosmon. conv. Arm. T. 6., Prot. Q. 81.; Gyfv. LR. XI-10.) – Vö. Siebm. erd. 244.
Tóth (sassi).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1628. aug. 22. T. Ambrus és társai nyertek. – A további adatokat l. Ádám (sassi) alatt.
Tóth (Totth, simaházi).
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1626. nov. 12. T. Benedek simaházi birtokos, anyja született Kys Dorottya s felesége Simon Erzsébet kapták. (Ered. a család birtokában.) Kihird. 1629. Sopronm. – Címer: kék mezőben fehér lovon ülő piros tunikás, kék mentés, piros forgós süvegü vitéz jobbjában törökfejes kardot tart; zárt sisak. – A család utóbb Fejér-, majd Győr-, Tolna- és Komáromm.-be költözött át s nemességét Fejérm.-ben 1727., Győrm.-ben 1752. és 1759., Tolnam.-ben 1761. és 1833., Komáromm.-ben pedig 1762. és 1801. hirdette ki. – A családból T. Kálmán 1897. ápr. 4. kelt legf. engedéllyel a »simaházi« előnév használatában megerősíttetett, László MÁV. mérnök pedig 1899. júl. 4. kelt királyi engedéllyel nevét Simaházy-ra változtatta.
Leszármazás: A család nemzedékrendje a fennebb említett Benedekig vezethető vissza. Fiai: István, György, és Péter három ágon vezeti tovább a leszármazsát.
I. István ága: István (1650); fia János (1680.), felesége Györky Erzsébet; kitől fiai Ádám; János; Mihály (felesége Thaly Lidia); István (1710); és Ferenc; Közülük Ferenc alapít családot. Felesége Sass Erzsébet; fia János (1770.), kinek felesége Szentes Katalin, gyermekei pedig 1. Ferenc (1794.); 2. Teréz Szabó Istvánné; 3. Zsófia, Back Jánosné; 4. Erzsébet, Markaly Lajosné; és 5. István (1813.) Ferenctől kezdve a család leszármazása ez:
I.
Ferenc 1794. Orosz Zsófia; Ödön 1834.; Kálmán 1836.; Birói Borbála; Vilma; Etelka; Berta Göttmann István; Móric 1841. ollétejedi Ollé Berta l. I/a. tábla; Erzsébet dr. Fittler Dezső; Kálmán sz. 1871. főszolgabiró tassi Végh Irén; Ilona; Ödön sz. 1874. kir. gazd. felügyelő Bentsik Márta; László sz. 1877.; Borbála; Ábrahám sz. 1885. székesfőv. gazdasági főfelügyelő enessei Enessey Márta; Elemér sz. 1887. gazd. intéző gr. Zichy Milena; Gida 1926.; Kálmán 1906.; Irén; Klára; Vilma 1925.; Benedek 1927;
I/a.
Móric 1841. Ollé Berta l. I. tábla; Ákos 1871. Kollonics Margit; Lenke Prágay Zoltán; Gida 1880. kórházi főorvos királykuti Bachruch Margit; László 1904.;
401
II. István ága: ennek az ágnak őse István (1813), akinek első feleségétől, Say Leopoldinától született gyermekei: 1. Janka; 2. Elvira, bonyhádi Perczel Rezsőné; 3. Zoltán (1849.); 4. Aranka; 5. Lajos (1851.); 6. Mihály (1856.), felesége rápolti Nagy Ilona; 7. Stefánia; 8. Aranka; a másiktól, Simon Antóniától 9. Klementina, dr. Schwetz Antalné; 10. István (1867), curiai biró, felesége Forster Márta. Gyermekei: a) Márta; és b) Margit; 11. Ida, dercsikai Huszár Dezsőné; és 12 Lajos (1879);
III. Péter ága: Péter fia Péter, ezé Mihály, ezé János, ezé János, felesége Koroncz Mária, ezé Kálmán (1836.), felesége várbogyai Bogyay Mária, ezé: 1. Irma; – 2. László (Simaházy); – 3. Gizella, Buday Gyuláné; – 4. Jenő (1874.) felesége Buday-Plichta Gabriella. Gyermekei: a) Jenő; b) Gabriella; – 5. Kálmán;
Vö. NI. XI/281.; Kempelen: Magyar Nemesi Évkönyv, 1923. I.; rcsk.
402Tóth (simaszigeti).
Címereslevelet I. Rákóczy Györgytől 1631. ápr. 38. T. Gergely és Mihály nyertek. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 149.
Tóth (sinfalvi).
Lófőséget 1650. ápr. 10. T. János nyert. (Gyfv. LR. XXV/197.)
Tóth (sitéri).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/195.
Tóth (sófalvi és nyárádszentlászlói).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 240; NI. XI/282.
Tóth (sorki).
Előnév adományozása 1918. jan. 17. T. Gyula ny. erdőtanácsos, pozsonyi lakos részére.
Tóth (sóváradgyai).
Címereslevele kelt 1671. márc. 12. (OL:2008/1903; Ered. T. Endre kir. közjegyző tulajd. Tekén.)
Tóth (szalontai).
Nemesi bizonyítványt 1796. Szabolcsm.-től kapott; kihird. Pestm. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/281.; Kősz. 403.
Tóth (szamosközi).
Címereslevelet 1627. dec. 7. T. Mihály kapott. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 125.
Tóth (szántai), l. Tóth (alias Szántay).
Tóth (szásznyiresi).
Nemességét 1590-ből l. OL: Erd. főkormsz. 1804:122.
Tóth (székelyi).
Leszármazását l. NIf. I/200.
Tóth (szentannai).
Marosszéki család. – Vö. NI. XI-279–280. (gen.)
Tóth (szigeti).
Címereslevele kelt 1656. – Vö. Békésm. tört. III/255.
Tóth (szigeti).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI-110.
Tóth (szigeti).
Címereslevele kelt 1670. jun. 1. (OL: 1359/1899.)
Tóth (szoboszlai), l. Szoboszlay.
Tóth (szomszédvári).
Nagy Iván által (XI/273.) említett, kihalt család.
Tóth (szopori).
Címereslevele kelt 1599. ápr. 1. (OL: 1052/1892.) – Vö. NI. XI/281.
Tóth (szovátai).
Nemességét 1608-ból l. OL: kolosmon. conv. Arm. M. 31.
Tóth (szőllősi).
Címereslevele kelt 1665. ápr. 25. (Nyitram. lt.)
Tóth (tardoskeddi). Címereslevelet 1696. T. János nyert; kihirdette 1696. jun. 4. Nyitram., ahonnét a család 1822. Barsmegyébe költözött. – Vö. Barsm. monogr. 550–1.
Tóth (técsői).
Címereslevele kelt 1612. aug. 1. (Beregm. lt.)
Tóth (técsői).
Nemességét 1634-ből l. OL: NRA. 1680–1.
Tóth (técsői).
l. NIf. III/101.; Gorzó 126.
Tóth (udvarhelyi).
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI-405.
403Tóth (ujfalvi).
Címereslevele kelt 1608. máj. 6. – Vö. Siebm. erd. 244.
Tóth (ujfalvi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI-580.
Tóth (váradi).
Címereslevele kelt 1610. jun. 24. – Vö. Siebm. erd. 244.
Tóth (váradi).
Címereslevelet Rákóczy Zsigmondtól 1670. dec. 26. T. Mihály kapott. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 125.
Tóth (vásárhelyi).
Nemességét 1608-ból l. OL: kolosmon. conv. Arm. M. 31.
Tóth (másképen Bodonyi).
Címereslevelet 1696. T. István és társai kaptak. Kihird. 1696. aug. 13. Nógrádm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben István és András fodulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. II/144.
Tóth (másképen Borbély, rettegi).
Címereslevele kelt 1620. (Gyfv. LR. X/199.) – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/362.
Tóth (másképen Borbély, (nemeskeréki).
Címerepcsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. Gorzó 126.
Tóth (másképen Czere, kisjenői).
Veszprémm. bizonyítványa alapján 1721. Heves-, 1798. pedig Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 72.; 403.; Orosz. 60., 295.; Alapi 60–1., 128., 176., 269.
Tóth (másképen Gaál).
Címereslevelet 1676. T. György nyert. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 399.
Tóth (másképen Kántor).
A címereslevelet 1634. szept. 10. T. Péter, Márton és Miklós kapták; kihird. Gömörm. 1635. Nemesi bizonyítványt 1744. Gömörm.-től nyert a család. – Vö. Forgon II/308.; Bor. I/219.; Gömörm. monogr. 659.
Tóth (másképen Kapitány).
Címereslevelet I. Lipóttól 1695. T. Mihály és Mátyás nyertek. (MNMuz. lt.) – Vö. Áld. 262–3.; Kősz. 403.
Tóth (másképen Keresztessy).
Címereslevele kelt 1697. (jászói conv. lt.)
Tóth (másképen Kiss).
Címereslevele kelt 1668. jan. 10. – Vö. TK. I/287.
Tóth (másképen Komáromy, komáromi).
Címereslevele kelt 1593. ápr. 30. (Aradm. lt.)
Tóth (másképen Korbély).
Címereslevele kelt 1653. máj. 12. (Borsodm. lt.) – Vö. Orosz 1293–4.
Tóth (másképen Kurutz), l. Hámos (pelsőci).
Tóth (másképen Maxai).
Címereslevele kelt 1581. szept. 10. – Vö. Weress 72.
Tóth (másképen Mikolay).
Nemességét 1745. és 1764. Komáromm.-ban igazolta. – Vö. Alapi 61., 128., 176., 269.
404Tóth (másképen Nagy.)
Címereslevele kelt 1613. ápr. 6. Nemességét 1703. Gömörm. igazolta. – Vö. Forgon II/145. és II/319.
Tóth (másképen Oláh).
Sándor (Papos) Szatmárm.-ben állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 126.
Tóth (másképen Pakosdi).
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Tóth (alias Pinkóczy).
Régi család, melynek első kimutatható őse a XVI. század első felében élt Thomas Thoth de Pynkoch, akinek hagyatéka felett az osztályos atyafiak a leleszi convent előtt 1561. osztozkodnak. Tamás unokái: Máté ungmegyei szolgabiró és István (Pinkóc) II. Rudolf királytól 1592. ápr. 3. címereslevelet nyernek a következő címer-rel: kék mezőben zöld hármas halmon könyöklő páncélos kar, nyillal átlőve, melynek hegye felé a kard felső részén kígyó csavarodik fel; sisakdisz: 2 vörös között egy fehér strucctoll; takaró: kék-arany. Az eredeti címereslevél a család birtokában; másolata az Orsz. Levéltárban. – A családnak ujabban két ága van, egy katholikus és egy kálvinista. A katholikus ág élő tagjai: Gyula (szül. 1877. Bp.); orvos, államrendőrségi kórház igazgató-főorvosa. – Aladár (szül. 1878.) budapesti kir. közjegyző. Gyermekei. a) Aladár (szül. 1923. Bp.); b) Judit (szül. 1929. Bp.); – Ferenc (szül. 1879. Bp.), kir. közigazgatási biró; – Mária (szül. 1880. Bp.), férje dr. Csupor Józef székesfővárosi tanácsnok. – Nevezettek nemességét s a »Pynkoczy-Tóth« kettős névhez, nemkülönben a fennebb leirt címer használatához való jogosultságát a Belügyminiszter elismerte. A fennebbiek közül Aladrá 1925. vitézzé avattatott. –A család kálvinista ágának napjainkban élő tagjai: Lajos (szül. 1902.); Éva (szül. 1908.); Katalin (szül. 1910.); és István (szül. 1912.). Mindannyian Ungm.-nek a trianoni béke által elszakított részén lévő Szürthe és Baranya községekben birtokosok és ott is laknak.
Tóth (másképen Siska.)
Nemességét 1625-ből l. Gyfv. LR. XIII/47.
Tóth (másképen Piskolti).
Nemességét 1639-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Tóth (másképen Sóky.)
Címereslevele kelt 1647. jun. 11. (Nyitram. lt.)
Tóth (másképen Söptey).
Címereslevelet 1700. szept. 13. nyert. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 258.
Tóth (másképen Szabados).
Gömörmegyei, kihalt család. – Vö. Forgon II/318. Gömörm. monogr. 659.
Tóth (másképen Szabó).
Szabolcsm. bizonyítványa 405
(1776.) alapján nemességének kihirdetését Hevesm. megtagadta. – Vö. Orosz 295.
(1776.) alapján nemességének kihirdetését Hevesm. megtagadta. – Vö. Orosz 295.
Tóth (másképen Szánthay).
Hontm. bizonyítványa alapján Pestm.-ben hirdettetett ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Nemességét 1793. ápr. 22. Pestm. hirdette meg. – Vö. NI. XI/278–9. (gen.); Kősz. 403–4.
Tóth (másképen Szigethy, még másképen Hajdu-Tóth.)
Címereslevelet 1654. jún. 4. T. Mihály nyert. (MNMuz. lt.) Kihird. 1658. febr. 6. Hevesm. – Vö. Orosz 294.; Áld. 203.
Tóth (másképen Szily).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1650. aug. 27. T. Márton nyert. (Ered. Boda Antal járásbiró tulajd. Veszprém és Veszprémm. lt.) Kihirdette 1651. Győr-, 1717. jan. 15. Vasm. – Címer: kék mezőben zölhalmon álló term. szinü pelikán fiait vérével táplálja; sisakdisz: a pelikán; takaró: kék-arany,vörös-ezüst). Az eredeti címereslevél után).
Tóth (másképen Szipkovics).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben él Ferenc.
Tóth (másképen Szöcs).
Nemességét 1687-ből l. a váradi kpt. lt.-ban.
Tóth (másképen Szücs).
Címereslevelet 1652. márc. 20. T. István és Mihály nyertek. (Komárom. lt.) – Vö. Alapi 17., 176., 268–9.
Tóth (másképen Uzoni).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/310.
Győrm.-től 1752. nyert nemesi bizonyítványát 1816. Hevesm. hirdette ki. A család Veszprém- és Fejérm.-ben is lakott. – Vö. Orosz 295.
Nemesi bizonyítványt 1757. dec. 20. és 1836. nov. 20. Szabolcsm.-től kapott. – Vö. Bold. 91., 117.
Szatmárm.-ben élt egyik ily nevü család. – Vö. NI. XI/278.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 401–2.
Tóth-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János (?) és István; Bácsm.-ben János; Baranyam.-ben János; Békésm.-ben István és János; Beregm.-ben Márton; Biharm.-ben 2 Mihály, Péter, Ferenc, János, 2 András, 3 Pál és 2 István; Borsodm.-ben 3 András, Béla, Fernc, Ferenc özv., 2 Gergely, Gergely özv., 4 György, 6 István, 6 János, Mihály özv., 2 László, Márton, Mihály, Miklós, Pál özv., 3 Péter és Sámuel; Fejérm.-ben Ferenc, Sebestyén, Lőrinc, 3 István, 2 Mihály és Péter; Gömörm.-ben 2 Pál, István, János, Gergely, Miklós; Győrm.-ben 2 Ferenc, 4 János, József, 3 Pál, Péter, István, Ádám, András, Sándor, Mihály és Márton; 406
Hevesm.-ben Béla, Gergely és Márton; Komárom.-ben 2 István, András, Miklós, István özv., és fiai, Imre, István, János, György és Sámuel (Vö. Alapi 128., 76., 269.), Máramarosm.-ben Gergely, István, Márton, Mihály és 2 József; Nógrádm.-ben András, János és István; Nyitram.-ben Gergely, 2 András, Péter, István és János; Pestm.-ben András, György, Imre, János, 2 Márton, Pozsonym.-ben 2 Ferenc, Mihály és Péter; Somogym.-ben János, István, Mihály, Lőrinc, 2 József, András, Gergely, Márton; Sopronm.-ben Bálint, Péter, 3 Ferenc, 2 István, Pál, György, 2 Sándor, 2 Mihály és József; Szabolcsm.-ben 2 István, 2 János, András, 2 Péter, 3 Mihály, és Gergely; Szatmárm.-ben 3 János, Mihály és 2 István; Tolnam.-ben Ferenc, György, János, Péter és István; Ugocsam.-ben 2 István, 2 József és János; Ungm.-ben 2 István és János; Vasm.-ben Ádám, Dániel, 4 Ferenc, Gábor fiai Gergely, 4 György, György özv., István fia, 4 János, János fia, József, László, 3 Márton, Mátyás, 7 Mihály, Mihály fiai, 3 Pál, Sándor és 2 Péter; Veszprémm.-ben 2 Ferenc, 3 Pál, Sándor és 2 Péter; Veszprémm.-ben 2 Ferenc, György, 5 István, Imre, 4 János, 2 Pál, 4 Mihály, Péter, Sámuel, Sándor Ferenc özv., Pál özv., Zalam.-ben Ádám, Mátyás, 3 Mihály, 2 Pál, 2 Péter; Zemplénm.-ben 2 János, 3 István, Bálint, György, József vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Hevesm.-ben Béla, Gergely és Márton; Komárom.-ben 2 István, András, Miklós, István özv., és fiai, Imre, István, János, György és Sámuel (Vö. Alapi 128., 76., 269.), Máramarosm.-ben Gergely, István, Márton, Mihály és 2 József; Nógrádm.-ben András, János és István; Nyitram.-ben Gergely, 2 András, Péter, István és János; Pestm.-ben András, György, Imre, János, 2 Márton, Pozsonym.-ben 2 Ferenc, Mihály és Péter; Somogym.-ben János, István, Mihály, Lőrinc, 2 József, András, Gergely, Márton; Sopronm.-ben Bálint, Péter, 3 Ferenc, 2 István, Pál, György, 2 Sándor, 2 Mihály és József; Szabolcsm.-ben 2 István, 2 János, András, 2 Péter, 3 Mihály, és Gergely; Szatmárm.-ben 3 János, Mihály és 2 István; Tolnam.-ben Ferenc, György, János, Péter és István; Ugocsam.-ben 2 István, 2 József és János; Ungm.-ben 2 István és János; Vasm.-ben Ádám, Dániel, 4 Ferenc, Gábor fiai Gergely, 4 György, György özv., István fia, 4 János, János fia, József, László, 3 Márton, Mátyás, 7 Mihály, Mihály fiai, 3 Pál, Sándor és 2 Péter; Veszprémm.-ben 2 Ferenc, 3 Pál, Sándor és 2 Péter; Veszprémm.-ben 2 Ferenc, György, 5 István, Imre, 4 János, 2 Pál, 4 Mihály, Péter, Sámuel, Sándor Ferenc özv., Pál özv., Zalam.-ben Ádám, Mátyás, 3 Mihály, 2 Pál, 2 Péter; Zemplénm.-ben 2 János, 3 István, Bálint, György, József vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tóth, l. Asztalos-Tóth. – Babeczky (Babiczy). – Bodonyi (alias T.) – Borbély (rettegi, alias T.) – Borbély (alias T., nemeskéri) – Borsy (alias T.) – Csabai (alias T.) – Deáky (alias T.) – Ecsegi T. – Eötvös (alias T.) – Gaál (alias T.) – Hatvani (alias T.) – Jeszenszky (alias Simkovics, kisjeszeni) – Kerékgyártó T. – Keresztesy (alias T.) – Korhely (alias T.) – Kovács (alias T.) – Kovács (alias T., szebeni) – Könyves (alias T., váradi) – Malacz (alias T.) – Murányi T. – Nagy (alias T.) – Piskolthy (alias T.) – Répa (ónodi, alias T.) – Simaházy – Siska (alias T.) – Suchodele-T. – Szabó (alias T.) – Szántay (alias T.) – Szathmáry-Asztalos (alias T.) – Szeöcs (alias T.) – Szeredi (alias T.) – Szigethy (alias T.) – Szilágyi-T. – Szoboszlai (alias T.) – Szöcs (alias T.) – Tóth-Pápay.
Tóth-András-István, l. Kovács (alias T.)
Tóth-Gál (alias Szántay).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben János vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tóth-Gyulai.
Nemességét 1619-ből l. Tóth (gyulai) alatt.
407Tóth-Kádár (sárosberkeszi).
Előnévre nézve l. NIf. I/243.
Tóth-Nagy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben István él.
Tóth-Pápay.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 403.; Siebm. k. 119. és Pápay (alias T.-P., recte T. )
Tóth-Szilágyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István igazolta nemességét.
Tóthfalussy.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1649. ápr. 20. T. János és fiai kapták. (OL: Htt. Váradi kpt. lt.; Szatmárm. lt.) Címer: kék mezőben zöld földön fehér kövekből rakott kút, melynek gárgyáján vizet okádó oroszlán guggol; sisakdísz: vörös ezüsttel és arany-kékkel vágott 2 szárny között álló gólya; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családnak egyik ága a XVIII. század derekán József személyében Nagykőrösre költözött s 1754. és 1765. Hevesm. bizonyítványával igazolja nemességét. A nemesi bizonyítvány alapjául Biharm.-nek 1729. évi bizonyságlevele szolgált. A család Bihar- és Szatmárm.-ből nemességét 1786. máj. 18. legf. helyen is igazolta. (LR. LIII/395.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben István, Szatmárm.-ben pedig György vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/283. (gen.); Orosz 296.; Benkó 352-1. (gen.); Kősz. 404.; Gorzó 128., pk. 30.; Siebm. 677-8.
Címereslevelet 1699. nov. 7. T. Márton nyert (marosvásárhelyi ref. coll. könyvt.) – Vö. NIf. I/215.
Tóthfalussy (tótfalusi és lipniki), l. Glaczinger.
Tóthváradjai.
Címereslevele kelt 1607. okt. 17. (Gyfv. LR. IV/204.) Vö. Siebm. erd. 241.; Márki II/223-4.; Lendv. I/99.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Tóthy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben András özv., Zalam.-ben pedig Ferenc és Jakab igazolták nemességüket.
Tóth-Poroszlay.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Toussainet, báró.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárom- és Veszprémm.-ben élt a család. – Vö. Siebm. 678.
Tőke (majtini).
Nemességét 1611-ből l. OL.
Nemességét 1655-ből l. OL: Gyfv. LR. XXVI/580. M.-Torda 135.; NI. XI/254.
Tőke, l. Teőke alatt is.
Tőkés.
Nemességét 1608-ból l. OL: kolosmon. conc. Arm. M. 31.
408
Címereslevele kelt 1631. szept. 23. – Vö. T. VIII/87.
Tőkés (magyarosi).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 135.
Tőkés (torboszlói).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt.
Nemesi bizonyítványt 1826. dec. 4. Bregm.-től nyert a család. – Vö. Bold. 117.
Tőkésy (alias Dóczy).
Címereslevele kelt 1587. dec. (Komáromm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.; Alapi 17., 176. és Dóczi (alias T. )
Töki, l. Eördögh (alias T.)
Tökmér (jászberényi), l. Erdély (russói).
Tököly (kevermesi és vizesi).
A címereslevelet 1706. T. András nyerte (l. Popovich-T.) Kihalt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Csanádm.-ben János és Konstantin vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/289–290.; Csanádm. tört. 206–7.; Márki II/712–3.; Siebm. 679.
Tököly, l. Thököly alatt is.
Tökös, l. Thökös.
Tölcséres, l. Udvarhelyi (alias T.)
Tölczeky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben György és Mihály nyertek igazolást. – Vö. NI. XI/290.; Kősz. 279.
Tölgyes (bikfalvi).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeírásában előfordul József. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/390.
Háromszékm.-ben is élt ily nevű család. – Vö. Gorzó 127.
Tölgyessi (Tölgyessy).
A család előbbeni neve Eichholz volt. A nemességet T. –re való névváltoztatással 1838. márc. 1. E. János, Pestv. bírája és gyerm. kapták. (LR. LXVI/724.) – Vö. még Eichholz és Kősz. 404.
Tölgyessi (boksáni).
A nemességet 1874. márc. 26. Szeidl József, osztr. államvasúti tiszt kapta nevének T. –re való átváltoztatásával s a »boksáni« előnév adományozásával.
Tölhy, l. Bathó (alias T.)
Tölly.
Címereslevele kelt 1573. szept. 20. (Vasm. lt.) Mihály és Péter (Vasm.) 1763. okt. 12. legf helyen igazolták nemességüket. (LR. XLVI/453.) – Vö. Balogh 259–260.
Tölszéky.
Címereslevelet 1662. júl. 7. T. János nyert.; kihird. 1663. Abaujm. A családot másképen Pap-nak 409
is hívták. János Borsodm. bizonyítványa alapján 1794. Pestm.-be hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 404.; Orosz 300.
is hívták. János Borsodm. bizonyítványa alapján 1794. Pestm.-be hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 404.; Orosz 300.
Töltényi.
A címereslevelet 1842. dec. 22. T. Szaniszló, somogyi orvos kapta. (LR. LXVII/302.)
Töltésy (Töltéssy).
Címereslevele kelt 1663. Nemességét 1725. Komáromm. igazolta. – Vö. Alapi 177.
Töltésy (másképen Dóczy).
nemességét 1756. Komáromm.-ben igazolta. – Vö. Alapi 128.
Töltésy (Másképen Konya).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 404.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérm.-ben András; Gömörm.-ben Mihály; Kmáromm.-ben István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/290.; Siebm. pk. 119.; Békésm. tört. III/256.i Komáromm. monogr. 582.; Forgon II/320.; Alapi 270.
Töltésy, l. Töttössy (alias T.)
Tömjén.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Miklós él. – István fia György Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen igazolják nemességüket. (LR. XLVI/455.)
Tömlén.
Vasm.-ből nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen nyert elismerést. (LR. XLVI/455.) – Vö. Balogh 151.
Tömlin, l. Temlin.
Tömördy.
Vasm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 151.
Tömörkényi (polgári).
Címereslevele kelt 1655. júl. 21. Gyfv. LR. XXVI/576.) – Vö. Siebm. erd. 244.
Tömöry (Temery).
Nemességét 1609-ből l. OL: NRA. 1861–19.
Címereslevele kelt 1719. – Vö. Alapi 177.
Tömöry.
A család korábbi neve Schopper volt. A nemességet 1872. ápr. 16. Schopper Jenő volt vaskereskedő kapta nevének T. –re való átváltoztatásával. – Címer: kék mezőben egymáson keresztbetett arany kereszt és ezüst horgony; sisakdísz: arany-kékkel és ezüst-kékkel vágott 2 szárny között arany kereszt; takarók: kék-arany, kék-ezüst. – Vö. MNCsk. I/127. (gen.); MNA. 134.
Tömösváry (alias Fazekas).
Címereslevelet 1646. dec. 11. T. Gerely és gyerm. nyertek (Szatmárm. lt.) Kihird. 1648. Gömörm. A család szatmárm.-ben is élt. – Vö. Gorzó 127.
Címereslevelet 1587. júl. 13. nyert. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.
Tömösváry (gálóczi).
Címereslevele kelt 1625. jún. 10. – Vö. Siebm. erd. 244.; Gf. III/117. 410
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradm.-ben Sándor (Vö. Márki II/713.); Csongrádm.-ben András és Szabolcsm.-ben Ferenc igazolták nemességüket.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Aradm.-ben Sándor (Vö. Márki II/713.); Csongrádm.-ben András és Szabolcsm.-ben Ferenc igazolták nemességüket.
Tömpe.
Címereslevelet I. Lipóttól 1665. jún. 9. T. János nyert (Szatmárm. lt.) Kihird. 1666. ápr. 14. Szatmárm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben György igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/290.; Gorzó 127.
Tönkő, l. Szilágyi (alias T.)
Tördemicz-nemzetség.
l. Karácsonyi III/116.; T. XXI/174.
Törék (Törek).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1650. jún. 19. T. István és társai nyertek (Ered. T. László tulajd. Vashegyen). A család 1733. Gömörm.-ben igazolta nemességét. – Vö. Forgon II/320.; Csanádm. tört. 207.
Címereslevelet Biró Istvánnal 1668. okt. 3. T. János kapott; kihird. Gömörm. Nemességé 1733. igazolta. – Vö. Forgon II/320.
Címereslevelet 1707. febr. 30. nyert. – Vö. Bojn. 38.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben Márton, Miklós és 2 István; Hontm.-ben pedig István fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/290.
Törék, l. Szabó (alias T.)
Töreky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben 3 János, István, József, Ádám, Ferenc, György és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/290.; Kősz. 405.
Törey (Theörey).
A címereslevelet a Marussy-családdal közösen 1651. aug. 22. T. András nyerte. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 10.
Címereslevele kelt 1676. márc. 7. (Hevesm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 119.; NIf. I/308.; Orosz 296.
Törjék.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Törjék (kutasi).
Nagy Iván által (XI/290.) említett kihalt család.
Törkenczi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémm.-ben Ádám és István élnek. – Vö. NI. XI/290.
Törley (csantavéri).
Fenti előnévvel a nemességet 1896. ápr. 1. T. József budapesti pezsgőborgyáros és nagybirtokos kapta. Fiutóda nem lévén,1908. júl. 27. T. Gyula szabadkai lakos és T. Antal volt szabadkai földbirtokos nemességre emeltettek a néhai »csantavéri« T. 411
József előnevének és címerének átruházásával. – Vö. MNA. 134.
József előnevének és címerének átruházásával. – Vö. MNA. 134.
Törő (váradi).
Címereslevele kelt 1654. febr. 4. (Gyfv. LR. XXVI/292.) – Vö. Siebm. erd. 244.
Törő (turi).
A címereslevelet 1656. aug. 12. T. András és Mátyás s Szemerey Péter nyerték. A család Hevesm.-ben élt. – Vö. Orosz 296.
B.-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeírásakor Mihály Deésen lakott. – Vö. Szoln.-Dob.-m. monogr. VII/372.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben András és Pál nyertek igazolást.
Török (lászlókarcsai).
Címereslevele kelt 1418., febr.7. – Vö. Fejérpataky II/23.; T. X/28., XIII/38–9., XIV/33–4.; Siebm. 680.
Török (enyingi és bakonoki).
Kihalt, történeti nevezetességű család. – A címereslevelet Mátyás királytól 1481. nov. 26. T. Ambrus szörényi bán kapta (Ered. a gróf Festetics-család lt.-ban.). –1507. aug.25-én II. Ulászló királytól T. Imre nándorfehérvári bán és fiai részesültek címereslevél adományozásában. Nevezett Ambrust, miután a törökök 1521. Nándorfehérvárat elfoglalták, az országgyűlés jószágvesztésre itélte. A mohácsi vész után eleinte Ferdinánd híve, 1536. azonban Jánoshoz csatlakozott; 1541. Roggendorf ellen Buda védelmében kitüntette magát, de utóbb a törökök fogságába került s Konstantinápolyban a héttoronyba zárták. Meghalt 1551. Családja István pápai kapitány személyében 1618. halt ki. – Vö. NI. XI/290–6. (gen.); Fejérpataky II/65.; Siebm. 680–1.; horv. 192; T. XI/22–7., 29., XV/33., 48; Lendv. I/99.; Orosz 296.
Török (szigethi).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:129.
Török (zalatnai).
Címereslevele kelt 1573. dec. 5. – Vö. Siebm. 682.; T.X/36.; Békésm. tört. III/286.
Címereslevele kelt 1578. aug. 24. – Vö. Csoma 665.; Orosz 297.
Török (váradi).
Címereslevelet 1583. dec. 22. T. Máté és fiai kaptak. (Gyfv. LR. I/267.) – Vö. Márki I/368., II/224.; Siebm. erd. 240.
Török (zodorói).
Nemességét 1588-ból l. Gyfv. LR. II/71.
Címereslevelet Rudolftól 1602. szept. 20. nyert; kihird. 1606. febr. 2. Gömörm. Ugyanitt igazolta nemességét 1733. – Vö. Forgon II/323–4.
Címereslevelet 1603. T. Mátyás és János testv. kaptak. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/203.
Török (makói).
Címereslevelet 1606. máj. 29. T. János 412
és István kaptak. (Gyfv. LR. III/11.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/204.; Siebm. erd. 238. Bold. 44.
és István kaptak. (Gyfv. LR. III/11.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/204.; Siebm. erd. 238. Bold. 44.
Címereslevelet 1606. dec. 31. T. István, Bálint és Mihály kaptak. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/205.
Török (szentmiklósi).
Címereslevele kelt 1608. máj. 8. l. kolosmon. conv. Arm. T. 19. – Vö. Siebm. 682., erd. 245.; T. X/36.
Török (hódosi).
Nemességét 1608-ból l. OL: kolosmon. conv. Arm. M. 31.
Török (kebelei).
Nemességét 1609. dec. 15-ről l. Gyfv. LR. VI/410. – Vö. Pálmay: M.-Torda 138.
Címereslevele kelt 1609. dec. 20. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma 612. (gen.); Siebm. pk. 120.; Forgon II/324.
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1610. febr. 20. T. Gergely és Mátyás kapták. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.
Török (váradi).
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1610. jún. 23. T. Mátyás kapta (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1611. ápr. 4. T. Lukács, Ferenc és Pál kapták (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.
Nemességét 1611-ből l. OL: NRA. 940–10.
Címereslevele kelt 1611. Nemességét 1769. jan. 16. Vasm. igazolta. – Vö. Andr. 80.
Török (emőkei).
A címereslevelet 1613. márc. 19. T. Márton, fiai Mátyás, Miklós és János, Nagy Péter és Beke Demeter nyerték (Ered. T. Endre p. és t. tiszt tulajd. Bp., más. OL: 191/1906.) – Vö. NI. XI/305–6. (gen.) 308.; Siebm. 679–680.; T. VIII/73–9. (gen.)
Nemességét 1613-ból l. a győri kpt. lt.-ban.
Török (telekesi).
Címereslevele kelt 1615. – Vö. Andr. 80.; Siebm. 681.; T. IX/39., X/33.; Csanádm. tört. 208–9.
Török (almási).
A címereslevelet 1617. T. János kapta. Nemességéről 1710. Komáromm.-től kapott bizonyítványt. – Vö. Alapi 61., 177.
Török (ujtordai).
A nemességet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. T. 2 István, 2 János, Mihály és társai kapták. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Címereslevele kelt 1620. máj. 5. – Vö. T. XXXII/89.
Török (tasnádi).
Címereslevele kelt 1621. nov. 20. – Vö. Siebm. erd. 238.
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/10.
Címereslevele kelt 1625. febr. 25.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/210.
Török (nagyaknai).
Nemességét 1625-ből l. OL: kolosmon. conv. Prot. R. II/72.
Török (péceli).
Nemességét 1625-ből l. leleszi conv. lt.
A címereslevelet 1628. szept. 27. T. István, Dávid és János nyerték. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 126–7.
413Török (endrődi).
Címereslevele kelt 1628. – Vö. Siebm. 682.; T. X/37., XV/48.
Címereslevele kelt 1629. máj. 6. – Vö. Csoma 665.; Siebm.pk. 120.
Címereslevele kelt 1631. nov. 9. – Vö. T. XXII/89.
Címereslevelet I. Rákóczi Görgytől 1631. jún. 23. T. Bálint és társai nyertek. – Címert s a további adatokat l. Almási alatt.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Török (kiskászoni).
Nemességét 1641-ből l. Gyfv. LR. XX/30. – Vö. Siebm. erd. 238.
Címereslevele kelt 1642. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394.
Török (veszprémi).
Címereslevele kelt 1644. okt. 6. (OL: 1565/1906.)
Török (magyarbeődi).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/1.
Török (deési).
Címereslevele kelt (?) 1649. jan. 6.
Török (váradi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/108.
Címereslevelet 1650. szept. 17. T. István nyert. (MNMuz. lt.) Nemessége Győrm. bizonyítványa alapján 1839. Hevesm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Orosz 297.
Török (harasztosi).
Nemességét 1650. dec. 24-ről l. Gyfv. LR. XXV/315. – Előnév és címer megerősítése 1911. febr. 6. T. Kálmán ezredes, 1913. jan. 9. T. Vilmos törvényszéki telekkönyvezető részére. – Vö. Siebm. erd. 245.; NI. XI/320.; Pálmay: M.-Torda 138.
Címereslevele kelt 1652. febr. 13. – Vö. Siebm. erd. 244–5.
Címereslevele kelt 1652. jún. 8. – Vö. TK. I/287.
Török (csikszentmihályi).
Nemességét 1655. júl. 7-ről l. Gyfv. LR. XXVI/605.
Török (farkaslaki).
Nemességét 1655. júl. 7-ről Gyfv. LR. XXVI/620.
Török (szentmihályi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.
Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. T. Ferenc nyert az Abari családdal.
Címereslevelet 1658. aug. 1. T. János és fia Péter kaptak. Borsodm. bizonyítványa alapján 1760. Hevesm. hirdette ki a család nemességét. – Vö. Orosz 297.
Török (deési, alias Ötvös).
Címereslevele kelt 1659. jan. 28. – Vö. Siebm. erd. 245.; Szolnok-Dobokam. monogr. III/59.
Címereslevele kelt 1662. jún. 23. – Vö. Siebm. 682.
Címereslevele kelt 1662. (Ugocsam. lt.)
Címereslevele kelt 1662. (Zemplénm. lt.)
414
Címereslevele kelt 1662. – Vö. NIf. II/230.
Török (adorjáni).
Nemességét 1663. febr. 18-ról l. Gyfv. LR. XXVII/650. – Vö. Pálmay: M.-Torda 138.
A címereslevelet 1663. máj. 6. nyerte; kihird. Abaujm. Nemességét 1805. Hevesm.-ben igazolta. – Vö. Orosz 297.
Címereslevele kelt 1663. jún. 22. – Vö. Siebm. erd. 244.
Török (árvai).
Címereslevele kelt 1664. jún. 12. (Árvam. lt.) – Vö. Siebm. 682.; T. X/37.; NI. XI/306–7. (gen.)
Török (törökfalvi).
Címereslevele kelt 1665. máj. 8. (OL: 624/1907.)
A címereslevelet 1665. júl. 15. T. János kapta. Nemességét 1733. Gömörm. igazolta. – Vö. Forgon II/324.
Címereslevelet 1669. márc. 29. T. Bálint nyert; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/237.
Török (szigeti).
Nemességét 1670-ből l. Erd. főkormánysz. 1808:2799.
Török (sámsondi).
Nemességét 1672-ből l. OL: Erd. főkormsz. 1841:7616.
Török (székesfehérvári).
Címereslevele kelt 1697. ápr. 2. – Vö. Siebm. 682–3., erd. 245.; T. X/37.
Címereslevelet 1697. T. János nyert (LR. erd. I/189.
Címereslevelet 1703. jan. 3. T. Mihály, János és István kaptak. (LR. erd. V/1.; Szatmárm. lt.); Kihird. 1713. márc. 15. Szatmárm. – Vö. Gorzó 126.
A címereslevelet 1703. aug. 18. T. Mihály és János budai törökök kapták (LR. erd. V/181.)
Török (törökkői).
A címereslevelet 1706. márc. 30. T. Dániel ruszti lakos kapta (LR. XXVII/113.) – Vö. Siebm. 683.; NI. XI/308.
A címereslevelet 1607. jan.30. T. Mátyás és gyerm. nyerték (LR. XXVII/221.) – Vö. Siebm. 683., horv. 192.; NI. XI/309.
Címereslevelet 1712. aug. 24. T. Miklós kapott. (LR. XXX/26.) – Vö. Siebm. 608.; NI. XI/309.
Török (váradi).
A címereslevelet 1717. febr. 24. T. István kapta. (LR. XXXI/285.) Kihird.Borsodm. – Vö. Bor. I/240.; Siebm. 683.; NI. XI/309.
Török (másképen Egry).
Címereslevelet 1718. máj. 15. T. János és fia Mátyás nyertek (LR. XXXII/80.) – Vö. Siebm. 683.; NI. XI/309.
A címereslevelet 1718. aug. 24. T. István kapta. (LR. XXXII/109.) – Vö. NI. XI/309.; Orosz 297.
Török (budai).
Címereslevelet 1719. ápr. 25. T. István nyert. (LR. XXXII/293.)
Török (földesi).
Nemességét 1724-ből l. váradi kpt. lt.-ban.
A címereslevelet 1756. máj. 24. T. Tódor erzsébetvárosi 415
polgár és gyerm. kapták. (LR. erd. X/439.) A család egyik ága utóbb Szinérváralján telepedett meg. – Vö. Siebm. erd. 244.; Csanádm. tört. 208.; Gorzó 127.; Szongott 174.
polgár és gyerm. kapták. (LR. erd. X/439.) A család egyik ága utóbb Szinérváralján telepedett meg. – Vö. Siebm. erd. 244.; Csanádm. tört. 208.; Gorzó 127.; Szongott 174.
A címereslevelet 1792. júl. 26. T. János Csongrádm. táblabírája kapta. (LR. LVI/43.) – Vö. Siebm. 684.; Ni. XI/310.
Török (murai és kőröstarcsai).
A nemességet 1885. márc. 23. T. Ferenc csendőrezredes kapta. – Vö. MNA. 134.
Török (algyógyi).
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/317.
Török (almási).
Nógrádm. bizonyítványa alapján 1772. Hevesm.-ben kihirdetett család. – Vö. Orosz 297.
Török (bágyi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett erdélyi család.
Török (bakoni).
Címert l. Siebm. 681.
Török (bakonoki, vagy pathi).
l. Turul X/29.
Török (balatonfőkajári).
Címert l. NI. XI/308. és Siebm. 683.
Török (borsodi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.
Török (botházi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.
Török (csekelaki).
Nagy Iván által említette család (XI/320.)
Török (erdődi).
Címert l. Siebm. pk. 120.; T. XV/48.
Török (felsőőri).
Vasm.-i birtokadományos család. – Vö. NI. XI/308.
Török (galaci).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XI/320.
Török (gyulafehérvári).
Nagy Iván által (XI/318–9.) említett család. Gyulafehérvárott élt.
Török (hidegvizi).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.
Török (hódosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/321.; Pálmay: M.-Torda 138.
Török (horgospataki).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/362.
Török (illyefalvi).
Székely család. – Vö. NI. XI/320.
Török (kadicsdalvi).
Udvarhelyszéki régi székely család. – Vö. NI. XI/310–7. (gen.); Siebm. 683., erd. 245.; Gf. I/107., II/88., 104., III/28.; T. X/36.; NIf. I/173. (előnév); MNZsbk. II. R. I/623–4. (gen.)
Török (kamuti).
A XVI. században élt család. – Vö. Békésm. tört. III/151.
Török (kecsetszilvási).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.
Török (kézdivásárhelyi).
Ugyancsak Nagy Iván által (XI/320.) említett család.
416Török (kolosi).
Szintén Nagy Iván említette (XI/320.) család.
Török (k.-remetei).
Székely család. – Vö. NI. XI/319.
Török (lippai).
Régi birtokadományos (1609., 1610.) család. – Vö. Márki II/224.; Lendv. I/99.
Török (magyarigeni).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Török (márkusfalvi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.
Török (mezőszakáli).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.
Török (nemesócsai).
Vasm.-i adományos (1720.) család. – Vö. Balogh 151. (gen.)
Török (pancsovai).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeírásában előfordul Péter. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr.VII/389.
Török (páni).
Címert l. Siebm. 682. – Vö. még T. X/37.; Barsm. monogr. 551.
Török (pókafalvi).
Nagy Iván által (XI/319.) említett erdélyi család.
Török (ponori).
Hunyadm.-i család. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Böjthe 284–5. (gen.)
Török (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/363.; Gorzó 127.
Török (surányi).
Erdélyben élt család. – Vö. Gf. II/54.
Török (székesfehérvári).
Nagy Iván által (XI/319.) említett erdélyi család.
Török (szeledsányi).
Pestm.-ben 1804. kihirdetett család. – Vö. Kősz. 405.
Török (szendrői), nemes és gróf.
Leszármazása a XVI. század első felében élt Bálintig vezethető vissza. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben József, Nógrádm.-ben pedig András és Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A családból T. József és gyermekei 1774. dec. 28. grófi rangra emeltettek. (LR. L/134.) – Leszármazási tábla és címerpecsét Pestm. lt.-ban. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban is. – Vö. NI. XI/298–305. (gen.); Siebm. 681–2.; T. X/35.; Kősz. 405.; Gömörm. monogr. 659.; Forgon II/321–3. (gen.); Orosz 296.; Hevesm. monogr. 680.; Alapi 61.; MNZsbk. I. R. I/255–6.; stb.
Török (szentdomokosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/319.
Török (szentgyörgyszuhai).
Gömörm.-i kihalt család. – Vö. Forgon II/320–1.
Török (szentmiklósi).
Székely család. – Vö. NI. XI/318–8. (gen.)
Török (telekesi).
Ősi fészke a Vasm.-i Telekes, mit igazol 417
Vasm.-nek 1615. kelt egy oklevele. Nagy Iván (XI/296–8.) kihaltnak jelzi a családot; újabb kutatás szerint (l. Széll Farkas: Kihalt-e a telekesi Török család Turul. 1891. évf.) a család napjainkban is él. – Családi közlés szerint egyik ágának leszármazása ez: Sándor, volt kassai polgármester. Gyermekei: 1. Mária (Góth Lajosné); – 2. Sándor, holland ezredes Jáva szigetén; – 3. Géza, gyógyszerész Pozsonban. Felesége Kramer Elza; Fia Gyula (szül. 1888.), Máv. titkár (Budapest.) Felesége Jäger Karola. Gyermekei: a) Mária (szül. 1914.); – b) Ildikó (szül. 1915.); – c) Sándor (szül. 1921.); – d) Erzsébet (szül. 1925.); – Vö. még Kősz. 405.; rcsk.
Vasm.-nek 1615. kelt egy oklevele. Nagy Iván (XI/296–8.) kihaltnak jelzi a családot; újabb kutatás szerint (l. Széll Farkas: Kihalt-e a telekesi Török család Turul. 1891. évf.) a család napjainkban is él. – Családi közlés szerint egyik ágának leszármazása ez: Sándor, volt kassai polgármester. Gyermekei: 1. Mária (Góth Lajosné); – 2. Sándor, holland ezredes Jáva szigetén; – 3. Géza, gyógyszerész Pozsonban. Felesége Kramer Elza; Fia Gyula (szül. 1888.), Máv. titkár (Budapest.) Felesége Jäger Karola. Gyermekei: a) Mária (szül. 1914.); – b) Ildikó (szül. 1915.); – c) Sándor (szül. 1921.); – d) Erzsébet (szül. 1925.); – Vö. még Kősz. 405.; rcsk.
Török (szentmiklóstorjai).
A XV. századbón Nagy Iván által (XI/318.) említett család.
Török (törökfai).
Erdélyi salád. Címerpecsét a gróf Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Török (tusoni).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Török (vadadi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Török (váradi).
Nagy Iván által (XI/308.) említett Aradmegyei család. – Vö. még Márki II/713.
Török (másképen Miskolczy).
Hevesm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/321.
Török (másképen Musztafa, liszkófalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Litóm.-ben János és Mátyás vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Dudás 142.
Török-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István; Aradm.-ben István, József és Ferenc; Árvam.-ben Adnrás, Mátyás és János; Biharm.-ben András, Antal, 4 István, János, József és 2 Mihály; Borsodm.-ben György, 6 István, 2 János, Ferenc, János özv., Péter; Csongrádm.-ben Mihály; Fejérm.-ben János; Gömörm.-ben János özv., Darvas Erzsébet s fiai András, János és István; Győrm.-ben András, Sándor, Pál, János, Mihály Ferenc, István, Zsigmond és György; Hevesm.-ben János és Ferenc; Komáromm.-ben János; Máramarosm.-ben György és István; Nyitram.-ben Ferenc; Pozsonym.-ben Ferenc, János, Gáspár, Pál, 2 György és Imre; Sopronm.-ben Ferenc, Péter, 2 György, István, János, Lipót és Károly; Szabolcsm.-ben 2 János, Péter; Szatmárm.-ben László, Ferenc, György és 3 János; Tolnamegyében Imre; Ugocsam.-ben István, János és Miklós; Ungm.-ben András, Ferenc; Vasm.-ben István, 2 Mihály, János, Ádám, László, Benedek; Zalam.-ben László, Ferenc, 5 György, 2 István, 3 János, Mihály és Gáspár; Zemplénm.-ben Bálint és István s Zólyomm.-ben Ferenc 418
vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Miklósnak (Abaujm.) nemessége 1801. dec. 31. (LR. LX/913.) legfelsőbb helyen elismeretett. – Gömörm.-ből 1811. aug. 2. a család nemessége nyert legf. elismerést (LR. LXIII/82.) –1768. jún. 19. Háromszékm.-ből Ádám és Miklós (LR. LIII/492.), Koloszm.-ből id. és ifj. József (u. o. LIII/492.) és Közép-Szolnokm.-ből Pál nemessége igazoltatott (u. o. LIII/494.) Sámuel nemessége Szatmárm-ből 1763. máj. 28. (LR. XLVI/503.) s Benedek és Mihály nemessége Vasm.-ből (u. o. XLVI/453.) legf. helyen szintén elismertettek. Több ily nevü család címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. Benkó 354.; Dudás 139., 142.; Pozsonym. monogr. 698.; Petri V/648–655.; Csanádm. tört. 207.; Kősz. 405.; Alapi 129., 270.
vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Miklósnak (Abaujm.) nemessége 1801. dec. 31. (LR. LX/913.) legfelsőbb helyen elismeretett. – Gömörm.-ből 1811. aug. 2. a család nemessége nyert legf. elismerést (LR. LXIII/82.) –1768. jún. 19. Háromszékm.-ből Ádám és Miklós (LR. LIII/492.), Koloszm.-ből id. és ifj. József (u. o. LIII/492.) és Közép-Szolnokm.-ből Pál nemessége igazoltatott (u. o. LIII/494.) Sámuel nemessége Szatmárm-ből 1763. máj. 28. (LR. XLVI/503.) s Benedek és Mihály nemessége Vasm.-ből (u. o. XLVI/453.) legf. helyen szintén elismertettek. Több ily nevü család címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. Benkó 354.; Dudás 139., 142.; Pozsonym. monogr. 698.; Petri V/648–655.; Csanádm. tört. 207.; Kősz. 405.; Alapi 129., 270.
Török, l. Árvay (alias T.) – Buday (alias T.) – Eövös T. – Hettey (alias T.) – Kiss (alias T.) – Lányi (alias T.) – Theöreök és Thewrewk. – Tóth (címerlevél 1609.) – Zsámbéky (alias T. és Buday).
Török Kereszturi.
Nemességét 1611-ből l. OL: Gyfv. kpt. Cen. XX/14.
Törökszentandrássy.
Nemesi bizonyítványt 1805. Győrm.-től nyert; kihird. Bácsm. – Vö. T. X/52.
Törös (makói).
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/161. – Vö. Siebm. erd. 238.
Címereslevele kelt 1655. márc. 15. (Hevesm. lt.) Biharm.-ből Hevesm.-be átszármazott család, ahol nemessége 1847. ismertetett el. – Vö. Orosz 297–8. (gen.)
Törös (oroszlánosi).
Borsodm.-i család. – Vö. NI. XI/322. T. XI/27–35. (gen.)
Törös (szabolcsi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Zsigmond özv.-e fordul elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben István, János, Mihály és Mátyás; Szabolcsm.-ben György, Ferenc és István; Szatmárm.-ben János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – T. János 1646. dec. 15. bárói rangra emeltetett. (LR. IX/844.) – Vö. NI. XI/321–2.; Siebm. 648., erd. 245.; Gorzó pk. 30.
Törös, l. Baráth (debreceni, alias T.)
Törpendy.
Címerpecsét Pestm.-i lt.-ban. – Vö. Kősz. 406.
Törpényi.
A címereslevelet l. Rákóczi Györgytől 1631. febr. 21. T. János (Lénárd) nyerte (Hit. más. a kolozsvári ref. coll. lt.-ban.) – Vö. Sándor II/9–10.; Siebm. erd. 238.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/374.; Kősz. 406.
419Törsök.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Mihály él.
Törsök, l. Törzsök alatt is.
Törtöly.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/167.
Töry.
A nemességet 1911. febr. 9. r. T. Gusztáv, igazságügyi államtitkár kapta, annak testvérei, T. Emil budapesti műegyetemi tanárra és dr. T. József miniszteri osztálytanácsosra való kiterjesztésével. – Címer: négyelt pajzs; az első kék mezőben 1–2 elhelyezéssel (és felfelé nyúló végekkel) 3 arany patkó; a 2. és 3. ezüst mezőben egymás felett 2–2 stilizált kék liliom;a 4. kék mezőben egymás felett 2 hatágú arany csillag; sisakdísz: ezüst-kék szárnypár; takaró: kék-ezüst. – A családból Gusztáv (szül. 1857. okt. 24. Bp., megh. 1925.), igazságügyminiszter, majd a m. kir. Curia elnöke volt; Emil (szül. 1863. ápr. 27. Bp., megh.) udvari tanácsos, műegyetemi rk. tanár, műépítész, aki 1908. Pogány Móric építésszel együtt alkotta meg a Nemzeti Szinháznak kivitelre elfogadott monumentális tervét. – Vö. Kempelen: Nemesi Évkönyv, 1923.
Tösér.
Címereslevele kelt 1634. ápr. 25. – Vö. Csoma 584.
Címereslevele kelt 1692. júl. 8.; kihirdette 1693. márc. 3. Gömörm.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörm.-ben 2 István, János és Péter; Pozsonym.-ben János, 2 István; Szatmárm.-ben János és Tornam.-ben Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Hevesm.-ben is élt (1791.) ily nevű család. – Vö. NI. XI/322–3.; Orosz 298.; Alapi 270.
Tötöry.
Nemességét 1590-ből l. Erd. főkormsz. 1804:122.
Tötöry (aranyosrákosi).
István (Aranyosszék) nemessége 1784. nov. 16. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII/89.)
Tötöry (tőtöri és kalotaszegi).
Nagy Iván által említett (XI/323–4.) család.
Töttös (bátmonostori).
l. T. VII/55.
Töttösy (Teöttösy).
Címereslevele kelt 1578. ápr. 11. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 257.
Töttösy (Teöttösy) (szepethneki).
Címereslevele kelt 1587. febr. 22. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 260.
Töttösy (Teöttösy) (másképen Kónya).
Címereslevele kelt 1663. márc. 23. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 17., 177.
Töttösy (Teöttösy) (egyházasfalvi).
Levéltára a MNMuz.-ban.
Töttösy (Teöttösy) (másképen Töltésy).
l. Kősz. 396.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronm.-ben 420
Zsigmond, János, 2 István; Vasm.-ben Ferenc és János nyertek igazolást. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/324.; Balogh 152., 285.; Kősz. 406.
Zsigmond, János, 2 István; Vasm.-ben Ferenc és János nyertek igazolást. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/324.; Balogh 152., 285.; Kősz. 406.
Tövisi.
Nemességét 1613-ból l. Gyfv. kpt. Prot. Magnificat 156.
Nemességét 1669-ből l. OL: Erd. főkormánysz. 1841:3645.
Tövisi (hagymásbodoni).
Nemességét 1633-ból l. Gyfv. LR. erd. XVII/97. (elv.)
Tövisi (tövisi).
Nagy Iván által (XI/324.) említett erdélyi család.
Tövisi (bodoni).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 140.
Tözsér (Teösér).
Címereslevele kelt 1634. ápr. 25. Kihird. Abaujm. – Vö. Csoma 584.
Tözsér (másképen Kovács).
Címereslevele kelt 1639. márc. 24.; kihird. Gömörm. 1639. máj. 20. A család ujabban cask a Kovács nevet használja. – Vö. forgon II/325.
Tözsér (matolcsi, alias Váradi).
B.-Szolnokm.-ben 1770. kihirdetett család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/388.
Tözsér, l. Tösér.
Trafner (szebeni).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Träger.
A nemességet 1893. jan. 5. T. Károly zilahi adótárnok kapta.
Trajber.
Címereslevele kelt 1688. máj. 22. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben János, Pál, 2 Ferenc igazolták nemességüket. – Zsigmond nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetet (LR. XLVI/455.) – A családból T. György pécsi vaskereskedő 1882. nov. 29. nevét Vasváry-ra változtatta.
Trajcsik (duboki vagy mélynádasi).
Címereslevele kelt 1761. szept. 23. (LR. XLV/585.) Előnév adományozása 1782. aug. 9. (u. o. LII/193.) – Vö. NI. XI/324–5.; Kősz. 406.; Siebm. 684. és Gequier.
Trajtler (szügyi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben István és János s Nógrádm.-ben János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/325–6. (gen.); Kősz. 406.; Siebm. 684.; Forgon II/325–6.
Tráknyáki.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Somogym.-ben Sándor és László s Veszprémm.-ben 2 Sándor, Pál, 2 Mihály és István élnek.
421Trangos, l. Trangous.
Trangous (válaszkai).
Címereslevele kelt 1563. dec. 3. (Szepesm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zólyomm.-ben Mátyás és Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A család nemessége Zólyomm.-ből 1794. nov. 6. s 1844. jún. 13. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LVIII/424.) – Vö. NI. XI/326.; Közl. Szepesm. multj. V/156–7.; Kősz. 406.; Orosz 298.
Trapoldi (alias Fileki).
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.
Trásy.
Címereslevele kelt 1753. júl. 2. (LR. XLIII/131.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben Imre vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/327.; Siebm. 684.; Orosz 298.
Trattner.
Címereslevele kelt 1717. – Vö. Siebm. 684.
Trattner (petrózai).
A nemességet 1822. márc. 22. T. Mátyás pesti nyomdász és gyerm. kapták. (LR. XLIV/672; Krassóm. lt.) – Vö. NI. XI/327.; Kősz. 406.
Trattnern.
Címereslevelet 1790. nov. 18. T. János Tamás s unokája János Tamás és leánya Franciska nyertek (LR. LV/305.) – Vö. NI. XI/328.
Trattnyák.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 149.
Trattnyáky (muraszombati).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Dudás 141.; Kősz. 406.
Traun, l. Abenspergh-T.
Traunberger.
Címereslevele kelt 1811. júl. 1. (LR. LIII/165.)
Trausch (trauschenfeldi).
A címereslevelet 1819. szept. 18. T. János György brassói szenátor és gyerm. kapták. (LR. erd. XIV/73.) – Vö. Siebm. erd. 245–6.; T. XXIX/166.
Trautsohn, herceg.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben Vilmos fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. XI/330.; Siebm. 684–5.
Trauttmansdorf, gróf.
Indigenált család. Grófi rangja 1623. dec. 1. kelt. A magyar honfiusításban 1625. részesült. – Vö. NI. XI/328–330. (gen.); Siebm. 684., horv. 192–3.; Békésm. monogr. III/203.; MNZsbk. I. R. I/256.; Szerencs 162.
Trauzner (hadrévi).
Nemességét 1590-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1591:71. – Vö. Gf. I/26.; NI. XI/330. (gen.)
422Travny.
Címereslevele kelt 1686. júl. 7. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. 685.
Traxer.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben János és Mihály igazoltattak.
Trayberg, l. Christi.
Trayer.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Treäscher.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 406.
Treiber.
Címereslevele kelt 1803. máj. 13. (LR. LXI/63.)
Bácsm.-ben élt család. – Vö. Dudás 143., 152.
Trémel.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 407.
Trencsánszky.
Nagy Iván által (XI/330.) említett Trencsénm.-i család.
Trencsényi.
Címereslevele kelt 1678. (Liptóm. lt.)
Trencsényi (másképen Kosztoleczky).
Nemességére vonatkozó tanúvallatás és címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 407.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben János; Szabolcsm.-ben Ferenc és Sámuel; Szatmárm.-ben Gábor fordulnak elő az igazotl nemesek között. Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/330–1.; Siebm. 685.
Trenk.
Címert l. Siebm. horv. 236.
Trenovszky, l. Trnovszky.
Trescec (branjskai).
Az előnévvel a nemességet 1908. márc. 17. T. György, a bosnyák-hercegovinai orsz. kormány udvari tanácsosa kapta. – Vö. MNA. 135.
Tresinszky. Azelőtt Tröscher.
Címereslevele (1824.) Pestm. lt.-ban. – Vö. Siebm. pk. 120.; Kősz. 407. és Tröscher.
Tresztyánszky (alias Figura).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádm.-ben János és György élnek.
Tretter, l. Járy.
Treutel (némai).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/331.; T. XXIV/88.; Siebm. 685., horv. 193.
Treuttler.
Címereslevelet III. Ferdinándtól nyert. (MNMuz. lt.)
Tribinacz.
Címereslevele kelt 1686. jún. 25. (LR. 423
XVIII/369. és LR. Arm. I/96.) – Vö. NI. XI/331.; Siebm. 685., horv. 193.; Bojn. 38.
XVIII/369. és LR. Arm. I/96.) – Vö. NI. XI/331.; Siebm. 685., horv. 193.; Bojn. 38.
Tricz.
Címereslevele kelt 1640. – Vö. T. VIII/89.
Triff (kisbuni).
Címereslevelet Bethlen Gábortól 1616. ápr. 25. T. János nyert. (Gyfv. LR. VIII/174.; Cent. KK. 60. Prot. S. Brinyi 275. és Szatmárm. lt.) Kihird. Köz.-Szolnokm. Sámuel és Gábor (Kővárvidéke) nemessége 1798. ápr. 13. legf. helyen igazoltatott. (LR. XIII/160.) – Vö. Gorzó 129.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/386.
Címereslevele kelt 1658. aug. 7. (OL: kolosmon. conv. Arm. T. 1.; Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 129.
Triff – Borhan.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. kpt. Cista I. Hunyad fasc. I/21.
Trifli.
Címereslevele kelt 1659. aug. 22. – Vö. Siebm. erd. 246.
Trifuesz.
Címereslevele kelt 1625. okt. 23.; kihird. Sopronm. – Vö. NI. XI/331.
Trifunécz (báttfai).
A címereslevelet 1816. jún. 21. T. Demeter kapta. (LR.LXIII/952.)
Trimai.
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Trimel.
Nagy Iván által (XI/331.) említett család a XVIII. század közepéről.
Trincsel (földvári).
Címereslevelet 1649. febr. 18. T. János nyert (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 128–9.
Trinka, l. Trnka.
Tripammer, l. Kopácsy (kopácsi).
Tripon, l. Kripán.
Trippon.
B.-Szolnokm. 1716. évi nemesi összeírásában előfordul János. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/383.
Trippon, l. Szima (alias T.)
Trivelly, gróf.
Adatok az esztergomi hercegprimási lt.-ban.
Trizsi.
Régen kihalt volt Gömörm.-i család. – Vö. Forgon II/326.
Trnavi.
Címereslevele kelt 1686. júl. 7. (LR. XVIII/382.) – Vö. NI. XI/330–1.
Trnaka (ratibozseni).
A XV. században Győrm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/331.
424Trnkóczy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Árvam.-ben János, Márton, György, Mátyás és Dániel vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/332–7. (gen.); Siebm. 685.
Trnovszky (kelemenfalvi).
Turóc- és Trencsénm.-ben élt család. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. A család nemessége Hevesm.-ben is kihirdettetett. – Vö. NI. XI/337.; Kősz. 407.; Orosz 298. és Ternovszky.
Trócsányi.
A családról már a XIV. század elejéről vannak adataink: 1318. élnek Miklós és Iske »de Trochan« (Orsz. Lt. Dipl. 1939.); 1337. Péter fia János és Miklós fia Thynodor királyi emberek; 1392. Miklós fia Antal homo regius. 1433-ban Zsigmond király leír Sárosvármegyéhez, hogy T. Mihálynak T. György elleni perében igazságosan itéljen, mert Mihálynak kifogása van birói pártatlanságuk ellen. 1673-ban Szegedy János bártfai harmincadosnak felesége T. Borbála. 1690-ben T. Mihály az Abaujm.-ben fekvő Kér birtokáért folyamodik. (OL: NRA. fasc. 1722. No. 11.) Bár a kapcsolatot igazoló okmányok hijján vagyunk, mégis feltehetjük, hogy az 1754–55. évi orsz. nemesi összeírásakor Abaujm.-ben felvett György, a Nyitram.-ben igazolt János, a Zemplénm.-ben élt Ferenc ehhez a családhoz tartoznak. – Vö. NI. XI/337–8.; T. XXIV/144.
Trognya.
Szatmárm.-ben élt család. – Vö. Gorzó pk. 30.
Trojer.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben János és Pozsonym.-ben Ignác, Lőrinc, József és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Trokonovics.
Szatmárm.-ben előforduló család. – Vö. Gorzó pk. 30.
Troksár.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Ferenc igazolta nemességét.
Troll.
Címereslevele kelt 1791. febr. 14. (LR. LV/1066.) – Vö. NI. XI/338.; Siebm. 685.
Trombitás (alias Petróczy).
Címereslevele kelt 1608. okt. 18. (Gyfv. LR. V/8.) – Vö. Márki II/224.; Lendv. I/100.; Siebm. erd. 246.
Nemességét 1631-ből l. kolosmon. conv. Prot. Q. 42.
Trombitás (váradi).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XX/305. – Vö. Siebm. erd. 143.
Címereslevele kelt 1624. ápr. 6.; kihird. Abaujm. – Vö. Csoma 612–3.
Trombitás (gyulafehérvári).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/333.
425Trombitás (vajai).
Székely család. – Vö. Pálmay: M.-Torda 140.
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/374., 384.
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémmegyében István, Mihály, György, Miklós, 2 Ferenc és András, Zalam.-ben András és Miklós s Zemplénm.-ben Antal fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. – Vö. NI. XI/338.; Kősz. 407.
Trombitás, l. Balogh (alias T.) – Novoszedly (alias T.) – Prieszol (alias T.)
Trompler (alias Késmárky).
Címereslevele kelt 1696. febr. 14. (Szepesm. lt.)
Tron (Thron).
Címereslevele kelt 1681. máj. 28. (Szepesm. lt.) Kihird. 1682. jan. 29. Szepesm. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szepesm.-ben György él.
Tron, l. Thron.
Troskicz (lugosi).
Nemességét 1639-ből l. Gyfv. kpt. Prot. M. Siklósi 129.
Trost.
Címereslevele kelt 1701. nov. 24. (LR. XXV/485.) – Vö. Balogh 260.
Trót.
Címereslevele kelt 1652. dec. 26. (Ungm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 120.
Troxár.
Címereslevele kelt 1720. okt. 8. (Vasm. lt.) és (LR. XXXIII/294.; Ered. MNMuz. lt.-ban.) – Nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/455.) – Vö. NI. XI/338.; Siebm. 685–6.; Balogh 260.
Troyer.
Címert l. Siebm. pk. 120.
Troykó (cserfői).
A nemességet 1918. jan. 17. T. György tatai ügyvéd kapta.
Trozás, l. Troxár.
Trozonyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hontm.-ben János igazolta nemességét.
Tröscher.
Címereslevele kelt 1824. dec. 17. (LR. LXIV/1040.)
Trsenszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben János nemessége nyert igazolást.
Trsztenszky.
Címereslevele kelt 1638. jan. 15. (Árvam. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Árvam.-ben Máté, Mátyás és András vétettek fel az 426
igazolt nemesek közé. A családból Pál és Tamás 1840. jan. 23. nevüket Nádosy-ra változtatták. (LR. LXVI/389.) – Vö. NI. XI/338–342. (gen.); Siebm. 686.; T. XXX/61.
igazolt nemesek közé. A családból Pál és Tamás 1840. jan. 23. nevüket Nádosy-ra változtatták. (LR. LXVI/389.) – Vö. NI. XI/338–342. (gen.); Siebm. 686.; T. XXX/61.
Trsztyánszky, l. Tersztyánszky.
Trufän.
Nemességét 1608-ból l. Gyfv. LR. V/73. – Vö. Pálmay: M.-Torda 140.
Trumauer.
Címereslevelet az Ochs családdal 1639. nyert. – Vö. NI. XI/342.
Trumbetassich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Trumer.
Címert l. NI. XI/342. és Siebm. 686.
Trummer (keresztesi).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 407.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Mosonm.-ben János, Tolnam.-ben pedig Bálint vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. T. XXX/134.
Trupchevich.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Truppei.
Horvátországban kihirdetett család. – Vö. Bojn. 38.
Trutza (oláhbölkényi).
Címereslevele kelt 1662. Nemességét 1795. aug. 3. legf. helyen igazolta. (LR. erd. XIII/119.)
Trux (rónaszéki).
Szász eredetű régi Szepesm.-i nemes család, melynek egyik őse Jókai Mór »A lőcsei fehér asszony« c. regényében, tehát a XVIII. század legelején szerepel mint Lőcse város akkori tanácstagja. A magyar nemességet 1876. okt. 22. T. László, ny. sóbányanagy, 1909. febr. 25. pedig dr. T. Lajos kincstári jogügyi igazgatósági fogalmazó és dr. T. Jenő, kereskedelemügyi miniszteri segédfogalmazó kapták a következő címerrel: vágott pajzs; fenn arany mezőben koronás fekete sas csőrében bányászkalapácsot tart; lenn kék mezőben hármas halom két szélső csúcsa felett egy-egy arany Nap; sisakdísz: a sas; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Leszármazás:
I. ág. László (szül. 1794. febr. 11. Rónaszék, † 1879.jan. 27. Budapest), sóbányanagy. Neje possbachi Aichner Jozéfa.; Fia:
Hugó (szül. 1844. okt. 17. Rónaszék, † 1898. jún. 6. Budapest), curiai biró. Neje (esk. 1872. aug. 19. Szentendre) Apostolovics Ilona; Fia:
Hugó (szül. 1873. aug. 12.), miniszteri tanácsos. Neje (esk. 1917. jún. 20. Sátoraljaujhely) Fallbőhmer Janka; Fia:
Hugó (szül. 1919.máj. 15. Budapest);
427
II. ág. József – Lajos (1830–1901.), neje nemestóthi Szabó Etelka (†). Gyermekei:
1. Lajos (szül. 1879. márc. 14. Máramarossziget), miniszteri tanácsos. Neje Erdélyi Magda;
2. Jenő (szül. 1880. okt. 28.), min. osztálytanácsos;
Vö. MNA. 135.
Trückel, báró.
Nemességét 1776-ból l. a leleszi conv. lt.-ban. – Vö. T. XIII/142.
Tsahien (kállói).
Címereslevele kelt 1654. márc. 5. (leleszi conv. lt.) – Vö. Siebm. 686., erd. 246. és Jakab – T.
Tschech, l. Cseh.
Tschögl (siklósi).
Az előnévvel a nemességet 1904. szept. 9. T. Gusztáv és T. Henrik budapesti nagykereskedők kapták. – Vö. MNA. 135.
Tschütz.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tsilléry (Csilléry).
A címereslevelet I. Lipóttól 1679. ápr. 8. Csilléry Márton nyerte. Kihird. ugyanezen év szept. 6. Ungm. – Címer: kék mezőben zöld földből kinövő 3 fehér tulipán; sisakdísz: könyöklő páncélos kar kardot tart; takaró: kék-ezüst, vörös-arany. – Tagjainak nemességét 1722. máj. 28. Komárom-, 1744. ápr. 25. Tolna-, 1748. nov. 16. pedig Pestm. igazolta. János és József 1798. nov. 27. ugyancsak Tolna-, majd 1802. szept. 1. Pestm.-ben hirdettetett ki. A címereslevelet 1804. máj. 15. a Jász-kun-kerület is kihirdette. – A család leszármazása visszavezethető a nemességet nyert Mártonig. Fiai, Mihály és János két ágon vezetik tovább a családot, de János ága hasonnevű fia unokájában, Klárában (1787–1827.) Földváry Gábor volt Csongrádm.-i főispán, később Pestm. adminisztrátorának felesége személyében kihalt. Mihály (felesége Dömény Judit) aztán megint két ágon folytatják a családot. A családból András (szül. 1883. nov. 22. Budapest), orvostudor, volt népegészségügyi miniszter, jelenleg az Országos Társadalombiztosító Intézet főorvos-igazgatója. – Vö. Alapi 27., 196.; Kősz. 408.
Tuba (hencidai).
Nemességét 1614-ből l. Gyfv. LR. VII/193.
Címereslevele kelt 1686. jún. 12. (Nyitram. lt.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komáromm.-ben Ferenc, Veszprémm.-ben István, Zemplénm.-ben pedig Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/182., 342.; Kősz. 408.; Andr. 81.; Alapi 61., 177., 270.
Tuboly (tubolyszegi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben 5 János, 5 Ferenc, Sándor, 428
6 Mihály, Ádám, 2 György, 2 István, 2 Péter, László és Pál, Somogym.-ben pedig Gergely és Zsigmond fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Balogh 152.; Siebm. 686.
6 Mihály, Ádám, 2 György, 2 István, 2 Péter, László és Pál, Somogym.-ben pedig Gergely és Zsigmond fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Balogh 152.; Siebm. 686.
Tuch.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Imre igazolta nemességét.
Tucher.
Címereslevele kelt 1659. dec. 28. – Vö. Alapi 270.
Tuchinszky.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben Mihály, Pál és János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/343.
Tucis.
Címereslevele kelt 1791. jún. 16. (LR. LII/8., LV/1047.) – Vö. Siebm. 686., horv. 193.; NI. XI/343.
Tuczenthaller.
Címereslevele kelt 1587. dec. 22. (Hit. másolat a gróf Khuen-Héderváry család lt.-ban.). Kihird. 1589. Pozsony-, 1790. jún. 26. Sopronm. – Címer: jobbharánt vágott pajzs; fenn kék mezőben lépdelő arany griff, lenn fekete mezőben 3 arany pólya; sisakdísz: növekvő griffi takaró: fekete-arany, vörös-ezüst. –Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosm.-ben Sámuel, Zólyomm.-ben pedig Károly fordulnak elő az igazolt nemesek között. –A családból T. Gyula máv. főmérnök 1888. márc. 18. nevét Csatay-ra változtatta (l. e.) – Vö. T. VI/93–5.
Tudós.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben György nyert igazolást.
Tugomority-nemzetség.
l. Karácsonyi III/224.
Tugut, l. Thugut.
Tuk.
Címereslevele kelt 1665. (Kőrösm. lt.)Kihirdette 1669. Horvátország. – Vö. Siebm. horv. 193–4.; Bojn. 38.
Tuka.
István és György nemessége 1831. aug. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXV/748.)
Tuko (alias Pocskay).
Nemességét 1742-ből l. a kalocsai főkápt. lt.-ban. – Vö. T. XVII/89. és Pocskay (alias T.).
Tukovich.
Nemességi adatait l. az esztergomi primási lt.-ban.
Tularich, l. Thularich.
Tuli.
Nemességét 1566-ból l. Gyfv. LR. XXVI/732.
Tulkó, l. Tukó.
429Tulmon.
Címereslevele kelt 1651. nov. 18. (Vasm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Győrm.-ben József, Somogym.-ben János s Vasm.-ben József és Dániel nemessége nyert igazolást. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/183.; Balogh 153–4. (gen.); Kősz. 396.; Somogym. monogr. 632.
Tuló.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Tulok (pósfalvi), nemes és báró.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben János, 2 András, Sándor fiai, László, István, 2 Ferenc és 2 Péter; Veszprémm.-ben pedig Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A családból Ferenc s leánya Anna 1689. okt. 5. bárói rangot nyertek (LR. XX/227.) Ez az ág kihalt. – Vö. NI. XI/343–4.; Balogh 152.;Gf. II/136.
Tuly, l. Thuly.
Tumbus (dragomérfalvi).
Nemességét 1631-ből l. kolosmon. conv. Prot. N. 28.
Tumler.
Címereslevele kelt 1791. febr. 7. (LR. LV/503.; Veszprémm. lt.) Kihird. 1791. Veszprémm. – Vö. NI. XI/344.; Siebm. 686.; Kősz. 408.
Tundurilich.
Nemességét 1675. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 38.
Tunful.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXV/732. – Vö. Siebm. erd. 246.
Tunkl, l. Homályossy.
Tunya (csói).
Címereslevele kelt 1690. aug. 27. (Veszprémm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben Mihály fia vétetett fel az igazolt nemesek közé. István fia Mihály nemessége ugyancsak Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/454.) – Vö. Balogh 154.; 261; Kősz. 408.
Tunyoghi (csapói).
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/345.; Kősz. 408.
Tunyoghi (telegdi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
Tunyoghi (tunyogi).
Szatmárm.-i család. – Vö. NI. XI/344.; Petri VI/657–8.; Gorzó pk. 30.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/371.
Tuold, l.Thuold.
Tuolth, l. Tolth.
Tupicza.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Ignác, Szatmárm.-ben pedig András vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Nemessége Máramarosm.-ből 430
1801. dec. 31. legf. helyen is elismertetett. (LR. LX/910.) – Vö. Gorzó pk. 30.
1801. dec. 31. legf. helyen is elismertetett. (LR. LX/910.) – Vö. Gorzó pk. 30.
Tura.
Vasm.-ben élt ily nevű család. – Vö. Balogh 154.
Turánszky.
Címereslevele 1609-ből l. a jászói conv. lt.-ban.
Turánszky (szigeti).
Címereslevele kelt 1662. dec. 15. – Vö. Siebm. erd. 246.
Turánszky, l. Thuránszky alatt is.
Turányi.
Szabolcsm.-ben élt nemes család. – Vö. NI. XI/345.
Turbusz.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/658.
Turbulya (ozogáni).
Címereslevele kelt 1579. nov. 1. (Szatmárm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben Sándor és Gábor élnek.
Turchányi, l. Turcsányi.
Turchich.
Címereslevele kelt 1619. jún. 26.; kihird. 1752. Horvátország. – Vö. Bojn. 39.
Turchyk.
Címereslevele kelt 1662. aug. 23. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 129.
Turchyn.
Címereslevele kelt 1628. okt. 8. – Vö. Siebm. horv. 194.
Turcsán.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben 2 Imre, 2 Ádám, Ferenc, 2 János, Miklós, György, István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Turcsányi.
Címereslevele kelt 1605. (Nógrádm. lt.)
Címereslevele kelt 1659. aug. 20. Kihird. Gömörm. – Vö. Forgon II/326.; Orosz 299.; Hevesm. monogr. 680.
Címereslevele kelt 1662. (Nógrádm. lt.)
Címereslevele kelt 1669. júl. 1. (Pécs v. lt.) – Vö. Siebm. 686–7.
Turcsányi (Turchányi, turchányi és terestyénfalvi).
Ősrégi család. Első ismert őse Mihály (de Bassan-Bossány dictus) a XIV. század első felében élt. Turchan birtokában már 1360. megerősíttetett, majd újból megerősíti benne a családot. Nagy Lajos király 1365. – A család előkelő szerepet játszott a megye közéletében s címere azonos a Divék-nemzetségből származó családok címerével.
Turcsányi-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben László; Borsodm.-ben András; Gömörm.-ben György, István s János; Hevesm.-ben 431
2 György, Gergely, Mihály árvái; Nyitram.-ben Imre, László, Sándor, János, 2 György, István; Veszprémm.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/345–7. (gen.); Siebm. 686.; NIf. II/126.; Kősz. 408.; Alapi 61., 177., 270.; Gömörm. monogr. 659.; stb.
2 György, Gergely, Mihály árvái; Nyitram.-ben Imre, László, Sándor, János, 2 György, István; Veszprémm.-ben pedig János vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/345–7. (gen.); Siebm. 686.; NIf. II/126.; Kősz. 408.; Alapi 61., 177., 270.; Gömörm. monogr. 659.; stb.
Turczi, l. Pap-Turczi.
Turda.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramarosm.-ben Elek és Péter nyertek igazolást.
Turdás, l. Tardos.
Turegyházi.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv.kpt. Cent. XX/58.
Turek.
Címereslevele kelt 1834. jan. 30. (LR. LXVI/871.) ; Szepesm. lt.
Turek, l. Budjacs (alias T.)
Turi, l. Tury.
Turián (tolcsvai).
A nemességet 1918. máj. 17. T. József közigazgatási biró kapta annak Sallay Imre mérnökre való kiterjesztése mellett.
Turinetti (de Brie et Pancalieri), gróf.
Honfiusítást 1695. okt. 19. T. Herkules gróf nyert. (LR. XXIII/534.)
Turják.
Nemességét 1749. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 39.
Turján, l. Turián (tolcsvai).
Turk.
Nemessége kelt 1659. (OL:NRA. 1736–38.) – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. IV/33.
Turk (másképen Popa).
Címereslevele kelt 1699. jan. 10. Kapta T. Simon (Tordam.) görög lelkész (LR. erd. II/12.)
Turkás (ölyvedi).
Címerpecsét a gróf Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Turkó.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitram.-ben Gergely és Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Turkovich.
Címereslevelet a Radakovich-családdal II. Rudolftól 1599. ápr. 1. T. Pál nyert (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 238–9.
Turkovich (Turkovics).
A címereslevelet II. Ferdinándtól 1630. máj. 15. T. György nyerte. Kihird. Hevesm. – Címer: kék mezőben zöld földön szárnyas ló mellső lábaival oszlopot tart, a pajzsfőben csillag és félhold; sisakdísz: a szárnyas ló; takaró: vörös-ezüst, kék-arany. – Vö. Orosz 613–4.
432Turkovics.
Címereslevele kelt 1790. nov. 27. (LR. LV/292.) – Vö. NI. XI/347.; Siebm. 687., horv. 194.; Bojn. 39.
Turković (kutjevói), báró.
A bárói méltóságot 1911. nov. 1. T. Péter és Milán kapták.
Turkovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonym.-ben János igazolta nemességét.
Turkovics (alias Csepregi).
Nagy Iván által (I/347–8.) említett erdélyi család.
Turkovics.
Címert l. Siebm. horv. 194.
Turkul.
Nemességét 1659-ből l. OL:NRA. 1736–38.
Címereslevele kelt 1661. aug. 20. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. IV/31.
Turner.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 409.
Turner, l. Thurner alatt is.
Turnfeld.
Honfiusított család. – Vö. NI. XI/348.
Turnleiter.
A címereslevelet 1760. szept. 23. T. Miklós-Lipót nyerte nevének Toronkay-ra való átváltoztatásával (LR. XLV/643.) – Vö. NI. XI/273.; Siebm. 677.
Turnyay, l. Nagy-T.
Turóczki.
Címereslevele kelt 1615. (Turócm. lt.)
Címereslevele kelt 1635. (leleszi conv. lt.)
Turóczy (másképen Sima).
Címereslevele kelt 1654. aug. 18.; kihirdetet Hontm. 1673.l – Címer: kék mezőben fekete sas jobbjában leveles szőlőfürtöt tart; sisakdísz: a sas; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Csoma 614.; TK. I/287.
Címereslevele kelt 1655. febr. 19. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/242.
Címereslevele kelt 1659. márc. 1. – Vö. TK. I/141.; Siebm. pk. 120.; Csoma 614. (gen.)
Címereslevele kelt 1659. nov. 30. (Pestm. lt.) Kihird. Hontm. – Vö. Orosz 299.
Turóczy (radnóti).
Címereslevele kelt 1678. júl. 2. (Ered. a család tulajd.) Kihirdette Gömörm. – Vö. Forgon II/327.
Címereslevele kelt 1718. márc. 20. (Komáromm. lt.) – Vö. Alapi 7. (Juhász).
Turóczy (désfalvi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban. Marosvásárhelyt.
Turóczy (raksányi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.
433Turóczy (vidastelki), báró.
A családból T. Benedek 1599. ápr. 1. bárói rangot nyert (LR. V/335.)
Címert l. Siebm. 687.
Turóczy, l. Kovács (alias T.) – Thuróczy.
Turoly.
Leszármazását l. Petri VI/659–660.
Turopollecz (alias Pribichevich).
Címert l. Siebm. horv. 236.
Turós.
Címereslevele kelt 1632. jan. (Zalam. lt.)
Címereslevele kelt 1633. jan. 23. (Veszprémm. lt.)
Címereslevele kelt 1634. (Pannonhalmi lt.) – Vö. T. XXVI/27–30.
Címereslevele kelt 1654. (leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII/142.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 409.
Turpes.
Címereslevele kelt 1619. – Vö. NIf. I/215.
Turpis.
Veszprémm. bizonyítványa alapján1720. Pestm.-ben kihirdetett család. – Vö. Kősz. 409.
Turul-nemzetség.
l. Karácsonyi III/116–9.; T. XIX/183.
Tury (dányáni).
Címereslevele kelt 1578. jún. 14. ; Vö. Siebm. 687.
Tury (váradi).
nemességét 1590-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1591:103.
Tury (simándi).
Nemessége kelt 1608. szept. 15. – Vö. Márki II/225.
Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/159. és 299.
Nemeslevelet 1610. nyert. a Dobai-családdal. (l. e.)
Nemességét 1610-b ől l. Gyfv. kpt. Prot. Barsi 14.
Tury (gyulafehérvári).
Nemességét 1620-ból l. Gyfv. LR. X/207.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Nemességét 1647-ből l. Gyfv. LR. XXIII/50.
Tury (borosjenői).
Címereslevele kelt 1653. dec. 16. – Vö. Siebm. erd. 246.; Márki II/225.
Tury (másképen Borbély).
Címereslevele kelt 1659. jan. 26.; a család 1733. Gömörm.-ben élt. – Vö. Forgon II/327.
Tury, l. Thury alatt is.
Turzay.
Aradm.-ben élt család. – Vö. Márki II/225.
Turzó (nosziczi).
Címereslevele kelt 1587. de. 2. – Vö. Siebm. 687.; Kősz. 409.; NI. XI/348–356. (gen.)
Címereslevele kelt 1700. (jászói conv. lt.)
Turzó, l. Thurzó alatt is.
434Tusa (mártonfalvi).
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/129.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ugocsam.-ben Pál és István igazoltattak. – Vö. NI. XI/356.
Tuson (polyáni).
Nemességét 1615-ből l. Gyfv. LR. VIII/107.
Tussa, l. Tusa.
Tussay (tussai).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zemplénm.-ben György, Jakab és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/356–7.; Orosz 299.
Címerpecsét Hevesm. lt.-ban.
Címert l. Siebm. 687.
Tuz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesm.-ben József, László és György vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tuz, l. Csusz, (alias Czucz vagy Tuz).
Tuza.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben Gergely, György és Mátyás nemessége igazoltatott.
Tuzson (polyáni).
Címeradományban 1914. jan. 25. T. János egy. m.-tanár részesült.
Tücz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Tüdös.
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1637. dec. 7. T. János és gyerm. kaptak. – Címer: kék mezőben zöld földön arany griff jobbjában kardot tart; sisakdísz: a griff növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben Pál vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Csoma 615.; TK. I/287.
Tüköry (algyesti).
A nemességet 1820. szept. 27. T. József nyerte. – Címer: kék mezőben zöld földön álló arany griff jobbjában zöld tölgykoszorút, baljában pedig fehér lapon háztervet tart, a pajzsfő két szögletében egy-egy arany méh,a pajzs lábánál pedig 2 arany gabonakéve; sisakdísz: a pajzsbeli griff növekvőleg; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – A családot eredetileg Spiegel-nek hívták s nevét S. József pesti ácsmester változtatta át T.-re. – Vö. NI. XI/357.; Siebm. horv. 194.; Kősz. 11.
Türey.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharm.-ben István és János fordulnak elő az igazolt nemesek között.
435
Dobokam.-ben élt család. – Vö. NI. XI/357.
Türey (másképen Kovács).
Nemességét 1652-ből l. kolosmon. conv.
Türje-nemzetség.
l. Karácsonyi III/119–126.; T. XXI/174.
Türk (karlovacgradi).
A nemességet 1877. jún. 4. T. Ferenc károlyvárosi kereskedő nyerte. – Vö. MNA. 135.; Siebm. horv. 236.
Türö.
István nemessége Vasm.-ből 1763. okt. 12. legf. helyen elismertetett. (LR. XLVI/457.
Türson (kászoni, alias Csirei, vagy Cserei).
nemességét 1626-ból l. Gyfv. LR. XIII/27.
Türy (huszti, alias Borbély).
Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/294.
Türy (miklósfalvi).
Nemességét 1617-ből l. Gyfv. LR. X/12.
Türy (másképen Pap).
Nemességét 1618-ból l. Gyfv. LR. X/88.
Türy (borosjenei).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/251.
Nemességét 1637.-ből l. Gyfv. LR. XVIII/1891.
Türy (másképen Szabó).
Nemességét 1664-ből l. Erd. főkormsz. 1806:5350.
Türy (sarkadi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. Gf. I/92., II/41., 57., 121–2., III/17.; böjthe 307.; NI. XI/357–8.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben él Sámuel.
Tüskeházy.
Erdélyben élt család. – Vö. NI. XI/358.
Tüskés.
Vsm.-ben előforduló család. – Vö. Balogh 154.; és Hima (alias T.)
Tütö.
Vasm.-ben élt család. – Vö. Balogh 154.
Tüttössy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben János és Mihály vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Tüzes (tüzesi).
l. Sipos 273–7. (gen.)
Tvarkovich.
Címert l. Siebm. horv. 194.
Tverdislavich.
Címert l. Siebm. horv. 194.
Twl, l. Tuli.
Tyapak. l. Lándor (alias T.)
Tybáld (kőröspataki).
Címereslevele kelt 1596. – Vö. T. VI/28.; Siebm. erd. 246.
436Tyifor.
Erdélyben élt család. – Vö. NI. XI/358.
Tyira.
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/660.
Tylio (lökösházi).
Nemességét l. Gyfv. LR. XXV-337.
Tymar.
Címereslevele kelt 1632. – Vö. Siebm. 687.
Typana.
B.-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeirásában előfordulnak Farkas és János. – Vö. Szolnok.-Dobokam. monogr. VII/376.
Tyristh.
Címereslevele kelt 1592. – Vö. Kősz. 410.
Tyrnary.
Címereslevele kelt 1628. aug. 26. – Vö. Gorzó pk. 25.
Tyukod-nemzetség.
l. Karácsonyi III/126–8.; Csoma169.
Tyukodi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmárm.-ben 2 László vétetett fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Petri VI/660-i; Szolnok-Dobokam. monor. VII/376.; NI. XI/358.
Tyukodi, l. Nagy-Tyukody.
Ubrankovics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében Márton igazolta nemességét. – Vö. Gorzó pk. 30.
Ubresi, l. Ubrissy.
Ubrissy.
Címereslevele kelt 1580. febr. 26. (Borsodm. lt.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében él Gábor. – Vö. NI. XI/363.; Csoma 607–8. (gen.); T. VIII/87.
Ubrissy (másképen Pesti).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungmegyében Pál, Ferenc, Mihály igazoltattak. Címert l. Siebm. 687–8.
Uchrin, l. Kovács (alias U.)
Ucczás, l. Utczás.
Ucsnay (ölvedi).
A nemességet 1904. nov. 12. U. Ernő trencséni polgármester kapta. Előnév adományozása 1905. máj. 3. – Vö. MNA. 136.
Uczás, l. Utczás.
Udvardy (alias Rácz).
Címereslevele kelt 1560. ápr. 10. (Nyitram. lt.) György 1695. Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. MNCs. IX/4.; Kősz. 411.
Udvardy (másképen Cserna).
Címereslevelet 1625. márc. 10. Cserna István s gyermekei kaptak. Az Udvardy nevet később vette fel a család. István és Gergely Fehérm. bizonyítványa alapján 1727., János 1770. Pestmegyében hirdettettek ki. – Vö. Kősz. 411.; Orosz 299.; Hevesm. monogr. 680.
Címereslevelet 1655. U. András nyert. János, József és András Hevesm. bizonyítványa alapján 1781. Pestm.-ben hirdettetnek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 411.; Hontm. monogr. 451.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Fejérmegyében Mihály, Hontmegyében Mihály, Sopronmegyében Ádám, János és Pál fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Egyik ily nevü család 1818. Komárommegyétől nyert nemesi bizonyítványt. (Vö. Alapi 129., 2710.) – Élt ily nevű család Vasmegyében is (Vö. NI. XI/362.; Balogh 154.) – Vö. még Benkó 355–6.; Kub. 16.
438Udvardy-Literáti.
Címereslevelet 1595. febr. 1. U. János nyert (Beregm. lt.) – Vö. NIf. III/101.
Udvarhelyi (dési).
Nemességét 1639-ből l. kolosmon. conv. Prot. R. II/27.
Udarhelyi (szentmihályfalvi).
Nemességét 1653-ból l. Gyfv. LR. XXVI/188.
Udvarhelyi (másképen Pap.)
Címereslevelet I. Lipóttól U. Ambrus és testv. nyertek. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 130.
Udvarhelyi (agyagfalvi).
Szatmármegyében (Gyüre) igazolt család. – Vö. Gorzó 130.
Udvarhelyi (székelyudvarhelyi).
Mihály egri lakos Szatmármegyétől nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Gorzó 130.
Udvarhelyi (másképen Bókai, borbereki).
István (Marosszék) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen nem igazoltatott. (LR. LIII/496.)
Udvarhelyi (másképen Tölcséres).
Szatmárm.-ben állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Gorzó 130.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében Zsigmond és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szatmármegyében 2 Mihály, Sámuel vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Belső-Szolnokm. 1676. évi nemesi összeirásában Sámuel fordul elő. – Ily nevű családból Miklós Hevesm. bizonyítványa alapján 1840. Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. NI. XI/362–3.; Siebm. 688.; Gorzó pk. 30.; Orosz 299.; Szolnok-Dobokam. monogr. ViI/374.; Kősz. 411.
Címert. l. Siebm. 688.
Udvarhelyi, l. Békely (alias U.) – l. Szabó-U.
Udvarhelyi Szabó, l. Szabó-U.
Udvarnoky.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Udvarnoky (másképen Marczell.)
Leszármazását l. Ni. XI-363–4. – Vö. még Marczell (kisudvarnoki).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben János. Pozsonymegyében pedig József vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Pozsonym. monogr. 698.
Udvarnoky, l. Köteles (alias U.) – Nagy (alias U.)
Udvary.
Ferenc 1817. Nyitram. esküdtje. – Vö. Balogh 285.
Ughy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében Mihály, fia János és György, Veszprémmegyében pedig János, 3 György, Mihály özv., Ferenc igazoltattak. – Vö. Balogh 154.; NI. XI/364.
439Ugocsay.
Címereslevelet 1660. dec. 4. U. Miklós nyert; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/232.
Ugocsy (deési).
B.-Szolnokm.-ben 1670. kihirdettetett Tamás.
Ugogh.
Nagy Iván által (XI/364.) említett család Ugocsamegyéből.
Ugra.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Ugra-nemzetség.
L. Karácsonyi II/129.
Ugranovics.
Nemességét l. a pozsonyi kpt. lt.-ban.
Ugrai (váradi).
Nemességét 1598-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Ugrai (ugrai).
Címereslevele kelt 1607. dec. 4. (Gyfv. LR. IV/216.) – Vö. Siebm. 688., erd. 246.; NI. XI/364–6.; Biharm. monogr. 649.
Ugrai (tordavilmányi).
Címereslevele kelt 1678. febr. 20. (kolosmon. conv. O. I: 201.) – Vö. Siebm. erd. 246.
Ugrai (jánosfalvi).
Nagy Iván által (XI:366.) említett erdélyi család.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében László, József, János és 2 Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Ugray (ugrai).
Ély ily nevü család Szilágymegyében is. – Vö. Petri VI/662.
Címert l. Siebm. 688.
Ugrinovich.
Címert l. Siebm. horv. 194.
Ugróczy.
Címereslevele kelt 1609. okt. 12. (szepesi kpt. lt.) – Vö. Csoma 665.
Ugróczy (másképen Gombkötő).
Címereslevele kelt 1658. (kalocsai főkpt. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Tolnamegyében Ferenc igazolta nemességét.
Ferenc és József nemessége 1831. aug. 26. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXV/748.) – Vö. Kősz. 411.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében él a család.
Ugron (ábránfalvi).
Ősrégi székely primor-család, mely Ábránfalvát (Udvarhelym.) valószinüleg a honfoglalás idejéből »Jure primae occupationis« jogán birja. Az »ábránfalvi« előnév mellett a család használta még a »csikszentdomokosi«, »csikszentmihályi«, »kányádi«, »szörcsei«, »bögözi«, »kászoni«, és »mezőzáhi« előneveket is. A régi okmányokban a család neve gyakran Ugron, Vgron, Wgronn és Vrkon formákban fordul elő. – Első hiteles őse a családnak Mihály, aki 1398-ban ormányi biró. Ugron Imre 1447. aláirta a Hunyadi János kormányzóságáról 440
szóló végzést. Demjén 1506. követ az agyagfalvi gyülésen; István 1556. az ősi Ábránfalván s Antal Martonoson lustrálnak mint primorok. Tamás 1576., Mihály 1593., Pál 1614., Mózes 1633. s József 1639. szintén a primorok rendjében fordulnak elő. A család egyik ága Udvarhelyszékről elszakadt Háromszékbe. – Ősi címere:kék mezőben hármas zöld halmon könyöklő páncélos kar markában 3 arany kalászt és tatárfőn átszúrt kardot tart; sisakdisz: a pajzsalak; tőle jobbra félhold, balról ragyogó Nap; takaró: kék-ezüst. A család szombatfalvi kath. ágának egyes tagjai ettől eltérő címert használtak: hasított pajzs; elől ezüst mezőben vörös nyelvét kiöltő fél fekete sas; hátul kék mezőben zöld földön vörös ruhás, sárga csizmás, magyar vitéz jobbjában egy tatárfőn átszúrt kardot, baljában pedig 3 arany kalászt tart; sisakdisz és takaró: mint az ősi címernél. Siebmacher Wappenbuchja említ még egy harmadik címerváltozatot is: hasított pajzs; a jobboldali ezüst mezőben kék ruhás, sárga csizmás magyar vitéz jobbjában 3 arany kalászt tart, a bal oldali kék mezőben pedig hármas zöld halmon könyöklő páncélos kar tatárfejen átszúrt kardot tart, tőle jobbról növő félhold, balról ragyogó Nap; sisakdisz és takarók: mint az ősi címernél.
szóló végzést. Demjén 1506. követ az agyagfalvi gyülésen; István 1556. az ősi Ábránfalván s Antal Martonoson lustrálnak mint primorok. Tamás 1576., Mihály 1593., Pál 1614., Mózes 1633. s József 1639. szintén a primorok rendjében fordulnak elő. A család egyik ága Udvarhelyszékről elszakadt Háromszékbe. – Ősi címere:kék mezőben hármas zöld halmon könyöklő páncélos kar markában 3 arany kalászt és tatárfőn átszúrt kardot tart; sisakdisz: a pajzsalak; tőle jobbra félhold, balról ragyogó Nap; takaró: kék-ezüst. A család szombatfalvi kath. ágának egyes tagjai ettől eltérő címert használtak: hasított pajzs; elől ezüst mezőben vörös nyelvét kiöltő fél fekete sas; hátul kék mezőben zöld földön vörös ruhás, sárga csizmás, magyar vitéz jobbjában egy tatárfőn átszúrt kardot, baljában pedig 3 arany kalászt tart; sisakdisz és takaró: mint az ősi címernél. Siebmacher Wappenbuchja említ még egy harmadik címerváltozatot is: hasított pajzs; a jobboldali ezüst mezőben kék ruhás, sárga csizmás magyar vitéz jobbjában 3 arany kalászt tart, a bal oldali kék mezőben pedig hármas zöld halmon könyöklő páncélos kar tatárfejen átszúrt kardot tart, tőle jobbról növő félhold, balról ragyogó Nap; sisakdisz és takarók: mint az ősi címernél.
A család a XVI. századtól ref.; csak a szombatfalvi ágon kath. U. Tamás s utódai.
Az élő nemzedék őse a XV. század első felében élt László. Fia Kelemen, ezé Mihály, ezé Tamás, ezé Pál, főkirálybiró, követ, akinek Geréb Annától több fia született, a leszármazást azonban János főasztalnok (1639.) folytatja tovább. Fiai közül Ferenc főkirálybiró fiaiban két ágra szakadt a család. Az egyik ágat András vezeti tovább, ez az ág azonban az 1813. kihalt Pállal fiágon kihalt. A másik ág őse János, aki 1704. követ a török portán s Toldalaghi Krisztinától született fiai közül hárman fejlesztik tovább a családot. István (a mezőzáhi ág megalapítója) ágán István (szül. 1862. szept. 27.) kamarás, rk. követ és meghatalmazott miniszter volt, a Johannita-rend lovagja s számos kitüntetés tulajdonosa. József (a fiadfalvi ág megalapítója) ágazatán Zoltán (szül. 1867.) gyermekei: a) Anna szül. 1898. jan. 18.). – b) János (szül. 1899.jan. 28.) – c) István (szül. 1900. máj. 5.) – d) Mária (szül. 1901. jun. 17.) – e) Pál (szül. 1902. nov. 10.) – Míg a harmadik, szombatfalvi ágnak megalapítója János, akinek Tamás és Mihály fiaiban további két ágra szakadt a család. Tamás ágán Gábor (1847–1911.) gyermekei: 1) Gábor (szül. 1880.jan. 8.), neje báró Szalay Livia. Gyermekei: a) Mária (szül. 1906.) – b) Gábor és c) Imre (szül. 1908. okt. 10.) – 2. Vilma (szül. 1882.) – 3. András (szül. 1885.) Gábor testvére Ákos főispán, akinek felsőbükki 441
Nagy Saroltától gyermekei: 1. Mártha (szül. 1882.), Jobaházi Dőry Elekné. – 2. Sarolta (szül. 1883.), férje kenessei Kenessey Pongrác. – 3. Ákos (szül. 1889.) – 4. Piroska (szül. 1894.) – 5. Erzsébet (szül. 1898.) – Tamás testvére Mihály (1770.), fia Mihály; ezé György; ezé megint György, akinek gyermekei: 1. Ferenc. – 2. Jenő; felesége (esk. 1911. okt. 8.) makfalvai és uzapaniti Dósa Judit. – 3. István. – 4. Mária, férje Hatfaludy István. – 5. Erzsébet.
Nagy Saroltától gyermekei: 1. Mártha (szül. 1882.), Jobaházi Dőry Elekné. – 2. Sarolta (szül. 1883.), férje kenessei Kenessey Pongrác. – 3. Ákos (szül. 1889.) – 4. Piroska (szül. 1894.) – 5. Erzsébet (szül. 1898.) – Tamás testvére Mihály (1770.), fia Mihály; ezé György; ezé megint György, akinek gyermekei: 1. Ferenc. – 2. Jenő; felesége (esk. 1911. okt. 8.) makfalvai és uzapaniti Dósa Judit. – 3. István. – 4. Mária, férje Hatfaludy István. – 5. Erzsébet.
Vö. NI. XI/266–8. (gen.); Siebm. 688., erd. 247.; Petri VI/663.; NIf. III/68., 146–7.; Gf. I/9., II/12–3., 22., 25., 69.; Pálmay: Háromszékm. és Udvarhelyszék.; rcsk.
Ugron (vásárhelyi).
Címereslevele kelt 1622. márc. 10. – Vö. Csoma 665.
Ugron, l. Agárdy (alias U.)
Ugronovics (alias Vépy.)
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1631. jun. 29. nyert. (OL.) – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben István él. Ferenc (Vasm.) nemessége 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/457.) – Vö. NI. XI/369.) (gen.); Siebm. 688.; NIf. II/232., 264.; Balogh 154.
Ugronovics (ledeneczi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Hevesmegyében Kristóf vétetett fel az igazolt nemesek közé. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. Orosz 299–300.; Hevesm. monogr. 680.
Címert l. Siebm. 688.
Ugybinacz.
Címereslevelet 1823. nov. 20. U. Mihály kapitány nyert. (LR. LXIV/987.) – Vö. Siebm. horv. 194.
Uher, l. Buday (alias U.) – Szádeczky, (alias Zsigó, másképen U.)
Uhlarik (kissóci).
Címereslevele kelt 1655. márc. 20. (Ered. U. Mátyás kir. törvényszéki biró tulajd. Eperjesen.) Kihird. Trencsénm. –Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénm.-ben élnek 4 György, 3 András, 2 Ferenc, Menyhért, József, Gáspár és 7 János. – György nemessége ugyanezen megyéből 1804. márc. 2. legf. helyen is elismertetett. (LR. LVI/187.) – Nemességét Bács- és Pestm. is kihirdették. – A családból U. András debreceni s U. Ferenc tardi lakosok 1869. júl. 13. nevüket Darvassy-ra változtatták. – Vö. NI.XI/369–371.; Mel. 68.; Dudásd 143.; Kősz. 422.; Siebm. pk. 120–1.; Komáromm. monogr. 582.
Uhlarik, l. Hricsovszky (alias U.)
Uhlfeld, gróf.
Indigenátust 1753. máj. 2. U. Antal udvari kancellár nyert. (LR. erd. X:204.)
442Uhlirz.
Indigenátusban 1770. jan. 20. U. Márton kanonok részesült. (LR. XLVIII/271.)
Uhly.
Címerpecsét Árvam. lt.-ban. – Vö. T. XXX-134.
Uhlyarik, l. Uhlarik.
Uhrik.
Nagy Iván által (XI/371.) említett család (1701.) Turócmegyéből.
Uhrin (alias Kovács).
Címereslevelet 1715. febr. 15. U. Antal és fiai kaptak. (LR. XXX/417.) Nemessége 1765. jun. 26. legf. helyen igazoltatott (u. o. XLVII/254.) – Vö. Forgon II/48.
Uhrinyi.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 412.
Uj (Ujj).
Címereslevelet 1612. U. János kapott. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/206.
Címereslevele kelt 1622. júl. 8. Kihirdette Borsodm. Tagjai leginkább papi pályán működtek. – Vö. Csoma 619–620. (gen.); Abaujm. monogr. 549.
Címereslevelet 1632. okt. 5. U. István nyert. Kihirdette Borsodm. – Vö. Bor. I/218.; Orosz 300.
Címereslevelet 1635. aug. U. Tamás nyert (Egyetemi könyvt.) Kihirdette 1635. Tornam. – Vö. Siebm. 688.; T. IV/48.
Címereslevelet 1641. júl. 15. nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Siebm. 688; T. IV/48.; Gorzó 130.; NI. XI/389.
Uj (csabai).
Nemességét 1653-ból l.Gyfv. LR. XXVI-146.
Címereslevelet 1659. okt. 5. U. Péter, apja és testvérei kaptak. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 154–5. (gen.); és 261.
Címereslevelet 1714. jun. 10. U. János és fiai nyertek (LR. XXX/289.) – Vö. NI. XI/371.; Siebm. 688.; Balogh 155. (gen.), 261–2.
Címereslevele kelt 1741 (?) – Vö. T. IV/48.
Uj (másképen Mészáros).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Veszprémmegyében György, Ferenc, Péter, István és János fordulnak elő az igazolt nemesek között.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranya-, Bihar-, Borsod-, Gömör-, Győr-, Sopron- és Vsmegyében nyertek igazolást. Ez utóbbi vármegyéből Ferenc nemessége 1763. legf. helyen is elismertetett. (LR. XLVI/455.) – Vö. Andr. 91., 96., 97.; Alapi 270.; Forgon II/328.; Pozsonym. monogr. 698.
Ujfaludy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében igazolt család.
443Ujfalusy.
Címereslevele kelt 1602. márc. 29. U. Pál és fia János kapták a Thaly-családdal. – XI/383.; Alapi 18.
Címereslevelet III. Ferdinándtóül 1655. ápr. 26. U. György nyert. (MNMuz. lt.) – Vö. Kősz. 412.
Címereslevelét 1674. febr. 13. Gömörm. hirdette ki.
Címereslevele kelt 1689.jun. 23. (Abaujm. lt.) – Vö. Tk. III/164.; Csoma 665.
Címereslevelet 1696. júl. 23. U. Mihály és gyermekei nyertek. (Szatmárm. lt.) Tagjai 1697. márc. 5. nyertek nemesi bizonyítványt Szabolcsm.-től. – Vö. Gorzó 130.
Címereslevelet 1715. U. István és Ferenc nyertek. (Pestm. lt.) – Vö. Kősz. 412.
Nemességét 1726-ból l. a váradi kpt. lt.-ban.
Ujfalusy (divékujfalusi), nemes és gróf.
Ősrégi család a Divék-nemzetségből. A családból U. András 1667. okt. 1. bárói U. Pál 1680. jun. 25. szintén bárói, U. Károly báró pedig 1745. szept. 6.. grófi rangra emeltettek. (LR. XIV/35., XVI/618., XL/184.) A grófi ág Károly fiában, Gáborban kihalt. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor igazolt ily nevű családtagok közül szintén többen ide tartoznak. Ugyanezen alkalommal Nyitramegyében a grófi ágon Károly, a nemesi ágon pedig József, László, Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/370–380.; Siebm. 689.
Ujfalussy (szepesdaróci).
A családi hagyomány szerint erdélyi eredetü család, melyből Benedek jött Magyarországba, hol Füleken 1582. nőül vette Keczer Johannát, 1629. pedig Hedry Katalint Vértesről (Sárosm.) Ugyanez a Benedek s testvérei András és György 1635. júl. 7. címereslevél adományozásában részesülnek. (Szepesm. lt.), melyet 1635. aug. 13. Szepesm. hirdetett ki. Meghalt 1675. Körtvélyesen; eltemetve ugyanott a szent Zsófia kápolnában, adván a templomnak 2 szántóföldet adományba. – Címer: kék mezőben a pajzslábból kinövő gyökeres (és 9 körtével megrakott) körtefa, melyen mindkét lábán álló s csőrében fekete sipkát tartó varju áll; sisakdisz: vörös ruhás könyöklő kar tőrt tart; takaró: vörös-ezüst, vörös-kék. –A családból U. Ágoston és utódai 1910. ápr. 29. fenti előnév adományozásában részesültek.
Leszármazás:
444
I.
Benedek Szepeskörtvélyesen 1. Keczer Johanna, 2. Hedry Katalin; Sándor sz. 1657. dec. 26. † 1733. III/27. Abhortis Zsuzsa; Katalin sz. 1690. † 1723. Vitális Imre; Sándor sz. 1693.;Miklós † 1752. Szepesm. táblabirója Szerdahelyi Borbála; Imre piarista; Zsigmond sz. 1696.; Mária sz. 1702.; László sz. 1717. † 1795. Görgey Johanna; Sándor sz. 1720. † 1794. Bieberbeck Erzsébet; Ferenc sz. 1723.; Zsuzsa sz. 1726. Szentivány N.; Mária sz. 1733. Román N.; József sz. 1725. Máriássy Zsófia; János sz. 1739.; András sz. 1746. katona; István sz. 1748. † 1827. l. II. tábla; László sz. 1752.; János sz. 1755. † 1822. Horánszky Zsuzsa (Szepesdaróci ág); Katalin sz. 1759. Hornlakovics János; András Péchy Anna; József 1813–1878. 1. Schneider N. 2. Szacsvay Ilona; Ferenc sz. 1790. Bobest Matild; György sz. 1793. IV/2. † 1855. X/9. Szepesházy Jozefin; Károly sz. ... Jámborszky N.; Elemér; Géza; Zoltán; Gusztáv; Ottilia 1829–1849. Dessewffy Gábor; Ágoston 1834–1915. Duka Malvin; Franciska Hoffmann Ágoston; Mária Nemessányi Sándor; Béla sz. 1863. X/22. curiai biró 1896. IV/28. Lupkovics Erzs.; István sz. 1865. VI/27. huszárezredes 1908. V/9. Töreky Mária; Ernő sz. 1871. X/23. árvaszéki elnök 1. Prihradny Edith, 2. Capdebo Márta; Béla sz. 1897. X/4. külügymin. s. titkár. erdőteleki Kovács Róza; Tibor sz. 1898. XI/16. gr. Nyáry-Normann Auguszta; Eleonóra; Ella Keill Géza; Gusztáv sz. 1924.;Zsolt sz. 1927.; Béla sz. 1927.; László sz. 1929.;
II.
István 1748–1827. l. I. tábla; Ferenc sz. 1784. VI/29., † 1843. V/8. gr. Csáky Anna; Ágnes Langer Gusztáv; Alexandrina Montskó Ferenc; Hermina Máriássy Mátyás; Viktor sz. 1840. XII/11., † 1919. Keczer Anna; Kálmán; Anna Matavovszky Aladár; Brunó Gergely Ilona; Ferenc Husz Irén; Miklós 1. Majzik Gizella, 2. Gaál Annunciáta 3. Dobay Adrienne; László ezredes; Ödön Máriássy Ilona; Mária; Viktor kormánytanácsos; Ella; Tivadar; Ödön; István; andrás; András †; György sz. 1896. Básthy Ilona; István; Magdolna; Tibor; Ilona Jármy Ferenc; Jenő; Erzsébet; Sári; Géza;
445
Vö. T. VII/125.; U.-családbeliek; rcsk.
Ujfalussy (szilvásujfalusi).
Kihalt Zemplénmegyei család. – Vö. NI. XI/381.; Siebm. 689.
Ujfalussy (szkalkai vagy dulóujfalusi).
A XV. században kihalt család. – Vö. NI. XI/380–1.
Ujfalussy (tőkésujfalusi).
A Divék-nemzetségből származó kihalt család. – Vö. NI. XI/378–308. (gen.); Siebm. 689.
Ujfalussy (ujfalusi).
A címereslevelet 1701. márc. 10. U. Illés és fiai kapták. (LR. erd. III:128.)
Ujfalussy (ujfalusi).
Szatmár- és Zemplénmegyei család. Első impetrátora János volt 1412. Leszármazását l. NI. I-382–3.
Ujfalussy (másképen Huszár).
Ferenc Barsmegye bizonyítványa alapján 1818. Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 412.
Ujfalussy (előbb tévesen Pronstreitner.)
János Gömörm. bizonyítványa alapján1749., János és fiai pedig 1754. Pestmegyében hirdettetnek ki. – Vö. Kősz. 412.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bars-, Pest-, Szabolcs-, Szatmár-, Szepes- és Zemplénmegyében igazolták nemességüket. János (Abaujm.) nemessége 1793. dec. 446
12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LVII/534.) – Vö. Petri VI/663–4.; Forgon II/328.; Zemplénm. monogr. 543.
12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. LVII/534.) – Vö. Petri VI/663–4.; Forgon II/328.; Zemplénm. monogr. 543.
Ujfalussy, l. Bassán (jókai és divékujfalusi) – Jóka (ujfalusi, alias U.) – Pap (alias U.) – Pronstreitner (utóbb U.) – Sumichraszt.
Ujfalvy.
Címereslevelet 1415. márc. 12. U. Bálint fiai kaptak. – Vö. Bossányi.
Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. U. György, István és Mihály nyertek.
Ujfalvy (kövesdi).
Nemességét 1672-ből l. kolosmon. conv. Arm. B. 47.
Ujfalvy (csejdi).
János és Mihály nemessége 1789. szept. 14. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIV/235.)
Ujfalvy (mezőkövesdi).
Székely család. – Vö. NI. XI/383–4. (gen.); Siebm. 689., erd. 247.; Gf. IV/72.; Pálmay: M.-Torda 140. (gen.)
Élt ily nevű család Csanádmegyében is. – Vö. Sümeghy-Barna 211.
Ujfalvy, l. Barla (gyergyóujfalusi, alias U.)
Ujgyörgyi.
Előbb Neumüller. Az 1792. évi nemességadományozást és névváltoztatást l. ott. – Vö. még NI. XI/384.; Siebm. 689.; Jedl. II.
Ujházy (rozsnyóbányai és budaméri).
Címereslevelet II. Mátyástól 1609. dec. 13. U. Ábrahám, fiai s apai unokaöccse János és Nagy Ferenc nyertek. (MNMuz. lt.; OL:Htt. Nob. Szepes). Szepesm. 1727. évi nemesi vizsgálatkor a család eredetben mutatta fel címereslevelét. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanez megyében János fordul elő az igazolt nemesek között. Részletes leszármazását l. NIf.III/175–181. – Vö. még NI. XI-384–5. (gen.); Förster V/158–9. (gen.); Siebm. 689.; Forgon II/328–9.; Gömörm. monogr. 659.; Orosz 300.
Ujházy (másképen Bodnár).
Címereslevelet 1635. júl. 10. nyert. (Gömörm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében Jakab, György és Mihály élnek. – Vö. Forgon II/329.
Címereslevele kelt 1669. ápr. 15. (márc. 25.?) Feltalálható (jászói conv. lt. s Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 131.; Csoma 382.; Tk. I/217.
A családból U. Árpádra és U. Zoltánra 1889. máj. 13. Libertini József korponai járásbiró neve, nemessége és címere átruháztatott. – Vö. MnA. 136.
Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 412.
447Ujhelyi.
Címereslevele kelt 1576. (leleszi conv. lt.)
Címereslevele kelt 1578. (Turócm. lt.)
Címereslevele kelt 1583. (Turócm. lt.)
Címereslevelet 1655. júl. 20. U. Jakab, Izsák és Mihály kaptak. – Vö. Siebm. 690.
Címereslevele kelt 1655. (OL:Htt. Nob. Trencsén). – Vö. Orosz 300.
Címereslevelet III. Ferdinándtól U. János és Kovács Mihály nyertek; kihirdete 1656. ápr. 3. Nógrádm. – Vö. NI. XI/389.
Címereslevele kelt 1676. nov. 14. Nyitram. bizonyítványa alapján 1816. Hevesm.-ben kihirdetett család. – Vö. Orosz 300.
Ujhelyi (tiszaujhelyi).
Régi Ugocsamegyei család. Visken már V. István királytól nyert adományt, melyben IV. László király 1281. megerősítette a családot. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ugocsam.-ben József, László, Pál Tiszaujhelyen laktak, Péter Mátyfalván élt. Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/385–8.; Siebm. 689–690.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bereg-, Bihar-, Nyitra-, Szabolcs-, Szatmár-, Trencsén-, Turóc- és Ungmegyében igazolták nemességüket. Ily nevü család nemessége Veszprémmegyéből 1812. márc. 13. és 1813. szept. 10. legf. helyen igazoltatott (LR. LXIII/256., 563.) – Vö. NI. XI/388–9.; Zemplénm. monogr. 543.
Ujhelyi Literáti (alias Szabó).
Címereslevelet II. Mátyástól 1609. U. István nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 131.
Ujj, l. Uj.
Ujlaki (ujtordai).
A nemességet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. U. András nyerte. – A további adatokat l. ajtoni (ujtordai) alatt.
Ujlaki (másképen Vargha).
Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/4.
Ujlaki (másképen Halász, szamosujlaki).
Címereslevelet 1642. dec. 5. U. István nyert (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 130.; Siebm. 691.
Ujlaki (másképen Nagy).
Címereslevele kelt 1643. máj. 10. (kolosmon. conv. Arm. Div.) – Vö. Siebm. erd. 247.
Ujlaki (másképen Kovács.)
Címereslevele kelt 1648. ápr. 13. (Gyfv. LR. XXIII/60.) – Vö. Siebm. erd. 247.
Címereslevelet I. Lipóttól 1668. júl. 30. nyert. (MNMuz. lt.)
Címereslevele kelt 1696. (jászói conv. lt.)
Történelmi nevezetességü család a vegyesházbeli uralkodók idejében. – Vö. NI. XI/389–392. (gen.); Siebm. 690–1., erd. 99.
448Ujlaki (bacskai).
Kihalt Zemplénmegyei család. – Vö. NI. XI/393.
Ujlaki (borosjenői).
Aradmegyei birtokadományos család. – Vö. Márki II/225.
Ujlaki (illoki).
Horvátországi család. Címert l. Siebm. horv. 195.
Ujlaki (sárközujalki).
Kihalt család. – Vö. NI. XI/394.; Siebm. 691.
Címerpecsté Pestm. lt.-ban.– Vö. Kősz. 413.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Bihar-, Komárom-, Nógrád-, Szatmár-, Ung- és Zemplénmegyében igazolták nemességüket. – Vö. NI. XI/392–4.; Siebm. 691. erd. 99.; Balogh 155.; Eszergomm. monogr. 460.; Petri VI/665.; Alapi 61., 177.
Csathó (alias U.) – Kovács (alias U.) – Pap-U.
Ujnémethy (ákosi).
Kihalt középszolnokmegyei család. – Vö. NI. XI/394.; Petri VI/665–71.
Ujszászy.
Nemeslevelet 1482. jún. 19. U. Mihály (Révkomárom) és Péter nyertek. (MNMuz. lt)
Címereslevelet II. Ferdinándtól 1630. U. Benedek (Olaszliszka) nyert (Szatmárm. lt.) Kihird. Zemplénm. A család Mátészalkán lakott és ott állt nemesi vizsgálat alat. – Vö. Gorzó 136–Viszászy.
Ujszászy (daróczi).
Nagy Iván által (XI/395.) említett család a XVI. századból.
Mihály (Répceszemere) táblabiró (1636.) címerpecsétje: a pajzsban kar kardot tart, a pajzsfőben 2 csillag.
Ujvárosy.
Címereslevelet 1638. márc. 24. U. János és testv. kaptak. (Biharm. lt.) A család 1838. szept. 9. szabolcsmegyétől nyert nemességéről bizonyítványt. – Vö. Siebm. 691.; Bold. 91., 101.
Ujvárosy (ujvárosi).
l. Gf. III/39.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében András, István és János nyertek igazolást.
Székely család. – Nemességét 1825. dec. 5. Krassóm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/395.
Nagy Iván által (XI/395.) említett ugocsamegyei család.
Szilágymegyében is élt ily nevű család. – Vö. Petri VI/672.
Címert l. Siebm. pk. 121.
Ujvárosy, l. Kovács (alias U.)
Ujváry.
Címereslevele kelt 1581. nov. 22. – Vö. T. XXXII/89.
449
Címereslevelet az Alparéthi családdal együtt 1631. jún. 23. nyert.
Címereslevelet 1635. jan. 4. U. Mihály és István nyertek (Nyitram. lt.)
Címereslevele kelt 1694. máj. 20. (OL: 1565/1906.)
Címereslevele kelt 1718. ápr. 15. (LR. XXXII/76.; Komárom- és Nyitram. lt.) Kihird. Nyitram. A család utóbb Borsod-, majd Biharmegyébe költözött, ahol 1783. hirdetteti ki nemességét. – Vö. NI. XI/396.; Siebm. 693.; Alapi 18., 177.; Biharm. monogr. 649.
Ujváry, báró.
A bárói rangot 1722. aug. 10. U. László és Ádám kapták. (LR. XXXIV/42.) – Vö. NI. XI/395–6.; Siebm. 691–2.
Ujváry (érsekujvári).
Címereslevele kelt 1622. jún. (Nyitram. lt.)
Ujváry (kiskéri).
Címereslevelet 1609. aug. 17. U. Tamás nyert. A család 1774. Gömörm.-től nyert nemesi bizonyítványt. – Vö. Forgon II/329–330.
Ujváry (sályi).
Nemességét 1648-ból l. Gyfv. kpt. Cent. BB. 23.
Ujváry (tolnai).
Címereslevele kelt 1628. aug. 18. (Gyfv. LR. XIV/58.) – Vö. Siebm. erd. 247.
Ujváry (ujtordai).
A címereslevelet 1619. aug. 25. U. Mihály és társai nyertek. A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.
Ujváry (váradi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv. LR. XXVI/482.
Ujváry (másképen Cseh.)
Címereslevele kelt 1689. – Vö. Alapi 177.
Ujváry (másképen Kovács).
Címereslevelet 1662. júl. 7. a Nagyidai családdal U. Mihály kapott; kihirdette 1663. Abaujm. – Dénes Zemplénm. bizonyítványa alapján 1776. Hevesmegyében hirdettete ki nemességét. – Vö. Orosz 300.
Ujváry (másképen Mutter).
Címereslevele kelt 1623. okt. 22. – Vö. Csoma 665.
Ujváry (másképen Nagy).
Címereslevelet 1646. U. István nyert. Kihirdette Nyitram. – Márton 1724., László Biharmegye bizonyítvány alapján 1838. Pestmegyében hirdettetnek ki. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 413.
Ujváry (másképen Szabó).
Címereslevelet I. Lipóttól 1692. nov. 9. U. János nyert. Nemességét 1725. Kishontm. hirdette ki. – Vö. Forgon II/330.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyam.-ben László, Barsm.-ben U.-né Vinikovics Júlia, Biharm.-ben Ferenc és Pál, Gömörm.-ben István, 2 János, Komáromm.-ben István, Nyitram.-ben Mihály és Zsigmond, Szatmárm.-ben Mihály és János, Ugocsam.-ben János és Sámuel, Ungm.-ben János és Pál s Zalam.-ben Ferenc és Ádám 450
igazoltattak. – Vö. Gömörm. monogr.659.; Andr. 81., 115.; Balogh 155.; Kősz. 413.; Petri VI/671.; Simond 81.
igazoltattak. – Vö. Gömörm. monogr.659.; Andr. 81., 115.; Balogh 155.; Kősz. 413.; Petri VI/671.; Simond 81.
Ujváry, l. Kovács (alias U.) – Kiss és Kiss-U. – Nagy (alias U.)
Ujvendéghy.
Címereslevele a pozsonyi kpt. levéltárában. – Vö. LI. I/26.; Siebm. 692.; T. III/132., XX/15., 126.
Ukatyanik.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Beregmegyében János fordul elő az igazolt nemesek között.
Uketyevics.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsm.-ben igazolt család. – Vö. NI. XI/396.; Gorzó pk. 30.
Uky (uki).
Nagy Iván által említett (XI/396–7.) kihalt zemplénmegyei család. – Vö. még Siebm. 692.; Balogh 155.
Ulefeld.
Indigenátust 1715. U. Leó kapott. – Vö. NI. XI/397.
Uliczka, l. Vladár.
Ullama (kálmándi).
Címert l. Siebm. horv. 195–6.
Ullmann (baranyavári), nemes és báró.
A nemességet 1889. dec. 16. Ullmann Mór György kapta. – Címer: kék mezőben hármas halmon álló oroszlán felemelt jobbjában 7 levelű olajágat tart; sisakdísz: növekvő oroszlán mellső lábaiban Mercurbotot tart; takarók: kék-arany; jelmondat: kékszalagon arany betükkel: In labore virtus. – A családból Ullmann Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója. 1981. ápr. 13. bárói rangra emeltetett. Nevezett 1874. óta állt a Hitelbank szolgálatában s 1908. óta alelnöke és vezérigazgatója volt az intézetnek s ugyanezen évben a főrendiház tagjává neveztetett ki. A bárói címer mint a nemesi, de a pajzsfőben 3 (1+1+1) arany csillaggal bővítve.
Leszármazás:
Móric-György (szül. 1818. ápr. 19. Pécs, † 1898. jan. 14. Budapest), nagykereskedő, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke. Neje (esk. 1847. márc. 28. Wien) Leon Júlia (szül. 1828. ápr. 13. Wien, † 1908. jan. 23. Budapest). Gyermekei:
1. Emil (szül. 1847. dec. 21. Budapest, † 1914. jan. 22. u. o.), m. kir. udvari tanácsos. Neje (esk. 1879. márc. 2. Budapest) erényi Ullmann Tinka (szül. 1864. máj. 21. Budapest). Gyermekei:
A) Sarolta (szül. 1880. jún. 10. Budapest, r. kath.), 451
férje (esk. 1903. jan. 11. Budapest) dr. Hasenfeld Artur (szül. 1870. júl. 15.);
férje (esk. 1903. jan. 11. Budapest) dr. Hasenfeld Artur (szül. 1870. júl. 15.);
B) Ödön (szül. 1885. máj. 23 Budapest), cukorgyári igazgató. Neje (esk. 1912. nov. 5. Budapest) Fluss Friderika (szül. 1889. máj. 29. Freiberg, r. kath.). Gyermekei:
a) Daisg-Mária (szül. 1913. dec. 4. Budapest, r. kath.);
b) Stefánia-Emilia (szül. 1916. ápr. 9. u. o., r. kath.)
2. Pál (szül. 1850. jún. 29. Budapest), szerb. tb. főconsul, ügyvéd, neje (esk. 1875. Kaposvár) Stein Aurélia. Gyermekei:
A) Béla (szül. 1876. júl. 20. Budapest) bankfőnök;
B) István (szül. 1882. okt. 1. u. o., ev.), pénzügyminiszteri miniszteri tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja. Neje (esk. 1913. jún. 22. Budapest) Jellinek Piroska (szül. 1890. okt. 12.); Fia:
István (szül. 1914. jún. 13. Budapest);
3. Sarolta (szül. 1851. júl. 19. Budapest, † 1910. márc. 21. u. o.), férje (esk. 1870. júl. 15.) dr. Stiller Mór (1842–1917.);
4. Hermina (szül. 1853. máj. 19. Budapest), férje (esk. 1873. aug. 18.) dr. Singer Jakab († 1912. ápr. 26. Bp.);
5. Adél (szül. 1854. jún. 10. Budapest, † 1926. dec. 28.), férje 1. Sottitz Ignác († ), 2. Bánó Gyula (1859–1917.);
6. Adolf (szül. 1857. jún. 19. Budapest,† 1924. febr. 5.), a Magyar Általános Hitelbank alelnök-vezérigazgatója, főrendiházi tag, a Ferenc József-rend nagykeresztese és csillagos középkeresztese, a Vaskoronarend lovagja, stb. Neje (esk. 1890. okt. 15. Szeged) Lichtenberg Ella (szül. 1873. jan. 1. Szeged). Gyermekei:
A) György (szül. 1891. aug. 6. Budapest), a Magyar Általános Hitelbank ügyv.-igazgatója. Neje (esk. 1920. szept. 29. Budapest) Oetl-Pálffy Erzsébet (szül. 1902. dec. 18.). Gyermekei:
a) György (szül. 1922. márc. 26. Budapest);
b) Erzsébet (szül. 1923. nov. 30. u. o.);
B) Ferenc (szül. 1894. szept. 7. Budapest, hősi halált halt † 1914. aug. havában);
C) Mária (szül. 1899. máj. 26. Budapest), férje (esk. 1920. jan. 6. u. o.l) paksi Paksy József (szül. 1893. aug., 20.), r. t. igazgató;
7. Emma (szül. l859. márc. 16. Budapest, † 1904. nov. 22. u. o.), férje (esk. 1880. jún. 5. ) Falk Mór (szül. 1855.);
8. Vilma (szül. 1861. ápr. 16. Budapest), férje (esk. 1883. nov. 18.) vágvecsei Wellisch Alfréd (szül. 1854.);
9. Irma (szül. 1864. márc. 3. Budapest), férje (esk. 1887. febr. 28.) dr. Komlós Ágost (szül. 1853.);
452
10. Alice (szül. 1874. febr. 19. Budapest), férje (esk. 1895. júl. 7.) Neményi Miksa (szül. 1860.);
Vö. MNCsk. I/106.
Ulman.
Nemességét 1652-ből l. Gyfv. kpt. Cista I. Hunyad, fasc. I/21.
Ulmansky (vracsevgáji).
A nemességet 1893. okt. 22. U. Sándor vezérőrnagy nyerte. – Vö. MnA. 136.
Ullrich (törökvészi).
A nemességet 1918. júl. 11. U. Rezső vezérőrnagy kapta.
Ullrich (másképen Schatling).
A címereslevelet 1755. márc. 11. U. János kapta. (LR. XLIII/524.) – Vö. NI. XI/397. ; Siebm. 692.; Orosz 300.
Undi.
Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.
Ungár (ómoravicai).
A nemességet 1913. jún. 14. U. József kossuthfalvi földbirtokos kapta.
Ungár (bukove-berdói és ujsciei), báró.
A bárói rangot 1918. okt. 17. U. Károly főhadnagy, mint a Mária Terézia-rend vitéze kapta.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban.
Unger (ungeri).
A nemességet 1756. jan. 5. U. Richárd-András s leányai kapták. (LR. XLIV/136.) – Vö. NI. XI/398.
Címereslevelet U. Ferdinánd nyert (LR. XLIV/139.) – Vö. Siebm. 692.
Unger (tahi).
A nemességet IV. Károly király 1917. nov. 13. adományozta a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül Unger Bélának. – Címer: kék mezőben hullámos arany pólyával vágott zöld hármas halom középsőjén arany koronán álló galamb csőrében 3 piros rózsát tart; sisakdísz: arany-kékkel, illetőleg kék-arannyal vágott két szárny között koronából kinövő fenyőfa; takarók: kék-arany. – Vö. MNCsk. I/65. (en.)
Vasmegyében élt ily nevű család. – Vö. Balogh 155.
Ungha.
Címreslevelét 1633. Tornam. hirdette ki. – Vö. Tk. I/287.
Unghedey.
Címereslevele kelt 1601. aug. 24. (Borsodm. lt.) – Vö. Siebm. pk. 121.; T. VIII/89.
Unghvári (bothfalvi).
Nemességét 1655-ből l. Gyfv.LR. XXVI/484.
Unghvári (nagymoni).
Címereslevele kelt 1621. márc. 9. (közelebbi adatok?)
Unghvári (neviczkei).
Címereslevele kelt 1589. okt. 27. (közelebbi adatok?)
453Unghvári (rettegi).
Címereslevele kelt 1650. ápr. 3. (Szatmárm. lt.; Gyfv.LR. XXV/110.) Kihirdette Közép-Szolnokm. Nemességét Komárom- és Szatmárm.-ben igazolta. A család később Pestmegyébe származott át. – Vö. Siebm. erd. 248.; Gorzó 131.; Alapi 129., 270.; Szolnok-Dobokam. monogr. VII/396.
Unghvári (szodorai).
Szilágym.-ben élt család. – Vö. Petri VI/672–3.
Unghvári (váradi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv.LR. XXIV/297.
Unghvári (váradi).
Címereslevele kelt 1650. ápr. 13. (OL.?)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj-, Bihar-, Szabolcs- és Ungm.-ben igazolt család. Ungm.-től 1726. jan. 19. nyert bizonyítványát 1732. Zemplénm. hirdette ki. – Vö. Zemplénm. monogr. 543.; NI. XI/402–3.; Gorzó 131., pk. 31.; Siebm. 693.; Alapi 270. és Unghváry (rettegi).
Unghy.
Címereslevele kelt 1648. A család Nógrádm. bizonyítványa alapján 1751. Pestm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 413.; Orosz 300.
Unghy (viski).
A címereslevelet 1698. ápr. 12. U. Mihály és fiai nyerték (LR. erd. I/439.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrádmegyében igazolt család. – Vö. NI. XI/401–2.
Nemessége Máramarosm.-ből 1795. márc. 3. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVIII/788.
Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban.
Ungnad (weissenwolfi), gróf.
Címert l. Címereslevele 692. és horv. 196.
Ungur (macskamezői).
Címereslevele kelt 1675. szept. 19. (kolosmon. conv. Arm. V/24.) Nemessége 1770. igazoltatott. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/388.; Siebm. erd. 247.
Ungur (bajesdi), l. Ungur (nádasdi).
Ungur (felsőnádasdi), l. Ungur (nádasdi).
Ungur (lindsinai).
Erdélyi család.
Ungur (nádasdi).
Hunyadmegyei kihalt család. – Vö. NI. XI/402.; Siebm. 692–3., erd. 247–8.; Böjthe 285–6.; Hunyadm. tört. Évk. XIII/68–76.
Ungváry, l. Unghváry.
Uniczekovich (alias Horváth).
Nemességét 1662. Horvátország hirdette ki. – Vö. Bojn. 40.
Unsuncz.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalamegyében él Gábor.
Unversagi.
1600. nyert indigenátust. – Vö. NI. XI/403.
454Uodopia, l. Oblachich.
Upory (alias Tolcsvai).
Címert l. Siebm. 693.
Upory (upori).
Nagy Iván által (XI/403.) említett régi kihalt család.
Ur (alias Borbély).
Címereslevele kelt 1592. – Vö. Orosz 300., 319.
Címereslevele kelt 1683. jan. 15. (leleszi conv. lt.) Kihird. 1639. márc. 1. Beregm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Beregmegyében él a család. –1824. szept. 20. ettől a megyétől kap nemesi bizonyítványt is. – Vö. NIf. III/101.; Bold. 101.; T. XIII/142.
Ur, l. Urr alatt is.
Uranovics.
Címert l. Siebm. 693. és T. III/133–4. – Vö. még Gorzó pk. 31.
Uray (urai), nemes és báró.
Régi szatmármegyei család, mely nevét és előnevét az ezen vármegyében fekvő Ura nevű helységtől vette. Tagjaival már a XIV. század első felében találkozunk okmánytárainkban. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szatmár- és Zemplénmegyében igazolják tagjai nemességüket. A családból U. Bálint cs. kir. főtörvényszéki ny. elnök s felesége, ludányi Bay Zsuzsannától született gyermekei: Endre, Gyula, Kálmán, Klára, Hilda és Ilona 1684. dec. 9. bárói rangra emeltettek (LR. LXVII/880.), melyben 1875. okt. 5. megerősíttettek. CímerpecsétHeves-, Pest- és Szatmármegye levéltárában. Családi levéltára a MNMuzeumban. – Vö. NI. XI/403–6. (gen.); Siebm. 693–4.; Kősz. 413.; Gorzó 131.; Sipos 277.; Petri VI/673.; Zemplénm. monogr. 543.; MNA. 136.; MNZsbk. I. R. I/433–5.; Szerencs 590.
Uray, l. Dániel. – Joannovics.
Urbán.
Címereslevelet 1609. júl. 20. U. György nyert. – Vö. Andermann (alias Jakab, még másképen Markus).
Címereslevele kelt 1666. aug. 28. (leleszi conv. lt., Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. 694.; T. XIII/142.
Címereslevele kelt 1668. jún. 18. Kihirdette Hevesm. – Vö. Orosz 300.
Címereslevele kelt 1695. máj. 4.; Kihirdette 1695. nov. 5. Gömörm. – Vö. Forgon II/331.
A címereslevelet 1702. máj. 15. U. Mátyás és fiai kapták (LR. XXV/547., Pestm. lt.?) Kihirette ugyanebben az évben Pestmegye. – Vö. Kősz. 414.
Urbán (monyorói), báró.
A bárói méltóságot 1912. nov. 15. Urbán Iván, Arad vármegye és Arad szab. kir. város főispánja kapta. A főrendiházi tagsági jogosultságot 455
1914. márc. 30. Urbán Péter báró nyerte. A címereslevél adományozásában 1828. júl. 11. Urbán József pesti polgár részesült. – Címer (bárói): kék mezőben zöld földön szembe fordult páncélos páncélos vitéz, fején 3 vörös strucctollas sisakkal, oldalán földig érő fekete kardhüvellyel, jobbjában merőlegesen pallóst tart; 3 sisak; sisakdíszek: 1. befeléfodult galamb csőrében zöld ággal; 2. könyöklő páncélos kar merőlegesen pallóst tart; 3. befelé fordult galamb csőrében arany keresztet tart; takarók: kék-ezüst; kék-ezüst, vörös-arany; vörös-arany; pajzstartók: két vitéz, akik közül a jobboldali jobbjában égő fáklyát, a baloldali pedig zöld pálmaágat tart; jelmondat arany szalagon vörös betükkel: Pietate et perseverantia. – Leszármazás:
1914. márc. 30. Urbán Péter báró nyerte. A címereslevél adományozásában 1828. júl. 11. Urbán József pesti polgár részesült. – Címer (bárói): kék mezőben zöld földön szembe fordult páncélos páncélos vitéz, fején 3 vörös strucctollas sisakkal, oldalán földig érő fekete kardhüvellyel, jobbjában merőlegesen pallóst tart; 3 sisak; sisakdíszek: 1. befeléfodult galamb csőrében zöld ággal; 2. könyöklő páncélos kar merőlegesen pallóst tart; 3. befelé fordult galamb csőrében arany keresztet tart; takarók: kék-ezüst; kék-ezüst, vörös-arany; vörös-arany; pajzstartók: két vitéz, akik közül a jobboldali jobbjában égő fáklyát, a baloldali pedig zöld pálmaágat tart; jelmondat arany szalagon vörös betükkel: Pietate et perseverantia. – Leszármazás:
József (szül. 1793. Nagysáros, † 1839. aug. 10. Borosjenő), neje Keller Karolina. Gyermekei:
1. Gyula (szül. 1815. dec. 16. Budapest), neje (esk. 1843.) törökbecsei Sissányi Konstancia (szül. 1825., † 1883. ápr. 13., g. kel.). Gyermekei:
1. András (1844–1904.);
2. Sarolta (szül. 1845., † 1925.);
3. Iván (szül. 1846. szept. 8. Monyoró, † 1915. okt. 9. Arad), főispán. Neje (esk. 1869. szept. 18.Arad) jószási Purgly Mária (szül. 1848., † 1920. aug. 9. Arad). Gyermekei:
A) Péter (szül. 1870. jun. 29. Sofronya), országgy. képviselő, földbirtokos. Neje (esk. 1894. aug. 18.) jószási Purgly Ilona (szül. 1873. aug. 12. Tompa). Gyermekei:
a) Iván (szül. 1895. júl. 22. Törökbecse, † 1924. febr. 19. Budapest), cs. és kir. tart. huszárfőhadnagy, földbirtokos. Neje (esk. 1919. aug. 28. Kiszombor) zombori Rónay Magdolna (szül. 1897. dec. 18. Nagybecskerek). Gyermekei:
aa) Péter (szül. 1920. jun. 10. Szeged);
bb) Maritta (szül. 1921. szept. 9. Kunágota);
b) Gáspár (szül. 1897. jan. 6. Arad), cs. és kir. tart. huszárhadnagy, földbirtokos. Neje (esk. 1922. szept. 22. Pusztakengyel) szécsényi Baghy Ilona (szül. 1901. aug. 18. Budapest). Gyermekei:
aa) Hanna (szül. 1923. jun. 11. Budapest);
bb) Ádám (szül. 1924. dec. 24. u. o.);
c) Pál (szül. 1898. nov. 25. Törökbecse), földbirtokos;
B) Mária (szül. 1871. szept. 1.), férje 1. (esk. 1892. jun. törökbecse) abafalvi és felsőlehotai Abaffy Emil (†), 2. (esk. 1905. Arad) budaméri Ujházy László;
C) Erzsébet (szül. 1880., † 1926. dec.), férje ebeczki Blaskovich Erneszt (szül. 1871. okt. 27.);
456
4. Ilona (szül. 1847.), férje almási Almay József;
5. Szilárda (szül. 1848., † 1926.);
II. Jozéfa (†); – III. Karolina (†); – IV. Ágnes (†); – V. Anna (†); – VI. Mária († 1832.) – VII. Albert († 1830.);
Vö. MNCsk. I/86. (gen.); Kősz. 414.; Torontálm. monogr. 553.
Urbán (behárfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Liptó- és Nógrádmegyében igazolt család. – Vö. NI. XI/406–7.; Orosz 300.; Mel. 68.; Márki II/714.; Gömörm. monogr. 659.
Urbán (pelsőczi).
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1637. dec. 5. U. Miklós, György, Márton és Benedek nyerték. Kihirdette 1638. ápr. 14. Tornam. A család Pelsőczön él. – Vö. Forgon II/330–1.
Urbán (szigethi)
A címereslevelet 1612. aug. 1. U. Mihály és társai nyertek. Kihirdette ugyanezen év aug. 16. Máramarosm. – Vö. Nagy (técsői).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abauj- és Gömörmegyében vétettek fel tagjai a kétségtelen nemesek közé. – András 1792. Szatmármegyétől nyert nemességéről bizonyítványt. –1822. Sárosmegyében is élt ily nevü család. – Vö. Gorzó 131.; Potemkin: Sárosvm. 117.; Forgon II/331–2.; Orosz 300.
Urbanecz.
Nemességét l. az esztergomi primási levéltárban. – Vö. Dudás 143.; Bácsm. monogr. I/436.
Urbáni, l. Buday (alias U.)– Úrbányi.
Urbanich.
Címereslevele kelt 1649. nov. 9. (Vasm. lt.) Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Mihály utódai, Zalamegyé-ben pedig Antal élnek. – Mihály nemessége Vasmegyéből 1763. okt. 12. legf. helyen is igazoltatott. (LR. XLVI/455.) – Vö. Balogh 183.
Urbanovich.
A címereslevelet II. Rudolf királytól 1591. máj. 9. U. Miklós kapta. Az oklevél tanusága szerint korábban is nemes volt. Eredetije U. Károly őrizetében van; hiteles másolata Pozsonymegye levéltárában. A címereslevelet 1765. október 8. U. Pál sárfői postamester és fiai: György, József és Ferenc részére megerősítette Mária Terézia. (LR. XLVII/511.) – Címer: vörössel és kékkel balharánt vágott pajzsban hármas zöld halom középsőjén fekete holló áll, csőrében gyürüt tartva, mellén pedig felfelé szegzett nyillal átlőve; sisakdisz: a pajzsbeli holló; takaró: kék-arany, vörös-ezüst. – családnak Csonka-Magyarországon élő ismert tagjai.
1. Nándor (szül. 1847. okt. 20. Eger), ny. Máv. főfelügyelő. 457
Felesége (esk. 1877. ápr. 23. Bp.) Lieber Borbála (szül. 1853. ápr. 11. Tolna); Fiai:
Felesége (esk. 1877. ápr. 23. Bp.) Lieber Borbála (szül. 1853. ápr. 11. Tolna); Fiai:
1. Tihamér (szül. 1878. szept. 14. Bp.), ny. Máv. főfelügyelő. Felesége (esk. 1908. okt. 27. Bp.) lányvári Egyed Ilona (szül. 1885. nov. 5. Bp.); Fia:
Olivér (szül. 1909. aug. 19. Bp.);
2. Gedeon Zoltán (szül. 1088. szept. 13. Bp.), dr. utr. jur.; m. kir. kincst. főtanácsos, ügyvéd, bank-vezérigazgató. Felesége (esk. 1904. okt. 6. Sopron) Garlathy Mária (szül. 1885. máj. 2. Bp.). Gyermekei:
A) László (szül. 1905. okt. 13. Bp.), dr. utr. jur., pénzintézeti tisztviselő;
B) Sarolta (szül. 1907. aug. 31. Bp.) férje Illés Imre, okl. gazda, simonmajori (Tolnam.) földbirt.;
II. Arisztid (szül. 1878. júl. 8. Eger, az I. alatti Nándor néhai fivére, Józsefnek a fia), dr. pol. ny. Máv. felügyelő. Felesége Musich Mária (szül. 1881. szept. 7. Bp.);
Vö. NI. XI/407.; MNCsk. I/108.; Siebm. 694.; Kősz. 414.
Urbanovszky (urbanói és benyói).
Trencsénmegyei eredetü család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor ezen megyében Miklós, János, László és Kristóf élnek. A család nemességét 1840. Pestm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/407–8. (gen.); Kősz. 414.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Hevesmegyében Miklós, Nyitramegyében 3 János, Pozsonymegyében István vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Orosz 300–1.; Hevesm. monogr. 680.
Urbánszky.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/408.; Kősz. 414.
Urbány.
Címereslevelet 1647. jun. 3. U. András és társai kaptak. – Vö. NI. XI/408–9.; Gömörm. monogr. 659., és Bezzegh.
Urbányi.
Címereslevelet 1701. febr. 20. U. András nyert. (MNMuz. lt.); kihirdette ugyanazon év máj. 20. Zólyomm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zólyommegyében 2 János és Gábor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. NI. XI/409–401. (gen.); Siebm. 694.; Márki II/714.; Forgon II/331–2. (gen.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Gömörmegyében Mátyás él.
Urbányi, l. Lestyánszky (alias U.)
Urbényi.
Nemességét 1784. Komarommegyében igazolta. – Vö. Alapi 270.
Urbinetz.
Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 414.
458Urda.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Máramarosmegyében igazolt család.
Urházy.
Címereslevelet 1671. dec. 10. U. János kapott; kihirdette Pestm. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsod- és Hontmegyében igazolta nemességét. – Vö. NI. XI/412–5. (gen.); Siebm. 694.; Petri VI/674–5.; Benkó 356.; Kősz. 414.; Forgon II/332.
Uriel.
Nagy Iván által (XI/415.) említett család a XVI. századból.
Urik.
Címereslevelet 1765. szept. 11. U. András makói jegyző, felesége Pruszkai Erzsébet s gyermekei kaptak. (LR. XLVII/472., Krassóm. lt.) Kihirdette Csanádm, 1766. júl. 28. – A nemességszerző előbb Makó város jegyzője volt, majd Csanádmegyében esküdt (1766.), katonai biztos s a megyei hidak és csatornák felügyelője. (1768.), végül első számvevője (1778.) volt. A család nemességét 1792. ápr. 30. Krassóm. hirdette ki. – Vö. NI. XI/415.; Siebm. 694.; Barna-Sümeghy 213.; Csanádm. tört. 213.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Liptómegyében János és Márton vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Uriszovics (alias Berdóczy).
A címereslevelet 1662. U. Miklós kapta. Kihirdette Trencsénm. – Vö. NI. XI-415–6.
Urkon.
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI:608.
Urm.
Címereslevelet 1833. máj. 17. U. János és gyermekei kaptak. (LR. LXVI/79.)
Urr.
Nemességét 1823. dec. 5. legf. helyen igazolta. (LR. LXIV/941.
Urr, l. Ur alatt is.
Urs (tárnoki).
A nemességet 1906. júl. 11. U. Nándor székesfővárosi államrendőrségi ny. rendőrtanácsos kapta. – Vö. MNA. 137.
Ursin, l. Ursini.
Ursini.
Címerpecsét (1614.) az árvaváraljai lt.-ban. – Vö. Kub. 17.
Ursini, l. Blagay-Orsini. – Medve (alias U.)
Ursz.
Szatmármegyében élt család. – Vö. Gorzó pk. 40.; Petri VI/675.
Ursz, l. Hosszu (alias U.)
Urszinyi.
A Medveczky család egyik ága. – Vö. NI. XI/416.
459Urszinyi (szepsii).
Címereslevelet 1567. aug. 1. U. Ferenc nyert (hit. más. U. Zsigmond tulajd. Tornalján); kihirdette Gömörm. 1626. febr. 9. – Vö. Forgon II/132.
Urszul (kisbuni).
Nemességét 1663-ból l. Kolosmon. conv. Proth. Balth. rákosi 116.
A címereslevelet U. János moldvai származásu mezőbándi lakos kapta 1701. szept. 19. (LR. erd. III/658.)
Ury.
Címereslevelet 1696. U. Gergely nyert (jászói conv. lt.) – Vö. Siebm. 694.; Orosz 301.
Borsodmegye bizonyítványa alapján 1724. Pestmegyében hirdettetett ki. – Vö. Kősz. 414.
Címerpecsét Hevem. lt.-ban. – Vö. NI. XI/416.
Usaly.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Győrmegyében Pál igazolta nemességét. – Vö. NI. XI-416–7.
Usai.
Nemességét 1590-ből l. a győri kpt. levéltárában.
Usz.
Címereslevele kelt 1418. ápr. 4. (jászói conv. lt.) – Vö. Fejérpataky II/25.
Usz (másképen Nemes).
Címereslevele kelt 1593. márc. 1. (szepesi kpt. lt.)
Usz (uszfalvi).
Sárosmegyei régi család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében László, Sárosmegyében pedig Imre, 2 István nemessége nyert igazolást. Címerpecsét Heves- és Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/407–420. (gen.); Siebm. 794–5.; mel. 68–9.; Kősz. 415.; Orosz 301.
Uszdy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében János vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Uszkay.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bereg-, Szabolcs- és Szatmármegyében igazolt család. Nemessége Beregmegyéből 1793. dec. 23. legf. helyen igazoltatott. (LR. LVII/376.) Címerpecsét Szatmárm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/420.; Petri VI/675.; Gorzó 131.
Uszó (kiskomádi).
Nemességét 1583-ból l. Gyfv.LR. I/39.
Utassy.
A címereslevelet III. Ferdinándtól 1646. nov. 9. U. András, fia s testv. kapták (Hevesm. lt.) Kihirdette Hevesm. 1648. márc. 10. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsod- és Hevesmegyében él a család. – Vö. NI. XI/420.; NIf. II/126.i Kősz. 414.; Orosz 301.; Hevesm. monogr. 680.
Utczás.
Címereslevele kelt 1680. okt. 20. – Vö. Siebm. erd. 246.
460Utjesenich.
Martinuzzi néven ismert család. – Vö. NI. XI/420–1.; Siebm. 404–5., horv. 196.
Utkőzi (gyulafehérvári).
Nemességét 1654-ből l. Gyfv.LR. XXVI/431.
Uy, l. Uj.
Uza (szászfalvi és uzapanyiti).
Gömörmegyei eredetü ősrégi család. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsod-, Gömör-, Pest- és Zemplénmegyében élt. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/421–6. (en.9; PetriVI/675.; Siebm. 695.; Benkó 358.; Abaujm. monogr. 549.; Csoma 620–3. (gen.); Biharm. monogr. 649–650.; Forgon II/333–4. (gen.); Gömörm. monogr. 659.
Uzdi.
Tolnamegyei régen kihalt család. – Vö. NI. XI/426.
Uzolin.
Címert l. Siebm. horv. 196.
Uzoni.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.
Uzoni (másképen Tóth).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv.LR. XXIV/310. – Vö. Tóth (alias U.)
Uzonyi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bihar-, Szabolcs- és Szatmármegyében igazolt család. – Vö. NI. XI/426.
Uzonyi Kis.
Szatmármegyében állt nemesi vizsgálat alatt. – Vö. Bold. 91.
Uzovich (petőfalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nógrád-, Nyitra- és Pestmegyében igazolt család. – Vö. NI. XI/417.; Kősz. 415.; Siebm. pk. 121.
Uzovich, l. Mailáth-U.
Üchtritz-Amadé (várkonyi), gróf.
Csehországi eredetű család. Bárói rangja 1727. márc. 8. kelt. A családból id. báró Ü. Emil bőősi földbirtokos 1903. márc. 23. grófi rangra emeltetett, címerének a kihalt gróf Amadé család címerével s nevének gróf Ü.-A. alakban a család nevével való egyesitése mellett. – Vö. MNZsbk. I. R. I-531–2.; MNA. 137.; T. XXII/37. Kneschke: Wappen II-443–6.
Ülkei (vargyasi).
Székely család. – Vö. NI. XI-426.
Ülley, l. Jakob (alias Ü.)
Ürbényi.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonymegyében élt család.
461Üregdi.
Belső-Szolnokmegyében 1716. összeirt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/348.
Üregdi, l. Ürögdi alatt is.
Üreghy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Pozsonymegyében János és Mihály nemessége nyert igazolást.
Üreghy, l. Morócz (alias Ü.)
Ürményi.
A címereslevelet 1794. dec. 2. Ü. János kapta. (Csanádi kpt. lt.) Kihirdette Krassóm. 1795. nov. 3. – Vö. NI. XI/431.; Siebm. 695.
Ürményi (ürményi).
Régi család. Őse Korch s a családnak egyik régebbi neve Ilméry volt azon helység után, melyet IV. Béla királytól kapott. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitra-, Pozsony- és Trencsénm.-ben igazolta nemességét. Címerpecsét Nyitra- és Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/426–431. (gen.); MNZsbk. II. E. L: 624–6. (gen.); Siebm. 695.; Kősz. 415.
Ürményi, l. Molnár (alias Ü.)
Ürményszéki (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/361.
Ürmösi, l. Boldisár (alias Ü.)
Ürőgdi.
Címereslevele kelt 1653. jan. 26. – Vö. Siebm. erd. 248.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében Ferenc fordul elő az igazolt nemesek között.
Ürögdi, l. Üregdi alatt is.
Ütő.
Szilágymegyében élt család. – Vö. Petri VI-675.
Üveges (alias Sill.)
Címereslevelet II. Rákóczy Györgytől az Abari családdal kapott 1658. márc. 10.
Üveges (nagyenyedi).
A címereslevelet 1701. aug. 5. Ü. János kapta. (LR. erd. III/501.)
Üveges, l. Szentléleky (alias Ü.)