Felhasználási feltételek -  _©  - Terms of Use

• Kezdőlap
• Családkutatás
• Linkgyűjtemény
• Kiadványok
• Családtörténet fórum
• MaCsE fórum

HATODIK KÖTET

Kabarcz család.

Kabarcz máskép Zikzay János és vele együtt Aszalai István 1625-ben II. Ferdinand király által kiadott czimeres levélben nemesitetett meg.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső mező kék, az alsó vörös szinü, a paizs alyjáról hármas zöld dombon hátulsó lábain természetes szinű oroszlán áll balfelé fordulva, első ballábával három arany búzakalászt, jobb lábával aranymarkolatu kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst-vörös ^[1]*.

Kábay család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családai sorában áll ^[2]*.

Kabos család. (Magyar-gyerő-monostori).

Erdély egyik legtörzsökösebb nemes családa, mely a Gyerőffy, Kemény, Radó stb. családdal közös törzsből ered, és azokkal közös czimert visel, t. i. a paizs kék mezejében királyi koronából kinyuló szarvast, fölötte félhold, és csillaggal.
Mint ágaznak ki a közös törzsből a nevezett családok, az már e munka IV. kötet 466. lapján a Gyerőffy családnál közölve van. Ott látjuk a Kabosnak nevezett Istvánt (dictum Kabos), kitől kezdve a családot következőleg származtatják le ^[3]*.
I. tábla.

I. István dictus Kabos 1390.; Rádó a Rádó cs. törzse.; I. Péter; I. László; II. István; I. György; Tamás 1478. (Pósa Ilona); Franciska (keresztúri Recze Tamás) 1468–1478; II. Péter Kemény Vitéz.; Jakab; I. János 1490.; I. Mihály (Dienesi Anna); Zsigmond; II. Ferencz (1. Kemény Anna, 2. Gyerőffy Anna); Osvát 1510. (1. Gyerőffy Márta, 2. Kemény Kata) Folyt. II. táblán.; Lőrincz 1496.; I. Farkas nótázt. 1575. (Kecseti Anna); II. Kristóf (Bánk Margit); Mihály †; Zsófia (némai Vajda Mihály) 1588.; Fruzsina (Gyerőffy János); Ilona (Valkai István); I. Pál; II. László 1572. (Cserényi Erzse); I. Kristóf 1500. nótáz. (Valkai Anna); I. Imre 1534. (Valkai Fruzsina); Ferencz; Bálint; Gábor 1571–1595. (némai Vajda Erzse); Kata (Némai István); János; Sára 1586. (Gyerőffy Ferencz); Sándor † 1580. (1. Mikola Fruzsina, 2. Vajda Erzse); II. Mihály (mezgédi Vajda Erzse); Kata (Ebeni István).; István jesuita lefejezt. 1599. nov. 8.

II. tábla.

Osvát, ki az I. táblán. 1496–1510. (1.Gyerőffy Márta 2. Kemény Kata); III. János. (Borzási Ágnes); Simon. 1530.; I. Gáspár (idősb) 1580. 1590. (Várfalvi Judit); II. Pál 1599.; Zsófi; II. Gáspár (ifj.) 1651. (néhol idősb Gábor); II. Gábor 1647–1685. (Ebeni Anna); IV. János. †; III. Gáspár; IV. Mihály idősb 1685. 1702.; IV. István nótázt. †; II. Sándor oszt. 1694.; III. Pál. 1700.; III. Ferencz. †; Judit (Pekri Gábor); III. Kristóf. †; IV. Gábor 1716.; III. Gábor 1685. (bélteki Kovács Erzse); IV. Mihály ifj. (Köv Bóér Rebeka); III. László 1762. (Bük Judit) utóbb Gyárfás István neje); IV. Ferencz (1. borsai Nagy Bora, 2. Szodoray Anna) Folyt. III. tábl.; Zsófia (Csató Mihály); V. László (Keczeli Krisztina); VI. László. †; IV. Pál. (Fosztó Julia); Mária (Harsányi János); Krisztina (Sombory Farkas); Judit (Salánky Farkas); Anna. †; Julianna † 1828. mart. 21. (Almády Zsigm.); III. Farkas (Váró Bora); I. Sámuel (1. Gálfalvi Anna 2. Homoród-sz.-mártoni Biró Róza); Póli † 1856. (Zámbó Sándor); Zsuzsanna (Gálfalvi Farkas); 1-től Teréz (Farkas Elek); Karolina.; Anna.; 2-tól Gergely Kolos v. szbiró 1848. el. (1. Konya Ágnes, 2. Lészay Ilka); 2-tól Ernő.; Isabella sz. 1857. oct. 7.

III. tábla.

Ferencz, ki a II. táblán. (1. Borsai Nagy Bora, 2. Szodorai Anna); 1-től V. Ferencz sz. 1723. † 1767. (Katona Éva) Folyt. IV. tábl.; II. Farkas 1764. 1791. (Szénás Ágnes); IV. László sz. 1724. † 1784. (Katona Mária); III. Sándor (Sombori Druzsa); Klára † 1790. (Szucsáki Fer.); VI. Mihály (Rettegi Anna); 2-tól Sára (Cserényi Farkas); VI. Ferencz; Kata; Klára sz. 1762. † 1784.; VII. László sz. 1766. † 1784.; II. György. †; Bora (Zámbó Antal); III. Farkas (Csukás Petrona); III. Péter. †; IV. István 1791. (Túri Kata); József krasznai főisp. 1848. (Peley Anna); II. Samu (Laskay I.); Róza (1. Ilosvay 2. Rettegi György); I. Endre (Barcsai Julia); Elek.; Lajos.; VIII. László (1. Barcsai Luiza 2. Gidofalvi Sabina); II. Endre †; Teréz † 1853.; V. István.; VII. Mihály (Füleki Eszter) † 1834. t.; Ágnes (Alsó Fer.); Dániel legf. törvsz. üln. Bécsben (b. Kemény Kata); VIII. Mihály (1. Fleischmann Bora, 2. Thalinger Jozefa); VII. Ferencz. † 1834.; Karolina (Korda György); Eszter.; Minka.; Giza.; 1-től V. Gábor.; Kálmán.; 2-tól Ilka.; Béla.; II. Imre.; V. Farkas.; Ödön.; Zsófi (Kovács Lőrincz); Mária (Baranyai Fer.); Tinka (b. Diószegi Árpád).

IV. tábla.

IV. Ferencz, ki a III. táblán. sz. 1723. † 1787. (Katona Éva); IV. Sándor (Füleki Póli); V. János (Gál Anna); VI. János Kolos v. szbiró (1. Sombori Julia, 2. N. N.); Zsuzsa (Sombori Endre); Miklós Kolos v. szbiró (b. Kemény Eszter); Anna (Lészai Lajos); Zoltán.; Orbán.; Dezső.; Ilka.; 1-től Károly.; Luiza.; VII. János (Biró Róza); Póli (Tolvajné); V. Sándor (Zámbó Judit); Róza (Gracza György); 2-tól Lajos; N. N.; Anna.; II. Dezső.; Sándor.; Ilka.

I. Kristóf, kalota-sz.-királyi Ispány Pállal együtt, mert II. Ulászlónak Berentzali kereskedő jobbágyait kirablák, 1500-ban hűtlenség bélyegén marasztatott, mely szerint M.-Gy.-Monostor, Derithe, Gyerőfalva (tán a mai Erdőfalva?), Oláhfalva, Oláh-Bikal, Oláh-Bedecs, Oláh-Berend, Szent-Király és Magyaró-Kerék egész falvakat elvesztik. E falvakat a király még azon évben Geréb László erdélyi püspöknek adományozta. Hihető – irja Hodor – mindezen falvak 1556-ban a secularizatio következtében előbbi volt birtokosaikra visszaszállottak.
I. Farkas Békes Gáspár zászlója alatt Báthori István fejedelem ellen harczolván, 1575-ben nótáztatott, és Fejér, Görgény és Illye uradalmait veszté. 1603-ban Székely Mózsessel esett el ^[4]*.
II. János 1599-ik körül, hihető politikai elv-elleneitől halált szenved.
III. István Báthori Zsigmond kegyencze, jezsuita. Báthori Zsigmond 1598-dik év vége felé őt küldé Báthori Endre bibornok bátyjához Lengyelországba két rendbeli levéllel legmélyebb titokban ^[5]*, hogy a bibornokot a fejedelemséggel megkinálja. 1599-ki oct. 8-én Schellenbergnél a bitorló Mihály vajdával megütközött, azonban elfogatott, és Mihály vajda parancsára nov. 8-án Fejérvár mezején lefejeztetett. Fejét ebek marczangolák szét, hullája egy veremben lelte sirját. Bethlen „Nobilissimus et militaris vir“ czimmel tiszteli meg.
I. Gábor, a XVI. század végén a b. Szolnok vármegyei birtokos nemesek „armi lustrumaban“ mint némai birtokos emlittetik. Birt pedig ott neje némai Vajda Erzsébet jogán.
IV. István m.-gyerő-monostori ősi részjószágát Apaffy fejedelem alatt hűtlenségi bélyegen, (valószinűleg ellene tervelt ármány következtében) veszté. És e jószágot a nagy kegyben állott „m.-gyerő-monostori“ előnevet viselt Ebeni István, Kolos vármegye főispánja, és Szamos-Ujvár s Kolosvár városok főparancsnoka (kapitány) nyerte el 1664-ik év körül adomány utján. Ugy látszik Ebeni Istvánnak Anna leányával, az István atyja testvérének II. Gábornak feleségével e jószág vissza szállott a családra.
III. Gábor, mint I. Apaffy Mihály fejedelemnek Fejérvárt 1676-ik évi sept. 26-káról kelt igtató parancsában áll, 1661–1676-iki időközben Daczó György és Kabos Gábor a portánál folyvásti követek (continuus orator) voltak. És e szolgálatának jutalmául nyeré II. Gábor, neje Ebeni Anna jogán a gyulatelki (Doboka várm.) részjószágot adományban Cserényi Mihály magvaszakadtán. Napája Vajda Borbála, Ebeni Zsigmondné jogán b. szolnokmegyei némai birtokos. 1685-ben a hazában benn nyert alkalmazást, a török hadsereg mellé biztosul neveztetvén ki. – 1686-ban országtanácsossá neveztetett a kir. főkormányszéket képviselt országkormányi bizottmányban. Mint a gyulatelki unitaria eklézsia pártfogójáról emlékezik az Erdélyi unitaria egyházi történelem (828. lap.) A mit igazol unokája Pekry Ferencz fölött (a ki fia volt Pekry Gábornak Kabos Judit ezen Kabos Gábor leánya nejével) Darkó Pál nagy-ajtai unitar. pap által mondott halotti beszéd. – 1702-ben Doboka vármegyében Csepegő és Szent-Miklós vagy is Hosszumacskás akkor két falut birá só-jövedelemmel együtt.
I. Sándor Doboka vármegyének 1701–1704-ig főbirája; ugy látszik – Rákóczy Ferencz pártján viselte hivatalát. Mint ilyen a felső kerületi megyei nemességet, kik az „ingyen“, u. n. „nemesi sóra“ jogositottak voltak, – összeirja.
III. Pál 1702-ben a „nemesi só“-ban részesülendők közt mint gyulatelki birtokos emlittetik.
IV. Mihály és III. Gábor testvérek 1702-ben martiusban Doboka vármegye részéről a Szamostól Zilahig, hihető a császári katonaság mellé főbiztosokul valának rendelve.
IV. János elesett Kolosvár ostrománál II. Rákóczy Ferencz zászlója alatt 1704-ben. A táblázaton láthatólag nőtlen.
V. Mihály a mult század második felében lakott és birt M.-Gyerő-Monostoron, a hol lakházában éjnek idején puskával orozva agyon lövetett, a hagyomány szerint Bedecs faluból való saját jobbágya által.
III. László törzseaz Ördög leányágon Doboka vármegyében öt nemzedéken át birtokosképen virágzott családnak.
V. László, Gyárfás Zsófia, – akkor még hajadon, utóbb Varsányinő – mostoha nővérével az Eördög-keresztúri, Sólyomkövi, Kovácsi, m.-Ujfalvi, és Ugróczi rész u. n. „Bik-rész“ jószágban megosztozik 1711-iki november 10-én „Doboka vármegyének Feö-birája Ujhelyi Ferencz, és edgyik Vice Ispánnya Csernátoni János“ osztoztatók előtt.
VI. László 1753. körűl élt, birt és lakott Ördög-Keresztúrott; és összes nemzetségének történelmi ismertetésére több adatot gyüjtött össze.
IV. László a magyar-nádasi temetőben 1784-ki jul. 23-án emelt siremlék szerint hadnagyságot viselt a katonai pályán, és sok esztendeig ült a kalota-széki (nem szegi?) és kolosi reform. megyében curátori széken.
II. Farkas a Szilágyságba szakadt ágnak törzse, 1771-ben Kolos vármegye ülnöke az 1790/1-ki országgyülésen királyi hivatalos.
III. Sándor 1796-ban Kolos vármegye szolgabirája.
V. János 1790-ki mart. 11-ke előtt, de közelebbről a nemes testőrző sereghez Erdély részéről felküldetett.
V. Ferencz 1771-ben Kolos vármegye számfölötti törvényszéki ülnöke. A m.-nádasi temetőben leoninus sirversei Gyöngyösi Jánostól 1790. mart. 11-ikről:
Véreivel sorban ide tért le Kabos pora porba:
Hol külön e nevezet ága Ferenczre vezet stb.
VI. Ferencz 1796-ban kolos vármegyei alispán.
III. Farkas II. József cs. alatt 1784–1790-ig, és utóbb is 1796–1800-ig szolgabiró Doboka vármegyében.
I. Endre 1827-ben adórovó Kolos vármegyében.
VI. János és testvére Miklós, amaz huzamosbban, ez rövidebb ideig szolgabiróságot viseltek Kolos vármegyében három évtized alatt.
Dániel mint polyáni (aranyosszéki) birtokos, e székely székben mint főjegyző lépett hivatali pályára. Kevés év lefolytával főkormányszéki valóságos titkár, 1846-ban pedig országgyülésileg választott itélőmester.
József előbb al- később főispán Kraszna vármegyében.
VIII. László 1848. előtt főkormányszéki fogalmazó.
VII. Ferencz, az erdélyi kanczellariánál kisebb hivatalt viselt. Meghalt kora virágjában 1834-ben.
Gergely 1848. előtt Kolos vármegyei B.-Hunyadi járásban szolgabiró.
Az irott kútfőket, melyekből főleg e család ismertetése meritetett, érdekes lesz itt elésorolni, ezek következők:
1. Fata et vicissitudines nonnullorum illustrium virorum ex Inclyta et pervetusta prosapia Kabos de M.-Gyerő-Monostor ortum ducentium, e fide dignis literalibus instrumentis et MSS. Historiis per Jos. Dobó de Alba-Julia collectae et ad perpetuam memoriam ejusdem Familiae posteritatum relictae et editae.
2. Regestrum nobilium in I. Comitatu Szolnok interiori olim repertorum, pagisque dispersim residentium, ex originali apud Gubernialem Cancellistam D. Josephum Váró existens, exinde descriptum per Josephum Dobó de Alba Julia. (E regestrum csak azon töredékirat hátára van irva, melynek rubruma igy szól. Ab anno 1574. Regestrum nobilium tempore Principatus Gabrielis Bethlen et Georgii Rákóczi senioris ad expilationem Polon. usque in Possessione Néma habit. translat. ex consignatione ejusdem temporis seu Armilustr.
A 3-iknak külfelirata ez: Haec genealogica deductio ex literis authenticis in Regia Tabula productis et per regiam tabulam ventillatis et tandem judicialiter approbata anno 1753. die 2-da mensis Aprilis in facie Judicaria perlecta et publicata per magistrum Protonotarium Adamum Nemes. Per quam omnes aliae deductiones Familiarum harum tolluntur, et annihilantur, quoniam aliquae illarum sine ullo fundamento sunt descriptae.

Kacsamagh család.

Békés vármegyétől 1749-ben nyert nemességéről bizonyitványt ^[6]*, most azon megyében nem létez.
Czimere először vizirányosan két részre, és igy a felső félrész függőleges vonal által ismét két részre oszlik. Az 1. osztály kék mezejében vörös turbános levágott törökfej fekszik, fölötte ezüst félhold ragyog szarvaival fölfelé. A 2-ik ezüst mezőben vörös mezű könyöklő kar kivont kardot tart. Az alsó arany mezőben egy felforditott A betüalaku kék szelemen, és azon három aranycsillag, a szelemen alatt pedig kinyilt piros rózsa látható. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között a leirt vörös mezű kar könyököl, kivont karddal. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[7]*.

Kácsándy család. (Kohányi).

Birtokos nemes család Zemplin vármegyében, melynek Kohány helységéről vette előnevét. E század elején Szirmay által ugyancsak Zemplin megye egész Pápina, és Alsó-Jablonka birtokosául, és Magyar-Isép és Kozma helységben közbirtokosul iratik ^[8]*.
1541-ben élt a családból Kácsándy György, kitől e század elejéig a családfa következőleg ^[9]* sarjadzott le:

Kácsándy György. 1541.; Imre 1583.; János 1618. (Veresner Mária); Mihály Zemplin v. jegyzője s követe 1631–1643. (Zsegnyei Mária); Zsigmond 1654. (Rákóczy Fruzsina); Anna (Szalay István); István 1670. (Szemere Zsófia); Zsigmond.; I. László 1684. (Boronkay Mária); Mihály †; II. László 1723. (Bárczay Kata); Rebeka (Nemessányi Boldizsár); Zsófia † (Bernáthfy László); József 1754.; III. László †; Erzse (Fáy László); Teréz sz. 1764. † 1804. (Rhédey Lajos); Zsuzsa (gr. Gyulay Ferencz)

Mihály, mint a táblázaton látható, 1631–1643-ig Zemplin vármegye jegyzője, s közben 1637-ben országgyülési követe volt ^[10]*.
II. László több megye táblabirája, és a tiszamelléki helv. superintendentia főcuratora volt. Egyik leánya Teréz szül. 1764-ki oct. 4-én Kohányon; férjhez ment 1786-ki dec. 25-én kis-rhédei Rhédey Lajoshoz. Meghalt 1804-ki april 15-én ^[11]*.
Zsuzsa, kinek egykor Kazinczy Ferencz udvarolt, – gróf Gyulay Ferencz neje lön.

Kacsányi család.

Lásd Szkacsányi cs.

Kachkoy család. (Máskép Tompsa).

Kachkoy máskép Tompsa Sándor 1712-ben III. Károly király által nemesitetett meg ^[12]*.
Czimere a paizs ezüst udvarában egy vörös íjj, és abban vizirányosan két érczhegyü vörös nyil látszik; a paizsfölötti sisak koronáján vörös puzdra és abból hat nyilnak a tolla nyúlik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kacskovics család.

Trencsin vármegyei Bán mvárostól ered, jelenleg kiterjedve Nógrád, Somogy, Abauj megyékbe.
Czimerük négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztályban hátulsó lábain oroszlán áll, nyaka nyillal átlőve, első lábaival zászlót tart; a 2- és 3-ik osztályban repülésre készülő madár (tán galamb?) áll. A paizsfölötti sisak koronájából a nyakán nyillal átlőtt oroszlán emelkedik ki, zászlót tartva. A sisakról két oldalon foszladék hullámzik le.
Egyik ágazat hézagos leszármazása következő:

«» Kacskovics N. Bán mváros jegyzője; Ferencz † Nógrádban (Tamaskovics Borbála † 1841.); Mihály Somogyban ügyvéd; József katona.; Benjamin pap.; Ignácz stb. főszbiró 1843.; Agoston uradalmi ügyész 1841. (Szalay Julianna); Gábor Sőjben (Herman Mária); Károly volt megyei főügyész. (nős); Dienes cs. k. j. biró. (Sebestyén Róza); Lajos volt Pest városi főjegyző. (Sebestyén Petronella); N. N.; több gy.; Gyula.; Gizella stb.

A törzsnek fiai közül – mint látjuk – Ferencz Nógrád megyébe telepedett, hol előbb Muhorán gazdatiszt, utóbb szerzett birtokán a sőji pusztán lakott. Neje Tamaskovits Borbála meghalt 1841-ki mart. 3-án kora 80. évében. Gyermekei: 1. Ágoston táblabiró, herczeg Esterházynak és a veszprémi püspökség uradalmi ügyésze 1841-ben. Neje Szalay Julianna, kitől valószinűleg gyermekei vannak. – 2. Gábor egykor táblabiró, lak. a sőji pusztán. 3. Károly 1836–1839-ig nógrádmegyei főügyész, 1847–1848-ban börtön fő-felügyelő, 1849-ben a cs. orosz hadseregnél biztos; a forradalom után az ideigl. rendszernél cs. k. törvényszéki ülnök. – 4. Dienes előbb ügyvéd, 1850. után cs. kir. járásbiró. Gyermekei vannak. 5. Lajos m. akad. lev. tag, egykor a m. gazdasági és a kisded-ovó intézetet terjesztő egyesület titkára, és Pest megyének volt főjegyzője, 1848-ban pedig a nemzetgyülésen egyik képviselője. Jelenleg sőji birtokán. Gyermekei vannak.
Ferencznek testvérei közűl Mihály mint ügyvéd Somogy megyébe telepedett, s ott birtokot szerze. Gyermekei közűl Ignácz 1840-ben al-, 1843-ban főszolgabiró Somogy megyében a kaposi járásban.
Kacskovics András 1846-ban Abauj vármegye aljegyzője.
Kacskovics Károly, (ki szintén nincs a családfán, s tán más ágból eredt) 1846-ban a 7-ik számu huszárezredben hadnagy.

Kacza család. (Galambfalvi.)

Erdélyi család. Galambfalvi Kacza Ferencz 1540-ki febr. 2-án a szászföldön fekvő Kacza (németül Katzendorf) helységbeli birtokait eladja a kaczai lakosoknak ^[13]*.

Kaczér család. (Laki.)

Hajdan Zala vármegye családai között találjuk; laki Kaczér Endre 1505-ben a nevezett megyének a rákosi országgyülésre követe volt ^[14]*.

Kaczky család.

Hajdan Pozsega vármegye családa, közűlök Kaczky Zsigmond a nevezett megyének az 1505-ki rákosi országgyülésnek követe ^[15]*.

Kada család.

Közülök Kada István 1686-tól Erdély kath püspöke ^[16]*.

Kadácsi család. (H.-almási).

Erdély családa. Kadácsy Dániel 1848-ban tordamegyei árvaszéki ülnök, s tizedbér tárnoka volt. Leánya Róza (meghalt 1852-ben) Berzenczei László neje volt.

Kádár család.

Szabolcs vármegye nemes rendü családa Fényes E. Geographiája szerint. Hasonlóan Zemplin vármegyében is honos ^[17]*.
Ugocsa megyében egyike azon nemes családoknak, melyek 1750-ben Péterfalvára uj nádori adományt kaptak ^[18]*. Közűlök e század elején Kádár István birtokos Forgolányban, Mihály Batáron ^[19]*.
Egy Kádár István 1680. táján várőrségi hadnagy volt, róla bucsúztató versek maradtak fen – a ponyva-irodalomban ^[20]*.

Kádas család.

Kádas család székel Sáros és Zemplin vármegyében, ez utóbbiban birtokos Bodrog-Keresztúrott és Micsákon ^[21]*.
Kádas máskép Tóth Mátyás, és fia István 1653-ban III. Ferdinandtól nyertek czimeres levelet ^[22]*.

Kajaly család. (Kihalt).

Ugy látszik, pozsonymegyei Kajal helységből származott, és már okleveles tanuság szerint a XV. században birtokos volt. Kajaly Péter és György 1488-ban éltek, midőn nekiek borsai Vizközi Tamás pozsonymegyei örökös birtokát egész Hodi helységet 50 arany frtban a nyitrai káptalan előtt zálogba adta ^[23]*.
A XVI. és következő században Hont és Nógrád vármegyében virágzott a család.
Ismert családfájok a kihalásig következőleg sarjadzott le:

Kajaly N.; Lukács 1640. (Bajcsy Margit); Ilona 1652–1684. (Kúthy János); András 1689. (Gerhard Judit); Zsuzsa.; Pál 1684–1699. Nógrád v. jegyző (Fáy Borbála); Ferencz 1702. †; Zsuzsa (Mesko János); Klára † 1741. (Rádáy Pálné)

Lukács 1640-ben hontmegyei Gyürki helységben hét házhelyre szerez adománylevelet, de a beiktatásnál ellent mond Gyürky Gáspár ^[24]*. Neje Bajcsy máskép Fodor Margit volt.
Ilona 1652-ben Kuthy Jánosné; él 1684-ben is mint annak özvegye.
András birt Hont és Nógrád megyében több helyen; nevezetesen birta egyidőben egész Borsos-Birinke, Horpács helységet, Szomolya és Szelestény pusztákat Nógrád megyében, továbbá Nagyfalu, Felső-Príbely, Gyürki, Priklek, Vásáros-Palojta, Ipoly-Keszi, Sirák helységben birtok-részeket, melyekre 1666-ban Horváth András és Armpruster Mihály nádori adományt eszközöltek, mintha Kajaly András hűtlenségi bélyegen először saját leánygyermekét anyja melléről letépve, megölte volna, és másodszor a pártütő Balassa Imrével tartana ^[25]*. Mennyiben voltak ezen hűtlenségi vádak – főleg az első – igazak, nem tudjuk, de mert a sz. benedeki convent által történt beiktatásnál Kajaly András ellentmondott, és csakugyan a felkérők soha birtokba nem is léptek, valószinű, hogy e vádakat megbirá czáfolni. Annyi azonban igaz marad, hogy azon korban a más birtokaira áhitozók igen hamar tudtak hűtlenségi vádakat alap nélkül is koholni. – Élt Kajaly András még 1699-ben is, midőn Nagy-Csalomián (Hont v.) iktattatott be, de ellentmondás történt. Még 1685. máj. 21. Nógrád várm. Bussán Lipthay Istvántól egy malmot vett zálogba 200 frtért. Gyermekei Pál, Ferencz (élt 1702.) Zsuzsanna Meskó Jánosné voltak. Ezek közűl
Pál előbb gr. Forgách Ádám nógrádi főispán titoknoka, innen 1684–1699-ig Nógrád megye jeles eszű jegyzője ^[26]*, 1705-ben hont-megyei alispán ^[27]*; utóbb Rákóczy Ferencz alatt ennek hive, s kanczellára. Nejétől Fáy Borbálától egyetlen leánya maradt, ki 1715-ik év táján Ráday Pál neje lön, és azzal 28 évig élt. Meghalt 1741-ben. Eltemettetett Ludányban január 22-én, a gyász szertartások pedig fölötte Losonczon febr. 26-án tartattak ^[28]*. Benne a Kajali család kihalt.
A család protestans vallásu, és pedig Pál személyéről itélve ^[29]*, ágostai evang. volt.
Czimere a paizs kék mezejében korona, melylyen férfikar könyököl, kivont kardot tartva, fölötte jobbról ezüst félhold, balról aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a kardot villogtató kéz látszik. A paizs körül szokásos foszladék; mint ezt a család több tagja pecsétén láttam.

Kajcsa család. (Altorjai.)

Hazája Erdély. Közűlök István szolgabiró és árvaszéki ülnök Kolos megyében 1815-ben. – Imre ugyanott előbb adó-iró, 1848-ban számvevő biztos.

Kajdacs család.

Komárom vármegye nemes családai közé soroztatik Fényes E. Geographiájában.

Kajdácsy család.

Ily nevü család székel Baranya és Tolna megyékben.
Baranya megyében Kajdácsy Antal cs. kir. tanácsos és első alispán. Meghalt 1811-ben ^[30]*. Tizennégy évig mint főbiró, és 24 évig mint első és másod alispán hivataloskodott. Hatszor volt országgyülési követ. Birt Hidason, Domaloson. Gyermekei közül Antal 1839–1845. ugyanott főjegyző volt.
Kajdácsy család czimere a paizs kék udvarában két kiterjesztett fekete sasszárny között csalmás törökfej, két nyillal keresztbe átütve. Ugyan ez látható a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[31]*.
1526-ban Kaydachy György emlittetik, ki II. Lajos király által Erdélybe a szászokhoz küldetett ^[32]*.
Komárom megyében Füs helységben bir Kajdacsy nevü család ^[33]*.
Kajdácsy Pál 1715-ben az országgyülési rendszeres választmány tagja ^[34]*.
Kajdácsy Ferencz 1775-ben Tolna vármegye alispánja, 1792-ben követe ^[35]*.

Kajdy család.

Nemes család Bereg és Szabolcs vármegyében.

Kajuch család.

Nemes család Nyitra megyében, honnan Kajuch János a mult század közepén Esztergamba szakadt, és 1776-ban Nyitra vármegyétől nemességéről kivett bizonyitványát 1777-ben Esztergam megyében is kihirdetteté. A tőle lejövő ivadék nemzékrende ez:

János 1766. Esztergamban; Márton 1777.; György 1777–1805.; Imre 1777.; István 1777–1805.; György 1828.; József 1828.; Ignácz 1828. 1839.; Ferencz 1828.

Jánosnak fiai Esztergamban laktak, és 1804-ben Barsmegyétől nyertek nemesi bizonyitványt, melyet 1805-ki febr. 18-án Esztergam megyében tettek közhirré.
Györgynek négy fia 1828-ban Pest megyében hirdetteté ki nemességét, közűlök Ferencz 1836-ban Nyitra megyétől, Ignácz pedig 1834-ben Hont, 1836-ban Nyitra, és 1839-ki april 20-án Nógrád megyétől nyert nemességéről bizonyitványt ^[36]*.

Kakas család. (Sajó-kazai †).

Borsodmegyei eredetü régi kihalt család. A XV. század elején élt kazai Kakas Gyula, kinek fiai György, Zsigmond és Detre 1444-ben hatalmaskodást követtek el Jethewi Mihály jobbágyán ^[37]*. 1454-ben bánfalvi Barius családnak Bánfalvára stb. V. Lászlótól nyert adománylevele folytán történt igtatási jelentésben is emlitetnek kazai Kakas Gyula fiai György és Detre ^[38]*.
Nevezett Gyula testvérével Loránddal fiai voltak Lászlónak, és 1414-ben Zsigmond királyt elkisérték a kosztniczi zsinatra ^[39]*.
Nevezett Lászlónak, kinek előneve Kazai helyett több helyen roszúl Kézai iratik ^[40]*, I. Lajos király, és Mária királyasszony 1383-ban oklevélben köték le, hogy Imre nógrádmegyei főispán magvaszakadta esetére ennek birtokát Sólyom nevü helységet neki adományozandják.
Lehoczky szerint e család a Ratold nemből eredt.
1424. kazai Kakas Miklós szatmármegyei Tyukod helységben részbirtokot nyert ^[41]*.

Kakas család. (Delnei †).

Egyike azon kihalt családainknak, melyek 1418-ban hassaghi Farkas János fiával Mártonnal mint vérrokonok Zsigmond királytól czimert nyertek, névszerint a Mocholai, Uszfalvi, Komlossi és delnei Kakas családok. Ezek közt emlittetik delnei Kakas János ^[42]*.
Mikor halt ki e család, nem tudjuk, valamint azt sem, volt e ezzel vérséges összeköttetésben azon Pozsony vidéki Kakas család, melyről már 1481-ben jő elé emlékezet, s melyből 1644-ben Kakas János fornószeghi birtokos részbirtokát Sáry Ferencznek zálogitá el. 1663-ban özvegyének Csepcsányi Annának, és előbbi nejétől született fiának Kakas Istvánnak követelésük volt rokonuk Precsinszky Miklós ellen. Nevezett Istvánnak nejétől Kanka Katalintól gyermekei: Zsófia Divéki Imrené; Anna előbb Szvetenei Jánosné, utóbb Csernák Jánosné; Éva Borcsányi Mártonné; Zsuzsa Janik Györgyné. És ezekben ez ágazat elenyészett.
Kakas nevü család Zemplin vármegye kihalt, valamint élő armalista családai között is emlitetik ^[43]*.

Kákonyi család. (Vitkai †).

Szatmár vármegyei kihalt nemes család. A család fölemelője Kákonyi Péter, ki 1550-ben Vitkán, Kápolnán, Kis-Kólcson részbirtokot nyert királyi adományban ^[44]*, és 1554-ben nejével Sárközy Borbálával együtt Vitkának egy harmad részét is megszerzé Perényi Mihálytól ^[45]*. A család azóta Vitkáról irá előnevét.
Péternek fia lehetett azon Kákonyi János, ki 1588-ban törökfogságba esett ^[46]*.
A XVII. század elején élt vitkai Kákonyi István, ki Erdélyben Báthori és Bethlen Gábor alatt tanács úr volt ^[47]*; és 1610-ben szatmármegyei Ombódon ^[48]*, 1612-ben Fejér-Gyarmaton részbirtokot kapott adományban ^[49]*.
1622-ben Kákonyi Erzsébet nyert vitkai birtokára adományt ^[50]*; s benne – ugy látszik – a család kihalt.

Kákonyi család. (Kákonyi és tsippi, báró.)

Alapitójuk Kákonyi István, ki 1609-ben II. Mátyás királytól nyerte czimeres levelét, pozsonymegyei Tsipp (vagy tán Csipp?) és Kákony előnevezettel. Tőle a család következőleg ^[51]* származott le:

István 1609. (Orczy Mária); János (Marsenay Kata); I. Ferencz udvari tanácsos 1759. (Szögyény Kata); Károly (Gulik Anna); II. Ferencz Xav. cs. k. alezredes sz. 1771. † 1829. (Mihalovits Antonia); István sz. 1820. nov. 21.; József-Ignácz sz. 1822. aug. 25.; Krisztina-Fány sz. 1825. jul. 20.

A családfán látható II. Ferencz Xav. cs. kir. alezredes szül. 1771-ki dec. 3-án. 1826-ki jul. 19-én az ausztriai tartományokbéli báróságra emeltetett. Meghalt 1829-ki mart. 17-én. Nejétől oraviczai és görcsönyi Mihalovich Antonia Erzsébettől, kivel 1819-ki nov. 19-én kelt egybe, a táblázaton látható három gyermeke maradt, kik 1847-ki aug. 4-én magyar báróságra emeltettek.
Ezek közűl József 1845-ben Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett.
Czimerük négy részre osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály vörös udvarában egy koronából kinövő oroszlán, első lábaival kalászt tartva. A 2-ik osztály kék udvarában egy fehér farkas ugró helyzetben; a 4-ik osztály kék udvarában halász-sajka látszik. A paizs fölött bárói korona és a fölött koronás sisak, melyből egy pánczélos, sisakos vitéz nyúlik ki, sisakján vörös tollakkal; jobbjában kivont karddal, balját csipőire helyezve. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék.

Kákonyi család. (Versegi.)

Versegi Kákonyi Mátyás 1760-ban a m. udv. kanczellarián jegyző volt.

Kákucsi család. (Felső-kápolnai.)

Erdély nemes családa. Közűlök 1796-ban éltek Kakucsi Sándor Küküllő vármegye alispánja, utóbb (1815) törvényszéki ülnök, és küküllői ref. egyházmegyében insp. curator, Ferencz Doboka vármegyei adórovó biztos, utóbb kir. helyettes pénztárnok ugyanott 1815-ben.
János 1796-ban kir. táblai iktató, 1815-ben már k. táblai ülnök.
Pál 1815-ben Küküllő várm. alszolgabirája a kundi járásban. Fia Ádám.
Péter alszolgabiró 1815-ben Hunyad vármegyében.
Elek 1848-ban Hunyad várm. alispán, azon megyének több országgyülésen ellenzéki követe.
Farkas 1837-ben Doboka vármegyében törvényszéki ülnök.
Ezen kivül több tagot is számlál a család; ilyenek József, Gábor és Sámuelnak özvegye.

Kalamenovich család.

Kalamenovich György és János 1720-ban III. Károly király által emeltetett nemességre ^[52]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló oroszlán, kettős farkkal; első jobb lábában két vörös tollu nyilat tartva. A paizsfölötti sisak koronájából pánczélos, és sisakos vitéz nyúlik ki; sisakjának taréját vörös tollak diszítik; jobbjában kivont kardot villogtat. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kalás család.

Gömör vármegye nemes családa, melyből Kalás András bir és lakik Bikkszögön ^[53]*.

Kalatay család.

Alapitá Kalatay Ferencz Xav., fia Kalatay Tamás cs. k. sóhivatalnoknak a Szepességen Ohfalun, hol Ferencz 1722-ben oct. 1-én született. Fölneveltetvén jezsuita lön, utóbb tábori pap, 1780-ban már mint gallicziai fő tábori lelkész, II. József császárral mint gyóntató Pétervárára Katalin császárné látogatásán járt. 1787-ben váradi püspök lön. Utóbb 1794-ben maga és rokonai Kalatay Antal és József részére I. Ferencz királytól czimeres nemesitő levelet nyert ^[54]*. Meghalt 1795-ki mart. 27-én.
Czimerük négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek vörös mezejében fehér infula, és azon keresztül húzva pásztorbot látható. Az 1- és 2-ik osztály kék udvarában egy zöldfa alatt fehér egyszarvu fut. A 2-ik és 3-ik osztály arany udvarában daru áll, fölemelt egyik lábával kövecset tartva. A paizsfölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[55]*.

Kalcsó család.

Lásd Kancsó.

Káldy család. (Alsó- és felső-káldi.)

Vasvármegyei eredetü birtokos ősrégi nemes család, kiterjedve lakás, vagy birtokra nézve Sopron, Veszprém, Zala, Pest és Nógrád megyére is.
Eredetét a család a Herény nemzetségből (genus) veszi. Ismert törzse Káldy Paris, Bana ispánnak fia (Paris de Káld, filius comitis Bana de genere Herény).
Ettől a család leszármazása következő: ^[56]*
I. tábla.

Káldy Paris; I. Imre.; Egyed.; Miklós.; Ifj. Imre; András.; I. János (dictus Tőke); Ifj. Paris. (Sitkey Ilona); Imre.; Benedek. †; Demeter.; László. †; János. †; Margit.; I. István.; Ilona.; Skolastika.; I. Ambrus (Fodor Kata); Kata (Sibrik Osváld); II. Ambrus. (Szentiványi Bora); Gergely. (Botka Kata) †; III. György (Kartonfalvy Priska); II. István (Zichy Kata); Fruzsina (Hetyey Tamás); Miklós; II. György kapit.; Gáspár.; III. János (Köcsky Orsolya); György.; Ferencz.; Zsigmond.; Miklós.; Péter.; III. Ambrus; Krisztina (Dugovics György); Bora.; Kata (1. Jakab Pál, 2. Palásthy Pál); Krisztina (Farkas János); Bertalan. †; János. †; I. György (Szép Erzse); Neythe (Ecsini Gelyi Miklós); Albert. Folyt. II. táblán.; IV. János.; Pál.; Kristóf.; IV. Imre; Miklós; Klára.; Bora.

II. tábla.

Albert, ki az I. táblán. (Plakay Kata); IV. Ambrus (Ujváry Margit); III. István (Jánosfai Erdős Bora); Tamás (Adviga); Gergely.; Bertalan.; György (Nádasdy Agatha); Gergely (Dömölky Éva); János (Polányi Orsolya); Jusztina (Boldy László); Anna.; István (Deső Éva); Ferencz (Vittnyedy); Anna.; V. János; Krisztina (1. Farkas János, 2. Mátyás György.); Sandrin. †; Dávid.; László.; Gáspár.; Erzse (Tompa István); Pál (Döbrössy Judit); Zsigmond (Hegyi Erzse); VI. János. (1. Sándor Erzse. 2. Jánossa Judit); Éva (1. Döbröntei Ádám 2. Zente János); Miklós (György Mária); Gergely; János; Pál (1. Ziros Anna 2. Dubraviczky Anna); 1-től: Zsuzsa (Armpruszter Mihály); Mihály (Unger Judit); Lajos (Antal Judit) †; 1-től Pál.; 2-tól István.; Pál.; Samu.; János.; Kata.; Judit.; Zsuzsa.; Krisztina (Könczel István).; Zsigmond.; Sándor.

A legérezhetőbb hiány a családfán az, hogy rajta nincsenek feltéve az évszámok, melyeket felrakni minden igyekezetem mellett is biztosan nem merhettem; és igy közvetlenül a családfához már kevés felvilágositó adat közölhető.
A törzs Parisnak egyik fia Egyed ága hamar kihal, mert bár két fia volt, és ezek közűl ifj. Páris Sitkey Istvánnak Ilona nevü leányát birta nőül, mégis gyermekeiről a leszármazási fa mit sem tud.
Idősb Párisnak másik fia Imre fentartá a családot, időrűl időre mindinkább terjedő ágazatokban; mert fia ifj. Imre már épen számos gyermek atyjává lön, kik közűl azonban tartós ágazatot csak Demeter alapitott; mert I. Ambrus ága hamar kihalt, I. Istvánnak csak leánya Kata maradt, ki szarvaskendi Sibrik Osvald neje volt.
Demeternek fia I. György Szép Lászlónak leányát Erzsébetet vette nőűl; és ettől született Albert, és János, kik közűl az előbbi a legtovább élő ágazatott alapitá, mint a II. táblázaton láthatjuk.
Nevezett Albert neje Plakay Kata volt, ki utóbb Eszéki Pál deákhoz (litterator) ment nőül. Egyik fia IV. Ambrus Ujváry Benedeknek Margit leányát vette nőül, és négy gyermeket nemze, kik azonban harmad izen a család nevét sirba vivék. Ezen gyermekek közűl Györgynek neje Nádasdy Lászlónak leánya Agatha volt, ki utóbb Megyeri Tamás felesége lön.
III. István ágazata itt leterjed egész a mult század végeig, és igy – ugy látszik – erről csak a három utóbbi nemzedék hiányzik. Unokája V. János, hat gyermeknek volt atyja. Ezek közűl a) Pál Döbrössy András leányát Juditot birá nőül. Ezen Juditnak anyja Nagy Erzse volt, leánya kis-völcsi Nagy Farkasnak győrfalvai Balog Judittól, Balog István leányától. Pál fiainak u. m. Mihálynak neje Judit, leánya volt a Kőszegen lakó Unger Mihálynak. Lajosnak felesége pedig Antal Jánosnak leánya Judit volt.
b) Zsigmond hitvese Hegyi Andrásnak leánya Erzsébet, utóbb Armpruszter Ferenczné volt. Fiok János.
c) VI. Jánosnak első neje Sándor István leánya Erzse, a 2-ik Jánossa István leánya Judit. A 2-diktól leánya Zsuzsa Armpruszter Mihályné.
d) Éva neje előbb Döbrentei Ádámnak, utóbb Zente Jánosnak. Utódai a Potyondi család stb.
e) Miklósnak neje György Mária, előbb Hajas János özvegye, harmadszor Lőke Péter neje. Fia Pál volt, mint a tábla mutatja.
f) Györgynek gyermekeit a táblázaton láthatjuk:
A közlött táblázaton annyira hiányozván az időkor, nem határozhatjuk meg a hivatalt viselt, vagy egyébképen kitünt családtagoknak a táblázaton állókkal való azonságát sem; és csak némelyeket jelölhetünk meg gyanithatólag, míg másrészről több ismert családtagot pedig a családfán épen nem lelhetőknek találok, mint azt a következőkben elésorolandom.
Káldy Ambrus, ki 1608- 1622-ben Vas vármegyének szolgabirája volt ^[57]*, valószinűleg egy a II. táblázaton látható IV. Ambrussal. 1630-ban alispán és követ volt ^[58]*.
Káldy Imre 1630-ban volt Vasmegye szolgabirája ^[59]*, ugy látszik az, ki a I. táblán IV. Imrének iratik.
Káldy Ferencz, ki 1635- és 1647-ben országgyülési követ volt, és többféle választmányi tagúl is kineveztetett ^[60]*, Vasmegyének adószedője is volt, és 1646. tájban Pozsonyban egy Ferencz (tán ez?) vice Capitaneus in partibus Regni ultra-Danubianis ^[61]*.
Hasonlóan felső-káldi Káldy Péter, ki 1649–1662-ben mint országgyülési követ, és több országos választmány tagja emlittetik törvénykönyvünkben ^[62]*, és 1646- 1662-ben ^[63]* Vasmegye első alispánja volt; szintén a táblázaton állók közűl ki nem jelelhető.
Nincs a családfán azon Káldy György sem, kitől 1402-ben a Bánffyak Pápa vára védelmére a csehek ellen segélyt kértek ^[64]*. E György Káldy Miklósnak fia volt, és 1404-ben a vasvári káptalan előtt Sitkey Mátyástól Gyűrűs helységbeli részbirtokát veszi 50 forintért ^[65]*. Ez oklevélben György magisternek neveztetik.
A családnak, – mely valamint régebben – ugy jelenleg is protestans vallásu, nehány tagja kath. papi pályán tünt. Ilyen Káldy György, kinek atyja szintén György Pozsonyban tartózkodott II. Ferdinand király korában, ki neki 1625-ben évenkint száz magyar-forint segedelmet rendelt, és azt 1629-ben még 50 forinttal toldotta meg ^[66]*. Fia az emlitett György 1570. táján N.-Szombatban született, és a jezsuiták közé lépvén, mint a ,Bibliának' magyarra forditója tevé nevét emlékezetessé. Meghalt 1634-ki oct. 30-án kora 64. évében ^[67]*.
Káldy Márton is volt jezsuita, és egyházi beszédeket hagyott kéziratban maga után ^[68]*.
Káldy Mihály 1629-ben soproni plebános ^[69]*. 1638-ban papóczi sz.-léleki prior, és győri nagyprépost volt ^[70]*.
Káldy Zsuzsánna 1629-ben már mint Cziráky Mózses kir. személynök özvegye élt ^[71]*.
1811-ben emlitetnek a családból János táblabiró; Katalin Gyömörey özvegye, Zsuzsa Vidos Sándor özvegye, és Judit Enessey György neje.
Káldy János (tán a följebbi) Sopron vármegye alispánja, a dunántúli ágost. evang superintendentia főinspectora, meghalt N.-Geresden 1826-ki mart. 30-án, kora 62. évében.
Nógrád megyébe telepedett Káldy István, neje bibithi Horváth Anna, és utánna Magdolna. Legéndi birtokát jelenleg fia birja.
A család czimere a paizs kék udvarában koronás szirén.

Kállay család. (N.-kállói.)

Egyike legrégiebb ősnemes családainknak, mely Szabolcs vármegyében a család nevét, és előnevét adó Nagy-Kálló mezővárost minden okmányaink emlékezetén túl, valószinűleg a haza első foglalása óta birja.
Eredetét a száznyolc ős nemzetségek egyikéből, a Bolok-Simián nemből (genus) veszi, mint ezt a család levéltárában eredeti XIII. századbeli oklevelek tanusitják.
Oklevelileg ismert törzse Ubul de genere Bolok-Simian (Balog-Semjén) volt, ki II. András király korában élt. Ettől a család hiteles adatok nyomán következőleg sarjadzott le:
I. tábla.

Ubul de genere Bolog-Simian; I. Gergely 1250.; I. Mihály Comes 1252. Folyt. II. táblán.; Egyed Comes de Zabolch; I. János dictus Byri; Erzse (Bálkáni Lőrincz); I. Tamás mester 1371.; Fábián. †; Simon. 1325.; Klára (Czudar Domokos); Iván mester 1325. 1342.; II. László †; Anna (Szkarosi Huntnő); III. Péter. †; II. Egyed; I. Imre. 1345.; Skolastika (pinczi Jwhos István); Erzse (Ibrányi Gergely); N. (Gachályné); I. László. †; Demeter. 1345.; I. András.; Szaniszló. 1365.; III. János. 1365. †; IV. János 1427.; V. János. 1465.; V. István †; II. András 1490–1502. (Sz.-Giróthi Orsolya); Péter † 1569.; IX. János 1550. szörényi bán. Vitéz Kállay. (Várday Judit); Klára (Orossy András); X. János 1586. (Segnyey Judit); Klára (Chapy Farkas); Balás †; György 1590. †

II. tábla.

I. Mihály, ki az I. táblán. Comes 1252. 1292.; II. Mihály 1325.; I. István magister de Nagy-Semjén 1325.; I. László 1325.; I. Miklós.; Kata; II. Péter. †; II. Miklós. deák; II. Ubul. 1388. †; III. Mihály 1345.; Klára (Butkay János); II. István mest. de N.-Semjén 1346.; II. János dictus Lengyen 1344.; I. Péter pap.; III. László 1429.; III. István 1370.; Leukeus dictus Lengyen de Kálló; Dora.; Kata Nagytárkányi Miklós.; Zsigmond 1427.; II. Miklós 1394. 1434.; IV. István 1419. (Báthori Anna); Anna 1394. kitől a Zólyomi család.; IV. László. 1419.; VI. István. 1427.; VI. János Szabolcs v. főispán 1446. † 1478. (1. Julianna. 2. Veronka. 3. Kata); Lőrincz 1463. †; Klára (Csaholy László); I. Pál komornok 1455. 1468.; II. Pál 1478. 1483. †; László. 1455. †; VII. János Szabolcs v. követe 1447. 1482. (Parlagi Ilona); II. Tamás. 1471.; Erzse (Keserű István); Margit (Dobi László); Zsófia 1483.; VIII. János 1502. 1548.; III. Pál. 1549.; I. Ferencz 1549. (Báthori Anna) Folyt. III. tábl.; I. Farkas 1549.; II. Lőrincz 1574.; X. János. †; Anna 1617. 1629. (Báncsy János); Bora 1617. 29. (Bárczy Fer.)

III. tábla.

I. Ferencz, ki a II. táblán. 1549. (Báthori Anna); III. Miklós 1617. 1636. †; XI. János. 1629.; II. Farkas. 1629. †; Kata (Vay András); II. Ferencz (1. Los. Bánffy Anna, 2. Bornemisza Kata); IV. Pál 1657. 1663. (Pataky Anna); VII. István első nejétől; János 1651. 1663.; Éva 1651. (Erős Gábor); II. György 1617. 1657. (Csomaközy Zsuzsa); Bora (Borbély Istv.); 2-tól III. Ferencz 1629.; Klára 1663. (b. Perényi Zsigm.); Zsuzsa (Kemény János 1631-től); III. Miklós 1651. 1670. (Sztánkay Éva) restaurator; Judit. 1651.; III. György.; XII. János 1690. 1701. (1. Gál Magdolna, 2. Perényi Bora) Orosi ágazat Folyt. VIII. tábl.; VIII. István †; IV. Ferencz. 1690. Napkori ág; V. Ferencz (Becsky N.); IV. György (Horváth N.) Folyt. VI. táblán.; IX. István. Folyt. VII. tábl.; VI. Ferencz (Krucsay N.) Folyt. IV. tábl.; Sándor Szabolcs v. szbiró kir. udvarn. b. Reviczky N.) Folyt. V. táblán.; János Szabolcs v. szbiró (1. Niczky N. 2. b. Bémer N.); András (Okolicsányi N.); Julianna (Elek N.); Franciska (Ibrányiné); Miklós (Kállay Petronella); Julianna (Kállay Mihály); Edvard.; Barnabás.; Hermina (Rósa István); János.; Rudolf (Csuha Amália); Bertalan (Tolnai Leopoldina); Charitas (Járminé); Anna (Apagyiné); Petronella (Kállay Miklós); Otto (Kállay Vilma); Adolf 1859. (Péchy Erzse); Emil 1859.; Etelka (Zábráczky Otto); Paulina.

IV. tábla.

VI. Ferencz, ki a III. táblán. (Krucsay N.); Mihály (Eördögh Teréz); Menyhért Szabolcs v. alisp. 1848.; Gáspár (Kállay Ludovica); Boldizsár (Kállay Teréz); Amália (Szentmáriai); Borbála (1. Kovácsné 2. Vidovicsné); Julia; Zsuzsi (Jármy Elek); Ferencz (Vidovich Mária); Pál.; Mária (Fekete Fer.); Dienes 1859. (Kállay Kornélia)

V. tábla.

Sándor, ki a III. táblán. szabolcsi szbiró kir. udv. 1806. (b. Reviczky N.); Gergely (Reviczky Viktoria); Tamás (Reviczky Mária); Mária (Szabó Mihály); Antonia (Cseh József); Katalin (Ferenczyné); Sándor (Lengyel Mária) 1859.; Laura (Rátonyi János); Ida (Kende Kanut); Kornelia.; Árpád.; Erzse.; Sándor.; Ödön képviselő 1848. (Faragó Mária); Lila (Komjáthy Pál); István.; Rudolf.; Zoltán.

VI. tábla.

IV. György, ki a III. táblán. (Horváth N.); Miklós 1807. Szabolcs v. alisp. kir. udv. (Tahy N.); V. György egri kanonok 1807. †; II. József (Vás. n. Eötvös N.); Károly katona (1. Lánczy Magdolna) †; László (Bogyó N.); Éva (Dobay László); N. (szerepi Kelemen Ignácz); Julianna. (Eördögh N.); Mária (Kornis N.); Leopold.; Károly.; József.; Dániel; Lőrincz.; Leopold.; István.; Gusztáv.; László (Kállay Anna); József. (Kállay N.); János; Jozefa (Orosz Antal); Kristóf (Ibrányi Mária) †; Imre; Albert; Emánuel (Reviczky Jozefa); Ilona (Szereday Ignácz); Adél (Baranyi Gusztáv); Kornél (Kállay Ernesztina); Albert.; György 1859.; Kálmán (Kelemen N.); Amália.; Karolina.; Teréz (Patay István); Ludovica (Fazekas László); András.; Vilma (Kállay Otto); Miklós.; Béla és 4 leány.

VII. tábla.

IX. István, ki a III. táblán.; László Heves v. alisp. (b. Reviczky N.); Leo ezredes 1812. (Eötvös N.); Lajos Szabolcs v. alj. 1807. (Ferenczy Anna); István (Elek N.); Dárius.; Anna (Szirmay); Teréz (Eördögh); Erzsébet (b. Jósika Miklós); Mária (Komjáthy)

VIII. tábla.

XII. János, ki a III. táblán. (1. Gál Magdolna, 2. b. Perényi Bora); V. Pál.; Eva (Szuhányi László); I. József (Kún N.); XIII. János ker. táblai elnök cs. k. kam. gróf lett (Horváth N.) †; Mihály kapit. (Beniczky N.) †; Kata (Siskovics); Ágnes (1. Thurzó J. 2. Sughó György); Anna.-M. (Krucsay József); István (Becski N.); Antal. †; Ignácz (b. Szepessy Julia.); Mária (gr. Dessewffy Kálmán); Antal 1806. Szabolcs v. tb. (Szuhányi Franciska); Zsigmond. †; Gábor (Péchy N.); Folyt. IX. táblán.; Zsuzsa (b. Vécsey Gábor); Péter (Majthényi N.) Folyt. X. táblán.; Róza; Bora (Reviczkyné); István † 1845. mart. 16. (Blaskovich Amália); Eleonora (Tolnay); Kata (Kende); Ágnes (Szilvay); Erzse (Peley); Benjamin, Melissa.; Gemma.

IX. tábla.

Gábor, ki a VIII. táblán. (Péchy N.); Mihály; Károly (1. Halassy N. 2. Szalkáry); Gábor; Czeczilia (Eötvös N.); Gyula.; Imre.; Ignácz.; Ubul (Kállay Amália); Róza (Jásztrábszky Ignácz); György.; Kálmán.; Karolina (1. Kállay József 2. Fráter Józs.); Teréz.; Luiza (Kállay Gásp.); Amália.; Énok (Kelemen N.); Tivadar (Okolicsány Róza); Vilhelmina (Horváth Béla); Béla.; Géza.; Kata stb.; Iván; Ida stb.; Neszi (Kállay Kornél.); Elek.; Aurel.; Jenő.

X. tábla.

Péter, ki a VIII. táblán. (Majthény N.); Péter (1. Elek N. 2. Markus Jozefa. 3. N. Karolina); Ágoston; Alajos (Markus N.); Karolina.; Antonia.; Janka.; Gusztáv (gr. Kornis Jozefin); Klára.; Gusztáv.; Margit.; Ákos (1. Benkő Janka 2. Láner Ilka); Anna (Melléky Mátyás); Emma (Babochy); Karolina (Valter Béla); Auguszta (Hrabovszky Rudolf); Ákos.; Ilka.; Csilla.; N.; Amália (Kállay Ubul); Kornelia (Kállay Dienes); Jozefa (gr. Pongrácz).; Ignácz.; László.; Viktor.; István.; Béla.; Ilka.; Janka.

A család törzsének, a Balog-Semjén nemből eredt Ubulnak – mint az I. táblán láthatjuk – három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.
I. Mihály, ki 1252-ben Comes-nek iratik. 1262-ben István királyi herczegtől, akkor erdélyi fejedelemtől (később V. István királytól) adományban kapott a sáros-pataki várban egy félben maradt tornyot, hogy azt fölépithesse és örökösen birhassa. Utóbb pedig, midőn István király lett, 1271-ben Szabolcs vármegyében két pusztát nyert tőle I. Mihály, melyek az oklevélben Nunkupul és Tuth néven fordulnak elő, és ma Napkor és Guth-nak neveztetnek ^[72]*. E pusztákat még Ubul kapta II. András királytól adományban, azon érdemeiért, melyet Ubul az oroszok elleni hadban Kálmán herczeg alatt szerzett, mely háborúban állitólag Ubulnak egy Egyed nevü testvére is elesett. Utóbb e birtok valami módon – mint Budai irja – elidegenedett az Ubul gyermekeitől, és ezért V. István király azokat I. Mihálynak vissza adá.
1290-ben IV. László király a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot elvévén Simon Mitzbán fiaitól, I. Mihály fiainak I. Istvánnak és Pálnak adományozá. Ez utóbbi (t. i. Pál) nincs a táblázaton. Ez oklevél kelt Karánsebesen, Fülöp és Jakab apostol ünnepe előtti szombaton ^[73]*
1292-ben I. Mihály (Nobilis vir Comes Michael filius Ubul de genere Seemyen) az esztergami káptalan előtt tiltakozik némely neki okozott károk és jogtalanságok végett ^[74]*.
I. István (I. Mihálynak fia) I. Károly király korában élt, és a családnak több birtokait, nevezetesen Semjént, Sz.-Mihályt, Gúthot, és Napkort, melyeket Omode nádor erőszakkal elfoglalt, 1317-ben Ratold Dósa nádor elnöklete alatt tartott szalácsi gyülés itélete folytán ^[75]*, hozzájárulván a király megerősitése is, visszaszerezte.
1325-ben osztoznak II. Mihály, I. István és I. László testvérek Egyednek Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, mely alkalommal II. Mihálynak Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevezetü jószágokból jutott részbirtok ^[76]*.
1333-ban I. László, II. Lengyen Jánossal szerzé Székely-nek felét férfi-ágra.
1342-ben I. Miklós (II. Mihálynak fia) osztozik I. Lászlóval, II. Lengyen Jánossal, Iván mesterrel, és Simonnak fiával Imrével, melynek folytán nevezett I. Miklós részt kap Nagy-Kálló, Tót-Kálló, Oros, Város, Napkor, Semjén, Laskód, Byr, Bogus, Kér, másik Semjén, Filep, és Bodorthelek-ben. – A simai birtok osztatlan maradt ^[77]*.
1344-ben ismét III. Mihály (I. Lászlónak fia) II. István és II. Lengyen János osztoztak.
1347-ben I. Miklósnak magvaszakadtán ennek birtokrészén megosztoztak III. Mihály (I. Lászlónak fia), és II. Lengyen János (I. Mihály ágáról;) kizárván az osztályból I. Miklós nővérét Katalint, Kemechei Mihálynét, miután a birtok csak fiágat illetett ^[78]*. E végett Kemechei János pert inditott a Kállayak ellen, nevezetesen Lenk, Eszlár, Gyomán, Byr, Zekel, és Fülöp nevü szerzett birtokokból adandó rész végett, végre 1406-ban a Kemechey-ek minden jogaik kiegyenlitéseül Székely felét nyerék.
Kihalván I. Gergelynek ágán Tamás mester, és fia meg II. László még előbb magtalanul, 1370-ben ennek részét a leányág kizártával I. Mihálynak, és I. Egyednek ivadéka osztá fel, névszerint III. István, Leökeös, Szaniszló, és III. János oszták meg.
1364-ben Simá-t III. János és Szaniszló birá, kiket annak, mint közös birtoknak eladásától tiltott Leökeös, ki kállói Lengyen Leukeus-nak iratott.
Ugyan ez idő tájban szerepelt a családból II. Ubul mester (I. Lászlónak fia), ki 1379-ben I. Lajos király alatt a velenczések ellen harczolt, ez okból honn folyamatban lévő pereire nézve halasztó parancsot nyert. I. Lajos király halála után, mint befolyásos bajnok, az özvegy Erzsébet királyné által is fölkéretett 1384-ben, hogy irányában is hűségében megmaradjon ^[79]*.
II. Miklós (Lökös-nek fia) 1404-ben Zsigmond király rendeletéből Maróthi János macsói bánnal Erdélybe a Ludán Tamás és Debrő István által támasztott lázongások lecsendesitésére küldetett. 1411-ben pedig arra nézve vett Zsigmond királytól parancsot, hogy fegyvereseivel Kassára siessen a lengyel király ellen viselendő háboru miatt. 1414-ben Simonnak leánya Erzsébet, Ibrányi Gergelyné nász-ajándok és leánynegyed-képen Leuk, Eszlár, Gyomán, és Bagos felét és a szent-péteri pusztát kapá a családtól.
Lökösnek fia, II. Miklós, 1422-ben Szabolcs vármegyétől megnyeré, hogy szökött jobbágyai a föld-dijt és adósságaikat lefizetni köteleztettek ^[80]*.
VI. János (II. Miklósnak fia) 1426-ban Radul oláhországi hadjáratban vett részt, és érdemeket szerze, melynél fogva 1427-ben Zsigmond királytól Vásáros-Kállón és egyéb más helységekben a királyi jogokra adományt nyert ^[81]*, s egyszersmind rokonaival Zsigmonddal, Lőrinczczel, IV. Jánossal együtt Simá-ra is adományt kapott, mire nézve 1428-ban a Kemechey-leányágiak ellent mondottak. Az 1446-ki rákosmezei országgyülésen Várday Miklóssal együtt Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett. 1464-ben Mátyás királytól arról vett rendeletet, hogy Szapolyai Imre bán által reá bizott két ezer arany forintot ennek adja vissza. Meghalt 1478-ban. Neje egymás után három volt, ugymint 1. Julianna, 2. Verona, és 3. Katalin, kiknek családi neveiket nem ismerjük ^[82]*. Ezektől több gyermekei születtek, kiket alább emlitendünk.
Most térjünk I. Egyed ágához, mely a XVI. század végén kihalván, ugy is I. Mihály ágánál, mely máig leterjedt, korábban bevégzé virágzását.
I. Egyed ágán II. Andrásnak Szent-Giróthi Orsolyától fia IX. János átalában kis-kállói Vitéz Jánosnak neveztetett; 1522-ben neveztetett szörényi bánná Báthori István nádor által, minthogy II. Lajos király ekkor Csehországban járt. 1524-ben Tomori Pállal hadakozott Ferhát basa ellen. Részt vett 1526-ban a mohácsi gyászos ütközetben, és ott, midőn Ráskai Gáspárral a belgrádi basa ellen rendeltetett, fogságba esett, de csak hamar kiszabaditák ők vitéz társai. A mohácsi vész után IX. János mindég a nemzeti párttal tartott, és János királynak állandóan hive maradt. Ennek érdekében portyázott 1528-ban a Szepességen ^[83]*. 1536-ban Horváth Ferencz regéczi kapitánynyal Kassát hóditá meg. 1540-ben – úgy látszik – ő volt kijelölve a török portára küldendő ajándék elvitelére. Neje kis-várday Várday László leánya Várday Judit volt, kitől gyermekei X. János, és Klára Chapy Farkasné valának.
X. János Erdélyben szerepelt, a mennyiben Békes István részén állván, ezzel Báthori István erdélyi fejedelem ellen harczolt 1575-ben. Utóbb mindketten a győzedelmes Báthorival kiengesztelődvén, annak hívei lőnek, és többi közt ennek részén vitézül harczolt 1581-ben Pleskov mellett az oroszok ellen. Neje Segnyey Judit volt, kitől fiai Balás és I. György ez ágazatot 1590. táján sirba vivék.
Visszatérvén VI. Jánoshoz, ennek három nejétől több, és ezek közt két (I. és II.) Pál nevü gyermekei valának.
I. Pál, gyermekkorában állitólag együtt tanult Erdélyben Mátyás királylyal ^[84]*, utóbb ennek kamarása volt, és rokonával Kállay V. Jánossal, és Parlagi Györgygyel I. Mátyás király alatt Jajcza ostrománál, és másutt is vitézül és saját költségén harczolván, 1464-dik évben mind hárman ebbeli költségeik pótlásául a kincstárnak azon évi szatmármegyei jövedelmét, (t. i. minden öt portától egy arany forintot) kapták ^[85]*. 1464-ben Treutel Miklós magvaszakadtán ennek javait is I. Pál nyeré Parlagi Györgygyel adományban.^[86]*Ugyan ez évben ismét Parlagi Györgygyel, maga ugy testvére VII. János, nagybátyja Lőrincz, és rokona V. János részére szolnokmegyei (Mező) Túrt, és Warsányt előbbi birtokosaiknak a rácz despotáknak hűtlenségi bélyegén I. Mátyás királytól adományban nyerte, és azokba a budai káptalan által ellentmondás nélkül beiktattatott ^[87]*. Igy kapta a Kállay család Mező-Túr felerészét, melyet a legujabb időkig osztatlanul birt. A másik fele a Parlagi család után más családokra szállt. I. Pál – ugy látszik – 1468-ban elhalt. És utánna ismét egy II. Pál testvére született, ki 1478–1483-ban élt.
VII. János az 1447-ki országgyülésen Szabolcs vármegye követe volt ^[88]*. Egy fia maradt: VIII. János.
1476-ban Kállay Margit Dobi Lászlóné, leány-negyedet kapott a Kállayaktól.
1483-ban Kállay Erzse Keserű Istvánné a család simai birtokából leány-negyedet kapott. – Sima végett a Zólyomiak is, kik II. Miklósnak Anna nevü leányától származtak, pert inditottak, de a nyolczados törvényszék Simát is fi-ági birtokul itélé, és 1505-ben Zólyomi Dávidnak gyermekei ebből a leány-negyedet nagyatyjuk után elfogadák.
VIII. Jánosnak három figyermeke volt, ugymint 1. III. Pál, ki Lőrincz fiától származott unokáiban Anna Báncsy Jánosnéban, és Borbála Bárczay Ferencznében fi-ágon kihalt. Leányági utódai a Jármy-ak stb. – 2. I. Farkas, ki X. János fiában halt ki, és 3-or I. Ferencz, ki 1549-ben élt, és neje Báthori Anna volt. Ettől négy fia, és leánya Kata Vay Andrásné maradt. A fiuk közűl II. Ferencznek első nejétől losonczi Bánffy Annától II. György és Borbála Borbély Istvánné született; második nejétől Bornemisza Katától (ki utóbb Perényi György neje lön) III. Ferencz, Klára b. Perényi Zsigmondné, és Zsuzsanna Kemény János utóbb erdélyi fejedelemné születtek. A fiuk magnélkül haltak el.
XI. Jánosnak két fia maradt: IV. Pál és VII. István.
IV. Pálnak egy fia maradt XIII. János, ki kiskorában halt el, és kit anyja Pataky Anna, ki utóbb Kubinyi Lászlóhoz ment nőül, tiz hónapig temetetlen hagyott; sőt nevezett Pataky Anna egyetértvén a leány-ággal, ugymint emlitett Kállay Klára-Máriával Perényinével, és Zsuzsanna Keménynével, noha VII. Istvánnak volt III. Miklós fia, 1650-ben a Kállay fi-ág kihalása ürügyén a Kállay család-birtokra adományt vettek. Nemkülönben egyetértve Kállay Borbála férjével Bárczay Ferenczczel 1660-ban Kubinyi Lászlónak, ki III. Miklósnak gyámja volt, ezt okleveleitől megfoszták. Ennek nevében 1651-ben az adományozásnak ellentmondatott, s később a birtokok csakugyan reá vissza is kerültek. E III. Miklósban állt fiágon a XVII. század végén egyedül a család, és ez okból ő a családnak mintegy megujjitója (rastauratora), mint az a családfán is megjegyezve áll.
III. Miklós, valamint átalában a család reform. vallásu volt, és – mint iratik – III. Miklós az eperjesi mészárlások korában, ennek hatása folytán lön katholikussá. Azonban az áttérés II. Ferencz leányainál már előbb is foganatba vétetett, t. i. II. Ferencznek második neje Bornemisza Kata kath. vallásu lévén, leányát Zsuzsannát a kath. vallásban nevelteté, míg később mint Kemény János hitvese ismét reform. lön. Érdekes róla ide jegyezni, mit Kemény János önéletiratában erre vonatkozva ir: ^[89]* „Az hagyott helyen – ugymond – megegyezék szolgáimmal, Kállót is elkerűlvén, Rosályban menék Kun Lászlóhoz, az holott valahány napokig mulatván, azon alkalmatossaggal jedzém el magamnak feleségül Prényi Györgynek mostoha leányát, néhai Kállai Ferencznek Bornemisza Katától való édas leányát, mely Bornemissa Kata Alaghi Menyhárttal anyjul egy vala, Kállai Ferencz pedig másik Kállai Ferencznek Báthori Annától való fia volt. Lőtt ez megmátkásodásom anno Dni 1631. midőn járnék 24 esztendős koromban aratás és szüret közben. Minthogy pedig az Prényi Györgyöt, mostoha atyját kinevelte, s Kállay Ferenczet is, édes atyját ki nemzette, tudtam vallásomon levőknek lenni, nem is gondoltam, és a szerzők is nem jelentettek, hogy anyja pápista volna, s abban is nevelte volna eljedzendő feleségemet, midőn már menő utamban csak közel volnánk Halmi nevü falubeli udvarházokhoz, mely van Ugocsa vármegyében, akkor értém meg; melyre nézve általjában eltökéllettem vala magamban, hogyha az látást már nem változtathatom is, velem levén böcsületes úremberek, Kun László és István uraimék, de halaszszam az megkötelezést édes anyámra, ki még akkor élt, s atyámfiaira, azonban többé oda ne fogjak vallására nézve; de mivel Istentől ugy volt rendelve, az meglátás után megkelle lennie az gyűrőváltásnak is. Noha pedig talám harmadik esztendejében együttlakásunknak, vallásban is megegyeztünk: mindazonáltal addig nagyszübeli fájdalommal szenyvedtem az vallásban külőnözést, sok bajjal is távoztattam az papoknak hozzám szokásokat, de mínden kénszergetés és az miatt való izetlenkedés nélkül Isten megtérité. Én mindazáltal senkinek nem tanácslom, hogy azt próbálja, különöző vallásra házasodjék: nagy lelki gyötrelem.“
De térjünk vissza III. Miklóshoz, a családnak uj megalapitójához, kitől a mai nemzedék két fővonalon sarjadzott le. Ugyanis III. Miklósnak nejétől Sztánkay Évától több gyermeke született ugyan, de ezek közűl csak XII. János és IV. Ferencz terjesztett le ágazatot, és általok a család két fővonalra oszlott, a XII. János ivadéka az orosi, IV. Ferencz utódai pedig a napkori vonalat képezvén.

Napkori vonal.

E vonalon IV. Ferencznek fia, az ős magyar arczu V. Ferencz, kinek tasnád-szántói Becsky leánytól született gyermekei közűl Sándor Szabolcs vármegyében szolgabiró, utóbb kir. udvarnok, testvére János szintén ott szolgabiró volt.
VI. Ferencznek nádfői Krucsay leánytól gyermekei közűl Menyhért Szabolcs megyének 1838-ban főszolgabirája, 1841- 1848-ban első alispánja és 1847-ben országgyülési követe volt.
Sándornak Gergely fiátóli unokája Ödön 1841-ben Szabolcs vármegye főszolgabirája, 1848-ban nemzetgyülési képviselője volt.
Andrásnak fia Miklós 1838-ban Szabolcs megye főadószedője volt.
IV. Györgynek fiai közűl Miklós e század elején Szabolcs megyének hires alispánja, és udv. tanácsos. Fia Kristóf cs. k. kamarás és Kraszna vármegye administratora volt 1840-ben. Másik fiától Alberttől unokája Emánuel hadi főadószedő ugyanott 1841-ben.
IV. Györgynek fia György egri kanonok és albei prépost volt 1807-ben. Testvére Károly ugyan akkor az Alvinczy ezredben hadnagy, neje Lánczy Magdolna volt; de gyermeke nem maradt.
IX. Istvánnak fia László Heves vármegye alispánja volt e század elején, fiai közűl Leo ezredes, és ennek egyetlen leánya a jeles regényiró b. Jósika Miklós első neje vala. Lajos Szabolcs vármegyében aljegyzőséget viselt egy ideig.

Az orosi vonal.

Az orosi vonalt XII. János kezdi meg. Két nejétől (1. Gál Magdolna, 2. báró Perényi Borbála volt) gyermekei közűl Mihály kapitány; XIII. János a tiszáninneni kerületi tábla ülnöke, cs. kir. kamarás, 1770-ben grófságra emeltetett ^[90]*, azonban mag nélkül halt el.
Józsefnek Kun leánytól fiai közűl Antal Szabolcs vármegyei táblabiró, hiripi Szuhányi Franciskától fia István kir. tanácsos és Csanád vármegye administratora volt 1840-ben. Meghalt Pesten 1845-ki mart. 16-án kora 55-ik évében. Nejétől Blaskovich Amáliától gyermekei: Benjamin, Melissa és Gemma.
Gábornak Mihály nevü fiától unokája Ubul 1841-ben Szabolcs vármegyei alszolgabiró lön. Gábor másik fiának Gábornak fiai közűl Gyulának fia Árpád.
Az elészámláltakon kivül is még számtalanon viseltek megyei hivatalokat, és többen a hadi pályán is szolgáltak, azonban rólok adataink nem levén, itt meg nem emlithettük.
A család jelenleg kath. vallásu, és birtokos Heves, Szabolcs, Szatmár és Csanád vármegyékben.
Nemzékrendje Ubultól kezdve több táblai pereken kivül az Elek nemzetség ellen Sima iránt, valamint a Jármyak ellen Oros, Tura és Laskod iránt folyt perekben is törvényesittetett.
A család ősi czimere – mint itt a 26. lapon látható – egy zöld sárkány által keritett kék paizs mezejében egy sisakos fej, alatta két piros sziv, és a fejjel egy vonalban függő helyzetben ponty látható, a paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardja hegyén levágott vérző törökfejet tartva. Hagyomány szerint a farkát szájában tartó sárkány onnan jőve a czimerbe, mert VII. János I. Mátyás király korában a sárkány-rend vitéze volt, és állitólag egy csata alkalmával egy törököt a vizbe szoritván, ott agyon szúrta, és nyakát szegvén, midőn fejét kardja hegyére vette volna, azzal együtt egy a hullára éhező pontyot is kihúzott a folyamból ^[91]*. Lehet, hogy a czimerre vonatkozó oklevél is feltalálható lenne a család terjedelmes levéltárában, ha az már is megnyilnék a történelem részére.

Kállay család,

máskép Szent-Miklóssy. Lásd Szent-Miklóssy család.

Kállai család. (Somlyói).

Szilágysági birtokos család, István az 1791- és 1794-ki, – Mihály az 1792-ki országgyülésen Kraszna vármegye követei. Antal előbb szolgabiró, utóbb törvényszéki ülnök 1848-ig. László ugyanakkor alszolgabiró ^[92]*.

Kallós család.

Marmaros, Szabolcs, Szatmár vármegye nemes családainak sorában áll. Közűlök Károly 1837-ben Szatmár vármegyei al-ügyész.

Kálmán család. (Inakodi).

Kihalt családaink egyike, melyből inakodi Kálmán János 1505-ben Somogy vármegye követe volt a rákosi országgyülésre ^[93]*.
Kálmán nevü család jelenleg is él Zala és Nyitra megyében.

Kálmánczhelyi család.

Szabolcs vármegye nemes családai közé soroztatik Fényes E. Geographiájában.

Kálmándi család.

Szabolcs vármegye nemes családai sorában fordul elő Fényes E. Geographiája szerint.
Hajdan Erdélyben is élt Kálmándy család, melyből Mihály többed magával Karánsebesre menekült, de Básta biztatására visszatérvén, ennek parancsára Kolosvárott többekkel megöletett 1604. ^[94]*.

Kalmár család. (Jászberényi.)

Mint előnevük mutatja, Jászberényből eredtek. Jászberényi Kalmár Bertalan anyai ágról már nemes (agilis) 1582-ben nyert Rudolf királytól czimeres nemesitő levelet saját, ugy neje Agatha, fiok Márton és leányuk Orsolya, továbbá veje jászberényi Kis Mihály nevére és utódaik részére, mely czimeres nemeslevél 1582-ben sz. Márton püspök ünnepe előtti negyedik férián Borsod vármegyének Miskolczon tartott közgyülésében hirdettetett ki.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld halmon korona, melylyen vörös dolmányos kar könyököl, kardot és annak hegyén vérző török fejet tartva; a paizs jobboldali felső szegletében félhold, a balban aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén vörösbe öltözött kar nyugszik, kivont kardja hegyén török fejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A nemesség szerzőnek egyik utóda Kalmár Lukács a mult század közepén élt, és 1770-ki mart. 15-én halt meg Aszódon, kora 62. évében. Tőle a leszármazás következő:

Lukács † 1770. (Neyman Fruzsina); I. Dániel. Pesten 1817. (1. kanisai Váczy Kata); Mátyás Aszódon 1785. (Kurasch Bora); II. Dániel bánki evang. lelkész 1826.; Sámuel insurgens 1809.; Mihály Szarvason 1803.; István, él B.-Gyarmaton ügyvéd 1822–1852.; József sz. 1786. Orosházán jegyző; Sámuel. sz. 1788.; Ferencz sz. 1797.; István sz. 1804.; Ida (Thomka Lajos); József sz. 1823.; Sándor sz. 1824.; Mária sz. 1829.; Geiza sz. 1831.

I. Dániel 1815-ben Aszódról Szarvasra, innen 1817-ben Pestre költözött, és 1803-ban máj. 2-án Nógrád megyétől nemességéről fiai részére is bizonyitványt nyervén, azt azon évi junius 3-án Pest megyében is kihirdetteté. Fiai közül Sámuel Pest megyének 1805- és 1809-ben kiállitott felkelő nemes seregében szolgált. Másik fia II. Dániel nógrádmegyei Bánk helységben ágostai evang. lelkész volt. Ennek fia István B.-Gyarmaton ügyvéd, az irodalomnak könyvtárgyüjtés által pártolója.
Mátyás Aszódon lakott, hol Kurasch Ferencznek Menke Erzsébettől született leányával Kurasch Borbálával 1785-ki april. 18-án kelt egybe. Ettől négy fia született, ugymint a) József született Aszódon 1786-ki mart. 19-én. Idővel (1840-ben Orosházán jegyző volt.) b) Sámuel szül. pestmegyei Valkón 1788-ki aug. 8-án. c) Ferencz szül. Bagon 1797-ki octob. 4-én. d) István szül. Aszódon 1804-ki febr. 10-én.
Józsefnek gyermekei József szül. Domonyban 1823. jul. 3-án. – Sándor szül. Domonyban 1824-ki sept. 9-én. – Mária szül. Egyházán 1829-ki jul. 20-án. – Geiza sz. Egyházán 1831. mart. 31-én.
A család egy másik ágának leszármazása következő:

Kalmár idősb György 1755.; János; András; István bánki evang. lelkész. 1804.; Imre 1804. lak. Albertiben.

E családfán álló Kalmár idősb György 1755-ben a nógrádmegyei nemesek lajstromában előfordul mint felső-sztregovai lakos, ugyanott emlitetnek akkor középső és ifjabb Kalmár György, idősb és ifjabb János, idősb és ifj. András, id. és ifj. Lukács, Mátyás és végre legidősb György.
A családfán álló Andrásnak fiai István és Imre 1804-ki nov. 20-an nyertek nemességükről Nógrád megyétől bizonyitványt ^[95]*.

Kalmár család.

Alapitója Kalmár Márton, ki 1626-ban II. Ferdinand királytól nyerte czimeres nemeslevelét. Utódai Kalmár István, András, János, György és másik György Nógrád megyében az 1726-ki nemesi vizsgálatkor igazolák nemességeiket ^[96]*.
Kalmár János ugyanazon megyétől 1776-ban vett ki nemességi bizonyitványt ^[97]*.

Kalmárfy család.

Kramerlauff Ignácz budai polgár 1790-ben czimeres nemeslevelet nyert ^[98]*, és neve Kalmárfy-ra változtattatott, utóbb Leopold rend vitéze, Pest vármegye táblabirája, Buda sz. kir. város birája, és a polgári katonaság vezére volt. Meghalt 1823-ki dec. 13-án kora 70. évében. Neje ns Reinprecht Katával ily családot alkotott:

Kalmárfy Ignácz † 1823. (Reinprecht Kata); Serafin (b. Wimmerné); Aloizia (b. Csollich); Eulalia (Pongráczné); Turibius.; Edmund.

Czimere négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály ezüst mezejében vörös taréju fekete kakas irótollat tartva. A 2- és 3-ik osztály kék mezejében fehér folyamban fekete csőrű fehér hattyu uszkál. A paizsfölötti sisak koronájából aranyoroszlán emelkedik ki, első jobb lábában kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-fekete, balról ezüst-fehér ^[99]*.
Nevezett Kalmárfy Ignácz az 1808-ki országgyülésen Buda város követe volt, és a felkelő sereg iránti választmány tagja; ugyanekkor a Ludoviceára kétezer forintot adott ^[100]*.

Kálnay család. (Kis- és nagy-kálnai †.)

Barsvármegyének ősrégi kihalt családa, melynek ismert törzse Zendi máskép Nagykálnai István 1377-ben élt. Tőle a család leszármazása a következő:

Zendi I. István 1377.; I. Mihály 1415. 1437. de Kálna; I. László 1415. 1435. de Kálna; I. György 1415. de Kálna (Várday Agatha); I. Miklós; II. István; II. László 1505. Bars v. követe; Bora (Majthényi Ráfael); II. Mihály; III. István. †; II. György; II. Miklós; III. György; III. Miklós; III. László dictus Pazon; Gergely; V. István de Nagy-Kálna et in Bölgyén 1594. (Vásárdy Bora); IV. György; III. János; Kata (Vásárdyné); VI. István; András. 1640.; György 1616–1626.; Zsófia 1614. (Lipthay Imre); István.; Ferencz (Ujfalussy Kata); I. Ferencz 1530.; I. János elesett 1526.; IV. István elesett 1526.; Anna (1. Czobor Márton. 2. Majthényi Márton); Imre 1525. kir. titk.; Bora.; Albert 1584. Bars v. alispán; II. János; Ferencz.; IV. János. 1622.; Zsuzsa 1611. (Sambokréthi Kristóf); Krisztina (1. Mere Gergely 2. Appony Gáspár).; Anna (Appony Miklós).

A család törzse Zendi máskép Nagy-Kálnai István 1377-ben I. Lajos királytól borsodmegyei Zend helységre uj adományt nyert fi-ágra.
1415-ben I. Istvánnak fiai I. Mihály, György és László nyitramegyei mindkét Bölgyént kapják Zsigmond királytól.
1434-ben I. Mihály egyedül maga kapja Zsigmond királytól adományban egész Borfeőt.
1434-ben ismét mind a három testvér Zsigmond királytól adományt nyernek borsodmegyei Zend, Almás és Szőkeháza, barsmegyei Kálna és Geletnek, zemplinmegyei Fölvár és Zadvar, nógrádmegyei Alsó- és Felső-Kürt és Halgacs helységekre, és ugyan ez évben mind ezekben tisztán beiktattatnak.
1435-ben ismét a három testvér három rendbéli adomány-levél erejénél fogva Zsigmond királytól nyerik Hont megyében Dalmadot, Abaujban Zend, Kersed, Gibárt, Nógrád megyében Eskent és Puszta-Megyer birtokokat.
1437-ben Zsigmond király I. Mihálynak hétezer forintban beirja Sárfeő, Sárkuska, és Karkoz nyitramegyei helységeket.
II. László 1505-ben Bars vármegye követe volt a rákosi országgyülésre ^[101]*. Fiai közűl I. János és IV. István 1526-ban Mohácsnál esett el. Imre II. Lajos király titkára volt, ki által 1526-ban az esztergami érsekhez küldetett levéllel ^[102]*.
Kis-kálnai Kálnai Miklós (talán az, ki a táblán III. Miklósnak van irva) 1560-ban Bars vármegye szolgabirája volt ^[103]*.
Nagy-kálnai Kálnay Albert 1584-ben Bars vármegye alispánja volt ^[104]*.
V. István és általa nejétől Vásárdy Borától származott fia György uj királyi adományt szerez 1594-ben Nagy-Kálna, Geletnek, Szénásfalu, Vichnye, Felső-Várad, Kis-Salló, Kis-Vezekény, Kis-falud helységekre, és Kis-Baracska, And, Valkó, Felső-Vásárd pusztákra, melyekbe a szent-benedeki convent által beiktattattak.
V. Istvánnak leánya Zsófia Lipthay Imre neje volt, kinek testvérei István és György 1623-ban geletneki részeiket Lipthay Imrének adák el ^[105]*. Már előbb (1614-ben) geletneki részét nővérével Zsófiával a felső-váradi birtokért cserélé el ^[106]*.
IV. János 1618-ban nyitramegyei sárfői és födémesi, és 1624-ben barsmegyei n.-rendvei részbirtokát idegenité el Lipthay Imrének ^[107]*.
Ugy látszik – legtovább élt a családban IV. Istvánnak fia András, ki 1640-ben gróf Pálffy Pállal s többekkel együtt vitt Bölgyénre uj adományt, és abba be is iktattatott az esztergami káptalan által ^[108]*. Benne fiágon a család elenyészett.
Nem találjuk a családfán Kálnay Dorottyát 1626-ban Pély Mihály özvegyét.

Kálnay család. (Iklandi).

Iklandi Kálnai Márton 1559-ben élt, és törzsökös székely vérből eredt, névszerint az Ábrám nemhez és Nagy-Ágh ágazathoz mint primipilus számittatott ^[109]*.

Kálnássy család. (Kálnási).

Sáros vármegye legrégibb családainak egyike, és egy törzsből ered az ezen munka I. köt. 86. lapján tárgyalt Bagossy, ugyanott 172–175. lapjain ismertetett Bánó, és továbbá a Kükemezey és már kihalt Gyarmán családokkal.
Törzsük, – mint már elmondatott – Vizibor volt, kinek fia Gyárman IV. Béla király korában a tatárok ellen harczolt, és Nath testvérével állitólag egy elrablott magyar herczegasszonyt kiszabaditott. Erre vonatkozik a négy rokon-családnak ősi czimere is, mely egy nőt tüntet fel, kinek feje fölött két oroszlán védőleg tartja a fejedelmi koronát.
Vizibortól kezdve a Kálnássy család leszármazása a következő: ^[110]*
I. tábla.

Visibor 1220.; Gyármán 1251–1264.; Nath.; Rinald.; Jund.; Chyma.; Adorján de Lucska. Ettől a Bagossy család.; Voltér ettől a Bánó cs.; Sebestyén a Kükemezey cs. törzse.; Gergely a Kálnássy cs. törzse Folyt. II. táblán.; Mátyás. †; János a Gyármán cs. törzse.; Domokos de Dienesfalva; Jakab. 1359.; Lőrincz 1350.; Miklós †; János; Tamás; Balás. 1412.; Márton.; Szaniszló. 1412.; István. 1413.; György.; Jakab.; Bereczk.; Antal.

II. tábla.

Gergely, ki az I. táblán.; Márk de Kálnás; János 1359.; István. 1350.; Imre; Mihály.; Bertalan. 1435.; György de Kálnás 1444–1490. (1. Petronella 2. Ternyei Anasztásia); Mátyás makoviczai várnagy 1465.; János (Raszlaviczy Anna); Ilona (Körtvélyessy); Erzse (Hosszúmezőy László); László 1468–1516.; Simon (Duka Ágnes); Margit.; János. 1547.; I. Ferencz gyalui várnagy 1553. (1. Szinyey Potentiana. 2. Kenderessy Anna. 3. Csapy Ilona); Kristóf. 1559.; Anna (Kükümezey Gergely); Kata (Jancsó Ferencz); György 1587. (Vekey Ilona); Zsigmond 1589. †; II. Ferencz 1613–1621. (kálnói Bornemisza Anna); Sandrin (Válkay Anna); István. †; Zsófia (Sarudy); Gergely 1613. 41. (Báncsy Erzse); György 1621. 37.; Zsigmond (Bük Judit); Margit 1641.; Ilona (1. Szegedy. 2. Athaly Gáspár); János; Anna (Bánó Zsigm.); Judit (Zathureczky); Sándor 1685. (Desewffy Zsuzsa); György; Gergely (Boronkay Bora); III. Ferencz (1. Fejér Bora. 2. Rajzinger Anna-M.); Ádám (Csoma Erzse); Anna (Válynő); Ferencz.; Sándor; Julianna.; Erzse.; Károly.; Ádám.; Lajos.

A családfáról látjuk, mint fejlődött ki a törzs unokáiból öt különböző család. Jánostól a XV. században kihalt Gyármán ágazat. A többit mellőzve, Gergelytől eredt a Kálnássy család.
Gergelynek fia Márk már Kalnás-ról iratott. Két fia János és István a XIV. század közepén, 1350-ben éltek. Jánosnak fia Imre ismét Nátfő-ről iratott, valószinűleg lakásáról, mert a család több helyen birván, és osztálykor is valószinüleg minden helyen nyervén birtokrészt, székhelyéről neveztetett el; innen van, hogy hol egyik, hol másik családágon fordulnak elő ugyanazon nevezetek, még nem állandósulván meg vezeték-nevekül. Igy látjuk, hogy a Gyármán családágon is, még Jánosnak fia Domokos Dienesfalváról, sőt Kükemezőről is iratott. Míg Adorjánnak, kitől a Bagossy család származott, ágazatán némelyik a Lucskai birtokról, majd Nátfőről, sőt Kükemezőről is neveztetett.
Nevezett Imrének fia Bertalan osztályos ágazati rokonaival 1412-ben osztozott meg, és akkor a közös birtokokból ő kapta egész Kálnás-t ^[111]*, innen lön azután ez ágazatnak a Kálnássy név végleges tulajdonává.
Bertalannak fia I. György makoviczai várnagy 1444-ben Ulászló királytól Kálnás helységre fiai részére is uj királyi megerősitő adomány-levelet nyert ^[112]*. Utánna testvére Mátyás volt 1464-ben Makovicza várnagya, midőn a szepesmegyei Bussó várába menetelre azon vár kapitányaitól szabad menetlevelet kap ^[113]*.
Simonnak fia I. Ferencz, mint I. Ferdinand hive, Erdélybe szakadt be egy időre, és ott I. Ferdinand vezére Castaldo őt 1552-ben Gyaluvár kapitányává tette, miről azonban ő 1553-ki mart 21-kén családi viszonyai miatt lemondván, arról Castaldótól fölmentő levelet kapott ^[114]*. Ugy látszik Erdélyben töltött idejének köszöni malomvizi Kenderessy Annávali ismeretségét, ki második neje lön, miután első neje szinyei Merse Potentiana 1575-ki febr. 24-én meghalt, és Gálszécsen (Zemplin v.) eltemettetett ^[115]*. Ferencz nyerte Gál-Szécset 1567-ben Bocskay György hűtlenségi bélyegén ^[116]*.
I. Ferenczczel egy korban 1566-ban élt Kalnássy II. Mátyás ^[117]*, kinek azonban atyját meghatározni nem tudjuk.
A családfa – mint látszik – csak e század elejéig terjed le, és igy azon a Sáros és Zemplin megyében a most is élő Kálnássy család tagjait hiába keresnők.
A Kálnássy család e század elején Zemplin megyében Kohány, Gálszécs és Dargó helységben iratik közbirtokosul ^[118]*.

Kálnoky család. (Körispataki gróf, és nemes).

Ős székely család, melynek törzse a hagyományok szerint Kálnok helységet alapitá, és azt a család egy részben mostanáig is birja. A gróf Nemes és Mikó családdal egy közös nemzetségből eredeztetik ^[119]*, és állitólag még a XIV. században I. Lajos király korában András, ki a családfa törzsét képezi, Nemes vezetéknévvel élt; s csak ennek fia István vette föl a Kálnoky nevet.
Nevezett Nemes András hagyomány szerint, – mi azonban a grófi diplomában leli alapját, – I. Lajos király testőrkapitánya volt, és azt vadászat közben egy medvétől menté meg, a honnan eredeztetik a család ősi czimerét, a dühösködő medvét ^[120]*. Fia – mint mondók – István a Kálnoki nevet vevé föl. Ennek fia Máté, ennek Demeter, ennek II. András. Benkő szerint e II. András vette föl a Kálnoky nevet, és Andreas Nemes de Kálnok-nak iratott. Ezen II. András 1459-ben jelen volt a medgyesi gyülésen ^[121]*; egyik fia I. Bálint pedig 1506-ban az agyagfalvi gyülésen vett részt ^[122]*. És az ő idejétől kezdve azután folytonos világosságban áll a család története.
A családfáról, – mint látni fogjuk – lehagyvák nagyrészben a leányok nevei ^[123]*, holott a más családokkali összeköttetést épen ez mutatná fel.
Mielőtt tehát a család többi tagjairól is elmondanók rövid történelmi jegyzeteinket, lássuk I. Andrástól kezdve a család leszármazását a mai napig:
I. tábla.

Nemes András I. Lajos kir. testőre.; Kálnoki István; Máté; Demeter; II. András 1459.; I. Bálint 1506.; Mihály. †; Péter Háromszéki főpap; II. Bálint 1560. táblai ülnök (dersi Petki Anna); Tamás a nemesi-ág törzse Lásd II. táblán.; Druzsianna (1. Kemény János. 2. Basa Tamás.); I. János 1612. Háromszéki főpap. (Sárfalvi Károli Kata); III. Bálint † 1627.; István Miklósvársz. királybiró székelyek kapit. (Béldi Anna); Sámuel gróf 1697. kanczellár † 1706. (gr. Lázár Erzse); Krisztina (Csáky Gábor); Zsuzsa (Mikes Kelemen); Ádám Csiki főkap. † 1719. (Mamucca de la Torre Mária); Bora (gr. Apor Péter); Domokos † 1732.; Antal tábornok; II. Sámuel ezredes; József a török (Maurer l.); Judit 1752. (gr. Petki Ist.); Lajos 1786. Torda v. főisp.; Franciska (Jellachich Ján. tábornok.); Ádám; Dénes Mikl. k.-biró iró (nőtlen); Julia (1. Maurer Mihály. 2. gr. Haller Lajos); Franciska † 1846. (Sethal János); Henrik; János tábornok † 1832. (b. Jósika Bora); György † százados (gr. Haller Anna); Imre (nőtlen); Pál titkár (nőtlen); Felix.

II. tábla.

Tamás, ki az I. táblán. 1586.; Benedek 1612.; I. Mihály Csiki főkap. 1660.; László; Anna (Túri Fer.); Farkas 1686.; IV. Bálint. 1678. † Törökországban.; Péter 1704.; II. Mihály.; II. Tamás; József † 1711.; III. Mihály. 1711.; János 1715.; Teréz (Mezei Györg); Sándor székely ezredes.; Antal (Forró Teréz); Ferencz.; Klára (Pócsa Samu); Róza (Mikó Pál); József (1. Szacsvai Erzse. 2. Székely Anna); Sándor.; Károly.; András.; József.; Karolina.; Erzsébet.

I. Bálintnak, ki 1506-ban az agyagfalvi gyülésen jelen volt, fia I. Péter Háromszék főkirálybirája a XVI. század közepén két ágra szakasztá családát két fia II. Bálint és Tamás által. Annak ágazata utóbb gróffá leve, míg emennek ága maradt a nemesi rangnál; amaz ág az I.; – Tamás ága pedig a II. táblázaton mutattatik fel.
II. Bálint táblai ülnök 1560-ki dec. 11-én az ország által a vallásos vitatkozás hallgatására rendeltetik ^[124]*. Nejétől dersi Petki Annától leánya Druzsianna előbb Kemény János, utóbb Basa Tamás hitvese. Fia János 1600–1610 körűl Háromszék főkirálybirája, 1602-ban Géczi Andrással tartott; 1603-ban Székely alatt harczol és elfogatik, 1604-ben megszabadul; 1605-ben Bocskai részére a havasalföldi vajdával szövetséget köt ^[125]*. 1607-ben aláirta a contestatiot a jezsuiták mellett. Emlittetik a fejérvári gyülés 1608-ki aug. 9-ki gyülés végzésében is. Később Báthori Gábor zsarnoksága ellen kel fel, miért 1612-ben máj. 15-én a szebeni gyülésen nótáztatik ^[126]*; de Bethlen Gábor alatt kegyelmet kap 1614-ben ^[127]*. Egyik fia III. Bálint 1627-ki aug. 4-én Brassóban halt meg kora 24. évében.
Jánossal egy időben egy másik János is élt, ki 1603-ban Brassónál Székely Mózses alatt esett el ^[128]*.
István, I. Jánosnak fia 1631. táján Miklósvárszék alkirálybirája volt Henter Péter statutoriája szerint. Ennek fia I. Sámuel, családjának legnagyobb férfia, erélyes, eszes férfiu. Háromszéknek főkirálybirája volt. 1686-ban Tökölit megverte a Vaskapunál; Tököli zászlója most is megvan Körispatakon ^[129]*. Utóbb kincstartó, majd főtartományi biztos. 1694-ben Csikból kiverte a tatárokat, és még ezen évben legelső udvari kanczellár lön ^[130]*, és az erdélyi udvari kanczellariát szervezé ^[131]*. 1697-ki april S-án I. Leopold királytól grófi rangot nyert utódai számára is ^[132]*. Ekkor nyeré az ősi medve czimer helyet az itt metszvényben látható czimerét, mely egy négyfelé osztott paizs, közép koronás kis paizszsal, melynek arany udvarában koronás kétfejü sas látszik, mellén aranyvértecskén a király nevének kezdőbetüje nagy L. ragyog. A czimer nagy paizs osztályaiban a rokon-családok czimereiből kölcsönzött képletek tünnek fel, ugymint az 1. osztályban a kivont karddal álló grif, (Bánffy czimer); a 2-ik osztályban a koronás fejü, és az ország almáját harapó kigyó (Bethlen czimer); a 3-ik osztályban fészkén ülő, és fiait vérével tápláló pellikán (tán Petki czimer?); a 4-ik osztályban a nyillal átlőtt és megkoronázott láb (Béldi czimer) látható. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobboldaliból az ősi czimer a száján nyillal átlőtt vérző medve, a baloldaliból pedig a nyakán nyillal átlőtt, és szarvai fölött félholdat és csillagot mutató dámvad (Lázár czimer) látható. A paizst – ugylátszik – arany-fekete foszladék veszi körül.
I. Sámuel, ki 1706-ban halt meg, – irodalmi téren is működött, ő folytatással adá ki Pethő Gergely Krónikáját 1702-ben, mely előbb leirt czimere áll, és e czimer alatt a czimerre vonatkozó következő (izetlen) versek állanak:
„Czimeredben lévő vadak piros vérrel
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel.
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz.
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,
Kálnoki ős névvel te dicsekedhetel.”
Ugyan ezen czimer fölött – ugy látszik jelszava áll ez igékben: „Nec timide, nec tumide.“ Nejétől gróf Lázár Erzsétől, ki 1709-ben halt meg ^[133]* fia volt
Ádám gróf, 1705-ben január 27-én csiki főkapitánynyá neveztetett ki ^[134]*. neje Mamucca de la Torre Mária, spanyol nő, nővére volt az oláhországi vajda nejének.
Fiai közűl József, korán özvegységre jutott anyjok által Oláhországba vitetett, ott nevekedett fel; s később hivatalt viselt. Az akkori török-osztrák háboru zavaraiban – irja róla Kővári – Oláhország bojárai közt összeesküvést hoza létre, melynek czélja volt, Oláhországot a töröktől elszakasztva, a magyar korona igényein, Austriához csatolni. De a terv kitudódván, Konstantinápolyban zsinórt inditának számára; mi elől Erdélybe futott. Itt táblai ülnökségre neveztetett, de el nem fogadá. Életét Miklósvárt végzé. Közönségesen Kálnoki a török-nek nevezék. Nejétől Maurer leánytól fia Ádám; ennek fia Dienes, nőtlen, a forradalom előtt Miklósvárszék királybirája, és országgyülési hivatalos. 1847-ben Felső-Fejér megye főispánjává neveztetett, erről 1848-ban lemondván, a forradalom után elvonulva a hivatalos pályától, külföldi utazást tett, és arról irt munkájának „Vándor emlékei“ 1853. 2 kt. tiszta jövedelmét a Garai árváknak ajándékozá. Több czikket is irt a Kolosvári Közlönyben, és egy regényt „Karacsai Indár“ czim alatt 3 kötetben.
Józsefnek (I. Ádám fiának) testvére Antal szervezé az erdélyi első huszár sor-ezredet, az ugynevezett vörös csákósokat. Meghalt mint táborszernagy. Fia Lajos tordai főispán volt 1786-ban. Ennek fiai Henrik és János a tábornok, ki 1832-ben halt meg. Nejétől b. Jósika Borbalától már csak két fia Imre és Pál élnek.
Testvére Sámuel ezredes volt, elesett a porosz háborúban. Testvéreik még Ferencz, ki mint Csikszék birája halt el 1743. körűl. Továbbá Tamás, Jusztina b. Jósika Zsigmondnő, Teréz, Szálkai Istvánné, Kata tábornok Salm neje, kik 1750-ben osztozának ^[135]*. Végre testvérök volt
Domokos, ki 1732-ben halt meg, és reform. vallásu nejétől hat gyermeke maradt ^[136]*.
A II. táblázatot, – melyen a nemesnek maradt ág sarjadzik le, Tamás kezdi meg, ki 1586-ban perelt testvérével II. Bálinttal Egyedmezeje fölött Miklósvárszékben a Jankó családdal. Fia
Benedek 1612-ben mint Báthori Gábor ellenese nótáztatott, de Bethlen Gábor alatt kegyelmet nyert ^[137]*. Két fia maradt: Mihály és László.
Lászlónak fia Farkas, 1656-ban a kormány tanácstagjául neveztetett. Fia József 1704-ben aláirta Rákóczy Ferencz számüzetését ^[138]*. Cserey szerint kora egyik eszesebb férfia ^[139]*. Meghalt Brassóban ifjan 1711-ben. Leányában Terézben Mezei Györgynében ága kihalt.
Mihály 1649-ben Miklósvárszék ülnöke, Szárazajtáról irta magát ^[140]* 1660. körül csiki főkapitány és Mikovár kapitánya a Barcsay pártján állt ^[141]*, és ennek követe is volt a Portán ^[142]*; a Kemény János részén állók által Csikban fogságot szenvedett. 1661-ki jun. 10-én a szebenieknek nyugtató levelet ad Bedőházi Tamás javainak átvételéről ^[143]*. Fiai közűl
IV. Bálint 1667–1678-ban Bethlen János Miklós atyjánál szolgál, és Bethlen Miklósnak barátja Béldi Pál részén lévén, ezzel kivándorlott a törökhöz, és ott is halt meg. 1678-ban nótázták ^[144]*.
Péter, IV. Bálint testvére, 1704-ben csiki főkapitánynyá neveztetik, de a következő évben már a Rákóczy forradalom részén állt, és Brassót ostromlá ^[145]*. Testvére
Tamás, kinek egyik fia Mihály a forradalom részén áll, és Rákóczival Lengyelországba fut 1711-ben ^[146]*. Fia Sándor székely ezredes volt.
Tamásnak másik fia János, ennek fiai Antal és Ferencz. Antalnak Forró Teréztől fia József, ki atyja a most élőknek.
A Kálnoky családból az emlitett Sámuelen kivül az irodalmi téren látjuk Kálnoki Mihályt, ki imádságos könyvet „Hosszú utcza, kevés költség“ czimül irt ^[147]*. És József, az ugynevezett török, koráról becses jegyzeteket hagyott, mi azonban az 1848-ki forradalomkor földulatott.

Kalocsa család.

Hont és pestmegyei nemes család. Közülök Antal Hont megyében a forradalom előtt ellenzéki szónok.
Kalocsa Lajos meghalt N.-Körösön 1859-ki január 24-én kora 60. évében.
A család czimere a paizs kék mezejében lovon ülő vitéz, kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két sasszárny között egyszarvu emelkedik ki.

Kalocsay család.

Kalocsay György 1718-ban III. Károly királytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[148]*.
Czimere a paizs kék mezejében zöld téren hátulsó lábain álló tigris, első lábaival ezüst keresztet tartva. A paizsfölötti sisak koronájából egy vörös mezű, és egy pánczélos kar nyúlik ki, amaz vörös zászlót, emez kivont kardot tartva; mellettök jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról arany-kék.

Kálóczy család.

Sopron, Győr megye nemes családa. Közűlök Kálóczy Mihály 1842–1847-ben Győr vármegye jegyzője s levéltárnoka.
Czimerük a paizs udvarában egy koronára állitott kard, körülvéve liliommal; ugyanaz látható a paizsfölötti sisak koronáján is.
A család egyik tagja Kálóczy János Krassó vármegyébe telepedett, hol mint a megyének táblabirája volt; és Zala vármegyétől 1791-ki nov. 7-én kelt nemesi bizonyitványát Krassó vármegyében 1791-ki nov. 28-án kihirdetteté.

Kaloi család.

Kaloi András 1686-ban nyerte czimeres nemeslevelét ^[149]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren, fészkén ülő fehér pellikán, fiait melle vérével táplálva; ugyanaz látható a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kalonday család. (Kalondai †.)

Régi kihalt nemes család, mely hajdan Nógrád megyében birta Kalonda helységet.
Kalonday Simon 1472-ben kapja Nógrád megyében Mátyás királytól Kozárd helységet ^[150]*.
Kalonday Imre 1493-ban Krakkóban tanult ^[151]*.
Kalonday György 1499–1500-ban Hont vármegye alispánja volt ^[152]*, élt 1504-ben is ^[153]*.
Kalonday Gergely 1514-ben a Dunába veszett Buda alatt ^[154]*.
Kalonday Péter 1510-ben Hont vármegye alispánja ^[155]*.
Kalonday Istvánnak fia György 1504-ben halt meg, mint ezt Kalonda helységben talált sirköve, és annak fölirata mutatja, mely igy hangzik: „Hec est sepultura Egregii Georgii nati condam Stephani de Kalonda, qui obiit in anno Dni millesimo quingentesimo quarto.“
A sirkőn a család czimere látható, mely a paizs udvarában egy könyökben meghajló pánczélos kar nyillal átlőve, kezében kinyilt virágot tartva. A paizsfölötti sisakból – ugy látszik – szárny emelkedik ki, és körűle két oldalra makkos cserfa lombozat csüng alá ^[156]*.

Kálos család. (Szirmai, péterfalvi stb.)

Ugocsa vármegye régi családa. Egy törzsből ered a Szirmay családdal. Törzse Calvus (kopasz volt) ^[157]*, melyből lett valószinűleg a Kálos név, noha egyébiránt már 1381-ki oklevélben egy Kalus nevü is emlittetik ^[158]*.
1391-ben Kalus-nak fia Domokos, fiával Miklóssal Öszödfalva határát járatá ^[159]*.
1458-ban már a Kalus család, mely név utóbb Kalosra változott, a szirmai előnévvel élt. Igy szirmai Kalus Simonnak fia Foris, Pázmán Mihálylyal, és szirmai Barthus fiával Andrással és Mátéval, s több osztályos rokonaival Perény Péter ellen hatalmaskodás iránt tétetnek tanuvallatást ^[160]*. 1471-ben pedig ismét a Kalus család Beken, Barthus, Pazmán és Zirmay vér ágazataival egyezkedik.
Utóbb azt látjuk, hogy a család egy némely ága Péterfalvi, másik ismét sásvári előnévvel is élt. Igy Péterfalvi Kálos Márton Ugocsa vármegyének 1565–1581-ben szolgabirája volt. Péterfalvi Kálos Mátyás 1581–82-ben viselt szolgabiróságot ^[161]*.
A sásvári előnevüekből sásvári Kálos Pál 1616-ban volt Ugocsa vármegye szolgabirája ^[162]*.
Utóbb ismét a szirmai előnév használatában látjuk a Kálosokat; igy szirmai Kálos Bertalan 1697-ben ugocsamegyei esküdt ^[163]*; szirmai Kálos Dienes 1804-ben főügyész volt. Ez utóbbi testvérével Bertalannal, Kálos Lászlónak fiai e század elején is Szirma helységnek főbb birtokosai között állottak ^[164]*.

Kalya család.

Gömör vármegye nemes családa ^[165]*.

Kalyi család.

Közűlök az 1631-ben élt Kalyi Pált jeles böcsületes vitéz embernek irja Kemény János ^[166]*.

Kamanczy család.

Gömör vármegye nemes családainak egyike ^[167]*.

Kamánházy család.

Nyitra vármegye nemes családa.
A nemességet Kamánházy Miklós nyerte 1720-ban III. Károly királytól. Czimere a paizs vörös udvarában egy aranykorona, melyen pánczélos kar könyököl, aranymarkolatu kivont kardot tartva; fölötte a jobboldali szögletben aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar nyugszik kivont karddal. Foszladék mindkét oldalról arany-fekete ^[168]*.
A család tagjai közűl Kamánházy László pappá lévén, 1809-től halálaig 1817-ig váczi püspök volt. Rokona Kamanházy Ferencz 1839-ben váczi püspöki uradalmi főügyész volt, kinek gyermekei Béla, Lilla.

Kamarás család.

Lásd Zeleméry család.

Kameráth család.

Kameráth József 1795-ben nemesittetett meg.
Czimere: a paizs függőlegesen fölváltva vörös-kék hat csíkolatot mutat, és az előtérben zöld téren aranyoroszlán áll, első jobb lábában kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából aranygrif emelkedik ki, kivont karddal. Foszladék jobbról arany-vörös, balról arany-kék ^[169]*.

Kamocsay család.

Közűlök 1652-ben élt Kamocsay János, neje Madách Zsófia volt ^[170]*.
Egy töredék nemzékrend ^[171]* imez:

Kamocsay Imre (Farkas Teréz); Sándor (Bene Erzse); Julianna 1840. (Walther László).

Kamocsay László 1836–1843-ban al-, azután hadi fő-adószedője volt Esztergam vármegyének.

59Kamondy család.

Vas és Veszprém megyei nemes család; ez utóbbiban Kamondy Károly 1843-ban megyei rendszerinti esküdt volt.
Kamondy Kata 1655-ben Eősze Péter hitvese.

Kamonyay család. (Kamonyai †.)

Hajdan Zemplin vármegye nemes családa, mely ott Nagy- és Kis-Kamonya helységét birta.
1339-ben élt Kamonyai Mihálynak fia András, 1450-ben pedig Kamonyai Balás emlittetik. A család kihaltával az érdeklett birtok a Butkay családé lön ^[172]*.

Kamper család. (Sárfenéki †).

Pozsonymegyei kihalt család. Sárfenéki Kamper György és János 1651-ben nógrádmegyei Tercske helységet 900 tallérért Farkas Pál nógrádi alkapitánynak Ajacsa nevü pusztával zálogba adják ^[173]* tizenhat évre.
1667-ben dec. 31-kén Kamper György, – miután magnélkül elhalt testvére János után az egész Tereske reá háromlott, azt ujolag néhai hügyei Farkas Pál özvegyének Szombathelyi Anna asszonynak és utódainak tizennyolcz évre még száz magyar forint felülfizetés mellett leköté ^[174]*. E György volt hihetőleg Lehoczky szerint Pozsonyban harminczados ^[175]*; és egyszersmind ő volt az, kit Öeth és Rundinelli urak a Schmiding és Heyding várak ki nem fizetett ára miatt letartóztattak, miért kiszabaditását az országgyülés sürgeté az 1647-ki 94. törv. czikkben.
Györgynek csak két leánya maradt Éva, Dobóczy Andrásné, és Eleonora, kik 1670-ban Apácza-Tereske falut ismét kétszáz ötven forintért körmöczi aranyban nevezett Szombathelyi Annának uj tizennyolcz évre zálogban hagyták ^[176]*.
A család ismert nemzékrende ez:

Kamper Ferencz (Phiora Passa Par); György 1647. 1667.; János 1651. †; Regina (Sembery György); Éva (Dobóczy András) 1670.; Eleonora 1670.

Később – ugy látszik – nevezett helységet a családfán álló Regina leány-utódai kiperlék, és maig is birják. Nevezett Reginának leánya Sembery Regina Szmrcsányi Jánosné, kitől Mocsáry és Ordódy, ettől Borsiczky, ettől Frideczky stb. származának.

Kamuthy család. (Szent-Lászlói †).

Kihalt család, mely bár Magyarországból eredt, de Erdélyben szerepelt a XVII. században.
A család eldődei a XV. század közepén Békes vármegyei birtokosokul tünnek fel, nevezetesen Kamuthi Tamás 1461-ben a maróthiaknak Szileméres iránti beiktatásuknál királyi ember volt; ugyan ez oklevélben emlitetnek Kamuthi András; Kamuthi Istvánnak fia; Kamuthi Domokosnak fia Elek; endrődi Kamuthi Pál; Kamuthi Péter, Kamuthi Istvánnak fia László, s végre Kamuthi Elek Tamás mindnyájan békesmegyei birtokosok, kik a nevezett Maróthi-ak ügyében tanuskodtak ^[177]*.
A Kamuthi családnak Magyarországon, – mint Kővári irja, – egri előneve volt; legalább azzal élve ment Erdélybe Kamuthi Balás, mint derék hadvezér ^[178]*; és ott 1569-ki mart. 10-én Sz.-Lászlót (Torda várm.), Oláh-Fenes, Sz.-Mihály telke, Magyar és Oláh Tótfalu ^[179]* egész falvakat, továbbá a tamásfalvi, topa-szentkirályi (Kolos várm. felső kerületében), mező-ujlaki, és velkéri (Kolos v. alsó ker.) rész-jószágokat. Birá ezenkivül – ugylátszik – neje Szentgyörgyi Erzse után a drági kastélyt is, és irá előnevét Drág-ról, majd Sz.-László-ról, míg utódai ez utóbbi ,praedicatum“ mellett maradtak. I. Balás meghalt 1591-ben, mert ekkor már neje özvegyül iratik ^[180]*. Tőle a leszármazás következő:

I. Balás 1569. (Sz.-Györgyi Erzse); II. Balás 1603–1624. Doboka v. főisp. (Zellér Angleta); Borbála (1. Horváth Máty. 2. Hamvay György); Kristóf (Zellér Ágn.) †; Orsolya (Toroczkai László); I. Farkas 1599. Torda v. főisp. (Mojzes Kata); László (Zány Anna); Orsolya (Vitéz György.); Mihály (Fekete Klára); II. Farkas; Kata (Serédy István); István fejed. komornok. 1638. †; Zsuzsa (Bethlen Fer.); III. Balás † 1628.; Miklós (Cserényi Erzse); III. Farkas (Jászberényi Zsófia); Zsuzsa (Mikola Zsigm.); IV. Farkas † 1665.; Erzsébet

I. Balásnak fiai közűl II. Balás 1602-ben Báthori Zsigmond hive, kit Erdélyből kikísér. 1603-ban Székely Mózses mellett harczol, és a Bárczán fogolylyá lesz, de magát nagy sarczon megváltja. Még ez évben Bocskay részére Szamosujvárt beveszi. 1612–1629-ben Doboka vármegye főispánja, és Bethlen alatt államtanácsnok ^[181]*. Fiatal korában Egerben katonáskodott, és talán innen a Hodor által emlitett egri előnév. Egyébiránt lakott Egren is ^[182]*. 1620-ban utasitás kelt részére az erdélyi kincstárnokhoz ^[183]*. „Termetében és magaviseletében rusnya, és igen fortélyos és kegyetlen ember is vala ^[184]*. Nejétől Zellér Angaletától gyermekei közűl csak László fiának ismerjük fiát Istvánt, ki Bethlen Gábor komornoka volt ^[185]*, és 1638-ban meghalván, ez ágat sirba vitte.
I. Balásnak másik fia I. Farkas – egy naplóirónk szerint – „igen elmés, discursivus, de természetiben rusnya, köszvényes, és igen negédes, erkölcsös, kegyetlen ember vala; jó deák, olvasott és hatalmas memoriáju ember vala, folyt mint a viz az discursusa, de solida conclusioja ritkán volt“ ^[186]*. Családját ő még följebb emelé 1599-ben Erdély részéről követ volt a bécsi udvarnál, hová Báthori Endre megválasztását viszi, s hol rövid ideig fogoly. 1603-ban Bethlen Gáborral kimenekül ^[187]*. Később bátyjával együtt Bocskai zászlója alatt harczol ^[188]*. 1605-ben Bethlen részéről Nándorfejérvárt jár a töröknél segélyért. 1606-ban pedig Bethlen záratja el Szamosujvárba. Utóbb Torda vármegye főispánja, és székelyek tábornoka lett. 1624-ben april 24-én Bethlen Gábortól javaira uj adományt vitt. Neje volt azon példabeszédben felmaradt Kata, kit még biztatott Gyula vára reményében ^[189]*, és kinek révén nyerte 1610-ben Gyalu várát Báthori Gábortól, ki emlitetett nejével élt. Azonban mégis Báthori Gábor megölésében is részvétellel gyanusittatott ^[190]*. 1626-ban Bethlen Gábor biztosa volt Ferdinand királyhoz ^[191]*. Fiai közűl Miklósnak, kinek Gyula vára 1628. oct. 5-én «»ujra 34 forintba iratott be, – maradtak gyermekei, névszerint fia IV. Farkas, ki 1665. táján meghalván, benne a Kamuthy család férfi ága elenyészett.

Kanácsanin család.

A Kanácsanin család 1751-ben M.-Terézia királyasszony által nemesittetett meg.
Czimere a paizs vörös udvarában hármas zöld dombon álló, aranyos talaju és fejezetü márvány oszlop, melyen arany cserkoszoru füg, és tetejében ezüst-fehér golyó van. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan oszlop látható. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-vörös ^[192]*.

Kancsó család.

E név többféle változatban fordul elő, azonban a nógrádmegyei jegyzőkönyv hitelességénél fogva az Kanczó volt. Kanczó Tamás és Mihály és Fábián András 1651-ki, oct. 8-án III. Ferdinand király által nemesittettek meg, és unokáik Kanczo János, Tamás és István ezen czimeres levél felmutatása mellett 1726-ki aug. 1-én Nógrád megye előtt producáltak ^[193]*.
Az 1734-ki nógrádmegyei nemesi vizsgálatkor is Kanczo néven iratott a család a lajstromba ^[194]*. Utóbb pedig e név Kalcsó alakban fordul elő; igy az
1755-ki nógrádmegyei nemesek sorában a birtokosok közt emlittetik Kalcsó Tamás mint Bolykon lakozó. Ugyanott az armalista nemesek közt olvasható Kalcsó Mihály és idősb és ifjabb János. 1812-ben szintén Bolykon laktak Kalcsó András és János, kik már a taxalista nemesek sorába estek.
1840-ben Galgóczon lakozó Kalcso János e család ivadékának tartá magát.

Kancz család.

Kancz József és Sebestyén 1771-ben M.-Terézia királyasszony által emeltettek nemességre ^[195]*.
Czimerük ez: a paizs felső részében vörös udvaron három aranycsillag ragyog. A paizs aljáról egy kúp alaku osztály nyulik fel, melynek kék udvarában arany szőlőtőke megrakva szőlőfürtökkel látható. A gúla jobb oldalán ezüst udvarban zöld téren szarvas ágaskodik, a gúla baloldalán pedig zöld téren daru áll, fölemelt egyik lábával kövecset tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két elefánt-orrmány között, melyek közűl a jobboldali ezüst-kék, a baloldali vörös arany színű, hármas zöld dombon kiterjesztett szárnyakkal fehér galamb áll, lábai pirosak, valamint csőre is, melyben zöld koszorút tart. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék.

Kandó család. (Eger-farmosi).

Már a XVII. században Nógrád megyében élt Kandó János, ki 1652-ben nemessége kimutatására szorittatván, Bocskai Istvántól nyert nemesi levelet mutatott elő, azonban az magyarországban érvénytelen lévén, a következő törvényszékig uj bizonyitékok eléadására utaltatott, és egyszersmind végeztetett, hogy addig, mint táblabiró semmi törvényes ügyekbe ne avatkozzék ^[196]*. 1654-ben ezután megmutatván – mint a jegyzőkönyv szól – Kandó János, hogy ő nem a bogáchi, hanem a farmosi Kandó családból származott, ennélfogva nemesnek elismertetett ^[197]*.
Jánosnak fia volt István, ki 1694-ben élt ^[198]*.
Szintén Jánosnak leánya lehetett Kandó Judit, Rosnyay Jánosné, ki 1681-ben a sztregovai ágost-evang. egyháznak az ur vacsorájához használandó fehér gyolcs abroszt ajándékozott, melylyen zöld selyemmel kivarrva ez olvasható: „Generosi Domini Johannis Rosnay consors, nomine Juditha Kandó, donavit ad gloriam Dei. Die 25-a Maji 1681“ ^[199]*. Élt Judit 1689-ben is.
Farmosi Kandó Gábor 1809-ben a Zemplin vármegyei fölkelő nemesség ezredese, részt vett a győri ütközetben. Neje (1819.) Fáy Kata, és ettől leánya Teréz.

Kandó család. (Dályai).

Melyből Mihály az 1791-ki és 1792-ki erdélyi országgyülésen Udvarhelyszék követe. János Udvarhelyszék követe 1815-ben. Mihály ugyanott dulló 1843-ban.

Kanisay család. (Kihalt.)

E családot Lazius Farkas a Lavandi és Sponhaymi grófoktól származtatja, kik állitólag a Rajnától Karanthánba innen Magyarországba telepedtek ^[200]*; azonban – mint már Wagner is észrevette – ezen származtatás igen alaptalan ^[201]*. S én hozzá tehetem, hogy Lazius igen összezavarja a családok eredetét, mint például ezt, midőn Kaboldvára, Nagy-Márton (Martinsdorf, Martersdorf), Rechnitz (régi okleveleinkben Ruchtukeur?) stb. birtokok tulajdonosait a Kanisaiak őseiül adja ki, mert ama birtokok tulajdonosai bár idegen (de spanyol származatu tulajdonosai nem a Kanisai, hanem szintén kihalt Nagy-Martoni családot alapiták ^[202]*. Lásd Nagy-Martoni család.
A Kanisay család oklevelek alapján Wagner állitása szerint minden kétségen kivül magyar származatu, és eredetét a száznyolcz nemzetség egyikéből az Osl vagy Osth (Ozsol?) nemből (genus) vette ^[203]*.
Első ismert törzsük Imre volt, ki Béla király alatt harminczezer embert vezetett Ausztria és herczege Ottokar ellen. Ezen Imrétől a család leszármazása következő:

Imre; Belud 1290.; László. 1305.; Iván; Henrik (Imre) 1305; Lőrincz mester 1324. kapja Kanizsát. (Haselau Margit?); I. János 1359. (de Heflán); I. István 1356. zágrábi püspök.

65I. János 1359. (de Heflán); Miklós tárnokmester 1397. (Szentgyörgyi N.); II. János esztergami érsek. 1387–1418.; II. Lőrincz †; II. István főajtónálló 1386–1420.; I. György 1405.; II. László soproni főisp. 1432.; III. János erd. vajda; III. László erd. vajda főlovászmest. 1459–1466. (Hedervári Kata); II. Imre. 1452.; II. Miklós 1450.; III. Miklós.; III. János 1515.; II. György főpohárnok horv. orsz. bán 1493. 1508. (1. Bánffi Erzse 2. Rozgonyi Klára); IV. László horv. bán 1493.; IV. János.; III. István 1498. főpohárnokm.; V. László 1525. vasi főisp. orsz. biró (Dragffy Anna-Kata); Ferencz. † 1532.; Orsolya (Nádasdy Tamás).

Imrének a törzsnek fiai Robert-Károly király korában vittek szerepet, és nem kevés nyugtalanságokat okoztak. Hasonlóan cselekedtek az esztergami egyház irányában is, miért Ivan (Iban) és Henrik 1305-ben Tamás primás által az egyházból kirekesztettek. Henrik (ki Hemericus, Henricus és Imrének is iratik) Wagner szerint 1309-ben de Chorna neveztetett. Fia Lőrincz mester lett tulajdonképen a család alapitója, miután ő kapta 1324-ben Kanisa várát adományban, honnan a család vezetékneve eredett. Érdemet tett főleg az által Robert-Károly korában, hogy Miklós soproni főispán, utóbb szlavoniai bánnak, az ellenség ellen segélyére volt; és azon ütközetben sebet is kapott. Wagner szerint – ha Laziusnak hitelt adhatnók – birta Martont, Fraknót és Kőszeget, és neje lett volna Haselau Margit, kitől fiai maradtak I. István és I. János.
I. István budai prépost, 1356-ban zágrábi püspök lett és e méltóságot 19 évig viselte. Időközben 1363-ban helytartó, következő évben pedig egész Szlavonia helyettes kormányzója lön. Testvére
I. János, testvérével Istvánnal együtt részt vett 1350-ben a nápolyi hadban, és ott érdemeket szerze magának. Élt 1459-ben is. Fia öt maradt; ugymint
1) György, ki Héflán-ról irá magát, és 1405-ben Zala megyében az erményesi pálosok részére zárdát épittete.
2) II. János esztergami prépost egri püspök (1385–1387) és végre esztergami érsek (1387–1418) volt. Több hadban vett részt Zsigmond korában a moldvai oláhok ellen 1390-ben és 1395-ben, mely évben Hedvig lengyel királyné bejövetelének is ellent állt. Részt vett 1396-ban a nikápolyi csatában, és ott a király oldala mellett hiven harczolt. 1403-ban azonban egyenetlenségbe esett Zsigmond királylyal, és annak elleneihez szegődött. Utóbb azonban köztök az egyetértés helyre állott. 1412-ben munkás részt vett a Zsigmond és László lengyel király közt kötött békében. Idejében adatott át a 16 szepesi város a lengyeleknek, és János érsek volt megbizva a zálogpénz fölvételével. 1417-ben jelen volt egy ideig a kosztniczi egyetemes egyházi zsinaton is. Ő volt az első magyar primás, ki 1394-ben Zsigmond király közbenjárására „az apostoli sz. szék született követe“ Bonifacius pápától czimet utódainak is részére nyerte. A család czimere – melyet 1413-ki (és István testvére is 1407-ki) pecséten viselt ^[204]*; egy szétterjesztett sasszárny, a sasnak egy lábával, melynek körmei szétterjesztvék, a mint ezt itt a metszvény is mutatja. Meghalt János érsek 1418-ki május 30-án.
3) Lőrincz ifju korában halt el.
4) II. István 1386-ban Mária és Erzsébet királyné utitársa, midőn azokkal együtt Diakovárnál ő is elfogatott. Kiszabadulása után 1387-ben Győr megyében Barát nevü helységet nyerte adományba, melybe a győri káptalan által be is iktattatott ^[205]*. A moldvai oláhok elleni hadban jeles érdemeket szerze, és azokat meghódoltatá. 1390-ben székelyek ispánja volt. Már előbb királyi fő-ajtónálló, és Somogy, utóbb pedig Sopron vármegye főispánja. 1395-ben részt vett és hathatós segélyül volt Dobor vára visszavételében, és a következő évben részt vett a nikápolyi ütközetben, mely után a menekülő királyt kiséré, élt még 1420-ban is. Fia II. László 1432-ben Sopron vármegye főispánja volt, midőn Zsigmond őt hadsereg küldésére szólitá fel. 1452-ben ő is a bécsiekkel Frigyes császár ellen szövetkezett. Gyermekei nem maradván, mag nélkül halt el.
5) I. Miklós Zala, Vas és Sopron vármegyék főispánja Zsigmond király korában. Testvéreivel együtt 1382-ben Zala megyében a Kanisa vize mellett Uj-udvar nevü falut vett Palisna János auraniai perjeltől zálogba négy ezer arany forintért. 1389-ben részt vett a ráczok elleni hadban. 1391-ben már tárnokmester volt, midőn Kőszeg város határainak megujitására hivta fel őt Zsigmond király. 1395-ben Franczia- és Olaszországban járt a törökök elleni segély végett. 1396-ban Nikápolynál csatázott, és a szerencsétlen csata után Gara Jánost és őt küldé a király az ország kormányzására. Nejétől Szentgyörgyi Tamás leányától fia IV. János erdélyi vajdaságot viselt, és ennek fiai voltak III. László, II. Imre és II. Miklós.
III. László 1456-ban Belgrádnál harczolt. A Hunyadi háznak híve és barátja, Mátyással ő is elzáratott, de megszökött; és V. László király halála után ő is Mátyás trónra emeltetésén működött. 1459-ben ő is Frigyes császár részére pártol Mátyástól, de csak hamar ismét Mátyás híve lön ^[206]*. 1459-ben már erdélyi vajda és 1466-ban fő-lovászmester volt. Hedervári Katalintól fiai: IV. László 1486-ban Német-Ujhely megvételében részes. Mátyás halála után egyideig Miksa császár pártosa testvéreivel, később II. Ulászló híve, ki által 1493-ban Horvát, Tót és Dalmátország bánjává neveztetett. Élt még 1515-ben is. Gyermekei nem maradtak. – IV. János elhalt. – III. István 1498-ban főpohárnokmester volt. Mindhárman magnélkül haltak el.
II. Imrének, ki 1452-ben élt, fia volt III. Miklós, ki szintén gyermektelenűl halt el.
II. Miklósnak két fia volt III. János és II. György. Amaz Miksa király hive, ki által, mert Székesfejérvár megvételekor magát vitézül viselte, 1515-ben római sz. birodalmi gróffá (in Neuburg ad Oenum) tétetett, de mag nélkül halt el. György 1493-ban főpohárnok mester, 1498-ban Horvát és Tótország bánja, 1502-ben belgrádi bán, és 1508-ban ismét horvátországi bán lett. 1506-ban jelen volt a rákosi országgyülésen ^[207]*. Két neje volt, az első Bánffy Erzsébet, kinek halálával előbbi nejének nővérétől Bánffy Dorottyától, Rozgony Jánosnétól való leányát Rozgony Klárát vette nőül, miért hűtlenségi bélyeggel sujtatott. Ez utóbbitól született fia
V. László, ki 1525-ben Vasvármegye főispánja, utóbb országbiró volt. Nejétől Drágffy Anna-Katalintól születtek gyermekei Ferencz, ki 1532-ben magnélkül halt el, s fiágon a családot sirba vitte; Orsolya pedig Nádasdy Tamás neje lön, ki után a Nádasdyak a Kanisayféle uradalmakat öröklék.
A Kanisay családból való, de kinek leánya? – bizonytalan, azon Kanisay Dorottya, ki előbb Geréb Péter, utóbb Perényi Imre nádor neje volt, és 1526-ban a Mohácsnál elesetteket saját költségén eltemetteté ^[208]*.

Kanisai Borbély család.

Kanisai máskép Borbély család a XVII. században Nógrád megye birtokos nemesei sorában állt ^[209]*. 1633-ban Lónya-Bányán birtokos Kanisai Borbély Mihály, ki 1652-ben is élt, meghalt 1654. táján, midőn Nagy Erzsébet mint özvegye emlittetik. Ugyan az időben (1652–1663) élt János.
1670-ben élt Kanisai Borbély Zsigmond, kitől ily leszármazást ismerünk:

Zsigmond 1670. (Meskó Mária); János; Pál.; Judit (Horváthy Pál).

Ezenkivül éltek a családból 1689-ben Tamás; – 1709-ben Sándor, ki 1711-ben már nem élt, és – ugy látszik – a család ezen időkorban kihalt.

Kanisay család.

Birtokos Szatmár és Ugocsa vármegyében, az előbbiben Mánd ^[210]* és Homok ^[211]* helységben; Ugocsa megyében pedig
A Kanisai család 1750-ben többekkel Péterfalvára nádori uj adományt nyert, és ott e század elején is birtokos Kanisay Sándor, valamint ugyanaz Veléten ^[212]*.
Mihály 1804-ben birtokos Forgolányban és Fertős-Almáson ^[213]*.
Kanisay Pál 1677-ben Ugocsa vármegye esküdtje volt ^[214]*.
Kanisay családnak – talán a feljebb tárgyaltnak – czimere balról jobbra arany-ezüst csíkolat által rézsutosan kétfelé osztott paizs, a jobboldali felső kék osztályban fehér egyszarvu ágaskodik, a baloldali alsó vörös osztályban fekete sasszárny lábastól, mely három nyilat tart látható. (Ez utóbbi képlet nyilván a régi kihalt Kanisay-ak czimeréből van kölcsönözve.) A paizsfölötti sisak koronájából koronás arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, a másikkal három nyilat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[215]*.

Kann család. (Máskép Mestery.)

Vasmegyében találjuk Nagymesteri helység birtokosai között a XVI. és XVII. században.
Mestery Antal, máskép nagy-mesteri Kann Antal 1584-ben fiának Kelemennek, ki öregségében segélyére volt, és leányának Ilonának, Eőry János nejének egész curiáját eladja Istvánffy Miklós alnádor előtt ^[216]*.
1637-ben Kann János, magára vállalván gyermekeinek Jánosnak és Ilonának Szitay Gergelynének is terhüket, mesteri részét bevallja Eőry Jánosnak és Gergelynek ^[217]*.
1647- 1654-ben élt Kann Gergely.
1690-ben Kann Kata Trombitás Mihályné.
1713-ban Molnár Ilona, előbb Kann Istvánné, utóbb Pachsi Istvánné.
1720-ban Molnár Orsolya Kann György özvegye élt.

Kanta család.

Gömör vármegye nemes családai közé soroztatik ^[218]*. Hasonlóan Kantha nevü család Zemplin vármegyében is létez, hol Kantha János 1700-ban szolgabiró volt ^[219]*. És e század elején a Kantha család Szólnocska helységben birtokosul iratik. ^[220]*

Kántor család. (Hodászi és Jánossi †.)

Szatmár vármegye régi családa, melyből hodászi Kántor Bálint már 1416-ban birta Hodász helységét, és innen a család Hodászi előnevet is viselt, míg Kántor-Jánosi helységről Kántor-Jánossy-aknak is irattak, és ez okból volt már e családról Jánossy néven e munka V. kötetében is a 316. lapon rövid emlités téve.
Nevezett Kántor Bálint 1416-ban Hodász helységnek határit Balog – máskép Kis Jánostól el akarta különöztetni; de az Iklódy család ellentállt ^[221]*.
1349-ben Jánosnak fia Jakab, a váradi sz. egyház kántora azaz éneklője osztályba kapta szatmármegyei Jánosi helységet, honnan a helység és családai Kántor-Jánossi-aknak neveztetett ^[222]*.
1408-ban Jánosi Kántor Péter és Bálint támadást inditván Zsigmond király ellen, hűtlenségen Jánosi helységet elveszték, de utóbb visszanyerék, és már 1417-ben a Kántor-Jánossy család birta.
1419-ben Kántornak neveztetett István, Jánossy Miklós-nak fia, testvéreinek hamis vádja folytán az erdélyi püspök képviselője által egyházi átokkal sujtatott; és e miatt Hodász helység felét elzálogositani kénytelenittetett, de ártatlanságát megmutatván, testvérei a nekie okozott kárért 400 arany forintba marasztaltattak ^[223]*.
1423-ban Kántornak neveztetett Péter, László, Bálint és Barla, a Jánosi helységhez tartozó darab földért az Iklódy családdal perlekedtek, és azt barátságos alku szerint Iklódhoz csatoltatni engedték ^[224]*.
1450-ben hodászi Kántor Lucza Jánosi helységben és Balog-Jánosi pusztájában, valamint Hodász helységben Hetényi pusztával együtt, részbirtokot nyert uj királyi adománynyal ^[225]*.
1539-ben Kántor János és Mihály, Jánossy Ádámmal Hodász, Jánosi és Ders helységbeli birtokaikban uj királyi adomány mellett megerősitettek ^[226]*.
Kántor nevü család Zemplin vármegye nemesei között is emlittetik.
Ugocsa megyében Kántor László bekényi plébánosnak fia György 1413-ban egyességre lép Göde Istvánnal és Mártonnal ^[227]*.

Kántor család. (Felső-Eőri.)

Egyike azon hatvannégy vasmegyei családnak, melyek 1582-ben Rudolf királytól Felső-Őr helységre uj királyi adományt nyertek. L. Zámbó család.

Kántor család. (Kossúti.)

Kántor Bálint és unokatestvére Orbán Rudolf királytól nyertek 1580-ki mart. 18-án Prágában kelt czimeres levelet, mely Pozsony vármegyének 1582-ben Jubilate vasárnap utáni 2. férián Samarján tartott közgyülésben hirdettetett ki, és ezen czimeres levelet 1725-ben a pozsonymegyei nemesi vizsgálatkor Kántor János és Ferencz, Mihály testvérük részéről is bemutaták ^[228]*.
A családfa következőleg ^[229]* sarjadzik le:

Bálint 1580.; Orbán 1580.; János; István.; Miklós.; János; János; János; Mihály 1725.; Ferencz 1725. Kossuton.; János 1725.; István 1725.; János 1755. Kossuton; János 1766. N.-Udvarnokon; Jakab N.-Födémesen.; Ferencz (Herus Kata); Márton 1755. lak. Kossuton.; Mihály.; Orbán.; László 1809.; Ferencz; István; János; Ferencz.; László.; István.; János.; Péter.

Kántor család.

Nógrád vármegye kihalt családa, hol – ugy látszik – eredeti fészkük Losoncz volt. Ott leljük már 1599-ben Kántor Mátét, noha még nem a nemesek rendében.
Már 1671-ben Kántor György mint nemes és Somos-Ujfaluban birtokos fordul elé, és 1678. 1681. 1682-ben szolgabiró volt ^[230]*. 1684-ben özvegye állit a nemesi fölkelésre egy lovast.
Kántor Pál 1685–1687-ig nógrádmegyei szolgabiró, 1705-ben már csak özvegye élt. Fia Kántor István 1702-ben megyei ügyész, 1705–1709-ig jegyző volt.
Kántor Gábor 1730–1756-ig nógrádmegyei szolgabiróságot viselt.
Kántor Györgynek, ki szintén 1760. táján élt, nejétől Meskó Zsófiától leánya Borbála, Csillom Pálné.
A család, mely leány-ágra szakadt e század elején, fi-ágon kihalt. Utódai többi közt Dolyánban is örökösödtek.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren álló daru, fölemelt egyik lábában kövecset tartva. A paizsfölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizst két oldalról szokásos foszladék veszi körül.

Kanyár család.

Szabolcs vármegye nemesrendü családainak sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Kanyerka család.

Gömör vármegye nemes családai közé tartozik ^[231]*.

Kanyó család.

Kanyó Lukács, Mátyás és Pál testvérek III. Ferdinand király által nemesittettek meg Pozsonyban 1638-ki mart. 14-én kelt czimeres levélben, mely Nógrád megyének 1641-ki nov. 9-én Losonczon tartott törvényszéken hirdettetett ki ^[232]*.
1656-ban élt Kanyó Demeter.
Kanyó Máté zálogjogon birt nógrádmegyei Bokor helységben, mely részt 1680-ban perlett tőle Darvas János özvegye Ráday Ilona.
1684-ben a nemesi lajstromban találjuk Kanyó Benedeket, Istvánt, Jánost és Mátét.
Az 1705-ki nemesi fölkelésre összeirattak Kanyó Balás fia által, Kanyó ifj. Mihály, és Kanyó Gergely, András, idősb Mihály és Benedek magok személyében a szécsényi járásban.
Az 1709-ki összeirásban emlittetnek Kanyó András, idősb Mihály, és Mátyásnak özvegye.
Az 1711-ki összeirásban mint a forradalom elől honn maradtak, emlitetnek Kanyó Benedek, János, András és Mihály.
Az 1726-ki nemesi vizsgálatkor producalt a család a följebb emlitett 1638-ki czimeres levél alapján.
Hasonlóan 1732-ben is producaltak Jobbágyi helységben lakozó Kanyó Márton és Máté szintén az 1638-ki armalist mutatván fel ^[233]*.
1755-ben igazolák a fentebbiek szerint nemességüket Kanyó Máténak fiai István és Gergely, és másik Kanyó Máté, kinek atyja volt András, nagyatyja pedig Máté.
Az 1755-ki összeirásban Kanyó György Jobbágyiban, János Becskén, Mihály Herencsényben lakozókul iratnak.
Jelenleg a család Heves vármegyében birtokos és ott Kanyó Gábor 1837-ben Heves vármegye fő-adószedője volt.

Kanyó család.

Lehet, hogy a feljebbitől egykor egy törzsből származott, de amannál majd egy századdal később jutott a kiváltságosak sorába. Ugyanis Kanyó János 1714-ki mart. 24-én kelt czimeres levélben III. Károly király által nemesittetett meg, mely nemes levél Nógrád megyében hirdettetett ki. Jánosnak fia Mihály, ki Pestmegyébe tette át lakását, 1732-ben a nógrádmegyei nemességvizsgáló törvényszék előtt produkálá az atyja által nyert nemes levelet, és ez alkalommal egyszersmind azon manumissionalist, mely szerint ősei már 1656-ban Szelényi János által a jobbágyság alul fölmentettek ^[234]*.
Czimerük a paizs kék udvarában magas fehérlő kőszikla-csucson egy fekete zerge, és ugyan ez állat látható a paizsfölötti sisak koronáján. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[235]*.

Kapczay család.

Gömör vármegye nemes családa ^[236]*.

Kapdebo család.

Lásd Capdebo.

Kapitánffy család. (Deszniczai).

Horvátország régiebb nemes családa. Iratott nevük Capitanfy-nak is.
Kapitánffy István jelen volt az 1569-ki országgyülésen mint Horvát- és Tótország követe ugyanakkor Stajer és Karnyol tartományok felé a határigazitásokra küldetett biztosul ^[237]*.
Desniczai Kapitánffy György 1496-ban Slavonia egyik főbb embere; neve a tartománynak adott czimer-levélben emlittetik ^[238]*.

Kapitány család.

Jelenleg Gömör és Szabolcs vármegye nemesei sorában áll.
Már a XVI. század közepén találunk e névre, midőn Kapitány György élt, ki mint Szapolyai híve 1556-ban N.-Várad ostromában vett részt, és ott foglyúl esett; kiszabadulván szintén Szapolyai híve maradt, és 1556-ban Zimonyban járt Szoliman szultán udvarlására; még ugyan ez évben Tokaj ostrománál végzé életét.
Kapitán Mátyás, Albert és Miklós 1629-ben II. Ferdinand királytól kaptak czimeres levelet ^[239]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld mezőn álló fekete csizmás, fehér nadrágos, vörös dolmányos, és fekete kalpagos vitéz, jobb kezében kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából vörös oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös.

Kaplány család. (Máskép Csirke.)

Kaplány máskép Csirke Pál 1661-ben nyerte czimeres nemeslevelét ^[240]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren fehér lovon, zöld lótakarón ülő magyar vitéz száguld, vörös mezben, panyokásan, fekete kalpaggal; jobb kezében kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából aranyoroszlán emelkedik ki, első jobb lábával meztelen kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
1802-ben a családnév Kaplony alakban tünik fel, midőn Kaplony Ferencz és Mátyás testvérek I. Ferencz királytól amaz előbbi nemességükben és czimerükre nézve megerősitő királyi levelet nyertek ^[241]*.

Kapler család, (vagy Kaplirtz.)

Idegen nem, mely hazánkban Zsigmond király korában élt, névszerint Kapler vagy Kaplirtz Péter, ki 1412–1420-ig pozsonymegyei főispán, és pozsonyvári kapitány volt. Özvegye Walpurgis asszonytól Zsigmond király az országnagyok beleegyeztével pénzt kölcsönözvén, ezen 4500 arany forintba beirá neki 1426-ban Kecz várát és városát a hozzátartozó Pamern nevü puszta és Keczendorf helység fele részével, és a Dunán való vámjoggal. Már előbb kétezer aranyforintot ada az özvegy kölcsön, és egyszersmind kötelezé magát kétezer forintig a várnak kiujitására, és igy összesen nyolczezer forint volt a zálogsomma, melyet Zsigmond az özvegy halálával letehetett, és a javakat annak fiaitól kiválthatta. Ama Kecz vár a mai Köpcsénynek vélelmeztetik. Gyermekei pedig az özvegynek voltak János, Péter, Margit, Borbála és Orsolya. Ezek közűl János kepchei Kapler-nak iratott, és 1459-ben egyik pártütő Mátyás király ellenében ^[242]*. Péter pozsonyi várkapitány volt.

Kapóchy család.

Régi középrendü család. Közűlök Kapóchy Benedek 1480-ban Pápa várának várnagya, fiai Ferencz és György valának ^[243]*.

Kapolya

lásd Lorántffy család.

Kaponyay család. (Kaponyai †.)

Zemplin vármegye kihalt régi családa, mely hajdan birta azon megyei Kaponya helységet ^[244]*. Közűlök kaponyai Kaponyai Mihály helmeczi várnagy volt, és egyike 1502-ben azoknak, kik a leleszi konventet megrohanák és megrablák ^[245]*.

Kapornaky család.

Komárom vármegyében Nagy-Megyeren Kapornaky Ferencz 1582-ben Bercsényi Katalin bevallásánál fogva egy curia birtokába iktattatott be, melyet azonban 1585-ben eladott Keresztes Bálintnak ^[246]*.

Kapra család. (Zsuppai).

Krassó vármegye adományos nemes családa. Kapra Konstantin 1821-ki aug. 23-án Salzburgban kelt kir. adománynál fogva I. Ferencz királytól nyerte krassómegyei Zsuppa helységet, és azzal a nemességet, mely Krassó vármegyében 1822-ki jul. 15-én hirdettettek ki ^[247]*. Fia Kapra Sándor jelenleg is birja Zsuppát.

Kapronczay család.

Erdélyben találjuk e családot a fejedelmek korában. Kapronczay Tamás Székely Mózses egyik fővezére 1602-ben, de Gyulafejérvárnál a Básta elleni harczban hűtlenséggel vádoltatik ^[248]*. Kapronczay Márton fejedelmi jövedelmek algondnoka, a Karansebesre menekült erdélyi nemesek követe Bástához 1603-ban.
Kapronczay Ádám Mária Terézia korában jeles könyv- és kőnyomdász ^[249]*.
1832-ben Sándor nagy-enyedi tanácsbeli, és Alsó-Fejér megye al-széki birája.
Valószinüleg a család ivadéka Károly cs. k. kamarai hivatalnok Décs-aknán 1848-ban.

Kapsas család. (Trágheni).

Ismeretes közűlök János, ki 1493-ban trencsinmegyei alispán volt ^[250]*.

Kapu család. (Kapui).

Nógrád megyében Nőténes helységben birtak részt az ujabb időben.
A család egy ágazata ez:

Kapu Márton (Mátéffy Judit); László.; Sámuel.; Imre.; Jozsefa (Nagy Péter); Teréz (Fajtliné).

Kapuváry család.

Fejér és Baranya vármegye nemes családa. Közűlök Kapuváry Ignácz Fejér vármegyétől 1790-ki nov. 10-én vett ki nemességéről bizonyitványt, és azt akkori lakhelyén Krassó megyében 1791-ki april 5-én hirdetteté ki ^[251]*.

Kapy család. (Kapivári.)

Sáros vármegye régi nemes családa, elterjedve több megyébe, sőt Erdélybe is.
Előbbi nevük Tétényi volt. Tétényi Imrének a budai alvárnagynak fia Péter, és Tétényi Miklósnak fia András a Haraszthi rokon-családdal együtt 1405-ben Zsigmond királytól nyerik czimerüket hűséges érdemeikért ^[252]*.
Czimerük a paizs arany mezejében, melyet két fekete csíkolat vizirányosan fut által, daru áll féllábon; a paizsfölötti sisakból ugyanolyan daru emelkedik ki. Foszladék arany-fekete.
Nevezett Tétényi András utóbb tétényi birtokát Zsigmond királylyal sárosmegyei Kapi helységgel és várral cserélé el, mely a kihalt kapi Poháros Oszvald után a koronára szállott; és innen a Tétényi nevet a Kapy névvel cserélvén, ez a család neve lön. Ezen András 1410-ben már sókamarás (Comes lucri Camerae) volt, és Zsigmond királytól királyi engedélyt nyert, hogy a régi, megrongált Kapivárat ujra fölépithesse ^[253]*. Ugyanezen évben a pápától maga és neje részére azt nyerte, hogy őket gyóntató papjuk halálos órájukban minden büneiktől feloldozhassa ^[254]*. 1411-ben azon parancsolatot vette Zsigmond királytól, hogy a mely kétezer forint áru sót adott az eperjesieknek a város falainak felépitésére segélyül, azt azon városiak szabadon használhassák, és abban őket ne háborgassa. Hogy Kapy András a só-kamarásság mellett szépen szerzett, onnan kitünik, hogy 1413-ban szent Mihály nap utáni szombaton Zsigmond király tőle vett kölcsön nyolczezer forintot, oly feltétellel, hogy ha ez összeget neki azon évi karácsonra meg nem fizetné, akkor Kapy András a tállyai várhoz tartozó minden jószágokat, sőt mind azt, mi a hűtlenségbe esett Debrő Istvánról a királyra szállt, elfoglalhatja, és mindaddig birtokolhatja, míg Zsigmondtól a nyolczezer forintot készpénzül meg nem kapja ^[255]*.
A család leszármazása következő:
I. tábla.

N.; Imre de Tétén budai alvárnagy; I. Miklós de Tétén; I. András de Kapy 1405–1413. sókamarás (Anna); Péter 1405.; I. János (1. Soós Erzse. 2. Csuzi Perpetua); Kata (Tarczay); I. Sándor 1477. (Semsey Zsófia); István egri megyei pap 1455.; II. András 1464. (Színi N.); I. Menyhért 1505. (Szamaróczi Bora); Kata (Páthi Károly); Zsófia (Lengeldi Balás); I. László † 1526. Mohácsnál. (1. Semsey Anna. 1. Lipcsey Anna); II. Miklós 1524. (Lipcsei Kata); I. György (Barczay Klára); III. Miklós 1536.; II. János (1. Kükemezey Zsófia) 2. Parlaghy Anna) 1551.; II. György 1537. Sáros v. alisp. 1552. Lásd III. táblán.; I. Ferencz 1554. Folyt. II. táblán.; III. Miklós.; II. Ferencz.; Menyhért.; III. János.; Ilona (Berzeviczi György); Borbála; Anna (Raszlaviczay Lénárd)

II. tábla.

I. Ferencz, 1554. ki az I. táblán.; III. Ferencz † 1596. (Ormandy Ilona); Kata.; Klára 1578. (Darholczy Pál); Sára.; István.; I. Gábor 1601. (Hoffman Krisztina); II. László 1610. (Mednyánszky Judit); III. János † 1605. (gyalui Vas Ilona); I. Zsigmond 1610.; Zsigmond.; Sándor.; Éva apácza.; Judit.; Ferencz.; János.; Sára; II. Gábor (Gergellaki Éva); Klára (1. Pethő 2. Klobusiczky Ferencz. 3. Sz.-Iványi László); Éva (Usz Bálint); Judit (Soós László); III. Gábor 1730. alnádor (Kampion Anasztasia); Zsófia (Márjassy István); III. Zsigmond egri kanonok cz. püsp. 1728.; Krisztina (Berzeviczi László); III. Ferencz (1. Kalmanczai Erzse. 2. Kende Krisztina); Antal. kapit. †; I. József 1750–70. ker. táblai ülnök (Radvánszky Teréz); IV. Gábor (Semsey l.); V. Gábor; László 1787. kamarai ülnök (Meskó N.); József kir. tanácsos 1811. (Szent-Iványi Anna-Maria); Anna-Maria (Almássy Pál); Teréz (Zichy); Klára; Jozefa; Amália 1828. (Gyürky Pálné)

III. tábla.

Az erdélyi ág. II. György, ki az I. táblán. 1537.; III. András 1575. Kolos v. főisp. (Sulyok Kata); Sándor 1619. (Melith Kata); András 1614. Kolos v. főisp. (1. Erdélyi Bora. 2. Gyulaffy Bora); III. György.; Anna 1632. (1. Pethe László. 2. Serényi Imre); Miklós 1600.; Kata (Forgách Istv.); IV. György 1635–1670. Hunyad v. főisp. (Bánffy Ágnes); Éva (Andrásy Mátyás); Gábor 1664–1688. (Mindszenty); Kata (Osztrosith Miklós); Mária (Gulay Fer.); Anna (Macskásy Bold.); Bora (Toroczkai István); V. György (Bethlen Krisztina); Erzse (1. Bethlen Elek. 2. Toldalaghy János. 3. Jabróczky Ádám. 4. Szőllősy János); János 1680. (Vitéz Klára); Krisztina (Pethő István utóbb apácza); VI. György; Éva (Toldalaghy György); Gábor jezsuita; László (bér. Bóér Ágnes); Teréz (Apor Lázár); János 1760. (Ányos Zsófia); «»Éva sz. 1740. † 1807. (Diószeghy Zsigm.)

I. Györgynek fiai II. János és II. György Szapolyay pártján állottak, miért őket Szapolyay 1537-ben N.-Váradon kelt levele által biztositá, hogy ha javaikban netalán kárt szenvednének Ferdinand részéről, ezt nekik kárpótolandja ^[256]*. És csak ugyan ekkor már Kapi várát elfoglalá Vels, a Ferdinand tábornoka. II. György Szapolyay halála után – legalább egy ideig – Ferdinand részén állott, mert 1545-ben ő volt Sáros vármegye egyik követe a nagyszombati gyülésre. 1552-ben Sáros megye alispánja ^[257]*. Később 1575-ben N. Kálló vár kapitánya, majd a megyei katonaság kapitánya volt ^[258]*. Azonban fia III. András Erdélybe szakadt, hol családot alapitott, mint a III. táblán láthatjuk, s arról alább szólandunk.
Az I. táblázaton III. Miklósnak fia Menyhért 1524-ben, II. Ferencz 1521-ben Sáros vármegye alispánja ^[259]*.
II. Ferencznek fiai II. László és I. Zsigmond 1610-ben éltek, midőn őket Simon zágrábi püspök magyar levelében arra kéri meg, hogy neki Eperjesen a törvényszékhez közel alkalmas szállást szerezzen ^[260]*.
II. Lászlóra nézve az 1618-ki 40. törv. cz. rendeli, hogy a hátramaradt pénzt Révay Péter grófnak adja át. 1625-ben a határvizsgáló küldöttség tagjául neveztetett ^[261]*.
I. Zsigmond 1604-ben neveztetett a határvizsgáló választmány tagjául ^[262]*.
III. Gábor az 1681-ki országgyülésen az adó-rovások vizsgálására, és ugyanakkor, valamint 1723-ban a határjárási választmány tagjául neveztetett ^[263]*. 1730-ban országbirói itélőmester, utóbb alnádor volt. Testvére
III. Zsigmond egri kanonok 1725–1728-ig, egyszersmind czimzetes püspök.
III. Ferencznek fiai közűl I. József 1760–1770-ben az eperjesi kerületi tábla ülnöke volt. Radvánszky Teréztől egyik fia László 1787-ben kassai kamarai ülnök. Másik fia József 1810-ben az eperjesi táblán ülnök, utóbb kir. tanácsos. Nejétől Szent-Iványi Anna-Máriától leánya Amália 1828-ban losonczi Gyürky Pálnak második neje volt.
Nem lévén e családfa teljes, nem találjuk azon Kapy Klárát, ki 1646-ban bedeghi Nyáry István özvegye volt, és ki 1659-ben szatmármegyei Csenger, és Győrtelek helységben részt kapott kir. adományban ^[264]*. Ugyancsak 1659-ben Kapy Anna részbirtokot nyert királyi adományban szatmármegyei Parasznya, Nyir-Medgyes, Kocsord, Gebe helységben ^[265]*.
Ugyan e hézagosság miatt a családfán kivül kell megemlitenünk az ujabb időből ugyan ez ágazatból valókat. Ilyenek:
Kapy István 1838-ban Sáros vármegye másod-alispánja.
Kapy Edvard 1846-ban Sáros vármegyei főszolgabiró; 1849. után pestmegyei, jelenleg nógrádmegyei cs. k. főnök.
Kapy Gábor az esztergami érsekmegyében Varbón plebános 1859-ben stb.
Az erdélyi ág – mint mondók – III. Andrással kezdődik, ki 1575-ben Kolos vármegye főispánja volt. Gyermekei közűl Miklós a Radul elleni hadjáratban esett el ^[266]*. Másik fia I. András kolosi főispán volt. Báthori Gábortól gyanúba esvén, hogy Bethlen Gáborhoz szít, becsukatá ^[267]*. Ennek Gyulafi Borbálától fia György legnagyobb történeti nevezetességre emelkedett. I. Apaffy Mihály alatt 1670-ben Hunyad megye főispánja volt, mit róla Cserey hosszasan, azt Kővári ^[268]* röviden következőleg irja le: „Kapi György gazdag kényúr. S máig fenn van a rege, mikép a megyei kérelmesek lovát, szekerét, előbb megdolgoztatta, s csak azután adata választ. Egykor székely tutajosok eveznek a Maroson; leányai aranyi kastélának ablakából lenéztek. A könnyű vérü székelyek a leányokat látva, nyerítének. A dölyfös Kapi fölkelté falvát, megyéjét, a székelyeket a Marosról a szárazra húzatá; s mint lovakat megvasaltatá stb.“ Jószág-zsarlását igen jól festi azon eset, mely közte és Balassa közt folya le. Kapi ugyan is Balassa jószágait haszonbérben tartá. Balassa azonban Magyarhonban bajba jő, Erdélybe fut; itt Kapi Apafival elhiteté, hogy mint kém jöve be, Balassával pedig azt, hogy a fejedelem elakarja fogatni: s mikor Balassa megakar szökni, elfogatá, s jószágait magának tartá, nemsokat törődött vele, hogy a nyomorult Balassa koldus-tarisznyával mendegéle a fejedelemhez jószágait követelni.“
„Apafira is fenyegetődzött. Miért a fejedelem őt elfogatá, Déva várába vetteté. Mint ott ülne, két hű cselédje kötél-létrán elakará szöktetni; de a kötél elszakadt, Kapi a szirtre zuhant, meghalt. A két cseléd az utra készitett aranynyal elillant, s két tehetős családot alkota. Igy beszéli a hagyomány. Cserei Kapinak kincs- és becsszomját élesen rajzolva, elzáratása okát nem mondja, de hogy börtönben hal el, s jószágaira az állam kezét reá tevé, azt elég bőven beszéli. “ ^[269]*
György mellett Gábor nevü testvérétől meg lejebb jött a család. Fiai és leányai voltak. Leánya Erzsébet ismét különös jellem. Előbb Bethlen Elekné, azután Toldalagi Jánosné; mindkettőtől elválik; azután Jabróczky Ádámhoz, egy értelmes szabóhoz megy férjhez, kivel a Jabróczki család erdélyi ágát alkotja: végül Szőllősihez megy Magyarországon, ki előbb szürke barát volt; ezt a Mezőségen fekvő Sz.-Miklóson Czente mellett megölette ^[270]*.
Rémes emlékezetet hagyva fenn, hunytak el a mult században. Fészkök várromja – irja Kővári – rémület a népnek.

Karacsay család. (Vályeszákai, gróf.)

Eredetét állitólag Circassiából vette, s franczia utazó, ki e családdal is ismeretségben állt, ott egy Kara-Csai néptörzs létezését állitja ^[271]*. Előbb Boszniába származtak át; onnan Horvátországba, hol a mult század elején Karacsay Péter a horvát-végvídéki őrségnél katonai szolgálatba lépett; igy jöttek Magyarországra.
Pétertől kezdve a család leszármazási fája következő:

Péter ezredes báró 1775.; Márta † 1757.; András sz. 1744. † 1808. gróf, tábornok (b. Wimmersperg Róza); Kázmér sz. 1746. † 1793.; Fedor sz. 1787. oct. 3. ezredes Persiában (Bianchi-Bellete Josefa); Sándor cs. kir. kam. ezredes sz. 1790. † 1858. sept. 3. (gr. Kornis Róza) † 1847.; József ezredes † 1848.; András-Alpheus százados † 1814.; Sándor sz. 1814. (b. Wesselény Johanna); József sz. 1816. nőtlen.; Elodin sz. 1815. (Wimmer Miksa); Alexandrina † 1837. mart. 3.; Melania sz. 1845.; Klementin. sz. 1847.

A családfa élén álló Péter 1775-ben M.-Terézia által magyarországi báróságra emeltetvén, magyar mágnássá lön. Fiai közűl András (szül. 1744. nov. 30-án) alapitá meg katonai ügyessége által családát. 1764-ben a magyar testőrség közé lépett, három év mulva főhadnagy a szász Albert herczeg karabélyos ezredében, 1779-ben kapitány a darmstadti herczeg nevü dragonyos ezredben. Az 1788-ki hadjáratban Coburg herczeg vezénylete alatt vett részt, és nyeré a Mária-Terézia kiskeresztjét, az 1789-ki martinesti ütközet után pedig ezen rend közép keresztjét. Végre 1802-ben a trebiai ütközetnél tett jó szolgálataiért grófságot nyert ^[272]*. Meghalt Bécs-ujvárosban 1808-ki mart. 22-én, egy 1800-ban kapott seb következtében. Neje b. Wimmersperg Róza (szül. 1769.) szileziai eredetü volt, és 1832-ben halt meg Bécsben.
Fiai a bécs-ujhelyi katonai intézetben képeztettek. A legidősb Fedor, mint nyugdijas ezredes, jelenleg Teheranban a persa király szolgálatában áll: egy mérnöki kar szervezése, és a birodalom erőditvényei felügyeletével van megbizva. Mint iró, több tudós társaság tagja, és több becses munka szerzője. 1853-ban a magyar akademiához irt levelével vonta magára a figyelmet.
Testvére Sándor mint huszár százados Erdélybe telepedett, és ott nyugalomba lépve 1811-ben gróf Kornis Rozáliát vette nőül, ki 1847-ben, ő pedig 1858-ki sept. 3-án halt meg. Fiai közűl Sándor a forradalomban 1848-ban mint a kolosvári vészbiróság elnöke részt vévén, külföldön él. 1844-ben vette nőül b. Wesselény Jennyt, kitől csak leányai vannak. Testvére József, ki Aranykúton bir s lakik, nőtlen; és igy a család e nemzedékkel fi-ágon alkalmasint elenyészik.
A család grófi czimere négyfelé osztott paizs, egy közép-vérttel, melyben rézsutosan egy folyam hullámzik. A paizs 1- és 4-ik osztályában vörös mezőben pánczélos lovag áll, kezében kivont kardot tartva. A 2-ik osztály kék mezejében strucz madár áll, csőrében patkót tartva. A 3-ik osztály kék mezejében öt egymás mellett lángban égő élőfa látszik. A paizst grófi korona födi, és azon négy koronás sisak áll. Az első sisak koronájából, melynek foszladéka ezüst-vörös, két szétterjesztett kék és ezüsttel koczkázott szárny között a struczmadár áll. A második szintén vörös-ezüst foszladékos sisak koronájából a pánczélos vitéz emelkedik fel. A harmadik kék-ezüstös foszladéku sisak koronájából egy vörös mezű kozák emelkedik ki, derekára ezüst övvel, jobb kezében kivont kardot, a balban aranykeresztet tartva. Végre a negyedik kék-ezüstös foszladéku sisak koronájából három (kék ezüst kék) toll emelkedik ki. A paizstartók jobbról egy fekete sas, balról egy arany ló.

Karácsony család. (Hodosi).

Hodos magyar falu Posony megyében Szerdahelytől 1/2 mértföldre; innen veszi eredetét a hodosi Karácsony család.
Már 1295-ben Bulchu-nak fia Miklós és Karachon Balás Torcs nevü földjükből száz holdat eladnak nemzetségükbeli Benedeknek hat markaért a bécsi széles denárokból (pro 6 marcis latorum denariorum viennensium) örökösen a pozsonyi káptalan előtt ^[273]*.
Az itt emlitett Bulcsú utódjai, Bucsuházán lakozó Bucsuházyak most is élnek. A nevezett Karácson Balás pedig törzse a Karácsony családnak.
A családot illető okmányokból közölhetni még a következő adatokat:
1325-ben Kozmának fiai Péter és Pál hodosi nemesek, más részről pedig Karacsynus (Karacsony) Andornak fia (filius Andurnak) Lőrincz és János Varknak fiai, és Péter hodosi Chetnek fia egyik vérrokonuknak Ponka fiának Pálnak birtokát maguk közt fölosztják, Károly király osztató parancsa folytán, mely osztálylevél 1339-ben a pozsonyi káptalan által átiratott.
1472-ben gúthi Országh Mihály nádor előtt compromissum utján bizonyos választott birákban egyeznek Pokahaba nevü Karaczon János birtokainak szomszédságában Pozsony megyében fekvő pusztának felerésze iránt 50 marka kötés alatt Hodosi Györgynek fiai Miklós és János, és Hodosi Mártonnak fia Simon, más részről pedig Andrásnak fia István, Péternek fia Antal, Györgynek fia Kelemen, Matyusnak fia Balás, és Antalnak fia Jakab, mindnyájan Hodosi-ak.
1482-ben kelt egyezség utján osztály-levél Karachon György-nek fiai Miklós és János; Hodosi Mártonnak fia Simon, nevezett János fiának Jánosnak, és unokájának Bálintnak terheit is magára vállalván, egyrészről; – másrészről Hodosi Györgynek fia Kelemen, és Lukácsnak fia Gergely, nevezett Kelemen elvállalván Péter fiának Antalnak, és Máté fiának Balásnak, és Antal fiának Jakabnak terheit is, György pedig elvállalván Hodosi András fiainak Orbánnak és Istvánnak, továbbá Péter fiának Lukácsnak, és Sik-abonyi Benedek fiának Péternek terheiket, harmadik részről Balasechei Pálnak fia Péter között pozsonymegyei Hodos helységbeli két helyen fekvő nemesi ülések, és ugyanazon határban fekvő kilencz és fél hold szántóföldre nézve a pozsonyi káptalan előtt ^[274]*.
Ez osztály-levél szerint a Karácsony családnak ily ágazata derül fel:

Karáchon György; Miklós. 1482.; János. 1482.; János 1482.; Bálint.

1628-ban hodosi Karáchon Lukács, János, Imre, Márton, István, Miklós, Gergely, és ismét másik János és Miklós, András és Pál Pozsony megyében a Csallóközben fekvő Hodos helységben az egész Egyős birtokrészre Esterházy Miklóstól uj nádori adomány-levelet kaptak.
Ugyanezen évben néhai idősb hodosi Karácson Jánosnak fiai Lukács és János kiveszik a pozsonyi káptalantól azon záloglevelet, mely szerint halászi Nagy Miklósnak fia Tamás Hodos helységben egy elpusztult nemes teleknek részét szántóföldekkel együtt Hodosi Simon Máténak és Jakabnak 65 frtért elzálogositá; mely elzálogitás ellen nevezett Karácson Lukács, testvére János nevében a káptalan előtt tiltakozott.
1641-ből egy hiteles tanuvallatás van Simon Máté részére arról, hogy azon alkalommal, midőn a Simon és Karáchon család a n.-bányai nemesekkel a Kis-böjtös nevü erdő végett perlekedni akartak, mások közbenjárására ugy egyeztek meg, miszerint a nagy-bányai nemesek a nevezett kis-böjtösi erdőt a Simon és Karáchon családokkal egy harmadrészben birhassák; a mint a Karachon család birta is azt.
1650-ben a nyolczados törvényszéknek megnemjelenés miatt kelt marasztó itélete hodosi Karáchon Jánosnak, ki fia idősb Jánosnak, a ki Mihálynak, a ki Györgynek volt fia; – továbbá Karáchon Lukács fiainak Istvánnak, a ki testvére Jánosnak, azután Istvánnak és Miklósnak, kik fiai néhai Mihálynak, ki Miklósnak ki Eleknek fia volt, és a kikre a per Márton és György testvéreik részéről is ezek halálával háromlott, végre Karáchon Istvánnak, ifjabb János fiának, ki másik ifjabb Jánosnak, a ki ismét nevezett Eleknek, a ki pedig emlitett Karácson Györgynek fia volt, és a kire atyjának halálával szálott e per; mindnyájának mint fölpereseknek, nemes Simon Mátyás, és néhai Czucz Péternek fia János és István ellen, kikre atyjok halálával a per szállott, mint alperesek ellen inditott perben.
Az eddig felhozott oklevél-kivonatokból és egyéb adatokból következő töredék nemzékrend mutatja fel magát, mely azonban csak a XVII. század közepéig terjed:

Karácson György; Mihály; Elek; Mihály; Miklós; ifj. János; idősb János (alter); Mihály; ifj. János (alter); Lukács; id. János 1628.; István.; István.; György.; Márton.; Miklós. 1650.; István.

A mult századi nemesi vizsgálatkor többen igazolák nemességüket a családból. Igy 1725-ben Pozsony megye előtt Karácson Pál, Gergely, András és egy másik András Rétlen lakozók, IV. László királynak 1279-ben némely Hodoson fekvő birtokra szóló adománylevelét, ugy nemkülönben egy a megye előtt 1636-ban folyt perbeli itéletet mutattak elé.
Ugyanakkor Hodoson lakozó Karácson id. és ifj. András, Péter, id. és ifj. Ferencz, id. és ifj. Gergely, János, Márton, Gergely, id. és ifj. Mihály, Ábrahám és Péter előmutaták őseiknek 1482-ki az Ur menybe menetelének ünnepe előtti tizedik férián kelt osztálylevelét a győri káptalantól.
Az 1755–1759-ki nemesi vizsgálatok szerint Ferencz, két Gergely, két Mihály, István, Miklós, Péter, két János és két András, Ábrahám, György Hodoson, Imre Alistalon lakott.
Az 1823-ki pozsonymegyei tisztválasztáskor hatvannyolcz Karácson szavazott.
1699-ben Karácson János neje Bély Judit ellentmond Petrovay László beiktatásának Réthen.
A család egyik ágának ősanyja volt Bóka Magdolna, kinek leánya Nagy Katalin, kinek fiai Karácson Péter és András éltek 1727-ben. Péternek gyermekei: Katalin Gancs Jakabné utóbb nagy-padányi László Istvánné. Imre, Erzsébet és János 1754-ben.

Karácsonyi család. (Beodrai).

Karácsonyi Tivadar 1718-ban III. Károly királytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[275]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren egy vörös nadrágos és dolmányos, és hosszu fehér zekés vitéz, ki kivont karddal maga előtt két bő sárga nadrágos, rózsaszinű öltönyös fekete süveges embert űz. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont karddal. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
A család leszármazását adatok hiányában nem adhatván, csak a következőket tudhatjuk.
Karácsonyi Lázár 1812-ben a Ludoviceára tiz ezer forintot ajánlott fel ^[276]*.
Karácsonyi István 1840-ben az akademia tőkéjéhez száz forinttal járult ^[277]*.
A család tetemesen megvagyonosodván, többi közt Torontál megyében Beodra helységre nyert királyi adományt; és innen a család előneve.
Beodrai Karácsonyi László 1836-ban másod, 1845-ben pedig Torontál megye első alispánja, és 1848-ban Torontál megye főispánja volt.
Antal 1836-ban Torontál megyének czimzetes főjegyzője.
Lászlónak egyik fia Guido, kinek neje Marczibányi Mária, jótékony és hazafias nagyszerü áldozatai elismeréseül 1859-ben ausztriai birodalmi grófságra emeltetett ^[278]*.

Karácsony család.

Karácsony Konstantin 1801-ben nemesittetett meg.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály vörös mezejében zöld téren kettős farku, koronás aranyoroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A 2- és 3-ik osztály ezüst mezejében kétfejü fekete sas látható kiterjesztett szárnyakkal, mindkét lábában körmei közt zöld gallyat tartva; és fejei fölött két piros sziv látszik. A paizsfölötti sisak koronáján kiterjesztett szárnyakkal piros csőrü és lábú fehér galamb áll, csőrében zöld gallyat tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról arany-fekete ^[279]*.
Ily nevü család Zemplin vármegye nemesei közt is létezik.

Karakas család.

Zemplin vármegye nemes családai közé számitatik ^[280]*.

Karakassevics Dragics család.

Megnemesitetett 1751-ben. Czimere a paizs kék udvarában pánczélos könyöklő kar, mely aranymarkolatu meztelen kardot markol. A paizsfölötti sisak koronájából könyöktől kezdve egyenesen szintén pánczélos kar nyúlik ki, aranylándzsát tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék ^[281]*.

Karancsics család.

Baranya vármegye nemessége sorában emlittetik Fényes E. Geographiájában.

Karancsy család.

Szatmár vármegye régiebb nemes családainak egyike. Karancsy Simon 1464-ben mint beiktatási királyi ember jelöltetik meg Kállay Pálnak Túr-ra nyert adomány-levelében.
E század elején Hodász helységbeli közbirtokosnak iratik ^[282]*.

Karapancsics család.

Egyszerre két Karapancsics család nemesittetett meg.
Karapancsics Miklós 1751-ben Mária-Terézia királyasszonytól nyert czimeres nemesitő levelet. Czimere vizirányos vonal által két két részre osztott paizs. A felső ezüst mezőben zöld borostyánkoszorú, az alsó vörös mezőben pedig rézsutosan fekvő ezüst buzogány látható. A paizsfölötti sisak koronáján a leirt zöld koszorú áll. Foszladék jobbról ezüst-zöld, balról ezüst-vörös ^[283]*.
Karapancsics Száva ugyanazon évben egészen különböző czimert nyert. Czimere vörös ezüsttel koczkázott udvart mutat, és abban arany kardkötőről fekete hüvelyü, aranymarkolatu kard füg. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kezében ezüst buzogányt tart. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-fekete ^[284]*.

Karassiay család.

Bocskay Istvántól 1606-ban adományoztatott ^[285]*. Ujjitó czimeres nemeslevelet nyert 1835-ben V. Ferdinand királytól, mely nemeslevél 1836-ban Pestmegyében hirdettetett ki.
Czimere – mint itt a metszvény mutatja – ezüst mezőben zöld téren álló, vörös dolmányos, kék nadrágos, sárga csizmás, vörös prémes süveges, kardos magyar vitéz, jobbjában egy magyar nemzeti zászlót tartva. Ugyan ily alak nyúlik ki zászlóval a paizsfölötti sisak koronájából is. A sisakról foszladék omlik alá.
A családfa következő:

Id. István; ifj. István Békés v. fősz.-biró 1844.; Kornél tanuló 1858.

A családfán állók (1858.) mind élők. Id. István többféle hivatalokban forgott. Fia István Békés megyének 1837-ben aljegyzője, s levéltárnoka, utóbb főjegyző, 1844-ben főszolgabiró, 1850. után cs. kir. törvényszéki ülnök. Fia Kornél tanuló 1857-ben.

Kárász család. (Horgosi).

Vagyonosabb nemes családaink sorában áll; birtokai Békés és Csongrád stb. megyében fekszenek. Ez utóbbiban birja a család a Horgosi uradalmat, melyről előnevét irja.
Kárász Jánosnak Pongrácz Klárától fia Kárász Miklós.
E század első felében él Kárász Miklós, ki szerencsés házasság után családja vagyonosságát megalapitá, nőül vévén leányágon b. Harruckern családból eredt báró Wenckheim Henrikát, kivel ily családot alkotott:

Kárász Miklós septemvir 1830. (b. Wenckheim Henrika); Miklós.; István.; Mária.; Albert.; Imre.

Nevezett Kárász Miklós 1820-ban Csongrád vármegye első alispánja, 1825-ben már kir. tanácsos, és kir. táblai ülnök, országbirói itélőmester, 1829-ben septemvir, 1830-ban pedig altárnok lett.
Fia István 1839-ben csongrádmegyei főjegyző, és országgyülési követ.
Kárász család él Trencsin vármegyében is, erre vonatkozólag következő adataink vannak ^[286]*.
1686-ban Kárász János és fiai András, János, Miklós és György Trencsin megyében kihirdetteték nemes levelüket, miután erre nézve a Zeleméry-családnak 1685-ben beadott jelentése folytán felhivattak.
Később fekvő birtokot is szerze a család Trencsin megyében F.-Brezniczen, hol az 1748-ki nemesi összeiráskor Kárász András, id. és ifj. János, és Sámuel székeltek.
Az 1768-ki összeirás Felső-Brezniczén id. és ifj. Jánoson és id. Andráson kivül Imrét id. Jánosnak fiát, és ifj. Andrást id. Andrásnak fiát, tovább ifj. Jánosnak György és János fiait találá. Ugyan ez alkalommal Ledniczen János és Mihály székeltek.
A 1803-ki összeiráskor F.-Brezniczén laknak Imre s ennek fiai János, András, György és István; – továbbá id. Györgynek fiai György és András; – azután János és ennek fiai: Mihály, András és István; – nemkülönben id. András fiaival Jánossal, Andrással, Istvánnal és Imrével; – végre István. – Ledniczen laktak ekkor id. János, és fia ifj. János.
Az 1837-ki nemesség összeiró választmány már F.-Brezniczén 33 férfi ivadékra szaporodva találta a családot; sőt ekkor egyik tagja György a felső-brezniczei ifj. Andrásnak fia Alsó-Ledniczén lakott. – Illaván lakozott István és ennek öt fia: Alajos, József, István, János és Ede. – Lednicz m.-városban székelt János és György, ifj. Andrásnak utódai: András, János, József és Mihály, továbbá István két fiával Györgygyel és Jánossal, valamint András is József nevü fiával. – Időközben Rovnére beköltözvén, ott leljük Jánost, fiaival Jánossal és Istvánnal, valamint egy másik Jánost István és Ádám nevü fiaival. Végre Sztrzseniczén leljük Istvánt Jánost nevü fiával.
Az ujabb időben Kárász Benjamin 1838-tól Csongrád vármegye első-alispánja, 1848-ban pedig főispánja volt ^[287]*.

Karaszek család. (Thurnai.)

Közűlök József 1815-ben fő posta-igazgató Erdélyben. Ignácz a kir. kincstári tanácsnál jegyzőkönyvi segéd 1848-ben, 1859-ben pénzügyi igazgatósági hivatalnok.

Karcsay család.

Komárom vármegye csallóközi régi nemes család. Ősei közűl János, Móricznak fia, Bodon Mihálynak fia, Jakab Pálnak fia, és Albeus másik Jánosnak fia mindnyájan Karchai-ak 1291-ben minden földjeikkel és birtokaikkal Lodomér érsek által esztergami érseki egyházi nemesek sorába vétettek fel.
Nevezettektől idővel a Karchaiakon kivül egyéb családok is fejlődtek ki, mint ez kitünik azon 1320-ban kelt oklevélből, melyben az előbb emlitett kiváltság-levelet Boleszló érsek megerősité a következőknek, ugymint nemes Jakab ispánnak (comes), ki fia volt Jánosnak, ki ismét fia emlitett Karchai Móricznak; továbbá szól az oklevél Karchai Miklósra és Lőrinczre, Gergelynek fiaira, Karchai Zidanak unokáira; – szintén Móricz vérrokonságából. Továbbá Keszelcsési Chont fiaira, ismét a Dobragazi nemesek és ezek rokonsága részére, ismét a Sz.-György úr, Bothfalvi, és Bensefalvi (de villa Both et de villa Bense) vérségek részére.
E két rendbeli oklevelet 1394-ben János esztergami érsek is megerősité, és átirá ^[288]*, és ez már a következők részére történik, ugymint Pinke-Karchai Lőrincznek fia Domokos, és Pinke-Karchai Mikounak fiától Istvántól nemzett András unokája, Dahafalvi Marknak fia István, Benseházinak fia Miklós; Botfalvi Miklós, ki Semehej-nek neveztetett, Kiszelczésinek fia Mihály, Dobragasi Tamásnak fia Miklós, Morócz János Karchai László fia Móricz, Szentgyörgyi Sándornak fia András, Péterházi Lőrincznek fia János, Gereházi Domokosnak fia János, Pinke-Karchai Jánosnak fiai István és András részére. Mindezek ugyanazon vérségből fejlődött külön-családokra mutatnak.
E családból származott Karchay Zsigmond, kinek neje Hajnal Judit, ki 1700-ban komárommegyei Aranyos helységben nemesi telkekbe kir. adomány mellett iktattatott be ^[289]*.
Karcsay család él jelenleg is ugy a Csallóközben, valamint Vasmegyében is.

Karczag család.

Karczag (vagy Kartzag) Benedek és testvére Mihály I. Leopold király által nemesittetett meg 1669-ki mart. 1-én kelt czimeres nemeslevélben, mely Nógrád megyének 1669-ki april. 5-én Füleken tartott közgyülésen hirdettetett ki. E nemeslevél elégett Füleken 1753-ban történt tüzvész alkalmával egy Nógrád megyétől 1726-ik évben nyert nemesi bizonyitványnyal együtt, mint ezt ugyanazon megye 1754-ik évben a (családfán 1754-ik évvel jegyzett családtagoknak) adott nemesi bizonyitványában elismeri ^[290]*.
A család leszármazási fája 1754-ig következőleg jöve le:

Karczag; Benedek nemesség-szerző 1669.; Mihály nség-szerző 1669.; Pál Fülek-Kelecsényben 1726.; János F.-Kelecsényben 1726.; István F.-Kelecsényben 1726.; János F.-Kelecsényben 1754.; Pál. István. F.-Kelecsényben lakn. 1754.; Imre, Pál. F.-Kelecsényben 1754.; István F.-Kelecsényben 1726.; János F.-Kelecsényben 1726.; Ferencz F.-Kelecsényben 1726.; András, Imre. laktak N.-Daróczon. 1754.; László.; István.; József.; János. laktak Bolykon 1754-ben.

E családból eredezteté magát Karczag Dániel győrmegyei subsidionalis perceptor, e század elején, mely származtatás szerint a föntebbi családfán Benedeknek, ki 1669-ben nemesittetett, állitólag még egy György nevü fia is volt volna, ki oklevelek szerint 1687-ben mint törökfogságot szenvedett, gróf Zichy tatai kapitánytól sarczdijja összekéregetésére szabad menetlevelet kap, 1695-ben Győrben házat vesz, 1710-ben a kuruczok közűl a Császár hűségére tér, és 1717-ben végrendelkezik. A felmutatott leszármaztatás szerint ennek fia volt Mihály és Ádám, ki 1697. mart. 15-én Győrben született. Ez utóbbinak fia volt Ferencz született Győrben 1729-ki febr. 13-án, kinek nejétől Réty Katalintól fiai: 1. Ferencz szül. Győrben 1764. jan. 1-én. 2. Pál szül. ugyanott 1766. oct. 9-én. 3. Dániel szül. 1769. maj. 22-én. 4. Mihály szül. 1774. sept. 24-én. 5. Benjamin szül. 1780. dec. 8-án.
Dánielnek azonban eme leszármaztatás alapján 1810-ki aug. 13-án Nógrád megyétől nyert, és 1811-ki april. 2-án Győr megyében is kihirdetett nemesi bizonyitványa felsőbb rendelet folytán érvénytelenittetett.
Utóbb testvérének Pálnak, ki 1766. oct. 9-én született, fiai Benjamin, József és Ferencz, egy más leszármazás által, mely szerint emlitett atyjok Pál a nemesség szerző Mihálynak Ferencz fiától származtatott, 1839-ben Nógrád megye által nemesekül elismertettek.

Karda család.

Erdélyi család, melyből Karda Mátyás 1694-ben halt meg a m.-vásárhelyi országgyülésen ^[291]*.

Kardhordó család.

Nyitramegyei nemes család; közűlök Kardhordó Ferencz 1846-ban a 33-ik sz. m. gyalog ezredben hadnagy; Antal n.-surányi plebános; Ambrus kegyesrendi szerzetes.

Kardos család.

Kardos Benedek 1580-ki martius 8-án Prágában kelt, Rudolf király által rokona Csalló Tamásnak adott czimeres nemeslevélben nemesittetett meg, mely armalis levél 1663-ki B. sz. Mária szül. napján Szombathelyen Vas, Zala és Sopron vármegyék közgyülésén hirdettetett ki ^[292]*.
Kardos család él Baranya, Gömör ^[293]*, Ugocsa ^[294]*, Ung és Zemplin ^[295]* vármegyében.
Baranya vármegyében Kardos Antal 1839–1845-ben főszolgabiró volt.
Ugocsa megyében birtokos a család e század elején Karátfalván, és Kardos András birt Tivadarfalván ^[296]*.

Kardos család. (Kardos-vaszkai.)

Trencsin megyének törzsökös családa. Kardos János 1681-ben kapott nemesi bizonyitványt Trencsin vármegyétől ^[297]*.
Az 1736-ki nemesi összeirás harminczegy férfi-ivadékot mutat fel e családból; és közűlök 1740-ben György 1747-ben János, 1817-ki april. 22-én Pál vulgo Oswolda, 1821-ki nov. 26-án József és Imre nyertek Trencsin megyétől nemességi elismervényt.
A nemesi lajstromok szerint laktak Trencsin megyében 1748-ban Rajecz mvárosban András és János, kinél az eredeti armalis levél őriztetett. Kardos-Vaszkán pedig id. Miklós Pálnak fia; ifj. Miklós, és középső Miklós (Oswalda); – János (Oswalda), még más két János; továbbá Tamás, András és István (színtén Oswalda); azután ifj. János, Mátyás, középső János (Jancsics), György és Miklós (Hliniczki); – András, János, István, Ifj. János és András (Kristofics); János (Laczovich); György (Veseliczky); valamint András, György, Miklós és Tamás.
Ugyan 1748-ban Adamóczon laktak id. és ifj. János; Dezséren Mihály.
1768-ban Rajeczen József, János és György. Kardos-Vaszkán ekkor már 39 családfő élt, ezek közűl nevezetesebbek voltak János Pálnak fia, barsmegyei jegyző; testvére József pedig ügyvéd N.-Szombatban. – Plébáni-Lehotkán székelt Miklós és négy fia János, László, István és József. Prazsinán András és fiai János, László és József. – Szádecsen laktak Tamás, Mihály és ennek fia Gáspár, János, András, István, és ez utóbbinak fia József. – Turnán lakott Ádám fiaival Györgygyel és Andrással. – Adamóczon id. János fiával Jánossal, és unokáival Andrással és Jánossal; azután ifj. János fiával Jánossal; és István, kinek fiai Ádám, András és János; s végre András.
1803-ban már Cselko-Lehotán is találjuk e családot, ott lakott Miklós s ennek fia Miklós, ennek ismét fiai József és Mihály; azután Gáspár fiával Ádámmal. – Kardos-Vaszkán ekkor már 45 főre szaporodott a család. Plébáni-Lehotán székelt János, ki utóbb mint nagyszombati ügyvéd lön ismeretes; és két fia József és János. – Rajeczen lakott János, és fiai János, József. – Szádecsnén János, Imre, István, Gáspár két fiával Jánossal és Pállal; továbbá ismét egy másik János, és egy harmadik János és József (Szleszarich.) – Pruzsinán János, ki katona volt, és fia István; József és ennek fiai József és András. – Adamóczon János, s ennek fiai János, András és István (a két utóbbi katona), aztán id. és ifj. András, és János (Kubinecz) és ennek fiai János és András. Nemes-Kocsóczon Antalnak utódai Károly és Antal, és ez utóbbinak fiai József és András. – Turnán György, András és Márton.
Végre 1837-ben a trencsinmegyei utolsó nemességi összeiráskor találtattak Cselkó-Lehottán Gáspár maga; – Kardos-Vaszkán már 74 volt a család száma. Plébáni-Lehottán pedig János és József, és ennek fiai János, György, és István. – Rajeczen: Jánosnak örökösei János és ennek fia János, továbbá József, és ennek fiai József és János. – Szádecsnén Jánosnak utódai Gáspár, János és Mihály, azután idősb Gáspárnak utódai János két fiával Mihálylyal és Józseffel; – Pál egyedül; id. és ifj. János, valamint legifjabb Gáspár Józsefnek a fia. – Pruzsinán István a katona; József és fiai József, András; és ez utóbbinak is fiai András, János, és végre András egyedül. – Adamóczon ekkor a családnak hat férfi-tagja élt. Nemes-Kocsóczon pedig Antalnak fia Károly, ki Torontál megyébe költözött, és Antal. Trencsin sz. k. városban Antalnak örökösei t. i. József és hat fia János, József, Miklós, Alajos, Antal, és Ferencz és még más Antal, az akkori segédlelkész; valamint Ignácz, Károly, István és Lajos is; végre Turnán György, András és Márton székeltek. E szerint 1736–1837-ig egy század alatt 21 férfi családtagból 127-re szaporodott a család fi-ága.

Karg család.

Karg János-Károly kapitány Ferdinand főherczeg ezredében, 1766-ban M.-Terézia király asszony által emeltetett nemességre ^[298]*.
Czimere a paizs vörös udvarában, melynek közepén aranycsíkolat vonul át, zöld téren pánczélos és sisakos férfiu áll, jobb kezével kivont kardot tartva; s feje fölött jobbról és balról két aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett szárny között, melyek közül a jobboldali vizirányosan félig arany, félig vörös, a baloldali pedig épen ellenkezőleg vörös és ezüst; – pánczélos kar könyököl, meztelen kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-vörös.

Kariczay család.

Kariczay András 1763-ban M.-Teréz királyasszonytól nyerte czimeres levelét ^[299]*.
Czimere a paizs vörös udvarában egy jobbról balra rézsutosan hullámzó fehér folyam. A paizsfölötti sisak koronáján vörös dolmányu, arany zsinórzatu és övü, kalpagos magyar vitéz nyulik, jobb kezében kivont kardot, a balban aranykeresztet tartva. Foszladék mindkét oldalról ezüst-vörös.

Karisch család.

Karisch máskép Szerviczky Márton 1802-ben I. Ferencz királytól nyert czimeres nemeslevelet.
Czimere négyrészre osztott paizs, egy közép koronás vérttel, melynek fehér udvarában fehér folyamban ponty uszkál, fölötte magas zöldes hegy emelkedik. A paizs 1- és 4-ik osztályának kék mezejében magas fehér hegyen fészkén ülő fehér pellikán fiait melle vérével táplálja. A 2- és 3-ik osztály vörös udvarában természetes szinü, kettős farku oroszlán hátulsó lábain állva, kiöltött nyelvvel, és kinyujtott első lábaival ragadmány után készülni látszik. A paizsfölötti sisak koronájából kék mezü, vörös övű, panyókásan öltözött, és barna prémes, vörös kalpagu magyar vitéz emelkedik föl, jobbjában magyar nemzeti háromszinü zászlót tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[300]*.
A család jelenleg inkább csak Szerviczky néven ismeretes, és Torontál megyében birtokos.

Karla család.

A nemességet Karla Tamás, Mihály és István nyerék. Ez utóbbitól származott Karla Ferencz, ki az eredeti nemeslevél, valamint Karla Istvánnak Heves vármegye által kiadott bizonyitvány és hiteles leszármazási rendjének kimutatása által nemesi eredetét kimutatván, és az legfelsőbb helyen is helyben hagyatván, 1803-ban Nógrád megyétől erről nemességi bizonyitványt nyert ^[301]*.

Karlovicz család.

Lásd Corbaviai cs.

Karmacsy család.

Nemes család Ugocsa megyében, hol 1806-ban Karmacsy András közbirtokos Bökény helységben ^[302]*.

Kármán család.

Kármán András 1762-től losonczi tanár volt, ennek fia Kármán id. József szül. 1738-ban; losonczi ref. lelkész és superintendens 1792-ki jul. 26-án I. Ferencz király által nemesittetett meg.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály arany, a 2- és 3-ik osztály ezüst udvart mutat; a paizs aljáról szürke sziklás halom emelkedik fel, mellyen kék mezü kar könyököl, irótollat tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között zöld koszoru lebeg. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék ^[303]*.
A czimerben látható irótoll, id. Józsefnek irodalmi müködését példázza; mert tőle következő munkák jelentek meg: 1. „Istennel való társalkodás a regveli és esteli orákban.“ Sturm és Tiegde után forditva, Pozsony 1784. – 2. „Ekklesiai Agenda.“ U. ott 1787. – 3. „Az esztendőnek minden szakaszaira alkalmaztatott könyörgések.“ U. ott. 1789. – 4. „Katekizmus“, Osterwald után. U. ott. 1789. Meghalt 1795-ben. Nejétől Szalay Klárától
Fia ifj. József 1771-ki jan. 15-én Losonczon született. Az 1790-ki országgyülés után ügyvédi vizsgát tett, de az irói pályára lépett, és 1794-ik elején az ,Uraniat' inditá meg, melyben dolgozatai megjelentek. Azonban e vállalat három kötet után megakadt, és ifj. József haza vonulván, – mint életirói irják – ifjonti bűnök miatt kora halál áldozata lön 1795-ben. Izletes irálya – ha oly korán nem hal, – őt irodalmunk egyik nevezetességévé teendik. Munkái kedvesének az ismeretlen Fanny-nak hagyományaival együtt 1843-ban Toldy F. által szerkesztve a nemzeti könyvtárban értek második kiadást ^[304]*.
A család jelenleg is él; s közűlök József mint uj-verbászi, Pál pócs-megyeri reform. lelkészek, szintén az egyházi pályán állanak.

Karnay család.

Zemplin vármegye czimerleveles családainak sorában áll ^[305]*.

Kárner család.

Gömör és Ugocsa vármegyében székel.
A család czimere fenálló paizs, mely felső részéből lefelé rézsutosan húzott vonal által három osztályra hasíttatik. A felső jobboldali ezüst mezőben három piros, a felső baloldali vörös mezőben pedig három fehér rózsafej látszik. Az alsó gúla-alakú kék mezőben pedig zöld téren vörös lábu gólya áll, egyik lábát fölemelve, és vörös csőrében zöld kigyót tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a leirthoz hasonló gólya áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[306]*.
Karner Dániel már 1630-ban adóbeszedő ^[307]*.
Karner László 1825-ben kir. tanácsos és Ung vármegye alispánja volt.
Karner Antal 1847-ben bácsi czimz. püspök, és kanczellariai udv. tanácsos, utóbb győri megyés püspök volt.

Karnyik család. (Máskép Fábri.)

Közűlök Karnyik máskép Fábri Sámuel és fia István 1754-ben Nógrád vármegyében éltek.

Károly család. (Nagy-Károly, gróf.)

Egyike legrégibb őstörzsökös magyar mágnás családainknak, mely máig virágzik. Eredetét azon Kaplony nemzetségből (genus) vette, mely az Árpád alatti magyarok bejövetelekor az első foglalás utján nyerte birtokait. A Kaplyon nemzetség Szatmár vármegyében telepedvén meg, idővel több családágakra oszlott, mint a Bagossy, Csomaközy, Vetéssy, Vaday és Károly családra ^[308]*, mely utóbbi a többit vagyonban és fényben fölűl mulván, a nemzetség törzsbirtokának Kaplyonnak, valamint az előnevet adó Nagy-Károlynak nagyobb részét jelenleg is birja.
Mint fejlődött, és mint sarjadzott le a Károlyi család ^[309]*, azt a következőkből látandjuk. Családfájuk imez:
I. tábla.

János de genere Kaplyon; Simon de Kaplyon 1264.; Péter; Péter, kitől a Bagossy cs.; András dictus Eördung de genere Kaplyon. 1291; Péter 1267.; Eudus 1267. kitől a Csomaközy család.; Péter dictus Zonga; Lőrincz, Pál, kiktől a Vetéssy cs.; Eudus v. Marhardus. 1342.; Simon Eordung de Kaplyon 1329.; Mihály. †; Miklós. †; László 1380.; András; László †; György. †; Mihály 1408. (Becsky Anna); László 1360. (Domahidy Ilona); Jakab 1396. 1420.; Demeter (1. Dengeleghy Anna) 2. Semsey Kata); Lőrincz.; János. †; Miklós.; Zsófia.; Lőrincz. †; Gábor. †; György. †; Bertalan de Károly 1418. (Krisztina) Folyt. II. táblán.; László v. Lancz de Károly 1420.; László. †; Margit 1479. (Butkai Ben.); Agatha (Ewdönffy Ambrus); László; Dienes.; Zsigmond.; László.; János.; László 1604. (Ziny Klára); Kata (1. Becski István. 2. Pesthi Fer.); Ferencz.; Kata (Bethlen István); Zsuzsa † 1622. (Bethlen Gábor fejed.); László. †; Kristóf.

II. tábla.

Bertalan, ki az I. táblán. 1418. (Krisztina 1445. özv.); János. 1445.; László 1445.; Mihály 1445.; András. 1445.; Simon. 1446.; Mátyás 1513. (Kasuhy Bora); Benedek 1513. (Adoga); István kanonok. 1518.; Ferencz. †; László 1502. (Beckh Adviga); György. †; Miklós. †; Péter 1540. uj adom. (Zechy Kata); István †; György; Mihály † 1595. (Perényi Erzse); András. †; Kata (1. Kemény Istv. 2. Kávssy Istv.); Anna (Guthy Péter); Zsófia (Irinyi György); Mihály sz. 1585. † 1626. báró, főispán. (Segnyey Bora); Bertalan. †; Péter. †; Zsuzsa (Esterházy Pál); b. Ádám főispán † 1651. (Tököly Mária); Miklós †; László főispán † 1689. (1. Csapy Judit 2. Sennyey Erzse); István. †; Péter.; Eva (Haller Sámuel); Bora (Palocsay István); Kata (Zichy Pál); Mihály ezredes † 1682. (Haller Mária); Bora. (b. Palocsay); István Zentánál esett el.; Sándor főisp. táborn. gróf † 1743. (gr. Barkóczy Krisztina); Judit (Palocsay Istv.); Krisztina (Perényi János); Teréz (Becsky György); Éva (Ujfalussy Andr.); István.; Erzse (Csáky Tamás); Ferencz sz. 1705. főisp. (gr. Csáky Krisztina); Klára (Haller Gáb.); László †; Kata (Zichy Pálné); Antal sz. 1732. † 1791. tábornok. (B. Haruckern Jozéfa) Folyt. III. táblán.; Sándor †; Franciska (gr. Stahrenberg Józs.); Mihály †; Bora; Zsuzsa (Perényi Pál.)

III. tábla.

Antal, ki a II. táblán sz. 1732. † 1758. főispán, tábornok. (b. Harruckern Jozefa); József sz. 1768. † 1803. főispán (gr. Waldstein Erzse); Mária sz. 1793. sept. 25. (gr. Königsegg Fer.); István sz. 1797. főispán (1. gr. Dillon Georgina. 2. gr. Esterházy Franciska); Lajos sz. 1799. főispán (hg. Kaunitz Rittberg Ferdinandina); Franciska sz. 1800. (gr. Sztáray Albert); György sz. 1802. főispán (gr. Zichy Karolina); Jozefa sz. 1803. (gr. Trautmansdorf József); László sz. 1824. † 1852.; Alajos sz. 1825.; Eduard sz. 1821. (gr. Kornis Klára); Erzse sz. 1822.; 2-tól Sándor; Geraldin (gr. Pálffy); István.; Georgina.; Gyula.; Victor.; Gábor.; Tibor.; István.; Pálma.

Mint a családfáról látjuk, a terjedelmes kaplonyi nemzetségből kiváló és oklevelesen ismert törzse a családnak János, kinek fia Simon (Comes), ennek fia Péter és Eudus 1267-ben ugyancsak a kaplyoni nemből eredt Illés- és Pétertől Vada nevü örökös földjeiket megveszik ^[310]*. Ugyan erről 1280-ban a n.-váradi káptalan előtt történik bevallás ^[311]*.
1312-ben Simonnak fia Urdungnak nevezett András, ugynevezett Eudusnak fia György a Csomaközyek törzse, és emlitett Simon testvérének Péternek fia Péter, kitől a Bagossiak származtatnak, I. Károly királytól Vada földjére királyi adományt visznek ^[312]*.
1342-ben Pál országbiró nyugtatványt ad öt giráról Urdung András fiainak Simonnak, Miklósnak, Mihálynak, és II. Eudusnak vagyis Marhardnak, melyeket ezek neki Péternek Zonga Péter nevü fiával, és kaplonyi Pál és Miklóssal eszközlött egyességért fizettek ^[313]*.
Most emlitett Eudus vagy Marhardnak fiai Mihály, Miklós, László és András; kik közűl a két utóbbi már Károly-nak neveztetett, 1387-ben a megyei hatóságtóli fölmentvényt és pallos-jogot nyertek Zsigmond királytól ^[314]*.
Ugyancsak most emlitett Karoly László 1390-ben tanuvallatást tétetett, hogy Zénás Péter és Zarvadi István Lászlónak fia száz sertését hajtatá el Karoly helységéből ^[315]*. 1408-ban pedig e László Olcsvát mint örökségét a vármegyei törvényszék előtt perrel megnyerte ^[316]*.
1421-ben nevezett Marhard v. Eudusnak fia András, és fia István tanuvallatást eszközöltetett Lengyel Rezegey János, Pelseuczy Nagy János és olnodi Zudar Jakab ellen, kik Károly-Apáthi helységet felgyujták, lakosait rabokul vivék, és a Karolyi nemeseknek kétezer arany forintért kárt okozának ^[317]*.
Ezen ág azonban kihalván, Eudus testvérének Urdung Simonnak fiai László, Mihály és Jakab voltak. Közűlök László mester már szintén Karoly-nak neveztetett. Megsebesités végett Witkay István és László ellen folytatott pert, melyet Bebek Imre országbiró 1360-ban sz. Mihály nyolczadára halasztott ^[318]*. Unokáiban ez ág kihalt. Testvérének
Jakabnak is, ki 1396–1420. közt él, ága – mint a táblázat mutatja, – hamar véget ért.
A harmadik testvér Mihály, kinek Becski Annától két fia volt: Lancz vagy László, és Bertalan.
Karoly Lancz vagy László, 1419-ben az alább emlitendő uj adomány-levélben részes, és egyike azoknak, kik 1428-ban Nagy-Károlyt birták, és kik az ettől különböző Karuli pusztát is a Báthoriaktól visszafoglalták ^[319]*. Ennek fia szintén László, kit – Mátyás király emlékezetébe hozván a római császár ellen folyó háboruját és annak szorongató körülményeit, bizalmasan megkeresett, hogy Hamburg ostromában lévő hadainak táborában 1482-ki kisasszony ünnepe 3-ik napján kelt levelének vétele után azonnal állitson tizenkét fegyveres lovast, és ezeket személyesen a királyi hadsereghez vezesse, és pedig ugy, hogy megérkezésétől számitva egy hónapig vele egyetemben hadakozhassék, bizonyossá tévén őt, hogy egy hónál tovább nem tartóztatja, és azon felül ezen csapatra teendő minden költségeit vissza adandja, ebbeli szolgálatai iránt mindenkor elismeréssel fog lenni ^[320]*. Fiai közűl csak Zsigmondnak volt fia László, kinek Zyny Klárától kihalt gyermekei közűl egyik leánya Kata Bethlen Istvánné, másik leánya Zsuzsanna Bethlen Gábor fejedelem első neje, meghalt 1622-ki május 11-én ^[321]*.
Lancznak testvére Bertalan Zsigmond királlyal a külföldön járt, és mind hős tettei, mind egyéb hű szolgálatai által fényes érdemeket szerze, melyeket, de kivált korábbi időben, különféle szoros körülmények között, s legnehezebb küldöttségeiben Franczia-, Angol- és Németországban jártakor bizonyitott hivségét és ügyes magatartását figyelembe vevén, ősi nemzetségi birtokaira uj adomány-levelet nyert 1418-ban. Bertalannak hitvese volt Istvánd és Kölcse helységbeli György nevü birtokosnak leánya Krisztina ^[322]*, ki egy 1445-ik évi oklevél bizonyitása szerint már emlitett évben özvegy volt. Fiai András, János és Mihály.
Andrásnak fiai: Benedek, kinek 1511-ben özvegye Adviga; és István gyulafejérvári kanonok 1518-ban.
Mihálynak fia Mátyás, kinek 1511-ben neje Kasuhy Borbála. 1513-ban.
A harmadik testvér János, ennek csak egyik fia László nemze nejétől Beckh Advigától fiút Pétert.
Nevezett Péter 1540-ben uj királyi adománynyal erősittetett meg birtokaiban ^[323]*. Nejétől Zechy Katalintól nemzé Istvánt, Györgyöt, Mihályt és Andrást.
Ezek közűl Mihály 1594-ben ismét uj királyi adományt vitt ősi birtokaira. Meghalt 1595-ben ^[324]*. Második neje Perényi Erzsébet volt. Ettől fiai Bertalan és Péter mag nélkül haltak el; Mihályról alább lesz szó. Leánya Zsuzsanna báró Esterházy Pál első neje volt, meghalt 1629-ben.
Mihály szül. 1585-ben; atyja korán, alig tiz éves korában meghalván, anyja felügyelete alatt neveltetett, utóbb II. Mátyás király udvarában asztalnok hivatalt viselt két évig. Hadi és udvari hű szolgálataiért 1609-ki dec. 11-én a vörös pecséttel élhető mágnások (bárók) sorába emeltetett. 1618-ban dec. 14-én mint királyi biztos működött Nagy-Károlyban az erdélyországi követekkel tartott tárgyalásokon. – Sógora Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szatmár vármegye főispánjává nevezte, mely méltóságban őt 1622-ki jul. 16-án II. Ferdinand király is megerősité. Mint Bethlen Gábor tanácsnoka és aranysarkantyus vitéz halt meg 1626-ban ^[325]*. Nejétől lapispataki Segnyei Borbalától gyermekei 1. Ádám. 2. Miklós †. 3. László. 4. István. 5. Miklós. 6. Péter. 7. Éva Haller Sámuelné.
Ezek közűl Ádám 1641-ben II. Ferdinand alatt Szatmár vármegye főispánságát viselé, de ettől őt Rákóczy György megfosztá, és azt rosályi Kún Istvánnak adta. Ennek halála után 1660-ki sept. 1-én I. Leopold király ismét visszahelyezé őt a főispánságba, és egyszersmind megerősité ekkor már mint szatmári várkapitányt és tanácsnokot. Meghalt fiu-örökösök nélkül 1661-ki márcziusban. Neje késmárki Tököly Mária.
László (Mihálynak fia) azonnal testvére halála után 1661-ki jul. 13-án megerősittetett a szatmári főispánságban. 1669-ki febr. 18-án I. Leopoldtól azon kegyelmes igéretet nyeré, hogy utánna fia Mihály leend a nevezett megye főispánjává; azonban Mihály e méltóságban nem részesülhetett, mert még atyja életében, már mint főezredes és nős férfiu 1682-ben Tököly Imre hadai által veszté vitézül életét. Nejétől Haller Máriától egyetlenegy leánya Erzsébet idővel Csáky Tamás neje lön. – László azonban 1670-ben Szatmár vár magyar főkapitányává neveztetett, de ezenközben mind a török háborúk mind a belzavarok által mind Károly városa, mind egyéb helységei feldulatván, marhái elhajtatván, vagyonában végtelen károkat szenvedett. Mint főispán, aranysarkantyus vitéz, királyi főkomornok az 1681-ki országgyülésen kir. biztossá, és felső magyarországi királyi táblának bárójává neveztetett ki. Főispánságáról lemondván, azt I. Leopold király egyetlen fiának Sándornak, ki egyedül maradt életben fiai sorából, adá 1687-ki aug. 4-én ^[326]*. És ezután mindketten mint főispánok különlevél által hivattak az országgyülésre és I. József koronázási ünnepélyére 1687-ki aug. 26-án. Visszatérvén a koronázási ünnepélyről maga iktatá be fiát a főispánságba a királyi meghagyás szerint. Meghalt 1689-ki febr. 28-án. Második nejétől kis-sennyei Sennyei Erzsébettől, kivel 1646. nov. 25-én kelt egybe, – huszonhat év alatt egy idétlen magzattal husz gyermeke volt, de ezek nagyobb része gyermekkorában halt el. Csatatéren halt el mint már emlitők Mihály, ezen kivül másik fia István igy is végzé életét Zentánál a török elleni ütközetben. Ezeken kivül még egy fia Sándor, a családnak mintegy második statora, maradt meg; kiről alább.
Lászlónak leányai közűl Juditot Palocsay István, Krisztinát Perényi János, Zsuzsanát Perényi Pál választá s vette feleségül. Nemkülönben Évát Devék-Ujfalussy András, Tereziát pedig Becski György vezette oltárhoz.
Lászlónak fia nevezett Sándor szül. 1668-ki mart. 20-án. A szatmári főispánságban atyjának utóda lön; és 1699-ki jul. 23-án a felső magyarországi kir. táblának bárójává, 1700- és 1701-ben pedig különféle ügyek elrendezésére királyi biztossá neveztetett ki. 1702-ki jul. 27-én megnyeré a királyi biztositást, hogy a főispánság fiára Lászlóra szálland, ki azonban atyja előtt halt meg. Sándor valamint házi és hivatalos ügyeiben, ugy a hadi pályán is fontos szerep vivője volt. 1697-ben a Tokaj Ferencz vezérlete alatt inditott támadás leküzdésére a megyei banderium élén hatályosan működött. Az 1703-ban kezdett Rákóczy forradalom elején – daczára az ellene egynémelyek folytonos keseritő gyanusitásainak, szintén ő volt első, ki a feltámadt kuruczokat Dolhánál szétverte. A nyert győzelem után az elfogultlanabb Nigrelli császári főkapitány tanácsára Bécsbe ment fel az események feljelentésére; azonban sikertelenül járt, sőt a dolhai győzelem jelei, az elfoglalt kurucz zászlók ugy fogadtattak némely kormányszéki tiszt urak által, mintha azokat valamely fegyvertárból mint I. Rákóczy Ferencz korából valókat fitogtatásul szedte volna elé. Visszatérvén az országba, miután hűsége daczára is pártosnak tartaték, Rákóczyhoz állott, és annak egyik fővezére lön. Ez idő alatt is többször igyekezett az országos ügynek békés megoldásán, míg végre a romhányi csata után főleg ő eszközlé egyik részről 1711-ben az ugynevezett szatmári (vagy nagy-károlyi) békekötést. Érdemeinek némi jutalmául 1711-ki sept. 15-én Eleonora özvegy fejedelemné, valamint 1712-ki jan. 27-én az uj király III. Károly is főhadvezérré helyettessé nevezte. És ugyan ez utóbbi öt, s általa utódait azon évi april 5-én grófi méltóságra emelte, miután őt már előbb egy 1711-ki aug. 1-én kelt levélben grófnak czimezé. 1719-ben némely föllázadók megzabolázása ismét reá bizatott. Az 1723-ki országgyülésen pedig több ügynek elrendezésére királyi biztosul neveztetett. Ugyan ez évi sept. 12-én belső titkos tanácsossá neveztetett; sőt hadi érdemeit figyelembe vevén, 1723-ik oct. 4-én a lovasság vezérévé, 1724-ki jan. 5-én pedig a felállitott helytartó tanács tagjává és tartományi biztosság főigazgatójává tétetett.
1734-ben az ország szükségére egy állandó lovas ezredet állitván fel, jan. 13-án főezredessévé neveztetett ki; és ezen ezreddel küldé ő egyetlen fiát Ferenczet a Rajna mellett legközelebb támadt háboruba. – 1741-ben a tisztántúli fölkelt nemes seregek vezérletével bizatott meg; és ugyan ezen évi sept. 24-én M.-Terézia által főhadvezérré (Feldmarschal) neveztetett ki.
Hadi és politikai fényes pályájának közepette, valamint uradalmai rendezésére, ugy főleg jótékony intézetek, egyházak alapitása s fölsegélésére nézve is szép nyomokat hagyott maga után. Nagy-Károlyban a kegyesrendi szerzet egyháza s társas lakhelye valamint a szegények kórháza neki köszönik létüket; hasonlóan Pesten a Klára szüzek részére is zárdát alapita. Meghalt gróf Károlyi Sándor 1743-ki sept. 8-án kora 75-ik évében ^[327]*. Nejétől szalai gróf Barkóczy György leányától Krisztinától született gyermekei közűl csak leánya Mária gróf Haller Gáborné, és fia Ferencz jutottak nagykoruságra.
Ferencz szül. 1705-ben. Már 1721-ki jul. 24-én szatmármegyei főispánul neveztetett ki, és e méltóságba 1722-ki febr. 25-én be is iktattatott. 1734-ki april. 13-án atyja ezredéhez valóságos főezredessé nevezte őt III. Károly király, mely ezredet 1735-ben a Rajnához ő vezérlett. 1738-ban ezen ezred az ő nevére iratott át. 1739-ben a törökháboru elején lovassági tábornokká, és 1741-ben lovassági főhadvezéri helyettessé neveztetett. 1744-ben a porosz háboruban mint a tiszáninneni részek országos fő hadi kormányzója vett részt. 1745-ki sept. 3-án valóságos belső titkos tanácsossá, és még ugyanazon évi nov. 23-án a hétszemélyes tábla közbirájává; 1748-ban lovassági vezérré, utóbb kir. főasztalnok mesterré neveztetett ^[328]*. Mint a tudomány kedvelője N.-Károlyban nyomdát állittatott, e czélból 1755-ben a lőcsei nyomda műszereit vásárlá meg 2576 frtért ^[329]*. Meghalt 1758-ban ^[330]*. Nejétől gr. Csáky Krisztinától két leánya, egyik gróf Szapáryné, másik gr. Stahrembergné, és egy fia Antal maradt.
Antal szül. 1732-ki octob. 25-én. Iskolái végeztével atyja nyomdokaiba lépendő, 1751-ki jul. 30-án mint őrnagy atyja lovas ezredében nyeré az aranykulcsot. 1755-ben Esterházy József gyalog ezredében helyettes ezredes lön, a következő 1756-ban a lobosiczi véres ütközetben (oct. 1-én) meljén nehéz zúzást kapott. A katonai pályán fiatalsága óta kivált a porosz háboruban szerzett érdemei végett 1758-ki sept. 4-én Szatmár vármegye főispánjává neveztetett, és még ugyanazon évi octob. 18-án tábornagy lön. Ez előtt négy nappal ő vezérlé az emlitett Esterházy ezredet Hochkirchennél egy tüzes csatába, és a poroszok álgyu-sánczát bevette, s 36 álgyut foglalt el. Ez alkalommal lankadtsága és a meljén viselt zuzás következtében ott a csatatéren lováról lehanyatlott és katonáitól majd eltapodtatott, de érvágás és rövid nyugalom után ismét lóra ülvén, zavarba jött ezredét rendbe hozta. Ez után 1759-ki jan. 9-én a M.-Terézia vitéz rend keresztjével diszesittetett. Ő ellenben ugyanekkor huszezer forintot ajándékozott a várak és erősségek kijavitására; a nagy-bányai bányász-hivatalnak pedig a legszűkebb termés idején három év alatt a legcsekélyebb áron tizenkétezer köböl gabonát küldött. 1775-ben a királyi kincstárnak ismét tizezer forintot adott, mely összeget M.-Terézia a pozsonyi nemes iskolákra ajánlott át. Ő az iskolák kerületi főigazgatója is levén, fáradhatlan munkássággal e téren is legsikeresebb intézkedéseket tett. 1778-ban pedig a porosz háboru kiütésekor száz huszár-ujoncz kiállitására a hadi pénztárba hatezer hatszáz forintot ajándékozott. Ezen közben gondjai egyéb gazdászati ügyekre is kiterjedtek. A Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplin, Ugocsa és Szatmár megyéket áradásaik által pusztitó vizek szabályozásában fáradozott, és a 28 négyszegü mértföldre terjedő ecsedi lápot több mint tizenhét ezer forintnak reá forditásával nagyrészben lecsapoltatta; helységet uj telepitvényekkel népesitett, iskolákat, templomokat épittetett, szegény tanulókat segitett, tudósokat ápolt stb.
Ennyi hadi és polgári érdemei jutalmául folytonosan érte őt a kitüntetés. 1760-ban a hétszemélyes főtörvényszék közbirájává; 1763-ban a gr. Bethlen gyalog ezred tulajdonos ezredessévé, 1766-ban titkos tanácsnokká és főhadvezéri helyettessé; 1775-ben kir. fő asztalnok mesterré, 1787-ben a magyar nemes testőrség kapitányává; és 1790. mart. 29-én a horvát- és dalmátországi báni méltóságot több ok miatt elnem vállalván, azon évi nov. 22-én aranygyapjas vitézzé neveztetett ki. Meghalt 1791-ki august. 24-én Penczingben Bécs mellett. Nejétől báró Harruckern Jozefától, kinek gazdag hozományával a család terjedelmes birtokai még inkább szaporodtak, egy fia maradt József.
József született 1768-ki oct. 7-én. Már 1776-ban M.-Terézia királyasszony által Békés vármegye főispánjává neveztetett ki, mely méltóságba 1777-ben atyja által iktattatott be. Alsóbb iskoláit Váczon, a jogot Pesten végezvén, Bécsben hallgatá a legjelesb tanárokat. Huszonnégy éves korba jutván, kir. kamarássá neveztetett; és ugyan ez időben a kir. helytartó tanácsnál titoknoki hivatalt viselt. 1790-ki aug. 20-án mint Szatmár megye zászlóaljának fővezére a megye seregét Bécsbe vezetvén, a felséges udvar előtt ünnepélyesen jelent meg. És ugyanazon évi octob. 5–20. között II. Leopold király koronáztatása előtt ő vivé a budai országgyülés megbizásából a királyi hitlevelet Frankfurtba II. Leopoldhoz, honnan a kir. válaszszal gyorsan is visszatért. 1791-ki oct. 13-án meghalt atyja helyébe Szatmár vármegye főispánjává neveztetett; melybe 1794-be iktattatott be. 1796-ban hg. Esterházy Miklósra, ő reá, Horváth Zsigmond és Rhédey Ferencz tanácsosokra, mint küldöttségre bizatott a Károly főherczegnél teendő tisztelkedés és a magyar vitézeknek ajánlása. Karolyi József vezérlé 1797-ben Szatmár megye nemes felkelő seregét, valamint 1800-ban mint ezredes és tiszamelléki osztály-vezér a Szatmár, Szabolcs, Marmaros, Bereg és Ugocsa megyék nemes fölkelő seregeit ^[331]*. Mind ezeken felül egyéb áldozatot is hozott a hon oltárára. Saját költségén 555 ujoncz katonát állitott; a hadi szükségekre 124 ezer forintot, 4400 pozsonyi mérő zabot 2800 mérő kétszerest, 1900 mérő rozsot adott. Ezen felül egyházakra, iskolákra, tanitó mesterekre is sokat áldozott. Ő épitette a poroszlói és nagy-majthényi templomokat, a nagy-majthényi, józsefházi, és szaniszlói paplakokat, és Nagy-Károlyban uj csinos kastélyt emeltetett. Meghalt férfi kora delén élte 35-ik évében, 1803-ban Bécsben; eltemettetett a kaplonyi nemzetségi sirboltban. Hitvestársától gróf Waldstein-Wartemberg Erzsébet csillagkeresztes hölgytől, kivel 1789-ben kelt egybe, és ki 1813. jan. 3-án halt meg, – következő nagyobb kort élt gyermekei maradtak:
1. Mária szül. 1793-ki sept. 25-én. Férje lett 1811-ki jul. 11-én aulendorfi gr. Königsegg Ferencz cs. k. kamarás, kinek leánya gr. Königsegg Franciska gr. Andrássy György hitves társa.
2. István cs. kir. kamarás, és jelenleg a sz. István társulat elnöke stb. szül. 1797-ki nov. 18-án. Első hitvese volt Dillon Eduard grófnak, ezredes helytartónak, és sz. Lajos franczia király rend vitézének leánya Georgina, kivel egybekelt 1820. jun. végén; és ki meghalt 1827-ki május 3-án Drezdában. – Ettől születtek gyermekei: a) Eduard Emanuel Párisban 1821-ki jun. 18-án, ki 1851-ki mart. 1-én kelt egybe Kornis Klára grófnővel, – és b) Erzsébet-Mária szül. Bécsben 1822. sept. 29-én. – Második hitvese volt gr. Esterházy Franciska csillag-keresztes hölgy, kivel egybekelt 1831-ki január 24-én, és ki 1844-ki febrár 15-én halt meg, eltemettetett Fóthon. Ettől fia Sándor.
3. Lajos szül. 1799-ki september 15-én. Cs. k. kamarás, Csongrád megyének főispáni helyettese, és (1836-ban) a m. gazdasági egyesület elnöke volt. 1841-ben Abauj megye főispánjává neveztetett ki, és e méltóságba 1842-ben beiktattatott. Jogtudorságra 1819-ki nov. 21-én emeltetett. Házasságra lépett Kaunitz-Rittberg Alajos herczeg leányával Ferdinandina grófnővel 1822-ki nov. 4-én. – Gyermekei László szül. 1824-ki febr. 26-án, és Alajos szül. 1825-ki aug. 8-án.
4. Francziska szül. 1800. octob. 19-én. Férjhez ment 1818-ki jun. 16-án nagy-mihályi gróf Sztáray Albert cs. k. kamaráshoz.
5. György, szül. 1802-ki mart. 28-án. A magyar akademiának igazgató és tiszteleti tagja, 1841-ben Békés vármegye főispánja, mely méltóságba 1842-ben iktattatott be. Egybekelt Pozsonyban 1836-ki május 16-án zichi és vázsonkeői gr. Zichy Károly leányával, az 1819-ki nov. 8-án született Zichy Karolina grófnővel, kitől gyermekei Gyula, Geiza, Gábor.
6. Jozefa cs. k. palotahölgy szül. 1803-ki nov. 7-én. Egybekelt 1821-ki octob. 16-án gróf Trautmansdorf József cs. kir. kamarás, b. titkos tanácsos, és akkor Ausztria berlini követével.
A gróf Károlyiak neve hazánk mágnásainak azon fényes koszoruját ékíti, mely őseinek hazafiságban és honszeretetben dicső példáján haladva a közhasznu honi intézetek elémozditásában, terjesztésében, és pártolásában kitünő részvétet tanusit. E tekintetből ha nem emlitjük is jelenlegi áldozataikat, a multból is nem csak a nemzeti lóverseny érdekitésére alapitott évenkinti becses jutalom-dijak, és egyéb hazai vállalatok szólnak hangosan, hanem a m. akademia is adatokat szolgálhat. György gróf egyike volt a társaság első megalapitóinak, midőn annak felállitásakor tőkéjéhez 40 ezer forinttal, István gróf 20 ezer, Lajos gróf 10 ezer forinttal járultak; és ez utóbbi a magyar gazdasági egyesület alapjára négyezer forintot ajándékozott.
György grófnak izletes s nagyszerü palotája, hol a nemzetségi levéltár is őriztetik, – Pestet ékesiti. Ő épitteté többi közt a kaplonyi diszes templomot és családi sirboltot is. – István grófnak a fóthi gyönyörü templom, és lakhelyeül szolgáló palota köszöni lételét.
A Karoly-ak ősi nemzetségi czimere egyik lábán álló karvaly (karol-madár = nisus), fölemelt másik lábával szivet tartva; és némely régi pecsét-rajzokon azt csőrével is marczangolva. E czimer a grófságra emeltetéskor tetemesen bővittetett, és jelenleg a Károlyi grófok czimere – mint azt följebb a metszvény is mutatja – következő: A paizs keresztmetszéssel négy részre oszlik, ugy mindazáltal, hogy a paizs aljáról két rézsutos vonal által fölfelé gúla alakban keskenyülő osztály az ötödik udvart képezi, és még ezen fölül a paizs közepét egy koronás fejü, farkát szájában tartó sárkány által köritett gömbölyü udvar foglalja el a nemzetségi ős czimerrel, a kék mezőben fehér sziklán szétterjesztett szárnyakkal egylábon álló karvalylyal, mely jobb lábával egy piros szivet tart. A czimerpaizs 1-ső osztályában kék mezőben hátulsó lábaira ágaskodó szarvas, a 2-ik osztály ezüst mezejében kiterjesztett szárnyakkal egyfejü sas; a 3-ik osztály kék mezejében kétfarku, hátulsó lábain álló oroszlán, első lábaival fehér-vörös zászlót tartva; a 4-ik osztály kék mezejében koronás, és szárnyas angyalfej látszik. Végre az alsó 5-ik osztály ezüst mezejében aranykoronán, egy koronás, kiterjesztett ezüst-vörös szárnyu, halfarku szirén látszik. A paizsfelötti grófi koronán három koronás sisak nyugszik. A jobboldalin balra fordulva kétfarku oroszlán ágaskodik, első lábaival kivont kardot villogtatva, a közepső sisak koronájából pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki jobb kezével kivont kardot, a balban levágott vérző fejet üstökénél fogva; a baloldali sisak koronáján kiterjesztett szárnyaival grif áll, első jobb lábával meztelen kardot, a másikkal hármas rózsát tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A paizs két oldalán telamonok gyanánt két kettősfarku oroszlán áll, fölkifelé tátott torokkal, első lábaik egyikével egyegy ezüst-piros zászlót emelve a szélső sisak felé ^[332]*.

Károlyi család. (Gocsith-szent-imrei.)

A család előbbi neve Gocsith volt, és ezt még a mult század végén is használá a család némely tagja, irván nevét Gocsith-Károlyinak.
Legrégebben Sáros megyében találjuk a családot, és azon megyében fekszik Szent-Imre helység is, melyben Károlyi László jelenleg is birtokos.
1515-ben Gocsith Károly, kitől – ugy látszik – a család a Károlyi nevet öröklé, Sáros megyében egy Soltiz házhelyét a hozzá tartozókkal együtt zálogba adja Kendy Istvánnak 16 frtban. A magyar záloglevél Szent-Imrén kelt ^[333]*.
A család a XVI. század végén leszármazott Nógrád vármegyébe is, hol Pincz helységet szerzé birtokul.
1590-ben élt szent-imrei Gocsith-Károlyi Ferencz, kinek nejétől Barbarich Ilonától leánya Kata 1614-ben Görgey Vilmos neje ^[334]*.
1672-ben élt Gocsith-Károlyi Borbála gagyi Báthori László özvegye, és már neje Melczer János hevesmegyei alispánnak ^[335]*.
1686-ban Pinczen birt Károlyi László ^[336]*.
1730-ban Gocsith-Károlyi Erzsébet Bárczay József özvegye többekkel nógrádmegyei Pöstény és Fogats puszták birtokába iktattatnak, de ellentmondás történt ^[337]*. Azonban 1773-ban még is birta Pöstény felét, mert azt akkor zálogitá el ^[338]*.
A nógrádmegyei ágból Károlyi János ugyanott 1829-től főszolgabiró, 1842-ben másod-alispán, 1847-ben első-alispán és országgyülési követ volt. Neje jeszeniczei Jankovics Róza.
Testvérei László az udvari kanczellariánál fogalmazó, utóbb itélőmester, jelenleg cs. kir. törvényszéki elnök.
Miksa, kinek neje baráthi Huszár Mária.
Nővéreik Török Adolfné, és Mária Mocsáry Antalné.
A család czimere a paizs vörös mezejében szárnyait szétterjesztő egyfejü sas, egyik lábában kulcsot, a másikban zöld gallyat tartva. Ugyanaz látható a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Károli család. (Paghi.)

Paghi Károli Pál 1539-ben I. Ferdinand király egyik biztosa Esztergamba azon egyezkedésre, mely Szapolyai követeivel tartatott, mind a két félnek alattvalóit illető peres ügyek elintézése végett ^[339]*.
Találunk Károly-Paty Károly családot is, melynek czimere vörös mezőben pánczélos kar könyöklő helyzetben, kivont kardot villogtatva; ugyanaz látható a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[340]*.

Károly család.

Károly Mihály a következő czimert nyeré. A négyfelé osztott paizs 1- és 4-ik osztály arany udvarában kétfejü fekete sasnak az udvar oldalából félig kinyuló teste látszik. A 2- és 3-ik osztály vörös udvarában pánczélos kar könyököl kivont karddal; fölötte egy, alatta két ezüstliliom látszik. A paizs fölött két koronás sisak áll. A jobboldaliból kiterjesztett szárnyakkal egyfejü fekete sas emelkedik ki. A baloldali sisak koronájából három (fehér vörös fehér) strucztoll nyúlik fel. A középsőn fehér liliom látszik. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös ^[341]*.

Károly család.

I. Leopold királytól 1692-ki máj. 20-án kapta Károly Sámuel a czimeres nemeslevelet, mely ugyanazon évben Szatmár vármegyében kihirdettetett ^[342]*.

Karóve család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak egyike ^[343]*.

Karpissek család.

1688-ban Trencsin megyében Zolnán székelt, és ott iktattatott be a nemesi lajstromba ^[344]*.

Karsa család. (Sz.-király-szabadgyai.)

Közűlök Mihály 1819-ben ügyvéd volt.

Karsanits család.

A mult század végén Karsanits Mihály Krassó vármegyének alügyésze, 1798-ki jan. 8-án Barsmegyétől nyert nemesi bizonyitványát azon évi május 30-án Krassó megyében hirdetteté ki. Jelenleg Krassó megyében e család nem létezik.

Karth család.

Karth Tamás Antal 1736-ban III. Károly királytól kapta czimeres nemesitő levelét ^[345]*.
Czimere a paizs felső részének közepéből rézsutosan lehúzott két vonal által három udvarra oszlik, a két felsőbbik arany udvarban fekete szétterjesztett sasszárny látszik. Az alsó gúla alaku vörös udvarban zöld téren pánczélos sisakos vitéz áll kivont karddal. Ugyanaz nyúlik ki a paizsfölötti sisak koronájából is, két kiterjesztett sasszárny között. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös.

Karthali család.

Régi kihalt család. 1520-ban élt közűlök Karthali N. ^[346]*.

Kary család.

Székely nemes család, egyik ágazata Trencsin megyében Beczkón székel, hová Kary Pál telepedett, 1796-ban Gyergyó széktől nyert nemesi bizonyitványt mutata fel. – 1801-ben élnek György és Pál. 1803-ban már Révfaluban is laknak, névszerint Pál, és fia Pál, és Kary Ferencz. 1837-ben Rétfaluban élnek Pálnak utódai Mihály, József és János; és Ferencznek utódai Károly, János, Mihály.

Kása család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak egyike ^[347]*.

Kassai család. (Kolosvári †.)

Erdélyi család, mely főleg a fejedelmek korában virágzott. Kassai István Bethlen Gábor alatt fő-ember ^[348]*; 1626-ban egyik küldött Brandenburgi Kata elé ^[349]*. Rákóczy I. György alatt itélőmester. Neje volt Viczei Anna, kinek Drassó egészen a springi és vingárdi részekkel átiratott 1635-ki dec. 10-én ^[350]*, és e jószágokra nézve az ő javára 1636-ban lemondott az Apaffy család ^[351]*. Fia volt István, ennek neje Gerendi Klára.
A családfa ^[352]* következő:

Kassai István 1619–1635. itélőmester (Viczei Anna); II. István (Gerendi Klára); Miklós † 1662. körül; Ferencz (Bánffy Sára); Anna (1. Nemes György 2. Mikes György.); Borbála (n.-megyeri Keresztesi Samu).

II. Istvánnak gyermekei 1655-ki mart. 24-én osztoztak. Ferencz jelen volt Ali basa táborában, midőn Apaffy Mihály fejedelemmé tétetett ^[353]*.
A mult század első felében Borbála-ban kihalt a család, és a Kassai jószágok publicáltatása iránti rendelet 1733. martius 30-án adatott ki ^[354]*.

Kassai család.

Jelenleg is létezik Zemplin vármegyében, birtokos Gesztelyen és Mihályiban ^[355]*.
Trencsin megyében a nemesi lajstromba iktatva leljük Kassay (vagy Cassay) Mártont, 1666-ik évben Bicsén. – Kassay János nemeslevele 1818-ban Borsod vármegyében hirdettetett ki ^[356]*.
Egy másik ágnak, mely Turócz vármegyéből eredt Pest megyébe, leszármazása ez:

Kassay György 1792.; Márton lak. Aszódon; Pál 1834. ev. lelk. Tót-Györkön; Zsigmond.

Kassay György Turócz vármegyétől nyert nemesi bizonyitványát 1792-ben Pest vármegyében is kihirdetteté. Fia Márton Aszódon lakott. Ennek fia Pál ágost. evang. lelkész Tót-Györkön, 1834-ki nov. 15-én vett ki Pest vármegyétől nemesi bizonyitványt, melyet Nógrád megyében 1835-ki aug. 26-án hirdettetett ki ^[357]*.

Kastal család.

Jelenleg Szabolcs vármegye nemes családa, és ezen megyében birtokos Ajákon.
Egy ága a családnak Erdélyben Szászvároson élt, hol Kastal Antal 1815-ben a városnál hivatalnok.
Bihar megyében Váradon is találjuk e család egyik ágát ^[358]*. Ezekből Kastal Imre e század elején mint jogász alkalmi verseket ir ^[359]*. Józsefnek neje Csató Krisztina volt.
«»Kastal N. gyula-fejérvári kanonok volt.

Kastellánffy család. (Szentléleki.)

A XV. században élt Kastellánffy György, ki Zrinyi Miklós özvegyét, Corbaviai Ilonát birta nőül.
Sz.-léleki Kastellánffy Lászlónak neje Rátkai Orsolya volt, ki utóbb 1560. táján gersei Pethő László hitvese ^[360]*.
Kastellánffy Péter jelen volt az 1569-ki országgyülésen, és ez országgyülés alatt a mágnások sorába emeltetett ^[361]*.
A család neve legtöbbnyire Castellanffy-nak iratott. Már kihalt.

Kasúhy család. (Kasúhi †.)

Zemplin vármegye kihalt nemes családa, mely azon megyei Kasúh most Kazsú helységet birta ^[362]*.
1423-ban Kasúhi Péter deák (litteratus) neje Makó Kata többekkel nádori itélet folytán osztozik meg zemplinmegyei Szentes helységen ^[363]*.
1511-ben Kasúhy Borbála, Károly Mátyás hitvese volt ^[364]*.

Kasza család. (Tamásfalvi.)

Gömör vármegyében Rimaszombat mellett van Tamásfalva helység, arról irja előnevét a család.
A család czimere ez: a paizs kék udvarában zöld téren oroszlán ágaskodik, első lábaival három rózsát tart. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között aranycsillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család egyik ága a mult század elején Gömör vármegyéből Nógrád megyébe és innen Hont megyébe is elszármazott. Kasza István és János 1750-ki sept. 11-én Gömör vármegyétől nemesi bizonyitványt nyert, és azt azon évi nov. 19-én Nógrád megyében is kihirdetteté.
Jánosnak ágazata, mely Szécsény táján nagyrészben Lóczban telepedék meg, következőleg származott le:

János 1750.; Mátyás; György; Mihály; János; György 1846.; Ferencz Lóczban 1846.; Ignácz lak. Lóczban.; János 1846.; Boldizsár.; Ráfael.; János.; István.

Az e táblázaton állók közűl Ferencz, Ignácz és György, és ezeknek fiaik 1846-ban hirdetteték ki Nógrád megyében nemességüket ^[365]*.
1845-ben pedig idősb Mihály, István, Lajos és Ferencz nyertek Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt.
A följebbi táblázat élén álló Jánossal egykoru István szintén Lóczban lakott, utódai azonban nagyrészben Hontmegyébe szakadtak. Nevezett Istvánnak Szeles Annától fia Mátyás született 1721. dec. 13-án; és élt még 1805-ben is.
Ezen ágazat leszármazása következő:

István, Mátyás sz. 1721.–1805.; Ferencz † 1808. (Szombathelyi l); Ferencz Nógr. v. aladószedő 1836. lak. A.-Szécsénkén (Zathureczky Judit); József Hont v. főbiztos (Ujfalussy Judit); Antal Hont v. főbiró † 1844. febr. 14. (Ujfalussy Ilona); Antonia (Mészáros Pálné); János †; László lak. Magyarádon (Kóczián Teréz) 1859.; Károly 1859. Csányon; Karolina (bibithi Horváth Ferencz); Anna (Birsy); Bertalan (Horváth Rhenata); Apollonia hajadon; Luiza. †; Ágoston honti főbizt. (Stummer Francziska); Fáni (Buócz); Kálmán (Ticsénszky Anna); Stanczi.; Rhenata.; Mária (Biszterszky Károly).; Antal.; Janka.; Ilka.; Anna.; Vilma.

A család egyes ágai más megyékbe is elágaztak. Igy Kasza Pál 1611-ben Bars vármegye előtt tiltakozik a Dalmadyak részéről Csúzy Péter ellen.
Kasza Mária 1663-ban Gyürky György neje volt, midőn Hont-megyei Cseri helységre nézve Baloghy Gáspár beiktatásának ellene mondott ^[366]*.

Kasza család. (Kihalt.)

Egy másik Kasza, vagy inkább Kaszai (mert latinul de Kasza iratik) volt azon család, melyből Kasza István 1421-ben temesi főispán ^[367]* vala. Birtokait 1553-ban Petróczi (tán Petrovich); 1675-ben Zápolya; majd Kasza Pál, végre Illyesházy birták.
Talán ez azon Kasza család, melyről Bethlen Farkas irja, hogy Halmágyon volt ősi kastélya ^[368]*.

Kasza István 1421.; Szaniszló 1465.; János 1472.; Albert; Péter.; Kata (Radvánszky Györgyné); György 1490. 1519. (Pecheri Anna); Gáspár † 1563. (Tőkés-Ujfalussy Erzse).; Kata (Potornyay Ferencz); Zsófia (1. Koromházy István 2. Potornyay András)

Gáspárban 1563-ban fi-ágon kihalt a család.

Kasza család. (Torjai.)

Székely nemes család, felső, alsótorjai előnévvel.
Torjai Kasza András 1794-ben táblai ügyész.
Felső-torjai Kasza András az 1791–92-ki erdélyi országgyülésen Torda vármegye követe.
Al-torjai Kasza József 1815-ben Torda megyében adórovó biztos. Dániel ugyanott szegények ügyvéde 1830. táján.

Kaszács család.

Gömör és Zala vármegyében lakozó nemes család Fényes E. Geographiája szerint.

Kaszamoczky család.

Pestmegye nemessége sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Kaszanitzky család. (Nagy-selunczi).

Liptó vármegye nemes családa, mely ott Német-lipcsei curiáján székel. Az ujabb időkből ismeretes közűlök Kaszanitzky Pál ügyvéd, és Lajos Liptó vármegyének 1844-ben aljegyzője, 1848-ban szolgabirája.
Kaszaniczky András Krassó megyébe költözött, hol jegyző volt, és Liptó megyétől 1808-ki jan. 7-én kelt nemesi bizonyitványát Krassó megyében 1813-ki jul. 31-én tartott közgyülésen hirdetteté ki.

Kaszap család.

Heves és nógrádmegyei czimerleveles nemes család. Kaszap Mihály és neje Kada Ilona, és fiok Jakab; továbbá testvérei Kaszap István, és Kaszap Jakab III. Ferdinand király által nemesitettek meg Pozsonyban 1649-ki május 18-án kelt czimeres nemeslevélben, mely Nógrád megyében Losonczon 1652-ki jan. 29-én tartott törvényszéken hirdettetett ki ^[369]*.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló grif, első jobb lábával kivont kardot tart. Ugyanaz emelkedik ki a paizsfölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család leszármazása következő:

Mihály nemesség szerző 1649. (Kada Ilona); István közszerző 1649.; Jakab közszerző 1649.; Mihály; András 1704. 1726. Jobbágyiban (Nagy Kata); Jakab. †; Jakab 1756. (Agárdy Erzse); János; Mihály; Jakab.; János Heves v. szbiró 1829.; Benedek plebános Adácson.; András.; János.; István.; Pál.; János Nep. 1860.; Benedek.; Mária (Básthy Sándor)

A családfán álló András 1704-ben eléfordul a nógrádmegyei nemesek lajstromában. 1721-ki máj. 30-án Jobbágyiban egy curialis telkét elzálogitá Pintér András és Márton szurdok-püspöki lakosoknak. 1726-ban a nemesség-vizsgáló törvényszék előtt nemességét igazolja. Fia
Jakab kiszármazott a megyéből, de 1755-ben már ismét Nógrádban van, hol a jövevény-nemesek lajstromában áll neve. Ugyan ez évben tanuvallatást tétetett, és azt 1756-ban hitelessitteté. Fiának Jánosnak egyik fia János Heves megyében volt alszolgabiró 1829-ben, midőn Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt vett ki. Lakása Pásztó. Gyermekei a táblázaton állanak, birtokaik Nógrád megyében Megyerben stb.

Kaszap család.

Kaszap Péter és József testvérek 1791-ben nyertek II. Leopold királytól czimeres nemeslevelet.
Czimerük négyfelé osztott paizs. Az 1- és 4-ik osztály ezüst mezejében zöld téren zöld magyar ruhás férfiu áll prémes kalpaggal, csizmája sárga szattyán; oldalán kard lóg, jobb kezében botjával a földet érinti; a 2-ik osztály kék udvarába vörös mezü férfi kar nyúlik be, könyöklő helyzetben, három szál kalászt, és aranymérleget tartva; a 3-ik osztály kék mezejében szintén vörös mezü kar, kivont kardot villogtat. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezü kar, kardot markol. Foszladék jobbról ezüst-zöld, balról arany-vörös ^[370]*.
Nevezett Kaszap Péter 1792-ben Békés megyében hirdetteté ki nemességét.
Kaszapok laknak a Jászkerületben is, névszerint Mihály, József 1836-ban. Használt czimerük a paizs udvarában hal, a paizsfölötti sisak koronáján kar kivont kardot markolva.

Kaszás család. (Jáz-apáthi.)

Jáz-apáti Kaszás Imre 1580-ban nyert czimeres levelet.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali osztály kék udvarában zöld halmon aranykorona nyugszik, és abból fehér kócsagtollak nyúlnak fel; a jobboldali osztály vörös udvarában egy ragadozásra kész oroszlán ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronájából ismét fehér kócsagtollak emelkednek fel. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[371]*.
Az 1635-ki sz. Gál apát ünnepelőtti második ferián jász-apáthi Kaszás Imre, (Bálintnak fia) nógrádmegyei Egyház-Dengeleghi, Szőllősi, és Hevesmegyei Pásztói részét budai Bolgár Pálnak és nejének Toldy Katalinnak ezer forintba vallja be ^[372]*.
Kaszás Bálint 1612-ben szatmármegyei Vetés és Gyülvész helységben részbirtokot nyert királyi adományban ^[373]*.
Zemplin megyében Kaszás nevü család a kihalt, és az élő czimerleveles családok sorában is emlittetik ^[374]*.

Kaszmér család. (Felső-őri.)

Vasmegyei felső-őri 1582-ben adományzott családok egyike. L. Zámbó cs.

Kaszner család.

Kaszner András 1791-ben II. Leopold király által emeltetik nemességre ^[375]*.
Czimere négyfelé osztott paizs; az 1-ső és 4-ik osztály arany mezejében hármas zöld dombon aranykorona fölött szétterjesztett szárnyakkal barna egyfejü sas, testével jobbfelé fordulva; a 2- és 3-ik osztály ezüst mezejében három vizszintes csíkolat látszik, és az előtérben természetes szinü oroszlán ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a leirt sas látható. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék.

Kászoni család. (Nagy-kászoni.)

Csikszéki eredetü székely család, melyből a XVIII. század elején Kászoni János alapitá a Kászoni b. Bornemisza családot.
Közűlök András 1651-ben, Miklós 1668-ban Imre 1687-ben, Mihály 1764-ben a kászoni alszék alkapitányai ^[376]*.
Kászoni Mihály 1794-ben Csikszéki alkirálybiró.
A székelyföldről kiszármazott a család a megyékre is, nevezetesen Kolos megyébe, hol 1815-ben Kászoni Miklós királyi perceptor, József ugyanakkor alszolgabiró. Ugyanott 1848-ban Antal, Ignácz, és Ferencz hivataloskodtak.
A család némely tagja Magyarországra is kiszármazott, igy előnevénél fogva e családhoz kell számitanunk kászoni Kászony Jánost, a budai helytartóságnál volt agenst és táblabirót, ki annak idejében a nemzeti szinművészetnek Budapesten létrehozása körül sokat fáradozott. Meghalt 1858-ki mart. 10-én kora 73. évében ^[377]*.
Magyarországon szintén több helyen laknak Kászoni-ak. Igy Zemplin megyében is a nemesek sorában áll ^[378]*. Szatmár megyében birtokos e század elején Rápolton ^[379]*. Ezen kivül Bács, Somogy, Szabolcs, Torontál megyékben is a nemesek sorában állanak.
Arad megyében a Maros mentén több helyütt (Batuczán, Berzaván stb.) birtokos Kászoni András özvegye ^[380]*.
Kászony Ferencz 1791-ben országgyülési követ, és az urbéri bizottmány tagja ^[381]*.
Kászoni Márton esztergami kanonok Apaffy Mih. korában ^[382]*.
Erdélyben van kercsedi Kászoni család is, melyből László 1791-ben Szászváros-szék országgyülési követe, 1794-ben pedig király-birája.
A mult század elején találunk Kászonyi Tamásra, ki 1713-ban III. Károly királytól czimeres nemeslevelet nyert. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren balfelé haladó fekete vadkan. A paizsfölötti sisak koronáján kék mezü kar könyököl kivont karddal. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[383]*.

Kasztenholcz család.

1751-ben M.-Terézia királyasszony által nemesittetett meg.
Czimere először vizirányosan kétfelé oszlik, és a felső kék udvarban jobbról balra rézsutosan vont fehér csíkolaton három zöld makk látszik. Az alsó rész két függőleges vonal által három udvart képez; a középsőben vörös mezőben szárnyas fejü bot körülövedzve két kigyó által (caduceus) látható, a két felső aranyudvarban fekete zerge ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan félig kék, félig ezüst, a baloldali félig arany, félig fekete vörös mezbe öltözött kar könyököl, zöld növényt markolva. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstkék ^[384]*.

Kaszterer család.

Kaszterer Keresztély 1686-ban I. Leopold királytól nyerte czimeres levelét ^[385]*.
Czimere négyfelé osztott paizs; az 1- és 4-ik osztály kék udvarában három aranycsillag ragyog, egyik feljebb, kettő alatta; – a 2- és 3-ik osztály vörös udvarában kiterjesztett szárnyakkal egyfejü fekete sas áll. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a leirt sas látható. Foszladék jobbról aranyfekete, balról aranykék.

Katalin család.

Zemplin vármegye nemesrendü családa; e század elején birtokos Gatályon ^[386]*.

Kátay család.

Régi kihalt család. Már a XV. században fordulnak elő őseik; igy Kátay Mihálynak fiai László, Mihály és Fülöp, és rokonaik Jakab prépost, Miklós egri kanonok Erzsébet királynétől zálogba veszik Kecskemét városát 1438 és Csongrád városát 2500 aranyforintban, mely összegre nevezett királynénak Zörény, Beuren, Orsowa, és Miháld várak kijavitása miatt szüksége volt.
Kátai Isák 1447-ben Pest vármegye követe.
Kátay Mihály jelen volt 1526-ban mint Szapolyai híve a tokaji gyülésen ^[387]*.
Kátay Ferencz 1554-ben Perény Gábor alatt hadnagy, ugyanaz 1558-ban Eger várában; utóbb 1584-ben Miksa és Rudolf királytól beiratképen kapja a mizslei prépostságot ^[388]*. Kátay Jánost 1618-ban az országgyülés a határjárási bizottmány tagjául nevezi ki a 12. törvény czikben.
Legnevezetesebb embere volt a családnak Kátay Mihály 1606-ban Bocskay István erdélyi fejedelem kanczellára, ki urának halála miatt mérgezési gyanúba jövén, felkonczoltatott ^[389]*. Mihálynak neje Drugeth Anna volt ^[390]*, és tán Magócsi Margit, kitől fiai Mihály és Ferencz, ki 1670-ben magnélkül halt el ^[391]*.
Zemplin megyében e század elején is előfordul a Kátay név a czimerleveles nemesek sorában ^[392]*.

Kathonai család.

E néven Erdélyben kérői és ismét más pókafalvai előnevü család létezik.
A pókafalvai Kathonai családból Gergely 1794-ben kormányszéki irnok.
A kérői Kathonai-akból István Marosszékben seborvos, és másik István m.-vásárhelyi hivatalnok 1847-ben.
Ily néven mint birtokosok emlitetnek Felső Fejér vármegyében Bürkösön és Ivánfalván Katonai István és Karolina. Alsó Fejér megyében Háportonban Ábrahám.
Kolos megyében alsó-szováti birtokosnő Katonai Gáborné, Szalánczi Eszter.

Kathy család. (Kihalt.)

Ismeretes közűlök Kathy István mester, ki 1355-ben Árva vár várnagya volt, és később Árva megye grófja (vagy főispánja), mint ilyen az árvamegyei birtok-oklevelekben többször emlittetik ^[393]*.

Katlan család.

Katlan János 1809-ki jun. 15-én az erdélyi országgyülésen nyer honfiusitást.

Kató család.

Az 1792-ki erdélyi országgyülésen nyer honfiusitást.
Kathó család él Zemplin megyében is ^[394]*.

Katona család. (Berkeszi.)

Kővár vidék egyik főbb családa, és tagjai ott gyakran a főkapitányságot is viselték.
A család fészke Berkesz, hol jelenleg Katona István lakik.
Leszármazásuk következő: ^[395]*

Katona István 1630. kővári kapit.; Mihály 1650. (1. Karuly Nászta) 2. Mósa Anna); Ilona (Diószegi Dániel); Mihály 1682. (1. Berze Margit. 2. Toroczkay Julia); Klára (Nikolássy Fer.); Pál 1698. (Korda Kata); Mihály 1720. (Szalánczi Klára); Barbara (Décsey Zsig.); Ágnes (Décsey László); Julia (Décsey Gábor); Mihály 1760. (1. Szatmári Erzse. 2. Urai Klára); Anna (Szilágyi Dávid); Zsigmond (Rácz Éva); Zsuzsa (Hatfaludi Ferencz); Imre 1785. táblai ülnök (Pétsi Erzse); Erzse (Katona László) kővári főkap.; Éva (Kabos Fer.); Mihály kővári főkap. kir. tanács. † 1810. (Vér Klára); Kata (Keczeli István); Mária (Kabos László); János (Keczeli Sára); László kővári főkap. † 1846. (Katona Erzse); Pál alszbiró 1815. (Pécsi Klára. 2. Balog Róza); Zsigmond † 1833. főkorm. tanács. (1. gr. Bethlen Julia. 2. Mikó Julia); István (Gálfalvi Róza); Kata (b. Rochepin Guido); Anna (gr. Toldalaghy Fer.); Julia (1. Gál Józs. 2. b. Bálintith József); Miklós (gr. Toldalaghi Póli); Klára (b. Bornemisza Ignácz); Elek (Kabos Kata); egy leány; Zsigmond.; Sándor.; Gábor.

A legutóbbi időkben éltek közül Zsigmond egyike miveltebb hivatalnokainknak. Született 1767-ki mart. 10-én. Fiatalságában a külföldi egyetemeken járt; hazajövet hivatalos pályáját a jegyzőséggel kezdé; 1803-ban Belső-Szolnok vármegye főbirája, 1809-ben Kővár főkapitánya, 1812-ben egyszersmind Belső-Szolnok vármegye főispáni helyettese, 1816-ban fő-kormányszéki tanácsos. Meghalt 1833-ban novemb. 13-án. Fia Miklós a forradalomba vett részt s külföldre menekült.
Nincs a családfán Katona Róza 1-ör Hatfaludy Elek, 2-or Zambó Mihály hitvese.
A család reform. vallásu.

Katona család.

Katona István 1717-ben Horváth Ferenczczel együtt III. Károly királytól nyeri czimeres nemeslevelét ^[396]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren aranykorona, mellyen vörös kar könyököl három nyilat markolva. A paizsfölötti sisak koronájából három kinyilt piros rózsa emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Magyarországban Katona nevü család létezik Gömör, Szabolcs, Szatmár, Veszprém stb. megyékben.
Vesprém megyében Katona Imre 1837-ben házi főadószedő.

Katona család. (Geleji.)

Eredetét Borsodmegyei Gelej helységből vevé és innen az előnév.
Katona István Gelejen született 1589. körűl. Atyját korán elvesztvén, 1596-ban mint hét éves gyermek tatár-rabságba esett, de anyja által egy hónap mulva Szolnokon feltaláltatván, kiváltatott. Iskoláit Patakon végzé; és Beregszászon tanitó lön. Itt annyira kitünteté magát, hogy Bethlen Gábornak ajánltatott. Ennek költségén járt a külföldi nevezetesebb akademiákba. Hazatérvén a Bethlen családnál udvari tanitó lön. 1622-ben a fejedelem udvari papja, és végre 1633. jul. 6-án a nagy-enyedi zsinaton superintendensnek választatott. Meghalt 1649. dec. 12-én ^[397]*. Több munkát irt latin és magyar nyelven.
Istvánnak nagybátyja volt Gáspár, ennek fia szintén István, kit bátyja az emlitett superintendens segité; ennek pártfogása mellett járt künn a belgiumi akademiákon, hol 1652-ben a sz. lélekrőli értekezést védelmezé. 1656-ban Erdélyben magyar-igeni, utóbb udvarhelyi lelkész lön. Irt magyar- és erdélyországi historiát, mely kéziratban maradt ^[398]*. Igy származott be a család Erdélybe, hol Kolos megyében most is létezik.
Közűlök Károly Kolos megyében irnok. Pál ugyanott alszolgabiró 1815-ben.
Imre ugyanott számvevő biztos 1848-ban.

Katonáczy család.

Közűlök Katonáczy János 1626-ban élt, midőn a szent-benedeki convent előtt ^[399]* óvást tesz, hogy mint Bory István és Gyürki Benedek ügyvéde a Garan kiáradása miatt a Baloghy Sebestyén és Palásthy Miklós elleni ügy tárgyalására meg nem jelenhetett.
Katonáczy Zsuzsanna Balon Istvánné, barsmegyei Perlep helységbeli két házhelyet irtvány-földjeivel 50 arany és 33 tallérért Szelepcsényi Mihálynak és nejének Gyürky Zsuzsannának elzálogitja 1642-ben ^[400]*.

Katra család.

Szatmár vármegyei nemesrendü család Fényes Geographiája szerint.
Kattra nevü családot látunk Erdélyben is hatvani és sándorházi két előnévvel élni.
Közép-Szolnok vármegyében hatvani Kattra József megyei irnok. István pedig főszolgabiró 1815-ben. Nevezett István, ugy szintén Imre, Mihály, Ferencz, mint törvényszéki ülnökök az 1832-ki és több évi tiszti névtárakban már sándorházi előnévvel állanak. Ferencz utóbb alszolgabiró volt.

Kaunitz család.

Gróf Kaunitz Rudolf az 1647-ki országgyülésen a 155. törvény-czikknél fogva magyar honfiusitást nyert; és innen e család tárgyalása is e könyv körébe tartozik.
A Kaunitz család morvaországi eredetü, és a brüni kerületben fekvő ősi birtokuktól Kaunitz mezővárostól, és hegyi kis várától veszi a család nevét. Nem terjeszkedve ki a család eredeztetésének a régi századokba nyuló homályaiba, csak a nevezetesb pontokat adom elé.
1400-ban Venczel Csehország királya a Kaunitzokat a cseh uri rendbe emelé. 1484-ben Kaunitz Zsigmond IV. Kazmér lengyel királytól czimerbővitést nyert. – Báró Kauntiz Leo Vilmos (szül. 1614. † 1655.) és unokaöcscse Rudolf († 1689.) III. Ferdinand király által 1640-ki máj. 16-án grófságra emeltetnek. Ezen Rudolfnak fia János Vilmos († 1721.) pedig 1700-ki dec. 17-én birodalmi grófságot nyer.
A család jelenleg két vonalon virágzik, az egyik vonal herczegi, a másik grófi czimmel bir.
Adjuk a családfát a közös törzstől, honnan a család két fővonalra oszlik. Minket azonban csak Rudolf ága illet, és igy csupán ettől folytatjuk a leszármazást mostanig, noha a herczegi ágazatból is több nagyjainknak voltak hitves társaik, kiket megemlitendünk.
A családfa imez:

V. Ulrich sz. 1569. † 1617. (1. gr. Waldstein Apollonia 2. b. Rappau Ludmilla); Leo-Vilmos sz. 1614. † 1655. gróf 1640.; Fridrik sz. 1597. (b. Sesyma Austi Mária); Rudolf † 1689. (gr. Waldstein Erzse); 1640. gróf 1647. indig.; János-Vilmos megh. 1721. 1700. birod. gróf (gr. Sternberg Anna-M.); János-Adolf sz. 1697. † 1771. (gr. Ogiloy M.-Teréz); János-Adolf; Miháy-Károly szül. 1745. (gr. Salm-Reifferscheid Mária-Kriszt.); Isabella sz. 1777. (1. gr. Lazanszky Venczel. 2. gr. Auersperg Ferencz); Teréz sz. 1790.; Mihály szül. 1781. cs. kir. kam.; Vincze-Károly sz. 1774. † 1829. (gr. Buquoi Paulina); Leopold sz. 1779. † 1848. udv. tanács. (Blau Pulcheria); Mária-Leopold. szül. 1839.; Mihály sz. 1803. † 1852. (gr. Woraczisky Eleonora); Lajos sz. 1804.; Ede sz. 1809. katona.; Károly sz. 1813.; Paulina sz. 1813.; Klementina sz. 1820.; Albrecht szül. 1829. (gr. Thun Erzse); Krisztina sz. 1830.; Rudolf sz. 1831.; Henrik sz. 1832. katona.; Ferdinand sz. 1833. katona.; György sz. 1835. katona.; Erzse sz. 1836.; Manó sz. 1839.; Eugen sz. 1841.; Venczel sz. 1848.; Mária sz. 1855.

A család herczegi ágából, mely nálunk honfiusitva nem volt, következők álltak összeköttetésben családainkkal:
Gr. Kaunitz Miksának leánya Mária-Eleonora szül. 1723. april. 8-án, csill. ker. hölgy, 1742-ki nov. 24-én kelt egybe gr. Pállfy Rudolf altábornagygyal. Meghalt 1776. máj. 7-én.
Herczeg Kaunitz Alajos-Venczel leányai közűl a) Leopoldina csill. ker. hölgy, szül. 1703. febr. 8-án, gróf Pállfy Antal-Károlynak neje lön 1820. febr. 15-én. b) Ferdinanda-Karolina csill. ker. hölgy, szül. 1805. april. 20-án. Egybekelt 1822. nov. 4-én gr. Károlyi Lajossal.
A család czimere vörös udvarban két szivalakú levelekkel biró vizi növény.
Vallásuk kath.

Kavachi család.

Zemplin megye czimerleveles nemes családainak egyike ^[401]*.

Kávai család.

Közűlök Kávai József 1547-ben huszárcsapatot vezérle a smalkaldi hadba.

Kavanagh család.

Báró Kavanagh Henrik az 1827-ki országgyülésen nyert honfiusitást ^[402]*.

Kávássi család. (Ravaszi †.)

Régi kihalt család. Már a XIV. században birta Kávássy Mátyás Sáros megyében Tót-Selymest, ennek fia Miklós, ki apródnak is neveztetett, ennek fia János, ki litteratusnak is neveztetett, és élt 1349-ben ^[403]*.
Kávási Jób 1542-ben jelenvolt Fogarasnál Majláth István erdélyi vajda elfogatásánál, és maga is nehezen szabadulhatott a törököktől.
Kávási János Balassa Menyhért részére Léva vára ótalmazásában esett el 1549-ben.
Kávás András megbüntetését illetőleg, mivel két nemes embert vert meg, az 1575-ki országgyülés a 4-ik törv. czikben rendelkezik.
Kávásy-ak birtak Győr vármegyében is Csikvándon a XVII. században. Kávásy Borbála, Dobos Györgyné Csikvándon részét 1648. sept. 8-án Sándor Györgynek.
Ugyancsak 1648. nov. 22-én Kávássy Margit Enyedy Györgyné csikvándi részét elzálogitja Sándor Györgynek és nejének Nikos Annának. 1649-ben Kávássy János is ugyanazoknak adja zálogba csikvárdi részbirtokát.
Kávásy Katalin Vály Ferenczné 1651-ben febr. 3-án elzálogitja szintén csikvándi részét ugyancsak Sándor Györgynek. 1652-ben már mint özvegy, Kávássy Kata ismét egy ottani telkét adja zálogba; s végre 1657-ben ugyanott egy fél puszta telket zálogit el ^[404]*.
Kávásy család birt Borsodmegyében Visnyón is, hol Kávásy László a reform egyháznak egy malmot ajándékozott, mely malomban maig is a Kávásy sisakját használják vámmértékül, és ezt más bizonyiték-levelük nem lévén, mint kiváltság-bizonyitékot leggondosabban őrzik ^[405]*.

Kávássi család. (Érkávási.)

Erdélyben jelenleg is él Kávássi család, érkávási előnévvel. Közűlök Kávássi János 1794-ben «»Belső-Szolnok vármegye főbirája. – László szintén ott szolgabiró, János adóiró 1832-ben, később törvényszéki ülnök.

Kaveggia család.

A nemességet nyeré Kaveggia János cs. kir. kapitány, M.-Teréz királyasszonytól 1763-ban kelt czimeres levélben, mely a következő évben Pozsega vármegyében hirdettetett ki.
A család egyik ágának nevezett Jánostól kezdve leszármazása következő:

János kapitány 1763. ns.; Nep. János-Lajos 1834.; Frigyes † Nógrádban 1835. 1850.; Gábor.; Judith.; Victoria.; Miksa.; János.; István.; Anna (Tergovcsics). †

A nemesség-szerzőnek fia Nep. János-Lajos 1834-ki dec. 5-én vett ki Pozsega vármegyétől nemesi bizonyitványt. Gyermekei közűl Frigyes Nógrádmegyében B.-Gyarmatra költözött, hol vas-árus volt. Meghalt nehány év előtt. 1835-ki sept. 5-én nemességét Nógrád megyében is kihirdetteté ^[406]*.
A család czimere négy részre osztott paizs; az 1- és 4-ik osztály függőlegesen ismét két udvarra oszlik, a külső udvar arany mezőben kétfejü sasnak felerészét láttatja, a belső udvar vörös mezőn, három fehér csíkolatot (folyamot) mutat. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában arany grif áll, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén aranygrif nől ki, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[407]*.

Kayser család.

A XII. században eléfordul hazánkban e családnév. Kayser Fruzsina Dóczi Zsigmondnak özvegye, 1654-ben óvás teszt a szent-benedeki convent előtt, hogy férjének halála után, midőn ő törökfogságba esett volna, minden arany ezüst javait, és marháit rokona Dóczy Menyhért elfoglalá, és Morvaországba vivé ^[408]*. Ugyan e végett pert is inditván, ezen igényeinek elintézését az 1655-ki és 1659-ki országgyülés is sürgeté ^[409]*.
1659-ben nevezett Kayser Fruzsina engedélyt ád Hollotó Istvánnak, hogy F.-Hámoron malmot épithessen ^[410]*.
Kayser családot később is találunk hazánkban, ennek nemesség szerzője Kayser Sebestyén, ki ilyen czimert használt:
A paizs kék mezejében egy háromszögletü arany táblán három vörös golyó látszik, a tábla körűl hét ezüstcsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából fekete sasszárny emelkedik ki, mellyen háromszögü arany táblán egy nyitott szem (a gondviselés jelvénye) látható. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[411]*.

Kaza család. (Nagy-csepcsényi.)

Közűlök nagy-csepcsényi Kaza Máté 1536-ban Dubraviczky János ellen támaszt keresetet, mivel ez a néhai Kavalda máskép Fodor Ferencz javait illető irományokat letartóztatá, holott azon birtokokat Kaza Máté maga részére szerezte ^[412]* (impetralta).

Kazay család.

A Ratold nemből vagy legalább Rátoldtól származott Istvánnak fia volt Kakas (tán Gallus = Gál), ki 1301-ben Tisza-Várkonyt kapta; és kitől a család Kakas-nak is neveztetett. (Lásd Kakas család itt a 17. lapon). Az elmondottakhoz adható, hogy kazai Kakas Gyulának fiai György és Detre 1452-ben éltek, testvérük volt Zsigmond is, ki 1444-ben élt ^[413]*.
Kazay nevü nemes család Zemplin vármegye czimerleveles családai sorában áll ^[414]*.
Ezen kivül ily nevü nemes család él Bars, Fejér és Veszprém vármegyékben is Fényes E. Geographiája szerint.

Kazinczy család. (Kazinczi.)

A felföld régi, előkelő, birtokos családainak egyike, melynek nevére Ferencz, irodalmunk nagy reformátora, örök fényt derite. A család jószágai Abauj, Zemplény, Ung, Szabolcs, Bihar, Heves és Nógrád megyékben voltak elszórva.
Nem birva a család eredetének és régiebb történeteinek adatait, itt a leágazás kimutatását csak a XVII. század közepéről kell kezdenünk. Ekkor élt a családból már az V. Péter, 1662–1676. Zemplény vármegyének ^[415]*, ezenkivül egyszersmind Bereg megyének is jegyzője; az 1662-ki pozsonyi, 1667-ki beszterczei országgyülésre Zemplén vármegye követe ^[416]*; többször egyéb küldöttségi megbizásokkal is megtiszteltetve, igy 1665-ben a sérelmek tárgyában Pethö Zsigmond kir. biztoshoz, és gr. Rottal tábornokhoz ^[417]*, ugyanez évben Wesselény nádorhoz Kassára, 1666-ban Zrinyi Ilonának és Rákóczy Ferencznek lakadalmára ^[418]*, 1668-ban gr. Csáky Ferencz kassai tábornagy beiktatására volt megyéje által kiküldve ^[419]*. 1667-ben érdemei jutalmául lakó házát Ujhelyben Zemplény vármegye épiteté fel ^[420]*. 1670-ben ő szólitá fel Rákóczy Ferenczet a fegyverletételre; egyébiránt mint maga is Rákóczy híve, Báthori Zsófia meg P. Kis Imre közbenvetésére életét pénzbirsággal, és hitváltoztatással menté meg, és még ugyanez évben ő viszi meg a megye hódolatát Bécsbe ^[421]*. 1676-ban már a kir. tábla birája is, és még ez évben jun. 28-án országbirói itélőmesterré neveztetett ki, azonban közbejött halála miatt már nem hivatalkodhaték ^[422]*. Ennek daczára halála után, mint a Wesselényféle összeesküvésben részesnek, javai a kamara által lezároltattak ^[423]*. Tőle kezdve a család napjainkig következőleg sarjadzott le:

V. Péter itélőmester 1676.; IX. András 1680. Ung v. alispán (Eödönffy Erzse); Dániel † 1750. (Szirmay Teréz); József szül. 1732. † 1774. (Bossányi Zsuzsa); X. András sz. 1738. † 1804. Zemplény v. követe; VI. Péter szül. 1747. Zemplényi alisp. (Ragályi l.); István szül. 1774. (1. b. Hellenbach Eszter 2. Józsa Mária 3. Boronkay Rózsa); Teréz (Bernáth János); Zsófia (gr. Vay Ábrahám); András Zemplin v. alisp. 1843–1849.; Ottilia (Lónyay Gábor); Gábor az iró, s követ szül. 1818. (Fáy Emmi); Piroska (Kovách Illés.); Arthur.; Ferencz az iró sz. 1759. † 1831. (gr. Török Zsófi); Dénes sz. 1761. † 1824. kir. tan.; Julianna sz. 1762. (Dercsényi Ján.); László sz. 1763. † 1807. ezredes (Lukács Franciska) †; Klára sz. 1766. (Krajnik József); Zsuzsa sz. 1768. (Péchy Sándor); Teréz sz. 1770. † 1772.; József sz. 1772. † 1856. Abauj v. főszbiró (Ragályi Mária); Miklós iró sz. 1774. † 1844. (Beőthy Victoria); József.; Amália.; László; Gusztav-Adolf.; Sándor.; Victor.; Titus (Beöthy Paulina); Ifigenia sz. 1805. † 1806.; Eugenia sz. 1807. (Krajnik Imre); Thalia sz. 1809. (1. Varga kapit. 2. Hrabovszky).; Emil sz. 1811. nyug. huszár őrnagy.; Antonin sz. 1813.; Bálint (Homoky Mathild); Ifigenia sz. 1817. (Becskénő); Lajos sz. 1820. forr. tábornok kivég. 1849.

A családfa élén álló V. Péternek fia IX. András a költő ^[424]*, a nagyszombati egyetemből sógora által haza lopatván, atyái helv. ref. vallására visszatért ^[425]*. Már 1680-ban Ung vármegye alispánja volt ^[426]*. 1682-ben Zemplény megyében hadi élelmezési főbiztossá választatik ^[427]*. II. Rákóczy Ferencz alatt a zemplény és ungmegyei fölkelt nemesség főkapitánya, s e megyének a széchényi és ónodi gyülésekre követe volt. Felesége Eödönffy Erzsébet után a vinnai várat és birtokokat csatlotta ősi vagyonához. Ennek fia volt
Dániel, ki Szirmay Andrásnak királyfalvai Róth Juliannától született leányát, Szirmay Terézt birta hitves társul. Meghalt 1750-ben. Utánna három fia által három ágra oszlott a család. Fiai ezek: József, X. András és VI. Péter, kik atyjok halála után megosztozván, Józsefnek az alsóregmeczi, a két utóbbinak pedig a vinnai és lasztóczi jószágok jutottak osztályrészül ^[428]*.
József szül. Vinnán 1732. febr. 9-én. Hivatalt nem viselvén, 1758. jun. 19-én jegyzé el nagybossányi Bossányi Ferencz Bihar egykori főszolgabirájának, főjegyzőjének s követének kóji Comáromy Juliannától 1740. máj. 18-án Ér-Semlyénben született leányát Bossányi Zsuzsánnát; kivel nászát ugyancsak Ér Semlyénben 1758. sept. 29-én ünnepelte. Házasságok – mint gyermekeik névsora mutatja – termékeny vala; azonban a boldog együttlét rövid vala. Józsefet 1774. mart. 20-án egy roszul gyógyitott inhideg Regmeczen kora 42 évében kitörlé az élők sorából, s a 34 éves nő mintegy tizenhat évi házasság után, nyolcz neveletlen gyermekkel, – kik közűl az utolsó atyja halála után öt hónap mulva született, – megterhelve maradt özvegyen, mígnem lassú szélütés okozta három évi sinlődés után férjét ő is a jobblétre követte; meghalt 1812. nov. 14. Ér-Semlényben. Mennyi jótékony befolyással volt a jeles pár gyermekeiknek, – de főleg Ferencznek irodalmunk eme legujabban ünnepelt ujjá-teremtőjének – növelésére és jövendő elért nagysága kifejlesztésére, azt az emlitettnek életirása bőven tanusitja. Gyermekeik ezek:
1) Ferencz, az iró, született Ér-Semlyénben 1759. october 27-én. Tanulságos és irodalom-történelmi becsü életét ^[429]*, melyet korának története nélkül alig rajzolhatni, – ismeri minden értelmes hazafi, s különben is annak egész terjedelmében közölhetése e szűkebb körü vállalat körét meghaladja. Ez okból életének csak főbb mozzanatait kell röviden megemlitenem. K. Ferencz kilencz éves korában Késmarkra küldetett a német nyelv megtanulása végett, és onnan év multával S.-Patakra, hol kezdé a franczia nyelvet is tanulni, és hol anyja buzditására legelső kinyomott zsengéjét „Magyarország földi állapotjának lerajzolása“ (Kassa 1775.) irta. – 1777-ben Bécsben járt, hol főleg a cs. képtár kapá meg figyelmét, s volt műérzékére hatással. 1779. jul. 15-én iskoláit elvégezvén, Kassán, majd Eperjesen, s végre Pesten a törvényt gyakorlá. 1784-ben Abauj megye aljegyzőjévé választatott, és midőn ugyanazon év nov. 1. napjától József császár parancsára minden hivatalos irománynak németül kelle fogalmaztatnia, a főjegyző épen nem, az első aljegyző pedig németül keveset tuda, ő vitte pontosan a fontos hivatalt. Innen 1786-ban gr. Török Lajosnak, – kivel 1784. nov. 2-án Tállyán ismerkedett meg, – ajánlatára a kassai kerület nemzeti iskoláinak felügyelőjévé neveztetett. És ez alatt, – mint már előbb is – folytatá irodalmi munkásságát is; melyre még több időt nyert, midőn II. Leopold alatt minden többi nem kath. hivatalnokokkal együtt a kath. iskolákból elbocsáttatott. Ezenközben a Pesten összeállott magyar szinész-társaság rendezése is igazgatása körűl gr. Ráday Gedeonnal, a szintén költővel, nagy erélyt fejte ki, s a repertoriumot forditott művekkel gazdagitá. Szorgalmát nem törte meg ama szerencsétlenség sem, mely a Martinovicsféle dolgokba elegyedés gyanúja miatt rá 1794-ben nehezedék. Brünnben, Kuffsteinban és Munkácson hét hosszu évet kelle töltenie szomoru fogságban. És itt az irodalmi foglalkozás volt rideg magányának enyhitője. Kiszabadulása harmadik évében (1804.) nőül vette emlitett gr. Török Lajosnak gróf Roggendorff Alojziától született leányát, gróf Török Zsófiát, kivel boldog házassági életét széphalmi birtokán élte. 1828-ban munkás részt vett a tudós társasági alaprajz kidolgozására megbizott tanácskozmányban, és 1830. nov. 17-én az igazgató tanács által a történeti osztályban vidéki első rendes taggá neveztetett. Munkáit elészámlálják életrajzai. Gyüjteményes kiadásokban, forditott műveinek nagyobb részét „Kazinczy Ferencz munkái“ czim alatt maga adá ki 18141816-ban 9 kötetben. „Eredeti munkái“, kiadva Bajza J. és Schedel (Toldy) Ferencz által Pesten 1836–45. 5 kötetben, eredeti műveinek, és jeles leveleinek szintén csak egy részét tartalmazza. Összes munkáinak szerzőjükhöz méltó kiadását még most várja a haza unokájától Kazinczy Gábortól. Meghalt Kazinczy Ferencz Széphalmon 1831. aug. 22-én kora 72, irói pályája 56. évében. És a nagy férfiunak, ki nemzeti irodalmunkra akkora befolyással volt, mint előtte senki más, – születése százados emlékét tavaly (1859-ben) megünnepelte a nemzet az ország számtalan helyén. Gyermekei következők: a) Ifigenia szül. 1805. aug. 8-án. Meghalt 1806-ban. b) Eugenia szül. 1807. dec. 4-én. Neje lön Krajnik Imrének. – c) Thalia szül. 1809. oct. 15-én. Első férje Varga kapitány, a második Hrabovszky. – d) Mark-Emil, szül. 1811. jun. 18-án, jelenleg mint huszárőrnagy, nyugalmazva él. – e) Antonin szül. 1813. máj. 30-án. – f) Bálint, kinek neje Homoky Mathild. – g) Ifigenia szül. 1817. máj. 6-án Becskéné. – h) Lajos szül. 1820. octob. 20-án. A forradalomban mint tábornok vévén részt, 1849-ben Aradon kivégeztetett.
2) Dienes szül. 1761. febr. 22-én Regmeczen. Bihar megyének 1784-től al-, majd főjegyzője, 1803–1811-ig másod alispánja; 1808-ban országgyülési követe; s legvégül cs. kir. tanácsos. Meghalt 1824-ben nőtlenül.
3) Julianna szül. 1762. máj. 13-án. Férjhez ment Dercsényi János beregmegyei táblabiróhoz.
4) László szül. 1763. jun. 19-én. Hadi pályára lépvén, a Davidovics nevet viselt magyar gyalog sorezred Ezredese volt. 1806-ban nősült, elvévén biharmegyei táblabiró Lukács Miklós egyetlen leányát Lukács Franciskát; de gyermeke nem maradt. Meghalt hosszas betegeskedés után Bécsben 1807. jul. 16-án.
5) Klára szül. 1766. dec. 12-én. Férjhez ment 1788-ban abauj-megyei táblabiró Krajnik Józsefhez.
6) Zsuzsánna szül. 1768. octob. 4-én, ki 1788-tól péchujfalusi Péchy Sándornak volt neje, utóbb özvegye.
7) Terézia szül. 1770. jun. 19-én. Meghalt 1772. oct. 30-án.
8) József szül. 1772. jun. 4-én. Abauj megyében volt táblabiró és szolgabiró, nőül vette Ragályi József borsodmegyei alispánnak és kir. tanácsosnak Szemere Katalintól született leányát Ragályi Máriát; kitől gyermekei József, Amália és László.
9) Miklós szül. 1774. jun. 4-én. Bihar megyének volt táblabirája; és egyszersmind iró. Meghalt 1844-ben. Első neje volt 1797-től kezdve bessenyői Beöthy János biharmegyei alispán és kir. tanácsosnak baranyai Baranyai Borbálától született leánya Beöthy Victoria. Gyermekei maradtak Gusztav-Adolf, Sándor-Victor és Titusz.
Most vissza kell térnünk a másik ágazathoz, mely Dánielnek másik fiától X. Andrástól ered.
X. András szül. Ujhelyen 1738. april. 11-én. 1790–92-ben Zemplin megyének országgyülési követe volt. Meghalt Berettőn 1804. nov. 8-án. Egy fia maradt
István, ki 1774-ben született. Neje három volt. 1. b. Hellenbach Eszter, 2. Józsa Mária, 3. Boronkay Rózsa. Ezektől gyermekei a) András, ki 1843–1748-ig Zemplin vármegye alispánja volt. b) Ottilia, Lónyai Gáborné. c) Gábor a jeles szónok és iró, sz. 1818. jul. 18-án Berettőn. Hét éves korában már S.-Patakra ment tanulás végett, és korán a történelmi tanulmányok iránt mutata ragaszkodást. Már 1834-ben az irói pályára lépett; később azonban a megyei élet terén a közügyek foglalák el, és kitünő szónoki tehetsége csak hamar országhirűvé lön. 1848-ban a nemzeti gyülésen képviselő volt, és mind a politikai, mind journalistikai téren fontos szerepet vitt. Jelenleg borsodmegyei Bánfalván magányában jeles nagybátyja Ferencz összes műveinek rendezésével és történelmi tanulmányokkal foglalkozik. Nejétől Fáy Emmitől fia Arthur. – d) Piroska, kovásznai Kovách Illés neje Péczelen.
A harmadik ágazat Dániel legifjabb fiától VI. Pétertől ered, ez azonban csak hamar leány-ágra ment által. Ugyanis
VI. Péter, ki 1747-ben jun. 16-án született, és már 1798-ban Zemplin megye alispánja volt; a Ragályi családból származott nejétől csak két leányt hagya maga után; ugymint Terézt, Bernáth Jánosnét, és Zsófiát, gróf Vay Ábrahámnét.
A család czimere – mint följebb a metszvény mutatja, – a paizs kék mezejében fészkén ülő s fiait melle vérével tápláló pellikán. A paizsfölötti sisak koronájából oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával három nyilat tartva. A sisakról a paizs mindkét oldalára szokásos foszladék hullámzik le ^[430]*.

Kazinkai család.

Közűlök Kazinkai László 1469-ben Szepes várkapitánya, midőn Szapolyai Imre sógorának nevében a szepesi káptalan előtt tiltakozik, hogy Bebek Pálnak magvaszakadtán a Szapolyait vétel utján illető várakat és birtokokat a király elfoglalta ^[431]*.

Kázméry család. (Kázméri †.)

Zemplin vármegye kihalt régi nemes családa ^[432]*. Közűlök Kázméry András 1476-ban Sáros várnak várnagya volt ^[433]*.
E család birta Zemplin megyében hajdan Nagy-Kázmér helységet, melyet a Kázméry család magvaszakadtán 1690-ben adományban nyert Barlogh István ^[434]*.
A Kázméry családból Gáspár 1527-ben I. Ferdinandnak hódolt ^[435]*, és 1543-ban Zemplin vármegye alispánja volt ^[436]*.

Kazny család. (Kazüi.)

Zemplin vármegye kihalt nemes családa ^[437]*.

Kazy család. (Garan-vezekényi.)

Bars megye birtokos nemes családa, melynek tagjai nagyobb részben megyei hivatalokat viseltek.
Nem birván a család nemzék-rendét ^[438]*, csak a következőket emlithetem meg:
Kazy János 1693-ban lévai harminczados volt. Talán ez azon János, kinek Fürei Jusztinától fia volt Kazy László, kinek Vas Borbálától született leánya Borbála, Bossányi Károlyné neje volt ^[439]*.
Kazy László 1722-ben Barsmegye országgyülési követe ^[440]*.
Kazy István birtokos Nemes-Orosziban.
Talán e családhoz számitandó Kazy Fer. a jesuita és történetiró.

Kébell család.

Kébell László 1735-ben III. Károly király által emeltetett nemességre.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, felül kék, alul vörös, melyben hármas fehér sziklán arany-zerge áll. A paizsfölötti sisak koronájából szintén hármas fehér szikla áll ki, és annak középsőjén a leirt zerge. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[441]*.
Kébell Mihály 1723-ban temni czimzetes püspök volt ^[442]*.

Keberics család.

Lásd Kheberich cs.

Kechety család. (Kecheti †.)

Doboka vármegyei kihalt nemes család. Azon megyében van Kechet helység, melyről a család nevét és előnevét vevé. Szapolyay János vajdasága korában élt Kechety Menyhért, mint birtokos Kecsetben és Gyekében. Nejétől Szalaházy Magdolnától gyermekei voltak Erzsébet, László, Márton, Pál, István, Ferencz, Zsófia és Magdolna.
Ezek közűl történelmi nevezetességre tett szert Kechety Márton, ki 1528-ban nagybátyja Szalaházy Tamás helyébe veszprémi püspök lön. Utóbb 1548-ban a protestans vallásra térvén, püspökségét odahagyá, és megnősült, feleségül vévén Homonnai Borbálát. 1550-ben fő udvarmester lön. Meghalt Pozsonyban 1554. táján ^[443]*. Özvegye Kendy Ferencz vajdához ment nőül.

Kecse család.

Pest vármegye nemes családa. Közűlök Kecse Péter Pestmegyének 1836–1839. levéltárnoka volt.

Kecskeméthy család.

A mult század elején Nógrád megyében virágzott.
Kecskeméthy Pál 1707-ben nógrádmegyei szolgabiró volt, kinek neje voxith Horváth Ferencznek leánya Kata vala. Ezzel következő családfát alkotott:

Pál 1707. szbiró (Voxith Horváth Kata); Ferencz 1755.; Erzse (Puskás János); Bora (Telek Tamás); László. †; Lőrincz.; Pál.

E család más néven Csiba-nak is neveztetett, mert az 1755-ki nógrádmegyei nemesi lajstromba igy van beirva. „Franciscus Kecskeméthy aliter Csiba.“

Kecskeméthy család.

A följebbitől különböző Kecskeméthy család a következő, melynek leszármazási fáját egy multszázadi szerkesztményben ^[444]* következőleg találom; s mely leszármazás szerint a család a XVII. század elején Zemplin megyébe származott:

Kecskeméthy N. (Tihaméri Szűcs Erzse) 1615.; Kecskeméthy Szücs János; Kata (Kovácsné); Kata (Trencsényiné); Zsuzsa †; István; Mihály; Szabó János; Anna (Tót Szabóné); András szolgabiró; Anna (Terebessy István); Mihály; Sámuel; Mária (Nagyody István); István; Zsuzsa.; István.; Ferencz.; József.; Sára.; Zsigmond; Zsigmond Prédik. Polgárdon (baracskai Szűcs Kata); Mihály csajághi predikátor.; Gábor.; János.; András; Mária.; Zsuzsa; Zsigmond predik. Simontornyán; Zsuzsa (Csicsvai ságvári predik.); Erzse (Láczai profess. Patakon.); Dániel Komáromban; Eszter (Nagyné) Füreden; András †; József; Sámuel; István † 1795. mart. 25. (Dedinszky Kata) † 1817. oct. 14.; József S.-Patakon.; Mária (Gal Gáb. Tállyán); Sára (Barta György); Éva.; Zsuzsa (Thorányi István); József lak. Tállyán; Mihály nőtlen; Julianna (Nagy Mih. szerencsi prédik.); József.; Julianna.; Klára.; Teréz.; István † 1788. oct. 21.; Zsuzsa (Nigriny Sámuel); Éva † 1816.; Krisztina (Pintér Pálné).; Rozália

Zemplin vármegyében S.-Patakon már 1608-ban ref. lelkész volt Kecskeméthy János-Elek ^[445]*.
És emlitett megyében jelenleg is él Kecskeméthy nevü nemes család ^[446]*.
Ezenkivül ily nevű nemes család Heves és Szabolcs megye nemessége sorában is foglaltatik.

Kecskés család.

Történeteinkben több Kecskés nevű emlittetik, a nélkül hogy tudnók eredetüket, vagy családi viszonyaikat. Ily megjegyzés után pusztán fölemlitendők a következők:
Aszalói Kecskés Tamás, ki Dózsa György kurucz felkelőnek egyik hadvezére volt 1514-ben.
Kecskés Pál a mohácsi ütközetben 1526-ban Báthori István nádornak tett nagy szolgálatot, minthogy saját lovát adá annak menekülésül; ő maga fogságba esett, de Báthori kiváltá, és tisztséggel jutalmazá. 1527-ben varasdi kapitány volt.
Kecskés György 1566-ban Szigetvár védelmében esett el Zrinyi Miklós alatt.
Kecskés nevü nemes családot most is találunk az élők között. Ennek czimere a paizs kék udvarában zöld sástól környezett vizben uszó fehér hattyú, sárga csőrében zöld növényt tartva. Fölötte jobbról félhold, balról csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal szintén fehér hattyú áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[447]*.
Kecskés család nemes renden áll Szabolcs megyében is.
Kecskés Károly nyugalm. őrnagy, ennek öcscse József, ki mint nyug. kapitány halt meg 1822. dec. 9. kora 69. évében Budán.

Kécskey család.

Ugocsa vármegye családa, azon megyében birtokos Tisza-Keresztúron ^[448]*.

Keczeli család. (Farnasi.)

Erdélyben Kolos megyének egyik előkelőbb nemes családa.
Czimere a paizs udvarának alyján hátulsó lábain ülő oroszlán, első jobb lábával egy karóra húzott turbános törökfejet tart, és azt nyelvével nyalogatja.
A család ismert törzse Keczeli András 1573-ban Báthori István alatt élt, és attól szolgálatai jutalmául jószágokat kapott. Tőle a család leszármazási fája következő ^[449]*.
I. tábla.

András 1573. (Klobusiczky Kata); I. István 1641–55. Kolos v. főszbiró (Gáspár Magdol.); I. Gergely Kolos vár kapit. Kolos v. főszbiró; I. Sámuel 1710. Kolos v. főszbiró (Mahul Bora); I. Sándor 1757. (Sáfár Éva); Ágnes 1757. (b. Jósika Gábor); Bora (Korda Sándor); I. Zsigmond 1757. (Sombory Judit); III. Sándor 1768. Doboka v. alisp. (Kabos Krisztina); Ágnes (Gálfalvi Gergely); Judit (galgói Rácz Miklós); IV. István 1771. Kolos v. alisp. (Katona Kata); II. Gergely † 1798. előtt.; II. Zsigmond 1789. kir. pénztárnok (ákosfalvi Szilágyi Rakhel); József †; Kata (Dráveczky János); II. András; I. György Kolos v. főszbiró (Páriz Pápai Krisztina); II. István; I. János (váradi Veres Mária); Erzsébet 1723. (Szucsáky Fer.); Bora sz. 1687. † 1757. (Toroczkai Péter); III. István 1775. (1. Korda Bora. 2. Lészay Sára); Sára (Lészay Fer.); Ferencz †; I. Mihály † 1734 előtt. (Szodoray Anna); Krisztina (Kabos László); II. János 1750–1755. Doboka v. alisp. (Kabos Bora) Folyt. II. táblán.; II. György (Gencsy Erzse) Folyt. III. táblán.; II. Sándor 1757. (Salánky Terézia) 1801.; IV. András (b. Inczédi Erzse) †; Ágnes (b. Inczédi József); Imre 1795. (Fosztó Jul.); Zsuzsa (gr. Kun Károly).; Teréz (Fodor Sámuel).

II. tábla.

II. János, ki az I. táblán. 1750–55. Doboka v. alispán (Kabos Bora); Sára (Katona János); Bora (Dániel Mihály); Klára (Biró Dániel); I. Ferencz 1796. Doboka v. alisp. (Náprády Mária); III. János lak. Tőtőrben (1. Sombory Rózsa 2. Alsó Klára. 3. Szabó Klára); II. Sámuel lak. Korpádon. (Kolosváry Bora); Julianna (Simon Elek); 2-tól Karolina (Keczeli Ist.); Ágnes (Rettegi István); Róza (Keczeli Imre); Károly (Mohay Klára); Julianna (Incze Domokos); Polixena (Kolumbán Lőrincz).

III. tábla.

II. György, ki az I. táblán. (Gencsy Erzse); V. István (1. b. Diószegi Klára. 2. Palatkay Mária); László (Baranyay Klára); Eszter (Cserényi Sándor); Mihály 1846. orsz. hivatalos (Jábróczky Zsuzsánna); Erzse.; II. Imre (1. Keczeli Róza. 2. Rédiger Eszter); VI. István (1. Keczeli Karolina 2. Mózsa Karolina).; II. Ferencz.; IV. Sándor; Maria (Ferenczi László); Jozefa (Hatfaludi Ferencz).

Andrásnak a törzsnek Klobusiczky Katától fia maradt: I. István és I. Gergely.
I. Gergely Kolozsvár kapitánya, utóbb kolosmegyei főszolgabiró volt. Fia I. Sámuel szintén ugyanott főbiróságra emelkedik, mely hivatalt a család több tagja viselé. 1710-ben a kolozsvári ev. ref. eklezsiának külső «»rendbőli unokája volt. Mahul Borbálától két fia, két leánya maradt. I. Sándornak fia III. Sándor még 1768. april. 13-án Doboka vármegye alispánja. – I. Zsigmondnak egyik fia IV. István 1771. kolosi alispán; ennek Katona Katalintól (ki 1795-ben még él) fia II. Zsigmond 1789-ben kolosmegyei kir. pénztárnok. Lakott, birt és elhalt Türében. Neje ákosfalvi Szilágyi Rákhel, kivel együtt a türei családi sirboltban nyugossza örök álmát. Fia József magnélkül halt el, leánya Kata Dráveczky Jánosné.
A törzsnek másik fia I. István Kolos megyében volt szintén főszolgabiró. Ő vevé fel a Farnasi előnevet. Neje Gáspár Jánosnak Tőttöry Erzsétől született leánya Gáspár Magdolna, ki után gyermekei a tőtőri birtokot öröklik. Gyermekei közűl II. István Apaffyné bejárója, 1675. máj. 1-én Gorbófőn és Egerbegyen nyer beiratos jószágot ^[450]*. De ő magnélkül halt el. Testvére I. György Apaffy korában a portára követ, véghelyi várkapitány, legutóbb pedig kolosmegyei főbiró lön. Nejétől Páriz Pápai Krisztinától négy gyermeke maradt: Borbála, III. István, Sára Lészay Istvánné és Ferencz, mindkét fiu magnélkül halt el. Borbála 1678-ban született, férjhez ment Toroczkay Péterhez, meghalt 1757. máj. 20. kora 80. évében ^[451]*. Ezen Bora, és testvére Keczeli István, és ennek neje Lészay Sára épittették a babucsi ev. reform. egyházat, mely a felirat szerint 1775-ben készült el.
I. Istvánnak fia I. János terjeszté le a családot. Nejétől váradi Veres Máriától egy leánya és egy fia maradt. Ez meghalt 1734. előtt. Özvegye Szodoray Anna, utóbb Kabos Ferenczhez ment nőül. Három fia három ágazatot kezde meg. II. Sándor ága hamar kihalt.
II. János, ki 1748-ban árenda-tárnok, és 1750–1755-ig Doboka vármegye alispánja volt, több leányt és egy fiut nemze, I. Ferenczet, ki 1796-ban Doboka megyében alispán, lakott és birt Tőtőrben. Ennek Náprády Máriától két fia lön: III. János, és II. Sámuel. Ez Kolosmegyében Korpádon lakott. «»Fiait és unokáit a táblán láthatni.
III. János Doboka megyében Tőtőrben lakott ^[452]*. Három neje volt; az elsőtől egy, a másodiktól három leánya született, kikben a fiágon e vonal kihal.
I. Mihálynak harmadik fia II. György élt 1757-ben. Nejétől Gencsy Erzsébettől nemzé egyetlen fiát V. Istvánt. Ennek első neje b. Diószegi Klára, kinek anyja borsai Décsei Klára volt, és innen öröklé a borsai birtokot. Második neje Palatkai Mária, ki után a b.-szolnokmegyei kaczkói birtok háromlott reá. Első nejétől fia László, második nejétől Eszter Cserényi Sándorné, és Mihály maradtak. Ez utóbb nevezett Mihály 1846-ban kir. hivatalos a kolosvári országgyülésre, 1854. előtt cs. kir. hivatalnok. Jábróczky Zsuzsannától leánya Erzsébet.
Lászlónak hitvesétől Baranyay Klárától hat gyermeke született, mint azokat a táblázat mutatja.

Keczer család. (Lipóczi.)

Sáros vármegyének egyik előkelőbb, régi nemes családa, melynek eredetét némelyek az Aba nemzetségbe (genus) viszik föl ^[453]*.
A család törzseül bizonyos Keczer Kuthasi Antal neveztetik meg, kitől a családnak 1631-ben II. Ferdinand királytól nyert czimerlevelében a leágazás következőleg hozatik le:^[454]*
I. tábla.

Keczer-Kuttasi Keczer Antal; radváni Keczer Péter; Frank de Keczer-Kuttas; László de Radvány †; Péter de Keczer-Lipócz; István de Radvány †; Antal de Szék-Udvar.; Miklós Keczer de Szék-udvar; László de Lipócz et Radvány.; Miklós de Kutas et Szék † 1341.; Sandrin de Rad.; István de Lipócz.; István † 1434.; Péter Drag de Miske; László de Kis-Peklin.; István de Lipócz; Ferencz de Kutas; László de Szék-udvar; János de Lack; Ambrus (Bocskai Kata) Folyt. II. táblán.; Péter.; György.; Lukács.; Demeter. †; Lukács; Imre.; Demeter; János.; György.; Ferencz.; Péter. †; Péter. †; István. †; Antal.; András; Mihály; István; Lajos. †; János. †; György; Simon; Ferencz de Rad; Péter.; Tóbiás. †; István; Vitus †; Bernát. †; György.; György de Miske, ki utóbb miskei Drági lett; Gáspár; János de Radvány (utóbb Radvánszky); Kristóf.; Boldizsár 1631. †; Kristóf. †

II. tábla

Ambrus, ki az I. táblán. 1542. (Bocskai Kata); I. András Sáros várm. alisp. 1581.; Ferencz. †; I. János (Csanády Bora); István †; II. András Sáros v. alisp. 1600–1635. (Kamper Flora); János (Mednyanszky l.); Ferencz (Báthori Klára); István (Fúló N.); Anna; György. †; László †; János elesett 1686.; András. †; István. †; János (Palugyai Anna); Sándor 1709. (Sándor Zsófia); István czimz. püsp. 1741.; Sándor †; Pál (Dobay Zsuzsa); Péter (1. Segnyei 2. Sztankay 3. Berzeviczky); Pál. †; Ferencz. †; Ambrus. †; Zsigmond. †; Pál. †; Imre (Füzy Erzse); András (Borsi Anna); András. †; István (Zombory Ágnes); János (Semsey Zsuzsa); László (Péchy Bora); Pál (Farkas Zsuzsa); Sándor (Péchy Mária); József †; János.; László.; Ambrus.; György.; Menyhért; Antal (1. Péchy Zsófia 2. Raisz Mária); János. †; András (Sputenb Anna M.); János; Ádám (Sirmiensis Zsófia); II. Ambrus. 1682. †; Menyhért † külföldön (Mariássy Erzse); Sándor † párbajban; III. András kivég. 1687. (Csicséri Zsuzsa); Anna (Szirmay Péter); Klára (Szinyey Miklós); Sára (Székely János); András 1690.; Gábor kivég. 1687.; Ilona (Sárosy Márton); Zsuzsa (Zimmerman Zsigm.); Klára †; Anna (Dobay Zsigm.); Krisztina.; Kata. †; Éva.; István.; István.

Mint ágazott le a család, és mely nemzedék mily névvel különbözteté magát, azt a nemzékrendi táblázat mutatja. A családi táblázatokon álló jegyzetek szerint az ötödik izen álló Sándor vagy Sanrin V. László királytól nyerte adományban Zaránd vármegyében Lakot, Radványt, ugy Lipócz várát, Peklint és Misket is ^[455]*. Fiainak egyike Péter utódaiban miskei Drági nevet viselt; és emez ágon János Radványról neveztetvén, leánya fiusitása által a Radvánszky család gazdagitását eszközlé.
Sandrinnak fiától Istvántól ered le mostanáig a Keczer család. Nevezett Istvánnak fia Ambrus I. Ferdinand király korában élt, és mint a család nemességét 1631-ben megerősitő czimeres oklevél mondja, ennek hive levén, a Szapolyai pártja által Lipócz várában ostrom alá fogatott, és ott 1543. táján megöletett. Halála iránt sajnálkozva irt Martinuzzi György Szapolyai kanczellárja, Sáros vármegyének, és az esemény megtörténtét tudta és akarata elleninek nyilatkoztatván, meghagyja, hogy Lipócz vára adassék vissza fiának Andrásnak ^[456]*. Fia
András, ki 1581-ben Sáros vármegye alispánja volt ^[457]*, és e hivatalt kilencz évig viselte. Több rendbeli hadjáratokban vévén részt, 1594-ben Fülek vára visszavételekor az egész magyar gyalogság főkapitánya volt; végre felső Magyarországban fő hadi biróvá neveztetett, és haláláig az ausztriai ház hűségében maradt ^[458]*. Fiai közűl
II. András fiatal korában gróf Thurzó Györgynél, a bányavárosi véghelyek főkapitányánál szolgált, mint annak fegyvernöke, és miután Bécsből, hová Thurzó által a német nyelv megtanulása végett küldetett, visszaérkezett, urának oldalánál részt vett 1602-ben Pest visszavételében, 1603-ban Buda ostromában. – 1604-ben Bocskai támadása idejében, Kassára küldetett Thurzó által a támadók elleni működésre, és ezen időközben Tokaj és Várad védelmében is részt vett, majd pedig mint futár a felső Magyarországban táborozó Basta Györgyhöz Mátyás főherczeg titkos levelét juttatá el; és miután Biche várát véres ütközet után feladák, Thurzóval együtt Letavá várába voná magát. 1611-ben a felső magyarországi hűségben maradt megyék által Prágába küldetett Mátyás királyhoz követségbe segély végett, és még ugyanazon évben Kálló vára ótalmában is részt vett. 1616-ban a felső magyarországi megyéktől ismét Prágába küldetett eme vidéknek adandó segély végett. A következett Bethlen Gábor féle fölkelés idejében szintén előbbi hűségében maradt meg. 1622-ben a Sopronyi országgyülésre Sáros megye követeül küldetett; a következett 1623-ban a felső tizenhárom megyék követeül küldetett Bécsbe a hódolat megviteleül. 1625-ben a Sopronyi országgyülésen ismét mint Sáros vármegye követe volt jelen ^[459]*, valamint szintén az 1635-ki országgyülésen is ^[460]*. 1631-ben nyerte ősi családi czimerének megbövitését. Gyermekei voltak: II. Ambrus, Sándor, III. András, Menyhért, és Sára, Mária, Anna, Zsuzsanna, Klára, kikről alább.
II. Andrásnak testvére I. János, ki 1631-ben testvérével együtt nyerte a családi czimer bővitést, nejétől nagy-mihályi Csanády Borbálától nemzé: Istvánt, Ferenczet, Jánost és Annát. Ezek közűl Istvánnak Fuló leánytól fia Sándor 1709-ben Rákóczy alatt az oeconomicum consilium Senatora volt; testvérének Jánosnak fia István pedig 1741-ben czimzetes makari püspök ^[461]*.
Visszatérvén II. Andrásnak gyermekeihez, ezek közűl Menyhért külföldön élt, nejével Máriássy Erzsével együtt. – Sándor párbajban halt meg. II. Ambrus Tököly Istvánnak Késmárkon leghívebb embere volt; és pompaszerető, vendégeskedő urának javai az ő gondolkodása által csak szaporodtak. Érdekes tudni, miként jellemzi őt Bethlen Miklós, ki Telekivel Tököly Istvánt meglátogatván Késmárkon, Keczert is ismeré; ide vágó szavai ezek: „De mindezekre őtet (t. i. Tökölyt) segitette egy Keczer Ambrús nevű, köszvény miatt kezetlen lábatlan, ágyban fekvő, és székben hordozott főemberszolgája, kihez hasonlót sem láttam, sem hallottam, sem olvastam soha, hogy a más ember dolgában, kihez sem atyafisága, sógorsága, sem semmi világi testi relatiója nem volt, sem magának, sem atyafiainak semmi haszna, interesse nem volt (mert magának sem felesége sem gyermeke, másként szép főemberi jószága, melyet vesztiben hagyott az öcseinek András és Menyhártnak, kik tisztességes gazdák, főemberek voltak) olyan szorgalmatos legyen; mert az erre az emberre magára, gyermekeire (mert özvegy volt ekkor Tököli) a disznópásztorra, a béres bocskoráig ugy viselt gondot, hogy azt nem lehet kimondani. Fuit miraculum voluntariorum servorum.“ ^[462]* Ambrusnak testvére
III. András 1659-ben Sáros vármegye követe volt ^[463]*; és ugyan ez évben nejével Csicséry Zsuzsannával hevesmegyei Pásztó mváros, Hasznos, Bátor, Terebes egész puszta, és Lengyeled, Puszta-Bátony birtokrészekbe, nemkülönben nógrádmegyei Verebély és Sós-Hartyán helységek, Tót-Vereb és Tepke puszták birtokába iktattatott, de többen ellentmondtak ^[464]*. Az 1662-ki országgyülésen egyike volt ő az evangelikus ügy legbuzgóbb védőinek. 1687-ki mart 5-én Caraffa által az eperjesi vérpadon legyilkoltatott ^[465]*. Ugyanakkor veje Zimmerman Zsigmond, mart. 22-én pedig fia Gábor, és másik veje Sárossy Márton szintén Caraffa parancsára Eperjesen lenyakaztatott ^[466]*. Már 1690. jul. 28-án örökösei részére uj adomány-czimen minden javaira kir. megerősités adatott ^[467]*; de 1700-ban is a kir. ügyész azokat még Nigrelli számára kérte megerősiteni ^[468]*. Nejétől Csicsery Zsuzsannától több leány-gyermeken kivül az emlitett kivégzett Gábor, és András nevü fia volt. Mindkettőnek István nevü fia maradt. Ezek egyike 1710-ben Jenában járt az akademián ^[469]*.
És itt – mint látjuk – a családfa folytatása a mult század elején megszakad, melynek adatok hiányában kipótlását nem eszközölhetvén, a most élők közűl csak a következőket emlithetjük meg:
Keczer Bertalan, ki 1846-ban Sáros vármegye szolgabirája volt, birtokos Bogdányban és Bunyitán.
Keczer Imre (lak. Bogdányban) birtokos Bogdány, Bunyita és Zsegnye helységben.
Keczer György (lak. Bogdányban) birtokos szintén a most emlitett három helységben.
Keczer Károly (lak. Eperjesen) birtokos a nevezett három helységben és azon fölül Lápispatak, Keczer-Lipócz, Ófalu, Tuchrina helységekben.
Keczer Tamás (lak. Lápispatakon), birtokos Bunyita, Lápispatak, Keczer-Lipócz, Ófalu, Keczer-Peklin, Tuchrina, Várkony és Zsegnye helységekben ^[470]*.
A család czimere – mint az 1631-ben aug. 4-én II. Ferdinand király által megbővíttetett, következő: a paizs négy részre oszlik; az 1-ső és 4-ik osztály vörös udvarában egyfejü fekete sas szemlélhető szétterjesztett szárnyaival, melyek körül a jobboldalin aranykorona ragyog, a sasnak csőrében arany gyürü füg. A paizs 2-ik és 3-ik osztálya kék udvarában hátulsó lábain álló, kettős farkú oroszlán látható, első jobb lábával arany keresztet tartva. A paizs közepét egy kissebb császári koronás paizs foglalja el, melynek fekete udvarában arany F betü (Ferdinand nevének első betüje) ragyog. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobboldalin a leirt oroszlán, a baloldalin fekete oroszlán látható. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös.

Kedves család. (Csik-szent-domokosi.)

Csik-széki székely család, tagjai ott hivataloskodtak, és időnkint katonáskodtak. Kedves András a mult század elején jeles ügyvéd, ennek utódai Albert és Péter. Ez utóbbi jeles kő- és képfaragó volt, és Barabás Krisztinával igy családfát ^[471]* alkotott:

Kedves Péter (Barabás Krisztina); János (Szabó Teréz); István apát, kanonok kolosvári lelkész aranymisés pap; Péter a franczia háboruban esett el.; Lajos kapitány (Szeizovics Kata); Alajos (Loy Julia); József forrad. őrnagy †; István.

Alajos 1848-ig főkormányszéki fogalmazó gyakornok, most Kolosvár városi tanácsos. József előbb tiszt a császári hadseregben, utóbb forradalmi őrnagy volt.
A családnak másik ága a székely földön él, s közűlök Tamás ügyvéd.

Keffala család.

Zemplin vármegyei czimerleveles nemes család ^[472]*.
A nemességet Keffala János nyerte M.-Terézia királyasszonytól 1757-ben. Czimere négyfelé osztott paizs. Az 1-ső osztály vörös udvarában pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva. A 2-ik osztály kék udvarában alúl egy tengeri kagyló, és abban egy szem drága gyöngy csillámlik, fölötte aranycsillag ragyog. A 3-ik osztály kék udvarában öt görög aranypénz látszik. A 4-ik osztály ezüst udvarában zöld térből barna medve emelkedik ki, nyakán aranyszegélyü vörös örv van, első jobb lábával zöld koszorút emel. A paizsfölötti sisak koronájából két elefánt-ormány között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan arany-vörös, a baloldali kék-ezüst, két ezüsthegyü aranylándzsa keresztbe helyezve szemlélhető. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[473]*.

Keglevics család. (Buzini, gróf.)

Régi család, melynek eldődei Török-horvátországból, hol Buzint – a család előnevét adó várat birták, – szakadtak Magyarországra, és főleg a hadi pályán történelmi jelességü nevet vivtak ki. Első ismert törzse a családnak Péter 1300. év tájban élt. Ennek két fia volt Kegel és Márton. Amaz lön a család törzsatyja, e nevéről utódai Keglevics-eknek (azaz Kegelfiaknak) neveztettek.
A család leszármazási fája ^[474]* következő:
I. tábla.

I. Péter 1300.; Kegel 1358.; Márton.; I. István; I. Simon. 1436.; Nenade.; II. Simon; I. János.; II. Péter 1520. 1554. Horv. orsz. bán. (Stresemley Bora); Ilona (Mikulich György); I. György. 1547.; II. János. 1547; I. Ferencz thopuszkai apát 1554.; Gáspár.; III. Péter kir. asztaln. † 1566.; III. Simon 1565. (gersei Pethő Magdol.); Máté 1563. 1573.; Anna (1. Hampó János 2. Bánffy László); II. György; Anna (Kegel János); III. György horv. orsz. al-bán 1601. (Istvánffy Kata); Péter elesett 1602.; III. János (Bay Zsuzsa); II. Ferencz 1594. (Batthyány Erzse); III. Ferencz (Erdődy Erzse) †; Anna-M. (Erdődy Zsigm.); III. István (Erdődy Mária); IV. Péter 1627. (Geréczy Margit); I. Zsigmond 1622. (Schrattenbach Mária-Jozefa); II. Miklós ónodi kapit. Torna v. főisp. 1636. † 1642. (Móricz Bora) Folyt. II. táblán.; Judit (Czikulini Fer.); Bora (Orehóczy István); Erzse (Erdődy György); IV. János pálos barát.; V. Péter. †; I. László kopraniczi kapit. † 1640. (Rattkay Rosina); Zsuzsa.; Erzse.; Kata apácza.; Eva apácza.; VI. Péter 1704. al-bán posegai főisp. (Orehóczy Johanna); Margit.; Judit apácza; M.-Teréz (1. gr. Széchy György 2. gr. Drugeth Zsigm.); II. László (Tavonath Franciska); Sándor (Pethanczy Theodora); Krisztina (gr. Rattkay József); VII. Péter (Draskovich Marianna Erzse); Gyula; József; Johanna (gr. Chamarre); Tamás sz. 1769. † 1850.; Kata (Patachich); Jozefa (gr. Sermage); Sámuel sz. 1812. dec. 12. (b. Collenbach Emilia); László sz. 1336. máj. 5.; Oszkár sz. 1839. jun. 25.

II. tábla.

II. Miklós, ki az I. táblán. ónodi kapit. Torna v. főisp. 1636. † 1642. (Móricz Bora); III. Miklós 1687. gróf Torna v. főisp. † 1701. (Czobor Éva); Kata (1. Konsky Mihály 2. Petrichevich Fer.); I. Ádám Tornai főispán 1692. (gersei Pethő Mária); II. Zsigmond kosztaniczai kapit. 1700. (Koháry Bora); Teréz † 1728. (gr. Limburg Styrum Károly); I. József Tornai főisp. korona őr. (Tavonath Teréz); Mihály †; I. Gábor tábornok (gr. Königshaker Jozefa) Folyt. III. tábl.; Borbála; II. József sz. 1729. korona őr és fő lovászm. 1791.; Nep. János sz. 1730. cs. kir. kam. 1767.; III. Zsigmond sz. 1734. eszterg. prépost czimz. püsp. 1786.; M. Magdol. sz. 1736.; Joakim sz. 1737.; I. Károly sz. 1739. ezredes (gr. Zichy N.); Xaver sz. 1742. (gr. Esházy Erzse); István sz. 1743. tábornok † 1793.; Teréz Ant. sz. 1746.

Itt közben adjuk leirását a czimernek, mellyet az (előbbi 151. lapon) a metszvény ábrázol.
A család grófi czimere a paizsnak függőlegesen osztott kék és vörös mezejében három ezüst-arany csíkolat fölött, hegyével fölfelé álló pallós, annak hegyén királyi korona; a pallóst két oldalról kék-vörös, és vörös-kék udvarban álló, koronás két arany oroszlán fogja. A paizsfölötti grófi koronán két koronás sisak áll, melyeken két oroszlán állva, a grófi koronára állitott egy fehér zászlót tartanak. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
III. tábla.

I. Gábor, ki az I. táblán. tábornok (gr. Königshaker Jozefa); II. Ádám. 1780.; II. Károly; József; III. Károly; II. Gábor sz. 1784. † 1854. főtárnok mest. (gr. Sándor Mathild); Miklós sz. 1798. † 1847.; László † 1832.; Éva sz. 1793. (Semsey Jób); János nep. sz. 1786. † 1856. főpohárnok (1. gr. Zichy Adel 2. gr. Folliot Creneville Victoria); Ferencz cs. k. kam. † 1811. (gr. Esterházy Erzse); IV. Károly sz. 1806. cs. kir. kam. (1. hzg. Odescalchi Cecilia 2. Conczekk Cec.); István sz. 1840. cs. k. főhadnagy; Erzsébet sz. 1828. (Thurneyssen Fridr. kapit.); Gizella sz. 1831. (b. Rolshausen Miksa kapit.); Edmund. sz. 1836.; 2-tól Richard.; Czeczil.; Melanie.; Eugenn.; Gejza † 1837.; Alexandra † (Ürményi László); Gyula sz. 1824. (b. Orczy Georgina); Eugenia (gr. Almássy Dénes); Emma sz. 1828. (b. Podmaniczky Armin); Stefania sz. 1831. (Beniczky Eugen); Béla sz. 1833.; György sz. 1846.; Gábor sz. 1848.; Róza sz. 1849.; Margit sz. 1850.; Tibor sz. 1852.

Visszatekintve a családfára, II. Péter kezdé a család történelmi szerepét 1521-ben mint Jajcza várának kapitánya, azon évben a Jajcza ostromára készülő törökökön fényes győzelmet viván ki ^[475]*. 1525-ben ismét megszállák a törökök Jajczát, és akkor ismét hősileg védelmezé azt Péter ^[476]*, mely szolgálatiért, de meg azért is, mert míg Jajcza ótalmában fáradozott, az alatt saját várának Buzinnak feldulása által negyvenezer forint ára kárt szenvedett, – jutalmul és kárpótlásul 1526-ban II. Lajos királytól Fejérkő várát nyerte adományba, és egyszersmind kérelmére a kapitányságról is fölmentetett. A mohácsi vész után állandóan I. Ferdinand részén állott, és annak pártján harczolt. 1533-ban jelen volt Bécsben, midőn Ferdinand a török követet nagy pompával kihallgatá. 1538-ban Nádasdy Tamással horvát- tótországi bánná neveztetett ki. 1541-ben Erdődy Simon zágrábi püspök a zágrábi káptalant háborgatni kezdvén, annak ótalmával bizatott meg. Ez évben meghalván egyik veje Ernusth máskép Hampó Gáspár, miután gyermeke nem maradt, s benne a Hampó család kihalt, minden javai törvényszerint a királyra voltak szállandók. II. Péter hogy leánya által e javakat nevezetesen Zala megyében Csáktornya es Stridó, Körös megyében Sz.-Erzsébet és Kaproncza várakat magának megtarthassa, azt hirlelé, hogy leánya Ernusth Gáspártól várandósan maradt. Azonban a kellő idő elmultával és egyéb ovatossági kémleletek után e hir valótlannak tapasztaltatván, a kir. ügyész ismét zaklatá Pétert, de az a várakat ezután sem bocsátá ki kezeiből, noha már leánya másodszor is férjhez ment lindvai Bánffy Lászlóhoz. Ekkor Bécsbe idéztetett, hová menevéd levél mellett el is ment, és megis igéré a várak és birtokok kiadását, de haza érkezvén, igéretét nem teljesité. Ennek folytán az 1542-ki pozsonyi országgyülés XLIII. törv. czikkében rendelé, hogy ha két hónap alatt Hampó minden javait ki nem adja, mint hűtlenségbe eső minden javait és fejét is elfogja veszteni. Eltelt a két hónap is, de Péter mégsem adott vissza semmit. Ekkor azután Zrinyi Miklóst küldé ellene a király, és azt helyébe bánná is kinevezte. Zrinyi Miklós Csáktornyán ostrom alá vette Keglevich II. Pétert, ki az álgyuzást soká nem állhatván, elhatárzá, hogy fiával Mátéval és várnagyával Posgai (vagy Posegai) Péterrel Szabácsra fog szökni török segélyért; azonban Posgai árulása folytán a várbóli kimenetelük után azonnal Zrinyi csapata által fiastul elfogatott, mire Csáktornya és utánna a többi vár őrsége is feladá magát. Zrinyi Bécsbe küldé II. Pétert, hol elzáratott, de alig egy év mulva kegyelmet nyervén, elbocsáttatott és ősi javait is visszanyeré 1544-ben ^[477]*. Még ezen évben ismét harczolt a törökök ellen, kikett Ottocsásznál meg is vert ^[478]*. 1550-ben ismét megintést kapott az országgyüléstől, hogy a thopuszkai apáturságot ne háborgassa ^[479]*. 1554-ben pedig Ferdinand királytól rendeletet kapott, hogy fiát Ferenczet ki thopuszkai apátur volt, szenteltesse fel papságra, és járassa papi öltözetben. Meghalt II. Péter kora 70. évében. Nejétől Stresemley Borbalától I. György, II. János, I. Ferencz, Gáspár, I. Miklós, III. Péter, III. Simon és Máté fia, és Anna leánya maradt.
I. György, ki testvéreivel 1547-ben nyert királyi kegyelmet ^[480]*, 1555-ben Lévánál harczolt ^[481]*.
Máté jelen volt 1563-ban Pozsonyban Miksa király koronázásán. 1565-ben győzelmet vivott a törökön Obreskónál ^[482]*. 1573-ban Alapi Gáspárral Gubecz Mátét verte meg és fogta el ^[483]*.
III. Péter gyönyörü, szálas termetü szép és kellemes férfiu volt ^[484]*. Miksa királynak fő-asztalnoka és kedves embere, részt vett 1566-ban a győri táborozásban, de ugyanazon évben Kanizsa táján Rechem falu mellett a berzenczei törökök fejét vették ^[485]*. Őt Csáktornya megvételekor Zrinyi fiául fogadta ^[486]*. Egy fia maradt II. György vagy Gergely, ki magnélkül halt el.
III. Simon jelen volt 1565-ben az obreskói győzelemnél, testvérével Mátéval ^[487]*, valamint 1573-ban Gubecz legyőzetésében is részt vett ^[488]*. Neje gersei Pethő Magdolna volt, kitől született gyermekei által a Keglevich család mind két (horvát- és magyarországi) ágának törzse lett. Az ő korában a család ősi vára Buzin ismét török kézbe esett ^[489]*. Gyermekei: 1. Anna, Kegel János neje. 2. III. János, kinek Bay Zsuzsannától egy fia, és egy leánya maradt, mint a táblázat mutatja. 3. Péter, ki 1602-ben Czerniknél a ráczok elleni hadban esett el ^[490]*. 4. II. Ferencz, ki 1594-ben Hatvan ostrománál török fogoly lön ^[491]*, nejétől Batthyány Erzsébettől gyermeke nem maradt. 5. III. György 1598-ban horvátországi al-bán volt ^[492]*. Nejétől Istvánffy Katalintól származott gyermekei által a család mindkét ágának törzsatyjává lön. Gyermekei közül:
III. István 1627-ben mint szabad báró emlittetik ^[493]*. Nejétől Erdődy Máriától gyermekei nem maradtak.
I. Zsigmond Kaproncza vára kapitánya volt 1649-ben ^[494]*. 1655-ben az ország határait vizsgáló és harminczadok megujitását intéző választmányok tagja ^[495]*. 1659-ben horvátországi Körös városába küldetett ország-biztosul ^[496]*. Nejétől Schrattenbach Mária-Jozefától csak három leánya maradt, kik a családfán láthatók.
III. Györgynek másik két fiától jő le mostanig a család, és pedig IV. Pétertől a horvátországi, II. Miklóstól pedig a magyarországi ágazat. Előbb lássuk IV. Péter ágazatát, úgy a II. Miklósét.

Horvátországi-ág.

IV. Péter (III. Györgynek fia) 1627-ben a Homokhegynél diadalt aratott a törökökön. 1638. 1647. és 1649-ben országos biztosságokban vett részt ^[497]*. Nejétől Geréczy Margittól született több gyermekei közül IV. János pálos barát volt. I. László pedig kopraniczai várkapitány 1640-ben ^[498]*. Nejétől nagy-tábori Rattkay Rozinától több gyermekei közt született fia
VI. Péter 1704-ben báni helyettes, 1708-ban Posega vármegye örökös főispánjául neveztetett, és ezen évben egyszersmind I. József király által grófságra emeltetett ^[499]*. Orehóczy Johannától két fiu-gyermeke: II. László és Sándor maradt. Amaz fiában VII. Péterben fi-ágat berekeszté.
Sándornak Petanczy Teodorától született fiai közűl József nemzé Tamást, ki 1769-ki dec. 29-én született, és 1850. nov. 11-én halt meg, s kinek fia Sámuel, a most élő családfő, szül. 1812. dec. 12-én. Egybekelt 1831-ban báró Collenbach Emilia ^[500]* csillag ker. hölgygyel, kitől fia László és Oszkár.

Magyar-ágazat.

II. Miklós (III. Györgynek fia) kezdi ez ágazatot. Nevezett Miklós 1636-ban Ónod és Diós-Győr vár kapitánya ^[501]*, Torna vármegye főispánja. Fiatalabb korában Erdélyben forgott Bethlen Gábor alatt, és attól Erdélyben a magafalvi jószágot nyerte ^[502]*; de később visszajött Magyarországra, hol – mint emlitők – ónodi várkapitány stb. lön. 1635-ben a nyolczados törvényszékhez rendeltetett ^[503]*. 1646-ban báróságot nyert. 1657-ben Krapina és Kosztel várait Gorup György varasdmegyei alispánnak zálogitá el a zágrábi káptalan előtt ^[504]*. Feleségül a Magócsy családból származott Móricz Péternek leányát Borbálát vévén nőül, ezzel Torna megyében Fábián, Sebestyén stb. javakat csatolt birtokaihoz. Egyetlen fiu-gyermeke maradt
III. Miklós atyja után szintén tornamegyei főispán és ezredes, aranysarkantyús vitéz; a török elleni több hadjáratban és csatákban nevezetesen Berzenczénél, Babocsánál, Kosztaniczánál, Turanovecznél, Eszéknél, Pécsnél és Bécsnél vett részt. Fejedelméhez tántorithatlan hűséggel viseltetvén, e végett élete elleni incselkedéseket is kelle tapasztalnia, melyeket midőn még is sikerült elkerülnie, az ellenpárt a felső megyékben Tornában, Borsod és Ung megyében fekvő javait prédálta fel ^[505]*. 1681-ben az ország határait vizsgáló bizottmány egyik tagjául volt kiküldve ^[506]*. 1687-ben pedig I. Leopold által grófságra emeltetett ^[507]*. Meghalt 1701-ben, és Kőszeghen temettetett el. Nejétől Czobor Évától két fia maradt: I. Ádám és II. Zsigmond, ki kosztaniczai várparancsnok volt 1700-ban. Nejétől Koháry Borbálától egy leánya Teréz maradt, ki gr. Limburg-Styrum Károly neje volt, és 1728-ban halt meg.
I. Ádám 1692-ben tornai főispánul neveztetett ki; előbb a Kollonics és Czobor ezredben alezredes, Csáktornyánál vitézül harczolt, utóbb tábornok, kincstári al-elnök, és kir. tanácsos volt. Nejétől gersei Pethő Máriától fiai I. József és I. Gábor terjeszték a családot.
I. József hat évig III. Károly kir. udvarában nevelkedett. 1760-ban már kir. helytartósági tanácsos, Torna vármegyei főispán, és val. belső titkos tanácsos volt ^[508]*. Tavonat Teréztől a táblázaton látható kilencz gyermeke született. Ezek közűl
II. József (szül. 1729-ben) a kir. helytartóságnál előbb titkár, utóbb szintén Torna vármegye főispánja, cs. kir. kamarás, sz. István rend lovagja, a sz. korona őre, 1787-ben fő-lovászmesterré lön.
III. Zsigmond (szül. 1734.) 1787-ben makari cz. püspök és esztergami nagyprépost 1776–1805-ig midőn meghalt ^[509]*.
István (szül. 1743.) mint tábornok a francziák elleni háboruban 1793-ban Landaunál esett el.
Károly (szül. 1739.) ezredes, cs. kir. kam. és val. b. titkos tanácsos volt. Neje gr. Zichy Katalin.
I. Gábor előbb ezredes a Koháry ezredben utóbb tábornok. Nejétől gr. Königshaker Jozefától született gyermekei közűl, Ádám és József most is élő két ágat terjesztett.
Ádámnak fia II. Gábor szül. 1784. sept. 19-én. 1806-ban a helytartóságnál kezde szolgálni, 1809-ben titoknokká, 1818-ban tanácsossá, 1821-ben a kir. helytartóságba keblesitett tart. biztosság alelnökévé, 1824-ben csongrádmegyei főispáni helyettessé, 1828-ban Nógrád megye főispánjává neveztetett, 1830-ban Budáról Bécsbe a kanczellariához vitetett referendárrá, de 1831-ben már ismét Budára jött a helytartósághoz, és egyszersmind koronaőrré választatván, val. belső titkos tanácsossá neveztetett. Alig egy év mulva, a m. kir. udv. kamara al- majd ismét 1836-ban valódi elnökévé, 1842-ben végre fő-tárnokmesterré neveztetett. 1817. január 17-én kelt egybe gr. Sándor Mathild cs. ker. hölgygyel (mh. 1843. nov. 11. kora 43. évében), kitől gyermekei a táblázaton láthatók. Ezek közűl legidősb fia Géza lovaglási szerencsétlenség következtében halt meg kora 20. évében 1837. octob. 28. Egreskátán; ugyszintén korán halt leánya Alexandrine is, Ürményi László neje. Gábor meghalt 1854. jun. 16-án. Élő fiai Gyula és Béla, amannak b. Orczy Georginától gyermekeit a táblázat mutatja.
Gábornak testvére László 1810-ben titoknok a m. kir. kamaránál, utóbb felhagyott a hivataloskodással. Meghalt 1832-ben. A pesti nemzeti vivó-intézet egyik alapitója és elnöke volt. Másik testvére
Miklós, szül. 1789. dec. 13-án, a hevesi ellenzék egyik vezére. Meghalt 1847-ben.
A másik ág I. Gábornak fiától Józseftől származik, kinek fia Károly, kinek ismét fia Nep. János, és Ferencz.
Ferencz cs. kir. kam., meghalt 1811-ben, nejétől gr. Esterházy Erzsétől fia Károly cs. kir. kam. szül. 1806. febr. 2-án, első nejétől herczeg Odescalchi Czecziliától három, 2-ik nejétől Konczek Czecziliától négy gyermeke van, kik a táblázaton láthatók.
Nep. János, (III. Károlynak fia) szül. 1786. máj. 13-án; cs. kir. kamarás, már 1810-ben a m. kir. udvari kanczellarián fogalmazó, utóbb (1824.) Barsvármegye főispánja, s végre val. belső titkos tanácsos, a pápai Krisztus rend vitéze, és fő-pohárnokmester volt. Birta a sajó vámosi, encsi, visolyi, sztropkói, kis-tapolcsányi és nagy-ugróczi (hol gyönyörü kastélyuk van) uradalmakat. Meghalt 1856. oct. 15-én. Első neje vásonykeői gróf Zichy Adél cs. ker. és palota-hölgy (szül. 1788. sept. 15. † 1839. jan. 17.). Második neje gr. Folliot-Crenneville Victoria Augusta cs. ker. és palota-hölgy, szül. 1816. aug. 6-án, egybekelt 1840. febr. 30-án. Férje halála után másodszor férjhez ment 1857. oct. 17-én gróf Falkenhayn Gyula lovas kapitányhoz. – Nep. Jánosnak második nejétől fia
István szül. 1840. dec. 18-án. 1859-ben főhadnagy a 11. számu dzsidás ezredben.
Megemlitendő még e családból Ágoston cs. kir. kamarás, kinek nejétől gr. Waldstein Erzsébettől (meghalt 1813.) leánya Augusta gr. Batthyány Kázmérné volt.

Kegly család.

Nemesi czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló, kettős farkú, koronás vörös oroszlán, első lábaival arany tekebábut tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobboldali vizszintesen kék-arany, a baloldali vörös-ezüst szinű, a leirt koronás vörös oroszlán áll, arany tekebábut tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[510]*.
A XVII. században Sopron megyében lelünk Kegl családot, hol Kegl Gáspárnak leánya Anna-Margit, Thulmon Jánosnak neje, 1676-ban tett végrendeletet ^[511]*.

Kegyes család.

Szabolcs vármegye nemes családainak egyike Fényes E. Geographiája szerint.

Keill család.

Szepes vármegye nemes családa. Keill Mátyás és neje Venczelin Zsuzsa, és fiai Keill Mátyás és János előbbi nem-nemes állásukból III. Ferdinand király által Ebersdorfban 1642. octob. 14-én kelt czimeres nemeslevélben magyar nemességre emeltettek. És czimeres levelük Szepes vármegyének 1643. ker. sz. János ünnepe előtti második ferián Lőcsén tartott közgyülésén kihirdettetett.
E czimeres levelet 1777-ben Keill András és Mátyás részére a szepesi káptalan átirá ^[512]*.
Czimerük – mint itt a metszvény ábrázolja – következő: a paizs jobboldali alsó szögleteig levonuló vörös csíkolat által, melylyen két sárga liliom látszik, – két udvarra oszlik, mindkettőben és pedig az alsó zöld halmon, a felsőben pedig a csíkolat szélén egy koronás fehér galamb áll, csőrében zöld gallyat tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén koronás fehér galamb áll, csőrében zöld ággal. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös.
Keill János a szomolnoki kamarai kerületben rózsnyói hegymester volt 1810. 1815-ben.

Kékedy család. (Alsó-kékedi †.)

Abauj vármegye egyik kihalt családa, nevét és előnevét azon megyei Alsó- és Felső-Kéked helységről vette.
A XVI. században már virágzott, midőn Kékedy János mint Szapolyai hive, Tokajnál 1537-ben a Tiszába veszett ^[513]*.
A következő évben a család igényeit az országgyülés kivánta elintéztetni ^[514]*.
1536-ban élt Kékedy László is, ki Kassa városának Szapolyai részére történt feladásában vett részt ^[515]*.
1559-ben élt Kékedy Gáspár, ki Tarczay Annának bizonyos vád alá került leveleket magyarázott meg, a mint az a Tarczay Anna elleni tanu-vallatásokban emlittetik ^[516]*.
Kékedy György 1603-ban országos pénztárnok volt ^[517]*. 1618-ban már nem élt, midőn árvái részéről azért történt az országgyülés előtt panasz, hogy a kir. kamara őket rendes per nélkül háborgatja ^[518]*.
Kékedy Balás ellen 1623-ban Dely Mihály és Pasztorovics Sáfár Pál tiltakozik, hogy a nógrádmegyei Tábi pusztabeli és Herencsény helységbeli birtokot elfoglalta ^[519]*. 1647-ben neje méltatlanul bántatván Kassa városában, e végett az országgyülés rendelkezett elégtétel végett ^[520]*. 1652-ben Balás perel Dienes György, és neje Izdenczy Zsuzsa ellen ^[521]*. 1657-ben nádori adomány folytán nógrádmegyei Kis-Pöstény, – vagy mint egy utóbbi okmány mondja – Homok nevü birtokba iktattatott be ^[522]*.
Kékedy Zsigmond Bethlen Gábor alatt élt, midőn Csomaközy mellé egy csapat vezéréül használtatott ^[523]*.

Kékkövi család. (Székely-udvarhelyi.)

Székely család Udvarhelyszékben. Sámuel 1794-ben Udvarhelyszék irnoka. János 1815-ben élt, s még alsóbb szolgálatban állt.

Kelcz család. (Fületinczi.)

Nemes család Abauj, Szabolcs, Ung megyébe elterjedve.
Tagjai nagyobb részben megyei és kormányszéki hivatalokat viseltek.
Abauj vármegyénél nevezetesebb hivatalokat viseltek a következők:
Zsigmond 1741-ben országgyülési követ.
Antal 1775-ben alispán.
János 1835-ben főszolgabiró.
István 1838-ban főjegyző, 1846-ban másod, utóbb 1848-ig első alispán.
Vincze 1838-ban al-adószedő.
Eduard 1846-ban alszolgabiró volt.
A mult században találjuk a család egyik ágát a Dunántúl is, hol Ádám 1730-ban a kőszegi ker. táblánál jegyző; – József 1760-ban a dunántúli kerületi táblánál szegények ügyésze, 1770-ben személynöki itélő mester; Ádám 1787-ben a m. kir. helytartóságnál titkár, 1810-ben egyszersmind cs. kir. tanácsos, 1820-ban már helytartósági tanácsos, 1825-ben kanczellariai referendárius.
Imre 1787-ben apátur, és győri kanonok.
János nep. 1787-ben apát és soproni kanonok, már 1810-ben 1825-ig győri őrkanonok volt.
A család czimere négy részre osztott paizs. Az 1-ső osztályban három nyillal átvert sziv, a 2-ikban könyöklő férfi kar, kardja hegyén levágott törökfejet tartva, a 3-ikban... a 4-ikben hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két szétterjesztett sasszárny emelkedik ki. A paizs sisakjáról szokásos foszladék hullámzik le.

Kelebecz család.

Zemplinmegyei nemes család.

Kelecsényi család. (Kelecsényi és hrabói.)

Nyitra vármegyének egyik régiebb, birtokos nemes családa. Nevét és előnevét a nyitramegyei Ürmény közelében fekvő Kelecsén-ről vevé. A XVII. században eldődei Trencsin, majd Pozsony, Bars, Hont megyében is laktak.
A család emlékezete eléfordul már egy 1367-ben kelt adománylevélben, melyben Trencsin megyének 1794-ben nov. 29-én Kelecsényi I. Zsigmond részére a hrabói ősi birtokról kiadott bizonyitványa szerint az emlitett 1367-dik évben Kelecsény Tamás (Thomas filius magistri de Kelecsén) mint királyi ember (homo regius) neveztetik meg.
A család czimere – mint a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában könyöklő pánczélos kar, kivont kardot tartva; fölötte félhold és három csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl kivont karddal. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A XVI. század végén élt a családból Kelecsényi Mátyás, ki nejével Deméndy, máskép Sánta vagy Benedek Dorottyával a következő családfát alkotá:
I. tábla.

Mátyás 1585. (Deméndy Dora); Kata (Gedey Péter); I. István 1607–18. (Muczius Erzse); Ferencz. †; Ilona.; Erzse (Benedek Tamás); János 1614. (Buday Judit); Zsófia (Erdélyi János); Dorottya (Bisztriczky Andrásné); Anna (Sánta Mátyás); II. István 1651. (1. Beniczky Zsuzsa 2. Emődy Zsuzsa 3. Mihályffy Franciska) Folyt. II. táblán.; Judit. †; Magdolna (Ravasz Ferencz.); Ferencz 1647. (Balásházy Kata); Erzse (1. Farkas György 2. Bekényi András); Farkas (Ralkovics Mária); Ferencz (Mezőlaky A.-Mária); György (Zirchich Mária); Mária (1. Huszár Pál 2. Komeáthy Ján.); Zsigmond; János.; Gáspár.; Zsigmond.; Julianna (Urbányi József); Anionia (Ternyey Miklós); Teréz (Piacsek Miklós); Anna (Beniczky Tamásné); István. †; Lajos; Anna (Debreczenyi József); Kata (barkaházi Szécsey Fer.); József katona.; Ignácz.; Anna (Fejérváry Ján.); Farkas.; Sándor. (Kurtha Mária); Julia (Bardiovszky János); Bora (Burics János).

II. tábla.

II. István, ki az I. táblán. 1651. (1. Beniczky Zsuzsa 2. Emődy Zsuzsa. 3. Mihályffy Franciska); Pál (Kardos Anna) Folyt. III. tábl.; Ádám (Novotha Anna); Éva (Hencz Ádám); Bora (1. Kolajda Márton. 2. Horváthy András); Éva; Magdolna (Kéry István); László jesuita.; János (Rudnyánszky Krisztina); Julianna (Bartakovich Péter); Anna (Desericzky Imre); Julia (Bohus Imre); Mihály.; Ferencz Xavér.; János.; Alajos.; Jozefa.; Teréz (Fabríczy Pálné)

III. tábla.

Pál, ki a II. táblán. (Kardos Anna); György 1736. (1. Pettkó Kata 2. Szilágyi Zsuzsa); I. Zsigmond 1748–1766. (Reviczky Anna-Mária); Ignácz.; Emerentia (Borcsiczky József); Éva.; II. Zsigmond 1768–1816. Trencsin v. főbiró (Podhraczky Kata); János sz. 1799. † 1849.; Gáspár sz. 1784. † 1858. (Morvay Mária); III. Zsigmond sz. 1786. nőtlen. Családon lak.; Gáspár. †; József szül. 1815. (Bacskády Alojzia); Pál sz. 1817.; Anna sz. 1818.; Nepomucena sz. 1824. (Fába Zsigm.); Ráfael sz. 1825.; Karolina sz. 1827.; Mária sz. 1831. † 1851.

A családfa törzse Kelecsényi Mátyás, ki fia lehetett azon Kelecsényi Jánosnak, ki 1597-ben halt meg, és Nógrád megyének szolgabirája volt ^[524]*. 1585-ben gyermekei nevében tiltakozik Trencsin vármegye előtt azon megyei Pravoticz helységben két jobbágynak Ghyczy László által szándéklott eladása, és Viszocsányi László általi megvétele ellen ^[525]*. Fia
I. István, 1602. táján nejével Muczius (másutt Mutinyi) Erzsével együtt tiltakozik Vitéz János hitvesének tette ellen, ki Ivánka helységben egy nemes curiát adott el ^[526]*. 1614. táján ismét neje nevében is ellentmond Patvaróczy Magdolna eladásának egy Ivánkán fekvő nemes kuria iránt ^[527]*.
Ezen 1614-ben Korponán Mátyásnak gyermekei nevezetesen I. István és János egy részről, más részről Ilona Balásné, Kata Gedey Péterné, Erzsébet Benedek Tamásné, Zsófia Erdélyi Jánosné egymás között barátságos egyességre léptek ^[528]* az anyai vagyis Deméndi és Baráthi jószág iránt; az atyai jószágok Nógrád megyében Fogacsnak és Kövesdnek fele, és Hont vármegyében Priklik és Felső-Csehi közösül maradtak.
1622-ben kelt a család részére egyik ujjitó czimeres levél, kiadva II. Ferdinand király által.
I. Istvánnak fia II. István a Ravasz családdal együtt III. Ferdinand királytól 1651. novemb. 29-én pozsonymegyei kis- vagy alsólóczi birtokra királyi helybenhagyást nyert mind két nemre. Ezen II. Istvánnak három nejétől két fia és három leánya maradt. Fiának Ádámnak utódait mutatja a II. táblázat – Pálnak utódait a III. tábla tünteti fel.
Pálnak fia György 1736-ban Trencsin megyei Hrabovén lakott. Ennek fia I. Zsigmond 1748-ban osztozik testvérével Emerentiával. – Nejétől Reviczky Anna-Máriától fia II. Zsigmond Trencsin megyének 40 évig folytonosan tisztviselője, és közben főszolgabirája volt. Lakott Banován. Nejétől Podhraczky Katalintól fiai János, Gáspár és III. Zsigmond nemességükről Trencsin megyétől 1816. mart. 18-án kaptak bizonyitványt.
Az emlitett három testvér közűl János 1849-ben halt meg. III. Zsigmond nőtlenül él Családon Nyitra megyében; ugyanott székelt Gáspár is, ki 1858-ki sept. 2-án halt meg kora 74. évében. Nejétől halacsi Morvay Máriától született gyermekeit a táblázat mutatja. Közűlök József birtokos és lakik Családon, az irodalom buzgó barátja, és szorgalmas régiség gyüjtő. Testvére Ráfael 1847-ben nyitramegyei tiszt. aljegyző volt.

Kelecsény család. (Kelecséni †.)

Zemplin vármegye egyik kihalt régi nemes családa ^[529]*, mely hajdan azon megyei Kelecsény helységet birta ^[530]*.
1403-ban Kelecsény Miklósnak fia Mátyás zemplinmegyei Pazdicsot várával együtt, ugy Zalogh, Samogh, Kraszna, Mochár és Zuha helységeket többekkel együtt Zsigmond királytól kapta, a beiktatásnál azonban többen ellentmondtak ^[531]*.
1407-ben ugyancsak e család a sóvári Sóos családdal Czéke helységre is adományt nyert ^[532]*.

Keledi család.

Közűlök Keledi István 1566-ban Gyula vára ótalmában vett részt, és ekkor törökfogságba esett, de negyven aranyért magát rögtön kiszabaditá ^[533]*.

Keleffy család.

Közűlök Keleffy László 1504-ben élt ^[534]*.
Keleffy János 1677-ben nagy-zelői plébános, és ideigl. alesperes volt, kora 48. évében, mint egy eredeti tanuvallomás mutatja.

Kelemen család. (Felső-őri).

Egyike azon családoknak, melyek Felső-Őr helységre 1582-ben Rudolf királytól uj adománylevelet nyertek. Lásd Zámbó család.

Kelemen család. (Szerepi.)

Bihar vármegyei nemes család, birja a Debreczenhez öt mértföldre a Sárrét mocsárai közt fekvő Szerep helységet, honnan előnevét irja.
Közűlök István Bihar vármegyei al-adószedő, utóbb főszolgabiró volt, 1807-ben pedig táblabiró. Neje Klobusiczky Anna.
János 1841-ben kir. táblai ülnök, 1847-ben személynöki itélő mester.
Kelemen Imre és unokái Imre és István 1791-ben nemesítettek meg, és ily czimert kaptak: a paizs kék udvarának alyján két hegynek alyján fehér folyam hullámzik, egyik oldalán zöld téren egy korhadt fatuskó három zöld ágat hajt ki; a hegyek legmagasabbján koronából pánczélos kar nyúlik ki, kivont kardot tartva; fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából kinyúló két kiterjesztett fekete sas-szárny között pánczélos kar meztelen kardot villogtat. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[535]*.

Kelemen család.

Kelemen Péter 1746-ban M.-Terézia király asszonytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[536]*.
Czimere következő: a paizs ezüst udvarában jobbról balra rézsutosan egy kék csíkolat vonul le, és azon egy szál arany buza-kalász látszik, a paizs jobboldali alsó, és baloldali felső szögletében kinyílt piros rózsa-fej tünik fel. A paizsfölötti sisak koronáján vörös csőrű és lábú fehér galamb áll, csőrében arany-kalászt tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kelemen család. (N.-ernyei.)

Erdély nemes családa. Közűlök Zsigmond 1794–1815-ben kormányszéki irnok s hites jegyző.
József 1794-ben táblai ügyvéd.
Lajos 1843-ban udv. kanczellariai irnok.
Károly 1848-ig marosszéki dúló. – Benjamin egyike Erdély ismertebb és nagy-tapasztalású gazdáinak.

Kelemen család. (Etédi.)

Szintén erdélyi család, melyből Pál 1848-ban Udvarhely-széki számvevő biztos.

Kelemeny család.

Kelemeny Ádám I. Leopold király által nemesítetett meg.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló grif, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki, jobb kezével kivont pallóst tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család leszármazása következő:

169Ádám 1700.; Ádám; József; János. †; Mária. †; István cs. k. nyug. őrnagy M. Teréz r. k ker. vit. † 1840. mart. 4. kora 60. évében Gyöngyösön.; Anna †; Judit †; Mária (Koós Miklós); Bora †; László (Majerszky Judit); Lajos 1860. (Hecs Luiza); Gábor sz. 1847.

Kéler család.

Kéler ^[537]* János és általa neje Komáromy Erzsébet, és huga Kéler Erzsébet Bécsben 1663. april. 10-én kelt czimeres nemesitő levélben I. Leopold király által nemesítetett meg; a czimer-levél Hont vármegyének 1663. máj. 2-án Korponán tartott közgyülésén kihirdettetett.
A család leszármazása következő:

János 1663. (Komáromy Erzsébet); Ádám (omaszta Anna-Mária); János trencsini lakos 1728. 1755.; András krencsi lakos 1728. 1755.; György; István. 1755.; András. 1755.; György †; Mihály 1808. (Gyalókay Terézia); Márton †; Sámuel (Gyalókay Erzse); Pál †; Katalin (Sztrokay Antal); Erzsébet (Kubínyi András); Teréz (Andrásy József); János Győrben; Dániel † 1837.; Zsuzsa (Ráth Károlyné); Mihály Nógrádban 1833. †; Erzse (Turcsányiné); Kata (Sárközyné); Mathild.; Lajos.; Terézia.; Sándor.

A nemesség-szerző Jánosnak fia Ádám Hontmegyéből még a Rákóczy forradalmi idők előtt Trencsin sz. kir. városába tette lakását, és ott laktak fiai János és András is még 1728-ban, midőn nevezett sz. kir. várostól erről, ugy leszármazásukról, és polgári viseletükről bizonyitványt nyertek. András utóbb Krencsre költözött, és Nyitra megye előtt nemességét 1755-ben igazolta, fiaival és János testvérével együtt. Ádámnak fia volt még György, kinek ismét fiai közűl
Mihály Nyitra megyétől 1808-ki jul. 20-án kelt nemességi bizonyitványát azon évi jul. 26-án Győr, jul. 29-én pedig Moson vármegyében hirdetteté ki. Gyermekeinek többnyire Győrben volt és van lakásuk. Fiai közűl Mihály 1833. jan. 24-én Nógrád megyében hirdetteté ki nemességét ^[538]*. Testvérei közűl csak Jánosnak vannak gyermekei.
Egy másik ágból származott Kéler István, kinek Kosztolányi Erzsébettől gyermekei István és Erzsébet 1791. decemb. 18-án osztoztak.
A család ágost.-ev. vallású.
A család czimere ez, a paizs baloldali felső szögletéből a jobboldali alsó szögletig vont rézsutos vonal által két udvarra oszlik, az alsó udvar vörös, a felső udvar fehér, és abban férfikar könyökben meghajolva, és kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva látszik. A paizsfölötti sisak koronáján szintén könyöklő kar kardot markol, és annak hegyén törökfej vérzik. A paizst szokásos foszladék veszi körűl.

Kéler család.

A följebbitől különböző Kéler család az, melynek czimere következő: a paizs keresztvágással négy udvarra oszlik, az 1- és 4-ik osztály kék udvarában egy fürt piros szőlő látszik, a 2- és 3-ik osztály arany udvart mutat. A paizsfölötti sisak koronájából egy zöldellő pálmafa nyúlik ki. Foszladék jobbrol arany-kék, balról arany-vörös ^[539]*.

Keliny család.

Keliny Amadeus Turócz vármegye orvosa 1802-ben I. Ferencz király által emeltetett nemességre.
Czimere ez, a paizs jobboldali felső szögletéből a baloldali alsó szögletig húzott vonal által két részre oszlik, a jobboldali rész fekete, a baloldali kék; a paizs alján koronás, kétfarkú aranyoroszlán áll hátulsó lábain, első jobb lábával egy piros virágokból font zöld koszorút tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-fekete, balról arany-kék ^[540]*.

Kelle család.

Kelle Fülöp 1795-ben Krassó vármegye aljegyzője volt.
Kelle András Heves vármegyétől nyert nemességéről bizonyitványt fia Kelle György részére, mely Nógrád megyében 1803-ki nov. 16-án hirdettetett ki ^[541]*.

Kellemessy család.

Kellemessy Mihály 1595-ben Sáros vármegye alispánja ^[542]*. 1602-ben egyik osztoztató biró a Thibai György javain osztozó rokonok között ^[543]*.
Kellemessy János 1635-ben tokaji várkapitány ^[544]*.
Kellemessy – eredetileg Kelemen – család ismeretes Árva megye multjában is. Közűlök Kellemessy János 1693-ban árvamegyei aljegyző, 1697-ben pedig főjegyző, 1704-ben Rákóczy részén áll, és árvai urodalom praefectusa volt. Jeles tehetségekkel birt, és mint buzgó protestáns árvamegyei isztebnei birtokán az oda való Dávid család által alapitott egyházban díszes oltárt emeltete, mely ma is nevével, és czimerével ellátva fen áll. Az árvamegyei Kellemessy családi birtok, névszerint az isztebnyei és nagyfalvai a nemes Párniczky családra volt szállandó, hahogy azok iránt 1712-ben a kir. ügyész igényt nem támaszt vala ^[545]*.
1698-ban nagyfalvai Kellemessy László Árva megyétől nemességi bizonyitványt vévén ki, azzal ujabbi székhelyére vasmegyei Meszlénybe költözött ^[546]*.

Kéller család.

Kéller Ádám 1719-ben III. Károly királytól nyerte czimeres nemes levelét ^[547]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán, első ballábával királyi koronát, első jobblábával buzogányt tartva; fölötte a paizs jobboldali szögletében félhold ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között a paizsbelihez hasonló oroszlán nől ki, első jobblábával három nyilat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
E néven többet lelünk egyházi és hivatalos pályán. Igy Kéller János 1770-ben egri kanonok; Keller Antal 1787-ben győri kanonok. – Keller Zsigmond a nagyszombati ker. táblánál ügyvéd ^[548]*.
Keller-nek irva találunk még nemes családot Nyitra és Trencsin megyében is, de ezeket aligha nem a 169. lapon tárgyalt Kéler családhoz kell számitanunk; minthogy a nevek gyakran, kivált ily csekély különbséggel irva, gyakran fordulnak elé. E család Nyitramegyétől 1759-ben nyert nemesi bizonyitványát 1768-ban Trencsin megyében is kihirdetteté, a midőn Kis-Kotessón leljük Józsefet fiával Istvánnal. Az 1803-ki trencsinmegyei nemesi összeirás Kis-Kotessón találja Istvánt és Imrét, ez utóbbit Miklós, Antal, József és László négy fiával, és még egy Józseffel egyedül. 1837-ben Kis-Kotessón székel József, Hliniken pedig Imre és fiai Miklós és László, és Lászlónak fia Lajos. – Antal és József örökös nélkül haltak el ^[549]*.

Keller család. (Székely-udvarhelyi).

Közűlök János udvarhely-széki ügyvéd, s több erdélyi országgyülésen Udvarhely város követe, 1848-ban a pesti nemzetgyülésen Udvarhelyi széki képviselő, és forradalmi kormánybiztos. Meghalt 1850-ben Kolosvárott mint statusfogoly ^[550]*.

Kellern család.

Kellern Antal-Henrik az 1715-ki országgyülésen honfiusitást nyert ^[551]*. Czimere a paizs udvarában egy dőlt kulcs.

Kellio család. (Sóvári.)

Kellio Ádám 1727-ben ellent mond Tihanyi János és Pál, Vadász András és Divényi István beiktatásának F.-Thúr, Sirak és Szalatnyára nézve ^[552]*. 1729-ben pedig nejével Máriával, és leányával Katalinnal Okolicsányi Pál nejével, és Kellio Ferencz örököseivel Nagy-Thúron három házhely, Közép-Thúron egy kúria, és Kis-Thúron lévő birtokrész birtokába iktattatik be, miután a Vadász András, és Divényi István részére tett adomány visszahuzatott; de neki is ellentmondottak többekkel Szegesdy Mátyás ^[553]*.
Egy töredék nemzékrend azon időből igy mutatja a család leszármazását: ^[554]*

Kellio Ferencz (leszenyei Nagy Erzse); Ferencz; Ádám (Mária) 1727–1753.; N. (Ordódyné); N. (Gáfforné); Kata (Okolicsányi Pál).

Kellio Anna Misicz Józsefné e század elején.

Kellőcz család.

Zemplin vármegye czimerleveles családainak egyike ^[555]*.

Kelizi család.

Kihalt család, közűlök Kelizi Pál egyike azoknak, ki Zsigmond király korában Palóczy Mátéval és Imrével a leleszi conventen követtek el hatalmaskodást ^[556]*.

Kelő család. (Baracskai †.)

E kihalt család egy tagja 1458-ban királyi beiktatási tanu a Timaryak adomány-levelében, hol Kelw de Barachkanak iratik ^[557]*.

Kemecsey család. (Kemecsei.)

Szabolcs vármegye egyik régi családa, mely nevét azon megyei Kemecse helységről vette.
1342-ben élt Kemechey Mihály, ki Kállay Katalint vévén nőül, ezzel következő családfát alkota: ^[558]*

Mihály 1342. (Kállay Kata); János 1364–1406.; Mihály.; Miklós; Veronka (zettényi Makow György); László 1435.; István.; János; Mihály; Rafael; György; Bernát; Erzse (Kemechey István deák); János.; Dienes; Kata †; Kata (pazoni Cserés György); István.; László; Mihály; Ferencz; Borbála (Jármy Ferencz).

Egy másik töredék nemzékrend a következő: ^[559]*

Kemecsey László (Illosvay Anna); Mária (Magyary Tamás); Anna (Niczky István).; László.

A Kemecsey család most is Szabolcs megye élő nemes családai sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Kéméndy család.

E családból Kéméndy Lajos 1505-ben a rákosi országgyülésre Pozsony vármegye követe volt ^[560]*.

Kemény család. (Gyerő-monostori gróf és báró.)

Erdély legrégiebb családainak egyike. Hogy egy törzsből ered a kihalt Gyerőffy, Mikola, Radó, Vitéz és most is élő Kabos családdal, már e munka IV. kötetének 466. lapján emlitők, ugyanott kimutatók a közös leszármazás elágazását, illetőleg a törzstől külön családokra való szakadást is. Czimerük is az egy törzsből eredt családágaknak ugyanaz, t. i. királyi koronából kiemelkedő szarvas (dámvad). Czimerök mellett, – melyről alább lesz szó, – egy eredetű vala jószáguk, mire oklevelek vannak, többi közt egy Ulászló király által megerősitett egyezség-levél a XV. század végéről, mely szerint az emlitett családok fiai magtalanság esetére jószágaikat egymásnak lekötik; és ebből következtetőleg, valószinűséget nyer azon hagyomány is, hogy a közös családfő a Körös és Kis-Szamos völgyét mint első foglalást hagyá utódainak.
Mint a Gerőffy családnál láttuk, a közös család szétágazásánál Istvánnak fia Péter az, ki a Kemény-ek külön családát alapitá. Mielőtt tőle kezdve a család nemzékrendét közölnők, emlitenünk kell Kemény Simont, a szent-imrei hőst, ki 1440-ben Hunyadi János jelmezébe öltözve, hazájáért hősi halált halt ^[561]*. Összefüggését a családdal, nem látjuk a táblázaton ^[562]*. Péternek, kitől a családfát kezdendjük, lehetett – a kort tekintve – testvére.
A családfa következőleg ^[563]* sarjadzott le:
I. tábla.

I. Péter; I. László; II. Péter (Bagdy Kata); II. László 1556.; I. János.; György.; II. János. 1553. törökorsz. követ (Ombozi Margit); Kata (Haller Péter); N. (Erdélyi Bertalan); I. Ferencz (Szentpály Erzse); István 1566. küküllői főisp. †; József; Magdolna (Szalánczy György); III. János 1603. (Sármasági Anna); II. Ferencz. †; III. László. †; Boldizsár 1576. 1630. (1. Lázár Anna) 2. Tornyi Zsófia); Imre. †; III. Péter elesett †; Anna (Bethlen Farkas 2. Macskási Fer.); 2-tól IV. János fejedelem (1. Kállai Zsuzsa 2. Lónyai Anna); Boldizsár kolosi főisp. † 1657. (Bornemisza Zsuzsa); IV. Péter (Toroczkai Kata) Folyt. II. táb.; Erzse (Szalánczi László); Zsófia (1. Nemes Bál. 2. Mikes Benedek); Kata (Bethlen Fer.); Petronella (Apaffy Istv.); III. Ferencz. elesett.; Simon 1663. (1. Alia Maria 2. Perény Kata); Mária (Haller Istv.); V. János báró b.-szolnoki főisp. (Teleki Anna); László báró főkormányzó (Pekri Anna); II. Simon báró 1704. (Vay Anna); Zsigmond † 1736. tájt. táb. üln. (1. b. Bánffy Krisztina 2. gr. Bethlen Ágnes); Sámuel † 1744. dobokai főispán (Macskási Kata); Krisztina (Bethlen József); Farkas orsz. elnök (gr. Kornis Mária); Ádám 1753. (gr. Rhédey Druzsianna); Anna † 1835 (gr. Bánffy György); III. Simon (1. Wesselényi Póli 2. Wass Kata); Gergely † 1769. (b. Bánffy Mária); Miklós † 1775. (gr. Wass Kriszt.); Zsigmond † 1769.; IV. Simon tábl. üln. † 1826. (gr. Teleki Anna); János †; László (b. Bánffy Ágn.); Sámuel gróf lett táblai elnök † 1817. (ikt. Bethlen Kata); Krisztina † 1811. (Bethlen Pál.); Farkas gróf lett † 1830. (gr. Bathyány Teréz); Simon nőtlen.; Albert (Macskási Karolina †); László.; Sámuel nőtlen.; Kata † 1816. (gr. Kún József); Miklós † 1829. Aranyos sz. fő kir. biró (gr. Teleki Póli); Domokos (Zeyk Bora); István a.-fejérv. főispán (b. Bánffy Kata); György (gr. Bethlen Mária); József a történet buvár sz. 1795. † 1855. (Lang Anna); Farkas †.; Malvin †; Gyula.; Ida (Bárczy Gyula); Dani.; Béla.; Vilma.; Janka.; Ödön.; Kálmán.; Endre.; Simon.; Mária.; Anna.

II. tábla.

IV. Péter, ki az I. táblán. (Toroczkai Kata); János 1710. (Nádudvari Krisztina); Boldizsár (Tordai Zsófia); Kata (Gyerőffy György); Zsófia (Dániel István); Boldizsár (b. Bánffy Ágnes); Mária (Szeredai Zsigm.); György (Kendeffy Druzsianna); Kata (Kún Miklós); Sándor (Pekri Zsófia); Ferencz (Boér Zsuzsa); Péter (Kallátovich Kata) János (Brusierre Kata); György (Vay Julia); Péter †; János (Barcsay Anna); Simon (Béldi Klára); Pál (Halmágyi l.); Imre (Almási Julia); Sámuel (gr. Toldy Póli); Zsigmond (1. Zsúky Krisztina 2. Turóczi Klára 3. gr. Wass Éva); György † (b. Kemény Anna); Lajos (b. Wesselény l.); Ignácz (b. Szentkereszti Mária); Imre † (Ribiczei Mária); László (Szalay Anna); István (Mara Ágnes); Lőrincz.; György.; Dániel; és Ferencz.; György.; Ferencz.; Mária.; Sándor (1. b. Dioszegi Krisztina 2. Dániel Éva. 3. Eperjesi Julia); András † 1823. (Kendeffy Róza); József (Réti Zsuzsa); Sámuel (1. b. Győrffy Ágnes 2. Csóka Róza); Ferencz országos elnök (gr. Bethlen Kata); Farkas † 1852. (Seethal Karolina); Pál † 1854. (gr. Teleki Rákhel); Lajos; vannak.; Karolina (Wernhardt István); Dénes † 1849. (b. Kemény Kata); Domokos (Ujvári Károlina); Samu (Dobai Póli); Zsigmond az iró sz. 1816. nőtlen; János nőtlen; Miklós.; vannak.; Póli (Gyárfás Domokos); Zsuzsa.; Julianna (Zeyk Dom. † 1849.); Kata.; Erzse.; Karolina.; Domokos.; Gábor.; Geiza.; Ilka.; Sarolta.; Berta.; Emma.; Dénes.; Gyerő.

Kemény Simon után I. Jánossal kezd a család a történet szinpadára föllépni. A családfa I. tábláján II. Péternek fia I. János 1550-ben Martinuzzi György rendeletéből a brassai havasokra az Erdélyt pusztitó oláhok ellen, kiket ottan megis vert. 1554-ben I. Ferdinand követe Erdélyben Szoliman császárhoz. 1558-ban ő általa nyilatkoztatá ki Izabella a fejérvári gyülésen a Kendiek megölettetésének okát ^[564]*. Ő szerzé Bükköst, és több jószágrészt családa részére.
II. Jánosnak unoka-testvére II. László, fia I. Lászlónak, 1556-ban az erdélyi rendek követe I. Ferdinandhoz Bécsbe, s hirvivője annak, hogy az ország Izabellát visszahívni kivánja ^[565]*.
I. István (II. Jánosnak fia) Küküllő vármegye főispánja 1566-ban, midőn János Zsigmondot Zimonhoz elkisérte a török császár üdvözlésére ^[566]*.
III. János (I. Ferencznek fia) 1603-ban Székely Mózses pártján tevékeny részt vesz, és ennek oldala mellett esik el ^[567]*. Nejétől Sármasági Annától született több gyermekei közűl I. Boldizsár 1576-ban Báthori Istvánt a lengyel királyságra kiséri ki. Utóbb atyjával együtt Székely Mózses híve, s követe a moldvai vajdához, hogy ezt szövetségesűl nyerje ^[568]*. Pár év mulva mint Erdély követe Magyarországra jő a fölkelt Bocskaihoz, innen Kolosvár városához küldetik ^[569]*. Utóbb 1608-ban Fejérmegye főispánja lett ^[570]*.
Ugyan ez időben élt Kemény Kristóf is, ki nincs a táblázaton, és ki középlaki előnévvel élt. E Kristóf Kovács Györgygyel, özvegy Sármasághy Mihályné nevében ajánlatot tesz a Veres János által megveendő Sz.-Mihálytelke és topai részbirtokra 1571-ben ^[571]*.
Visszatérve I. Boldizsárhoz, ennek első neje Lázár Anna, a második Tornyi Zsófia volt ^[572]*. Az elsőtől született III. Péter, és Anna, a másodiktól született tizenegy gyermeke, kik közűl az életben maradtak a táblázaton láthatók.
III. Péter Báthori Gábor fejedelemsége korában Bethlen Gábor tábornok és udvari főkapitány udvarában tölté ifjuságát. Midőn Bethlen a törökhöz kifutott, III. Péter Bethlen nejével együtt Déva várában maradt, hol a vár ostrom alá kerülvén, III. Péter vitézül harczolt. Bethlen Gábor visszajövetelével ennek étekfogója lett. 1619-ben Bethlennel kün csatázván Köpcsénnél, sebet nyert, jobb karja lövetvén által, de ebből kigyógyult; azonban utóbb Hainburg ostrománál, hol a gyalogságot vezérlé, – bal mellén ugy találta a muskéta golyó, hogy az hátán jött ki, és miatta azonnal megholt. Pozsonban temettetett el ^[573]*. Az ő halála után még egy fi-testvére kereszteltetett Péternek, ki IV. Péter név alatt a II. táblázaton álló családfát alkotá.
II. Boldizsár (I. Boldizsárnak Tornyi Zsófiától fia) Kolos vármegyének főispánja, udvarhelyszéki fökapitány, ifjabb Rákóczy György fejedelemnek fő lovász-mestere, hatalmas vadász ember – mint bátyja János a fejedelem irja – 1657-ki febr. 16-án a lengyelországi hadakozáskor homlokba kapott lövés folytán elvérzett ^[574]*.
IV. János született Bükkösön 1607-ben. Ifju korában Bethlen Gábor udvarnoka, később II. Rákóczy György fővezére. Mint ilyen tatár rabságra esik, ott irja le életét ^[575]*; utóbb kiváltja magát. A török elleni gyűlölete, és nagyravágyása fölébreszték benne a gondolatot, Erdélyt a magyar koronához kapcsolni. Innen osztrák-szövetség alapján sereggel megy Erdély trónját elfoglalni, és 1660-ban fejedelemmé választatik ^[576]*; de a török, és az ellenpárt szintén sereget állit ellene; ezzel Nagyszőllősnél ütközék meg 1662-ben, és ott elesett ^[577]*. Neje kettő volt, az első Kállai Katalin, a második Lónyai Anna. Ezektől fiai II. Ferencz és I. Simon.
I. Simon atyja halála után Bánffy Dienes s több főurral Magyarországra futott, s miután hasztalan vártak az osztrák segélyre, 1663-ban nyert kegyelemre visszatértek Erdélybe ^[578]*. Neje Perényi Katalin, mint buzgó katholika, és a jesuiták pártolója nem csekély befolyást gyakorla családára. Simon fiai visszaléptek a politikai pályáról, és közűlök II. Simon és László a Rákóczy-forradalom alatt 1704. táján Görgény várába vonultak ^[579]*.Ők nyertek ez ágnak báróságot.
V. János a legöregebb fia I. Simonnak, 1686-ban a kormány tanácsosa, a hatalmas Teleki Mihály leányát vette nőül, s alapitója lön a mostani grófi-ágnak. Vallásosságát jelölik Enyedre, Kolosvárra tett alapitványai. Meghalt kora 39. évében. Fiai közűl Sámuel Doboka vármegye főispánja ^[580]*. Ő volt azon oklevél-gyüjtemény szerzője, melyet a nyelv mivelő társaság megemlit. Macskási Katalintól gyermekei nem maradtak. Meghalt magnélkül 1744-ben.
Testvére Zsigmond táblai ülnök, ki 1736. táján halt el, két nejével tovább folytatá ágazatát. Egyik fia
Gergely, kinek fia Farkas 1806-ban grófságot szerze és hagya fiára Józsefre a történet-buvárra, ki 1795-ben sept. 11-én szűletett. Eleinten hivataloskodott, és 1827-ben Nagy-Szebenben kincstári titoknok lett. 1831-ben a magyar országgyülésen az ellenzék sorai közt foglalt helyet. A m. akademia megalapitása után tagjává lett. Nem sokára magányába vonulva, kedvencz tanulmányának Erdély történelme búvárlatának szentelé idejét, és számtalan értekezése mellett a „Deutse Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens“, – „Erdély történeti tára“, – „Notitia Capituli Albensis“ munkákkal gazdagitá a történeti kútfő irodalmat. Jeles könyv- és kézirattárát rokonával Sámuel gróffal még az 1841-ki erdélyi országgyülésen felajánlá a tervbe volt erdélyi muzeumnak ^[581]*, ugyanezt ismétlé végrendeletében, és most a ritka becses gyüjtemény a tavaly (1859-ben) megnyilt erdélyi országos muzeumot diszíti. Meghalt 1855. Sept. 12-én. Gyermekei előbb elhaltak.
Miklós Zsigmondnak másik fia magán-életet élt, és 1775-ben halt meg. Nejétől gróf Wass Krisztinától, ki 1802-ben halt meg, fia I. Sámuel, Erdélynek egyik nagy államférfia. Fiatal korában négy évet tölte künn az akademiákon, és europai utazásában, és megismerkedék a hires történet-iró Slötzerrel is, ki már akkor dicséré tudományát. Haza jövén, és megnősülvén, 1786-ban II. József alatt Belső-Szolnok és Doboka egyesitett megyék al-, 1790-ben sept. 20-án pedig Torda megye főispánjává, 1795. mart. 16-án főkormányi tanácsossá neveztetett, majd kamarás, 1804. febr. 9-én pedig gróffá lön. 1810-ben a rendek táblai elnökévé választatott, és ez időtől ideiglenes elnök volt 1815. jun. 16-ig, midőn valóságos táblai elnökké lön. Ugyan ez évi dec. 22-én a Leopold-rend közép keresztjét nyeré. 1816. sept. 10-én országos elnökké lön. Azonban csak hamar elbetegesedvén, 1817. sept. 23-án meghalt ^[582]*. Egyik fia Miklós Aranyosszék fő-királybirája volt, meghalt 1829-ben. Másik fia Sámuel, az ismeretes hazafi, tudomány és művészet pártoló, az 1834-ki ellenzéki szellemű országgyülésen Aranyosszék követe. Az 1841-ki országgyülésen unoka vérével József gróffal nagyszerü kézirat, és könyvtárát ajánlá fel az erdélyi muzeum alapjául. Mint nőtlen, benne a grófi-ág kihalásnak néz elé.
Visszatérve a fejedelem János unokáihoz, ezek közűl László 1762-ig Erdély főkormányzója volt. Egy fia Farkas, országos elnök, később nyugalmazva, késő vénségében 1805-ben halt meg. Nejétől gr. Kornis Máriától leánya Anna, gr. Bánffy György hitvese, 1835-ben történt halálával ez ágat berekeszté.
I. Simonnak harmadik fia II. Simon Vay Annától nemzé 1. Ádámot, 2. Annát, báró Bánffy Zsigmondnak 1725. óta hitvesét, ki 1746-ban halt meg ^[583]*, 3. Erzsébetet Bárczay Jánosnét és 4. Krisztinát báró Bánffy Jánosnét.
Emlitett Ádámnak gróf Rhédei Druzsiannától fia III. Simon, ennek két fia IV. Simon és László ismét két ágra terjeszti a családot. Az előbbinek fiai közűl Domokos és István országgyülési ismeretes ellenzéki szónokok. István Alsó-Fejér megye főispánja volt. Ez ág a birtokukhoz tartozó Vécs váráról vécsei-ágnak neveztetik.
Következik a második fővonal, mely a fejedelem testvérétől IV. Pétertől jő le, és a II. táblán látható.
Ez ág is, mely 1755-ki febr. 18-án lett báróvá, több jeles férfiút mutata fel. Ilyenek az ujabb időből Dénes, Erdély utóbbi országgyülésein mint Alsó-Fejér megye ellenzéki vezérszónok; és a pesti nemzeti gyülésen is képviselő. Meghalt 1849-ben. Eltemettetett Budán a közsirkertben Bethlen János szomszédságában ^[584]*. Unoka testvére
Zsigmond a jeles publicista, és regényiró (szül. 1816-ban) jelenleg Pesten a „Pesti Napló“ szerkesztője ^[585]*.
Lajosnak három fia szintén emlitendő. Pál minden ezüstjét a haza oltárára adta. Meghalt 1854. mart. 26-án. Farkas forradalmi dandárvezér volt, meghalt Londonban 1852-ben. Ferencz 1838 óta országos elnök, mérsékelt politikája és államférfiui belátása által a haza és kormány bizalmát egyiránt birá.
A család grófi ágából László kath. pap volt, előbb egerszeghi plébános, utóbb 1763-ban esztergami kanonok, zebegényi prépost, és nógrádi főesperes volt. Meghalt 1787-ben Erdélyben, midőn rokonai látogatására járt ^[586]*.
E család Erdélyben a Bethlenek után legterjedelmesebb, – s mint Kővári irja – 1854-ben hetven élő tagja volt.
A család ősi czimere egy koronából kiemelkedő szarvas; a grófi czimer pedig tetemesen megbővitve, – mint itt a metszvény is ábrázolja – következő: a paizs a felső két szögletéből az alsó két szögletig rézsutosan keresztbe (X. formára) huzott két vonal által 4 udvarra oszlik, de a paizs közepét egy kissebb koronás kék paizs foglalja el, melyben a grófságot adó Mária-Terézia királyasszony nevének kezdő betüi M. T. állanak. A paizs felső osztálya vörös udvarban két kiterjesztett sasszárny között fehér keresztet mutat, fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog. Az alsó osztály vörös udvarában egy fehér oszlop tetejében repülni készülő galamb látszik. A jobboldali osztály ezüst udvarában pedig aranykoronából a család ősi czimere az ágasbogas szarvas emelkedik ki. A paizs fölött három koronás sisak áll; az elsőből a zerge, a harmadikból a dámvad nyúlik fel; a közepsőből ezüst sasszárny, és ezüst elefánt-ormány között repülni készülő fehér galamb áll. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös ^[587]*

Kemény család.

Ily nevü nemes család 1666–1688-ban trencsinmegyei Turnán lakozott ^[588]*.
Kemény nevü nemes család él Vas megyében is Fényes Geographiája szerint.

Kéményes család.

Zemplin vármegye czimer leveles nemes családa Szirmay szerint.

Keményesy család.

Szabolcs vármegye nemessége sorában emliti Fényes E. Geographiájában.

Kemerenczy család.

Hasonlóan Szabolcs vármegye nemes családainak sorában emlitetik.

Keméry család.

Régi család, mely a XV. században élt, és több fiusitás után is kihalván, utódai a Pándy és Peres családok lőnek. Egy nemzékrendi kézirat igy tünteté fel leágazását: ^[589]*

Keméry Tamás; Tamás; Ilona; Perpetua; Margit (Pándy Ferencz deák); Anna 1570. (Horváti Peres Gáspár özvegye).

Másik leágazás ^[590]* imez:

Keméry id. István; Péter; László; Ilona Valkai Miklósné; János; Valkai Tamás; László Keméry István 1579.; Valkai Miklós 1570.

Keméry nemes család él Szabolcs vármegyében Fényes E. Geographiája szerint.

Kemenszky család.

1801-ben I. Ferencz királytól kapta czimeres nemes levelét.
Czimere a paizs kék udvarában egy négyszögű kövekből épült várnak közép bástyáján koronás, fehér ruhás, vörös öves hölgy-alak áll, jobb kezében aranyboton zöldkoszorút tartva; a paizsfölötti sisak koronájából természetes szinű oroszlán nől ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[591]*.

Kementzey család.

Kementzey Mihály 1558-ban I. Ferdinand királytól kapta armalis levelét, mely 1609-ben Zemplin városban hirdettetett ki. – A családfa, – melylyen azonban az évszámok hiányzanak, – következő: ^[592]*

Márton; Pál; Pál; Mihály; János; Sándor; István.; Pál.; József.; Mihály.; Ferencz.; János.; Pál.; József.; Márton.

A családfa élén álló Mártonnal egykorban él (s talán testvére) László, kinek fia volt József.

Kemléky család.

Kihalt család, melyből Kemléky Györgyöt 1626-ban a kir. ügyész többel együtt idézteti ^[593]*.

Kemniczer család.

Pest városi család. Kemniczer János pesti vagyonos polgár szerzé a nemességet 1797-ben.
Czimere egy vörös kereszt által – melynek közepén fehér golyó látszik, – négyfelé osztott paizs; az 1-ső és 4-ik osztály arany udvarában hármas zöld halmon szétterjesztett szárnyakkal barna galamb áll; a 2- és 3-ik osztály kék udvara alyján fehér folyam hullámzik, és a fölött ezüst horgony áll. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között aranyoroszlán áll, első jobb lábával lándzsát tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[594]*.
Közűlök János kir. udvarnok, jogtudor, és a m. udv. kanczelláriánál titkár 1844-ben.

Kempelen család.

Fejér és Pozsony vármegye nemes családa.
E családból János nep. 1770-ben sz. István rend lovagja, a Ferdinand főhzg gyalog ezred ezredese, és a m. kir. udv. kanczellariánál tanácsos.
Különösen hiressé lett e családból Kempelen Farkas, fia Kempelen Engelbert cs. kir. kamarai udvari tanácsosnak; született Pozsonyban 1734. jan. 23-án. Mint római szentbirodalmi nemes, M.-Terézia király asszony alatt családja magyar nemességre is emeltetett. Farkas iskoláit Győrben és Bécsben tanulta, és szép tehetségei miatt a M.-Terézia törvénykönyvének németre forditása ő reá bizatott, mit megelégedésre végezvén el, a m. kir. kamarához fogalmazóvá neveztetett, már 1760-ban titkár, 1770-ben tanácsos, és főügy igazgatója volt. A budai kir. palota épitésénél is igazgatóvá neveztetett. A bánságba több telepitvényt eszközle, és e munkájáért ezer forint fizetést nyert, ezt ugyan II. József alatt a több nyugdijasokkal együtt elveszté, de 1786-ban az egyesült magyar és erdélyi kanczellariánál tanácsossá neveztetett, mely hivatalát elaggott koráig 1798-ig viselte. Több nyelv tudása mellett főleg kitünteté tehetségét a természet- és erőmű-tanban, és gépészetben. Ebbeli tehetségeinek kitünő jeléül hirdetik sachozó és beszélő gépeit. A schönbruni cs. kertben a vizmű szintén az ő találmánya. Irt több munkát is; legérdekesebb ezek közűl az „Über den Mechanismus der Sprache“ munkája, melyben beszélő gépét is leirja. Meghalt 1804. mart. 26-án ^[595]*.
Utóbb a család ausztriai báróságot nyert.

Kende család. (Kölcsei.)

Szatmár vármegye egyik ősrégi nemes családa, mely a Kölcsey családdal egy vérség lévén, Béla király névtelen jegyzője bizonyitéka szerint ^[596]* a hét magyar vezérek egyikétől Ond-tól az Ete atyjától vevé származását.
Kölcse helység Szatmár vármegyében fekszik, mely hajdan a fejletlen irásmód szerint Kulch-, Kulche- és Kwlche-nek iratott, és ezt birván az első foglalás óta a nemzetség, erről neveztettek a család tagjai is a XIV. századig, a midőn azután a közös törzsből két fő-ág válván ki, az egyik a Kölcsey nevet tartá meg (Lásd Kölcsey család) a másik pedig Kende nevezeten lett ismeretessé; mig később ez utóbbi is két fő-vonalra a czégényi és csekei ágakra terjedt szét.
A közös törzs vérségéből IV. Béla király alatt élt Kölcsey Ábrahám, és mint egy irónk ^[597]* állitja: igen nevezetes ember volt. Utódai 1352-ben mestereknek (magistri) czimeztettek, egy 1382-ki okmány szerint pedig előkelő nemeseknek (praenobiles) neveztetnek ^[598]*.
Nevezett Ábrahámtól a család leszármazása következő:
I. tábla.

Ábrahám 1260.; Dénes 1328.; András 1352.; Jakab 1352.; Mihály 1352.; Miklós 1352.; János 1352.; II. János 1368. 82.; István; György; László; Jakab. 1423.; György kitől Kölcsey család.; I. Péter; Bálint; Lőrincz kölcsei Kende 1510.; II. Péter czégéni Kende 1510. 15.; I. Tamás 1570. 1606. (Perény Kata) Folyt. II. tábl.; Vitus 1583.; Máté; Klára (Sulyok István); Márton szatmári alisp. 1610.; Pál; II. Tamás szatmári alisp. 1610–1615. (Szakolyi Erzse); Miklós (Kornis Zsófia); Péter.; András a kis; II. Mihály (Vas Erzse); Kata (Bay Fer.); Ferencz szatmári alisp. 1679.; 1686.; János 1665. (Thury Mária); Ádám szatmári alisp. 1670. 1683. (Lónyay Bora); III. Mihály 1692. szatmári alisp. (Barkóczy Mária); László 1724. ungi alispán (csicseri Orosz Éva)

László 1724. ungi alispán (Csicseri Orosz Éva); László sz. 1722. † 1803. jesuita, nváradi kanonok.; János kassai tartom. biztos (Kapy Teréz); Anna (Klobusiczky László); Krisztina (Buday István); Rozália (Pongrácz Mátyás); Klára apácza † 1806.; József husz. kapit. (Jabróczky l.); János a nádori irodában †; Pál szatmári alispán (Becski Ágnes); Mihály a tiszántúli ker. tábl. hivat.; Julianna (b. Mesko József); Mária (Fáy Bertalan); László; János †; Kriska (Eperjesi László); László.; István.; Péter.; Pál.; Mih.; Istv.; Zsigm.; Kálmán.; Károly.; Pál; Lajos (Szuhányi Laura); Bertalan.; Elemér.; Béla.; Sándor.; Ferencz.; Zsigmond.

II. tábla.

I. Tamás, ki az I. táblán. 1570–1606. (Perényi Kata); András a nagy szatmári alisp. 1661. 62. (Sulyok Bora); Márton.; Gábor 1665–67. szatmári alisp. (Bánffy Zsuzsa); Mihály 1692.; János; Erzse (Turóczi Imre); Zsigmond 1792 szatmár v. alispán; Klára (Bánffy Farkas); Sándor (Palágyi Zsuzsa); Ferencz (Ruthényi Zsuzsa); Anna.; János (Fejes Kriska); Gábor (Rutkay Anna); Sándor (Gömöri Tullia); László; Zsigmond (él) szatmári alisp. 1832–1841. s követ. (Kállay Kata); Ferencz; N. (Széki Péterné); Gusztáv szatmári alisp. 1849. (Skultéty Teréz); Kánuth volt főszbiró 1849. (Kállay Ida); Klementina (Fogarassy Sámuel); Nydia.; Csilla.; Zsigmond.; Mathild.; Paulina.; Klaudia.

A törzs Ábrahám fiának Dienesnek fiai Kulchey János, Jakab, András, Mihály és Miklós mesterek azon hatalmaskodásárt, hogy Dománhidy Miklósnak fiát Miklóst megölték, 1352-ben szatmármegyei Ököritó és Etetykutja ^[599]* egész helységeiket és Macha helységnek felerészét vérdijúl Dománhidy Miklós fiainak adák által ^[600]*, a nevezett helységeknek a nemzetség ős időktől birtokában lévén és annak határát 1238-ban járatván meg ^[601]*.
1376-ban nevezett Dienesnek fia András, és Jakabnak fia II. János királyi parancs mellett Kölcse helység határát járaták ^[602]*.
1382-ben I. Jánosnak (a Diénes fiának) fiai: György és István, nemkülönben Jakabnak fia II. János ellenmondván Baktai Péter fiának Barnabásnak beregmegyei Baktai helységbe beiktatása iránt, ezen ellentmondás okát terjesztik elé ^[603]*.
1368–1376-ban nevezett Dienesnek fia András és Jakabnak fia II. János birták Czégény helységet, melyet I. Lajos király 1344-ben adományozott az akkor még közösen Kölcsey nevezetü nemzetségnek ^[604]*
1423-ban a Domahidy és Báthori-akkal kötött peralku utján I. Jánosnak fiai István és György Danyád helységnek két harmadrészét nyerik birtokúl ^[605]*.
1444-ben Kende Sándor és Mátyás Szatmár megyéből részt vettek a budai országgyülésen, és azt aláirták ^[606]*. Mátyás még ez évben Várnánál veszté életét.
1455-ben Kende László szatmármegyei Penészleken és Szent-Miklóson birtokrészt kap királyi adományban ^[607]*.
1555-ben Kende Miklós, ki csulai előnevet viselt, (s a családfán nem áll) sabáczi bán volt ^[608]*.
1510-ben kölcsei Kende Lőrincz és Péter birták Czégény helységét ^[609]*.
1515-ben most emlitett Kende Péter, már czégényi előnévvel élve szatmármegyei Istvándi, Kis-szekeres, Milota és Cseke helységben részbirtokra királyi adományt visz ^[610]*, nemkülönben Kölcse helység egy részére is kir. adományt nyer ^[611]*.
1583-ban Kölcsei Kende Vitus Dányádi birtokrészére királyi adomány-levelet nyer ^[612]*.
Emlitett II. Péter gyermekeinél a Kende család két fonalra szakad, az egyik a czégényi ág I. Tamástól jő le, és a II. táblázaton látható, a másik fővonal a csekei, mely Mátétól származik le.
Márton 1610-ben Szatmár vármegye alispánja ^[613]*.
II. Tamás Máténak fia 1609–1615-ben szintén azon megye alispánja ^[614]*. Egyik fia András, ki a táblázat szerint a másik ágbelitől megkülönböztetőleg kisnek iratik, 1658–1663-ban hasonlóan atyját követé az alispáni hivatalban ^[615]*. Ezen Andrásnak gyermekei: 1. Kata Bay Ferenczné, 2. János, kinek neje Thury Mária 1665-ben Rápolt és Tyukod helységbeli részbirtokra királyi adományt nyer ^[616]*, és a 3-ik testvér Ferencz, ki 1679–1686-ban szintén Szatmár megye alispánságát viselte ^[617]*.
II. Mihálynak Vas Erzsébettől fia Ádám 1670–1683-ig szatmári alispán ^[618]*, és 1681-ben országgyülési követe volt, midőn az erdélyi határok vizsgálására rendelt választmány egyik tagjául neveztetett ki ^[619]*. Fia III. Mihály 1692-ben atyját követé az alispánságban a másik ágból származott Zsigmonddal együtt ^[620]*. Ennek Barkóczy Máriától fia László 1722-ben Ung vármegyének ^[621]*, 1724–1726-ban pedig Szatmárnak alispánja ^[622]*. Nejétől csicseri Orosz Évától hat gyermeke maradt következőleg: a) László született 1722-ben. Előbb jesuita volt, azután 1776. dec. 27-én nagyváradi kanonok és kisprépost. 1801-ben tartá arany miséjét. Ő alapitá a furtai paplakot, és gazdagitá az ottani egyházat. Ő nevelteté testvérének Jánosnak unokáját Lászlót. Meghalt 1803-ban oct. 12-én. – b) János, előbb a debreczeni utóbb kassai kerületi fő-tartománybiztos. Róla alább. – c) Anna Klobusiczky Lászlóné. – d) Krisztina bölsei Budai Istvánné. – e) Rozália sz.-miklósi Pongrácz Mátyásné, és végre f) Klára orsolya-apácza, meghalt 1806-ban kora 71. évében.
Nevezett Jánosnak a tartományi főbiztosnak nejétől kapivári Kapy Teréztől ismét hat gyermeke született, ugymint 1. József előbb a nádorhuszár ezredben kapitány, több harczban vett részt, és sebeket nyert. Utóbb magát Erdélybe a gyalogsághoz téteté által. Jábróczky leánytól fia László, kinek gyermekei a táblázaton állanak. – 2. János előbb megyei hivatalt viselt, utóbb főherczeg Sándor nádornak irodájába tétetett. Legszebb korában halt el. – 3. Pál 1778-ban Szatmár vármegye alszolgabirája, 1785-ben pedig másod alispánja ^[623]*. Meghalt 1805-ben. Nejétől tasnádszántói Becsky Ágnestől fia Pál, kinek fiai Bertalan elhalt, és Lajos, kinek neje Szuhányi Laura 1856-ki máj. 18-án Csekében a Kölcsey siremlékét ünnepélyesen megujjitá rokonaival együtt. Gyermekeit a táblázat mutatja. – 4) Mihály a tiszántúli kerületi táblánál hivataloskodott, és Ung megye táblabirája volt. Gyermekei és unokái a családfán állanak. – 5) Julianna b. Mesko Józsefné, és 6. Mária Fáy Bertalan tornai főispán hitvese, meghalt 1800. dec. 30-án.
A II. táblázat az ugynevezett czégényi ágat mutatja. Ennek alapitója
I. Tamás 1605-ben magyar lovassági vezér volt, a midőn Zaluzovszky Péter skolai hadi parancsnok közli vele a lengyel tanácsnak és III. Zsigmond lengyel királynak parancsát, hogy a lengyel és kozák katonáknak a császári tábornál szolgálatot vállalni nem szabad ^[624]*. Fiának Andrásnak, ki nagynak neveztetett, lekcsei Sulyok Borbálától több gyermekei közűl Gábor több rendbeli követséget viselt Szatmár vármegye részéről, igy 1664-ben a kassai gyülésre, 1670-ben az eperjesi majd zólyomi tanácskozásra járt ^[625]*. Vezére lévén a megyei fölkelő nemességnek, Lónyai Anna Kemény János erdélyi fejedelemnő felhivására Mikolai Boldizsárral a Gombás nevü erdőnél a szatmári várból rakonczátlankodó német őrséget 1669-ben részint levágták, részint a Szamosba szoritották ^[626]*. 1672-ben már Tökölyi részén harczol, midőn társaival együtt Cobb császári tábornok által Györke falunál megveretett ^[627]*. Igy mint pártütőnek minden javai elfoglaltattak, később azonban 1673-ban kegyelmet nyert, melyet Kollonich Lipót püspök gr. Strassoldo tábornokhoz intézett és a szatmármegyei levéltárban lévő német levelében következőkből állott, hogy a császár „három Kende-jék életének megkegyelmezett, és jószágaikat is vissza adja, hogy őket azon (reform.) vallásban nem háborgatja, hogy Szatmár külvárosában lakhatnak, és nevezett tábornok őket a pártütők minden üldözései ellen védelmezni tartozik ^[628]*. Életök megmaradt, de családi adatok szerint – javaikat kamarai zálogként a gróf Barkóczyak birják. – Mindezek előtt még 1660-ban mennyire ellensége volt Kende Gábornak Barcsay Ákos az erdélyi fejedelmi praetendens, kitünik onnan, hogy midőn Szatmár-Némethi vár feladására az alkupontokat késziték, az átalános bocsánat alúl csak Kende Gábort vevé ki ^[629]*.
Gábornak testvére Márton 1670-ben szintén az eperjesi tanácskozmányra volt küldve Szatmár megye által ^[630]*.
Gábor harmadik testvérének Mihálynak fia Zsigmond 1706–1709-ben Szatmár vármegye alispánja volt ^[631]*, és 1705-ben mint a Rákóczy-forradalom részese a szécsényi gyülésen Szatmár vármegyét képviselte ^[632]*. – Azonban e korban még egy Zsigmond élt, ki 1692-ben alispán volt ^[633]*; és ki a kezdődő forradalomnak ellene veté magát, és Rákóczy népe ellen harczolván, 1703-ban őt a kuruczok kardra hányák ^[634]*.
Az előbbi Zsigmondnak fia Sándor (vagy Sandrin) 1684-ben Szatmár vármegye szolgabirája volt ^[635]*.
Sándornak fia Ferencz, kinek Ruthényi Zsuzsannától Gábor, kinek fia a most élő
Zsigmond, Szatmár vármegyének az 1839-ki és 1847/8-ki országgyülésen követe, 1832–1841-ig első alispánja; 1849-ben kormánybiztos, köztiszteletben megőszült férfiu, ki övéi, ismerői és a vidék osztatlan szeretetét birja, jelenleg Czégényben saját fáradsága és szorgalma által teremtett szép tusculanumában lakik fiatal lélekkel és buzgó részvéttel kisérve a közügyeket, és a tudomány, barátság és kertészkedés örömei közt osztva fel idejét, családa ős patriarchájaként él. Nejétől Kállay Katalintól két fia él: Gusztáv, mint Szatmár megyének 1849-ben volt utolsó alispánja; testvére pedig Kanuth mint ugyanakkor azon megyének főszolgabirája vonult vissza a közpályáról. Mindkettőnek a családfán láthatólag családa van.
A család ősi czimere – mint följebb a metszvény mutatja – egy sárkánytól körített vért, melynek kék udvarában férfi kar könyöklő helyzetben, három szál kinyílt «»rózsát tart, fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog.

Kendecsy család.

Zemplin vármegye czimerleveles családai közé számitatik ^[636]*.

Kendeffy család. (Malomvizi, gróf † és nemes).

Erdély egyik ős családa. Eredete, mint több családainknak, homályban borong; némelyek a Mara és Kenderessy családokkal közös törzsből eredeztetik, és ide mutathat eme családokkal közös Malomvizi előneve; mások ^[637]* ellenben a családot magát a hét magyar vezérek egyikétől Könde-től (Kundu) származtatják ^[638]*, mire ismét a család vezeték neve, – mely később Könde vagy Kendétől Kendeffyre változhatott, – több valószinűséggel nyujthat alapot. Ez utóbbi állitmány védői a XIII. századtól a XVI. századig Kende néven hozzák le a család nemzékrendét, és állitólag ekkor veszik fel a Kendeffy nevet. Azonban találunk már a Hunyadiak korában is a Kündeffy névre ^[639]*, melyből már e korban e névnek előbb történt fölvételére is következtethetünk. – A család leszármazási fája a XVI. század elejétől kezdve igy hozatik ^[640]* le:
I. tábla.

László 1508. (Bethlen Orsolya); Anna.; I. Gáspár; János.; II. Gáspár 1607. (Bornemisza Zsuzsa); Miklós (Nagy-Mihályi Margit); László.; Gábor; Anna (Bornemisza Pál); Miklós 1629. (1. Nagy Erzse 2. Nemes Zsuzsa 3. Pogány Mária); Judit (1. Vas György 2. Bánffy Zsigm.); III. Gáspár (Kún Kata); János † 1694.; Ágnes (Inczédy György); Krisztina (Bánffy Gábor); Kata (Pongrácz Pál); Gábor 1678. (Dániel Bora); Pál.; Mihály (1. Dániel Judit 2. Naláczi Erzse) Folyt. II. táblán.; Miklós.; Anna (Makrai Péter); László (oszt. Pap Bora); József †; Kata (Vay Mihály); Gábor † 1747. (Bánffy Zsuzsa); Gáspár (Bethlen l.); Rákhel † 1798. (1. gr. Teleki Mihály 2. gr. Bethlen Gergely); Elek gróf 1764. hunyadi főisp. (1. gr. Lázár Anna 2. gr. Bethlen Krisztina); János (Teleki Póli) † 1797.; Miklós (Naláczi Judit); Zsuzsa (Teleki Domokos); Bora (Kendeffy József); Rákhel.; Elek. † 1832.; Ádám † 1834. (1. Jósika Róza 2. Bethlen Bora); Róza (Wesselényi Farkas); Kata.

II. tábla.

Mihály, ki az I. táblán. 1670. (1. Dániel Judit 2. Naláczi Erzse); Mihály; László (Kálnoki Teréz); Druzsa (Kemény György); Miklós (Naláczi Sára); Mihály †; József (Barcsay Klára); Pál (1. Kún Klára 2. Bánffy Druzsa); László (Toldalaghy Erzse); Ferencz (Gál Juli); József (gr. Kendefi Bora); Elek (Mikó Bora); Sámuel (Nemes Karolina); Lajos (Bethlen Mária); Károly (P. Horváth Róza † 1839); Farkas † 1850. (Véer Róza); Sámuel; Krisztina. (b. Jósika Leo).; Ilona.; Róza.; Árpád.; Ádám.; Bertalan.; István.; László.

Eddig a családfa. Azonban, hogy a leszármazási kimutatás hiányos, mutatják a következők, kik arról hiányzanak, igy
Kendeffy János 1550-ben Martinuzzi által az Erdélybe beütni akaró oláhok ellen küldetik ^[641]*.
Kendeffy Mihály, és ennek fiai Gábor és István, kik 1603-ban Székely Mózses mellett a Bárczán estek el ^[642]*. Szintén ez időben esett el egy fiatal Kendeffy Gáspár, kik mind nincsenek a táblázaton.
A táblázaton állók közűl Miklósnak fia Gábor 1661-ben él ^[643]*.
I. Gábornak fia János 1694-ben halt meg ^[644]*.
A mult század másodfelében Kendeffy Rákhel előbb Teleki Mihály, utóbb Bethlen Gergely neje, egyike vala azon lelkes úrnőknek, kik magyar könyvek gyüjtésében lelték kedvüket. Rákhelnek testvére
Elek főkormányzói tanácsos 1764-ben M.-Terézia által grófságot nyert ágára nézve. Unokája
Ádám a család nevét az ujabb korban a legnépszerübbé tevé. „Férfias szép arcza – igy ir róla Kővári – széles melle, jó termete feltünővé tették. Mint egyedüli fiú elkényeztetve, mit se tanulva nő fel; majd fölébred benne a lángész bizonyos neme: úszás, vívás, lovaglás, lövés és minden férfias kedvtelésben előlmegy, a kolosvári vívó iskola alapitója lesz; a gazdászat előmozditására teméntelen gépeket hozat... A politikai pályán, megye-gyüléseken mint Wesselényi barátja, az ellenzéknél is előbb jár; de aristocratább és kevesbbé elbűvölő szónok lévén barátjánál, a népszerüség azon fokára épen nem emelkedhetett. – 1834. febr. 4-én tánczvigalomban vesz részt, ott leányával még tánczol; végeztével a szekeret be nem várva, leányát ölében még haza viszi; s pár óra mulva a sziv balkamarájából felmenő nagy élet-ér kettérepedése következtében halva volt a még csak 39 éves népszerű hazafi. Benne a grófi ág kihalt.“
A család a Hátszeg gyönyörü vidékén birtokos, ott fekszik Malomviz, s fölötte Kolczvár festői romja, melynek erkélyéről, mint a család fészkéről, Kendeffy Ilona a mélységbe eregette fonalszálait. Régenten e várhoz hatszáz jobbágy tartozott. Ezenkivül székel a család Magyar-Brettyén, és Orlya-Boldogfalván, hol a Hátszegvidék legfestőibb kastélyát a család birta. Hivatalban ritkán vettek részt, nagyobb részben szép birtokaikat kezelve élnek.
A család czimere – mint a metszvény ábrázolja – a paizs udvarában egy koronából kiemelkedő nyilazó férfiu ^[645]*

Kendelényi család. (Hagyárosi.)

Előnevéről következtetve Zala vármegyei eredetü család. Fényes Elek Geographiája szerint Heves megyében birtokos.
Kendelényi Ferencz 1844-ben a m. kir. kanczellariai fogalmazó.
Kendelényi József ugyanakkor hites ügyvéd, m. kir. helytartóságnál kezd hivataloskodni.

Kenderessy család. (Felső-Szálláspataki.)

Hunyad vármegye egyik ős családa. A család a XIII. században élt Szálláspataki Gergelytől származtatik az élő Mara, és kihalt Szerecsen, és Szentgyörgy Kenderessy családdal együtt ^[646]*.
Nevezett Gergelytől az egész ivadék leszármazása következőleg jő le:
I. tábla.

Gergely de F.-Szálláspatak; Jób; Bárb; Kendres; Kozta Folyt. II. táblán.; Dija v. Dienes; Szerechyen. †; Danchy. †; István.; Kendres; Sz.-Györgyi Dienes † 1499.; Anka (Szerechyen Mihály); Szerechyen; Jób erdélyi nevet vesz fel; Dienes.; Szerechyen.; Dienes. †; Péter. †; László. †; Danchy.; Orbán.; Péter.; János; Mátyás. †; István. †; Mihály 1498.; János.; Kendres. †; Miklós. †; Szerechyen. †; István.; Miklós 1463.; Jankó; Anka.; Anna.; Szerechyen.; János; János sz.-Mihályi Margit); István. 1600. †; Anna.; Hedvig.; Druzsianna.; Dora.

II. tábla.

Kozta, ki az I. táblán.; Kendres; Gergely. †; Danichy, 1400. tájt. kitől a Mara család.; István 1471. †; László; János; Kendres; László; Miklós; János.; Péter.; Mihály.; Gáspár.; Ferencz (1628–37); István; Mihály; János; Miklós; Mihály.; Gáspár.; Mihály.; Farkas.; Imre.; Ferencz.; István Hunyad v. pénztárn. (1. Balási Bora 2. Csóka Éva); Zsigmond; Mihály † 1785.; György; Hunyad v. főpénztárn. 1794.; Dániel. †; János. †; Béni. †; Ábrahám; Gáspár. Hunyad v. alszbiró 1815.; Elek.; Sámuel.; Albert 1858.; Mihály 1858.; István.; Miklós.; János.; Mihály sz. 1758. † 1824. gubern tanácsos (1. Balia Rebeka 2. Szotyori Mária); Ferencz Hunyad v. aljegyző 1794.; József Hunyad v. főszbiró 1794.; Sámuel †; Elek †; László †; Dienes; Lajos †; Zsigmond †; Ferencz † 1854. (Bardócz Klára); Ignácz; Dienes.; Sándor; Antal.; Árpád.

Az I. táblázaton látjuk a kihalt Szerechen és Szentgyörgyi Kenderessy ágazat leszármazását.
A táblázatok hitelességére nem láttam ugyan okleveleket, de azt látom, hogy a II. táblázatot kezdő Koszta-tól néhány izen lejövő nemzedék aligha más neveket nem igényel, mert Albert királynak 1439-ben kelt oklevele, melyben megerősiti a Zsigmond királytól nyert de a töröknek Erdélybe beütése alatt elvesztett okleveleket, az Erdélyből a Vaskapun által Karánsebes felé vezető só-uton lévő hid fentartását a viz-aknai só-kamarából a Kenderessy családot illető segedelem iránt ^[648]*, igy nevezi meg a családtagokat „Fidelis noster Ladislaus, filius Joannis, filii Kende de Malomviz, suo ac ejusdem Joannis filii Kende, – nec non Kenderes, et Nicolai fratrum suorum carnalium“ stb., miből az következik, hogy malomvizi Kende volt atyja Jánosnak, kinek fiai László, Kenderes és Miklós. Innen nem csak az sejthető, hogy tán Koszta helyébe Kende lenne teendő, de az is egyszersmind kiviláglik, hogy a család legelőbb malomvizi-nek iratott, továbbá, hogy Kendé-nek (mely keresztnév volt) János fiától, – ki már Kendeffy-nek méltán neveztethetett, (Joannes filius Kende) és ennek unokáitól és pedig Kenderes-től a név mutatása mellett származhatott a Kenderessy család; de egyszersmind e családból eredett a már tárgyalt Kendeffy család is.
Már 1445-ben leünk malomvizi Kenderessy Mihályra, ki magát Hunyady János vajdának alispánjául és Marmaros megyében helytartójául irja, midőn több Marmaros megyei oláh helységnek kenézségét bizonyos oláhokra ruházza ^[649]*.
1455-ben malomvizi Kendrys János és Kende László Szatmár várm. Gencs helységben részt kap ^[650]*.
Nem tudjuk a fentebbi táblázaton kimutatni azon malomvizi Kenderessy Pált, kinek 1503-ban Csáholy Margit szatmármegyei Szárazberek Laskod stb. helységbeli részét 200 frton elzálogita ^[651]*.
Hasonlóan hiában keressük e táblázaton gyali Kenderessy Mihályt, ki 1505-ben Pest vármegyének, és azon Kenderessy Mihályt, ki ugyanakkor Bács vármegyének volt követe a rákosi országgyülésen ^[652]*. – Szintén nincs a táblázaton azon malomvizi Kenderessy Miklós sem, ki mint Szapolyai hive 1526-ban a tokaji gyülésen jelen volt ^[653]*.
A családfán a mostani nemzedéket – mely felső-szálláspataki előnévvel él – azon Istvántól látjuk elterjedtnek, ki hunyadmegyei pénztárnok volt a mult században, és kinek két nejétől Balási Borbálától, és Csóka Évától három ágra terjedt a család.
Zsigmondnak fia Zsigmond 1794-ben Hunyad megye főpénztárnoka volt. Magnélkül halt ki.
Mihálynak († 1785) fiai közűl Ferencz 1794-ben hunyadmegyei aljegyző. Másik fia Mihály szül. 1758. nov. 17-én; a főkormányszéknél kezde szolgálni, és 1815. előtt már fő-korm.-széki tanácsos volt, egyszersmind a nemzeti nyelv nagy barátja, sőt mint iró nehány értekezést is irt. A szép művészet iránti hajlama a kolosvári szinház felállitásának is egyik buzgó pártolójává, és nevét tiszteltté tevé. Meghalt 1824. april. 24-én ^[654]*. Fia
Ferencz a kincstárnál volt fogalmazó. Atyja tudomány-szeretetét szintén öröklé, és az „Árpádia“ hist. zsebkönyvben pár történelmi értekezést nyomatott.
Mihály gubernialis tanácsos testvérének Györgynek fiai közűl Gáspár 1815-ben Hunyad megyében alszolgabiró volt.
Hasonlóan a legutóbbi nemzedékből Károly 1847-ben mint gubern. fogalmazó, Ferencz 1847-ben tart. biztos hivataloskodott.
Ezeken fölül ugyancsak Erdélyben, sőt Hunyadban a hiv. tiszti névtárban lelünk serélyi előnevezettel élő Kenderessy-eket is: ilyenek József 1794-ben Hunyad vármegye főszolgabirája. Farkas ugyanott 1847-ben alszolgabiró.
Ezek is e családhoz tartozók e? – valamint kiskendi Kenderessy Zsigmond, ki 1847-ben kincstári járulnok volt; – nem tudjuk.

Kendi család. (Szarvas-kendi †.)

Erdélyben szerepelt, és egyike volt a leggazdagabb, legtevékenyebb, legnyugtalanabb hazafi családoknak, tagjai nagyobb részben fő hivatalokat viseltek ugyan, de többnyire vagy mindenik nótáztatott, vagy épen politikai vérpadra kerültek. „Mindenik ellenzéki főnök volt a fenálló kormány ellenében, de hogy mindenik – ugymond Kővári ^[655]* – a haza szabadsága martyra lett volna: legalább eddigi történeti adataink szerint, azt nem állithatjuk.“
A kölcsei Kende család ezen Kendiek-et saját ágazatául igényli. (Lásd igy e kötet végén) Mások a család eredetét Könd (vagy Kund) vezértől hozzák le ^[656]*, és dobokai-Kend alapitását is nekik tulajdonitják ^[657]*. Első előnevük Szarvas-Kend lehetett, a XIV. században élt Kendy István, a törzsnek Tamásnak fia magát Kendi-Lónáról irta, és e mellett maradtak utódai mintegy századig, mig Antal az alvajda Vas leányt vévén nőül, azzal Vasas-Szent-Ivánt kapja leány-negyedben, minek következtében fia János Szent-iványi előnevet vesz fel, míg másik fia Antal Radnót-ot kapja, és radnóti-nak iratá magát. – Nem épen teljes családfájuk ^[658]* következő:

Tamás; István 1384.; I. János 1434–37. (Győrfalvi Kata); György 1434.; II. György; I. Ferencz 1482. (Nagylaki Veronika); Antal 1472–1504. erdélyi vajda (1. czegei Vas Kata 2. Erdélyi Hedvig); Gál 1524.; Ilona 1494. (Angeloné); II. János † 1536.; II. Antal † 1558. (Bogáthi Klára); II. Ferencz † 1558 vajda (1. Bánffy Magd. † 1538. 2. Lévai Kata † 1551. 3. Homonnai Bora); Mihály (1. Szilvásy Zsófia 2. Bánffy Kata) Lásd folyt. köv. lap.; III. János 1569. (Kendeffy Anna); III. Ferencz. 1580.; III. György kincstárnok; I. Gábor † 1594. (Balassa Margit); III. Antal.; II. Gábor (Révay Anna); István (Csapy Zsuzsa); III. Gábor 1597.; Anna (1. Czobor Márton 2. Pongrácz István); Péter † 1582.; V. Ferencz 1597. (1. Bebek Judit 2. Zeleméri Bora); Farkas (Keméndi Bora); János (Bánffy Magd.); Judit † 1637. (Haller István); Judit (Haller István)

I. Mihály (Szilvásy Zsófia (Bánffy Kata); Sándor † 1594. B.-Szolnok v. főisp. (1. Patóchi Klára) 2. Almádi Anna); Ferencz † 1494.; Zsófia (Bogáthy Menyhért); Zsuzsa (1. Báthori Boldizsár 2. Csáky István); Krisztina (1. Kovacsóczy Farkas 2. Giczy Péter 3. Némethy Gergely); István † 1628. kanczellár; Krisztina (Haller Zsigmond)

A család-történelmi szerepet Kendy Antal az 1496. tájban alvajda nyitja meg ^[659]*.
Testvérének Györgynek fia Kendy Pál 1524-ben Vass Balással mint Doboka megye küldöttei a Szapolyai János vajda kihágásai ellen fölkelt székelyek mellett a királyhoz kérvényt irnak alá ^[660]*.
II. János mint Szapolyay híve és vezére I. Ferdinand ellenében Eperjes mellett esett el 1536-ban ^[661]*
II. Ferencz már nagy szerepet visz, 1534-ben Medgyesnél ő keríti meg Grittit ^[662]*. 1540-ben Majláthtal János király ellen támad, végre kegyelmet kér, János király megkegyelmez neki, de Magyarországra száműzi. Később Izabella kegyéből haza megy, s miután Izabella által Erdély Ferdinandnak átadatik, Ferdinand által Dobó Istvánnal 1553. april. 9-én vajdává neveztetik ^[663]*. De azért Izabella híve maradt, s maga ment ennek visszahivására 1556-ki jul. 6-án. Azonban a visszajött Izabella női-kormányát csak hamar megúnta, és a kormányt több társsal Bebek kezére akará játszani, e végett a törökhöz követet küldtek. Izabella ezt megtudva, Bebeket, Kendi Ferenczet és testvérét a köszvényben szenvedő Antalt Fejérvárra hivatja, ott éjjel megrohantatá és kivégezteté ^[664]*. Jószágait elkobzák. Dús kincstárt, és több asztagot hagyott ezernél. Emlitésre méltó vajdai életéből, hogy 1555-ben a székelyek törvényeit vajda társával megerősité. Ezen Ferencz Szent-Iványról irá előnevét.
A családot a nótáztatás sorban sujtá, II. Ferencznek fiát IV. Jánost 1575-ben mint Békess Gáspár hivét nótáztatá Báthori István ^[665]*. Hasonló sors érte ekkor ugyanazon okból I. Gábort és Farkast ^[666]*.
Azonban még ekkor emelkedett fel Sándor, Mihálynak fia, a Kendi család legtisztább jelleme, beható szellemű, és rendithetlen hazafi. 1565-ben már Kanczellár volt. 1570-ben Miksa királyhoz jár követségben, hol egy évig letartóztatik. 1572- és 1575-ben (ellenkezőleg rokonaival) Báthorival tart Békes ellen, sőt ez ellen a portára jár kinyert segélyért. 1581-ben Lengyelországban jár Báthorinak megnyerendő lengyel trón érdekében. 1583-ban a még gyermek Báthori Zsigmond mellé ennek atyja által egyik gyámul és igazgatóul neveztetik ^[667]*. 1588-ban Ghiczy János a kormányzóságról lemondván, helyébe Kendy Sándort az ország Báthori Zsigmond mellé tanácsossá nevezi, de Báthori el nem fogadja, erre Kendy visszavonult magányába, jószágára. Azonban a könyelmü fejedelem rémkormányát csendesen türte. Majd ismét, látva, hogy Báthori Erdélyt a töröktől elszakitani, és az ausztriai háznak akarja átadni, sőt e végett 1594-ben ki is indult Erdélyből, Kendi föllépett, s magára vállalta, hogy Konstantinápolyba menvén, ott Erdélynek köztársasági kormányt eszközöl. Előbb azonban Báthori után menve, ezt aug. 8-án Erdélybe visszahozá. Aug. 17-én Tordán országgyülés tartatott, hol Báthori az elszakadást az ország elé terjeszté. Az előterjesztés ellen Kendy szónoklata egész erejével föllépett. Fejér megye és a székelyek Kendy mellé nyilatkoztak, de a megyék nagy része és szászok a fejedelem mellé állottak, és a török ellen hadat szavaztak. Erre Kendy egy beszédet tartott azon berekesztéssel, hogy ohajtja halálát, hogy hona siralmas sorsát ne lássa. Báthori felindult ez ellentálláson, miért is Kendi Sándort több társával, nevezetesen testvérét IV. Ferenczet, unoka-testvérét II. Antalnak fiát I. Gábort, továbbá vejeit Kovacsózy Farkast, Báthori Boldizsárt megfogatá, és Kolosvárott aug. 30-án lefejezteté ^[668]*. Hasonlóan vele a vérpadon halt el több társával a megnevezett Kendy Gábor is. – Báthori, Kovacsózy és Kendi Ferencz Gyalu várában fojtattak meg ^[669]*. Javaik elkoboztattak. Sándornak kész pénzét többre teszik hatvanezer aranynál, Ferencznek kincse, drágaságai még többre, hatszáz ezerre becsültetett ^[670]*.
Sándornak fia István 1600. oct. 25-én ősi javait, mit atyja elvesztett, visszakapá. 1603-ban Székely Mózsessel tart, fogságba esik, de Bástától kegyelmet nyer ^[671]*. 1605-ben Bocskai részén harczol; a következő évben Kassára jár követül a békekötésre. Doboka vármegyének főispánja lesz ^[672]*. 1607-ben Báthori Gábor részére működik, és kanczellár lesz. 1609-ben Szamos-Ujvárt kapja, azonban a következő évben Báthoritól nejét féltve, ellene összeesküszik, mi kitudódván, Magyarországba fut; ekkor mert az ország-pecsétet is magával vivé, mart. 25-én határozat hozatik, hogy minden oklevél ujra irassék, és pecsételtessék. Kendi István nótáztatott 1614-ben. Bethlen Gábor a nóta alul fölmenti, de nem ment haza. 1619-ben számüzetés mondatik reá, ha a következő országgyülésig sem tér haza. Úgy halt el Magyarországban 1628. körül. Utódai leány-ágon a Hallerok lettek. Fiágon Kővári kihaltnak irja, azonban a szatmármegyei kölcsei Kende család czégényi ága épen ezen Istvántól hozza le eredetét; későn jutván ez adatokhoz, adjuk a Kendék e leszármazását e kötet végén pótlékul.

Kendi család. (Nagy-kendi és kelemen-telki.)

Kővári szerint Erdélyben még egy Kendy nevü család élt, mely magát a dobokamegyei Nagy-Kendről, és Kelemen-telkéről irá, melyet amattól – úgymond – figyelmesen meg kell különböztetni. Ez is a följebbivel egy időben élt, hivatalokat viselt, és szerepet vitt; és fiá-ágban Kendy István itélőmesterben 1672-ben halt ki ^[673]*.

Kenedich család.

Kenedich Ferencz, József, István és Benjamin 1792-ben I. Ferencz király által primási felterjesztésre nemesitettek meg.
Czimerük a paizs felső részében (fejében) vörös udvaron aranycsillag és ezüst félhold ragyog; a paizs ezüst udvarában hármas zöld halmon kék magyar ruhás vitéz áll, jobb kezében kivont kardot, a balban levágott törökfejet tartva. A paizsfölötti sisak koronáján sas áll, egyik fölemelt lábával három nyilat mutatva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[674]*.

Kenessey család.

A Dunántúli kerület egyik ismertebb nevű régi nemes családa, kiterjedve vagy birtokolva Fejér, Győr, Somogy, Sopron, Veszprém stb. megyékben.
A család czimere a paizs kék udvarában hármas zöld halmon hátulsó lábain álló, kettős farkú oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot, a másikkal egy turbános levágott vérző törökfejet tart. A paizsfölötti sisak koronájából ugyanazon alak nől ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család történetét, és leszármazását illetőleg nem nyerhetvén adatokat, csak a következő kevés adatokra kell támaszkodnunk; és igy azt sem állithatjuk, valjon az „Kenesius filius Urbani de Sukorod“, ki «»1270-ben élt ^[675]*, – nem a család egyik törzs-őse volt-e?
Olvassuk továbbá, hogy
Kenesey Péter 1625-ben Pápa várában lovas hadnagy «»volt. ^[676]*
Kenessey Istvánnak nejétől Gőgös Annától fia István 1725-ben lép egyességre rokonával Sáary Istvánnal ^[677]*; és az 1715. 1722. és 1729-ki országgyülésen Veszprém vármegyének országgyülési követe ^[678]*, az 1715-ki országgyülésen a vallási ügyekben választmányi tag volt ^[679]*.
Az utóbbi időkben ismertebbek a családból Kenessey Antal Veszprém megyei szilas-balhási birtokos, 1837-ben Veszprém megyei alszolgabiró, 1843-ban fő-adószedő, jelenleg a veszprémi cs. kir. urbéri törvényszék elnöke.
Kenessey János 1843-ban Fejér vármegyében alszolgabiró.
Kenessey Kálmán kápolnás-nyéki birtokos, a gazdászati irodalom terén vivott ki magának szép nevet.
Trencsin vármegyében eléfordul a XVII. században Kenessy, Kenyessy, sőt Kenyezsey, és Kenyeczey néven is egy nemes család az 1646. 1660. 1666-ki nemesi lajstromában, névszerint Zolnán K. István, 1690-ben pedig Beczkón találhatni e családot ^[680]*. Voltak-e összeköttetésben ezek a Kenessey családdal? nem tudjuk.

Kenesich család.

E kihalt család emlékezetét a történelem lapjain Kenesich Gyula tartá fen, ki 1330-ban, midőn Zach Felician a királyi családot megrohanta, azt társaival védelmezé, és e közben fején nagy sebet kapott Zachtól ^[681]*.

Kenezsy család.

A XVI. század elején Kenezsy Kristóf neje Ördög Klára jogán Doboka vármegyében volt birtokos ^[682]*.

Kengyel család.

Szatmár vármegye nemes családainak egyike, közűlök e század elején Kengyel Gábor és Mihály Körtvélyes helységben közbirtokosok ^[683]*.

Kénosi család. (Kénosi és városfalvi.)

Udvarhelyszéki székely család. Közűlök Zsigmond 1794-ben Udvarhelyszékben rectif-biztos; ismét Zsigmond 1815-ben dulló ugyanott, György 1815-ben Udvarhelyszékben állomási biztos.

Kenyeres család. (Kibédi.)

Közűlök Károly 1848-ban ügyvéd Kolosvárott, utóbb ker. cs. kir. törvényszéki tanácsos.
Kenyeres nevü család él Biharban is Szalontán.

Kenyheczy család.

Kiváltságos voltáról nincsenek adataim. Ismeretes Kenyheczy János, ki 1709-ben Rákóczy egyik ezredese volt. Czimer-pecsétül a paizs-udvarban két fa között egy galambot, mely csőrében gallyat, hasonlóan a paizsfölötti koronán is ily galambot viselt ^[684]*.

Kepes család.

Kepes András 1628-ban II. Ferdinand királytól nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere a paizs arany mezejében zöld téren álló fehér galamb, lábai és csőre pirosak, és nyakán nyillal van átlőve. A paizsfölötti sisak koronájából két fekete sasszárny emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-fekete ^[685]*.

Képíró család.

E nevet a mult században ismertté tevé Képíró Sámuel huszár ezredes, ki több csatán kivül 1789-ben a török ellen Foksány mellett tünteté ki magát.
Képíró máskép Czimeriró család előfordul Erdélyben a XVII. században, mint gyulafejérvári és váradgyai birtokos. Valószinűleg az alapitó mint festő került Erdélybe a fejedelmi udvarba, és honfiusitatott. Képiró Istvánnak emlékezetét fentartják a következő oklevelek, először az ő magvaszakadása folytán a fejérvári és váradgyai jószágok meghirdetésére kiadott parancs 1647-ki febr. 18-áról, másodszor ugyan erről jelentés 1647. febr. 27-éről; harmadszor ugyanazon évi nov. 14-éről Kászoni Jánosnak Czimer-író István magszakadásán meghirdetett jószágokra nézve jog-érdekeltségi ellentmondása; végre 1654. nov. 2-án Kászoni Pál és Anna a nevezett Czimeriró István kihalásán inditott publikátás perben a meghirdetési okmányból törvényes párt vettek ^[686]*.

Keönczöl család. (Gulácsi †.)

Hajdan Vas megyében élt. 1421-ben gulácsi Könczölnek fia György vasmegyei Gyali helységbéli részbirtokba a vasvári káptalan által iktattatott be ^[687]*.
Keönczöl nevü család Nyitra megye nemessége sorában most is található.

«»Keörcössy család. (Ér-kőrösi †.)

Közép-Szolnok vármegye kihalt családa. Utolsó nemzedékeinek leágazása ^[688]* a következő:

János; Gergely közép-szolnok v. alisp; János; Mihály; Péter; Katalin (1. Folthyné. 2. váradi Gargóts Boldizsár 3. Kende András).; János.; Bora. 1614.; Kata (1. Szikszay Pál 2. Antos Mihály)

Egyébiránt Erdélyben már előbb találunk Kewresi családra, mely Sámsondról irá előnevét, s lehet, hogy a följebbinek egyik ága volt.
Sámsondi Kewresi Ferencz 1532-ben Báthori István erdélyi vajda itélete folytán az általa elfoglalt Vecherd, Rovás, Gezech, Kis-Enyed, és Márton-telke helységet vissza adja Forró Mátyásnak és Bolyay Györgynek ^[689]*.
Sámsondi Kewresi N. 1542-ben Reutheni részbirtokát eladja Morgondaki Jánosnak ^[690]*.

Keöszeghy család.

Ily nevü nemes család él Bereg, Nyitra, Ugocsa és Vas megyékben.
A nyitramegyeiből Imrét, ki 1661-ben azon megyének szolgabirája volt; saját aláirása után Keöszeghy-nek látjuk irva; innen erről itt teszünk emlitést.
A család a czimerleveles családok sorában áll. Keöszeghy Márton armalis levelét 1736-ban hirdetteté ki Trencsin vármegyében. 1736-ban a nemesi vizsgálat alkalmával Keöszeghy László és Imre Trencsin megye előtt igazolák nyitramegyébőli származásukat. Még 1763- és 1769-ben is eléfordulnak a trencsinmegyei nemesi lajstromokban. Szép törvényes jártassággal, és észszel birt azon László, ki 1763- 1773-ban két izben alispánja volt Trencsin vármegyének ^[691]*.
Nevök iratik Kőszeghy-nek is. Egyébiránt több ily családról l. Kőszeghy család.

Keörthy család.

E családdal is 1646-ban Trencsin vármegyében találkozunk, a midőn Halácson székeltek. 1736-ban Dezséren lakott János, és onnan igazolta nemességét. Ugy látszik e Jánossal megszakadt a további ivadék, legalább a 1748-ki nemesi összeirásban, valamint a későbbiekben is nyoma sincs a családnak ^[692]*.

Keövér család. (Takta-kenézi).

Takta-Kenéz Szabolcs megyében a Tisza partján fekszik, honnan az Ér mellékre szakadtak.
Családfájok ^[693]* következő:

Ferencz (Mikó Kata); Borbála (Erdődyné); Péter (Bernáth Anna); Gábor † 1768. (Uszkay Bora); II. Gábor szül. 1753. alispán (Balku Klára); Borbála (Török Zsigm.); Imre; Sándor; Ruben Érkőrösön; utódai Érsemlyénben.; maradéki Sámsondon; Zsigmond; I. Miklós szolgabiró †; László (Halmágyi Livia); Zsófia (Kattra István); Sándor †; Julianna (Pongrácz Sándor); József; Póli.; Erzsébet.; Miklós †; N. †

Péter elvévén Bernáth Zsigmondnak Dancs Annától született leányát Bernáth Annát, szép vagyonra tett szert. Vele kapja a körösi, sámsondi, sződemeteri jószágokat, melyeken négy fi-unokája megosztozván, négy külön ágat alkottak lakhelyöknél fogva is.
Középszolnok vármegyében viseltek hivatalt, ugymint II. Gábor alispánságot, I. Miklós szolgabiróságot stb.
József zarándmegyei hivatalnok 1838-ban.
Czimerük a paizs kék udvarában egy magyar öltözetü vitéz, fején prémes kalpag, melynek bársony teteje ki fityeg, lábain hosszu sarkantyús czizma, derekán atilla-dolmány, jobb kezében kigöngyölitett pergamen lapot, baljában pedig kopját tart.
Vallásuk helv. reform.

Kerchelich család. (Corbaviai.)

Horvátországi zágrábmegyei család; hová eldődei Corbaviából szakadtak. A multszázad elején Zágráb közelében Berdovecz helységben élt Miklós, kinek nejétől Darich Juditától 1715-ki februárban született fia Boldizsár-Ádám a történet-iró, ki papságra adván magát, 1747-ben lett zágrábi kanonok, volt egyszersmind kácsi prépost, báni táblai ülnök, csázmai főesperes, és apostoli jegyző. Leirta a zágrábi püspökség és káptalan történetét. Meghalt 1778-ban kora 63. évében ^[694]*.

Kérchy család.

Szabolcs és Szatmár vármegye nemes családa.
Szatmár vármegyében Kérchy Mátyás már 1424-ben alispán volt ^[695]*.
Az 1578-ki országgyülés 37. törv. czikkében azt rendeli, hogy Kérchy Miklósnak jószágok adassanak.
1587-ben Kérchy Istvánnak neje Makray Anna szatmármegyei Rohod és Papos helységbeli részbirtokára kir adományt nyer ^[696]*.
1604-ben Kérchy János szatmármegyei Vitka helységbeli birtokára visz királyi adományt ^[697]*. E János az 1628. és 1635-ki országgyülésen mint követ vévén részt, az előbbin az Erdély felé vezető határok vizsgálására, az utóbbin a szárazvámok eltörlésére kiküldött választmány egyik tagja volt ^[698]*.
Leány-ágon a család tagjai Révay László által a Drugeth családtól is lehozzák származásukat ^[699]*.
Jelenleg Szabolcs megyében székel e család.

Kerechény család. (Kanya-földi †.)

Zala vármegyének régi kihalt családa.
Egy irónk már 1414-re emlit egy Kányaföldi Pált, mint e család tagját, s mint körösi főispánt és al-bánt ^[700]*.
Bizonyos az, hogy Kerecsényi György 1505-ben mint Zala vármegye egyik követe vett részt a rákosi országgyülésen ^[701]*.
Kányaföldi Kerecsényi Kristóf 1569-ben mint királyi főasztalnok-mester volt jelen az országgyülésen ^[702]*.
Kerecsényi György «»1505-ben mint Nádasdy Ferencz egyik hadnagya 1601-ben Kanisánál török kézbe esett ^[703]*.
Kerecsényi Bálint az izsákfalvi kastélyt foglalván el, ezért törvény elé vonatik az 1618-ki országgyülésen ^[704]*.
Az 1655-ki országgyülés a 72. törv. czikknél fogva a Kerecsényi család leány-ága elleni pert a báni táblára utasitá.
Egy másik ága volt a családnak, mely zalamegyei birtokán kivül Zágráb megyében is birt Czirkvenán, mellyen atyjok halála után a négy testvér Kerecsényi László, András, János és Mátyás 1557-ben osztozkodott, mely alkalommal a törökök által háboritattak meg ^[705]*. Ezek közűl
László szigethvári kapitány volt 1556-ig, midőn Békes megyébe a gyulai vár parancsnokává tétetett, több csatában vett részt, 1566-ban pedig Gyulát védé a török ellen, mig azt feladni kényszerült ^[706]*. A vár feladásával törökfogságba esett, és kivégeztetett. Kivégzését különfélekép adják elő a történetirók ^[707]*. Várkapitányságát hasznára tudá forditani, és 1558. táján már Niklasburg városát Morvaország szélén hatvanezer forinton vette meg. Neje a Pekry Lajos özvegye Báthori Erzsébet volt, ki 1562-ben halt el Gyulán, és Somlyón temettetett el. Egy fia László épen a lakodalom előtt halt el, midőn Harrach Lénárd osztrák báró leányával volt egybekelendő. Benne ez ágazat fi-ágon kihalt. Leánya is maradt Judit, ki Niklasburgba lakott, és 1571-ben Miksa király beleegyezésével Frangepán Ferenczhez volt férjhez menendő, azonban vőlegénye hirtelen meghalt.
Még a XVII. század végén élt egy ág a családból. Kerecsényi Gergely, András, István és György 1677-ben Nagy-Sitkén egy telket, melyet zálogban birtak, Sitkey Pálnak visszabocsátnak ^[708]*.

Kerék család.

A XVII. században, nevezetesen 1646–1690 közt Trencsin megye nemessége sorában leljük e családot, a baáni járásban. 1658-ban Kerék Ferencz Trencsin megye alispánja volt, és valószinűleg ő az, ki 1635-ben a becstelenitési büntetéstől (a poena infamiae) országgyülés által fölmentetett ^[709]*. 1690-ben Motesiczen székelt a család ^[710]*.

Kerekes család.

Kerekes család jelenleg Borsod, Esztergam, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, stb. megye nemessége sorában emlitetik.
Több ily nevü egymástól különböző családunk lévén, az egyes családok gyámolitása nélkül vérségi összeköttetéseikre nézve nem tájékozhatjuk magunkat.
Már a XV. században eléfordul családaink sorában a Kerekes név. Kerekes Pál Tata vár kapitánya volt V. László király alatt, kitől 1453-ban Veszprém megyei Teleki helységben és Fehér megyei Apostaghon némely magvaszakadt birtokokra királyi adományt nyert ^[711]*.
Kerekes Mátyás 1580-ban Báthori István lengyel király mellett az oroszok ellen harczolt, és Vielkoluki ostromában vett részt ^[712]*.
Kerekes András 1638-ban a koronai jövedelem pénztárnoka ^[713]*. 1647-ben az országgyülés által a 140-ik törv. czikkben a számadás alól fölmentetik. Utóbb itélő mester volt, és nejéül Amade Erzsébet iratik ^[714]*. Austriában tett adósságainak kifizetéséről az országgyülés 1655-ben és folytatólag még 1715- és 1723-ban is rendelkezik ^[715]*. Czimere Lehoczky szerint egy koronás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot villogtatva.
Kerekes Menyhért 1646-ban követ, 1650-ben alispán Moson vármegyében ^[716]*.
A XVII. és XVIII. században öt rendbeli Kerekes családot látunk a nemesek sorába emeltetni, a mint következnek:
1686-ban Kerekes János I. Leopold királytól kap czimeres nemes levelet; czimere víz-irányosan kétfelé osztott paizs, a felső arany udvarban szétterjesztett szárnyakkal, hátul legöndöritett farkkal sárkány áll. Az alsó udvar felülről lefelé két rézsutos vonal által három udvarra oszlik, a két szélső, háromszögű vörös udvarban fehér rózsa, a középső fehér udvarban piros rózsa diszlik. A paizsfölötti sisak koronáján daru áll, egyik fölemelt lábával kövecset, csőrében hármas buzakalászt tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[717]*.
A másik Kerekes családból szintén Kerekes János és hasonlóul 1686-ban kapott czimeres nemeslevelet. Ennek czimere a paizs kék udvarában egy négylábú barna-fa asztal, melynek közepén egy fehér palaczk áll. A paizsfölötti sisak koronáján kék ruhás férfi kar könyököl, egy fürt piros szőlőt tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[718]*.
A harmadik ily nevű családnak 1713-ban III. Károly királytól Kerekes János és Sámuel szerzé a nemességet ^[719]*. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló fehér hattyu, mely egyik fölemelt lábával egy kereket tart; fölötte két oldalról félhold és csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából három fehér liliom emelkedik ki, és mellette jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A negyedik család alapitója Kerekes Jeromos és István 1722-ben III. Károly által emeltetnek a czimeres nemesek közé ^[720]*. Czimerük a paizs kék udvarában egy pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva; és a paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan kar könyököl kivont karddal. Foszladék jobbról vörös-kék, balról ezüst-vörös.
Ezeken kivül még egy régiebb ily nevü családot emlithetünk: Kerekes Péter és általa fiai Kerekes Imre, György, István, Mihály, János és Péter 1635. oct. 2-án Ebersdorlf várában II. Ferdinand király által előbbi nemességökben és czimerükben megerősitettek ^[721]*.
Ezen elészámláltak közűl melyiknek, hol legyenek utódaik? arra adataink nincsenek.
Egy Kerekes család, mely a mult században báróságra emeltetett, következőleg ^[722]* hozza le nemzékrendét a báróságot nyerő tábornokig:

Kerekes István (Ketyey Orsolya); János (Orosz Anna); György (Kürtössy Bora); Mihály (m.-szegedi Szegedy Julianna); Zsigmond M.-Terézia rend lovagja cs. kir. kamarás, és tábornok, 1764. báró (Sigray Magdolna); Károly 1780.; Johanna (Kubicza József).

A végső izen álló Zsigmond a Haller gyalog-ezred ezredese, és Terezia rendi lovag 1764-ben M.-Terézia által báróságra emeltetett ^[723]*, és családja jelenleg is a magyar bárók sorában áll. Leánya Johanna Kubicza Józsefné volt; Fia Károly 1780-ban N.-Szombatban tanult.
Báró Kerekes Frigyes egri megyei pap, és Hevesen plebános jelenleg.
Szatmár vármegyében Kerekes Benedek 1614-ben Dob helységben Báthori István végrendelete folytán birtokrészt nyervén, erre királyi jóváhagyást kap ^[724]*. – 1710-ben Kerekes Mihály azon megye szolgabirája ^[725]*. E század elején Kerekes Gáspár birtokos Ugocsa megyében Kökényesden és Szatmár megyében Vetésen, továbbá birtokos Angyaloson is ^[726]*. – Kerekes Gábor Ugocsa megyében birt e század elején Bábonyban ^[727]*.
Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában áll Kerekes család; és tán ennek ősei közül volt Kerekes István, ki 1697-ben Tarczalnál esett el ^[728]*.
Erdélyben is találunk Kerekes családot; már Báthori Gábor idejében 1611. táján él Kerekes Péter ^[729]*.
Kerekes Tamásnak özvegye Lugosi Kata 1691-ki aprilban halt meg ^[730]*.
Felső-Fejér vármegyében mohai (v. moksai) Kerekes Elek 1794-ben al-szolgabiró, Péter pedig 1815-ben ugyanott fő-szolgabiró volt.

Kerekes család.

Még egy ily nevü nemes családot ismerünk, melynek leágazása kellő világosságban állván, e családot külön tüntethetjük fel.
A család Trencsin megyében székel. Alapitó törzse Kerekes I. János katona volt, kinek részére Szegedy Fer. Lénárd püspök 1662. sept. 5-én I. Leopold királytól czimeres nemeslevelet nyert.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső vörös udvarban oroszlán van menő helyzetben, alatta kék mezőben három piros rózsa látszik. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobboldali vizszintesen osztva ezüst-vörös, a baloldali pedig arany-kék, oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, a másikkal levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család leszármazási fája ^[731]* következő:

«» I. János 1662. (Thurza Kata); II. János Homonnán jószág igazg.; Ferencz.; I. István 1710. Bars v. adószedő (Brogyányi Éva); Éva (1. lessenyei Nagy 2. Bossányi); Mária. †; Kata.; I. László; III. János 1728. † 1740. barsi esküdt (Sipeky Dora)

213III. János 1728. † 1740. barsi esküdt (Sipeky Dora); I. József levéltárnok † 1809. (Cseh Teréz); Rozália † 1802. (Belay Antal); I. Károly nyitrai kanonok † 1841.; Antal só-hivataln. † 1804. (Korompay Anna); Teréz †; II. József insurg főhadn. † 1805. (Nemák Anna); Magdolna.; Anna (Adamovich Ignácz); IV. János táb. ügyvéd számvevő (Korompay Ágnes); Imre. †; Károly. †; Mária † 1848.; II. István Illaván (Langer Ernesztina); III. László gazdatiszt.; Mária.; Gusztáv.; Adalberta.

A család-alapitó törzsnek nejétől Thurza Katalintól, ki e most is élő Thurzó családból vette eredetét, öt gyermeke született. Ezek közül:
II. János gr. Homonnay Zsigmondnak udvarnoka, halála után pedig özvegyének Zemplin megyében jószág igazgatója. Meghalt a Rákóczyféle zavarok alatt; fia I. László Homonnán lakott.
I. István Barsmegyének perceptora volt 1710-ben. Birt Kolacsnón. Neje Brogyányi Éva, utóbb Majthényi Ferencz neje lön. Ennek fia
III. János 1728–1740-ig, tehát haláláig Bars vármegye esküdtje volt. Neje Sipeky Dorottya. Meghalt 1742-ben.
I. József 1759-ben gr. Illésházy József országbiró titkára, 1766-ban a Trencsini uradalom tiszttartója, 1779-ben a gróf Illésházyak levéltárnoka; meghalt 1809-ben kora 78. évében. Cseh Tereziától fiai:
I. Károly 1790-ben orehói, 1800-ban nemsovai plébános, 1804 trencsini alesperes, 1806-ban teplai plébános, 1827-ben sz.-széki ülnök, 1830-ban megyei küldött, 1832-ben nyitrai czimzetes kanonok. Meghalt 1841. kora 75. évében.
Antal 1795-ben Nemsován kir. sóházi ellenőr, 1800-ban sóházi pénztárnok. Meghalt 1804. kora 34. évében. Neje Korompay Anna. Meghalt 1820-ban. Fiairól alább.
II. József 1797. és 1800-ban a trencsinmegyei felkelő nemességnél főhadnagy. Meghalt 1805-ben kora 33. évében. Nejétől Nemák Annától leánya Anna Adamovich Ignáczné, kinek fia Adamovich László Pecsenéden lakik.
IV. János 1819-ben táblai ügyvéd, 1823-ban gr. Illyésházy, 1835-től b. Sina urodalmi számvevője. Meghalt 1854-ben. Nejétől Korompay Ágnestől két fia él: II. István 1849-ben Trencsinben, jelenleg Illaván irnok; gyermekei a táblán láthatók; testvére II. László b.-Sina sz.-lőrinczi urodalmában irnok.
Trencsin megyében a család a mult század közepe óta székel. A nemesi összeirásokban leljük I. Józsefet Dubnicza mezővárosában, 1781-ben Kis-Kolachinban is. 1803-ban ezen József már emberkort ért fiaival Károlylyal, Antallal és Józseffel, és ez utóbbinak fiával IV. Jánossal mint Dubniczán lakozók iktatvák a nemesi lajstromban ^[732]*.

Kereky család. (Kereki és nagy-vásonyi †.)

Kereky családot találunk már a XV. században Békés vármegyében, midőn 1461-ben a békésmegyei Szileméres helység iránt a Maróthyak ügyében Kereky Mihály is tanuskodott ^[733]*.
1455-ben él Kereky György ^[734]*.
1552-ben Biharban Kis-Kerekit birta Kereky László, János és Péter. Nagy-Kerekiben birt Kereky Ferencz ^[735]*.
Szatmár megyében Kereky Balás 1587-ben Gencs helységben nyert részbirtokot királyi adományban ^[736]*.
Kereky János 1600-ban gyüjt sereget országgyülési végzés szerint ^[737]*.
A Dunántúl nagy vásonyi Kereky család tűnik fel a XVI. században. Ebből Kereky Gergely a hires Kinisy Pálnak, és utánna Miszlenovics Márknak özvegyét Magyar Benignát vette nőül, és egy 1509-ben eszközölt osztály-levél folytán sietett a magtalan nő dús birtokhozományát maga részére biztositani, és azokra adományt szerezni, sőt a vázsonyi urodalom szomszédságában feküdt Kab nevü erdőt, utóbb Kap-telke, vagy Kap-hegye nevü birtokot is alattomosan az adomány-levélbe csusztatá; ezért 1510-ben kemény királyi levél dorgálá meg a már nagy-vázsoni előnévvel élő Kerekyt, ki azonban soká nem élhetett, mert az üdvéről, becsületéről és hűségéről megfeledkezett Benigna asszony orgyilkosok által férjét Kereky Gergelyt megöleté ^[738]*.

Kerepeczy család.

Régi kihalt családa Ugocsa vármegyének, melyből Verbőczy István a hires jogtudor is származtatik.
1398-ban él Kerepeczy Gergely ^[739]*, ennek fia Miklós 1416-ban hatalmaskodási vádat emel ^[740]*.
1510. élnek Kerepeczy Ferencz, László és András, kiknek leszármazásuk következő: ^[741]*

István; Barla kir. al-asztalnok; János; Verbőczy István.; Osváld; Ferencz. 1510.; László. 1510.; András. 1510.

A másik ágon álló Kerepeczyek Alsó-Kerepeczről irák magukat, ezekből 1510-ben emlitetnek Kerepeczi Alsó Györgynek fia Benedek, Lászlónak fia Gáspár.
Kerepeczy György 1613-ban Ung vármegye szolgabirája volt; és valószinűleg utánna nem sokára e család fi-ágon kihalt.
Hogy e családból származott Verbőczy István is, mutatja a följebbi táblázat, 1429-ben a verbőczi Szóvárdffyak eladják verbőczy nemes udvartelköket Kerepeczy Barlának, és testvérének János deáknak, mely birtokrészről aztán a Kerepeczyek a szebb vagy tekintélyesb „Verbőczy“ nevet vevék föl ^[742]*. Azonban, hogy a másik ág azután is a Kerepeczy, (vagy Kerepechy) nevet megtartá, a fentebbiekből láthatjuk.

Kerepessy család.

Zemplin vármegye egyik nemesrendű családa ^[743]*.

Kereskényi család. (Kereskényi)

Kis- és Nagy-Kereskény helység van Hont vármegyében, Alsó- és Felső-Köröskény pedig Nyitra megyében fekszik. Ugy látszik, mind két helység egy törzsü családnak köszöni lételét, a család nevét is a leggyakrabban felváltva Kereskényi és Köröskényi-nek is olvassuk; lehet, hogy ez utóbbiban hangzó ö betü a tót ajk által léptetett ez e helyébe.
A család régiségét mutatják következő adataink.
1520-ban Kis-kereskényi László és fia Mátyás nagy-kereskényi malom részét és malonyai birtokát zálogitja el ilméri vagy szapolyai Horváth Bertának ^[744]*.
A nyitrai ágnak következő leszármazási tábláját ^[745]* adhatjuk; ennek törzse Köröskényi máskép Olasz Benedek volt, kitől igy sarjadztak le:

Benedek; Péter; Gáspár; György; Benedek nótáztatott.; András (n.-emőkei Török Fruzsina); Miklós.; Ilona. (Lapos v. Köröskény György); László.; Pál.; György.; Ilona 1649. (Radovics Péter); Anna (Török Istv.); Zsigmond.; Mihály.; 2 leány.; Miklós.; Ilona (Erney Lukács).

1595-ben Radovics Péter és a Köröskényi család barátságos egyességre lépnek bizonyos nagyobb hatalmaskodás végett a nyitrai káptalan előtt.
1603-ban Kereskényi János és Anna a nyitrai káptalan előtt kölcsönös bevallást tesznek.
1649-ben Kereskényi Ilona nagy-emőkei birtokát elzálogitja Erney Lukácsnak, vejének.
1699-ben Kereskényi András magvaszakadtán Kereskényre nézve a Kereskényi család uj nádori adományt visz.
1665-ben Kereskényi László ellentmond többekkel leszenyei Nagy Ferencz beiktatásának nyitramegyei cserenyei kastély, Nagy-Bisztricsén, Felfalu, Kis-Ugrócz helységre nézve ^[746]*.
A Kereskényi családot már régiebb időtől látjuk több vidékre elszéledve; igy
1570-ben Kereskényi Györgynek neje Gyallai Priska Komárom megyei Gyalla pusztabeli birtokát elzálogitja Gyallay Pálnak ^[747]*.
1722-ben Kereskényi György Fekete Györgynek adott csúzi jószágokért óvást tesz ^[748]*.
Kereskényi Gábor 1676-ki febr. 27-én született Liptó megyében. 1691. oct. 21. a jezsuita-rendbe állott, 1709-ben beesküdött, és tanár lett. Meghalt Nagyszombatban 1714-ben.
Liptó megyén kivül Árva megyébe is kiterjedtek, hol Kereskényi László 1715-ben ügyvéd; K. Mária 1734-ben, Csaplovics György napája volt.
Trencsin megyében már 1688-ban a báani járásban találjuk. 1728-ban Gbelánban lakozott a család a nemesi összeirás szerint.
Zemplin megyében az előbbkelő és czimerleveles családok sorában is találjuk e nevet ^[749]*. 1670-ben Gáspár Czéket gyujtá fel, midőn ott negyven rabló végeztetett ki ^[750]*. E század elején birtokos a család Zemplinben Lasztoméren ^[751]*.
E század elején Kereskényi Gábornak Fábry Annától leánya Éva, Pálma Józsefné volt.
Köröskényi Köröskényi Lajos 1787-ben a zágrábi kerületben tartományi biztos volt.
A család-név kétféleképen is adatott, a mint t. i. egyik másiknak nevét itt ott irva találtuk.
Czimerük (pecsét nyomán leirva), a paizs kék udvarában hátulsó lában álló oroszlán, hármas kinyilt rózsát tartva. A paizsfölötti sisak koronáján férfi kar könyököl kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Keressy család.

Közűlök Keressy Oszvald és Miklós János király korában éltek. Lehet, hogy nevök Körössy helyett van igy irva ^[752]*.

Keresztes család. (Homok sz.-iváni †.)

Zemplin vármegye egyik kihalt családa. Birtokos volt Pelejtén ^[753]*.
Keresztes család Zemplin vármegyében jelenleg is a czimerleveles családok sorában áll ^[754]*. Birtokos (e század elején) Kolbása, Ruda-Bányácska és Pelejte helységben ^[755]*. Tagjai többnyire megyei hivatalt viseltek, sőt főleg a jegyzői hivatalt tölték be:
Keresztes Ferencz 1707-ben Zemplin megyének az ónodi gyülésre követe, 1703–1711-ig jegyző ^[756]*.
László 1720-ban volt jegyző ^[757]*.
Antal pedig 1767-ben viselte a megyei jegyzőséget ^[758]*.
István 1670-ben nemesi fölkelési hadnagy volt ^[759]*.

Keresztes család. (Debrőti.)

Trencsinmegyei nemes család. A megyei nemességi lajstromok szerint 1748-ban György Nimcziczén székelt, 1768-ban is ott találjuk fiaival Jánossal és Józseffel, valamint ez időben János Puchón fordul elő. 1803-ban Nimcziczén laknak János és József, és ez utóbbinak fia György és ennek fia József. 1837-ben szintén Nimcziczén lakik József és fia szintén József, Miklós Kis-Várdán uradalmi tiszt, és Gáspár ^[760]*.
A nemzékrend – bár nem teljes – következő: ^[761]*.

György 1748.; János 1768.; József 1768.; György 1803. (Vatthay Apollonia); Pál.; József 1803. 1837. (Mihalovics Teréz); Judit (Besznák János); Mária (Sztankovics József); Bora (Horecsny Pál); Zsuzsa (Kelecsény); Miklós 1837. (Nozdroviczky Apollonia); Gáspár (Schwartner Henrika); János ^[762]*; Mária.; Károly †; János.

Keresztes család. (Várhegyi, gróf †.)

Erdély családa, mely fi-ágban már 1727-ben elenyészett.
Családi fészkök a maros-parti Sárpatak, és Várhegy.
A család előbbi neve Sárpataki Nagy volt. Sárpataki Nagy Miklósnak fia Márton (1649-ben) a hatalmas prókátor, 1653–1656. kir. ügy-igazgató, 1660–1677-ben itélő-mester, később tanácsos, már csak Sárpataki-nak irá magát. Ő több jószágot szerze, nevezetesen 1663-ban Alsó-Oroszit is ^[763]*. Egyik leányát Rebekát Korda Zsigmond, az Apor István mostoha fia vevé el, és igy fia Márton gyakran megfordult a hatalmas téritő Apor István udvarában. Mint reformatus Kolosvárott tanult, utóbb a legbuzgóbb katholikus lett. A Rakóczy forradalomkor tétlenül ült hol Görgényben, hol Szebenben. 1709-ben Bécsben jár mint küldött, azon kérvénynyel, hogy a gubernium kiegészitessék. Utóbb grófságot szerzett és nevét Keresztes-re változtatá, majd küküllői főispán lett. Azonban figyermekei nem maradván, csak leányai, – a grófi Keresztes nevet sirba vitte 1727-ben.
A család leszármazási kimutatása ^[764]* ez:

Sárpataki Nagy Miklós; Sárpataki Márton 1677. itélő mester (Jármy Erzse); János.; gr. Keresztes Márton küküllői főisp. † 1727. (Dániel Mária); József † 1730.; Rebeka (1. Korda Zsigm. 2. Vas György); Erzse (Bánffy László); Klára (b. Prényi Imre); Kata † (b. Andrássy Ferencz); Mária (b. Prényi Pál); Bora † 1774. (ikt. Bethlen Sám.); Zsófia (b. Révay Lőrincz); Teréz (b. Prényi Antal); István †; József †; Ferencz †

Keresztes család. (Nagy-baczoni.)

Székely nemes család Erdélyben. A czimeres levelet Keresztes Máté 1681. május 20-án nyerte ^[765]*. Utódai közűl
Keresztes Máté külföldi akademiákon járt, és a multszázad közepén kézdi-vásárhelyi lelkész ^[766]*. 1797-ben reform. püspök; ennek fia Sámuel, ennek fia Károly Szászvároson él.
Másik ágból Zsigmond kir. táblai számfölötti ülnök, nyugalmazottan él. – Farkas belső szolnoki iktató és Dées városi tanácsos 1832. táján. – Lajos Közép-Szolnok megyében szolgabiró 1845-ben.

Keresztes család. (Léczfalvi.)

Közűlök Elek Kolos vármegye hires orvosa, és Kolosvárott az orvos-sebészeti intézet tanára; meghalt 1829. táján. Fiai Miklós és Elek.

Keresztes család. (Csik-bankfalvi.)

Régi székely család. Első ki feltünt, Bálint deák néven volt ismeretes; ki a Moldva felűl székely földre betört tatárok ellen menvén több század magával, a zászló helyett a templomból egy másfél öles keresztet vitt elől, és ezért neveztetett a nép által Keresztes-nek. Állitólag ekkor a csikszéki szélben Rengeteg nevű erdőben az egyetlen utat bevágták, és igy a tatárok vissza nem hatolhatván, Apor László vajda keményen megverte őket; – ott egy hegy-részt is Keresztes havasának neveznek.
Bálintnak egyik utóda Mihály, kitől a családfa következőleg hozatik le:

Mihály; Ferencz; József †; Sámuel; Péter (Csobod Margit); János ügyvéd 1784. (1. Madár Bora 2. Balló Kata 3. Gáspár Anna); József (Csedő Bora); Imre (Schlachta Teréz); Samu †; János; István †; György; Ádám (Korodi Mária); Antal (Orbók Erzse); I. Károly; II. Károly s többen; Imre.; Sámuel.; János.; Kata.; Róza laknak Bankfalván.; György lak. Aradon; Elek (Ribiczey Jolánka); József.; Kálmán (Vadas Amália); Sándor. (Jánosi Mária); Béla.; Jolánka; Árpád.

Péternek fia János ügyvéd, a mult században ősi székely nemességére nézve 1784-ben uj czimeres nemes levelet szerzett, mely szerint czimere a paizs kék udvarában egy fekvő törvénykönyv, melylyen férfi kar könyököl, keresztet tartva. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett sas-szárny között szintén férfi kar könyököl, a leirt keresztet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A czimert följebb a metszvény is ábrázolja.
Jánosnak három rendbeli házasságából nyolcz gyermeke született, ezek közűl Sámuel és István magnélkül halván el, a többiek utódait a táblázat tünteti fel.
A táblán láthatók közűl Antal nyugalm. orsz. fő-pénztárnok, lakik Kolosvárott. I. Károly Pest városi hivatalnok. Imre előbb tiszt a császári hadseregben, utóbb forradalmi őrnagy. Eleket, ki Zaránd megyében ügyvéd volt, 1848-ban az oláhok gyilkolták meg.
E Keresztes család ágazata valószinűleg a Ménaság és Csikszeredában lakozó Keresztesek is. Az utóbbiak közűl József (1858.) az erdélyi sz. ferenczes szerzet tartomány-főnöke ^[767]*.

Keresztes család.

Ennek alapitója Keresztes Benedek, ki maga és Keresztes Máté, Ferencz és Illés részére II. Ferdinand királytól Bécsben 1624-ki aug. 20-án kelt czimeres nemeslevelet szerzett. E nemeslevél Veszprém megyében Pápán 1626-ban hirdettetett ki ^[768]*.
1772-ki nov. 23-án Keresztes János igazolván Veszprém megye előtt nemesi származását, ily leszármazási táblázatot törvényesitett:

Ferencz; András.; István; János; István.; Ferencz; József; Antal; János; Erzse; Ferencz; János 1772.; Mihály; István.; Erzse.; Erzse.; Éva.; Julia.

A család czimere a paizs kék udvarában zöld halmon hátulsó lábain álló, kettős farkú, természetes szinű oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából hasonló oroszlán emelkedik ki, kivont karddal. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Keresztesy család.

Abauj és Zemplin megye nemessége sorában emlitetik Fényes E. Geographiájában.

Keresztesy család. (Nagy-megyéri és keresztúri.)

Erdély kihalt nemes családainak egyike. Közűlök
Pál 1603-ban Karánsebes alatt Székely Mózses egyik hadvezére, 1605-ben karánsebesi és lugosi bánná teszi őt Bocskai ^[769]*.
András 1603-ban pestisben halt el Vajda-Hunyadon.
Ferencz 1657-ben a török udvarhoz jár követségben II. Rákóczy György által.
Sámuel 1691-ben már Doboka megyében egyik birtokos, II. Apaffy Mihály egyik gyámja, és az akkor felállitott főhivatalnak a tartományi főbiztosságnak viselője, Fejér vármegye főispánja. 1702-ben előfordul mint főbb birtokos a borsai só-jövedelemben, melyet utódai a gr. Bethlen család bir.
Ferencz neje Béldy Katalin, Béldy Kelemennek leánya, e nemzetség után, adományi beirat jogon birta a b.-szolnokmegyei Kupfalva és Ünőmező egész falvakat; magva szakadtával e birtokok egy ideig a leány-ág által birattak, míg 1749-ben a fejedelem letévén a beiratos összeget, a nevezett helységeket a m-láposi fejedelmi jószághoz csatoltatá ^[770]*.

Keresztúry család. (Bodrog-Keresztúri †.)

E néven is több családot ismerünk. A bodrog-keresztúri Keresztúry család Zemplin vármegyében birt Bodrog-Keresztúron, és a szintén ott birtokos Garay családdal egy törzsből eredett; valamint hogy azzal 1408-ban együtt szőlőt is birt a tokaji hegyen. Hogy kihalt, azt irja azon megyének jóemlékű leirója, de e kort nem jegyzé fel ^[771]*.
Ezenkivül még e század elején is emlitetik Keresztúri család a zemplinmegyei czimerleveles családok sorában ^[772]*.

Keresztúry család. (Tisza-keresztúri.)

Ugocsa megyében van Tisza-Keresztúr helysége, melynek birtokosai között 1448-ban emlitetik Keresztúry Helelének fia Tamás. Egyszersmind ott még e század elején is birtokosul iratik hasonnevü család ^[773]*.

Keresztúry család.

A két följebbitől különbözőnek látszik azon család, mely a XVI. században Nyitra megyében tünik fel. Ebből egy ágnak nemzékrende következő:

Keresztúry György; Kristóf (Szarka Erzse); László; Fruzsina (Kapossy György); András itélőmester 1597. (Elefánty Judit); Zsófia (Bartakovics Ferencz); Zsuzsa (Berényi György); Kata (Bory István)

Kristófnak fia András 1597–1625-ben itélőmester s majd alnádor volt ^[774]*. Tán ennek fia
László, 1647–1662. Nyitra megyének többször országgyülési követe, alispánja, s egyszersmind mintegy 1655-ik évtől, melyben a török portára követségbe is küldetett, – alnádor is ^[775]*.
Ugyan e családhoz tartozik Keresztúry György, kinek Thury Zsófiától fiai György és István 1635-ben éltek.
Hasonlóan Gergely, ki Lipthay György özvegyét, Balogh Annát vette nőül 1660. táján.
Már a régiebb korban szintén lelünk Keresztúriakat, ilyenek Gergely és Mihály, kik 1543-ban Székesfejérvár védelmében vettek részt, és kik szerencsések voltak Veszprémbe menekülni ^[776]*. Azonban a följebbiekhez viszonyaikról nem szólhatunk.
Azt sem tudjuk, mi a följebbi Keresztúri családnak czimere? Ha csak nem ezeket illeti azon czimer, mely Keresztúri és Rádas családnévre szól, és következő: a paizs jobbról balra rézsutosan lemenő fehér folyam által két részre oszlik, a jobboldali arany udvarában három piros rózsafej látszik, a baloldali kék mezőben pedig fehér egyszarvú ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával zöld ágat tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[777]*.

Keresztúry család.

Ennek alapitója Keresztúry Tamás, ki neje Géczy Katalin, valamint gyermekei Pál és János és ezek utódai részére 1652-ben nyert czimeres nemes levelét Nógrád megyének Alsó-Sztregován febr. 12-én tartott közgyülésén hirdetteté ki ^[778]*.
Ezeknek utódai közűl az érdeklett megyei nemességi lajstromok szerint 1755-ben Herencsény helységben laktak Keresztúry id. és ifj. Pál és János.

Keresztúry család.

Keresztúry család Zala vármegye nemessége sorában is emlitetik.
Tán ehez számitandó szinérszeghi Keresztúry József, 1787-ben Bécsben udv. agens, és Zala vármegyei táblabiró.

Keresztúry család. (Sajó-keresztúri.)

Doboka vármegye kihalt családa, mely a Garázda családból eredeztetik. Közűlök Kristóf 1562-ben egyik hadnagya Báthori Istvánnak, midőn Hadadot védelmezé I. Ferdinand serege ellen ^[779]*.
György 1604-ben Básta titoknokául iratik.
István Doboka vármegyének 1631–1634. alispánja, 1665–1670-ig főbirája volt ^[780]*. Már előbb 1624-ben követül jár Bethlen Gáborhoz II. Ferdinand részéről ^[781]*.
János 1680. táján élt és széki Teleky Annát, czegei Vas László özvegyét birta nőül.
E családtól – Hodor szerint – megkülönböztetendő a Recze-Keresztúri család.
Emlitetnek még Erdélyben Bere-Keresztúri Keresztúry-ak is ^[782]*. Ezek közé számitatnak K. Katalin Kornis Boldizsárné 1600. táján; azután K. Judit Máriaffy Mihályné; K. Zsófia Veér Mihályné. K. István 1650. táján, kinek neje Toldalaghy Krisztina volt. K. Krisztina Lázár Istvánné részére 1679-ki oct. 7-én ^[783]* a gyergyó-sz.-miklósi vám iránti beigtatási parancs adatott ki. A mult század középtáján K. Krisztina b. Pongrácz Györgyné, és K. Teréz Macskási Péter neje.

Kerhén család. (Bellosoviczi.)

Horvátországi család, melyből bellosoviczi Kerhén Mihály 1487-ben al-bán és Körös vármegye főispánja volt ^[784]*.

Kerkapolyi család.

Zala vármegye nemes családa. Kerkapolyi István 1685-ben I. Leopold királytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[785]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó fehér egyszarvú. A paizsfölötti sisak koronájából szintén a leirthoz hasonló egyszarvú nől ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Egyik ága a családnak átszármazott Veszprém megyébe is, hol Kerkapolyi István Veszprém megyétől 1752-ki nov. 20-án vesz ki nemességi bizonyitványt.
Kerkapolyi István Zala vármegyének 1837–1848-ig alispánja, és 1843-ban országgyülési követe volt.
Kerkapolyi Károly jelenleg (1860.) Pápán a reform. tanodában bölcsészet tanár, könyvtárnok, és m. akademiai tag. Jelenleg ir egy jeles munkát, melynek czime, „Világtörténelem észtanilag eléadva.“ Belőle az I. kötet megjelent.
A család Kővágó-Örsről irja előnevét, igy találjuk 1846-ban Kerkapolyi Móriczot, a 8-ik számú huszár ezredbeli hadnagyot.

Kerling család.

Két ily nevű családot látunk a mult század folytán a nemesek sorába lépni.
Az egyik alapitója Kerling András, ki 1708-ban I. József királytól kapja czimeres nemes levelét ^[786]*. Czimere keresztvágással négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály vörös udvarában zöld téren nyugvó arany koronán kék zubonyos férfi kar könyököl, kivont kardot markolva. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában hátulsó lábain fekete medve áll, első lábaival méhes kaptárt tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén kaptárt tartó medve nyúlik fel. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék.
A másik ily nevü családot szintén Kerling András alapitja, 1760-ban M.-Terézia király-asszonytól nyervén czimeres nemeslevelet ^[787]*. Czimere kék szinű paizs, melynek alyját négyszegű fehér kövekből várfal foglalja el, két kis toronynyal; a fal közepén bezárt barna vaskapu látszik, a fal tetején egy vörös ruhás, magyar vitéz áll, csizmája sárga, prémes kalapjának vörös teteje lefityeg, jobbjában kivont kardját, a balban egy a várfalra helyezett puskát tart. A paizs fölötti sisak koronájából hasonló vörös ruhás magyar vitéz nyulik fel karddal és puskával. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék.

Kerner család.

Zala vármegye nemes családai sorában említi Fényes E. Geographiájában.

Kerniczky család.

1603-ban Trencsin megyében lakozott hasonló nevű nemes család, azon megyei levéltár adatai szerint.

Kersznerics család.

Mária-Terézia király asszonytól 1751-ben nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere a paizs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó, aranysörényű fehér egyszarvú, szarva szintén arany. A paizsfölötti sisak koronájából szintén azon állat emelkedik ki. Foszladék mindkét oldalról ezüst-kék ^[788]*.
Közűlök Kerznerics János-József 1760-ban a soproni kerületben tartományi másod-biztos. 1770-ben a pozsonyi ker. hadi biztos.
Tán e családból származott nevének különbözése mellett is Kresznerics Ferencz a Vas megyében Ivánczon 1766-ban született iró is, ki 1832-ben halt meg, és főleg „Magyar szótár gyökérrenddel“ czimű munkájáért érdemelt emlékezetet.

Kertész család. (Máskép Szempery.)

Kertész máskép Szempery Ábrahám a nagyváradi egyház nyomdásza volt, midőn 1648-ki dec. 10-én I. Rákóczy György erdélyi fejedelemtől czimeres nemeslevelet nyert ^[789]*.
Ily nevű családot a XVII. században Gömör megyében is találunk, hol Kertész Ilona 1660-ban runyai Soldos István neje volt.

Kerticza család.

Kerticza Máté-Ferencz, és nevezett Máténak unokája Grienanger Máté, ki ekkor szintén Kerticza nevet nyert, 1794-ben kelt czimeres levél által nemesitettek meg ^[790]*.
Czimerük függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali kék udvart egy vörös szelemen osztja kétfelé, melylyen egymásmellett három félhold ragyog, a szelemen alatt és fölött aranycsillag ragyog; a baloldali udvar alyján sziklák között egy hosszú hajú meztelen némber áll, fölemelt két kezével maga fölött egy fehér lepelt, vagy zászlót tart, melynek vége ágyékát boritja el. A paizsfölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán nől ki, első lábait ragadozásra nyujtva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[791]*.
A nemesség-szerző Kerticza Máté-Ferencz pécsi kanonok volt; és előbb nevét Kertiza-nak irá.

Kéry család. (Nagy-kéri, gróf †.)

Hontmegyei eredetü, azon megyében fekszik Ipoly-Kér, azonban előbb Nagy-Kérről irták előnevüket.
Már 1464-ben Kéry Benedek itélő mesternek és pestmegyei Berki máskép Kazapálföld birtokosául iratik ^[792]*. 1524-ben emlitetik Kéry Balás, kit Istvánffy Cheri-nek, és Hont megyeinek ír, s ki már e munka III. kötetében a Csery család tagjául számittatott.
A XVI. század végén élt Kéry Benedek, kinek özvegye Ráday Fruzsina 1601-ben nógrádmegyei zellői jobbágyainak visszaadatása végett folyamodott a megyéhez ^[793]*.
Nagy-kéri Kéry Ferencz 1599-ben Hont vármegyének ^[794]*, 1600–1603-ban Nógrád megyének ^[795]*, és 1606-ban Zólyom vármegyének ^[796]*; valószinűleg mind a háromnak egyszerre alispánja volt; birtokos volt Nógrád megyében Romhányban is. Tőle a család leszármazása következő:

Ferencz 1599. 1606. alispán; I. János koronaőr 1654. gróf (Czobor Orsolya); II. János csanádi püspök 1681. † 1702.; II. Ferencz 1668.; III. Ferencz Vas v. főispán 1687.; III. János 1700 főlovászm. (Erdődy Margit); Ádám; Julianna 1744. (b. Tolvaj János)

I. János 1629-ben Esterházy nádor követe Bethlen Gáborhoz ^[797]*. 1635-ben B.-Gyarmat vár kapitánya volt ^[798]*. 1642-ben báró, 1647-ben koronaőr ^[799]*. 1654-ben gróffá lett ^[800]*. Vele szakadt a család a Dunán túlra, hol Kabold várát birta. Egyik fia II. János csanádi püspök. Meghalt 1702-ben.
II. Ferencznél ennek potyi kastélyában szálltak éjre meg 1670. april. 16-án Zrinyi Péter és Frangepán, miről Kéry még azon éjjel értesité a császárt ^[801]*. Egyik fia III. Ferencz Vas megye főispánja volt 1687-ben ^[802]*. Ennek fiában Ádámban fi-ágon kihalt a család.
III. János 1700-ban neveztetett ki fő-lovászmesternek, és az volt még 1715-ben is. Nejétől gr. Erdődy Margittól csak leánya Julianna (1744.) maradt, ki báró Tolvaj Jánoshoz ment nőül, s kiben a család elenyészett.
A család grófi czimere ez: a paizs kék udvarában egy márvány oszlop áll, melyre kigyó kúszik fel, az oszlop tetején arany korona van, és azon egy arany nyillal nyakán átlőtt fekete holló áll, fölötte jobbról aranycsillag, balról ezüst félhold ragyog. A paizson grófi korona, azon ismét sisak, melynek koronájából a leirthoz hasonló oszlop nyúlik fel. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kéry család.

Sopron, Veszprém és Zemplin vármegye nemessége sorában találjuk. Ez utóbbi megyében e század elején birtokosnak iratik a Kéry család Tussa, Tussa-Ujfalu, Sztankócz, Dávidvágás, Roskócz, és Izbugya-Rokitó helységekben ^[803]*.

Kéry család.

Lásd Kovách család.

Keserű család. (Gibárti †.)

E kihalt család előnevét tekintve, a legrégiebb időkben Abauj megye birtokosai közé kell számitanunk: Gibárt helység Abauj megyében fekszik. Lehoczky szerint a családnak „de eadem“ is az előneve, azaz keserűi Keserű; igy Bihar megyében kell keresnünk a család eredetét, mert e megyében fekszik Ér-Keserű, melyről most a Frater család viseli egyik előnevét.
Bizonyos az, hogy Keserű Istvánnak neje 1483-ban Kállay Erzsébet volt ^[804]*. Ez István 1505-ben Valkó vármegyei követ a rákosi országgyülésen ^[805]*. 1507-ben alnádor, 1514-ben egyike azoknak, kik a Verbőczy Hármas könyve megbirálásával bizattak meg. Talán Istvánnak testvére gibárti keserü Mihály, ki törvénykönyvünk tanusitása szerint 1514-ben boszniai püspök volt.
Istvánnak fia lehetett Mihály, ki 1526-ban Szapolyai nádora volt, és 1529-ben Perényit a koronával együtt elfogá ^[806]*. Birták Erdélyben is Sz.-György, és Valya helységet. 1532-ben Mihály dévai várnagynak iratik Szereti János társával, és ekkor kapja a dévai várért a vingárti kastélyt ^[807]*. Neje Bánffy Margit volt; ettől gyermekei Margit Apaffy Miklósné, Kata Orbai Miklósné, és II. István, ki nővérével Katával 1581-ben Izabella királynétól Vingártnak felét nyerik adományban a springi s egyéb részbirtokokkal, és ezentúl II. István és utódai springi előnévvel is éltek.
II. Istvánnak neje Mojszin Zaffira, előbb Niszoczky Szaniszló lengyel urnak hitvese volt. Ettől gyermekei 1. Anna Csáky Pálné, 2. Pál és 3. János, kinek neje Perneszy Erzsébet, előbb Gálfi János özvegye, és miután János 1603-ban Vajda-Hunyadon pestisben meghalt ^[808]*, özvegye harmadszor cseszeliczki Szilvássy Boldizsár neje lön. E Jánosban – ugylátszik – halt ki a család, mert 1570–1580. közt emlitetik ugyan még Keserű Kristóf és Péter, de utánnok fi-ágon a család végképen elenyészett.
A mennyire tudható, leszármazási fájuk következő:

István 1483. 1517. alnádor (Kállay Erzse); Mihály nádor 1526. (Bánffy Margit); Margit (Apaffy Miklós); Kata (Orbay Miklós); II. István 1581. (Mojszin Zaffira); Anna (Csáky Pál); Pál. †; János † 1603. (Perneszy Erzse).

Keserű család. (Baróthi.)

Székely család több ágazatra oszolva. Antal 1794-ben Zaránd megye főszolgabirája. Mózses k.-fejérvári őrkanonok, és kir. tanácsos; Ferencz Hunyad megye pénztárnoka volt. Sándor szászváros-széki főjegyző 1849-ben, most is hivatalnok.

Keserű család. (Boros-jenői.)

Erdélyben Felső-Fejér megyében hivataloskodtak nagyobbára; László 1794-ben ott volt szolgabiró. István ugyanott törvényszéki ülnök 1832. táján. József szintén ott viselt hivatalt 1848-ban.
Egyik ágazat Aranyosszékben tartja lakását, és László e székben hivataloskodott. Sándor ügyvéd stb.

Késmárky család.

Jelenleg Pest és Veszprém megye nemes családai sorába számitatik.
Egy Kesmárky családnak alapitója volt Kesmárky máskép Literati Albert, ki neje Komáromy Zsuzsanna, és ettől leánya Ilona, valamint nénje Kesmárky Mária részére is III. Ferdinand királytól Pozsonyban 1649. april. 13-án kelt czimeres nemeslevelet nyert, mely azon évi jun. 21-én Nógrád megyének Sztregován tartott közgyülésén kihirdettetett ^[809]*.
Nevezett Kesmárky Albert özvegy Kemény Jánosnénak Lónyay Annának Szécsénben tisztartója volt 1663-ban.
A följebbi nemeslevélben nyert czimer következő: a paizs kék udvarában zöld téren arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából fehér egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
E család – ugy látszik – még a nemesség-szerzőben halt ki, és igy jutott a nemeslevél a megye levéltárába. – Nem is találni a megyei nemességi lajstromokban többé e család nevére.

Keszegh család. (Gálfalvi és Dányai.)

Erdélyi család. Dániel 1848-ban Felső-Fejér megyénél iktató; Sámuel árvaszéki ülnök ugyanott.

Keszey család. (Magyar-óvári †.)

Eredetileg Moson vármegyei család. Keszey János, és neje Szerencsés Zsuzsa, és fiaik Péter és János, mint már előbb kiváltságos rendűek Laxenburgban 1668. máj. 19-én kelt czimeres levélben I. Leopold által ismét a nemesek sorába emeltettek. Czimerük, melyet e levélben nyertek, a következő: a paizs kék udvarában egy fövény-órán daru áll egy lábon, másik lábával kövecset tartva. A paizsfölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, első jobb lábával hármas liliomot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[810]*. E czimeres levél Moson vármegye közgyülésén ugyanazon évi sept. 18-án hirdettetett ki.
A nemesség-szerző Keszey Jánosnak egyik fia Péter Magyar-Óvárott lakott, ott városi tanácsnok és egyszersmind Moson megyei esküdt volt. Testvére azonban II. János Erdélybe szakadt be; kinek részére azon okból, nehogy ott nemessége idővel kétségbe hozassék, testvére Péter 1694-ben Moson vármegyétől nemesi bizonyitványt eszközölt ^[811]*.
Az Erdélybe szakadt Keszey János alkalmazást Apaffy Mihály fejedelem udvarában lelt, és ennek fia II. Mihály mellé oktatóul adatott 1678. táján; és utóbb tanitványának titkára lett, és mint, ezen II. Apaffy Mihálytól 1698. nov. 22-én Bécsben részére adott adománylevél irja, többször még Erdélyből Bécsbe követségbe is járt az udvarhoz. Ez adomány-levél szerint kapott Balásfalván egy nemestelket ^[812]*, Fejér megyében a tűri határban szőlőket, ugyancsak Balásfalván hat darab szántóföldet, két rétet; mely földek egyike 20, másik 30 köblös, a harmadik 35, a negyedik 15 köblös vala, azonkivül a fejedelmi kert szomszédságában magtárakra alkalmas üres tért; ezenkivül a Küküllő megyei szépmezei birtokrészt, melyet már előbb beiratosan birt, ujolag megerősité részére adományosan; végre Tűrön egy elpusztult telket, mely egykor Tűri Lászlóé vala, szintén ez alkalommal kapott.
Nevezett II. János még 1686-ban a gyula-fejérvári országgyülésen az 5. törv. cz. szerint az erdélyi nemesek sorába beiratott, azaz honfiusitatott; 1687-ben jul. 26-án pedig a radnóti gyülésen a 8. czikk szerint A.-Fejér megyei boros-bocsárdi és tordamegyei disznajói telkei az adó alól mentesitettek. 1699. sept. 15-én I. Leopold királytól Ebersdorfban kelt uj megerősitő és czimerbővitő nemeslevelet nyert, mely az ő és neje Gotzmeister Anna-Maria, és gyermekei János, Mihály, Mária és Zsuzsánna nevére is szólt, és melyben a családnak eredete helyéről a ,Magyar-Óvári' előnév használata is megadatott. E nemeslevél az 1701-ki január 15-én Gyula-Fejérvárott tartott országgyülésen hirdettetett ki. Ezen nemeslevél eléadása szerint az 1690-ki aug. 21-kén történt zernyesti ütközet után, melyben Teleki Mihály elesett, Heizsler Donát császári vezér pedig Tököly Imre kezébe került, a császár hivei által Keszey János inditatott Bécsbe segélyért, mely hűséges szolgálatiért I. Leopold király által aranylánczon függő mellképével jutalmaztatott; és ez aranyláncz, mint a czimerleirás, és az itt látható metszvény mutatja, a czimerébe is beiktattatott.
Ezen ujabb bővitett czimer egy körded paizs, mely először vizirányosan 2 udvarra, és az alsó udvar függőlegesen ismét két udvarra osztatik. A felső udvar kék, az alsó jobboldali fekete, a baloldali vörös; a paizs alján hármas zöld hegy emelkedik, melynek egyik szélén a fekete udvarban grif emelkedik, első jobb lábával hármas kinyílt liliomot tart; a hármas hegy baloldali szélén a vörös udvarban a régi czimer, a fövény-órán álló, és fölemelt egyik lábában kövecset tartó daru látható. A felső kék udvarban a császári kétfejű fekete sas látszik, kiterjesztett szárnyakkal, és fejei fölött korona áll, mellén egy koronás vértben az ausztriai ház czimere; a sas lábaival egy aranylánczot tart, mely kört formálva, az alsó két udvarban álló alakokat is bekeríti, és e lánczról egy koronás kis paizs függ még a felső udvarban, e kis paizs fehér udvarában I. Leopold király kezdő betüje L. látszik. A felső udvarban köriratképen CAESAREUM INCREMENTUM szavak olvashatók. A paizsfölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, hármas liliomot tartva, mely fehér liliomok az okmány szavai szerint a fölség iránti őszinte hűségére vonatkoznak. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-fehér, az oklevél szavai szerint amaz a császári, emez utóbbi szinek pedig a császári család színei lévén. Az egész paizst, mely koczkás talajon áll, telamonok gyanánt két (kifelé fordult fejű) fehér egyszarvú tartja. Az egész czimer szokás szerint négyszegű keretben áll, melynek függönyt képző czifrázatai alatt az uralkodó arczképe, Magyarországnak, úgy Erdélynek (külön a megyék, a székelyek és szászok) czimerei láthatók, mik azonban már a családi czimer lényegéhez nem számitandók.
A család leszármazási rendje, mennyire tudható, ez:

Keszey János (Szerencsés Zsuzsa) 1668; Péter M.-Óváron tanácsnok 1694.; II. János 1668. 1701. Erdélyben fejed. titkár. (Gotzmeister Anna M.); III. János.; Mihály. †; Mária (Mohai); Zsuzsa (1. Fosztó 2. hatházi Balkó Mihály); József † 1753. előtt. (Boér Judit); Bora «»(Simai Sándor); Mária 1753. kiskorú.

Az erdélyi ágazat törzse, mint e táblázat is mutatja – II. János, kinek neje Gotzmeister A.-Mária után birtokaiban 1716-ban gyermekei III. János, József és Zsuzsa osztoztak, a többi akkor már nem élt; igy gyermekeiben fiágon kihalván, leány-ágra ment által, e leányutódok közűl valók jelenleg Imecs Domokos, Dénes és Mária Miksáné, kik e család után Balásfalván, Tűrben, Csífudon, Karácsonfalván (A.-Fejér megyében), Szancsalon, és Szépmezőn (Küküllő megyében) «»birtak.
De a Magyaróváron élt Péternek ágából egy Keszey Péter szintén beszármazott Erdélybe, tán nagybátyja II. János pártolása végett; és ezen Péter, ki 1729-ben született, 1740. táján Doboka vármegyében recze-keresztúri birtokos volt, meghalt 1799. jul. 2-án r.-keresztúri szerzett birtokán magtalanul. Azon évi május 7-én tett végrendeletében hétezer forint értékű vagyont hagyományozott; hatezer forintot tizenkét erdélyi reform. alumnusnak, ezer forintot pedig a magyar- és erdélyországi vérszerinti rokonainak. E végrendeletben „három testvére gyermekeit“ nevezi következőleg:
1. nővére Judit Vaszary Györgyné, kinek gyermekei akkor (1799-ben) Magyarországon Fejér megyében Abán, Veszprém városában, és Sz.-Gálon birtak.
2. nővére Rebeka Szalay Mihályné, kinek gyermekei M.-Óváron laktak.
3. nővére Kata Hollósi Mátyásné, kinek fia Hollósi István Fejér megyében Abán lakott 1799-ben.
Erdélyi atyjafiai gyermekeinek nevezi néhai m.-koppándi Fosztó Gábor, és Balku Mária successorait.
Az erdélyi utódoknál vannak eme közlemény alapjául szolgáló Keszey családféle oklevelek is.

Keszlerffy család.

Keszlerffy nep. János Heves vármegyének negyven évig sebészkedő központi orvosa, 1797-ki dec. 15-én Ferencz királytól magyar nemességet nyert.
A nemesség-szerző Jánosnak, ki 1780-ban Gyöngyösről Egerbe tette lakását, és 1833 jul. 11-én halt meg, fia
József orvos-tudor, Heves megyének érdemült fő-orvosa, született 1778-ki jul. 26-án Gyöngyösön; 1801-ben Pesten lett orvos-tudorrá. 1804-ben Eger városa fő-orvosává neveztetett, és az volt 26 évig. 1830-ban Heves vármegye fő-orvosává lett, és e hivatalt 18 évig és 4 havig viselte. Neje, kivel közel 44 évig élt 1849-ki april. 16-án meghalván, hivatalától april. 26-án bucsút vett, és magányba vonult. 1854-ki májusban ülte orvos-tudorsága ötven éves ünnepét ^[813]*. Meghalt 1858-ki octob. 7-én. Tizenkét gyermeke közűl hat él, és fiai közűl többen magasb hivatalokba jutottak. Megérte 24 unokáját és egy kis unokáját.
A családi – bár nem teljes – nemzékrend ez:

János orvos 1797 ns. † 1833.; József orvos sz. 1778. † 1858.; János 1844. kamarai titkár; Károly volt testőr. 1844. sóházi ellenőr.; Antal 1844. kanczelláriai fogalm. gy.

Czimere négy udvarra osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán első jobb lábával kivont kardot, a másikkal egy kigyót tart; a 2- és 3-ik osztály ezüst udvarában hármas halmon aranykoronából egy fehér virágokkal megtelt zöld élőfa nyúlik fel, fölötte jobbról kék félhold, balról kék csillag látszik. A paizsfölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, a másikkal kigyót tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-zöld ^[814]*.

Keszthelyi család.

Keszthelyi György 1711-ben nyerte czimeres nemeslevelét ^[815]*.
Czimere a paizs ezüst mezejében egy térdig látható vörös ruhás magyar vitéz, derekán arany öv, fején prémkalpag van, és ennek vörös teteje kifityeg: jobb kezében kivont kardot tart, a bal kezét csipőire helyezi; ehez hasonló vitéz emelkedik ki a paizsfölötti sisak koronájából. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Keszy család. (Keőkeszi †.)

Hont megye egyik kihalt ősrégi családa. Ezen megyének keleti aljában fekszik Kő-Keszi helység, melynek e család birtokosa volt, és melyről nevét vevé; s valószinűleg a másik e megyében fekvő Ipoly-Keszi helységet is birtokolta.
A család törzse Eustachius de Much volt, kinek fia Bugud 1272-ben hontmegyei Keszi helységnek határát járatá Csákánnak fia Ádám, és Lauznak fiai Gergely és István ellenében, és Louch földjétől elmesgyézteté ^[816]*.
1353-ban Bugudnak fia Péter és János, és Vuturnak fia Jakab hontmegyei Keszi helységre Lajos királytól kir. adományt nyernek ^[817]*.
1388-ban Keszi Pál (Paulus de Kezeu) mint királyi ember említetik a Kőváriak részére István nádor által kiadott határjárási parancsban ^[818]*.
1517-ben Kőkeszi István, Csery Ferencz és Miklós egy Pritleken fekvő egész telekre nézve hontmegyei Sirak helységbeli teleknek ötödrészeért Ebeczky Mártonnal örök csere-szerződésre lépnek; mely csere-szerződést 1659-ben Egry István részére átiratván ^[819]*, abban Egry Istvánnak Keszy Istvántól következő leszármazása van megalapitva:

Keszy István. 1517.; András; Keszy Mátyás (Siraky Ilona); Keszy Ilona (Almásy Mihály); Almásy Zsuzsa (siroki Egry András); Egry István 1659.

Hogy e családfán álló Almásy Mihály 1618-ban Hont megye szolgabirája volt, már e munka I. köt. 23. lapján emlitettük, másutt e munka folytában azt is irtuk, hogy ezen Almássy család máskép Pomothy-nak neveztetett, és ez utóbbi néven most is él Hont megyében. Hogy Keszy Mátyásnak neje Siraky Ilona volt, szintén más oklevelek igazolják ^[820]*.
1487-ben Keszy Jánosnak fiai Mihály, Balás és Bertalan hontmegyei Keszi helységben lévő szántóföldek végett Keszy Benedeknek fiai László és Imre által történt elfoglaltatása ellen tanuvallatást eszközöltetnek ^[821]*.
Ezek szerint ily leágazás áll:

János; Benedek; Mihály. 1487.; Balás. 1487.; Bertalan 1487.; László. 1494.; Imre. 1487.; Erzsébet 1494. (leszenyei Chako Miklós); Kata (Alaghy Benedek) 1528.; Zsófia (Borsányi Balás) 1528.; Bora (kőkeszi Horváth Máté); Erzse (Ebeczky Miklós) 1528.

Benedeknek ágán Imrének leányai 1528-ban éltek.
1590-ben Keszy Mártonnak fia Péter hontmegyei Kőkeszi helységben egy telket bevall Gyürky Miklósnak és ennek első nejétől való fiainak, valamint második nejének Keszy Ilonának, ki Péternek nővére volt, ^[822]*. Ugyan e családból Keszy Katalin Vidffy Pál özvegye volt, és 1597-ben Gyürky Benedek ellen pörlekedett ^[823]*. Utóbb 1602-ben ugyan ő Ujlaky Mihályné volt ^[824]*.
Ugocsa megyében a Keszy család 1467-ben anyai jogon elfoglalta Tisza-Ujhelyt, Karatfalvát, Szőlős Vég-Ardót, Rákóczot, de Ujhelyi Miklós fegyveres kézzel visszafoglalta ^[825]*.
Komárom vármegyében 1377-ben egész Madar helység, melyet az előtt Keszi Péternek fia Marczel birt, uj királyi adományban Jánosnak, a Marczel fiának adatik ^[826]*.

Ketheli család. (Nagy-ketheli.)

Doboka megyében birtokos. József az 1791-ki országgyülésen azon megye követe. László 1836-ban derékszéki ülnök. Eszter 1848-ban a m.-egregyi posta tulajdonosa Id. és ifj. József, Zsuzsa és Róza szintén azon megyében birtokosak.

Kéthelyi család.

Vas megye nemes családai sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Ketten család.

Báró Ketten János az 1715-ki országgyülésen a honfiusitottak közé beiratott ^[827]*.

Kevel család.

Liptó megyében Szelniczén fordul elé Kevel Benedek és István 1297-ben ^[828]*. Később hasonlóan nyomait találhatni a Trencsin megyei nemesi lajstromokban is ^[829]*.

Kever család.

Kever Márton 1554. sept. 25-én Bécsben kelt czimeres nemeslevélben I. Ferdinand király által nemesittetett meg ^[830]*.

Kewer család.

Kewer András mester szintén I. Ferdinand király által 1549-ben emeltetett nemességre ^[831]*.

Keviczky család. (Keviczei.)

Turóczmegyei eredetü egyik régiebb család; elszármazva Hont, Gömör stb. megyékbe is.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló vörös köntösű magyar vitéz, fején prémes kalpag, kifityegő veres tetejével, lábain sárga csizma, oldalán sárga öv, és kard, jobb kezével kivont kardot tart; fölötte jobbról ezüst félhold, balról aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között vörös lábú fehér galamb áll, piros csőrében olajfa ágacskát tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[832]*.
A család tagjai nagyobbrészt megyei hivatalokat viseltek.
Keviczky János 1576. 1589-ben Turócz vármegye alispánja ^[833]*.
Keviczky Márton 1630-ban Turócz megye jegyzője, és követe.
Keviczky János 1635-ben jegyző, egyszersmind Keviczky Menyhérttel 1635- és 1637-ben szintén követ ^[834]*.
Keviczky János kassai tanácsnok kihágásainak megfenyitésével a nádort bizza meg az 1647-ki országgyülés ^[835]*.
Egy töredék nemzék-rend igy áll:

Keviczky Mátyás (Lenkey Klára); Sándor.; János.; Anna.; Mária.

Keviczky Antal 1842-ben Hont vármegye főszolgabirája.
Keviczky Ferencz ugyanott esküdt 1839-ben.

Kézy család.

Kézi István, János és Balás 1588-ban Rudolf királytól nyerik czimeres nemes levelüket.
Czimerük a paizs kék udvarában egy természetes szinű, kettős farkú oroszlán, mely első jobb lábával egy vörös tollú nyilat tart, melynek hegye torkába van ütve. Ugyan ezen alak emelkedik a paizsfölötti sisak koronájából. Foszladék mindkét oldalról arany-kék.

Khargen család.

Iratik neve Chargen-nek is. Csak annyiban tartozik e külföldi család hazai családaink sorába, mennyiben itt birtokviszonyba keveredett; és csak ez okból emlitjük meg is, nem tudván különben semmit is honfiusitásáról.
Khargen János-Kristóf a Derencsényi család vagy Balassa Bálint magvaszakadtán 1700-ban beiktattatott előbb fi-, azután nőágra is Nógrád megye Salgóvár, és tartozékai: Rónya, Bisztricska, Mlágyó, Málnapataka, Ozdin, Tarcsa, Salgó-Tarján, Karancs-allya, Rapp, Póny és Vásáros-Terennye helységek és puszták, továbbá Esztergam ^[836]* megyei Ketske, Abony, Palladics helység birtokába, azonban e beiktatásnak ellene mondtak Tolvaj Gábor, Koháry István, Gyürky Ferencz, és a kir. fiscus ^[837]*.
De 1701-ben az ellentmondók ellen megnyert pernek itélete folytán ujra beiktattatott a nevezett birtokokba, azonban a beiktatásnak ismét ellent álltak (repellentes) Tornallyai György és a Szőllősy nemzetség ^[838]*.

Kheberics család.

Máskép irva Kebrics; de találtatik Khebrics-nek, sőt roszúl Gebrics-nek. Liptó vármegye családa, azonban elszármazott Trencsinbe, sőt Nógrád megyébe is.
Trencsin megyében László és Pál 1819-ben hirdettetik ki nemesi bizonyitványukat.
Nógrád megyében lakott Keberics Pál, ki meghalt Szakalban 1859-ki jan. 21-én kora 63. évében. Neje Szontagh Johanna meghalt 1859. január 27-én kora 52. évében. Leányuk Etelka Veres Gyula neje.

Khesler család.

Lichtenbergi Khesler Lénárd 1706-ban kapott czimeres nemeslevelet ^[839]*.
Czimere keresztvágással négy osztályra szelt paizs, egy közép kisebb vérttel, melynek kék udvarában három fehér katlan (kessel) látszik, egyik följebb, kettő alatta. Az 1- és 4-ik osztály arany udvarában koronás egyfejü sas kiterjesztett szárnyakkal látható; a 2-ik osztály vörös udvarában hármas kőszikla tetején arany koronából egy kék és egy fejér strucztoll leng; a 3-ik osztály vörös udvarában hármas fehér sziklán, kettős farkú, koronás arany oroszlán ágaskodik, első lábaival szintén hármas sziklát tartva. A paizsfölötti sisak koronájából kék és fehér strucztoll között a leirt oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Keszler családi nemzékrend nehány ize igy áll:

Keszler Ferencz (Makay Judit); Johanna (Perlaky István); József (Michalek Bora); Ágoston. 1828.; Antal. 1828.; Jozefa.; Bertalan.

Khevenhüller család.

Khevenhüller Ferencz-Kristóf az 1638-ki országgyülésen, Khevenhüller József pedig 1764-ben nyert magyar honfiusitást ^[840]*; ez okból kell e család rövid ismertetését adnunk.
E család állitólag hét század óta Krajna lakosa, előbb Frankiaból származott, hol már a X. vagy XI. században, a Berking és Dietfurth közt fekvő Kevenhull nemzetségi várat birta ^[841]*. Mellőzve a hosszadalmas történetet, csak azt kell megemlitenem, hogy a most több ágon élő családnak azon közös törzsatyja, kitől a különféle ág-vonalak szétterjedtek, Khevenhüller János udv. tanácsos stb. volt; ki 1519-ben halt meg, ennek két fia maradt: Kristóf († 1557.) és Zsigmond († 1555.). Ettől a herczegi ágazat, amattól pedig a frankenburgi ágazat terjedt szét.
Báróságot nyert a család 1566-ki oct. 16-án. A krajnai tartományi fő-lovászmesteri hivatalt kapott 1588. jun. 20-án. Római-német birodalmi grófságra pedig 1593-ki jul. 11-én emeltetett.
Ferencz Kristóf, ki 1638-ban magyar honfiusitást nyert ^[842]*, a frankenburgi ágból eredt, mint a család következő leszármazása mutatja.

János udv. tanácsos † 1519.; Kristóf † 1557. frankenburgi ág; Zsigmond † 1552. herczegi ág.; János spanyol követ † 1606.; Bertalan 1606. hadi fő-tanácsos; Móricz-Kristóf.; I. Ferencz-Kristóf 1638. magyar indig. történet-iró (b. Teufel Bora); II. Ferencz-Kristóf (gr. Montecuccoli Ernestina); Ferencz-Ferdinand sz. 1682. † 1746. titk. tanács. (1. b. Lubetich M. T. 2. gr. Saint Julien Mária-Jos.)

Ferencz-Ferd. sz. 1682. † 1746. titk. tan. (1. b. Lubetich M.-Ter. 2. gr. Saint Julien M.-Jos.); János-Lajos sz. 1707. † 1753. (gr. Stahremberg M.-Jozefa); Mária-Franc. (gr. Neipperg); János-Zsigmond stb. elesett 1739. Belgrádnál.; János-Lajos sz. 1743. † 1805. (gr. Thurn Taxis Mária-Ter.); Mária-Jozefa (gr. Breuner); Henrik †; Ferencz alezred.; Mária (gr. Schaffgotsch); Antal sz. 1769. † 1830. (1. Wrazda Johanna gr. Thurn Valsassina M. T.); József † 1812.; Ferencz Paulai 1799. elesett; Ferencz Szeraf stb. sz. 1772. huszár kap.; Eleonora; Jozefina.; Mária sz. 1811. (sz.-györgyi Horváth József); Clotild (Garkisch Bernáth); Antonia sz. 1831.; Hugo-Antal sz. 1817. (b. Breuner Józs.); Ida szül. 1843.

Józsefnek – ki 1764-ben nyert indigenatust – ágazata kihalt.
A családnak igen czifra czimere van, a közép-vért, mely a sokfelé osztott czimerpaizs közepét foglalja el, és az ősi czimert tartalmazza, függőlegesen kétfelé oszlik, a jobboldali kék udvarban zöld hegyen bagoly ül, fején aranykorona van, melyből három pávatoll nyúlik fel; a baloldali osztály ismét kétfelé osztatik, a felső fekete udvart mutat, az alsóban egy arany-fekete ostábla látszik, melynek tizenhét arany udvarkáin fekete csillagocskák láthatók.

Khorher család.

Khorher János-Ferencz-Xavér 1744-ben Mária-Terézia király asszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[843]*.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső osztály ezüst udvarában fekete sas látszik szétterjesztett szárnyakkal, teste alsó részeig kiemelkedve; az alsó osztály vörös udvarában szintén félig kiemelkedő kettősfarkú arany oroszlán látható, ragadozási helyzetben. A paizsfölötti sisak koronájából a leirt fekete sas hasonmása nől ki. Foszladék jobbról ezüst-fekete, balról arany-vörös.
Khorher Ignácz 1770-ben sáári plébános és egri czimzetes kanonok, 1787-ben pedig egri plébános volt.

Kidey család.

Szatmár vármegyében élt ily nevü nemes család. Erdélyben feltűnt e néven Kidey Péter, ki mint Székely Mózses híve esett el 1602-ben a Basta ellen vívott szent-imrei harczon ^[844]*.

Kiebling család.

Erdélyben honfiusitatik 1761-ben sept. 7-én a szebeni országgyülésen.

Kigacz család.

Kigacz Gábor II. Ferdinand királytól nyert czimeres levélben nemesittetett meg ^[845]*.

Kigyóssy család.

Szabolcs és Zemplin megyei nemes család.
Zemplin megyében e század elején birtokos Gercsely és Legénye helységben ^[846]*.

Kilian család.

Iratik neve Killian-nak is. E család egyik előde Thurzó Ferencz szerződése mellett 1571-ben a bicsei várat épitette, és e mű felállitása után Kilian az épitő-mester nevezett Thurzó Ferencz nyitrai püspök és a bicsei várnak ura által Hricsón egy curiával jutalmaztatott, és utóbb a Thurzó-k közbenjárására nemességet is nyert ^[847]*. A család ama curialis birtoknak jelenleg is birtokában áll.
1647-ben Kilián János, György és Mihály Trencsin megyében kihirdetteték nemességüket.
1688-ben Bicsén székelt a család.
A trencsinmegyei lajstromok következőleg emlitik fel a család tagjait:
1748-ban Kilián Márton, András, István, Pál F.-Hricsón. – 1768-ban András és fiai János és András, valamint István, ifj. Andrással, Györgygyel, Jánossal és ifj. Istvánnal szintén F.-Hricsón. – Ugyanakkor György és fiai János, Dániel, József és György Zsolnán laktak.
1803-ban F.-Hricsón id. János és öt fia István, János, József, András és György; – továbbá ifj. János, és ennek fiai István és János.
1837-ben F.-Hricsón id. Jánosnak örökösei, ugymint István két fiával Miklós- és Antallal; azután János, József, ki Zsolnára költözött; András, György és Ifj. Jánosnak örökösei névszerint István és János, és ez utóbbinak három fiai János, András és József.

Kimley család.

Moson vármegye nemessége sorában emlitetik Fényes E. által Geographiájában.

Kindernay család.

Kindernay Mátyás I. Ferdinand királytól nyerte czimeres nemeslevelét, melynek kihirdetéséről Zólyom megyétől nyert bizonyitványt a nemesség-szerzőnek egyik utóda Kindernay Mátyás, ki 1726-ban Nógrád megyében a nemesi vizsgálatkor kétségtelen nemesnek elismertetett ^[848]*.
Az 1755-ki nemesi összeirásban Nógrád megyében az armalista nemesek sorában foglaltatnak Kindernay idősb és ifjabb János, György és Dávid.
1777-ben ugyancsak Nógrád megyétől vett ki nemességéről a család bizonyitványt ^[849]*.
Kindernay György Zólyom v. Némethfalváról való, Wittebergában tanult. Turicskán 1761-ben, azután 1783-ig Cseriben volt lelkész ^[850]*.
A Kindernay család Zólyom megyében Nemeczka helység egy negyedrészét birja ^[851]*.

Kinisy család.

E nevet történelmileg hiressé tevé Kinisy Pál, kit szegény szülőktől biharmegyei Kinis helységből származtatnak; atyja molnár volt, s maga is molnárságot tanult, már ekkor mutatta nagy erejét, hogy egy malomkövet fel birt emelni. Mesterségét oda hagyva, Magyar Balás alatt kezde katonáskodni, és ennek leányát Magyar Benignát vette nőül. Idővel temesi bán, Temes, Bács és Bihar főispánja, és végre országbiró lett. – Már 1468-ban mint vezér harczolt Morvaországban Spielberg mellett. Legszebb babért szerzett a kenyérmezei diadal által, mely után azonban azt is tevé, hogy a törökhullát fogai közé fogva, azzal tánczolt. Mátyás király halála után ő is annak fia Corvin János ellen harczolt, miért Mátyás iránt hálátlansággal vádoltatik. Meghalt 1494-ben Sz.-Kelemenben. Tetemei – mint iratik – Vásonyban nyugszanak. Gyermekei nem maradván, benne a Kinisy család kihalt.^[852]*
Több birtoka közt mint temesi főispán és az alsó részek főkapitánya Trencsin megyében bizonyos várat Trenka Jánostól kiváltván, arra Mátyás királytól – ki azt elzálogitá, – kir. megerősitést nyert ^[853]*.

Király család.

E néven is több nemes családunk van.
A XVII. század végén Nógrád megyében a losonczi járásban találunk ily nevü családra, melyből Király Mátyás az 1684-ki nemesi fölkeléskor két lovast állit.
1705-ben szintén Király Mátyás emlitetik a nemesi lajstromban.
1709-ben K. Mátyás és András emlitetnek.
1711-ben pedig már elhaltaknak iratnak idősb és ifjabb Mátyás és András; – és utánnok e megyében nem fordul elő e név a nemesség sorában, innen következtetőleg kihaltak.
Tán a följebbi Király Mátyás az, ki 1704. aprilban Rákóczy alatt a tokaji sóbánya inspectora, és még azon évi juniusban már ugyanott praefectus. Pecsétében czimerül a paizsban hattyut, és a paizsfölötti sisakon is ugyanazt használt.

Király család. (Szatmári.)

Gömör vármegye egyik előkelőbb családa. Nevök gyakran, kivált a XVII. században Szathmáry-nak is iratik. Tagjai főleg megyei hivatalokat viseltek, egynémely azonban az irodalommal is foglalkozott.
Megemlithetők tudomásunk szerint a következők:
Szathmáry Miklós 1678-ban Gömör vármegye alispánja, kit Leslie császári tábornok fogságba tétetett ^[854]*.
1693-ban ugyanott alispán Szathmáry János ^[855]*.
1785-ben alispán volt szatmári Király Miklós, nemsokára cs. kir. tanácsos is ^[856]*.
1780-ban ifj. szatmári Király Miklós francziából fordítva ily munkát adott ki: „A nemes születésű személyekre tartozó polgári rendtartásnak igaz erkölcsi tudománya.“ Nyomt. Pozsonyban ^[857]*. És talán ő azon Miklós, ki 1807-ben Gömör megye országgyülési követe ^[858]*, 1810-ben első alispánja és cs. kir. tanácsos volt.
Már előbb az irodalom terére hozta nevét szatmári Király György, ki a német egyetemeken tanult, és több ideig tartózkodott Angolországban, hol a méhészetre forditván figyelmét, e nyelvből egy munkát: „Angliai méhes kert“ forditá magyarra, mely Barkóczy Ferencz primásnak ajánlva Egerben jelent meg 1759-ben ^[859]*.
Ugyan e család tagja szatmári Király Antal Gömörben Sz.-lélek (most Oldal) falván, ki állitólag a „Cserebogár“ dal szép dallamát szerzé ^[860]*.
Szatmári Király József 1839–1845. Borsod megye első alispánja volt.
Ezenkivül Heves megyére is kiterjedt a család.

Király család. (Lefkóczi és farkasfalvi.)

Ismert törzse, melytől a család magát származtatja, Király Albert, ki Rudolf király korában élt, és mint Báthori Zsigmond egyik hadvezére 1596-ban a Sinán bassán vett győzelem által tette magát hiressé ^[861]*. Ennek fia György, ki 1597-ben váradi fő várkapitány ^[862]*. Ennek fia Tóbiás, hivséges szolgálatiért a csötörtöki curiát nyerte. Ennek fia Jakab a pinkóczi és benedekfalvi részbirtokot, fia Szaniszló pedig a kalacskovszki curiát nyerték. Ennek fia Gergely, a ki nemzé Györgyöt, ki Sobieszki lengyel király szolgálatában harczolt, de fia András Magyarországra visszaköltözött, és Szepes megyében táblabiró volt. Nejétől Dobay Máriától született fia
I. László, ki Almásy Annától nemzé II. Lászlót, ki Nagy-Kállóban a cs. kir. salétromfőzés inspectora volt. Nejétől Berzeviczy Zsuzsannától fia
III. László 1742-ben született, 1765-ben Bihar vármegye rendszerinti esküdtje, 1777-ben első al-szolgabirája, és 1780-ban főszolgabirája és táblabirája lön. Meghalt 1794. máj. 9-én Nagy-Váradon. Nejétől Antalfi Magdolnától gyermekei:
Imre e század elején a nagyváradi káptalan, és N.-Várad város főügyésze. Neje Saarosy Klára, Váradi Pál özvegye.
István, kinek Kalatay Máriától gyermekei László és István 1807-ben.
Klára, galyai Fodróczy György varasdmegyei főszolgabiró neje.
József előbb a biharmegyei felkelő nemességnél hadnagy, utóbb (1807-ben) kassai kamarai ügyész.
A családfa ^[863]* következő:

Albert; György 1597. váradi kapit.; Tóbiás; Jakab; Szaniszló; Gergely; György; András Szepesben (Dobay Mária); I. László (Almási Anna); II. László N.-Kállóban (Berzeviczy Zsuzsa); III. László sz. 1742. † 1794. Bihar várm. főszbiró (Antalfi Magdolna); Imre váradi ügyv. (Sárossy Klára); István 1807. (Kalatay Mária); Klára (Fodróczy György); József 1807. Kassán kam. ügyész.; László.; István.

Király család. (Sásvári).

E család Ugocsa megyében birt Sásváron, és erről irá magát 1571-ben sásvári Király János ^[864]*.

Király család.

Király Mátyás 1720-ban III. Károly király által nemesitetett meg ^[865]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld térről felemelkedő pálma fa, ennek átellenében egy magas szikla, melynek csucsán egy phönix áll, a paizs jobboldali szögletében ragyogó napba tekintve. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar nyugszik, markában levágott törökfejet üstökénél tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Király család.

Komárom megyében szintén találunk a mult században Király nevü családot, melyből Király Katalin és több társa ellen 1749-ben a kir. fiscus Komárom megyei Almás helységben a királyi jogok megszüntetésére pert folytatott ^[866]*.
Király Józsefnek Jókay Katalintól fia volt Király József, a hires pécsi püspök, ki rokonai számára 1814-ben alapitványt tett ^[867]*.

Király család.

Király Mihály 1794-ben nemesitetett meg. Czimere keresztvágással négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály ezüst mezejében természetes szinű oroszlán menő helyzetben, egyik első lábát fölemelve, és fejét szemközt forditva látható. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában szintén zöld téren födetlen fővel egy vörös ruhás magyar vitéz áll, derekán sárga öv, lábain sárga csizma van; jobb kezében kivont kardot, a balban pedig aranykoronát tart. A paizsfölötti sisak koronájából két zászló között, melyek közűl a jobboldali arany-kék, a másik ezüst-vörös, a paizsbelihez egészen hasonló vitéz emelkedik ki, jobbjában kivont karddal, baljában aranykoronával. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[868]*.

Királyfalvy család.

Szabolcs vármegye nemes családainak egyike Fényes E. Geographiája szerint.
Egykor Erdély is magáénak számita ily nevű családot, melyből Királyfalvay János 1603-ban a gyula-fejérvári gyülésen itélőmester volt, és Rudolf császárhoz követségben járt, de ez alkalommal Prágában érte a halál ^[869]*.
Zemplin megyében szintén a nemesség sorában áll a Királyfalvay család ^[870]*.

Királyi család.

Somogy vármegye nemessége sorába számitatik.
Királyi Ignácz Pozsony vármegyétől 1796-ki april. 30-án nyert nemességéről bizonyitványt, mit 1796-ki jul. 11-én Krassó megyében, akkori lakása helyén kihirdettetett.

Kirchmajer család.

Gömör vármegye nemes családai sorában emliti Fényes E. Geographiájában.

Kirínyi család.

Szintén Gömör vármegye nemes családa, melyből ifj. Kirínyi János 1842-ben azon megye alszolgabirája volt.
Kirínyi Kornél saját tapasztalása után a cholera nyavalya ellen közlött biztos óvszert, mely nyomtatásban is megjelent 1854-ben.

Kirvay család. (Kirvai †.)

Hajdan ugocsamegyei Kirva helységet birta, ebből 1378-ban egy részt Balk és Drag marmarosi ispánok elfoglalván, királyi parancs rendelé, hogy azt Kirvai Péter fiainak László- és Ladomérnak vissza adják ^[871]*.

Kiss család *. (Nemes-kéri.)

A most élő Kiss nevűek közűl egyik jelentékenyebb család, kiterjedve főleg Sopron, Tolna, Veszprém stb. megyékbe.
Családfája a XVIII. század elején élő Kiss Lajostól következőleg sarjadzott le:

Lajos; Dániel; I. Sándor veszprémi alisp. kir. tan. † 1777. (Daróczy Zsófia); Antal.; Ignácz.; János udv. tan. aranysark. † 1808.; II. Sándor főhadnagy; Zsófia (gy. Gáal József); Rozália (Skerlecz Fer.); Kata (gr. Jankovich Antal)

I. Sándor 1760-ban már Veszprém vármegye első alispánja, 1770-ben egyszersmind királyi tanácsos. Meghalt 1777-ben kora 80. évében ^[872]*. Fiai közűl
Sándor atyja halálakor 1777-ben főhadnagy.
János kir. udvarnok, és aranysarkantyús vitéz. Meghalt 1808-ban; eltemettetett Miszlán a templom alá azon évi május 21-én ^[873]*.
I. Sándornak unokái közűl
Miklós 1844-ben helytartósági fogalmazó.
Pál cs. kir. kamarás és tanácsos, a fiumei szabad kikötő és az egész magyar tengermellék kormányzója volt. Neje Csapó Ida 1856. nov. 16-án halt meg, kinek lelkes végrendeletéről a Csapó családnál tétetett emlités.
A nemes-kéri Kiss családból származott Pál is, az apát, nagyváradi kanonok, ki 1793-ban Sz.-Gróthon született. 1846-ban a m. akademia tagjául választatott, és az uralkodó háznál mint magyar nyelv tanitó is működött. Több könyvet irt, és adott ki. Meghalt 1847-ben.

Kiss család. (Eleméri és ittebei †.)

Ujabbkori nemes család, melynek alapját a mult században Kiss Izsák veté meg; azonban napjainkban a család fi-ágon kihalt.
A család leszármazása következő:

Kiss N.; Izsák 1782.; Miklós; Antal 1810–1820. Torontál v. alispán, és kir. tan. †; Ágoston (Bogdanovich Anna); Gergely † 1815. jan. 28.; Ernő forradalmi tábornagy kivég. 1849.; Mária 1853. (gr. Pejachevich István).

Nevezett Kiss Izsák, ki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat (az Elemérit s Ittebeit) szerzé, oly joggal, hogy a fiu-ág magnélküli kihalta után, a leány-ágnak a felfizetett pénzöszvegek és a jószágokba fektetett javitások a kir. fiscus által kifizettessenek. Azonban, mielőtt K. Izsák a 171,750 frtból álló adományzási öszveget a kamarának lefizetheté, és az adomány-levelet kinyerheté, elhalván, sőt fia Ágoston is kimulván, az utóbbinak özvegye Bogdanovics Anna, ki utóbb báró Leuven Ernő tábornokhoz ment férjhez, e férjének is segélyével két kiskoru fiának Kiss Gergely és Ernőnek nevében, valamint Izsák testvérének Miklósnak fia: Antal nevében is folyamodott az adományos jószágokról az adomány-levélnek kiadására, felajánlván a hátra lévő adományzási összegnek, és ehez még tiz száztólinak kifizetését, a mit eszközölvén is és ez összegeket 188,925 frtban lefizetvén, 1807-ben a kivánt adomány-levél mellett ez adományzás végre is hajtatott, ugy hogy ez eleméri uradalom K. Ágoston két fiának Gergely és Ernőnek nevére iratott; az ittebei uradalom pedig feliben Kis Izsák és menye Bogdanovics Mária, feliben pedig K. Miklósnak fia Antal által fizettetvén ki, kétfelé ment, ugymint Kis Izsák és Kis Antalra.
Gergely meghalt 1815-ki január 28-án mag nélkül. Testvére pedig
Ernő mint forradalmi altábornagy 1849-ben Aradon kivégeztetvén, ez ágazat férfi-ágon kihalt.
Miklósnak fia Antal előbb Torontál megyének táblabirája, és egykor aljegyzője, utóbb (1809–1820.) alispánja, és 1812. óta kir. udvarnok, az ittebei uradalomnak csak felében részesült az adománylevél erejénél fogva.
Nevezett Kiss Ernőnek uradalma hűtlenségi bélyeg utján elkoboztatván, 1853-ban nővérének Kiss Máriának gr. Pejachevich Istvánnénak végrendeleti hagyományozásai névszerint Pálma Emil cs. k. főhadnagy és Klein Auguszta az adomány-levél kivétele folytán mint a férfi-ág magvaszakadásán az adományzási pénzösszegnek öröklői inditának pert a kir. ügyész ellen.
A család 1760-ban nemesitetett meg M.-Terézia király asszony által. Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali ezüst mezőben a kétfejű fekete sasnak fele része látszik a baloldali osztály oldalából; – a baloldali osztály kék udvara egy vizirányos fehér szelemen által, kétfelé oszlik, a felső részben három aranycsillag ragyog, az alsó részben egy arany oroszlán ugró helyzetben látszik. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezü kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-fekete.

Kiss család. (Kürthi.)

Kürthi Kiss Mihály és neje Nagy-Mátyás Erzsébet, és leányuk Erzsébet, továbbá Takács Tamás és ennek neje Nagy-Mátyás Anna, valamint gyermekeik János és Erzsébet, végre Takács Gergely 1662. máj. 26. Pozsonyban kelt czimeres levélben I. Leopold király által nemesitettek meg; és czimeres levelük Nógrád megyében 1662. octob. 28-án hirdettettek ki ^[874]*.

Kiss család. (Boldogházi.)

A XVII. században Nógrád és Heves megyében élt.
1652–1659-ben élt boldogházi Kiss János, ki 1654-ben nejével csoltói Basó Zsuzsannával Nógrád megyében Pinczen Kulifay Jakab és neje Széchényi Fruzsina jószágrészét megveszi. 1659-ben ellentmond Keczer András beiktatásának hevesmegyei Pásztó, Bátor, Terebes stb. iránt ^[875]*. 1663-ban már csak neje élt; gyermekeit e táblázat mutatja:

János (Basó Zsuzsa); II. János 1671. (Michalek Judit) özv. 1684.; András Heves várm. alisp. 1673.; Péter. 1671.; Erzse (Battik Péterné); III. János 1705

II. János 1671-ben tiltakozott testvére Péter ellen, ki Géczben volt birtokrészét eladá Géczy Dienesnek ^[876]*. II. Jánosnak neje Michalek Judit 1684-ben már özvegy volt.
Nevezett Péter birt Vecseklőn.
Erzse Battik Péterné 1659-ben Zólyom megyei Dubraviczán Dubraviczky Istvántól curiát vesz férjével együtt ^[877]*.
András, kit 1669-ben a pilisi birtokosok sorában lelünk, 1673-ban Heves megye első alispánja volt. 1698-ban ellentmond többekkel Darvas Ferencz beiktatásának a n.-keresztúri pusztára nézve ^[878]*.
Az 1705-ki nemesi összeirásban találjuk III. Jánost, 1711-ben Andrásról iratik, hogy a belzavarok alatt halt meg. Ugy látszik ezután a család Gömör megyébe húzódott.
József 1753–1760-ig Gömör vármegyének volt jegyzője ^[879]*.
Károly szintén Gömör vármegye jegyzője 1790–1799. ^[880]*.
József 1787-ben az üresen álló váczi püspökségben kamarai ügyész; ennek leánya Anna Szerémy Antal volt nógrádmegyei főadószedő, utóbb kir. tanácsos özvegye.

Kiss család.

Alapitója Kiss Péter II. Ferdinand király által 1624. mart. 11-én kelt czimeres levélben nemesitetik meg, és czimerlevele Nógrád megyében 1626-ban hirdettetik ki.
Péternek egyik unokája Pál az 1722-ki nemesi vizsgálatkor Nógrád megyében, az 1624-ben őse Péter által nyert armalist elémutatá, azonban ekkor, valamint 1726-ban aug. 19-én is oda utasitatott, miszerint legalább atyjának a nemesség gyakorlatában voltát mutassa ki, melynélfogva azt Ugronovits Kristóf hétszemélynök által adott bizonyitványnyal bemutatván, a kétségtelenek sorába iktattatott; miután atyjának Kiss Andrásnak Trencsin megyétől nyert nemesi bizonyitványát is elémutatá ^[881]*.
Trencsin megyében András 1660-ban hirdetteté ki nemességét, és 1688-ban Nemes-Kocsóczon székelt. Ugyan e megyében a nemesi összeirások szerint fölemlithetők 1748-ból János Latkóczon, 1764-ben találjuk Jánost Zay-Ugróczon fiaival Istvánnal, Andrással és Jánossal. 1803-ban Dezséren laktak György, és fiai János és István, ez utóbbinak ismét fiai Mihály és János; – továbbá ugyanott István, négy fiával Sámuellel, Jánossal, Istvánnal és Andrással, és ezek közűl Sámuelnek fiai Mihály és István, valamint Andrásnak fiai Mihály és János.
1837-ben Dezséren laknak János, továbbá Sámuelnek örökösei Mihály és István és ez utóbbinak fiai István és János; nemkülönben Jánosnak örökösei István, kinek fiai Mihály, István, János és Pál; ezen Pálnak fia István, végre ifj. Jánosnak örökösei István és Mihály; valamint Andrásnak fia István, és id. Istvánnak fia István, ki Pestre költözött ^[882]*.

Kiss család.

Kiss András Nógrád várában királyi zsoldos lovaskatona, azon vár főkapitánya Nadányi Miklós, és gr. Puchaim ajánlata mellett Bécsben 1656-ki aug. 12-én kelt czimeres levélben III. Ferdinand király által nemesitetett meg, valamint általa neje Fábián Judit, fia Kiss Mihály, testvére Kiss István, és rokona Kiss máskép Ülley Jakab, és ezeknek utódaik, mely czimeres levél Nógrád megyének 1657. jun. 4-én Losonczon tartott közgyülésében hirdettetett ki ^[883]*.
E család ivadéka élt Herencsényben, hol 1701-ben Gergely emlitetik, 1705-ben Jánosnak özvegye, továbbá Péter, Ádám és János fordulnak elő, 1691-ben Herencsényben István és Tamás, 1709-ben ugyanott János és István lakoztak.
Halapon laktak Kiss István és Márton és 1763-ban per utján keresték nemességüket, 1783-ban nov. 25-én 10472. szám alatti m. helytartósági leirat elüté őket a gyakorlattól.

Kiss család.

Kiss Pál és Balás 1638-ban III. Ferdinand király által nemesitettek meg ^[884]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren egy zöld fa, melynek tetején fehér galamb áll, piros csőrében zöld galyat tartva; fölötte jobbról aranynap, balról félhold ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából három arany buzakalász emelkedik fel. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kis család.

A nemesség-szerző Kis Mihály, ki 1686-ban I. Leopold királytól nyeri czimeres levelét ^[885]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren koronából kiemelkedő kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A paizsfölötti sisak koronájából az előbbihez mindenben hasonló oroszlán emelkedik, de fején korona van. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kiss család.

Kis Gergely 1714-ben III. Károly király által nemesitetett meg ^[886]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló vasba öltözött férfiú, sisakján vörös tollak lengenek, jobb kezében kivont kardot tart. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Kis János, Mihály és Ádám 1717-ben III. Károlytól nyertek czimeres nemeslevelet ^[887]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren a paizs jobb oldala mellett emelkedő sziklahegy, melyre egy nyakán nyillal átlőtt barna farkas mászik. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kiss család.

Kiss János szintén 1717-ben III. Károlytól kapott czimeres nemeslevelet ^[888]*.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali kék udvarban ugró helyzetben barna farkas látszik; a baloldali vörös udvarban két jobbról balra rézsutosan vont aranyszelemen látható. A paizsfölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, jobb lábával három nyilat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Ennek a nemességét Kiss György szerzé, ki 1723-ban III. Károlytól czimeres levéllel adományoztatott.
Czimere a paizs vörös udvarában zöld téren száguldó fekete ménen ülő vörös ruhás magyar vitéz, lábait sárga csizma, fejét nyestprémes kalpag födi, és abból vörös teteje kifityeg, jobbjában kardja hegyén török fejet tart, bal kezével a ló kantárát tartja, lova előtt egy fejnélküli török hulla fekszik, melyre haragosan néz. A paizsfölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával meztelen kardot tartva, melynek hegyén szintén törökfej van. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[889]*.

Kiss család. (Máskép Orbán.)

Kiss máskép Orbán János 1753. octoberben M.-Terézia király asszony által emeltetett a czimerleveles nemesek sorába ^[890]*.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott vért, a jobboldali kék udvar közepén fehér csíkolat vonúl végig, s fölötte három arany rhombus áll, alatta arany borostyán-koszorú van; a baloldali vörös udvarban egymás felett rézsutos párhuzamban három ezüst nyil látható. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, szintén arany borostyán-koszorút tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Kis Ferencz 1756-ban M.-Terézia király asszonytól nyerte czimeres nemesitő levelét ^[891]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren száguldó fehér ménen vörös nyereg-takaró fölött ülő magyar vitéz, vörös dolmányban, arany övvel, és arany zsinórzatra, kék nadrágban, sárga csizmában, fején prémes kalpagból fehér forgó áll ki, a vitéz jobb kezében kivont kardja hegyén levágott vérző törökfejet tart; fölötte a vért két szögletében két aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából három kinyílt fehér liliom emelkedik-ki, két elefánt-orrmány között, melyek közűl a jobboldali vizszintesen félig arany, félig kék, a másik szintén úgy vörös és ezüst. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Kiss Ferencz 1760-ban M.-Teréziától nyert czimeres levelet ^[892]*.
Czimere a paizs vörös udvarában, melynek alyját felhő alakú sárga tér foglalja el, fehér szárnyas ló (pegazus) ugrik. A paizsfölötti sisak koronájából három strucztoll emelkedik ki, a jobboldali arany, a baloldali fehér. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Kiss Mihály 1760-ban M.-Terézia királyasszonytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[893]*.
Czimere egy jobbról balra rézsutosan levonuló fehér szelemen által kétfelé osztott paizs, a jobboldali (alsó) kék osztályban három arany lóhere levél, a baloldali (felső) vörös mezőben arany markolatú meztelen kard látható. A paizsfölötti sisak koronájából két egymáson fekvő sasszárny nyúlik ki, a hátulsó kék, az előtérben álló vörös, melylyen a rézsutos fehér csíkolat vonul át. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

Kiss András 1791-ben nyerte czimeres nemeslevelét ^[894]*.
Czimere egy a paizs közepén keresztül hullámzó fehér folyam által kétfelé osztott paizs, melynek felső része függőlegesen ismét kétfelé oszlik; az 1-ső osztály fehér udvarában egy vörös csillag, és annak közepén egy aranygyűrűből kinyúló nyíl ragyog; a 2-ik osztály kék udvarából felhők alatt álló félhold fénylik. Az alsó kék osztályban jobbról a láthatárra felkelő nap, és átellenében egy virágzó fa látszik. A paizsfölötti sisak koronáján kétfejű fekete sas áll kiterjesztett testével, függőlegesen kétfelé fekete és vörös szinre festve. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Kis család 1792-ben hirdetteté ki nemességét Békés megyében, Antal Jánosnak fia, gyulai nemesség főhadnagya, uradalmi actuar, most aradmegyei cs. kir. főbiró (1858.) Gergelynek fiai: János előbb békésmegyei főbiró, utóbb aradmegyei cs. k. törvényszéki al-elnök; Péter Békés megyében volt fő-szolgabiró; Ferencz gazda-tiszt; – Antal cs. k. testőr volt.

Kiss család.

A nemességet Kis Pál szerzé 1795-ben I. Ferencz királytól nyert czimeres levélben ^[895]*.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs; a felső osztály kék udvarából egy koronás hölgy emelkedik, jobb kezében három aranykalászt, s a balban két piros szőlőfürtöt tartva. Az alsó osztály vörös udvarában zöld téren hátulsó lábain arany oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot, a másikban aranymérleget tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén az előbbihez hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös.

Kiss család.

Kiss Mihály 1798-ban I. Ferencz király által adott czimeres levélben emeltetett nemességre ^[896]*.
Czimere a paizs kék udvarában balról jobbra rézsutosan levonuló két hullámzó szelemen, és az előtérben zöld tér fölött egy farkas ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezbe öltözött férfi kar könyököl fehér érczbuzogányt emelve. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kiss család.

A nemesség-szerzők Kiss Pál és Mihály, kik 1802-ben czimeres levélben nyerék e kiváltságot.
Czimerük négyfelé osztott paizs, egy közép ötödik udvarral, mely a paizs alyjáról gúla alakban ékeli be magát a két alsó udvar közé, és melyben fekete mezőben arany buzakéve látszik. A paizs 1-ső osztálya kék udvarában egyik fölemelt lábában kövecset tartó daru áll zöld téren, a 2-ik és 3-ik osztály ezüst udvarában zöld téren egy pej lovon, vörös nyereg-takarón ülő kék magyar ruhás huszár vágtat, fején prémes kalpag van, vörös lefüggővel, egyik kezében a kantárt, a másikban egy vörös-zöld zászlót lobogtat; a paizs 4-ik osztályának kék udvarában piros lábú fehér galamb áll, piros csőrében zöld gallyat tartva. A paizsfölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán emelkedik, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-fekete.

Kiss család. (Felső-őri.)

Vas megyében azon hatvannégy családok egyike, melyek 1582-ben Felső-Őr helységre Rudolf királytól uj adományt nyertek. Lásd Zámbó cs.

Kiss család.

Ugocsa megyében e század elején Kiss András birtokos Gődényházán ^[897]*, József Dabolczon ^[898]*, Gáspár és János Fertős-Almáson ^[899]*.
Kiss György Ung megyétől 1795-ki febr. 7-én vett ki nemességi bizonyitványt, melyet ujabbi lakóhelyén Krassó megyében 1795-ki nov. 3-án hirdettetett ki. Ivadéka Krassó megyében megyei hajdú, még él, és gyermekei vannak.
Kiss nevű család Zemplin vármegye czimerleveles családai között is találtatik ^[900]*. E század elején birtokos Miglészen ^[901]*, Kis-Ráskán ^[902]* és Füzesséren ^[903]*.
Kiss András 1646-ban Tokaj vár alkapitánya volt ^[904]*.

Kiss család. (Kisfaludi.)

Zemplin vármegye egyik régi kihalt családa, melyből Márk 1406-ban a Cséke helység mellett fekvő kisfaludi pusztát birta, és ő, valamint Demény és Péter részt vettek a Palóczyakkal a leleszi convent feldulásában ^[905]*.

Kiss család. (Fehérvízi.)

Erdélyi család Hunyad megyében. János, Bálint és Balásu Bágya három testvérek, valamint Petrus de Fehérviz nyerik 1453-ban kir. adományban Fehérviz és Vaja-Ohába helységet. Ugyanezen időtájt kap kir. adományt Kiss István a szomszéd Bajesd helységben, ki elvévén Balásu egy leányát, Fehérvízen leány-negyedet kap, és felveszi a Fehérvízi előnevet. Törzs tehát Kiss István, kinek neje Balásu leány. Ennek egyik unokája fehérvízi Kys Ferencz, kitől igy jő le a család ^[906]*:

Ferencz 1520. tájt.; Demeter 1589.; Miklós; Demeter; Gábor; Gáspár (Apaffy hadnagya); Ferencz; Péter; Mihály; Gábor (Mara Sára); Imre.; Ferencz.; Anna.; Lajos.; Gergely.; Sámuel (Incze Zsuzsa), Judit.; Gergely (Farkas Mária); Sámuel 1858. volt Hunyad v. jegyző és sz.-biró (Várady Ágnes); Albert.; János.; Ida.; Károly.

Kiss család.

Kiss János és általa fiai József és Gábor Bécsben 1715-ki febr. 8-án kelt czimeres levélben III. Károly király által emeltettek nemességre. Czimeres levelük ugyanazon évben Győr megyében hirdettetett ki ^[907]*.

Kiss család. (Máskép Sövényházi.)

Lásd Sövényházy család.

Kiss család. (Máskép Oláh.)

Lásd Oláh család.

Kiss család. (Szuboticzai.)

Kis I. András czimeres nemes és kir. adomány-levelet nyert, krassómegyei Szuboticza helységre, mely kiváltság-levél azon megyében 1827-ki aug. 16-án tartott közgyülésben hirdettetett ki.
I. Andrásnak fia II. András 1836-ban azon megyében alispán, volt követ, 1847-ben pedig azon megye főispáni helyettese; birja Krassó megyében Honoris, Szuboticza egész helységet; neje báró Bernáthffy Alexandra után pedig Bolduron és Hoduson.
Ferencz, János Pest és Borsod megyében laknak. Fiai nincsenek.

Kiss család. (Kiss-sárosi.)

Közűlök Gábor katonai mérnökkari őrnagy volt, ki a Ferencz-csatorna tervét és ásatását eszközlé. Fia Ferencz szül. 1791-ki dec. 8-án. Ügyvédi oklevelet nyervén, a ferencz-csatornai és bácsi bérlett jószágok kormányánál ülnöki hivatalra neveztetett, és mindaddig, míg a bérlés tartott, Bácsban maradt. E közben 1820-ban sz. k. Zombor város határkimérési biztosa is volt. 1828. óta Budán a régiség-tannak élt; 1839-ben m. akademiai lev. tagúl választatott, legutóbb a pesti egyetemnél pénztani tanár volt ^[908]*. Meghalt 1859-ki jul. 25-én kora 67. évében Budán.
A családfa ez:

Gábor mérnökkari őrnagy; Ferencz sz. 1791–1859. tanár (Ágoston Zsuzsa); Ottilia.; Jenő.; Irma.

Kiss család. (Baczka-madarasi.)

Székely eredetű nemes család. Közűlök Gergely külföldi egyetemekből haza térve, 1768-ban udvarhelyi tanár lett, és ott az ev.-ref. főtanoda nagyszerű épitését tevékenyen elősegitette. Fiai Ferencz F.-Fejér megye táblabirája s 1834-ben országgyülési követe volt; – és József Alsó-Fejér megyének jeles tudományú főjegyzője és utóbb alispánja; egyenes örököse nem lévén, minden vagyonát szerzeményeivel együtt rokonának Kiss Sámuelnak hagyta, ugy hogy ez 80 ezer forintot volt fizetendő ezért a sz.-udvarhelyi főtanoda részére. Ezen Sámuel Alsó-Fejér megye pénztárnoka volt 1848. előtt; fia Bálint. Sámuelnak testvére Gergely Alsó-Fejér megyei árvaszéki ülnök, 1848-ban az oláhok által legyilkoltatott ^[909]*. Özvegye Vas Katalin.

Kis család. (Zabolai.)

Fogaras vidéken birtokos család. Antal 1790. 1794-ben, József 1810-ben Fogaras vidék követei az országgyüléseken. István 1815-ben, János 1846-ig szolgabirák. Idősb János ugyanakkor árva összeiró, Fogaras vidéken.

Kis család. (Gyulafejérvári.)

Zsigmond udvarhelyszéki táblabiró és az ev. reform. egyház ker. al-gondnoka. Sámuel ügyvéd Hunyad megyében 1848-ban.

Kis család. (Somlyói.)

Mihály Kraszna megyében törvényszéki ülnök 1815-ben.

Kiss család. (Al-torjai.)

Lajos Hunyad megyében szolgabiró 1848-ban. – Farkas csikszéki aljegyző 1845-ben.

Kis család. (Kis-barcsai.)

Hunyad megyében közűlök Zsigmond adó-iró 1848-ban.

Kis család. (N.-váradi.)

Károly n.-enyedi városi tanácsnok 1848. előtt.

Kis család. (Hévizi.)

József számvevő biztos Felső-Fejér megyébne 1843-ban.

Kis család. (M.-bolkényi.)

Közűlök Ferencz Marosszékben jegyző és irnok 1848-ban.

Kiss család. (Csik-szeredai.)

Ebből Antal 1832-ben cs.-szeredai városi tanácsnok, József ugyanaz ugyanott 1848-ban; ifj. József szintén ott jegyző.

Kiss család. (Szabadkai.)

László és Miklós 1815-ben aranyosszéki törvényszéki ülnökök.

Kis család. (Maksai)

József Vizakna város főjegyzője 1848-ig.

Kis család. (K.-ajtai.)

Közűlök József 1832. táján Torda vármegye mérnöke.

Kis család. (Karathnai.)

Boldizsár 1815-ben Felső-Fejér megyében szolgabiró; Farkas k-fejérvári adóiró biztos 1836. táján.

Kiss család. (Alpestesi.)

Hunyadmegyei család; közűlök Zsigmond Hunyad megyétől 1828-ki dec. 18-án vett ki nemesi bizonyitványt, mely utóbbi lakhelyén, hová költözött, t. i. Krassó vármegyében 1830-ki sept. 13-án kihirdettetett. Jelenleg azonban Krassó vármegyében e család nem létezik.

Kiss család. (Gyöngyösi.)

Szintén Erdélyben él, hol Sámuel k.-fejérvári tanácsnok volt 1832-ben.

Kiss család. (Sepsi-sz.-györgyi.)

Miklós S.-Szent-György városnál 1840-ig többször főbiró és tanácsos. Mózses ugyanazon időben községi szónok. György 1848. kir. kincstári irnok.

Kiss család. (Csorvási.)

Szatmár megyei család.
Chyorvásy Kiss Márton 1609-ben szatmármegyei Nagy-Majtény mezővárosban Báthori István végrendeleténél fogva egy házhelyet kap ^[910]*.
1614-ben Ecseden és Dob helységben szintén egy nemes telekre nézve Báthori István hagyományosául emlitetik Csorvászy Tamás és Kiss Lőrincz ^[911]*.
A század elején birtokosúl iratik Király-Daróczon is a Kiss nevű család ^[912]*.

Kis család. (Pesti.)

Ebből Gergely 1510-ben a Szapolyai családnak Árva várában praefectusa, Lasztolczay Boldizsárral és Blizinai Hynekkel.

Kiss családbeliek.

El kell még sorolnunk azon nevezetesb Kis nevű egyéneket, kik szerepeltek, de kiknek családi előneveikről, származásaikról nincsenek adataink.
Kis Márton 1464-ben pécsi lakos, midőn a római pápa székére idézte a pécsi birákat, de Mátyás király a törvénykezést Magyarországra szoritotta ^[913]*.
Kis Ferencz Batthyány Ferencz bán hű embere, és küldötte Késmárkra ^[914]*.
Kis András 1549-ben Léva vára védelmében esett el ^[915]*.
Kis Péter 1550-ben Izabella királyné egyik tanácsosa ^[916]*.
Kis János 1604-ben a székely sereg kapitánya, kit Basta Besztercze vidékére rendelt ^[917]*.
Kis Farkas kapitány, ki Radul vajdától Székely Mózseshez állott, és 1603-ban elesett ^[918]*. Fiai közűl Magyarországra is származtak ki, és Belényes körűl jószágokat kaptak ^[919]*.
Kis Ambrús 1649-ben erdélyi itélő mester volt ^[920]*.
Kis Pál szolgabiró volt 1630. és 1635-ben a törvénykönyv szerint.

Kis-andrásfalvy család.

Ugocsa megye ősrégi családa. 1379-ben Kis-andrásfalvy Miklósnak fia János és Istvánnak fia György tanuvallatást tétettek Andrásfalváról, hogy ez nagyanyjuknak leány-negyedben adatott Ethem fiai által ^[921]*.
1384-ben Kis-andrásfalvy Domokos, István és a többiek Andrásfalvának felét Péter, Benedek s többi atyafiaknak 12 marka denárért, minden markát két aranyforintba számitva eladták ^[922]*.
1408-ban Forgolánfalvi László és Mihály Andrásfalvi Sebestyén megöletéseért Kis-andrásfalvi Miklósnak és Kelemennek egy jobbágy-telket adtak örök joggal ^[923]*.
1426-ban Kisandrásfalvy Kelemen az Akly nemesség részére adott királyi parancsban királyi emberül neveztetik ^[924]*.

Kis-csitáry család.

Kis-csitáry András, és neje Konya Erzsébet, és gyermekeik András, István és Zsuzsánna 1688. jul. 5-én Bécsben kelt és I. Leopold király által adott czimeres levélben nemesitettek meg. A nemeslevél Hont megye gyülésén Korponán 1688-ki dec. 29-én hirdettetett ki.

Kisdy család.

Kisdy Benedek 1628-ban lett esztergami kanonok, hatvani utóbb esztergami nagyprépost; utóbb szerémi; 1646–1648-ig nagyváradi, és innen 1648-ban egri püspök. Meghalt 1660-ban. Ő alapitá a kassai akademiát.
E családnak 1836-ban Trencsin megye jegyzőkönyvében akadunk nyomára.

Kisfaludy család. (Kisfaludi.)

A dunántúli kerület egyik leg-ősrégiebb nemes családa, mely Csák nemzetségből eredeztetik ^[925]*.
A XVII. század kezdetétől két ágban szakadt le a család, mint a következő családfák mutatják, melyeknek azonban a családtól nem nyert adatok hiányában, valamint összeköttetési kapcsuk kimutatása, úgy legutóbbi ivadékaik teljes felemlitése is elmarad.
Az egyik ág családfája ez:

István 1630. (1. Bocskay Kata. 2. Gréczy Kata, kitől:); Ádám 1652.; Bora (Török Imre); Kata (Lengyel Zsigm.); István (Szemerey Kata); Éva (Chernel István); Mária (mankóbükki Horváth Péter); Mózses 1677. (b. Pongrácz Zsuzsa); György 1691. (Szecsődy Mária); Kata (Somogyi Zsigm.); Ilona (Bárcza Zsigm.); Gábor (Függ Judit); Sándor; Balás.; Antal; Róza (Dőry László); György kapit.; Ádám.; László.; Mária (Bognár Pál); József. 1775.; Ádám.; Zsuzsa (b. Podmaniczky János); Jozefa (1. Skaricza András. 2. Ujházy Vilmos tábornok.); Eleonora (Székely László) testőr.

A családfa élén álló István 1646-ban Sopron vármegye követe volt ^[926]*.
A másik ág leszármazása következő:

I. Mihály 1630. (Sitkey Zsuzsa); László (Sibrik Mária); Balás. †; Zsigmond. †; Ferencz. †; Pál. †; Erzse (Niczky Gáspár); Judit (Rumy György); Magdolna (Sennyey Gáspár); László 1730. kőszeghi ker. t. ülnök (Szvastics Erzse) †; Bora (Tallián Pál); Pál †; Mária (1. Hájas András 2. Szita Fer.); Zsigmond (Radics Magdolna); László (Niczky Klára); Pál.; Ferencz; Rozália (Bottka János); II. Mihály Győr várm. főszbiró † 1826.; Mária (Vajda Fer.); Teréz (Árossy József); Sándor a költő sz. 1772. † 1844. (Szegedy Róza); Boldizsár; III. Mihály Győr várm. alispán 1836.; János 1846. ezredes.; Károly a költő sz. 1788. † 1830.

E családfán álló II. Mihály Győr vármegye főszolgabirája volt. Lakott Téthen. Meghalt 1826-ki mart. 25-én, kora 83. évében. Fiai közűl
Sándor szül. 1772. sept. 22-én. Ismeretes lévén a költő életével minden hazafi, csak életrajzi nehány adatait kell ide jegyeznünk. Az ügyvédség helyett, melyre atyja által szánva volt, a katonai pályára ohajtozott, és már 1792-ben mint hadfi lépett az Erdélyben állomásozó Leopold utóbb József nevü ezredbe. Nyolcz hó mulva 1797-ben jan. 5-én hadnagygyá neveztetett; és ugyan az nap Zala megye által a testőr sereghez ajánltatván, ahoz meghívatott. Ő ez utóbbit választá. Bécsbe jutván, önmivelését a franczia és olasz nyelv tanulásával kezdé meg; és itt kezdé forditani Tassót. Herczeg Esterházi testőr kapitány halála után sorezredbe tétetett által, mit igen fájlalt; de igy jutott Olaszországba. Milanóból később mint fogoly Francziaországba jutott; onnan visszaérkezvén, 1797-ben mint főhadnagy Wallis Olivier sorezredébe került Würtembergbe. Az 1799-ki háborúban vett részt. 1800-ban odahagyá a katonaságot, s haza jövén elvevé régi kedvesét Szegedy Rozáliát, kivel előbb vasmegyei Kámba, majd 1805-ben Sümegre telepedék. 1809-ben Zala megye felkelő nemességének lovas seregéhez őrnagygyá választatott; József nádor pedig mint főhadvezér maga mellé vette szárnysegédnek. A fölkelés után az insurrectio történetének megirása reá bizatott, mely munka németül iratott. Költői pályája még hadi pályáján kezdődik, azonban a világ előtt verseivel csak 1801-ben jelent meg, és csak hamar méltó hirre kapott az először kiadott ,Himfy szerelmeivel', melyek nejéveli szerelmi viszonyai alkalmával nyerték főleg létüket. Munkái, melyek a magyar irodalom gyöngyei között ragyognak, több kiadást értek. 1830-ban m. akademiai rendes taggá választatott, 1835-ben tiszteletbeli taggá. Meghalt 1844-ki octob. 28-án. – Öcscse
Károly «»Sümegen szül. 1788. febr. 6-án. Születése anyjának halálába került. Ifjúi szertelen tüze által már tanuló korában ragadtatva, az iskolát elhagyá és katonává lön 1804-ben. – Esterházy h. ezredével 1805-ben az olasz, 1809-ben pedig a németországi táborozásban vett részt. Midőn hazáját elhagyá, Himfy volt az egyetlen zsebkönyv, melyet ismert; és ez korán ébreszté föl benne a szunnyadó erőket, megkedvelteté vele a költészetet, s nem csak az olaszok olvasására édesgeté, de önerejének megkisérlésére is ingerlé. Olaszországban több verset alkotott. Majd a drámát is megkedvelé, mely irását 1808-ban próbálta meg. 1810-ben mint hadnagy elhagyván pályáját, és déli Németországot, Helvetiát beutazván, haza jött és nősülni akart. Azonban atyja ellenzé választását, és a makacsot örökségéből kitagadá; mi által kettős csapás érte, mert kedvese is elpártolt. Erre egyik kedvelt testvéréhez fordult, de egyszersmind élelmi módjáról is gondoskodva, mint a festészet bálványozója, anyai birtokát elzálogitva, Bécsben telepedett meg. Itt hét viszontagságos évet tölte, melyek után 1817-ben Pestre telepedék, és a magyar irói pályára lépett, hol tehetsége csak hamar a jelesek közé küzdé fel nevét. Azonban a szép tehetséget kora halál enyészteté el, 1830-ki nov. 21-én. Hamvai a váczi temetőből 1859-ben vitettek át a Kerepesi uton fekvő sirkertbe. Munkái már több összes kiadást értek. Testvérei közűl
János 1846-ban ezredes a nádor-huszároknál.
Mihály pedig 1836-ban Győr vármegye alispánja volt.
Dániel Téthen lakik, birtokán.
Az ujabb nemzedékből Mór 1848-ban forradalmi ezredes volt.
Elek 1842-ben Győr megye alszolgabirája.
A család czimere, – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában hármas zöld halmon koronán álló sas, fölemelt egyik lábával egy kettős keresztet tartva. A paizsfölötti sisak koronájából három strucztoll emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kisfaludy család. (Kisfaludi.)

Kisfalud nevü helység és puszta több megyékben található, többi közt Gömör megyében is, melyről azon megyének szintén egy hason nevű régi család irja előnevét.
1381-ben olvassuk Kisfaludy Antalnak fiát Tamást ^[927]*. 1403-ban szintén okleveles nyomát látjuk e családnak ^[928]*.
1432-ben Kisfaludy Konrád Gömör megyének alispánja volt ^[929]*.
1514-ben Kisfaludy Ambrus tiltakozik, hogy Poly Annának és Istvánnak Alattyánban, Kérben és Jánoshidán volt részét Póly Albert Semsey Mátyásnak és Ferencznek beiratképen adták át ^[930]*.
1730-ban Nógrád megyében a Csigaházi pusztára a Kisfaludy család magvaszakadtán nyernek adományt szántói Szabó és Repeczky Zsigmond ^[931]*.
Kisfaludy család most is Gömör megye nemessége sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Kis farkas család.

Kis Farkas Tamásnak fia Mátyás Árva megyében élt, és azon megyétől 1700-ban nemességi bizonyitványt nyervén, hontmegyei Báth mvárosába költözött ^[932]*.

Kis-Gergely család.

Gömör megye nemesrendű családai sorába számitatik ^[933]*.

Kiska család.

E családnév eléfordul Trencsin vármegye nemesi névjegyzékében, nevezetesen 1690-ben mint botáczi, 1714-ben beczkói lakosok. Egyébiránt a Trencsin megyei nemes Kozics családnak is egy ága e néven neveztetik ^[934]*.

Kis-Leuko család.

Kis máskép Leuko Benedek, Gergely és Tamás 1692-ki dec. 27-én I. Leopold királytól nyertek czimeres nemes levelet, mely 1693-ban Nógrád megyében hirdettetett ki. 1732-ben a nemesi vizsgálatkor szintén Nógrád megyében igazolá nemességét a család ^[935]*.
Az 1755-ki nógrádmegyei nemesi összeirásban találjuk még Leuko Benedeket és Istvánt.
1794-ben már Arad megyében találjuk a családot, hol a nevezett évben Kis máskép Leuko Gergely hirdetteté ki nemességét ^[936]*. Fiai Kálmán és Béla.

Kiskos család.

Kiskos Mihály 1714-ben III. Károly király által nemesitetett meg.
Czimere a paizs kék udvarában hármas zöld halmon álló fekete sas, szétterjesztett szárnyakkal, fölemelt jobb lábával három aranykalászt tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan fekete sas áll. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[937]*.

Kisl család.

Gróf Kisl Jakab már 1635-ben nyert honfiusitást ^[938]*.

Kis-pál család. (Uzoni és s.-szent-iványi.)

Háromszéki székely család, Küküllő megyébe is elszármazva, Uzoni, és Sepsi-Sz.-Iványi előnévvel is él.
Törzse Boldizsár, kinek fia Gábor, kinek Pál, kinek Bálint, kinek László 1815-ben küküllői alispán, utóbb kir. táblai ülnök, kinek a most élő Lajos Küküllő megyei volt szolgabiró és Albert főjegyző ^[939]*.
ándor 1815-ben Doboka megyében rectificator biztos.
Gergely Háromszéken árvaszéki ülnök.

Kis-putnoky család.

Gömör vármegye nemes családai sorában áll ^[940]*.

Kissóczy család.

Szintén Gömör vármegye nemes családa.
Kissóczy Gábor 1740-ben élt. Czimere a paizs kék udvarában három nyillal átszúrt könyöklő kar, kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szarvas emelkedik ki. A paizst foszladékok veszik körűl.

Kis-várday család. (Kis-várdai.)

Lásd Wárday család.

Kis-várday család. (Máskép Csizmadia.)

A kihalt régi Kis-várday vagy Wárday családon kivül még egy másik Kis-várday családnevet is ismerünk; és e nevű család jelenleg is Szabolcs megye nemesei közé számitatik Fényes E. Geographiájában.
Kis-várday máskép Csizmadia János 1659. octob. 7-én I. Leopold király által czimeres levélben nemesitetett meg, e czimeres levél 1829-ben néhai Kis-várday Ignácz váczi orvos irományai között találtatott.
Tán a följebbi volt azon Kis-várday János, ki Sille Tamás özvegyét Sembery Juditot vevé nőül, és ettől leánya Kisvárday Mária Kőrössy Sámuelné, kinek fiai Kőrössy Pál, kinek leánya Kőrössy Jozefa Tersztyánszky Bálintné.

Kis-Tapolcsányi család.

1580-ban éltek Kis-Tapolcsányi János és Imre, kik ellen szolgáinak megveretése miatt hatalmaskodási vádat emel Nyáry Krisztina Dóczy Gábor özvegye ^[941]*.

Kiszely család. (Benedekfalvi.)

Liptó vármegye egyik régiebb előkelő családa; mely azon megyében fekvő Benedekfalvára az Andreánszky, Dettrich, Dluholuczky családokkal együtt 1570-ben uj kir. adományt nyert. – Liptó megyéből elszármazott a család Borsod, Gömör, Szatmár, Zemplin vármegyékbe is.
Családfája ^[942]*, bár nem teljes, – következőleg jő le:

Kiszely János (Justh Erzse); János; János; András; Mihály; Magdolna (Dettrich Fer.); Zsuzsa (Cserniczky Gáspár); Klára (Potoczky Ged.); Krisztina (Joob Sándor); Boldizsar; Gáspár.; András; Antal.; Péter. 1819.; Kata.

Liptó megyében jelenleg is birtokos a család Benedekfalván, stb. János Liptó megyének 1837-ben főszolgabirája, 1844-ben alispánja volt.
József 1844-ben Liptó megye esküdtje.
Nógrád megyében az 1732-ki nemesi vizsgálatkor Kiszely János Liptó megyétől 1717-ben kiadott nemességi bizonyitványnyal igazolá nemességét ^[943]*. 1755-ben Nógrád megyében él Ignácz.
Gömör megyében Kiszely Julianna Antony Sámuel csetneki ev. lelkész neje 1738-ban veszté el férjét ^[944]*.
Kiszely Pál 1810-ben több megyék táblabirája és udvari kanczellariai agens Bécsben; 1815-ben egyszersmind kir. udvarnok. (Aulae familiaris).
Kiszely Péter él 1819-ben, neje Pap Judit.
Kiszely Julianna Mariássy Károlyné 1819-ben.
Zemplin megyében e század elején birtokos a család Hoor és Kladzány helységben ^[945]*.
Szatmár megyében birtokos Fejér-Gyarmaton, és Kiszely György 1806-ban Hodászon ^[946]*.
Borsod megyében Kiszely József 1844-ben csendbiztos.

Kithonich család. (Kosztaniczai.)

Horvátország családa. Közűlök kosztaniczai Kithonich János bölcsészeti tudor, királyi ügyigazgatói, és koronai ügyész szül. 1560. táján, több törvényes munkát irt és adott ki latin nyelven, nevezetesb ezek közűl a „Directio methodica Processus judiciarii juris consvetudinarii“, mely 1619-ben Nagyszombatban jelent meg először, és melyben a szerzőnek 58 éves korából arczképe és czimere is látható.
Czimere jobbról balra rézsutosan három udvarra osztott paizs, a felső és alsó mezőben három három birs-alma látszik, a közepső rézsutos udvarban pedig egy medve megy, gesztenyefát tartva. A paizsfölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, zászlót tartva. A paizst szokásos foszladék veszi körül.

Klacsányi család.

Klacsányi Pál és Károly 1793-ban II. Leopold királytól nyerték czimeres nemes levelüket.
Czimerük keresztvágással négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály vörös mezejében egy koronás kigyótól körülvett kék paizsban jobbról balra rézsutosan levonuló fehér csíkolat van, mellyen három kék koczka látszik; a 2- és 3-ik osztály kék mezejében koronás fehér grif látható, első jobb lábával három buzakalászt tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között koronás fehér grif emelkedik ki, három aranykalászt tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[947]*.

Klaczmann család.

Trencsin megyében az 1646-ki nemesi lajstromok szerint Szkala-Ujfalván lakozónak emlitetik ^[948]*.

Klaniczay család.

Temesmegyei nemes család. A nemességet Klaniczay János 1792-ben nyerte ^[949]*.
Czimere ez: a paizs kék udvarában jobbról balra egymástól párhuzamos távolságban két aranycsíkolat vonúl le rézsutosan, és e két csíkolat közt arany betükkel e szó EDUCATIO olvasható; az udvar jobb oldali felső szögletében arany nap, a bal oldali alsó szögletben ezüst félhold és ennek szarvainál két arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján egyfejű sas áll, csőrében irótollat tartva. Foszladék mindkét oldalról arany-kék ^[950]*.
Klaniczay János 1810-ben a magyar kir. kincstári verseczi kerület praefectusa.

Klapka család.

Klapka József temesvári tanácsnok, jelenleg Aradon lakik, 1841. jul. 15-én Bécsben kelt czimeres levélben V. Ferdinand királytól kapta czimeres nemes levelét, mely Krassó vármegyében azon évi oct. 12-én hirdettetett ki. Egyik fia György (szül. 18?.) előbb magyar kir. testőr, utóbb 1848-ban forradalmi tábornok, külföldre vonult. Másik fia Ferdinand alezredes a József ezredben.

Klára család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak egyike ^[951]*.

Klaris család. (Nagy-győri.)

Nagy-geóri Klaris Péter, András és Mátyás, továbbá Komáromy János 1609-ben nyertek czimeres levelet ^[952]*.
Czimerük négyfelé osztott paizs, a 1- és 4-ik osztály kék udvarában arany koronán könyöklő pánczélos kar kivont kardot tart; a 2-ik osztály vörös udvarában természetes szinű oroszlán első jobb lábával kivont kardot villogtat; a 3-ik osztály vörös mezejében arany grif ágaskodik, meztelen kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén grif nyúlik, zöld gallyat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[953]*.
Klaris Péternek Szapáry Borbálától leánya Klára Hollósy Pálnak Győr várában nasadista vajdának neje 1637-ben, oklevél szerint.

Klasz család.

1690-ben Trencsin megyében Révfalván lakos a nemesi lajstromok szerint ^[954]*.

Klaus család.

Klaus József 1790-ben nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály arany udvarában fészkén ülő és fiait melle vérével tápláló fehér pellikán van; a 2- és 3-ik osztály ezüst mezejében három függőleges kék csíkolat látszik. A paizsfölötti sisak koronáján szintén fészkén ülő, s fiait tápláló pellikán látszik. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék ^[955]*.

Klauzál család.

Klauzál ^[956]* János cseh eredetű magyar gyalog ezredbeli főtiszt, katonai erényei jutalmául I. Ferencz királytól 1793-ban magyar nemességet nyert, és Csongrád megyében telepedvén meg, a Babarczy családból vett feleséget; ettől született két jeles fia Imre és Gábor.
Imre szül. 1799-ki január 11-én. Hivatalos pályáját a m. udv. kanczellariánál kezdé, azonban innen rövid időn búcsút véve, gr. Károlyi Lajos birtokai kezelését, igazgatását vette át. Ez időben a gróf Károlyi birtok még egy tömegben volt, csak 1827-ben osztatott háromfelé. A Lajos grófnak jutott mágócsi urodalom nagyobb részét tevő tizezer holdnyi derék-egyházi pusztának berendezését Klauzál Imre eszközlé, és ott a hires juhászatot is ő alapitá. Ez idő szerint Tót-Megyeren lakott. 1838-ban átvette gr. Batthyány Kázmér urodalmai igazgatását is; és azon ősszel Rohonczon gazdasági tanitó intézetet nyitott, de ez intézet közsajnálkozásra csak hamar elenyészett. Ezután igazgatói hivatalát letévén, gr. Batthyány Kázmér vasmegyei két urodalmát bérlette. Meghalt Bécsben 1847-ki mart. 5-én. Mint gazdasági iró is maradandó emléket állitott magának több jeles gazdászati munkái által. Testvére
Gábor 1804. nov. 18-án szül. Pesten. 1824-ben már ügyvédi vizsgát tett, és Csongrád megyének tiszteletbeli al-ügyésze, 1825-ben pedig fizetéses törvényszéki ülnöke lön. Szép tehetsége csak hamar elismerést aratott. Már 1827-ben követté választatott, de akkor betegsége miatt azt el nem fogadhatá. Az 1832/6-, 1840- és 1844-ki országgyüléseken mint Csongrád megye követe, az ellenzék egyik jelesebb vezérszónoka volt. 1848-ban ipar és kereskedelmi minister lett, mely állásáról utóbb a dolgok bonyolodásakor lemondott. Jelenleg tétényi magányában él. Nejét 1847-ben veszté el ^[957]*.
A család czimere négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály kék, a 2- és 3-ik vörös udvart mutat, a paizs alyját zöld tér foglalja el, mellyen hátulsó lábain kettősfarkú oroszlán ágaskodik, első két lábával egy hosszú nyelű lándzsát tart, melynek vége lehajló. A paizsfölötti sisak koronájából szintén hasonló oroszlán emelkedik, kétfelül pedig két elefánt-orrmány nyúlik ki, mellyek közűl a jobboldali vizirányosan félig arany, félig kék, a másik ellenkezőleg felig vörös, félig arany. Foszladék jobbról arany-kék, balról arany-vörös ^[958]*.

Klazzekovich család.

Klazzekovich Benedek 1617-ki april. 5-én Prágában kelt, és II. Mátyás király által adott czimeres nemes levélben nemesitetett meg; mely czimer-levél Sopron megyében 1618-ban hirdettetett ki ^[959]*.
Czimere a paizs kék udvarában egy magas sziklacsúcson álló vörös fejű zöld papagály; a paizsfölötti sisak koronájából fehér egyszarvú emelkedik. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Egy Klassekovics István lelkészhez Thurzó nádor özvegye 1620-ki febr. 4-én levelet ir a Pázmány ,Kalauza'-nak leforditása ügyében ^[960]*.

Kleiner család.

Kleiner Antal 1791-ben nyerte czimeres nemeslevelét.
Czimere négyfelé osztott paizs; az 1-ső és 4-ik osztály kék udvarában balról jobbra rézsutosan fehér folyam hullámzik, melynek közepén kőhid látszik; a 2- és 3-ik osztály vörös mezejében aranyoroszlán ágaskodik, első lábaival aranycsillagot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két magyar nemzeti szinű zászló között arany grif emelkedik ki, első jobb lábával egyik zászlót, a másikkal egy kettős aranykeresztet tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[961]*.

Kleinrath család.

Kleinrath Károly és János testvérek 1791-ben nemesitettek meg.
Czimerük négyfelé osztott paizs, az 1- és 4-ik osztály vörös udvarában hármas zöld halmon arany oroszlán, első lábaival arany keresztet tartva; a 2- és 3-ik osztály kék udvarában egy sással körűlvett vizben vörös lábú és csőrű fehér gólya áll, csőrében kigyót tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között, melylyek közűl a jobboldali vizirányosan félig arany, félig vörös, a baloldali félig kék, félig ezüst, egy arany oroszlán emelkedik ki, arany keresztet tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[962]*.

Klempa család.

Nyitramegyei nemes család. Klempa Ferdinand 1846-ban magyar testőr, ugyanakkor Sándor cs. k. hadfi ^[963]*.

Klestinszky család. (Klestinai.)

Abauj vármegye nemes családa. Tagjai többnyire megyei hivatalokat viseltek.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld térről egy száraz faderék emelkedik ki, melynek egy zöldellő hajtásán galamb ül, csőrében zöld ágacskát tartva; a paizsfölötti sisak koronáján szintén galamb áll, szétterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld ágacskát tartva. A paizst szokásos foszladék veszi körűl.
A család tagjai közűl József 1835-ben Abauj megye esküdtje.
István 1838–1847-ben azon megye levéltárnoka.
László 1846-ban azon megye árvaszéki jegyzője, és több szépirodalmi munka, szinmű szerzője.

Kliegl család.

Tolna megyei nemes család; és azon megyében Bonyhádnak fele részben birtokosául iratik ^[964]*.
A nemességet Kliegl Leopold nyerte 1727-ben III. Károly királytól ^[965]*.
Czimerpaizs annak felső részéből lefelé kidomboruló rézsutossággal huzott két vonal által, (melyek mintegy függönyt mutatnak) három udvarra oszlik, a két felső kék, az alsó vörös szinű; mindegyikben egy arany rózsafej látszik. A paizsfölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán nől ki, arany rózsafejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Ugyan e család tagja Kliegl József, a hires gépész; szül. ez 1795-ben Baján. Iskolái bevégzése után katonává lett; mely pályáról, mint fiatal tiszt megsebesülvén, lelépett és gazdatiszt lön, majd bácsmegyei esküdt, azután Bécsbe ment nejével, gyermekeivel együtt, hogy ott a festész- és rajz-akademiában képezze magát. 1835-ben kezdett gépészeti eszmékkel foglalkodni. Ő találta fel az egykor annyit pengetett betüszedő gépet, de elegendő pénz hiányában ki nem viheté. Legujabban (1856-ban) egy zongora hangjegyző gépet talált föl, mely a nemzeti muzeumban látható. Azóta gazdasági gépek szerkezetén működik ^[966]*.

Klimó család.

Nyitra vármegye nemes családa. Klimó János, Márton és Ádám 1753-ban M.-Terézia király asszonytól nyerték czimeres nemes levelüket ^[967]*.
Czimerük ez: a paizs kék udvarában a közepén jobbról balra rézsutosan vonuló fehér szelemen van, mellyen egy vörös tollú ércznyil fekszik, a paizs tetejében és alyjában aranyliliom, a szelemen fölött és alatt pedig fehér rózsafej szemlélhető. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között aranycsillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék.
E családból volt Klimó György, ki pozsonyi kanonokból 1741-ben esztergami kanonok az érsek oldala mellett, majd sasvári főesperes, utóbb a m. kir. udvari kanczellariánál referens tanácsos, 1751-ben pécsi püspök lett, meghalt 1777-ben ^[968]*. Testvére volt Márton, unoka-öcscse
Ádám 1770-ben a nagyszombati kerületi táblán ülnök.

Klinovszky család.

Árvamegyei czimerleveles nemes család. A czimeres nemeslevelet Klinovszky János és Máté, és Lokcsánszky János és István együtt nyerték I. Leopold királytól, és az armalis levél 1676-ban Árva megyében kihirdettetett, azonban 1683-ban a Bécsből hazafelé vonuló Sobiesky lengyel-litván hadserege szörnyű sarczok és pusztitások között Árva megyén keresztül huzódván, ez alkalommal Nagyfalu mezővárosában nem csak a vármegye levéltára, de a lokcsai templomban a Lokcsánszky és Klinovszky féle följebb emlitett armalis levél is tüz martaléka lön. E veszteségét 1722-ben Klinovszky Jakab testvéreivel, és Lokcsánszky János, Mátyás és Miklós hiteles tanuvallatással bizonyitották be ^[969]*.
A család egyik tagja Klinovszky József 1821–1832-ig szepesi kanonok családja számára iskolai ösztöndijakat alapitott.
János ügyvéd Ó-Rabcsán Árva megyében 1849-ig. – Károly Árva megye esküdtje 1849-ig; jelenleg Namesztóban cs. kir. járásbirói segéd.
A család székhelye a Namesztó melléki Klin és Rapesicze helység Árva megyében.
A család meglehetős számra elszaporodott, az árvamegyei nemességi lajstrom 1742-ben 14, 1754-ben 19, 1832-ben 30, 1842-ben már 39 szavazó családtagot számitott.
Klinovszky Pál Árva megyétől 1791-ki jul. 18-án kelt nemesi bizonyitványát 1807-ki sept. 4-én Békes megyében hirdetteté ki, mint csabai lakos, innen pedig mint jegyző Krassó vármegyébe kerülvén, 1822-ki mart. 18-án Krassó megyében hirdetteté ki nemességét. Jelenleg Krassó megyében a család már nem létezik.

Klobucsarich család.

Horvátországi család. Klobucsarich Ferencz 1797-ben nyert czimeres nemes levelet I. Ferencz királytól.
Czimere egy kék szinű paizs, melyet egy vizirányos aranyszelemen két felé oszt, a paizs alyját egy zöld halom-lánczolat foglalja el, a középső halom fölött a növekedő ezüst félhold fénylik, a paizs felső osztályában pedig ezüst csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között ezüst csillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék ^[970]*.
Klobucsarich Károly 1844-ben Károlyvárott váltótörvényszéki ülnök, Zágráb, Varasd és Sopron vármegye táblabirája, 1840-ben országgyülési követ.
Klobucsarich Lázár 1844. Pécsett postamester.

Klobusiczky család. (Klobusiczi és zettényi gróf és nemes †.)

Származási fészke trencsinmegyei Klobusicz helység, hol Miklós 1456-ban részbirtokot nyer, és fiai már Klobusiczky-aknak iratnak. Később a család egyik tagja János bizonyos Moczko Annával valószinűleg jó házasságot tett és innen a család Moczko-Klobusiczky-nak is neveztetett. Ámbár a család-leágazást az első szerző Miklóstól nehány izen, mint alább következik, tudjuk is; de a másik máig leszármazó ágazat táblázatát emezzel összekötni nem birjuk.
Az emlitett első rendbeli leágazás ^[971]* imez:

Miklós 1456. (Klobusiczon részt.); Klobusiczky Benedek; Klobusiczky István; István (bohaniczi Jakussith Anna); János (Moczkó Anna); II. Miklós sz. 1597. † 1630 (1. Osery Erzse 2. Mednyanszki Jusztin 3. Podhraczky Dora); Sándor (Hencsovich Orsolya); 1-től György.; Ilona (Pongrácz János); Éva.; 2-tól Judit (Marsovszky Zsigmond); Baruch (Zalusky Jusztina)

Az e táblázaton álló II. Miklós 1597-ben született. Meghalt 1630-ki october havában a bohaniczi kuriában; eltemettetett a kozecsi templomban.
Három nejétől gyermekei egy fiu György maradt, azonban ennek utódairól mit sem tudunk.
A XVI. század közepén 4 testvér élt János, András, Benedek és Miklós, a két első korán elhalván, Benedek és Miklós 1578-ban osztozott meg. Miklósnak ágazata idővel, – mint alább látandjuk – Felső-Magyarországra és a tisztántúli vidékre származott át, azonban még mintegy 1730-ig Trencsin megyében is élt e család másik ágazata ^[972]*. Leszármazásuk táblázata imez:
I. tábla.

Klobusiczky N.; János. †; Benedek 1578. (Latkóczy Ilona); András †; Miklós 1578. (Sándor Anna); János elesett 1596-ban; György (Halacsy Anna); Benjamin.; András (Tessény Anna); Kata (Ikadei Miklós); Rebeka; Mihály.; Miklós.; János; Miklós; Benedek; Magdolna (Podhraczky János); János (Prusinszky Kata); Kata.; Pál (Klucsay Erzse); Mária; Anna (Bajza Pál); György †; András 1655. köv. Zettényi-ág; István 1612–1622. Folyt. II. táblán.; Eszter (Holló Mátyás); Ferencz 1682–86. zemplini alisp. kir. személynök Aradi főispán 1695. báró (Soos Krisztina); Pál 1683–5. zemplini alispán.; György 1681. zemplini aljegyző.; Antal 1747–56. Zemplini főisp. 1756. gróf. (Szapáry Teréz); Ferencz gróf 1751–1760. kalocsai érsek.; István; Julianna (Fischer Mihály); Krisztina (gr. Grassalkovics Antal).; Imre alezredes.; Vincze cs. k. kam. 1806.

II. tábla.

István, ki az I. táblán. 1612–1622.; I. Zsigmond orsz. birói titkár. †; Mária; Dániel Galgóczon harminczados (Hanaky Zsuzsa); I. Gáspár munkácsi harminczados ker. t. ülnök. (Révay Julia); II. Zsigmond (Nedeczky Mária); György 1698–1709. szatmári alisp. 1723. ker. t. üln.; Éva (Tarnóczy Imre); Anna-M. (Baltazár István); Éva (Pracsek András); Teréz (Kakonyi Mátyás); István. †; Menyhért Bereg megyei tbiró 1736.; II. Gáspár. 1736.; Erzse (Csató Imre); László 1770. ker. t. ülnök (kölcsei Kende Anna); Klára (Sőtér József); Boldizsár katona. †; Ferencz Bereg várm. hivatalnok.; György jesuita n.-váradi kanonok 1786. 1825.; Antal 1787. helytart. tanácsos (Pruszkay Antonia); László jesuita, katona †; Péter sz. 1751. † 1843. kalocsai érsek.; József 1810–25. borsodi főispán. (I. Noszky Karolina 2. Semsey Mária); Ignácz ^[973]* ker. tábl. titkár (Bogáthy Teréz); Károly a hétsz. táb. iktató 1825.; Fány (Zaffiry György); Antonia; Jozefa.; Czeczilia.; József eperjesi ker. táb. üln. 1844.; János; Karolina.; János. 1810.; Pál.; István.; Erzse.

Az I. táblán álló Benedeknek fia János 1596-ban esett el a török elleni háborúban az Unna vidéken ^[974]*.
Benedek utódai, – mint emlitők – Trencsin megyében éltek. Miklósnak egyik fia András 1655-ben az országgyülés által az ország határainak, és a lengyel által okozott károknak megvizsgálására biztosul küldetett ki ^[975]*. Ugyan ő az erdélyi fejedelemmel kötött békeszerződésre is egyik biztosúl volt megbizva ^[976]*. Ez András telepedék meg Zemplin megyében Zetényben, hol egy kis részt birtokolt; innen ivadéka megkülönböztetőleg az István ágától Zetényi előnevet használt, míg a másik csak klobusiczi előnévvel élhetett.
Andrásnak fia György 1681-ben Zemplin megye aljegyzője ^[977]*.
Pál 1683-ban Tökölyi pártja által Zemplin vármegye alispánjául választatott, 1685-ben lemondott az alispánságról, melyet nyilatkozata szerint akarata ellen kellett viselnie ^[978]*.
Ferencz testvéreivel 1680-ban kapja Agh-Csernyő helységet. 1682-ben Zemplin megye alispánjává lett ^[979]*. 1683-ban a zemplini nemességet Bécs védelmére vezérlé; ugyan ez évben Tököly ellen harczol Tarczalnál. Ez időben egyszersmind a kir. tábla ülnöke is volt .1686-ban megerősitett az alispánságban, és a vérengző Caraffa megszeliditésére a zempliniek irányában ennek a megye részéről Eperjesre négyszáz vert aranyat és 24 átalag aszu szőlő bort ajándékozott ^[980]*. Ugyanez 1686. évben sept. 24-én a zettényi kastélyra és curiára, a bési és abarai birtokra, mely utóbbit 1684-ben Zrinyi Ilonától zálogul szerzé, I. Leopoldtól királyi adományt nyert ^[981]*. 1688-ban lemondva az alispánságról, minthogy I. Leopold király által Rákóczy gyermekei jószágainak gondnokává rendeltetett ^[982]*. 1695-ben báróságra emeltetett, majd kir. személynök, és Arad megye főispánjává neveztetett ^[983]*. 1697-ben Tököly elől Eperjesre fut ^[984]*. 1700-ban mint királyi biztos irta alá a Kollonichféle papi végrendelkezésről szóló szerződést ^[985]*. 1702-ben Sáros vármegyei főispáni helyettessé neveztetett. De 1705-ben már mint Rákóczy hive, és ennél az oeconomicum consilium elnöke, vett részt a szécsényi országgyülésen ^[986]*. Neje sóvári Sóos Krisztina után birta Nagy-Kövesdet is Zemplin megyében ^[987]*. Gyermekei közűl gróf Ferencz 1732 erdélyi püspök, 1751–1760. kalocsai érsek, valóságos b. tit. tanácsos, és hétszemélyes táblai ülnök.
Antal 1747–1756-ig Zemplin megyei főispán, 1756-ban testvérével együtt grófságra emeltetett ^[988]*. Nejétől Szapáry Erzsébettől fia Vincze 1808-ban cs. kir. kamarás.
Ez ágazatnak Zemplin megyében birtokai igy számitatnak elé: Mád, Barancs, Hrabova-Rasztoka, Nechal-Polyánka; továbbá a grófi-ágé: Mád, Barancs, Czéke, Ahg-Csernyő, Bolly, Szopkócz, Alsó-Ladiszkócz, Pálfölde, Nagy-Kövesd, Abara stb.
A másik ágazat, mely a II. táblán látható, Istvánnál szakadt külön. Ez István 1612-ben II. Mátyás királytól nemességére megerősitést nyert, 1622-ben pedig az Alsó-Klobusiczon fekvő blankai két curiára adományt kap, a Csallóközben mutatott vitézségeért ^[989]*. Két fia volt: I. Zsigmond és Dániel. – Amaz országbirói titoknok F.-Klobusiczon fekvő curiára, ugy Halacz, Kis-Chleven, Velcsics, Almócz és Kis-Birócz helységekben; azonban magnélkül halt el. Testvére
Dániel Galgóczon harminczados volt, és az általa szerzett szakolczai birtokon kivül magnélkül elhalt testvérének Zsigmondnak birtokaival is szaporodott vagyona. Nejétől Hanaky Zsuzsannától három fia Gáspár, II. Zsigmond és György, és két leánya Éva Tarnóczy Imrené, Anna-Maria Baltazár Istvánné maradt.
II. Zsigmondnak csak két leánya maradván, férfi ágon kihalt.
György 1693-ban Szatmár és Bereg megye jegyzője, és 1698. 1701–1702. és 1706–1709-ben Szatmár megyének alispánja ^[990]*, az után a királyi sóhivatalnak administratora, s végre 1723-ban egész haláláig a debreczeni kerületi tábla ülnöke volt. Kihalt magnélkül.
I. Gáspár munkácsi harminczados, utóbb a munkácsi, szent-miklósi és ungvári kincstári uradalmak praefectusa, végre a szepesi kamarai kerület fő számadás vizsgáló mestere. Testvérével Györgygyel és fiaival együtt 1736-ban a Trencsin megyei nemesi vizsgáló szék előtt mint munkácsi lakos, testvére pedig mint Bereg megyei lakos igazolá nemességét. Nejétől Révay Juliától gyermekei 1. István korán elhalt; 2. Gáspár szintén utódok nélkül mult ki. 3. Erzse Csató Imréné. 4. Klára Sőtér Józsefné. 5. Menyhért Bereg megye táblabirája volt, gyermekei Boldizsár katona, és Ferencz Bereg megyében hivatalnok utódok nélkül haltak el. – 6. László Bereg és Szatmár megyékben szolgabirói és táblabirói hivatalt viselvén; a nagyváradi püspökség és erdélyi földes urak közt fenforgó határkérdések megvizsgálásában mint királyi biztos vett részt, utóbb a debreczeni ker. tábla ülnöke lön 1760. előtt. Nejétől kölcsei Kende Annától hat fia, öt leánya maradt. Fiai a táblázaton, leányai *) jegy alatt a táblázat alatt olvashatók. A fiúk közűl
1. György, előbb jesuita szerzetes, utóbb szepesi, majd 1787. tájától 1825-től nagyváradi kanonok.
Antal már 1769-ben országbirói titoknok, 1770-ben a m. kir. helytartóságnál, majd 1771-ben a m. k. udv. kanczellariánál lett titoknok, és egyszersmind a szent István rendnek is heroldja, majd a szepesi 16 városok kir. administratora, innen pedig a még 1787. előtt a nagyváradi kir. kamarai igazgató, és helytartósági tanácsos lett. Nejétől Pruszkay Antoniától öt leánya és egy fia maradt: Károly, ki 1810–1825-ben a hétszemélyes táblán volt igtató.
3. László előbb jesuita, utóbb a rend eltörlése után katona, gr. Károlyi Antal gyalog ezredében kapitány volt, a franczia háborúban részt vévén, sebeket nyert; de nem sokára rothasztó hideglázban meghalt.
4. Péter szül. Füzes-Gyarmaton Szatmár vármegyében, előbb jesuita, utóbb világi pap, és 1808–1822. szatmári püspök, innen 1822-től haláláig 1843-ki aug. kalocsai érsek, valóságos belső titkos tanácsos stb. ^[991]*.
5. József előbb a fiumei kormányszéknél, majd (1770-ben) a m. kir. helytartó tanácsnál titoknok, majd fiumei kormányzó (1807.) m. kir. helytartósági tanácsos, cs. kir. kamarás, 1810. előtt már val. belső tit. tanácsos, és Borsod megye főispánja, még 1825-ki éven túl is. Bihar megyében több jószágot szerzett királyi adományban; első neje Noszky Karolina, kitől József, János és Karolina gyermekei születtek; második neje Semsey Mária volt. Ezek közűl József 1814. táján a Tiszán inneni eperjesi táblán kezdé hivataloskodását, mint számfölötti ülnök, már 1820. előtt valóságos ülnök volt, és az maradt több mint huszonnégy évig.
6. Ignácz már 1787-ben a Tiszán túli ker. táblánál igtató, majd titoknok, utóbb (1806-ban) gróf Károlyiak uradalmi igazgatója. Nejétől Bogáthy Teréziától gyermekei János nep., Pál István és Erzsébet.
Nem tudjuk a táblázaton kimutatni azon Ferenczet, kinek neje Zádory Erzsébet volt; – azon idősb Józsefet, ki 1770-ben helytartósági titkár, és 1787-ben tanácsos volt, a mely évben ifj. József szintén volt tanácsos; és ez utóbbi később borsodi főispán. Végre nem tudjuk kimutatni Sámuelt ki 1770–1787. közben a m. k. helytartóságnál a számvevői osztálynál hivataloskodott.
Gróf Klobusiczky birja Bisztra-Turját Ung megyében ^[992]*.
Klobusiczky Ágoston birtokos Bihar megyében Monos-Petriben.
Eduard ugyanott, és Kis-Kágyan stb.
János Madarászon és Oláh-Homorogon.
László és István Monostor-Pályiban.
A család ősi czimere a paizs kék mezejében egy kifeszitett ivbe alkalmazott, s fölfelé irányzott nyil, fölötte jobbról félhold, balról csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából három strucztoll emelkedik ki.
Azonban – ugy látszik – e czimert csak a zettényi ág használá, mert a másik ágból származott Péter kalocsai érsek czimerében a paizs kék udvarában egy nyakán nyillal átlőtt hattyút viselt.
A grófi czimert följebb a metszvény is ábrázolja; ez egy négyfelé osztott vért, melynek közepét az ősi czimerpaizs a nyillal kifeszitett ív képezi. Az 1-ső és 4-ik osztály fehér udvarában koronás egyfejű fekete sas, vörös lábakkal és csőrrel, és mellén rézsutos aranycsíkolattal látható. A 2- és 3-ik osztály vörös udvarában arany koronából kiemelkedő három fehér strucztoll leng. A paizst grófi korona födi, és azon három koronás sisak áll, a jobboldalin a paizsbeli fekete sas, a középsőn a három fehér strucztoll, és baloldalin egy lábával kövecset tartó daru áll. Foszladék a jobboldali sisak körül ezüst-fekete, a középső körűl arany-kék, a baloldali körűl ezüst-vörös. A paizs telamonjai két felől arany grif ^[993]*.
Ezen kivül egy czimer-gyüjteményben ^[994]* Klobusitzky néven még ily czimer is lelhető: a paizs vörös udvarában zöld térről egy arany karó mellett szőlőtő virúl, melyről összesen hét pirosló szőlőfürt füg alá. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan félig vörös, félig ezüst, a másik félig arany, félig kék, egy koronás arany oroszlán nől ki, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. – E czimer nyilván más ily nevű utóbb nemesitett család czimere lehet.

Kloch család.

Kloch Márton 1717-ben III. Károly király által emeltetett a czimerleveles nemesek sorába ^[995]*. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó egyszarvú. A paizsfölötti sisak koronájából vörös ruhás, prémkalpagos, kék öves magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezében arany király-pálczát tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kloczko család.

Kloczko János 1792-ben nyert czimeres nemes levelet.
Czimere először keresztvágással négyfelé osztott paizs; az 1-ső és 4-ik osztály ismét vizirányosan kétfelé oszlik, a felső arany udvarban féltesttel egy fekete vadkecske látszik, az alsó vörös udvarban egy függőleges fehér csíkolat tünik szembe. A 2-és 3-ik osztály kék udvarában egy magas fehér sziklában, melynek tetején fenyőfák zöldelnek, bánya-bejárás látható. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar kivont kardot tartva könyököl. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-kék ^[996]*.

Klohomer család.

Klohomer Mátyás-Ferencz 1757-ben nyerte M.-Terézia királyasszonytól czimeres nemes levelét ^[997]*.
Czimerpaizsa először vizirányosan kétfelé oszlik, a felső ezüst udvarban két keresztbe helyezett zászló van; az alsó rész ismét függőlegesen kétfelé oszlik, a jobboldali kék udvarban ezüst mérleg; a baloldali vörös udvarban pedig ágaskodó oroszlán kivont karddal látható. A paizsfölötti sisak koronájából, két szétterjesztett sas-szárny között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan félig vörös, félig ezüst, a baloldali pedig félig arany, félig kék, egy arany boglárból kinyuló fekete forgó, mely magyar kalpagokra szokott alkalmaztatni, nyúlik fel. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék.
Klohomer, vagy Klohammer Ferencz 1787-ben az országos víz-épitészetnél volt gyakornok.

Klucsay család.

Klucsay András 1657-ben Trencsin megyében hirdetteté ki czimeres nemes levelét. 1666- és 1690-ben Klucsói székhelyén találjuk a családot.
Még 1748., és 1768-ban is Klucsay Andrást leljük nevezett Klucsó helységben; utóbb azonban Trencsin megyében a család nyoma elenyészett ^[998]*.

Klúcsik család. (Bodinai.)

Klúcsik Dániel, Miklós, Menyhért és Mihály 1622-ki junius 13-án II. Ferdinand királytól nyertek czimeres nemeslevelet, melyet Klúcsik János és Dániel 1623-ban hirdettettek ki Trencsin vármegyében ^[999]*.
Az 1690-ki nemesi összeirás Nagy-Kotessón mutatja fel a családot. – 1736-ban a Trencsin megyei törvényszék előtt Klúcsik id. és ifj. András, valamint István és János igazolák nemességüket.
1748-ban Bodinán laknak Tóbiás, György, Dániel, id. és ifj. András, István, János, és Andrásnak örökösei.
1768-ban hasonlóan Bodinán leljük Györgyöt s két fiát Istvánt és Jánost, és ez utóbbinak fiát Andrást; – továbbá idősb Andrást három fiával Dániellel, Jánossal és Andrással, végre Györgyöt, Istvánt és Tóbiást.
1803-ban szintén Bodinán székeltek István, és ennek fia János; – András és fiai András és János; – János és fia János; – dolni János és fiai András, Dániel és István, kik közűl ez utóbbi Nógrád megyébe költözött; – Miklós, és György fiával Andrással.
1837-ben Bodinán laktak Istvánnak örökösei ugymint János, és ennek fiai István, András, János; továbbá Andrásnak örökösei ugymint András, és ennek fiai András és János; nemkülönben idősb Jánosnak örökösei János és István, ez utóbbika fiaival Andrással és Jánossal. – Dolni Jánosnak utódai András és János, ez utóbbinak három fia György, András és János; – Dánielnek örökösei ugymint János és fia János, ki Szulóra költözött át; továbbá Istvánnak örökösei, ugymint János fiával Jánossal; azután György, András, István, Pál; valamint Miklós maga és végre Györgynek örökösei u. m. András és ennek fiai István, József és György.

Kmeth család.

1653-ban Trencsin vármegyének nemesi lajstromában emlitetik; és 1688-ban Csaklaszon lakozónak iratik.
Jelenleg Gömör megyében a nemesség sorában Fényes E. Geographiája szerint él ily nevű család.

Kmosko család. (Berniczei.)

Liptó megyei nemes család, azon megyei Bernicze helységről irja előnevét és ott jelenleg is birtokos, honnan Kmoskó János Árva megyébe költözik.
A család egyik ágából e század elején egyik pozsonymegyei alispán, zavari birtokos, ennek fia Ágoston 1820–30. magyar kir. kamarai tanácsos, kinek neje Voglhuber József hadszertárnoknak († 1822.) leánya Mária, ettől fia László szül. 1811-ben a m. kir. udv. kanczellariánál előbb (1847.) fogalmazó, utóbb titkár. Meghalt 1857-ben.
Elek 1820–1825-ben a m. kir. helytartóságnál hivataloskodott.

Knezsik család.

Abauj megye családja Fényes E. Geographiája szerint.
Knézsik Ignácz meghalt 1836. april. 12. kora 70. évében. Neje alsebesi Tormásy Franciska.

Knesevich család.

Knesevich, vagy mint a czimeres levélben iratik: Knesevity András, és neje Buday Fruzsina, és gyermekeik Mihály, Miklós és Zsuzsánna 1618-ki april. 9-én II. Mátyás királytól nyertek czimeres levelet, mely Vas vármegyének Szombathelyen 1618-ban sz. István ünnepe előtti vasárnap tartott gyülésén hirdettetett ki ^[1000]*.
1730-ik óta a család a magyar bárók sorában áll ^[1001]*.
Bárósági czimere négyfelé osztott paizs, egy közép vérttel, melynek arany udvarában koronás egyfejű sas szétterjesztett szárnyakkal látszik. Az 1-ső és 4-ik osztály kék udvarában egy koronás arany kígyó tekereg fölfelé; a 2-ik osztály vörös udvarában ezüst grif ágaskodik; a 3-ik osztály ezüst mezejében zöld téren egy kissé fölemelt szárnyakkal egy fekete holló áll, csőrében aranygyűrűt tartva. A paizst bárói korona födi, és azon három koronás sisak áll; a jobboldaliból koronás fehér grif balra fordult testtel emelkedik ki; a középsőn az egyfejü koronás fekete sas áll, a baloldalin pedig a csőrében gyürüt tartó holló látszik. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A családból báró Knezevich Vincze özvegye 1839-ben élt.

Knichen család.

Knichen vagy Kniechen Frigyes alezredes, és Arnold József csehországi udvari tanácsos római sz. birodalmi lovagokból 1721. aug. 24. báróságra emeltettek, és Magyarországban honfiusitattak, de e honfiusitás nyomát törvénykönyvünkben nem találjuk. A honfiusitottaknak atyjuk volt Rudolf szileziai fejedelmi tanácsos, nagyatyjuk András (Knichen in Frekleben) a szász választó fejedelem kanczellára, kit Rudolf császár emelt a római sz. birodalmi lovagok sorába ^[1002]*.
Az 1721-ben nyert bárósági czimer egy jobbról balra rézsutosan két udvarra osztott tojásdad paizs, a jobboldali vörös udvarban a másik udvar oldalából egy fehér franczia liliom félig láthatólag nyúlik ki; a jobboldali ezüst udvarban egy kinyilott piros rózsa pompáz. A paizsfölötti két koronás sisak áll, a jobboldalibol öt strucztoll nyúlik ki, az első fehér, a második vörös, és igy tovább; a baloldali sisak koronájából pánczélos kar nyúlik ki, kivont pallóst tartva. Foszladék mindkét oldalról ezüst-vörös ^[1003]*.
A család valószinűleg kihalt, legalább hazánkban ismeretlen.

Knoth család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családai sorában foglal helyet ^[1004]*.

Knyezicz család.

Knyezicz Mátyás 1460-ban sárosi várkapitány, és Sáros vármegye alispánja ^[1005]*.

Koban család.

Gömör megyében a nemesség sorában áll.

Kobilicz család.

Kobilicz közönségesen (vulgo) Jarabek, árvamegyei czimerleveles család. Közűlök idősb és ifjabb Sámuel Árva megyében 1814-ben hirdetteték ki nemességüket ^[1006]*.
Kobilicz Zsuzsanna 1730. táján Csery Ferencz neje. – Gömör megyében szintén a nemesrendűek sorában áll ^[1007]*.

Koch család.

Koch Ignácz báró 1751-ben a 41-ik törvénycikk szerint Magyarországban, 1752. aug. 21-én pedig Erdélyben a szebeni gyülésen honfiusitatott.
Czimere négy részre osztott paizs, a paizs alyjáról azonban gúla gyanánt még egy ötödik udvar képződik, és ezenkivül a paizs közepét egy kisebb vért foglalja el, mely vizirányosan kétfelé oszlik, a felső vörös osztályban arany csillag, az alsó fekete osztályban három arany pénz látszik. A czimerpaizs 1-ső és 4-ik osztályának vörös udvarában egy ezüst András-kereszt ragyog. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában pedig zöld téren egy fejét lehorgasztó, vörös csőrű papagály áll. Az alsó gula alakú osztály arany udvarában fekete horgony sötétlik. A paizst bárói korona födi, és azon három koronás sisak áll; a jobboldali fölött az András-kereszt; a középsőn két kiterjesztett fekete sas-szárny között arany csillag ragyog, a baloldali sisak koronáján pedig zöld halmon a leirt papagály áll. Foszladék jobbról arany-vörös, középről arany-fekete, balról ezüst-kék ^[1008]*.

Koch család.

Ily nevű nemes család eléfordul a Trencsin megyei nemesi lajstromokban, melyek szerint 1666-ban Hanzlikfalván székeltek ^[1009]*.
Nógrád megyében 1780. táján Koch Antal, kinek nejétől Gelle Francziskától született fiában Ferenczben magvaszakadt.

Kocsi család.

Lásd Horváth cs.

Kocsis család.

Kocsis János 1712-ben III. Károly királytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[1010]*.
Czimere a paizs kék udvarában arany térségen hátulsó lábain egy fehér farkas áll, szájában egy vérző ökör-czombot tartva; ugyan e képlet emelkedik ki a paizsfölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék.

Kocsis család. (Koronkai.)

Erdélyben Felső-Fejér megyében e családból Sándor számvevő, – Elek tizedbértárnok; – József aljegyző 1815-ben.

Kocsó család.

Kocsó György és József 1791-ben II. Leopold királytól nyerte czimeres nemes levelét.
Czimerpaizsuk jobbról balra rézsutosan húzott vonal által vörös és kék udvarra oszlik; a paizs alyján zöld téren arany grif ágaskodik, ugy hogy testének felső része már a kék udvarban van; szájában irótollat, első jobb lábában kivont kardot, a balban három ezüst nyilat tart, hegyeikkel lefelé forditva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén olyan grif emelkedik ki, csak hogy itt szájában az iró toll már nincsen.
Foszladék jobbról arany-kék, balról arany-vörös ^[1011]*.
Kocsó nevü család előfordul a Trencsin megyei 1836-ki nemesi lajstromban.

Kocsy család.

Zemplin ^[1012]* és Torna vármegye nemes családa.
A XVII. század végén Vas megyében is találjuk. Néha Kocsy Istvánnak fia Mihály, és leánya Erzsébet, ki Szily Mihályhoz ment férjhez, és ettől fia Szily József, nevezett Kocsy Mihálylyal alsó-mesteri részüket elzálogitják Eőry Mihálynak ^[1013]*.

Koczer család.

Vas megye nemessége sorában áll Fényes E. Geographiája szerint.

Koczián család.

Trencsin megyei nemes család, hol a lajstromok szerint találjuk 1733-ban Koczián Tamást;
1768-ban Vágh-Beszterczén Jánost, és négy fiát Jánost, Tamást, Andrást és Györgyöt, – ismét másik Andrást, Györgyöt, fiával Andrással, és Sámuelt.
1803-ban szintén V.-Beszterczén emlitetnek Tamás, György fiával Jánossal, másik János fiával ifj. Jánossal, és József.
1837-ben hasonlóan V.-Beszterczén laknak Györgynek örökösei János és ennek három fia István, János és József; – továbbá Jánosnak örökösei ugymint János fiával Ferenczczel; – András fiával Jánossal, Pál, és József fiával Jánossal ^[1014]*.
Nógrád megyében szintén lakozott ily nevü család: nemes Koczián Tamás és fia János más három társával mnt posztós mesterek 1730-ban telepedtek B.-Gyarmatra a földes uraság szabadalmi levelével ^[1015]*. Nógrád megyében a kétségtelen nemesek sorában leljük 1755-ben Pált, és a följebb emlitett Tamást és Jánost ^[1016]*.
Koczián Tamás 1777-ben kapott Nógrád megyétől nemességéről nemesi bizonyitványt ^[1017]*.
Hont megyében Magyaradon Koczián Teréz, Kasza László hitvese.

Koczka család.

Koczka Miklós 1741-ben M.-Terézia királyasszonytól nyerte nemességében megerősitő czimeres levelét ^[1018]*.
Czimerpaizsa kék, mely vizirányosan egy ezüst szelemen (fascia) által, mellyen két kinyilott piros rózsa-fej van, közepén kétfelé oszlik, a felső osztályban futó helyzetben egy vörös örves agár fut; az alsó osztály közepén egy vörös köves arany gyűrű, és mellette két oldalról két koczka-játék látható. A paizsfölötti sisak koronájából két fehér strucztoll között egy vörös mezű, kék hajtókájú férfikar nyúlik ki, kivont kardot tartva; a tollakat a kar kőrűl egy zöld koszorú övedzi. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék.

Koczó család.

Torontál vármegye nemes családa, hol közűlök Koczó Pál 1836-ban azon megyének alszolgabirája volt.

Koczpál család.

Gömör megye nemessége sorában áll ^[1019]*.

Kohányi család.

Ismeretes e családból a következő nemzékrendi töredék:

Kohányi Zsigmond (Hericz Erzse); József; Imre.

Koháry család. (Csábrághi és Szitnyai †.)

Kihalt mágnás család, mely vitéz hadfiakat mutatott fel, s melynek ivadékát főleg az uralkodó házhozi tántorithatlan hűség tünteté ki.
Egyik irónk ^[1020]* már 1470-ből emliti Koháry Györgyöt, mint Mátyás király egyik udvarnokát; azonban a családot csak a XVI. század végén Hont megyében látjuk föltünni, hol Koháry Imre, ki 1560-ban Hont megyében neje ráhói Jákóffy Kata által szép birtokhoz jutott ^[1021]*; fia pedig Péter a család emelkedésének alapját megveté.
Imrétől kezdve a családfa következőleg ^[1022]* sarjadzott el:

Imre 1560 (Jákóffy Kata); báró Péter 1593–1629. kir. személynök és hadvezér (Kazy Bora); I. István Honti főisp. Füleki főkapitány † 1664. (1. Balassa Judit. 2. b. Ujfalussy Éva); Magdolna (Baranyai Tamás); Kata.; II. István a hű 1714. országbiró és költő. † 1731.; Farkas gróf sz. 1685 † 1704. (gr. Rechberg Maria-Luiza); Gábor ferenczes barát.; I. János sz. 1657. † 1696. (Jakussith Polixena); Imre 1685.; György sz. 1788. † 1716. eles. Péterváradnál.; II. János sz. 1689. † 1717. eles. Belgrádnál.; András sz. 1694. † 1757. honti főis. lov táborn. (b. Thavonath Mária); I. Ignácz † 1719. mint tanuló.; Bora (gr. Keglevich Károly); Eva (gr. Esterházy Antal); Judit (Barkóczy György); Zsófia (Berényi Ádám); Miklós sz. 1721. † 1769. tábornok honti főis.; II. Ignácz sz. 1726. † 1777. honti főisp. (gr. Cavriani M.-Gabriela); Antal. † 1758.; Mária-Pol. (gr. Erdődy Károly); Mária-Ter. †; Karolina (gr. Mitrovszky József); III. János sz. 1733. † 1800. (b. Pinelli Mária); II. Miklós sz. 1764. alezredes (gr. Kinsky Mária); Jozefa sz. 1767. † 1803. (gr. Riesch János); Mária sz. 1769. (gr. Forgách Ignácz); Ferencz sz. 1760. † 1826. kanczellár herczeg (gr. Waldstein M.-Antonia); M.-Antonia szül. 1793. (hzg. Coburg Ferd.); M.-Teréz sz. 1761. † 1815. (gr. Haller József); Jozefa sz. 1764. † 1815. (b. Laurencin d Armont Ferd.); M.-Anna sz. 1765. (b. Gudenus János);

Imrének fia Péter előbb mint hontmegyei jegyző, tollal kezdé a hazát szolgálni; azonban nem kevésbé birt hadi tehetséggel is, és e téren is már 1593-ban mint alvezér Fülek ostrománál kezdé magát kitüntetni ^[1023]*. A következő évben Esztergam alatt vitézkedett ^[1024]*. Az 1606-ki bécsi békekötésnél mint királyi biztos vévén részt, e szerződés aláirói közt az ő nevét is találjuk. 1608-ban ő is egyik küldött volt Mátyás főherczegtől Prágába a korona elhozatala végett, és II. Mátyás megkoronázása után Érsekujvár alkapitányává neveztetett. 1613-ban febr. 11-én Báthori Gábor erdélyi fejedelemhez küldetett követségben, melynek bevégzése után hű és sikeres szolgálatiért 1616. febr. 15-én báróságra emeltetett ^[1025]*. 1618-ban Komáromba a törökkeli békekötésre egyik biztosul klüdetett. 1619-ben mint Érsekujvár alkapitánya vitézül védte e várat Bethlen serege által, de őrsége által feladatván, maga is fogságba esett ^[1026]*. E fogságból két év mulva szabadulván ki 1621-ben, királyi engedélyt nyert, hogy testőrségül 60 lovast és 40 gyalogot tarthasson személye körűl ^[1027]*. 1623-ban ismét az ujvári térségen harczolt a török és az erdélyiek ellen, kiken győzelmet aratott. Ez időben már Ersekujvár főkapitánya volt. 1627-ben a meghalt Cziráky Mózses helyére kir. személynöknek nevezé őt II. Ferdinand király, azonban e hivatalt csak igen rövid ideig viselé ^[1028]*. Még ugyan ez évben Bethlen Gáborral kötendő békére nézve Komáromba küldetett. Sept. 22-én pedig több magyar főurral fontos tanácskozásra hivatott meg. 1629-ben már birta a csábrághi és szitnyai várat és uradalmat, melyre ez évben kir. adományt nyert ^[1029]*. Ez után nem sokára letűnt az élet szinpadáról, mert vele többé a történelem lapjain nem találkozunk. Neje Kazy Borbála volt ^[1030]*. Egy fia és két leánya maradt.
I. István 1647-ben sept. 23-án Szécsény vár főkapitányává, 1657-ben pedig egyszersmind Fülek vár örökös főkapitányává, a következő 1658-ban Hont megye főispányává neveztetett. 1664-ki april. 10-én fővezérül rendeltetett, s ámbár szabadkozott ez állomás elfoglalásától jul. 9-én irt levelében, tán rosz sejtelmektől intve, de I. Leopold ujabbi rendelete folytán azt elfogadá; és csakugyan jul. 19-én a lévai térségen a török ellen vítt harczon elesett. Elestének helyét a lévai határban egy kápolna jelöli. Tetemei pedig a sz.-benedeki nemzetségi sirboltba takaritattak. Neje, Balassa Imrének Bosnyák Judittól született leánya: Balassa Judit volt, és ez után öröklé Bosnyák jogon a Koháry család egy részben a kecskeméti birtokot. Második nejéül Ujfalussy Éva iratik ^[1031]*. Gyermeke négy maradt:
Gábor ferenczes barát volt.
II. István még atyjának életében 1661-ki mart. 22-én Hont megye főispánjává, 1664. jul. 25-ik napján pedig Fülek vár főkapitánjává neveztetett. 1671-ben már a férfiui kort elérvén, először a hadi tanácshoz Fülek vár megerősitésének szükségét terjeszté fel, melyre a kamara 1672-ben ezerötszáz forintot utalványozott ^[1032]*. 1678-ban többször igyekezett őt Tököly Imre pártjára vonni, de ő tántorithatlanul megmaradt az uralkodó iránti hűségében, miről I. Leopold értesülvén, őt 1678. dec. 13-án irt levele mellett aranylánczon függő saját arczképével ajándékozá meg. 1682-ben Tököly a törökkel ostromlá Füleket, és bár Koháry keményen tartá magát, de a hosszú ostrom alatt őrsége a vitéz főkapitány ellenére is feladá a várat. Tököly ekkor is megkinálá őt barátságával, ha vele tart, de Koháry tántorithatlan volt, ennélfogva fogollyá lön, és előbb sept. 11-én Regéczre hurczoltatott, hol némely hű társai eszközlésére megszabadúl ugyan, de észrevétetvén, rögtön elfogatott, és elzáratott. 1683. jul. 18-án Ungvárra, onnan Sárospatakra, s végre jul. 20-án Munkácsra vitetett; majd ismét Sárospatakra visszahurczoltatott. E keserves rabságban nyomorgott mind addig, míg 1685-ben nov. 6-án a császári seregek S.-patakot ostrom alá vévén, a fővezér Caprara a föld alá sötét börtönbe elzárt rabot szerencsésen kiásatá ^[1033]*.
Még a börtönben szenvedt, midőn Farkas, János és Imre testvéreivel együtt I. Leopold király által 1685-ki jul. 15-én grófi rangra emeltetett ^[1034]*. 1687-ben jun. 2-án határszéli országos főkapitánynyá neveztetett. Ugyan ez évben Eger vára ostromára küldetvén, jobb kezén oly sebet kapott, hogy azt többé nem használhatá, ez okból saját keze irásának másolatát bélyegre vésetve, ezt használá neve aláirásánál ^[1035]*. 1702-ben nov. 16-án a nádor által a Nógrád megye által állított gyalog katonaság átvételével és rendbeszedésével bizatott meg. 1703-ki jul. 2-án hatezer forintot adott a Rákóczy elleni hadsereg segélyezésére. 1704-ben ő is részt vett az udvar részéről a Rákóczyakkal Selmeczen tartott egyezkedésekben. De főleg pénzzel és kölcsönnel segité a kormányt ama forradalom elnyomására, mint ezt I. József királynak 1706. jul. 23-án kelt levele tanusitja. 1711-ki jan. 2-án Hont megye örökös főispánjává neveztetett ki, úgy hogy azt a Koháry családnak mindég legidősb tagja viselje. E hivatalába dec. 14-én be is iktattatott. 1712-ki dec. 27-én III. Károly király nevében a hadi tanács által negyvennyolcz évi hű szolgálataiért, szenvedéseiért és áldozataiért főtábornoki egész fizetésével haláláig megajándékoztatott. 1714-ki octob. 15-én országbiróvá, oct. 18-án pedig belső titkos tanácsosságra emeltetett. Számtalanszor viselt különféle ügyekben királyi biztosságot. 1729-ki dec. 28-án a honti örökös főispánságról szóló adománylevelet III. Károly király is megerősité. Meghalt csábrághi várában 1731-ki mart. 29-én, kora 82. évében, utódok nélkül, mert nőtlen állapotban élt ^[1036]*. Tetemei réz koporsóba tétetvén, családja sz.-benedeki sirboltjába takaritattak. Mint költő szintén megemlitendő. Költeményei egy részét fogságában irá ^[1037]*. Emlékét több egyház, zárda és kórház s egyéb alapitványok örökiték, és ily czélokra többet kiadott 713,800 ftnál. Testvére.
I. János 1657-ben jun. 13-án született. 1682-ben Tököly ellen harczolt, de szerencsétlenül, mert elfogatván, hadi fogságba vitetett előbb Kassára, onnan Ungvárra rablánczokon; innen kiszabadulván jelen volt a budai ütközetben. Meghalt 1696-ban kora 39-ik évében, és eltemettetett szintén Sz.-Benedeken. Nejétől orbovai Jakussith Polexinától gyermekei nem maradtak. Testvére
Farkas cs. kir. kamarás 1683-ban részt vett Bécs védelmében, 1686-ban Buda ostromára a nógrád- és hontmegyei nemességet vezérlé. 1704-ben a horvátországi zavarok lecsendesitésére rendeltetvén, oda ment családostól, hol azonban 1704-ben Dubrava nevü városban meghalt. Ő birta már Murány várát és uradalmát is. Nejétől gr. Rechberg Mária-Ludovikától nyolcz gyermeke maradt, mint a táblázat mutatja. Ezek közűl:
György szül. 1688-ki april. 13-án. Dicséretesen elvégezvén 1708-ban Olmuczban iskoláit, katonává, és 1711-ki aug. 10-én gr. Stahremberg ezredében kapitányá lett; de 1716-ki aug. 5-én a péterváradi ütközetben 16 sebet kapván, és mind két kezét elvesztvén, életét dicsően bevégzé; és ugyanott el is temettetett.
II. János szül. 1689-ki sept. 20-án Csábrágon, és iskoláit szintén Olmuczban végezé. Hasonlóan a hadi pályára lépvén, a Lobkovicz vasas ezredben kapitány lett, de 1717-ben Belgrádnál kora 28. évében elesett.
I. Ignácz még mint tanuló ifju korában N.-szombatban halt el 1719-ben ^[1038]*.
A negyedik férfi-testvér András 1694-ki nov. 30-án született Csábrágon. 1715-ben katonává lett. 1717-ben Belgrád alatt sebet kapott, melyből kigyógyulván, 1730-ki aug. 11-én ezredessé lett; 1731-ki mart. 10-én pedig nemes Hont vármegyei örökös főispánságába iktattatott. 1739-ben vezér-őrnagy, 1741-ben altábornagy lett, és ezen évben Temesvár és Belgrád alatt több sebet nyert; 1748. nov. 17-én lovassági tábornagygyá neveztetett. 1733-ban egy egész ezredet állitott, és arra 161,120 for. 48 krt költött; a M.-Terézia által állitott kórházra 2000 frtot; – 1744. jan. 1-én a bécsi kórházban ismét négy beteg ágyra 4000 frtot; és 1748. máj. 5-én ugyanott egy beteg ágyra 1000 frtot alapitványozott. – 1736-ki sept. 3-án urodalmaira pallósjogot nyert. Meghalt Szent-Antalon 1757-ki dec. 21-én, és Selmeczen temettetett el ^[1039]*. Ő birta már a csábrági, szitnyai vár és uradalmakon kivül, továbbá a murányi, balogvári, füleki, gömöri, derencséni, sz.-antali, rimaszécsi uradalmakon kivül Alsó-Ausztriában az ebenthali és walterskircheni urodalmakat is. Nejétől báró Thavonat Mária-Teréziától, báró Thavonat Lajosnak, és Jakusith Polixena Jozefának leányától hat gyermeke, ezek közt három fia született. Legidősb fia
Miklós szül. Szent-Antalon 1721-ki jul. 6-án. Már gyermek korában 1733. novemb. 6-án atyja ezredében kapitányságra neveztetett ^[1040]*. Utóbb 1754. aug. 28-án ezredessé, 1758. jan. 2-án Hont megye főispánjává neveztetett, és abba 26-án beiktattatott. Május 15-én vezér-őrnagygyá, 1757. mart. 5-én pedig dandár-tábornokká lön. Meghalt Balogon 1769. jul. 3-án. Eltemettetett Selmeczen.
Testvére Antal mielőtt férfi kort érhetett, halt el.
III. János cs. kir. kamarás meghalt 1800. nov. 12-én. 1779-ki mart. 14-én vette nőűl báró Pinelli Mária-Teréziát, kitől két leánya és egy fia II. Miklós maradt. Ez utóbbi született 1764. jul. 12-én. Cs. k. kamarás és szluini határőr ezredben alezredes volt. Nejétől gr. Kinsky Mária-Borbálától gyermekei nem maradtak.
Andrásnak második fia II. Ignácz 1726-ki dec. 2-án született. 1744-ben a porosz háboruban vett részt, és mint kapitány a hadi tudományokban magát kitünteté. 1745-ben a fölkelt nemesség őrnagya volt. 1769. aug. 23-án bátyja halálával Hont megye főispánja lett. Meghalt 1777-ben oct. 10-én, kora 73. évében. Nejétől gróf Cavriani Maria-Gabrielától, kivel 1758. jan. 15-én kelt egybe, egy fia, és három leánya maradt. Fia
«»Antal szül. 1760. sept. 4-én. Hivatalos pályára lépvén, fokonként a legmagasabb polczra vitte. Ő cs. kir. kamarás, hont vármegye örökös és valóságos főispánja, arany gyapjas rend vitéze, cs. k. valós. belső titkos tanácsos, Magyarország fő pohárnok mestere, és főkanczellára volt. És 1815-ben herczegségre emeltetett. Meghalt 1826-ki jun. 27-én figyermek utód nélkül. Nejétől herczeg Waldstein Wartenberg Mária-Antoniától, kivel 1792-ki febr. 13-án kelt egybe, egyetlen leánya Mária-Antonia szül. 1793-ki jul. 2-án, és 1816-ki jan. 2-án egybekelt Szász Coburg Ferdinand György herczeggel (Lásd Coburg család), kire e házasság által a Koháry uradalmak szállottak.
A kihalt Koháry család czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló kettős farkú koronás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén a leirt oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kohút család.

E családból Kohút János 1621-ben a Trencsin megyei nemesi lajstromban emlitetik, és ugyanazon megyében 1688-ban Zolnán lakott e család ^[1041]*.

Koich család.

Koich Jefta és Sándor és ezekkel együtt Jurkovich János 1802-ben I. Ferencz király által emeltetett czimerleveles nemességre.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren ugró helyzetben hátulsó lábain álló fehér egyszarvú; fölötte arany nap ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából szintén a leirt egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék ^[1042]*.
Koich Estim és Sándor 1812-ben a Ludovicea intézetre ötszáz forintot adtak ^[1043]*.

Kois család.

Kois vagy Koys család Trencsin megyében székel.
Miklós 1630-ban hirdetteté ki nemességét, 1660–1666-ban Mikusóczon lakott a család.
1741-ben Ádám és György; – 1748-ban pedig idősb és ifj. István, id. és ifj. János, Kristóf, András és Tamás ugyanott laknak a nemesi lajstromok szerint.
1768-ban Mikusóczon emlitetnek id. és ifj. János, István, György, fiával Jánossal; Kristóf fiával Györgygyel; András és Tamás fiával Istvánnal. – Pruszkán lakott Tamás.
1803-ban Mikusóczon György fiaival Andrással és Jánossal, János három fiával Györgygyel, Istvánnal és Andrással; – Pál, István fiaival Jánossal, Istvánnal és Andrással; és másik András s még tizenegy férfi ivadék.
1837-ben már Mikusóczon 33 férfi tagot számlált a család, Pruszkán hármat ^[1044]*.

Kókay család.

Létezett a XV. században. Egyik leánytagja Maczonkai László neje, leányának fiusitásáról hamis oklevelet szerzett ^[1045]*.
Valószinűleg e család eldődei közűl való Kókay Lőrincz, ki1254-ben kapta adományban Kovácsit ^[1046]*.
Kókay Márton 1705–1709-ben Nógrád megyében a szabadosok osztályából való, Rákóczynak egyik ezredese.
Gömör megyében ily nevü család a nemesség sorában áll ^[1047]*.

Kokovay család.

Nógrád megyében a század első felében közűlök Kokovay József megyei számvevő 1832-ben birt és lakott P.-Szántón.
Czimere a paizs kék mezejében hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával két nyilat tartva; ugyan ilyen emelkedik ki a paizsfölötti sisak koronájából is.

Kolacsányi család.

L. Kolecsányi cs.

Kolacskovszky család.

Szepes vármegye nemes családainak sorában áll.

Kolbányi család.

Gömör megye nemessége között emlitetik ^[1048]*.

Kolakovszky család.

Kolakovszky József 1797-ben dec. 1-én Bécsben kelt czimeres levélben I. Ferencz király által nemesitetett meg, és azt Krassó megyében 1798-ki május 30-án kihirdetteté ^[1049]*. Ugyan ő azon megyének al-ügyésze volt. Jelenleg azonban e család Krassóban nem létezik.
Czimere négy részre osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály balról jobbra rézsutosan húzott vonal által arany és vörös udvarra oszlik, és benne egy grif áll, mely fele testével az egyik, másik felével a másik udvarban foglal helyet, első jobb lábával kivont kardot tartva, és fele testrésze az udvar szinével ellenkezőleg van szinezve; a 2- és 3-ik osztály kék udvarában ezüst szekértengely négy kerekével látható. A paizsfölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, szintén kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[1050]*.

Kolecsányi család. (Nagy- és kis-kolecsányi.)

Trencsin megyei nemes család. 1690–1697-ben Puchón székelt Pál ^[1051]*; 1733-ban Nagy-Kolacsinban és Borcsánban Mihály, Gábor, László, Ferencz, Mihály, János; Kis-Kolacsinban pedig id. és ifj. István, Miklós, András és Imre, kik mindnyájan 1736-ban igazolák nemességüket.
1748-ban Kis-Kolacsinban laktak idősb és ifj. János, id. és ifj. András, id. és ifj. István, és Miklósnak utódai.
1768-ban a nemesi összeirás Kis-Kolacsinban emliti Miklósnak örököseit Pált, Jánost és Imrét, és ez utóbbinak fiait Jánost és Györgyöt. – Jánosnak örökösei Sámuel, Miklós és János; továbbá András két fiával Jánossal és Andrással, valamint István és fiai István.
1803-ban Kis-Kolacsinban Sámuel és Miklós, ez utóbbinak öt fia: János, András, Márton, György és Ádám; azután János vulgo Jelka, és másik János, kinek fiai János és András, – végre István hasonnevü fiával, és unokájával.
1837-ben Kis-Kolacsinban húsz férfi tagot számitott a család ^[1052]*.
A följebbiek szerint két ágon igy áll a családfa:

János 1748.; Sámuel 1768.; Miklós. 1768.; János.; János. 1803.; András.; Márton.; György.; Ádám.;

A másik ág igy sarjadzott:

Miklós 1748.; Pál. 1768.; János.; Imre. 1768.; János. 1768.; György. 1768.;

Kolecsányi Ferencz Nógrád megyében Szirákon lakozó, Trencsin vármegyétől 1730-ki aug. 30-án nyert nemesi bizonyitványával Nógrád megye előtt 1734-ben igazolá nemességét. Ugyan ő 1755-ki nemesi összeirásban Kalocsányi néven fordul elő.

Kolenda család.

Trencsin megyében az 1728-ki nemesi összeirás szerint élt Adamóczon, Biróczon.

Koliadesz család.

Koliadesz József 1662-ben Trencsin megyében hirdetteté ki a Koliadesz család részére kiadott czimeres nemeslevelet.

Kollár család. (Keresztényi.)

Soprony megye nemes családja. Kollár Ádám-Ferencz Trencsin megyében Tarchován született 1723-ban. Bécsben császári könyvtárnok és császári tanácsos lett, és Mária-Teréziától Soprony megyei Keresztény helységet nyeré. Nevezetes munkája főleg a magyar egyházi jog köréből való. Meghalt 1783-ki jul. 10-én ^[1053]*
Utánna egyik unokája Ferencz, ki 1845-ben Soprony megye főszolgabirája volt, birja a helységet.

Kollár család. (Felső-őri.)

Egyike azon hatvannyolcz családnak, melyek 1582-ben vasmegyei Felső-Őr helységre kir. adományt nyertek. Lásd Zámbó család.
Komárom megyében szintén van Kollár nevü nemes család.

Kollát család.

Kollát Albert 1712-ben III. Károly király által czimeres levélben nemesittetett meg ^[1054]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld dombon két kiterjesztett sas szárny között három arany kalász a paizsfölötti sisak koronájából szintén két kiterjesztett fekete sas-szárny között a három aranykalász látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Ily nevű család létezik Gömör és Szatmár vármegyében. Ez utóbbi megyében birtokos e század elején Sályi helységben ^[1055]*.

Koller család. (Nagy-mányai.)

E család Tirólból származott I. Ferdinand alatt Ausztriába, és innen Magyarországba, hol Koller János-Kristóf mint királyi biztos az uralkodó ház iránt tanusitott hivségeért, és egyéb érdemeiért 1633-ki dec. 12-én II. Ferdinand királytól czimeres nemeslevelet nyert; mely nemeslevél Soprony megyének 1635-ki évben szent Ferencz napja után legközelebb eső második férián Uj-Kéren tartott közgyülésében kihirdettetett. Utóbb a család III. Károly király alatt tanusitott hűségeért Bars megyében fekvő nagy-mányai jószágot nyerte adományban.
Koller Ferencz Xavér udvari tanácsos 1752-ki mart. 16-án báróságra emeltetett. Már ifju korában jeles tudományossága által tünteté ki magát, s többek közt egy történelmi művet is irt latin nyelven, melyet az uralkodó fenségnek ajánlott ^[1056]*. Nejétől aranyos-maróti Paluska Juliannától ^[1057]* több leánya és két fia maradt: az egyik fia ismét Ferencz Xav. 1762–1765-ig kir. személynök, egyszersmind Bars vármegye főispánja, utóbb val. belső titkos tanácsos, és sz. István rend közép keresztese, első nejével egy gyermeket nemzett, ki még kiskorában kimult, második neje Rosenberg herczegnő magtalan volt; ekkép gyermek hiányában nagybátyjának Koller János-József udvari tanácsosnak fiát Jánost akará örökbe fogadni, azonban ez gyermekétől elválni nem akart, és igy azután nővére fiát báró Malonyay nep. Jánost királyi beleegyezéssel fiául és örököseül fogadá, mely szerint női-ágra ment át a nagy-mányai jószág is, hol diszes templomot épitetett, és ott el is temettetett. Benne a bárói ág kihalt. Testvére Ignácz 1762–1773-ig veszprémi püspök volt. Ő épiteté fel a püspöki lakot, igazitattá a templomot, alapitá az árvaházat, és épitette a nagyszerű viz-vezetéket. Ennek halálával a nagy-mányai ág elenyészett.
A nemességi ágból ^[1058]* Antal 1760-ban a dunántúli kerületi tábla ülnöke, mint nyug. udv. tanácsos halt meg. Fia kettő maradt: József a tudós pécsi nagyprépost, ki mint ötvenhét éves kanonok, kora 87. évében halt meg 1832-ben Pécsett. Több tudós társ. tagja volt és tizenkét nemes tanuló ifjúra ösztöndijjat alapitott, minden vagyonát szent czélokra hagyományozván. Testvér öcscse János a magyar testőrségnél szolgált, azonban korán szemevilágát vesztvén, mint kapitány halt meg pozsonymegyei Szomolányban.
Antalnak testvére János-József (1760–1770-ben) magyar kir. udv. kincstári tanácsos, egyszersmind a magyar-óvári császári családi jószág igazgatója, és Pöstyén mellett fekvő Drahóczi birtok tulajdonosa, M.-Terézia király-asszonynál különös kegyben állott, annyira, hogy ez által betegségében és vakságában Pozsonyban saját házában személyesen is meglátogattatott. Mint királyi biztos 22-szer működött, meghalt 1781-ben Pozsonyban és a kapuczinus barátoknál eltemettetett. Fia kettő maradt: János és Antal; az előbbi tizenkilencz megye táblabirája 1842-ben halt meg Nagyszombatban örökösök nélkül. A második: Antal, a nagyszombati ker. tábla ülnöke meghalt 1824–ben. Ennek fia Imre Pozsonyban mint cs. kir. fő törvényszéki iktató 1853-ban mult ki, és Szomolányban a családi sirboltban eltakaritatott. Ennek gyermekei: Gyula jelenleg (1860.) a Trencsin megyei cs. k. törvényszéknél tanácsos, és Izabella, vaszójai Schercz József pozsonyi cs. kir. járás főbiró neje.

A nagy-mányai Koller család nemesi czimere ^[1059]* – mint itt a metszvény ábrázolja – egy jobbra dőlt paizs, négyfelé osztva, az 1-ső osztály kék udvarában zöld téren egy fekete ló ágaskodik, a 2-ik osztály vörös mezejében kettős farkú arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont pallóst tartva; a 3-ik osztály ezüst udvarában három kinyílott piros rózsafej látszik; a 4-ik osztály kék udvarában balról jobbra húzott két arany csíkolat látható. A paizs baloldali szögletén álló sisak koronáján fekete ló nyargal, kétfelől két elefánt-ormány között, melyekből a jobboldali vizirányosan félig ezüst, félig vörüs, a másoldali félig arany, félig kék, a jobboldaliból egymás alatt párhuzamosan kék, arany, kék, a baloldaliból vöröskék, vörös strucztoll nyúlik ki. A paizs sisakjáról a takaró jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A bárói czimer megbővitetvén, következő: a paizs, mely arany négyszegű gombokkal kirakott fekete rámában áll, öt részre oszlik, úgy hogy az alsó közepső udvar gúla gyanánt ékeli magát a másik kettő közé; ezenkivül a paizs közepét egy kisebb paizs foglalja el, a család ősi czimerével, mely arany mezőben egy fekete ágaskodó lovat mutat. A czimerpaizs 1. osztályának vörös udvarában hármas zöld halom tetejéből koronából kinyuló ezüst kettőskereszt emelkedik ki; a 2. osztály kék mezejében kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 3-ik osztály kék udvarának közepén fehér folyam hullámzik, és alatta s fölötte fehér sziklahegyek emelkednek; a 4-ik osztály arany udvarában jobbról balra rézsutosan két kék csíkolat látható; az 5-ik gúla alakú legalsó osztály ezüst mezejében három piros rózsafej piroslik. A paizst bárói korona födi, és azon három koronás sisak áll, a jobboldaliból a leirt oroszlán nyúlik ki, kardot tartva, a baloldaliból fekete sas-szárny emelkedik ki, és azon a 4-ik osztály csíkolatai látszanak; a közepső sisak koronájából a fekete ló ágaskodik, két elefánt-ormány között, melyek a nemesi czimeren levőtől csak annyiban különböznek szinre nézve, hogy a mi ott kék, itt fekete szint mutat; hasonlóan itt a sisaktakaró bal oldala is arany-fekete, a jobb oldali ezüst-vörös. A paizst jobbról oroszlán, balról tigris tartja telamonok gyanánt.

Koller család. (Kollerfi.)

Ezen előnévvel czimeres nemeslevelet nyert József, ki az erdélyi főkormányszéknél 1815. körűl számvevő volt; fia Vilmos ugyanott szám-tanácsnok, meghalt 1836-ban. Özvegye Beringer Teréz, fiai József, ki előbb kir. kincstár tanácsi gyakornok, utóbb Kolosvár városi rendőr hivatalnok, meghalt 1849-ben. János mint nemzetőr 1848-ban Szamosujvárnál esett el; Mihály jelenleg Kolosvár városi tanácsnok ^[1060]*.

Kollonitz család. (Kollegrádi, gróf.)

E család Horvátországból eredt, és ott már a XIII. században birta Kollegrad-ot, honnan előnevét vevé. A XV. század elején a török pusztitások elől a stajer és osztrák tartományokba huzódtak, hol 1583-ban az uri rendbe (Herrenstand) vétettek föl, 1598-ban pedig és 1604-ben Magyarországban is megnyerték a honfiusitást, melyet az 1608-ki és 1618-ki országgyülés törvényczikkbe iktatott.
I. Siegried, ki 1529-ben Bécs védelmében vett részt, hadi érdemeiért másodszor nyeré a lovagi rendet. V. Károly császárt és I. Ferdinandot mint udv. kamarása szolgálta, és negyven évig mint alsóausztriai hadi tanácsos működött. Meghalt 1555-ben Bécsben. Fiai és unoka-öcscsei 1583. sept. 1-én birodalmi báróságra emeltettek.
Már a grófságot ágak szerint különböző időkben nyerék.
A báróvá lett Ádám fiai: Otto-Gotfried cs. kir. kamarás, és ausztriai belső titkos tanácsos, és Rázmány német rendi lovag 1637-ki jan. 12-én emeltettek grófságra.
Ernest ezredes és komáromi várkapitány, valamint testvérének János-Györgynek gyermekei 1638-ki dec. 3-án nyerték a grófságot.
A család leszármazása következő: ^[1061]*
I. tábla.

Miklós 1400. (Krusith Anna); János 1420. Stajerba költöz (Gregorich Anna); Márton Salenauban temetve. (1. Gregorianich Erzse. 2. Gáll Bora); 1-től Péter.; Mária (Keglevich N.); 2-tól Dániel (Libisvald Anna); Márton.; Marusch (Herberstorf Ulrik neje); György Burgschleinicz épitője (Rottall Bora); I. Siegfried † 1555 (lothringi Orsonau Janka); Gábor (1. Gayer Magdolna 2. Schiffer Krisztina), János ezredes és tanácsos † 1640.; György báró 1583. (Neuhaus Marusch); Anna (1. Wogt Jakab. 2. Pötting Leopold. 3. Lamberg János); György-Siegf. báró 1583. (Fuchs Bora); Folyt. II. táblán.; Erzse (Burgstall Kristóf); Ferdinand 1560. tanács. (1. Teubenegg Mária. 2. Wagensberg Borbála); Johanna (2. Herberstein N.); Ádám báró 1683. szádvári kapit. (Schadel Johanna); György egri kapit. (Zerotin Antonia); Sigfried Esztergamban lovas százados.; Eszter apáczafőnök Gössben.; Otto Gotfried gróf 1638. † 1664 (Turn Zsófia); György-Godfrid (Stuberg Erzse).; Johanna (Otto-Sigefr.); Mária Constantia; Anna Rozina.; Rázmány gróf 1637. német r. vitéze. † 1640.; János-Bert. tokaji kapit. kassai táborn. † 1587. (1. Rechenberg Ilona. 2. Rueber Mária);

II. tábla.

György-Sigfried, ki az I. táblán. báró 1583. (Fuchs Bora); Frneszt gróf 1638. magyar indig. (1. Gondesdorf Sabina. 2. Kuefstain Erzse); György-Vilm. kamarai tan. (Werdenberg Czeczilia); M.-Teréz (Haller Ádám); Johanna-F. (Kuefstain Leopold) Hannibal alezredes; János-Ernő kapit.; Leopold sz. 1631. † 1707. bibornok eszterg. érsek.; Ferdinand komáromi kapitány † 1611.; János-György gróf 1638. (Urczeszovszky Ludmilla); Ulrik (1. Trautmansdorf Sidonia. 2. Windischgrätz Éva); 1-től Janka-Erzse (b. Zay N.); Sidonia.; 2-tól Anna Kata (Geymann Ernő); M.-Polex. (b. Zay Lőrincz); b. Zay László.; M.-Eleonora (Heger Fer.) Ádám hadvezér (Czobor Krisztina) J.-Zsigmond^[1062]* lov. ezr.; J.-Zsigmond 1722. bécsi érsek bibornok †; Leopold karmelita. †; János-Ernő elesett Siklósnál.; György-Ferd. százados. †; A.-Mária. †; Henrik-Kár. alezredes (Meggau M.-Ilona), János (Aspermonth Ernesztina) János-Henrik kamarás (Waldstein M.-Erzse); M.-Eleonora sz. 1712. † 1759. (b. Zay László); Folyt. III. táblán.; Ádám. †; M.-Erzsébet.; György-Siegfr. † 1646.; Keresztély-Ferd. (Kajnach Jacobina); Ludmilla-M. (1. Osztrosith Miklós. 2. Zay Andr.); Ehreich-Siegfr. † 1659.; György-Siegfr. zászlótartó.; II. Siegfried érsekujvári kapitány m. kir. főlovász m. (1. Perényi Zsófia. 2. Saurau Mária); Károly ezredes 1577.;

III. tábla.

B. Zay László, ki a II. táblán. sz. 1705. † 1780. 1722. adoptált gróf Kollonitz (1. gr. Kollonitz M.-Eleonora 2. gr. Hamilton Valburga); Első hitvesétől 11 gyermeke, kik mind kihaltak, lásd itt alább *) jegy alatt.; 2-dik nejétől Maximilian sz. 1761. † 1827. cs. kir. kamarás altábornagy m. testőr kapit. (gr. Haugwitz) Katalina sz. 1771. † 1827.; II. Maximilian sz. 1799. jan. 8. (gudenai báró Vorst Augusta sz. 1801. jun. 3.); III. Maximilian sz. 1822. april 7. † 1824. april 23.; Karolina sz. 1823. nov. 16.; Ottilia sz. 1826. mart. 18.; Erzse sz. 1828. nov. 30.; Paulina sz. 1830. jun. 28.; László sz. 1833. jul. 12. (gr. Podstatzky Lichtenstein Adalberta).; Klementine sz. 1842. jan. 4.

1.Maria-Francisca szül. 1729. † 1766. gr. Falkenhayn Miklósné. – 2. Károly-József cs. k. kam. és táborn. sz. 1730. † 1804. gr. Cavriani Friderika nejétől fia László volt, de elhalt. – 3. M.-Erzsébet sz. 1732. † 1754. gr. Thun János-Józsefné. – 4. M.-Terézia sz. 1733. † 1802. gr. Wrbna Eugen-Venczelné. – 5. Zsigmond cs. k. kam. és tábornok, sz. 1734. † 1784. Neje gr. Morzin Aloyzia. – 6. László kalocsai érsek szül. 1736. † 1817. – 7. M.-Eleonora sz. 1737. † 1807. gr. Abensberg és Traun Ferencz neje. – 8. József cs. k. kam. és tábornok, szül. 1740. † 1799. – 9. Henrik sz. 1742. † 1746. – 10. Maria-Anna szül. 1744. † 1802. gróf Schafgotsch Antal-Gothard neje. – 11. Maria-Antonia szül. 1746. † 1771. gróf Kottulinszky Ferencz neje ^[1063]*
Visszatekintve az I. táblázatra, látjuk, hogy I. János fiának Mártonnak ága hamar kihalt; míg a másik fiának Györgynek ága mindinkább terjedt.
György épité Burgschleinitz várát Stájerországban. Fia I. Siegfried V. Károly császár és I. Ferdinand kamarása volt. Eltemettetett Bécsben sz. Mihály templomába. Fiai közűl
Janos-Bertalan Miksa és Rudolf királyok alatt tokaji kapitány, utóbb kassai országos főkapitány. Meghalt Kassán 1587-ben. Két nejétől sem maradtak gyermekei.
György-Siegfried báró, Fraknó és Kis-Marton kapitánya, eltemettetett Judenspojgenben Ausztriában. Ennek fiai
Ernő, ki gróf lett, ezredes volt, és 1634-ben halván meg, Bécsben temettetett. Testvére
Gr. Ferdinand Komárom várparancsnoka volt. Meghalt 1611-ben, és Prágában temettetett.
Gr. János-György Judenspojgenben temettetett el. Fiai a II. táblán láthatók.
I. Ferdinandnak fiai közűl Ádám szádvári kapitány volt; ennek egyik fia György egri kapitány, Siegried Esztergam várában lovasság századosa.
Gróf Rázmán (Erasmus) a német vitézi rend commendatora Lajbachban, hol 1640-ben meghalván eltemettetett.
Gr. Otto-Godfried III. Ferdinand alatt belső tit. tanácsos, majoratust alapita családja részére. Meghalt 1664-ben és Gréczben temettett el. Unokáiban kihalt.
Emlitett gróf Ernő is fiaiban és unokáiban kihalt, fiai közűl megemlitendő
Leopold a bibornok és 1695–1707. esztergami érsek, a magyar állami intézményeknek és protestantismusnak egyik legnagyobb ellensége ^[1064]*.
A II. táblázatot II. Siegfried inditja meg, ki előbb érsekujvári kapitány, majd kir. fő lovászmester volt. Meghalt 1623-ban. Két nejétől 1. Perényi Zsófia és 2. Saurau Máriától több gyermekei maradtak, ezek közűl Ulrik, és Henrik ága élt legtovább.
Azonban Henrik ága, miután kis unokája Ádám a Czobor ezredbeli alezredes – ki Losensteint pisztolyával végzé ki ^[1065]*, magnélkül meghalt, csak egy leányban gróf Eleonorában báró Zay László cs. k. kam. és belső tit. tanácsos nejében állott fen. Ulriknak utódai is mind elhalván, János-Zsigmond (szül. 1677. † 1751.) 1716-tól bécsi érsek és 1727-től bibornok ^[1066]* emlitett báró Zay Lászlót, kinek anyja is már Kollonitz leány: Kollonitz Polexina volt, 1722-ben adoptálta, melynél fogva báró Zay László a protestans hitről katholikussá lön, a gróf Kollonitz nevet vevé föl, és minden Kollonitzféle majoratus és egyéb uradalmak reá szállottak; előbbi családi czimzeteiből csupán csak a „Zay-Ugrócznak örököse“ czimet tartván meg.
Igy halván ki a kollegrádi Kollonich család, mely 1715-ben még gróf Ádámban magyar koronaőrt is mutatott fel ^[1067]*, – uj sarjadzást eme család a báró Zay ágon nyert, és ámbár Zay Lászlónak első nejétől gr. Kollonitz Eleonorától nemzett tizenegy gyermeke magtalan mult ki, második nejétől származott fia I. Maximilian cs. kir. kam. M.-Terézia lovagrend kis ker. vitéze, altábornagy, és m. kir. testőr kapitány utódaiban, mint a III. táblázat mutatja, a család mostanáig virágzik.
A kollegrádi gróf Kollonitz család czimere egy, függőlegesen kétszer, és vizirányosan egyszer, és igy hat udvarra osztott paizs. Az 1-ső és 6-ik osztály vörös udvarában egy jobbról balra rézsútosan vont fehér szelemen, melyből három fehér tengeri-levél (Seeblätter) nyúlik ki. A 2-ik osztály fekete udvarában egy három szegletü hegyével felfelé álló fehér mű-kő látszik. A 3-ik és 4-ik osztáyl vörös udvarában természetes szinű hiuz ágaskodik. Az 5-ik osztály vörös udvarában arany hal-borda látszik. A paizs közepét egy keresztvágással négyfelé osztott kisebb grófi-koronás paizs foglalja el, melynek 1- és 4-ik osztálya fehér udvarában barna farkas ágaskodik; a 2- és 3-ik osztály vörös udvarában egy-egy arany kerék, nyolcz küllővel látható. A nagy czimerpaizs fölött kilencz ezüst gombos arany grófi korona áll, és a fölött öt arany sisak arany koronákkal födve látható; jobb oldalról kezdve az 1-ső sisak koronájából egy fehér vadász kutya nyúlik ki, vörös nyelvét kiöltve; a 2-ik sisak koronájából öt vörös strucztol leng, és az előtérben az arany halborda áll; a 3-ik sisak koronájából két egymásra helyezett kiterjesztett vörös sas-szárny emelkedik ki, az előtérben levőnek közepén az arany kerék ragyog; a 4-ik sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny emelkedik, az egyik vizirányosan félig vörös, félig ezüst, a másik ellenkezőleg félig ezüst, félig vörös; a két szárny között a paizsbelihez hasonló farkas emelkedik ki; az 5-ik sisak koronájából hiúz nyúlik ki. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-vörös ^[1068]*.

Kolonyi család.

A trencsinmegyei nemesi lajstromok szerint 1688-ban Zolnán székelt ily nevü család ^[1069]*.

Kolos család. (Némai †.)

Komárom megye egyik kihalt ős családa, melynek ismert törzse szent-viti Kolos, (Kolos de sancto Vite) kir. lovász mester volt ^[1070]*. Ennek fia Jakab mester atyja nevéről öröklé a Kolos nevet, 1369-ben Komárom megyei Bana és Árpa helységekre uj királyi adományt nyert.
A XV. század végén 1480-ban élt a családból Kolos László, ki már ekkor Ács helységét is birta ^[1071]*. Miután nem csak Hathalmot, de Néma helységet is birtokába vevé a család, Némáról irá előnevét, és e helység meg a családtól nyeré Kolos-Néma nevét.
Nevezett László 1493-ban tétetett visegrádi kapitánynyá, a midőn Szapolyai István nádor és Bakács Tamás püspöknek irásban kötelezé magát, hogy a várban őrzött koronát az ő hirük nélkül senkinek ki nem adandja ^[1072]*.
Ezen Lászlótól a család kihalásáig következőleg sarjadzott le a nemzedékrend: ^[1073]*

László 1493. visegrádi kapitány; II. László; Anna (sávolyi Jósa István); Ambrus (Orsolya) János † 1567. tájt.; Kata (Alföldy Tamás); Erzse (Hathalmy György).; Bora (Perneszy Zsigm.); Jakab.; Orsolya (Csábi Mihály); Sára (Décsy Boldizs.) Bora (1. Sitkey Andr. 2. Poky Gáspár);

János, ki még 1560-ban Komárom megyei Ekecs helység iránt Bakó Péter és Ferencz ellen tiltakozást tett ^[1074]* magnélkül halt el, benne a Kolos család sirba szállt. Az ő magvaszakadtán 1567-ben Thúry György a Kiskeszi helységbeli és Andrásfalvi pusztabeli birtokba adomány mellett iktattatott be ^[1075]*.

Kolosváry család. (Máskép Saltzer).

E családnak, mely Trencsin megyében a XV. században tünik fel, eredete és oda származása homályban rejlik ugyan, de a történelmi viszonyok összevetéséből még is Erdélyből történt származására némileg alapos következtetést vonhatunk, ha visszaemlékezünk V. László király 1454-ik évi azon rendeletére, melynél fogva Hunyadi János akkor az ország főkapitánya oda utasitatott, hogy a vágvölgyi várakat őrséggel és várnagyokkal lássa el; és igy fölszerelve e várakat a királyi kézre való átadásra elkészitse. E czélra Hunyadi valószinűleg több erdélyi családot is felhasznált, és igy kerülhetett eme vidékre a Kolosváry család. Legalább annyi bizonyos, hogy ez időben találjuk e családot a vágvölgyi váraknál feltünni, névszerint pedig Kolosváry Lőrinczet, ki 1455-ben már mint Trencsin vára várnagya, 1463-ban pedig mint zabláthi birtokos is előfordul. 1482-ben (in vigilia nativitatis Domini) Mátyás király a Kolosváry családot, névszerint Lőrinczet és Mátyást mint sz. kir. Trencsin városa polgárait a zabláthi birtokba beiktattatni rendeli. E két testvér az előbb emlitett Lőrincznek fia lehetett, minthogy ama 1455-ben élt I. Lőrincz, azon II. Lőrinczczel, ki 1500-ban s az utána következő években mint Trencsin és Bajmócz várak várnagya fordul elő, és csak 1525-ben mint már Trencsin megyei alispán halt meg, a kor-távolság miatt egy személy nem lehetett.
A fölebb idézett Mátyás királyféle adomány-levélben Lőrincz és Mátyás testvérek egyenesen Kolosváry-aknak (de Kolosvár) neveztetnek minden melléknév nélkül. Igy fordul elő ismét Lőrincz (de csak egyedül maga) 1482-ben az ugróczi birtokszerzési oklevélben is, pusztán Kolosváry névvel; sőt igy találjuk Lőrinczet még 1487-ben is Trencsin sz. kir. város levéltári okmányában nevezetesen Orell (Ölvey) Vitus kegyes alapitványában egyedül Kolosvárynak irva.
Mikép történt, hogy későbbi időkben nevezetesen már 1401-ben s az az után következőkben Lőrinczet Saltzer, Saltzher Solár, Záblátszky, Hrussóy, Hrusovszky-nak, sőt Trenchinyi-nek is találjuk neveztetni, iratni, sőt magok által is magukat igy irni; – azt későbbi hivataluk vagy foglalkozásuk, és birtokaik, sőt székhelyük ismeretéből lehet leghelyesebben megfejteni. És pedig a Saltzer, Saltzher, Solár természetes elnevezés onnan származhatott, minthogy a trencséni várnagyság, melyet Lőrincz a bajmóczi és brodárféle (Morva országban) várnagyságokkal együtt viselt, össze volt kötve a kamarai só egyedárússága, és e kincstári jövedelem kezelése is, melynél fogva a nép által méltán Saltzer stb.-nek neveztethetett, és főleg e néven ismertethetett, mely tekintet Lőrinczet arra birhatta, hogy maga is e nevet használja. Igy van ő aláirva nevezetesen azon nyugtatványban, melyet 1500-ban mint trencséni és bajmóczi várnagy bizonyos adósság letisztázása iránt Bánffy Jánosnak ad ^[1076]*. 1491-ben ezen Lőrincz Zamaróczy Imrétől egy Zamardféle curiát szerzett meg, és ezen a nyitrai káptalan előtt tett örök felvalló levélben „Laurentius Zolár de Kolosvár“-nak neveztetett. A mint később 1492-ben szent Borbála szűz és vértanu napján ezen zamárdi curiára királyi adomány-levelet nyert, ebben meg már Zolár máskép Hrusovszky Lőrincznek neveztetik. 1494-ben ismét Trencsinben házát Nemeskynyi Györgynek eladván, ezen okmányban Saltzár Lőrincznek iratik. Hasonlóan fordul elő egy másik ugyan ekkor ns Rozsony Kelemennek és Lászlónak ugyan Trencsinben egy másik eladott háza iránti szerződésben is; sőt ugyanott egy harmadik házát is eladván Czrmanszky Tamásnak, már ebben meg „zábláthy Saltzer Lőrincznek“ iratik neve. Mint Trencsin megyei alipsán többnyire Zábláthy és Záblátszkinak irta magát nevezett Kolosváry Lőrincz, és ama néven jő elő a trencsinmegyei alispánok névsorában is 1491–1525-ig. Még egy negyedik házát is Trencsinben 1512-ben Kuncz Vencziszló rokonának adományozván, ebben már egyedül Zábláthy Lőrincz névvel neveztetik. Azonban még itt sem volt még megállapodás a nevezetben; végre még Ugróczinak is nevezé magát. Igy sz. Szaniszló napján Ribár helységbeli birtokát testvére Mátyás fiainak Jakabnak és Jánosnak ajándékozván, már ittan Zábláthy és Ugróczy Lőrincznek nevezé magát.
Mily hatalomra emelkedett és mennyi birtokot szerze Kolosváry Lőrincz, mutatja azon három rendbeli, trencséni, bajmóczi és brodai várak várnagysága. Birtokai kiterjedését mutatják Trencsin sz. kir. városbeli házain kivül az 1463-ban a zábláthi, 1481-ben a hrussói, 1482-ben az ugróczi, 1492-ben ismét a zábláthi birtokszerzemények. 1504-ben Sárkány Ambrustól szerzé Gencsicz, Sitva, Keresztúr, Posztetna, és Lehota helységbeli birtokait. Meghalt 1525-ben az ugróczi várban.
A Trencsényi nevet leginkább a Kolosváry leányoknál találjuk; igy Zsófiánál, ki 1491-ben ákosházi Sárkány Ambrusnak, – és Annánál, ki Kosztka Miklósnak volt neje. – A Kaziwoda név pedig csak Kolosváry Lőrincznek Jeromos fiától származott Mátyás unokájánál vehető észre; ki is e név alatt Trencsin városa levéltári okmányaiban többször eléfordul.
Ezen följebb nevezett Mátyás Trencsin sz. kir. város tanácsnoka, és harminczados volt; és birt Trencsin városban egy házat, melyet 1591-ben Birovszky Sámueltől, Miklóstól és Annától vett meg. Testvére Mihály 1563- és 1577-ben mint zábláthi és hrussói birtokos fordul elő.
Kolosváry Lőrincznek egyenes férfi ivadéka kihalt a harmadik ízen, és csak nő ágon unokájában Margitban állott fen. Ezen Margit hornspicki és szvetlovai Szvetlovszky Pál-Stielfriedhez menvén férjhez, mintegy fiusitva Saltzer név alatt folytattatott tovább a családi leszármazás, miután Schellendorf-Szvetlovszky gyermekei nem az atya, hanem anyjok neve után Saltzer néven neveztettek; és e néven még azután négy ízen át élt a család.
A Kolosváry családnak Trencsin városában leélt szerepéhez még hozzá adhatjuk azon adatokat, hogy még 1600-ig különféle nevek alatt több házat birtokoltak; azonban az 1600-ik év után már egynek neve sem jő elő a város jegyzőkönyveiben s ház-lajstromaiban.
A Trencsin városi kriptában is több Kolosváry családbeli találta földi maradványainak nyugalmát. Ide temettettek a következők: 1690. april. 30-án Erzsébet özvegy Kolosváryné. – 1704-ki jul. 28-án Kolosváry Istvánnak fia Ferencz. – 1705. april. 3-án Ferencz Kolosváry Istvánnak testvére.
Melyik Kolosváry családból származhatott azon Kolosváry Pál, ki 1726-ban mint jesuita a „Curia Judicum Regni Hungariae virtutibus et meritis illustris“ czimű munkában mint bölcsészeti tudor fordul elő? – nem tudhatni.
A zábláthi Kolosváryak, vagyis Saltzerek, Hrussovszky-ak, és Záblátszky-ak czimere egy függőlegesen kétfelé osztott paizs; a jobboldali udvart rézsutosan egy széles szelemen (fascia) osztja kétfelé, és azon három rózsa látható, a szelemen fölött és alatt hatszögletü csillag ragyog; a baloldali udvarban egy hátra felkondorított farkú oroszlán ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között szintén egy hatszögletű csillag szemlélhető ^[1077]*.
A család leszármazási kimutatása ez:

Kolosváry Lőrincz Trencsényi várnagy † 1525. (Tőkés-ujfalvi Margit); Saltzer Mátyás 1487. †; Saltzer György; János 1499. (Schellendorf Anna); Saltzer Márton 1491. †; Zsófia (Sárkány Ambrus) Jeromos (Korlátkőy Borbála); János † 1559. (1. lévai Cseh Fruzsina. 2. Majthényi Anna. 3. Podmaniczky Anna); Mátyás Kaziwoda 1588. (Franta A.-Maria); Mihály †; Gáspár.; Mártha (bessei Farkas Ignácz); Lőrincz †; Margit 1542. (Schellendorf Burián Pál-Stielfrid Hornspick és Szvetlov ura); Saltzer János; György; János 1702.; Mária (Balogh Mih.); Anna (1. Ocskay Ján. 2. Spáczay Péter); Ferencz.; Mihály; Saltzer Mihály; János; Mihály.; Zsuzsa (Sandrik Pál); Jusztina (Gellér János) Zsigmond; Mária (Bossány Mihály); Kata (Bossány György).; Jusztina (Chery István); Anna (Beznák János); Borbála (Lubomirszky Szaniszló); Anna (Kosztka Miklós); Julia (Forgách Miklós); Márta (Turóczy Miklós); Márta (Nyáry Lőrincz);

A másik ág, mely Kolosváry Lőrinczczel testvérétől Mátyástól szakadt le, és mely ág leginkább megtartá a Kolosváry nevezetet, következő:

Kolosváry Mátyás a belei birtokot szerzi 1487.; Jakab 1535. ribári birtokot elzálogit.; János. 1525. Ribáron.;

Ezek egyikétől, ki ugylátszik Nagyváthyné özvegyet vett nőül, származott Kolosváry Miklós, ki 1590-ben törökfogságban volt; ennek anyúl testvére Nagyváthy Pál. Kolosváry Miklósnak gyermekei István 1670-ki máj. 25-én bérmáltatik, K. Ignácz bérmáltatik 1672. junius 7-én, s végre Mihály. Nevezett Istvánnak fiai István meghalt 1705-ben, és Ferencz.

Kolosvári család.

Erdélyi család, mely néven Kolosvári Bálint a németországi akademiákon tanult, Wittenbergben Melanchton Fülöp hallgatója volt; 1555-ben Torda város ref. lelkésze. ^[1078]*
Kolosvári János deák (litteratus) 1610-ben Báthori Gábor fejedelemsége korában élt ^[1079]*, előbb fiscalis director ^[1080]*.
Kolosvári Pál orvos és kolosvári tanár s lelkész, a belga akademiákon tanult, meghalt 1720-ban. Ő tartatik azon magyarul és latinul irt Katekizmus szerzőjének, melyet az unitariusok használnak.
Jelenben e néven Erdélyben János birtokos Küküllő megyében, Sándor Torda megyében, Kolosban Pál, Gergely és Druzsianna; azonban leszármazási fájuk, és egymáshozi vérséges viszonyuk ismeretlen.

Kolosváry család.

Ugocsa vármegye nemes családa, azon megyében Gődényházán e század elején Kolosváry Zsigmond és Ferencz közbirtokosok. ^[1081]*.
Zemplin megyében szintén a nemesség sorában áll a Kolosváry család ^[1082]*.
Fejér megyében Kolosváry Sándor 1840–1843-ban számvevő.
Moson vármegyében Kolosváry Sándor 1840-ben esküdt.

Kolossy család. (Mező-madarasi.)

Erdélyi család, melyből István 1846-ban cs. kir. határezredbeli hadnagy.

Kolossy család. (Cseleji.)

Borsod, Szabolcs, Zemplin vármegye nemes családa.
Kolossy János 1719-ben sept. 23-án III. Károly királytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[1083]*. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló, vörös mezű magyar vitéz, prémkalpagjából annak vörös teteje csüng ki, derekán kék öv, lábain sárga csizma van; jobb kezével kivont kardot, a balban egy fürt vörös szőlőt tartva. A paizsfölöti sisak koronáján kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Borsod megyében Ignácz 1829-ben szolgabiró, 1845-ben Kolossy Imre esküdt.
Zemplin megyében e század elején birtokos a család Magyr-Isép, Kolbása, Pelejte és Cselej helységben ^[1084]*.
Kolossy József 1829-ben Zemplin megyei alszolgabiró; neje Boronkay Julianna.
Kolossy Dániel már 1640-ben s.-pataki tanár, 1642-ben pedig beregszászi lelkész volt ^[1085]*.
A család cseleji előnévvel él.

Kolowrat család.

Csehországi eredetű, az osztrák tartományok egyik tekintélyesebb családa, mely két ágon Magyarországban is honfiusitást nyert; azonban hazánkban nem birtokos.
A cseh történetiró Palacky szerint igen régi és a Lobkoviczokkal egy eredetü család, melynek történeti nyomai már a XI. században feltalálhatók. 1415-ben élt közös törzsük Kolovrat Herbárt, kinek négy fiától származik a jelenleg két fő vonalon ugymint Kolowrat-Krakovszky és Kolowrat-Liebsteinszky fővonalakon, és ismét több ágakon virágzó család ^[1086]*. Mindenik ág külön czimert is bir.
A Kolowrat-Krakowszky vonal, mely Krakovszky melléknevét a csehországi Krakovec ősi vártól vevé, és mely Herbartnak Albert nevü fiától ered, ismét három ágra oszlott, ugymint 1. az idősb vagy breznitzi ág, 2. a középső vagy radienini, és 3. a legifjabb vagy teinzli Krakowszky ágakra.
Ezek közül minket csak a középső vagyis a radienini ág érdekel, melyből Krakovszky-Kolowrat Leopold (szül. 1727. dec. 31. † 1809. nov. 2.) aranygyapjas vitéz, sz. István és Leopold rendnek nagy keresztese, cs. k. kam., val. belső titkos tanácsos, és ausztriai belügy minister volt, és 1802-ben a magyar országgyülés által a 31. törvény czikk szerint honfiusitatott; a tőle leszármazó nemzedék következő:

Leopold sz. 1727. † 1809. minister. (1. gr. Caretto M.-Terézia 2. hzg. Khevenhüller-Metsch M.-Ter.); M-Anna sz. 1753. † 1812. (gr. Zichy Fer.); Fülöp-Fer. sz. 1756. † 1819. (Trunkel Teréz); Teréz sz. 1785. (gr. Waldstein Józs.); Fülöp sz. 1789. (Herzig Fány); Fülöp sz. 1811.; Ernő sz. 1812.; Lipót sz. 1790.; Amália sz. 1791. (Herzig József); Ernő sz. 1792.; Vilma sz. 1794. (Böhm Gotfr.); Julia sz. 1798. (Böhm Fer.); Lajos sz. 1799.; Henrik sz. 1801.; Jozsefa sz. 1805.; Lipót sz. 1769. † 1805. őrnagy.; M.-Teréz sz. 1770. (1. gr. Podstatszky-Lichtenstein 2. gr. Hardegg); M.-Antonia sz. 1776. (gr. Oberndorf); M.-Luiza sz. 1780. (Herberstein-Moltke); Fer.-Xav. sz. 1783. alezredes (1. gr. Wildenstein Julia); Lipót sz. 1804.; Tódor sz. 1806.; Ferdinand sz. 1807.; Xaveria sz. 1808.; Julia sz. 1809.; Mária sz. 1811.;

A másik vonal a Kolowrat-Leibstinszky, mely 1660-ban emeltetett grófságra, és melyből gr. Kolowrat Norbert-Leopold (meghalt 1716. april. 15.) az 1687-ki magyar országgyülésen a 28. törv. czikkben honfiusitatott, ily nemzékrendet tüntet fel: ^[1087]*

Norbert-Leopold magyar indigena 1687. (1. gr. Hrczan Janka 2. gr. Slavata-Chlum Magdolna); Ferencz-Károly sz. 1680. † 1753. (hzg. Schwarzenberg M.-Antonia); Folyt. köv. lapon.; Norbert-Vincze sz. 1682. † 1727. (gr. Althann M.-Anna); Ferencz-Károly sz. 1720. † 1753.; János nep. sz. 1723. † 1750. (gr. Krakovszky-Kolowrat Erzse); Mária-Anna sz. 1750. (gr. Thun Venczel); Eleonora sz. 1742. (gr. Schrottenbach Fer.);

Ferencz Károly, ki az előbbi lapon. sz. 1680. † 1753. (hzg Schwarzenberg M.-Antonia); Ferencz-József sz. 1718. † 1758. (gr. Waldstein M.-Karolina), Ferencz-József sz. 1748. † 1812. (gr. Kolowrat-Krakovszky Kata); M.-Kata sz. 1772. (gr. Bubna Ferencz); Ferencz-Antal sz. 1778. arany gyap. v. és conf. minist. (hzg Kinsky Róza † 1842.); Karolina sz. 1779. (gr. Lützow Jeromos); Vincze sz. 1750. táborszernagy; M.-Anna † 1760.; Mária sz. 1755. (gr. Van Dernath Henrik); János nep. sz. 1756.; Mária-Ernesztina sz. 1712. † 1794.;

Ez ágazat – mint látszik – a végső nemzedéken álló Ferencz-Antalban kifog halni.
A család közös czimere egyfejű sas.

Koltay család.

Zala vármegye nemes családa, hol Koltay L. 1844-ben al-adószedő. Egyik ág nemzékrendi töredéke ez;

Koltay István (Posgay Judit); Ottilia (Paraicz Ignácz); Ágnes.; Apollonia.;

Kolumbán család. (Olasz-telki.)

Erdélyi székely család, melyből Kolumbán vagy Columbán Ferencz 1651-ben ezredes kapitány a két Rákóczy György alatt, Lengyelországban követségben járván, tatárfogságba esett, honnan kiváltatván, Apaffy udvarában szolgált. Ezen Kolumbán Ferencz irt családjáról egy leszármazási kimutatást ^[1088]*, mely szerint a család törzse az Olasztelken élő nemes Kolumbán I. Béla király korában darabantok (gyalogság) századosa, a pogányságból megkeresztelkedvén, Endre vagy András nevet nyert 1060-ban. Ennek Baló Dorottyától három fia volt, közülök István nemzé Pétert, ki ismét 1165-ben a székely darabantok hadnagyául, fiatal korában III. István király udvarnokául iratik. Ennek kis unokája Menyhért ismét III. András király udvarnokául iratik stb.
De lássuk ezen oly régi időkbül szakadatlanul folyó nemzékrendet:

András 1060. (Baló Dora); András. †; Farkas. †; István (Márton Orsolya); Péter 1165. (1. Kis Magd. 2. Benedek Judit); Mihály. †; Orsolya. Judit. András (Osvát Erzse); Péter. Ferencz (Markó Sára); Menyhért 1292. Ferencz (Fosztó Anna); Gergely elesik 1479. I. Mózses (Imecs Magd.) II. Mózses (Boda Kata); Kata (Blovoczky Jakab, ki Columban nevet vesz fel. † 1596.); Dániel innen az olasztelki Kolumbánok.; András 1613. (Osvát Erzse); III. Mózses. †; Ferencz (nagy-ajtai Darko Kata); Fábián (Jakab Judit); György. Bora.); Márton kir. ügy igazgató (Bertalan Lucza); Ferencz ezredes 1657. a genealogiai iró; Bora (désfalvi Turóczy István küküllői Alisp.); Mihály megöletett Enyeden.; Sámuel kurucz drag. kapit. (Vásárhelyi Anna); János.; Anna (Szentgyörgyi Istv.); György; Gergely (Bocz Ilona); János kurucz kapit. (Farkas Julia); Mihály. Julia.; István befúlt a Küküllőbe.;

E semmi alappal nem biró leszármazási kimutatásból elég lesz, ha azt csak I. vagy II. Mózsestől kezdve is – elhisszük ^[1089]*.
II. Mózsesnek egyik fiáról Dánielről iratik, hogy annak maradéka Olasztelekben él Kolombán név alatt.
II. Mózsesnek Katalin leányáról az érdeklett genealogia irja, hogy gazdag, és igen finnyás (delicata) hölgy volt, ki mielőtt reggel fölkelne, előbb mindég a nap feljövetelét kérdezgeté, eme szavakkal: „Feljött-e a nagy csillag?“ honnan – ugymond – támadt a közmondás „Feljött-e az Kolumbán csillag?“ – Ezen Kolumban Katalin férjhez ment Blovoczky Jakab lengyelhez, ki Báthory Kristóf udvarnoka volt, azután pedig neje nevét: a Columbán nevet vévén fel, alapitá az olasztelki Columbán család másik ágazatát. Ezen Blovoczky vagyis már honositott nevén Columbán Jakab 1589-ben a székelyek közt gyalogsági hadnagy, 1590-ben pedig primipilaris hadnagy volt – mint az érdeklett családfa állitja, – és 1596-ban a keresztes-mezei ütközetben sebet kapván, Olasztelken halt meg, és temettetett el. Ennek fia András ifjabb korában Báthori Gábor komornokául, utóbb székely primipilaris százados hadnagyul iratik. Ennek unokája – mint a táblázat mutatja – Márton, kinek négy fia maradt: Ferencz, György, Gergely és István; ez utóbbi Apaffy udvarában élvén Ebesfalván a Küküllő vizébe fúlt véletlenül, és György testvérével együtt mag nélkül halt el.
Gergelynek Bocz Ilonától fia János, ki II. Rákóczy Ferencz alatt a dragonyos ezred egy századának kapitánya volt; és Ölyvösről való Farkas Julianna nevü nejétől két gyermeke Mihály és Julia maradt.
A negyedik testvér Ferencz, kiről már följebb, mint a családfa készitőjéről beszéltünk, sok utazása után Magyarországban – mint iratik – ezredes kapitány volt, és mint emlitők tatár fogságot is szenvedett. Nejétől Dobay Annától gyermekeit és unokáit a táblázat mutatja. Fiát Mihályt a németek Enyeden ölték meg. Másik fia Sámuel szintén Tököly-Rákóczy alatti dragonyos kapitánynak iratik. Vásárhelyi Annától maradt fia János.
Tán ezen legutóbb nevezett János az, 1766-ban Kraszna megyében Varsolczon lakott, és „A régi pogányoknak az Istenekről és isteni tiszteleteikről való historia“ czimü munkáját kiadta ^[1090]*
Kolumbán Ferencz 1845-ben Kolos megyénél erdő-gondnok.
Találunk Szál-dobolyi előnévvel élő Kolumbánt is, ilyen József, ki 1837-ben ügyvéd és bardóczszéki árvaszéki biró volt.

Komár család.

1688-ban Trencsin megyében Beczkón székelt ily nevű család, azon megyei nemesi lajstrom szerint ^[1091]*.

Komáromy család. (Kóji.)

E család kiterjed több megyékbe igy főleg székel, vagy birtokos Abauj, Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Marmaros, Ugocsa, Zemplin sőt Nógrád megyében is.
Az előnevet adó Kój (vagy Kóly) helység Bihar megyében fekszik, és azt jelenleg Komáromi Györgynek Kölesséry Sárától származott fi- és leány-ágon álló ivadéka birja.
Nevezett György ágának leszármazása következő:

Komáromy György (Kölesséry Sára) 1680.; István; Sándor; György; István Abauj v. administ. kir. tan. 1838.; György; Mária (Sárközy); Anna (Mensáros) Teréz.; Zsuzsa (Ragályi); András.; Lajos; Ferencz.; Klára (Domokos Lőrincz); Lajos (Darvas Klára); Sámuel.; Maria (kapócsi Domokos Márton); György Békes v. alispán 1715. (Rhédey Julia); Klára (Zeyk); Krisztina (Darvas Sándor); Julianna sz. 1717. † 1798. (Bossányi Ferencz); Kata (b. Diószeghy Istv.); Ágnes (Bornemisza); Anna (Péchy); Zsuzsa (Ormós); József †; Imre; György.; Sára (Gyürky Gábor); József ezredes (Baranyi Mária); Mária (Szunyogh); Bora (Báthy); Kata (Jármy); György †; Károly; József.;

Az e táblázaton állók közűl István kir. tanácsos, 1838-ban Abauj vármegye főispáni helyettese.
György 1838-ban Szabolcs vármegye szolgabirája.
József 1846-ban Abauj vármegye főszolgabirája. – Abauj megyében birnak Tornyos-Némethiben.
Zemplin megyében e század elején birtokos a család Pelejtén ^[1092]*.
Ugocsa megyében e század elején 1806-ban Verbőczön birtak Komáromy id. és ifj. József, István, János, Zsigmond és Mihály ^[1093]*. – Ugyan e megyében Péterfalván András ^[1094]*
Egy másik ágnak leszármazása következő:

Komáromy N.; József; N.; Imre urbéri cs. kir. törv. ülnök; Pál 1755. Nógrádban honnan Aradba költöz; Mihály Nádudvaron innen Tokajban; Károly Tokajban 1842.;

Pál Nógrád megyéből (hol 1734-ben István és Pál, 1755-ben pedig nevezett Pál a nemesek lajstromában áll,) – előbb Arad megyébe, innen Heves megyébe Méra helységbe költözött gazdatisztül. Fia Mihály Nádudvarra szakadt, onnan kamarai tisztnek Miskolczra, onnan Zemplin megyébe Tokajba szakadt. Ennek fia szintén Tokajban lakott 1842-ben midőn, Nógrád megyétől nemességéről bizonyitványt vett ki ^[1095]*
A másik ágon Imre Nógrád megyében 1850. után cs. kir. járásbiró, utóbb urbéri törv. széki ülnök ^[1096]*.

Komáromy család.

Ennek törzse Komáromy István, ki 1686-ban I. Leopold királytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1097]*
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren nyugvó koronából kiemelkedő fehér vadkecske; ugyan ilyen nyúlik ki a paizsfölötti sisak koronájából is.
Tán ennek utódai élnek Komárom megyében, hol a neszmélyi udvartelkesek ellen 1749-ben folyt perben több nemes nevei közt emlitetik Szűcs Erzsébet néhai Komáromy István özvegye ^[1098]*.

Komáromy család.

E családnak alapitója Komáromy György, ki 1718-ban Juhász Mihálylyal egy czimeres levélben nemesitetett meg, és czimerük is közös. Lásd Juhász család.

Komáromy család. (Belényesi, borbereki.)

Erdélyi család, mely – ugy látszik – Bihar megyei Belényes-ről származék be Erdélybe.
Komáromy András Báthori Gábor híve, ennek emgöletésekor szintén sebet kapott, de kigyógyult ^[1099]*. Később Fogarasban lakott ^[1100]*.
Belényesi Komáromy Ferencz 1660-ban Várad védelmében a kapu és torony őrzésével bizatott meg ^[1101]*. Tán ennek fia János, ki Teleki Mihály titoknoka, 1687. febr. 13-án Erdélyben honfiusitatik, és Apaffytól Borbereken adományt kap ^[1102]*. Utóbb Zernyestnél fogságba esik. A család azonban jobbára Belényesi előnévvel él.
Jánosnak utódai több ágazatra terjedtek el. Kőzűlök Sándor 1794-ben alsó Fejér vármegye alszolgabirája.
Lajos 1815-ben alsó Fejér várm. alszolgabirája, és ugyanekkor Lajos Kolos megyében árvaszéki ülnök. Sándor 1815-ben Parajdon só-ellenőr.
Zsigmond 1815-ben felső Fejérben árvaszéki ülnök.
Nevezett Lajosnak, ki testvérével Sándorral Borbereken birt fia Domokos adó-iró biztos 1837. tájban.
Nevezett Sándornak fia Ferencz Marosvásárhelyen szül. 1823. dec. 27-én. 1848-ban az irodalmi térre lépett, és nehány regényt irt és adott ki ^[1103]*.
István Felső-Fejérben 1848-ban szolgabiró. Lajos ugyanott táblabiró; nővére Klára özvegy Csernátoni Antalné N.-Enyeden.
Sándor árvaszéki ülnök Küküllőben 1836. tájt.

Komáromy család. (Bathoni.)

Komáromy András és fiai Sámuel és Balás 1622-ki május 1-én Sopronban kelt armalis levelet nyernek II. Ferdinand királytól, mely armalis elvél ugyanazon évben (Sabbatho prox. post festum S. Mich. Archangeli) Nagy-Kaposban hirdettetett ki.
Czimerük a paizs kék udvarában hármas zöld hegy, melynek közepén sólyom áll, fölemelt jobb lábával zöld borostyán koszorút tartva; fölötte a paizs szögleteiben jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján a paizsbelihez egészen hasonló sólyom látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család leszármazása a mult század közepéig igy terjedt le:

András; Balás 1622.; Mátyás; István; János. Pál. József; János Perén. Pál. József Mohán, utóbb Seregélyesen. (Nazali Zsuzsa); Sándor. 1756.; Benjamin. 1756.; Gábor.; István.; József.; János Komáromban 1756.

Mátyásnak fia Komáromban csizmadia volt. A végnemzedéken állók Veszprém megyétől 1756-ki jan. 14-én nemesi bizonyitványt nyertek ^[1104]*.
Komáromy József 1843-ban Veszprém megyei esküdt.

Komjáthy család. (Komjáthi).

Több Komjáth nevü helység és puszta van Magyarországban, igy Vas, Bereg-Ugocsa, Abauj-Torna, és Nyitra megyében találunk hasonló helységeket, melyekről ugyan annyi család veheté nevét.
Szóljunk azonban először a Nyitra megyéből származó és Nógrád s több megyékbe elterjedt Komjáthy családról, melynek (valamint a többinek is) neve gyakran hibásan Komeathi-nak is iratott.
Nógrád megyében már a XVII. század első felében leljük e családot, midőn Komjáthy Ábrahám, 1639–1644-ben Nógrád megye jegyzője volt ^[1105]*. Ennek ágából István 1684-ben személyesen vesz részt a nemesi fölkelésben.
Másik Komjáthy Ábrahám élt 1684- és 1705-ben midőn a nemesi fölkelésre maga helyett mást állitott, utóbb mint a császári fölség híve a Rákóczy forradalomban lefejeztetett ^[1106]*. Fia III. Ábrahám, testvérei Sándor és Borbála nevére is főleg atyjok érdemeinek tekintetéből 1731-ben Bágyon helységben volt ősi curiájokra nádori uj adományt nyertek ^[1107]*.
A lenyakazott II. Ábrahámnak ivadéka nehány izen, – miután adatok hiányában mostanáig lehozni nem áll tehetségünkben, – következő:

II. Ábrahám 1710-ben lefejezt.; III. Ábrahám 1754. (Mocsáry Zsófia); IV. Ábrahám.; Klára (Richter N.); Katalin (Ondrejovits); Borbála 1731.; Sándor † 1755. előtt; Gábor. 1755.; István. 1755.;

Ez ágból származik Komjáthy Anselm Nógrád megyében Szécsényben ügyvéd, s egy magyar polg. jogtani munka szerzője.
Ugylátszik, a följebbiekkel egy törzsből származott azon Komjáthy Mátyás, ki 1635. jun. 18-án Badenben kelt czimeres nemeslevelet nyert II. Ferdinand királytól, fia Mihály, Ferencz és Dávid részére is. Mely nemeslevél Nyitra megyének Nyitra városában 1636-ki sz. Péter és Pál apostolok ünnepe utáni 3-ik ferián hirdettetett ki.
Mátyásnak fiai közűl Dávidnak ágazatát mutatja a következő táblázat: ^[1108]*

Mátyás; Mihály. 1636.; Ferencz.; Dávid 1636.; Mátyás; Mátyás.; Mihály; I. Péter 1757. tájt Nyitrából Komáromba költöz; Folyt. köv. lapon.;

I. Péter, ki az előbbi lapon 1757. tájt. Nyitrából Komáromba költöz; I. Gergely szül Komjátiban lakott Hontban; II. Gergely Zsámbokon jegyző; János lak. Kókán utóbb Gyöngyösön 1826.; József. Pál. Adolf. lak. Zsámbokon 1826.; Antal. Gergely. lak. Jászberény. 1826.; András lak. Gyöngyös. 1826.; Mátyás. †; József †; János. †; I. János szül. Komjátiban Nógrád v. Csitárban lakott; II. Péter.; László sz. Csitárban; István 1826. Csitárban; István 1826.; II. János sz. Csitárban; Tamás lak. Csitárb.; Adalbert. 1833.; János lak. Csitárb.; János. 1833.;

Az e táblázaton látható I. Péter Nyitra vármegyétől 1757-ben vett ki nemesi bizonyítványt, és Komáromba költözött. Fiai közűl I. Gergely és I. János még Komjáthon született, és mindkettő Hont megyei Balogh helységbe költözött. I. Gergely ott nősült és halt is meg. Egyik fia II. Gergely Zsámbokra költözött jegyzőnek, hét figyermeke maradt, kiknek egyike Kókára, innen Gyöngyösre szakadt, a többi részint Zsámbokon, részint Jászberényben, részint Gyöngyösön lakott 1826-ban, midőn jun. 5-én Nyitra megyétől nemességi bizonyitványt vettek ki.
I. János hontmegyei Baloghról nógrádmegyei Csitár helységbe költözött, s ott másodszor nősülvén, ott halt is meg, fiai László és II. János Csitárban születtek, Marczalban kereszteltettek. Ezeknek gyermekeik, (fiaik neveikre is) Nyitra megyétől 1826-ki jun. 5-én nyert nemesi bizonyság-levelet 1833-ki april 23-án ^[1109]*, és ujolag azon évi novemb. 11-én ismét Nógrád megyében hirdetteték ki ^[1110]*.
Egy másik ágból Komjáthy Sándor 1730-ban lett Pozsony megyében al-adószedő.
Szintén egy másik ágból a komjáti ősi fészekben élt 1750-ben Komjáthy László ezredes, kinek nejétől galanthai Balogh Magdolnától 1751-ki dec. 13-án született leánya Anna, a később cs. ker. hölgy, és Ürményi József országbiró neje, ki 1830. april 22-én halt meg.
Mint följebb mondók Ugocsa megyében szintén lévén Komját nevü puszta vagy helység ^[1111]*, valószinűleg az e vidéken, nevezetesen Ugocsa és Zemplin megyében élő Komjáthy család a Nyitra megyei eredetűtől külömbözik.
Komjáthy Elek-Zsigmond 1750-ben Ugocsa vármegye jegyzője, 1751-ben követe, utóbb kir. tanácsos, és alispán, innen pedig 1767-ben Zemplin vármegyei alispán ^[1112]*.
Ugocsa megyében e század elején Komjáthy Antal Sásváron birtokos ^[1113]*.
Zemplin megyében e század elején birtokos a család Gesztelyen ^[1114]*.
Tán ezen ágakhoz és őseik közé számitandók a következők is: Komjáti Benedek, ki Perényi Péter özvegyének, Frangepán Katalinnak udvari papja volt, és szent Pál leveleit magyarra forditván, azokat 1532-ben Krakóban kinyomatá ^[1115]*.
Komjáthi Mátyás 1626-ban s.-pataki tanár, 1630-ban ujhelyi ref. lelkész lön ^[1116]*.
Komjáthy Gergely 1683-ban Tarczalról küldetett Bécs ostromáról hazafelé vonuló lengyel sereg elé, hogy annak dúlási dühét szeliditse ^[1117]*.
A Torna megyei Komjáthy családból ismeretesbbek Sámuel 1843-ban Torna megye másod-, 1848-ban első alispánja; László ugyanott 1838-ban esküdt; Lőrincz szintén ott 1846-ban esküdt.
Szabolcs megyében Komjáthy Pál 1844-ben megyei alügyész volt.
Komjáthy Márton, ki Borsod megyétől 1714-ki febr. 5-én nyert nemességi bizonyitványt, Nógrád megyébe költözött át, és ott 1734-ben igazolá nemességét.

Komjáthy család. (M.-derzsei.)

Erdélyben M.-Derzsén ősi birtokos volt. Péter némely kolosvári polgárokat fosztott ki az ország utján, miért 1518-ban becstelenitetett (imfamisatus). E Péternek fia nőül birta Szalay Borbálát, Szalay Gergelynek Ördög Katától született leányát, és igy az Ördög család jogán birt M.-Fodorházán, Kovácsiban és Sz.-Kátolnán ^[1118]*. Péternek fia vagy unokája Gáspár 1540–1566. Doboka vármegye alispánja volt ^[1119]*.

Komlóssy család. (Komlósi.)

Egyike a legrégiebb nemes családoknak. Mint e munka folyamában már az Ilosvay családnál emlitetett, ezzel, valamint a Bilkey, Gorzó, Dolhay, Lipcsey nemes családokkal egy törzsből eredeztetik ^[1120]*; és ezekkel közös czimerrel is él. A család törzseül, – mint az idézett helyén is már mondók – Tatamerius Vlachi de Ilosva tartatik, ki 1200. tájban élt. És már ettől szakadhattak külön a Komlóssy-ak és Ilosvay-ak, miután a följebb megnevezett többi család az 1260. tájban élt Bilkei Lipcsey Karachon-tól származott le, mint oklevelek mutatják, és igy tán a nevezett Karachon fia lehetett Tatamérnak, – miről azonban adataink nincsenek.
Bereg-Ugocsa megyében fekszik azon Komlós nevű helység, melytől eme család nevét és előnevét vevé, és mely Bereg megyei helységet a család jelenleg is birja.
Nem birván a család leszármazási fáját, csak egyes adatainkat sorolhatjuk fel e családról.
1408-ban Komlósi Ugrin és Egyed panaszt emelnek Zsigmond király előtt Keriatovich herczeg hatalmaskodásai ellen, mely szerint ez tőlök Komlós és Kövesd helységet elfoglalta, és Komlósy Miklóst, Ugrónnak fiát munkácsi várába fogságba hurczolja ^[1121]*. Ez okbúl Ugrin fiának Miklós-nak, ki 1412-ben is birá már Komlóst, még utóbb is pere volt nevezett Keriatovich Tivadar ellen ^[1122]*.
1414-ben az Athyai nemesek perelnek Komlósy Ugrinnal a komlósi és salánki határlevelek kiadása végett ^[1123]*.
Bereg megyében a család több tagja viselt megyei hivatalt; igy
1570-ben Komlóssy Máté szolgabiró.
1602-ben Albert, Sebestyén és Gergely esküdtek.
1633-ban Komlóssy Tamás országgyülési követté választatik, és 1634-ben ismét megválasztatik.
1692-ben Komlóssy Mihály egyenlő akarattal szolgabiróvá választatik.
1759-ben Komlóssy Mihály szolgabiró lesz.
A jelen század első tizedétől 1831-ig Komlóssy László hivataloskodott Beregh megyében, előbb mint aljegyző, majd főjegyző, alispán és követ (1828.); ennek testvére Károly megyei tiszti főügyész, (1837-ben) főjegyző, és 1832-ben követ volt.
1837-ben a fiatal korában elhalt Ferdinand alszolgabiró volt.
Lászlónak fia Albert 1846-ban aljegyző, utóbb is hivataloskodott, mit 1855-ben leköszönt.
Bihar megyében Antal 1845-ben aljegyző, István ugyanott központi szolgabiró 1845-ben.
Ugocsa megyében e század elején Szőlős-Végh-Ardón birtokosok Lajosnak özvegye, Károly, Mihály, Lajosnak özvegye Csepén is ^[1124]*.
Komlóssy János jelenleg birtokos Komlóson.
A család egyik ágából egy töredék nemzékrend a következő:

Komlóssy Benedek (Pogány Zsuzsa ki előbb Bilkey Bálintnő); Erzse (Lipcsey Dániel); Bora (Farnossy György); Ferencz (Becskey Mária); Julia (Kovács Szabó Fer.); György (Igneczey Sára); László (Ilosvay Julia); Klára (Konger Károly); Julia (Tokay László); Mária (Gathalyi Zsigm.)

A család czimere – mint följebb a metszvény mutatja – négyfelé osztott paizs, az 1-ső osztályban királyi korona, a 2-ikban kivont kardot tartó kar könyököl, a 3-ik osztályban két egymással szemközt uszó hal ^[1125]*; a 4-ik udvarban két zöld élőfa látszik; a paizsfölötti sisak koronájából egy magyar vitéz emelkedik ki, válán egy rudról lecsüngő két halat czipel.

Komonyi család.

Bereg vármegye nemes családai sorába számitatik Fényes E. Geographiájában.

Komoray család.

Gömör megye nemesrendü családainak egyike ^[1126]*.

Komoróczy család. (Komoróczi és császári.)

Ung és Szatmár vármegye nemes családa, birtokos Hodászon, és Komoróczy Lajos e század elején Nábrádon ^[1127]*.
Komoróczy János 1585-ben Szatmár megyei Nábrádon, és Császár helységben részbirtokot nyer királyi adományban ^[1128]*. Fia
Császári Komoróczy György 1648. jun. 14. Vajnatina helységben kelt levelében elismeri, hogy Szobránczon, és Vég-Komoróczon két jobbágyot, kiket még atyja János Monaj Benedeknek zálogitott el, Gyulaffy László részére kiváltá ^[1129]*. 1653. jun. 20-án Nábrádon kelt levelében ismét ungmegyei nevezett két helységbeli birtokát zálogitja el Gyulaffy Lászlónak, 1657-ben pedig nejével Ukovityi Katával együtt csekei részét ugyancsak Gyulaffy Lászlónak és nejének Mariássy Máriának zálogitja el ^[1130]*.
Komoróczy György 1665-1669-ben Szatmár vármegye szolgabirája volt ^[1131]*.

Kompolthi család. (Nánai és visontai †.)

E kihalt család az Aba nemzetségből (genus) ered ^[1132]*.
Ismert törzse Chepán vagy István volt, ki Imre királytól a Hernád vize mellett egy Zaka nevü jószágot kapott. Fia kettő maradt Csiz és Kompolt, kik IV. Béla király korában 1252-ben éltek.
A család leszármazása kihalásáig következőleg sarjadzott le: ^[1133]*

Chepán; Kompolt. 1251.; Csiz.; Hertvig 1271. tubuli u. füleki várnagy; Henrik 1283.; Pál 1308. László. †. 1312.; Imre de Visonta 1339.; János 1341. (Balassa Margit); István † 1421.; N. (Tamás erd. vajd.); N. (Domokos nádor); N. (Peliskei Mychk Bán) N. (Pekery Lőr.); N. (Pakosi); Kompolthi I. Péter 1318. tárnokmester; István 1361. gömöri főisp.; II. István 1412.; II. Péter főpohárn. † 1421.; III. István országbiró 1424.; László főpohárn. 1423.; Pál főpohárn. 1429.; János főpohárn. 1429.; Venczel.; Miklós 1461. (Hedvig); Miklós. János. 1476.; Miklós. Zsigmond. Ferencz. 1521.; Fruzsina 1509.

Chepánnak fia Kompolt, kitől a család nevét vevé, 1251-ben Csát nevü falut adott el Vanchai István esztergami érseknek, ellenben ő IV. Béla királytól azon földeket nyeré, melyek Eger és Gyöngyös közt fekszenek. E vidéken fekszik a Tarna vize mellett Kompolth nevü falu, mely róla kapta nevét, és ott a Mátra alyjában Nána vára romjai is, melytől Kompoltnak fia I. Péter magát már nánai Kompolt-nak iratá. Ott fekszik Gyöngyös mellett Visonta is, melyről Kompolt fiának Pálnak fiai magukat Visontaiaknak irák, és igy mintegy külön családot alapitának.
Kompoltnak négy fia maradt: 1. Hertvig, 2. Henrik, 3. Pál és 4. Péter. Ezek közűl Hertvig előbb tubuli, utóbb 1283-ban füleki várnagy volt ^[1134]*.
Pál 1271-ben az egri püspök elveszett kiváltság-levelei mellett tanúskodott. Maradt öt leánya, kiknek férjeik megnevezvék a táblázaton, és maradt két fia László és Imre. Amaz trencséni Csák Máté ellenében Rozgonynál 1312-ben elesett. Imre 1339-ben is élt, és Visontáról neveztetett, – miután ezt Adács és Lak helységgel együtt adomány utján kapá. Fia volt János 1341-ben, ki nejével Balassa Margittal nemze egy fiút Istvánt, de ebben 1421-ben a család ez ága kifogyott.
Kompoltnak negyedik fia I. Péter, atyja nevéről, és ősi birtokáról Kompolthy-nak neveztetett. III. András király által a Heves várhoz tartott őrsi jószágban megerősitetett kir. adományban, mely szerint 1291-ben Albert ausztriai főherczeg elleni hadban tett érdemei ismertetnek, továbbá hogy Tamás főur két pártos fia ellen vitt harczban Adorján várát megvette, hol sebet is kapott. III. András halála után egyidőre Venczel mellett fog, de utóbb határozottan Robert-Károly mellett tart, kitől főpohárnok, utóbb fő-tárnokmesternek neveztetett. És az volt még 1318-ban is ^[1135]*. Fia
István 1361-ben Gömör vármegye főispánja, nemzé II. Istvánt, kinek öt fia maradt. Ezek közűl II. Péter 1418-ban Zsigmond király pohárnok mestere, 1421-ben Csehországban a Wiklefiták elleni harczban lelé halálát. Testvére III. István 1424-ben országbiró volt. László, Pál és János testvérei egymást követték a főpohárnokságban.
A legutóbb nevezett János többször harczolt Giskra ellen, és 1451-ben Hunyady János alatt Losoncznál harczolván, ott esett el. Fiai Miklós és Venczel.
Most nevezett Miklós 1461-ben a budai káptalan előtt tiltakozik Balai György és Barczay László ellen hevesmegyei több jószága elfoglalása miatt ^[1136]*. Meghalt 1476-ban. Két fia maradt Miklós és János; ez utóbbinak fiai ismét Miklós, Zsigmond és Ferencz, kik közűl Miklósnak csak leánya Fruzsina levén, bennök a Kompolthy család férfi-ágon sirba szállt. Tán e családtól vette eredetét a kompolthi nemes asszonyról való közmondás.

Koncsek család. (Korossi.)

Egy törzsből eredeztetik a Rajcsányi, Lipovniczky stb. családdal. Törzse mindezeknek Bokon, kitől a különvált családok kifejléseig következőleg folyik a leszármazás:

Bokon; Bod; Kuros; Bethlehem 1244. a Rajcsány cs. törzse; Echa de Kuros ettől a Korossy-ak; Paska de Kuros; Karácson; Gallus de de Koros; András Koncseknak neveztetett.; Renold ettől a Helbényi cs.; Jerobeus ettől a Lipovniczky cs.;

A táblázatról láthatólag Karácson unokája András lön a korosi Koncsek család alapitója, ő neveztetvén először Koncsek-nak. Mint sarjadzott azonban tőle tovább a család, azt adatok hiányában már nem tudhatjuk, mert noha az 1325-ik évről tudjuk, hogy ekkor Bethlen Ispán és Korussi Zily Péter rokonuknak a Koncsek nevezetü Benedeknek jószágaikat nevezetesen Alsó-Korost, és Zelechent zálogképen 150 tiszta arany forintért bevallák, – mégis csak az 1432-ben élt Koncsek Lászlótól kezdve folytathatjuk szakadatlanúl izre a Koncsek család leszármaztatását, mint a következő táblázat ^[1137]* mutatja:

Koncsek László 1432.; György 1468.; András 1468.; Mihály 1512. 1520.; György 1520. (Gyepes Bora); György 1570.; Folyt. köv. lapon.; Mihály.; Tamás; Apollonia (Patvaróczy Miklósné); János.; László.; Simon 1525. (Dorottya); Pál. Zsigmond. Péter. Benedek.; Anna (Doboczy Mihály); Dobóczy Balás;

György, ki az előbbi lapon. 1570.; ihály 1592. 1601.; György 1581.; János Koncsek máskép Fodor és Piskey 1612. (Kereskenyi Anna); Anna. György. 1600. Mihály. János. Anna (Hrastyáni Horváth Péter). Zsófia (Névery Mihály); Balás 1593.; Ann (1. Hindy János. 2. Kocsóczy János); Ilona (Vozokányi Tamás);

Itt megszakad a korosi Koncsek család leszármazási-fája; valószinűleg az utolsó izen állókban kifogytak.
Birtok-viszonyaikra vonatkozólag tudhatjuk rólok, hogy 1523-ban (feria 4. prox. post. fest. d. Nicolai) korosi Koncsek Simon és László Koros helység és Koncsek, Kisfalud pusztabeli részbirtokaikat örökösen bevallják hrastyáni Horváth Miklósnak.
1570-ben sept. 12-én Nyitrán Bornemisza János kir. helytartó osztoztató parancsa kelt Koncsek máskép Dobóczy Balás részére, koncsek György és Aranyányi Demjén ellen, melynek folytán meg is osztoztak.
1570-ben Koncsek György Koroson egy nemesi kuriát a nyitrai káptalan előtt bevallott Ujfalussy Jánosnak, 1602-ben hasonlóan ott a korosi részbirtokukat Koncsek Anna férjével hrastyáni Horváth Péterrel együtt bevallották Ujfalussy Jánosnak.
1610-ben Koncsek János is birtokrészét ugyancsak Ujfalussynak idegenité el.

Koncsek család. (Dvoreczi.)

Turócz megyei régi birtokos nemes család; áll-e eredetére nézve a korosi Koncsek családdal viszonyban? arra nézve adataink nincsenek. Törzseül Koncsek Balás iratik, ki állitólag 1389-ben élt. Ennek egyik unokája György 1502-ben tesz végrendeletet. Ennek fia József 1529-ben idegeníti el a budisi pusztát. Ezután a család négy fiu által négy fő ágazatra oszlik, mely ágazatok különféle melléknevek alatt mint 1. Simunovecz, 2. Ursini máskép medveje, 3. Zachareje, és 4. a szorosan vett Koncsek név alatt ismeretesek, és az ország több részébe elszármaztak.
A Zachareje ágazatból egy vonal következlőleg ^[1138]* sarjadzott le:

Miklós; Márton; I. Gábor; János Turócz v. szbiró † 1761.; I. Zachariás † 1768.; János.; II. Zachariás † 1829.; Simon.; József; János † 1857.; Ferencz.; Gábor cs. kir. segédhiv. igazgató Nógrád megyében. Eugen.;

A Simunovecz ágból származik Koncsek József a b.-gyarmati cs. kir. törvényszéknél ülnök, továbbá Lőrincz és János.
Turócz megyében a Koncsek, máskép dvoreczi Ursini idősb György, testvérének Istvánnak részére, ki szücs mester volt, Turócz megyétől 1674-ki Pünkösd előtti 5-ik ferián nemesi bizonyitványt vesz ki, mely Nógrád megyében 1675-ki jan. 14-én Füleken hirdettetett ki ^[1139]*. Ettől a leszármazás igy kezdődött:

György testvére 1674. István 1674.; Mihály; István.;

Ez ágból igénylék származásukat Arad megyében Pécskán lakozó Koncsek családbeliek, szerintök Koncsek Antalnak fia György Heves megyében Hasznoson született 1764-ben april. 26-án.
Egy másik ágból állitólag Koncsek Balás Czétenről (Nyitra megyéből) származott J.-Berénybe, ezen Balástól származott János és Pál, és ezektől Márton és Balás, kik szintén e családból igénylék eredeztetésüket. – Dvoreczi Koncsek Bernát 1754-1758-ban a m. kir. udv. kanczellariánál tanácsos.
Trencsin megyében szintén lakott és birtokolt a család, 1748-ban dvoreczi Koncsek György Klucsón székelt, sőt még 1837-ben is, később pedig klucsói birtokát a vaszojai Scherz család szerzé meg.
Koncsek Lőrincz Turócz megyében 1838-ban tiszti ügyvéd, 1842-ben al-adószedő.
Koncsek Ferdinand 1845-ben Baranya vármegyében levéltárnok főjegyzői czimmel.

Koncz család.

Nógrád és Heves megyében élt ily nevü nemes család. Koncz Miklósnak fia Péter, Dienes Györgygyel 1650-ben hevesmegyei Dormány, Kis-Bátor, Bocs, Hanyi, Mező-Tárkány, Farmos, és borsodmegyei Mező-Kövesd helységekre nyertek adományt.
Koncz Pál 1673-ban Heves vármegye esküdtje volt.
Koncz Gábornak Rákóczy Zsuzsannától leányai Rozália Szétsényi Lászlóné, Zsuzsanna Túry Pálné volt.
Koncz Péter 1769-ben Csát mvárosi közbirtokos volt.
Nógrád megyében nemességük 1760-ban hirdettetett ki.

Koncz család. (Nagy-solymosi.)

Székely eredetü nemes, melynek azonban nemessége megerősitéseül Koncz Boldizsár sófalvi sóbánya tárnok (camerarius) és általa neje Incze Erzsébet és fiai Mihály, János, András, István, Pál, Boldizsár és Tamás I. Rákóczy György erdélyi fejedelemtől 1642-ki jul. 16-án kelt armalist is nyertek.
Innen leszármazásuk következő:

Boldizsár 1642. (Incze Erzse); Mihály. János. András. István. Pál. II. Boldizsár. Tamás.; III. Boldizsár unitar püspök; Boldizsár. †; Anna.; Gábor; Gábor; ezen ág Biharban Sarkadon lak.; István; Dávid.; József.; Józef.; Pál.; Mózses; Áron. Mózses.; Sámuel; Sámuel. István. Dániel.;

III. Boldizsár unitáriusok püspöke, felekezete egyházát s iskoláit virágzó állapotba hozta, egyházi könyörgéseket és nagykathekezist dolgozott ki. 1676-ki nov. 21-én a gyulafejérvári országgyülésen jelenléte ugymint püspöknek elleneztetvén, – palástját és egyéb püspöki jelmezeit kivitetvén, mint nemes hazafi foglalt helyet az ország rendei megegyezéséből; testvérének Istvánnak, ugy atyja testvéreinek számos maradéka, Erdély több törvényhatóságaiban elszéledve találtatik, igy
Torda megyében 1848-ik előtti években Ferencz iktató, és altörvényszéki ülnök, József és Ákos megyei irnokok, Pál ügyvéd, József Torda városi biró.
Állami hivatalokban voltak János az udv. kanczellarián lajstromozó, László főkormányszéki számvevőségi számtiszt 1848-ban, fiai Károly ügyvéd, és László jelenleg adóhivatali számtiszt.
A királyi tábla mellett volt előbb mint iktató Lajos, ki 1846-ban Hátszeg város követe, 1847-ben kir-táblai számfeletti ülnökké neveztetvén, jelenleg mint cs. kir. törvényszéki tanácsos van nyugalmazva; neje Szombatfalvi Póli.
Egyházi s oktatási pályán Boldizsár püspökön kivül Márton mint ravai lelkész, Gergely mint a kolosvári főtanodában tanár működött, amaz 1815. az utóbbi 1843. körüli években.
Antal 1848-ban udvarhelyszéki hivatalnok, György Háromszékben Borosnyón lakik. Lajos Abrudbányán városi tanácsos és bányatörvényszéki ülnök, 1849-ben az oláhok által legyilkoltatott. Szászvároson János pósta tulajdonos, volt Hunyad megyei táblabiró. Oldal-rokonai Ádám és Pál és ennek fia Dénes. Egy másik ágazat töredék nemzékrende imez:

Gergely; Ádám (Hadady Teréz) Gergely.; Imre bánya és erdősz hivatalnok (Marillai Emilia); Gyula. Ilka.;

Van ezen kivül Koncz család, mely Gyertyánosról irja előnevét, szintén székely eredetü, mely valószinűleg a n.-sólymosi Koncz-okkal egy eredetü. Ezek közűl László rom. kath. lelkész, testvére János tartományi kerületi biztos, Ferencz Doboka megyében adóiró biztos az 1848-ik előtti években.
Végre talán mindezek őse volt azon szent-mihályi Koncz Benedek, ki 1591-ben több társával együtt Báthori Zsigmondtól nyerte primipilaris levelét, mely 1609-ben is megerősitetett, és ezen évben valamint 1816-ban is Gyergyó székben hirdettetett ki ^[1140]*.
Magyarországon él és birtokol Koncz család Ugocsa megyében, névszerint e század elején Koncz István Forgolány helységben közbirtokos volt ^[1141]*.

Konczér család.

Konczér György Varasd város birája 1743-ki dec. 2-án Mária-Teréz király asszony által nemesitetett meg ^[1142]*.
Czimere fenálló hadi paizs, mely balról jobbra rézutosan kétfelé vörös és kék udvarra oszlik, a paizs alyján hármas zöld domb van, melyen arany grif áll, első két lábával fehér keresztet tartva. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, szintén fehér keresztet tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
Konczér János 1760-ban Horvátországban Berdoviczén kir. harminczados.

Konczin család.

Konczin János Veichard gróf, 1687-ben országgyülésileg magyar honfiusitást nyert ^[1143]*.

Konczó család.

Zemplin vármegye nemesrendü családainak egyike ^[1144]*.

Konczos család.

Szintén a Zemplin megyei nemes családok sorában áll ^[1145]*.

Koncz-várady család.

Hasonlóan Zemplin vármegyének nemessége sorában áll ^[1146]*.

Kondé család. (Póka-teleki.)

Pozsony vármegye egyik legrégiebb nemes családa a Csallóközben, hol Szerdahely mellett fekszik ősi fészke Póka-telek helység, honnan a család előnevét irja.
Törzse Zomor, kinek fia Miklós 1342-ben kapta Póka-telekét, mely hajdan Póka nevü királyi jobbágyé volt, és ennek magvaszakadtán adományban kapta Péter csókakői és gesztesi várnagy, ki ismét szolgájának nevezett Zomor Miklósnak adományozá ^[1147]*. Zomortól kezdve a család leszármazása e század elejéig következőleg ^[1148]* sarjadzott le:
I. tábla.

Zomor; Miklós 1342.; Tamás. †; Jakab dictus Fekete 1379.; Folyt. II. táblán.; János dictus Zomor; Ferencz.; Miklós. 1416. János.; János.; László.; Balás.; Barnabás. 1459.; Mihály.; Demeter. Mátyás. János kir. személynök 1562–1569. (Apollonia); Pál 1576.; Zsófia (Lengyel András); Kata (Szelestey Ferencz); Krisztina (Nádasdy Pál); Bora (Sóky András); Anna (Bucsányi Miklós); Margit (Sitkey György); Mihály. †; Erzse (vassgényi Vass Péter); Ferencz. †; Balás. †; Jakab.; György. † 1618.; Pál.; Pál; (Apollonia); Balás. 1541.;

II. tábla^[1149]*

Jakab, ki az I. táblán. a fekete 1379. 1414.; Margit 1401. (Guthori Imre); János 1403. (Belády Anna); Péter; Jakab; Dora (felbüki Bekes Pál); László 1432.; Lenárd; Pál János 1462. dictus Konde; Mihály; Kata. †; Anna. †; Kristóf; Folyt. köv. lapon.; György.; Jakab.; János (Örkény Ilona); Margit (Orosz Pál); István. †; Miklós. †; Zsófia (Búcsúházy Bertalan); Miklós.; Imre.; Simon.; Kata (Czingelek István); Imre de Papol 1403. sz. Mihályt szerzi; Jakab.; Tamás. 1429.; János.; Dora (Oszlány Péter);

Kristóf, ki az előbbi lapon.; I. Lázár; János. Erzsébet. II. Lázár. Kristóf.; Mihály; Kristóf. †; István; Mihály; Krisztina (Boros Mihály); Mihály †; III. Lázár Pozsony v. alisp. 1741.; István; István.; IV. Lázár.; Imre.; Kata (Bakó Péter); György. †; Ferencz.; Ádám.; Ferencz; Ignácz; László; György; János 1760.; László. †; Éva.; István; Mária (Földes Fer.) Judit.; Bernát. †; László. †; Mátyás; László. †; Mihály pokateleki Kondé; István.; Dora (1. Tősér Mátyás. 2. Mészáros Balás); Magdolna (Léghy Jakab); Zsuzsa (Pécsy István);

A család XIV. XV. századbeli viszonyaira több okleveleket lelünk okmány-tanunkban, nevezetesen az 1382. 1409. stb. évekből ^[1150]*
1432-ben László nagyságos Hederváry Györgynek udvarnoka, Pókateleki Jánosnak a fekete nevezetünek fia (lásd II. táblán) Zsigmond királytól kap czimert, mely oklevélben azonban a czimer csak lefestve, de nem egyszersmind leirva van ^[1151]*.
Ugy látszik – az egyik ágazat, mely az I. táblán kihalásaig folyik, – mind végig csak a Zomor vezeték-névvel és a közös pókateleki előnévvel élt; e néven leljük Jánost, ki előbb kir. ügy-igazgató, utóbb 1562-ki octob. 26-tól kir. személynök lön. 1568-ban 200 frtot fizetési szaporitást kapott; és viselte e hivatalt 1569-ig ^[1152]*. – 1552-ben a Forgách családtól elvett javakból ötven telket kapott, de az ő magvaszakadtán az ismét a Forgách családra szállott. Részt vett a Mérey Mihály s társai által szerkesztett ‚Ouadripartitum' készitésében.
A másik táblázaton álló ágazat viselé mintegy a XV. század közepétől a Kondé nevet. Egy származati táblázat szerint Pálnak fia János neveztetett először e néven. Ez ágból
Lázár Pozsony megye alispánja volt 1741-ben ^[1153]*.
Nem birván a legutóbbi három nemzedék leszármazási rendjét, a mult század második felében és e században élők közűl csak az ismertebbeket emlithetem fel:
Kondé Miklós előbb szepesi kanonok, innen 1773-ban esztergami kanonok, majd kir. táb. ülnök, 1791-ben belgrádi fölszentelt czimz. püspök, az esztergami kerület püsp. helytartója, a hétszemélyes tábla ülnöke, végre 1800-ban n.-váradi püspökké neveztetett ki, 1801. april. 21. beiktattatott, 1802. dec. 18-án pedig meghalt, kora 70. évében ^[1154]*.
János 1760-ban a m. k. helytartóságnál a számvevő osztálynál másod számvevő.
István 1809-ben cs. k. tanácsossá neveztetett ki.
Ignácz 1810–1815-ben a m. kir. helytartóságnál számvevőségi hivatalnok, és az országház inspectora.
József-Benedek 1810–1820-ban kir. udvarnok, és Esztergam, Komárom, Hont és Pozsony vármegyék táblabirája.
János 1825-ben már szintén a m. kir. helytartóságnál kezd hivataloskodni. 1841-ben már fogalmazó, 1844-ben már titkár volt; egyszersmind a m. nyugpénz-intézet ülnöke.
A Kondé családból István 1721-ben Trencsin megyében Beczkón székelt.
A család czimere itt följebb láthatólag – mint azt Kondé Miklós czimeréről rajzoltatám – a paizs fehér udvarában hármas zöld domb közepsőjén nyugvó korona s azon könyöklő pánczélos kar, kivont kardot tartva, és a kar két keresztbe lőtt nyillal van átlőve; a paizs jobboldali szögletében aranycsillag, a baloldaliban ezüst félhold ragyog ^[1155]*. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a leirt kar nyillal átlőve, és kivont kardot tartva látható. A sisakról kétfelé szokásos foszladék hullámzik le.

Konderczy család.

Közűlök Kondercy György 1622-ben Zala vármegye szolgabirája volt ^[1156]*.

Kondor család. (Felső-őri.)

Egyike azon vasmegyei családoknak, melyek 1582-ben Rudolf királytól Felső-Őr helységre uj királyi adományt nyertek. Lásd Zambó család.
Kondor nevű család Szatmár megyének is nemessége sorába számitatik.

Konkoly Thege család.

Komárom vármegye egyik legrégiebb adományos nemes családa. Már 1485-ben a marczelházi Posár család részére Komárom megyei Marczelháza, Madar helységek, valamint Páth és Gyarmat puszták iránt kelt adomány-levélben iktatási egyik királyi emberűl Konkoly Albert neveztetik meg ^[1157]*. Ennek egyik unokája
Konkoly Thege István a XVI. század elején élt, kitől a mult század közepeig – hol családfánk megszakad – következőleg ^[1158]* sarjadzott le a család:

Konkoly Thege István; I. György (Thúry Ilona); I. Péter 1572. 1588. 1611. (Szelesényi Zsuzsa); II. Péter (Viszocsány N.); III. Péter †; Éva (1. Czer Mihály. 2. Fekete István); Bora (komáromi Pócs János) †; Dora (Jaszky Márton) †; János; II. György; Folyt. köv. lapon.;

II. György, ki az előbbi lapon.; János; idősb László (Hatvany Teréz); Erzse (Dallos Albert); Julianna (Szluha Fer.) János (Blaskovits Erzse); Erzse (Tajnay Károly); ifj. László; Julianna (Ordódy György); I. István; II. István; Zsuzsa (Pajor Lukács); István. György. Kata.; Mihály; Lidia (Morócz István) Éva (Kis Ferencz); Kata (Kis máskép Tolnay György); Erzse (udvardi Szabó István); Zsófia (Gazdag István);

Ugy látszik I. Péter az, ki 1602-ben Básta császári vezér alatt Erdélyben hajdúk (gyalogság) kapitánya volt ^[1159]*.
A táblázaton álló törzsnek csak két fia lévén, és két leánya magnélkül halván el, az összes atyai és anyai birtok kétfelé ment; mely Jánosnak unokáinál már hatfelé oszlott, míg a György ágán II. Péter fia magnélkül halván, leánya Éva Fekete Istvánné, egész jószágát át adta idősb Lászlónak, kitől egyrészben leány-ágon a Tajnay-ak származnak, és kinek egyik leánya báró Szluha Ferencznek neje 1728-ban már a Komárom megyei mind két gyallai birtokba adománylevél szerzése mellett beiktattatott ^[1160]*, ellentmondván Konkoly István, de később ellentmondását visszahuzta.
1697-ben Konkoly László, Mihály, és István a leányágat Gyalla és Aba puszták birtokából ki akarván rekeszteni, Konkoly Zsuzsánna Császár Imre hitvese ellen pert kezdenek.
1752-ben Gazdag Sára Jókay Sámuel özvegye, Konkoly Zsófia fiának Gazdag Jánosnak ^[1161]* leánya Konkoly jogon erőtlenitő pert kezd báró Babocsay Ignácz, mint Szluha Eleonora nejétől származó gyermekei gyámja ellen.
1767-ben a Konkoly leány-ág pert kezd az előbbeni per végrehajtása megigazitására. Ugyancsak a leány-ág Jókay Sámuel fölperessége alatt uj itéleti parancsot nyervén, perbe idézi a Tajnay-akat hasonlóul a Konkolyféle örökösöket ^[1162]*. Megjegyzendő még, hogy I. Györgynek három leánya is, Katalin, Erzsébet és Zsófia illető részeiket Szluha Ferencznek adták el.
A Konkolyak most élő nemzedéke II. Istvánnak három fiától származik le, kiknek azonban nemzékrendi táblázatit nem birván, az utóbbi időkből csak a következőket emlithetjük meg névszerint:
Konkoly Balás 1839-ben Komárom vármegye szolgabirája volt.
Konkoly Lajos 1839-ben Sopron vármegye főszolgabirája.
Konkolyi Károly 1846-ban magyar királyi testőr.
Konkoly János 1846-ban a 33-ik számú magyar gyalog ezredben hadnagy.

Konok család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak sorában áll ^[1163]*.

Konstantin család.

E családnév Szabolcs megye nemessége sorában emlitetik Fényes E. Geographiájában.

Konszky család.

Konszky Gáspár 1625-, 1635- és 1638-ban a határvizsgáló bizottmány országgyülésileg kirendelt tagja ^[1164]*.
Konszky Mihálynak Tauffenbach Annától leánya Dorottya Malakóczy Miklós neje volt.

Kontér család. (Ivánházi.)

Kihalt család, melyből ivánházi Kontér István 1505-ben a rákosi országgyülésre Arad vármegye követe volt ^[1165]*.

Konth család.

Lásd Hederváry cs.

Konthó család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak egyike ^[1166]*.

Konya család.

Lásd Zéchén cs.

Kónya család.

Dunántúli fejérmegyei nemes család. Kónya Márton 1727-ben kapott nevezett megyétől nemességéről nemesi bizonyitványt; 1769-ben mart. 15-én pedig unokái János, György, Márton és másik Márton kaptak szintén azon megyétől nemesi bizonyság-levelet, mely szerint ily leszármazás áll:

Kónya Márton 1727.; János; János 1767.; György. 1767.; Márton 1767.; Márton.; Márton 1767.;

Kónya család. (Egerpataki.)

Erdélyi család, közűlök Domokos Felső-Fejér megyében irnok 1848-ban.

Kónya család. (Sz.-Kocsárdi.)

szintén Erdély családa. Közűlök János Aranyosszék rectif. biztosa 1794-ben. Zsigmond ugyanott altörvényszéki biró. István ugyanott ügyvéd.

Kónya család. (Zágoni.)

Közűlök István 1815–1848. Károly-Fejérvárott városi hivatalnok.

Konyár család.

Ebből Konyár vagy Konyári János 1528-ban Szapolyai híve ^[1167]*.

Konyhás család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családa ^[1168]*.

Kónyi család.

Közűlök Kónyi László 1445-ben Bereg megye nemessége képviselője a pesti országgyülés végzeményeinek sikeresitésére czélzó javaslatok végett összegyült tanácskozmánynak ^[1169]*.
A mult század végén egy Kónyi János nevezetü irónk is volt, ki kivált adomás gyüjteményei és egyéb művei által nagy népszerűségben részesült ^[1170]*.

Koós család.

Abauj, Gömör, Torna, Nógrád és Zemplin megyében találunk ily nevü családot. A legutóbb nevezett megyében e század elején birtokos Berzéken ^[1171]*.
Koós István 1694-ben Gyulaffy Györgytől bizonyos birtokrész kiváltására engedményt kap ^[1172]*.
Lévai Koós István 1815-ben Gömör megyében Jánosiban közbirtokos.
Koós Károly Torna megyében 1838-ban másod-, 1843-ban első-alispán.
Koós János Abauj megyében 1846-ban úti-biztos.
Koós Miklós Nógrád megyében előbb ügyvéd, 1850-ben cs. kir. járásbiró, jelenleg urbéri törvényszéki ülnök. Nejétől Kelemen Máriától egy fia, s egy leánya Jenny Koburg Lajosné élnek.

Kopácsy család.

Már a XVI. században az első hirenves reformatorok közt tünt föl Kopácsy István, ki Perényi Gábornak udvari papja volt, és ettől Csernaka helységet kapta, melyben 1560-ban királyi adománynyal erősitetett meg ^[1173]*. Ezzel mily vérséges viszonyban állott Kopácsy György, «»kinek 1583-ban Pozsony megyében a szeptenczi hegyen nagy-szőlő nevü szőlőt adományozott ^[1174]*, – nem tudjuk. Emlitett György 1583-ban (feria sexta proxima post festum b. Thomae apostoli) Aszáson is kir. adományt nyert. Ennek utódai Kopácsy Mihály és György 1765-ben jul. 5-én Zala vármegyétől nemesi bizonyitványt kapnak ^[1175]*; és ily leszármazást igazoltak:

Kopácsy György 1583.; György; Márton; Márton; Mihály 1765. (Gyöngy Judit); György 1756.; József sz. 1775. † 1847. M. orsz. primása.; N.; József Veszprém m. törv. sz. elnök; György Veszprémben.; Victor.; Jozefa (b. Győrfi Károly).; József.; Mária.; stb.;

E családból született 1775. május 20-án Veszprémben József, kinek atyja Kopácsy Mihály, anyja Gyöngy Judit volt; 1791-ben pappá lön. 1798-ban áldozár, majd tanár és püspöki titkár. 1806-ban veszprémi plébános és alesperes, 1807-ben veszprémi kanonok, 1813-ban simegi apát, hantai prépost, és székes főesperes, 1817-ben kir. táblai ülnök, 1819-ben hétszemélyes táblai ülnök, 1822-ben fejérvári, 1825-ben veszprémi püspök. 1838. dec. 15-én esztergami érsek, magyar ország primása, Esztergam vármegye főispánja stb., a magyar egyház egyik legjelesb főpapja. Meghalt 1847. sept. 17-én.
Unoka-öcscse Kopácsy József 1841-ben Veszprém megyei másod alispán királyi táblai ülnökké neveztetett; utóbb 1850. után cs. kir. kerületi törv. széki tanácsos, és Veszprém megyei cs. kir. törv. széki elnök. Czimerük a paizs kék mezejében magas sziklára kapaszkodó szarvas.

Kopasz család. (Vádi.)

Hunyad megyében birtokos család volt. Kopasz Dán és Mihály 1451-ben már mint nemesek nyerik adományba Vád, Nalácz s több jószágok.
Kopasz János 1531-ben jószágot veszít hűtlenségi bélyegen.
Demeter, János, Pál és László 1536-ban az alsó szilvási jószágot nyerik adományban.
A XVII. század közepén Demeter és János ünnepélyesen tiltakoznak, hogy Borbála nővérüknek nem adnak jószág-részt, ha szándéka szerint a nem nemes Almási Györgyhöz megy férjhez. – Ezekkel egy időben élt 1655. táján Dénes, és Kopasz Istvánné Macskási Anna.
Kopasz Anna Macskási Péterné 1697-ben halt meg.
A fiágat túlélte Kopasz Mária Bodoni Balásné, a ki 1702-ben halt meg, s a család sok jószága a Bodoni, Tordai, Henter, Naláczi, Buda s több leány-ágon lejött rokonok közt oszlott meg ^[1176]*

Kopay család.

Közűlök György 1614-ben a Trencsin megyei lajstromokban fordul elő ^[1177]*.

Kopcsányi család.

Szintén kihalt család. 1637-ben Kopcsányi Mihály pozsonyi nagyprépost és bakonybéli sz. Móricz apátja volt ^[1178]*.
1619-ben a Dóczyak tiltakoznak a barsmegyei Zsarnóczán egy teleknek Kopcsányi Gergely részére tett bevallás ellen a sz. benedeki Convent előtt. – 1644-ben Nógrád megyében Kopcsányi György, Ferencz testvérek éltek, kiknek nővérűk Kopcsányi Borbála Bodonyiné egy elpusztult telket Bodonyban zálogba ád ^[1179]*. Borbála élt még 1695-ben is.

Kopcsár család.

A Kopcsár vagy Kopachár család nyomait már szintén csak oklevelekben találjuk.
Kopachár Lukácsnak özvegye Borbála sz.-benedeki szőlőjét 1559-ben leányainak Borbálának Horváth Lőrincznének, és Annának Gyürky Jánosnénak vallja be örökösen ^[1180]*. Azonban ugyan e szőlőt nevezett Anna Gyürky Jánosné nővérének Borbálának adja át 1597-ben ^[1181]*.

Kophandel család.

Kophandel Mátyás 1768-ban M.-Terézia király-asszony által emeltetett nemességre.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali osztály vörös mezejében zöld térről arany karó mellett zöld szőlőtőke virul, és róla három piros szőlőfürt csüng; az udvar jobb szögletében arany nap ragyog; a baloldali osztály kék udvarában egy fehér bárány ágaskodik, első lábaival ezüst horgonyt tartva, és hátulsó jobb lábát a horgony egyk alsó végére helyezve, a bárány feje fölött az udvar tetejében félhold ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából egy fekete medve nől ki, első lábaival egy arany méhkaptárt tartva, mely fölött három méh repked. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[1182]*.

Kopó család. (Péterfalvi.)

Ugocsa megyei kihalt nemes család. Péterfalvi Kopó Gergely 1519-ben birtokos volt Péterfalván ^[1183]*.

Kopoz család.

Ugocsa megyében a Sásvárt biró Sásváry család egyik ágának neve. 1320-ban élt Kopoz Miklósnak fia István. Lásd Sásváry cs.

Kopócsy család.

Szabolcs vármegye nemesrendű családainak sorába számitatik.

Koppányi család.

Zala vármegye nemes családa. Közűlök Koppányi Ferencz 1837-ben Zala megye fő-adószedője volt.

Koppauer család.

Koppauer Ignácz 1790-ben nyerte czimeres nemes levelét. Czimere négy részre osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály vörös udvarában hármas halmon koronából kiemelkedő fehér egyszarvú áll. A 2-és 3-ik osztály kék udvarában jobbról balra rézsutosan egy arany csíkolat vonul le, melyen egy meztelen kard látható, a paizs két szegletében arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két sas-szárny között, melyek közűl a jobboldali vizirányban félig fehér, félig vörös, a másik félig kék, félig arany, fehér egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-vörös, balról arany-kék ^[1184]*.

Kopsó család.

A Kopsó, Kopsa vagy Kopzó család Trencsin megye curialis nemes családai sorából való. Már 1666-ban a huorkai nemes birtokon találjuk. 1736-ban pedig az akkori nemesi vizsgálatkor András, János, Mihály, György és Dániel igazolák nemességüket Trencsin megye törvényszéke előtt. 1748-ban találjuk Jánost, id. és ifj. Andrást, Györgyöt, Dánielt és Miklóst.
1768-ban összeirattak Dániel, János fiaival Jánossal és Mihálylyal; – András öt fiával Jánossal, Andrással, Istvánnal, Györgygyel és Ádámmal, azután András és János, és ez utóbbinak két fia János és Imre.
1803-ban János három fiával Józseffel, Jánossal és Imrével, István fiával Jánossal, – Ádám fiaival Imrével és Andrással; ifj. János id. Imre fiával Jánossal; György és János.
1837-ben tizenkét férfi tagja iratott össze a családnak. Mindnyájan Huorkán laktak, kivévén a középső Jánost, ki 1803-ban Révfaluban lakott ^[1185]*.

Kopunovics család.

Kopunovics György és Simon testvérek 1791-ben II. Leopold királytól nyerik czimeres nemes levelüket.
Czimerük négyrészre osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály fehér udvarában hármas zöld téren egy lelánczolt kappan áll. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában egy felforditott V. alakú arany szelemen (Balken) látszik, mely fölött az arany nap és ezüst félhold áll, alatta pedig egy fehér vár-torony emelkedik. A paizsfölötti sisak koronáján hármas zöld halmon a leirt kappan áll, két elefánt-ormány között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan félig ezüst, félig vörös, a másik félig kék, félig arany. Foszladék jobbról ezüst-vörösi balról arany-kék ^[1186]*.

Korcsek család.

Korcsek Mihály – mint egy előttem fekvő táblázat mutatja – Korponán született, és állitólag kihirdetett nemes volt. Ennek fia Tamás Bozókon születik 1696-ban; ennek fia János Nógrád megyében született Rimóczon 1732-ben, ennek fia Mihály Sz.-Iványon szül. 1761-ben; ennek fia ismét Mihály ki 1804-ben született, és ily leszármazás mellett nemessége kimutatásában fáradozott 1840. tájban.
Egy másik táblázat Korcsek családbeli ily ágazatot tüntet fel:

Mihály; Gábor; Márton Becskén lakott. 1784.; Sámuel Korponán lak. 1753. Nógrádtól nsi bizonyitványt; Mihály lakott Szügyben. 1784.

Ezeknek igazolási pörük volt egy 1783-ki nov. 6-án kelt helytartósági rendelet folytán. 1784-ki febr. 9-én Liptó megyétől nyertek nemesi bizonyitványt, mely Nógrád megyében azon évi april. 27-én tartott közgyülésben hirdettetett.
Korcsek Márton 1732-ben Nógrád megyében mint jövevény a vizsgálat alá veendő nemesek sorába iratott, de mint másunnan látjuk ^[1187]*, e Mártonnak másik neve Nemes volt, és a beharfalvi Nemes családhoz tartozott. Lásd Nemes cs.

Korcsma család.

Szabolcs vármegye nemes rendű családai közé sorozza Fényes E. Geographiájában.

Korcsmáros család.

Vas vármegye nemessége sorában áll szintén Fényes E. Geographiája szerint.

Korda család. (Boros-jenői gróf † és nemes.)

Mint Kővári is irja ^[1188]* a család állitólagosan Olaszországból eredt I. Károly magyar király korában Magyarországba, hol főleg Szatmár megyében települtek meg, innen a nemzeti fejedelmek alatt egy ág beszakadt Erdélybe Korda Mihály által, kinek neje Macskási Margit volt; és kinek unokája Zsigmond 1655–1668. huszti kapitányságot viselt. Ettől kezdve az erdélyi ágazat igy sarjadzott le:

I. Zsigmond 1655. 1668. huszti kap. (1. Tordai Erzse. 2. Farkas Zsuzsa); Ferencz. 1662.; Kata (Katona Pál); Klára (Permártoni Mária); I. György 1672. (Vadas Mária); Folyt. II. táblán.; Borbála (Szilágyi András); Zsigmond gróf udvarhelyi főkir. biró (Sárpataki Rebeka); Folyt. I. táblán.

I. tábla.

II. Zsigmond, ki az előbbi lapon. gróf udvarhelyi fő kir. biró (Sárpataky Rebeka), Zsuzsa (Haller Ferencz); Mária (Szentkereszti András); III. Zsigmond (1. Bánffy Zsuzsa 2. gr. Nemes Julia); László (gr. Lázár Anna); II. György † 1786. kolosi főispán (gr. Teleki Zsuzsa); Zsuzsa (ikt. Bethlen Sámuel); Kata † 1812. (Vay Dániel); Mária † 1810. (Kemény László); Ádám (Dániel Anna); III. György gróf † 1794.; Anna (1. Bánffy Elek 2. Toldalaghy László);

II. tábla.

I. György, ki az előbbi lapon. 1672. (Vadas Mária); Zsuzsa (1. Sáfár Pál; 2. Fosztó Menyhért); Sándor (Keczely Bora); Borbála (1. Szőllősy János 2. Keczely István); Bora (Sármasági László); Julianna (1. Vér Bold. 2. b. Diószeghy Ferencz); Sándor (Irsai Mária); Klára (Bölöni Sámuel); Kata (Egri Farkas); Zsigmond †; Zsuzsa (Korodi Ferencz); László † 1792. (Varsányi Teréz); Anna 1793. (Salánki László); IV. Zsigmond (Murányi Rákhel); IV. György (Kabos Karolina); V. György; Anna (Versényi Károly).; Karolina.; Ádám (Toldalaghy Zsuzsa);

Erdélyben a család eredeti jószágai Hidalmás és egyébek voltak innen hid-almási előnévvel is éltek. Vagyonosságukat jó házasságaik növelék; igy I. Zsigmond mind két neje gazdag volt. Fia II. Zsigmond, mint a gazdag és befolyásos gr. Apor István fogadott fia szép birtokra tesz szert, udvarhelyszéki fő királybiró lesz ^[1189]*, és grófságot vesz ^[1190]*.
A III. Zsigmond második neje, gr. Nemes Julia († 1696. tájt) egyike kora legmíveltebb asszonyainak, hatvankét évig élt özvegyen, és mint ilyen a hagyomány szerint – irja Kővári: – egykor Udvarhelyszék fő-királybiróságra a legtöbb szavazatot nyeri. Ugyancsak ez ágban II. György a kolosi főispán († 1786.) nejével tábornok Teleki Ádám leányával ismét szép jószágot kap. Azonban e Györgynek unokájában III. Györgyben 1794-ben a grófi ág kihalt; és igy a 113 helységbeli részint egész, részint részjószágok a leány-ágra, főleg Toldalaghynéra és ezentúl az iktari Betlenekre háromlottak.
Másik ág – mely a nemesi rendben maradt – hivatalt kevessé viselt; és jelenelg csak az egy V. Györgyben függ az egész család reménye, minthogy két fitestvére a forradalomban esett el.
A magyarországi Szatmár megyei ág, melyből Mihály 1717-ben Tunyógon birtokrészt egy malommal együtt kir. adományban kapott ^[1191]*, és 1724-ben Szatmár vármegye főszolgabirája volt ^[1192]*, – Korda Jánostól jő le következőleg:

János (Mikolay N.); Mihály 1724. (Elek N.); László; Ferencz 1806.; Ignácz. † 1859.; György (Ilosvay N.); Zsigmond (Horváth Zsuzsánna); Péter alügyvéd 1840 †; Pál (Papp Charitas) Veronka (Kürthy Antal); Antonia (Sepsy Mihály); Zsuzsa (Kürthy Miklós).; Kata.; Mihály. †; Ferencz. †; János (Kengyel Zsuzsa); Klárá (Csanádyné); Mihály. †; István m testőr utóbb kapit. (Mensáros N.); Lőrincz követ s alisp. † 1848.; Teréz; Ágnes.; Krisztina.;

Ferencz birt Szatmár megyében Nyir-Medgyesen, Csengerben és Csenger-ujfaluban. Fia Ignácz 1859-ki sept. hóban halt meg, s benne a Korda család ez ága fi-ágon kifogyott.
Jánosnak fiai közűl István birtokos volt Vetésen, előbb m. kir. testőr, utóbb kapitány. Testvére
Lőrincz 1837-ben Szatmár vármegye főszolgabirája, utóbb alispán és országgyülési követ. Meghalt ezen pályáján Pozsonyban 1848-ban.
Péter 1840-ben Szatmár megye alügyésze volt.
A család e század elején birtokos még Kis-Mádán és Csáholyban, főlakhelye azonban Sima.
Vallásukra nézve helv.-reformata egyház hivei.
A család eldődei közűl nem szabad – habár végül is – megemlités nélkül hagynunk Korda Istvánt, ki 1503-ban II. Ulászló királytól Alsó-Rutkán szép jószágokat kapott adományban ^[1193]*.

Kordics család.

Kordics László báró örököseinek a b. Maholányi János örökösei ellen inditott ügynek elintézését az 1715-ki országgyülés 67. törv. czikke szerint a nádorra bizta.

Koris család.

Gömör megye nemes családai között foglal helyet ^[1194]*.

Koritsánszky család.

Koritsánszky György 1797-ben I. Ferencz királytól nyerte czimeres nemeslevelét.
Czimere négy részre osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály arany mezejének közepén vizirányosan egy vörös csíkolat, és azon fekvő kivont kard, a csíkolat fölött pedig egy kosár gyümölcs, alatta egy kosárban virágok láthatók. A 2- és 3-ik osztály kék mezejében hármas fehér sziklákon fehér szárnyas ló (pegazus) ugrik. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között arany oroszlán nől ki, ki, első jobb lábával kivont kardot, a másikkal három búza kalászt tart. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[1195]*.

Korláth család. (Alsó-kálosai.)

Gömör megyei régiebb család, mely Alsó-Kálosa-ról irta előnevét.
1458-ban Korláth Péter Saskewben lakozó, a Szilágyi Erzsébet s fiai, és más részről a Gara nemzetség közt kötött szerződés szerint Gara család híve volt ^[1196]*.
Korláth Mihály 1548-ban Wittenbergában tanult ^[1197]*. 1556-ban Huszt vára kapitánya volt ^[1198]*.
Ezután találjuk Korláth Lázárt, kinek néhány izén ivadékát következőleg ^[1199]* ismerjük:

Lázár (Putnoky Zsófia); István Gömör v. alisp. 1598. (Barna Anna); Borbála (sz.-károsi Farkas János); Ferencz 1635. 1647.; Zsófia (fintai Bartholecz Kristóf.); Kata (Fuló Miklós); Anna (Berthóti Bálint); Judit (1. Papp György 2. Máriássi András);

Lázárnak fia István Gömör vármegyének 1598-ban alispánja volt ^[1200]*; egyszersmind Szendrő vára kapitányául is iratik. Élt még 1623-ban is. Fia
Ferencz 1635-ben a száraz-vámok eltörlésére egy országgyülési választmányi tag a 72-ik törv. czikk szerint; valamint ugyan az 1647-ben is a 91. törv. czikk szerint.
Ez ág alsó-kálosai előnévvel élt.
Azonban találunk még egy ágazatot, melynek Bényei előnevét olvassuk. Ezen szintén nehány izen csak a mult század közepéig terjedő családfa a följebbi családfával egy előttem fekvő táblázaton ugy áll összefüggésben, hogy a följebbi táblán álló Istvánnak egy János nevű testvérétől hozatik le, azonban e János Istvánnal együtt eme táblázaton nem Lázárnak, hanem Mihálynak fiául tétetik, és Mihálynak atyja lett volna János, kitől a nemzékrend ^[1201]* igy folyik le:

Mihály 1630. (Bossányi Anna); István ki följebb.; Farkas †; János (apponyi Nagy Zsuzsa); István 1680. (Ormándy Zsuzsa); János (Kovács Mária Galgóczról); István.; Farkas †; István. 1762. Kápláton lakott.; Ferencz jesuita.; Mihály.; György; László.; Judit (Nagy János); Éva (Bittó Mihály); Erzse (Hegyi Mihály); Erzse (Naszvady András); György; László.; István. †;

Ez ágazatnak Bényei előneve alatt tán inkább a Gömör megyei Benya vagy Bena helységet kell értenünk, mintsem a Pest megyei Bénye helységet; miután a Korláth család főleg e megyében látszik honosnak.
Egyébiránt székel e család Ung megyében is, hol Korláth György 1845-ben megyei számvevő volt.

Korláthkeőy család. (Korláthkeői †.)

Egy törzsből ered a Bucsányi családdal; és igy a Huntpaznán nemzetségből Bodouktól veszi származását.
Idősb Bucsányi Oswald machói al-bán 1445-ben Ujlaky Miklóstól 4000 arany forinton vette meg s a Posony megyei (most romban heverő) Korláthkő várát, a Pozsony megyei Nádas, Nyitra megyei Jabloncza, Szent-György (Schandorf), Noveszko, Podhragye (most Lieszkov) helységekkel ^[1202]*; a 1447-ben ezek birtokában Hunyadi János kormányzó által is megerősitetett, és ugyan ekkor vár környéke még Karkócz helységgel is megnagyobbitatott. 1479-ben már Oswáldnak csak neje Soóky Dorottya (Soóky Istvánnak leánya) élt.
Oswáldnak egyik fia az atyja által viselt báni hivatalról korláthkői Bánfy Mihálynak neveztetett, és ez hűtlenségi czimén Korláthkőt elvesztvén, az 1485-ben I. Mátyás király által kwinspergi Planker János német eredetü királyi udvari katonának adományoztatott, azonban ez adomány érvényre soha sem juthatott, mivel I. Oswaldnak másik fia Bucsányi II. Oswald, ki Zakynak is neveztetett, a vár birtokában megmaradt, és 1498-ban Korláthkewi bárónak irva fordul elő.
Ezen II. Oszvald 1502–1505-ben tatai és komáromi kapitány volt, és mint ilyen jelent meg az 1505-ki rákosi országgyülésen ^[1203]*. 1506-ban Ulászló követje volt a lengyelekhez ^[1204]*. 1512-ben dispensator regius-nak iratik. Ő 1486-ban a Berencsi várat és uradalmat öröklé, és annak birtokába jött 1502-ben. Fiai János, ki 1493-ban Krakóban tanult ^[1205]*, és Antal ifjan haltak el; Zsigmond 1535-ben követé testvéreit a sirba. Fenmaradt egyedül a negyedik fiu Péter, ki magát már bucsányi Korláthkőinek irá, és ki 1515-ben a lengyel congressuson vett részt, II. Ulászló király kanczellára, utóbb fő-ajtónálló volt, elesett 1526-ban Mohácsnál ^[1206]*. Benne fiágon kihalt a Korláthkewy család. – A családfa következő:

Oswald machói al-bán 1447.; II. Oswáld tatai és komáromi várnagy 1505. (Sóoky Dora); Péter kir. ajtónálló elesett 1526. (guthi Országh Dora); Erzsébet (Nyáry Ferencz); Anna (1. Erdődy István 2. Zekel Ferencz 3. Baracskay Pál).; János 1493.; Antal. †; Krisztina (Majthényi István); Bora (Hrussóy Jeromos); Zsuzsa (Apponyi Péter) Zsigmond † 1535.; Kata (Pongrácz Miklós); Mihály. 1485.; Zsófia (Hatnay Zsigmond); Veronka (Apponyi György); Kata (Répássy György);

I. Osváldnak három leánya volt; Zsófia Hatnay vagy Budetini Zsigmondné, Káta ^[1207]* Répássy Györgyné, és Veronika Apponyi Györgyné. De ezek maradéka nem birá Korláthkőt.
II. Oszváldnak leányai Krisztina Majthényi Istvánné ^[1208]*; Zsuzsánna Apponyi Péterné, és Katalin szentmiklósi Pongrácz Miklósné ^[1209]*.
Péternek leányai Erzsébet Nyáry Ferenczné, és Anna előbb Erdődy Istvánné, másodszor kevendi Zékel Ferenczné és harmadszor Baracskay Pálné, kik atyjok és nagybátyjok kihalása után Korlátkőt és Berencset örökölték; családi osztály-szerződések szerint Berencs a Nyáry-ak, Korláthkő az Apponyi és Pongrácz családé és ezek utódaié lön.

Kormány család.

Kormány Ferencz 1790-ben czimeres levelet szerzett, és ez által nemesitetett meg.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali kék udvarban hármas zöld halmon arany grif ágaskodik, első lábaival hosszú lándzsát tartva; a baloldali aranyudvarban a jobb oldalból kinyuló fekete kétfejű sasnak csak fele testrésze látszik. A paizsfölötti sisak koronájából szintén arany grif emelkedik ki, az emlitett lándzsával. Foszladék jobbról arany-kék, balról arany-fekete ^[1210]*.

Kormos család.

Jelenleg Abauj, Szabolcs, Szatmár vármegyék nemes családai közé számitatik.
Hajdan Heves megyében a birtokos családok sorában találjuk, t. i. Kormos Fülöp azon megyei Fűzes helységbeli birtokát a sz. Ágoston-rendi szerzetesek egri kolostorának hagyományozta 1506-ban II. Ulászló király megegyezésével ^[1211]*.
Ugocsa megyében szintén honos e család, mert e század elején Kormos István a péterfalvi közbirtokosok, – Kormos János pedig Nevetlenfalu közbirtokosai között olvasható ^[1212]*.

Kormuth család. (Remete-poganyesti.)

Kormuth Antal 1838-ban május 8-án Csanád megyétől nyert nemesi bizonyitványát lakhelyén Krassó megyében 1841-ki január 7-ki közgyülésben hirdetteté ki.
Krassó megyéből ismét Arad megyébe költöztek, és birtokukat Remete-Poganyestet birja Patyárszky György.

Korneli család. (Holdmézesi.)

Aradmegyei birtokos család, melyből Korneli Márk előbb a poroszok elleni hadjáratban cs. kir., utóbb pedig a b.-gyulai uradalomban számos évig számvevő tisztségben szolgált. Ez állami szolgálatában tanusitott érdemeinek jutalmául II. Ferencz királytól 1794-ben czimeres nemeslevelet nyert, – állitólag ősi nemességében megerősitetett ^[1213]*; és ama czimeres levél Békes megye közgyülésén még 1794-ben kihirdettetett. Utóbb pedig 1804-ben aradmegyei Hold és Mézes nevü falukat Ambrús és József fiai neveikre is „Holdmézesi“ előnévvel királyi adományban szerezte. Meghalt Márk mint több megyék táblabirája holdmézesi birtokán 1808-ki october 15-én.
A családnak 1794-ben nyert czimere – mint itt a metszvény mutatja – egy keresztvágással négyfelé osztott paizs, melynek 1- és 4-ik kék udvarában arany bőség-szaru tele arany buza-kalászokkal látható; a 2- és 3-ik vörös udvarban ezüst oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a ballal egy égő fáklyát tart. A paizsfölötti sisak koronájából szintén ezüst oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a másikkal égő fáklyát tart. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1214]*.
Nemzékrende a családnak csak Korneli Györgytől ismeretes, ki az egyházi anyakönyvek tanusága nyomán Zala megyében előbb Vucsa-Gumilán, utóbb Bagonyán lakott. Ennek fia István, kinek nejétől baksai Császár Dorottyától Bagonyán 1729. april. 16-án született a följebb nevezett Márk.
Emlitett Györgytől kezdve a család leszármazása következő: ^[1215]*

György; István 1729. 1745. (Császár Dora); Márk sz. 1729. † 1808. urad. számvevő. (Enders Anna-Mária); Zsuzsanna sz. 1745. dec. 15. mh. 1815. (Mogyoróssy János); Antonia szül. Gyulán 1765. (Jósa István orvos); Ambrus sz. 1766. † 1834. Békés vm. főadószedő (Somogyi Bora); Ignácz sz. 1800. Arad vm. sz. biró; József sz. 1802. † 1844.; Márk-Sándor sz. 1804. Arad megyei fő sz. biró; Alojzia sz. 1806. †; Erzse sz. 1812. (Tessényi Antal); Amália sz. 1814. (Bosnyák Károly); Ferencz-Józs. †; József sz. 1771. † 1819. Arad vm. főügyv. (Sánta Róza); Antonia sz. 1813. † 1832.; Zsófia sz. 1815.; Pál sz. 1816. cs. kir. katona † 1849. Temesvárban.; Anna sz. 1773. (Fillenbaum József orvos);

Márknak gyermekei közűl, kik mindnyájan már Békes megyei Gyulán születtek: Ambrus 1766-ki dec. 8-án született és Békes megyének számos évig fő-adószedője, egy izben pedig országgyülési követe volt. Meghalt Gyulán 1834. évi mart. 10-én. Testvére József (szül. 1771.) előbb a megyei felkelő nemes sereg főhadnagya, utóbb Arad vármegye tiszti főügyésze volt.
Ambrúsnak gyermekei közűl Ignácz ^[1216]* és Sándor több évig Arad megyében al- és főszolgabiróságot viseltek.
Márknak leányai közűl Antonia Jósa István Szabolcs megyei főorvos neje, kinek fia Jósa Péter a cs. kir. semmitő törv. szék ülnöke. Anna Fillenbaum Ferencz előbb szegedi, utóbb Erdélyben zalathnai főorvos neje ^[1217]*.
Ambrúsnak leányai közűl Amália Bosnyák Károly Arad megyében 1838–41. volt alszolgabiró.

Korna-Lehotay család.

Zemplin megye czimerleveles nemes családainak egyike ^[1218]*.

Kornis család. (Göncz-ruszkai, gróf.)

Eredetéről különböznek a vélemények ^[1219]*, de oklevél igazolja magyar származásukat, mely szerint a XIV. század elején a Thobajdi családból vevék kiágazásukat. Ugyan is Isypi Péter az Abaujban fekvő Ruszkát Debrő Istvánnak véghagyományozza, de miután ez nótáztatott, uj véghagyományt szerez, és abban Ruszka helység birtokosaivá Thobajd Bertalan és általa testvéreit Thobaydi Antalt és Cornist tevé, mely hagyományt Zsigmond király 1403-ki nov. 5-én kelt kiváltság-levelében megerősité ^[1220]*. E Thobaydi Cornistól vevé a család kétségkivül a Kornis nevezetet, és igy jutott ősi előnevéhez is, a göncz-ruszkai praedicatumhoz. Nevezett Cornis-nak gyermekei már atyjok nevéről Kornisoknak neveztetnek. És igy fordúl elő már nevezett Cornisnak fia 1445-ben: Cornys János mint az Abauj megyei nemesség egyik követe, ki azon pontokat szintén aláirá, melyeket Rozgonyi György országbiró, és pelsőczi Bebek Imre a felső magyarországi részek kapitányai, valamint dobrai Barczal Miklós Giskra Jánosnak csakugyan a mondott részek kapitányának meghatalmazottjával és azon részek nemességével és városai küldötteivel tartott közgyülés folytán a legutóbbi (1444-ki) pesti országgyülés végzeményeinek sikeresitésére és fentartására nézve megalapitának ^[1221]*.
E Jánosnak fiai valószinűleg Kornis Benedek és Miklós.
Benedek 1500-ban leleszi prépost, drivesti püspök, a váradi püspök helytartója, előbb váczi kanonok volt, és innen lépett a premontrei szerzetbe. Nevezett évben tiltakozott Király-Helmecznek a Palóczy család részére tett adományzás ellen ^[1222]*. 1501-ben Kornys Benedek leleszi prépost nemes szegedy Marazty Mihály fiának Lászlónak szabadságot ád gyóntató-lelkészt maga számára választani ^[1223]*. 1502-ben már őt ruszkai Kornis Benedeknek találjuk irva, és egyszersmind egri megyei papnak nevezve, midőn Péter bibornok meghagyja a váczi püspöknek, hogy Benedeket a simonia-tól oldozza föl ^[1224]*. Benedek testvére
Miklós 1480-ban élt. Ennek fiai János és Miklós.
Mielőtt a család leszármazási fáját, és az Erdélybe szakadás történetét megérintenők, meg kell jegyeznünk, hogy a család már valószinűleg Zsigmond királytól nyeré a nevére czélzó egyszarvú (unicornis) czimerét, mely a paizs kék mezejében hármas halmon ágaskodik, és mely a paizs fölötti sisak koronájából is kiemelkedőleg ismétlődik, mint azt itt a metszvény is már grófi czimerképen ábrázolja.
Abauj megyében birt Göncz-Ruszkán kivül, a család birtokai egyéb megyékbe is elterjedtek, igy Bihar megyében Papmező várat és uradalmat, Zaránd megyében Deszna várat tartozékaival, továbbá ezzel egy folytában a Belényesi jószágokat, Szatmár vármegyében a szinyér-váraljai örökséget birták ^[1225]*.
Erdélybe Szapolyai János korában szakadt a család, és mint következtetni lehet Kornis I. Miklósnak fia János által, ki Szapolyainak mint királynak híve volt Ferdinand ellenében, ki első lakósa volt Erdélynek a családból, és mivel a székelyföldön Udvarhelyszékben nyert birtokokat, innen Székely-Kornisnak is neveztetett ^[1226]*; és utódai homorod-szentpáli előnévvel is irák magukat. János 1537-ben Tokajnál a Tiszába veszett ^[1227]*.
A családfa következőleg jő le:
I. tábla.

I. Miklós 1480.; I. János † 1537.; II. Miklós † 1529.; III. Miklós tanács úr 1556. (Bikli Bora); Mihály 1562. (Erdélyi Sára); II. Gáspár † 1601. huszti kap. (1. Dóczy Erzse. 2. Horváth Anna); III. György kolosi főisp. 1618. (Sajgal Kata); Boldizsár 1610. háromszéki főkapit. (Keresztúri Kata); Zsigmond 1636. bihari fő-főispán (Pálffy Ilona); István jesuita; Ferencz kolosi főisp. 1649. (Wesselény Kata); Bora apácza; Krisztina (b. Perényi Ferencz); Anna (b. Perényi Gábor); III. Gáspár 1662. marossz. főkap. (1. Balássi Erzse. 2. Csáky Mária); Folyt. II. táblán.; Kata (b. Haller János); Margit (1. Kacza Tamás 2. Bogáthy Bold.); Ilona (Mikó Fer.) Farkas udvarh. fő kir. biró † 1602. (1. Petky Kata. 2. Bethlen Krisztina); Miklós. † 1603.; Zsigmond.; Ferencz (kápolnai Bornemisza Judit); Margit (Rédei János) István 1630.; Pál; Ádám; Mária (Bánffy Bold.) Gáspár. † 1680. t.; Borbála 1664. (Paczolai István); Anna (Székely Mózses); Judit (Pécsy Simon); Kata (dersi Petki János); Ferencz.; György.; II. János.; II. János tokaji kapit. 1540.; I. György; I. Ferencz (Futó Dora); I. Gáspár.; I. Boldizsár; Péter.;

II. tábla.

báró Gáspár, ki az I. táblán. marossz. főkap. 1662. (1. Balassi Erzse 2. Csáki Mára); István gróf 1714. Fejér és küküllői főispán (Gyerőfi Bora); Éva (petki Nagy Bold.); Antal 1742. (1. Mikes Mária. 2. gr. Petki Anna); Krisztina (Bornemisza Ignácz); Mihály gub. consil. (Pálffy Karolina); Anna (b. Huszár Antal); Antal (Toroczkai Anna); Anna-Mária (Kemény Farkas); Anna (Haller István); Róza † 1847. (gr. Karacsai Sándor); Anna (Haller György); Krisztina apácza.; Antal. †; Ferencz. †; Margit (Lázár Fer.); Zsigmond gróf, főkormányzó † 1731. (Bálinthit Zsuzsa); Zsigmond 1735. (Haller Anna); Zsuzsa (Lázár László); Ferencz 1729. (1. Petki Zsuzsa. 2. Gereb Zsuzsa); Ferencz püsp.; Klára (Chamus); Krisztina (Haller Istv.); Anna (Lázár János); Gáspár (Haller Klára); Ferencz; Amália (b. Perény Bert.); III. Zsigmond 1808. szoln. főisp. (1. gr. Gyulay Kriszt. 2. b. Kemény Czeczil.); János † 1840. főkorm. (1. gr. Földváry Teréz. 2. b. Szentkereszti Klára); Gábor őrnagy (gr. Kún Zsófia); Gabriella. Ilka. NN. Viktor.; Sámuel (gr. Toldalaghi N.); Ferencz.; Albert; Mária (b. Onaghten József); Zsigmond (Mikes Zsuzsa); Zsigmond † 1854. (b. Győrffy Berta); Klára (Teleki Tamás); Anna (Macskási Ferencz); Ignácz (Teleki Anna); Mihály (ikt. Bethlen Kata); Miklós. Ádám. Anna. «»Kára (gr. Károlyi Ede); Károly (Haller Anna); Alexandra. György. Anna. Luiz (báró Gerliczy Felix); Imre (Bálintith Mária); Elek (Kornis Zsuzsa); Anna. Alice. NN.; Klára (Toroczkai Sándor); Teréz (Dindár István);

A családfára visszatekintve, I. Miklósnak fiáról Jánosról már elmondtuk a történet reá vonatkozó adatait. Ennek testvére II. Miklós, ki már 1523-ban szerze Homoród-Szentpálon birtokot ^[1228]*; 1529-ben Báthori István I. Ferdinand vajdája által megfogatván, megöletik.
I. Jánosnak fiai közűl II. János ^[1229]* 1540-ben Tokaj vár kapitánya volt, midőn Budán Izabella királyné hűségére esküdt föl, miután Tokaj és több más vár is annak volt jegyben igérve ^[1230]*.
III. Miklós 1548-ban a székelység részéről Martinuzzi mellé rendeltetik tanács úrnak a tordai gyülés által, 1556-ban Petrovics mellé rendeltetik hasonló minőségben ^[1231]*. Már 1540-ben Andrásy Mártonnal együtt vezeté a szászokat és székelyeket, a kivel Erdélyben Diód és Almás nevű várakat is elfoglalta a pártos Balassa Imrétől ^[1232]*. 1547-ben mint székely tiszt fordúl elő a Brassóiak perében ^[1233]*. E Miklós már a h.-szentpáli előnevet használta. Testvére I. György volt, ki unokájában Péterben halt ki.
Nevezett III. Miklósnak nejétől Bikli Borbálától következő gyermekei voltak: I. Mihály, II. Gáspár ^[1234]*, Margit, Ilona, Farkas, Ferencz, György és János.
I. Mihály, szintén Szent-Pálról irá előnevét. 1558. sept. 28-án a fejérvári gyülésben az adó számvitelére neveztetik ki ^[1235]*. Emlitetik az 1560- és 1566-ban tartott országgyülés végzéseiben is. 1562-ben János Zsigmond ellen a felkelő székelységgel tart, miért rövid ideig fogságba kerül ^[1236]*. 1569-ben Marosszéken Vadasdon két jobbágyos telket kapott. 1599-ben futással menekült. 1601-ben őt is Mihály vajda öleté meg ^[1237]*.
Farkas nagy tekintélyű ember a székelyek között, 1576-ban Báthori Istvánt a lengyel tórnra kiséri. 1584-ben egyike azon követeknek Báthorihoz, kik a három elnök helyébe egy gubernátort kértek. 1595-ben a székelység egyik főkapitánya a feketehalmi táborban. 1599-ben Báthori Andrással tart, de az oláhok által elfogatik, és Mihály vajda katonái által a fejérvári börtönben megöletik ^[1238]*. Vallásra nézve az unitariát követé. Teste a morgói mezőn temettetett el, s fölébe kápolna emeltetett ^[1239]*. Egyik leánya Zalasdi Miklóshoz ment férjhez ^[1240]*. Fiai közűl
Miklós és Zsigmond, kik mind ketten Hom.-Sz.-Pálról irák neveiket, 1603-ban Székely Mózses részén a Bárczán estek el ^[1241]*. Ezeknek testvére
Ferencz 1609. táján Udvarhelyszék főkapitánya volt ^[1242]*. Nejétől kápolnai Bornemisza Judittól két leánya és egy fia István maradt, kinek azonban unokájában Ádámban ágazata kifogyott; mert nevezett Ádámnak csak leánya: Mária Bánffy Boldizsárné volt.
Vissza térünk III. Miklósnak fiához I. Gáspárhoz. Ez kora legtevékenyebb embere. 1570-ben Báthori István részéről Lengyelországban jár, hogy ott királylyá választatását előmozditsa. Utóbb Báthori Zsigmond alatt a törökkeli barátság fölbomlására szavazott. 1594-ben mint huszti kapitány, a törökkel beküldött tatárokkal Mármarosban megharczol, de csatát veszt ^[1243]*. Mint Báthori Zsigmond híve több jószágot nyer, igy 1596. dec. 25-én Radnótot, honnan radnótinak is irá előnevét ^[1244]*. Eleinte Báthori András fejedelemmé választatásának ellene szavaz, utóbb beleegyez ^[1245]*. Ez időben Mihály vajda beütvén Erdélybe, ő küldetik Rudolfhoz segélyért, és igy megy Erdélybe Básta; erre Mihály vajda Kornis Gáspárt 1600-ban katonáival együtt összevagdaltatá ^[1246]*. Neje kettő volt, az első Dóczi Erzsébet, a második Horváth Anna, ki 1595-ben halt meg. Ezektől lettek gyermekei György, Boldizsár és Zsigmond. Ezek közűl.
Boldizsár már 1581-ben – mint Kővári megjegyzé – nagyságos úr. 1604-ben a székelység tábornoka levén, Belgiosotól parancsot kap, hogy a székelységet a fölkelt Bocskai ellen vezesse, de a székelység haza ment, szétoszlott; ő maga Magyarországba ment a német táborba ^[1247]*. Utóbb lecsendesülvén a hon, Erdélybe vissza megy. 1607-ben Báthori Zsigmond mellé tanácsossá ^[1248]*, 1608-ban háromszéki főkapitánnyá lesz. Szép nejét Báthori Gábor kisérgeté, miért Boldizsár több hasonló sorsú férjjel Báthori ellen össze esküszik, és azt személyesen fegyverrel megtámadják, de többekkel együtt elfogatik, és 1610-ben fejét veszti ^[1249]*. Neje Keresztúri Kata, gyermektelen lévén, Pozsonyba a Klarissa apáczák közé vonult ^[1250]*. Testvére
Zsigmond 1603-ban Bástával táboroz ^[1251]*; 1610-ben bátyjával együtt nótáztatván ^[1252]*, Magyarországba menekült, és 1611-ben Forgács Zsigmond alatt a császári haddal vissza ment ^[1253]*, és 1614-ben a nóta alól fölmentetett, mint Bihar megyei főispán, aranysarkantyús vitéz, tanácsos és hadvezér Bethlen Gábor és Rákóczy György alatt tekintélyes ember 1636-ban mint I. Rákóczy György hadvezére Szatánál a törökkel megütközik. 1607-ben in Contestatione Catholicorum a jesuiták eltörlése fölött aláirta magát bátyjával együtt ^[1254]*. Ő szerzé a Kornis jószágok nagy részét, igy Bihar megyében Papmezőt, Kerekesfalvát, 1636-ban Kápolnát, miket – gyermekei nem lévén unoka – öcseire hagymányozott. Testvére
III. György, 1605-ben ő megy Simont a vajdaságba állitani, de vissza hivatik ^[1255]* testvéreivel 1610-ben ő is nótáztatott, de 1615-ben fölmentetett ^[1256]*. Kolos megyének főispánja volt. Előnevét, mint testvérei is Ruszkáról irá. Nejétől Sajgal Katalintól egyik fia István jesuita, leánya Bora apácza; másik fia
Ferencz 1620-ban Csonka várát szerzi inscriptioképen 2000 frtban ^[1257]*. 1629-ben Homorod Szent-Pálra királyi jogot viszen. 1648-1651-ben Dobokában és egyebütt igen sokat szerez. 1636-ban Kolos vármegye főispánja. Igen szent ember lévén, I. Rákóczy alatt gyanuba jött, hogy jesuita, és Bécsbe mindent megirna, ez okból mindent elkövetett megbuktatására, és majd ezer jobbágyot csikar el tőle. Igy forgatá ki Radnótból is, mit Ferencz Rákóczynak engedett 1649-ben, csak hogy a Wesselényiféle gyekei jószágokat, melyek nejére néztek, a fejedelem el ne vegye. 1653-ban megegyezését adta a jesuita rend eltörlésére ^[1258]*. II. Rákóczy György alatt 1657-ben tatár rabságba esett ebből 50,000 talléron válták ki, mi által a jószágok egy része zálogba kerül, pedig a váltság-összegnek csak felét fizették ki, az ország is negyedét fizetni igéré ^[1259]*. Haza szabadulván, szent fogadásból Olaszországba utazik, honnan hazafelé való utjában, Bécsben szélütésben meghalt, és ott temettetett el a ferencziek templomába. Nejétől Wesselényi Katalintól három leánya és egy fia maradt:
III. Gáspár, Kemény Jánosnak főbejárója lévén, részt vett a nagyszőllősi csatában, ezért 1662-ben nótáztatott ^[1260]*; de a másik évben fölmentetett, 1673-ban Marosszékben ujra főkapitány lett ^[1261]*. sorgalmas szerző ember lévén, a fennebb elzálogitott javakból sokat kivált, igy Váralyát, Pálost, Gyekét; – Apaffitól is visszakap egy pár oly jószágot, mit Rákóczy vett el, mint Bozotát, és igy családát ismét helyre hozá ^[1262]*. Ellenben Ruszkán a család utolsó még fen lévő birtokrészét is eladá gr. Csáky Istvánnak. E Gáspárt Mikola „l. báró Kornis de Göncz-Ruszka“ nevezi.
Egy másik Gáspárt, (ki itt az I. táblázaton István fiául iratik) Cserei Mihály úgy tüntet föl, mint ki egyedül álla függetlenül Teleki Mihály ellenében, hivatalt nem fogada el, sőt egykor Fogarasban a fejedelem asztalánál Telekivel összetüzvén, ezt buzogányával fenyegeté. Nem sokára hirtelen és gyanús halállal mult ki 1680. tájban nőtelenül ^[1263]*.
III. Gáspárnak több gyermekei közűl István és Zsigmond indit ujra két ágazatot. Mindkettő a Rákóczy forradalom ellenese. Amaz val. belső titk. tanácsos, és fő kam. mester, 27 évig erdélyi tartományi biztos, az 1741-ki erdélyi országgyülésen a RRdek elnöke. 1705–9. inspector commissarius Rabutin cs. tábornok mellett, 1710-ben tanácsos, 1713-ban lett küküllői főispán, 1719-ben. Fejér megyei főispán, gubern. tanácsos és kamarás. Meghalt 1741-ben ^[1264]*. Neje Mikes Mária grófnő volt. Testvére Zsigmond 1710-ben udvari kanczellár, 1713-ban főkormányzó; és mint ilyen téteti le Károlyfejérvár alapkövét. 1712-ben testvérével együtt gróffá lesz ^[1265]*. Meghalt 1731. dec. 14-én Két fia, egy leánya maradt.
Antal Istvánnak fia, 1742-ben atyja helyébe tartományi biztos, 1754-ben főkormányszéki tanácsos. Ennek ágazata unokáiban kihalt.
I. Zsigmondnak a főkormányzónak fiai közűl Ferencz 1729-ben küküllői főispán lett. Testvérének II. zsigmondnak gyermekei közűl Ignácz nemzé a szelid szép lelkü Mihályt, ki 1796. april 24. Dézsen született, 1815-ben lép főkormányszéki szolgálatba; 1818-ban fogalmazó, 1824-ben titoknok, 1826-ban kővárvidéki, 1829-ben kolosi administrator, 1832-ben kincstári tanácsos lett, kitünőrészt vett az 1834-ki erdélyi országgyülésen, és a rendek elnökségére ő volt első kijelölt a catholicusok közt, továbbá tagja a nevezetes brünni küldöttségnek. Visszatérte után kevés időre, 1835. novemberben, elhatalmasodott tüdővésze ragadta el családja köréből, s fényes polgári pályájáról. 1822-ben utazást tett világrészünk classicus földén. Mint kitünő müveltségü, s a honi irodalomért hőn buzgó hazafit a m. tudományos akademia első alapitói 1830-ban választák meg az igazgató tanácsba ^[1266]*. Nejétől iktari Bethlen Katalintól gyermekeit táblázat mutatja, kik között látjuk hazánk egyik átalánosan tisztelt hölgyét is Károlyi Ede grófnét.
III. Zsigmondnak fiai közűl János hasonlóan szelid lelkületéről volt ismeretes. 1817-ben lett kővári administrator; 1822-ben udvari tanácsos, 1827-ben fő kormányszéki al-elnök s belső titkos tanácsos, 1837-ben aug. 31-én pedig választott főkormányzó. 1840. aug. 15-én a kolosvári arenában tüzi játék alatt szélhüdés általi halál vetett véget életének. Gyermekeit s unokáit is egy részben a táblázat mutatja.

Kornis család. (Tót-váradi.)

E családból élt a mult század közepén Borbála Juricskay Pál neje.
Egyébiránt ily nevü család emlitetik Békes, Borsod, Fejér, Marmaros, Pest, Tolna, Szabolcs vármegyék nemessége sorában.
Ismeretesek: Kornis Imre 1837-ben Ugocsa vármegyében alszolgabiró.
Kornis Antal Tolna vármegyében 1840-ben tiszti alügyész, Kornis László ugyanott 1840-ben alszolgabiró.
Kornis Károly jogtudomány-iró, mint menekült Braziliában Rio-Janierióban halt meg 1855-ben.
Kornis nemes család e század elején Zemplin megyében bir Medgyaszán ^[1267]*.
Hont megyében 1702-ben Nyéken mint gazdatiszt élt Kornis János, ki pecsét-czimerében egy csőrében kigyót tartó gólyát viselt.

Kornya család.

Iratik Kornia máskép Barb néven is. E családból János 1796-ban Arad megyében hirdetteté ki nemességét ^[1268]*.
Kornya János 1838-ban Arad vármegye főszolgabirája volt.
Erdélyben bajesdi Kornya Péter 1815-ben a fisc. directionál irnok.

Koroda család. (Felső-kubini.)

Árva megyei család. Régi okmányok szernt Dzáry, Vlcsek és Korodievich név alatt is ösmeretes.
Leszármazási táblázata következő: ^[1269]*

Koroda Gergely 1526. f.-kubini birtokos; Bertalan; Dániel; Miklós (Czundra Zsófia végrendelk. 1652.); Anna (Dubovszky György); Péter-Pál; András; András; János; Mátyás Árva v. esküdt 1784.; Mihály vulgo Czútik; Mihály; Mihály; Mátyás trsztenei pap.; Gáspár Árva v. főügyész 1839. (Reviczky Anna); Dienes grádista † 1849.; Klotild (Mesko Antal); Klementin (Mesko Lajos); Pál 1849. ügyvéd.; Janka (Mikovényi Bertalan); Anna. †; Antal. †; György 1583.; Felix; István vulgo Vlcsek; Miklós 1717.; György Trencsin megyébe 1728.; Mátyás; N.; N.; Benjamin Árva várm. levéltárn. (Meliorisz N.); Károly †.;

A törzsnek Gergelynek fiai közűl Bertalan és Péter 1555-ben bizonyos Marcsek nevű lestinei lakost, Zmeskal Venczel jobbágyát Árvában elfogták és letartóztaták, miért Zmeskal őket Dávid László árvamegyei alispán közremunkálásával elfogatá és lánczra vereté. Ezen nemesi kiváltásgon elkövetett erőszak és hatalmaskodásból azután egy igen érdekes nyolczados törvényszéki per keletkezett, mely Báthori András országbiró Szatmár és Szabolcs megyei főispán elnöklete alatt Pozsonyban 1558-ban döntetett el.
Ezután emlitetik Koroda Péter 1560-ban a Kubinyi családnak a madocsányi, stepanói és f.-kubini birtokokban emgujjittatott s Plathy János királyi ember által végbe vitt beiktatás alkalmával mint meghivott szomszéd közbirtokos.
Felix egyik unokája György 1755-ben Árva megyétől nemességi bizonyitványt nyervén, azt ugyan azon évi aug. 7-én kihirdetteté Trencsin megyében, hová általköltözött.
György testvérének Mátyásnak egyik későbbi utóda Benjamin 1839-ben Árva megye levéltárnoka volt. Ennek fia Károly, kiből jeles publicistát várt a köz-remény, korán elhalt, magnélkül.
Péter ágán Gáspárnak, ki 1839-ben Árva megye főügyésze, és az adózó népnek különösen az árvai urodalom jobbágyainak buzgó védője volt, fiai közűl Dienes 1847-ben magyar kir. testőr, 1849-ben a forradalomban a ráczok elleni hadjáratban esett el. Testvére Pál Nagyszombatban ügyvéd.

Korodinyi család.

Nógrád vármegyei nemescsalád, birtokos Szanda-Várallyán. A mult század közepén 1755. előtt Korodinyi Pálnak utóda János, kitől igy származik a mostani nemzedék:

János; János (Kende Apollonia); Pál.; Lajos megyei volt alszolgabiró; N. (Pruszkay); Éva (Wattay Zsigmond); Károly.; Teréz (b. Barkóczy Pál.);

János 1810. táján Nógrád megyei alszolgabiró. szintén Jánost 1818-ban al-adószedői hivatalban találunk. Jánosnak fia Lajos előbb megyei rendsz. esküdt, 1848-ban alszolgabiró volt.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a másikkal zöld koszorút tartva. A paizsfölötti sisak koronáján hegyével fölfelé egy kivont pallós áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kóródi család. (Kóródi és tusnádi.)

Erdélyi székely nemes család a Csikszékben, hol Tusnádon Kóródi György 1853-ban közbirtokos ^[1270]*.
A család elei közűl Kóródi Ferenc 1630. tájban Kemény János alatt hadnagy ^[1271]*.
Ugyan ez időben él 1643-ban Csatószeghen Csató Mártonnak veje Kóródi Gergely, kinek fia Pál ^[1272]*.
A mult XVIII. század elején Kóródi Kata, Csató Máté özvegye.
Az ujabb időben József ügyvéd Csikszékben.

Kóródi család. (Robogányi.)

Bihar megyéből, hol Robogány fekszik, szakadtak Erdélybe is Rákóczy Ferencz idejében Torda vármegyébe, hol hivatalt viseltek.
János 1794-ben Torda megyében királyi perceptor, 1815-ben alispán, és a nagy-enyedi ref. egyház kerületben inspector.
1848-ban ugyanott egyik János szolgabiró, másik János adóiró biztos. Sámuel 1848/9-ben Torda megye követe, András Torda városa tanácsosa volt.
E család máskép Kóródi-Farkas néven is irja magát.
Kóródy család 1768-dik éven innen Doboka megyében Derzsen birtokolt. 1792-ben Tőtörben élt Kóródi József. Leány-utódi Dálnoki Miklós stb.
Kóródy család Szabolcs megye nemessége sorában is találtatik.

Koroghi család. (†)

Kihalt család, melynek egyik előde 1046-ban az ősi hit azon buzgó visszakövetelői sorában állt, kik Vatta vezérlete alatt a kereszténység ellen dühösködve Gellért csanádi püspököt megölték. Ez volt azután oka – irja Istvánffy történetirónk – hogy e család tagjai, ha a sz. Gellért tiszteletére épült templomba léptek, mindenkor hascsikarást és ennek következményét kelle szenvedniök.
A család a XIV. század végén már virágzó helyzetben állt. Koroghi István machói bán volt Zsigmond király korában és sokat fáradozott utóbb Mária király-asszonynak Palisna János kezébőli kiszabaditásán; de egy csatán maga is annak kezébe esett 1387-ben. Innen kiszabadulván 1388-ban nyerte kir. adományban Harsányt ^[1273]*. Horváth János és Hedervári István pártosok hűtlenségi bélyegén. A következő évben a nádor őt küldte a Bosnyakországból Valkó megyébe becsapkodó pártosok ellen, kiket megvervén, sokat elfogott közűlök. Felesége valami rokona lévén, ezzeli házassága 1389-ben úgy engedtetett meg a pápától, hogy bizonyos öszveget kelle fizetnie szegény sorsú leányok kiházasitására. Két fia maradt I. János és Fülöp (Philpes).
Fülöp szintén machói bán, és ennek fia II. János, ki atyjáról Kóroghi Filpes Jánosnak is neveztetett ^[1274]*, és 1441-ben országbiró volt. Neje Maróthi családból származott.
I. János ismét machói bán, Albert halála után Erzsébet királyné hive, mint ilyen harczol 1440-ben Hunyadi János ellenbéen, de Bataszeknél vereséget szenved. 1452-ben mint machói bán irja alá Fridrik császár ellen kötött szövetséget. 1456-ban Belgrádnál harczol, midőn ott Hunyadi a törökön fényes győzelmet vívott. Ő egyszersmind Comes perpetuus de Cactellis is irta magát, 1447-ben fiának Gáspárnak is terhét elvállalva, Bács megyei Veresegyháza helységet Hunyadi Jánosnak és fiainak adományozta ^[1275]*. Nevezett fia Gáspár 1526-ban a mohácsi ütközetben esett el.
Hasonlóan a mohácsi ütközetben esett el Kóroghi Péter is, (tán Gáspárnak testvére), és igy bennök a család kihalt. Ez utóbbiról irja Istvánffy ^[1276]*, hogy oly erős gyomrú volt, hogy az eleven állatot, és megbüzhödt döghúst is undor nélkül megevé; de rajta is meg volt – ugymond – a családi betegség, mely – mint följebb emlitetett – a család tagjait a sz. Gellért templomba lépéskor érte, és ez rajta is tapasztaltatott.
A családfa röviden ilyenképen áll:

István machói bán 1387.; I. János machói bán 1452.; Gáspár † 1526.; Fülöp machói bán; II. János országbiró 1442.;

 

Koronkay család.

Szabolcs és Szatmár vármegye nemes családa. Ez utóbbi megyében e század elején birtokos Csenger-Ujfaluban ^[1277]*.

Korom család. (Koromi)

Korom Jánost az 1572-ki országgyülés a följebbezési törvényszékhez rendelé ^[1278]*.

Korompay család.

A kihalt Spáczay család eldődei is éltek Korompay névvel, de hogy ezzel mi vérséges viszonyban álltak, nem tudjuk.
A Korompay családból Péter előbb váczi, azután 1681-től egri, 1687-től nyitrai püspök és kanczellár volt. Meghalt 1690-ben ^[1279]*.

Koromzay család.

A XV. században Győr vármegyében tünik föl. Koromzay Sebestyén 1447-ben Győr vármegye követe a budai országgyülésre ^[1280]*.
Tán ennek fia János, ki 1481-ben Győr megyében a Trinka családnak adományozott birtokok beiktatására királyi emberül neveztetik ^[1281]*. Azonban ez és a följebb Sebestyén igazabban a Korontzói családhoz tartozik. Lásd Korontzói cs.
Nógrád megyében a XVII. században élt Koromzay család, névszerint Koromzay János, kinek nejétől Madács Zsófiától két gyermeke János és Katalin Pelargus Györgyné 1694-ben éltek.
Nyitra és Szepes megyében szintén székelt ily nevü család. 1818-ban Koromzay Fridrik Nyitra vármegye előtt nemesség-igazolási pert folytatott.

Koron család.

Nyitra vármegye nemes családa, melyből Koron József 1837-ben azon megye alszolgabirája volt.

Koronay család.

Koronay előbb Kroner József 1795-ben I. Ferencz király által czimeres levélben nemesitetett meg.
Czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek ezüst mezejében egy nyolcz küllőjű vörös kerék látszik. A paizs 1-ső és 4-ik osztályának arany udvarában egyfejű fekete sas kiterjesztett testtel szemlélhető. A 2- és 3-ik osztály kék mezejében vizszintesen két arany csillag, és ezek fölött egy vörös béllésű arany korona ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a leirt egyfejű fekete sas áll szétterjesztett szárnyakkal. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-kék ^[1282]*.

Koronka család. (Csik-szent-iváni.)

Erdélyi székely család, melyből László 1815-ben Aranyos szék dullo biztosa; Lajos ugyanakkor a kamaránál hivatalnok, utóbb 1844-ben a Szilágyban kir. dézmás. József Csik-Keresztúrott gymnasiumi tanár. 1815–1848.
László 1848. előtt Aranyosszékben törvényszéki ülnök, és számvevő biztos.
Lajos 1848. előtt szintén Aranyosszékben törvényszéki ülnök. Márton birtokos.
Antal toroczkai unitárius lelkész és esperes.

Koronthály család.

Nyitra vármegyei nemes család, melynek egy töredék nemzékrende ^[1283]* következő:

Ádám (Géczy Anna); István Nyitra v. alispán 1633.; Miklós. †; Zsigmond. †; István; Mária (Lubi Gáspár); Anna (Majer András); István. †; Anna (Kintsi Mihály); Miklós. †; Mária (1. Bludovszki Ferencz 2. Pogány György).; Gáspár; Gáspár; Ignácz; Anna (Vajai Fer.); Ferencz; Ferencz. †; Zsigmond. †; Gábor; Gábor.; Ákos; Mihály.; Mihály;

Az ujabb időben Koronthály György Nyitra mármegye főmérnöke volt 1837-ben.

Korontzói család.

Győr vármegyei kihalt nemes család, melyről bár eddig nem ismerünk a XV. századnál régiebb okleveleket, még is nem lehet kétséges, hogy már előbb is fenn volt, és a Győr megyei Koronczó helységnek nagyobb részét (vagy egészen is) birta légyen. Tagjai közűl ismeretesek Sebestyén, ki az 1447-ki országgyülésen Győr vármegye egyik követe volt György, Gergely és István 1448. körűl éltek. Egy másik György 1481- és 1495-ki oklevélben emlitetik. Jóbot és Jánost 1516- és 1517-ki okmányokban találjuk. Tamás egy 1582-di kútfőben neveztetik meg. Végre Menyhértet a győri nemességnek 1583-ki lajstroma, és egy 1590-ki évi beiktató levél emleget, azon hozzáadással, hogy máskép Noszlopi-nak is mondatott ^[1284]*. Ez után nem sokára következhetett kihalásuk, mert utóbbi emlékezetükre egy szorgalmas történet-buvárunk sem talált.

Koroskosi család.

Ismeretes belőle Koroskosi Demeter, ki 1549-ben Léva várát ótalmazta Balassa Menyhért részére gróf Falm Miklós tábornok ellen, és ugyan akkor egy golyó halálra sebesité ^[1285]*.

Kórossy család. (Kórosi.)

Nyitra megyei régi törzsökös család, mely a Rajcsányi, Lipovniczky, Helbényi és Koncsek családdal egy törzsből ered, mint e családok kiszakadását e kötet 330. lapján a Koncsek családnál kimutattuk.
A kórosi Kórossy család törzse az idézett helyen emlitett Kurus vagy Koros Zala megyei főispán, Bodnak fia, Bokennak unokája volt.
Korostól, ki 1120-ban II. Istvántól kapta Nyitra megyei Koros földét, következőleg származik le a család ^[1286]*.
I. tábla.

Koros zalai főispán 1120.; Esa de Krus 1200.; Móricz 1225. de Krus; Rajnold 1287. de Kurus; idősb Mihály de Kurus; Balás 1424. de Koros.; Gál 1255 de Krus Balás 1255. de Krus; Folyt. II. táblán.; Merold 1255. de Kurus; Egyed 1255. de Kurus; ifj. Egyed de Kurus.; Lénárd 1340. de Krus; id. Mihály de Krus; András de Koruss; Pál de Krus; Belcz de Kurus 1387.; Miklós de Korus; Balás de Ludán; János de Krus; Péter de Krus; László de Krus; Sebestyén de Kurus; Balás de Kurus; Miklós de Krus; János 1384. de Krus. Karacson v. Karatin de Krus; Jerobdus de Koros; Gál 1479. de Krus; András 1540. de Krus.; Péter de Krus; Pacsa de Krus; Péter de Krus. Gál de Krus; András de Krus.;

II. tábla.

Balás, ki az I. táblán. de Krus; Belcz 1328. de Krus; Debej 1397. de Kurus; Tamás de Kurus; János de Kurus Belcz; Folyt. köv. lapon.; János de Krus; László de Krus;

János, ki az előbbi lapon. de Kurus Belcz; Oswald 1491. 1510. de Koros Belcz; Jeromos 1510. Kórossy Belcz kir. kincstárn.; Jeromos 1524. de Koros; Margit (Rajcsány György özvegye 1522.); I. Bernát de Koros-Belcz 1525. nyitrai alispán (Simony Anna); II. Bernát 1560. 1570. Kórossy; Zsigmond 1555. Belcz de Koros. Vágujhelyi harminczados (Hruskai Bora); Oswald de Koros-Belcz (Tót-Sóky Dora); János de Koros; ifj. Oswald 1505. de Koros; Kata (Kaplaty Bertalan 1525.) Zsigmond de Koros; Imre Kórossy 1593. 1609. †; István (Kórossy 1617. (Jeszenszky Zsófia); II. Ferencz 1638. (Tőkés-Ujfalussy Erzse); Judit 1638. (Komáromy Márton); Fruzsina (Czibányi Izrael); István (Rajcsány Ilona); Gábor (Géczy Klára özvegy 1717.); Ilona (Selmeczy János); Zsuzsa (1. Burián György 2. Luby András); III. Ferencz (Zerdahelyi Julianna özvegy 1795.); Mária (Rakovszky Imre.); Erzse (Ordódy András); Ilona.; Klára.; Anna.; Gábor. György. István. Antal. Florián. János.; I. Ferencz Kórossy 1573. 1618. (Majthényi Dorottya); Zsuzsa (lessenyei Nagy János); János Kórossy 1586. (Fejérváry Fruzsina); Bora.; Anna (Bossányi Józsefné);

A családfáról látjuk okleveles hűséggel, mint iratott a család vezeték neve koronként, míg a helyes Kórossy névre fejlődött.
Korosnak a törzsnek fia Ésa 1200-ban élt, ennek fiai közűl csak Balás ágazatát látjuk korunkig lejőni, ámbár erről is a végső nemzedékek hiányzanak.
Móricznak és Meroldnak ága hamar kihalt. Ez utóbbinak ágán András birt Felső-Atrakon, Vásárdon és Ratnoczon is, kihalt 1540-ben. Birtokait Koroson, Helbénben, és Dreskován máskép Kis-Zilyben Pozsony megyében Zermegh János nyerte adományban 1540-ben. 1544-ben pedig Kórossy István nevezett Andrásnak javait, melyekre Zermegh adományt szerzett, iítéletutján vissza nyeré Kóroson és Helbényben, és Zermegh jogairól lemondott.
Balás ágazatán I. Bernátnak két fia volt: II. Bernát és Zsigmond, mindketten 1560-ban Miksa királytól uj adományt nyertek Közép-Kórosra, Nagy-Helbényre és a Kis-Korosi máskép Viszkaabi pusztára. II. Bernát magnélkül halt el. Zsigmond, 1561-ben vágujhelyi harminczados volt. Neje kis-jáczi rédeki Hruska Andrásnak leánya Borbála volt, ki 1580-ban már Bossányi György feleségeül iratik. Ezen nő még 1570-ben négy fia részére ujra királyi adomnyt nyert a nagy-kórosi, nagy-helbényi, Kis-Kóros pusztai, és Kis-Jácz és Bori birtokra és azokba a nyitrai káptalan által be is iktattatott. Zsigmondnak négy fia ezek: Imre, István, Ferencz, János. Ezek közűl Imre magnélkül halt el.
Ferencz 1585-ben István testvérével együtt megveretett; 1589-ben kis-jáczi birtokrészét 700 frtért zálogba adta Samarjai Ferdinandnak. Nejétől Majthényi János leányától Dorottyától leánya Zsuzsánna lessenyei Nagy János neje volt.
János 1586-ban bori, kórosi, kis és nagy-helbényi rész-birtokát, ugy szintén Kóroson curiáját valamint Boriban is curiáját 1000 frtban elzálogositotta Divék-ujfalussy Jánosnak. Neje a Turócz megyei Fejérváry Tamásnak leánya Fruzsina volt, kitől leánya Borbála született. Testvére
István (szintén Zsigmondnak fia) kinek Nagy-Kóroson, Kis és nagy Helbényen, és Közép-Jáczon, tovább a viszkai pusztán máskép Kis-Kóroson, nemkülönben a Verbóhoz közel fekvő Bori helységben fekvő birtok-részeire Vizkeleti Tamás és Zaluski János 1592-ben Radeczi kir. helytartótul adományban kérték fel. Istvánnak neje Jeszenszky Györgynek leánya Zsófia volt; ettől gyermekei Judita Komáromy Mártonné, és
Ferencz, ki 1638-ban atyjának és nagybátyjának Jánosnak minden terhes szerződéseit visszahúza, valamint a Vizkeleti Tamással kötöttet is a nyitrai káptalan előtt. Neje Tőkés-Ujfalussy Farkas leánya Erzsébet volt, ki előbb Horváth Mihálynál volt férjnél. Ezen nejétől született két gyermeke Fruzsina Czibányi Izraelnő, és István, ki Rajcsány Imre alispán leányát Rajcsány Ilonát vevé nőül, és két leány és egy fiu.
Gábor, kinek 1717-ben már csak özvegye garamszeghi Gézcy Klára élt. Ennek utódait mutatja a táblázat. Azonban Gábor fiának Ferencznek – úgy látszik – Zerdahelyi Julianna előtt is neje volt Okolicsányi Róza, kinek leánya Franciska Hunyadi Ignácz neje lön.
Trencsin megyében 1803-tól 1837-ig Beczkón találjuk Kórossy Istvánt.

Korothnay család. (Kihalt.)

Somogy megyei kihalt nemes család. 1481-ben élt közűlök Korothnay János, nádori itélő mester, midőn a zágrábi conventet a zágrábi püspöktől Osvaldtól adományban kapott Bihinyén iktattatja be ^[1287]*. 1486-ban Somogy vármegye főispánja is volt egyszersmind ^[1288]*.
Ugyan e családhoz kell számitanunk, noha neve a följebbitől eltéréssel iratik – Korotny Istvánt, ki 1505-ben Somogy vármegye követe volt a rákosi országgyülésen ^[1289]*.

Korotnoky család.

E család eldőde Gureth IV. László király korában élt és vitézkedett. Ennek fiai Márk szepesi kanonok, és III. András udvari káplánja; Mihály, ki Ausztriában Rorau vára megvételét elősegitvén, Szepes megyében Korotnik erdőt nyeré Márk testvérével együtt 1297-ben ^[1290]*; és innen származott a Korotnoky név. Mihálynak fia Péter, ki lengyelnek is neveztetett, I. Lajos király korában Nápolyban hadvezér, mi alatt ellene itthon Barbareth István rágalmazásért bünvádi pert folytatott és nyert meg, azonban I. Lajos király jeles érdemeiért 1350-ben Aversa városban kelt levele által ezen terhelő ítélet alúl fölmenté ^[1291]*.
Péternek fiai voltak István és János, ez utóbbi 1490-ben nádori itélőmester, neje Both Magdolna, Both Ambrusnak leánya volt.
Ezeknek utódai Tamás és Lázár, kik közűl az előbbi a kassai gyülésen I. Ferdinandtól Szapolyai Jánoshoz pártolt. 1532-ben Homonnai Ferencz sürgetésére több nemessel együtt ugyan ez okból történhetett, hogy ez évi aug. 8-án a lőcseiek mind Tamásnak mind testvérének Lázárnak tizenkét darab marháját elhajták.
A családfai töredék ez:

Gurethe; Márk szepesi kanonok 1297; Mihály 1297. kapja Korotnokot; Péter 1350.; István; János nádori itélő mester.;

A Korotnoky család most is él, és birja Szepes megyében ősi birtokát Korotnokot ^[1292]*.
Közűlök Korotnoky Sámuel 1775-ben Szepes vármegye alispánja volt ^[1293]*.

Korpádi család. (Korpádi.)

Kihalt család, melyből Korpádi János, Zsigmond király alatt az ellene fölkelő Horváth János és társaihoz tartozott, és jelen volt 1386-ban, midőn Erzsébet és Mária királyné a felkelők által elfogattak. 1388-ban elfogá őt Botos Domokos és Harapk Miklós, és lánczon Budára küldék, hol a kegyetlen ítélet folytán előbb lófarkához köttetvén meghurczoltatott, azután pedig teste négy felé vágatott. Korpád nevü jószága pedig hűtlenség bélyegén elkoboztatott ^[1294]*.
Kővári által a kihalt erdélyi családok közé számitatik.

Korpás család.

Gömör és Szabolcs vármegye nemes családai közé soroztatik.

Korpolay család.

Korpolay Miklósnak anyja Laszkáry leány volt, és ezen viszonynál fogva Laszkáry Mihály Nyitra megyei Nagy-Lápast, és Lápas-Gyarmatot 1734-ben Korpolay Miklósnak és nejének Filó máskép Bangya Katalinnak vallá be. ^[1295]*.

Korponay család. (Komonkai.)

Szepes megyei nemes család, mely nevet Komonka vagy Komjonka helységről irja.
Közűlök Gábor 1844-ben m. kir. udv. kanczelláriai fogalmazó. Antal 1846-ban főhadnagy az 52. m. gyalog ezredben.
Károly m. akademiai tag, egy magyar hadi földleirást adott ki 1846-ban.
Korponay család él Abauj és Gömör megyében is. Abauj megyében István 1838–1847-ig megyei várnagy.
Korponay Gábor Bars megyei esküdt 1719-ben; ennek czimere a paizs kék udvarában hármas halmon könyöklő kar, kivont kardot tartva. Ugyanaz látszik a paizsfölötti sisak koronáján.
Nógrád megyében 1689-ben élt Korponay János, kinek neje Szigyártó Erzsébet, előbb Sas András hitvese volt.

Korpisek család.

1658-ban a Trencsin megyei nemességi lajstromok szerint Zolnán székelt e család; és neve másutt Karpisek-nek is olvastatik. Lásd Karpisek cs.

Korpos család. (Gyalui.)

Erdélyi nemes család, közűlök István Kolos, – József pedig Torda vármegye szolgabirája 1832. körű, az utóbbi még 1848-ban is.

Korsy család.

Vas megyében a XVII. században élt Korsy István, kinek gyermekei Mihály és Erzse Szily Mihályné; kik Mesteriben volt jószágukat 1690-ben Eöry Mihálynak vallják be.

Kósa család.

Kósa János részére, és fiai Mihály, János és István, továbbá testvérei Péter és István részére Pozsony várában 1662-ki május 24-kén kelt czimeres levél I. Leopold király által adatott ki ^[1296]*, mely 1662-ben sz. háromság 19. vasárnapja utáni 5-ik ferián hirdettetett ki.
Czimerük a paizs kék mezejében zöld téren ágaskodó aranyoroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyan ilyen oroszlán emelkedik a paizsfölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst-vörös.
Veszprém megyében 1699-ben A.-Ajkán élt Cósa Erzsébet, Cósa Andrásnak leánya, – e családhoz tartozott-e? nem tudhatjuk.

Kósa család. (Várfalvi.)

Székely család, melyből János Aranyos szék főtisztje volt, fia János 1597-ben unitásiusok püspökeül választatott, dolgozott hitfelei számára kis katekhezist; meghalt 1601. jan. 3-án. Fia Máté 1621-ben kir. táblai ülnök.

Kósa család. (Száraz-ajtai).

Háromszéki székely család, melyből Dániel 1815-ben háromszéki dúló biztos, s talán e családból való Zsigmond, ki 1834-ben országgyülési követ volt Küküllő megyéből.
Ezzel valószinűleg egy törzsből ered a Közép-ajtai Kósa család.
Vannak pedig még ezeken kivül ákosfalvi és csik-csicsói Kósa székely birtokos nemes családok is Erdélyben ^[1297]*

Kósa máskép Reznek család.

Lásd Reznek cs.

Kosák család.

Kosák Máté Horvátországban báni-titoknok 1802-ben I. Ferencz királytól nyert czimeres nemes levelet.
Czimere a paizs ezüst udvarában zöld téren királyi arany korona, mellyen kékbe öltözött férfi kar könyököl, egy rózsa-ágat tartva, melynek hármas szálán hármas piros rózsa virít. A paizsfölötti sisak koronájából kétfelé három három arany kalász hajlik szét, és ezek közt egy kék mezű kar könyököl, irótollat tart. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék ^[1298]*.

Kosár család.

Zala megyei nemes családok egyike Fényes Elek Geographiájában.
Szatmár megyében szúdi ofcsaszkói Kosár Mihály Ecseden gr. Károlyi György uradalmi kasznára ily családot alapitott:

Kosár Mihály (Druzsán Erzse); Lilla (Svartner József ispán); Kati (Vas Károly ispán) Berta †; Fáni (Brezanóczy Sándor ispán).; Sándor irnok.;

Mihálynak vejei és fia, mind gr. Károlyi uradalmában szolgálnak.
Kosár nevü családot találunk már a XVI. században is, midőn Kosár Benedek élt, ki 1551-ben a varjasi mezőn Ulaman török basával megütközött ^[1299]*.

Kosik család.

Gömör vármegye nemes családai között emlitetik ^[1300]*

Kosóczy család.

Vas megye nemes családai sorában áll Fényes Elek Geographiája szerint

Kossa család.

Lásd Magyar Kossa cs.

Kossela család.

Kosela vagy Kossela család Trencsin vármegyei czimeres nemes család. 1666-ban Zolnán laknak Kossela Jánosnak örökösei. 1736-ban a nemesi vizsgálatkor kimutatá a család nemesi származatát.
1748-ban Gáspár iratott be a nemességi lajstromba. 1768-ban István fiaival Imrével és Gáspárral Zolnán székelt. Utóbbi időben a család egyik tagja puchói lelkész volt ^[1301]*.

Kossovich család.

Nyitra megyei nemes család, melynek tagjai közűl ismeretesek 1736-ban Ádám és Márton, kik ekkor Árva megyében éltek ^[1302]*
Márton 1715-ben a vallás ügyben országgyülésileg kinevezett biztos ^[1303]*.
A legujabb időben ismeretes lön e családból Kossovich Károly, ki 1803-ban született Nyitra-Ivánkán. 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1826-ban Nyitra megye aljegyzőjévé neveztetvén, e hivatalát 1837-ig viselte. 1838-ban a m. akademia rendes tagjául választatott. Meghalt 1841-ben ideglázban. Szép jogphilosophiai és publicistikai tehetséggel birt. Érdekes munkái kéziratban maradtak ^[1304]*.

Kossuth család. (Kossuthfalvi és udvardi.)

Turócz vármegye legrégibb ős családainak egyike. Törzse Kossuth, kitől a család nevét vevé, 1350. tájt élt. Ennek fia Pál és András, kiknek azon megyei Udvarcz (Udvard) helységbeli birtokukról szóló okleveleik elveszvén, arról királyi rendelet folytán Turócz vármegyének Szent-Mártonban sz. Mihály napja előtti negyedik férián 1391-ben tartott közgyüléséből adatott oklevél, mely azon évben Bebek Imre országbiró vizsgáló széke előtt is nevezettek által felmutattatott ^[1305]*.
Mint származik le a család a nevezett törzstől, adatok hiányában nem közölhetjük. Czimerük a paizs kék udvarában egy ágaskodó zerge, mely első lábaival három kinyilt rózsát tart; a paizsfölötti sisak koronájából ugyan olyan zerge emelkedik ki.
A család ősi fészkében Turócz megyében megyei hivatalokat viselt. Igy Kossuth Lajos 1842-ben Turócz megye főszolgabirája volt.
Azonban a család Turócz megyéből az ország több megyéjébe is elszármazott, mnt Zemplin, Sáros, Nógrád, Pest stb. megyékbe.
Nógrád megyében kosúhtfalvi Kosuth Tamás 1755 előtt szakadt Losoncz-Apátfalvára.
Pest megyében K. Sámuel 1789-ben N.-Abonyban b. Prónay Gábor tisztartója volt.
A Sáros megyei ágból K. Antal 1846-ban ugyanott esküdt.
A Zemplin megyei ágból ifj. Sándor 1843-ban azon megye esküdtje.
Ugyancsak a zemplin megyei ágból való Lajos a forradalmi krományzó, ki Zemplin megyei Motókon született 1806. april. 27-én. Egybekelt 1841-ben Meszlényi Zsuzsannával, kitől gyermekei vannak.

Kos-Tichy család.

Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvarban hármas zöld hamon piros lábú fehér galamb áll, piros csőrében zöld ágat tartva; az alsó vörös zöld téren daru áll, egyik fölemelt lábával kavicsot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából vörös oroszlán emelkedik ki első jobb lábával kivont kardot, és annak hegyén levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös ^[1306]*.

Kostka család.

Lasd Kosztka cs.

Kostyál család.

A Kostyál vagy Koscsál család Trencsin megyei eredetü armalista nemes család, melyből István és fia Márton 1656-ban Trencsin megyében hirdetteté, Ivanóczon székelt, és itt volt a család székhelye 1728–1760-ig. Ivanóczon laktak 1747–1755-ig András és János. Ezentúl ott 1837-ig nem fordul elő a család neve a nemesi lajstromokban. Azonban a legujabb időben Trencsin megyében ismét feltüntek János, Trencsin megyei ügyvéd, kinek testvérei Lajos és Florián nemességüket Trencsin megye előtt igazolták, és Trencsin városában lakoztak. Jánosnak fia Ferdinand ^[1307]*.
Ugyan e családból eredt Kostyál Ádám pesti nevesebb magyar szabó, ki nemesi bizonyitványát Pest megyében is kihirdetteté.

Kostyán család. (Kostyánfalvi)

Turócz váremgyei adományos nemes család ^[1308]*, mely a XVII. században virágzott; és Kostyánfalvát, Ternót és Ohaj hegyét királyi adományképen kapta ^[1309]*. Majd 1695-ben I. Mihály Alsó- és Felső-Kereskény, Apaj, Lapás-Gyarmat, Nagy-Emők, Gergelyfalva, Czabaj, Farkashidja, Galantha, Nyitra és Pozsony megyei helységekben nádori adomány mellett nyert részbirtokot, de melyekbe csak több év mulva iktattatott be.
Első tudható törzse András, ki 1610. táján született. Ennek fia I. Mihály kapta 1695-ben a nádori adományt. ennek fiai közűl Imre Pest megyébe származott és az ezen megyei ágat alapitá, míg testvérei II. Mihály és Gábor a Turócz megyei ágak törzsei lettek.
Leszármazási táblázatuk következő:

András szül. 1610. tájt.; Mihály 1695. n. adományt kap. (1. Kapitány N. 2. Tomcsányi E.); Imre szül. 1705. Pest m. fő-sz.-biró (Blaskovics Bora) János sz. 1751. (fáradi Veres Anna); Mihály Turóczban.; Gábor Turóczban.; Sándor sz. 1790. gr. Beleznay Erzse.; László † cs. kir. hadnagy; Antonia. †; Jusztina.†; Izabella. †; Regina. †; Róza. †; Bora (Simonffy György); János (1. osdolai Gondos Fáni 2. Szelepcsényi Godor Jozefa); Mária. József. Teréz. †. 2-tól Fáni. Jozefa. Zsigmond.; Imre Pest v. esküdt 1840. (Barcsik Bora); József (Koppauer Rozina); Béla.; László.;

Imre Pest megyének a mult század elején főbirája, különösen a nagy pestis idején tünteté ki tevékenységét ^[1310]*. Unokái közűl Sándor ága kihalt. – János Torontál megye esküdtje volt 1845-ben; testvére Imre Pest megyében hivataloskodott mint rendszerinti esküdt 1836. 1840-ben.
A család czimere egy fenálló hadi paizs, melyben Magyarország czimere látszik; fölötte nemesi korona, mellyen egy kar könyököl kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva; a kard két szőlőfürtös venyigével van átölelve, a kard mellett jobbról félhold, balról arany csillag ragyog.

Koszár család.

Gömör vármegye nemes családai közé soroztatik ^[1311]*

Koszta család.

Ugocsa vármegye czimerleveles nemes családa; melyből e század elején Koszta János és István Tivadarfalván, továbbá nevezett János és idősb és ifj. László Forgolányban közbirtokosok ^[1312]*.
Koszta János 1741-ki octob. 28-án M.-Terézia király asszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1313]*. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren lépő helyzetben egy fehér bárány, fölötte két keresztbe helyezett arany nnyílvan, melyeknek tolla vörös. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék.

Koszta család. (Belényesi.)

Bihar megyéből származott Erdélybe, hol Apafitól czimeres levelet kap, és később 1701. jun. 17-én 1. Leopold királytól is. Más neve a családnak „Görög“ ^[1314]*.
János tart. kanczellár volt, előbb 1815-ben kir. táblai ülnök. Neje Hollaki Róza; ettől fia János 1848-ban kir. táblai ülnök.
István 1815-ben gubernialis tanácsos, és Leopold-rend vitéze.
A család másik ága Bihar Belényes vidékén él, melyből Koszta Márton 1849-ben forradalmi katonatiszt, s azután polgári hivatalnok, kimenekült É.-Amerikába, honnan ismét Europába vetődvén, Smirnában 1853-ban elfogatott, és csak Ingraham amerikai kapitány közbevetésére menekülhetett meg, de ez ügyből nemzetjogi diplomacziai kérdés fejlődött. Meghalt 1858-ban Guatemalaban igen szegény állapotban ^[1315]*.

Koszteleczky család.

1688-ban Trencsin megyében Orechon székelt ily nevü család ^[1316]*

Kosztics család.

Kosztics Miklós és János 1791-ben II. Leopold királytól nyerte czimeres nemeslevelét.
Czimere először vizirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó kék udvarban egymás fölött két fehér folyam hullámzik, az alsóban egy kifeszitett vitorláju, és vörös zászlókkal ellátott hajó uszik. A paizs felső része függőleges vonal által ismét két kisebb udvarra oszlik, a jobboldali zöld udvarban egy arany buzakéve látható, a baloldali udvar arany-vörös koczkákkal van földve, az előtérben egy ezüst horgony látható. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterejsztett fekete sasszárny között arany grif emelkedik ki, szintén ezüst horgonyt tartva. Foszladék jobbról arany-zöld, balról ezüst-kék ^[1317]*.

Kosztka család. (Zedliczi és liethavai.)

Eredetükre nézve ugy látszik Csehországból szakadtak Magyarországba. Legalább Kosztka Vilmost 1433-ban a bázeli zsinaton mint Csehország részérőli követet találjuk ^[1318]*. Valószinűleg a Husziták és Giskra korában jöttek be, 1460-ban Kosztka Zdenko a goszupiczi, richnoi és sárosi várakat addig is zár alá vevé, míg a Giskrával tervelt békekötés Podiebrad által létre nem jő ^[1319]*.
Ugyan ez időben 1469–1478-ban Kosztka Albert Mátyás királytól többször követségben jár Podiebradhoz, és Komárom vármegye főispánja volt. Ennek fiai Miklós és Péter.
Miklós 1512-ben lett a liethavai és sztrecsnói várak ura; utóbb a szepesi városoknak lengyel részrőli administratora, Árva vára kapitánya. 1528-ban I. Ferdinandtól János királyhoz pártolt. Dunavecz várát kétszer foglalta el János király részére; hasonlóan tett Késmárkkal is ^[1320]*. 1538-ban Lietava várát Thury Miklós ellen megvédé, miért a vár egyik kapuja fölé e föliratot téteté: „Anno Domini 1538. Nicolaus Kostka, hac modica defensus in arce, Nicolaon Turi cedere turpe fecit.“ – 1544-ben Báthori Andrásnak kellett volna a liethavai várba, nemkülönben Zolna, Kraszna és Zavodja birtokába beiktattatni, azonban Kosztka Miklós a királyi beiktató férfiút Jánost a helyszinén annyira emgveré, hogy az bele halt. E tényről egy későbbi Podmaniczky János és Ráfael részére kiadott adománylevél tanuskodik. 1546-ban báró Dubove Jánosnak történt halálával, miután Kostka Miklós Dubova nővérétől származott unoka volt, közte és cholticzi Zedlniczky Venczel Dubovenak sógora között az árvai vár és urodalom miatt per támadt. 1549-ben I. Ferdinand Kosztka részére dönté el az ügyet, de Zedlniczky már birtokában állt, és igy akkor sem léphetett bele Kosztka Miklós, míg végre petrovinai Pekry Lajos után Thurzó Ferencz kilépett nyitrai püspök, és Kosztka Miklós veje kifizetvén az árvai uradalomban az ideiglenes birtokosok által tett beruházásokat, ez által Thurzó kezekbe, de Kosztka örökösökre jutott Árva vár s uradalma, s később a Thurzó örökös ura s Árva vármegye főispánja lett. Kosztka Miklósnak két neje volt: 1. Trencséni Saltzer Anna, hrussói és zabláthi Saltzer Jeromos leánya, és 2-ik Oroszlánkeöi Brigitta. Ezektől két leánya maradt: Borbála Thurzó Ferencz egykori nyitrai püspök neje; és Anna zerdahelyi Dersffy Istvánné, ki 1560-ban tett végrendeletet két fia Miklós és Ferencz részére, kik 1589-ben Istvánffy Miklós alnádor előtt osztozkodtak.
Kosztka Miklósnak testvére Péter Komárom megyei főispán Mátyás király alatt, 1531-ben pedig lengyel tábornok volt. Valószinűleg ennek fiai Szaniszló és László, kik embergyilkolással vádoltatván, az országból az 1525-ki 25. törv. czikk által száműzettek, és vagyonaik a határszéli várak szükségeire fordittatva, elkoboztattak ^[1321]*
A családfa tudhatólag igy áll:

Albert 1469. (Dubove N.); Miklós 1528. Árva vár kapit. (1. Saltzer Anna 2. Oroszlánkeöi Brigitta); Bora (Thurzó Ferencz); Anna 1560. (Dersffy István).; Péter komáromi főisp.;

A Kosztka család czimere kereszt és oszlop ^[1322]*.

Kosztolányi család. (Kosztolányi.)

Bars megyei régi birtokos nemes család, mely azon megyei Nemes-Kosztolányról irja vezeték- és elő-nevét, és azon helységnek birtokosa.
A családfa közlésére nem juthatván, csak annyit tudunk a családról közleni, hogy 1479-ben élt Kosztolányi György, ki azon évben Mátyás király által makacságon marasztaltatott el ^[1323]*.
György 1523-ban élt.
Uriel 1526-ban Bars, Trencsin, Turócz, Liptó és Árva megyékhez vivé a király parancsát, hogy a tolnai táborba siessenek ^[1324]*
Kálmán 1560-ban Bárs megye esüdtje volt ^[1325]*
Ádám 1584-ben szintén Bars megyében volt szolgabiró ^[1326]*.
Egy ágnak leszármazási táblája nehány ízen következő:

György.; Gergely (Akay Anna-Mária); György 1738. (Prileszky Magdolna); Kálmán 1783.; János 1783.; Antal. 1783.; Kata (Rudnay Zsigm.);

Másik töredék-ág ez:

Zsigmond 1696. (Just Zsófia özv. 1717.); Elek (Kubinyi Zsuzsa özv. 1752.) Lőrincz, 1752.; Erzse.; Anna.; Mária.; József 1710.; András.;

Egy harmadik táblázat szerint Kosztolányi Miklósnak neje Görgey Anna-Mária, kinek leánya Éva Kosztolányi Sándorné, kinek fia Kosztolányi László, kinek neje Szirmay Teréz 1813-ban.
Egy negyedik táblázat szerint Kosztolányi Jánosnak Dlholuczky Máriától fia Imre, ennek ismét fia Imre.
Az utóbbi időkben Bars megyében László 1845-ben esküdt, Károly ugyan akkor szolgabiró volt.
Nógrád megyében 1600-ban előfordul Kosztolányi János, kinek neje Majthényi Anna.
Ugyan e családból élt Pál, kinek Bucsányi Krisztinától leánya Borbála Nagy Jánosné.
Trencsin megyében élt 1721-ben Gábor.
A családból 1790-ben Kosztolányi László báróságra emeltetett, de ágazata kihalt. Ennek a báróságkor nyert czimere egy négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek vörös udvarát jobbról balra három rézsutos fehér vonal futja át. A nagyobb paizs 1-ső kék udvarában egy arany koronából kiemelkedő arany medve; a 2-ik ezüst mezőben egy vörösbe öltözött, sárga csizmás, kalpagos magyar vitéz kivont kardja hegyén levágott török fejet tart; a 3-ik ezüst udvarban egy vörös oroszlán ágaskodik első jobb lábával kivont kardot, a másikkal levágott török fejet üstökénél fogva tart; a 4-ik kék udvarban egy zöldellő fa alatt arany medve lépeget, a fa fölött jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog. A paizst bárói korona födi, és azon három koronás sisak nyugszik. A jobboldali sisak koronájából az arany medve, a középsőből a magyar vitéz, a baloldaliból a vörös oroszlán (a paizsbeliekhez mindenben hasonlólag) emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1327]*.

Kosztolányi család.

Ez czimerleveles nemes család, a czimeres levelet Kosztolányi Márton nyerte III. Károly királytól 1714-ben ^[1328]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó, kettős farkú oroszlán első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából pánczélos és sisakos vitéz nyúlik fel, jobb kezével kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Tán e családhoz számitandók K. Sándor 1784-ben Nagy-Károlyban a Ferenczes szerzet kolostori főnöke.
János 1815-ben Radnán, József Buttyinban kir. kamarai ispánok.
Nógrád megyében 1747-ben N.-Olrosziban volt Kosztolányi József uradalmi kasznár, ki azonban czimer-pecsétében a paizs udvarában hármas halmon koronán repülni készülő galambot, a paizsfölötti sisak koronáján pedig kivont kardot tartó griffet viselt.

Kotay család.

Nemesi eredetéről mitsem tudunk, de a bizonyos, hogy Kotay Benedek 1506-ban Heves megyében Sirok vár egyik kapitánya volt ^[1329]*.

Kotthon család. (Máskép Lázár.)

Kotthon máskép Lázár Máté 1597–1603. Nógrád vármegye szolgabirája volt ^[1330]*; anyja Fekete-erdei Ilona volt. Nevezett Máténak csak két leánya maradván, fiágon kihalt. Egyik leánya Borbála gyürki Gyürky Györgyné, a másik Zsuzsanna Péchy Györgyné volt ^[1331]*.

Kotsis család.

1751-ben Mária-Teréz király asszony által emeltetett czimeres nemességre.
Czimere a paizs ezüst mezejében hármas zöld halmon lengő vörös zászló, mellyen arany rózsa áll. Ugyan ilyen zászló leng a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-vörös ^[1332]*.

Kottulinszky család. (Kottulini.)

Eredetét veszi Szileziából, hol az oppelni kerületben van Kottulin, melyről nevöket vevék. A család egy tagja gróf Kottulinsky József az 1791-ki országgyülésen a 73. törv. czikk szerint hazánkban honfiusitást nyert, mert talán neje gróf Kollonicz-Zay Mária-Antonia által itt is birtokhoz jutott, azonban a család jelenleg hazánkon kivül Stájer és Csehországban áll. Leszármazásuk ^[1333]* ez:

báró János (Lhotta Borinie Anna); b. Kristóf-Ferc. (Engelburg Grodiczky Magd.); gróf Ferencz-Károly sz. 1674. † 1748. (gr. Rottal M.-Anton.); Ferencz-Károly sz. 1712. † 1774. (1. gr. Trautmansdorf M. T. 2. gr. Mansfeld Eleonora); Ferencz-József sz. 1741. † 1801. magyar indig. 1791. (gr. Kollonitz M.-Eleonora); Fer.-József sz. 1774. † 1850. (gr. Katzianer M.-Teréz); M.-Teréz sz. 1770. † 1810. (gr. Wurmbrand György); János sz. 1777. százados.; Erzse sz. 1779. (gr. Gleisbach Károly); József-Fer. sz. 1806. (gr. Attems Adél); Erzse sz. 1809.; Rudolf sz. 1810. alezredes; Antal-Károly sz. 1811. máltai vit.; Berta sz. 1839.; Adél sz. 1840.; Ernesztina sz. 1843.; Adalbert sz. 1847.; Erzse sz. 1850.; Klotild sz. 1851.; Ottokar sz. 1855.; M.-Anna sz. 1707. † 1788. (1. h. Liechtenstein József. 2. gr. Schulenburg); M.-Antonia sz. 1710. † 1787. (gr. Wilczek József); Teréz-M. sz. 1711. † 1798. (1. gr. Hautois 2. gr. Chotek János); M.-Angelika sz. 1714. † 1786. (gr. Lodron János);

Ferencz-Károly 1706-ban csehországi grófságot, fia Dániel-Kristóf pedig 1748-ban porosz grófságot nyert.
Czimerük kék mezőben grif-láb vörös körmökkel.

Kovách család. (Dicskei.)

A biszterczi és dicskei Kovách törzsökös magyar nemes család Béder családból származtatja magát, és állitólag már a XIV. században Nyitra megyei Dicske helységben létezett és nemesi jogokkal birt. 1409-ben a Berényi család dicskei curiáját eladta a biszterczi és dicskei Kovách családnak, mind szomszédjának a nyitrai káptalan előtt tett bevallás szerint. A mohácsi csata után, hol – mint mondatik – a család egy nagy része elveszett, – a családi irományok is a következő belháborúk alatt feldulattak; ugy hogy ezen idő tájban Kovách Lászlónak özvegye thürei Thürey Zsuzsanna és ennek kiskorú Antal fia maradt fenn, kinek fia Mihály 1578-ban Rudolf királytól előbbi nemességében megerősitetett. Azon idő óta a család Bars, Nyitra és Pest megyében birtokos.
Emlitett Antaltól kezdve a család leszármazási táblázata következő ^[1334]*.
I. tábla.

Antal (galanthai Fekete Bora); Mihály 1578. (ivánkai Csomós Kata); Magdolna (gal. Fekete Bálint); Farkas. 1630. †; János (1. Bokros Ilona 2. Bartakovics Erzse); Gergely (Józsa Kata); Folyt. II. táblán.; Boldizsár 1605. drégelyi várkapitány; Judit (Palásthy László); Ilona (Óvári Istv.); Ferencz 1703. (Szombathelyi Judit); István 1698. (Csató Klára) † 1711.; István. †; Éva (Korponay János); Imre (Mányay Klára); István (Hrabovszky Zsuzsa); Ádám. †.; Ferencz. †; János (Sütteő Anna); Anna (Kis-lápasi Juhász Zsigm.); Eleonora (Szabó Ferencz); Teréz.; Jozefa (Bába Pál);

II. tábla.

Gergely, ki az I. táblán. (Jósa Kata); Mihály 1796. †; Gergely (Bereznay Klára) Ilona (Viszocsányi Fer.); József. †; Imre (Illovay Erzse); Farkas. †; Illés. †; Mátyás. †; Imre (Gellér Franciska); Klára (Nedeczky János); Pál. †; Kata.; Elek (Molnár Anna); Eleonora (Simkovits); Luiza (gyulai Gaal Alajos); Vincze lak. Verebély. (galanthai Balogh Ida); Gizella. Elek. János.; Nepomucena (Huszóczy Boldizsár); Eleonora (Simkovits); István (valkaházi Simon Erzse); Antal (Végh Anna); László (Galgóczy Anna); Antal. †; Károly (Boronkay Mária); Károly. †; Klára (Kontill Márton); György (lévárdi Bera Magdol.); József. †; II. György †; János (Horváth Julia); Mária (Zlinszky Antal); III. György.; Lajos Pest v. alsz. bíró 1836.; Franciska (Körmöndine);

A család többször nyert adományzást, igy István 1695-ben Bars megyei Türe helységre, 1696-ban Valkaházára és ugyan ezen évben péli Nagy Andrással együtt Báron nevű pusztára kapott adományt, ugyancsak István nejével Csató Klárával 1698-ban a lévai curiában, alsó-péli, türei, endrődi részbirtokokban iktattatik be.
1703-ban Ferencz és fiai a Bars megyei bálvándi és szentkereszti pusztákban iktattatik be adomány czimen.
Boldizsár 1605-ben Drégely vár kapitánya volt ^[1335]*.
Farkas 1630-ban alsó és felső-bálvándi és puszta-keresztúri birtokát elzálogitja Lipthay Imrének ^[1336]*.
György (valószinűleg a II-ik) 1820. jul. 1-én Pest vármegye másod-, 1829-ki sept. 30-án pedig első alispánul választatott, és az volt 1832. oct. 23-ig. – 1842-ben királyi tanácsossá neveztetett.
A család czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali kék udvarban zöld téren balra fordulva egy oroszlán hátulsó lábain, első lábaival koronát tartva; a baloldali vörös udvarban kék magyar ruhás vitéz áll, jobb kezében kivont kardot tartva, bal kezét csipőjére helyezve. A paizsfölötti sisak koronájából szintén a paizsbelihez hasonló magyar vitéz emelkedik ki jobb kezében kivont kardot, a balban egy ehgyével fölfelé álló nyilat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kovách család. (Horti és rigyiczai.)

Kovách Pál Fülek várában lovas csapat kapitánya ^[1337]*„Agilis Paulus Kovách, Praesidii nostri (t. i. sacr. Caes. et regiae Majestatis) Fülekiensis certorum equitum Capitanei.“ és általa neje Zsuzsanna, fiai Gergely, János és István, leánya Anna és utódai a polgári állapotból II. Mátyás király által Pozsony várában 1613-ki mart. 26-án ^[1338]* czimeres levélben nemesi rangra emeltettek ^[1339]*. És e czimeres levél Nógrád megyének Losonczon tartott közgyülésében még azon évben kihirdettetett.
Czimerük – mint az az eredeti armalis levelen festve ^[1340]*, és a metszvényben látható – a paizs kék udvarának alyján zöld téren három levágott török fej, azok fölött egy koronából kiemelkedő pánczélos, sisakos vitéz, jobb kezével kivont kardot tart, fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog, a paizsfölötti sisak koronájából a paizsbelihez hasonló pánczélos vitéz nyúlik fel, jobb kezében kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A nemesség-szerző Pál, ki talán Heves megyei Hort-ról származott vagy ottan birtokos volt, hadadi Wesselényi Ferencz füleki főkapitány és kir. fő-komornok mestertől Fülek városában házat és az úgy nevezett Király kapuja előtt való majort kapta, melyre 1640. aug. 10-én gróf Esterházy Miklóstól nádori adományt nyert ^[1341]*, és abba 1641-ki Fülöp és Jakab apostolok napján beiktattatott. – Gyermeke öt volt, György ^[1342]*, Gergely, István, János és Anna, kik és illetőleg már utódaik 1647. május 28-án Füleken osztoztak, mely osztálynak némely pontjai szerint a baksaházi puszta kétfelé oszlott, de néhai Györgynek özvegye kapja emegpénzét a 11 arany és 12 tallért, melyet a testvérek tartozzanak letenni; ha pedig le nem teszik, kiadassék neki a jószág jövedelméből való rész; továbbá a sülyi jószág öt felé ^[1343]* oszolván a végrendelet szerint, Kovách Jánosnak és Nittray Antal gyermekeinek két rész esett, ezentúl a három rész Kovács Gergely és Kovách Istvánné asszony között két részre oszlott. A Monossa pusztabeli birtok is, mely zálogul 200 frtban biratott, kétfelé oszlott, és ha kiváltanák, a pénz is kétfelé oszlik. Hasonló rendelkezés tétetett a 100 tallérban zálogul birt kenderesi jószág iránt is. Azután a jószág minden nemü jövedelme is két részre oszlott, valamint végre a Nógrád megyei Zalvaj (?) határban fekvő szőlő is két részre Kovách Gergely és István özvegye közt osztatott el.
1647-ki sept. 11-én Györgynek Bakonovics Horvath Fruzsina a férje testvére István özvegyének Virágh Zsófiának eladja a Füleken és Monossa pusztában fekvő neki jutott részt, a baksaházi és Kenderesi jószág részét pedig zálogul annak köti le.
A család előnevét csak Kovách Jánosnál találjuk használatba véve, ki mint Fülek várában lovas főhadnagy 1660-ki jul. 8-án levelet ir Kún Katalinnak ^[1344]*. Ugyan csak a Nógrád megyei 1663-ki nemesi lajstromban „Joannes Kovach de Horth“ néven van beirva. E Jánostól származik le a család a következő táblázat szerint:
I. tábla.

Pál 1613. 1640. Füleken lovas hadnagy; Gergely 1613.; János 1613–1663. lovas főhadn.; György (Klinitzky Ilona); György; I. Pál 1777. Nógrád megyében; II. János Nyitrában; Mihály (Hagan Anna); II. Pál 1796. Nógrádban; Ferencz 1813. Nógrádban.; III. János.; IV. János.; József Nógrád v. biztos 1828.; III. Pál 1813.; Lajos.; Imre.; Gábor 1856. ügyvéd Szirákon.; István 1613. (Virágh Zsófia); György (Horváth Fruzsina) özv. 1647.; Anna (Nyitray Antal);

E táblázaton állók közűl I. Pál 1777-ben, fia II. Pál 1796-ban ennek estvére Ferencz, és II. Pálnak fia III. Pál 1813-ban vettek ki nemességükről Nógrád emgyétől nemességi bizonyitványt, míg József Nógrád megyében rendszerinti biztos 1828-ban fiai részére is szintén Nógrád megyétől nyert nemesi bizonyitványt.
I. Jánosnak fia Mihály Hagan Annát a nagy-tapolcsányi plébánosnak nővérét vévén nőül, Hagan-nak is neveztetett ipja nevéről.
A család egy másik ága Andrástól (ugylátszik Mihálynak testvérétől) jő le következőleg:
II. tábla.

A rigyiczai ág.

András † 1789. april. 11-én (Takács Magdolna); Imre szül. 1758. † 1829. szerzi Rigyiczát. (Verseghi Márffy Kata); József sz. 1796. Bács v. fősz.-biró (rákosi Boross Mária); Etelka sz. 1822. (Zelles László); Imre † 1830.; Nep. János sz. 1827. jun. 13. (Kovách Gizella); Mária sz. 1854. jul. 17.; Miklós † 1831.; Apollonia sz. 1828. Anna sz. 1833.; Antonia sz. 1825.; Luiza sz. 1836.; Karolina sz. 1838.; Mihály sz. 1797. Bács v. t. biró (1. rákosi Boross Jozefa 2. báró Pászthory Albertina); 1-től Mária sz. 1821. (Márffy József); Pál †; József sz. 1826 majusb. 2-tól Róza sz. 1833. májusb. (Kiss Józs.); Gizella sz. 1835. febr. 27. (Kovács nep. Ján.); Stefania sz. 1836. aug. 1.;

Andrásnak, ki Nyitra megyei Alsó- és Felső-Kereskényben és Ivánkán birtokos volt, fia Imre szül. 1758-ki máj. 26-án. Elvégezvén 1781-ben iskoláit, a szomszédságban Ürményben lakott kéthelyi b. Hunyady János cs. kir. kamarás különös pártfogásában részesülvén, miután jószágaiban a gazdászattal foglalkozva több évet töltött, és e téren ügyességet és tapasztalást szerzett; 1788-ban Gludovacz József cs. kir. tanácsos által, ki a báró Hunyadiak jószágainak szomszédságában Somogyban a fejérvári Custodiatus javait, ugy akkro Grassalkovich herczeg gödöllői és hatvani uradalmait és haszonbérbe vette, – ezen utóbbi uradalmakba igen kedvező föltételek mellett igazgatósága reá bizatott, és azt 12 évig szép sikerrel és haszonnal végezte. – 1789. april. 11-én meghalván édes atyja, anyja Takács Magdolna pedig már elaggván, Nyitra megyei alsó- és felső-kereskényi ősi és szerzeményjavait rokonainak Morvay nep. Jánosnak és nővérének Katalinnak Setéth Ferencznőnek adta el ^[1345]*. Napról napra vagyonosodván, 1794. máj. 1-én nőül vette Márffy Istvánnak Krisztina fő herczeg asszony belyei praefectusának leányát Katalint, kivel Besnyőn esküdött meg. 1801-ki jul. 10-én I. Ferencz királytól adományban nyerte Bács megyében fekvő 165 jobbágyi telekből álló Rigyicza helységet 61,994 frt 10 kr. összegben, és azon érdemeiért, hogy már ezen fölül előbb önszántából a királyi kincstárba tizezer forintot, és hatezer mérő zabot (három ezer forint értékben) a hadi költségekhez segélyül felajánlott és fizetett; mely birtokba a kalocsai káptalan által oct. 22-én be is iktattatott. A királyi adomány kelte napján egyszersmind arra is kiváltság-levelet nyert, miszerint ő és maradékai a rigyiczai előnévvel élhessenek. Kezébe vévén a rigyiczal birtokot, mely akkor egészen ó hitű lakosokból álló község vala, azt rendezni kezdé, és először is népesebbé tételére Pest megyéből Miskéről, és tájékáról magyar családokat, később pedig Soroksárról német családokat telepite meg; minthogy pedig ezen telepítettek katholikusok valának, a hívek számára pompás családi sirbolttal ellátott templomot épitetett és a patronatusi jogot gyakorlani kezdette; azután a helységet gazdasági épületek, iskola-ház, s végre családja részére egy diszes emeletes kastéllyal e körül angol kerttel ékesitette, és gazdaságát napról napra virágzóbbá tette. Édes anyja Takács Magdolna meghalván Baján 1800. dec. 17-én, és ideiglenesen ott a sz. Rochus egyházban eltemettetvén, miután Rigyiczán a családi sirbolt elkészült, azt 1818-ki januárban oda temetteté. Meghalt Imre 1829. april. 25-én, miután gyönyörüen rendezett fekvő javain kivül, tetemes tőkepénzt is hagyott maga után. Neje verseghi Márffy Katalintól (ki 1842-ki május 9-én halt meg), két fia József és Mihály maradt.
József született 1796. jan. 25-én Gödöllön, 1816-ban elvégezvén Pesten a jogászi iskolai pályáját is, és már előbb 1813-ban a philos. doctorságot letévén, 1818-ban Pest megye aljegyzője lett; nőül vette rákosi Boros Lajos cs. kir. ezredes és De la Motte Joly des Aulnois grófnőnek 1802. mart. 20-án szül. leányát Boros Máriát. 1825-ben Bács emgyének al- 1828-ban főszolgabirája lett és e hivatalt viselé 1832-ig. – 1820-ban Baranya, Esztergam, Szerém, 1821-ben Tolna, 1822-ben Torontál, 1830-ban Csongrád, 1832-ben Turócz vármegyék táblabirájává neveztetett. Kilencz gyermeke közűl, kik a táblázaton láthatók, nep. János, miután iskoláit Pesten végzé, 1848/9-ben a forradalmi hadseregben szolgálván, és ennek következéseül a 8. sz. cs. kir. vasas szeredben volt egy ideig besorozva. Haza bocsáttatván, 1853-ban nőül vette pápai engedély mellett unoka testvérét Gizellát.
Mihály szül. 1797-ki sept. 22-én Gödöllőn, miután iskoláit bevégzé, nőül vevé az 1804-ki jun. 27-én született Boros Jozefát, a följebb emlitett Boros Mária nővérét, kitől három gyermeke született; ezen nejének 1813. april. 11-én történt halálával lengyeltóthi báró Pászthory Albertinát, ki 1840. máj. 2-án halt meg, és kitől ismét három – a táblázaton látható gyermeke született. Gyermekei közűl József 1848-ban szintén mint katona vett a forradalomban részt.
Megemlitendő még, hogy Kovách Imrének egy unoka bátyja is volt; Kovách Ádám, ki mint nyugalm. cs. kir. kapitány Zólyomban élt, és az ottani polgármester leányát birta feleségül. Meghalt 1837. táján.
A család Rigyiczán él, és rom. kath. vallásu. Rokonságban áll a Morvay, Setéth, verseghi Márffy, rákosi Boros. b. Lengyel, b. Pászthory, Sibrik, Hertelendy, b. Barkóczy, gr. Pongrácz, gr. De la Motte stb. családokkal.

Kovács család. (Járdánházi.)

A Kovács máskép Járdánházy, vagy járdánházi Kovács család, eme mellék- vagy előneve után itélve Borsod megyei eredetü, miután Járdánháza helység Borsod megyében fekszik.
A családot a mult században Bihar és Nógrád megyében is találjuk.
Cziemrük a paizs kék udvarában zöld téren álló vitéz, jobb kezében kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva. A paizsfölötti sisak koronájából Szarvas emelkedik. Foszladék jobb oldalról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Nógrád megyében e családból Kovács János 1711-ben alispán volt. Nejével Luka Máriával ily családot alapitott:

János alispán 1711. (Luka Mária); Ignácz 1756. fősz.-biró †; Borbála (Kelio Ádám); Teréz (Piber József);

Ignácz 1756-ban Nógrád megyei főszolgabirónak választatik; és az volt mintegy 1763-ig.
Kovács István 1770. táján Nógrád megye alszolgabirája a Puszta-Szántón biró Bosnyák családból nősülvén, ágazatát igy terjeszté:

István alszolgabiró (Bosnyák Anna); Sándor; Eduard. Cornelia. Jozefa. Bertalan. Emilia. Luiza. †; Benedek. Lajos. Ágoston.; László.; Anna † 1859. mart. 28. (Szubszky István);

E családfán álló Anna 1798-ban ment férjhez Szubszky Istvánhoz, meghalt 1859. mart. 28-án kora 84. évében, birtokán és lakhelyén P.-Szántón.
Ugyan e családból volt János, ki 1739. dec. 31-én született. 1761-ben diósgyőri kamaránál irnok, 1768-ban pénztárnok, azután a nagyváradi urodalomban inspector és végre praefectus, 1775-ben Bihar vármegyei táblabiró lett. Meghalt Nagy-Váradon 1807. mart. 25-én. Nejétől jabródi Jabróczky Máriától (ki 1793-ban halt meg), gyermekei Anna sipeki Balás Károlyné, és Magdolna nosziczi Thurzó Györgyné volt ^[1346]*.
Szatmár vármegyében e század elején birtokos e család Mátészalkán, Porcsalmán, Homokon stb. ^[1347]*.

Kovách család. (Leleszi és visontai.)

Ismert törzse János 1656-ban III. Ferdinand királytól czimeres nemes levelet nyert.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardja hegyén levágott törökfejet tart. A paizsfölötti sisak koronájból grif emelkedik ki, első jobb lábával szintén kivont kard hegyén törökfejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A leleszi Kovács család bir Heves megyében Bolyán, és e családból volt Kovács József, ki 1838. főszolgabiró, ennek fia Ferdinand 1845-ben árvaszéki jegyző.
Mátyás esküdt 1838-ban a mátrai járásban.
Gusztáv 1845-ben Heves megyei uti biztos.
A visontai ágazatból Pál Nógrád megyében viselt hivatalt, meghalt 1760-ban; tőle igy ágazott le a család:

Pál † 1760. (Szent-Iványi Kata); Antal Nógrád v. főszbiró 1790. (Szabó Borbála); József kir. ügy aligazg. 1820. (Rinya-ujlaki Lada Jozefa); József (Nedeczky Mária); János † 1860. april. 19. P.-Györkön. (Latinovics Eszter); László lak. P.-Györkön (Mocsáry Róza); Zoltán. Margit. †. Dezső. †;

Pálnak fia Antal és József a később kir. ügyi aligazgató 1809-ben előbbi czimerük megtartásával visontai birtok-részükre királyi adományt vivének, és e jogon visontai előnevet nyertek. János szintén a kir. ügy-igazgatóságnál kezdett hivataloskodni 1820-ban. Meghalt 1860. april. 9-én kora 65. évében. Fia László a Heves megyei gazdasági egyesület ülnöke.
Józsefnek nénje volt Rozália, csatószéghi Csató Mihályné, meghalt N,.-Váradon 1836-ban.

Kovács család. (Nagy-Daróczi.)

Kovács András fiai Jakab és Bálint részére is 1613-ban máj. 19-én kapta II. Mátyás királytól czimeres nemes levelét, melynek alapján 1726-ban Nagy-Daróczban lakozó Pál, János, Péter és György igazolák Nógrád megyében nemességüket ^[1348]*.
Leszármazásuk ^[1349]* következő:

András 1613.; Jakab. 1613.; Bálint. 1613.; István; Kata † 1689. előtt (Szalay András); Pál; Pál. 1726.; János.; Péter.; György.; Albert; Bálint 1711. albiztos; 1755. főbiztos.; Dora.;

Az 1755-ki nemesi összeirás Nagy-Daróczban lelte Kovács a Györgyöt, Pált, Ferenczet, és Mátét.
És ezekből való volt István is, a mondott 1755-ben Borsod megye ügyésze, kinek nejétől Csák Annától született Diós-Győrön 1754. máj. 4-én.
Flórián, a szatmári nagyprépost, utóbb 1823. jul 21-től azon megye püspöke. Meghalt 8125-ki dec. 11-én.

Kovács család.

Szintén Nógrád megyei család, melynek tagjai a mult században nagyobbára Poltáron székeltek: névszerint 1755-ben a nemesi összeirás szerint Poltáron éltek idősb és ifjabb Mihály, id. és ifj. György; – Pál Mihálynak fia, Péter, István, Ádám.
A Poltáron lakó Kovács család 1734-ben igazolá nemességét Nógrád megye előtt, és akkor produkátla II. Ferdinand királytól nyert czimeres nemes levelét, mely Nógrád megyében 1630. mart. 4-én volt kihirdetve ^[1350]*.

Kovách család. (Máskép Apró.)

Kovách abusive Apró Mihály fülekvári praesidiarius katona 1681-ki nov. 1-én kapott I. Leopold királytól czimeres nemeslevelet, melyet fia Mihály 1734-ben produkált a nemesi investigatio alkalmával ^[1351]*.
Kovács családbélieket találunk még az 1755-ki nemesi összeirás szerint Szécsényben Györgyöt, Zsélyben Ferenczet.

Kovács család.

Kovács Pál és neje Nagy Ilona, és gyermekeik György, Márton, Zsófia, és Pálnak testvére Kovács János, ennek neje Zsófia és ezeknek gyermekeik János és György I. Leopold király által nemesitettek meg Bécsben 1664-ki nov. 28-án czimeres nemes levélben, mely Nógrád vármegyének Fülek városában 1665. dec. 22. tartott közgyülésen hirdettetett ki ^[1352]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó arany oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Egy ág leszármazása ez:

János 1664-ben közszerző (Zsófia); György 1664.; János 1664.; Sámuel. 1753.; István. 1753.; I. Pál szül. Baghon 1701. Apostaghon ev. lelkész; II. Pál Aradácson volt. ev. lelkész; Teofil szül. 1796. Nógrádtól kap nsi bizonyitv,

E családfán álló Sámuel és István testvérek 1753-ban az eredeti armalis levelet a leleszi conventben tettek le, azt hitelesen átiratván. – II. Pál Apostaghon született, de arról az anyakönyv elégett.
Egy másik ág leszármazása ez:

János; János 1781.; Mátyás. 1781.; András. 1781.; András Kálnón evang. lelkész. 1808.; László lak. Nagy-Becskereken 1844.; Agoston-András lak. N.-Becskereken 1844.; Jónás. 1781.;

János, Mátyás, András, Jónás testvérek Kálnón laktak, és 1781-ki jun. 16-án kaptak Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt.
Andrásnak a kálnói ev. lelkésznek fia Ágoston-András 1841-ki január 21-én ^[1353]*, testvére László szintén nagy-becskereki lakos pedig 1844-ben vett ki ^[1354]* Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt.

Kovách család.

Kovách Péter és neje Fora Ilona, továbbá fiok Mihály, és ennek neje Kenczen Dorottya, nemkülönben nevezett Péternek testvére is I. Leopold királytól majnai Frankfurtban 1658-ban junius 15-én kelt czimeres nemes levélben nemesitettek meg, és nemeslevelük Heves és Külső-Szolnok vármegyéknek Fülek várában 1659-ki január 15-én kelt törvényszékén hirdettetett ki ^[1355]*.
Czimerük vizirányosan három részre osztott paizs, az alsó vörös mezőben hármas zöld halmon hármas zöld növény virít, a középső kék udvarban ugró helyzetben oroszlán látható, torkában egy kivont pallóst fogva, a felső vörös udvarban királyi arany korona áll. A paizsfölötti sisak koronájából arany oroszlán nől ki, szájában szintén kivont pallóst tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A legutóbbi nemzedék egy ága következő:

Kovách József (Majer Erzse); Teréz (Marsó László); Antal sz. 1787. † 1856. ecsédi plébános és cz. kanonok.; József lak. Nógrád várm. Horpácson.

Kovách család (máskép Czecze.)

Lásd Czecze cs.

Kovách család. (Máskép Kéry.)

Kéry máskép Kovách Balás 1667-ki dec. 28-án Bécsben kelt czimeres levélben I. Leopold király által nemesitettetett meg mely czimeres levél Vas emgyének Szombathelyen 1668. (feria 2-da prox. post Dominicam Judica) tartott közgyülésén kihirdettetett ^[1356]*.

Kovách család.

Kovách Mihály a tasnádi nemesek hadnagya, és fia István 1636. mart. 8-án Szamos-Ujvárott kelt czimeres levelet nyert I. Rákóczy György erdélyi fejedelemtől, mely Közép-Szolnok vármegyének 1638-ki mart. 11-én Ákos mvárosban tartott közgyülésén hirdettetett ki.
A czimeres nemeslevél szerző Mihálytól kezdve a család magyarországi ágának leszármazása következő:

Mihály 1636.; István Tasnádról Kállóra költöz.; Mihály.; András (egy 1782-ki záloglevél szerint); Mihály; Sándor; Zsigmond. József.; Dániel Szoboszlón; Dániel. Sándor. Károly.; József; József; Sándor; Benjamin Losonczon reform. tanár. 1859.; Sándor. István.; György K.-Szolnoktól 1775. nsi bizonyitványt kap, mely Szabolcsban kihird. Lak. Ó-Kállón; Ferencz. György. István. János. Mihály.; Gábor; Benjamin 1838.; Lajos. 1838.; Mihály 1838.; Gábor 1838.; András; József; György.;

Nógrád vármegyétől a család 1838-ban vett ki nemességéről bizonyitványt ^[1357]*.

Kovách család. (Selyebi.)

Közűlök selyeb. Kovách Dorottya uzapanyiti Uza Bernátnak 1636-1638-ban Abauj vármegye szolgabirájának neje volt.

Kovách család. (Máskép Tóth.)

Kovách máskép szebeni Tóth Tamá és András, István a XVII. században nyertek czimeres nemeslevelet ^[1358]*.

Kovách család.

Kovách György a Kriston családdal együtt 1630-ban nyerte czimeres levelét. Lásd Kriston cs.

Kovách család.

Kovách János és Ferencz 1646-ban nyertek czimeres nemeslevelet ^[1359]*, mely 1647-ben Trencsin megyében hirdettetett ki. 1666-ban Beczkón székelt a cslád. – 1755–1761-ki nemesi lajstromokban emlitetik közűlök Pál.

Kovách család.

Kovách Mihály és János anyai részről testvérükkel Ujhelyi Jánossal együtt nemesitettek meg I. Leopold király által, és nemeslevelük 1656. april. 3-án Nógrád megyében hirdettetett ki ^[1360]*.

Kovách család.

Kovách Lőrincz 1545-ben I. Ferdinand király által nemesitetett meg ^[1361]*.
Czimere jobbról balra rézsutosan kék vörös és arany udvarokra oszlik; az elő-térben zöld téren hátulsó lábain kettős farkú oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot, a balban ezüst patkót tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán nyúlik ki. Foszladék jobbról arany-vörös, balról arany-kék ^[1362]*.

Kovách család. (Pachai.)

Pachai Kovách Péter 1622-ben kelt czimeres nemes levélben nemesitetett meg ^[1363]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren egy fekete lovon balfelé vágtató pánczélos sisakos vitéz, mely a zöld téren fekvő fehér egyszarvút buzogányával fejbe üti. A paizsfölötti sisak koronájából három lándzsa nyúlik fel; a középső félig vörös, félig ezüst, a másik két szélső félig kék, félig arany. Foszladék jobbról aranyfekete, balról aranykék ^[1364]*.

Kovách család. (Nagy-Alistáli.)

Poszony vármegyei eredetű család, melynek egyik ágazata a mult században Székes-Fejér vármegyébe szakadt és ott produkált. Ilyen töredék nemzékrendjük ismeretes:

János; Pál; István. 1754.; Pál. 1754.; István; András; István. 1754.; János.;

Jánosnak unokái Pozsony megyétől 1737. febr. 26-án nyert nemesi bizonyitványuk mellett 1754-ben octob. 28-án hirdetteték ki nemességüket ^[1365]* Sz.-Fejér vármegyében.

Kovách család.

Kovách Mihály és István 1710-ben I. József királytól nyerik czimeres levelüket ^[1366]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó fehér egyszarvú, melynek szarván zöld koszorú van; ehez hasonló egyszarvú nyúlik fel a paizs sisakja koronájából is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kovách család.

Kovách Mihály 1714-ben III. Károly király által nemesitetett meg ^[1367]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló daru, mely csőrében ezüst patkót tart. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kovách család.

1716-ban nemesitetett meg III.Károly király által Kovách István és Pál ^[1368]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren koronából kiemelkedő kettős farkú oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot, a balban levágott törökfejet üstökénél fogva tart. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezü kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kovách család.

Kovách István 1718-ban III. Károly király által emeltetett nemességre ^[1369]*.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a balban zöld koszorút tartva. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont karddal. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kovács család.

Kovács György 1722-ben III. Károly király által nemesitetett meg ^[1370]*.
Czimere a paizs kék udvarában ágaskodó fehér lovon, vörös nyereg-takarón ülő, fekete zsinóros, fehér magyar ruhába öltözött magyar vitéz, fején fekete kalpag, lábain sárga csizma van; balfelé lovagol, hátra nyujtott jobb kezével kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva, előtte egy sárga hosszú ruhás ember-hulla fekszik fejetlenül, vérző nyakkal. A paizsfölötti sisak koronájából egy hoszú fehér ruhás, födetlen fejü férfi emelkedik ki, hátra kötött kezekkel, egy kifeszitett ij alatt, melynek idege hátul derekát érinti. Foszladék mindkét oldalról arany-fekete.

Kovács család.

Kovács Pál 1717-ben nemesitetett meg Elek máskép Vas Zsigmonddal együtt, czimere is azzal ugyan egy. Lásd Elek cs.

Kovács család.

Kovács Márton 1741-ki oct. 28-án M.-Teréz király-asszonytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[1371]*.
Czimere a paizs kék udvarában ágaskodó oroszlán, mely első jobb lábával vörös nyelű ezüst nyilat tart. A paizsfölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kovács család.

Kovács József 1756-ban M.-Terézia király-asszony által nemesitetett meg ^[1372]*.
Czimerpaizsa balról jobbra rézsutosan két részre oszlik, a jobboldali kék udvar bal oldalából oroszlán nyúlik ki mellig, kiterjesztett lábaival ragadozásra készülve; a baloldali ezüst osztály vörös négyszegü sorompóval van fedve. A paizsfölötti sisak koronájából két elefánt-ormány nyúlik ki, a jobboldali vizirányosan félig arany, félig kék, a baloldlai félig vörös, félig ezüst; mindkettőnek külső oldalából négy négy lóhere-levél nyúlik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kovács család.

Kovács János 1758-ban M.-Teréz királyasszony által vétetett fel a nemesek sorába ^[1373]*.
Czimere a paizs arany udvarában pej lovon vágtató magyar vitéz, kék dolmáynba, vörös nadrágba és sárga csizmába öltözve. Fején prémkalpag van, melynek kék bársony teteje lefityeg; jobb kezével kivont kardot villogtat; ehez hasonló vitéz nyúlik ki a paizsfölötti sisak koronájából is, kivont kardja hegyén törökfejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról arany-vörös.

Kovács család.

Kovács idősb és ifj. György, a Bogdány és Cziriák családdal együtt 1758-ban egy nemeslevélben nemesitettek meg, és czimerük is ugyan egy.
Közös czimerük a paizs kék udvarában egy piros lábú fehér galamb, piros csőrében arany olaj-ágat tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan galamb áll, szétterjesztett szárnyakkal. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[1374]*.

Kovács család.

Kovács István 1759-ben nyert czimeres nemeslevelet.
Czimere a paizs kék udvarában egy arany edény, mely fölött egy felforditott V betű alakú fehér csíkolat áll, és a paizs két felső szögletében egy egy arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny nyúlik fel. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék ^[1375]*.

Kovács család.

Kovács István 1760-ban M.-Terézia király-asszonytól nyerte czimeres nemeslevelét ^[1376]*.
Czimere először függőlegesen kétfelé oszlik, azután a jobboldali osztály ismét vizirányosan két udvarra van szelve, és itt a felső arany udvarban egy kék mezű kar könyököl, iró-tollat tartva, az alsó vörös udvarban jobbról balra rézsutosan vonuló fehér csíkolat látszik. A baloldali kék udvarban hármas magas szikla emelkedik, melynek középső csucsán aranylábú és csőrű fehér daru áll, fölemelt jobb lábával kavicsot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából négy strucztoll leng, t. i. arany, vörös, fehér és kék. – Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék.

Kovács család. (Máskép Szmit.)

A czimeres nemeslevelet Szmit máskép Kovács Dániel nyerte I. Leopold királytól 1689-ben.
Czimerük – mint itt a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarának alyján hullámzó tengerből kiemelkedő kettős farkú oroszlán, első jobb lábával három kalászt tartva. A paizsfölötti sisak koronájából egy tigris emelkedik ki, első jobb lábával a ragyogó napot tartja. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család a XVIII. században a szepesi németek közt lakván, a Szmit név Schmid-re átváltozott. 1839-ben a család egy része a m. kir. helytartóságnál bejelenté, miszerint ezután a Kovács nevet kivánja használni, mire nézve a kormányszék azon évi febr. 6-án 7257. szám alatt kelt leirata szerint kimondá, hogy a csaád kétségtelen joggal bir tetszése szerint a Szmit vagy Kováts nevet viselni ^[1377]*.
Dánieltől kezdve a család leszármazása ez:

I. Dániel 1689. (Német Zsuzsa); II. Dániel; János; Gáspár; Zsuzsa; Gáspár; Julia (Schott); Kerestély. Sámuel (Dreher Janka); Pál (Hrabéczy Ottilia); Erzse (Demiani); Zsuzsa (Leibitzer); Robert (Blázy Amália); Tivadar.; Gejza. Anna. Olga. Gyula.; Sámuel pénztárnok 1786. (Schvardtner Anna); Sámuel (Cornides Janka); Erzse (Fuchs János); Mária (Teőke Károly); Matild (Juhos Gyula); Victor (Probstner Apollonia); Aurelia (Mariássy Ferencz); Hermina (Mathaeides); Gusztav. † 1848.; Vilmos (Führer Zsuzsa); Anna (Szontagh Károly); Zsuzsa (Mudron Mór); Luiza.; Vilmos. †; Emilia (Pozevits); Sándor; Márt.-Adolf.; Mária (Peyer); Szilárd † 1859.;

A család legutóbbi nemzedékéből Kováts Victor, ki az 1848-ki forradalomban mint kapitány majd mint őrnagy s Árvában parancsnok vett részt, – és Schmid Robert Lőcsén laknak.
Schmid Márton, Vilmos, és Kovács Sándor Késmárkon, Márton-Adolfa forradalomban tüzér-hadnagy Szatmárban.
Mint a családfáról látjuk II. Gáspár ága inkább Schmid, – I. Sámuel ága pedig Kovács névvel él; és a Kovács név az ortographia változása szerint többféleképen iratott.
Vallásukra nézve ágost-evang.

Kovách család. (Kovásznai.)

Erdélyi székely eredetü család, a Sepsi székből, hol Kovászna helység fekszik; honnan többfelé kiágazott a család.
Egyik ága a Szilágyban birtokos; László Kraszna vármegyének volt táblabirája és kir. pénztárnoka; fia Lőrincz. – István ügyvéd volt, ennek özvegye Kállai Róza, gyermekei: Ferencz, Julia, Eliz, Lajos, Róza, Ida, István.
Egy másik ágazatból Sándor számvevő-biztos Torda vármegyében 1848-ban. Ferencz sz.-somlyói evang. lelkész és esperes 1815-ben. Lajos jegyző N.-Enyed városánál 1832. körűl. János K.-Fejérvár városi tanácsos 1815-ben. Elek ugyanott jelenleg tanácsos; testvérei Sámuel, János, Károly, ki cs. kir. törvényszéki hivatalnok.
János 1836-ban Vizaknán ügyvéd volt.
E család egy ága Magyarországban él; ezt Kovács Mózses alapitá, ki a mult században mint ezredét oda hagyott katona bujdosott ki, és Magyarországban előbb mint gazdatiszt, majd mint haszonbérlő dúsgazdagságra tett szert. Ingatlan fekvő javakon fölül Pesten is több házat szerzett. Meghalt Pesten 1826-ki febr. 22-én kora 92. évében. Neje Szimonidesz Zsófiával következő családfát alkotá:

«» Mózses † 1825. (Szimonides Zsófia); Zsigmond † 1851. sept. 23.; István; Miklós †; lak. Ordason (Prónay Eva); Anna. Lőrincz. Paula. Izabella.; Eleonora.; Ágoston (Szilassy Zsuzsi); Ferencz cs. kir. százados; Illés lak. Péczelen (Kazinczy Piroska); Laura † 1854. (Jankovics László); Ilona (Jankovich György); Ida (Darásné);

Zsigmond 1851-ki sept. 13-án kora 72. évében halt meg, és Péczelen a családi sirboltba temettetett.
«»Miklósnak özvegye Prónai Éva 1857. mart. 23-án kora 55. évében Ordason (Nógrád megyében) húnyt el.

Kovács család.

Kovács Mihály 1791-ben II. Leopold király által nemesitetett meg.
Czimere balról jobbra rézsutosan kétfelé osztott paizs, a jobboldali kék udvarban egy arany örvű fehér eb látszik; a baloldali arany udvarban három vizirányosan fekvő vörös csíkolat szemlélhető. A paizsfölötti sisak koronájából a paizsbelihez hasonló eb nyúlik fel. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-vörös ^[1378]*.

Kovács család.

Kovács Ferencz 1792-ben nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere négyfelé osztott paizs ^[1379]*, melynek 1-ső és 4-ik osztálya vörös udvarában zöld téren arany kaptár áll, melyet arany méhek dongnak körül; a 2-ik osztály zöld udvarában arany oroszlán ágaskodik, első lábaival ezüst patkót tartva; a 3-ik osztály zöld udvarában zöld téren fehér mén ágaskodik. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sas szárny között vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-zöld.

Kovács-Hanvay család.

Kovács-Hanvay Sándor 1792-ben nemesítetett meg.
Czimere balról jobbra rézsutosan kétfelé osztott paizs, melynek alyján zöld térről egy fa-törzsök, és azon egy kukurikoló kakas áll. A paizsfölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sas szárny között vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék mindkét oldalról ezüst-kék ^[1380]*.

Kováts család.

Kováts János 1794-ben I. Ferencz királytól nyerte czimeres nemeslevelét.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső arany udvarban egymással szemközt két kék oroszlán ágaskodik, első jobb lábaikkal kivont kardot tartva; a paizs alsó zöld mezejében pánczélos kar könyököl, három kinyilt halvány piros rózsát tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan pánczélos kar könyököl három rózsát mutatva. Foszladék jobbról arany-ké, balról ezüst-zöld ^[1381]*.

Kovács családbeliek.

Miután Kovács néven is több, egymástól különböző nemes család van Magyarországban, melyeknek törzseit családi értesités nélkül nem tudhatni, és igy az eddig előszámlált nemesség-szerzők valamelyikének utódaiul helyesen meghatározni lehetlen; elészámláljuk tudomásunk után vármegyék szerint azon ismeretesebbeket, ik az utóbbi időben éltek vagy jelenleg is élnek; és kik az eddig elsorolt családok egyikéhez sem igtathattak.
Abauj vármegyében K. Ferencz 1838-ban esküdt.
Arad vármegyében: K. Ágoston 1838-ban első alispán. K. Dénes ugyanott 1841-ben alszolgabiró.
Bács vármegyében K. antal 1845-ben hadi főadószedő.
Baranya megyében K. Károly 1845-ben esküdt.
Bihar megéyben K. Imre 1837-ben alszolgabiró. György alpénztárnok 1845-ben.
Szabolcs megyében K. Ferencz 1838-ban esküdt, 1844-ben aladószedő.
Zala vármegéyben K. Vendel 1844-ben várnagy stb.
Ugocsa megyében e század elején K. István közbirtokos Tivadarfalván, György Batáron és Forgolányban; László Veléten; József Forgolányban; Jánosnak örökösei Csedreghen.
Krassó megyében K. Károly főszolgabiró Arad megyétől 1826. febr. 9-én nyert nemesi bizonyitványát Krasó megyében azon évi april 10-én tartott közgyülésen hirdetteté ki; Károly már nem él. Fiai közűl Lajos cs. kir. főhadnagy (1858-ban). Birnak Aradban Taucz helységben. Károly 1836-ban alszolgabiró volt Krassó megyében.
Győr vármegyében Kovács Ferencz és István ezen megyétől 1759. mart. 6-án kelt nemesi bizonyitványt kapnak. 1816-ki aug. 3-án pedig szintén ezen megyétől Dániel és Imre vesznek ki nemességükről bizonyitványt. Márton ugyan ezen megyének 1836-1844-ben főszolgabirája volt. Talán ezek azon K. Mártonnak ivadékai, ki 1741-ben kapta czimeres levelét, mint itt a 405-ik lapon olvasható.

Kovács család. (Kórondi.)

Erdélyi székely család. Kórondi Kovács Antal 1617-ben jun. 19-én Bethlen Gábortól adomány levelet nyert a kórondi jószágra; a párajdi só aknánál 18 évig ispánságot viselt. Fia Ferencz kiházasodott Petekre Fejér vármegyében ^[1382]*.

Kovács család. (Lemhényi.)

Lemhényi Kovács György 1609. mart. 5-én Báthori Gábortól kap czimeres nemes levelet ^[1383]*.

Kovács család. (Csik-bánfalvi).

A székely földön magában Csikszékben egy csapat Kovács nevü család van; melyek különféle előnévvel élnek. Ezek közűl melyeknek voltak ősei Kovács Balás, István és Ambrus, ki 1591-ben nov. 15-én Báthori Zsigmondtól nyerték primipilaris levelüket ^[1384]* – nem tudjuk.
A csik-bánfalvi Kovácsok közűl János 1606-ban százados, midőn Bocskai segédhaddal küldé Lengyelországba. Tamás 1771-ben Al-csikban jegyző; 1774-ben alkapitány ^[1385]*. Ferencz 1796-ban szintén ott jegyző, 1818-ban királyi pénztárnok, az 1794- és 1810-ki országgyülésen követ ^[1386]*. Gergely 1806-ban Al-csikban alkapitány.
Mihály törvényszéki ülnök Csikben 1836-ban.
Lajos ügyvéd Kolosvárott, meghalt 1858-ban.

Kovács család. (Csik-tusnádi.)

Ezek közűl kiemelkedett Miklós az erdélyi r. kath. püspök, v. b. titkos tanácsos, sz. István rend közép keresztese. Meghalt Kolosvárt 1852. octob. 15-én kora 84. évében. Életét jótékony alapitványokkal, mik közt a m. akademiának is 100 darab aranyat hagya, – tevé emlékezetessé.

Kovács család. (Csik-dánfalvi.)

Közűlök István előbb aljegyző, majd táblabiró Alsó-Fejér megyében, jelenleg a n.-váradi urbéri törvényszéknél hivataloskodik. Neje Incze Ágnes, gyermekei. Mihály, János, Miklós, Teréz.

Kovács család. (Felfalusi.)

Ezek közűl Antal brassói rom. kath. lelkész, esperes, apát, és kir. tanácsos, 1823-ban „Római éjszakák“ czimü két kötetes munkáját adá ki. Meghalt 1858-ban, kora 67. évében.

Kovács család. (Bagosi.)

A Szilágyságban lakik; közűlök József 1839-ben Kraszna vármegyében főszolgabiró, István ugyanott 1848-ban első alispán.

Kovács család. (Gyergyó-sz.-miklósi.)

Előneve mutatja székely származatát. Közűlök János nyugalm. m.-ujvári sóbánya-nagy fia János 1848-ig fő kormányszéki fogalmazó gyakornok; jelenleg (1860.) posta tulajdonos Felvinczen.

Kovács család. (N.-ajtai.)

Szintén székely nemzetbeli. Belőlük Ferencz ügyvéd Bardocz székben. István volt fő kormányszéki lajstromozó; most cs. kir. törvényszéki tanácsos. Neve az irodalom terén is ösmeretes, főleg a gr. Kemény Józseffel 1837–1845-ben együtt kiadott „Erdélyország történetei tára“ gyüjtemény által. – János és Károly Kolosvárott városi hivatalnokok voltak; ezek és utódaik jobbára csak ajtai előnévvel éltek és élnek.

Kovács család. (Markodi.)

Közűlök Mihály fő kormányszéki irnok, Péter ügyvéd M.-Vásárhelyen 1848-ban.

Kovács család. (Kézdi sz.-léleki.)

Közűlök Antal m.-vásárhelyi neves orvos, testvére András székely huszár, mint különben is székely eredeti nemesek az 1794-ki erdélyi országgyülés által czimeres nemes levél nyerése végett ajánltattak. Másik András szintén M.-Vásárhelyen orvos, ennek fia Gyula jelenleg m. nemzeti muzeumi őr és jeles füvész, 1815-ben született Budán, midőn atyja épen történetesen Budán tartózkodott.
E családból származott kézdi-sz.-léleki Kovács Tamás is, bölcsészeti és jogtudor, m. és erdélyországi hites ügyvéd, a „Hazai és külföldi tudositások“ szerkesztője. Meghalt Pesten 1831. máj. 16-án kora 32. évében. Neje Némethy Terézia volt.

Kovács család. (Kézdi-Vásárhelyi.)

Szintén székely család. József k.-vásárhelyi követ az 1791-ki országgyülésen. Miklós 1815. körül kir. táblai ügyvéd. Dániel k.-Vásárhelyi főbiró, 1849-ben képviselő a nemzetgyülésen. József azon város pénztárnoka. Ifj. Dániel Háromszékben árvaszéki ülnök 1848-ban.

Kovács család. (Remetei.)

Közűlök Imre Marosszékben árvaszéki ülnök 1848-ban.

Kovács család. (Timafalvi.)

Károly Udvarhelyszékben dulló 1836. körül.

Kovács család. (Muzsnai.)

Küküllő megyében közűlök János aljegyző, id. József hivatali ajtónálló, ifj. József levéltárnok, és árvaszéki ülnök 1848-ban.

Kovács család. (Mikházi.)

Ezekből Antal Marosszékben árvaszéki ülnök 1848-ban.

Kovács család. (Körispataki.)

Elek Udvarhelyszékben dulló 1832-ben.

Kovács család. (Dálnoki.)

Doboka megyében János árvaszéki ülnök 1848-ban.

Kovács család. (Zabolai.)

A család egyik tagja Székely-Udvarhelyről N.-Enyedre ment tanárúl 1767-ben, és 1774-ben Krüger Gottilieb-Jánosnak a természetes bölcsességről irt munkáját adá ki magyarra forditva ^[1387]*.

Kovács család. (Felső-torjai.)

Udvarhelyszékben közűlök Domokos ügyvéd 1848-ban.

Kovács család. (M.-igeni.)

Torda megyében József adóiró biztos 1848-ban.

Kovács család. (Uzoni.)

Egyik ágazata Alsó-Fejér vármegyében birtokos. Ádám ott szolgabiró, utóbb árvaszéki átblabiró. Fia Sándor szolgabiró, kit 1849-ben Enyed pusztitásakor az oláhok öltek meg; gyermekei Paczalkán Alsó-Fejér megyében laknak. – László 1832. körül megyei iktató. László Fejér megyében 1836. körül szolgabiró.

Kovács család. (Pávai.)

Ebből Elek aljegyző, 1849-ben számvevő Alsó-Fejér vármegyében, most föld-adói hivatalnok.

Kovács család. (Farczádi.)

Közűlök József M.-Vásárhely városánál közügyi szolgabiró 1848-ban.

Kovács család. (Killyéni.)

Ebből Sámuel Felső-Fejér vármegyében szolgabiró. Másik Sámuel kir. táblai ügyvéd M.-Vásárhelyen 1848-ban.

Kovács család. (Sepsi-sz.-györgyi.)

Sepsi-sz.-György városánál András tanácos 1815. körül; Ferencz ügyvéd, Gábor jegyző, Dániel hzi pénztárnok 1848-ban.
Tán ezekből volt Antal Krassó vármegye várnagya, ki a sepsi, kézdi, orbai és miklósvári széktől 1827. febr. 20-án nyert nemesi bizonyitványát lakhelyén Krassó megyében azon évi aug. 16-án kihirdetteté. Krassóban már kihalt.

Kovács család. (Oroszhegyi.)

Udvarhelyszéki eredetü, melyből András Kolosvár városi hivatalnok, nejétől Barabás Rozáliától fia Károly.

Kovács család. (Tamásfalvi)

József kir. közügy igazgatósági ügyvéd 1836-ban. József vajda-hunyadi kamarai ügyész 1848-ban.

Kovács család. (Szalacsi.)

Magyarországból szakadt Erdélybe egy ágazat, melyből Mihály udvarhely-széki dulló, Mózses levéltárnok ugyanott 1832. körül.

Kovács család. (Csernátoni.)

Ezek közűl Dániel Nagy-Enyed városánál biró 1832-ben.

Kovács család. (Sz.-Udvarhelyi.)

Közűlök István marosszéki törv. széki ülnök 1815-ben. Ferencz postai hivatalnok.

Kovács csaád. (Mándi.)

János Közép-Szolnok vármegyében alsó széki ülnök, árva- s törvényszéki tollnok 1836. körűl.

Kovács család. (B.-ujfalvi.)

Udvarhely székben Elek dulló 1815-ben.

Kovács család. (Kövendi)

Ezek közűl János Aranyos székben levéltárnok 1836-ban és törvényszéki ülnök.

Kovács család. (Hom. oklándi.)

Udvarhelyszékben János dulló 1836-ban.

Kovács család. (Kászon-jakabfalvi.)

Dániel 1791-ben Csikszék követe.

Kovács család. (Tépei.)

Hihetőleg kihalt. Előneve után Bihar megyei eredetű. Közűlök tépei Kovács Péter Bethlen Gábor alatt kapitány ^[1388]*, a szőnyi béke előtt másfél ezer gyaloggal Nagy Lukácscsal együtt Szolnokra ütött ^[1389]*. Több hadjáratban vett részt ^[1390]*. Utóbb 1630-ban Bethlen Gábor özvegye Brandenburgi Kata ellen pártot üt, de 900 székely ellene menvén, a Szilágyságban megverték ^[1391]*.

Kovachich család.

Kovachich György 1760-ban M.-Teréz király asszonytól nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvarban egy félig kiemelkedő oroszlán látható, első jobb lábával kivont kardot, a balban arany koronát tartva; az alsó vörös udvar közepét egy függőleges fehér sávolyos csíkolat választja kétfelé, és mind két udvarban egy egy fehér kinyílott liliom van. A paizsfölötti sisak koronájából a már leirthoz hasonló oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a balban arany koronát tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1392]*.
Már 1692-ben találunk Kovachich nevü családra, midőn Kovachich Györgynek neje Pesty Katalin s mások Komárom megyei markházi pusztájukat eladjk Laky Bálintnak stb. ^[1393]*.

Kovachich család. (Topoloveczi.)

Czimere négyfelé osztott paizs; az 1-ső osztályban oroszlán ágaskodik kivont karddal; a 2-ikban egy nyilazó szirén van; a 3-ikban hármas növény virúl; a 4-dikben vizirányosan egymás fölött három nyíl fekszik. A paizsfölötti sisak koronáján a leirt nyilazó szirén látható. A paizsot foszladék veszi körűl.
E családból 1837-ben topoloveczi Kovachich Kandid ügyvéd 1837-ben Rácz-Almáson.
Kovachich Antal 1838-ban Bács Bodrog vármegye házi adószedője.

Kovachich család. (Senkviczi.)

Horvátországból származott Pozsony megyébe Senkviczre, és állitólag már III. Ferdinand király által megnemesitetett. A mult században Kovachich Márton-György történet-buváraink egyik legszorgalmasbja, tiz évig a pesti egyetemi könyvtár őre, majd a kir. kincstári levéltár hivatalnoka 1799-ki aug. 16-án I. Ferencz királytól czimeres nemes levelet nyert.
Czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek arany udvarában egyfejü fekete sas ll kiterjesztett szárnyakkal. Az 1-ső osztály vörös udvarában zöld téren egy daru áll balra fordulva, fölemelt jobb lábával kövecset tartva; a 2-ik osztály kék udvarában fehér egyszarvú ágaskodik a 3-ik osztály kék udvarában egy kinyílott fehér egyszarvú ágaskodik; a 3-ik osztály kék udvarában egy kinyílott fehér franczia liliom látható; a 4-ik osztály vörös udvarában zöld téren fehér oszlop emelkedik, és annak tetején bagoly áll csőrében iró-tollattartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén fehér egyszarvú ágaskodik. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös ^[1394]*.
Följebb emlitett Márton-György 1819-ben april. 22-én Verhovácz Miksa zágrábi püspöktől a Berkovich család magvaszakadtán adományt nyert a Torontál megyei Neuzina pusztára ^[1395]*. Meghalt 1821-ki dec. 1-én kora 78. évében. Nejétől Hajóssy Johannától fia József-Miklós, az országos levéltár levéltárnoka, több megyei táblabiró (1844.) szintén mint atyja, bölcsészeti tudor, és atyja nyomain indulva, szintén történelmi buvár. Mindketten főleg az országgyülések történetére vonatkozólag hasznos gyüjtemények kiadásával gazdagiták történelmi irodalmunkat.

Kovácsi család. (Hadadi.)

Ezek közűl Sámuel Torda megyében törvényszéki ülnök 1832-ben. János számvevő ugyanott, 1849-ben mint forradalmi katona esett el. László Küküllő megyében irnok 1836-ban, Károly ugyanott ügyvéd 1848-ban.

Kovácsi család. (Aranyos-rákosi.)

Szintén erdélyi család. Zsigmond fő kormányszéki számtiszt 1848-ban. Zsigmond Kolosvár városi hivatalnok 1844-ben.

Kovácsy család.

Nemes család Szabolcs, Zemplin, Marmaros megyében.
1731-ben Kovácsy Márton mint a Komjáthy család és Gyulay Zsófia leszármazott ivadéka több rokonával vissza huzza a Szenczy Jánosnak jászói házuk iránt adott szabad épitkezési engedélyt ^[1396]*. Ugyan ez évben neje Szenthe Katalin emghatalmazottat vall ^[1397]*.
1745-ben Márton és neje Szenthe Katalin fiának János kora vizsgáltatik, és 14 éves korúnak nyilványitatik ^[1398]*.
1747-ben Mártonnak leánya Zsuzsanna Bagolyi Lajosné, testvérei nevében is mint a Palagi család örökösei meghatalmazottat vall a Palagi család uátn keresendő javakra nézve ^[1399]*. Ugyan ez évben ugyan csak az emlitettek tiltakoznak atyjoknak Mártonnak tette ellen, ki a neje Szenthe Katalin után reá néző szabolcsmegyei Szelemér pusztára nézve zálogos actio képen Rácz-Böszörmény városától pénzt vett fel, és azt még 40 évre elzálogitá, miért is ezen, ugy ugyan az Angyalháza pusztára nézve a Szoboszló városiakkal kötött szerződésnek ellene mondanak ^[1400]*. Megjegyzendő hogy Szenthe Katalinnak anyja Komjáthy Julianna, Komjáthy Zsigmondnak Fuló Zsuzsannától született leánya volt, és e jogon nézett az emlitett puszta-rész a Kovácsy családra.
1748-ban István testvére Márton és János nevében is ellentmond az atyja Márton által kötött szerződésnek, mely szerint ez Takács máskép Tóth Mihály nevü jobbágyát Kubinyi Jakabnak 50 m. frtban örökösen eladá ^[1401]*. Ugyan ez évben Kovácsy Mártonnak nagy atyjától Kovácsy Mártontól, kinek neje Barakonyi Zsófia volt, leszármazása kiadatik a jászói convent által ^[1402]*. Ugyanezen évben Kovácsy Márton mint nejétől néhai Szenthe Katalintól született gyermekei törvényes gyámja a zeleméri puszta iránt Rácz-Böszörmény hajdúvárossal kötött szerződést vissza huzza oly feltétel alatt, hogy az neki is, mint a többi Komjáthy család utódoknak 900 rénes frtot fizessen ^[1403]*.
1748-ban Kovácsy Márton tiltakozik Erdődy Pál ellen, minthogy ez Zemplin megyei keresztúri curiáját elzálogitá Várady Istvánnak ^[1404]*.
1751-ben Kovácsy Márton, gyermekei nevében 240 frtot, valamint néhai Bekény Zsuzsa meghatalmazottja Tolnay Márton ennek részére 120 frtot vévén fel Böszörmény városától a zálogbirtok oltalmazása fejében, ezen összeget a zálog-sommához iraták ^[1405]*.
1751-ben Kovácsy ifj. Márton, István és János, továbbá Szente Zsófia Illyési Zsigmondné, szente Klára, és idősb Kovácsy Márton mint Zsuzsanna leányának Bagoly Lajosnénak meghatalmazottja Böszörmény városától a zeleméri pusztára nézve felfizetésképen 809 frtot vesznek fel, uj 30 évi zálog-kikötéssel. Ugyan ezen szerződést 1752-ben már vissza huzzák ^[1406]*.
1753-ban Kovácsy Márton tiltakozik Zemplin megyei Tállyán egy háznak, és a Kővágó szőlőnek, mely Erdődy Judit után reá nézne örökségképen, Trencsényi Zsófia Vitéz Gábor özvegye által szatmári Király György részére tett eladása ellen ^[1407]*. És ugyan ez évben viszont tiltakozott azon ellentmondásra, melyet szatmári Király György a Hajdú-Böszörménynyel kötött szerződésre nézve tett ^[1408]*. Még ugyan csak
1753-ban Kovácsy Márton Zemplin megyei legyesbényei két telekből álló birtokrészét elzálogitá 250 frtban Dessewffy Istvánnak ^[1409]* és ezt fia ifj. Márton 1758-ban 270 rforintért örökösen is bevallá ^[1410]*.
1767-ben Kovácsy István Tállyán lakván, vissza húzza azon szerződést, melyet atyja néhi Kovácsy Márton veskolczi Budaházy Dániellel tett a Tállyán fekvő telek egy negyed részére nézve, melyet t. i. Kovácsy Márton Ürményi Andrástól és nejétől Mattyasovszky Máriától kiváltott ^[1411]*.
1769-ben Kovácsy János átalánosan meghatalmazottat vall ^[1412]*.
Az eddig eléadottak nyomán a töredék nemzékrend következőleg áll:

Márton (Barakonyi Zsófia), Zsófia.; János.; István.; Márton 1731–1752. (Szente Kata); Zsuzsa 1747–1751. (Bagoly Lajos); István 1747–1767.; Márton 1747. 1758.; János 1745. 1769.;

Talán e családhoz számitandók a következők is, kik az ujabb időben Marmaros megyében hivataloskodtak, ugymint:
Illés 1836-ban főügyész.
Károly 1836. 1841. alszolgabiró.
Mihály 1836-ban alszolgabiró, 1841-ben táblabiró.
Gábor alügyész 1841-ben.
Sándor esküdt 1841-ben.

Kovácsy család. (Buzithai.)

Abauj vármegyében birt Buzithán már a XVI. században.
1574-ben buzithai Kardos Istvánnak leánya Erzsébet Kovácsy Jánosné, egy egész jobbágy-telkét 35 frtban elzálogitja Leánczy Mátyásnak. 1590-ben pedig ugyan ott Csüre Gergely nevü puszta-telkét felsőszendi Fúló Mátyásnak 28 m. forintért adja zálogúl. 1591-ben ismét ott 12 frtért tesz zálogitást Lánczy Jánosnak, kinek 1595-ben ismét buzitai és a Cseb puszta részét 26 frtért zálogitja el ^[1413]*.
1599-ben Kovácsy János Kupa helységben Kupay Margitnak Balajthy Tamás nejének birtok-részét 50 frtban zálogba veszi ^[1414]*.
1599-ben Kovácsy János, nevezett Kardos Erzsébet ^[1415]* férje, utódai részére Cseb és Kacsik Abauj megyei pusztákbéli egész malom, ugy Buzitha és Rezthe helységbeli malom rész, valamint Kán helységbeli birtokrész birtokába, melyet nejének Kardos Erzsébetnek eldődei békességen birtak, – Kuthassy helytartó adománya folytán beiktattatott. – Kovácsy János még ezen évben meghalt, mert ugyan 1599-ben már Kardos Erzse, mint néhai Kovácsy János neje, ettől származott István, János és András gyermekeinek nevében is Buzitha és Rezthe helységekben, Cseb és Kacsik pusztákban fekvő birtokrészekbe, úgy a buzithai határban a Kaniapta (?) folyón levő egész malom birtokába Kuthasy kir. helytartó uj adománya folytán minden ellentmondás nélkül beiktattatott ^[1416]*.
1610-ben Kardos Erzsébet Kovácsy János özvegye végrendeletet tett, mely szerint az emlitett helységekben és azon kivül Zemere helységben is fekvő-birtokókat már nevezett fiainak, és leányainak Anna Csabay Györgyné és Borbála Lanczy Imrené asszonyoknak hagyományozta ^[1417]*.
1615-ben Kovácsy János öt gyermeke (István fián kivül) tiltakoznak Kinisy György ellen, ki buzithai egész birtokrészét, – mely osztályos örökségképen reájok volt nézendő, – Balogh Gáspárnak eladá ^[1418]*.
1650-ben buzithai Kovácsy János Buzithán fekvő egész telkét Bernáth Istvánnak adá el ^[1419]*.
1651-ben ismét János buzithai egész birtokrészét Csabay Istvánnak, és Csabay Erzsének Takács Péter – és Csabay Judit kecskeméti Nagy Albert nejének, és néhai Kovácsy András gyermekeinek Andrásnak, Mihálynak és Katalinnak, továbbá Lánczy Borbálának Koncz Jánosnénak, és Lánczy Annának Szabó Ferencznének örökösen átengedi ^[1420]*.
1653-ban Csabay István, Lánczy Borbála és többen tiltakoznak Kovácsy Jánosnak buzithai része eladása ellen.
1665-ben Kovácsy János leánya Anna Buzithán a Kardos részből neki jutott birtokot Csabay Istvánnak, és Kovácsy Istvánnak, továbbá Lánczy Anna- és Borbálának, és Kovácsy Juditnak 95 frtért örökre bevallja ^[1421]*.
A XVIII. században már kihalt a család, mert 1769-ben Szöcs András és György mint a buzithai Kovácsy család örökösei vissza huzzák azon ellentmondást, mely szerint a buzithai és csebi birtokrészre Ugróczy István és Teréz által nyert adomány-levél nyomán eszközölt beiktatás ellen tiltakoztak ^[1422]*.
A család nemzék-rendéből ennyi összeállitható:

János 1574. 1599. (Kardos Erzse); István 1599. 1610. (Jászay Zsuzsa); János 1599. 1615.; András 1599. 1615.; András. 1651.; Mihály.; Kata 1651.; Anna 1610. 1615. (Csabay György); Borbála 1610. 1615. (Lánczy Imre-János);

Kovácsy család.

Bars megyei eredetü család. Ismert törzse Kovácsy Miklós Léva várának tisztartója, ki 1614-ben tiltakozik a rajta Variassy János szentkereszti tisztartó által elkövetett letartóztatásért ^[1423]*. 1625-ben Bars megyei Kis-Rendve ehlységben Sernyey Miklós birtokrészét szerzi 65frtért zálog-jogon ^[1424]*. 1636-ban tanuvallatást tétet azon becstelenités végett melyek szerint feleségének kezét a lévai várkapitány Miskey Istvánnak leánya Krisztina megütötte ^[1425]*. 1640-ben theszári Bokros Lászlótól, és Semléky Erzsébettől Bokros Györgynek utóbb Markus Andrásnak özvegyétől barsmegyei Alsó-Kisfalud és Vieszka helységben négy telket szerez zálogban 200 aranyért ^[1426]*. Ezen Kovácsy Miklóstól következőleg sarjadzik le a család: ^[1427]*

Miklós 1614. 1641. Lévai vár-tisztartó; Ferencz 1718. 1726.; Endre; József Jegyző Tatán. 1761. † 1800 (Cserenyey Lucza); Folyt. köv. lapon.; Kata (1. Németh János 2. Bordács N.) Győri szigethben.;

József, ki az előbbi lapon. jegyző Tatán 1761. † 1800. (Cserenyey Lucza); Erzse sz. 1761. † 1849. (Vlaszati Ferencz R.-almási jegyző); József harminczados sz. 1763. † 1808. (N. Jozefa); Jozefa (Zlatarovich György); Karolina (Bossiné Gráczban); János harminczad ellenőr † 1840.; Ferencz harminczad hivat. Pesten † 1844. (Badovinácz Borbála); Etelka sz. 1829. (Kostyán Antal); Rozina sz. 1843. Pesten.; Ödön ügyvéd sz. 1826. † 1852.; Mária (Prandtner); Ferencz; Anna † 1829. (Gőcze Fer. Zemplinben); Antal sz. 1771. † 1819.; Ignácz Szerém várm. levéltárn. † 1846.; Aurél huszár.; Teréz sz. 1771. † 1857. (Mitschan József); Károly ügyvéd Pesten sz. 1777. † 1836. (1. Lavner Anna. 2. Komáromy Éva); Károly Pest városi járuln. † 1842. (Kitl Rézi); Gyula.; Paulina sz. 1814. jun. 23. (Csery Józs. könyvtár-őr); József sz. 1816. † 1851. Pest városi aligtató (Kierer Antonia); Francisca sz. 1819. april 15.; István sz. 1820. jul 24.; Selina.; Mária sz. 1827. dec. 26. (Tóth József szinész);

A családfán álló Miklósnak fia Ferencz 1718-ban nov. 19-én vesz ki Bars megyétől nemesi bizonyitványt. Fia Endre Komáromban lakott, hol született fia
József, ki Tatán jegyző volt, és 1780. sept. 6-án Bars megyétől fiai József, Ferencz, Antal és Károly részére nemesi bizonyitványt vett ki, mely Komárom megyében 1780-ki octob. 31-én, Fejér megyében 1781-ki sept. 18-án, Pest megyében 1809-ki april. 14-én hirdettetett ki. Meghalt József Szomódon 1800-ki febr. 7-én. Neje Cserenyey Zsuzsa meghalt Bicsként 1805. aug. 18-án. Gyermekei
1. Erzsébet szül. Martonvásáron 1761. sept. 15-én. Férje Vlaszati Ferencz r.-almási jegyző.
2. József nwedeliczi harminczados ellenőr szül. Tatán 1763-ki febr. 28-án. Meghalt Pesten 1808. dec. 15-én. Gyermekei a) Jozefa, kinek férje ns Zlatarovich György breganói harminczados, Varasd megyei tbiró, meghalt Zágrábban 1838. jan. 10-én kora 74. évében. – b) Karolina Bossiné Gráczban. – c) János pesti harminczadi ellenőr, később bécsi áru-vizsgáló; meghalt ugyanott 1840. jul. 21-én. – d) Ferencz pesti harminczadi áru-vizsgáló, Szerem megyei táblabiró, szül. 1797. oct. 3-án. Meghalt Pesten 1844. febr. 22. – e) Mária Prandtnerné. Ez utóbb emlitett Ferencznek nejétől Badowinácz Borbálától gyermekei: 1.) Etelka szü. Brodban 1829, ns Kostyán Antalné. – 2) Rozina szül. Zemlinben, meghalt Pesten 1843. jul. 27-én. – 3) Ödön köz és váltó ügyvéd, utóbb forradalmi hadbiró, végre a nagyváradi kerületben a telek és betáblázási könyvek vitelénél Nagyváradon alkalmazva. Szül. Brodban 1826. febr. 18-án. Meghalt N.-váradon 1852. april. 30-án. – igy ez ág kihalt.
3. Ferencz, kihalt.
4. Anna született Tatán, meghalt 1829-ben. Neje volt szendrői Gőcze Ferencznek Zemplin megyei várnagynak.
5. Antal szül. Tatán 1769. febr. 26. Meghalt Illokon 1819. febr. 22-én. Fia Ignácz Szerém megyei levéltárnok, meghalt Illokon 1846-ban. Ennek fia Aurel.
6. Teréz szül. Tatán 1771. april. 9-én. Meghalt 1857-ben. Férje Mitschan József vöröstoronyi veszteglő intézeti igazgató.
7. Károly zül. Tatán 1777. jul. 15-én Ügyvéd és pesti háztulajdonos, választó polgár, és egy ideig a vlasztott község seniora, ünnepélyes küldöttségekben, a község ügyeiben s tisztválasztásokban élénk részt vett. Saját és fia Károly részére nemességet Pest megyében 1809-ki april. 14-én kihirdetteté. Gyermekei: a) Károly előbb huszár, utóbb Pest városi járulnok. Meghalt 1842. jan. 15-én, fia Gyula. – b) Paulina szül. 1814. jun. 23-án; neje cseri Csery József egyetemi könyvtár-őrnek. – c) József szül. 1816. oct. 31-én Pest városi al-igtató, 1848-ban a Zágrábba küldött küldöttség tagja. Meghalt 1851. april. 16-án – d) Franciska szül. 1819. apr. 25-én. e) István szül. 1820. jul. 24-én. – f) Mária Tóth József szinész neje, szül. 1827. dec. 26-án. Magyar szinmű-iróné. „Tarquinok és Brutusok“ czimű szomorújátéka 1858. máj. 5-én adatott először a nemzeti szintházban.
Czimerük: a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló egy farkú oroszlán, kivont kardot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából grif emelkedik ki kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kovacsóczi család. (Körtvefai.)

Régi irásmód szerint a család neve Kovachoczi. Magyarországból szakadt Erdélybe Kovacsóczi Farkas által, ki külföldi egyetemekről haza jövén a Báthoriak által hivatott Erdélybe 1578-ban, s itt hivatalt és követséget viselvén, kanczellárságig emelkedett; de 1594-ben Báthori Zsigmond alatt több főurakkal együtt kivégeztetett ^[1428]*. Első neje Harinnai Farkas Katalin volt, kitől három gyermeke született. Másodszor nőül vevé 1593-ban Kendy Sándor leányát Krisztinát, és ekkor még Báthori Zsigmondtól kapta Görgényt. ^[1429]* Még 1592-ben pedig Kovacsóczi Jánossal együtt szintén B. Zsigmondtól kapta Küküllő megyében Kis-Denk, Szénaverős, Ballavására, Domáld, Ádámos és a dombói, úgy Fejér megyében a lapádi jószágokat mind két ágra. Fiai közűl
Zsigmond Básta idejében szintén kifutott Karánsebesre. ^[1430]*
István szép tudományú férfiu, Bethlen Gábor alatt kanczellár ^[1431]*. Ebben szakadt magva a családnak 1640. táján.
Rövid nemzékrendük következő:

Farkas kanczellár † 1594. (1. Harinnai Farkas Kata. 2. Kendy Krisztina); 1-től Zsuzsa 1624. (1. Mikola Fer. 2. Lázár Istv.); Kristóf 1592.; Zsigmond 1604. 1634.; 2-tól István kanczellár (Thelegdi Zsófia); Kata (1. dersi Petky Fer. 2. Bálintith György).

Kovácsovics család.

Már 1646-ban Trencsin megyében Adamóczon találunk Kovácsovics nevü családot.
Ettől különböző család lesz az, melyből Kovácsovics György 1712-ben III. Károly királytól kapott czimeres nemes levelet ^[1432]*; czimere a paizs kék udvarában zöld téren egy zöld sárkány, mely fölemelt egyik lábával arany almát tart. A paizsfölötti sisak koronáján két keresztbe helyezett vörös mezü kar könyököl, a jobb oldalra nyúló kivont kardot, a másik vörös zászlót tart. Foszladék jobbról ezüst vörös, balról arany-kék.

Kóváry család. (Kihalt.)

Hogy a kihalt Kóváry család a Hunt-Paznán nemből eredt, és pedig az 1244-ben élt Miklóstól, kinek fia Paznán, kinek László, kinek Mátyás stb. – azt már e munka III. köt. 94. lapján a vele azon eredetü kihalt Csalomjai családnál kimutattuk.
A Kóváry család birta a Hont megye szélén fekvő és B.-Gyarmattal határos Kóvár helységet, mely már 1244-ben castrum Koarszegh-nek iratik.
Kóváry Mátyásnak két fia volt Pál és Miklós. Pál már 1388-ban emlitetik István nádor oklevelében; mindketten pedig emlitetnek 1400-ban Zécheni Frank országbirónak a Balassák ősének Balásnak fia Miklós részére Gyarmat iránt adott határjárási okmányában.
Nevezett Pál 1407-ben Gara iklós nádor itélő-mestere él, 1424-ben is, midőn a sághi convent hontmegyei Szelény iránt kiadott iktatási levelében fordul elő ^[1433]*.
Kétség kivül ennek utóda, de másik Kóváry Pál volt, ki 1494- és 1495-ben Hont megye egy okmányában, ugy II. Ulászló király egy eskető parancsában emlitetik. Egy leszármazás szerint e Pál fia volt volna Simonnak, és ily leszármazást mutatna:

Simon; László (Vitus Jusztina); Magdolna (Parlaghy László), Margit (Etthre Gergely); Ferencz.; Mihály.; János.; Pál 1494. (Valkay Kata); Bernát.; Ilona 1529. 1546.; (1. Dubraviczky János 2. Appony Bened.); Anna (Palásthy Benedek); János.;

Kóváry Pálnak leánya Ilona, Dubraviczky Jánosnak neje, nővérével annával együtt 1529-ben megnyugtatja Dubraviczky Mihályt visszaadásáról azon leveleknek, melyeket anyjok Katalin megőrzés végett adott át ^[1434]*.
1548-ban Kóváry Ilona előbb Dubraviczky Jánosnak, ekkor már Appony Benedeknek neje tanuvallatást eszközölt Zólyom megyei Dubraviczán fekvő curiáján Dubraviczky János által elkövetett hatalmaskodás tárgyában ^[1435]*.
1531-ben Kóváry Ilona és Anna tiltakoznak Kóváry Ferencz által tervben családi jogaik elidegenitése ellen ^[1436]*.
Kóváry Pál ága ezen két leányában halt ki.

Kovásznay család. (Bajkú-kovásznai.)

Ugocsa megyei nemes család. E század elején Kovásznay János birtokos azon megyei Batár helységben. ^[1437]*.
Zemplin megyében szintén e század elején Kácsándot Kovásznay özvegynő birta, azon kivül e család volt birtokos Ulics-Kriván is ^[1438]*.

Kovszka család.

E nevü család 1688-ban Trencsin megyében Huorkán székelt. ^[1439]*

Koza család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családai sorában áll. ^[1440]*

Kozák család.

Szintén Zemplin vármegye nemes családai közé számitatik. ^[1441]*
Trencsin megyében Kozák nevü család 1658- és 1666-ban Szkola-Ujfalván és Felső-Ljeszkon lakott; névszerint György.
Egyébiránt a Kozák név szintén Trencsin megyében a Latkóczy család egyik ágának is neve volt, és ezen néven a Trencsin megyei 1604–1666 ki sőt későbbi oklevelekben is eléfordúl, mit a két különböző család megismertetése végett czélszerű volt megérinteni ^[1442]*.

Kozakovics család.

E név – ugy látszik – a följebb emlitett Trencsin megyei család egyik elnevezése, mert az emlitett megyei lajstromok szerint ugyan csak Szkola-Ujfalun ily nevü család 1666–1688-ban fordul elő ^[1443]*.

Kozárcsalád.

Trencsin megyében az 1646-ki nemesi lajstromok szerint birtokso volt ily nevü család.
Ugyan ily nevü családról nehány izen ily leszármazást mutat egy perbeli táblázat:

Kozár Benedek (Szelecsényi Anna) 1630. táján.; Mihály. †; Miklós. †; János.; Miklós; Julianna (Pap Istvánné).; Benedek. †;

Kozárdi család. (Kozárdi †.)

Nógrád megyében birta egykoron Kozárd helységet, és erről vevé nevét is. Kihalt Kozárdi Lászlóban, kinek magvaszakadtán 1472-ben Kozárd helységet Mátyás királytól nemes Kalondai Simon nyerte adományban ^[1444]*.

Kozáry család.

III. Ferdinand kiráyltól 1651-ben nyerte czimeres nemes levelét, melyet a nemesség-szerzőnek unokája Kozáry Mihály 1726-ban a Nógrád megyei nemesi vizsgálatkor mutatott fel ^[1445]*. Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán, három rózsát tartva; a paizsfölötti sisak koronáján fiait vérével tápláló pellikán fészkén ül. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Egy töredék nemzékrend következő:

Kozáry Mihály 1680. 1711. (Soos Judit); Mihály; Krisztina (Szücs Gábor); Ilona (Szücs Fer.);

Mihály az 1709-ki és 1711-ki nemesi lajstromokban emlitetik, az utóbbiban mint Rákóczy adhaerense.
1755-ben Kozáry András Nógrád megye főbiztosa, neje voxith Horváth Julianna, kitől gyermekei: Borbála, Antal, Teréz, János, Ferencz, ki 1810-ben esküdt volt.
Kozáry Veronka Nagy János neje meghalt 1850. jul. 16-án. A Nógrád megyei ág kihalt.
Kozáry Péter 1650-ben Gyöngyösön lakott.
Kozáry nevü család él Zala vármegyében is, hol Kozáry László azon megyének 1844-ben alszolgabirája volt.

Kozics család. (Nemes-Podhragyai.)

Trencsin megyei nemes család, mely ott Nemes-Podhragy curialis birtokán székel, és több ágakra oszlik, egyik ága Podhragyai (lásd ezt), másik Kozics máskép Podhragyai névvel nevezhtetik, sőt egy ág Kugyerász vagy Kudjerász néven is eléfordul.
A XVII. században élt e családból Podhragyai máskép Kozics vagy Petrovicz ^[1446]* Jakab, kinek két fiát ismerjük: I. Istvánt és Mihályt. Amaz Trencsin megyében ősi birtokán maradt, Mihály pedig Zala megyébe Keszthelyre a várba telepedett; mint ezt részére testvére István által Trencsin vármegyétől 1667. (feria 3. prox. post Dominicam Cantate) kivett nemesi bizonyitvány elismeri. Ezen Mihálynak, – ki Szűcs vajda leányát Juditot ^[1447]* vevé nőül, – ágazata igy kiszármazva ősi fészkéből, következőleg jött le napjainkig:

Jakab 1620. tájt.; I. István Ns-Podbragyon 1657.; Mihály Keszthelyen 1667. (Szűcs Judit); Ferencz; Benedek † 1786. (3. Parraghy Judit); Antal. pap.; II. István uradalmi ügyész 1742. † 1801. (Benczely Katalin); Zsófia † 1834. (Csaplovich György); Julianna. † 1850.; György. †; Mária. †; Judit † 1856. (Seidenschwarz János); Anna (Sághy Lajos); III. István lak Győrben sz. 1794. (Dorfmeister Kata); Zsigmond †; Miklós szül. és † 1832.; László sz. 1883. főhadnagy 1858. József sz. 1835. † 1839.; Dorottya.; Sidonia.; Mária.;

Mihálynak Ferencz fiától unokája Benedek, – ki úgy látszik – Somogy vármegyében hivatalt viselt, a nagyatyja részére kiadott Trencsin megyei nemesi bizonyitványt Zala megyében 1750-ben a nemesi vizsgálatkoz kihirdetteté. Meghalt 1786-ban. Háromszor nősült, harmadik neje nemes Parraghy Judittól két fia maradt: Antal, ki mint pap magtalan halt el, és II. István, ki Keszthelyen a halhatatlan gr. Festetich Györgynek uradalmi főügyésze volt. Ezen II. István, ki Zala megyének táblabirája volt, Zala megyében nemessége kihirdetését 1786-ban és 1790-ben ismételteté. Meghalt 1801-ben. Nejétől nemes Benczely Katalintól, ki e család legutolsó volt, a táblázaton látható nyolcz gyermeke született, kik közűl csupán III. István terjeszté tovább a családot.
III. István szül. 1794-ben, a győri tanulmányi kerületnek 32éven át 1848-ig actuariusa, ezen kivül Győr és Mosony vármegyék, úgy a ns. Bácsai, Vécsei és Füssi praedialis székek valóságos táblabirája volt. Zala emgyétől 1822-ki jun. 10-én vett ki nemességéről bizonyitványt, mely Győr megyében 1822-ki dec. 18-án hirdettetett ki. Neje Dorfmeister Katalin Dresmiczer József papóczi prépost és udvari tanácsos unoka huga, kitől e táblázaton látható gyermekei közűl egy fia él László, ki 1858-ban lett főhadnagy a cs. kir. 19-dik sorezredben.
Megjegyzendő, hogy a család eldődei általában Podhragyai névvel neveztettek, már Mihály e mellé Kozics sőt Petrovics nevet is viselt, míg unokája Benedek podhragyai Kozics néven volt ismeretes.
A czimer, – mellyel ezen ágazat jelenleg él – mint itt a metszvény ábrázolja: a dőlt paizs udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot tart. Ugyan ilyen oroszlán emelkedik ki a paizsfölötti sisakból is. A czimer szinei nem tudatnak, különben e metszvény a Heraldica szabályai szerint ezüst udvarban kék oroszlánt ábrázol, a mi a valóságos czimer szineivel aligha egyez meg.
Trencsin megyében 1736-ban tizenkilencz férfi giazolta nemességét e családból Podhragyay név alatt, és igy irattak be a nemesi lajstromba.
1746-ban a nemesi összeirás szerint éltek Nemes-Podhragyon id. és ifj. Márton, id. és ifj. György, id. és ifj. Ádám, Imre, azután id. és ifj. András, János, és legfijabb András.
1748-ban 36 – 1803-ban 41 – 1837-ben 62 férfi tagja iratott össze a családnak nemes-podhragyi székhelyükön. De lásd ezekről a Podhragyay családnév alatt is.
A család azon ága, mely az 1748-ki összeiráskor Mihály, két János és Ádám tagokat számitott; Kugyerász (Kudjerász) név alatt ismeretes, igy fordulnak elő kizárólag Kugyejrász név alatt már 1728-ban a nemesi lajstromokban.

Kozlik család.

1646-ban Trencsin megyei Felső-Ljeszkón székelt ily nevü család azon megyei

Kozma család. (Kézdi-szentléleki.)

Régi székely család, mely Erdély családtörténet irója szerint ^[1448]* jelenleg négy ágon él: egyike hon van Szentléleken és közszékely család; a más ág Magyarországba Eger tájára szakadt; a harmadiknak a mult század óta fészke Zaránd, – a negyediké Belső-Szolnok vármegye.
Nevezett iró után csak a két utóbbi ágazat leszármazását közölhetjük mintegy a XVI. század elejétől kezdve.
A zarándi ágazat nemzékrende következő:
I. tábla.

Bálint 1500. (Folta I.); Mihály; Mátyás a szentléleki ág törzse.; Mihály; György (Csúz Kata); Mihály (Jancsó Kata); Sámuel (Kozma Ilona); Kelemen; Kelemen 1791.; Pál zarándi főisp. † 1853. (Hollaki Amália); Gyula. Zsombor.; József (Endes Anna); 3 leány.; Sámuel (Bakos Anna); Antal gub. titokn. 1814.; Ferencz. Károly.; Ádám (Közma Klára); Elek Zaránd v. pénztárnok † 1823 Lajos.; József udv. tanácsos † 1768. (Szotyori Ilona); Folyt. köv. lap.; László (Kozma Ágnes), Péter Magyarországban.; Albert. lásd II. táblán.;

József, ki az előbbi lapon. udv. tanácsos † 1786. (Szotyory Ilona) József † 1770. (Miksa Krisztina); Antal (Csüdör N.); László József.; Mihály.; Ferencz. Elek.; Ádám 1794. követ (Tóbiás Anna); István.; Antal udv. titkár † 1817. (Mátis Teréz); János (Szőrcsei Ágnes); János (Balás Krisztina) Dénes zarándi követ 1834. Alajos.; József (Biró Anna); Gábor (gr. Vass Nat.);

Ez ágon III. Mihálynak Jancsó Katától fia, Bécsben udvari tanácsos lett. M.-Terézia alatt a székelyek fölfegyverzésében szolgálatokat tett. Zarándban jószágokat nyert, miket magtalan létére részint testvérére, részint neje után, ki előbb Hollaki Jánosné volt, Hollakiakra hagyá.
Pál ez ág legnevezetesebb férfia, 1806-ban kezdé hivataloskodását Zaránd vármegyében; 1809-ben insurgens főhadnagy, 1815-ben már főszolgabiró, minden hivatalfokozaton felhaaldva, 1834-ben főispán lett. 1847-ben fő kormányszéki tanácsossá neveztetett. Meghalt 1852-ben. Leirta Zaránd vármegyét, melylyel 50. d. arany pályadijt nyert. Fia Zsombor a forradalomban sebeket kapott.
Másik nevesebb embere ez ágnak Jánosnak 1815-ben Zaránd vármegye törvényszéki táblabirájának fia: Dénes, ki Zaránd emgyét a hivatalos pályán hasonlóan fokozatosan végig szolgálta. 1834. óta e megye országgyülési követe, 1848-ban alispán. Legutóbb Bécsben a legfelsőbb semmitő törvényszék ülnöke.
Gábor, ki Csikban és Nagy-Kenden lakik, legnagyobb birtokú a családban.
A belső-szolnoki ágat Ferencz, ki 1746-ban született, 1810-ben halt meg, és Belső-Szolnok megyében kir. pénztárnokságot viselt, telepité Belső-Szolnok megyében kir. pénztárnokságot viselt, telepité Belső-Szolnok megyébe.
Ez ágazat Albert-től következőleg szakadt le:
II. tábla.

Albert, ki az I. táblán.; István; János (Varga Kata); Péter; Kelemen udvari tanácsos † 1736.; János 1690. (Cseh Zsófia); Simon (Pocsa Klára); I. Ferencz 1790. (Orbai Ilona); Antal (Mihálcz Anna); Mihály (Cseh Mária); Simon. †; II. Ferencz sz. 1746. † 1810. kir. pénztárnok (Torma Krisztina), István (1. gr. Lázár Kata. 2. Miksa N.); Kelemen.; Imre B.-szolnoki főisp. (Torma Krisztina) Ferencz † lovas százados.; Albert.; Ferencz. Eliza (Beteg Kelemen.); Berta; Zsófi.; Ilona.; József (Csoma Mária); János testőr †; László (Matics Anna); László (Kálnoki N.); Mihály pap.; Lajos.; István.;

I. Ferencz 1790-ben Küküllő vármegye követe Fia II. Ferencz B.-Szolnokban kir. pénztárnok. ennek fiai közűl Imre szül. 1793. máj 18-án, Belső-Szolnok vármegyének sokáig alispánja, majd táblai ülnök és főispán lett. 1848-ban lemondaták. A forradalom után hivatalt nem viselt. 1852-ben a vaskorona keresztét kapta. Meghalt 1853. sept. 23-án.
A család czimere hármas halmon álló daru, mely jobb lábában keresztet tart ^[1449]*.

Kozma család. (Kis solymosi.)

Szintén erdélyi család, melyből József ügyvéd a főkormányszéknél és Kolos megyénél 1815-ben.

Kozma család.

Magyarországban Kozma nevü család él Abauj, Szabolcs és Zemplin vármegyékben.
Abauj megyében K. István 1846-ban megyei al-adószedő.
Zemplin megyében e század elején birtokos a család M.-Isép és Gercsely helységekben ^[1450]*. Kozma Miklós 1835-ban Zemplin vármegye főszolgabirája volt.
Szintén Kozma-ágazatot tüntet fel a következő családfa-töredék is:

Kozma Bálint (Bornemisza Anna); Ferencz (Emődy Anna); Julianna (Buziásy Ferencz); Mária (Buziásy Lázár);

Melyik Kozma család ősei közűl volt azon Kozma Pál, ki 1746-ban czimeres nemeslevelet nyert, meg nem határozhatjuk. Az általa nyert czimer következő: a paizs jobbról balra rézsutosan kétfelé oszlik, ugymint jobbról kék, balról vörös mezőre, a paizs alyján hármas zöld téren fészkén ülő fehér pellikán, három fiát melle vérével táplálva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között egy vörös András-kereszt látszik. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös ^[1451]*.

Kozmay család. (Kozmafalvi †.)

Zemplin megyének kihalt ős családa, mely hajdan Kozma nevü helységet birta ^[1452]*. Közűlök kozmafalvi Kozma János 1568-ban választott Zemplin megyei alipsánná, 1569-ben meghalt ^[1453]*.

Kozollyay család. (Kozollyai.)

Hunyad megyében birtokos család. Lajos, Zsigmond és több tagjai él a családnak.

Kozy család. (Cserneczi.)

1559-ben emlitetik cserneczi Kozy Péter, mint Tarczay anna scultetusa ^[1454]*.

Kőbe család. (Péterfalvi.)

Ugocsa vármegye nemes családa, melyből Keőbe István már 1512-ben Péterfalván birtokos ^[1455]*, ugyan ott e század elején közbirtokos Kőbe Mihály ^[1456]*

Köblös család. (Köblösi.)

Erdélynek egyik kihalt családa ^[1457]*

Köblös család. (N.-váradi.)

Magyarországból származott be Erdélybe a fejedelmek korában és közűlök János Rákóczy II. Ferencz idejében, midőn a kuruczok N.-Enyedet megtámadták, ott város hadnagya volt, és a kuruczok elébe követűl küldetett. Fia Péter megyei birtokos, Doboka emgyének 1724-ben jegyzője, 1726-ban alispánja, 1735-s 1739-ben főbirája ^[1458]*, ennek fia Sámuel cs. kir. tábornok, meghalt 1825-ben N.-Enyeden; és László, kinek nejétől Csongrádi Annától fiai és unokái a táblázaton láthatók.
Családfájuk ^[1459]* ez:

János; Péter 1724–1739. Doboka várm. főbiró.; Sámuel tábornok † 1825.; László (Csongrádi Anna); Farkas (Brencsán Róza); Janka (Csongrádi Miklós); Zsuzsa (Fodor Péter); Miklós (Récsei Emilia).; Julianna (Könczei Lajos);

Köbölkuthi család.

Kihalt család, melynek látezését XIV. századbeli oklevelek tanusitják ^[1460]*.

Kökényessy család.

Zemplin vármegye czimerleveles családai között emlitetik ^[1461]*.

Kökényesdy család. (Vetési, báró †.)

Szatmár vármegye kihalt nemes családa. Ismert törzsük Kökényesdy Pál, ki 1595-ben Szatmár vármegye másod alispánja volt ^[1462]*. Ennek Vetésy Potentianától fia Péter, ki 1625-ben Szatmár megyei Vetés helységben részbirtokot Haború nevü egész pusztával, továbbá Vadán, Gyülevészen, Kaplonyban és szárazberken is részbirtokot királyi adományban kapott ^[1463]*. 1632-ben tanuvallatást tétetett, hogy a Tövis nevü föld nem a szatmári, hanem a vetési határhoz tartozandó ^[1464]*. Ugyan ez évben a tőkési határokat Dobrács-Apáthi felé megigazgatta ^[1465]*. 1633-ban ellent mond Sóvágó Gergelynek és társainak Darah helységbe történt beiktatás ellen ^[1466]*. 1635–1539-ben Szatmár vármegye alispánja volt ^[1467]*.
Péternek leányai Zsuzsanna Szilágyi Ferenczné és Borbála Dolhay Pálné 1650-ben nádori parancs mellett osztályra kényszeriték a Vetéssy család fiú-ágát, mely osztályban a Vetés mellett fekvő Vetés-kékes máskép Haború puszta is emlitetik de 1651-ben ez osztálynak a Vetéssy fiú-ág ellentmondott ^[1468]*.
Kökényesdy Ferencz Szatmár vármegye alispánja ^[1469]*; 1693-ban (ezen vagy másik Ferencz ?) másod alispán, és 1701–1702-ben szintén másod alispánúl iratik ^[1470]*. Ennek fia
Kökényesdy László tábornok 1737-ben báróságra emeltetett ^[1471]*, és 1734-ben egy gyalog ezredet (a 34-ik számút) alapitá. Meghalt kora 76. évében junius 22-én (1740-ben?).
Czimere – mint sirkövén vésve látható – négyfelé osztott paizs, az 1-ső osztály vörös udvarában fehér grif ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva, a ballal koronára lépve a 2-ik és 3-ik udvarban királyi korona, a 3-ik udvarban oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A paizs közepét egy kisebb paizs foglalja el, és abban koronás L betű látható ^[1472]*.

Kökeszi család. (Kihalt.)

Hont megye egyik kihalt régi családa, mely hajdan azon megyei Kőkeszi helységet birta ^[1473]*

Kökösi család. (Kökösi.)

Székely család, melyből eredeti nemességét czimeres nemeslevél által biztositá Kökösi András, és azon kiváltság-levelet az 1791-ki országgyülésen hirdetteté ki. Akkor nevezett András királyi ügy-igazgató, utóbb kir. táblai ülnök volt. Gyermekei László, Zsigmond és József. Testvére György, ennek fia József, kik a czimeres nemes levélben mindnyájan megneveztetnek. Ezen egyik Józsefnek özvegye Biró Julia s több utódok élnek ^[1474]*.

Kölcsey család. (Kölcsei.)

Szatmár vármegye egyik ősrégi családa, mely Béla király névtelen jegyzője szerint ^[1475]* a Kende családdal egy törzsből Ond vezértől az Ete atyjától veszi eredetét.
Mint szakad a közös törzsből a család, azt a Kende család tárgyalásának e kötet 185. és köv. lapjain láthatjuk. Valamint ott van közölve a családnak közös birtokviszonyokra terjeszkedő története is azon Kölcsey Györgyig, ki 1423-ban élt.
Nem birván a családnak izről izre szőtt nemzékrendét, csak az ismertebb családtagokat lehet felemlitenünk.
1481-ben Kölcsey Lajos királyi ember beiktatásnál a Saswári-ak oklevele szerint.
1487-ben Kölcsey Farkas, Tamás és nővére Margit Kömörey Mihály özvegye birtak Kis-Szekeresen ^[1476]*.
1554-ben élt Kölcsey András, ki ekkor Kölcsén lévő birtokrészét Filpessy Mihálynak 70 aranyforintban elzálogitja a váradi káptalan előtt ^[1477]*.
1571-ben Kölcsey Borbála, zalai Sárkány Simonnak neje ^[1478]*.
1591-ben Kölcsey Ferencz a Tárdi Vörös Orbán beiktatásánál mint szomszéd birtokos volt jelen ^[1479]*.
1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond Kölcsén, Csekében, Czécsen, Nagy-Szekresen és Fülesden fekvő birtokrészükre megerősitő uj királyi adományt nyernek ^[1480]*.
A család több tagja viselt megyei hivatalt is, igy Gáspár 1654–1656-ban, Imre 1695–1703-ban, Ferencz több izben 1709. 1710. 1711–1716. sőt 1718-ban is fő szolgabiró; István 1784-ben al-, 1790–1796-ban fő szolgabiró volt ^[1481]*.
E század elején Kölcsén közbirtokosak Kölcsey Lajos és Györgynek maradékai, kik ugyanott székeltek is, továbbá Kölcsey Péter, ki másutt lakott. Kölcsey Bálintné birt Géres, Cseke, Istvánd Fülesd, és Mikola helységekben ^[1482]*. Gáspár és László Milotán birtokosok.
Ugocsa megyében e század elején birt Gödényházán Kölcsey István, Ferencz, és Pálnak özvegye ^[1483]*.
Mind ezeken fölül azonban a család legnevezetesebb embere volt Kölcsey Ferencz a jeles költő és Szatmár megye országgyülési követe, ki Közép-Szolnok megyében Sző-Demeter helységben született 1790. aug. 8-án; legjelesbike a legtisztább keblű, mély érzésű honfiaknak, és tompa éreztelen hangja daczára is a leghatályosabb ékesszóllású szónokoknak. Meghalt 1838. aug. 27-én. Csekei sirja fölé, – mely szent hamvait rejti, – nemzetsége emelt nem rég derék emléket. Összes művei most érnek 2-ik kiadást ^[1484]*.

Köles család. (Gidófalvi.)

Székely család, melyből gidófalvi Köles Péter 1674–79-ben azon székben székbiró, 1697-ben István ugyanott székbiró volt ^[1485]*.

Köleséry család.

Hajdan Ugocsa, jelenleg Zemplin, Szabolcs megyei család.
Ugocsa megyében Köleséry András 1622-ben szbiró volt ^[1486]*.
A kereséri Köleséri családból Sámuel (sz. 1634.) debreczeni lelkész volt a XVII. században. Ennek Damián Annától fia Sámuel született 1663. nov. 18-án; miután a külföldi egyetemekről phil. és theol. doctor czimmel haza jött, és lelkész lön, majd ezt abba hagyva, ismét külföldre ment, és ott orvos-tudorrá lön, és haza jövén Erdélybe telepedett, hol előbb az orvosi pályán állott, majd polgári hivatalokra lépett; ugymint bányászati főügyelő, utóbb kormányszéki titkár, és 1717-ben tanácsos lön. Valamint atyja, úgy ő is több munkát adott ki. Háromszor nősült, de mindég szerencsétlenül. Második neje gr. Bethlen judit volt 1730. körül. Gyermekei nem maradtak ^[1487]*.

Kölgyesy család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családainak egyike ^[1488]*.

Kölönte család. (Felső-csernátoni.)

Székely eredetü család, melyből Józsefa maga és rokona Benjamin részére nemességét czimeres levéllel biztositandó, ügyét az 1794-ki országgyülés által ajánltatni kéré. A most élők közűl Mihály szolgabiró, József adó-iró biztos 1848-ban Alsó-Fejér vármegyében.

Költhő család. (Köröspataki.)

Közűlök Mihály 1586-ban élt, midőn B. Zsigmond őt mint sepsi széki széktisztet rendeli ki az Egyed mezeje iránt folyt perben ^[1489]*. Költhő Margit Cserey Miklósné 1569-ben.

Kőmives család.

Vagy néhol iratik nevök Kőművesnek is. Szatmár és Szabolcs megyében székelnek. E század elején Szatmár megyében Eőr helységben birtokos Kőmives László és Sándor. Birtokos a család e század elején Jármiban is ^[1490]*.
Erdélyben Kőmives István 1690. aprilban halt meg ^[1491]*

Kömleky család.

Gömör vármegye nemes családainak sorában áll ^[1492]*.

Kömley család.

Zemplin vármegye czimerleveles családai közé soroztatik ^[1493]*.

Kömörey család. (Kömörei †.)

Szatmár vármegye régi kihalt családa, mely hajdan azon megyei Kömörő helységet birta.
1481-ben Kömörey Mihály, nejével Kölcsey Margittal, és ettől született leányával, Ágotha és Krisztinával Cseke, Czégeny, Csécse, Fülesd, Milota, N.-Szekeres helységekbeli részbirtokra kir. adományt visz ^[1494]*. Nevezett Agatha 1496-ban Szepessy László felesége volt ^[1495]*.

Könczey család. (Karatnai.)

Közűlök László 1794–1815-ben Alsó-Fejér vármegye kir. pénztárnoka, Farkas ugynott és akkor alszolgabiró, 1815-ben törvény- és árvaszéki ülnök, István pedig megyei ügyész 1794-ben. Elek 1815-ben törvényszéki ülnök ugyanott.
1848-ban Károly Felső-Fejér megyében ügyvéd, Lajos ugyanott pénztárnok; Sándor adóiró biztos; József Háromszéken hivatalnok. – A család több ágazatban él.

Königsberg család.

Königsberg Lajos az 1622-ki országgyülés 79. törv. czikke szerint nyert magyar honfiusitást.

Königsegg család. (Rothenfelsi és aulendorfi gróf.)

Hazafiusitott grófi családaink egyik kitünőbbike, mely a magyarországi indigenatust az 1751-ki országgyülés 40. törvényczikkénél fogva nyerte. És jelenleg hazánkban az oroszlánkői és illavai uradalmak birtokosa. Ezen kivül a család a würtembergi országnagyok sorába is tartozik. 1470-ben a birodalmi báróságot nyerte, és mint ilyen már az időben a Rendek sorábn állott, mikép az a család elődeinek aláirásából, – mely 1535-1555-ki rendi gyülések végzései alatt látható, – kitűnik. 1665. febr. 5-én birodalmi grófságot, 1675. oct. 5-én pedig az udvari Pfalz-grófságot nyerék.
A család eredetét azon Cuno (vagy Chuno) nevű törzsből hozzák le, ki állitólag mint a régi elszaszi fejedelem és utóbb herczegi ház guelfi nemzetségének sarja a VII. század közepe táján élt, és Altsdorftól nem messze a Svábföldön Chunonisegge (Chunsegge = Chunigseck) várat épité. A család ezen Cunóig majdnem szakadatlanul viszi föl családfáját, mely ámbár véleményünk szerint csak mintegy a XIV. század végétől kezdve igényelhet a történelmi itészet előtt kétségtelen érvényü igazolást, a származtatás mikénti alkalmazásának kimutatásául még is közöljük itt a teljes családfát az igényelt törzstől kezdve mostanáig; a mint következik: ^[1496]*
I. tábla.

Cuno elszaszi pfalczgróf 670. táján Kunigsegg épitője; Winhold † 715.; I. Marquard első Königsegg † 716. aug. I. Henrik elesett 715.; I. János † 803.; I. Eberhard N.-Károly udvarmestere † 857.; I. Luithold. † 740.; Itt néhány íz hiányzik.; I. Beatus † 936.; Seifrid † 904.; I. Jakab 1019.; I. Vilmos 1165.; II. János † 1156. (Haldstadti Margit); Folyt. II. táblán.; II. Beatus Dienes 1170.; Ernő 1179.;

II. tábla.

II. János, ki az I. táblán. † 1156. (Haldstadti Margit); I. Berthold † 1203.; Rudolf-Farkas salzburgi érsek † 1220.; II. Eberhard † 1203.; Fridrik a lángoló lovag a szaraczénok ellen (Cordonai hzgnő Castiliából) II. Berthold tancsos † 1284. (Kemnath Mathild); Anna † 1270.; Ottilia † 1267.; Ádám † 1235.; III. Bertold Sváborsz. minist. 1257.; Otto 1280.; Rupert 1280.; I. Udalrik császári tanácsos † 1300.; Bernát 1296.; III. Eberhard † 1293. (Lichtenstein Anna); IV. János 1296.; II. Udalrik osztrák Landvogt. (gr. Castell Kata); IV. Eberhard 1396.; IV. Berthold 1363.; II. Ádám. fő tournier. 1327.; II. Henrik Ebenweil ura † april 29.; IV. Udalrik.; II. Jakab 1375.; III. Udalrik cs. tanácsos † 1380. (1. gr. Sanlgan Kata. 2. gr. Katzenstein Anna); V. Udalrik † 1375. (Schellenburg Margit az aulendorfmantätti ág törzse; Folyt. III. táblán.; V. Berthold † 366.; Walter Sváborsz. landvogt.; Anzelm † 1380.; Zsigm. † 1392.; Richard † 1392.; III. Vilmos † 1408.; V. Eberhard (1. Klingenberg Anna. 2. Lichtenstein Anastasia) eberhardi ág törzse; VI. Eberhard Bethenreut ura 1436. (Reuschach Orsolya); I. Albert Achberg ura † 1426.; I. Egg † 1440. Regensburgban (Stuben N.); VIII. Eberhard 1455. (Hindheim Genoveva); IX. Eberhard † 1486. (1. Freiberg Orsolya. 2. Schwangenau Anna); II. Egg.; VIII. János † 1459. (Landenberg Anna); János-Udalrik. III. Albert. Márk. †; VII. Eberhard német rendlovag; II. Albert; VIII. Udalrik; VII. János 1485. (Gremlichen Klára); Folyt. köv. lapon.; Orsolya. Vera. Anna. apáczák.;

VII. János 1485, ki az előbbi lapon. (Gremlichen Klára); III. Vilmos (tetten Veronika); IX. János kosztniczi kanonok; I. György † 1455. Wengenburg épitője. (Schwillharti Schweller Margit); János-Dénes † 1545. (1. Neydegg N. 2. Königsegg Janka); János-Albert kosztniczi kanonok 1499.; X. János (Ratzenried Amália); Bora (Singensteini Weitz); Zsuzsa 1505. Skolastica 1505. (rechburgi Falkenstein György); Anna 1499.;

III. tábla.

V. Udalrik, ki a II. táblán. az aulendorfi ág törzse; VI. Udalrik cs. tanács. † 1444. (Riedheim Erzse); II. Marquard cs. tanácsos Kosztniczon jelen, † 1445.; Benzo.; II. Luithold.; V. János cs. tanácsos † 1418.; VII. Udalrik.; III. Luithold. † 1473.; VI. János vildkirchi landvogt (1. Hunrazried Erzse. 2. Jungingen Adel.); III. Marquard. † 1506. (Pappenheim Magd.) † 1493.; Janka (Königsegg János-Dénes); Orsolya † 153. ? (Ellenbach Burghard); XI. János cs. tanács. és követ 1504. † 1544. (b. Waldber Dora); Marquard-János cs. tanácsos elszaszi landvogt. † 1553. (gr. Fürstenberg Erzse); I. János-György † 1528.; Ilona (gr. Löwenstein Fridr.), I. Jakab-János rothenfelsi és staufeni gr. cs. tanácsos és kamara elnök † 1567. (gr. Montfort Erzse); IV. Marquard ingolstadti helyt. † 1626. (b. Staufen Jusztina); Vilmos-János bajor b. t. tan. † 1661. (gr. Waldburg Eusebia); IX. Ulrik wiesensteigi prépost 1589.; Dora (gr. Eberstein Hubert); VI. Berthold cs. kamara elnök † 1609. (gr. Zimern Kunigunda); Maria-Magd. (b. Fugger Ede); Dora.; Maria Jacobea; Maria Salomea; II. György cs. b. t. tanács főkam. † 1624. (1. gr. Waldburg Kunigunda. 2. gr. Eberstein Janka); Folyt. köv. lapon.;

II. György, ki az előbbi lapon. cs.b. t. tanács. főkam. † 1624. (1. gr. Waldburg Kunigunda. 2. gr. Ebestein Janka); II. Hugo cs. tanács. és kam. elnök 1629. bir. gróf. A rothenfelsi ág törzse (1. hzg Ilohenzollern M.-Renata. 2. gr. Lutz Charlotte. 3. gr. Rhein A.-Amalia); II. Jakab-János kölni prépost †; V. Marquard.; VII. Berthold kanonok és kamarai eln. Spayerben.; Janka Ezek testvérei még: Frobenius † 1595. – Kunigunda-Elisa, – Anna-Maria és Dorottya-Erzse. (Wolkenstein Fortun.); II. Jánosauelndorfi ág törzse.; Folyt. IV. táblán.; Ferencz-György 1627.; Leopold-Vilmos aranygyapjas bir. tanács. aleln. † 1694. (1. gr. Scharfenberg M.-Polex. 2. Parella Marquise Eleonora); Henrik-Euseb. 1631.; Ferdinand 1638.; M.-Kata 1640.; M.-Leondra 1641.; Euseb János 1643.; E-Ignácz kölni prépost † 1681.; Hugo Ferencz leitmericzi püspök † 1720.; Vilm.-Zsigm. osztrák követ Londonban † 1709. (gr. Salm Lich Josephin); Albert-Euseb. breszlaui kanonok utóbb világi. (gr. Manderscheid-Blankenstein Klára-Filippin); Fer.-Antal sz. 1672. helytartó Csehorsz.; I. József Lothár 1743. minist. Bécsben.; M.-Zsófia (gr. Fürstenberg Prosp.); Károly-Fidel. Ezek nővérei még: Maria-Janka gr. Monderscheid-Blankenstein-Gerolstein Ferencz-György neje, – M.-Terezia laurettai apácza 1694. kapronczai parancsnok † 1730. (gr. Altheimb Mária); Karolina-Eleon. apácza-főnök.; M. Kata † 1697.; Károly-Ferdin. kam. eln. Bécsben † 1759. (gr. Erpes) Húgó-Ferencz cs. tanácsos és kamarás (gr. Hohenzol-lern-Sigmaring M.-Franc.); József-Zsigm. kölni kanon.; M.-Kriska.; A.-Vilma.; Keresztély-Móricz tábornok.; A.-Julia 1706.; Miksa-Fridr. kölni khurfürst † 1784.; M.-Eleonora 1711.; II. József Loth. cs. k. kamarás (gr. Königsegg M.-Amália); Folyt. köv. lapon.; M.-Elenora † 1793. (gr. Königsegg); M.-Josefa 1731.; Kriska. Fran. Fidel. Maria 1734.;

II. József Loth., ki az előbbi lapon. cs. kir. kamarás (gr. Königsegg M.-Amália); Ferencz-Fidel cs. k. kam. † 1804. (1. gr. Zeil Crescentia 1. gr. Waldburgi Trauchburg Zeil Maria 3. b. angreithi Kempf Victoria); M.-Crescentia 1786.; Nep. János-Gebhard becseréli Rothenfels és staufen uradalmát Arad megyei Boros-Jenő, Sebes stb. uradalomért. (1. gr. Almásy Ottilia. 2. Lusow Matild); 2-tól Sándor m. k. helyt. tanács. eladja B.-Jenőt, Sebest stb. (gr. Pálffy Fidel); Fidelia † 184. ?; M.-Ottilia-Camilla (gr. Zichy Kázmér).; M.-Kata (B. Bodmann János); Zsigm.-Antal. sz. 1794.; András.;

IV. tábla.

János-György, ki a III. táblán. aulendorfi ágtörzs. 1629. gróf † 1666. (gr. Hohenembs Eleon.; Antal-Euséb. cs. tanácsos Sváborsz. landvogt † 1692. (1. gr. Thun Dora. 2. gr. Hohenzollern Siegmaring Anna-Maria. 3. gr. Montfort Anna-Maria. 4. gr. Hehenlohe Schillingsfurt Kriska); M.-Anna (gr. Hohenzollern Sigmaring Fer.); Ferencz-Miksa követ a budai basához, cs. tan. kam. Sváborsz. Vogtja. † 1710. (gr. Breuner Mária); Folyt. köv. lapon.; Fer.-Antal salzburgi érseki kam. elnök 1668.; M.-Klaudia (hz. Nassau Siegen Fer.), M.-Eliz. (gr. Sulz Lajos); M.-Monica (gr. Waldburg Ján.), M.-Kata 1664. (gr. Trautson Pál); A.-Eleonora. Még 15 testvér volt, kik kiskorukban haltak el. (gr. Fugger György);

Ferencz-Miksa, ki az előbbi lapon. követ a budai basához, cs. tan. kam. Sváborsz. Vogtja. † 1710. (gr. Breuner Mária); Ferdin.-Károly cs. v. b t. tanács. hadi igazg. Ausztriában. – 1751. m. indigena (gr. Ottingen Spielberg M.-Friderika); János-Ernő kölni kanon. † 1758.; M.-Bora † 1744.; M.-Antonia (gr. Spaur Ferencz); Antonia-Magdal. † 1694.; Bora-Isabella 1698.; Eleonora 1699.; János-Albert. † 1724.; József-Ernő † 1724.; Amin-Fridrik † 1786. (gr. Königsegg M.-Eleon.) † 1792.; Ferencz-Xaver tábornok magy. birt. † 1792. (gr. Esterházy Mária); Károly-Alajos kölni kanon. † 1796.; József-Antal máltai vitéz † 1754.; Maria-Amália (gr. Königsegg József-Loth.); Maria- Ezeknek még testvéreik M.-Anna † 1754. – M.-Klára gr. Waldburg Waldsee Xavér neje; – Sándor-Károly tábornok † 1807; – M.-Terézia † 1776.; – Károly-Meinard kölni kanonok † 1803.; – M.-Cecilia † 1748. – László-Imre és Mária-Erzse ikrek † 1743. Jozefa (gr. Monfort Xav.); Károly-János † 1753.; János-Ernő Joakim cs. k. kam. † 1803. (gr. Manderscheid Blankenstein Gerolstein N.); Antal-Xaver † 1761.; Antal-Euseb. kölni kanon. † 1858.; Károly-Euseb. † 1770.; József-Armin † 1799.; Ferencz-Xav. cs. k. kamarás, a vittenb. Fridrik r. nagykeresztese 1806. mediatisalt Erlaucht (gr. Károlyi M.-Karolina † 1848.; Fer. Xav. (gr. Daun M.-Leopoldin. † 1858.); János nep. Ezeknek még testvéreik: M.-Franciska-Waldburga † 1753.; – M.-Josefa † 1796.; – M.-Anna gr. Wolfegg József-Alajos neje; – Mária-Waldburga apácza † 1794.; – M.-Alajos kölni kanonok † 1840.; – Anna-M. † 1762.; – M.-Sidonia gr. Heister tábornokné; – M.-Crescentia gr. Spauer Jánosné; – M.-Terézia Bauer kapitány neje.† 1774.; Erzse (hzg Waldburg Károly); Gusztáv-József majoresco sz. 1813. cs. kir. kamarás sz. István r. viztéze (gr. Csáky Gizella); M.-Stefania sz. 1844.; Móricz-Prokóp sz. 1853.; Fáni Xavwer (gr. Andrássy György); Adolf-Ferencz † 1850; Alfred-Antal cs. kir. ezredes (gr. Bellegarde Paulin); Ferencz sz. 1858.; amin-Alajos cs. kir. kam.; Hugó-Józs. cs. kir. kam.; Georgia hzg (Ottingen Spielberg; Friderika (gr. Kageneck Miksa);

Eddig a csaláfa; a mit még a leszármazási rend kiemelésére, és némely történelmi adatok előterjesztésére mondhatni, ezek:
Urlich († 1444.) mint nemes (Herr von Königsegg) nősült Sulgaui Erzsébet grófnővel, kit egyenes leszármazásban követtek.
Nemes Königsegg János; nősült Isenburg Margit grófnővel.
III. Marquard első báró Königsegg, nősült pappenheimi Marschal Magdolnával († 1500.)
Aulendorfi Königsegg János báró (1500–1538) nősült 1520. Waldburg Truchsess Dorottyával.
János-Jakab nősült 1556. évi máj. 11-én Montfort Erzsébet grófnővel.
György, főherczeg Ferdinandnak tyroli belső titkos tanácsosa és fő kamarása, nősült 1589. april. 23-án Waldburg Kunegunda bárónővel.
Ez utolsónak fiai Hugó és János-György a családot két ágra osztották, mely ágak Rothenfels és Aulendorf birtokaik után nyerték elnevezésüket.

1. Rothenfels ág.

Königseggi és rothenfelsi báró Königsegg Húgo cs. kir. valóságos kamarás és birodalmi udvari tanácsnok alapitotta az idősbb rothenfelsi Königsegg ágazatot, (szül. 1595. † 1666. sept. 10-én.)
Ezen ágnak németországi uradalmai t. i. Rothenfels grófság Staufen javadalommal együtt 1804-ik eszt. az ausztriai császár által magyarországi Arad megyében fekvő Boros-Sebes, és Boros-Jenő uradalmakkal cseréltetett ki. Az előbbieket az ausztriai császár a pozsonyi békekötés alapján Bajországnak engedte át.
Báró Königsegg Húgó háromszor nősült. – Ennek Hohenzollern Maria-Renata grófnővel nemzett első fia
Leopold-Vilmos cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, kamarás és birodalmi al-kanczellár (sz. 1630. † 1694. febr. 5-én). I. Leopold császár által 1665. évi febr. 5-én lebocsátott intézménye által a birodalmi grófok sorába és ugyan az által 1675. évi oct. 15-én utódaival együtt az udvari pfalzgrafi méltóságra emeltetett s azon hatalommal is felruháztatott: nemességet conferálhatni s arany és ezüst pénzt verettetni stb. Miszerint azután egyik utódja gróf Ferencz-Húgo 1756. eszt. aranyakat tettleg veretett is. Leopold-Vilmosnak († 1683.) Schärfenberg Mária-Polyxina grófnővel 1658. évben kötött házasságából született egy fiu.
Albert-Euseb-Ferencz cs. kir. kamarás (szül. 1669. jan. 4-én † 1736.) nősült 1694. oct. 31-én Manderscheid-Blankenheim Maria-Clara-Felicitas grófnővel (szül. 1667. septemb. 17-én † 1759. augustus 17-én).
Ennek idősb fia
Károly-Ferdinand (szül. 1696. † 1759.) nősült Roitschot Teréz Erps-grófok utolsó örökösével. S ez alapitotta Roitschot-Königsegg-Erps grófi ágat, melynek azonban tüstént magával az alapitóval fiu-ágban magva szakadt.
Ifjabb fia Albert-Euseb-Ferencznek Ferencz-Hugo (szül. 1698. oct. 2-án † 1771. január 25-én) cs. kir. kamarás, és valóságos b. titkos tanácsos, nősült 1720. jun. 29-én Hohenzollern Mária-Franciska grófnővel (szül. 1697. január 17-én.).
Ez töltötte be a fő ágat, és utána következnek fia
József-Lothár cs. kir. kamarás (sz. 1722. julius 7-én, † 1761. martius 7-én) nősült 1747. oct. 2-án aulendorfi Königsegg M.-Amália grófnővel (szül. april 11-én 1729.) és unokája
Ferencz-Fidél-Antal cs. kir. kamarás, condirectora a birodalmi grófi collegiumnak svab földön; nősült 1785. jan. 24-én Waldburg-Zeit-Trauchburg Maria-Josefa-Ludovika grófnővel (szül. 1736. oct. 19-én, † 1798. aug. 23-án).
Ennek fia
János-Nepomuk-Gerhard ezen ág mostani képviselője (szül. 1790. jan. 9-én).

2. Aulendorfi ág –

ezt Aulendorfi báró Königsegg János-György (szül. 1598. † 1666. febr. 11.) mnt Ferdinand és Zsigmond-Ferencz főherczegeknek tyroli főkamarása cs. kir. valóságos belső titkos tanácsosa, felső-austriai belső titkos tanácsnak elnöke, insbrucki igazgató, breiszgaui administrator stb. alapitott meg. Az ennek birtokában volt Königsegg grófság és Aulendorf uradalom 1806-ban a rajnai szövetségi egyezmény alapján mnt rendi-javadalmak a würtembergi királyi álladalmi souverenitás alá estek.
Az álladalom irányábani jog-viszonyai ezen rendi-javadalmaknak a Würtemberg királyi nyilatkozvány által 1828-dik évi julius havában rendeztettek.
Ezen János-éGyörgy Hohenembs Eleonora grófnőt birta nőül, és egyenes vonalban leszármazása e következő:
Antal-Euseb cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Svábföldnek landvogtja stb., nősült 1662-ben Thun Dorottya-Genoveva bárónővel († 1668).
Ferecz-Maximilian cs. kir. kamarás, házasságba lépett 1693. eszt. február 22-én Brenner Maria-Antonia grófnővel († 1740. február 7-én).
Károly-Seyfried-Euseb cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos (szül. 1695. május 7-én, † 1765. oct. 30-án), házasságba lépett 1720. január 29-én Maria-Friderika-Rosalia Ottingen-Spielberg grófnővel (ki 1699. évi nov. 27. szül, † 1759. január 25-én).
1740-ik sept. 15-én nyerte gróf Károly-Seyfried-Euseb a magyarországi indigenatust.
Herman-Fridrik cs. kir. valós. belső titkos tanácsos Svábföldnek landvogtja stb. (szül. 1723. junius 23-án, † 1786. sept. 17-én), nősült 1750. sept. 17-én Königsegg-Rothenfels Maria Eleonora grófnővel (ki 1728. dec. 20-án szül., † 1793. febr. 28-án.
Ernő cs. kir. valós. belső tit. tanácsos, alsó- és felső Svábföldnek Landvogtja (szül. 1755. sept. 23-án, † 1803. febr. 28-án), nősült 1783-ik julius 6-án Manderscheid-Blankenheim Maria-Krisztina-Josefa grófnővel, (ki szül. 1767. julius 31-kén, † 1825. aug. 19-én).
Ferencz-Xavér cs. kir. kamarás, Würtemberg királysági fő úr (szül. 1787. martius 15-én), nősült 1811. julius 14-én nagy-károlyi Károlyi Maria-Anna grófnővel, (ki szül. 1793. septemb. 25-én, † 1848. mártius 9-én). Gyermekei:
1. Gusztáv cs. kir. kam., sz. István rend vitéze felső Magyarország erdészeti s a pozsonyi természet-búvári egyletek elnöke stb. (szül. 1813. april. 19-én), ez keresztszegi és adorjáni Csáky Gizella grófnő csillag-keresztes hölgygyel egybekelt 1843. nov. 14-én, és jelenelg a hajdan kihalt orbovai Jakusich nemzetség által birt oroszlánykői és illavai uradalmak birtokosa, lakik a pruszkai várban.
Gyermekeik:
Móricz-Prokóp (szül. 1853. sept. 27-kén), és Irma-Mária (szül. 1844. sept. 7.).
Ferencz-Xaver többi gyermekei:
2. Erzsébet született 1812. apr. 14-én, férjhez ment 1832 oct. 9-én herczeg volfeggi és waldseei Waldburg Fridrik-Károly-Józsefhez.
3. Francisca-Xaveria született 1814. jan. 13-án, csillagkeresztes hölgy, 1834. febr. 10., férjhez ment gr. andrássy Györgyhöz.
4. Alfred született 1817. jun. 30., cs. kir. kamarás, ezredes stb., tulajdonosa sok vitézrendnek, neje gróf Bellegarde Paulina csillag keresztes hölgy, kivel 1857. apr. 15. kelt egybe. Magzatjuk: Ferencz 1858-ban született.
5. Armin született 1820. máj. 26-án, cs. kir. kamarás.
6.Hugo született 1824. febr. 23-án, cs. kir. kamarás.
7. Georgia-Klementina született 1825. apr. 1-én, férjnél van herczeg Oettingen-Spielberg Ottónál 1843. nov. 6-tól óta.
8. Friderika született 1837. febr. 21-én.
A család czimere – mint följebb a metszvény ábrázolja – egy arany és vörös balról részútosan hosszas koczkákkal födött paizs, a fölött grófi korona. A sisak koronáján strucztollak lengenek. A paizst két oldalról két oroszlán tartja telamonok gyanánt.

Königstein család.

Königstein János-Keresztély az 1659-ki országgyülésen a 133. törv. cz. értelmében magyarországi honfiusitást nyert.

Köntös család.

Zemplin vármegye nemes családai közé számitatik ^[1497]*.

Köpe család. (Ujfalusi.)

Közűlök Sándor 1848-ig Hunyad és Zaránd vármegyék mérnöke, most cs. kir. kerületi mérnöki alkalmazásban áll.

Köpeczi család. (Köpeczi.)

Köpeczi Bálint orvostudor 1665-ben S.-Patakra hivatott tanárságra, miről 1668-ban lemondott ^[1498]*.
János 1662. körűl Torda megyei alispán. Ferencz 1815-ben tartományi főszámvivőségi járulnok, utóbb számtiszt.
Ugyan csak Köpeczi néven előfordul Miklós 1633-ban unitarius iskolai senior. Utóbb Köpeczi B. Sámuel bonyhai ev. ref. lelkész, ki Franekerában tanult, és 1772-ben philologico-theologiai értezést adott ki ^[1499]*

Körcsy család.

A XVII. században Komárom megyében fordul elő e családnév.
1659-ben Körcsy Ferencz, és Körcsy Ilona Ásvány László hitvese Megyeresen, Nagy-Léelen, és Radvány mvárosban őket illető bizonyos gyámsági javak iránt Szeghy János stb. ellen pert inditanak ^[1500]*.

Körmendy család.

Hont és Vas vármegye nemessége sorában emlitetik Fényes E. Geographiájában.
Körmendy Antal Dóczy László magvaszakadtán Hont megyei egész Kálna-borfő, máskép Perlócz helységbe fi-, azután leány-ágra is beiktattatik, a kir. ügyész által 6236 frtig a szavatosság elvállaltatván, de ellentmondott a besztercze-bányai collegium és Bory máskép Beke Gábor 1766-ban ^[1501]*.
Körmendy (vagy roszúl irva Kürmendy) családot találunk Trencsin megyében is, hol 1721-ben felső-brezniczi curiáján lakott. Ugyan ott az 1748-ki nemesi összeirás szerint székelt János és György. – 1768-ban ugyan ott János két fiával Jánossal és Andrással, azután György fiával Györgygyel, és Andrásnak fia János.
1803-ban ismét ott találjuk Jánosnak fiait János és Andrást, – Andrásnak fiait Józsefet és Ferenczet, és Györgynek fiát Györgyöt.
1807-ben jul. 13-án Andrásnak fia János igazolta nemességét Trencsin megye előtt, és a nemesi névsorba bevétetett.
1837-ben székeltek F.-Brezniczén Körmendy János fiával Jánossal. – András négy fiával u. m. Józseffel, Andrással, Jánossal és Istvánnal; azután József egyedül, Ferencz, György és András, kinek fiai István, János és András; végre még egy másik András és János is. Ugyan ekkor Klucsón lakozik Györgynek fia György, ki már az 1803-ki nemesi összeiráskor hat fiával és két unokájával van beirva a nemesi lajstromba u. m. fiaival Józseffel, Jánossal, Pállal, Ferenczczel, Istvánnal, és Vinczével, valamint György és József unokáival.

Körmöczy család. (Nagy-ajtai.)

Székely család ^[1502]*, melyből János Kis-Sároson oskola tanár, fia József unitarius tanár, 1812–1836-ig püspök, meghalt 1836. dec. 14-én; fia József 1848-ban fogalmazó az erdélyi fő kormányszéknél, most törvényszéki tanácsos.

Köröskényi család.

Lásd Kereskényi cs.

Körössy család. (Érkőrösi és Sámsondi.)

E családról, mert reve Keörössy (sőt Kewresi) alakban is iratott, már e kötet 205. lapján van emlékezet. Azonban a munka folytában még több adatok birtokába jutván ^[1503]*, itt ( – mintegy pótlólag) kell a következőket közlenem.
A csaád csakugyan Sámsondról is iratott, és Közép-Szolnok megyei Érkőrös ősi fészkéből a szomszéd Kraszna megyébe is átszármazott.
Már a XV. század elején a nagyobb birtokosok sorában állt. 1412-ben Keöreössy Miklósnak fia András és Sándor Kolos megyei Füld helységbe ellentmondás nélkül iktattattak be.
1451-ben Keöreössy László Szilágy-Sámsondon tizenkét telekből álló részbirtokába iktattatik be. Ennek neje Domokossy Anna, kitől fia
Zsigmond 1487-ben hatszáz forintban irja át Drágffy Bertalannak a Szilágyban varsolczi, szombathtelki és orosztelki birotkait. Meghalt 1515-ben. Neje Dorottya volt.
1497-ben Kőrössy Gergely, neje Kémery Kata, javait Zálnokon, Csekenyén, Varsolczon eladja Dobay Györgynek.
1537-ben Kőrössy Ferencz a Désházy Istvántól elfoglalt jószágokat Királyiban, Divsadon, Terebesen adományban kapja János királytól.
1541–1571-ben él Keöreössy Miklós, kinek első neje volt Lónyay Ilona, a második Szentpáli Anna. Testvére volt Keöreössy Mihály.
A végső nemzedék itt emgtoldva következőleg jött le Jánostól kezdve:

János alispán 1556–1579.; Gergely; János.; Bora 1614–1640. (Czompay Péter Szunán); Kata (1. Szikszay Pál. 2 m-moni Antos Mihály); János.; Mihály 1585. (Paxy Margit); Kata (1. Folthy Farkas. 2. váradi Gargócs Boldizsár. 3. Kende András.); Anna 1659. (1. kápolnai Dévay György. 2. Horvát Lázár. 3. Paxi György).

E táblázaton – mint látjuk – Jánosnak, ki Közép-Szolnok vármege alispánja volt, három fia közűl kettőnek volt maradéka.
Gergelynek Kata leányától az Antos részen Szilágyfő-Keresztúrban lakó Thót család jő le.
Mihálynak neje pakosi Paxy Lajosnak lindvai Bánffy Annától származott leánya Margit, kitől született Anna magtalan lévén, javai végrendelete értelmében nővére unokájára Dancs Évára szállottak.
Katának első férje Folthy Farkas után utódai a Petrichevich Horváth, és gr. Bethlenek, második féjre Gargócs Boldizsár után örökösei Gencsy, Kállay, Fényes, Décsey, Becsky, Nagy, Keövér családok.
Azonban találunk még Érkőrösnek leány-ivadékokra szállása után is e családhoz tartozóka; igy
1635-ben Kőrössy Judit Sebessy Ferenczné.
1638-ban Kőrössy Jakab, kinek neje Kerekes Katalin.
Ezek után a család letünt.

Körösy család.

Veszprém vármegyében élt e család a XVII. században, hol Körösy Ferencz 1643-ban (feria sexta prox. post festum beatorum Simonis et Judae ap.) hirdetteté ki czimeres nemes levelét ^[1504]*.
Trencsin vármegyében pedig Körössy nevü csdalád eléfordul az 1688-ki nemesi lajstromban.
Ugyan csak Körössy nevü családról egy hiteles származati táblázatról következő nemzékrendi töredéket közölhetünk:

Körössy Sámuel 1730. táján (Kisvárday Mária); Péter; Péter. Jozefa 1815. (Tersztyánszky Bálint);

Erdélyben pedig 1659-ben élt, és főembernek iratik Körösy István ^[1505]*.
Zemplin vármegyében szintén van Körösy nevű nemes család, melyből György a Rákóczyak praefectusa 1694-ben S.-Patakon Trinitarius barátok részére zárdát alapitott ^[1506]*.

Körtvefay család.

Szabolcs vármegye nemesei sorába számitatik Fényes E. Geographiájában.

Köreössy család.

Köreössy Ferencz és általa fia Pál, testvérei Pál és György 1634-ben II. Ferdinand kiráyltól kaptak czimeres nemes levelet ^[1507]*.

Körtvélyessy család. (Kólcs-hosszúmezői †.)

Zemplin vármegyének ez ősrégi kihalt családa a Rákóczy stb. családokkal együtt Bogát-Radván nemből eredt ^[1508]*, és őse – állitólag Oswald – Körtvélyest kapván osztályba, innen lett a család neve. L. Rákóczy család.
Még 1597-ben élt a család, a midőn kolcs-hosszúmezői Körtvényessy László Zemplin vármegye alispánja lett. ^[1509]*
Sáros vármegyében szintén él Körtvélyessy család a birtokos nemesek sorában, kik köz
űl jelenleg
Tamás lakik Varjufalván, bir Olysón.
János lak. F.-Agúth, bir F.-Asgúth, Karácsonmező, Komlós, Komlós-Keresztes, Lapos, Nádfő és Babafalu helységekben.
Gábor lak. Cselfaluban; bir ugyanott és Dukafalva, Komlós-Keresztes, Nádfő, Vaspataka helységekben.
Gusztáv lak. Varjufalván, bir ott és Herhely helységben.
Konstantin bir Varjufalván ^[1510]*.
Megyei hivatalt viseltek ujabb időben Gábor és Vincze 1846-ban Sáros vármegyében esküdtek.
István 1843-ban Zemplin megyében esküdt.
Veszprém megyében a mult században szintén Körtvélyessy nevü család igazolá nemességét, és azt, hogy Veszprémbe Abauj megyéből származtak. Nemzékrendjük évszám nélkül ez: ^[1511]*

Körtvélyessy; János.; Jakab.; István; István; István; István (Satzay Erzse); István; István.; Ferencz; Erzse (Metzernő); János; János.; József; János. Pál. Erzse.; Sámuel; Sámuel. Zsuzsa (Bod János); Miklós.; Sámuel (thúzi Borbély András leánya); Sámuel; András; András; Erzse (Füredi Sándor Kovácsiban)., Andás. József.; Sámuel; Rebeka. Mária. Sára. Ferencz. József.; Erzse (Tari Mihály ujfalusi lakos); Mária (Nagy József Sápon); István; István. János.; József; Sámuel; József. István. Dániel. Sándor.; András; András. József.; Sára (Szőke Péter Udvardiban lakott);

Körtvéllyési család. (Máskép Sekék.)

Sekék máskép Körtvélyési György 1665-ki dec. 10-én kelt czimeres levélben nemesitetett meg ^[1512]*.

Köszeghy család.

Ily nevü családokról is emlékeztünk már e kötet 205. lapján, miután e név is gyakorta Keöszeghy-nek is iratik.
A nélkül, hogy az elősorolandókat mint egy családbélieknek állitanók; pótlékul felhozzuk még a következőket:
Egy régi kihalt Kőszeghy család eredt az Aba nemből is, Lásd Somosi család.
Köszeghi Köszeghy János 1510-ben Krakóban tanult ^[1513]*.
Köszeghy Albert egyik követe Dobó Istvánnak 1552-ben az egri diadal után.
Ugocsa megyében e század elején Köszeghy László Csepén, Batáron birtokos ^[1514]*.
Vas megyében Kőszeghy Antal 1838-ban főszolgabiró volt.
Kőszeghy László csanádi püspök 1801-dik évtől.

Köszegi család. (Galgóczi.)

Magyarországból származott be Erdélybe, és ott 1791-ben Antal az országgyülési kir. hivatalosok sorában állt, azelőtt itélőmester volt. E családból jelenleg Albert Küküllő megyei buzás-besenyei birtokos.

Köszörűs család. (Máskép Pazár.)

Pazár máskép Köszörős Dániel lakott Gömör megyében Klenóczon, neje katalin, fia András, ki evang. lelkész volt előbb Nyustyán, majd Taksonyban, innen Ozdinban, innen 1791-ben Csetneken. Nejétől Márton Krisztinától született Csetneken fiok 1796. mart. 26-án József, és leányuk Karolina ^[1515]*.

Köteles család.

1642. év előtt élt Hont megyében Köteles István, kinek özvegye Csúthy Anna már a kiírt évben Rákóczy László neje volt ^[1516]*.

Köthe család.

Ily nevü család a XVII. században Komárom vármegyében élt, és közűlök Erzsébet Gyárfás Miklósnak neje volt, kitől született Gyárfás István, a ki 1673-ban Blottyán pusztabeli részét Csapó György örököseinek és Pázmándy Gergelynek elzálogitá ^[1517]*.

Kővári család.

Több Kőváriak voltak Erdélyben, ezek közűl az, mely Tordán él, a nemzeti fejedelmek alatt szakadt oda Kőváry Tamásban, ki egyike volt azon harczosoknak, kiket Bethlen Gábor Tordára telepitett s kiváltsággal látott el, mely okmány eredetie jelenleg is az uj tordai ref. egyház levéltárában őriztetik ^[1518]*.
A most élők Mártontól származnak következőleg:

Márton; József (Miklós Kata); Józsa szül. 1817. (Boros Róza) Róza. Janka.; László szül. 1820. t9örténetiró. (Knauz Janka); Endre.; Mihály.; Sándor.;

József négy fia közűl Endre festész, többi három nevével az irodalom terén találkozunk; és ezek közűl László 1. Erdély statistikájának, 2. Ritkaságainak, 3. Régiségeinek, 4. Nevezetes családainak, 5. A székely honnak, 6. Erdély történelmének stb. szerzője.

Kövendi család. (Vadadi.)

Közűlök vadadi Kövendi József marosszéki dulló 1815-ben.

Kövér család.

Kövér néven is több nemes családunk van. Ezek közől egyiknek törzse Kövér Mihály, ki Rudolf királytól Prágában 1579. dec. 15-én kelt, és Pozsony megyében 1583-ban kihirdetett nemes levélben nemesitetett meg ^[1519]*
Ily nevü nemes család él Zemplin megyében is ^[1520]*, hol Kövér Dániel 1843-ban megyei esküdt volt.
Szabolcs megyében szintén székel Kövér család, melyből Miklós ott a megéynél éléstári biztos volt 1844-ben.
Somogy vármegyéből Kövér János mint orvos szakadt Krassó vármegyébe, és 1833. febr. 25-én Somogy vármegyétől nyert nemesi bizonyitványát 1833. april. 29-én hirdetteté ki Krassó megyében, hol azonban már kihalt.
Csanád megyében szintén találunk ily nevü nemes családra, hol Kövér Tivadar 1842-ben számvevő, István 1836. 1842-ben csendbiztos volt.
Arad megyében Kövér József, valamint szintén Kövér nevü nevü család 1819-ben Békes megyében Gyulán is a nemesség soában állt.

Kövér család. (Rétháti.)

Temes megyében Rétháton birtokos, és innen iraj előnevét. Ezek közűl Vincze 1845-ben alszolgabiró, Ignácz pedig esküdt volt Temes vármegyében. Ugyan csak e családból született 1825-ben Rétháton Kövér Lajos, az ismert szinmű-iró; neje Komlóssy Ida szinésznő.

Kövér család. (Benedeki.)

Közűlök József ügyvéd volt Zaránd vármegyében, özvegye Nagy Anna Alsó-Fejér megyében Ujfaluban.

Kövér család. (Takta-kenézi.)

Közűlök Gábor Közép-Szolnok megyében pénztárnok 1815-ben.
Kövér Ferencz (melyik családból ?) Barcsai Ákosnak asztalnoka volt ^[1521]*.

Kövesdy család. (Kövesdi.)

Nógrád megyében Berczel mellett fekszik Kövesd helység hajdan hasonló nevü nemes család birtoka ^[1522]*.
A XVI. században élt Kövesdy Miklós, kinek leánya Zsófia Cheöy Lászlóné volt, s benne a család kihalt ^[1523]*.
Másik Kövesdy család volt, melyből László 1740-ben élt és kapitány vala, neje Szentiványi Krisztina, ki utóbb nándori Bene Andrásné lön, és kitől fiai János és László születtek.
Ugyan ez utóbbi családból származott valószinűleg azon Hont megyei Kövesdy is, ki a mult század végén (1786.) széles diplomaticai ismeretei által mint kitünő ügyvéd szerepelt, és több gyökeres jogú perek iránt irt diplomatico-criticai értekezéseket nyomatott ki. – Kövesdy család Hont megyében a elgutóbbi időben is a nemesség sorába számitatott ^[1524]*.
Kövesdy Albert 1566-ban a török által elfogatván, eperjesi honfiai által váltatott ki ^[1525]*.
Kövesdy család czimere a paizs kék udvarában zöld téren két piros lábú és csőrű szemközt álló fehér galamb, csőreikben egy-egy piros rózsát tartva, és mindenik fölött egy arany csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából két sas-szárny emelkedik, az előtérben álló fekete, a mögötte lévő arany. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1526]*.
Zemplin megyében szintén van nemes Kövesdy család ^[1527]*.

Kövy család.

Szabolcs vármegye nemes családai sorába számitatik. E családból született Nádudvaron 1763. jul. 15-én a hires jogtudós, és sárospataki jgotanár Kövy Sándor, ki 1829. jul. 23-án halt meg. Több magyar jogi munkát adott ki.

Kracsányi család.

Nyitra megye nemes családai sorába számitatik Fényes E. Geographiájában.

Kracsun család.

Szintén Nyitra vármegyei nemes család. Közűlök Imre 1837-ben azon megyei esküdt volt.

Kraczer család. (Máskép Grácz.)

Ebből ismeretes azon Rudolf, ki 1358–1375. Árva vár várnagya s egyszersmind Árva vármegye alispánja, nemkülönben zólyomi ispán (comes) volt. Tőle származik azon adomány-levél, mely szerint Juche Miklós fiai János és Salamon a chlebniczi és pribisi patak közt fekvő bizonyos erdőség birtokába helyeztettek.

Krahmer család.

1760-ban nemesitetett meg Krahmer Ignácz, czimere – mit ekkor nyert, egy hullámzó folyó által vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvarban az emlitett folyóból emelkedik ki egy arany grif, és első jobb lábával két arany szarvasbogot tart; az alsó vörös udvarban jobbról balra rézsutosan fehér csíkolat vonúl le, és azon három vörös rózsa látszik. A paizsfölötti sisak koronájából két egymásra helyezett vörös sas-szárny elbeg ki, mellyen jobbról balra részutos fehér csíkolaton három vörös rózsa látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1528]*.
Nevezett Krahmer Ignácz a tartományi biztosságnál volt irnok.

Krajcsy család.

1688-ban Drskóczon Trencsin megyében fordúl elő e család. azután 1718-ban Krajcsy János Kardosfalván székelt ^[1529]*.

Krajczár család.

1624. febr. 8-án II. Ferdinand királytól nyert czimeres nemes levelet Krajczár Balás.
1755. nov. 4-én pedig Szombathelyen Krajczár Ferencz és Pálnak fia Pál nemesi bizonyitványt nyertek ^[1530]*.

Kraitzer család.

Kraitzer Bálint 1636. máj. 14. Bécsben kelt czimeres levélben II. Ferdinand király által nemesitetett meg, mely nemes levél 1637-ben sz. István király ünnepe előtti legközelebbi negyedik ferián Pozsony vármegye közgyülésében kirdettetett ki, mint ezen levelet 1725-ben Bálint unokája a Bazinban lakó Kraitzer Sámuel a nemesség vizsgáló szék előtt bemutatá ^[1531]*.
Kraitzár István Olgyán lakozó, testvére János részéről bemutata a nemességért királyhoz benyujtott, és a megadást jelelő kanczelláriusi aláirással jegyzett folyamodványt, és bemutatá elismervénynyel, hogy eredeti czimeres levelük Zala megyében lakó Kraitzer Farkasnak kezeinél van ^[1532]*.

Krajnik család. (Krajnikfalvi.)

Előnevét a Bihar megyei (és jelenleg a váradi káptalan által birtokolt) Krajnikfalváról irja.
Megerősitő czimeres nemes levelét 1742-ben nyeri M.-Terézia királyasszonytól. Czimere a paizs kék udvarában egy hullámzhó tenger szinén úszó szirén, fölemelt jobb kezében zöld koszorút tartva. A paizs fölötti sisak koronáján egy pánczélos, sisakos sárga csizmás vitéz áll, jobb kezében kivont pallóst tartva, lábaira egy kétfejű sárkáyn tekerődzik, melynek fejét vágni készül. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1533]*.
Krajnik János 1730. táján élt, ki is a Belgrád kézre keritésében érdemet szerzett Vékony Jánosnak egyetlen leányát Juliannát vevé nőül, kivel ipa után Bully helységbeli részbirtokot kapta, melyet Vékony János jutalmúl adományban nyert ^[1534]*.
Krajnik Ferencz 1825-ben magyar kir. testőr volt.
Krajnik Józsefnek neje Kazinczy Klára, Kazinczy Ferencznek az irónak nővére, Krajnik Imrének neje pedig Kazinczy Eugenia, emlitett K. Ferencznek leánya.
Krajnik Alajos lak. Debreczenben, bir Érsemjénben.

Kray család. (Krajovai és topolyai báró.)

Sáros vármegyei eredetü család, melyből Kray Pál Wittembergában tanulván, onnan 1655-ben érkezett haza ^[1535]*. Ennek valószinűleg fia I. Jakab, ki Szepes vármegyébe Késmárkra telepedett, és ott a város birája lett. 1709-ben Heister cs. tábornok mint Rákóczi párthivét gyanúból ártatlanul lefejezteté. Mire egyik fia II. Jakab (szül. Késmárkon 1686. nov. 27-én) sirja fölött fogadást tesz, hogy atyja nevéről e gyanú szennyét a legnemesb törekedés által lemossa, és azt megboszúlja. Bécsbe megy, ott véletlenül egy tiszttel találkozik, ki séta alkalmával, a nélkül hogy tudná kivel beszél, eldicsekszik, hogy ő oka annak, miszerint Kray Jakab késmárki biró lefejeztetett, mert az adott kir. kegyelemmel a fogoly ellenségeinek megvesztegetése folytán akaratosan késett, míg Kray kivégeztetet. Az ifju erre felbőszült, a tisztet kihívja és megöli, majd idegen név alatt egy dragonyos ezredbe áll, hogy ott magát kitüntetve, a tiltott párbaj büntetését kikerülje. 1717-ben Belgrádnál tünteti ki magát, főhadnagy lön. Utóbb kapitány, majd haza menvén a városnál tanácsos; 1751-ben a város országgyülési követe. Meghalt 1755-ben ^[1536]*. Kiadta Késmárk város történetét németül.
Testvére Sándor 1709-ben Wittenbergában tanult, utóbb haza menvén, Késmárk város jegyzője lön ^[1537]*.
A harmadik testvér Pál a mérnökkarnál alezredességig ment. Meghalt 1720-ban ^[1538]*. Készitett a Szepességről egy corographiai térképet, mely Bel által is felhasználtatott.
II. Jakabnak két fia maradt: 1. Sándor, ki 1742. jun. 17-én született; öt évig m. kir. testőr, innen a Nádasdy ezredében 27 évig szolgált, kapitányságig emelkedett. Legelőször a porosz háborúban Ladshut és Liegnitznél tünteté ki magát. Schweidnitz ostrománál porosz fogságba esett. Innen kiváltatván, a török ellen is harczolt. Végre őrnagyi ranggal nyugalomba lépett. 2. Pál szül. 1735-ben. Szintén katonává lett, és itt esze és bátorsága által a legmagasabb polczig emelkedett. 1766-ban vonta magára Laudon fővezér figyelmét, 1778-ban már őrnagy volt. Nagy részt vett a Hora Kloskaféle Oláh lázadás lecsendesitésében is. Ezután ismét a török elleni háborúban aratott babérokat. 1789-ben a Dunán átmenvén Krajovát is bevevé, (és tán innen egyik előneve: Krajovai ^[1539]*. Ez évben nyerte a M.-Terezia rendét; midőn már tárborszernagy volt. Nem sokára nyugalomba lépve, Pestre vonult. 1792-ben báróságra emeltetett ^[1540]*. 1803-ban Bács megyében kapta kir. adományban Topolyát ^[1541]*. Meghalt 1804. január 19-én. Tetemei Pesten a belvárosi templomban diszes emlék alatt nyugszanak. Két fia volt Antal és Ferencz, amaz még atyja életében mint főhadnagy Orsova mellett esett el. Ferencz az időben szintén mellette harczolt, és életét csak a Duna átuszásával mentheté meg. Meghalt 1830. táján. özvegye Gessel Borbála, gyermekei a most élő báró Kray-ék.
Báró Kray János az 1843. és 1847-ki országgyülésen főrendi táblai tag.
Kray Miksa 1845-en Szepes vármegye jegyzője.
A bárósági czimer következő: a paizs kék udvarában hármas sziklán hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kardot, a másikkal arany paizsot tartva. A paizsfölötti bárói koronán három koronás sisak áll, a jobb oldaliból egy kék dolmányos, vörös bugyogós, zöld turbános török nől ki, kezében lófarkú zászlót tartva; a baloldali sisak koronájából egy erdélyi oláh fekete süveggel emelkedik ki, jobb kezével egyenes kaszát tartva; a középső sisakból a paizsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék mindkét oldalról arany-kék.
A családfa az eléadottak nyomán igy alakult:

Jakab késmárki biró kivég. 1709.; II. Jakab sz. 1686. † 1755. kapitány és városi tanács.; Pál sz. 1735. † 1804. tüzér tábornok; Sándor szül. 1742. őrnagy.; Antal.; Ferencz † 1830. táján (Gessel Bora) János 1847.; Irma (gr. Zichy nep. János).; Mária (gr. Zichy Miklós); Pál alezredes † 1720.; Sándor 1709.;

Král család.

Král Antal 1719-ben Jordán Rozinával (lásd Jordán cs.) együtt nyert czimert és nemességet ^[1542]*.
Král nevü családdal találkozunk Trencsin vármegyében is 1728-ban Nemes-Podhragyon; ez azonban alkalmasint egyik ága a Podhragyai máskép Kozics családnak, és pedig György ágának, mely az 1746-ki nemesi összeirásban ily néven iktattatott be ^[1543]*.

Kraler család.

1795-ben nemesitetett meg I. Ferencz király által Králer János és Antal személyében.
Czimerpaizsuk először függőlegesen kétfelé oszlik, a jobb oldali osztály kék udvarában zöld téren egy vaspánczélba öltözött, sisakos, vörös tollas, kardos vitéz áll balkezével hosszú lándzsát tartva. A baloldali osztály vizirányosan kétfelé oszlik, a felső ezüst udvarban egy koronás kígyó tekereg, az alsó vörös osztály alyján hullámzó vizen fehér hattyú uszkál. A paizsfölötti sisak koronájából arany oroszlán emelkedik ki, kivont karddal. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös ^[1544]*.

Kramár család.

Trencsin megyében 1646-ban a nemesi lajstrom szerint Kis-ucza-ujhelyben székelt ily nevü család ^[1545]*

Kramar család.

1717-ben III. Károly által czimeres nemes levélben nemesitetett meg Kramár Pál ^[1546]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló oroszlán, első két lábával arany buzakévét tartva. Ugyan ily oroszlán emelkedik ki a paizsfölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Kramarcsik család.

Árva vármegyei czimerleveles nemes család. 1742-ben id. és ifj. Miklós, János és András, 1745-ben két Miklós, két András, egy János és egy Pál iratott be az Árva megyei nemesi lajstromba. Egyik ága Luczky melléknévvel élt ^[1547]*.

Kramaricz család.

Kramaricz Mihály 1707-ben I. József királytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1548]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren egy szőlőtő, melyről három vörös szőlőfürt csüng alá, mellette egy arany buzakéve áll. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, és markában kivont kardot, három buzakalászt, és egy fürt szőlőt szorít. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Jelenleg Kramarich néven nemes családra Sopron és Zala vármegyében találunk; 1839-ben Kramarich Miklós Sopron vármegye alszolgabirája volt.
Tán ezzel ugyan egy család az is, melyet Szirmay Zemplin megye czimeres nemesei között Kramericz néven említ meg ^[1549]*.

Kramer család.

Puchon Mátyás katonai érdemeiért, és főleg a Tököly Imre forradalma korában I. Leopold király iránt tanusitott hűségeért Zólyom vármegye és városa ajánlatára 1687-ben czimeres levelet nyert saját, úgy neje Kramer Anna, és leánya Dorottya, továbbá Puchon András és ennek neje Czernak Éva, testvérei Puchon Anna, és János, és ez utóbbinak neje Anna, gyermekei ifj. János, György, András, nemkülönben atyafi testvérei (fratrucles) Puchon István és György, végre sógora Kramer Bálint, ennek neje Fassangh Dorottya, és gyermekeik Kramer Bálint és Dorottya neveikre, és valamennyinek utódai részére, mely czimeres nemes levél Zólyom vármegyének 1688. február 24-én Zólyomban tartott közgyülésen hirdetetett ki ^[1550]*.
A család czimere – mint itt a metszvény ábrázolja, – négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály arany udvarában grif ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a másikkal égő fáklyát tartva. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában zöld téren zöldellő bükfa emelkedik. A paizsfölötti sisak koronájából szintén grif emelkedik ki, első jobb lábával kivont pallost, a másikkal zöld borostyán koszorút tart. Foszladék jobbról kék, balról vörös.

Kramer család.

Kramer Ignácz 1760. sept. 23. Bécsben kelt czimeres nemes levélben M.-Teréz király asszony által nemességre emeltetett, és nemes levele azon évben Pozsony vármegyében hirdettetett ki ^[1551]*.

Kramer család.

Kramer Ferencz, István, Prokop és Leopold 1792-ben nyertek czimeres nemeslevelet.
Nevezettek közűl Kramer Ferencz (szül. Pozsony v. Gajáron 1744.) Esztergam megyei pap, hittani tudor, előbb tanár, 1796-tól pozsonyi kanonok és plébános, 1802-től esztergami kanonok, sz.-györgyi prépost, székesegyházi főesperes. Meghalt 1818. oct. 22. Kiadott 1814-ben egy munkát „De sola salvifica“ czim alatt ^[1552]*.
Czimerük egy fehér hullámzó folyam által először vizirányban kétfelé osztott paizs; a felső osztály függőlegesen ismét kétfelé osztott paizs, a jobb oldali osztály kék mezejében hármas zöld halmon arany koronán szétterjesztett szárnyakkal álló egy fejű arany sas; a baloldali osztály vörös mezejében kettős farkú oroszlán ágaskodik, szájában egy arany markolatú kivont kardot tartva. A paizs alsó ezüst udvarában jobbról balra rézsútosan párhuzamosan két kék csíkolat vonúl le, mindegyiken három-három arany cillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján a leirt egy fejű sas áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1553]*.
Még ugyan csak 1792-ben Kramer János is megnemesitetett szintén a följebbi czimert kapván, hanem néhol máskép színezve, igy ebben az egyfejű sas ezüst, az oroszlán arany szín; és a foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[1554]*.

Krantzberg család.

Krantzberg Ferencz az 1802-ki országgyülésen nyert magyar honfiusitást ^[1555]*.

Krapff család.

A múlt században nemes családaink közé tartozott e név is. A XVIII. század elején Krapff Ferencz-József hadi tanácsnok, és fia Krapff Ferencz-József-Gáspár császári asztalnok és ausztriai gubernialis tanácsos kir. adományképen Tata birtokába jutott. 1717-ben már báró Krapf Ferencz-József részére történik Tatán végrehajtást igazitó parancs mellett becsü, és bizonyos alapitványi tartozásra nézve végrehajtás, mely alkalommal egyebek közt két czigány 50 frtra becsültetett, és a nevezett alapitványi tartozásban végrehajtásba is foglaltatott. 1727-ben a b. Krapff család a tatai urodalmat tartozékaival együtt gróf Esterházy József országbirónak adta el ^[1556]*. Ésigy e család Magyarországból eltünt.

Krastsenics család.

Pozsony vármegyei nemes család; hol Krastsenics Vendel 1846-ban megyei rendszerinti esküdt.
Ugyan e családból Krastsenics János kincstári ülnök s táblabiró Pozsony megyétől 1796-ki april 29-én nyert nemesi bizonyitványát akkori lakhelyén Krassó vármegyében 1797. jan. 13-án kihirdetteté. Jelenleg Krassó megyében nem létez.
Szintén Pozsony megyéből való Krastsenits Károly cs. kir. járásbirósági tollnok 1860-ban Nógrád megyében.

Krasznay család.

A XVI. és következő században Nyitra és innen Hont vármegyében virágzott e család Krasznay, majd magyarositva Széplaki és Hont megyei birtokáról Varbóky néven is nevezve. Ezekből élt a latin oklevél szerint Georgius Varbóky de Széplak alias Kraszna, ennek fia Varbóky Ferencz 1525. táján, kinek leánya Varbóky Krisztina Csery Gáspár neje volt ^[1557]*.
A leszármazási fa következő:

György; János.; Ferencz (Galsay Mária); Péter.; Krisztina 1579. (Csery Gáspár) Kata (Soos Bertalan), Julianna (Kürtősy Balás); Anna (Thury Pál);

Ezekben kihalt fi-ágon a család.

Krasznay család.

Bereg, Szatmár, Szabolcs és Zemplin vármegyei nemes család.
Szatmár vármegyében Krasznay Imre 1734-ben al-, 1746–1765-ig főszolgabiró volt ^[1558]*.
E század elején Krasznay József birtokos Szatmár vármegyében Eőr helységben ^[1559]*.

Krasznecz család. (Dráskóczi.)

A Dráskóczy családnak, mely e munka III. köt. 383–389. lapjain tárgyaltatik, egyik ága Krasznecz megkülönböztető névvel is él, mely név inkább visszaélésképen maradt az élő ágazatra. A család egyik ága Szatmár megyében is e néven volt ismeretes.
Draskóczi Krasznecz Lajos 1836-ban Turócz megyétől kivévén nemesi bizonyitványát, azt azon évi jul. 7-én Trencsin megye közgyülésén kihirdetteté, és ennek nyomán 1837-ben Gusztáv és Móricz fiaival a Trencsin megyei nemesi lajstromba iktattatott.
Krasznecz néven ismeretes a Draskóczy család Zemplin vármegyében is, hol e század elején A.- és F.-Osván birtokos ^[1560]*.

Krasznay család.

Lásd Borbély család e munka II. kötet 165. lapján.

Kraus család.

Kraus János 1728-ki april. 28-án III. Károly királytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1561]*.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály kék udvarában arany posta-trombita, a 2-ik és 3-ik osztály vörös udvarában pedig tarka ampolnában két zöld levéllel egy kinyílt sárga napraforgó virág látszik. A paizsfölötti sisak koronájából kettős farkú, koronás oroszlán emelkedik ki, a már leirttakhoz hasonló ampolnából (vagy ibrikből) kinyúló napraforgót tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Kraus család Szepes megye nemessége sorában áll.

Krecsmáry család.

Krecsmáry János és György 1722-ben jul. 11-én III. Károly király által nemesitetett meg ^[1562]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló, kettős farkú oroszlán, első jobblábával egy czifra kannát, ballábával pedig hármas kinyílt rózsát tartva. A paizsfölötti sisak koronáján fészkén egy fehér pellikán ül, melle vérével három kis fiát táplálva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kregár család.

Vas és Zala vármegye nemes családa. Közűlök Kregál Mihály Pesten polgármester volt. Meghalt 1803. jul. 1-én kora 70. évében.

Kremniczky család.

A nagyfalvai Kremniczky családból ismeretes Mátyás, ki 1479-ben Árva vármegye alispánja volt, a midőn a Lestinei község örökös biróságának a Brictius családja részére kelt iélő levélben ^[1563]* emlitetik. Alispán volt még 1505-ben is.

Krempelmayer család.

Krempelmayer István 1763-ban M.-Terézia király asszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1564]*.
Czimere a paizs kék udvarában ágaskodó arany oroszlány, első jobb lábával kivont kardot, a másikban három arany búzakalászt tartva. A paizsfölötti sisak koronáján vörös lábú és csőrű fehér galamb áll, csőrében arany szőlőfürtöt tartva. Foszladék mind két oldalról aranykék.

Krenczer család.

Krenczer Gábor és Boldizsár 1704-ben I. Leopold királytól kaptak czimeres nemes levelet. ^[1565]*.
Czimerük négy részre osztott paizs, közepén egy kisebb paizszsal, melynek fehér udvarában zöld téren egy vörösbe öltözött magyar vitéz áll, kinyújtott jobb kezében az ország almáját tartva. A paizs 1-ső 4-ik osztályának arany udvarában egyfejű fekete sas áll kiterjesztett szárnyakkal, egyik lábával kivont kardot, a másikkal királyi pálczát, csőrében pedig zöld koszorút tartva. A 3- és 4-ik osztály kék udvarában kettős farkú oroszlán áll hátulsó lábain, első lábaival egy kettős fehér keresztet tartva. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldalinak koronáján a lerit egyfejű fekete sas látható, a baloldali sisak koronájából pedig vörös ruhás magyar vitéz emelkedik, kinyújtott jobb kezében aranykoronát tartva Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös.

Krengel család.

Krengel Ferencz, és József 1790-ki nov. 18-án nyert czimeres nemes levelet, mely Bács, Tolna, Baranya, Pozsony, Veszprém, Győr vármegyékben; – 1826-ki april 10-én pedig Krassó vármegyében hirdettetett ki.
Czimerük ez: a paizs egy vizirányos fehér csíkolat által két udvarra oszlik, a felső vörös udvarban egy fehér galamb áll, az alsó kék udvarban pedig egy fekete abroncs látszik. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, aranymarkolatú kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-fekete ^[1566]*.
Krassó megyében a családból többen élnek. Ezek közt Lajos előbb m. kir. testőr, majd 1836-ban Krassó megye főadószedője, 1845-ben főszolgabirája volt. Fia Lajos pénzügyi fogalmazó stb.

Kreskay család.

Fejér vármegyei nemes család. Kreskay János 1756-ban M.-Teréz király asszonytól nyert czimeres nemes levelet ^[1567]*, és úgy látszik – ezzel előbbi kétséges nemességét kiváná megerősitetni, mert Kreskay János már 1744-ben Fejér vármegye esküdtje volt.
Czimere a paizs kék udvarában hármas zöld halom fölött repülő, vörös csőrű és lábú fehér galamb, mely csőrében zöld olajfa-gallyat tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sas-szárny között pánczélos kar könyököl, aranymarkolatú kivont kardja hegyén zöld koszorút tartva. Foszladék mindkét oldalról ezüst-kék.

Kresoviczky család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családa ^[1568]*.

Kreszács család.

E család két ága Pokabelo és Mitutiny név alatt ismeretes Trencsin vármegyében. 1660-ban a Pokabelo, 1690-ben pedig a Mitutinyi ág bicsei székhelyükön iratott be a nemesi lajstromba.

Krigovszky család.

A mult század végén származott Nógrád megyébe Krigovszky Mihály, ki ott nemességét 1791. május 30-án hirdetteté ki. Tőle a leszármazás következő:

Mihály 1791.; István; Pál.; Antal B.-Gyarmaton polg. mest. 1858.; József.;

Istvánnak fiai 1839-ben vesznek ki nemességükről Nógrád megyétől bizonyitványt. Antal előbb hzg Coburg uradalmában gazdatiszt, utóbb 1852–1854. B.-Gyarmaton első polgár mester, honnan birtokrészébe P.-Sőjbe telepedett.

Kriscsóry család. (Kriscsóri).

Zaránd vármegye egyik ős családa. Alapitója Boárnak fia Boalya a zarándi oláhok vajdája volt Zsigmond király alatt, és ezen királytól kapta adományban 1404. aug. 24-én Zarándban Kriscsórt több jószágokkal, miket már előbb fiuágra szólólag birtak. Boalyának fia László Bosznya országban Bala vára védelménél tünteté ki magát, mit Zsigmond király oklevélben ismert el ^[1569]*.
Családfájuk következő:

Boár; Boalya vajda 1404. (Vise); Chuka.; László 1415–1460.; N.; N.; Illés 1544.; Bálint 1614.; István 1673.; Béla † 1700.; Zsigmond.; Farkas; Ádám; Farkas † 1748.; Ádám; Bálint; Gábor † 1740.; Mihály † 1757.; Tamás. Mihály. János. Sámuel. Judit (Ribiczey Fer.). Zsuzsa (Gyöngyösyné).; N.; N.; Gáspár 1561–1613.; Márton 1614.; Gáspár; Ferencz † 1699.; Sára (Csiszár Imre); Tamás; Zsigmond. †; László. †; Ferencz; Tamás 1711.; Anna (Isipi Mihály); Sára (Ribiczey János); Zsuzsa (Mohácsi József);

Lászlónak két fiától, (kiknek azonban neveit nem ismerjük, valamint az unokákét sem) kétfelé szakad a család. Az egyik ág négy leányban szakad meg; a másik pedig lejött korunkig, azonban a végső nemzedékek táblázatunkról hiányzanak.
Az ujabb időben Kriscsóri István 1815-ben Zaránd törv. széki ülnöke. Mihály alszolgabiró ugyanott 1815-ben. Ábrahám 1838. táján aljegyző.
Továbbá élnek jelenleg János, Lidia, Sándor, Lajos, Béla, Pál özvegye Florentina, Laura leányaival, Dániel örökösei Ágnes és Anna; úgy József és Árpád.
A család neve néha Kristyóri-nak is iratik. Kristyóri Gábornak fiai János, Albert, és Zsigmond Arad vármegyében 1815-ben hirdettetik ki nemességüket.

Krisko család.

Trencsin vármegyei curialis nemes családainak sorában áll. 1748-ban élnek közűlök Podhragyon Pál, és Andrásnak örökösei, Trencsin sz. kir. városban Miklós. 1803-ban Adamóczon lakik Andrásnak fia János mint katona. 1837-ben szintén Adamóczon iratik össze a följebbi Andrásnak fia János már ekkor mint cs. kir. kapitány nagy-szombati állomásán ^[1570]*.

Kriskovszky család. (Kotulini.)

Lengyelországból szakadt hazánkba cholticzi Zedlneczky Venczel és Albert Árva vár ideiglenes urai alatt, névszerint a bejövők közűl Kriskovszky Henrik 1549-ben az árvai uradalom praefectusa volt. E családot Thurzó Ferencz is pártolá, és honfiusitását eszközlé, 1559-ben nevezett Henriket Thurzó Árva vár kapitányává és Árva megye alispánjává nevezte. A nép Henriket csak Hindrich név alatt ismerte. Benne családja hazánkban kimúlt ^[1571]*.

Kriss család.

Trencsin megyében Zsolnán székelt ily nevü család 1660-ban, és onnan vétetett fel a nemesi lajstromba ^[1572]*.

Kristó család.

Erdélyi székely család a Csikszékben. Neve – ugy látszik – Kristóf-ból eredt; mert e néven is jő elő a család néhány tagja.
Kristó Anna 1715-ben Csató János neje volt. – Kristó Imre 1853-ban birtokos Csik-sz.-királyban és Tusnádon ^[1573]*.

Kristoff család.

Kristóff Mihály 1782-ben Nagyváradon városi tanácsnok, 1791-ben II. Leopold király által nemesitetett meg, főleg azon érdemeiért, hogy már atyjának példáját követve, a katona beszállásolásnál különös készséget fejtett ki, és hogy erélyes szorgalommal működött Nagyváradon az illyr tanitás behozatalán, azon fölül az illyr nemzeti gyülekezeten 1782–1798-ban mint deputatus vévén részt, ebbeli hivatását is ajánlatosan végezte. A nemes levélben nejétől Nikolits Esztertől született Demeter fia is emlitetik. Nevezett Demeternek nejétől Sághy Máriától csak egyetlen leánya Judit él 1807-ben ^[1574]*.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső osztály arany udvarában zöld téren arany koronán egy fekete holló áll, jobbra forditott fejjel, csőrében fehér keresztet tartva; (Oláhország czimeréből véve.) A 2- és 3-ik osztály kék udvarában kettős farkú oroszlán áll, első lábaival arany napot tartva. A 4-ik osztály arany udvarában két keresztbe helyezett fehér horgony látható. A paizsfölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, arany markolatú kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-fekete, balról arany-kék ^[1575]*.

Kristóffy család.

Lásd Christóffy cs.

Kristóffecz család.

1690-ben Trencsin megyében Adamóczon lakozott ily nevü család a nemesi lajstromok szerint ^[1576]*.

Kriston család.

Szabolcs, Abauj és Gömör megyében lakó nemes család. Közűlök Lajos Gömör vármegye esküdtje, 1839-ben, utóbb 1843-ban főbiztos főszolgabirói ranggal.
Pál 1846-ban Abauj vármegyében al-adószedő.
Kriston Fülöp ferenczes szerzetbeli zárda-főnök 1759-ben Ugocsa megyében N.-Szőlősön ^[1577]*.
Kriston Gergely, András és Miklós Kovács Györgygyel együtt 1630-ban II. Ferdinandtól nyertek czimeres nemes levelet ^[1578]*.

Krivátsy család.

Krivátsy Mátyás szepesi kanonok testvérével Krivátsy Péterrel együtt 1670-ben I. Leopold királytól czimeres nemes levelet nyert. Ezen Pétertől származott II. Mátyás, ki 1758-ki jun. 19-én Szepes vármegyétől vett ki nemességéről bizonyitványt, ennek utóda András Losonczon lakott, és 1813-ban nemességét Szepes megye előtt pör utján igazolta, és ennek következtén nyert nemesi bizonyitványát Nógrád vármegyében 1813. máj. 5-én hirdettet ki ^[1579]*.
Krivátsy család e század elején birtokos Zemplin megyében Füzesséren és Alsó-Hrabóczon ^[1580]*.

Kriveczky család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családa ^[1581]*.
Kriveczky János kapitány 1766-ban M.-Terézia király asszony által nemesitetett meg ^[1582]*.
Czimere balról jobbra rézsutosan levonuló kék csíkolat által kétfelé osztott paizs, a csíkolaton egy arany markolatú kivont kard fekszik, a jobb oldali háromszegletű osztály ezüst mezejében zöld téren barna egyszarvú ágaskodik, befelé fordulva; a baloldali első osztály arany mezejében zöld téren zöld pálmafa emelkedik. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között szintén pálmafa nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-zöld.

Kriza család.

Erdélyben Toroczkón székel. Közűlök János m. akademiai tag és lapszerkesztő, született 1814-ben N.-Ajtán a székelyföldön, hol atyja unitárius lelkész volt. Nevezett János 1838. óta kolosvári unitarius lelkész, és a hit-tan és magyar irodalom tanára ^[1583]*.

Krizsán család.

Trencsin vármegyében az 1666- és 1690-ki nemesi lajstromok szerint ily család Adamóczon székelt ^[1584]*.

Krizsányi család.

Hont vármegye nemessége közé sorolja Fényes E. Geographiájában.

Kroyherr család.

Kroyherr Ferencz-Xavér 1791-ben I. Leopold király által czimeres levélben nemesitetett meg.
Czimere jobbról balra rézsutosan kétfelé osztott paizs, a jobb oldali zöld udvarban magas fehér szikla emelkedik ki, melyre koronás kígyó kúszik; a baloldali kék udvarban rézsutosan három arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny emelkedik ki, a jobb oldali vizirányosan félig vörös, félig fehér, a bal oldali félig arany, félig fekete, mindkét szárny közepén egy-egy csillag látható, mely félig a szárny szineivel ellenkezőleg van szinezve, úgy hogy a jobb oldali félig fehér, félig vörös, a másik félig fekete, félig arany, a két szárny között koronás kékes kígyó emelkedik fel, hátra kondorított farkkal, szájából vörös nyelvét nyujtva ki. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-fekete ^[1585]*.
1802-ben Kroyherr György-Károly alezredes nemesitetett meg ugyan oly czimerrel, mely a följebbitől csak szinezésben különbözik, nevezetesen a zöldes kígyó kék udvarban van, a három csillag vörös szinű és fehér udvarban áll. A paizs fölötti sas-szárnyaknál a jobb oldali fölül vörös, alúl fehér, a baloldali felül arany, alul fekete, közepén a csillagok is ellenkező szint nyernek, a két szárny között koronás kígyó zöldes, és balra fordul. A foszladékok ugyan azon szinűek, de ellenkező oldalt cseréltek ^[1586]*.

Króner család.

Króner János 1797-ben I. Ferencz király által nemesitetett meg.
Czimere a paizs jobb és baloldali felső szögletétől az alsó jobb és baloldali szegletig rézsutosan keresztbe huzott vonal által négy udvarra oszlik, ugy hogy a két oldalas udvar vörös, az alsó és felső udvar pedig kék szinű; az alsó kék szinű udvarban álló koronán pánczélos kar könyököl, mely már a két oldalas udvarba is benyúlik, és mely arany markolatú kivont kardot tart, mely már a kék mezőbe látszik, és a kard fölött a felső kék udvarban ezüst félhold és arany nap ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, szintén kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1587]*.
Króner Lajos Mosony megyének 1837-ben al-, 1842-ben főjegyzője, és az 1843- és 1847-ki országgyülésen követe volt.

Krsko család.

A Trencsin megyei az 1768-ki nemesi összeirás szerint Nemsován lakott Krsko Márton fiával Andrással.
Egyébiránt a Krskó név a Mihalik család egyik ágának is elnevezése ^[1588]*.

Krtsúth család.

Turócz vármegyei nemes család. Egyik tagja György 1741-ben Trencsin megyébe költözött át ^[1589]*.

Krucsay család. (Nádfői.)

Zemplin megyei eredetü régi család ^[1590]*; azon vármegyében fekszik Magyar-Krucsó helység, melynek határához tartozik Nádfő, honnan a család előnevét irja ^[1591]*. Krucsó helységet birja a család, valamint a leány ágon tőle eredő Szögyényiek is, mert Krucsay Józefnek Kállay Anna-Máriától született leányát Máriát Szögyény Imre birta nőül.
A család czimere a paizs udvarában egy magas fa, melynek tetejében egy holló ül, a fa átellenében fekvő dombon egy vitéz áll, és a fán ülő madárra nyilaz, a paizsfölötti sisak koronájából szintén magyar vitéz nyúlik ki, zászlót tartva.
1654-ben élt a családból György ^[1592]*. – A XVIII. század elején több Krucsay tart Rákóczyval, igy István, ki titkára volt, és mint ilyen irá alá 1707-ben az ónodi gyülés végzéseit. Miklós kassai kanonok részt vett 1705-ben a szécsenyi gyülésen. János tábornoka volt Rákóczynak. Márton 1705-ben Ugocsa megyei alispán; ki 1732-ben Zemplinben birta ^[1593]* Szög helységet.
János 1730-ban már a tiszántúli kerületi tábla ülnöke volt. Meghalt e hivatalában Debreczenben 1741-ben ^[1594]*. Neje Pogány Borbála volt.
E század elején Zemplin megyében birtokos a család Láczán is. Zemplinből Szabolcs megyébe is átszármaztak.

Kruczár család.

Trencsin vármegyében 1754-ben a nemesi lajstrom szerint ily nevü család Bán mvárosban lakott ^[1595]*.

Krúdy család.

A család Nógrád megyében Szécsény-Kovácsiban közbirtokos és a XVII. században nyerte czimeres nemes levelét, 1671-ben Krúdy Judit Steffanides János evang. lelkész neje.
Czimerük a paizs kék udvarában fészkén ülő pellikán fiait melle vérével táplálja, fölötte a paizs két szögletében két aranycsillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján könyöklő férfi kar, kivont kardot tart. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Ismert törzsük György, kinek fia Pál 1775-ben prókátor, ugy látszik Zólyomból ez költöz 1755. előtt Nógrádba. A családfa következőleg jő le:

György; Pál 1755. 1775.; I. János (Lengyel Ágnes); II. János volt megyei várnagy † 1855. (Virág Teréz); Gyula ügyvéd Debreczenben. (Radics Mária); Gyula.; Kálmán.; Mária.; Ilona (Plathyné); Isabella † (Szigethyné); Amália (Gáalné); Pál Sz.-Kovácsiban † 1858. (Gáal Aloizia); István stb.; Mária (Pulay András); Apollonia † 1837. nov. 24-én.;

A családfán álló II. János 1832–1846-ig Nógrád megyei várnagy volt. Meghalt 1855-ben. Neje meghalt 1844-ben.
Ez ágazat kath. vallású.
A család neve a XVII. és XVIII. században gyakran Crudinak is iratott.
Ugyan e családból, de úgy látszik – még a nemesités előtt külön szakadt ágazatból született 1735. oct. 26-án Zólyomban Crudi Dániel (Crudi János szabó mester, és Burián Zsuzsanna fiok), ki 1763-ban beszterczei, 1782-től poszonyi evang. lelkész, 1802-től a Dunán inneni kerület superintendense lön. Meghalt 1815. dec. 18-án ^[1596]*.

Krumholcz család.

Kromholcz, Krmholecz, és Grumholcz alakban is találtatik neve irva. Trencsin megyei család. 1768-ban a nemesi összeirásban Pál és két fia János és Mihály Klucsón székelnek. Nevezett János ugyan akkor törvényszéki gyakornok. 1799. jul. 10. Mihály, János és Gábor Trencsin megyétől nemesi bizonyitványt kapnak és ezek után a család Trencsin megyéből kiszármazott, miután ott többé nyoma sem található a nemesi lajstromokban ^[1597]*.

Kruplanicz család.

Komárom vármegye nemes családa, birtokos azon megyében Radványban ^[1598]* és Karván Kruplanicz Simon ^[1599]*, ki 1843-ban Esztergam megye országgyülési követe volt.

Krusics család. (Lepoglavai †.)

Horvát eredetű kihalt család. Iratott neve Krwsith s több alakban is. Legelső, kit történelmünk fölmutat: Krusics Péter, ki mint esztergami kapitány 1525-ben kap adományt ^[1600]*. 1530-ban már clissai kapitány. 1535-ki novemb. 30-án már mint grófhoz ir I. Ferdinand király, hogy Velencze panasza folytán az elszedett javakat adja vissza ^[1601]*. 1537-ben Dalmacziába küldött hadsereg vezére, e hadjárat alkalmával eleintén szerencsés, utóbb futni kényszerül, de a hajó, melyen menekül török kézbe esik, és igy fejét veszik. Nővére Katalin temetteté el a tersaczi egyházba ^[1602]*. Fia János 1547-ben a smalkaldi hadra emgy. 1552-ben már korponai kapitány. Utóbb török fogoly, 1565-ben megszabadul. Birta Liptóban Likava várát, és e vármegyének főispánja is volt ^[1603]*. 1569-ben az országgyülés erőszakoskodásai ellen tanuvallatást rendelt tétetni ^[1604]*. Meghalt ezután nem sokára özvegye Pálffy Kata, másodszor Illésházy Istvánhoz ment férjhez. Benne kihalt a Krucsics család.
Czimerük – mint az a rozembergi vár kapuján tán ma is látható: ^[1605]* egy rókát tépő sas szétterjesztett szárnyakkal.

Kruspér család. (Varbói.)

Első ismert törzse Krusper István 1610-ben jelen volt mint kis-utcza-ujhelyi evang. lelkész a zsolnai zsinaton, melynek végzéseit aláira. 1618-ban nemességét Trencsin megyében kihirdetteté. Iratott neve Kruschpier-nek is, és Varbov-ról való volt. Meghalt 1654-ben ^[1606]*. Fia András 1660-ban Zsolnán lakott a Trencsin megyei nemesi összeirás szerint. 1688-ban István Árva megei törvényszéki biró (judex appellationum). Ugyan ez évben Trencsin megyében Kisutcza-ujhelyben székelnek többen a családból. 1740–1747-ben István kiköltözik Trencsin megyéből Heves vármegyébe.
1748-ban a Trencsin megyei összeirás szerint András Ovcsarszkon, ifj. és idősb György pedig Zsolnán székelnek.
1768-ban Ovcsarszkón Mihály, Zsolnán ellenben József fiával Józseffel, ki akkor kocskóczi plébános volt, – irattak a nemesek lajstromába.
Az 1803- és 1837-ki nemesi összeiráskor csupán Pál találtatott Ovcsarszkón.
1760-ban varbói Kruspér István kamarai tanácsos és Marmarosban kincstár uradalmi, és só ügyi igazgató. Ugyan akkor varbói Kruspér Pál kamarai titoknok, ki 1770-ben szintén kir. kamarai tanácsos és a bácsi kamarai uradalom igazgató.
1770-ben varbói Kruspér János a marmarosi kerületben kir. ügyész. Ugyan akkor varbói Kruspér Antal az ungvári kamarai urodalomban királyi ügyész, ugyan az még 1787-ben is.
Jelenleg Szatmár vármegyében Kruspér Sándornő birtokos Batizon ^[1607]*.
Kruspér Laura, Des Echerrolles Kruspér Károly neje meghalt N.-Váradon 1858. nov. 17-én. Nővére Aurora. Fia Sándor.
Kruspér István jelenleg a m. akademia tagja.

Kruss család.

Trencsin megyei nemes családok sorában áll. 1803-ban Nagy-Sztriczen lakik János és fia József. 1837-ben ugyan ott és Pravoticzén István fiával együtt. Ez hihetőleg egy a Crus családdal; lásd Crus cs.

Krussely család. (Topuszkai.)

Horvátországi nemes család, melyből thopuszkai Krussely János a sz. korona ügyvéde 1619-ben ^[1608]*.

Krutten család.

Krutten Mátyás 1755-ben M.-Terézia király-asszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1609]*.
Czimerpaizsa először vizirányosan két udvarra oszlik, az alsó kék udvarban három arany káka-szál (typha) emelkedik fel egymástól párhuzamosan állva; a felső osztály függőlegesen ismét két udvarra oszlik, a jobboldali vörös udvarban két vizirányosan párhuzamban vont fehér csíkolat közt egy arany csillag látszik; a baloldali arany udvarban hármas halmon fekete holló áll, csőrében fehér iró-tollat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sas-szárny között, melyek közűl a jobb oldali vizirányosan félig arany félig fekete, a másik félig ezüst félig vörös, – egy arany káka-szál emelkedik. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-fekete.
Nevezett Krutten Mátyás 1760–1770-ben a m. kir. kanczellariánál irnok és hites jegyző volt. 1787-ben ugyanott a kiadói hivatalnál segéd ^[1610]*.
Krutten József 1770-ben a horvátországi báni hivatalnál irnok és jegyző ^[1611]*. 1787-ben Pesten rendőrségi biztos ^[1612]*.
Krutten József 1790-ben szintén a följebb leirt czimerrel nemesitetett meg ^[1613]*.

Ksiuszky család,

vagy Ksinszky néven Trencsin megyében 1646. 1658. és 1690-ben találunk csaádot Felső-Drskóczon a megyei nemesi lajstromok szerint ^[1614]*.

Kubesz család.

Ismeretes e családból Kubesz László királyi mester, és 1388-ban Árva vár várnagya, mint ez az Árva megyei Felső-Lestina helységben uj megtelepedők részére Zsigmond király által kiadott oklevélben emlitetik ^[1615]*.

Kubicza család.

Trencsin vármegyei birtokos család. A czimeres nemesitő levelet Kubicza Miklós maga és fiai Miklós és József neveikre, és ezek utódaikra 1741. octob. 28-án a pozsonyi várban kiadva nyeré M.-Terézia király-asszonytól ^[1616]*, és ezt Miklós még 1741. dec. 13-án Trencsin megyében kihirdetteté.
A család czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali osztály kék udvarában zöld téren befelé fordúlva daru áll, fölemelt egyik lábában kövecset, csőrében pedig zöld kigyót tartva; daru fölött arany csillag ragyog; a baloldali ezüst mezőben kettős farkú oroszlán ágaskodik, feje fölött arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén daru áll, egyik fölemelt lábában kövecset tartva, fejét balra forditva, és abban zöld kigyót emelve. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst-vörös.
1748–1768-ban Kubicza Miklós a nemesi lajstom szerint Kisutcza-ujhelyben székelt. 1803-ban Melsiczen lakik Ignácz és fia János. 1837-ben nevezett Ignácznak másik fia István Ivanóczon székel. Ugyan ekkor Ignácznak harmadik fia Florián három fiával Károlylyal, Bálinttal és Lőrinczczel Sambokréthen lakik; Melcsiczen pedig laknak Ignácznak örökösei Vincze nagy-tapolcsányi segédlelkész, Lajos bitsei uradalmi irnok, és József nyitra megyei pap.
1848-ban Ivanóczon székel Pál, ki már 1840-ben Trencsin megye alispánja, az 1847-ki pozsonyi országgyülésen ellenzéki követ, élczes szónok, tanult publicista, jelenleg e pályáról lelépve gazdaságával, melyet a szernyei szerzett birtokkal növelt, foglalkodik.

Kubina család.

Pozsony vármegyei nemes család. A nemességet Kubina Márton nyeré maga, és gyermekei András, Jakab, György, János, Florián, Dorottya, Éva és Anna, és ezek utódaik részére II. Ferdinand királytól Bécsben 1633. april 20-án kiadva; mely czimeres nemeslevél Pozsony vármegyében Samarján azon évben B. sz. Mária ünnepe utáni 2-ik ferián hirdettetett ki.
A családfa következő:

Márton 1633.; András lak. Szenczen; Jakab.; György; Márton; János.; György.; János.; Florián. Dora.; Éva.; Anna.; Jakab; Antal pap.; József; Mihály. Pál.; Pál (Farkass N.); Imre 1756.; Ignácz 1756.; Pál szül. 1763. nov. 23.; Ferencz.; István.; Ignácz szül. 1793. jul. 24. sz.-györgyi plébános.; János.; Márton; Márton. János. Florián.; György; Márton.; János.;

András fia Jakab, és fia Pál két fiával Imrével és Ignáczczal 1756. novemb. 17-én vettek ki Pozsony vármegyétől nemesi bizonyitványt ^[1617]*.

Kubinszky család.

Trencsn megyei czimeres nemes család. Kubinszky András 1647-ben azon megyében hirdetteté ki czimeres nemes levelét.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló vörös ökör, derekán fehér hevederrel átszoritva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sas-szárny között fehér szárnyas ló (pegazus ágaskodik, nyakán arany szalaggal. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék ^[1618]*.
1748-ban Kubinszky Ádám Trencsin városában lakott a megyei nemesi összeirás szerint. Ugyan ott 1768-ban János, 1803-ban ugyanott Jánosnak fia Károly, végre 1837-ben a Trencsin megyei legutóbbi nemesi összeirás szerint szintén Trencsin városban laknak Jánosnak örökösei Károly és János, és ez utóbbi Jánosnak két fia János és Károly ^[1619]*.
Családfájuk ez:

Ádám 1748.; János 1768.; Károly 1803. 1837.; János 1837.; János. Károly.;

A család egyik tagjáról 1848. előtt egyik megyében egy egész párt neveztetett el.

Kubínyi család. (Felső-kubini, nagy-olaszi és deményfalvi.)

Egyike legkiterjedtebb és ősrégi nemes családainknak. Első tudható törzse Hudkont, kit a tudós Horvát István a Hunt-Páznán nemből (genus) származottnak állit ^[1620]*. Nevezett Hudkont II. András király alatt élt, és 1233-ban ezen királytól – mint az adománylevél mondja – első ifjuságától fogva tett hű szolgálataiért Liptó vármegyei Reucha (most Alsó- és Felső-Revucsa helység Liptó megyében) nevü földdel adományoztatott ^[1621]*.
Hudkontnak ^[1622]* két fia volt Ite, vagy Juche vagy Gyuche, és Gyurke, ki máskép Synik-nek is iratott. Ez utóbbitól a Meskó és más családok, az elsőtől pedig a Kubínyi család származott, mint a következő táblázatok mutatják:
I. tábla.

Hudkont 1233.; Ite vagy Iwche.; Miklós1325.; Salamon deák 1355–1391.; Gergely 1355–61.; I. Márk 1355. megöletett.; Miklós 1361. 1391.; Péter †; László 1429.; György; László 1492. 1503. alkincstárnok. (Gyulaffy Potentiana); Salamon †; Dániel a nagyolaszi ág törzse.; Folyt. II. táblán.; Máté 1505. árvai követ, deményfalvi ág törzse.; Folyt. VI. táblán.; Lénard 1526.; II. Márk (Csemiczky Kata); Sepes (Lehoczky János); Annt (Szent-éIványi István); Margit (Szent-Iványi Fáfael); Lőrincz 1355.; András; László 1424.; Péter 1325; Pokus v. Fabus; Tamás 1361.; Fülöp 1325.; Balás 1361.; János; Miklós 1355.; Adrián; Mesk 1355. a Meskó cs. törzse.; István 1355.; János; Ivánka 1355.; János 1361.; Mihály; János 1355.; Miklós; László 1424; Adnán 1424.;

II. tábla.
Nagy-olaszi vonal. Dánlel, ki az I. táblán.; Jakab 1500. árvai alispán. (Beniczky Bora); I. István Árvai alisp. 1571. (Büdy Fruzsina); István (Horváth Kata); István †; Ferencz. †; Kate (karvai Orlé Miklós); II. Kristóf 1596. trencséni alisp. és altárnok. (Rakovszky Bora); I. Kristóf kir. ügyész 1578. (1. Palugyai Zsófia 2. Pongrácz Borbála); I. László 1596. kamarai tanácsos (Esterházy Magdolna); Tamás Árvai követ 1618. †; II. László Liptói alispán 1633. (Daróczy Kata); Kristóf †; Kata (Szent-Iványi Mihály) Bora Galambos László 1653.; Magdolna (Pethő János); Dániel †; András †; Julianna (óvári Pongrácz Mátyás); Zsófia †; János Liptói alisp. 1600. (Mérey Anna); Ferencz (Marsóvszky Eszter); Ádám (Plathy Bora); Pál. †; János 1692. (Bogády Judit); Gáspár Liptói alisp. (Zmeskal Zsuzsa); Folyt. III. táblán.; János (Raksányi Éva); József árvai alisp. kir. tanács. (Adda Amália); Ignácz (Rády Rozália) †; József †; Alajos † (Ürményi Bora); Laszló (Hrabovszky Zsuzsa); Elek †; István jesuiták ügyvéde Vág-Szerdahelyen (Gáfor Julianna); Folyt. köv. lapon.; János 1748. (Tarnóczy Mária); Pál (Marczibány Mária †); János Csaczán 1768. (Sághy Mária); Ferencz (Bánfy N.); Ferencz 1837. (Wolf Mária) †; János szül. 1819. ügyv. Zsolnán.; János (Baán Anna); Folyt. IV. táblán.; Dániel ónodi kapit. Móre anna; László Erdélybe fut. (Nagy Kata); László. †; Ádám. †; János. †; Pál.; Pál (Rész Janka); Ádám (Stansita Horváth Zsófia); Pál †; Kristóf (Petróczy Erzsébet); Folyt. V. táblán.;

István, ki az előbbi lapon. jesuiták ügyvéde Vág-Szerdahelyen (Gáfor Julianna); Antal (Grajczar Teréz); Lajos (1. Szkacsányi Mária. 2. Grajczar Anna); János sz. 1842.; József sz. 1845.; Károly †; Ignácz szül. 1736. † 1811. (Juhász Julia); András sz. 1790. † 1831. april. 29. (Tarnóczy Róza); Anna (Brogyányi József); Elek sz. 1819. bolly plebán. esperes.; Zsigmond sz. 1820. Nyitrán ügyv. (Névery Klára); Geiza sz. 1843.; Coelesta sz. 1845.; Ida sz. 1847.; Aranka sz. 1851.; Jenő sz. 1853.; Mária sz. 1856.; Mária sz. 1822. (Detrich Gyula); Sándor sz. 1823. Nyitrán ügyv. (Seregélyi Mária); András sz. 1857. István sz. 1858.; Erzse sz. 1859.; Luiza sz. 1829. (Ivánszky János); Róza.;

III. tábla.

Gáspár, ki a II. táblán. Liptói alisp. (Zmeskal Zsuzsa); Gáspár (1. Szontagh Erzse 2. Okolicsányi Jozefa) Farkas (Ottlik Klára) †; Gáspár (Plathy Anna); Eszter (Raymann Sándor); Zsuzsa (Kosztolányi Elek); Gáspár (Wattay Zsuzsa); Sándor †; Borbála (Dessewffy András); András Videfalván † 1851. (Prónay Éva); Zsófia (b. Hellenbach Józs.); Róza (b. Prónay József); N. (b. Podmaniczky); Bora Radvánszky Antal; Ferencz Nógrádi követ. (losonczi Gyürky Franciska †.); Ágoston sz. 1799. máj. 30. cs. kir. kam. muzeum igazg. (Gosztonyi N.); Geiza (Rudnay Zsófia); Jolán.; Eveline (Kovács Ferencz); Laura.; Jozefa (b. Nyáry Antal cs. k. kam.; Amália (Földváry Miklós); Gáspár Liptói alisp. † 1838. máj. 4. (b. Prónay Honorata); Petronella.; László † 1840. oct. 18. (1. Radvánszky Ter. 2. Kubinyi Lilla); Albert lak. N.-Olaszi.; Rozália (Lónyay Albert).; Rozália (b. Podmaniczky Andor);

IV. tábla.

János, ki a II. táblán. (Baan Anna); János (Rhédey Ilona); Zsófia (Szmrecsány Péter); Magdolna 1689. (Szelényi János); Janka (Csemiczky Gábor); József (Sándor Kata) †; János (Pottornyay Julia) †; Éva (Görgey Lőrincz); Menyhért (Révay Polexina); Mátyás (Csemiczky Mária); Magdolna (Ujlaky András); Anna-M. (Okolicsányi Gáspár); Menyhért (1. Okolicsányi Erzse 2. Kiszely Kata); János. †; Kristóf. †; Mátyaás (Palugyay Anna); Antal (Beniczky Janka) Dénes †; István. †; Péter (b. Szentkereszti Zsuzsa); Jakab (Makláry Anna), György (Szunyogh Zsuzsa); Szabolcsi ág.; József. †; Sámuel; Ignácz Szabolcsi alszbiró 1844.; Imre; József Fejrétón.; Lajos iró.; Mihály. †; Lőrincz 1755. (Plathy Julia) Benedek. †; Bora (Pottornyay Gáspár); Sándor (Dacsó Teréz); László (Puky Erzse); László lak. Tápio Sz.-Márton † 1853.; Károly (Plathy Kata); Vilmos. †; Lajos †; (Somogyi Krisztina); Anna (Bornemisza N.); Ilona (Bay); Róza.; Eszter (Mariássy Márk); Zsuzsa.; Pál (Okolicsányi Ilona); Ádám (Sindler Erzse); Mihály †; József (b Luzsénszky Jozefa); Antal Liptóban Varbón (Abaffi Zsófi); Árpád.; Hermina (Kubinyi Mih.); Anna (Abaffy Elek); Tamás (Kubinyi Luiza); Gyula lak. Proszeken.; Frigyes (Andreanszky Henriet.) lak. Bobronikon.; Móricz.; Zsigmond cs. k. hadn.; Luczian.; Barnabás.; Mihály.; Henriette (Plathy Imre); Jozefin (Pongrácz); Adolf (Szent-Iványi Zsófia) Kázmér F.-Dechtáron.; Karolina (Okolicásnyi Mátyás); Pál (Zayler Janka); Mihály lak. Bertelenfalva (Joob Julia) Janka Jóob Elek; Berta.; Miklós.; Irén.;

V. tábla.

Kristóf, ki a II. táblán. (Petróczy Erzse); Kristóf 1694. (Géczy Julia) †; András (Ivócs Kata); László ezredes † 1678. (inarcsi Nagy Bora); András †; Dániel (Okolicsányi); Miklós.; Ádám (Kubinyi Zsuzsa); Sándor †; Lajos (Ragályi Zsófia); Luiza (Kubinyi Tamás) Honorata (Ragályiné) Jenő v. Ödön Klenóczon 1849. Gömör követe (Kubínyi Ida); Mihály (Kiss Judit); Mihály Árvai alsz. biró 1837. (Kubínyi Hermin); Hermin.; Károly honvéd százados 1849. (Domonkos N.); Sidonia (Hanzély Márton); Zsófia (Zmeskal); Kálmán Isztebnén árvai alsz. biró 1842. Pottornyay Klementina; Mária.; Barnabás.; Flóris lak Madacsány Liptói követ 1849.; N. (Pottornyay Ferencz); Kristóf †; András őrnagy †; József (Ötves Amália); Károly insur. ezredes (Tornyos Anna); Tivadar cs. kir. tiszt. lak. Szűgy.; Lilla (Kubinyi László), N. (Petrócziné); Luiza (Mariássy Ágoston cs. kir. kam.); Constanczia.; N. (Tornyosné); József (1. Tótfalusy Ludovica. 2. Ambrózy Sidonia); István lak. F.-Kubin (Hanzély Erzse); N.; József.; Erzse (Zmeskalné);

Deményfalvi vonal.
VI. tábla.

Máté, ki az I. tábln. 1505. Árvai követ.; I. György kezdi a vár gedei pert.; Máté. †; Benedek Liptói alispán 1571. (Spokidiar Anna); Mihály; János Árvai követ 1637. 1646. (Dluholuczky Anna); György (Palugyay Anna); Ferencz Liptói köv. 1646. (Rády Margit); Folyt. VIII. tábl.; Mátyás Liptói köv. 1637. Murányi kapit.; Folyt. IX. tábl.; Gábor (1. Szent-Iványi Ilona 2. Géczy Zsuzsa); Ádám (Nozdroviczky Ilona); István (Vozáry Rebeka); István.; József (Bulyovszky Kata); József Gömör v. főszbiró meggyilk. 1813. (Zerdahelyi Krisztina); Ludovica (Prónay Jáno); N. (Prónay Miksa); Boldizsár (Dianis N.); János (Horváth Kissevich Klára); Pál (Szmrecsányi Mária); Imre (Zmeskal Anna); Imre (Plathy Anna); Jób; János (Kubinyi Anna); sándor (Kubinyi Krisztina); Imre; Mihály (Joob Zsuzsa); Folyt. VII. tábl.; Benedek; György (Rutkay Fruzsina); László † (Baán Mária); György; Sándor (1. Szent-Iványi Mária 2. Posgay Bora); Farkas (Palugyai Mária); Menyhért lak. Klenóczon (Bartholomaeides Mária); Illés sz. 1721. † 1768. Pongyeloki ev. lelkész «»(Tnbely Róza); Illés †.; György-Gedeon (Ján Kata); Folyt. köv. lapon.; László (ürményi Nagy Éva); Menyhért (Kubinyi Borbála); János (Hanzély Julia); János (Ebeczky N.); Gáspár (Fejérpataky Anna); György (Andaházy Erzse); Lőrincz (Szmrecsányi Julia) †; László (Pongrácz Eszter); Sándor ügyvéd jog könyviró 1798.; Miksa Deménfalván (Szakmáry Erzse); Aurél.; Berczi (NN.); Gyula főhadnagy.; Sándor.; György katona.; Miklós.;

György-Gedeon, ki az előbbi lapon. (Ján Kata); Gedeon (Vajda Zsuzsa); László (Szakall Amália); Gedeon.; Péter Vár-Gedén.; Bora (Szakal Antal); Károly Vár-Gedén (Kerepessy Apollonia); Arnold.; Manó.; Móricz.; Béla.; Anna (Fráter Ferencz); Matild.;

VII. tábla.

Mihály, ki a VI. táblán. (Joób Zsuzsa); György 1699–1721. Honti alisp. (Kubinyi Mária) Mózses (Madarassy Klára); Sándor (1. Szent-Iványi Kata 2. Szent-Iványi Janka) András (1. Vadics Janka 2. Záborszky Mária); Silvester. Miksa.; Márton (Tőke Anna); György (Draskóczy Julia) György (Jantó Judit); József (Végh Bora); Ádám.; Pál (Makay Mária); György 1828.; Márton 1828.; János (Kubinyi Zsófia); György †; Jób (Ujlaky Kata); Antal Demenfalván; Clementin (gr. Khuenburg Ferdinand) 1857.; Miklós (Bartók Mária); János (1. Mathaeides Zsuzsa 2. Dávid Julia); István (Vághy Bora) †; Mihály (Hamvay Erzse); Pál (1. Bodó Mária 2. Sturmann Mária); Illés (Vozáry Mária); Ádam. †; Ráfael.; Mihály (Bokó Klára); András (Farkas Krisztina); Lajos (Székely Julia) József (ürményi Nagy Erzse); József †; László (1. Tornallyay Ilona. 2. Osward Kata); András (Kéler Erzse); Miklós Pesten hires ügyvéd. (Neszkovics Julianna) †; Mihály (Kubinyi Zsuzsa); Rudolf Vár-Géden volt testőr. (Kubinyi Emma); Kálmán Gömörben (Nagy Erzse); Móricz †; Ottilia (Soldosné); Emilia (Szent-Iványi Miksa); Erzse (Szent-Miklóssy Kálmán).;

VIII. tábla.

Ferencz, ki a VI. táblán. Liptói követ 1646. (Rády Margit); István kir. dictator honti alisp. 1689. (1. Kiszely Kata 2. Szögyényi Bora); Zsigmond (Kubinyi Zsófia) †; Sándor (Joób Éva) András (Denke Anna); Imre (Huszár Teréz); Sándor (Szent-Iványi Rozália) stb.; Ferencz (Darvas Erzse) Imre (Kubinyi Erzse) †; Gáspár (b. Vécsey Janka) †; András (Nozdroviczky Eszter); Sándor. †; Ezechiel (1. Reviczky Anna-M. 2. Matyasovszky Erzse. 3. Reviczky Zsófia) Ferdinand (Nagy Teréz); Sándor (Nedeczky An.-Amália); Ignácz (Csemiczky Karolina); György (1. Rákóczy Bora 2. Almann Bora); György (1. Turánszky Anna. 2. Luczius Teréz) János (Hellebronth Teréz); Rudolf Gömör v. követ 1849. lak. Várgedén (Traitler Zsuzsa); Adrienna. Gabriella.; Péter (Abaffy Anna); Miklós huszár kapit. 1712. (Réthey Mária); Imre (1. Okolicsányi Éva. 2. Bene Zsófia); Jób. †; András. †; Dániel 1766. Honti alispán (Bulyovszky Bora); Dániel (Kubínyi Anna); Imre lak Várgedén (Mesko Karolina); Emma (Kubínyi R.); Ida (Kubínyi Ödön.); Ezechiel †; Miklós 1770.; Péter 1832. kir. tanács. a család történet irója. †; Lajos 1808. Gömöri követ (Prónay Krisztina); Julián Nyustyán † (Mocsáry Franciska); Teréz (Fáy István);

IX. tábla.

Mátyás, ki a VI. táblán. Liptói követ 1637. (1. Bobrovith Erzse. 2. Mérey Orsolya. 3. Bakó Erzse. 4. Pláthy Orsolya); Márk (Báan Dora) †; Bora (Bakó Dániel); Ádám honti alisp. (Libichalszky Dora) †; Mátyás (Horváth Kissevich Éva), Imre Gömöri alisp. 1731–1745. (Nyustyay Mária); Ádám Honti alisp. 1709. (Plathy Bora); Kata (Bogádi Ádám); Mária (Szent-Iványi Bálint); Dániel (Dávid Kata); Mária (gr. Wallisch Ferencz); Mihály (Dolinay Kata) Gábor (Dobay Anna); Zsuzsa (Justhné); Mária (ócsai Balgoh István); Ágoston (Zmeskal Zsófia); Klára (Dacsó István) Lőrincz 1755. (ócsai Balogh Erzse), Polexina (Dubraviczky Péter); János (Mártonffy Karolina); Vilmos szül. 1802. † 1855. Hont v. fő adószedő (Laszkáry Emilia); Ferencz-Vilmos szül. Kóváron 1836. nov. 20.; Krisztina.; Mátyás 1704. (Palagyi Zsuzsa); Zsigmond (Martinszky Anna); Imre (1. Baan Julia 2. Baloghy Julia); Mihály (Kubinyi Bora); Antal lak. Nustyán. Antal. †; Miklós.; Menyhért; Márton (1. Abaffy N. 2. Rády Magd.); László (1. Maritinszky Anna. 2. Bárczay Kata); János † (Okolicsányi Erzse);

Mint a táblázatról látjuk, – már Hudkont két fiánál két ágra szakadt a család, de még mindég Liptő megyében Revucsát birtokolva. Már 1325-ben Juchenak három fia Miklós, Péter és Fülöp, ugy a másik ágon Gyurke vagy Syniknek két fia Adorján és Mihály a Turóczi Convent előtt Danch zólyomi főispánnak elcserélik Reucsát, és érte kapják Árva megyében Felső-Kubint ^[1623]*, honnan később a család nevét és előnevét irá, és ez utóbbit közösen a Meskó családdal, mely szintén felső-kubini előnévvel él.
1355-ben Juche-nak Miklós fiától származott unokái Márk, Lőrincz, Gergely és Salamon, Gyurkénak Adorján fiától unokái Mesk, István és Ivánka, továbbá Mihálynak fia János az érdeklett Felső-Kubin-ra, mely Árva várától szakasztatott el, I. Lajos királytól nyertek csere adománylevelet ^[1624]*, minthogy Lajos király a Liptó megyében fekvő Revucsát a szintén azon megyében fekvő Rozenberg kincstári városhoz találta jónak kapcsolni, melynél fogva Árva megyei Felső-Kubin helység birtokába nevezetteket még 1355-ben a turóczi káptalanhoz intézett igtató parancsa folytán ünnepélyesen is beiktatá ^[1625]*.
1361-ben szintén I. Lajos király a följebbi adomny-levelet Salamon és testvére Gergely (Miklósnak fiai) Márknak fia Miklós, Lőrincznek fia András, Tamásnak fia Pokus vagy Fabus, Fülöpnek fia Balás, továbbá a Gyurke ágán Mesknek fiai Miklós és Benedek, Mártonnak fia István ^[1626]*, Istvánnak fia Péter ^[1627]* és Jánosnak fia Miklós kérésére átirván megerősité ^[1628]*.
1391-ben, minthogy Salamon deák (litteratus) testvérét Márkot megölte, vérdíjul az őt illető f.-kubini birtokrészt meggyilkolt Márk fiának Miklósnak kellett átadnia, mint azt a turóczi convent oklevele bizonyitja ^[1629]*. Ugyan ezen évben a Bebek Imre országbiró által tartott birtok-vizsgálati széken ezen levelet mutaták elé a család részéről Márknak fia Miklós, Jánosnak fia Miklós, és Salamon deák, már akkor nem levén több okleveleük ^[1630]*.
1424-ben Felső-Kubiny Gyurke fiának Miklósnak fia András, és testvére László, továbbá Juche fiának Miklósnak fia László, Mesk fiának Bálintnak fia Márton, Benedeknek fiai Mihály és István, Istvánnak fia János kérelmére Zsigmond király az előbbi I. Lajos kiráyltól nyert adomány-levelet Felső-Kubinra nézve megerősité ^[1631]*.
Miután, – mint emlitők – Gyurke vagy Synik ágáról más családok származtak, ez ágat most elhagyva, figyelmünket csupán a Kubínyi család ága, mely Juchetól ered, veszi igénybe. Ez ágon a megölt Márknak fia Miklós nemzé Pétert, ki kihalt, és Lászlót, kinek fia György közös atyja a fiaiban ismét két fő ágra oszlott Kubínyi családnak. Ezen Györgynek hat fia maradt; közűlök azonban csak kettő Dániel és Máté terjeszté le ágazatát, amaz a nagy-olaszi, Máté pedig a deményfalvi vonalnak lön tözsévé. azonban míg e két vonal tárgyalását megkezdenők, a mag nélkül kihalt testvérekről kell emlékeznünk. Ezek közűl
László, ki tudománya miatt deáknak (litteratus-nak) is neveztetett – 1492-ben kamara-gróf volt, (de Rivulo Dominarum) 1497-ben al-kincstárnok, 1498-ban kir. udvarnok czimmel emlitetik. 1502-1511-ben a budai vár tisztartója (Provisor castri Budensis) volt, a midőn II. Ulászló királytól Gömör megyében az elpusztult Zagyva várat öt faluval kir. adomnyban kapta ^[1632]*. 1497-ben ő nyeré a családi czimert, mely – mint az első metszvény is ábrázolja – következő: a paizs kék udvarában egy magas sziklás hegy, és e mellett egy zöld fenyő fa emelkedik, melynek árnyékában a völgy zöld terén egy vad kecske legelész. A paizs fölött foszlányokkal övedzett sisak áll, és a fölött a paizsbelihez hasonló vad kecske látható. – Lászlónak ráthóti Gyulaffy Potentianától gyermekei nem maradván, ága kihalt.
Salamon, és Márk (Györgynek fiai) ugy látszik – a mohácsi csatában lelték halálukat.
Lénárd a családi közös gedei várnak parancsnoka volt, midőn nem sokára a mohácsi ütközet után Feledy Eusták azt tőle ravaszúl és hatalmasúl elfoglalta, ugyan is, több nehéz, állitólag kincsekkel megrakott ládákat kért bevitethetni a várba mint biztosabb helyre, a cselt nem sejtő Lenárd engedélyt adott, azonban a ládákban Feledynek fegyveres czimborái voltak, kik a vár kapuit Feledy csapatának megnyiták és azt elfoglalák. E hatalmaskodásból és rablásból utóbb per keletkezett, melyet Máténak fia György inditott meg, és testvére Benedek 1571-ben szerencsésen végre is hajtott, mint erről alább lesz emlités téve.
Most következik I. Dániel kitől ered a
nagy-olaszi vonal.
Dánielnek egyik fia Jakab 1500-ban árvai alispán, ennek Beniczky Borbálától fia István szintén árvai alispán 1571-ben; ez unokájában kihalt. Jakabnak másik fia II. Kristóf 1596-ban trencséni alispán és altárnok volt, 1597-ben pedig a Lengyelország felőli határok vizsgálására küldött országos küldöttség egyik tagja volt ^[1633]*. Rakovszky Borbálától férfi gyermekei nem maradtak.
Dánielnek másik fia I. Kristóf I. Ferdinand, Miksa és Rudolf királyok alatt élt. Ifjabb éveiben karddal szolgálta hazáját, és többször nehéz sebeket nyert, és pedig először a tótországi (slavoniai) határokon, majd Rogendorf vezérlete alatt a budai hadimozgalomban, Buda eleste után, Esztergamnál és Fejérvárnál, majd Pest ostromában vett részt, utóbb Győrben Vels Lenárd kapitánysága alatt, végre Nádasdi Tamás nádor vezérlete alatt több csatában forgott, és tünteté ki magát, majd pedig idült korában a jogi pályára adván magát mint ügyvéd ^[1634]*, majd mint királyi ügyész szerzett érdemeket ^[1635]*. 1578-ban fiaival együtt családi czimer bővitést nyert, mely szerint – mint ezt a második metszvény mutatja – az ősi czimerpaizs jobbról balra rézsutosan két udvarra oszlik, az alsó kék osztályban két magas szikla között zöld fenyő emelkedik, mely alatt a vad kecske már szökő helyzetben látszik, és szarvai között csillag ragyog; a felső vörös udvarban pedig jobbról egy felhőből kinyuló pánczélos kar nyúlik ki, és kivont kardot villogtat. A paizsfölötti sisak koronából két kiterjesztett fekete sasszárny között szintén vadkecske emelkedik föl, szarvai fölött ragyogó csillaggal. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék ^[1636]*. Két nejétől származott gyermekei közűl:
László a kanczellariánál kezdé szolgálatát, 1578-ban már felső magyarországi hadi titoknok, majd kamarai tanácsos, nőül birta Esterházy Ferencz pozsonyi alispánnak leányát Magdolnát, a nővérét a később nádorrá lett Esterházy Pálnak, ki kora árvaságában Kubiny Lászlónál ennek Liptó megyei madacsányi kastélyában növekedett ^[1637]*. László több adományt is nyert, igy szentmiklósi Pongrácz Frigyessel Miksa királytól Nógrád megyei Zelena helységet, és Szőlős, Turcza, Málnapataka, malagya falukban részt; – 1575-ben Rudolftól Egerben nemesi házat és szőlőket, Borsod megyei Vata, Cseh falukban részt; Szolnok megyében Szentkirály, Czibak, Rérek helységben részt; Csongrádban a félegyházi pusztát, Pest megyében Nagy-Kőrösön, Tápio-Sz.-Mártonban, Kókán, Almáson részt, Szabadszáláson két curiát, Solt megyében Borobba-szállása pusztát, Zemplin megyében M.-Bényén részt, Szabolcsban Miháldi, Petneháza, Zokoly, Büd, Rakomáz, Gelse, Nádudvar, és Balsa falukat, Kassán kőházat szőlőkertekkel; Gömörben Hegymegh, Lukovistye, Baluska, Poprocz, Gerlicze, Ratkó, Alsó-Balogh helységekben részt; Nógrádban Bolyk és Pethőfalva helységekben részbirtokot kapott kir. dományban 1588-ban. Fiaiban, kik közűl Tamás árvai követ, László liptói alispán, és Árva és Liptó megyei követ volt, – kihalt.
Lászlónak egyik testvére János 1600-ban Liptó vármegyének alispánja, Mérey Annával terjeszté tovább ágazatát. Ennek egyik unokája László lessenyei Nagy Kata férje, a Vesselényiféle összeesküvés részese ^[1638]*, Erdélybe menekült, és javait hűtlenségi bélyegen veszté el, innen Tiszolcz mváros nagy részét e notán maig is a kir. kamara birja. Nevezett László 1673-ban egyike azoknak, kik a török portán az elégületlenek részére segélyt kértek ^[1639]*. 1678-ban Tökölyvel tart, és ennek 1685-ben történt elbukása után is egy ideig Klenóczon vidéken tartja magát, míg utóbb ismét Erdélybe kénytelen menekülni, és ott hal el, és fiaiban ága is elenyészik.
László testvérének Jánosnak egyik unokája Ádám Plathy Borbála férje, kinek fia János nőül vevé Bogády Miklósnak Emődy Ilonától született leányát Bogády Juditot, ki testvérével Bogády Ádámmal 1692. febr. 4-én osztozik meg N.-Báb, Ürmény, Lipovnik, Dretoma, Hanzlikfalva, és Nemcsény helységbeli birtokain ^[1640]*. E János tért valószinűleg át a kath. vallásra, a honnan ez ág kath. vallású. Jánosnak unokája István Gáfor ^[1641]* Julianna férje, a jesuiták ügyvéde volt Vágszerdahelyen. Nejével Bars megyében szép birtokrészt kapott Nyitraszegh, Bisztricsány és Vieszka helységekben. Unokája András Bars megyénél kezdé hivatalos pályáját, de korán elhalt 1831. april. 29-én. Ennek nejétől Tarnóczy Rozáliától gyermekei közűl Elek (sz. 1819.) Pécs megyei Bolly helységben plébános, h. esperes, és ker. tan. felügyelő; testvérei Zsigmond és Sándor Nyitrán ügyvédek; gyermekeit a táblázat mutatja.
A III. táblát, melyet jelenleg nógrádi ágnak nevezhetni, Ádámnak testvére Gáspár kezdi meg. Ennek egyik fia szintén Gáspár, kinek neje Szontagh Erzsébet, kiről iratik, hogy a vérengző Caraffa idejében ennek dühétől és az eperjesi vérpadtól Liptó vármegyét tizezer forinttal menté meg.
Ez ágon András (szül. Nagy-Olasziban 1766. dec. 4-én) ifju korában II. József ideje alatt az akkor ugynevezett Subalternummal négy évig szolgált Liptóban. Utóbb Nógrád megyébe tévén lakását videfalvai majd utóbb pilini birtokába, a polgári nyilvános élettel csak a megyei körökben érintkezett, és főleg az egyház és iskola volt azon tér, mellyen a legszebb érdemeket szerezte, mint buzgó evang. protestans a nógrádi egyház-megyének 16évig ker. felügyelője volt. Emlitést érdemel válogatott könyvtára, régi pénz- és egyéb szép gyüjteménye, melyekben nemes időtöltését találta. Meghalt Pilinben 1851-ki mart. 22-én. Gyermekei közűl
Ferencz Nógrád megyében kezdé hivatalos pályáját, 1828-tól 1836-ig e megyének főszolgabirája, az 1836- és 1844-ki országgyülésen követe, 1848-ban a nemzetgyülésen képviselője, mint az ellenzék egyik jelesb szónoka tünteté ki magát. 1849-ben Losonczon szép régiségi gyüjteménye az oroszok által feldulatott. Testvére
Ágoston szül. 1799. május 30-án Videfalván, 1821-ben mint aljegyző kezdé Nógrád megyében hivataloskodását, és ott 1832-1842-ig mint főbiztos szolgált. 1837-ben a nográdi evang. esperességi felügyelővé választatott. Ez időben alapita az esperességi könyvtárat, olvasó és munkáló társulatot. Létre hozta a népnevelés és magyar nyelv terjesztésére czélzó nógrádi intézetet. 1841-ben Pesten, 1846-ban Pécsett, 1847-ben Sopronban a m. orvosok és természet vizsgálók gyülésén mint alelnök működött. 1843-ban a nemzeti muzeum igazgatójává neveztetett ki. Ez időben a hesseni nagyherczeg őt a Lajaos lovag-rend első osztályával, a würtembergi király a nagyobb arany érdempénzzel, a porosz király több arany és ezüst éremmel saját kezűleg irott levelek mellett tisztelték meg. A regensburgi füvészeti, a nassaui természet-tudományi, a mainz-rajnai, szász-altenburgi természet-tudományi társulatok tagjává, valamint szintén 1843-ban a magyar akademia tiszteleti, 1853-ban pedig igazgató tagjául választatott. 1845-ben cs. kir. tanácsos lett. 1846-ban a nemzeti muzeumban alapitott magyar képcsarnoki egyesületnek másod-, s a magyar természet-tudományi társulat első elnökévé, valamint 1849-ben a magyar földtani társulatnak is első elnökévé választatott. 1852-ben a portugalli sz. Mária fogantatási lovagrend 3-ik osztályát nyerte Donna Maria da Gloria portugalli királynétól. Tudományos czélból tett utazásokat a külföldön, nevezetesen 1843-, 1854- és 1857-ben; ez utóbbi alkalommal az amsterdani „natura artis magistra“ nevü zoologiai társulat tiszteleti tagjául választatott. Ugyan ez évben Ferencz-József császár által drága gyámántos gyürüvel ajándékoztatott meg, 1858-ban ugyan az által cs. k. kamarássá neveztetett. 1859-ben a porosz. sz. János lovagrend tiszteleti vitéze lön. Ugyan ez évben a kopenhágai régiség kutató társulat rendes- és a római archaeologiai társulat levelező tagjául választatott. Mind ezeken kivül ugy a muzeum, mint egyéb társulatok körében szép érdemeket szerze magának. Az irodalmi téren kisebb dolgozatain kivül munkái: 1. A magyarországi mérges növények 1842. 2. A m. nemzeti muzeum 1848. 3. A szekszárdi régiségek, magyarúl és németül. 1857. ^[1642]*. Atyja nyomdokán és egyéb példákon indulva, ifju korától többféle szép gyüjteményt szerze, melyeknek egy része 1849-ben Videfalván az oroszok által szintén pusztitást szenvedett.
Ugyan ez ágon: Gáspár Liptó megyében alispánságot viselt. Meghalt 1838. máj. 4-én kora 61. évében Nagy-Réven Heves megyében, és Nógrád megyében Karancs-Sághon eltemettetett, fia László ugyan e sirboltba atyját 1840. oct. 18-án kora 40. évében követte.
A IV. táblán álló ágazatot nagyobb részben Liptó megyei ágnak nevezhetnők, minthogy tagjai nagyobb részben e megyét lakják, kivévén a Szabolcs vármegyei ágat, mely Péternek Jakab fiától, kinek neje Makláry Anna volt, szakad le.
Ezen kivül ugyan e táblán Lászlónak Puky Erzsébettől született fiáról Lászlóról megjegezhetjük, hogy ez Pest megyében tápio-sz.-mártoni kastélyában lakott; s mint a müvészet főleg a zene nagy kedvelője, e nemben a legjelesb művészeket gyüjté vendégszerető házához. Meghalt 1853-ban. Eltemettetett kivánsága szerint saját kertében.
Az V. tábla Kristóftól szakad le. Kristófnak egyik fia László Tököly ellen harczolt mint ezredes, és Osgyánnál 1678-ki sept. 27-én a kuruczok által megsebesitetvén, Putnokra vitetett, hol 1678-ban sept. 28-án halt meg ^[1643]*.
Ezen ágazatot lakhelyük és birtokuk után Árva megyei ágnak nevezehtnők; azonban ez ágból is Károlynak fia Tivadar c. kir. katonatiszt Szügyben Nógrád vármegyében lakik.
Deményfalvi vonal.
A Deményfalvi vonal eredet I. Mátétól, ki 1505-ben a rákosi országgyülésen Árva vármegye egyik követe volt ^[1644]*. Máténak két fia maradt: György és Benedek, amaz kezdé – mint följebb emlitők – a gedei vár elfoglalása miatti pert, mely alatt azonban elhalván, azt öcscse Benedek folytatá, ki azt végre is hajtá, és a benne okozott 5000 frtra becsült károk megtéritésében is Feledyt és örököseit elmarasztaltatván, a végrehajtás a Feledyeknek Gesztetén, Feleden, Kerek-Gedén, Chona-Baraczán és Almádon fekvő részbirtokaikra intéztetett. Azonban még ezzel sem lévén kielégitve a Kubinyiak, addig üörlekedének Feledy örökösökkel, hogy végre 1590-ben Báthori István országbiró előtt egyesség jött létre közöttök, mely szerint Feledy örökösök ugymint Lorántffy Kristóf s neje Feledy Margit, Kis István s neje Feledy Anna, s Lorántfiy zsigmond a fent emlitet rész-jószágok helyett Klenócz, Nustya helységeket, és Tiszolczbani részbirtokukat adák át a Kubinyi család meghatalmazottjának Benedeknek, és a II. táblán álló Jakab fiának Kristófnak és I. Kristóf fiának Lászlónak. Ezen kivül mindkét fél kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, ugy hogy fiu-ágon kihalás esetében a fentebb emlitett javakat a másik élő fi-ág örökölje.
Itt lesz helyén megemliteni azon atyafiságos egyességet is, mely a Kubínyi családnak deményfalvi és nagy-olaszi ága között 1658-ban Vesselényi Ferencz nádor előtt keletkezett; mely szerint a nagy-olaszi ág a várgedei uradalomra nézve, úgy a Csemiczky családtól szerzett Liptó megyei Hlinik és Csepfalva helységekre nézve minden jogairól lemond, és azt a deményfalvi ágnak átadá, ellenben a deményfalvi ág minden jogairól lemondott az I. táblán álló Márk után járó örökségről, úgy azon Feledy féle jószágokról is, melyek Lorántffy Zsuzsanna Rákóczy György erdélyi fejedelem neje kezeiben vannak, melyeknek vissza szerzése ez ágnak kötelességül tétetett.
Benedeknek két fia maradt: Mihály és György.
A VI. táblán Mihálynak fiától Jánostól, ki 1636- és 1646-ban Árva vármegye követe volt, jő le a Gömör megyeinek nevezehtő ág.
Ez ágazaton Ádámnak József nevü fiátóli unokája József Gömör vármegyei főszolgabiró volt, midőn 1813-ki dec. 8-án Várgedén kastélyában meggyilkoltatott ^[1645]*.
Györgynek Sándor fiátóli unokája Menyhért, kinek nejétől Bartholomaeides Máriától Klenóczon 1721-ben született fia Illés, ki Wittembergben tanult, a papi pályára lépvén, csetneki, majd taksonyi, innen rima-brezói, pongyeloki, végre osgyáni evang. lelkész lön. Meghatl 1768-ban ^[1646]*.
János ágán Lászlónak Pongrácz Esztertől született fia Sándor jeles ügyvéd egy jogi munkát irt „Enchiridion Juris lexici“ (Pest. 1798.) czim alatt. Ennek két unokája Gyula és György a hadseregben szolgálnak.
A VII. táblán Jánosnak (ki a VI. táblán) fiától Mihálytól és nejétől Joób Zsuzsannától származott ivadékát láthatni, és ezen ág is lakhelyéről nagy részben Gömör megyei ágazatnak mondható.
Mihálynak fia György, valamint a II. táblán álló Ádám a Plathy Borbála férje, pörlötték Orlai Borbála előbb gr. Serényi András, utóbb báró Andrásy Péter hitves társától a záblathi kastélyt, és az ahoz tartozó Zablath és Ribári falukat Trencsin megyében 1700-ban.
Ugyan e táblán áll Andrásnak Farkas Krisztinától 1775. oct. 18-án született fia Miklós, egykor hires ügyvéd Pesten. Meghalt Pesten 1845-ki augustus 7-én. Eltemettetett ugyanott a váczi sirkertben. Nejétől Neszkovicz Juliannától gyermekei nem maradtak. Testvérének Andrásnak gyermekei Gömörben élnek.
A VIII. táblán, melyet Ferencz 1646-ban liptói követ kezd meg, szintén gömöri és pedig várgedei, és nustyai ágazat terjed le. Nevezett Ferencznek egyik fia István 1689-ben Hont megyei alipsán, és kir. rovásoló (dicator) volt.
Rudolf (Jánosnak Hellebront Teréztől fia) 1849-ben Gömör megyei képviselő.
Péternek Abaffy Annától fia Miklós 1712-ben huszár kapitány. Neje Réthey Mária volt. Meghalt magnélkül. Testvérének Imrének egyik fia Miklós, 1770-ben a rendezett urbér behozatalakor Kis-Hont megyében egyik kiküldött végrehajtó, és a kis-honti evang. senioratusban az iskolák felügyelője. Fia Péter főleg a nemzeti muzeumra tett (4600 frt) adakozásaival szerze érdemeket. 1832-ben kir. tanácsos czimet nyert. Ő szerkeszté és nyomatá ki családja történetét és származási fáját 1814-, 1824- és harmadszor 1831-ben. Meghalt magnélkül. Testvére Lajos 1808-ban Gömör és Kis-Hont megyei követ volt.
A IX. táblát Mátyás az 1637-ben liptói követ kezdi meg. Ennek négy neje volt, közűlök a 3-ik Bakó Erzsébet leány-ágon a Hunt-Paznán nemből eredt Kóváry családból származott, és azután bir a család egy ága Kóváry család birtokokból Kóváron és Csalomján Hont megyében. Mátyásnak Mátyás fiátóli unokája Imre-Zsigmond Gömör megyének 1722–1731-ig főjegyzője, 1731–1745-ig alispánja volt. Testvére Ádám 1709-ben honti alispán. Ennek egyik fia Mátyás 1704-ben az eperjesi zsinaton a kis-honti evangelicusok képviselője Neje Palagyi Zsuzsanna, mint Jakóffy örökös a családba hozta a ráhói kastély egy részét hozzá tartozó 18 helységben fekvő részbirtokokkal.
Utóbb emlitett Mátyásnak testvére Mihály Dolinay Kata férje, a rozenbergi evang. zsinaton volt képviselő. Ennek utódai közűl Jánosnak Mártonffy Katalintól fia Vilmos született 1802-ben. Hont vármegyének volt 1839–1842. fő adószedője. Lakott birtokán Kóváron, utóbb Pesten, hol meghalt 1855-ki május 8-án kora 53. évében. Nejétől Laszkáry Emiliától gyermekei: Ferencz-Vilmos, ki az irodalmi térre hozta nevét, és Krisztina.
Átaljában a család, – melynek itt meglehetős teljes származási táblázatát adhattam ^[1647]* – azon kevés családok közé tartozik, melyek legősibb jószágaiknak, milyen a f.-kubini, nagy-olaszi stb. máig is birtokában vannak. Nagy-Olasziban pedig Kubinyi Albert kastélyában számos családi tagokat felmutató arczkép csarnoka díszlik.

Kubóczy család.

Czimere először vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső arany udvar jobb szögletében arrany nap ragyog, mely felé fekete sas repül; az alsó osztály függőlegesen ismét kétfelé oszlik, a jobb oldali vörös udvarban zöld téren jobbra fordulva arany grif ágaskodik, egyik lábával horgonyt tartva, a baloldali kék udvarban zöld téren daru áll, egyik fölemelt lábával kavicsot tartva. A paizsfölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között fekete egyszarvú emelkedik ki, szájában zöld ágat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1648]*.

Kubovich család.

Kubovich Jakab, és általa János, Márton és Pál fiai III. Ferdinand király által Ebersdorf várában 1655-ki sept. 22-én kelt czimeres nemes levélben nemesítettek meg.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld térről emelkedő fatörzs, melynek kétfelé keresztbe ágazó gallyai között szétterjesztett szárnyakkal egy fekete madár (tán sas) ül. A paizs fölötti sisak koronájából oroszlán emelkedik kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A családfa ^[1649]* következő:

Jakab 1655; János 1655.; Márton 1655.; Márton (Valentovics Anna); Pál 1655.; Mihály.; János (Matheovics vagy Adamovics Dorottya); Márton.; Bora.; Ilona.; Erzse.; Anna.; Dora.; János (Horváth Mária); Márton.; Éva (Victorini József); Mária (Adamovics Bernát.); János †; Antal expaulinus; László sz. 1752. (1. Pográny Franciska. 2. Prohaszka Janka); Teréz (Malobiczky János); Magdolna (Karmas József); Éva (Szlovacsek Károly); János pap.; Antal.; Fáni (Magyar István); Teréz (Pelczmann János); 2-tól Karolina (Haydin Márton); Ferdinand.;

A most élők atyja László Pozsony megyei Szent-Jánoson szülelett 1752. jun. 18-án.
Kubovich József, ki a táblázaton nincs, szakolczai polgár mester volt, és 1857-ben halt meg.
Ugyan e családból Kubovich Pál és Mihály 1780. jul. 11-én Pozsony vármegyétől vévén ki nemesi bizonyitványt, azt akkori lakhelyükön Krassó vármegyében 1781. octob. 15-én hirdetteték ki; azon-e család Krassó megyében már nem létezik.
Kubovics névvel neveztetik Árva megyében a nemes-dedinai Zsuffa (Suffa) családnak is egyik ága, sőt 1804-ben e szerint igazolván is nemességét, Árva megyétől nemesi bizonyitványt nyert. Ezen ágazat még egy másik nevet is vévén fel, t. i. Árvay-nak irván magát, később árvai-Kubovics lett belőle. Egyébiránt erről lásd a család igaz nevét Zsuffa.

Kubránszky család.

Trencsin vármegyei czimerleveles nemes család. Kubránszky András 1659-ben hirdetteté ki a nevezett vármegyében armalis levelét, és még 1666-ban Trencsin sz. kir. városában székelt ^[1650]*. Később e megyében e család neve a nemesek sorában ismeretlen.

Kubriczky család.

Szintén Trencsin vármegyei czimeres nemes család. Kubriczky Mihály 1646-ban hirdetteté ki nemes levelét ^[1651]*.

Kubura-Osztoja család.

1751-ben Mária-Terézia királyasszonytól nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere egy vizirányosan fekvő fehér csíkolat által kétfelé osztott paizs, melynek felső kék udvarában hegyeikkel fölfelé két arany nyíl látható. Az alsó kék udvarban egy vörös bélésü arany korona ragyog. A fehér csíkolaton három bab-alakú kék pötty látszik. A paizs fölötti sisak koronájából barna lándzsa nyúlik ki, melyen kék zászló leng. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-kék ^[1652]*.

Kuchár család.

1646- és 1660-ban Kuchár Miklós felsődraskóczi curiáján székelt a Trencsin megyei nemesi lajstromok szerint ^[1653]*.

Kuchiny család. (Kuchini †.)

Zemplin vármegye kihalt nemes családainak egyike ^[1654]*.

Kuchinka család. (Máskép Gajári.)

Kuchinka máskép Gajári Imre 1765-ben M.-Terézia király-asszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1655]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren álló fehér galamb, csőre és lábai pirosak, és egyik fölemelt lábával zöld pálma-ágat tart. A paizs fölötti sisak koronáján szintén zöld téren a leirthoz mindenben hasonló galamb látható. Foszladék mindkét oldalról ezüst-kék.

Kuczner család. (Máskép Hlbóczky.)

E család 1781-ben beiktattatott a Trencsin megyei nemesek sorába, mint Zsolnán lakozó ^[1656]*.

Kudlik család.

Trencsin megyei curialis nemes család. Az 1747- és 1755-ki Trencsin megyei lajstromokban ^[1657]* eléfordul Tamás és Miklós; – 1755- és 1761-ben Kudlik István és András. – 1768-ban Dubniczán székelt Kudlik Márton, ki ez évben jun. 13-n nemes levelét a Trencsin megyei közgyülésen kihirdetteté. Ugyan ez évben Nemes Zavadán lakott és a nemesi lajstromba beiktattatott Kudlik Miklós és András.
Az 1803-ki nemesi összeirás szerint Alsó-Ozorón lakott Kudlik máskép Ljeszkovszky Mihály és fiai Ráfael, János, József és Antal.
1837-ben szintén a nemesi összeirás szerint Alsó-Ozorón székeltek József, és fiai Florián, István és Tadé.

Kueffstein család.

Kueffstein György 1647-ben magyarországi honfiusitást nyert ^[1658]*.

Kuen család. (Vagy Khuen.)

Hazánkban gróf Kuen vagy Khuen Mátyás az 1647-ki országgyülés 155. törvényczikkében honositatott; és utódai Tótországban Nustáron birtokosok.
E család eredetileg tyroli eredetü, és magát bizonyos Egon,vagy Egino de Traminio 1198-ban élt egyéntől származtatja. Jelenleg a család négy vonalon virágzik, azonban minket csak azon ág érdekel, mely hazánkban indigenatust nyert. Erre nézve elég annyit emlitenünk, hogy a Khuen családból, mely Khuon és Khun néven iratott hajdan, a XVII. században élt Jakab cs. tanácsos és követ, alapitója az idősb ágnak; ez meghalt 1639. sept. 22-én. Nejétől annenbergi Siguna Margittól három fia maradt: Mátyás, Károly-Boldizsár és Leopold, kik 1640. jul. 27-én III. Ferdinandtól birodalmi grófságra emeltettek.
Nevezett három testvér közűl Mátyás 1647-ben magyar indigena, belasi és liechtenbergi, gandeggi és englari Khuen-nek iratott, és 1678. előtt meghalt; és ily családfát ^[1659]* alkotott:

Mátyás gróf 1647. magyar indigena (gr. Meggau Anna-Zsuzs.); József-Jakab (gr. Thun Anna-Margit); József-Károly † 1795. bajor orsz. kamarás, cseh orsz. birotkos. (1. gr. Lodron Teréz); József-Antal tábornok elesett 1789. (gr. Sándor Jozefa); József-János Kamuticz s Nemilkau ura.; Antal cs. k. kamarás † 1823. febr. 23. (gr. Viczay Karolina); Henrik sz. 1812.; Mária sz. 1810. (gr. Viczay Károly); Fáni sz. 1811.; Antal sz. 1817. Nustáron (b. Izdenczy Angelika); Károly sz. 1818. őrnagy.; Károly sz. 1849.; Alexia sz. 1850.; Antal sz. 1852.; Irma sz. 1853.; Angelika sz. 1855.; Margit sz. 1856.;

A család Tótországban Nustáron székel.
Czimere négyfelé osztott paizs; az 1- és 4-ik osztály rézsutosan ezüst-vörösre oszlik, az előtérben oroszlán, ama színekkel ellenkezőleg festve; a 2- és 3-ik osztály vörös udvrában zöld hegyen rovátkos vártorony áll, alúl nyitott kapuval.
^[1660]*
Kugler Pál 1790-ben nyert czimeres nemes levelet. Czimere következő: a paizs jobbról balra rézsutosan levonuló két fehér csíkolat által három udvarra oszlik, a két szélső udvar kék, és ezek közűl a baloldaliban arany csillag, a jobboldaliban ezüst félhold ragyog; a középső zöld udvarban fehér sárgás galamb repül. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, arany buzogányt tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-zöld ^[1661]*.

Kukarics család.

Torontál vármegye nemes családai közé számitatik.

Kukovich család.

Horvátországi család. Közűlök Imre kanczellariai ügynök Bécsben 1820–25-ben. József előbb diakovári kanonok 1820–25-ben. 1844-ben már diakovári püspök. – János 1844-ben báni táblai ülnök.

Kuksz család.

Kuksz Kerestély 1751-ben léptetett a nemesség közé. Czimere jobbról balra egy rézsutosan vonuló fehér csíkolat által kétfelé osztott paizs, a csíkolaton vörös egyszarvú fut, a paizs bal felső, és jobb alsó szögletében kék udvarban arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából jobbról kék, balról vörös elefánt-ormány nyúlik fel, mindkettőnek végéből három-három arany kalász nyúlik ki, az ormányok között pedig aranycsillag ragyog ^[1662]*.

Kukucska család.

1690-ben Trencsin megyében Felső-Driethomán lakott ily nevü család azon megyei nemesi lajstrom szerint ^[1663]*.

Kukulyevich család. (Máskép Bassony de Sacci).

Horvátországi család; közűlök Kukulyevich Antal (szül. Varasdon 1776. máj. 10-én), 1820–1825-ben Varasd vármegye alispánja. 1844-ben cs. kir. tanácsos, báni táblai ülnök, a zágrábi iskolai kerület igazgatója, és Buccari sz. tengeri város és kerülete patricius tanácsosa. Jelenleg Kukulyevich Iván a déli szláv régiség vizsgáló társulat «»titoknoka.

Kula család.

Szabolcs vármegye nemes családai közé számitatik Fényes E. Geographiájában.

Kulányi család.

Kulányi Ferencz Nyitra megyétől nemességéről kiadott bizonyitványát 1820. junius 12-én Trencsin vármegyében hirdetteté ki.

Kulcsár család.

Ily nevü nemes család Pozsony, Soprony, Zala, Bihar és Szabolcs vármegye nemessége közé számitatik.
A XVI. század végén élt Kulcsár Sebestyén, kinek fia Imre Vas-dinnyei Margittól nemzé Kulcsár Orsolyát, ki Somlyai György neje volt, és 1607-ben Komárom megyei Ekel helységben egy telket elzálogositott, 1613-ban pedig ugyanott fél jobbágy-telket Thury Ferencztől zálogba vett 16 évre. – 1616-ban pedig ugyancsak Komárom megyei Apáthi pusztának felét Gyárfás Mihálynak beiratképen (inscriptionaliter) adta ^[1664]*.
Kulcsár István a „Hazai tudositások“ és „Hasznos mulatságok“ szerkesztője, s több könyv szerzője s kiadója szül. Rév-Komáromban 1760. sept. 16-án. 1788–1799-ig a komáromi, szombathelyi és esztergami gymnasiumokban tanár volt. 1806-ban már Pesten lakott, mint szerkesztő. Meghalt 1828. mart. 30-án ^[1665]*. Eltemettetett Pesten a belvárosi templomban. Nejétől Perger Anna-Máriától egyetlen fia István maradt. Czimere
Más Kulcsá István 1839-ben Soprony váremgyének főszolgabirája volt.
Kulcsár családból néhány izt mutat fel a nemzékrendi töredék is:

Kultsár István (Begányi Erzse) István; Teréz 1810. (Paksy József).

Kulhanek család.

1646-ban Kulhanek család a Trencsin megyei nemesi lajstromok szerint Zsolnán lakott ^[1666]*.

Kulifay család.

Trencsin megyei czimerleveles nemes, honnan több megyébe is elágazott. A czimeres nemes levelet Kulifay György 1649-ben Trencsin megyében hirdetteté ki.
Trencsin megyében a nemesi összeirások szerint találjuk a következőket. Az 1761- és 1767-ben a következő táblázaton állók irattak össze

Miklós 1761.; János 1761.; András 1761. 1769. Vág-Beszterczén.; György 1761.; József 1761.;

1768-ban András lakik Vág-Beszterczén, Trencsin sz. kir. vároban pedig Mátyás, Ferencz és János testvérek székeltek.
1803-ban Rajeczen laktak a következő táblázaton állók:

Miklós; György; Ferencz 1803–37.; István 1837.; Vendel 1837.; István 1803. utóbb kanonok.; János 1803. utóbb Pestbe költöz.;

1803-ban Vág-Beszterczén laknak Miklósnak örökösei: úgymint János, Pál, Mihály, József, Tadé, György és Miklós. Nevezett Pálnak akkor már fiai József és Tádé. – Ugyan akkor Vág-Beszterczén székeltek andrásnak fia János, és Józsefnek örökösei: József és György.
Végre 1837-ben Sztranszkén laknak Miklós örökösei, ugymint György már nevezett három fiával Ferenczczel, Istvánnal és Jánossal, és most nevezett Ferencznek fiai István és Vendel; továbbá Ádám egyedül. Emlitettek közűl Györgynek fia István 1837-ben nagyszombati kanonok; testvére pedig János Pest megyébe költözött. Ezen utolsó összeiráskor a család férfi tagjainak száma Vág-Beszterczén már tizenhétre szaporodott ^[1667]*.
Már a megnemesités után mindjárt elágazott a család Nógrád emgyébe is, hol 1654-ben Kulifay Jakab és neje Szécsényi Fruzsina pinczi részjószágukat adják Kis Jánosnak s nejének Basó Zsuzsannának ^[1668]*.
Az 1755-ki nógrádi nemesi összeirásban a birtokosok sorában találjuk Kulifay Istvánt, Miklóst és Lászlót.
Nevezett István 1753-ki april 2-án vesz ki Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt, és ily családfát alkot:

István 1753.; Ferencz.; József Losonczról Rosnyóra 1813.;

A följebbi József 1813. jun. 15-én vesz ki Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt, és Losonczról Rosnyóra telepedik.
Miklósnak, ki 1755-ben a nógrádi nemesség sorában áll, ivadéka ez:

Miklós 1755.; N.; István 1796. 1825. alsó-váradi reform. lelkész; Pál 1796.; Miklós 1796.; János 1825.; István; Sámuel. 1825.; Károly; Sándor.; László. 1825.;

István 1796-ban febr. 20-án Pál és Miklós testvéreivel együtt Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt kap. Ugyancsak István 1825-ben julius 11-én már mint alsó-váradi reform. lelkész a táblázaton álló hat fia nevére is ujolag Nógrád megyétől nemesi bizonyitványt vesz ki.
1762-ki dec. 17-én Jánosnak fia idősb Pál, ki Felső-Vattán lakott, vett ki Nógrádtól nemességi elismervényt.

Kulin család.

Szabolcs, Szatmár, Ung és Zemplin vármegyékben lakos, vagy birtokos.
Rövid családfájuk ^[1669]* következő:

Kulin Zsigmond (Viczmándy Kata); Pál; Imre. József. Károly.; Menyhért 1835. Zemplin v. számvevő.; János; Mátyás.;

E század elején Zemplin vármegyében Barancs és Kis-Ráska helységben birtokos a család ^[1670]*.

Kulmer család. (Báró, von Rosenpich.)

Stajerországban Stubenberg mellett még mai is Kulm nevü hegyen állott hajdan Kulm várkastélya, melynek 1171-ben Kulmer Otto volt birtokosa, kitől e család magát származtatja ^[1671]*. 1299-ben élt Kulmer György s tárnoka volt I. Albertnak. 1389-ben Kulmer Erhard megpecsétlé rokona Herbersteiner Otto és Holleneck Erzsébet közötti házasság-levelet. 1529-ben Kulmer Albert tizenhat lóval sietett Bécs védelmére.
A család szakadatlan származási fája Kulmer Frigyestől, és ennek nejétől Falkenhaupt Annától kezdődik. Ennek utóda rosenpichli Kulmer Hermán, kinek testvére György a kihalt Obritschan család utolsó csemetéjét Obritschan Ágnest vévén nőül, örökölte e kihalt család birtokait és czimerét. Ezen fölül 1538. dec. 15-én I. Ferdinandtól engedélyt nyert Stajerországban Hohenstein várat épithetni, és véd és ostromra nézve megerősithetni. Mindezt 1589. jul. 9-én Károly osztrák főherczeg unoka-öcscsének Boldizsárnak megerősité.
Györgynek fia János-Boldizsár 1654. mart. 20. Regensburgban kelt oklevélben Rosenpichli és Hohensteini előnévvel az osztrák örökös tartományokban bárói rangra emeltetett, és általa testvérei és unoka testvérei Kulmer György, Bernát, Helfried és Ehrenreich is.
János-Boldizsárnak nejétől nemes Mosheim Margittól három gyermeke maradt, ugymint 1. János-András, 2. Ferdinand-András, és 3. Kristóf-András, kik által a család három fővonalra szakadt, ugymint a krajnai, horvátországi, és stajerországi vonalakra; a krajnai vonal már kialudt; a másik kettő még virágzik; minket azonban ezek közűl csak a horvátországi vonal érdekel, mint a mely magyar családokkali házasodása folytán 1791-ben Kulmer János által a törvényesen honfiusitott családok közé tartozik.
A horvátországi vonal a följebb emlitett János-Boldizsárnak fiától Ferdinand-Andrástól származik, ezen Ferdinand-Andrásnak, ki 1623. máj 20-án az alsó-ausztriai lovag családok sorába is beiktatást nyert, három neje volt 1. bergeni Fetzer Anna, 2. waldenfelsi Stängel Eleonora, 3 báró Trautmannsdorf Benigna. Ezek valamelyikétől fia Ferdinand-Ernő császári ezredes, és Horvátországban károlyvári parancsnok, meghalt 1736-ban. Neje báró streckaui Hoffmann Salome, kitől fia József meghalt 1749-ben. Ennek neje volt zajezdai báró Patachich Regina, kitől született 1735. jul. 26-án fiok János-Emelin, Janusevecz, Kastel, Sesztina, és Szamobor birtokosa, cs. kir. kamarás és őrnagy, ki 1785-ki sept. 15-én magyar honfiusitást nyert, mely az 1791-ki országgyülésen törvényesitetett ^[1672]*. 1775-ben dec. 10-én vette nőül szomszédvári gróf Sermage János-Pternek grof Draskovich Jozefától 1757. aug 14-én született leányát gr. Sermage Juditot csillag-ker. hölgyet, ki 1802. aug. 3-án halt meg. – János-Emelin pedig meghalt 1807. mart. 7-én. Gyermekei közűl
Ferdinand báró, szül. 1777. jan. 20-án cs. k. kamarás, és kapitány, meghalt 1816. mart. 13-án. Nősült 1804. mart. 17-én szlavetichi gróf Orsich Ádámnak klokochi gróf Voykffy Leonardától 1782. dec. 19-én született leányával gr. Orsich Jozefával, kitől több gyermekei közűl
Ferencz szül. 1806. febr. 3-án cs. kir. kamarás, Zágrábban a báni tábla ülnöke, és 1848-ig a magyar országgyüléseken felső-tábla egyik ismertebb conservativ szónoka.
A család horvátországi ágazatának származási táblája János-Boldizsártól kezdve következő:

János-Boldizsár 1654. ausztr. báró (Mosheim Margit); János-András krainai ág. †; Ferdinand-András horvát ág törzse (3 b. Trausmansdorf Benigna); Kristóf-András stajer ág.; Ferdinand-Ernő károlyvári parancsnok † 1736. (b. Hoffmann Salome); József † 1749. (b. Patachich Jozefa); János-Emelin sz. 1735. † 1807. 1791. magyar indigena (gr. Sermage Judit); Ferdinand sz. 1777. † 1816. cs. k. kam. kap. (gr. Orsich Jozefa); János nep. sz. 1782. † 1835.; Jozefin sz. 1786. (Kiepach Ignácz); Franciska sz. 1788 cs. k. hölgy (gr. Draskovich János); Ferencz sz. 1806. báni táblai ülnök cs. k. kam; Klotild sz. 1809. (Gr. Draskovich Ferencz); Emelin sz. 1811. cs. k. hadnagy volt.; Frigyes sz. 1814. cs. k. kam. és főhadnagy.;

A család czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, mely rézutosan arany, fekete és vörös csíkolatra oszlik. Az 1-ső és 4-ik udvar rézsutosan vörös-ezüst szinűre oszlik, és benne csillag, a vörösben ezüst, és viszont. A 2- és 3-ik udvar kék, melyben sas-szárny, és kivont kardot tartó pánczélos kar látszik. A paizs fölött bárói koronán három koronás sisak, melyek közűl a középsőn egy erdei nyúl fekszik, melyet egy fölemelt szárnyú sas tép; a jobb oldali sisak koronájából ezüst-vörös szárny emelkedik ki, a bal oldali sas-szárny a kardot tartó pánczélos kar látszik. Foszladék jobbról fekete-arany-vörös, balról kék-vörös-ezüst.

Kulterer család. (Murányi.)

Kulterer József 1798-ban I. Ferencz királytól nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső udvar vörös, az alsó kék; a paizs alyján zöld téren az előtérben egy szakállas, derekán és fején zöld koszorúval övedzett vadember áll, balkezét csípőire helyezve, jobb kezében pedig egy fekete nyelű görbe nyeső kést tartva. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sas-szárny között, melyek közűl a jobb oldali vizirányosan félig arany, félig vörös, a bal oldali félig kék, félig ezüst, a paizsbelihez hasonló vad ember nyúlik fel. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-kék ^[1673]*.
A család Temes vármegyében – hol Murányban adomány utján birtokos, – hirdetteté ki nemességét. Murányi Kulterer József 1841. jul. 1-én Temes vármegyétől kivett nemesi bizonyitványát Krassó vármegyében 1842. sept. 12-én tartott közgyülésen hirdetteté ki.
Murányi Kulterer Ignácz 1845-ben Temes vármegye főszolgabirája, 1848-ban első alispánja; birtokos Murányban. Jelenleg a család Murányi nevet használ.

Kuluncsich család.

Szerem vármegyei család. 1820-ban él Simon. 1825-ben József, 1844-ben József és János a szuszéki posta tulajdonosai.

Kumanovics család.

Kumanovics Timoteus 1797-ben I. Ferencz király által czimeres nemes levélben nemesítetett meg.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső és 4-ik osztály arany udvarában zöld téren zöld élőfa emelkedik, melyről vörös mérleg csüng alá. A 2- és 3-ik osztály kék udvarában fehér oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén fehér oroszlán nől ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék ^[1674]*.

Kumnisey család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családai sorába számitatik ^[1675]*.

Kún család. (Rosályi †.)

Szatmár vármegyének kihalt ősrégi családa, mely azon megyei Rosály helységnek már a XIII. század végén birtokában volt, és innen vevé előnevét is. Ismert törzse Kún, (Kun de Rosály Comes) 1291-ben élt, és ennek nevétől nyerte a család a Kun nevet.
Nevezett rosályi Kún comes 1291-ben a váradi káptalan előtt kötelezé magát, hogy a kaplonyi nemtől szerzett Bere nevü földjét eladás esetében csak az ezen nemből származó Urdung Simon fiainak, és rokonainak fogja eladni ^[1676]*.
Ennek utóda rosályi Kún Lukács mester, 1394-ben a nikápolyi szerencsétlen ütközet előtt a budai országgyülés által a segedelem-pénznek Ung, Bereg és Ugocsa vármegyében beszedésével bizatott meg.
A családfa kihalásig következőleg ^[1677]* jő le:

Lukács; Jakab 1425.; Miklós 1420.; László; Lukács 1504. (Kölcsey Zsófia); Jakab (Chernavoday Dora); László kis-tárkányi (Bóda Zsófia); László 1550; Borbála (1. Ujlaky Fer. 2. Mándyné); Domokos 1550. (Berendy Magd.); Gergely.; Péter.; Anna (Gyulaffy András); Kata (Kövecsesi Dancs Istv.) Zsófia (Segnyey Jónás); Erzse (Bácsmegyey Gáspár); István 1550.; László (Károlyi Anna); Anna (Bárczay Péter); László szatmári főisp. 1629.; István szatmári főisp. † 1659. (Kálnoky Kata).; Kata (Tholdy György);

A családfa élén álló rosályi Kún Jakab, testvérével Miklóssal birtak 1425-ben Csahólczon is, melynek ez évben határa járatott ^[1678]*.
Rosálynak már 1445-ben is a Kún család csak felét birá, felét a kusali Jakchy család nyeré. 1524-ben ismét egyik felét bélteki Drágffy János kérte föl ^[1679]*.
1420-ban Lukácsnak fia Miklós és Jakab Gyüre helységet Breda asszonytól Attyay Tibának leányától elfoglaltak ^[1680]*.
1520-ban Péter, Pál és János Kis- és Nagy-Arbát kapják kir. adományban ^[1681]*. Nevezett Pál 1526-ban a mohácsi ütközet után a Budáról futóknak hajókra rakott kincseit fosztogatá ^[1682]*
1550-ben Domokos, Gergely, Péter, László és István testvérek, továbbá Imre és Miklós uj adományt vittek János-Zsigmondtól rosályi és egyéb birtokaikra.
1555-ben László, Imre, Miklós, János, Domokos és Péter a rosályi uradalomhoz tartozó Kis- és Nagy-Szekrest felkérték, és e helységben a templomban volt sirboltjok, melynek homlokán – mint Szirmay irja – most is látható a Kún nemesség czimere ^[1683]*. Ugyan ez évben – miután a bélteki Drágffy család is kihalt, – a Kún nemzetség a Rosály és a hozzá tartozó uradalmakba be is iktattatott.
1602-ben Gáspár és László Bechky Györgygyel kölcsönös egyességre léptek, hogy javaikban jobbágyaik vámot ne fizessenek.
Kún Gáspár, ki 1588-ban élt ^[1684]*, 1611-ben nov. 26-án Glfi nótáján Marmaros megyében nyert jószágokat ^[1685]*.
László (Lászlónak Károlyi Annától fia) 1629-ben Szatmár vármegye főispánja, és Szatmár vár főkapitánja volt ^[1686]*. Ennek halálával öcscse István lett 1647-ben főispán, ki 1659-ben halt meg férfi-maradék nélkül. Mint végrendelete is mutatja – az egész Kún család buzgó reform. vallású volt. Nevezett István nejének szépen hagyományozott, azonban ha vallását változtatná, kitagadja mindenből. A rosályi eklezsiának alapitványt tett, ezen kivül a papnak nem csak évenkénti élelméről, de illő posztó ruházatáról is gondoskodott stb.
A rosályi Kún családnak birtokai a legnagyobb részben Szatmár megyében feküdt, de ezenkivül kiterjedt Mármaros, Ugocsa, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyékre is.
A család leányági utódaik és pedig a Gáspár és János ágán a következő családok: Ujhelyi, Tárkányi, Megyery, Orosz, Barkóczy, Sóvári, Soos, Vitéz, Bay. – Idősb László ágán: gr. Barkóczy, Petky Rhédey, Vay és Ibrányi családok. Domokos ágán Gyulaffy, farkasfalvi Farkas, Dancs, Vasally, és Szunyogh családok; végre az István ágán lekcsei Sulyok, Tholdy, és Pongrácz család ^[1687]*.

Kún család. (Káli †.)

Erdélyi székely eredetű család. Ismert törzse Mátyás 1547-ben él, neje gáldtői Toldalaghi Magdolna volt. Családfájuk ^[1688]* enyésztökig igy alakult:

I. Mátyás 1547. (Toldalagi Magd.); Benedek (Székely Zsuzsa); II. Benedek 1630. marosszéki fő kir. biró (Huszár Bora); I. Mihály (Szilágyi Bora); II. Mihály (Ozdy Klára); II. László † 1704.; Ilona (Cserey Mihály); II. István.; Erzsébet.; II. Mátyás (Mikes Ilona); László † 1733. (Daczó Ilona); Zsuzsa (Jármy Miklós); I. István (Keserü Zsófia); III. István (Vitéz Anna); László.; Erzsébet † 1770. (tancsi gr. Földváry Fer.); III. Mátyás (1. Barcsai Kata. 2. Balogh Anna. 3. Bethlen Magd.); 3-tól Ilona (Berzenczei István); Julia (Krakkai András) Farkas (Dávid Zsuzsa); Zsuzsa (Perentics Illés), Anna (Kleps); Anna (1. Szeredai László. 2. Győrfi István); Bora (zsákodi Horváth Ferencz); Zsuzsa (Asztalos Ad.); III. László † 1733.; János 1615. (Bercsényi Zsófia); Borbála (Simén Gábor); Zsuzsa (Szarka Albert); Magdolna (Pápai Mózses);

I. Mátyásnak unokája II. Benedek Marosszékben – a család főfészkében – fő királybiró volt.
II. Mihálynak fia László Enyed pusztításakor a Rákóczy forradalomban vezsett el 1704-ben ^[1689]*. Ugyan ez időtájban
III. Mátyás marosszéki al-királybiró volt ^[1690]*.
II. Istvánnak borosjenői Keserü Zsófiától született leánya Erzsébet tancsi gróf Földváry Ferencz neje meghalt 1770-ben ^[1691]*, a midőn fölötte többen mondának halotti beszédeket, ezek egyikében (a Vöröstói Györgyében) közlött adatok szerint Erzsébet igy származik le: Kón Mátyásnak Zacharias Zsuzsannától ^[1692]* fia volt Kún László marosszéki fő királybiró, ennek zabolai Mikes Ilonától ^[1693]* fia István, ki egy magyar ezred ezredese volt ^[1694]*, és borosjenői Keserü Zsófiától nemzé Kún Erzsébetet Földváry Ferencznét.
III. Mátyás ellen 1720-ban az országgyülésen panasz emeltetett, hogy Marosszékben káli birtokában a helv. hitvallásuak egyházát önhatalmulag elfoglalta.
A család fi-ágban e századik – mint kihalásaig jöve le; szép birtokait a leány-ágak öröklék.

Kún család. (Osdolai, gróf.)

Erdély egyik nevezetesb székely eredetű családa, mely Háromszék egyik falujáról Osdaláról irja előnevét.
A családfát Kún Antal kezdi meg, ki 1506-ban az agyagfalvi gyülésen Kézdi szék részéről jelent meg ^[1695]*. Tőle következőleg származott le a család: ^[1696]*

Antal 1506.; Kocsárd (Gothárd) hadvezér † 1536.; Anna (Nagy-mihályi Gábor); Lázár fejd. tanácsos 1536.–1548.; Gáspár 1585. (Gyulay Erzse); Gergely (Makrai Erzse); Zsófia (Csomortáni Tamás); II. Gothárd 1609–1662. (Borbély Anna); László. †; György. †; Gergely † 1678. (Barcsai Druzsiana); Bora (Barcsay György); Kata (Ébeni László); Erzse (Horváth Tamás); Ilona (Kornis Mihály) István 1620. (Sulyok Sára); István 1680. küküllői főisp. (1. Basa Ilona. 2. macskási Tánok Klára); Magdolna (Kenderesi Miklós); Ilona (Toldy György); Kata (Feltóti György); István (Rhédey Mária); Borbála (Teleki József) Kata.; Anna.; Miklós (Rácz Krisztina) Ilona (Bethlen Miklós); Lázár. †; István 1758. (Bethlen Zsuzsa); Gergely (Dániel Erzse); Farkas (Barcsai Éva); Mária (Mariássyné); Zsuzsa (Orbán Antal); Zsigmond. 1803. (Inczédy Ágn.); Sámuel (Nopcsa Zsuzsa); Erzsébet (Pogány István); Róza (Vér György); Zsuzsa (Simon János); Zsigmond (Tornya Klára) István (Lázár Klára); Gergely (Beck Amália); Amália (Ugron István); Gothard forr. főisp. 1849.; Károly (Keczeli Anna); Farkas (Ugron Amália † 1843.9; Róza (Cserényi Fer.); Zsigmond (Hodor Anna); László 1721–1785. (Rhédey Krisztina); Erzsébet (Jósinczy Lajos); László (b. Bruckental Zsuzsa † 1814.; Klára (1. Kendeffy Pál. 2. Horváth Mózses); Miklós (Szentkereszti Julia); Karolina (Barcsay Sám.); Zsuzsa (b. Gerliczy Fülöp); Zsófi (Kornis Gábor); László (gr. Gyulay Konstantin); József (gr. Kemény Kata);

A családfa törzsének Antalnak fia Kocsárd (vagy németesen Gothárd) 1528-ban már Szapolyay részén Ferdinand ellen csatáz, utóbb budai kapitány. 1531-ben a meleg fürdőjéről ismeretes Al-gyógyot kapta Szapolyaytól ^[1697]*. 1534-ben fővezér lesz; és részt vesz Gritti bukásán. 1536-ban elesett Szatmárnál ^[1698]*. Egy leánya maradt Anna Nagy-Mihályi Gáborné.
Testvére Lázár 1548-ban a székelyek részéről Martinuzzi mellé a tordai gyülésen tanács urnak rendeltetik ki. 1551-ben Ferdinand Hunyad megyei birtokait koboztatja el, és adja malomvizi Kender essy Jánosnak inscriptioban. Egyik fia Gáspár, ismét megkapá Algyógyot 18 faluval együtt ^[1699]*. 1603-ban fiával Istvánnal Bethlen Gábor vezénylete alatt kiemenekül ^[1700]*. Utóbb visszatér, és Bocskai alatt fényes szolgálatokat tesz ^[1701]*.
Gáspárnak másik fai II. Gothárd I. Rákóczy alatt egy vigyázatlan szaváért birtok-kobzást szenved, és fogságot, melyben elhal ^[1702]*.
Istvánnak Sulyok Sárától fia István 1666. Hunyad vármegyei ^[1703]*, utóbb küküllői főispán. A gyógyi fürdőt 1680-ban Apaffynénak engedé. Apaffynak kedves embere és híve ^[1704]*.
Istvánnak Bethlen Zsuzsannától fiai Zsigmond, Farkas, Gergely, és Lászlónak Rhédey Krisztinától fia Miklós 1763-ban báróságra ^[1705]*, utóbb grófságra emeltettek.
A család levéltárát a Hóra-világ elpusztítá, ez okból 1791-ben az országgyüléstől adomány-leveleik ujbóli kiadását kérték.
A legutóbbi nemzedék közűl Gothárd forradalmi főispán volt.
Nincs a táblán osdolai Kun Katalin, löwentháli Schaller Sámuel neje.

Kun család. (Csapói †.)

E család eldőde Mikola ^[1706]* szerint Magyarországból a lugosi és karánsebesi bánságból huzódtak Erdélybe, hol jó házasságokat téve, szép birtokokhoz jutottak.
Kun Dániel 1619. aug. 20-án jószágokat nyert Bethlen Gábortól Lupa Márton, Mihály, máskép Gecző magvaszakadtán. Fia Kun Gábor 1633–1643-ig hosszas pert folytat az adományba nyert birtok végett a Gecző utódokkal ^[1707]*.
Másik Kún Dánielnek fiai Zsigmond 1731-ben itélőmester, testvére László Küküllő vármegye főszolgabirája. Zsigmondnak leányait b. Jósikáék vivék nőül.

Kun család. (Taplóczai †)

Még egy régi kihalt Kún nevü családunk volt, mely a Bebek családdal egy törzsből eredt, és a XIV. második felében már kihalt.
E munka I. köt. 257. lapján látható a Bebek család nemzékrende Benedeknek egyik fia Miklós, ki taplóczai Kúnnak neveztetett, ettől igy jő le nehány izen a család: ^[1708]*

Benedek; Miklós Kún de Tapolcza; stb.; Jakab. 1336.; Miklós. 1330.; László.; Akus. 1368.; Mihály. 1376.; György. 1363.; Péter. 1378.; Domokos 1350.;

Kún család.

Kun nevü nemes családot találunk Szabolcs, Vas, Veszprém, Nógrád s több megyékben. Sőt hajdán Tolna megyében is virágzott, 1431-ben Kun János Tolna megyei alispán volt ^[1709]*.
Egyik Kún család 1636-ki május 12-én nemesitetett meg Kún János és Benedek személyében II. Ferdinand király által, ^[1710]* és czimeres nemes levelét 1637-ben Komárom megyében hirdetteté ki.
Nevezett Jánosnak utódai a következő három testvérek, kiktől ily leszármazás ered:

Kún N.; Pál; István 1828.; György 1829. Bogyesti jegyző; Sandor Szirákon tisztartó 1830.; János.;

A táblázaton állók közűl István 1828. febr. 4-én Pest vármegyétől, – György Bogyest helység jegyzője ugyanazon megyétől 1829. jun. 19-én vett ki nemességéről bizonyitványt. Ez utóbbinak fia Sándor Szirákon gróf Telekiek tisztartója 1830-ban Nógrád megyében hirdetteté ki nemességét ^[1711]*.

Kún család.

Dunántól Fejér vármegyében Csákváron lakott a mult század másik felében Kún András, ki 1779-ben nevezett vármegye előtt igazolá nemességét, miután nagybátyjai Kún János, György és Gergely 1762. mart. 23-án Nógrád megyétől nyertek nemesi bizonyitvány által mnden kétségen kivül való nemesekül ismertettek, ezeknek pedig testvére volt Kún András, kinek fia a már emlitett 1779-ben élt másk K. András ^[1712]*
Veszprém megyében Kún József 1848-ban másod alispán volt.

Kún család.

Kún Péter 1759-ben M.-Terézia királyasszony által nemesitetett meg ^[1713]*.
Czimere függőlegesen kétfele osztott paizs, a jobb oldali rész kék, a bal oldali rész vörös, a paizs alyján vörös bélésü arany korona van, mellyen pánczélos kar könyököl, arany markolatú kivont kardot tartva, a kard hegyén levágott vérző törökfej látszik. A paizs fölötti sisak koronája fölött két szétterjesztett fekete sas-szárny között arany csillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kún család.

Kún Imre 1764-ben Mária-Terézia királyasszonytól nyerte czimeres nemes levelét ^[1714]*.
Czimere a paizs ezüst udvarában zöld téren ágaskodó pejlovon zöld lótakaró fölött ülő magyar huszár, sárga csizmában, vörös nadrágban, zöld dolmányban, és zöld prémes mentében, fején prémes kalpag van, melynek zöld teteje lefityeg; derekát sárga öv fedi; jobb kezével kivont kardja hegyén levágott törökfejet tart. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kard hegyén levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról ezüst-zöld, balról arany-vörös.

Kún család.

Trencsin vármegyében 1666-ban Beczkón szkelt Kún nevü család azon megyei nemesi lajstromok szerint ^[1715]*

Kuneradszky család.

Ez elnevezése Trencsin megyében a Gyurcsánszky család egyik ágazatának L. Gyurcsánszky család a Pótlék-köt.

Kunoss család.

Vasmegyei család. Származási fájuk nehány izen következő:

Jakab; András Hetyén lak.; János.; János (Illés Erzse); András (Ihász Julia).

A családból származott az iró Kunoss Endre is, ki Vas megyében szül. 1810-ben. Meghalt Pesten 1843-ban. Költeményei „Dalfüzér“ 1840. és „Versei“ 1843. czim alatt jelentek meg. Irt egyebet is.

Kunsch család.

Abauj vármegyei család. Kunsch Gábor 1838. 1846-ban azon megye aljegyzője volt.

Kup család.

A czimeres nemes levelet Kup András a XVII. században nyeré; ennek fia volt idősb Kup János, ennek István, ennek fia ismét István, ennek fia János Tabajdon lakos, 1769. jul. 21-én igazolá nemességét Fejér vármegyében ^[1716]*.

Kupacs csaád.

Gömör vármegye czimerleveles családai sorában áll ^[1717]*.

Kupcso család. (Nemes-Dedinai †.)

Árva vármegye kihalt régi családa, a Zsuffa, Reviczky, Kangyerka és Buday családokkal Nemes-Dedina egyfelében comportionatus, másik felében a Dedinszky család lévén törzs-birtokos. – Ezen birtokhoz e családoknak még őseik Wodur és Lodan 1355-ben I. Lajos király adománya folytán jutottak. A Kupcsoféle birtok része már is egészben a Zsuffa családra névszerint ennek azon ágára, mely Kubovics név alatt ismeretes, – jutott. 1630-ban a nevezett comportionatus családok jog-egyenlőségi igénynyel lépvén fel Árva megye előtt, ennek következtében a Nemes-Dedina felől kelt adományos és határjárási okmányokat a Reviczky és Zsuffa családok hiteles másolatban kiadák a Kupcso és Burián családoknak 1631-ben. – Jelenleg Árva megyében a Kupcso cslaádra csak hirből emlékeznek ^[1718]*

Kupecz család.

1692. jan. 17-én kelt czimeres levélben I. Leopold király által nemesitetett meg, és czimeres levelük Nógrád megyében hirdettetett ki. E nemes levelet 1734-ben Kupecz András, György és Jakab nemességük igazolására előmutaták ^[1719]*.
Már 1755-ben e családot a Nógrád megyei nemesi lajstromban nem találjuk.

Kupritz család.

Lakhelye Veszprém vármegye, hol Kupricz Imre 1843-ban alszolgabiró volt.

Kuryn család.

Trencsin vármegyében 1666-ban a nemesi lajstromban áll neve. 1720-ban Halácson lakott Kuryn György ^[1720]*.

Kurtakeszy család.

Kihalt család. 1485-ben éltek közűlök Osváld, György, Mátyás, Benedek és Rupert ^[1721]*.

Kuskóczy család.

Kihalt a XVII. században. A XVI. században élt Kuskóczy Bálint, kinek Benke Katalintól fia ismét Bálint, ennek leánya Dorottya Klobusiczky Andrásné, kiben a Kuskóczy család kihalt.

Kusnyer család.

Horvátországi család. Kussenich Tadé 1810. 1815-ben a magyar kir. udvari kanczellariánál tanácsos és titkár, 1820-ban szent István rend kanczellárja, és kanczellariai referendarius, 1825-ben a sz. István rend kincstárnoka; 1844-ben sz. István rend kis keresztese, kanczellariai tanácsos.

Kussevich család.

Horvátországi család. Közűlök József cs. kir. tanácsos, 1810. 1825-ben a báni tábla ülnöke és itélőmester, 1844-ben a kanczellarián ref. tanácsos.
Aurel 1844-ben Horvátország levéltárnoka.
Szamobori Kussevich László 1844-ben tábornok és dandárnok, tán szintén e családhoz tartozik.

Kussinszky család.

1687-ben Kussinszky Ignácz a 29. törv. czikknél fogva magyarországi honfiusitást nyert.

Kustos család. (F.-csernátoni.)

Kraszna és Középszolnok megyékben van lakhelye. Dániel ügyvéd Krasznában 1836. körűl. Középszolnokban N.-Dersidán birtokosok Dániel és növérei Zsuzsi, Ágnes, Teréz és Eszter, Kraszna megyében Sződemeteren Miklós és Lajos.

Kusztondy család.

Zemplin vármegye czimerleveles családainak egyike ^[1722]*.

Kuszy család. (Máskép Perák.)

Trencsin vármegyében 1728-ban Nemes-Podhragyon lakozott a nemesi lajstromok szerint ^[1723]*.

Kutasy család.

A lapsai Kutasi (Kwthasi) család már 1479-ben virágzott Gömör vármegyében, a midőn közűlök János és Benedek éltek ^[1724]*.
Nógrád megyében is van Kutas nevü puszta, és e megyében szintén találunk Kutasy nevü családot. Már 1556-ban eléfordul Kutasy István; ennek tán fia Kutasy Albert, ki 1580-ban élt, és ily családfát alkotott: ^[1725]*

Kutasy Albert 1580. (Doroghfy Erzse); György (Tercsy Bora); György 1655. (Bory Zsuzsa); Kata (Baratnaky Fer.); Anna (1. Betsők Miklós. 2. Komjáthy Istv.);

Györgyben ezen ágazat kihalt fi-ágon; és 1700-ban Kutasy György magvaszakadtán ennek Gedén volt curiájába Császár István adomány utján iktattatott be, de ellentmondás történt ^[1726]*.
Talán e család ősei közűl volt azon Kutasy Lukács, ki 1495-ben a kalocsai érsek vára Baricsnak kapitánya ^[1727]*, 1505-ben pedig a rákosi országgyülésen Csanád vármegyének követe ^[1728]*, 1518-ban pedig a kir. tanács ülnöke volt ^[1729]*.
Tán szintén e családból eredt Kutasy János is, előbb pécsi, 1592-ben győri püspök, és udv. kanczellár, 1597-ki jan. 22-től esztergami érsek és m. kir. helytartó. Meghalt 1601. sept. 16-án ^[1730]*.
Kutasy nevü család jelenleg is él. E század elején Kutasy János birtokos Ugocsa megyében Péterfalván ^[1731]*.
Esztergam megyében Kutasy Károly 1836-ban főszolgabiró volt.

Kuthy család.

Gömör, Zala, és Bihar megyében él ily nevü család. Bihar megyében Kuthy Károly1845-ben alpénztárnok volt.
Hont megyében 1652–1684-ben élt Kuthy János, kinek neje Kajaly Ilona volt.
Trencsin vármegyében Kúthy György 1721-ben mint beczkói, 1728-ban mint Velcsiczén lakó iratott a nemesi lajstomba.

Kúti család. (Uzoni)

Háromszéki székely család, közűlök Kúti Péter 1815-ben háromszéki dulló.

Kutkutatyi család.

Kutkutatyi Demeter 1794-ben I. Ferencz királytól nyerte czimeres nemeslevelét.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső osztály kék udvarában zöld téren egy arany kút van, a kút tetején kettős kereszt; a 2- és 3-ik osztály vörös udvarában ezüst oroszlán ágaskodik, kivont kardot tartva; a 4-ik osztály ezüst udvarában egy magas szőlőhegy, piros szőlőkkel megrakva, fölötte aranynap, és ezüst félhold látható. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között szintén fehér oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1732]*.

Kutrovics család.

Kutrovics József 1792-ben nyerte czimeres nemes levelét.
Czimere négy részre osztott paizs, az 1-ső és 4-ik udvar arany, a 2- és 3-ik ezüst; a paizs alyján zöld téren az előtérben egy magyar ruhás férfiu áll, sárga cszizmában, vörös nadrágban, kék dolmány és mentében, aranyra, fején prémes vörös föveg, oldalán kard lóg, jobb kezében egy fürt vörös szőlőt tart, balkezével buzakévét szorít oldalához. A paizsfölötti sisak koronájából öt strucztoll emelkedik föl, ugymint kék, arany, vörös, fehér, és kék. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös ^[1733]*.
Kutrovics Antal 1845-ben Soprony megye alszolgabirája volt.

Kutschersfeld család.

Kutschersfeld Podevinus 1760-ban már a magyar királyi kamaránál tanácsos, és az óvári kincstári uradalom igazgatója, 1763-bn M.-Terézia király-asszony által czimeres nemességre emeltetett ^[1734]*.
Czimere vizszintesen háromfelé osztott paizs, a legfelső kék osztályban három arany csillag ragyog, a közepső osztály ezüst, az alsó vörös szinű, e két utóbbiban egy dúslevelezetü borostyán ág nyúlik szét, ugy hogy levelei az ezüst udvarban zöldek, a vörös udvarban pedig fehérek. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldaliból két kiterjesztett fekete sas-szárny között három kinyílt fehér rózsa, arany szalaggal összekötve látható, a másik sisak koronájából pánczélos kar nyúlik ki, arany markolatú pallost tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kutsera család.

Báró Kutsera János az 1827. országgyülésen a 40. törv. czikknél fogva honositatott.

Kuzel család.

Trencsin megyében Adamóczon székelt 1688-ban ily nevü család azon megyei nemesi lajstromok szerint.

Kuzmicz család.

Ismeretes közűlök azon závadkai Kuzmicz György, a ki 1483-ban Litteratus de Petrovicza részére Trencsin megyében történt beiktatásnál mint szomszéd birtokos emlitetik ^[1735]*

Kükemezey család. (Kükemezei.)

Sáros vármegye legrégiebb családainak egyike, eredetét a XIII. században Visibortól veszi, és igy a Bagossy, Bánó, Kálnássy családokkal egy törzsből ered, mint ezt legutóbb a Kálnássy családnál ezen kötet 46. lapján kimutattam.
Nevezett Visibornak Sebestyén nevü fiától ered a mai napig is élő Kükemezey család, azonban családfáját csak a XV. század közepéig láthatjuk a következő táblázaton, és igy (sajnos), hogy adatok hiányában a legutóbbi időkig nem közölhejtük.
Sebestyéntől igy folyik egy ideig a nemzékrend: ^[1736]*

Sebestyén; Zoltán de Kükemező; Simon 1349. 1359.; Mihály; Simon de Kükemező 1402.; Miklós.; János. 1350.; Mátyás.;

A család több tagja birtokos jelenleg is Sáros vármegyében Kükemezőn, igy Kükemezey Boldizsár, Anna, Erzsébet stb.
Kükemezey Péter örökösei birnak Bobafalu, T.-Hermány, K.-Pálvágás, Pétervágás helységekben.
Kükemezey Anna Dukafalván, Tapoly-Lucskán, és Kükemezőn.
Kükezemezy Erzsébet ugyanott és Zsalmányban.
Kükemezey Boldizsár Kükemezőn, t.-Lucskán és Dukafalván.
Kükezemezy Mihály 1838-ban al-, 1846-ban főszolgabirája volt Sáros vármegyének.
Kükemezey István ugyan azon megyének 1846-ban alszolgabirája volt.
A családnak egyik tagja Kükemezey Mihály Sáros vármegyéből Trencsin vármegyébe költözvén, 1802. april 9-én vett ki Sáros megyétől nemesi bizonyitványt, melyet Trencsinben 1804. octob. 22-én hirdettetett ki.

Külley család.

Külley Mihály 1712-ben III. Károlyi király által nemesitetett meg ^[1737]*.
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló, kettős farkú koronás oroszlán, első lábaival egy kiterjesztett sárga zászlót tartva, mellyen kétfejű fekete sas látható. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
E családból Külley János már 1810-ben veszprémi kanonok, nagyprépost, 1844-ben pedig már pristinei czimzetes püspök.
A család lakhelye Zala vármegye, hol Külley József 1844-ben gyámsági szolgabiró volt.

Künstler család.

Künstler Vincze 1791-ben II. Leopold király által nemesitetett meg.
Czimere négyfelé osztott paizs, az 1-ső osztály kék udvarában zöld halmon lángoló tüzből kiemelkedő fehér főniksz madár, a 2-ik osztály vörös udvarában zöld téren álló koronás arany oszlop, zöld repkénynyel körül folyva; a 3-ik osztály zöld udvarában magas szikláról az udvar bal szögletében ragyogó nap felé kígyó kúszik; a 4-ik osztály arany udvarában kékes tóban fehér hattyu úszik. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között szarvas emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[1738]*.

Kürthy család. (Fáj-kürthi és kolthai.)

Komárom vármegye legrégibb családainak egyike. Eredetét fiusitás (praefectio) által a Kalauz nemzetségből veszi. A Kaluz nemzetségből 1290-ben élt Fajkürthi Istvánnak (Chepani de Fajkurth) leánya Margit, ki ekkor a leány-negyeddel elégitetett ki.
1360. tájban éltek Kaluzi György és Lukács testvérek, Györgynek semmi gyermeke nem maradt, Lukácsnak csak egy leánya Borbála maradt, ki Nyéky Miklóshoz ment férjhez, és 1392-ben fiusitatott; és a kürthi és kolthai birtok férfi-ágra rendeztetett. Borbálának fiai már a Kürthy nevezettel éltek, és igy támadt a családnév. – A családfa következő:
I. tábla.

Lukács de Kaluz; Borbála 1394. (Nyéki Miklós); István 1409. de Kürth Osvald de Kürth; Mátyás.; Uriel; II. Miklós; Anna kielégitetik 1539.; Konrad de Kürth; Erzse (Szentmártonyi Miklós); János. Bálint. Klára.; Borbála 1409.; Balás de Kürth (Zsuzsánna); Gáspár.; I. János.; Ferencz.; László 1474. 1485.; Pál. 1539.; György.; II. Ferencz.; Boldizsár.; Albert.; I. Miklós. 1529.; Mihály 1523. 1539. (Anna); Imre.; Bora (Belády Gáspár); III. Miklós.; II. Bálint 1550.; Bora (Hlevenszky János); Mihály; Magdolna †.; II. János 1566.–1615.; IV. Miklós 1656. Nyitra v. sz. biró.; Folyt. II. táblán.;III. Ferencz; Mihály 1702. †; Mária (Bodoky György); Miklós 1702.; Ferencz; ifj. János 1761.; András; Zsuzsa.; Ádám; Zsigmond 1761.; Pál.; Komárom v. ügyésze.; Zsigmond Bars v. esküdt 1839.; László kapitány.; Pál.; Kata.; Pál; Ilona (Gellért Mihály); János; Zófia (Kileyany Ádám); Mihály.; Márton.; Dorottya (Mátéfy András); György 1643. Márton; Kata 1712. 1741.;

II. tábla.

IV. Miklós, ki az I. táblán. 1656. Nyitra v. szbiró; II. László (Keresztesy Bora özv. 1702.); Pál; Imre Komárom v. főszbiró 1760. tájban. (Litassy Kata); József (Parlay Anna); Lajos 1828. Komárom várm. m.-alispán (báró Mathényi Bora); József (Pély Alberta); Emil.; István forrad. ezredes (Greguss Mária); Lajos.; Anna (Dienstl Edmund cs. kir. tábornok); III. László; János (Misich Teréz); István Komárom v. szbiró †; Alajos 1828–1847. Komárom főügyész lak. Fajkürtön.; Imre Komárom v. fősz. biró lak. Koltán.; Antonia.; Emerentia (Szombathelyi Antal); Ilona.; Miklós.; János. 1761.; Albert primatialis praefectus; Jakab; Lajos lak. Fajkürtön.; József; Vincze lak. Fajkürtön.; Ignácz; János-Vendel; Emilia (Csúzy Pál);

A családfa elején álló Borbálnak három gyermeke volt: István, Bora és Balás. Emlitett István az anyja részére kelt praefectionalis levélből kimaradt, miért is azt maga és nővére Borbála részére is 1409-ben Zsigmond király által (kihagyva Balás testvérét) megerősiteté. Azonban István ága harmad izen kihalt, Balás pedig, ki a praefectio jogánál fogva a Kürthy nevet vevé fel, a Kürthy család törzse, és tovább terjesztője lön. Négy fia Gáspár, János, Ferencz és László 1474-ben megintetnek Konrádnak leánya Erzsébetet illető leány-negyed visszavételére E négy testvér közűl László mint szomszéd birtokos jelen volt 1485-ben a marczelházi Posár családnak Komárom megyei Marczelháza és Madar helységek, és Páth és Gyarmat puszták birtokába törétnt beiktatásánál ^[1739]*, a midőn a székesfejérvári keresztesek Conventjének igtatási jelentésében Páthy Kürthy Lászlónak iratik.
Lászlónak gyermekei közűl Miklós ellen 1529-ben Szent-Mihályi Tamás perelt, a midőn a budai octavalis biróság az esztergami káptalan előtt leteendő, és Baromlak birtokjogát illető esküt itélt meg ^[1740]*. Lászlónak másik fia Mihály 1523. 1539-ben élt, ennek özvegye Anna elégité ki a msik ágon álló II. Miklósnak leányát Annát.
II. Jánosnak fia IV. Miklós Nyitra vármegye szolgabirája volt 1656-ban. Ágazatát a II. tábla mutatja.
III. Ferencznek ágán Pál Komárom vármegye főügyésze volt. Egyik fia Zsigmond Barsban esküdt 1839-ben; másik fia László kapitány.
Az I. táblán álló Mártonnak leánya Kata 1741-ben kolthai részét bevallja Kürthy Lászlónak Mihálynak és Miklósnak ^[1741]*.
A II. táblázaton Lászlónak özvegye Keresztesy Borbála 1702-ben határpert indít b. Amade Tádé, Csúzy Pál és mások ellen a nyolczadas törvényszék előtt ^[1742]*. Lászlónak Pál fiától két unokája maradt, Imre és III. László. Imre 1760. táján Komárom váremgyei főszolgabiró, neje Litassy Klára; ennek unokája Lajos 1828–1832-ig Komárom várm. másod alispánja ^[1743]*; lakik Kolthán. Nejétől b. Majthényi Borbálától egyik fia István előbb cs. kir. főhadnagy, utóbb forradalmi ezredes.
III. Lászlónak három unokája István, Alajos, és Imre szintén Komárom vármegyében viseltek hivatalt.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld tér fölött fehér lovon ülő magyar vitéz, egyik kezében kivont karja hegyén törökfejet, a másikkal a kantárt és egy zászlót tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén magyar vitéz nyúlik ki, egyik kezében kardot, és azon a levágott törökfejet, a másikkal zászlót tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kürthy család. (Csáthi.)

Marmaros vármegyében lakos. Antal él 1829-ben. Károly 1841-ben Marmaros vármegye számvevője.
Ugocsa megyében Hetényben e század elején birtokos Kürthy Benjamin ^[1744]*
Trencsin megyében 1646-ban Alsó-Drskóczon lakott ily nevü család a nemesi lajstromok szerint; 1721-ben pedig Kürthy Márton lakott ott. Végre egy perben ^[1745]* még ily Kürthyféle töredék nemzékrendet találunk, és lehet, hogy ez a fajkürti Kürthy családhoz tartozik:

Mihály (Teszéry Margit); Ana (Zámori János); Fruzsina (Szobonya János); Mihály 1597.; Mária (Fegyverneky Pál); Bora (ebeczki Csomády István);

Kürthy család.

Kürthi Jakab 1716-ban III. Károly királytól kapta czimeres nemes levelét ^[1746]*.
Czimere paizs kék udvarában zöld tér fölött pej lovon zöld nyereg-takarón vágtató magyar vitéz, sárga csizmában, vörös nadrágban, és mentében és párducz kaczagányban, fején prémes vörös kalpag van, bal kezével a kantárt, a jobb kezével kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, szintén kivont kardot tartva. Foszladék jobbról vörös-fekete, balról arany-kék.

Kürthy család. (Kis-udvarnoki.)

Kis-udvarnoki Kürthi György Kassán Bethlen Gábor tisztartója, érdemel tekintetéből Tokajban szerzett házára Bethlen Gábortól 1624. jan. 9-én adománylevelet kap ^[1747]*.

Kürtössy család. (Kürtösi †.)

Nógrád megyében van Kürtös helysége, hajdan hasonló nevü családnak ősi birtoka a XVII. század végeig, midőn leány-ágra oszolva, – elenyészett.
Kürtösi Balás 1526-ban II. Lajos király által küldetett a győri püspökhöz, és káptalanhoz, hogy banderiumaikkal Tolnára gyüljenek ^[1748]*.
A XVI. század végén éltek Kürtössy Boldizsár, (1597-ben) birtokos Kürtösön (Nógrádban); továbbá Kürtössy Zsigmond, kinek özvegye Bodonyi anna 1597-ben él. Kürtössy Mihály; Körtössy Ferencznek leánya Borbála 1597-ben neje Zwghy Mihálynak ^[1749]*.
Ezeknél előbb él Kürtössy György, kinek gyermekei Zsigmond, Magdolna, Judit és Erzse 1602-ben élők.
1603-ban Kürtössy Mátyás.
1614-ben Kürtössy Borbála Darvas Jánosné, utóbb Szúdy Mihályné.
1654-ben Kürtössy Istvánnak hitvese Nagy Zsófia. Másik Istvánnak Roth Juliannától leánya Erzsébet.
1640-ben Kürtössy Györgynek magvaszakadtán Tercsy Isvtván Sirakon két curiába iktattatja magát, de ellentmondás történik ^[1750]*.
Úgy látszik – más ily nevü családból volt azon Kürtössy István, kinek Sárközy Máriától fia Mihály Szent-Györgyi Juliannával nemzé Kürtössy Borbálát, Kerekes György nejét, a ki 1770. tájban élt ^[1751]*.

Küster család.

Küster György-Ignácz és Pindlmeier Ferencz-Xav. 1792-ben nyertek czimeres nemes levelet.
Czimerük négyfelé osztott paizs; az 1-ső osztály ezüst mezejében pánczélos kar irótollat, a 4-ik osztály ezüst mezejében szintén pánczélos kar arany mérleget tart. A 2- és 3-ik osztály vizirányosan kék és vörös udvarra oszlik, a kék udvarban vörös drágaköves rany gyürű látszik, az alsó vörös udvar pedig arany rostélylyal van birtova. A paizs fölötti sisak koronájából arany oroszlán emelkedik ki, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös ^[1752]*.

Küttel család.

Küttel Sámuel 1760-ban M.-Terézia király asszony által nemesitetett meg ^[1753]*.
Czimere függőlegesen vörös és kék udvarra osztott paizs, melynek alyját zöld tér foglalja el, és onnan két egymásba fonódó és fejeikkel szemközt néző kígyó emelkedik fel, az egyik kígyó arany, a másik ezüst. A paizs fölötti sisak koronájából két oldalról két borostyán-gally, és két korall-ág nyúlik ki, és ezek között egy fehér egyszrvú, nyakán vörös örvvel övedzve emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kvassay család. (Kvassói és brogyáni.)

Trencsin vármegyei curialis nemes család, hol Kvassó helységet birja. Ezen kivül elterjedt egyéb megyékben is, főleg Bars megyében, hol Kvassay László már 1730-ban Brogyán felét birá és ott ékes kastélya volt ^[1754]*.
1736-ban Trencsin megyében a nemesi vizsgálat alkalmával igazolta nemességét a Bars megyében lakó Kvassay László és György; Nemes-Kvassón pedig 23 férfi tagja a családnak.
Az 1748-ki nemesi összeiráskor Kő-Porubán székelt Ferencz, fiával; – N.-Kvassón Miklós (Pavlovich), János, Ferencz; András Györgynek fia, és egy másik György, András (Hornich), István, Miklós, másik István (Davidovich), János, Mihály, Ádám, Pál, Miklós (Zsákovich), ifj. András, ifj. György, ifj. Mihály (Adamovich), András, János, közepső Ádám, ismét János, György, Pál és András, – Trencsin sz. kir. városban György és András; – Drskóczon János; – Domaniczon János, Györgynek a fia.
1768-ban Kvassón már 89 férfi tagja iratott össze a csaádnak; – Trencsin sz. kir. városban András, fiával Jánossal; – Csuklászon Miklós; – Drskóczon János fiával Istvánnal.
1803-ban összeirattak Domaniczen János; – Kasszán István és fia János; – Klobusiczen András és Imre; – Savcsinán József és ennek két fia András és János; – Csuklászon János és fia István; – Drskóczon István és fia István; – N.-Kvassón pedig már 117 férfi tagja volt a családnak.
1837-ben Domaniczen János, – Savcsinán András, János és József; – Trencsin sz. kir. városában István és három fia Alajos, István, Dienes; – Kasszán János; – Csuklászon István és két fia József és János; – Drskóczon pedig István és fia szintén István; – Nemes-Kvassón pedig már 143 férfi tagja élt a családnak ^[1755]*.
Az utóbbi időkben Trencsin megyében János 1836. 1840-ben alszolgabiró, Károly táblabiró volt. – 1850-ben Antal Nyitra egyházmegyei és pöspökségi ügyész; István cs. kir. állam-hivatalnok Zolnán.
A családnak nevezetesebb hivatalt viselt tagjaiból ismeretesek István, ki az 1687-ki 15. törv. cz. szerint itélő mester volt, József már 1760-ban a m. k. udv. helytartó tanács titkára, 1767-ben az urbéri ügyekben királyi biztos ^[1756]*, 1770-ben már helyt. tanácsos és altárnok.
László 1741-ben Bars vármegyei alispán és követ ^[1757]*, 1760-ban már kir. tanácsos, kir. táblai ülnök, és al-országbiró.
Károly 1767–1770-ben Bars vármegyei alispán ^[1758]*.
József 1810–1816-ban a m. kir. udv. helytartó tanács titoknoka volt.

Kvassowszky család.

Trencsin megyei czimerleveles nemes család; armalis levelét 1604-ben kapta; és azt 1734. febr. 22-én Trencsin megye előtt újjolag felmutatta. Az 1748-ki nemesi összeiráskor már csak egy tagja Miklós élt Csuklászon. Az utóbbi Trencsin megyei összeirásokban már nevére nem találunk ^[1759]*.

A sorból kimaradt családok. Nehogy az adandó Pótlék-kötet szerfölött túlterheltessék, a munka nyomatása alatt a betű-rendből kimaradt családokat, ugy egyéb a nyomás ideje alatt felmerült hiányokat és igazitásokat jónak véltem a kötetek végén utánpótolni, miután a tartalom-mutató ezekre is rá-utal.

Kabos család.

Ehez pótlékul adandó, hogy a 4. lapon I. táblán álló I. Péternek czimere „Kabos Péter“ fölirással a gyerő-monostori reform. egyház menyezetén látható, Décsi István lelkésznek 1792-ben Bartalis Antalhoz irt levele szerint.
Az 5. lapon II. táblán a végső ízek közt álló Annának férje Kelemen István.
A 6. lapon III. táblán Klára Szucsáki Ferenczné szül. 1734. sept. 17. és m,eghalt 1811. nov. 4-én.
Ugyan e táblán álló VI. Ferencznek neje Gáborffy Klára volt. – A végső nemzedék közt álló Mária férje pedig nem Baranyai, hanem Baranyi Ferencz.

Kabzán család.

Liptó vármegyei curialis nemes család Izsipfalván és Malatinban, több ágra és több megyébe terjedve. Egyik ágazata mely Izsépfalváról ered, és Isépi-ről irja magát, ily nemzékrendet igazolt:

Kabzán N.; János 1770.; János Losonczon lakott 1770.; János; István Beszterczére költöz; István Beszterczén 1846. ügyvéd.; András 1770. előtt; Pál Losonczon 1770.;

E táblázaton János és Pál unoka-testvérek Losonczon laktak, és Zólyom vármegyétől 1770. május 22-én kaptak nemesi bizonyitványt, melyet Pál 1771. april. 16-án Nógrád megyében is kihirdettetett.
Nevezett Jánosnak unokája István, fiával Istvánnal együtt Losonczról Besztercze-bányára költözött, fia István ügyvéd, ki 1846-ki máj. 1-én Nógrád megyétől vett ki nemesi bizonyitványt.
Egy másik ágazat igy jő le:

András; II. András Liptóból Losonczra 1796.; III. András 1837. Losonczon lak.; Sámuel.; Dániel Losonczon 1837.; Dániel gyógyszerész † 1854.; Pál.; József.; Jónás 1836.; János; István ügyvéd Szécsényben.; Mihály.;

E táblán II. András Liptó megyétől 1796. mart. 30-án nemesi bizonyitványt vévén ki, Izsépfalváról Losonczra telepedett, és 1796. aug. 24-én Nógrád megye előtt is kihirdetteté nemességét. Fia III. András testvéreivel együtt Nógrád megyében 1837. nov. 8-án ismét kihirdetteté nemességét ^[1760]*.
Egy harmadik töredék ágazat ez:

Kabzán András (Szilasy Klára); László; Fruzsina (Szulovszky János.);

László 1842-ben Hont vármegye várnagya volt. Antal ugyanott ugyanakkor esküdt.
Liptó megyében Kabzán József 1837-ben esküdt, 1844–1847-ben szolgabiró; László 1859-ben ugyanott ügyvéd.

Kacskovics családból

a 12. lapon emlitett Bán mváros jegyzője József volt, kinek neve a Trencsin megyei 1801. és 1803-ki nemesi lajstromban áll; fia János, József, Ferencz, Mihály és Benjamin részére is Trencsin vármegyétől 1816-ki jul. 29-én vett ki nemesi bizonyitványt ^[1761]*.

Kacséry család,

vagy Kaczéry, sőt Kaczérnak is iratik. Nemesség-szerzője Kaczéry Polikárp és Sámuel, kik Trencsin vármegyében 1655-ben hirdettetik ki czimeres levelüket. 1660-ban és 1688-ban a család Beczkón székelt. 1815-ben Kacséry Ferencz Nagyváradon lakott ^[1762]*.

Kádas családból

István 1726-ban Nógrád megyében igazolta nemességét Zemplin vármegye által kiadott nemesi ibzonyitványnyal.
Kádass család 1689-ben eléfordul a Trencsin megyei birtokos családok névsorában is.

Kaftan

a Medveczky család egyik ágának annyira rátapadt neve, hogy majdnem egy század folytán ezen néven volt ismeretes, és 1728-ban Árva megyétől e néven kapott nemességéről bizonyitványt is. Jelenleg azonban ezen ágnak Medvedzén lakó tgjai ősi Medveczky nevüket használják ^[1763]*.

Kaithar család.

Kaithar vagy KaytharJános 1660-ban Trencsin vármegyében hirdetteté ki nemességét, és a család 1666-ban még Beczkón lakott ^[1764]*.

Kaján család.

1767–1773-ig Kaján András eléfordul Trencsin vármegye nemesi sorozatában ^[1765]*.

Kakas családból

a 18. lapon emlitett László 1388-ban Árva vár várnagya volt ^[1766]*.

Kákonyi családból

Mátyás 1721-ben a Trencsin megyei nemesi lajstrom szerint Illaván lakott.

Kakusz család. (Rásztokai.)

Székhelye Liptó vármegye, hol a Matusz és Rasztokay családokkal részbirtokos. Közűlök K. Anna Rviczky László neje Árva vármegyében.

Kalaúz család.

Kalaúz János 1597-ben Nógrád megyében Kis-Straczinban birtokos volt ^[1767]*. Jelenleg él Kalauz család Zólyom vármegyében, hol Kalauz Pál 1840-ben megyei aljegyző.

Kalinay család.

Alapitója Kalinay Miklós 1604-ben Trencsin vármegyében hirdetteté ki nemeslevelét ^[1768]*.

Kalinkius család.

1646-ban Trencsin vármegyében Bolessón székelt. ^[1769]*.

Kalivoda család.

E néven a Trencsin megyei Bjelik család egyes ágai neveztetnek tulajdon vezeték-név gyanánt, és azt oklevelekben is használják.

Kalmár család. (Ujhelyi).

Zemplin vármegye kihalt családai közé soroztatik ^[1770]*.

Kálnoky családhoz

az 50. lapon a családfán I. Bálintnak fia Péter háromszéki fő kir. biró volt (nem pedig főpap, mint ott hibásan áll,) neje sófalvi Károly Kata. – Antal tábornoknak fia Lajos cs. k. kamarás, alsó-ausztriai igazgató, neje Blumegen Eleonora.

Kalocsay családhoz

pótlásul adandó, hogy K. Imre Pozsony megyétől nemesi bizonyitványt vévén ki, azt Trencsin vármegyében 1784. nov. 15-én kihirdetteté. K. Imre 1803-ban Teplickán uradalmi kasznár. Már 1837-ben a nevezett megye nemesi lajstromában Imre és György elköltözöttekűl említetnek.

Kolovics család.

1690-ben Trencsin megyében a nemesi lajstromban mint vaszkai birtokos fordúl elé.

Kályáni család. (Rődi.)

Erdély kihalt családainak sorában áll Kővárinál.

Kámi család.

Kámi Mihály 1623-ban II. Ferdinand királytól kap czimeres nemes levelet. Kámi István, György és János 1749. dec. 1-én Veszprém megyétől nemesi bizonyitványt nyernek.

Kamoczay család,

vagy Kamoczay előfordul 1690-ben Trencsin megyében a báni járásban a nemesség lajstroma szerint.

Kampell család.

Szintén Trencsin vármegyében találjuk 1748-ban, midőn nemes Kampell Ábrahám Trencsin sz. kir. városában székelt.

Kangyerka család. (Nemes-dedinai).

Árva vármegyének régi birtokos neme családa, és nemes Zsuffa, Reviczky, Burián és Kupcsó családokkal részes birtokos (comportionatus) a nemes-dedinai curiának egyik felében, a másik fele a Dedinszky családé lévén. Őseik Wodur és Lodán 1355-ben I. Lajos királytól adományban nyerték a Hotocsin melléki hat ekényi földet, ehez még 1391-ben Domokosnak fia Miklós Balásnak fiától Jánostól szerzé a többi osztályrészt, később pedig a Reviczky-ek egészen kifizettették magukat a Zsuffa, Burián, Kupcsó és Kangyerka családok által, és igy ezek lettek a fél curia kizárólagos birtokosai, és mai nap is a Zsuffa család mint fő- és a Kangyerka mint mellék-ág vannak birtokában. 1718-ban Kangyerka András gyöngyösi lakos nyert Árva vármegyétől nemes levelet. – 1761-ben János fiának Mátyásnak adatott Árva vármegye által nemesi bizonyítvány. – A Burián család egészen kiköltözött, a Kupcsó család pedig kihalt, legalább egy század óta a nemes dedinai birtokon már elé nem fordulnak. L. Kupcsó cs.

Kántor család. (Csomafái és híd-almási.)

Erdély kihalt családainak sorában áll.
1545-ben csomafái Kántor Pál királyi ember (homo regius) a Torday Imre és Albert részökre, midőn ezek Dobokán egy udvarháznak és pusztateleknek birtokába beigtattatnak János-Zsigmond adományánál fogva. ^[1771]*
1575-ben hidalmási Kántor János kis-esküllői Sombory Márton és osztozó véreinek személyökben és képekben ellentmondó.
1576-ban hidalmási ijf. Kántor János Kamuthy Balásnak a drági birtokba beiktatásánál királyi ember.
1590-ben Kántor Judit Tamásfalvy Miklósné.
1640-ben Dobokán a Kántor részbirtoka mind külső, mind belső tartozékaival Nyiressy Istvánt illette. És ezekből bizonyos, hogy a Kántor család Doboka megyében Csomafáján, Dobokán és Híd-almáson két század folytán birtokos volt. Még 1757 táján Híd-almáson az ősi Kántor ház alap-romai láthatók voltak.

Kapotsfy család.

Lakhelye Somogy vármegye. Kapotsfy Mátyás részint atyjának a hét évi török háborúban szerzett, részint saját polgári érdemei tekintetéből maga s fiai részére 1835-ben magyar nemességet kapott, és ilyen csaláfát alkotott:

Mátyás mh. 1849. (Pyrker Mária); Imre szül. 1818. ügyvéd (Krácz Antonia); Gizella. Béla. Jenő.; József ügyvéd †; László főhadnagy.;

Czimerük vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső osztály vörös udvarában arany koronán balra néző fehér galamb áll, csőrében irótollat tartva. Az alsó osztály kék udvarában láncz formán egymásba fűzve három római kapocs rézsútos helyzetben látható. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett szárny között, melyeken egy-egy római kapocs látható, szintén galamb áll irótollat tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kapronczay család. (L. 75. lapon)

Kapronczay Györgynek neje Paczolay Bora Paczolay Kristófnak Veres Annától született leánya volt, ki utóbb Mikes Mihályhoz ment férjhez. Kapronczay György 1690. jul. 8-án Alvinczy Péterrel Demeter-patakán és M.-Szentimrén (A.-Fejér várm.) birtokot cserél. Ugyan ez évben a 12. törv. cz. szerint Okolicsányi Pállal perel.

Karátsonyi család. (Beodrai.)

E család^[1772]* ismertetésében (e kötet 87. lapján) lényeges tévedések fordulnak elé; melyek kiigazítása végett először is megjegyzendő, hogy azon Karátsonyi Tivadar, ki 1718-ban czimeres levelet nyert, nem a beodrai Karátsonyi család elődei közűl való.
A beodrai Karátsonyi családnak régiebb oklevelei – mint a családtól nyert közlés állítja – elvesztek, és bár sok körülmény oda látszik mutatni, hogy régiebb nemesek, még is a nyert közlés szerint nincs egyéb okmánya egy 1749-ki nemesi bizonyitványnál, és az 1799-ki adomány-levélnél, melynél fogva a beodrai 16,000 holdas birtokot kapá e nemzetség.
A család leszármazása karátsonyi Gratiántól kezdve következő:

Gratián szül. 1655.; Kristóf sz. 1689. (Muhály Mária); Bogdán (Lázár Mária); Jakab.; Simon.; Lukács.; Jakab.; Miklós.; Lázár m. alispán orszgy követ. (Bohus Teréz); Mária (gr. Keglevich Tamás); Lajos (gr. Stahremberg Alojzia); Guidő gróf 1858. (Marczibányi Mária); Lázár.; Aurél.; Adrienne.; Melanie.; Guidobaldina; Aladár.; Béla.; Veronika (Görövé Kristóf); Zsuzsa (Verzár György); Teréz (Jakabffy János); Kata (Balta Manó); Kristóf (Izekucz Rebeka); Bogdán (Ziehrer Jakobina); Ágoston insur, kapit. (Tiganetti Anna); Lukács.; Mária (Karátsonyi Lukács); László 1836. alisp. 1848. főisp (Kiss Franciska); Antal 1848. képviselő.; Vilma.; István.; Mária (Hertelendy Miksa); Leopoldina.; Rebeka. (Karátson Antal); Jakobina Kristóf.; Ferencz. László. Katalin.;

Elmondók már, hogy Lázár tizezer forintot adott a Ludovicea katonai intézetre az 1812-ki 2. törv. czikk szerint; valamint azt is, hogy unokája, Lajosnak gróf Stahremberg Alojziától szül. fia Guido nagyobbszerü áldozatokat tett nem csak a köz-államot, de Magyarország egyes intézeteit illetőleg is. És 1858-ban osztrák birodalmi grófságra emeltetett.
A másik mellék-ágon László Torontál emgyének 1827-ben szolgabirája, 1836-1848-ig alispánja, közben 1843-ban országgyülési követe. 1848-ban főispánja, és mint ilyen a nemzetgyülési felső tábla tagja.
A család nemesi czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, melynek udvarában egy mérleg függ. A paizs 1-ső 4-ik osztály kék udvarában koronás szirén látszik, egyik kezével kettős keresztet tartva. A 2-ik osztály vörös udvarában egy fehér, nyakán koronát hordó bika, a 4-ik osztály szintén vörös udvarában pedig egy ülő medve, két első lábával ölében kivont kardot tartva látható. A paizs fölötti sisak koronáján kar könyököl. kivont kardot tartva.
Ehez a grófi ág czimerében következő bővités történt, a belső kisebb paizs vizirányosan kétfelé osztatott, az alsóban az előbbi mérleg áll, a felső vörös udvarban kétfejü aranysas adatott. E kisebb paizs alá rézsutos kidomborodással metszett 5-ik udvar járult, melynek ezüst mezejében koronás kék oroszlán áll, első jobb lábával borostyánnal övedzett kardot, a másikban törökfejet tartva. A paizsfölötti grófi koronán öt koronás sisak áll; és ezekből (jobbról kezdve) az elsőn a leirt medve áll, a másodikból a szirén emelkedik ki, a harmadikon egyfejü aranysas áll, a negyedikből a leirt bika, az ötödikből a kék oroszlán nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-kék. Az egész czimert telamonok gyanánt jobbról koronás oroszlán, balról arany grif tartja. Alattok ezen emlékszavak (devise) állnak: „Pietate, Honore et Perseverantia“.

Karácsonyi család.

A Dunántúli (ugy látszik: a hódosi) Karácsony családhoz (84. lap.) a következő töredék nemzékrend járul:

Karácsonyi János (Morócz Erzse); István; Antal.; Pál (Konkoly Lidia); Julianna (Konkoly Mihály); Erzse (Pap Gábor); Dániel Jozefa.; Klotilda.;

Kardos család.

Kardos Balás és érdektársai II. Mátyás király által Pozsonyban 1609. dec. 2-án kelt czimeres nemes levélben nemesítettek meg. ^[1773]*

Károly családhoz

megjegyzendő, hogy a 99. lapon a családfán álló László vagy Láncznak fiától Lászlótól unokái Dienes, kinek neje Ördög Ágnes, Zsigmond és László Erdélyben is Diboka vármegyében birtokosok voltak. Dienes 1558-ban Kolos vármegye főispánja, testvére László 1576. birja Drágot, de Báthori István ellen menvén, ezt nótán veszti, ennek gyermekei János, Zsófia és Anna. ugyan ez időben élnek K. Kata Pesty Ferenczné, K. Klára Bethlen Györgyné. ^[1774]*
A 100. lapon álló Károly Klára Haller Gábor neje meghalt 1723. nov. 27-én; férje szintén azon évi augustusban halt meg; eltemettettek Kolosvárt a jesuiták – most kegyes iskolai rend egyháza sirboltjában. Az egyház részére alapitvány-összeget is hagyományoztak.
Károlyi István, ki Doboka vármegyei Kecsedről irta előnevét, és Lengyelországban a magyar gyalogság vezér-kapitánya volt, hadi érdemei tekintetéből a várhegyi várhoz tartozott Szentléleket és Kis-Kászont (Háromszékben fekvő helységeket) nyerte Báthori Istvántól 1581. nov. 8-án a pleskowi táborban kel adománynál fogva.

Kassa családból

(lásd 114. lapon) II. István Doboka vármegyei Borsa, Válaszút, Ugrócz, Poklostelke, és Kolos megyei Fejérd helységbeli birtokba iktattatott, miután ellentmondását érszentkirályi Szikszay Zsigmond vissza vonta. Fia Ferencz nejével belépett a borsai és válaszúti tiszta Bánffyféle birtokba. Leánya Borbála Keresztesi Sámuelné meghalt 1710-ben, eltemettetett Drassón, férje pedig Szebenben 1703-ban halt meg. Keresztesy Sámuelnek, ki 1702-ben a borsai só-javadalom részese volt, Cserei Mihály szerint gyermekei nem maradtak.

Kassics család. (Kisfaludi.)

E családből ismeretes Ignácz, a hites ügyvéd, és Bécsben m. kir. udv. agens, ki több jogi munkát irt és adott ki. Született Világosvárott 1792. január 22-én.

Kastal családból

János volt gyulafejérvári kanonok, ki 1752-ben halt meg.

Kasza család. (Felső-torjai.)

Közűlök József széki reform. lelkész volt, és Doboka vármegye tisztviselőinek sorát közé 1773-ban Benkő Józseffel.

Kaszap családból

emlitendő még Mihály, ki 1843-ban Csongrád vármegye főjegyzője volt.

Kaszás család. (Jász-apáti.)

A 120. lapon irtakhoz adandó még a következő családfa, mely Kaszás Jánostól és nejétől konkolyi Thege Katalintól következőleg sarjadzott:

Kaszás János (Konkoly Kata); László; János.; György; György.; Éva (Gózon István) Erzse (Kenessey György); Klára (Kósa János); Zsófia (Kósa László);

Kaszás család.

Ez az előbbitől különböző sarjadék, miután czimeres levelét amattól későbben t. i. II. Ferdinand királytól kapta.
1711. dec. 22-én Kaszás János Győr vármegyétől nyert nemesi bizonyitványt. Ennek alapján Kaszás János és Pál, Mihálynak fiai 1749-ben Veszprém vármegyétől nyertek nemesi bizonyitványt és azt 1752. után Fejér vármegyében is kihirdetteték.
1801. jun. 5-én K. Ferencz, és fiai Dániel, Sámuel és Pál Veszprém megyétől vettek ki nemesi bizonyitványt.

Kászonyi család. (Nagy-Kászonyi.)

Azokhoz, miket e családról a 121. lapon irtam, most teljes családfát adhatok ^[1775]*. A család származati fészke a székely földön Kászon fiók-székben Nagy-Kászon nevű helység, melyről a család nevét és előnevét vevé. Törzse Kászoni Litterati (vagy is deák) Miklós, ki I. Rákóczy György fejedelem alatt adót visz a török portára. Tőle a családfa igy jő le:

Miklós; Tamás (Csutak Mária); II. Miklós (oroszfai Mikó Judit); György (oroszfai Mikó Zsuzsa); III. Miklós; Mihály fiágon kihalt.; István (Gencsy Erzse); Judit (Szacsvay István); Bora (Szabolcsi Benedek); László kolosmegyei főbiró (vadadi Nagy Eszter); János kolosmegyei kir. pénztárnok †; Bora (Fenesy Mihály); I. József (gyergyó-ujfalusi Elekes Ágnes); Folyt. köv. lapon.; I. Ferencz minorita barát.; Bora (csik-sz.-simoni Endes Péter);

538I. József, ki az előbbi lapon. (gyergyó-ujfalusi Elekes Ágnes); IV. Miklós (Beringer Anna); II. József.; II. László. 1790.; Bora (László Sándor); Krisztina (1. Prohászka János. 2. Henter Farkas); Róza (belényesi Komáromy István); II. János (Jékey Kata); Luiza (nyárad gáfalvi Nagy Imre); Ilona (lövetei Pálfy Ignácz); Katinka.; Mária.; II. Ferencz (1. Szentpáli Zsuzsa. 2. robogányi Kóródi Anna); 1-től Gyula.; Ida.; 2-tól Berta.; Anna (n.-váradi Ferenczy János); Ágnes (káli Nagy László); Antal (Ferenczy Kata); Ignácz nőtlen.; Róza † 1848. (gógánváraljai Száva Fer.); Terézia (szentléleki Tóbiás József); Julianna (Eperjesy János); Kata (sófalvi Simon László); Bora (torjai László Sándor);

III. Miklósnak fia Mihály fi-ágon kihalt, Al-csik és Kászon székekben több helységben volt birtokait a Balásy, Székely és Antalfy családok birják.
II. László az 1790/1-ki országgyülésből törvénykezési bizottmány tagja.
A család a múlt század harmadik felében Kolos megyében, és ott Kis-Czégen házasság által birtokos lön. IV. Miklós 1809-ben szolgabiró, utóbb huzamos éveken által kir. pénztárnok Kolos vármegye alsó kerületében. – József 1827-ben szolgabiró az örményesi járásban. Antal adó-rovó biztos 1827-ben az alsó kerületben. János részt vett a forradalomban.
A család egyik tgja Kászoni Márton, kiről már (a 121. lapon) mint esztergami kanonokról emlékeztünk, előbb jezsuita volt ^[1776]*, utóbb 1664-ben esztergami kanonok, majd olvasó kanonok, meghalt 1680-ban. ^[1777]*
A család kath. vallású.

Kászoni család. (Tolcsvai.)

Zemplin vármegyéből Tolcsváról ered, miként előneve mutatja. Egyik tagja beszármazott Erdélybe, hol Kászoni Sándor a galgói Rácz családból nősülvén, ivadékának Galgó Belső-Szolnok vármegyében törzsbirtoka lett. Az Erdélybe költözött Kászonitól, kinek keresztnevét nem tudjuk, nemzékrendjük ^[1778]* következő:

Kászoni N.; I. István (Demén Kata 1770. özvegy); I. Sándor 1770. (Galgói Rácz Mária); II. Sándor 1796. postamester (Hatfaludy Sára † 1848.); I. Ferencz galgói postamester † 1852. (Gábry Luiza); Eszter (Majthényi Endre); Bora (Mágner Antal); Amália †; II. Ferencz Vasas-sz.-Iványon (Galgói Rácz Mária); Jenő.; Béla.; György †; III. Sándor posta mest. (1. Beteg Kata. 2. Pécsy Klára); 1-től Luiza. 2-tól Polexina.; Elek Galgón (Cserényi Eszter); István. Kálmán.; Geiza Polyánban (Czecz Anna); Korinna. Lajos.; Albert katona.;

A táblázaton állók közűl I. István magtalanúl halt el; özvegye Demén Kata, birtokában Rettegen lakott, és 1772. jan. 25-én tett Kolosvárt végrendeletet.
I. Sándor 1770-ben a b. Szolnok megyei kétségtelen nemesek sorában állott. Fia II. Sándor 1796-ban már galgói posta-mester, 1809-ben özvegye ugyanaz, és ennek halálával fia, azután unokája III. Sándor öröklik a posta-mesterséget.
Jelenleg a családból tíz férfi és négy leány él.
Czimerük a paizs kék udvarában hármas domb közepsőjén szétterjesztett szárnyú galamb, csőrében zöld koszorút tartva.
Torontál vármegyében szintén találunk e családnévre. Kászonyi Sándor szül. Borsodban Kis-Győrött 1771. máj. 4-én, Torontál vármegyének országgyülési követe volt.

Katlan család.

Katlan János 1809-ki jun. 15-én honfiusitatik Erdélyben a kolosvári országgyülésen.

Katona család.

(Lásd itt a 125. lap.) A Veszprém megyében élő Katona családból Katona Péter 1740. május 28-án Vas vármegyétől Szombathelyen nyert nemesi ibzonyitványát 1741. dec. 5-én Veszprém vármegye közgyülésén Pápán hirdetteté ki, és ekkor ily leszármazást igazolt:

Péter 1660. körül; Sándor; József; Gábor. Dániel.; Boldizsár.; Péter 1740.; Imre.; Antal.; Lajos 1740.; Ferencz.; László.; Pál.; György.;

Katona család. (Berkeszi.)

Hozzá adandó még, hogy István a Gálfalvi Róza férje 1859-ben halt meg Berkeszen.
Katona Róza, Jánosnak Keczeli Sárától leánya 1-ör Hatfaludy Elekné, 2-or Zámbó Miklósnaka (nem Mihálynak) neje volt.

Kaziwoda család.

A Kolosváry családnak (l. 310. lap.) egy nemzedékénél e név is használatba jött és Kolosváry Jeromosnak fia Mátyás főleg e néven ismertetett.

Kazy család,

melyről a 137. lapon olvashatni, F.-Veszeléről is irja előnevét.

Kebirovich család.

1690-ben Trencsin vármegyében Nemsován lakozott ily nevű család azon megye nemesi lajstrom szerint ^[1779]*

Keczeli család-hoz

a 141. lapon pótlékul adandó, hogy II. András 1610-ben élt, és csak ennek atyja I. István neje Gáspár Magdolna jogán volt Alsó-Füldön és Farnason birtokos.
II. Zsigmondnak Szilágyi Rákheltől fia József meghalt Híd-Almáson 1805. máj. 25-én kora 22. évében.
III. Zájosnak (a II. táblán) 1848. után elhalt hat gyermeke. Első neje Sombory Katolina (nem Róza) meghalt 1816. jun. 2-án.
Károlynak Mohai Klárától fia Albert.
Mihálynak (a III. táblán) leánya Erzse Desewffy Mihályné.

Keck család.

Az 1754-ki nemesi lajstromban Trencsin megyében előfordul mint birtokos család ^[1780]*.

Kelecsényi család.

A 163. s. köv. l. tárgyalt Kelecsényi családnak egyik ága, – mely reform. vallású – és csúzi Kelecsényi-nek irataik, – elmaradván, nemzékrende itt következik:

Kelecsény N.; Mátyás Lóczon Pozsony várm.; István.; János; Márton; Pál.; György; Gergely; János; I. Mihály.; Gergely.; Julianna (Töltéssy Istv. Aranyoson lak. Komárom várm.); Erzse (Csehujváry István); Lidia (Domonkos Mihály); János J.-Kis-Éren jegyző; Sámuel J.-Ladányban sebész-orvos.; II. Mihály Ötvös Párndorfon; III. Mihály csabdi közbirtokos (Nagy Eszter); Zsuzsa.; Ferencz †; Pál; Gergely; Márton (Nagy Zsuzsa); Márton.; Gergely.; István (Lazik Judit) István.; György (Szilágyi Sára); György (Sánta Zsuzsa); Mihály.; György. László. Mihály. Zsuzsa.; Miklós; Pál.; Gergely; István.;

Ez ág Pozsony megyében Lóczon székelt, onnan Komáromba származott.
II. Mihály ötvös mester, Komárom városában árvák gyámja, legutóbb Parndorfon posta mester; fia III. Mihály csabdi közbirtokos.
II. Mihálynak testvére jános Jász-Kis-Éren jegyző, fia Sámuel Jász-Ladányban sebész.
A 165. lapon állókhoz adandó még János, ki 1859. oct. 24-én kelt egybe Santhó Herminával.

Kemény család.

A 174–182. lapon közlöttekhez pótlásúl járulnak még a következő adatok:
Az I. táblán K. László báró és főkormányzónak neje Pekry Kata (nem Anna). – A gróf Korda családfán Korda Máriát is b. Kemény László feleségeül olvassuk; tán szintén e Kemény László neje volt?
Ugyan e táblán Kemény Annának férje Macskásy Ferencz, a szent-márton-macskási Macskásy családból való volt.
A 9. ízen Farkas gróf menyegzőjét Kolosvárott tartá 1765. april 23-án ^[1781]*.
A II. táblán IV. Péternek fia János, felesége Nádudvari Krisztina ^[1782]* jogán meszes-alji (Doboka várm.), s.-ujfalusi, a.- és f.-kékesi és a nagy-iklódi Kemény birtokot megalapítja. Unokájának Jánosnak Brussierre (vagy Brugier) Carolina-Vilma ^[1783]* nevü feleségétől leányai ezek: Julianna mh. 1794. – Karolina (gr. Nemes Lászlóné) mh. 1780. – Ágnes (b. Bánffy Sándorné mh. 1802.
Boldizsárnak (IV. Péter fiának) ágazata hiányosan s néhol hibásan áll közölve a 176. lapon, igy következik tehát az teljesebben: ^[1784]*

Boldizsár (Torday Anna); Boldizsár b. Bánffy Ágnes; I. Imre; Imre.; Teréz (Gyarmathy); Zsuzsa (Kardos); Zsigmond (1. Zsuky Krisztina. 2. Turóczy Klára. 3. gr. Vass Éva); Sámuel; Ignácz; István.; László.; Anna (Ugron József); Éva (Simon Kristóf); Ágnes (Balia Samu); Erzse (Trauzner Sámuel); III. András; Dénes † 1849. stb.; Domokos.; Kata (Kabos Dániel); Zsuzsa.; Eszter (Kabos Miklós); Sándor (1. b. Diószegi Krisztina. 2. Dániel Éva. 3. Eperjesy Julianna); Kata (Inczédy László).; Sámuel; Károly. Samu. Sándor.; József; Lajos (Makray Eszter); két fia.; Krisztina.; György (Kendeffy Druzsa); György (Vay Julianna); Bora (b. Bánffy Imre); László. †; János; Miklós. György.; Ferencz (Boer Krisztina); Pál; Lajos.; Simon; Ignácz Kolos v. főispán 1814.; Borbála. István.; Károly.; Cecilia (gr. Kornis Zsigmond); Judit (Csongrádi Farkas);

A többire főleg az utolsó nemzedékre nézve lássa az olvasó az előbbi táblázatot 176. lapon.
Megjegyzendő még, hogy e táblázaton Simonnak fia Ignácz a kolosi főispán, katholikus lévén a kolosvári Báthoriféle főiskola kir. főigazgatója volt 1808–1818-ig.

Kempelen család.

A 184. lapon közlöttekhez adandó, hogy a család (vagy legalább egy ága) előnevét Pázmánd-ról irja. Pármándi Kempelen Jánosnak nejétől baráthi Huszár Máriától († 1827.) gyermekei: János és Mária.

Kende és Kendi család.

A Kende valamint a Kendi család származási táblája is már e kötet 185. s köv., valamint 199. s köv. lapokon közölve van, azonban a Szatmár megyei nemes Kende család a két család ugyan-azonosságát és a most élő Kende családnak czégényi ágát egyenesen Kendi István († 1628.) volt erdélyi kanczellártól eredt ivadékául igényli ^[1785]* úgy mint azt a család egyik tagja által közlött és itt következő táblázat mutatja:
I. tábla.

Abrahám 1260.; I. Máté 1302.; I. Dénes 1328.; I. András. 1344.; Jakab 1344.; II. Dienes. 1394.; I. Sándor elesett 1444.; II. János.; I. János. 1344.; I. István czégéni ág.; Folyt. II. táblán.; Mihály. 1352.; I. Miklós. 1344.; II. Miklós csekei ág.; Bálint; Péter 1515. (Almási Agáta); Lőrincz.; Mátyás elesik 1444. Várnánál.; I. Tamás 1570.; II. Máté (Lorándffy Klára); Klára (Sulyok István); I. Pál.; II. Tamás 1609. (Szakolyi Erzse); IV. Miklós (Kornis Zsófia); III. András (kis) (Sulyok Erzse); Kata (Bay Fer.); IV. Ferencz.; VII. János.; II. Mihály (Vas Erzsébet); Ádám 1663. (Lónyai Bora); IV. Mihály (Barkóczy Mária); I. László 1724. (Orosz Éva); VII. János 1750. (Kapy Teréz); Erzse (Turóczy Imre); s a többi, mint itt a 186. lapon látható.; I. György kölcsei ág.; IV. János.; Menyhárt. Gáspár. Boldizsár stb.;

II. tábla.

I. István, ki az I. táblán. Czégéni ág.; III. János 1434. (Győrfi Kata); II. György 1434.; I. Antal (Kendi); erdélyi alvajda 1472–1502. (1. Vas Kata. 2. Erdélyi Hedvig.); III. György; Ilona (Gaálné); III. Miklós bán, és sárkány rend vitéz † 1505.; I. Ferencz 1482.; V. János † 1536. (Kornis Ilona); István † 1565. (Kendeffy Kata); Judit (Haller Ist.); V. Ferencz † 1594.; I. Mihály (1. Szilvásy Zsófia. 2. Bánffy Kata); Judit (Haller István); III. Ferencz † 1594.; II. Sándor erdélyi korm. † 1594. (Almádi Anna); Krisztina (1. Kovacsóczy Farkas. 2. Giczi Péter); Zsófi (Bogáti Menyh.); III. István kanczellár † 1628. Czégényben (Csáky Kriska); Zsuzsa (1. Báthori Bold. 2. Csáky Istv.); Krisztina (Haller Zsigmond); II. Tamás 1605. lovasság vezére (Perényi Kata);Folyt. köv. lapon.; Márton 1615.; II. Ferencz † 1558. erdélyi vajda. (1. Bánffy Majd. 2. Lévay Kata. 3. Drugeth Bora); II. Antal † 1558. (Bogáti Klára); III. György kincstárnok.; I. Gábor (Balassa Margit); II. Gábor (Révai Anna); III. István. †; III. Gábor 1597.; Anna (1. Czobor Márton. 2. Pongrácz Istv.); IV. Ferencz 1580. (Bebek Judit); II. Péter † 1582.; VI. Ferencz 1597. (Bebek Judit); Judit (Haller István); Barkas (Bánffy Mag.);

II. Tamás, ki az előbbi lapon. 1605. lovasság vezére (Perényi Kata); II. (nagy) András 1658. (Sulyok Bora); Márton 1670.; IV. Gábor 1664–70. (Bánffy Zsuzsa); Klára (Bánffy Farkas); III. Mihály 1692. (Drágffy Klára) (A bélteki Drágffy család már 1555-ben kihalt.); I. Zsigmond 1692–1705. (Fráter Zsófia); III. Sándor (Palágyi Zsuzsa); VIII. Ferencz (Ruthényi Zsuzsa); IX. János (Fejes Kriska); IV. Sándor (Gömöri Tullia); VIII. Ferencz.; V. Gábor (Rutkay Anna); III. László †; II. Zsigmond alisp. és követ (Kállay Kata); Gusztáv (Scultety Teréz); Kanuth (Kállay Ida); Klementin (Fogarassy Sámuel); VI. János; Erzse (Turóczy Imre);

545Imre eképen származik le a Kendi és Kende család egy törzsből, ez utóbbi családnak leszármazási táblázata szerint, mellyen nincs általam igazítva semmi, sem a chronologia, sem a filiatio, sem végre a hitves-társak felötlő helyein, hogy az olvasó és történet-buvár összehasonlíthassa mind a két különböző táblázatot ^[1786]*. A család történetére vonatkozó adatok már az idézett lapokon közölvék.
Szükséges még megjegyeznem, hogy az előbbi közlésnél (191. l.) a czimerleirásban hibásan áll: „három szál kinyílt rózsát“, mert mint a metszvény is inkább mutatja, a könyöklő kar három liliomot tart.
Legvégül pedig pótlékul mind a két családnévre meg kell jegyeznünk, hogy valamint Szatmár megyében már a XIII. században éltek a Kende család törzsei; úgy arra hogy a Kendi család már a XIV. században Erdélyben Doboka vármegyében élt, – okleveles bizonyítéka van; t. i. Kendi István fia Kendi Tamás 1372-ben a Dobokai nemzetség részére mint királyi ember emlitetik ^[1787]*. Sőt Doboka vármegyében a Kend nevü helység is a Kendi család által iratik alapitottnak ^[1788]*. A följebbi Tamás pedig már Kendi-Lóná-ról irta előnevét.

Kenderessy család.

A 195. lapon közlött táblázathoz pótlékul a Kállay nemzetségnek egy perben hitelesített családfájáról a Kenderessy család XV. századi őseihez a következő töredék-leszármazás járul:

Kenderessy István 1450. táján (Kállay Ilona); Péter; András; Magdolna (Kún Domokos);

Kerekes családokhoz

(a 209–211. lap.) adhatjuk még, hogy ily nevü család a székelység közt is eléfordul. Ismeretes ezek közűl a csik-szent-ivnyi Kerekes család, melyből János a mult század végén reform. lelkész Tordason; ennek fia Abel az iró szül. Tordason 1790. febr. 15-én. Meghalt 1846.

Kereskényi családhoz

a 215–217. laphoz adhatjuk, hogy e családnak még egy tagja Ádám szintén jesuita volt. Sir-irata Kolosvárott az egykor a jesuiták most kegyesrendiek sirboltjában igy olvastatik: „Kereskényi Ádám szül. Komáromban nemes vérből 1713. jan. 28-án. Meghalt 1777. febr. 1-én mint jesuita.“

Keresztes család.

A már közlöttekhez még pótlékul adható, hogy Keresztes nevü család Arad megyében 1804-ben szintén a nemesek közé iratott, névszerint K. János és fia K. János, továbbá László és ennek fia Antal, és másik Antal, kinek fia szintén Antal. ^[1789]*.
1808-ban pedig ugyanott nemesi bizonyitványt kaptak K. János, Ignácz, József, István és másik István ^[1790]*. 1831-ben Keresztes István szintén Arad vrmegyétől nyert nemesi bizonyitványt ^[1791]*.

Keresztesy család.

A 222. lapon közlöttekhez pótoljuk: hogy Keresztesy Sámuel 1703-ban halt meg Cserey Mihály szerint. Neje Kassai Bora (Bánffy Sára leánya) meghalt 1710-ben, eltemettetett Drassón. Benne szakadt fiágon vége a családnak. Borbála iktári gr. Bethlen Sámuelné is e család ivadéka.
Keresztesy Ferencz Bethlen János és Bánffy Zsigmond 1660. jun. 6-án nyilatkozványt bocsátának ki az erdélyi RRhez az országos csend megalapítása végett.

Keresztúry család,

mely a 223. lapon közöltetik, mint az 1656-ban élt László nyitrai alispánról látjuk, kis-keresztúri előnevet használt.

Keresztúry család.

A 224. lapon van emlités e családról; melyhez emlitendő még K. Kristóf a XVI. szá6zad másodfelében Fejér megyében sz.-benedeki birtokos, kővári főkapitány. Leánya Kata lefejezett Kornis Boldizsár neje, a Báthory Gáborrali viszonyáról ismeretes. Ezek a berekeresztúriak közé iktatandók.
Keresztúry Demeter pókafalvi Becsky Zsófia nejével Paczolay utódok voltak.

Kéry családnál

(a 227. lapon) tévedve iratott, hogy Hont megyei eredetü. Nógrád megyében van Ipoly- Kis- és Nagy- Kér, és e két helység közűl az utóbbi bölcsője a kihalt Kéry családnak. Pótlékul pedig megjegyezzük, hogy azon Kéry Benedeknek, kinek özvegye Ráday Fruzsina 1601-ben élt, két leánya maradt: ugymint Magdolna ebeczky Ebeczky Lászlóné, és Erzsébet 1614-ben Tarcsányi Imréné.

Keserű család

(a 229. lapon) Keserű Mihálynak a szövegben és táblázaton is nejéül Bánffy Margit áll; e helyett teendő Bánffy Magdolna, ki 1554-ben özvegy és előbb Bogáthyné volt. Mihálynak özvegye, és gyermekei István és Kata adományban nyerik 1554-ben Aczintos helységet, és birák 1587-ig.
Keserű I. István (Istvánnak fia) 1601-ben egész Springet birja ^[1792]*.
Zsófia meghalt Dobokán 1754. előtt. Neje volt káli Kún Istvánnak. 1742-ben Dobokán helv. hitv. szép kő templomot épittet.

Ketheli család. (Nagy-Ketheli.)

A 237. lapon közlöttekhez következő bővebb adatok járulnak; először is a családfa Ketheli I. Jánostól kezdve igy folyik:

I. János (Viczey Sára); Pál † 1699.; II. János 1711–29. (Ördög Zsuzsa); I. László 1745–56. (Járay Judit); Zsuzsa (Hatfaludy József); I. József † 1798. előtt (galgói Rácz Róza); Teréz (Frendel József); III. János. †; II. László (Kolumbán Eszter); II. József (Rácz l.); Éva (Kövér Lajos); Zsuzsa (1. Balogh László. 2. Durus József); Julianna (Rácz Ádám); Ferencz †; III. József (Elekes Krisztina); Róza (Szentpály Zsigm.); István. Sándor és 4 leány.;

A család – mint Hodor K. irja – helyesebben Kéthelyi-nek nevezhető. Közülök II. János neje Ördög Zsuzsánna, Ördög Ferencz nővére után Doboka vármegyében Magyar-Egregyen a sógoráról örökölte a posta-mesteri állomást, melyet utódai mai napig szakadatlanúl birnak. I. László Doboka vármegyénél az m-egregyi járásban 1766–1771. szolgabiró; 1770-ben a productiokori összeirás szerint kalocsai birtokos, armalista, közfeladásból.
I. József Doboka vármegyének 1790-ben országgyülési követe, és akkor az országos egyházi választmány tagja. 1790–94. Doboka várm. főjegyzője, 1794–98-ig alispánja.
II. László 1814–1817-ig ugyanazon vármegye aljegyzője.

Ketsedy család.

Közűlök Ketsedy Péter, István, Péter és Mihály Arad vármegyétől 1804-ben nyertek nemesi bizonyitványt ^[1793]*.

Khlósz család.

Közűlök Khlósz Mátyás 1756- és 1758-ban is Békes vármegye alispánja volt ^[1794]*.

Kinsky család.

A honositott családok közé tartozik. Eredetét Csehországban veszi, hol most is főképen birtokos. Előbbi neve Tettau von Tettowa, mely család már 1316-ban a cseh úri-rendben állt ^[1795]*; 1370. és 1378-ban kiváltság-leveleket nyert IV. Károlytól, 1402-ben pedig Jodok morva és brandenburgi őrgróftól, és 1415-ben Venczel cseh királytól. Utóbb a Tettau-i név Wchinsky von Wchiniz-re változott. Tettau von Tettowa Wilmosnsk nemes Czinneburg Borbálától fia Henniko (vagy Hinko) 1347–1378. közt élvén, jószágáról Wchiniz-ről a Wchinsky von Wchiniz nevet vevé föl. Ennek utóbbi ivadékából 1522–1530-ban előfordul Wenzl Dlaskovon Wichiniz und Tettowa, ki a család közös törzse volt. Ennek nejétől ns. Wrzezowecz Annától két fia született: János és Radiszlaw; utóbbi, ki még 1615-ben a csehországi gyülésen mint fő-udvarmester volt jelen, maradék nélkül halt el. Ellenben testvére János nejével michniczi Paustar annával tovább terjeszté ágazatát, maradt tudni illik két fia: Venczel és Vilmos. Ez utóbbi már wchiniczi és tettaui báró Wchinsky, Teplicz és Fürstenwald ura, nemes Trczka von Lippa Maria Magdolnát vette nőül, és a friedlandi herczeggel Waldsteinnal Csehországban Egerben 1634. febr. 25. megöletett. Vilmosnak fia Adolf-Ernő gróf Killegreue Erzsébetet vette nőül, és ezzel nemzé az ifjabb Vilmost, ki gróf Becka von Dauba und Lippa Franciskát vette nőül, de gyermektelenül halt el.
Jánosnak idősebb fia Venczel († 1626. január) Mátyás császárnak titkos tanácsosa és kamarása, hűsége és érdemeiért a chlumeczi és collini uradalmakat kapta. Nejétől nemes Kraich Erzsébettől fia János-Oktavián (szül. 1604.) cs. kir. tanácsos, kamarás és Csehország fő udvari kanczellárja. Ennek fiai wchiniczi és tettaui báró Kinsky Ferencz-Ulrik, és Venczel-Robert-Oktavián 1687. april. 21-én I. Leopold által birodalmi grófságra emeltettek. – Venczel-Norbert-Oktavián (szül. 1642. † 1719. jan. 3.) cs. kir. kamarás, val. tit. tanácsos, (1703) csehországi főkanczellár és fő udvarmester először nősült gr. Martinicz Anna-Franciskával († 1694.), másodszor 1697-ben báró Nesselrode M.-Anna-Teréziával, ki 1716. octob. 6-án halt meg, és két fiat nemzett Ferencz-Ferdinandot, és Fülöp-Józsefet.
Fülöp-József alapítá az ifjabb, vagyis herczegi vonalt. Ugyan is Ferencz-Ulriknak, ki 1687-ben a 27. törv. czikkben magyarországi honositást nyert, egyetlen fia István-Vilmos cs. k. tit. tanácsos, és csehországi marschall 1747. febr. 3-án első-szülöttségre szabályozva, és magtalanul kihalása esetére unoka-testvérének Fülöp-Józsefnek utódaira kiterejsztve birodalmi herczegségre (Fürst) emeltetett, azonban 1794. mart. 12-en elhalván, egyetlen fia Ferencz-József is 1752-ben sept. 23-án elhalt; és igy a herczegségben a majoratusi uradalomban Fülöp-József örökösödött.
Ferencz-Ferdinand (sz. 1678. jan. 1. † 1741. sept. 13.), ki 1723-ban a 124. törv. czikk szerint honositást nyert, terjeszté az idősb grófi ágat. Ez szintén cs. k. tikt. tan. és Csehország főkanczellára volt; nősült először 1702-ben gr. Fünfkirchen M-Teréziával (szül. 1675. jun. 10. † 1729. aug. 17.). Ettől született (1713.) fia Leopold-Ferdinand († 1760. mart.) cs. k. tit. tan. és csehországi fő vadászmester, ki 1734. sept. 6-án vette nőül Rofranco M.-Terezia marquise-nőt ^[1796]*.
Leopold-Ferdinandnak fia Ferencz-Ferdinand (sz. 1738. dec. 8-án) cs. kir. val. kamarás és őrnagy nőül vette gróf Lichtenstein M.-Krisztinát, (szül. 1741. sept. 1.) és ezen házasságból született 1764. mart. 29-én Leopold-József cs. k. kamarás és százados, ki meghalt 1831-ben, ennek özvegye 1805. octob. 21-től báró Puteani Teréz (szül. 1787. aug. 29.) és gyermekeik a családfán láthatók:
I. tábla.

János elesett 1597. (Pauster Anna); Venczel † 1626. (ns. Kraick Anna); János-Oktavián szül. 1604. Csehorsz. kanczellár.; Ferencz-Ulrik 1687. gróf, és honosított magyar; István-Vilmos 1747. herczeg; Ferencz-József † 1752. Venczel-Norbert-Oktáv 1687. gróf (1. gr. Martinicz A.-Franc. 2. b. Nesselrode M.-Anna); Ferencz-Ferdinand 1723. magyar honos. (gr. Fünfkirchen M.-Ter.); Leopold-Ferdinand szül. 1713. † 1760. (Rofranco M.-Ter. marquise); Folyt, követk. lapon.; Fülöp-József 1741. magyar honos. herczegségi örökös; Folyt. II. táblán.; báró Vilmos megölet. 1634. (Trczka Magd.); Adolf-Ernő (gr. Killegreue Erzse); Vilmos (gr. Becka Franciska);

Leopold-Ferdinand, ki az előbbi lapon. sz. 1713. † 1760. (Rofranco M.-Ter. marquise); Ferencz-Ferdinand, szül. 1738. cs. k. őrnagy (gr. Lichtenstein M.-Kriszt.); Leopold-József sz. 1764. † 1851. cs. k. százados (b. Puteani Teréz); Oktáv József szül. 1813. (gr. Schaffgotsch Ágnes); János sz. 1815. százados (gyülvészi Dadányi Ifigenia); Irén sz. 1843.; Zdenko sz. 1844.; Zsigmond sz. 1847.; Eugen sz. 1850.; Mária sz. 1854.; Anna sz. 1815. (b. Bianchi Ferd.); Teréz sz. 1812. (b. Wuesthof Károly); Bora sz. 1826. (gr. Brandis Henrik); Károly sz. 1766. † 1831. cs. k. altábornagy (gr. Thun Erzse); Filippina sz. 1811. Ágost-Leopold sz. 1817. százados (gr. Dubsky Friderika); Ágost-Ferencz szül. 1849.; Keresztély sz. 1776. † 1836. cs. k. altábornagy (b. Poirot-Balinville Ernesztina); Antal sz. 1807. † 1846. főhadnagy (gr. Zichy A.-Maria); Róza sz. 1818. cs. k. h. (b. Haan Leopold); Kerestély sz. 1822. (gr. Wrbna Teréz); Rudolf sz. 1855.; Ernesztina sz. 1827. (gr. Folliot Crenneville Lajos);

II. tábla.

Fülöp-József, ki az I. táblán. herczegségi örök. 1741. magyar honos.; Ferencz-Ulrik altábornagy † 1792. (gr. Hohenzollern Arzberg M.-Sidonia); Fülöp-József sz. 1750. † 1751.; József sz. 1751. † 1798. (gr. Harrach Róza); Folyt. köv. lapon.; Venczel-Oktav. sz. 1752. † 1755.; M.-Anna sz. 1754. † 1815. (1. Salburg Rud. 2. Sinzendorf Venczel);

József, ki az előbbi lapon. sz. 1751. † 1798. (gr. Harrach Róza); M.-Anna sz. 1779. † 1819. (hg. Kobkovicz Antal); Ferdinand-János sz. 1781. † 1812. ezredes (b. Kerpen Karolina); Rudolf sz. 1802. † 1825. (hg. Colloredo-Mannsfeld Vilma); M.-Karolina sz. 1832. (gr. Thun-Hohenstein Tivadar); Ferdinand Boneventura sz. 1834. százados (hg. Lichtenstein Mária); Rndolfine sz. 1836.; Herman sz. 1803. † 1806.; József sz. 1806. őrnagy (gr. Czernin Mária); M.-Karolina sz. 1830.; Fridrik-Kár. sz. 1834. főhadn.; Farkas sz. 1836.; Vilma sz. 1838.; Ferencz-József sz. 1841.; M.-Rosa sz. 1780. (gr. Kolowrat Liebsteinszky Ferencz); Ferencz de Paula sz. 1784. † 1823. (Wrbna Teréz); Mária sz. 1809. (hg. Salm Baunfels Vilmos); Domokos sz. 1810.; Fáni sz. 1813. (hg. Lichtenstein Alajos); Rudolf sz. 1815. százados.; Eugen sz. 1818. (Zauner Mária); Mária sz. 1849.; Ferencz sz. 1850.; Teréz sz. 1851.; Anna sz. 1852.; Rudolf sz. 1854.;

E második táblázat a herczegi ágazatot tartalmazza.
A család grófi czimere: a paizs vörös udvarában balról benyuló három ezüst farkas-fog. A paizson grófi korona.

Kiss család. (Nemeskéri.)

A 248. lapon közlöttekhez adandó még, hogy Sándornak Hunyady Juliannától gyermekei Károly, Sándor, Mária és Teréz.

Kiss család. (Eleméri és ittebei.)

A 249. lapon emlitett család-törzs Kiss Izsák örmény eredetű, és a mult század végén származott ki Erdélyből Ebesfalváról temesi bánságba.

Kisdy családhoz

(262. lapon) megjegyezzük, hogy K. Benedek egri püspök 1660. junius 21-én Jászón tett végrendeletet ^[1797]*.

Kisfaludy család.

A 263. laphoz megjegyezzük, hogy a két költő Sándornak és Károlynak anyjok Sándorffy Anna volt.
A 264. lapon Károly tévedésből iratik Sümegen születettnek, mert Téthen láta először napvilágot.

Kiszely család. (Benedekfalvi.)

A 267. lapon mondottakhoz adandó még, hogy e család egy ága Erdélybe is beszármazott, nevezetesen Kolos emgyébe, hol Kiszely András 1810-ben árvaszéki biró, 1827-ben altörvényszék elnöke. Ugyanott találjuk Domokost, és Farkast, kinek neje Zambó Róza; ennek leánya Viskyné a Szilágyban él.

Klembóczy család.

Klembóczy Mátyás 1755-ben a Nógrád megyei nemesség-vizsgáló törvényszék előtt elémutatá Klembóczky Bálintnak részére Zólyom vármegye által 1692-ben kiadott nemesi bizonyitványt, miután azonban magát Klembóczky András utódjául állitá, a czimeres nemes levélben emgnevezettekhez való összeköttetésének kimutatására utasittatott.

Klobusiczky családhoz

(274–281. lap.) pótlásul adhatjuk: hogy Klobusiczky Andrásnak neje Balpataky Anna 1692-ben kapta Agh-Csernőt.
K. József a volt borsodi főispán (280. lap.) Fejér-egyházán született 1756. april. 5-én.
Gróf K. Vincze meghalt 1813. mart. 9-én.

Knapp család.

Knapp György 1624. sept. 22-én II. Ferdinand királytól nyert czimeres nemes levelet, mely Pozsony vármegyében 1627-ben (feria 2-da proxima ante festum b. Bartholomaei) hirdettetett ki.
1730. mart. 31-én Knapp József Mosony vármegyétől nyert nemesi bizonyitványt, és ugyancsak József 1754. jan. 23-án Veszprém megyében Pápán hirdetteté ki nemességét ^[1798]*.

Knézy család.

Bács vármegyében él, hol közűlök Antal 1833-ban főszolgabiró, 1845-ben alispán.

Knogler család.

Nyitra vármegyében honos, hol Knogler János 1837-ben alszolgabiró volt.

Koch család.

Koch Ignácz (lásd 286. lap) kabineti titkár volt, midőn 1748. dec. 1-én birodalmi báróságot nyert.

Kocsi család.

1421-ben Zsigmond király a vasvári káptalan által Kocs és Teke-földe birtokába iktattatja be a családot, és innen a család az adományos nemzetségek sorába lép.
1563-ban I. Ferdinand király adománya folytán Kocsi Balás Jánosi pusztába iktattatik be a kapornaki convent által.
1747-ben mart. 16-án Kocsi Mihály Veszprém vármegyétől nemesi bizonyitványt nyer (Lásd a 287. lapon a Vas megyei Kotsi családot).

Koczeth család.

1646-ban nyerte czimeres nemes levelét III. Ferdinand királytól ^[1799]*.

Kolinovics család. (Senkviczi.)

A XVI. század első felében (1550. előtt) Horvát országból Benicsy Miklós vezérlete alatt több család (mint Benics, Biszkupics, Czvitusics, Kovácsics, Kolovosics, Matkovics, Miletics, Paukovics, Primosics, Ondrejkovics, Oboltics, Sztoisics, Sztarsics stb.) költöztek ki Pozsony vármegyébe és ott Szeredi Gáspár által Senkviczen telepítettek meg ^[1800]*. Idővel e megszállott családokból többen nemességet nyertek, igy
Kolinovics János és általa neje Margit, fia János, apúl testvére György, és anyúl testvére Gerbisics Márk 1624. decemb 17-én Bécsben kelt czimeres nemes levélben II. Ferdinand király által nemesítettek meg; és ezen nemes levél Pozsony vármegyének Szempcz városában 1627. évi sz. István előtti hétben tartott közgyülésen hirdettetett ki.
Czimerük a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva; fölötte balról egy piros rózsa áll. A paizsfölötti sisak koronáján pánczélos kar nyugszik, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A családfa következőleg sarjadzott le:

János 1624. (Margit); János 1624.; Lőrincz † 1698. jan. 25. több mint 80 éves. (Matkovics Ilona); György sz. 1659. † 1740. (1. Kromhuiber Bora. 2. Rusics Bora); Anna (Oboltics Mihály); Ilona sz. 1689. † 1726. (Szomorovszky János); Bora sz. 1691. (Mononelve Ján.-Sebest.); Márton sz. 1693. nov. 11. † 1695. jan. 6.; Margit sz. 1695. nov. 11. (Bay György); Gábor sz. 1698. † 1770. történetiró (Miletics N.); Zsuzsa sz. 1727. † 1729.; Rozina sz. 1729. jan. 16.; Jusztina sz. 1731. † 1735.; Éva sz. 1736. dec. 15.; Erzsébet sz. 1739. jun. 21. †; András sz. 1743. nov. 29. † 1751. dec.;

Mint a táblázatról látjuk Lőrincznek fia György 1659-ben april 18. született, és 1740. jan. 10-án meghalt. Első neje Kromhuiber Borbála 1687. mart. 13-án meghalván, másodszor 1688. jan. 21-én vette nőül Rusics Borbálát, ki 1669. jan. 2-án született, és 1730. oct. 24-én halt meg. Ettől születtek gyermekei: 1. Ilona (szül. april. 16. † 1726. aug. 31.) ki 1716. nov. 22-én férjhez ment szomorovszky Jánoshoz. 2. Borbála (szül. 1691. máj 24.) férjhez ment 1712-ben jul. 4-én Mononelve János-Sebestyén mészároshoz, ki Puszta-Pátyon lakott; és gyermekei maradtak. – 3. Márton szül. 1693. † 1695. – 4. Margit (szül. 1695. nov. 11-én) férjhez ment 1746. febr. 16-án Bay Györgyhöz, kinek gyermekei maradtak. – 5. Gábor szül. 1698. mart. 24-én, 1723-ban kelt egybe Miletics Mártonnak Pázmány Erzsébettől Apajban 1703. febr. 22-én született leányával. 1730-ban Pozsony vármegyében esküdtté neveztetett. Irt történelmi munkákat latin nyelven, és több kéziratban maradt. Meghalt 1770. dec. 22-én. – Gyermekei a táblázaton láthatók, és azokban fi-ágon a Kolinovics család kihalt.

Kollár család.

Kollár Péternek leánya Borbála Szepetki Sebestyénnek özvegye 1505-ben beiktattatik Bars megyei Revistye várába, de ellent mondanak nagylucsei Dóczy Ferencz, és Barkócz Tamás esztergami érsek ^[1801]*

Kolosváry család.

Kolosváry István 1651. sept. 23-án Ebersdorf várában kelt czimeres levélben III. Ferdinand király által nemesítetett meg, s e nemeslevél 1651-ben (Feria 4. prox. post festum beati Martini Episcopi) Nyitra vármegyében publicáltatott.
1767. mart. 24-én Kolosváry György Nyitra vármegyétől nyert nemesi bizonyitványát azon évi april. 7-én Veszprém vármegyében hirdetteté ki ^[1802]*

Kolossy család.

(L. 312. lap.) Csikszékből származott Kolossy ivadékot találunk Doboka vármegyében is a mult és folyó században. Márton 1724-ben a pánczélcsehi járás szolgabirája. József, László „csikszentgyörgyi“ előnévvel donatarius nemesek, anyjok jogán birtokosok M.-Köblösön ^[1803]*. Farkas, kinek neje Mihocsa Ágnes, meghalt m.-köblösi birtokán 1850. táján magtalanúl.

Komáromy család.

A 318. lapon az utolsó kóji Komáromy Györgynek neje gr. Csáky Eulália.
A 319. lapon Imrének első nejétől Vályi Alojziától fia Boldizsár. Imrének második neje Paczolay Ilona.
Továbbá a Komáromyakhoz adhatjuk még: hogy Komáromy Márton Erdélyben Kolos vármegye alispánja 1636-ban, midőn junius 14-ről Tamásfalvi László szolgabiróval jelenti Rákóczy Györgynek, miszerint nagy-meredgyói Vajda Györgynek és a többi Huszton táborozóknak javait a kir. fiscus részére lefoglalták. Komáromy Dávid gyilkosságért örökös rab Szamosujvárott.
Kiskomáromi Komáromi Lajos 1770-ben Szent-Egyeden mint armalista, anyja jogán birtokos.
Belényesi Komáromy József 1777-ben rendszerinti törvényszéki ülnök Fogaras vidékén. – Krisztina kémeri Torday Józsefné; Kata b. Dioszeghy Józsefné.
Belényesi Komáromy I. Lajos 1809-ben Kolos megyei adórovó biztos. 1800. april 22-én nőül vette Bartók Salomét, kitől gyermekei: Károly, Elek, II. Lajos, Eszter, Zsuzsánna, Ferencz, István és Róza.

Komis család.

Kolos vármegyében birtokosok. Lajos mint szolgabiró, később mint táblabiró hivataloskodott.

Komjáthy családhoz

(321–324. lapon) adandó, hogy komjáthi Komjáthy Gábor táblabiró született Abauj megyei Szántón 1765. junius 25-én.

Kanócz család.

1660-ban Trencsin vármegyében Felső-Drskóczon lakott ily nevü család a nemesi lajstromok szerint ^[1804]*.

Kondé családból

megemlítendő még Kondé Flórián volt táblabiró, ki Esztergamban (a vizi városban) született 1793 mart. 27-én.
Kondé József-Benedek a kir. udvarnok szül. Pozsonyban 1760. febr. 26-án.

Konkoly Thege család.

Már e kötet 339–341. lapján van közlés e családról; azonban örömmel kell kijelentenem, miszerint a család szives közléséből annak az eredeti oklevelek kiséretében egy teljes nemzékrende fekszik előttem, melynek folytán a hiteles leszármazási táblázat egész terjedelmében itt egy ujabb közlést igényel.
Ezek szerint a család ismert törzse Máté (de terra Konkol) 1242-ben Béla királytól kir. tárnokká neveztetik, és azon érdemeiért, hogy a tatárok elen, kik Komáromnál a királyi sereget megverék, az elveszett harczot megujjítván, a királyi kincset és koronát a tatárok kezeiből kimenté, előbbi nemesi czimere fölé koronát és egy fehér rózsát nyert ^[1805]* Tőle a család következőleg ágazott le:
I. tábla.

Máté tárnokmest. 1242.; I. István Thege de Konkoly; I. Miklós Thege de Konkol 1357. 1377.; Balás 1390. 1414.; Orbán komáromi alispán 1437. 1438.; I. György 1437–1451. (Gyallay Dora); II. István; Folyt. köv. lapon.; I. Péter Thege de Konkol 1357–77.; Barnabás nobilis de Konkol; Erzse 1306. (Hindy Tamás); Pardan Comes 1306.; Pál Comes 1327.; István 1328.; András Comes 1306–1327.; II. Miklós de Konkol 1328.; I. János 1471. adományt.; Kata (Páthy András); Zsófia 1477. (konkoly Bikly Péter); Mihály Bikly de Konkol (Sándor Dora); Bikly Pál; II. Mihály.; Erzse (Vágujhelyi Farkas János);

II. István, ki az előbbi lapon.; II. György (Thúry Ilona); III. Péter 1572. 1611. (Szelesényi Zsuzsa); IV. Péter (Viszosányi N.); Péter. †; Éva (1. Czer Mih. 2. Fekete István); Bora 1577. 1585. (komáromi Porch János); Dora (1. Vass János 2. Pászty Márk); II. János 1550.; II. György 1610. 1617.; István; István; Zsuzsánna (1. Ölös Ferencz. 2. Pajos Lukács); István (1. Horváth N. 2. Kaszás Éva); Folyt. II. táblán.; György; György; Julianna.; Kata (Csapó István); János; Eszter (Galambos Mihály); Galambos Mária (Konkoly Gábor); József; Imre; József. Imre. Irén.; János (Süllő Judith. 2. Szobonyai Erzse); Erzse (Dallos János); László (Hatvany Teréz); Julianna (Szluha Ferencz); János (Blaskovics Erzse); Erzse (Tajnay Károly); László (Závodszky Julianna); Julianna (Ordódy György); György; Mihály 1697.; Lidia (Morócz István); Éva (Kiss Ferencz); Kata (Tolnay Kis Gergely); Erzse (udvardi Szabó Istv.); Zsófia (1. Gazdag István. 2. Császár Imre); III. Mihály 1610. 1617. (Kelle Julianna); Pál (Zádory Judit) †; Bora (1. Pajor János. 2. Csajághy Gergely).; Zsófia.;

II. tábla.

István, ki az I. táblán. (1. Hováth I. 2. Kaszás Éva); 1-től István; István (Szita Judit); Dienes. János. Rudolf. Ferencz. Márton. László.; Kata (Prikel Péter); 2-tól László (Németh Julianna); László (Benkovics Zsuzsa); Miklós †; Lajos (Horváth Julianna); Gábor (Galambos Mária); Elek (Földváry Klára); Miklós.; Pál (Kenessey Luiza); József. Jolán. Gyula. Ferencz. Sándor. Vilma. Pál. Margit.; Sándor. †; Lidia (Karácsonyi Pál); Mihály (Morócz Zsuzsa); Antal; Balás Komárom várm. sz. biró 1839. (Szabó Erzse); Béla †; Mihály (Karácsonyi Julianna); István.; Ludovika (Nagy Alajos); Apollonia (Fáy Ign.); Károly (Pajor Kata); Benjámin (Petrovics Bora); Mária (Nagy Dániel); Móricz. Boldizsár. Julianna.; György (Gacsal Lidia) Lajos Soprony v. fő sz. biró 1839.; Zsigmond.; György.;

A család törzsének Máténak két fia volt: István és Barnabás.
Barnabásnak fia András ispán (Andreas comes filius Barnabe nobilis de Konkol) 1306-ban a Zsitva folyó mellett fekvő, és atyjáról örökségképen reá maradt Konkolyi birotkát Hindy Tamás sógorának adja el az esztergami káptalan előtt ^[1806]*, mely eladásba testvérének Pardannak fia Pál ispán (comes) is beleegyezett. 1327-ben azonban Konkoly Erzsébet Hindy Tamás özvegye fiaival Hindy Péterrel és Benedekkel, leányaival Hindy Klárával és Sebével ezen Andrástól vett Konkolyi birtokot Magyar Pál Gimes királyi vár várnagyának 33 markáért eladta örökösen az esztergami káptalan előtt ^[1807]*. Magyar Pál e birtokra még azon évben királyi adományt vitt, azonban az iktatásnál Andrásnak fia Miklós, és Pardannak Pál fiátóli unokája István 1328-ban ellentmondtak, azonban Sándor országbiró előtt indított perben semmit nem nyervén, végre az ügy egyességgel végződött, és Magyar Pál 1328-ban a birtokban Robert-Károly király által ujra megerősítetett ^[1808]*. Később 1352-ben a budai káptalan előtt Magyar Pál Komárom megyei Konkol helységet, melyet vett, valamint Merche helységet is 100 márkáért Hindy Tamás fiának Benedeknek adta el örökösen ^[1809]*. Utóbb Konkoly helység a Hindyektől ismét a Konkoly családra jött vissza, mert már Miklósnak fia I. János 1471-ben mind Konkoly mind Merche helységre Mátyás királytól megerősitő adományt nyert ^[1810]*. Ezen Jánosuak csak leányai maradtak: Kata Pathy Andrásné, és Zsófia Konkoly Bikly Péterné, kik a Becskeházy családnak Konkoly és Mercse helységbe atyjoknak fi-ágon magvaszakadtán történt beiktatásának ellene mondottak, és a perben örökösödési jogaikat bemutatva, kedvező ítéletet is nyertek. A konkolyi Bikly ág is negyed ízen kihalván, Bikly Pálnak leánya Erzsébet vágujhelyi Farkas Jánosné 1617-ben Alsó-Konkolyon egész birtokrészét, és az egész Mercse pusztát Konkolyi Thege II. Györgynek és testvérének III. Mihálynak eladván, giy A.-Konkoly és Mercse is vissza esett a F.-Konkolyi ágazatra.
És most vissza térünk Máténak másik fiától Istvántól származott ágazatára, mely a Konkoly név mellett Thege nevet is viselt, és visel mai napig. Istvánnak unokája Balás 1390. év előtt Konkolyt a Hindyektől perrel szerzé vissza. 19392-ben Aba nevü pusztát végi Kőszeg Benedeknek a nyitrai káptalan előtt zálogította el, és 1414-ben Konkoly helységet valósággal birtokolta ^[1811]*. Két fia maradt: Orbán és György. Ez utóbbinak neje Gyallay Dorottya, ki testvéreivel Gyallay Albert és Kelemennel, továbbá Gyallay Lászlónak leányával Hedviggel, bucsáni Bodek Miklósnéval 1457-ben Gyalla és Iklad egész pusztára V. László királytól mindkét ágra adományt nyer ^[1812]*, Dorottya és Hedvig fiusitatik, és ellentmondás nélkül beíktattatnak.
1438-ban György és testvére Orbán, ki Komárom vármegye alispánja volt, Konkol és Aba helységre uj adományt nyernek, és abba ellentmondás nélkül beiktattatnak ^[1813]*. Orbán mag nélkül halt el.
I. Györgynek unokái Borbála és Dorottya két fiu-testvéreik II. György és II. János ellen Aba, Konkoly és Gyalla fele része miatt pert inditottak, és azt marczelházi Posár Lukács Komárom vármegye alispánja előtt meg is nyerték 1577-ben; de nevezett II. János, és II. Györgynek fia III. Péter a pert megujítva, leánytestvéreiken győzedelmeskedtek 1585-ben.
A család történetére és birtokviszonyaira vonatkozó adataink már az idézett helyen közölvék.

Kopácsy családhoz

adandó, hogy József a volt kir. táblai ülnök Veszprémben született 1802. május 11-én.

Koppauer családból

(a 345. lapon) Koppauer Ignácz 1745-ben Temes vármegye selyemtenyésztő biztosa, Koppauer Rozina Kostyán Józsefné.

Kornis család. (Göncz-Ruszkai.)

Zsigmondnak haláláról ir Szalárdy is Siralmas krónikája 250. és 271. lapján.

Kornis család. (Tót-váradgyai.)

A 366. laphoz jegyezzük még, hogy Kornis Péter 1725-ben kolosvári harminczados. Tótváradgyai Kornis Gábor Erdélyben Alsó-Fejér megyében valóságos táblabiró 1771-ben. Ugyan ennek egy 1745-ki aug. 30-án Kolosvárott kelt nyugtája szerint huga volt Zsuzsanna, Salánky Gáborné. E nyugtára nyomott pecséte szerint czimere: a paizs mezejében egy pánczélos vitéz, jobb kezében lándzsára tűzve egy egyszarvú fejet, balkezében pedig ijjat és nyilat tart. A paizsfölötti sisak koronájából egyszarvúnak a nyaka fejestül nyúlik ki.

Kórodi család.

Azokhoz, mik a 368. lapon eléadattak, ejgyzendő még, hogy Kórodi Ferencz 1718-ki jun. 9-en III. Károly királytól nyert czimeres nemes levelet ^[1814]*.

Kórossy családhoz

a 374. lapon pótoljuk, hogy a táblázat végén álló Kórossy Gábornak garamszeghi Géczy Klárától született gyermekei közűl Anna Lipthay Gáspárné, Ilona Géczy Pálné voltak.

Korponay család.

Egyik töredék nemzékrende következő:

Korponay János 1710. táján (Géczy Julianna); Gábor (1. Lányi N. 2. Szentmiklóssy Zsófia); 1-től Anna (Csemiczky Imre); Klára (pongyeloki Róth Ferencz); Gábor (Mázsáry Judit);

Kosár család.

A 379. lapon közlöttekhez pótolhatjuk, hogy Kosár József és Pál 1753. aug. 7-én Pozsony megyétől Szempczen tartott közgyülésből nemesi bizonyitványt kapott, és e bizonyitvány 1754. april. 4-én Veszprém vármegyében hirdettetett ki. E nemesi bizonyitványokból következő leszármazások tünnek ki:

István; Balás; József 1754.; Ferencz 1754.; Péter; Péter 1754.; Ferencz; István.; Zsigmond 1754.; Dániel.;

Ismét másik leszármazás ez:

Kosár Ferencz; Péter; István; Gábor 1754.; László; László 1754.; Imre.;

Végre:

Kosár Mihály; István; Dániel; Dániel. 1808.; József.; Gábor.; István.; Mihály.;

A legutóbbi ízen álló Dániel a Frimont ezredben szolgált mint katona 8 évig, 10 hónapig és 13 napig, és Ettinghausen eszéki parancsnoktól 1808. jan. 10-én nyert elbocsátási oklevelet, mely után Valpón megházasodott.

Klossa család.

Kossa Albert és fia Gergely, és apúl testvérei Pál és János 1599. april. 1-én Prágában kelt czimeres nemes levelet nyertek Rudolf királytól, mely czimer-levél 1660. (feria 5-ta prosima post festum beatae Luciae virginis) Kis-Tapolcsányban hirdettetett ki.
1743. máj. 9-én Gergely és István, Mihály, Péter, János Fehér vármegyétől, 1758. jul. 19-én Veszprém vármegyétől nyertek nemesi bizonyitványt.

Kosztka család.

Imsert törzse Kosztka András, ki Kosztka István és Zsuzsánna testvéreivel 1693. jun. 30-án I. Leopold kiráyltól magyar országi nemességet nyert. A czimeres nemeslevél Veszprém vármegyében Pápa városában 1694. mart. 15-én hirdettetett ki ^[1815]*.
A család czimere a paizs égszin udvarában egy fészkén ülő és három fiát melle vérével tápláló pellikán, átellenében egy zöldelő platánfa derekára tekerődző két kígyó néz a pellikánra. A paizsfölötti sisak koronáján félholdon hegyével felfelé kivont pallos áll, körülfolyva borostyán koszorúval, a kard fölött, és két oldalán összesen három csillag ragyog. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A család utódai közűl Kosztka Lajos Pápán és testvérei stb. élnek.

Kosztolányi családhoz

385. lapon jegyezzük, hogy Kosztolányi Lászlónak Görgey Máriától fia Sándor, kinek neje is Kosztolányi leány; ettől fia ismét László, ki nőt a Szirmay családból vett.

Kovács család. (Járdánházi.)

A 397. lapon Isvánnak Bosnyák Annától született fia Sándor, ki Szatmár vármegyei követ volt, Nógrád megyében Füleken született 1779. mart. 5-én. – E család a Járdánházi előnév mellett Berenczéről is irja magát.

Kovách család. (Kovásznai.)

A 408. lapon tévedésből iratik, hogy Miklósnak özvegye halt meg; kijavítandó igy: Miklós meghalt 1857. mart. 23-án, özvegye Prónay Éva jelenleg is él.

Kovács családbeliek.

Átaljában pótlásul és igzaitásul még a Kovács neveztű családokhoz megjegyezzük hogy:
a 403. lapon említett K. Mihály és János, kik 1656-ban nyerik czimeres levelüket, valószinűleg a 397. lapon álló leleszi és visontai Kovácsok ősei közé tartoznak.
Továbbá Kovács Ferencz és István részére Győr vármegye 1759. mart. 6-án, ugyanazon megye Kovács Dániel és Imre részére 1816. aug. 3-án adott ki nemesi bizonyitványt.
Ismét Kovács Pál és testvérei gágyi Báthori Gábor magvaszakadtán a kir. fiscusra szállt Nógrád megyei Piliny helységbéli cuirát kincstári titkár Werneking Gáspártól inscriptionaliter 150 frton megvevén, eladták ismét 1690. mart. 20-án Vattay Jánosnak 200 frtért.
A 403. lapon álló Kovács Lőrinczczel valószinűleg egy személy azon K. Lőrincz, ki Komárom megyei Fűzitó pusztában és Almás helységben többel együtt 1540-ben zálog-jogon beiktattatik ^[1816]*.
Nem tudjuk, melyik Kovács családhoz számitsuk azon K. Sámuelt, ki 1859. febr. 10-én halt meg, és nejétől nánási Oláh Klárától gyermekei: László, Kata, Ágoston és Sámuel.

Kovacsics család.

Kovacsics István, Máté és János unoka testvéreivel 1650. april. 7-én Bécsben kelt czimeres nemeslevél által III. Ferdinand király által nemesítetett meg.
Czimere a paizs udvarában zöld téren egy lovas vitéz, vörös dolmányban, prémes vörös föveggel, sárga csizmában, jobb kezében kardjára szúrt törökfejet tartva. A paizsfölötti sisak koronájából szintén olyan férfiu emelkedik ki, jobbjában kardja hegyén egy levágott törökfejet tartva, balját csipőire helyezve. Foszladék jobbról arany-kék, balról eszüt-vörös.
A czimeres levél Veszprém vármegyében volt kihirdetve.

Koyts család, vagy Koity.

Bács vármegyében honos, közűlök Bálint azon megyének 1838-ban rendszerinti esküdtje.

Kozma család. (Leveldi.)

Leveldi Kozma Kelemen és testvérei Pál és Gergely 1535. (Dominica Jubilate) Bécsben kelt adomány-levelet nyernek Pápa mezővárosában fekvő házra, mely adomány-levél Veszprém megyében Pápán azon évben (Dominica proxima post festum beatae Margarethae virginis) hirdettetett ki.
1733. január 24-én Kozma István, György és Ferencz,
1759. febr. 7-én pedig kozma János hirdetteté ki nemességét nevezett Veszprém vármegyében.
A család czimere a paizs kék udvarában egy fehér rózsát környező két arany betű.

Körmendy család.

Körmendy István és általa neje Perlaky Katalin, és gyermekei Körmendy János, Márton, Ilona, Katalin 1670. máj. 7-én Laxenburgban kelt czimeres levélben nemesítettek meg. Ennek az armalisnak alapján
1728-ban máj. 10-én K. György nyitrán, május 17-én pedig Pápán hirdetteté ki nemességét. 1750-ben mart 4-én Noszlopon birtokos Körmendy Pál és Mihály Veszprém megye előtt igazolák nemességüket.
Végre 1755. mart. 4-én Körmendy Simon és fia György Vas megyétől nyertek nemesi bizonyitványt, mely azon évi mart 17-én Pápán Veszprém vármegye előtt publicáltatott.
A család czimere a paizs kék udvarában arany koronán álló repülni készülő fehér galamb, csőrében zöld ágat tartva.. Ugyan olyan galamb áll a paizsfölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Körössy család. (Érkörösi és sámsondi.)

A 449. laphoz pótlékul járul még az, hogy Körösy László 1790–1799. Doboka vármegye kir. pénztárnoka volt, lakott és birt Tötörben. Fia József él.

Körösy család.

A 450. lapon azon Körösy családhoz, melynek ősei Ferencz és István 1643-ban nyertek czimeres nemes levelet ^[1817]*, adandó még, hogy a Somogy megyében Ns-Déden élt főágból származik ^[1818]*.
A család utódai közűl Körösy József 1834. óta Veszprém megyében több éven át szolgabirói hivatalt viselt, meghalt Veszprémben 1851. mart. 19-én kora 67. évében; nejétől Katona Esztertől gyermekei következők:
1. Elek szül. Devecserben 1823. nov. 23-án, 1852-ben nőül vette Roboz Klárát, ki meghalt 1859. aug. 25-én. Fiok Dezső szül. Móron 1853. január 10-én.
2. Imre szül. Pápán 1827. mart. 14-én.
3. Lajos szül. ugyanott 1828. aug. 18-án.
4. Ignácz szül. ugyanott 1832. jul. 10-én.
5. Károly szül. ugyanott 1834. febr. 14-én.
6. Antal szül. ugyanott 1841. april. 5-én.

Körtvélyessy családhoz

a 451-dik lapon pótlékul adandó, hogy azon Körtvélyessy családnak, mely a mult század végén Veszprém vármegyében igazolá nemességét, s melynek nemzékrende a 452. lapon áll, – törzsei Körtvélyessy János, Jakab, István, Miklós négy testvérek II. Ferdinand király által Bécsben 1625. april 11. kelt czimeres nemes levélben nemesitettek meg, mely czimeres levél 1626. feria 4. proxima post Dominicam Oculi Borsod vármegyében hirdettetett ki. Ezen négy testvérek közül Istvánnak kis unokája István 1755. aug. 12-én Abauj megyétől Kassán nyert nemesi bizonyitványt, és azt a család 1768-ban febr. 12-én Veszprém vármegyében hirdetteté ki.

Kőszeghy család.

Kőszeghy vagy Köszegi Ádám és testvére István 1649-ben III. Ferdinand királytól ynertek czimeres nemes levelet, mely 1652-ben Győr, – 1660-ban pedig Nógrád vármegyében hirdettetett ki. Istvánnak fia volt Ferencz, kinek fia ismét Ferencz 1745-ben január 23-án Pápán Veszprém vármegye előtt igazolá nemességét.

Kövér család. (Rétháti.)

A 457. laphoz adandó még: hogy rétháti Kövér János Temes megyei volt követ és m. kir. udv. titoknok született Temes megyében Füssön 1798. dec. 27-én.

Kövér vagy Keövér családhoz,

melyről a 296. lapon olvashatni, teendő Lajos a ketheli Éva férje, kinek fiai élnek Közép-Szolnok vármegyében.

Kövessy család.

Kövessy Ferencz, és fiai Ádám, Pál, József, Mihály, György vámosi lakosok és birtokosok 1749. dec. 1-én nyertek Veszprém vármegyétől nemesi bizonyítványt.

Krammer család,

vagy jobban Chrammer. E családról csak annyit tudunk, hogy egy eredeti okmány szerint néhai nemes Chrammer idősb János szentmártoni harminczados özvegyének nemes Balásházy Annának részére Esterházy Miklós 1634. jul. 22-én Lakompaki Kastélyában nádori parancsot ad ki.

Kubinyi család.

(Lásd 477–496. lap.) Pótlékul e családhoz adandó még:
hogy a 480. lapon a családfán Sándornak Seregélyi Máriától fia még Árpád-József szül. 1860-ban. – Testvérének Zsigmondnak Névery Klárától fiai még: Zsigmond született 1850-ben; és Imre szül. 1860-ban.
Ugyancsak a 480. lapon a III. táblán Ágostonnak nejétől Gosztonyi Juliannától leánya Laura Zerdahelyi Inczéné; fiának Geizának még oda teendő fia Lajos. Ugyanott a III. táblán az ötödik nemzedékben N. Podmaniczkyné kihagyandó, s helyébe teendő még Zsuzsánna Pottornyayné.
A 481. lapon Sándornak Dacsó Teréztől gyermekei még Karolina Záborszky Antalné, Teréz 1. sándor László, 2. Prónay Pál, 3. Sándor Károlyné; továbbá ezeknek nővéreik (kik a családfán állanak) ugymint: Róza Sréter Jánosné, Zsuzsánna Kubinyi Ádámné voltak.
A 482. lapon Károlynak testvére József, ki Árva megyei követ volt, F.-Kubinban született 1784. mart. 13-án.
Ugyancsak a 282. lapon a végnemzedéken Károlynak Tornyos Annától gyermekei kiegészitve igy állnak: 1. Tivadar, kinek neje Meisner Julia; 2. Lilla vagyis Erzse Kubinyi László özvegye, meghalt 1860. julius 23-án; 3. Mina Tornyos Józsefné; 4. Constanczia; 5. Luiza Mariássy Gusztávné; 6. Adél.

Kulin családhoz

(az 504-ik lapon) Szathmár megyei Jármi helységben birtokos Kulin Boldizsár tudósitása nyomán hozzá adható, hogy a család a Csanád megyei Bánhegyesről igényli előnevét, és hajdan Békes megyében is több szép jószága volt. Továbbá hogy a mult időkben a család két tagja Boldizsár és Benedek származtak Szathmár emgyébe, hol anyai jogon Jármiban és egyebütt birtokosok.
A család czimere a paizs mezejében egy lábán álló daru, a másik felemelt lábában liliomot, csőrében nyilat tartva, fölötte jobbról félhold, balról három csillag látszik. A paizs fölötti sisak koronáján egy kar könyököl, kivont kardot, és azon törökfejet tartva.

Kún család. (Káli.)

Az 510-dik laphoz. III. Mátyásnak három neje volt. Hodor K. véli, hogy negyedik neje is volt, tudniillik Sándor Ágnes?

Kún család.

Az eddig közlött ilynevü családokhoz járul még azon Kún család, melynek törzse Kún Pál és neje Halasy Anna, és testvérei János és Mihály 1635. junius 5-én Badenben II. Ferdinand királytól nyerték czimeres nemes levelüket, mely Nógrád megyében Füleken julius 4-én hirdettetett ki; és 1762-ki mart. 23-án Kún János és testvérei szintén Nógrád megyétől nyertek nemesi bizonyitványt, mely lakhelyén Veszprém megyében mutattatott fel.

Kuraly család.

Kuraly Bálint és testvére Máté 1624. febr. 27-én Bécsben II. Ferdinand királytól nyertek czimeres nemes levelet, mely 1625. (feria 2-da proxima post dominicam Invocavit) Komárom vármegye előtt hirdettetett ki.
1741-ki január 27-én Veszprém megyétől Pápán nyerte a család nemesi bizonyitványt.
Czimerük: a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó oroszlán, első lábaival egy nyulat tépve szét. A paizs fölötti sisak koronájából három nyilvessző nyúlik ki. Foszladék jobbról és balról ezüst-vörös.

Kúthy család.

Az 519-dik laphoz. A Bihar megyében élő Kúthy család Kővágő-Örs-ről irja előnevét; ezek közül való Kúthy Lajos az iró, ki Mihályfalván született 1813-ki január 9-én.

Kürthy családhoz

az 523. lapon jegyezzük, hogy Lajos a volt Komárom megyei második alispán Bars megyében Dereszlényben született 1784-ki april 5-én.

Igazítandó a VI. kötetben

Lapon sorban helyett olvasandó

62. 1. ujra 34 forintba 34 ezer forintba

79. III. táblán Eva 1807 1808. dec. 15.

115. 13. Kastal N. Kastal János

129. 14. Belső-Szolnok Közép-Szolnok

143. 6. rendbőli unokája világi curatora

144. 5. fiait és unokáit fiát és unokáját

191. 22. rózsát liliomot

203. 12. 1270-ben élt 1270-ben élt 1)

– 14. volt 1) volt 2)

205. 13. Keörcössy Keoreössy

208. 9. 1505-ben 1595-ben

233. a táblán (Simai Sándor) (Somai Sándor)

– 30. birtak birnak

264. 9. Sümegen Téthen

294. 18. Antal Ferencz

343. 7. kinek kinek Rudolf király

360. a táblán Kára (gr. Károlyi Ede) Klára stb.

408. 35. Miklósnak özvegye húnyt el Miklós halt meg, „özvegye él”

483. a táblán Tnbely Róza Tubely Róza

501. 16. 17. titoknoka elnöke

---

^[1]Collect. Herald. pag. 126.
^[2]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 113.
^[3]Hodor Károly szives közlése szerint a család adataiból meritve
^[4]Bethlen Wolph. Hist. V. p. 408.
^[5]Bethlen Wolph. Hist. IV. p. 180.
^[6]Békes várm. jegyzőkönyve.
^[7]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[8]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 247. 248. 393. 395.
^[9]Wagner Tabellae Geneal. tab. LXI.
^[10]Szirmay C. Zemplin not. hist. 167. 170. 175. 328.
^[11]L. Buday Ezsaiás fölötte mondott halotti beszédét.
^[12]Collect. Herald. Nro 684.
^[13]Kemény Not. Capit. Albensis. p. 208.
^[14]Jászay P. A m. nemzet napjai a mohácsi vész után. 157. l.
^[15]Jászay P. A m. nemzet napjai a mohácsi vész után. 158. l.
^[16]Édes J. Erdély orsz. Ismertetése. LXV. lap.
^[17]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[18]Szirmay C. Ugocsa. 125.
^[19]Szirmay C. Ugocsa. 129. 172.
^[20]Népdalok és mondák. kiadta a Kisfaludy társaság. I. k.
^[21]Szirmay C. Zemplin. not. top. p. 176. 345.
^[22]Ung megye levéltárában van az eredeti armalis.
^[23]Gr. Teleki J. Hunyadiak kora XII. k. 411. 412.
^[24]Sz. benedeki Convent. Protocol. M. p. 96. és Fasc. 66. Nro 9.
^[25]Érdekesnek hiszem itt az adomány és iktatási levél hiteles párjából a hűtlenségi vád leirását közleni: „Bona... quae alias egregii Andreae Kajaly fuisse, sed per notam infidelitatis ejusdem in quam idem primum quidem postposito quam divinarum, quam humanarum legum timore, spretoque paterno affectu, diabolico uti credi par est, incensus furore, filiam suam de sua progenie natam, crudeli neci tradisset manusque suas impias per decussionem filiae suae ex sinu matris sangvine polluisse; sed ex eo vel maxime, quod idem Andreas Kajaly, neglecta et postposita fidelitate, qua nimirum praelibatae suae Majestati Sacratissimaetamquam domino et regi suo clementissimo adstrictus fuisset, post publicatas etiam undique per Regni partes Proscriptionales, proscripto, et legitima juris via propter enormia sua scelera, condemnato, Comiti Emerico Balassy continue adhaerendo, tantum abest, ut resipuisset, quin imo non curata et vilipensa medio tempore ex benigno suae Mattis Sacr. Mandato, sub poena perpetuae infidelitatis notae, praevia eatenus inhibitione et ad praesens eidem adhaereret, adversusque Mattem Sacr. arma summere, et publico tranquillo statui sese manifeste opponere perhiberetur, incurrisse dignoscitur. Ad sacram dicti Regni Hungariae Coronam etc.“
^[26]Nógrádmegyei jegyzőkönyvek, és több okirat.
^[27]Lehoczky Stemmatogr. II. p.
^[28]L. Táglási B. János, Paksi K. András, Kármán András, és veresmarti V. Sámuel által mondott halotti beszédeket. Nyom. Kolosvárott 1747. – A F. Magyarországi Minerva 1827-ki foly. 1226. lapján roszul irja Kazinczy, hogy a család már 1699-ben kihalt; ekkor még élt Pál, sőt 1707-ben is.
^[29]Csécsi Jánosnak a szécsényi gyülésről vitt Diariuma szerint.
^[30]Juranics Antal által fölötte mondott halotti beszéd.
^[31]Burgstaller Collectio Insignium nob. fam. Hung.
^[32]Engel, Monumenta Ungarica. p. 194.
^[33]Fényes Komárom várm. 101. lap.
^[34]1715-ki 59. törv. cz.
^[35]Lehoczky Stemmat. I. p. 212.
^[36]Nógrád várm. jegyzőkönyv 1839-ik évi 548. szám alatt.
^[37]Eredeti oklevél, közölve Kazinczy Gábor által.
^[38]Eredeti oklevél, közölve Kazinczy Gábor által.
^[39]Lehoczky Stemmat. II. 205. Budai Hist. Lex. II. 374.
^[40]Lehoczky Stemmat. II. 205.
^[41]Szirmay Szatmár várm. II. 127. l.
^[42]Wagner Dipl. Sáros. 574.
^[43]Szirmay C. Zemplin. not. top. 86. 173.
^[44]Szirmay, Szatmár várm. II. 96. 98. 189.
^[45]Szirmay, Szatmár várm. II. 97.
^[46]Istvánffy Hist. 1685-ki kiad. p. 378.
^[47]Engel Monumenta Ung. 313. 336. 371. 381. 382. – Tudománytár 1840-ki foly. VII. köt. 215. lap.
^[48]Szirmay Szatmár várm. II. 194.
^[49]Szirmay Szatmár várm. II. 233.
^[50]Szirmay Szatmár várm. II. 97.
^[51]Geneal. Taschenbuch der freyh. Häuser. 1848. 195. és 1855. 290.
^[52]Collect. Herald Nro 428.
^[53]Bartholomaeides C. Gömör p. 145. és Fényes Geogr. Szótár I. 133.
^[54]B. Vay László Német hivség 755. 763. 880. – Collect. Herald. pag. 1332.
^[55]Adami Scuta Gentil. tom. V.
^[56]A vasvári káptalanban lévő, és a ,Farkas erdeje' iránt Draskovicsné fölperessége alatt több szomszédok ellen folyt perben is felmutatott genealogia szerint.
^[57]1608-ki 15. k. u. – 1613: 8. – 1618: 49. – 1622: 36. törv. cz.
^[58]Lehoczky Stemmat. I. 191.
^[59]1630-ki 3. törv. cz.
^[60]1635: 57. 60. 63. 72. – 1638: 37. – 1647: 71. 91. törv. cz. – Lehoczky Stemmat. I. 191.
^[61]Tudománytár 1835. III. köt. 297. lap.
^[62]1649: 60. 1662: 26. 37. 39. törv. cz.
^[63]Lehoczky Stemmat. I. 191.
^[64]Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. IV. p. 157.
^[65]Registrum Literalium Instrumentorum Sitkey-Nagyianorum p. 85. – Ráth Károly közléséből.
^[66]Tudománytár 1835. III. k. 297.
^[67]Tudománytár 1835. III. k. 297.
^[68]Tudománytár 1835. III. k. 297.
^[69]Tudománytár 1835. III. k. 297.
^[70]Tudománytár 1835. III. k. 297.
^[71]Péterfi Concilia II.
^[72]Budai Fer. Hist. Lexikon III. 484. V. ö. Fejér Cod. Dipl. tom. VII. vol. II. p. 205.
^[73]Kaprinai Mss. B. tom. XVIII. 236.
^[74]Katona Hist. Critic. tom. VII. p. 354. – L. Kaprinai Mss. B. tom XVIII. p. 234.
^[75]Katona Hist. Critica. tom. VIII. p. 338.
^[76]Családi adatok.
^[77]Családi adatok.
^[78]Családi adatok.
^[79]Kaprinai B. tom. I. p. 245.
^[80]Fejér Codex Dipl. tom. X. vol. 6. p. 517.
^[81]Katona Hist. Critica tom. XII. p. 489.
^[82]Az elzárt családi levéltár bizonyosan minden erre biztos adatot nyujthatna.
^[83]Sperfogel Wagnernál Analecta Scepus. I. p. 153.
^[84]Vay L Német hivség 374. lap.
^[85]Katona Hist. Critica tom. XIV. p. 661.
^[86]Ugyanott p. 763.
^[87]A hártyán kelt eredeti iktatási jelentés szerint.
^[88]Kovachich Vestigia Comitiorum p. 266–168.
^[89]Szalay L. Magyar történeli emlékek. I. 233. lap.
^[90]Lehoczky Stemmat. I. p. 169.
^[91]Lehoczky Stemmat. I. p. 169.
^[92]Török Antal közlése szerint az országgyülési jegyzőkönyvek után.
^[93]Jászay Pál, A magyr nemzet napjai a mohácsi vész után 157. lap.
^[94]Wolph. Bethlen Hist. tom. VI. p. 8–12.
^[95]Nógrádmegyei 1804-ki jegyzőkönyv. 936. lap.
^[96]Protocol. C. Neogr. anni 1726.
^[97]Protocol. pag. 365.
^[98]Collect. Herald. pag.
^[99]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[100]1808-ki 4- és 7. törv. cz.
^[101]Jászay Pál, A magyar nemz. napjai a mohácsi vész után 157. lap.
^[102]Engel Monumenta p. 217.
^[103]Sz.-benedeki Convent. Fasc. 115. Nro 5.
^[104]Eredeti okirat.
^[105]Sz.-benedeki Convent Prot. K. pag. 125. 140. – Capta Fasc. I. Nro 20, és Fasc. XXX. Nro 19.
^[106]Sz.-benedeki Convent Prot. J. pag. 579. – Protoc. K. pag. 124.
^[107]Sz.-benedeki Convent 1618. Protoc. K. pag. 24. – és 1624. Prot. K. p. 155. Láss többet rólok Nagy Iván „Kisfaludi-Lipthay nemzékrende és oklevelei.“ Pest 1858. XX–XXIV. lap.
^[108]Esztergami káptalan 1640. Capsa 2. Fasc. 4. Nro 5.
^[109]Székely nemzet Constitutioja 271. lap.
^[110]Wagner Mss. tom. LXX. pag. 194. – Illető helyén nem közöltetvén a Gyármán család ágazata, kiegészitésül a táblázaton ez is kihalásáig látható.
^[111]Wagner Diplomat, C. Sáros, p. 365.
^[112]Wagner Diplomat. C. Sáros, p. 381.
^[113]Wagner Diplomat, C. Sáros, p. 71.
^[114]Wagner Diplomat, C. Sáros, p. 405. – V. ö. Wolph. Bethlen I. 497.
^[115]L. a sir-iratot Szirmay C. Zemplin not. top. p. 377.
^[116]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 275.
^[117]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 137.
^[118]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 274. 275. 279.
^[119]Szegedy Synopsis §. 661. – Benkő Transylv. generalis I.
^[120]Benkő Transylv. generalis II. p. 450.
^[121]Kállay Székely nemz.
^[122]Kállay Székely nemz.
^[123]Kővári L. Erdély nev. családai 137. 138. lapjain.
^[124]Kállay, A székely nemzet 254. l.
^[125]Wolph. Bethlen tom. V. p. 410. VI. p. 292. 293. 319.
^[126]Bojti G. Engelnél Monumenta ungarica 320. 344. 399.
^[127]Hogy e János II. Bálint fia volt, Kővári irja Erdély nev. családai 137. 138. lapjain közlött családfán, ellenben A székely nemz. Constitutioja 162. lapján közlött peres itéletben nincs róla szó, a szerint a leágazás igy hangzik: Si quidem Actor Spectabilis ac Magnificus Comes Antonius, filius Adami, filii Samuelis, filii Stephani, filii Petri olim Kálnoki de Köröspatak etc. Itt van-e tehát a hiba, vagy Kővári közlötte családfán? – nem tudhatom.
^[128]Wolph. Bethlen tom. V. pag. 408. világosan alter Joannes-nek nevezve!
^[129]Kállay Székely nemz. 255. l.
^[130]1694. febr. 23. art. Kővári szerint.
^[131]Cserey Mih. Hist. 139. 157. 209. 229. 250. 434. 439.
^[132]Benkő Transylvania gen. II. 451, hol a grófi diploma is közöltetik.
^[133]Cserey Mihály Hist. 434.
^[134]Kaprinai Mss. B. tom. XX. p. 285.
^[135]Peti Apor Lusus Mundi. Ms. Kővári szerint.
^[136]Pethő G. Kronikája folyt. Spangár: az 1732. évre.
^[137]Bojti Engelnél p. 399.
^[138]Kállay Székely nemz. 255. l.
^[139]Cserey Mihály Hist. 368. 439. 465.
^[140]Kállay Székely nemz. 254.
^[141]Kazy Hist. tom. 242.
^[142]Szalárdy Siralmas krónika 607. l.
^[143]Kemény Not. Capit. Albensis p. 248.
^[144]Cserey M. Hist. 97. 106.
^[145]Cserey M. Hist. 328. 356.
^[146]Cserey M. Hist. 473.
^[147]Magy. tud. társ. Évkönyv. IV. köt. 6. l. Kóvári szerint.
^[148]Collect. Herald. Nro 500.
^[149]Collect. Herald. Nro 812.
^[150]Kaprinai Mss. B. tom. L. p. 70. – Előbbről l. Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. VIII. p. 154. Magist. Stephanus dictus Kalandai 1384-ben egri kanonok.
^[151]Regestrum Bursae Cracoviensis p. 16.
^[152]Eredeti okirat, és Kövesdy L. Examen Verbőczyanum Pest. 1785. pag. 173.
^[153]Kovachich Suppl. ad vest. Comitiorum II. 209. 310.
^[154]Budapesti szemle II. köt. 167.
^[155]Kövesdy L. Wxamen Verbőczyanum Pest. 1785. pag. 174.
^[156]L. rajzát Mocsáry A. Nógrád várm. Esmertetése. I. 166. lap.
^[157]Szirmay C. Ugocsa p. 111.
^[158]Szirmay C. Ugocsa p. 116.
^[159]Szirmay C. Ugocsa p. 112.
^[160]Szirmay C. Ugocsa p. 112.
^[161]Szirmay C. Ugocsa p. 58.
^[162]Szirmay C. Ugocsa p. 59.
^[163]Szirmay C. Ugocsa p. 60. 63.
^[164]Szirmay C. Ugocsa p. 113.
^[165]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[166]Szalay M. Magyar történelmi Emlékek. I. 205.
^[167]Bartholomaeides C. Gömör. p. 145.
^[168]Collect. Herald. Nro 439.
^[169]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[170]Protocol. C. Neograd. anni 1652.
^[171]Deméndy-Theszéry-féle per.
^[172]Szirmay C. Zemplin. not. top. p. 83. 369.
^[173]Pozsonyi káptalan.
^[174]Oklevél.
^[175]Lehoczky Stemmat. II.
^[176]Oklevél.
^[177]Teleki Hunyadiak kora X. 14–17. l.
^[178]Wolph. Bethlen tom. V. p. 498.
^[179]Ma csak egy Tótfalu áll a gyalui járásban.
^[180]Ellenben élőnek is iratik 1591-ben a csiki vashámorok iránti kiadott oklevélben. Székely Constit. 101. lap.
^[181]Kemény János önéletirása Szalay kiadása. 60.
^[182]Kemény János önéletirása Szalay kiadása 34. l.
^[183]Kemény Jos. Notitia Capit. Albensis II. 36.
^[184]Kemény János önéletirása 34. l.
^[185]Kállay székely nemz. 255. l.
^[186]Kemény János önéletirása 117. l.
^[187]Wolph. Bethlen Hist. tom. V. p. 464.
^[188]Wolph. Bethlen Hist. tom. VI. 275. 278. 318.
^[189]Kemény János önéletirása 28. lap.
^[190]Kazy libr. 1. 2.
^[191]Tudománytár 1838-ki foly. IV. köt. 182. lap.
^[192]Collect. Herald.
^[193]Protocol. C. Neograd. anni 1726.
^[194]Protocol. C. Neograd. anni 1734.
^[195]Collect. Herald.
^[196]Protoc. C. Neograd. anni 1652. p. 2. hol ez áll: „Quia de dubia Johannis Kandó nobilitate certae literae in hac sede fuissent publicatae, nempe Sererissimi quondam Stephani Bocskay armales, quae nobilibus Hungariae minime suffragari possunt; deliberatur: ut idem Johannes Kandó super vera nobilitate ad secundum sedriae terminum usque producat certiora documenta; interim in nullum processum juridicum Cottus huius sese immisceat, sed judicatus eius in suspenso maneat.“
^[197]Protoc. C. Neograd. anni 1654.
^[198]Protoc. C. Neograd. anni 1694.
^[199]Mocsáry Antal, Nógrád vármegye Esmért. I. 98.
^[200]Lazius De migratione gentium Libror. VI. p. 236. et seq. Wagner szerint.
^[201]Wagner Dec. I. pag. 91.
^[202]Fejér Cod. Dipl. munkájában e családról olvasható több oklevél hiteles leszármazását tünteti föl a Nagy-Martoni családnak, mint erről maga helyén. Laziust pedig a tévedésre valószinűleg a két családnál ugyan egykorban előforduló keresztnevek hasonlósága vihette.
^[203]Wagner Dec. I. p. 91–111. Wagner-t csak leforditá Budai Fer. Hist. lex. II. kötetében. Irt Wagner előtt a családról Lehoczky is Stemmat. II. de szokása szerint zagyván, Laziust követve. – Wagner után lásd a nemzékrendet Geneal. auth. II. kötetében is. Látható a családfa Wagner kéziratai között is Mss. tom. LXX. p. 152., mely után a kiadottat dolgozá. Ugyan ez utóbbi kéziratban a leszármazás egy rosz váriansa is megvan Kupinszky gyüjtőtől.
^[204]Wagner Dec. I. és Péterfi Concil.
^[205]Czeh János Tud. gyüjtem. 1829-ki folyt. XII.
^[206]Kaprinai Dipl. II. 294.
^[207]Jászay P. A ml nemzet napjai a mohácsi vész után 156.
^[208]Jászay P. A m. nemzet napjai a mohácsi vész után 156.
^[209]Protocol. C. Neograd. anni 1652. p. 1. 1654. p. 109. etc. item annorum 1670. 1709. 1711.
^[210]Szirmay Szatmár várm. II. 242.
^[211]Szirmay, Szatmár várm. II. 284.
^[212]Szirmay C. Ugocsa p. 125. 147.
^[213]Szirmay C. Ugocsa p. 129. 175.
^[214]Szirmay C. Ugocsa p. 60.
^[215]L. Burgstaller, Collectio Insignium nob. H. familiarum.
^[216]Oklevél.
^[217]Oklevél.
^[218]Bartholomaeides C. Gömör. p. 145.
^[219]Szirmay C. Zemplin not. top. 332. 332. not hist. 663.
^[220]Szirmay C. Zemplin not. top. 326.
^[221]Szirmay Szatmár várm. II. 85.
^[222]Szirmay Szatmár várm. II. 88.
^[223]Szirmay Szatmár várm. II. 85.
^[224]Szirmay Szatmár várm. II. 88.
^[225]Szirmay Szatmár várm. II. 85. 88.
^[226]Szirmay Szatmár várm. II. 86. 89.
^[227]Szirmay C. Ugocsa p. 50. 122.
^[228]Pozsony v. archiv. Adels Investigation A – XIII. 53. lap.
^[229]Ferber József közlése szerint.
^[230]Nógrádmegyei levéltár.
^[231]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[232]Az egész családról a nógrádmegyei levéltári jegyzőkönyvek oklevelei szerint.
^[233]Protocol. C. Neograd. anni 1732. nro II. pag. 221.
^[234]Protocol. C. Neograd. anni 1732. nro VIII.
^[235]Collect. Herald. nro és Adami Scuta gentil. tom. V.
^[236]Bartholomaeides C. Gömör. pag. 145.
^[237]Kovachich M. G. Scriptores minor. II. 228. és 231., hol rosszul Sebestyén áll István helyett. Lásd 1569-ki 42. artic.
^[238]Palma Specimen Heraldicae H. p. 60. – Ratkai Memoria Regum et Banorum.
^[239]Collect Herald. pag. 126.
^[240]Collect. Herald. pag. 127.
^[241]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[242]Kovachich Vestigia Comitiorum p. 352. – Katona Hist. critica. XII. 459.
^[243]Gr. Teleki Hunyadiak kora XII. köt. 137. l.
^[244]Szirmay C. Zemplin not. top. 83. 307.
^[245]Kaprinai Mss. B. tom. XLIII. p. 245. 274.
^[246]Fényes Komárom várm. 95. l.
^[247]Krassó vármegye jegyzőkönyve.
^[248]Nagy-Szabó Ferencz Memorialeje. Gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok I. 67.
^[249]Benkő Transylvania Gen. II. 329.
^[250]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[251]Krassó várm. jegyzőkönyve.
^[252]Wagner Diplomat Sáros. p. 354. – Fejér Codex Diplom. tom. X. vol. II. p. 372.
^[253]Wagner Dipl. Sáros 59.
^[254]Wagner Dipl. Sáros 362.
^[255]Wagner Dipl. Sáros 369.
^[256]Wagner Dipl. Sáros p. 402.
^[257]Lehoczky Stemm. I. p. 205.
^[258]Tudományos gyüjtemény 1830-ki XII. k. 20. 26. l.
^[259]Lehoczky Stemmat. I. p. 205.
^[260]Lehoczky Stemmat. I. p. 24. l.
^[261]1625-ki 23. törv. cz.
^[262]1604-ki 15. törv. cz.
^[263]1687-ki 16. és 23. és 1723-ki törv. cz.
^[264]Szirmay Szatmár várm. II. 117. 120.
^[265]Szirmay Szatmár várm. 81. 104. 106. l.
^[266]Bojthi, Engelnél 292.
^[267]Bojthi, Engelnél 319.
^[268]Kővári Erdély nev. családai 142. l.
^[269]Cserei Mih. Hist. 63. 114. l.
^[270]Kővári Erdély nev. családai 142. l.
^[271]A gothai Hist. herald. Handbuch 394. l. szerint régi magyar család, mi valószinűbb is, mint a divatos távoli országokbóli származtatás.
^[272]Goth. Hist. Herald. Handbuch 394. l. – Ellenben Kővári szerint ezen András lett báró 1779. oct. 29-én, és 1795-ki oct. 1-én római sz. birodalmi gróf.
^[273]A pozsoni káptalanban az eredeti Fasc. 18. Lit. T. 3. Torcs. Ferber Józs. közlése szerint.
^[274]Szintén Ferber Józs. közlése nagyobbára az egész családról.
^[275]Collect. Herald. nro 494.
^[276]1812-ki 2. törv. cz.
^[277]1840-ki 42. törv. cz.
^[278]Pesti Napló 1859. febr. 19-ki szám. – 1858-ban a m. nemz. muzeum könyvtárára 2000; és a magyar akademiának 30,000 frtot adományozott stb.
^[279]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[280]Szirmay, C. Zemplin not. top. 113.
^[281]Collect. Herald.
^[282]Szirmay Szatmár várm. II. 85.
^[283]Adami Scuta gentil. V.
^[284]Adami Scuta gentil. V.
^[285]Családi közlés szerint.
^[286]Szontagh Dán. ur szives közléséből.
^[287]A Kárász család régenten is eléfordul. L. Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. VI. p. 643. 709. – Szintén Kárász családbeliről olv. Bartholomaeides Memoria Wittebergae 272.
^[288]Ferber József szives közléséből nyert oklevél-másolatból.
^[289]Fényes Komárom várm. 97.
^[290]Protocoll. C. Neogr. anni. 1754.
^[291]Baranyi Pál, Imago vitae, et mortis.
^[292]Az eredeti armalis levél Veszprém vármegye levéltárában őriztetik.
^[293]Bartholomaeides C. Gömör. p. 145.
^[294]Szirmay C. Ugocsa p. 74.
^[295]Szirmay C. Zemplin not. top. p. 113.
^[296]Szirmay C. Ugocsa p. 126.
^[297]Szontagh Dán. ur szives közlése szerint az egész családról.
^[298]Collect. Herald. Nro 230.
^[299]Collect. Herald. Nro 34.
^[300]Adami Scuta Gentil. tom. V.
^[301]Nógrádmegyei jegyzőkönyv 5. 17.
^[302]Szirmay C. Ugocsa p. 122.
^[303]Adami Scuta gentil. tom. IV.
^[304]L. életrajzát az id. nemzeti könyvtárban munkái előtt, és magyar irók életrajzi gyüjt. I. 235. II. 130.
^[305]Szirmay Com. Zemplin not top. 113.
^[306]Burgstaller Collectio Insignium.
^[307]1630-ki 6. törv. cz.
^[308]Szirmay A. Szatmár várm. II. 10–48. s köv.
^[309]Szirmay A. Szatmár várm. II. 48. lapon közöltetik a Károlyi-ak származati kimutatása – mint mondatik – a kir. Kuria által helyben hagyott táblázatról. Lásd ugyanezt Wagner Tabulae Geneal. Mss. tab. XXXIII.; és e két összehangzó forrás után adatik itt a leszármazás. De e táblázat még nem látszik minden élt családtagot tartalmazni, valamint arról nagyobb részben a leányok is hiányzanak. – Budai F. Lexicona II. darabjában keveset ir a családról. Lehoczky Stemmatogr. II. 210–211. hibásan és hiányosan is közli rövid adatait. – Találunk a családról főleg Bertalantól lehozva adatokat a „Regélő“ szépirodalmi lap 1836-ik évi 101–110. számaiban. – Végre főleg Szirmay után érteketett a családról id: E. S. a Magyar Sajtó 1858-ik évi jun. 15. számában, melynek tévedéseit ama lapban helyre igazitá Waltherr László, kitől mint a Károly grófok egykori tudós levéltárnokától várja a haza e nemzetségnek okmányok kiséretében közlendő monographiáját. Bárha már azt e munka folyamában felhasználnom lehetett volna.
^[310]Szirmay Szatmár várm. II. 46.
^[311]Szirmay Szatmár várm. II. 18.
^[312]Szirmay, Szatmár várm. II. 18.
^[313]Szirmay Szatmár várm. II. 47.
^[314]Szirmay Szatmár várm. II. 10.
^[315]Szirmay Szatmár várm. II. 11.
^[316]Szirmay Szatmár várm. II. 100.
^[317]Szirmay Szatmár várm. II. 100.
^[318]Szirmay Szatmár várm. II. 10.
^[319]Szirmay Szatmár várm. II. 12.
^[320]Szirmay Szatmár várm. II. 12–13.
^[321]L. Exequiae Principales fölötte mondott halotti beszéd.
^[322]Wagnernél nőül Hedvig áll.
^[323]Szirmay Szatmár várm. II. 14.
^[324]Szirmay Szatmár várm. II. 14. – Lásd róla Tudománytár 1838-ki III. köt. 328. stb. lapjait.
^[325]Engel monumenta 298. és Kemény János önéletirása 78. l.
^[326]Szirmay Szatmár várm. I.
^[327]Szirmay Szatmár várm. I. 111–116.
^[328]Szirmay Szatmár várm. I.
^[329]Nagy-Károlyban első nyomdászok Pap István és Biró Mihály voltak.
^[330]Szirmay Szatmár várm. I. 116–118., mely szerint 1758-ban nagyboldogasszony napján, Wagner szerint pedig 1757-ki aug. 14-én halt meg.
^[331]Szirmay Szatmár várm. I. 122–126.
^[332]A Karoly-ak czimeréről értekezett Waltherr László a m. Akademiai Értesitő 1847-ki foly. 41–46. lapjain.
^[333]A m. tudós társaság Évkönyve III. köt. 123. l.
^[334]Wagner tabulae geneal.
^[335]Nógrádmegyei Protocol.
^[336]Nógrádmegyei Protocol.
^[337]Sz.-benedeki Convent Cappa H. Fasc. 7. Nro 16.
^[338]Oklevél-másolat.
^[339]Budai Fer. Hist. lex. III. 168.
^[340]Adami Scuta gentil. tom. V. E. Karoly-Paty Károly család egy paghi Károly-val?
^[341]Adami Scuta Gentil. tom. V.
^[342]Szatmár várm. levéltárában van az eredeti czimeres nemeslevél.
^[343]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[344]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[345]Collect. Herald. Nro
^[346]Pray Annales III. 126.
^[347]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[348]Történelmi tár. Kiadja a m. tud. akademoa IV. 186.
^[349]Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 78. – Lásd róla Engel Monumenta ung. 362. 367. 370.
^[350]K.-fejérvári káptal. Lib. Reg. 20. fol. 204.
^[351]B. Bornemisza levéltárából adat.
^[352]Török Antal közlése szerint.
^[353]Benkő Transylv. gen. I. 301.
^[354]B. Bornemisza levéltár.
^[355]Szirmay C. Zemplin not. top. 113. 227. 268.
^[356]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[357]Jegyzőkönyvi 2400. sz. alatt.
^[358]B. Vay László Német hivség. 887.
^[359]B. Vay László Német hivség. 925.
^[360]Lehoczky Stemmatogr. II. 337.
^[361]Kovachich Scriptores minor. II. 228.
^[362]Szirmay C. Zemplin. not. top. 237.
^[363]Szirmay C. Zemplin not. top. 289.
^[364]Szirmay Szatmár várm. II. 14. 41. 150.
^[365]Megyei jegyzőkönyv 3541. sz. alatt.
^[366]Sz.-benedeki convent. Capsa B. Fasc. 2. Nro 14. stb.
^[367]Lehoczkynál Stemmat. II. p. 211. trencsini főispánul iratik. Ellenben a Geneal. Autent. Mss. tom. I. (honnan a családfa is vétetett) Comes Temesiensis-nek iratik. Budai Fer. Hist. Lexic. I. k. 396. lapon Kasza Benedek fordul elé, (nem István) de szintén temesi főispánul irva.
^[368]Wolph. Bethlen Hist. VI. 33.
^[369]Nógrádmegyei jegyzőkönyv.
^[370]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[371]Collect. Herald. és Adami Scuta gent. V.
^[372]Leleszi Convent.
^[373]Szirmay Szatmár várm. II. 137. 139.
^[374]Szirmay C. Zemplin not. top. 38. 113.
^[375]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[376]Benkő K. Csik-Gyergyó és Kászon 54.
^[377]Polit. ujdonságok 1858-ki 11. szám. 127. lap.
^[378]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[379]Szirmay Szatmár várm. II. 123.
^[380]Fényes E. Geographiája.
^[381]1791-ki 67. törv. cz.
^[382]Lehoczky Stemmat. II. 211.
^[383]Collect. Herald. Nro 657.
^[384]Adami Scuta gentil. tom. V. – Burgstaller Collectio Insign. nob. fam. H.
^[385]Collect. Heald. Nro 813.
^[386]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113. 375.
^[387]Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 81.
^[388]Kaprinai Mss. B. tom. XXIX. 203–208. Később 1643-ban a mizslei prépostságot a kassai jezsuiták nyerék.
^[389]Gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok I. 20. Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 26. l.
^[390]Szirmay C. Zemplin not. top. 78.
^[391]Lehoczky Stemmatogr. II. 211.
^[392]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[393]Szontagh Dán. közlése.
^[394]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[395]Kővári Erdély nev. csal. 144. és Décsey Miklós közlése.
^[396]Collect. Herald. Nro 602.
^[397]Bénkő J. Transylv. gen. II. 173. 390. – Ötvös Ágoston Uj. m. muzeum 1859. 199.
^[398]Benkő J. Transylv. gen. II. 390.
^[399]Sz.-benedeki Convent. Protoc. LL. p. 225. Nro 151.
^[400]Sz.-benedeki Convent. Prot. M. p. 152.
^[401]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[402]1827-ki 42. törv. cz.
^[403]Katona Hist. Critic. XI. p. 589.
^[404]Ráth Károly által közlött okmányok után.
^[405]Fényes E. Geographiai szótár IV. 307. l.
^[406]Jegyzőkönyvi 1731. szám.
^[407]Collect. Herald. nro 35.
^[408]Sz.-benedeki Convent fasc. 105. Nro 3.
^[409]1655-ki 96. és 1659-ki 118. törv. cz.
^[410]Sz.-benedeki Convent. 1659. Fasc. 72. Nro 2.
^[411]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[412]Sz.-benedeki Convent. Fasc. 143. Nro 46.
^[413]A bánfalvi Barius kihalt családi okleveleiben emlitetnek.
^[414]Szirmay C. Zemplin. not. top. p. 113.
^[415]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 194. 226. 250. – Szirmay szerint még 1678-ban is jegyző, sőt arról ekkor köszönt le; holott – mint alább látjuk – már 1676-ban szintén a zemplénymegyei Protocol. tom. LXXXV. nyomán róla ez iratik: „Petrus Kazinczy de eadem, Tabulae Reg. Assessor (I. Lipót kir. diplom. 1676. jun. 28. a család levéltárában) in Magistrum Protonotarium Judicis Curiae R. resolutus sed praemortuus.“ L. Toldy Ferencz, Kazinczy Ferencz és kora. Pest, 1859. 3. l. és Jegyzések közt V. lapon.
^[416]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 194. 207.
^[417]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 205.
^[418]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 206.
^[419]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 211.
^[420]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 208.
^[421]Szirmay A. C. Zemplin not. hist. 221.
^[422]Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. V. lapon.
^[423]Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. V. lapon.
^[424]Verseit kiadta unokája Ferencz az iró, az Orpheus II. k. 143. l.
^[425]Toldy Fer. Kazinczy Ferencz és kora, Pest 1859. 3. l.
^[426]Lehoczky Stemmat. I. 217.
^[427]Szirmay C. Zemplin not. hist. p. 273.
^[428]Ez s az ez után következő adatok a következő czimü nyomtatványból meritvék: „Özvegy Kazinczy Józsefné született Bossányi Susánna emlékezete. Irta első szülöttje Kazinczy Ferencz. Rokonainak s barátjainak Gyászlevél helyébe; maradékainak a dolgok tudása végett. S.-Patakon 1813.“
^[429]L. Toldy Fer. többször emlitett müvét: „Kazinczy Ferencz és kora“ életrajzi emlék születésének százados ünnepére. Kiadta a m. tud. Akademia. Pest 1859. 4r.
^[430]Kazinczy Klára Horváth Ádám 3-dik hitvese és más most élő Kazinczy-ik más családnak ivadékai.
^[431]Budai F. Hist. lexic. II. 434.
^[432]Szirmay C. Zemplin not. top. 83.
^[433]Wagner Diplom. Sáros. p. 391.
^[434]Szirmay C. Zemplin not. top. 248.
^[435]Szirmay C. Zemplin not. hist. p. 52.
^[436]Szirmay C. Zemplin not. hist. p. 52.
^[437]Szirmay C. Zemplin. not. top. 83.
^[438]A család egyik t. tagját a nemzékrend közlésére fölkérvén, válasz nélkül hagyattam.
^[439]Schönfeld Adels Schematismus I. 212.
^[440]Lehoczky Stemmat. I. 188.
^[441]Collect. Herald nro 304.
^[442]1723-ki törvény záradéka.
^[443]Hodor, Doboka várm. 120–122.
^[444]A családfán ez áll: „Elaboratum per me Stephanum Kecskeméthy.“
^[445]Szirmay C. Zemplin not. top. 213.
^[446]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[447]Burgstaller Collectio Insignium.
^[448]Szirmay C. Ugocsa p. 74.
^[449]Dési Lázár György Halotti predikáczio Keczeli Borbála felett. 1857. stb. – Hodor K. közlése, és Kővári Erdély nev. csal. 145. l.
^[450]Kővári Erdély nev. családai 145. e II. Istvánt nem emliti, hanem I. Györgynek fiáról III. Istvánról állitja, hogy ezen inscriptiót nyerte. – Hogy pedig II. István, I. Istvánnak fia volt, igazolja az idézett halotti beszéd. a gorbófői birtokra nézve pedig v. ö. Kemény Notitia Capit. Albens. II. p. 67.
^[451]L. a fölötte mondott halotti beszédeket Csernátoni V. Jánostól, Hermányi Józseftől, dési Lázár Györgytől stb., mely utóbbiban a család genealogiája is megvan 1757-ig.
^[452]1819-ben a tőtőri birtoka utáni jövedelme a hadi segedelemre nézve volt 72 frt 25 kr. Losárdról: 8 frt. Esztényből: 14 frt 37 kr. Tótfaluból 8 frt. Sólyomkőről: 3 frt 42 kr. Kovácsiból: 12 frt. M.-Fodorházáról (Mózsa Józseffel együtt) 54 frt. M.-Ujfaluból: 130 frt. 5 kr. Öszveg 302 frt. 49 kr.
^[453]Lehoczky Stemmat. II. p. 3., a mit ugyan ez p. 5. és 215. ir az Akaczir-okról (ebből lett volna szerinte Keczer); az nem egyéb ügyetlen szójátéknál. – Az Aba-nemből származtatás emlittetik Egyetemes Encyclopaedia I. köt. 25. lapján is.
^[454]Wagner Dipl. Sáros p. 438
^[455]Wagner Mss. tom. LXX. p. 306. – És Sz.-Iványi Ráfael által 1701-ben szerkesztett nemzékrend, mely azonban emettől elütő, és igen hibás.
^[456]Wagner Dipl. Sáros p. 39. az oklevél közölve.
^[457]Lehoczky Stemmatogr. I. 205.
^[458]Wagner Dipl. Sáros p. 440.
^[459]Wagner Dipl. Sáros p. 443–445. a II. Ferdinand diplomájában.
^[460]1635-ki 54. záradéka.
^[461]1741. törv. záradéka.
^[462]Gróf Bethlen Miklós önéletirása. Kiadta Szalay László. 345–346. l.
^[463]1659-ki 52. törv. cz.
^[464]Sz.-benedeki Convent Capsa A. Fasc. 6. nro 21.
^[465]Szalay L. Magyarország története. V. 351. 352.
^[466]Szalay L. Magyarország története. V. 353.
^[467]Cathalogus Mss. Musaei Széchenyano-regnic. III. 358.
^[468]Cathalogus Mss. Musaei Széchenyano-regnic. III. 359.
^[469]Haan A. Lud. Jena Hungarica p. 38.
^[470]Fényes E. Magyarország statistikai, birtokviszonyi és topographia szempontból. I. 334.
^[471]Török Antal közlése szerint.
^[472]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[473]Collect. Herald. nro 61.
^[474]Ducange Illyricum sacrum. – Lehoczky Stemmat. II. Wagner Mss. tom. LXX. és Geneal. authentic. tom. I. Katona His. critic. XIX. p. 230.
^[475]Istvánffy Historia 1685 kiad. 58. – Katona Hist. critic. XIX. 228.
^[476]Katona Hist. critic. XIX. 484.
^[477]Istvánffy 1685-ki kiad. 167. – Pethő Gergely szerint 114. lap. 1546-ban foglalta el Zrinyi tőle Csáktornyát.
^[478]Pethő Gergely krónikája 113. lap. – Forgách Corument. 430. szokása szerint róla is gyalázólag szól.
^[479]1550-ki törv. cz.
^[480]Kaprinai Mss. B. tom. XXVIII. p. 148.
^[481]Forgách Comment. 62. 63.
^[482]Pethő Gergely Krón. 120. – Istvánffy pag. 296.
^[483]Istvánffy pag. 342. – Pethő Gerg. Krón. 125.
^[484]Istvánffy pag. 322, hol róla ez olvasható: „giganteae fere proceritatis, sed singularis elegantiae et virtutis juvenis, ideoque omnibus, ipsique imprímis Caesari charus.“
^[485]Istvánffynál 322.
^[486]Pethő Gergely Krón. 122., hol elestének éve hibásan áll 1567-re téve.
^[487]Istvánffy p. 296. – Pethő Gerg. 120.
^[488]Istvánffy p. 342.
^[489]Pethő Gergely Krón. 125.
^[490]Pethő Gergely Krón. 151.
^[491]Pethő Gergely Krón. 136.
^[492]Lehoczky Stemmat. I. p. 92.
^[493]Plausus etc. Graecii 1627.
^[494]Ortelius Redivivus, hol arczképe is látható.
^[495]1655-ki 30. 71. 100. törv. cz.
^[496]1659-ki 103. törv. cz.
^[497]1635-ki 42. – 1647-ki 71. – 1649-ki 32. törv. cz.
^[498]Lehoczky Stemmat. I. 88.
^[499]Hist. Herald. Handbuch. 402. Ellenben Lehoczky Stemm. II. 169. szerint 1687-ben lett III. Miklóssal együtt gróffá.
^[500]B. Collenbach Gábor cs. kir. altábornagynak gr. Keglevich Juliannától született leánya.
^[501]Lehoczky Stemmat. II. 213.
^[502]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 163.
^[503]1635. 14. törv. cz.
^[504]Codex Széchenianus tom. XIII. a nemzeti muzeumban.
^[505]Kazy Fer. Historia R. H. tom. III. p. 241.
^[506]1681-ki 23. törv. cz.
^[507]Lehoczky Stemmat. I. 88. és Adami Scuta C. Ms. quartolat. nro 182. a nemzeti muzeumban.
^[508]Lehoczky Stem. I. 105. és II. 213. koronaőr is; de ez csak fia József lett.
^[509]Memoria Basilicae Strigoniensis p. 171.
^[510]Burgstaller Collectio Insignium.
^[511]Oklevél hiteles másolatban.
^[512]Mint az előttem fekvő hiteles példány mutatja.
^[513]Zermegh Schwandternél Scriptores rerum Hung. II. 410.
^[514]1538-ki 62. törv. cz.
^[515]Istvánffy 1685-ki kiad. 133.
^[516]Wagner Diplom. C. Sáros. p. 410.
^[517]1603-ki 3. törv. cz.
^[518]1618-ki 15. törv. cz. L. Acta Dietae anni 1618. p. 107.
^[519]Oklevél.
^[520]1647-ki 78. törv. cz.
^[521]Protocol. C. Neograd. anni 1652. pag. 2.
^[522]Hitelesitett oklevél.
^[523]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 243. lap.
^[524]Protocol. C. Neográd. anni 1597.
^[525]Nyitrai káptalan Protocol. 3 anni 1585. 1586. f. 34. 36.
^[526]Nyitrai káptalan Protocol. 47. anni 1602. 1620. fol.
^[527]Családi okirat szerint.
^[528]
[529]Szirmay C. Zemplin. not. top. 83.
^[530]Szirmay C. Zemplin not. top. 283.
^[531]Szirmay C. Zempin. not. top. 378.
^[532]Szirmay C. Zemplin. not. top. 304.
^[533]Istvánffy Hist. 1685-ki kiad. 309.
^[534]Kováchich Suppl. ad Vestigia Com. II. 309. s köv. lap.
^[535]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[536]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[537]Az eredeti armalisban Keler áll, de szokásos kimondás szerint Kéler a család neve.
^[538]Jegyzőkönyvi 219. sz. alatt.
^[539]Burgstaller Collectio Insignium.
^[540]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[541]Protocolli nrus 1199.
^[542]Bel Adparatus 440.
^[543]Leleszi Convent.
^[544]Szirmay C. Zemplin. not. top. 140.
^[545]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[546]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[547]Collect. Herald. Nro 136.
^[548]Találunk hazánkban Keller családot Adlerfeld-i előnévvel is, melyből Ágoston 1787-ben m. kir. kamarai pénztárnok a kassai kerületben.
^[549]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[550]Török Antal közlése szerint.
^[551]1715-ki 135. törv. czikk.
^[552]Szentbenedeki Convent Capsa H. fasc. 4. nro 1.
^[553]Szentbenedeki Convent Capsa H. fasc. 8. nro 21.
^[554]Wagner Mss. tom. LXX. p. 206.
^[555]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[556]Szirmay C. Zemplin. not. top. 313.
^[557]Kaprinai Dipl. II. 201.
^[558]A Kállay nemzetségnek a Jármyak, és ugyan azoknak az Elek család elleni perükből. V. ö. Kaprinai Mss. A. tom. LXVIII. a végén.
^[559]Geneal. authent. II.
^[560]Jászay Pál, A magyar nemz. napjai a mohácsi vész után 157. lap.
^[561]Gróf Teleki Hunyadiak kora I. k.
^[562]Bonfin szerint Simon neve Kemény volt, Turóczi Krónikájában Kamonya-nak iratik.
^[563]Lásd Mikola Genealogia fam. Mikola stb.
^[564]Wolph. Bethlen Hist. libro IV.
^[565]Wolph. Bethlen Hist. libro IV.
^[566]Wolph. Bethlen Hist. libro tom. II. p. 113.
^[567]Wolph. Bethlen Hist. libro tom. V. 321.
^[568]Wolph. Bethlen Hist. libro V. 138. 323. 335.
^[569]Wolph. Bethlen Hist. libro VI. 229. 277.
^[570]1608. aug. 9. art. I. Kőváry szerint.
^[571]Kemény Notitia Cap. Albensis II. 92.
^[572]Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 8. lap. Hibásan áll Kővárynál 147. lapon Tornyi Zsófia helyett Fonyi Zsófia.
^[573]Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 10. lap.
^[574]Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 12. lap.
^[575]Először kiadta Rumy a Monumenta Hungarica köteteiben. Ujabb és jobb kiadását birjuk 1856-ból Szalay Lászlótól.
^[576]1660. dec. 24. art. 1.
^[577]Donatioit megsemmisité az 1662. mart. 10. artic. 17.
^[578]Cserey Mih. Hist. 10. 12. 16. l. – 1663. sept. 24. art. 10.
^[579]Cserey Mih. 336. l.
^[580]Hodor Doboka várm. 452.
^[581]Budapesti Szemle VII. köt. 342.
^[582]F.-magyarországi Minerva. 1825-ki foly. 155. l.
^[583]L. a fölötte mondott halotti beszédet borosnyai N. Zsigmondtól, és zalányi Miskolczi Józseftől stb. Kolosv. 1746.
^[584]L. életrajzát Ujabb ismerettára V. 51–54.
^[585]L. életét s irodalmi működése vázlatát ugyanott 55–58. l.
^[586]Memoria Basilicae Strigoniensis p. 171. és czimerét rézbe metszve czimzetével együtt „Scuta gentilitia Hungarica“ czimü gyüjteményben.
^[587]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[588]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[589]Kézirat a nzti muzeumban fol. lat. 2340. szám alatt 246. lap.
^[590]Kézirat a nzti muzeumban fol. lat. 2340. szám alatt 246. lap.
^[591]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[592]A Veszprém megyei levéltárból közli Véghelyi Dezső.
^[593]Sz.-benedeki Convent anni 1626. fasc. 147. nro 41.
^[594]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[595]L. Advocat Uj históriai Dictionarium. Ford. Mindszenti Sámuel. Pozsony 1808. II. 12. És bővebben lásd életét Melczer és Kölesi Vincze Nemzeti Plutarkus II. köt.
^[596]Anonymus capite VI. – Szabó Károly forditásában 10–11. lapon igy áll: Ónd, Ete atyja, kitől a Kalán és Kölcsei nemzetség származik. – Az Erdélyben elvirágzott Kendi család (L. ezt) Kundu (Könd) vezértől származik. L. Szabó Károly Béla kir. névtelen jegyzője 10. lap. és Wolph. Bethlen III. 463.
^[597]Szirmay Szatmár várm. II. 256.
^[598]Szirmay Szatmár várm. II. 257.
^[599]Talán Etety-kutja helynévben kereshetni Ond vezér fiának Eté-nek nevét, és innen Ete-kutja?
^[600]Szirmay Szatmár várm. II. 254.
^[601]Szirmay Szatmár várm. II. 121.
^[602]Szirmay Szatmár várm. II. 254.
^[603]Szirmay Szatmár várm. II. 254–255.
^[604]Szirmay Szatmár várm. II. 224.
^[605]Szirmay Szatmár várm. II. 222.
^[606]Szirmay Szatmár várm. I. 45.
^[607]Szirmay Szatmár várm. II. 22. 41.
^[608]Pray Annales IV. p. 313. – Jászay Pál A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 256. lap.
^[609]Szirmay Szatmár várm. II. 224.
^[610]Szirmay Szatmár várm. II. 39. 240. 245. 260.
^[611]Szirmay Szatmár várm. II. 255.
^[612]Szirmay Szatmár várm. II. 222.
^[613]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[614]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[615]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[616]Szirmay Szatmár várm. II. 123. 127.
^[617]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[618]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[619]1681-ki 23. törv. cz.
^[620]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[621]Lehoczky Stemmat. I. 216. – Vay Német hivség 398–419.
^[622]Szirmay Szatmár várm. I. 130.
^[623]Szirmay Szatmár várm. I. 130. 135.
^[624]Szirmay Szatmár várm. II. 257. Ezen levél a Szatmár vármegyei levéltárban van, és a lengyel ur elferditve Thomae Kindy de Kolcae – czimezi az érdeklettet.
^[625]Szirmay Szatmár várm. I. 75. 76.
^[626]E hely most is Német-itató-nak neveztetik.
^[627]Szirmay C. Zemplin not. top. 146.
^[628]Szirmay Szatmár várm. II. 257.
^[629]Szirmay Szatmár várm. I. 166.
^[630]Szirmay Szatmár várm. I. 76.
^[631]Szirmay Szatmár várm. I. 130.
^[632]Szirmay Szatmár várm. I. 76.
^[633]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[634]Szalay L. Magyarország története VI. köt. 90. lap.
^[635]Szirmay Szatmár várm. I. 133.
^[636]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[637]Benkő Transylv. Specialis.
^[638]L. Kendeffy Gábor fölött mondott halotti beszéd 1747-ben. Wagner Mss. LXXX. 31.
^[639]Gr. Teleki Józs. Hunyadiak kora I. kötetében.
^[640]Kővári Erdély nev. cs. 152. 1. után egy kis különbséggel.
^[641]Forgách Commentarii p. 11.
^[642]Wolph. Bethlen V. 410. VI. 295. 408.
^[643]L. Katona Hist. critica. XXXIII. p. 243.
^[644]Cserei Mih. 236.
^[645]Kővári Erdély nev. családai 151.
^[646]Családi közlés szerint. Ellenben Kővári Erd. nev. családai munkájában az előtte volt családfa szerint a Kenderessi családot a Mara és Kendeffy-ekkel is egy törzsből, de a XV. század vége felé élt Szálláspataki Dancsul-tól irja eredeztetettnek; minthogy táblázatunkkal Kővári eléadása ellenkezik, és okmányok nélkül ide vagy oda nem szavazhatok, közlöm Kővári eléadását is itt, mely igy hangzik: „Az előttünk fekvő családfa egy törzsből származtatja (a Kenderessieket) a Mara és Kendeffy családdal. Szálláspataki Dancsulnak, ki a XV. század vége felé élt, három fiat tulajdonitanak: Lászlót, kitől a Kendeffik, Jakabot, kitől a Marák és Pétert, kitől a Kenderessiek származtak le. ezen Péter fiai László 647És János, kinek fia vala azon K. Péter, ki 1558-ban hunyadmegyei adószedővé neveztetett; 23. dec. art. 7.; aztán kihalt.*, ennek Miklós, ennek Ferencz (1628–37), ennek István, ennek Mihály, ennek István hunyadmegyei pénztárnok, kinek első neje Balázsi Borbála, második Csóka Éva, kitől a mostan élők elágaznak“ stb., ez utóbbiakat már táblázatunkon is találjuk.
^[648]Katona Historia critic. XII. 918. – Fejér Cod. dipl. XI. 316. V. ö. Teleki Hunyadiak kora I. k. 138.
^[649]Szirmay Szatmár várm. I. 7. – Ez idézet után tévedéssel állitatik Teleki Hunyadiak kora I. k. 461. lapon szatmári alispánul; nem is fordul elő Szirmaynál az alispánok névsorában, és valoszinűleg Hunyad megyében volt alispán.
^[650]Szirmay Szatmár várm. II. 41.
^[651]Lelesyi Convent. protocol. 4.
^[652]Jászay Pál, A magyar nemz. napjai a mohácsi vész után 157. 158. lap.
^[653]Jászay Pál, A magyar nemz. napjai a mohácsi vész után 81.
^[654]Tudományos gyüjtemény 1825-ki évfoly. XI. köt. arczképe is látható.
^[655]Kővári Erdély nev. cs. 155.
^[656]Wolph. Bethlen tom. III. 463.
^[657]Hodor Doboka várm. 123.
^[658]Kővári Erdély nev. cs. 154.
^[659]Benkő Transylv. specialis.
^[660]Eder ad Felmerum 254. l.
^[661]Budai F. Lex. II. 442. Azonban erről mit sem tud az egykori emlékiró.
^[662]Történelmi tár. III. 45–52.
^[663]Más adat szerint kinevezés 1553. máj. 26-án történt. L. Kemény József Notitia Capit. Albensis 216.
^[664]Forgách Comment. 211. –214. Wolph. Bethlen I. 550–619.
^[665]Kemény József Notitia Capit. Alb. 232.
^[666]Wolph. Bethlen II. 222.
^[667]Wolph. Bethlen II. 69–463.
^[668]Wolph. Bethln III. 293–472.
^[669]Wolph. Bethlen III. 463–486.
^[670]Wolph. Bethlen III. 489.
^[671]Wolph. Bethlen V. 498.
^[672]Wolph. Bethlen VI. 233–271. 395.
^[673]Kővári Erdély nev. cs. 156.
^[674]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[675]Fejér Cod. Dipl. tom. VII. vol. II. 212.
^[676]Oklevél után.
^[677]Mss. Musaei fol. lat. nro 213.
^[678]Lehoczky Stemmat. I. 217.
^[679]1715-ki 30. art.
^[680]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[681]Thuróczi Cronicon Schwandtnernél I. 162.
^[682]Hodor Doboka várm. 155.
^[683]Szirmay Szatmár várm. II. 24.
^[684]Okirat szerint, mellyen pecséte áll.
^[685]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[686]Török Antal közlése szerint a b. Bornemisza család levltárából.
^[687]Az eredeti iktatási okmány a nzti muzeumban.
^[688]Décsey Mihály közlése szerint.
^[689]Kemény József Not. Cap. Albens. 226.
^[690]Kemény József Not. Cap. Albens. 209.
^[691]Szontagh Dániel közléséből.
^[692]Szontagh Dániel közléséből.
^[693]Décsey M. közléséből.
^[694]Kalapatich Vincentii Oratio funebris super Balth.-Adam Kerchelich.
^[695]Szirmay Szatmár várm. I. 128.
^[696]Szirmay Szatmár várm. II. 91. 103.
^[697]Szirmay Szatmár várm. II. 97.
^[698]1628-ki 41. és 1635-ki 72. törv. czikk.
^[699]Szirmay C. Zemplin. not. top. 78.
^[700]Lehoczky Stemmat. II. 215.
^[701]Jászay a magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 157.
^[702]Kovachich Scriptores minores II. 227.
^[703]Pethő Gergely, krónika 149.
^[704]1618-ki 30. törv. cz.
^[705]Istvánffy 1685-ki kiadás 250.
^[706]Istvánffy 1685-ki kiadás 250.
^[707]Istvánffy 1685-ki kiadás 250. – Petrus Bizarrus Schwandtnernél I. 716–717. – Bethlen Wolph. II. 143–145. – Mogyoróssy „Gyula hajdan és most“ czimű munkájában arczképét adja Kerecsényi Lászlónak; de az nem annyira hiteles, mint eszményképül tünik fel.
^[708]Sitkei családi levéltár lajstroma 37. lap.
^[709]1635-ki 86. törv. cz.
^[710]Szontagh Dániel közléséből.
^[711]Katona Hist. critic. XIII. p. 803.
^[712]Budai Fer. Hist. lexic. II. 457.
^[713]1638-ki 8. törv. cz.
^[714]Lehoczky Stemmat. I. 177. II. 215. V. ö. Kemény János önéletirása 463.
^[715]1655-ki 33. 1715-ki 64. és 1723-ki 81. törv. cz.
^[716]Lehoczky Stemmat. I. 199.
^[717]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[718]Collect. Herald. nro 814.
^[719]Collect. Herald. nro 685.
^[720]Collect. Herald. nro 353.
^[721]Az eredeti Armalis Bazin sz. kir. város levéltárában.
^[722]Schönfeld Adels Schematismus I. 208.
^[723]Megerle, Österr. Adels Lexikon 62.
^[724]Szirmay Szatmár várm. II. 141.
^[725]Szirmay Szatmár várm. I. 134.
^[726]Szirmay Szatmár várm. II. 125. 135. C. Ugocsa p. 174.
^[727]Szirmay C. Ugocsa p. 157.
^[728]Szirmay C. Zemplin not. top. 152.
^[729]Bojthi, Engelnél 9. 292.
^[730]Baranyi Halotti Predikácziók.
^[731]Családi közlés szerint.
^[732]Szontagh Dán. közléséből.
^[733]Gr. Teleki Hunyadiak kora XI. 14.
^[734]Horváth István Verbőczy Emlékezete 98. lap.
^[735]Bielek, Majores Hung. 122.
^[736]Szirmay Szatmár várm. II. 40.
^[737]1600-ki 3. törv. cz.
^[738]Jászay M. nemzet napjai a mohácsi vész után 377–386.
^[739]Horváth Verbőczy Emlékezete II. 45.
^[740]Horváth Verbőczy Emlékezete II. 65.
^[741]Horváth Verbőczy Emlékezete II. 155.
^[742]Horváth Verbőczy Emlékezete II. 82.
^[743]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[744]Sz.-benedeki Convent. fasc, 1. nro 56.
^[745]Geneal authent. tom. II.
^[746]Sz.-Benedeki Conv. Fasc. 24. nro 33.
^[747]Fényes Komárom várm. 123.
^[748]Fényes Komárom várm. 121.
^[749]Szirmay C. Zemplin. not. top. 107. 113.
^[750]Szirmay C. Zemplin. not. top. 304.
^[751]Szirmay C. Zemplin. not. top. 376.
^[752]Szerémy Emékirata: Monumenta Hist. Hungarica I. 243.
^[753]Szirmay C. Zemplin. not. top. 83.
^[754]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[755]Szirmay C. Zemplin. not. top. 248. 249. 271.
^[756]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 290. 307. 329.
^[757]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 329.
^[758]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 330.
^[759]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 220.
^[760]Szontagh Dániel közéséből.
^[761]Balgh Ágoston közléséből.

^[762]Ezeknek elhalt testvéreik még László, Anna, Lajos.
^[763]Kővári Erd. nev. családai
^[764]Kővári Erdély nev. családai
^[765]Kővári Erdély nev. családai 295.
^[766]Benkő Trans. II. 576.
^[767]Török Antal közléséből.
^[768]Veszprém megye levéltárából Véghelyi D.
^[769]Wolph. Bethlen. V. 207.
^[770]Hodor Doboka várm. 156.
^[771]Szirmay C. Zemplin. not. top. 83. 275.
^[772]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[773]Szirmay C. Ugocsa pag. 74.
^[774]Lehoczky Stemm. I. 177. – És 1597. 34-ik; 1625. 23. törv. cz.
^[775]Lehoczky Stemm. I. 177. II. 201. – És 1647-ki 70. 71. 151. – 1649-ki 9. 27. – 1655-ki 17. 30. 100. – 1662-ki 37. törv cz. – 1657-ben mint alispán és nádor neveztetik meg egyik Lipthay végrendeletében, végrehajtóul kéretvén fel.
^[776]Budai Fer. lex. II. 457.
^[777]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[778]Protocol. C. Neograd. anni. 1653.
^[779]Hodor Doboka várm. 157.
^[780]Hodor Doboka várm. 426. 436.
^[781]Hodor Doboka várm. 157. Pray Principatus Gebr. Bethlen II.
^[782]Török Antal közléséből. L. Székely Sánd. Unitaria vallás története 113.
^[783]B. Bornemisza cs. levéltárából.
^[784]Teleki Hunyadiak kora XII. 354.
^[785]Collect. Herald. nro 726.
^[786]Collect. Herald. nro. 726.
^[787]Collect. Herald. nro 726.
^[788]Adami Scuta tom. V.
^[789]Kemény József Notitia Cap. Albensis. 244.
^[790]Adami Scuta tom. V.
^[791]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[792]Lehoczky Stemmat. II. 215.
^[793]Protocol. C. Neográd. anni 1601. p. 12.
^[794]Lehoczky Stemmat. I.
^[795]Protocol. C. Neograd.
^[796]A bécsi békekötés alá irva.
^[797]Horváth Mih. M. ország története II. 220.
^[798]Kazy Hist. Univers. Tyrnav. 88.
^[799]1647-ki 3. törv. cz. – Arczképét lásd Wiedemannál.
^[800]Adami Mss. Mss. 4. lat. nro 182.
^[801]Szalay M. orsz. története V. 126.
^[802]Lehoczky Stemmat. I. 120. – 1681. 11. törv. cz. és 1687-ki 15-ik törv. cz.
^[803]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113. 272. 273. 343. 354. 394.
^[804]A Kállayak nemzékrendén curialis perből.
^[805]Jászay A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 157.
^[806]Forgách Commentarii. 499.
^[807]A báró Bornemisza család levéltárából Török Antal.
^[808]Wolph. Bethlen tom. V. p. 536.
^[809]Nógrád megye levéltárában az eredeti armalis.
^[810]Hodor Károly által lemásolt eredeti okmányok szerint.
^[811]Mely megyei bizonyitvány az armalis levélből a czimer leirását és rajzot is tartalmazza, azon korból ilyesre nézve ritka például.
^[812]Mely valaha Velikei Lászlóé volt, és néhai Vodarics Andrásnak élete fogytáig volt beirva.
^[813]Horner István Gyöngyös városi főorvos Gyászbeszéde Keszlerffy József fölött az orvosegyesület közgyülésén 1858. nov. 30. Nyom. Eger. 1858.
^[814]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[815]Collect. Herald. nro 720.
^[816]Sz.-Benedeki Convent. Protocol. O. p. 42.
^[817]Sz.-Benedeki Convent. Prot. O. p. 44.
^[818]Eredeti oklevél.
^[819]Sz.-benedeki Convent. prot. P. p. 13. és Fasc. 4. nro 8.
^[820]Sz.-benedeki Conv. Protoc. A. p. 234. Nevezett Siraky Ilona pedig Siraky Boldizsárnak volt leánya.
^[821]Sz.-benedeki Conv. Protoc. P. pag. 193.
^[822]Sz.-benedeki Conv. Protoc. G. pag. 169.
^[823]Sz.-benedeki Conv. Prot. B. 75. 76.
^[824]Protoc. C. Neograd. anni 1602. p. 169.
^[825]Szirmay C. Ugocsa p. 72. 73. 76. 88.
^[826]Fényes E. Komárom várm. 127.
^[827]1715-ki 135. törv. cz.
^[828]Lehoczky Stemmat. II. 216.
^[829]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[830]Sopron város levéltárában van az eredeti armalis.
^[831]Kaprinai Mss. B. tom. 28. pag. 163.
^[832]Burgstaller Collectio Insignium etc.
^[833]Lehoczky Stemmat. I. 144.
^[834]Lehoczky Stemmat. I. 144.; és Bel. Notitia nova Hung. tom. II.
^[835]1647-ki 82. törv. cz.
^[836]Tán jobban Szolnok Pest megyékben.
^[837]Sz.-benedeki Convent. Protoc. U. pag. 204.
^[838]Sz.-benedeki Convent Capsa G. Fasc. 4. nro 5.
^[839]Collect. Herald.
^[840]1638-ki 73. és 1764-ki 44. törv. cz.
^[841]Hist. Herald. Handbuch 410. – Schönfeld Adels-Schematismus. I. 181. II. 17. 19.
^[842]1649-ki 100. törv. czikk szerint letette a honfiusitási esküt.
^[843]Collect. Herald. nro 294.
^[844]Hodor Doboka várm. 158.
^[845]Baranya vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[846]Szirmay C. Zemplin not. top. 113. 267. 270.
^[847]Szontagh Dániel közlése az egész.
^[848]Protocol. C. Neograd. anni 1726.
^[849]Protocol. C. Neograd. anni 1777. pag. 471.
^[850]Bartholomaeides Memoria ung. qui Wittebergae studuerunt 263.
^[851]Fényes E. Geographiai szótár III. 136.
^[852]Budai Fer. lex. II. 467-474.
Teleki Hunyadiak kora III. köt.
^[853]Kaprinai Mss. B. tom. XVIII. p. 69.
^[854]Bartholomaeides C. Gömör. 760.
^[855]Bartholomaeides C. Gömör. 761.
^[856]Bartholomaeides C. Gömör. 762.
^[857]Danielik J. Magyar irók. II. 298.
^[858]1807-ki 28. törv. cz.
^[859]Danielik Józs. Magyar irók. II. 298.
^[860]L. Vasárnapi ujság 1858-ki foly. 12. szám.
^[861]Istvánffy 1685-ki kiad. 452. lap.
^[862]B. Vay László, Német hivség 610–612.
^[863]B. Vay László, Német hivség 610–612.; hanem ezen táblázat az 1597–1807-ig való időközre Tizenkét nemzedéket mutatva, igen kétségesnek mutatja magát.
^[864]Szirmay C. Ugocsa pag. 116.
^[865]Collect. Herald. nro 411.
^[866]Fényes E. Komárom várm. 176. lap.
^[867]Acta Diaetae. 1825. I. köt. 478. lap, és 1827-ki 24. törv. cz.
^[868]Adami Scuta Gentilia tom. V.
^[869]Wolph. Bethlen tom. V. p. 200. 513.
^[870]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[871]Szirmay C. Ugocsa pag. 145.
^[872]Hollósi Egyed fölötte mondott Halotti dicsérete. Nyom. Győrb.
^[873]Ujvári József fölötte mondott halotti beszéde.
^[874]Nógrádmegyei levéltár Fasc. VII. nro 822.
^[875]Sz.-benedeki Convent Capsa A. fasc. 6. nro 21.
^[876]Protocol C. Neograd. anni 1671.
^[877]Sz.-benedeki Convent Protoc. P. p. 14.
^[878]Sz.-benedeki Convent, Protocol. U. p. 113.
^[879]Bartholomaeides C. Gömör 765.
^[880]Bartholomaeides C. Gömör 766.
^[881]Protocol. C. Neograd. anni 1722. 1734.
^[882]Szontagh Dániel közléséből.
^[883]Hiteles másolatból.
^[884]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[885]Collect. herald. nro 816.
^[886]Collect. herald. nro 629.
^[887]Collect. herald. nro 571.
^[888]Collect. herald. nro 572.
^[889]Collect. herald. nro 354.
^[890]Collect. herald. nro 258.
^[891]Collect. herald. nro 137.
^[892]Collect herald. nro 94.
^[893]Collect. herald. nro 234.
^[894]Collect. herald. pag. 132.
^[895]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[896]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[897]Szirmay C. Ugocsa p. 151.
^[898]Szirmay C. Ugocsa p. 157.
^[899]Szirmay C. Ugocsa p. 175.
^[900]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[901]Szirmay C. Zemplin. not. top. 271.
^[902]Szirmay C. Zemplin. not. top. 273.
^[903]Szirmay C. Zemplin. not. top. 376.
^[904]Szirmay C. Zemplin. not. top. 140.
^[905]Szirmay C. Zemplin not. top. 304. 314.
^[906]Néhai Várady László közléséből.
^[907]Zala várm. levéltárában az eredeti armalis.
^[908]L. életéről Danielik J. Magyar irók II. 145. 146.
^[909]Török Antal közlése szerint.
^[910]Szirmay Szatmár várm. II. 42.
^[911]Szirmay Szatmár várm. II. 70. 141.
^[912]Szirmay Szatmár várm. II. 145.
^[913]Koller, Hist. Ep. Quinq. Eccl.
^[914]Budai F. Hist. lex. II.
^[915]Istvánffy 1685-ki kiadás.
^[916]Forgách Comment. 14.
^[917]Kállay Székely nemzet 260.
^[918]Kazy libr. I.
^[919]Kállay Székely nemzet 260.
^[920]A Marussy család armalisának kihirdetését igy irja alá.
^[921]Szirmay C. Ugocsa p. 127.
^[922]Szirmay C. Ugocsa p. 127.
^[923]Szirmay C. Ugocsa p. 129.
^[924]Szirmay C. Ugocsa p. 165.
^[925]Horváth István.
^[926]Lehoczky Stemmat. I. 208.
^[927]Fejér Cod. Diplom. tom. IX. vol. VII. 429.
^[928]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. IV. p. 273.
^[929]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. VII. 477. 449.
^[930]A leleszi Convent előtt.
^[931]Sz.-benedeki Convent Capsa H. fasc. 4. nro 6.
^[932]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[933]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[934]Szontagh Dániel közléséből.
^[935]Protoc. C. Neograd anni 1732.
^[936]Arad megye jegyzőkönyvi 102 szám alatt.
^[937]Collect. Herald. nro 630.
^[938]1635-ki 93. törv. cz.
^[939]Kővári Erdély nev. családai 259.
^[940]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[941]Sz.-benedeki Convent. Fasc. 23. nro 23. vagy Protoc. F. p. 17.
^[942]Bossányi-Esterházyféle per. p. 215.
^[943]Protocol. C. Neograd. anni 1732.
^[944]Bartholomaeides, Csetnek 107.
^[945]Szirmay C. Zemplin. not. top. 272. 391.
^[946]Szirmay Szatmár várm. II. 85. 231.
^[947]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[948]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[949]Collect. Herald. pag. 139.
^[950]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[951]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[952]Collect. Herald. pag. 126.
^[953]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[954]Szontagh D. közléséből.
^[955]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[956]Nevét előbb Klauszal-nak találjuk irva.
^[957]L. életrajzát Ujabb ismeretek tára V. köt. 107.
^[958]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[959]Az eredeti armalis Nógrád megye levéltárában.
^[960]Catalogus Mss. Bibliothecae Szécheniano regnicolaris I. 244.
^[961]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[962]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[963]Van Klempay család is, de ehez s ide nem tartozik.
^[964]Fényes E. Geographiai szótár I. 153.
^[965]Collect. herald. nro 333.
^[966]L. életét, arczképét ,Vasárnapi ujság' 1857. febr. 1. 5. szám.
^[967]Collect. Herald. nro 245.
^[968]Memoria Basilicae Strigoniensis p. 168.
^[969]Szontagh Dán. közléséből.
^[970]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[971]Geneal. auth. tom. I.
^[972]Geneal. auth. tom. I. L. Vay Német hivség 425–454.

^[973] Ezeknek nővéreik még: Francziska előbb Marsinszky András Bihar megyei fő adószedő, utóbb Helbinger Koszta debreczeni hadi-biztos neje. 2. Éva, Szatmár megyében Dósa Imre hadi-biztos neje. 3. Julianna sipeki Balás István Arad s Temes megyei kamarai ügyész neje. 4. Anna, szerepi Kelemen István Bihar megyei volt fő adószedő és főszolgabiró hitvese. 5. Czeczilia, vásáros-náményi Eötvös Imre Tiszán túli ker. táblai ülnök felesége.
^[974]Istvánffy 1685-ki kiadás 445. lap.
^[975]1655-ki 82. törv. cz.
^[976]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 463.
^[977]Szirmay C. Zemplin not. hist. 329.
^[978]Szirmay C. Zemplin not. hist. 255. 257. 265.
^[979]Szirmay C. Zemplin not. hist. 253.
^[980]Szirmay C. Zemplin not. hist. 255. – Szirmay Szatmár várm. II. 220.
^[981]Szirmay C. Zemplin not. top. 372. not. hist. 264. 266.
^[982]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 271.
^[983]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 274. – Szatmár várm. II. 221.
^[984]Szirmay C. Zemplin. not. top. 234.
^[985]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 253. – Szatmár várm. II. 221.
^[986]Csécsi János Diariuma.
^[987]Szirmay C. Zemplin. not. top. 293.
^[988]Szirmay Szatmár várm. II. 221. – Szirmay Szatmár várm. not. hist. C. Zemplin p. 319. 1753-ban mondatik gróf-nak.
^[989]B. Vay L. Német hivség 427.
^[990]Szirmay Szatmár várm. I. 130. 136.
^[991]L. Szaniszló Franc. Memoria Exc. III. et R. D. Petro Klobusiczky de eadem. Pestini stb. halotti beszédet; – és legujabban latinul terjedelmes életiratát Bedcsula kalocsai kanonok által.
^[992]Fényes Geographia szótár I. 136.
^[993]Adami Scuta gentil. tom. V. – Collect. Herald. pag. 119.
^[994]Burgstaller Collectio Insignium etc.
^[995]Collect. Herald. nro 578.
^[996]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[997]Collect. Herald. nro 62.
^[998]Szontagh Dániel közléséből.
^[999]Szontagh Dániel közléséből.
^[1000]Sopron városa levéltárában van az eredeti armalis, melyről a függő pecsét már hiányzik.
^[1001]Lehoczky Stemmat. I. 169. hol hibásan Knesovich-nak van irva.
^[1002]Adami, Ms. Musaei nation. quart. lat. nro 182.
^[1003]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1004]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1005]Kaprinay Diplom. II. 437.
^[1006]Szontagh Dániel közléséből.
^[1007]Bartholomaeides C. Gömör p. 115.
^[1008]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1009]Szontagh Dániel közléséből.
^[1010]Collect. Herald. nro 686.
^[1011]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1012]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1013]Oklevél.
^[1014]Szontagh Dán. közléséből.
^[1015]A b.-gyarmati urbéri pernek a város levéltárában hiteles átirata 282. l.
^[1016]Protocoll. C. Neograd. anni 1755.
^[1017]Protocoll. C. Neograd. anni 1778. pag. 383.
^[1018]Collect. Herald. nro 185.
^[1019]Bartholomaeides C. Gömör p. 114.
^[1020]Lehoczky Stemmat. II. 217.
^[1021]Bel, Notitia nova IV. 761.
^[1022]Geneal. auth. tom. I. – Schönfeld Adels Lex. I. 13–16, hol azonban a születési és halálozási évek nagyon hibásak. – Lehoczky Stemmat. II. 217. – Wagner Mss. tom. LXX. p. 144. – Mocsáry Nógrád vármegye esmertetése III. köt. stb.
^[1023]Istvánffy 1685-ki kiadás.
^[1024]Istvánffy 1685-ki kiadás.
^[1025]Mocsáry Antal Nógrád várm. esm. III. 46.
^[1026]Pethő Gergely Krónika 185. – Feszler Geschichte VIII. 516.
^[1027]Mocsáry Nógrád várm. III. 47.
^[1028]Mert Cziráky Mózses 1627. sept. 4-ke előtt halt meg, és már azon évi octob. 29-én Patachich István volt a kir. személynök.
^[1029]Liber Regius anni 1622. fol. 122.
^[1030]Schönfeld: Adels Lex. II. 16. – Ellenben Lehoczkynál, és más származati táblákon nejeűl Balassa Borbálát találjuk, azonban ez igne kétseges, mert a Balassa család származati fáján Borbála elő nem fordúl, hanem Judit, Balassa Imrének leánya, ki Koháry Péter fiának I. Istvánnak volt neje. És ezen Balassa Judit volt előbb kaszaházi Ioó János személynöknek özvegye, utóbb harmadszor férjhez ment Gregoróczy Péterhez. Itt egyszersmind alkalmilag ki kell e munka V. köt. 349. lapján álló hibát igazitnunk, mert ott is Balassa Borbála roszúl áll Judit helyett.
^[1031]Schönfeld id. h. 16.
^[1032]Mocsáry id. h. 53.
^[1033]Bel. not. nov. IV. 85.
^[1034]Mocsáry id. h. 68.
^[1035]1715-ki 29. art.
^[1036]Mocsáry id. h. leirta életrajzát Bajza is az 1832. Aurorában.
^[1037]L. Tudományos gyüjtem. 1821. II. köt. – Megjelentek tőle versek ily czim alatt is: „Hol egyszer, hol másszor kifaragott és összeszedett rongyából leirt fűzfa versek.“
^[1038]Fölötte halotti beszédet tartott Splény Gábor, mely „Speculum Academiae “ czim alatt 1720-ban nyomatott ki.
^[1039]Mocsáry id. h. 77. 78.
^[1040]1734-ben még mint tanuló latin verseket ajánlott atyjának ily czim alatt: Primiliae Poeticae ex filiali reverentia devotae honoribus J. C. D. Andreae Koháry etc.
^[1041]Szontagh Dániel közléséből.
^[1042]Adami Scuta gentil. tom. 5.
^[1043]1812-ki 2. törv. cz.
^[1044]Szontagh Dán. közléséből.
^[1045]Verbőczy Tripart. II.: 14.
^[1046]Fejér, Cod. Diplom. II.
^[1047]Bartholomaeides C. Gömör 115.
^[1048]Bartholomaeides C. Gömör 115.
^[1049]Krassó megye jegyzőkönyve szerint.
^[1050]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1051]1559-ben Kolacsánszky György volt sz. kir. Trencsin városa birája, őse-e ezen családnak? – nem tudható.
^[1052]Szontagh Dániel közléséből.
^[1053]Mindszenti L. Advocat Dictionarium IV. 302. Fényes Geogr. Szótár II. 204. – Podhraczky J. az Akademiai Értesitő 1856-ki köt. 82. lapján Kollár Ádámot Besztercze-bányai származásúnak irja.
^[1054]Collect. Herald. nro 687.
^[1055]Szirmay Szatmár várm. II. 124.
^[1056]Czime: „Historia Regni Hungariae ab anno secundo decimi septimi, primi, ab an. ejusdem seculi, trigesimi septim. Augustiss. Invictissimo maximo Imperatori Carolo VI. hum. consecrata a Perill. Domino Emerico Francisco Xav. Koller de Nagy-Mánya ungaro Posoniensi ex Comitatu eodem AA. LL. et Philos. Magistro.“
^[1057]Mindketten Bécsben a sz. István templomában vannak eltemetve, sirköveik ott a szószék baloldalán a falban láthatók.
^[1058]Családi közlés után Szontagh D.
^[1059]Burgstaller Coll. Insign. – Adami Scuta gentil. tom. V. Koller Ignácz veszprémi püspök pecséte stb.
^[1060]Török Antal közlése szerint.
^[1061]Wagner tabulae geneal. XXXVIII. – Geneal. autent. II. – Lehoczky Stemmat. II. stb.

^[1062]Ezeknek nővéreik még Sepes, Eva, Regina, Lucretia, magtalan elhaltak.

^[1063]Ezeknek leányági utódaik következő családok: Lichtenstein, Lobkowitz, Schoenburg, Solms, Trautmansdorf, herczegek; Auersberg, Bissingen, Bylandt, Falkenhayn, Goesz, Hardegg, Harach, Kinszky, Kottulinszky, Thun, Traun, Wallis, Wiltsek, Worasitzky, Wrbna, Wratislaw, Zamoyszky, stb. grófok, – Dobrzenszky, Reisach, Stillfried bárók stb.
^[1064]L. Szalay L. M. ország tört. VI. köt.
^[1065]L. Szalay L. M. ország tört. V. köt. 292.
^[1066]A protestantismusnak szintén nagy üldözője volt.
^[1067]1715-ki 38. törv. cz.
^[1068]Adami Scuta gentil. tom. V. – Hist. Herald. Handbuch 431. stb.
^[1069]Szontagh Dániel közlése.
^[1070]Fényes E. Komárom várm. 106. 146.
^[1071]Fényes E. Komárom várm. 142.
^[1072]Katona Hist. critic.
^[1073]Geneal. authen. II.
^[1074]Fényes E. Komárom várm. 99.
^[1075]Fényes E. Komárom várm. 104. 112. stb.
^[1076]Az eredeti a báró Mednyánszky család beczkói levéltárában.
^[1077]Sztárek Lajostól közli Szontagh D.
^[1078]Benkő Transylv. gen. 343.
^[1079]Bojthi Gásp. Engelnél 399. és Wolph. Bethlen V. 380.
^[1080]Benkő id. h. 531.
^[1081]Szirmay C. Ugocsa. 151.
^[1082]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1083]Collect. herald. nro 397.
^[1084]Szirmay C. Zemplin not. top. 114. 247. 248. 271. 280.
^[1085]Szirmay C. Zemplin not. top. 215.
^[1086]Schönfeld Adels Lex. I. 85–95. – Hist. herald. Handbuch 433. stb.
^[1087]E táblázatról némely leányok, és korán magnélkül elhalt fiúk is elhagyvák.
^[1088]L. Kállay Székely nemzet 257. lap. És az érdeklett genealogiai leirás közölve velem Décsey Miklós úr szivességéből. Már itt felötlő a különbség az ezen, és a Kállay által használt példány között. Kállay szerint Kolumbán Ferencz kiszabadulván a tatár rabságból, Kakutsi Péter szolgájával mondatik Apaffy kiváltásának ezsközlőjeül. A velem közlött példáyn szerint Kolumbán Ferencz maga irja, hogy őt Apaffy saját költségével és fáradságável váltá ki Or városából.
^[1089]A mult század elején összeirt ezen genealogia okmányok nélkül még hitelesnek nem tekinthető; sőt már ez oly távol időből füzött, és még is oly részletes, s már a mult században vezetéknevekkel ellátott férczelmény maga magát semmisíti meg.
^[1090]Benkő Transylv. gen. II. 483.
^[1091]Szontagh Dániel közléséből.
^[1092]Szirmay C. Zemplin not. top. 271.
^[1093]Szirmay C. Ugocsa 119.
^[1094]Szirmay C. Ugocsa 125.
^[1095]Megyei jegyzőkönyv. 1493. sz. alatt.
^[1096]Czimerük, – ugy látszik – vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső mezőben könyöklő kar kivont kardot tart, alúl egy felforditott V betű alakú szelemen, mellyen, s alatt szintén valami ábrák (tán liliom és rózsa?) láthatók. A paizs sisakjából három strucztoll len. – – Pecsétnyomat után. – Musutt ily Komáromy-czimert látunk: a paizs kék udvarában zöld téren egy piros szív, és abból kinyuló három sárga virág virúl. A paizsfölötti sisak koronájából két sasszárny között, melyek jobboldalija vízirányosan félig arany, félig kék, baloldalija félig ezüst, félig vörös, egy zöld fészkén álló fekete madár áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. L. Burgstaller Collect.
^[1097]Collect. Herald. nro 817.
^[1098]Fényes Komárom várm. 186.
^[1099]Bojthi Gásp. Engelnél 357.
^[1100]Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 205. l.
^[1101]Szalárdy Siralmas krónika 539.
^[1102]Kőváry Erdély nev. cs. 259.
^[1103]Danielik Magyar irók II. 153.
^[1104]Veszprém megye levéltárából Véghely Dezső közlése.
^[1105]Sz.-benedeki Convent. 1639-ben Terchy Mihály stb. részére sz. Kovácsi iránt kelt adományban megnevezve; és lásd Palugyai III. 183. lap stb.
^[1106]Protocol. C. Neograd. annai 1711., hol ez áll: „pro fidelitate Sacr. Mattis decollatus.“
^[1107]Sz.-benedeki Conv. hiteles kiadványa.
^[1108]Nógrád megyei 1833-ki jegyzőkönyv 2080. sz. a.
^[1109]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1833-ik évi 743 szám alatt.
^[1110]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1833-ik évi 2080 szám alatt.
^[1111]Szirmay C. Ugocsa 85. 87. 91–94.
^[1112]Szirmay C. Ugocsa 56. 57. 61.
^[1113]Szirmay C. Ugocsa 119.
^[1114]Szirmay C. Zemplin not. top. 227.
^[1115]L. magát a könyvet a pesti egyetemi könyvtárban.
^[1116]Szirmay id. h. 214.
^[1117]Szirmay id. h. 150.
^[1118]Hodor Doboka várm. 159.
^[1119]Hodor Doboka várm. 435. 425.
^[1120]A Bánó család törzs-ősei is irattak Komlós-ról, de e néven család nem fejlett közűlök, és igy ez ide nem zavarandó; noha e néven gyakran fordulnak elő ama család tagjai. L. Lehoczky Stemmat. II. p. 219. L. Kaprinai Mss. B. XVIII. 157. Továbbá e Komlós helység, melyet a Bánó cs. törzsei birtak, Sáros megyében van, a most is élő Komlóssy családra vonatkozó Komlós helység pedig Bereg-Ugocsa megyében fekszik.
^[1121]Leleszi Convent.
^[1122]Szirmay C. Ugocsa pag. 152. 176.
^[1123]Szirmay C. Ugocsa pag. 152.
^[1124]Szirmay C. Ugocsa 77. 137.
^[1125]A metsző hibájából az ábrán mind a két hal jobbfelé látszik úszni.
^[1126]Bartholomaeides C. Gömör. p. 144.
^[1127]Szirmay Szatmár várm. II. 85. 88.
^[1128]Szirmay Szatmár várm. II. 81. 231.
^[1129]Kézirat a nzti muzeumban 2340 sz. a. f. lat.
^[1130]Kézirat a nzti muzeumban 2340 sz. a. f. lat.
^[1131]Szirmay Szatmár várm. I. 132.
^[1132]L. az Aba nemről Ungr. Magazin III. 169.
^[1133]Wagner Tab. geneal. IV.
^[1134]Fejér Cod. dipl. tom. V. vol. 3. pag. 149.
^[1135]Fejér Cod. Dipl. tom. VIII. vol. II. 162. 539.
^[1136]Kaprinai Dipl. II. 576. – A Kompolthy család 1499-ki kiváltságáról lásd Horváth Mihály M. orsz. tört III. 383.
^[1137]Geneal. authent. tom. I.
^[1138]Családi közlés szerint.
^[1139]Az eredeti bizonyitvány szerint.
^[1140]Nemes székely nemzet Constitutioi. 101. lap.
^[1141]Szirmay C. Ugocsa pag. 129.
^[1142]Collect. Herald. nro 186.
^[1143]1687-ki 28. törv. cz.
^[1144]Szirmay C. Zemplin not top. 114.
^[1145]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1146]Szirmay C. Zemplin not top. 114.
^[1147]Jelenleg a pókateleki pompás kastélyt, melyet Kondé Miklós nagyváradi püspök a mult században épitetett, a haszonbérlő lakja.
^[1148]Wagner Mss. – És Geneal. authent.
^[1149]Más táblázaton I. Lázárnak fiaiúl Mihály és István tétetnek, kik itt unokáiul állanak. – És Pál az 1462-ben élt Jánosnak másutt az 1429-ben Tamásnak fiául tétetik, itt Pál fiául áll.
^[1150]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. V. pag. 714.
^[1151]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. VII. p. 572., hol az oklevélben iratik „Ladislao filio Joannis dicti Fekete de Pókatelek, familiari magnif. Georgii Hederváry.“
^[1152]Lendvay Catalogus Pers. Ms.
^[1153]Lehoczky Stemmat. I. 203.
^[1154]L. Tertina Memoria inauguralis Ill. Rev. D. Nicolai Kondé etc. Debrecini 1802.
^[1155]Pókatelekén a családi kastélyon Póka czimer van, mint az 1858-ki vasárnapi ujságban olvasom, mi okból és hogyan, miután Kondé Miklós püspök az itt adott czimert viselé? – nem tudhatom.
^[1156]1622-ki 36. törv. cz.
^[1157]Gr. Teleki Hunyadiak kora XII. 278. – Trencsin sz. kir. városának pedig 1577-ben birája Konkoly Pál volt.
^[1158]Ex Processu tabulari Fekete iano contra Tajnay-anos.
^[1159]Wolph. Bethlen Hist. V. 102. – Gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok I. 67.
^[1160]Fényes Elek Komárom várm. 123.
^[1161]Ennek atyja a táblázaton álló Gazdag István.
^[1162]Fényes id. h.
^[1163]Szirmay Com. Zemplin not. top. 114.
^[1164]1625: 23-ik, 1635: 58-ik és 1638: 42-ik törv. cz.
^[1165]Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 158.
^[1166]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1167]Sperfogel Wagnernél 153.
^[1168]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1169]Gr. Teleki Hunyadiak kora X. 168.
^[1170]L. munkáit Danielik, Magyar irók II. 155.
^[1171]Szirmay C. Zemplin not. top. 114. 225.
^[1172]Ms. Musaei fol. lat. 2340.
^[1173]Lányi Magyar föld egyház története I. köt. 111. lap.
^[1174]Liber Regius folio 352.
^[1175]Veszprém megyei levéltár.
^[1176]B. Bornemisza család levéltárából Török Antal közlése után.
^[1177]Szontagh D. közlése.
^[1178]Péterffy Concilia. II. és Hevenesi Mss. F. XXI. 377.
^[1179]Sz. benedeki Convent. Nro 217. Protoc. P. p. 125.
^[1180]Sz.-benedeki Convent. Nro 217. Protoc. P. p. 125.
^[1181]Sz.-benedeki Convent. Nro 217. Protoc. G. p. 594. és Fasc. 37. nro 18.
^[1182]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1183]Szirmay C. Ugocsa p. 124.
^[1184]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1185]Szontagh D. közlése szerint.
^[1186]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1187]Haan, Jena Hungarica p. 86.
^[1188]Erdély nevez. csal. 157.
^[1189]Cserei Mihály Historiája 270. 412. 437.
^[1190]Adami Ms. Musaei quart. lat. nro 182. szerint III. Zsigmond és testvére László lett 1730-ban báróvá; és ez adat azért látszik hitelsnek, emrt Adami az udv. kanczellariai levéltárból merité adatait. – Lehoczky Stemmat I. 169. és II. 120. szerint 1733-ban lett a Korda család báróvá.
^[1191]Szirmay Szatmár várm. II. 120.
^[1192]Szirmay Szatmár várm. I. köt. 134.
^[1193]Budai Fer. Hist. lex. II. 489.
^[1194]Bartholomaeides C. Gömör. p. 144.
^[1195]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1196]Teleki Hunyadiak kora X. 569.
^[1197]Bartholomaeides. Memoria ungarorum, qui Wittebergae etc. pag. 24.
^[1198]Bethlen Wolph. Hist I. 595.
^[1199]Wagner Mss. tom LXX.
^[1200]Bartholomaeides C. Gömör p. 757. – Azonban e szerző „Memoria Ungarorum“ czimű munkájában p. 24. azt véli, hogy ez István a Wittebergben tanult Mihálynak lett volna fia. Ellenben a Geneal. authent. I. is István Jánossal együtt Mihály fiául, és Lázár unokájául iratik; de ez utóbbi adat Mihályt, az apát, nem 1548-ban, hanem 1630-ban élteti, és igy más Mihályt ért.
^[1201]Wagner id. kézirat 206. lap. és Geneal. authent. tom. I.
^[1202]Hormayr Mednyánszky Taschenbuch 1834. foly 63.
^[1203]Jászay Pál A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 157.
^[1204]Engel Geschichte III. 132.
^[1205]Regestrum Bursae Cacoviensis p. 20. (hol egyébiránt a kiadó azon tévedésben volt, mintha a Korláth és Korláthkői család egy volna, azért teheté csak ejgyzésben hogy János vagy Osvádnak fia, vagy István gömöri alispánnak fia volt, pedig már láttuk, hogy a gömörki alispán Korláth, de nem Korláthkői családból volt.
^[1206]Jászay id. h. 8 lap. – Buday Fer. Hist. lex. II. 486.; hol atyjáról is van emlités.
^[1207]Mednyánszky ezen Katát nem említi, ő csak két leányt nevez, Zsófiát, és Borbálát zabláthi Hrussói Jeromosnét, (Lásd Kolosváry család) ki a mi táblázatunkon II. Oswald leányául tétetik.
^[1208]Ezt szintén nem nevezi Mednyánszky, de igen a Geneal. auth. I., mely Szüllő Zsigmond fölperesnek báró Pongráczok elleni táblai perből vevé adatait.
^[1209]Mednyánszkynál, másutt Pongrácz Gáspár áll.
^[1210]Adami Scuta gentil. tom V.
^[1211]Budai Fer. Hist. lex. . 486.
^[1212]Szirmay C. Ugocsa p. 125. 171.
^[1213]Ha a család állitmányait figyelembe vesszük, ezek szerint e család is eredetét a római törzsökben keresi. És állitólag már I. Mátyás király alatt egy törzs: Korneli György Szabács váránál tanusított vitézségeért nemességet nyert ily czimerrel: a paizs alyján hullámzó folyamból (mint mondatik a Dunából) két első lábaival kiemelkedő és jobbra visszanéző egyszarvú úszik, feje fölött az ég boltozatán három nyolcz szegű csillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronájából jobbra egy szarvas-szarv, balra egy sas-szárny emelkedik ki, és ezek között hegyével fölfelé forditott meztelen kard, és vadászkürt áll, és a kard hegyén ismét egy csillag, a fölött pedig függőleges vnalban még kettő ragyog. – A mult században egy Korneli János szakolczai fi, jesuita volt, hogy e család ivadéka-e? – nem tudható.
^[1214]Collect. Herald. fol. 134. és Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1215]Mogyoróssy id. János szives közlése szerint.
^[1216]Ez 1829-ben aljegyző volt.
^[1217]Ezeknek gyermekei 1. Fillenbaum Ferencz cs. kir. szebeni főtörvényszéki tanácsos. 2. károly. 3. Amália.
^[1218]Szirmay C Zemplin. not. top 114.
^[1219]Mikola Hist. geneal. Transyl. 8. lap. nagyon helyesen irja, hogy e család 1393. táján Magyarországban Görcz-Ruszkán támad, mert itt veszi eredetét. Engel igen nagy tévedéssel franczia eredetüeknek tartá. Mások orosz eredetről szólnak, de ez is csak annyiban áll, mennyiben Abauj, Bereg, Zemplin stb. megyékben Ruszka táján vannak orosz vagy jobban rusznyák lakosaink; kik között élt a Thobaydi magyar nemzetségből eredt Kornis család.
^[1220]Huszti Vajvodae Transylv. pag. 94., hol az oklevélben Zsigmond király igy szól: „Annuentes Petro de Isyp, út ipse possessionem suam Ruszka vocatam Bartholomaeo de Thobayd et per eum Antonio et Cornisio de dicta Thobayd fratribus eiusdem Bartholomaei uterinis legandi dandi ... meram et omninodam habeat plenitudinem potestatis.“
^[1221]Gr. Teleki Józs. Hunyadiak kora X. köt. 168.
^[1222]Szirmay C. Zemplin not. top. 316. 327.
^[1223]Kaprinai Mss. B. tom. 43 p. 241.
^[1224]Kaprinai Mss. B. tom. 43. p. 243.
^[1225]Mikola id. h. 8.
^[1226]Mikola id. h. 8. Téved Kállay F. Székely nemzet 258. lapon, midőn azt véli, hogy a szentpáli és ruszkai Kornis két különböző család. Az előbbi (szentpáli) előnevüeket törzsökös székely családnak állitván.
^[1227]Zermegh Schwandtnernél II. 410.
^[1228]Kővári szerint a gyula-fejérvári káptalan okmányai szerint; e káptalanban a családról 48 oklevél látható.
^[1229]E János nincs Kővári táblázatán, korát tekintve, ide helyhezhető.
^[1230]Budai Fer. Hist. lex. II. 486.
^[1231]Benkő Ransylv. gen. I. 216. – Kállay id. h. 258.
^[1232]Budai Fer. id. h. I. 42.
^[1233]Pomarius Kállaynál id. h. 258.
^[1234]Ezen I. Gáspárt Mikolá id. h. Ferencznek a Futó Dorottya férjének fiául irja, és ugy hozá le tőle ágazatát. Itt Kővári táblázata szerint maradt e részben a nemzékrend.
^[1235]Kállay id. h. 258.
^[1236]Forgách Commentarii 298. V. ö. Wolph. Bethlen II. 20. – Kazy Hist. tom. I. 9.
^[1237]Kazy Hist. I. p. 9.
^[1238]Wolph. Bethlen. V. 2. 165. – Enyedi Pál Mikónál 179.
^[1239]Mikola id. h. 9.
^[1240]Wolph. Bethlen. V. 468.
^[1241]Wolph. Bethlen. V. 408.
^[1242]Kállay id. h. 258.
^[1243]Wolph. Bethlen tom. III. 353. 356. 430.
^[1244]Kővári id. h. Lásd róla oklevelet Fábián Arad várm. 223.
^[1245]Wolph. Bethlen. IV. 217. 223. 406. Istvánffy 1686-ki kiadás 450–456.
^[1246]Wolph. Bethlen tom. V. 3. 5. 35. – Mikó Erdélyi tört. adatok. I. 59.
^[1247]Wolph. Bethlen tom. V. 3. 5. 35. – Mikó Erdélyi tört. adatok. VI. 29. 158. 167. 178. 333.
^[1248]1607. 22. jan. art 6. Kővári szerint.
^[1249]1610. mart. 25. art. 9. Kővári szerint.
^[1250]Mikola nyilván irja Boldizsárról, hogy gyermeke nem maradt e szavakkal „Cujus vidua conjunx, si quidem prolibus carebat“ etc. És Mikola szerint Boldizsár testvérének Györgynek gyermekei voltak István, Ferencz és Borbála, nem pedig Boldizsáré; ez alapon ezen izt Kőváritól elütőleg közlém a családfán.
^[1251]Wolph. Bethlen. V. 470.
^[1252]Bojthi Gáspár Engelnél 399. – Lásd Exequiarum Caeremonialium stb. p. 145.
^[1253]Kazy Hist. I. 92.
^[1254]Kállay id. h.
^[1255]Wolph. Bethlen VI. 287.
^[1256]1615. febr. 27. art. 42.
^[1257]1620. IX. Liber regius. 65. l. Kővári szerint.
^[1258]Kazy Hist. libro 8.
^[1259]1638. april. 9. art. 42. Kővári szerint.
^[1260]Kazy libro 8.
^[1261]Bethlen Miklós önéletirása, kiadta Szalay L.
^[1262]Saját iratai után, miket 1678–1683-ban irt L. Mike sándor Egyvelegeiben Kővári idézete szerint.
^[1263]Cserei Mihály 64–69. 119.
^[1264]L. Biró János „Hűtes Korona“ czimü halotti beszédét. Kolosv. 1741. – Eder Erdélyország ismert. zsengéje LXVII.
^[1265]Lehoczky Stemmat. I. 169.
^[1266]Ujabb ismeretek tára V. 131.
^[1267]Szirmay C. Zemplin not. top. 230.
^[1268]Megyei jegyzőkönyv 853. szám.
^[1269]Szontagh Dániel közléséből.
^[1270]Benkő Károly Csik-Gyergyó és Kászon. 115.
^[1271]Keméyn János önéletirása, kiadta Szalan L. 395. l.
^[1272]Liber lustral. Sedis Csik anni 1643. pag. 34–145.
^[1273]Fejér Cod. dipl. tom. X. vol. VII. p. 878.
^[1274]Gr. Teleki Hunyadiak kora I. 208. 241. – Kaprinay Mss. B. tom. IV. pag. 123.
^[1275]Gr. Teleki Hunyadiak kora X. 194.
^[1276]Istvánffy 1685-ki kiadás. p. 87.
^[1277]Szirmay Szatmár várm. II. 132.
^[1278]1572-ki 11. törv. cz.
^[1279]Végrendeletét lásd Pray Mss. tom. IV. p. 571.
^[1280]Kováchich, Vestigia Comitiorum p. 266.
^[1281]Gr. Teleki Hunyadiak kora XII. 199.
^[1282]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1283]Wagner Mss. tom. LXX.
^[1284]Czeh János Tudományos Gyüjtemény 1829-ki XII. köt. 40.
^[1285]Istvánffy 1685-ki kiadás 186. lapon, hol Coroscosius-nak iratik, valjon nem Kőrösközi-e az igaz név?
^[1286]Geneal authent. tom. I.
^[1287]Hevenessy Mss. XVII. p. 153.
^[1288]Gr. Teleki Hunyadiak kora XII. 341.
^[1289]Jászay A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 157. lap.
^[1290]Wagner Analecta Scepus. I. 113. – Ir e családról Lehoczky is, de zavarosan.
^[1291]Budai Fer. Hist. lex. II. 490.
^[1292]Fényes Geogr. szótár II. 249.
^[1293]Lehoczky Stemmat. I. 207.
^[1294]Katona Hist. critic. tom. XI. p. 239. – Lásd Pray Mss. XVI. stb.
^[1295]Szentbenedeki Convent. Protoc. BB. pag. 198.
^[1296]Nógrád megye levéltárában van az eredeti armalis, azonban – bár igen ügyesen – a Kósa névben mindenütt igazitás látszik.
^[1297]Török antal közlése szerint.
^[1298]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1299]Istvánffy 1685-ki kiadás.
^[1300]Szontagh Dániel közléséből.
^[1301]jel
^[1302]Szontagh Dániel közléséből.
^[1303]1715-ki 30. törv. cz.
^[1304]Ujabb ismeretek tára V. köt. 131. lap.
^[1305]Regestrum de Turócz, Engel Monumenta Ung. p. 77.
^[1306]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1307]Szontagh Dániel közléséből.
^[1308]Kostyán névre vonatkozó adat van Fejér, Cod. Dipl. tom. VII. vol. II. p. 192.
^[1309]Családi közlés szerint.
^[1310]Nagykőrösi Krónika.
^[1311]Bartholomaeides C. Gömör. 145.
^[1312]Szirmay C. Ugocsa pag. 126. 129.
^[1313]Collect. herald. nro 188.
^[1314]L. Kolosvári közlöny 1858-ki 56. szám.
^[1315]L. Kolosvári közlöny 1858-ki 56. szám.
^[1316]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[1317]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1318]Fessler Gesch. IV. 479.
^[1319]Engel Gesch. III. 239.
^[1320]Wagner Analecta Scepus. II. 152. 155. 159.
^[1321]Kovachich Suppl. Comitiorum I. 360.
^[1322]Lehoczky Stemmat. I. 221. – Roszúl van tehát a Trophaeum Estoras. tábláin a czimer-paizsban egy nagy S betű, a sisak koronáján pedig két elefántormány, vagy e féle szarv.
^[1323]Kaprinai Mss. B. tom. 50. p. 83. 84.
^[1324]Engel Monumenta Ungarica pag. 208.
^[1325]Sz.l-benedeki Convent Fasc. 115. nro 15.
^[1326]Lipthay család Sententionalis levele 1584-ről.
^[1327]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1328]Collect. Herald. nro 631. és Adami id. köt.
^[1329]Istvánffy 1685-ki kiadás 452.
^[1330]Protoc. C. Neograd. anni 1597. pag. 8.
^[1331]Sz.-benedeki Convent. Protoc. CC pag. 80.
^[1332]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1333]Hist. Herald. Handbuch 455. – Schönfeld Adels Schemat. II. 93. stb.
^[1334]A család által évszámok nélkül közlött táblázat szerint.
^[1335]Istvánffy 1622-ki kiadás 821. lap.
^[1336]Sz.-benedeki Convent Protocol. L. p. 95.
^[1337]Az oklevél igy szól:
^[1338]Homonnai György, Forgách Zsigmond és Zichy Tamás ajánlatára és Bosnyák Tamás Fülek-vári kapitány eszközlése folytán.
^[1339]Az eredeti rigyiczai Kovách nep. János urnál Rigyiczán.
^[1340]Az eredeti armalis levélben máskép van a czimer (valószinűleg a czimerfestő tévedéséből) festve és másképen leirva, ugy hogy a leirás a festett czimerrel nem egyez; a czimer leirása az armalis szavai szerint ez: „Scutum militare erectum coelestini coloris, cuius fundum viridis late occupat campus, super quo nuda framea resupine jacere visitur, ac in medietate tria capita turcica absecta et ordine locata, sangvine conspersa dictam frameam polluere ac in extremitatibus sive angulis hinc sol, illinc vero luna interjecta in medio stella rutilare visuntur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate integrum brachium humanum ferro indutum, manuque frameam nudam sursum elevatam vibrantem proferente ornatam. A summitate vero seu cono galeae laciniis seu lemnisciis hinc aurei et coelestini, illinc vero aurei et argentei colorám, in scuti oram defluentibus, prout haec omnia in principio seu capite praesencium literarum nostrarum pictoris manu artificio propriis suis coloribus recte (sőt épen nem: recte) depicta esse cernuntur.“ – A család a festett czimerrel él.
^[1341]Ezen Esterházy donatiojában Pál Praesidii Fülekiensis certorum militum ductor-nak – tehát hadnagynak iratik.
^[1342]György az armalisban nincs megnevezeve, és igy vagy előbb már meghalt, mint az 1613-ki armalis adatott, vagy csak utóbb (1613. után) született, és 1647-ben az osztálykor már csak özvegye Bakonovich Horváth Fruzsina élt, és igy kora 33. legföljebb 34. évre terjedhetett; ez utóbb annál bizonyosabb, mert Horváth Fruzsina egyesség-levelében férjének Györgynek bátyjául nevezi Istvánt, ki pedig az armalisban megvan nevezve.
^[1343]Ez mutatja, hogy Pálnak öt gyermeke volt.
^[1344]Ez eredeti levél a m. akademia levéltárában van, már 1647-ben is fő lovashadnagy volt.
^[1345]Takács Magdolna előbb Morvay László neje volt, és ettől születtek nevezett Morvay János és Katalin.
^[1346]Vay L. Német hivség.
^[1347]Szirmay Szatmár várm. II. 213. 123. 284.
^[1348]Protoc. C. Neograd. anni 1726.
^[1349]Protoc. C. Neograd. anni 1689-ről.
^[1350]Protocol. C. Neogr. anni 1734.
^[1351]Protocol. C. Neogr. anni 1734.
^[1352]Protocol. C. Neograd. 1641. jan. 21.
^[1353]Nógrád várm. ejgyzőköynve 1841. 144. szám.
^[1354]Nógrád 1844-ik évi jegyzőkönyv 2057. sz.
^[1355]Az eredeti armalis K. Józsefnél Horpácson tartatik.
^[1356]Veszprém vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1357]Megyei jegyzőkönyv 1108. szám. a.
^[1358]Az eredeti armalis Szeben város levéltárában van Sáros váremgyében.
^[1359]Az eredeti czimeres levél Trencsin megye levéltárában van.
^[1360]Protocoll. C. Neograd. anni 1656.
^[1361]Kaprinai Mss. B. tom. XXVIII. p. 132.
^[1362]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1363]Collect. herald. p. 126.
^[1364]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1365]Megyei jegyzőkönyv.
^[1366]Collect. herald. nro 728.
^[1367]Collect. herald. nro 632.
^[1368]Collect. herald. nro 479.
^[1369]Collect. herald. nro 532.
^[1370]Collect. herald. nro 373.
^[1371]Collect. Herald nro 187. Az eredeti armalis Győr várm. levéltárában.
^[1372]Collect. Herald. nro 138.
^[1373]Collect. Herald. nro 63.
^[1374]Adami Scuta gentil. tom V.
^[1375]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1376]Collect. Herald. nro 95.
^[1377]A helytartósági leirat szavai ezek: „Cum recurrentes nobiles indubitato caeteroquin jure gaudeant, pro eo, ac libuerit: nomine Kováts aut Schmidt utendi, – alicujus ulterioris hac in parte ex publico dispositionis necessitatem non subversari.“
^[1378]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1379]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1380]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1381]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1382]Kállay Székely nemz. 261.
^[1383]Kemény József Notitia Cap. Albensis 239.
^[1384]A székely nemzet Constitutioji 101. lap.
^[1385]Benkő Károly Csik, Gyergyó és Kászon 54. 55.
^[1386]Benkő Károly Csik, Gyergyó és Kászon 55. 56.
^[1387]Benkő Transylvania generalis. II. 266.
^[1388]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 105.
^[1389]Tudománytár 1838. IV. köt. 229.
^[1390]Kemény önéletirása 175.
^[1391]Kazy libró 2.
^[1392]Adami Scuta gentil. tom V.
^[1393]Fényes E. Komárom v. 114.
^[1394]Fényes Komárom. várm. 114. – Kovachich Márton-György előbb egy rézre metszett példány szerint ettől némileg különböző czimerrel élt, t. i. a paizs 1-ső és 4-ik osztálya vörös udvarában hármas zöld téren fehér egyszarvú, a 2-ik és 3-ik kék udvarban pedig fehér liliom volt. Tehát a daru, és oszlopon álló bagoly 1799-ben tétetett a czimerbe.
^[1395]Tudományos gyüjtemény 1819-ik évi V. köt. 108. l.
^[1396]Jászói Convent Prot. 5. fasc. 13.
^[1397]Jászói Convent Prot. 5. fol. 64.
^[1398]Jászói Convent Prot. 6. fol. 321.
^[1399]Jászói convent Prot 6. fol. 430.
^[1400]Jászói Convent Prot. 6. fol. 433.
^[1401]Jászói Convent Prot. 7. fol. 16.
^[1402]Jászói Convent Prot. 7. fol. 29.
^[1403]Jászói Convent Prot. 7. fol. 30.
^[1404]Jászói convent Prot. 7. fol. 39. 40.
^[1405]Jászói convent Prot. 7. fol. 206.
^[1406]Jászói convent Prot. 7. pag. 244. és 318.
^[1407]Jászói convent Prot. 7. p. 411.
^[1408]Jászói convent Prot. 7. pag. 413.
^[1409]Jászói convent Prot. 7. p. 437.
^[1410]Jászói convent Fasc. 1758-ki nro 55.
^[1411]Jászói convent Prot. 10. p. 249.
^[1412]Jászói convent Prot. 11. p. 72.
^[1413]Jászói convent Prot. G. fol. 166. – Prot. M. fol. 47. és 97. – KK. fasc. I. nro 29. – Csery József közlése után.
^[1414]Jászói convent Prot. G. fol. 166. – Prot. M. fol. 47. és 97. – KK. fasc. I. nro 29.
^[1415]Kardos Istvánnak leánya volt.
^[1416]Jászói convent. K. fol. 3. nro 67. 68.
^[1417]Jászói convent. Prot. O. fol. 3.
^[1418]Jászói convent. Prot. P. fol. 153.
^[1419]Jászói convent BB. Fasc. 2. nro 62.
^[1420]Jászói convent. Prot. R. fol. 138.
^[1421]Jászói convent. Prot. R. fol. 534.
^[1422]Jászói convent. Prot. 11. fol. 77.
^[1423]Sz.-benedeki convent Fasc. 44. nro 38.
^[1424]Sz.-benedeki convent Prot. K. p. 180.
^[1425]Sz.-benedeki convent Fasc. 33. nro 2. és Faxc. 86. nro 13.
^[1426]Sz.-benedeki convent Prot. M. p. 100. és 114.
^[1427]Csery József közléséből.
^[1428]Bethlen Wolph. III. 35. 312. 392. 411. 463. 477. 484. 489.
^[1429]Kovachich Scriptores minores I. 209.
^[1430]Bethlen Wolph.
^[1431]Hodor Doboka várm. 162.
^[1432]Collect. Herald nro 688.
^[1433]Ez oklevelek Szentkirályi László úr birtokában. Egyébiránt több e családot illető oklevelet láss Fejér Cod. diplom. tom. IX. vol. IV. p. 429. tom. X. vol. VII. 499. stb. az 1405–1409. évekről.
^[1434]Sz.-benedeki Convent Fasc. 28. nro 22.
^[1435]Szent-benedeki Convent Fasc. 23. nro 48.
^[1436]Szent-benedeki Prot. C. p. 64.
^[1437]Szirmay C. Ugocsa p. 172.
^[1438]Szirmay C. Zemplin not. top. 114. 371. 383.
^[1439]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[1440]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1441]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1442]Szontagh Dán. közlése.
^[1443]Szontagh Dán. közlése.
^[1444]Kaprinai Mss. B. tom. L. pag. 71.
^[1445]Protocol. C. Neograd. anni 1726.
^[1446]Petrovicsnak tán azért neveztetett, hogy tán atyja Péter volt.
^[1447]Juditha filia vajvodae de Szűc.
^[1448]Kővári, Erdély nev. családai 164.
^[1449]Hanem Kozma Kelemen, ki már 1709-ben Bécsben az erdélyi udv. kanczellárián hites jegyző volt, czimerében pecséte szerint négy részre osztott paizst viselt, és ebben 1. és 4. udvarban három csillag (vagy rózsa), a 2. és 3. udvarban zerge van. Lásd Hevenesi Mss. FFFF. tom. XXV.
^[1450]Szirmay C. Zemplin not. top. 247. 270.
^[1451]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1452]Szirmay C. Zemplin. not. top. 84. 248.
^[1453]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 85.
^[1454]Wagner Dipl. C. Sáros. pag. 412.
^[1455]Szirmay C. Ugocsa p. 124.
^[1456]Szirmay C. Ugocsa p. 125.
^[1457]Kőváry L. Erdély nev. cs. 270. l.
^[1458]Hodor Doboka várm. 427. 439. 455.
^[1459]Török Antal közlése szerint.
^[1460]Fejér Cod. Dipl. tom. IX. vol. I. p. 411.
^[1461]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1462]Szirmay Szatmár várm. II. 128.
^[1463]Szirmay Szatmár várm. I. 19. 49. 138. 139. 282.
^[1464]Szirmay Szatmár várm. I. 138.
^[1465]Szirmay Szatmár várm. I. 193.
^[1466]Szirmay Szatmár várm. I. 205.
^[1467]Szirmay Szatmár várm. II. 128. 129.
^[1468]Szirmay Szatmár várm. I. 138.
^[1469]Szirmay Szatmár várm. II. 129.
^[1470]Szirmay Szatmár várm. II. 130.
^[1471]Bihar várm. jegyzőkönyve.
^[1472]Kaprinai Mss. B. tom. XLIV. p. 219.
^[1473]Fejér Cod. dipl. tom. X. vol. VII. p. 720.
^[1474]Török Antal közl.
^[1475]Anonymus Belae R. not. cap. VI.
^[1476]Szirmay Szatmár várm. I. 245.
^[1477]Szirmay Szatmár várm. I. 256.
^[1478]Szirmay Szatmár várm. I. 256. 259.
^[1479]Szirmay Szatmár várm. I. 156.
^[1480]Szirmay Szatmár várm. I. 238. 246. 252. 256. 259.
^[1481]Szirmay Szatmár várm. II. 131–135.
^[1482]Szirmay Szatmár várm. II. 149. 338. 240. 252.
^[1483]Szirmay C. Ugocsa p. 151.
^[1484]L. életrajzát Toldy Fer. M. irodalom kézi könyve. II. 471.
^[1485]Kállay Székely nemzet. 260.
^[1486]Szirmay C. Ugocsa p. 59.
^[1487]Danielik. M. irók. I. 261. Bod P. M. Athenás 149. – Benkő Transylvania gener. II. – Lehoczky Stemmat. II. P. 219. Köllösör családot emlit, mely Bocskai által 1606. nemesitetett meg. Tán itt Köllösör roszúl áll Köleséry helyett ?
^[1488]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114. lap.
^[1489]Kállay Székely nemzet. 260.
^[1490]Szirmay Szatmár várm. II. 90. 105.
^[1491]Baranyi, Halotti beszédek.
^[1492]Bartholomaeides C. Gömör. 145.
^[1493]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1494]Szirmay Szatmár várm. II. 224. 239. 240. 245. 253. 259. 260.
^[1495]Szirmay Szatmár várm. II. 245.
^[1496]Szontagh Dániel szerint a család közléséből.
^[1497]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1498]Szirmay C. Zemplin not. top. 216.
^[1499]Benkó Jos. Transylv. gener. 486.
^[1500]Fényes Komárom várm. 107. 114. 129.
^[1501]Sz.-benedeki Convent. Capsa H. Fasc. 3. Nro 7.
^[1502]Török Antal közlése szerint.
^[1503]Décsey Miklós szives közléséből.
^[1504]Veszprém vármegye levéltárából Véghely Dezső.
^[1505]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 98. lap.
^[1506]Szirmay C. Zemplin not. top. 114. 209.
^[1507]Ung vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1508]Wagner Car. Collectanea geneal. dec. IV. p. 94. – Szirmay C. Zemplin not. top. 88., hol kihaltnak iratik.
^[1509]Szirmay C. Zemplin not. hist. 96.
^[1510]Fényes Elek, Magyarország statist. szempontból 1860. I. köt. 336.
^[1511]Veszprém várm. levéltárából Véghely D.
^[1512]Regestrum Bursae Cracoviensis p. 25.
^[1513]Regestrum Bursae Cracoviensis p. 25.
^[1514]Szirmay C. Ugocsa p. 137. 172.
^[1515]Bartholomaeides Prov. Csetnek. 130. stb.
^[1516]Sz.-benedeki Convent Fasc. 81. nro 18.
^[1517]Fnyes Komárom várm. 161.
^[1518]Kiadatott a Kolosvári Közlöny 1859. folyam.
^[1519]Pozsony megye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1520]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1521]Szalárdy Siralmas krónika 609. lap.
^[1522]Fejér Cod. diplom. tom. XI. 499.
^[1523]Sz.-benedeki Convent Prot. P. pag. 42. anni 1659.
^[1524]Fényes Geographiája szerint.
^[1525]Lehoczky Stemmat. II. 221.
^[1526]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1527]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1528]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1529]Szontagh Dán. közléséből.
^[1530]Veszprém várm. levéltárából Véghely D.
^[1531]Pozsony várm. levéltár Investig. nobil. pag. 11.
^[1532]Pozsony várm. levéltár Investig. nobil. pag. 68.
^[1533]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1534]Szirmay C. Zemplin not. top. 119.
^[1535]Bartholomaeides Memoria Hungarorum, etc. 148. Klein. II. 443. L. Kaprinai Mss. A. tom. 50. p. 143.
^[1536]Melzer J. Biographien der ber. Zipser p. 108.
^[1537]Genersich II. 255.
^[1538]Melzer Biographien d. ber. Zipser 327. ez már rokusi Kray Pálnak iratik.
^[1539]Már 1788-ban krajovai előnévvel megnemesitetett. L. Tudományos gyüjtemény 1830. I. köt. 68. lap.
^[1540]Kölesy és Melczer Nemzeti Plutarkus III. – Collect. herald. p. 133.
^[1541]Felső magyarországi Minerva 1830-ki foly. III. köt.
^[1542]Collect. Herald. nro 405.
^[1543]Szontagh Dániel közléséből.
^[1544]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1545]Szontagh Dán. közléséből.
^[1546]Collect. Herald. nro 597.
^[1547]Szontagh Dániel közléséből.
^[1548]Collect. Herald. nro 753.
^[1549]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[1550]Családi közlés szerint.
^[1551]Mosony vármegye levéltárában van az eredeti czimeres nemes levél.
^[1552]Memoria Basilicae Strigoniensis p. 178.
^[1553]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1554]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1555]1802-ki 24. törv. cz.
^[1556]Fényes E. Geogr. Szótár IV. köt. 190. l. – És Fényes F. Komárom várm. 172.
^[1557]Szentbenedeki Convent. Prot. E. p. 372. anni 1579.
^[1558]Szirmay Szatmár várm. I. 134. 135.
^[1559]Szirmay Szatmár várm. II. 90.
^[1560]Szirmay C. Zemplin not. top. 344.
^[1561]Collect. Herald. nro 316.
^[1562]Collect. Herald. nro 358.
^[1563]Judicium municipale parium sub praesidio Demetrii Castellani Arvensis et Mathiae Kremniczky Vice Comitis cum adjunctis Cojudicibus septem colonicalium communitatum ord. judicibus. – Szontagh Dán. közléséből.
^[1564]Collect. Herald. nro 37.
^[1565]Collect. Herald. nro 764.
^[1566]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1567]Collect. Herald. nro 139.
^[1568]Szirmay C. Zemplin. not. top. 113.
^[1569]Gr. Kemény Józs. Uj magyar muzeum. 1854. I. 124. s köv. l. értekezik e családról és közli okleveleit.
^[1570]Szontagh Dán. közléséből.
^[1571]Szontagh Dán. közléséből.
^[1572]Szontagh Dán. közléséből.
^[1573]Benkő Károly Csik-Gyergyó és Kászon 109.
^[1574]B. Vay L. Német hívség 878.
^[1575]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1576]Szontagh Dán. közléséből.
^[1577]Szirmay C. Ugocsa p. 103.
^[1578]Zala vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1579]Nógrád megyei jegyzőkönyv 486. szám alatt.
^[1580]Szirmay C. Zemplin not. top. 376. 391.
^[1581]Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
^[1582]Collect. Herald. nro 231.
^[1583]L. Életrajzát s irodalmi működését Danielik József Magyar irók II. 168.
^[1584]Szontagh Dániel közléséből.
^[1585]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1586]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1587]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1588]Szontagh Dán. közléséből.
^[1589]Szontagh Dán. közléséből.
^[1590]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. I. p. 55.
^[1591]Szirmay C. Zemplin not. top. 340.
^[1592]Midőn Nógrád megye előtt prókátort vall. Lásd azon megyei Jegyzőkönyv 1654. pag. 94. ekkor Szécsényben harminczadi ellenőr volt.
^[1593]Szirmay C. Zemplin not. top. 296.
^[1594]Bocsó Mátyás fölötte mondott halotti beszéde ily czim alatt: Az úr házán jelntetett mennyei dicsőség. Kassa 1842.
^[1595]Szontagh Dán. közléséből.
^[1596]Haan Lud. Jena Hungarica p. 69.
^[1597]Szontagh Dán. közléséből.
^[1598]Fényes E. Komárom várm. 129.
^[1599]Fényes M. ország statistikai stb. szempontból 1860. I. köt. 490.
^[1600]Kaprinai Mss. B. tom. XXVIII. p. 24.
^[1601]Oklevél a velenczei marciana könyvtárban.
^[1602]Lehoczky szerint Kerchelich p. 218. 346. Szegedy Rubricae p. 94.
^[1603]Budai Fer. Hist. lexicon II. 495.
^[1604]1569-ki 55. törv. czikk. – Kovachich Scriptores minores II. 228.
^[1605]Bel. M. Notitia nova Hung. II. pag. 572. Kerchelich 347.
^[1606]Batholomaeides Memoria Hungarorum 101.
^[1607]Fényes E. Geographiai szótár. I. 101.
^[1608]Kithonicz, Directio methodica.
^[1609]Collect. Herald. nro 275.
^[1610]Azon évi hivatalos tiszti névtárak.
^[1611]Azon évi hivatalos tiszti névtárak.
^[1612]Azon évi hivatalos tiszti névtárak.
^[1613]Szontagh D. közlése szerint.
^[1614]Szontagh D. közlése szerint.
^[1615]Adami Scuta gentil. tom. V. és Szontagh Dán. közléséből.
^[1616]6)
^[1617]Pozsony várm. 1756-ki jegyzőkönyv 54. lap.
^[1618]Burgstaller Collectio insignium nob. Hung. famil.
^[1619]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[1620]Horvát István: A Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről 73. Honnan vette ez állitását a tudós szerző, miután a forrást nem idézi? nem tudjuk; eddigelé pedig Hudkontnak ezen Hunt-Páznántóli származására vonatkozó oklevél nem ismertetik.
^[1621]L. Genealogia Familiae de Felső-Kubin fratribus suis dicata a Petro Kubinyi S. C. et R. Majestatis Consiliario. Pesthini czimü csaád történeti rajz oklevelekkel, mely három kiadást ér; ugy mint 1814. 1824. és 1831-ben.
^[1622]Hudkont némely genealogiacon comes-nek irva is fordul elő.
^[1623]Regestrum de Turócz, Engelnél Monumenta Ungarica p. 96.
^[1624]Ugyanott, és az egész oklevél Genealogia familiae edit. 1824. p. 30.
^[1625]Regestrum de Turócz, és Geneal. familiae p. 27. az oklevél.
^[1626]Stephano filio Martini parvi. Ez nem áll a családfán.
^[1627]Szintén nincs a családfán.
^[1628]Genealogia familiae p. 29. az oklevél.
^[1629]Regestrum de Turócz, Engelnél pag. 97.
^[1630]Ugyanott mondva e szavakkal: asserens pluresnon habere.
^[1631]Geneal. familiae p. 32. oklevél.
^[1632]Genealogia Fam. p. 35.
^[1633]1597-ki 34. törv. czikk.
^[1634]L. Tudománytár 1838. IV. köt.
^[1635]Oklevél a Geneal. familiae 39.
^[1636]Oklevél a Geneal. familiae 39.
^[1637]Oklevél a Geneal. familiae pag. 19. – Lehoczky tévedve irja, hogy Kubinban növekedett Esterházy Pál.
^[1638]Cserei Mihály Hist. 51.
^[1639]Bethlen Joann. II. 352. – Engel Gesch. V. 78. – Hammer Gesch. d. osm. R. III. 650. – Szalay M. orsz. tört. V. 131. 157. – Fesler Gesch. IX. 238.
^[1640]Lipthay levéltár fasc. C. VII. 192.
^[1641]A nyomott genealogián Gáfor név helyett hibásan áll Kámfor név. A Gáfor család most is él Nyitra megyében. L. M. orsz. családai IV. köt. 308. lap.
^[1642]Életrajzát Ujabb ismeretek tára V. köt. 159. és Magyar irók I. 128. l.
^[1643]L. testvére naplói jegyzetét Geneal. Familiae p. 47.
^[1644]Jászay P. A magyar nemzet napjai. 157.
^[1645]Ez esetet tárgyazó tanuvallatások hivatalosan kiadattak Gömör megye által, minthogy a rablók ellen vizsgálódó akkori főszolgabiró Madarassy túlszigorú eljárással vádoltatván feladatott. A gyilkos ez okmányok szerint Kubínyinak egy elkergetett cselédje volt.
^[1646]Bartholomaeides Memoria Ungarorum p. 259.
^[1647]A család régiségét és kiterjedését tekintve, valóban kevés az, mi a családfákról hiányozahtik, és a hézagok főleg is csak a leányok lemaradásában észrevehető. Igy nem található a családfán Kubinyi Magdolna, ki 1626-ban lipcsei Dóczy Miklós neje volt. (Lásd sz.-benedeki Convent Fasc. 46. nro 20.) – Igy hiányzik arról a három következő testvér: Kubinyi Kata Sövényházy sándorné, Éva kisznyai Damó Lászlóné, és Klára Fejérpataky Józsefné, kik 1801-ben éltek, kik a IV. táblán Mátyásnak Palugyay annától leányai.
^[1648]Burgstaller Collect. Insignium nob. Hung. fam.
^[1649]Ipolyi Arnold közléséből.
^[1650]Szontagh Dán. közléséből.
^[1651]Szontagh Dán. közléséből.
^[1652]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1653]Szontagh Dán. közléséből.
^[1654]Szirmay C. Zemplin. not. top. 84.
^[1655]Collect. Herald. nro 223.
^[1656]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[1657]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[1658]1647:155 törv. cz.
^[1659]Hist. Herald. Handb. 414. Goth. Geneal. Taschenb d. gräfl. H. 1859. 423.
^[1660]Kugler csaád.
^[1661]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1662]Collect. Herald. nro 285.
^[1663]Szontagh Dán. közléséből.
^[1664]Fényes Komárom várm. 99. 100. 159. lap.
^[1665]Ferenczy és Danielik Magyar irók I. 290. – Tudományos gyüjtemény 1828-ki IV. köt. 121.
^[1666]Szontagh Dániel közléséből.
^[1667]Szontagh Dániel közléséből.
^[1668]Megyei jegyzőkönyv 186. szám alatt.
^[1669]Bossányi contra Esterházy féle perben.
^[1670]Szirmay C. Zemplin not. top. 236. 373.
^[1671]Goth. Geneal. Taschenbuch der Freyh. 1848. 211. 1857. 395.
^[1672]1791-ki 73. törv. czikk.
^[1673]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1674]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1675]Szirmay C. Zemplin not. top. 114.
^[1676]Szirmay Szatmár várm. II. 24.
^[1677]Szirmay Szatmár várm. II. 275. stb., de összetéve a Gyulaffy regestrummal a nzti muzeumban és Décsey Miklós közleményével. Minthogy Szirmaynál egy helyütt a származási-fa el van hibázva.
^[1678]Szirmay id. h. 248. 250. Ez időtájról (1416-ról) oklevél van-e csaádról Fejér Cod. dipl. tom. X. vol. V. p. 677.;
^[1679]Szirmay Szatmár várm. II. 272.
^[1680]Szirmay Szatmár várm. II. 95.
^[1681]Szirmay Szatmár várm. 236.
^[1682]Jászay Pál, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 12.
^[1683]Szirmay id. h. 246.
^[1684]Tudománytár 1838 III. köt. 331.
^[1685]Gr. Kemény Jos. Notitia Cap. Albensis p. 239.
^[1686]Szirmay id. h. I. 109. – Szatmár vár főkapitánya már 1620-ban is. Ms. Musaei lat. nro 2340. pag. 27.
^[1687]1659-ki 117. törv. czikk.
^[1688]Kőváry L. Erdély nev. csal. 167.
^[1689]Cserei Mih. Hist. 335.
^[1690]Cserei Mih. Hist. 366.
^[1691]L. Vöröstói Györgynek fölötte mondott „Titkos úta“ czimű gyászbeszédét. Nyomt. 1771. 4-r.
^[1692]Itt a Kővári szerint közlött családfán tehát Mátyásnak nejéül hibásan áll Mikes Ilona; minthgoy Zacharias Zsuzsa volt, Vöröstói szerint Zacharias Zsigmondnak leánya, Hodor közlése szerint e Zacharias, Torday Zachariás volt.
^[1693]Mátyás fiának Lászlónak a családfán hibásan áll tehát nejéül Daczó Ilona, holott ezen Lászlónak volt neje Mikes Ilona. – Valószinű, hogy László sem 1733-ban halt meg, de sokkal előbb.
^[1694]Valószinűleg ez azon István, ki Kővári szerint 1711-ben máj. 26-án a szatmári békét aláirá. – És bizonyosan ő azon István is, ki Dobokán lakott, és mint az unitáriusok fő-gondnoka halt meg 1736-ban, mert Erzsébet is Dobokán halt meg.
^[1695]Kállay Székely nemzet 261.
^[1696]Kőváry id. h. 168.
^[1697]Kővári Erdély tört. III. 33.
^[1698]Magyar tört. emlékek. Okmánytár III. 39. Budai Fer. Hist. lex. 498.
^[1699]Benkő és dobai, Kállay szerint Székely nemz. 261. lap, hol budai Commendansnak is iratik tévedesből.
^[1700]Bethlen Wolph. V. 467.
^[1701]Bethlen Wolph. VI. 133. 268. 181.
^[1702]Kállay Székely nemz. 262.
^[1703]Kállay Székely nemz. 262. – Egyszersmind (1675.) zarándi főispán is.
^[1704]Cserey Mih. Hist. 6.
^[1705]Adami Ms. Musaei quart. lat. nro 182.
^[1706]Mikola Lad. Historia geneal. Transylvanica p. 55., hol az osdolai, csapói és káli Kún családok egy nemzetségnek iratnak. Benkő még a rosályi Kún családot is ezekkel egy törzsűnek állitja.
^[1707]Kállay, Székely nemz. 261.
^[1708]Wagner Tab. geneal. t. XIV.
^[1709]Fejér Cod. Diplom. tom. X. vol. VII. p. 412.
^[1710]Zala vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1711]Megyei jegyzőkönyv 630. sz. alatt.
^{[1712]
[1713]}Collect. Herald. nro 15.
^[1714]Collect. Herald. nro 232.
^[1715]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[1716]Fejér várm. jegyzőkönyve.
^[1717]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[1718]Szontagh Dán. közléséből.
^[1719]Protocol. C. Neograd.
^[1720]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[1721]Gr. Teleki Hunyadiak kora XII. 281.
^[1722]Szirmay C. Zemplin. not. top. 114.
^[1723]Szontagh Dán. közl.
^[1724]Gr. Teleki, Hunyadiak kora XII. 103.
^[1725]Oklevél után.
^[1726]Sz.-benedeki Convent, Capsa G, Fasc. II. nro 4.
^[1727]Katona Hist. critic. XVII. p. 771.
^[1728]Jászay P. Magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 158.
^[1729]1518-ki 39. törv. cz.
^[1730]L. jellemrajzához adatokat Tudománytár 1838. III. köt. 298. sk. lap.
^[1731]Szirmay C. Ugocsa p. 125.
^[1732]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1733]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1734]Collect. Herald nro 38.
^[1735]Szontagh D. közléséből.
^[1736]Wagner Mss. tom. LXX.
^[1737]Collect. Herald. nro 689.
^[1738]Adami Scuta gentil. tom. V.
^[1739]Gr. Teleki, Hunyadiak kora XII. 281.
^[1740]Fényes, Komárom várm. 119.
^[1741]Fényes, Komárom várm. 126.
^[1742]Fényes, Komárom várm. 126.
^[1743]Fényes, Komárom várm. 60.
^[1744]Szirmay C. Ugocsa p. 135.
^[1745]Teszéry Deméndyféle perben.
^[1746]Collect. Herald. nro 466.
^[1747]Az eredeti után.
^[1748]Engel, Monumenta 225.
^[1749]Protocol. C. Neograd.
^[1750]Szent-benedeki Convent Capsa D. fasc. 4. nro 6.
^[1751]Schönfeld Adels Schematismus I. 208.
^[1752]Adami Scuta Gentil. tom. V.
^[1753]Collect. Herald. nro 16.
^[1754]Bel M. Notitia nova Hung. IV. p. 241.
^[1755]Szontagh Dán. közléséből.
^[1756]Szirmay C. Ugocsa pag. 56.
^[1757]Lehoczky Stemmat. I. 188.
^[1758]Lehoczky Stemmat. I. 188., és tiszti névtár.
^[1759]Szontagh Dániel közléséből.
^[1760]Nógrád megyei jegyzőkönyv 2424. sz. alatt
^[1761]Szontagh Dán. közléséből.
^[1762]Szontagh Dán. közléséből.
^[1763]Szontagh Dán. közléséből.
^[1764]Szontagh Dán. közléséből.
^[1765]Szontagh Dán. közléséből.
^[1766]Szontagh Dán. közléséből.
^[1767]Protocol. C. Neograd.
^[1768]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[1769]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[1770]Szirmay C. Zemplin not top. 83.
^[1771]Hodor Doboka várm. 113. s köv. l.

^[1772]A család neve – ugy látszik – a Gratianus kereszt-névből (magyarúl Karátson) származott. És bár erre nézve adatot nem nyertünk, úgy látszik, legutóbb Erdélyben Szamosujvárról vevé származását. Erre látszik mutatni nem csak az, hogy ott e néven e század elején is találunk hason nevű családot, de ezen fölül az is, hogy a mult század végén e családdal sógorosúlt Isekucz, Gorové családoknak is Szamosujvár volt fészkök. – Továbbá Szamosujvárott Karácson id. Manó 1805. aug. 10-én a kolosvári nemes Convictusban hat örmény ifjúra 7000 frt értékű alapitványt tett. Ugyancsak Szamosujvárott kórház is homlok-fölirata szerint e család alapitványa. 1793-ban Karácsonyiné, 1793-ban K. Mária, 1813-ban K. Joakim, 1825-ben Adeodát a kolosvári kegyesrendűek egyházában a bold. sz. Mária képére függesztendő fogadalmi adományokat adtak.

1794-ben Karátson Adeodát és Gratián Szamosujvár városa tanácsnokai voltak. – Fölemlitők ezeket, a nélkül hogy a beodrai Karátsonyi családhozi viszonyaikat szorosabban meghatározhatnók. Végre megemlítendő még, hogy ivándai Karácson István (szül. Arad várm. Szemlakon 1776. febr. 4.) Torontál megye követe volt, kinek családi összeköttetése előttem szintén nincs tudva.
^[1773]Győr vármegye levéltárában az eredeti armalis. L. hivatalos Értesitő 1860. évi 104. szám.
^[1774]Hodor Doboka várm. 118–120. és ugyanannak közleménye.
^[1775]A család közléséből Hodor Károly által.
^[1776]Hevenesi Mss. tom. LXIX. p. 31. – Szalay M. orsz. története V. 57. – Horváth Mih. Magyarok tört. III. 278. 279.
^[1777]Memoria Basilicae Strigoniensis p. 159.
^[1778]Hodor Károly közléséből.
^[1779]Szontagh Dániel közlése.
^[1780]Szontagh Dániel közlése.
^[1781]Megénekelte Gyöngyösy János költő.
^[1782]Mike Sándor Gyüjteménye szerint: Nádudvari Kata.
^[1783]Hodor szerint; tehát nem Brussierre Kata.
^[1784]Hodor Károly közlése szerint.
^[1785]Miután e kapocs kimutatását indokolható okmányok előttem ismeretlenek, és ebbeli kérelmem eddig eredmény nélkül maradt: – saját egyéni szavazatom az eddigi történelmi-vélemény ellen – mely a Kendi családot kihaltnak irja, függőben marad annál is inkább, mivel ezen csupán történelmi-tudomány szempontjából irott munka különben is valamint tö9rvényes hitelességgel – mint magán kiadás – nem birhat, ugy ellenkezőleg netaláni tévedései által senki jogainak sérelmére sem lehet; minthogy törvényes használat esetében úgy is minden családfák jogszerü bizonyitékokkal érvényesitendők.
^[1786]Erre nézve összevetendő a családfa a Bebek, Bánffy stb. családok nemzékrendével is; valamint az is, hogy Kende Erzse Turóczy Imréné kétszer fordúl elő a családfán.
^[1787]Oklevél és Szereday Series Episcopor. Transylv. p. 112.
^[1788]Hodor K. Doboka várm. 123.
^[1789]Arad megyei Jegyzőkönyv 1804. évi 278. sz.
^[1790]Arad megyei Jegyzőkönyv 1808. évi 730. sz.
^[1791]Arad megyei Jegyzőkönyv 1831. évi 1189. sz.
^[1792]Gr. Mikó Imre: Erdély tört. adatok. I. 203.
^[1793]Arad várm. jegyzőkönyve 1804. évi 797. sz.
^[1794]Békes megyei jegyzőkönyv, és Lehoczky Stemmat. I. 189.
^[1795]Hist. herald. Handbuch. 418. s k. l.
^[1796]Ki 1763. febr. 15-én másodszor férjhez ment gr. Brechainville Lajos cs. k. t. tan. és altábornagyhoz, meghalt 1778. nov. 12-én.
^[1797]Kaprinai Mss. B. tom. XXIX. p. 233.
^[1798]Veszprém várm. levéltár.
^[1799]A kapos-mérei Mérei család levéltárában van az eredeti nemes levél.
^[1800]E költözésről és megszállásról emlékezik Timon is. Kolinovics Gábor történetiró pedig szorgalommal készült kézirati önéletirásában (a m. egyetemi könyvtárban) beszéli, és az emlitett családoakt elészámlálja. Ugyan innen tudjuk az itt közlött minden adatokat; valamint azt is, hogy a Benics család kihalt, a Matkovics is. Matkovics János utolsó leány-gyermekeit Kolinovics Lőrincz, és Starsics vette nőül.
^[1801]Sz.-benedeki Convent Fasc. 141. Nro 125.
^[1802]Veszprém vármegye levéltárából.
^[1803]Regestrum magnatum et nobilium cottus Doboka 1770. – Hodor Károly közléséből.
^[1804]Szontagh Dániel közléséből.
^[1805]A közlött eredeti okmányok az 1306. évben kezdődnek, és igy ezen 1242-ki tényt illetőleg csak a nemzékrendi jegyzékre lehet utalnom.
^[1806]Eredeti oklvevél
^[1807]Eredeti oklevél.
^[1808]Eredeti okmány.
^[1809]Eredeti okmány.
^[1810]Eredeti okmány.
^[1811]Eredeti okmány.
^[1812]Eredeti okmány.
^[1813]Eredeti okmány.
^[1814]Debreczen sz. kir. város levéltárában van az eredeti armalis.
^[1815]Családi beküldés szerint.
^[1816]Fényes E. Komárom váremgye 162. 176.
^[1817]Mely Veszprém vármegyében Pápán 1647. nov. 20-án publicáltatott. – Lásd Veszprém várm. ejgyzőkönyv 42. lap.
^[1818]Családi beküldés szerint.