Felhasználási feltételek -  _©  - Terms of Use

• Kezdőlap
• Családkutatás
• Linkgyűjtemény
• Kiadványok
• Családtörténet fórum
• MaCsE fórum

PÓTLÉK-KÖTET

PEST, 1868.
ELŐ- ÉS VÉG- SZÓ.
Nem csak több oldalról nyilvánúlt óhajtás, de saját véleményem is, amint azt még a tavaly (1867. juliusban) befejezett anya-munka XII. vagy is utolsó kötet Zárszavában érintettem, – ösztönzött arra, hogy még egy Pótlék-kötet megírására vállalkozzam. Kijelentettem az említett Zárszóban: mily roppant anyaghalmaz van e czélra összegyüjtve birtokomban, melynek kiadása a közel négy száz ívnyi anyamunkát is meghaladná terjedelemben, és melynél fogva kiadása irodalmi viszonyaink között alig is lenne eszközölhető. Kijelentettem egyszersmind, hogy legalább egy Pótlék-kötet kiadásának látom szükségét, mely az anya-munka felötlőbb hiányait pótolja, a kimaradt nevesebb családokat fölvegye, és a XII. kötet végén tett javitások közül is elmaradt igazításokat tartalmazza. Egy ily tervezetű kötet létesítésére a közönség figyelmét hívtam föl, azonban elégtelen eredménynyel. Végre is eddigi kiadó Ráth Mór hazafias ajánlata tette lehetővé, hogy e Pótlék-kötet világot lásson; az ő kezeiből veszi az irodalmi közönség Magyarország Családainak e legutolsó kötetét.
Ez lévén e kötet kiadásának története, az korlátolt terjedelménél fogva csak is a legfeltünőbb hézagok pótlására szorítkozhatik. Szerkesztésénél eleinte tágabban kiterjeszkedtem a pótlásokra, utóbb látva, hogy a szűk keretbe már a tervbe fölvett czikkek sem férhetnek mind, főképen csak a hiányzó családok igényerie voltam tekintettel. Sok helyütt most is csak az előbbinél jobb és bővebb adatokat, nem pedig egyszersmind teljesen kimerítőket lehetett közlenem; de igy is mindenesetre az anya-munka hiányait pótoltam. Több fő családunk ez úttal sem istápolt kiigazitandó adatokkal.
Midőn ezek szerint e Pótlékkötet befejezésével Családtörténeti munkámat irodalmilag végképen befejezettnek hiszem, a munka-olvasó és forgató közönségét ujolag a következőkre vagyok bátor kérni és figyelmeztetni:
Már e munka I. kötetének előszavában megírtam, hogy ily mű kimeríthetlen; ez okból teljes, tökéletes és hibátlan nem is lehet. Ezt nem csak egy ember, de többen egyesülve sem érhetnek utól soha. Mint mindég, – úgy e kötet szerkesztésénél is igyekeztem elfogulatlanúl és birálati hűséggel eljárni a közléseknél. Ezt figyelmeztetésűl birálóimnak.
Kérelmem pedig ez: az olvasó az egyes köteteknél kijelölt kiigazításokat, de legfőképen a XII. kötet végén a 490–507. lapokon közlött javitásokat példányában az illető lapon megjelölni (azokra reflectálni) sziveskedjék. Mivel pedig a VI. kötettől kezdve a betűrendből kimaradt családok a kötet végén is előfordúlnak, a családnév keresésre nézve mindég a tartalom-mutatót ajánlom.
Pesten december 1. 1867.
Nagy Iván.

Abaffy család. (Abafalvi és felső-lehotai).

Egyike legrégiebb, és most is jelentékeny s birtokos nemes családainknak, melynek, mivel leszármazási története e munka I. kötet 2-dik lapján igen hiányosan volt közölve, hiteles családi adatok nyomán itt következik teljesebb ismertetése ^[1]*.
Az Abaffy családnak, – melynek neve úgy a régi, valamint az ujabbkori okmányokban Abbaffynak is irva előfordul, a nélkül, hogy ez családi különböztetést tett volna, – törzs-őse azon Abba volt, kinek fia I. Márk 1247-ben IV. Béla király adomány-levelénél fogva személyes érdemeinek tekintetéből két majorsággal (praedia) ugymint gömörmegyei Symun és a Dráva melléken Nook közelében Dumbul nevezetüekkel jutalmaztatott, s azoknak birtokába Móricz mester, kir. asztalnok s nyitramegyei főispán (Comes) által bevezettetett.
Mint az alább következőkből is látni fogjuk, a család mielőtt az abafalvai és nagy-lehotai mostan használt előnevezetét fölvette volna, már is találjuk a család ágait a humrondhethei, abathetei, hamvai, oleskei, kis-várkonyi, mogyorósdi, árkai stb. birtok utáni nevekkel egymásközt megkülönböztetve.
A család ősi czimere, a régi okmányokon kivehető pecsétek szerint: egy csőrében kalászt tartó galamb, és ennek jobb oldalán egy csillag, a balon félhold ragyog. Ezek aljában egy kengyelvas látszik. E czimer 1609-ben Miklósnak, a tokai kapitánynak Buda ostrománál szerzett vitéz érdemei elismeréseül II. Mátyás király által megbővittetett és azzal a család mostanáig él, a mint következik. Az egyenesen álló hadi paizs jobbról balra rézsutosan húzott vonal által kék és fehér udvarra osztatik; a fehér mezőben egy kengyelvas s fölötte ragyogó aranycsillag látszik, ennek irányában pedig a kék udvarban fényes kétszarvú hold, alatta egy pánczélos kar, mely kivont kardon egy zöld turbános és vérző törökfejet tart. A paizsfölötti nyitott sisak koronáján egy fehér galamb áll, csőrében fehér árpakalászt tartva. Az egész paizst jobbról arany, balról kék foszladék veszi körül, mint ezt a metszvény is mutatja. – A család leszármazása következőleg terjed le:
I. tábla.

Abba; Márk 1247.; Abba de Humrond.; Tamás.; János; II. Márk 1344.; István; Miklós; Mihály; János; Kristóf. Demeter 1465. Albert 1465.; Abba de Hamva.; Abba de Olecske; Abba de Izradföld; Miklós.; György; Miklós; II. László.; Péter 1346.; Margit; János de Abafalva, de Kisvárkony; Jakab 1371.; András; János 1465.; Tamás 1465.; Miklós de Várkony 1502.; Benedek; István; Miklós; Ferencz; Miklós 1465.; Márton 1502.; Albert 1502.; Lánárd Folyt a II. táblán.; János 1371. 1379.; Jakab; Jakab 1461.; János 1465.; László 1502.; Sebestyén.; Miklós de Monyorósd; I. László 1371.; Miklós.; János; III. László. Mihály; Mihály. Imre.; Imre mester 1388.;

II. tábla.

Lénárd, kia az I. táblán; László; Péter 1456–1465.; Bernát. 1502; István. 1502.; Zorárd 1502–45.; Péter; Miklós; Julia.; Anna (Thurzó János szepesi grófnő); Mihály; Miklós; János 1559–1583. Árvai kapit. (Frelich Margit); Albert 1567.; Benedek; Demeter; Dora (Csepely budai kapit.); Miklós tokai várkapitány 1609. 1625.; László. 1642.; Zsigmond. 1642. (Polngrácz Ilona); Márton.; Ferencz. Mihály. Menyhért.; István; György Felső-Lehotát 1608. (Zerdahelyi Erzse); János.; Mihály.; András Árvai kapit. (csergői Farkas Zsófia); János 1679. Erdélybe költözött (Csernátoni Domokos Erzse); Sándor Árvai alispán 1687–95. (Kubínyi Erzse); Foly. III. tábl.; János.; Tamás.; Sándor 1703. (Boros Anna); Mihály. 1770. †; Ignácz 1770. †; Jakab; Gábor. gr. Apor I. titkára. 1701. (Apor Kata.); László. 1709. (Geréb Judit); Ilona; Anna. Zsófia.; Gáspár (Thuránszky Judit); Ferencz. †; Sándor 1610.; 1610.; András; János. György.; Antal. 1790. Árva v. jegyző.; János. Árva v. főszbiró.; József; Pál; István.; Elek; Elek. 1858. (Kubínyi Anna); Adeodat 1859.;

III. tábla.

Sándor, ki a II. táblán. Árva v. alisp. 1687–95. (Kubínyi Erzse); László. 1696–99. Árva v. alisp. (Ordódy Magd.); György. 1707. alispán.; Sándor. 1733. gömöri vonal törzse.; Amadeus; Ákos; Athanáz; Elek; Adjutus; Adeodat; Adolf.; Károly Gömör v. alisp. 1820. kir. tanács. sz. 1772. nov. 1. Lénártfalván Gömörben.; György cs. kir. kapit.; Miklós.; Ágoston.; Sándor; Sándor 1839.; József. Árvai alisp. 1634–65. (Okolicsány Erzse) F.-lehotai vonal.; Ferencz Árvai alisp. 1766–1772. (Tarnóczy Zsófi); Magdolna (Majthényi János.); Vendel. Árvai alisp. 1813–1837. kir. tanácsos 1820.; Adeodát. Árva v. számvevő (gr. Berényi Anna); Zsófia (Kubínyi Antal); Aristides Árva v. alisp. 1837–44. † 1861. (Berzeviczy Teréz); Auguszt. Sándor.; Xavér. Árva vár. szolgabiró.; Anna (Berzeviczy Pál.);

E nemzékrend földeritéseül szolgálnak a következő történelmi adatok, melyek a f.-lehotai családi levéltárban eredetiben találhatók.
Abbának fia I. Márk – mint már följebb emlitetett – 1247-ben nyert IV. Béla királytól a gömörmegyei Simon és drávamelléki Dumbul pusztára adománylevelet.
Humrond Aba-thetei Jánosnak, a Hethe fiának fia II. Márk Lajos király meghagyása következtében Pál országbiró által 1344-ben határjárást eszközöltet Abathete tulajdon, Erdőfalu Dedics Jánosnak birtoka határai között Abauj vármegyében.
Kis-várkonyi János és Jakab, Jánosnak fiai, és Abafalvi László Mogyorósdi és Humrondi Miklósnak fiai, ozdi Danch Miklós ellen elkövetett személyes bántalmak végett, ennek özvegye által bepereltetvén, eme vád alól opuliai és vlinói László nádor és kunok birája által Visegrádon 1371-ben költ ítélet által fölmentettek.
Abafalvai Aba János1379-ben I. Lajos királytól megerősitő adománylevelet nyert birtokaira, u. m. Abafalvára Borsodban; Licze, Kis-Hamva, és Jólegényföldjére Gömörben; Zegh és Terpesre Hevesben, és Kottman-ra Nógrádban.
Abathetei Imre kir. mester, Abafalvai I. Lászlónak fia, és ennek Mihály és III. László fiai, nemkülönben Kis-Várkonyi Miklós, Györgynek fia, Péter Jánosnak fia, és András Jakabnak fia mint osztályos rokonok maguk birtokát az abaujmegyei Abathete helységet annak fölötte kedvező fekvése végett Zsigmond király kivánatára 1388-ban átengedik a királyi javak közé, névszerint a boldogkői kir. uradalomhoz csatoltatni, és ennek helyébe csereképen Zsigmond királytól a Szabolcs megyében fekvő Kerőth (Koolth) királyi helységet nyerik adományul.
Abafalvai Imre, Abának fia, és Putnoky László és Miklós, Jánosnak fiai, Pokaj és Pogány határbeli villongások végett 1400-ban tanuvallatást eszközöltetnek Báan Balás, és Zentkirályi István Gömör vármegyének a megyei pecséttel kiküldött vallató tagjai által.
Abafalvai Aba János kérelmére és panaszára, miután az Abafalvai Borsodban, liczei, kis hamvai, s jólegényföldi Gömörben, Zegh és Terpes Hevesben, és Kottmann Nógrádban fekvő birtokait illető joglevelei elvesztek, ezeknek ujból hiteles alakban kiadatására az egri káptalanhoz Mátyás királytól 1461-ben királyi megkereső parancsot nyert.
Abafalvai Miklós, Demeter, Péter, Albert, János, Tamás, Imre, Mihály, Jakab és ifjabb János V. László király által 1456-ban részükre kiadott adománylevél erejénél fogva, 1465-ben Abafalva, máskép Kis-Várkony, Kis-Abafalva, Jánosfalva, máskép Kis-Málé helységekben, nemkülönben Jólegényföldje, Beneföldje, Borzaipataka, Elekesföldje, Kelecsen máskép Libercsföldje majorságokba Gömör megyében és Kolt helységbe Szabolcs vármegyében Beken Tamás királyi ember által beiktattatnak.
Abaffy Zorárd (Zorád), István, Bernát, László, Albert és Márton, valamint várkonyi Abaffy Benedek s Miklós, ősi fi-ági birtokukból, névszerint Miklósfalváról, Lenárdfalváról, Jánosfalváról, Kis-Máléról, Elekesföldéről, Jólegényföldéről, Kelecsenről és Bozahelypatakáról Gömör megyében, 1502-ben kiadják nővérüknek jánosfalvi Jakabcha Jakab özvegyének, Abaffy Borbálának a leánynegyedet. – Abaffy Zorád előfordúl még 1545-ben is mint Abafalvának birtokosa ^[2]*.
1532-ben Abaffy Ferencz (ki a táblázaton nem található), és neje Várday Bora, komárommegyei Szemere helységet eladják Puszta-Sz.-Mihályi Tamás és Andrásnak, a Csúzy család eldődeinek ^[3]*.
Abaffy János egyike azoknak, kik a temesi bánságban szerzett birtokaikból a törökök által kinyomattak, 1559-ben gr. Thurzó Ferencz által oltalomba fogadtatott, és még ezen évben nevezett Thurzó Ferencz Árva uradalmi praefectusa és árvavári kapitánya lön ^[4]*. E hivatalban hűsége és erélye által tünteté ki magát, főleg midőn Thurzó Ferencz halála után 1583-ban ennek özvegye, akkor már Perényi Györgynek hitvese, és Thurzó Katalin és Orsolya leányai osztozkodási igényei ellen az árvai várat és urodalmat Thurzó György részére Guzith István árvai várnagy segélyével lelkesen megvédte; és ezen tettökért 1587-ben Thurzó György Ferencznek fia által Abaffy János és fiai György, Miklós, János és Mihály Felső-Lehota helységével, Guzith István pedig a mokrágyi birtokkal szintén Árva vármegyében adományoztattak.
Abaffy Miklós, János fiainak egyike, arany sarkantyús vitéz, Thurzó György dunáninneni főparancsnok alatt hadi téren szolgált, és Budának a török elleni ostroma alkalmával egy izben első volt, ki a kirohanó török csapatot megtámadván, egy főbb török vezér fejét levágván, ez által csapatát lelkes viaskodásra buzditá. Ime vitéz tette II. Mátyás király által is tekintetbe vétetvén, 1609-ben kelt diplomájában is kiemeltetett, a midőn volt ősi czimere egy kivont kardot és annak hegyén zöld turbános vérző törökfejet tartó pánczélos karral is megbővittetett. 1610-ben pedig mindég szaporodó hősies érdemei jutalmául gr. Thurzó György nádor által tolnamegyei Henche, Fad, és Mess jószágrészekkel adományoztatott, a hol is György testvérének fia Sándor és beeri Balogh Imre, mint condonatariusok említetnek. 1612-ben szintén testvérével Györgygyel és Gyürky Jánossal, és Benedekkel nógrádmegyei Videfalvát nyeri adományul, de a beiktatásnál Dacsó Anna, Beniczky Ferencz hitvese ellent mondott ^[5]*. Abaffy Miklós később a tokaji várnak kapitánságára lépvén, ez állomásán szerzett vitéz érdemei jutalmául szabolcsmegyei Kinis helységet nyeré 5000 forintban beiratképen Bethlen Gábortól 1623-ban, mely adományt 1625-ben II. Ferdinánd király is megerősitett. Már jóval ezelőtt kedves embere volt ő Báthori Gábornak is, kinek azonban 1613-ban történt meggyilkolása elleni tervbe szintén beavatottnak iratik ^[6]*.
Györgynek, Miklós testvérének, mint Árva vár kapitányának és uradalmi praefectusnak tetteihez méltóan számithatni, hogy a f.-lehotai birtokadományra 1608-ban megerősitést nyert, és a f.-lehotai templomot 1630–1636. között ő alapitá és épitteté. Ezen Györgyben hatalmas ellenre s megtorlóra talált az Árvában pusztitó Bocskay-féle hajducsapat, mi az 1608-diki Thurzóféle adományban különös érdeműl kiemeltetik.
Györgynek fia András Árva várának kapitánya s uradalmi praefectus 1642-ben Abaffy Miklósnak fiaival Zsigmonddal és Mártonnal Abafalva és Lenárdfalva, nemkülönben a kis-abafalvai pusztajószágnak kiváltsága iránt egyezkedik.
Sándor, Andrásnak fia csergői Farkas Zsófiától, – fiatal korában az árvai várkapitányságot viselte, mely állomás már negyedik ízen a család kezében volt, – 1687-ben Árva vármegye alispánjává választatván, ezt egész 1695-ig viselte. Ő volt az árvai ágazatnak elseje, ki 1689-ben a nagy- és kis-abafalvai jószágot Thaisz Gergely, Balogh Gáspár stb. leányági utódoktól és a zálogtartóktól átvette. Nemkülönben a családbirtokra nézve azon változtatást is behozá, mely szerint az Abaffy Gáspár utáni fekvő birtokrészeket, melyek ezen utóbbinak Dávid Pálra tett lövés folytán veszendőben voltak, 1678-ban I. Leopold király által maga nevére adományoztatá.
Andrásnak másik fia János Apaffy Mihály fejedelem korában Erdélybe szakadt, és ott nőül vévn csernátoni Domokos Erzsébetet, a székelyföldön Csikszékben családot alapitott, és három fia maradt életben, u. m. László, Gábor és Sándor, mindhárman buzgó katholikusok és a császárnak annyira hívei, hogy a Rákóczy forradalom alatt Brassóba vonák meg magukat, sőt Lászlót a kuruczok Kővárban fogságban is tarták ^[7]*. Nevezett Lászlónak Geréb Zsófiától csak leányai: Ilona, Anna és Zsófia maradtak. – Gábor gróf Apor István kincstárnoknak titoknoka, később 1701-ben bereczki harminczados volt; neje apor Katalin, kitől gyermekei nem maradtak. A harmadik fiúnak Sándornak nejétől Boros Annától, Mihály és Ignácz fia születtek, a kik 1770-ben a productionale forum előtt Csik Szent-Tamáson nov. 23-kán a magyarországi Abaffy családbóli leszármazásukat igazolák. Fiaik nem maradván, bennök fiágon az erdélyi ágazat elenyészett, leányági utódaik Boros, Mihálcz és Túri családokban élnek.
Térjünk vissza a magyarországi ágazathoz.
Sándornak Kubínyi Erzsébettől egyik fia László 1696–1699. Árva vármegye alispánja oly általános bizalommal birt azon megyében, hogy daczára annak, miszerint 1707-ben testvére György is a másodalispánságra érdemesíttetett, ő az első alispáni székbe emeltetett, és igy egyszerre két testvér foglalá el a megye közvetlen kormányzatát. Ezen László hozta létre azon birtok-kiegyenlitést is, hogy fiai közűl József a felső-lehotai, Sándor pedig az abafalvi jószágokat tartják meg, melynél fogva Sándor a gömöri, József az árvai vonal törzse lett. – 1708-ban a Rákóczy forradalom alatt, mint ennek ellenese, a kuruczok által a lőcsei, eperjesi s kassai fogházakban sínylődék.
József, Lászlónak Ordódy Magdolnától fia, 1734–1765. Árva vármegye alispánja. Ezen Józsefnek hitvese Okolicsány Erzsébet által váltak az árvai urodalomban, névszernt a Jakusithféle jogon közbirtokosokká az Abaffyak.
Ferencz, Józsefnek fia, 1766–1772-ig Árva vármegye alispánja. Észre és tollra kivált remek latin irályára nézve nem csak családának egyik nevezetesebb, de korában az országban is szép hirben állott férfiú. Mint alispán, és országgyülési követ a vallás-szabadság és alkotmány buzgó védője működött. Nemkülönben mint férj, Adeodát, Vendelin és F. Xavér gyermekeinek atyja, és a két Rajcsányi nővér gondnoka is átalános szeretetben és tiszteletben részesült. Elmetehetségei és szabatos latin irályára nézve főleg tanuságot tehetnek, részint nyomtatásban is megjelent következő művei: 1. Pro se Franciscus Abaffy contra supremum Comitem et generalem Andream Török. – 2. Observationes super legis religionariae §. 13. 1791.“ – 3. Apologia. – 4. Catholicorum, qui Conventui apud Archieppum Colocensem celebrato non interfuerunt vota.“ – 5. Ad amicam aurim. – 6. Oda ad filium Adeodatum, cum responso Adeodati. – 7. Epistolae ab exteris datae. stb. Életének egyik legnevezetesebb szakaszát tevé azon hét évi utazása, melyet ő családjától és alispáni hivatalától rögtöni elszakasztásával, Páris, London, Pétervár, Europa legnevesb fővárosaiba Rajcsányi gyámleányaival véghez vitt. Hazatérvén, utóbb 1795-ben a Martinovics-féle vádlottak sorában merült fel, de fölmentetett. Felesége Tarnóczy Zsófia jogán a nyitramegyei sz.-mihály-úri jószágrészben örökösödvén, annak a család maiglan is birtokában van.
Ferencznek fia Vendel cs. kir. udvari tanácsos, 1813–1837. Árva vármegye alispánja; Adeodát árvamegyei számvevő, és Xavér-Ferencz azon megyei szolgabiró volt, Vendel és Xavér-Ferencz testvérek, és Adeodátnak fia Aristid Árvamegyében Mokrágy helységét megszerezvén, 1831-ben arra Ferencz királytól adományt szereztek. Nevezett Aristides ősei nyomdokán szintén Árva vármegye alispánja és 1840-ben országgyülési követe, 1860-ban országgyülési képviselő volt, midőn Pesten esés következtében 1861. jun. 15-én meghalt, kora 61-dik évében. Eltemettetett Felső-Lehotán.
Ugyszintén az árvaiak mellékágazatán leszármazó Antal és János testvérek közűl az előbbi árvamegyei főjegyző, az utóbbi pedig azon megyei főszolgabiró, mindkettő szép latinságuk miatt dicsértetnek.
A gömöri ágazaton Sándornak unokái közűl Károly cs. kir. tanácsos és Gömör vármegye alispánja, testvére György pedig cs. kir. kapitány volt.

Acsádi család. (Acsádi)

Törzse István, 1573. sept 4-én Acsád helységre kir. adományt kap. Balázs pápai vajda (gyalogsági hadnagy) volt. 1750-ben mart. 4-én Ádám és fiai Mihály és Ádám Veszprém megyétől nemesi bizonyitványt kapnak. Másik ágból Pálnak Szegedy Magdolnától gyermekei voltak Ádám a veszprémi püspök († 1744.) Magdolna, Éva, Judit.

Aczél család (boros-jenői).

Ujabb virágzásra emelte e családot István volt nádori itélőmester, sz. István király r. kiskeresztese, (1808-ban) kir. személynök, ki Boros-Jenői s többi birtokára 1803-ban vitt adományt. Nejétől Gáal Borbálától fia Antal 1836-ban Békes megyei Administrator, kir. udv. tanácsos, utóbb csanádi főispán 1848-ig. 1857-ben austriai báróságot nyert. Családfája igy áll:

István 1808. kir. személynök (gyulai Gáal Bora); János.; Zsófia sz. 1830.; Leontina †; Gabriella sz. 1834.; Péter sz. 1836.; Sándor; Bora sz. 1825.; Ilona †; József.; Antal báró 1857. (Skerlecz Józefa); Mária †; István sz. 1824. † 1866.; Lajos sz. 1828.;

Aigner család.

Törzse Aigner András 1656-ik nov. 20-kán III. Ferdinand királytól kapott czimeres levelet, mely 1657. jan. 8-kán Pozsony megyében kihirdettetett. Fia volt Mihály, ennek György, ennek I. Ferencz, ki fiával Andrással, valamint rokona Imre, és ennek fiai János, Ferencz, és Mátyással mint szomolányi lakosok 1757-ben a kétségtelen megyei nemesek sorába irattak. I. Ferencznek említett fia András nemzé II. Mihályt, ki a zirczi apátságnál szolgált, és ki 1824-ben maga, 1839-ben pedig fia Károly Ferencz Torontál megyei nagy-jécsai közs. jegyző részére is Pozsony megyében nemességét kihirdetteté. Nevezett II. Mihálytól leszármazás következő:

II. Mihály 1824–39. public.; Károly sz. 1813. Temesv. hivat.; Fanni; Albert hivat.; Amália (Planekh); Lajos sz. 1840.; Gyula sz. 1842.; Vilma sz. 1844.; Berta sz. 1846.; Tili sz. 1847.; György sz. 1849.; Kornélia sz. 1851.; Sándor sz. 1854.;

A czimer kék udvarban pellikán, a paizs sisak koronájából magyar vitéz emelkedik ki, jobbjában kivont karrdal.

Akács család. (Baromlaki).

István a Nagy-Váthy családból vévén nőt, ez által jut Komárom megyei Baromlak helységben birtokba, melybe unokája 1692-ben nádori uj adományon beiktattatik. (Fényes Komárom vármegye 119. lap.) nevezett Istvántól a családfa következő:

István (Nagyváthy Bora); I. László (Vitéz Éva); Ferencz (Géczy Mária); György 1729. (Rakóvszky Sára özvegy 1760).; Mária (Bory István); János; János.; Ferencz 1794. Honti szbiró.; Imre 1692. adomány; Zsófia (Barinyay Fer.); Teréz (Bossányi László); Sándor; Mária (Bajcsy Sándor); Mihály; Mihály; Pál; Pál; II. László; Mária (Desericzi Országh György);

A család czímere a paizs udvarában álló vitéz, kivont karddal, ugyan az a sisak fölött is. – A családfán nincs A. János, kinek Várady Teréztől fiai: Vendel és Bálint. Szintén nincs a családfán Akács Imre, ki mint paulinus halt meg 1740-ben; ha csak ez nem II. László volt családi néven. Ugy látszik, e család kihalt.

Akay család. (Akai)

Trencsén vármegyében virágzott. Az I. köt. 11. lapján álló helyett teljesebb családfája ez:

I. Pál (Syrmiensis Kata); György 1640.; II. Pál (Kubínyi Mária); István 1703. kurucz kap. (Káldi Kat.); Ádám (Hrabovszky Julianna); Eszter (Rutkay Istv.); János jesuita † 1754.; Péter sz. 1704. † 1766. jesuita (Kristóf nevü); István (Kelecsényi Zsuzsa); Zsigmond (Lukácsy N.); Tadé; Tadé (Jánossy N.); Mária (Huszár János); Bora (Mihalóczy István); Erzse (Ugronovics Kristóf); György 1719. 1. Justh Zsuzsa 2. Báan Kata; 1-től M. Anna (Kosztolányi Gergely); Zsuzsa (Révay Gáspár); Magda (Dessewffy János);Zsófia (Syrmiensis Miklós); III. Pál (Géczy Klára); György (Koncsek Kata); leányok; Pál (Prileszky Anna); Ferencz. József. Folyt. a köv. lapon. Pál. Erzse.; Sándor (Kosztela Zsuzsa); Imre; Zsuzsa (Akay József); László; Sándor; Mária (Gosztonyi Miklós.);

József, ki az előbbi lapon.; János (Ugronovics N.); Lajos 1830. trencséni alispán kir. tan. (Prileszky Anna); József sz. biró † 1840.; Mária (Madocsányi Pál főispán); Karolina † 1865. (Ulmann László).; József (Akay Zsuzsi); Sándor; Vendel; Gáspár b. Balassa tisztartója; Károly 1768.; Fáni (Pongrácz Pál) Vadicson.;

A család trencséni ága Lajos volt alispán és kir. tan. fiában fi-ágon kihalt; és igy hradnai jószága két leányára és vejeire szállt.
A család czímere a paizsban ágaskodó balra néző oroszlán, mellette középről kardot villogtató kar, jobbról csillag, mint Akay Istvánnak, 1703-ban Andrássy Pál ezredebeli tisztnek pecsétéről láttam.
A családfa élén álló György 1640-ben Ordódy Gáspárral Trencsén megyei Szőlő pusztára uj királyi adományt kapott.

Alberth család.

Zemplín vármegye czimerleveles családa, ősi fészke Lasztócz helység, hol jelenleg is birtokos. Törzse Benedek, ki 1669-ben a csörgei pusztán birt. Családfája következő:

Benedek 1669. (Lasztóczy Kata); Mihály 1703. esküdt; Sámuel 1736.; Bora Erdélyben.; György számvevő 1755. (lasztóczi Botka Éva); Mihály 1784. (Keresztesy Anna); Mihály 1817. t. biró; Folyt. a köv. lapon; László; Mária (Cserepy Ignácz); János (csepei Zoltán Bora); Teréz (Gosztonyi József); Bora (1. Bodnár István. 2. Stépán György); István (1. Szemes Lóra 2. Bernáth Már.); Pál 1847. esküdt 1861. törvsz. ülnök (Papp Antonia); József; Bora; Emma.; Pál (1. Dancs Mária 2. Vékey Bora); Szerena; Ilka; Ödön sz. 1856.; Emilia Mária; Péter.; György 1781 (Bajory Juliánna); József szoglabiró 1802. (Boszy Józefa); József sz. 1813.; Mária (Füleky György); Julia; Anna (Steiner Lajosné).; Bora (1. Huszár Zsigmond 2. Balogh Ferencz);

Mihály, ki az előbbi lapon. 1817. t. biró; Zsófia (Sebők János) 1824.; Tamás (Vályi Klára); János. György. Anna. Mária. Otilia (Ternyey Tamás.); Mihály 1824. (1. Jármy Erzse 2. Forys Eszter); Móricz 1858. (Téglássy Jolán); Mihály 1864.; Ferdinand. György.;

Czimerök: a paizs zöld mezején sziklára ugró vadkecske, a paizs fölötti sisak koronáján könyöklő kar, három nyilat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balsó ezüstvörös.

Almády család. (Szováti és szávai).

Az I. kötet 18. lapon álló helyett gr. Kemény József genealogiai gyüjteménye szerint teljesebb családfája következő:

Bálint 1530–78. (Kozmatelki Jankaffy Kata); Gáspár (Szilvásy Zsófi); II. Bálint. 1598. unitár lett (Szent-Iványi Zsuzsi); András; I. István 1675–83. Dobokai alisp. és főb. (1. Tóth Judit 2. or. Mikó Klára); 1-től András (Ajtóni Krisztina utóbb Sombory Sándorné); Judit (Sombory György); Miklós.; Krisztina (Sombory Péter 1764); I. Miklós; 2-tól I. József (Nádudvary Zsuzsa); András Esküllőn 1759. (Orbók N.); Klára (Nagy Sándor.); János.; Zsigmond † 1824. (Kabos Julia † 1828.; Sámuel † 1859. (gr. Vass Amália); Viktor.; József (Szalánczy N.); Klára (Barcsay János); Zsuzsa (Komáromy); István esküllői birt. 1759. (Mikó Klára); Lajos (Szász Zsuzsi); Erzse (Szalánczyné.); Gáspár; Lajos Szóváton 1814.; N. fiu.; Julianna.; N. l.; István (Vajda Maria.); Karolina (Sala Samu); Eszter Katonay Gábor; Anna (ik. Toldalagi György); Bora (p. Jánosy Mózses); Ágnes (Lészay István);Anna (Felvinczy Zsigm.); Angléta? 1657. (or. Mikó Zsigm.); Kata (Rettegi István); Bora 1608. (t Földváry György.); Kata 1615. (Ombozy Miklós.); Druzsa 1616. özv. 1. Márgay István, 2. Rudnay István); Anna 1626. (1. Cserényi Farkas 2. Sulyok István);

Almay család. (almási)

Alapitója Wurm József megvagyonosodott pesti polgár (szül. 1770. meghalt 1854.), ki I. Ferencz királytól Arad megye Almás helységről almási predikátummal „Almay“ névre adományos nemességet nyert. Czímere – mint itt látható – négy felé osztott vért; az 1. vörös udvarban arany horgony, a 2. kék udvarban három ezüst liliom; a 3. kék udvarban három magas zöld hegy fölött méh; a 4. vörös udvarban vizből növő oroszlán jobb lábával pálma ágat tart. A vért fölötti sisak koronáját két sasszárny között növő oroszlán jobb lábával kardot villogtat.
Származási tábla:

József sz. 1770. † 1854. (2-dik n. Unger Róza sz. 1773. † 1849.); 1-től Erzse (Bugát Pálné); Klára (Rottenbiller Lipót); 2-tól Rezső sz. 1812. (báró Fellner Adél) sz. 1817. †; Gizella sz. 1841. (b. Lipthay Antal); József sz. 1843.; Irma sz. 1844. (gr. Széchenyi Ödön.);

Birnak Áradmegyében Almáson, Al- és Felső-Csillán.

Almásy család. (Zsadányi és Török-szent-Miklósi.)

E nemzetség eredetéről a családi levéltár őszinte hiteles adatainak megvizsgálása nélkül kimeritő ismertetést ez alkalommal sem közölhetek ^[8]*, és ekkép a nemesi ágnak leszármazási fája a grófi ággal való összeköttetésre nézve ismét pótolatlan marad. Ujabb magán nyomozásaim után az bizton állitható, hogy a család emelkedése a XVII. század végére és még inkább a XVIII. elejére esik. A család egyik kétségtelen tagja Almásy András 1693-ban Gyöngyösi plébános volt, ki ama évi dec. 21-kén a gyöngyösi kálvinisták iránt levelet irván egri megyés püspökének Fenessy Györgynek, azon levelen most is épen látható pecséten „Andr. Almási“ körirattal családja nemesi czimerét: a paizs udvarában koronán álló, és csőrében zöld ágat tartó galambot, a paizs fölötti sisak koronáján szintén hasonló galambot használt^[9]*; honnan biztosan következtethetjük nem csak azt, hogy ő ezen család tagja volt, miután czimere a zsadányi Almásy-akéval, melyben hasonló galamb a lényeges szerepet viszi, mert az egyszarvúak csak a grófi rangra emelkedéskor nyert járulékok; de azt is sejthetni, hogy a családnak az ő korában történt emelkedésére ő lényeges befolyással volt; mert valószinüleg neki testvére, mindenesetre pedig közel vérrokona volt neki ama Almási János, ki nejével Deák Judittal a „Liber regius “ hiteles tanusága szerint 1700-ban Heves megyében a Sülyi pusztabeli birtokra, 1701-ben azon megyei Sadány-ra (honnan a családi predikátum vétetett), Szaránkra és 1707-ben Nagy-Fügedre stb. nyert királyi adományt ^[10]*. Ezen János, vagy annak fia hasonlóan János volt 1741. † 1763. Jászkún kerületi nádori főkapitány és hétszemélyes táblai ülnök, kitől a családfa terjedését következőleg ismerjük:

János septemvir Jászkún főkapitány 1741. † 1763.; Ignácz József lovas. tábornok 1777. gróf lett.; Pál Jászkún főkap. septemvir 1766. 1779.; Ignácz sz. 1751. alkanczellár Temesi gróf v. b. t. tan. 1815. gróf lett (1. b. Bossányi M. 2. Semsey Anna 3. gr. Hardegg Luiza); Folyt. a köv. lapon.; Enoch sz. 1779. † 1814. cs. kir. kam.; György cs. kir. kam.; Zsófia (Battha József); Adél sz. 1807. (gr. Festetich Ágost); Illés sz. 1779. †. 1838. cs. k. k. őrnagy (gr. Festetich Szidonia); Mária sz. 1809. (b. Werklein József); Kristóf sz. 1781. † 1843. cs. kir. kam. (gr. Haller Róza); Ernő Bódog sz. 1818. † 1849. katona tiszt (Ebenberger Matild); Kristóf; Tasziló.;Móricz sz. 1808. kam. alelnök. (1. gr. Wolkenstein Trostburg Alex. 2. gr. Festetich Róza); Vilma sz. 1845.; Melánia sz. 1846.; Albert sz. 1850.; Izabella sz. 1813. (gr. Dela Motte Antal; Vilma sz. 1814.; Albert sz. 1820.;

Ignácz sz. 1751. ki az előbbi lapon. alkanczellár, Temesi gróf v. b. t. tan. 1815. gróf lett, (1. b. Bossányi M. 2. Semsey Anna 3. gr. Hardegg Luiza) a Sarkadi ág; 1-től Bora sz. 1786. (gr. Szirmay Tamás); 2-tól Alajos sz. 1788. † 1850. cs. k. kam. (1. gr. Festetich Erzse 2. gr. Wilczek Luiza); Lajos sz. 1792. † 1836. cs. k. kam. (hg. Breczenheim Leopoldina); Ottilia sz. 1795. (gr. Königsegg János.); Kálmán sz. 1815. (gr. Wenckheim Mária); Erzse sz. 1857.; Mária sz. 1861.; Dénes sz. 1863.; Dienes sz. 1817. (gr. Keglevich Eugénia † 1854.; Kálmán sz. 1852.; Mria sz. 1818. (b. Beust Edmund).; András sz. 1824.;

A nemesi-ágnak hiteles adatok hiányában családfáját most sem közölhetem. Ugy látszik a családfán álló Pálnak fia volt még ifjabb Pál is, ki már 1786-ban v. b. tit. tan. Pest-Pilis és Solt várm. főispánja, Heves, Nógrád, Borsod és Fejér megyék Administratora, és kir. biztosa, utóbb sz. István r. középker., arad megyei főispán, korona őr, septemvir és főlovász mester, meghalt 1821. jul. 24-kén. 1803-ban iktattatott be Arad megyei sz. Pál puszta birtokába.
József, Borsodi alispán és kir. tanácsos 1782-ben.
Antal, cs. kir. kam. és helytartó tanácsos 1809–25. körül.
Ferencz, ugyan ott titkár 1810. körül, és cs. k. kamarás.
Mihály, cs. kir. kamarás. Meghalt Pesten 1830. apr, 19-kén kora 35. évében, eltemettetett Gyöngyös-Halásziban. Nejétől csalmai Jankovich Teréztől gyermekei: a) Eugén volt Temesi tartományi biztos; b) Gedeon volt Heves megyei alispán és Administrator, és c) Mária.
József, Heves megyének volt főszolgabirája, meghalt kora 30. évében. Nejétől Berzeviczy Zsófiától gyermekei: a) Pál, szül. 1818-ban. Volt Heves megyei alispán, követ 1848-ban, képviselő házi elnök. b) Gabriella, c) Zsófia.

Alsó család. (Nagy-Pestyéni)

Doboka vármegye családa, elterjedve Belső-szolnok és Torda megyékbe is. Az I. kötet 24. lapon közlött helyett gróf Kemény József Stemmatographia Vol. III. tom. 21. kéziratából Hodor Káoly közlése szerint teljesebb nemzedék rende ez:

Alsó N.; I. László; I. Mihály; Dénes de N. Pestyén; Idul; Tamás; I. István; Kata (1. Kolcsár Bold. 1530. 2. Gáldy János.); I. János 1667–86. (Sáfár Éva); IV. Mihály (girolti Torma Éva); Krisztina (1. Makray Péter 2. Dobay Elek); II. Mihály; III. Mihály. I. Péter.; I. Miklós; II. Péter. Kata (Pekry Gábor.); II. János † 1693. (P. Horváth Kata); András; III. Péter (Bagoly Éva); Mária (csapói Várady Fer.); Julianna (Gámán andrás; V. Mihály 1679. Rettegen; III. János (várf. Kénosy Bora); I. Ferencz (Sebesi Bora); Teréz (Mósa József.); II. István (1. Mara Mária 2. Gámán Eszter); IV. János 1718.; IV. Péter Tordai tbiró 1771. V. János Tordai tbiró 1771. Lajos Tordai h. alisp. 1787.; II. László Dobokai főejgyző 1771–1781. (Miske Maria); Farkas; Sándor honv. tiszt 1849.; II. Ferencz 1770–1806. (Kabos Ágnes) III. László 1827. B.-Szoln. jegyző (Torma Teréz.);

Ugy látszik, III. Péternek fia volt VI. Mihály, 1728-ban B.-Szolnok bértárnoka, kinek Makray Klárától gyermekei: a) III. István Torda megyében 1796. alispán, 1810. főbiró. b) Kata Galambos Jánosné. c) Ágnes vagy Klára Belényesy Sámuelné.

Amade család. (Várkonyi és bőösi gróf †)

Azok helyett, mik e családról Magyarország csal. I. köt. 27–31. lapjain állanak, a nemzetségi levéltárból meritett adatok alapján a következőket van szerencsém pótlásúl és kiigazitásúl közölhetni.
A várkonyi Amadé-k a Gutkeled nemnek egyik ágát képezték. Törzsatyjok azon Omode volt, kit az oklevelekben Comes Homodeus, vel Omodeus de genere Gutkeled de Várkony, vagy Omodeus niger de Lindva olvasunk. Ennek három fia volt: 1. Ompud de Bagamer de gre Gutkeled 1242; kitől az 1514. után kihalt Marczalthőiek származtak. (Lásd M.-orsz. csal. VII. 293. lap.) – 2. Omodeus niger de Lindva 1308. nádor, kitől a felső-lindvai 1359. körűl kihalt Bánffyak eredeztetnek; – és a 3-dik Lothárd mester de Várkony et Karcsa (1230–1274.) ki Bőőst és Karcsát szerzé.
A családfa következő:

Comes Homodeus de gre Gutkeled 1242–1257.; Ompud de Bogamér 1242. Marczalthői család törzse lásd VII. köt. 293. lap.; Omodeus niger de Lindva; Miklós Lindvai bán 1292.; Miklós mr. 1345.; János mr. 1359. †; Lothárd mr. de Várkony 1230–1274.; János mr. de Várkony 1324.; Keled † 1324–1339.; Miklós mr. kanonok 1324–1402.; Omode de Várkony 1324–1402.; Jakab de Várkony 1339–90.; István de Várkony Omode dictus 1331–1410. (n. Bora); Folyt. a köv. lapon.; Pál de Várkony 1310–90. †; Lothárd de Bőös et K. 1326–1432.; János de Beüs 1391–1406. (n. Erzse); Margit (Hathalminé) 1423.; István nagys. de Beűs Eördög nevezet.; János mr. Eördög n. de Bőős 1341–1419. (n. Anna); László 1398. †; Zsigmond 1412. †; Lotárd 1341–1419.; István 1412–1421. (n. Anna.);

István, ki az előbbi lapon. de Várkony Omode dictus 1331–1410. (n. Bora); László 1390–1353.; Mihály 1406. †; Imre 1390. †; Mihály mr. Omode de Várkony 1398–1453. 1. n. Zsuzsa. 2. n. Agatha.; Sára 1453.; László 1414–1455.; Lánárd de Beus, Omodefi és Amade 1450–1492.; György 1494–1505. Amade kapitány (Posár Kata); Mihály semptei várkap 1502–1549. (n. Erzsébet); István 1425–1450. (Tenpes Kata); István 1405.; Judit 1490.; Miklós 1454. †; János Omodefi 1456–74. (n. Elena); Pál 1410–74.; Benedek 1406–1564. †; István al orsz. biró, óvári és budai várnagy 1486–1540. (Losonczi Desőfi Erzsébet); Péter visegrádi kapit. 1503–1559. (r. Gyulaffy Zsófia) †; László 1503–1549. (n. Bora); Erzse 1559–65. (dergi Somogyi György.); Ferencz 1530. †; János 1520. †; Farkas 1515. †; Mihály Pozsonyi alisp. 1535–1574. (Kondé N.); György 1535–57.; János 1535–57.; II. Lénárd 1535–65. (1. Ilona, előbb Héderváriné 2. Nyáry Dora).; Anna 1535.; Mihály Pozsonyi alisp. 1565–1604. (Mérey Ilona.); Zsófia (Zay János.); György követ Erdélybe 1564–98. (Pásztói Bora †); István 1564–78. (1. Thurzó Zsuzsa † 2. Paksy Sára); János 1564–90. (1. Mátéfi Anna 2. Czobor Anna); Erzse 1598–1602. (nebojszai Balogh György); Fruzsi (Stans. Horváth György); Kata (1. Hathalmi Máty. 2. Zerdahelyi Mihály.); Anna 1589–1602. (Hölgyi Gáspár.); Ilona 1589–1628. (1. Mérey Imre 2. Nagymiháli Ferencz.); III. Lénárd alnádor, orsz. pénztárnok báró lett 1628. 1589–1647. (Geczel Orsolya); Folyt. a köv. lapon.; István Pozsonyi alisp. 1589–1627. (1. Serényi Kata 2. Thurzó Zsuzsa); Judit 1634. (1. Túry István 2. Pálffy János 3. Erdődy Gábor.); Erzse (Kerekes András.);

III. Lénárd, ki az előbbi lapon. alnádor, orsz. pénztárnok báró lett 1628. 1589–1647. (Geczel Orsolya); Ilona 1652–58. (Eszterházy Ferencz.); Zsuzsa 1645–55. (Morócz István.); Magda 1652–70. (Zichy István.); B. János Csallóközi főkap. 1610–56. (Eszterházy Judit); Mária 1643–62. (Forgách László.); Éva 1652–98. (Récsey György.); Erzse 1655–1701. (Révay Zsigm.); Krisztina 1651–91. (Bossány Gábor.); B. Ádám 1651–1709. (B. Viczay Erzse); Anna (Kerekes Mih.); IV. Lénárd 1655–89. (Mártonfalvay Juliánna); Marianna 1690. †; Bora Juszt. apácza.; Magda 1699. 1717. (Maholány Ant.); Erzse 1697–1723. pozsonyi clarissa; B. Antal ar. sark. 1698–1736. (Simoncsics Horváth Rozália); Ignácz 1699. 1718. győri kanonok.; József 1699. 1726. kapitán.; Péter 1699. 1727. (derghi Somogyi Erzse); János 1699. 1718. †; Ádám 1699. 1726. győri kanon.; László sz. 1703. † 1764. k. tan. költő (1. b. Orczy Zsuzs. 2. Welczl Mári †); B. Tadeus 1724–1807. cs. k. kam. 1782. gróf lett (gr. Nyáry Angel); Teréz (Schlosberg László); József cs. k. kam. † 1783. kora 28.; I. Ferencz cs. k. kam. † 1824. (gr. Nyáry Zsófia); Francziska † 1824 (B. Schmerzing Gotlob Hannib.); Anna (Pötting József.); gr. Antal sz. 1761. † 1835. Zalai főispán k. főajtonálló, (gr. Eszterházy Anna); II. Tadeus sz. 1784. † 1845. ker. t- üln. kancz. titkár. (gr. Taaffe Clem); II. Ferencz sz. 1786. † 1823. alezredes, ker. t. üln. (gr. Payersperg Jozéfa) cs. ker. hölgy.; Antónia sz. 1795. † (gr. Taaffe Fer.); Viktor sz. 1808. (gr. Hdik Karolina †); Dominika sz. 1810. (B. Uichtricz Emil.); Szerafina sz. 1811. †; Klementina sz. 1813. †; Alexandra sz. 1816. (gr. Wurmbrand Ferdinand.);

E régi rényes mágnási család férfi ágon II. Tadéban 1845. május 17-én kihalt, és jelenleg nő ágon csak II. Ferencznek († 1823.) leányaiban báró Uichtricz Emilné és Alexandra gr. Wurmbrand Ferdinandné grófnőkben él.
Az Amadék grófi czimerét itt teljesebben a metszvény mutatja: „AMORE et CANDORE“ jelirattal. A paizs udvarába jobbról benyuló fehér hármas csúcs a szintén Gutkeled nemből származott Báthoriak czimerére (farkas fogakra ?) emlékeztet.

Ambrózy család. (Sédeni báró és ns.)

E munka I. köt. 32. lapján hibák és hézagok helyett a következő teljes családfa és hiteles adatok veendők figyelembe.
Az Ambrózy család eredetileg Vas vármegyéből (és pedig úgy látszik – Séden (v. Zsédény) helységből ered, azon helységről irja előnevét is. Négy testvér Amrózy Gergely, János, Balás és Bálint 1610. jul. 15-kén kaptak armalis levelet, mely Vas megyében hirdettetett ki. A négy testvér közűl Gergely magtalanúl halt el; Balásnak leány ági utódai Soprony megyében Mesterházán és Porladon laktak és laknak tán máig is. Bálint Kőszegen települt, fia volt Mihály, ettől unokája János-Vilmos korában a Pálffy Rudolf ezredben szolgált. A negyedik testvér
János, lett az Árva megyébe szakadt ágnak törzse, kitől igy jő le a nemzékrend:
I. tábla.

I. János 1610. nsitve; I. Mihály; II. Mihály A.-Kubinban; II. János A.-Kubinban; Folyt. II. táblán.; György Jurkovje ág; Márton; Jakab Medzihradnén József.; József; I. Mátyás 1690. (Kubacska Zsuzsa); III. János (Benczur Zsuzsa); III. Mihály Erdélybe költöz.; III. György sz. 1694. † 1746. superintend.; András (Benczúr Zsófia); András ev. lelkész (Pecz Zsuzsi); Mátyás (Mesko Zsuzsi); Dániel sebész Pétervárott oroszországban; Mihály. Mátyás.; Péter ev. lelkész (Schmidt Kata); András (Péchy Zsuzsi); Sándor; Mátyás (N. Dora); Keresztély tisztartó.; András hadnagy.; Gáspár.; Gábor Nógrádban biztos 1857.; András.; János.;

II. tábla.

II. János A.-Kubinban (két házasságból); IV. János (Balcsik Kata); V. János Árvai fő sz. biró (Fuszek Zsuzsa); József Eszterházyak ügyvéde (Egry N.); Ferencz (Detrich N.); V. Mihály 1752. (Bajcsy Zsuzsa); N. (Lehoczky János.); Gábor kir. alügyvéd.; János Árvai al. sz.-biró; Pál K.-Bisztereczen ügyvéd (Okolicsányi Zsófia); István-Napoleon †; Imre A.-Kubinban jeles hegedűs.; Zsófi (Mutnyánszky Pálné.); Antónia (Ormos Dán.) Agárdon.; II. Mátyás (1. Tutura Zsuzsa 2. Medzihradszky Mária); Folyt. III. táblán.; I. András (Mezihradszky M.); II. György (Medzihradszky Ilona); IV. Mihály (Párniczky Zsófia); József (1. Prusinszky A. 2. Jóob Zsófia); Zsuzsa (Schubert János.); Dániel Árvai esküdt (Andreánszky Kata); Lajos (Okolicsányi N.) Szepesben.; V. György Árvai uradal. erdész (Borcsiczky Ilona); Folytatása IV. táblán.; Benjamin.; György.; Eszter (Turánszky János.); Zsuzsa (Klevety);

III. tábla.

II. Mátyás (1. Tutura Zsuzsa 2. Medzihradszky Mária); Mátyás ev. lelkész (Gunda Zsuzsa); Dienes; Lajos; VI. Mihály (Zimányi Zsuzsa); János. †; Lajos. †; Illés. †; Mátyás. †; Jakab (Dobek Éva); Sándor huszár kapit.; Ádám (Keller Mária); József.; Ádám. (Tutura N.); Julia. (Cancriny.); Mária (Schlichta.); IV. György h. Grassalkovics ügy igazgatója mh. 1786. Nógrádban (ócsai Balog Hanka) † 1828.; Lajos sz. 1778. † 1830. nógrádi alisp. k. h. t. és kam. (Gyürky Erzse); Anna.; István 1838. báró.; Lajos 1838. báró, temesi főisp. cs. k. minist. oszt. (Muslay Izabella); Béla cs. k. kap.; Gizella.; Mária 1867. (b. Amrózy Gyuláné.); György 1838. báró temesi v. alisp.; Janka † 1822. jan. 6. (Majthényi Antalné.);

IV. tábla.

IV. Mihály (Párniczky Zsófia); Illés Árvai urad. pénztárnok (Vietorisz Mária); Julia (Ordódy Jakab); VII. Mihály árvai s litavai urad. Praefectus 1804. Isztebnét (Okolicsányi Erzsi); Károly Árva megye fő percept. (Bajcsy Anna); Károly. †; Zsófia (Sándor N.); Anna (Csillaghy.); Flórián (Beniczky N.); Mihály Nógrádban volt honvéd.; Zsófia (Szmrcsányi János.); Apolló (Kubínyi Mihály.); Szidonia (Kubínyi József.); N. (Slav. Sándor N.);

A család czimere az I. kötet 33. lapján metszve és leirva látható. Az ott emlitett Sebestyén (1602.) nem ezen Ambrózy-akból való, hanem – úgy látszik – a lengyelországból beszakadt Szalm nevü család ivadéka volt. – A Radványban volt lelkész és Evang. annales irója is Ambrózy-duraeus féle ivadék volt.
A családfa III. táblázatán álló IV. György gr. Grassalkovich Antal ügy igazgatója volt, nőül vévén ócsai Balogh Jankát († 1828.) Nógrád megyébe Nagy-Kürtösre telepedett. Itt született fia Lajos 1778. sept. 16. ki Nógrád megyének (1806.) másod alispánja, utóbb helyt. tanácsos, majd kir. kamarás lett, egszersmind az ágostai ev. vall. iskolák fő-felügyelője, és a négy superintend. al-inspectora volt. Meghalt 1830. nov. 20-án. A táblán látható három fia 1838-ban magyar bárói rangra emeltetett. Kik közül György 1847-ben Temesi alispán volt, Lajos, Temes megyei alispán, cs. kir. kamarás, és a forradalom utáni években a cs. kir. belügyi ministeriumnál osztály főnök 1858-ban stb. Gyermekei a táblán vannak.
A II. táblán álló V. János Árva megyei főszolgabiró, és tót nyelven iró, testvérével V. Mihálylyal 1752-ben Mária-Tereziától a kis-bisztereczi és medveczei Medveczky Jezerniczky féle kuriára kir. beleegyező adományt vitt; a IV. táblán álló VII. Mihály pedig, ki az Árvai és Litavai uradalmak Praefectusa volt, 1804-ben az isztebnei Dávid féle birtokrészt szerzette.
A bárói ágnak Nógrádon kivűl tetemesb javai Temes megyében vannak.

Andrássy család. (Csik-szentkirályi és Kraszna-horkai.)

E grófi ház története az I. köt. 34–40. lapján olvasható. Az ott történt némi sajtóhibák kiigazitásaúl, és azóta történt változások és főképen az ujabb nemzedék kiegészitéséül itt csupán a vál-törzstől I. Miklóstól kezdve, ki 1676-ban a báróságot szerzé, a család nemzékrende következik:
I. tábla.

I. Miklós Gömöri főispán 1676. báró lett (1. gr. Zichy Klára. 2. Kerekes Erzse); 1-től II. Péter 1700. Gömöri főisp. (Orlay Bora) †; I. István (Szeredy Zsófia előbb Rédey Ferenczné) betléri ág törzse; Ferencz.; I. József (gr. Balassa Erzse); I. József jesuita.; Ignácz. †; I. Károly tábornok gróf lett 1780. (gr. Nádasdy Rebeka); II. Károly v. katona † 1833. (gr. Batthyány Szerafin) † 1839.; László sz. 1794. (b. Balassa Magdolna); Imre sz. 1795. cs. k. kam.; Ferencz sz. 1801. †; Pauline sz. 1809. (1. gr. Paar Lajos 2. Sailer őrnagy.); Julia sz. 1810.; Szerafin sz. 1812.; Leopold 1795. felk. ezredes.; Julianna (gr. Pongrácz); Rozália (Balogh János.); III. József sz. 1762. ezredes (gr. Csáky Valburga cs. ker. h.; III. Károly sz. 1792. † 1845. (gróf Szapáry Etelka.); Cornélia sz. 1820.; Manó sz. 1821. vál. főispán (gr. Pálffy Gabriella.); Gyula sz. 1823. minister elnök 1867. (gr. Kendeffy Kati); Tivadar. Ilona; Manó.; Aladár sz. 1827. (gr. Wenckheim Leontin.); II. György kurucz táborn. (Szelényi Mária) monoki ág törzse; Folyt. a II. táblán.; Pál kurucz táborn. †; II. Miklós szerzet. és táborn.; III. János.; Anna (Barkóczy Ferencz.);

II. tábla.

II. György, ki az I. táblán. kurucz tábornok Szelényi Mária; III. György (gr. Berényi Antónia); Antal sz. 1742. † 1799. rosnyói püsp.; II. István † 1812. cs. k. k. v. b. tit. t. gróf lett. (1. Dőry Teréz 2. gr. Festetich Mária); 1-től III. Miklós †; 2-tól György sz. 1797. v. országbiró (gr. Königsegg Aulendorf Franciska); Jozefa cs. k. h. sz. 1790. (gr. Forgách Miklós); Péter őrnagy † 1745. mart. 1.; Mária sz. 1834. (gr. Maldeghem Károly bajos kam.); Dénes sz. 1835. kancz. fogalm.; Erzse sz. 1840. (gr. Széchenyi Pál); György sz. 1846.;

Andrássy család. (Nemeskéri).

E család az I. kötet 41. lapján hibásan és más hasonló nevű családba bekeverve volt megemlítve, mint ezen tévedést már a XII. kötet 490. lapján megjelöltem. Most családi közlés alapján módomban van e családról a következőket közölhetni. A család ismert alapitója Andrássy János volt, a XVIII. század első felében Sopron megyében Nemeskéren ágostai evang. lelkész, kinek fia János Győrbe telepedett, és ennek nejétől Torkos Juliannától (kinek anyja Enesei Éva, nagyanyja Palásthy Éva volt) terjedt el a család, melynek nemzékrende következő:

I. János evang. lelkész; II. János Györben lakott. (Torkos Julia); Dávid sz. 1762. † 1813. tábornok és M. Teréz. r. v. báró. †; József Mosony vármegye főpénztárnoka (csáfordi Tóth Teréz); Folyt. a köv. lapon.; Mihály; Károly; Sándor. Dunántúl.;

József, ki az előbbi lapon. Mosony vármegye pénztárnoka (csáfordi Tóth Teréz); Imre vasas főhadn.; III. József 1809–23. Mosonyi part. percep. lak. T. Abád. (Kéler Teréz); Sámuel Mosonyi ügyész (Szuhányi Mária); Gyula Szatmárb.; Lajos főhadn. a Bakonyi ezredb.; Ferencz huszár főhadn.; Eugen Győrben harm. hivataln. 1857.; Teréz (csaf. Tóth Ferencz.; Julia (Rojkó kapit.); Sándor cs. k. kadét Olaszorsz. †; Dávid sz. 1816. † 1846. székely ezred főhadnagy.; Gusztáv sz. 1820. lakik T.-Abádon.; István. sz. 1822. Pozsonyban cs. k. tör. tan.;

II. János fia Dávid, a híres tábornok, szül. Győrben 1762. dec. 20-án, 1778-tól a katonai pályát kezdvén, a török és franczia háborúk alatt tanúsított vitézségeért és érdemeiért 1805-ben őrnagy, már 1809-ben Aspernnél ezredes, 1810-ben Mária Terézia lovagrend vitéze, 1812-ben pedig vezérőrnagy (general major) lett. Elesett Drezdánál 1813. aug. 27-én. Testvére József 30 éven át Mosony vármegye fő adószedője, táblabirája s követe is volt. 1807-ben nemeskéri részét eladta Kiss Pál fiumei kormányzónak. Ennek fiai közűl József 1809–1823-ig Mosony megye adószedője, és tiszt. táblabirája volt, 1809-ben a franczia becsapáskor a megye részéről zálog fogoly Montbrun franczia osztálytábornoknál. Jelenleg Tisza-Abádon lakik. Gyermekei a táblázaton láthatók.

Andrássy család. (Érkeserői).

A mult század első felében István nőül vévén Vörös Magdolnát, ez által ága Pest megyei Nagyabonyi közbirtokos lett; ivadéka igy terjedt:

István (Vörös Magda); Pál †; János †; István (Marics Teréz ?); Antal; János sz. 1775. † 1863 abonyi pléb. czimz. váczi kanon.; Ignácz (v. Végh Mária); Zsigmond; István.; Mária (Halassy Márton.); Jozefa.; Kata.; Teréz.;

Ányos család. (Faiszi és Vámosi).

Veszprém vármegyének egyik legrégibb nemzetsége, melynek nyomai a XI. századig felterjednek, midőn az Esztergárott lakott családnak embereit Chaknak Ugud várbeli hajdúi határjokban elfogván, megkötözték, miből azután per támadott, – mint irja egy családi tudositás. Nevét Ányos (Anianus) keresztnévből kapta, melyet valószinüleg egyik kiváló őse viselt. Az Ányos nevet a XIV. század végén és leginkább a XV. század első felében kezdé a család fölvenni. Már Gergely 1406. évi okiratban dictus Ányos de Vámosnak iratik. Előbbről de Vámos vagy de Faisz irattak magokat, mint ősbirtokaikról, de e két előnévvel is egy közös törzs ivadékai éltek, melynél fogva téves volt e munka I. kötet 46. lapján az Ányos családnak két családra osztása.
A család nemzékfáját oklevelesen 1266. évig vihetjük föl. Egy előttem feküdt okmány szerint ^[11]* 1295-ben Vámosi Lőrincznek fia Pous, a maga és fiai Bolosey, Miklós és Péter, és testvére Ugrin neveikben Vamosozou-i szántóföldjeiből a veszprémi káptalan előtt eladott Pandur fiának Andronik ispánnak. Ez okmány tartalmát összevetve a veszprémi káptalan egy másik oklevelével ^[12]* ugy látjuk, hogy nevezett Lőrincz 1266-ban élt testvéreivel együtt (ugymint Sándor, Mihály és Mikóval együtt) és családja királynéi udvari jobbágyoktól eredt, kik már előbb hadviselő jobbágyok vagy királyi pohárnokok (bucharii) voltak. Nevezett Lőrincztől kezdve családi oklevelek szerint ^[13]* következőleg terjedt le:
I. tábla.

Lőrincz 1266. de Vámos; Pous 1295. de Vámos; Bolosey 1295.; Miklós 1295.; Péter 1295. 1345.; I. Imre de Vámos 1377–1401.; Gergely mester 1395. de Vámos Veszprémi várnagy 1401. ujad. de Faisz 1406. dictus Ányos; Péter 1395. 1401. †; II. Imre 1395. 1438.; I. János 1460.; I. Ferencz 1499–1508. (Zalabéri Beeri Margit özv. 1512.); Péter 1507–19.; Agata fiusítva (dobokai Sárközy Pál, budai alvárnagy 1507–1512.; II. Mihály. elesett 1593.; Erzse.; Bora.; Boldizsár 1546–91. Ányos de Faisz (Morgay Bora özv. 1592.); István.; Gergely 1592–1620. (Basó Krisztina.); Kristóf 1599–1608. Zalabér ura, (1. vás. Horváth Zsófi 2. Tarródy Anna 3. Kéry Anna, 1630. 4. Dancs Zsuzsa); Zsigmond (Petendy Erzse) †; 1-től Sándor 1629. (Kéry Anna Mária özv. 1630.; II. Ferencz (Sidó Judit); Éva Teréz (gal. Balogh István.); György 1592. 1620. †; Bernát 1602. 1612. †; Zsófia (Csemetey József.) Menyhért.; II. János 1606–36. Szalabér ura és kapitánya (1. Jóo Judit 2. Szemechey Anna, özv. 1641); Folytatása II. táblán.; I. Mihály de Faisz 1426–1456. (N. Agata, előbb Derecskei Pál özvegye); György 1452–80.; Krisztina 1484.; Orsolya 1484.; Krisztina 1452.; II. Mihály 1460.; Miklós.; Miklós.; Kriszina.; Bora (Marczaltői János.);

II. tábla.

II. János, ki az I. táblán. 1606. 1636. Szalabéri kapitány. (1. Joó Judit, 2. Szemechey anna, özv. 1641.); Péter 1629–1641. kapornaki kapit. (Chernel Anna osztoz. 1661); György 1661. †; Péter 1661. †; Zsigmond 1661–98. (1. Ladányi Magda 2. Csémy Klára 3. Taar Zsófia); 1-től Ádám; Péter; József; Sándor.; Krisztina 1723. 1732. (Zalabéri Horváth Ferencz.); Zsigmond; Róza; Erzse; Teréz.; 2-tól József; Antal (Hollósy Magda); Magdolna (Fényes Istv.); 3-tól V. Ferencz 1744. Fehér várm. esküdt.; Bora † 1641. előtt (Ebergényi Ádám.); Orsolya 1659–99. (Hosszutóthy István.); Anna.; György 1629. 1655–78. Egervári kapit. (Stansith Judit); III. Ferencz 1659–76. (Balasko Kata Teréz özv. 1679.); György 1679.; VI. Ferencz (Rőth Klára); János 1800. alispán s követ (Vigyázó Magd.); Zsófia (Zámetsnek János.); Kata (Mentler János.); Julia.; István Pál pálos költő sz. 1756 † 1784.; Anna (Komáromy Ferencz.); Mária Ter. (Perczel János) 1700.; Klára (Vernhard József.); Jozefa (Gaal József.); Fáni (Babies Ferencz.); I. Ignácz (Nagy Teréz.); Károly 1800. (Illós Anna); Julianna (Spissich Gábor.); Mária (Késmárky Gábor.); Imre †; Farkas főszolgabiró 1840. (Rosos Mária); Miklós. † Gyula. Sándor.; Antal.; Anna.; Móricz v. fő sz.-biró képviselő (Bezerédj Mária); Izabella. László. Antonia. Gizella. Erzse. Ilona.; János 1674. †; Sándor (Grup Mária); Mária (Zalay Péterné.); János végrend. 1738.; Zsuzsi 1745. (Hafenscher Simon.); Ferencz; Ferencz.; Bora 1699. (Csató Mihály); IV. Ferencz (Somogyi Kata özv. 1745.); János.;

Ignácz, ki az előbbi lapon. főszolgabiró és iró † 1829. oct. 20. k. 68. (Payzs Teréz); Lajos †; Zsigmond. †; Lajos †; Klára (Hanovszky János.); Boldizsár.; Karolina (Salomváry Ferencz.); Pál (Balogh Erzse.); Gizella; György; Pál; Cornelia; Krisztina; Carolina; Gejza.; István 1842. főszolgabiró (Bay Mária); Ida; Tivadar; Mária.; Luiza (Kovács Imre.);

A család régi okmányainak egy része a „Hazai Okmánytár“ czímü gyűjtemény I. és főleg II. kötetében közöltetvén, ezekben is láthatni Zsigmond királynak Vámosi (néhol Faiszi) Gergely mester részére, ki veszprémi várnagy volt, ugy gyermekei részére is 1401–1437. év közt kiadott Esztergár s egyéb birtokra szóló adomány és más okleveleket ^[14]*. Fiai I. Mihály (Faiszi Ányos) 1452-ben Hunyadi János kormányzótól kap Kővágó Eörs (Zala megyei) helységben birtok részt ^[15]*.
Nevezetes válság érte a családot a XIV. század végén, midőn mind I. Mihálynak, mind II. Imrének ága fiágon kihalván, az Ányos családnevet enyészet fenyegette, azonban az érdemeket és terjedelmes birtokot szerzett I. Ferencz, kinek zalabéri Béeri Margittól csak egy fia Péter és egy leánya Ágata nőül ment dobokai Sárközy Pál ^[16]* budai alvárnagyhoz, kinek gyermekei által nevezetesen Boldizsár által az Ányos név fenmaradt, és e szerint ő a család uj alapitójává vált.
Ágatának testvére Péter magtalan lévén, valószinűleg atyja intézkedéséhez képest még halála előtt 1511-ben birtokait azon esetre, ha csak ugyan örökös nélkül halna meg, Ágata nővérének a budai káptalan előtt örökösen bevallotta. E birtokok a következő helyeken feküdtek: Veszprém megyében: Faisz, Vámos, Hidegkut, Lepsény, Esztergár. – Fehér megyében: Mecsér, Balinka, Csoron-Sz. György, Zemi-Balkonya. – Zala megéyben: Felső-Őrs, Füred, Bére puszta, Pakod, Bagyk, Bozo, Vadkert, Orosztony, Udvarnok, Puszta-Misérd és Kis-Várallya. – Vas megyében: Kecskéd, Sz.-Márton. – Borsod megyében: Keresztur és Kisfalud helységek és pusztákban. Ekképen Agata nem csak az Ányos nevet, de a család birtokokat is nagy részben utódaira szállitá.
Ágatának egyik fia II. Mihály, mint jeles katona 1593-ban a törökök elleni harczon golyó által találva vitézül esett el ^[17]*.
A család tagjai a régibb időkben, mint a tábla mutatja – Veszprémben, Kapornakon, Egervárott és Szalabéren várkapitányságot viseltek, ez utóbbi várnak a XVII. század elején a család örökös uráúl is írta magát, valószinüleg a szalabéri Béeri Margit ősanya után örökösödvén. Utóbb főleg Veszprém megyében hivataloskodtak, hol az ujabb időben VI. Ferencz ágán János, mint alispán és országgyülési követ, testvére II. Ignácz († 1829. kora 68. évében), mint főszolgabiró és iró, István, mint főszolgabiró (1842.) tűntek ki. Ez utóbbi 1861-ben országgyülési képviselő is volt. Ugyan ez ágon állt István, vagy szerzetesi néven Pál, pálos szerzetes és nevezetes költőnk is.
I. Ignácz ágán, unokái a most is élő Farkas 1840-ben, testvére pedig Móricz 1849-ben viselt főszolgabiróságot.
A család czímere – mint föllebb a metszvény mutatja – a paizs udvarában ágaskodó szarvas, nyakán nyillal átlőve; ugyan ilyen szarvas látható a paizs fölötti sisak koronáján is.

Ányos család. (Nagy Szántói).

Mindezen előnevénél, mind pedig a czímer különbségénél fogva, de azért is, mert nemesi rangban nem áltak, más, külön Ányos nevű család ivadékai voltak azon circumspectus (polgári czím) nagyszántói Ányos Albert, ki fiaival Miklós, Fülöp és Péterrel együtt, nemtelen állapotból, melyben – mint az okmány mondja, – akár eredetnél, akár a mostoha sorsnál fogva maradtak, 1523. máj. 25-én II. Lajos király által kivétetve, cízmeres levélben nemességre emeltetettek. A czímer következő: a paizs zöld udvarában egy magas fa alatt egy vitéz fegyverrel lesben áll, és egy előtte futó szarvasra czéloz ^[18]*. Nevezett Nagy-Szántó Pilis megyében volt, hol házok is mentessé tétetett.

Apponyi család. (Nagy-apponyi gróf).

A nagyfényű és a diplomatia terén ragyogó nevet vívott Apponyi grófi ház története és leszármazása az I. kötet 57–62. lapon olvasható ^[19]*. Az elterjedt és a múlt századokban a nemesi ágakon is virágzott család bővebb, teljesebb nemzékrende pótlásúl itt következik; előbb azonban megjegyezzük, hogy a család nőágon a XIII. században élt Meynochtól vette eredetét következőleg, ugymint: Meynochnak fia volt Abrahamus rufus Comes de Cseklész, ennek fia Leukes, ennek fia Miklós (1381.) ki, miután fiai nem voltak, leányait névszerint Anglist, Annát és Skolasticát fiusította (praeficialta). Ezen leányok közűl Anglist nőül vette a Peech nemből származott rufus Péter, kitől az Apponyiak származtak, és kinek fölfelé és lefelé nemzékrende ^[20]* következő:
I. tábla.

Aladárius de genere Peech 1315–1350.; Miklós mr. Orros honti főisp. 1305.; Tamás mr. de Kur 1305–47.; István mr. de Kúr 1369.; Péter rufus 1381. (Cseklészi Anglis); Miklós 1392. de Kur et Appony; Zsigmond (Lipovnoki Zsófia); Bora (Ujfalussy Imre); János 1466. de Appony (N. Sára) Folyt. II. táblán.; Péter de Appony (Majthény Apolló); János.; István; Péter de Appony; István de Appony (Szunyogh Eszter); László; Péter; Pál; István; Ilona (Bossányi István); János de Appony (Bekényi Orsolya); Balázs (Mérey Kata); Balás báró 1625. (Serényi Bora); Ilona (Palocsai Horváth Gábor.); Éva (Czobor Imre.); Bóra.; János; Gáspár; István; Orsolya (Zay András.); Kata.; Dora (1. Kálnay Imre 2. brogyányi Oláh István); Tamás. 1392.; Margit.; Anna.;

II. tábla.

János, 1466. az I. táblán. de Appony (N. Sára); Imre de Appony; Miklós (szlopnai Oroszlankői Kata); Mátyás † 1596.; György (Ujfalussiy Fruzsina); Bora; Miklós (Elefánty Bora); István (Czeglédy Judit); Judit (Elevenkúty Ábrahám.); Kata (Névery György.); Mária (1. Litassy István 2. Tamassovics Miklós 3. Sámbokréty György.); Julianna Csernakóczy Mihály.); Zsuzsa (Majthény Tamás.); Balás (Csemiczky Mária); László (Pongrácz Mária.); Balás; Klára (Baksay Ferencz.); Károly; László; György; Anna (Rudnyánszky Lázár.); Julianna (Czigler Mátyás.); Magdolna (Dohnányi Pál.); Klára (Hidvéghy Mihály.); Ádám (Ruttkay Zsófia.); Teréz (1. Závodszky Imre 2. Tarnóczy Imre.); Krisztina (Sirchich István.); Bora (Kádas András.); Mária (Beznák Ádám.); Éva (Heizler Imre.); Róza (Papp István.); Zsuzsa (1. Majthényi Farkas 2. Hunyady László.); Zsuzsa (Korláth János.); Gergely; György 1460.; Ambrús de Appony; Benedek; János; Anna (Palásthy Benedek.); Zsófia Nagy Szőllősy István.; Móricz de Appony 1520.; I. Tóbiás 1549. (1. Sándor Magda 2. Bartakovics Kata) Folyt. III. táblán.; Ferencz de Appony; Kata (Koloni Sólyom András.);

III. tábla.

I. Tóbiás, a II. táblán. 1549. (1. Sándor Magda, 2. Bartakovics Kata); 1-től György; Móricz; György; Zsuzsa (Varsányi István.); Kata (Berényi Boldizsár.); Fruzsina (Szénássy Menyhért.); Magda (Ficsor Mihály.); 2-tól Miklós (Kálnay Anna); Gáspár (Török Kata). György (Máriássy Anna.); Miklós 1695. (Pongrácz Eszter); Tamás (Zay Julia.); Lázár 1718. báró 1739. gróf (1. gr. Viczay Rebeka, 2. gr. Gvadagni Anna); György sz. 1736. † 1782 Tolnai főisp. korona őr v. b. tit. tan. (gr. Lamberg Mária); Antal György sz. 1754. † 1817. val. belső t. tan. Tolnai főisp. stb. (gr. Lodron Laterano M. Carolina); Mária Jozéfa (b. Perényi Imre.); Görgy sz. 1780. † 1849. cs. k. k. (gr. Zichy Anna) Folytatása köv. lapon.; Anna sz. 1781. (Piatti Sándor marquis); Antal sz. 1782. † 1852. v. b. t. t. párisi követ, (gr. Nogarolla Teréz); Rózsa sz. 1783. † 1786.; József sz. 1784. † 1863. cs. k. kam. (gr. Pejachevich Teréz); Karolina sz. 1814. (gr. Collalto Eduard.); Károly sz. és † 1786.; Karolina sz. 1789. hg. Collalto Antal.); Mária sz. 1791. (b. Hackelberg Lipót.); Fáni sz. 1793. (gr. Tige József.); II. Rudolf sz. 1812. Londoni követ (gr. Benckendorf Anna cs. k. h.); Sándor sz. 1844. londoni attaché.; Ilona sz. 1848.; Gyula sz. 1816. † 1857. cs. k. kam. (gr. Sztáray Zsófia); Lajos sz. 1849.; Antal sz. 1852.; Mária sz. 1821. (1. gr. Eszterházy Béla, 2. b. Wenckheim Gejza.); József jesuita.; László mint hadnagy elesett.; Móricz (Eszterházy antónia.) †; Anna.; Pál; Gábor; Péter ifjabb ág; János (Korláthkőy Teréz); Pál (gr. Herberstein Janka); József sz. 1775. gróf 1808. (1. b. Jöchlinger Eleonora 2. gr. Serbelloni Teréz); Lajos sz. 1801.; I. Rudolf. sz. 1802. párisi attaché.; Lipót sz. 1803. †; Gusztáv sz. 1804. (Mara Zsófia.); Zsófia (Névery Gáspár.); János.

György, ki az előbbi lapon. sz. 1780. † 1849. cs. k. kam. (gr. Zichy Anna); Pelagia sz. 1803. † 1806.; Leopoldina sz. 1804. (b. Franckenstein Ullstadt Károly.); Károly sz. 1805. tábornok (gr. Klebelsberg Leopoldina); Géiza sz. 1853.; Francziska sz. 1807. (1. gr. Szapáry Sándor 2. gr. Zichy Károly.); György sz. 1808. volt kanczellár országbiró stb. (gr. Sztáray Julia cs. ker. és P. h.); Georgina sz. 1845.; Béla György sz. 1846.;

Aradi család.

Az I. kötet 63. lapján Arady kihalt családról szóló adatok meg nem állhatnak. Ily nevű családról hiteles adatok a következők:
Aradi Pál nagy-szobmati polgár s általa neje Pethes Kata, és testvére Aradi János 1625. oct. 19-én Sopronban kelt czímeres levélben II. Ferdinand király által nemesítettek meg. E nemes levél 1637-ben Zempczen Pozsony megyében, 1753. febr. 1-én Komárom, febr. 19-én Győr, és oct. 8-án Veszprém megyében lőn kihirdetve. E családból származott Arady János (szül. Galgóczon 1740.) pozsonyi, majd 1783-tól esztergomi kanonok, dulcini czimz. püspök stb. meghalt 1810. aug. 2-án. Czímere kék udvarban ágaskodó grif, három nyilat tartva, ugyan az a paizs fölötti sisak koronáján is. – E család ivadéka volt Arady Ferencz is (szül. Vizkeleten 1775. jun. 22-én) Pozsony megyének volt főszolgabirája.

Aranyady család.

Az Aranyady vagy Aranyáni kihalt család teljesebb nemzékrende hiteles okiratok alapján ez:

Damianus Kakas de Aranyad 1530–66. itélő mester, (1. Sámbokréty Marta, 2. Petrőczy Anna); 1-től I. Péter 1578. (Sembery Kata); Mátyás †; Zsuzsa 1598. (Ocskay Gáspár.); Imre 1578. (Zermegh Anna); Dora (Sl. Sándor János.); Erzse.; 2-tól Kata (1. Tapolcsányi Fer. 2. Uzaly Péter 1582.); Ábrahám 1578. (Palásthy Fruzsina); János 1631. nyitrai szolgabíró (1. Marsovszky Ilona 2. Bucsányi Zsuzs); István †; 1-től Mária (Trsztyánszky Márton.); 2-tól János 1642. † utolsó.; Judit 1656. (Hidvéghy Mihály.); Anna † 1677. (1. Zmeskal Venczel 2. Libercsey Mihály.);

Damiánnak fiai Péter, Imre és Ábrahám 1571-ben a nyitrai káptalan előtt osztoztak meg Livina, Csizics és Trebosócz stb. helységbeli jószágaikban.

Asbóth család.

Eredetét Angliából származtatja, és honfiusítását 1679-ből. Mnt az I. kötet 69. lapján írva van, a magyar nemességet és ott leírt czímert Asbóth Gergely kapta 1715. május 10-én III. Károly királytól. E Gergelytől a kiegészitett családfa következő:

Gergely 1715. ns.; István.; Görgy; II. János 1756. public. Sopron.; III. János Gottfr. evang. pap. sz. 1735. † 1784.; II. Mihály 1816. Sopronban.; I. András public. Krassó 1819. m. hegyesi g. korm. (Mihalkovits Alojzia); Luiza (Jakabffy Kristóf.); Mina (Kovács Károly.); I. Mór sz. 1804. krassói cs. k. főbiró (Schmidt Vilma); Cornélia (Győrffy József.). Mór; Ilona; Andorin; Géjza; Aranka; Aladár; Jenő.; Adolf sz. 1805. cs. k. kapit. (Heüfel Clemmi); Janka.; Albert János sz. 1811. † 1859. Batonyán (Kreizler Jozefa); Hermina (Mogyoróssy Elek.); Guszti.; Albert.; Kálmán.; András.; Flóra (Asbóth Lajos.); IV. János Gottfrid sz. 1768. Keszthelyi tanár bábolnai korm. (Svajhar Luiza); V. János pub. 1816. Sopr.; Lajos sz. 1803. honv. tábornok (Asbóth Flóra); János; Ilka; Kristóf; Fóla.; Teréz (Kreiner Kristóf.); János gazdatiszt (Glatz Mathild); Ilka; Kamilla; Alida; Matild; Gizela; Oszkár; Emil.; Mária stb. (Benedicty János.); Sándor 1849. honvéd őrnagy most Amerikában.;I. Mihály.; I. János.; Benedek.;

A megemlítetteken kívül kitünteték magukat a családból főleg I. András mező-hegyesi kir. gazd. kormányzó és testvére János Gottfried, előbb keszthelyi georgiconi tanár, utóbb bábolnai gazdasági kormányzó. Ennek gyermekei közűl Lajos volt forradalmi ezredes és tábornok, kiadta emlékiratait 1862-ben és lett m. akad. tag is. Fia János külföldi utazását írta meg. – Sándor volt honvéd őrnagy Amerikába költözött, hol kitüntetésnek örvend.
A családi czímer az idézett helyen leíratott.

Babarczy család.

Csongrád vármegyében viselt főbb hivatalokat már a mult században. Teljesebb, ismertebb nemzékrende ez:

Babarczy; N. (Klauzal János) 1793. m. ns.; Imre sz. 1774. Csongrádi alisp. és volt követ helyt. tan.; Antal sz. 1813. v. alisp. követ stb. 1855. báró (Brünek Eufémia); Imre. ezredes báró (Bajzáth Amália.); Teréz (Csacskó Imre.); Sándor cs. kir. kap.; Izabella (Eichenmitis báró.); Kálmán. cs. kir. hadn.; György.; Mária.; Julia.; Imre.; Ilona.; László.;

Babocsay család. (Nagy-Szarvi)

Teljesebb nemzékrende Babocsay Pétertől kezdve ez:

Péter; Pál (Sárkány Zsófia); Ferencz 1683. veszprémi kapit. (Rumy Kata); II. Ferencz tábornok (Somogyi Bora); Magdolna (széplaki Botka Ferencz.); Pál tábornok 1720. báró (Márffy Kriszt.); Antal. †; Farkas tábornok (Biró N.); Magda (Ranyer kapit.); Krisztina (Verner kapit.); Kata (Cserbaczky.); Juliana (Vajay N.); László (Styrum Amalia); Károly 1758. elesett.; Bora

1771.; Ignácz 1752. (B. Szluha Eleonora); Pál.; Elek elesett Belgrádnál.;

Babos család. (Aranyos-Rákosi).

Boboka, F. Fehér megyei armalista család táblázata következő:

Mihály † 1768. (Soos Sára); Éva (csekefalvi Kiss István); József.; Sándor.; I. János.; István sz. 1779. † 1822. (Várady Kriszt.); Sándor sz. 1792.; Dániel sz. 1806.; László sz. 1812.; István † 1860. (Kállay Mária); Eszter † 1824.; Róza † 1831.; Ágnes (Kovács Lajos); Zsuzsa (Schrom Mih.); László sz. 1820. (Kis Anista); Sándor sz. 1853.; Mihály sz. 1859.; János sz. 1856.; József sz. 1865.; II. János (Persa Mária); József (Falkusan Mária; Mária sz. 1838. (Jelcsán Juon.); János sz. 1837.; Anna sz. 1844. (Ungur Tódor.); József sz. 1846.; Mihály sz. 1841.; Sándor; stb.; Samu Al-Őrben; Ágnes (budai Nagy Istv.); Debora.; Mihály (Vésmás Mária 1808.); László (Vésmás Zsuzsi); Antal Ördögkuton v. táblabiró.; Farkas 1808. Szelecskén.;

László fia Farkas Uj-Tordáról írta magát 1794-ben. II. János ága eloláhosodott. A Fehérmegyei ágból Károlyt 1848-ban az oláhok ölték meg. Nejétől Derzsy Ágnestől gyermekei: a) Sándor (neje Bálint Karolina); b) Róza férjnél Giróltban; c) Károly férje Nánásy Rózának; d) Klára Veres Lajosné; e) Berta; f) Karolina Bálint Györgyné.
Másik ágból Babos Bálintnak Igaz Rebekától leánya Krisztina Gazda Mihályné.
A Derzsi ágból János (szül. 1731. † 1801.) Balogh Ágnestől nemzé Imrét (sz. 1763. † 1818.) ez Szénásy Klárától Istvánt (szül. 1804.) Ennek (ki él) gyermekei: Róza Babos Samuné, Jozéfa Fábián Mártonné, Sándor, kinek Tussay Klárától fia Sándor.
Czímerök kivont kardot tartó kéz.

Babóthy család. (Babóthi és Kaki).

Nyitra vármegye gyökeres családa. Egyik ágnak törzse Babóthy Tamás Nyitra várm. szolgabirája 1615. † 1620.; ennek Körösközy Borbálától fia Tamás, ennek Berencsényi Zsuzsánnától III. Tamás, ki Nozdroviczky Zsuzsánnával ily családfát alapított:

Tamás (Nordroviczky Zsuzsa); Ferencz (Vanéczy Kata); Erzse (Bánóczy Mihály).; Klára (Ujváry István.); IV. Tamás (Rajmannus Regina); József 1784. (Mérey Julia); I. János (Jánoky Mária utóbb Görög Miklósné); László (Biróczy Bora); László 1821–25. volt alispán.; János nep.; Flórián.; Imre sz. 1780. nyitrai követ cs. k. kam.; József (Babóthy Luiza.); Antonia (Fleischacker János.); Julia (Brogyány Bálint.); Ágnes (Fleischacker János.);

Czímerök a paizsban hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kardot s kigyót tartva, a paizs fölött a sisak koronáján szintén oroszlán, hármas rózsát tartva.
A család egyik tagja, talán I. Tamás testvére Babóthy Ferencz volt v. zerdahelyi plébános, pozsonyi és esztergami kanonok 1632-ben halt meg.

Bachich család.

Második alapitója B. Gábor, ki 1699. 25-én I. Leopold királytól ujjitó nemes levelet kapott ily czímerrel: a paizs vörös udvarát jobbról balra rézsútos arany szelemen (melyen három fekete félhold látszik), két felé osztja, mindkét oldalról három fehér szárny szemlélhető. A paizs fölötti sisak koronájából ezüst örvös vörös eb nyúlik föl, nyakán nyillal átütve. Foszladék mindkét oldalról ezüst vörös. E családból Gábor unokája Bachich Anna Pászthory Sándorné volt.

Bacskády család. (Bacskafalvi.)

Az I. köt. 82. lapján állókhoz pótlékúl jegyezhetjük Miklóst 1572-ben Nyitra vármegye főszolgabíráját. Ferencz ugyanott 1731–1746. fő-ügyész, majd 1748-ban főjegyző, 1750-ben követ, 1759-ben másod, 1763. első alispán; meghalt 1765-ben. Neje Gellért Francziska volt. József 1740-ben főjegyző, ki utóbb 1748-ban itélő mester lett. Másik József 1781-ben másod, 1790-ben első alispán lett, és 1796-ban országgyülési követ volt. Józsefnek az itélő mesternek ivadéka ez:

József itélőmester 1748. (Gellért Julia); József 1790–96. alispán követ.; Károly; Pál.; Anna.; Francziska.; Mária Majthény Károly.;

Másik ágból származott:

János (Tarnóczy Krisztina); Bálint testőr 1810.; Miklós.; János.; Sándor.; Klára.;

Bája család. (Borbátvizi.)

Hunyadvármegyei birtokos. Ismert nemzedékrende ez:

József (Ribiczei Mária); Sára (Góró Miklós.); Klára (Keserű Fer.); Éva (Bérivói József.); Sámuel.; Zsuzsi (Balás Izsák.); Zsófia (Barcsay László.); István (1. Preis Teréz, 2. Cenker Mária, utóbb gr. Toldy Ádámné); Pepi (Kenderessy Ábrahám.); Mária (báró Bánffy György.); Róza (Szeredai Domokos.); Fáni (Barcsai Lajos.); Ignácz.†; Nelli (1. Fábián 2. Eperjesy.); Mária (Noptsa László.);

Bajalich család. (Bajaházi.)

Ádám szül. Szegeden 1734-ben. Katonai pályán, a török és porosz háborúban szerzett érdemei folytán 1773-ban még mint őrnagy kapitány testvérével együtt osztrák báróságot nyert. 1793-ban tábornok lett, 1795-ben M. Terézia keresztjét kapta. Meghalt mint altábornagy Károlyvárosban 1800. jun. 5-én.

Bajcsy család. (Bajcsi és Geczelfai.)

Árva vármegye gyökeres nemzetsége. Hagyomány szerint előde volt volna Eri Egyed, más néven Farkas, Pozsonyvári kapitány, ki Kún László király gyilkosának mondatik. Ennek fia Antal, ennek ismét Egyed, ki állitólag Farkas néven a Komárom megyei Bajcsi birtokot szerzé. Azokon kivül, miket e családról I. kötet 90–91. lapjain írtam, okmányok szerint ^[21]* ürögi Bajcsy Antal és János 1551-ben I. Ferdinánd királytól czímeres nemes levelet kaptak. Antalnak fia Sebestyén 1573. octob. 15-én Miksa királytól Pozsony megyében Nagy- és Kis-Gútorban fekvő birtokra kap adományt, míg a másik fiú Péter 1608-ban Thurzó Györgytől Geczelován és Benyó-Lehotán curiát kap adományban. E Péter volt az Árva megyei ág alapítója és ott 1603-ban, majd 1611–1619. azon megye alispánja, egyébkétn Thurzó György nádor belső meghittje és az evang. vallásnak ott buzgó ápolója, melyről a Thurzó Györgytől ajándékban kapott és máig a családnál ereklyeként tartott Biblia könyve is tanúskodik. Utódai közül többen a katonai pályán jeleskedtek, névszerint György és László 1707-ben, Károly 1799-ben.
A Geczeli birtoknak egy része Bajchy Gábor hűtlenségi bélyegén 1723. jan. 19-én kelt nádori adomány mellett isztebnei Dávid Imrének jutott; azonban, mert néha Bajchy Péter viszont a Dávid család isztebnei jószágban részes volt, családi kiegyezés folytán a két család az ősi tulajdon birtokok ura maradt.
A család egyik tagja József (szül. Szarvason 1804. aug. 4.) tbiró és Pozsony város főbirája volt.
A család czímere – mint az ide mellékelt metszvény ábrázolja – a paizs égszinü udvarában zöld téren álló koronás gólya (tán daru ?) felemelt jobb lábával golyót tartva. A paizs fölötti sisakon jobbról kék püspök-süveg, balról tollas forgó áll. Foszladék mindkét felől kék vörös.

Bajzáth család. (Pészaki).

Bars megyében Nagy-Sallóban élt, és 1739-ben ott halt meg Bajzáth György, kinek fia József, a veszprémi püspök szerzé Torontál megyében a Pészaki (honnan a családi előnév) és Fejér megyében az Iszka-Szt.-Györgyi urodalmat. Az előbbiben közös adományozott volt öcscse ker. János is, ki Fehér megyének táblabirája volt. Ennek első nejétől fia József kir. tanácsos, mint a pészaki uradalom tulajdonosa lakott Pészákon, a táblán látható fiai nagyobbára a katonai pályán díszlettek.
Jánosnak második nejétől ns. Sólyonyi Rozáliától fia György-András hosszas megyei hivatalok után Fehér megyének 1836-ig másod-alispánja volt, közben 1830-ban országgyülési követ; 1837-ben Fehérvár város kir. biztosa, és ugyan akkor kir. tanácsos lett. 1856-ban nyerte a pápai sz. Gergely-rend commendatorságát, 1859-ben pedig osztrák birodalmi báróságra emeltetett. Tudományos ismereteinek és buzgó vallásosságának fényes tanúságai az általa latín nyelven írt munkák. Bírja az Iszkaz-sz.-Györgyi urodalmat. Nejétől bernecki Bernrieder Máriától gyermekei e táblán láthatók.

György † 1739. (Litassy Klára); József sz. 1720. † 1802. veszprémi püsp. alkanczellár v. b. tit. tan.; János sz. 1734. † 1811. (1. Gáhó N. 2. Sólonyi Róza); Klára (Dombay Fer. Veszprémvárm. Bánkon.); 1-től József sz. 1770. † 1850. kir. tanácsos lak. Pészakon (Tallián Zsófia); 2-tól Rozália sz. 1781. † 1827. (n. geresdi Kiss Sándor tbiró.); Francziska sz. 1795. † 1861. (ns.-kéri Kiss Sándor.); György András sz. 1791. nov. 29. kir. tanácsos sz. Gerg. r. vitéze 1859. báró lett (Bernrieder Mária); Lajos sz. 1810. † 1842. cs. k. őrnagy; Rudolf sz. 1805. † 1862. cs. k. tan.; Vilmos sz. 1806. † 1864. cs. k. főhadn. (csalmai Jankovich Mária.); Gusztáv sz. 1809. cs. k. ezredes (Erős Ilona.); Albert sz. 1810. † 1863. cs. k. őrnagy.; Mária sz. 1814. † 1853. (Stankovánszky Imre főispán.); Róza sz. 1817. Franciska sz. 1815.; Ágnes sz. 1818. (Kempelen Gyula.); Adél sz. 1819.; László sz. 1821.; Amália sz. 1822. (b. Babarczy Imre ezredes.); Valeria sz. 1827. (gr. Pappenheim Sándor tábornok.); Gizella sz. 1831. (Marsovszky Kamilló);

A család nemesi czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölött szintén az. – A bárói czímerben a négyfelé osztott paizs 1. és 3. udvarát szintén nemesi czímer foglalja el; a 2. és 4. vörös udvarban arany koronán ezüst kettős kereszt látható. A paizs fölött szintén a leirt oroszlán.

Bakó család.

Az I. kötet 99. lapján közlötthöz pótlékúl járúl a következő:

Ferencz 1638. (Domaniky Judit); János (Szent-Iványi Klára); Judit (Foglár Pál.). Kata (Csery János.); Zsuzsi (Horváthy János.); Anna (Madách Gáspár.); Dániel; Erzse (Kubínyi Mátyás.); Zsófia (Palásthy Tamás.); Anna (ócsai Balogh István.); Ferencz; Ferencz (Géczy Fruzsina); Gábor (1. Balogh Erzse 2. Csergeő Éva); Erzse (Dacsó István.); 1-től Karolina (Plathy Ferencz.); 2-tól Rebeka (Plachy Sámuel.); Sámuel; Mária.;

Nógrád megyében élő Bakó család egyik ágának táblázata ez:

János; Gábor (Hegyessy Krisztina); Lajos (Buday N.) Déménden; Béla.; Károly básti pleb.; Ludovika (Bakó Imre.);

Másik ág nemzékrende következő:

Bakó; József † Kutason (Majzik N.); Mihály Kutason (Géczy Anna); József (Majzik Mária); stb.; Alajos nőtlen.; Ágoston nőtlen.; Skolasztika.; Imre (Bakó Luiza.); Anna (Sipos.); István (Alitisz Máli); stb.; Pál (Hajnóczy Róza); Pál.;

Bakocsay család.

Előfordúl neve Bakos, Bakocz alakban is, előnevét Kis-Kinizeő (most Kenezlő)ről írta, Gömör, Abauj, Szabolcs megyébken bírt; virágzott 1493-tól, kihalt Bakoczay Ilonában Palágyi Jánosnéban 1626. után.

Bakonyi család. (Báró).

I. kötet 104–105. lapon írtakhoz adjuk a következőket. A család Somogy vármegyéből eredt, de Bakonyi Imre, ki a családot az újabb időben fényre emelte, 1768. jul. 17-én Bars megyében Léván született. Ez, mint nevezetes katona a török és franczia háborúkban szerzett érdemei folytán 1805-ben alezredes, 1809-ben ezredes, majd a Mária-Terézia rend lovagja és ennek következtében báró; 1816. dandár-tábornok, 1823. ezred tulajdonos, 1826. altábornagy, 1831. val. b. titkos. tan. és 1832. komáromi várparancsnok lőn. Meghalt 1845. jan. 24-én ^[22]*
Bárói czímerét: kék mezőben hátulsó lábain álló, első lábaival buzogányt tartó koronás oroszlánt, ismétlőleg a paizs fölötti sisak koronáján is, az előbbi lapon a metszvény mutatja.
Ivadéka így sarjadzott:

Imre, báró sz. 1768. † 1845. altábornagy (Dupuis Antonia); Sándor sz. 1805. † 1851. ezredes (Baros Alberta); István. György. Ilona. (Pongrácz Miklós.). Mária.; Antonia (1. Ghyczy Antal ezredes 2. Bobeszt Vilmos testőri kapit.);

A családfán álló Sándor (szül. 1805. oct. 29.) szintén katonai pályára lépett, és állandó béke közepette 42 éves korában már ezredes volt. Az 1848/9. években a forradalomba sodortatva, állását, rangját veszté és 1851. aug. 15-én a szklenói fürdőben hirtelen meghalt.
E családhoz kell számítanunk B. Bakonyi Ferenczet is, kinek özvegye Mihálovits Anna 1832–9-ben élt.

Balajthy család. (Balajti és gesztetei).

Az I. kötet 108. lapján irottakhoz kiegészitésűl járulnak a következő hiteles adatok. Balajthy Pál hű szolgálatiért 1453-ban Feledi Eustachtól, és ugyanazon évben serkei Lorándffy Györgytől Gömör megyei Gesztete helységben, valamint az utóbbitól 1458-ban Kisfaludon is beiratos adományképen részbirtokot kapván, azokba Palóczy László országbiró parancsa folytán az egri káptalan által tisztán (ellentmondás nélkül) beiktattatott. Továbbá ugyancsak Balajthy Pál 1467-ben Lorándffy Györgytől és fiaitól, 1473-ban pedig Balajthy Miklós ugyanazoktól Kisfaludra nyert adományozást, melyek következtében nevezett Balajthy Pál fiai, ugymint Miklós, ki a király udvarában, és Tamás, ki Gábor egri érsek és bibornok mellett több alkalommal, főleg pedig a Fridrik császár ellen viselt hadban szerzett érdemeket, 1477. jan. 17-én Mátyás királytól is ama adományzásokat átiró megerősítő levelet nyertek ^[23]*.
Ezen említettek egyikének utóda volt János, ki a mohácsi vész idején 1526-ban II. Lajos király udvarában szolgált. Egyébiránt a család többi adatait nem ismervén, csupán a Gömör megyéből a Jász-Kun kerületbe telepedett ágazatnak következő teljes családfáját közölhetem ez alkalommal.

Balajthy N.; I. Mátyás 1745.; Tamás sz. 1722. † 1804. (Besze Erzse előbb Andrássy Jánosné); Imre sz. 1760. † 1828. (1. Horváth Erzse 2. Széchényi Teréz); Vendel sz. 1798. Jász-Kún főkap. lak. Félegyházán (Jerney Anna 1857.); Imre sz. 1828. helyt. titkár (Sauer Hermina); Ilona.; Izabella.; Mátyás 1750.; Mátyás; Mátyás.; Ferencz.; Pál.; László.; Bertalan.; István.; Imre; István. János.; Benedek Karczagon. †; Mátyás sz. 1762. él 1808.; Teréz sz. 1764.; Ferencz.; Zsigmond.; Antal.; Balás.; Márton; Miklós.; László.; Illés.; Gergely sz. 1770.; Gergely.; János.; Teréz sz. 1764.; I. András 1745.; István; Antal; Péter J. Apátiba 1866.; Ferencz cs. kir. kapit. 1842. †; László †; Miklós J.-Apáti tanácsnok 1790. †; András; József. †; Pál; Pál; János. †;I. József 1745.; Máté sz. 1732. egri pap és tanár.;

A táblázaton álló három testvér I. Mátyás, I. András és I. József a Jászkerületben 1745-ben a fölszabaduláskor földet váltott és szabad birtokos lett. I. József fia Máté egri megyei pap, és a Lyceumban tudós tanár, 1768-ban adata ki Mathesis-ét^[24]*; 1776-ban czímzetes kanonok és kúnszentmártoni plébános volt.
I. András ágából fia Miklós 1790-ben tanácsnok J.-Apátiban, hol testvérének utódai, névszerint Péter jelenleg is birtokos.
I. Mátyás ágából Tamás elvévén nőül 1759. körűl megyeri Besze Erzsébetet († 1778. nov. 14.) Andrássy János özvegyét, ettől egyik unokája Vendel, a jászkún kerület jelenlegi érdemes főkapitánya, kinek fia Imre jelenleg a helytartóság titkára.
A család használt czímere hosszában kétfelé osztott paizs, a jobb oldali udvarban magyar vitéz áll, a baloldali kék udvarban buzogány fején madár (tán galamb) látható, csőrében gyűrűt tartva, nyakán nyillal átütve, ugyan ilyen madár látható a paizs fölötti sisak koronáján is.

Balassovits család.

Heves megyében Monostoron honos. Különben ily nevü családnak egyik valódibb neve Zsuffa lévén, e név alatt a XII. kötetben található.

Balassa család. (Ásványi).

Nemes család a Dunántúl Fehér, Győr stb. megyékben. Az utóbbi megyében Imre 1732-ben megyei esküdt volt. Péternek Pázmándy Erzsébettől fiai Gábor, Károly és Lajos. – Mihálynak Noszlopi annától gyermekei voltak 1740. táján Mihály és Éva Barcza Györgyné. – Ásványi Balassa Ferencz festész (siket néma) szül. Pozsonyban 1794. sept. 3-án.

Balássy család. (Bethlenfalvi).

A I. kötet 114. lapján hibásan említetik balásfalvi Balássy család is, mely nem létezik sehol sem. A Temes megyében lakóúl említett bethlenfalvi Balássy család székely eredetü, Udvarhelyszéki primipilus rangu család, és a régi székely Jenő törzsnek egyik ágazata ^[25]*.
A bethlenfalvi Balássy család nagyobbára csak katonáskodott; 1589-ben egyik tagja Ferencz választott biró képen említtetik ^[26]*. E családból Sándor e század elején Temes megyébe telepedett, s Paulányi Ágnessel házasságra lépvén, ott magának birtokot szerzett és sokáig megyei hivatalt viselt. Ennek testvér öcscse Ferencz egri megyei maklári plébános, jeles történet-tudós, és e téren ismert iró. Sándor atyjának Jánosnak testvére volt Pál tiszapüspöki plébános és alperes, ki meghalt 1850-ben.
A család czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva; fölötte jobbról nap, balról félhold ragyog.

Balássy család. (K. Impérfalvi).

Az I. kötet 114. lapján álló József csíkszéki király biró fiai ezek: a) József kir. táblai számf. ülnök és csíkszéki követ 1846-ban. b) Sándor volt m. kir. testőr, és c) Lajos.

Bálintith család. (tövisi báró)

I. kötet 131. lapján közlöttekhöz csak azon jelentékeny adat járúl, miszerint e családnak eredetét hitelesen azon trátiabeli Bálintith Istvánban leltem föl, ki 1528-ban János király alatt Solymos és Lippa parancsnoka volt ^[27]*. És kinek egyik utóda György már főember, 1640-ben a kivándorolt Petki Ferencz házastársát Kovácsóczy Katalint vette nőül ^[28]*, mint ezekről az Egyetemes m. Encyclop. V. köt. 486–487. lapján értekeztem.

Balku család. (Hadházi).

Bihar megye nemes családa, mint az I. kötet 132. lapján említetett. Birtokos azon megyében jelenleg is Balku Lajos személyében stb. Őseinek egyike hadházi Balku Pál Kolosvár városának és abban lévő nemes ország praesidiumának vice kapitánya volt ^[29]*. Érdemei folytán 1693-ban az erdélyi rendek jártak közben a felségnél, hogy Balku Pálnak Bihar megyei javai iránt folyt perében az erdélyi királyi tábla bíráskodhassék ^[30]*. 1695-ben György az erdélyi kanczelláriánál Bécsben hivatalnok. 1703-ban László Kolozsmegyében lakos, Rákóczy híve. Zsigmond 1739. körül élt, neje Bydeskúti Klára volt. Mihály szintén azon tájban élt, neje Keszey Zsuzsánna, Balku Mária Fosztó Gáborné volt. Ferencz a poroszok ellen esett el 1745-ben.
Lászlótól kezdve a családfa ez:

László (Weér Anna); Lajos (Szénás Erzse); Mária (Nagy Péter.).; László.; Erzse (Vértesi Fekete.).; Gismunda (Kossné.).; Kata (Szántainé.).; Julianna (Tamássyné.); Zsuzsa (Szodoray Mihály.); Zsigmond (Bydeskúti Klára); Klára (Kövér Gábor.); Pál 1789. (Nadányi Julia); Zsuzsa (Fényes György); Róza (Szabó József.); József (Tardy Kassandra.); József; Anna (Gulácsyné.); Lajos (Técsi Krisztina); Zsuzsa (Magyary.); Ilona;

Ballun család. (Mélczi).

Nyitra vármegye nemes családa, elszármazva Bács-Bodrog megyébe is. Nevét irják Ballonnak is.
Családfája ^[31]* következő:

István 1635. (Katanóczy Zsuzsa); István; Krisztina 1760. (1. Váczy Istv. 2. Bossány Imre.); Zsigmond (1. Chlivény N. 2. Brausz N.); Éva 1702. (Kosztolány Imre.); 1-től Ádám (Simkovich Anna, utóbb Thormáné.); Magda (Búzássy János.); Mária (Búzássy Ádám.); Anna (Bossányi Miklós); Zsuzsa (Spáczay György); Bora (Mórocz István.); N. (Szennyesy.); N. (Franyó.); 2-től Tamás; István Boriban.; Péter.; Gábor.; N. (Loboda.); N. (Császárné.);

E táblázat csak a múlt század közepéig terjed. Igy sincs rajta János 1705-ben Nyitra megyei hadibiztos; Gábor 1741-ben nemesi fölkelési zászlótartó. László 1824-ben Nyitra megyei esküdt.
Bács-Bodrog vármegyében Ballon Pál 1830. körül levéltárnok, fia Pál 1845. biztos, jelenleg főpénztárnok; leányai Mária Széchényi Józsefné, Etelka, Baloghy Lászlóné.

Balogh család. (nebojszai és galanthai)

E családról az I. kötet 138. és 140. lapján külön szakitva olvashatni. Azonban e két előnévvel élő ágazat egy törzsnek sarjadéka, noha e valószínűleg osztály folytán történt külön válásnak korát adataink hézagossága miatt meg nem határozhatjuk. Bizonyos, hogy előbb a család pusztán a nebojszai előnévvel élt, e predikátum mellett kapta Balogh Ferencz semptei várnagy 1552-ben a közös czímeres levelet is, mely – mit itt jobb metszvényben láthatni, – kék udvarban kettős keresztet, és buzogányt tartó oroszlánt ábrázol. Már 1509-ben találjuk a nebojszai ágból Jánost és pokateleki Zomor Katától gyermekeit Zsófiát és Benedeket. Ez ágból származott Gergely is, korának nevezetes embere, 1579. körül országbirói itélőmester. Ezzel egy időben élt Ferencz, kinek neje Thúry Kata volt, kik azonban a családfán nincsenek.
Azonban a család szétvált ágazatait teljes összeköttetésben nem ismervén, csak egyes áganként teljesebben és kiigazítva a következő nemzékrendeket ^[32]* közölhetem:
I. tábla.

Nebojszai Balogh Ferencz semptei várnagy 1552. czímert. (1. Csepeni Biby Ágata 2. bajnai Both Dora); I. Lukács 1581. korponai kapitány (Hathalmy Anna, előbb Viczay Balásné); Ambrús 1569.; Ferencz Nyitra várm. insurg. kapit. 1617–19. (Ócskay Zsuzsi); Kata 1650. testál 1666. (1. Ócskay János 2. Emődy Mátyás.); Anna 1601. (Appony György.); Lukács Nyitra v. szolgabiró 1632. 1637. cs. insurg. kapit.; Zsuzsa 1642. (Nagy János.); Erzse 1654. (1. Ócskay Gáspár 2. Bucsányi Zsigmond.); Orsolya (Gadóczy Imre.); István (Sóky Ágnes); György; Zsófia †; Erzse †; Bora (Ghyczy Pálné.); Erzse (slav. Sándor László.)

II. tábla.

Galánthai Balogh Udalrik (Menyey N.); I. János 1599. (Bori Redneky Anna).; II. János; János.; Miklós; György; Ferencz.; Pál; Anna (Zádory István.); Miklós (Rohody Bora?); Anna 1656. (Lipthay György.); Magdolna.; Bora (Szécsényi Nagy János.);

III. tábla.

Galanthai Balogh János 1602. (Sz.-Mihályi Horváth Erzse); István; Gergely; Antal.; Ferencz.; Gergely (Schwebin Teréz); Erzse (Szily Ádám.); Kata.; József (Thanhoffer Julia); Mária (Gudics Ignácz.); József; Juliánna (1. Orosz György 2. Menczel János.); Francziska (Hrabovszky Jánosné.); Bora; Ilona (Pap György.); Anna; Ilona;

IV. tábla.

Gal. Balogh József; István 1597. Nyitra várm. ns. lovas kapit.; János 1591. (Kürty Magda); Márton 1573.; Pál 1675. (Füzessy Zsófi); Ferencz 1744–53. (Bezerédj Bora); György; István 1698. (Ányos Éva özv. 1700.); Gábor 1609.; János 1700. Füsre adományt (Schlosberg Krisztina); Magdolna 1700. (Hartwig Károly.); István Barsi alispán (Schlosberg Anna); József; Apolló (Baros György.); Krisztina (szendrői Török András.); Eszter (Gáál Antal.); Gáspár.; Lajos.; Jusztina.; Krisztina.; László altárnok 1773. gróf lett; Károly gróf †; Anna (Farkas Gáspár refer.); Róza (Baranyai János.); János 1757–65. Gömör, Hont, Nógr. alispán septemvir (1. Török Klára 2. Baros Anna); 1-től János sz. 1759. † 1827. a híres követ (Csúzy Apolló) Folyt. a köv. lapon.; Klára (Somogyi Gáspár.); 2-tól Mihály.; Antal; Károly; Gyula; Gyula; Magda (Molnár.); Bora (Sándor Pál.); Teréz (Ambró Pál.); Antal; István;

1-től János, ki az előbbi lapon. sz. 1759. † 1827. a híres követ (Csúzy Apolló); Kristóf (Hunyadi Francziska.); Lőrincz (sz. 1787.); Tivadar.; János 1822–1861. Barsi követ (Skultety N.); Gyula.; Viktor.; Ottilia (Simonyi Lőrincz.); Bora (Plathy Mihály.); Julia (Ocskay Lajos.);

Az I. táblán álló Kata Ocskay Jánosné 1666-ban tett végrendelete szerint Zella és Poszatka birtokokon kivűl 1000 frtot hagyott a nagyszombati jesuiták collegiumának ^[33]*.
Nincsen a családfán galanthai Balogh Miklós 1683-ban szepesi prépost 1685-től váczi püspök, meghalt 1689. oct. 6-án. Ha csak a II. táblán álló I. Jánosnak fia nem volt? Mert az bizonyos, hogy atyja János, de anyja Tarnóczy Ilona volt, kitől Turóczban 1625-ben született ^[34]* stb.

Balogh család. (Ócsai).

Az I. kötet 142–143. lapján közlött helyett itt következik egy teljesebb nemzékrend:

Mihály 1600.; Dániel 1632. (Bogdányi Mária); Gáspár?; Jeromos.; II. Mihály 1651–68. (Baloghy Eszter); Gáspár (1. Madách Zsófia 2. Palásthy Bora); Folyt. a köv. lapon.; István (1. Palásthy Mária 2. Kubínyi Mária); Dániel 1745.; István; Mária.; András.; Erzse (Mazsáry Dániel.); Zsófia (Bene András.); Mihály (Gerhard Magdolna); Zsigmond 1760. tbiró (Poturnyay Juliánna); Anna (Egry József.); Erzse (Kubínyi Lőrincz 2. Bakó Gábor.); József (Laszkáry Ilona); Péter † 1818. Zólyomi főispán v. b. titk. tan. (1. Plathy Eszter 2. Sréter Éva); Karolina (Géczy István.); Johanna (1. Ambrózy György 2. Gyürky István.); György (Battik Erzse); Pál; Pál † 1824. (Foglár Anna.); Bora (Tihanyi Dániel.); Gáspár.; Lőrincz †; Ádám. †; Mihály nógr. sz. biró 1770.;

Gáspár, ki az előbbi lapon. (1. Madách Zsófia. 2. Palásthy Bora); 1-től Rákhel (Pajor Mátyás.); 2-tól Eszter (Dacsó János.); Zsuzsa (Zmeskal Lőrincz.); János (Beniczky Julia); Polexina (Balogh László.); Ferencz (Egry Krisztina.); Gábor (1. Radvánszky Erzse, 2. Bakó Zsuzsa); László.; Zsuzsa (Skrabák Sámuel.);

Balogh család. (Nemcsiczi).

Nyitra megyei nemes család, elszármazva Trencsén és Nógrád vármegyékbe is. Törzse András, kinek fia I. Ádám nagytapolcsányi várnagy, és azon uradalom tiszttartója, megszerezvén ns. Ribénszky János örököseitől, a n.-tapolcsányi curiát, melyre azon hely ura gr. Forgách Zsigmond (utóbb nádor) 1600. aprilis 13-án adományt adott Tavarnokon.
I. Ádám fia II. Ádám és általa neje Konecsny Ilona, leányai Bora és Jusztina, és testvére I. János 1670. febr. 15-én Bécsben kelt czímeres levélben I. Leopold királytól megnemesítettek, mely levél azon évben N.-Tapolcsányban kihirdettetett. Az ekkor nyert czímer – mint itt ábrázolva van – a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó párducz, első jobb lábával török fejet, a ballal kardot tartva; a paizs fölötti sisak koronájából pánczélos sisakos vitéz emelkedik ki, jobb kezével török fejet, a ballal kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A családfa ^[35]* következő:

Ádám (Andrásnak fia); II. Ádám 1670. armal. (Konecsny Ilona); Bora 1670–1722. (Nemczúr János.); Jusztina 1670.; I. János 1670. armál. n.-tapolcsányi posta m. (Dubniczky M. Magda); I. Sándor Nyitrai sz. biró 1712. (Bartakovits Mária); Teréz (Huszár Istv.); Julia (Appony Károly.); Anna (Rudnyánszky Sánd.); I. Imre † 1716. előtt (De Selle Ernestine.); Zsuzsi (Branz Mihály.); Mária (Gáfor János.); Bora (Bossány Sándor.); II. János 1722. (Ladislaides Judit); II. Pál (Ocskay Julia); János.; Fáni (Batthyány János.); II. Zsigmond (Névedy Teréz); Erzse (Boár Károly.); Lőrincz (Schurmann Anna); Józefa (Ottlik Mihály.); Alajos (Nógrádban Nötencsen (Simonyi Eleonora); Lajos.; Imre.; István.; II. Sándor Nyitrai sz. biró † 1775. (1. Illovai Anna 2. Mednyánszky Julia); Anna (Horváth Márton.); Julia.; III. Sándor sz. 1767. † 1800. táblabiró és posta tulajdonos (Melcsiczky Józefa); Mária sz. 1790. † 1830. (Tersztyánszky Károly); Flórián sz. 1795. † 1863. Trencsén várm. levéltárnoka (Kubicza Luiza † 1857.); Mária.; Ágost sz. 1821. kocskóczi pléb.; Adolf sz. 1823. † 1843.; Francziska.; Janka (Migazzi Jánosné.); Károly sz. 1831. † 1856.; Zsigmond paulinus †; II. Imre Nyitrai szolgabiró † 1786. N.-Vicsapon; Bora.; Anna (Vietorisz József.); Menyhért; Anna M. (Horváth Péter.); Pál.; Lénárd.;

II. Ádám ága leányaiban megszakadt. I. János a nemcsiczi kuriára gróf Pálffy Pál nádortól kiváltságot nyervén, ez ág alapítója lett; egyszersmind a nagy-tapolcsányi posta mestere volt. Rákóczy alatt 1708-ban Bercsényi Miklós által elfogatott, de nem sokára kiszabadult. Ájtatosság és tudományos kedvből beutazta Lorettót, Mária-Czelt, Romát és Velenczét, mint ezt a családi irományok közt Colonna Cardinalis bizonyítványa tanusítja. Ez idő alatt honn nemcsiczi kuriáját Eszterházy Pál nádor ótalomlevele védé. Gyermekei közűl
I. Imre Nyitra megyében volt szolgabiró, nemcsiczi kuriája halála után 1718-ban idegen kezekbe esett, neje a franczia származású De Selle Ernestine volt.
I. Sándor Nyitra megyében szolgabiró volt 1712-ben. Csak leányai maradván, azok előkelő családok tagjai által vétettek nőül.
II. János kir. ügyészi háborgatás folytán magát s rokonait 1722-ben nemcsiczi birtokában gr. Pálffy Miklós nádor által megerősiteté. 1743-ban a zoborhegyi kamalduli szerzetnél 12 mise alapitványt tett. Nejével Ladislaides Judittal, (kinek testvére János nyitrai kanonok 1757-ben családi alapítványt tett) nyerte Trencsín mellett a belai birtokot. Gyermekei közűl II. Imre volt nyitramegyei főszolgabiró, Nyitra-Vicsapi jószágán 1786-ban halt meg, csak leányai maradván, II. Pál és II. sándor két ágat alapitanak.
II. Pál, előbb Livinán, utóbb Sztriczén (Trencsin v.) lakott és mint ügyvéd jeleskedett. Fia II. Zsigmond, kinek unokája Alajos Nógrád megyében Nöténcsen lakik.
II. Sándor 1759. jun. 24. anyja kérelme folytán a birodalmi posta igazgatótól gr. Eszterházytól a tapolcsányi postára oklevelet nyer, és a szerint ott posta-mester és tulajdonos lőn. Egyszersmind szoglabiró és a helybeli egyház inspectora volt. Meghalt 1775. dec. 2-án, eltemettetett ott temetőbeli carmeli Sz. M. kápolnában. Második neje s özvegye Mednyánszky Julia megnyerte 1776. jun. 5-én a póstai jogot fia III. Sándor részére hg. Paar birod. posta igazgatótól.
III. Sándor N.-Tapolcsányban született 1767-ben. A családi posta birtok mellett, melyre hg. Paartól 1791. nov. 13-án kapott decretumot, táblabiróságot is viselt. Meghalt 1800. febr. 23-án, eltemettetett a n.-tapolcsányi (részben általa is 1786-ban ujra rakatott) egyházban. Özvegye Melcsiczky Jozéfa (M. János és Vietoris Krisztina leánya) (szül. 1769, april. 4. † Melcsiczen 1806. april. 11.) fia Flórián részére a póstai decretumot gr. Dichtrichstein József örök. tartom. posta igazgatótól 1800. máj. 5-én kieszközlé. Leánya Mária-Anna Tersztyánszky Károlyné (szül. N.-Tapolcsányban 1790. oct. 19.) a Mosony megyei Oroszvári jószágot gróf Zichynek eladta. Meghalt Nádason 1830-ban, eltemettetett ugyanott.
Flórián (szül. N.-Tapolcsányban 1795. jun. 29.) a postaságért hg. Paarnak 2000 frtot fizetni kényszerült. Volt egyszersmind Nyitra várm. aljegyző. 1822-ben a tapolcsányi birtokot a postával együtt tavarnoki gr. Traunnak 40000 frért, majd a kovarczi részt is eladta, utána mentek melcsiczi, vág-ujhelyi, ivanóczi birtokrészek is. Utóbb Trencsin megyénél mint adószedő, levéltárnok hivataloskodott. Meghalt Koczkóczon 1863. jun. 29-én, hol a régi egyház romjai közt a temetőben 1857. nov. 20-án elhalt neje Kubicza Alojzia (szül. Szoblahón 1803. jun. 29.) mellé temettetett. Leánya Francziska (szül. Tuchinán 1826.) meghalt látogatás alkalmával hugánál Jankánál Melcsiczen 1858. nov. 20-án, s ott a templom mellé temettetett.
Ágost-Flórián (szül. Melcsiczen 1821. sept. 20.) Pappá lévén, 1844. dec. 8-án Nyitrán fölszenteltetett, s akkor ott káptalani, 1845. kiszucza-ujhelyi. 1846. kossai káplán és még azon évben juliustól kockóczi plebános lett, és azóta ott példás buzgósággal lelkészkedik; egyszersmind a kertészetnek és tudományosságnak, főleg a hazai irodalomnak lelkes pártolója.

Balogh család. (Mankó-bükki)

Az I. köt. 140. lapján van emlitve Károly volt cs. k. dragonyos kapitány, ki baráti Huszár József özvegyét Madách Máriát vette nőül; 1849-ben a m. honvédségnél ezredes volt, megöletett az oláhok által a világosvári fegyver letétel után nejével és mostoha fiával Huszár Józseffel együtt. Maradt fia Károly. Egy másik ágnak Balogh Pétertől kezdve ivadéka ez:

Péter (Kisfaludy Judit); János (Horváth Kata); Pál; András (Kajtár Judit); Éva (Szedenics János.); Pál (Ték Zsuzsi.); Lajos levéltárn. Zay-Ugróczon.; Imre katona 1844. †; Sándor (Mesterházy Zsuzsi.); Anna (Skriba.); János (Nemes Zsuzsa); Sándor.; Eszter.; Judit.; István (Görbitz Zsuzsi); Lajos.; Zsigmond 1849. honvéd, 15 éves k.;

Andrásnak Kajtár Judittól a fölebbieken kivül gyermekei voltak még legidősb Zsigmond, ki 1812-ben, ismét Zsigmond, ki 1819-ben és István ki 1823-ban meghalt.
A család czímere a paizsban három strucztollat tartó könyöklő kar; a paizs sisakja fölött szintén három strucztoll.

Balogh család. (Máskép Füleki).

A 144. lapon. Czímere kiigazitásául és pótlatúl a következőket közölhetem. A czímeres nemes levelet B. Mihály, mint Fülekvári őrségbeli katona, és neje Horváth Kata; gyermekeik Tamás, Mihály és Erzsébet, továbbá testvére Gergely és ennek neje Kompa Erzse és leányuk Zsófia kapták 1629. jun. 1-én, mely Nógrád megyében azon évi sept. 26-án hirleltetett. Czímerök a paizs zöld udvarában szárnyas sas-láb, kivont kardot tartva; a paizs fölötti sisak koronájából öt strucztoll (a középső és két szélső vörös, a többi fehér) emelkedik föl. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A családfa tudhatólag így terjedt:

Balogh N.; Mihály 1629. ns. szerző (Horváth Kata); Tamás 1629.; Mihály 1689–93. nógrádi szolgabiró (Szilassy Erzse); Erzse.; Ádám (Bernáth Sára); Julianna (Sípos András.); Bora (Somogyi Pé.ter.); Zsuzsa (Szabó Márton.); István (Bozsik Veronika.); Ferencz (N. N.); Janka (Majzik István.) Gergely 1629. (Kompa Erzse); Zsófia 1629.;

Balog család. (Szász-Csegői).

Erdélyi Doboka megyei nemzetség származási fája ez:

Dániel (Sóri Bóra); János Dobokai főbiró, alisp. 1668–75.; György sz. 1671. † 1735. Dobokai alisp. főbiró (Torma Éva); Éva (Luczay András.); Bora (Szénás Pál.); Mária (1. Szilvásy András, 2. Nagy György.); Kata (Ördög István.); Klára (Zutory Ferencz.); Zsigmond 1746–59. Dobokai főbiró (Szucsaki Bora) (Tyifor Ilona); Kata (Fejérvári Bold.); Klára (Kakucsi Péter.); Krisztina (Eperjesy Zsigm.); Zsuzsa.; Bora.; Bora (Palotkay Imre.); György 1771–96. B.-Szolnok főpénzt. főbiró (Szacsvay Éva) Folyt. a köv. lapon.; László. †; János 1791. orsz. gyül. kir. hivat.; Zsófia (1. Hatfaludy József, 2. Hatfaludy Ferencz.); Ferencz (Mara Klára). †;

György, ki az előbbi lapon. 1771–96. B.-Szolnok főpénzt. főbiró (Szacsvay Éva); Éva (galgói Rácz Imre.); Zsigmond † 1834. mart. 22. B.-szolnoki sz. biró (Véer Karolina); Ádám ezredes.; Ferencz † 1815. febr. 26. Dobokai főbiró (Salánky Kata.); Julia (Tatrosy László.); Klára (Felszegi Péter.); Roza † 1842. (Katona Pál);

Használt czímerök a paizs udvarában jobb kezével kivont kardot, a ballal törökfejet tartó magyar vitéz; a paizs fölött két sasszárny között oroszlán (vagy zerge?)

Balogh család. (Alpestesi).

A 138. lapon közlötthöz járúl a 146. lapon említett Máté, kí Szalárdy krónikája szerint (437. lap) az időben Nagyvárad alkapitánya volt.

Balogh család,

mely a 147. lapon áll, nagyváradi előnéven ismeretes. Az ott közlött Feerncznek, (ki 1652-ben élt) nejétől Makrai Katától gyermekei ezek:

Ferencz (Makrai Kata); Zsigmond 1680. (Bydeskuti Judit); Kata (Veres László.); Péter 1730. (Balásfi Anna); Zsigmond † (Kénosi anna.); Rebeka; Maria (mezőbándi Kovács István.);

Baloghy család. (Baloghi)

Hont és Nógrád vármegye gyökeres régi családainak egyike. Bővebb nyomozások után, – mint ez az I. köt. 148. lapján csak érintve volt, kitűnik, hogy a II. Andras király korában élt azon Comes Radun tól (1238–1250.) származik, kinek fiai Tamás, Madách, és Mike IV. Béla király által Zólyom megyében Garan melléki ősi birtokukban megerősitetnek, mint ez a VII. kötet 224. lapján megiratott. E szerint a család a kihalt Micsinszky, poltári Sóos és élő sztregovai Madách családdal egy közös törzsből eredt.
Teljesebb és kiigazított családfája következő:
I. tábla.

Comes Radon 1238–1250.; Tamás 1250.; Wolkain; Miklós; Fülöp 1293.; Péter 1326. kitől a poltári Soós cs.; Tompos.; Com. Madách. 1250.; Benedek 1293.; Tamás.; Pál 1296. 1300.; Miklos. 1336.; Leukus de Oszlár 1336.; János 1336.; Pál 1336. kitől a Madách cs.; Pál 1373. 1407.; István de Balogh 1469.; Márton 1469.; Mihály 1421.; György 1416.; János 1464.; Benedek 1464.; fűri ágazat Gáspár 1526.; Boldizsár 1550.; Péter 1373.; István 1394. 1416.; Benedek 1416.; Sandrin 1416.; Simon 1416.; Miklós 1416.; György; Gergely 1499. 1519. (Brezniczay Baczúr Bora); István; Miklós (Margit özv. 1538.); István 1538.; László 1550.; Orsolya (Kéméndy György.); György (Szép Bora özv. 1587.; János 1587–99. (Laposrévy Ilona.); I. Sebestyén 1522. †; Pál 1522.; III. Miklós 1554–69. (Penczy Erzse); János (Orbonás Ilona özv. 1568.); II. Sebestyén 1576. (Csery Margit utóbb Sembery Gergelyné 1597.); István 1576–88. (1. Osztroluczky Kata, 2. Dacsó Erzse özv. 1597.); Tamás 1576. †; Zsófia (Palásthy József); III. Sebestyén 1611–1652. (Benkovics Bora); Kata 1628. (Madách György.); Judit 1628. (szúdi Dúló Miklós.); I. Gáspár 1650. (Kubínyi Ilona); Folyt. a II. táblán.; IV. Miklós 1664–98. (Egry Anna); András 1658–94.; János. †; IV. Sebestyén 1672.; Erzse (Gedey László 1652. özv.); Eszter (ócsai Balogh Mihály.); János 1700–17. (Pyber Magda); Éva (Jeszenszky Ferencz.); Erzse (Szelényi Pál); Mária (Bartovics György.); László kapit.; Pál.; V. Miklós (Tarnoczy Kata); Folyt. a köv. lapon.; Kata (Közma Boldizsár.); Erzsébet † 1765. (Gelle Ferencz.); Magdolna Szegesdy József); Tóbiás 1250.; Bitton 1293.; Zabracha 1326.; Mike 1250.; János kitől a Micsinszky cs. †;

V. Miklós, ki az előbbi lapon. (Tarnóczy Kata); Antal törvényszéki elnök 1788. (Pamhackel Apolló); János (Géczy Anna); Tadé † 1838. (Berczely Mária); Imre sz. 1800. † 1855. kir. tábl. ülnök (ov. Pongrácz Anna); Apollonia (Okolicsányi Márk.); Mária † (Bertha Sándor.); Antal v. t. biró (Tersztyanszky Amália); István (Majthényi Mathild); Imre.; Janka.; stb.; Sári.; Jerta.; Ida. Ilona.; Amália (Tapolcsányi Károly.); Berta (Komjáthy Anzelm.); Gyula (Majthényi Irén.); Antonia (Gyürky Antal.); Izabella (Szojka N.); Aladár sz. 1857.; Erzse.; Gyula stb.;

II. tábla.

Gáspár, az I. táblán. 1650–1689. (Kubínyi Ilona); Ádám 1690–98. (Rudnay Éva); Erzsébet (Osztroluczky Pál.); Eszter (Gedey György.); II. Gáspár (1. Bezzeg Mária 2. Sembery Zsófia); II. Ádám (Jezerniczky Zsuzsa); József (Dacsó Zsuzsa); I. Lajos † 1823. nógrádi követ. (Sembery Janka); Folyt. a köv. lapon.; József. †; Anna (Zerdahelyi Károly.); Mihály sz. 1749. † 1837. honti köv. alisp. kir. tanácsos stb.

I. Lajos † 1823. ki az előbbi lapon. nógrádi követ (Sembery Janka); 1. László táblabiró † 1858. (1. kov. Kovács Julia, 2. Sebes Kriszti); 1-től Julia † 1865. (Hanzély László.); 2-tól László Bécsben oszt. bank jogtan. (Ballun Etelka.); Gábor Pesten biztos. társ. hivat.; Ádám Pesten jogtudor ügyvéd.; Róza.; István.; 2. József (Haberekker Zsófi); Laura (Jeszenszky Antal.); György (Vox. Horváth Krisztina); Miklós.; Sándor huszár kapit.; Janka (Hermann Sándor.); 6. Mihály † 1856. (Máriássy Valéria); Aladár 1866. főhadnagy.; Izabella.; Ilona.; Irma.; 8. Elek (Zerdahelyi Magda); Janka (Hanulikné.); Lőkös.; erzse.; András.; 10. II. Lajos † 1846. (Prónay Józsefa); Atala (Krinyi Aurél.); Jolán (D Ellseaun.); Lenke (Zelenka Pál.); Dezső; 3. Emilia (Prónay Ferencz);

*) Minthogy I. Lajosnak a következő lapon a családfára mind a tizenkét gyermeke egy sorba fel nem fért, a táblán nem álló leányai még születési rendben következők: 4. Zsuzsi hajniki Bezzegh Péterné. 5. Luiza, Teutsch Józsefné Kassán. 8. Janka Freyburg Lajos nyug. kapit. első neje. 9. Nelli gyürki Gyürky Medardné. 11. Etelka Freyburg Lajos másod neje. 12. Anna Desevffy Títuszné.

A család tőrténeti adatait nagyobbára az I. kötetben közöltük, főleg a birtok viszonyokra megemlíthető még: hogy Oszlári Leukus vagyis magyarosan Lőkösnek fiai Péter és Pál 1373-ban kir. adományt kaptak Nógrád megyei Kürt és Zobor pusztára, 1375-ben Balogh birtokukra ótalom levelet, 1382-ben kapják Nógrádban Sápot, 1394-ben Hontban Pribélyt, 1400-ban meghatároltatják Balogh helységet stb.

Balpataky család. (Balpataki).

Sáros vármegyei régi birtokos és most is virágzó nemes családnak adom itt családfáját, mikép az elöttem fekvő két rendbeli, egymástól eltérő, és elégtelen adatok hiányában teljesen össze sem egyeztethető táblázatok ^[36]* szerint lehetséges:
I. tábla.

György de Balpatak 1347.; Miklós 1381. de Strass; Kakas (Gallus) 1435.; András 1473.; Folyt. II. táblán; Miklós 1473.; Anna 1493. (Rásoni Tamásné.); János 1473.; Mihály 1526. (Baróthi Bora); Simon megöletett 1578. (Both alias Hrabóczy Kata); János 1552. alias Straas de Balpataka (N. Ilona.); András 1578. (Gombos Anna); Dora 1574. (Vékey András.); Sára (Nagy Ferencz); Kata (Pataky György.); Fruzsina (Csécsey Lajos, v. Chyzy.); Anna (Krucsay Menyhért.); János 1578.; Balás 1592.; Ferencz 1628. (Megyesy Kata); Kata (Jászay Döme.); János id. 1628.; Sándor †; Fruzsina 1657. (Sombory János); János (1. Hegymeghy Anna, 2. Kardos Anna); Anna (Katapán Mihály.); Judit (Roskoványi Kálmán.); 1-től Ferencz.; 2-tól János 1654–71. Zempléni bander. (Barát Bora); Éva (hidvégi Mikó István.); János megöletett 1683. (Szentmáriay Janka); János; Zsigmond 1779. (Csapó Éva.); Anna (Klobusiczky András.);

II. tábla.

András, ki az I. táblán. 1473.; Mihály 1496–1520. (1. Komlosi Kozyk Anna, 2. herheji Ibrongh Bora, özvegy 1540.); Zsigmond 1520.; Albert 1520.; András 1574–1592. osztoznak 1609-dik évben.; Mihály 1609. (1. Dedinszky Dora, 2. Idrányi Judit özv. 1628.; 1-től Zsófia (Tiborcz Fer.); 2-tól János. †; János 1609. †; Miklós 1609. (Jászay Anna özv. 1656.); György 1609–1622. kassai főhadn. (Roskoványi Zsuzsi); Zsigmond 1651. (Rácsai Sándor Judit † 1651.); Folyt. a III. tábl.; Mihály 1651. (1. Volyai Erzse, 2. Csuda Ilona); Dániel 1674–93. (Széky Mária); György 1696.; Klára 1756. (gelei Katona István.); Éva (1. Árokszállásy Mih. 2. Réthy György; Bagossy István.); Mária (Körtvélyessy István.); Mihály; János 1783.; Mihály 1696.; Mihály 1731. Zsigmond 1770.; Ferencz Zemplénb.; György 1651. (Jászay Anna); György 1675.; Zsuzsi (Popovics Miklós.); Éva (Pólyi István.); Anna (Matuska.); Maria (Stecz Pál.); Erzse (1. Balás 2. Verbovszky János.); Judit (1. Kerekes Márton, 2. Literati György.); János 1639–40.; András Abaujban.; Kata (Tellesnyiczky János.); János 1676. (1. Jászay Éva, 2. Duka Anna); Judit (Pál György.); István 1676. 1700.; Anna (Bencsik János.); Mihály 1713. (Sz.-Miklóssy Kata); Ferencz 1713. (Péchy Klára.); János (Fricsy Erzse.); Zsófia (Horváth László.);Vitális 1520. (Gyármán Erzse); Miklós 1520. (Csuda Margit.); Czili 1520.; Zsófia 1520.;György 1592. Sáros sz. biró. †; Bálint; Zsófia (Csaholyi Simon.); György 1493–1520. tarkői várkapitány (Ugffy Dora); Kata 1512–16. (Kükemezey János.); Miklós 1493.; Boldizsár 1512–20. sóvári plébánus.;

III. tábla.

Zsigmond, ki a II. táblán 1651. (rácsai Sándor Judit).; János 1693. (Hencselőczy Erzse); Ferencz.; András.; János 1727. (Viczmándy Zsuzsa); György Ungban 1770.; Mihály 1717. (Egry Mária); Klára (Nehéz Miklós.); Mária (Breznay Pál) 1740.; Julia (Szabó István.); Ferencz (1. Csepreghy Magda, 2. Gombos Klára.); András † 1758. (Juszkovics Mária); György 1770. (Záborszky Erzse); Antal 1770. (sz.-léleki Mészáros Janka.); Ferencz †; Erzse (Podhorányi József.); Károly 1809. Sáros v. aladószedő (1. Tahy Karolina 2. Scharlach Vincent. 3. Zombory N.); 2-tól Ambrus 1846–61. Sáros 1862. Bihar v. sz. biró, (Szalay Jozéfa); stb.; Francziska (Sőreghy Józsefné.); György (Szilcz Janka); György.; Márton.; János †; József (1. N. N. 2. N. N.); Kálmán (Répássy Regina); stb.; Erzse Szuhayné Borsodban.;

Az I. táblán álló Simon neje Hrabóczy Kata után örökösödvén, ága Zemplén megyébe telepedett s ott halt ki a múlt század végén, vagy a jelennek elején. Ugyanazon táblán Ferencznek és nejének Megyessy Katának ága Erdélybe szakadt és egy ideig ott virágzott.
A II. és főképen a III. tábla a Sáros megyei ágazatot tünteti fel, mellék hajtásaival. A most élők sorában leljük Károlynak és Józsefnek utódait: Ambrust stb.

Banchy család. (Laskodi és Vehéczi).

Zemplin megyének régi, de fiágon kihalt nemes családa. Első előnevét a Szabolcs megyei Laskodról irá. 1486-ban élt laskodi Banchy Iván, de ennek Benedek fiától unokája János 1542-ben Báthori Istvántól kapta Zemplénben Vehéczet örökjogon, és a leleszi Convent előtt bevallás utján Zemplénben a XVI. XVII. században virágzott a család. Ismert nemzékrende ez:

Iván 1486.; Benedek 1505. (Kenderessy Erzse özv. 1569.) János 1542. † 1584.; Id. Márton 1584.; János 1615. Zempl. alisp. és követ (Kállay Anna özv. 1624.); Ferencz 1584.; Erzse (1. Kálnásy György, 2. Lasztóczy János 1660.); János 1624–40. (Kürtösy Kata); Dora 1. Vitányi Zsigmond, 2. Ferenczy István.); András 1640. (Jármy Kata.); Helén (Horváth István.); Bora (Jármy János.); Erzse (Váczy János.); Márton Zempl. követ. 1658–65.; Ádám † 1698.; Miklós 1609–23. (Sarmasághy Anna); Zsigmond alispán 1658–61. (1. Mokcsay Anna, 2. Rőthy Erzse 1652.); Zsófia (homokszentiványi Keresztes János 1716.); Márton 1634.; Miklós ifj. (1. Rákóczy Dora, 2. Palágyi Anna); Zsófia (Chernel Bálint.); László 1658.; Ádám †; Miklós Vehéczen.; János 1722.; Márton 1722.; Mária (id. Stépán Dávid.); Anna 1690. (1. Szegedy András, 2. Hamvay Péter);

Czímere a paizs udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első lábait egy vár kapu megragadására kinyújtva; a paizs fölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával bárdforma kést tartva.

Bánffy család. (Losonczi).

Eredete vizsgálatával máig sincs teljes világosságban a történelmi birálat. A család levéltári adatai után szerkesztett ujabb genealogia, mely fonák czáfolatos tért egy, kezdetén elakadt, biographiai gyűjteményben ^[37]* lelt, Tomizobát igényli törzseűl. Béla névtelen jegyzője tanusága szerint ^[38]* Tomizobá-tól származott az először Zala megyében föltünt Tomaji nem (genus), és ebből hozzák le a losonczi Losonczy és losonczi Bánffy családokat. Hogy a Tomaj nemzetség ^[39]* már a XIV. honos volt Nógrád megyében, azt egy érdekes emlék is, Losoncz táján Gácsfalvi régi egyház felirata ^[40]* mutatja, mely szerint az a Tomaj nembeli Dénes fiának Tamásnak fia Tamás alatt kezdett építetni. Mindezek a Tomaj nembőli származtatás valószinüségét mutatják, sőt az előttem fekvő és Hodor K. által Mike Sándor gyűjteményéből vett genealogia is már ezen eredeztetést követi firól fira. Az meg már kétségtelenül bizonyos a fenmaradt oklevelek szerint, hogy a kihalt Losonczy családdal a losonczi Bánffyak egy törzsből származtak. Mindazáltal itt a tér szűke miatt is a még teljesen nem tisztázható, régiebb nemzedékek vérségét bővebb nyomozásoknak hagyva fenn, a nemzékrendet csak a család tagjai fölött irt multszázadi halotti beszédeknek tekintetbe vételével azon Istvántól kivánom teljesen eléterjeszteni, ki e munka I. kötetének 164. lapján II. Istvánnak jelölve látható, és ki a család régiebb tudomása szerint első vette föl Bánffy nevezetet. Ezen István volt valószinüleg az, kit ^[41]* oklevelek szerint 1424-ben Dénesnek fiáúl és szőrényi bánúl, (majd tán erdélyi vajdáúl is) találunk, és kinek anyja lett volna Genyő Anna.
Az itt közlött családfán az I. táblán álló Jánosnak fia Zsigmond Fejér megye főispánja is volt.
A III. táblán álló Dénes 1606-ban volt váradi kapitány.
A IV. tábla második ízén Dénesnek fia György szintén volt Doboka vármegye főispánja.
A család czímere a paizs kék udvarában arany koronából kiemelkedő kardos gríf, ugyan az a paizs fölött is.
A családfa következő:
I. tábla.

Bánffy István 1452.; László 1468. de Mogyorós kir. tárnok vajda s szék ispánja; László 1496. (1. H. Farkas Anna, 2. Dobokai Anna); 1-től Miklós 1524. Telegdi Orsolya); Bernát (Melith Anna.); Ferencz.; 2-tól Pál 1566. Udvarhely Maros főkap. udv. mest. (Báthori Bora); Magda (Keserű Mihály.); Orsolya (Székely Albert.); Bora (Tóth Mih.); Anna (Nagymihályi János.); Boldizsár RR. elnöke, Tordai főisp. †; Gábor 1579–99. RR. elnök Tordai főisp.; László. †; Péter. †; György 1573. Udvarh. kapitány (Surányi Zsófia); Miklós.; Gáspár (Lepsényi Anna) 1553. 1583.; Tamás (Báthori Zsófia); Miklós; László.; Anna (Szentpáli János.); Erzse (Radó Kristóf.); Margit (Szilvásy Péter.); Druzsa stb. (Harangláby Ferencz.); György (Ugron Zsófia).; János lengyel tan. (Lónyay Fruzsina.); Zsigmond RR. elnöke (1. Kendeffy Anna 2. Perényi Erzse 3. Veér Krisztina.); Kristóf (1. Bethlen Anna 2. Farkas Margit.); Folyt. II. táblán.; 2-tól Gábor Dobokai főispán; Mihály †; Boldizsár; Péter báró †; Zsuzsa (Kendeffy Gábor.); Pál (gr. Teleki Kata); Zsigmond báró korm. tan. (b. Kemény Kata); Judit (gr. Gyulay István.); Ágnes (1. Barcsay Ákos, 2. Kapi György.); Anna (Ugron István.) Mária (b. Radák Lőrincz.); Klára (b. Naláczy Lajos.); Druzsa (V. Dániel Péter.); Eszter (gr. Toldalaghi Pál.); Kata † 1783. (gr. Toldalaghy Ferencz.); Mihály 1471.; Imre (Zólyomy Petrona); Petrona (várdai Kis Ambró.); Péter 1496. (Csáky Petrona); Anna (1. Báthori János 2. Apaffy György.); András (Kis Zsófia); Kata szent demeteri Horváth György.); János (1. Bethlen Kata, 2. Zoltán Bora); Mihály barát.; Fruzsina (1. Harinnay János, 2. Bethlen Elek.); János.; Dénes.; Zsófia (szan. Báthori Miklós.); György de Nagy-Falu.; Folytatása III. táblán;

II. tábla.

Kristóf, ki az előbbi lapon. (1. Bethlen Anna, 2. Farkas Margit); György 1711–35. dobokai főispán (Gyulaffy Zsófia); Columbia Krisztina apácza.; Kata (Barcsay Mihály.); László.; Zsigmond (Filstich Kata); Imre (1. Mikó Zsuzsa 2. Kemény Bora); Elek 1773. (Győrffy Mária); Zsigmond (gr. Bethlen Anna) Elek. Kálmán.; József 1773. (Kún N.); István (Máriássy Ágnes); Mihály (gr. Lázár Klára.); Sámuel (Herczeg Zsuzsa); Dienes.; Ferencz.; János (Herczeg Ágnes); Gergely. † 1844.; János. 1852.; László megcsonkúlt 1849. Piskénél.; Erzse (Bydeskútyné.); Klára (Bogdán József.); László Krasznai főisp. (Dániel Judit); Boldizsár (1. Széky Mária 2. Rhédei Mária 3. Kemény Krisztina); László.; 1-től Mária (b. Kemény György.); 2-tól Judit.; Klára (gr. Bethlen László.); Teréz (Rhédei Mihály.); Zsigmond. 1773.; Karolina.; Zsuzsa.; Ferencz sz. 1695. † 1773. kir. t. ülnök Krasznai főisp. (b. Kemény Zsuzsi); Ferencz (1. gr. Vass Klára 2. Inczédy Ágnes.); Sámuel kapitány †; Sándor 1773. (b. Kemény Ágnes); László.; László (gr. Bethlen Bora); Anna †; Krisztina (gr. Vass Miklós.); János (b. Kemény Zsuzsa); Ferencz † 1835. (Zeyk Zs.); Eszter.; János Beresztelkén, (b. Wesselény József.); Dániel szül. 1812. Borsán, (Gyárfás Anna); Dezső.; Ernő.; Jenő.;

III. tábla.

György, ki az I. táblán. (Lorántffy Kata) Bonczidán; Ferencz; Kristóf. †; Dienes.; Zsófia (Károlyi Láncz László); Magda (1. Bogáthy 2. Keserü Mihály.); Zsigmond 1496.; Bernát.; István (Báthori Zsófia); László tanácsos 1560. (Vancsa Erzse.); Miklós. 1560.; János; Farkas (Gálffy Bora.); Mihály. 1548.; István; Anna (Csaholy Bol.); Kata (Literati Szolnoki László.); Bora (Harangláby Miklós.); Kristóf 1578. Kolosi főispán (Bocskai Judit); Dénes váradi kap. (Báthori Anna.); László. †; Bálint. †; Farkas 1578. udvarh. kapit. Dobokai főisp. (Bethlen Klára); Zsigmond † 1595. (Bethlen Judit.); István (Károlyi Kata.); Péter (Somlyai Kriszt.); Ferencz Wittem bergben tanúlt.; Mihály de Zentelke (1. Károlyi Fruzsina, 2. Nagy Judit); 1-től Zsigmond 1638–46. B. Szolnok főisp. kir. tábl. ülnök (Nemes Anna); Farkas 1685–1702. Dobokai főispán báró lett 1699. (Barcsay Erzse); Farkas † 1761. kir. tábl. elnök (Bagosy Erzse); Farkas 1783. RR. elnöke † 1794.; Mihály cs. kir. kam. 1746. (Kemény Teréz.); László † 1806. (Bethlen Bora); Gerg. † 1825.; László † 1839.; Farkas †; Pál.; Miklós Fehér v. főisp. 1856. gr. lett (Bethlen Kata).; Béla.; György.; Eliz (gr. Berchtold Richard.); Pál †; Krisztina (Dániel Gábor.); György sz. 1739. † 1805. alezredes Krasznai admin. (Wesselényi Zsuzsa); Farkas (b. Miske Teréz); István.; György (Bája Mária); Ádám. †; József. †; Zsuzsa (1. gr. Nemes Gy. 2. Scharlach tábornok.); Albert Krasznai főisp.; Józéfa † 1841.; Polexina (Szalbeck Jakab.); Ádám † 1859. jan. 15.; György.; Albert (gr. Eszterházy Ágnes.); stb.; Bora (Keresztes András.); György Dobokai főispán Szamosujvári kapitány gróf lett (Torma Kata.); 2-tól Diénes Kolozsi főispán ország fővezér lefejeztetett 1674. (Bornemisza Kata); Folyt. a IV. táblán.; Zsuzsa (Kende Gábor.);

IV. tábla.

Báró Diénes, ki a III. táblán. Kolozsi főispán és orsz. fővezér, lefejeztetett 1674. (Bornemisza Kata); György 1696. gróf † 1706.; (1. Bethlen Klára, 2. o. Daniel Zsófia); Dénes Kolozsi főispán † 1709.; György Dobokai főispán † 1735. (Toroczkay Ágnes); Kata (báró Wesselény István; Klára (gróf Bethlen Ádám.); Mária (gróf Gyulay Ferencz.); Zsuzsa (1. b. Jósika Imre, 2. b. Hugenport Ker. Arnold.); Krisztin. (báró Kemény Zsigm.); Dienes kathol. Kolosi főispán v. b. t. tan. † 1780. (Barcsay Ágnes); Kata † 1745. (gr. Székely László.); Klára (b. Szentkereszti Samu); Ágnes (b. Dániel István.); Anna.; Zsuzsa.; György sz. 1746. † 1822. erd. gubernator (gr. Palm Jozéfa); Dienes † 1773. apr. 19.; Gergely †; Ágnes (gr. Eszterházy János.); Diénes † 1854. (b. Schilling Constadt Janka.); György † 1832. (b. Kemény Anna.); Ferencz elesett 1813. (N. N.); József. † 1858.; Jozéfa (gr. Thurn Rajmond.);

Bangya család. (Előbb Philo).

Trencsín megyei nemes család, melyet Philo János esztergomi kanonok (1582–1602) barsi, majd komáromi főesperes ^[42]* alapított, ez és testvére (Filo) Zachariás kapván III. Ferdinánd királytól 1638-ban a czímeres nemes levelet ^[43]*. Ennek fia volt János, ennek pedig Farkas, ki Bangya Venczelnek özvegyét vévén nőűl, innen utódai Bangya máskép Philo nevet vettek föl. Ezen Philo máskép Bangya Farkastól a család származása következő:

Farkas (Bangya Venczel özvegye); Miklós; László.; IV. János; Antal.; György; III. János.; Miklós.; V. János.; Imre; VI. János Koltán Komárom vm.; János 1848. honvéd ezred. utóbb a cserkeszeknél.; Imre.; Miklós.; I. Dániel 1803.; VII. János 1803.; I. Pál 1803.; I. Lajos t.-biró; Trencsin város főbirája 1859.; II. Dániel; József.; József 1803.; Ignácz. Sándor.; István 1837.; Sándor 1837.; László † 1850.; Károly 1837.; Lajos 1837.; Gusztáv.; Kornél.;

A családnak birtokai Nyitra megyében Emőkén és Illósfalván voltak és ezekről keltezi előnevét.
Az ujabb időkben I. Pálnak fia Lajos Trencsin vármegye táblabirája és Trencsin szabad kir. városnak (az ujabb időkben a protestáns részről első) birája volt.
A család czímerét az előbbi lapon a metszvény ábrázolja, áll ez a paizs kék udvarában hármas hegyen ágaskodó oroszlánból, első jobb lábával piros rózsát, a ballal nyilat tartva, mely fölött arany csillag ragyog; a paizs fölötti sisak koronájából hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.

Bánhidy család.

Eredetét homály fedi. Az I. kötet 171. lapon érintett adatokból csak az kétségtelen bizonyos, hogy a czímeres nemes levelet Bánhidy Ferencz kapta 1718-ban III. Károly királytól, mely szerint czimere a paizs kék udvarában egyszarvú (unicornis), első lábaival koszorúzott lándzsát tartva, fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany nap ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján három strucztoll leng. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A szerzőnek úgy látszik, fia volt Gáspár, ki 1740-ben Hont megyében élt, ennek nővére lehetett Anna, az 1740-ben nemesített Stummer Györgyné. Utóbb a család a Tiszántúl Arad és Csanád megyébe telepedett, az előbb nevezett megyében 1771-ben hirdettetve ki nemességét. Az utóbbi megyében Bánhidy Antal egykor (1829. körül) alispán, majd királyi tanácos, 1859-ben ausztriai birodalmi báróságra emeltetett, és ily családfát alkotott:

Antal kir. tanácsos 1859. báró (Keszler N.); Albert v. alispán 1866. csanádi főispán; Béla. cs. k. kat. tiszt. Antal.; N. (Edelspacherné.); Sándor cs. k. vért. kapit (b. Vay.); Janka (b. Hammerstein Adolf kapit.); Antónia.; István nőtlen.;

Bánky család. (Bánkházi).

Veszprém megyei család, melyből György 1651. január 3-án Bán vagy Bánkháza, Felső és Alsó-Nyeskenye, Börcsháza, Kökeháza, és Berenthe Veszprém megyei, úgy egyébb Győr, Komáromy Fejér és Moson megyei ősi birtokaira anyjával Hrastonaczky Erzsébettel együtt uj kir. adományt vitt.

Bánóczy család.

Trencsén vármegyében honos. A czímeres nemes levelet Bánóczy Simon, János, Sámuel, Anna és Esztera nyerték III. Ferdinand királytól és az 1655-ben Trencsin vármegyében kihirdettetett.
Családfájok említett Sámueltől következőleg terjedt:

Sámuel 1655. Ussetini kapitány; György 1655. 1710. trencsíni tisztartó; István; Ignácz Pestben 1736.; István 1736–43. (Mednyánszky Anna); Ferencz (Prileszky Krisztina); Mihály; Ferencz; György 1736.; József 1768. (Vietorisz Zsuzsa); György 1748.; József 1803. (Ottlik N.); Miklós főjegyző (Prileszky Karolina); Franciska (Lányi Pál őrnagy.); Mária † 1862. jun. 7. kora 57. év. (Marczibányi Antal főisp.); Lajos Rakolupon esküdt 1847.; Zsigmond.; N. (Pongráczné.); György 1773. Halácson; László.; József.; Sándor (Szulkovszky Zsuzsi); Mihály (Babóthy Erzse); Klára (Borsiczky István.); János 1803. katona.; Zsuzsi (Kruplanicsné.);

A család tagjai a Trencsén megyei nemesi összeirások szerint Adamóczon, Halácson, Kis-Biróczon és Kis-Zsambokréthen lakoztak. Némelyike Adamóczról előnevet is vett föl.
Józsefnek fia Mihály e század elején nevezett megye főejgyzője volt.

Baracskay család. (Nagy-Baracskai †)

Bars vármegyei Nagy-Baracskáról nevezett és kihalt család. Ismert családfája ^[44]* következő:

László 1450. másutt Jakab (Tót-Soóki Verona); Bertalan 1500.; János 1559. trencséni alisp. (Dubraviczky Orsolya); Bora 1591. (D. Ujfalussy Miklós.); Anna (Nozdroviczky Gábor.); Márta (Marsovszky Mihály); Pál 1537–59. (1. sávoli Jósa Margit 2. Velcsiczki Zsófi 3. Korlátkőy Anna); Ilona (1. nádasdi Darabos Gáspár 2. Sibrik Gergely.); Jakab 1488–1505. (N. Sára); Domokos 1536 (Terstyánszky Anna); Farkas.; Miklós.; Zsófia.; Sára.; Kata (Palásthy Tamás.). László.; Farkas; István (D. Ujfalussy Bora); István utolsó †; Anna (Kolecsányi György.); Gáspár (D. Ujfalussy Margit.) †;

A táblán nem álló más Pál lehetett az, kinek nejétől Kamenicsán Katától leányai ezek: Margit Motesiczky Pálné, Anna Rakolupszky Jánosné, Margit Marsovszky Mihályné vagy Miklósné, Kata slavniczai Sándor Gáspárné említetnek.

Bárány család. (Rendesi).

Zala vármegye birtokos családa. Egyik érdemes tagja Pál meghalt 1864. dec. 20-án kora 70. évében Böhönyén, eltemettetett a boglári családi sirboltba. Gyermekei: 1. Dénes. 2. Hermina. 3. Matild, gyulai Gaál Lőrinczné.

Baranyay család. (Bodorfalvi).

Az I. kötet 180. lapján volt a családfa közölve I. Gáspártól kezdve, ki Bossányi Jánosnak Zeleméry Katalintól született leányát Bossányi Ilonát bírta nőül.
Bővebb s teljesebb nemzékrende a következő:

I. Gáspár 1650. (Bossányi Ilona); Zsigmond (Nedeczky Zsófia); Kata.; Julianna.; Orsolya.; II. Gáspár 1714. (Ordódy Julianna); György ? 1697. 1703. Komáromi alispán.; János 1741. híres tábornok (Mattyasovszky Magdolna); Magdolna (Palásthy Fer. ezredes.); Zsófia (1. garamszeghi Géczy Gábor 2. szend. Török András.); Bora (Madocsányi Gáspár.); Anna (jókai Farkas Gásp.); Klára (biróczi Ambró Mih.); Imre (Lengyel Borbála); Kata. †.; Pál. †.; János.; József.; Julianna (Hrabnovszky).; Bora v. Anna (Somogyiné.);

A család Komárom megyei Kurta-Kesziről is írta előnevét, és azon helységben birtokos volt. A családfa nem terjed le a jelenkorig. E családból származott Borbála is. († 1858.) Ghyczy Kálmán volt hitestársa.

Baranyay család. (Váradi).

Székhelye Torda vármegye. Ismert családfája következő:

János (2. Szőcs Rebeka); Sámuel 1829. szolgabiró; Imre (Ajtay Róza); Erzse (Gámánné.); Anna (Bartalisné.); Imre.; Krisztina (Czikó István.); Mária (Ribiczey Józsefné.); Rebeka (Aumiller József.); Pál 1829.; Lajos.; Imre.; Sára.; 2-tól József tartom. számvevő (Radnótfay N.); Sándor † 1856. tartományi számvevő.; Eszter (Biharyné); N.; Ágnes (bachzoni Incze Samu esper.); János (Sala Erzse); stb.;

Baranyi család. (Váradi és micskei).

Bihar megye birtokos családa. Az I. kötet 184. lapján a család történetét és a tagjai által viselt hivatalokat bővebben olvashatni, itt azokat mellőzve, miután ott a családfa hézagosan van adva, itt első ismert törzsétől Baranyi Mihálytól, kiegészitett családfája következik:
I. tábla.

Mihály 1626–1660.; II. Mihály sz. 1644. † 1692. Bihari alispán Debreczeni biró (1. Vigkedvü Anna 2. Fekete Erzse); György (Fekete Mária); Folyt. II. táblán.; Mária sz. 1667. † 1710. (Czeglédy Pál.); III. Mihály sz. 1673. † 1735. debreczeni biró (1. Dobozy Erzse 2. Szilvásy Zsuzsa); Pál sz. 1682. (Szécsi Sára); Erzse (Miskolczy István.); Sára (Szeremlei József.); Pál † Debreczenben (1. Erdődy Mária 2. Bányai Sára); Pál.; 2-tól György.; Klára (Balikó Gábor.); Sándor.; István.; 1-től István sz. 1698. † 1739. kapitány (Kutas Zsófia † 1753.); 2-tól Sámuel sz. 1705. † Szegeden (Kutas Juli); Zsuzsa sz. 1709. (Szunyogh János.); Mária sz. 1714. (Komáromy József ezredes.); Klára sz. 1716. (Buzinkay György doctor.); József sz. 1720. (1. Konyáry Mária 2. Diószeghy Klára); Mária (Jablonczai Pethes János.); Zsuzsi.; Sámuel.; 1-től Mihály.; József.; 2- tól Klára (Böszörményi Pál).; László sz. 1729. v. testőr 1764. debreczeni tanácsnok.; Zsófia † 1786. (Torkos Imréné.);

II. tábla.

I. György, ki az I. táblán. (Fekete Mária); Miklós kath. lett 1717–25. bihari alisp. septemvir † 1756. (Sándor Zsuzsa); II. György (Bucsy Anna); Gáspár (1. b. Reviczky Antonia 2. b. Reviczky Róza); Folyt. a köv. lapon.; János megtéboly. Bécsben †; Anna (Buday László.); Magdolna (Pongrácz János.); Gábor 1757–73. bihari alispán és követ (Bagossy Zsuzsi); Folyt. III. táblán.;

Gáspár, ki az előbbi lapon. (1. b. Reviczky Antonia 2. b. Reviczky Róza); 1-től Erzse (Incze János.); Judit (Reviczky Gábor.); Róza (Barcsay László.); Antónia (Hegyi László.); A.-Mária (Thurzó György.); Ferencz Micskén (Ormós Anna.); Lajos † 1865. Miskén.; Imre † 1865. Micskén (Miskolczy Victoria); Jozéfa (Ferdényi Antal.); Jusztina (1. Gruden Vincze 2. Tornyosi Ferencz.); Ágoston or. képviselő 1865/6. (Kállay Adél); Ferencz (Kabos Mária.); Miklós (Morvay Luiza); Emil.; Berta (Balogh Imre.); Ottilia (Kabos Ödön.); Zoltán.; Miklós.; Ida.; Anna.; stb.; Amália (1. Wittkay Imre 2. Dessewffy János.); Cornélia (Szilágyi Ferencz.); Emerika (Baranyi Kálmán.); Gáspár (Décsey Janka.); Géza.;

III. tábla.

Gábor, 1757–73. a II. táblán. bihari alispán és követ (Bagossy Zsuzsi); Ferencz főhadn. †; László Tóthiban. †; Miklós fősz. biró (Pongrácz Mária); Péter (Szlávy Mária.); Gábor (Bogáthy Mária); Mihály követ † 1802. (Flachenfeld Anna); István (1. Kruspér Anna 2. Róth N.); György (1. Reviczky Judit 2. Beöthy Anna); Antal kapitány (Erőss N.); Teréz (Molnár János.); Róza; Gábor (Tannenbaum Erzse); Zsuzsa (1. Ferdényi Ferencz 2. Nagy Imre.); Pál. 1806.; Lajos Bécsben (1. Schmid Karolina 2. Mocsonyi Ilona); Eduárd (Dobay Karolina); A. Mária (Stanislovics György.); Cecil (Beöthy László.); Péter Tamásdán; Róza; Béla (Baranyi Etelka.); Ákos (Reviczky Ilona.); Ida (Kazinczy Viktor.); N. (Greske ezredesné.); Adolf (Megyaszay Friderika); Hermin (1. Dobay Ádám 2. Irinyi János.); Zsigmond (Beöthy Éva.); Kálmán (Baranyi Emerika); Csilla.; Gabriella (Pekry István.); Lajos. Adina. stb.; István Tóthiban; Mihály. stb.; Menyhért Tóthiban; Gyula. stb.; Károly † 1864. (1. Gruden Emilia 2. Nagy Rebeka.); Sándor. †; Felix (1. Gruden Karolina 2. Poroszlay N.); 1-től Géza.; Etelka (Baranyi Béla.); 2-tól Ignácz stb.;

A családfán álló II. Mihály 1664. táján N.-Váradról Debreczenbe telepedett, 1688–89. Bihar megye alispánja, 1690-ben Debreczen város főbirája volt. 1691. jan. 9-én Csatári kuriájára, varkóczi, előhegyi és vajdai szöllőjére kir. adományt kapott. Unokájának I. Istvánnak fia László előbb m. kir. testőr, utóbb Debreczenben városi tanácsnok, „Heverés párnája“ czím alatt, (nyomatott Diószegen 1789.) leirta élete bajait és családját, gyarló versekben.
A második táblán I. Györgynek fia Miklós 1717–25. Bihar vármegye alispánja, utóbb a hétszemélyes tábla birája volt. Ő szerzé a Micskei jószágot, honnan a család másik predikátuma vétetett. Meghalt 1756-ban. A család tagjai közül még számosan viseltek Bihar megyénél főbb hivatalt, alispánságot, fő sz. biróságot és országgyülési követséget ^[45]*.

Barcsay család. (Nagy-Barcsai)

Az erdélyi, főleg Hunyad megyei régi Barcsay nemzetségét bizonyos Márk horvátországi bántól származtatják ^[46]*, ki 1216-ban élt volna ^[47]*. A család sugalmazása folytán kelt adatok pedig mult századi halotti beszédekben e Márkot Sz.-László korában (tehát 1077–1095) éltetik mint bánt és fiait Pétert és Mihályt Budán letelepedetteknek irják ^[48]*. Mennyi legyen a valóság abból, hogy Márk tartozott-e a Barcsay-ak törzs-ősei közé, pusztán meg nem határozhatjuk. De az bizonyos adat, hogy a családnak törzs-őse Barcsa nevezetű volt, és 1290. táján élt, ennek fia volt Pál, ennek fia volt Simon, ki 1363-ban élt, és Hunyad megyei Zalesd helységnek Musath részére kivánt beiktatáshoz királyi emberül hivatott, mint ezt az oklevél bizonyítja ^[49]*. Ez kétségtelen lévén, látjuk hogy a Barcsay nemzetség faján épen ez időkorra tett Simon nem lehetett fia Gáspárnak vagy akárki másnak, hanem volt oklevél tanusága szerint Pálnak, mely körülmény az egész családfa első régibb részének hitelét teljesen megingatja. De ezen 1363-ban élt Simonnak sem lehettek fiai az 1454–70-ben élt Barcsay Tamás és János, mert nagy időköz választaná őket el az apától, hanem lehettek unokái vagy még valószínübbek kis unokái. E két testvér Tamás és János, kik az eddigi adatok szerint Mátyás királytól 1462-ben Hunyadban több helységre adományt kaptak, egyik oklevél szerint ^[50]* 1470-ben ugyan azon megyében Benczencz helységben somkereki Erdélyi István zálog részét kibocsáták vingárti Geréb Jánosnak. Ők kapták Aradban Tót-Varadgyát kir. adományban, és ők kaptak Nagy-Barcsára is (tán új) kir. adományt. E két testvértől merem ennélfogva a Barcsay családnak Hodor közlései által pótolt, de általam több helyütt kiigazított családfáját ujolag közölni:
I. tábla.

Barcsay N.; Tamás 1470.; Ákos (P. Horváth Anna); László?; András 1572. † 1602. elesett (Bogáth Druzsa); István 1594. (1. Bocskai Ilona 2. Zalasdi Bora); Druzsa (Kún Gergely.); 2-tól Sándor 1615. (1. Palatics Erzse v. Anna 2. Rusori Ilona); György (Kun Bora); Boldizsár; György. †; János 1470.; Gáspár 1505. marosszéki követ.; Gáspár lefejezt. 1575. (Tötőri Kata); Magda (Teke Lukács.); Lenárd; Petronella (Cserényi János.); Ákos 1658. fejedel. † 1661. jul. (1. Folti Kata 2. Szalánczy Erzse 3. Bánffy Izabella †;); András hadvezér † 1661. (szentgyörgyi Nagy Erzse); Magdolna (Markocsán Imre.); Ilona (Balia János); Zsigmond (1. Gyulaffy Bora 2. Bánffy Judit); Erzse (Petky Farkas.); Éva (1. Apaffy Boldizsár 2. brenh. Huszár Mátyás.); Sándor (Fodor Klára); Folytatása II. táblán.; Gáspár hadvezér † 1661. (Nádudvari Erzse.); Péter (Nemes Zsuzsa) †; Mihály Fejér v. főispánja † 1713 (b. Bánffy Kata); Erzse (Bánffy Farkas.) Gergely báró 1730. (Naláczy Sára); Sándor (Drosi Krisztina.); Mária.; Judit (Balassa Imre.); Ágnes (gr. Bánffy Dénes.); Éva (Naláczy László.); Mihály 1736. (1. Kemény Judit 2. Vass Ágnes); Péter (1. Inczédy Teréz 2. Boér Anna?); Folyt. a köv. lapon.; Ábrahám † 1716. (gr. Teleki Krisztina); János cs. k. kapit. (Toroczkai Kata.); Éva † 1716. (Makray István.);Anna † 1689. (Lugosy Fer.); Zsófia (Makrai László.); Farkas 1545.; György 1515.; Miklós 1545.;

Péter, ki az előbbi lapon. (1. Inczédy Teréz 2. Boér Anna ?); Sámuel; Gergely (Barcsai Zsuzsa); Ákos Makrai Luiza; Gergely.; Teréz (Vass Ádám.); Kata (Dobay György.); Róza ? (P. Horváth Károly.); Sándor.; Karolina (b. Inczécy Gergely.) Anna (b. Kemény János.); Ágnes (Vay László.); György; Károly (b. Bánffy Kata); György; Zsuzsa.; Berta.; Ödön.; Ábrahám; Károly; István; Jozéfa (Barcsai Albert.); Krisztina (Noptsa Pál.);

II. tábla.

Sándor, az I. táblán. (Fodor Klára); István (1. Nádudvary Judit, 2. Jósika Bora); Ágnes (Boldvainé.); Klára (Zeyk István.); Ferencz (Lukács vagy Puj Sára); Kata (K. Kún Mátyás.); Ferencz † 1772. köv. (Naláczy Sára.); Ágnes (Inczédy Pál.); Kata (Toldalagi János.); Rákhel (Kendeffy József.) István † 1773. táján.; Lajos (gr. Bethlen Zsuzsi); Mária (Várady Zsigm.); Anna (Maksai Ferencz.); Tamás (1. Boldogfalvi Magda, 2. Szalánczi Mária); Klára (Naláczy Farkas.); András (Markocsán Julia); János (Nádudvary Klára); Zsigmond (Tűri Ágnes); László † 1814 Hunyadi főbiró (1. Dániel Zsuzsa † 1798. 2. Baja Zsófia); László (b. Bruckenthal Antonia); Árpád.; Béla.; Kálmán.; Vilma.; Domokos.; Zsuzsa (Eperjesi Ignácz.); Zsigmond (b. Bruckenthal Zsófia); Zsófia.; Gábor.; Matild.; Éva (Kún Farkas.); Erzsébet (Hollaki Pál.); Gáspár; Ábrahám Hunyadi főbiró † 1758. (Dobay K.); Ábrahám sz. 1742. † 1806 ezredes s költő. (gr. Bethlen Zsuzsa.); Pál pohárnok 1672. (Felvinczy Ágn.); József (Károlyi Erzse); Folyt. III. táblán.; Kata (Bideskuty László.);

III. tábla.

József, a II. táblán. (Károlyi Erzse); Ádám 1771. törvsz. ülnök (Dósa Ágnes); Ágnes (Dosa Mihály.); János kir. hivatalos (Dániel Teréz † 1818.); Erzse (Berzenczey Mihály.); Karolina (Sándor János.); Ádám (b. Bánffy Zsuzsi); Albert Kapudon (Barcsay Jozéfa); stb.; Mihály; Miklós; Elek (Sándor Gergely.); Eleonora (Babarczy N.); Claudia (b. Apor Gergely.); Lajos (Daczó Zsuzsa); Julianna (Kabos András.); Sándor (Földvári Karolina.) Róza (Földvári Sándor.); Luiza (Kabos László.); Janka.; János 1831. itélőmester (b. Jósika Zsuzsa); János.; Polexina (gr. Lázár Mór.);

Bárczay család. (Bárczai)

Abauj vármegye legrégibb családai közül való.
Törzs őseiül Ekront és Moytat emlitik 1209. év körül, Moyta utódai 1424-ben Zsigmond királytól kapták czimerűl a szarvasagancsot tartó vitézt.
Tagjai Abauj megyében főbb megyei hivatalokat viseltek, valamint egyik ága Pest megyében is, mint az I. kötet 191. lapján olvashatni, hol a Bárczy név alatt is e család értendő, e név könnyebb kimondás végett csak elferditett alakja lévén a valódi Bárczay családnévnek, mely soha sem is iratott Bárczy-nak.
A család teljes nemzékrendét most sem isermjük. Ferencznek 1624. körül Kállay Borától voltak gyermekei Ilona Merse Kristófné és Ferencz, kinek fia volt János. – Györgynek 1675-ben özvegye Hanyi Klára, fia János 1675-ben. – Pálnak Fáy Katától (ki utóbb Bárczay Andrásné lett) gyermekei Pál, kinek neje Vay Zsuzsa, Klára Szepessy Zsigmondné, Kata Bernáth Józsefné. József meghalt 1859. dec. Kassán. Mihály a volt országgyülési követ meghalt 1865. jan. 20-án. Albert 1861-ben országgyülési képvislő.
Heves megyébe György kapitány házasodott, a roffi Borbély családból nősülvén, egyik fia Gábor vissza ment Bárczára, a másik fiának Györgynek ága Roffon maradt; ez ág így áll:

György (Borbély N.); Gábor Bárczán.; György (Szemere Ludovika); Gyula (b. Kemény Ida); Elemér.; Bora.; Sarolta.; Ida.; Gyula.;

Bárdossy család.

Azon János, ki az I. kötet 192. lapján említve van, és a lőcsei evang. gymnasium directora, Szepes várm. táblabirája volt, egyszersmind történetbúvár, 1802-ben adta ki „Supplementum Analectorum Scepusiensium“ czímü munkáját. Nejétől Horváth Kissevich Máriától gyermekei voltak: 1. Antal 1792. országbirói itélőmesteri kiadó, utóbb Kaposvárott uradalmi ügyész † 1801. febr. 20. – 2. József. 3. Elek. 4. János. 5. Teréz Guary Józsefné. 6. Anna Kiss Farkasné.

Barius család.

Azokhoz, mik e családról az I. kötet 193–194. lapjain állanak, egyik ágból teljesebb következő nemzékrend ^[51]* adható.

Ferencz 1552. (Ományi Ilona); András (Pasztóhy Orsolya); Demeter (Barna Kata); András (Garay Bora utóbb Fáy Istvánné); Demeter.; Ferenc.; István.; Ferencz (Rhédey Erzse utóbb Iklosvai Péterné); Péter † 1668. kora 18. év.; Ferencz. †; Demeter. †; István. †; Kata (Ibrányi Ferenczné.);

Ferencznek fia Péter mint ifjú 18 éves korában Szendrő végvárban halt meg. A nemzeti Muzeumban meglevő halotti zászlója szerint a család czímere a paizs udvarában, és a paizs sisakja fölött is galamb, csőrében nyilat tartva ^[52]*.

Barko jobban Barco család,

mely az I. kötet 195. lapján említetik, spanyol eredetű és semmi köze a magyar eredetű Barkó családdal. III. Károly császár alatt Ausztriába szakadt Don Domingo Barco dragonyos kapitány, kinek nemzedéke így terjedt:

Domingo dragonyos kapitány; Domingo szül. Valencziában 1698. † Bécsben 1768. volt vasas ezr. kapit. (De Pons Gertrud); Felix alezredes sz. 1757. † 1829. M. Ter. v. báró 1795. (Pindter Antonia); József sz. 1795. altábornagy.; Anna sz. 1796. (Du Chet consul.); I. Eduard sz. 1802. ny. őrnagy (Sihulszky Mária); Mathild sz. 1805. (1. b. Mack M. 2. Waterton György esq.); Szidonia sz. 1807. (b. Rath József táborsz.); Emilia sz. 1810. (Glaninger Ferd.); Luiza sz. 1833. (b. Ghillányi Const.); Eduard sz. 1834. főhadnagy; Gabriella sz. 1837. (v. Graffenried Emanuel.); Alexandra F. sz. 1841.; Vincze szül. Verőczén 1718. † Pesten 1797. M. Teréz r. vit. 1773. báró lovas tábornok (De Pedrosa Ignatia); József sz. 1743. †. 1809. sopronyi kanonok.;

A család 1792-ben a III. törv. cz. szerint Erdélyben nyert honfiúsitást.

Barkóczy család. (Szalai gróf és báró).

Az első kötetben van a család leírása.
Eredetét Vas megyéből veszi, azon megyében fekszik a családnak nevet adott Kis- és Nagy-Barkócz helység.
A mohácsi vész után Barkóczy I. László felső magyarországba telepedett, Perényi Györgynek lévén udvarnoka, és beházasodván a Ráskay családba, ez által Zemplén megyében birtokokhoz jutott, 1557-ben azonban meggyilkoltatott ^[53]*. Fia II. László volt, ki 1572-ben Zemplén vármegye részéről Rudolf király koronázásán részt vett, és 1582-ben azon megye alispánja volt, melynél fogva kikell az Egyetemes Encyclop. V. kötet 687. lap. tévedését igazítanunk I. László megöletésének tagadására nézve, annál is inkább, mert ezt az időszámítás is igazolja. I. Lászlótól kezdve – bár nem a legutóbbi nemzedékekig, – következőleg eredt a Barkóczy nemzetség:
I. tábla.

Barkóczy; I. László † 1557. (Ráskay Kata); Erzse 1568. (sávoli Jósa Farkas.); II. László 1572–82. Zemplini köv. és alisp. (1. rosályi Kún Anna, 2. heréni Szent-Iványi Erzse); 1-től III. László 1600–19. követ és alispán 1608. báró lett Beregi főispán † 1659. kora 58. (1. Jakussith Erzse, 2. n. m. Bánffy Erzse); Folytat. a II. táblán.; I. Ferencz 1625–40. Zemplini alisp. Ónodi kapit. (Lónyay Erzse); II. János 1664. (Farkas Erzse); IV. Ferencz (Lesenyei Nagy Zsófia); Éva (Sóvári Sóos György.); II. Zsigmond Zempléni alispán 1721. báró lett (Szent-Iványi Bora); I. Imre tábornok (Erdődy Francziska); Mihály ezredes.; István kapitány.; Károly kir. táb. báró (Szent Iványi Teréz.); Konstanczia (Perényi Sándor.); Ferencz (Szuhányi Anna M.); Antal f. ns. kapit. elesett 1809.; Imre.; Ferencz.; József sz. 1775. † 1836. helyt. tanács. és k. kam.; Anna (1. Czobor János 2. Kékedy Zsigm. 3. Haller István.); Judit (1. Melith Istv. 2. Haller Pál.); I. János 1640.; I. Zsigmond 1660. (lekcsei Sulyok Mária); Gábor. †; Ádám. †; Kata 1657. (1. Orosz Tamás 2. Tárkányi István 1659.); Mária (1. Fekete Fer. 2. Kende Mihály) 1696.; Bora 1686. (1. Ilosvay Ádám 2. Galambos Ferencz.); Kata (1. Horváth János 2. Klobusiczky György 1711.);Julianna (Usz István.); Róza (Bornemisza István.); IV. László 1721. báró lett (1. Beniczky Kata 2. Krucsay Mária); István.; Ferencz.; László † 1764. Imreghen; István; Leopoldina (Grubics János.); Klára.; Éva.;

II. László, ki az I. táblán. 1600–19. követ és alispán báró lett 1608. † 1659. kora 58. (1. Jakussich Erzse, 2. n. mihályi Bánffy Erzse.); 1-től I. Zsigmond 1660. török fogoly (Melith Zsuzsa); László (1. Pethő Erzse 2. Andrássy Klára); Éva (b. Sennyey Ferencz.); Mária (b. Ghillányi György.); Krisztina (b. Sennyey Imre); György 1688. ugocsai főispán (Koháry Judit); Krisztina (b. Károlyi Sándor); István 1674. Szabolcsi főispán (Dessewffy Klára.); Bora (Forgách Miklós); Erzse (b. Perényi Ád.); Sándor 1662. (Perényi Mária); Julianna (b. Sennyei Pongrácz); II. Ferencz tábornok Zemplini főispán Kallói kapitány gróf lett 1687. † 1709. (1. Pethő Zsuzsa 2. Andrássy Anna); 1-től III. Ferenc 1686–1707. főispán Rákóczy tábornoka (gr. Zichy Julia); 2-tól János.; Teréz (gr. Berényi Tamás); Julianna (b. Haller Sámuel.); Zsigmond. †; József. †; V. Ferencz esztergomi érsek primás † 1765.; Imre Marmarosi főispán † 1764. (Szirmay Zsuzsa); László.; János Szabolcsi főispán † 1782. (1. gróf Eszterházy Julia, 2. Sztáray Leopoldina); Mária (gróf Csáky Istv.); Klára Auróra (gróf Szirmay Tamás.); Bora (gróf Cziráky József.); Zsuzsa (gróf Széchenyi Antal.); Róza, apácza.; Anna.; 1-től Mária.; 2-tól Ferencz.; Teréz.; János. † 1801.;

A bárói ágból (I. tábla) származott László székesfejérvári püspök († 1847. dec. 18.). Károly cs. kir. őrnagy, az orosz sz. Anna és bajor Miksa rend vitéze, meghalt 1835. dec. 12. kora 50. évében. A bárói ágból élnek Mihály és Pál stb.
A grófi ágból tán János volt szabolcsi főispánnak unokája a most élő János cs. kir. kamarás, és 1859-ben birodalmi tanács szereplő tagja, 1860. óta főudvarmester, elsőrangú financziális tehetség, kinek nejétől Festetich Antoniától egyetlen leánya Ilona fiúsítatván, gróf Hadik Béla neje lőn.

Barna család. (Melléthei és Horkai).

Ezen, Gömör megyei, ősrégi családról az I. kötet 201. lapján csak hézagos adatok lévén fölemlítve; a mennyire a korlátolt tér engedi, itt bővebb és teljes leszármazása közöltetik.
A család tudva lévő törzs-őse azon melléthei Thywald vitéz, a ki II. András király alatt annak táborával a szent földön járt, és ott kitünteté magát, nevezetesen pedig egy, a táborban iszonyatos dúlást tett vadbikának elejtése által számos életet mentett meg, mint ez nevezett királynak 1226-ban kelt és jutalmúl Eözörény nevű birtokra adott adományleveléből kitűnik ^[54]*; sőt ama rendkivüli bátorság emlékeül egyszersmind a barna bikáról czímert és nevezetet is nyert.
Az ekkor nyert czímer, – mint itt a metszvény mutatja – négy szegű vért, melyben fehér keretű paizs kék udvarában zöld talajon a leejtett vadbikának pallóssal bevágott feje hever; a vért fölötti sisak koronájából vörös dolmányba öltözött kék sisakos magyar vitéz nyúlik föl, balját csípőjére helyezve, jobbjában pallóst tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.
Thiwaldtól kezdve, kitől (mint a VI. kötet 598. lapján emlitetett ^[55]*), a Melléthey, Abach, Alachkai és Dévény, sőt a szintén kihalt Barócz, (régenten Baroch) családok is származtak, a családnak okleveleken alapuló leszármazása ^[56]* következő:
I. tábla.

Thiwald 1226. de Melléth.; Péter.; Miklós (Agatha 1249.); Gergely.; Miklós udvarnok 1291.; Lőrincz mester (Chytnuki Margit 1353.) Péter.; Demeter 1253.; Ilona. 1353.; István a hős 1411. kir. adom.; Pál. 1453.; Lőrincz 1453.; Mihály.; János.; György.; Miklós.; Benedek; János 1539.; Mihály 1571.; Péter 1597.; Lukács 1601. Gömöri t. biró 1641.; Zsigmond 1668. (Beyczy Anna); Klára (Nagy György.); István Özörényben (Dobos Judit) 1696.; János 1411. k. adom.; Tamás.; Imre. 1453. sz.-biró.; Ilona 1358.; Miklós 1411. k. adom. (Vay Kata 1453.); István 1469. kap. ad. Sz.-Erzsébet (Beretki Zsuzsa); Orsolya.; Miklós.; János Sz.-Erzsébeten; Anis (Désy Gáspár.); György † 1579. Báthori orsz. biró titkára.; István 1506. nádori titkár 1514. kir. adom. (Csépányi Anna) Mihály † 1526. Mohácsnál.; István Sz.-Erzsébeten (Fornosy Anna); Folyt. a II. táblán.; Ferencz.; János; id. Ferencz † 1541. (2. Csoltói Basó Erzse); Pál 1550. Horkán (2. Monay Kata.); Folyt. III. táblán.; Jakab. 1542.; Tamás.; Pál † 1607.; Anna (Dévény Márton.) Zsófia (Betes János.); Tamás.; Ferencz. Gömöri I. alisp. 1573–1580. (Horváth Klára); Anna 1607. (Korláth István.) Kata (1. rúnyai Soldos Péter 2. Bárius Demeter.); Zsuzsa (gagyi Báthori Zsigmondné.);

II. tábla.

István, ki az I. táblán. Sz.-Erzsébeten (Fornosy Anna, Gerg. leánya); Mihály Mellétén (Runyai Soldos Dora); Bálint az idősb.; Antal (Lorántffy Ágata özv. 1581.); Bálint, ifjabb (Kusza Ilona 1623.); Magdolna (chebi Chybi Bálintné 1635.); Mihály (Berenchy Zsófia); István (Berenchy Judit.); Farkas egri várvitéz 1582. (Zemere Erzse); Ifj. Farkas Abauj v. tbiró 1597. (Irényi Anna); György orsz. birói itélőmester 1647. Abauji követ † 1663. eltemett. Kassán.; Ferencz az idősb 1628. Abauji alispán † Ternyén 1661. (Czéczey Dorkó); Ifj. György Abauji követ † 1656. Berenden.; Mihály Abauj t. biró 1651.; Ferencz Abauji alisp. 1656.; Sándor.; István.; Kata † 1675. Ternyén (Usz István); Erzse (1. Nikházy György, 2. Melléthey György) 1696.; Mária 1721. (Barna Jánosné. Barna György.;

III. tábla.

Pál, ki az I. táblán. (2. Moray Kata. János l.); András.; Péter.; János 1612. (Valahy Anna); Gáspár.; Anna; Klára.; András 1616. Gömöri sz. biró (Chobánkai Klára) 1621.; Máté 1635. (Imolay Zsuzsa); Folyt. IV. táblán.; Ferencz.; Miklós.; Ferencz † 1676.; Mihály id. 1646. Gömöri főszolgabiró (Básthy Imre); Mihály csetneki kast. biró (1. Csetneki Anna 2. Ragályi Kata); Folyt. VI. táblán.; András (Zabó Erzse); András 1710. (Tárnok Dora); Mihály.; Erzse (Szegény Mihály.); István †; Mihály; Mária.; Mihály.; Debora (Horváth László.); László 1783.; János sz. 1750. 1783.; András 1640. (Safy Ilona); Zsigmond; Pál sz. 1702.; Gábor sz. 1704.; János (Lenkey Erzse); István.; Ferencz; István 1727.; Zsigmond.; György 1768.; Ferencz.; Zsuzsa (Lenkey András.); János; Péter.; János 1710–21. (Török Anna); János sz. 1721.; János sz. 1753.; Pál.; Julia sz. 1756.; Péter Borsodban.; István; Mária (Bolyky János); Anna (Körtvélyessy János); Miklós 1700.; István 1722. (Gundelfinger Klára.);

IV. tábla.

Máté ki a III. táblán. 1637. (Imolay Zsuzsa); György 1665.; Miklós.; Zsófia (Nagy Mátyás); András 1703. (Cseby Zsuzsa); Zsuzsa (Tibay György.); István.; Erzse (Czégényi József.); Zsuzsa; István kir. adom. 1752. (1. Otrokochy Zsuzsa 1716. 2. Kandó Judit 1723.) Mátyás 1705. (Czékus Anna); Folyt. V. táblán.; Éva sz. 1718. (Dapsy György.); Zsuzsa sz. 1720.; György sz. 1723. (lekenyei Tóth Mária).; Zsigmond sz. 1725.; Miklós sz. 1726.; István sz. 1732.; János sz. 1734.; György szül. 1743. (Lenkey Judit); György szül. 1783. (Szinfalvy Julia); Károly.; István.; József.; Zsófia (Sinka József.); Klára sz. 1748.; Bora sz. 1751.; Bálint szül. 1753. (Pongó Bora, 2. Nagy Erzse 1777.); Zsigmond sz. 1778.; Károly 1817.; Pál Erdélyben.; István sz. 1779. (Bartók Zsuzsa); József; Zsuzsa (Kováts Péter.); Julia (Gáal Imre.); Lajos birtokos Melletén (Ablonczy Mária); Dániel.; Károly (Hubay Mária); Kálmán.; Lajos (Szakmáry Eulália) Tivadar.; Teréz.; István birtokos Melléten (Ablonczy Zsuzsi); Antal (Papp Teréz); Antal.; Piroska.; Pál Pongó Erzse; Erzse 1860.; Mária; Zsuzsa (Bartók Samu.); Sándor sz. 1736. (Hegyi Kata); Sándor sz. 1776. (Hubay Mária); Id. János; Ifj. János 1847. (Szokolay Julia); Gyula.; Sándor.; Zsuzsa.;

V. tábla.

Mátyás, ki a IV. táblán.1765. (Czékus Anna); Mihály; Bora.; Zsigmond sz. 1740.; Éva (Ambrus Mihály); Zsuzsa (Barna Mihály); Éliás; Debora (Hubay György.); János (Czékus Mária; Debora sz. 1784.; Klára (Kőrösy István.); János (1. Katona Erzse, 2. N. N.; János szül. 1720. (1. Szuhay Mária 2. Ragályi Mária); Mária sz. 1718.; István sz. 1727. Péter sz. 1732. (Bodon Kata); Mátyás sz. 1728.; Péter és Samu iker. sz. 1757.; Mária sz. 1759.; Zsuzsa sz. 1762.; Erzse sz. 1771.; Illés = Éliás 1786. ; Károly Illés Károly.; if. Illés sz. 1735.; József Sámu nevezt.; Ferdinand Mihályfalván.; István sz. 1759.; id. József; József.; Éva (Valkay László.); Mihály sz. 1748. (Szeghő Judit); Zsigmond sz. 1751. (Palyo Zsófi); Eszter sz. 1779.; János sz. 1753.; Menyhért; Lajos Imolán.; Mátyás sz. 1758.; János.; István.; Eliás.; Károly.; János.; Ferencz.; Károl,y.; László sz. 1762.; Károly.; József sz. 1768.; György sz. 1770.; János.; András.; András. sz. 1773. (Barna Erzse); Mihály (Ambrus Zsuzsa); Éliás; Mihály. 1860.; Mária.; Illés idősb; ifj. Illés; Rafael 1860.; József sz. 1773. (Répásy Erzse); József Gömöri t. alügyész † 1850.; Mária (1. Jánossy András, 2. szombathy János.); Zsuzsa (szkárosi Nagy László.); András (Benedek Anna.); Ráfael Horkán (1. Barna Zsuzsi 2. Dolinszky Zsuzsa); Ráfael.; Zsuzsi.; József Mar.-Vásárhelyen; N. N. ?; István (Risztróban Zsuzsi).; Pál, katona (Balogh Bora); Mihály szül. 1854.; István (Koncz Zsuzsa); Sándor.;

VI. tábla.

Mihály, ki a III: táblán. csetneki kast. biró 1670. (1. Csetneky anna 2. Ragályi Kata); György Simon utóbb csak Simon (Pekáry Kata); János 1711. (Melléthey Mária); György 1762. (Rácsai Anna); János 1783. (Csernay Anna); János; György sz. 1764.; József (Nyomárkay Zsuzsa; Mihály katona. †; József.; Antal † 1849. honv. hadn.; Mihály sz. 1810. pénzügy. ügyv. (Reviczky Mária); Zsuzsi (Petrovics Györgyné).; Berta sz. 1837.; Sándor sz. 1849.; Emilia (Vályi Sándor.); Mária (Balogh Károly.); Paulina.; Péter 1694. (Lithomericzky Julia); Ferencz (Enninger Josefa); Antal (Keresztúry Éva); Antal sz. 1773.; Ferencz.; László.; Jób.; Judit (Fáy Mihály.); Imre idősb; Imre (Kubínyi Anna); Albert (Sass Mária); Frigyes.; István.; István 1749. (Szombathy Zsuzsa); János; Ferencz (Barna Lidia); Lidia.; Julia.; Zsuzsi.; István sz. 1752. (Báthor Francziska); László sz. 1773.; Mária.; Ferencz 1702. (1. Werfer Kata, 2. Paumann Anna); Ádám 1721.; Julia; Dániel. †; Samu. †; Róza 1770. (radobegli Schak Márton.) György (Bártfay Kata); Antal sz. 1759.; Pál – ikrek – János sz. 1762. sz. 1762. (Szőllősy Magda.); István; József sz. 1796. Gyöngyösön.; István sz. 1706. (1. Zöld Ilona, 2. Mezey Ilona); Péter sz. 1731.; János sz. 1734. Kovács Anna, (Bodon Pál özv. 1755.); István sz. 1736.; Mihály sz. 1739. (Horváth Róza); Eszter sz. 1741. (Szokolay János.); János sz. 1783. Dopszán g. tiszt.; Ferencz.; László 1705.; Folytatás VII. táblán.;

VII. tábla.

László, ki a VI. táblán. 1705.; Mihály 1729–1733. (Kiss Mária); László sz. 1734. (Hamvay Anna) 1761.; Klára sz. 1736.; Zsuzsa sz. 1738.; Bora sz. 1739.; József sz. 1741. (1. Hubay Anna 2. Balikó Krisztina); Miklós.; Dani.; Mária.; Sámuel sz. 1742.; József (Klock Judit); Mihály sz. 1782.; Krisztina sz. 1744. (Szeleczky Mátyás.); Károly sz. 1773. (Hubay Zsuzsa) 1829.; Zsuzsa sz. 1775. (Hubay István.); Judit sz. 1778.; Lajos sz. 1780.; Debora sz. 1782. (Farkasné.); Pál sz. 1785. (Koos Teréz); Klára sz. 1787.; Pál sz. 1814. (Gál Mária); Mihály.; László.; Pál. 1562.; László.; Bálint.; Károly sz. 1821. (Horkai Mária); Károly 1862.; Mária.; Teréz (Barna Ferencz.); Kata (Novotny Pál.); Lidia (Barna Fer.); Bora.; László; Mihály; István 1790.; Ádám (Ztraka Zsuzsi); János sz. 1780. (1. Ujházy A. M. 2. Lokcsánszky Mária); László. †; József. †; Gáspár sz. 1799.; Ferencz sz. 1803. (Barna Teréz); Bora (Rakottyay Jánosné.); György sz. 1806.; József – ikrek – Bertalan születtek 1811.; János sz. 1814.;

A család történetére és birtokviszonyaira a sok adat közűl terünkhöz képest csak a következő okleveles kivonatokat adhatjuk:
1249-ben Miklós vitéz, neje Agatha és gyermekei és rokonai előtt végrendelkezik, melyben többi közt atyja Thiwald mellé az özörényi sírkertbe kivánja magát temettetni ^[57]*.
1291. Miklósnak fiai Miklós és Gergely III. András királytól az 1226. évi adomány át írását nyerik.
1353-ban Lőrincz mester néhai Barna Miklós kir. udvarnok fia, neje Margit néhai Chytneki Domokos leánya részéről testvér sógora Chytneki György comessel minden pereire nézve végképen kiegyezik ^[58]*. Ezen házasság által növekedett a Barna család tekintélye és a ma is birt Ivánkai pusztában kapott részszel birtoka.
1411-ben Demeter, Lőrincz mesternek fia, úgy szintén fiai István, Miklós és János még kis korúak (mindnyájan de progenie olim Thyvaldi) Zsigmond király által adományozott Horka és Melléte helységbeli birtokokba beiktattatnak.
1453-ban Demeter fiának Miklós mesternek neje Vay Kata végrendeletet tesz férje és ennek halála esetére gyermekei István és Orsolya javára a szepesi káptalan előtt, megemlítvén sógorát Barna Lőrinczet is, és Benedek fiát Jánost, kiknek a 16 darab arany paraphenum árán szerzett horkai részt vissza adatni rendelé halála esetére. Ugyan ez évben melléthei Barna István és fiai Pál és Lőrincz, és Jánosnak fiai Tamás és Imre a mellétei Abach és melléthei Barocz János és Bereczk által nekiek elidegenített mellétei birtokrészt birtokában 15 nap alatt felmutatandó okirat feltétele mellett Czobor Mihály gömöri főispán álltal meghagyatnak ^[59]*.
1470-ben Derencsényi Imre Gömör várm. alispánja és szolgabirái bizonyítják, hogy mellétei Barna Imre szolgabirósága korában a testvér öcscse Tamás által kezelt mellétei birtokot Barna István fiainak Lőrincz, Mihály, János, Miklós, Györgynek és már elhalt Pálnak öt aranyban elzálogítá.
1479-ben m. Barna Miklós birtokos Zentléleken és biztos hatalmaskodási iránti eljárásban ^[60]*. 1483-ban B. Miklós, Lőrincz, Mihály, György és János ellen a kövecsesi, keszi és horkamalahi birtokrészek végett Danch György gyermekei tiltakoznak.
1494-ben Ablonczy Tamás és m. Barna Miklós fia István Gömör m. városban szerzett javaikba II. Ulászló király beleegyező adománya folytán beiktattatnak.
1505-ben Barna Miklós beleegyezésével Vay Balás a vajai határban három darab földet 3 aranyban Thibay Jánosnak és Demeternek zálogba ád.
1508-ban B. István, János, Miklós és Pál néhai Istvánnak fiai Zsigmond királynak 1411. évi mellétei és horkai adomány leveleiket a szepesi káptalan által hitelesen átíratják.
1531-ben m. Barna Pál, nagy anyja Vay Kata utáni örökségi birtokokra nézve, Vay Orbánnal egyezségre lép csoltói Basó Péter, m. Barócz Benedek és Beretkei Miklós választott bírák előtt.
1539-ben sz. erzsébeti Barna Benedeknek fia János Horkán jobbágytelkét horkai B. Gergely fiára Pálra örökösen átruházza.
1541-ben m. Barna Ferencz özvegye Erzse, s gyermekei Ferencz és Tamás recski jobbágy telekről Giczey Jeromostól örökbevallási levelet kapnak.
1542-ben h. B. Gergelynek fia Pál Horkán jobbágytelkét B. id. Ferencz fiainak Tamás, Jakab és Ferencznek 40. m. forintért örökösen eladja.
1550-ben h. B. Istvánnak fia ifj. Pál horkai jobbágytelki puszta részét, melyet atyja sz. erzsébeti B. Jánostól vett, m. Barna Ferenczre beiratosan átruházza.
1552-ben B. Pál özvegye s gyermekei Mátyás, Lőrincz, Kata ellen a szepesi káptalan előtt tiltakoznak néhai Vay Ferencz maradékai részéről a vaji udvarteleknek tervezett eladása és Thibay Gergely általi megszerzése ellen.
1554-ben h. B. Miklós és Demeter horkai fél jobbágytelket malahi Katolyi Andrásra ráháznak.
1562-ben Monay Klára Makó Istvánné és Kata utóbb m-Barna Pálné, néhai Monay Jánosnak leányai Abauj megyei ősi monaji és szolnoki birtokjogokra I. Ferdinand király által fiúsítatnak és azokban Vendéghy Gergely kir. ember által bevezettetnek.
1579-ben Pathó Kata B. Mátyás hitvese részére az atyja néhai magasmarti Pathó Menyhért után illető javakból részét Báthori István országbíró kiadatni rendeli.
1580-ban m. B. Ferencz és neje Horváth Klára horkai kerti puszta belsőséget és malahi szilvásukat m. B. Andrásnak elzálogítják. Ugyan az ugyan azon évben mint Gömör megyei alispán Horkán Malahy Péterrel puszta belsőséget cserél. 1582-ben B. Ferencz szintén mint alispán B. Páltól megszerzi horkai jobbágy telkét.
1582-ben zendi Fuló Mátyás, Zemerey Albert, szalai Bakó Benedek és Zemerei Erzse Barna Farkasné Abauj megyei szalai és bakóházi birtokukba uj kir. adomány mellett beiktatnak.
1589-ben Monay Kata m. B. Pálné néhai Büdy Dorának Gergely leányának örököse Abauji Büd és Bihar, Bereg, Ugocsa megyei helységekben ősi öröksége iránt Büdy Gergely fiának Mihálynak fiát ifj. Mihályt Rudolf császár parancsa mellett a leleszi convent által idézteti. 1592-ben keresetét Büdy Mihály és István ellen megnyeri, és a per végrehajtása Pédery Lázár Abauj v. alispánhoz áttétetik. 1596-ban mit gyermekei törv. gyámja 300 frtban monaji és szolnoki részét Monay Gáspárnak elzálogítja. 1600-ban már Horváth János özvegye, első férje Barna Páltól származott leánya Klára életkorát a jászói convent által revideáltatja.
1590-ben zentmártoni Farkas Pál saját fiának Istvánnak, úgy Barna Mátyás fiának Miklósnak gyámja részére a Pathó Menyhért és Gáspár ellen vitt örökségi per a fölebbezési székről végrehajtás végett vissza küldetik.
1600-ban Zemerey Erzse Barna Farkas özvegyének és fiának Mihálynak meghatalmazottja Lánczy János azok részére Kupay György Zemplíni szolgabíró kiküldetését kéri.
1607-ben Korláth Istvánné Anna, runyai Soldos Péterné Kata, és Báthory Zsigmondné Zsuzsa, néhai Barna Ferencznek leányai férjeik által egy részről, más részről néhai B. Jakab leányai Zsófia Bethes Jánosné, Anna, mellétei Dévény Mártonné, és leánya Bora Gergellaky Miklósné a horkai és mellétei birtok részek iránt, melyeket említett B. Jakab fiának Pálnak törökfogságból kiváltása végett elidegenített, de mostohája Basó Erzsébet ifj. B. Ferencz édes anyja maga pénzén kiváltott, egymásközt egyezségre lépnek.
1623-ban m. Barna György maga s testvére Ferencz nevében, különben fiai néhai Farkasnak, ki fia volt Mihálynak, ez pedig fia Istvánnak, a mellétei, horkai és özörényi jószágok birtoklatába becsúszott azon leányág ellen, mely említett István testvérétől Barna Jnostól, és ennek Ferencz fiától Gömör megye egykori alispánjától származik, gróf Eszterházy Miklós nádor előtt tiltakozik.
1624-ben B. Gáspár és nővére Klára néhai B. Pálnak Monay Katától gyermekei felső-büdi részöket Czeke Jánosnak és nejének Borsvay Borának 150 frtért elzálogítják.
1633-ban m. Abach István, néha A. Gergelynek fia, a testvére A. Balás magvaszakadtából ősi jogon reá háromlott mellétei birtokrészt m. Barna György és testvéreknek, mit legközelebbi vérrokonokra, kikre különben utóbb örökösödési jogon háramlana, 400 frtért az egri káptalan előtt bevallja.
1633-ban Czéczey Dorkó, néhai B. Ferencz özvegye és fiának Istvánnak gyámanyja, nem különben Usz István és neje Kata, említett B. Ferencz nevében is a Zemplén megye hegedűsfalvi és hozzá tartozó jószágokat Szirmay Péter özvegyére 4000 frtért átruházzák, Drugeth György özvegyének tiltakozása mellett. Ugyancsak Czéczey Dorkó 1674-ben több gyermekei elhaltával, elhalt leánya Kata Usz Istvánné gyermekei Usz Gábor, Zsigmond, Blint és Erzse javára végrendeletet tesz. Ugyan ő 1675. jan. 28-án rokonának Barna Mihálynak és ennek atyjának B. Mihálynak néhai férje iránti hű szolgálataiért a horkai és ehez tartozó özörényi, malahi, ivánkaházi pusztákban szerzett földjeit s rétjeit át ruházza. Ugyan ez évben febr. 8-án pedig elészámlált számos birtokairól végrendeletet tesz.
1668-ban Barna Lukács fiának Zsigmondnak fia István az özörényi pusztabeli birtok iránt atyja és Giczey Gábor közt keletkezett egyezség ellen a leleszi conventben tiltakzik.
1696-ban azon szavatossági perre nézve, melyet B. Zsigmond özvegye Beyczy Anna, ugy fia István özvegye Dobos Judit a levárti birtokrész vissza váltása iránt Usz Gábor, Zsigmond, Bálint és Erzse, előbb Nikházy Györgyné, akkor Melléthey Györgyné kezdettek, országbirói késleltető parancs kelt.
1612-ben Ivánkai János az atyja néhai ivánkai Balog Pál által rövid időre néhai Barna Pálnak és nejének Monay Katának elzálogított ivánkai puszta birtokrész végett B. Pál fiát Andrást idézteti. 1621-ben pedig nevezett B. András, az atyja Pál által Kálmánczay Istvánnak elzálogított horkai, mellétei stb. birtokrészekre 80 forint auctiót vett fel.
1633-ban B. Mihály és neje Básthy Erzse fiokat B. Mihályt 500 frtért török fogságból kiváltják.
1635-ben m. Barna Máté, Jánosnak fia horkai és más birtok részeiből több darabot testvére András gyermekének Mihálynak, Andrásnak, Jánosnak és Istvánnak zálogba ád. Nevezett Andrásnak Chobánkai Klárától említett fiai 1635. május 31-én osztoztak. 1639-ben ismét B. András és nevezett fiai, valamint nevezett Máté s fiai György és Miklós, Batta Györgytől és fiától Jánostól zádorfalvi lakosoktól az ivánkaházi pusztában részt vesznek zálogba, és ugyan ezen évben ujra megosztoznak.
1645-ben m. B. Mihály és fivérei István, János és András a még akkor élt Andrásnak Chobánkai Klárától fiai az atyjok testvérétől Ferencztől Horkán szerzett birtokrészt Barna Máténak elzálogítják.
1652-ben B. András és neje Chobánkai Klára, és fiok Mihály nejével Básthy Erzsével Borsod megyei egyházas-arlói, kisbolyki és zádorfalvi birtokrészeiket Dapsy Miklósnak és nejének Barna Borának, a kis csoltóit pedig 40 frtba Nagy-György Péternek elzálogítják.
1664-ben Barna Mihály, György és Zsigmond néhai Malahy Anna maradéki Malahy Gergely utáni malahi puszta birtok elidegenítése miatt a Malahy rokonok ellen tiltakoznak.
1670-ben B. Mihály özvegye Básthy Erzse és fia B. Mihály, ennek nejével Ragályi Katával pelsőczi részöket elzálogítják.
1677-ben B. András néhai atyja Mihály után reá és testvérére Gergelyre és ifj. Mihályra háromlott horkai házhely és tartozékai harmadrészét említett Barna Mihálynak 60 évre zálogba adja.
1693-ban Barna Zsigmond özvegyétől Bejczy Annától Kálmánczai Pálné Dobos Judit (előbb B. István édes anyja), pénzt vévén fel, azt részletezve elismeri.
1700-ban idősb János fia Miklós, vérrokonai jogfentartója hg. Eszterházy Pál kir. helytartó előtt kimutatván, hogy a m. Barna család magvaszakadt állapotban nincs, mert Ferencz és János fivérein kivűl is többen élnek, az e czím alatti adományozást vissza utasítatni kéri.
1616-ban Battha Mihály és György és a Horkai nemesek a Barna Jánosnak elzálogított horkai részüket annak fiaira Barna András és Mátéra is átruházzák.
1639-ben Barna Pál fiának Jánosnak fia Máté, néhai Péternek fia Lukács, Andrásnak fia János, és végre néhai Farkasnak fia Ferencz Korláth Juditnak Máriássy Andrásnénak Horkán Berczik Benedek nevű jobbágyukat és telküket elzálogítják. Nevezett Máténak fia György 1665-ben atyja által Horkán 1640-ben elzálogított udvartelkére auctiót vesz föl. Ugyan ezen György Fris helységbeli telkét elidegeníteni akarván, az ellen 1675-ben Tibay Klára Náprágyi Györgyné tiltakozott Gömör megye előtt. 1703-ban említett Györgynek fia András adományos nemességéről Gömör megyétől bizonyítványt kap.
1652-ben B. id. Mihálynak fia Mihály neje Ragályi Kata jogán kis-csoltói pusztabeli telkét tartozékaival Nagy-György Péternek zálogítja.
1694-ben elismertetik, hogy néhai B. Mihályné Ragályi Kata után négy fiára maradt adósságot a legidősb fiú Simon özvegye Pekáry Kata id. Lónyay Ferencz részére lefizetvén, per megszüntetett.
1712. mart. 5-én osztoztak meg B. Péter özvegye Lithomericzk Julia és gyermekei B. Ferencz, Imre és Julia.
1748-ban B. id. Mihály legidősb atyafi és nemzetségi oklevelek gondviselője a Barna család ősi birtokainak bezavarása ellen, melyeket Lónyay Ferencz Horkán és több helyen Lónyay Ferenczre átruházott, ünnepélyesen tiltakozik. 1749-ben Draskóczy id. Sámuel és fiai Ádám és Sámuel a mellétei birtokrészekre adományt is szereztek, de a beiktatásnak ellent mondott B. István.
Hasonló birtokjogi viszonyokról szólnak még a múlt és most folyó század számos oklevelei, melyek közlését azonban a tér hiánya miatt is mellőznünk kell.
Mi azonban a család tagjai által viselt hivatalokat illeti, arra nézve a megyei jegyzőkönyvek és egyéb hiteles források után a következőket kell röviden elésorolnunk.
Már 1470-ben B. Imre Gömör megye szolgabirája volt. 1506-ban István nádori titoknok. 1569-ben Jánosnak fia György országbirói titkár, meghalt 1579-ban.
1573–1580. Ferencz Gömör megyei másod és első alispán.
1552-ben Farkas Egerben vitézkedett.
1591–1600. másik Farkas Abauj megyei táblabiró.
1613–1620. András Gömör megyei tbiró, esküdt és sz. biró. 1621-ben Miklós vm. esküdt. 1621. Mihály Abauj v. táblabiró. 1624. György Abauj v. tbiró, majd országbirói titoknok 1628-ban.
Abauj megyénél Ferencz 1632. tbiró. Id. György 1635. és 1637. 1647. orsz. gyülési követ, majd országbirói itélőmester. 1655-ben is követ. Ferencz 1639. kapitány. Ferencz 1650–1653-ban első alispán, midőn leköszönt, mert neje Czéczey Dora török fogságba esett. 1656. másik Ferencz másod alispán.
Gömör megyében id. Mihály 1634. főszolgabiró. 1639. tbiró. Lukács 1641. tbiró. György 1641. tbiró. Mihály 1660-ban tbiró és követ gersei Pethő Zsigmond tábornokhoz. Ismét Mihály 1666. alszolgabiró. – 1668. Zsigmond és 1676. Gergely kapitányok. 1688. Mihály tbiró. 1695. Ferencz kapitány. 1698. Péter tiszti alügyész. 1737. Imre ügyész. 1753. Ferencz szolgabiró. – 1770. Antal kapitány, ifjabb Imre esküdt, 1777-ben alszolgabiró. 1783. szbiró. – 1780–90. István r. esküdt, 1818. főbiztos Pelsőczön. – 1821. Albert jegyző. 1823. István alszolgabiró.
Simonnak fia János 1729. kir. harminczados, György 1741. kir. posta tiszt Kassán. Emlitett Barna György Abauj megyei követnek és itélő-mesternek kitüntetéseiről az 1635–1647. 1649. és 1655. évi országgyülési törvényczikkek is tanúskodnak.
A család ősi birtokai Gömörmegyei Melléte és Horka helységek, és az azok közelében eső özörényi és malhai puszták, mely utóbbiak Horka helységgel együtt máig legnagyobb részben a család tulajdonai, míg Mellétén csak Barna István és Lajos bírnak jelenleg.
Gömör megyén kivűl József ága (III. táblán) Zemplén megyében lett honos, ebből Józsefnek fia Mihály (szül. 1810.) már 1832-ben a Zemplén megyei r. c. clerus ügyésze, 1845-ben Zemplén s több megye táblabírája, 1847-ben Zemplén v. törv. széke választott birája, 1850-ben ugyanott a cs. k. törvényszék előadó ülnöke, 1856-tól pedig Kassán cs. k. pénzügyi előadó társ-ügyész. Nejétől Reviczky Máriától gyermekei közűl Bertalan 1861-ben a Zemplén megyei akkori törv. széknél igtató, 1862-ben köz- és váltóügyvéd, és Zemplénben kassai cs. kir. ügyészet képviselője.
Mihály testvére Antal, mint honvéd hadnagy halt meg 1849-ben.

Báróczy család. (Az I. kötet 202. 203. lapjához).

Báróczy Sándor a m. kir. testőr és iró, – mint Kazinczy Ferencz az általa rendezett kiadás mellé írt életrajzban közli, – 1735-ben april 11-én született. Származása ez:

Sándor 1757. Alsó Fejér adószedő (telegdi Patay Éva); Julianna † (Széky Samu.); Sándor sz. 1735. † 1809. testőr s iró.; Teréz (köv. Boér Pál); Sándor.;

Sándornak nem lévén maradéka, az egész birtokot sogorának Boér Pálnak fia Sándor öröklé. – Egy más ágnak táblázata ez:

József (g. vár. Árkossy Klára); István (1. Enyedy Mária, 2. Botos Zsuzsa); 1-től Elek.; Éva.; Julia.; 2-tól József.; Sámuel.; János; Anna.;

Baross család.(Bellusi).

A bellusi Baross család Trencsén megyei eredetű és nem 1575-ben, hanem 1578. april 13-án Pozsonyban kelt czímeres nemes levele, melyben Rudolf király Baross Péter és Jakab testvéreket és Péter, Jakab, Márton és György fiaikat megnemesíté. A nemes levél 1579. feria 3. prox. post fest. b. Francisci confesoris kihirdettetett. Családfájok az I. kötetben van.
A család czímere az I. kötetből ki maradván, metszvényileg a következő lapon közöltetik; áll ez kék és fehérre osztott paizsból, közepén liliommal vegyes rózsa koszoruból; a paizs fölötti sisakon szintén olyan koszorú szemlélhető.
A családból Miklós 1680-ban Trencsén megyei szolgabirónak választatott.
A Trencsén megyei nemesi összeirásokban következők nevei találhatók: 1736-ban Péter és fiaik Gáspár, József, Péter és Pál, továbbá János és fia Imre, ismét János és fia szintén János. György Hont megyébe telepedett, és unoka vérei Pál, Antal és László, végre András fiával Andrással Pruzsinán.
Végre ide jegyezzük Ferenczet, ki Temes vármegye alispánja volt, és 1829. september 19-én kora 52. évében halt meg Temesvárott.

Baróthy család. (Másként Szabó).

A baróthi és csíkszenttamási Baróthy család alapító törzse István 1673-ban nyerte nemes levelét és czímerét, mely a paizs kék udvarában hiaczint színű hosszú ruhába öltözött és jobb kezében bibliát tartó férfiút mutat. A paizs fölött koronás sisak áll. A családnak két ága él, egyik Erdélyben, a másik Bihar vármegyében. E család tagjai közé soroztatik Dávid, a jesuita és hires magyar iró is. A családfa következő:

István 1673.; János; István †; Dániel †; István †; József; Gábor. †. József.; János †; József.; Sámuel.; Sándor.; László.; Gábor.; Sándor.; Károly.; Zsigmond.; Lajos.; Gábor.; András (1. Csáky Ilona, 2. Biró Mária); Mátyás; Mihály †; Dávid sz. 1739 † 1819. Baróton jezsuita és iró.; János; István (Pallovics Julianna); József † (Szénás Klára.); János (Gubernáth Bora); Anna.; Pál (Németh Mária) Biharban; Mária (Csanády Kálmánné). Etelka.; Sándor.; Amália.; Antónia.; Béla.; Ákos.; Juliánna (Gázsy János.); László Ameriában él.; Elek (Sántha Kornélia) Biharban.; Gejza.; Kálmán.; Pál.; János.; Mária.; István.;

Bársony család. (Lovas-Berényi).

Kihalt család, mely az I. köt. 207. lapján említetett. A XVI. század közepén két testvér élt: I. Balázs és György. Amaz a kopcsáni, kacsovai és szakolczai birtokokat szerzé; neje Peteő Bora volt, leánya Zsófiának, bessei Farkas Márton leányának. – György a rozváczi (Trencsin vm.) helységet és kastélyt, és Nyitra Patvaróczot szerzé, és verbói harminczados volt; megöletett.
II. Balázs birtokait eltékozlá. Boldizsár ága Hont megyébe is átszivárgott.
II. György tiz éves török fogságban volt, haza térvén a lovasberényi jószág miatt pereskedett 1603-ban.
II. János 1586-ban rozváczi birtokára Rudolf királytól ótalomlevelet nyert.
A család czímere a paizs udvarában két gólya egy oszlop körül, melyre kígyó van tekerődzve.

Bársony; Balázs (Peteő Bora); I. János 1590. 1615. (Gyulaffy Zsófia.); Boldizsár (péterfalvi Török Kata); János (borsai Csorba Mária); Gáspár.; Benedek (bessei Farkas Magda); Erzse (Rakitay János.); Brigitta.; Mihály (Körmendy Mária; Anna (Fejérváry János.); Zsigmond Szakolczán. †; Juliánna (Erdélyi János.); János itélőmester 1678. (Rakitay Anna); György püspök † 1678.; Anna (Aranyossy János.); Boldizsár (Rajters Hermelin Veronka); József utolsó sarj.; Julianna. †; Bora (Albrechtovich Márton.); II. Balázs.; György verbói harminczados; II. György 1603.; II. János (1. Gosztonyi Bora † 2. Bucsányi Anna); Zsigmond 1628. (Patvaróczi Ilona); Ádám.; László.; András (1. Csizovszky Kata 2. Lehoczky Dora); Bora 1689–94. (b. Rutkay István.); Kata 1616. (Paxy György.); Éva (1. Tarnóczy István 2. Marsovszky Mihály.);

Bartakovich család. (Kis-Apponyi).

Az I. kötet 208. lapján igen hiányosan volt közölve. Itt bővebb nyomozás és családi adatok nyomán teljesebb családfája következik. A család Horvátországból eredt, honnan török foglalás után a XVI. században Magyarországba telepedett Bartakovics János, a ki János király részén állott. Ettől kapta Biharmegyei Fejértói birtokát ^[61]* még 1552-dik év előtt. Már 1576-ban mint öreg ember Békes Gáspár által a császár részéről Konstantinápolyba küldetett, miért is, noha azon küldetést elvállalni vonakodott, saját házának oszlopára akasztatott ^[62]*. E János volt a Bartakovicsok magyar ágának alapítója. Ugylátszik – az ő fia volt Miklós, ki Báthori András bíbornok híve lévén, midőn ezt az elvesztett szebeni csata után futásában kisérte, 1599-ben a székelyek által felkonczoltatott ^[63]*. Ez időben élt a családnak egy másik tagja: Bartakovich másként Horváth I. Ferencz, kitől a család öszves ágai származtak, s melyekből a nyitrai máig virágzik.
I. Ferencznek nejétől Pákay Ilonától fia II. Ferencz feleségül vévén Kisapponyi (másként Spányik) Borbálát, ez után jutott ivadéka a kis-apponyi birtokhoz és előnévhez. Ezen II. Ferencznek fiai voltak I. István és III. Ferencz, de ezek testvéreiűl olvassuk némely családfán Pétert és Bertalant is. E most említett Péter nőűl vévén Zólyom megyéből Barbarich Zsófiát, hont és nyitrai megyei jószágokat szerzett és azokban 1600–4-ben megis erősítetett, mint a sz. benedeki convent előtti bevallások mutatják, a tőle származott és „bagonyai“ előnévvel élt ivadék nemzékrendét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy tőle eredtek János, 1660-ban Hont megyei alispán ^[64]* és Gáspár, ki 1667-ben Léva vár alkapitánya volt, és Hont megyén kivűl bírt Nógrádban is a szomolai pusztán. Neje Nyáry Albertnek leánya, Deáky Istvánnak özvegye Nyáry Judit volt. Ez ágból eredt Bartakovics György, is, ki Deáky István leányát Mária Magdát vette nőül; továbbá B. Tamás, és ennek leánya Zsuzsanna, Gányi Péterné, kik Pest megyei f. nyáregyházi részöket 1699-ben Bottyán János ezredesnek és nejének Lakatos Juditnak adták el. Végre József, ki 1780-ban fehérvári őrkanonok volt.
I. Ferencztől a Bartakovics család nemzékrende következőleg terjedt napjainkig:
I. tábla.

I. Ferencz (Pakay Ilona); II. Ferencz (Kis-Apponyi Bora); I. István.; III. Ferencz 1622–28. (Keresztúry Zsófia); Péter (Barbarich Zsófia); Bertalan.; I. György (Majthényi Erzse); I. Márton 1729. követ (1. Lőrinczffy Kata, 2. Pyber Klára); László (Sirchich Anna); Klára (Tarnóczy Imre.); Gábor (Soós Fáni.); Mihály. †; József (Batthyány Juliánna); Anna (Jczerniczky András.); Mária (Matkovich András.); III. János esküdt † 1802.; Petronella (Csukár János.); III. László m. k. testőr † 1842.; II. Pál 1765. főszolgabiró (1. Jeszenszky Anna, 2. Bartakovics Kata); 1-től IV. Ferencz sz. biró 1778. (1. Marsovszky Ágnes 2. Braunsdorfer Magda); 2-tól Anna (Bacskády József alispán.); II. József nyitrai plébános.; Benedek t. biró 1814. (Vály Anna); I. Márton 1791. esküdt 1814. t. biró (Ordódy Anna); 1-től Bora (Puskás Lajos.); 2-tól Anna (Berecz József.); Nepomuczéna (Francisci Ferencz.); Jozéfa (Babóthy Imre.); I. János 1669. nádori adom. (Lindvay Zsófia); Folyt. a II. táblán.; István (Majthényi Bora); László. †; Péter. †; Imre (l. N. N.); Julianna (Balogh Sándor).; Mária (Simonyi József.); András (Ordódy Anna); Pál n. prépost cz. püspök † 1758.; Ádám 1720. Nyitrai esk. (Kosztolányi Kata); Éva (Tajnay István.); Zsófia (Kürthy Pál); Gábor (1. Almásy Francziska); Janka (Ghyczy Gáspár.);

II. tábla.

I. János, az I. táblán. 1669. nádori adomány (Liudvay Zsófia); I. Péter (Rajmannus Kata); Ilona (Jeszenszky István.); II. Péter (Brunszvick Francziska.); Sára (Dávid György.); József (Kelecsényi Zsófia); Nepomucena † 1813. (Kondé Erneszt.); Alajos 1808. D. in. ker. táb. ülnök (Kiss Anna); Mariánna † 1857. (1. gr. Stubenberg Antal, 2. Majthényi Imre kam.); Antonia Prágába apácza fej. † 1856.; Auguszt volt t. biró † 1866. (Palásthy Mária); Sarolta (gr. Da Mosto,.). Jolán; Auguszt.; Árpád.; II. János (Smonyi Klára) Folyt. III. tábl.; IV. Ferencz (Gerléczy Mária); A. Mária (Tamka Miklós.); Teréz (Gudics Ferencz.); Elek (Szbó Julia); Zsófia (Morvay János.); Mária (Nagy Ignácz.); Károly (Ludvig Kata); József Kakasfalva (Surmann Mária); István.; Bora.; Károly Örvistyén (Csemiczky Róza); Elek (Papanek Karolina.); Karolina (Hencz György.); Juliánna (Simetsek József.); Mária (Kántor Lajos.); Antonia.; VI. János Pöstyénben (Németh Erzsi); Rudolf cs. k. j. biró 1859.; Ottilia.; Teréz F.-Elefánton (Kochanovszky József.); IV. János (Dióssy Mária); Antal (Kostyál Kata); János.; Zsuzsa.; Julia.; József.;

III. tábla.

II. János, ki az II. táblán. (Simonyi Klára); Mihály surányi plébános.; III. József szül. 1720. exjesuita, tanár és iró.; Kata (Bartakovics Pál 2. neje.); Imre püsp. jav. igazg. (Bertalanffy Erzse); V. Ferencz 1791. főbiró. 1805. követ. 1808. fő perc. (Almásy Ágnes) Folytat. a köv. lapon.; Máriánna †; László alispán † 1814.; Teréz.;

V. Ferencz, ki az előbbi lapon. 1791. főbiró. 1805. követ. 1808. főperc. (Almásy Ágnes); Mihály vak † 1840.; Janka (Rudnyánszky János.); József † 1827.; Alojzia (Gafor Lajos.); V. János sz. 1788. † tbiró stb. (Bacskády Teréz); Erzse (Batthyány József.); Adalbert sz. 1792. egri érsek.; Ferencz (Batthyány Mária); Albertina.; Gabriella.; Ája (Batthyány Ferdinánd.); Florián szül. 1820. cs. k. kam. k. tábl. üln.; Vilma (Ordódy István.) Karolina (Szűry Lajos.);

II. Ferencz, – mint mondók – a család mostanig virágzó vonalának törzse, neje után Kis-Appony helység birtokosa. Fia III. Ferencz nőűl vette Keresztúry Andrásnak Elefánty Judittól (Elefánty Imrének leányától) való leányát Keresztúry Zsófiát és e jogon utódai a szalakuszi, menyhei, bédi, f. és a. elefánti birtokokban örökösödtek. Nevezett Keresztúry Zsófia utóbb, mint özvegy, nagyapponyi Apponyi Balázshoz ment férjhez. III. Ferencznek fiai I. György és I. János, István és I. András által négy ág támadt. István ága unokájában elenyészett.
I. Andrásnak egyik fia I. Pál esztergomi nagyprépost és almisi czimz. püspök volt. Meghalt 1758-ban. Testvére Ádám 1720-ban Nyitra megyénél esküdt, gyermekeiben kihalt.
György ágán I. Márton 1729-ben Nyitra megye követe. Egyik fia II. Pál 1765-ben Nyitra várm. főszolgabirája. Ennek fiai IV. Ferencz 1779-ban szolgabiró, két házasságból csak leányai maradtak. II. József nyitrai plébános; Benedek (1814.) táblabiró, II. Márton 1791–1814. esküdt, majd táblabiró, egyetlen leánya Jozéfa Babóthy Imre 1832/6 évi országgyülési követ neje. – I. Mártonnak László fia után unokái III. János esküdt meghalt 1802-ben, és László volt m. k. testőr 1842-ben magnélkül elhalt.
I. János a család máig terjesztője. Ez 1669-ben nádori uj adományt vitt birtokaira. Nejetől Lindvay Zsófiától két leányán kivűl három fia I. Péter, II. János és IV. Ferencz három ág terjesztői, és nagybátyjok Lindvay Ferencz után Pozsony megyei Vezekény helységben örökségök lévén, miután azt a dühöngő pestis és háború miatt akkor át nem vehették, arra Thédy Sándor örökösök hiánya czímén nádori adományt szerzett, mi ellen a három testvér 1714-ben az orsággyülésre folyamodott, és ámbár kedvező ítéletet nyertek, mégis félszázadi perlekedés után is a birtokba nem juthattak.
I. Péter ágán Alajos a Dunáninneni kerületi tábla birája volt 1808-ban. Gyermekei közűl egyik leánya Máriánna csill. ker. hölgy előbb gr. Stubenberg Antalné, utóbb Majthényi Imre cs. kir. kamarás neje volt, meghalt 1857-ben, Antónia Prágában ang. apácza főnöknő, és Auguszt 1825-től Nyitra megye táblabírája, az akori ellenzéki párt egyik kitűnőbb tagja, 1850. után Nógrád megyei Borsos-Berinke helységbeli női birtokába tette át lakását. Meghalt 1866-ban. Nejétől palásthi Palásthy Mariától négy gyermeke maradván, azok közűl Sarolta 1867-ben lett gróf Da Mosto neje.
IV. Ferencz ágán leszármazók Kakasfalván, Örvistyén, Pöstyénben és F.-Elefánton bírnak. Közülök VI. Jánosnak fia Rudolf 1859-ben cs. kir. járásbíró volt.
II. Jánosnak ágán egyik fia József exjezsuita szül. 1720-ban, jeles tanár és iró volt; másik fia Imre püspöki uradalmi igazgató volt. Ennek egyik fia László volt alispán meghalt 1814-ben; másik fia V. Ferencz 1791-ben Nyitra vármegye főszolgabírája, 1805. és 1807-ben országgyülési követe, és 1808-ban főpénztárnoka volt. Nejétől Almásy Ágnestől született gyermekei között kor szerint hetedik, rang szerint első helyen áll Adalbert (szül. 1792.) volt rozsnyói, 1850-től egri érsek, v. b. titk. tanácsos stb. a magyar egyház és haza egyik legkitünőbb oszlopa; a magyar tudományos irodalom, művészet buzgó pártolója és előmozdítója stb. Testvérei közűl
V. János, szül. 1788-ban 1805–9-ben huszár hadnagy volt, 1814-ben táblabiró, 1840-ben törvényszéki ülnök, 1848-ban elnök, 1849-ben megyei tisztviselők szétoszlásakor küldöttségi elnök. Meghalt 1866-ban. Nejétől bacskádi Bacskády Teréztől gyermekei közűl egyetlen fia Flórián (szül. 1820.). Már 1845-ben Nyitra megye főszolgabírája lett, 1846-ban kerületi táblai ülnök, 1851-ben a pozsonyi cs. kir. törv. szék titkára, 1854-ben a nógrád megyei cs. kir. törv. szék tanácsosa, 1856-ban a trencséni urbéri törv. szék elnöke, 1857-ben cs. kir. kamarás, 1858-ban a pozsonyi cs. kir. helytartóság sz. f. tanácsosa, majd ott az urbéri fő törv. szék tanácsosa, 1860-tól a m. tábla bírája.
A család czímere kék mezőben nyakán nyillal átlőtt hattyú, mint az I. kötet 208. lapján látható.

Bartal család. (Beleházi).

Az I. kötet 209. lapján csak röviden lévén érintve, adjuk itt lehetőleg teljes családfáját.
A beleházi Bartal nemzetség a Csallóköz régi nemes családa, melynek történetét egyik jeles tagjának néhai idősb Bartal György volt kanczell. referendarius tanácsosnak, a család ujabb statorának nagybecsű jogtörténeti munkáiban elszórt adataiból egy kitünő tudósunk ^[65]* szíves volt összeállítani. E szerint a család eredetét a XII. század vége felé élt királyi perestoldó Buzadra vezeti vissza ^[66]*, kinek Belud fia után Belud-Karcha vagy Beleházának nevezett ősi törzshelyétől vette előnevét. A család 1307-ben kezdett öröködési osztályperét 1352-ben nádori ítélet fejezte be. Ivadékai közűl a pozsonyi káptalan okmányai szerint István 1315-ben azon megyében szolgabiró volt; Pál (Paulus filius Michaelis de Beleháza) Zsigmond kir. 1421. évi határjáró parancsában a kiküldött királyi emberek közt említetik. Ennek fia Mihály V. László királynak az egyház-karcsaiak részére 1455-ben kiadott adománylevele folytán kelt iktató parancsban hasonlag kir. emberűl említetik. Ennek testvérétől Istvántól nemzett Benedek örökségét, Beleháza felét, 1540-ben a pozsonyi káptalan előtt eladván, Hideghéten szerzett jószágot; fia Mihály (Michael Bele de Belekarcha) pedig, valamint őse 1243-ban Damaza iktatásában, úgy három századdal később, midőn Damazértelke Kis-Királyfiai Scholastikának fiusítás utján adatott 1515-ben, 1516-ban mint szomszédja jelen volt ünnepélyes iktatása alkalmával ennek fia Mihály és Benedeknek unokája Tamás 1580. jul. 2-án Radecz István egri püspök és kir. helytartótól Beleháza ősi birtokukra (totalem unam integram domum seu curiam nobilitarem in possessione Beleház-Karchya) uj adomány levelet nyertek, és azon hó 8-án Olgyai Miklós kir. ember és Retzor György pozsonyi kanonok által ünnepélyesen beiktattak ^[67]*.
A XVII. század súlyos viszonyainak következményeit e család is érezvén, Mihály fiai: György és Lázár 1602-ben a pozsonyi káptalan előtt etrekarchai jószágrészüket 99 évre Karchai Benedeknek elzálogíták; ugyan azt majdnem nyomba kénytelen volt tenni unoka-öcscsük Lőrincz „minthogy – a záloglevél szavai szerint – ő felsége hűsége mellett felkellett ülnöm, és magam helyett el kellett mennem a törökre.“ Mindemellett 1675. jun. 4-én I. Leopold királytól etrekarchai és más kis jószágukra uj adomány levelet nyertek, az előbbit pedig utóbb per útján kiválták ^[68]*.
Ősrégi nemzetsége uj alkotójának tekintendő a nagy hírű publicista Bartal György, ki Pozsony megyénél kezdte hivatalos pályáját, onnan az alispáni székből mind fölebb emelkedve, mint a m. udvari kanczellária előadó tanácsosa, (1848-ban ministeri osztály főnök) sz. István r. vitéze, m. akad. igazgató tag stb. végezte 1865. sept. 20-án ^[69]*. Fiai közül János az 1847/8 . 1861. és 1865/7 évi országgyülésen Pozsony megyei képviselő; György az 1848. 1861. és 1865/7-ben Tolna megye országgyülési képviselője, 1848-ban azon megye főjegyzője, 1861-ben első alispánja, 1865-ben a magyar kir. helytartó tanács elnökhelyettese volt, mely méltóságától saját kérelmére 1867. febr. 5-én felmentetett.
A családfa következő:

Buzád; Belud (Bele); Bele; Dénes † 1347.; Mihály; Pál 1421. kir. ember.; Péter.; István; Péter.; János.; Mihály 1455. körül; Mihály 1516. körül; Mihály 1580.; György 1602. Lázár.; Béla.; János; ; István 1725.; Ferencz; Miklós † 1790. (Kajdácsy Kata); György sz. 1785 † 1865. k. udv. tanácsos (1. Bacsák Jozéfa † 1828 2. Bacsák Vincentia); István; Benedek 1540.; N. N. ?; Tamás 1580. Lőrincz 1602.; János sz. 1816. máj. 16. orsz. képviselő (Olgyay Erzse); Róza.; Lajos.; György.; Jozéfa.; Kálmán.; Erzse.; Ferencz.; György sz. 1820. sept. 22. helyt. elnökh. (Perczel Erzse); Mária sz. 1822. sept. 8. (Bacsák Mihály özv.); Pál sz. 1825. oct. 1. (Perczel Ilona † 1866.); Aurél.; Béla.; Dezső.; Pál.;

Bartos család

tagjai közűl István és János 1751. jun. 21-én Veszprém vármegyétől nemesi bizonyítványt nyertek. Jelenleg e család nevét Baranya megye nemesei sorában találjuk.

Básthy család. (ó és egyházas Básti)

régi nemes család, mint az I. kötet 215. lapján érintve volt és czímere is kiadva. Eredetét a XIII. századig viszik bizonyos Simarch és Hamud nevűekhez, kik állítólag Bástról eredtek, és hadi érdemeikért a bolondóczi várnak fő jobbágyságából IV. Béla király által kiemeltetve, 1266-ban királyi szolgákká (azaz nemesekké) lettek ^[70]*.
1479-ben Básti Gergely élt ^[71]*.
Egyik ágának teljesebb nemzékrende következő:

László; Imre (Ablonczy Bora); János 1683. (Hamvay Mária); Erzse (Barna András.) László 1711. másod alisp. Nógrádban (Ebeczky Mária); János.; Imre 1734. (Bucsányi Éva); Ádám 1734–55.; János 1734–55.; Pál 1755.; Sándor 1755.; József 1755. (Mocsáry Mária); Anna (Rajcsányi Sámuel.); Krisztina (Gáspár György.); Sándor (1. Jakabfalvy N. 2. Szmrecsányi Teréz); Mária (Szent-Iványi László.); 1-től József h. ügyvéd az iró.; 2-tól Sándor (1. Ebeczky Antonia 2. Kaszap Mária); Imre.; Sándor.; Béla.;

A másik ágról, melyen Dániel fiai állnak, az I. kötetben volt szó.

Battha család. (Vattai).

Az I. kötet 234–236. lapján áll töredékesen. Azon ismert törzse, kitől a családfa ízről izre lehozható, Battha I. Bálint volt, ki Félegyhzy Orbánnak nejétől (tán Gencsy) Borbálától, utóbb Erkényi Istvánnétól született leányát Félegyházy Annát vévén nőűl, azzal a következő családfa alapítója lett:

Bálint 1595. † 1607. (Félegyházy Anna); I. Pál 1629–33. nógrádi alispán (Gyürky Anna); II. Bálint 1672–77. Nógrádi sz. biró s követ (Ebeczky Magda); Zsófia (Herencsényi István.); Borbála (Szent-Iványi Ráfaelné); kitől leányágon az Urbányi, Gelle család is származik.; II. Pál 1684. (N. N.); Mária (Sebők Mátyás.); Anna (Komjáthy Dávid.); Julia (Becse Vajda András.); Klára.; Ádám 1705–11.; András 1705–11. (Zolnay Anna); Zsigmond 1705–11.; III. Pál 1744–67. nógrádi alisp. kir. tan. kir. táb. ülnök (1. Dvornikovich Magda † 1760. 2. Révay Erzse); Mária-Anna (Sebe Mihály.); III. Bálint 1734.; IV. Bálint 1774–92. septemvir.; László 1755–74. kir. tan. kancz. referend.; Imre. †; András 1761. volt katona.; IV. Pál 1821. lak. Rapon (udvarnoki Roll Kata); Francziska (Muslay Gábor.); Anna (Hamar András.); V. Bálint 1761. Borsodbad alj. (Csúzy Anna); Jozéfa (Vigyázó József.); József † Váczon 1854. táján (gr. Almássy Zsófia); Bálint. †; Paulina.; Róza.; György † 1857. (Frivaldszky Szerafin); Mária † (Beniczky Nepom.); Teréz (Almássy Gyula.); Béla.;

Batthyány család. (Németujvári gróf és herczeg, – és geresgáli nemes).

A németujvári gróf Batthyány nemzetségnek eredetét és rövid történetét előadtam az I. kötet 236. és következő lapjain, és pedig – mint közönségesen írják, – az Őrs nemből származott Rénoldtól (1160.) kezdve. Minthogy azonban a közlött családfák ujabb nemzedékei néhol hézagosak voltak, és minthogy ott a nemesi (most Nyitra megyében battyáni és geresgáli néven virágzó) ág is hiányzott, ezek pótlásáúl egy teljesebb nemzékrend közöltetik.
Előttem van a gróf Batthyány családnak Tárnok Alajos ^[72]* által 1854-ben kinyomatott nemzékrendi táblázata, mely Őrs vezértől (972. év) kezdve hozza le a családot, és az általam közlött Renoldig még öt nemzedéket mutat fel. Miután ez Rénoldtól kezdve az általam közlöttel teljesen egyezik, elégnek tartom a család nemzékrendet ujolag csak 1400. körűl élt I. György mestertől (ki a 238. lapon áll) és ki 1398-ban Battyán helységet kapván, első vette föl a Batthyány nevezetet, közleni, kitoldva hiányait, a mint következik:
I. tábla.

I. György mr. kapja Battyánt 1398. (neje Kata); I. László de Battyán; Margit (Alapy András); 1-től Benedek 1460. kincstartó, budai várnagy 1506–1514.; István 1460.; János; Miklós.; Lénárd. †; Zsófia (Gyulay János.); Justina (Chaulovich Pál.); Albert 1432. de Battyán (Pogány Klára); János.; I. András (zákányi Zerdahelyi Verona); Anna.; Gáspár.; I. Boldizsár † 1520. nagyságos; Menyhért.; Krisztina.; Ilona.; II. Péter kitől a nemes ág; Folyt. VIII. tábl.; I. Ferencz főpohárnok Bán. Németujvárt szerzi 1525. † 1566. (Svetkovich Kata) †; II. Boldizsár főkomornok nagyságos (Erhardi Kata); I. Kristóf főpoh. † 1570. (1. Kanisay Magd. 2. Kanisay Orsolya 3. Svetkovics Erzse); II. Gáspár. †; III. Boldizsár főasztaln. † 1588. (Zrínyi Dora); I. Ferencz főlovászmester † 1650. (Poppel Lobkovicz Éva); Kata (Széchy Tamás.); Dora.; Magda (Csáky László.); I. Ádám gróf lett (gr. Formentini Aurora) Folytatása a köv. lapon.; Bora (gr. Forgách Zsigmond.); Erzse (gr. Erdődy György.); György; Perpetua. (Dersffy Miklós.); Bertalan.; Ágnes (Both Ferencz.);

I. ádám, ki az előbbi lapon. gróf lett (gr. Formentini Aurora); Eleonora (gr. Eszterházy László).; II. Kristóf főpohárnok † 1685. (Palocsay Mária); Gr. Julia Anna apácza.; Bora (Széchy Péter.); I. Pál † 1674. (gr. Illésházy Kata); Folytatása a III. táblán.; IV. Boldizsár † 1700.; II. Ádám sz. 1662. † 1703. (gr. Strattman Eleonora) Folytatása a II. táblán.;

II. tábla.

a hercegi vonal II. Ádám, ki az I. táblán. sz. 1662. † 1703. Bán, országbiró (gr. Strattman Eleonora); József †; Lajos sz. 1696. † 1765. Strattman örök. nádor stb. (gr. Kinsky Teréz); Károly sz. 1698. † 1772. tábornagy, bán stb. herczeg 1764. (1. gr. Waldstein Bora 2. gr. Strattman Franciska 3. gr. Batthyány Antonia); 1-től Eugen † 1742.; 2-tól Vilmos. †; Teréz sz. 1718. † 1722.; Antonia sz. 1720. (1. gr. Erdődy Miklós, 2. hg. Batthyány Károly.); Anna sz. 1721. † 1727.; III. Ádám sz. 1722. † 1787. herczeg, táborn. főispán (gr. Illésházy Teréz); II. Lajos sz. 1753. † 1806. cs. k. kam. (gr. Pergen Erzse); József † 1762.; Antónia sz. 1762.; Fülöp sz. 1781. cs. k. v. b. t. tan. stb. herczeg.; Iván sz. 1784. † 1865. cs. k. kam. (1. gr. Eszterházy Mária † 1830. 2. gr. Batthyány Aglája); 1-től Erzse sz. 1820. csillag ker. pal. hölgy (gr. Draskovich Károly.); Leopoldina sz. 1824. (gr. Erdődy Sándor); Juliánna sz. 1827. (gr. Montenuovo Albert Vilib.); József sz. 1827. † 1799. cardinál eszterg. érsek.; Tivadar sz. 1729. † 1811. cs. k. v. b. t. tan. (gr. Eszterházy Eleonora); Fülöp sz. 1731. † 1795. (báró Perényi Bora); M. Eleonora sz. 1760. (gr. Althan Ferencz.); Antal József sz. 1762. † 1828. cs. k. kam. (gr. Roggendorf. Czeczil); I. Gusztáv sz. 1803. † 1840. (b. Ahrendfeld Vilma); Ödön sz. 18–.; Gusztáv sz. 18–.; Filippin sz. 1805. (gr. Pergen Antal); Eleonóra (Luterath József.); Kázmér sz. 1807. † 1854. magyar minist. (gr. Keglevich Auguszta) †;

III. tábla.

Grófi vonal. I. Pál, † 1674. ki az I. táblán. (gr. Illésházy Kata); Ferencz főpohárnok † 1717. (1. gr. Eszterházy Róza, 2. Czehentner Erzse); Róza (gr. Burgh Olivér.) Julia (gr. Piosasque Lajos.); Teréz (gr. Széchenyi Zsigmond.); Anna (b. Weisz Péter.) József. †; Zsigmond belső titk. tan. főasztaln. † 1728. (gr. Gallenberg Izabella); II. Pál győri nagy prépost és apát †; III. Ádám sz. 1697. † 1782. alkanczellár főtárnokmest. (gr. Eszterházy Anna); Aurora.; Regina.; II. Zsigmond sz. 1698. † 1768. cs. k. tan. (gr. Lengheim M. Róza.); Folyt. IV. tábl.; Julianna (gróf Balassa Pál.); I. Imre sz. 1701. † 1774. septemvir főasztalnok (gr. Saurau Anna.) Folyt. V. táblán.; Éleskői ág.; Szidónia (gr. Illésházy János.); Ferencz sz. 1737. † 1821. Sárosi főispán v. b. t. tan. (b. Stillfried Ágata.) János sz. 1747. † 1831. Torontáli főisp. (gr. Herberstein M. Antónia); Károly † 1814.; Juliánna (gr. Berényi Miklós); Regina (gróf Aspremont Góbert.); Antónia (gr. Zichy Károly.); Jozéfa (gr. Eszterházy Ferencz.); Janka (gr. Eszterházy Lajos.);

IV. tábla.

II. Zsigmond, ki a III. táblán sz. 1698. † 1768. (gr. Lengheim M. Róza); Miksa † 1804. szerzé Ikervárt (Flaesser Magda); Ferencz. † 1803.; József Sándor † 1812. (Skerlecz Bora); Lajos sz. 1806. † 1849. magy. mnist. elnök (gr. Zichy Antónia); Amália (1. gr. Jenison Walworth 2. gr. Westerhold Károly.); Amália; Ilona. (gr. Keglevich Béla.); Elemér.; Károly. †; Fülöp † 1795. (1. Katzianer Anna, 2. Stubenberg Teréz); 1-től József Emanuel cs. k. kam. † 1851. (b. Ottenfels Anna); Adél sz. 1801. (gr. Barbo Otto.); Ferencz sz. 1804. (1. Eisenbach Mária 2. gr. Batthyány Karolina); András † 1841.; Ludovica (b. Gudenus Antal.); 2-tól Kristóf sz. 1792. (b. Gleispach Fanni); Károly sz. 1817. (gr. Erdődy Henrika.); László hadn. † 1851. ifjan.; Ágnes † 1853. (gr. Batthyány Zsigmond.);

V. tábla.

I. Imre, ki a III. táblán. sz. 1701 † 1774. septemvir (gr. Saurau Anna); József sz. 1738. † 1806. főasztaln. Nógrádi főispán (gróf Illésházy Fanny); József sz. 1770. † 1851. cs. k. kam. (1. gr. Lázár Anna † 1831. 2. Tarnóczy Antonia); József-György sz. 1836.;Vincze sz. 1772. † 1827. Honti főispán (Rudnyák Jozéfa); Miklós sz. 1774. † 1842. (gr. Széchenyi Fanny.) †; Julianna sz. 1780. (Szwetich Jakab.) Fanny (Festetich Ignácz.); Szerafin (gróf Andrássy Károly.); Teréz (báró Kemény József.); Aglája sz. 1805. csil. ker. hölgy (gr. Batthyány Iván.); Áurora sz. 1808. (hg. Thurn Taxis Fridrik.) Isaura sz. 1809.; Athenaeis sz. 1811.; Irene sz. 1812. (gróf Schönborn Kelemen.); Artúr sz. 1814. v. alezr. (hzg. Apraxin Julia); Hermina sz. 1815. sz. ker. h. (báró Stillfried Fülöp.); Ilona sz. 1850.; Kata sz. 1852.; Artúr sz. 1854.; Georgina sz. 1855.; Ignácz erdélyi püspök sz. 1741. † 1798.; Antal † 1813. (b. Matjhényi Janka); Ernő sz. 1795. † 1814. (Tarnóczy Antónia); Kornél 1815.; II. Imre sz. 1748. † 1819. kapit. (gr. Haller Anna); Folytat. VI. táblán.; Alajos sz. 1743. † 1816. (gr. Szapáry Teréz); Kajetán sz. 1761. † 1817. cs. k. k. (gr. Sigray Antonia cs. ker. h.; Mária (gr. Pejachevic Vincze.); János sz. 1769. † 1826. (b. Gemmingen Anna); Folytat. VII. tábl.; Izabella (gróf Niczky György.); M. Anna sz. 1781. (b. Jöchlinger Fridrik.); Alojzia (Jankovich Antalné.); Karolina cs. k. hadn. (Lónyay József.);

VI. tábla.

II. Imre sz. 1748 † 1819. (gr. Haller Anna); Izabella (gr. Forgách Alajos.); III. Imre sz. 1781. főlov. mest. (gr. Majláth Erzse); Mária (gr. Cziráky Antal.); Anna (gr. Bolza József.); István cs. k. kam. (gr. Bolza Antónia.); Teréz sz. 1790. (b. Orczy Lőrincz.); Juliánna (Eötvös Józsefné.) Béla sz. 1838.; Mária sz. 1814. (báró Dumont Alfons.); Amália sz. 1818. (Almásy Pál.); Emma Róza sz. 1820. (Andreoly Ferencz lovag.); István sz. 1812. (gróf Mittrowszky Mária.); László sz. 1815. (gróf Festetich Celesta); Gabriella (Inkey József.); Antonia sz. 1827. (Inkey Zsigm.); Géjza sz. 1838.; Fánny sz. 1839.; László sz. 1840.; Czelaszta sz. 1841.;

VII. tábla.

János sz. 1769. † 1826. (b. Gemmingen Anna); Mária sz. 1797. (gr. Wallis Mihály.); Károly sz. 1798. † 1852. (1. gr. Nádasdy Ernestina 2. gr. Nádasdy Karolina); Guido (Fiáth Bora); Juliánna.; Sarolta (b. Gemmingen Adolf); Ilona (b. Puteani Károly.); Zsigmond (gr. Erdődy Gobertina); István sz. 1854.; 2-tól Karolina.; Fanny.; Zsigmond sz. 1810. (gr. Batthyány Ágnes);Vilma † 1847.; Kálmán sz. 1838.; Béla sz. 1840. (Tarnóczy Etelka.); Lujza sz. 1843.; Iván sz. 1850.;

VIII. tábla.

II. Péter, ki az I. táblán.; Benedek 1505. (Kasztellán Margit); Mihály 1562. (Lengyeltóti Kata); I. István 1562.; II. Farkas (ladoni Csömötei Kata özv. 1615.); György 1562.; II. János † (Kerekes Orsik.); III. Farkas 1629. előtt.; I. Ferencz (lindvai (Bánffy Kata); György. †; Gáspár (Lancsák Judit, utóbb Kőszeghy Györgyné.); György; Benedek 1650. (Bagody Éva utóbb Fodróczy Péterné); II. Ferencz † 1718. Nyitrába költözött Pereszlénybe 1694. (Nagyfalusy Dora utóbb Matkovics Ferenczné); osztoznak 1723. mart. 20-án. Jula Almásy Ferencz.; Antal † (Borovszky Franciska); A. Mária (Haluss József.); Róza (Piringer Gáspár).; Franczka (Ordódy György.); III. Ferencz (Ordódy Erzse); Folyt. a köv. lapon.; Orsolya (Zobotin János.); Dora (mankóbükki Horváth Ferencz.); Kristóf (Egerallyi Orsik); János. †; Kata (Rumy György.);

III. Ferencz ki az előbbi lapon. (Ordódy Erzse); III. István † (Névedy Julia); Anna (ifj. Ujfalussy József.); Erzse (Ujfalussy József id.); Julia (Bartakovics József.); János sz. 1740. † 1813. Nyitra v. tisztviselő (1. Ambró Anna, 2. Balogh Franciska); 1-től Kata (Rudnay Györgyné.); Anna (Rudnay János.); 1-től József sz. 1780. † 1829. Nyitva v. tisztv. (Bartakovich Erzse) Lajos. †; Alajos. †; IV. István †; Julia (Borcsiczky János.); Ferdinánd sz. 1810. Nyitra v. alisp. köv. (Bartakovich Ája); Apollónia (Molnár Zsigmond özv.); Mária.; Anna.; Nepomuka.; Amália (Huszár Imre.); Mária (Bartakovics Ferencz.); Teréz (Sóoky Ignácz.); Ágnes.;

Eddig a családfa. A nemzetség történetére nem lehet ismétlőleg kiterjeszkednünk. Csak megjegyezzük, hogy a család némely tagjánál, különösen Benedek nevűeknél tudtunkra nincs tisztában az irodalom. Egyik Benedektől – mint itt a VIII. tábla mutatja – a nemesi ág származik, de valószinű előttem, hogy nem e Benedek fiai voltak I. Orbán és Farkas, kikről az I. kötet 240. lapján emlékeztem.
A grófi ágon II. Ferencz nem halt meg 1625-ben, mint az I. köt. 241. lapján áll, hanem Tárnok Alajos genealogiája szerint 1650-ben, és így ő volt az, ki 1628. febr. 21-én Prágában kelt kir. diplomában ^[73]*, mint aranysarkantyús vitéz, és néhai gróf Zrínyi György fiainak ^[74]* gyámja II. Ferdinánd király az ország bárói közé emeltetett. Ugyan csak ő lett gróffá is egy adat szerint 1630-ban ^[75]*.
A nemesi ág II. Pétertől ered, mint már Lehoczky szerint a 238–241. lapon is érintetett, azonban itt családi közlés szerint leszármazását a VIII. táblán hitelesebb kimutatás tünteti föl.
A nemesi ág megkülönböztető előneve a „Geresgáli“, mely hajdan a grófi ág őseivel közös volt. Az egész ágazat a XVII. század végeig a Dunántúl élt, csak a mondott század végén Benedeknek fia (a nemesi ágon szintén II.) Ferencz költözött Pereszlénybe Nyitra megyébe, hol a család több tagja megyei tisztséget viselt, és máig virágzik, beházasodva, sógorosodva azon megye legnevesebb birtokos családaival. Most élő tagjai közül megemlítendő Józsefnek fia Ferdinánd (szül. 1810.). Nyitra megyének 1832-ben al-, 1840-ben főjegyzője, 1843/4-ben országgyülési követe, 1861-ben alispánja, a megyének egyik kitünő, átalánosan tisztelt tehetsége. Gyermekei a táblán láthatók.
A család ősi nemesi czímere a szikla alatt szájában kardot tartó oroszlán, és fiait tápláló pellikán, ezt viseli a nemesi ág is. A bárósági 1628-dik évi diploma adta hozzá a paizs fölötti koronából kiemelkedő sárkányt, mely kettős arany keresztet tart, mely czímert itt a metszvény is ábrázol.

Battik család. (Sarudi).

Az I. kötet 255. lapján álló családfa némi bővítéssel a következő:

György 1730. (Bezzegh Anna); György 1755. (Luzsinszky Anna); Ferencz (Jánoky Sára.); Péter (Chmelius N.); Magda (Dubraviczky Antal.); Pál 1755. (Máriássy Rebeka); Mária (Szathmáry Király Miklós.); György; Miklós.; Sándor; Sándor (Bohus Julia); Sándor.; István sz. 1801. máj. 30.; Erzse (ócsai Balogh György.);

A családfa élén álló György 1730-ban Pest megyei Nagy-Kőrösön hét telekre uj adományt nyert.

Becskér család. (Felső-Őri).

Vas vármegye azon adományos családai közűl való, kik 1582-ben Rudolf királytól F.-Őrre új adományt nyertek.

Becsky család. (Tasnád-Szantói).

Szatmár megye nevesebb családa, az I. kötet 266. lapján álló családfa helyett részletesebb nemzékrende a következő:

Sebestyén 1551. (Szepesi Kata); I. István 1560. (Jósa Bora); II. István.; I. György 1588.; Anna.; II. Sebestyén 1616.; I. László (Lónyay Zsuzsa); Anna (Fejérváry István.); Erzse.; Mária.; Zsigmond osztoz. 1641.; II. György osztoz. 1641. (Melith Erzse); III. György 1676. 1693. alispán. (Károlyi Erzse 1696.); Kata (Nyáry Bernát.); III. István.; IV. György 1754. fősz. biró 1738. alispán (Szalay Róza v. Krisztina); Erzse (Csabay István.); Gábor; Zsuzsa (Melith György.); László fősz. biró 1765–76. 1. alisp.; V. György 1754–65. fősz. biró (Erős Klára); Franczka (Sz. k. Cseh László.); Gábor osztoz. 1759.; Ferencz 1765–71. fősz. biró.; István osztoz. 1759.; Krisztina (Irínyi István.); Mária (Buday Péter.); Julia (Kállay Fer.); Róza;

E családfa sem terjed a mai nemzedékig. Hiányzik róla azon Zsigmond is, ki mint Rákóczy hadnagya elesett Kolosvár alatt 1704. május 14-én Szakal Ferencz naplója szerint.
A család utóbbi ivadékai közűl volt János táblabiró, ki 1835. deczemberben halt meg birtokhelyén Komlód-Ujfaluban kora 50-ik évében. Nejétől Vay Amáliától gyermekei Lajos, Jozéfa Elek Gáborné és Anna.
József 1841-ben szintén Szatmár vármegye főszolgabirája volt.
A család czímere a paizs udvarában és a sisak koronáján is két szem közt álló oroszlán buzogányt tartva.

Becz család. (Másként Tassy).

Egyik ágából volt Gábor cs. k. huszár kapitány, ki 1866. apr. 23-án Pesten kora 82. évében halt el. Utódai ezek:

Gábor † 1866. huszár kapitány (gutori Naszvady Róza); Károly (Kovács Teréz.); Jádit (Perczel Gyula.); Béla.; Róza.; Károly.; Géza.; Gyula.; Mária.;

Bégányi család. (Bégányi).

Bereg vármegye ős régi családa. Az I. kötet 271. lapján álló töredékes közlés helyett adjuk itt kimerítőbb ismertetését és családfáját.
Törzse Bél, kinek Péter 1319-ben a bégányi beiktatási parancsban már „de Bégán“ neveztetik. A család régi dísze Miklós de Nagy-Bégán 1463-ban Bereg megye ispánja (Comes) volt. (Teleki, Hunyadiak kora XI. 38.) A család tagjai osztályrész után de Ó-Bégán, majd de Kis-Bégány, vagy de Nagy-Bégány írattak. Ősi fészkük a két utóbb nevezett helység, ugy szintén Fornos helység is, melyről szintén többen neveztettek, és némi összevetés oda mutat, hogy e család a Fornossyval azonos. A családfa következő:
I. tábla.

Bél; Péter 1319. de Bégán; János alias Chott de ecadem; István de Ó-Bégán; László 1469.; Lukács de Bégán; Tamás 1883. de Ó-Bégán; János alias Éles 1417.; Mihály 1425.; Albert alias Puha.; Márton 1351. de ecadem Folyt. a II. tábl.; Jakab; Miklós; István 1447. de Fornos; Kristóf 1480. de Ó-Bégán.; Boldizsár 1480.; Kristóf.; Boldizsár.; György 1469.; Jakab 1519.; Tamás; István; Ferencz 1591. Kerepeczen (Komlósy Zsuzsa); Kata (Ujlaki Mihály deák 1548.); Gergely 1638. Ó-Bégányban Fornoson (Chutha Dora.); Miklós de Ó-Bég. Balázsérben (Rapolthy Magda) 1645.; Erzse 1639. (Kerepeczy István.); Benedek 1523.; Bálint 1546. (Verbőczy Zsófia.); ifj. András 1584.; István 1590.; András Szuhán Pazdicson birtokos; Folyt. a köv. lapon.; Sebestyén (Bulchi Zsófia); Sebestyén 1563.; Lukács de Ó-Bégán; György 1616.; László 1476. (Bulchui Brigitta); István.; György 1521.; Mátyás 1521. (kisgúti Supán Klára); Miklós (nyárádi Horváth Klára); László pap.; Anna 1579. (1. Zalmády Imre 2. Konya András.); Fruzsina (Borsvai Jakab.); Ferencz Kaponyán Zempl. v.;

András, ki az előbbi lapon. Szuhán Pazdicson birtokos; Kristóf 1592. Kis Begányban (Komlósy Ilona); András 1597. (Ilosvai Erzse 1629.); Sebestyén.; Tamás Ó v. Kis-Bég (Hartyáni Judit.); Péter 1650. (Hartyáni Anna); Bora.; Zsuzsa (fancsikai Lázár Lázár.); Mária (Szegedy István.); Ferencz 1564–1600. Gatályon (Ugocsai Anna.); Krisztina 1563.;

II. tábla.

Márton, ki az I. táblán. de eadem 1351.; János 1378.; Gergely 1410. Bégányb. beik. 1436.; Benedek alias Baha.; Orbán de eadem; Benedek 1480.; Miklós 1430. sz. biró.; János 1476.; Benedek.; Zsigmond.; László 1378.; Mihály 1378. de Ó-Bégány; Benedek 1449.; Simon.; Ferencz Ó-Bég. és Fornoson statut. 1492.; Gergely.; Ferencz.; Márton 1476.; Antal 1476.; László 1449. alias Bakos de Bégán; Miklós 1480.; Ferencz.; János.; Pál 1493.; Anna 1503. (Mikolás Mihály.); Simon 1503.; Margit 1504. (Guláőcsy Ambrús.); Gergely (Fodor Bora); Bálint 1588.; Dora (Ilosvay András özv. 1550.; Kata (konczházi Koncz István.); Bertalan 1480. (1. Anna, 2. Agárdy Erzse 1501); Zsigmond.; Miklós 1550. (Ilosvay Kata); Bora (gibárti Bór Ferencz.); János † 1602. (Nemes Zsófia Mih. l.); Pál Sárközre adom. (1. Eördögh Fruzs. 1574. 2. Bór Dorkó 1593.); Folytat. a köv. lapon.; Zsófia 1588. (k. Kende Mátyás.); Mihály de Kis-Bég 1483; Kata 1511. (Hrabóczy János.); Skolastika 1521. (Péter László);

Pál, ki az előbbi lapon. Sárközre adom. (1. Eördögh Fruzs. 1574. 2. Bór Dorkó 1593.); György 1600. – ikrek – Miklós 1600.; János (1. Laskai Anna 1650. 2. Szemere Dora 1656.; Zsófi.; Anna.; Dora.; Erzse (Balogh Gáspár.); Krisztina (Ormós Ferencz.); Ferencz Balabáson 1666. (Rácz Erzse); Mária (Kossuth Pálné.); Zsigmond 1692.; János 1758. Ó-Bég és Fornoson (Horváth Teréz); Zsigmond.; János 1780.; Anna.; Zsuzsa 1774. (Bégányi József); Lénárd stat. 1692. N.-Bégányb.; András 1692.; István.; ifj. András; Anna (Galgóczy István.); Ferencz Ó-Begányb. 1761. (Farkas Erzse 1767.); Ferencz 1812. (Gúthy Ilona); Mária 1847. (Balogh László.); Antal 1834.; László Fornoson 1846.; Julia (Mezőné.); Sándor 1847.; József.; Julia (Delyné.); Erzse; Ferencz 1600. (Miskolczy Klára); Folytatása a III. táblán.; Dora (Bossányi Miklós.); Kata 1616. (Füzesséry Benedek.);

III. tábla.

Ferencz, ki a II. táblán. 1660. (Miskolczy Klára); László 1656.; ifj. László 1681. (Janthó Judit 1701.); Gábor 1650. (Gargócz Anna.); Ferencz 1649. (Komjáthy Anna 1663. Pál l.) György 1656. (Bogdányi Erzse); Folyt. a köv. lapon.; Zsigmond 1650.; Sándor 1731. (Maróthy Julia); Kata.; László.; Gábor.; József 1774. (Bégányi Józéfa); Jozéfa (Szirmay József 1834.); Julia.; Mária.; László 1731. (r. Gyulaffy Krisztina); László (Kajdi Erzse Benj. l.); Klára (1. Botka György 2. Szilágyi György.); János (Póchai Rákhel.); Zsuzsa (Szirmay András.); Julia (Raksány János.);

György ki a III. táblán. 1656. (Bogdányi Erzse); ifj. György 1734–54. (Bay Éva); Anna (Ferencz Mihály.); Bora (1. Daróczy Miklós 2. Félegyházy László.); Erzse (Gyarmathy Samu 1734.); Ferencz 1734. (1. Draheim Klára 2. Hunyadi Erzse.); Bora (Horváth István.); Zsuzsa (Ormos Imre.); Erzse (Kulcsár István.); Erzse Málczán (Kéri István) 1761.; Ferencz 1757.; Pál 1784.; Klára (Nemes Ferencz.); Magda (Bérczy József.); László Gatályon 1812. Kis-Csebben 1813.; Mária (Kutas István.);

Békássy család. (Békási).

Az I. kötet 272. lapján közlött adatokat a család levéltárából alkalmam van teljesebb következő adatokkal ki egészíteni.
A család eredetét a XIV. századig vihetni föl hitelesen. Zsigmond király alatt a család elődei közűl István, Mihály szepesi, Miklós sasvári esperesek, és János kanonok több rendbeli érdemeik tekintetéből, úgy általok Békási Gergelynek fiai János és István és Tordasi Bálint 1417-ben Kosztniczban kelt czímeres levelet nyertek, már mint nemesek, mely czímeres levelet Tordasi Bálint deák részére 1449-ben Hunyady János Magyarország kormányzója hitelesen átíratott ^[76]*.
A fölebbi oklevélben a család ősi czímere a balra dőlt paizsnak (egykor kék, az idők rongálása folytán zölddé vált) udvarában balfelé ugró szarvas, nyakán arany koronával, a paizs jobb szegletére helyezett sisakból két kiterjesztett sasszárny között hasonló kiemelkedő szarvas szemlélhető; a paizst két oldalról kékvörös foszladék köríté. – Azonban a család nagyobbára más czímert használt és használ máig, t. i. a paizs vörös udvarában arany koronán könyöklő kart, mely kivont kardot tart, és fölötte jobbról félhold, balról csillag ragyog, a paizs fölötti sisak koronájából három fehér rózsa nyúlik föl.
A családfa ugyan fölebb nevezett Békássy Gergelynek 1417-ben élt János és István fiaival kezdődik, de itt megszakad, és a két testvérnek csak unokáját Békássy Jakabot ismerjük, ki a XVI. század derekán élt, és tőle a leszármazás következőleg terjedt le:

Jakab 1530. (1. Kustyán Dora, 2. N. Ágata 1553.); I. György 1550. Veszprémi alispán; Margit.; László Pápai várgondnok, (1. Csöglei Jakab Anna 2. Komornyik Anna); I. Imre; Anna (Csögley Ferencz.); I. Miklós 1588–94. veszprémi kapitány, (Majthényi Bora, utóbb Hagymásy Gáborné 1604.; II. Imre † 1633. 1615. kir. rovásoló (merenyei Balogh Zsuzsa); Anna (1. Andrásy János, 2. Somlai Mihály 3. Somogyi Samu.); Bora (Polányi Gáspár.); II. Miklós 1683 † 1702. körmendi kapitány (Káldy Jusztina); József 1710–1740. (1. Tallián Krisztina 2. Biró Kata); Ferencz Imre kapornaki apát 1760.; III. Miklós (Lippits Klára); Ferencz 1810. táblabiró (Szelestey Klára); Zsuzsa (Boros István.); Imre (él) volt alisp. és köv. (Pálffy Mária); Ignácz fősz. biró, alisp. † 1838. febr. 3.; Éva (Horváth Ferencz.); János krassói alispán kir. tan. 1782. (Vég antonia); Teréz.; Janka.); István kapit.; Teréz (Deső Károly.); Anna. †; Lajos.; Gyula (1. Nedeczky Ilka † 2. Dőry Irén 1860-tól.; Károly Högyészen.; Mária † (Hertelendy Miklós.); Antónia (Hollán Ernő.); Emilia.;

A családfán állók közűl I. György 1550-ben mint Veszprém megye alispánja a török dúlás folytán Pápa várossába vonulván, ott Kristóf utczai házát Pápa akkori ura enyingi Török János adómentesíté. A családfán csak leánya Margit áll, de egy más leszármazás szerint ennek fiáúl olvastam I. Miklóst, az 1594-ben volt veszprémi kapitányt, ki a családfa szerint I. László fiáúl tétetik. Lehet, hogy egy időben két Miklós élt.
A családfán álló Miklósnak 1588-ban neje Majthényi Borbála volt, ki utóbb (már 1604-ben) Hagymássy Gáborné lett.
II. Imre 1615-ben Sebeházy Ferencz győri őrkatonának Hernáthmesteri anyai birtokrészét zálogúl szerzé. Ennek fia II. Miklós 1672. sept. 11-én nagy mesteri kastély részét, és Bekeny és Keled pusztai részét Jakab Pálnak s nejének Káldy Katának zálogíták, ki azt 1677. martius 1-én Dömölky. Györgynek engedményezték, kik ismét tovább adák.
A család nagyobbára katonai pályán szolgált. Az utóbbi nemzedék közűl Ferencznek Szelestey Klárától fiai III. Imre és I. Ignácz, ki Veszprém megyénél jegyzői, főszolgabirói, s utóbb helyettes alispáni hivatalt viselt, meghalt nőtlenűl 1838. febr. 3-án; testvér bátyja
III. Imre lakik Högyészen, ugyanazon megyénél al-, majd főszolgabiró, másod, s végre első alispán volt, az 1843/4 évi országgyülésen követ, 1848-ban kis-czelli ker. képviselője. Gyermekei, s ezek közt három fia a táblán láthatók.

Beke család. (Bekeházi).

Mint Győr vármegyének 1767-ban kelt nemesi bizonyítványában olvasom, a család czímeres levélben (armales literae) nemesítetett meg, és mint az érintett oklevélből következtetni, azt Beke János és testvére Miklós kaptak – ugylátszik – a XVII. század végén I. Leopold királytól, de az eredeti czímeres levél az idők viharai között elveszett. Nevezett Beke János eredetileg Sopron megyében lakott, hol Kisfaludon birtokos volt, innen Veszprém megyébe költözve, Mihály nevü fiával kisfaludi birtokát eladá, majd végre Tolna megyébe telepedett. Mihályon kivűl gyermekei voltak még Gergely, Zsuzsánna és Judit. Többet ez ágról bizonyosan nem tudunk.
Jánosnak közszerző testvére volt Miklós, ki Győr megyei Ráró helységben volt birtokos és lakos; és török fogságot is szenvedett, de onnan kiváltatott. Ennek fia volt János, ki Rárón született 1692-ben, és Ásványon kereszteltetett. Ez mint rárói lakos kora 64. évében 1756. május 22-én Győr vármegye nemesség vizsgáló törvényszéke előtt nemességét igazolván, Lőrincz, János, Márton, Mihály és István nevű fiaival együtt 1786. jun. 1-én Györ megye által a kétségtelen nemesek lajstromába íratott. Nevezett fiak közűl Mártonnak egyik fia volt Imre, ki 1803. évi május 12-én (akkor mint Szabolcs megyei mándoki lakos) hova Sz.-Pálról telepedett) Győr megyétől az előbbi összeköttetés kimutatásának alapján nemességéről bizonyítványt nyert, melyet utóbb mint Nógrád megyei lakos 1808. jan. 12-én Nógrád megyében publicáltatott, és e szerint a Beke család nógrádi ágának (melyről I. kötet 273. lapján rövid említés van) alapítója lett. Ezen Imrének többi közt (mint a családfán láthatni) egyik fia a most is élő Gábor, ki 1828-ban Nógrád megyei tiszt. esküdt lett, 1830. jun. 22-én ügyvédi oklevelet nyert, azon évi aug. 5-én Nógrád megyei tiszt. alügyész lőn, az 1830. évi országgyülésen jelen nem lévő gróf Forgách István képviselője volt. 1832. jul. 18-án Nógrád megyei aladószedőnek, 1836. jun. 21. és 1839. máj. 7-én számvevőnek választatott, miről 1840. april 8-án lemondván, táblabiróvá neveztetett, végre 1849-ben a magyar kormány alatt a losonczi járásbna october haváig főszolgabiróságot viselt. Három rendbeli házasságából gyermekei a táblán láthatók.
A családfa következő:

Beke N.; János Sopron v. Kisfaludon.; Mihály.; Gergely.; Zsuzsa.; Judit.; Miklós Győr v. Rárón; János sz. 1692. publ. Győrben 1756.; Lőrincz 1756.; János 1756.; Márton 1756.; Mihály 1756.; István 1756.; József; József.; István.; Márton tanár, utóbb gr. Forgách urad. ügyésze; Alajos † Szécsénybe kora 28.; László pereszlényi plébán. † 1837.; Imre publ. Győrben 1803. Nógrád. 1808. Mandokról Nógrádba; Teréz † Mándokon.; Lajos † Mándokon.; Gábor Nógrádban 1867. (1. Laczay Margit, 2. Szakall Kata, 3. Endrődy Zsófia); András Győrből Temesbe 1837.; János.; András.; 1-től Ágnes (Zadubán Ádám ügyv.); Albert sz. 1836.; Biri sz. 1840. (Gonda Kár.); 2-tól Róza sz. 1845.; István sz. 1847.; Gabriella 1851.; 3-tól Ilona sz. 1859.;

A család Bekeházi előnévvel él, mely helység Zala megyében van, s tán a család eredeti fészke volt. A czímer, melyet a család visel, jobbról balra széles szelemen által, melyben vadkecske látszik, három részre oszlik, a felső szegletben kardot tartó kar, az alsó részben hármas halmon terebélyes tölgyfa magaslik. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között szintén a vadkecske ágaskodik. Ami az egész czímeren szembetűnő, az: hogy lényegesen a Kubínyi család czímeréhez hasonlít.
Ez alkalommal más hasonló nevű Beke családágakról is megjegyezhetünk némi adatokat. Somogy megyében Nagy-Bajom és Egyházas-Juta helységben, úgy Urs és Racskér pusztában bírt a XVII. században Beke Zsigmond, kinek utódait egy táblázat így mutatja:

Zsigmond; Zsigmond † 1699.; László 1699.; Magdolna (Ujváry János.); Judit (Récsey Mihály.); Zsuzsa † 1702. (Tamássy Pálné); Tamássy Ádám él 1755.);

E családfán álló Zsuzsánna fia Tamássy Ádám, Beke Istvánnal 1755-ben a Veszprémi káptalanból kiveszi azon bevallási levelet, mely szerint Beke Demeter és neje Nemes Ilona 1730-ban Vámosi kuriáját Csepeli Benedeknek zálogítá.
Győr megyében Győrött volt jogtanár Beke Farkas, ennek fia Kálmán Bécsben volt kanczelláriai udv. tanácsos.
Gömör megyében csak Beke Bálint létezik, ez előnevét Tisza-Vályról írja, neje Adorján családból való, Boldizsárnak nővére.

Belánszky család (másként Demkó).

A Demko másként belachi (vagy belai) Belánszky család Trencsén megyei eredetű, hol Béla v. Belach helységben a megyei nemesi összeirások szerint már 1666-ban birtokolt. Ugyan azt igazolja az 1733. évi nemesi vizsgálat is, midőn ott a Podhorszky és Szilva családokkal együtt adományozott birtokosoknak iratik. Azonban itt főleg csak azon egyik ágáról bírunk adatokat, mely Heves megyébe származott át. Azokat tehát, melyek az I. kötet 277. és III. kötet 278. lapján a Belánszky és Demko nevekről olvashatunk, a következő adatok pótolandják.
Trencsén megyéből a múlt század első felében kiköltözött Demko-Belánszky Mihály, ki Heves megyei Pásztó helységben volt községi jegyző, és Trencsén megyétől 1730. october 5-én kétségtelen nemességéről bizonyítványt kapott, melyet 1733. marczius 1-én fiai részére is Heves megyében hírleltetett. Tőle ágazata így származott:

I. Mihály 1730. Pásztohai jegyző.; István 1733.; I. György 1733.; II. Pál 1773. Apczon; József 1802. Ker. Püspökiben; Károly † 1849. Egerben; Antal.; Ludmilla.; Móricz.; II. Mihály 1773. Heréden Nógrádb. Gáspár Egerben publ. 1802.; János 1733.; Ferencz 1733.; I. Pál 1733. 1773. Pásztohán.;

A családfán állók közűl I. Pál mint pásztói lakos, II. Pál, apczi, és II. Mihály herédi (Nógrád v.) lakos 1773. aug. 17-én Heves megyében hirdettették ki nemességöket. – 1802. dec. 11-én József és Gáspár szintén Heves megyétől kaptak nemesi bizonyítványt.
Józsefnek fia Károly Eger városánál szolgált. 1845. jul. 31-én Heves megyétől nemesi bizonyítványt vett ki, melybe az 1802. évi bizonyítványból kimaradt Belánszky melléknév is igazolva beiktattatott.
Megjegyzendő különben, hogy Belánszky néven Trencsén megyében a Lieszkovszky család egyik ága is eléfordúl a nemesi összeirásokban, többnyire azonban Lieszko helységbeli székhelyükön.

Belányi család.

A Pest megyei nemesség sorában élt; tagjai közűl István azon megyének 1796-ban esküdtje volt.

Béldy család.

Az I. kötet 278–280. lapján közölve lévén, hiányai így pótolandók.
A 279. lapon álló II. Istvánnak neje gr. Nemes Francziska. Ezen Istvánról vette nevét a Béldy-Codex.
Ugyanazon lapon áll II. László, kinek ága nem halt ki, de mint Béldy István úr által tudósítva vagyok, máig él. Ugyanis II. Lászlónak két neje volt egymásután, és ezen házasság folytán ivadéka következő:

II. László (1. gr. Zenon N. 2. Henter Krisztina); 1-től Janka (Zeyk János az iró neje.); Jozéfa (váradi Horváth Károly.); 2-tól Albert (él) (Cserey Róza); Gabriella sz. 1846.; Tivadar sz. 1848.; Gizella sz. 1850.;

A 280. lapon III. táblán IV. Kelemennek fia Ignácz volt (nem József); elhalt tnauló korában. – Venczelnek leánya Róza meghalt 1834-ben (nem 1819-ben). Venczel fiának Ferencznek két fia van: Ákos szül. 1846. és Kálmán szül. 1853. – Györgynek pedig két leánya: Georgina és Berta.

Belényessy család.

A nemességet Belényessy Márton fia István, különben ötvös, de Báthori Zsigmond fejedelemnél egyszersmind kincstári hivatalnok, 1597. aug. 10-én Gyulafejérvárott kelt czímeres levélben a nevezett fejedelemtől nyerte a pénzügy körűli érdemeiért. István utódai két száz éven át mint Bihar-belényesi ötvös mesteremberek virágzottak az utolsó, István, e század elején mint nagybányai aranyműves és tanácsnok halt meg fi utód nélkűl. Leányági maradékai Bernády, Rimay, Lugossy, Krassay utódokban folytattatik. Az utolsó Belényessy leány: Mária, özvegy Lugossy Józsefné, kinél van az eredeti armalis levél is.
Czímerök a paizs kék udvarában hármas halmon álló grif, fölemelt első jobb lábával irótollat tartva. A paizs fölötti koronás sisakon szintén hasonló grif látható, vállán egy röpkénynyel körűlfont márvány oszlopot tartva.

Belényessy család. (Dézsfalvi).

Egyike az erdélyi dézsfalvi nemes családoknak. Közülök György 1614-ben Bethlen Gábor követe II. Mátyás királyhoz. Nejétől Fosztó Annától, ki után pánczélcsehi birtokos, fia Ferencz 1664-ben fiskalis jvak igazgatója. 1665-ben Brassóban harminczados, nejétől Putnoky Erzsétől gyermekei: Krisztina Szaniszló Györgyné, és II. Ferencz, kinek fia II. Zsigmond, ki 1796. alispán, 1809–1827. kir. pénztárnok volt.
1671. jun. 1. István, Csulay György nejének, Buda Annának Maros sz. Imrén egy jobbágytelket ád. 1678. B. Zsigmond notáztatik, 1679. máj. 27. számüzetik. Egy Sámuelnek Alsó Ágnestól (vagy Klárától) gyermekei: Sándor, Elek és Zsuzsa Sólyomy Tamásné.
Lajos 1796. szolgabiró. Sámuel irnok. Elek derékszéki elnök stb.

Beleznay családhoz (I. kötet 281. lapon)

adandók, hogy I. Sámuel grófnak nővére Zsuzsánna B. Jósikáné. Károlynak fia: Mihály (meghalt) és Pál él Pilisen.
Ferencz meghalt 1867. febr. 26-án kora 56. évében. Nejétől Matkovics Apollóniától gyermekei: 1. Árpád, ki külföldön neveltetett, nejétől Rácz Zsuzsánnától leánya Luiza, a költemények írója. 2. Mária Alexandra Naményi Antalné.
A család az újjitott nemes czímeres levelet II. Ferdinandtól nyerte.

Beliczey család. (Bajsai).

A czímeres nemes levelet Beliczei György és általa anyai bátyja Zorkó János kapta III. Ferdinánd királytól 1642. évi junius 6-án, mely Pozsony megyében 1660-ban publikáltatott.
Czímere – mint itt látható – a paizs vörös udvarában aranytól ragyogó borostyán ág, melyből hiúz emelkedik fel. Felűl ugyanaz.
A család ujabb nemzedékének kimutatása ez:

Beliczey József (Lechner Franczka); Julia (Karassiay István) alispán.; István (konopi Czigler Antonia); József.; Géjza.; Rudolf.; Mária (Terényi Lajos) alispán.; Bella.;

Ezen családi ágazat Békés megyében honos.

Bélik család. (Dezséri).

Trencsén vármegyei nemes család, mely a nemesi összeirások szerint 1748. és 1768-ban Dezseren bírt és lakott, névszerint János és fiai András, Mihály, József és János. Utóbb főleg Kisucza-Ujhelyen találhatók tagjai. Iratik nevök Bielik-nek is.
József, szül. 1757. mart. 18. Dezseren, 1809-től esztergomi kanonok volt. Meghalt 1847. kora 90. évében. Czímere függőleg kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban hármas halmon kivont kardot tartó kar, a baloldali kék udvarban ágaskodó grif, fölötte csillag. A paizs fölötti sisak koronájából két elefánt ormány között kiemelkedő oroszlán, hármas rózsát tartva látható.

Bémer család. (Bezdédi és kis-bakai, báró).

Ezen az I. kötetből kimaradt báró család a fölebb kiírt Szabolcs megyei két helységről írja előnevét. Ismeretes a családból László, egykor egri kanonok, majd 1843-tól nagyváradi l. sz. püspök 1849-ig, midőn a forradalombani részvéte miatt lekellett köszönnie. Nővére Szily Barnabásné. Unokaöcscsei báró Bémer Pál, stb.

Bencsik család. (Györgyei és fűzesmegyeri).

Nyitra, Pozsony, Bars, Pest megyékben birtokos nemes család, mely magát azon a Crysiumból (Horvátországban kőrösi katonai határkerűletbeli) Czirkveniki Benczith családból származtatja, melyből Benczith János a törökök és Bocskai elleni táborozásokban szerzett érdemeiért atyai nagybátyjával Mihálylyal, és másik nagybátyjának Benczith Péternek örököseivel együtt nemességében III. Ferdinánd király által 1637. aug. 19-én kelt czímeres levélben megerősítetett.
Ezen mindég Benczith, és Benczicznek írt családnak említett oklevelében ^[77]* czímere a paizs vörös udvarában hármas halmon arany koronát tartó két szemközt álló holló, a paizs fölötti sisak koronáján öt nyil.
E Benczicz család, melynek nevét idegenek könnyebb kiejtés után írhatták Bencsiknek is, de mely magát oklevelek tanúsága szerint horvátosan előbb Benczith-nek, utóbb magyarosan Benczicz-nek irá, eleje óta Pozsony megyében székelt. Nevezett János élt még 1645-ben is, midőn Eszterházy nádor szolgálatában találjuk ^[78]*. Egyik utóda szintén János, tulajdon aláirása szerint Benczicz néven 1692–92-ben Pozsony megye szolgabírája volt, és a fölebb leírt két hollós és nyilas czímert használta ^[79]*.
Ezen nemzetségből származtatja magát a füzesmegyeri és györgyei Bencsik család, melynek azonban első hitelesen tudható törzsét Bencsik Mihályt jászberényi születésűnek találjuk. Családi közlés szerint ez Nagy-Szombatba kerűlt a jesuitákhoz. Kétségtelen az, hogy a m. kir. Egyetem „Acta Promotionum ad gradus philosophicos“ czímű könyvében 1690-ben Bencsik Mihályt eredetére nézve „jászberényiensis-t“ a bölcsészeti graduatusok közt találjuk. Családi adatok szerint 1689-ben nyerte adományban I. Leopold alatt Pest megyében Fűzes-Megyert és Tápió-Györgyét, honnan a család előnevét írja. Ugyan ő íratik 1715-ben országgyülési követnek is ^[80]*. Nejével Nagy-Szombati lakos Húzó Jánosnak leányával Zsófiával tetemes vagyonnak és jószágrészeknek jutott birtokába, úgymint N.-Szombatban, Felső és Alsó-Lóczon, Bresztovánban, Zvarban, Zeleniczben, Czifferen, Pethőfalván stb. Meghalt 1728-ban. Tőle kezdve a családfa alább következik.
Megjegyzendő azonban, hogy ez időben Pest megyei Versegen is élt Bencsik család, és pedig – úgy látszik – I. Mihálynak egyik utóda Mihály, kinek Berkess leánytól gyermekei Márton és Verona 1729-ben éltek.
I. Mihálynak testvéreűl íratik Mátyás is, tán azon Mátyást értve, ki 1698-ban Borsodban született, neve Bentzig-nek íratott, és ki Debreczen városa főorvosa volt, meghalt 1749-ben ^[81]*.
Mihálynak fia Miklós, szül. N.-Szombatban 1703. dec. 6-án, meghalt ott 1746. febr. 12-én. N.-Szombati senator volt. III. Károly királytól Heves megyei Kerekudvart nyerte adományban. Neje dániai eredetű Hartvich Teréz, H. Józsefnek ^[82]* galanthai Balogh Magdolnától leánya (meghalt 1757. febr. 20-án), ki után Pest megyei Abonyban, Barsban Füssön, Óhajon, Valkházán, Porbán és Baróczon szép birtokokhoz jutott, melyeknek azonban egy része utóbb Horváth Teréznek Komjáthy Lászlóhoz történt férjhez menetele által elveszett. Ennek fia
I. József (szül. N.-Szomb. 1734. nov. 20. † ott 1804. oct. 18.) kir tanácsos és kerületi táblai ülnök volt. Nejétől bellusi Baross Jozefától († 1819. april. 24.) három gyermeke volt, ezek közűl
I. Ferencz (szül. 1757. aug. 12. † 1847. sept. 8-án füssi birtokán). 1790-ben a Bars megyei koronázási banderium kapitánya, és ugyanazon megyének 1802–1825-ig négy országgyülésen követe, az akkori ellenzék egyik kitünő tagja. Nejétől moysfalvi Gyurcsányi Annától több kiskorban elhalt gyermekei közűl csak három nemzett gyermekeket, de ezekből is Imrének Dezsericzky Máriától (kit utóbb bátyja János vett nőűl) gyermekei elhaltak.
I. György (szül. N.-Szombatban 1790. † Pest v. Bián 1840.) volt huszár tiszt, és Mária Luiza főherczegnő, és franczia császárné kiséretének tagja Párisban. Nejétől szili Szily Máriától csak a táblán látható két leánya maradt.
I. János (szül. Füssön 1789. † Czabaji birtokán 1838. oct. 25.) 1832/6-ban Nyitra megye követe volt. Első neje tajnai Tajnay Karolina magnélkűl elhalván, nőűl vette öcscsének Imrének özvegyét, Dezsericzky Máriát, kitől a táblán látható gyermekei születtek, és ki utóbb báró Majthényi Antal liptói főispán neje lett. Gyermekei közűl II. György, szül. 1829. april. 24-én. – 1854-ben nőűl vette ürményi Ürményi Claudiát († 1859.) kitől a táblán látható két gyermeke maradt. Az 1865. évi országgyülésen Nyitra mege egyik képviselője, részt vett 1866-ban a poroszok elleni háboruban, mint önkénytes tiszt.
A fűzesmegyeri és györgyei Bencsik család nem az elől említett 1637. évi armalisban megírt czímert használja, hanem a következőt, – melyet az előbbi lapon a metszvény is ábrázol; – áll ez egy kék udvarú paizsból, melyben mezitelen kardon kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a balban vörös fehér zászlót tartva, fölötte jobbról félhold, balról csillag látható. A paizs fölötti sisak koronájából két zöld ág között szintén hasonló zászlót tartó oroszlán emelkedik ki. Foszladék mindkét oldalról ezüstvörös.

I. Mihály 1689. † 1728. (Húzó Zsófia); Miklós sz. 1703. † 1746. (Hartvich Teréz); Erzse.; József. †; I. József sz. 1734. † 1804. ker. táb. ülnök (Baross Jozéfa); I. Ferencz sz. 1757. † 1847. Barsi követ (Gyurcsányi Anna); József; Janka (Ugronovics János.); II. Ferencz; József † 1780.; I. János sz. 1789. † 1838. Nyitrai követ (1. Tajnay Karolina 2. Dezsericzky Mária); 2-tól II. György sz. 1829. képviselő 1865. (Ürményi Klaudia †); Sarah sz. 1855.; György sz. 1857.; Mária sz. 1831. † 1844.; Valeria sz. 1832. (Semsey Albertné.); Ferencz sz. 1833.; I. György sz. 1790. † 1840. huszár tiszt (Szily Mária); Georgina (Kosztolányi János.); Mária.; József † 1823.; Imre † 1827. (Dezsericzky Mária); Teréz (Boronkay Lajos.); József † 1825.; Ábrahám. † 1826.;

Benczely család.

Nyitra megyében létezett. Alapítója Benczely András, mint agilis 1632. jun. 20-án II. Ferdinánd királytól Bécsben kelt czímeres levélben nemesítetett meg, nejével Zsámbokréty Annával, Dorottya, Anna és Katalin született és leendő gyermekeivel és utódaival egyetemben, mely nemes levél Nyitra megyében 1633. (Feria 3. prox. post primam Dominicam Trinitatis) kihirdettetett.
A család utolsó férfi tagja Benczely János a Hunyady grófoknak ürményi urodalmából Somogy megyébe a kéthelyi urodalomba költözött mint tiszttartó 1770. körül, ennek nejétől Grubanovics Zsófiától csak leányai maradtak, nevezetesen Benczely Katalin Podhragyai másként Kozics Istvánné, valamint annak nővéreitől maradékai, kiknél van az eredeti armális is.
A család czímere, – mint itt a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában zöld talajon hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a balban pedig zöld pálma-ágat tart. A paizs fölötti sisak koronájából szintén haosnló oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, a balban szívet tartva. Foszladék jobbról ezüst vörös, balról aranykék.

Bene család. (Nándori).

Nógrád megyei eredetű nemes család. Története az I. kötet 290. lapján adatott.
Helyesebben metszett czímere itt látható és következő: a paizs kék udvarában zöld dombon arany korona van, melyből kettős farkú oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont pallost tartva; a paizs fölötti sisak arany koronájából a leírthoz hasonló oroszlán emelkedik ki, kivont pallossal. A paizsot foszladék veszi körül.
Teljesebb családfája is I. Andrástól kezdve, ki 1597-ben élt, itt következik:
I. tábla.

I. András K.-Zellőben 1634. (Kovács Bora); Ferencz (Terchy Anna); Anna 1626. (Földváry György); II. András (Madách Zsófia); I. István 1653. adom.; I. Pál (Gedey Krisztina); II. István 1727.; Anna (Madách Gáspár.); Judit (Dacsó Pál.); Ferencz; Anna 1755. (Haan József.); Pál. †; József; Leopold (Varjasy N.); Ignácz (Majthényi Magdolna); Anna (Bory József.); Rozália (1. Vay Ádám, 2. Hegyessy János.); III. András 1653. donat. (Asgúthy Anna); Folyt. II. táblán.; I. János 1652–56. alispán.; IV. András Krisztina.; II. János.; Sándor.; András.; Mihály.; Juliánna (Lipthay László.); Erzsébet (Jeszenszky István.) Krisztina (Rajcsányi Antalné.);

II. tábla.

III. András 1653. donat. (Asgúthy Anna); V. András 1699. (ócsai Balogh Zsófia); Mária (Dióssy Mihály.); Zsuzsa (1. Darvas Mihály 2. Lepényi János); III. János 1727. † 1733. dec. 4. (Bezegh Zsuzsa); Bora (Bohuss László.); VI. András (Palits Anna); Zsófia (Jezerniczky Pál); András tbiró † Galábocson 1823. oct. 28. kora 61.; Konstantina (Jankovich Mátyás.); I. György 1705. szolgabiró (Schindler Zsuzsa); Anna (Asgúthy János.); Mária (Pelargus Gábor.); Zsófia 1756. (1. Bulyovszky László, 2. Kubínyi Imre.); I. Ádám 1727. 1730. sz. biró (Egry Éva); II. Ádám; II. György (Bossányi Janka.) †; Pál (Veres Anna.); Bora (Prónay Pál.); Zsuzsa (Sembery Márton); Eszter (Géczy György.);

Beőthy család. (Szlováni)

Szabolcs, Bar s megyékben lakozott, jelenleg Komárom megyében illetékes. Törzs alapítója beőthi Szlovány Lajos, ki testvéreivel Venczellel, Jánossal és Dániellel együtt III. Ferdinand király által 1656. febr. 3-án Bécsben kelt czímeres nemes levélben nemesítetett meg. Czímerök a paizs kék udvarában zöld talajon arany koronából kiemelkedő vörös ruhás, nyesttel prémelt kalpagú magyar vitéz, jobb kezében kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas szárny között oroszlán emelkedik ki, első lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A most ismert ág Lajosnak Dániel nevű testvérétől származik következő táblázat ^[83]* szerint:

Beöthy Szlovány N.; Lajos ns. 1656.; Venczel 1656. közszerző.; I. János 1656. közszerző.; Dániel 1656. közszerző; I. István Barsba telepszik; II. János katona 1769. public. Szabolcs.; III. János sz. 1763. † 1809. komáromi lakos (Fülöp Zsófi); István. 1769.; Zsófia sz. 1789. maj. 11.; Gáspár sz. 1786. † 1864. R.-Komáromban (Kovács Kata); IV. János sz. 1793. sept. 10. †; V. János sz. 1795. nov. 28. †; Zsófia sz. 1818. dec. 1. †; Zsigmond sz. 1819. febr. 17. költő, s váltó törv. sz. ülnök (Ferber Karolina); Zoltán sz. 1848.; Károly sz. 1820. † 1864. ügyvéd Győrben (Anxter Riza); Delinke. †; Amanda.; Teréz sz. 1822. † 1823.; László sz. 1826. † 1857. hum. iró.; Gáspár sz. 1834. † 1856.;

Dánielnek fia I. István Bars megyébe telepedett, és Tököly Imre tanácsosától Absolon Dánieltól bizonyítványt nyert. Fia II. János az Ujházi ezredben katona, 1769. dec. 13-án fiai részére is nemességét Szabolcs megyében kihirdetteti, és erről bizonyítványt kap. Egyik fia
III. János szül. 1763. dec. 3-án. Komárom városába telepedett. Meghalt Baján 1809. nov. 11. Nejétől ns. Fülöp Zsófiától (szül 1763. febr. 17. † 1819. jan. 2.) négy gyermeke közül csak Gáspár fia maradt, ez Léván (Bars vm.) született 1786. jun. 25-én; atyjával Komárom városába telepedvén, ott gabona kereskedést üzött. Meghalt 1864. júliusban. Saját és fiai részére Szabolcs megyétől 1838. mart. 5-én nemesi bizonyítványt vett ki, mely Komárom megyében azon évi junius 18-án kihirdettetett. Nejétől Kovács Katalintól, dr. Kovács Pál iró nénjétől (szül. 1795. febr. 19. egybekelt 1815. jan. 29.) a táblán látható gyermekei születtek. Ezek közűl: Zsigmond előbb Rév-Komáromban ügyvéd, iró és ismert költő, majd váltó törv. széki ülnök.
Károly (szül. 1820. nov. 2. † 1864. nov. 21.) ügyvéd volt Győrben és a Győri Közlöny segéd szerkesztője.
Lajos híres humorista iró; szül. 1826. május 2-án, meghalt Pesten 1857. május 20-án. A negyedik fiú Gáspár szintén meghalt 1856. jan. 18-án Lőrintén.

Berendy család.

Lásd Bőröndy család.

Beretky család. (A. és F.-Beretkei).

Gömör vármegye ősi családainak egyike; azon megyei hasonnevű helységről vévén nevezetét is. A XV. században élt Beretky Jánostól, ki Ravaz-nak is neveztetett, családfája ^[84]* következő:

János alias Ravaz de Beretk 1475.; Imre 1513.; Mihály 1513.; János 1566. (Basó Zsófi); Jakab.; György 1585. (Zendy Anna); Gáspár Choltón lak. 1584. göm. sz. biró (Herény Dora); Máté 1603. (Bakó Judit.); Mihály 1617. szolgabiró 1620. alispán (Poraneczky Kata); Ferencz.; Zsuzsa.; János 1611–1619. (Soldos Anna.); György 1611–14. (Saffy Zsófia); Mihály (Herencsy Anna.); István 1668. (m. Barócz Bora); Folyt. a köv. táblán.; Benedek (Deme Anna); András. 1598.; János 1598.; Pál 1513.; Gergely 1513.; Demeter; Tamás 1595.; Antal; Máté másként Kis 1604.; Zsuzsa 1491. 1513. (sz. e. Barna István);

István 1668. ki az előbbi lapon. (m. Barócz Bora); György 1693.; Zsigmond 1693. (Ragályi Erzse); Péter Herenyén (Szalay Bora); Dora (görgői Bartók János.); János (Beretky Erzse † 1766.); Zsigmond (dalnoki Nagy Erzse.); Ferencz Herenyén 1731. (Tibay Mária); Mária (Rácz István.); Gáspár 1693. (Ragályi Anna); Bora (Draveczky Zsigm.); Menyhért 1792.; Erzse (Beretky Jánosné † 1771.); István 1792.; Mihály †; Károly 1840.; Mária.; Zsuzsa 1792. (Katona Sándor.);

Berkes család.

A II. kötet 26. lapján említve; mihez ki igazításúl kell megjegyeznünk, hogy nem halt ki.

Berky család.

(A II. kötet 27. lapján). E kihalt családnak alapítói Berky Boldizsár és Gáspár, mint különben is nemesek, Rudolf királytól Prága várában 1584. aug. 14-én kelt ujjitó czímeres nemes levelet kaptak várakban tett katonai szolgálatok és a török elleni harczokban szerzett érdemeikért ^[85]*. Czimerök balról jobbra vont fehér szelemen által rézsutosan kétfelé osztott paizs, a felső jobb oldali kék udvarban pánczélos kar vörös zászlót tart; az alsó vörös udvarban zöld erdőből balra egy vasas lovasvitéz üget ki, kivont karddal a paizs fölötti sisak koronáján kard hegyén törökfej van, és a kardról jobbra vörösfehér zászló lengedez. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Bernády család (másként Bernárdy).

Szatmár megyében nemesi gyakorlatban állott György, felsőbányai mészáros, a nevezett megye insurrectionalis összeirásai szerint 1809-ben 44 éves, fia Sámuel ugyanott és akkor már összeirva. Ennek fia Dániel Beszterczei lakos 1860-ban. Ugy látszik azonban, hogy ezek ivadékai a Trencsén megyei Csernyánszky vagy Latkóczy családoknak, melyekből egy-egy ág Bernád névvel neveztetett.

Bernáth család. (Bernáthfalvi),

melyről a II. kötet 29. lapján van említés; azonban a családfa nincs máig lehozva, ott a 30. lapon álló I. Zsigmondtól kezdve a családfát bővitve így pótolhajtuk, mint a következő lapon láthatni:

I. Zsigmond 1640–1669. (Dancs Éva); III. János 1672–1723. (Kereszter Zsófia); IV. János 1711. (Péli N. Judit); József.; Ferencz.; Mária.; Judit.; Imre (Nyáradi Roza.); II. Zsigmond (Kandó Anna); III. Zsigmond Ungi követ, 1848. főisp. (Bay Kata); IV. László (1. Olchvári Erzse 2. Bónis Zsófia.); Ilona (Buday Miklós.); Sára (1. Fáy Gyula 2. Pilisy Lajos.); Kálmán (Gräfl Berta.); Szerafin.; Eugenia.; Dezső.; Anna (Keövér Péter.); Kata (Szunyogh Ferencz.) IV. István lak. Érkőrösön (1. Somodi Julia, 2. Fráter Éva) 1-től Sámuel (1. Isaak Erzse 2. Hangácsy Klára); 1-től Bora.; Sámuel.; Sándor.; 2-tól Antal.; Éva (Szentmihlyi Pál.); 2-tól Anna (Csűry Ábrahám.); István (Fekete Julia.); Sára (Halmágyi Ferencz); Menyhért.; Gábor l. Zálnokon.; Tamás.; Péter.; Anna.; Zsuzsa.; Bora.;

A Bihar megyei ágnak nemzedékrende ez:

Gedeon (Boronkay N.); Lajos H.-Pályiban; Ida (Frater Ignácz.); Mária (Bernáth Gyula.); N. (Bay Ferencz.); István (Bernáth Jusztina.); Teréz (Vay István); József alispán és követ (1. Halmagyi Karolina 2. Kurányi Amália); 1-től Kálmán (Komáromy Jozéfa); Etelka.; 2-tól Jozéfa.; Ilona.; Gedeon (Bónis Karolina); Gyula (Bernáth Ida); Karolina; Béla Komáromi N.; stb.; Vincze; N. (Fráter Vincze.);

A II. kötet 32. lapján álló czímer nem a bernáthfalvi Bernáth családé, hanem a báró Bernáthffy-aké, kikről itt alább nehány adat következik.

Bernáthffy család (báró, Olováczi).

A család előbbi neve Bernyakovich volt. I. Ferencz király korában Bernáthffy néven báróságra emeltetett és a közlött czímert nyerte. Mint emlitők József kalocsai kanonok volt, testvére Antal ugyanakkor élt. Valószinűleg ennek fia Ferencz ki Lugoson halt meg 1833. febr. 9-én. Leányát szuboticzai Kiss Andor vette nőűl.

Bésán család, (szekcsői, báró).

A kötet 60. lapján tett közlés helyett a családfa így pótlandó:

Imre (gy. Gáal Jusztina); Mihály.; Gábor.; István kir. tan. Veszprémi alispán † 1825. nov. 22.; Ignácz.; II. Imre; Gusztáv.; József.; Mária.; Károly cs. k. kap. M. Terézia r. (Gindly Klára); Anna (Buday József.); Krisztina (Dőry Pál.); Anna (Tallián Antal.); Francziska (Zichy József.); bárók Károly.; Lajos.; Ignácz.; János.;

Károly volt cs. k. kapitány, és M. Terézia rend vitéze, özvegye Gindly Klára 1829-ben az említett rend szabályai folytán fiainak osztrák báróságra emeltetését eszközlé. (l. Tud. gyüjt. 1829. IX. 121.)

Bihary család. (Rődi és m. bándi).

Törzse Bihary István, bajáki (?: tán bujáki) várnagy, nevezett vár ótalmában szerzett érdemeiért II. Mátyás királytól 1618. mart. 30-án kelt czímeres nemes levelet kapott nejével Niereő Katalinnal és két nővérével Bihary Ilona és Annával együtt. Czímerök a paizs kék udvarában ágaskodó grif, első jobb lábával buzogányt, a balban keresztes almát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából hasonló grif emelkedik ki.
A szerző Istvánnak fia I. Sámuel, ennek Ajtay Máriától ismét II. Sámuel, ki Szatmár megyéből Erdélybe telepszik, és Baróthi Krisztinát vévén nőűl, Palatkán, Ajtonban, Rődön (Kolos vmgyében), úgy Péterlakán és Hariban A. Fejér megyében birtokot kapott. A kuruczok által öletett meg, egy általa növelt szolgája hűtlensége és árulása folytán, midőn rődi birtokára utazott. Maradt két fia III. Sámuel és I. Sándor.
III. Sámuelnak fiai János és Miklós a kir. táblán tett törvényes gyakorlat után magtalanúl elhaltak.
I. Sándornak nejétől Némethy Zsófiától utódai így ágaztak le:

I. Sándor (Némethy Zsófia); József; Teréz (Szigethy Györgyné.); IV. Samu. †; II. Sándor † 1820. kora 75. (Miksa Erzse); Imre Kolos v. sz. biró 1848. (Kendeffy Polexin); Károly.; Imre.; Gyula.; Erzse.; Antal; János † 1860. kora 73.; III. Sándor m.-vásárhelyi ref. tanár (Adrian Julia); Hessen. Darmstadtból.; Ágnes.; Teréz.; Zsuzsa.; Zsuzsa (1. Békesy 2. Füley István.); Éva. †; Bora.;

E családhoz számitá magát m. bándi előnevű Bihari Márton, 1845/7-ben Zaránd v. követe, meghalt 1856-ban.
A fölebb említett bajáki vár alatt valószinűleg a Nógrád megyei Bujáki vár értendő. Ez esetben tán valami vérközösség létezett ezen Bihary, és azon felhevízi Bihary család között, melyből felhevízi Bihary Fülöp Nógrád megyei Horpács helység és Berki pusztabéli birtokra 1577-ben adományt nyert. Ennek tán fia Bihari Ferencz, kinek váradi kuriájába vitetett Báthori Gábor meggyilkolt teste 1613-ban ^[86]*. Bizonyosan utóda pedig Fülöpnek Ferencz, kinek leányát Zsuzsánnát Ferenczy Pál vette nőül, s kinek utódai Berki miatt ismét pereltek. A felhévizi Bihary család báróságra is emeltetett.
Ugyan csak e család utódainak mutatkoznak Mihály, kinek Sárközy Ilonától fia ismét Mihály, (1670. táján) kinek leánya Anna Hyros Jánosné. Más ágról Bihary István Panolay Erzse férje, Konkoly leány utód.

Birly család.

A Schveicz baseli cantonjából származtatik, hol többi közt a mult század végén Birli Gergely, Landamman a francziák ellen átalános népfelkelést rendezvén, Massena tábornok rendeletére ló mellé köttetve hurczoltatott, és börtönbe vettetett, hol a 80 éves agg meghalt. Családja elszéledvén, egyik fia Jakab elégséges vagyonnal ellátva, hazánkba Bács megyei Hodsák helységbe telepedett. Több gyermeke közűl Flórián-Ede az orvosi tudományokra adván magát, és ezeket Bécsben végezvén, a Pesti kir. Egyetemnél 27 éves korában a szülészeti tanszékre tanárúl neveztetett. Többször az orvosi kar dékánja, 1842-ben az egyetem magnif. Rectora volt és egyszersmind kir. tanácsossá neveztetett. Érdemeiért 1823-ban magyar nemességgel jutalmaztatott. Ekkor nyert, négy felé osztott paizsú czímere itt látható. Egész életét serénység, becsületesség, egyszerűség és takarékosság jellemzette. Pesten több házat, Nyitra megyében Nagy-Biliczen és N. Zsambokréten szép részbirtokokat szerzett. Meghalt 1853. nov. 28-án, kora 64. évében typhusban, mint Pest egyik külvárosának pincze lakában egy szegény nő körűl teljesített orvosi működésének áldozata. Első nejétől Staffenberger Teréztől gyermekei: 1. Flóra Kvassay Ferenczné, 2. Leopoldina Rosty Zsigmondné, 3. István (szül. 1823.) nagy-biliczei birtokos, a balatoni yacht-club igazgtó tagja. Második nejétől Schedius Krisztinától gyermekei 4. Ede (szül. 1833.) külföldön utazott 5. Lajos (szül. 1845.) kitanult gazda, lakik N.-Biliczen, nőül vevén 1859-ben Ghyczy Annát. 6. Krisztina.

Biróczy család.

Nyitra vármegye egyik ismertebb családa, tagjai nagyobbára megyei hivatalokat viseltek. Nehány tagjáról a II. kötet 112. lapján tétetett emlités. Trencsén megyében már 1681-ben élt Ádám.
Czímere a paizs kék udvarában férfikar irótollat (nem kardot) tart, melyre kígyó tekerődzik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén könyöklő kar, kígyóval körül övedzett kardot tartva. A czímer metszvényben itt látható.
A család tagjai közül Ferencz 1836-ban megyei árvák ügyésze, Imre aladószedő, hasonlóan József 1840. körül. Ágoston karkováni plebános 1857-ben.

Biróvszky család.

Nyitra és Bars megyei család; a nemes levelet János és Miklós kapták 1717. apr. 22-én. A II. kötet 112. lapján közlött hiányos czímer helyett itt közöltetik metszvényben s kiigazítva a czímer. A paizs kék udvarában három halmon egy lábával követ tartó darú áll; a paizs fölötti sisak koronáján két elefánt ormány között könyöklő kar nyugszik, zöld ágat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A családból az emlitetteken kivül György 1728 † 1740. nyitrai kanonok volt.

Bittera család. (másként Varga, de Hidéghét).

Pozsony megyei család, hol Ferencz 1817-ben ügyvéd volt. Sándor 1846-ban katona, Ferdinand beszterczei megyei pap. stb.

Blaskovich család. (Ebeczki).

A II. kötet 122. lapján hiányosan és határozatlanul volt közölve. Hiteles adatok nyomán története és családfája következő: alapító-törzse Blaskovich Sámuel a neoaquistica korában ügyvéd, gróf Koháryak jószág-igazgatója, Grassalkovics gróf sógora, mint az idézett helyen említők: 1712-ben kapott czímeres nemes levelet, majd Nógrád megyei Ebeczki birtokára nádori adományt, honnan a család elő nevét írja. Ivadéka következő:

Sámuel 1712–1736. (Grassalkovich Judit); László.; Bora (Kostyán Imre Pest várm. szolgabiró.); Ilona (Jeszenszky Mihály Pest v. szbiró.); Anna-Mária (rátóti Magócsy János.); Erzse (Konkolyi Thege János.); I. József 1742. Hont vár. alisp. (Dacsó Anna); Pál tábornok † 1803. (báró Reizenstein N.); József (Fáy N.); Márton 1766. Hont várm. szolgabiró. †; Mihály. †; Renata (Pyber Benedek.); Ferencz.; Zsuzsa.; Teréz (Gyurcsányi Ignácz.); Bertalan Biharban † 1858. (Almásy Erzse); Pál v. kapitány Honti képviselő 1861. (1. Etthre N. 2. Sárközy Janka 1845.) József (Latinovics Malvin.); Antal.; Gyula † Hevesi alispán (Patay Fáni); László (1. Etthre N. 2. Sopronyi Simonyi Bora.); Amália (Kállay István.) Anna (Edelspacher Mátyás.); Gyula.; Nina (Máriássy Béla.); Malvin.; Sándor.; Bertalan (Kárász Irén.); István (Rónay Amália.); Miklós (Edelspacher Mária.); Ernő.; Anna † 1858. (Huszár István.);

Bobest család. (Zithaviai).

Szepes megye régiebb nemes családainak egyike és azok közűl való, melyek mint a családi tudositás mondja, a XV. század elején a Thurzó, Henkel és más családokkal a Szepességbe, különösen Lőcse városába leginkább Szász-ország Zithau városából költöztek, mely utóbbi városról vette a család előnevét is.
A család neve szepesi német kiejtést szerint Popst néven is fordul elő a régi okmányokban, és így találjuk már annak egyik ősét, Popst Fridriket 1402-ben a „Congregatio SS. Corporis Christi“ társulat tagjai között. Lőcse városának 1550-ben levéltára egy részben elégvén, a XV. század végén találunk ismét a család egyik tagjának emlékére, t. i. midőn 1494-ben II. Ulászló magyar és Albert lengyel királyok Lőcsén találkoztak, akkor Wagner szerint az egyik király a Thurzó-k házában, a másik Popst Czirják házában volt beszállásolva. E Czirják ama Fridriknek unokája lehetett. Nevezett Czíriak, több ízben Lőcse város bírája volt, a város részéről II. Lajos királyhoz mint küldött útközben halt el 1519-ben, és a Lőcsei n. templomban a Thurzók sirboltjában temettetett el. Popst Cziriáknak fia II. Cziriák a bethlenfalvi Thurzó családba nősűlve, ezen összeköttetés, a gazdag Fugger-okkali sógorosodás emelé a családot. Azonban míg Cziriák neje Thurzó Katalin végrendelet folytán Thurzó Elek örököse lett, Cziriáknak fia Jakab, állítólag a Thurzó-féle anyai birtokot sógora Faigel Péter nejének Thurzó nejének hagyta. Elől említett Popst I. Cziriáktól a család következőleg terjeszti elé nemzékrendét:

Popst Cziriák † 1519.; Cziriák † 1522. (betlenfalvi Thurzó Kata); Bobest Jakab ns. levelet 1563. (Darhay Katalin); Kata (zaibe lsdorfi Faigel Péter.); Fridrik † 1609. (Rolly Zsuzsa); II. Fridrik † 1620. (Grubchen Orsoly.); III. Fridrik † 1649. (Spes Zsuzsi); Cziriák.; Hedvig (Darahy János.); Dora (Egredy Ferencz.); Fides (Ráthony Pál.); IV. Fridrik † 1691. (Draveczky Mária); Zsuzsa (1. Mesz Tóbiás, 2. Kassai Nagy István.); V. Fridrik † 1748. (1. Berthóty Mária 2. Péchy Klára); I. Mátyás sz. 1738. † 1811. (Palugyay Anna); Folyt, köv. lapon.; Klára (Szily Istv.); Ezechiel; Zsófia (Rainischné.); IV. Fridr. †; Zsigm. †; Sámuel. †; Sándor. †; Mária (Mauks Mih.);

I. Mátyás, ki az előbbi lapon. sz. 1738. † 1811. (Palugyay Anna); Karolina (Horváth Tadé.); Márk 1810. (Tahy Mária); Klára (Budaházy Péter.); István sz. 1806. (1. levkóczi Horváth Bora, 2. Berthóty Paulina); Mária (Berthóty Kornél.); Anna (Both István.); Klára (Bencsik Antal.); Antonia (Bencsik József.); II. Mátyás † 1848. (Kubínyi Klára); Anna sz. 1809. apácza.; Clotild sz. 1809. (1. Berzeviczy István, 2. Kántor Fer.); Erzse sz. 1812. (Mercz Pál.); Lajos-Sándor sz. 1816. kir. tanács. ker. tábl. üln. (Kerekes Amália); Manó sz. 1819. Szepes v. törv. sz. ülnök.; Klementin (Máriássy Jeromos.); Mária sz. 1861.; Ilona sz. 1862.; Nep. János sz. 1864.; János sz. 1829. (Jámborszky Natália); Erzse sz. 1864.; Mária sz. 1831. (Mercz György.);

*) II. Mátyásnak még hat kis korban elhalt gyermeke volt, u. m.: Etelka, Ede, Natál, József, Janka és Mátyás.

A családfa szerint Cziriáknak volt fia Jakab, ki a katonai pályán mint több vár védője s várnagy, szerzett érdemei tekintetéből 1563-ban I. Ferdinand királytól uj czímeres nemességét megerősítő levéllel diszitetett föl; ^[87]* és czímere ekkor a Thurzó családéhoz hasonló oroszlánynyal és három rózsával szaporítatott.
I. Jakabnak egyik fia Cziriák az uralkodó ház híve és a hadi pályán vitéz, magtalanúl halt el. Testvére I. Fridrik Lőcse városának tisztviselője volt, meghalt 1609-ben. Roly Zsuzsánnától fia II. Fridrik több ízben Lőcse bírája és tanácsnoka volt. Lőcse városának akkoron igen ritka, derék (saját cs. czímerével ellátott) orgonát készítetett; mint gazdag és befolyásos férfiú a Lechniczi és gibeli urodalmakat és Mengus falut bérben birta, Bethlen Gábornak többször küldetésekben alkalmazott híve volt, és ez által 1820-ban minden polgári hivatal viselésének terhétől felmentetett. Fia
III. Fridrik szintén Lőcse város tanácsnoka volt; meghalt 1649-ben. Fia IV. Fridrik nőül vévén 1671. körűl Draveczky Máriát, ez által utódai Draveczen örökösödtek, és Lőcsei birtokukat eladván, nevezett anyai birtokukba telepedtek. Ennek egyik fia V. Fridrik mint kapitány Rákóczy alatt szolgált, és Nedecz várát 1709-ben a császáriak ellen védelmezte, azonban a vár ostrom által bevétetvén, fogságba került, és csak nehezen szabadúlhatott meg a halálbüntetéstől. Utóbb kegyelmet nyert. Első nejétől Berthóty Máriától gyermeke nem lévén, nőül vette Görgey István özvegyét Péchy Klárát. Fia
I. Mátyás (szül. 1738.) esküdtségtől kezdve, mint al- és főszolgabiró késő öregségeig a megyénél tisztviselősködött, míg 1811-ben draveczi jószágán tűz alkalmával a lángok közűl nem menekülhetvén, áldozata lett. Nejétől Palugyay Annától két leánya, két fia maradt. Idősb fia Márk mint megyei esküdt fiatal korában halt el, hagyván maga után két leányt és egy fiút Istvánt. Az ifjabbik fiú II. Mátyás szintén megyei pályán szolgált, mint esküdt, al- és főszolgabiró és nemesi pénztárnok egész haláláig 1848-ig. Számos tagú családjában jelenleg élnek:
Lajos-Sándor az egri volt cs. kir. megyei törvényszék elnöke, 1861-től kir. tanácsos, és a dunántúli kerületi itélő tábla közbirája.
Manó Szepes megyének volt levéltárnoka, később állam-ügyész, 1864-től törvényszéki ülnök.
Nep. János telekkönyvi előadó.
A család czímere a fenebb érintett czímeres levél szerint négy felé osztott paizs, melynek 1-ső vörös udvarában arany koronán kettős farkú oroszlán, a 2-ik arany udvarban fekete horgony; 3-ik arany udvarban három piros rózsa; a 4-ik fekete udvarban egy szelemen látható. A paizs fölötti sisak koronájából félig arany, félig fekete mezben szerecsen emelkedik föl, mindkét két kezében egy fekete sasszárnyat tartva. Foszladék jobbról aranyveres, balról aranyfekete. Az 1-ső és 3-ik udvar alakzata a Thurzó czímerből kölcsönzöttnek látszik.

Bobok család.

Trencsén vármegyei nemes, és ott Dezseren birtokos.
Azonkivűl, mik a II. kötet 125. lapján írattak, a családról következő hiteles adatokat közölhetjük. Trencsén megyében az 1736-évi nemesi vizsgálatkor Bobok Mihály mint a m. kir. udv. kanczellária registratora, továbbá testvératyafiai András Dezseren, István Egerben, és János, mindnyájan Andrásnak fiai voltak ismeretesek. Ezen ágnak nemzékrende a következő lapon látható.

Bobok András; András 1736. utódai Gömörben.; Mihály udv. kanczel. registr.; István 1736. Dezseren (Bacho Mária); János (Rudnyánszky Julia); János 1736.; János Trencséni tbiró.; József †; Károly Trencséni tbiró (Kőkemezey Polexin); Gusztáv (Reviczky Henrika); Amánd.; Géza.; Henrik.; Lajos volt cs. k. hadnagy (Ambró Mária.);

Egy másik ágból származtak Juliánna Fejér megyében Végh Ignáczné és testvére József 1753-ban Zala vármegye jegyzője, kinek nejétől Rajky Máriától leánya anna Bubla Lászlóné volt.
A család czímerét itt a metszvény mutatja, a paizs felső részében vörös udvarban menő oroszlán látszik, fölötte jobbról csillag ragyog; az alsó rész két rézsutos oldal vágással három udvarra oszlik, két felsőbb szegletes kék udvarban fehér galamb, felemelt szárnyakkal csőrében zöld ággal, látható; az alsó közép arany udvarban zőld talajon zöldfa magaslik. A paizs fölötti koronán két elefántorrmány között szétterjesztett szárnyakkal csőrében zöld galyat tartó galamb szemlélhető.

Boczkó család. (Zaszkali).

Eredetileg Erdélyi család, itt érte a megnemesités Boczkó Jónást, ki 1698. mart. 12-én I. Leopold királytól maga, és bátyja Ágoston és Zakariás, úgy öcscsei: Sándor, Tóbiás és Gábor részére czímeres nemes levelet nyert, mely Gyulafejérvárott az erdélyi három natio jelenlétében azon évi junius 7-én Alvinczy Péter itélőmester tanusítása szerint kihirdettetett. Azonban Erdélybe valószinűen Magyarhonból szakadtak; legalább említett Ágostonról is azt jegyzé meg Apor Péter ^[88]*, hogy „ ex Hungaria.“ Ugyan csak ez Ágoston a czímerlevelet 1699. jan. 20-án a gyulafejérvári káptalan hiteles átiratában Sáros vármegyében hirdetteteté ki. Jónás főszerzőnek fia Pál Árva megyében 1732-ben esküdt, visszatért 1734-ben Erdélybe. Tóbiás Árva megyétől 1742-ben mint Pest megyébe telepedett, vett ki nemesi bizonyítványt.
A családfa következő:

Boczkó N.; Ágost. 1698. Zakariás A-Kubínban.; Jónás 1698. szerző; Pál 1734. árvai esküdt vissza Erdélybe; Sándor 1698–1700. (Skrabák Dora.); Tóbiás 1698–1742. Pest vm.; Gábor 1698.; Ádám.; István.; Pál; Gábor Hontban.; Mihály 1740. vulgo Turóczy (Petry Mária); Sándor (sz.-annai Almann N.); Sándor Medzihradnán †; Dániel (Sztrenik Zsuzsi); József.; János Turóczy nev. (Schucz Mária.); Ilon.; Zsuzsi (Reisz N.); Miklós.; Éva.; János 1740. vulgo Paszám (Skrabák Kata); Mátyás (Pukala Kata); Mihály katona.; Ilona (Ranosztay János.); Kata.; András (1. Pukala N. 2. Baligha Dudra); Kata (Szareny N. A.-Kubínban.); András Lapujtőn kertész.; Ilona (Trenkóczy Mátyás.); Mihály 1825. Dudro (Podzabány Zsófia; Mihály.; Zsófia.; János (1. Zsosko N. 2. Mucha Sedo); Zsuzsa.; Mária.; Anna.; János (Kleny Zsófia); Zsuzsa.; Mihály.; Mária.; Mihály.; András.; Kata.; Zsófia.; Mihály (Mucha Kata); János (Trenkóczy Mária); János.; Mihály.; Mária.; Zsuzsa.; Mikály (Tomaska Kata); Zsuzsa (Matuska.); Kata (Machay.); Mihály; Mária.; Pál.; Zsuzsi.; Zsófia.; János.;

A táblán állók közűl Sándor 1696-ban lovas insurgens. Ezen kivűl Árva megyében eléfordulnak:
1759-ben Boczkó Péter és fia Mihály, 1765-ben Mária Dubovszky Andrásné. 1761-ben Jakab, ki M. Terézia király asszony alatt fejvesztés alól felmentetett,
Dániel szül. 1751-ben Demendiczén, meghalt mint szarvasi ev. lelkész 1806-ban: fiai Sámuel szül. Szarvason 1797. jul. 1-én kir. táblai ügyvéd és a Podmaniczky bárók ügyésze, és Károly 1840-ben Békes megyének szolgabirája.
Ugyan e család tagja Boczkó Dániel az 1861. és 1865/6. évi országgyülésen Békés-Csabai képviselő.
A család czímere, – mint itt látható – a paizs kék udvarában zöld talajon álló veres ruhás magyar vitéz, fején tollas, prémes vörös kucsma, vállán bő mente lóg, jobb kezében fegyverét tartva, a paizs fölötti sisak koronáján jobb lábával kövecset tartó daru áll. Foszladék jobb oldalról arany vörös szinű, baloldalról ezüst kék szinű.

Bogyay család. (Vár-bogyai).

A II. kötet 154. lapján csak nehány tagja lévén említve, egyik ágának leszármazása ez:

József (Csúzy Krisztina); Pál; József.; Pál.; Ignácz; Ignácz.; János; József.; László.; Ferencz.; Angelika.; Anna.; János. Teréz (Jeszenszky Mihály.); Krisztina (Somogyi Ferencz.); Magda (Rosos Ignácz.); Anna (Parraghy János.);

Bohus család. (Bohusfalvi, pethőfalvi, s világosi).

A Bohus család eredetileg Liptó megyéből származik, és előnevét azon megyei Bohusfalva máskép Biharfalváról írta, míg a Zólyom vármegei ágazat ezen utóbbi megyei Pethőfalváról vette nevét. A nemzetség egyik ágának nemzékrende ^[89]* a következő lapon látható:

András 1650. k. B. de Bohusfalva; I. Dániel turdosíni harminczados (1. Pongrácz Zsófia, 2. Motesiczky Bora); 1-től Zsófia (praveniczi (Bossányi Mihály.); Éva (Pongrácz Miklós.); I. Ádám 1690. (1. Bosányi Zsuzsa, 2. Rády Zsuzsa); N. (Palugyainé.) N. (Jászberényiné.) 2-tól András jesuita.; II. Dániel.; II. András.; II. Ádám.; 2-tól László Aradon. (Bene Julianna); Mátyás.; Zsuzsa (Pribék Ferencz.); Éva (Kelessy Gábor.); Bora (Turánszky Sándor.); Erzse (Malatinszky Gabor.); Franczka (1. Balassovich 2. sz. k. Cseh Miklós.) Kata 1740. (Beliczay Ádám.); Imre 1755. czim. lev. (Kelecsényi N.); I. János (Urbányi N.); II. János Arad v. fősz. biró (Béra Anna); Antal őrnagy nőtlen.; III. János Arad v. főisp. (Szőgyény Antonia csill. k. hölgy); Mária.; Emilia.; Zsigmond (Vásárhelyi Julia); János.; Ilona.; István.; László.;

A családfán álló László Arad megyébe telepedett, ennek fia Imre, herczeg Grassalkovicsnak volt jog igazgatója, 1755-ben új czímerlevelet szerzett a II. kötet 155. lapján második helyen látható (kék udvarban sárkány) czímerrel. Fia I. János szerzé adományban Világost, honnan a család ez ága előnevét írta. Családja Arad megyében főbb hivatalokat viseli, míg III. János Arad megyének 1848-ban főispánja volt. Gyermekei és unokái a táblán láthatók.
Nincsenek a táblán Sámuel, kinek Dessewffy Erzsébettől előbb hajniki Bezzegh Jánosnétól fia Dániel 1764-ben híres ügyvéd, nejétől óvári és sz.-miklósi Pongrácz Évától nemzé Katalint Pongrácz Boldizsárnét. Továbbá István, kinek Bezzegh Annától gyermekei Péter és Kata Tihanyi Imréné voltak. – Végre János 1730-ban gr. Csáky Zsigmondnak jog-ügyvéde.
Liptó megyében Tornóczon is székelnek még e családnak tagjai. A II. kötet 155. lapján fölül álló czímer e család régiebb, vagy csak egy ágának czímerét képezi.

Borbély család. (Roffi).

A II. kötet 165. lapján említett roffi Borbély család Heves megyei Roff helység nagyobb részét jelenleg is bírja. – Családfáját csak e század elején élt négy testvértől kezdve ismerjük:

Borbély; I. Mihály; II.Mihály (Patay N.) †; Sámuel 1833. főszolgabiró.; N. (Puky Simon.); Sándor (Bernáth N.); László 1833. aljegyző (Szatmári Király Biri); Póli (b. Nyáry N.); II. József 1865. (Zeyk Kata); Lajos.; Antal. †; Géza.; Sándor.; Gyula.; Etelka.; József (Szoboszlai Julia); Miklós 1861–1865. orsz. gyül. képvis. (Sréter Klára.); Mária (Kormos Sándor.), Tamás; Juliánna (Domokos Mih.); Gábor (Vay Janka); Amália † 1864. febr. 12. (b. Bánffy Pál.);

Gábornak ága kihalt, leánya Amália mint gyermektelen, örökbe fogadta b. Bánffy Józéfának gr. Bethlen Sándor nejének leányát Cornéliát gr. Waldeck Frigyesnét.
A család mult században élő tagjai közűl említhetjük: B. Sárát Pély-Nagy Istvánnét 1777-ből; – egy másik Borbély leányt 1780-ban Bárczay Györgynét. – 1790-ben élt B. Mihály, kinek neje Nadányi Erzsébet volt; és ki tán atyja volt a fölebbi négy testvérnek.

Borcsiczky család. (Borcsiczi és Drietomai).

Trencsin vármegye régi adományos nemes családa, róla a II. k. 270. lapján tétetett emlités. A XVII: század elejétől néhány ágon nemzékrendje ez:

Gáspár 1612–38. (sz. pét. Dávid Erzse); Pál; András †; I. Imre.; II. Imre 1760.; Éva (Szilágyi András.); Mária.;

A II. köt. 171. lapján emlitett István Trencsíni volt követ, Drietomán szül. 1783. oct. 8-án.
Dénes pozsonyi volt híres jogtanár Nagy-Károlyban született 1866. oct. 9-én.
A Zbisko család alapitója is 1498-ban Borcsiczky volt, névszerint György.

Bornemisza család (Kászóni, báró)

Erdély egyik nevezetesebb családa. Mikép szakadt ki eredeti helyéről, a székely Csik-székből, mint emelkedett föl megalapítója Kászóni János, ki III. Károly király fölléptével erdélyi udvari al-kanczellár volt, mint vette fel a Bornemisza nevet és szerzé a báróságot? – mindezt e munka II. köt. 181–183. olvashatni. Ugyanott áll a családfa is, mely csak némi bővítéssel s a sajtó hibák kijavitásával itt ujra következik:

I. János (József) országos elnök és alkanczellár, (nejei: 1. Bodoni Klára, 2. b. Haller Bora); 1-től Ignácz † 1769. tordai főispán kir. kincstárnok (gr. Kornis Krisztina); II. János (Ferencz) tábornok † 1747. (gr. Csáky Kata); Anna Mária (b. Jósika Miklós); 2-tól I. Pál † 1770. Csikszéki fő kir. biró 1765. (gr. Mikes Anna); Anna (gr. Gyulay Samu.); Klára (gr. Haller Gábor.); III. János Hunyadi főispán és iró (gr. Pálffy Jozéfa); Krisztina (1. gr. Nemes György. 2. Witt N.); Bora (gr. Gyulay Samu.); I. József † 1822. (Barcsay Anna); Anna (Macskási Pál.); Róza (gr. Lázár József.); I. Leopold volt kapitány kir. kamarás † 1836. (b. Bornemisza Róza cs. k. h.); Jozéfa (gr. Nemes Ádám.); Róza (b. Bornemisza Leopold.); Kata (gr. Bethlen Pál.); Anna (Béldy István.); II. Pál kir. táb. sz. üln. kir. kam. (gr. Mikes Klára); II. József volt fogalm. (b. Huszár Mária); Mária (gr. Haller Lajos.); IV. János 1848–61–65. főkorm. tan (b. Jósika Antónia); II. Ignácz kolosi alispán és Hunyad város követe 1834. (Katona Klára); II. Leopold nőtlen.; Jozéfa (gr. Haller Gábor.); Róza cs. ker. h. (gr. Mikes Károly.); Albert (gr. Kornis Gabriella); Gábor.; Klára (b. Huszár Károly.); Károly (gr. Mikes Etelka.); Zsuzsi (b. Huszár); Gyula. †; Tivadar.; Bora (gr. Klebelsberg József.); Sándor † 1861.; III. József (Gál Szidonia) † 1862.; Kálmán honvéd † 1848.; Ilona.; Ferdinanda.; Róza.; Janka (gr. Mikes Miklós.); Antónia.; Pál.; Anna.; András.;

A család tagjai mily hivatalt, méltóságot viseltek, nagyobbára itt a családfára jegyeztük, és az előbbi kötetben is elmondtuk.
I. Ignácz tordai főispán, majd kir. kincstárnok volt. († 1769). Fia III. János Hunyadi főispán és író. Ennek fia I. Leopold kapitány, 22 éves korában Belgrád alatt megsebesülvén haza jött, utóbb kir. kamarás lett. Meghalt (nem 1806. hanem) 1836-ban. Ennek legidősb. fia IV. János 1848. előtt főkormányszéki tanácsos, 1861-ben ujra az; az év végén lemondván, 1865-ben ismét beléptetett. Testvére II. Ignácz az 1834. évi erdélyi ország gyűlésen Hunyadváros követe és Kolos megye alispánja volt.
I. Pál Csik-széki fő kir. bíró († 1770) Fia I. József meghalt 1822-ben. Ennek fiai II. Pál és II. József. Amaz egy ideig kir. számf. ülnök, utóbb kir. kamarás. Utódai a táblán láthatók. II. József ifjabb korában kir. főkormányszéki fogalmazó volt. Fiai közűl III. József főhadnagy, utóbb honvéd volt, Kálmán († 1848.) szintén honvéd volt.
A család bárói czímere, – mint azt a család jogi ügynöke kadicsfalvi Török Antal hitelesen közlötte, és itt híven a metszvény is ábrázolja, öt részre osztott paizs: az 1. vörös udvarban zöld hegyen koronából ezüst kereszt nyúlik föl; a 2. kék udvarban ezüst csillag ragyog; a 3. kék udvarban ezüst rézsútos szelemenen három arany csillag fénylik; a 4. vörös udvarban zöld talajon fehér pellikán fiait melle véréből szoptatja. Az 5. (alól középső) fehér udvar allján vízben hattyú úszik. A paizs közepét kisebb koronás paizs foglalja el, melynek arany udvarában kétfejű fekete sas szétterjesztett szárnyakkal látható. Az egész paizs fölött bárói korona vna, azon két koronás sisak, a jobb oldaliból két sasszárny között fehér kereszt emelkedik föl, a bal oldaliból két elefánt ormány között arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A paizst jobbról oroszlán, balról grif (telamonok) őrzik.

Bornemisza család. (pécsi, kálnói jelenleg Ádámföldi)

Sáros vármegye ismertebb birtokos családainak egyike. Eredetéről s némi történelmi viszonyairól a II. kötet 176. lapján van emlités; itt a család törzsétől Gergelytől kezdve (Gregoriu literatus Bornemisza de Quinque-Ecclesiis) kiegészitett családfája ^[90]* következik:

Gergely egri várnagy (1. Fighedi alias Oláh Erzse, 2. Sygher Dorottya); György (1. Semsey Margit 1590. 2. Berthóty Judit 1603.; Anna (Szemere Sebestyén.); János 1575. de Kálnó.; Orsolya (1. Thárnok Miklós, 2. M. Kenderessy Balás.); 1-től Anna 1602. (Kálnássy Ferencz.); Sára (Szinyey Merse Miklós.); György (1. Gyármán Kata, 2. Barius Ilona, 3. Dévényi Margit, 1623.); Zsófia (Keéry János.); Anna 1589–1611. (Gyulay István.); Miklós de Ternye 1590–1615. (Berthóty Klára özv. 1620.); Margit (Sóvári Soós Kristóf.); Farkas 1587. (Usz Potentia előbb Gyuricskó Jánosné.); György 1645–49. (Raszlaviczy Veron); Miklós 1664–76. (Sztankay Klára); Margit (1. Topos Bálint, 2. iv. Fekete Zsigm. 1630.); Miklós (Palaticz Judit özv. 1628. utóbb 1630. Ibrányi Istvánné); György. Sándor. 1608. kiskorúak.; Ferencz árva 1680 (gyámja Kerekes András.); István gyámság alatt 1680.; Antal 1735–51. ep. ker. táb. ülnök (Dessewffy Klára, Palásthy Ignácz özv.); Klára (b. Perényi Pálné.); Anna 1764. (Okolicsányi Jánosné.); Klára (Gombos Pál.); István 1723. Sárosi alispán (Barkóczy Róza); Folyt. a köv. lapon.; Mária (Péchy Zsigmond.); Krisztina (Péchy Zsigmond.);

István 1723. Sárosi alispán (Barkóczy Róza); László tisz. in. ker. t. üln. (Palásthy Anna); István (Semsey Julianna 1783. utóbb Koósa Istvánné); Gábor sz. 1768. septemvir. (1. Keczer Mária, 2. Tallián Jusztina); Kata (Sztankay Antal.); János † 1867. (Tahy Kati); Bora (Tahy Imre.); Fani (iv. Fekete Antal.); József (Ocskay Apolló); Mária (A. Sante ezred.); 1-től Sándor kerül. táb. ülnök (Péchy Mária); Árpád h. hadnagy.; Zoltán.; Gizella.; Apolló (Dessewffy Ferencz.); Otilia (Péterffy Ferencz.); Kálmán (Bornemisza Jusztina.); Ágoston (Péchy Veronika); Lajos.; Ágnes.; Gabriella.; Ádám Sáros v. esk. 1861.; Ferencz.; Jusztina (Bornemisza Kálmán.); Mária (Usz Szilárd.); Bódi lovas főhadnagy.; Éva.;

Istvánnak, ki 1723-ban Sáros vármegye alispánja volt, Barkóczy Rózától fiai László és István most két élő ágra terjeszték a családot.
László az eperjesi kerül. tábla ülnöke volt. Fia Gábor szül. 1768. mart. 24. Ádámföldén; előbb Sáros vármegyei alispán és követ, utóbb a hétszemélyes törv. sz. tábla közbírája. Első nejétől fia Sándor 1840–46. Sáros vármegyei főszolgabíró, 1849–60. cs. kir. járásbíró, 1861. az eperjesi kerül. tábla bírája.
A másik ágat István kezdi meg, fiai közűl János ifjú korában m. kir. testőr volt.
A családfán el nem helyezhető ismeretes családtagok ezek: 1. János, kinek neje Raszlaviczy Anna volt. – 2. Verona 1727. Raszlaviczy Gáborné, 1735-ben már kendi Sustrik Jánosné. – 3. másik Verona 1620-ban Ruttkay Ferenczné, bírtokolt Szedliczén. – 4. Miklós, kinek neje Berzeviczy Orsolya volt 1540. táján. – 5. Katalin Péchy Pál neje 1623-ban.

Boróczy család.

(II. köt. 187. lapján) áll a családról, hogy nemes levelét Péter 1800-ban kapta I. Ferencztől, erre nézve megjegyzendő, hogy azon nemes levél már – mint tartalma is szól, – csak ujjitó kir. levél volt, mely szerint a család elődei már szintén nemesi rangban állottak. Nevezett Péter Nyitra megye táblabírája utóbb 1834. jul. 3-án. Csejthén néhai Liptay Jánostól szerzett nemesi kuriára szintén I. Ferencz királytól adományt vitt, mely utóbb 1838 dec. 14-én Nyitra vármegye közgyűlésen is kihirdettetett. A család ujabbi nemzedékének kímutatása ez:

Károly (Rudnay Mária); Rudolf.; János.; Károly.; Mária (Slav Sándor Vincze.);

Boros család. (Rákosi).

Vas vármegyei birtokos nemes család, mely előnevét is – úgy látszik – azon megyében fekvő belső vagy nagy- és külső vagy kis Rákos helységről írja, és azon megyében a Rába mellett fekvő Gasztony helységben emberi emlékezet óta megtelepedve birtokolt.
A család leszármazása – a mennyire tudhatni – következő:

Boros N.; I. Lajos 1788–92. helyt. tan. kanczell. ref. nádori iroda igazg. (Fuhrmann Jozefa † 1824. kora 80. évében); József Soproni alisp. 1788. helyt. tan. stb. † 1839. kora 90. év.; Sándor 1792–98. helyt. tan. Jászkún főkapit.; Ádám sz. 1758. † 1828. altábornagy.; István 1788-92. Szombathelyi kanonok.; N. alispán (f.-bükki Nagy Kata); II. Lajos sz. 1769. † 1817. huszár ezredes (gr. De La Motte Anna); Ferencz Vasi alispán helyt. tanács. 1788–92.; Jozéfa (b. Barkóczy József.); István (Békássy Zsuzsi); János (Kautz Mária.); Imre (Nagy N.); N. N.; Eduard (b. Hilldprant Ottenhausen Maria.); Mária (Sibrik Bálint.); Ilona (Kéthelyi Lajos.); Mária sz. 1802. † 1861. (rigy. Kovács József.); Károly szül. 1803. nyug. őrnagy † 1861. Kőszegen (Szabó Sarolta.); Jozéfa sz. 1804. † 1831. (rigy. Kovács Mihály.); Antal sz. 1807. † 1808.;

A táblán állók közűl I. Lajos volt, helytartósági, majd kanczellariai tanácsos, s végre a nádori iroda igazgatója, sz. István rend vitéze 1788–92. körűl. Meghalt Budán. Neje Fuhrmann Józéfa szintén Budán halt meg 1824-ben kora 80. évében.
I. Lajossal egy vonal alatt és egy sorban állók testvérei voltak-e? nem tudjuk. Ezek közűl
József, 1792-ben már helytartósági tanácsos, majd utóbb (1816. már.) sz. István r. vitéze, az országos alapítványi pénztár igazgatója volt. Neje Hertelendi Judit. (De valószínűleg ő volt 1788-ban azon József, kit Sopron megye másod alispánjáúl találunk, és így azon, alispánnak jelölt N–t megnevezni nem tudjuk, kinek a táblán fiaiúl István és János tétetnek). Nevezett József a török háború alatt II. József császár korában Bács megyében élelmezési királyi biztosságot is viselt. Meghalt 1839. april. 19-én. kora 89. évében.
Sándor m. kir. helytartó tanácsos, a jászkún kerületek nádori al-, majd főkapitánya, 19. éven át 1798. évig. meghalt birtokán Gasztonyban.
Ádám szül. Vas megyében, már 1758-ban mint magán cadet kezdett a katonai pályához, melyen érdemei, s vitézsége által már 1790-ben tábornokságra jutott. 1795-ben pedig M. Terézia katonai rendjét nyerte, és altábornagy lett, meghalt azon évben Szombathelyen kora 70, évében, és igy született 1725. körűl.
István 1788–92. körűl Szombathelyi olvasó kanonok volt.
I. Lajosnak gyermekei közűl Ferencz 1788-ban még Vas megye első alispánja, utóbb helytartósági tanácsos volt.
II. Lajos szül. Pozsonyban 1769. nov. 11-én. A József nádor huszár ezred ezredese volt, és a francziák elleni hadban magát kitünteté. (Cadet, majd hadnagy lőn 1787. sept. 13. 14-én. Főhadnagy Fejértemplomnál 1789. jun. 1.), kapitány Trierben 1794. febr. 7. százados 1797. febr. 27. Őrnagy Neumarktban 1800. oct. 20. alezredes Budán 1805. nov. 5. ezredes Kassel-francoban 1809. apr. 15-én). Meghalt 1812. dec. 29-én kora 43. évében. Eltemettetett Gasztonyban. Neje gróf De La Motte Joly des Aulnois Anna (szül. Eszéken 1776. jun. 20. férjhez Budán 1801. jun. 30) meghalt Pozsonyban 1808. jul. 25-án; és szintén Gosztonyba temettetett. Ettől gyermekei a) Mária szül. N.-Szombatban 1802. mart. 20-án, férjhez 1821. mart. 18-án rigyiczai Kovács Józsefhez, meghalt Pozsonyban 1861. febr. 18-án. b) Károly szül. Nyitrán 1803. febr. 18-án. Szintén a katonai pályára lépvén, a Nádor huszár ezredben szolgált. 1848-ban hg. Windischgrätz alatt Prágában tett szolgálatot, majd Stajer országba jutván, onnan százada magyar országba illant a forradalmi hadsereghez, miért nagy nehezen mint kapitány nyugalmaztatott, később azonban őrnagyi rangot nyert. Meghalt Kőszegen 1861-ben, gyermektelenűl hagyván özvegyét Szabó Saroltát. c) Jozéfa szül. 1804. jun. 27-én férjhez ment 1820. jun. 21. rigyiczai Kovács Mihályhoz. Meghalt Pesten 1831. april. 11-én. Eltemettetett Rigiczán. d) Antal szül: 1807. jul. 30. Szombathelyen, meghalt Pozsonyban 1808. april. 4-én.
A család férfi ága Istvánnak Békássy Zsuzsitól származott utódaiban él.
A család czímere a paizs vörös udvarában daru, a paizs fölötti sisak koronáján nő, jobb kezében virágot, a balban búza kalászokat tartva.

Borsy család. (Galanthai)

A II. kötet 202. lapján van közölve családfája Borsy Györgytől kezdve, kinek neje Bessenyey Magdolna volt, és ennél fogva leány-ágon, vagy sógorságnál fogva az Eszterházy-ak elődeivel rokonságban. A családfa kezdete a XVII. század elejére van téve; – összevetés után annyi kitűnik, hogy Borsy György a XVI. század második felében is élhetett. Róla hiteles okmányt nem bírunk. És ilyet azon helyről, honnan e pótjegyzet tételére megkérettünk, sem kaptunk, valamint egyéb hiteles kimutatást sem, mely határozott állitáshoz szükségeltetnék és megkivántatik.
A galanthai Borsy családról azon kitételre vonatkozólag, miszerint az talán már végső izeiben ki is aludt, Szatmárból Borsy Pál úrtól (1860. dec. 3-án) azon túdosítást kaptam, miszerint az – úgymond – ki nem aludt, mert a tudósító is a II. köt. 200. lapján közlött családfán álló Borsy Istvánnak Aczél Erzsétől született János fiától eredt következőleg: t. i.
Most emlitett Jánosnak (ki 1798-ban iratik megholtnak) fia volt szintén János szül. 1773. Meghalt 1823-ban. Ennek fia a tudósító Borsy Pál szül. 1822-ben. 1848/9-ben magyar ministeri hivatalnok, később forradalmi tiszt, azután az osztrák hadseregben besorozva, és 1860-ban államhivatalnok Szatmárott. Ezek szerint a családfa így áll:

János ki a II. köt.200. lapján; János sz. 1773. † 1823. (Galgóczy Julianna); Pál sz. 1822.; Mihály (Fekete N.) Mária (Kovács Gábor.); Pál sz. 1780. † 1855. (1. Majosházy Julia, 2. Pénzes Janka); András † 1854.; József † 1842.; Károly sz. 1840.; Erzse sz. 1843.;

A család czímere az idézett kötetben csak leirásban volt közölve a metszvény elmaradt. Most az itt látható, t. i. a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán kivont karddal, a paizs fölötti sisak koronáján is hasonló alak ismétlődik, mi azonban itt a metszvényen elmaradt.
A II. köt. 200. lapján álló családfára nézve még megjegyezhetni, hogy a törzs György fiának az elől álló Istvánnak leányai lehettek csak egy más genealogia szerint azon leányok, ki a családfa alatt * jegygyel jelölvék. Továbbá, hogy Anna előbb Litassy Pálné, 2-or Dalmady Istvánné és csak legutóbb lett Bucsányi Zsigmondné. Ugyan ott Barnabásnak fia György másutt Gergelynek is olvasható. Végre Farkasnak leánya Zsófia Felnémethy Miklós neje volt.
Ugyan azon kötetben több Borsy családról is van szó. Ezekhez adhatjuk bővítésűl azt is, melyből Borsy, máskép Bors Mihály Borsod megyében alispán volt, kinek leányai Anna Almásy Jánosné és Kata Melczer Györgyné voltak, kik mint Tiboldi leány ági örökösök Borsod megyei Darolcz alias Alkács, Oszlár, Sály, Kondó, Sikator, Gaszt, Pély, Fejéregyháza stb. birtokra részint a kincstárnak tett felfizetés, részint atyjoknak a Rákóczy forradalom alatt szenvedett hűségeért III. Károly királytól 1730. oct. 23-án kelt királyi adományt vittek, és abba az Egri káptalan által beiktattattak. (Lásd az okmányt Egri káptal.). Ezen Borsy máskép Bors sem tartozott a galanthai Borsy-akhoz.

Bosóky család. (Nagy Bosoki)

Veszprém megyei eredetű család. Bosoky Ádám elvesztvén török harczban atyját és javai idegenek kezébe esvén, 1635-ben II. Ferdinand kírálytól a Veszprém megyei nagy-bosoki pusztabeli birtokra uj adományt szerzett fiai, I. Pál és Benedek neveikre is.
I. Pálnak leánya Erzsébet Péntek Gergelyné 1678-ban a bosoki közbirtokosok ellen tiltakozott.
I. Pál 1680-ban fiának II. Pálnak a török fogságból kiszabadítására egy pozsonyi kanonoktól 600 frt. kölcsönzött.
1640-ben Bosoki György III. Ferdinand királytól czímeres nemes levelet nyert, mely 1644-ben Pozsony megyében hirdettetett ki.
1655-ben Bosoki Pál nagy-madi birtokra nyert adománya és beiktatása hirleltetett.
1700-ben Nagy másként tengerdi Bosoki Erzsébet előbb László Jánosnak, utóbb Dobosy Istvánnak özvegye.
1739-ben Bosoki György és János a csallóközi alistál helységbeli birtokra királyi adományt nyertek.
A családból Gáspár 1792-ben, István 1806-ban Pozsony megyei esküdtek voltak. Utolsó leány tagja Csallóközi Fel-Bakán a családnak Bosoky Zsófia Szabó Istvánné meghalt 1861-ben, és vele a Pozsony megyei ágazat kihalt.
A család czímere paizs udvarában hármas halmon daru, felemelt jobb lábával három nyilat tartva; a paizs fölötti sisak koronájából magyar vitéz nyúlik föl, jobb kezében kivont kardot, a balban levágott törökfejet tartva.

Botlik család.

Székes Fejér vármegyében a nemesek közé számítatik. Tagjai közűl János meghalt Sz. Fejérvárott 1856. jan. 8-án. Gyermekei 1. József meghalt Pesten 1858. apr. 2-án kora 30. évében, maradt özvegye Kós Ágnes. 2. Lajos. 3. Mária Rajkovics Márkné. 4. Teréz.

Böröndy család. (Böröndi)

Zala megyei Bőrönd helységről vette nevezetét. Nevezett helységbeli egész birtokukra Böröndy Mihály, fiaival Pál, György és Péterrel és unoka bátyjával (fratruelis) Böröndy Páterrel I. Ferdinand királytól Poszonyban 1563. oct. 7-én kelt uj királyi adományt nyert, melynek az iktatáskor ellene mondott Böröndy Balázs maga, és Böröndy Benedek fiának Jánosnak nevében. – 1639. máj. 23-án Böröndy Mihály és Benedek testvérek osztoztak Vas vármegye előtt. 1676-ban pedig Benedek özvegye Pathy Kata osztozott meg Jákfalván fiaival Böröndy János, Mihály és Péterrel.
1625-ben Böröndy György, nejével Kozma Zsuzsannával és Pál, Ferencz, István, János, és Orsolya gyermekeivel Vas megyei Czempesházán zálogbirtokot szerzett a vasvári káptalan előtti bevallás szerint stb.
Ezen és egyéb okmányok nyomán következő származási kimutatás állítható öszsze:

Böröndy István (Lágody Zsófia); Benedek 1638. (Pathy Kata, özv. 1677.; Mihály 1638.; János 1677.; Mihály 1677. Jákfalván.; Péter 1677. Lóocson; György 1677.; László †; Ferencz. †; idősb. János (Hodosi Erzse); József Veszprémben.; Sándor R. Bogyoszlón.; ifj. János (Hegedűs Éva); Ádám Loócson 1745.; Ferencz 1731. lak. Simaházán (Szabó Kata); Julianna (Ebergényi László.); Sándor.;

Az emlitetteken kivűl említhető még Böröndy Balás, 1602-ben Zalapatakára uj adományt nyert.
A család neve néha eléfordúl Berendy alakban is írva.

Brázovay család. (Brazovai).

Hunyad megyei család; melynek következő nemzékrendét ismerjük:

Ferencz; Bálint (Csulay Klára); Lajos.; Katalin (Apáthy István.); Boldizsár (Ivuly N.); Elek (Demsusi Lukács Zsuzsi); Elek 1860.;

Brencsán család. (Balásfalvi).

Erdélyben több ágon él. Az, melynek alapítója János 1791-ben nemességet nyert, (II. köt. 233. lap). következő nemzékrenden terjedt:

János 1791. (gr. Toldalaghy Sára); Károly (Szegedi N.) megöletett 1849.; Lotti †; József (Weér Klára); Ferencz; Róza (Köblösyné.); N. (Vajdáné.); Erzse (Győrffy Mihály.); Sándor gőzh. kapit. (Majláth Mária); Géza.; Etelka.; Albert (Cserey Ágnes); Sarolta.; Gabriella; Mária.;

Brezovay család. (Brezovai és Egerfarmosi).

A 236. laphoz adandó e következő táblázat:

Brezovay; Imre † 1865. nov. 12. (Radics Bora); Anna (Paravicini Károly.); Amália; János; Sándor (Brezovay Leopoldin.); Pál (Bernáth Jusztina); Ilka.; András.; Piroska.; Klára.;

Másik ágon áll az idézett helyen emlitett József volt Heves megyei főjegyző, másod-alispán, s végre (1847.) administrator. Ennek nejétől Keszlerffy leánytól gyermekei 1. László, 2. Józéfa, Gosztonyi Józsefné, és 3. Leopoldine Brezovay Sándorné.

Brunszwik család. (Korompai, gróf)

(II. 241. lapon). A család alapítója Tóbiás evang. lelkész, Thurzó Szaniszló udvari lelkésze végre superintendens volt. Ennek utóda Éliás, kinek fia volt Mihály, kinek nejétől Vitalis Máriától fia I. Antal, ki gróffá lett.
A táblázaton II. Antalnak leánya volt Karolina is, gr. Teleki Imre neje.

Buda család. (Galaczi).

A II. köt. 249. lapján álló Buda Jánosnak Borbátvizi Máriától még egy fia volt András, kinek Felvinczi Máriától fia László, kinek Ákossy Annától leánya Zsuzsa gr. Nemes Ádámné.
Buda János 1676-ban Hunyad megye alispánja és törökországi erdélyi követ volt, neje Margay Mária.
Ugyan-e családból testvérek idősb Miklós és Venczel, kinek neje Makray Klára. Most nevezett Miklósnak Hegyessy Zsuzsannától gyermekei: József, Vilmos, Artúr, Lajos, Viktor, Gusztáv.

Bukovinszky család. (Liptó-Bukovinai).

Liptó vármegye törzsökös családa, és ott Bukovina curialis helységnek ma is birtokában áll. Tagjai közűl számos jeles evang. lelkészt, és Liptómegyei hivatalnokot mutatott fel. Egyik őse László 1523-ban a czínkereszti Czyn Mihály ipóchházi birtokába iktatáskor királyi ember. Liptó megyében idősb Imre megyei esküdt, 1829-ben ifj. Imre esküdt. Egyik ága a családnak Árva megyei Medzihradnéra telepedett, másik Nyitra megyébe, ez utóbbiból Dániel 1745-ben Legénden, fia János 1781-ben Verbón ev. lelkész. Ennek fia Pál gr. Erdődyek galgóczi uradalmában főnok, fia ifj. Pál jánosházi uradalmi tisztartó. Ez ág nemzékrende következő:

Dániel ev. lelkész 1745. (Kossuth Mária); János ev. lelk. Verbón (Liszy Anna); Mária (Tornyos István.); Pál Galgóczon urad. tiszt. (1. Tersztyánszky Róza, 2. Gänzenstein Vilma); Eszter (Michnay Ferdinand.); Mária (Fajnor Mihály.); 1-től Paulina (Kubicza Bálint.); Jozéfa. Ottilia (Sztankovszky Vendel.); Leona (Kubis Ferdin.); Vilma.; Pál Jánosházán tiszt.; Luiza.; Artúr.;

Burián család. (Rajeczi).

A II. köt. 264. lapján álló családfa hiányos lévén, családi közlés szerint pótlása és kiigazitása következő:

Menyhért 1604.; János Ledniczen; János lak Kossuthon (Jankó Judit); József †; László (Pangi Zsuzsi); Pál; István †; Mihály; Teréz † 1831.; Miklós; Miklós; Dávid (ága Ábrahámban, Körtvényesen s Félen lakik); József sz. 1742. † 1824. (Kiss Mária); Márai (Almásy Mihály Jókán.); János (Kiss Anna); Julianna (Fekete István Galantán.); Éva (Nogli Gábor P. Födémesen.; Ignácz † 1857. (Pitroff Juli); István † 1851. lelkész Sári-Sápon.; Zsuzsi (Gangi György.); Bora (Szabados Leopold.); Ignácz sz. 1808. urad. ügyv. Pozsonyban (Kiss Karolina); István sz. 1818. urad. ügyv. Pozsonyban (Horváth Bora); János.; Pál sz. 1844.; Izabella sz. 1847. (Földes Gyula.); László sz. 1848.; Ilona sz. 1850.; Berta sz. 1852.; Mária sz. 1847. (Thann Róbert.); Janka.; István.; Ida.; Anna.; Pál.; Emma.;

A czímeres nemes levelet Burián György, s általa a tábla élén álló Menyhért nyerték 1604-ben.
A czímer ez: a paizs kék (alsó) és vörös (felső) udvarra oszlik, alól hármas zöld domb közepsőjén torony magaslik, azon három fehér strucztoll leng, a közepsőn arany cillag ragyog s sárga szelemenen két rózsa piroslik. A paizs fölötti sisak koronáján átnyilalt nyakú hattyú egy lábon áll. Foszladék két oldalról arany vörös.

Butka család. (Csomafáji).

Erdélyországi Doboka vármegyei birtokos nemes család. Előnevét Doboka megyei Csomafája helységről írja, hol birtokos.
Családfája ^[91]* következő:
I. tábla.

István † 1668.; I. György 1620. szolgabiró (Csomafáy Kriszt.); II. László (Csomafáy Mária); II. György 1678. unit. lelkész 1685. szolgabiró (Pataky Kata); V. László; Péter 1758–59. megyei pénztárnok (Torday Anna); II. Péter † 1842. (sz. kir. Székely Éva † 1819.); Dienes †; Dniel (Csomafáy Anna özv. 1814.; Anna sz. 1802.† 1860. (Győrffy Lázár.); Péter sz. 1792. † 1852. megyei ügyész (Durus Anna † 1860.); Janka sz. 1843. (Vajda János) Szamosfalván.; István.; László; Mihály.; III. László; IV. László 1775. (Szabó Zsófia); Folyt. II. táblán.; Mihály 1771. (Csegedy Julia); Teréz (Nagy Sándor.); Julia (Incze Mihály.); I. János 1797. (Szentkirályi Zsófia); József 1814. (Orbók Kata) Gyulában.; Elek Dézsaknán.; Zsuzsa (Somboryné.); Zsigmond (Horváth Kata); Krisztina sz. 1790. † 1846. (Szász János.); Ferencz sz. 1793. † 1864. (Szőllősy N.) †; János sz. 1794. † 1828. insurgens (Cseh Julia); Sámuel sz. 1799. † 1848.; Elek sz. 1824. (Koszta Zsuzsi); Florentina sz. 1824. † 1854.; Lajos sz. 1852.; Juliánna sz. 1860.; József sz. 1865.;

II. tábla.

IV. László, ki az előbbi lapon. (Szabó Zsófia); István sz. 1781. † 1840. (Torday Rebeka); Sándor sz. 1783. † 1851. huszár kapit. (Bydeskúthy Anna.); Mózses sz. 1790. † 1852. insurgens; Ida sz. 1845.; Dániel sz. 1813. (Kis Bora) Doboka v. levélt.; Róza sz. 1815. † 1845.; Verona sz. 1817. (Bora Dániel); Julia sz. 1847.; Ilona sz. 1850.; László sz. 1853.; Mária sz. 1856.; Gábor sz. 1859.; Zsigmond sz. 1795. † 1836. m. ügyész (Török zsuzsa) † 1854.; I. Lajos sz. 1826. volt honvéd (Török Róza); Sándor sz. 1855.; Vilma sz. 1857.; Karolina sz. 1863.; Kata sz. 1792. (Gombás András.); Róza sz. 1800. † 1863. (Török Simon.);

A család birtokos és lakos nagyobbára Csomafáján, M. Fodorházán, Zsinkfalván, Vérteleken, Perecsen, Magura, Galgó stb. helységben. Egy ág Kidéről is írta előnevét.
Hiányzanak a családfáról Márton, Pál 1770-ben kidei birtokosok, István 1781. körűl Sándor dézsaknai sóstiszt 1827. Idősb és ifj. János 1814. és Pál 1803. stb.

Bydeskúty család. (Ippi).

A II. kötet 102–103. lapján közlött és a felföldi ágban hézagos családfához némi pótlásúl járúl most a következő, a mint következik:

Bydeskúti Kún János (Vérvölgyi Margit); I. László 1483. (Ippi Ilona); I. György 1520. (kusalyi Jakcsi Kata); Tamás.; Gábor.; II. Tamás 1549. (Baxa Orsolya); Márta (Olasz János.); I. Ferencz †; I. Márton (Borzási Klára.); Miklós; II. László; II. György †; Bora (Havasalyi Rácz Péter.); Anna (1. Peres Gergely, 2. Gyulay István, 3. Makray Lőrincz.); Erzse (Gyerőffy András.) I. Boldizsár 1598.; Éva (Sz.-Királyi Lőr.); Bora (Szilágyszegi Farkas.); II. János 1587. (Dancs Zsófi.); II. Ferencz. 1599.; III. Tamás 1594. (Szénás Margit); Judit (1. Nádasdi Gáspár, 2. Balogh Zsigmond.); I. István 1651. Krasznai alispán (1. Szarvady Anna, 2. Kenesí N.) Szödemeteri ág; I. Sándor katona †; III. László (Barcsai Kata); Sára (Zeykné.); Mária (Cserey Farkas.); I. Zsigmond (Ravaszky Éva) magyarorsz. ág; IV. Tamás 1658.; III. Ferencz 1673. Krasznai alispán (1. gencsi Balogh Erzse, 2. Valkay Erzse); Folytat. a köv. lapon.; Éva (1. Köteles Miklós, 2. Balogh Mihály.); I. Sámuel (Sáros v. gyében végrend. 1728. (Domite Ilona); István (Szarvadi Anna.); László 1739.; Erzse (Akosi Pap Vid László.); I. Sáuel magyar orsz.; Mihály.; Mihály.; IV. István; VI. István.; Ilona (Sz.-Györgyi István.); Zsuzsa (Erdőteleki Zsigmond.); János kath. pap.; Zsigm.; Mária (Záborszky.); Klára (Hedryné.); Anna (Péchy Antal.); Bora (Péchy László.); István 1766. testőr; Vincze (gr. Majláth N.); János.; Lajos.; József; Teréz. József. (Matyasovszky.);

III. Ferencz 1673. ki az előbbi lapon. Krasznai alispán (1. gencsi Balogh Erzse, 2. Valkay Erzse); Boldizsár fejed. pohárnok (1. Varga Anna, 2. Keserü Zsófia); Zsigmond alispán 1684. fejedel. lovászmester (1. Guti Rebeka, 2. d. Diószeghy Judit); Sándor.; 1-től Sámuel. † 1728.; Sándor. †; Éva (Kolumbán János.); Zsigmond 1740. alisp. (Péchy Julia); Imre (palóczi Horváth Mária); Mária (Bölöny Ádám.); Juliánna (Draveczky János.); Lajos (Verebélyi Mária); IV. Sándor. †; László (Szunyogh Judit); Julianna (Edelényiné.); Ilona (Bölöny Imre.); VI. László (1. Bydeskúty Karolina, 2. Pósa Teréz); 1-től László 1825. †; 2-tól Géza. †; 2-tól István 1736–39. (Valkay Zsuzsa); István (Rettegi Grizeldis); József Dobokai levéltárn. 1851.; Ferencz †; Anna (Butka Sándor.); Bora (Galaczy Farkas.); Mária (Majthényi Imre.); Teréz (Bölöny Mihály.); Erzse (kügyi Virág János.) Klára (Balku Zsigmond.); Zsigmond (Beleznai Anna); II. Lajos; Imre.; István.; IV. Sámuel 1848. (1. Szegedy Julia, 2. Bölönyi Zsuzsi); 1-től Antal (b. Bánffy Eliz); Berta.; Olivér György.; 2-tól Anna (Rettegi Samu.); Ferencz 1794.; Boldizsár (1. Szilvási Anna, 2. Némethy Anna) (él); Károly (Daczó Kata); Póli (Henter János.); Karolina (Bydeskúty László.);

Ippy László fiutód nélkül halván el, javait a kir. fiscus foglalta el. 1598-ban ellentmondtak Széplaki Kardos Jósa, Bydeskúti Tamás, Boldizsár, György, Ippy Borbára Kemény Mátyásné, Szénás Anna Baxa Pálné és Balásházi László.
1594-ben Bydeskúti Tamás Kolosmegyei Korpádon egy kúriáját és népes puszta telkeit elzálogítá Ajtoni Istvánnak 75 m. forintban.
A családfán nincsenek Judit Harasztosi Györgyné, Katalin Csaszvai Nagy, vagy Orgonás Gáspárné. Borbála Kemény Máténé stb. II. Boldizsár 1717-ben a kolosvári ref. egyháznak ezer forintot adományozott.

Chernel család. (Chernelházi).

A III. kötet 23 és köv. lapjain közöltetett. Az I. táblán álló I. István 1360-ban Bebek országbíró ítélő-mestere volt, de a róla szóló okmány nem a nagy-erdei legeltetés iránti ellentmondást tartalmazza, hanem több évre terjedő peres eljárást foglal magában, mely Kont Miklós nádor által Visegrádon (15 die octavarum festi 6. Martini Confessoris) kiadva, tanúsítja, hogy nevezett István Somogy most Zala megyében Kanizsa vidékén Cseh, Egry és egyéb helységekre királyi adományt nyert, és abba a per végeztével beiktattatott. Ezzel összefüggésben áll a IV. tábla ágazata, mely sz. Jakabról írta előnevét, mivel e helység a nevezett javak közelében fekszik, s valószínűleg akkor népesítetett. Ez ág a Zalavári Convent levéltára szerint a XV. és XVI. században több adományt nyert, mint Rokolánt, Csinaházát, sőt bírta a murakeresztúri apátság kegyuraságát, melynek felét Chernel Imre hű szolgálatokért szajki Zichy Ráfael zalai alispánnak inscribálta.
Az I. táblán álló III. István 1625-ben Lehoczkynál (Stemmat. I. 174. lapon) ugyan a personálisok sorában áll; azonban Lendvay által a kir. Curia levéltárából és hiteles okmányokból összeállitott névsorban a kir. személynökök sorából hiányzik, és miután 1617-től–1625. september hóig Pakay Benedek volt, kir. személynök, 1625-ben pedig 1627-ig Cziráky Mózses viselte e méltóságot, és utánnok és elöttök az idő folytonosan betöltve; ha Lehoczkynak hitelt adhatnék is, nem lehet mást vélelmezni, mint legfölebb azt, hogy Chernel István Pakay halála után Cziráky kinevezéseig mint ítélő-mester pár hétig helyeteskedhetett a személynöki székben; és erre nézve Sopron megyei levéltárnok ujabbkori kiadványa sem lehet döntő, miután oklevéllel az állítmányt nem támogathatni. Egyébiránt ezen István 1618-ban országgyülési követ, majd itélőmester volt, Kittonich pedig munkatársának nevezi.
A 25. lapon II. táblán negyedik ízen hibából áll László tbiró 1759. mert ő a dunántúli ivadék egyik jelesebb tagja, róla alább.
A II. tábla élén álló II. György korának egyik kitünőbb férfia volt. A 26-27. lapon mondottakon kivül, mint Szalárdy, Kemény János és Szalay írja, Rákóczy I. György egyik legmeghittebb embere, nagy törvénytudós, szilárd hazafi volt. 1631-ben rokonával Ibrányi Mihálylyal Brandeburgi Katalin fejedelemnő képviselője a Leleszi convent előtt 1644-ben Kassa ostroma után Rákóczy egyik követe Eszterházy nádorhoz, ugyan ez évben nagyszombati tractatusra fejedelmi (kassai országgyülési) biztos. Az 1646. évi pozsonyi országgyülésen szintén Rákóczy három követei közt első volt. Fiai közt III. György Abauj megyei alispán, egy magán jegyzék szerint itélőmester s 1670-ben a Rottal-féle pozsonyi vésztörvényszék által Bónis Ferenczczel s többekkel halálra itéltetett, de kegyelem útján börtönbe záratott Bécs-Ujhelyben, hol 1672-ben ^[92]* elhalt. II. Bálintot 1655-ben Lehoczky Zemplén megyei banderii ductornak írja.
A Tiszavidéki ágnak e századbeli egyik sarjadéka Xav. Ferencz m. kir. udv. Agens volt Bécsben. Fia szintén Ferencz író, a „Debatte“ t. szerkesztője. Leszármazásuk pontosabban nincs ismerve.
A III. táblán foglalt dunántúli ágból Istvánnak fia János a pápai Collegium körül szerzett érdemeket. Ő temetteté el öcscsét az utolsó telekesi Törököt. Gábor kurucz százados. – Bálint fia László Debreczenben és Pozsonyban tanúlt, jeles törvénytudó, a nemesi alkotmányos és protest. egyházi jogok buzgó védője, a dunántúli ref. egyház fő curatora volt. Részint ősi javaink kiváltása, részint ujak szerzése által nagy szerző lett, és nejével Szeremley tábornok leányával (ki által a Ragályi, Losonczy családokkal sógorságba jött) száz ezernyi tőkéket hagyott maga után. Az ősi csernelházi lakot nagyobbítá, és emeletre építé. Ő indítá még Osli helység és a Hanyság iránt hg. Eszterházy ellen azon táblai pert, mely a nagyatyja István által magán pecsét alatt gr. Nádasdy Ferencznek zálogitott, ennek hűtlenségei czímén a kapuvári uradalomnak hg. Eszterházy Pál nádor kezébe jutott, birtoka iránt kelt, s mely 1841-ben a családnak fizetett 90 ezer ezüst forint letétele mellett szüntetett meg.
László fiának Dávid-nak a kőszegi ker. tábla elnökének neje báró Grass Mária Anna vala, Mária Terézia egyik udvari hölgyének leánya, mely házasság folytán katholizált, és fiának Ferencznek keresztszülői M. Terézia királyasszony és József (császár) voltak, kiknek neveik a kőszeghi anyakönyvekben aranybetükkel vannak beírva. Dávid a mult század német s franczia míveltségével bírva, szép könyvtárt hagyott, és névtelenül a magyar költői irodalomban is tőn kisérletet. Kora kitünőbb férfiaival: Végh Péter országbiró, – Nagy József kir. személynök, Mikos László, sz.-györgyi Horváth Zsigmonddal s másokkal meghitt levelezésben ált, valamint a szomszédságában lakott, akkor fiatal, híres f.-bükki Nagy Pállal is. Horváth Ádám, Kis János többször vendégei voltak, és ez utóbbi egy ódát szentelt emlékének. Meghalt 1808-ban.
Ezen III. táblázat végső élő nemzedékei közé tartoznak: Elek 1861-ben kir. táblai ülnök, 1864-től Vas megyei administrator; Viktornak neje pongyeloki Roth Krisztina, Kálmánnak neje gr. Festetich Mária.

Chlivényi család. (Kis-Chlivényi).

Trencsén vármegye curialis nemes családa. A megyei nemesi összeirások szerint 1748-ban Kis-Zsámbokréten élt Zsigmond; – Kis-Chlivényben János, Péter, István, György és Imre. 1768-ban K.-Zsámbokréten József. – Kis-Chlivényben Péter és fiai Károly és Péter – továbbá Márton és fiai György, János, Péter és József, ugyanott István. – 1803-ban Kis-Chlivényben István, és fiai István és János, és ez utóbbinak fiai Ráfael, Mihály és Ferencz; – továbbá Károly és fia Antal; majd József; valamint Sándor, és fiai Ambrús és József; azután György; ismét János és fia Mihály; – végre Péter és fiai János, István és Péter. 1837-ben Dezseren élnek Ferencz, Drskóczon Mihálynak örökösei Mihály, János és József, Kis-Chlivényben Istvánnak örököse István, majd Károly és fia Antal, nemkülönben Sándor és fiai Ambrús, József és Mihály, végre Péter egyedül.

Chinorányi család.

Trencsén megye nemesi összeirásában már 1686-ban is említetik. Chinorányi Mihály, ki 1686-ban már nem élt, bírt egykor házat Nagy-Szombatban. 1686-ban ott élt Éva. A III. kötet 33. lapján említett Boldizsár 1807. nagy-kanizsai póstamester, fia szintén Boldizsár ugyanaz, és 1828-ban Zala vármegye főszolgabirája volt.

Cicatricis család.

A III. kötet 37. lapján van említve. Eredetileg Trencsén megyei; a nemesség szerző Ádám és Istvánnak kik 1722-ben kaptak czímeres nemes levelet, utódaik Dezseren laktak. Nevezetesen az 1748. évi nemesi összeirásban állnak János és István. 1768-ban Jánosnak örökösei Tamás, Pál és Ádám, továbbá Pál fiaival Péterrel és Istvánnal, és végre Mihály fiával Istvánnal.
1803-ban szintén Dezseren találjuk Péter és Tamást, és ez utóbbinak Mihály, János és József nevű fiait; Ádámnak örököseiről pedig az jegyeztetik meg, hogy Sz.-Miklósra költöztek (Torontálba?).
Az 1837. évi nemesi összeirás az egész családot részint kihaltnak, részint Trencsén megyéből elköltözöttnek jelöli. Igy Péternek magva szakadt; Tamás pedig és három fia János, Mihály és József Nyitra megyei Lukács helységbe telepedtek. A czímer az idézett kötetben metszvényben is látható.
E családnak egyik, még a nemesedés előtt elszakadt ágából lehetett azon Cicatricis Mihály, ki mint Gömör megyei csetneki evang. rector 1744. oct. 18-án vette nőül rosnyói lakos Kirchmayer Sámuel leányát Annát ^[93]*. Ez ág neveztethetett máskép Schramkó néven is ^[94]*.

Conrád család.

Alapítója Conrad Eberhard, ki 1648. körűl kapott czímeres nemes levelet, mely Győr megyében hirdettetett ki. Ennek fia volt György, ki győri ostrom alkalmával Györben lakott, ennek fia II. György, kitől a származás következő:

II. György; Károly (Mikovényi Julia); István (Thuránszky Mária); Julianna (Gero István.); András; József. †; Dora (Donner orvosné.); Magda (Donner vezérőrnagy.); József (Wunder Albertina); Mihály (Rutkay Ludovika.); Blanka.; László.; Antonia (Schubertné.); Krisztina.; Ferdinand Ruszton lak.; Pál Lajos; Károly. Lajos. József.;

Cornides család. (Krompachi és gronosztovi).

A III. kötet 49. lapján említve van Márton az 1722. évi nemesség szerző, és Dániel a híres tudós. Jelenleg a családról többet mondhatni. A család magát az erdélyi Cornis családból eredezteti; annyi igaz, hogy Cornis Dániel a XVII. század elején Zsahóczon (Eisdorf) Erdélyben evang. lelkész volt, utóbb superintendens lett, midőn már Cornidesz név alatt olvassuk. Fiai közűl II. Dániel a lelkészségben utóda volt Zsahóczon, míg I. Tamás Szepes megyébe költözvén, ott Késmárk város birája volt 1655–82. Tamásnak fia legifjabb Márton (szül. 1652. oct. 28. Késmárkon) szintén atyja utóda a biróságban.
A Dánielféle ágból kiemelkedett Márton, liptó-szent-miklósi gyógyszerész, ki 1722-ben czímeres (uj?) nemes levelet nyert. Ennek fia volt, mint emlitők Dániel a híres tudós és egyetemi könyvtárőr.
A családfa ^[95]* következő:

I. Dániel Zsahóczi ev. pap. superintendens; I. Tamás 1655–82. Késmárki bíró (Mauks Kata); II. Tamás sz. 1647. május 1. (neje Mária); III. Tamás sz. 1673. aug. 25. (Sponer Kata); V. Tamás sz. 1700. febr. 26. (Langh Ágnes); III. János sz. 1726. nov. 5. (Lindner Zsuzsi); János sz. 1761. máj. 1. (Freytag Zsuzsi); IX. Tamás sz. 1763. oct. 14. Bécsben nagykereskedő.; Dániel sz. 1767. jul. 4. (Melczer Bora); Károly sz. 1791. oct. 16. Bécsben n. ker. gyár birtokos stb.; N.; N.; N.; VII. Tamás sz. 1726. mart. 13. (Benigni Dora); János Gy. sz. 1778. oct. 30. controllor XVI. szep. vár.; Sámuel sz. 1780. jan. 4.; Lajos sz. 1782. mart. 27.; Károly sz. 1786. dec. 2.; Ferencz Tamás sz. 1793. nov. 25.; I. Pál sz. 1675. aug. 7. (Weisz Zsófia); Jakab sz. 1705. nov. 28. (Langh Zsuzsi); II. Pál sz. 1708. Eperjesen.; V. Dániel sz. 1732. dec. 14. † Eperjesen.; III. Pál sz. 1738. mart. 29. nőtlen; Jakab sz. 1743. jul. 19. (Moess Zsófi †); I. János sz. 1649. aug. 29.; II. János.; Tamás; Tamás; I. Márton sz. 1652. oct. 28. Késmárki biró s tanácsos (1. Rineld Zsuzsi, 2. Lányi Mária); II. Márton sz. 1679. apr. 21. (Bendrax Zsuzsi); III. Márton sz. 1709. mart. 27. (1. Váradi Szakmáry Zsuzsi, 2. Nehrer Zsuzsi); IV. Márton sz. 1735. máj. 7. (Jóny Zsófia); VI. Dániel sz. 1759. mart. 11.; Zsigmond sz. 1766. jul. 26. (Lányi Judit, 2. Horváth N.); IV. Tamás sz. 1689. jan. 2. (Nehrer Zsuzsi); VI. Tamás sz. 1714. mart. 15. (Váradi Szakmáry A. Mária); Donát sz. 1746. jul. 26. (Izdenczy Zsuzsi); IV. Pál sz. 1778. jun. 6.; II. Donát sz. 1784. jul. 6.; VIII. Tamás sz. 1750. apr. 18. (Váradi Szakmáry Zsuzsi); József †; István Késmárki egyh. isk. insp. 1620.; Imre sz. 1799. máj. 4.; II. Dániel zsahóczi ev. pap; III. Dániel; Zakariás. †; I. Márton gyógyszerész 1722. armalist. (Rottenfelsi Rott Anna); IV. Dániel sz. 1732. † 1787. tudós tanár, könyvtárnok.; Illés; V. Dániel cs. k. kapitány.; Ádám Konstantinápolyban. †;

VIII. Tamásnak fia István Késmárkon az ev. egyáhz és iskola erélyes és buzgó felügyelője 1820. körül.
IX. Tamás, mint bécsi nagykereskedő tetemes vagyont szerezvén, unokaöcscsével Károlylyal Szepes megyében Krompach kamarai helységet megvévén, erre, valamint az 1834-ben Rihmer családtól szerzett Gronosztov helységre kirlyi adományos levelet az előnevek használati jogával együtt szerzett. Károly szintén bécsi nagykereskedő, ki napjainkban is él, az érczgyárak emelése körűl kitünő erélyt fejtett ki, nevezetesen 1-ször mint mennersdorfi arany és ezüst sodronygyárnok; 2. a Weissenbachi vas sodrony; 3. és 4. veiti és berndorfi réz- és 5. landsthali vasgyárak tulajdonosa, nem különben a felső magyarországi rézmüvelő társ. részvényese az érczgyártás téren birodalmilag nevezetes hírt és érdemet vívott ki nevének. Családja Bécsben él. A család czímere az idézett kötetben látható. A család vallására nézve ágostai evang.

Csabay család. (Kürthi).

Főleg Szatmár megyében honos és birtokos. A III. kötet 61. lapján áll egy töredék családfa, ennek folytatásául közöljük következőket.
Az egyik ág következő:

Imre (Zoltán Juliánna); Juliánna (Kügyi Virág József.); Antal (csebi Pogány Karolina); Károly (Egry Franczka); Gyula.; Elek. †; Vincze; Ignácz (Domahidy Karolina); Zoltán †; Antónia (cs. Ormós Péter.); Florentina (Mándy Elek.); Janka † 1858. (tunyogi Szűcs Károly.); Menyhért † 1856. (Balku Erzse); Etelka.;

A másik ág nemzékrende ez:

István (Szentkirályi Julia); László (Szentkirályi Zsuzsi); István (Papp Julia); Erzse (Érsek Imre.); Zsuzsa (Mikolay Antalné.); István (Melczer Julia.); László (Mikolay Julia); István.; László.; Julia.; Teréz.; Imre (Grinócz Anna); László (Décsy Karolina); Antonia.; Ádám (Kovács Teréz); Ignácz.; Ferencz.; Bora.; Mária (Srót Mihály.) Róza.; Florentina.; Veronka (Jakab Imre.); Eleonora (Jakab Imre.); Ferencz (Vitok Mária); Károly (Barczikay Juliánna.); György.; Mária (Madarász Jánosné.);

Csáky család. (Keres-szeghi, gróf).

A III. kötet 67–92. lapjain terjedelmesen van közölve a család története és nemzékrende; azonban oda némi tévedések csuszván be, azokat kiigazítanunk, és az ott található hézagokat kitöltenünk itt az alkalom.
A 77. és 87. lapon álló VI. Mihály, János királynak 1569-ben erdélyi kanczellára nem ezen keresszeghi család ivadéka. Ez a mihályi Cáky családnak, mely a Dunántúl élt, volt ivadéka, és az ősi Csáky nemből származott, mint ezt Szalay László is gr. Kemény József tévedése ellenében igazolta ^[96]*. Maga ezen Mihály a Rába partján született, és a 87. lapon V. Istvántól, kinek neje Wattay Zsófia volt ^[97]*, kezdett ága onnan kihagyandó.
A 87. lapon álló azon VII. László, ki országbiró is volt, fiú korában liber báró in Almas, Egeres, Adorián etc. 1624-ben a Gráczi universitásban a bölcsészetből szigorlatot nyervén, koszorút nyert (baccalaurens lett).

I. Antal, (III: köt. 88. lapon.) † 1764. (1. Erdődy Mária, 2. Berényi Anna); Jozéfa (Wallenstein.); Anna (Klobusiczky Antal.); János nep. Kolosi főispán (1. gr. Bethlen Róza, 2. Jekelfalusy Mária); II. Antal kitől a trencséni ág lásd III. köt. 88. lapon.; 1-től József sz. 1782. † 1848. (gr. Rédey Teréz); György (1. Naláczy (elvált) 2. gr. Toroczkay Eszter); Miklós sz. 1852.; Ilona sz. 1854.; Kata sz. 1856.; Mihály sz. 1857.; Róza (nem Eulália) (Komáromy György); Róza (b. Jósika János.) 2-tól Zsigmond sz. 1805. (gr. Vay Eulalia) elvált; Melánia sz. 1833.; Roza sz. 1837.; Zsigmond sz. 1842.; Ipoly sz. 1844.; Mária sz. 1804 (Jekelfalussy József); János Jósef sz. 1807. cs. k. kam. (Klobusiczky Cornélia); Gyula 1856. Abauji főjegyző.; Ödön.; Sándor.; Lajos.; Irma. (Semsey Jenő.); Éva.;

A 88. lapon áll I. Antalnak egyik fia Nep. János, Kolos megyének volt főispánja, ennek első neje volt gr. Bethlen Róza, kivel – mint beszélik – titkon kelt össze, és később elvált, ettől lett két gyermeke József és Róza, mint a táblán látható; másodszor vette Jekelfalussy Máriát, kitől a 90. lapon VI. táblán ivadék származott, melyről most már biztos adatok nyomán tudjuk, honnan eredett. Világosabb előadás végett a 88. lapon I. Antaltól kezdve ez ág nemzékrendét ide írtuk kiegészítve, mint az előbbeni lapon láthatni.
A 89-ik lapon álló IV. tábla is hibás. Ezen táblázat így igazítandó ki:

I. Tamás sz. 1675. (Károlyi Erzse); Ferencz (gr. Zichy A. Mária); Tamás † 1734.; Mihály † 1734.; id. Imre val. b. titk. tan. (wagreimi gr. Engel Róza); István † 1808. (gr. Erdődy Julia.); Miklós esztergami kanonok † 1824.; László váradi n. prép. czimz. püspök. † 1828. családi hitbiz. alapító.; ifj. Imre sz. 1775. † 1848. (1. gr. Fáy Mária, 2. Bujanovits Stefania); Róza sz. 1803. (gr. Sermage Dénes.); Czeczilia sz. 1805. (ehrenheimi Sitra Jakab.), Francziska sz. 1813. Brünben, alap. h. † 1851.; Ferencz sz. 1767. cs. k. kam. (1. gr. Eszterházy Teréz, 2. Lazarovich Anna); Antal Vincze cs. k. kam. † 1863. (gr. Csáky Petronella); Anna (Ujfalussy Fer.); Anna (gr. Haller József.); Julia (gr. Szapáry Péter.);

A 89. lapon V. táblán álló Rudolfnak (Emanuel fiának) ivadéka következőleg pótolandó:

Rudolf sz. 1808. (Janicsád Emilia); Alfonz sz. 1840. udv. kanczell. fogalm.; Rudolf. sz. 1844. lovas hadn.; Nandin sz. 1846. (báró Perényiné.);

A 88. lapon a III. tábla vég-ízén Istvánnak gyermekei közt Gabriella helyett olvasd Gábor, sz. 1825.

Csanády család. (M. telegdi).

A III. kötet 95. lapján van róla emlékezet. Bővebb, hézagtalan családfája azonban következő:

Csanádi István (telegdi Balajthy Erzse) 1628.; Sára (Ugray Gergely); Bora 1697. (tel. Miskolczy Istv.); János; Juliánna (Barta András.); István; Erzse (Uray Ádám.); János 1731. lak. Gebén Szatmár v. tbiró; József; Márton sz. biró; Ferencz.; János. fősz. biró; Miklós. Ludovika.; Erzse (Góthy Mikl.); Anna (Balku István.); Zsuzsa (Hunyady János.) Grögy (Debreczeni Éva); István 1783. Bihar v. főügyész.; Erzse (Nadányiné.); György Bihari főszolgabiró † 1806. (1. Buzinkay Éva, 2. Torkos Zsófi, 3. Sebes Krisztina); Ferencz főszolgabiró (Fényes Eszter); István főszolgabiró 1848. (Majos Amália); Ödön.; Béla.; József esküdt (Magyari Zsuzsi.); Zsuzsa (Halász Gáspár.); Krisztina (Ilosvay László.); György (Simonffy N.); Kálmán (Baróthy Mária); Ákos.;

A család a telegdi, sz.-kozmai, andaházi és herpályi birtokot az ös anya Balajthy Erzsébet után kapta. Bír a család Bihar és Szathmár vármegyében.

Csanády család. (Nagykereki).

Szintén a III. kötet 95. lapján van említve. Eredeti helye Hajdú-Szoboszló, hol több ága él. Azon ágra, melynek családfáját itt terjesztjük elé, a nagykereki, ártándi, adányi és esztári birtokrészek Hodossy Kláráról szállottak. Ezen ág törzse I. Sámuel cs. kir. őrnagy, és Hajdú-kerűleti kapitány volt 1711-ben, fia II. Sámuel szintén Hajdu ker. főkapitány 1734-ben, hasonlóan ennek fia III. Sámuel is 1777-ben, ki következő ivadék terjesztője lett:

III. Sámuel Hajdu ker. főkap. 1777. (Hodossy Klára); József cs. k. táborn.; László cs. kir. kapitány; Sándor főszolgabiró országgyülési képviselő 1861–65.; Sándor Bihari táblabiró; Zsófia (Veér Sándor); Imre cs. k. kapitány; József.; Luiza (Beöthy Ödön.); Teréz (Bige Károly.) Imre. †; Teréz (Dobozy Mihály.); (Radványi István Róza;

Csaplovich család. (Jaszenovai).

7

A III. kötet 100. lapján e családról téves adatok közöltettek; most hiteles családi források után az egész nemzetség teljes családfáját adhatjuk. Árva megyében két ily nevű nemes családot ismernek. Az egyik tős régi adományos, a másik czímerleveles. Szólunk előbb az elsőről.
A Csapla, utóbb Csaplovics családnak legrégibb ismert törzse Meze de Liptó volt, ki 1286-ban Liptó megyei Sz.-Annán birtokolt. Ennek László fiától Mihály nevű unokája számos érdemei némi jutalmáúl 1320-ban Robert Károly királytól az árvai-vár és Dubova határa közt fekvő Jaszenova rétet, földet és erdősséget nyerte kir. adományban, és ezen birtokban a Csapla és Czundra rokon családágazatok megtelepitő törzsatyja lőn.
A Csapla név 1500-ban Csaplovicsra alakítatván, a jaszenovai előnév mellett e család mind e mai napig birtokosa a jaszenovai földnek, mely a híres Chocs (Choty) havas északi oldalán és alatta terjed el. Ugyan e családnak köszönheté emelkedését a Chinege, Valicz és Byatth-féle család is, minthogy ezek egymás után, nevezetesen az első 1356., a második 1398-ban, a harmadik 1449-ben a Csapla család leányait vévén nőűl, Csaplovics-féle birtok egy harmadrészében részesítettek. S ennélfogva téves Fejér Györgynek ^[98]* jegyzete, mintha a most élő jaszenovai nemesség Csineghe maradéka volna, sőt inkább a tős gyökeres Csaplovics család a birtokos, mely Jaszenovát jelenleg is bírja, míg a leányági Csineghe család ott már elenyészett.
A család czímere – mely szintén előbb hibásan volt közölve, itt kiigazítva, metszvényileg is látható. A paizs barna (kék) udvarának alján tó felett királyi koronán gém (totúl Csap) áll, nyakán nyillal átlőve, csőrében halat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján az előbbihez mindenben hasonló gém áll. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
A családfa következő:

Meze de Liptó 1286.; László; Mihály kapja Jeszenovát 1320.; János de Jeszenova 1398.; Péter Csapla. István Csapla 1386.; Margit (Valicz Mihály); Kata 1449. (Byath Bereczk); László.; Márton 1381.; Jakab 1351–68.; Mihály; Miklós; István; N. 1356. (Chinege); Mihály 1557. ellenmondó; János 1558.; Lőrincz 1558.; György 1579.; Máté 1560.; Miklós.; Mihály †; Bernát; György; Mátyás †; András; Mátyás †; János; György Csujaj ág; András. †; György †; Mihály; Albert 1638. esküdt; György †; Miklós.; György; József; Sándor Csapikov ág; Gáspár; Gáspár †; József nőtlen.; Dániel Miskolczon 1858.; Márton †; Jakab; György; János †; Mihály; Mihály; János; Mihály; Jónás; Miklós.; Gáspár 1858. katona. ez ág Spiegel néven ismeretes.; I. Illés 1595.; György 1669.; Mihály; Folytatása a köv. lapon.; Mihály 1669.; János; András.; Illés.; György.; János.; Mihály.; Kata.; Jakab.; András.; II. Illés 1680.; Mátyás; István.; Márton.; Mátyás.;

Mihály, ki az előbbi lapon.; Mátyás 1703. ügyvéd Hellovje ág; Mátyás † 1798.; András †; Tóbiás † 1845.; János; Péter.; Sámuel.; Elek úrbéri cs. k. tör. biró 1858.; Tóbiás.; Vendel.; Pál.; Elek.; Mátyás. †; János elköltözött; Pál 1752. Fajkürtön; Pál Csanki lelkész (Egry Mária); János (Pelargus Klára.); Dániel. †; Sámuel Rozsnyón; Sámuel Rozsnyón ügyv. 1858.; Mátyás Temesvárott szávmevő.; János Fajkürtön †; Jónás (Szúdy Judit); János urad. igazg. és iró † 1848. Bécsben.; Pál katona.; Gábor Pojnyiken; Lajos 1839. grófi képviselő.; József.; András †; György elköltözött.; Mihály katona.; János; János katona.; Pál; András Antal Szokolon.; György; János 1810. drezdai lelkész. József Verőczén; József.; István.;

A családból nevezetesebb tagok voltak a következők:
Jakab, ki I. Lajos királynak 1351. és 1368-ban kiadott helybenhagyó okleveleiben említetik. – István 1386-ban a Medzihradszky család beiktatásánál, Mihály 1557-ben Thurzó Ferencz beiktatásánál, Máté 1560-ban a Kubínyi család madocsányi és stepanói beiktatásánál mint kijelölt tanúk említetnek. János és Lőrincz 1558-ban a Koroda és Bendovits családok nemessége kérdésében, valamint ezek és György a Zmeskal és Kubínyi családok nyolczados törvényszéki ügyében, Miklós, Illés, Mihály és Márton gr. Thurzó Györgynek az árvai uradalomba 1595-ben történt beiktatásánál említetnek. Az említettek közűl Miklós Árva megye küldötte Győr város ostrománál veszett el.
Albert Árva megyének 1638-ban esküdtje, Mátyás ugyanakkor ügyésze, jeszenovai birtokosok.
1731-ben Árva megyétől János és György nemességi bizonyítványt vévén ki, amannak ivadéka Bars, Hont, Zólyom megyébe telepedett, az utóbbinak ivadéka Szászországba Drezdába telepedett.
Hont megyében Pál 1772-ben csanki ev. lelkész. János, Pribélen született 1790. sept. 23-án, s gróf Schönborn tanácsnoka és uradalmi igzagatója lett, huszonegy munkát írt különféle történelmi, és nemzetgazdasági tartalmút, melyek nevét ismeretessé tevék. – Mátyás Temes vármegye számvevője és levéltárnoka, – Sámuel Rozsnyón ügyvéd. Lajos 1839-ben gr. Schönbornnak országgyülési képviselője volt.
Az Árva megyében maradt nemzetség Jeszenovai ős birtokán székelt és székel mai napig; az egyes ágak Hello, Csaplik, Spigel és Chuja elnevezések által is különböztetett, mint a családfán megjegyeztük. Az Árva megyei ágból az élők közt Elek 1858-ban Árva-Turócz megyei cs. kir. urbéri törvényszéki ülnök volt. Egyéb jelességeit a családnak az idézett kötetben említettük. Azonban
Árva megyének egy, más Csaplovics-Szkuba nevű czímerleveles családa is van. Ez leány-ágon származhatott a de eadem-féle Csaplovics családból, és már 1580-ban Jaszenován Szkuba Jakab a gyökeres Csaplovics családbéli birtokból egy curiát bírt. előbbi neve Szkuba volt. Ezen családnak alapítója Szkuba, később Csaplovics János 1643. január 2-án III. Ferdinánd királytól nemes levelet nyert, még pedig az adományos Csaplovics család czímerével ellátva. Ezen családnak nemzékrende következő:

Szkuba Jakab 1580.; Szkuba János 1643. czim. ns. levél; János ügyvéd; Mátyás; György 1800. ügyvéd.; András; Sándor † 1839.; Teréz.; Janka.; János; László; Elek fiaiban kihalt 1839.; Lőrincz az árvai könyvtár alapitója † 1853.; I. Lőrincz; János; András; N. leánya (Ivanovitz Mátyásné.);

Ezen ágazat nevesebb tagjai voltak János 1680-ban. György 1760-ban, Sándor 1810-ben ügyvédek. Legnevezetesebb azonban Lőrincz, gróf Zichyek egykori ügyvéde és levéltárnoka, kiről a III. kötet 100. lapján már emlékeztünk, és ki hatvanezer kötetnyi könyvtárának Árva megyének tett adományozása által nevét maradandólag örökítette.
Ezen ágazathoz látszanak tartozni a Trencsén, Pozsony és Soprony megyei Csaplovics-ok is, névszerint Trencsénben Mojsson Cs. Pál, ki 1793-ban Fontányi Zsolnay Anna nejével együtt magnélkül elhalt. Pozsonyban János a mult században híres prókátor Mátyás érseki titkár. Sopronyban Cs. Dániel uradalmi tiszt, ki 1850-ben a sopronyi ev. gymnasiumnak ezer forintot adományozott.

Csató család. (Cs. Csatószeghi és sz. simoni).

A III. kötet 114. lapján álló czímernél paizs fölötti sisakon fejedelmi helyett királyi korona, és azon kir. pálcza helyett egy zöld hegy teendő, azon nyugszik a törökfejet tartó kék ruhás kar, mint a czímerlevélből kiolvassuk. A család bővebb nemzékrende ez:
I. tábla.

Mihály 1604.; I. Máté 1619.; I. Péter 1643 (Endes Éva); János 1619.; Márton 1619.; Ilona (Kórody Gergely); János. 1643.; György. 1643.; Ferencz. 1643.; I. István prim. levelet kap 1649. (Betegh Erzse); II. Máté (literatus) (Kórody Kata 1680.); Benedek. 1643.; Mihók. 1643.; János alkir. biró ns. lev. 1715. (Kristó Anna); Mihály 1717. (Péter Kata); István 1717–45.; András.; Ferencz sz. 1713.; András.; Mihály sz. 1718.; Folyt. II. táblán.; I. Ferencz 1715.; Mihály † 1745. (Incze Klára); II. Ferencz sz. 1744. (Beke Krisztina); György 1715. (N. Anna); András 1715.; János 1715. örökbe veszi II. Ferenczet.; István 1715. osztoz.; Ilona 1717.; Margit 1717.; Ferencz.; Miklós.; Erzse.; I. Mihály sz. 1767. † 1837. magyarhonban (visontai Kovács Róza); Pál sz. 1804. † 1841. (Gelle Karolina); Mária sz. 1837. (Nagy Ivánné.); Éva (Darvas Ferencz.); III. Ferencz (Péterffy Ágnes); Bora (Kovács József); Juli (Márton N.); Teréz.; Ferencz pap † 1844.; Ábrahám lakik Csatószegh. (Bors Éva); egy fiú.; József lakik Csatószeghen † 1854. (András Zsuzsa); Éva (Csató Imre.); Mihály lakik Csatószeghen; Gábor sz. 1843. k.; József sz. 1818. udvarhelyi esperes és plébános. Máté ügyvéd; Adalbert.; János sz. 1826. Zentelken (Riegel Mária); Jolán sz. 1865.;

II. tábla.

Mihály, ki az I. táblán. sz. 1718.; András lak. Csatószeghen † 1850. kora 87. (Sándor Erzse); János sz. 1800. † 1865. Kolos v. főügyv. (Mircse Bora); Zsigmond sz. 1831. Szeghalmon orvos (Hyvesy Antónia.); Ferencz sz. 1832. † 1864. v. katona és mérnök.; Ida (Vizy Endre.); Ilona. sz. 1846.; Zsuzsi (Incze István.); Imre Csatószeghen † 1864. (Csató Éva); N. (Kórodyné.); Julia (Albert Antalné.); Éva (Miklós Ferenczné.); János g. tiszt.; István (Papp Julia); József.; Ferencz.; Imre.;

Cseh család. (Szent-Katolnai).

Erdélyből szakadt, székely eredetű. Szathmár megyén kivül, hol többen virágzottak (lásd III. kötet 121. l.) s Ferencz volt alispán 1866. oct. 21-én halt meg. – Tolna megyébe ágaztak.
Lászlónak, ki Tolna megyei alispán s kir. tanácsos volt, és Bölcskén halt meg 1824. jan. 26-án ivadéka következő:

László alisp. k. t. † 1824. (Becsky Fáni); Ferencz (Csúzy Apolló); János Erdődön főbiró, (Szuhányi Valéria); Mária.; Izabella.; Anna.; Ferencz.; Fáni.; Karolina. †; Mária. †; Krisztina. †; Judit.; Apolló (Péchy Antal.); Julia (Dőry Ádám.); Ignácz Tolnai alispán † 1830. kora 49. Pakson, (Sauska Mária); Anna. †; Janka. †; Antónia. (Malatinszky Ferencz.); Mária (b. Exterdé István.); Luiza (Kovács István.) Imre. †; Lajos. †;

Csekonics család.

A III. k. 127. lapján álló adatokhoz adandó, hogy József tábornoknak, (ki 1824. apr. 26. kora 67. évében halt meg, és Hatzfelden temettetett) első nejétől Tempel Katától leányai: Karolina b. Lipthay Frigyes cs. k. kapitányné, Leopoldina és Elizab. Piret-Bihain Lajos cs. kir. alezredes neje, második nejétől pribéri Jankovich Juliannától fia a most élő. János, ki 1864. dec. 9-én ausztr. bir. grófságra emeltetett.

Cselkó család. (Cselko-Lehotai).

Trencsén megyei régiebb nemes család, mely azon megyében őse Cselkó György által I. Ferdinánd királytól 1559. évben Cselko-Lehota helységre adományt nyervén, annak máig birtokában van. Czímere – mint itt a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld talajon egy fa ágán ülő bagoly, nyillal átszúrva, fölötte jobbról csillag, balról félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén hasonló képlet látható. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös.
A családfa következő:

György 1559.; János.; Menyhért.; Ágoston 1601.; Márton.; János.; I. Miklós 1618.; Ferencz.; Pál 1685. budetini tiszttartó.; György.; János sz. 1669. (Szadeczky Ilona); János sz. 1683. (1. Gyurana Bora, 2. Schurmann Bora); Miklós.; 1-től János sz. 1710.; Miklós t. biró, tanácsn. Selmeczen † 1796. kora 86.; József kamar. ügyvéd 1820.; 2-tól András; János.; István pozsonyi ev. tanár. sz. 1773. sept. 1. † 1837.; Dániel; András.; János pozsonyi ügyvéd.; Pál Trencsénben urb. törv. széki segéd 1869.; Antal Haczfelden kasznár 1859.;

A táblán álló I. Miklósnak fia János Cs.-Lehotáról Kiszucza-Ujhelybe telepedett 1685. táján, hol utódai jelenleg is birtokosok. A családfa csak ennek ágát mutatja, a többiét nem ismerjük.

Csemez család. (Hajdán Chömöz és Csömöz.)

Pozsony megyei czímerleveles család. A czímeres levelet István, Gergely és Balázs nyerték II. Ferdinándtól Prágában 1628. máj. 13-án kiadva; kihirdettetett Pozsony megye előtt 1629. (feria 2-da prox. post. Dom. SS. Trinitatis). – István utódai az alföldre telepedtek, Gergely és Balázs Pozsony megyében maradtak, és máig Kajal, Galanta, Réte, és P.-Fedémes helységben s a Csallóközben székelnek.
A család nemzékrende következők:

Gergely 1628. ns. szerző; II. Gergely 1659.; Mihály 1690.; András 1690.; Ferencz.; E három testvér egyikének kia: György 1721. (Fekete Erzsi); I. László 1760. (Soós Julia); István † 1831. (Benus Kata); Erzse (Tóth József.); Kata (Halgass József.); II. László † 1836.; Lajos játi plébán.; III. László. szolgabiró Miaván 1863.; Antal kajali plébános.; Imre Nyitrai esküdt.; Rudolf huszár.; Imre.; Ignácz.; György.; Alajos.; Manna.; Marta.; Teréz.; Sámuel † 1840. (Scheffer Anna); János Nagy-Szombatban (Helczel Paulin.); Lajos Dicskén.; Sámuel Hosszufalun.; Ágnes.; Anna.; Apolló (Wathmann kapit.); István Galantán 1863.; Antal Galantán (Balogh Mária); Antal.; István.; Mária; Julia (Tóthné.);

Ezen táblán állók közűl Sámuelnek fia János N.-Szombatban a ker. tábla kiadója 1861-ben. II. Lászlónak fiai közűl Lajos játi plébánus, III. László Nyitra megyei szolgabiró Miaván, fiaiból Antal plébánus Kajalon, Imre esküdt Nyitra megyénél.
Balázsnak, az 1628. évi ns. ág közszerzőjének ágából csak a következő ivadékot ismerjük. Volt három fia: idősb István, II. Balázs és Sámuel. – II. Balázsnak voltak fiai ifj. István és János. – Sámuelnek pedig Ferencz és III. Balázs.
Egy perbeli mutatványból tudjuk a következő származási rendet is: testvérek Imre, János és Ferencz 1774-ben, ez utóbbinak első neje Bencsik Anna, a második Torma Franczka, utóbb Olgyay Gáspárné, ezen Ferencznek voltak gyermekei: Anna Szelle Józsefné, Antal és ifj. Ferencz.
Továbbá a múl században élt János, ennek Fodor Ilonától gyermekei: 1. Tadé Galantán, 2. János. 3. Teréz Pinczés Józsefné, 4. Bora Malovecz Tadéné. A Galantán lakott Tadénak gyermekei Gáspár, Lajos és János és ez utóbbinak Fekete Klárától: Lajos, Géza 1863. irnok, kinek neje Farkas leány.
A kajali, réti és Győr megyei ág. evang.; a többi kath. vallású. Czímerök a paizs zöld talaján csőrében kigyót tartó gólya. Ugyan az a paizs tetején álló sisak koronáján is.

Csete család. (Györgyfalvi).

Mint a család által értesítve vagyok; nem halt ki, és nem Bereg megyei eredetű, hanem még a mohácsi vész előtt Zala megyében bírta a györgyfalvi és baglyadi birtokot. A mohácsi vész után elveszvén oklevelei, györgyfalvi ns. Csete György 1550. mart. 8-án I. Ferdinánd királytól Bécsben kelt új királyi adományt nyert említett javaira. Györgynek fia volt ismét György, ennek Ferencz, kitől a családfa így terjedt:

Ferencz; Károly; János; Antal veszprémi kanonok 1860.; János 1837.; Imre; Sándor; János él 1860.; László veszprémi hittudor és tanár 1860.;

Jánosnak fiai Antal és János 1837-ben Zala vármegyétől nemesi bizonyítványt vévén ki, azt 1838. febr. 1-én Somogy vármegyében kihirdetteték.

Csicsery család. (Csicseri).

A III. kötet 163. lapján, úgy a XI. kötet 269. és 272. lapján a rokontörzsű Orosz családnál is közölve van a családfa; azonban némileg (főleg az első helyen) téves lévén azon közlemény, itt főleg Ambrús fiainak Andrásnak és Istvánnak és utódaiknak hitelesebb leszármazása végett jónak vélem az egész családfát közleni, mint az Ung megye levéltárában a Berzeviczyek elleni reluitorio liquidatorio successionalis perben és néhai Csicsery Zsigmondné halálával bekövetkezett egyenes örökösödési ügyben eljárás iránti oklevelekből és más okmányokból (Barna Mihály által) összeállítatott:

Job de Csicser 1316.; Domokos 1324. Vajánban; János Berczelen birt.; Ferencz (Fodor = Krispus) 1416. (Kántor Margit); Zsigmond 1429. Csicser, s Vajánban; Erzse 1769. (Monaky Simonné); Miklós; Mátyás. †; Benedek; Zsigmond † 1537.; Kata (n.-mihályi Pongrácz Dénes.); I. András 1487.; I. Ambrus 1506. (Ágnes özv. 1548.); Gáspár.; II. András 1571. alisp. (Verebélyi Anna); János.; Ilona (Vayné.); I. István 1569. alisp. (Daróczy Anna 1564–92.); Péter. †; László 1548.; Ferencz.; Péter 1579. alispán.; Mihály; Ferencz † 1615–26. alispán (Bajánházy Judit.); Ambus (Azary Kata); István 1580. alisp.; György.; Mihály alispán 1649. (Pankotay Klára); Zsuzsa (Keczer András.); Péter 1632. alisp. (n. m. Pongrácz Zsuzsa); Dora (Bánóczy Péter.); Gáspár.; János (Harthay Ilona özv. 1644.; Sámuel; Anna 1593. (Daróczy András.); Péter 1665.; János 1647. (Ráskay Klára); Péter (Péczely Klára); Ferencz ifj. (Kása Bora 1703.); András 1736. (Gálóczhy Kata † 1756.); László. †; Zsigmond † 1801. (Csicsery Ambrús l. Kata † 1836. kora 78. évében); Bora (Trombitás Ádám.); Erzse (Beno Mihály.); Zsigmond. †; Ambrus (Lónyay Ilona); Ferencz † 1708.; Gábor. †; András 1649. (pálóczi Horváth Éva); ifj. Péter †; András; Julianna (1. m. Haraszthy János, 2. Berzeviczy András.); Péter; Bora (Morgay Miklós.); Kata (Máthé György.); Ferencz 1649. Ungi követ (Mokcsay Ilona); Ambrús 1692. †; László. †; Mihály 1692. (Kálnásy Judit); Klára (Bodó Zsigm.); Bora (Medgyesy György.); Mihály.; László.; Ambrús.; Ferencz (Kálnásy Anna Judit) László. Judit 1730.; János 1741. (Kontray Zsófia); Folyt. köv. lapon.; Klára (Sárközy István.); Anna (Oremus István.);

János, 1741. ki az előbbi lapon. (Kontray Zsófia); Ambrús; János. †; Kata † 1836. (Csicsery Zsigmond.); Ferencz (Kovács Mária); Ignácz †; László t. biró † 1839. (Dudics Anna); János †; Péter 1856. Zemplén törv. sz. ülnök (Lüley N.); Gyula sz. 1840.; Antal 1861. alsz. biró (Posta Gizella); Lilla.; Árpád. sz. 1851.; Géza sz. 1853.; Zsigmond. sz. 1856.;

I. Ambrúsnak két fia által két ágra szakadt a család; I. István ága Zsigmondban 1801-ben kihalt. II. András ága máig él. Kik viseltek hivatalt és a többi közt alispánságot, a családfán fölejgyzettük. A mostan élők közül Lászlónak fiai: Péter 1842-ben Zemplin megyei aljegyző, 1850-ben főügyész, 1856-ban úrbéri törvényszéki ülnök volt. Fia Gyula. Testvére Antal 1850-ben Ung megyei esküdt, 1861-ben alszolgabiró volt. Gyermekei a táblán láthatók.

Csillaghy család.

Árva megyei Isztebnén birtokos nemes Család, mely V. Ferdinand király által nemesítetett meg.
Czímere – itt láthatólag – hadi paizs, melynek kék udvarában aranynyal díszitett vörös ruhás, fekete süveges magyar vitéz áll, jobb kezében buzogányt tart, ki sziklák közt egy ragadó folyamon lábikráig elmerűlve, azon bátran átkel, fölötte jobbról csillag, balról félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján jobbról vörös, balról kék strucztoll között ezüst csillag fénylik. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
A családfa ez:

Sámuel (Meskó Julianna); József Isztebnén (Ambrózy Anna); Károly Nagy-Sztriczén.; József sz. 1853. mart. 1.; Etelka Zsófi sz. 1856. máj. 15.; Anna Natalia sz. 1857. jul. 27.;

Csóka család. (Borbátvízi).

Hunyad megyei család, ősének igényli a Zsigmond király által lefejeztetett Konth vitéz Csóka nevű szolgáját. A család I. Leopold korában kapott adományt Borbátvízi birotkára. A Hora Kloskeféle lázadásban kitünteté magát 1784-ben a magyar nemesség részéről Sámuel. Ettől a családfa ez:

Sámuel; Izsák Hunyadi alispán (1. b. Jósinczy Julia, 2. Ribiczey Klára); 1-től József Alvinczen táblabiró; Rozália (b. Kemény Samu.); Róza (Pál Imre) †; Miklós (Zeyk N.); Melánia. Antal.; 2-tól Sándor Zaránd várm. szolgabiró 1848.; Ferencz Zarándi szolgabiró;

Csúzy család.

A III. köt. 188. és 189. lapján némi tévedés van. Az utóbbi lapon a II. táblán Lászlónak (1701.) fiáúl tett Pál cs. k. kamarás, az I. táblára a 188. lapra teendő Józsefnek és Rosty Juliánnának fiáúl, egy személy lévén az ott látható Pállal.

Czintula család.

Bács megyei ága említve III. köt. 199. lapján. Ehez családi értesítés után adható, hogy a nemes levelet Czyntula János kapta 1580-ban Rudolf királytól, kinek utódai a Bácsiakon kivűl Pozsony és Nyitra megyében székelnek.
Czímeres vörös udvarban arany zergefej nyakkal, szarvai közt csillaggal. A paizs fölötti sisak koronájából három strucztoll emelkedik föl.

Czóbel család.

A III. kötet 204. lapján hibásan áll két családdá osztva, az egyik boldogfalvi előnévvel, mely csak sajtó hibából állott bizonyos névtárakban.

Dacsó család. (Keszihóczi).

Hont megyének egyik legrégibb, és a Luka családdal közös törzsből eredt nemzetsége. A III. kötet 217. lapján a családfán álló azon Istvántól, kinek neje Libercsey Magdolna volt, bővebb nemzékrende így pótolható:

István, III. köt. 217. lap (Libercsey Magdolna); István 1729. (Kubínyi Klára); Éva (Horváthy József); Ferencz (Osztroluczky Janka); Sándor.; István (Perliczy N.); Pál † 1833.; Anna Mária (Szalontay János.); Gábor.; Pál 1729. (1. Kovács Julia, 2. Hodossy N.); Péter (Ebeczky N.); Anna (Blasovics József.); János; Ignácz (N. N.); Gáspár.; László; Károly (Dióssy N.); Sándor (Dobák Anna.); Teréz (Kubínyi Sándor.); Apolló (1. Földváry Mária, 2. Pongrácz Boldizsár.); Péter †;

Egy másik ágnak, melyet a családfához kötni nem tudunk, nemzékrende ez:

Dacsó N.; Róza (Füredy László.); Ádám † 1862. kora 80. Keszihóczon; Pál; Ottilia (Nedeczky Lajos); Amália (Laszkáry Miklós.); Anna (Kalmár Lajos.); Julianna.;

Czímere a paizs kék udvarában piros szív, mely két nyillal van átótve, és melyből három liliom nyúlik föl; közös a Luká-éval, melynek czímere átnyilalt egyszarvú, mint a III. kötetben látható.

Darvas család. (Nagyréti).

A III. kötet 243. lapján álló I. Jánosnak atyja is János volt, ki állítólag Magyarország alsó részéből származott föl Zólyom megyébe, hol a táblán álló I. János 1614. körül szerzé az előnevet adó Nagy-Réte-t. E táblán II. Sándornak fia volt Mihály is.
A II. táblán Gábornak Madách Katától fiai voltak Pál és József is, kik kihaltak. Ugyan e táblán álló Dániel, ki már meghalt, Pethőn szül. 1795. nov. 11-én.
A III. táblán álló III. Ferencz, helyt. tanácsos 1809-ben egy „Fegyver ellen való“ czímü alkalmi népi röpiratot írt, meghalt 1810-ben. Leányai közűl Zsuzsa Pukyné 1805. mart. 10-én, és Mária Mocsáryné 1803-ban haltak el.

Darvay család. (Darvai).

III. kötet 249. lapján a vajnági ágat kezdő Ferencznek Kölcsey Katától fia Gábor ily nemzékrendet terjesztett:

Darvay Gábor; Ferencz; Ferencz főszolgabiró Szilágyban.; Imre.; Sándor; Gábor Szatmárban főszolgabiró; Elek. †; Ferencz.; Anna (1. Vitéz, 2. Kúty.);

Gábor testvérének Ferencznek az erdélyi ágon István fia helyett Imre olvasandó.

Dávid család. (Sz.-péteri és isztebnyei).

A III. kötet 254. lapon II. táblán ötöd-ízen álló Miklósnak neje Radványi Kata volt. Pál fiának neje szúdi Kozár Kata, Andrásnak Istvánon kivűl fia Gábor is. Másik Gábornak az 1660-ban turóczi alispánnak neje Sámbokréty Mária és ettől fia János 1750. nyitrai szolgabiró. Ezen Gábor másik fiának Lászlónak János fián kivűl leánya Mária Csarada Mihályné.
Kimaradt azonban az egész isztebnyei ág, mely a táblán álló Dávidnak László fiától, ki 1579-ben élt, és az isztebnyei ág törzseűl jelöltetik, eredt, és pedig következőleg:

László 1579. isztebnyei ág 1544–53. árvai alispán; Flórián árvai alispán 1557.; Flórián 1590–1605. árvai alispán (Szunyog Janka); Péter †; László árvai alisp. 1558. †; János Árvai alispán 1611. (Syrmiensis Ilona); Zsigmond árvai alispán 1622. (Abaffy Judit); Mihály 1620. árvai alispán.; László (Majthény Sibilla); Imre. †; Ferencz. †; György Nyitrai alisp. (Molnár Dora); Zsigmond (Slav. Sándor Bora); Károly kir. tan. 1773. báró lett; Antal kihalt †; Judit (Gheczy István.); Zsuzsa (Zmeskal Sándor.); Pál 1685–6. árvai alisp.; Dávid (Bajcsy Anna); József 1750.; János 1739. Temesben; Ferencz; Mihály; Gáspár †; József. †; József Árvai várnagy 1848.; István 1859.; Cornelia.; Janka.; János; Eugen 1849.; Sándor 1849.; Pál pap.; János árvai sz. biró †; Mihály jesuita †; Zsigmond; János; György; Zsigmond.;

A Dávid családnak őse Vendéghy Pálnak fia Dávid, ki a II. tábla élén áll (III. kötet 254. lapon) testvéreivel Brebnek máskép Isztebne földre már 1382-ben Lajos királytól nyert adománylevelet; és a csaád isztebnei ága – mondhatni – volt a legkiválóbb, melyből csak XVI. századtól kezdve nyolcz alispánt mutathatni föl, mint az itt felmutatott családfán is látható. Ugyan ez ág Árvában a protestáns vallás egyik előharczosa volt, és ott az isztebnei egyháznak dotatiójáról is lelkesen gondoskodott; ma azonban már az isztebnei birtok egészen idegen kezekben az Ambrózy János örököseinek birtokában áll, valamint Turóczban is a sz.-péteri ősi jószág is nagyobbára Révayak tulajdonává lett.

Deák család. (Köpeczi).

Eredeti fészke Bölön és Köpecz az Erdővidéken Háromszékben, jelenleg Marosszék. Hajdani neve Bocz, utóbb Litterati. Nemeslevelét Bethlen Gábortól kapta Gyulafejérvárt 1615. jul. 10-én, mely 1616. jul. 21-én Sepsi sz. Györgyön publicáltatott. Czímereslevele azonban Mária-Terézia királyasszony által 1766-ban nemes Litterati György nevére megujjíttatott. A Deák nevezetet már György viselé 1616-ban, ki előbb még nobilis Georgius Litterati de Kőepecz neveztetett, kinek fia Mihály már Marosszékbe telepedett, hol ivadéka sz. Miklóson, Ilenczfalván, Somordon él, és ez utóbbi helyen birtokolt is, nagyobbára gazda életet folytatva.
A leszármazást a cslaád így mutatja föl:

Litterati Deák György 1616. (bölőni Gúzs Erzse); Mihály; István (Ádámosy Margit); István (Szikszay Bora); István. †; József †; Mózses; Mózses; Sándor; Endre.; Dániel; István Pál; Pál †; István †; I. Ferencz (makfalvai Dósa Zsuzsa); Gergely † (Botos Anna); Gergely (Szilassy Anna); egy fiú.; József M.-Vásárhelyen tanár (Gyarmaty Zsuzsa); három fiú.; Mihály.; Antal.; András; Károly.; I. Lajos h. kapit.; Ferencz.; György. †; II. Ferencz (cseszvei Miske Anna); Farkas iró Pesten.; Gyula †; Lajos.;

A család jelenleg 15 férfi tagban él. Kitünőbb tagjai II. Ferencz több megye és szék volt táblabirája, classicus miveltségű férfiú, atyja a szépreményű, ismert nevű fiatal irónak Farkasnak. Andrásnak fia Lajos, huszár kapitány volt 1848/9-ben Görgey táborában. Gergelynek fia József M.-Vásárhelyen számtan és csillagászat tanára.
A czímer, a paizs kék udvarában zöld ruhás magyar vitéz, jobb kezében kivont véres kardot, a balban irótollat tartva. A paizs fölött két felől leomló foszladék közt koronás sisak áll.
A Borsos Sebestyén és Szabó Nagy Ferencz krónikáiban említett Deák és Köpeczi családok, melyeknek tagjai főbiróságot is viseltek, egymástól is különböző, és a fölebbivel sem azonos családot képeztek.

Deákovics család.

Deákovics János 1625-ben II. Ferdinánd királytól kapott czímeres nemeslevelet, mely azon évben Trencsén vármegyében publicáltatott. Az eredeti oklevél Pethő János s.-pataki kincstári ügyésznél találtatott és a helyt. tan. hírleltetett.

Debretzeni csaád. (Zágoni).

A czímeres nemes levelet zágoni Debreczeni Miklós kapta rokonával Szabó Györgygyel és érdektársaival Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől 1672. táján. Miklósnak fia volt József, ennek fia volt László Küküllő vármegye főejgyzője ki 1772. januar 27-én Küküllő megye előtt a fölebbi nemes levéllel nemességét igazolta.
A család czímere: a paizs kék udvarában férfi kar könyököl, kivont kardot tartva; a paizs fölött foszladék között koronás sisak áll.

Décsy család.

Trencsén vármegyei nemes család, hajdan (sőt nemes levelében is) Déchy-nek írva. Előbbi nemeslevelét elvesztvén, Déchy Mátyás és fia Benedek 1611. mart. 12-én Bécsben II. Mátyás királytól ujjított czímeres nemeslevelet nyertek, mely máig is eredetben a családnál őriztetik, azonban, – mert a Rákóczy-féle zavaros időkben Beczkó határában egy körtvefa alá ásva, rejtve tartatott, irása sok helyütt megrongáltatott. A család uj alapitójától Mátyástól kezdve a leszármazás következik:

Mátyás 1611.; Benedek 1611. (1. Virga Magdolna, 2. Temery Anna); 1-től I. István 1630. (1. Virga Juliánna, 2. Margesicz Kata); 1-től János 1650. (Stefanovjech Zsuzsa); Folytatása a köv. lapon.; 2-tól Anna (Uhlarik István.); N. N. N.;

János 1650. ki az előbbi lapon. (Stefanovjech Zsuzsa); György sz. 1705. aug. 27. (1. Andrássy Ilona. 2. Szatkovszky Kata) végrend. 1754. maj. 13.); II. István elköltözött 1719. maj 3.; András 1729. febr. 7.; Éva; Zsuzsi; Kata (Kavalecz János.); Zsuzs (Tesko Márton.); Anna (Dorotka György.); III. István sz. 1736. dec. 1. (Klandy Anna † 1803.); II. János sz. 1740. oct. 31. † 1805. maj. 19.; István †; Mihály †; 2-tól György; Mihály; V. István sz. 1774. mart. 29. † 1845. (Ujhely Erzse sz. 1786.); György sz. 1774. mart. 29. (Szuhányi Kata); Janka (Krizsán István.); József †; III. János sz. 1806. nov. 26. † 1844. sept. 9. (Szedlicsnán ügyvéd); Lajos sz. 1839. dec. 1.; Fáni sz. 1841. mart. 8. (Simon Béla.); Károly katona † 1855.; Julianna (1. Ambró János, 2. Boor János.); Anna †;

I. Istvánnak első nejétől származott fiától Jánostól ered a család itt látható ága; I. Istvánnak második nejétől Margesicz Katától szintén volt három fia, de azok nevei nem tudatnak.
II. István elköltözött, hová ? – nem tudatik. Osztályrésze testvérénél Györgynél maradt, mint ezt 1754. maj. 13-án tett végrendeletében írja, annak osztályrészét visszatérése esetében kiadatni kivánván, de nem tért vissza. A család Mátyás törzsétől kezdve Beczkón székelt V. Istvánig, kinek fia III. János Szedlicsnára telepedett, hol, valamint Kis-Sztankóczon részbirtokot szerzett.
A család czímere – mint itt a metszvény mutatja, – a paizs kék udvarában zöld talajon szemközt ágaskodó két oroszlán, első lábaikkal arany koronát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lávában meztelen pallost tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Ezen Décsy családtól megkülönböztetendő azon Decsi család, mely Baranya megyei Decs helységből származott, és melyből volt többi közt a III. kötet 260 lapján említett Decsi máskép Czimor János tudós és magyar historikus, kinek magyar historiáját (1592–1598.) életével együtt Toldy Ferencz által adatta ki a m. tud. akademia.

Dedinszky család. (Dedinai).

Valamint a III. kötet 269. úgy főleg a IX. kötet 725. lapján kimutatva volt e család törzse, mely több más családdal Hotimértól származott. A családfa ágak következők:

Benedek 1589. Árva várm. szolgabiró; Benedek 1621.; Adalbert †; Péter; Benedek; János; Simon 1753.; Gábor (Cseniczky Mária); Péter (2. Thomka Mária); Fruzsina (Lencsó János.); Anna (Medveczky István.); Mária (Zsuffa János.); Janka.; Zsuzsa.; Benedek; Gábor; Gábor Árva várm. perczeptor 1734.; Gábor.; Sándor; Illés; János (Zsuffa Mária); Mihály (Zsuffa Mária); József; Simon; Pál; János; János katona. Teréz.; Mihály; Maria.; Teréz.; Pál.; János.; Mihály.; József.; József; Mária.; Teréz.; József.; György; Alajos.; Tamás.; Mária.; Teréz.; Janka.; János; József.; Vincze.; Janka.; Jakab árvai esk. jegyző 1660–1.; György; András. Jakab. Mátyás.; András 1677. jegyző; András.; Simon.; Felix kitől Felix ág; András 1723.; János. Miklós.; János; János.; Éva. Mária. János 1838. vulgo Helenyak Árvai sz. biró †; László. Illés; Zsigmond Soroksáron.; Fáni.; József; József; József N.-Faluban; Ignácz; Anna.; Viktoria.; Mária.; Simon.; Pál; Mária.; Teréz.; József.; Mih.; Anna.; János.; József.; Zsófia.; János máskép Pápezs; György;György 1753. szolgabiró. †;

Hotimérnek fia Lodán (néhol Lucsán) több fiat hagyott; ezek egyikétől Pétertől eredt a Dedinszky ág, melynek azonban az első törzstől származása már ki nem puhatolható. A XVI. századból csak nehány tagját ismerjük, azonban az utóbbi időkből két ágnak bő családfáját közölhetjük. Igy Benedek ágát a túlsó lapon adtuk.
A Dedinszky család másik ága Jónástól, ki 1661-ben Árva megye esküdtje volt, származik következőleg:

János 1661.; Mihály 1723.; Mihály (Zsuffa Zsuzsa); János; György (Zsuffa Zsófia); János (Dulajcsik Kata); János; József.; Teréz.; Mihály.; Tamás.; Emánuel.; Ignácz (Dvorstyák Kata); Mihály (Kangyerka Mária); János; Ferencz.; András.; János.; Janka.; Mária.; József (Zsuffa Terézia); Teréz.; Krisztina.; Ignácz (Dedinszky Janka); János.; Boldizsár.; Mária.; András 1755.; Jónás (Lokcsánszky Anna); András (Andreánszky Anna); János pap N.-Szomb.; József.; Antal kapit. ; Károly kapit.; Angelik.; Alojzia.; Antal katona; Elek Budán orsz. levélt. † 1849. (Porubszky Anna); Fáni (Spilka László.); Gyula alap. ügyv. Nyitrán (Oroszi Amália); Gizella sz. 1858.; Emilia.; Mária.; László.; Antal hadnagy 1867.; József Becskereken.; Ferencz Futakon kam. Inspector.; Eleonora (Haraszthyné.); Jusztina (Kopunovics); Dienes ügyvéd.; Emilia.; Teréz.; Mária.; Verona.; János 1723.; György 1723.; Tamás.; József 1755.; Máté; József gyógyszer.; Mihály.; János; János.; Janka.; Mária. †; György.; András.; Teréz.; Anna.;

Egy harmadik ág, Pest Csanád megyében él, ennek ágazata következő:

József Ócsán Pestben (N. Janka); Gábor Ócsán; Sándor; Otilia. stb.; Kata † 1817. (Kecskeméthy István.); János Ócsán (Lichtenstein Mária); István Makón † 1864. (Ágoston Teréz); Lajos.†; Amália (1. Kossuth Lajos, 2. Sztehló Károly.); József országgyül. képviselő (Blaskovics Sarolta.); Tili. †; Etelka (Safárik Guszt.) Gyula.; Aurélia (Návay Sándor.) István.; Kálmán.; Ida.; Zsigm.; Zsuzsa (Sztehló András.); Apollónia (Petkó János.); Janka (Blaskovics György.);

A család, kivévén Jónás némely ivadék ágát, nagyobbára evang. vallású.
Dedinszky név alatt ismeretes még egy család-ág Árva megyében, mely ott 1680-tól 1769-ig élt. Ez tulajdonképen a Lehoczky családból szakadt ki. Törzse Lehoczky Jakab Liptó megyei Király-Lehotáról eredt, és 1680. körül nemes Dedinán a Dedinszky családba nősűlvén, ott birtok részt nyert, és neje nevet (a Dedinszky nevet) vette föl, úgy hogy e néven ismertetett, és hatóságilag kiadott nemes leveleiben is e névvel jelöltetett. Jakabnak fia Jakab, kitől családfájuk ez:

Jakab 1680. körül; János; János 1723.; János. Mihály. 1732.; György 1723.; László.; Gábor; György; György 1769. public. Árvában.;

Jánosnak fia Mihály 1732-ben medvezei birtokát eladta Dedinszky Gábornak.

Dessewffy család. (Cserneki és tarkői).

Nem terjeszkedhetve jelenleg a család régiebb nemzékrendének nyomozásába, csupán azon ujabbkori izeknél történt hiányok kiigazítását kell megtennünk, melyek a III. kötet 302. lapon álló családfához pótlásképen szükségesek. Jánosnak a negyedik ízen álló ker. táblai ülnöknek ivadéka ez:

János ker. táb. ülnök; Anna (Dessewffy László); József (Farkas Mária); Ilona (Közepessy Mór.); Közepessy Mór).; Kálmán.; Emma.; Emánuel ugocsai esp. apát munkácsi pléb.; János Beregi alispán 1848. kir. tábl. üln. 1861. (1. Földessy A mália, 2. Baranyi Amália.); 1-től Aurél. †; Marczel.; 2-tól László.; Ignácz volt testőr (ov. Pongrácz Teréz); Teréz (Földessyné.); János Beregi főszolgabiró (Irínyi Klára); Dénes h. hadnagy (Szabó Máli); Ida (Halassy Sándor.); Pál † szolgabiró (Luby Máli); Ferencz sz. 1830. † 1834.; Anna sz. 1833. (Keresztszeghy Albert.); János sz. 1834.; Pál sz. 1836. † 1859.; Krisztina (Buday Ignácz); Ignácz (Szőllősy Mária); Berta (Recseyné.); Riza; Endre.; N.; Imre (Kerekes Kata); Pál.; Imre. †.; Aladár.; Malvin.; Lajos.;

Ugyanazon lapon Tamás, ki nejével Plathy Borbálával a következő (nógrádi) ágat alapítá:

Tamás (Plathy Bora); Imre Nógrádban (b. Hellenbach Plexin); Bora (Máriássy Miksa.); Jób Kökényesen volt követ 1847.; György.; Titusz (Baloghy Anna); Ödön (Dessewffy Ilona.); Elek. stb.; Ottó volt főj. alispán s orsz. képviselő 1865. (Trajtler Amália); Róza (gr. Degenfeld.); Ilona (Dessewffy Ödön.); Tamás (Gyürky Teréz); József.; Gyula.; Dénes.; Zsigmond.; Janka.; Ottilia.;

A 305. lapon a grófi ág törzsének Miklósnak neje Berchtold helyett Berthóty olvasandó. Ennek egyik fia István hét nyelvet beszélt. Másik fia Sámuel az első báró, ennek fia ismét István, kinek első neje b. Vécsey Anna, a 2. gr. Windisgrätz Jozéfa, a 3. gr. Klobusiczky leány volt. Ennek egyik fia Sámuel volt követ, Kassán szül. 1768. jan. 12-én. A 6-ik ízen Károly helyett Lajos teendő.

Dindár család.

III. köt. 315. lapján említve. Mielőtt Erdélybe honos lett, már római sz. birodalmi nemes volt, az első, ki Erdélybe telepedett, úgy látszik Mihály volt, ennek fia Teodor-László 1698-ban indigenátust nyert, a császár híve 1710-ben.
Tőle a családfa ^[99]* ez:

László 1698–1710. (Páter Mária † 1743.); István 1748. (Béldy Róza); Dávid El 1796. alkir. biró (Paar Luiza) özv. 1830.; Juliánna (Maksay Miklós.); Zsuzsa (Baranyay Antal.); N. (Décsey László.); Amália (Zámbó Farkas.); Antal Aranyos sz. főkir. biró (Gyárfás Róza) † 1830.; Lajos.; Czeczil (Fosztó Károly.); Jozéfa (Sándor Ignácz.); János † 1835. (Halmágyi Julia); Dénes.; János elesett 1849.; Elek (Cserey Mária); Lenke.; Ilona.; Mária.; Béla.; Teréz.; Lajos.; Bora (Zeyk Lajos.); Czeczil.; József Aranyos sz. fő kir. b. hely 1862. (gr. Kornis Teréz) † 1864.; Izabella.; Dávid Él 1827. Aranyos jegyző.;

A család törzsbirtoka Sinkfalva Aranyosszékben, melyet még a törzsatya szerzett Mihály vajda adományából. Utódai nagyobbára Aranyosszéknél hivataloskodtak. Dávid (az I.) 1790-ben azon szék követe, 1796. alkirálybirája volt. Fiaiból Antal ott 1827. alkirályibiró, utóbb fő kir. biró. Testvére József szintén ott királybirói helyettes. II. Dávid 1827-ben ott tiszti jegyző, majd Fogarasvidéki szolgabiró.
A család nagyobbára Károlyfehérvárról írja előnevét. A törzsnek Lászlónak neje Páter Mária 1743. jan. 8-án Sinkfalván halt meg, mint katholika a sz.-mihályi oláh templomban temettetett. Egy peres kimutatás szerint gyermekeit így találjuk: 1. István 1751. alesperes Vajasdon. 2. Máté Sinkfalván. 3. Mocsi Frenk Istvánné. 4. Julia Maksay Mihályné, 1751-ben fölperesek.
A család czímere 1743. évi pecsét-nyomat szerint a paizs udvarában első jobb lábával kardot tartó oroszlán; ugyan az a paizs fölötti sisak koronáján is.

Divéky család. (Divék-Ujfalusi).

A III. kötet 321. lapján van eredete és czímere előadva. Az ott említett csorba Tamástól nemzékrende ez:

Tamás (Csorba) 1278. de Divék; Egyed 1342. (neje Chata); Péter †; János mester 1398.; Tamás bajmóczi várnagy 1380–98.; Salamon Lengyelországba költözött.; János slav. kapit. 1428–39.; Salamon lengyel kir. híve 1465.; Mátyás Divéken †; László Divéken 1459.; István (neje Luczia); Tamás E. Divéken 1514.; Dora.; Kata.; Péter 1477–1509. trencséni várnagy (Baragyán Skóli); Lénárd pap s rokon gyilkos 1533–57.; Jusztina 1592. (oszlányi papné.); Anna (Kosztolányi Czigány Bernát.); Uriel (Zomorfalvi); Magdolna (Kereskényi Mihály.); Ráfael 1592. †; Gábor (Tuklasovics Magdolna); Mihály 1600. (Kamocsay Fruzsina); Folytatása a köv. lapon.; Gábor †; Péter; Mátyás 1557–59.; László; János E. Divéken; Gáspár 1638.; András.; Dániel.; Boldisár (T. Ujfalussy Zsófi.). László.; János; Ferencz.; János.; István † 1641.; Imre; István.; János; János.; Imre.; Adnrás; Boldisár.; Fruzsina (Zerdahelyi István.); János Árvai sz. biró 1790.; János.; Farkas Fülöp Árva-Podvilkon; Ferencz.; Antal Árvai alisp. 1849. (Gyurcsák Luiza); Antonia.; Ernesztina.; Gyula.; Ágost.; Ferdinánd lelkész.; Vendel törv. sz. ülnök. Janka. Mária.; Péter mr. dictus Thor; János alias Farkas 1407.; Erzse (Oszlányi András.); István 1410.; Sebestyén 1462.; István; Mihály 1519. (Várady Anna); István 1557.; Bora (Jókúthy Miklós.); Gáspár 1587; Kata (Váczyné.);

Mihály, ki az előbbi lapon. 1600. (Kamocsay Fruzsina); Pál sz. 1599. † 1641.; Lőrincz; Pál; István.; Pál; Antal.; János.; Gáspár; József.; József. †; János.; Márton; Mihály; Dániel.; László.; Bálint.; Mihály. †; János.; Miklós; Farkas.; György.; Miklós; Antal.; András.; László.; János; Mátyás; László.; János. Ferencz.; László; Ignácz.; Lajos.; Károly; Antal.; János.; Ignácz; József.; Mózses.; Mátyás; Sándor.; Ádám; Pál; Tamás; Tamás.; János.; György; Mátyás; Zsigmond.;

Dobó család.

A III. kötet 328. lapján álló családfa után a Dobók családtanát Botka Tivadar az Uj M. Muzeum 1860. évi folyam 161. s köv. lapjain, és pótlólag ugyanott én a 332. és köv. lapjain igyekeztünk tisztázni. De ezeknél kiemritőbb Rajcsányi Geneal. kéziratának 118. lapján álló családfája, mely szerint e család a kihalt Palóczy családdal közös czímert bírt, és a közös törzstől Panki Györgytől (lásd ezt a Palóczy családnál) eredt, következőleg:

György de Pank; Péter a Palóczy cs. őse.; Jakab; János; István; János.; András.; Miklós.; Dobó de Ruszka; Jakab dictus Dobó.; Domokos 1386. Beregben adományt.; Balás 1386.; István 1386.; János. Bereczk.; László 1435. Dobo de Ruszka; II. Domokos (1478. Veronka özvegy); Folytat. a köv. lapon.; Imre. †;

II. Domokos, ki az előbbi lapon.; (1478. Veronka özvegy); Imre. III. Domokos ngos úr (Czekei Zsófia özvegy 1511.); György; I. Ferencz (Csaholyi Anna); János 1558. †; Miklós 1560. †; Zsófia (Serédy Benedek.); Anna (Zeleméry János.); Kata.; Istvá 1553. báró vajda, főisp. (Sulyok Zsófi); II. Ferencz barsi főispán † 1602.; Damián.; Krisztina (Balassa Bálint.); IV. Domokos 1558–63. (Jaksich Skolastika); János. †; László. †; Miklós. †; Jakab. †; Anna (Perény István.);

II. Ferencz barsi főispánban (kinek neje Kerecsényi Judit volt) a család kihalt, és Zemplén megyei urodalmait Zeleméry rokonainak hagyományozta.

Dobóczky család.

A III. kötet 329. lapján csak röviden lévén érintve, itt teljesebb családfája közöltetik. A család Pozsony megyéből Zavarról szakadt Heves megyébe; azonban valószinű, hogy Pozsony megyébe szinte máshonnan szakadt; és ha – mint értesítve vagyok – a család neve régebben Dubóczy, Dubóczky sőt Dubovszky alakban is iratott, igen valószínűnek hiszem, hogy a család eredeti neve Dubovszky volt, s csak magyarabb vidéken lett Dobóczkyvá. Ezen esetben a család, egyik ágát képezi a Dubovszky családnak, mely Árva megyei eredetű, és melynek ősei Dubovszky Rázmán (Erasmus), általa atyja Péter és testvére János 1599. apr. 1-én Rudolf királytól nyertek czímeres nemes levelet, melyszerint czímere: a paizs kék udvarában hármas zöld hegyen vörös ruhás magyar vitéz darutollas föveggel, jobbjában kivont pallóst, baljában levágott turbános törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, szintén kardot és törökfőt tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
E Dubovszky családból Péter 1689-ben árva vári kis-vajda volt. 1684-ben András eperjesi híres evang. tanár, fia szintén András bártfai tanár, meghalt 1741-ben. Még 1737-ben Árva megyétől Dubovszky Andrásnak fia Mátyás kapott nemesi bizonyítványt. Utóbb az eredeti czímeres levél idegen kezekből Árva megye levéltárába került, bizonyos hamisítási kisérletek után, melyszerint bizonyos Ludovszky az első betű kiigazitása, Benczúr pedig az egész nevet meghamisítva, akarta magára alkalmazni, mint Árva megyei levéltári adatok igazolják.
Árva megyében egy sziléziai eredetü Dubove (Dubovecz és Dubovszky) János a XV. században. (1527–1546.) mint főispán s árvai urod. birtokos szerepelt, de ez (mint róla a Zmeskal családnál XII. köt. 402. lap emlékeztünk) mag nélkül kihalt, és a Dubovszky családdal semmi viszonyban nem állott.
A mi már a Pozsony megyéből Heves megyébe telepedett és ott jelenleg is virágzo Dobóczky családot illeti, melyet én nagy valószínűséggel a Dubovszky család ivadékának tartok; abból 1775-ben Antal Pozsony megye esküdtje volt. A család egyébiránt öt izen át őseiül öt Ádámot tart, az utolsó Ádámnak fia I. Ignácz, kinek neje Akács Magdolna fiával II. Ignáczczal Heves mezővárosába telepedett. A családfa következő:

I. Ignácz (Akács Magdolna; II. Ignácz (Radich Anna); N. Czingelyné.; III. Ignácz 1832/6. hevesi köv. (Kis Róza); IV. Ignácz főj. 1867. képviselő (Cs. Orosz Zsófi); Ignácz. Malvin.; István (1. Frajzajzen Jozéfa, 2. Vratarics Anna); 1-től László Ab. Szalókon főszolgabiró 1865.; János csendbiztos 1863. (Magyar Bora); Mária (Erdélyi Lajos.); Róza (Kormos Dániel.); Berta (Török Sándor.); János.; Miklós.; István.; László.; Mihály (Tassy Eliz); József.; Gábor.; Anna.; István.; 2-tól Bora (b. Szabó Ignácz.); Alajos (Milinko Mária); Felix (Várkonyi Anna.); Anna (Thorma Ferencz.); Klára †; Imre (Makkay Mária); Tóbiás † 16. év.; Ilona (Pap Endre.); Dezső.;

A család czímerűl a következőt használja: a paizs kék udvarában zöld talajon vágtató lovas magyar vitéz, kivont kardján levágott törökfejjel. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar kivont kardot tart.

Dobozy család. (Dobozi).

Bihar vármegye egyik legismertebb birtokos családa, elszármazva több megyébe is, főleg Borsodba, hol egy ága jelenleg is él.
A család eredete a XV. századig terjed föl, mitnegy 1482. évig. A czímeres nemes adománylevelet 1492-ben II. Ulászló királytól nyerték Dobozy István, János és Mihály testvérek. Ez utóbbitól eredt a Dobozy család még élő ivadéka.
A család czímere zöld mezőben sólyom madár, fölemelt jobb lábával kivont kardot tartva. A családfa következő:

I. Mihály 1492.; II. Mihály sz. 1508.; András sz. 1510.; I. Benedek † 1597. (Torday Kata † 1603.); Sebestyén sz. 1580 † 1633. Debreczeni tanácsnok (Nyüvedy Anna); I. István sz. 1605. debrecz. biró (Bitzo Anna); János.; Kata.; III. Mihály Erdélybe költözött. †; Ilona.; Erzsi.; Benke.; Judit.; Anna.; János sz. 1636. (Toldy Anna); Erzse.; Kata.; IV. Mihály.; II. István sz. 1657. (Csipkés Komáromi Kata); Erzse (Baranyi Mihály.); István. †; Judit. †; III. István 1684. debr. főbiró 1696. adományos. (los. Gyürky Judit); János (Tornallyay Kata.) 1735.; Mihály (Csoma Mária.); Anna (Nagy Gábor.); Erzse (Máriássy Márk.); Pál (Fekete Krisztina); István (Bornemisza Klára); Antal S. Kazán † 1858. (1. Török Judit, 2. ujvári Dézsy Judit); 1-től Ferencz (Inczédy Bora.); László (Farkas Mária.); 2-tól Mihály.; V. Mihály sz. 1699. békesi főjegyző (1. Patay Klára, 2. Buzinkay Klára); Menyhért. †; Krisztina (Fráter István.); Klára (Bay Mihály.); VI. Mihály sz. 1767. fősz. biró (Csanády Teréz); II. Lajos t. biró (Beleznay Julia); Ferenc.; Ede.; Miklós.; András cs. k. hadn.; Emilia.; Erzse.; József sz. biró (Fráter Victoria); Menyhért. fősz. biró 1861. (Dobozy Mária); Irene; Ludovica.; Róza.; István főszolgabiró 1818. (Fráter Anna); Laura.; Karolina.; Ilona.; Mihály főügyész követ (1. Puky Fáni, 2. Hönts Julia); Pál.; Teréz.; Mária.; Fáni.; Albertina.; Teréz (Fráter Mihály.); Róza (Bánóné.); I. Lajos sz. 1769. ins. ezr. (1. Rhédey Polex, 2. Bánó Bora); Károly hir. zen.; Erzse (Nagy Lajos.);

I. Mihálynak a törzsnek fiát II. Mihályt némelyek hajlandók azon Dobozy Mihálylyal azonositani, a ki a mohácsi vész után nejét Ilonát, az őt üldöző töröktől megmentendő, kardjával átdöfte, maga a törökök közé rohanva, elszánt vitézséggel végzé életét. De e Dobozy Fejér megyei egyház-tabadi nemes volt, és ott jelenleg is élnek más vérségű utódai, valaminthogy Doboz nevű helység is van a Dunán túl Fejér megyében.
Az itt tárgyalt Dobozy család nevét a Békés megyei Doboz helységről vehette. I. Mihály törzsnek Benedek nevű fiától unokája Sebestyén tulajdon jegyzése szerint (mint a családi értesités mondja) 1580-ban született. 1594-ben elhagyva iskoláit, a köv. 1596. és 98. évi csatározásokban jelen volt Várad megszállásánál. 1603-ban vette nőűl Nyüvedy Annát, kivel nyüvedi birtokba jutott. Részt vett mint csapat-vezér a diószegi harczon; utóbb azonban Debreczenbe telepedett, hol a közbizalom utján 1616-ban senatorrá lett, és az volt halálaig 1633-ig. Egyik fia
I. István (szül. 1605) ki 1628-ban vette nőül Bitzó Annát, kitől tizenegy gyermeke közűl csak a táblán álló négy jutott nagy korra. 1635-ben atyja után ő is debreczeni senatorrá lett, 1652-ben pedig bíróvá választatott, mely megtiszteltetés azután még tizenegyszer érte. Korában a töröktől Debreczen sokat szenvedt, és Sinán basa az ő sógorát Vígkedvű Mihályt zsinóroztatta meg. Fia
János (szül. 1636.) a hires Toldy családból vett nőt, kitől egyik fia IV. Mihály a család szerint Erdélybe szakadt és Marosvásárhelyi kapitány volt hol a vártemplom ajtaja és temetőbeli kőkoporsón neve olvasható. Ivadéka kihalt, az utolsó leány Borosnyayné volt. Jánosnak másik fia
II. István (szül. 1657.) nőűl vette Csipkés Komáromy Katalint, kitől 13 gyermeke lőn. Ezek közűl III. István beutaztá Európát, utóbb 1684-ben Debreczen senatora, majd főbirája lett, és volt több évig, mely idő alatt kora legnevezetesebb férfiaihoz járt a város ügyében; 1694-ben a török elpusztítva Debreczent, a lakosság nagy része elszéledt, melyet jó modorával és fáradhatatlan erélyével vissza kecsegtetett. 1696-ban nejével a kis szántói pusztára nádori adományt vitt, – mely azonban utóbb a Lányi család kezére per útján jutott. Fiai közűl Pál ágán jő le a Borsodi ág, melyből Antal Sajó Kazán halt meg 1858-ban. Gyermekei a táblán láthatók. Istvánnak másik fia
Mihály (szül. 1699.) már 1718-ban Békes megye főjegyzője volt, utóbb országgyűlési követ lett. Érdemeiért 1740. jul. 31-én nádori adományt nyert Bihar megyei Régényi pusztára és a csatári határon Cservölgy erdőre, Vajdán a Konczféle birtokra, úgy Szabolcs megyében Dédán a Toposféle birtokra nejével báji Patay Klárával, kivel 36 évig élt magtalan házasságban. 1745-ben mint a Szabolcsi felkelő nemesség főkapitánya több hadjáratban táborozott. Első neje halála után nőűl vette Buzinkay Klárát, kitől a táblán látható gyermekei maradtak, kik közűl Menyhértnek egy orosz herczeg osztrák szolgálatban álló tábornok Anthaleeps lévén keresztapja, ennek befolyása által orosz századossá neveztetett, de hét éves korában meghalt, másik fia:
VI. Mihály (szül. 1767.) Ifjú korában a m. kir. udv. kanczellariánál volt, utóbb birtokán Kis-Szántón lakott, és Bihar megyének al,- majd fő sz. birája volt. Ezenkivűl előbb tractualis, utóbb egyház-kerületi fő gondnok, és a debreczeni collegium fő kuratora. Végre kis-szántói birtoka elvesztése után Vajdai birtokára vonult. Nejétől Csanády Teréztől a táblán élő hat gyermeke él, kikről alább. Testvére
I. Lajos (szül. 1769.) Tanult a bécsi katonai intézetben is, utóbb a császár huszároknál kapitány, részt vett a belgrádi ostromban és a franczia háborúban. Az 1809. évi nemesi fölkeléskor a Bihari insurgensek ezredese, a Szabolcs-, Békés-, Csongrád megyeiek brigaderosa volt. Második nejétől Bánó Borbálától maradt egy fia. Károly, a hires zenész, egy leánya Erzsébet Nagy Lajosné.
IV. Mihálynak fiai közül:
II. Lajos az 1809. nsi. fölkelésnél hadnagy, utóbb megyei tisztviselő, és egyházi ülnök. Nejétől Beleznay Juliától gyermekei a táblán láthatók.
József több évig megyei hivatalokat viselt, volt egyházvidéki ülnök, korán elhalt. Gyermekei maradtak.
István ifjú korában mint katona dsidás ezredben szolgált, utóbb haza jövén, szintén megyei hivatalokat viselt, majd táblabíró, és egyházvidéki ülnök lett. 1848-ban mint érmelléki járás fősz.birája Kraszna megye főispánja felszóllitására a dúló oláhok ellen mint nemzetőri alezredes és királyi biztos működött, ennek folytán negyedfél évig politikai fogoly volt. Gyermekei a táblán láthatók.
Mihály előbb Pesten táblai, utóbb Biharban fő ügyész és többször követ, legutóbb 1849-ben. Jelenleg Vajdán él. Gyermekei a táblán olvashatók.
A család reformatus vallású.

Dohnányi család.

Bővebb és máig terjedő családfája ez:

Pál 1717. (Apponyi Magda); László Dreskóczon 1767.; János pesti ügyvéd public. Nyitra s Trencsinben.; Pál 1803. public. Nyitra s Trencsinben; András. József 1837. Drskóczon (Buday N.); Miklós. Lajos törvszéki segéd 1859. József Ovcsárszkón. Gusztáv.;

Domahídy család. (Domahídi).

Szatmár vármegye egyik legrégibb törzsökös családa, mely – mint a III. köt. 342. és köv. lapjain mondatott – első tudható törzsétől Domán-tól neveztetett. Ez épite a Kraszna két partjain terülő birtoka közé egy hidat, mely előbb Dománhidának, utóbb Domahidának neveztetett, s róla utóbb a család is nevezetét kapta.
1320-ban éltek a családból Dománhidáról nevezett gróf (vagy ispán = Comes) Miklósnak fiai István és Péter, kik Szatmár megyei Beltöki birtokukat eladák a váradi káptalan előtt. 1369-ben II. Miklósnak fia III. Miklós Kegei Péter ellen marha-elhajtás miatt vizsgálatot tétet. 1395-ben Miklósnak fia Miklós a Csaholyiak Eke-Tyukod elfoglalása miatt hatalmaskodási vádat emel. stb. A családnak rendben lévő irattára igy tovább szlgáltatja a család birtok viszonyaira vonatkozó és a nemzékrendet is hitelesen igazoló okmányokat.
A család ősi fő fészke Domahida helység, melynek most is birtokában van, s mely ez előtt 120 évvel a Kraszna jobb partján állott, hol hajdan megyei gyűlések is tartattak, – jelenleg a folyó balpartján az ecsedi láp szélén N. Károly városhoz egy, Szatmárhoz két mértföldre fekszik, hová 1738-ban Domahidy István telepité. Többi birtoka a családnak a Szamos folyó két oldalánál fekvő régen számosabb helységeknek némely maradványa, hol is, ugymint Angyalosban, Pátyodon, Sályiban, Kis-Namányban és Orosziban a családból többen, és egy az Érmelléke szélén Endréden lakik. Átalában e családnak, melynek legifjabb törzse a XVII. század végén élő Miklós volt, a család tudomása szerint minden élő tagja Szatmár megyében lakik. A családfa következő:

Miklós (Comes) de Dománhida; István 1320.; Péter 1320.; II. Miklós 1310.; III. Miklós 1369.; András 1320.; János 1320.; György 1424.; IV. Miklós 1453.; Imre 1453.; Mihály 1453.; András 1453–65.; Ilona (Károlyi László, özv. 1489–98.); László 1424.; István.; János 1465. (Vetésy Orsolya); István 1519–49.); István 1424.; László; Simon.; Balás.; Bertalan 1547–79.; István 1603. (Kölcsei Nagy Zsófi); János; Albert 1579.; V. Miklós 1609. 1631–41. sz. biró, főjegyző, követ (Soós anna); Bora árva 1617.; VI. Miklós 1658–90. 1. alispán (Kölcsey Bora); László 1703. sz. biró (Bagossy Erzse); Erzse (Tholnay Sámuel.); Miklós (N. N.); József 1775. (Ormós Erzse); Erzse (Egry György.); Antal (Ujhelyi Veron); Sám.; Károly él. (Ujhelyi Zsófia.); Antónia (Rédey Lajos.); József él.; Kálmán (Ormos Ida) Aladár.; Luiza (Luby János.); Bálint él.; Gyula él.; Éva (Megyery János.); István 1733. (Kerekes Erzse); Mária (Kállay Ábrah.); Éva (Almásy Sándor.); Ferencz 1759. (Erdőhegyi Zsófia); Klára (Száraz Mih.); Bora (Szintay Péter.); Krisztina (Szintay András.); László 1799.; István 1799.; Zsigmond 1799. (1. Kerekes Julia, 2. Madarassy Charitász); Ferencz 1799.; Zsuzsa (Majos József.); 1-től Menyhért alispán 1848. (Décsey Erzse); Ferencz (Kenesey Jozéfa); Iréne.; Olivér.; Hedvig. élnek.; 2-tól Pál 1810. fősz. biró képviselő (Maróthy Luiza); Piroska (Nagy Dániel.). István.; Etelka.; Sándor.; Matild.; Dániel (1. Éles Teréz, 2. Diószeghy Erzse); 2-tól Zsigmond él.; Anrás (Maróthy Amália) élnek.; Gedeon él (Ujhelyi Teréz); Béla él.; János él;

Kik viseltek a családból megyei hivatalt, már e munkában emlitők, és itt a családfán is megvan; történeteire vonatkozó okiratainak kivonataiból elég legyen megemliteni az ujabb időkre, hogy 1773-ban szolgabirói vizsgálat tétetett Magyary Márton ellen, ki magát Domahidy fölvett név alatt a családhoz kötni akarta; a midőn is VI. Miklósnak ivadéka névszerint kijelöltetett. 1799-ben osztályos egyességre léptek Ferencznek, 1848-ban megosztoztak Zsigmondnak mindkét nejétől származott s a táblán látható gyermekei.
A család czímere a paizs udvarában koronán könyöklő, s kivont kardot tartó kar, ugyan az paizs fölötti sisak koronáján is.

Dombay család.

A III. köt. 347. lapján áll a dombói Dombay család története. E család neve mindég de Dombó és még gyakrabban de Dombóvár íratik. Hazája a Dunántúli alsó megyék. Virágzása a XIV. századtól a XVI. század közepéig tartott, midőn kihalván, leányágon a legfényesebb családok lettek örököseivé. Tagjai az ország zászlósai közé tartoztak viselt méltóságaik által, és ez okon maga a család az ország bárói (a nagyságos rendüek) közé. Nem én, a hiteles oklevelek, és többi közt Rajcsányi Ádám 1760. előtt volt kincstári tanácsos is, családtörténeti kézirati gyüjteményében mindig megkülönböztette minden más Dombay nevű családtól. Nála így találjuk ^[100]* a nemzékrendet.

Pál de Dombó; Frank (Ferencz) de Dombovár (Zákáni Orsolya); id. Pál (neje Dobó N.); Dávid 1470. 1490. kaposv. kapit.; János (Bánffy N. Miklós leánya.); ifj. Pál 1464. főlovászm. 1505.; János 1526. Tolnai főisp. (Verbőczy Erzse); Anna 1548. (Henyey Miklós.) †; Miklós 1462. Horv. Dalm. országok bánja; Anna (szekcsői Herczeg Miklós.); Kata (Várday János.); Margit (Istvánffy István.); Farkas. †; Anna (Bornemisza Péter.); Krisztina.;

Másik Dombay család az, mely Ivanchfalvi előnévvel jelöltetik, és melyből János deák (literatus) mint már nemes, a III. köt. 348. lapján álló czímert kapja. Ezen czímeres levelet egyszerű másolatában ismerem, a mint azt T. Dombay János urtól N. Idáról (mint iratik) az eredeti után másolva kaptam, és benne a fölebbi családra mutató semmi kapcsolatot nem leltem.
Azon Dombay családág nemzékrendét, mely a III. köt. 349. lapján áll, szintén mint külön álló családét említett Rajcsány Ádám elfogulatlan tudósunk, ki állitásánál fogva mint kincstári tanácsos, a kamarai levéltárt is jól ismerte és használta, eképen közli:

Dombay Pál (1. Bossány Anna 1580. körül, 2. ilméri Porkoláb Erzse); Mihály 1599.; Pál; Mihály; Bora.; Éva.; Zsuzsa (Sóoky Fer.); Bora (Nagy Vátyné.); Bora 1599. hajadon.

Ezen Dombay család-ággal köti össze nemzékrendét a Bars, Pest, és Torna megyében élő birtokos Dombay család, melynek nemzékrende és története a III. köt. 350. és köv. lapjain foglaltaik. És ez összeköttetést a Kis-Endrédi vagy Bresztyánszky-féle táblai perben fölp. 1. sz. alatt törvényesiteté is, melynél fogva az törvényes hitelességű leszármaztatásnak tartandó is; ez alapon a t. Dombay család egyik tagja a Dombayaknak e műben három külön családra osztása ellen óvását jelenté ki. Azonban e munka nem lévén hivatalos kiadás, hanem a történelmi bírálatot tartván szem előtt, a mint e kiindulási pontot az előszóban is (I. köt. IV. lapján) megjelöltem, lényeges különbség van a törvényes eljárás és a történelmi bírálat eljárásai között, úgy hogy kettő között az eredmény gyakran nagyon különböző lehet. Mely elvnél fogva egyszerű (igazolatlan) ellenvetések ezen történelmi bírálattal írt és hiteles nyomozásokra alapított munka irány-körén kivűl esnek. Hozzáadólag megjegyezhetem még azt is, miszerint az 1591. évi nemes levelet mind ez ideig másolatban sem ismerem; ellenben másrészről érinthetem azt is, hogy mind az 1506-iki, mind az 1591-iki, mind végre az 1611. évi II. Mátyás királytól kiadott czímerlevelek (melyek most is fenn vannak, el nem vesztek!) mind más, egymástól lényegesen különböző, czímert tartalmaznak.
A III. köt. 353. lapján álló azon Dombay családot illetőleg, melyből Dombay Ferencz özvegye 1761-ben M. Terézia királyasszonytól négyrészre osztott, és felől angyalos czímert kapott, pótlólag csak annyit jegyeztek meg, miszerint a czímer levél (hihetőleg az eőbbeninek idegen kezekbe kerülése miatt) ujjítatott meg Mária Terézia által, mert – mikép T. Dombay János úr által (mint írja) az eredetiből vett egyszerű másolat mutatja, e czímert egész valóságában már Bécsben 1611. nov. 28-án II. Mátyás királytól a már előbb is nemes vérből eredt Dubovszky György esztergami kanonok és általa testvére Dubovszky Boldizsár és nővérei Anna és Éva, továbbá unokái Dombay György és István, anyai bátyja (fratruelis) Kubro György, és sógora Zabó Márton (denuo in coetum et numerum – nobilium) záradékkal meg kapták. Mely körülményre ha itt a tört. birálatra kiterjeszkedni körömhöz tartoznék, előljárólag mindjárt megérinthetném: valjon valószínű-e? hogy az 1591-ben oroszlános czímerű nemes levelet nyert Dombay Pálnak fia volt volna azon Dombay György, ki 20 év mulva már (tudniillik 1611-ben), egy egészen más czímerű levelet nyert nagy bátyja érdemei folytán, és pedig 1591-ben nem is emlitett István nevű testvérével; és ismét ezen 1611-ben czímeres levelet nyerő György volt volna az, ki 1661-ben Nyitra megye előtt nemességét az 1591. évi atyja által szerzett oklevélre provocálva, igazolta. Valóban ide illenének Istvánffy Miklós törétnetirónknak XX. könyvében olvasható szavai: „Ea est quorumdam etc.“

Drághffy család. (Belthewki †).

Története és családfája a III. köt. 378. és köv. lapjain áll. Azonban czímere ott a 380. lapon Wagner munkája után közölve: hibás. A báró Mednyánszky levéltárából azon eredeti oklevél szerint, melyben belthewki Drághffy György és János Budán 1507. Virágvasárnapján II. Ulászló király által báróságra emeltettek, czímerök: egy, kék udvarú paizs, melyben alúl arany félhold, fölötte arany nyíl (tehát nem horgony,) és két oldalról két arany csillag ragyog; a paizst két mesterileg festett halványzöld sárkány övedzi, farkaik alúl, és lángot okádó arany koronás fejeik fölül a paizs fölött, és ércz sisak alatt egymással vannak össze tekerve. A paizs fölötti sisak arany szegélyű zöld vánkosán fekete sasszárny lebeg. Foszladék mindkét oldalról kékzöld, arannyal diszítve.

Draskóczy család. (Draskóczi és Dolinai).

A III. kötet 383. és köv. lapján közölve története és nemzékrende. Ezekhez némi pótlásúl és kiigazitásúl a következőket kell adnunk. A törzs ősök egyikének neve Drask (nem Drasko) néven fordul elő az okmányokban.
A 384. lapon a tizedik ízen álló I. Sámueltól kezdve, ki 1692-ben a gróf Koháry-ak jog és urad, kormányzója, majd 1729-ben Gömör megye követe volt, kiigazítva s bővítve a nemzékrend következő:

I. Sámuel 1692. uradalmi igazgató 1729. követ (Oroszlányi Zsuzsi); Ádám (Ragályi Zsuzsi); István (Géczy Janka); Bora (Kubínyiné.); Éva (Majorné.); Klára (Kóosné.); N. (Rakovszky.); Klára (Fáy Benedekné.); Judit (Czekus István.); II. Sámuel 1765. (Sárossy Bora); III. Sámuol † 1843. 92 éves (Szontagh Klára); IV. Sámuel sz. 1794. † Gömör alisp. köv. (Ujházy Klementína); Pál.; János (Radványi Janka.); Gyula 1865. képvis. (b. Jeszenák Luiza); Izabella.; Klementina.; László (1. Jankovich Anna., 2. Szentmiklóssy Klementina); Ara.; László.; Lőrincz. †;

A 385. lapon 5. jegyzetben 1792-ben sajtó hiba helyett 1692. olvasandó.
A 386. lapon álló Sámuel-nek nejétől Mikovényi Erzsétől még leányai Ilona Rakovszky-né, és Julia. Ennek testvére Gábor, Gömör várm. ki a családfán áll, és kinek utódai így pótlandók:

Gábor (Farkas Bora); Klára (1. Soldosné, 2. Nagyné.); Miksa (Sebe Izabella); Erzse. István.;

Megkell megjegyeznünk, hogy e család egyes ágai Czeper, Krasznecz, Milkó, neveken is ismeretesek, és ezeken kivűl meg Ilgó és Dolinay neveken is, ezek mindnyájan Draskóczy törzs ivadékok és a draskóczi nevet predikatumúl használják. A czímer a III. kötetben közöltetett, azonban belőle a nyilas kar (mint ujabb járulék) elhagyható.

Draskovich család-hoz

a III. 390. lapján adandó: V. János bán fiának József tábornoknak báró Malatinszky Zsuzsannától fia Ferencz, kinek Jankovich Máriától leánya Zsuzsanna gr. Salburg Jánosné.
E családból II. Gáspár lett báró 1567-ben.

Draveczky család-nál

a III. kötet 396. lapon III. Gáspár alatt 1792. helyett 1692. olvasandó. Az ujabb nemzedékek egy részét a következő táblázat mutatja:

Draveczky-ak; József (b. Hellenbach Janka) György főhadnagy. †; Gyula T.-Petriben (1. Okolicsányi I. 2. Linkner Anna); Amália (Szirmayné.) Eszter (Petrovayné); 1-től Gyula.; Géza.; Béla.; Janka.; 2-tól Adorján.; László † (vak.); Miklós; Mária Magd.; Erzse.; György elesett. †; János † Debreczenben lovai elragadták (1. Bydeskuty Julia, 2. Keczely Kata); 1-t. Zsigm. katona (Kövy Róza); egy fiú.; Teréz (Lázár Imre.); 2-tól Lajos (Gégénben (1. Poroszlai Teréz, 2. Okolicsányi Janka, 3. Okolicsányi Emilia); 1-től Etelka (Majer Ignácz.); 2-tól Mihály.; Sándor (Poroszlay Jozéfa) János.; Irma (Méhes József.); Aranka.; Berta.; László (Okolicsányi Julia); Ödön.; Ilona.; Olga.; Erzse.; Jusztina † 1859. (1. Fosztó Gábor, 2. Somay Lajos.); Karolina (1. Hatfaludy Lajos, 2. Rettegi, József.); Amália (Fényes József.);

Drozdik család.

Báró család, melyből Vilmos az egyetemes cs. kir. kamaránál tanácsos volt 1839-ben, és a magyar orsz. felső tábla tagja.

Drugeth család-hoz

a III. köt. 399. lapjához irhatjuk egy esztergami régi Missaléba tett egykorú jegyzet szerint: Drugeth György 1527. jun. 22. vette nőűl Ráskay Órsolyát; leánya Magdolna meghalt 1527. jul. 17-én. Neje Ráskay Orsolya meghalt 1528. sept. 18-án, maga Drugeth György meghalt 1549. mart. 20-án. Ezek mind ismeretlenek. János özvegye Szapolyay Krisztina meghalt 1526. febr. 29. – A 399. lapon álló V. István ungi főispán, 1577-ben Zemplini főispán is, és neje Török Zsuzsa volt. A 400. lapon az utolsó Julianna 1727-ben halt meg.

Duka család. (Dukai-falvi és Kucsíni).

Sáros vármegye egyik legrégibb birtokos családa, mely a nevet adott ősi Dukafalva helységnek máig birotkában van. E családnak a III. kötet 414. lapján kucsini zemplini ágáról Szirmay után ^[101]*, hibásan jegyeztetett: hogy kihalt; valamint a 415. lapon Fényes után hibásan áll neve Dukay-ra ferdítve.
A család már 1408-ban uj adományt nyert Dukafalvára, és nemzékrende a XIV. század élt Duka Fülöptől kezdve (mint a velem közlött iratok mutatják) Sáros megye előtt 1822-ben törvényesítetett. Ezen Fülöpnek fiai voltak Tamás és Benedek, kik birtokaikból 1470-ben a leány-negyedet fizették ki. Tamásnak fiai voltak István, ki kihalt, és György Sáros megyei alispán és várkapitány 1490-ben. Ennek fiai voltak Ferencz és Simon, ez utóbbi 1503-ban Zaláncz vár kapitánya. Ez ág kihalt.
Fülöp másik fiának Benedeknek fia volt Péter, a ki nővéreivel Ilona, Bora és Zsófiával együtt régi nemességére uj czímeres levelet nyert Rudolf királytól Pozsonyban 1578. april. 12-én kiadva. Benedeknek utóbb még egy János nevű fia is lett, de az kihalt; a család csak Pétertől és ennek nejétől Körtvélyessy Erzsébettől terjedt tovább.
A család czímere – mint itt a metszvény mutatja – vízirányban két felé osztott paizs, az alsó zöld talajon kivont kard hever, fölötte vörös udvarban sisakos fő, mellette jobbról ív, balról nyíl látható. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar nyilat tart. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
A családfa következő:

Fülöp; Tamás 1470.; György 1490. alisp.; Simon 1503. Szalánczi kapit. †; Ferencz. †; István. †; Benedek 1470.; I. Péter 1578. czímert. (Körtvélyessy Erzse); I. György 1599. (Egry Zsuzsa); József 1645. (1. Viczmándy Judit, 2. Kökényesdy Judit); III. Péter 1645–54.; I. János 1649. Folytatása a köv. lapon.; Mária (Ábrahám Ferencz.); II. Péter 1599.; István Zemplinben alisp.? † 1631.; Ilona 1478.; Bora. 1478.; Zsófia 1478.; János 1499. †;

I. János, ki az előbbi lapon. 1649.; István; György 1731. †; II. János 1731.; István; II. József. †; Ádám. †; I. András; V. János Dukafalván 1786. (Kükemezey Anna); VI. János 1822. (Borsos Zsuzsi); Ferencz 1814. eperjesi ker. táblán (Szeghy Janka) Pelejtén birtokos; Tivadar sz. 1825. Kelet-Indiában angol sereg orvos m. akad. tag. (Taylor Janka); Ferencz Londonb. nevelésb.; Ferencz gazdatiszt s földbirtokos 1865.; Albert Zemplin várm. Markon birt. 1865.; Sámuel. †; István (Langh Bora); III. József † 1864 Eperjesi főbiró (Jelenik Teréz); Róbert dsidás kapit.; Ferdinánd gy. kapit. 1865.; Kálmán gy. főhadn.; II. András; Sámuel Abaujban. †; III. János; György; György (Nádfői Zsuzsi); András.; István budaméri lelkész †; IV. Péter (Szirmay Mária); Marczell.; István.; Alfréd.; János; kiskorúak. 1865.;

VI. Jánosnak fia Ferencz 1814. óta ügyvéd, jelenleg Pelejtén birtokán lakik. (u. p. Gálszécs). Fiainak egyike a hires Tivadar, ki mint orvos angol szolgálatban Kelet-India lakosa, s mint tudós a magyar akademiának is tagja.
József 1816-ban lett ügyvéd, mint Eperjes főbírája halt meg 1864-ben. Három fia a cs. k. hadseregben tiszt.
A család Sáros megyében birtokos Dukafalván és Osztropatakán, Zemplinben bírja a kucsíni pusztát és Kígyó és szomszéd helységbeli birtokrészeket.

Dulovits család.

Dulovits idősb András 1835. jul. 10-én I. Ferencz király által emeltetett czímeres levélben nemességre ^[102]*.

Dunka család. (Sajói).

Marmaros megyei régi magyar nemes család, melyből Dunka Fülöp már 1531-ben Sajó helységben mint birtokos említetik, mint e munka XII. kötetében 244. lapon a Wlád családnál érintve van. A család meg volt említve a III. kötet 418. lapján is. Egyik ágának lezsármazása következő:

Gavrus (Gábor); Markuly lakik Budfalván Sajóra nősült; Jónás atyjával Erdélybe Szamos-Ujvárra szakadt; János. Tamás.; Miklós gledeni görög kath. pap; János Bukovinai Csernovitzban tanácsos 1830–41. (1. Gojan N. 2. Boldescu Anna); 1-től Miklós szül. Moldvában.; István szül. Moldvában.; 2-tól Longin cs. kir. dsidás tiszt 1866.; János Sz. Ujvárott utóbb Orsován; Illés.; Jakab.; Pantaleon kormányszéki tanácsos.; Vaszil.; Gábor monostorszegi pap.; Demeter Budfalván; Tódor; János sz. biró és t. biró Máramarosban † 1830. előtt.; György.; Pál.;

Ez ág Máramaros megyétől 1786-ban 35174. sz. a. kapott nemesi bizonyítványt. Használt czímerök ez: a paizs felső fele függőlegesen két részre oszlik, az 1-ső kék udvarban arany nap, a 2-ik kék udvarban ezüst félhold ragyog, az alsó arany udvarban hármas zöld halmon pánczélinges magyar vitéz áll, jobb kezében kivont kardot, a balban levágott törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján tarajos kakas áll, jobbra forditott fejjel, felemelt jobb lába karamai közt hét nyilat tartva. Foszladék jobbról ezüst vörös, balról aranykék.

Duzy család.

Szepes megyében birtokos, miután Duzy Anasztáz 1841-ben Laczkova helységbeli részbirtokra V. Ferdinánd királytól adományt nyert.

Dvornikovich család. (Liptó-Téplai).

Liptó megyei liptó-Tepla helységről írja előnevét, melyet Dvornikovich Miklós kanczellariai registrator özvegye 1677-ben fia Dvornikovich János nevére is a véglai Horváth család megszakadtán a m. kir. udvari kamarával kötött egyesség és 16000 frt lefizetése mellett nyert, és 1668-ban erre, úgy a bessenyefalvi, Benusfalva, Koncsini, uszadai máskép hutai és hosszuréthi kúriára Liptó megyében, úgy papisfalvi kuria és malom, és szenicza-lehotai és breznicskai kúriára Zólyom megyében kir. adományt nyert ^[103]*.
A családfa (a III. köt. 421. lapján állóhoz pótlólag) a következő:

Miklós magyar kanczellariai registrator (Rudnay Judit, előbb Madocsányiné); János 1668. adom. itélőmest. (Ordódy Magda, utóbb Abaffyné); Miklós Honti s Liptói alispán 1716. (Sz.-Iványi Klára); Farkas. †; Magdolna sz. 1708. † 1760. (1. Jeszenszky Ferencz, 2. Battha Pál.); Anna-Mária (Okolicsányi Antal.) Klára (b. Révay Jónás.); Mihály (Rády Anna); Antal.; Anna; Kata.; Zsuzsa; Bora.; Bora (Kondé György.);

---

^[1]A családnak, valamint Aba Sámuellel való téves összeköttetése, ugy főleg Horányi, ‚Hova Memoria' és Básthy J. „A magyarok emléke“ czimü munkáikban e családról tett hibás adatok, nevezetesen Abaffy Ferencz árvai alispán és követ (1790–96-ig) tetteinek Abaffy Antalra ruházása, és egyéb elferditések is szükségessé és a történelem barátai előtt ohajtottá tevék, hogy valahára e család története, s leszármazása teljesb világban közöltessék.
^[2]Lehoczky Stemmatogr. II. 452.
^[3]Fényes, Komárom várm. 129.
^[4]Árva vármegye 1707-ki jegyzőkönyvében róla ezek olvashatók: „Quod posteaquam arma ottomanica in perniciem a seculis gloriose, proque universa christianitate decertantis nationis Hungaricae tantum progressum sumpsissent, ut occupata Bulgaria, etiam tractum Temesvariensem sibi subjecissent quoque in partibus illis suas villas et residentias cum reliqua Ungarica nobilitate habentem Joannem Abaffy vi procul exulare coegerant.“
^[5]Sz.-benedeki Convent Fasc. 11. Nro 54. és Protoc. LL. pag. 49. Nro 32.
^[6]Sepsi Laczkó Máté Krónikájában, lásd gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok. 140. lap. V. ö. Bőjthi G. Engelnél Monumenta Ungarica p. 356. stb.
^[7]Cserey Historiája 366. 410. 434. l.
^[8]A Szent-István-Társulat Egyetemes M. Encyclopaediája II. köt. 904. és köv. lapjain J. E. tudós irónk „Almási nemzetség “ czim alatt minden e nevü családot összesitvén, polemicus modorban a már általam tisztázni igyekezett adatokat is bekeverte. Ezekre némi megjegyzéseimet máshol nem tehetvén, a családtörténet érdekében e kötet végén szükségesnek tártom eléadni.
^[9]Lásd e levelet és pecsétét eredetiben Kaprinai Mrs. A. tomo XLI. pag. 140–143.
^[10]Liber regius Donat. folio 542. 562.
^[11]Az eredeti, mint velem Véghely Dezső közlé, Tót-Vázsonyban Papp Ferencz urnál van.
^[12]Fejér Codex dipl. tomo. IV. vol. 3. p. 346.
^[13]Egy része kiadva Nagy Imre, Paur Iván stb. Hazai Okmánytár I. és II. kötetében.
^[14]Hazai okmánytár, kiadják: szopori Nagy Imre, Paur Iván stb. Győr, 1864. I. II. kötet
^[15]Hazai okmánytár, kiadják: Szopori Nagy Imre, Paur Ivánt stb. Győr, 1864. II. kötet 314.
^[16]Tehát nem Sarkóczy (Sárközy helyett) mint az I. kötet 47. stb. lapjain hibásan állott.
^[17]Istvánffy, Historia Hung. 1685. kiadás 399 lap.
^[18]Hívatalos Értesitő a Budapesti Hirlaphoz 1860. 104, szám. És Hazai Okmánytár, kiadják Nagy Imre stb. II. köt. 423. 424. lap.
^[19]Az idézett helyeken kivül a Peech genusra vonatkozva, hivatkozhatni még a Tudományos Gyüjtemény 1829. évfolyamára.
^[20]Egy táblai per szerint.
^[21]Szontagh Dán. közl. szerint.
^[22]Österr. Mil. Convers. Lex.
^[23]Az eredeti az egri káptalanban beadva és átiratva Balajthy Ferencz nyug. kapitány által 1842-ben.
^[24]Katona, Hist. Critica XXXIX. 935.
^[25]Kovachich, Scriptores minores I. 340.
^[26]A neme székely nemzet constitutioi, 71 lap.
^[27]Szerémi Gy. Emlékirata, Monumenta Hung. Hist. I. 245.
^[28]Kállay, Székely nemz. 225. lap.
^[29]Eredeti okirat pecsétje alatt, melyen családi ismert czímere a buzogányt és zászlót tartó kard látható.
^[30]Szász, Silloge Tractatum 315. lap.
^[31]Rajcsányi, Deduct. geneal. I. 131. II. 53. 94. 123.
^[32]Nagyobbára Rajcsányi idézett kéziratai és egyéb hiteles források nyomán.
^[33]Pray Mss. IV. 308. 311.
^[34]Wagner Analecta Scepus III. 122.
^[35]Családi közlés szerint.
^[36]Az egyiket Barna Mihály a jászói, leleszi convent s más levéltárak okmányos kivonatai nyomán igyekezett összeállítani, a másik Kolossy M. szivességéből jutott hozzám, mily kútfők után szerkesztve? – nem tudom. De ennek is – főleg elején – az oklevelekkel ellenkező szerkezetében tévedései szembetűnők, és így – ha ezen adatok után nem sikerült a tévedéseket itt sem elkerülnöm, forrásaimat okozhatni.
^[37]„Magyarok Életrajzai“ Kerekgyártó Árpádtól. Pest, 1858. 273. lap.
^[38]Anonymus 57. fej. Horvát István, Gyökeres nemz. 77.
^[39]Lásd okleveleit Fejér Cod. Dipl. IV. 2. 401. IV. 3. 37. VII. 1. 338. és VII. 5. 367. stb.
^[40]Mocsáry Ans. Nógrád várm. leirása. l. 104.
^[41]Lásd a Losonczi családot e munka VII. kötet 177. lapon. Az ugyan ezen Istvánnál említett fiúsítás kérdése Kővári táblázata tévedésének mutatkozik.
^[42]Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 146.
^[43]Jelenleg az eredeti Trencsinben Bangya Istvánnál őriztetik.
^[44]Rajcsányi Ádám, Ded. Geneal. I. 130. II. 301.
^[45]Forrás a fölebb említett „Heverés párnája“, továbbá Vay L. Német hivsége stb.
^[46]Kővári, Erdély nev. cs.
^[47]Lehoczky Stemmat. II. 42. stb.
^[48]Barcsai Ábrahám fölött 1716-ban Vásárhelyi M. Nádudvari Pétertől stb. mondott és Kolosvárt 1721. nyomt. halotti beszédek.
^[49]Fejér, Cod. dipl. tomo IX. vol. 3. p. 380.
^[50]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. p. 501.
^[51]Rajcsányi, Deduct. I.
^[52]Győri Fűzetek. I. 172. lap.
^[53]Rajcsány, Deduct. I. 117.
^[54]Kiadva az érdekes okmány, M. Akad. Árpádkori Okmánytár. VI. 214.
^[55]Kiadva az érdekes okmány, M. Akad. Árpádkori Okmánytár. VI. 214.
^[56]Lásd a múl század végeig Kaprinai Mss. B. tomi XXXVII. p. 31. És a Jászói, Leleszi, Szepesi, Egri stb. Conventek és kápt. levéltáraiban, úgy a családnál található eredeti oklevelek után Barna Mihály által elfogulatlanúl összeállított táblázat és okleveles kivonatok szerint.
^[57]Jászói konvent Prot. 1817. és Barna család levéltára.
^[58]A szepesi káptalan eredeti kiadványa szerint.
^[59]Jászói Convent AA. Nro. 3.
^[60]Teleki, Hunyadiak kora XII. 101.
^[61]Bielek, Maiores Hungarorum 124.
^[62]Istvánffy, Hist. 1685. editio pag. 352.
^[63]Istvánffy, Hist. editio 1685. p. 478.
^[64]Bel, Notitia nova Hung. IV. 552.
^[65]Pauler Tivadar kir. tan. és egyet. jogtanár.
^[66]Bartal G. Commentarii I. 56. Com II. Mantissa IX. 1.
^[67]Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata. Pest 1860. 23. 24. 48. 119. 120. l.
^[68]Egy XVII. századbeli záloglevél, a M. Akad. Értesítője 1859. I. 52.
^[69]Lásd életrajzát, Egyetemes m. Encyclopaedia V. köt. 730. stb. És a fölötte 1867. jan. 31-én mondott jeles emlékbeszédet Pauler Tivadartól a M. Akad. Évkönyvében.
^[70]Fejér, Cod. dipl. IV. vol. 3. pap. 413. Kollár, Amoenitates hist. et jur. publ. Hung. 88.
^[71]Teleki, Hunyadiak kora XII. 104.
^[72]Synopsis genealogica Principum et Comitum de Batthyány e speciali et humillima devotione erga Excelsam Familiam dedicavit Aloysius Tárnok JJ. CC. Zichy bonorum Director. Canisae die 10. May 1854. Typis J. Markbreiter M. Canisae 1854.
^[73]Mely eredeti bárósági oklevél most a nemesi ág egyik jeles tagjánál Nyitra megyei v. alispán és követ Batthyány Ferdinánd úrnál őriztetik.
^[74]Mert Zrínyi Györgynek nővére Zrínyi Dorottya, Batthyány Boldizsárné, édes anyja volt Batthyány Ferencznek és így közel rokonai a Zrínyi György fiúk.
^[75]Lehoczky, Stemm. II. 167. hol 1628. év áll, grófsági évűl pedig1630. v. ö. Spec. pag. 43.
^[76]A család közléséből lemásoltam az eredetit 1859. dec. 5-én, és a czímert hasonmásban az Akademia részére leszíneztettem. Egyébiránt 1861-ben kiadta a czímer fekete kőrajzát Rómer Flóris a Győri füzetek I. köt. 379. lapján az oklevél hibás olvasatú szövegével.
^[77]Mely most a Bencsik család czabaji levéltárában őriztetik.
^[78]Történelmitár. Kiadja a m. tud. akad. X. köt. 106.
^[79]1682. jun. 14-én és 1692-ben aláirása és pecséte alatt kelt eredeti levél.
^[80]E Mihályt nem lehet (nem szabad) azonosítani azon Bencsik Mihálylyal, ki Horányi Memoria Hung. I. 275. lapja szerint Liptó vármegyei nemes volt, Nagy-Szombatban hazai jogtanár ügyvéd, és a „Novissima Diaeta“ czimű műnek 1722-ben szerzője. Mert ha Liptói megyei volt, akkor nem lehetett jászberényi.
^[81]Horányi, Nova Memoria 402.
^[82]A Hartvich család is N.-Szombatban volt megtelepedve, ott lakott 1685. H. Flórián. Lásd Protocol. Civ. Tyrnav. pag. 182.
^[83]Családi okmányok után közlé Ferber József.
^[84]A Jászói Convent és egyéb oklevelek nyomán Barna Mihály szerkezete szerint.
^[85]Az eredeti czímeres levél a kihalt család egyik leányági utódánál Veres József családi levéltárában őriztetik.
^[86]Engel, Monumenta 358.
^[87]Kiadva Hazai okmánytár. II. köt. 452. lapján.
^[88]Synopsis Mutationum 270.
^[89]Rajcsányi, Geneal. Deduet. I. 53. Vay L. német hivség. V. ö. e munka II. 155. l.
^[90]Kolossy M. közleménye szerint.
^[91]Családi közlés szerint Hodor Károlytól.
^[92]Szalay L. Magyarország története. V. 143–144. lap.
^[93]Bartholomaeides, Mem. Prov. Csetnek.
^[94]Bartholomaeides, Mem. Wittemb. p. 245.
^[95]Szontagh Dán. közl.
^[96]Szalay László, Pesti Napló 1860. aug. 25. szám tárczájában. A Csáky grófok számos oklevele olvasható Kaprinai Mss. B. Tomo. XX. A Genus Csák oklevelei nagy részben is e családhoz kerültek, ezeket gr. Csáky Zsigmond 1734-ben a nádor által transummaltatta. Kaprinai B. tomo XXIX. p. 293.
^[97]Lásd Wattay naplóját, kiadva Ponori Thewrewk József által. – István Soprony várm. követe 1505. Jászay 156–157. Ugyanott László és Mihály is említve (81. lap.)
^[98]Codex dipl. tom. IX. vol. 2. p. 538.
^[99]Hodor Károly közl. s más forr.
^[100]Deduct. Geneal. tomo. I. 65.
^[101]Not. C. Zemplin. top. 76. 391.
^[102]Hazai Tudósítások 1835. évi 48. sz.
^[103]Liber Regius anni 1668. fol. 401.