Felhasználási feltételek -  _©  - Terms of Use

• Kezdőlap
• Családkutatás
• Linkgyűjtemény
• Kiadványok
• Családtörténet fórum
• MaCsE fórum

TIZEDIK KÖTET

Sáaghy család.

Lásd Sághy cs.

Sáarfi család.

Lásd Sárfi cs.

Sáarosy család.

Lásd Sárossy cs.

Sáary család. (Vámosi.)

A Sáary vagy Sáry családot Győr, Pest, Szathmár, Veszprém vármegyék nemessége sorában lelhetni.
Azon Sáary család, melynek itt a mult század végeig egy, perben felmutatott családfa szerint ^[1]* nemzékrende közöltetik, Dunántúlról való. A XVI. század végén élt Sáary Gergely, kinek ivadékát mutatja e táblázat:

I. Gergely; I. János; II. Gergely. (Soldos Zsuzsi); Anna; I. István. I. Péter. II. János. II. István 1725. I. Ferencz III. János alp. I. Pál Juliana Judit; II. Péter alp. Kata. (Kajáryné.); III. Gergely †; Mihály †; Kata (Korcsmáros György) Erzse (Kún János.); Kata Lőrincz Ádám; Anna (Noszlopy Istv.); Dora (Tóth András) Ilona (Polányi Fer.); N. (Szalayné); Judit (Gőgös Mihályné)

II. Gergelynek neje Soldos Zsuzsanna, leánya volt Soldos Mártonnak és Szabó Dorottyának, a ki leánya volt Szabó Ambrúsnak és Csatari Zsófiának, a ki leánya volt Csatari Benedeknek. II. Gergelynek tiz gyermeke közül csak I. Péter terjeszté ágát, és tán a mai napig, leány testvérei közül Kata és Dorkó utódairól mitsem tudhatni. Judittól Gőgös Mihálynétól leányágon a Kenessey-ek, Annától Noszlopy Istvánnétól a Balassa és Barcza családok származnak.
Valószínűleg ez azon Sáary család, melyből Sáary László 1822-ben Zala vármegye fő szolgabírája volt; és ez esetben e család prédikatuma „de Vámos” íratik.
A régibb korból ismeretesek Sáry néven, – a nélkül, hogy a közlött családfához viszonyukat ismernők, – a következők:
Sáry Péter mester, Hunyadi János kormányzó kancellára, kit néhai Heykedi László fiának Gergelynek özvegye Anna nemes asszony fiául fogadott annak Barnabás és Fábián testvéreivel és Tolnai Balás bátyjával együtt a budai káptalan előtt, bevallván neki s általa a nevezetteknek Heyked és Bewd helységbeli örökségeit, ugy a dancsházi vagy bessenyői pusztát Csongrád megyében, Veres egyházát Békesben, Ikere halastót, Forág vám környéke, Zent-Mihály halma, Lapulnok halma patakkal és földekkel együtt Szentes és Donáthuta között. ^[2]*
Sáry András 1552-ben élt, midőn őt Arszlán fejérvári bég erővel Egervárához hurczolta, és ott a várat felkérő levéllel Dobó Istvánhoz küldte. ^[3]*
Trencsin vármegyében mint Bolessón lakozót 1646-ban a nemesi lajstromban találhatni a Sáary családot.^[4]*
Nógrád vármegyében Szécsényben 1771–1778-ban báró Haller Sámuel tisztartója volt Sáry Mátyás, ki ellen a végrehajtó bíró megveretése miatt ügyészi vád emeltetett 1775-ben.^[5]*) Tán ez, vagy fia másik Sáry Mátyás volt az, ki 1808-ban Váczon halt meg.

Sabaudiai.

Lásd Savoyai.

Sabljk család. (máskép Sablicska.)

E néven Trencsin vármegye 1697. évi nemesi lajstromában Adamóczi székhelyén elé fordúl János. ^[6]* Utóbb ott nyoma sincs.

Sachs ab Hartenek család.

Erdélyi szász nemes család, melyből származott azon híres Szász János királybíró, ki végre 1703-ban oct. 28-án a hohér bárdja által veszett el. Családi neve Zabanius volt. Született 1663-ban; atyja Zabanius Izsák eperjesi tanár volt, de utóbb Erdélybe telepedett; itt fia Janos a szerencse kegyelése alatt gyorsan emelkedett: 1691-ben már a szász nemzet kerületi jegyzője volt és mint ilyen fontos ügyekben küldetett a császári udvarhoz Bécsbe, 1695-ben alkirálybíró, 1698-ban kormányszéki tanácsos, és ekkor egyszersmind Sachsab Harteneck névvel r. sz. bir. lovagságra emeltetett. 1700-ban fő királybiró, 1702-ban a szász nemzet grófja lett. Merész visszaélései okozták halálát. Özvegyen maradt neje Fejes vagy máskép Haupt Erzsébet. ^[7]*

Sadányi család. (Zsadányi)

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családa. ^[8]*
Szathmár vármegyében Nagy- és Kis-Zsadányt 1423-ban Zsadányi Tamás bírta, valószinűleg azonban nem egészen, mert már 1417-ben a Báthoriak is adományt vittek Nagy-Zsadányra, és a följebbi évben Sadányi Tamást a kis sadányi határban is háborgatták. Nevezett Tamás 1425-ben N. Zsadány és Hodos között határjárást tartatott, 1449-ben pedig Nagy-Zsadányban és Piskárkoson magát uj királyi adomány által megerősítette. ^[9]*

Sáfár család. (Gyulai)

Erdélyben Doboka vármegyében virágzott a XVII. és következő század folytán a f. borsai járásban. Sáfár Jánostól kezdve a családfa ^[10]* így alakult.

János (Tőtöry Anna); István az ifjabb; György 1704.; Mihály †; Péter; Pál a dobokai alispán 1724–1726. (Korda Zsuzsa); Sára (1. Keczeli Sándor 2. Geréb Elek)

Pálnál a Doboka megyei alispánnál ^[11]* tovább élt ős bátyja Mihály, s abban halt ki Hodor szerint a család, vagy legalább ez ág; Mihálynak birtokait a Zámbó család örökölte.
A családfán nem tudni helyét Sáfár Évának, ki 1687-ban Alsó János neje volt.
Erdélyben ily nevű család most is él, melyből Károly szászúj-ősi birtokos.

Sáfár család.

Lásd Pasztorovics cs.

Safarisa család.

Lásd Sapharich cs.

Safy család. (Safiházi †)

Kihalt, melyből Safiházi Safy András és neje 1596. april 17-én Palaczkán Gömör vármegyében nejével Lenkey Fruzsinával együtt magyar végrendeletet tett, és e szerint Gömör és Nógrád megyei birtokaikat gyermekeiknek Katalin, Mihály és Bálintnak hagyták, gyámjokúl pedig rokonukat, Ujlaki Bálintot nevezék és ennek két puszta telkeik közül, melyek Nógrádban fekszenek, (az egyik Safiháza, a másik Lazi,) egyikét szabad választás szerint gondnoki jutalmúl hagyák. ^[12]*

Sagani család.

A Sagani herczeg családból, mely Sziléziából való, Venczel herczeg belső titkos tanácsos, a hadi tanács elnöke, 1659-ben a 131. törv. czikkben magyar honfiusitást nyert.

Sághi család. (Sághi és Csukár-Pakai)

Vas, Soprony, Pozsony megyei család.
Czimere a paizs udvarának alján királyi korona, melyből pánczélos kar nyúlik föl, egy botot tartva, melyről a jobb oldalon egy kalász, a baloldalon két fürt szőlő csüng alá; ugyan ily kar látható a paizs fölötti sisak koronáján is, két kiterjesztett sasszárny között. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Sághy Imre 1559-ben a följebezési törvényszéke ülnöke volt. ^[13]* 1569-ben az esztergomi érsek pozsonyi házának gondviselője, 1571-benVeráncsics érsek őt bízta meg 200 katona fogadására Érsekujvár őrségére. ^[14]*
1460-ban éltek Sáaghi Benedeknek fia János, Máténak fia Tamás, Jánosnak fia Osvát,^[15]* kik mint királyi emberek neveztetnek meg Mátyás királynak a sz. fejérvári keresztesek részére Gyant helységben Garai László özvegye által véghez vitt jogtalanságok megvizsgálására melyre mint szomszéd birtokosok hivattak meg.
Mintegy másfél száz évmulva Sáaghy Péter és György testvérek II. Mátyás királytól (uralkodott 1608–1619) czímeres nemes levelet nyertek, mely Nyitra vármegyében hirdettetett ki. ^[16]*
Hogy az eddig elésorolt Sághyak egy ugyan azon család tagjai voltak-e? bővebb adatok hiányában eldönteni nehéz. Véleményem szerint azon Sághy család, mely magát Sághról irja, valószinüleg a Vasmegyei ily nevű helységről, és melynek tagjai Vas megyében bírtak s megyei hivatalt viseltek, így nevezetesen Sághy Ferencz 1647 és 1649-ben Vasvármegye szolgabírája volt, ^[17]* és melyből Sághi Mihály előbb szombathelyi kanonok, utóbb váczi nagy prépost (mh. 1851.) származott, valószinűleg egy családot képez a Dunántúl Soprony, Komárom és többi megyékben élő és élt Sághy családbeliekkel, és ennek egyik ágát képezi a Fejér vármegyei ág is, melyről alább. Miután pedig ezen sághi és cs. pakai ^[18]* Sághi család czímere az, a mi följebb leírva olvasható, alig sorolhatjuk ennél fogva ehez a Zalai megyei Sághi családot, melyből Sághy Imre 1763-ban Zala megyei esküdt volt, ha csak hibásan nem használta azon czímert, melylyel élt s mely egy három felé osztott paizsot képez, melynek alsó három szegletű udvarában patkót tartó daru áll, a felső jobb oldali szegletben egy fejű sas, a baloldaliban horgony látható. A paizs fölötti sisak koronáján pedig szintén a leirt daru ismétlődik.
De ezek szerint azon, már a XV. században szerepelt ősökkel alig volt közös vérsegök azon II. Mátyás király által megnemesített Sághy Péternek és Györgynek is, kiknek czimerüket nem ismervén, nem tudhatjuk; azonos e a följebb leirt első rendbelivel vagy pedig a Zala megyeivel, vagyvégre nem egy harmadik: Heves megyében feltűnt Sághy családnak volt e tulajdona?
A Vas megyei eredetű Sághi család ivadéka volt Sághi Mihály, 1760–70-ben vasvári kanonok. Továbbá Sághy János győri kanonok, ki Sopron megyében Repeze-Szemerén született 1774. januar 23-án.
A Soprony megyeiekből Sághy András fiával Györgygyel együtt nevezett megyétől nemességi bizonyítványt vett ki; utódai Fejérvár megyébe Pákozdra szakadtak, és ott Fejérmegye előtt 1781. január 24-én a följebbi bizonyitványnyal igazolták nemessegöket. ^[19]*Táblázatuk ez:

András Sopronyban 1737.; György 1737.; Mihály; Márton Fejérben 1781.; György Fejérben 1781.

A következő családfa ^[20]*is valószinűleg a Sopronymegyei Sághyak egyik ágazatát képezi:

Imre (1. Sárközy N. 2. Eördögh Dora); Zsigmond (1. Sárkány Ilona 2. Palásti N.); Albert.; László.; Péter; István.; Imre.; Pál.; István; Zsófia (l. Némethy Bened. 2. Zilíni Horváth Gáspár; Imre; István; Imre.; Horváth Ferencz

A mult században Sághi Gergely 1760-ban a kanczelláriánál fogalmazó, 1770-ben kamarai titoknok;
Sághy Miklós 1770-ban a kanczelláriánál fogalmazó, 1787-ben titoknok és jegyzőkönyvi igazgató;
Sághy Antal 1787-ben helytartósági járulnok;
Sághy György 1787-ben kanczellariai irnok volt;
Azonban ezek melyik Sághy család ivadékai? Nem tudjuk.

Sághy család. (Karancs-Sághi)

Nógrád megyei kihalt régi nemes család, mely hajdan azon megyei Karancs-Ságh helységet a mellette fekvő (Ságh)-Ujfalú, Ethes helységekkel együtt birta.
1481-ben Sáagi János az (Ipoly)-sági convent előtt személyesen, és a budai káptalan előtt Géczi János által tiltakozott testvére Sáagi László ellen, ki nevezett három helységbeli birtokrészét, ugy Gömör megyei Méhi helységben fekvőt is karthali Bornemisza György salgói várnagynak el akarta idegenítnei.^[21]*
Nevezett Sáagi János 1484-ben Pest megyében Ikladon is birt, midőn elene mint Rozgonyi István jobbágyain hatalmaskodást elkövető ellen vizsgálat folyt. ^[22]*
1552-ben e család végső nemzedékeiből lehetett azon Sáaghi András, ki Nógrádban Hollókő vára egyik kapitánya volt. ^[23]*
Talán szintén e család ivadéka volt azon Sághy Balás is, ki az 1505. évi rákosi országyülésen Hont vármegye követe volt. ^[24]* Noha Hont megyében szintén van (Ipoly)-Ságh nevű mváros és noha a Lévai Cseh családnak némely tagja a XIV. században, de igen rövid ideig ezen Sághról is irta nevét, még is, miután Ipoly-Ságh korán egyházi birtok volt, inkább valószinű, hogy a honti követ Sághy Balás a nógrádi karancssághi Sághy család ivadéka volt.
A család valószinűleg az emlitett Andráson, a hollókői kapitányon túl, rövid idő mulva megszünt.

Sághy család. (Dormándházi)

Heves vármegyei Dormándházáról irja előnevét. A múlt század második felében emelkedett nagyra közűlök Sághy Mihály, 1760-ban Heves vármegye alispánja volt, már 1786-ban kir. táblai ülnök, országbirói itélőmester, 1770-ben kir. tanácsos, a királyi tábla ülnöke, és helytartói itélőmester, szent-István rend vitéze, 1787-ben már a hét személyes tábla ülnöke volt, 1790-ben báróságra emeltetett. ^[25]*
Bárósági czímere következő: a paizs kék udvarában zöld tér fölött fehér ménen vörös magyar ruhás, sárga csizmás, prém kalpagos, tigrisbőr kaczagányos vitéz vágtat, jobb kezében királyi pálczát tartva. A paizsot bárói korona födi, és azon három koronás sisak áll, a jobb oldaliból az előbbihez hasonló magyar vitéz emelkedik ki, a középsőn két borostyángaly között pánczélos kar könyököl, kivont kardja hegyén levágott török fejet tartva; a a baloldali sisak koronájából fehér mén emelkedik ki. Foszladék jobbról arany kék, balról ezüstvörös. A czimerpaizsot oldalról telamonok gyanánt jobbról tigris, balról oroszlán tartja. ^[26]*
Nevezett Mihálynak ága Ignácz fiában kihalt, Szatmár megyei ecsedi és bánházi birtokait leány ágon Keglevich örökölte. ^[27]*
Családja igy állt:

Mihály báró Septemvir 1787. (Jósa Krisztina.); Ignácz †; Anna (Fáy Ágoston); Mária (Fodor József); Magdalene (Almássy József); Klara (Orosziné)

Ságody család. (Nemes-Ságodi)

(Nemes-Ságodi) Zala vármegyei nemes család, a több közbirtokos által birt Nemes-Ságod helységből származva.
Ságody István 1770-ben a kamarai levéltárnál irnok, 1787-ben lajstromozó volt.
Ságody Sándor jelenleg (1863.) Pest sz. k. város al-polgármestere, testvérei Katalin, József, Mária, Ignácz és Jozéfa, ki meghalt 1863. febr. 12-én kora 45. évében.

Saigó család.

Saigó György és István 1712-ben III. Károly királytól kaptak czímeres nemesítő levelet. ^[28]* Czimerök a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettősfarkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardit tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.^[29]*
Tán e család ivadéka volt Sajghó Benedek, 1760-ban panonhalmi fő-apát.

Sajgó család.

A czímeres nemes levelet Sajgó Ferencz és érdektársai kapták Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől 1670-évi mart. 4-én Gy.-Fehérváron kiadva. ^[30]*
Jelenleg Sajgó András Kolos megyében Keczelen és Valkón birtokosúl iratik.

Saint-Aulaire család.

Saint-Aulaire Schwnyi Károly, cs. kir. kapitány az 1840. évi pozsonyi országgyülésen honfiusitatott.^[31]*

Saint-Quentin Bigot család-ból

Ferencz Lajos gróf, cs. kir. altábornagy, az 1846. évi erdélyi országgyülésen honfiusitást nyert.

Sajler család.

Gömör vármegye nemessége sorában áll.^[32]*

Sajlovics család. (Tordacsi és Kálóczi.)

Kihalt nemes család, melynek felemelője Sajnovics I. Mátyás volt, Győr vármegyének előbb főjegyzője, majd alispánja, utóbb a kőszeghi kerületi tábla elnöke. Temérdek birtokot szerzett főleg Fejérvármegyében, nevezetesen R. Szent-Miklóst, Sz. Lászlót, Mártonvásárt, Tordacsot, Kuldó és Kálóz legnagyobb részét, Szentivánt, fele Dobozt, Sávoly, Felcsúth, és Barokban nagy részeket, összesen több mint 20,000 holdat. ^[33]* Tordacsra és Kalózra első nejével Posgai Katával együtt 1699-ben kir. megyegyezi adományt vitt, ^[34]* és ezekről előnevét irta. Meghalt 1729-ben. Első feleségétől Posgay Katalintól két fia marad: Ádám, kit minden szerzeményeiből kizárt, és ki mag nélkül halt el, és József, ki a rendes osztályrészen túl Tordacsot és Káloz és Kuldón tett szerzeményeket kapta. Leányai Mária Mesterházi Józsefné, Julianna Fejérváry Józsefné, Rozália Károlyi Mihályné, Katalin Hevenessy Antalné, utóbb Swaiger Józsefné, azonban második menyegzője első éjszakáján meghalt. E két utóbbinak maradéka nincs; a két előbbitől leány ágon a gr. Hugonnay-ak, Rostyak, Pethők és Salamon Elek gyermekei származnak Fejér megyében.
Józsefnek nejétől Pejers Erzsébettől gyermekei: Borbála Vigyázó Mihály hitvese, sok utód ősanyja; János a híres jezsuita, a bécsi egyetem cs. k. csillagásza, a dán király VII. Kerestély által Venus bolygócsillagnak nap alatti átmenetele vizsgálatára hívatván Vardochuseban tartózkodása alatt tette azon fölfedezést, hogy a magyar és lappon nyelvek közt rokonság létezik, a mint erről 1770-ben először Haffenben, utóbb N. Szombatban is megjelent „Demonstratio Ididoma Ungarorum et Lapponum idem esse” czimü értekezése tanúskodik. Testvére
II. Mátyás Fejér vármegyének főszolgabírája volt, meghalt 1782-ben, s benne fiágon a Sajnovics család elenyészett. Nejétől született Horányi leánytól egyetlen leánya Erzsébet alsó-szomolányi Nagy-Ignáczhoz ment férjhez, utódai a báró Horvátok, Rohonczyak, Niczky-ek, és báró Palocsayak, és az utóbbiak után Salamon Elekné báró Palocsay Cornelia gyermekei.
A Sajnovics család czímere, a paizs udvarában, valamint a paizs fölötti sisak koronáján is olajágat tartó galamb.
A családfa imez:

Mátyás Ker. táb. elnök † 1729. (1. Posgay Kata. 2. Komáromi Éva.); József (Pejers Erzse); Ádám †; Mária (Mesterházy József †); Rozália (Károlyi Mihály †); Julianna (Fejérváry József); Katalin (1. Hevenessy Antal. 2. Swaiger József.); II. Mátyás Fejér v. fő sz.biró m. h. 1782 (Horányi N.); János jezsuita. †; Borbála (Vigyázó Mihály); Erzsébet (Nagy Ignácz)

Sakabent család.

Máskép Joannovits, mint e munka V. kötetének 345. lapján olvasható. Ahoz adható, hogy Sakabent József János 1787-ben verseczi görög nem egyesűlt püspök volt.

Sakara család.

Zemplin vármegye czímer leveles nemes családainak egyike. ^[35]*

Sala család. (Énlaki)

Erdélyi székely család, czímeres nemes levelét Sala Mihály (a II-dik) szerezte 1790-ben II. Leopold királytól. Ekkor nyert czímere balról jobbra lefelé rézsutosan fekete és vörös udvarra oszlik, az előtérben hármas zöld téren arany bagoly ül, csőrében ezüst tollat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany fekete, balról arany vörös. ^[36]*
A családot tulajdonkép II. Mihály alapítá, ki 1793-ban itélő mester lett, utána fiai nagy hivatalokra emelkedtek. III. Mihály 1818-ban főkormányszéki fogalmazó, 1830-ban titoknok, 1838-ban fő kormányi tanácsos lett, meghalt nőtlenül 1850-ben. I. Sámuel 1808-ban fő korm. fogalmazó, 1817-ben táblai ülnök, 1834-ben itélőmester, meghalt 1839-ben, két gyermeket hagyván maga után. Elek Kolos megyei főbíró volt. A most élő II. Sámuelnak, ki 1861-ben az erdélyi kir. táblához számfeletti ülnökké neveztetett, de arról leköszönt, csak leányai vannak.
A családfa következőleg alakúlt: ^[37]*

I. Mihály (Demeter Anna); Anna (Kozma Mihály); II. Mihály 1790. itélő mester (Fejérváry Julianna); Julia (Szent-Iványi Sándor); III. Mihály főkorm. tan. † 1850.; I. Sámuel itélőmester mh. 1839. (Almádi Karolina); Teréz (Székely Farkas); Elek Kolosvárm. főbír. (Belenyésy Zsuzsa); II. Sámuel (Hodosi Julia †); Karolina (Gálfalvi Imre); Fáni.; Julia.

Salaburg család.

Gothard Henrik és János Godefried 1687-ben ország gyülésileg honfiusítattak.^[38]*

Saladinus család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai között foglal helyet.^[39]*

Salamon család. (Alapi, báró és nemes)

Fejér vármegyei régi birtokos nemes család, melynek bárói és nemesi ága birja most is azon megyében az alsó-alapi pusztát, honnan előnevét írja. A család régi, állitólag a XII. és XIII. századig terjedő okiratait nem láthatván, ^[40]* csak a mult század elejétől kezdett családfáját áll tehetségemben alább közölhetni, megjegyezve még is, hogy valószinűleg e család ősei közűl volt azon Salamon Domonkos, kinek 1405-ban neje Zalogi Klára volt, ki több társával Péczi András pécsi préposttól ennek Győr megyében Fel-, Kis és Balás-Péczen és Veszprém vármegyei Kámánd nevű pusztán lévő jószágrészeit megvette; és ki ellen 1435-ben mint alperes ellen a péczi jószág felosztása iránt a Marczali-ak stb. perlekedtek; amidőn azonban nejeűl már Vathay Klára iratik, fiáúl pedig Salamon Antal. ^[41]*
Salamon István 1658-ban élt Zala megyében. ^[42]*
A mult században élt Salamon László, kinek Rátky Rozáliával alkotott családfája a jelenkorig következő:^[43]*

László (Rátky Róza); I. Sándor (Szegedy Kata); I. Zsigmond (Trummer Teréz); Ferencz (Vörös Judit); Zsigmond (Modrovics Anna); Anna (b. Ghillányi); Zsigmond; Ferencz. (Petrás Judit); Antal.; Imre.; György. (Vincenty Etelka); László (Vicser Mária); József főhadn. elesett 1849. (ns. kéri Kiss Vilma); Ádám volt honvéd. Piemontb.; Béla; Vincze.; Geiza.; Ignácz (Vörös Kata); Mihály 1832. alezredes báró.; Sándor (Rosty Teréz); András (Fribeisz Anna); Oszkár.; Elek. honv. alezred. mh. 1862. (b. Palochay Cornélia.); Alajos; Gyula. Amalia.; Alajos.; Pál.; Lajos. alispán és képvis. 1861. (Horváth Flóra); János lov. kapit.; Aladár (gr. Wass Jozefa 1863.); Gejza.; Tivadar.; Attila.; Zoltán.

A családfán állók közül I. Sándor ágán fia Mihály alezredes, mint a Mária Terézia katonai rend vitéze báróságra emeltetett. – Ignácznak fia Lajos 1861-ben Fejérvármegye első alispánja és országgyülési képviselője volt. Elek honvéd alezredes volt, meghalt 1862-ben Özvegye báró Palochay Cornélia, kinek testvére a magva szakadt báró Palochay Sándor a Palochay jószágokat hagyta élet fogytig, azután Salamon Elektől született gyermekeire szállandókat. Fia közűl Aladár 1863-ban nőül vette gróf Wass Jozéfát.
I. Zsigmond ágán Györgynek fia József, mint főhadnagy elesett 1849-ben. Testvére Ádám honvéd kapitány volt, utóbb Piemontban százados.
A családból a XVII. és XVIII. században éltek még György, Farkas, Sándor, János és Sámuel, de családfai állásukat nem ismerjük.
A család czímere a paizs udvarában hátulsó lábain ágaskodó koronás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot villogtatva, a paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan oroszlán látható.
Salamon nevű család e század elején élt Arad vármegyében is, hol Salamon István 1818-ban hidettetté ki nemességét. ^[44]*

Salamon család. (Csik-Várdotfalvi)

Erdélyben Csikszéki székely család, tagja József Czikszéki törvényszéki ülnök 1827. körűl.
Valószinűleg egy nemzetségből valók a Csikszék több helyén elágazott Salamonok is; mint Salamon István postás 1829-ben, ki Csik-Pálfalváról irta előnevét. Továbbá Salamon József Csikszékből származott nagyváradi őr-kanonok és czimzetes prépost, 1781-ben N. Váradon tanuló árvaifjak számára ma is fenn álló ápoló-intézetet alapitotta. Ádám és András nagyváradi megyei rom. kath. papok, utóbbi nagyváradi lelkész és czimz. kanonok a forradalomban részvéteért várfogságra itéltetett, jelenleg pecze-szőllősi lelkész. Erdélyben Alajos Imecsfalván, József Közvényesen lelkész 1848-ban s utóbb. Másik József 1827-ben Sepsi székben dulló.
A Szilágyságban S. József Kolosvárott ref. lelkész és tanár utóbb a nagyszebeni cs. kir. helytartóságnál egyházi referens 1861-ig.

Salánki család. (Tordai és nagy-enyedi)

Magyarországi Ugocsa vármegyéből Salánk helységből származott, vagy is e helységről vette nevét, de a helységet nem birta, mert annak legrégibb időkben már Attyai nemes volt birtokosa. A család tagjai a XVII. században a reform. lelkészi pályán álltak. Így Salánki György 1629-ben s. pataki rector, 1635-ben mádi lelkész. ^[45]* Salánki János 1670-ben s. a. ujhelyi lelkész volt. ^[46]*
A család egyik ága Salánki János személyében Erdélybe telepedett Bethlen Gábor alatt, kit a nevezett fejedelem vitt be Erdélybe és ott Uj-Tordán másokkal együtt ő is adományt nyert 1619-ben aug. 25-én.^[47]* Innen ő, fia és unokái tordai előnévvel éltek, míg kis-unokája Gábor 1770-ben már nagy-enyedi predikátumot viselt.
I. Jánostól a családfa ^[48]* következő:

I. János 1619; II. János 1665; I. Mózes (Sárközy Sára); III. János †; I. József osztoz. 1738. (Makray Zsuzsi); I. Gábor † 1770. (1. Kornis Zsuzsa 2. Kabos Judit † 1769.); Zsuzsi (ifj. Kabos László); Teréz 2-tól (Keczely Sándor); II. Mózes (Kőrösy Zsuzsa); II. Imre †; I. László 1798. (Korda Anna † 1793.); Judit 1804. (pókakeresztúri Székely Elek); II. László † 1796. utósó.; Anna †; II. József 1753. 1796. (Csíkos Kata); Klára (Alsó Samu); II. Gábor (Palotkay Jusztina) †; Ráchel (Sombory Gábor); Sára (Gyárfás László); Kata † 1858. (czegői Balogh Fer.); Julian (Pekry László)

I. Mózes után fiai I. József és I. Gábor 1738. nov. 15-én osztozkodtak Szelécske, Szalonna, Kalocsa, Paptelke birtokon.
I. József 1753-ban B. Szolnok vármegye táblabirája és országgyülési követe volt; bírt Mező-Őrben és Paptelken. Fia II. József 1787-ben ugyan azon megye aljegyzője. Ennek egyik leánya Kata czegői Balogh Ferencné meghalt 1858-ban és benne a Salánki család leány ága is kihalt.
I. Gábor birt és lakott Al-Őrben második neje Kabos Judit jogán, első neje tót-váradi vagy borbándi Kornis Zsuzsa volt. 1770-ben „nagy enyedi” előnévvel élt, meghalt ugyan ez évben. Két házasságából származott gyermekei közül I. László legtovább élt, és miután ez egyetlen fiát II. Lászlót is túl élte; benne halt ki fi-ágon a Salánki család.
Nevezett I. László Al-Őrben az ősi Salánky-házra következő föliratot tétetett: „Ezen épületnek felső részét épitették 1766. eszt. néhai Salánky Gábor úr, ki megholt 1770. eszt. és Felesége Kabos Judit asszony, ki meghalt 1769. eszt. Az alsóbb pedig hozzá ragasztatván, épitette a fiok Salánky László 1798. eszt., minekutánna kedves felesége Korda Anna 1793. eszt. és egyetlen egy, László nevet viselt kedves fia 1796-ban meg holtanak volna.”
A család czímere a paizs kék udvarában egy lábon álló, másik felemelt lábával kövecset tartó daru volt. Ugyan ilyen daru áll a paizs fölötti sisak koronáján is; mint ezt Salánky Gábornak 1778. évi hiteles pecsét-nyomatán láthatni.

Salbeck család. (petrisi)

Arad vármegyei birtokos nemes család. Ismert törzse Salbeck Máté 1733-ban Hunyad vármegyében sószállítási biztos, ^[49]* ki által vagyonosodni kezdett. Meghalt 1735. sept. 23-án. ^[50]* Feleségétől Barkóczy Katalintól hét gyermeke maradt, ugymint:
a) I. Jakab, ki 1736-ban Lippán sóházi pénztárnok volt. Róla s utódairól alább.
b) Ferenc 1736-ban jesuita volt.
c) Mihály 1736-ban szintén jesuita.
d) Mátyás 1736-ban még N.-Szombatban hittan-tanuló, utóbb 1743–1758-ig erdélyi nagy prépost, innen nagyváradi prépost és dulcíni czimz. püspök.
e) Zsófia 1736-ban csatari Nagy Jánosné.
f) Ágnes 1736-ban Unterhubern felesége.
g) Károly 1757-től 1776-ig váczi nagy prépost, 1776-ban első szepesi püspök. Meghalt 1787-ben.
I. Jakab, kiről följebb szóltunk, két testvérei közül egyedül volt világi ember, és család alapító. Egy fia volt: György, ki e század elején magyar nemességet és adományban jószágot, többi közt Arad megye keleti szélén † Petris helységet szerezte, mely a család ékes kastélyával annak fő birtokát és székhelyét képezi. Nejétől Kadicsfalvi Török Zsófiától fia volt II. Jakab, 1819-ben Arad vármegye fő szolgabirája. Neje losonczi báró Bánffy Polexina, kitől gyermekei lettek György, és Albert; amaz a sokat utazott, jól kimivelt, és ismeretes sportsman, a Vadászok könyvének kiadója stb. kinek kora halála 1861-ben történt.
A családfa következő:

Máté sószáll. biztos † 1735.; I. Jakab. sóházi pénztár. 1736.; Ferenc jesuita.; Mihály jesuita.; Mátyás váradi prépost cz. püsp.; Károly szepesi püspök † 1787.; Zsófia (csatari Nagy János); Ágnes (Unternhubern); I. György (K. Török Zsófia); II. Jakab. 1819. Arad v. főszbiró. (báró Bánffy Polex); II. György † 1861.; Albert.

A család czímere négy felé osztott paizs, az 1. és 4. osztály kék udvarában faragott kövekből épült vár látható, a 2. és 3. osztály vörös udvarában vízen úszó vitorlás szállító hajó szemlélhető. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sas-szárny között egy hármas ágon három rózsa virúl.

Sales család. (Kolosvári)

E család alapitója Kolosvári Sales Márton, ki 1583 april 29-én Rudolf királytól czímeres nemes levelet kapott.)^[51]*

Salgay család. (Halmi)

Ugocsa vármegye kihalt családa, melyből halmi Salgay Bálint 1576-ban nevezett megye másod alispánja volt.^[52]* 1613-ban Salgay Katalin, talán az előbbinek leánya, Perény Gábor Ugocsa vármegyei főispán felesége volt. ^[53]*
A Salgay családból már 1505-ben Salgay Mihály a rákosi országgyülésen Nyitra vármegyének követe volt.^[54]* Nyitra megyében van Salgó nevű helység.
Salgó nevű (tán latinúl de Salgó = Salgay) család Komárom vármegye kihalt régi adományos családai között is említetik.^[55]*

Salgó család.

Lásd Salgay cs.

Salhausen család.

Ha a gyakran csak mende monda után bucsúztató és hizelgő halotti beszédnek hitelt adhatnánk, ugy a Sahlhausen (mert igy is iratik) család 1237-ben Auguszt-Fridrik római császár idejében kapta volna a báróságot; ugyan e forrás szerint Salhausen Konrád a család őse, egyike lett volna azoknak, kiknek karjai közt Hunyady János lelkét kiadá; valamint Salhausen Albert már II. Lajos királyunknak főudvarmestere lett volna, és 1526-ban Mohácsnál esett el. Ez utóbbi adatot a mint nem igazolhatjuk, úgy valószinűségét sem vonjuk kétségbe. Birodalmi báróságra emeltetett a család Miksa császár által. 1662-ben pedig I. Lipót császár Cseh, Morva és Szilézia mágnásává tette a családot.
Bizonyos az, hogy a mult században báró Salhausen Móricz ausztriai cs. kir. ezredes volt, ennek nejétől a sléziai eredetű greiffenbergi Hörmann Florentiától két fia maradt: Móricz és Ferencz; az előbbi 1736. febr. 29-én Oláhországban Krajován született; állami szolgálatba lépvén cs. kir. kamarás, és Magyarországban a kassai iskolai kerület főigazgatója lett. 1803-ban magyar nemesnek bevétetett. Meghalt 1811. aug. 31-én. ^[56]* Neje volt 1791 óta báró Dumaney Zsófia, breszi báró Dumaney Mihály olasz würtembergi lovas ezredesnek Madarász Katalintól ^[57]* született leánya, báró Dőry Andrásnak özvegye, kitől fia Salhausen III. Móricz 1811-ben a Colloredo lovas ezredben mint kapitány szolgált.
Ferencz 1811-ben oláh ezredi alezredes volt, nőül báró Vécsey Józsefnek gr. Berényi Teréztől született leányát vette.
A családfa így áll:

I. Móricz ezredes (greiff. Hörmann Florent); II. Móricz † 1811. kassai ker. igazg. (b. Dumaney Zsófia); Ferencz 1811. alezredes (B. Vécsey N.); III. Móricz 1811. kapitány.; Leopold cs. k. kam. és őrnagy † 1851.; Leopold szül 1830.; Móricz sz. 1832.; László sz. 1834. huszár főhadn.; Francziska szül. 1838. (Schwaitzer Geiza)

Salis család.

Gróf Salis Rudolf M. Terézia rendvitéze, tábornok és egy magyar gyalogezred tulajdonosa, az 1830. évi országyülésen nyert honfiusítást. ^[58]* Minthogy a Salis terjedelmes családnak nyolcz fővonala van, szükség megjegyeznünk, hogy ezen Rudolf a Salis-Zizers vonal második ágából eredt; meghalt 1847-ben. Nyolcz gyermeke közűl csak két fia maradt: Károly és Henrik, mindkettő katona, az utóbbi házas, és 1859-ben egy leány atyja. ^[59]*

Salius család.

Salius magyar nemes család a Rubigally családdal rokon, a XVI. században Bars, Hontmegyében élt. ^[60]*

Salix család.

Közülök Salix János előbb corboviai czímzetes, 1659-től haláláig 1667-ig pécsi püspök, előbb cisterczi rendű volt, ^[61]* előneve „Felberthali“ német eredetét mutatja.

Sáll család.

Dunántúli nemes család volt, közűlök Sáll János 1608. 1613-ben Vas vármegye szolgabirája volt.^[62]*

Sallér család.

Dunántúli kihalt vagyonos birtokos család. Közűlök Zsigmond III. Károly alatt főbiztos volt. Ennek leánya Jozéfa Csányi Imre kapitány neje. Zsigmondnak testvérétől unoka öcscse Sallér István 1755-ben Vas vármegye fő szolgabirája, ennek leánya Judith gr. Festetich Györgynek a Georgicon alapitójának volt neje.

Sallya család.

1651-ben III. Ferdinánd király által nemesítetett meg; a czímeres levél szerzők Sallya, Péter, János és Benedek voltak.
Czimerök a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó tigris, mind a két első lábával egy vörös zászlót tartva, a paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös. ^[63]*

Salm család.

Gróf Salm Antal két fiával Xav. Ferenczczel M. Terézia királyasszony kamarásával és Károlylyal együtt az 1764. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyertek. ^[64]*

Salmen család.

Erdélyi szász eredetű család, melyből Salmen Sámuel 1814-ben magyar nemességet nyert, mely 1842 nov. 17-én hirdettetett ki.
A családnak most élő nevezetesebb tagja Salmen Ferencz szül. 1801. jan. 9. – 1846-ban főkormányszéki titkárból a szász nemzet Ispánjául választatott, és mint ilyen 1848. előtt a fő kormányszék tanácsnokai között foglalt helyet, 1850 után a megválasztott szászhatóságok kerületi főnöke, utóbb Bécsben a cs. kir. semmisitő legfőbb törvényszék tanácsnoka, 1861-ben a szászok visszaállitott ispáni méltóságába lépett ujra, de még azon év végén az udvari kanczellária tanácsosa lett, 1862-ben nyugalmaztatott. A forradalom alatt szerzett érdemeiért 1854. april. 6-án ausztriai birodalmi báróságra emeltetett. Neje Salmen Karolina-Katalin, leánya Salmen Gotfried cs. k. őrnagynak, az 1814-ben megnemesitett Salmen Sámuel testvérének, a ki maga is „kriegsheimi” előnévvel megnemesítetett. Ettől gyermekei 1. Eugen Ferencz szül. 1828-ban, a cs. kir. pénz-ügy őrségnél szolgál, 2. Hermina szül 1826-ban.

Salmis család.

Gróf a Salmis et Neuburg Eck és testvérei Gyula és Miklós az 1563. évi országgyülésen honfiusitattak. ^[65]* A következő évben nevezett Miklós Trencsén vármegye főispánságára is kineveztetett. 1574-ben fő hadvezér volt. Eck a történelemből mint győri parancsnok és császári hadvezér ismeretes. Gyula az 1574. és 1578. évben az ország határait vizsgáló bizottság tagjaiúl neveztetett ki.
Veikárd 1606-ban mint tanácsos irta alá a bécsi békekötést. Ezeknek, úgy látszik, maradéka kihalt, mert 1687-ben már Salmis Károly-Otto honfiusitatott az országgyülésen.^[66]*

Salom család.

Somogy vármegye nemessége sorában említi Fényes E. Geographiajában.

Salomváry család.

Zala vármegye nemes családai közé soroztatik Fényes E. Geographiai munkájában.

Saltzer család.

Lásd Kolosváry cs.

Saly család. (Salfai)

Vas, Soprony, Zala vármegyei nemes család. A czimeres nemes levelet Saly Diénes kapta I. Leopold királytól 1655. táján, és az a szalavári conventben őriztetik. Egyszersmind a Vas megyei Salfa helységbeli birtokra adományt is nyert a család, honnan a Szita családdal közösen előnevét írja. A családfa Dénestől kezdve következőleg ^[67]* sarjadzott le:

Dénes 1655.; Gergely (Diéczy N); János †; Zsgimond tábornok †; Gergely; János; N. N. N. leányok.; utódai Seregélyen; Ferencz.; Péter; és három leány.; Elek stb.; István; János † 1788. (Vittnyédy Erzsébet); János; Gábor (Csődy Erzse); Ráfael; Elek, Vincze.; Sándor. (Szelestey Jozéfa); Zsófia; Rudolf, Anna.; József. sz. 1776. † 1823. (Barcza Erzse); Erzsébet; Teréz.; Péter. (Jobbágyi Erzsébet); János (Alcsúthy Anna) (Meszlényben.); Imre szül. 1805.; Ferencz sz. 1809.; József. szül. 1812. Pesten egyetemi tanácsjegyző.; Gábor.; János.; Etelka.; Lajos.; Ráfael.; Ágnes.; Fáni.; Anna. † 1838.; Beatrix.; Lóri. (Csekesy Pálné)

A család némely tagja Vas megyénél is viselt hivatalt. A most élők közűl József Pesten a m. kir. Egyetem tanácsjegyzője.

Samarjay család.

Első tudható törzse Samarjay Máté volt, polgári reform. prédikátor 1585-ben. Ennek három fiai voltak: Pál, Mihály és I. János. A két előbbi Bars vármegyében Szent-Benedekben Kopchár Annától Gyürky János feleségétől egy házrészt vett meg 1604-ben 17 ftért.^[68]* Rólok többet nem tudhatni. I. János született 1585. febr. 21-én; – Nagy Szombatban lévén tanitó, ott Asztalos András gazdag polgár bővebb kiképzés végett 1609-ben Heidelbergába küldetett; honnan visszatérvén, Halásziban nyert alkalmazást, és utóbb Superintendenssé választatott, és mint ilyen halt meg 1640-ben Nagy-Szombatban.^[69]* Munkái következők: 1. Magyar Harmonia. Pápa 1617. 2. Az Helvetiai valláson való Ekklesiaknak egyházi Tzeremoniájokról és rendtartásokról való könyvecske az egy ügyüeknek tanitásokra közakaratbol iratott Samarjay János által. Lőcse 1636.”
I. Jánosnak két gyermeke maradt: II. János és Katalin Horváth Györgyné, mind kettő Dunántúl Vas vármegyében Kemény-Egerszegen. Nevezett II. János, és általa neje Geistner Anna, és ettől született gyermekei Ádám, László, Éva és Katalin, továbbá sógora Horváth György és ennek gyermekei Horváth György, Márton, Ferencz és Ilona 1672. aug. 29-én Bécsben kelt czímeres nemes levélben I. Leopold király által megnemesítettek; és nemességök Vas vármegyében kihirdettetett.
II. Jánosnak megnevezett négy fia közűl László lett a család tovább terjesztője, ennek fia volt Tamás, ki 1680-ban született, meghalt 1777-ben; lakott Fölpéczen Győr vármegyében, hol tanitó volt. E Tamás két fiat nemzett: Andrást és III. Jánost, ki Gömör vármegyébe származott, és hol – mint a táblázaton láthatni – unokája József 1837-ben Gömör vármegye aladószedője volt.
András szül 1732-ben; meghalt 1799. mart. 31-én. Nejétől Bozzai Rebekától a táblázaton látható hét gyermeke született. Ezek közűl való IV. János, szül. 1767. dec. 27-én, meghalt 1826. oct. 22. Győr megyéből Komárom megyébe költözvén, Győr megyétől 1805. sept. 9-én nemesi bizonyitványt vett ki, mely Komárom vármegyénél 1806. april, 17-én kihirdettetett. Két rendbeli házasságából tiz gyermeke született; a második házasságából született többi közt Károly Rév Komáromban 1821. april. 6-án. Jelenleg Pozsonyban ügyvéd; mint iró 847. előtt költeményeivel, utóbb nyelvtani munkáival tűnt föl. ^[70]* Nejétől André Annától három gyermeke van, kik a táblázaton láthatók.
A családfa ^[71]* következő:

Máté polgárdi prédikátor 1585.; I. János szül. 1585. † 1640. superintendens.; II. János 1672. nemes. (Geistner Anna.); Kata 1672. (Horváth György); Ádám.; László. 1690.; Éva.; Katalin; Tamás szül. 1680. † 1777.; András sz. 1732. † 1799. (Bozzai Rebeka); III. János Gömörben; József.; György † 1840. (Bornemisza Kovács Erzse † 1848.; Erzse sz. 1807. (Farkas Miklós); Károly sz. 1809.; József sz. 1811. Gömöri adószedő (Máriássy Fáni); János. sz. 1853.; Mária. szül. 1856.Kata sz. 1760. dec. 17. (Halász László); Erzse sz. 1762. oct. 17. (Falaky Mihály); IV. János sz. 1767. † 1826. (1. Hesz Teréz 2. Beliczay Erzse); András sz. 1770. oct. 22.; Ádám sz. 1773. sept. 9.; László sz. 1777. aug. 30. Felpéczen; Éva sz. 1778. apr. 5. (Németh Istv.); Zsuzsi (Boka Pál); Pál sz. 1803.; Kata (Szalay János); János †; 1- től János. †; Amália †; Teréz (1. Somogyi Lőr. 2. Balázsy.); András. †; Kata (Pócs Márton); Imre. †; 2-tól Mihály szül. 1819. (Klein Zsuzsi); Károly sz. 1821. iró, ügyvéd. (Ándré Anna); Eliza sz. 1825. (Nagy Antal); – ikrek –; Janka sz. 1825. † 1856. (Zechmeister Sándor.); Mária. † 1854.; Pál. sz. 1857.; Anna sz. 1847. oct. 2.; Károly sz. 1849. jun. 6.; Emil sz. 1854. jun. 24.

A család ágostai evang. vallású.
Czímere – itt a metszvény ábrázolja – Paizs kék udvarában hármas zöld téren könyöklő kar, kivont kardot tartva; a paizs fölötti sisak koronájából egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.

Sámbokréty család. (Sámbokréti)

Nyitra vármegye egyik legrégibb adományos nemes családa, mely azon megyei Sambokrét helységről vette nevét. Első tudható törzse I. Károly király korában élt, és Trencséni Csák Máté ellen harczolt, nevét nem tudjuk, de az iratik róla, hogy a Csák Mátén nyert győzelem hirét ő vitte meg a királynak legelőször, tölgyfa ágakkal fölczifrázva, kezében tartva azon két kaszát, melyekkel akkor ő is viaskodott. ^[72]* És a két kaszát czímerül kapta.
1343-ban élt Sámbokréthy Horváth Miklós a Rudnai és Turcsányiak ügyében (arbiter) választott biró. ^[73]*
A Sámbokréty család két vonalra szakadt, az egyik a nagysámbokréti és divék-ujfalusi, mely Nyitra megyében székelt, a másik vonal Kis-Sámbokréti előnévvel különböztetve Trencsin megyét lakja.
A család teljes nemzékrendét nem birván, így a két vonal közti összefüggést sem tudjuk kimutatni. A nagy-sámbokréti Sámbokréty vonal nemzékrende a XV. század elején Sámbokréty Mártontól kezdve a XVII. század végeig következő:^[74]*
I. tábla.

Márton; I. János; András†; Mihály †; Ilona; I. László; János.; I. Péter 1465.; István.; Pál.; Orsolya (férje Divék Ujfalusy Boldizsár 1465.); II. László. 1465.,György; János.; Ambrús (Marsóvszky Borbála); János.; János. †; Miklós.; György. 1559. nyitrai alispán; Boldizsár; Eufrozina; Miklós †; Tamás 1597.; Péter.; Anna.; Ferencz; István; Mihály. †;

E családfa szerint I. Péternek leánya Orsolya, férjhez ment Divékujfalusi Jánosnak fiához Boldizsárhoz, ki magát ezután de Zavar et Sambokrét kezdé írni, és neje (valószinűleg mint fiusított leány) után utódai a Sambokréty nevet viselték.
Egy 1465. évi okmány szerint Ujfalusi Boldizsár maga, és ipja Sambokréty ^[75]* Péter deék (litteratus), valamint Sámbokréty Ipolth Istvánnak fia László, és ennek fia István neveikben is a zobori convent előtt eltiltá Kisfaludy Mihályt a Nyitrai Sámbokréti birtok megvételétől, Sámbokréty Pálnak fiát Lászlót pedig az eladástól.^[76]* Ez oklevél igazolja, hogy Ujfalusi Boldizsár Sámbokréty Péternek leányát birta nőűl. Azonban ha ezen okmányban említett László Ipolt Istvánnak fia, egy személy a táblán álló I. Lászlóval, akkor a táblán I. Péternek, I. Lászlónak és testvéreiknek nem János, hanem István nevü lett volna atyjok, mit eldönteni bővebb kútforrás nélkül nem lehet. Az oklevélben említett Pálnak fia a László egy a táblán álló II. Lászlóval, miután atyjok is azonos.
Ambrúsnak fia volt azon György kiről olvassuk, hogy 1559-ben Nyitra vármegye alispánja volt.^[77]*
Tamásnak emlékezetét Nógrád megye 1597. évi jegyzőkönyvében találjuk, midőn az általa zálog-jogon birt nógrádi birtokok végett Zelessényi Lőrincz özvegye Czudar Margit követelése iránt a Nógrád megyei alispán Osztroluczky Menyhért által Kis-Bossányban személyesen megtaláltatva, megidéztetett.^[78]*
Ezen I. táblázattól némileg különbözik a következő, a mennyiben I. Boldizsárnak fiát Tamás-Ambrusnak nevezi és feleségeül Szűgyi Orbonás Ilonát mutatja, még is ezt, mely a kir. kuria előtti perből vétetett amánnál (a Wagnerfélénél) hitelesebbnek kell tartanunk; de ez is igazolja, hogy a Sámbokréty család egyik ága Péternek leányában kihalásnak nézvén elébe, ezen leányt: Sámbokréty Orsolyát divékujfalusi Ujfalusy Boldizsár vette nőül, és ezzel Sámbokrét negyed részét kapta; élt zavari előnévvel is, fia Tamás Ambrus már Sámbokréty nevet viselt, de mellé divék-ujfalusi sőt zavari előnevet is használt. Felesége Orbonás Ilona volt. ^[79]* Ennek fia II. Boldizsár Kis-Bossányba telepedett, és Elefánti Györgynek leányát Magdolnát vette nőül, kitől ismét egészen más utódait mutatja a következő táblázat:
II. tábla.

Sámbokréty Orsolya Ujfalussy Boldizsár. 1488.; Sámbokréty Tamás Ambrús (Orbonás Ilona) 1518.; II. Boldizsár. (Elefánty Magdolna); István.; Boldizsár.; András. †; Ferencz (Ocskay Mária); Éva †; Erzse (b. Révay Zsigm. Tamás); Eszter (Stirbich Horváth Pál); Ilona (Trajtler Izrael); Mihály.; Zsófia (Visky János); Magdolna (Paczolay); Mária (Divéky János)

Ugyancsak a Nyitra megyei Sámbokréty család egy másik ágának nemzékrendét feltárja előttünk nehány ízen a Sámbokréty család részére Báthori Miklós országbiró nevében nebojszai Balogh Gergely itélőmester által 1579-ben kiadott oklevél, ^[80]* mely a Roson családból származott atyafiaknak a Roson családi javakból barátságos egyezség folytáni kielégitéséről szól, és melyből következő származás tünik ki:
III. tábla.

Sámbokréty N. (miticzi Roson Anna); idősb Miklós; Mihály.; Benedek; Miklós.; János.; Margit.; Magdolna.; ifj. Miklós.; Pál 1579.; Margit. (Wratislavi Márton nemes özvegye); Miklós; Pál; János. 1579.; György. 1579.; Pál. 1579; Bora. (drithomai Bugar György); Dorra. (adamo. veczi Kuzel Miklós); Ilona; Anna; Magdolna; Kata †; Anna.

Tán e családfán álló valamelyik Pál az, ki Báthory Kristóf udvari irnoka volt 1581-ben. ^[81]* és tán ennek fia azon székely-udvarhelyi Sámbokréty Miklós, ki 1620. jul. 4-én Udvarhely széki biró volt és adomány levelet nyert járásfalvi, czibrefalvi stb. birtokaira; ^[82]* mert azt bajos elhinni Kállay-val, hogy ez eredeti törzsökös székely lett volna, habár magát udvarhelyi prédikatummal látta is el.
Az imént közlött két rendbeli családfák közűl szintén egyikhez sem tudjuk csatolni azon Sambokréty Lászlót, ki 1522-ben élt és Ilmér Annával ily nemzékrendet ^[83]* terjesztett:
IV. tábla.

László 1522. (Ilmér Anna.); Pál (Pekri Zsuzsa); György (Füssy Klára); Anna. (Boronkay Jánosné); János.; Kristóf. †; Bora.; Pál (Emődy Rozina); György; Anna (Bartakovics Imre); Éva (Tarnóczy Bálint); Mária (Dávid Gábor)

A kis-sámbokréti Sámbokréty Trencsin megyei vonal 1734. jul. 5-én Trencsin vármegye közgyülésén nemzékrendét bemutatván, azt fölfelé nyolcz nemzedékig igazolta ^[84]* és arról bizonyitványt nyert.
A nemesi összeirásokban évenkint a következőket találjuk.
1736-ban Pál és Tamás testvérek, továbbá László és József, ez utóbbi Harrach ezredbeli százados, mint Kis-Sámbokréten előkelő birtokosok, ellenben Miklós, ki Csongrád megyébe költözött, azután István, János és annak fiai Miklós és ifj. János, valamint Gábor, Mihály, Mátyás, András, és Nyitra megyébe költözött János, csak mint kis-sámbokréti curialisták iktattattak a nemesi lajstromba.
1748-ban az alsó-járásban összeirattak Pálnak és Gábornak örökösei, és László; Kis-Sámbokréten pedig István, András, Gábor, idősb és ifjabb János.
1768-ban Sámbokréten laktak Miklós fiai Imre és Miklós azután András, Ádám, és ennek fia szintén Ádám, továbbá István és fia András, Kristóf és fiai István és János; Mihály fiával Lászlóval, János fiaival Jánossal és Györgygyel, Gábor fiaival Jánossal és Andrással, nem különben legidősb János, György, és András.
1803-ban Kis-Sámbokréten laktak: András, Imre, András, János, István, Mihály és ennek fia Mihály, azután idősb János, József és Gábornak örökösei, és ifjabb János és ennek fiai Ádám, János és Imre, végre ifj. András egyedül.
Az 1837. évi összeirás szerint Kis-Sámbokréten találjuk Andrást, Imrét, Mihályt, és ennek fiát Mihályt; továbbá Istvánt, Jánost és ennek fiait Jánost és Istvánt, majd Józsefet és ennek fiát szintén Józsefet, és ennek is már fiait Lászlót és Emilt; azután Ádámot fiával Lászlóval, valamint idősb Jánost, és fiait Jánost és Andrást és végre Gábornak örököseit.
Legvégül meg kell jegyeznem, hogy az itt közlött táblázatokon azon Pétert sem tudjuk kimutatni, kinek leánya Sambokréty Márta 1545-ben Aranyady Damián itélőmester felesége volt. ^[85]*

Sámboky család.

Ily nevű nemzetség (genus) Francziaország champagnei tartományából szakadt hazánkba az Árpádok korában. ^[86]*
E nemből származott utódok megtarták-e a Sámboky nevezetet? és e nemzetségből eredt-e az ismeretes kir. tanácsos és történetiró Sámboky János (Sambucus), ki 1581-ben. Bonfini historiáját toldalékkal és országgyülési törvénycikkekkel együtt Frankfurtban kiadta, – nem tudjuk. Ő szül. N.-Szombat 1531. jul. 15-én, atyja Péter volt. Egyik huga Panny Jánoshoz ment férjhez. Meghalt Bécsben 1584. jun. 13. Iratik neve Szamboczky-nak is. ^[87]*
Nyitra megyében 1660-ban Sámboky Anna Viszocsányi máskép Syprák László neje volt.
Volt Sámboky máskép Nagy nevű család is, lásd Nagy cs.

Sámé család. (Sámelyi)

Szatmár megyében fekszik Sarolyánhoz közel a Sámelyi puszta, mely azelőtt népes helység volt, és Samelházának neveztetett. Ezt hajdan a most is fennlévő Sámé nemzetség egészen birta; és 1411-ben perbe idézte Dománhidy, Mándy és Istvándy Györgyöt, és Sámelházi Kónya Lászlót a Sámelházi határon elkövetett hatalmaskodás miatt. ^[88]*
1421-ben Sámelházy Gergely, Sámé Mártonnak fia több rokonával birta.^[89]*
1424-ben Sámelházy Balás, Jánosnak fia, és másik Sámelházy Balás, Márknak fia a sámelházi és malonthai határt Majtis határától megkülönböztették.
1428-ban Sámelházy Gergely és Balás Sámelházán saját nemes telkeiben új királyi adomány által megerősítettek.
1448-ben Sámelházy László birtokos társaival Sarolyáni Jánossal és Pátyodi Lászlóval Sámelháza határát újra megjárattak.
1449-ben Sámelházy László Sarollyáni Jánossal együtt Szatmár megyei Bere, Majtis, és Mánd helységekben részbirtokára királyi adományt vitt. ^[90]*
1486-ban Sámelházy János a zsarolyáni nemesek Szekeresi birtokának hatalmas elfoglalása tárgyában tanúskodott. ^[91]*
1507-ben már Sámelháza elpusztult, és idővel a most is élő Sámé család is birtokában mind inkább megfogyott.

Sámi család. (Sámi)

Sámi nevű nemes család él Szabolcs vármegyében; lehet, hogy a Szatmár megyei Sámé család egy ágazatát képezi, miután Sám vagy Sámi nevű helységet vagy pusztát, melyről előnevét igényli, Szabolcs vármegyében nem találunk.
A Sámi családnak egyik ága Kraszna megyében Borzáson és Bülgözdön birtokos, névszerint Imre özvegye Géczi Zsuzsánna. Sámi Jánostól következő nemzedék ^[92]* terjed:

János.; I. László (Királyi Jánka.); János (Vargyasi Anna); Imre (Lugasi Amália); Gabriella; János; N. fiú; N. leány.; András.; II. László.; Béla.

I. László a kolozsvári reform. fő-tanodába történelem és politikai tudományok tanára; János megyei csendbiztos 1861-ben.

Sámphir család.

Sámphir máskép Samphirovics Emánuel 1800-ban I. Ferenc király által emeltetett nemességre. Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. osztály vörös udvarában hátulsó lábain arany oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 2. és 3. osztály kék udvarában hármas halom középsőjéről arany szőlőtőke, megrakva fürtökkel emelkedik fel. A paizs fölötti sisak koronájából szintén arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a bal lábával arany békepálczát (caduceus) tart. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüst kék. ^[93]*

Sándor család. (Slavniczai nemes, bajnai gróf)

Trencsin vármegyének tős gyökes családa, mely Slavnicza ősi székhelyének máig birtokában van. A Nozdroviczky család állítása szerint a Slavniczai Sándor család a Nozdroviczky és Zamaróczy őrségi családokkal közös törzsből származnék, ezt bizonyítaná állítólag egy 1338. évi adomány levél, melynek a gróf Sándor ág levéltárában kellene lennie, és mely a vérségi és jog közösséget mutatná; ugyan ezt igazolná egy, a budai káptalan előtt 1411-ben a kis-szlavniczai és szkalkai birtokra vonatkozó egyezség levél, melyből az tűnnék ki, miszerint az egyezkedők közös törzsből eredvén, Nozdrovics Kis-Slavnicza és Szkalka ősi birtokaikat egymás közt felosztották, és hogy Sebestyénnek Péter fiának Nozdrovicz, Péternek Jakab fiának Kis-Lavnicza, és Szkalka, később Zamárd helysége pedig a ZZamaróczy családnak jutott legyen. Azonban ezen összeköttetés annyiban ellenkezik a Sándor család származási rendjével, a mennyiben azon Sandrin, kitől a Sándor család nevét és eredetét vette, nem Pétertől, hanem Tamástól ered, a mely Tamás Bechich de Kaszának neveztetett és 1472. és körűl élt.^[94]*
A Sándor család okmányai szerint Kaszai Bechich N-nek (kereszt nevét nem tudjuk) fiai Kaszai Bechich Tamás és György testvérek és amannak legidősb fia Miklós 1456-ban Slavnicza helységre uj adomány levelet szereztek; ezen Tamástól a család következőleg ^[95]* sarjadzott le napjainkig:
I. tábla.

Kassai Bechich N.; Bechich Tamás 1456.; I. György 1456.; I. Miklós 1456.; Adalbert 1472.; Sandrin kitől a Sándor családnév; Jakab; János?; Márton 1517. Sándor de Slavnicza (Chlevenszky Ilona); II. János 1552. (1. Koloni Sólyom Kata. 2. Apponyi Kata.); II. Miklós (Sóky Anna); Borbála 1540. (Rédeky János.); I. Gáspár 1556. trencsini alispán (1. Schvela Margit. 2. Baracskay Kata); Margit 1564.; I. Menyhért.; III. Miklós.; I. Pál (Motesiczky Anna.); III. Adalbert.; III. László.; II. Gáspár.; Zsuzsa (Sirchich György); Kata (Borcsiszky György); I. István. 1570. (Rakolubszky Kata); I. László (Tökés-Ujfalussy Erzse.); Margit. (1. Rajcsányi György. 2. Gyepes Farkas); Erzse. (Rajcsányi Boldizs.); Zsófia. (Rajcsányi Pál); Anna. (Simonyi Mózses); III. János. alnádor 1616. (Aranyady Dora); II. Adalbert. †; II. György (Motesiczky Anna); II. László nyitrai alispán (nebojszai Balogh Erzse); Bora (gáti Török Fer.); Pál. †; Kata.†; Zsuzsi. †; Folyt. IV. táblán.; I. Imre trencséni alisp. 1637. (nádasdi Darabos Krisztina); II. István †; Erzse. (b. Pongrácz János); Zsuzsi (ákosházi Sárkány Miklós); I. Ferencz. (báró Rottal Kata); Folyt. II. táblán.; Folyt. III. táblán.

II. tábla.

I. Imre, ki az I. táblán. 1637. alispán (n. Darabos Krisztina); III. István (1. Máriassy Éva 2. Forgách Ilona 3. Révay Erzse); Kata (Apponyi Péter); Kata (Divék Ujfalussy Sándor); Magdolna (b. Majthényi Mátyás); II. Imre. (Okolicsányi Magdolna); Zsófia (Karner Imre); III. Pál 1714. (1. Radvánszky N. 2. Dobay Anna.); II. Ferencz. (1. Balassa Anna. 2. Gáfor Magdolna); Magdolna (Justhné); Imre (Dávid Zsuzsi); Julianna.; Ágnes (Petrikovics); 2-tól Pétert; János; Ferencz; Antal (Prileszky Anna.); Jozéfa.; Janka (Vály László); József.; János.; György (Ravasz Anna); János. (Bubla N.); Mihály. (Huszár N.); Sándor. †; János.; Mihály.; István.; Ferencz.; József.; Mária.; László (Plathy Klára); Mihály (Sirmiensis Anna); Pál. (Sréter Zsuzsi); Károly (Sréter Erzse) †; István (Beniczky Teréz); Lajos 1768.; Bora (Otlik Ján.); Anna Mária.; Zsuzsa (Ilgó Sándor); Imre. †; László. †; Pál.; Imre; Lajos (Ambrózy N.); Károly.; Pál.; Lajos. †; leányok; Morvában; Tamás.; László. †; Mihály.; István (Sándor Adél); Zsigmond (Beniczky Mária); László.; Kálmán.; Eszter.; Béla.; Gejza; Károly 1848. sz. biró. (Ambrózy Zsófi); Lajos 1861 árvák gondn. (Mednyánszky Bora); István.; Gejza.; Árpád.

III. tábla.

I. Ferencz ki a II. táblán. (báró Rottal Kata); János 1666. (Berényi Anna); III. Gáspár séllyei várkapit. (iklódi Szluha Kata); Mária (Nyári Imre); Anna (1. Széchényi Márton. 2. Ruttkay Istvan. 3. Hunyady László.); György; IV. Gáspár kurucz táborn. 1693. 1694. 1706. báró (Tököly Erzse); Adalbert 1723. nyitrai alispán m. kir. helyt. tan. (Kőszeghy Julia); Mária (b. Pongrácz); Ilona (Brogyány István); László 1741. báró †; Ferencz (1. Bossányi Kriska. 2. Motesiczky Bora); Kata (Bossányi Gábor); Anna (Motesiczky István); IV. Pál (kis krestenei Hunyady Judit); Károly (b. Rudnyánszky A. Mária); Rozália B. (Szent-Iványi Ferencz.); István az iró. 1801.; Julia (gr. Forgách József.); Anna (b. König Ferencz.); István.; V. Pál. kir. tan. (1. Balogh Bora. 2. Csery Jozéfa.); György huszár kapit.; Judit; József.; Jozéfa A. M.; Krisztina (Szent-Miklósy); Ignácz.; Anna Mária (Draveczky b.); 1-től János.; 2-tól Antal katona (Vietorisz Anna); Erzse (Kvassay Mihály); Miklós; Mihály (1. Lukácsy Magd. 2. Kubicza Anna); Mária †; Janka (Ghyczy Ráfael); Miklós (Karkoványi Karolina); Mária †; Alojzia (Buócz Elek); Anna (Hegedűs Zsigm.); Janka (Harsányi Pál); Vincze Nyitrai sz. biró (Boróczy Mária); Miklós.; Gizella.; Jenő.; Ilka.; János †; Vincze †; József Nyitra vm. sz. biró 1860.; Ferencz (Jordánszky Etelka †); Jozéfa (Vietorisz László); Maria.; Erzsébet (Scherz Ján.); Janka (Tóth János); Francziska (Kary Mihály).

IV. tábla.

II. László, ki az I. táblán. Nyitrai alispán (nebojszai Balogh Erzse.); Anna (horóczi Madocsányi Imre); Mihály (Kerekes Éva); Ádám (Majthényi Bora); László (Hávor Juliana); Menyhért báró lett (1. Gubasóczy Anna. 2. b. Mednyánszky Bora) Ádám.; Miklós (Belleváry Kriska); Zsigmond.; N. (Márton László); 1-től Mihály 1743. (1. Bossányi Julia. 2. Bajthay Teréz); 2-tól Rozália (Motesiczky Imre); Bora (Dávid Zsigm.); József.; Antal cs. k. kam. septemvir 1788. gróf (gróf Viczay Eszter); János.; Bora.; Julia.; Teréz.; Vincze gróf (gr. Szapáry M. Anna); Eszter 1797. (gr. Révay Péter); Vilma sz. 1801. sept. 5. csill. k. és p. h. (gr. Festetics Józs. Albert); Móricz sz. 1805. maj. 23. cs. k. kam. (hg. Metternich Leontina); Paulina sz. 1836. febr. 26. (hg. Metternich Richárd 1856-tól.)

Visszatekintve a származati táblázatokra, Bechich Tamásnak fia Sándor vagy Sandrin, mint Slavniczának örököse Slavniczky néven fordúl elő, de fia Márton magát atyja nevéről már Sándor Mártonnak és pedig Slavniczai előnévvel nevezte, és 1517-ben már igy találjuk nevét írva.
Mártonnak egyik leánya Borbála, Rédeky Istvánnak özvegye, 1542-ben testvéreire Miklósra és Gáspárra ruházta özvegyi jogait, és ezt 1564-ben is megerősíté.
I. Gáspár 1556-ban Trencsén vármegyének alispánja volt.
1598-ban III. Miklósnak özvegye Chomory Sára, Chomory Gergelynek Dubraviczky Katalintól való leánya, részbirtokait Zólyom megyei Dubraviczán, Hont megyei Szászdon, Szemeréden, N.-Kereskényben, Kóváron, Apáthiban, Bátorfalván, Terbegeczen, Heves megyében Tisza-Kenderen, Ecsegen, Szepes megyében Farkasfalván, Kaczlingon, Rakiczon 150 fban zálogba adja nővérének Chomory Erzsébetnek Asgúthy György nejének, ^[96]* ettől Nyitra megyei N. Emőkén és Gyarmaton 3 teleknek 100 fton ki váltására jogot nyervén. ^[97]*
1599-ben II. György és Mihály örökösei osztályos egyezségre léptek a Trencsin városában fekvő ház és a vaszkai és kamencsáni birtok iránt, mely egyezmény 1661-ben hitelesítetett.
III. János, az alnádor, 1612-ben Trencsin városában egy házat vesz Buday Margittól, Ferenczffy Miklós özvegyétől. 1616-ban őt gróf Thurzó György nádor mint meghitt barátját, és az ágostai vallásnak – úgymond – hű követőjét végrendeletének végrehajtójául nevezte ki. 1618-ban mint itélőmester az ország határainak vizsgálására küldetett ki. ^[98]* 1621-ben Bethlen Gábor híve volt, és Thurzó Imrével őt küldé a nikolsburgi béketanácskozásra. ^[99]* Ezen Jánostól ered a slavniczai Sándorok striczei vonala, testvérétől II. Lászlótól a mai grófi ág. ^[100]*
A sztriczei vonal.
III. János alnádornak Aranyady Dorottyától két leánya^[101]*, és három fia maradt: István ^[102]* Imre és Ferencz, kinek ivadékát a III. tábla mutatja.
I. Imre 1637. és 1638-ban Trencsin vármegye alispánja és országgyűlési követe volt, a midőn az ország határait vizsgáló küldöttségnek is tagja lett. ^[103]* Egy fia III. István maradt. Ennek fiától II. Imrétől unokái III. Pál és II. Ferencz 1714-ben eladták Trencsin városi házukat 950 ftért gr. Illyésházy Miklósnak.
III. Pálnak fia I. Lajos 1786-ban vett Trencsin városában belső telket, és azt az oda való ágostai evangelikusok temploma épitésére ajándékozván, az egyház épitését is bőkezüen segítette. Unokái közűl Károly 1848. előtt Trencsin vármegyének főszolgabirája volt; és egyszersmind a lázi evang. egyház főfelügyelője. Testvére III. Lajos 1861-ben Trencsin megyei árvák gondnoka.
II. Ferencznek ágán két rendbeli házasságából származott utódai többnyire Slavniczán laktak, tán ez ágon álló azon Mihály, ki 1804. aug. 17-én halt meg.
A lúki vonal.
A másik fővonal III. Jánosnak fiától I. Ferencztől veszi kezdetét, és lúki vonalnak is neveztetik.
I. Ferencznek nejétől Rottal Katalin báró leánytól egy leánya, két fia: János és III. Gáspár maradtak. Amaz, mint magba szakadó, mert Berényi Annától csak leánya Anna maradt, 1666-ban birtokát Kis-Neporáz helységet Szászi János szerémi püspöknek örökösen eladta.
III. Gáspár séllyei várkapitány, és jó kapitány volt, egy török ütközetben golyó sodorta el bal lábát. ^[104]* Nejétől iklódi Szluha Katalintól három fia maradt: György, IV. Gáspár és Adalbert. Ez első leányaiban kihalt.
IV. Gáspár Tököly Imrének sógora, nőül birván Tököly Erzsébetet; e viszonynál fogva is Tökölynek híve és egyik fő vezére, tábornoka, s bujdosásában is 1693. 1694-ben is hű követője. ^[105]* Azonban utóbb haza jött, és az udvar kegyébe jutott, mert 1706-ban báróságra emeltetett. ^[106]* 1715-ben az országgyülés által a vallási ügyben, úgy a rendszeres munkálatok, valamint Trencsinben a Vág szabályozása ügyében küldöttségi tagúl választatott, ^[107]* az 1723 évi országgyülés pedig rendelé, hogy a fölség Morvaországban lévő adósságait az adósokkal kifizettesse. ^[108]* Ága fiában László báróban, ki 1741-ben még élt, kihalt.
Testvére Adalbert 1723-ban Nyitra vármegye alispánja és követe, az 1723. évi országgyülésen a határvizsgáló küldöttség tagjául neveztetett, és Morvaországban levő adósságai kifizettetése is elrendeltetett. Utóbb (1730-ban) m. kir. helytartósági tanácsos lett. Nejétől Kőszeghy Juliannától két fia maradt: Ferencz és IV. Pál.
Ferencznek fia volt többi közt azon Sándor István (szül. Lukán Nyitra megyében), ki többi kiadott művei közt főleg „Magyar könyvesháza” (Győr, 1802.) és „Sokféle” czimű 12 kötetes (Győr 1791–1801.) munkái által a magyar irodalomnak nevezetes szolgálatot tett; ^[109]* és örök emléket állított magának azon nagyszerű hazafiúi adakozása által, mely szerint összes könyvtárát, érem-, földabrósz- és képgyűjteményét és még tizezer ftot a magyar Akademiának ajándékozott. (L. 1827. évi 12. törv. cz.)
IV. Pálnak fia V. Pál kir. tanácsos volt. Számos gyermekeitől való utódait mutatja a táblázat; közöttük Vincze a legutóbbi időkben Nyitra megye szolgabirája.
A grófi ág.
Ez ágat I. Lászlónak fia II. László alapitá, ki 1622-ben régi nemességében megerösítetett, 1625-ben Slavniczán lévő kuriájára és részbirtokára új királyi adományt vitt. Nyitra vármegyének alispánja és az 1625. 1635. és 1638. évi országgyülésen követe volt, a midőn mindig a határvizsgáló küldöttségek tagjáúl, 1638-ban egyszersmind a száraz vámok tárgyában is megválasztatott. ^[110]* Nejétől nebojszai Balogh Erzsébettől egy leánya, két fia maradt: Ádám unokáiban kihalt, Mihály Kerekes Évát vette nőűl, ettől két fia maradt: László, ki fiaiban kihalt, és Menyhért, ki mint Nyitra megyei követ az 1715. évi országgyülésen a határvizsgáló küldöttség tagja lett. ^[111]* Nemsokára báróságot nyert. ^[112]* Első nejétől Gubasóczy Borbalától több gyermeke közűl való Mihály, ki 1743-ban (már mint báró) a Farkas és Lipthay családtól Komárom megyei kömlödi birtokot szerzé. ^[113]* Első neje Bossányi Julia, a második Bajthay Teréz volt, ettől született többi közt fia Antal cs. kir. kamarás, és a hét személyes tábla ülnöke; ki 1788. aug. 27-én grófságra emeltetett. Feleségétől gr. Viczay Esztertől egy fia maradt: Vincze, a bajnai, biai, bothi és rárói uradalmak örökös ura, cs. k. kamarás, ki 1770. aug. 16-án vette nőül gróf Szapáray M. Annát, ettől születtek gyermekei: Vilma gr. Festeticsné, és Móricz hazánk egyik legkitünőbb és nevezetesebb lovarja, kinek nejétől herczeg Metternich Leontinától csak leánya Paulina örököse él, szintén herczeg Metternich Richardné.
A családnak Trencsin vármegye nemesi összeirásában következő sorozatát ^[114]* találjuk:
1768-ban Slavniczán lakott Mihály és János, és ez utóbbi fia szintén János; – Kis-Sztriczén Pálnak örökösei u. m. László és ennek fia Imre; Mihály és ennek fia Pál, Károly, István és Lajos; továbbá Ferencznek utódai János, Péter, Ferencz és Antal.
1803-ban Kamenicsánban lakott Mihály; – Slavniczán I. Lajosnak fiai: II. Lajos, és Imre; továbbá János és fia Mihály; – Kis-Sztriczén Ferencznek örököse Ferencz, azután Pál és három fia Károly, Pál, és Lajos, valamint István és fiai u. m. Tamás, László, Mihály és István.
1837-ben Slavniczán laktak: II. Lajosnak fiai Károly és III. Lajos, azután Mihály, majd János és ennek három fia: János, Mihály és Sándor, nem különben Józsefnek fia György, – Kis-Sztriczén Pálnak fia Pál; Tamásnak négy fia István, Zsigmond, László és Kálmán. Végre László és Mihály magok egyedűl.
A családi nemesi czímere, – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren a jobb oldalon magas szikla emelkedik, melyből három piros rózsa nyúlik fel, a szikla mellett hím szarvas ágaskodik, három lábával fölfelé lép, a negyedikkel még a zöld téren áll, az egyik rózsát szájához kapva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan szarvas emelkedik ki, szájában leszakitott piros rózsát tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös. ^[115]* A bárói czímeren a paizsra bárói korona van illesztve és a fölött áll a koronás sisak. A grófi czímerben – ha való – a szarvas harmas hegyen nyugvó koronából emelkedik fel, és nyakán nyillal van át ütve, szájában pedig tölgyfa galyat tart. ^[116]*

Sándor család. (Sághfai)

Vasvármegyei Sághfa helységtől, mely a Ságh hegye alatt fekszik és most gróf Erdődyek birtoka, vette eredetét. Alapitója Sándor György, ki 1622-ben II. Ferdinand királytól kapott czímeres nemes levelet, ^[117]* és Veszprém vármegyében Pápán a vármegyeháza tőszomszédságában egy kőházat birt. Ennek fia I. Gergely (másutt György ^[118]*) nemzette II. Gergelyt (másutt Györgyöt). E három első ős – mint a közlő írja – tetemesen föl gyarapitá a család birtokát, úgy hogy a sághfai Sándorok azon időben birtak a pápai kőházon kivűl a Tapolcza vizén egy malmot, birták Sághfát (?) Csöngét, Kovácsit, Károly-Patyot Vas megyében, Ajkát Veszprémben, Fejérben Nyéknek egy részét és részben a déghi pusztát is.
A családfa következőleg ^[119]* alakult:

György 1622. armalist kap; I. Gergely (György) (Nyikos Anna); II. Gergely (Darás Erzse); Erzse (Oroszi Ádám); György 1670. kör. (Nádasdy Erzse); Anna (Pecsovics Ferencz); Mária (Tallián Sándor); István kapitány. (Festetich Kriszt.); I. László Rákóczy alatt ezredes (Domonkos Éva) †; Ferencz Kurucz ezredes 1710. (1. Mankóbükki Horváth Erzse. 2. Pázmándy Éva); Judit (Chernel János); István; II. László; György; Zsuzsa (Sárközy János); Erzse (Káldy János); 1-től Ferencz.; Imre (Balogh N.); N. leány (Laky N.) Asszonyfán.; 2-tól Gergely (Torkos Zsuzsa); József Veszprémi tbiró («»Kutass Eszter); Dániel megöletett 1844.; és több leány; Eszter (Thaly István); Károly elesett 1849.

II. Gergelynek három fia ^[120]* volt: István, I. László és Ferencz. Ezek közűl:
István a Pápai vár helyettes kapitányává lőn, majd gr. Forgách Simon lovas ezredében szolgált mint századparancsnok, és mind a török mind a francziák ellen dicséretesen hadakozott, melyről tanúságot teszen gr. Forgách Simon eredeti levele, melylyel a betegeskedése miatt hazatérő Sándor István 1701-ben szolgálatából elbocsátá. ^[121]* Több gyermekei közűl II. László, tán egy személy volt azon Sándor Lászlóval, ki 1732–33-ban Mosony vármegye szolgabirája volt.
I. László utódja lett István testvérének a pápai kapitányságban, mint ilylyen öcscsével Ferenczczel, Bezerédy Jánossal és a pápai őrségből 60 válogatott vitézzel ő volt a legelső, ki 1703. decemberben Bercsényihez szegődött és a kuruczokat Dunántúlra meghívta. Rákóczy ezredessé nevezte őt, és 1704-ben a Dunántúli kurucz hadi mozgalmakban tetemes részt vett, ő kényszeríté többi közt feladásra Pécset is. ^[122]* 1708-ban részt vett a kölesdi győzelmes ütközetben, honnan 24 zászlót és a sok rézdobot ő nyújtá át személyesen Rákóczynak. 1710-ben szintén a Dunántúl harczolt béri Balogh Ádámmal. A szatmári béke után birtokán félre vonúlva élt, és meghalt 1714–1716. között. Neje Domonkos Éva, Domonkos Ferencz kurucz gyalog dandárnok és sümegi várparancsnok leánya volt. Gyermeke nem maradt. Testvére:
I. Ferencz szintén a kurucz részen harczolt, és 1704-ban már alezredes volt, mint ilyen Soprony vidékén fogságba esett, de csak hamar Károlyi Sándor által a Rabatta elfogott tisztjeivel kicséreltetve kiváltatott. Ezután Balogh Ádámnak dandárnokká neveztetése mellett ennek lovas ezredét vezénylette; igy harczolt Kölesdnél is. 1709-ben a Hánságon küzdött. 1710-ben ezredes lett. A szegszárdi szerencsétlen harcz után, hol Balogh Ádám elfogatván, lefejeztetett, Sándor Ferencznek sikerült megmenekülnie, és a Bakonyba vonúlt; végre capitulálván ajkai jószágára vonult, innen Komárom megyei Csepre, hol második rendbeli házasságából Pázmándy Évától III. Gergely és József fiait nemzette. Meghalt késő vénségében 1765-ben. ^[123]*
III. Gergelynek több leánya és egy fia maradt: Dániel, ki 1844-ben orvul megöletett. Ennek egyetlen fia Károly nyomtalanúl eltünt, valószinüleg 1849-ben a szőregi csatában – hol utoljára mint honvédtiszt láttatott, – elesett.
Józsefnek, ki Veszprém, Komárom és Esztergom megyék táblabirája vala, nejétől Kutass Esztertől csak egy leánya maradt Sándor Eszter, ki Thaly István Komárom megyei főbiróhoz ment férjhez, s benne a Sándor család fiágon kihalt.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld halmon fiait saját vérével tápláló pellikán, a paizs fölötti sisak koronáján hasonló pellikán látható. Foszladék a paizs körül vörös és kék.
Emlitést érdemel a sághfalvi Sándorok után maradt családi levéltár, mely Thaly István és Sándor Eszter unokája Thaly Kálmán ismert költő és irónk gondviselése alatt jelenleg Csepen őriztetik, és melyben 1228-tól több Árpádkori, úgy Zsigmond, I. Mátyás királyoktól és más országnagyoktól kelt oklevelek, és Sándor László és Ferencz kurucz ezredesek érdekes magán levelezéseik foglaltatnak.

Sándor család. (Gyarmathai)

Közűlök Mihálynak ivadékát mutatja a következő táblázat.

Mihály több várm. tbiró (Hávor Teréz); Károly estei Ferd. huszár alezredes 1843.; Francziska (Stettner János cs. k. kapit.); Lajos m. helytart. iktató 1843.; Albert; József kamarai titkár † 1843. máj. 2. kora 50. évében.

Magyarországban is több Sándor nevű család létez, melyeknek származási fáját nem ismerve, csak egyes tagokról szólhatunk.
Sándor István élt a XV. században, már 1450-ben csak özvegye Dorottya említetik. ^[124]*
Gyulai Sándor István Komárom megyei birtokos, a Posár család iktatásánál királyi ember. ^[125]*
Sándor János 1600-ban Zemplin vármegyében Szögh helységre Berzeviczy Andrással adományt kapott. ^[126]*
Sándor Simon Zala vármegyének 1618-ban szolgabirája volt. ^[127]*
Arad vármegyében Sándor László nemességét 1825-ben hirdetteté ki. ^[128]*

Sándor család. (Csik sz. domokosi és Csik sz. mihályi)

Ős régi székely család, melyet a székely krónika ^[129]* a székelyek legrégibb ismert főnökétől Zandirham rabonbántól (888 évben) hoz le. És van származási fa, mely Zandirhámtól a krónika és más hagyományok után a családfát egy pár nemzedék után két fő ágra szakasztva izről izre a legpontosabban és oly szabatossággal adja elé, hogy azon még a legrégibb időkből is minden nemzedéknek felesége is meg van nevezve.
„E hagyomány – irja Kővári ^[130]* – a kritikát nem állja ki,” azonban a két ág közti család egységet nincs ok kétség alá venni, miért is mind a két ágat a nemzeti fejedelmek alatt élt ősöktől, honnan a nemzékrend teljes hitelesen lehozható, kezdve következő táblázatok mutatják.
Lássuk előbb a csik-szent-mihályi ágat, kinek törzsöke István a XVII. század elején élt, ettől a következő ágazat sarjadzott le:

István (Apor Kata); Péter (Nemes Bora); János Csíki alkapit. 1694. (Angyalosi Erzse); II. István (Imecs Bora); Klára (Imecs Mózs.); Zsuzsa (h. sz. m. Biró Sándor); II. Péter (Kil. Székely Jul.); Ágnes (Káli Kún Máty.); Zsuzsi (Bialis Ján.) (Folyt. köv. lapon.)

II. Péter, ki az előbbi lapon. (kil. Székely Jul.); III. Péter (Horváth Zsófia); Ferencz esperes; Pál 1758. (Szeredai Ágnes); Zsuzsa (Szabó Gáb.); Gáspár (Török Róza); Antal (Péchy Mária); Pál (Simántics Teréz); Mihály (Halmágyi Erzse); Ignácz (Dindár Jozéfa); Kata (Minier); Ágnes; József; Bora; János (Medgyes Kata); Ignácz; László (Kovács Zsófi); Ferencz 1815. épül. biztos (tap. Lázár Veron); László (Décsei N.); Jozéfa (Halmágyi István); Juliana (Zöld András); Anna (Nagy István); N.; N.; István tart. biztos. (Gyergyay Klára); Jozéfa (Bokros András); György; Balás; Póli; Ágnes

A táblázat elején álló János 1698-ban Apaffy alatt Csiki alkapitány, utóbb Tököly híve, 1704-ben Rákóczyval tart, és Csikot a forradalom részére szerzi, mint csapat vezér (tán ezredes) müködött is. ^[131]*
E család egyik tagja őrzi, és mint irják máig is Ignácz utódainál van a székelyek kérdéses áldozó pohara, ^[132]* melyre Sándor Péter neve és az 1412. év van metszve; nevezett Pétert e család ősei egyikének igényli.
Ugyan a családból való János, Torda megyének volt adóiró biztosa, 1848. körűl volt számvevője; ennek fia János az erdélyi kir. tábla számfölötti ülnöke M. Vásárhelyen.
A Csik-szent-domokosi ágnak napjainkig terjedő nemzékrende ^[133]* következő.

János (Gáborfi Kata); I. Mihály (Boros Anna); Gergely plebános; II. Mihály (Gáborfi Anna); János; I. László Csíki fő kir. biró (1. Dombi Mária; 2. Mihálcz Zsuzsa); Péter; Zsuzsa (Boros Elek); János főkorm. titkár. 1794. (b. Naláczy Anna); Anna (Imecs Mózses); III. Mihály 1815. csíki fő kir. b. † 1841. (gr. Kálnoki Mária); István 1815 főposta mester; Roza (Vas Fark.); Mihály † hadnagy; László kir. táb. ülnök † 1835. (b. Szentkereszti Bora); Julia (Lázár Ant.); Mihály; László; Zsuzsa (Henter József); Róza; Cecil (Seethal Ján.); Anna (Mikó Antal); Mária (Gyárfás Lajos); Nina; Róza; László; Dénes

Ez ágból valók Menyhárd, 1549. körűl, kinek neje szárhegyi Lázár Anna volt, továbbá Judit Apor Andrásné 1680-ban.
Ez ágból következők voltak Csikszék alkapitányai: Mihály 1638-ban, Péter 1640-ben, Gáspár 1771-ben. ^[134]*
III. Mihály, előbb 1801-ben administrator, 1802-ben Csikszék főkirály birája, meghalt 1841-ben. ^[135]*
Sándor János 1621-ben Bethlen Gábor követe a hainburgi alkudozásra, ^[136]* tán az, ki e családfa élén áll. János a főkormányszéki titkár (1794), ki Kővárynál tévedésből 1750-ben megholtnak iratik, 1815-ben kir. táblai ülnök volt.

Sándor család. (Kénosi)

Szintén székely család, mely utóbb a megyékre szakadt. Mihály 1591. jul. 19-én Kénosi telkére uj adományt vett. Ennek utóda Pál, kitől a családfa igy alakult:

I. Pál 1690.; (galambf. Nagy Kriszt.); II. Pál; Zsigmond 1701.; Gergely itélőmester 1717. (Szent-Iványi Mária); Mihály; József; Zsigmond; János; Krisztina (Daczó Mih.); József (Horváth Mária); Klára (Dániel Fer.); György; Sámuel (Dósa Margit); Gergely; János 1780. aranyos sz. alkir. biró 1794. (Barcsai Klára); Zsigmond; Mózses. (Pálfi Mária); Zsófi; Judit; Mózses † 1809. (Palatkai Teréz); Lajos (Simén Erzse); János (Cserényi Julia); Amália (Földvári Pál); Gergely † 1862. (Barcsai Mária); Lajos; Miklós; József; és leányok.

I. Pál Apafi alatt kezesűl a portára küldetik, majd Erdély elszakadva a töröktől, ott fogságba esik. Szerencséjére Tököly fejedelemnek választatván, kibocsáttatik és haza szabadúl Galambfalvára, ^[137]* hol valószinűleg felesége után birt. Egyik fia Gergely ezen jogon de Nagy Galambfalva irta előnevét, és 1667. 1669. 1676-ban Udvarhely szék alkirály birája volt, ^[138]* utóbb itélőmester 1717-ben. ^[139]*
János 1794. Aranyos szék alkirálybirája, és az unitária egyház világi ülnöke.
Mózes 1794-ben szintén az unitária egyház világi ülnöke.

Sándor család. (Farczádi)

Udvarhelyszékben Mózses adóiró biztos 1848-ban; Elek N. Enyeden ügyvéd, jelenleg azon város főhadnagya, testvérei János birtokos és József fel-enyedi reform. lelkész.

Sándor család. (Szent-léleki)

Udvarhelyszéki székely család, előbb „udvarhelyi” előnévvel, utóbb egy része szentléleki előnévvel él. I. Ferencz a Rákoczy forradalma alatt mint hat éves árvaságra jutott; felnölvén Kászoni Annát veszi nőül, ettől lett fia II. Ferencz, kinek Bóér Sárától több gyermeke közűl Ignácz 1840. körül a dévai kir. urodalom főfelügyelője, utóbb kir. fő tizedbértárnok, jelenleg nyugalomban. Neje szentléleki Sándor Apollónia, kitől fiai János és József, a hirlap irodalomban czikkeik után ismeretes egyének; János 1848-ig kir. kincstári fogalmazó gyakornok, 1861-ban Kolosvármegye urbéri törvényszéki választott ülnöke; leány testvéreik: Antonia, Alojzia és Teréz. – Atyjok testvérei Mária, Rozália és Katalin. Nagy-atyjoktól lejövő oldal-ág Antal, János és József, kik közűl Antal kir. erdész-hivatalnok volt, meghalt 1861-ben. Jánosnak gyermekei a feljebb említett Apolonia és Albert kir. kincstári tiszt, ki 1859-ben halt meg. ^[140]*

Sándor család. (Jánosfalvi)

Szintén erdélyi család, melyből István homorod-karacsonfalvi unitárius lelkész 1848. körűl. Valószinűleg rokona és kortársa Ferencz a székely-keresztúri unitár lelkész.

Sándor család. (Lokodi)

Közűlök Sámuel Küküllő megyében törvényszéki ülnök 1827. körűl. Mózses Zarándban 1838. körűl.

Sándor család. (Oláhfalvi)

István 1827-ben, Dániel 1836-ban, Péter 1848. körül Oláhfalva kiváltságos város tanácsnokai.

Sándor család. (N. Magurai)

Mihály a balásfalvi gör. egy. egyházi szentszék ügyvéde 1837. körűl.

Sándor család. (Derzsi)

Küküllő megyében Gergely törvényszéki ülnök 1825-ben.

Sándor család.

Sándor János 1717-ben III. Károly királytól régibb nemességében uj czímeres nemes levél által megerősitetett. ^[141]*
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren koronán ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a másik lábával borostyán koszorút tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között kivont kard áll, hegyével fölfelé, rajta zöld borostyán koszorú. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[142]*
Sándor családi néven több emlékezetes egyént találunk még krónikáinkban, kiknek családi vérségöket nem ismerjük, ilyenek:
Sándor András, született Tordán 1529-ben, Wittebergában tanúlt 1559-ben; utóbb dévai pap, 1577-ben Superintendens volt Erdélyben.
Sándor Gáspár 1677-ben Apaffy párizsi követe, tán a csiki Sándorok közűl.
Sándor Mátyás vitéz legény, 1644-ben I. Rákóczy György hadseregében Magyarországon táborozván, „szárát lövék, farkasbőrin is más golyóbís által mene.” ^[143]*
Sándor Gergely „régi probált hadnagy Apaffy korában. ^[144]* Valószinűleg a csíki Sándorok közűl stb.
Lehoczky szerint ^[145]* több kihalt Sándor nevű család volt. Ilyenek a Sándor máskép Czibak de Baba-szent-Péter 1422-ben Bács vármegyében. Rhédei Sándor 1480-ban.
Város-dobosi 1396-ban Szabolcs megyében.
A Kisdi Sándor család beiktattatik Galathon, Király-halmán.
Maczfalvi Sándor család Vasmegyében osztályosa a Nádasdi családnak stb.
Ilyenek az ujabbi időkben Erdélyben Sándor Sámuel Kolos megyében szopori és n. nyulasi birtokos.
S. Sámuel Dobokában szávai és szentpéterfalvi birtokos, Ferencz ugyan azon megyében sárvári birtokos.
András lomperdi, Borbára örökösei Kraszna megyében markaszéki birtokosok.
László és Lajos F. Fejérmegyében ivánfalvi birtokosok stb.

Sándorházy család. (Gencsi)

Szatmár és Közép-Szolnok vármegyei régi nemes család, mely Szatmár megyei Gencs helységről irja előnevét; e helységben Sándorházy László több érdektársával 1587-ben rész birtokára adományt vitt. ^[146]*
1665-ben Sándorházy Ferencz nejével Thúry Zsuzsannával és másokkal Szatmár megyei Rápolth, Tyukod és Danyád helységben részbirtokaikra királyi adományt vitt. ^[147]*
E század elején Szatmár megyében Alsó-Szoporon «»bitokosok Sándorházy János, István és József. ^[148]* Jelenleg Julia és József özvegye Balási Polixena. János birtokos Torda megyében Idecs-patakán.
Dániel 1827. körűl Kolosvárott tartományi fő számvevőségi tiszt volt.

Sánka család. (Föll-bárti)

Arad vármegyei nemes család. 1779-ben Arad megyében Sanka Lajosnak fia Lajos birtokos nemes. 1829-ben éltek József és Lajos, ez utóbbi Arad vármegyei alszolgabiró.

Sankó család. (Sankóházi)

Dunántúli régi nemes család, raguzai származású. ^[149]* Első ismert törzse János 1529-ben késmárki parancsnok.
Gáspárnak fia Boldizsár 1638-ban kis-komáromi kapitány, testvéreivel Istvánnal és Miklóssal kapták Marosd, Sz.-Mihály, Sz.-Király, Hosszúfalu helységet, a nyíri pusztát Somogy vármegyében, továbbá Szél, Szanács és Cher birtokot Tolna vármegyében, melyeket előbb 1552-ben Buzlai Mózses és Mutnoki Mihály magvaszakadtán Komornik János birt; 1721-ben ugyan ezen birtokokat Sankó Miklós és Boldizsár bevallották Balogh Jánosnak és 1727-ben gr. Harrach Rajmund 71 ezer forintért Hunyadi Istvánnak és Antalnak átbocsátotta. ^[150]*
1723-ban már Sankó Boldizsárnak csak özvegye Kisfaludy Anna élt.
Az előbbi, 1638-ban élt Boldizsár nővére, vagy leánya volt Katalin Pethő Miklósné, kitől a Márfi, Babocsay és Rumy leány-ág származott.
Leány-ágról vérségben állt a Sankó család a Fáncsy-akkal.

Sánsz család.

Trencsin megyében az 1688. évi nemesi összeirás szerint Dubnicz helységben lakott. Valószinűleg egyike a gróf Illésházyak által telepített és utóbb nemességre emelt családoknak.

Sántha család. (Kis-Csepcsányi)

Sántha nevezetű nemes család Bihar, Esztergam, Heves, Hont és Szatmár vármegye nemessége sorában áll.
A Bihar vármegyei Sántha nemzetség Kis-csepcsányi előnevet visel és előnevénél fogva Turócz megyei eredetűnek tűnik föl; közűlök ismeretesek László, 1806-ban Bihar vármegye főszolgabirája, és ugyan akkor József azon megyének főpénztárnoka és táblabirája. ^[151]* Ezeknek utóda:
János 1848-ban szintén Bihar vármegye harmadik alispánja.
Tán ezen családdal azonos azon Sántha család is, melyből Sántha Sándor és Edvárd Arad megyében 1827. évben nemességöket kihirdettették. ^[152]* Ezekkel szintén rokonnak látszik Sántha Sándor, ki 1848-ban Csanád vármegyének másod alispánja volt.
Szatmár megyében e század elején a Sántha család Gencs helység birtokosai között olvasható. ^[153]*
Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában áll. ^[154]*
Trencsin vármegyében az 1646. évi nemesi összeirás szerint Latkóczon székelt Sántha család. ^[155]*
Hont megyében a Sántha nevű család főleg Deménden székel, közűlök idönként többen a megyénél viseltek hivatalt. Egyik ágának törzse Sántha Mátyás, ennek Kelecsényi Annától fia István, ennek Dávid Annától fia volt Lőrincz, ennek Patók Évától fia Károly.
A Sántha név a Besze család egyik ágának is volt neve, mint egy vallomány tanusítja.

Sánta család. (Csik tusnádi)

Csikszéki székely család. Közűlök István erdélyi kincstári titoknok 1840. körűl. Mátyás Kolosvárott kath. egyházi éneklő, ennek fia István ügyvéd. Másik István Marosujváron tanító és kántor; Dénes Szászsebesen sz. Ferenczes szerzetes. István szárazpataki lelkész, Imre killyénfalvi kath. lelkész.
Valószinűleg ennek egyik ága a csik-kozmási Sántha család, melyből György Magyarországban örkényi posta mester, született Tisza-Kórodon Szatmár megyében 1792. april 24-én.

Sántha család. (Sóváradi)

Melyből Károly Marosszékben adóirói biztos 1848-ban.
Nem ismerjük előnevét a következőknek: Sánta Imrének, kinek neje Nagy Erzsébet érszodorói és érhatvani birtokos.
Sánta Jánosné Farkas Anna Háromszékben és Csikszékben birtokos stb.

Sapharics család.

Valószinűleg kihalt. A czímeres nemes levelet, (mely Nagy János győri buza kereskedő hagyománya közt találtatott és innen Győr vármegye levéltárába ^[156]* tétetett) Sapharics Bernát, György és István és Zalathnok György 1517-ben II. Lajos királytól kapták.

Saponara család.

Saponara Fülöp császári hadvezér az 1687. évi országgyülésen magyar honfiusítást nyert. ^[157]*

Sappl család.

Sappl János 1791-ben II. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. vörös udvarban zöld téren fészkében fehér pellikán ül, fiait melle vérével táplálva; a 2. és 3. arany udvarban zöld téren magas fa zöldel, a 4. vörös udvarban kék mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén kékmezű kar nyugszik kivont karddal. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[158]*

Sápy család.

Szabolcs vármegye nemessége sorában találjuk nevét beírva.

Sarády család.

Doboka vármegyei nemes család. Irják nevét „Sarrády”-nak is. A múlt század elején 1702-ben mint Doboka megyében Szent Andráson birtokos, és a só jövedelemnek is részese említetik. ^[159]* Ekkor élt I. Zsigmond és ily családfát alkotott: ^[160]*

Zsigmond (sz.-györgyi Daczó Zsuzsi); II. Zsigmond 1730. (Kis-sárosi Sárosi Erzse); Klára (Damokos István); Judit (Imecs Mátyás); Sámuel; Zsuzsi (Gerendy László); Anna ? (Pongrácz Bold.)

Sárándy család. (Sárándi)

Bihar vármegye kihalt régi családa, melyből Sárándy Mihály, Boldizsár és Imre 1552-ben Bihar megyei Sáránd helységben 26 portát birtak. ^[161]* A XVII. század elején élt a családból Miklós és János, kik 1605. jun. 5-én czímeres levelet vettek, mely azon évben Bihar megyében kihirdettetett.

Sardagna család,

de Meanburg et Hohenstein, János az 1836. évi országgyülésen a 47. törv. czik folytán honfiusítatott.

Sárdy család. (Sárdi)

Alsó Fejér megye nemessége sorában áll. Valószinűleg ebből ered azon Sárdi Sámuel, ki 1767-ben Páriz Pápai szótárának Bod Péter általi második kiadása költségeit viselé.
Közűlök sárdi Sárdi János 1794-ben Alsó-Fejér megye királyi perceptora.
Zsigmond és József azon megyénél 1848. körűl tisztviselők. Az utóbbi Józsefet 1848-ban az oláhok több nemes birtokossal meggyilkolták. – László örökösei birtokosok Sárdon jelenleg.
Más ágból, vagy külön családból származott Sárdi István, 1794-ben az unitáriai egyház tordai és aranyosi járásában esperesi segéd; és Sámuel 1836-ban árkosi unitárius lelkész.

Sárficzky család. (Barbózai)

A név hangzásánál fogva – mint ez szokás – lengyel eredetűnek is hiszik és rokon származásúnak vélik a Paprocius által említett hasonnevű családdal. ^[162]* Bizonyos az, hogy Nyitra megyében élt, s onnan szakadt Krassó vármegyébe, hol Sárficzky János 1829. aug. évi 2-án kapta adományban Barbóza helységbeli birtokát, melyről a család előnevét is irja.
A család czímere – mint itt a metszvény mutatja – a paizs arany udvarában vízirányosan fekvő kék szelemen, abban arany korona nyugszik, nyillal rézsutosan átütve, úgy hogy hegye a felső, tolla az alsó arany udvarba nyúlik. A paizs fölötti sisak koronájából három strucztoll nyúlik fel, ugymint kék, arany, vörös. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.
A nemzékrend családi közlés szerint következő:

Sárficzky N.; János; Mihály; Mihály negyedi plebános; János Barbózát kapja 1829.; Mihály hadnagy 1809. elesett Lipcsénél; János szül. 1804. lak. N. Kikindán (Polimberger Anna); Teréz (Bizék László); Erzsi (Jablonszky); Antonia (Jägerné); Emilia (Hencz); László; Emma; Róza; Mária; Leopoldina.

Sárfi család.

E néven ismeretes azon Sárfi Ferencz győri kapitány, kit 1526-ban özvegy Mária királyné férje a Mohácsnál elesett II. Lajos tetemeinek fölkerestetésére lovas katonák adatása végett megkeresett és ki maga is a test feltalálásában részt vett. ^[163]*
1646-ban Sárfi Katalin Zmeskal Dániel özvegye volt, midőn Zmeskal György ellen tiltakozott, mivel ez Hont megyei egyházas-maróthi birtokait elzálogítani szándékozott.^[164]*

Sárfőy család.

Erdélyi nemes család. A nemességet 1673. mart. 10-én Sárfőy György szerzé; ki nemes levelét azon évi april 6-án Kolos vármegyében hirdetteté ki.

Sárics család.

Sárics István 1751-ben M. Terézia királyasszony által emeltetett czímeres nemességre.
Czímere vízirányosan kétféle osztott paizs, az alsó rész húsz ezüst és kék koczkára osztott udvart képez; a felső vörös udvarból derékig látható oroszlán nyúlik föl, első lábait ragadozásra készen tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik fel, és vörös zászlót tart. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[165]*

Sarka család.

Sarka Péter, János, és András 1686-ban Leopold király által emeltettek czímeres nemességre. ^[166]*
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren álló vörös ruhás, prém-kalpagos, fehér öves magyar vitéz, oldalán fekete hüvelyű, arany markolatú kardja lóg, bal kezét csipőjére támasztja, jobbjával öt aranybuza kalászt tart. A paizs fölötti sisak koronájából fehér bárány emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[167]*

Sarkadi család. (Sarkadi)

Bihar, Békes megyei kihalt régi nemes család, melyből Sarkady Ferencz 1552-ben Sarkadon 35 portát, Sarkad-ösiben 2, Kötegyánban 16, Köte-Tarcsán 41/2, Mező-Panaszon 15 portát, és egész Tarjánt birta. ^[168]*
1562-ben Sarkady Farkas birt Arad megyében Bankamoráczon. ^[169]*
Szatmár megyében Gencs helységbeli birtokrészükre Sarkady Mihály és Péter 1747-ben vittek adományt. ^[170]*
Zemplin vármegye czímeres nemes családai közzé sorozza a Sarkady családot. ^[171]*

Sárkándi család.

Ismeretes tagja a XVI. századból Sárkándy Pál, ki 1547-ben a smalkadi hadban, 1552-ben a palásti ütközetben vett részt. 1552. nov. 30-án ^[172]* már Eger vára kapitánya volt Bornemisza Gergelylyel, az volt még 1556-ban aug. 10-én is, ^[173]* sőt 1557-ben is. ^[174]* Nevét akkori ortographia szerint Zarkandynak irta, ^[175]* de bizonyosan „Sárkándy”-nak ejték akkor is. Egyik leányát Békes Gáspár vette nőűl 1575. körül. A másikat, Annát Wesselényi I. Ferencz birta nőűl szintén 1570 körül.

Sárkány család. (Ákosházi)

Régi nemzetség, melyből a XVI. század első felében különösen Ambrús az ország nagyjai közé emelkedett.
Előnevét a család Ákoshazáról irta, mely valószinűleg Zala folyó mentében Kávás falu szomszédságában a mai Akosfa puszta mellett vagy helyén feküdhetett; miután ma Akoshaza helynevet Fényes geographiajában nem találunk.
Sokkal nehezebb megmondani, honnan vette a család „Sárkány” nevét; tán faluról alig, és ha igen, – ez esetben is melyik Sárkányról? ^[176]* miután ily nevű helység és puszta Zemplin, Esztergam, Fejér megyében fekszik. Soprony megyében van Bő-Sárkány, Szil-Sárkány; sőt van Erdélyben Fogarasban is Sárkány nevű helység. És bizonyosan ez utóbbi volt azon birtok, melyet Hunyadi János kormányzó Muga Jánosnak és Csobánnak ajándékozott, de később meg tudván, hogy annak egykori jogos birtokosai Sárkányi Lőrinc volt, és ennek fiától Jakabtól, unokája Ádámhoz tartozik, 1445-ben Sárkány Ádámnak vissza adományozta. ^[177]* E szerint e Sárkány (vagy Sárkányi) család sem azonos az ákosházi Sárkány családdal. És valószinű az is, hogy ez erdélyi Sárkányiak közűl volt azon Sárkány Mihály is, kit Szilágyi Mihály az erdélyi részekhez 1458-ban gyors hirnökűl használt. ^[178]*
Az ákosházi Sárkány családról bizonyos, hogy Zala vármegyében volt legrégiebb hazája és leginkább a Dunántúl maradt mind végig. Itt élt 1453. körűl Sárkány László, ki előnevét Sárkány Szigetről irta, és kitől következőleg származtatják ^[179]* ivadékát.
I. tábla.

László 1453. (1. Pogány Ilka. 2. Aranyady Kata); Bertalan 1463. (N. Borbála); Antal †; Ilka (Alapi Boldizs.); I. Benedek; Kata (Sibrik Tóbiás); Bernát (N. Anna); Pál (Laki Zsófia); Kata (Semlich Horváth Miklós); Lőrincz (Balásfalvi Margit); István; Dénes; Demeter; Mihály; II. Benedek; Ferencz; Gáspár; Boldizsár; Dóris (Bottka Mátyás); I. János (Erdődy Petronella); I. Ambrús Pozsonyi főisp. elesett 1526. (Záblathi Zsófia); I. Ferencz (Szelestey Bora); Orsolya (1. Czobor Gáspár. 2. Bakich Péter); Zsófi (1. Bársonyi Boldizs. 2. Tóth Tamás); Margit (Mezőlaki Ferencz); Bora (gersei Pethő Antal); II. János; Imre (Ziar? Margit); I. Miklós; I. István; II. Ambrús (Oroszlánkői Kata); Vincze; Klára; Bora (Batthyány Miklós); II. István; II. Ferencz; IV. Miklós; III. János †; IV. János (Fitter Erzse); Erzse (Huszár Mátyás); Ilona (Sághy Zsigmond); II. Miklós 1614 (1. Forgách Zsófia. 2. Lengyel Fruzsina); Zsófi (Baboczai Pál); Erzse (Safarich István); III. Miklós 1655. (1. Darabos Kata. 2. slav. Sándor Zsuzsi); V. János (Latersberg Róza); III. István (Ocskay Éva); Judit (1. Kisfaludy János. 2. Falussy Miklós); Erzse (Illésházy Ferencz); Kata (Szegedy Bálint); Mária (Bezerédy Pál); Ferencz †

A családfa élén álló Lászlónak ^[180]* két nejétől két leánya és három fia marad; a fiak közűl I. Benedek és Bernát fiaikban és unokáikban kihaltak, maradt magúl maga Bertalan, a kinek nem tudni micsoda családból eredt nejétől Borbalától gyermekei volt: Dórís Botka Mátyásné, I. János, I. Ambrus és I. Ferencz. ^[181]*
I. Jánosnak Erdődy Petronellától ^[182]* a táblázaton álló négy leánya ^[183]* maradt, u. m. I. Orsolya előbb Czobor Gáspárné, utóbb Bakich Péterné, 2. Zsófia előbb Bársony Boldizsárné, utóbb fejéregyházi Tóth Tamásné, 3. Margit Mezőlaki Ferenczné, 4. Borbála gersei Pethő Antalné.
I. Ambrus a család legnagyobb embere volt, már 1505-ben Pozsonyi kapitány és főispán, midőn a híres rákosi országgyülésen részt vett. ^[184]* Jelen volt Szapolyai Borbála lengyel királyné koronázásán Krakkóban. 1520-ban már Zala vármegye főispánja, és Olnodnak örökös ura volt. 1521-ben Insbruckban és Kölnben járt II. Lajos király és növére házassága ügyében. Elesett 1526-ban Mohácsnál. Lehoczky szerint 1520-ban báróvá ^[185]* lett volna, és szerzé Lednicze, és Hegyesd várát, Becset és Almásdot Korlátkői Osváttól, melyeket előbb a Pázmán, Ujlaki, Gyulai nemzetség birt.
I. Ferencz, kinek nejeűl Szelestey Dorottya ^[186]* áll, gyermekei voltak II. János, Imre, I. Miklós, II. Ambrus, Vincze, Klára és Borbála Batthyányi Miklósné. ^[187]* Ezek közűl
II. Jánosnak fia ^[188]* II. István, valószinűleg az, ki 1625-ben az országgyülés által Szalavár épitésének felügyelőjévé ^[189]* 1630-ban pedig Slavoniában az oláhok ügyében biztosúl neveztetik ki; ^[190]* ennek fia IV. Miklós, ennek IV. János, kinek Fitter Erzsébettől, utóbb Festetich Pálnétól semmi gyermeke nem maradt.
Imrének nejétől Ziar (?) Margittól fia Ferencz ^[191]* ennek fia III. János, kiben ága kihalt.
II. Ambrúsnak neje volt Oroszlánkeői Katalin, ettől a táblán álló két leányán kivül fia II. Miklós, kinek első neje Forgách Zsófia, a második Lengyel Krisztina, ez utóbbitól két leánya és fia III. Miklós maradt, ki 1655-ben királyi adományt nyert Zala megyei Aranyadra. ^[192]* Feleségétől Darabos Katától három leányán kivül nemzé fiát III. Istvánt, kinek Ocskay Évától két leánya és egy fia Ferencz maradt, de benne a család kihalt.
E táblán, valamint a következőn sem áll azon Sárkány György, ki 1584-ben nejével Ujfalusi Dorottyával Komárom megyei Csúz, Jászfalu és Szemere helységbeli jószágát Tessényi Ádámnak elzálogosítja. ^[193]*
Egy másik perbeli genealogia következő nemzékrendet ^[194]* mutat fel, mely a följebbivel adatok hiányában össze nem kapcsolható:
II. tábla.

Sárkány Péter; Ilona (Isebor Literati máskép Domonyai János); János; Zsófi (Dely Tamás); Sára (1. Zyli János. 2. imrekóczi Bogács György. 3. Ticskey máskép gelsei Szalay Demeter); Bora (Kondakoczy Mihály); Dénes †; István †; Zsófi ? (1. Meletinczki Miklós. 2. döbrentei Kiss Farkas)

Jánosnak e családfán két Zsófia nevű leánya áll, úgy látszik hibásan, az utóbbinak más neve lehetett.
Sárának Zily Jánostól unokája Zily Ferencz, kinek Ferencz fiától unokája Erzsébet Bakonyi Györgyné, ennek fia Bakonyi Pál 1758-ban már csak özvegye Radics Erzsébet élt;
Zsófinak döbrentei Kiss Farkastól leány-ági utódai Egerváry József és Antal, kik uj adományt nyertek; ezen Egerváryak mint alesperesek ellen perelt 1758-ban följebb nevezett Bakonyi Pálné özvegy Radics Erzsébet mint fölesperes Szala vármegye előtt, mindkét fél mint Sárkány családiutód, és ezen perben mutattatott fel a II. táblai nemzékrend, mint a Szala megyei levéltárban lévő perben H. betű alatt látható.
A család czímere a paizs udvarában koronából kiemelkedő meztelen ember körül kerítve egy koronás kigyó (vagy inkább sárkány) által, melyet két kiterjesztett kezével azon ember fog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan ember, sárkány által körítve látható.

Sárkány család.

Sárkány Mihály 1756-ban M. Terézia királyasszony által emeltetett nemességre czimeres levélben. ^[195]*
Czímere először függölegesen kétféle osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban három arany buza kalász látszik, kettő fölűl, egy alább, a baloldali osztály vízirányosan ismét két udvarra oszlik, a felső kék udvarban arany sárkány ágaskodik, felkondorított farkkal, kinyujtott piros nyelvvel, az alsó ezüst udvarban zöld téren barna káró mellett szőllőtöke zöldel, róla három kékpiros szöllőfürt csüng alá. A paizs fölötti sisak koronáján szintén az előbbihez hasonló arany sárkány látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.
Komárom megyében Gadóczon ^[196]* birtokos (1847.) Sárkány Ferencz.

Sarkóczy család.

Lásd Sárközy (Dobokai). cs.

Sárközy család. (Nádasdi)

Dunántúli régi birtokos nemes család, mely nevét – úgy látszik – Somogy megyei Nádasd pusztáról vette.
Már a XVI. sz. elején kiemelkedett nádasdi Sárközy Albert, ki 1519-ben királyi ügy-igazgató lett. ^[197]*
1664-ben S. Gergely Nagy-Sitkén zálogban vesz egy negyed jobbágy telket.
1810-ben Gábor a nagyváradi kir. kamarai uradalom igazgatója s több megye táblabirája.
1825-ben S. Imre Somogy vármegye alispánja volt. Tán ennek testvére István kir. tanácsos 1816-ban, kitől a következő nemzedék ered:

István kir. tan. 1816. (Chernel Eszter); Albert szül. 1790. † 1860. 1848. főispán. (Chernel Julia); Kázmér septemvir. 1863. (telegdi Csanády Janka † 1860.); N. (Kocsi Horváth); István † 1862.; Titusz cs. k. szolgabiró (Zsoldos Ida); Dénes (györgyfalvi Csépán Apolló); Béla (Sárközy Laura); Vincze; Ödön; Emilia (balásfalvi Kis Miklós); Julia; Ilona; Béla.

A táblán állók közűl Albert szül. 1790. junius 1-én Somogy vármegyében, a hol a megyei pályán kezdé hivataloskodását, 1813-ban tiszt. aljegyző, 1817-ben rendszinti első aljegyző, 1830-ban főjegyző, 1836-ban másod-, – 1840-ben első-alispán, 1848-ban főispán lett; és az 1832/6 évi országgyülésen követ volt; 1846-ban reform. egyházmegyei segéd gondnok lett. Meghalt mellvízkórban Kisasszondon 1860. febr. 20-án, kora 70. évében; eltemettetett Korpádon a családi sirboltban. Nejétől Chernel Juliannától (ki 1842-ben halt meg) a táblán látható hat gyermeke, és unokái maradtak. Testvére
Kázmér Fejérvármegyének 1844-ben alispánja, utóbb a vértes-allyi egyházmegye segéd gondnoka; jelenleg 1860-tól a hétszemélyes tábla ülnöke. Neje telegdi Csanády Janka meghalt Pesten 1860. jan. 12-én. Fia István meghalt Petenden Fejérmegyében 1862-ben, januárban kora 28. évében.
Nincs a táblán József, ki 1840–1844-ig Komárom vármegye alispánja volt.
Komárom vármegyében Bábolnán 1623-ban Sárközy Gáspár és János ellenmondtak Siesy János és Dallos Márton adományos beiktatásának; 1633-ban pedig az általok tervezett birtok elidegenítésnek mondott ellent Taksonyi Pál. ^[198]*
Ugyan e család egy más ágának nemzékrendi töredékét mutatja a következő két táblázat:

Sárközy János (Jankó Erse); Gáspár; József; Sámuel; János.

És a másik:

János (Csicsery Erzse); János 1815. †; László †; György; Klára.

Valjon e család ősei közűl volt e azon Sárközy János? ki 1447-ben a budai országgyülésen Torontál megye követe volt, ^[199]* nem tudjuk.
Valamint S. Gábor, ki 1561-ben Zarándmegyében Chercsén, Bekönyben, Szentes-Királyon birt. ^[200]*
Azt sem mondhatjuk meg, volt e, és mily vérséges viszonyban e család az alább következő dobokai Sárközy családdal ? stb.

Sárközy család. (Kály)

Nógrád megyében a XVII. századtól fogva két, sőt három megkülönböztetett Sárközy családdal találkozunk; lehet azonban, hogy régi eredetükben még is közösek. Egyike ezeknek az Ebeczk helységben birtokos és Kály mellék vagy előnévvel különböztetett család.
Ebből lehetett azon Sárközy Mihály, ki 1562-ben Hajnácskő várkapitánya volt, és elfogatván a török által, Istvánffy szerint megöletett. ^[201]*
E családból volt bizonyosan Káli Sárközy János, kinek ivadéka nehány izen igy sarjadzott le:

János (Dubraviczky Kata); I. Gáspár (Tercsy Judit); Erzse (Divinyi Mátyás); István 1652. (Palásthy Éva); II. Gáspár; Zsófia (Benicz Ferencz); Judit (Tarcsányi István); Erzsi; Zsófia (Géczy Péter).

A Nógrád megyei jegyzőkönyvek szerint 1652-ben éltek István és Gáspár. Istvánnak 1664 és 1673-ban már csak özvegye Palásthy Éva élt, és birt Hont megyében is Apátiban.
1622-ben Sárközy Gáspár Nógrád vármegye szolgabirája volt, de aligha a táblán állók egyike, hanem azon Gáspár, ki a megyei jegyzőkönyv szerint Sárközy Tamásnak Ebeczky Ilonától való fia volt és élt 1621-ben.
1613-ban Sárközy Gergely Dóczy Istvánnal Pest megye Hügye helység birtokába iktattatnak. ^[202]*
1680-ban Sárközy Péternek neje volt Lénárt Erzsébet.
1700-ban élt e családból Gáspár, ki 1711-ben már a holtak közé számitatott.
1755-ben a nemesi vizsgálatkor István, Kály előnévvel mint Ebeczken lakozó produkált.
1773-ban Sámuel esküdt volt. Czímere a paizs udvarában és a paizs fölötti sisak koronáján is galamb.

Sárközy család. (Tegdes)

A Tegdes-Sárközy család Nógrád megyei Kis-Zellő helységben volt telepedve. Nemessége bizonyításakor többnyire régi nemesi gyakorlatra és 1623-ban kelt nádori osztoztató parancsra hivatkozott.
Őseűl igényli Tamást, az 1658-ban élőt, úgy az 1684. évben a nemesi fölkelésben résztvett Sárközy Andrást, Jánost, (ki az 1709. lajstromban mint szegény jelöltetik) és Mártont.
Az 1722. évi nemesi vizsgálatkor produkált János, utánna testvére András az 1626. nádori osztató parancsra hivatkozva.
1726-ban produkáltak János és külön Márton, mint Sárközy Tegdes családbeliek.
1734-ben a Kis-Zellőben lakó Sárközy család czím alatt.
A 1755. évi nemesi összeirás Kis-Zellőben találta Mátyást, Györgyöt és Ádámot.
A családnak azonban egy ága Heves vármegyében Csépá-ra és Békes megyébe is telepedett, ezek ága következőleg sarjadzott le:

István; Gergely; Tamás; András †; és állítólag György az árpádi ág törzse; András 1722. Csépára költöz. †; I. Ferencz 1722. public. Csépára költöz.; II. András Csépára költöz. 1755. public. Nógrádban.; János 1755. public.; II. Ferencz Csépán; I. Márton 1806. hevesi insurgens lak. Csépán; Tamás; III. Ferencz; Márton sz. 1786; András sz. 1789.; Pál sz. 1795; József sz. 1802.; Ferencz sz. 1799.; IV. Ferencz; V. Ferencz 1794. Békésben, Tarcsán, Furtáson húsáros (Thury Erzsébet); János sz. 1797.; Ferencz sz. 1799.; István sz. 1801.; Mihály Békesben maradt. sz. 1803.; Sándor sz. 1805.; János sz. 1796.; Gergely sz. 1799.; András sz. 1801.; Ferencz sz. 1803.; Tamás sz. 1806.

A táblán álló három ág úgymint IV. Ferencznek, V. Ferencznek és I. Mártonnak fiaik 1840. évi sept. 3-án nyertek Nógrád vármegyétől mint eredeti helyökről nemesi bizonyitványt, ezeknek mindnyájoknak születési éveik a csépai anya-könyvi kivonat szerint neveik alatt állanak. 1840-ben laktak mindnyájan Csépán, hol akkor VI. Ferencz, I. Mártonnak fia nemesek hadnagya volt.
V. Ferencznek, ki 1794-ben mint mészáros Békes megyébe, Tarcsára, majd Furtasra szakadt, és debreczeni utjában halt meg, fiai mind vissza telepedtek Csépára, kivévén Mihályt, ki Békésen maradt mint iparosmester. Bihar vármegyében Árpád községben szintén vannak Sárközyek, kik a följebbi ág elismerése szerint is állitólag Csépáról szép atyjok Sárközy György által (ki Tamásnak testvére lett volna) szakadtak Árpádra, s idővel Szalontára és Sarkadra is átszivárogtak. Származásokat így igénylik:

György Csépáról Árpádra telep.; György; János; György; Péter; István; Bálint; István; István; János; Mihály; Imre; László sz. 1793.; István sz. 1802.; János sz. 1794.; György sz. 1781.; Ferencz

Nógrád vármegyében az 1743. évi nemesi vizsgálatkor produkált Füleken lakó Sárközy János, két rendbeli nemesi bizonyitványt mutatván fel, az egyik Ráhón lakott atyjának Sárközy Györgynek részére Kis-Hont vármegye által 1715. évi február 21-én, a másik atyai nagybátyjának (patruelis) részére Zemplin vármegye által. 1728 mart. 4-én adatott ki. – 1755-ben Füleken lakozó Sárközy Istvánt, mint a megyében jövevény és igy vizsgálandó, iratott a nemesi lajstromba.
Zemplin vármegyében a század elején is a nemesség sorában találjuk a Sárközy családot. ^[203]*
Ugocsa vármegyében 1664-ben Miklós megyei esküdt volt. ^[204]* 1750-ben Péterfalvára más családokkal együtt a Sárközy család is nádori új-adományt kapott. ^[205]* E század elején Tivadarfalván a közbirtokosok sorában olvassuk: Sárközy Györgyöt, Lászlót, Mihályt, Miklóst és Zsigmondot. ^[206]*
Szatmár vármegyében Sárközy Borbála Kákonyi Jánosnak felesége volt, és 1554-ben Perényi Mihálytól megvették Vasvári és Vitkai helység harmad részét a jászói konvent előtt. ^[207]*

Sárközy család. (Dobokai)

Eredete ismeretlen, valamint az is, vajjon előnevét az Erdélyben fekvő Dobokáról vagy a Baranya megyei Doboka helységről vette-e? Miután Doboka megyében a XVII. század óta szintén virágzott Sárközy nevű család, a mint alább látni fogjuk.
E munka I. kötetében a 47. lapon a vámosi Ányos család egyik ágának nemzékrendét kézirat ^[208]* után közölvén, bár ama kéziratban többször eléfordúl a név, az mindig dobokai „Sarkóczy”-nak van irva, ez okból az Ányos család ezen adoptált ága ott Sarkóczy néven szerepel, holott az nem Sarkóczy, hanem Sárközy nevet viselt, a mint némileg mutatja az is, hogy Doboka megyében is virágzott dobokai Sárközy család, de Lehoczky ^[209]* is nyilván dobokai Sárközy családot említ, ellenben Sarkóczy család nem is létezett, és így a Sarkóczy név hibás leirása és elferdítése okozta e munkának idézett kötetében a tévedést; és ámbár a Sárközyek ez ága az Ányos nevet vévén fel, ebbe beolvadt, még is, főleg miután a családfa ott kevésbbé pontos elrendezéssel van adva, közöljük itt:

Dobokai Sárközy Pál (Anyos Agatha); Mihály 1528. 1585; Boldizsár felvette az Ányos nevet is 1528. 1550. 1567. (Morgay Bora); Erzse; Bora; Kata (Gogán Mihály); Kristóf 1585. (1. Vásonkői Horváth Zsófia 1599. 2. Tarródy Anna 1613. 3. Kéry Anna 1625. 4. Dancs Zsófia 1685.); Gergely 1563. †; György †; Menyhért †; Bernát 1602.; János (1. Joó Judit 1639. 2. Szemesey Anna 1630–1668.); Folyt. a köv. lapon.; Simon 1620.; Sandrin 1603.; Zsigmond 1622. (Petendy Erzse); Ferencz 1640. 1679. (Sidó Judit); Éva (gal. Balogh István); Sándor

János, ki az előbbi lapon. (1. Joó Judit 1639. 2. Szemesey Anna 1630–1668.); Ferencz 1620. †; Péter 1629. 1655. (Chernel Anna); Bora 1661. (Ebergényi Ádám); Orsolya 1639. (Hosszutóthy István); György 1661. (Stansith Judit); Zsigmond 1661. 1700.; György 1655. 79.; Péter; Péter; Ádám; József; Zsigmond; Krisztina (Horváth Ferencz); Zsófia; Teréz; Erzse; Róza; Ferencz (Blaskó Teréz); Sándor 1724.; Mária (Zalay Péter); György (Ányos) 1692. 1724.; Károly; Teréz; Klára; Ferencz; Anna

Ez a dobokai Sárközy-ek azon ága, mely ez Ányos családba házasodva, ennek nevét vette fel.
Doboka vármegyében a XVII. század első felében 1636. körűl telepedett meg Sárközy János, és Doboka helységből házasodott, nőűl vévén Ördög Zsuzsannát, ezzel ily családfát ^[210]* alkotott:

János (Ördög Zsuzsa); Miklós 1677–1678. Dobokai alispán; Mária (Persa Zakáriás); Klára (Kifor György)

Jánosnak fia Miklós 1677–1678-ban Doboka vármegye alispánja volt, ^[211]* és előnevét „Dobokáról” irta.
1702-ben a Sárközy család Doboka vármegyében a só jövedelemben részesülő családok sorában állt.
Sárközy Sára volt neje a múlt században «»Salánky Gábornak, ki 1770. april 5-ke után halt el; és ki nejével szép jószágokat kapott. «»^[212]*
A magyar országi csallóközi Sárközyek közűl Zsófia Tömösközy Istvánné volt, ki 1609-ben A. és F. Baka helységbeli birtokrészébe királyi adomány folytán béiktattatott.

Sárközy család. (Sárosberkeszi)

Kövár vidékén székel, hol József 1840. körűl adóiró biztos, Zsigmond ugyanott igtató 1848-ban.
Küküllő megyében sárközi Sárközy családra találunk, hogy József 1827. körűl megyei törvényszéki biró volt.

Sárközy család. (Máskép Forray)

Sárközy máskép Forray János és Márton 1714-ben III. Károly királytól kapták czímeres nemes levelüket. ^[213]*
Czímerök, melyet ekkor nyertek, a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábaikon két szemközt álló arany grif, első lábaikkal karót tartva, melynek hegyére turbános törökfej van szúrva; a paizs fölötti sisak koronáján olyan karón hasonló törökfej látszik, két kiterjesztett fekete sasszárny között.
Ezen Sárközy máskép Forray Jánostól és Mártontól, nevezetesen pedig Mártontól származott a báró, majd gróffá lett Forray család, mely fiágon Iván grófban 1852-ben, és leány ágon pedig Julia grófnőben, gr. Nádasdy Lipótnéban 1863. évi aug. 22-én végképen kifogyott.
A följebbi nemes levelet nyert Sárközy máskép Forray Mártonnak atyja Forray Andrásnak, anyja Sárközy Zsuzsának iratik e munka IV. kötet 221. lapján és innen anyja vezetéknevéről neveztethetett Forray Márton máskép Sárközy-nek. Az általa 1714-ben nyert czímer is teljesen egyez a Forray grófi czímerrel, minél fogva semmi kétség, hogy ezen Sárközy máskép Forray Márton első nemes törzse volt a Forray grófi családnak.

Sarkudy család. (Sarkudi)

Doboka vármegye kihalt családa, mely hajdan a hason nevű falut is birta, mely falu jelenleg puszta és Saras-kutja néven létezik. Javait e család hütlenségi bélyegen veszté 1396-ban, midőn azok Ördög, Esküllői, Teke és Menyhárd családbélieknek adományoztattak. 1441-ben Hodornál tán ezek utódjáiúl fordúl elő Sarkady László és Benedek. ^[214]*

Sárlaky család. (Sárlaki)

Zaránd vármegyei kihalt birtokos nemes család, melyből Sárlaky István és Antal 1561-ben Sárlak nevű helységben birtak. ^[215]*

Sarlay család.

Trencsin vármegyében Sarlay János 1622-ben hirdetteté ki czímeres nemeslevelét, és ez idő óta ivadéka Hattne nevű helységben székelvén, már 1837-ben negyven családra szaporodott, azon kivül még nehány tagja Kis-Kolacsinban is lakozik.
1746-ban János Trencsin vármegyétől nemesi bizonyságlevelet vett ki.
A nemesi összeirásokban a családról a következő adatokat találjuk.
1748-ban Hattnén lakott a családból Ádám, Zsigmond, István három, György kettő, János három, és András.
1768-ban ugyan ott székelt János hat, István hat, Ádám három, András hat, György három, és Márton; ugyanakkor Kis-Kolacsinban lakott György fiával Pállal.
1803-ban a hattnei székhelyen huszonhét férfi tag, Kis-Kolacsinban négy lakott.
1837-ban Hattnén – mint említetett – negyven, Kis-Kolacsinban két tag élt.
A családnak egyes tagjai már a XVII. században is elköltöztek az ősi fészekből Trencsin megyei Hattne helységből, ha csak nem más ily nevű nemes család is létezett volna, mely nevét a Bars megyei Sarló, vagy Salló helységről Sarlay-nak írá; és melynek nevét Sallaynak is találjuk irva. Igy
Sarlay vagy Sallay Anna 1585. körűl neje volt Madách Péternek Nógrád megyében.
Szintén Nógrád megyében találjuk 1665-ben Sarlay Jánost, kinek neje Szalay Anna volt, és ki 1684-ben már mint Sárkány György özvegye említetik.
Sarlay Ádám 1777-ben mint b. gyarmathi lakos Nógrád megye előtt nemességet igazolja; 1767-ben Sallay (igy) Ádám kapott kapott Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt. (Bizonyosan mind a két név egy, ugyan azon személyt illet,) és ugy látszik ezen Ádám Trencsin vármegyéből ment Nógrádba, hol jelenleg is van ily nevű család.
Krassó vármegyében Sarlay György táblabiró 1782. octob. 15-én hirdetteté ki nemesi bizonyítványát, melyet Trencsin vármegye 1748. mart. 7-én adott ki.
Sarlai Sarlay József 1847. előtt Pesten ügyvéd, kinek czímere a paizs fölötti koronán kétfejű sas.

Sármasághy család. («»Sármasághi)

Erdély régi családa, mely «»Belső-Szolnok vármegyei Sármaságh helységről vette nevét. Nemzékrendének teljes szerkezetére nincsenek adataink; ^[216]* és igy csak I. Mátyás király korából azon Sármasághy Antaltól kezdhetjük a család tagjainak megnevezését, ki 1486-ban Erdélyi vajdául iratik. Ennek fia volt Lehoczky szerint ^[217]* Gergely és ennek Miklós, kinek neje Báthori családbeli lett volna.
Sármasághy Miklós 1505-ben «»Belső-Szolnok vármegye követe a rákosi országgyülésen. ^[218]*
1552-ben Sarmasághy László özvegye, mint a Báthoriak nemrendjéről látjuk: Báthori Kata, Bihar megyei Álmosd-on egy portát birt. ^[219]*
1571-ben Sármasághy Mihály özvegye élt, kinek nevében középlaky Kemény Kristóf és Kováts László ajánlatot tesznek a Veres János által megveendő Szent-Mihály-telke és Topai részbirtokra. ^[220]*
1573-ban Sármasághi Miklós Békes Gáspár híve azzal együtt Fogaras várába szorúlt. ^[221]*
1574. táján, sőt előbb Sármasághi Ilona, Apaffy Farkas neje volt.
Sármasághy Jánosnak nejétől Zólyomi Katalintól leánya Anna volt, kit Kemény János 1603. előtt vett feleségűl és vele Sármaságon és Kövesden a Kemény család birtoklását megalapitá.
S. Zsigmond „úr ember volt Erdélyben” mint Kemény önéletirásában irja, – 1581. óta Torda vármegye főispánja. 1598-ban Báthori Zsigmond legmeghittebb hívei és vele távozó társai közé tartozott. 1604-ben Básta fogatta el, de a jezsuiták kikérték. 1612-ben nótáztatott, 1614-ben fölmentetett. 1616-ban Dézs táján csatáz, két sebet kap, és Bethlen fogságba téteti. – 1597. után nőűl vette Jósika István özvegyét Fűzy Borbálát. ^[222]*
A XVII. század elején S. Anna Petki Istvánné volt.
1680. táján élt Sármasági Ádám, kinek ivadékát a következő táblázaton láthatjuk:

Ádám (galgói Rácz Anna); II. Zsigmond birta Fonáczát (Ugron Zsófi ?); Miklós de kövesd 1752. 1770. (Irsay Mária); László † 1779. előtt (Korda Bora); István 1782. nov. 14. osztozik az Irsay-akkal; Mária (Korda Sándorné); Rákhel (Kecsedi Várady János † 1777. nov. 6.)

1745-ben Sármasági Julianna Péchy Istvánné, különben tótváradi Kornis Gábor huga.
1753. körűl S. Krisztina báró Henter Ádámné.
Ugy látszik, e család ivadéka az utóbb kövesdi előnévvel elő Sármasági ág is, melyből István 1836. körűl Kővár vidékén törvényszéki ülnök volt.

Sarnóczay család.

Törzse Sarnóczay Sebestyén, ki a tapolcsányi urodalomban volt tiszttartó, utóbb Forgách Zsigmond nádor jószág-igazgatója lett, és czimeres nemes levelet nyert. Neje volt, és 1650-ben már özvegye Balogi Krisztina, Balogi Balásnak a Nyitra megyei régi kis-surányi Surányi nemzetségből származott nejétől Surányi Magdolnától született leánya. Tőle a családfa következőleg ^[223]* sarjadzott le:

Sebestyén (Balogi Krisztina); I. Ferencz érsekujvári várnagy 1650. (Kalmár Judit); I. István titkár 1650.; Imre Reváyné udvarnoka; János †; I. György (Gosztonyi Éva); Jusztina (1. Kaposi Mere György. 2. Sárközy István); Folyt. a köv. lapon.

I. György, ki az előbbi lapon. (Gosztonyi Éva); Mária (Rajcsány Ádám); Pál; II. György (Marczibány Éva); II. Ferencz (Spáczay Klára); István (Urbanovszky Kata); II. Imre; Zsuzsa (Kelé Pál); Sándor (Tausz Judit); György †; János (Dőry Éva); Péter; László; Imre 1763. Surankán.; Klára (Turánszky József); Miklós; Anna (1. Tausz Pál. 2. Czigányi Ádám); Éva (Bokros Ádám); Erzse (Kosztolányi Gáspár)

I. Ferencz 1659-ben Érsekujvárban várnagy volt, Nyitra megyében szerzé a kis-sályói birtokot. Gyermeke nem maradt. Özvegye Kalmár Judit utóbb férjhez ment Fabricius Jánoshoz, kitől lett fia Fabricius Ferencz, ki Molnár Dorottyát vette el, ez másodszor férjhez ment egy olaszhoz, harmadszor Dávid Györgyhez, kitől lett Dávid Zsigmond, ki a Sándor családba házasodott.
I. István homonnai gróf Drugeth János titkára volt; nőtelenűl élt.
Imre báró Révay Szidoniának Osztrosith Mátyás özvegyének udvarnoka (aulae praefectus) volt.
A családfa a mult század második felében megszakad.
Sarnóczay nevű nemes család jelenleg él Hont vármegyében, és hihetőleg ennek ivadéka.

Sarnovczy család.

Alapítá Sarnovczy Ambrús, ki Rudolf királytól 1591. jun. 25-én Prágában kelt czímeres nemes levélben nemesítetett meg. ^[224]* Lehet, hogy e czímerlevél a fentebbi családot illeti.

Sarollyányi család. (Zsarollyányi)

Szatmár vármegye régi kihalt családa, mely a XIV. században már birta a Szatmár megyei Zsarollyán helységet.
1374-ben Sarollyáni György királyi ember volt az Egryek ügyében. ^[225]*
1389-ben Sarollyányi Miklósnak fiai János, György és Péter tanuvallatást tétetnek, hogy zsarollyáni jószágukat illető levelek szatmári házoknál elégtek. ^[226]*
1449-ben S. János Bere helységben és puszta Mándon Samelházy Lászlóval. kir. adományban rész birtokot kap. ^[227]*
1458-ban S. Mihály többekkel tanuvallatást tétetett a gencsi jobbágyokon elkövetett hatalmaskodás végett. ^[228]*
1505-ben a Sarollyáni család többekkel Tatárfalván is birtokrészt kapott. ^[229]*
1587-ben Sarollyáni László még birtokos volt Zsarollyánban és Gencsen. ^[230]*
1590-ben több birtokostársával Zsarolyánban és a sámeli pusztában Sarollányi Ferencz is uj királyi adomány által megerősítetett.

Sárossy család. (N. Sárosi)

Sáros vármegyei nemes család; birja Enyiczke helységet. ^[231]* Tán e család ivadéka volt azon Sárosy Márton, Keczer Endre veje, kit 1687. mart. 22-én Caraffa Eperjesen lefejeztetett. ^[232]*
Nagy-sárosi Sárosy Klára Váradi Pál ügyvéd özvegye, kit 1807. körűl nőűl vett lefkóczi Király Imre, N. Várad város főügyésze.
Talán összeköttetésben állt e családdal azon Sárosy Mihály, ki 1722-ben III. Károly királytól czímeres nemes levelet kapott. ^[233]*
Czímere következő: a paizs kék udvarában zöld téren magas, terebélyes czedrusfa áll, és annak lombjai közűl pánczélos sisakos vitéz emelkedik ki, jobb kezében nyilat, a balban puzdrát tartva. A paizs fölötti sisak koronáján gólya áll, fölemelt jobb lábával zöld sást, csőrében kigyót tart. Foszladék mind a két oldalról aranyfekete. ^[234]*
Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában áll a Sárossy család, és birtokos M. Izsépen és Izbugya-Hrabóczon. Tán ezek őse volt S. András 1600-ban Ujhelyi ref. lelkész.
Ugocsa megyében e század elején S. István birtokos volt Csedregen.

Sárossy család. (Kis-sárosi)

Kis-Sáros Erdélyben Küküllő vármegyében fekszik, itt birt és innen irta e család előnevét.
Valószinűleg e család ivadéka volt azon Sárosy László, 1447-ben a budai országgyülésre Zaránd vármegye követe volt. ^[235]* Ennek rokona Sárossy István 1562-ben Zaránd megyében birtokos volt Csegedszegen, Gorbán, Echiokán, Túron és Pipásziban. ^[236]*
A mi már az erdélyi kis-sárosi Sárosy családot illeti, bizonyos az, hogy ennek felemelője a nemzeti fejedelmek korában Sárosy János volt. Jellemzését egykorú iró ^[237]* igy adja elő: „Sárosy János ifjú rend és csak Küküllő vármegye követje volt, de activus, bátor és szókimondó ember volt, plitici boni studiosusnak látszott lenni az ő akkor alacson rendihez képest, és Küküllő vármegyét bátor voksolásáért, postulatumaiért nevezték vala Kis-Bihar vármegyének, mivel az a vármegye régen azt követte.”
János utóbb itélő-mester lett (1691–1696); a Rákóczy forradalom alatt ezzel tartott és hívatalos pályán abban tetleges részt vett. ^[238]* Első neje Ozdy Gergelynek Daczó Borbálától született leánya Ozdy Zsuzsánna volt, ennek halálával másodszor nőül vette Lesán Kristófnak Oltszemi Mikó Druzsiannától született leányát Lesán Teréziát; ezektől következő családfát ^[239]* alkotott:

I. János itélőmester 1691. (1. Ozdy Zsuzsi. 2. Lesán Teréz); I. György (Bogáthy Kata); Gergely; II. János (1. Ebeni Zsuzsi. 2. Inczédy Erzse); Folyt. a köv. lapon.; Sámuel †; 1-től Zsuzsi (petr. Horváth Miklós); 2-tól IV. János (Buday Krisztina); Ilona 1715. (Dániel Péter); Zsuzsi (Szereday István); Zsófia (Balla Mihály); V. János (Tóth Bora)

I. György, ki az előbbi lapon. (Bogáthy Kata); II. György (Kovács Éva); Zsigmond (Sáfár Mária); III. János †; József †; Dániel †; Krisztina (Sárosy István); Mária (Pataky Pál); Krisztina (Pataky Ferencz); Éva (Véer Gáspár); Krisztina (Súky László); Erzsébet (Sárády Zsigmond); Erzse (kis-sárosi Solnay János); III. György (Szentiványi Mária); IV. György (Biró Krisztina); Sámuel (Váró Erzse); Kata

Volt e családnak még egy tagja Sárosy György, kinek neje Bornemisza Anna a kisfaludi Bornemisza Istvánnak Ráthonyi Judittól született leánya volt, ettől fia Sárosy András, ennek fia volt Sárosy Benedek.
A család állitólag a múlt század végén kihalt.

Sárosy család. (Pókai)

Előde János a Rákóczy Györgyök korában fiscalis director 1600. táján. ^[240]*
Ugyan ez előnévvel Sámuel 1791-ben az erdélyi országgyülésen királyi hivatalos; György 1794. évi országgyülésen Marosszék követe, és azon szék havasainak főinspectora. József Torda vármegyében árvaszéki ülnök 1815-ben.
Erdélyben még több e nevű családbelieket találunk, kiknek azonban vérségi összeköttetéseiket nem ismerjük, igy:
S. Ferencznek neje Jármi Judit Torda megyében ó. és m. dellői birtokos.
S. Sámuel özvegye Miklós Sára Pénteken, s Mihály, János, Lajos és Mózses «»Felső megyében Gezésen birtokosok.
S. László özvegye Hunyad megyében «»Bokán bir.
S. Károly székely nemes családból r. kath. pap. és m. vásárhelyi tanár. S. Mária Nagy Lőrinczné.

Sárpataky család. (Sárpataki)

Erdélyi nemes család, mely elő- és vezeték nevét a marosparti Sárpatak helységről vette.
A család előbbi vezeték-neve „sárpataki Nagy” volt.
Sárpataki Nagy Miklósnak fia I. Márton és János, amaz a híres ügyvéd, majd kir. ügy-igazgató és itélő-mester csak Sárpatakynak irá nevét, utóbb pedig grófságot szerzett és nevét Keresztes-re változtatá. E néven virágzott ivadéka három nemzedéken, míg a mult században leány ágon is kihalt. (Lásd e munka VI. köt. 218. l.)
Mártonnak oldalas rokon ágazata azonban maig él Sárpataki néven, és nevezett Mártont is elődei közé számitja. Ez ág egyik előde S. Mihály kolozsvári ref. lelkész volt, és a szent-háromságról „Nóé bárkája” czimű munkáját 1681-ben kiadta Kolozsvárott.
Ezen ágazat törzse István, ki I. Apaffy Mihálytól Felső Fejér megyei Sárpataki birtokára uj adományt vitt, és kitől a családfa ^[241]* következőleg jő le:

István 1690.; Boldizsár; I. Zsigmond; I. Elek; II. Zsigmond; György kir. táblai ülnök; Lőrincz F. Fejér v. főbiró; Elek †; Kata (1. Miksa István. 2. Vass György); Krisztina (Biró József); III. Zsigmond (Borsos Mária); IV. Zsigmond † 1862. oct. 6.; János F. Fejér v. törv. ülnök.

A táblázaton álló I. Eleknek fiai közűl György Alsó-Fejér vármegyénél kezdé hívatalos pályáját, már 1794-ben ott aljegyző volt, 1815-ben már főszolgabiró, utóbb kir. tanácsos és kir. táblai ülnök, testvére Lőrincz Felső-Fejérben föbiró; Elek a kincstárnál szolgált. Ez ág kihalt.
I. Zsigmond ágán a két végső nemzedék IV. Zsigmond, ki 1862. oct. 6-án mult ki, és János (nőtlen) mind ketten Alsó-Fejér vármegyének 1848. év előtt törvényszéki ülnökei voltak, és az ellenzéki pártnak erélyes hívei.
Ugyan e család ivadékai voltak e század elején Zsuzsanna bérivói Bóér Antalné, és László 1815-ban Torda megyének alsó járásában árvaszéki biró.
Egy ág megtartá a régi nevet, és sárpataki Nagy névvel él, mint ezekről e munka VIII. köt. 84 lapján van emlékezet.

Sartorisz család.

Szartoris vagy Sartorius Gömör vármegye nemes családa. ^[242]*
Sartorius Mihály és érdektársai részére I. Leopold királytól kiadott czímeres nemes levél Nógrád vármegyében 1655. jul. 26-án Losonczon tartott közgyülésben kihirdetett. ^[243]*
Gömör vármegyében Csetneken élt Sartorius Illés, kinek Fabricius Máriától fia Dániel született 1704-ben. Tanúlt külföldön is. 1730-ban lett Csetneken oskolamester, négy év mulva eperjesi tanár, és egy év mulva ugyan ott pap; utóbb Besztercze-Bányán evang. lelkész; irt egy hittani munkát tótúl. ^[244]*
Nógrád megyében az 1755. évi nemesi összeirásban a jövevény nemesek sorában leljük Sartoris Jánost, és Ferenczet.
Ugyan e megyében máskép nevük Pap; 1848. előtt Szartorius máskép Pap Pál megyei irnok.

Sarudy család.

Régi nemes család, melyből Sarudy András, 1550-ben Sáros vármegye jegyzője volt. ^[245]*
Ennek ivadéka lehetett azon Sarudy Jakab, ki fiával Jakabbal, és testvéreivel Jánossal és Imrével, nem külömben Dobos Mihálylyal nemességére III. Ferdinand királytól 1654. jul. 12-én Bécsben kelt czímeres nemes levélben királyi megegyezést nyert. ^[246]*

Sárváry család.

A XV. század közepén állitólag Szabolcs megyében Tisza-Lökön jószágrészt birt egy fönmaradt régi osztályos levél szerint.
Bizonyos az is, hogy 1445-ben Sárváry László Zemplin vármegye követe volt. ^[247]*
Azonban mindezekkel összeköttetését nem tudjuk kimutatni azon Sárváry Istvánnak, ki 1622-ben II. Ferdinánd királytól czímeres nemes levelet nyert, mely azon évben Soprony vármegyében Uj-kérben (feria secunda proxima ante festum beati Thomae apostoli) kihirdettetett. ^[248]* Nevezett Istvánnak hagyomány szerint állitólag neje Szily Anna volt.
A czímer – mely ezen nemes levélben adatott – az ide mellékelt metszvény szerint függőleg kétféle osztott paizs, a jobb oldali arany udvarban egy fekete sas látható, szétterjesztett szárnyakkal; a baloldali kék udvarban jobbról balra rézsútosan vont három arany szelemen szemlélhető. A paizs fölötti sisak koronájából grif emelkedik ki, első lábával vörös zászlót tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Istvánnak maradéki két ágra szakadtak; egy ág rom. kath. – a másik helv. hitvallású. Sopron megyéből elszármaztak Győr, Pest, Szabolcs és Bihar, sőt Csanád megyébe is.
Sárváry János Csanád vármegyében lakott és tőle ily ágazat terjedt le napjainkig:

I. János Csanádban; II. János 1741.; Pál szül. 1765. † 1846. tanár Debreczenben; Jakab; Dániel; Ferencz szül 1808.; Antal; József

A táblázaton állók közül II. János 1741-ben M. Terézia uralkodása alatt nyert útlevelet a külföldi egyetemekre. Ennek fia Pál, szül. Piskolton Bihar vármegyében 1765. octob. 3-án. Hazai és 1792-ben göttingai tanulása után Debreczenben tanár lett. 1732-ben akademiai tagúl választatott, melyet irodalmi működésével érdemlett meg. Tanárságától 1839-ben nyugalmaztatott. Meghalt 1846. dec. 19-én. ^[249]* Nemességét még mint iskolai senior külföldre készültében igazolta és hirdette ki Szabolcs vármegyében 1792. majus 7-én. Utóbb első három fia részére 1810-ben sept. 12-én ismét Szabolcs vármegyétől, 1826. jan. 24-én ugyan attól öt fia részére vett ki nemesi bizonyítványt, melyet Szatmár megyében; 1829. december 14-én Bihar megyében hirdetett ki.
Fiai közűl Ferencz szül. 1808-ban, 1831-ben tévén ügyvédi vizsgálatot, három évig a debreczeni ker. táblánál ügyvédkedett; 1834-ben Losonczon lett jogtanár; majd erről lemondván, előbb Pesten ügyvéd, utóbb váltó törvényszéki hivatalnok; 1850-ben debreczeni megyei törvényszéki ülnök, 1854-ben nagyváradi országos törvényszéki tanácsos, 1856-ban ugyan ott fő törv. széki tanácsos lett, ^[250]* Irt jogi munkákat.
Testvére Antal, hites ügyvéd fordította Liszt Fridrik Politikai gazdálkodástanát.
E család egy másik ágából származhatott azon Sárváry József, kinek Lesenyei Nagy Francziskától fiai Farkas, Ferencz és József 1751-ben anyjok rokonai ellen tiltakoznak Trencsin megyei Csocholnai rész-birtok eladása végett. ^[251]*
Ugyan e család kath. ágából eredhettek S. László szent-ferenczes szerzetes zárda főnök Szatmárban 1760-ban; ^[252]* és István ugyan olyan szerzetes, ki 1770-ben Győrben egyházi szerzetéről munkát adott ki. ^[253]*
Sárváry nevű család él Erdélyben is, közűlök Viktoria és Róza Küküllő megyében Oláh-Sályi helységben birtokok.

Sáry család. (Missei)

Heves vármegyének régi nemes nemzetsége, melyből Lászlónak leánya Ilona 1483-ban Rhédei Boldizsárnak özvegye volt. ^[254]*
Tán e család ivadéka Sáry Péter is, 1461–80 kir. személynök, 1480-ban kalocsai érsek.
1673-ban élt Sáry Ferencz. ^[255]*

Sasa család.

Ismeretes közűlök Sasa János, 1567-ben János Zsigmond és Báthori István erdélyi fejedelmek alatt gyalogsági kapitány, az volt még 1573-ban is. ^[256]*

Sasady család.

Erdélyben élt 1641-ben Sasady Zsigmond, midőn febr. 3-án Toldalagi Mihály leányát Klárát nőűl vette. ^[257]*

Sáska család. (Gyulai)

Közűlök Mihály 1848-ig N. Enyed városi tanácsnok, fiai: Sándor és Gyula maros-gezsei birtokosok.

Sass család.

Nógrád megyei Losoncz városában székelt nemes család, melyből Sass András 1684-ben a nemesi fölkelésben személyesen részt vett. Ennek fia volt Sass Pál 1727-ben.

Sassényi család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családa, birtokos ott Bánócz helységben. ^[258]*

Sásváry család. (Sásvári)

Ugocsa vármegye régi nemes családa, mely a Szirmay családdal közös törzsből eredt, és mely már – ugy látszik – még a XVI. század folytán kihalt. Ugocsa megyében Sásvár helység volt ősi fészke a családnak.
A XIV. század elején élt Istvántól oklevelek nyomán ilyen családfa alakúlt:

István; Miklós; Péter 1374. 1406.; Pál 1406.; Imre 1409.; Miklós 1470.; Illés 1416. Ugocsai alispán (Ilona); Tamás 1438.; Egyed 1428.; Miklós 1428.; György vagy Gergely 1481.; Miklós 1466. 1481.; Ilona; Imre 1450.; Tamás 1460.

Péter ágán Illés 1416-ban Ugocsa vármegye alispánja ^[259]* ennek végrendelete 1466. évről említi nejét Ilonát, Mayad (?) Jánosnak, az Albert fiának leányát. Fia Miklós birt Szatmár megyében Derzsen, Hodászon és Kántor Jánosiban 1460-ban nyert adomány erejénél fogva. ^[260]*
Nincsenek a táblázaton György, ki 1323-ban P. Darócz ügyében tanúskodott. ^[261]*
1419-ben élt János.
Jakab, ki Lengyelnek is neveztetett, és 1442-ben Ugocsa vármegye alispánja volt. ^[262]*
Chrisogon, ki 1507-ben Forgolány Istvánt perbe idéztette. ^[263]*
János, ki 1514-ben több nemessel az Ugocsa megyei főispán ellen lép föl; és 1516-ban sásvári Veres Gergely ellen perel. ^[264]*
János és fia Ferencz, mint I. Ferdinand hívei elveszték Szárazberki és símai jószágukat Szatmár vármegyében, és azt 1536-ban I. János király Mikolay Ferencznek adományozta. ^[265]*
1567-ben Ferencznek leánya Katalin előbb Nagy-Váthy Jánosné, utóbb Zerdahelyi Euz János neje eladta Szárazberki részét. ^[266]*
1587-ben Borbála, Katalin perlekednek János ellen, 1590-ben egyezség utján szerződésre lépnek. ^[267]* Valószinűleg bennök a Sásváry család elenyészett.
Meg kell még említenünk, hogy Illés és Miklós 1446-ban Sásváron uj adomány mellett beiktattak. ^[268]*
Végre e család ivadékának és pedig Sásvári Jánosnak tartatik azon Sásvári basa, ki e néven a XVI. század közepén hazánk történetében gyakran elé fordúl. ^[269]*

Sátor család.

A XVII. század közepén élt Sátor Péter, ki Tolnai Kis Gergelynek Konkolyi Katától született leányát Tolnay Kis Juditot vévén feleségűl, azzal következő ivadéknak lett törzs-atyjává:

Péter 1650. körül (Tolnay Kis Judit); Péter; Péter; Pál; Judit (1. Sebő István; 2. Bornemisza János)

Sauer család.

Gróf Sauer Kajetán 1765-ben magyar honfiusítást nyert, ^[270]* utóda szintén Kajetán nagyváradi nagy prépost, és septemvir volt 1810-ben.

Saurau család.

Gróf Saurau Ferencz, szül. 1760. sept. 19-én, cs. kir. kamarás, austriai császári minister, 1802-ben ^[271]* magyar honfiusitást nyert. 1797. maj. 12-én Temes vármegyében Merczidorf és Zsadányt kapta kir. adományban. Meghalt 1832-ben. Neje gróf Lodron Antonia. Ivadéka következő:

Ferencz sz. 1760 † 1832. (gr. Lodron Antonia); Zeno Vincze sz. 1792. † 1846. (1. gr. Hunyadi Gabriella. 2. gr. Goesz Mária A.) †; M. Antonia sz. 1789. (gr. Dichtrichstein Miksa)

A család Steier országi eredetű, és 1628-ban emeltetett grófságra.

Sauska család. (Sáromberki)

A sárombergi vagy sombergi Sauska család Baranya megyében székel. Állítólag Horvátországból eredt. ^[272]*
Sauska (vagy mint máskép iratik) Zauska Mihály 1719-ben kapott czímeres nemes levelet. ^[273]*
Czimere a paizs kék udvarában jobbról egy magas szikla hegy, mely előtt egy fehér egyenruhás, fekete fövegű bányász kalapácsaival a sziklából az ásványköveket vájja ki. A paizs fölötti sisak koronájából derékig szintén olyan bányász emelkedik ki, jobb kezében iró tollat, a balban ásványkövet tart. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Sombergi Sauska János-Ferencz 1728-ban a pozsonyi kamaránál tanácsos és számvevő, utóbb helytartosági tanácsos.
Sauska Antal 1765-ben Baranya vármegye követe. ^[274]*
Sauska Kerestély 1787-ben a pécsi kerületben fő tartományi biztos volt.
Sauska Ferencz 1787-ben Baranya vármegye alispánja.
Sauska Lajos altartományi biztos a pécsi kerületben 1844-ben.
Sauska Kerestély Baranya vármegye alispánja, 1842-ben kir. tanácsos lett.

Savai család.

Közűlök Antal Fogaras vidékén kis- és nagyberivói birtokos jelenleg.

Sávolyi család.

A XVI. században 1580-ban élt Sávolyi Tamás. ^[275]*
Jelenleg ily nevű nemes család él Heves vármegyében.

Schaffgotsch család.

Német ország déli részéből származtatja magát. 1592-ben báróságra emeltetett. Most két fővonalon és több ágon virágzik. A XVII. század első felében élt Schaffgotsch János-Ulrik, ki 1632-ben tett végrendeletet. Ennek fia Kristóf-Lipót aranygyapjas vitéz, kamarai elnök stb. az 1659. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyert; ^[276]* és erről 1662. évi sept. 7-én oklevelet kapott. 1674. mart. 12-én I. Leopoldtól „Hochgeborne” czímet nyert. Ő alapitá a családi majoratust, melyet fia teljesen befejezett, és mely majoratus javai porosz Szileziában fekszenek. Tőle ezen ivadék sarjadzott le:

Kristóf Lipót magyar indigena mhalt 1703. (b. Racknitz Ágnes); János-Antal szül. 1675. † 1742. gróf 1708-tól (gr. Serényi M. Franziska); Gothard szül. 1706. † 1780. Csehorsz. fő udv. mest. (gr. Hatzfeld Traschenfeld Anna); János-Gothárd sz. 1732. porosz kamarás (gr. Stubenberg Anna); Lipót-Gothárd sz. 1764. † 1834. porosz kamarás (gr. Wurmbrand Janka); (Folyt. a köv. lapon.)

Lipót-Gothard, ki az előbbi lapon. sz. 1764. † 1831. porosz kamarás (gr. Wurmbrand Janka); Lipót Kerest. szül. 1793. (gr. Zieten Jozéfa); Károly sz. 1794. porosz köv. tan. (1. gr. Harbuval Chamare M. Anna. 2. gr. Ledebur Wicheln Frid.); Janka sz. 1797. (gr. Praschma); Anna sz. 1800. (gr. Saurma); Manó sz. 1802. (gr. Hohenthal Klára. 2. Necker Éva. 3. gr. Stolberg M. Ágnes); József sz. 1806. (gr. Stolberg Francz); Ferencz sz. 1816. phil. dr.; 1-től; János sz. 1828.; 2-tól; Lajos sz. 1842.; Frigyes sz. 1839.; Eleonora sz. 1837.; Lipót sz. 1835.; 1-től János Ulr. sz. 1831. (Gryczik Janka); Lipót sz. 1833.; Hedvig (gr. Saurma); 3-tól Mária sz. 1856.; András sz. 1857.; Pia sz. 1847.; Karolina 1849.; Jozéfa 1850.; Levin 1852.; Leopoldina 1853.; Mária 1857.; András 1858.

A második ág, mely másod-szülöttinek is neveztetik, több magyar családdal sógorosodott, így gr. Schaffgotsch Agatha szül. 1829. sept. 14-én, férjhez ment 1852. febr. 23-án gróf Pejachevich Adolfhoz.
Ennek nagybátyja gr. Schaffgotsch Antal 1832-ben nőül vette gr. Pejachevich Katalint, ki szül. 1813-ban, és Erzsébet császárnénak csillag ker. és palota hölgye.
Antalnak testvére Rudolf cs. kir. kapitány, meghalt 1848. dec. 30-án, férjhez vette 1840-ben báró Révay Teréziát.
A másik vonal, mely csehországi vonalnak neveztetik, és mely a táblazaton álló törzsön felűl vált el az előbbi vonaltól, és igy a magyar honfiusitási jogon kivűl esik, szintén sógorosodott magyar családokkal, nevezetesen:
Gr. Schaffgotsch Frigyes (szül. 1822.) nőül vette 1849-ben gr. Pálffy Terézt.
Czímerök négy részre osztott vért, az 1. és 4. udvarban egy fejű fekete sas, mellén ezüst félholddal látható; a 2. és 3-ik udvar ezüst és vörös koczkázatot mutat.

Schallée család.

Schallée Imre és Márton 1623. jun. 8-án kelt czímeres nemes levelet nyertek II. Ferdinand királytól. ^[277]*

Schallenberg család.

Schallenberg Kristóf-Theodomár és Dietmár az 1687. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyertek. ^[278]* Származtak Ausztriából, hol családjok a báróságot 1636-ban, a grófságot 1666-ban kapta; magyar országi indigenatusi oklevelük 1688. jan. 25-kéről kelt. Nevezett Kristóf tábori főhadi biztos és tanácsos volt. Ennek fia Kristof-Ferdinand cs. kir. kamarás.
Czímerök négy részre oszlik, az 1. és 4-ik ezüst udvarban fekete sas látható, a 2. és 3. rézsutosan kétféle oszlik, benne arany korona és egy ezüst lúd látszik. A közép kisebb vért arany udvarában koronás oroszlán nől ki; alatta a veres udvar üres.
Az ujabb nemzedék imez:

József (1. N. N. 2. b. Skal Francziska); József őrnagy † 1854.; Mária A. sz. 1780. (b. Imhof János); 2-tól Auguszt szül. 1803. ezredes (vizeki Tallián Szidonia); Emilia sz. 1804. (gr. Zedtwitz Vilmos); Ernő sz. 1811. katona; Ervin sz. 1853.; Tasziló sz. 1856.

Schalvignoni család.

Schalvignoni Jeromos az 1687. évi országgyülésen honfiusitatott. ^[279]*

Scharlach család.

Scharlach József, ki 1760-ban a szepesi kamarai igazgatóságnál számvevő és a harminczadok főfelügyelője és 1770-ben a szepesi kamarai igazgatóság tanácsosa volt, 1753-ban Mária-Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet kapott. ^[280]*
Czímere négy felé osztott paizs, az 1. és 4-dik osztály ezüst udvarában hármas zöld halomról három strucztoll leng, két vörös, és a középső kék; a 2. és 3-ik kék udvarban arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között vörös és ezüst rézsutos csíkokkal diszített magas süveg áll. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Scharlach Károly 1760-ban vásvári kanonok, és a győri püspök titkára volt, 1770-ben már győri kanonok, sopronyi főesperes és pankotai apát.
Scharlach Ferencz 1770-ben a szepesi kamaránál ellenőr, Flórián ugyanakkor és ott számvevői tiszt.
Azonban legnagyobb embere volt a Scharlach családnak Scharlach József kir. tanácsnoknak fia Mihály, ki 1763-ban Kassán született, és a katonai pályára lépvén, már 1795-ben mint a Sztáray gyalog ezredbeli granatéros kapitány Mannheim ostrománál tüntette ki magát, hasonlóan vitézkedett 1796-ban Kehl ostrománál; még hősiebb érdemeket szerzett 1799-ben Olaszországban Novinál; majd a landshuti, neumarki és ebersbergi csatákban, de még kitünőbb szolgálatot tett Aspernnél, hol mint gránatos ezredes csodás jelét adá vitézségének. A háború befejezte után a pesti, budai és erdélyi garnizonokban volt parancsnok. Végre nyugalomba lépve Pozsonyban élt, és ott halt meg 1833. maj. 12-én. ^[281]*

Schedel család.

Lásd Sedel cs.

Schedius család.

Győr vármegye nemes családa. Törzse Schedius Kristóf, Pozsony megyei modrai evang. pap, 1676-ban járt Jenában ^[282]* és állítólag I. Leopold királytól czímeres nemes levelet nyert. Ennek utódai Lajos szül. Győrött 1768. évi dec. 20-án; a bölcs. tudora, a pesti egyetemnél az aesthetika és philologia rendes tanára, számos külföldi t. társ levelező és a m. tud. akademia igazgató tagja, a Kisfaludy-társaság tagja és elnöke, több tudományos vállalat stb. létesítője. Meghalt 1847. nov. 12-én Pesten. ^[283]* Neje volt Windisch Mária, kinek anyja szül. Bayer Krisztina 1818-ban halt meg.
Testvére Kristóf 1822-ben Győr vármegye jegyzője volt.

Scheffer család.

Scheffer János-Richárd az 1687. évi országgyülésen magyar honfiúsítást nyert. ^[284]*
Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. osztály arany udvarainak belső oldalából kétfejű fekete sasnak fele része látható; a 2-dik osztály vörös udvarában zöld dámvad ágaskodik, a 3-ik osztály kék udvarában zöld téren egy kis patak mellett fehér bárány legel. A paizs fölötti sisak koronájából öt strucz-toll emelkedik ki, fekete, arany, kék, fehér és vörös szinű. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[285]*

Schehovics család.

Gömör vármegye nemesei közé számítja. Schehovits István 1770-ben a szepesi kamaránál szolgált. Sándor Szepes megyétől 1836. apr. 20. nsi bizonyítványt kapott.

Schellendorf család.

Ismeretes közűlök azon Schellendorf Konrád, ki 1433-ban Trencsin vármegye főispánja volt, és azon évben azon megyei hornyáni jószágára soltészságot alapított. ^[286]*

Schemniczky család.

Trencsin vármegyei czímerleveles család. 1803-ban azon megyében Dezséren székelt a következő családfán ^[287]* álló ivadék.

László 1803.; József 1803.; István 1803.; János 1803.

Utóbb ott nyomaik nincsenek. Valjon e család azonos-e a Trencsin városában 1750–1781. körűl lakott Selmeczy Mihálylyal és családjával? – eddig nem tudatik.

Schenk család.

Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső vörös osztályban nyakán nyillal átlőtt vadlúd zöld téren áll; az alsó kék udvarban hullámzó folyam habjai közt egy csolnakász evez, fölötte jobbról üstökös csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a bal lábával égő szívet tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[288]*

Scherffenberg család.

Scherffenberg Frigyes az 1681. évi országgyülésen honfiusítatott. ^[289]* A család már előbb két ágra szakadván, emez ág, mely honfiusítatott, kihalt.

Scherschleifer család.

Scherschleiffer N. és neje Borbála és mostoha fiai Szöbocher János, Mátyás, Tóbiás és Márk 1626. dec. 14-én II. Ferdinánd királytól kaptak czímeres nemes levelet, mely 1626. (feria 2-da prox. post Dominicam purificationis B. M. Virginis) Sopron vármegyének Lós nevű mező városban tartott közgyűlésen kihirdettetett. ^[290]*

Scherz család.

Vaszojáról, mely helység Arad vármegyében fekszik, írja magát. Komárom megyei Csúz birtokosai közt is említtetik. ^[291]*

Schilsen család.

Schilsen János-Mihály az 1715. évi országgyűlésen hazafiusítatott. ^[292]* Ez talán azon Schilson család lesz, melyből báró Schilson Janos 1770-ben magyar kamarai tanácsos volt.

Schindler család.

Egyike azon Bars megyei családoknak, melyek Körmöcz sz. kir. városból eredtek. ^[293]*
Már a XVII. század közepén élt Schindler György, ki Hont megyében F. Rakonczán Rakonczay családi jogú birtokot vett zálogjogon Lestártól.
Nógrád megyében Tereskén Schindler Ödön és neje Rakovszky Oktávia birtokosok.

Schirding család.

Báró Schirding Ferdinánd székely-gyalogsági ezredes az 1846. évi erdélyi országgyülésen honfiúsíttatott.

Schirl család.

Schirl János 1687-ben I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[294]*
Czímere függőleg kétfelé osztott paizs, jobb oldali vörös udvarában jobbról balra rézsutosan levonuló ezüst szelemen, a baloldali kék udvarban hátulsó lábain kettős farkú oroszlán ágaskodik. A paizs fölötti sisak koronájából fekete sasszárny emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[295]*

Schiwny család.

Lásd Saint-Aulaire.

Schlachta család. (Zadjeli)

Nógrád megyében Schlachta Ádám, mint Zellő helységbeli lakos az 1755. évi nemesek sorába iratott. ^[296]*
Schlachta Gábor 1795-ben Arad vármegye nemessége sorába iratott. ^[297]*
Schlachta Ferencz „zadjeli” előnévvel kincstári ülnök Temesvárott 1823-ban, Liptó vármegyétől nyert nemesi bizonyítványát 1823. mart. 10-én Krassó vármegyében is kihirdetteté. Családja él, és több tagja Temesben állami hivatalt visel. ^[298]*
Schlachta Ferencz 1812-ben a Ludovicea-ra 100 ftot adott. ^[299]*

Schlaun család.

Schlaun Móricz az 1802. évi országgyülésen magyarnak bevétetett. ^[300]*

Schlechta család.

Báró Schlechta Ferencz ezredes, az 1827. évi országgyülésen magyar honfiusítást nyert. ^[301]* Meghalt 1831-ben. Fiai ausztriai szolgálatban állnak.

Schlik család.

Schlik Ferencz-József és Leopold az 1687. évi országgyűlésen magyar indigenatust nyertek. ^[302]*
A Schlik család már a XV. század óta szerepelt történetünkben; így Schlik Gáspár († 1449.) már Zsigmond király és a Hunyadiak korában. ^[303]*
Schlik István a mohácsi vészes ütközetben 1526-ban vett részt csapatával, és ott esett el. Sebestyén 1594-ben élt. ^[304]*
Schlik Leopold, ki I. Leopold alatt a XVIII. század elején a Rákóczy forradalom ellen harczolt mint császári tábornagy. ^[305]*
Végre korunkban gróf Schlik Ferencz-Henrik lovas tábornok, és egy magyar lovas ezred tulajdonosa, ki a forradalom alatt hadvezérkedett, született 1789-ben, meghalt 1862. évi mart. 17-én kora 73. évében Bécsben. Első neje gróf Eltz Zsófia, a második Breuern Vilma volt. Ezektől családja így áll:

Ferencz Henrik lovas tábornok sz. 1789. † 1862.; 1-től Albina sz. 1819. (Prinetti Károly); Henrik Fer. sz. 1820. katona (b. Risenfels Zsófia); Francziska sz. 1821. (b. Risenfels Ferdinand); 2-tól Paulina sz. 1827. (b. Enis Venczel); Henriette szül. 1850.; Ervin sz. 1852.; Ferencz sz. 1854.; Almeria sz. 1856.

A táblán álló Ferencznek atyja József dániai követ volt; szül. 1754-ben, meghalt 1806-ban. Neje gróf Nosticz Mária volt. Józsefnek szülői Leopold-Fer. (szül. 1729. † 1770) és gr. Frankenberg Mária.
Józsefnek nagyatyja volt Ferencz-Ernő (szül. 1695. † 1766.) ennek neje gr. Trautmansdorf Mária. Ferencz-Ernőnek atyja volt azon Leopold (szül. 1663. † 1723.) ki a magyar honfiusítást nyerte.
A család czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. vörös udvarban fölűl két ezüst, alább egy éken szintén egy gyürű látható; a 2. és 3-ik kék udvarban arany oroszlán első lábaival fehér templomot tart. A közép vért ezüst udvarában vörös oszlop áll, melyet két oldalról két koronás oroszlán tart. ^[306]*
A Schlik család törzsökös Cseh országi eredetű. ^[307]*

Schloissnig család.

Schloissnig János udvari tanácsos és cabineti titkár az 1792. évi országgyűlésen honfiusítatott; ^[308]* született 1746-ban, meghalt 1804-ben. Utódai ausztriai szolgálatban állnak.

Schlosberg család.

Pozsony vármegye egyik előkelő nemes családa, mely ott a mult században virágzott. Igazi első családi neve „Piszner a Schlossberg” volt; és Piszner Schlossberg János-Vendel és János-Henrik Regensburgban 1640. jul. 3-án kelt czímeres levélben III. Ferdinand király által erősítettek meg nemességökben. Nevezett János-Vendel magyar családba házasodott, nőűl vévén Majthényi Borbalát, és 1655-ben országyűlésileg honfiusítatott. ^[309]* Tőle a leszármazás a következő:

János 1640. (Majthényi Bora); Ferencz (Beniczky Anna özvegy 1715.); Teréz (b. Révay Boldizs.); László 1726. 1736. Pozsony v. alispán (Amade Teréz); Ferencz 1715.; Anna (gal. Balogh István)

A táblán álló Schlosberg Ferencznek özvegye Beniczky Anna 1715-ben fiai neveikben is III. Károly király által a család származási faját megerősíteté, mely szerint a táblázat élén álló János-Vendelnek atyja volt Károly, ennek Fridrik, ennek Fábián, és végre ennek János-Károly.
A család Pozsony megye gazdagabb birtokosai közé tartozott. Birta nevezetesen a Czifferi kastélyt, birt Nebojszán, Kajalban ^[310]* stb.
László 1726-ban, sőt 1741-ben is Pozsony vármegye alispánja és 1729. és 1741-ben országgyűlési követe volt. ^[311]*

Schmerzing család.

Pomeraniából származtatja magát. 1706-ban I. József császár német birodalmi báróságra emelte. A mult században élt Gáspár-Hannibal, kinek fiai által két ágra szakadt a család. Egyik evang.; a másik a kath. vallású. Az előbbi a Szász-Altenburgi herczegségben él, az utóbbi kath. ágból származott Gottlob-Frigyes (szül. 1738. † 1793.) cs. kir. altábornagy, ki várkonyi gróf Amade Tadénak bedeghi gróf Nyáry Zsófiától született leányát gróf Amade Francziskát († 1824.) vévén nőűl, ezzel Magyarországban a bősi és szeniczi uradalmat kapta, egyetlen fia Antal-Hannibal szül. 1787. cs. kir. kamarás, és volt huszár őrnagy az 1827. évi országgyűlésen honfiusítást nyert, 1818-ban nőűl vette nagy-jeszeni Jeszenszky Annát, kitől született 1820. julius 20-án fia Tadé, ki 1848. előtt a m. kir. udv. kanczelláriánál mint fogalmazó szolgált, az 1861. évi országyűlésen Nyitra megye szakolczai kerületéből képviselő volt.
A származás fája ez:

Gottlob Fridrik sz. 1738. † 1793. (gr. Amade Francziska); Antal sz. 1787. cs. kir. kam. (Jeszenszky Anna); Tadé sz. 1820. volt képviselő.

A család czímere fűrész vágással arany és vörös udvarra osztott paizs, melyben fölűl jobbról vörös, balról alúl arany, a közepén vörös és arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronája fölött arany vörös zászló leng.

Schmiak család.

Schmiak György 1722-ben III. Károly királytól czímeres nemes levélben nemesítetett meg. ^[312]*
Czímere a paizs kék udvarában könyöklő pánczélos kar, írótollat tartva. Ugyan ilyen kar látható a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Schmidegg család. (Sár-Ladányi, gróf)

Körmöcz sz. kir. bányavárosból eredt nemes család. ^[313]* Ősei előbb a bányászattal, majd egyszersmind az evang. papi pályán működtek. Schmidegg Illés, mint papságra készülő, 1638-ban járt a Wittebergai egyetemben. ^[314]* Utánna Mátyás 1679-ben járt Wittebergában, ^[315]* a midön ott egy astronomiai értekezést tartott. ^[316]*
Leopold-Gusztáv szintén Körmöczről való, 1710-ben a jenai egyetemben tanult. ^[317]*
Jeremiás Beszterczén lakott és ott volt háza 1699-ben. ^[318]*
Mindezeknél nevezetesebb ember volt nevezett Illésnek fia, Schmidegg Tamás-Tivadar, ki I. Leopold által 1687-ben báróságra emeltetett. ^[319]* 1699. óta Zólyom vármegye főispánja volt. ^[320]* Mint illyen, 1705-ben Rákóczynak is híve. ^[321]* Bizonyosan ő tért át kath. vallásra is. Meghalt 1726-ban. ^[322]* Fia
Frigyes, ki 1736-ban Nógrád megyében is Sztregován zálogjogon birt, a Dunán túl szerzett birtokokat, és 1738. évi febr. 7-én grófságra emeltetett. ^[323]* Ugy látszik, ő szerzé Fejér megyében a család főbirtokát Sár-Ladányt is, melyről a család előnevét írja. Nejétől Majthényi Lucziától gyermekei: Ferdinánd egri megyei pap, 1754-től egri kanonok, végre őrkanonok, meghalt 1767-ben; továbbá
László, ki hadi pályára lépvén, 1760-ban kadét lett a Széchenyi huszár ezredben; majd hadnagy az Albert hg. vasas ezredében, ott lön kapitány is, nyugalmaztatta magát 1778-ban. Utóbb 1790-ben a Somogy megyei fölkelő nemesség vezére lett, 1797-ben szintén ezen insurrectio ezredese és cs. kir. kamarás. Birt Nagy-Berkiben, Kapos, Kis-Keresztur, Mosdos és Gyalány helységekben. Ő szerzé A. és F. Kustán és Gyülevész helységet, a hallagosi és badacsonyi szőlőket Zala megyében, Bakófa, Paplány, Taplánfa, Sz. Lőrinczi és Kapolna jószágokat Vasmegyében. Meghalt 1816-ban, eltemettetett Somogy megyében Nagy-Berki mvárosban. Nejétől gróf Niczky Anna Máriától következő öt gyermeke maradt: 1. Katalin, 1816-ban már nem élt, neje volt szent-györgyi Horváth Zsigmondnak máskép gróf Hugonnay-nak.
2. Mária Anna, gróf Niczky Jánosné.
3. Mária gróf Fáy Jánosné.
4. József, kinek nejétől alsó-szátai Pethő Máriától fiai József és Kálmán elhaltak.
5. János cs. kir. kamarás, ki 1812-ben vette nőűl gróf Harbuval-Chamare Jankát, csill. ker. hölgyet. Meghalt 1832. előtt. Maradt fia Sándor, ki a horvátországi családágat képezi.
Ugy látszik – Lászlónak testvérei voltak még gróf Ferencz cs. kir. kamarás, ki Zemplin megyében e század elején birtokos Butkán, (ott lakott is) Kamonyán, Bánóczon és Szelepkán ^[324]* és 1797-ben a Zemplini fölkelő nemesség ezredese lévén, seregével együtt vitézűl viselte magát a francziák elleni hadban. ^[325]* 1807. és 1827-ben az országgyülésen többféle választmány tagjaúl választatott.
Szintén Lászlónak testvére lehetett Tamás cs. kir. kamarás, Fejér megyei birtokos. Meghalt 1832. előtt. Nejétől gróf Quabeck Jozefától gyermekei II. Tamás, szül. 1820-ban. Nagy-Berki birtokos ura, és a táblán látható testvérei.
A családfa következő:

«» Tamás Tivadar Zólyomi főispán 1689. báró † 1726.; Frigyes 1738. gróf (Majthényi Luczia); (Folyt. a köv. lapon.)

«» Frigyes, ki az előbbi lapon. 1738. gróf (Majthényi Luczia); Ferdinand egri kanonok 1754. † 1767.; Ferencz Zeplinben ezredes cs. k. kam. 1797.; László cs. k. kam. fölk. ezredes † 1816. (gr. Niczky Mária); Tamás cs. k. kam. (gr. Quabeck Jozéfa † 1850.); Kata (sz. györgyi Horváth Zsigm.); M. Anna (gr. Niczky János); József 1816. (Pethő Mária); Mária (gr. Fáy János); János (gr. Chamaré Janka); József †; Kálmán †; Sándor; Tamás sz. 1820.; Ferencz-Gyula sz. 1822. (gr. Bentzel Sternau Anna); János sz. 1826. (Latinovics Hermina); Gabriella sz. 1828. (Barcsay Sándor); Auguszt sz. 1831.; Anna sz. 1855.; Gusztáv szül. 1858.

A család grófi czímere négy felé osztott paizs, közepén egy koronás kisebb paizszsal, melynek zöld udvarában hármas zöld szálon három piros rózsa virít. A czimer paizs 1. és 4-dik fekete udvarában arany grif hátulsó lábain ágaskodik; a 2. és 3-ik vörös udvarban zöld térről zöld czedrusfa emelkedik föl. A paizs fölött kilencz gombos grófi korona van, és azon három koronás sisak, a középsőn két fekete elefánt ormány között derékig az arany grif látszik, első lábával piros rózsát tart; a két szélső sisak koronáján két-két kivont kard között egy-egy czedrusfa zöldel. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[326]*

Schmidlin család.

Schmidlin János-Joachim 1615-ben nyert magyarországi indigenatust ^[327]* 1770-ben báró Schmidlin Ferencz Nagy Bányán kir. kamarai bányai tanácsos és felügyelő.

Schmid család.

Lásd Kovács cs. a VI. köt. 406. lapján.

Schmidt család.

Alapitója Schmidt János, ki 1712-ben III. Károly királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[328]*
Czímere a paizs kék udvarában vizből kiemelkedő hármas szikla, melynek bal oldalán szarvas ágaskodik a középső legmagasabb sziklára. A paizs fölötti sisak koronájából szintén szarvas emelkedik ki, első lábaival szőlő fürtöt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[329]*

Schmidt család.

Ennek részére a czímeres nemes levelet Schmidt Domokos szerzette 1721. évi május 18-án III. Károly királytól. ^[330]*
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső vörös udvarban természetes szinű tulipán látszik, az alsó kék udvarban egymás fölött két fehér folyam hullámzik, fölöttök két arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, vörös köves arany gyűrűt tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös.
Schmidt nevű családot Gömörvármegye számít nemessége sorába.

Schmikel család.

Schmikel János-József 1709-ben I. József király által emeltetett a czímeres nemesek közé. ^[331]*
Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik vörös udvarban arany nap világít; a 2. és 3-dik arany udvarban egy fejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között arany nap ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Schmilliár család.

1767-ben Mária-Terézia királyasszonytól kapott czímeres nemes levelet. ^[332]*
Czímere a paizs fehér ezüst udvarában zöld halmon álló sárga csizmás, arany gomb és zsinórral diszítetett vörös magyar ruhába öltözött vitéz, fejét prémes vörös kalpag fedi, arany őve mellől kard hűvelye lóg, bal kezét csipőjéhez illesztve tartja, a jobb kézben kivont kardot tart; fölötte a paizs fejében kék keskeny udvarban két arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között piros lábú és csőrű fehér galamb áll, csőrében zöld leveles piros kinyilt rózsát tart. Foszladék jobb oldalról ezüstvörös, balról aranykék. ^[333]*

Schmitth család.

Schmitth György, János és Ferencz testvérek 1736-ban III. Károly királytól kaptak czímeres nemes levelet. ^[334]*
A czímer-paizs rézsutosan (diagonaliter) keresztbe van jobbról egy fekete szelemen által osztva, melyben lépő, kettős farkú, koronás oroszlán, arany gyűrűt tart; a balról jobbfelé keresztbe vont másik szelemen balról a vörös udvarban kék liliomot mutat, az alsó jobb oldali udvarban látszó ezüst-szelemen pedig vörös liliomot mutat. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú koronás oroszlán emelkedik ki, drága köves arany gyűrűt tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Schnee család.

Mint magyar nemes családnak megalapítója Schnee Bernát, ki valamint saját, úgy atyjának néhai Schnee Ferencznek katonai érdemei tekintetéből 1741. octob. 28-án Pozsonyban kelt czímeres nemeslevélnél fogva Mária-Terézia királyasszony által nejével Luchner Teréziával, úgy gyermekeivel Schnee Jánossal és Máriával és ezek utódaival együtt magyar nemességre emeltetett. Schnee Bernát ezen czímeres nemeslevelét 1742. januar 15-én Pápán Veszprém vármegye közgyülésen kihirdetteté.
Jánosnak fia I. László Veszprém megyétől Szatmár megyébe költözött, és Veszprém megyétől 1784-ben nemesi bizonyítványt vett ki, mely 1792-ben Csongrád, 1799-ben pedig Heves vármegyében mint ujabbi lakóhelyén hirdettetett ki; végre 1832. aug. 28-án fiai neveire nemességet Nógrád megyében ^[335]* is kihirdetteté. – I. Lászlónak két fia maradt: II. László és Pál. Amaz 1839–1846-ig Heves megyének tiszt. aljegyzője és pertárnoka, 1846-tól 1848-ig másod főjegyzője volt.
Pál ellenzéki szónok, 1848. előtt a Pesti-hirlap Heves megyei levelezője és 1848-ban azon megyének a pesti országgyülésen képviselője. Neje Zay Klára.
A családfa következő:

Ferencz katona; Bernát 1741. nemes (Luchner Teréz); János 1741.; Mária 1741.; I. László 1784. 1832.; II. László föjegyző Heves várm. 1846–48. †; Pál képviselő 1848. (Zay Klára); Mária (Beniczky Flórián); Konstanczia

A család czímere a paizs kék udvarában fehéres szikla tetején arany korona, melyen ezüst oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával arany markolatú kivont kardot tartva; fölötte jobbról és balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából vörös nadrágos, kék ruhás, ezüst őves, vörös prémkalapos vitéz nyúlik ki, kinyújtott jobb kezében kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranykék. ^[336]*

Schneberger család.

Schneberger Menyhért 1717-ben III. Károly királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[337]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld halmon álló és balra forduló struczmadár, csőrében ló-patkót tartva. A paizs fölötti sisak koronáján gólya áll egy lábon, szintén bal felé fordúlva, felemelt jobb lábával zöld ágat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Schneider család.

Schneider György 1681-ben I. Leopold királytól czímeres nemes levelet kapott; és ugyan ekkor ilyen czímert: a paizs kék udvarában zöld halmon arany búzakéve áll. A paizs fölötti sisak koronájából hosszú szőke hajzatú meztelen nő emelkedik ki, derékig kinyújtott jobb kezében sarlót, a balban három arany kalászt tart. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[338]*

Schobeln család.

Erdélyben brassói szász nemes család. Nemességét 1678. febr. 8-án kapta. ^[339]* Ha ez áll, akkor Schobel (így) József Brassó sz. kir. város birája Mária Terézia királyasszonytól csak nemességében erősítetett meg, midőn a következő czimert kapta ^[340]* 1745. táján; ha csak a Schobeln és Schobel család nem két külön családot képez.
A négy felé osztott paizs 1. vörös udvarában hátulsó lábain kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával fehér iró-tollat tartva; a 2-ik kék udvar zöld alján fehér oszlop emelkedik, tetején golyón Noé galambja áll; az oszlop-két oldalán egy-egy arany csillag ragyog; a 3-ik zöld udvarban zöld réten szarvas vágtat; a 4-ik osztály kék fejezetében két arany csillag között fehér rózsa fej látszik, az udvar alsó része függőleg két részre, jobbról ezüst, balról vörös udvarra oszlik, a közepén arany korona van, amabban zöld téren balra fordulva, hátulsó lábain kettős farkú vörös oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva, a vörös udvarrészben az oroszlánnal szemben fehér egyszarvú ágaskodik. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldaliból két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali kék, és ezüst félholdat mutat, a baloldali vörös és arany csillagot mutat, – fehér egyszarvú ágaskodik, balfelé fordúlva és nyakán nyillal átlőve; a baloldali sisak koronájából alúl piros, följebb kék öltözetű szűz nyúlik fel, meztelen mellel, hosszú, derékig hullámzó hajzattal, fején zöld koszorúval, jobb kezével arany fejezetü oszlopot derekához támasztva, két elefánt ormány között, melyek közűl a jobb oldali félig arany, félig vörös, a másik félig kék, félig ezüst. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[341]*
Schobeln ^[342]* János-György 1794-ben Brassó szászszéki senator, kinek neve előtt a „de” szócska is ott áll.
Schobel (igy) Márton-Theophil 1794-ben Kőhalom széki királyi Perceptor. ^[343]*
Schobeln (de) József 1815-ben Brassó széki kir. pénztárnok.

Sholcz család.

Trencsin vármegye nemesi összeirásai szerint 1666-ban Scholcz András, (más irás szerint Scholecz) azon megyében Szkala-Ujfalván székelt. ^[344]*

Schopf család.

Schopf Ferencz és társai I. Ferencz királytól 1820. julius 1-jén nyertek czímeres levelet. ^[345]*

Schorn család.

Schorn Leopold-Károly 1718-ban III. Károly királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[346]*
Czímere a paizs kék udvarában fehér golyón álló Fortuna, jobb kezével piros fátyolt tartva, mely ágyékát elfödve, feje fölött hullámzik, balkezében szintén fehér golyót tart. A paizs fölött koronás sisak áll, melyről a foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék színben ömlik le.

Schöffmann család.

Schöffmann Ignácz 1760-ban februar havában Mária-Terézia királyasszonytól nyerte czímeres nemes levelét, mely szerint czímere: a paizs kék udvarában hármas zöld halom középsőjén emelkedő márványszobor, annak tetején fehér liliom; a szobor mellett két oldalról két arany oroszlán ágaskodik, első lábaikkal az oszlopot tartva, hátulsó lábaik egyikével a zöld halmon, a másikkal az oszlop talapzatára lépve. A paizs fölötti sisak koronáján gólya áll, egyik lábát fölemelve, és csőrében kigyót tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[347]*

Schönborn család.

Először gr. Schönborn Fridrik személyében 1715-ben indigenált család, ^[348]* mely a Rákóczy fejedelmi ház bukásával annak birtokai egy részét kapta adományba; és így honosúlt meg hazánkban.
Gróf Schönborn Lothar-Ferencz mainzi érsek, választó fejedelem és a német birodalom főkancellárja az ausztriai ház iránt tanusított hűségeért és a császári seregekre tett áldozataiért Beregh megyében a munkácsi (a várat kivéve) és a sz. miklósi uradalmakat, melyek Rákóczy Ferenczé voltak, és melyeknek kiterjedése 45 négysz. mföld, 1726-ban kir. adományban kapta. Ez azonban 1728-ban elhunyván, a királyi adomány a családnak 1728. sept. 29-én kelt királyi jóváhagyással erősített egyezése és örökösödési rendje szerint gr. Schönborn Buchaim Wolfsthal Fridrik-Károly bambergi érsekre terjesztetett ki 1731. jun. 4-én, kinek e két uradalom egész 1740-ben történt haláláig birtokában maradt, ^[349]* a midőn ezek gróf Schönborn Eugen-Ervinre szállottak, ki 1752-ben az eddig kiskorusága miatt gr. Schönborn Ferencz-György treviri Érsek és választó fejedelem és anyja Monteforti grófné által kezelt uradalmait átvévén, – minden háboritás nélkül birta 1767-ig; midőn a kir. ügyész által a munkácsi mint az ország törvénye szerint a magyar koronát illető uradalom miatt pőrbe idéztetett, (a sz. miklósi uradalom mint nem koronai illetmény meghagyatván) ennek folytán 1788. aug. 11-én tőle el is vétetett; de a gróf a királyi fölséghez folyamodván, királyi közbenjárásra az 1790. évi országgyülés 7. törv. czikke folytán vissza nyerte, úgy, hogy Munkács helyett a Bács megyei kincstári helységek, Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Osztrova, (vagy Ada) Mohol, Petroveszello, Ó-Becse, Sz. Tamás, Túrja, Földvár, Ó- és Uj-Kobitya stb. csatoltattak a koronához, a munkácsi uradalom pedig fiscalitási természetű birtoknak jelöltetett.
Gróf Schönborn Eugen-Ervin kamarás és titkos tanácsos 1801. jul. 25-én kora 76. évében meghalván, beregi uradalmait Station-Tanhausen Anna grófnétól született első fiára gróf Schönborn Buchaim Ferencz Fülöp Bereg vármegye főispánjára hagyta, kinek hitvesétől gróf Leyen Zsófiától öt fia közűl gróf Schönborn Károly Bereg vármegye volt főispánja 1854-ben meghalván, csak egyetlen fiút hagyott: gróf Ervint, ki még mint kiskorú gróf Bolza József gondnoksága alatt áll.
A család származási fája ^[350]* következő:

Rudolf Fer. Ervin sz. 1677. † 1754. cs. kir. tit. tan. (gr. Hatzfeld Mária); Anna-Kata sz. 1702. † 1760. (gr. Hoinsbroich Ferencz Ar.); József-Ferencz sz. 1708. † 1772. (gr. Plettenberg Berhardina); Melchior-Fridr. sz. 1711. † 1754. mainzi kanonok; és több leány.; Berhardina sz. 1734. † 1780. (hg. Hatzfeld Ferencz); Húgó Dom. Ervin sz. 1738. † 1817. Beregi főispán (gr. Stadion M. A.); Karolina sz. 1740. † 1743.; Károly-Frid. sz. 1742. † 1743.; Fridrik-Fer. sz. 1746. † 1747.; Imre sz. 1767. † 1772.; Ferencz-Fülöp sz. 1768. Beregi főisp. (gr. Leyen M. Zsófia); Ervin-Fer. sz. 1776. (gr. Westfal Fürstenberg Izabella); Fridrik-Kár. sz. 1781. alezredes (b. Kerpen M. A.); Bernát † 1773.; és több leány.; Ervin-Damián sz. 1812.; Ervin Dam. sz. 1805.; Mária A. sz. 1809.; Kelemen sz. 1810.; Ferencz sz. 1813.; Károly-Tiv. sz. 1790. † 1854. Beregi főisp.; Evrin Dam. sz. 1791. huszár tiszt.; Fülöp-Fer. sz. 1793. uhlanus.; Karolina sz. 1796.; Mária sz. 1794.; Zsófia sz. 1798. (hg. Leyen Evrin); Fridrik D. sz. 1800. katona.; Károly Fridr. sz. 1803.; Eugenia sz. 1801.

A gróf Schönborn családnak két ága van, a másik ág, az úgynevezett ausztriai, 1801-ben Eugenben halt ki. Ennek ágazata következő:

Melchior-Fridrik sz. 1644. † 1717. (b. Boyneburg Mária); Anselm Fer. sz. 1661. † 1726. beregi örök. főisp. (gr. Montfor M. T.); János-Fülöp sz. 1673. † 1724. würzburgi püspök; Fridrik-Kár. sz. 1674. † 1743. bambergi püspök; Damian Hugo sz. 1676. † 1743. cardinalis; Rudolf-Fer. sz. 1677. † 1778.; Marquard Vil. sz. 1683. kanonok †; Ferencz György sz. 1682. trieri érsek †; stb.; Eugen Ferencz szül. 1727. † 1801. arangy-gyapjas (1. hzg. Salm Maria. 2. hg. Colloredo Mária; Folyt. tulsó lapon; M. Krisztina sz. 1754. † 1794. (gr. Sylva Tarouca Fer.); Amália † 1802.; M. Teréz sz. 1758. (gr. Czernin Ján.); Erzse sz. 1759.; M. Francziska sz. 1763. (gr. Sternberg); Vilmos † 1770.; Marquard † 1769.

A gróf Schőnborn család bir Magyarországon kivűl Ausztriában és Stajer országban is, névszerint a Heissensteini, Schönborni, Mühlbergi, Göllersdörfi, Mauterni, Rossazi, Arnfelsi, Waldensteini, Dornecki uradalmakat.

Schönholz család.

Schönholcz Ferencz Kristof 1790-ben II. Leopold király által emeltetett czímeres nemességre.
Czímere következő: a paizs először vízirányosan két felé oszlik, a felső keskenyebb arany udvarban egyfejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal növekedőben van; az alsó vörös udvarban zöld téren felforditott V alakú fehér szelemen alatt fehér vártorony emelkedik, melynek tetején ezüst félhold szarvaival lefelé fordítva látható, az udvar jobb és bal felső szegletében fehér András-kereszt látszik. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldalin két kiterjesztett fekete sasszárny lebeg, mindegyiken egy-egy fehér András-kereszt látható; a baloldali sisak koronájából vörös, fehér, vörös szinű három strucztoll leng. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös. ^[351]*

Schrantz család.

Schrantz Keresztély 1709. évben I. József király által emeltetett nemességre. ^[352]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettősfarkú oroszlán, első lábával kivont kardot villogtatva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán nől ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[353]*

Schraud család.

Alapítá Schraud Ferencz, ki Pesten polgári szülektől született 1761-ben, és az orvosi tudományokra adván magát, Bécsben orvos tudorrá lett, azután Szegeden, majd Csanád és Csongrád vármegyék orvosává neveztetett. Négy év mulva a pesti egyetemnél tanárúl hívatott meg; 1794-ben a szerémségben dúló pestis alkalmával gyakorlati ügyességének is fényes tanuságát adta, és ezen egész nyavalyáról egy nagy munkát adott ki „Historia pestis Syrmiensis” czim alatt. 1797-ben I. Ferencz király érdemei tekintetéből nemességre emelte. 1802-ben pedig Magyarország főorvosa lett. Meghalt 1806-ban, midőn a Dunántúl dühöngö typhus nyavalya orvoslása ügyében járt, Vasvárott mart. 18-án. ^[354]*
Czímere a paizs ezüst udvarában zöld téren legelő szarvas, melynek hátán tizenkét fejű sárkany dühösködik egy vele szemben álló piros talárba öltözött kék fátyolos egyénnel, ki felemelt botjával sujt feléje, mely botra kigyó tekerödzött. A paizs fölötti sisak koronájából koronás arany oroszlán emelkedik ki, előtte szárnyas és kigyós mercurbot áll, mely fölött az oroszlán arany koronát tart. Foszladék jobbról ezüst kék, balról ezüstvörös. ^[355]*
E család ivadéka Schraud Mária, alsó száthai Pethő Jánosné 1860-ban.

Schrembser család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családainak egyike. ^[356]*
Nem nagyon külömbözik e család névtől a Schremser név, melyen János 1618-ban adó pénztárnok volt. ^[357]*

Schretter család,

vagy Schröter. Lásd Sréter.

Schröfl család.

Schröfl Ignácz mannsbergi báró az 1802. évi országgyülésen honfiúsítatott. ^[358]*

Schubány család.

Schubány János 1792. évben julius 26-án I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levelét.
Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik kék udvarban zöld téren egy tornyú, vörös fedelű fehér templom áll, fölötte jobbról arany csillag ragyog, a 2. és 3. arany udvar belső oldalából két fejű fekete sasnak fele része látható. A paizs fölötti sisak koronáján zöld hegyen fehér galamb áll, piros csőrében zöld galyat tartva; két oldalról két elefánt-ormány között, melyek közűl a jobb oldali vízirányosan ezüstkék, a bal oldali fekete arany. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[359]*
A nemesség szerző utóda Schubony Márton 1827. april 23-án nemességét Krassó vármegyében is kihirdetteté, de ott e család jelenleg már nem létez.

Schudo család.

Schudo Pál-Leopold 1703. évben I. Leopold király által emeltetett czímeres nemességre. ^[360]*
Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik kék udvarban pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva; a 2. és 3-ik vörös udvar közepén fehér folyam hullámzik át; a paizs közepén Magyarország koronás czímere látható. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar nyugszik könyökölve és kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Schuester család.

Lásd Schuster cs.

Schuhajda család.

Lásd Suhajda cs.

Schumanka család.

Schumanka Pál 1791-ben II. Leopold király által emeltetett nemességre.
Czímere vízirányosan keskeny arany szelemen által két felé osztott paizs; a felső vörös udvarban pánczélos sisakos vitéz nől ki, jobb kezével kivont kardot, a balban levágott török-fejet üstökénél fogva tart; fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog; az alsó kék mezőben magas sziklás hegyen három vörös fedeles tornyú vár áll, fölötte jobbról és balról arany csillag ragyog; a paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[361]*

Schumichraszt család.

Trencsin vármegye curiális nemes családainak egyike, birtokos Szkala-Ujfalván.
Trencsin vármegye nemesi összeirásai róla a következő adatokat ^[362]* tartalmazzák:
1748-ban Szkala-Ujfalván lakott Schumichraszt két István, hat György, négy János, négy András, két Márton, és négy Ádám; – ugyan akkor Dezséren két István, egy Pál, János, András, György és Imre.
1768-ban Sz. Ujfaluban laktak öt Ádám, hét György, két Pál, hét András, egy Gábor, négy Márton, tizenhárom János és egy József; Dezseren három János, egy Zsigmond, egy Péter, egy Pál, két Mihály és egy György.
1830-ban Kasza-Podhragyon lakott András, Szkala-Ujfalván a családból negyvenhárom férfi, Dezséren husz férfi.
1837. évben Szkala-Ujfaluban ötvenöt férfi iratott össze a családból, Dezséren tízenhárom.
E család „nemes-ujfalusi” predikatummal él; Schumichraszt Mihály (szül. 1821. april. 28.) az esztergami érseki fő megyében pappá szenteltetett 1844-ben, 1862-ben philos. doctor, és a primatialis iroda igazgatója.

Schurmann család.

Trencsin vármegye czímerleveles nemes családa. E megye nemesi lajstromai ^[363]* szerint:
1768-ban Dezséren lakott Schurmann Antal; Drskóczon pedig György és ennek Ignácz és János fiai.
1803-ban Drskóczon laktak Elek és ennek fiai István és Ignácz, továbbá János. Dezséren lakott Antal és fia István.
1837. Dezséren laktak Antal és ennek fia István, kik már kihaltak. – Drskóczon éltek Elek és István és ennek három fia József, János és Ignácz; továbbá Gusztáv Jánosnak fia.

Schustek család. (Hervei báró)

Schuster Emánuel báróságot nyert 1801-ben I. Ferencz királytól.
Czímere négy felé osztott paizs, az 1. és 4-ik vörös udvarban zöld halmon arany koronából nyolcz fehér strucztoll nyúlik ki; a 2. és 3-ik ezüst udvarban egy széles vörös szelemen látható; a közép paizs kék udvarában három arany kinyílt liliom látszik. A paizs fölött bárói korona van, és azon három koronás sisak áll, a jobb oldaliból két kék elefánt-ormány között arany kinyílt liliom szemlélhető, a középsőn kétfejű szétterjesztett szárnyú fekete sas áll; a baloldaliból nyolcz fehér strucztoll nyúlik fel. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A paizst két oldalról telamonok gyanánt két arany oroszlán tartja. ^[364]*

Schuster család.

Schuster Ignácz és Károly testvérek 1741. évi octob. 28-án Mária Terézia királyasszony által emeltettek nemességre. ^[365]*
Czímerök először vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső vörös udvarban szögletesen helyezett három ezüst pénz látszik, közepén a negyedik arany pénz; – az alsó udvar függölegesen két felé oszlik, a jobb oldali fekete udvarban ezüst pellikán fiait melle vérével táplálja, a baloldali kék udvarban szárnyas gömbön meztelen Fortuna áll, piros fátyollal takaródzva. A paizs fölötti sisak koronáján fiait melle vérével tápláló ezüst pelikán áll. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék. ^[366]*

Schusterschiz család.

Schusterschiz Alajos 1791-ben nyert II. Leopold királytól czímeres nemes levelet.
Czímere jobbról balra rézsutosan vont arany szelemen által kétfelé osztott paizs, a szelemenben egymás után három vadkan fut; a paizs alsó vagy is jobb oldali ezüst udvarában hármas zöld halmon sárga csizmás és öves, zöld föveges és ruhás magyar ember áll, oldalán arany markolatú kard lóg, kezeivel felvont ívet tart; a baloldali vagy is felső kék udvarban arany koronás egy fejű sas kiterjesztett szárnyakkal látható. A paizs fölötti sisak koronájából kiterjesztett fekete sasszárny között a leirthoz mindenben hasonló férfiú emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst zöld, balról aranykék. ^[367]*

Schücz család.

A nemességet Schücz István és általa nejétől nemes Peternády Juliannától született fiai István és Mátyás nyerték I. Leopold királytól 1694. évi junius 16-án Bécsben kelt czímeres nemes levélben, mely azon évi octob. 4-én Pozsony vármegye közgyülésén Samarján (Sancta Maria) kihirdettetett. A nemesség szerző idősb István többi közt 1663-ban hosszabb ideig török fogságot is szenvedett, mint ezt nemességeért tett folyamodványában olvashatni.
A családnak nemzékrende ^[368]* következő:

I. István 1663. tör. fogoly 1694. nemes (ns. Peternády Juliana); II. István Sz. György kir. városi biró (Martius Krisztina); Mátyás 1694. (Henszler Krisztina); András jeles ügyvéd †; Éva †; Rozina (Steingruber Pál); János Pozsony városi aljegyző † 1746. Hercz Erzse; Mihály †; III. István (Kremser Mária); György cs. kir. kapit. †; Boldizsár Pozsony városi tanácsos † 1787. (Mikos Mária); Kristóf Pozsony városi tollnok † 1795.; Sámuel †; Pál †; Mátyás †; Krisztina; Zsuzsi; Zsófi; IV. István (Strecskó Krisztina); András † 1801.; Mária (Lehoczky György); József sz. 1794. † 1851. sept. ügyvéd, táblabiró (Ns. Gero Julia szül. 1818.; Hermina (szül. 1845. máj. 10.)

A család származását és a viselt – többnyire városi – hivatalokat a táblázat mutatja. III. István neje Kremser Mária Koller József Referendarius legközelebbi rokona volt.
Boldizsár Pozsony szabad kir. város tanácsnoka, azon város Szent-János nevű utczájában a múlt században házat építetett, mely jelenleg is a család tulajdona, és bejárata fölött a család czímere 106látható. Ennek unokája József, 1821. óta hites ügyvéd, táblabiró meghalt 1851. sept. 21-én, s benne fiágon családja kihalt; eltemettetett Pozsonyban saját családi sirboltjában. Nejétől nemes Gero Juliannától csak egy leánya Hermina maradt.
A család czímere – mint följebb a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló arany grif, első jobb lábával három nyilat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén egészen hasonló grif emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[369]*

Schürer család.

Schűrer Mihály 1686-ban I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[370]*
Czímere jobb oldalról balra rézsutosan vont fehér szelemen által, – melyen három piros szőlőfürt látható, – két vörös udvarra osztott paizs, mint a két vörös udvarban seregély látszik. A paizs fölötti sisak koronáján két egymásra helyezett fekete sasszárny lebeg, és azon rézsutos arany szelemenben három fehér rózsa-fej látszik. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Schwachheim család.

A Schwacheim családnak egy magyarországi czímer gyüjteményben ilyen grófi czimerét ^[371]* találjuk.
A paizs négy részre oszlik, közepén kisebb vérttel, melynek kék udvarában fehér sziklán fehér pellikán fészkel, fiait melle vérével táplálva. A czimerpaizs 1. és 4. kék udvarában arany csillag ragyog, a 2. és 3-ik vörös udvarban pedig két vízirányosan ezüst szelemen vonúl át. A paizsot grófi korona fedi, azon három koronás sisak áll, a jobb oldaliból két fekete sasszárny között aranycsillag ragyog; a középsőn a leirt pellikánhoz hasonló látható; a baloldaliból hét strucztoll nyúlik ki, a középső arany szín, mellette két oldalról két vörös, azután ezek mellett fehér, azután kék szinűek. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. Alúl a paizsot két természetes szinű oroszlán őrzi aranynyal szegélyzett magas kék és vörös zászlót tartva, melyek közűl a jobb oldali kék zászlóban Magyarország czímere; a baloldali vörösben Ausztria czimere látható.
Az 1760. és 1770. évi magyarországi hivatalos Schematismusokban indigenált családok között Schwingheim, az 1787. és 1810. évi hiv. Schematismusokban pedig csak ugyan Scwachheim név alatt találunk indigenált családot, melynek azonban nevére a magyar törvénytárban nem akadhattunk. Valószinűleg csak királyi oklevelet nyert, s már kihalt, mivel az 1844. évi hív. Schematismus sem mutatja már nevét.

Schwachoda család.

Nemesi kiváltságáról mitsem tudunk. Ismeretes közűlök János, kinek Kálnai Kálnay Reginától leánya Ilona Szegedy Gáspárné volt. ^[372]* Lehet azonban, hogy a Schwachoda csak mellékneve más nemes családnak, s tán épen a Bajcsy családnak, melyből Bajcsy Ilona Szegesdy (nem Szegedy) Gáspár neje volt 1640. táján.

Schwartner család.

Schwartner Márton a magyar kir. Egyetemnél az oklevéltan tanára, és az egyetemi könyvtár első-őre, Pest megyei táblabiró stb. volt. Ő irta meg legelőször és legjobban Magyarország Statistikáját német nyelven, és Diplomaticát is adott ki, mind két munka több kiadást ért. Érdemeiért 1800-ban I. Ferencz király magyar nemességre emelte és a czímeres levélben következő czimerrel diszítette:
A paizs arany udvarában hármas zöld halmon arany koronából arany zsinoros és őves, fekete ruhás magyar férfiu áll, jobb kezében kivont kardot, a balban nyitott könyvet tartva. Ugyan ilyen alak látható a paizs fölötti sisak koronáján is, csak hogy itt már balkezében fekete táblájú bezárt könyvet tart. Foszladék mindkét oldalról aranyfekete. ^[373]*

Schwartz család.

Pozsony megye nemessége sorában található. Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló derékig érő vörös ruhás szerecseny, jobb kezében kivont kardot tartva. Ugyan ehez hasonló alak nyúlik ki a paizs fölötti sisak koronájából is, két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali félig arany, félig fekete, a másik félig vörös, félig ezüst. ^[374]* E családból származhatott a múlt században élt tudós Schwarcz Godefrid is.

Schwarzenberg család.

A magyar országgyülés által gróf Schwarzenberg János-Adolf cs. kir. titkos tanácsos és kamarás, aranygyapjas vitéz 1659-ben a 131. törv. czikk erejénél fogva honfiusitatott. Ettől egyenes vonalon származik a mostani Schwarzenberg herczegi rangú család, mint a következő táblázat mutatja:

János-Adolf 1659. indigena (gr. Stahremberg Mária); hzg. Ferdinand-Vilmos (gr. Schulcz Mária); Ádám-Ferencz sz. 1680. † 1723. (hzg. Lobkovicz Mária); Mária-Anna sz. 1706. † 1755. (Baden-Badeni Lajos őrgróf.); József-Ádám sz. 1722. † 1782. államminister. (hzg. Lichtenstein Mária-Terézia); János nep. sz. 1742. † (gr. Oettingen M. Eleonora); Mária A. sz. 1744. † 1803. (gr. Zinzendorf Lajos, minist.); József W. sz. 1745. † 1781. ezredes; Antal sz. 1746. † 1764. kapit.; M. Teréz sz. 1747. (gr. Goes Zsigm.); M. Ernestina stb. sz. 1752. † 1801. (gr. Auersperg Ferencz); József-Ján. sz. 1769. † (hg. Arenberg Paulina); Károly-Fülöp sz. 1771. † 1820. minister és hadi t. elnök (gr. Hohenfeld Maria-Anna); Ernő sz. 1773. † 1821. győri püspök; Fridrik sz. 1774. † 1798. mint sebesült; Maria Kar. sz. 1775. † 1816. (hg. Lobkovicz Ferencz); M. Teréz sz. 1780. (gr. Fürstenberg Fridr.); Eleonora, sz. 1783. alapítványi hölgy; stb.; Fridrik sz. 1800. tábornagy bir Magyarországban; Károly sz. 1802. tábornagy volt erdélyi kormányzó (gr. Wratislaw Josefa); Edmund sz. 1803. altábornagy; Károly sz. 1824. ezredes (hg. Oettingen Vilma); Anna M. sz. 1854.; Mária-Eleon. sz. 1795. † 1848. (hg. Windischgrätz Alfréd); M. Paulina sz. 1798. † 1821. (hg. Schönburg Henrik); János sz. 1799. (h. Lichtenstein Eleonora); Felix sz. 1800. katona; Luiza sz. 1803. (Schönburg hg.); Matild sz. 1804.; Fridrik János sz. 1808. bibornok, prágai érsek; M. Berta sz. 1807. (hg. Lobkovicz Aug.); M. Carolina sz. 1806. (hg. Brezenheim Ferdin); Adolf sz. 1832. katona; M. Leopoldina sz. 1833. (gr. Waldstein Ernest)

A család székhelye Bécs. A család uradalmai Alsó-Ausztriában, Cseh és Stajer országban fekszenek. Friedrich a tábornok, fia Károly Fülöp ministernek és hadi tanácsi elnöknek, birja Magyarországban Mária-Thált. Ennek testvére Károly 1849. után Erdély kormányzója volt.
József János testvérei közűl Ernő e században győri püspök volt. ^[375]* József János egyik fia Fridrik-János prágai érsek és bibornok.

Schweidler család.

Schweidler Jakab-Antal és Kerestély-Gábor 1695. évben kaptak czímeres nemes levelet I. Leopold királytól. ^[376]*
Czimerök a paizs ezüst udvarában zöld téren szemközt álló jobbról arany grif, balról arany oroszlán, első lábaikkal kivont kardot tartva; a paizs aljáról egész a tetőig egy háromszegletű kék udvar ékeli magát a két leirt állat közé, és ezen kék udvarban fehér kettős kereszt és ez alatt háromszeglet formára három arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából meztelen Fortuna nől ki, magát piros fátyollal födve. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[377]*
Schweidler Jakab-Antal 1701-ben Budán a hadi biztosság elnöke vagy fő biztosa volt.

Schwertner család.

Trencsin vármegyei czimerleveles nemes család. Iratik neve „Swertner”-nek is. Székhelye Nimnicz és Driethoma helység. Hazánkban alapítója Schwertner Ferencz, kinek atyja Schwertner Kristóf majnai Frankfurtban született, mint katona ausztriai szolgálatba állott és negyvenhat évig a Birkenfeld vasas ezredben szolgált, s mint főhadnagy vitézkedett. Nevezett fia Ferencz szintén katona volt, utóbb sóhivatali tiszt, ki saját és atyja érdemeiért 1795. jul. 16-án Bécsben kelt czímeres levélben I. Ferencz király által megnemesitetett.
Ferencznek nejétől Schneeberg leánytól nyolcz gyermeke maradt, úgymint 1. János sóházi tiszt Szucsányban, mhalt magnélkül. 2. I. József ügyvéd Driethomán, meghalt 1827. 3. Antal volt hadnagy, elesett Auszterlicznél. 4. László bolesói plebános, meghalt 1824-ben. 5. II. Ferencz sóházi tiszt Puchón. Neje Novák Anna. 6. István cs. kir. kapitány, meghalt Modrán 1836-ban. 7. Rozália Vietorisz Józsefné. 8. Julia Szerdahelyi pesti szinész neje.
I. Józsefnek nejétől Petykó Francziskától három fia maradt: 1. Lajos nyugalm. hivataltiszt Driethomán. Neje Biróczy Nepomuczena, kitől három gyermeke van. 2. Antal ügyvéd Trencsinben. 3. József gazdatiszt Nagy-Károlyban, ki nevét Pallósi-ra változtatá, két gyermeke van.
II. Ferencznek nejétől Novák Annától szintén három gyermeke van, u. m. 1. János adó hivatali tiszt Predméren. Nejétől Vallovics leánytól két gyermek atyja. 2. Károly volt honvéd, a bánságban lak. Neje Novotny Antonia, kitől két gyermeke van. 3. Henriette előbb Lippe orvos, most Keresztes Gáspárné Pozsonyban.
A családfa ^[378]* következő:

Kristóf volt katona 1732–1772.; I. Ferencz nség szerző 1795. (Schneeberg N.); János só-hivatal. †; József ügyvéd † 1827. (Petyko Francziska); Antal hadnagy elesett.; László plébános † 1824.; II. Ferencz sóházi tiszt (Novák Anna); István kapitány † 1836.; Róza (Vietorisz József); Julia (Szerdahelyi); János adó hivat. (Vallovics N.); Károly (Novotny Antonia); Henriette (1. Lippe orvos. 2. Keresztes Gáspár); Zsigmond; Szidonia; N.; N.; Lajos nyug. hivat. (Biróczy Janka); Antal trencsíni ügyvéd (Brhlovics Alojzia); József 1860. gazdatiszt N. Károlyban (Kosár Erzse); Gyula; Francziska; Kálmán; László; Vilma

A család czímere – mint a metszvény mutatja – vizirányosan két részre osztott paizs, a felső udvar vörös, az alsó kék, az előtérben egy magas gúla emelkedik, melyre jobb oldalról rézsutosan hosszú meztelen pallós (schwert) fekszik. A paizs fölötti sisak koronáján hegyével fölfelé szintén pallós áll, két felől elefánt-ormányok között, melyek közűl a jobb oldali ezüstvörös, a baloldali ezüstkék.

Scitovszky család. (Nagy-Kéri)

Alapítá e században Scitovszky ker. János, ki Abauj megyei Bélán szül. 1785. nov. 1-jén; a papi pályára szenteltetvén, jeles tulajdonságai miatt 1827-ben már rosnyói, 1838-ban pécsi püspökké, 1849. jul. 21-én pedig esztergami érsekké és magyarországi primássá neveztetett, 1853-ban pedig a római sz. egyház bíbornok áldozárai közé igtattatott. Ő nyerte maga és testvérétől származó unokaöcscsei részére a „nagy-kéri” birtokrészszel kapcsolatban a kir. adomány- és czímeres nemeslevelet, mely szerint a Scitovszky család czímerevízirányosan két részre osztott paizs, az alsó ezüst udvarban piros szív, és a fölött az isteni gondviselés jelvénye: a háromszegbe foglalt és sugárokkal körűlvett szem látható. A felső udvar függőlegesen ismét két udvarra oszlik, a jobb oldali vörös udvarban két kék szárny között ezüst kereszt és a fölött három arany csillag látható; a baloldali kék udvarban hármas zöld halom közepsőjén fehér galamb áll, csőrében zöld olajgalyat tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kék sasszárny között szintén a leirthoz hasonló galamb szemlélhető. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
János primásnak unokaöcscse ScitovszkyMárton nagy-bátyjával, mint pécsi püspökkel Baranya megyébe telepedvén, ott szerzé a Bodorfai pusztát, és azon megyében főszolgabiró volt, 1845-ben másod alispán lett és az volt 1849-ig. Jelenleg Nógrád megyében Nőténcsen a Gyurcsányi örökösöktől vett birtokán tartja családi lakását.

Scopek család.

Alapítója Scopek Ferencz Pest sz. kir. város tanácsnoka és jegyzője, ki 1741. octob. 28-án Mária-Terézia királyasszonytól czímeres nemeslevelet nyert. ^[379]*
Czímere a paizs kék udvarában horgonyos végzetű ezüstkereszt, melynek közepén piros rózsafej van. A paizs fölötti sisak koronáján ezüst horgony áll, két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali félig ezüst, félig kék, a másik félig ezüst, félig vörös. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös. ^[380]*

Scultéty család. (Alsó-Lehotai)

Gömör, Mosony, Nyitra, Pozsony, Trencsin, Zólyom stb. megyék nemessége sorában találjuk.
Zólyom vármegyében Alsó-Lehota helységet a kir. kincstárral közösen birja a Scultéty nemzetség. ^[381]* Ez ágból származott előnevénél fogva Pál, 1832-ben a pozsonyi országgyülésen jelen nem levők képviselője.
Scultéty (iratik Scultéty-nak is) néven – úgy látszik – több, (legalább két) nemes család van. Legalább gyüjteményeink szerint két rendbeli Scultéty nemes családi czímert ismerünk. Az egyik következő:
A paizs kék udvarában arany oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával három fehér irótollat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén az elöbbihez mindenben hasonló oroszlán nől ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[382]*
A másik czimer, melyet Skultéty László nyert, következő: a paizs vizirányosan kétfelé oszlik, a felső vörös udvarban páncélos kar könyököl, kivont kardot tartva; az alsó kék udvarban három függőleges ezüst pólya (fascia) látható. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl, kivont karddal. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[383]*
Ezeknél fogva az elősorolandó nevekből, főleg miután előnév nélkül fordúlnak elő, azt sem lehet megmondani, e, – vagy ama czimerrel élő Skultéty-ak közé tartoznak-e?
A Scultetus név (magyarúl Soltész) szabad, adó mentes (főleg malom) birtokost jelent egy irónk szerint. ^[384]*
Legrégibb, kit Scultéti néven ismerünk, azon Scultéti Gergely, ki 1423-ban érdemeiért Szepesben a Grenitz folyócskán vagy patakon malmot nyert. ^[385]*
Ugyancsak az előbbi forrás szerint ^[386]* már 1283-ban podolni Scultéti Henrik érdemeiért Boleszláv krakói fejedelemtől Podolin mellett erdőt kapott volna; zonban bizonytalan az, hogy már ekkor nevezett Henriknek vezeték neve Scultéti volt legyen e ? s átmenet e utódaira. Mégy bizonytalanabb tapogatás lenne e közt és a múlt és jelen században is élő Scultety-ak közt egyenes vérséges összeköttetést keresni.
Bizonyos az, hogy a Scultéty nemes családbeliek egy része főképen kormányszéki hivatalokat viselt. Igy találjuk a következőket:
S. Ferdinánd 1776-ban cs. kir. tanácsos, és a m. kir. udvari kanczellariánál titkár, már 1787-ben ugyan ott tanácsos és referendarius.
S. Mihály 1787-ben kir. táblai ülnök.
S. János 1787-ben a Dunán inneni kerületi tábla ülnöke, az még 1810-ben is. Ez 1800. nov. 20-án Pozsony megyétől nyert nemesi bizonyítványt, és a Trencsin megyei Scultétyakból származva, még 1837-ben Ivanóczon lakott.
S. András 1820-ban a kapniki kincstári bánya-hatóságnál hivataltiszt, 1815–1820-ban az Oláh-Lápos bánya hámor-mestere.
S. Ferenc 1810-ben kamarai titkár, ugyan az még 1815-ben is, és Nyitra megyei táblabiró, 1820-ban már kamarai tanácsos, valamint 1825-ben is.
S. Pál Mosony megyei tábla-biró, és 1810–1844. évi időközben a m. óvári kamarai uradalom ügyésze, valószinűleg a Scultétiak Moson megyei ágából, mely azon megyében Rajkán nemesi kuriát bir. ^[387]*
S. István a m. kir. helytartóságnál 1810–1825-ben hivatalnok (protocolista).
S. István Teplicskán kamarai erdész 1815–25. körűl.
S. Alajos szatmári czimz. kanonok 1844-ben.
Trencsín vármegyében a nemesi összeirásokban ^[388]* találjuk 1666-ban Scultéty Andrást, utóbb annak árvait Dubniczán, 1689-ben Dezseren.
1721. és 1725-ben ugyan ott Nagy-Sztankóczi lakhelyén beiratott Scultéty vulgo Krcsúth György. Talán ezen György az, ki 1727-ben Hont megyében többeket perbe idéztetett. ^[389]*
Az 1803. évi Trencsin megyei nemesi lajstromban már nem találni a Scultéty-ak nevét; de ez évben produkálta Scultéty János, mint említők, Pozsony megyétől 1800. nov. 20-án kelt nemesi bizonyitványát. 1807-ben András és idősb s ifjabb István Ivánóczon székeltek; 1837-ben ott lakott nevezett János is, a volt kerületi táblai ülnök.
Ugy látszik, hogy ezen Trencsin megyei ág a Turócz megyében birtokos Krcsúth családnak egyik vonalát képezi.

Sebastiány család. (Remete-Poganyesti.)

Krassó vármegyében A. és F. Remete helységet birja ujabb királyi adomány jogán, birtokos Poganyest helységben is.
Közűlök József 1848. előtt a m. kir. udvari kanczellária titkára s több vármegye táblabirája.
Bir a család ujabb vétel utján Nógrád megyében Kürtösön is.
Más ily nevű család ősei közűl volt azon Sebastiani Kristóf s neje Dorottya, kiknek fiok György Liptó megyében Tepliczen született, 1656-ban Wittebergában tanúlt, és végre radaczi evang. lelkész volt.^[390]*

Sebbey család.

Trencsin vármegye czímerleveles családa. A nemeslevelet Sebbey István kapta 1583-ban Rudolf királytól saját és fia Mihály, úgy nővére fia Meczenovics Márton nevére is, mely nemeslevél 1700-ban Trencsin vármegye levéltárába jutott. ^[391]*
1697-ben azonban azon Sebbey-eknek, kik „Folvarecsny” melléknév alatt voltak ismeretesek, nemességökre nézve Trencsin megyében a kotszai és ledniczi uradalmak ellenmondtak.
A Sebbey-ek melyik vonalából lehettek azon Sebbey János, ki 1721-ben Puchón lakott és 1755-ben élt György, 1792-ben élt István? – nem tudhatni.

Sebe család.

Borsod, Gömör megyei nemes család. A czímeres nemes levelet Sebe Péter kapta 1714-ben III. Károly királytól. ^[392]*
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvar alján derengő hajnal fölött arany háromszögben Isten szeme, és fölötte jobbról balról arany csillag látható, az alsó kék udvarban zöld dombon királyi korona van, és azon vörös mezű kar könyököl, iró-tollat tartva. A paízs fölötti sisak koronáján szintén vörös ruhás kar nyugszik, irótollat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[393]*
Péternek egyik fia Mihály, kinek vattai Battha Maria Annától leányai Krisztina báró Szepesy Lászlóhoz, Anna Ajtich Horváth Józsefhez mentek férjhez. Mihálynak utóda Sebe Mihály Felfaluban, ki Paukovich Francziskától nemzé Sebe Luizát, Ratkó Miklósnét, meghalt 1836. táján. Egyik Sebé-nek 1816. táján neje volt Kovách Franziska; tán első vagy második neje az utóbb említett Sebe Mihálynak. – Iratik a család neve kiejtés után „Zsebé”-nek.

Sebe család (Martonosi)

Udvarhelyszéki székely eredetű család, elszármazva Erdély több hatóságába.
Közűlök András Udvarhelyszékben 1848 előtt huzamos ideig ügyvéd. Pál Kővár-vidéken árva-széki ülnök, Sándor ugyanott aljegyző 1845. körül. János ügyvéd Hunyadban 1848-ban– utóbb Oláh országba költözött, hol 1860-ban egy utazása alkalmával sok pénzeért rablók rohanták meg, s megölték. Elek ügyvéd volt Krasznában 1840. körűl. Sámuel ügyvéd Kolozsvárott. Tán a följebb említett Jánosnak atyja volt azon Sebe János, ki 1837. körűl Homoród-Szent-Péteren unitárius lelkész volt.
Tán szintén e családbeli András 1836-ban Udvarhelyszéki törv. széki ülnök.
Erdélyben él Sebe család Vargyasi előnévvel is, melyből Máté 1827-ben Kővár-vidéki ügyvéd volt.
Sebe János 1794-ban a Kolosvári ref. főtanodában tanár.

Sebes család. (Zilahi)

Szilágysági család. Közűlök Dienes 1794-ben Kraszna vármegye alszolgabirája; Sámuel ugyanakkor Szászváros jegyzője.
László a kir. testőrségnél őrnagyi ranggal volt; 1837-ben erdélyi országgyülési kir. hívatalos.
Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos, meghalt 1835-ben. Fia Ferencz 1848. előtt Közép-Szolnok vármegyében főszolgabiró.
Károly dulló Marosszéken 1846-ban. Miklós levéltárnok Közép-Szolnokban, 1848-ban szolgabiró. – József törvényszéki ülnök, ifjabb József aljegyző; Sándor börtön-őr ugyanott, Miklós Zilah városi hívatalnok, József Abrudbányán városi és bányatörvényszéki hívatalnok, mind 1848. körűl. Ferencz catasteri hívatalnok.
Előnév nélkül fordúlnak elő László 1760. Somró-Ujfaluban Doboka megyében birtokos. ^[394]*
János ügyvéd Küküllő megyében 1848-ban. Pál Toroczkón unitárius lelkész, utóbb igazgató tanár 1837. körül. Fia Pál országos számvevőségi tiszt.

Sebesy család. (Bogárfalvi)

Udvarhelyszéki székely család, birtokos Bardóczon. ^[395]* E székben fekszik Bogárfalva is, (vagy Bolgárfalva?) honnan előnevét írja; ugyan e székben többnyire alkirálybiróságot viseltek.
Sebesi Péter 1595-ben vett adományt Bogárfalvára. ^[396]*
Ismertebb ágának törzse Miklós, kitől nemzedékrendje ^[397]* következő:

I. Miklós 1648. (Szilágyi Anna); II. Miklós † 1662. (Szalánczy Kata)†; Jób † 1686. (Paskó Klára); II. Miklós (Farkas Bora); IV. Miklós † 1749.; V. Miklós † 1790. (Borsai Klára); István † 1849. kir. hivatalos 1834-től (Fronius Jozéfa); N.; N.; Samu. Sándor. Ferencz.; István részes a forrad. (b. Jósinczy Ilona); Albert (Szoboszlai Ludovika); Károly (Szoboszlai Róza)

Sebesi Ferencz, ki a táblán nincs, bolgárfalvi Sebesi Péter-nek fia volt, egy irónk szerint, ^[398]* Zaránd megye Bolgárfalva helységben ^[399]* székelt, azon megyének főszolgabirája volt, és 1653. april 10-én tartá kézfogását és gyűrűváltását Komáromy Ferencz Bihar megyei nemesnek Anna nevű leányával. E szerint ha Sebesi Ferencz Zaránd megyei Bolgárfalvi predikátummal élt, nem lehetett egy az udvarhelyszéki bogárfalvi Sebesi családdal, ha csak Ráth Károly nem tévedett a geographiában; és igy nem tarthatjuk S. Ferencznek atyját az 1595-ben adományt nyert Sebesi Péterrel egy azon személynek sem. Ama Zaránd megyei Sebesi Ferencz saját naplója szerint 1626-ban Bethlen Gábor alatt részt vett a magyar országi táborozásban, 1631-ben a Bosna-Serajban indított erdélyi követséghez csatlakozott; ezután iskolába járt Szatmárott, 1635–1639-ig Lengyel országban szolgált több nagy úrnál, innen haza menvén, Zaránd megyei jószágán gazdálkodott, míg 1655-ben ismét követségbe járt. ^[400]*
Nem több biztossággal sorozhatjuk a följebbi családfán állók vérsége közé Sebesi Pált sem, kinek fia Sebesy Ferencz 1603-ban Hatvan vára ostromában karján sebet kapott. ^[401]* Egy Sebessy Ferencz már I. Ferdinánd király korában is élt, 1553-ben Sáros vármegyében; ki valószinűleg a Sáros megyei Sebes-ről neveztetett. ^[402]*
Valamint e családfához viszonyát nem ismerjük azon Sebesi Menyhért-nek sem, ki 1699-ben Zalathnán arany váltó volt. ^[403]*
Ellenben Sebesi Miklós, ki 1644-ben Kemény Jánossal Radzivíl herczeg lakodalmán járt, ^[404]*
Egy szíves közlő hazánkfia ^[405]* szerint Karánsebesi Sebesi család is létez, mely a török üldözések elől menekűlt Erdélybe, és szerinte ennek ősei közé tartozott Sebesi Ferencz, ki 1657-ben török követségben járt. 1791-ben Sebessi Sándor, Ferencz és István folyamodtak az erdélyi országgyüléshez a fiscus által kézen tartott Zaránd megyei több jószág miatt, folyamodások az országgyülésből közöltetett a fiscussal, és a Kapy örökösöket illetőleg gr. Gyulay Józseffel. Jelenleg – úgymond a közlő – e család számos tagokban áll fenn; Ádám, kinek neje Dobolyi Róza, Károly, kinek neje Kászoni Mária; Anna, Sámuel, Ferencz, Sándor Fejér megyében és részint Küküllőben birtokosok. A másik ágból György, Amália, Karolina, Róza stb. Hátszég vidéken Hunyad megyében birtokosok.
Azt is ide írhatjuk, hogy Hunyad megyében 1794-ben borbátvízi előnévvel élő Sebessy István mint megyei alszolgabiró élt. ^[406]*
Ugocsa megyében pedig Péterfalván stb. az 1750-ben nádori-adomány mellett beiktatott családok között is eléfordúl a Sebessy család ^[407]*

Sebestyén család.

Győr, Komárom megyékben lakott a XVI. XVII. században, és onnan több megyébe is, úgymint Fejér, Veszprém megyékbe elterjedt.
Győr megyében Sebestyén István özvegye Orsolya 1581-ben a megye előtt tiltakozott Örkény pusztabeli birtokrészének használata ellen. ^[408]*
Komáromban 1780-ban az udvartelkes nemesek sorában fordúl elő. ^[409]*
Fejér megyei Czecze helységbe Komárom megyéből származott egy ág, nevezetesen Sebestyén György Komárom megyében lakott, ennek fia volt Péter, ennek fia ismét György 1785-ben mint Czecze helységben lakos produkálta Fejér megye előtt Komárom vármegyétől 1744. febr. 28-án nevezett nagyatyjának kiadott nemesi bizonyitványát.
Egy, Nógrád megyébe származott, ágából volt Sebestyén János, kinek Rajcsányi Borbálától leányai Borbála Ebeczky Józsefné, Eszter Vattay Dánielné.
Veszprém megyében Sebestyén Gábor megyei tiszti fő-ügyész volt, az 1843. és 1847. évi országgyülésen azon megye követe. 1850. után a soproni ker. cs. kir. törvényszéknél ülnök, 1860. után kir. táblai ülnök.

Sebestyén család. (Szigethi).

A czímeres nemeslevelet Sebestyén Mihály és általa neje Cseh Erzsébet, és fiai Mihály és János, nem különben vérrokonuk Szegedy István kapták I. Leopold királytól 1659. aug. 5-én Bécsben, és az 1660. febr. 3-án bocskói Bocskay István főispán elnöklete alatt Zemplin vármegyében Zemplin mvárosában tartott tisztujitó közgyűlésen kihirdettetett. ^[410]* 1725-ben dec. 25-én ugyan ezen czímereslevelet Bihar vármegye közgyűlésén a nemesi vizsgálat alkalmával Szegedy János saját nemessége igazolására mutatta fel a megye főjegyzője Bakay István által, mint ezt az oklevél hátára jegyzett feliratok bizonyítják.
A nemesség szerző I. Mihály fiának II. Mihálynak egyik fia Albert Békes megyébe Gyulára telepedett le, és ott haláláig urodalmi szolgálatban állt. Meghalt 1750-ben korának mintegy 50. évében. Fia I. Mátyás 1801. és 1804-ben Gyula város főbirája, 1808. dec. 5-én Bihar megye törvényszéke előtt per utján igazolta nemességét. Meghalt 1830-ban. Ennek egyik fia II. Mátyás 1827. és 1842-ben szintén Gyula város főbirája, az 1848/9. és 1861. évi «»országgyűlésen Békés megyei képviselő volt, ő az eredeti czímereslevél s családi okiratok őrzője.
A család rom. kath. vallású, és a dédunokák Gyulán megközelítik az ötven számot.
A családfa ^[411]* következő:

I. Mihály 1659. ns. (Cseh Erzse); II. Mihály 1660.; I. János. 1660.; Albert † Gyulán 1750. (Laczy Kata); Erzse (Könyves István); I. Mátyás sz. 1747. † 1830. gyulai főbiró (Nánásy Mária); II. János † sz. 1749. (Márton Kata); I. József sz. 1766. (Balogh Erzse); III. Mihály sz. 1771. † Gyulán; II. Mátyás sz. 1786. volt képviselő (1. Juhász Kata 2. Kecskés Mária); I. Ferencz † sz. 1788. (Gergely Bora); I. István sz. 1791. †; Antal (Menyhért Teréz); II. Ferencz; IV. János; Mária (Csőke István); II. István (Horváth Mária); III. Mátyás (Csőke Erzse); Ágnes (Merza Gergely); III. János (Góg Erzse); III. Ferencz (Góg Mária); IV. Mihály (Stámusz Róza); II. József (Lengyel Mária); Róza; György (Góg Erzse)

A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló darú, nyakán három nyillal átlőve; a paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Sebestyén család. (Köpeczi)

székely eredetű, melyből Sebestyén János 1610-ben Miklósvárszék követe volt Báthori Gáborhoz. ^[412]*

Sebestyén család (Zetelaki)

Közűlök Gergely 1848-ig Kolozsvárott a r. kath. lyceumban tanár, utóbb cs. kir. törvényszéki ülnök, jelenleg itélőmester, nejétől Tóth Jusztinától gyermekei: Mihály, István, Irma Domokos Antalné. – Oldalrokonuk Antal kolosi kath. lelkész.
Udvarhelyszékben Gábor csik-szeredai kath. lelkész 1848-ban, András szintén kath. lelkész és Szebenben tanár 1848-ban, tán szintén e családhoz tartoznak?

Sebestyén család. (Fancsali)

Közűlök Antal 1794–1815-ben főkormányszéki irnok s fogalmazó. József 1794-ben az országos alapitványi biztosság árva-ügyi osztályánál számvevő tiszt.
Sebestyén család birt Doboka megyében is 1702-ben Sárváron. ^[413]*
Nem tudjuk családi származását azon Sebestyén Andrásnak, ki csornai prépostból 1679-től erdélyi püspök volt, utóbb egyszersmind szepesi prépost, meghalt 1683. april. 1-jén Lőcsén. ^[414]*

Sebő család.

Győr vármegye nemes családai sorában áll Fényes Geographiája szerint.

Sebők család.

Gömör vármegye nemes családa. A czímeres nemes levelet Sebők György kapta I. József királytól 1707-ben. ^[415]*
Czímere a paizs kék udvarában mocsár partján szétterjesztett szárnyakkal álló fehér daru, felemelt jobb lábával arany kövecset tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[416]*
Györgynek neje – úgy látszik – Urbányi Mária volt.

Sebők család.

Alapitója Sebők Mihály, ki 1636. mart. 10-én Bécsben III. Ferdinánd királytól kapta czímeres nemes levelét. Ennek kis unokáik Fejér vármegyében név szerint Péter Föl-Csúthon, János és István Czecze helységben, Sándor és Sámuel 1773. dec. 15-én Fejér megye előtt a czimeres levél szerzőjétől izről izre leszármazásukat kimutatván, nemességök igazoltatott. ^[417]*

Seczanácz család.

Seczanácz Jakab már 1787-ben m. kir. helytartósági, titkár 1790-ben II. Leopold királytól czímeres nemes levelet nyert.
Czímere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó arany udvarban hármas fehér szikla dombok közűl a középső fölött barna sas repűl; a felső osztály függőlegesen ismét kétfelé oszlik, a jobb oldali kék mezőt mutat, vízirányos ezüst szelemen által, melyben két piros rózsa fej van, két részre osztva; mindenikben liliom végű arany kereszt látható; a baloldali vörös udvarban zöld téren ezüst oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával arany buzogányt tart, fején arany korona van, melyből három: vörös, fehér, zöld strucztoll leng. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz egészen hasonló oroszlán nől ki, két fekete elefánt ormány között. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[418]*

Seczujácz család.

Szeczujacz de Heldenfeld családból György 1763-ban Mária Terézia királyasszonytól kapott czímeres nemes levelet. ^[419]* Utódai katonák voltak, igy György 1846-ban a bánsági határőr ezredben kapitány volt.
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. zöld udvarban vörös török süveg, alján széles aranynyal szegve, smaragd boglárjából kócsagtollak nyúlnak fel; a 2. és 3. udvarban fekete sas, balfelé fordulva, repűl fölfelé. A paizs fölötti sisak koronáján kiterjesztett szárnyakkal egy fekete sas áll. Foszladék jobbról aranyzöld, balról ezüstvörös.
I. Györgynek fia Seczujácz de Heldenfel cs. kir. alezredes a temesvári bánsági ezred parancsnoka, M. Teréz rend vitéze 1767-ben ausztriai báróságra emeltetett. Meghalt 1814. De ez e körbe sem tartozik.

Sedel család.

Alapítója Sedel Mihály, ki 1719. sept. 11-én III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[420]*
Czímere a paizs kék udvarának alján nádas halastó fölött a jobb oldal felé uszkáló fehér hattyú. A paizs fölötti sisak koronájából leopárd emelkedik ki, első jobb lábával három nyilat tartva, hegyeikkel fölfelé. Foszladék jobbról ezüstvös, balról aranykék.
Tán e család ősei közűl voltak, habár neveik németesebb helyes irással Schödl-nek irva fordulnak elé, azon Pozsony sz. kir. város polgárai, kik közül Schödl Márton 1601. és 1610-ben azon város főbirája, Schődl János pedig 1618-ban főbirája, 1622. és 1627-ben pedig polgármestere, ismét Schödl Márton 1651-ben birája volt. ^[421]*

Seeberg család. (Báró)

Erdélyi család. Alapítója Vankel Márton kereskedő, ki „seebergi” előnévvel nemességet nyert. Később fiai közűl három, úgymint: Márton-Zakariás, Kristóf és András báróságra emelkedtek, és Seeberg nevet vettek föl, míg a negyedik testvér a seebergi Vankhely név mellett nemesnek maradt. ^[422]*
Tagjai többnyire katonai pályára adták magokat, Kristóf ezredes, András százados volt, ez utóbbinak fia Mihály szintén katona.
Márton-Zakár 1764-ben a főkormányszéknél tanácsos, egyike volt azon kevés ellenzéki tagoknak, kik Bucov korában a székelyek fölfegyverzése ellen vívtanak. Fia Márton hasonló ellenzéki szellemű, az 1791. évi országgyülésen B. Bruckenthal Sámuel bevádlá mint hamis feladót.
Kristóf ezredesnek fia Fülöp 1787-ben a m. kir. helytartó tanács titkára, mint ilyen az 1791. évi országgyülésen a bányászati osztály munkálataira kiküldött választmányi tag. Ugyan ide neveztetett még 1827-ben is, már ekkor aranysarkantyús vitéz és királyi tanácsos. Testvére Mihály katona volt. Talán ennek fia Mihály, kinek neje Bárczay Borbála.
Báró Frigyes 1846. Szebenben katonai élelmezési segéd.
Az első bárók testvére Dániel szebeni királybiró megmaradt nemesnek. Családja lejött korunkra is, igy fia seebergi Vanckely János György 1815-ben az erdélyi tartományi biztosság irnoka. Utóda Adolf 1818-ban tartományi számvevői irnok Szebenben. Az ismert családfa így áll:

Vankel Márton kereskedő, ns.; Márton-Zakár, báró. 1764. főkorm. tanácsos; Kristóf báró ezredes; András báró százados; Dániel szebeni királybiró.; Márton 1791. hivatalnok.; Mihály katona; Fülöp 1827. kir. tanácsos.

Seethal család. (Schütt- és altenburgi)

Erdélyben honos család. Közűlök Seethal Ferencz 1794-ben tábornok és Brassó parancsnoka. Fia János, ki nem rég halt el, ennek elsö nejétöl gróf Kálnoky Francziskától fiai vannak.

Seethal család. (Matachichi)

Az 1846. évi erdélyi országgyülésen honfiusítatott matachichi Seethal János. Neje Csik-szent-domokosi Sándor Czéczilia. Utódai Alsó Fejér vármegyében Veres egyházán birtokosok. Ugy látszik, ez a följebbivel egy család.

Seevald család.

Száz család Erdélyben, közűlök Seevald Fridrik 1794-ben Brassói szász széki hivatalnok.

Seewaldt család.

Lásd Szévald cs.

Segesváry család.

Pest vármegye nemessége sorában áll. Közűlök Segesváry István 1822-ben – 1836-ban Pest megye esküdtje volt. Lakott Dabason. – Sámuel lakik szintén Dabason, nejétől Ilkey Ottiliától több gyermekei közt fiok Miklós.

Segner család.

Pozsony megyei s főleg Pozsony sz. kir. városi nemes család. Törzse Segner József a katonai pályán mint kapitány tünt fel Bocskai korában 1606-ban. Fiai Mihály és Boldizsár 1641-ben czimeres levelet kaptak. ^[423]*
Czimerök jobbról balra rézsutosan vont vörös szelemen által, melyen három fehér rózsafej látszik, két háromszegletű kék udvarra oszlik, az alsó kék udvar alján zöld téren hátulsó lábain álló tigris első jobb lábával három nyilat tart, hegyeikkel fölfelé, a baloldali udvarban is olyan tigris ágaskodik, egy nyilat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén tigris nyúlik fel, első jobb lábával pallóst tartva, mely torkán keresztűl van ütve; mellette két oldalról három három zászlócska leng, a jobb oldaliak félig ezüst, félig vörös szinűek, a baloldaliak aranykékek. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[424]*
Mihálynak két fia volt I. András és Kristóf, kik már az armalisban benn vannak; a török elleni harczban sebet kaptak, András követségi titkár is volt, ^[425]* azonban utóbb Pozsony városánál viselt hívatalt, nevezetesen 1646–47-ben, 1658–59-ben, 1662–64-ben főbiró, 1650–52-ben, 1656–57-ben, 1664–1666-ban polgármester ^[426]* volt.
A családfa következő:

I. József 1606.; I. Mihály 1641. ns.; Boldizsár 1641. ns.; I. András pozsonyi polgármester 1641–1666.; Kristóf.; II. József pozsonyi polgármest. † 1719.; Sándor sz. györgyi biró.; II. András Pozsony megyei sz. biró †; Kristóf sz. györgyi senator.; Károly sz. györgyi senator.; Klára (Szulyovszky Gáspár); III. András (Palonyay Éva); Zsuzsa (Richter N.; N. (Schwarz); N. (Gruber N.); II. Mihály; Mária-Erzse. (Poor Ferencz); III. Mihály orvostudor (Neustätter N.)

I. Andrásnak egyik fia II. József Pozsony városának 1692–93-ban, 1700–1-ben, 1718–1719-ben főbirája, 1698–1699-ben, 1702–3-ban és 1710–11-ben polgár-mestere volt. Lehoczky szerint meghalt 1719-ben. Ennek II. András nevű fia Pozsony megye szolgabirája volt ^[427]*, másik két fia Kristóf és Károly Szent György sz. kir. város tanácsnokai.
I. Andrásnak másik fia Sándor Sz. György sz. kir. város birája. Ennek többi közt fia II. Mihály utáni unokája III. Mihály orvos doctor volt. ^[428]*

Segney család. (Lápis pataki †)

Sáros vármegyének kihalt régi nemes családa, mely az Aba nemből (genus) ered. Ismert törzse Comes Bodon, alias dictus Vejtich (Vejteh vagy Voychich.)
Nevét a család a Sáros megyében fekvő, most a Keczer család birtokában lévő Zsegnye helységtől vette, előnevét pedig az ugyan ott fekvő Lápis-patak helységről. Mind ez annál inkább megjegyzendő, mivel sokan e családot a Sennyey-ekkel összetévesztik.
A családfa ^[429]* következő:
I. tábla.

C. Bodon; I. Miklós 1346. de Zsegnye; I. János 1363. Pisztráng nevez. (1. N. N. 2. N. Klára,; Egyed 1393.; III. Miklós. 1388.; II. László.; Dessev.; Kata (Máté szendrői kapit. neje); I. István.; N. (Wárkonyné); I. László.; I. Fülöp de Lápis-patak 1351.); Lóránd 1375. de Zsegnye; Folyt. II. táblán.; I. Péter 1375. de Lápis pataka.; I. Márton 1406.; III. János.; II. Miklós de Lápis pataka, máskép de Bogdan.; IV. László.; I. Tamás 1435.; II. Simon 1413.; I. Zsigmond 1435. pozsonyi várnagy.; V. János (Anna); I. Sebestyén.; VI. Miklós 1494. (Sebesi Julianna); Kata (Budaméri György); Borbála.; II. György: Zsófia.; Erzse 1531. (Bertóti György)

II. tábla.

Lóránd, ki az I. táblán. 1375. de Zsegnye; I. Márk 1435. (Erzsébet); III. László de Zsegnye.; II. János.; IV. Miklós de Zsegnye.; I. György 1435.; V. László.; IV. János 1473.; I. Simon.; II. Márton 1482. (özvegye Margit); V. Miklós 1506. (özv. Dora); Folyt. a köv. lapon. II. Sebestyén sárosi követ 1505. 1483.; I. Kristóf (Palocsai Margit); III. István 1556.; I. Bálint.; II. Bálint.;

V. Miklós, ki az előbbi lapon 1506. (özv. Dora); VI. János (Pongrácz Anna); II. István.; I. Jakab.; VI. László (Pottornyai Kata); III. János.; Jónás Jób. 1596. (rosályi Kún Zsófi); VII. László.; Dorottya (1. Sóos Péter 2. Wesselényi Farkas); III. György.; Zsófia (Farkas László); Borbála (1. Eödönffy Pál 2. Lippai Benyó Mihály); Magdolna (fügei Csató Péter); I. Pál 1556.; II. Zsigmond jenői kapit. 1566. (Forgách Kata); Fruzsina (Horváth Fer.); Bora (Fűzi Imre); Krisztina (Erős Pál); VII. Miklós 1605. Bocskai híve. (Balás deák Bora); Borbála 1616. (Károlyi Mihályné); Kata 1589. (Segnyei Sebestyén); Anna (Paczóth Zsigmond); Margit (Várkonyi Ferencz); III. Sebestyén 1550. mhalt 1589. előtt (Segnyei Kata); Erzse (Szentiványi Mihály); Zsuzsa (Görgei István); Bora (Viczmándy Tamás); Katta (Jánossy Kristóf); Anna (Chuda György); III. Zsigmond (Eödönffy Kata); II. Péter 1642. (gágyi Báthori Klára); IV. István.; Krisztina; Mária (Kacsándy Mihály); Erzse (Simonyi János); Anna (Csernei Pál); V. Sebestyén 1649. †; Zsuzsa (Berzeviczy István); Judit 1698. özv. (Berzeviczy Boldizsár)

A törzsnek Bodonnak fiai közűl I. Miklós már Segnye (kimondás szerint Zsegnye) helységről irta nevét. Unoka testvére I. Fülöp Lápispatak-ról. De mindkettőnek ága kihalt.
Bodonnak másik fia Dezső (Desew) lett a családfentartó, három fia közűl II. Miklósnak, és ötödízen I. Péternek is, kik Lápispatakról neveztettek, ágaik elenyésztek. A harmadik fiú I. Lóránd, kinek ága Segnyei de Lápispatak nevet viselt, a XVII. század végeig virágzó ágat terjesztett.
1435-ben Lápispataki I. Mártonnak fiai I. Zsigmond Pozsonyvári várnagy, és V. János, néhai Lápispataki IV. Lászlónak fia I. Tamás, Segnyei Lórándnak fia I. Márk, és testvérének Segnyei III. Lászlónak fiai I. György és V. László; nem különben Segnyei IV. Miklósnak fiai IV. János és I. Simon, továbbá Kőszeghy máskép Somosi Eleknek fia György, és Somosi Miklósnak fia András királyi adománylevelet nyertek Zsigmond királytól Makovicza máskép Bodon vára és Kőszegh várára nézve iktató parancscsal a szepesi káptalanhoz. ^[430]*
I. Péter ágán VI. Miklós, ki tán Sebesi Julianna jogán birta Sebes várat Sáros megyében, azt hütlenség bélyegén, mivel 1491. év telén az országba trónigénylőképen beütött János Albert herczeghez szegődött, elveszté, és azt 1491-ben II. Ulászló király Kassa városnak adományozta. ^[431]* Ugyan ő a milei apátsághoz tartott igényétől még 1486-ban elmozdíttatott. ^[432]*
VI. Lászlónak Pottornyai Katalintól a táblán látható gyermekein kivűl még leányai voltak: Anna Semsey Fer., Judit Csukás Péter, Margit Lónyay Fer. neje. Fia Jób Eger védelmében esett el 1596-ban. ^[433]*
I. Jakabnak fia II. Zsigmond jeles katona volt, őt tevé Svendi hadvezér egy némettel Wagner Györgygyel Arad megyei Jenő várába kapitánynak, ki is, midőn 1566-ban Gyula vár bevétele után Pertaf basa Jenő ostromára sietett, hősiesen igyekezett a várat védelmezni, de a félénk német-őrség árulást és futást tervezett, minek következtében Segnyey Zsigmond is kevés számú magyar őrségével a megszökött német őrség után a várat üresen hagyni lett kénytelen. ^[434]* 1567-ben mint császári lovassági szárnyvezér Szapolyai János Zsigmond foglya volt, ki őt becsület szava alatt Svendihez követségbe küldötte. Segnyey a követség végzésével vissza is tért fogságába, melyből a csak a háborúskodások befejezése után szabadúlt meg. ^[435]* Fia VII. Miklós, mint Bocskay híve, kassai parancsnok 1604-ben; hajdúk kapitánya, 1608-ban Báthori Gábor követe volt, 1611-ben Nagy András által megöletett. ^[436]*

Segur család.

Gróf Ségur Ágoston 1830-ban iratott országgyülésileg ^[437]* a magyar honfiusítottak közé.

Seibern család.

Seibern János-Fridrik 1715. évben honfiusíttatott. ^[438]*

Sejper család.

Lásd Seper cs.

Sekék család.

Sekék máskép Körtövéllyesy György 1665. dec. 10-én kelt czímeres nemes levelet nyert. ^[439]*

Sekl család.

Sekl Ferencz az 1687. évi országgyűlésen nyert magyar honfiusítást.

Seldmajer család.

Lásd Szeldmajer cs.

Selenich család.

Selenich György és általa testvérei Selenich István, Orsolya, Zsófia és Katalin, nem különben anyai vére (matruelis) Roge György Bécsben 1632. octob. 13-án II. Ferdinand királytól czímer megerősítő nemes levelet nyertek. ^[440]*

Selevér család.

Máramaros vármegyei nemes család, melyből ott többen megyei hívatalt viseltek. Igy Selevér István 1830-ban tiszti fő ügyész, utóbb rendes táblabiró (1834.) Pál 1830–34-ben rendszerinti esküdt stb.

Selindy család. (Mátyfalvai)

Ugocsa megyében mint leányágon a Zovárdffy-ak ivadéka igénylett örökséget Mátyfalván. ^[441]*

Sellyeby család.

Zemplin vármegye czimer leveles nemes családai sorában. ^[442]*

Sellye család.

Gömör vármegye nemessége között áll.

Sellyey család. (Sellyei)

Pozsony megyében Séllye, Somogy megyében van Sellye helység. Úgy látszik ez utóbbiról vette előnevét a Zala megyei Sellyey család, melyből Elek 1822–1828-ban Zala megye főszolgabirája, 1829-ben másod alispánja volt.
Tán e család ivadéka volt Séllyey Sámuel is, kinek nejétől Lovasy Máriától gyermekei István, Mária Mérey Sándorné, és Judit.
Séllyei László 1770-ben Horvát országban királyi ügy. igazgatósági ügyész, József a zágrábi convent kir. ügyésze 1787-ben.
Séllyei előneve van Balogh, Nagy Családoknak, lásd ezeket.

Sembery család. (Semberi és Derzsenyei)

Hont vármegyében fekszik Derzsenye és Felső- Alsó Sember (vagy is Zsember) helység, mely utóbbinak máig is birtokában van az ős régi Sembery család.
Már 1310-ben előfordúl Mihály comes, ki Zsember helységből leányági rokonainak a leány-negyedet kiadja.^[443]*
1316-ban élt Semberi Miklósnak fia Lőkös, ki Disznós és Zsember helység iránti perben marcalis itélet folytán elmarasztaltatott.
1320-ban osztozott a Sembery nemzetség mindkét ága Zsember helységben.
1329-ben Sembery Mihály fiának özvegye Katus asszony, Kis-Kelecsényi Pálnak leánya, jegyajándokát és hozományát kikapja.
1355-ben Katus asszony Sembery János özvegye zsemberi osztályos részét Miklós fiának adja. 1356-ban Miklós nádor a zsemberi javakról osztató itéletet ád ki.
1390-ben Horch Petőnek fia Miklós, keresetet indít Semberi János ellen bizonyos zsemberi birtok iránt.
Még előbbről találunk a Sembery család emlékezetére a Sembery családnak levéltárában, melyekből sejthető az is, hogy a kihalt Derzsenyei családdal egy gyökből eredt, és folytonosan ez utóbbinak kifogytáig jog és osztály közösségben élt.
1275-ben Semberi Zazyn (utóbb Zazun) és Ambrus mint szomszéd birtokosok neveztetnek meg azon iktatásnál, mely szerint Nempthy Buzad Hontmegye Nempti (Németi?) helységet Szúd helységért királyi kivánat folytán elcserélvén, abba beiktattatik.^[444]*
A semberi Sembery család oklevelei szerint ^[445]* 1324-ben Semberi Bereczknek fia Gergely és tán testvére Bogla atyjok nővérével Vraláthtal a leány negyedre nézve megegyeznek.
1332-ben Semberi Zazun fiának Gergelynek fia János saját, és atya comes Gergely nevében, ugy a Dersenyeiek is kölcsönös szerződésre lépnek Disznósi Pállal és Dersenyei Jánossal.
1346-ban Semberi Miklós neje, férjének, valamint fiának Leukusnak nevében is Pál országbíró előtt lemond zsemberi és disznósi részbirtokáról.
1357-ben Sembery Mihály és rokonai kielégitik Semberi Miklós özvegyét Katát, ^[446]* hozománya és ingóságaira nézve.
1373-ban Semberi Saul és János a Derzsenyei családdal ismét rokoni szerződésre lépett, sőt 1376-ban ugyanazok Derzsenyei Mihálylyal a zsemberi határhoz tartozott Aba pusztát két egyenlő részre osztották.
1389-ben Sembery Márton, nejének Borbálának nevében István nádor előtt Disznós, Alsó-Zsember és Zahalya helységbeli birtokrésze bitorlásától tiltja Disznósi Gergelyt és testvéreit. Nevezett Sembery Márton Sembery Petőnek fia volt.
1508-ban Sembery Péja-Lőrincz megerősíti a Balogh-ok által Székely György részére tett bevallást. 1510-ben Kisthúri Miklós Semberi Péja-Lőrincznek és Uza Miklósnak adja Zsemberi birtokrészét. 1513-ban ugyan csak Kisthúri Miklós Zsemberen egy jobbágy telket örökösen bevallott Sembery Péja Lőrincznek. 1518-ban Sembery Lőrincz Zsemberen egy házhelyre iktató parancsot nyer.
1552-ben Sembery Boldizsár pert folytat a Zerdahelyi kuria több birtokosa ellen. Tán ez volt azon zsemberi és derzsenyei Sembery Boldizsár, ki még 1581-ben is élt, és ki nejével Csúzy Frusinával Komárom megyében birtokjogot nyert ^[447]* és a következő családfát ^[448]* alkotta:

Boldizsár 1581. (Csúzy Fruzsina); I. János; I. Pál 1604.; I. István (1. Justh Anna, 2. Zay Kata); Kata (Aranyady Péter); Fruzsina (Stansith Horváth Gergely); II. János jezsuita sz. 1628. † 1676.; András.; II. István.; Kata 1639.; I. György 1620. (Kamper Regina); Zsófia.; Magdolna (Rákóczy Mátyás); Ferencz 1635. 1668. (Palásthy Mária) (Folyt. a köv. lapon.); Regina (Szmrcsányi János)

Ferencz 1635. 1668., ki az előbbi lapon.; (Palásthy Mária) III. István nótáztatott 1678.; II. György.; Imre 1705. (Bory Mária); Zsófia.; Judit.; Gábor (Virágh Zsuzsi özvegy 1727.); Mária (Géczy Sándor); Judit (1. Séllyei János 2. Kisvárday János); Magdolna (Pápay György); József 1755.; Sándor.; Antal †; Mária (Blaskovich József)

1581-ben Sembery Boldizsár Nyitra megyei Botfalvi birtokának határára nézve több társával eskető parancsot nyert ^[449]*, 1584-ben Borfőn Beke Tamástól zálogba vesz egy szőlőt. ^[450]*
1663-ban Sembery Ferenczné Palásthy Mária ellentmond Baloghy Gáspár beiktatásának Cseri helységbeli birtokra nézve. ^[451]* Élt e Ferencz 1668-ban is.
A táblán állók közűl II. János szül. Zólyomban 1628-ban; jesuita lett s meghalt 1676-ban ^[452]*
III. István megvervén Madách Pált, és azt megvérezvén; – Madách Pál 1678. mart. 31-én nagyobb hatalmaskodásból eredt hűtlenségi czimen Sembery Istvánnak jószágait I. Leopold királytól adómányúl felkérte, nevezetesen alsó zsemberi, keszihóczi, szuhányi, rakonczai, drenói, dacsó-lami, palásti, kelenyei, cseri, disznós, dacsófalvi, királyfiai, felső-petényi, kis-kürtösi, szátoki, penczi, és keszi Hont és Nógrád megyében fekvő részbirtokokat. ^[453]*
1692. sept. 12. Madách Pál tiltakozott Sembery István ellen, mint a ki a fölkért javakat másnak szándékozott elidegeniteni.
1691-ben Sembery Ferencz a Hubayféle zálogbirtokot Podmaniczky Mihálynak zálogítá el.
1727-ben Imre fiának Gábornak özvegye Virágh Zsuzsánna, mint gyermekeinek Józsefnek, Antalnak és Máriának gyámja cseri birtoka végett idéztetik. ^[454]*
1755-ben Gábornak utódai Komárom megyei Csúzi birtokok iránt Zmeskal Jóbbal peralkura lépnek. ^[455]*
Vagy Boldizsárnak leánya Kata, ki Aranyady Péterné volt, vagy I. István leánya Kata, volt Berzeviczy Boldizsárnak 1639-ben neje, ki fiával Berzeviczy Boldizsárral együtt Komárom megyei jászfalvi részét Nagy Jánosnak elzálogitá. ^[456]*
Nincs a táblázaton azon derzsenyei Sembery Gergely, kinek 1597-ben neje Cseri Margit Baloghy Sebestyén özvegye volt. ^[457]*
A legutóbbi időkben élők közűl ismeretes Boldizsár, alsózsemberi birtokos, Hont megyében 1829-ben tiszt. aljegyző, 1830–1839-ig rendszerinti eskűdt, 1839-től alszolgabiró, 1845–1849. fő szolgabiró volt.

Sembery család. (Felső-Szúdi)

Hont vármegye előkelőbb birtokos nemes családja, mely magát bizonyos Bernardus Cseh a Schönberg 1550-ben élt Kamaragróftól származtatja. Állitólag a szász Schönberg család egy ivadéka Csehországba költözvén, a vallási mozgalmak korában Magyarországba telepedett, és nevezett Bernát kamarai hivatalba jutott. ^[458]* Ennek fia lett volna János, 1604-ben a Sembery nevet felvevő. ^[459]* Ennek fia ismét János az 1647. évi országgyülésen Zólyom város ^[460]* követe volt, ki litvai Horváth Borbálát vévén nőül, tőle a család hiteles adatok ^[461]* szerint következőleg sarjadzott le napjainkig:

János 1604.; II. János 1647. városi követ (litvai Horváth Bora); I. Sámuel kamarai Praefectus szül. 1651. † 1736. F. Szúd stb. szerzője (Lepényi Kata); Mátyás 1661. 1702.; Anna.; III. János 1683. táján kamarai felügyelő (1. Bulyovszky Zsuzsi 2. Szentiványi M. Anna); II. Sámuel Zólyomi jegyző † 1679.; Mária (Rakóvszky László); 1-től I. György Hont v. főpénztárn. (Lehoczky Krisztina); IV. János (Szent-Iványi Erzse); Zsuzsa (b. Hellenbach János); 2-tól Mihály 1768. (Radvánszky Klára); Márton táblabiró 1769. (nándori Bene Zsuzsi); Mária † 1802. (Földváry Sándor); András 1780. 1813. (Beniczky Borbála); Klára † 1810.; Teréz (Császár András); Karolina † 1810. (Ghyczy Jánosné); Anna (Gosztonyi Mihály); Julianna (Szentkirályi László); József. †; «»György. †; Mária (Sturmann Márton); Janka (Baloghy Lajos); Miklós (Zmeskal Anna); I. László (Ivánka Appolonia); Lajos.; János.; Zsuzsi (Kartsay Zsigmond); Imre 1842–45. Honti alispán és 1840. követ (g. szegi Géczy Janka); II. László.; Petronella (Laszkáry Lajos); István.

II. Jánosnak litvai Horváth Borbálától egyik fia Mátyás 1661-ben Zólyom megyei Dubi helységben részbirtokra adományt kapván, beiktattatik, de ellene mondtak Rakovszky Péter és János, Gyürky Gáspár és Balogh Gáspár ^[462]* Élt még 1702-ben és Zólyom megyei táblabiró volt. E Mátyás mint mondják – meg mérgeztetett. Testvére:
I. Sámuel ^[463]* szül. 1651. meghalt 1736. – Kamarai Praefectus volt. Megszerezvén Hont vármegyében a Felső-Szúdi birtokat, arra a Dúló család magvaszakadtán, valamint Bácsfalu és Alsó-Sipék helységre III. Károly királytól adományt nyert, ^[464]* és innen családja a „felső-szúdi” előnevet vevé föl.
I. Sámuelnek két fia III. János és II. Sámuel 1742-ben F. Szúdon birtokosok, ez utóbbi Zólyom vármegyei jegyzőnek iratik és magnélkül halt meg.
III. János szintén kamarai felügyelőnek iratik, első neje Gyulafalvi Bulyovszky Zsuzsanna volt, ettől gyermekei I. György Hont megye főpénztárnoka, IV. János és Zsuzsa báró Hellenbach Jánosné; második nejétől szentiványi Szent-Iványi Mária-Annától fiai Mihály és Márton.
I. György Lehoczky Krisztinától nemzé Máriát Földváry Sándornét, és Andrást, ki atyja halála után nagy bátyja gyámsága alá került. Birt Nagy Rhédén és Alsó Sipéken. 1768-ban Pozsonyban végezte gymnasiumi iskoláit, magán tanítója a tudós Wallaszky Pál volt, ki azon évben Verbőczi Istvánról irt történelmi értekezését, mely Lipcsében jelent meg, ^[465]* neki ajánlotta, és az ajánló levélben is említi, hogy nagy- és ősatyja Sámuel és János kamarai igazgatók (bonorum cameralium praefecti) voltak. Élt még András 1813-ban is. Csak leányai maradtak.
III. János fiai közűl I. Mihály Hont és Zólyom megyei táblabiró, 1768-ban nejétől Radvánszky Klárától csak három leányt hagyván maga után, fiágon utódai kifogytak. Testvére
Márton 1768-ban unokaöcscsének Andrásnak gyámja, Hont és Zólyom vármegye táblabirája volt, birt F. Szúdon, Nagy-Rhédén, A. Terényben stb. Nevezett Wallaszky B. Hellenbach József-Lajosnak és neki ajánlotta „Tentamen Historiae Literarum sub glor. Rege Mathia etc. Lipsiae 1769.” 4. r. czimű munkáját. Nejétől nándori Bene Zsuzsától hat gyermeke közűl I. László terjeszté családját, ennek nejétől Ivánka Appoloniától a táblán látható gyermekei közűl Imre Hont vármegyénél 1827. körűl mint tiszt. aljegyző kezdé közpályáját, 1830-ban alszolgabiró, 1836-ban főszolgabiró, 1839-ben egyszersmind országgyülési követ, 1842-ben másod-alispán lett, és az volt 1845-ig. Az 1848. évi országgyülésen Hont megye egyik képviselője, utóbb pedig a honvédelmi bizottmány tagja volt.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren (vagy hármas hegyen) három lábon álló oroszlán, első jobb lábát ragadozásra kinyujtva, piros nyelvét kiöltve, és kettős farkát hátra felkondorítva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[466]* Más eléadás szerint az oroszlán pálmaágat tart, és mint mondatik – a czímer hasonlít a szász Schönberg családéhoz – mintegy bizonyítékúl arra nézve, mely szerint a család mindkét részről közös hagyománynál fogva közös törzsből származnék.

Semsey család. (Semsei)

Ős régi családaink egyike, mely Misniából eredeztetik. Első ismert törzse Frank volt, ki a XIII. század második felében (1280–1290. körűl) élt. Nevét a család az Abauj vármegyében Kassa városától két órányira fekvő Semse helységről nyerte, mely mostanáig ősi birtoka. Nevezett Franknak fia volt Tamás 1318–1322-ben Szepesvára várnagya és Szepes megye alispánja. ^[467]* Ennek két neje volt, az első Tárkői Anna, a második Lampertnek leánya Zsuzsanna.
A családfa a mult század közepéig ^[468]* az első törzstől Franktól kezdve következőleg ^[469]* sarjadzott:
I. tábla.

I. Frank 1280. körűl.; I. Tamás 1322. Szepesi várnagy (1. Tárkői Anna 2. Lampertfi Zsuzsi); 1-től Kata. 2-tól Demeter 1360. Folyt. a köv. lapon. I. Miklós 1370.; I. János.; I. László.

Demeter, ki az előbbi lapon 1360.; II. János 1397. 1411. (Upori Ilona); II. László főpohárnok elesett 1396.; I. István 1420. (csebi Vörös Krisztina); II. Frank 1401. 1420. Sárosi főisp. (Perényi Fruzsina); III. László; (Csebi Ilona) Folyt. II. táblán.; I. Pál.; Krisztina.; III. János pankotai esperes 1411.; I. Vilmos.; VI. László 1449. (Luczia özv. 1503.); Bora 1492. (Sóos Simon); Afra 1461. (Jakchy György); Brigita; Kata (Károly Demjén); Rudolf 1449.; Appolonia 1447.; I. Ferencz 1503. Sárosi főisp. (Thurzó Mária); I. György (1. Tárczai Zsófi 2. Bodvay Kata); Julianna (Kenderes Péter); Margit.; Bora.; Druzsina.; VI. János. 1593.; V. Ferencz.

II. tábla.

III. László, (Csebi Ilona) ki az I. táblán.; II. Vilmos 1447. kir. udv. (Palóczi Margit); V. László (Báthori Margit); Margit (Butkai Benedek); Agata (Eödönffy Ambrús); Anna (Nagy-Mihályi Bánffy György); IV. János 1447. (Vajda Bora); II. Ferencz.; V. János †; Zsófia (Butkai Mihály); II. György †; VII. László †; I. Mátyás (1. Ujfalvi Zsófia 2. N. Mihályi Ilona); II. István 1510. (N. Fruzsina); Anna (Kapy László); Janka (Bárczay László); Ilona (Berzeviczy Miklós); Zsófia (Pazdicsi László); III. Ferencz; VI. László; VI. János 1569. (böki Paczoth Kata) Folyt. III. táblán.; Ilona (Sebessi János; III. Vilmos.; Bora (Ujfalusi Miklós); Zsófia (Konczházi Lénárd); 2-tól IV. Ferencz (Segnyey Anna) Folyt. a köv. lapon.

IV. Ferencz, ki az előbbi lapon (Segnyey Anna); Margit (Kálnói Bornemisza György); VI. Ferencz.; III. István.; Sára (rosályi Kún László); VIII. Ferencz. (Rákóczy Anna); V. István.; IX. János 1650. (Fekete Anna); Anna (Görgey György); I. András 1633 (Ujfalusy Klára); XI. Ferencz (Fejérvári Klára); XII. János Girálton (Henrici Anna); Mária (Szent Iványi Mihály); Anna (Szirmay Miklós)

III. tábla.

VI. János ki a II. táblán, 1569. (böki Paczoth Kata); VIII. László (Tibold Klára); II. György; VII. János.; II. Mátyás.; IV. Vilmos.; I. Zsigmond.; Dorottya (Berzeviczi Márton); II. Miklós. 1611. (Andrássy Kata); IX. László (fügei Csató Erzse) Folyt. a köv. lapon.; II. Zsimond (Móricz Anna); III. György.; VIII. János; Zsuzsa (1. Szabó György 2. Divényi István); II. Pál 1669. notáztatott (Csanádi Anna); IV. István; V. György.; VII. Ferencz.; V. Vilmos.; II. Péter.; IV. Pál.; X. Ferencz.; XI. Ferencz.; I. Sándor; I. Péter.; IX. Ferencz.; XI. László 1730. Cziferen.; XI. János; X. János.; III. Miklós.; IV. Miklós. Keresztesen 1767. Sárosi alispán.; III. Zsigmond (nmih. Pongrácz Mária).

IX. László ki az előbbi lapon, (fügei Csató Erzse); II. Sándor.; György.; Anna (Zéchy Péter); Sára (Borsi Mihály); Rebeka (Jalkóczi Imre); X: László ezredes török fogoly.; III. Pál.; II. András ezredes 1741–1772.; III. András 1800. Ugocsai főispán kamar. elnök † 1814. (b. Perényi Anna † 1804.)

Vissza tekintve a családfára, arra vonatkozólag a következő történeti adatok ismeretesek.
Demeternek két fia volt: II. János, II. László; ez utóbbi fő pohárnok mester volt, és Nikápolynál esett el 1396-ban, II. János pedig 1397-ben érdemeiért jószágaiban pallósjogot (jus gladii) kapott Zsigmond királytól. ^[470]* Ugyan csak ő 1401-ben régi nemessége megerősítése mellett családi czímert kapott, ^[471]* t. i. a vízirányosan kétfelé osztott paizs alsó udvara égszinű, a felső ezüst; az alsóból vörhenyes szarvas ágaskodik föl a felső ezüst udvarba is, jobb szarva sárga, és szarvai közt arany keresztet visel, a paizs fölötti sisak koronájából szintén hasonló szarvas emelkedik ki. ^[472]*
II. Jánosnak nejétől Upori Ilonától több gyermeke maradt, mind a táblán láthatók. Ezek közűl legnevezetesebb II. Frank (vagy Ferencz), a ki Zsigmond király alatt Huss követői ellen Cseh országban dicsőségesen harczolt, mely érdemeiért nevezett király 1426-ban Csirke Péternek minden javait, úgymint: Gárd, Sz. Lőrinczi (máskép Felgrad) fele Poli, és Migloka, Secha (tán Sacza) Enegke, (tán Eneczke) Rencsefő stb. helységeket s részbirtokokat neki adományozta oly föltétellel, hogy fiága kihaltával azok testvérének II. Lászlónak maradékaira szálljanak. ^[473]* E javak végett 1427-ben a jászói Convent előtt a Csirke családdal egyezségre lép, ^[474]* 1444-ben tán már nem élt, mert fiai IV. László és Rudolf Csirke Tamással, és Pelejtei Gergellyel és Péterrel Alattyán, János-hida stb. javakon osztoznak. ^[475]* Ugyan e Ferencz, kit Lehoczky Sáros vármegye főispánjának és kir. udvarnoknak ir, ^[476]* a csehek fogságába esett Galszécsi Jakabnak fiát Miklóst öt ezer forintért kiváltván, ezen jótetteért nevezett Gálszechi Miklós Semsey Ferencz fiainak IV. Lászlónak és Rudolfnak 1449-ben Sáros megyei Girált és Máté vágása helység fele részét a jászói Convent előtt örökösen bevallotta. ^[477]*
II. Jánosnak fia I. István Csebi Vörös (rufus) Miklósnak leányát Krisztinát vévén nőűl, miután Koporcsi Tamás fiaival eleve, még 1420-ban a felesége utáni javakra nézve nevezetesen a Zemplin megyében fekvő Pazdics, Szuha, Mocsár, Somogy, Szalók és Ujfalura nézve a jászói convent előtt osztályos egyességre lépett ^[478]* és Pazdicsi (vagy Koporcsi) Miklós által adoptáltatván, 1421-ben a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeinél fogva ebben Zsigmond király által megerősítetett ^[479]* ugyan azon javakba Zsigmond király parancsánál fogva a leleszi convent által be is iktattatott. ^[480]*
1445-ben Semsey Ferencz és László az előbbi országgyülés végzésének sikeresítéséről a Szinán tanácskozó nemességi gyülésén részt vettek. ^[481]*
1447-ben IV. Lászlónak, és osztályos atyafiainak II. Vilmosnak és IV. Jánosnak, valamint nejeik Borbála, Margit, és másik Borbála és növére Apollonia a szepesi káptalannal és préposttal perlekedtek bizonyos hatalmaskodási ügyben. ^[482]*
1461-ben II. Vilmos és János, anyjok Csebi Ilona után, nem különben nő-rokonaik Margit Butkai Benedekné, és Ágata Eödönffy Ambrusné, kiknek anyjok Katalin Károly Demeterné, nagyanyjok pedig Csebi Krisztina nevezett Csebi Ilonával testvér volt, ezen nagyanyjok után az említett Zemplin megyei Pazdics, Szuha, Ujfalu, Mocsár, Kraszna, Somogy és Szalók helységek fele részére királyi jog oda engedésével Mátyás királytól adományt nyertek. ^[483]*
1479-ben Semsey Lászlót elmarasztalja Sáros vármegye k. komlósi Lipthay Benedek lovainak elé nem állítása miatt. ^[484]*
1487-ben V. János Zemplin vármegye által tanúvallatást eszközöltet. ^[485]*
1503-ban I. Ferencz kamarás mester, 1513-ban Sáros vármegye főispánja. ^[486]* A mohácsi vész után rokonaival V. Jánossal és Kristóffal (ki a táblázaton nincs) I. Ferdinand hive volt. 1530-ban I. Ferdinand részéről Horváth országban hadvezérkedett.
1507-ben Semsey I. Mátyás, II. István és III. Ferencz beiktattatnak II. Ulászló parancsa mellett Alattyán és Kér helységek birtokába. ^[487]*
1538-ban Semsey Mihály (ki a táblázaton nincs) al-bán, birta a Szávánál Jeszenovácz és Sobok várát, melyet a török elfoglalt s melyet Nádasdy vissza vett. ^[488]*
VI. János 1553-ban szintén I. Ferdinand hive volt. ^[489]* Fiai, valamint testvére IV. Ferencz fiai is 1561-ben Bozinka helységbeli birtokra kir. adományt kaptak.
Semsey Ferenczet (tán a IV-diket) 1561. sept. 14-én I. Ferdinand kir. Stansith Horváth Márk fia gyámnokául rendelte.
1549-ben Semsey II. György, ki Saczáról irta előnevét, birt Lőrincz, Gard, Buzinka helységekben. ^[490]*
II. Pál Torna megyéből Tököly híve és gyalogsági tábornoka, 1669-ben hűtlenségi bélyegen javait veszté; Munkácsnál vett sebek folytán meghalt. ^[491]* 1686-ban Semsey András, János, Péter, Zsigmond és László Tornában Udvarnok, Áj és Háskúth birtokrészre kir. adományt nyertek.
X. László, ki török fogságban is volt, Szaláncznál a kuruczok által 1697-ben esett el. ^[492]*
Lászlónak fiai György kúnok kapitánya volt. ^[493]* Neje Wesselényi Krisztina. Fiai kapitányok. Leánya Klára Sztáray Ferencné.
III. Pálnak fia II. András 1741–1772-ben ezredes volt, ennek fia
III. András 1778-ban részt vett mint kir. biztos a Maroson túl fekvő úgynevezett bánsági három megye vissza-csatolásában és szervezésében, és Torontál megye alispánjává neveztetett, részt vett ott az urbér behozatalában, 1786-ban kir. táblai ülnök, majd a hétszemélyes tábla birájává neveztetett, innen 1789-ben a m. kir. udvari kanczellariához, 1791-ben a császári bir. kamarához alkalmaztatott, és ott tanácsos lett, majd 1797-ben Ugocsa megye főispáni helyettese, Sz. István rend vitéze, 1803-ban ugyan azon vármegye valóságos főispánja ^[494]*, 1802-ben febr. 26-án királyi személynök (Personalis), 1807-ben Abauj vármegyei főispán, 1808-ban kamarai elnök lett. Meghalt 1814-ben.
IV. Pál 1750. táján Abauj megyének hosszabb ideig alispánja volt, ki a Semsei kastélyt ujra fölépiteté.
Nincsenek a táblán vagy legalább ki nem jelölhetjük ott azon Jánost, ki 1546-ban nagy-idai várkapitány volt.
Istvánt, kinek Szinyei Merse Máriától való leányát Klárát (vagy tán Erzsét) Dessewffy István vette nőül. – Más Klárát, 1725-ben Szalay Pálnét.
Ferenczet, kinek 1602-ben özvegye Morvay Dorottya volt.
Miklóst, kí 1770-ben Sáros vármegye alispánja volt. Zemplin megyében birtokos a család Legénye, Szalók, Mocsár stb. helységben. ^[495]*
Az ujabb időben ismeretesbek a családból Semsey Jób, volt kir. kamarai tanácsos, özvegye gr. Keglevich Éva.
Semsey Benjamin phil. doctor 1816-ban, és S. Boldizsár, kinek fia Albert 1848-ban Abauj vármegye főispánja és József. Továbbá Lajos, ki 1856. april 4-én kora 73. évében Saczán Abauj megyében halt meg, és tán ennek fia a másik Lajos ki 1848-ban Abauj vármegye alispánja volt.
Semsey Eduard 1848. előtt a bácsi kamarai és zombori koronai jószágok urodalmi igazgatóságánál pénztárnok.
Semsey Imre 1848. előtt Wasa gyalogezredbeli kapitány.
Sáros megyében 1846–1849-ben Pál főjegyző, Robert és Ferdinand alszolgabirák, Ignácz aladószedő, Vilmos esküdt volt.
Sáros megyében laknak Deméthen Albert és Vincze; Karácson-Mezőn Mánó, Ignácz és Eduard, Vas-patakán Imre, Eperjesen József, Hermányban Pál, Ádám, Biharban B. Ujvároson Béla.
Ugyan csak Sáros megyében birnak a család tagjai Babafalu, Deméthe, Gerált, A. és F. Asgúth, N. Szilva, Karácsonmező, Radvány, Salgó, Hermány, Nyárs-Árdó, K. Keresztes, Vaspataka, helységekben.
Czimere a családnak – mint följebb – látható, és mint leirása a diploma szerint közöltetett, vízirányosan ezüst és kék udvarra osztott paizsban ágaskodó szarvas. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan szarvas emelkedik ki.

Sennyey család. (Kis Zsennyei, báró és gróf)

Régi eredetét valószinűleg Vas vármegye ős családai sorában kereshetnők, azon vármegyében fekszik Nagy és Kis Sennye (olv. Zsennye) helység, mely utóbbiról a család vezeték- és elő-nevét vette. Már az 1767-ben nyert grófi diploma a családot öt századon fölül virágzó nemzetségnek nevezvén, ennek folytán a család virágzásának kora a XIII. század közepére, a tatár dulás idejére tehető. Nem lévén azonban alkalmunk a család levéltára felmaradt régi okleveleit vizsgálhatni, meg kell elégednünk azon biztos adatokkal, melyek e családról a XVI. század közepétől kezdve előttünk fekszenek. ^[496]*
A XVI. század közepén 1549–1560. élt Sennyey I. Ferencz Sárvár, Kapu és Léka vár kapitánya, ^[497]* kitől a családfa mostanáig következőleg terjedt le:
I. tábla.

I. Ferencz 1560.; I. János.; I. Péter †; † I. Sándor 1594.; I. Pongrácz erdélyi kanzcell. báró 1606. (Dobszay Anna); I. Gáspár 1629. 1635. kapit. (Rumy Bora); I. György 1611. (Székely Anna); III. János.; II. Gáspár; Anna (1. petróczi Nagy-Mihályi Fere. 2. Orosz László); II. Sándor.; II. Péter.; II. Ferencz.; I. István. győri püsp. kanczellár † 1635.; Anna (b. Keglevich Zsigmond); II. Sándor tanácsos és komornok 1600. 1640. (Pacsoth Judit); II. István veszprémi püspök † 1686.; III. Ferencz kallói kapit. † 1675. (Széchi M. Margit) Folyt. a II. táblán.; I. Albert (1. Révay Francis. 2. b. Amadé Éva); I. László jezsuita † 1680.; Erzse (b. Károlyi László); Krisztina (gr. Czobor Bálint); 1-től László sz. 1660. † 1661.; Erzsébet (1. b. Berényi Fer. 2. b. Andrássy Pál)

II. tábla.

III. Ferencz, ki az I. táblán. kallói kapit. † 1675. (Széchi M. Margit); III. István 1711. Rákóczy kanczell (1. Pribék Éva. 2. b. Andrássy Klára); IV. Ferencz (b. Barkóczy Éva); II. Pongrácz (b. Barkóczy Julianna); Borbála 1722. (b. Vécsey László); III. Sándor (gyöngyösi báró Nagy Sára); Bora (1. Pribék Ádám 2. Orosz Gábor); II. László ezredes 1741. (b. Szent-Iványi Anna); Róza (b. Muraniczi Horváth Imre); A. Mária (b. Sennyey János); Polixena (Závody Rudolf); I. Antal 1780. (b. Inkey Petronella) Folyt. III. táblán.; Jozéfa (Márffy László); Anna Mária (Pollányi Pál); 1-től IV. István. †; III. László. †; I. Imre (b. Barkóczy Krisztina); 2-tól Borbála (b. Perényi Gábor); Klára (gr. Dőry Ferencz); II. Imre tábornok 1767. gróf † 1774. (1. b. Palocsay Róza 2. b. Révay Mária); Julianna (b. Dőry László); 1-től III. Imre (b. Révay Anna) †; Borbála (gr. Dőry Gábor); 2-tól Antonia † 1819. csill. ker. h. (gr. Majláth József)

III. tábla.

A bárói ág.

I. Antal, ki a II. táblán. 1780. (Inkey Petronella); IV. János (b. Sennyey A. Mária); II. Antal (b. Hunyady N.); Jozéfa.; Mária (b. Majthényi Lajos); Anna; I. József 1791. főhadn. (b. Dambrovka Concordia); Bora (gr. Hodicz Ferencz); I. Károly cs. k. kam. † 1841. (gr. Nádasdy Erzsébet); Polixena (Vidos N.); V. István (csicseri Orosz Amali özv. 1832); V. János (1. b. Barkóczy Francziska 2. Druzsik Julia); Concordia (Zauner József); Adél (Zachar); I. Lajos Páczinban (b. Vécsey Erzsébet); Amália (gróf Vay Dániel); Albertina; Erzse.; VI. István.; I. Miklós.; Mária.; Zsigmond † Vincze †; Anna (gr. Dessewffy Gyula); Letitia (gr. Lodron Laterano Alajos); I. Pál. cs. k. kam. val. b. tit. tan. 1861. helyt. tanácsos.; Victor.; Virginia; Felicia.

A családfai törzsnek I. Ferencnek négy fia volt, ezek közűl I. Péter mag nélkül elhalt; I. János nemzé I. Gáspárt, ki 1619–1635. évi idő közben élt, és mint kapitány, de valószinűleg rang szerint legalább ezredes, azok közé tartozott, kik Bethlen Gáborhoz állottak, miért őt is Eszterházy Miklós nádor a rossz kapitányok sorába iktatta. ^[498]* Nejétől Rumy Borbálától három gyermeke közűl II. Gáspár nemze fiút: II. Sándort, kiben ága kihala.
I. Sándor, (máskép Sandrin) a hadi pályán szerencsével szerepelt, 1587-ben a törökön győzelmeskedvén, társaival Huszár Péter és Malikóczy Miklóssal együtt két főbb törököt, zászlókat és egyéb hadi zsákmányt vittek föl Ernő fő herczeghez, miért arany billikommal és arany lánczczal ajándékoztatott meg. ^[499]* Él 1594-ben is. Fia I. György 1611-ben julius 21-én királyi hadakat vezérel Kolosvár alá. Székely Annától két fia maradt: II. Péter, ki 1606-ban Erdélyben elkobzott javait vissza kapta és II. Ferencz, ez ágát bezárta.
I. Pongrácz 1593–1606-ban Erdélyben – hová be származott, – nagy szerepet vitt kitünő esze és tehetségénél fogva. 1593-ban Báthori Zsigmond fő udvar mestere (Praetorii Praefectus) volt, és Szinán basához járt követségben. 1595-ben fejedelmi tanácsnok volt, midőn a lengyel királyhozi követséget végezte. 1597-ben Várad lecsendesítésére jár, majd Mihály vajdához köldetik. Ő vezeté be ^[500]* Báthori Endrét febr. 20-án Szebenbe. 1601-ben Rudolf király részére izgat, miért Görgény várába záratik, majd ki szabadúl és Rudolf kir. tanácsosa leszen. Básta dulván Erdélyben, 1603-ban ennél kegyelmet eszközöl az összefogott nemesek részére, ugyan ennek rendeletéből Szamos-Ujvárt ostromolja. – Székely Mózses részéröl Raduly vajdához kibékitő követséget vállal. 1605–1606-ban Rudolf részéről Bocskai ellen mint fővezér harczol. 1607-ben Erdély részéről Rudolfhoz jár követségben. Báthori Gábortól Gyalu várát kapta, azonban 1610-ben Báthori Gábor féktelenségei ellen működvén nótáztatott, Gyalut elveszté, ^[501]* és maga futással menekült. ^[502]* Neje volt Dobszai Jánosnak Spáczai Annától született leánya Dobszay Anna, aki után Erdélyben szintén tetemes birtokok ura lett. 1606-ban Rudolf király által a nagyságosok rendébe, báróságra emeltetett. ^[503]* Nejétől négy gyermeke maradt: I. István, Anna báró Keglevich Zsigmondné, II. Sándor és II. János, ki kihalt.
I. István 1621. oct. 11-én boszniai, 1623-ban váczi, 1628-ban veszprémi, végre 1630-ban győri püspök és főkancellár; meghalt 1635. oct. 22-én ^[504]*
II. Sándor kir. tanácsos és főkomornok mester (Cubicularius), 1630. táján Szatmári kapitány, ^[505]* hol 1632-ben nemesi curiát kap adományban. ^[506]* 1630. és 1632-ben Rudolf követe Erdélyhez. 1620. után nőül vette a Fogarasi várban méreg által kivégzett Dóczy András özvegyét böki Paczoth Juditot, kivel 1631-ben Dóczynak siremléket emelt Leleszen. ^[507]* Élt még 1640-ben. Ő szerzett kir. adományt II. Ferdinánd királytól a Paczoth Ferenczféle Tarkányi, Bodrogközi jószágokra, és Alaghy Menyhért magvaszakadtán szerzé Zemplin megyében a Páczini uradalmat fiágra; 1629-ben kapott adományt Bessenyő és Bisztra puszta és helységekre. Nevezett nejétől hat gyermeke maradt: II. István, III. Ferencz, I. Albert, I. László, Erzsébet b. Károlyi Lászlóné, és Krisztina gróf Czobor Bálintné. Ezek közűl
II. István nagybátyja nyomain papi pályára lépvén, 1652-től esztergami kanonok, majd sz. györgyi prépost, 1656-ban pécsi választott, – 1659-től pedig veszprémi fölszentelt püspök haláláig 1687-ig. ^[508]*
I. László szül. Tárkányban 1632. maj. 6-án. A jesuita rendbe állott 1648-ban. Tanitott Gréczben és N.-Szombatban; volt zárdai főnök ugyan azon helyeken, és két évig tartományi alfőnök. 1686-ban Gréczben hittani munkát adott ki. Meghalt Nagy-Szombatban 1702-ben. ^[509]*
I. Albert 1658-ban nőül vette Révay Francziskát, kivel három évig élt, ettől született 1660-ban fia László, ki azonban egy éves korában 1661. január 19-én meghalt, anyja előbb 1661. január 7-én múlt ki. ^[510]* Albert egy leánya Erzsébet előbb b. Berényi Ferenczhez ment nőül; Albert másodszor nősült b. Amade Évával, kitől leánya Mária b. Andrássy Pálhoz ment férjhez.
III. Ferencz 1663-ban I. Leopold király részéről kállói kapitány volt, elesett a kuruczok keze által kastélyában Nagy-Tárkányban 1675. julius 30-án; eltemettetett Leleszen. ^[511]* Nejétől rimaszéczi gróf Széchy Mária-Margittól öt gyermeke maradt: III. István, IV. Ferencz, II. Pongrácz, III. Sándor, kitől a mai bárói ág származik, és Borbála előbb villyei Pribék Ádámné, utóbb csicseri Orosz Gáborné. Ezek közűl
II. Pongrácz 1706-ban, Ung, Zemplin és Szabolcs megyék fölkelő nemességének vezére. Neje volt báró Barkóczy Julianna kitől leánya Borbálában b. Vécsey Lászlónéban ága 1721-ben kihalt. Nevezett Borbála birta Erdélyben az illyei urodalmat is.
IV. Ferencznek nejétől b. Barkóczy Évától két gyermeke volt: Éva muraniczi báró Horváth Imréné és II. László, ki 1741-ben mint a zemplini fölkelő nemesség ezredese tünteté ki magát. ^[512]* Nejétől báró Szent-Iványi Annától csak két leánya maradt: Anna Mária, ki báró Sennyey IV. Jánoshoz ment férjhez, és Polixena, ki Závody Rudolf neje lett.
III. István, ki 1688-ban Zemplin megyei Árva-Bodrog-Keresztúri szőlleire és nemesi kuriájára I. Leopold királytól adományt vitt; aranysarkantyús vitéz, Rákóczy II. Ferencz kanczellára, végül munkácsi várparancsnok és Szabolcs vármegye főispánja volt. A forradalom buktával elfogadván az amnestiát, a munkácsi várból, – mely még a szatmári békekötés után 1711. junius 24-én is tartá magát, – szabadon bocsáttatott és jószágai birhatásáról is biztosítatott. Két felesége volt, az első villyei Pribék Éva lipóczi Keczer Miklós özvegye, a másik báró Andrássy Klára, b. Barkóczy László özvegye volt. Ezek közűl az elsőtől született IV. István, III. László, kik korán elhaltak, I. Imre, kiről szó leszen és a másodiktól lett Borbála b. Perényi Gáborné.
I. Imre nőül vévén báró Barkóczy Lászlónak b. Andrássy Klárától született leányát b. Barkóczy Krisztinát, ezzel nemzé: Klárát jobbaházi gróf Dőry Ferencz kamarás, val. belső titkos tanácsos, fő pohárnokmester és Zemplin megyei főispán nejét, Juliannát báró Dőry László kir. tanácsos nejét, és egy fiút
II. Imrét, ki katonai pályára lépvén, mint cs. kir. kamarás és a Pálffy Rudolf huszár ezredben ezredes 1767. január 27-én Mária-Terézia király-asszony által mind két nemű utódaira nézve grófságra emeltetett, 1771-ben tábornok lett. Meghalt Páczinban 1774-ben. Eltemetetett Leleszen. Kétszer házasodott, első neje báró Palocsay Róza, a második báró Révai Mária volt. Az elsőtől született III. Imre, ki azonban Szabolcs megyében Fejértón mag nélkül elhalt és eltemettetett Mária-Pócson. Benne kihalt a grófi ág, valamint Sennyei III. István egész férfi ága. Neje báró Révay Anna utóbb báró Révay Ferenczhez ment férjhez. Édes nővére gróf Sennyey Borbála gróf Dőry Gáborhoz ment férjhez.
Sennyey II. Imrének második nejétől báró Révay Borbálától született leánya gróf Sennyey Antónia, csillag keresztes hölgy, gróf Majláth Józsefnek cs. k. kam., val. b. titkos tan., Szent István rend nagy keresztese, a m. udv. kamara elnöke, Verőcze vármegye főispánjának neje, ki meghalálozott Zemplin megyei Perbenyik helységben 1819. évi octob. 20-án, eltemettetett Nagy-Tárkányban. Ott nyugszik anyja is báró Révay Mária gróf Sennyey Imre özvegye, ki 1820. sept. 7-én halt meg.
A mostani bárói vonal.
Báró Sennyey III. Sándor (b. III. Ferencznek gr. Széchy Margittól fia) mostanáig terjedő ágnak, a most élő egész bárói vonalnak lett terjesztője. Ez ősi birtokába a Dunántúl Vasmegyében fekvő Kis-Sennye helységbe tevé át székhelyét. Nejétől báró gyöngyösi Nagy Sárától két leánya és egy fia I. Antal maradt.
I. Antal a mult század második felében élt szintén Vas megyében. Hitestársától pallíni Inkey Petronellától IV. János, Mária, Jozéfa, Anna, II. Antal, I. József és Borbála gyermekei maradtak. Ezek közűl
IV. János cs. kir. kamarás, nőűl vévén b. Sennyey II. Lászlónak leányát Anna-Máriát, Zemplin megyébe tette át lakását, és 1820-ban történt gyermektelen halálával hitbizomány formában tetemes pénzbeli vagyont hagyott családjának, az egész család kihalásával a szegényeket nevezvén örököseiűl. Eltemettetett Leleszen, ugyanott őt megelőzőleg neje is. Ezen János halálával, valamint özvegy gróf Sennyei Imrének kimúltával az ez által özvegyi jogon birt jószágokat örökölvén a báró Sennyey örökösök, időjártával az egész család Zemplin vármegyébe tette át lakását.
IV. János két fiú-testvérétől: I. Józseftől, ki 1791-ben székely ezredbeli főhadnagy korában vette nőül a lengyel származású báró Dombrovka Concordiát, és II. Antaltól a táblán láthatólag származik le az egész mostani báró Sennyey család. Nevezetesen pedig II. Antal nejétől Hunyady bárónőtől született egyik fia I. Károly, cs. kir. kamarás, (mhalt 1841. april. 5-én S. A. Ujhelyben, s ott temetetett) kinek nejétől gróf Nádasdy Erzsébettöl többi közt született fia Pál cs. kir. kamarás, valós. belső titkos tanácsos, 1860-ban az úgynevezett octoberi Diploma folytán a magyar kir. helytartó tanácsnak volt tanácsosa, jeles tehetségű állam-férfiú.
A család neve, melyet a család másod alapítója I. Ferencz „Senney” és „Sennyey”-nek irt ^[513]*; mások által a XVI. század folytán Sennjey, Sennej, Senyey, Senniej, Senniey alakban is iratott. ^[514]*
A család grófi czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs arany udvarában fejével balra forduló egy fejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal és lábakkal, kiöltött pirosnyelvvel; a paizs fölött grófi korona, és azon három koronás sisak áll, melyek közűl a jobb oldaliból balra néző arany grif, első jobb lábával meztelen kardot tartva, a középsőből természetes szinű szarvas, a baloldaliból lábával kivont kardot tartó, kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról és balról aranyfekete. A czímerpaizst két oldalról pánczélos, sisakos vitézek telamonok gyanánt tartják.
A bárói czímer szintén az, azon különbséggel, hogy a paizs udvara többnyire kék színt mutat, és a paizs fölött csak egy koronás sisak a növekedő szarvassal látható; a többi a grófsági diplomával járult a föntebb leirt czimerhez.

Senye család.

Komárom vármegye adományos családai közé tartozik. ^[515]* 1538-ban Senye Gáspár és Boldizsár Für helységben öt telket elzálogitnak Csuzy Tamásnak és Andrásnak. ^[516]*

Sennyey család.

Gömör vármegyei czímerleveles család; a czímeres nemes levelet Sennyey András s neje Szabó Zsófia, és gyermekei András és György 1651-ben kapták I. Leopold királytól, mely nemes levél 1651-ben Gömör megyében hirdettetett ki.
1703-ban Sennyey György mint Jolsván lakó van a Gömör megyei nemesek közé írva.

Sentz család.

Arad vármegyében Sentz Fülöp 1831-ben iratott a nemesek lajstromába. ^[517]*

Seöres család.*

Lásd Seres cs.

Seper család. (Felső-Őri).

A Seper, vagy Sejper család egyike Vas vármegye azon családainak, melyek 1582-ben együttesen Felső-Őr helységre Rudolf királytól adományt nyertek. Lásd Zámbó cs.
Közűlök felső-őri Seper Lajos Vas megyénél r. esküdt, alszbíró, és végre 1842-től 1845-ig a kőszegi járásban főszolgabiró; – Seper Antal szül. Pozsonyban 1808. decemb. 31-én, Mosony vármegyének tiszt. aljegyzője, r. esküdtje, 1842-től a nezsideri járásban alszolgabirája, végre 1847-től fizetéses táblabirája volt.

Sepsy család.*

Szabolcs, Szatmár megyei nemes család. Zemplin megyében a század elején közbirtokos Kolbása helységben.

Séra család (S. Zoltáni)

Erdélyi család. Közülök József udvarhely-széki irnok 1837-ben. Valószinűleg ebből eredtek István 1815-ben a «»bárczai kerületben kir. dézsmás; László illyefalvi városi alhívatalnok 1846-ban. Felső-Fejérmegyében Alsó-Gezésen és Mihalván birtokos Séra Anna.

Serb család.

Nincs kihirdetve, de századon felűl nemesi jogok gyakorlatában él Arad megyében.

Serdagna család.

Báró Serdagna Rajmund az 1794. évi erdélyi országgyülésen honfiusitatott. Neve tán máskép Sardagna.

Serédy család.

A Serédy család nevét, melyből a XVI. század közepén Gáspár szerepelt, némely történet-irónk, mint például Budai Ferencz ^[518]* is, Szeredy-nek irja. Azt is irják, hogy nevezett Serédy Gáspár Szereden Pozsony megyei mező városban született, és innen a családnak nem csak eredetét, de nevét is származtatják, – alkalmasint a Sered és Szered nevek közti hasonlatosság által megzavarodva. Azonban ez tévedés, mert nem csak hogy egykorú adatok, milyen a törvénykönyv, ^[519]* és egykori levelekben találjuk ^[520]* mindég e család nevét csak Seredi-nek irva, de így találjuk sírkővén is. Sőt az oklevelek bizonyítása szerint, melyeket néhai Gyurkovics tudós buvárunk forgatott, ^[521]* világos, hogy a Serédi nemzetség Fejér vármegyében a Fejér és Mór közt Győr felé vezető országútban fekvő Seréd nevű falúból vette eredetét. ^[522]*
A család hirét Serédi Miklós fia I. Gáspár, alapítá meg. Ez a mohácsi vész után I. Ferdinánd híve s ügyeinek János király ellenében előmozdítója lévén, I. Ferdinánd király őt az ország felső részeinek főkapitányává tette. Ő vette el János királytól Ferdinánd részére 1528-ban Likavát és Trencsént, 1530-ban Egert. A Szepességben Révay Istvánnal dolgozott János ellen, s akadályozta Kosztkát Kesmárk elfoglalásában. Boldogkő várát hat hétig vívta Bebek Ferencz ellen, de sikertelenül. 1537-ben a tokaji zárdát pusztitja el. 1541-ben kapta I. Ferdinándtól Tokajt a hozzátartozókkal. ^[523]* 1542. octob. 28-án I. Ferdinánd neki adja az erdélyi püspökséget. ^[524]* Ugyan ez évben jelen volt Pest ostrománál, és mindjárt ezután Ferdinánd nevében özvegy Izabella királyné követeivel alkudozásba ereszkedvén, 1543-ban azokkal a béke pontok fölött meg is egyezett. Szolgálata jutalmául roppant jószágok birtokába jutott, I. Ferdinánd neki adá Felső Magyarországban Makovicza, Sztropkó, Budamér, Regécz, Hangács, Szerednye uradalmait; Abauj megyei Forró, Garadna, Aszaló, Zemplin megyei Zombor, Borsod megyei Solcza helység birtokában 1549-ben a leleszi Convent által iktattatott be. ^[525]* 1546. jul. 5-én Ferdinánd király Pozsony megyében a Szentgyörgyi és bazíni terjedelmes urodalmakat, melyek Szent-Györgyi és Bazini gróf Krtstóf magvaszakadtán 1543-ban a kir. fiskusra szálltak, neki 53 ezer forintban elzálogosította; de azokat teljes négy évig sem birhatta, mert 1550-ben, a mely évben fiával Györgygyel Tállyát kapta ^[526]* mart. 1-jén meghalt. Eltemettetett Szent-Györgyön (Pozsony várm.) hol sírkőve most is látható. ^[527]* Ez idő alatt telepíté meg Pozsony megyében Senkviczen s több helyen a Szávántúli részekből a horvát családokat.
Serédy I. Gáspárnak három testvére volt: György, János és Veronka Alaghy Gáspárné, anyja Alaghy Jánosnak. Testvérbátyjok halála után Veronkának Alaghynénak jutott Regécz, Sáros-patak Tállya, – Jánosnak jutott Tokaj, Györgynek pedig, kassa főkapitányának, Sáros vármegye föispánjának, a szentgyörgyi és bazini várak és uradalmak jutottak örökségűl, de melyeket még halála előtt 1552-ben két fia II. Gáspár és Ferencz birták, hanem utóbb Ferdinánd királynak 50 ezer forint elengedése mellett vissza bocsátották, ki azokat nem sokára gróf Salm Ekk pozsonyi főispánnak zálogosította el. I. Gáspárnak özvegye Erzsébet volt; a följebbi osztály mutatja, hogy gyermekei nem maradtak, mert fia János, kinek gyámjáúl I. György rendeltetett, 1555-ben meghalt. ^[528]*
I. Gáspárnak nevezett testvére I. György kassai kapitány és 1555-ben már Sáros vármegye főispánja volt és Makovicza ura. I. Ferdinand alatt fiatal korában katonáskodott, ott volt 1529-ben Bécs alatt. Zemplinben Sztropkón erősséget építetett, melyet azonban az 1543. évi beszterczei gyülés lerontatni rendelt. 1550-ben bátyjával együtt kapta Tállyát; ugyan ez évben Tárczay Kata és Hagymási Kristóf részére Makovicza végrehajtás utján átadandó lett volna, de György a végrehajtókat elűzte. ^[529]* 1556-ban Szent-György és Bazin várait Miklós testvérének fiára II. Gáspárra ^[530]* ruházta a nádor előtt, ugyan ez évben jul. 15-én tulajdon kezével irta meg makoviczai várában végrendeletét, melyben I. Ferdinandnak 2000 ftot hagyományozott és ennek átvételéről 1557-ben a nevezett király nyugtáját kiadta. Meghalt 1557-ben, eltemettetett Bártfán. Neje Buchinszka Kata volt, ettől egy fia István maradt, ^[531]* kinek gyámnokúl Némethy Ferenczet Tokaj vár kapitányát tette. Némethy a gyámságot elvállalta, de hogy Tokajt magáévá tehesse, ^[532]* János király özvegyéhez Izabellához pártolt. Az árva élt még 1565-ben is, midőn Némethit Tokajban meglőtték, de úgy látszik – emberkort nem ért.
A harmadik testvérről Serédy Jánosról nincs emlékezet, bizonyosan mag nélkűl halt el. Hanem más adatok szerint I. Gáspárnak testvére volt még Benedek és Miklós is. Ez utóbbinak fia volt az ifjabb vagy is II. Gáspár, a ki 1563-ban jelen volt Miksa király koronázásán, és több jószágai közt a nagybátyja által neki hagyott Makoviczán kivűl, Trencsin megyében birta Vágh-Beszterczét is. Zászlós úri czímmel élt. Nejétől Mérey Annától maradt fia II. György, ki korán elhalhatott, és leányai Zsuzsanna Janusius osztrogi herczegné és Borbála. Özvegye Mérey Anna már 1571-ben Balassa Andrásné, kivel V. Beszterczét a Balassák kapták meg.
Benedek ^[533]* 1560-ban kapta Zemplinben Kis-Ujlakot. ^[534]* Halála előtt ez tette Némethyt fiának Istvánnak gyámnokává.
Mind ezek szerint a Serédy család származási fája még több világosságot és kutatást kiván, az eddig említettek valószinűleg ily vérségi összeköttetésben álltak:

Serédy Miklós.; I. György sárosi főisp. kassai kap. † 1557. (Buchinszka Kata); I. Gáspár orsz. főkapit. † 1550. (N. Erzse); János. †; II. Miklós.; Benedek 1560.; Veronka (Alaghy Gáspár); II. Gáspár. 1563. (Mérey Anna); Ferencz †; János † 1555.; György †; Zsuzsi (Janusius osztrogi hg); Bora.

Mind ezekben – ámbár a nevezetesebb birtokok, mint a Zemplin és Abauj megyeiek, az Alaghyakra stb. szálltak, úgy látszik a Serédy-ek családja nem halt ki; mert nem tekintve azt, hogy Lehoczky I. Gáspárnak Imre nevű fiat, és ennek ismét Imrét tulajdonít, éltek még több Serédy-ek is, és még a XVI. századból is említhetünk ollyant, ki a családfán nincs ilyen, Serédy Anasztázia Perényi Ferencz tárnok neje.
A XVII. század második felében élt Serédy Benedek, Tököly híve, kinek több társával együtt fejére 1671-ben Zemplin megye díjt tüzött ki; ^[535]* és ki 1671-ben (mint nagyságos czímzetű) Várady Istvánnal az egri káptalan előtt Szemere Lászlóról bizonyítja, hogy az a kir. hűségében megmaradt.
Sőt úgy kell lenni, hogy egy ág Erdélybe is beszármazott, mert említett Benedek is már az erdélyi ág ivadéka volt.
Erdélyben görcsöni Serédy István kezdett szerepelni Rákóczy I. György korában. Nőűl vévén Kamuthy Katalint, ezzel Doboka vármegyében feles jószágokhoz jutott. Már 1638-ban Kraszna vármegye főispánja és fejedelmi tanácsos volt. 1642. febr. 2-án őt küldték az erdélyiek Jakusith György püspök, kanczellár s királyi biztos elébe; ugyan ez évben Sulyok Istvánnal és Basa Tamással a török portára küldetett, Rákózy II. György megválasztásának megerősítése eszközlésére. 1643-ban az ország rendei általa köszönteték meg Rákóczy-nak az országháza építését. 1644. jun. 18-án Lónyay Zsigmonddal a nádorhoz értekezletre küldetett. – 1649. évi jan. 28-án Rákóczy II. György őt a nagyságosak (magnificus) czímzetűek sorába emelte. ^[536]* 1657. jan. 14-én Rhédey Ferencz és Barcsay Ákossal együtt helytartójává vissza térhetne. Meghalt 1657-ben. Nejétől Kamuthy Katalintól gyermekei maradtak: Anna Toroczkay Mihályné, és Benedek.
Ezen Benedek ugyan az, kiről följebb szólottunk, görcsöni előnévvel élt. Atyjának 1659-ben lett a krasznai főispánságban utóda; azonévi mart. 10-én Beszterczén kelt collationalisban ^[537]* nevezte ki Barcsay Ákos, és april 22-én Sz. Somlyón beiktattatott. Benne lévén a Wesselényi-féle összeesküvésben, miután része volt abban is, hogy Ecsed vára és városa a császári hadaknak feladatott, 1671. sept. 18-án kegyelmet (amnystiát) nyert. ^[538]* Nővérével Serédy Annával Doboka vármegyében fekvő Drág és több jószág, valamint arany, ezüst készpénz és clenodiumok iránt, (melyek anyjokról Kamuthy Katáról maradtak) osztoztató parancsot nyertek 1676. mart. 6-án Apaffy Mihálytól. ^[539]* Az elészámlált és beírt falvak: Drág, Adalin, Komlós-Ujfalu egész falkvak; praediumok: Mikó, Szent-Márton-telek, Úrtelek; részjószágok: Oláh-Drág, Alsó-Fűzes, Szent-Péter, Ugrócz, Hidalmás, Somró-Ujfalú, Farkasmező, Borzova, Poklostelke, Szótelke, Rákos. – 1698-ban jun. 14-én a fejérvári országgyülésen báró Serédy Benedek, mint Közép-Szolnok vármegye főispánja és az erdélyi kir. tábla ülnöke volt jelen. ^[540]* Nejétől Ujlaky Borbalától öt gyermeke maradt, ugymint: II. István, Gáspár, Péter, Klára (Kendeffy Pálné), Zsuzsánna (előbb Perényi Ferenczné, utóbb Majorné), Zsófia (előbb Rhédey Ferenczné, utóbb 1722-től Andrássy Istvánné). Ezek közűl:
II. István 1717-ben a kolosvári reform. eklezsiának 200 ftot hagyományozott. Előnevét „de Görcsön” irta. Nejétől Kollatovich Katától gyermeke nem maradt.
Gáspár-nak valószinűleg neje Perényi Kata volt. Nejétől csak két leánya maradt: Krisztina Melczer Jánosné, és Klára báró Toroczkay Boldizsárné. Krisztina után Zemplin megyében Kis-Ujlakon a Melczer család örökösödött azon birtokban, melyre hajdan Serédy Benedek 1560-ban adományt nyert. ^[541]* Innen a legnagyobb valószinűséggel hihető, hogy az Erdélybe szakadt I. István ama Benedeknek, az I. Gáspár testvérének fiával Istvánnal egy személy volt; és igy lenne megfejtve a magyar országi és erdélyi ág származási összefüggése. Klára Toroczkay Boldizsárné 1753. jul. 31-én, mint már özvegy tett végrendeletet, és abban a kolosvári Teréz-növelde részére alapítványt hagyott.
Péter, Benedeknek fia, bár, „de Nagyfalva” irta előnevét, e predikátumot használták a magyar országi Serédy-ek is, nevezetesen Gáspár, ki 1563-ban Kövesdet birta Zemplinben. ^[542]* Ezen Péter a följebb elészámlált Doboka megyei, továbbá Torda, Közép-Szolnok és Kraszna megyékben fekvő birtokokra a Kamuthy, Haraklyány stb. család magvaszakadási czímén uj királyi adományt vitt I. Leopold királytól, az adománylevélben tett említés szerint már elei (nő ágon, sőt fiágon is nagy-atyjától kezdve) birták e jószágokat. ^[543]* Péternek nejétől Orlai Borbálától utódai nem maradtak. Ő idegeníté el javai nagy részét; a görcsöni uradalom az Andrássy-akra szállt. A leányág a birtok háromlását 1722-ben nyerte ki.
Ezekben kihalt a Serédy család.
Az erdélyi ág származási fája következő:

I. István, báró krasznai főisp. † 1657. (Kamuthy Kata); Benedek de Görcsön 1659–1698. krasznai főisp. (Ujlaky Bora); Anna (Toroczkay Mihály); II. István de Görcsön † 1717. (Kollátovich Kata); Gáspár.; Péter de Nagyfalu † 1719. (Orlay Bora); Klára (Kendeffy Pál); Zsuzsi (1. Perényi Feencz. 2. Major N.); Zsófia (1. Rhédey Fer. 2. Andrássy István); Krisztina 1684. (Melczer János Hevesi alisp.); Klára (b. Toroczkay Boldizsár.)

Seregéli család.

A czímeres nemeslevelet Seregéli István kapta III. Károly királytól 1715-ben. ^[544]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren magas karó mellett zöldellő szőlőtőke, melynek ágain két felől két seregély ül, a piros szőlőfürtöt csőreikkel csipegetve. A paizs fölötti sisak koronáján hasonló szőlőtőke és seregélyek láthatók, azon különbséggel, hogy ott már három seregély van, ez utóbbi a karó tetején űl. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család – úgy látszik – Nyitra megyében tartja lakhelyét. Seregélyi Mária ott Kubinyi Sándor ügyvéd neje.

Serényi család. (Kis-Serényi gróf.)

Egy történetirónk hitte, hogy a család őse Imre lett volna, kit 1310-ben Ottó király nemesitett meg. ^[545]* Mások még tovább mentek, a XVII. század végén talál a család iróra ^[546]*, ki származási fáját valami Temnevitus sarmata, vagy lengyel férfiúig vitte föl, ki 965. körűl keresztelkedvén meg, kapta volna a Serenus nevet és ebből lett volna a Serényi családnév is, holott az helységnévből keletkezett ^[547]*
Elhagyva tehát ezen a mult és előtte folyt századok kedvencz foglalkozása szerint csak úgy könyv- (vagy bizonyító okmányok) nélkül összekoholt nemzedékrendet, a Serényi családról csak azon adatokat közölhetjük, melyek a történelmi birálat előtt megállanak.
II. Lajos király alatt élt Kis-Serényi Ferencz deák (literatus), ki mint al-kincstárnok 1518-ban nevezett királytól testvéreivel Ferenczczel ^[548]*, János, Miklós, István, Kata és Ilonával nemeslevelet nyert, és pedig a szöveg szerint: mint előbb nem nemes. ^[549]*
Ezen Ferencz deák volt az, ki a mohácsi csata előtt 1526-ban Csongrád, Szabolcs, Csanád, Zaránd, Arad, Külső-Szolnok megyékhez stb. küldetett királyi levelekkel. ^[550]* Ezen Ferencz az, ki 1531-ben pozsonyi kamarai tanácsos, 1538-ban és 1542. évi pozsonyi országgyűlés 18. törv. czikke szerint királyi adó-szedő volt. Fia volt pedig azon Serényi Miklós, ki 1566-ban Gyula védelmében vett részt; és a vár feladása után Zichy Györgygyel a sötétben tévedésből egymást megvérezték. ^[551]*
Serényi Mihály 1592-ben, midőn Fülek vára a töröktől visszafoglaltatott, oda fő kapitánynak tétetett. ^[552]* 1596-ban mint füleki és szendrői főkapitány báróságra emeltetett. ^[553]* Ugyan ez évben a visszafoglalt Hatvan vára bizatott reá. ^[554]* Ugy látszik 1600-ban halt meg, özvegyen hagyván nejét Bajony Zsófiát. Fia lehetett ezen Mihálynak azon Pál, ki Bihar megyének alispánja volt, és kinek fia Mihály 1658-ban megöletett. ^[555]*
Mihálynak a füleki várkapitánynak testvéreűl irják Serényi Imrét is, ki már Szwetlav, Banow és Volachovitz ura volt és 1626. julius 17-én kora 27. évében esett el B.-Gyarmatnál a törökök elleni harczban, mint siremléke följegyzé. ^[556]* Ez azonban aligha testvérének fia nem volt.
Mihály testvére lehetett András, kinek Révay Máriától utódait mutatja a táblázat, továbbá testvére lehetett Ferencz, kinek fia Gábor már atyja után birta Morva országban a swietlavi, millotiiczi, kunewaldi, továbbá a zlin és lomniczi jószágokat, és 1656-ban april 7-én III. Ferdinánd által grófságra emeltetett. Hivatalt viselt, mint udvari tanácsos és tartományi kapitány Morvában. Meghalt 1664-ben.
A családfa valószinűséggel igy sarjadzott le:

Ferencz 1518. 1526. al-kincstárnok; Ferencz 1542. kir. adószedő (Jakussith Dora?); Miklós Gyulánál harczol 1566.; János.; István.; Kata.; Ilona.; Mihály báró 1596. füleki kapit. (Bajony Zsófia); Imre † 1626.; Ferencz.; I. Gábor 1656. gróf † 1664. (Zahradeczky Erzse.); András (Révay Mária); András (Orlay Bora); Farkas (Balassa Krisztina); Anna-Mária (Csáky Zsigmond); Erzse (gr. Serényi Amand); Gábor † 1677. (Poppel Lobkovicz M. Benigna); János-Károly altábornagy † 1690. (Lövenstein Ernesztina Bora); M. Antonia † 1707. (gr. Schaffgotsch János-Antal); Margit (b. Horeczky Fer.); A. Mária (Peterwaldszky Zsigmond); Polexin † 1694. nov. 6. (Jukussith Imre.); Judit (Offred Atilius); Antal.; Fülöp.; Lajos.; Károly.; Amandus (gr. Serényi Erzse)

I. Gábornak, ki 1656-ban gróffá lőn, utódaira nézve el kell mondanunk, a mit a góthai Almanach-ban ^[557]* feljegyezve találunk. Ennek másod szülött fia János-Károly cs. kir. kamarás, udvari és valós. belső titkos tanácsos, altábornagy, ezredtulajdonos, haditanácsi elnök, és müncheni parancsnok alapítá a családi majoratust. Egyetlen leánya gróf Schaffgotsch Jánosné 1707-ben gyermek-ágyban halván meg, a mostani ivadék testvérétől Gábortól jő le, azonban ennek mellyik fiától, és miképen? – adatok hiányában nem tudhatva, itt következik külön a mostani században élő nemzedék származási fája:

Nep. János szül. 1776. † 1854. cs. k. kam. és bánya-tanács (báró Eötvös Alojzia); Alajos sz. 1812. (gr. Zierotin Ernesztina); Zsigmond sz. 1814. főhadn. †; László sz. 1815. (gr. Bubna Ludmilla); A. M. Francziska sz. 1856.; Gábor sz. 1817. (b. Hentschel Henriette); Walburga sz. 1819. (b. Hingenau Otto tanár); Maria A. sz. 1820. cs. k. h. (gr. Walwitz Gy.); Erzse sz. 1822. (b. Fischer Sándor); Béla sz. 1833. † János-Alf. sz. 1823. (Bulatovich Ottilia); Gabriella sz. 1844.; Mária sz. 1845.; Ilka sz. 1849.; Paula sz. 1853.; Otto sz. 1855.

Ezek közűl János Nep. birta Lomniczot, Luhasoviczot, a morvaországi pénzbeli hitbizottmány használója, Magyar országon Putnok és Zabláth birtokosa volt, meghalt 1854. nov. 29-én. Özvegye báró Eötvös Alojzia lakik Brűnben. Fiai közűl:
Alajos birja Morva országban a lomniczi uradalmat. Gábor ugyan ott a Luhaschovitzit, János-Alfonz birta ugyan ott a tullesischitzi és röschitzi jószágot. Nősült Bécsben 1857-ben febr. 24-én Bullatovich Ottiliával; meghalt azon évi aug. 28-án Észak-Amerikában West-Pointben kora 35. évében. ^[558]*
László birja a pataki uradalmat, a dédési és sajó-szögedi jószággal.
Mint ezekből látjuk, a család a XVII. század közepe óta kifelé gravitált, jószágai deekabb része is künn van; sógorodása is ez idő óta nagyobbára idegen neveket mutat.
A család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvarban aranykoronás kék kigyó csavar formában látható, a baloldali kék udvarban ezüst kékkel rézsutosan csíkolt pólya (fascia) látható, fölötte jobbra néző ezüst ló ugró helyzetben látszik. Ugyane czímert használta már pecsétczímerén 1656-ban Serényi Pál is, Biharmegye egykori alispánja.
A család eredetét illető birálati észrevételeket, és följebb közlött adatainkat az 1518. évi czímeres nemeslevélről tekintetbe véve, e családhoz nem számíthatjuk azon Serényi Andrást sem, ki állitólag egy Sz. Fejérváron talált sírkő szerint Jadránál 1345-ben esett volna el, és kit I. Lajos király ily siremlék alá temettettett volna:
D. T. O. M.
Hoc jacet in tumulo clara de stirpe Serényi
Andreas bellidux non side laude perenni;
Qui patriae ad Jadram cecidit sublatus amore;
Rex Ludovicus eum digno hic tumulavit honore.
Anno M.CCC.XLV.

Seres család.

Seres, vagy mint írva van, Seöres János és testvérei György, Gáspár, István, és ennek fiai János és András Bécsben 1652. évi mart. 5-én I. Leopold királytól czímeres-nemes levelet nyertek, mely Nógrád megyében azon évi april 29-én kihirdettetett. ^[559]*
E század első felében élt Egerben Seres Antal, ki a följebbiektől igyekezett magát származtatni, következő származási tábla által, melynek azonban törzse István, ki 1710-ben nősült, és az 1652-ben nemesítettek közötti vérségi kapcsolat kinyomozás nélkül maradt. Az érintett nemzedékrend így áll:

István nősült 1710.; Adalbert szül. Fén-Szarun 1717.; János szül. Váczon 1758.; József; Márton. sz. 1796.; Antal sz. 1799. egri lakos.

Antal szerint rokonai voltak Bars megyében óhaj-ban és Váczon élt György, ugyan ott Seres Pál kanonok volt, ki 1843. jun. 5-én 74. évében holt meg.

Seres család. (Izsépi)

Seres család létezett már a XV. században is, melyből a Dunántúl Seres Tamás sárvári várnagy volt 1438–39-ben. ^[560]*
Erdélyben Seres István 1603-ban Kolozsvárott Székely Mózsesnél közben járó, 1630-ban is élt, midőn a bécsi udvar követe Sennyey Sándor hozzá szállott.
Békés megyében Seres család 1828-ban iratott a nemesség lajstromába.
Mindezek azonban nem tartoznak vagy legalább összeköttetésüket nem ismerjük az izsípi Seres családdal, melyből László 1836-ban Zaránd vármegye törvényszéki ülnöke volt; ugyan akkor Ignácz ott adóiró biztos.

Seres család. (Szécsi.)

Közűlök László Kolozsvárott ügyvéd.

Seres család. (Vajasdi.)

Egyik tagja Károly ügyvéd Fogaras vidékén 1848-ban.

Serfözeő család. (Máskép Kovách.)

Ismeretesb tagjai Serfözeő máskép Kovách Mihály Nógrád megyében 1663-ban a kétségtelen nemesek lajstromában. János Szécsényben lakott, testvérei Ilona győri Nagy János kurucz ezredes neje, Zsuzsanna Szabó Istvánné szintén Szécsényben a mult század elején.
A czímereslevelet Kovách néven Kovách András és fiai Jakab és Bálint kapták 1636. mart. 19-én, mint már előbb is nemesek.

Sermage család. (Szomszédvári, gróf.)

A Sermáge család Francziaországból származik, és pedig a besançoni departament-ból, hol ősi Gy várkastélyuk volt. Ide látszik mutatni nevök is, (olvasd Szermázs). Állítólag a báróságot XIII. Lajos franczia királytól, a grófságot pedig I. Leopold magyar királytól 1687-ben kapták volna. Más hitelesebb adatok szerint Magyarországba Sermage Péter-József telepedve, 1720. dec. 9-én kapott III. Károly magyar királytól báróságot és honfiusítást, miután b. Moscon Juliannát vette nőül, kinek anyja szomszédvári gróf Czikulinyi Judit volt, a kivel a szomszédvári és medvevári uradalmakhoz jutott.
Első tudható őse a Sermage családnak Sermáge János jogtudor volt Francziaországban, meghalt 1626-ban. Tőle a családfa következőleg ^[561]* sarjadzott le:

János jogtudor † 1626. (De Bernard Margit); Antal (De Mariotti Fáni); János (ker.) (De Chesne Julia); Ferencz (De Montaigne Teréz); Folyt. a köv. lapon.

Ferencz, ki az előbbi lapon. (De Montaigne Teréz); Péter-József 1720. báró (b. Moscon Juliánna); Péter 1749. gróf (1. gr. Szacsinszka M. Max. 2. gr. Draskovich Jozéfa); 1-től Péter-János szül. 1746. † 1804. cs. k. kam. és báni ülnök (1. gr. Keglevich Jozéfa 2. gr. Nádasdy Kata); 2-tól Ferencz † 1807. cs. k. kam. őrnagy (1. gr. Erdődy Mária 2. gr. Zichy Teréz); József szül. 1759. zágrábi kanonok 1833.; Móricz † 1812. őrnagy (gr. Sermage Amália); 1-től Francziska sz. 1797. (gr. Festetich Károly); Dénes sz. 1801. Fiumei üln. (gr. Csáky Róza); Karolina sz. 1806.; Henrika sz. 1811. (gr. Schlippenbach Ernő); Albertina sz. 1813. (Pásztory Zsigmond); Richárd sz. 1831.; Artúr sz. 1839.;1-től Lajos sz. 1771. † 1837. cs. k. kam. (Novoszel Anna); Amália sz. 1780. (gr. Sermage Móricz); Henrik sz. 1775. † 1832. (gr. Orsich Regina); 2-tól János-Péter szül. 1793. † 1851. cs. k. kam. minist. tan. (gr. Breszler Mária); Ernesztina sz. 1806.; Ottó sz. 1810. cs. k. kam. ezredes és pozsegai volt főnök.; Luiza sz. 1808.; Francziska sz. 1809. (Jellachich Károly); Janka sz. 1816. (Ossegovich N.); Miksa sz. 1817. † 1832.; Donata sz. 1826.; Paulina sz. 1822. apácza Bécsben; Alfréd-Troyl sz. 1824. cs. k. kapit. (gr. Breszler Erzse); Mária sz. 1830. (b. Weichs-Glon Fridrik); Gabriella sz. 1832. (b. Hackelberg Rudolf); Klára sz. 1836.

A grófságot Péter (Troilus) kapta 1749. dec. 9-én M. Terézia királyasszonytól. ^[562]* 1760-ban cs. kir. kamarás és a báni határőrségben alezredes, utóbb tábornok volt. Két neje volt; báró Szacsinszka Mária Maximiliána, és a második gróf Draskovich Jozéfa. Ezektől születtek Péter-János, Ferencz, Móricz és József zágrábi kanonok, ki szül. 1759. maj. 10. Meghalt 1833. jun. 7.
Péter-János szül. 1746-ban cs. kir. kamarás, és a báni tábla ülnöke volt. Meghalt 1804-ben. Első neje buzini gróf Keglevich Jozéfa, a második gróf Nádasdy Katalin volt. Az elsőtől gyermekei: Lajos Henrik és Amália, a másodiktól János-Péter.
Lajos született 1771. maj. 8-án, meghalt mint cs. kir. kamarás 1837. febr. 3-án. Novoszel Máriától egy fia Miksa 1832-ben elhalván, csak négy leánya maradt, mint a táblán láthatók.
Henrik szül. 1775-ben, meghalt 1832-ben april. 17-én. Nejétől szlavetichi gróf Orsich Reginától egy leányt és egy fiút Ottót hagyá maga után. Ottó 1859-ben cs. kir. kamarás és ezredes volt, előbb Pozsega vármegye cs. kir. főnöke.
János-Péter (szül. 1793.) cs. kir. kamarás, és az igazságügyi cs. ministeriumban tanácsos; meghalt 1851. aug. 13-án. Neje gróf Breszler Mária, kitől öt gyermeke maradt; 1852-ben ismét férjhez ment báró Sallaba János altábornagyhoz. Gyermekei közűl egy fia Alfréd 1859-ben cs. kir. kapitány volt. 1856. óta nős, mint a tábla mutatja.
A másik ágat Ferencz alapitá, ki cs. kir. kamarás és őrnagy volt. Meghalt 1807-ben. Két neje közűl csak az elsőtől maradt egy leánya: Francziska, gróf Festetich Károlyné.
A harmadik ágat Móricz őrnagy, ki 1812-ben halt meg, – terjeszté. Nejétől gróf Sermage Amaliától gyermekei közűl
Dénes (szül. 1801-ben) Fiumei és Buccari patricius, cs. kir. kamarás, és a Horvát országi kir. tábla ülnöke. Nőűl vette 1829-ben gr. Csáki Rozáliát. Laknak Horváth országban Oroszlavjén. Fiaik a táblán láthatók.
A család 1770. mart. 17-én a Stajer országi rendek közé is fölvétetett. Magyar és Horvátországban egy részét birja a Zrinyi-ek hajdani birtokainak.
A családnak 1749-ben nyert grófi czímere következő, a paizs négy részre oszlik, egy közép (vagy szív-) paizszsal, mely fölött grófi korona fénylik, és melynek arany udvarában zöld téren fekete szarvas legel. A paizs 1. és 4-ik vörös udvarában három spanyol ezüst pénz, és ezek alatt arany markolatú három fehér tőr hegyeikkel lefelé látható: a 2. és 3-ik kék udvarban arany mezben női mellszobor van. A paizsot grófi korona födi, azon két koronás sisak áll, a jobb oldaliból három strucztoll, két vörös, a középső fehér, nyúlik fel; a baloldaliból fehér agár emelkedik ki, nyakán vörös nyakló, ezüst csattal látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék; a paizst két oldalról két fehér agár telamon gyanánt fogja, fejeikkel kifelé fordúlva, nyakukon a leirthoz hasonló nyakló van. A paizs fölötti grófi koronán két oldalról két ezüst nyelű, arany szinű zászló van, közepén fekete csíkkal, melyben a jobb oldali zászlón A betű (Arte) a baloldalin M betű (Marte) aranynyal hímezve látható. ^[563]*

Serpilius család.

Előbbi neve Quendel volt, mint már e munka IX. köt. 533. lapján említetett. Quendel Jánosnak fia Mihály katonai érdemeiért, (Lehoczky szerint ezredes volt,) 1530. május 4-én János király által megnemesítetett.
Mihálynak testvére Lőrincz 1519-ben Wittebergában tanúlt, haza jövén, evang. lelkészszé lön. Meghalt Leibiczon Szepes megyében 1572-ben. ^[564]*
Mihálynak fia János Sopronyba telepedett és ott a városnak birája volt 1623-ban. Ennek fiai 1. Zsigmond Erdélyben hadi biztos. 2. János Batthyány Ádám alatt kapitány. ^[565]* Ezektől származik a soproni ág, mely Serpilius néven a czímeres nemes levelet megerősítve II. Ferdinand királytól 1630-ban újra kinyerte.
Lőrincz utódaiból a szepesi ágból származhattak Ágoston, ki 1662-ben járt Wittebergában. 1667-ben Holomnitzon evang. pap volt, azután számkivetést szenvedett, fia szintén Ágoston 1704-ben Bártfán lelkész, meghalt 1710-ben pestisben. ^[566]*
A soproni ágból eredtek: Sámuel, 1651-ben Wittebergában tanult, 1653-ban Leibiczon volt diaconus, utóbb pap. Tán ez, vagy másik Sámuel, 1705-ben rosnyói evang. lelkész volt. ^[567]*
György-Kerestély-Jaebet soproni születésű, 1740-ben Jenában tanult. ^[568]*
Sámuel szintén soproni fi, 1737-ben Jenában tanult, haza jövén Pozsonyban lett lelkész ^[569]*; és ott halt 1761-ben; és benne kihalt a Serpilius család.
A család czímere: a paizs vörös udvarának aljában három hegyes kőszikla áll, a háttérben széles zöld mező kakuk fűvel benőlve díszlik, a két szélső szikla hegyén pánczélos és sisakos vitéz áll, jobbjában kivont kardot, ballábához támasztott hadi paizsot tartván; bal válla fölött ezüst félhold és három csillag sugárzik, a sisak koronájából egy serdűlő ifju fehér hosszú papi öltönyben emelkedik ki, jobb kezében borostyán koszorút, baljában gyöngyös fehér forgót (boglárt) (hármas daru vagy strucztoll alakjában) tartva. Foszladék jobbról aranykék, bal aranyfekete. ^[570]*
A családnak 1761-ben történt kihalta után az eredeti czímeres levél és nemzedékrendi két tábla is a wittebergi magyar könyvtárba őrzés végett beadatott. ^[571]*

Serty család.

Szabolcs vármegye nemessége sorában említetik.

Servánszky család.

Servánszky Ádám a nagyváradi kincstári kerületben mérnök Nagyváradon, ki a mult században az Erdély felé vezető ország-út tervezője és készítője volt, 1795-ben I. Ferencz királytól czimeres nemes levélben nemességre emeltetett. ^[572]* Lásd Szervánszky.

Sessényi család.

Zemplin vármegye czímer leveles nemes családai sorában áll. ^[573]*

Sessy család.

Zemplin vármegyében a nemesek közé számítatik. ^[574]*

Setéth család.

Nyitra és Esztergam megyei nemes család. Az előbbiben Ferencz 1792-ben Alsó-Köröskényben birtokos. Esztergam megyében bírnak Unyon, Pest megyében Károly előbb esküdt, 1841-től alszolgabiró; bir és lakik Tinnyén, hol Setéth Farkas neje Miskey Éva, és Setéth József neje Miskey Kata után örökösödtek.

Sewcsik család.

Trencsin megyei curialis nemes család. Nevezett megye nemesi összeirásában a következők neveire találunk. ^[575]*
1768-ban Nemes-Kotesón laktak Ignácz és fia ifj. Ignácz.
1803-ban ugyanott ifj. Ignácz és Zsigmond; és ez utóbbinak fia Gáspár.
1837-ben ismét ott laktak Ignácznak fia Alajos, nem különben Gáspár és Miklós, és ez utóbbinak fiai István és Zsigmond.
1861-ben Nemes-Kotessón Emil. – E család Trencsin megyétől e század első negyedében kapott nemesi bizonyítványt, névszerint Ignácz és Zsigmond testvérek és Ignácznak fia Alajos.
A családfa következő:

Ignácz 1768.; Ignácz 1768. 1803.; Ignácz 1803.; Alajos 1837.; Zsigmond 1803.; Gáspár 1837.; Miklós 1837.; István 1861.; Zsigmond 1861.

Sextius család. (Máskép Sexty).

Gömör vármegye nemes családa. ^[576]* Ősi fészke Szlabos helység. A család egy része vagy ága megnemesítetett. Máskép Sesták néven is neveztetnek. A nevezett ősi székhelyen született Sextius Péter, ki 1565-ben felső-sajói evang. pap lett, innen Lampertfalva, majd Vlahovára, végre Csetnekbe hívatott meg, hol seniornak választatott és 1620-ban a beszterczei gyülésre követűl küldetett. Innen haza menvén, Széchy György udvari papja lőn, majd Dubovára ment. 1623-ban Superintendens és Breznóbányai pap lett. ^[577]* Meghalt 1634-ben. Nejétől Teslarovich Ágnestől fiai II. Péter, András és tán János.
II. Péter 1657-ben Wittembergában tanúlt. Breznóbányán született. Már 1661-ben születési helyén iskola-mester. 1663-ban Teplén, majd Beszterczén pap, közben Wratiszlavban számkivetésben élt. 1684-ben Breznóra ment lelkésznek, innen 1688-ban ismét száműzetésbe jutott, végre 1690-től Nógrádban Libercsén pap, hol 1691-ben meghalt. ^[578]*
András Nagy-Szlaboson szül. 1653-ban. Volt rector Nagy-Szlaboson, pap Mokrolukán, Revuczán, Oláhpatakán, Nagy-Szlaboson és végre Jolsván, innen száműzve is, hét éven át gömöri senior. Meghalt Nagy-Szlaboson 1713. febr. 3-án. Nejétől Petrovics Zsuzsánnától gyermekei János, András és Zsuzsanna Bartholomaeidesné. ^[579]* Fia János Nagy-Szlaboson volt pap, nejétől Görgey Judittól leányai Zsuzsanna ott szül. 1714-ben, Judit 1718-ban. ^[580]*
Egy János – úgy látszik – I. Péternek fia, Korponán volt evang. pap. Ennek fia Mihály Beszterczén született, 1685-ben Korponán atyja segédje lett, de innen 1688-ban elüzetett. ^[581]*
Sexty György szül. Gömör megyében Kövi helységben 1757-ben. Wittebergában tanúlt 1782-ben. Haza jövén Nagy-Szlaboson volt pap 1784-től 1793-ig, midőn Békes megyei Komlósra ment át. ^[582]*

Sey család.

Lakik Baranya vármegyében. Mint irják – Vas megyében fekvő Nagy-Sée (Grosz-Scheibing) helységből, hol birtoka és lakása volt, veszi eredetét és nevét is azon helységről kölcsönözte.
A család nemességét Vas megyében 1738-ban évi nemesi vizsgálatkor egy, 1418-ban Zsigmond király által kiadott czímeres nemes levéllel bizonyította be ^[583]*, és adományos birtokos volt Vas megyében Nagy-Sée-n kivűl Unyomban, Héraházán és Balogfán.
Elidegenítetvén a család által a birtok, a mult század első felében Sey Ádámnak fiai: II. Ádám és I. László Tolna vármegyébe költözködtek, hol 1753-ik évben nemességöket is bebizonyították, de gyermekeikkel együtt kihaltak. A harmadik testvért I. Gábort pedig, ki Vas megyétől 1745. évi január 7-én nemesi bizonyitványt nyert, 1754-ben már Baranya vármegyében leljük, hol ivadéka most is fenáll. Nemességét ott 1808-ban ujra kihirdettette és tagjai leginkább megyei hivatalokat viseltek.
Tudható őse Sey János a XVII. században élt, kitől a leszármazás következő:

Sey János 1660. körül (Héra Magdolna); . Gábor.; Erzse; I. Ádám.; II. Ádám 1753.: I. László 1753.; II. Gábor 1745–54. Baranyába költöz.; Pál †; Gábor †; Ferencz †; József †; János †; László †; Antal † 1810. a pécsi káptalan jószág felügyelője.; János †; Anna (Hojtsy István); II. László † 1815.; Julianna (Horváth); Borbála (Tanyi Mihály); II. Antal † 1828.; II. Ferencz Baranyai számvevő, tbiró † 1835, (Henold Klára); id. József Baranyai főszbiró † 1836. (Répás Francziska); Leopoldina † 1859. (simaházi Tóth István ügyvéd); Francziska (Gruber Ede ügyv.); III. László cs. kir. főbiró 1857. Devecserben (Horváth Antonia); Józéfa (Tipka József); Kata (Lórencz Gusztáv cs. k. őrnagy); Mária (Klass Márt. főmérnök Tisza-szab.); Terézia.; Oktávia.; Leopoldina.; III. Ferencz volt tbiró; Viktoria.; József 1843–46. Baranyai főszbiró nőtlen; Mária (Fiala Alajos ügyvéd); Lajos 1843–49. Baranyai alügyész (Ráth Julia); Nep. János kiadó (Springsfeld Anna); István (Angyal Paulina); Lajos 1861. aljegyző; Ilka (Madarász Endre); József.; Teréz.; Kázmér; Lina.; Malvina.; Ernő.; Ferencz.; István.; Paulina.; Mariska.; Ida.

A táblán állók közűl – mint látjuk – II. Gábornak fiától Antaltól, ki a pécsi káptalan jószágainak felügyelője volt és 1810-ben halt meg, származik az egész most élő Baranya megyei nemzedék.
Antalnak több gyermeke közűl II. László és II. Ferencz két főágra terjeszték a családot.
II. László ágán annak fia idősb József Baranya vármegye főszolgabirája volt a mohácsi járásban haláláig, mely 1836-ban történt. Hat gyermeke közűl egyetlen fia, III. László 1857-ben cs. kir. járásbiró volt Devecserben Veszprém megyében. 1862-től a kir. biztos által szervezett megyei hivatal-karban főszolgabiró. Leány gyermeki a táblán láthatók.
II. Ferencz Baranya vármegye számvevője, mint ilyen halt meg 1835-ben. Nejétől hat gyermeke közűl III. Ferencz volt táblabiró, egy leány atyja; József 1834–36-ban Baranya megye hegyháti járásában alszolgabiró, 1838-ban levéltárnok, majd ismét alszolgabiró, végre 1843-tól 1846-ig Baranya vármegye főszolgabirája volt Dárdán. (Nőtlen). Lajos 1843–49-ig Baranya vármegye tiszti alügyésze, 1853-ban a mohácsi járásban cs. kir. segédbiró, most ügyvéd. Gyermekei közűl fia Lajos 1861-ben Baranya megyei választott aljegyző, 1862-ben kinevezett esküdt.
E család ősei közől lehetett azon Sey János, kinek és Bőny Péternek kihalási czime alatt a Komárom megyei egész bábolnai pusztára Valticher Márk és Szapáry András nádori adományt és ennél fogva beiktatást nyertek. ^[584]*
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – négy felé osztott paizs, az 1. és 4. osztály kék udvarában piros rózsafej látható, a 2. és 3. osztály ezüst udvarában hátulsó lábain grif ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont karddal. A paizst két oldalról foszladék veszi körűl.

Shuttovics család.

Shuttovics, vagy Szuchevics máskép Shuttej Mátyás és János 1795-ben I. Ferencz királytól kaptak czímeres nemeslevelet.
Czímere négy részre osztott paizs, egy közép vérttel, melynek ezüst udvarában ékbe hajló vörös szelemen van, a fölött balra néző sárkány, alatta jobbra kúszó kigyó. A czímerpaizs 1. és 4-ik kék udvarában nővő arany oroszlán látható, a felsőbb előtt három arany csillag háromszeg formára helyezve, az alsó udvarbeli előtt három arany csillag, feje fölött negyedik, a többinél nagyobb csillag ragyog; a 2. és 3. arany udvarban egy fejű fekete sas szétterjesztett szárnyakkal, kiöltött piros nyelvvel látható. A paizs fölötti sisak koronájából pánczélos, sisakos férfiú nől ki, sisakján vörös strucztollak lengenek, jobb kezével meztelen tőrt tart. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[585]*

Sibai család.

Alkalmasint egy név a Sibói (Zsibói) családnévvel. Sibói néven Breniszláv erdélyi alvajda 1453. ^[586]*
Sibai néven Sándor birtokos jelenleg Belső-Szolnok vármegyében Nagy-Ilondán és több helyen. ^[587]*

Sibrik család. (Szarvas-kendi)

Vas vármegyei ősrégi adományos nemes nemzetség, mely azon vármegyében Körmend városától nem messze fekvő Szarvaskend helységbeli ősi jószágát most is birja. ^[588]*
Törzs-ősének bizonyos Sigfrid-et írnak, kitől a Sibrik név is származott volna. Valószinűbb, hogy azon törzs neve „Sebridus” volt, és ebből eredhetett a Sibrik név. ^[589]*
Sibrik Péter már 1471-ben Mátyás alatt hadvezér lett volna. ^[590]*
A család nemzékrendjét azonban a XV. század elejénél följebb vinni adatok hiányában nem bírjuk.
1505-ben Sibrik László Vas vármegye követe volt a rákosi országgyülésre. ^[591]* Lehet, hogy ezen Lászlónak fia volt I. Osvát, ki 1527-ben ősi birtokán egyetlen leányának tartá lakadalmát, melyre egy meg nem jelent nagy urat is meghivott. ^[592]* És ámbár az is bizonyos hogy I. Osvátnak egyetlen fia is László volt, még is valószinűnek tetszik, hogy az 1505-ben követséget viselt Sibrik László inkább atyja lehetett I. Osvátnak, mint fia.
I. Osvát (Osvald) atyjának testvére volt Tamás, ennek fia Máté, kinek fiai György és Gáspár volt Bakabányai parancsnok, Erdélybe szakadtak; ^[593]* nevezetesen Gáspár 1581-ben
Lengyelországba Báthory István egyik hadvezére; ^[594]* testvére György 1585-ben lett nagy-váradi várparancsnok, kihez Gyulay Pál a várkapitánysági hivatásról ama ismeretes szép levelet irta. ^[595]* Ugy látszik ezeknek testvérek volt János is. Tovább ez ág utódait nem ismerjük.
I. Osvát, kiről már emlékeztünk, kir. kamarai tanácsosnak iratik 1527–28-ban. Testvérei voltak Gergely és Benedek. Az előbbi, (t. i. Gergely) élt 1542-ben is, a midőn róla Thurzó Elek végrendeletében megemlékezett, fiai neveltetésével megbizta és neki négyszáz forintot hagyományozott. Mint jeles törvénytudóst I. Ferdinánd 1549-ben a Pozsonyban felállított helytartó tanács tagjává nevezte. ^[596]* 1550-ben az országgyülés Szakolczára az ország határainak megvizsgálására küldötte ki. ^[597]* (Neve a törvénykönyvben hibásan Györgynek van irva Gergely helyett.) 1551-ben az úgynevezett Quadripartium törv. munka egyik dolgozója volt. Meghalt 1553. jul. 31-dikén. ^[598]*
Szarvas-kendi Sibrik I. Osváthoz visszatérvén, 1526-ban kelt leveléből látszik, hogy ő Szarvas-Kenden nem csak birt, de lakott is; azonkivül ő lett a Sibrik családból Győr megyei Csécsényben első birtokos. Neje berzenczei Bornemisza Katalin. Leánya, ki 1526-ban ment férjhez, – úgy látszik – Margit volt, és a férj: szirányfalvai Szép Gáspár.
A családfa tudhatólag ^[599]* következő:

Sibrik N.; Tamás; Máté.; I. László Vas vm. követ 1505.; György 1585. nagyváradi kapitány; Gáspár 1581.; János?; I. Osvát kir. kamarai tanács 1527. (berz. Bornemisza Kata); Folyt. a köv. lapon.; Gergely kir. tanács † 1553. Benedek.

I. Osvát, ki az előbbi lapon. kir. kamarai tanács 1527. (berz. Bornemisza Kata); II. László (Sávolyi Jósa Orsolya; Margit (Szép Gáspár); II. Osvát. 1610.; Ferencz †; Orsolya (Bebessy György); Anna; I. János 1581.; id. Miklós 1655.; I. Péter 1635. (Vági Gertrud); Zsigmond.; Ferencz (Szegedy Zsuzsa); István.; Julianna (Horváth Miklosits András); Magdolna 1711.; Sándor 1712. (Niczky Bora); II. Péter †; Krisztina, Kata, apácza; II. Pál (Szabó Erzse); László (Fribert Victoria); Klára (Hazatius János); Róza (Vasvári Antal); Ádám †; Boldizsár.; Erzse (Palásthy Ádám); János.; Antal † 1797. Győr v. alisp. (Keresztúry Julianna); Klára.; Antal; Ferencz.; Mihály.; Imre.; Gábor.; Ágnes.; Róza.; I. Pál 1610. 1629. (1. N. N. 2. Dapello Erzse); Mátyás †; Kata (Palásthy János); Ilona (Lőrinczfalvay István); Dániel 1651.; Miklós győri lovas hadnagy 1640. körűl. (Miskey Bora 1667.); Éva (Posár Ferencz); Amália; Mária.; Mária (Kisfaludy László.)

A táblázaton állókról keveset mondhatunk; II. Osvát és I. János testvérek megsebesíték a Mosony megyei alispánt, miért az országgyülés 1599-ben a főkapitány által megfenyitetésüket rendelte el. ^[600]* I. János 1581-ben Győr megyei csécsényi pusztáját (most falu) 15 ftért bérbe adván Gerebechy Gergelynek, azért oct. 21-én Győr megye törvényszéke előtt az Enesei nemesek szomszédsági előjogon tiltakoztak. Gyermekei közűl Mátyás elhalván, a Csécsényi, Nagy- és Kis-Faddi helység és pusztabeli birtokok elosztására nézve a két leány Kata és Ilona 1629. évi aug. 5-én Lakompakon kelt osztoztató parancsot eszközöl Eszterházy Miklós nádortól testvérök Sibrik Pál ellen; melynek végre-hajtására Győr megye azon évi Szent-András nap utáni szombaton Dallos János alispánt, Egri Márton szolgabirót és Alsóki esküdtet küldte ki.
I. Pálnak fiai szintén osztályos versenygésben álltak; közűlök Miklós Győrvári lovas hadnagy III. Ferdinand királytól eszközölt osztató parancsot testvérei Dániel és Mária ellen. Ennek folytán Dániel 1651. nov. 2-án Szombath András szbiró által Csécsény faluban Fad nevű földről tanuvallatást is eszközölt. Miklós fiai részére (kiknek neveiket nem tudjuk) a győri káptalan előtt végrendeletet tett.
Nevezett Dániel birt Komárom megyében is, mert anyjáról testvér atyafija Posár Lukácsnak (Posár Ferencz és Sibrik Éva fiának) magvaszakadtán 1655-ben egész Madar helység, Path puszta és Szőlős helységre kir. adományt nyert, az utóbbira ellentmondván Gosztonyi Miklós és Ferencz. ^[601]*
A táblán álló II. Osvát ágán Zsigmond fiának – úgy látszik – még leányai voltak Julianna és Magdolna is, amaz Niczkyné emez Keresztúry Mihályné.
Nincsenek a táblázaton a következők:
Sibrik Ferencz 1532-ben a pozsonyi kamara tanácsosa. ^[602]*
Sibrik Máté, László és György néhai Györgynek fiai, kik anyjok Borbála, már elférjezett Megyery Gáspárné, ellen a XVII. században pereltek.
Sibrik György, kinek leányai voltak Veronika és Margit.
Sibrik István, ki 1637-ben Vas megye országgyülési követe volt. ^[603]*
Ez vagy másik Sibrik István, kinek nejétől alsó lindvai Bánffy Katalintól fia ismét István, kinek leánya Katalin Locateli Jánosné élt még 1674-ben. ^[604]*
Sibrik Kata (tán a följebbi?) 1660-ban tett végrendeletet, a kőszegi és soproni evangelikusok részére kedvezőt. ^[605]*
Sibrik Péter (tán azonos a táblán álló II. Péterrel) kinek nejétől Pathy Erzsébettől leánya Sibrik Judit Szegedy Miklósné volt.
Sibrik Ferencz 1730-ban a Tiszán inneni kerületi tábla jegyzője, tán egy a táblán álló Zsigmondnak fiával Ferenczczel.
Sibrik Bora előbb Vásonkeői Horváth Jánosné, utóbb 1599. 1626. körűl Kállay Miklósné.
Sibrik Pál, ki oda hagyva hitét, törökké lett, és 1606-ban Mahomed fővezér irnoka és tolmácsa volt. ^[606]*
Sibrik Miklós, ki Rákóczy II. Ferencz mellett harczolt, mint ezredes, és 1711. után Török országba is kibujdosott, hol Rákóczy udvarnoka (aulae Praefectus) volt. ^[607]*
Jelenleg lakik és birtokos a család Vas megyében Sibrik, Bozsók stb. helységben.
Bihar vármegyében az Anth pusztára uj királyi adományt nyertek Sibrik Miklós és Gábor 1701-ben.

Sickingen család.

Csehországi és sziléziai nemzetség, mely a Bádeni nagyherczegségből eredezteti magát. Közűlök állitólag Ferdinand-Herman már 1711. mart. 10-én magyar honfiusitást nyert azonban országgyülési törv. czikk nélkül.
1792-ben az országgyülési 22. törv. czikk szerint honfiúsítatott Vilmos gróf, cs. kir. kamarás, ki meghalt 1855. sept. 7-én.
A családfa következő:

János Nep. sz. 1740. † 1795. cs. kir. kamarás (b. Speth Amália); Crescentia szül. 1780. (b. Speth N.); Vilmos sz. 1792. † 1855. (1. gróf Hunyady Mária 2. gr. Schlabrendorf Evelin); József sz. 1833.; Karolina sz. 1835. pal. h.; Ferencz sz. 1836. katona; Zsófia sz. 1840.; Vilma sz. 1848.

Czímere a paizs fekete udvarában vörös keretben öt ezüst golyó.

Sidenich család.

Sidenich György 1659-ben magyar honfiusitást nyert. ^[608]*

Sidó család. (Bődi és Lőger-Pathoni)

Pozsony megyei Csallóközi nemes család. A XVII. század végén élt Sidó Ferencz, ki elvévén nőűl Litassy Pálnak Borsy Annától született leányát Litassy Annát, azzal a következő családfát ^[609]* alkotta:

Sidó Ferencz (Litassy Anna); Imre 1731. (Farkas Klára); Mária (Botka György); I. István.; I. József.; II. József.; Mihály 1760–70. kir. helytart. tan.; László 1767. lett pappá; Teréz (Kamocsay Imre)

Mihály 1760–1770-ben a kir. helytartótanács tanácsosa volt, fia László 1767-ben szenteltetett pappá. Tán ennek testvére Károly ki 1770–87-ben a kir. helytartóságnál számvevői hivatalnok volt.
A család valószinűleg ősanyjok Litassy Anna és ennek anyja galanthai Borsy Anna után öröklött Galanthán, mert Sidó József táblabiró és kuriai ügyvéd Galantháról irta előnevét, meghalt 1836. sept. 24-én kora 73. évében és valószinűleg a táblán álló I. vagy II. Józseffel egy személy volt.
Sidó György 1846-ban alhadnagy a 2-ik számú m. gyalog ezredben.

Sidy család.

Zala vármegyében székel, közülök Pál 1761-ben azon megye alszolgabirája volt.
Czímere a paizs udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyan az a paizs fölötti sisak koronáján is.

Siesy család. (Vagy Siey de Baloghfalva)

Komárom és Győr vármegyében élt és birtokolt. Az előbbiben Siesy János 1625-ben Győr vármegye alispánja, társával Dallos Jánossal, ki utóbb szintén Győr megye alispánja volt, 1623-ban Bábolnán beiktattattak, de többen ellen mondtak. ^[610]* De úgy látszik, hogy e Siesy János egy személy az ugyan ott eléforduló Sey Jánossal, kinek 1635-ben már magvaszakadt volna. Lásd Sey cs.
Siesi Julia a XVII. században Zichy Györgynek volt neje.

Siess család.

Siess Lajos 1798-ban I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czimere következő: a fenn álló paizs kék udvara közepén vízirányos ezüst szelemen által két részre oszlik, a szelemenben három piros rózsafej látszik, a felső udvarrészben hármas zöld halom közepsőjén koronán ágaskodó arany grif áll, első jobb lábával kivont kardot, a ballal három piros rózsát tartva; az alsó udvarban zöld halmon arany kaptár áll, körűle arany méhek rajzanak. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sasszárny között, – melyek közűl a jobb oldali vízirányosan félig arany, félig kék, a baloldali félig vörös, félig ezüst, – arany grif, a paizsbelihez mindenben hasonló áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[611]*

Sigray család. (Felső- és Alsó-Surányi gróf)

Szepes vármegyében Szepes várától nem messze fekszik Sigre vagy Sigra szerény falu, melyből a Sigray családot eredeztetik. ^[612]*
A család őseűl tartják azon Sigrai comes Jánost, ki Szepes megyei Sigra helységbeli ősi birtokában házat épitetett 1275. előtt; miután az említett évben azon egyháznak lelke enyhűletére malmot és rétet ajándékozott. ^[613]*
E Sigray János egyik utóda Miklós, fia Dénesnek, Szepes megyei főispán és Szepes a lublyói várnagy, 1300-ban Trencsin Máté pártján állott. ^[614]*
Irják, hogy 1447-ben Sigray Mátyás kir. itélőmester lett volna, és ez kapta volna Vas megyében az Ivánczi urodalmat. ^[615]*
Bizonyos az, hogy a család a XVII. században a Dunántúl tűnik fel, igen vékony múdó sorsban. ^[616]*
III. Ferdinánd király alatt kezd a család fel emelkedni. Ez időben Sigray I. János, ki II. és III. Ferdinánd és I. Leopold alatt Pozsony megyei Stomfa vár kapitánya volt, 1647-ben adományt nyert F. Surány-ra, honnan a család elő-nevét írta.
Ezen I. Jánosnak fia volt I. Ferencz, ki báró Nadányi Miklós verebélyi, utóbb nógrádi kapitánynak egyik leányát vévén nőűl, ez által szép birtokokhoz jutott, és családját fel emelte. E Ferencznek, úgy látszik testvére volt
János, ki 1654-ben született, és pedig még – mint életirója ^[617]* mondja – vékony tehetségü szüleiktől. Papi pályára lépvén, a veszprémi káptalanban kanonok, prépost és Széchenyi Pál püspök helyettese, innen pedig 1696-ban Szepesi prépost, majd temnei czímzetes püspök lesz. Meghalt 1718-ban. Eltemettetett Szepesen. ^[618]*
I. Ferencznek lehetett testvére azon Sigray Mátyás is, ki 1681-ben az országos adó-jövedelmek számvevője volt. ^[619]*
I. Ferencznek nejétől báró Nadányi Zsófiától (ki előbb Ghillányi Györgyné volt) öt gyermeke maradt, u. m. 1. József, 2. Erzsébet-Róza, apácza Budán és másod-fejedelem asszony, 3. János, 4. Borbála Ujváry Imre neje, 5. II. Ferencz. Ezek közűl:
János állami hivatalt vállalva, a m. kir. udvari kamaránál tanácsos, 1708-ban kir. táblai ülnök lett, és az volt 23 évig, majd utóbb alnádor, pozsonyi kamarai tanácsos, aranysarkantyús vitéz, végre országos főpénztárnok és altárnok lett. 1728-ban báróságra emeltetett ^[620]* unoka-öcscsével Lászlóval (II. Ferencz fiával) együtt. Meghalt 1763-ban magnélkül kora 66. évében. ^[621]*
I. József szintén kormányszéki hivatalnok volt, mint kir. tábl. ülnök fiatalabb korában az 1715. évi országgyülésen több rendbeli bizottság tagjáúl választott. ^[622]* 1730-ban már a m. kir. udv. kanczellária tanácsosa. 1724-ben kapott báróságot. ^[623]* 1739-ben Somogy vármegye főispánja lett. Volt helytartósági tanácsos is. Nejétől nemes Grössinger Magdolnától gyermekei közül csak Károlyt ismerjük, – de úgy látszik – fia Lajos is.
Károly cs. kir. tanácsos, 1760-ban már a Dunántúli kerületi tábla ülnöke volt. 1767-ben már a hétszemélyes tábla ülnöke, 1774-ben már Somogy vármegye főispánja, 1787-ben már valós, belső titkos tanácsos és gróf. ^[624]* Élt még 1792-ben. Neje nemesságodi Szvetics Jakab personalisnak leánya volt. Ettől fia II. József és Jakab.
Jakab 1788-ban a dunántúli kerületi tábla titkára, utóbb ülnöke, már 1792-ben ott hivatalban nem állott. A Martinovicsféle összeesküvésbe keveredvén, 1795 május 20-kán Budán lefejeztetett.
II. József 1788-ban Vas vármegye alispánja volt, 1807-ben az országgyülésen választmányi tag (28. törv. cz.), 1823-ban Somogy megye főispáni helyettese, 1824-ben főispánja, egyszersmind cs. kir. kamarás, valós. belső titkos és m. kir. helytartósági tanácsos. Az 1827. évi országgyűlésen a rendszeres munkálatok vizsgálatára rendelt küldöttségi tag volt. Meghalt 1830. évi octob. 26-án kora 72. évében. Első nejétől Almásy Jankától († 1822. jan. 23.) Anna, Felicitas, Bora, Titus, Fülöp, Amália gyermekei maradtak. Második nejétől nagy-jeszeni Jeszenszky Amáliától maradt leánya Amália, a mint ezek a táblázaton láthatók. Fülöpnek egyetlen fia Robert 1853-ban halt meg.
II. Ferencz (I. Ferencznek fia) 1719-ben Pozsony megye alispánja volt. ^[625]* 1723-ban mint itélőmester az országgyűlés által a határvizsgáló választmány tagja. ^[626]* Meghalt korán. 1763-ban már nem élt, sőt úgy látszik, 1728-ban sem. Nejétől Angarano Teréziától gyermekei: László, ki nagy-bátyjával II. Jánossal 1728-ban báró lett, Ferencz, Antal, Rhenáta báró De Grand Jakabné, Kata, Teréz és Zsuzsanna, kiknek utódaikat nem ismerjük.
Ugy látszik I. Jánosnak, a stomfai kapitány és család törzsnek atyja vagy bizonyosan közel rokona volt azon Sigray Ferencz, ki „Az úr Jézus kínszenvedésének tükőre” czimű elmélkedéseket írta és adta ki Pozsonyban 1643-ban. ^[627]*
Az is eldöntésre vár: vajjon azon Sigray János, ki 1659. évben néha Draskovich György pénzéről számol az országgyülés előtt ^[628]* és 1662-ben harminczadi számvevő volt, ^[629]* nem egy személy-e a stomfai várkapitánynyal Sigray I. Jánossal?
A családfa következő:

I. János Stomfai várkap. 1647. F. Surányt kapja.; I. Ferencz 1672. (b. Nadányi Zsófia.); I. József 1724. báró 1739. somogyi főispán (Grössinger Magdolna); Erzsébet Róza apácza Budán.; II. János altárnok 1728. báró † 1763.; Bora (Ujváry Imre); II. Ferencz 1719. pozsonyi alispán. (Angarano Teréz); László 1728. báró.; III. Ferencz 1763.; Antal 1763.; Renáta (b. De Grand Jakab); Kata.; Teréz; Zsuzsi.; Károly 1760. 1792. septemvir Somogyi főisp. gróf (Szvetics N.); Lajos?; Jakab ker. táb. üln. lefejezt. 1795.; II. József Somogyi főisp. † 1830. (1. Almásy Janka. 2. Jeszenszky Amália.); 1-től Janka.; 2-tól Anna csill. k. h. (gr. Montbell Izodor fr. minist.); Felicitas csill. k. h. (gr. Eszterházy Ferencz); Bora csill. k. h. (gr. Saint Marschan); Titus cs. kir. huszár kapit.; Fülöp cs. kir. kam. (nemeskérí Kiss Luiza † 1855.; Luiza.; Róbert † 1853.

Fülöp birja az ivánczi urodalmat Vas megyében, nejére mint fiusított leányra jutott Arad megyében a kerűlösi, Fejér megyében a csőszi és pötölei jószág.
A családnak I. József által 1725-ben nyert bárói czímere: négyfelé osztott paizs, melynek közepét koronás, farkát szájában tartó sárkány foglalja el, az ezáltal képezett kör kék udvarában két vörös mezű, egymással keresztbe helyezett könyöklő kar látszik, egy-egy arany halat (trutta) tartva, fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. (Ez, a Nadányi czímer, a báróságt szerzőknek anyjok báró Nadányi Zsófia czimeréből kölcsönözve.) A paizs 1. és 4. vörös udvarában ezüst egyszarvú, a 2. és 3-ik kék udvarban pedig kettős farkú arany-oroszlán hátulsó lábain ágaskodva látható. A paizs fölött bárói korona, azon két koronás sisak áll, a jobb oldaliból két fekete sasszárny között hegyével fölfelé pallós áll, rajta arany korona látszik; a baloldali sisak koronájából koronás grif emelkedik ki; első ballábával lángoló bombát tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. A paizsot telamonok gyanánt két fehér agár tartja, fejüket kiöltött nyelveikkel kifelé fordítva, nyakukon arany örv van. A czímer paizs alatt halvány rózsaszín szalagon „Candore et Fidelitate” jelszó olvasható. ^[630]*
E czimertől a Sigray János által 1728-ban nyert bárói czímer csak igen kevéssé és annyiban külömbözik, hogy a paizs fölötti baloldali sisak koronáján szemközt két kettősfarkú oroszlán ágaskodik, a jobb oldali első jobb lábával pisztolyt, a másik, első bal lábával buzogányt tart, és a czímer alatt a jelszó és szalag hiányzanak. ^[631]*

Sikátory család.

A XV. században élt. Egyik tagja Sykáthori Demeter 1458-ban a Thímaryak adománylevelében királyi emberűl van megnevezve. ^[632]*

Sikátoris család.

Gömör vármegye nemes családai közé soroztatik. ^[633]*

Sike család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai között áll. ^[634]*

Siketh család.*

Szatmár és Zemplin megyék nemesei között találjuk nevét. ^[635]*
Szatmár megyében Siketh György megyei tiszti főügyész 1746-tól 1765-ig, egyszersmind 1746-ban a szegények ügyvéde. ^[636]*

Siklóczy család.

Ugocsa vármegye nemes családa, melyből Mihály e század elején Tivadarfalva közbirtokosai között foglal helyet. ^[637]*

Siklódy család.

Erdélyi Gyergyó székbeli székely család, melyből Siklódi Balás, Péter és idősb János 1646. jan. 5-én kaptak Rákóczy I. Györgytől pixidariusi levelet. ^[638]*
Ennél régiebb a gálfalvi Siklódy család, melyből György 1579-ben mind Eőlőcz nemben, Seprőd ágban, mind a Medgyes nemben és Kürt ágban primipilus volt. ^[639]*
1750. körűl Siklódy Ferencznek neje zsákodi K. Horváth Apollónia volt.

Siklóssy család.

Somogy vármegye nemes családai közé tartozik. Közűlök Siklóssy József azon megyének 1825–1833-ban főszolgabirája, Mátyás 1825-ben alszolgabirája, Viktor 1825–30-ban főügyésze volt.
Tán e család elődei közűl való azon Siklósy (vagy Sziklósy) Mihály, ki 1522-ben Luther tanait Sátor-A.-Ujhelyben kezdé terjeszteni. ^[640]*

Sikó család. (Bölöni)

Háromszéki székely nemes család. A czímereslevelet Sikó István és Péter testvérek váltották 1661. apr. 25-én.
Czímerök a paizs égszinű udvarában fehér galamb, mely csőrében borostyánt tart.
A nemzedékrend ^[641]* következő:

Sikó N. (Országh Anna † 1628.); I. István szül. 1582. †; I. Péter sz. 1585.; II. Péter él 1670. (Barabás Margit); III. Péter 1720.; I. Tamás (Bene N.); János; Folyt. a köv. lapon.

János, ki az előbbi lapon.; András 1770.; I. István † 1834. ügyvéd (Fejérvári Klára); János.; IV. Péter 1794.; II. István † 1857. kir. táblai ülnök (Farkas Anna); János.; Péter.; Sándor.; Mihály.; Tamás.; Ferencz.; Miklós festő (Fülöp Róza); Lajos (Gyulai Erzse); Anna (Kénosi J. Istv. Bónis Fer.); Kálmán.; Árpád.

A táblán állók közűl IV. Péter – ha nem csalódunk – 1794-ben Sepsi Szent-Györgyön városi tanácsnok.
I. István 1794–1815-ben kir. táblai, guberniális ügyvéd és szegények ügyvéde és unitárius egyházi ülnök volt. Fia
II. István kir. táblai ülnök, meghalt 1851-ben. Fia Miklós festészeti hajlamát követve, 1845-ben Münchenben akademiai festői oklevelet nyert. Jelenleg – mint Kővári írja – aquarellben Erdély legjobb arczfestője.

Sile család.

Közűlök Sile Péter 1677-ben Ugocsa vármegye rendsz. esküdtje volt. ^[642]*

Silling család. (Kaczanovai)

Közűlök József 1848-ban Erdélyben Torda városi főjegyző.

Silló család.

Csikszéki székely eredetű; közűlök Balás azon széknél 1837-ben ajtónálló; Péter Sz. Ferencz-rendi szerzetes 1848-ban.
Valószinűleg e család ivadéka Miklós, drágiai birtokos Belső-Szolnok megyében.

Sillobod család.

De Síllobod András és fiai János és Mihály 1759-ben Mária-Terézia királyasszonytól kaptak czímeres nemes levelet. ^[643]*
Czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvarban hármas magas zöld hegyek közűl a középsőn egyfejű fekete sas áll, kiterjesztett szárnyakkal, és kiöltött piros nyelvvel, balfelé fordúlva; a paizs baloldali kék udvarában szintén hármas hegyek közűl a két szélsőn hátulsó lábaival arany oroszlán kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik ki, kivont karddal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Sillye család.

Sillye János 1811-ben iratott az Arad vármegyei nemesek sorába. ^[644]* Tán ennek a fia Gábor, ki szül. Hajdú-Böszörményben 1818. mart. 21-én, h. ügyvéd, és Hajdú kerületi főkapitány 1861-ben; irt folyóiratokban is. Neje Szpivák leány, gyermekei Béla, Jenő és Etelka, unokaöcscse Gábor.
A család „Hadházi” előnevet használ.

Silyey család.

Ugocsa megyében e század elején Sillyey Miklós-t Forgolány helység közbirtokosai között találjuk. ^[645]*

Silvester család.

Erdélyben a székely földön ismert családnév, mely némelykor Serestély-nek is iratott.
Ismeretes e néven Sylvester János, a bibliai uj-szövetség forditója és magyar nyelvtan irója a XVI. század első feléből, kit Erdősi-nek is neveznek. Ez Sínyér-várallyán Szatmár megyében született nemes és birtokos szüléktől. 1526-ban a krakói egyetemben tanúlt. 1539-ben már grammatica-ját adta ki. Nem sokára ezután a bécsi egyetemben tanár lett. Élt még 1554-ben is. Nős volt, és gyermekei maradtak. ^[646]*

Silvester család. (Tarcsafalvi)

Udvarhelyszéki család; fészke azon székben Tarcsafalva. Közűlök György Kolozsvárott volt unitarius pap, és hittan tanára. Meghalt 1828-ban. Özvegye Frank-Kis Zsuzsanna; leányai Zsuzsi Koronka Antal toroczkói unitarius lelkészné, Jozéfa Mísz Józsefné, és Karolina Csulák Dániel ügyvéd neje.

Silvester család. (Komollói)

melyből Dénes ügyvéd és törvénytanár a székely-udvarhelyi ref. főiskolában 1843. körűl. Dávid ügyvéd Háromszéken.
Silvestér (vagy Sylvester) család-néven még több birtokost találunk Erdélyben, kiknek családi származásukat nem ismerjük, ilyenek Mózses Doboka megyében 1809-ben itélő biró.
József buzdi, máagi, kápolnai birtokos Alsó-Fejér megyében.
János m.-fülpesi, idecspataki és Torda megyében több helyen birtokos.
Antal m.-dátosi birtokos Torda megyében stb.
Egyébiránt a székelységnél egy nemnek (genus) is volt neve Sylvester, továbbá egy Sylvester leány 1450. körűl szent-tamási Lázár Bálintné volt.
A XVI. században 1575-ben éltek kibédi Silvester Miklós, Silvester János, az Eőlőcz nemből, Seprőd ágból, Silvester András a Jenő nemből, Szomorú ágból, és nevezett nemes Sylvester Miklósnak neje Apoldy Márta, a Medgyes nemből, Kürt ágból primipilaris jószágot birtak Marosszékben Kibéden. ^[647]*

Silzl család.

Silzl János-Pál 1713-ban III. Károly királytól kapta czímeres nemeslevelét. ^[648]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó arany grif, szájában zöld ágat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között szintén olyan grif emelkedik ki, szájában zöld ágat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Szilcz néven valószinűleg e családot találjuk Szabolcs megyében, hol Lajos 1838–1841-ig tiszti alügyész, 1844-től 1848-ig főszolgabiró volt.
Ferrencz 1839–1847-ig rendszerinti esküdt ugyan ott.

Sima család.

Arad megyében Sima Gábor és fia Márton 1823-ban a nemesi lajstromba irattak. ^[649]*

Simándy család.

A XVI. században élt Simándy Péter, 1559-ben a följebbezési törvényszék biráinak egyike volt; ^[650]* ő, vagy fia, volt azon Péter, ki 1588-ban Vratistye helységet kapja kir. adományban és abba beiktattatik, „de Vratistye” irván előnevét. Ugy látszik, ezen helység alatt Trencsin megyei Vrtizser helység értendő. Simándy Péternek leánya volt Anna, Izdenczy Péterné, kinek leány utódai Madocsányi, Apponyi, Festetich, Takács stb. családbeliek. Vratistyei részüket a Takács család eladta Kőszeghyeknek. A Madocsányiak eladták Sándor Albertnak, ennek utódai átruházták Majthényiakra, ezektől 1755-ben Sirchich István váltotta magához.
Trencsin megyében Simándy nevű nemes család 1688-ban székelt Horenicsen. ^[651]* Pozsony megyében Simándy György 1776. évben főszolgabiró volt.
Írták nevöket Symándy-nak is, olv. többet rólok Symándy alatt.
Zemplin megyében Simándy János 1626-ban s.-pataki tanár, 1630-ban ujhelyi reform. lelkész: ^[652]* István 1709-ben lett pataki tanár, meghalt pestisben 1710-ben. ^[653]*
Erdélyben Simándy István 1635–1651-ig erdélyi püspök, egyszersmind leleszi prépost. ^[654]*
Doboka vármegyében Simándy Lajos 1837. körűl törvényszéki ülnök volt; tán ennek rokona S. Gergely, Torda városánál irnok 1845-ben.

Simay család.

Békes vármegyében Endrődhöz közel fekszik Sima nevezetű puszta, hajdan a Simay nevű nemzetség birtoka; még 1456-ban élt és e pusztát valószinűleg birta azon Békes megyei előkelő nemes, Simay Gergely, ki a Hunyadiak részére kelt királyi adomány levélben igtató király emberűl neveztetik meg. ^[655]*
Háromszáz évvel később Erdélyben Szamos-Ujvárott egy örmény eredetű magyar nemes család tűnik fel, melyből Simai Lukács és Salamon testvér atyafiak és kereskedők Mária-Terézia királyasszonytól 1760. évi május 26-án Bécsben kelt czímeres nemes levélben magyar nemességre emeltettek; ^[656]* és czimeres levelök Belső-Szolnok vármegyében 1760. évi octob. 6-kán tartott közgyűlésen kihirdettetett.
A család czímere vizirányosan két felé osztott paizs, a felső vörös udvarban két fehér galamb egymással szemközt áll, csőreikben arany olajágat tartva; az alsó kék udvarban vörös fedelü egyház áll, tornyával, mely alatt az íves bejárás látható, jobb felé fordítva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[657]*
A családfa ^[658]* következő:

Simai N.; I. Lukács 1760. (Hankovics Mária); I. Salamon 1760. (Paszakász Hiripsina); Folyt. a köv. lapon.; I. Márton 1794. sz. ujvári népszószólló (Gáspár Kata); I. Gergely 1794. 1815. sz. ujvári senator.; II. Lukács m. vásárhelyi tanár 1794.

I. Salamon, ki az előbbi lapon. 1760. (Paszakász Fliripsina); I. Miklós.; Ferencz Adeodat sz. 1750.; I. Kajetán.; III. Lukács Joachim sz. 1752. † 1817. N. Váradon (Petrik Rebeka); I. Ignácz Simeon sz. 1755.; Teodor Kristóf sz. 1760.; János sz. 1768.; II. Márton.; Teréz.; Róza.; Anna.; Mária.; Klára.; II. Salamon sz. 1787. (Rottenstein Anna); II. Kajetán sz. 1790. † 1846. Békesi alispán (Stummer Fáni); II. Miklós sz. 1794. † 1835.; I. Antal sz. 1798. † 1833.; Margit sz. 1801. † 1832.; II. Ignácz sz. 1805. † 1857.; II. Kristóf sz. Gyulán 1806. (Majer Teréz); Ágoston † 1839. honvéd (Bradács Mária); Ede sz. 1840.; Paulina.; IV. Lukács sz. 1816. katona. (Gálbory Róza); Gergely sz. 1818. (Lázár Mina).; II. Antal sz. 1820. † 1849. honvéd; Lajos sz. 1824. honvéd (Picha Karolina); III. Ignácz sz. 1826.; Károly honvéd †; László sz. 1830. honvéd.; Frigyes sz. 1861.

I. Lukács ágán I. Márton 1794-ben Számos-Ujvár sz. kir. város alnépszószólója, I. Gergely 1794–1815-ben ott városi tanácsnok, II. Lukács 1794-ben m. vásárhelyi gymnasiumi tanár. Lukács Számos-Ujvárott esperes és lelkész 1837. körűl. Tódor ugyan ott tanácsos, ifj. Gergely, Márton, János, szintén ott hívatalnokok 1848-ban. Miklós, Lukács birtokosok, ez utóbbinak neje báró Győrffy Jozéfa.
I. Salamonnak ága Magyarországba Békes megyébe ^[659]* szakadt, hol fiai: I. Miklós, Ferencz-Adeodat, I. Kristóf-Teodor, – III. Lukács-Joachim– és II. Márton-János Gyulán lakozottak, és I. Ignácz szent tamási ispán 1792-ben, III. Lukács-Joachimnak pedig Pertik Hiripsina-Rebeka nejétől (ki 1859-ben Békes-Csabán kora 94. évében halt meg) fiai: II. Salamon, II. Kajétán, II. Miklós, I. Antal, II. Ignácz és II. Kristóf 1825-ben hirdetteték ki nemességöket Békes megyében.^[660]*
Legnevezetesebb tagja volt a családnak II. Kajétán Békes megyének már 1816-ban rendszerinti esküdtje, majd al-, utóbb 1835-től 1840. évi nov. 23-ig főszolgabirája, 1843. jul. 3-ától első alispánja 1846-ig, mely évben meg is halt. Utódai nem maradtak.
Nem e családhoz tartozott – úgy látszik – azon Simai Kristóf kegyes rendi szerzetes, ki Komáromban született 1742-ben, aki mint iró és m. akademiai tag irodalmi munkásságáról ismeretes. Meghalt 1833-ban jul. 14. Körmöczbányán kora 91. évében. ^[661]*

Simény család. (Sárdi).

Régi székely nemzetség, melynek neve Simény, Semén, Semien alakban fordúl elő; prédikatumot is többfélét viseltek; igy de Sz.-Király, de Homorod-Sz.-Márton, de Kadács, de Sárd és de Somlyó.
Legrégibb, kiről emlékeink vannak, szent-királyi Semien István, 1409-ben Maros-szék szószóllója. ^[662]*
1537-ben Simén Gergely Udvarhely székről zsoldos hadat visz Munkács alá.
Legrégibb fészke a Simény családnak Fancsali kutatásai szerint ^[663]* Homoród-Szent-Márton, hova Simény I. Péter házasodott 1550. táján, elvévén onnan Biró Katát. Ennek fia Gergely a Nagy-Küküllő melletti Sárd-ra telepedik, honnan ismét a család egy ága előnevét irja. Gergelynek két fia maradt: István és Pál, amaz Sárdon maradt és törzse lett a mai sárdi Simény család-ivadéknak; testvére Pál pedig elveszi Nagy Annát, azzal kapják a széplaki részbirtokot, melyet a Horváth családdal 1609-ben osztanak el. Ezen Pálnak fiai Tamás, János és István a széplaki ágat terjeszték, melynek azonban teljes nemzékrendét napjainkig nem birjuk; úgy kell lenni, hogy ebből származott legyen a solymosi ág is, (tán a nevezett három fiúk egyikétől) mert a széplaki ág megvaszakadtával a solymosi ág örökösödött a széplaki jószágban. A solymosi ág Elekben, és fiában Andrásban és ennek testvéreiben él. Ez ágból volt János. 1836. körűl M. Vásárshelyi kir. táblai ügyvéd.
A családfa következő: ^[664]*

I. Péter 1550. körül (Biró Kata); Gergely Sárdra telepszik.; István Sárdon marad.; Gábor (Káli Kún Bora); János.; Pál.; I. György: János (Maurer Anna); II. György 1760. (Iszlai Mária); Pál 1609. Széplakon bir. (Nagy Anna); Tamás.; János.; István.; Mária (Maurer László); III. György 1790. (Toroczkai Klára); János őrnagy.; Elek † 1840. (Petr. Horváth Teréz); Klára (gr. Teleki Miklós; Klára † 1848. (ikt. gróf Bethlen Sándor); IV. György † 1839. (b. Rauber Róza); Eszter (Sándor János); Julia (Elekes Antal); Róza (Ugron Lázár); Klári † 1849.; Janka † 1849. (gr. Lázár Dénes); Amália (gr. Lázár Kálmán); Kati † 1849.; György.

A családból kevesen viseltek hivatalt, legtöbben gazdáskodtak. György (a III-ik) 1790-ben Küküllő megyei követ, 1794-ben Torda megyéből követ.
Elek (melyik?) sárdi prédikátummal 1794-ben Küküllő megye alispánja, 1815-ben az unitár egyházi kormány ülnöke. György (a IV-ik) 1815-ben unitár egyházi ülnök. Ugyanekkor idősb Elek Küküllő megyei házi számvevő. ^[665]*
János őrnagy, ez vagy másik János 1836-ban királyi hivatalos.
A családfa utolsó izén álló három fiatal szép hölgy 1849-ben a világosi katastrofa napján halt meg. ^[666]*
László Homoród-sz.-mártoni előnévvel, 1794–1815-ben kir. kormányszéki irnok és hites jegyző.
Lajos előnév nélkül, tán szintén e családból, 1815-ban Kolosvárott harminczadi irnok, utóbb 1845-ben brassói ellenőr. Károly a 31. gy. ezredben főhadnagy 1863-ban.
Más ágból, vagy más családból származott kadácsi Semén Miklós, 1606–1607-ben Udvarhelyszék alkirálybirája; kinek leánya Klára Kadicsfalvi Török Gáspár neje volt 1640. körűl. – Ugyan csak Kadácsi előnévvel Semén József 1837. körűl ügyvéd Hunyad megyében.

Siményfalvy család. (Siményfalvi)

Közűlök János egyike 1763-ban a székelyek részéről azon bizottságnak, mely fő kormány székileg az állandó törvényszékek felállítása iránt munkálkodott. 1815-ben élt Mózses.
Tán ugyan e család ivadéka Siményfalvi Antal, kinek Szabadkai Kis Teréziától gyermekei: János Küküllő megyében 1848-ban adó iró biztos, Antal, Miklós, Anna Miske Imréné és Teréz tordai Fleischmann Dávidné. Ezek egyik nagynénjök volt Krisztina, Ugron Pálné 1813. körűl.
Szintén e családból származhatott Siményfalvi Sámuel, felső rákosi unitár lelkész, ki 1862. sept. 18-án halt meg. ^[667]*

Simeonovics család.*

Simeonovics Fülöp 1760-ban Mária-Terézia királyasszonytól kapta czímeres nemes levelét. ^[668]*
Czímere függőlegesen két felé osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvar baloldalából kétfejű, vörös koronás, vörös csörű és lábú fekete sasnak fele test része látható kiterjesztett szárnyakkal, lába karamaival zöld koszorút tartva; a baloldali kék udvart vízirányban ezüst pólya két részre osztja, alatta és fölötte egy-egy arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával arany markolatú kivont pallós hegyén török fejet tartva. Foszladék jobbról ezüstfekete, balról aranykék. ^[669]*

Simig család.

Simig Péter 1798-ban I. Ferencz király által emeltetett czímeres nemességre.
Czimere négy felé osztott paizs, egy, alsó ékbe végződő ötödik ezüst udvarral, melyben hármas zöld halom közűl a középsőn arany koronából kék oroszlán emelkedik ki, nyakán fehér szalaggal, első lábaival bőség szarvból virághalmazt ontva. A paizs 1. és 4. kék udvarában két ezüst fodros szelemen között fehér agár (vagy e féle állat) fut. A paizs fölötti sisak koronájából kék magyar ruhás, panyokásan felöltött vitéz mentében emelkedik ki, fején prémes vörös kalpag, fehér kócsag tollakkal, jobbjában kivont kardot tartva; két felől két kiterjesztett vörös sasszárny között, melyeken vízirányban két fodros ezüst szelemen vonúl át. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös. ^[670]*
Simigh József Tolna megyében 1842-ben katonai biztos.
Károly 1846. vértes ezr. cs. kir. hadnagy.

Simkó család.

Trencsin vármegye nemesi lajstromai szerint 1688-ban Horeniczen lakott ily nevü család. ^[671]*

Simó család. (K. Solymosi és Farczádi)

Régi székely család. Ősi fészke Udvarhelyszékben előbb Béta, majd Kis-Solymos, és utóbb Farczád helység, mely két utóbbi helységről előnevét irja. Első ismert törzse Simó Ferencz 1570-ben a solymosi és bétai jószágokra uj adományt ^[672]* nyert. Már ennek másod-unokájánál II. Jánosnál két ágra szakadt a család, legalább ez idő óta az egyik kiválóbb ág farczádi előnevet vett fel. Ez úgy történt, hogy nevezett II. János, ki mint lovas tiszt tatár fogságba kerűlt és abból 1650-ben megszabadúlt, 1656-ban a bétai jószágot felsőbb jóváhagyás mellett farczádi Lázár Istvánnak a farczádi jószágért elcserélte. E János 1661-ben jelen volt a nagyszőllősi csatában, hol Kemény János elesett. Ennek másod unokájánál IV. Jánosnál a farczádi ág is két ágra szakadt, melyből a farczádi Simó-k mai nemzedéke származik.
A családfa I. Ferencztől kezdve a farczádi előnévvel élő ágon következő:

I. Ferencz. sz. 1530. körűl adomány 1570. (Maróti Anna); I. János (Kádár Anna); I. Péter (Csutor Kata); II. János 1650. 1661. (Ferencz Borbála); I. István (Sándor Erzsébet); III. János szül. 1700. (Vajda Anna); IV. János sz. 1730. (Sándor Sára); II. István sz. 1764. udvarh. törv. sz. üln. (Veress Zsuzsa); II. Ferencz szül. 1769. B. Szolnok főügyésze (1. Roth Rozália 2. Roth Janka); József (Gábor Anna); IV. Ferencz (Vajna Zsuzsi); Rozália sz. 1797. † 1849 (Malom Zsigmond) korm. sz. tanács; III. Ferencz sz. 1807. † 1846. B. szoln. főjegyző. (Bóér Anna); I. Lajos.; Julia.; János.; Malom Luiza irónő sz. 1818. † 1847.; II. Lajos szül. 1832. (Hulimann Nina); Polixena szül. 1834. (Ujfalvy Sámuel); Károly.; Lukács.; Szalézia.; Ferencz.; Sándor.

IV. Jánosnak egyik fia II. István 1815. év előtt s körűl Udvarhelyszék valós. törvényszéki ülnöke. Fia- és unokái a táblán láthatók. Testvére
II. Ferencz ősi birtokát megtartva, Belső-Szolnok megyébe telepedett, hol 1815. körűl megyei főügyész volt. Fia III. Ferencz (lak. Orosz-mezőn) 1848. elött Belső Szolnok megyének volt főjegyzője és úriszéki birája. Gyermekei a táblán állnak. Ennek nővére volt
Rozália, Malom Zsigmond kormányszéki tanácsos neje, anyja Malom Luizá-nak, (szül. 1818. † 1847.) az ismeretes iró és költőnőnek, kinek szépirodalmi lapokban megjelent és kiadatlan műveit rokona, a táblázaton álló Simó II. Lajos szándékozik ki adni.
A farczádi Simó család czimere – mint föntebb a metszvény is ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren nyugvó arany korona, melyen pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva; fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti koronán az előbbihez hasonló kar karddal látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család kis-solymosi ágából András 1794-ben Sz. Udvarhely város tanácsnoka, Ferencz ugyan akkor Udvarhelyszék főügyésze volt. Továbbá Pál 1815-ben gubernialis és kir. ügyigazgatósági ügyész; 1847-ben Ferencz ügyvéd Udvarhelyszékben, egyszersmind kamarai ügyész; másik Ferencz kormányszéki irnok. Pál Udvarhely város aljegyzője és árvaszéki actuariusa. Károly özvegye Vinkler Antonia, kitől szül. Ferencz és Luiza.
Nevezetes tagja ez ágnak Simó Ferencz Sz. Udvarhelyi születésű festész, ki Bécsben öt évig tanulta e müvészetet és 1826-tól mint arczképfestő a kapósabbak közé tartozott. ^[673]* Gyerm. József és Ágnes. Mind ezek kis-solymosi előnevet használtak és használnak.
Ugyan ezek közé tartozik még kis-solymosi Simó György, ki Udvarhelyszéktől 1833. febr. 11-én kelt nemesi bizonyítványát Krassó vármegyében akkori lakhelyén azon évi april. 29-én kihirdetteté, ott azonban most már családja nem létez.
Ugyan e családhoz számíthatjuk, habár ismét egy más ágból eredhetett, azon Simó Andrást, ki Udvarhely szék börtön őre volt.

Simon család. (Felső-őri).

Vas vármegyei nemes család, egyike azon hatvannégy nemzetségnek, melyek Rudolf királytól 1582-ben Felső-Őr helységre uj adományt vittek. Lásd Zámbó cs.

Simon család. (Másképp Barbácsy)

Mosony megyei és innen több megyékbe terjedt czímerleveles nemes család. Törzse Simon másképp Barbácsy Benedek; ki fiával I. Jánossal együtt III. Ferdinand királytól 1637. évi dec. 24-én czímeres nemes levelet nyert, mely a következő évben Vas vármegyében Szombathelyen sz. György vitéz és vértanú ünnepe utáni második férián kihirdettetett.
Nevezetes e család származási táblázata nem csak azért, mert a Dunántúli megyék egy nagy részére elterjedt, de mert míg egyik ága az iparos pályán Arad megyébe és innen Temes megyébe szivárgott, addig egy másik ág Szabolcsba terjedvén, a haza egyik leghősebb katonáját termette, és báróságra emelkedett; a nélkül – mint én tudom – hogy a szét ágazott sarjadék egymás rokonságáról legkevesebbet is sejtett volna. ^[674]*
A mennyire a közös törzstől Benedektől két ágnak mai napig való leszármazását tudjuk, az következő:

Simon Benedek 1637. nség szerző; I. János 1637. közös szerző.; I. András; Ádám 1780. Reziben Zala várm.; I. Mihály 1738. public. Mosonyban. (N. Margit); Bálint 1670. körűl; Gergely; I. Pál. szül. M. Óvár 1737. N. Kallóra költöz. (Hetcsényi Zsuzsi); János N. Kállón; Zsuzsi; József sz. 1777. † 1832. ezredes 1806. báró; Lajos; István 1780. Zalában.; II. Mihály 1780. Zalában.; Antal 1793. Somogyban; Ferencz.; I. Imre Fejér megyében 1794.; Márton 1760.; II. Imre Ó-Aradon 1819.; III. Imre Temesvárott 1861. gyógyszerész.

A táblán álló I. Jánosnak fiai közül I. András nemzé Ádámot, és I. Mihályt. Amaz Zala megyébe Rezibe szakadt.
I. Mihály Mosony vármegyében lakott, hol 1732. mart. 29-én, úgy az 1738. évi nemesi vizsgálatkor Simon máskép Barbácsy néven ősatyjának Simon Benedeknek 1637-ben kelt czímeres nemes levele alapján nemességét igazolta. Egy fia Pál, (mert lehetett több is) M.-Óvárott született 1737. sept. 6-án, és Szabolcs megyébe Nagy-Kallóba költözött még gyermek korában, hol az akkori plebános és esperes Veszpréminél mint távoli rokonánal lakott, ott is nősült meg, elvévén feleségűl Hetesényi Zsuzsánát, kivel János, Zsuzsána és József gyermekeit nemzé. Ez utóbbi József szül. N. Kallóban 1777. febr. 18-án. Fiatal korában katonai pályára lépvén, kiváló hősies érdemeiért ezredességig emelkedett, és mint a Mária Terézia katonai rend vitéze, 1806-ban báróságot nyert, a midőn egyszersmind ősi Simon nevéhez egy y betüt is kapván, neve irás szerint Simony, kiejtés szerint pedig Simonyivá változott. Róla Lásd Simonyi név alatt.
I. Jánosnak fia volt Bálint, ez nemzé Gergelyt, ki Fejér megyébe szakadt, ennek fiai II. Mihály, István, György és János, kik Polgárdiban laktak és 1780. januar havában (11-ik–14.) ott nemességüket szintén a Simon Benedek által 1637-ben nyert czímeres nemes levélre alapítva igazolták. Testvérök Márton, Patkán lakott, nevezett István és II. Mihály Zala megyébe Rezibe szakadtak, Fejér megyétől 1780. dec. 7-én kapván nemesi bizonyítványt, azt 1794. sept. 6-án Zala megyében publicáltatták. Testvérők Antal, Somogy megyében Tábon lakott, és nemességet ott 1793-ban sept. 26-án hirdetteté ki. Még egy testvér lakott Zala megyében Reziben, Simon I. Imre, ki ott szintén 1794-ben publicáltatott, ennek fia II. Imre mint puska-mives szakadt Ó-Aradra, és Zala megyétől 1819-ben kiadott nemesi bizonyítványát Arad megye előtt 1820-ban hirleltette, fia III. Imre mint gyógyszerész Temesvárra telepedett és ott 1841-ben hirdetteté ki kiváltságlevelét. Él jelenleg is.
Ezek szerint, azt hiszem nem csalódunk, ha a Dunántul, nevezetesen Vas, Mosony, Soprony, Tolna, és Zala megyében élt és előnevet nem használt Simon-okat szintén e család ivadékainak tartjuk. Ilyenek az ismertebbek közűl a következők:
Péter 1792-ben szombathelyi czimz. kanonok és csornai prépost.
József Mosony megyének 1825–1830-ban másod, és első aljegyzője, 1831–36-ig katonai biztosa.
László Soprony vármegyének 1826–1836-ban másod, 1837-től első alispánja. Lakott Répcze-Szemerén. Tán fia Nep. János, ki 1830-ban tiszteletbeli, 1833-ban másod al-, 1840-ben tiszteletbeli, majd 1842-ben rendes főjegyzője, az 1843/4 évi országgyűlésen követe, 1845. évi sept. 11-től első alispánja volt. (Lak. Pinyén). 1852. Soprony cs. kir. megyei főnök.
István 1845-től Soprony vármegye számvevője.
Gábor 1821–1835. évben Zala vármegye alszolgabirája.
Mihály 1825-től Zala vármegye alszolgabirája, ujra meg választva 1828. jun. 9-én is. – 1835-től – 1844.-évi jul 11-ig fő szolgabirája.
Pál Zala vármegyének 1841-től 1844. jul. 11-ig alszolgabirája.
János Zala megyének 1841-ben rendsz. esküdtje, 1844. jul. 11-től alszolgabirája, közben 1847. jun. 15. ismét megválasztva, egész 1849-ig.
A család egyik ága a Barbácsy nevet használja, ez ágból Tolna megyében Antal (lak. Simontornyán) 1825–1827-ben fő adószedő, tán fia Elek 1844-től 1848-ig ugyan ott tiszti alügyész.
Valószinűleg ezen Tolna megyei ágból Simon Ferencz Tolna megyétől 1825. mart. 5-én kivett nemesi bizonyítványát lakta-helyén Krassó vármegyében 1826. april. 10-én kihirdetté.

Simon család.

Győr vármegyei nemes család. Alapitója Simon István, ki 1697. évi junius 25-én Laxenburgban kelt czímeres nemes levélben I. Lipót király által testvéreivel Simon János, Pál és Ferenczczel együtt megnemesítettek.
Czímerök a paizs kék udvarában hármas zöld dombon hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első ballábával három búza kalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A családfa ^[675]* következő:

Simon N.; István nség szerző 1697.; János 1697. közszerző; Pál 1697.; I. Ferencz 1697.; János.; Márton 1750. Zámolyon Győr várm.; folyt. a köv. lapon.

Márton 1750., ki az előbbi lapon. Zámolyon Győr várm.; II. Ferencz 1781.; III. Ferencz † 1830. Szapon Győr, várm. (Takács Éva); András † Szap helységben; Mihály lak. Fel-Bakán Pozsony várm. 1862. (Nagy Rozália.); Francziska.; Péter.; Antal.; Janka.; Eszter.

A család ez ága nagyobbára honn gazdáskodott; III. Ferencznek fia András és Mihály Győr vármegyétől 1846. évi julius 8-án vettek ki nemességökről bizonyítványt, mint Szap helységbeli lakosok. Nevezett Mihály a Csallóközbe Fel-Bakára tette lakását, és nejével Nagy Rozaliával a táblán látható családja van.
Lehet, hogy ezen család egy más ágából származott Simon János, 1792-ben Győr kerületi királyi ügy-igazgatósági ügyész; és tán János is, ugyan akkor Pécsett iskolai igazgató.

Simon család. (Bethlenfalvi)

Mária-Terézia királyasszonytól 1761-ben kapott czímeres nemes levelet.
Czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó arany oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a balban arany iró-tollat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló oroszlán nől ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[676]*
A család előnevéről Bethlenfalvá-ról következtetve, Udvarhelyszéki székely eredetű.

Simon család. (Kis-Görgényi)

Erdélyben is több Simon nevű család van, ilyen a k. görgényi előnevű, melyből Péter 1794-ben Kolos vármegye alszolgabirája volt.

Simon család. (Dézsfalvi)

Küküllő vármegyei nemes család, azon megyében fekszik Dézsfalva, hol valószinűleg birtokoltak is.
Közűlök Mihály 1708-ban Bécsben az erdélyi udv. kanczellaria tanácsosa és registratora volt. János 1760-ban Dobokában birtokos, fia János ott törv. széki ülnök 1827-ben, neje gr. Kún Zsuzsi, fia Elek szolgabiró 1845. özvegye Keczeli Juliána.
Kristóf 1794-ben az unitária egyház ülnöke, és Dobokában kir. dezma-szedő. József 1847-ben Küküllő megyei aljegyző. János Belső Szolnok vármegye alszolgabirája 1847.
A család czímere Mihálynak pecséte szerint a paizs kék udvarában könyökbe meghajlott kar, kezével bárdot tartva, melynek jobbfelé néző hegyes fokán levágott török fej vérzik ^[677]*

Simon család. (K. Polyáni)

Háromszéki székely család, kiszármazva Fogaras vidékére is, hol Elek 1815-ben alszolgabiró volt. Tán ennek fia Elek 1847-ben kormányszéki ügyvéd és tán ugyan ez Elek Fogaras vidék aljegyzője 1847-ben. Most ügyvéd Kolosvárott; nejétől Brandt Rozaliától gyermekei: Róza Klein Frigyesné, Mária orvos Incze Istvánné, Elek és Kálmán.
Valószinüleg ebből eredt Simon András 1770-ben gyula-fejérvári czimzetes kanonok, háromszéki esperes, és polyáni plebános, továbbá Simon György is, 1794-ben Bardócz fiokszék főügyésze. És még valószinübben Pál 1794-ben Bereczk város jegyzője.

Simon család. (Cs. szent-királyi)

Csikszéki székely, melyből József 1815-ben Al-Csikszék törvényszéki ülnöke.

Simon család. (Bibarczfalvi)

Közűlök 1847-ben János Hunyad vármegye főjegyzője, Ferencz ügyvéd ugyan ott és ugyan akkor. Fia József.

Simonchich család.

Trencsin vármegyében az 1755. évi nemesi összeirásokban találjuk Simonchich Tamást, Istvánt, Jánost és Mihályt. ^[678]*
Pest megyében Simonchich János előbb al- és a pilisi járásban főszolgabiró, 1836. nov. 3-tól 1841. évi majus 3-ig másod alispán volt, utóbb kir. tanácsos és a pesti takarék pénztár Igazgatója; meghalt 1856. évi julius 25-én, kora 73. évében.
Simonchich József (lak. Tinyén) Pest megyének 1836–1841. rendszerinti esküdtje.
Simonchich Márton 1787-ben a kir. kamarai levéltárnál hivataltiszt.
Ily nevű család van Esztergam, Nyitra és Pest megyében.
A Simonchich – máskép Horváth családról olv. e munka V. köt. 159–160. lapjain.

Simonfalvai család.

Alapitója Simonfalvay Menyhért 1742-ben III. Károly királytól kapta czimeres nemes levelét. ^[679]*
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló koronás arany grif, mely első jobb lábával kivont kardot, a ballal kinyílt fehér liliomot tart. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló grif emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[680]*

Simonffy család. (Német-Ujfalvi)

Közűlök németujfalvi ^[681]* Simonffy István esküdt volt, kinek nejétől körösi Borbély Zsuzsánától fia Sámuel született Debreczenben 1754. octob. 12-én. – 1809-ben a Debreczen városa által állitott sereg ezredese, 1811-től pedig azon város főbirája volt. Meghalt 1821-ben. ^[682]* Nejétől Béllyey Erzsébettől gyermekei:
1. Dániel, 1821-ben Debreczen város főügyvéde.
2. Gábor kereskedő.
3. László a Nádorhuszár ezredben hadnagy 1821-ben.
4. Károly. 5. Lajos. 6. Ferencz. 7. Erzsébet Ercsei Dániel debreczeni professor neje. 8. Zsuzsanna Tegze Mihály Szathmár-Némethi városi főjegyző neje. 9. Eszter Kis-Orbán Istvánné. 10. Rozália Kis-Orbán Lajos ügyvéd neje.
A családfa következő:

István 1734. (Borbély Zsuzsi); Sámuel sz. 1754. † 1821. Debreczeni biró. (Béllyei Erzse); Zsuzsa (1. Németh István alezredes 2. Illésy János Kis-Kun kapit.); Mária (Csapó Sámuel); Dániel Debr. főügyv. (Vécsey Éva); Gábor kereskedő. (N. Kos Zsófia); László huszár tiszt.; Károly.; Lajos.; Ferencz.; Róza (Kis Orbán Lajos); Eszter (Kis Orván Istv.); Zsuzsi (Tegze Mihály); Erzse (Ercsei Dániel)

Tán e család ivadéka Simonffy Kálmán, az ismert zeneköltő is.
Trencsin vármegyében Simonffy nevű czímerleveles nemes család Horeniczen lakott, és e lakhelyöktől némely tagjai Horeniczky nevet vettek fel. 1750-ben a m. kir. helytartó tanács rendelete folytán Trencsin vármegye János ellen nemesség igazoló pert indított.
A Trencsin megyei nemesi összeirások ^[683]* szerint 1748-ban Simonffy néven Horeniczen találjuk idősb Jánost, Györgyöt, ifj. Jánost, Istvánt, Andrást és fiát Ádámot egy másik Andrással és ifj. Györgygyel. Ekkor Trencsin városában lakott György nevezetű.
1768-ban Trencsin városában György és fiai Ádám és György székeltek.
1803-ban Ádám lakott Trencsin városában és 1837-ben ugyan ott ifj. Ádám.
Vág-Ujhelyen szintén lakozik ily nevű család, rokon-e a följebbiekkel? nem tudjuk.
Simonffy Jakab 1792-ben a pozsonyi kerületben kir. ügyész volt. Zemplin megyében szintén a nemesség sorába van írva a Simonffy család. ^[684]*
Erdélyben a XV. század végéről ismeretes besenyői Simonffy Tamás és György, kik mint birtokos székelyek perelnek Barlabási Lukácscsal. ^[685]*
Doboka megyében 1702-ben Simonffy család birtokolt Simontelkén. ^[686]*
Az ujabb korban szárhegyi előnevű Simonffy család tünt fel, melyből István ügyvéd és 1847-ben m. vásárhelyi tanácsnok. Ennek tán vérsége János, 1848. körűl kis-türkösi rom. kath. lelkész.

Simonovics család.

Trencsin vármegye czímerleveles nemes családa. A megyei lajstromok szerint ^[687]* székhelye Adamócz helység, hol 1715-ben János élt, 1748-ban ugyan ott András, 1768-ban ugyan ott István és fia Mátyás, továbbá Tamás és Mihály.
1803-ban Adamóczon laktak Mihálynak fiai Miklós és András, nem különben Mátyás és József.
1837-ben ugyan ott összeirattak Mátyásnak utódai, ugymint Gáspár, Károly és Lajos, továbbá András és fia János – végre József egyedűl.
Ettől tán külömböző Simonovics nemes család az, mely M. Terézia korában ily czímert nyert: a paizs függőlegesen két felé oszlik, a jobb oldali kék udvarban arany golyón darú áll, felemelt jobb lábával fehér kövecset tartva, a baloldali vörös udvarban arany oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz mindenben hasonló oroszlán emelkedik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[688]*

Simonovics család.

Simonovics János 1794-ben I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere a paizs kék udvarában jobbról balra rézsutosan vont három arany pólya. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali félig kék, félig arany, a másik félig arany, félig kék, egy arany csillag ragyog. Foszladék mindkét oldalról aranykék. ^[689]*

Simonyi család. (Vitézvári, báró)

Följebb a 194. lapon eléadtuk származását a Simon máskép Barbácsy Mosony megyei nemzetségnek, melyből Simon Pál, Szabolcs megyébe N. Kalló-ra szakadt. Itt született 1777-ben febr. 18-án Simon József, ki 13 éves korában magyar huszár ezredbe állván, rendkivül kitűnő hadi merényei és érdemei által már mint, a Blankenstein huszár ezredben főhadnagy 1802-ben M. Teréziarend vitéze és mint ilyen Ferencz császár és király által Bécsbe 1806. évi april 24-én a Mária Teréziarend szabályzatánál fogva birodalmi báróságra emeltetett. ^[690]* Ugyan ekkor nyert czímere következő:
A paizs függölegesen arany és vörös udvarra oszlik, az előtérben pánczélos, sisakos vitéz áll, jobb kezében kivont kardot, a balban levágott szerecseny fejet tartva. A paizson bárói korona, és azon ismét koronás sisak, melyen fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható. Foszladék mindkét oldalról aranyvörös. A paizst két oldalról telamonok gyanánt két pánczélos, sisakos vitéz tartja.
Simonyi József 1810-ben másod, 1812-ben első őrnagy, majd alezredes, 1813-ban pedig ezredes lett, és ugyan ez évben a Sz. Györgyvitéz rendet is megkapta stb. Vitézségéről, hadi jeles tetteiről, a török s főleg a franczia háborúk alatt nevezetes szerepléséről könyvet lehet beirni, azok elésorolása nem is e mű korlátolt körébe való. A béke idején ezrede Magyarországban feküdt, de a csendes időben már nem találta magát oly jól Simonyi és 1832. april. 25-én a szolgálatból végképen kilépett.
A bárósági diplomát magyar forditásban 1807-ben jun. 1-én Szabolcs vármegye levéltárába fogadta. Józsefnek egyetlen férfi örököse maradt Lajos báró, Arad megyében Vadászi helység stb. birtokosa, az 1861 évi országgyülésen Arad megye Jenő kerületi képviselője.

Simonyi család. (Simonyi és Varsányi)

Bars vármegye legrégiebb gyökeres családainak egyike. Törzse Comes Simon de Wossian, (az az Varsány,) mely falu Hont megyében fekszik. E Simon élt a tatárjárás korában IV. Béla király alatt. Meghalt 1294. év előtt, a midőn már emberkort ért négy fia, úgymint I. Mihály Comes, Martonus (Márton), Jakov és I. Péter máskép Phyle Hont megyei Kér helységet 15 márka ezüstért vették meg, melyet nekiek Málási Simonnak ^[691]* fia az egyszemű Adorján Comes a maga és fiai László és Péter, úgy szintén testvére Simon nevében is az esztergami sz. István egyház ispotályosainak keresztes conventje előtt a szavatosságot is magokra vállalván, bevallott. ^[692]*
1408-ban Leukus fiának Istvánnak fiai Zsigmond, Sándor és György és Simonyi Frank adomány mellett birt Csank és Kér birtokaik végett perelvén Lévai Cseh Péter ellen, Zsigmond király elutasítja a nádort és kir. személynököt ezen pernek elitélésére ^[693]*
1411-ben Zsigmond király uj adományt ád Simonyi István fiainak Zsigmondnak, Sándornak és Györgynek, továbbá Simonyi Miklós fiának Franknak és Simonyi Imre fiának Miklósnak és Imrének az általok békességben birt Bars megyei Simonyi, Radobicza, Kis-Türe, Hont megyei Kereskény, Varsány és Krakó, Trencsin megyei Dobra, Szuha-pataka, és Nyitra megyei Novoj helységekre és pusztákra. ^[694]*
1420-ban Lévai Cseh Péter még nem szünt meg a Simonyiak elleni perrel, ugyan azért ez évben Simonyi Istvánnak fia György testvérének Jánosnak ^[695]* is nevében, nem különben Imre fiainak Miklósnak és Imrének nevében Perényi Péter országbiró előtt tiltakoztak Lévai Cseh Péter és várnagya Setétkúthi András idézéseik ellen. ^[696]*
1439-ben Simonyi Jánosnak fiai István és György, Imrének fia Imre, és Miklósnak fiai János és Snicha (?) a sághi convent előtt Lévai Cseh Péterrel és fiával Lászlóval Csank és Kér végett kiegyeztek. ^[697]* Ekkor már István és György Lévai Cseh Péternek udvarnokai voltak.
A családfal Comes Simon de Vossian-tól következőleg ^[698]* sarjadzott le:
I. tábla

C. Simon de Wosyan. 1260. kör.; C. Mihály de Simonyi 1294.; Martonus 1294.; Jákó 1294.; I. Péter v. Phyle 1294.; Pál mester. †; Leukus mester 1324.; I. István 1380.; I. Imre 1389.; Folyt. a II. táblán.; Zsigmond 1408.; 1411.; Sándor máskép János 1408. 1411.; György 1408–11.; I. János 1458.; István 1439.; György; Mátyás; Zsigmond 1498.; Osváld.; János Barsi alispán 1522.; Lázár.; Zsigmond; György; Gáspár 1580.; György; István 1615. 1629.; András 1715. barsi követ.; Mihály.; Ferencz; Gáspár.; Borbála (1. Prielszky János 2. Hodossy György)

II. tábla.

I. Imre, ki az I. táblán. 1389.; I. Miklós 1421.; II. Imre 1421. ujlaki galgóczi várnagy; László 1467. de Simonyi; Frank 1408.; Felicián 1441.; Benedek de Simonyi alias de Vassány.; Pál 1498.; Zsigmond 1520.; István de Vassány alias de Simonyí; Mózses 1577.; Ferencz Varsányi alias de Simonyi; János 1604.; Mózses 1622.; Benedek Varsányi; Ferencz.; István.; Miklós.; Mihály 1629.; III. Imre 1625.; Mihály.; Pál.; Varsányi István.; János 1642.; IV. Imre 1642. (Pogány Kata); V. Imre; Mihály; László; Gábor; Pál.; Farkas.; I. Ádám 1696. ezredes; Klára (Tarnóczy Menyhért); Imre (bajor báróhölgy); Pál.; György tábornok (b. Ápor N. 2. gr. Kálnoky N.); N. (gr. Kálnoky); József Barsi esküdt 1721. 1731. (Bartakovics Mária); Antal.;János Kis Türén.; József.; Antal.; Ádám; Ignácz.; János (Török Anna J.); Sándor; Ferencz.; Julianna. 1830. (Pongrácz Peregrin); János.; Simon (Sirchich Róza); Lőrincz; Teréz (Jeszenszky Elek 1810.)

A nemzedéksort családi közlés hiányában nem tudjuk a mai nemzedékekig lehozni.
1422-ben Imre ujlaki, rakoczai és galgóczi várnagy Ujlaki László machói bán özvegyétől Kusali Jakchy Annától hű szolgálataiért kapta Galgóczot, Pásztót és egyéb javakat ^[699]* beiratképen (inscriptionaliter). Ennek egyik fia
Felicián 1441-ben pallós jogot (ius gladii) kapott. ^[700]*
Feliciánnak testvérétől Benedektől származott a Varsányi ág, vagy is a simonyi Varsányi család, melyből Miklós 1616-ban Simonyi helységbeli telkét Lipthaynak zálogitá. ^[701]* E Miklósnak unokája István volt, kiben táblánkon a Varsányi ágazat megszakad.
1560-ban említetik Simonyi János, mint Bars vármegyének volt alispánja. ^[702]*
A XVII. század első feléből csak birtok zálogitási adataink vannak a családról, a midőn a buzgó szerzőnek Lipthay Imrének a Simonyi család több tagja is elzálogositá ősi birtokrészét. Igy látjuk, hogy
1515-ben Simonyi Mózsesnek fia Mózses Hont megye Kereskényi, Varsányi, Nyitra megyei koczúri részeit 350 ftért, ugy szintén 1622-ben is elzálogositja. ^[703]*
Ugyancsak 1615-ben Simonyi Gáspár és István Simonyi helységbeli curiájokat, Radobiczán és Nyitra megyei Novaj helységbeli nyolcz helyet két ezer forintért; ^[704]*
1622. és 1625-ben Simonyi Jánosnak fiai Imre és Mihály kereskényi és varsányi birtokrészeiket 500 ftért ^[705]* zálogították el nevezett Lipthay Imrének.
1629-ben Simonyi Mihály tiltakozik, hogy Lipthay Imre a Hont megyei Varsány és Kereskény helységbeli birtokrészekért fizetendő 800 ftot ne a gondnoknak Simonyi Györgynek kezeibe fizesse. ^[706]*
A Simonyi család tagjai bizonyosan már a régiebb időkben is viseltek Bars megyében hívatalokat, azonban ezek neveit Bél-nél is hiába keressük. Lehoczky ugyan említi, hogy 1557-ben Simonyi Sándor volt volna alispán, ^[707]* de ez ismét vagy toll- vagy sajtó hiba lehet a névben és évben, mert ez időből a családfán Sándort nem találunk. Valamint azt sem, hogy György 1651-ben volt legyen alispán, a családfára alkalmazni nem tudjuk.
1735-ben Simonyi János a debreczeni kerületi tábla ülnöke. ^[708]*
A táblázaton a vég nemzetdék közt álló Sándor kapitány volt Lehoczky szerint, és 1798-ban Manheimnál a francziák elleni ütközetben esett el. Csak hogy ennek testvéreül irja Simonyi Simont is, ki 1792-ben Bars megye alispánja volt. ^[709]* és Mózsest is, kik a táblán nincsenek.
Szintén Lehoczky szerint a táblán álló VI. Imre kapitány, a burkus háborúban 1758-ban esett el. ^[710]*
A családfa – mint látjuk – nem teljes, az utóbbi három, négy nemzedék nem áll rajta.
Elé soroljuk még a család tagjait az ujabb időkből, ki, mily hívatalt viselt? nagyobbára a hívatalos névtárak alapján, a mennyire össze szedhetők valának.
György 1721-ben Bars megyei esküdt volt. Flórián ugyan az 1792-ben.
Bars megyében megyei hívatalokat viseltek a következők:
Dénes másod alispán 1824–1826. években.
József számvevő 1824–1826.
Alajos főszolgabiró 1826–1828.
Elek alszolgabiró 1826-ban, számvevő lett 1828. körül és az volt még 1840-ben is.
Flórian rendszerinti esküdt 1824–1826-ban.
Libórius 1828–1834-ben r. esküdt szolgabirói czímmel, 1836-ban al-szolgabiró főbirói czímmel 1841-ig, 1842-től házi fő adó szedő 1848-ig.
Károly 1830–1835-ben r. esküdt, 1835-ben aladószedő, 1841-ben tiszt. alszolgabiró.
Ferencz 1829–1837. alügyész, 1838–1841. fő szolgabiró, 1842-től hadi főadószedő, 1842-től első alispán.
Adeodát 1836-ban alszolgabiró, 1842-től főszolgabiró 1845. octob. 20-ig.
Kornél 1838–1842-ig aljegyző.
Sándor 1837-ben esküdt 1848-ig.
Simon 1842. jun. 7-től alszolgabiró 1848-ig.
Nyitra megyében János 1844-től r. esküdt volt.
Elek 1792-ben m. kir. test-őr.
Lajos 1846-ban cs. kir. gyalogsági főhadnagy.
István ugyan akkor vértes ezredbeli kadét.
Móricz ugyan akkor dragonyos cs. kir. főhadnagy és osztály segéd. 1863-ban Radeczky huszár ezredi ezredes.
István ugyan akkor a 33. számú gyalog ezredben hadnagy.
Victor 1846-ban cs. kir. kadet, volt testőr, 1848/9-ben 29-ik honvéd zászlóalji főhadnagy és százados, hadi törvényszékileg előbb halálra, utóbb 12 évi várfogságra volt itélve.
János 1863-ban cs. kir. kapitány a bécsi aggastyán intézetben.
Gyula 1863. tengerész kadet.
A család czímere a paizs kék udvarában dombon karó mellett zöldellő szőlőtőke, szőlőfürttel, két felől egy egy seregély ül az ágakon, és a szőlőtőke – úgy látszik – karddal van átszúrva. ^[711]*
Nem e Simonyi családból, de valószinűleg a Dunántól létezett vagy most is élő Simonyi nemzetségből ered azon Simony Péter, kinek fia János 1451-ben Bottyán helység fele részére határátjárási iktató levelet vett ki a Vasvári káptalantól. ^[712]*
Valamint szintén nem ezen, hanem tán valamely Simon család egy ágát mutatja a következő ^[713]* származási tábla is:

Simon-István (Fehér Klára); József; Mklós.; János.; Anna (1. Katona István 2. Kőszeghi Menyhért); Margit (alattyáni Baloghy János); János.; Antal.; József.; István.; József.; Klára. (Csernyus Jánosné)

Sina család. (Hodosi és Kizdiai, báró)

Dúsgazdag bankár család, melyből Sina Simon-György e század első negyedében Törökországból Magyarországba telepedett, és itt birtokott szerzett. Meghalt 1822. aug. 3-án kora 58. évében. Első nejétől N. Irené-től maradt fia György-Simon, második feleségétől Gyra Katalintől (kit mint Csetéry bécsi nagy kereskedőnek özvegyét vette el) maradt fia János, most a Sina bankárház főnöke Bécsben. Ennek neje Nicorussy Mária, gyermekei nincsenek.
György-Simon szül. 1785. nov. 20-án, miután már Magyar országban a kir. kincstártól kir. adományként Temes megyében Hodost, Kizdiát, Orczidorfot, Kalatsát, Gróf Hoyostól Rittberget (Temesben), Báró Brentanótól Teplicskát és Beszterczét 1814-ben Trencsin megyében, Simonytornyát Tolna megyében gr. Eszterházy Károlytól szintén 1814-ben, és Rapolten-Kirchent Ausztriában hzg. Ditrichsteintól megszerezte, 1828-ban hodosi és kizdiai előnévvel magyar báróságra emeltetett; majd a görög kir. megváltó, és (1838-tól) a török császári nischani iftikar jeles rendnek vitéze, a görög király általános ügyvivője lett; ezek mellett egy ausztriai szabadalmas pénzváltó intézet igazgatója, a görög nem egyesültek iskolai alapitványi bizottmány tiszteleti tagja és Szeged sz. kir. város tiszteleti polgára volt.
A jószágszerzés ezután még nagyobb mérvben folyt, 1832-ben Ausztriában a mauerbachi, gfröfli, farafeldi állami uradalmak, 1835-ben Magyar országban gróf Illésházy trencsini, báani és Morvaországban brumovi uradalmai vétel utján járultak az előbbiekhez.
1836-ban gróf Taafftól megvette a misliborziti, 1837-ben az államtól a welehradi urodalmat, mindkettőt Morva országban.
1838-ban kevermesi Tököly Péternek Temes megyében blumenthali, Csanád megyében kevermesi urodalmait.
1839-ben Ausztriában Károly főherczegtől Leopoldsdorfot, Cseh országban az államtól Podjebrad-ot.
1842-ben gr. Festetich testvérektől a tolnai urodalmat,
1843-ban Trencsin megyében a messeni urodalmat, Bossányi Simontól,
1844-ben gr. Hunyadytól Somogy megyében a Simongáthi, hzg. Wasa-tól Morvaországban az Eichorni, gr. Ugartétól a rossitzi, főhzg. Károlytól a parsitzi morvaországi, gr. Zichytől Győrmegyében a szentmiklósi és leideni urodalmakat.
1845-ben B. Eötvöstől Fejér megyében az ercsi-i, 1847-ben gr. Eszterházytól Pozsony megyében a semptei, gr. Zichytől Somogy megyében a magyar-attádi, gr. Bombellestől Tolnamegyében a kaimoki uradalmat, végre gr. Viczaytól a gödőllői urodalmat vette meg.
Ennyi ingatlan birtok mellett nem csak a birodalomnak legdúsabb bankárja volt, de egyszersmind Magyar ország első birtokosainak is egyikévé lett; és midőn 1856. évi máj. 19-én Bécsben kora 73 évében meghalt, egyetlen fiára II. Simon Györgyre közel 80. millió p. for. értéket hagyott hátra. Nevét a budapesti lánczhid, melynek egyik létesítője volt, örökíti. Neje volt moroddai Derra Katalin, kitől született
nevezett II. Simon György báró, görög királyi nagy követ az ausztriai udvarnál és 1858. óta a magyar tudományos akadémia igazgató tanácsának tagja, hazafiui nemes indulattal hozott adományai közűl kétség kivül legmaradandóbb emléket állitott magának azon 80 ezer fttal, melylyel a magyar akadémia alapjához járúlt; nejétől dézsánfalvi Gyika Ifigeniától egy fia II. György elhalván, csak leányai Katalin, Anasztázia és Irene élnek, ezek egyike gróf Wimpfenhez, másik hzg. Ypsilantyhoz ment férjhez.
A családfa következő:

I. Simon † 1822. aug. 3. (1. N. Irene. 2. Gyra Kata); 1-től I. György Simon sz. 1785. † 1856. 1828. báró (Derra Kata); 2-tól János bankár Bécsben (Nicorussy Mária); II. Simon-György m. akad. igazg. tag és görög kir. követ. (Gyika Ifigenia) Kata.; II. György †; Anasztázia.; Iréne.

A család czímere ékes vágással három udvarra osztott paizs, a középső gúla alaku udvar alján magas szikla emelkedik, a jobb oldali udvar baloldalából kétfejű fekete sas fele testrésze látszik ki, karamával pallóst tartva; a baloldali udvarban arany oroszlán, hátulsó lábain ágaskodva, három rózsát tart. A paizs fölött három koronás sisak áll, a jobb oldalin kétfejű fekete sas szétterjesztett szárnyakkal, jobb lába karamával pallóst tartva, a középső sisak koronáján három strucztoll leng, a baloldali sisak koronájából első jobb lábával kivont kardot tartó oroszlán emelkedik ki. A sisak takarók alatt a paizsot két oldalról telamonok gyanánt egy-egy oroszlán fogja. Alúl szalagon a családi jelsző: „servare intaminatum” olvasható.

Sinay család.

Bihar megyében van főfészke, innen elterjedt tovább is. Ismert törzse Sinay Sámuel, született 1698-ban H. Bagoson, hol főbiró volt. Mária-Terézia alatt 1744. és 1758-ban, mint fölkelő nemes, a maga költségén vitézkedett. Utóbb M. Derecskére a maga curialis birtokába vette lakását, hol meg is halt 1775-ben. Fija
Sinay Miklós hires tanár, rendkivűli tudományú és buzgúságú prot. tudós és superintendens Debreczenben. Született H. Bagoson Debreczen mellett 1730-ban. A debreczeni főiskola togátus deákjai közé 1746-ban iratott; itt végezvén tanulmányait, külföldi akademiákra Gröningába, Franeekerbe és Oxfordba ment. Ez utóbbi tanintézetben s átalán szólva angolországi időzése alatt ismerkedett meg a püspöki egyházigazgatással, melynek később oly kitartó és ügyes, de szerencsétlen bajnoka lett. Haza térvén, elsőbben madarasi lelki pásztor, majd a debreczeni főiskolában a görög és latin ékesszólás és történelem tanára lett, és ezt 30 évig nagy buzgósággal vitte. Hitfelekezete jogainak lelkes véde, egyszersmind a helv. hitv. ref. egyházban a papi fél felsőségének makacs bajnoka volt. Mély és széles tudományosságának tanúi nemcsak a reform. egyház történetéről nagybecsű dolgozata, mely kéziratban a marosvásárhelyi Teleki-féle könyvtárban hever, hanem a becsi békekötés ama Commentárja is, melyet „Victorinus de Chorebo” álnév alatt 1790. nyom. hely nélkül ^[714]* kibocsátott. Valamint azon római classicusok kiadásai is, melyek azon időben nagy becsűeknek méltán tartattak. Fennebb említett egyház-igazgatási elvei miatt nemcsak superintendensi, hanem tanári hívatalát is elvesztvén, némi segély – vagy nyugpénzből élt 1808. évi aug. 30-ig, a midőn meghalt. A már – állitólag – ősei által is élvezett, de többé nem okadatolhatott nemességet tudományi és oktatási érdemeiért kapta II. József császártól 1783-ban, és ujjolag kiadott czímeres levélben II. Leopold királytól 1791-ben. ^[715]* Neje volt n. váradi Baranyi Erzsébet; ettől gyermekei:
József sz. 1760. a gyalogságnál katonáskodván, mint főhadnagy halt meg Deecskén 1803-ban.
Juliána sz. 1762. Meghalt 1805. Neje volt Márkus Pál Bihar megyei püspöki lakosnak.
Gábor sz. 1764. Hites ügyvéd Debreczenben. Neje Létai Mária. Meghalt 1826.
Sándor sz. 1766. Hites ügyvéd Debreczenben. Neje Rados Francziska. Meghalt 1831.
Márton sz. 1770. Huszár ezredbeli őrmester. Neje Szokolai Zsuzsánna. Meghalt 1818 Püspökiben.
Miklós sz. 1781. fiatal korában katholizált. Kassai püspök urad. ügyésze volt. Meghalt Kassán 1854. Ezek közűl
Gábornak gyermekei:
1) Károly sz. 1797. M. pércsi, Bodóházi pusztai földbirtokos, debreczeni polgár. Neje Dávidházy Karolina. Öt gyermeke a táblán látható.
2) Ferencz sz. 1806. h. ügyvéd s táblabiró Bihar vármegyében. Neje Ecsedi Terézia. Meghalt 1855. N. Váradon. Négy gyermeke a táblán látható.
3) Lajos sz. 1810. Huszár őrmester volt. Lakik Temesvárott.
4) Dániel sz. 1812. H. Böszörményben gyógyszerész. Neje Horváth Zsuzsánna. Meghalt 1850. H. Böszörményben. Öt gyermeke a táblán látható.
5) Agnes szül. 1804. Zelizi Károly lelkész neje.
Sándornak egyetlen fia Zsigmond sz. 1806. Debreczeni polgár, nejétől Hanke Franciskától négy gyermeke a táblán van kitéve.
Mártonnak egyetlen fia Márton szül. 1814. Asztalos mester; mhalt 1857. Püspökiben. Egyetlen fia III. Márton sz. 1846.
Miklósnak három gyermeke maradt, mint a táblán láthatjuk.
A családfai táblázat ez:

Sámuel sz. 1698. † 1775.; Miklós sz. 1730. † 1808. tanár és Superintend. (váradi Baranyi Erzse); József sz. 1760. † 1803.; Juliana sz. 1762. † 1805. (Márkus Pál); Gábor sz. 1764. † 1826. (Létai Mária); Sándor sz. 1766. † 1831. (Rados Francziska); Márton sz. 1770. † 1818. (Szokolai Zsuzsi); Miklós sz. 1781. † 1854. Kassán; Zsigmond sz. 1806. (Hanke Fáni); Márton sz. 1814 † 1851.; Márton sz. 1846.; Teréz sz. 1800. † 1860.; Erzse sz. 1805.; Miklós sz. 1814.; Sámuel sz. 1842.; Mária sz. 1845.; Lajos sz. 1854.; János sz. 1857.; Károly sz. 1797. (Dávidházy Karolina); Ágnes sz. 1804. (Zelízi Kár.); Ferencz sz. 1806. † 1855. (Ecsedi Teréz); Lajos sz. 1810.; Dániel sz. 1812. † 1850. (Horváth Zsuzsa); Emilia sz. 1841.; Miklós sz. 1843.; Ida sz. 1846.; Antal sz. 1848.; Albertina sz. 1850.; Miklós sz. 1837.; Ferencz sz. 1839.; Erzse sz. 1841.; Luiza sz. 1844.; Gábor sz. 1840.; Károly sz. 1842.; Karolina sz. 1844.; Ida sz. 1846.; Sándor sz. 1849. † 1851.

A család czimere – mint feljebb a metszvény ábrázolja, – a paizs kék udvarában zöld téren fehér sziklából emelkedő piramis, melynek alján emléktábla látszik, a piramist körül övedzi egy koronás arany kigyó, fejével jobb felé fordúlva és szájában nyitott könyvet tartva, az udvar felső jobb oldali szegletében arany nap, baloldaliban ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között vörös mezű kar könyököl, irótollat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A Sinai név Erdélyben sem ösmeretlen, hol Sinai László Küküllő megyében Szélkúton birtokos.

Sinczendorf család.

Gróf Sinczendorf Kristóf 1655-ben, János-Károly 1662-ben, Lajos, János és Albert 1659-ben Rudolf, Fridrik 1659-ben vétettek be országgyűlésileg a magyar honfiúsitottak közé. ^[716]* Közűlök Fülöp-Lajos 1729-ben bibornok, győri püspök volt.

Sindler család,

melynek nevét Schindler-nek is írva találjuk, és róla már itt a 87. lapon is tettünk említést, a XVII. század végén élt ősei közé számítja azon Sindler Pált is, ki 1675. nov. 18-án Korponai birtokát Szelényi Jánosnak zálogítá el.

Sinka család.

Hunyad megyében birtokos. Mihály 1715-ben azon megyénél alszolgabiró, László pojánai és vályajepi birtokos, Krisztina 1671. körűl ifj. Noptsa Péternek neje volt.

Sinkai család. (Sinkai)

Fogaras vidéki család, melyből János, György és András Fogarasvidéki persáni birtokokra nézve 1791-ben az erdélyi országgyűlésen ujabb kir. adománylevél kiadatását és a szélbeli katonaság felállitásakor elfoglalt Sinkai birtokuk helyett másiknak adatását kértek – Sándor főkormányszéki ülnök, meghalt 1861-ben. E család valószinűleg egy a följebbivel.

Sinkovich Horváth család.

Czímerleveles nemes család, melynek nemes levele Fülek városában elégett, mint ezt Nógrád megye 1715. évi jul. 15-én kiadott nemesi bizonyítványában elismerte. A szerzők egyike – úgy látszik – azon Sinkovich Horváth Lukács volt, kinek (úgy látszik, második) nejétől Terchy Annától leánya Kata Tajnay György neje volt 1670. táján.
Lukács testvére lehetett azon György, ki szintén azon időben élt és Erdélybe nősült, legalább neje Serédi Veronka volt, kitől gyermekeit mutatja a következő táblázat:

György (Serédi Veronka); Ilona (Kércsy János); Zsófia (P. Szarvady András); György; Lázár †

Más ágakból származott Sinkovich Mihály, ki 1712-ben Nógrádtól nemesi bizonyitványt kapott, 1722-ben szintén a nemesség sorába iratott, 1755-ben is élt, vagy hasonnevű fia volt azon Mihály, ki ekkor a nemesek lajstromába iratott, 1755-ben nevét a nemesek névsorában találjuk. Ugyan azon évi nemesi lajstromban a jövevények között találjuk Füleken lakott Andrást, ki 1760. jan. 17-én fia János részére kapott Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt.

Sipeky család. (Paksi)

Hont megyében van Felső és Alsó-Sipék (hajdan Sipik) helység, amaz az esztergami érsekségé, emezt többen birják. Nógrád megyében is van Sipek helység felerészben a Forgách grófok, másik felerészben a Balás nemzetség ősi birtoka. Ezek közűl tehát melyikről vehette nevét a Sipeky család? – biztos adatok hiányában csak a valószinűségre támaszkodhatván, azt véljük, hogy a Hont megyei Alsó-Sipék helységről. ^[717]*
Bizonyos az, hogy A.-Sipék helységet hajdan Sipéky vagy Sipiky nemzetség birta; ebből Sipéky Ferencz 1551-ben Hont vármegye szolgabirája volt. 1636-ban élt Sipiky Istvánnak özvegye, Sipék helységben birtokos, a midőn Csúthy Mártonnak Mányai Annától született leánya Anna, Köteles Istvánné anyja ellen, úgy nevezett Sipéky István özvegye ellen is tiltakozott az alsó-sipéki részbirtokok elidegenitése miatt. ^[718]* És Hont megyei Sipék helységben csakugyan a Mányay család után lett birtokos a szúdi Duló család.
Mindezek mellett még a Paxi máskép Sipeky család ősi ezredétől a derengő homályt el nem oszlathatjuk. A mohácsi szerencsétlen ütközet, mely annyi családot zavarba hozott és tönkre tett, ezen család eredetét is homályba borítá; és igy csak sejtenünk lehet, hogy az ország alsóbb vidékéről, hol a dúlás, pusztítás nagyobb volt, mint példáúl a Tolnai megyei Paks helységből (ma mezőváros) mozdulhatott ki fölfelé, biztosb vidékre vágyva, a Paksi máskép Sipeky család is. A család elévűletlen hagyományai szerint Budának török kézre jutása után mint János király volt híve, telepedett Paxi máskép Sipeky Tamás Nyitra megyébe, hol főleg a néhai Czobor nemzetség pártfogása alá jutott. Itt 1572-ben Czobor Imrétől akkor nádori helytartótól, részint hű szolgálatai jutalmául, részint pedig kész pénzen szerzett Dojcs és Unin helységekben birtokot. A birtok szerzés mellett Tamás, nemesi eredetéről is megemlékezve, mint nemesi szülőktől származott és nemesi gyakorlatban élő 1579. oct. 16-kán Prágában kelt czimeres nemes levélben ^[719]* Rudolf király által nemes Eöttheövény Katalin nejével egyűtt újolag a nemesek sorába iratott; ^[720]* mely újolagos czímeres nemes levél Nyitra vármegyének 1582-ben (feria 5-ta proxima post festum Nativitatis B. M. V. Proxima praeteritum) tartott törvényszéken kihirdettetett.
A törzs fiának Miklósnak gyermekeit fölmutatja a garan sz.-benedeki Conventben egy 1598. és 1611. évi bevallási oklevél.
István nejével Szabatkay Annával következő öt gyermeket nemze: Pált, Andrást, Istvánt, Miklóst és Annát. Ezek közűl
Andrásnak Parapatatics Ilonától két fia maradt: György és Ádám, ez utóbbi a Rákóczi forradalom alatt megöletett.
II. Istvánnak nejétől Paskony Zsuzsannától gyermekei voltak Zsigmond, Lázár, kik magnélkül múltak ki, továbbá Mátyás, és leányai Anna-Mária, Éva, Dorottya és Bora.
Tamástól mint származott napjainkig a Sipeky család, a következő táblázat mutatja:

Tamás 1579. (Eöttheövény Kata); Miklós (Borsy Kata); Gáspár †; II. Tamás †; István 1598. 1611. (Szabatkay Anna); I. Pál 1649. (Visnyovszky Borbála); András (Parapatasics Ilona); II. István (Paskony Zsuzsa); Miklós. † 1697.; Anna.; Zsigmond †; Lázár †; Mátyás.; Anna Mária.; Éva.; Dorottya.; Bora.; György †; Ádám. †; Mihály (Pribérszky Benjamin Ilona); Ilona (Tiszta Ferencz); Mária †; I. Imre sz. 1667. oct. 16. Sasvárott (Bossányi Ilona); Mihály 20 éves korban †; Róza (Majthényi Antal); Bora (Pulay János); Sándor sz. kereszti plébános; László sz. 1692. april 24. † 1753. (Ebeczky Mária sz. 1703. † 1742); Gábor jezsuita.; Imre †; Anna-Teréz.; Teréz-Anna; József-Antal sz. 1722. febr. 8. Léván.; M. Anna sz. 1725. jun. 15.; Klára Ilona sz. 1727. aug. 8.; Bora sz. 1729. jan. 1.; Róza sz. 1730. oct. 4.; Mihály-János sz. 1731. sept. 29. † 1784. (De Adda Erzsébet); Ignácz sz. 1735. jul. 4.; Károly, sz. 1737. jan. 21.; Apolló, sz. 1739. febr. 19.; László; Imre sz. 1753. jul. 25.; I. Sándor sz. 1756. † 1808. (Hunyady Mária); Janka sz. 1786. (Jeszenszkyné); Ferencz sz. 1793.; II. Sándor sz. 1794. alsólóczi birtokos (Ugronovics Mária); Ágoston 1862.; III. Sándor (Piácsek Szidonia); Emma Czaderszky Ernő); György huszár kapit. †; Irma.; Károlina.; IV. Sándor.; Béla.

I. Pálnak, a legidősb testvérnek, ki 1649-ben élt, felesége volt Visnyovszky Borbála, ettől születtek gyermekei: Mihály, I. Imre, Ilona Tiszta Ferenczné, és Mária hajadon.
Mihály (Pálnak fia) hitestársával nemes Pribérszky Benjamin Ilonával három gyermeket nemzett: Mihályt, ki 20 éves korában halt meg és temettetett Pozsonyban a sz. ferenczes szerzetnél, Rozáliát Majthényi Antalnét és Ilonát Pulay Jánosnét.
I. Imre (Pálnak másod fia) szül. 1667-ben oct. 16-án és a Nyitra megyei sasvári egyházban kereszteltetett. 1690. jan. 22-én vette nőül Bossányi Ilonát, ki Komárom megyében 1669. jul 10-én született. ^[721]* Ettől öt gyermeke lett, úgymint 1. Sándor, Szent kereszt mváros plébánosa, 2. László, kiről alább, 3. Gábor jesuita, 4. Imre, és 5. ismét Imre, de mind kettő korán elhalt.
László, Imrének fia, sz. 1692. april. 24-én; gyűrűt váltott nejével Ebeczky Anna Máriával ^[722]* 1720. april. 14-én ^[723]*, megesküdtek május 12-én, lakodalmaztak sept. 8-án Léván. Meghalt 1753. máj. 21-én és 22-én eltemettetett a szőllősi templom kriptájába, neje meghalt 1742. mart. 7-én, és a szent-kereszti templomba temettettett. Gyermekei következőleg ^[724]* születtek:
a) József-Antal szül. Léván 1722, febr. 8-án.
b) Mária-Anna szül. 1725. jun. 15-én (B. Bossanyiné).
c) Klára-Ilona szül. 1727. aug. 8-án (Ordódyné).
d) Borbára szül. 1729. jan. 1-én.
e) Rozália szül. 1730 octob. 4-én. (Tán ez Litassyné).
f) Mihály-János sz. 1731. sept. 29-én.
g) Ignácz-László sz. 1735. jul. 4-én.
h) Károly szül. 1737. jan. 31-én.
i) Apollónia szül. 1739. febr. 17-én (b. Rudnyánszkyné).
Ezek közűl Mihály-János feleségűl vévén De Adda Erzsébetet, ettől nemzé fiait László-Imrét és Sándort; meghalt 1784. mart. 26-án, eltemettetett a nyéri kápolna sirboltjába. Emlitett fia László-Imre (szül. 17753. jul. 25-én) úgy látszik – mag nélkül halt el. Azonban testvére
Sándor (szül. 1756. jul. 7-én Szőllősön) tovább terjeszté a családot. 1784. jul. 27-én nőűl vette Hunyady Máriát. Meghalt 1808. maj. 7-én, eltemettetett a nyéri sírboltban. Gyermekei következők:
1. Janka (Ignatia, Antonia-M.-Jozéfa) szül. Nyéren 1786. maj. 10-én.
2. Ferencz-Xav. szül. ugyan ott 1793. jan. 9-én.
3. Sándor (János nep.) szül. 1794. mart. 7-én; ki jelenleg is él Alsó-Lóczi birtokán, és atyja és nagyatyja a mostan élö nemzedéknek. Neje Ugronovich Mária, kitől gyermekei Ágoston, Sándor, Emma, György szüelttek.
A család birtokos Pozsony megyében Alsó-Lóczon, mely most főszékhelye.
A család czímere – mint a metszvény is ábrázolja – a paizs kék udvarában hármas zöld halmon ágaskodó grif, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A paizs fölötti sisak koronája fölött félig arany, félig kék csillag ragyog. Foszladék mind két oldalról aranykék.

Sipos család.

Békes, Gömör, Heves, Nógrád és Szabolcs megyék nemessége sorában áll; azonban több ily nevű nemes család van.
Trencsin megyében Sipos András czímeres nemes levelét 1671-ben hirdetté ki; valószinűleg ennek elei vagy utódai éltek Turócz megyében, ^[725]* legalább ott is volt Sipos nevű nemes család, mert 1755-ben Nógrád megyében Sipos József és András a nemesi vizsgálatkor nemességök kimutatása végett Turócz megyébe utasítattak; és – úgy látszik – azt onnan ki is mutatták, mert még azon 1755. évi kétségtelen nemesek lajstromában olvassuk Sipos Andrást, Jánost, és a már akkor elhalt Józsefnek árvait másik Jánost és Józsefet, mindnyáját mint megyebeli Becske helységbeli birtokosokat ^[726]* hol utódaik most is élnek.
Másik Sipos nemzetséget volt alapitandó Sipos Miklós, ki nejével Kozák Magdolnával együtt 1702. jan. 27-én I. Leopold királytól nyert czímeres nemes levelet, mely azon évben Máramaros vármegyében, 1724-ben pedig Szatmár vármegyében hirdettetett ki, és eredeti valóságában Szatmár megye levéltárába jutott, valószinűleg a tulajdonos kihalásával.

Sípos család.

Szabolcs, Békes megyei nemes család. Törzse Sipos György 1613. april 4-én II. Mátyás királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere a paizs kék udvarában hármas hegyen hátulsó lábain ágaskodó bakkecske. A paizs fölötti sisak koronájából hasonló bakkecske emelkedik ki.
Ugy látszik – e Sípos György egy személy azon Sipos Györggyel, ki 1614-ben Szatmár megyében Vállaj helységben egy nemes házhelyet (curiát) nyert kir. beleegyezéssel; ^[727]* és Szatmár megyében Sipos nemzetség e század elején is birtokosnak iratik Domahida helységben. ^[728]*
Említett Sípos György Nyir-Bátorból, később Szabolcs vármegyében birtokot szerzett Mihályiban, ennek egyik fia András volt, ki atyja halála után Szabolcs megyében Gebén lakott, és két fiat nemzett: Jánost és Mihályt. Ezek közűl Mihálynak volt egy Ferencz nevű fia, ki Kecskemétre telepedett, ennek Ferencz nevű fiától származtak: I. Gábor, II. György, III. Ferencz és I. József békesi reform. lelkész. Ez utóbbinak nemes Tanárky Esztertől nemzett figyermekei II. József, II. Gábor mérnök, Sándor Békes vármegyének 1848-ban alispánja, és Antal Békes megye levéltárnoka. Ezek származási fája ^[729]* következő:

Sípos György 1613. Nyirbátorban, Mihályiban.; András Gebén.; János.; Mihály; I. Ferencz 1746. Kecskemétre; II. Ferencz (Kiss Juliána); I. Gábor †; II. György † (ns. Baky Lidia); III. Ferencz; I. József † 1840. 1818. békesi ref. lelkész (Tanárky Eszter); II. József M. Berényben segédjegyző (Klein Janka); Gábor mérnök Szarvason (Waltersdorfer Zsuzsa); Sándor Békes v. alispán 1848. lak. Szarvason (Dobsa Amália); Antal volt honvéd. Békes m. levéltárn. lak. Gyulán (Szvistetnicska Domicella)

I. József békesi lelkész József, Gábor és Sándor fiainak beiktatásával nemességét Békés megye előtt 1819. évben 525. sz. a., Antal fiaét pedig 1832. évben 21. szám alatt kihirdetteté.

Sípos család.

Ezen, vagy más Sípos családból származott-e Sípos János, kinek nejétől Szepessy Erzsébettől leányai Erzsébet Nagy Andrásné és Zsuzsanna Bay Istvánné volt? – nem tudjuk.
A következőket sem: Sípos János, Ferencz, Péter és András részére Győrmegye 1842. sept. 10-én adott ki nemességi bizonyítványt.

Sípos család. (Márkosfalvi)

Székely család Háromszékből. Közűlök Antal adóíró biztos 1815–1837. körűl; Pál ugyanott megyei tiszti ügyész 1849-ig, meghalt 1860. Neje Baricz Amália, fia János 1862-ben, mint főkormányszéki irnok Kolozsvárott. Sámuel főkorm. széki számvevő.

Sípos család. (Ny. gálfalvi)

Közűlök Lajos ügyvéd M. Vásárhelyen 1846. körűl.

Sípos család. (Léczfalvi)

Sámuel F. Fejér vármegyében törv. széki ülnök, és tizedbértárnok 1840. körűl. József szolgábiró 1848-ban. Nevezett Sámuel és Borbára örökösei Hidvégen birtokosok.
Még sok Sípos nevezetű birtokos van Erdélyben, kiknek azonban családi összeköttetésüket nem ismerjük, ilyenek: János A. és F. Gézesen F. Fejérben.
Péter a Szilágyságon paptelki birtokos;
Sándor Torda megyében Várhegyen;
Amália Kolos megyében sz. Lúdvégen;
Péter B. Szolnokban Al-Őrben stb.

Siraky család. (Siraki)

Hont vármegye legrégiebb nemes családainak egyike, birtokos az ott fekvő és a családnak nevet adó Sirak helységben. Tagjai a családnak nem igen szerepeltek és föl sem emelkedtek.
Már 1424-ben találjuk Siraky Márton-nak fiát Tamást, mint királyi iktató embert megnevezve, Kóváry Pálnak szelényi birtokába történt beiktatásánál. ^[730]*
1512-ben élt György, neje Arady Katalin volt.
1581-ben tett végrendeletet Siraky János, és javait Hont megyei Sirak, Kis-Terény és Gárdon helységben özvegyének és fiának Istvánnak hagyományozta. ^[731]*
1589-ben Siraky János, Nagy Borbalát, előbb Siraky ifjabb János özvegyét, már Bory Mihály nejét meginteti, hogy Sirak és Gárdon helységből a jegyajándokot vegye kezéhez.
1591-ben Csery Anna Siraky Jánosné Hont megye előtt Nagy Sebestyén ellen perét megújjitja.
1595. körűl Siraky Ilona Siraky György ellen Hont megye előtt osztályos pert visz. ^[732]*
Ugyan ez idő tájban Domaniky Dániel meginteti Siraky Jánost, az ipolykeszi és ináncsi dezmák ügyében. Továbbá Siraky András igéretet tesz, hogy végrendeletében Siraky Katalinnak Csery Miklósnénak hagyományozni fog. Ugyan csak ez időben a gárdonyi pusztának Siraky János részére lett elfoglalása Csery Ferencz folyamodványa folytán megsemmisítetik. Végre ugyan ezen Siraky János Baloghy Sebestyén neje Csery Margit ellen panaszt emelt.
Szintén a XVI. század végén, és a következő elején éltek Siraky Bernát és Ferencz, kik Tompa és Magyarád iránt Gosztonyi Ferencz ellen pereltek.
Szalatnay Gergely leánya Anna Siraky Pál neje és Szalatnay Dienes fia András, Bory Jánost Szalatnyán fekvő birtokrészök kibocsátása végett megintetik.
Nagy Sebestyén eltiltatja Lipthay Györgyöt Kis-Terényben Siraky Albert telkén teendő házépitéstől.
Gyürky Benedek Siraky Andrásnak fia Pál ellen osztályos pert indít.
Kopcsányi Ilona Siraky György neje Sirakon fekvő telkét elcseréli Buday Mátyással.
1610-ben Siraky János és Pál Telegdy Györgynek Tapolcsányi Pál elleni ellenmondási ügyében, mint meg nem jelentek, elmarasztaltattak.
1625-ben Siraky Pál Siraky Bernátnak zálogrészét Gárdonyban Palásthy Lászlótól visszaváltá.
1648-ban Siraky Andrásnak a táblán látható gyermekei osztoztak ^[733]* 1663-ban Siraky Judit Szegesdy Mártonné, másik Siraky Judit Buday Mátyásné, Siraky Mária Géczy Péterné másokkal együtt ellent mondtak F. Cseri helységben Balogh Gáspár beiktatásának. ^[734]*
1727-ben Siraky Pált és Albertet, S. Erzsébetet Subics Györgynét, Siraky Judit fiát Buday Pált Belosovics Boldizsár Cseri helységbeli részbirtok végett megidézteti. ^[735]*
A családfa Jánostól kezdve, ki 1590-ben élt, következő:

János 1591. (Csery Anna); András; János; idősb András; Pál 1610. 1666. (Gyürky Judit); János osztoz. 1648. (Tihanyi Erzse 1667.); Ilona (1. Fegyverneky Mihály 2. Gyürky Miklós); György 1648.; Judit 1648.; András; Pál idősb 1743.; Albert 1743.; Ferencz (Gyürky Kata); Erzse (Gyürky Pálné); Boldizsár.; Gábor.; Ferencz 1755.; Gáspár Szent-Iványon Nógrádban 1743.; Pál.; László Sz. Iványon; Péter.; József.; Gáspár Békésbe Orosházára; Márton; Menyhért Gömörben Rőczén 1830.

E családfa nem teljes; róla több, máig is élő ágazat hiányzik. Főlakhelye a családnak és ősi fészke a Hont megyei Sirak helység és több mint egy század óta Nógrád megyei Szent-Iványi curialis helységben is többen mint közbirtokosok laknak.
A táblázatról hiányzanak a többi közt Judit Buday Mátyásné 1680. táján, Kata Laczkó Pálné 1727-ben; Borbála előbb Polyák Mártonné, utóbb 1740 tájban Percze Pálné; Judit (tán II. Andrásnak 1648-ban élt leánya) Szegesdy Mártonné.
Ferencz és Albert 1725-ben már Szent-Iványon birtokosok, János 1791-ben Nógrád megyei esküdt volt.
Siraky Boldizsár, kinek nejétől Haraszthy Annától H. János leányától leánya volt Siraky Ilona Keszy Mátyásné.
E század első negyedében 1822. sőt ezen túl is élők Siraky Ferencz, Antal, József stb.
A táblázaton álló László (Pálnak fia) 1813. jan. 15-én, mint szintén Szent-Iványon lakó kapott Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt. ^[736]* Egyik fia Gáspár Szent-Iványról Békes megyébe Orosházára költözött; másik fiának Mártonnak fia Menyhért Gömör megyei Rőcze helységben lakott, és Nógrád megyétől 1830-ban vett ki nemességéről bizonyitványt. ^[737]*
Az ujabbi időkben 1840. körűl Pál tiszteletbeli esküdt, utóbb hites ügyvéd volt. Meghalt fiatal korában.
Benjamin előbb báró Balassánál gazdatiszt, majd Szerencsy István személynöknél tiszttartó, végre megyei aladószedő. Meghalt 1840. táján; egy leánya maradt.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján kar könyökől, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Siráki család. (Zutori)

Erdélyi kihalt család. Siraki Pál 1603-ban több nemes társával Básta üldözése elől menekült Karansebesre. ^[738]*
Siroki néven az ujabb időben is élt Siroki Tamás, 1794-ben Zalathnán olvasztó mester. De ez más család ivadéka lehetett.

Sirchich család. (Kis-Zsirai)

Lengyel országból Scyrzic helységből származtatják, ^[739]* Trencsin megyében ősi birtokuk Szkala-Ujfalu.
A XVII. században élt törzse Sirchich István, ki Tökölyi Évát vévén nőűl, ezzel a következő családfát ^[740]* alkotta:

I. István (Tököly Éva); I. Gáspár 1681. Trencsíni alispán (1. Okolicsányi Magdolna 2. Ambró Mária); 1-től II. Gáspár osztoz. 1730.; Éva (Rudnay Ferencz); 2-tól II. István osztoz. 1730. (Apponyi Kata); I. János 1730–48. Beczkón.; Anna.; Magdolna (Prileczky Józsefné); III. Gáspár 1768. 1803. Beczkón; Róza (Simonyi Simon); III. János 1803– 37.; György 1803–37.; István 1803–37.; Gáspár 1837.; Kázmér 1837.; Márton 1837.; Kálmán 1837.; II. János Melcsiczen 1768.; Anna (Nedeczky Ferencz); Magdolna (Orbán János); Simon 1803. 1812.; János 1803.; Tadé 1803.; Bálint 1837.; Ferdinánd 1837.; Sándor 1837.; József 1837.; László 1837.; Sándor 1837.

A Sirchich családból I. Gáspár 1681-ben Trencsin vármegye alispánja volt. Ennek lehettek nővérei a táblán nem álló Judit, Szent-Iványi Farkasné, és Kata Bogády Andrásné.
I. Gáspárnak gyermekei, mint a táblán megnevezvék, 1730. jun. 3-án osztoztak meg.
A Trencsin megyei nemesi összeirások szerint ^[741]* 1736-ban Gáspár (a II-ik) és testvérei laktak Szkala-Ujfaluban.
1748-ban István és János a közép, – Gáspár az alsójárásban.
1768-ban István és fia Gáspár Beczkón, Melcsiczen pedig idősb Gáspár a II-ik, és fia János.
1803-ban Beczkón találjuk Gáspárt és Jánosnak örököseit u. m. Jánost, Györgyöt és Istvánt; – Melcsiczen Jánost (a II-kat) és fiait Simont, Jánost és Tadét. Valamint Simonnak is már ekkor négy fiát: Bálintot, Ferdinandot, Sándort és Józsefet.
1837-ben Beczkón lakott Gáspár, azután János, György és István testvérek mint Jánosnak utódai; nem különben Kázmér és ennek fiai Márton és Kálmán; – Melcsiczen éltek ez időben Simon, és három fia Ferdinand, Sándor és József, valamint László és Sándor Bálintnak fiai.
II. István 1755-ben a Majthényiaktól szerzé a Vratistyai birtokot.
II. Jánosnak fia Simon 1812-ben a Ludoviceára 200 ftot adott. ^[742]*

Sirer család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemesi családai sorában áll. ^[743]*

Sirmiensis-család. (Karomi és Szulói)

Első ismeretes törzse Bornemisza(-Abstemius) Sebestyén, ki Szeremből eredt, ^[744]* és ki Bécs ostromában mint János király híve a török naszádosoknál főnök (trierarchus volt) volt, az ostrom után I. Ferdinánd királyhoz állott. 1546-ban a smalkaldi hadban 50 lovas élén vett részt. Utóbb pedig 1549-ben a pozsonyi kamara tanácsosa és titkára volt. ^[745]* Eredete helyéről a Szeremségről (Sirmium) kapta Syrmiensis nevét is. A mi egyéb iránt Bosznából és pedig István alkirálytóli állítólagos származását illeti, annak okadatolhatását nem ismerjük. Testvéreűl említik Istvánt és Lőrinczet, kik magnélkül elhaltak. Elő-nevét – mint irják – a szerémségi Karom-ról vette volna. Bizonyos az, hogy I. Ferdinánd királytól 1554-ben nyerte Trencsin megyében a szulyói és hradnai birtokot és rohácsi magas várkastélyt, a luki és marcseki jószágot. Nejétől Tökés-Ujfalusi Miklós leányától Jusztinától ^[746]* két fia korán elhalván, eleve három leányát Annát Ordódy Kristófnét, Katalint Akay Pálnét, és Ilonát turócz sz. péteri Dávid Jánosnét a pozsonyi káptalan előtt tett végrendeletében adományos jószágaiban királyi megegyezés mellett fiusitotta. (Lásd e munka VIII. köt. 251. lap.) Később azonban Theodor vagy Theodosius nevű posthumus fia születvén, a rohácsi fellegvár tartozékaival ennek jutott.
Ezen I. Theodozius közpályára lépvén, Trencsin vármegyénél kezdé hívataloskodását, és azon vármegyének 1593. évben alispánja volt. Innen utobb a királyi táblához ülnökké neveztetett ki, az volt 1616. évben ^[747]* Utóbb 1624-ben az alnádori méltóságra emeltetett ki, s mint ezt gróf Thurzó Szaniszló nádor a hozzá írott, azon évi julius 29-én Semptén kelt bizalmas és őt különösen kitüntető levelében tudtára adja, azonban e megtiszteltetést megköszönvén, élemedett, hajlott kora miatt el nem fogadá.
Nevezett Theodosius ki (1616.) karomi és szulyói Sirmiensis-nek neveztetett, nőűl vette sz.-miklósi Pongrácz Zsuzsannát, ettől hét gyermeket nemeztt, u. m. I. Miklóst, I. Zsigmondot, II. Sebestyént, I. Andrást, I. Gáspárt, Borbalát és Juditot. Ezek közűl csak
I. András, ki Trencsín vármegyének alispánja volt, terjeszté a Sirmiensis családot. Ugyan is nőűl Vévén Marsovszky Esztert, ki utóbb Kubínyi Ferencz neje lett, ettől három gyermeke maradt, úgymint I. István, ki 1681-ben Trencsin vármegye országgyülési követe, és kiről alább leszen említés, II. Zsigmond és II. Theodosius.
E három fiúnál három ágra szakadt a család. Némely ág, – úgy látszik, – főleg István és Zsigmond ága a Syrmiensis nevet, Theodosiusé pedig a Szulyovszky nevét viselé és viseli mind e napig.
A származási kimutatás következő:
I. tábla.

Sebestyén 1549. 1561. (Tökés Ujfalussy Jusztina); Anna (Ordódy Kristóf); Ilona (Dávid János); Kata (Akay Pál); I. Theodosius 1593. trencsini alisp. 1616. kir. táb. üln. (Pongrácz Zsuzsa); Szirmiensis de karom et Szulyov.; I. Miklós.; I. Zsigmond.; II. Sebestyén.; I. András Trencsini alispán. (Marsovszky Eszter); I. Gáspár.; Bora; Judit.; I. István Szulyovszky (Bogády Krisztina); II. Zsigmond Szulyovszky (1. Bossányi Kata. 2. Bossányi Mária); Folyt. a II. táblán.; II. Theodosius Szulyovszky trencsini szbiró 1661. (1. turáni Guzics N. 2. Mednyánszky N.; Folyt. IV. táblán.; Imre †; Pál (Prónay Magdolna); Klára (dubraviczai Asgúthy László); Ádám 1730. (Bossányi Klára); Erzsébet (Véglessy István); István (Rajcsányi Anna M.); Mária (Korodinyi András); Imre (Lehoczky Borbála); László kapitány †; Sebestyén elesett Prágánál 1756.; Antal; János (Wittmann Anna M.); József (Raksányi Anna); Anna.; Zsuzsa.; Janka (Bachó János); Imre (Basilides Bora); Anna (Wladár N.); István †; Antal (Zorkovszky Erzse); Krisztina (Ujhelyi Kristóf); Erzsébet †; István.; Sándor.; Imre.; Simon †; Pál †; Lajos †; Teréz †; Antal.; Anna.; Zsuzsa. (Sándor Pál); Róza.; László.; Ezsébet.; Ferencz †; Magdolna †; Juliana †; István †

II. tábla.

II. Zsigmond, ki az I. táblán. (1. Bossányi Kata 2. Bossányi Mária); 1-től Éva (Benyóvszky György); Gáspár 1719. (K. falvi Roth Mária); 2-tól Zsuzsi (1. Madocsányi Miklós 2. Apponyi Imre); Anna (Baross Ádám); Gáspár sz. 1685. † 1769. (Segner Klára † 1749.; Péter (Okolicsányi Zsófia); Ferencz † 1751. (dobs. Szontagh Juliana † 1750.); Eva † 1755. (Görgey Miklós); Mária (Benyovszky Pál); III. Zsigmond (Akay Zsófia); Folyt. III. táblán.; Ferencz (Zittkovszky Julia) † 1791.; Julia (Hodossy Sándor); Mária (Géczy Elek); Éva †; Theodoz † 1750.; Francziska sz. 1769. †; Éva (Lehoczky Mihály); Gáspár (Szentiványi Anna); László (Gyarmathy Anna M.); Éva (Ujhelyi Kristóf); Julia.; Anna M.; Simon.; Dénes-Fer. sz. 1788. †; József sz. 1712. † 1768. (Jóny Karitas); Károly (Szontagh Éva); Klára (Gombos Mihály); András (róthenfelsi Róth Eleonora); Janka Dora.; Klára.; János.; József. † 1750.; Anna M. † 1751.; Sándor sz. 1744. (Ürményi Anna); Gáspár sz. 1746. (Révay Anna); Károly sz. 1748.; (Chmelius Komlóssy Kata); Theodosius sz. 1756.; Lajos.; Károly.; Pál.; Janka.; Karolina.; Anna.; Teréz.

III. tábla.

III. Zsigmond, ki a II. táblán. (Akay Zsófia); IV. Zsigmond (Hellenbach Teréz); András (Csetneky Zsuzsa); István (1. Bogády N. 2. Kosztolányi N.); Imre (Maszticzky Julia 2. Bossányi A. Mária); Kata (Zay Ferd.); Mária (Marsovszky Gáspár); Zsófia (Gyárfás István); Janka (Simonyi Gáspár); József (Búzás Zsuzsi); András; Ferencz.; László. †; Lajos (Petyko N.); János; József.; Zsigmd. N. N. N.; N.; Zsigmond (Zorkóczy N.); György †

IV. tábla.

II. Theodosius, ki az I. táblán. 1661. trencsini szolgabiró (1. turáni Guzics N. 2. Mednyánszky N.); Eszter Szmrecsányi János); János (Pongrácz Zsuzsa); György (Moszticzky N.); István (Omazta Mária); László (1. Szmrecsányi Mária 2. Ujfalussy); Mátyás (Ghillányi Szidónia); N. (Gubernáth); N. (Clementisz); Sándor (Némethy N.) †; András (Rajcsányi Anna); Lajos.; Janka (Illés Fer.); Sándor (Stansith Horváth Zsófia; Anna (Hodossy Pál); Miklós (lázi Farkas Klára); László † 1765. az országgyül. Pozsonyban (Szirmay Bora); Zsuzsa (Fejérváry Ádám); László (Horváth N.); Zsófia.; Sándor (Potornyay); Menyhért.; Anna (Boronkayné); András (Szirmay Anna); József.; Teréz (Szirmay); Bora.; Róza.

I. Andrásnak, ki 1618-ban Trencsin vármegye alispánja volt ^[748]* – három fia maradt, mint a táblázaton láthatjuk; István, II. Zsigmond és II. Theodosius.
I. István, kinek ága az I. táblán látható, igaz néven Sirmiensis, már Szulyóvszkynak is neveztetett. Neje Bogády Krisztina volt. Utódai közűl megemlítendő Ádámnak fia László, ki kapitány volt Pálffy Leopold ezredében, ennek testvére Sebestyén, mint zászlótartó a Vetéssy ezredben, Prágánál golyó által esett el 1756-ban. Unoka-testvéröknek Antalnak (István fiának) nejétől Zorkóvszky Erzsébettől tizennégy gyermeke közűl öt maradt meg.
Ugyan-e vonalon Pálnak Prónay Magdolnától fia Imre ágán az ivadék egy nemzedékkel tovább terjedt.
Szulyovszky II. Zsigmondnak (ki a Bossányi nemeztségből kétszer nősült,) ága a II. és III. táblán látható. Első nejétől egyetlen fia I. Gáspár maradt; ^[749]* a ki 1719-ben halt meg, ennek feleségétől Királyfalvi Roth Jánosnak leányától Máriától két leánya, négy fia emberkort ért. A fiúk közűl:
II. Gáspár szül. 1685-ben, meghalt 1769-ben, Hites-társától Segner Klárától négy gyermeke maradt: József, ki 1712-ben született és 1768-ban meghalt. Feleségétől Jóny Karitasztól ^[750]* született gyermekeiben kihalt. Károly, kinek neje Szontagh Éva Dobsináról, ennek többi közt Gáspár fiától való unokája Károly, valószinűleg azon Sirmiensis Károly, ki 1810-ben Kassán a bankjegy-hivatal pénztárnoka volt. – Andrásnak rothenfelsi Roth Eleonorától hét gyermeke a táblázaton látható.
Péter Okolicsányi Zsófiát, Okolicsányi Gáspár leányát vette nőűl, utódai a táblán láthatók, ezek vég nemzedéke között áll Dénes-Ferencz (szül. 1788.); meghalt magnélkűl.
Ferencz (szintén I. Gáspárnak fia) Dobsináról nősült, feleségűl vévén Szontagh Juliát, ki meghalt 1750-ben, férje pedig 1751-ben. Több gyermeke közűl Ferencz nemzett egy leányt, Francziskát, ki 1769-ben született, de ágát sírba vitte.
III. Zsigmond (I. Gáspár fia) máig élő ágazatot terjesztett, mint a III. táblán láthatjuk. Hites-társától Akay Zsófiától három leánya, négy fia maradt; a fiúk közűl András és Imre ága él mostanáig. Valószinűleg az ágon András ágából eredt Sulyovszky Ferdinand 1861-ben Hont megyei várnagy.
A Sirmiensis vagy is Szulyovszky család harmadik vonalát II. Theodóz ága képezi a IV. táblán.
II. Theodoz 1661-ben Trencsin vármegye szolgabirája volt. Két rendbeli házasságából egyik fia György, nejétől Moszticzky leánytól csak két leányt hagyván maga után, ennek kihalási czimén a leányági rokonok Ordódy Gáspár kir. kamarai tanácsos és Akay Györgynek unokája szulói és hradnai birtokára 1649-ben II. Ferdinand királytól Regensburgban kelt adomány levelet szereztek. A Sirmiensis család ezen adománynak, mint jogaira nézve sérelmesnek ellene mondott, és eképen az örökösödési per egész 1668-ig tartott a három család között, mig végre az utódok a nevezett évben annak a turóczi konvent előtt atyafiságos egyezéssel véget vetettek és reá 1669-ben I. Leopold királytól beleegyezést nyertek, melynek erejénél fogva ama birtokokban a három család közti jogközösség megalapítatván, mai napig fenn áll.
Nevezett II. Theodóznak másik fia János, kinek fia Mátyás nőűl vette Ghillányi Ádámnak Virág Máriától született leányát Szidoniát, ettől született gyermekei és unokája a táblán látható.
Istvánnak ága kihalt.
László (II. Theodóz fia) a Zemplin megyei ágat terjeszté. Egyik fia László Zemplin vármegyének az 1765. évi országgyülésen követe ^[751]*, ott halt meg. Ennek Szirmay Borbalától egyik fia Menyhért szintén Zemplin megyei követ az 1790. és 1792. évi országgyülésen, ^[752]* a Martinovicsféle összeesküvésbe keveredve Budán Kazinczyval volt fogva. Gyermekei közül Józsefet 1831-ben a cholera időben Zemplin megyében agyonlőtték. Testvére, valamint oldalági rokonai a táblázaton láthatók.
Zemplin megyében Menyhért birta Mernyiket, általában ott e család birtokos Bodzás, Remenye, Náthafalu, Homonna-Olyka, Morva, Kladzány helységekben és pusztákban. ^[753]*
A család protestans vallású, és tagjai az evangelica vallás buzgó védői voltak. A szulói ágost. templom egyike a protestans legrégibb egyházaknak. Itt nyugszanak II. Theodozius tetemei is felirásos sir emlék alatt, mely a család által az ujabb időben felépített templomba helyeztetett; ott függnek e család tagjainak mint az egyház buzgó fentartóinak képeik is, és ezek sorában Szontagh Gáspárnak és két leányának Evának és Juliánnának Sirmiensis Károly és Ferencz nejeiknek is – mint lelkes egyházgyámolitó nőknek képeik. Jelenleg azonban alig számit már ez egyház hivei s védői közé a volt földes úri családból.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren emelkedő három kúpos magas, barna szikla, a középső előtt három piros rózsa virít, és a középső szikla fölött arany nap (tizenhat sugárral) ragyog; az udvar bal oldalán a felső szegletben arany csillag félig látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén hasonló arany nap ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[754]*

Síró család.

Ugocsa megyei nemes család. E század elején Siró József birtokos Csedreg és Fertő-Almás helységben. ^[755]*

Sirokai család. (Sirokai †)

Sáros vármegye kihalt ősrégi családa, mely az Aba nemből (genus) Petencsi Péter gróftól vagy Ispántól, Szaláncz vár urától a kihalt gagyi Báthory, Frichy és még élő Berthóty és Hedry családdal stb. együtt ered. (Lásd ezeket). ^[756]*
A családfa következő:

Péter comes dictus Pethencz; C. Péter 1330.; Lőrincz; II. Lőricz Lásd Vitéz cs.; Miklós 1330. a gagyi Báthori cs. törzse; György de Siroka 1330.; László de Siroka 1330.; János 1330. a Frichy cs. törzse; III. Péter 1330. Hedry cs. törzse; Mihály 1330. Berthóty cs. törzse; Pál 1393.; Péter dictus Thornos 1393.; András.; Péter.; András.; András 1454.; László püspök. † 1487.; János.; Jakab †

1330-ban a törzsnek fia II. Péter; ki Szalánczról irta nevét, úgy fiai Miklós, György, László, Mihály, testvéreik János és Péter neveikben is, továbbá Lőrincznek fia Comes László, ugyan e Lászlónak fia Demeter és Andrásnak fia Lukács, mindnyájan Szalánczyak, Vilmos (Vilermus) mesterrel, Szepes és Sáros főispánjával ősi Szalánczi várukat és a hozzá tartozó Szaláncz, Romántelke, Olasz-ispántelke és Ocsvár helységeket, és Ruthke pusztát Abauj vármegyében elcserélték az egri káptalan előtt Sáros megyei Bertóth, Hedricsfalva, Ferich, (Frics) és Siroka helységekért I. Károly király beleegyezése mellett, ^[757]* és e helységi birtokukról vévén neveiket, mint e táblázat mutatja, a testvérek meg annyi külön családok alapitói lettek.
Sirokai Györgynek fia Pál, egyik fiával Péterrel együtt, ki „Tornyos”-nak is neveztetett, bizonyos pártoskodás miatt számüzetéssel büntettetett, azonban 1393-ban Zsigmond király őket Vitéz János atyjokfia kérelme folytán ismét kegyelmébe fogadá és elkobzott javaikat vissza adatá. ^[758]*
László fiának Péternek fia László neápoli püspök és az egri püspöknek suffraganeusa volt, meghalt 1487. januar 24-én mint a syroki egyházban vörös márványban vésett síriratából kitünik. ^[759]*
A Sirokay család a XV. század folytán kifogyott.

Siskovics család. (Almási és Gödrei, báró és nemes)

Baranya vármegyei birtokos nemes családa.
Siskovics néven találjuk 1760-ban ontopai Siskovics Antalt, a tiszántúli kerületi tábla ülnökét és debreczeni kerületi főtartományi-biztost. Kinek – úgy látszik – leánya volt Siskovics Anna, az 1798-ban meghalt Vay József tiszántúli kerületi ülnök özvegye.
Ugyan ez időben élt Siskovics József, (szül. Szegeden 1719.) ki a katonai pályán a legmagasabb fokig, hadszertármester-ig (Feldzeugmeister) emelkedett, 1760-ban ^[760]* bárósággal adományoztatott, és 1762-től a 37. számú magyar gyalog-ezred tulajdonosa volt. 1765-ben gróffá lett. Meghalt 1783. február 4-én Prágában.
Ennek bárói czímere következő: a négy felé osztott paizs 1. és 3. kék udvarában zöld téren fehér, magas csonka vártorony áll, tetején arany kereszt ragyog, alúl kapujának fele nyitva áll, és ott vörös mezű kar könyökben meghajolva, kivont kardot tart; a 2-ik udvart vízirányosan fürészvágat osztja kétfelé, az alsó kisebb rész fehér, mely mögűl a felső vörös udvarrészbe arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 4-ik ezüst udvarban három piros rózsa fej látható háromszeg alakba helyezve, kettő fölül, egyik alúl. A paizsot bárói korona fedi, azon két koronás sisak áll, a jobb oldalin két kiterjesztett fekete sasszárny lebeg; a baloldaliból pánczélos, sisakos vitéz nyúlik ki, jobb kezével kivont pallóst tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranykék. ^[761]*
Baranya megyében a Siskovics család adomány mellett birja Gödre mező-várost egészen, és Almásnak két tizennyolczad részét, ^[762]* és ezekről irja előnevét is.
Gödri és almási Siskovics József bölcsészeti tudor, Bács megyénél mint aljegyző kezdett hívatalos pályát és végre főjegyző lett. Utóbb 1839-ben Zemplin vármegye főispáni helyettese, 1841-ben pedig Verőcze vármegye főispánja és udvari tanácsos, 1849-ig.

Sissai család.

Sissai Mihály 1744-ben M. Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet kapott, miután előbbi czímeres levele elégett. ^[763]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló katona, fekete csizmában, vörös magyar nadrágban, sárga zekében, mely fölött pánczél van; fején prémes, vörös kalpag kócsagtollal, fekete hüvelyű és kötőjű kard lóg, balfelé fordúlt testtel, de fejével jobbra tekintve, kinyújtott jobbjával három fehér nyílat, baljában arany buzogányt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló vitéz emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[764]*
A mult század végén Sissay János nejétől Bellesics Teréziától nemzé Sissay Dávidot, ki 1816-ban anyai nagyanyja Maracskó Terézia után örökbevallást erőtlenítő pert inditott Tata mvárosban Maracskó János udvartelke végett gróf Eszterházy Miklós ellen. ^[765]*
Sissay Károly 1787-ben a József császári rendszer alatt Komárom és Esztergam megye alispánja volt. Úgy látszik testvére Jánosnak, és fia tán a nemesség szerző Mihálynak.

Sissak család.

Sissak Imre 1800-ban I. Ferencz király által emeltetett nemességre következő czimerrel:
A paizs arany udvara balról jobbra vont vörös szelemen által, melyben arany markolatú meztelen kard fekszik, két részre oszlik, a jobb oldali osztályban egy fejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható; a baloldali osztályban hét zöld levél látszik. A paizs fölötti sisak koronájából vörös ruhás, arany öves, vas sisakos vitéz emelkedik ki, kinyujtott jobb kezében kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[766]*

Sissányi család.

Örökösei birják Török Becsét Torontál vármegyében.

Sissáry család. (Sissári)

Zemplin vármegyei birtokos nemes család, mely nevét azon megyei Sissár pusztáról vette, és melyből Sissáry János 1750-ben Kak helységbeli birtokát Cseh országbeli jövevényekkel telepité meg. ^[767]*
A család ezen kivül birtokos és lakos Bereg és Bihar megyékben is. Bihar megyében Sissáry Lajos és neje Nadányi Borbála birtokos Fekete-Győrösön, Sissáry Gyula, neje Nadányi Teréz, Sissáry Janka Nadányi Ferenczné szintén Fekete-Győrösön.
Lajos Bihar megyének hosszú ideig (mintegy 1837-től 1849-ig) alszolgabirája volt.

Sisskó család. (Felső-Őri)

Vas vármegyei Felső-Őr helységbeli adományos családok egyike. Lásd Zámbó család.

Sisvay család.

Vajai Vay József, ki Heves megyénél mint főszolgabiró szolgált, utóbb Debreczenben a kerületi tábla ülnöke volt. Meghalt 1798-ban april 15-én, özvegyen hagyván nejét Siskovics Annát, kitől soha sem fiú, sem leány magzata nem vala, ennél fogva bizonyos Mayler nevű cseh országi születésű hadi biztosnak kilencz gyermeke közűl egyet, kit keresztségre is emelt, magához vett neveltetésbe, róla atyailag gondoskodott, és feleségének Sis, s a maga nevéről Vay, a gyermeket Sisvay-nak nevezteté; igy lőn ez egy új család törzse, kiről a gondos nevelő atya végrendeletileg is megemlékezett. ^[768]* Nemességéről mit sem tudunk.

Sitéry család.

Békes megyében F. Gyarmaton székel 1834-ben.

Sitkey család. (Kis- és Nagy-Sitkei †)

Vas vármegye ősrégi nemes családa, mely a Niczky családdal egy közös törzsből a Ják nemzetségből (genus) eredt, mint e munka VIII. köt. 144. lapján említve van.
A Ják generatióból 1290-ben élt Chepan de Sitke, kinek fia István 1332-ben említetik. Ugyancsak 1290-ben élt Lőrincz de Sitke, kitől a családfa következőleg sarjadzott le: ^[769]*
I. tábla.

Lőrincz 1290. de Sitke.; Kopasz Imre 1324.; Leukus 1324. 1346.; László 1382–92.; Mihály; I. Gothárd osztozik 1426.; Kata osztozik 1426.; I. János 1464–68.; Jakab 1468.; II. Gothárd 1468. 1514. (N. Kata özv. 1418.); Ottó 1468.; István 1512.; Márta 1511.; I. Sebestyén 1518. 1535. (Esseghváry Kata); Krisztina 1548. (Zékely Demeter); Ferencz 1553. osztoz.; Jakab 1553 osztoz. Gergely 1526–53. (Zámbó Bora özv. 1582); III. Gothárd 1553. osztoz.; György 1553.–87. (1. N. N. 2. Marczaltőy Kata özvegy 1619.); Orsolya (Rajky Fer.) 1632.; Mózses.; Zsuzsa özv. 1666. (Kisfaludy Mihály); 2-tól Pál 1611–22. (Svastics Erzse ozv. 1626–30); Erzse 1605. (Jánossy László)

II. tábla.

Sitkey N.; Mihály prépost 1562.; II. János 1563. (Sibrik Anna); I. Kristóf 1563.; II. Kristóf 1565. (Rajky Margit); Gábor 1565–82. (1. Csányi Orsolya 1582. 2. Svorya Zsófia özv. 1610); Tamás 1565–95.; Gáspár 1585. 1610. (Hosszutóthy Zsuzsa); Boldizsár 1628. (Krempchicz Magd.); Bálint 1585.; Ádám 1628. (Mestery Erzse özv. 1648); Péter 1610.; Gábor 1648.; Gábor 1664–48. (Hollósy Kata özv. 1664–84.); Miklós 1643–62. (Darabos Erzse); Éva 1653. (Dömölky Ádám); Miklós 1657–77.; Klára.; Zsuzsi.; Judit (Horváth Mihály 1710.); György 1665–72. (Bessenyei Klára); N. leány

Eddig a nemzedék-rend, mely bizonyosan nem teljes.
A törzs Sitkey Lőrincz öcscse István a többi Jáak nemzetségbeliekkel 1291-ben a győri káptalan előtt ősi javaikra vonatkozó szerződésre lépnek. ^[770]* Lőrincznek két fia maradt: Kopasznak nevezett Imre és Leukus, ki 1346-ban a végedi pusztára vásári kiváltságot nyer. Ennek fia László 1382-ben kapja Erzsébet királynétól Veszprém vármegyében Kis-Vinárt; és valószinüleg ő azon Sitkey László is, ki 1419-ben a Gyalókay nemzetséggel ^[771]* közösen Zsigmond királytól czímert kap. ^[772]* Két fia maradt. Mihály és I. Kocsárd (vagy is Gothárd); amannak leánya Katalin 1426-ban osztozott meg nagy bátyával I. Gothárddal. Ennek fia I. János élt 1464–68-ban, és öt gyermeket nemzett; Jakabot, II. Gothárdot, Ottót, Istvánt és Mártát. Ezek közűl csak II. Gothárd nemzedékét ismerjük, pedig valószinüleg a többi testvérek is hagytak maradékot, és – úgy látszik – egyiköktől származik a II. táblán álló II. János és testvérei, kiket adatok hiányában az I. táblabeliekkel összekapcsolni nem birunk.
II. Gothárd a család egyik nevezetesebb tagja volt, a családi iratok szerint 1510-ben nejével Kata asszonynyal együtt a fejérvári keresztesek ispotályosai mint jótevőjeiket confratereik-nek fogadták. A Pápai és Solymai várnak kapitánya lévén, midőn 1514-ben a Dózsaféle fölkelés dúlongott, ezeknek a Dunántúli Sós Domonkos vezérlete alatt pusztitó csapatát Pápáról kivont öt száz lovasával, a fejérvári lakosokkal és Gosztoni János győri püspök katonáival megtámadva, szétverte. ^[773]* Gyermeke kettő maradt, Sebestyén és Krisztina 1548-ban Zékely Demeterné; és úgy látszik: a kurucz lázadás leverése után nem sokára II. Gothárd meghalt, mert 1518-ban neje Kata asszony özvegyül említetik, a midőn is fiával Sebestyénnel a kisebb rendű szentferenczes rendű szerzet is confraterei sorába iktatta őket.
Sebestyén, kinek neje Esseghváry Kata volt, élt még 1535-ben, ellenben 1553-ban már öt fia Ferencz, Jakab, Gergely, III. Gothárd és György osztozkodtak. Gergelyről még annyit tudunk, hogy 1582-ben már csak özvegye Zámbó Borbála és leánya Edviga éltek. A többiről ennyit sem mondhatunk, kivévén Györgyöt, (ifj.) ki 1587-ben, sőt 1592. és 1607-ben is az élök közt volt, első nejétől, kinek nevét nem ismerjük, voltak fia Pál; második nejétől Marczalthőy Katalintól, ki előbb Mestery Jánosné volt, 1619-ben már özvegy; voltak leányai Orsolya 1632-ben Rajky Ferenczné, (1632), Zsuzsanna (1622). Kisfaludy Mihályné, 1666-ban annak már özvegye, és tán Mózses is ettől született. György, ki ifjabbnak neveztetett, jeléül annak, hogy akkor a családból más, idősb György is élt, ugy látszik, 1610. táján halt meg; előnevét de Kis-Sitke irta. Fia a nevezett Pál 1610-ben a vasi káptalan előtt óvást tett atyja végrendelete ellen, mely az ő mostoha anyjának Marczalthői Katalinnak kedvező, neki pedig sérelmes volt. Pál élt még 1622-ben; azonban 1626–1630-ban már csak özvegye Svastics Erzsébet említetik, kitől egy leánya Erzsébet maradt, 1605-ben már Jánossy Lászlóné, kinek leányai Zsuzsi, Judit és Orsolya az Olcsai, Bajna, Somogyváry és Thibay családokba mentek nőűl.
A második ág, (a II. táblán áll) mely úgy látszik – a nagy sitkei ágat képezi és melyet adatok hiányában összeköttetésbe hozni az előbbivel nem lehet, I. Ferdinand király korában élt három testvérrel indúl meg. Ezek legidősbbike MIhály törlei prépost testvérével II. Jánossal és II. Kristóffal, és II. Jánosnak fiaival 1562-ben ősi nemesi czimerére újjítást nyert. Élt még 1565-ben is. I. Kristófról egyebet mit sem tudunk.
II. János Sibrik Anna nejétől három fiat hagyott maga után; II. Kristófot, Gábort és Tamást, kik 1567-ben osztoztak meg.
II. Kristófnak özvegye Rajky Margit 1585-ben tett végrendeletet fiai Gáspár, Boldizsár és Bálint részére. Ezek közül Boldizsár élt még 1628-ban. Neje Kremphics Magdolna volt, előbb Nagy N-nek özvegye. Gáspár 1607-ben Rudolf királytól protectionalís levelet nyert, ugyan ezen évben Hosszútóthy Jánosnak leányát Zsuzsannát jegyzé el magának, kit azonban 1629-ben már Szalay Péter nejéűl olvasunk.
Gábor 1565-ben testvéreivel együtt K. és N. Sitkére, Bajthra stb. uj királyi adományt vitt, első neje Csányi Orsolya volt 1582-ben; a második Svorya Zsófia, kit mint Réchey György özvegyét vett el, és ki 1610-ben már mint özvegye élt, utóbb harmadszor Péchy Gáborhoz ment férjhez. Gábornak két fiát ismerjük: Ádámot és Pétert, ki 1595–1610-ben élt, és nemzé Gábort, az 1648-ban élőt.
Ádám 1597–1630-ban élt. 1630-ban nejével Mestery Erzsével Mesteriben kastélyok felét és mesteri Bekeny Zanath-féle birtokrészt elzálogosították. Neje nevezett Mestery Erzsébet 1642–1651-ben özvegyének iratik. Ettől gyermekei: Gábor, Miklós és Éva, ki Dömölky Ádám neje lett 1653. előtt, és ősanyja a Balla, Gál és Tompa családoknak, és ez utóbbi által a felső bükki Nagyoknak.
Miklósnak 1657–1662-ben már csak özvegye Darabos Erzsébet élt, és anyja volt Sitkey Miklósnak, ki 1648-ban említetik.
Gábor 1643–48-ban élt, neje Hollósy Katalin 1664. sőt még 1684-ben is már, mint özvegye említetik. Ettől gyermekei Klára, Zsuzsi, Judit 1710-ben Horváth Mihályné és György, ki 1665–72-ben élt, és úgy látszik, 1722. után halt meg, családját fiágon sírba vivén, mert nejétől Bessenyei Katától (1676.) csak egy leánya maradt.
Nem tudjuk a családfán kimutatni azon Sitkey Györgyöt, ki Sibrik Lászlóval 1505-ben a rákosi országgyülésen Vas vármegye követe volt. ^[774]*

Sitra család. (ab Ehrenheim)

ehrenheimi Sitra Jakab az 1840. évi országgyülésen nyert magyar honfiusitást ^[775]*

Sivak család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai sorában áll. ^[776]*

Siván család.

Siván Galatheás 1751-ben M. Terézia királyasszony által emeltetett magyar czímeres nemességre. ^[777]*
Czímere a paizs ezüst udvarában hármas zöld halom fölött két keresztbe helyezett vörös zászló, melyeknek nyeleik a paizs szegleteig érnek, a zászlók között fölül két csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén keresztbe helyezve, két vörös zászló leng. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék. ^[778]*

Sivó család.

Pest és Krassó megyei nemes család. Krassó megyében Sivó János 1830. jul. 30-án Bunya helységre nyert kir. adományt, mely 1832. évi aug. 6-án Krassó megye közgyülésén is kihirdettetett ^[779]* A család jelenleg is birja Bunyát.

Siwkovics család.

Horvát országi régi nemes család, melyből Siwkovics Tamás 1486-ban élt. ^[780]*

Skabel család.

Zemplin vármegye czímerleveles családai sorába számítatik. ^[781]*

Skalb család.

Alapítója Skalb György, ki II. Ferdinánd római császár és magyar királytól Bécsben 1628. sept. 13-án kelt czímeres nemes levelet nyert. ^[782]* Utódai ismeretlenek.

Skarbala család. (Szokolóczi)

Nyitra vármegyei család, közülök szokolóczi Skarbala András 1700–1-ben ^[783]* azon megyének alispánja, 1707-ben pedig báró (?) és alnádor volt. ^[784]* 1701-ben adományt szerezvén Nyitra megyei Ratnócz helységre, abba beiktattatott, de ellent mondott Csery Imre. ^[785]* Ugy látszik, fia volt Pál 1720–70-ben, kinek neje volt Csery Erzsébet.

Skaricza család. (Ratkóczi)

Pozsony vármegyei nemes család. A czímeres nemes levelet I. Ferdinand királytól 1564-ben nyerték Skaricza, vagy igazabban ratkóczi Lubunchich névre ^[786]*
Czímerök a paizs kék udvarában zöld halmon királyi arany koronán könyöklő fehér mezű kar, kivont kardot villogtatva; a kard alatt félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából egy agg odvas fa emelkedik ki, melyből három száraz ág nyúlik szét, az odú fölött két, oldalvást egy, egy méh repdes. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[787]*
Nevezetes tagja volt a családnak Skaricza Máté, ki 1588. évi vallási vitatkozásával hírt szerzett nevének. ^[788]*
Ismeretes közűlök Skaricza György, kinek nejétől Zabok Annától fia volt Mihály.
Továbbá Skaricza Gábor kőszöghi születésű, Jenában járt iskolában 1683-ban. Haza térvén, Pozsonyban ügyvéd lett, majd az 1715. évi országgyülésen Pozsony város követe, 1722-ben azon sz. kir. város birája. ^[789]* Meghalt 1723-ban. Özvegye Sompeter Anna 1750-ben a pozsonyi evang. iskolának 10,000 ftot hagyományozott. ^[790]* Fia András-Keresztély modori evang. lelkész volt. Ennek fia Gábor szűl. 1749-ben; meghalt 1816-ban gyermektelenűl, mindenét végrendeletileg a pozsonyi evang. lyceumnak hagyván, melyből az úgynevezett Skaricza-Convictus alapitatott.

Skárosi család.

Lásd Szkárosi cs.

Skenderlics család.

Skenderlics József 1792-ben I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levelét.
Czimere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső rész függőlegesen ismét kétfelé oszlik; a jobb oldali arany udvarban szétterjesztett szárnyakkal egy fejű fekete sas látható; a baloldali vörös udvarban sziklákon magas, csonka vártorony emelkedik ki, faragott négyszegű kövekből építve, alúl nyitott kapuval. Az alsó zöld udvarban egymás fölött két keskeny ezüst folyam hullámzik, közöttük kék téren két arany csillag között ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két zöld borostyán ág között kiterjesztett testtel fekete egyfejű sas áll, fejével jobbra fordúlva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[791]*

Skerlecz család. (Lomniczai)

Zágráb megyei nemes család; azon megyében fekszik az előnevet adó Lomnicz helység. Őseit Lehoczky a Veronai Scaliger családból származtatja, és azt irja, hogy előbbi nevök Skerlacz lett volna. ^[792]*
1655-ben Skerlecz János az országgyülés által az Ádriai tenger felőli határok vizsgálására bizottsági tagnak neveztetett azon évi 30. törv. czikk szerint.
A család a mult század folytán két ágra szakadt, az egyik ág benn maradt Horvát országban, a másik Magyar országra a Dunántúli megyékbe telepedett; és most főleg Baranya megyében székel.
A horvátországi ágból Skerlecz János Zágráb sz. kir. város tanácsosa, 1765-ben Mária Terézia királyasszonytól új czímeres nemes levelet szerzett ^[793]*, mely szerint czímere négy felé osztott paizs, mind e mellett jobbról balra egy rézsútos fehér pólya által az 1. és 4-ik kék udvar keresztűl hasítva, e pólyán udvaronként két-két természetes színű pacsirta repűlő helyzetben látható, a család nevére (Skerlecz, horvátúl pacsirta?) czélozva; a 2. és 3-ik udvar tizenhat ezüstvörös koczkát mutat. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között szintén pacsirta repűl. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös. ^[794]*
A horvát-ág nemzedékrende ez:

Skerlecz Ambrús; Antal; János 1765. Zágrábi tanácsos; Péter báni korm. széki ülnök 1760–6.; Miklós v. bel. t. tan. zágrábi főisp. † 1797.

A nemzedékrend többi ivadéka előttünk ismeretlen.
Péter 1760-ban a báni kormányszék tanácsosa volt, már előbb 1756-ban horvátországi itélő-mester. ^[795]*
Testvére Miklós 1760-ban már báni törv. táblai ülnök, 1763. lett itélőmester, 1770-ben már a báni kormányszék tanácsosa és irodai igazgatója; már 1787-ben a Sz. István-rend lovagja, val. belső titkos tanácsos, Zágrábi főispán, és a Horvát-, Tót- és Dalmátországi öszves iskolák főigazgatója. Meghalt 1797-ben.^[796]*
Ez ágból volt lomniczai Skerlecz Ádám 1792-ben Zágráb vármegye alispánja.
A magyarországi-ág nemzedékrendje, mely a múlt században a lomniczai előnevet – mint a névtárak mutatják – nem használta, következő:

I. Ferencz 1760–92. helytartós. tanács. (n. kéri Kiss Róza); Borbála (gr. Batthyány József); Anna M. K. (Nedeczky Ferencz); Anna (Etényi) †; Antonia (1. jesz. Jankovics János 2. gr. Forgách Antal); József 1787. helyt. fogalm.; II. Ferencz †; Jozéfa (Aczél Antal); Paulina †; I. Károly Baranyai főadószedő 1834. 1838.; Mária Lud. (Hertelendy); Károlina †; Károly sz. 1836. báró Baranyai alszbiró 1862.; Stefánia sz. 1842.

I. Ferencz 1760-ban már kir. tanácsos és kanczelláriai titkár, 1770-ben már magyar kir. helytartósági tanácsos, és sz. István-rend heroldja, 1787-ben már a heroldság helyett ugyan azon rend lovagja, egyszersmind helytartósági tanácsos még 1792-ben. Fia József 1787-ben a helytartóságnál fogalmazó volt.
Lomniczai Skerlecz I. Károly Baranya vármegye főadószedője volt 1833–1838-ban. Ez vagy fia az 1850–1860. évi idő közben ausztriai báró lett. Fia Károly 1862-től Baranya vármegye kinevezett alszolgabirája.
Úgy látszik – I. Ferencznek növére volt Skerlecz Erzsébet 1791-ben Forintos Gábor felesége.
Skerlecz Károly birja Bogátfalut Vas megyében.

Skolonics család.

Skolonics József 1795-ben I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet. Czímere a paizs kék udvarában hármas zöld halom középsőjén álló ezüst daru, fölemelt jobb lábával kövecset, csőrében drága köves arany gyűrűt tartva. A paizs fölötti sisak koronáján négy szál borostyángaly zöldel. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék. ^[797]*

Skrabák család. (Zászkali)

Árva vármegye legrégibb adományos családainak egyike, mely Zászkal helységbeli ősi birtoka egy részét jelenleg is birja. A család eredetére de főleg más családokhozi és birtokviszonyaira nézve következő okmány kivonatok ^[798]* érdekesek.
1348-ban Lipold mester Körmöczbánya grófja és Árvának várnagya, Lucziczka Miklósnak Bene fiának és maga hívének azon szolgálataiért, melyeket a tengerentúli részeken (in partibus transmarinis) vele együtt mutatott, az Árva megyében fekvő Zászkalicza nevű erdőt adományozta Körmöczbányán (Sabbato prox. post conversionem S. Pauli) kelt levelében. ^[799]*
1349-ben ezen erdei birtok fölötti adományozást I. Lajos király is megerősítette (Budán in Octavis festi beati Michaelis Archangeli).
1350-ben Zászkaliczai Miklós Benének fia a turóczi convent által hiteles alakban átiratja magának a följebbi kir. adomány levelet. (Feria 2-da prox. b. Margarethae virg. et martyris).
1355-ben Zászkaliczai Miklós, a turóczi convent és Mesk, F. Kubíni Adorjánnak fia mint királyi ember által beiktattatik a zászkaliczai birtokba, egy úttal akkor a határjárás is eszközöltetik. (Feria 3-a proxima ante festum Ascensionis dni).
1357-ben (15. calend. februarii) Zászkaliczai Miklósnak kérelmére I. Lajos király megújjitja az 1349. és 1355. évről szóló birtokleveleket; és folytatólag ugyan azon hártyán I. Lajos király igazolja ezen okmányok valóságát a Boszniában elveszett pecsét helyébe vésetett uj király pecsétnek az oklevélre való oda ütésével (1364. 12. Calend. Julii).
1387. (in festo b. Adalberti Eppi et martyris) beiktattatnak a zászkaliczai birtokba István és Tamás mesterek, marczelfalvi ^[800]* Bessenyő Andrásnak fiai Liptó megyéből, Zsigmond királynak ugyan azon évi (feria 3. post festum Paschae kelt) új királyi adomány alapján István nádor iktatási parancsából. Ugyan ez alkalommal az új adományosok Margit nénjöknek Zászkalicza Hutyka ^[801]* Miklóstól nemzett Márton fia özvegyének özvegyi illetőségeit is kifizették (in festo. b. Adalberti Eppi et martyris).
1426-ban (Dominica Lactare) Zsigmond király Bécsben kelt adomány levelében a Bene-Luczizka Miklós részére a zászkali birtokról szóló okleveleknek Zászkaliczai Mihály fijára Jánosra, továbbá baggini Bredács István fiaira Lőrinczre és Tamásra történt átruházását új kiváltságlevél alakban megerősíti.
1429-ben (feria 6. prox. ante festum b. Ambrosii Eppi et confessoris praeterita) Palóczi Máté országbiró parancsa folytán az előtte lefolyt nyolczados biróság itélete alapján Zászkaliczai Mihálynak fia János és Bagyon Istvánnak fiai Lőrincz és Tamás Zászkalicza helység birtokába beiktattatnak, mellőzve marczelfalvi Bessenyő István fiának Jánosnak ellentmondását, minthogy ez harmadszori ezen ügyben 1429-ben történt megidéztetésére nézve is a nyolczados biróság előtt meg nem jelent.
1435-ben (quadragesimo die Quadragesimae) a nyolczados biróság a zászkaliczai birtokról itélte, hogy elismertetvén Bene fiának Miklósnak fiágon magvaszakadása, Margittól származott Zászkaliczai Mihály fiának Jánosnak birtokában hagyatik a zászkaliczai birtoknak anyai negyede, a mint már előbb is birtokolta; a többi három negyed birtokrész pedig marczelfalvi Bessenyő István mester fiának Jánosnak az 1387. évi új adomány alapján oda itéltetett, Jánosra a Bagyoni Bredács István fiára nézve pedig örök hallgatás mondatott.
1439-ben (octavo die festi b. Georgii martyris) Hédervári Lőrincz nádor parancsa folytán a Zászkaliczai birtoknak azon negyedrésze, mely Zászkali Jánosra, Mihálynak fiára negyedképen jutott, elkülönöztetik, a többi 3/4 rész pedig Bessenyői István fiának Jánosnak, Pál fiának Istvánnak és fechkeházi Czuda Balásnak hasonló részletekben meghagyatott.
1474-ben Pongrácz István szerzett királyi adománylevelet Zászkaliczára; azonban birtokába nem jutott.
Az eddig elésorolt oklevelekből a következők derűlnek ki. Hogy Bené-nek fia Luczizka Miklós még az 1837. év előtt mag nélkül kihalt; – hogy Margit, a birtokban részesült ős-anya nem Bene Miklósnak, hanem Hutyka Miklósnak leánya volt. Ezen Miklós pedig az erdei birtokon kivűl, melyet Bene Miklós szerzett, Zaszkaliczának (az előtt Hutyka-Lehotá-nak) birtokosa volt, és innen vágatott ki e negyed Margitnak, midőn Zászkaliczai Mártonhoz ment férjhez; – hogy bágyoni Bredács Lőrincz és Tamás Luczizka Miklósnak apa utáni unokái voltak, de mint olyanok, kik a Luczizka Bene Miklós részére 1348–49. évről szóló domány levélbe föl nem vétettek, Bene Miklós magvaszakadásával annak birtokából jogosan kizárattak; – hogy marczelfalvi Bessenyő Andrásnak fiai István és Tamás, midőn 1387-ben Zászkalicza helységet Bene Miklós magvaszakadása czímén új kir. adomány mellette magokra iratták, a Luczizka, Bene, Bredács és Hutyka rokonság irányában jogérvényes birtokszerzésre tettek szert; – hogy zászkaliczai Hutyka János, Mihálynak fia és Margitnak unokája, ama utó-családnak, mely már ma is Zászkalon birtokos és Skrabák név alatt ismeretes, valóságos eldöde, birtoka pedig azon negyedet képezte, mely 1439-ben Hedervári Lőrincz nádor parancsa következtében mint Margitot illető leány-negyed zászkaliczai Hutyka Jánosnak, Mihály fiának kihasítatott; végre hogy a marczelfalvi Bessenyő család által 1387-ben szerzett zászkali birtoknak három negyedrésze azon rész, mely jelenleg az árvai urodalomnak és ennek volt jobbágysága kezén van, a Bessenyő család magvaszakadtán Árva vára illetékéhez, honnan elszakasztatott, visszaesett.
Zászkaliczi Mihály fiának Jánosnak utódai mikor kezdtek Skrabák névvel neveztetni? – nem tudjuk. Az bizonyos, hogy midőn 1583-ban a Thurzó nemzetség leány-ága részéről az Árvai urodalomhozi jogegyenlőség kérdésében Árva vármegye előtt vizsgálat tartatott, akkor a Zászkali család öt tagja, mint szomszéd közbirtokosok járván el, névszerint János, György, Péter, Mátyás és András, már zászkaliczai Skrabák néven fordúltak elé. 1595-ben pedig Thurzó Györgynek az Árvavári urodalomba lett beiktatásakor, a szomszéd zászkaliczai közbirtokosságból György, Mátyás és Miklós, Skrabák név alatt, Szkaliczai Benedek pedig Luczizka régi, már akkor kihalt vezetéknéven, lettek följegyezve. A családi birtok neve pedig időközben Zászkaliczá-ból Zászkal névre módosult.
A Skrabák család több vonalra, és ágakra származván, ezek közűl a jelenleg még Zászkalon élőknek főbbjei a Mihályféle vonal, és Ferencz ága illető al-ágazataival; Zolna mvárosban székelnek a János vonal ivadékai, Sáros megyében pedig az Istvánféle ágbéliek. A kihaltak közűl Péter máskép Mandrcska, és Ádám máskép Pekár és Sándorféle ág ismeretesek. A Péter s vele rokon Ádám-ág utáni birtokrészeket leány-ági jogon Mesko, Boczkó és Trnkóczy, – a Sándor-féle birtokhagyatékot pedig Szontagh család szintén leányági jogon birják jelenleg.
A Skrabák család legnagyobb részben mezei gazdáskodással foglalkozott, ennél fogva neveikkel a közügyek tárgyalásánál ritkábban találkozunk; kitűnőbbjei voltak: 1574-ben Skrabák Péter, mint ki Jezerniczky Kristófnak Kis-Besztereczbe történt beiktatásánál nádori iktató emberként szerepelt. 1595-ben Péter ágából Jakab a felső-kubíni, úgynevezett Valentich-Galkóféle birtokba iktatásnál királyi iktató emberként működött.
Jakabnak unokaöccse Mihály 1603-ban Árva vármegye szolgabirája volt. 1614-ben Mihály hasonnevű vonalból megyei esküdt.
1631-ben János törvényszéki bíró.
1685-ben ifj. Mihály a följebbi Mihály szolgabirónak fia, megyei esküdt. – 1740-ben János hasonnevű vonalból csendbiztos. 1830-ban Sámuel (Ferencz ágából) szintén csendbiztos. Ugyan akkor István az eperjesi kerületi táblánál kiadó. 1847-ben Dániel Árva vármegye tiszti főügyésze.
A család származási rendjét a Zászkali törzsek egyikéhez sem lévén képesek közvetlenül kapcsolni a Skrabák név felvétele óta kezdett családfákat ^[802]* következő táblázatok mutatják:
I. tábla.
Skrabák Péter és Miklós vonalai, az úgynevezett Mandracska Pekár és Ádám-féle ágakkal.

N. N.; Péter; 1496.; Miklós; Lőrincz; Péter 1549.; István; Péter 1574.; János 1588.; Jakab kir. iktató emb. 1595.; Mihály Mandracska Árva m. szbiró 1603; János Árva törv. sz. biró 1631.; Mihály Árva m. esküdt 1685. (Benczúr Anna); Miklós; Miklós; Ilona.; Kata.; Ádám Pekár 1665. eladja részét Trnkóczynak; Zsuzsi (Zábreszky György); Dora (Boczkó Sándor 1700.); Kata (Mesko György Brtos); Ferencz Tolcsvára költöz 1700. eladja részét.; Sándor 1700. †; András †

Ez ágból Ferencz Zemplin vármegyébe Tolcsvára költözvén, 1700-ban örökösen eladja zászkali részét Mihály nagybátyja leányainak és vejének u. m. Zsuzsának Zábreszky Györgynének, Dorottyának Boczkó Sándornénak.
A másik ági Ádám Skrabák máskép Pekár pedig 1665-ben eladja részét Trnkóczy Mártonnak. Innen ezen vonal birtokait Boczkó, Mesko és Trnkóczy családok birják.
II. tábla
Skrabák János vonala, Janovje és Janosovje ágakkal.

János; Jakab 1549; András 1583; Jakab; János; Mátyás 1625.; György Szepes m. Farkasfalvára költöz.; Mihály 1654. Janovje; András 1666.; János.; Miklós 1690.;István 1716.; András 1725. Janosovje; Ádám 1701. †; György 1718. elzálog. zászkali részét.; György Nógrádba; Gábor 1174.; Mátyás 1738. Nógrádba költöz.; Zsófia.; Zsuzsi.; János 1740 biztos (Gorgyay Mária); Mihály.; György Pestre költöz.; Gábor 1747.; László; Sámuel 1777. (Balogh Zsuzsa); János 1788. Janovszki (Hlavács Zsuzsa (Besztercze-Bányáról); István orvos 1746–68. Trencsinben; György; Gábor.; Erzse (1. Kovács Sámuel 2. Veres Istv.); Zsuzsa (Vitalis Pál); Bora (Linczény József); Mihály-György (Krutek Anna); József-István 1772.; Mihály 1803. (Bohemus Anna) Zolnán; Mária (Chudovszky Mihály); Éva (Majerné Losonczon); Julia (Mudrony Józsefné); Mihály. Zolnán 1850. (Trajcsik N.); Francziska.; Mária.; Ottó.; Kálmán.

A Jánosovje fi-ág kihaltával annak birtokába a leány-ág örökösödött, 1843-ban pedig a kir. ügyész és általa a Szontagh család.
Istvánnak fiai György és Mátyás Nógrád megyébe B. Gyarmatra telepedtek, ott találjuk őket már mint elismert nemes személyeket az 1716. évi uradalmi összeirásban ^[803]*; és 1734-ben is, midőn a febr. 15-én kezdett nemesi vizsgálatkor mint Árva megyéből származottak Árva megyétől kiadott nemesi bizonyítványukat elémutatták. Az 1755. évi Nógrád megyei nemesi összeirásban Skrabák Jánost és Mátyást olvassuk; 1777-ben pedig Skrabák János és Sámuel vettek ki Nógrád-tól nemesi bizonyitványt. ^[804]* Ez utóbbi gyermekei a táblán láthatók.
III. tábla.
Skrabák János vonalán Jakab és Sándor ági utódok.

Jakab sz. 1614.; András 1638. 1666.; Pál 1659.; Ferencz 1695.; János (Jud Dora); Mátyás.; János; Kata.; György.; András 1717.; János (Szedmák); János 1776.; András 1733.; György; Mátyás.; Sándor (Reviczky Ilma) † 1725.; Zsuzsanna (Pleskó-né) Turdossinban; Ilona (Wanykó Miklós); Zászkalon.; Mária (Kaveczky Kázmérné) Zászkalon; N. (Fekete Mihályné) Apostagon

Ezen ágnak férfi-ivadékban történt kihalása után annak birtoka Sándornak négy leánya után 3/4 részben Belányi, Szontaghra, 1/4 részben pedig Skrabák Mátyásra (Fercsovje) mint leány-ági utódokra örök bevallás mellett szállott.
IV. tábla.
Skrabák Mihály vonala Mihály és István ágaival.

Mihály; Miklós 1549.; György 1595.; Mihály 1614. eküdt.; István; Mátyás 1669.; György; János 1659.; András; Mátyás 1654.; András; György; András 1747.; Tamás 1747. Eperjesen; János (Kogiazkovich N.); Pál 1695.; Ferencz; András 1684.; Mátyás †; András; Mátyás 1806. †; Gábor; István; Mátyás; János; András (N. Zsuzsi); István Eperjesen kerül. táblán kiadó 1829.; N.; Miklós 1662.; János (Zábreszky Zsófia); András (Ránosztay N.); György 1741.; Éva (Trnkóczy Márton); Ilona eltünt.; Zsuzsi eltünt.; György 1799. (Komacska Éva); János katona.; Mihály.; Mátyás (Medzihradszky Zsuzsa); János eltünt.; Zsuzsi (Trnkóczy Mihály); Ilona (ifj. Trnkóczy Mihály); János 1820. Ondrejovje (1. Trnkóczy Zsuzsi 2. Trnkóczy Mária); Dániel Árva m. tiszti ügyész 1847.; Mária (Rásztokay); Mihály Michalovje (Medzihrádszky Zsuzsi); Kata (Trnkóczy Dániel); Éva (Wanykó Mátyás); Mihály †; Zsuzsa (Markovich N.) Malatinban.; Ilona (Heil gyógyszerész); Mária (Ivanovicz Gábor)

V. tábla.
Skrabák család Ferencz vonalának Fercsó-ága.

Ferencz máskép Fercso 1717.; Pál 1747.; János †; Kata (Boczkó Jánosné); József 1785. (Petrisz Kata); Mária (Majorán N.); János 1801. (Trnkóczy Ilona) Jarapka.; Ilona hajadon.; Zsuzsa (Kulacska György); József (Bartos Anna); Kata (Kozár András); Pál †; Ilona (Magyar N.); Mária (Gyurkovicsné); Anna (Koterecz N.); Mihály 1815. (Heil Anna); Zsuzsa.; Mihály (Skrabák Mária); Mária.; Pál.; György.; János (Skrabák Ivanovicz Mária); Mátyás (Ivanovicz N.); Gáspár.; János.

VI. tábla.
Skrabák család Ferencz vonalának ága.

N.; György † 1716.; András.; Mátyás.; András; Jakab †; Mihály † 1790.; Ferencz Jelsankán (Csaplovics N.); Dániel Ferenczovje. (Migyelka N.); Zsuzsa.; Ferencz.; Mátyás.; Mihály.; Mária (Skrabák Mihály); Dániel 1860. (Trnkóczy Mária); András A. Kubinban; Kata (Trnkóczy József); Mátyás (Ambrózy N.); János (Zabrészky Ilona); Dániel Sztankóczi evang. pap. (Dedinszky N.) 1815.; Ádám; Zsuzsi (Zgutné); Mihály.; József.; József.; Imre.; András A. Kubinban 1801.; János.; János (Ivanovicz N.); Sámuel Árva v. biztos † 1842.; András 1856. (Boczkó N.); N.; N.; N.; János (Meskó Éva); Pál †; Mihály (Maszná-Skrabák Zsuzsi); Dániel †; Mária.; Kata.; Ilona.; Julia.; Zsuzsi.; Mihály (Trnkóczy Julia 1825.); Zsófi.; Mária.; Anna.; Sámuel 1860.; Mihály 1860.

A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja, – a paizs kék udvarában zöld téren egy fejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal, és jobbra forditott fejjel látható, a paizs fölötti sisak koronájából arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A Skrabák családból említendők még János és András, kik 1795-ben Arad vármegyében hirdetteték ki nemességüket; ^[805]* továbbá
Skrabák Sámuel, ki 1816-ban a jenai egyetemen tanúlt, ^[806]* onnan haza jövén Sajó-Gömöri iskolai igazgató lett.

Skublics család.

Zala vármegyei nemes család. Skublics Mihály 1650-ben a győri püspök tiszttartója volt. ^[807]* E század elején élt Skublics Zsigmond, kinek neje alapi Salamon Rozália, mint özvegye másodszor báró Ghillányi Jánoshoz ment férjhez, ennek is özvegye maradván, meghalt 1833. mart. 27-én, kora 74. évében Szombathelyen, eltemettetett Szilvágyon Vas megyében. Zsigmond gyermekeit mutatja a következő táblázat:

Zsigmond (Salamon Róza); József 1833. cs. k. kapit.; Alajos Zala várm. fősz.biró; Emilia (Tallián Antal kamar.)

Alajos 1826-ban már Zala vármegye alszolgabirája, ujonnan megválasztva 1828-ban is, majd főszolgabiró, végre 1830-tól főjegyző.
Tán Zsigmondnak atyja volt Skublics Sándor, kinek neje 1763-ban Zarka Anna, és tán testvére Skublics Imre, ki 1812-ben a Ludoviceára 300 ftot adott. ^[808]*
A család czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső udvarban magyar vitéz áll, kivont kardja hegyén török fejet tartva; az alsó udvarban vár látszik. A paizs fölötti sisak koronájából szintén a leirthoz hasonló vitéz emelkedik ki.

Skultéty család.

Lásd Scultéty cs.

Sluchich család.

Sluchich József és Sándor 1760-ban Nógrád megyében hirdettették ki nemességüket. ^[809]*

Soboky család. (Soboki)

Erdély kihalt családai sorába számitatik. ^[810]*

Sófalvy család. (Etédi)

Erdélyben honos. Dániel Kolos megye sebésze 1837-ben, József és Sámuel Belső Szolnok megyében lakozók, László ügyvéd Kraszna megyében; József mérnök Maros-székben, másik József irnok ugyan ott, János országos fő számvevőségi tiszt,– mind 1848. körűl.

Sófalvy család. (Sófalvi)

Közűlök Sófalvi Elek kir. kincstári titoknok 1848-ban.

Sófalvy T. család.

Sámuel Kraszna megyében aljegyző, 1848-ban árvaszéki ülnök stb. Még több ily nevűt említhetnénk, kiknek családai összeköttetéseiket nem ismerjük; ilyen a többi közt Sófalvi József, ki külföldön tanúlt és Schultzernak természetrajzi beszélgetéseit forditá és nyomatá 1778-ban Kolozsvárott.

Sohár család.

Zala vármegye gyökeres régi nemes családa. Közűlök Sohár János 1755–57-ben Zala vármegye alszolgabirája. Lakott Söjtörben.
Jánosnak fia Ferencz, ennek fia János 1790–1829-ben Zala megyében kétségtelen nemes, ennek fia János 1832. majus 7-én Zala vármegyétől nemesi bizonyítványt vett ki, és azt Nógrád megyében 1835. aug. 26-án ^[811]* hirdetteté ki. Utódai úgy látszik, Hevesben vannak.
Fejér vármegyében a múlt század második felében Keresztúron laktak Sohár György és István nemesek.
Sohár Ferencz, felesége Gyömörey Krisztina által a Pest megyei Abonyi közbirtosság részese lőn. Nevezett nejétől gyermekei Ferencz, Borbála és Francziska e század első felében élők.
A család czimere a paizs kék udvarában fiait saját vérével tápláló pellikán madár.

Sohonnay család. (Laki)

Laky Sohonnay Ádám és fia Ferencz, és leánya Zsuzsanna neveikben is bessenyői birtokrészét 1610-ben Thurzó nádor parancsa mellett bevallja a vasvári káptalan előtt Keresztúry Ferencznek.

Sokoray család. (Máskép Dorkó)

Sokoray máskép Dorkó Péter Győr vármegyétől 1827. nov. 9-én, Ferencz pedig 1828. nov. 19-én nemesi bizonyítványt vett ki. ^[812]*

Sóky család. (Tóth-sóki)

Nyitra vármegye legrégiebb családainak egyike, mely nevét azon megyei Tót-Sók (vagy régibb irásmód szerint Soók) helységről vette, előnevével együtt.
Általam ismert törzse Soóky (így írták!) János, a XIV. század elején élt; ennek fia Péter 1327-ben a zobori convent előtti bevallás szerint zálogjogon megszerezte Pethő Jánostól annak Nyitra megyei Rátonyi helységbeli fele birtokrészét 20 márkáért, mint ezt később 1482–1489. körűl a két család közt folyt perben a Soóky utódok felmutatták.
1404-ben Soóky Jánosnak fiai István és Mihály Közép-Atrakon beiktattattak a nyitrai káptalan által.
1422-ben Soóky István, Mihály, János és másik János Chocholna helység fele részét örökbevallás szerint megvették a nyitrai káptalan előtt.
1425-ben Soóky Jánosnak fia István és ennek fia Miklós, továbbá Soóky Mihálynak fia János Pethő Lászlónak fiától Miklóstól ennek ráthonyi részét 150 fttért megvették a nyitrai káptalan előtt; és ugyan ez évben a Zobori Convent által beiktattattak.
1426-ban a Zobori convent előtti bevallás szerint Pethő Lászlónak fiától Miklóstól Soóky János fia István mester Rátony helység felét 150 fért zálogba veszi.
Ugyan ez évben Soóky Jánosnak fia István érdektársaival együtt a nyitrai káptalan által tanuvallatást eszközöltet Koloni András és Kis-Tapolcsányi Gyula ellenében Ohaj helységet illető levelek iránt. – Ugyan ekkor a Soóky család részére egy másik tanúvallatást is tétetett a nyitrai káptalan Sztarócz és Hink helységről szóló levelek iránt.
1428-ban Soóky Jánosnak fia István mester a Pethő családtól szerzett ráthonyi birtokrész megvételét Gara nádor előtt is ünnepélyesítette.
1434-ben a nyitrai káptalantól Sóoky Istvánnak fia Péter részére felmentő levél (absolutionales) Ohaj, Ondroh, Sók, Mosócz és Kis-Czabaj iránt a Lóthi örökösök ellenében.
1436-ban Zsigmond királytól a Soóky család uj adomány levelet nyert Soók, Attrak és Toköld helységekre. Beiktatta a nyitrai káptalan.
1466-ban S. Mihálynak fia János és Istvánnak fia Péter között a nyitrai káptalan előtt barátságos egyezség kelt.
1470-ben Soóky János a zobori convent előtt tiltakozik Ujlaky Miklós vajda ellen, ki ráthonyi szerzett birtokát elfoglalta.
1474-ben Mátyás király Soóky János és ennek fia Zsigmond részére ótalomlevelet ád ki a Trencsin megyei Czünene és Pecsene helységbeli birtokok iránt a nyitrai káptalan szerint.
1471-ben Soóky János a szent-benedeki convent által vizsgálatot tétetett Nyitra megyei Bodok helységbeli birtoknak Ludáni Péter és neje Kata és fiok László általi elfoglalása iránt.
1476-ban Reghi János nyomoztat a szent-benedeki convent által Nyitra megyei Alsó-Vásárdi birtok elfoglalása iránt Soóky János és fia Zsigmond és Korossy Miklós özvegye Dorottya, fiok Osvald, és Ilona Belegi Lászlóné s végre Ipolth Márk ellen.
1480-ban Soóky Pál és János Nyitra megyei Sók és Felső-Atrak helységbeli birtokrészeiket 550 ftért borsai Csorba Tamásnak és nejének Borbálának, nevezett Soóky János leányának örökösen bevallják a sz.-benedeki convent előtt.
1485-ben Soóky Pál Sók és F. Atrak helységbeli birtokrészeit Soóky Jánosnak, Csorba Tamásnak és nejének Borbálának 800 ftban elzálogosította a szent-benedeki convent előtt.
1486-ban Soóky Istvánnak fia Péter Csorba Tamást a Sóki és F. Attraki birtok megvételétől, Soóky Pált pedig eladásától tiltja.
1489-ben Báthory István országbiró Soóky János részére az 1482. óta Pethő Pál ellen inditott perben az ősei által zálogba vett ráthonyi birtok iránt kedvező itéletet hozott.
1498-ban Lipovniki Benedek nejével Ilonával és gyermekeivel együtt többi között Soóky Péternek, S. István fiának, a nyitrai káptalan által beiktattatott, zálog czímen bevallott sutóczi birtok fele részében a szent-benedeki convent által beiktattatott.
1500-ban S. Péternek fia János nevezett atyját és testvérét Istvánt Felső Sók és Attrak helységbeli birtokainak megterhelésétől és elidegenitésétől a nyitrai káptalan előtt tiltja.
1505-ben a Soóki család mindkét ágbeli tagjai kir. táblai itélet folytán F. Sók, Attrak és Ohaj helységbeli birtokaikon megosztoznak és azokba beiktattatnak a nyitrai káptalan előtt.
1511-ben Marsóvszky László, és Margit Thóth-Soóky László fiának Móricznak leánya, gyermekei György, Péter, Gáspár és Mihály neveikben is, az ellen, hogy Margit Pekeri Istvánnak neje, Soóky Zsigmondnak a Tóth-Soóky János fiának és S. Mihály unokájának leánya és Éva Tóth-Soóky János fiának Pálnak leánya, és Ilona Évának leánya Nyitra megyei Felső- vagy Tóth Soók és F. Attrak helységbeli birtokrészeiket elidegeníteni szándékoznak, a nyitrai káptalan előtt tiltakoztak.
1513-ban a szent-benedeki apát és convent Margitnak Soóky Zsigmond leányának és Pekeri István nejének Bars megyei Óhaj, Nyitra megyei Ondroh, Kis-Czabaj és Alsó-Sók helységbeli birtokrészeiben – kivévén Alsó-Sókon a curiát, – zálog czímén beiktattatnak, Majthényi Ráfael ellent mondása mellett a sz.-benedeki convent által.
1517-ben Tőkés-ujfalvy János több rendbeli panaszok miatt idézteti Margitot Soóki Zsigmond leányát, Pekry István nejét a sz.-benedeki convent közbenjöttével.
1559-ben Ghyczy Józsa Pekry Borbalát Győrödi Mátyás özvegyét a kis-győrödi birtok eladásától és abba való beiktatástól eltiltja az esztergomi káptalan előtt.
Pekry Borbála Dombay Mihály özvegye, leányának Győrödy Dorottyának, és ennek néhai Ghyczy Józseftől nemzett gyermekei neveikben is mindenkit a gyámi bevallástól eltilt a nyitrai káptalan előtt évszám nélkül. ^[813]*
1620–1624. év közt Csery István és neje Soóky Rebeka Nyitra megyei Malomszeghen egész nemesi curiáját Soóky Gergelynek és Forgács Anna asszonynak és örököseiknek 1500 ftban örökösen eladták a nyitrai káptalan előtt. – Ugyan ez idő tájban Soóky Gergely több birtok részt vett zálogon Csery Mihálytól.
1628–1630. év közt Csery István mint gyámja feleségének Soóky Rebekának; és Soóky Ferencznek fia István, és a többi Hindy Zsuzsannától született testvérek neveikben is eltiltja Soóky Erzsébetet, Tóth-Sók és Attrak helységbeli birtokok eladásától, másokat a vételtől a nyitrai káptalan előtt.
1643-ban Csery István mint Soóky Rebeka nejétől származott gyermekei gyámja, úgy Soóky István és János terheiket is magokra vállalva, Nyitra megyei kajszai helységbeli birtokrészeit Telegdy János kalocsai érseknek 4000 ftért tiz évre zálogba adja a nyitrai káptalan előtt.
1696. Csery Imre és Gáspár azon végrendeletnek, melyet Soóky János neje Hidvéghy Anna részére Nyitra megyei Sághi birtok iránt a nyitrai káptalan előtt tett, ellenmondanak.
1727-ben Csery Sándor eltiltja Soóky máskép Gáspárovics Jánost és Ádámot, és nevezett Jánosnak fiait Ferenczet és Istvánt Nyitra megyei Kajsza, F. és Alsó-Attrak, Tóth-Sók, Paczolaj és Kis-Ságh birtokrészekre nézve minden felfűzetés elfogadásától, másokat pedig a megvételtől a nyitrai káptalan előtt.
1750-ben Csery Sándor nyitrai alispán saját, és vele együtt néhai Soóki Andrástól származott oldalas rokonai neveikben ellent mond Székely Miklós beiktatásának Kajsza máskép Kis-Sallóra nézve a nyitrai káptalan előtt. ^[814]*
A Sóky család idővel Nyitra megyei ősi székhelyéből tovább is elterjedt, nevezetesen a szomszéd Trencsin megyébe, hol Soóky Anna 1556-ban slavniczai Sándor Miklós neje volt. 1690-ben egyik tagja a sztrecseni várban. – 1837-ben Nemes-Kotessón lakott Károly és három fia Flórián, Konstantin és István. ^[815]*
Zemplin megyében, hol a század elején birtokosnak iratik a Sóoky család Nagy és Kis-Azaron. ^[816]*
Egyik ág, nevezetesen a följebb említett Ádám, Nyitra megyei F. Attrak helységből Nógrád megyébe Vadkert mvárosban telepedett; ez, vagy fia nevezett Antal az említett Vadkert mező városban primatialis érseki adományos birtokot nyert, melyet utódai jelenleg is birnak.
A családfa tudhatólag következő:

Péter; János 1372.; István mester 1404. 1425.; Mihály 1404.; Péter 1434. 1486.; Miklós 1425.; Dora (Korossy Miklós); János 1425–66.; István 1500.; János 1500.; Veronka.; Zsigmond 1474.; Bora 1480. (Borsi Csorba Tamás); Pál 1485.; Ferencz; András (Szomor Bora); Margit 1511. (Pekry István); Éva 1511.; Ferencz 1600. (Hindy Zsuzsa); Erzsébet 1630.; Folyt. a köv. lapon.

Ferencz 1600., ki az előbbi lapon. (Hindy Zsuzsa); János 1643. (Hidvéghy Anna 1696.); István 1630.; Rebeka 1643. (Csery István); Ádám? F. Atrakon; Ferencz 1727.; István 1727.; Antal Nógrádban Vadkerten 1754. 1799.; János Vadkerten 1799. 1801. (1. Szilassy Ágnes 1788 2. N. N.); Gábor kir. ügyész törv. sz. ülnök; János P. Szántón.; Paulina.; N. (Tomisné); 2-tól József Nyitrába vissza költöz.; András Nógrád megyei t. ügyész 1847. (Höppner Paulina); N. (Vincze Fer.); László; Gyula; Coelesta; Regina (Galgóczy); Karolina.; Gábor.; Ottilia.; Eulália.; Mária.; Gyula.; Béla Imre.

A Nógrád megyei ágból Antalnak fia János Vadkerten lakos, Nyitra vármegyétől 1799. sept. 10-én nyert nemesi bizonyitványa Nógrád megyében 1801. april. 20-án kihirdettetett. Első nejétől szent-Iványról származott Szilassy Ágnestől gyermekei 1. Ignácz szül. 1785-ben, Esztergom megyei pap s (nyug. lak. P. Szántón) 2. Gábor 1849-ig kir. ügyész Nógrád megyében, 1850–54-ig cs. kir. megyei törvényszéki ülnök. 3. János, köz-birtokos Puszta-Szántón. 4. N. Tomisné. Ezek gyermekei a táblán láthatók.
Jánosnak második nejétől gyermekei: 5. József, ki Nyitra megyébe költözött. ^[817]* Ott 1830-ban rendszerinti esküdt, 1833-ban főszolgabíró volt; 6. András 1842-ben Nógrád megye tiszti alügyésze, majd Börtön főfelügyelő főügyészi czimmel 1847-ig. Gyermekei a táblán láthatók. 7. N. Vincze Ferenczné volt.
Nincsenek a táblázaton az 1406-ban élt Soóky László, ennek fia Móricz és ennek leánya Margit.
Továbbá Soóky János, kinek 1586-ban neje Mendencsics Anna volt.
Soóky Gergely, ki 1625–28-ban élt, és róla följebb emlékeztünk;
Végre Soóky István, 1650-ben nyitrai éneklő kanonok. László 1716-ban Nógrádban berczeli plébános.
Legvégre Soóky Pál és Márton, kik Nógrád vármegyében 1776-ban hirdettették ki nemességöket. ^[818]*
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Soklyóssy család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családainak egyike. ^[819]*

Soldos család. (Runyai)

Gömör vármegye legrégiebb, törzsökös ős családainak egyike, mely az élő hanvai Hanvay, hanva-Darvas, hanvai Sándor, kihalt Szkárosi és Nagy-szájú családokkal egy közös törzsből, a XIII. században élt Comes Hunthtól de Hanva származott.
A közös törzsbőli szétágazást nem ismerve, és a még élő családtól e részben, valamint ujabb nemzedékei iránt adatokat nem nyerhetve, csak a XVI. századtól saját irataim és egyéb idézett hiteles források után a múlt század közepeig terjeszthetem elé a származásrendjét; azonban nehány jelesb tagjáról az előbbi időkből is vannak adataink, így
Runyai Soldos András 1466-ban Mátyás király udvarnoka, ^[820]* 1477-ben Borsod vármegye alispánja ^[821]* volt.
Soldos Tamás Gömör megyében birtokos 1479-ben, ki ellen hatalmaskodási kereset ^[822]* folyt.
A XVI. század közepétől kezdve két ágon birjuk meginditani a családfát, az egyiket I. Imrétől, ki 1546-ban Borsodban és talán Szendrőn élt ^[823]*, és I. Osvaldtól; az előbbi ivadéka az I. táblán, Osvaldé a II. táblázaton látható:
I. tábla.

I. Imre 1546. 1550.; Máté † 1594. előtt.; Pál 1594.; Kristóf 1594. (Fekete Kata 1601. özv.); Ambrus?; Gergely 1608.; Tamás 1615.; Mihály 1625.; Erzse.; Mátyás 1644.; Gergely.; Márton; Péter 1667. (Ragályi Erzse 1672. 1708.); Tamás 1601. gyámság alatt 1619. † 1625. előtt.; Mihály 1601. gyámság alatt.; II. Imre 1601. (Budaközy Zsuzsa özv. 1651.) Sándor. 1708.; János 1747.; András 1651.; Péter árva 1747.; Sámuel 1764.; Miklós 1671.; Péter.; Sámuel. 1671.; István öregebb 1651. (Irsay Anna); Kristóf 1625.; György 1625.; Tamás 1680.; István 1721.; János ifj. 1721.; Menyhért 1721.; Éva 1721. (Csiszár István); István 1756–60.; Ferencz 1742–56.; Bora 1756.; András 1747–60.; Mária 1756–60.

1550-ben febr. 14-én Soldos Imre, és Mihály, Máté, Péter, János és György hasonlóan runyai Soldos-ok, nem különben Hanvay Demeter, Gábor, Lajos, Lőrincz, József, Gáspár Uriel, ismét Darvas Albert és György, Nagyszájú Benedek, hanvai Sándor Pál, Ferencz, István, Szkárosi János, Sandrin, András, Imre, Tamás, Gergely; továbbá Szkárosi máskép Tittyke Miklós, nem különben Kerepeczi Ákos, Miklós, Péter, és Gáspár Gömör megyében fekvő Runya, Hanva, Kerepecz és Krisán, Alsórás, Alsófalva, Szkáros, Felfalu, Visnye, Strása, Borosznok, Szász, Répás, Prósa, Forró, Fillér helységre és Hegyföld és Szuráncs pusztákra I. Ferdinand királytól uj adományt vittek.
1594-ben szent Iván napja után szerdán Soldos Pál és Kristóf, testvéröknek néhai Soldos Máténak Felfalu, Alsófalu, Répás, Forró és hanvai birtokain megosztoznak.
1608-ban dec. 3-án Soldos Ambrus és Tamás egyezségre lépnek, mely szerint Soldos Tamásnak magvaszakadása esetére hitestársának, ha férjhez nem megy, Répás helységben bizonyos ülés nász ajándokképen 14. ftba ajánltatik. Ambrusnak fia által vagy Soldos Gergely fia által megváltandó.
1615-ben (Feria 3. prox. post Dnicam Exaudi) runyai Soldos Pálnak fia Tamás Répáson egy fél jobbágy telket, Forró pusztán egy egész puszta jobbágy telket Beretkey Mihály és Jánosnak 115. ftban elzálogosít.
1619-ben Soldos Kristófnak fia Tamás Gömör megyei Visnyón egy házhelyet 75 ftban elzálogosít Szathmáry Király Miklósnak.
1625. mart. 21-én Soldos Mihály és Imre egy részről, Ambrúsnak fia Mihály, és Gergelynek fia Mátyás, nem különben Tamásnak fiai Gergely és Márton bizonyos javakra nézve, melyeket az első rendbeli egyezkedők Szilassy Istvántól visszaváltottak, melyeket eldődeik törvény utján kerestek, de elvesztettek és melyeket valaha Soldos Máté Runyán, Fel és Alsó Faluban, Alsó-Ráson, Filléren és Répáson birt, egyezségre léptek, mely szerint Mihály és Imre azon javak fele részét kibocsátottak, egyszersmind néhai Soldos Tamás fiainak Istvánnak, Kristófnak és Györgynek szavatosságát magokra vállalták.
1626. januar 28-án Habok István Soldos Mihálynak és Erzsébetnek gyámságát és gondját elvállalván, ezeknek jószágait Soldos Imre és Mátyás beleegyezésével is kezelésűl átvette, míg az Soldos Mihálynak, vagy Imrének és Mihálynak tetszeni fog, mely javak különben is leány ágat nem illettek, miről térítvényt adott.
1644-ben Soldos Gergelynek fia Mátyás Gömör megyei Borosznok helységben egy házhelyet elzálogosít mihályfalusi Forgon Péternek és nejének Ragályi Annának 75. ftban.
1651-ben januar 21-én runyai Soldos idősb István és András, nem különben Budaközy Zsuzsa Soldos Imre özvegye mint gyámnő között osztály történt a Fillér, Felfalu Visnyó és Runya helységbeli birtokokra nézve, melyek három részre osztattak, az illetékes részen kivűl Soldos Istvánnak adatott még Runyán bizonyos jobbágy házhely ideiglenes használatúl azért, mivel azon 800 ft. összeget, melyért hajdán Soldos Mátyás e javakat kiváltotta, Soldos Imre és Mihály vették fel, és Soldos Tamás árvainak részeltetése nélkül fel használták.
1654. januar 1-én néhai Soldos Tamás fia idősb István Gömör megyei Hanva helységbeli házhelyre Babics Tamástól 20 ft. felfizetést (auctio) vesz fel.
1667. (feria 5-a post festum Jacobi Apostoli) Soldos Mátyásnak fia Péter, és neje Ragályi Erzsébet, szabadon ereszti Runyán lakó alattvalóit Csíszár Jakabot és Istvánt minden utódaival, azon felűl 680 ft. letétele mellett egy fél nemesi házhelyet és két kertet ád nekik, és azon összeg fejében részökre nemes-levél szerzését is magára vállalja.
1671. febr. 2-án runyai Soldos idősb és ifjabb István, János, és továbbá Miklós, Péter és Sámuel és néhai Soldos András örökösei, továbbá a hanvai Sándor, a hanvai Hanvay, szkárosi Farkas család tagjai az egymás közti kölcsönös örökösödés miatt régóta villongó kérdések és néhai Hanvai Ferencz magvaszakadása folytán öt részre osztandó birtokra nézve egyezségre léptek.
1708-ban Soldos Péter fia Sándor Filléren egy puszta telkét, melyet atyja zálogított el, kiváltotta Balczer máskép Gally Mátyás özvegyétől.
1721. máj. 24-én runyai Soldos István nejétől Irsay Annától született fiának Tamásnak fiai István és János, továbbá Menyhért és Éva Csíszár Istvánné Pest megyei Irsa helységbeli birtokrészüket elzálogositják Irsay Pálnak, Varacskay Andrásnak és Buzogány Mihálynak 350 ftért 23 évre.
1747-ben élt Péter Sándornak fia, és tiltakozott nagybátyja és gyámja Soldos János ellen.
1764-ben élt említett Péternek fia Sámuel.
A család másik ága Soldos Osvaldtól jő le, lehet, hogy ezen Osvát I. Imrének testvére volt.
A nemzékrend következő:
II. tábla.

Osvát; Péter; I. Ferencz 1588. török fogoly. (Terennyei Zsuzsa); Péter 1601. gyám.; Tamás † 1625 előtt; István; II. Ferencz 1601. (1. Gagyi Báthory Zsuzsa 2. Balasko Ilona); Folyt. a köv. lapon.

II. Ferencz, ki az előbbi lapon. 1601. (1. gagyi Báthory Zsuzsa 2. Balasko Ilona); István török fog. 1642. 1665. adományt (Kertész Ilona); János (Bárczay Zsuzsa); Anna (Gőcze István); Judit (Bakó István); 2-tól Anna hajadoni részt kapott.; Zsuzsa (Fáy István); István (Madarassy Éva); Zsuzsa (Eczet János); Ilona (Rokzer Mátyás) †; Anna (Repeczky Zsigmond); Klára (Laskovicsné); Mária (Borbély); Borbála (1. sz. Szabó Zsigm. 2. Szent-Iványi Mátyás); Borbála (Váczy András); Ilona

Az e táblán látható Soldos I. Ferencz 1588-ban a szikszói ütközet alkalmával Sóri Pállal együtt török fogságba esett. ^[824]* Már 1601-ben nejétől terennyei Terennyey Zsuzsánnától ^[825]* született fia II. Ferencz élt, kinek gyámja nagybátyja Soldos Péter volt, és az irt évben az árva nevében Kelecsényi Orbán és Polányi Balás ellen Nógrád megye előtt tiltakozott az árvát illető Nógrád megyei Homokterennyei birtok dezmája végett. ^[826]*
1601. maj. 26-án runyai Soldos Péter, Soldos másik Péternek, az Osvát fiának fia, és Ferencz, másik Ferencznek a mondott Péter fiának és Osvát unokájának fia, miután a nemzetségi levelek, melyek az osztályos nemzetségnek Runya, Hanva, Krisány, Kerepecz, Hegyfeő, Alsófalú, Felfalú, Szkáros, Strása, Borosznok, Szász, Szuráncs, Répás, Fillér, Prósa és Forró helységekben és pusztákban Gömör megyében és másutt fekvő birtokokat és ezekhez jogaikat illetik, Soldos Imre halálával ennek fia Kristóf kezeinél tartatván, Kristóf halála után ennek özvegyének Fekete Katalinnak, mint férjétől származott Soldos Tamás, Mihály és Imre fiai gyámjának kezeibe kerűltek, azokat az Osvát ágán élők, mint idősbek magoknak örzés végett átadatni követelik törvény útján.
1669-ben élt Soldos Sámuel, kinek neje volt Uza Erzsébet, Uza Bernátnak selyebi Kovács Dorottyától való leánya.
1672-ben Soldos Péternek neje Ragályi Erzse birt Nógrád megyében Vecseklön. ^[827]*
A runyai Soldos család egyik ága Pest, sőt Szabolcs megyébe is elszármazott; runyai Soldos Ferencz 1831-ben Szabolcs vármegye főadószedője volt.
Gömör megyében él a család jelenleg is, és birtokos többi közt Runyán, hol Soldos Emma özvegy Soldos Gyuláné jelenleg jeszeniczei Jankovics Miklós neje.
Bizonyosan más, nem a runyai Soldos családból származott azon Soldos Benedek, ki 1563-ban Bodroghy máskép Pap Gergelylyel és Cseörghe Jánossal együtt czímeres nemes levelett kapott, és abban ilyen czimert:
A kerekded paizsot koronás kigyó, farkát szájában tartva keríti be, a paizs vízirányos vágással két részre oszlik, a felső arany udvarban egy fejű fekete sas emelkedik ki, kiterjesztett szárnyakkal; az alsó kék udvarban kettős halmon pelikán fészkel, fiait melle vérével táplálva, fölötte jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján sasszárny jobb karamával együtt látható, fölötte arany csillag fénylik. Foszladék jobbról aranykék, balról feketevörös. ^[828]*
Ezen utóbbi Soldos családból, Soldos Benedek utódaiból lehetett azon Soldos (Soldes) ki 1608-ban Szala megye szolgabirája volt. ^[829]*
Soldos család van Hunyad megyében is, melyből Dániel ott adóiró biztos 1845-ben. József székvárosi adószedő 1846-ban.
Más Soldos család a Veszprém megyei. Lásd Zsoldos cs.

Solnai család. (Kis-Sárosi)

Erdélyben élt a múlt század elején János, kinek neje volt kis-sárosi Sárosi Erzsébet.
Magyar országban a Zolnay családnak neve is iratott néha Solnay-nak. Lásd Zolnay cs.

Soltész család. (Máskép Nagy)

Soltész György 1769-ben birtokos Csáth mező városban. János 1842-ben Torna vármegye főjegyzője, 1848-ban másod alispánja.

Sólyagi család.

Tolna vármegyében élt hajdán, közűlök Sólyagi Miklós és János a budai ország-gyülésre Tolna vármegye követei voltak. ^[830]*

Solymossy család. (Nagy-Váradi)

Szatmár megyei család. Eredetéről a XVI. és XVII. században púsztitó és okleveleit meg semmisítő török dulások miatt keveset tudhatunk. Nehány darab oklevelet, melyeket időnként nemessége bebizonyítására felmutatott, Szabolcs, Ugocsa megye és a Leleszi konvent levéltáraiból összeszedett hiteles kiadványokban birja. Ezekből kitűnik, hogy eredetét és nevét a Bihar megyei s jelenleg a nagyváradi püspökség uradalmához tartozó Solymos nevű pusztától vette.
Különböző időkben különböző előnevekkel fordúlnak elő, a mi arra mutat, hogy Bihar megye legvagyonosabb családai közé tartozott.
A XVII. század közepén fugyi előnévvel találjuk S. Andrást, a kinek pele-szarvadi Szarvady Benedek leányától Margittól született leányát Zsófiát Laky Péter vette nőűl.
1572-ben S. János özvegyét Bayanházy Annát és Makay Illést Pallagi György meginteti Szabolcs megyei szent-miklósi részjószága iránt.
1584-ben S. Péter elzálogositja Békes megyében Felhalom helységbeli jószágát Szathmáry Miklósnak 100. m. forintban.
A XVII. század hajnalán a család történelméről összefüggőbb adatok szólanak, melyek szerint az 1604-ben örvendi előnévvel élt Solymossy Istvántól kezdve a család származási rendje ^[831]* következő:

Örvendy Solymossy István 1640. (Pázmán Bora); Bora (Kerekes Pál); Kata (n. váradi Pankotay János); Péter n. váradi Solymossy 1633–1657. (Castello Ilona); Judit (székely hídi Ráczkevi István); János (Kovács Bora); István † 1647. előtt.; Mihály 1718. Ugocsai szolgabiró. (Papp Éva); Bora (Nagy János); István 1755. (böszörményi Nagy Klára); Éva (Szelei György); Erzsébet (Gulácsy Ferencz); János 1776. (1. Ujváry Éva 2. Gode Bora); László †; Sándor (1. Uray Klára 2. Kovásy Rákhel); Lidia (Gacsaly László); Gábor.; Imre.; Teréz (Szabó György); 2-tól Erzse (Kanisay György); Folyt. a köv. lapon.

Sándor, ki az előbbi lapon. (1. Uray Klára 2. Kovásy Rákhel); 1.-től Károly; Imre.; Pál (Nagy Klára); Mihály (Horthy Mária); Ferencz.; Ignácz.; Kata (Jákó György); Bálint 1862. (Uray Mária); Ida.; Emma.; András.; Mária.

A családfát kezdő Solymossy István – mint látjuk – Bihar vármegyei Örvend helységről irta predikatumát. 1604-ben részére Ébenyi István és Zsigmond a Szakadáton két telket ír be. Felesége a híres panasztőteleki Pázmán családból Pázmán Farkasnak Váncsodi Margittól született leánya Pázmán Borbála volt, kitől a táblázaton álló leányokon kivűl egy fia maradt:
Péter, a család legvagyonosabb és tekintélyesebb embere. Birta egész Solymost, Fugyi-Vásárhelyen 13, Fugyiban 8 telket, Törpefalván 1, Szakadáton 1/2, ugyanott Pallagi részen 3/4, és Kopacelen sógorával Megyei Ferenczczel egy portát, Váradon házat, Felső-fekete-patakon, Szent-Mártonban, Tótteleken, Panaszon és Váncsodon rész jószágot. Ezeken kivűl 1633-ban II. Ferdinand királytól adományban nyeri Chukát Lenárt magvaszakadtán Szabolcs megyében egész Kis-Szoboszlót, és a nádudvari, püspök-ladányi, hegyesi és mácsi részjószágokat. (Az erre vonatkozó és a Leleszi Conventhez intézett királyi beiktató parancs az adományozás után két évvel költ, melynek következtében a nevezett konvent Bába Istvánt mint homo regiust, és Erdélyi Péter áldozó papot annak teljesítése végett kiküldvén, 1635-ben a beiktatásnál, midőn K. Szoboszlon megjelennének, Hegyesy István maga, s az egész Chukát nemzetség nevében, továbbá Pálházy István I. Rákóczy György fejedelemné szolgája, úrnője s annak gyermekei nevében a kis-szoboszlói birtokot illetőleg a beiktatásnál ellent mond.) A következő 1636. évi Letare vasárnap előtti szombatról a Leleszi konvent előtt kelt egyezséglevél szerint ezen akadályok elhárítattak, miután S. Péter az igénytartó családokkal 650 m. forint lefizetése mellett kiegyezett. – Pázmán Péter bibornok, a kivel unoka testvér volt, mint udvari fő emberét követségbe küldi I. Rákóczy György fejedelemhez némi szükséges dolgok végett a részére Forgách Miklós felső magyarországi generalis kapitány által kiadott útlevél szavai szerint. 1634. év közepe táján házasságra lép n.-váradi Castello Antalnak Csókos Petronellától született leányával Castello Ilonával, mint ez Pázmán bibornoknak azon évi april 25-én hozzá irt üdvözlő leveléből kitűnik. 1638-ban Rákóczy fejedelem hivének iratik, ki őt N.-Váradon fővárnagyának tette, és azon évben neki adományozta Maróthi András magvaszakadtával a szakadáthi és törpefalvi rész jószágokat, továbbá nejének és neje testvéreinek Váradon az egész Koszorús nevű szőlő hegy dézmáját. 1640-ben Somogyon három telek felett anyai részen leány testvéreivel ki egyezik. 1643-ban Rákóczy György fejedelemtől 500 m. forintért zálogba veszi egész Törpefalvát. 1655-ben egy, általa szolgája részére kiadott és a család birtokában lévő eredeti útlevél tanusága szerint mint az Ecsedi vár főkapitánya fordúl elő. ^[832]* 1657-ben 2070 m. forintban beiratképen nyeri a szelepei és nyírési jószágokat. Ez év az utolsó, melyben róla oklevél emlékezik. A mily gyorsan emelkedett Péter személyében a család vagyonosodása, oly hirtelen bekövetkezett bukása. Hová tűnt Péter? hová nagy vagyona? az rejtély utódai előtt. Azonban e hirtelen változás némi megfejtését leli az akkori (1659. 1660. évi) török, tatár dúlásokban, melyekben Várad és környéke roppant dúlást szenvedett. Ezen állitást igazolja azon esketés, mely a múlt század közepén váradi Solymossy István és János testvérek nemessége bebizonyítási ügyében keltetett fel. A mely esketésben foglalt tanúk vallomásából kitűnik, miszerint S. Péternek fia János (vagy épen maga Péter) miután Bihar megyei terjedelmes birtokai a török és a tatár dulások martalékáúl estek, életveszély között Ugocsának Fertős-Almás nevű falujába menekült; hihetőleg anyja testvérének Castello Annának, akkori Ugocsai alispán Megyeri Ferencz nejének pártfogása alá, s ott megtelepedvén, szegénységgel küzködve, halt el. Anyjáról Castello Ilonáról is találtatik egy egyszerű jegyzés, mely szerint 1663-ban nov. 26-án hátrahagyott ékszerein, ruháin s asztali készűletein osztozkodás történt.
Jánosnak nejétől Kovács Borbálától egy fia maradt:
Mihály. Ez Ugocsa megyénél több éveken át közhívatalokat, így 1718-ban főszolgabiróságot viselt. ^[833]* Az ő idejében ísmét új csapás érte a családot, a mennyiben 1717-ben beütött tatárok Fertő-Almást is megrohanván, épen midőn Mihály hívatalos küldetésben hazúlról távol működnék, a helységgel háza is és benne a családi iróványok is elégtek. ^[834]* Nejétől Papp Évától a táblázaton álló gyermekei közűl
István Szatmár megyébe házasodott, és nejével Böszörményi Nagy Klárával mint Bagossy örökössel Krassón kapván jószágot, családját Szatmár megyébe ültette át, ^[835]* a hol fiágon s a családfa végén álló Bálint személyében s kis-korú fiában jelenleg is fenn áll.
A család reform. vallású.
Czímere a paizs kék udvarában kivont kardot tartó oroszlán; a paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva, melyre kigyó van tekerődzve.
E családnak ős-elődei közűl kelletett lenni azon Solymossy Mihálynak, kinek fia volt István, kinek leánya Solymossy Katalin 1400. táján Butkai Pálnak második felesége volt. ^[836]*

Solymosi család. (Székely-Udvarhelyi)

Lakhelye nagyobbára Sz.-Udvarhely, hol hívatalokat viseltek. Igy András senator, Áron ugyan ott hívatalnok 1848-ban. Károly bodzai harminczadi hívatalnok, másik Károly a medgyesi kerületben tizedbér altárnok 1848. körűl. Ifj. József a kir. közügy igazgatóságnál irnok 1848. Pál beszterczei kerületben altizedbér tárnok és harminczadi ellenőr.
Még előbb, 1794-ben Solymosy Ádám a tartományi bizottságnál járulnok volt.

Sólyom család. (Koloni)

Nyitra vármegye régi nemes családa. Történetére vonatkozó következő hiteles adatokat ismerjük.
1550-ben Koloni Sólyomi Andrásnak özvegye Apponyi Katalin Apponyi Ferencznek leánya, meg nyugtatja Apponyi Mátyást azon 260 forintról, melyekért Apponyi Péternek vecsei curiája és bánkeszi és tornóczi részjószágai visszaváltattak.
1559-ben nagy-apponyi Apponyi György fiainak és vérséges érdektársainak neveikben is Apponyi Benedeket s társait Strázsa, Báb, Tornócz, Felső-Vecse, Keszi és Nagy-Appony Nyitra megyei részjószágok eladásától, Apponyi Katalint Sólyom András özvegyét pedig, ekkor már Szveska János nejét a vételtől eltiltja.
1564-ben Sólyom András özvegye Katalin Majthényi mint alperes ellen perelve, ez ellen Nyitraszeghez sikerbe vett végrehajtásában kir. parancs folytán gátoltatott.
1570-ben divék-ujfalusi Ujfalussy Gergelynek fia László, Veronika Borovszky Tamásné, Katalin néhai Ujfalussy Gergelyné, Lászlónak mostoha anyja és Magdolna saját neje, néhai koloni Sólyom András leányai neveikben egy részről, más részről Névery Péter maga, Dezső Dénes pedig Jánosért Névery Péter testvéreért, továbbá Katalin Dióssy Miklósné, Anna Forrószeghy Mártonné, Dorottya másik Névery Péterné, és Magdolna hajadon, néhai Névery Albertnak nejétől Sólyom Annától néhai Sólyom Lászlónak S. András testvérének leányától született leányaikért a királyi személynök előtt megjelenvén, arra kötelezték magokat, hogy Kolon helység és Kovácsi pusztai birtokot illető iroványaikat Nyitra megye előtt választott biróság elé terjesztendik és a birtok felosztásban ezen biróság itélete szerint beleegyezendnek.
1571-ben Solyom Katalin Ujfalussy Gergely özvegye és Magdolna Ujfalusy László neje, Koloni Sólyom András leányai, nővérüknek Veronkának Vészkai Borovszky Tamás volt nejének végrendelete iránt esketést eszközöltetnek. ^[837]*
1578-ban ugyan azon nővéröknek Veronkának, előbb Bobics János volt hitvesének, utóbb vészkai Borovszkai Tamás feleségének a jegyajándok és nászhozomány végett Borovszky Tamást törvény elé idézik. ^[838]*
1606-ban Sólyom Fruzsinának Apponyi György nejének utódai osztoztak meg. Ezen Fruzsinának fiától Apponyi Miklóstól leány ágon ered a Rudnyánszky család is.
A családfa következő:

Sólyom N.; András 1550–64. (Apponyi Kata); László; Anna (Névery Albert); Kata 1570. 1600 (Ujfalussy Gergely); Magdolna (Ujfalussy László); Veronka (1. Bobics János 2. Borovszky Tamás)

Nem tudjuk, e családhoz tartozott e Sólyom Péter? ki 1655. táján élt, és kinek ivadékát mutatja a következő táblázat. Valószinű, hogy szintén a koloni Sólyom család egy ága:

Sólyom Péter. 1695. körül (Eősze Zsuzsa); Mihály; Ilona (Mustos András); György.; Miklós.; János.; István.; György 1721.; Mihály.; Ferencz.; Pál.; János.; György.; Márton.; Miklós.; István.; Ferencz.

Somogy megyében már a XV. század végén találunk Sólyom, vagy Sólyomi családra, melyből Georgius de Sólyom 1488-ban Nagy-Lucsei Ferencznek a szent-erzsébeti várba beiktatásánál mint szomszéd birtokos jelen volt. ^[839]*

Sólyom család. (Csik-Gyergyói)

Erdélyi székely család, melyből András F. Fejér megyében adó-iró biztos 1848-ban. Venczel azon megyében karatnai és peselneki birtokos. Antal Gyergyó-Alszékben börtön őr 1840 körül. stb. Tán ide tartoznak még Alajos törcsvári kath. segédlelkész, Antal Udvarhelyszéken sz.-tamási kath. lelkész 1848. körűl.
Tán e család eldődeinek egyike volt Sólyom Péter, ki 1567-ben mint bányai kapitány Kővár bevételénél fogoly lőn. ^[840]*
Valószinűleg szintén e család ősei voltak Mátyás és ennek fiai Pál és Balás, kik 1409-ben a Madaras családdal pereltek, ^[841]* csak hogy ezek Marosszéki székelyek voltak.

Somay család. (n.-devecseri, dellő-apáti)

Doboka vármegyének a XVI. század óta tekintélyes nevet vivott családai közűl való. Eldődei előnevüket eleinte Nagy-Devecserről irták, melynek 1595. táján nagyobb részét birták, majd m. Fodorházáról, utóbb pedig a dellő-apátii birtokról vették előnevüket.
A családfa I. Gergely-től kezdve, kinek gyermekei 1666-ban osztoztak meg, következőleg ^[842]* jött le:
273I. tábla

I. Gergely.; Tamás (Pestesy Petronella); I. János; Bora (sz. m. m. Macskásy Ferencz); Anna (Pókay Miklós); Kata (Elek István); II. Gergely (Váty Anna); Folyt. II. táblán.; Miklós (Forda Bora) a devecseri ág tudható törzse; Éva (Czegői Balogh János); I. Pál.; III. János; Magdolna (hunyadi Jósa Tamás); Judit (Lucs György); IV. János 1700 birt. N. Devecser; I. László sz. 1730. † 1808. (Bihary Rebeka); I. Zsigmond (Borsay Bora); II. László (1. Péchy Erzse 2. Nagy Erzse); I. Sándor; I. Gergely katona †; Dániel; három fiú; II. János Sajó Keresztúrott.; 1-től I. József (1. Nagy Klára 2. Balogh Zsuzsa); II. Zsigmond; 2-tól Róza (Kállai Nagy Fer.); Erzse (Török Károly Bádokban); Károly Háromszéken.; 1-től Karolina.; Ágnes.; 2-tól III. László lak. Sárvárott; Domokos huszár-hadnagy

II. tábla.

II. Gergely, ki az I. táblán. (Váty Anna); III. Gergely tán György (Detáry Sára); IV. László (1. Beszprémi Judit 1740. 2. Varsányi Klára); 2-tól II. Sándor † 1793. (Keszey Bora) † 1795.; Sára (Rettegi István özv. 1779.); IV. Gergely (Kolosváry Zsuzsi 1779. özv. † 1804); III. Sándor szül. 1760. † 1818. («»Szent-Iványi Klára † 1857.); Klára (dálnoki Gál István); Elek sz. 1789. † 1836. (Décsey Róza); IV. Sándor †; Kata (Mósa József); Teréz (Török Ferencz); II. Pál M. Derzsen, nőtlen; Zsuzsa (Ladányi); Lajos † 1847. Draveczky Julianna † 1859.; Judit (ványai Teleky Károly); Juliánna.

Doboka vármegyében többen viseltek a családból megyei főbb hívatalokat, mint a következő sorozat mutatja, egyszersmind az egyesek által használt előnevekkel együtt; így főbirák voltak:
1595–1631. nagy-devecseri S. I. Gergely.
1641–1643. nagy-devecseri S. I. János.
1704–1711. dellő-apáti S. György (II. Rákóczy alatt.)
1754–1755. m.-fodorházi S. I. Sándor.
1814–1818. dellő-apáti S. III. Sándor.
Királyi Pénztárnok:
1756–1758. I. Sándor.
Alispányok:
1629–1634. és 1638–1646. m.-fodorházi S. Tamás.
1634–1638. n.-devecseri S. II. János.
1639–1654. n.-devecseri S. II. Gergely.
1745–1750. m.-fodorházi I. Sándor.
1825–1836. Elek
Főjegyzők:
III. Sándor 1794–1814.
Elek 1819–1825; előbb 1816–17. megyei levéltárnok.
Lajos aljegyző 1847-ig.
A család felemelője I. Gergely, Doboka megyének a XVI. század végén (1595.) főbirája ^[843]*, a ki még Nagy-Devecseri előnévvel élt. És ez volt első, a legősiebb birtokról vett előneve a családnak. Egyik ág tagja Tamás 1629-ben m. Fodorházáról irta előenvét, úgy fia Miklós is, ezek kihalta után egy századdal utóbb két nemzedék IV. László és II. Sándor éltek ez előnévvel, s tán jogosabban, mint előttök Tamás, mert IV. László neje Beszprémy Judit jogán még inkább meg alapitá családát a m.-fodorházi birtokban. De már fiában II. Sándorban ez ág kihalt és a fodorházi birtok III. Sándorra szállott.
A „Dellő-Apáti” előnév fölvétele korát nem tudjuk meghatározni. Az bizonyos, hogy 1704-ben György már használta ez előnevet. A táblázaton álló III. Gergely helyett ezen György értendő, annál inkább, mert 1702-ben György volt, ki Nagy-Devecserben birt és a só jövedelemben is részes volt; 1770-ben pedig D. Apáti birtokosai közt S. Györgyöt olvassuk.
Doboka megyei M. Derzsén öt nemzedéken át birt és bir máig is a család. III. Sándornak 29 birtokos közt Magyar-Derzsén ősi és szerzemény jószágra nézve fő birtokosnak, a hadi segedelem alapjáúl felszámított jövedelme 1819-ben 270 ft. 35. krra tétetett; hasonló számítással Fodorházán 25 birtokos közt mint legtehetösbnek jövedelme 95 ft. 10 krra becsültetett.
Nevezett III. Sándor Kolozsvárt a reform. oskolában végezvén tanulását, a kir. táblánál mint irnok kezdé pályáját. Onnan II. József császár rendszere alatt Doboka vármegyének B. Szolnokkal egyesített törvényszékénél hivataloskodott. A földmérés sikerbe vételékor Pesten Vajna Istvánnal működött a földmérésnél mint úgy nevezett oeconomus. 1790–1-ben számfeletti ülnök Doboka vármegye törvényszékénél és egyszersmind helyettes alispán 1794-ig; midőn megyei főjegyző, és azt 20 évig viselte; 1814-ben lett alsó-kerületi főbiró. 1809-ben Doboka megyéből mint országgyülési követ Fosztó Pált váltotta fel. Fija
Elek 1809-ben főkormányszéki, 1812-ben kir. táblai irnok.
Lajos a megye közgyülésein kitünő ékes szónok. Az 1844–47. években egy alkalommal, egy káromlással vádlottat jeles védelmével a súlyosb büntetéstől megmentett.
A táblázaton állókhoz megjegyezhetjük még, hogy I. Gergely leányának Annának második férjeűl Drugetyevith Horváth György iratik.
Továbbá IV. Gergelynek Kolosvári Zsuzsannától született leánya Klára 1775-ben mint 16 éves leány lett nejévé az 55 éves Gál Istvánnak.

Sombory család. (M. Nagy-Zsombori)

Erdély ország legrégiebb családainak egyike. Előnevét valamint nevét is legősiebb birtokáról Kolos megyében fekvő Magyar Nagy-Sombor helységről vette. Azonban a család nevet némelyek a mai helyesirás szerint Zsombory-nak irják.
Vannak, kik a család őstörzsét tán Gyula Erdélyi fejedelem atyjában Zombor-ban keresik. Eltekintve ezen állítástól, ismertebb törzseűl a XIII. század elején bizonyos nagy Simon neveztetik, ettől a családfát máig ízről ízre lehozzák ^[844]* ekképen: Nagy Simonnak fia volt Mihály 1290., ennek fia Jakab, ^[845]* ennek János 1333-ban; ennek I. Miklós kitől a családfa következőleg sarjadzott le:
I. tábla.

I. Miklós; II. János 1438.; I. Gergely 1526. (Gerendi Zsófi); Tamás; Ilona (Ördög Simon); Zsófia (Toroczkai László); I. Péter 1557. (Bethlen Klára); Folyt. II. táblán.; Benedek; IV. János; II. Mihály.; I. Kristóf; Sára; III. János (Őssi Bora) Folyt. a köv. lapon.; V. János.; II. Kristóf.; Sára (Szentpáli Menyhért)

III. János, ki az előbbi lapon. (Őssi Bora); Márton (Tötöri Borbála); II. Miklós.; III. Mihály.; Kata (Dobokai Imre); Anna (Almádi Endre); Borbára (1. Gyulai Mihály 2. köblösi Teke Fer.); I. György (Tamásfalvi Bora); Magdolna (véglai Horváth János); IV. Mihály. I. Zsigmond (Tordai Zsófia); Bora.; Klára.; Mária (Dobai Péter)

II. tábla.

I. Péter, ki az I. táblán. 1571. (Bethlen Klára); I. László 1590. (Valkai Zsuzsa); II. Péter † 1549. előtt (Majádi Jusztina); I. István 1629; II. Gergely.; III. Péter.; II. László; I. Sándor. I. Farkas.; Anna.; Erzse.; I. Gábor (Gerendi Anna); Bora (Mogyorósi Bánffy Gábor); Zsuzsa (Valkai Miklós); II. Sándor (Tamásfalvi Vitéz Judit); VI. János 1661. (Szenczi Zsófia); Folyt. III. táblán.; III. Gergely 1656. (Tamásfalvi Bora)

III. tábla.

VI. János, ki a II. táblán. 1661. (Szenczi Zsófia); III. Sándor 1720. (Ajtoni Kriszt.); Judit (Keczeli Zsigmond); IV. Gergely 1771. 1790. (Almádi Judit); VII. János 1729. (Toldi Mária); II. Zsigmond 1755. (Almádi Krisztina); Jusztinai (Palatkay Zsigmond); Folyt. IV. táblán.; Folyt. V. táblán.; II. Farkas (Kabos Krisztina); Bora (Ujfalvi Sámuel); Ádám 1770. (b. Diószegi Teréz); Róza (Mohai István); Katalin (Keczeli János); I. Lajos (h. sz. p. Szentpáli Ágnes); II. Gábor 1758. † 1801. előtt. (Salánky Rákhel); II. Lajos (Fogarasy Julian); Sámuel (Murányi Rákhel); Klára (Rettegi József); III. László (Horváth Krisztina); III. Elek (gr. Toldy Eulalia); IV. Sándor; X. János (gr. Toldy Róza); Julianna (Kabos János); III. Lajos.; N. leány.; Ágnes † 1783. előtt (Szucsáki Fer.); Krisztina (1. Cserey Zsigm. 2. Zeyk Mózses)

IV. tábla.

VII. János, ki a III. táblán.; 1729. (Toldy Mária.); Druzsiána (Kabos Sándor) özvegye 1794.; III. Farkas (Pécsy Julia); Ferencz (Petr. Horváth Zsuzsa); Imre Szabolcsi főisp. hely.; N. (Szilágyiné Szatmárban); Gyula (Hatfaludy Janka); Sarolta.

V. tábla.

VI. Zsigmond, ki a III. táblán. 1755. (Almády Krisztina); I. Elek 1790. (Palatkay Klára); VIII. János (Butka Zsuzsi); IX. János (Cserényi Ágnes); II. Elek.; Julianna (gr. Kún Zsigm.) (2. b. Győrfy József); Julianna (Cserényi Fer.); Endre (Kabos Zsuzsi); Teréz (Szombatfalvy Gergely); II. István (Alsó Róza); III. Miklós.; Eszter.; József (Miksa Anna); Bálint (Kolumbán Julia); Zsuzsi.; Karolina.

A származási rend, mely itt közöltetett ^[846]* – a XVI. század elejéig I. Gergelyig tisztázásra és okodatolásra vár.
Okleveles adat szerint az bizonyos, hogy a család egyik törzsőse Rosnyói Nagy Miklós (Nicolaus magnus de Rosnou) volt, kinek fiai János és Jakab ^[847]* vissza adván a királytól elfoglalt Feketehalom várát, melyet ők Brassói Simon fiának Salamonnak, rokonuknak hagyományából birtak, ezért 1331-ben I. Károly király Salamont illető minden ősi vagyont a Brassói kerületben nekik adományban ád. ^[848]*
Okleveles bizonyság szerint az előbbitől különböző, és már Sombori névvel élt János, ki ellen és társai ellen vingárti birtoka elfoglalása miatt tiltakozott a váradi káptalan előtt 1411-ben vingárti Geréb László, osztályosai neveikben is. ^[849]*
1414-ben Sombori Jánosnak fia Benedek és társai neveikben mártonfalvi Greb János eltiltja Jaki Pétert s a többit Szepespataka és veresegyházi rétje elfoglalásától. ^[850]*
1427. és 1428-ban vingárti Geréb Jánosnak többi közt Sombori János elleni perében halasztási parancs kelt. ^[851]*
1434-ben I. Gergely és Tamás testvérek Doboka megyében Galponya és Kendermező egész helységekbe a Drágiakkal együtt beiktattatnak. ^[852]*
1449-ben György (avagy Gergely) Stána helység határát járatja. ^[853]*
II. Péter (Kővári szerint) Drágfi (tán Drági) Kelemennel egyezkedett.
Legnevezetesebb embere volt a családnak a XVI. században László, 1575-ben fejedelmi ügyész, midőn Békes István hívei a kolosvári országgyülésen elitéltettek. Járt követségbe Lengyel országba Báthori István királyhoz Zsigmondnak fejedelemmé választása végett. 1583-ban az erdélyi dézmák bérlője volt. Ugyan ez évben Zsigmond nevelője és az igazgató országtanács tagja lett. Élt még 1589-ben is. ^[854]* Válkai Zsuzsannától egyik fija
Sándor fiatal korában bejárta Német és Olaszországot; 1594-ben Németországba országos követűl küldte öt Báthori Zsigmond.
1661-ben, midőn Kemény János a török had üldözése elől Oláhláposra hátrált, a nyomába lévő tatárok az utat Emberfőnél megtévesztvén, és balra Nagybánya felé térvén, véletlenűl Sombori Jánost, feleségét és sok ezer parasztot elfogtak. ^[855]*
I. István 1629–1630-ban Doboka vármegye főbirája volt.
III. Sándor felesége Ajtoni Krisztina jogán 1722. nov. 19-én Kis-Jenőben Doboka vármegyében birtokos, és ezen már kifogyott ág törzse.
IV. Gergely 1771-ben Doboka vármegye törvényszéki valós. ülnöke, 1790–1-ben kir. hívatalos.
I. Elek 1790–1-ben szintén kir. hívatalos. Meghalt 1808-ban. Özvegye 1819-ben még élt és birt K. Jenőben.
Ádám él 1770-ben, utóbb 1790–1-ben Doboka vármegye országgyülési követe. Meghalt 1804-ben.
VII. János 1729-ben neje jogán Doboka megyei Sólyomkőn birtokos. Meghalt 1755. jun. 18-án kora 54 évében.
II. Gábor törzse a már kihalt Doboka megyei borsai-ágnak.
II. Lajos Doboka megyében 1793–99. kir. pénztárnok, 1820–25-ig főbiró.
Imre született Nagy-Somboron (Kolos várm.) 1787. oct. 28-án, Bihar megyében kezdte hívatalos pályáját, hol 1826-ban már másod, majd első alispán, az 1830. évi országgyülésen követ, utóbb (már 1833-ban) kir. táblai ülnök, Szabolcs vármegye főispáni helyettese és udvari tanácsos lett, és az volt 1848-ig. Lakott Álmosdon.
IV. Sándor nyugalmazott cs. kir. székely huszár ezredes.
Endre 1840–47-ig Kolos vármegyei főbiró.
Bálint lakik Galponyán. 1849-ben az oroszok ellen viselt beszterczei csatában karját veszté.
József lak. N. Somboron. A bányászati pályán teljesen kiképzett férfiú.
Farkas ágán áll ennek fia Ferencz, ki 1836. jun. 15-én halt meg. Gyermekei Petrichevich Horváth Zsuzsannától Gyula és Sarolta; amaz Hatfaludy Janka férje.
I. Eleknek fia II. István, kinek özvegye Alsó Róza, a szerencsétlen anya, ki miután – mint Kővári írja – Eszter leánya 1850-ben szekrény-kulcsot nyelve, fia Miklós pedig szép férfi, 1854. maj. 17-én aszkórban hala el, magát 1854. maj. 26-án homlokba lőtte.
Erdélyben ezen kivül más Sombory (vagy Zsombory) család is él. Névszerint Udvarhelyszékben Zetelakán, Zaránd és Küküllő vármegyékben is voltak és vannak Zsomboriak.
Zetelaki S. József kath. pap, és irodalmi ember. Testvére István r. kath. lelkész és hosszú időn át a m.-vásárhelyi növelde Igazgatója. György 1771-ben Küküllő vármegye számfölötti törv. széki ülnöke, 1796-ban kir. pénztárnok. László (de M.-Vásárhely) 1790–1-ben Zaránd vármegye országgyülési követe, és országgyülési jegyző 1794-ben Hunyad várm. követe. Sámuel ki magát „de M. Vásárhely” irta, 1809-ben Küküllő megye kir. pénztárnoka, 1815-ben törv. széki ülnöke. Sándor 1815–1827-ben Küküllő megyei szolgabiró 1846-ig. István m.-vásárhelyi tanácsnok; 1836. és 1846-ban országgyülési követ. Sámuel 1837. körűl Abrudbánya város aljegyzője.
A fentebbi Györgynek fija György 1796-ban Küküllő megyei adórovó biztos, „de Dézsfalva” irta magát.

Somi család.

Kihalt régi család, mely nevét – úgy látszik – a Somogy megyei Som nevű helységtől vette. Wagner jegyzetei szerint ^[856]* Somi János 1447-ben élt. Ugyan ez időzájban élt Somi Mihály is, kinek ivadékát mutatja a következő táblázat:

Somi Mihály; István.; Orsolya 1515. (Oldi Miklós); Veronika (Esseghváryné); Brigita (Ugronné)

A táblán látható sógorosodás is Dunántúli családokat tüntet fel, ilyen az Esseghváry család, ilyen az Ugron család, melyből Ugron Imre az 1447. évi budai országgyülésen Somogy megye követe volt. ^[857]*
Azonban a családot Somi Józsa vagy József emelte fel, kit Kinisi Pál neveltetett, és ki utánna 1495-ben Temesi bán lett. Kineveztetett Bihar és Bácsi főispánnak is, de ezekbe nem lépett. 1495-ben ő fékezte meg Ujlaki Lőrinczet Német-ujvárnál. Szapolyai István nádor gyermekeinek gyámja volt. 1502-ben a török ellen diadallal harczolt. Részt vett több béke szerződésben. 1505-ben ott volt a rákosi országgyülésen. Élt még és harczolt a török ellen 1508-ban is. Neje Szerdahelyi Imreffy Márta volt, kivel ily családfát alkotott:

Somi Józsa temesi bán 1494. 1508. (Imreffy Márta); Gáspár 1519. (Perényi Margit); Kata (Bebek János); N. (Vasdinyei Mátyás); Anna (1. Patócsy Boldizs. 2. Balassa Imre.); Borbála (lindvai Bánffy László)

Józsa nejével Imreffy Mártával Erdélyben is tetemes birtokhoz jutott; birta Erdélyben Almás várat (Kolos megyében) a gorbói, tihói és buzai uradalmakkal, nagy részben az úgynevezett Csáky jogbirtokokat. ^[858]* Ő utána öröklé a Balassa család Erdélyben Almás-várát.
Józsának fija Gáspár ^[859]* 1519-ben Budán a B. Sz. M. temetőjében Szent László kápolnájának kegyuraságát átruházza a sághi conventre. Neje volt Perényi Gábornak leánya Perényi Margit, kitől leányai Anna előbb Patócsy Boldizsárné, utóbb gyarmati Balassa Imrené és Borbála alsólindvai Bánffy Lászlóné volt, kikben a Somi család kihalt. Utánnok számos család örökösödött. ^[860]*

Somja család.

Doboka megyében 1702-ben Pánczél-Csehiben volt birtokos. ^[861]*

Somkády család. (Dézsi)

Közülök Mihály 1815-ben Dézs város tanácsnoka. Tán fija Mihály 1840-ben ugyan ott főjegyző.

Somkereky család.

Közűlök Miklósnak fia János 1403-ban a Zsigmond király elleni pártnak egyik tevékeny tagja; pártjától nyerte Erdélyben Ujlakot. 1407-ben Budaych Imre meggyílkolásával gyanúsítatott. ^[862]*

Somlya család. (Kabalapataki)

Kolos megyei család, hol Mihály aljegyző 1848-ban. János, Anna, Mária Berenden birtokosok.

Somlyay család.

Dunántúl élt, de hiteles nemzékrendje ismeretlen. Ebből származhatott Somlyay Mihály, kit 1530-ban Szapolyai János a szemenderi basához küldött segélyért. ^[863]* Továbbá Somlyay Péter, kinek Anna leányát Fáy János vette feleségűl.
1665-ben Somlyay (vagy Somlay) György örökösei Komárom megyei Szemere helységben birt részöket eladják Szemerey Györgynek. ^[864]*

Somlyay család. (Rődi)

Somlyay Gáspár nőűl vette Dobokay Imrének leányát Annát, ki után birtokos lett Doboka vármegyében 1600 táján. Somlyay Judit ugyan e tájban Kecsetszilvási Szilvásy Boldizsár neje volt. ^[865]*

Somlyai család. (Csik-Somlyói)

Közűlök János már 1815-ben az erdélyi kormányszéknél fogalmazó, 1848. előtt előadó tanácsos.
Tán e család eldődei közűl volt Somlay Péter a Gyulafejérvári kath. egyház birája, és a város jegyzője, ki meghalt 1693-ban. ^[866]*

Somlyódy család. (Somlyódi)

Szabolcs vármegyei nemes család. Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában találjuk e családot, ^[867]* és pedig tagjainak nevezetes hosszú életkorukról birt adatokkal, így 1684-ben Somlyódy György 80 éven felül élt, ^[868]* így Somlyódy István, ki hosszú ideig Zemplin vármegyében szolgabiráskodott, a mult század végén halt meg 130 éves korában. ^[869]*

Somody család.

Birtokos volt 1770. körűl Doboka vármegyében Bádokon. ^[870]*
Egyébiránt a Somody név gyakran iratott Somogyi helyett, mint azt a Szabolcs megyei eredetű, 1642-ben nemesített Somogyi családnál is tapasztaltuk. Lásd ezt alább.
Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában említetik Somody család. ^[871]*

Somoghy család.

Szintén Zemplin vármegye nemessége sorában áll. ^[872]*

Somogyi család. (Derghi és karcsai, nemes; – medgyesi gróf)

Eredete ismeretlen. Nevét tekintve, Somogy megyéből eredhetett és onnan vehette nevét is.
Úgy látszik, elődük volt Somogyi Ferencz, ki Endrédi előnévvel élt és 1526-ban Tata és Komárom várak várnagya volt. ^[873]*
Tán szintén ősei közé számithatjuk Somogyi Andrást, ki 1552-ben Eger várát védte Dobó alatt, és a diadal hirét Bécsbe vitte. Úgy Somogyi Gergelyt, ki 1525-ben az enyingi Török családtól Somogy megyei Szent Miklós-Hidvégre beiratos adományt kapott. ^[874]*
Ha még ezeknél is följebb kutatunk, a XIII. század végén a margit szigeti apáczák között találjuk Somogyi Gergely leányát Ágnest és Somogyi Niárc (tán Márk?) leányát Katalint, mint zárda szüzeket, kik 1271-ben sz. Margit életéről tanúskodtak. ^[875]*
A XVI. század végén már terebélyesebben virágzott a Somogyi nemzetség. Ekkor éltek Somogyi Márton, ki 1594-ben a török elleni harczban elesett. ^[876]*
Somogyi Gáspár, 1593-ban Komárom megyei Izsa helységbeli egész udvartelkét Novák Mihály szent-tamási prépostnak 40 ftért örökösen bevallá. ^[877]*
Somogyi István kir. ügy-igazgató, kit 1605-ben Illéshazy felakasztatott ^[878]* és végre
Derghy Somogyi György, ki család alapitó lőn. Ez elvévén várkonyi Amade László leányát Amade Erzsébetet, kapta Pozsony megyében a Csallóközben Sipos- és egyház-karcsát. Építeté Sipos Karcsán a most már romban álló családi kastélyt, és meghalván, ott is temettetett. Ott találtatott még sírkőve, mely domborműben mellképét ábrázolja, czímerével, mely a paizs udvarában oroszlánt, a paizs fölötti sisak koronáján pedig szétterjesztett szárnyakkal egy fejű fekete sast mutat. ^[879]* I. Györgynek öt fia volt: Farkas, II. György, I. László, I. Mátyás és Albert. Az első és utolsó alapíta családot. Közűlök
Mátyás és Albert eleinte Bocskai hívei, utóbb Rudolf részére tértek; nevezetesen Mátyás, ki előnevét Karcsáról irta, 1605-ben – midőn a császár hűségére állott, – csallóközi, tatai és gesztesi főkapitány volt. ^[880]* Mátyásnak gyermeke nem maradt, noha nős volt. Neje meghalván, Vecze (úgy látszik: Nyitra megyei Vecse) helységben temettetett el, mint katholika vallású, mely iránt az 1619. évi országgyülésen sérelem is emeltetett. ^[881]*
Farkas nejével Nádasdy Zsuzsannával nemzé I. Ferenczet és Juditot karvai Orlé Jánosnét; – tán ez, vagy unoka testvére szintén Judít? az ki 1641-ben életére nézve kegyelmet nyert. ^[882]*
I. Ferencznek két neje volt, az első Kéry Kata, a második Lenkovics Zsófia, ettől született Mária Szilágyi Istvánné, az elsőtől született Zsuzsanna előbb Dániel Péterné, utóbb gyerkényi Pyber Ferenczné, ki után a Pyber család és ennek leány-ági utódai örökösödtek.
Albert ága mostanáig él. A családfa következő:

Derghi Somogyi György 1581. (Amadé Erzsébet); Farkas (Nádasdy Zsuzsa); II. György; I. László.; I. Mátyás tatai stb. főkapitány 1605.; I. Albert (1. Gadóczy Kata 2. Bornemisza Anna); I. Ferencz (1. Kéry Kata 2. Lenkovits Zsófia); Judit (Karvai Orlé János); Kata (Bodó Mihály); Judit (Bogdányi Mihály); I. István; I. Gábor; 1-től Zsuzsa (1. Dániel Péter 2. Pyber Fer.); 2-tól Mária (Szilágyi István); II. Ferencz (Pyber Anna) csallóközi-ág.; III. György (1. Jezerniczky N. 2. Farkas Bora) banai-ág.; 1-től Ilona (Kondé Mihály); 2-tól IV. Ferencz (Belesics Julia); Péter.; János.; Julianna (Bernáth Sámuel); Róza v. Bora (Milkovics Jakab 1741.); II. László; József; III. Ferencz †; II. Mátyás †; II. István; János †; II. Gábor †; IV. György.; Kata (Takács György); Bora (Lipthay Ferencz); Julianna (Kondé Lázár); Magdolna (Kondé Ferencz); Gáspár.; Antal.; Bora.; V. Ferencz 1733. Banán.; Ádám (Tallián Róza); Zsuzsa.; VI. Ferencz 1752. tábornok. (Festetich Victoria); Miklós 1752. (f. bükki Nagy Anna)

A családfán állókról nincs mit mondanunk. Tán III. Györgynek fia János volt 1667-ben pápai vajda, azaz Pápa várában gyalog katonaság hadnagya; Egyik Ferencz (valószinűleg a táblán állók egyike) I. József és III. Károly király korában 1711. körűl a m. kir. udvari kanczellária titkára volt; mint számos aláirása bizonyitja.
A végső ízen álló VI. Ferencz és Miklós testvérek Ádámnak fiai, a múlt század közepén, 1752-ben éltek, midőn Ferencz a Beleznai lovas ezredben őrnagy, utóbb tábornok volt. Mindketten előnevüket „de Medgyes” irták. Miklós ellen 1752-ben a Győr megyei csikvándi birtok végett Bajáky Mihály, mint Kisfaludy László gyermekeinek gyámnoka pert indított Biró János Győr megyei alispán előtt.
Ezen ágból származhatott azon Somogyi Ferencz is, kinek nejétől Bogyai Krisztinától a múlt században élt gyermekei: Mihály Ignácz, Anna és Julianna voltak.
Végre e család ivadéka volt Karcsai Somogyi Mária is, e század elején baráthi Huszár Józsefnek házas társa.
Ez ágból származtatja magát a most is élő medgyesi gróf Somogyi család is; melynek alapítója Somogyi János (tán Miklósnak fia) 1787-ben Veszprém vármegye alispánja, 1792-ben cs. kir. tanácsos és nádori itélő mester, innen utóbb (1798. táján) a m. kir. udvari kanczelária referendarius tanácsosa, és Zala megyei főspáni helyettes, utóbb 1805. körűl birodalmi állami tanácsos, Sz. István rend vitéze, már 1809-ben alkanczellár, cs. kir. kamarás, majd m. kir. udvari kanczelláriai és udvari tanácsos, végre gróf lett. Meghalt 1809. dec. 27-én. Nejével gróf Győri Krisztinával, ki 1776-ban született és 1848. aug. 23-án halt meg; következő családfát ^[883]* alkotott:

János gróf † 1809. (gr. Győry Krisztina); József szül. 1790. mart. 31. cs. k. kam. tit. tan. (hzg. Bretzenheim M. Cr. Karolina); Mária sz. 1796. (gr. Eltz Imre † 1844.); János sz. 1801. cs. k. kam.; Amália sz. 1808. (b. Horeczky Ferdinánd); Karolina sz. 1827. jul. 8.; Ilona sz. 1830. jul 20. (gr. Wallis Gyula)

A család grófi czímere rézsutosan kék és vörös udvarra osztott paizs, az előtérben hármas halmon az egyik udvarban egyik felemelt lábával kövecset tartó daru, a másik udvarban kettős farkú oroszlán ágaskodva, és első jobb lábával kivont kardot tartva, látható.
Nógrád megyében már a XVII. század elején 1618-ban Somogyi János szolgabiró volt, ^[884]* valószinűleg e család ivadéka, és valószinűleg egy személy azon Somogyi Jánossal, kinek nejétől Péchy Annától leányát Somogyi Zsuzsannát Putnoky Imre vette nőűl.

Somogyi család. (Gyöngyösi)

A család eredeti neve Nagy; valószinűleg a Heves megyei Gyöngyösről származott, honnan előnevét is vette. Első ismert törzse, mint e munka VIII. köt 75–76. lapján említve volt, és azóta kezemhez jutott biztosabb és hiteles adatok után tudom, gyöngyösi Nagy Egyed, kinek Kovách Judittól született fiai János és Tamás.
Nevezett gyöngyösi Nagy János Nógrád várában, Tamás pedig Drégely várában alkapitányok, valamint Jánosnak fia Ferencz a török és Bethlen Gábor elleni harczokban mutatott hű szolgálataikért, miután még őseik megnemesítettek, de ezen leveleik elveszvén, atyjok ismét Rudolf király által akkor is kezöknél volt nemes levélben ujra megnemesítetett, – ők is újra III. Ferdinand király által Bécsben 1633. január 10-én kelt czímeres nemes levélben régi nemességökben megerősítettek; és régi czímerökkel megadományoztattak. Ezen czímeres levelök Nógrád megyében 1637. maj. 25-én Losonczon tartott közgyülésen ki is hirdettetett.
A czímer – mint itt látható – a paizs kék udvarában zöld halmon álló magyar vitéz, sárga csizmában, violaszin nadrágban, vörös dormányban és zöld felöltönyben, fején fekete süveggel, melyen három daru toll leng, mellén keresztűl fehér övvel látható, ágyékához szorított balkezével levágott török fejet, a jobb kezével három nyilat (hegyeikkel fölfelé) tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló vitéz emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Az utóbbi czímeres nemes levelet szerző Nagy Jánosnak egyik utóbb született fia Péter, Somogyba szakadt, ott vette nőűl Pandur Katát, és lakott – mint gyanítható – Marczaliban, mert török fogságba esvén, Kaposban tartatott és szabadúlása végett a kiváltási sarczot 1686-ban Márton Istvántól kölcsönözvén, érette igali Szűcs István másfél száz tallérig kezeskedett, ezen a család kezén levő kezeslevélben pedig a következő kitétel olvasható: „lettem kezes ugyan itt Keszthelyen lakozó Márton Istvánnak másfél száz tallérig Marczali Nagy Péter kaposi keresztény rabért.” ^[885]*
Ezen Nagy Péternek Pandur Katalintól négy fiát ismerjük: Nagy Ferenczet, ki előbb Somogyban lakott, utóbb Győrbe szakadt, és szülőföldéről Somogyinak neveztetvén, a Somogyi család tulajdonképeni alapítója lett; továbbá Nagy Jánost és Nagy Györgyöt, kik Somogy megyei Kéthelyen laktak, és végre Nagy Istvánt, ki Keszthelyen lakott.
Nevezett Ferencz Győrbe telepedvén, Somogy vármegyétől 1742. évi január 5-én nyert nemesi bizonyítványt, mely arról is ád felvilágosítást, hogy Nagy neve Somogyi-ra változott. Ezen nemesi bizonyítványt Győr megyében 1754. maj. 6-án kihirdettetvén, Győr megyének 1755–57-ben táblabirája volt. Nejétől Huszár Évától született gyermekei közűl, kik Zala megyében Rendeken laktak, egyik I. Antal mint ügyvéd Pestre telepedett, 1765-ben april. 30-án Győr megyétől kivett nemesi bizonyítványát Pest megyében is, hol táblabiró és a József császári rendszer alatt a Judicum Subalternum elnöke volt, 1792-ben febr. 7-én fiai József és II. Antal neveikre szólólag kihirdetteté. Nejétől Szeleczky Anna-Máriától nyolcz gyermeke született, a mint következnek.
a) József, ki testvérével együtt a Pest megyétől 1792-ben kiadott nemesi bizonyítványt Nógrád megyében 1803. april 29-én kihirdetteté.
b) II. Antal, kiről alább szó lészen.
c) Anna, Gonda Jánosné.
d) Kata Ágostonné.
e) Rozália Lieszkovszkyné.
f) Erzsébet Kőrösyné.
g) Klára Miskey Ferenczné.
h) Krisztina Kubínyiné.
II. Antal Pest vármegyénél kezdé hívatalos pályáját, hol mint szolgabiró szolgált, 1815-ben a jászkún kerűlet nádori al-, utóbb főkapitánya és kir. tanácsos lett. 1817-ben nov. 8-án Nógrád megyétől két fia nevére is nemesi bizonyítványt vett ki. Meghalt 1836. évi nov. 10-én kora 68. évében Pesten. Két fija maradt: Károly és Ferencz, mindkettő Nógrád megyében szép vagyonú birtokos Petényben, Gután stb. az utóbbi fiatal korában volt huszár hadnagy, meghalt 1863-ban. Gyermekeiket a táblázat és a következő sorozat mutatja:
Károlynak nejétől báró Prónay Emmától gyermekei következők:
1. Antal (Emil Sándor Miksa) született 1830. mart. 16-án. Nőűl vette Tóth Cesarát, kitől leánya Adrienne.
2. Eleonora (Amália Paulina) szül. 1831. jan. 27.
3. László Kálmán Károly szül. 1833. aug. 10-én.
4. Gyula Mihály Lajos szül. 1834. dec. 19-én.
5. Emma-Zsófia szül. 1836. febr. 22-én. Jeszenszky Sándorné.
6. Ilona Rozália Karolina szül. 1839. maj. 17-én Mocsonyi Györgyné.
7. Gizella Vilma szül. 1851. febr. 6-án.
Ferencznek első feleségétől gróf Bethlen Rozáliától következők:
a) Francziska Rozália szül. 1829. jun. 3. – mhalt.
b) Natália-Jozéfa és
c) Emerika Mária, ikrek sz. 1830. jun. 29. – mhaltak.
d) Ferencz János szül. 1831. nov. 27. Legközelebb feleségűl vette kovásznai Kovács Annát.
e) Laura Rozália szűl. 1833. febr. 5. – mh.
f) Béla Károly József szül. 1834. sept. 17. – mh.
Ferencznek második nejétől sztregovai Madách Karolinától gyermekei következők:
g) Olga-Sarolta szül. 1846. dec. 27-én – mh.
h) Zoltán-Ödön szül. 1848. april 24.
i) Ödön Ferencz szül. 1849. sept. 16.
j) Gabriella Janka szül. 1851. jan. 30.
k) Blanka Mária szül. 1853. jan, 19.
l) Aladár Károly szül. 1834. sept. 15.
m) Károly-Árpád szül. 1856. mart. 28.
n) Géjza-János szül. 1858. jul. 28.
o) Olga szül. 1862.
A családnak Zala megyében Rendeken maradt ágából származhattak Somogyi Mózses Zala megyénél 1833-ban aladószedő, ugyan ott Ádám 1833–38. körűl megyei esküdt.
A családfa következő:

Nagy Egyed (Kovách Judit); Nagy János (de Gyöngyös) nógrádi alkapit. 1633.; Nagy Tamás palánki al-kapit. 1633.; Nagy Ferencz 1633.; Péter Somogyban 1686. (Pandúr Kata); Nagy Ferencz 1742–59. Győrben Somogyi nevet vesz fel. (Huszár Éva); Nagy János Kéthelyen; N. György Kéthelyen; N. István Keszthelyen. 1742.; Somogyi I. Antal Pesten ügyvéd, és törv. széki elnök 1765. 1792. (Szeleczky A. Mária); fi és leány testvérei Rendeken.; József 1792. 1803.; II. Antal kir. tanács. Jászkún kapit. mh. 1836. (Ürményi N.); Anna (Gonda János); Kata (Ágoston); Róza (Lieszkovszky); Erzse (Kőrösy); Klára (Miskey Fere.); Krisztina (Kubinyi); Károly (b. Prónay Emma); Ferencz † 1863. (1. gr. Bethlen Róza 2. Madách Karolina); Antal-Emil sz. 1830. (Tóth Czezára); Andrienne.; Eleonora.; László sz. 1833.; Gyula sz. 1834.; Emma sz. 1836. (Jeszenszky Sándor); Ilona sz. 1839. (Mocsonyi György); Gizella sz. 1851.; csak az élők.; 1-től Ferencz sz. 1831. (K. Kovács Anna); 2-tól Zoltán sz. 1848.; Ödön sz. 1849.; Gabriella sz. 1851.; Aladár sz. 1854.; Károly sz. 1856.; Gejza sz. 1858.; Olga sz. 1862.

Somogyi család. (Perlaki)

Zala megyében fekszik Perlak mezőváros, innen származhatott a család, melynek egyik ága perlaki előnevet visel.
A nemesség szerző, minden elő-név nélkül, Somogyi István volt, ki nejével Rudnik Ágnessel (e statu ignobili) 1642. dec. 13-án Bécsben kelt czímeres nemes levéllel III. Ferdinand király által m. nemességre emeltetett; és nemes levele Szabolcs vármegyének Petneházán 1643. (feria 3-a prox. post festum nativitatis B. M. V.) kihirdettetett.
Ezen czímer levél szerint a család ilyen czímert kapott: a paizs kék udvarában zöld térről derékig látható vitéz emelkedik ki, fedetlen fővel, vörös odlmányban, baloldalán tarisznya lóg, jobbkezével kivont kardot tart feje fölött, balkezével levágott török fejet, fölötte három csillag ragyog; a paizs fölötti sisak koronáján keresztbe helyezve befelé két zászló leng, a jobb oldalról kék, a baloldali vörös. Foszladék ezüstvörös, balról aranykék. ^[886]*
A nemesség szerző Istvánnak fia ifjabb István 1686. dec. 24-én Nógrád megyétől Gácson tartott közgyülésből nyert nemesi bizonyítványt. Ennek testvére I. Péter, Abauj megyében Nagy-Kinisen élt (1705. is). Ennek fiai II. Péter és III. István már 1726-ban szintén Nógrád megye előtt mutatták be nemességöket, valamint II. Péter 1734-ben is a nagy-atyja által be mutatott nemes levél alapján produkált, és 1755-ben is mindketten a nemesi lajstromba irattak. Nevök néha Somody-nak is iratott. II. Péternek fia Gábor mint Losonczon lakozó, 1766-ban kapott Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt. Ez ág – úgy látszik – reform. vallású volt.
E családból eredettek közé kell számítanunk a czímer azonságnál fogva azon Somogyi családot is, mely „Perlaki” előnévvel él és Ugocsa megyéből Arad megyébe származott. Ezeknek nagyatyjok perlaki Somogyi János Ugocsa megye alispánjának iratik, ^[887]* ki egymás után báró Perényi Borbálát és Annát vévén nőűl, ezek által gyermekei leányágon a legnevezetesebb családokkal vérségi összeköttetésbe jutottak, és egyszersmind leány-ágon két vonalon is a Thurzó, Jakusits, palocsay, perényi stb. vérség által a szigethi hős Zrinyi Miklósnak is utódaivá váltak. ^[888]*
Nevezett Somogyi János a múlt század végén Arad megyében Simánd mvárosban telepedett le, hol Csernovich Lázár gróftól több száz holdból állott nemesi birtokot vett zálogba, melyet azonban a most élő Csernovich Péter, 1848. évi temesi főispán, egy pár évtizeddel előbb a zálogot tartó utódoktól vissza váltott. Jánosnak két nejétől hat gyermeke maradt; nevezetesen első nejétől b. Perényi Borbalától születtek: 1. Borbála holdmézesi Kornéli Ambrus Békes megyei táblabiró neje; 2. József Csanád egyházmegyei Szent-annai plebános és esperes; második nejétől báró Perényi Annától (Borbálának nővérétől) születtek: 3. János nyugalmazott huszár-őrnagy, ki Erdélyben halt el; 4. László nyug. huszár kapitány; 5. István Arad megye jeles képzettségű egykori táblabirája, és végre 6. Juliánna Kovács Imrének Bihar megye sokáig volt szolgabirájának és császári kincstári hivatalnoknak neje.
Lászlónak fia László.
Istvánnak gyermekei Sándor 1848-ban Arad megyei szolgabiró, utóbb az Aradi cs. kir. urbéri törv. szék ülnöke, Anna Gaál Józsefné Aradon, és Gyula 1848-ban Arad megyei esküdt, utóbb szolgabiró, kinek gyermekei vannak.
A család nemességét I. László és István 1821-ben hirdetteték ki Arad megyében. ^[889]*
A családfa ^[890]* következő:

János (1. b. Perényi Borka 2. b. Perényi Anna); 1-től Borbála sz. 1779. (Holdmezési Kornéli Ambrús); József esperes sz.-annai plébános †; 2-tól János huszár őrnagy †; László h. kapitány Aradon; László.; István Arad m. tbiró (Sántha Rozália); Julianna (Kovács Imre Biharban); Sándor úrbéri törv. széki ülnök.; Anna (Gaal József Aradon); Gyula (Hirsch Amália); N.; N.; N.

Ugyan e családból eredt perlaki Somogyi Leopold, kinek egy hiteles táblázat szerint Nagy Julianától fia volt Ferencz, kinek ismét fia volt Ferencz.
Ezen Ferencz-ek egyike azonos lehetett azon Somogyi Ferencz-czel, ki Ugocsa megyei Salánk helység egy negyed részét gróf Szirmaytól zálogban birta. ^[891]* Ugocsa megyében a Somogyi család egyike azoknak, melyek 1750-ben Péterfalvára nádori uj adományt vittek. ^[892]*
Ugyan e családból származottnak kell tartanunk perlaki előnevénél fogva, melyet mint püspök viselt, perlaki Somogyi Leopoldot, ki egykor győri plébános, soproni kanonok, 1806. jun. 15-től pedig Szombathelyi megyés püspök volt. Meghalt 1822. febr. 20-án kora 74. évében.

Somogyi család. (Máskép Gedey)

Nógrád megyében a Gedey család máskép Somogyi-nak is neveztetett, a nevezett megye 1732. évi nemesi összeirásában eléfordúl: Somogyi alias Gedey utpote Andreas, Stephanus, Franciscus et Ladislaus.

Somogyi család. (Mohai)

Felső Fejér megyei erdélyi család; István és József azon megyében szolgabirák, Károly árvaszéki ülnök volt 1848-ban. József Fogaras vidékén szolgabiró 1836-ban.

Somogyi család. (Hollósi)

Közűlök Imre 1791-ben az erdélyi országgyülésen Szászváros követe, a midőn nemessége tárgyában sérelmét panaszolta. ^[893]*
Erdélyben a régiebb időkből ismeretes Somogyi Ambrus, kinek eldeákosított neve Simigianus. 1590–1606. körűl Belső-Szolnok vármegye jegyzője volt; és korabeli története megírásáról, mely a Scriptores rerum Transylv. gyüjtemény második részében 1800–1840-ben megjelent, nevezetes. Vele egy időben élt Somogyi Bertalan, kit 1604-ben az erdélyi főurak Nyáry Pálhoz küldöttek.

Somoskeőy család.

Törzse Somoskeőy Máté, ki testvérével Ferenczczel 1694-ben kelt czímeres nemes levélben I. Leopold király által nemesítetett meg. A czímeres nemes levél 1696. octob. 16-án Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék gyülésén kihirdettetett. Nevezett Ferencz 1686-ban Buda vára visszavételénél harczolt, és a romhányi csatában vitézűl elesvén, magnélkül mult ki.
A család nemzedékrendje ^[894]* következő:

Somoskeöy Máté 1694. (Kiss Kata) testvére Ferencz 1694.; N. fiú †; 1. András Recski nevű 1758.; Kata (Úri Ferencz); I. István Somoskőben 1779.; Márton Somoskőben 1780.; II. András.; János †; Péter.; Ferencz Biharban 1798.; Mihály Szatmárban 1798.; András.; Máté.; Tamás.; Pál.; Lőrincz.; István.; Gergely.; János.; Mihály.; István.; János.; Ferencz.; József.; Mihály utódai Somoskőben.; György utódai Somoskőben.; András (Holló Zsuzsi); Ferencz.; Lajos †; Ferencz Hangonyon † 1863. (Madarassy Zsófia); János (Ivády Kata); Ferencz sz. 1788. † 1840. Détéren (Bózváry Róza); József Somoskőben. (Elek Erzse); István Nógrádi számvevő † 1846. (Várkonyi Katalin); Ferencz.; Ferencz † 1862. (Fejér Róza); László.; Ágoston.; Kálmán.; Sebestyén.; Antal rosnyói kanonok † 1853.; János nógrádi alispán (Kiss Jozéfa); István ügyvéd (Scholtz Fülöpke); Antal septemvir szül. 1810. (1. Capdebo Emilia 2. Capdebo Janka); István sz. 1814. (Stefanidesz Hermina); Károly sz. 1816. (Girtler Anna); Béla.; Mária.; István.; Anna.; Jolán.; Pál.; Geiza.; Aladár.; Arzén.; Cézár.; Hortensia.

Somoskeőy Máté a család ősi lakhelyéből Nógrád megyei Somos-ujfalúból vagy Somoskeőből, honnan a családnév is támadt, egyik fiával Andrással együtt Gyöngyösre költözött és ott is halt meg. Fia András Gyöngyösről Recskre költözött, honnan Recski-nek is neveztetett. Innen utóbb vissza telepedett Nógrád megyébe Somoskőbe 1755. után. Andrásnak hét gyermeke maradt: a) I. István, ki Somoskőben lakott és Heves vármegyétől 1779. dec. 1-én kapott nemesi bizonyítványt; b) Márton szintén Somoskői lakos, 1780. jun. 9-én Nógrád megyétől kap nemességéről elismerő levelet; c) II. András, kinek öt gyermeke a családfán olvasható, d) János magtalanúl meghalt, e) Péter a táblán látható három fiú atyja; f) Ferencz, Bihar megyei lakos, ki testvérével g) Mihálylyal Szatmár megyei lakossal, 1798. april. 24-én Nógrád megyétől vettek ki nemességökről bizonyítványt.
Nevezett I. Istvánnak hat fia volt, mint a táblán láthatók. Ezek közűl a három utóbbi a jelentékenyebb ágat képezi, úgymint:
András ágán ennek egyik fia István Nógrád megyének volt várnagya, utóbb számvevője. Meghalt Szűgyben 1846. jan. 10-én kora 71. évében magnélkül, özvegyen hagyván nejét Várkonyi Katalint. Andrásnak másik fia volt József, kinek hites-társától Elek Erzsébettől születtek többi közt fiai:
1. Antal, ki papságra lépvén, mint rosnyói kanonok halt meg 1853. évi jun. 14. kora 52. évében.
2. János Nógrád megyének 1836-tól rendsz. esküdtje, 1842-től alszolgabirája 1848-ig. 1850-ben megyei törv. széki jegyző, majd cs. kir. járásbiró Nógrádban, utóbb Hont megyében 1860-ig. 1861-től Nógrád megye másod alispánja. Nejétől Kiss Jozéfától gyermekei Béla és Mária.
3. István, volt honvéd tiszt, hites ügyvéd B.-Gyarmaton. Nejétől Scholtz Philippintől gyermekei Anna és István.
Ferencz ágán, mely a Gömör megyei hangonyi ágat képezi, állnak Lajos mh. és Ferencz meghalt 1863-ban Hangonyon. Ennek Madarassy Zsófiától fia Ferencz mhalt 1862-ben; ennek nejétől Fejér Rozától gyermekei László, Ágoston, Kálmán és Sebestyén.
János következő ágat terjesztett. Hitestársától Ivády Katalintól 1788-ban született fia Ferencz, ki Nógrád megyéből Somoskőből elköltözvén, Gömör megyében Détéren lakott. Meghalt 1840-ben. Ennek nejétől Bózváry Rozáliától gyermekei következők:
1. Antal szól. 1810-ben. 1848. előtt a Besztercze-bányai kerület kincstári, valamint a Lipcsei kincstári uradalomnak ügyésze; 1847–1850-ig a selmeczi főbánya-grófság ülnöke és kir. bánya-tanácsos, ki törvénytudományi mély ismereteinek és a jogi téren alapos képzettségének többi közt a beszterczebányai régi nevezetes perben is kitünő jelét adta. 1850–1855-ig a debreczeni cs. k. országos törv. szék, innen a pesti kerületi főtörvényszék ülnöke, 1861-ben pedig a visszaállított hétszemélyes tábla birája lett. Nejétől baraczházi Capdebo Jankától két gyermeke Jolán és Pál a táblán láthatók.
2. István 1848. előtt Tiszolczon kincstári és királyi segédügyész. 1850–55-ig Abauj-Torna megyei főbiró. Már meghalt. Nejétől Stefanidesz Herminától négy gyermeke van.
3. Károly, kinek nejétől Girtler Annától a táblán látható három gyermeke él.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó egyszarvú. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan egyszarvú nyúlik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Ugyan e családból származott Somoskeőy Mihály, a múlt században Gömör megyében Zabaron volt tiszttartó, kinek fiai 1806. éltek Jakab, Mihály és József, a két utóbbi Monosbélen született.

Somosy család. (Somosi †)

Sáros vármegye ősrégi kihalt családa, mely nevét azon megyei Somos helységről vette, és mely az Aba nemzetségből ered. A család törzse Péter gróf vagy Ispán (Comes) kitől a családfa a közös vérségű Budaméri kihalt ággal együtt, következőleg ^[895]* jött le:

Péter Comes.; Comes György 1280. de Somos; Folyt. a köv. lapon.; Mihály mizslei prépost egri kanon. 1297.; Tamás †; Miklós; János; Andronik.; Dénes.; Egyed 1330. de Bodomér; Miklós 1357. de Bodomér; Kayl 1332.; Tamás.; Demeter.; István.; Konya 1373. de Bodomér.; János 1370.; Demeter 1337.; Péter 1375. de Somos.; Péter 1394. de Bodomér (Ilona özvegye); Erzse (Zuhai István); Magich (Tergenyei Péter)

Comes György, 1280., ki az előbbi lapon. de Somos.; Péter 1300. Abauji főisp.; Ivánka a tatárok megölték.; János 1319. (Köbölkúti Erzse); Egyed 1336.; Bora (Buthkai Miklós) özvegye 1343.; Ivánka 1343.; János.; Anna (Solymosi Domokos özvegye 1401); János; Péter 1375.; Péter (özvegye Dobó Pálné 1393.; Pál de Somos.; Ivánka mislei prépost.; Péter 1343. 47. (Nádasdy Klára); László; János (Apagyi Erzse özv.) 1391.; István.; György (Libercsei Torepus Tamás leánya); Miklós 1343.; István 1400. Kajal nevű (Tarkői Verona); Elek 1361.; Kata.; Jakab. 1420.; Erzse (Butkai Pálné); Jusztina (Dobi János); János de Somos; László de Somos alias de Kewszegh; György 1430. de Somos; János de Somos.; Elek de Kőszeg (Margonyai Kata 1437.); György de Kőszeg alias Somos (1. Butkai Kata 2. N. Ilona özv. 1466.); Zsófia.; András de Somos; Anna 1402.; János de Budamér (N. Margit özv. 1462.); Anna (Berzeviczi István); Tamás de Budamér; László; György † Porkoláb de Budamér (Lápispataki Kata † 1503.); Anna 1471.

I. Györgynek fia Péter 1278-ban részt vett és jelesűl viselte magát az Otokár cseh király elleni hadban, 1285-ben testvérével Ivánkával a Sáros megyébe beütött tatárok ellen harczolt, hol nevezett testvére el is esett. Péter 1300-ban Abauj megye főispánja volt. ^[896]*
Somosi Györgynek fia János Abauj megyében birta Zsidópataka falut, melynek részére 1317-ben I. Károly királytól vásárjogot nyert. ^[897]* Ugyan ő, noha némely kihágásai miatt Bereg megyei Keralpopa helységet elvesztette, de később érdemeiért, melyeket a cseh Venczel és utóbb Trencséni Csák Máté elleni hadakban a királyhozi hűsége által szerzett, azt vissza nyerte I. Károly király adomány levélében ^[898]*
1343-ban Somosi György fiának Jánosnak fiai Péter és Miklós Keresztes-Komlósi jószágukhoz tartozó jogaik kölcsönös megvédésére és ki szerzésére nézve a Landeki keresztesek konventjével egyezségre lépnek az egri káptalan előtt. ^[899]*
1343-ban Somosi György fiának Jánosnak leánya Somosi Borbála Butkai Miklósnak özvegye és ennek fia Butkai Pál, testvérével és illetőleg nagybátyjával Somosi Ivánkával a nevezett Borbálának járó leány-negyed iránt, mely pénzben fizettetett ki, megegyeztek. ^[900]*
1347-ben Somosi Jánosnak fia Péter mester, és más részről Somosi Egyednek fiai Péter és Miklós a stopotnycha patakon túli föld iránt támasztott perben Sáros vármegye előtt egyezségre léptek. ^[901]*
1348-ban a följebbi egyezségről kelt levelet a szepesi káptalan is átirta ugyan azok részére. ^[902]*
1388-ban Somosi János a Terebesi vár kapitánya volt. Ezen János Péternek fia, Jánosnak és Köbölkúti Erzsének unokája volt.
Miután a Budaméri nevet viselt ág Péternek leányaiban kihalt, azon nevet Somosi András, Miklósnak fia vette fel, illetőleg utódai vették fel.
A Somosi család a XV. század közepe táján kihalt.

Somsich család. (Sárdi, gróf és nemes)

Somogy vármegyének egyik előkelő nemzetsége, mely annyi jeles férfiút mutata fel soraiban. Eldődei Horvátországból Kőrös és Varasd megyékből szakadtak Zala megyébe – úgy látszik – a XVII. század végén, – a Muraközbe, és mind ott, mind itt közhivatalokat és tisztségeket viseltek. Somsich Miklós Csáktornyai várkapitány volt. Ennek három fia I. Pongrácz, Péter és Mátyás maradtak.
Mátyás Horvátországban a fölkelő nemesség (banderium) főkapitányának iratik. Fia István ugyan ott gr. Draskovich János kir. komornok gyámsága alatt állott.
Nevezett három testvér 1716-ban III. Károly királytól czimeres ns. levelet nyert, ^[903]* mely szerint a család czímere a kerekded paizs kék udvarában zöld halmon arany korona, azon hátulsó lábaira hátra felkondorított kettős farkú, nyitott torkú, és kiöltött piros nyelvű oroszlán ágaskodik, első jobb lábával három nyilat tartva, hegyeikkel fölfelé. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez mindenben hasonló, és szintén három nyilat tartó oroszlán emelkedik ki derékig. Foszladék jobbról fehér vörös, balról aranykék; mint ezt itt a metszvény is ábrázolja.
A följebb említett három testvérek egyike I. Pongrácz Zala megyének főadószedője volt, és 1713-ban alispánságra is kijelöltetett. Nejétől Bodalecz Borbálától négy gyermeke maradt: Ferencz, I. Antal, Marianna és Ilona. Ezek közűl
I. Antal lett tulajdonképen az egész most virágzó sárdi Somsich családnak megalapitója. E jeles férfiú 1689-ben született. Mint a kir. ügy-igazgatóságnak Horvátországban ügyvéde, hivatalos pályáját Zágrábban kezdte meg, azután Somogy megyének több évig alispánja volt, majd időközben Pécsett mint királyi biztos működött. Az 1741. évi nevezetes országgyülésen Somogy vármegyét az utóbb gróffá és országbiróvá lett galanthai Fekete Györgygyel mint követtársával együtt képviselte. Utóbb a m. kir. udvari kanczelláriánál előadó tanácsossá lett, mint ilyen már 1760-ban nyugalmazott (jubilatus) élt 1779. évig, a midőn munkás életét kora 81. évében bevégezte. Ő szerzé Somogy vármegyében Sárd mvárost, több falu és pusztával együtt, mely birtokokra M. Terézia királyasszonytól a Sárdi előnévvel együtt királyi adomány levelet nyert. Első neje Zarka Appolonia volt, kitől csak egy leánya Rozina Móricz István udv. titoknok neje született. Másodszor nőűl vette Niczky Borbálát; kitől öt gyermeke született; úgymint: a) I. Lázár, b) Anna sz. györgyi Horváth Zsigmond cs. kir. kamarás, val. bel. tit. tan. és Békesi főispán neje c) II. Antal, d) I. János, és e) I. József. Ezek közűl)
I. Lázár előbb (már 1774-ben) a m. kir. helytartóságnál titkár, utóbb (1792. már) kir. udvarnok és helytartósági tanácsos, az 1790. évi országgyülésen Zala vármegyének követe, több tudós társaság tagja volt. Nejétől Jeszenovszky Rozáliától gyermekei nem maradtak.
I. János papi pályára lépvén, már 1770. előtt Theologiae doctor, győri kanonok és püspöki titkár, utóbb beeni b. sz. M. prépostja, végre ugyan ott nagy prépost és czímzetes püspök. Meghalt 1810. előtt.
II. Antal és I. József két máig virágzó ág terjesztői lettek.

II. Antal ága.

II. Antal (lakott Sárdon) Somogy megyének főszolgabirája volt; 1773-ban nőűl vette pallíni Inkey Zsófiát, kitől egy leánya Constanczia gróf Braida Lajos cs. kir. kamarás és százados neje született; másodszor feleségűl vette vizeki Tallián Jozefát, kitől születtek fiai II. János és II. József, ki huszár főhadnagy és cs. kir. kamarás volt, meghalt 1860. dec. kora 74. évében, könyvtárát a m. akademiának hagyva. Testvére
II. János volt dzsidás százados és cs. kir. kamarás, gróffá lett. Nejétől született Sternberg N. bárónőtől két fia lett Adolf és III. János; mind kettő a cs. kir. hadseregben főhadnagy, ezeknek nejeiktől gyermekeik a táblán láthatók.

I. József ága.

I. József meghalt 1805-ben, nejétől Ürményi Máriától (ki 1840. mh.) öt gyermeke maradt: Terézia báró Lang Ignáczné, II. Miklós, Anna Kajdácsy Antal helytartósági tanácsos és több országgyülésen követ neje, II. Pongrácz és Borbála Siskovics József Verőcze megyei volt főispán neje.
II. Miklós szletett Sárdon 1784. dec. 6-án; Somogy vármegyének az 1811. 1830. 1832. és 1839. évi országgyüléseken jeles követe; 1815-ben másod alispánja volt. Nejétől Kajdácsy Jozéfától (ki 1860. mart. 21-én halt meg) születtek következő gyermekei: 1. Pál, 2. Mária Latinovics Lajos 1847-ben volt orsz. gyül. követ neje; 3. Teréz Friebeisz József cs. kir. százados neje; 4. Lőrincz (lak. Sörnyén) Somogy megyének volt főszolgabirája, kinek Koin Máriától fia Andor, – és 5. János cs. kir. huszárkapitány, meghalt 1855-ben. Ezek közűl
Pál szül. 1811. évi januárban. Közpályára lépvén, azt Somogy megye jegyzői hivatalánál kezdte meg, tehetségét mind tolla mind szónoklata által fényesen kitünteté, így lőn már az 1843. évi országgyülésen Somogy megyének egyik követe. Conservativ, vagy mérsékelt politikai nézetei méltányoltatván, a m. kir. helytartó tanácshoz neveztetett ki, mind e mellett az 1847. évi országgyülésre Baranya vármegye követeűl választatott. A forradalom alatt a törvényes térhez ragaszkodva, minden közhivatalról lemondott és vissza vonúlt. Azonban a forradalom lecsendesültével csak hamar ismét a nyilvánosság terére lépett, és nem csak hazafiúi érzületű, mély alaposságú publicistikai önálló dolgozatai, melyek közt legnevezetesebb az 1850-ben kiadott „Das legitime Recht Ungarns und seines Königs”, hanem egyéb hazafias tettei, milyenek a kaposvári gymnasium megalapítása, a Berzsenyi-szobornak Miklán felállítása, csüggedetlenül kitünő hazafias buzgalmát tanúsítják. Az 1861. évi országgyülésen ismét Somogy vármegye egyik képviselője volt.
II. Pongrácz Somogy vármegyénél kezdte hivatalos pályáját, hol 1824. maj. 4-től első alispán volt, közben 1825-ben országgyülési követ; az alispáni hivatalból kitünő tehetségeinél fogva 1831-ben alnádorrá neveztetett, 1833-ban kir. személynök, és Pest megye főispáni helyettese, 1835-ben Baranya vármegye főispánja, 1839-ben status conferentialis tanácsos, és sz. István rend közép keresztese, és végre 1846-ban gróf lett. Meghalt 1849-ben. Nejétől nemes Zichy Juliannától (ki † 1849.) négy gyermeke maradt, u. m. 1. Janka (mh. 1849.) báró Wimpfen Dénes cs. kir. százados neje; 2. József cs. kir. kamarás, nádor huszár ezredbeli százados, kinek b. Schiller Amáliától gyermekei: Imre és Terézia, 3. Béla mhalt 1838-ban. 4. Imre cs. kir. lovas főhadnagy, az 1861. évi országgyűlésen Somogy megye részéről képviselő; kinek nejétől Siskovics Máriától fia Pongrácz.
A családfa ^[904]* következő:
I. tábla.

I. Miklós Csáktornyai várkapit.; Mátyás banderiumi kapitány; I. Pongrácz főadószedű 1716. (Bodalecz Bora); Péter 1716.; István; Ferencz; I. Antal sz. 1689 † 1779. kanczell. referend. (1. Zarka Apollonia 2. Niczky Bora); Marianna.; Ilona.; 1-től Rozália (Móricz András); 2-tól I. Lázár helyt. tanács 1792. (Jeszenovszky Róza.); Anna (sz. gy. Horváth Zsigm.); II. Antal Somogyi főszbiró (1. Inkey Zsófi 2. Tallián Jozéfa).; Folyt. II. táblán.; I. János győri nagy prépost cz. püsp.; I. József † 1805. (Ürményi Mária); Folyt. III. táblán.

II. tábla.

II. Antal, ki az I. táblán. Somogyi főszbiró (1. Inkey Zsófi 2. Tallián Jozéfa); 1-től Konstanczia (gr. Brajda Lajos); 2-tól II. János cs. k. kam. gróf lett (b. Sternberg N.); II. József cs. k. kam. huszár főhadn. † 1860.; Adolf cs. k. lovas főhad. (Sauska Anna); III. János cs. k. huszár főhadn. (Ledvina Antonia); János cs. k. huszár főhadn.; Antonia.; Janka (Horváth Gyula); Auguszta.; Edmund.; Paula.; János.; Adolf cs. k. dsid. főhadn.; József cs. k. lovas főhadn.; Anna.; Alvina.; Viktor.

III. tábla.

I. József, ki az I. táblán. † 1805. (Ürményi Mária † 1840.); Teréz (b. Lang Ignácz); II. Miklós sz. 1784. alispán és követ (Kajdácsy Jozéfa † 1860.); Anna (Kajdácsy Antal); Pongrácz Status tanácsos gróf 1846. † 1849. (ns. Zichy Julia); Borbála (Siskovics József főisp.); Janka † 1849. (b. Wimpfen Dénes); József cs. k. kam. (b. Schiller Amália); Béla † 1838.; Imre v. főhadn. 1861. képviselő (Siskovits Mária); Imre.; Teréz.; Pongrácz.; Pál sz. 1811. helyt. tan. és követ; Mária (Latinovits Lajos); Teréz (Fribeisz Lajos); Lőrincz Somogyi volt főszbiró (Koin Mária); Andor.; János huszár kapit. † 1855.

Nincs a táblázaton Somsich György, ki 1738-ban Zala vármegye alszolgabirája volt.
Továbbá gr. Somsich Zsigmond, ki 1825-ben élt és tán fia volt II. Jánosnak.

Sonau család.

Sonau György 1655-ben országgyülésileg honfiusítatott. ^[905]*

Sonnenstein család.

Erdélyi szász család, mely nemességre emeltetett. Közűlök Sonnenstein Károly 1815-ben Szebenszéki tanácsos és árva gyámnok, utóbb 1837. előtt főkormányszéki tanácsos.

Soos család. (Sóovári)

A Boxa vagy Boksa nemzetségből eredt a már kihalt Bocskay, Csapy, gálszécsi Széchy, Zrittei (Szürtei = Szörtei) Zerdahelyi stb. családdal a mesésen hangzó Simon Miczban egyszerre hét gyermeket szülő feleségétől; mint erről már e munka II. köt. 129. és III. köt. 8. lapján stb. emlékeztünk, ^[906]* az előbbi helyen említetik a Ráskay család is, azonban ennek csak egy ága – az úgy nevezett Raskai Sóos ág nőágon eredt e nemből, mint a maga helyén e munka IX. köt. 637. lapján láthatni.
Simon Michbán hét fiától mint származott a hét, sőt több család, és miképen sarjadzott ebből a sovári Sóos család e század elejeig – mert a legutóbbi nemzedékekről családi közlés hiányában mit sem tudunk, a következő családfa ^[907]* mutatja:
I. tábla.

Comes Simon Michban dictus de genere Boxa.; Tamás 1280. Esseni és Csapy-ak őse.; György 1280. Sóvárt szerzi és a Sóos cs. őse.; Boxa 1280. a zerdahelyiek őse.; Dénes 1280. a Bockay és Agócsy cs. őse.; Detre 1280. gálszécsi Széchy cs. őse.; Demeter leleszi prép. Kövesdyek őse.; Simon Zritley-ek őse.; N. (Sebesi Tamásné); János 1323. (neje Erzse); Péter; László 1347. királyné alasztalnoka †; Miklós 1353. (Spathai János leánya †); János; László; György; Miklós (neje Appolonia); Anna 1439.; Potentiana (álmosi Chyre István); Margit; Simon 1401.; Hedvig (Ragyolczy Petrás); László 1401. 1435. prépost. apát; Zsófia.; Erzse 1428. (1. Nagy Mihály Miklós 2. pomázi Chykó János.); János.; György; Péter 1402. (neje Ilona); Miklós.; Erzse 1413. (Kapi János); János (Berzeviczy Anna); György Sárosi főisp.; László (neje Kata); István Sárosi főisp. (Hatvani Margit); Simon (1. neje Kata 2. Varju Anna); Péter; Miklós (Sygrai Potentiana); Folyt. a II. táblán.; János 1446.; Imre; Anna (pásztói Ispán Jakab); Margit 1507. (Zbugyai István özvegye); Ferencz 1508.; 1-től Erzse (Lovagi István); 2-tól Zsófia (Zvinyei János); Simon 1492. (Semsei Bora); Miklós 1471. (neje Hedvig előbb Póos Mihályné); Ágnes (Kún Kristóf); Kata (Tibai Lénárt) László (idai Modrár Bora)

II. tábla.

Miklós, ki az I. táblán. (Sygrai Potinka); Péter 1508. (neje Zsófia); Klára (Máriássy Imre); Margit.; Orsolya 1476.; Lajos.; László.; György Pozsonyi várnagy 1451. (Zobránczi Kata); Imre (Máriássy Klára); Péter † (Segnyei Dora utóbb Wesselényi Farkasné); Ferencz 1514. (1. Sebesi Orsolya 2. Pázmán Anna); István.; János.; Kata.; Margit.; Luczia.; Ilona.; Imre 1568. (Balogh Kata); István sárosi alisp. 1597. (Eödönffy Zsófia); Albert 1522. (Zeretvai Majos Margit); Folyt. III. táblán.; György (Eödönffy Orsolya); János.; Margit (ráskai Sóos Péter); Ferencz. 1569.; János.; Kristóf (Bornemisza Margit); Anna (Eödönffy András); Eufémia; Ilona (1. Szinyey Mátyás 2. Ternyey László); Sára; Dora (Eödönffy Ferencz); Anna (Bornemisza Ferencz); György (Berzeviczi Erzse); Anna; Ferencz † 1618.

III. tábla.

Albert, ki a II. táblán. 1522. (Zeretvai Majos Margit); János 1552.; György; Kristóf 1573.; Zsófia (Ocsvári Miklós); Ferencz 1582.; Zsófia 1604.; Albert 1597. zemplini alispán (1. Darnóczi Anna 2. pol. Csapy Margit); István.; Péter 1600. (Károli Bora); Dora.; Anna (Görgey Márton); Zsófia.; Kata.; Klára (Káthay Fülöp); János 1632. 1647.; Sárosi alisp. (1. Usz Éva 2. Máriásy Éva); Albert (Hartai Zsuzsi) †; István.; Ferencz (Prényi Magdolna); György.; Judit; Kata (Bejcsy István); György 1651. (Barkóczy Éva); Mária (Vér Mihály); János; Zsuzsi n-mihályi (Pongrácz László); István (1. Ketzer Kata 1684. 2. Várady Anna); János; Erzsébet (1. Keczer Gábor 2. Brezinay János); Krisztina (Klobusiczky Ferencz); László 1718. (1. Bagossy Bora 2. Kapy Judit); Éva (Orosz Pál) 1718.; Krisztina (Ottlik Sánd.); Julianna (Zoltán István); Zsuzsa (Bárczai); Ferencz 1718. (Vattay Judit); Folyt. a köv. lapon.; János †; István (Berthóty N. †; 2-tól Imre (Okolicsányi Francziska) 1813.; József (Szirmay Rozália); Anna (Orosz Menyhért); Klára 1813. (Tiszta János); Anna 1813. (Ormos József); Magdolna (Majthényi Károly); Róza (Némethy Gábor 1813.); Klára (Lehoczky József 1813.); Judit 1813.; József kapitány 1813.

Ferencz 1718., ki az előbbi lapon. (Vattay Judit); László † 1772. (Dessewffy Kata); Ferencz 1772. (Plathy Kata); János †; György (Tussay Erzse) †; Sándor 1772. (Semsey Francziska); György 1813. (Roy Anna); Pál 1772 (Szirmay Teréz); János; Sámuel (Csoma Klára) özv. 1841.; Judit sz. 1759. (Pély Nagy András); Anna (Mocsáry N.); Kata †; Pál 1813. Zemplini főbiró (Beőthy Fáni); László Zemplini főjegyző. 1813.; Tamás.; János Abauj v. főügyész 1813.; Borbála (báró Bubna)

Simonnak fia György lett a sóvári Sóos család alapitó törzse; ő ugyan is számos érdemeiért, melyeket az adomány levél elésorol, IV. László királytól 1285-ben kapta ^[908]* Sáros megyében Sóvár, Sópatak és Delne királyi pusztákat (villas regales), melynek elsejéről Sóvárról azután előnevét vette. Ugyan ezen György Lengyel országban László király rendeletéből Lesco krakói fejedelemnek segélyére lévén, nevezett fejedelemtől 1287-ben Lengyelországban a sandechi várnagyságban kapta Welglova birtokot. ^[909]* 1288-ban László király ujra megerősíti a sóvári birtokokban és Sóvárott vár építésre ád engedélyt. ^[910]* Hadi érdemeit III. András király alatt is ujabbakkal tetézte, miért a nevezett király 1291-ben az előbbi adományt részére ujra megerősítette. ^[911]* 1298-ban pedig György mester saját híveinek Péternek és Tamásnak Ipoly fiainak a maga Sóvár és Sópataki jószágaiból egy részt, mely előbb Borsosnak utóbb Salgónak neveztetett, ki szakasztva, örökképen adományozott. ^[912]* 1299-ben Sinka mestert, Tamásnak fiát, ki anyjáról unoka testvére és a Sebesi kihalt családnak törzse volt, szintén Sóvárból szakasztott egy részszel és só jövedelemmel az egri káptalan előtt megadományozta. ^[913]*
1331-ben Györgynek János fiától unokája László már de Sóvár neveztetvén, Sinka fiának Petőnek Hasság helységről nagy bátyja Péter (a György fia) által tett adományt a szepesi káptalan előtt megerősíti. ^[914]*
1348-ban Györgynek egyik fia Péter már sóvári Sóosnak neveztetett, midőn I. Lajos király ellene vizsgálatot tétetett az iránt, hogy Sáros megyei Sebes folyót nem a mások sérelmével foglalta el. ^[915]*
1402-ben Zsigmond királynak ausztriai Alberttal kötött szerződését sóvári Sóos Simon is (Jánosnak Péter fiának fia) aláirta. ^[916]*
1407-ben Györgynek fia I. Péter a Czékei család hűtlenségi bélyegén kapta Czéke várát, melynek felépitésére az irt évben Zsigmond királytól engedélyt kapott Perényi Péter. ^[917]*
1410-ben Sóvári Sóos Péternek fia István Sáros vármegye főispánja és udvari katona Zsigmond királytól zálogban nyeri Kis-Sáros helységet. ^[918]*
1418-ban sóvári Sóos Lászlónak fia Miklós a közös eredetű Chapy, Agóchy, Zéchy, stb. családdal Zsigmond királytól czimert, kék udvarban álló, szemein nyillal átvert orszlánt, nyert, ^[919]* mely czimer a Chapy családnál e munka III. köt. 14. lapján metszvényben is látható.
1450–51-ben sóvári Sóos György gúthori Nagy Lászlóval Pozsony vár várnagya és Pozsony megyei főispán volt. ^[920]*
1471–79-ben sóvári Sóos István Abauj vármegye alispánja volt. ^[921]*
1479-ben Sóvári Sóos Péter fia Miklós neje néhai Sirrey (a családfán Sigrai) Pocsi Péter leánya Potentiana, és fiók Péter, és ennek testvérei Lajos, László, György, Imre, Orsolya, Klára, Margit és Anna neveikben is Heves megyei Ső és Tőpe helységbeli részjószágaikat Bessenyei Mihály alnádor fiainak örökösen eladják a jászói convent előtt. ^[922]*
1451-ben Hunyadi János kormányzó Zemplin megyének parancsolta, hogy Kövesd várát biztos ótalom végett sóvári Sóos Györgynek, Istvánnak és Miklósnak adja át. ^[923]*
Imrének Máriássy Klárától fia Ferencz, ki 1514–1518-ban élt első nejét Sebesi Orsolyát elüzvén, másodszor törvénytelen házasságban élt Pálmán Annával.
János, Péternek fija, Szapolyai pártján állott, ezért Sóvárt az Eperjesiek Kaczianer császári vezér rendeletéből lefoglalva tartották, miért nevezett Péternek többi fia György és Albert, és a másik ágról Ferencz azt 1528-ban a szepesi káptalan előtt vissza követelték. ^[924]* Azonban kevés sikerrel, még 1543-ban Martinuzzi György irt Sáros megyének, hogy Sóos Györgynek Sovár vissza adassék. ^[925]* Végre Eperjes városa a beszterczei és pozsonyi országgyülések végzései folytán I. Ferdinand parancsából is visszaadni kénytelenített Sóos Albert és Ferencz egyéb lefoglalt javaival együtt. ^[926]*
Emlitett Albertnak unokája Albert 1594. és 1596-ban Sáros vármegyének alispánja volt, és ez utóbb évben nemesi fölkelési vezére, Eger alatt kapott sebében meghalt. ^[927]* 1597-ben Ferencznek fia István is alispán volt, kit Teuffenbach Kristof császári vezér vasba veretett.^[928]*
1575-ben Kövesd várát visszakapta a Sóos család. ^[929]*
1647-ben János Sáros vármegye alispánja volt. ^[930]* Ennek fia György a Wesselényi összeesküvésbe keveredve Bocskai István zemplini főispánnal együtt javait elveszté, ^[931]* hanem neje Barkóczi Éva női hozomány jogán a kövesdi jószágokat visszakapta. Györgynek egyik fija István 1684. maj. 30-án eljegyzette Keczer Katalint, és egybekelt vele 1685. febr. 4-én; de ez csak hamar meghalván, még azon évi april. 15-én Várady Annával lépett házasságra, kivel ismét szép vagyont öröklött. Több gyermekei közt két fia László, 1734-ben Abauj vármegyei alispán, és Ferencz két ágra oszták a családot.
László ágán József 1813-ban kapitány volt a Splényi ezredben.
Ferencz ágán ennek Pál fiától unokái közűl Pál Zemplin megyei aljegyző 1794-ben, főszolgabiró 1813-ban. László 1794-ben aljegyző, 1813-ban főjegyző, János 1813-ban Abauj megyében főügyész volt.
Ferencznek Plathy Katalintól való leánya Judit Eger-Lövőn szül. 1759. jul. 15-én és 1779. octob. 13-án ment férjhez Pély Nagy Andráshoz.
Szintén e család ivadéka volt Sóos Pál, kinek Gedey Zsofiától egyik leányát Erzsébetet szántói Szabó Zsigmond, a másikat Klárát Jáan László vette nőűl.
A család utóbbi nemzedéke nincs a családfán, mint följebb említve volt. A sóvári uradalmat a kicnstárral más jószágokért cserélte el a család.
A táblázatra tartoznak még: Sóos Zsófia 1613. Darnóczy Istvánné; – Simonnak özvegye Vajli Anna 1551. és Borbála 1607-ben 1. Bertséni István, 2. Balogh Mátyás, 3. Rácz Máté neje.

Sóos család. (poltári †)

Nógrád megye kihalt régi családa, mely Hont és Zólyom megyékben is virágzott. Egy tudósunk szerint a sztregovai Madách családdal egy közös törzsből ered, tudniillik Comes Radonnak Tamás nevezetű fiától, Modácsnak testvérétől, ki IV. Béla királyi udvarnoka volt, és kitől egy ágon következőleg sarjadzott ^[932]* le a család.

«» Tamás; idősb Fülöp de Poltár 1284–95.; Péter 1333. de Poltár.; Tumpus; Jakab.; István 1409. dictus Sóos; ifj. Fülöp de Ladény; János dictus Illés.; Miklós 1350; László 1435.; György; Tamás de Zámpor.; Gergely †; Tamás 1484.; Péter.; Mihály.; István.; János.; Tamás 1558. (Liszkay Anna); István (Csery Anna); János 1591. 1595. Honti alisp. (Michinszky Fruzsina); Gábor 1597.; István 1636–49.; Fruzsina 1628. (1. Géczy András. 2. Sárfőy György. 3. Viszocsányi János.); Margit (Radvánszky Ferencz)

A táblázat igen hézagos, nincsenek rajta 1557-ből Bertalan és annak Varbóki Ferencz leányától Katalintól született fia Kristóf, ki 1584-ben élt, ki az irt évben Nyitra megyei Széplak másképp Kraszna helységbeli javait az esztergami káptalan előtt örökösen Csery Mihályra ruházta és Hont megyei Varbóki és Litvarczi részeit is annak beirta.
Sóos Péter, ki 1586-ban Rimay György deák özvegyét Madách Krisztinát birta nőűl, mint erről a Rimay családnál emlékeztünk.
A táblán állók közűl János a honti alispán, 1596-ban Keresztesnél kapott sebében halt meg. ^[933]* Fia István 1639-ban kapta III. Ferdinand királytól Pozsony megyében Zsidó helység felé és curiát. 1644-ben Felső-Poltárra új adományt vitt. Azonban mag nélkül halván el, nővéreitől származó leány utódok örökösödtek a birtokokban; nevezetesen pedig a Géczy család ezen jogon jutott Zólyom megyében Garamszegh-hez, melyre azután adományt vitt.
A családnak, mely az ágost. evang. vallás híve volt, ősi fészke és birtoka Poltár helység, honnan előnevét is irta, Nógrád megyében fekszik.
Tán e család ivadéka volt azon Sóos János is, ki 1629-ben Szécsényben lakott és tán ennek fia azon Sóos Ambrús, ki 1670-ben Kékkő vár alkapitánya volt, és kinek nejétől Diénes Annától egyik leányát Sóos Borbálát Nagy (Labancz) Mihály birta nőűl 1686-ban; a másikat Sóos Katalint Jeney György, a harmadikat Sóos Juditot Kozáry Mihály vette nőűl.

Sóos család. (Előtejedi)

Pozsony megyei család, mely a Csallóközben fekvő Előtejedről irja előnevét. A múlt században élt Györgytől következőleg származott ^[934]* egyik ága:

György; János.; György; Mihály; Zsuzsi (Miklósi Antal); György 1773.; László 1795.; József.; Mihály (Horváth Éva); Teréz (Modry István); Kata (Szontagh Adeodat) 1801. Előtejeden.; János.; Éva.; Kata (Almásy Mátyás); Judit (Maller)

E család ivadéka előtejedi Sóos Vendel 1847. előtt ügyvéd Csallóközben.
Valószinű, hogy szintén a nemzetségből eredt azon Sóos András is, ki Győr megyétől 1680. január 6-án nyert nemesi bizonyítványt ^[935]*

Sóos család.

Sóos Márton és István 1713-ban III. Károly királytól kaptak czímeres nemes levelet. ^[936]*
Czimerök a paizs kék udvarában zöld téren emelkedő három arany kalász, a középső fölfelé nyúlik, a két szélső lefelé konyúl, melyeket két oldalról egy egy fehér galamb csőrével tépdes. A paizs fölötti sisak koronájából szintén hármas arany kalász mellett két oldalról egy-egy galamb látható a följebb leirt helyzetben. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Sóos család.

Nemesség szerzője Sóos János, ki a czímeres nemes levelet 1715-ben ^[937]* kapta III. Károly királytól következő czimerrel: a paizs kék udvarában zöld téren arany korona látszik, és azon vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén hasonló kar látható, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Tán ezen két utóbbi családból való azon Sóos István is, ki 1721-ben Békes megyében a nemesek sorába iratott. ^[938]*

Sóos család. (Bádoki)

Birtokos 1770-ben Doboka megyében Bádokon.

Sóos család. (Széki)

Ez előnévvel élt Sóos Márton, Belső-Szolnok vármegye és Dézs város fő orvosa 1827. körűl. Ifjú korában szinész is volt. Még mint orvostanuló irta „Magyar Penelope” 5 felv. vígjátékát és utóbb „Az ártatlan Etelka” szomorú játékot. Irta előnevét Bádokról is.
Lehet, hogy e család ősei közűl volt Sóos Ferencz, ki 1670-ben született Kuduban Belső-Szolnok vármegyében. Tanúlt külföldi akademiákon, utóbb kolozsvári pap, végre superintendens. Meghalt 1720-ban. Több halotti beszéde maradt.
Mihály és Márton Székváros tanácsnokai 1827. körűl. István ugyan ott hívatalnok 1847-ben.

Sóos család. (M. Vásárhelyi)

Közűlök György levéltárnok Maros-Vásárhely városánál 1827. Sámuel póstamester ugyan ott 1820. körűl. Gergely 1840. Károly 1848-ban városi tanácsnokok.
Ezen kivűl Sóos nevű családok Erdélyben Gyaluban, Dabjonban és Menyőben birtokosok; azonban családi összekötésük ismeretlen.

Sóos család.

Lásd Szabó cs.

Soproni család.

Közűlök Mihály Doboka megyében adó-iró biztos 1784–1790. Valószinűleg ennek fia Mihály, a ki anyjával Varádi Zsuzsannával Farkas-mezei és milványi birtokosnak iratik Doboka vármegyében.
Soproni család Szabolcs megye nemessége sorába is számítatik.

Sorban család. (Cserneszti)

Kővár-vidéki eredetű család, mely „Cserneszt-ről vett előnévvel 1609-ben magyar nemességre emeltetett. Jelenleg Szatmár megyében és Aradban lakozik. Vallásra nézve görög katholikusok.
A családfa ^[939]* következő:

Sorbán N. Nyír-adonyi g. kath. lelkész.; N. (Szabadosné); Tamás g. k. főesperes N.-Károlyban (Bojtor N.); Fáni †; Lilla (Barlán Gergely Fegyverneki g. k. pap.); Mária (Bercsán János g. k. pap a lugosi megyében.); Márta † 1860. april 1. (Sopronyi Ján. g. k. pap Nántűn.); Teréz

A családfát kezdő Nyir-Adonyban (Szabolcs várm.) volt gör. kath. lelkész. Fija Tamás jelenleg N.-Károlyban lelkész és főesperes. Leányai – mint a tábla mutatja – mindnyájan gör. kath. lelkészek nejeivé lettek.
Sorbán János 1862-től Bihar megyének kinevezett alispánja.

Soro család.

Gróf Soro János 1791-ben nyert magyar honfiúsitást. ^[940]* 1758-ban mint cs. kir. alezredes lett M. Terézia rend kis keresztese. Gróf Soro János és általa Trautenber Ferdinand 1801. sep. 11-én Krassó megyei Szatumik helységet nyerte kir. adományban; az adománylevél Krassó megyében 1805. sept. 20-án kihirdettetett. Gróf Soro János kihalt; a lugosi szőllőkben csinos kápolnát alapított, melyhez bucsújáratok tartatnak.

Sórós család.

Bars megyében nemes Sórós Ferencz 1747. előtt birt Kis-Ohajban, mely birtokát a Konkoly Zádory családnak vallotta be.

Sorsich család.

Horvát országi család, melyből Sorsich József született Károlyvárott Zágráb megyében 1787. febr. 13-án. A magyar kir. helytartóság tanácsosa és iroda igazgatója volt 1844 körűl.

Sóry család. (Sóri)

Gömör megye egyik legrégiebb nemes családja, mely nevét azon megyei Sór (vágy Zsór helységről) vete, s Soóry-nak is iratik.
A XV. században 1479-ben már Sóory Miklós Gömör megye birtokos nemesei között található. ^[941]*
Sóry Pál 1544. táján, valószinűebben azonban 1584-ben rokona Sóry Farkas jószágának kiváltása végett Sáros megyei jószágát adja zálogba magyar levél mellett. ^[942]* Sóry Pál (valószinűleg a följebbi) 1583-ban Gömör vármegye alispánja volt. ^[943]* 1588-ban a szikszói ütközetben török kézbe került. ^[944]* Gyermekei voltak. Úgy látszik, ennek leányai volt Sóry Anna, 1584–1603. évközben Mocsáry Gergelyné.
A család jelenleg is él, többi közt Borsod megyében is, hol Sóry Menyhért 1833-ban rendszerinti esküdt.

Soterius család. (De Sachsenheim)

Erdélyi szász család, melyből Mihály 1791-ben nyert nemes levelet. ^[945]* Ez 1794-ben már az erdélyi kormányszéknél belső tanácsos, a könyvvizsgáló bizottság tagja és az ágost. ev. egyházi consistorium ülnöke volt.
Ugyan ekkor éltek rokonai János-Gottlieb a tartományi bizottságnál számadási tanácsadó; Sámuel Szebenszéknél senator; Márton hadnagy Károlyvárott. Valószinűleg másik Sámuel a szász grófságnál lajstromozó 1815-ben. Azonban mind ezek a nemesi „sachsenheimi” előnév nélkül fordúlnak elé, – tán mivel abban nem részesűltek.

Sovány család. (Tóth-Thúrgonyi)

Régi birtokos nemes magyar család, melynek tős, magyar eredetre mutató, magyar jelentésű, „Sovány” nevezete hajdan az akkori irásmód szerint „Zowány, Zován” alakban is irathatott. ^[946]*
A Sovány család a XVI. században már birtokos volt Külső-Szolnok megyében fekvő Thót-Turgony helységben; és nevezetesen 1558-ban Sovány Istvánt Thurzó Ferencz nádor nevezett birtokára nézve minden az Egri várba járandó fuvarozásoktól és más terhektől fölmenti. ^[947]*
Már 1560-ban I. Ferdinand király Sovány István, Balás, Péter és Mihály testvéreknek az Egri vár ostroma alatt tanúsított hűséges szolgálatokért Külső-Szolnok megyében fekvő Tóth-Turgonyi curiájokra nemességet ád „Tóth-Túrgonyi” előnévvel, mind a két ágra. A beiktatás a török portyázásai miatt a helyszinén nem történhetvén, az egri káptalan és az illető (Gáspár János) királyi ember által az akkor Borsod megyében fekvő (?) Árokszállásán számos szomszéd nemes birtokos jelenlétében minden ellentmondás nélkül véghez ment. ^[948]*
1678-ban ns. Sovány Balás hitvese ns. Sóska Zsófia és veje Horváth Bertalan az Egri káptalan által a kezeinél lévő, de elrongyollott és sok helyt olvashatatlan adománylevelet a beiktató parancscsal és jelentéssel együtt hitelesen átiratja. ^[949]*
1724-ben Sovány Mihály és Gergely a török elűl Külső-Szolnok megyei birtokukból Zemplin megyébe Szerencs-re költöznek és ott nemességöket kihirdettetik. ^[950]* Közűlök
Mihály Pelejtére házasodott.
1732-ben Gergelynek árván maradt fia István Mádra teszi át lakását. ^[951]* 1741-ben az adománylevelet az Egri káptalantól ujra kiadatja; 1742-ben a nemesi fölkelésre egy jól fegyverzett lovast állít; 1749-ben szegénységi bizonyitványt kap Zemplin vármegyétől, mellyel a Neo-acquistica bizottság előtt birtokai után fáradozott, de sikertelen. ^[952]*
Istvánnak fia István már atyja idejében 1742-ben személyesen részt vett a Zemplin megyei fölkelésben. 1768-ban Mádról áttelepedett Szikszóra. Fiai Mihály és István 1806-ban Abauj megyében kihirdettetik nemességöket; valamint 1807-ben Szabolcs megyében is kihirdetteté nemességét a T. Dadára leszármazott Sovány István dadai közbirtokos, fijai neveiknek beiktatásával együtt.
A családfa némi hézagokkal következő: ^[953]*

Sovány István; István 1560.; Balás 1560.; Péter †; Mihály 1560.; N.; N.; Balás 1678. (Sóska Zsófia); N.; István; Zsófia (Horváth Bertalan); Mihály 1724. Pelejtén.; Gergely 1724. 1732. Szerencsen.; István 1741–49. Mádon.; István 1768. Szikszón.; Mihály 1806. †; István 1806. Dadán. (1. dadai Nagy Erzse. 2. Munkácsi Mária); 1-től Péter Polgáron 1863. (Negyedes Victoría); Zsuzsanna † (Thúry Györgyné); Ferencz †; 2-tól István (Gál Ágnes); Mária (Jakabfalvay Lászlóné)

A család használt czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizs sisakjáról szokásos foszladék veszi körűl a paizsot.

Souches család.

Souches Lajos cs. kir. ezredes 1647-ben országgyülésileg honfiusitatott és az 1649. évi országgyülésen az esküt is letette.
Souches Lajos Radivig, római sz. birodalmi gróf, Jaispiz örökös ura, cs. kir. hadi tanácsos, kamarás, ezredes, tűzér tábornok, és a morvaországi hadak fővezére és tábornagya volt 1664-ben.
Grófi czimere négy felé osztott paizs, az 1. és 4. osztályban egy fejű fekete sas, a 2. és 3. osztályban strucz tollak láthatók; a paizs közepét kisebb sziv-vért foglalja el az ősi czimerrel, melyet az általam látott pecsét nyomaton már fölismerni nem lehetett.

Sőji család. (Sői †)

Nógrád vármegyében Patvarcz, Szügy és Marczal helységek közt fekszik a Sőji puszta, hajdan helység, melyet régenten a kihalt Sőji (vagy mint az oklevelekben írva van) Süői család birt. 1381-ben valamint 1395-ben Sőji Jánosnak fia Miklós iktattatott abba bé a Váczi káptalan által. ^[954]*
Sőji (Seőy) Orbán élt 1597-ben. ^[955]* Ugyan ekkor Sőy Zsófia Szerémy Mihály özvegye volt, ^[956]* és Sőjben csak ugyan birt napjainkban is még a Szerémy család.

Sönenberger család.

Erdélyből közűlök Sönenberger Pál 1760-ban az ujonnan felállitott magyar királyi nemes testőrség tagja.

Sörös család.

I. Leopold király által nemesítetett meg Sörös Mihály lovas ezredbeli zászlótartó, és általa neje Mészáros Judit, továbbá akkor élő gyermekei Erzsébet és Anna és testvérei Sörös Pál, István, Anna, Kata és Jusztina és ezek utódai 1687. évi april. 20-án kelt czímeres nemes levélben, mely Nitra megyében a család akkori lakhelyén kihirdettetett.
A család czimere – mint a 321. lapon ábrázoltatik is – a paizs kék udvarában zöld téren fehér lovon ülő, vörös öltözetű, sárga csizmás, kalpagos vitéz, zászlót tartva, melynek hegyére török fej van szúrva; a paizs fölötti sisak koronájából pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki, szintén zászlót tartva. Foszladék jobbról arany aranykék, balról ezüstvörös. A családfa ^[957]* következő:

Sörös N.; I. Mihály 1687. ns. lett (Mészáros Judit); Anna 1687.; Kata 1687.; Jusztina 1687.; Pál 1687.; István 1687.; Benedek.; Folyt. a köv. lapon.; Benedek; János.; Kata (1. Polgár János 2. Sörös Mihály); Mihály.; János.; Mihály.; István; János,; Mihály.; Ferencz.; Ilona.; János Farkasdon.; Sándor.; Julianna † kora 109. évéb.; Gáspár Farkasdon.; Ferencz. Sz. Györgyön.; Dávid Czegléden.; Mihály Czegléden.; Sámuel †; József.; Mária †; László mérnök Szentesen.; János.

I. Mihály, ki az előbbi lapon. 1687. ns. lett (Mészáros Judit); II. Mihály Farkasdon.; Erzsébet 1687. Kajdon.; Anna 1687. Hódoson.; Ilona (Kovács János); István Farkasdon † 1739.; Ádám.; Pál.; Mihály (Seres Kata); Ádám. Sándor.; Teréz (Fülöp Istv.) Nyitra M.-Sókon.; Károly. †; János.; István.; Gábor.; Gáspár sz. 1731. oct. 4. (Lázár Kata); László sz. 1729.; Mihály Farkasdon.; Sándor sz. 1736.; Pál Farkasdon.; János szül. 1737.; Éva (1. Szilágyi János prédik. Mocson 2. Morócz Imre.); János.; Lidia (Farkas Ferencz); József; Sándor ref. lelkész Bián; Pál.; János.; Éva.; Lajos ref. pap. Csapdon. †; Teréz (Boros János Bián); Mária (1. Szikszay 2. Farkas); Zsófia; Károly m. biztos társ. hívatalnok. 1864.; Ráchel (Domonkos Péter); Erzse (Bihari Miklós); Lidia (Deák Ferencz); Sára (Deák Pál); Gáspár szül. 1765. aug. 29. (Mészáros Erzse); Mihály A. Szőllősön † 1831.; Ráchel † 1831. (Réső Ensel Sándor); Mária.; Lajos A. Szőllősön † 1847. mart.; Antal Kún sz. Mártonban. † 1825. befúlt.

Hunyadi Lászlónak kanczel. titkárnak 1712. évi nov. 30-án Bécsben kelt levele szerint nemes és vitézlő Sörös Mihály négy helységet vetett zálogba; de a családbeli volt-e? azt nem állithatni.
Birt a család Nyitra megyében Farkasdon curialis birtokot, mely a gróf Károlyi család birtokába jutott. Pozsony megyei Kis-Jokán is birtokosoknak iratnak. Továbbá Gáspárnak neje Lázár Katalin után Komárom megyei Alsó-Szőlős, F. és A. Petend, Nyitra megyében Ekel, Ns. Ócsa, és Nagy-Megyerben zálog földjeik voltak.
A család reform. vallású, és legutóbbi nemzedéke nagyobb része Pest, Csongrád stb. megyében él.

Sörös család.

Sörös Mihály kapta 1722-ben dec. 5-én III. Károlytól a czímeres nemes levelet, mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld halmon álló, piros lábú és csőrű fehér galamb, csőrében zöld olajfa galyat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, egy köteg búza kalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[958]*

Sörös család

1792-ben nemesítetett meg Sörös István személyében I. Ferencz király által.
Czimere függőleg kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban arany koronából két arany szarvasagancs nyúlik ki, azok között fehér kinyílt liliom látszik. A baloldali kék udvarban hármas magas zöld bércz közűl a középsőn piros lábú és csőrű galamb áll, csőrében zöld galyat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú arany oroszlán emelkedik ki, ragadozásra készen karamait kinyújtva, két felől két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali vízirányosan félig fehér, félig vörös, a másik félig kék, félig fehér. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék.^[959]*

Sőtér család. (Tápio-Sápi)

Ismert őse Sőtér Ferencz, ki nejével Pap Orsolyával és mostoha fiával Szeredy Ferenczczel 1658-ban Heves megyei Gyöngyösön malom jogot ád a reform. egyháznak. ^[960]*
Valószinűleg ezen Ferencznek fia Sötér Ferencz már birtokos Pest megyei Tápio-Sajon, 1689. maj. 18-tól Pest megyének másod, – 1692. april 21-től első alispánja, ujra megválasztva 1696-ban is, alispán volt 1702. évig, a Rákóczy forradalom alatt még élt, és Jász-Kún kapitány is volt. Nejével Jánossy Zsofiával következő családfát alkotott:

Ferencz Pest v. alisp. 1689–1702. (Jánossy Zsófia); Zsófia (Laczkovics László); Gábor; Bora (Etthre Fer.); Julianna (Kiss Ferencz tartom. biztos); Éva hajadon Tápio-Sápon.

Ferencznek lehetett testvére azon Sőtér Tamás is, ki 1708-ban Rákóczy részén kapitány volt.
Gábornak leányai után Tápio-Sápon az Etthre s több család örökösödött. Azonban úgy látszik, Ferencznek több gyermeke is volt. És talán az ő fia, vagy Gábor után unokája volt Sőtér József, 1734-ben Szatmár vármegye főszolgabirája ^[961]*, 1748-ban Ugocsa megye alispánja. ^[962]*
Szatmár megyében Szamostelken szül. 1796. jan. 11-én Sőtér Ferencz, ki 1831-ben Mosony vármegyének első aljegyzője, 1832-ben főügyésze, 1837. jul. 6-án főjegyzője, közben 1839-ben országgyülési követe, 1841. jun. 20. óta első alispánja (1845-ben királyi tanácsos is) lett; és alispán volt haláláig, mely 1847. febr. 1-én történt M. Óvárott.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren bal lábán álló daru, felemelt jobb lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén hasonló daru áll. A paizsot foszladék diszíti.

Sövényházy család.

Kihalt régi nemzetség, melyből Sövényházy István 1505-ben a rákosi országgyülésre Csongrád vármegye követe volt. Nejétől Telegdy Katától gyermekei Ferencz 1549. és Dorottya 1528-ban Révay Istvánné.

Sövényházy család. (Máskép Kis)

Nógrád megyei kihalt nemes család. Kis máskép Sövényházy I. Lőrincz és neje, és fiaik Sövényházy János és II. Lőrincz és a nemesség szerző I. Lőrincznek testvére Sövényházy Lukács, és végre unoka testvére Sövényházy István 1666. évi mart. 13-án kelt czimeres nemes levelet kaptak I. Leopold királytól, mely Nógrád vármegyében hirdettetett ki.
A család mintegy három, négy nemzedéken élt, és családfája következő:

Sövényházy N.; Sövényházy N.; Sövényházy N.; I. Lőrincz 1666. ns. (Nesith Horváth Erzse, özv. 1689.); Lukács 1666.; István 1666.; Ferencz 1705. insur. hadnagy 1722. (1. Dúl Mária 1707. 2. Gajdai Bobor Éva özv. 1749.); János 1666.; Kata 1747. (1. Berczely Gergely 1731. 2. Géczy Miklós 1753.); II. Lőrincz 1665. (Ugray Erzse özv. 1689.); Sándor 1734.; Lőrincz? (Géczy Bora); Ilona (vilkei Nagy János); Sándor 1755–71. Kubinyi Kata); Katalin † 1765. kör. (Folly Gábor)

I. Lőrincznek 1689-ben már csak neje élt Nesith Horváth Erzsébet. Fiának II. Lőrincznek is 1689-ben már csak özvegye Ugray Erzsébet élt, már ekkor Ajtich Horváth Ferencz hitvese. Ugy látszik ennek fia Sándor és Lőrincz is.
Istvánnak fia Ferencz 1705-ben a fölkelő seregben főhadnagy, 1709. decemberben haza vonúlt a szolgálattól. Első neje Dúl Mária 1707. A második Bobor Éva, ki mint özvegy említetik 1749-ben. Ettől gyermekei: Ilona, Sándor és Katalin Folly Gáborné, ki 1765. táján halt meg.
A család czimere a paizsban tán magyar vitéz buzogánynyal, a paizs fölötti sisak koronájából vitéz emelkedik ki, feje fölött buzogányt tartva. A paizst foszladék veszi körűl.

Spáczay család. (Korompai)

Pozsony megyében virágzott nemzetség, azon megyében fekszik Spácza helység, nem külömben Korompa is, melyről családi- és elő-nevök származott. Törzse a családnak Spáczai Geth, ki a XIII. század végén élt, ettől következő ivadék ^[963]* eredt:
I. tábla.

Comes Geth de Spácza; Vit 1316.; Márton; Miklós; György; János; Jakab; Benedek †; Márton 1353.; János 1353. †; András †; Ferencz †; Folyt. II. táblán.; Kata.; Ferencz †; Anna.; János; István; János; Bora (Dorogi János); Dora (Spáczay Tamásné); Osvát 1423. (Rumi Kata); László.; György; Jakab.; Pál; Mihály.; János.; Tamás.; Miklós.; László; György †; Péter; Margit (Halácsy Fer.)

II. tábla.

Márton, ki az I. táblán. 1353.; Ferencz; Lénárd 1450.; Mátyás †; Tamás tán ennek neje Spáczay Dora.; László; zsigmond 1391.; Mihály.; Lőrincz 1455. †; Márton †; István †; György †; Kata (Pazthói János); György 1481. †; Márton †; Miklós 1464.; János †; Tamás; Miklós 1381.; Mihály.; Mihály 1437.; Folyt. III., táblán.; László 1490.; István †; János; Péter; István 1520.; György.; Bora (Bozori Zitas János); György 1494.; Mihály. †; Márton 1545.; Anna (Csermeny Viktorné)

III. tábla.

Mihály, ki az II. táblán. 1437.; Gáspár.; Boldizsár; Pál †; Mihály; Dora (Bessenyey Mihály); Kata (Nagy Ercsei Benedek liter.); György; János.; Petronella.; Menyhért; Ferencz 1596.; Anna (Dobsay János); László 1574.; Ferencz.; Gábor; Imre; János; Pál.; Krisztina (Zongor Bened.); Márton 1646. komáromi alkap.; Mihály.; Imre.; György.; Julianna (Ghillányi); Márton; János; János; István; István; Margit (Gróf Tobiás); János 1672. (kászoni Bornemisza Zsófia); Zsófia (Eyerl Fridr.; Pál czimz. püsp. 1730.

A család mint származik le Comes Geth de Spácza nevű törzsétől, a táblázat mutatja. Úgy látszik, Vitus ága a korompai ágat képezte. Vitusnak egyik fia János egy más genealogia szerint de Mikola, de Spácza és de Korompa neveztetett, ennek fia többi közt a táblán álló szintén János, kinek gyermekei a másik emlitett genealogián igy állnak:

János 1375.; László; Erzse; István 1420.; Gergely. 1422.; Pál; Dorottya (Szalay János); Kata; Ilona; Osvát de Korompa; Kata 1422. (Rhumi Pálné); Dora (Spáczay Tamásné)

Jánosnak gyermekei közűl tehát Dorottya a Márton ágából eredt Tamáshoz ment férjhez; és a vér és vagyon közösség ez által ismét szorosabbra fűzödött a két ág között; és csak ugyan is ezen Tamás ága élt és virágzott legtovább, úgy mint a – múlt század közepeig.
A család birtokviszonyairól következő adatok adnak némi felvilágositást.
Spáczay János, Miklós, Gáspár és Boldizsár Pozsony megyei A. és F. Korompa és Spácza helységekre, melyeket az előtt sárosfalvi, máskép Ledniczi Nehéz Péter és György birtak, I. Mátyás királytól adományt nyertek, és azokba 1489. körűl a pozsonyi káptalan által be is iktattattak.
1559-ben Spáczay Márton és Nagyváthy Antal deák Korompa és Spácza helységekben és F. Korompa pusztában mind azon birtokrészekbe, melyeket dobai Spáczay János, Miklós, Gáspár és Boldizsár, és sadáni Spáczay János, és Keresztúri Dopsay János és ennek neje Spáczay Anna, és fiok Dobsay István Izabella királynéhoz pártolásuk miatt hűtlenségi bélyegen elvesztettek, – uj adomány czimén megnyervén, azokba az esztergami káptalan által beiktattattak. ^[964]*
1562-ben Spáczay Márton a följebbi adomány által nyert minden jogot megvett Nagyváthy Antaltól. ^[965]*
1574-ben a Spáczay család a följebb nevezett birtokokban a kir. személynök és választott biróság előtt barátságosan megosztozott, azonban Spáczay Menyhértet illetőleg ngos Forgách Simon által fegyveresen zavartatott. ^[966]*
1584-ben Spáczay Ferencz Felső-Korompán hat telket beír kiváltási czim mellett 400 ftban Keméndy Kristófnak és Gáspárnak ugyan azt teszi 1585-ben egy jobbágy telekkel 40 ftban Ocskay Ferencz részére, ismét 1596-ban a hét j. telket vall be 450. m. ftba beiratképen Bodics Andrásnak és ugyan annak és akkor F. és A. Korompán hét jobbágy telket zálogít el 400 ftban. ^[967]*
1609-ben Spáczay Márton F. Korompán egy telkét Apponyi Péternek 100 ftban elzálogitja. ^[968]*
1619-ben Vitézlő Spáczay Gábor néhai Spáczay Jánosnak fija, más részről Spáczay György és Pál kölcsönös szerződése lépnek. ^[969]*
1621-ben Spáczay György egy jobbágyát nővérének Sp. Margitnak 125 frtban elzálogítja.
1628-ban Spáczay Imre A. Korompán egy jobbágy telket 50 aranyban elzálogít Bédy Istvánnak. ^[970]*
1634-ben Spáczay Márton és Pál A. és F. Korompa és Spácza helységbeli birtokra nézve egyezségre lépnek. ^[971]*
1634-ben Spáczay Imre tiz holdat zálogba ad Spáczay Mártonnak 100 ftban. ^[972]*
1628-ban Spáczay János, úgy látszik – a III. táblán álló Jánosnak fia, Lászlónak és Gábornak testvére Balog-vár várnagya volt.
1635-ben pedig Spáczay Márton F. Korompán az elsó részben két malmot, a felső részben malom részét 300 ftért zálogba adja Horváth Mátyásnak. ^[973]* Ugyan ez évben Spáczay Márton feleségének Kubínyi Magdolnának javait Pozsony megyei Bodó-Bár, Ó-Bár és Egyházas-Báron Nagy Ferencznek eladja. ^[974]*
1713-ban Spáczai Imre, Pál és Julianna egyezségre és osztályra lépnek egymás között. ^[975]*
1724. Spáczay Pál esztergami kanonok A. és F. Korompán Dobsa Ferenczczel kötött szerződését vissza vonja. ^[976]*
Már 1749-ben vitézlő Brunsvik Antal birt A. és F. Korompán úgy látszik, zálogjogon, kit a Spáczay család épitkezéstől tiltott. ^[977]* 1762-ben a Sándor család egész Spáczayféle örökségét Spáczán és A. és F. Korompán Brunsvik Antalnak és nejének Adelffy Máriának eladta. ^[978]*
Jánosnak fiában Spáczay Pálban, ki esztergami kanonok és arbai czímzetes püspök volt, 1751-ben a család kihalt. Nővérétől Zsófiától, ki eyerlsbergi Eyerl Fridrikhez ment férjhez, ennek leánya Eyerl Zsófia gróf Berchtold Antalné által, a Berchtold család s mások örökösödtek.
Az eddig elésoroltak között főleg emlitést érdemelt Spáczay Ferencznek fia Márton, ki 1646-ban Komárom várának alkapitánya volt. ^[979]* Ez 1647-ben IV. Ferdinand koronázásakor arany sarkantyús vitéz lett. ^[980]*
Hátra van még a családnak egy ága, melyet a följebbi táblázattal össze nem kapcsolhatunk, mely igy következik ^[981]*:

Spáczay Péter (Burián Anna); Péter; Ferencz; Ilona (Tajnay István); Imre.; Mihály.; Márton; Kata (Bokros Ádámné); Péter.; Zsuzsa.

A család czímere a paizs kék udvarában egy lábon álló daru, mely felemelt jobb lábával patkót, csőrében gyürűt tart, nyakán szintén ékes láncz látható. Ehez hasonló daru áll a paizs fölötti sisak koronáján is. A paizs sisakjáról foszladék nyúlik le a paizs két oldalán.
Trencsin megyében 1728-ban Nagy-Sztankóczon, 1748-ban pedig Spáczay Márton Szedlicsnán volt még birtokos.

Spaidl család.

Spaidl Zsigmond 1655-ben magyar hinfiusitást nyert. ^[982]*

Spanochi család.

Gróf Spanochi Leopold 1827-ben országgyülésileg honfiusítatott. ^[983]* Arad megyében birtokos.

Spanyol család.

Ismeretes közűlök Spanyol István, ki Martonoson született, 1552-ben Temesvár védelme alatt török fogságba esett, honnan csudálatos ügyessége és bátorsága által megszabadult. ^[984]*

Spányik család. (Máskép Spányi)

Trencsin vármegyei czímerleveles nemes család. ^[985]* Azon megyében 1690-ben Kis Csernán laktak, 1728-ban Nemsován. Spányi név alatt 1803-ban a nemesi összeirásban iktatvák Trencsinben lakó András, József és Antal.
1837-ben Drskóczon András és Antal és az utóbbinak három fia: József, János és Antal.
Komárom megyében már 1617-ben Spányi Andrásnak özvegye Pálffy Krisztina élt, ki nagy-megyeri telkét örökösen bevallotta Bereczky Pálnak. ^[986]*

Spech család.

Spech János 1793-ban I. Ferencz király által emeltetett czímeres nemességre.
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. vörös osztályban keresztbe helyezve két arany ásó látható; a 2. aranyudvar jobb oldalából két fejű fekete sasnak fele test része látható; a 3. ezüst udvarban természetes szinű oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, befelé fordulva, első jobb lábával ezüst buzogányt tartva; a 4-ik vörös udvarban három arany buza kalász látszik, a két szélső lekonyúlva. A paizs fölötti sisak koronáján természetes szinű oroszlán áll, szintén buzogányt tartva. Foszladék jobbról aranyvörös, balról aranysárga.
A nemesség szerzőnek utódai Spech Imre és István Arad vármegyében irattak a nemesség sorába.

Spetkius család.

Spetkius Márton 1648. dec. 3-án Bécsben kelt czímeres nemes levelében III. Ferdinand király által nemesítetett meg. ^[987]* Volt ágostai evang. superintendens és 1599-ben született Bajmoczon. Tán fija volt Dániel sipiki evang. lelkész, ennek fia György.

Spielmann család.

Báró Spielmann Antal az 1791. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyert. ^[988]*

Spinola család.

Spinola Gyula az 1681. évi országgyülés által honfiusítatott. ^[989]*

Spielenberg család.

Vestfaliából eredeztetik. ^[990]* Közűlök többen evang. papok voltak. Székhelyök utóbb főleg Zólyom megye volt. Közűlök Spielenberg Dávid élt 1750-ben. Neje Radvánszky Fruzsina. Spielenberg Luiza e század első felében Révay Pálné volt. Nevök Spielenbergernek is iratik.
Régibb nemzedékök igy áll:

Dávid evang. lelkész Szepesben.; Márton 1638. Pomeraniába telepedik.; Sámuel † 1658. orvos Lőcsén.; Dávid orvos Lőcsén és biró 1672.

Spiesz család.

Verőcze megyei nemes család. Közűlök György ott 1835-ben főszolgabiró, János pécsi polgármester, 1838-ban Baranya várm. rendszerinti esküdt.

Spicziár család.

Trencsin megyei család volt, most ott nyoma sincs. Nevezett megyében Spicziar Jakab 1662-ben hirdetteté ki czimeres nemes levelét. ^[991]*

Spissich család. (Jáprai)

Ismert törzse Spissich Miklós, ki szintén részesült azon királyi czimeres levélben, melyet miksinczi Dragissich Illés, kir. kanczelláriai irnok, és Buchai Bertalan és ő általok rokonai szintén Buchai N. zágrábi kanonok, Lomniczai Gáspár, padenyai Jurmanovich Péter és nevezett Spissich Miklós 1503. évi sz. Márton napján II. Ulászló királytól kaptak. ^[992]*
A nyert czimer következő, a paizs kék udvarában középről egy tök egy zöld levéllel látható, két felől egy koronás oroszlán és egy szárnyas sárkány küzd egymással a tök miatt, mely szlavon nyelven Bucha-nak neveztetvén, a család ősi birtokára czéloz. A paizs fölötti sisak tetejéből különféle virágok taraj formára nyilnak ki.
A Spissich család – úgy látszik – két ágra szakadt, az egyik ág Jáprá-t-adomány mellett birta, legalább a család egy része innen írja előnevét. Lakhelyük a Dunántúli Zala megye, és főleg Horvátországban Kőrös megye.
Ismeretes tagjai a családnak a következők:
Jáprai Spissics Sándor 1735-ben a Károlyi ezredben hadnagy volt. ^[993]*
Zala megyében jáprai Spissich János 1790–1-ben első alispán és országgyülési követ volt. Meghalt 1804. april. 26-án. ^[994]*
Spissich Ferencz 1828-ban, Sp. Sándor (lak. Görbőn) 1832–33-ban Zala megye alszolgabirája volt.
Horvátországban:
Jáprai Spissich Péter 1765-ben Zágráb megye alispánja, 1767-től cs. kir. tanácsos, Dalm. Horvát és Tót orsz. itélőmestere és a báni tábla ülnöke, ^[995]* meghalt – úgy látszik – 1787-ben.
Spissich Antal 1758-ban Verőcze várm. alispánja volt.
Spissich Gábor 1821–30-ban Kőrös várm. 2. alispánja, 1835-ben már a Dalm. H. és Tótorsz. törv. itélő táblánál ülnök.
1835-ben a Túrmezei (Turopolye) grófságban Sp. Károly másod-gróf és kapitány; Benjamin valóságos törvényszéki táblabiró, Ferencz aljegyző s h. ügyvéd, András irnok volt.
1787-ben Spissich Antal csanádi czimz. kanonok és Ujbessenyői plébános.
Ugyan e család egyik tagjának Spissich Boldizsárnak magvaszakadtával ennek kőházát Szakolczán Nyitra megyében 1622-ben II. Ferdinand király Perger Illésnek adományozta. ^[996]*

Splény család. (Miháldi, báró)

Régi jeles család, mely főleg a katonai pályán szerepelt. Eredetét Tirolban keresik. ^[997]* Már a XVI. században Magyarországban találjuk a reformatio első papjai közt. Ismert törzse Jakab.
A család leszármazása ^[998]* következő:
I. tábla.

I. Jakab 1640. (Szkacsányi Dorottya); Illés 1655. † 1675. bártfai biró (Waghner Kata); Jeremiás 1655.; II. Jakab 1655. (Gladeczky Zsuzsa); Magdolna (Láni Zachár evang. super.); N. (Zabeler Jakab); I. László 1656. k. † 1730. tábornok (1. Gladeczky N. 2. Usz Anna. 3. Görgey György); II. Illés (Ujfalusy N.); Anna (Keviczky Ádám); József jezsuita sz. 1710. † 1773.; I. Gábor Antal sz. 1690. † 1762. lov. tábornok báró 1735. (gr. Berényi Kata); II. László sz. 1726. kör. tábornok (b. Mesko Anna); Ferencz sz. 1734. † 1795 váczi püspök; II. Gábor sz. 1728. † 1816. altábornagy (1. b. Orczy Zsuzsi 2. b. Ghillányi Julianna); Folyt. II. táblán.; Maria (gr. Klobusitzky); Zsófi (gr. Van der Náth Gerhard); Éva szül. 1735.; János sz. 1738. † 1798 ker. táb. ülnök (gr. Klosiczky Francziska); Mihály sz. 1740. † 1809. m. testőrségi alkapit.; II. József sz. 1744. † 1831. koronaőr (gr. Ujfalussy Gabriella); Folyt. III. táblán.; Mária Anna (b. Eötvös Miklós); Teréz (gr. Almásy Ignácz); Vincze. Ignácz ezredes; Mária (Ocskayné); Bora.; III. József sz. 1764. † 1808. cs. k. kapit. (Reisswitz Antonia); Kata (b. O'Nagthen Vilmos); Francziska.

II. tábla.

II. Gábor, ki az előbbi lapon. sz. 1734. † 1816. altábornagy (1. B. Orczy Zsuzsi † 1783. 2. B. Ghillányi Julianna † 1814.); Magdolna.; Zsuzsi (b. Vécsey); II. Ferencz sz. 1774. † 1829. altábornagy (Macskásy Anna); Francziska (Dessewffy Sándorné); Kata (Zoltán Pálné); Petronella (gr. Van der Náth); Ignácz sz. 1779. † 1840. lovas táborn. (Szily Mária); István † 1799. kapit.; József sz. 1781. † 1849. alezredes.; Anna (1. Csörgő. 2. gr. Sztáray); Constanczia (Szirmayné); Amália (gr. Festetich Antal); Mihály őrnagy † 1849. (b. Kemény Kata); Amália; Sámuel sz. 1812. (b. Kemény Kata); Berta.; Emma.; Géza.; Paulina (b. Splényi Henrik); Mária (gr. Lázár Miklós); Mária (gr. Guyon Richard); Amália (gr. Beckers Alfonz); Sarolta (gr. Majláth Alajos); Augusta †; Jozéfa †; Lajos sz. 1817. † 1860.; Béla sz. 1819. (Coulon Ernestina); Geiza sz. 1820. † 1840. főhadn.; Pál szül. 1858.; Gabriela sz. 1859.; Ernő sz. 1861.; Sándor sz. 1863.

III. tábla.

II. József, ki az I. táblán. sz. 1744. † 1831. korona-őr (gr. Ujfalusi Gabriella); Antal őrnagy †; 1797.; Károly sz. 1780.; cs. k. kapit. (gr. Toroczkay Jozéfa); I. Henrik sz. 1782. cs. k. kapit. (Kirchenbetter Izabella); Károly †; Zsigmond †; Albert sz. 1809. cs. k. kam.; Mária †; István kapit. †; II. Henrik sz. 1813 (b. Splényi Paulina); Antal sz. 1816. (Dániel Emilia); Ödön (Eugen) sz. 1842.

A család eredetére nézve hasonlít a gróf Brunswik és gróf Hadik családokéhoz, ezeknek is ősei protestans lelkészek voltak. A Splényi család törzs-őse Splény I. Jakab Liptó megyében Rozembergi evang. lelkész ^[999]* és a liptói kerület seniora (ven. contubernii liptoviensis senior) volt. Előbbi neve Neuszel volt. A jeles papnak nejétől Szkacsányi Dorottyától leányát Magdolnát Lányi Zakariás evang. superintendens birta nőűl. ^[1000]* Ezen kivűl három fia volt: Illés, Bártfán biró, ^[1001]* Jeremiás, és II. Jakab, kik mint már nemes szülők gyermekei ( nobilibus orti parentibus) a czímeres nemes levelet kapták 1655-ben III. Ferdinand királytól.
Illés Bártfán volt ev. tanár, jegyző, végre biró, meghalt 1675-ben. ^[1002]* Leányát Zabeler Jakab vette nőűl. ^[1003]*
II. Jakab Sáros megyébe Bártfára szakadt, ott hirdetteté ki nemességét is; nejétől Gladeczky Zsuzsannától nemzé II. Illést és László-Jakabot.
II. Illés a Szepességen lakott és Rákóczy Fer. forradalma ellen müködött, miért börtönbe került, de sikerülvén elillannia, Galicziába vonúlt a fölkelés végeig; utóbb Lublyóra haza térvén, ott halt meg. Két gyermeke maradt, azonban azokban ága kihalt, t. i. József, N.-Ardón született 1710-ben. Jesuita lett, és Egerben halt meg 1773-ban. ^[1004]*
László-Jakab 1656. táján született; és a családnak alapitója lőn. Fiatal korában katonai pályára szentelvén magát, megkezdte fényes sorát azon nevezetes férfiaknak, kik családjában majd két századon át a legmagasb katonai méltóságokban ragyogtak. Mint hadnagy vett részt 1686-ban Buda ostrománál és ott kitüntette magát. Hasonlóan érdemeket szerzett Savoyai Eugen alatt a német- és olaszországi hadjáratokban, és 1705-ben már ezredtulajdonos volt, nem sokára pedig tábornokságra emelkedett. 1716–18-ban a török ellen harczolt Temes várnál és Belgrád alatt. Már fiatalabb korában Szepességben szerzett birtokokat, 1722-ben pedig III. Károly királytól Szabolcs, Szatmár és Zemplin megyékben terjedelmes birtokot nyert adományban, úgy a család előnevét adó Miháldi Szabolcs megyei helységbeli birtokát is. Ekkor emeltetett báróságra is, azonban a bárósági diploma, – melyben „celebris ab eximo militaris experientiae studio et heroico animo” neveztetik, – csak fiának adathatott ki. Meghalt 1730-ban. Első neje a Gladeczky családból, a második uszfalvi Usz Anna, a harmadik Görgey leány volt. A másodiktól maradt egyetlen fia Gábor-Antal.
Nevezett Gábor 1690-ben született. 16 éves korában atyja ezredébe lépett, hol fizetés nélkül szolgált kapitányságig, sőt mint ilyen is még hat évig. Ekkor alezredes lőn. 1733-ban a franczia háború alatt saját költségén huszár ezredet állitott, melynek élén Németországban harczolt, életét és vagyonát – mint a királyi okmány mondja – az uralkodó ház és az ország szent koronája javára szentelvén. Ez időben felesége, gyermekei is vele voltak. A katonai pályán III. Károly király és Mária Terézia alatt szolgálván, lovassági tábornokságig emelkedett s valós. b. titkos tanácsos lett. Jószágaira nézve azonban atyjánál kevesebb szerencsével birt, mert a terjedelmes javak, melyekből ezredet állitani volt képes, nagy részben fiskalitás lévén, tőle elpereltetett, egy részben pedig M. Terézia királyasszony hozzá intézett felszólitása folytán az illető családoknak visszaadattak. Ő kapta ki 1735-ben a bárósági oklevelet, ^[1005]* melyet még atyja nyert. Meghalt 1762-ben rövid betegség után Ternyén Sáros megyében. Feleségétől gr. Berényi Katalintól következő tizenegy gyermeke maradt:
1. II. László szül. 1726. körűl, a katonai pályára lépvén, mint irják, tábornokságig emelkedett. Nejétöl b. Mesko Annától négy gyermeke maradt, úgymint: a) Vincze, b) Ignácz ezredes, c) Mária Ocskayné, és d) Borbála, kikben ága kihalt.
2. I. Ferencz szül. 1728. körül. A Jézus társaságába lépett és mint hittanár a bécsi Pázmáneum és Terezianumban a hittani tanulmányok igazgatója volt, azután tanár, majd 1764–1774-ig a lőcsei, utóbb a Nagy-szombati társház főnöke volt. A szerzett eltörlése után 1776-ban esztergami kanonok és honti főesperes, 1787-től pedig váczi püspök volt. Meghalt 1795-ben. ^[1006]*
3. III. Gábor, kiről mint máig virágzó ág alapitójáról alább lészen emlékezet.
4. Mária gróf Klobusiczkyné.
5. Zsófia Gróf Van der Nath Gerhardné.
6. Éva született 1735-ben.
7. János szül. 1738. kör. Atyja halálakor kapitány volt, azután állami szolgálatba lépett, és fokonként a Galicziai kormányszéknél alelnökké, utóbb (1770. előtt) a Tiszántúli kerületi tábla elnökévé lett. Élete utolsó napjait bátyjánál a váczi püspöknél töltötte. Meghalt 1798-ban. Feleségétől Klobusiczky Francziskától két gyermeke maradt: a) III. József szül. 1768. ki mint kapitány 1808-ban halt meg, nejétől Reisswitz Antoniától leánya Francziska maradván és b) Katalin báró O-Naghten Vilmosné. Kikben ága kihalt.
8. Mihály szül. 1740. körűl. Szintén a hadseregben szolgált, s végre (még 1792. előtt) tábornok, egy magyar lovas ezred tulajdonosa, és a magyar királyi testőrség alkapitánya lett. Meghalt nőtlenül 1809-ben.
9. II. József, kiről mint máig virágzó család-ág alapitóról alább leszen szó.
10. Mária-Anna, báró Eötvös Miklósné.
11. Terézia gróf Almásy Ignáczné.

II. Gábor ága.

II. Gábor szül. 1734-ben Ternyén. Atyja és nagyatyja nyomait követve, szintén katonai pályára lépett, mint ilyen a bécsi Terezianumban neveltetett. Kora 18. évében már zászlótartó volt. A hét éves háborúban neve már gyakran dicséretben részesült, és alig hét évi szolgálat után (1765) őrnagy, 1768-ban ezredes és a 39. sz. gyalog ezred parancsnoka, nem sokára pedig tábornok, 1785-ben altábornagy lett. A török háború alatt még kiválóbban kimutatta katonai jeles tehetségét, és az 51. számú gyalog ezred tulajdonosává neveztetett. 1789-ben a Mária Terezia rend lovagi, majd középkeresztjével díszitetett föl. 1791-ben pedig Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett. A franczia háború kitörésekor a Rajnánál egy ideig a hadsereg vezére volt, és 1795-ben valós. b. titkos tanácsos, utóbb pedig Olmütz vár parancsnoka lőn; és ezen állomáson végezte be dicső katonai pályáját. Meghalt Szilvás-Ujfaluban 1818. april 1-én kora 84. évében. Két neje volt, az első báró Orczy Zsuzsanna, meghalt 1783-ban, a második b. Ghillányi Julianna meghalt 1814-ben. Ezektől tizenhét gyermeke született, kikből tiz gyermek és 37 unoka és kis unoka élte őt túl. Azon ritka örömben részesült meg életében, hogy két fia Ignácz és Ferencz mint altábornagyok üdvözölhették őt a katonai pályán. Gyermekei közűl elésorolhatók a következők:
1. Magdolna.
2. Zsuzsanna báró Vécseyné.
3. II. Ferencz szül. 1774. nov. 17-én. Mint katona szintén még atyja életében altábornagyságig emelkedett, és 1823-ban a 31. számú m. gyalog ezred tulajdonosa lett. Erdélyben lévén állomása, és onnan nősülvén, feleségűl vévén Macskásy Annát, ott lépett nyugalomra és ott telepedett is meg. Meghalt 1829. jan. 29-én. Nevezett nejétől, ki 1843-ban nov. 4. kora 58. évében halt meg, öt gyermeke maradt, úgymint:
a) II. Mihály, ki a katonai pályán szintén őrnagyságig szolgált. Meghalt 1849-ben. Nejétől báró Kemény Katalintól két gyermeke maradt: Berta és Emma
b) Amália
c) Sámuel szül. 1812-ben. Az erdélyi főkormányszéknél fogalmazó volt. Nőűl vette bátyja özvegyét báró Kemény Katalint, kitől fia Gejza született 1852-ben.
d) Paulina báró Splényi Henrikné, és
e) Mária gróf Lázár Miklósné.
4. Francziska Desewffy Sándorné.
5. II. Ignácz szül. Majlandban 1772-ben. ^[1007]* Tizenhét éves korában atyja oldalánál mint főhadnagy harczolt a török háborúban, és Kalafátnál kitüntetvén magát és meg is sebesitetvén, kapitány lett a 2. huszár ezredben. 1793-ban a franczia háborúban aratott babért s a következő évben Belgiumban harczolt, és egy alkalommal György angol király által különösen megdicsértetett. 1797-ben Stiriában nevezetes számú gyalogságot mentett meg a körűlvevő ellenségtől. 1799-ben az olasz hadjáratban, 1800-ban Marengónál harczolt. 1801-ben mint alezredes, majd mint ezredes a szabolcsi fölkelő nemes sereg élére állítatott. 1808-ban tábornokká neveztetvén, 1809-ben az olasz hadjáratban tüntette ki magát. 1813-ban már mint altábornagy vezényelt a hanaui csatában. Franczia ország megszállásakor a Briennei csatában osztályával a balszárnyat támadta és nyomta meg, miért I. Sándor orosz czártól Sz. Anna rendjét nyerte, és a bajor királytól is rendjellel díszítetett. A háború végével Pesten nyert állomást. 1825-ben a 2. huszár ezred tulajdonosává, 1830-ban val. belső titkos tanácsossá, 1831-ben lovassági tábornokká és Ferdinand fő herczeg mint a magyarországi seregek főparancsnoka mellé oldalas segéddé neveztetett. 1833-ban Eszterházy Miklós herczeg halála után régiebb szóbeli igérete folytán I. Ferencz király harmadnapra a magyar ns. test-őr sereg főkapitányává nevezte ki; mely állomásában mint ország zászlósa valamennyi törvényhatóságtól üdvözöltetett. 1838-ban ülte katonai pályájának félszázados ünnepét. Meghalt 1840. mart. 20-án Miskolczon kora 69. évében. Nejétől nagyszigethi Szily Máriától, ki 1830-ban csillag keresztes, 1834-ben udvari palota hölgy lett, és 1858-ban jan. 2-án kora 77. évében Pátyon (Buda mellett) halt meg, következő nyolcz gyermeke volt.
a) Mária szül. 1810-ben. – 1838-ban Beauffré gróf Guyon Richard magyar tábornok neje.
b) Amália 1833. óta gróf Beckers Alfonz felesége.
c) Sarolta (v. Karolina) 1853-tól Fáy Alajosné.
d) Augusta, mh.
e) Jozefina mh.
f) Lajos szül. 1817. sept. 25-én. 1848-ban már kapitány. A magyar forradalomban tevékeny részt vett és mint országos ügynök Carlo Alberto királynál müködött. A novarai csata után Svajczba menekült, utóbb Franczia és Angol-országban tartózkodott; végre Sziriába Damaskusba ment és sógorával Guyonnal török szolgálatba állott. Azonban a keleti éghajlat és sanyarú viszonyai lelkét megtörék és elméjében megháborodva, sok viszontagság után 1860. január 13. Konstantinápolyban meghalt. Eltemettetett Pérában, hol ottani magyar társai által emelt szerény emlék jelöli sirját.
g) Béla szül. 1819. febr. 5-én. Nejétől Coulon Ernesztinától (ki szül. 1839. dec. 10.) gyermekei: 1. Pál szül. 1858. mart. 4. – 2. Gabriella szül. 1859. mart. 13. – 3. Ernő szül. 1861. jan. 30. – 4. Sándor szül. 1863. sept. 7-én.
h) Gejza szül. 1830. jun. 14-én. Meghalt mind főhadnagy 1840. jul. 4-én.
6. Katalin 1808-ban Zoltán Pálné.
7. Petronella szül. 1780. jun. 29-én. Csillagkeresztes hölgy; gróf Wandernath Ferencz neje.
8. Anna 1-ször Csörgő-né, utóbb gróf Sztárayné.
9. István sz. 1780. Katonai pályára lépvén, 1799-ben Pestről sietve utazott Tyrolisba ezredéhez, hová bátyjával Ignáczczal épen a roveretói ütközet elő estején érkeztek; és másnap István az ütközetben elesett.
10. Konstanczia Szirmayné.
11. József szül. 1781-ben, meghalt 1849-ben mint alezredes.
12. Amália Festetich Antalné.

II. József ága.

II. József I. Gábornak fia szül. 1744-ben. Hívatalos pályára lépvén, már 1770–74-ben cs. kir. kamarás és a m. kir. udvari kamara tanácsosa volt, utóbb II. József császár alatt már 1787-ben valós. belső titk. tanácsos, Tolna vármegye főispánja, továbbá Baranya, Somogy, Szerém és Verőcze vármegyék főispáni helyettese, és a nevezett megyékben királyi biztos volt. 1802-ben az országgyülés által korona-őrnek választatott. Meghalt Budán 1831. mart. 10-én kora 88. évében. Nejétől gróf Ujfalussy Gabriellától (ki † 1828.) három fia volt: Antal, Károly és Henrik. Ezek közül Antal még 1797-ben elesett Tyrol-ban a franczia háborúban.
Károly szül. 1772. aug. 21-én. ^[1008]* Volt cs. kir. kapitány és kamarás. Meghalt 1863. majus 21-én kora 89 évében. ^[1009]* Eltemettetett ideiglenesen a Bárándi sirkertbe. Lakott Erdélyben Küküllő megyében Pánádon. Nejétől báró Toroczkay Jozefinától († 1850.) hét gyermeke született, mint következnek:
a) Károly elhalt.
b) Zsigmond elhalt.
c) Albert szül. 1809. octob. 6-án cs. kir. kamarás és százados. Lakik Pánádon Küküllő vármegyében.
d) Mária, elhalt.
e) István, mint kapitány, elhalt.
f) II. Henrik szül. 1811. nov. 22-én. Lakik Magyar országban Fejér vármegyében Sz. Fejérvárott, hol a gazdasági egylet és egyéb országos érdekü ügyek hazafias pártolója. Nejétől báró Splényi Paulinától (Splényi Ferencz altábornagy leányától) fia Ödön szül. 1842. nov. 24-én.
g) Antal szül. 1816-ban. Lakik Küküllő megyében Pánádon. Neje Dániel Emilia.
I. Henrik (II. Józsefnek fia) szül. 1782-ben, volt cs. k. kapitány. Lakik Pozsonyban. Neje Kirchenbetter Izabella.
A család ősi nemesi czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó fekete medve, első lábaival nyitott könyvet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két elefánt ormány között, melyek közűl a jobb oldali félig arany, félig kék, a baloldali félig kék, félig arany, hal (tán ponty) fekszik, azon szétterjesztett szárnyakkal daru áll, csőrével a hal fejét vagdalva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék.

Spolky család. (Máskép Szpolky sőt Szpoleczky is)

Trencsin vármegye nemesi összeirásában fordúl elő mint czímerleveles nemes család. Az armalis levelet 1647-ben Spolky Pál azon megyében hirdetteté ki. Már 1666-ban a nemesi lajstrom Szpoleczky néven mutatja Trencsin város lakosai között. Igy találni egyik tagját 1781-ben is Trencsin városi székhelyén. ^[1010]*
Különben a Teszléry család egyik ága is e néven ismeretes.

Spolarich család.

Horváth országban virágzott a XVII. században, midőn közűlök Spolarich Péter az 1635. és 1638. évi országgyülések által több tárgyban országos biztosképen kiküldetett. ^[1011]*

Spóner család.

Szepes megyei, most Abauj megyében is elterjedt család, mely Késmárk sz. kir. városából ered, hol Spóner Tobiás 1648-ban azon alkalommal, midőn a város és Tököly István között némely viszály forgott fen, nevezetes szerepet játszott. ^[1012]*
Tóbiásnak unokája Antal sz. kir. Késmárk város köztiszteletben állott főjegyzője és több ízben országgyülési követe, 1702-ben nyert czímeres nemes levelet, mely ugyan azon évben Gömör vármegyében, 1725-ben pedig Szepes megyében kihirdettetett.
Midőn Késmárk városa Tököly hütlensége és magvaszakadta folytán urodalmait kir. adomány utján nyerte, nevezett Spóner Antal a várostól átvette a Kakas-Lomniczi és Húnfalvi jószágot, s ez által, – habár később a birtok egy részét, mint zálogot kiadni kénytelenítetett, – családjának ott maradó lakhelyet és birtokot szerzett. Élt még 1748-ban is, és nejével Melczer Zsuzsannával következő családfát ^[1013]* alkotott:

Spóner I. Antal 1702. † 1750. (Melczer Zsuzsi); II. Antal †; Lukács (Mudrány Zsuzsanna); Katalin (1. Goldberger Dávid. 2. Badányi Mátyás); Mária (Mudrányi Sámuel); Zsuzsi (Pulszky Sámuel); III. Antal † 1820. (felső-orosztonyi Kiss Erzse); Folyt. a köv. lapon.;

III. Antal † 1820., ki az előbbi lapon. (Felső-orosztonyi Kiss Erzse); IV. Antal Donát szül. 1769. † 1845.; Zsuzsa † 1845. (Wieland János); Imre † 1812. (Engel Janka); I. Pál † 1847. (Genersich Erzsébet); Ferencz † 1849. (Frumann Amália); Tivadar szül. 1810. orsz. gyűl. képv. 1861. (1. Wieland Amália † 1849. 2. Máriássy Ottilia); Julia.; Erzse.; V. Antal 1848. főszolgabiró † 1853.; Janka.; Zsuzsi.; Ludmilla (Goldberger Imre); Ágnes.; Paula (Pazár Károly); Imre sz. 1816. cs. kir. kapit.; Zsuzsa (Wieland Antal); Pál sz. 1825. Vajkóczon Abaujban.; Farkas sz. 1837.; Ödön sz. 1840.; Andor sz. 1842.; Margit sz. 1844.; Valéria (Máriássy Napoleon); Gusztáv lak. Rozgony (Máriássy Amália); Sándor cs. k. főhadn. (Hummel Mária); Matild.; Angelika.; Ferencz.; Sándor.; Mária.; Gyula.; Valéria.

A család jelenleg Szepes és Abauj megyében székel.
Szepes megyében Antal-Donátnak fia Tivadar (szül. 1810.) az 1861. évi országgyülésen képviselő volt. Lak. Kakas-Lomniczon.
V. Antal (Imrének fia) 1839-ben Szepes megye rendsz. esküdtje, 1846-tól alszolgabirája, 1848-ban fő szolgabiró. Meghalt 1853-ban.
I. Pál az eperjesi ágost. evang. főtanodának 26 évig felügyelője. Meghalt 1846-ban kora 64. évében. Ennek egyik fia Imre cs. kir. kapitány, másik fia II. Pál. Lakik Vajkóczon Abauj megyében,
Ferencznek egyik fia Gusztáv lakik Abauj megyében Rozgonyban; másik fia Sándor cs. kir. főhadnagy.
A család. prot. ágostai vallású.
Czimere vörös paizs, melynek alját koronával fedett hármas halom képezi, fölötte Magyarország teljes czimere áll, és abból pálmafa emelkedik ki, melyen kőoszlop nyugszik. A paizs fölötti sisak koronájából szintén pálmafa emelkedik ki, kőoszloppal terhelve. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös; mint itt a metszvény az egész czimert ábrázolja.

Spornay család.

Zemplin vármegye czimerleveles nemes családai közé soroztatik.^[1014]*

Sréter család. (Szandai)

Egyike azon előkelő nemes családoknak, melyek a bányavárosok régi megtelepedői közűl emelkedtek ki. Idegen hangzású családnevök daczára, mely hajdán „Schrötter” és „Schretter” alakban is iratott, meghonosodásuk legalább a XVI. század első felére, a mohácsi időszak előtti időkre tehető. Ide mutat azon körűlmény, mely szerint, mint Besztercze sz. kir. város törzsökös lakói, még a magyar nemesség nyerése előtt e városról, mint ősi feszkükről és ottani birtokos állapotuknál fogva „beszterczei Sréter”-eknek (Schretter de Novizolio) neveztettek.
A XVI. század derekán a beszterczei Sréter családból három derék testvér vált ki, névszerint János, Gáspár és Menyhért, kik közűl az első a pozsonyi kir. kamaránál hivataloskodván, e pályán s egyéb alkalmakkal szerzett érdemeinél fogva maga és nevezett testvérei és utódaik részére Miksa királytól Bécsben 1569. évi mart. 22-én kelt és „beszterczei” előnévvel megnemesítő czímeres levelet nyert, ^[1015]* mely nemes levél 1570-ben remete sz. Pál ünnepe utáni 3-ik ferián Nyitra megye közgyűlésen kihirdettetett.
Gáspárnak és Menyhértnek utódaik közűl, kik azonban a XVIII. század folytán mag nélkűl kihaltak, ismeretes nevezetesebb férfiak voltak: Schretter Károly, ki 1644. febr. 14-én Körmöczön született, ^[1016]* és a protestans családból vagy atyja, vagy ő a kath. vallásra térvén, Nagy-Szombatban a Jézustársaságába állott. Gréczben a hittant hallgatta, azután Nagy-Szombatban és Bécsben hat évig a bölcsészetet tanította, majd Nagy-Szombatban az egyházijog tanára kilencz évig, végre a Győri és Lőcsei rendház Igazgatója volt. ^[1017]* Tudományos képzettségét és mély tanúltságát igazolja jogtani munkája, mely „Concordia Juris Hungarici cum Jure civili et canonico in causis testamentariis et ultimae voluntatis”, czim alatt Nagyszombatban 4-rét. 1698-ban kinyomatott. Ennek rokona
Vilmos 1687-ben a pozsonyi és szepesi kamara tanácsosa volt. ^[1018]*
A két testvérnek Gáspárnak és Menyhértnek ága kihalván, a fő szerzőnek Jánosnak, kinek ága a prot. vallás híve maradt, utódai közűl a XVII. század végén egy, mondhatni lángeszű, férfiú: Sréter János vált ki. Alapos képzettségéről, korában feltünő széles és sok oldalú ismereteiről, kitartó fáradhatatlan erélyéről, és szilárd jelleméről tanúságot tesz azon változás- és viszontagságteljes életpálya, melyet dicsőséggel és teljes sikerrel megfutott. Már ifjuságában (mert az adatok összevetése szerint alig volt 24 éves ifjú) Apaffy Mihály erdélyi fejedelem szolgálatában találjuk, ki mint hívét 1680-ban maj. 5-én Gyula Fejérvárról megbizással küldte a lengyel királyhoz. ^[1019]* A következő évben hadadi gróf Wesselényi László özvegyének Bakos Zsuzsannának volt udvari fő embere, a midőn ennek ügyeiben Gr. Caprara Aeneas császári lovas tábornok és Magyarország alsó részeinek fő vezére utlevelével ^[1020]* az ország alsó részeiben járt. Majd Tököly Imre pártján állt, és ennek lőn tevékeny híve. Tököly ismerve ügyességét, diplomatiai küldetésekkel is megbízta. Igy 1684-ben a franczia királyhoz küldötte, hová – mint napló-jegyzete mutatja – Kis-Várdából 1684. febr. 8-án indult meg, Törökországon keresztűl. Visszajött 1685. febr. 18-án. Nem sokára ismét a Lengyel királyhoz indúlt Kassáról, ugyancsak Tököly megbizásából. ^[1021]* Még drágább, becsesebb kincsét bizta reá Tököly, midőn őt Munkács várába neje Zrinyi Ilona mellé rendelé. És ő itt is helyén maradt. Maga irja későbbi levelei egyikében ^[1022]* Rákóczyhoz, miszerint (1688. jan. 18-án) midőn hosszas ostrom és némi árulás folytán Munkács vára bizonyos pontok mellett feladatott, ő akkor is vonakodott vala meghódolni, és készen állott Tökölyt számüzetésébe is követni, ha hogy az lehetséges lett volna. És mind addig a feladásba meg nem egyezett, míg Tököly őt a neki esküdt hűség alól föl nem oldotta. Feladatván Munkács, miután imént emlitett szándoka nem teljesülhetett, a capitulatio föltételeinél fogva jan. 20-án Caraffa tábornagytól két rendbeli parancsot eszközlött ki, egyiket a szepesi, másikat a pozsonyi kamarához intézve, amazt Beregh megyei, az utóbbi Trencsin és Hont megyei elkobzott javainak visszaadatása iránt. ^[1023]*
Munkács feladása után haza tért birtokára Zólyom megyei Ribár helységbe, melynek átellenében a Garan tulsó partján fekszik Hajnik helysége, a Bezegh család ősi székhelye. Itt laktak akkor a Caraffa által Eperjesen kivégeztetett Bezegh Györgynek, a kassai kamarai javak igazgatójának, egykor Nógrád és Heves jeles főjegyzőjének özvegye Libercsei Zsuzsánna, és árvái, köztök a szűz Bezegh Éva is.
Sréter János szerelemre gerjedt a méla, és elmés hajadon iránt, és elgyűrűzte. És ámbár némi félre értés majd szakadást okozott köztök, egy pár érdekes szerelmi levél hamar helyre állitá az előbbi, sőt még forróbb ragaszkodást, ^[1024]* melyet végre 1689. nov. 13-án ünnepélyes nász örökre szentesített. ^[1025]* Házassága után a foglalkozást kereső férfiú hívatalos pályára szentelte magát, és mert kitünő tehetsége csak hamar ismeretessé lőn, már 1694. sept. 23-án Zólyom megye másod alispánjává választatott, és e tisztben maradt folytonosan megválasztva és megerősitve, többször elsőnek is kijelölve, egészen a Rákóczyforradalom kezdetéig. ^[1026]* Még Tokajnál táborozott Rákóczy, midőn Sréter János már hódolt és felajánlá hüségét és szolgálatát. És a fölkelő vezér már 1703. octob. 18-án – mint kinevező oklevelében irja ^[1027]* – „megtekintvén hivünknek, hozzánk és édes nemzetünkhöz a mostani közügynek folytatásában való igaz hazafiúi szeretetét és készségét,” – az egész Bányavárosok főkapitányává és parancsnokává nevezte ki; másnap pedig Trencsin és Zólyom megyei birtokaira nézve ótalom levéllel látta el. ^[1028]* A következő év folytán egy lovas és egy gyalog ezred Ezredese és a Zólyom megyei fiscalis jószágok Igazgatója (Praefectus) lőn; mint ezt Rákóczynak 1705. jan. 20-án hozzá irt levele tanusítja. ^[1029]* Azonban ezek mellett még inkább szükség volt az ő tehetségére oly téren, melyre főleg akkor kevés volt hívatva, értjük a tüzérség kezelését. Rákóczy megismerve sok oldalú képzettségét és ügyességét, több tiszte mellé 1705. dec. 18-án Sréter Jánost dandárnoki (Brigaderus) ranggal összes tüzérsége fő fölügyelőjének (Supremus Inspector) kinevezte. És ez idő óta – fennmaradt levelezése s számadásai mutatják – mily sok oldalú, tömérdek gondot, nagyszerű figyelmet és pontos erélyt kivánó munka vette igénybe a fáradhatlan és ügyes férfiú ritka tehetségét. És hat éven át ennyi gond, ennyi baj sem fárasztá ki a munka győző erőt; 1709-ben nov. 2-án még Eperjes város és erőd parancsnoksága is az ő hüségére bizatott, mint erről Bercsényi hozzá irt levelében tudósítja. ^[1030]* A romhányi vesztett csata után, midőn Rákóczy nem egy híve tántorodott el hüségéről, és köztök Andrássy István már 1710. évi martiusban feladá Lőcsét, kétszer is felhiván kegyelem biztosítása mellett Srétert a város feladására, ^[1031]* – ő szilárdan meg állt helyén. Azonban mind végig nem maradhatott Eperjes város élén, a – kuruczok között, nevezetesen Radvánszky Jánosnak ellene szőtt folytonos (mint maga irá) áskálodásai miatt; – miért Eperjest jól felszerelve és megerősitve, 1710. év tavaszán át adta Rákóczy parancsából más oda nevezett parancsnoknak; ^[1032]* a ki azután dec. 10-én feladta Virmont császári tábornoknak. ^[1033]* Sréter az Eperjesi parancsnokságtól mart. 22. és april. 8. között felmentve lévén, Rákóczy fejedelem után Lengyel országba vonta magát. Már 1710. dec. 11-én I. Péter czár teljes meghatalmazottjától Dolgoruky herczegtől nyert Jároszlóban orosz nyelven szabad menet- és ótalomlevelet. ^[1034]* A bujdosók viszontagságait a következő évi nyárig osztá, ekkor miután 1711. jun. 14-én Sinyaván Sienausky Ádám által lengyel utlevéllel ellátva lőn, ^[1035]* august. 15-én társával és nagyobbára rokonaival Jaraszlón irásban ^[1036]* elbúcsúzva Rákoczytól, a szatmári béke biztositékainak elfogadására hazájába vissza tért; és hátra levő napjait, miután Porosz országból, hol tanulás végett időztek, fiai is haza kerültek, családja körében Zólyom megyében Ribáron, majd pedig a Rákóczy forradalom előtt, még 1701-ben szerzett Nógrád megyei Szandavári birtokán töltötte. Meghalt 1714. elején, febr. végén, vagy mart. kezdetén. ^[1037]* Eltemettetett következő tartalmú siremlék ^[1038]* alá:

Monumentum.
Piae Memoriae.
Perill. ac Grosi olim Domini.
Joannis Sréter de Szanda.
ex Primariis Neogradien. et Zoliensis Comitatuum
Jur. Assoris.
Viri
Domi, Foris, Militaeque clari
sacratum.
Futurum posteritatis suae
rarae mansvetudinis
Primi aquisitoris Bonorum Szanda
Humanaeque caducitatis
Documentum.
Ponente lapidem conjuge
Eva Bezegh de Hainik
cum Prolibus Adamo, Joanne, Eva et Georgio
Anno Domini 1714.
Discite a me, quia sum mitis et humilis corde.
Math. XI.

Sréter János családja második megalapitójának tekinthető. Használva állását, melyre kitünő tehetsége és a szerencse emelte, jelentékeny vagyont szerzett. Nem említve Trencsin megyei birtokát, mely ősi lehetett, Zólyom megyei Ribári birtokát még 1696-ban jelentékeny szerzeménynyel szaporitá, és arra azon évi mart. 13-án hzg. Eszterházy Páltól nádori adományt szerezvén, dec. 1-én a turóczi konvent által beiktattatott. Két év mulva Hajnik helységben is birtokrészt szerezvén, abba I. Leopoldnak 1698. mart. 22-én kelt megegyező kir. adománya mellett sept. 10-én a turóczi convent által szintén beiktattatott. Bereg megyében még Tököly idejében Lónyai Lászlótól Boltrágy, Harangláb, Kis és Nagy-Lónya stb. helységekben tetemes birtokot szerezvén, ezeket 1700. évben a leleszi convent előtti örökös bevallás szerint elcserélte Lónyai László örököseivel a Lónya családnak Nógrád megyei Szandavári birtokaiért, melyekre azután 1701. mart. 6-án I. Leopold királytól királyi beleegyező adományt nyervén, azokba april. 30-án a Turóczi convent által ünnepélyesen bévezettetett; és ez idő óta családjának e birtok mellett „szandai” előnevét is megalapitá. Nem emlitjük ezek mellett még egyéb szinén nejével közösen nyert adományait, melyek részint teljesen létre nem jöttek, részint idővel elidegenítettek. ^[1039]*
Sréter II. Jánosnak nejétől Bezegh Évától, (ki 1725-ben már Thassy Ferencz hitestársa volt,) következő gyermekei születtek: 1. Ádám, kiről alább, 2. III. János, kiről alább, 3. Imre és 4. Éva ikrek, szül. 1697. nov. 1-én. Imre korán elhalt; Éva pedig felnevelkedvén, idővel férjhez ment Gosztonyi Jánoshoz, és ősanyja lőn a Gosztonyi család protest. ágának. 5. György, kiről alább, és 6. Mária, ki 1707. évben született, és valószinűleg korán elhalt. A nevezett három fiú máig élő három ágnak terjesztője lett, és ágaikról egyenként fogunk emlékezni.

I. Ádám ága.

I. Ádám (II. Jánosnak a tüzér dandárnoknak legidősb fia (született 1690. october 27-én. ^[1040]* Derék atyja jeles neveltetéséről gondoskodván, őt testvérével Jánossal együtt külföldön iskoláztatta; Ádám nevezetesen Berlinben tanúlt, és ott időzvén még a magyarországi harczok végén is, a porosz királyi gyalog őrségben hadnagy volt. E ranggal jött haza is a magas termetű, barna, 22 éves ifju testvérével Jánossal együtt Drezdán, ^[1041]* Prágán, ^[1042]* keresztül 1713-ban, az atyja által gróf Pálffy János m. orsz. főkormányzótól eszközölt útlevél mellett. ^[1043]* Haza érkezvén, miután – úgy látszik – hívatalt nem vállalt, megnősült, feleségűl vévén Trencsin megyéből a szedlicsnai Lipszky családból Lipszky Juliannát, kitől fia született Mihály, maga pedig Ádám – úgy látszik – az 1755. évet sem érte el. nevezett fia
I. Mihály Nógrád vármegyénél hívatalos pályára adván magát, 1762-ben főpénztárnok, utóbb, még 1788-ban is, tbiró volt. Nejétől Bossányi Juliannától három gyermeke maradt: 1. Éva, előbb nagypalugyai Plathy Imrének, utóbb Ócsai Balogh Péternek felesége. 2. II. Ádám, 1792-ben Nógrád megye alszolgabirája, ki nőtlenül halt meg, és 3. II. Mihály, ki 1792-ben Nógrád megye első aljegyzői hívatalát viselte. Ez ősi birtokai mellé az 1/6 részben öröklött T. Sz. Imrei pusztán még korszerü gazdálkodása által ottani birtokát mintegy 10 ezer holdnyi terjedelemre szaporitotta és gyermekeit kitünő vagyonosságra emelte. Nejétől losonczi Gyürky Klárától következő nyolcz gyermeke maradt:
a) István fiatal korában katona, mely pályától huszár hadnagyi ranggal elbúcsúzván, az 1848. előtti időkben megyei táblabiró volt. Nejétől kis-bózsvai Berhelyi Klementinától gyermekei István és Klára.
b) Péter, meghalt 1824. körűl magtalanúl.
c) Mihály fiatal korában 1828. oct. 8-ától 1834. julius 18-ig Nógrád megye alszolgabirája volt. Utóbb táblabiró. Gazdaságra adván magát, sz. imrei jószágát kezeli. (Nőtlen.)
d) Éva előbb Dubraviczkyné Osgyánban, utóbb Szontagh Sámuelné.
e) Miklós táblabiró, meghalt 1840. táján; neje Sréter Terézia († 1833-ban) leányuk: Teréz Voxith Horváth Tamásné.
f) Petronella Losonczy Lászlóné.
g) Klára Borbély Miklósné Derzen.
h) Amália Fazekas Károlyné.

III. János ága.

III. János (II. János tüzér dandárnok fia) szül. 1693. év táján. Danzigból ment Wittebergába az egyetemre 1711-ben tanulása befejezésére. ^[1044]* 1713-ban jött haza testvérbátyjával Ádámmal együtt, és Nógrád megyénél közpályára lépvén, 1725-ben szbiró, 1733-ban már másod alispán volt. ^[1045]* Kétszer nősült, első neje királyfalvi Gerhard Anna volt, a második Moller Katalin. Az előbbitől születtek II. György, ki 1755. után magtalanúl meghalt, I. Pál, és Johanna Földváry Györgyné; a másodiktól született I. István, ki szintén utódok nélkül múlt ki. Ezek közül egyedűl
I. Pál, ki 1755-ben élt, terjeszté ágazatát. Feleségétől Radvánszky Erzsébettől négy gyermeke maradt, úgymint: 1. III. György, kiről alább, 2. Ferencz, ki magnélkül múlt ki, 3. Katalin Korodínyi Jánosné, és 4. Diénes, kinek nejétől Batta leánytól gyermeke nem maradt.
III. György 1809-ben a francziák elleni háborúban Nógrád megye felkelő seregében őrnagy volt, és 1812-ben a Ludovicea katonai növeldére öt ezer ftot adott. ^[1046]* Feleségétől Szent-Miklóssy Zsófiától hat gyermeke maradt, úgymint a) Antal, kinek gyermekei Adalbert, és Lidia Gyürkyné Becskén. b) István, kinek nejétől Korodínyi Borbalától gyermeke nem maradt. c) IV. György magtalanúl múlt ki, d) II. Pál, kinek nejétől Muzay Krisztinától egy leánya és egy fia Gusztáv, (ügyvéd Pesten) maradtak. e) Aloyzia Orczy Istvánnak volt neje, és f) Viktoria.
Ezen ágon III. György utódai a kath. vallásban neveltetvén, jelenleg Gusztáv e valláshoz tartozik.

I. György ága.

I. György (II. János dandárnok fia) született 1702-ben ^[1047]* april 17-én. A köz-ügyekben, csak mint mégei táblabiró vett részt. Meghalt 1767. évi nov. 1-én. Kétszer lépett házasságra, első neje: Görgey Johanna Mária Klára volt, ettől született leánya: Mária Prónay Mihályné. Második neje ráhoi Jánoky Katalin volt, kitől maradtak gyermekei: IV. János, kiről alább; Erzsébet Sándor Károlyné, mhalt 1803. mart. 8-án, és Zsuzsanna Sándor Pálné.
IV. János szintén megyei táblabiró volt. Meghalt 1795. octob. 2-án. Felesége egymás után három volt; az első assakürthi Ghyczy Julianna, kitől következő három gyermeke született:
1. Karolina ozoróczi és kohanóczi Ottlik Józsefné.
2. V. János szül. 1776. körűl. Ifju korában a Barco huszár ezredben cadet, az 1809. évi nemesi insurrectioban kapitány, meghalt 1835-ben. Nejétől sédeni Ambrózy Klárától maradtak gyermekei: 1. Eduard volt m. kir. testőr, kinek nejétől Schleuering Máriától leánya Klára Boltizár Pálné, – és 2. Anna Madarassy Miksáné Guszonán.
3. Konstanczia előbb slavniczai Sándor Lászlóné, ettől elválva Hültl Fidél katona tiszthez ment férjhez, meghalt 1810. körűl.
IV. Jánosnak második nejétől budaméri Ujházy Erzsébettől fija
4. József szül. 1781. octob. 26-án. Nógrád megyének egyik előkelő táblabirája, tudományos miveltségű jeles férfiú; ki hites társától Gosztonyi Antoniától (mhalt 1840.) megyéje egyik legkitünöbb férfiát VI. Jánost nemzette és nevelte. Meghalt 1850. sept. 27-én. Nevezett nejétől meglett kort ért négy gyermeke következő: a) VI. János (Imre) szül. 1806. jan. 12-én. Jelesűl elvégezvén iskolai pályáját, és 1826-ban kitűnő ügyvédi vizsgálatot tévén, Nógrád megyénél mint tiszt. aljegyző kezdé meg hívatalos pályáját; és azon fáradhatlan szorgalma és beható éles tehetségének sokszerű jeleit adta. 1832-ben másod al-, 1836-ban első al-jegyzőnek fő-jegyzői ranggal, 1838-ban pedig valóságos főjegyzőnek, 1839-ben a legáltalánosabb elismerés mellett másod-alispánnak választatott. Azonban alispán társának hosszas betegsége alatt és 1841-ben be is következett halála után a megye kormányzatát teljesen ő vitte; és tulzás nélkül mondhatni, első hívatalos belépésétől idejét s tehetségét a megye dolgainak szentelve, mint kezdő jegyző a legfárasztóbb, tiz év óta elmaradt tisztviselői jelentésekről és teendőkről a megyei jegyzőkönyvekből kimutatást készitett. 1831-ben részt vett az országgyülési munkálatok szerkesztésében. A nógrádi nemzeti intézetnek 8 éven át munkás titoknoka volt. És ő kezdte meg első az országban mint alispán a megye egész évi beligazgatásáról, és legelőször is 1828-tól kezdve adott ily jelentést, mely ki is nyomatott. Műveltsége és képzettsége, mely a jogi és a politikai tudományokban alapos és teljes volt, kiterjedt a müvészetekre és nyelvekre is, tudott guitározni, zongorázni, a magyar, latin és német nyelven kivűl kitünőleg francziáúl, olaszúl, sőt spanyolúl és angolúl is folyvást beszélni, és Sheridan, Byron, Shakespeare, Mirabeau, Cervantes, Tasso, Goldoni s többek munkáiból sokat fordított. Mit lehetett vala még utóbb tőle remélni, mutatja jeles publicistai dolgozata, mely halála után „Visszaemlékezések” czim alatt jelent meg. De a folytonos munka korán sírba dönté a páratlan tiszta jellemű, lángeszű és nőtlen férfiút 1842. mart. 27-én kora 33. évében, azon alapos és biztos reménynyel együtt, mely benne egy ritka nagy ember és hazafi elvesztének megsiratására jogositott. – b) Horácz szül. 1814-ben april 24-én, megyéjének szintén egyik jeles müveltségü volt táblabirája; kinek nejétől ebeczki Tihanyi Ilonától egy fia és négy leánya él: 1. Alfréd, (szül. 1845. febr. 1.) 2. Malvina b. Podmaniczky ifj. Lászlóné. 3. Metella, 4. Natalia, 5. Camilla a táblán láthatók. – c) Teréz Sréter Miklósné, – és d) Aglája Révay Károlyné.
IV. Jánosnak harmadik feleségétől kubínyi és bertelenfalvi Kubínyi Rozáliától fija
5. László szül. 1784. oct. havában. Nógrád megyénél hivatalos pályára lépve, már 1809-ben ennek fő szolgabirájává választatott, és e tisztet dicsérettel hosszú időn át viselte 1828-ig, egyszersmind a nógrádi evang. főesperességnek is főfelügyelője volt. Meghalt 1863. évi martiusban. Nejétől Beniczky Évától, ki 1813. dec. 31-én halt meg, következő hat gyermeke maradt:
a) Miklós, ifju korában 1828-tól – 1832-ig Nógrád megyének tiszti alügyésze.
b) Franciska Mocsáry Imrének volt hitvese.
c) László Nógrád megyének 1842-től főbiztosa, 1846-tól másod alispánja, és 1848-ban országgyülési képviselője; az ellenzéki pártnak szilárd elvű híve volt, és 1849-ben Debreczenben is végig következetes kitartással képviselő maradt. Nejétől Hanzély Apolloniától fia Ferencz szül. 1848. aug. hóban.
d) Rozália mikófalvi Bekény János neje.
e) Kálmán 1836–39-ig Nógrád megyének volt rendszerinti esküdtje.
f) Lajos 1848-ban a 12. számu Nádor huszár ezredben cs. kir. kapitány; a forradalom kezdetén Lengyel országból, hol ezrede feküdt Dessewffy Dénes hadnagyával együtt századát a magyar kormány szolgálatára haza vezette, és a forradalomban mint ezredes szolgált. 1849. elején Windschachtnál karján erősen megsebesülve, a forradalom végén folytonosan üldöztetve, csonka karral Belgiumba menekült.
A családfa következő:
I. tábla.

Sréter N.; I. János 1569.; Gáspár 1569.; Menyhért 1569.; N. N.; N. N.; II. János Tűzér dandárnok, ezredes Zólyomi alispán † 1714, (Bezegh Éva); I. Ádám szül. 1690. (Lipszky Julianna); Folyt. III. táblán.; III. János Nógrádi alispán 1733. (1. Gerhard Anna 2. Moller Kata); Folyt. II. táblán.; Imre szül. 1697. †; Éva sz. 1697. (Gosztonyi János); I. György sz. 1702. † 1767. (1. Görgey Janka 2. Jánoky Kata); Folyt. II. táblán.; Mária sz. 1707. †

II. tábla.

1. Ádám, ki az I. táblán. sz. 1690. (Lipszky Julianna); I. Mihály Nógrád v. főpénztárnok 1762. (Bossányi Johanna); Éva (1. Plathy Imre 2. ócsai Balogh Péter főisp.; II. Ádám szolgabiró 1792. †; II. Mihály 1792. aljegyző (los. Gyürky Klára; István (Berhelyi Clementina); Péter (nőtlen) †; Mihály 1828. szbiró (nőtlen); Éva (Dubraviczky N. 2. Szontagh Sámuel); Miklós † 1840. (Sréter Teréz † 1833.); Teréz (Vox. Horváth Tamás); Petronella (Losonczy László); Klára (Borbély Miklós); Amália (Fazekas Károly)

III. tábla.

III. János, ki az I. táblán. Nógrádi alispán 1733. (1. Gerhard Anna 2. Moller Kata); 1-től II. György 1755. †; I. Pál 1755 (Radvánszky Erzse); Janka (Földváry Györgyné); 2-től I. István †; III. György 1809. ins. őrnagy (Szentmiklóssy Zsófia); Dénes (Batta N.) †; Katalin (Korodinyi János); Ferencz †; Antal.; István (Korodinyi Bora) †; IV. György †; II. Pál (Muzay Krisztina); Alojzia (Orczy István); Victoria.; Adalbert Csesztvén.; Lidia (Gyürkyné Becskén.); Gusztáv Pesten ügyv. (Fésüs N.); N. leány

IV. tábla.

I. György, ki az I. táblán. sz. 1702. † 1767. (1. Görgey Janka 2. Jánoky Kata); 1-től Mária (Prónay Mihály); 2-tól János mhalt 1795. (1. Ghyczy Julia 2. Ujházy Erzse. 3. Kubinyi Róza); Erzsébet † 1803. (Sándor Károly); Zsuzsi (Sándor Pál); 1-től V. János insur. kapit. sz. 1776. † 1835. (Ambrózy Klára); Karolina (Ottlik József); Konstanczia (1. Sándor László 2. Hülltl Fidél); 2-tól József sz. 1781. † 1850. Nógrádi tbiró (Gosztonyi Antonia); 3-tól László sz. 1784. † 1863. nógrádi fő sz. biró (Beniczky Éva); Eduard sz. 1803. (Scheuering Mária); Anna † (Madarassy Miksa); VI. János sz. 1806. † 1842. Nógrádi alisp.; Horácz sz. 1814. (Tihanyi Ilona); Teréz (Sréter Miklós); Aglája (Révay Károly); Klára (Boltizár Pál); Alfréd sz. 1845.; Malvina (b. Podmaniczky László); Metella Natália Camilla; Miklós v. alügyész; Fáni (Mocsáry Imre); László Nógrádi alisp. képv. (Hanzély Apol.); Ferencz sz. 1848.; Rozália (Bekény János); Kálmán volt. r. esk.; Lajos volt forrad. ezredes.

A család czimere – mint a metszvény mutatja, – égszinű paizs, melynek alján hármas csúcsú halom áll, ennek középső magasabb hegyéből három fehér virágzó liliom emelkedik fel, a középsőn természetes szinű tengelicz (carduelis seu achantis avicula) ül, fölötte a paizs udvarában jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog, a paizs fölötti sisak királyi arany koronájából szintén a leirthoz mindenben hasonló hármas liliom virit (madár nélkül). Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék (vagy inkább szürke).
A család ős eredetére és nevére vonatkozva meg emlithetjük még, hogy az, az 1569-ben beszterczei előnévvel magyar nemességre történt emeltetése előtt jóval előbb meghonosulva, előbbi hazájában szintén nemesi rangban állhatott, ide mutat előbbi német „Wohlgemuthsheimi” előneve, melyet noha a „beszterczei” és utóbb az adományos jogú „szandai” előnév teljesen kiszoritott, még egyes ágainál a XVII. században is ismeretes volt. ^[1048]*
A családnév az 1659-ki nemes levélben „Schretter” alakban fordul elő; 1680–88-ban minden okmányokban, valamint az 1696. 1698. évi nádori és királyi adományokban állandóan „Sréter”-nek iratik. Az 1701. évi királyi adományban felváltva kétszer „Schretter”, többiszer mindég „Sréter”-nek van irva. II. Jánostól 1680-tól kezdve általában a családnév mind maga a család, mind mások által mai alakjában iratott; csak elvétve idegenek, és némely iróink, mint Bel Mátyás, irták Schrötter, – de legtöbbnyire Schretter és Schreter alakban a meghonosított nevet.
A család eredetileg és máig is protestans ágost evang. vallású, kivévén III. János ágát, melyen III. György által ezen ágból Gusztáv a kath. vallásban maradt.

Stachó család.

Bihar, Békes megyei nemes család. Alapitója Stachó János, Nagyváradi gyógyszerész és 1766-ban azon város birája, ^[1049]* 1765. évi octob. 8-án Mária Terézia királyasszonytól czimeres nemes levelet nyert, ^[1050]* mely 1766. évi január 8-án Bihar megye gyülésén Várad-Olasziban kihirdettetett. ^[1051]*
A család czímere függőleg kétféle osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvar alján, vizen két fehér szárnynyal ellátott kék golyó lebeg, és azon meztelen alakban a szerencse nemtője áll ballábával, két kezével ágyékán feje fölött egy vörös fátyolt tartva; a baloldali kék udvarban arany bőség szarv telve virággal látható, fölötte arany kereszt ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között szintén a leirthoz hasonló bőség szarv látható. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1052]*
A családfa következő:

János n.-váradi gyógyszerész 1765. (Pongrácz Magdolna); II. János † 1818. Bihar v. sz. biró (Urbányi Juliana); I. Károly Bihari alisp. † 1854. (Thurzó Eleonora); III. János Békesi cs. k. főnök † 1851. (1. Vidovich Jozéfa 2. Placsintár Kata); II. Károly sz. 1821. Bihari esk. (Nockheim Jozéfa); Karolina sz. 1822. (Reviczky László); Julia sz. 1825. (Moldován János); Mária sz. 1826.; Elek sz. 1827. honvéd kapit. Bihari esk. (Sánta Jozéfa); Gejza szül. 1836.; 1-től Gyula szül. 1827. (Hüke Karolina); Margit.; Ilona.; Etelka sz. 1852.; Gyula (Ján. Józs.) sz. 1863

Az alapitónak fia II. János Bihar vármegye szolgabirája volt e század elején, 1807. előtt. Meghalt 1818-ban kora 61. évében. Ennek egyik fija:
I. Károly Bihar megyének al-, 1828-tól főszolgabirája, utóbb (1834-től) másod alispánja volt 1837-ig. Lakott Szakállon. ^[1053]* Meghalt 1854-ben kora 65. évében. Nejétől nosziczi Thurzó Eleonorától öt gyermeke maradt: 1. Károly (sz. 1821.) Bihar vármegyének 1848-ban esküdtje, 2. Karolina (szül. 1822.) Reviczky Lászlóné, 3. Juliana (szül. 1825.) Moldován Jánosné. 4. Mária (szül. 1826.) 5. Elek (szül. 1827.) 1849-ben honvéd százados, jelenleg Bihar megyei esküdt, kinek nejétől Sánta Jozéfától két leánya van: Margit és Ilona. – 6. Geiza (sz. 1836.)
III. János Békes megyébe telepedett, hol nemességét 1828-ban april. 15-én kihirdetteté. ^[1054]* Előbb a gyulai uradalom főügyésze, majd főnöke. A forradalom után Békes megye cs. kir. főnöke volt, és Ferencz-József rend vitéze. Meghalt 1851-ben Váradolasziban kora 61. évében, eltemettetett B.-Gyulán. Első neje Vidovich Jozéfa, a második Placsintár Katalin volt. Ettől született fia Gyula 1827-ben Gyulán, kinek Hüke Karolina nejétől két gyermeke van, úgymint: a) Etelka szül. 1852. és b) Gyula-János-József szül. 1863-ban.

Stáhly család.

Jeles orvosokat termett család, mely a XVII. század végén Donau-Echingenből szakadt hazánkba. Az első meg települő Stáhl I. György volt, ennek fia II. György mindketten orvosok Pesten, ennek fia III. György Pesten 1755-ben született. Bécsben végezvén tanúlmányait, a Stein nevű ezredben nyert alkalmazást, mint orvos, később a gumpendorfi katonai növeldében müködvén, boncztani remek készletei által Brambilla protomedicus figyelmét vonta magára, és csak hamar a József Akademiánál a boncztan tanárává lőn, azonban vissza vágyva hazájába, a pesti Egyetemhez a sebészet tanárának kineveztetett. Majd a fölkelő nemes sereg tábori fő orvosi állomására méltattatott, és e téren szerzett érdemeinél fogva 1797-ben I. Ferencz király által Stáhly néven magyar nemességre emeltetett. ^[1055]* És akkor kapta a czimert, mely – mint itt látható – az orvosi jelvényeken kívül, egy lovas felkelő nemes vitézt is ábrázol. A czimer paizs t. i. vízirányos vörös szelemen által, melyen két arany csillag között arany nap látható, két udvarra oszlik, a felső kék udvarban jobbról balra rézsutos ezüst szelemen botra tekerődző kigyót mutat; az alsó ezüst udvarban fakó paripán vörös nyereg takaró felett kék magyar ruhás, prémes kalpagú, magyar felkelő nemes vitéz nyargal, jobbjában kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával botot, melyre kigyó tekerődzik, tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[1056]*
A nemesi fölkelés ideje után a franczia háború alatt ragályos betegségek dühöngvén, főleg a katonai kórházak nehányában, felsőbb meghagyás folytán ezek megvizsgalása és teendő czélszerű orvosi intézkedések végett Zárába, Raguzába, Zengbe, Fiumébe, Triesztbe utazott, mely szokatlan s roppant fáradtsággal összekötött utazásának áldozata lőn, lebetegedvén 1802. oct. 2-án kora 47. évében Pesten meghalt. Nejétől Treutner leánytól két gyermeke maradt: Ignácz és Luiza Tarnóczy Jánosné; kinek egyik leánya Ida ismert jeles tudósunk Toldy Ferencz hitestársa volt.
Ignácz szül. 1786-ban, s ősei nyomdokán szintén az orvosi pályára szentelte magát. Már 23 éves korában a pesti egyetemnél a boncztan tanára volt. Innen a m. kir. udv. helytartó tanács tanácsosává, országos főorvossá, 1848-ban pedig tábori egészségügyi osztályfőnökké neveztetett ki. Több rendbeli érdemeiért a III. oszt. vaskorona renddel és egy würtembergi diszrenddel tüntettetett ki. Meghalt 1849. april. 28-án Budán kora 63. évében. Két fia maradt: IV. György és Ferencz.
IV. György szül. 1810-ben; szintén az orvosi pályát választá, és 23 éves korában Fejérvármegye főorvosa lőn. Meghalt legszebb férfiui korának 36. évében, 1846-ban. Nejétől Gärtner Klárától, ki 1856-ban halt meg, három gyermeke maradt: Mária kisfaludi Lipthay Kornélné, György és Ignácz.
Ferencz (szül. 1812.) katonai pályára lépett, s előbb a Nádor, utóbb a Haller huszárezredben őrnagy, a katonai érdemrend tulajdonosa volt. Meghalt 1862-ben magtalanúl.
A családfa következő:

I. György orvos dr. 1720.; II. György orvos dr. 1750.; N. leány (Orosházi Kúnné); III. György sz. 1755. † 1802. orvos dr. (Treutner N.); N. (Schifkovich); Ignácz sz. 1786. † 1849. helyt. tanács orsz. főorvos.; Luiza (Tarnóczy János); Klára 1863.; Ida † (Toldy Fer.); IV. György sz. 1810. † 1846. Fejér m. főorvos (Gärtner Klára † 1856.); Ferencz sz. 1812. † 1862. őrnagy; Mária sz. 1834. (Kisf. Lipthay Kornél); V. György sz. 1836.; II. Ignácz sz. 1838.; Margit sz. 1858.; Fülöp sz. 1862.

Stainer család.

Stainer Márton, 1714. febr. 12-én Bécsben kelt czímeres levélben érdektársaival együtt III. Károly király által nemességre emeltetett. ^[1057]* Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs, a felső arany udvarban egy fejü fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható; az alsó vörös mezőben arany koronán pánczélos kar könyököl, kivont kardot villogtatva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan kar, kivont karddal látható két sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali vizirányosan fekete arany, a baloldali ezüstvörös. ^[1058]* Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranyfekete.

Stainlein család. (Saalensteini gróf)

Bajor eredetű. Alapitója bajor nemes Stainlein János-(Gottlieb)-Eduard (szül. 1785. mart. 16.) ki a Bajor követségnél Bécsben titkár volt, és Miksa bajor királytól 1815. sept. 27-én Bajor országi báróságra emeltetett, és mint bajor királyi kamarás val. tit. tanácsos, és rendkivűli meghatalmazott minister I. Lajos bajor király által 1830. maj. 31-én Bajor országi grófságot kapott. Feleségűl vévén paczolaji báró Hellenbach Zsuzsanna Rozáliát (szül. 1794.) a bajor sz. Anna rend hölgyét, ezzel Magyar országban, nevezetesen Hont megyében Szemeréden birtokos lett, és 1827. évben az országgyülés által honfiúsitatott. Meghalt 1833. jan. 13-án Pesten kora 48. évében. Özvegye és hátra hagyott gyermekei 1842-ben V. Ferdinand királytól királyi engedélyt nyertek, hogy a bajor királytól nyert saalensteini grófi czimet Magyar országban és hozzá csatolt részeiben is viselhessék. ^[1059]*
A család czímere harántosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvarban derékig kiemelkedő kővágó ember hegyes süvegben látható, jobbkezében hegyes kalapácsot tartva; az alsó udvar négy sorban hosszukás ezüst és fekete koczkákkal van fedve.
A családfa következő:

Eduard sz. 1785. † 1833. (b. Hellenbach Zsuzsi); Zsófia sz. 1818. (gr. Westerholt Frigyes); Lajos sz. 1819. (Wagelmacker Valeria sz. 1828.); Malvina sz. 1822. (gr. Wilczek Henrik); Leontina sz. 1826.; Otto sz. 1830.; Hermán-Otto sz. 1850.

Staneiovics család.

1751-ben nemesitette meg Mária Terézia király asszony. Czimere a paizs kék udvarában hármas zöld halom középsőjén egy lábán álló daru, felemelt jobb lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén daru áll, fölemelt lábával kövecset fogva. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék. ^[1060]*

Stanislavich család.

Alapitója Stanislavich Miklós előbb nicopoli czimzetes, 1739-től csanádi püspök, ^[1061]* ki testvéreivel együtt 1746-ban Mária Terézia király asszonytól czimeres nemes levelet kapott. ^[1062]* Meghalt 1749-ben.
Czímere balról jobbra rézsutosan vont ezüst pólya által, melyen P. R. E. F. betűk (pro Rege et Fide jelentéssel) olvashatók, két részre oszlik, a jobb oldali kék udvarban arany csillag ragyog, a baloldali vörös udvarban pej lovon pánczélos, sisakos (melyen strucz tollak lengenek) vitéz nyargal, balkezével sárga zászlót lobogtatva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Arad megyében Stanislavich János és György 1771-ben hirdetteté ki nemességét. ^[1063]*

Stanissauljevich család.

Stanissauljevich Tivadart 1763-ban Mária Terézia királyasszony nemesítette meg ^[1064]* ily czímerrel: a paizs négy udvarra oszlik, az 1. és 4. kék udvarban hátulsó lábain álló oroszlán első jobb lábával kivont pallóst tart; a 2. és 3. ezüst udvarban fekete holló ül, csőrében két-, két zöld pálmagalyat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából a paizsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst fekete.

Stanissavlevich család.

Közülök Demeter és György 1792-ben I. Ferencz király által emeltettek nemességre. Czímerök négy részre osztott paizs, az 1. és 4. kék udvarban két-két pánczélos kar fölfelé nyúlva, kivont kardot tart, fölöttök arany kereszt ragyog, a 2. és 3. arany udvarban egymással szemközt két-két vörös oroszlán ágaskodik; első lábaikkal keresztbe helyezve dzsidát tartanak; a paizs fölötti sisak koronájából szintén vörös oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával dzsidát tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[1065]*

Stankovics család.

Stankovich Márton 1720-ban III. Károly király által nemesíttetett meg. ^[1066]*
Czímere következő: a pizs kék udvarának alját zöld legelő foglalja el, melyen tehéncsorda és kecske legelész, jobbról magas sziklán vörös fedelű tornyos vár emelkedik, alatta a zöld téren vörös magyar ruhás vitéz, sárga csizmában zöld övvel prémes vörös kalpaggal, oldalán karddal áll, felemelt jobb kezével ezüst bojtos nádpálczát, balkezével vörös pecsétes levelet magasra emelve, fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából szintén a leirthoz hasonló vitéz emelkedik ki, jobb kezében arany búza kévét, a balban övet tart. Foszladék jobbról aranykék; balról ezüstvörös.
E családból volt József 1774-ben a selmeczi bánya grófságnál hivatalnok, Katalin 1782–1804-ben Mocsáry József neje.

Stankovics család.

Stankovich János 1792-ben I. Ferenc királytól kapott czímeres nemes levelet. Czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali arany udvarban egyfejű fekete sas szétterjesztett szárnyakkal látható, a baloldali osztály vízirányosan ismét kétfelé oszlik, a felső kék udvarban zöld halmon arany korona fölött arany nap ragyog, az alsó vörös udvarban zöld tér fölött fehér folyam hullámzik, e fölött két arany búzakéve áll és ezek között arany nyelű sarló látható. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sasszárny között arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a balban három arany búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[1067]*
Ugy látszik ezen (vagy a följebbi) Stankovics családból eredt Stankovics János 1837-ben váczi nagy prépost, kir. tan., czimeres bosoni, utóbb 1838-tól haláláig győri püspök.

Stansith család.

Lásd Horváth cs.

Starhemberg család.

Stajer országi eredetű, régi nevezetes család, mely magát a Welfek törzséből Vinulftól, a ki Alarik gót király korában élt, származtatja. ^[1068]* A XII. században három testvér közül Albertnak fia Gundakar Ausztriában az Ens vizén fölűli tartományban, a mai Hausruck negyedben nem messze Haag-tól épité Starchenberg (Starhenberg) vár-kastélyt, melytől ivadéka nevét vette. A családban ezután a Gundakker keresztnév is igen gyakori lett. Nem tartozván ide a család ez idétti teljes nemzedékrendje, csak megemlitjük, hogy a XV. században Mátyás király korában is az említett Ensentúli tartomány a kapitánya Stahrenberg Kocsárd volt, kit Mátyás király 1488-ban arra kért meg, hogy János fiának nem sokára tartandó lakadalmára Bécsbe neki pisztrángokat küldjön. Az ősi várkastélyt 1579-ben Stahrenberg Rüdiger el adta Albert osztrák heczegnek.
A XVI. század elején élt Starhemberg Rázmány, ki tetemes birtokot hagyott hátra és kinek nejétől gr. Schaumburg Annától két fia maradt: Rüdiger és Henrik, két ágnak alapitói.
Henriknek (ki 1585-ben mhalt) ágából meg említendő Guidó, ki Belgrád védelme, és a zalánkameni ütközet stb. által lett nevezetes. Meghalt 1737-ben. Ágából ő is 1723-ban magyar honfiusitást nyert.
Rüdigernek, ki kevendi báró Zékel Ilonát birta nőűl, és 1582-ben halt meg, kis unokái által szintén két főágra oszlott a család, mint mindezt a családfán láthatni.

Rázmán (gr. Schaumburg Anna); Rüdiger † 1582. (Kevendi Zekel Ilona); Henrik † 1585. (b. Lamberg Magdolna); Pál-Jakab † 1635.; Lajos.; Ez ágból többi közt Guidó 1723. magyar indigena.; Konrád-Boldizs. 1643. gróf. (1. b. Zinzendorf A. Erzse. 2. gr. Cavriani Kata); Ernest Rüdiger 1701. altábornagy Bécs védője 1683. (1. Gr. Stahremberg Ilona 2. gr. Jörger Mária); 2-tól Ferenc Ottokár sz. 1662. † 1699. stockholmi követ (gr. Rindsmaul M. Cecil) a herczegi ág őse.; Gundakker Tamás sz. 1663 † 1745. minister m. orsz. indig. 1723. (gr. Daun M.); öt leány, kik közt M. Antonia (gr. Stahremberg Fer. Antalné); Ferencz F. Antal sz. 1691. † 1743. (gr. Stahremberg M. Antonia) a bécsi hős leánya); Ottó Gundakker sz. 1720. † 1760. v. b. tit. tan. (gr. Breuner Mária); József-Ferencz sz. 1724. † 1774. altábornagy (gr. Károlyi Éva); Ferencz Xav. sz. 1747. (gr. Neipperg M.); Antal idősb sz. 1764. † 1803. (köpösdi gr. Tolvay Alojzia); Antal Gund. sz. 1776. † 1712. (gr. Kaunitz Karolina); M. Alojzia sz. 1798. (Karácsonyi Lajos); Károly Gundak. sz. 1777. (1. gr. Colloredo M. 2. b. Luzénszky Klára); Antal Gundak. † 1851. kamarás, volt kapit. (gr. Desfours Bora); Kamilló Rüd. sz. 1804. (1. Ns. Steinmetz Guid. 2. gr. Thürheim M. Leop.); István sz. 1817. (bajsai Vojnics Vilma); Mária (Cary Tardeven Lucius); Amália cs. kir. h.; Kamilló sz. 1835.

Ez ágból Gundakker minister volt, ága kapta Nógrád megyében N. Oroszit adományban; és Antal-Ferencz neje gr. Tolvay Aloyzia jogán Somoskőt és Somosujfalut, birva azokat 1847-ig; hasonló jogon a most is birt köpösdi birtokot.
A herczegi ágból Lajos herczegnek Francziska leányát (szül. 1787-ben) gróf Zichy István vette nőül.
A Henrik-féle vonalból Guidónak első neje Berzeviczy Klélia, a második, kivel rögtöni közbe jött halála miatt csak kilencz napig élt, Paukovich Anna volt.
Magyar országban legelőször honfiusitást St. Henrik nyert 1647-ben,, utána János-Rikhárd 1655-ben, legutóbb pedig Tamás, Guidó, Konrád, Miksa, Gundemár és Ferencz-József. ^[1069]*
A család ősi czímere koronás párducz, első jobb lábával borostyán-ágat, a balban levágott tarfejet tartva, mely a szaporitott s négy részre osztott czímer-paizsban a közép vért egy részét foglalja el. Starhemberg Ernő Rüdiger Bécs hős védelme emlékére a bécsi sz. István tornyát nyerte czimerébe, de csak leányai maradván és egy leányát a magyar honfiusitást nyert Gundakkernek fia vévén nőűl, és igy leány ágon ez örökösödvén utána, e czímerrészt is ezen ág öröklé.

Statilio család.

A graboriai Beriszló család leány ágán szakadtak hazánkba Statilio János és Máté testvérek, anyjok Beriszló leány, nővére volt Beriszló Péternek. János egykor őrsi, majd budai prépost végre 1536-tól erdélyi püspök, ügyes, eszes pap, Szapolyai hive, történelmi nevet vivott ki magának és innen eléggé ismeretes; testvérének Máténak fiai voltak János és Mihály, kiknek részére a nevezett püspök nagybátyja 1534-ben Erdélyben Csombordra adományt szerezvén, abba beiktattak. A püspök meghalt 1442. april 8-.án. Unokaöcsjeiben a család kihalt.

Stavács család.

Szepes vármegye nemes családai közé számitatik.

Steffanits család.

Steffanics Pált 1620-ban II. Ferdinand király emelte nemességre czímeres levélben, mely szerint czímere a paizs két udvarának alján széles folyamon balfelé fehér lovon uszó zöld ruhás, sárga csizmás, fekete süveges magyar vitéz, jobb kezével kivont kardot, a ballal a kantárt, és piros zászlós lándzsát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén hasonló öltözetű magyar vitéz emelkedik ki, szintén zászlót és kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstzöld, balról aranyvörös. ^[1070]*
Steffanits nevű család van Bihar megyében, és Zala megyében is, hol Steffanits Ignácz 1829. jun. 9-től rendszerinti esküdt volt.

Stegner család.

Zemplin vármegyében a mult század elején, 1700-ban a Stegner család Nagy-Tolcsvát és Erdő-Bényét vette zálogba a Rákóczy-aktól. ^[1071]*
Stagner Mátyás az 1715. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyert. ^[1072]*

Stehenics család. (Jerebiczi)

Horváth országi Zágráb megyei nemes család, mely a nevezett megyében fekvő Jerebiczi helységről vette előnevét. Kaprinai szerint már 1459-ben az előkelő családok egyike. ^[1073]*
Egyik ismeretes tagja volt a családnak jerebiczi Stehenics János 1760-ban győri nagy prépost, temnei vál. püspök, ildai apát, a bácsai praedialis szék örökös főispánja, és m. kir. helytartósági tanácsos.
György 1765-ben Győr vármegye táblabirája.
Gábor 1770–74-ben m. kir. udvari kamarai járulnok.

Steinbach család. (Hidegkúthi)

Pozsony megyei család, melyből Ferencz kir. tan. és közalapitványi igazgató szül 1780. octob. 16-án.

Steinicher család.

Steinicher Andrást 1738-ban III. Károly király czímeres nemes levéllel ajándékozta meg. ^[1074]*
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó udvar ezüst, a felső vörös, az előtérben hátulsó lábain oroszlán áll, testének felső része a vörös udvarban arany, alsó test része kék, első jobb lábával három arany búzakalászt tart. A paizs fölötti sisak koronájábol szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.

Stelczer család (Felső-Őri)

Előnevénél fogva Vasmegyei Felső-Őr adományos családainak egyike. Trencsin vármegyében a czímer leveles családok sorában áll, nevezetesen az 1803. évi nemes összeirésban olvassuk ^[1075]* Stalzer Pált, és ennek négy fiát u. m. Pált, Jánost, Józsefet és Mihályt, kik Trencsin városában laktak; az 1837. évi lajstrom szintén ott Pál örököseit mutatja, u. m. Jánost, s afiát Károlyt, – Józsefet és fiait Gyulát, Imrét, Antalt, végre Mihályt.
A családfa ez:

Pál 1803.; Pál 1803.; János 1803. 37.; József 1803.; Mihály 1803. 37.; Károly. 1837.; Gyula. 1837.; Imre 1837.; Antal. 1837.

Stélik család.

Mosony megyei család, melyből Stélik Ferenc 1825-ben–30-ban nevezett megye alispánja volt.

Stella család.

Gróf Stella Rochus az 1715. évi országgyülésen magyarországi honfiusitást nyert. ^[1076]*

Stenczel család. (Kolozsvári)

Már a régiebb időben mint Kolozsvár jelentékenyebb polgárai említetnek. János 1622. nov. 14-én halt meg, és András, kinek házához szállott 1622-ben Bethlen Gáborné. Utóbb e család megnemesítetett és László e század elején Hunyad vármegye táblabirája és Csigmói birtokos volt. Anna a mult század elején Súki Mihályné.
Magyarországban Stenczel János 1643-ban tamásfői apát és egri kanonok. Valószinűleg nővére, bizonyosan rokona: Stenczel Borbála Borsod megyében 1646-ban Nyírő József neje. ^[1077]*

Steőszel család. (Rapíni)

Heves vármegyei nemes család. Ismeretes közűlök Steőszel József, kir. tanácsos, aranysarkantyús vitéz, és 1798. óta a Jászkúnok főkapitánya haláláig, mely történt 1815-ben. ^[1078]* Családfája következő:

József Jászkún kapit. mh. 1815. (Majláth N.); Mária (Luby Imre kir. ügyigazg.); Mária (gr. Tige Lajos); József † (b. Bedekovics Mária)*

Stépán család. (N.-Váradi)

Bihar és Zemplin megyei birtokos nemes család. Állítólag Brankovics György egyik fiának Stépánnak, ki 1467-ben élt, volnának utódai; azonban ezen állítás igazolhatását nem ismerjük. Bizonyos, hogy a XVII. század közepén már Bihar megyében virágzott. Stépán Ferencz 1646-ban Tokaj várában kapitány volt, ^[1079]* neje állitólag Ráskay Zsuzsanna, fia Stépán Ferencz Rákóczy híve, N.-Váradon lakott 1660-ban, neje Teleky Anna, T. Mihály huga volt. ^[1080]* Úgy látszik, ennek nővére Erzsébet Toldalagi Jánosné volt.
Jelenleg birtokos a család Stépán István személyében Bihar megyében Less, Pósa, Sarján és Mindszent helységekben. ^[1081]*
Zemplin megyében Márk és Ráska helységben, ^[1082]* és ezen megyében többen viseltek megyei hivatalt, igy Sépán László alszolgabiró, Dániel aladószedő, Károly rendszerinti esküdt 1836-ban; nevezett László 1840-ben fő szolgabiró; Vincze ugyan ekkor esküdt, ki 1849-ben aladószedő; József pedig rendszerinti esküdt volt.
1862-ben Zemplin megye főispánilag kinevezett tisztikarában találjuk Józsefet mint fő-ügyészt. Ugyan e megyében S. A. Ujhelyen lakik Stépán Mihály.

Stephanides család.

A Stephanides vagy Stefanidesz család I. Leopold király által 1682-ben emeltetett nemességre főleg a család két tudományos férfiának Györgynek a pozsonyi lelkésznek és Jánosnak az eperjesi tanárnak érdemeik tekintetbe vételével. Az utódok Árva és Nyitra megyében székeltek. A Nyitra megyei Csejthei vonal, mely Komáromban székelt – úgy látszik – kihalt, minthogy az eredeti czímeres nemes levél, mely általok öriztetett, az Árva megyei vonal kezére jutott. Árva megyébe 1700. körül költözött János vonala, mely Trsztena mvárosba telepedett, és máig is ott laknak utódai.

Stephanóczy család.

Árva megyében a revisnyai Matejecz családnak Istvánféle ága ezen vezeték nevet vállalván el, részint egyedül Stephanóczy, részint pedig Stephanóczy máskép Matejecz néven fordúl elő Árva megye levéltárában; sőt Stephanóczy néven a nevezett megyétől ezen ág nemesi bizonyságot is nyert. – 1755-ben pedig arról, vajjon a Stephanóczy név azonos-e a Stephanovics családdal, szorgos nyomozások és tanuvallatások is tétettek a megye által a Reviczky család megkeresése folytán. Az érintett ág utódai Sáros megyébe is költözvén, közűlök Sámuel 1688-ban bártfai evang. lelkész volt, de úgy látszik – jelenleg ezek is vissza tértek a család Mathaeides nevére, minthogy Sáros megyében névszerint Eperjesen Mathaeides Jakab utódai létezvén, a nemzetségbe behozott név különbség mintegy megszüntetett. (Egyébiránt lásd a családról a Matejecz és Mathaeides név alatti czikkeket.)

Stephanovits család.

Pozsony megyei nemes család, melyből Stephanovics János nevezett megyétől 1780. julius 11-én kapott nemesi bizonyítványt, melyet laktahelyén Krassó vármegyében 1781. oct. 15-én kihirdettetett. Utódai közűl egyik az utóbb nevezett megyében bulcsi jegyző 1804-ben.

Stephanovics család.

Stephanovics Bazil 1797-ben I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levelét. Czímere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső ezüst udvarban zöld téren a jobb oldalon három nád áll, feléje fekete lovon, melyen vörös nyeregtakaró van, kék magyar ruhás, zöld mentés, fekete föveges vitéz nyargal, jobb kezében kivont kardot tartva. Az alsó osztály függőlegesen ismét kétrészre oszlik, a jobb oldali arany udvarban kék golyón a szerencse nemtője áll, vörös fátyollal fedve némely tagjait; a baloldali kék udvarban hármas zöld halom középsőjén arany korona, melyből oroszlán emelkedik ki, első lábaival ezüst horgonyt tartva, fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[1083]*

Stepp család.

Komárom megye egykori birtokosai közé tartozik, a mennyiben 1615-ben Stepp Márton Radvány és Ócsa helységekben Pázmándy Ferencztől négy udvartelket veszen zálogba. ^[1084]*

Stercz család.

Stercz Theophil 1718-ban III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1085]*
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső ezüst, az alsó kék udvart mutat, az előtérben zöld pázsiton ballábán daru áll, jobb lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan daru látható. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Sterka-Sulucz család. (Kerpényesi)

Erdélyi család, melyből Sándor jelenleg balásfalvi görög egyes. érsek, János és József 1848-ban a Zalathnai kir. kincstári uradalomban hivatalnokok; Péter Abdrudbányán városi hivatalnok; Dénes, József jelenleg (1863.) megyei hívatalnokok.

Stermenszky család.

Pozsony megyei Szász nevü helységben Stermenszky András 1738. előtt adomány mellett lett birtokos. ^[1086]*

Sternberg család.

Cseh, Morva országban birtokos. Eredetét Frankoniában keresik. A XVII. század elején a bécsi békekötés alatt 1606-ban már ott találjuk nevét Sternberg Ádámnak. ^[1087]*
A Csehországi ágból 1662. febr. 14-én Zdenko és Elek grófságra emeltettek. ^[1088]*
Gróf Sternberg Vratiszláv 1687-ben Magyar országban is honfiusitást nyert, azonban ága nem igen honosodott meg. ^[1089]* Megemlithetni annyit, hogy 1827-ben gróf Antal örökösei a Ludoviceára adakoztak. ^[1090]*
Vratiszlávnál a család két fő ágra szakadt, egyik fia Ferencz-Deménytől az idősb, úgynevezett Sternberg-Manderscheid, az ifjabbtól Ferencz-Lipottól a seroviczi Sternberg ág sarjadzik.
A családfa ^[1091]* imez:
I. tábla

Vratiszláv aranygyapjús tit. tan. †1703. (gr. Slawata Anna); Ferencz Demény titk. tan. † 1719. (gr. Walseck Karolina); Eleonora sz. 1656. † 1705. (gr. Kaunitz Domok.); M. Anna † 1723. (gr. Goetz János); M. Renata † 1725. (gr. Paar Józs.); M. Kata, apácza.; M. Jozefa (gr. Martinitz György); Fer.-Lipót sz. 1688. † 1745. Cseh orsz. helytartó (h. Schwarzenberg M. Anna); Teréz, sz. 1678. † 1759. (1. gr. Thún Ján. 2. gr. Serényi Kár.) Karolina † 1754. (h. Eggenberg János); Ferencz-Fülöp sz. 1708. † 1786. főudvarmester. (gr. Stahrenberg M. Leopoldina); Francziska sz. 1715. † 1781. apácza.; Folyt. II. táblán.; Kerestély sz. 1732. † 1786. (gr. Manderscheid Augusta); M. Leopoldina (h. Lichtenstein Fer.); M. Jozéfa (h. Fürstenberg Kár.); Gundaker F. sz. 1737. † 1802.; Zsófia (gr. Waldstein Vincze); Karolina (gr. Lützow János); Ferencz-Józs. sz. 1763. † 1830. (gr. Schönborn Fáni); János passaui kanon.; Miksa †; Lipót †; Augusta †; M. Valpurga (h. Salm. S. Konst.) Fülöp †; György †; József †; Leopoldina sz. 1791. (gr. Tarouca Fer. özvegye); August sz. 1793. (gr. Brühl (Fridr.); Krisztina †; Ervina †; Fáni †

Ezen vonal fiágon kihalt.
II. tábla.

Ferencz-Lipót, ki az I. táblán. sz. 1688 † 1745. csehorsz. helytartó (h. Schwarzenberg M. Anna); M. Franciska sz. 1709. (gr. Clary Aldringen Gásp.); Ferencz Ád. sz. 1711 † 1789. cseh tart. fő. (1. gr. Waldburg M. Ter. 2. gr. Dichtrichstein M. Kriszt.) 3. gr. Wilczek M. Anna); M. Jozéfa sz. 1712. (gr. Rothal János); János sz. 1713. † 1798. (gr. Kollowrat Anna); Valpurga sz. 1716. (gr. Kollowrat Prok.); M. Ernestina sz. 1718. (gr. Czernin Herman); Ferencz sz. 1719. † 1745. alezredes elesett.; Jozéfa †; János alezredes † 1789.; Joachim kamarás † 1808.; Gáspár kanonok †; M. Anna sz. 1741. † 1819. gr. Martinitz Fer.); Jozéfa sz. 1746. † 1823. (gr. Martinitz Kár.); Ádám sz. 1751. † 1811.; Valpurga sz. 1754. † 1821. (gr. Salm-Reif. Fer.); Ferenc †; Luiza sz. 1762. apácza; Lipót sz. 1770. † 1858. (gr. Walseck Karolina); Mária sz. 1774. apácza.; Róza sz. 1802. (h. Salm Miksa); Karolin sz. 1804. (gr. Lamberg Eduard); Jaroszló sz. 1809. őrnagy (1. gr. Donhoff Ant. 2. b. Orczy Eleonora); Lipót sz. 1811. tábornok.; Zdenko sz. 1813. kamarás (gr. Stadion Zsófia); Róza sz. 1836.; Zdenko sz. 1846.; Kunigunda. sz. 1847.; Alajos. sz. 1850.; Fülöp. sz. 1852.; Karolina. sz. 1856.

A család czimere kék udvarban nyolcz súgárú csillag. ^[1092]*

Sternegg család.

Közűlök Sternegg Ignácz az 1794. évi erdélyi országgyülésen honfiusitatott, a midőn már római sz. birodalmi lovag, és az erdélyi kincstárnál titkár volt.

Sternfeld család.

Sternfeld János cs. kir. alezredes és gránátos zászlóalji parancsnok 1836-ban országgyülésileg magyar nemesnek bevétetett. ^[1093]*

Stettner család, (Makkos-hetyei)

Pest, Soprony, Veszprém megyei nemes család. Neve német eredetre mutat; és e minőségű czimere a paizsban egy kiterjesztett tenyér. ^[1094]* A mult században Mária Terézia királyasszony alatt János-Károly cs. kir. udvari tanácsos, és 1774-ben már a magyarországi főhadi biztosság igazgatója volt. Családja igy sarjadzott:

János-Károly udv. hadi tanácsos; Gábor sz. 1743. † 1815. m. kir. kam. tan.; János lovas kapit. 1812.; József udv. titkár 1815.; Teréz (Nyitray kir. tan.); Mária

A családfán álló Gábor Budán született 1743-ban. Iskolái bevégeztével már 1770-ben a m. kir. udv. kamaránál állott hivatalban, 1785-ben ezen kormányszéknél Budán tanácsossá neveztetett. Jelesen kimívelt férfiú volt; s főleg természettudományi gyüjteményei ritka becsűek voltak. ^[1095]* Meghalt mellvízkorban 1815. dec. 22-én kora 75 évében Budán.
Bár összeköttetését nem ismerjük, de a családból származottnak véljük Stettner Mátét is, ki Makkos-Hetyéről irta előnevét, és szintén a m. kir. kamaránál hívataloskodván, 1829. kir. kamarai tanácsossá neveztetett.
Ugyan e család tagja Stettner György szül. 1799. jul. 2-án Dukában Vas megyében. 1821-ben tévén ügyvédi vizsgálatot, egyéb foglalkozásai mellett Fenyéri Gyula név alatt az irodalmi téren is számos folyóiratba és zsebkönyvbe dolgozott. Utóbb nevét Zádor-ra változtatá. 1848-ban a pesti váltó törvényszékhez előadó ülnökké, 1852-ben a soproni főtörvényszékhez, 1855-ben a bécsi legfőbb és semmisitő törvényszékhez ülnökké, 1861-ben a hétszemélyes táblához biróúl neveztetett. Irodalmi érdemeiért a m. tud. akademiánál még az elsők közt levelező, 1835-ben pedig rendes taggá választatott. Adott ki egyebeken kivűl jogtani munkát is; és az „Ezer egy éjszaká”-nak négy füzetét forditá. ^[1096]*

Stibor család. (Igazabban Stiboricz)

Lengyel eredetű, mely mint többi közt czímere is mutatja: a lengyel Ostoia nemből származik. ^[1097]* A XIV. század végén Magyar országban találjuk már Styboriczi Stybort, pozsonyi főispánt, és testvéreit Pétert és Andrást, kik 1389-ben Magyar ország honfiusitatott nemesei közé fogadtatván, azon évben Budán ünnepélyesen okmányban adták ki a király és a magyar korona iránti hazafiúi hűségök fogadalmáról esküjöket. ^[1098]*
A nevezett három testvér közül Péternek többé nyomát nem leljük, azonban 1395-ben midőn Zsigmond királytól ismét terjedelmes adományokkal ajándékoztattak meg, Stibornak testvéreűl olvassuk Wydgowski Miklóst és Podczeschye Andrást.
Nevezett András, midőn 1386-ban Ugrócz vár területén Trebichova pusztát vagy falut alapitá, a megtelepitési levélben ily czimzettel élt: „Nos Andreas Podczesje de Stiborziz, Capitaneus Trenchin. nec non Dominus castri Uhronycz.” ^[1099]*
A legidősb testvér Stibor, ki 1388-ban András és Miklós testvérével kapta Beczko vagy Bolondócz várát, és abban 1391-ben Mária királyné által is megerősitetett, ^[1100]* 1396-ban már erdélyi vajda volt, ^[1101]* és Zsigmond királyi adományozásából, kinek nagy kegyében állott, a Vág környékén roppant dynasta, 1410-ben használt czimét mutatja egy okmányának következő fejezete: „Stiborus Vajvoda Transylvanus, Trichinii, Bistriciae, et Nitriae Comes, totiusque terrae Povaziae seu Vaganae Dominus.” ^[1102]* Wagner szerint hajlott kora miatt utóbb az erdélyi vajdaságról lemondott, de 1414-ben midőn nejével Dobrochnával együtt fiok bolondoczi Stibor nevében is a vágujhelyi ágostonrendiek zárdáját alapiták, még szintén a följebbi czimzettel élt, azon különbséggel, hogy ebben Nyitra megye helyett Zolnok megye főispánjának neveztetik. ^[1103]*
Nevezett nejétől Dobrochnától fia János keresztnevű volt, mutatja egy 1411-ki okmány végzete, hol mint kir. komornok mester fordúl elé. ^[1104]* És alkalmasint Stibor János volt az, kit Wagner összetéveszt atyjával, és a ki szerinte is 1434-ben halt meg, benne halván ki a bolondóczi Stiboricz család, mert e fiún kivűl (kit Wagner nem ismert), Stibor Vajdának csak leánya maradt Katalin, ki alsólindvai Bánffy Pálhoz ment férjhez, kinek leány-ágán a báró Mednyánszky család örökösödött a Stibor nemzetségnek nem csak birtokai egy részében, de nagy levéltárában is.
Az előadottak szerint a családfa ez:

Stibor N.; Stibor 1388. 1414. erdélyi vajda. (Dobrochna.); Andreas Podczesje 1386. 95.; Miklós Wydgovszky 1386.; János főkomornok 1412. † 1434.; Kata (lindvai Bánffy Pál)

E család ivadéka volt még azon Stibor is, ki Stiboricz és Kis-Szobovicsnak irta magát, és 1410–1421. egri püspök volt, tán fia a vajdának.
A család czimere – mint ezt Wagner ki is adá ^[1105]* – Stibor vajdának 1395. évi pecséte szerint két egymással háttal álló félhold, köztök arany kereszt; a paizs fölötti sisakon félholdból sárkány fej emelkedik ki szűgyig. Ugyancsak Wagnernál 1410. évi pecsét szerint, hol Stibor az egri püspök Jánosnak neveztetik, a paizs négy felé oszlik, az 1. és 4. udvar a félholdakat és keresztet, a 2. és 3. félholdból emelkedő sárkányt mutat. A paizst püspöki jelvények diszítik.

Stiefftel család.

1765-ben nemesítetett meg Mária Terézia királyasszony által czímeres nemes levélben; mely szerint czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik arany udvar fejében vörös pólyán két, két arany csillag ragyog, amabban hármas zöld halmon repűlni készülő galamb áll, emebben szintén hármas zöld halmon daru áll, felemelt jobb lábával kövecset tartva; a 2. és 3. kék udvar alján zöld tér fölött fehér folyam hullámzik; fölötte balról jobbra rézsutos vonalban három fehér rózsafej látszik, közepén vörös gombbal. A paizs fölötti sisak koronáján arany Andráskereszt ragyog, két kiterjesztett sasszárny között, melyek közül a jobb oldali vizirányosan félig arany, félig vörös, a másik félig kék, félig ezüst, amannak közepén csillag a szárny szineivel ellenkezőleg, emebben rózsa a szárny szineivel ellenkezőleg szinezve látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[1106]*

Stift család.

Sift András az 1827. évi országgyülésen honfiusitást nyert. ^[1107]*

Stipsicz család. (Ternovai báró, és nemes)

Nemességre emeltetett a család I. Leopold király által 1662. évi septemberben. A múlt század elején élt Stipsitz György, ki 1702. aug. 22. lett pozsonyi kamarai tanácsos, ennek utóda a mult században Stipsicz Ignácz, kinek neje báró Ujváry Jozéfa volt. Tán ennek fia József, ki 1755. aug. 15-én Sopronyban született; 1774-ben katonai pályát kezde mint kadét. 1783-ban már ezredi segéd lett és Belgrádnál kitünteté magát, 1789-ben őrnagy volt. Személyes vitézsége és roppant katonai tudománya minden alkalommal feltünt. A neerwindeni ütközetben mint tábornoki segéd és alezredes vitézileg harczolt, 1794-ben M. Terézia rend lovagi keresztjét nyerte, és ezredes, 1797-ben tábornok lett. Stokachnál a jobb szárny vezényletével ő dönté el a csatát, 1800-ban altábornagynak neveztetett. A béke beálltával élelmezési fő felügyelő, 1803-ban a hadi könyvvezetés főigazgatójává lett. Az 1805. évi hadjáratban ismét részt vett. A pozsonyi béke után mint a hadi tanács tagja és az ujonczozási osztály főnöke tett hasznos szolgálatot. 1806-ban ausztriai báróságot nyert, és linczi katonai parancsnok lett. 1809-ben a főherczeg helyébe generalissimus. A bécsi béke után érdemei jutalmáúl val. b. titkos tanácsossá és 1811-ben Erdély katonai parancsnokává; 1813-ban lovas tábornokká, a 10. számú huszár ezred tulajdonosává, és a hadi tanács alelnökévé neveztetett, és itt szerzett érdemei ismét több rendbeli rendjellel, 1820-ban Arad megyei Ternova helységre adománynyal, és 1821-ben magyar bárósággal jutalmaztatott, végre pedig 1824-ben 50 éves szolgálata jutalmául a Leopold rend nagykeresztjét nyerte. 1830-ban az állam tanácsban hadi osztályfőnök lett. Meghalt 1831. sept. 16-án Bécsban epe mirigyben. Benne – úgy látszik – a bárói ág kihalt.
A nemesi ágból ismeretesek Stipsitz Ferencz, szül 1745. sept. 11-én. Papságra adván magát, 1774-ben N. Szombatban tanár, 1778-ban ó-budai plébános, alesperes, 1803-ban pozsonyi kanonok, 1805-ban academiai igazgató, 1807-ben esztergami kanonok lett. 1808-ban 1000 ft. adott a Ludoviceára; végre olvasó kanonok lett. Meghalt N.-Szombatban 1817. april 2-án.
Stipsicz Ferencz már 1814-ben m. kir. kamarai tanácsos, és máramarosi bányai admistrator. Meghalt 1834. jan. 3. Budán. Neje báró Pergler Terézia volt.
Stipsicz Alajos-Emanuel a m. kir. Egyetem könytárának őre, meghalt 1815. sept. 18-án. Nejétől Kroyher Mária Teréziától maradt leánya Amália.
Stipsicz Ferdinánd cs. kir. tanácsos, a pesti orvosi egyetemnél tanár, mint nyugalmazott orvos tanár halt meg 1820. mart. 25-én, kora 66. évében. Özvegyen maradt neje Herdenbergi Stöckel Rozália.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a ballal fehér galambot tartva, melynek csőrében olajfa galy zöldel. A paizs fölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal galamb áll, csőrében zöld galyat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1108]*

Stockhammer család.

Németországból Nürnbergből eredt. Első tudható törzse Stockhammer János volt, ki 1459-ben született és 1523-ban halt meg. Ennek fia Lénárt (szül. 1485. † 1550.) V. Károly császárnak német titkára, ez által 1524. mart. 10-én birodalmi nemességre emeltetett. Ennek két fia maradt: II. János (szül. 1530.) és Sándor, kik 1578. nov. 10-én a császári örökös tartományokra nézve lovagi rangra emeltettek. Sándor a nürnbergi vonal folytatója lett; II. János pedig nejével Harsdörfer Ilonával nemzé fiát János-Ádámot, ki nejével Aufhofen Eleonorával ily családfát alkotott.

János-Ádám (Aufhofen Eleonora); I. Ferencz udvari orvos tr. 1701. 1710. (Weninghofen Marg.); Pál-Ferencz (Cischini Bora); József-Antal udv. tan. 1733. mart. 10. báró.; József-János 1777. gróf 1791. idigena (b. Haruckern M. Anna); Ignácz-Jeromos sz. 1750. (ns. Bernrieder Mária); II. Ferdinánd sz. 1751. (gr. Hartig Mária); Ferdinánd † 1825.; Herman-Lajos sz. 1795. † 1858. utolsó cs. tag.

János-Ádámnak egyik fia I. Ferenc, bölcsészeti és orvostudor, cs. kir. házi-orvos, alsó ausztriai kormányszéki tanácsos 1701. aug. 23-án I. Leopold császártól „Edler von” nevezettel birodalmi lovagi rangra emeltetett, és erről 1710. aug. 5. I. József császártól is megerősitést nyert. Nejétől Weninghofen Margittól fia József Antal 1734. mart. 10-én VI. Károly császártól birodalmi bárósággal jutalmaztatott.
János-Ádámnak másik fia Pál Ferenc volt, ki nejével Cischini Borbálával nemzé József-Jánost; ez cs. kir. pohárnok volt, és 1777-ben II. József császártól grófi méltóságra emeltetett. Nőűl vévén báró Haruckern Ferencz Békés megyei főispánnak egyik leányát Mária-Annát, ezzel Békes-Csanádban roppant birtokot nyert, nevezetesen a szarvasi uradalomban; és az 1791. évi országgyülésen feledíj elengedés mellett a magyarországi honfiusítottak közé bevétetett. ^[1109]* Nevezett hitestársától két fia maradt: Ignácz-Jeromos (szül. 1750.) és II. Ferencz (szül. 1751.). Amannak nejétől ns. Bernrieder Máriától maradt fia Ferdinand, ki 1825-ben magnélkül halt el.
II. Ferencznek nejétől gróf Hartig Máriától fia Herman-Lajos cs. kir. kamarás, Békés és Csanád megyei birtokos, valamint Morvaországban is a Malostoviczi birtok tulajdonosa, családja férfi ágának utólsó ivadéka, meghalt magnélkül Hütteldorfban Bécs mellett 1858. aug. 8-án, kora 68. évében, családját sirba vívén. ^[1110]*
A család czímere négy felé osztott paizs, az 1. ezüst udvarban szétterjesztett szárnyakkal mintegy repűlni akaró koronás fekete sas látható, a 2. arany udvarban harántosan fekvő fekete pólya látszik, a 3. kék udvarban, fekete lovon vörös ruhás férfiú, födetlen fővel nyargal, jobb kezében kalapácsot tartva; a 4. ezüst udvarban két fekete madár egymással veszekedik, egyik száraz törzsről a másikra ugrik; a másik felemelt szárnyakkal várja a verekedést. A közép vértben arany udvarban vörös ökörfej látszik, orrában arany gyűrű függ.

Stojánovits család.

Stojánovics Fülöp 1792-ben I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levelét.
Czímere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó ezüst udvarban hullámzó folyamon három vörös zászlóval, vitorlákkal ellátott szállító hajó úszik; a felső osztály függőleg két részre oszlik, a jobb oldali vörös udvar jobb oldai felső szögletéből felhők közűl arany nap sugárzik ki; a baloldali kék udvarban a baloldali felső szegletben tüzes felhőkből két villám czikázik le. A paizs fölötti sisak koronáján kék zászló lengedez. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. ^[1111]*

Stojanovics család.

A följebbitől különböző nemes család, melynek czímeres nemes levelét Stojanovits György kapta 1797-ben I. Ferencz királytól.
Czímeres kettős függönyös vágással három udvarra osztott paizs, az alsó arany udvarban hármas zöld halmon koronából ki emelkedő, kék ruhás, arany öves, prém kalpagos magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezében kivont kardot tartva; a két oldalas kék udvarban egy, egy ezüst oroszlán ágaskodik, első lábaikkal ezüst horgonyt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén ezüst oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával arany markolatú meztelen kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1112]*
Ezen két Stojanovics családhoz tartozik-e, és melyikhez, azon hasonló nevű nemes család, melyből Stojanovics Mihály Torontal megyének alszolgabirája, sok ideig főügyésze és 1848-ban 2. alispánja volt, nem tudjuk.

Stojanovits család. (Laczunási)

János Temes megyében Laczunás helységet kir. adományban, és erről vett előnévvel nemességet kapott V. Ferdinand királytól 1835-ben, és azon évi aug. 24-én Temes megyétől kiadott nemesi bizonyítványát Krassó megyében kihirdetteté.

Stojánovits család. (Cseres-temesi)

Lehet, hogy e család is a följebbi két, czímeres nemes levelet nyert családok egyike. Lehet, hogy egészen külön álló; – mert róla hitelesen csak annyit tudunk, hogy Stojanovics Miklós Krassó megyei Csere-Temesre 1831. dec. 16-án nyert királyi adományt, mely 1832. oct. 2-án Krassó megye közgyűlésén kihirdettetett. A család jelenleg is bírja Cseres-temest.

Stojcsevich család.

Stojcsevich István és János testvérek 1760. febr. havában M. Terézia királyasszony által emeltettek nemességre. ^[1113]*
Czímerök aranyfekete koczkákból álló függőleges szelemen által kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban kettős rabláncz látható, mely atyjoknak a török háború alatti fogságára vonatkozik; a balolali udvar harántosan két részre oszlik, a felső vörös udvarból arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont pallóst tartva; az alsó kék udvarban háromszeg alakban hármas ezüst bizanti pénz látható. A paizs fölötti sisak koronájából két elefánt ormány nyúlik fel, a jobb oldali félig ezüst, félig vörös, a másik félig fekete, félig arany. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös.

Stojkovics család.

Stojkovics Iftimius és fia 1808. julius 29-én nyert I. Ferencz királytól czimeres nemes levelet, mely 1823. dec. 10-én Krassó vármegyének gyülésén kihirdettetett. Krassó megyében jelenleg a család nem létezik.

Stopani család.

Stopani ker. János 1722-ben jul. 11-én III. Károly király által nemesítetett meg. ^[1114]* Czímere négy részre osztott paizs, az 1. ezüst udvarban koronás egyfejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható; a 2. kék udvarban zöld halmon piros lábú és csőrű fehér galamb áll, csőrében zöld galyat tartva; a 3. vörös osztályban kettős farkú koronás oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első lábait ragadozásra kinyújtva; a 4-ik ezüst udvarban hármas zöld halom középsőjén arany királyi korona diszlik; fölötte három vizirányos vörös pólya van. A paizs fölötti sisak koronájából három (ezüst, vörös, kék) strucztoll leng. Foszladék jobbról ezüstfekete, balról ezüstkék. ^[1115]*

Stotzing család.

Stoczing János-Rudolf az 1649. évi országgyülésen honfiusítatott. ^[1116]*

Stöffinger család.

Stöffinger Mihály és Mátyás 1801-ben I. Ferencz királytól kaptak czímeres nemes levelet. Czimerök függőlegesen két részre osztott paizs; a jobb oldali ezüst udvarban királyi arany koronából szarvas-agancs nyúlik ki, fölötte kék csillag ragyog; a baloldali kék udvarban hármas zöld halmon fehér oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot tartva; – a paizs fejében arany udvarban lándzsa fekszik zöld koszorúval diszitve. A paizs fölötti sisak koronájából szintén ezüst oroszlán emelkedik ki, első lábaival szarvas-agancsot tartva. Foszladék jobbról és balról ezüstkék. ^[1117]*

Stőhr család.

Erdélyi szász család, melyből Stőhr ker. János 1774-ben a kassai kerületi hadi biztosságnál hivataltiszt, János nep. 1796-ban az erdéliy kincstárnál titkár volt.
Stőhr Ferencz a m. kir. udvari kanczelláriánál fogalmazó, 1802-ben I. Ferencz királytól czímeres nemes levelet nyert, mely szerint czímere négy felé osztott paizs, hanem közepén fehér folyam hullámzik, és abban kecsege uszkál; az 1. és 4. arany udvar belső oldalaiból két fejű sasnak fele testrésze nyúlik ki, a 3-ik kék udvarban magas fehér szikla emelkedik, a 4-ik kék udvarban arany örves fehér vadászeb ágaskodik. A paizs fölötti sisak koronájából két szarvas-agancs között arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstkék. ^[1118]*
1815-ben az erdélyi királyi kincstárnál nemes Stőhr János tanácsos, Károly fogalmazó gyakornok volt.

Stössel család.

Lásd Steőszel cs.

Strasser család.

Strasser Ferencz-József az 1687. évi országgyülésen honfiusitást nyert. ^[1119]*

Strba család.

Trencsin megyei nemes család. A czímeres levelet Strba János és általa nővére, továbbá fia Strba János és leányai Margit és Zsófia és ez utóbbinak férje szabados Vizoviczky György és ezek utódai kapták I. Leopold királytól 1691. évi dec. 31-én Bécsban, mely czímerlevél 1692. jun. 17-én Trencsin vármegyében kihirdetetett.
Nógrád megyében Felső-Penczen 1836-ban még élt a család egy tagja: Strba Sámuel, ki igy szokta volt leveleiben magát aláirni: „Princeps Samuel Strba de cadem, haeres de Blondócz”, birván némit ez utóbbi előnévből: a bolondosságból.

Strebel család.

Strebel Józsefet 1790-ben II. Leopold király ajándékozta meg czímeres nemes levéllel.
Czimere jobbról balra rézsútosan kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvar egymás fölött három fehér folyamot mutat, a baloldali arany udvarban zöld téren fekete oroszlán ágaskodik, első jobb lábával rózsafejekből kötött koszorút, első ballábával kivont pallóst tartva, és annak hegyével a zöld tért érintve. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz egészen hasonló fekete oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[1120]*

Streit család.

Streit János-Henrik 1797-ben I. Ferencz király átal emeltetett czímeres nemességre. Czímere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó vörös udvar hármas zöld halmot mutat; a felső osztály balról jobbra rézsutos vonallal két udvarra oszlik, a felső ezüst udvarban természetes színű oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; az alsóbb vagy baloldali kék udvarban arany markolatú kivont kard és buzogány keresztbe helyezve látható. A paizs fölötti sisak koronájából természetes színű oroszlán emelkedik ki, kivont karddal. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék. ^[1121]*

Strigner család.

Gömör vármegye nemes családa. A czímeres nemes levelet Strigner András kapta 1718-ban III. Károly királytól. ^[1122]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren egy lábon álló daru, felemelt jobb lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, írótollat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Strilich család.

Strilich Antal és Péter 1790-ben I. Leopold király által emeltettek czímeres nemességre.
Czímerök függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban arany koronából három arany búzakalász emelkedik ki; a baloldali vörös udvarban zöld téren sárga csizmás, kék magyar ruhás, kardos, arany öves, kalpagos vitéz áll, kezeivel felhúzott íjjat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén az előbbihez egészen hasonló férfiú emelkedik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1123]*

Stringer család.

A czimeres nemes levelet Stringer Péter kapta 1741. octob. 28-án Mária Terézia királyasszonytól. ^[1124]*
Czímere következő: a paizs ezüst udvarában középen ékbe végződő, szegletes vörös pólya látszik, alatta egy, fölötte két háromleveles zöld lóher áll. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali fehér, a baloldali vörös, szintén három leveles lóher zöldel. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstzöld.

Strobel család.

Strobel János és testvérének fia szintén Strobel János 1744-ben Mária Terézia királyasszony által ajándékoztattak meg czímeres nemes levéllel.^[1125]*
Czímerök vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső udvar vörös, az alsó kék, az előtérben zöld téren aranyszarvú szarvas jobbfelé ugró helyzetben látszik, fejét hátra fordítva. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között az előbbihez egészen hasonló szarvas nyúlik ki. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.

Strobel család.

Ennek alapitója Strobel Zsigmond herczeg Batthyányi jószágai igazgatója, számvevője és levéltárnoka volt, ki 1766-ban august. hóban Mária Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet nyert. ^[1126]*
Czímerök négy részre osztott paizs, az 1. és 4. vörös udvarban a felső jobb oldali szegletben arany nap ragyog, mely felé barna sas repül, elől hármas halom zöldel; a 2. és 3. kék udvarban hármas fehér sziklán három bástyás, közepén vörös fedeles tornyú vár, nagyszegű kövekből épitve, diszlik, nyitott kapuval, fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján kiterjesztett szárnyakkal és lábakkal egyfejü fekete sas látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.

Strobl család.

Strobl testvérek 1790. évben II. Leopold királytól kaptak czimeres nemes levelet.
Czimere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. arany udvarban zöld oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 2. és 3. fekete udvarban arany ló hátulsó lábain ágaskodva látható. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz hasonló zöld oroszlán nyúlik fel, két felől két elefánt-ormány között, melyek közűl a jobb oldali vizirányosan félig arany, félig zöld, a baloldali félig fekete, félig arny. Foszladék jobbról aranyzöld, balról aranyfekete. ^[1127]*
Zemplin megyében van Strobly nevű nemes család Szirmay szerint.

Stroszer család.

Czimerleveles nemes család, melynek szerzője Tamás, s melynek nemes levele Győr városa levéltárában van. ^[1128]*

Strucz család.

Kihalt. Ismeretes közülök Strucz Ferencz, 1617–1618-ban Nógrád megyei alispán, és Vácz várának kapitánya, melynek feladásáért az 1622. évi 73. törv. cz. által megbüntetése rendeltetett. Neje volt szúdi Duló Zsuzsánna, Duló Gábornak Rimay János költő vejének nővére. Tán ezen Strucz Ferenc az, ki Ztrucz (vagy Trucz) néven 1598-ban Nógrád megye jegyzője volt. ^[1129]*

Stubeck család.

Stubeck János, Gotfried, György, Sebestyén, Fülöp-Károly, Mátyás és András az 1659. évben magyar honfiusitást nyertek. ^[1130]*

Stubenberg család.

Stajer országi eredetű igen régi család, jelenleg is ott, és honfiusitás által Magyarország családai közé tartozik. Ősvárai Stajerban a brucki kerületben, most a Herbersteinok kezeiben vannak. Eredetét a távol ősi homályban keresik.
Stubenberg Jánosnál, kinek báró Schärffenberg Benignától két fia maradt: Rudolf és György-Hartmann, két fő vonal támadt, amattól származik az idősb szász vonal; György-Hermantól az ifiabb stajer ág, mely honfiusitást nyerve hazánkban is, minket egyedűl érdekel. Ez utóbbi vonal tehát, mely nevezett Györgynek nejétől báró Thamhausen Dorottyától eredt, még két ágon virágzik, és pedig Györgynek két unokája által, ugymint Farkas és Ferencz-György által két ágra oszolva. Ez ágakból Farkas és Gillyén bárók az 1655. évi országgyülésen a 119. törv. czikknél fogva nyertek honfiusitást.
Farkasnak neje volt gróf Puckheim Mária, ennek utódaiból támadt a következő táblázat:

Gusztáv-Adolf cs. k. kam. † 1833. (b. Staudach Fáni.); Anna sz. 1821. (1. Remekházy János 2. gr. Zichy Fridrik); József sz. 1824. (gr. Nimptsch M. Anna); Farkas sz. 1857.

A táblán álló József bírja a gutenbergi uradalmat; bir Stajerban Stubegg és Mureg nevű helyen, s Magyarországban Székelyhídon.
A család czimere fekete udvarban horgony.
A Stubenberg családból – mint a család leirás mondja ^[1131]* – a külföldön 1771-ben nőtlenül elhalt Vilmoson kívűl senki sem lett, és senki sem keresett grófságot, miután a család ősi eredetéhez ragaszkodva magát mindég csak „von Stubenberg”-nek írta és írja, és mely mellett még is mindég az örökös tartományok grófi rangú családaival egy sorban állott és áll mai napig.

Stummer család.

Neve után ítélve idegen származású volna. A család megalapitója a mult század első felében élt Stummer I. György, ki kitüntetett vitézsége és hadi érdemeiért 1741. évi octob. 28-án Mária Terézia királyasszonytól czimeres nemes levelet nyert. ^[1132]* Azonban családi közlés szerint a család már előbb honosúlt és birtokolt, erre mutatnak nevezett Györgynek a mult század elejéről Hont megyei Visk helységről és Zólyom megyei Korpona városában kelt, a Palásthy és Szmrecsányi családok elleni magyar keresetleveleik. Ez idő szerint a család székhelye Hont vármegye volt, hol Ipoly-Keszi és Terény helységben s más helyeken mint birtokosok fordúlnak elő. Erre, valamint általában a család emelkedésére és fényére nézve tetemes befolyással volt a család tagjainak a Bánhidy, Péchy, benedekfalvi Luby, nádasi Tersztyánszky, Pongrácz, Szmrecsányi stb. családokba házasodása, melyek által Hont megyében a terjedelmesb báti, disznósi, túri, várboki, cseri, Zólyom megyében a korponai stb. részbirtokokat örökölték, és Hont megyében, majd utóbb Békés megyében megyei főbb hivatalokat viseltek.
I. Györgynek nejétől Bánhidy Annától hat gyermeke maradt: Rozália, I. János, Imre, ki mint hadnagy elesett Belgrádnál, II. György, I. józsef és Anna sipeki Balás Mihályné. Ezek közűl
I. János Hont megye főbiztosa volt. Első neje Folly Rozália, – kitől csak leánya Erzsébet Paczolay Benedekné maradt, – 1766. táján meghalván, másodszor nőül vette benedekfalvi Luby Juliannát, kitől következő hat gyermeke maradt, u. m. II. János, Emerentia Tersztyánszky Mihálynak harmadik hitestársa, I. Ignácz, Apollónia hajadon, Antal, és Elek főhadnagy és nyargoncz elesett 1800-ban a franczia háborúban. E hat testvér közűl II. János, Antal és I. Ignácz három ágra oszlatták a családot; és pedig II. János osztály utján Hont megyei Terény helységben kapván birtokrészt, innen ága terényi-ágnak és mennyiben Békesbe szakadt békesi ágnak nevezhető, Antal Ipoly-kesziben kapván részt, testvérével I. Ignáczczal együtt az ipoly-keszii ág terjesztője lett, azonban Antal birtokrészét testvéreinek eladván, és fiában férfi ága Heves megyében Gyöngyös-patára költözvén, Antal ága hevesi-ágnak nevezhető, míg I. Ignácz ága az osztályba jutott ipoly-keszii birtokról honti, az az ipoly-keszii-ágnak vagy a család ez ágából eredt és ország szerte ismeretes tudós Stummer Arnoldnak irodalmi nevéről Ipolyi-ról ipolyi-ágnak nevezhető.

Terényi v. békesi-ág.

II. János, kiről följebb emlékeztünk, Békes megyébe telepedett, és ott a vármegyénél előbb, már 1790-ban esküdt, ^[1133]* majd al-, utóbb hosszú ideig (mintegy 1824-1835-ig) a csabai járás főszolgabirája, és helyettes alispánja volt. Meghalt 1837. körűl. Nejétől Péchy Francziskától következő öt gyermeke maradt: 1. Francziska Simay Kajétán Békés megyei volt alispán és követ neje, 2. II. Imre, kiről alább, 3. Mária rozvadzi Omazta Zsigmond Békes megyei alispán neje, 4. Krisztina kis-jeszeni Paulowytz Gábor cs. kir. törvényszéki elnök s jogigazgató neje és 5. Julianna Szinovytz Lajosné.
II. Imre Békés megyének sok ideig 1825-től tiszti alügyésze 1840. nov. 23-ig, ekkor czimz. központi főszolgabiró a következő 1843. jul 3-ig. ^[1134]* Nőtlen lévén, örökösének tette az ipolykeszi ágból unokatestvérének Ferencznek fiát
Lajost, ki 1825-ben született, és 1844-ben már Békés megye nemessége sorába iktattatván, ^[1135]* jeles tehetségeinél fogva 23 éves korában 1848-ban Békés megye alispánjának választatott. A forradalom alatt megyéjében kormány-biztos lévén, fegyver letétel után külföldre menekült; utóbb haza térvén, nőül vette bajczai Beliczey Máriát, kitől gyermekei a táblán láthatók. Családi nevét már a forradalom alatt elhagyva, és e helyett ágának egykori honti birtokáról Terény-ről magát „Terényi” nevezve és neveztetve, azt hatóságilag is meg erősitette. 1861-ben ismét Békes megye alispánjának és az Orosháza kerületből országgyüűlési képviselőnek választatott, és ott – mint hirlapi necrologja ^[1136]* szól: a határozati pártnak egyik legkíválóbb tehetségű tagjaként tünt ki. Meghalt a szép elméjű, nagy reményű fiatal 1863. évi april 6-án. Orosháza városa, melyet az 1861. évi országgyülésen képviselt, életrajzának és végső tiszteletének nyomtatásban közzétételét és arczképének tanácsterme számára lefestését határozta el.

Ipoly-keszi ág.

I. Ignácz, I. Jánosnak fia, 1794-ben Hont vármegyei esküdtje majd biztosa, 1821-től 1824-ig számvevője volt. Első neje nádasi Tersztyánszky Anna meghalt 1805. jun. 19-én Ipoly-Szalkán. Ettől maradt egy fija: I. Ferencz, kiről alább. Második neje óvári és szent-miklósi Pongrácz Borbála volt, kitől születtek: Francziska tamásfalvi Kasza Ágoston alszolgabiró neje; és II. József, ki Hont megyének 1839–1842. maj. 13-ig rendszerinti esküdtje, egykor volt főhadnagy s a forradalom alatt honvéd kapitány, 1861-ben Hontmegye rendszerinti esküdtjének megválasztva szolgabirói czimmel, 1862-ben kinevezett alszolgabiró 1863-ig.
I. Ferencz szül. 1799-ben, Hont megyénél kezdé hívatalos pályáját 1821-ben mint albiztos, 1824. febr. 3-tól a báthi járásban rendszerinti esküdt, 1831-ben az ipolyi járásban alszolgabiró, a következő (1835.) tisztválasztáskor a selmeczi járásban ugyan az, 1839. maj. 7-én ismét megválasztva az ipolyi járásba fő sz. birói czimmel, 1842-ig, utóbb Pozsony megyében Pálffyaknál jogigazgató. Meghalt 1848-ban. Nejétől Szmrecsányi Szmrecsányi Arzeniától következő öt gyermeke maradt:
a) Arnold szül 1823. oct. 10-én. Előbb zohori, utóbb törökszent-miklósi lelkész, pápai kamarás, a m. tud. akadémia rendes, és más külföldi tud. társaságok tagja; 1863-tól egri káptalani kanonok; „Ipolyi” irodalmi nevén általában ismert és hazánk jelesebb tudósainak egyike, és a magyar irodalom terén megjelent számos munkálatával, nevezetesen a ritka jelenségű „Magyar Mythologia” és Magyar archaeologiai dolgozataival kitűnő elismerést aratott.
b) Lajosról (szül. 1825-ben) ki nevét „Terényi”-nek irta, mint a békési ág örököséről és folytatójáról följebb volt emlités.
c) Auguszta.
d) III. György szül. 1831. nov. 24-én 1850. után Árva megyében volt hivatalnok, 1861-ben Posony megyei al-jegyző, 1862. óta Pesten ügyvéd. Nejétől Varjú Jusztinától (szül. 1836.) gyermekei a táblán láthatók.
e) Gyula sz. 1833. volt honvéd, most cs. k. főhadnagy.
f) Mária.

Hevesi-ág.

II. Antal (I. Jánosnak fia) a franczia háborúk alatt katonatiszt, alapitá ez ágat. Ugyan akkor házasodott, nőül vévén Brüsszelből a franczia származású Bourgeois Juliát, kitől következő öt gyermeke maradt, u. m. 1. Apollónia Stéger János († 1857.) Hont megyei fő orvosnak volt neje, 2. Johanna ivachnofalvi Rády Ferenczné Gy.-Patán. 3. Terézia Guba Antalné, 4. II. Antal volt tüzér tiszt, 5. II. Ignácz volt nádor huszár, most Gy.-Patán lak.
A családfa ^[1137]* következő:
I. tábla.

Stummer I. György 1741. (Bánhídy Anna); Rozália.; II. János (1. Folly Éva 2. Luby Julia); Imre hadnagy † Belgrádnál; II. György.; József.; Anna (sipeki Balás Mihály); 1-től Erzse (Paczolay Benedek); 2-tól II. János Békesi h. alispán (Péchy Francziska); Emerentia (Tersztyánszky Mihály); I. Ignácz Honti számvevő 1821–1824. (1. Tersztyánszky Anna 2. Pongrácz Bora); Folyt. II. táblán.; Apollónia †; Antal katonatiszt Bourgeois Julia; Elek, főhadn. †; Francziska (Simay Kajetán alisp.); II. Imre Békesi főbíró. †; Mária (Omazta Zsigm. alisp.); Krisztina (Paulovitz Gábor); Julia (Szinovitz Lajos); Apollónia (Stéger János); Janka (Rády Ferencz); Teréz (Guba Antal); II. Atanl tüzér tiszt; II. Ignácz Gyön. Patán.

II. tábla.

I. Ignácz, ki az I. táblán. Honti számvevő (1. Tersztyánszky Anna 2. Pongrácz Bora); 1-től I. Ferencz sz. 1799. † 1848. Honti cz. főbiró. (Szmrecsányi Arzénia); 2-tól Francziska (Kasza Ágost); József Honti v. hívat.; Arnold sz. 1823. egri kanon. Ipolyi.; Lajos Terényi sz. 1825. † 1863. Békesi alispán (Beliczey Mária); Auguszta; III. György sz. 1831. ügyvéd Pesten. (Varjú Juszti); Gyula sz. 1833. cs. k. főhadn.; Mária; Lívia.; Mária.; Zoltán † 1854.; Lajos sz. 1854.; Berta.; Aba; Jolán.; Ágnes.

A család czímere – mint itt a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában hatágú csillag ragyog; ez alatt szögletesen vont ezüst szelemen, melynek három szögletében három, szárnyát repülésre emelő vörös rigó áll; a szelemen vagy pólya alatt arany markolatú kard fekszik. A paizs fölötti sisak koronáján egymáson két kiterjesztett sasszárny lebeg, az előtérben álló kék és annak közepén arany csillaga van, a hátsó szárny vörös. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Stupiczky család.

Trencsin vármegyei curialis nemes család. Nevök eléfordúl Stupiczky alakban is. Azon megye nemesi összeirásai ^[1138]* szerint:
1748-ban a felső járásban laktak Ferencz és Józsefnek fiai.
1768-ban József és János Nemes Kotessón székelt.
1803-ban Antal és ennek három fia: Miklós, András és Antal Ns Kotessón.
1837-ben ugyan ott Miklós és András találtattak.

Stúr család.

Stúr József 1792-ben I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1139]*
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. arany udvarban vörös ruhás, ezüst öves, fekete csizmás, vörös prém kalpagos magyar ember áll, jobb kezében két zöld galyat tartva; a 2. és 3. ezüst udvarban zöld téren odvas fa-törzs áll, jobb oldalából száraz, baloldalából zöldellő ág nyúlik ki. A paizs fölötti sisak koronájából a paizsbélihez mindenben hasonló vörös mezű magyar férfiú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[1140]*

Sturlécz család.

Zemplin vármegye czímerleveles családainak egyike. ^[1141]*

Sturman család.

Neve idegen származásra mutat. Egyik őse Sturman N. 1697-ben Tokaj vár alkapitánya volt, midőn őt a várőrséggel együtt Tokay Ferencz felkelő vezér kardra hányatta. ^[1142]*
Zemplin megyében e század elején birtokos a család Berzék helységben. ^[1143]*
Ismeretes a családból e század elején Sturman Márton, kinek nejétől szúdi Sembery Máriától leánya Beniczky Pál neje volt, Zólyom megyében.

Stürgkh család.

Stürgkh György-Kristóf és János-Kristóf 1729. évben honfiusitattak. ^[1144]* A család Stajer országi, hová Bajor országból szakadt, 1532-ben megvette a blankenwerthi urodalmat, és házasság utján örökölte a Vogelsbergi jószágot. I. Ferdinand Császártól nyerték a Blankenwerthi czímert, és 1638. maj. 19-én III. Ferdinandtól a báróságot.
Báró Stürgkh József-Kristófnak báró Herbenstein Máriától volt fia György-Kristóf (szül. 1666. † 1739. majd. 27.) val. b. tit. tanácsos és főkanczellár. Ez első házasságra lépett 1695-ben báró Stadl Mária Saroltával († 1713.). Testvérével Ferencz Bernáttal 1711. nov. 23-án III. Károly császár által grófságra emeltetett. Többi közt 1729-ben nov. 20-án Magyarországban is indigena lőn. György-Kristóftól a családfa ^[1145]* igy jő le:

György-Kristóf sz. 1666 † 1739. magyar indigena. (b. Stadl Mária); József-Kristóf sz. 1706. † 1764. kam. tanácsos. (1. b. Stadl Jozéfa.); Ferencz-Antal sz. 1734. ; 1791. al. ausztriai korm. (gr. Wurmbrand Charlotte); Károly-Antal sz. 1764. † 1825. cs. k. kam. (gr. Gaisruck Mária); Károly-Tivadar sz. 1795. cs. k. kapit. (gr. O'Donell Adél); Emma sz. 1800. alap. hölgy.; Mária sz. 1801. (gr. Szapáry Vincze); Károly-Kaj. sz. 1832. főhadn. (gr. Meraviglia Eleonora); Eliza sz. 1838. (gr. Seilern József); Anna sz. 1842.

Czímerök négy részre osztott paizs, az 1. és 4. udvar hárántosan arany és fekete, benne zöld téren gólya áll, az udvar színeivel ellenkezőleg színezve, csőrében gyürűt tartva; a 2. és 3. hermelin szinű udvarban függőleges vörös pólya látszik.

Stürmer család.

Nürnbergi eredetű; a múlt században már Bécsben honos. Stürmer József-Ádámnak Saitz Anna Máriától Bécsben 1752. aug. 21-én született fia Ignácz-Lőrincz, cs. kir. val. b. titkos és államtanácsos, a török portán ausztriai internuntius, sz. István r. közép keresztese, még 1801-ben osztrák örök. tart. lovagi rangra, 1813-ban maj. 27-én báróságra emeltetett, 1820. nov. 12-én illetőleg az 1827. évi országgyülésen magyar honfiusitást nyert. Meghalt 1829. dec. 2-án. Neje volt 1787-től báró Testa Erzsébet (szül. 1770. † 1846) kivel ily családfát ^[1146]* alkotott:

b. Ignácz sz. 1752 † 1829 török követ (b. Testa Eliza); Bertalan sz. 1787. 1842. gróf. török követ 1850-ig (báró Boutet Ermance); Teréz sz. 1791. (b. Huszár Bálint); Károly sz. 1792. † 1853. altábornagy Peschiera par. (b. Bedekovics Mária ) †; Philippin sz. 1799. alap. hölgy Münchenben.

A családfán állók közűl Bertalan 1842-ben grófságra emeltetett, míg testvérei bárók maradtak. Azonban Károly báró gyermektelenül halt el, és még Bertalannak sincsenek utódai.
A család czímere vörös udvarban arany pólya, melyen három ezüst sisak látható.

Stvrtnik család.

Stvrtnik Ágoston cs. kir. altábornagy és Budán hadi parancsnok, 1814. aug. 4-én ausztriai báróságot nyert és 1836-ban országgyülésileg honfiusitatott; ^[1147]* tőle következő ivadék származik:

b. Ágoston főparancsnok † 1841. (b. Häring Kata); Ágoston sz. 1790. altábornagy tüzérségi igazg. (Slavek Jozéfa); Leopold tüzér ezredes † 1849. oct 5. (Strausz Amália); Walburga (Becker Károlyné Pesten); Ágoston cs. k. kapit.; Amália; Augusztina sz. 1816. (Haüfler Károly Insbruckban); Ágost sz. 1818. gy. kapit. (Lechner Matild); Adolf sz. 1825. cs. k. kap.; Lipót sz. 1828. drag. kap.; Augusztina sz. 1850.; Henrika sz. 1851.; Leopold sz. 1852.

Czímere négy részre osztott paizs, az 1. udvarban magas sziklán bagoly ül, a 2. udvarban zöld téren várkastély áll, a 3. udvarban három ezüst liliom van, a 4. udvarban kettős farkú vörös oroszlán fej fekszik.

Styaszny család.

Trencsin megye czímerleveles nemes családa, a czimerlevelet 1632-ben Gáspár nyerte és ugyan akkor Trencsin megyében kihirdetteté. Nevezett megyében ily nevű család 1660. és 1666-ban Nemes Kotessón, 1688-ban Kalniczon fordúl elő, azonban ezek mind egy család tagjai voltak-e? nem tudhatni, főleg miután e néven Trencsin megyében a Budiács és Latkóczy család egyes ágai is neveztettek. ^[1148]*

Styavniczky család.

Lásd Tholt.

Styrum család.

Gróf Styrum Miksa-Vilmos 1741-ben országgyülésileg honfiusitatott. ^[1149]*

Suba család.

Gömör vármegye czimerleveles családainak egyike. ^[1150]*

Subich család. (Brebiri)

A nagy hirű Zrinyi család törzsének, melyből eredtek, neve. Egyébiránt Horvátországban Varasd megyében brebiri és vinodoli Suvich (igy) család máig létezik, melyből Lajos ott 1835-ben ker. esküdt és tbiró; Antal ugyan ott esküdt, József Zágráb megyei főszolgabiró volt. Mennyiben birják származási kimutatásukat? nem ismerjük. Lásd Suvich cs. e kötet végén.

Subich család. (Nagy Koloni)

Borsod, Heves megyei nemes család. 1672-ben élt közűlök nagy koloni Subich Pál ^[1151]* ügyvéd.
Subich Ferencz Heves megyéből 1760-ban magyar királyi testőr volt.
Subich Ferencz 1770-ben Albert szász herczeg és m. kir. helytartó titkára, 1774-ben országbirói itélő-mester volt.
Subich György 1839–42. Heves megyei tiszt. aljegyző, 1845-től pertárnok.
Subich családnak czímere a paizs kék udvarában zöld halmon hátulsó lábaival ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva, a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával zöld olajfa galyat tartva, két felől bivaly szarv között, melyek közűl a jobb oldali vízirányosan félig arany, félig kék, a baloldali félig vörös, félig ezüst. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1152]*

Suchodele-Tóth család.

Közűlök Mátyás 1480-ban csejtei kapitány. ^[1153]*

Sudarovics-Gaja család.

1751-ben Mária Terézia királyasszony nemesítette meg.
Czímere következő: a paizs vörös udvarának közepét függőleges ezüst pólya foglalja el, és abban kék rózsafej látszik. A paizs fölötti sisak koronájából két zászló nyúlik fel, a jobb oldali vörösfehér, a baloldali aranykék szinű. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1154]*

Suffa-Balasovics család.

Lásd Zsuffa cs.

Sugh család.

Sugh György 1801-ben I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet, mely szerint czimere a paizs ezüst udvarában háromszegű kék állvány hegyén álló meztelen vad ember, fején és derekán zöld koszorúval, jobb kezében arany markolatú kivont és derékban eltört kardot tartva, bal kezében a törött kard másik részét tartja. A paizs fölötti sisak koronája fölött két kiterjesztett fekete sasszárny között arany nap ragyog. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1155]*
Súgh György, 1835-ben Horvátországban ügyvéd.

Súghó család. (Kazsúi)

Zemplin megyei eredetű nemes család, mely azon megyében Kazsú, (hajdan Kasuh) helységben mint leány ágon kihalt régi Kasuhy családnak egyik utóda örökösödött, és ott, valamint azon megyei Szomotor helységben még e század elején a birtokosok között emlitetik. ^[1156]*
Már a múlt században Bihar vármegyében élt Súghó István, ki Trencsényi Máriát, (ki utóbb Laczkovics László Bihari alispán neje volt,) vévén feleségül, ettől három gyermeke ^[1157]* maradt; u. m. 1. György Bihar vármegyének egykor aljegyzője, utóbb táblabirája, végre királyi tanácsos, ki N. Váradon halt meg 1793. aprilben. Első neje Simonyi Erzsébet, a második Kállay Ágnes (nosiczi Thurzó János özvegye) volt; gyermeke egyiktől sem maradt.
2) Anna Laczkovics Imre Pest megyei alispánnak felesége.
3) Magdolna, Szent-Iványi József Bihar megyei alispánnak hites társa.
Emlitett Sughó Istvánnak testvére, vagy unokatestvére lehetett Súghó Zsigmond, Bihar vármegyének a mult században főszolgabirája, kinek nejétől Palugyai Annától fia volt József, a ki 1800-ban a Bihar megyei fölkelő seregnél kapitány, 1806-ban ugyan azon megyénél szolgabiró volt. Neje Rietaller Ágnes volt. Ugy látszik, ennek fijai: József Bihar megyének 1841-től 1845. jun. 16-ig alszolgabirája, és 1861-ben ismét választott főszolgabirája, és László azon megyének 1841-től 1849-ig rendszerinti esküdtje.
Egy ág Nyitra megyében származván, abból ott Súghó József 1823-ban alszolgabiró, 1825. sept. 26-tól főszolgabiró 1833-ig.

Suhayda család.

Törzse Suhayda I. János, ki fiaival II. János, Mátyás és I. Pállal, nem különben testvérével Suhayda I. Istvánnal együtt I. Leopold király által Bécsben 1701. aug. 12. kelt czímereslevélben nemességre emeltetett. Czímeres nemes levele Nógrád megyében akkori laktahelyén 1703. mart. 26-án Losonczon tartott közgyülésben kihirdettetett. ^[1158]*
Úgy látszik – nevezett I. János egy személy volt azon Suhajda Jánossal, ki mint Tököly híve és egyik fő tiszte 1683-ban a nagyszombati jes. collegium fölgyujtásával és a sz. m. képe kifosztásával vádoltatott, ^[1159]* és utóbb a kath. vallásra tért volna, mely utóbbi állitás azonban valószinűtlen maradt.
Suhayda I. Jánosnak megnevezett három fija közűl a kettő még életében Nógrád megyéből kiköltözött, nevezetesen II. János Békés megyébe, hol 1720. dec. 10. évről már nemesi bizonyságot nyert, és Pál fija Gömör megyébe Királyi helységbe, ellenben az atya I. János még 1726-ban a junius 18-án kezdett nemesi vizsgálatkor Nógrád megyében eredeti czímeres nemes levele felmutatásával igazolta kiváltságos állapotát. ^[1160]* Sőt mint azon megyei legéndi birtokos 1731. évi sept. 1-én Legénden hat házhelyre, melyből kettőt valósággal birt, Felső-Bodonyban szintén hat házhelyre (vagy is e puszta egy negyed részére) gr. Pálffy Jánostól nádori adománylevelet nyert, ^[1161]* azonban két fija mér elköltözvén, harmadik fijának Mátyásnak utódai máig ismeretlenek lévén, halálával, mely valószinűleg nem sokára bekövetkezett, ágazata Nógrád megyéből vagy legalább Legéndből elenyészett. ^[1162]*
I. Jánosnak két fia II. János és I. Pál által a család mostanig terjedő két ágra szakadt, mint azt a következő táblázat ^[1163]* mutatja.
I. tábla

I. János 1701. ns. 1730. adom.; II. János 1701. 1720. Békesben; Mátyás 1701.; I. Pál 1701. Gömör m. insurg. 1741. 1744. (Lőkös Krisztina); Mihály Hevesben Ecséden főhadnagy; György; János tán Szadán.; Folyt. II. táblán.; Ádám sz. 1772. † 1825. husz. kapitány †; István Egerben 1816.; Imre sz. 1780. † 1860. Váczon. (Poroszkay Judit); Gáspár Veszprémben; András 1816.; Károly 1816.; István; IV. Pál szül. 1816. Pest városi hiv.; IV. János sz. 1818. dec. 29. helytart. tan. (Morlin Mária); Anna (Guba János ügyv.); Irma sz. 1847. mart. 16.; István sz. 1851. dec. 20.; Judit sz. 1854. nov. 4.

II. tábla.

I. Pál, ki az I. táblán. 1701. ns. 1741. 44. insurg. Gömörb. (Lőkös Krisztina); II Pál sz. 1751. † 1834. Sztárnyán és Tornallyán (Kók Erzsébet); József 1787. Gömör. publ.; III. Pál sz. 1778. dec. 6. Tornallyán † Pesten 1852. dec. 2. (Varrinkovits Julianna); III. János Rosnyón lak. publ. 1813.; I. Sámuel Miskolczon 1813.; Lajos.; József.; Sámuel.; Ferencz sz. 1815. máj. 21. Pesten takarékpénzt. hivatalnok (urb. Benyóvszky Luiza); László sz. 1817. apr. 25. † 1860. jul. 9. (Pintér Anna); István sz. 1820. dec. 25. † 1847. mart. 15. sebész m.; József sz. 1822. sept. 1. † 1862. april 4.; Krisztina sz. 1824. (Vida Károly); V. Pál sz. 1829. nov. 1. † 1853. máj. 26.; Amália sz. 1846.; Ferencz.; Anna.; László; Alojzia sz. 1845. jan. 24.; Etelka sz. 1850. máj 15.; Francziska sz. 1851. sept. 6.; Aranka ikrek Gizella szül. 1857. jul. 25.; Róza sz. 1859. aug. 27.

Az I. táblán állókra nézve megjegyezhetjük a következőket. II. János Békes megyénél 1720. dec. 20-án hirdetteté ki nemességét. Ennek Mihály fia mint nyug. főhadnagy lakott Heves megyében Ecséden. Fijai közűl István (két fiával együtt) Gáspár (fiával együtt) és Imre (kik kath. vallásban neveltettek) mert elődeik protest. vallásúak voltak) 1816. jul 15-én Békes megyétől kivévén nemességökről a bizonyítványt, azt Heves megyében azon évi sept. 24-én kihirdették. Utóbb, nevezetesen 1824. febr. 4-én István és Imre váczi lakos ujolag, testvérök Ádám pedig, ki a Ferdinand huszár ezredben kapitány volt és sebei miatt nyugalmazva, szintén akkor Heves megyétől vettek ki nemesi bizonyítványt. Nevezett Ádám meghalt Pesten 1825. febr. 23-án.
Imrének, ki Váczon lakott és 1860. aug. 29-én halt meg, nejétől Poroszkay Judittól gyermekí közűl Pál Pest városi tisztviselő, János jogtudor, 1850. után Pest, majd Fejér megyei törvényszéki ülnök és országos törvényszéki tanácsos, 1862-től m. kir. helytartósági tanácsos, jeles és alapos jogtudós és több e szakbeli munka szerzője, 1863. óta a m. akadémia tagja.
A II. táblán álló I. Pál Gömör megyébe Királyi helységbe telepedett, és 1741. és 44-ben a Gömör megyei felkelő nemes seregben is részt vett. Nejétől Lőkös Krisztinától fija II. Pál (szül. 1751. jan. 25-én) lakott Sztárnyán és Tornallyán, és József Gömör megyétől 1787. évi febr. 1. vettek ki nemességökről elismervényt.
II. Pálnak nejétől Kók Erzsébettől fijai 1. III. Pál született Tornallyán 1778. dec. 6-án. Pestre tévén át lakását, itt halt meg 1852. dec. 2-án. 2. III. János rozsnyói lakos és 3. Sámuel miskolczi lakos. A két utóbbi Gömör és Kis-Hont megyénél 1813. január 16-án hirdetteté ki nemességét, míg testvérök: a Pestre költözött III. Pál ugyan azon megyétől 1840. dec. 9-án vévén ki a nemesi bizonyítványt, azt Pest megyénél 1841. mart. 27-én kihirdetteté. Ennek a táblán látható öt fija közűl egyedül él Ferencz, a pesti takarékpénztár ügyes könyvvezető tisztviselője, kinek gyermekei a táblán láthatók.
Ugyan e családból származott Suhajda János, ki Arad megyében nemességét 1828-ban hirdetteté ki. ^[1164]*
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló barnás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, bal lábával három búzakalászt tartva; a paizs fölötti sisak koronáján összetett szárnyakkal fekete holló áll, jobbra nézve. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Suhajdy család.

Suhajdy ^[1165]* Máté és általa neje Urbanovicz Zsuzsi, fiaik János és Mihály, nem különben Rybarik János és Szywa János 1659. jul. 25-én Bécsben kelt czímeres nemes levélben előbbi nem nemes állapotukból I. Leopold király által nemességre emeltettek, és czímeres nemes levelök akkori lakhelyükön Trencsin vármegyében 1660. (sabbato prox. ante Dnicam Oculi) kihirdettetett. ^[1166]*
A kor és egyéb körülmények összevetése azt mutatja, hogy a följebb említett czímeres ns. levél szerző Suhajdy Máté egy s azonos személy volt azon Suhajda Mátéval, ki 1673-ban mint Trencsin megyei varini ágost. evang. pap a kath. vallásra tértnek iratik, ^[1167]* és ki ismét előbbi vallására térve, 1678-ban Nógrád megyei Szűgy helységben evang. lelkész ^[1168]* volt. Ezen Máténak a nemes levélben emlitett János és Mihályon kivöl fia volt István 1701-ben szintén Szűgy helységben evang. tanító ^[1169]* innen 1702-ben Felső-Bodonyban (szintén Nógrád megyében) evang. lelkész. ^[1170]*
Ugyan ez időben, 1730-ban Nógrád megyében (úgy látszik Szűgyben) lakott Suhajdy Gáspár, ki 1731-ben az eredeti czímeres nemes levél felmutatása mellett nevezett megyénél nemességi bizonyítványért esedezett, azonban családfáját Mátéig be nem mutatván, ^[1171]* Nógrád megye által ez iránt eredete helyére Trencsin megyébe utasitatott, a hol is 1731. évi sept. 27-én nemesi bizonyítványt nyert, kimutatván, hogy atyja András, nagy atyja Mihály és ennek atyja Máté, a nemesség szerző, voltak.
Mind ezek daczára már Gáspárnak fija Suhajdy Imre, Szűgybe volt telepedett, nemessége bizonyitását 1783. maj. 28-án kénytelen volt Trencsin megye előtt per útján igazolni, a mit is megnyervén, arról 1784-ben maj. 11-én a m. kir. helytartóság helybenhagyása mellett, azon évi aug. 12-én Trencsin megyétől nemesi bizonyságlevelet nyert, mely Nógrád megyében sept. 6-án kihirdettetett. Ezen Imrének a nemesség szerzőtől bemutatott származását és gyermekeit, valamint most élő unokáit mutatja a családfai táblázat.
A mult XVIII. század közepén még egy Suhajda (jobban Suhajdy) Ádám telepedett Nógrád megyei Legénd helységbe, hol egykor a másik, némileg hasonló nevű Suhajda család birtokolt. Ezen Ádám a Nógrád megyei 1755. évi nemesi vizsgálatkor kelt összeirásba világosan mint jövevény a lajstrom ily czimű rovatába iktattatott: „Series ob nevoadventum investigandorum” (t. i. nobilium) ^[1172]* és ennek folytán, mint kétséges nemes ellen 1781-ben a megyei tiszti ügyész nemesség igazoló pert folytatott. ^[1173]*
A Suhajdy családnak egyik ága a Dunántúlra szakadt, Vas vármegyébe, innen való volt azon Schuhajdi György, ki 1740. april. 21-én irta magát a wittebergi akademia hallgatói közé és 1743-ban tért onnan hazájába. ^[1174]*
E század elején Szabolcs megyében Polgár mezővárosban éltek Suhajdy János és Gáspár, kik Trencsin megye elé 1801. nov. 20-án a nemesség szerző Suhajdy Mátétóli származásukat következőleg terjesztették, u. m. hogy nevezett Máténak az armálisban megnevezett fija János Pozsony megyei Puszta-Fődimésre, ennek fia Sámuel pedig Szabolcs megyébe Polgáriba költözött legyen, és ott nemzé fiát Istvánt, a kinek fijai voltak a folyamodó Suhajdy János és Gáspár.
Gömör megyében is volt a családnak egy ága, ha ez nem inkább a Suhajda családhoz tartozott, ide mutatnak az adatok, melyek szerint Varnay máskép Suhajda Mihály 1698-ban Sajó Gömörben Lovas Lászlótól egy telket vett zálogba. E Mihály 1703-ban kapott volna Trencsin megyétől nemesi bizonyitványt, és 1711-ben már egész családja kihalván, javai János testvérére szállottak. ^[1175]*
Ugyancsak Gömör megyében Geczelován volt evang. lelkész Suhajda Pál, kinek Zsuzsannától ott 1730. aug. 29-én született fija János, ^[1176]* 1733. aug. 15-én született leánya Anna. ^[1177]*
Az eléadottak szerint következő csaláfa közölhető:

Suhajdy Máté 1659. (1678.) (Urbanovicz Zsuzsi); János 1659. Pozsonyba költöz.; Mihály 1659.; István f. bodonyi ev. lelk. 1702.; Sámuel Szabolcsba költöz.; András; István ott Polgárdiban lak.; Gáspár Trencsintől 1731. lak. Nógrád (Ebeczky Julia); Ádám 1755. 1781. Vinkler Anna.; János Szabolcsban 1801.; Gáspár Szabolcsban 1801.; Éva †; Jusztina.; Zsuzsi.; Mária.; Anna.; Imre 1781. 1784. h. ügyvéd (Medzihradszky Eszter); Eszter. †; Gedeon.†; Kata. †; Janka. †; Karolina. †; György pénzügyi hivat. 1863. Budán.; Antonia; György; Zsigmond

A család czímere az 1659. évi nemeslevél leirása szerint a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva; a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.

Sujánszky család.

Trencsín vármegye czímerleveles nemes családa. – III. Ferdinand magyar király 1631. april. 29-én Bécsben kelt czímeres nemes levéllel Sujánszky Györgyöt, Mihályt, Jánost, Menyhértet és Sámuelt nemesi rangra emelte; és czímeres levelök a következő évben (feria 3. post fest. b. Francisci conf.) Trencsin megye előtt kihirdettetett. ^[1178]*
A család czímere a paizs kék udvarában hármas halom középsőjén arany koronából kinyuló három arany búzakalász, oldalvást jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján felemelt szárnyakkal galamb áll, csőrében három búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1179]*
Trencsin vármegye nemesi összeirásai szerint Suján laktak 1736-ban András és fija ifj. András, azután János és György testvérek, nem különben középső András.
1745-ben szintén Suján találjuk Miklóst, id. és ifj. Andrást, Gábort és ennek fiait; Beczkón pedig Andrást.
1768-ban Suján laktak János és fijai András és János és az utóbbinak kis fija János; – azután György és ennek öt fija: György, Gábor, János, József és Sámuel; – továbbá idősb András és fijai: József és András; – majd ifj. András és négy fija: András, György, Miklós és Tóbiás; – nem különben ifj. János és ennek fijai János és József; – úgy szintén Miklós és fija András; – végre legidősb András és négy fija János, Miklós, József és András. Ugyan ekkor Beczkón lakott András és fia szintén András.
1803-ban Suján a családnak már 31 férfi ivadéka jött a nemesi lajstromba, Beczkón ekkor éltek András, Mátyás és János.
1837-ben a Suján lakó ág már 49 férfi tagot számlált, Beczkón ellenben csak három házban laktak, és pedig az egyikben András és ennek fijai Ferencz, József, Károly, József, Antal és Imre, a másikban János, a harmadikban Mátyás.
Sujánszky Antal 1824-ben már Pesten ügyvéd, meghalt 1839. táján; ennek fija Sujánszky Antal (szül. Pesten 1815. aug. 15.) Pest józsefkülvárosi plébános, és prépost, ki mint magyar költő is nevet vívott magának.

Suky család. (F. és alsó Zsuki †)

Erdély legrégiebb törzsökös kihalt családainak egyike. Eredete az első foglalás korában vesz el. Nevét a Kolozs megyében fekvő Suk (mostani irásmóddal Zsuk) heylségről, mint legősiebb birtokáról vette. Teljes nemzedékrendét nem birva, a régebbi időkből csak a nevezetesebb tagokat emlithetjük meg. A XIV. században 1332. előtt éltek Albert és Demeter két fő ág törzsei.
1349-ben Domokos Kolozs megye szolgabirája volt. 1448-ban Miklós és István „comes” czimzettel éltek. ^[1180]*
1437-ben a nevezett Albertnak ágából éltek Benedek, ^[1181]* ki az akkori pórlázadás lecsendesítésében vett részt, míg rokonai Mihály és Dávid a következő évben épen ezen zavargásokban részvétök miatt hűtlenségi bélyegen elmarasztaltattak. Ez időben szerepelt János is, ki 1437-ben a pórok lecsendesítésére egyik követűl küldetett, és ő ellene valamint érdektársai ellen is Gáthi András és vingárti Geréb András 1427-ben pert folytattak. ^[1182]*
Nevezett Mihálynak fia volt János, Dávidnak pedig István, ki magnélkül halt el.
Demeter ágából származott Simon, kinek fia volt János 1467. és 1474-ben, és tán Katalin 1474. körűl harinnai Farkas Miklósné.
1467-ben Erdély Mátyás király ellen fellázadt, a fő pártosok között voltak Suky Mihály és László is. Legyőzetvén a lázadás, mindkettő jószágvesztéssel, azon felűl Mihály életével lakolt. ^[1183]*
Ez időben éltek még a Demeter ágából Miklós és ennek fia Péter.
1525. körűl találjuk Suky Jánost, kinek nejétől szász-fülpösi Bikli Margittól utódait mutatja e táblázat:

János (Bikli Margit); István; Kata (Sz. annai Lazár Ferencz); Anna.; Magdolna; Bora; Orsolya 1525. (Erdélyi Tamás)

1553-ban élt Suky Benedek, ki az időben Lepsény Anna nagyfalvi Bánffyné ellen perlekedett. ^[1184]*
Az 1581–1599. évek közt Gáspár tanács úr volt. ^[1185]*
Suky Benedek 1614-ben Bethlen Gábor udvarnoka, 1612-ben Tergovistiában, 1636-ban török követ. Birta Doboka vármegyében Meleg-Földvár nagy részét, hol alattvalói az unitária vallásról a reform. vallásra tértek, de a Suky család az unitária vallás híve maradt, és valamint ő, úgy utódai is 1651–1670-ig unitárius házi lelkészeket tartottak.
A XVI. század közepén élt Súky Ferencz, Torda és Kolozs megyének főbiztosa, kinek nejétől Bodoni Máriától ivadékát a család kihalásáig mutatja a következő ^[1186]* táblázat:

Ferencz 1650. kolozsi főbiztos (Bodoni Mária); Mihály 1698. kir. hivatalos (Stenczel Anna); Krisztina 1684. (Vízaknai Nagy István); Mária † 1705. (Angyalosy Mihály); I. Pál 1696. kir. táblai üln. (Göcs Kata); István † 1748. előtt (Jármy Zsuzsa özv. 1763.); II. Pál Ferencz (Pekry Klára); László † 1730 kör.; Sára (1. Maurer Gábor 1709. 2. Daniel Fer.); Klára (P. Horváth Boldizs.); Judit (Szent-Iványi Zsigmond); Bora (Pataky Fer. 1763.); Zsuzsa (Szent-Iványi Zsigm. 1783. özv.); Mihály † 1751. után.; Krisztina † 1763. elött (b. Kemény Zsigmond); László (Gálfalvy Bora); János †; László 1791. kir. hivatalos † 1792. mart. 11. (nőtlen); Teréz † 1797. előtt.

A táblán álló Mihály kir. hivatalos volt, fiágon unokájában Mihályban 1751. után kihalt.
I. Pál 1696-ban kir. táblai ülnök, 1700–1702-ben Meleg-Földvárott nővérével Klárával együtt birtokos. Kis-unokája az utolsó László 1791-ben kir. hívatalos, meghalt mint nőtlen 1792. mart. 11-én kora 50. évében, eltemettetett a kolozsvári unitária egyház sirboltjában. Szerzeményeit az unitária községnek hagyá, és azokból újra építetett a kolozsvári anyaiskola is.
A mi a Suky család birtokait és ezek viszonyait illeti, ezekre nézve megemlíthetjük: hogy 1332-ben Albert és Demeter osztoztak meg Zsukon s a hozzá tartozó helységeket; a déli rész Demeternek, az északi Albertnak jutott.
1438-ban Suky Mihály és Dávid nótáztatván, ezeknek zsuki, szóváti, ujfalvi, kötelendi, magyar- és oláh- Sármási jelenleg (Nagy és Kis-Sármás) ombozi jószágaikat Albert király a Suky Albert ágából származott Benedek és Mihálynak, úgyszintén Demeternek ágából Jánosnak, a Simon fiának és Péternek, a Miklós fiának adományozta.
1467-ben Suky János a hűtlenségi bélyeggel jegyzett Mihálynak fia, az atyjától elkobzott f. zsuki, oláh-zsuki, kötelendi, szóváthi és szent-miklósi részjószágait Mátyás király kegyelméből visszakapta, 1474-ben pedig a magba szakadt Suky István javait is ő nyerte.
A múlt század végén a Suky örökösök pere az erdélyi királyi táblán tárgyaltatván és 1797. jun. 17. kelt itélettel eldöntvén, ezen per és ítélet valamint a Suky családról, ugy birtok viszonyairól is több adatot tartalmaz, melyek inkább e birtokok történetére tartoznak.
A Suky családnak tagja volt, de a táblázaton nem áll azon Katalin sem, ki 1610. körűl Pekry Mihály nejéűl iratik.
A család czímere Suky Pálnak 1686. évi ércz-csatján látható véset szerint a paizs udvarában futó farkas, mely szájában bárányt visz.

Sulcz család.

Sulcz idősb János 1790-ben II. Leopold király által nemesítetett meg. Czímere négy részre osztott paizs. Az 1. és 4. kék udvarban zöld téren piros lábú és csőrű fehér galamb áll, fölemelet jobb lábával vörös köves arany gyűrűt, csőrében olajfa ágat tartva. A 2. és 4. kék udvarban pánczélos kar könyökölve, kivont kardot tart. A paizs fölötti sisak koronáján gyűrűt tartó fehér galamb áll, olajfa ág nélkűl, két elefántormány között, melyek közűl a jobb oldali vízirányosan félig ezüst, félig kék, a másik félig vörös, félig fehér, amabból fehérkék, ebből vörösfehér zászló nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös. ^[1187]*

Sulyok család. (Lekcsei és alsó-szopori)

Szatmár megyének legrégiebb nemes családai közé tartozik. Eredetét II. András király korában keresi és álllitólag ekkor kapta volna Lekcse helységet adományban.
A család fészke – úgy látszik – Bács-Bodrog vármegye volt. Itt találjuk már a XV. század közepén Sulyok Györgyöt, ki a 1447. évi budai országgyülésen Bács vármegye követe volt. ^[1188]* Ennek lehettek gyermekei: lekcsei Sulyok Lajos, kinek neje adorjáni Érsek Máténak leánya Érsek Katalin 1521-ben idézteti várallyai Horváth Jánost, a panaszlónőnek Bodrog megyei Erdő-allyán okozott hatalmaskodásai végett, ^[1189]* Sulyok György 1528-ban pécsi püspök; és Sulyok idősb István, kitől a családfa következőleg sarjadzott le:

Idősb István 1470. (eny. Török Margit); Balás 1521. 1542. kir. főkomorn.; I. Ferencz; ifj. István † 1552. (Kende Klára); György † 1564. (Bornemisza Anna); Magdolna 1552. (gersei Pethő Tamás); Anna (Balassa János); Krisztina (Bocskay György); Sára (Dobó István); II. Ferencz 1550. 1570. (Csáholyi Anna); Anna (1. Both János 2. Palaticz János); Zsófia † 1590. (Geszthy János); III. István 1575. (1. Szent-Lőrinczi Kata 2. Görgey Anna); Anna (Prépostváry II. Bálint); Kata 1569.; Petronella (Suselith Horváth Mihály); 1-től István; Balás.; János 1642–47. Szatmári alispán (Bagossy Anna); Sándor; Ferencz; György 1630. (Mokcsay Kata); Sára †; Bora; 2- tól Péter (Sármasághi Bora); Sára (Osd. Kún István); Sándor (Tibay Erzse); Bora (Barakonyi Fer.); András; Kata (Ujhelyi János); Bora (1. Várady János 2. Kende András); János; Mária 1660. (1. Weer György 2. Barkóczy Zsigm.); Éva (Erőss Gábor); Ilona (Darvay Ferencz); György (1. Vass Erzse 2. Tóth Zsuzsi); Kata (Nábrády Miklós); II. János nótáztatott (Váradkay Erzse); 1-től Sándor; András; Anna (Kiss Márton); Ferencz 1663–1676. Szathmári alisp. (1. Daróczy Éva. 2. Uray Éva); 1-től László (Szentmáriay Bora); János (Kerekes Mária); 2- tól Imre.; István.; László. Folyt. a köv. lapon

«» János, ki az előbbi lapon (Kerekes Mária); Ferencz (1. Dombrády Julia. 2. Dolinay Éva); Bora (Dombrády János); János (1. Karner Anna. 2. Magos Anna); Krisztina (Rosy Mihály); Klára (Kaposy); Kata (Kürthy); László (Csomay Julia 2. Nagy Mária); Sándor (Fráter Julia); 1-től Sándor.; 2-tól József.; 1-től Julia. 2-tól András; Ádám.; Karolina.; Gedeon.; Bora.; Zsófia.; Izabella (Nagyidai Ferencz); Berta (Szaplonczay János.); Ödön 1862.; 1-től György † 1832. (Pottornyay Rozália); 2-tól Gergely †; Ignácz †; Dániel †; Mária (Kércsy István); Teréz (Stephán Márk); Ilona (Sempeteryné); Karolina (Papp Károly); Honorata (Décsey Sámuel); Rozália (Uray Andr.); György † 1843.; András †; Klára (Uray Károly)

A táblázat élén idősb István áll, ^[1190]* mint ki 1470-ben élt. Az enyingi Török családból vett feleségétől Margittól, (vagy Krisztinától) gyermekei Balás, Ferencz, ifj. István, György és Magdolna gersei Pethő Tamásné. Ezek közűl
Balás kétségkivül az, ki 1521-ben Török Bálintot és Hedervári Ferenczet Belgrádnak kezeik közűl ki nem adására bujtogatta, ^[1191]* miért számüzetett, de 1522-ben kegyelmet nyert. A mohácsi vész után István testvérével Szapolyai hívei 1531-ben; Nádasdy ótalmára esküsznek. Balás 1542-ben kir. főkomornok mester volt. ^[1192]* Három leánya maradt: Anna Balassa Jánosné, Krisztina Bocskay Györgyné, és Sára ^[1193]* Dobó Istvánné, utóbb Csáky Pálhoz ment férjhez.
I. Ferenczről mit sem tudunk.
Ifj. István 1521-ben a szabácsi várat védi Balás bátyjával, 1522-ben ő is kegyelmet kap. Valószinűleg ő az, ki 1552-ben Temesvár védelmében elesett. ^[1194]* Neje Kende Klára volt, ^[1195]* Kende bánnak leánya. Ettől gyermekeiről alább.
György jeles ifju – ugymond a történelem – I. Ferdinand alatt, kihez Szapolyaitól azért pártolt, hogy Hadadot megtarthassa, nőűl vette 1562-ben kusalyi Jakchy Boldizsár özvegyét. ^[1196]* Elesett 1562-ben a halmi kastélyban. Nejéűl ártáházi Bornemisza Anna iratik. ^[1197]* György Közép-Szolnok megye főispánja volt. 1560-ban kapta a főispánságot I. Ferdinandtól, és a 47. helységből álló Szilágyi-csehi uradalmat. Nejével a hadadi jószágokat. Gyermekeiről bizonyosat nem tudunk. ^[1198]*
Végre Magdolna gersei Pethő Tamásné volt
Ifj. Istvánnak Kende Klárától gyermekei voltak: II. Ferencz, Zsófia Geszthy Jánosné, ki 28. éves özvegysége után Déva alatt halt meg 1590. mart. 4-én kora 64. évében; ^[1199]* és Anna előbb bajnai Bóth Jánosnak, utóbb illadiai Palaticz Jánosnak neje, ki mint ilyen 1564-ben nyugtatta Both Gáspárt Both György fiját a neki kifizetett jegyajándokról. ^[1200]*
Nevezett Ferencz 1552-ben vette el Tardy Máté deák (literatus) özvegyét Csáholyi Annát. ^[1201]* Ez után 1570-ben a csáholyi uradalomban magát kir. beleegyezés folytán beiktattatta. Ettől gyermekei III. István, Anna Prépostváry Bálintné, Kata Kapy Andrásné, és Petronella Suselith Horváth Mihályné.
III. István 1575-ben Békes Gáspár részén harczol Báthori István ellen. Két neje volt; az első Szent-Lőrinczi Kata, a második Görgey Anna, kiktől tizenegy gyermeket nemzett. Közűlök
Balázs családi jegyzék szerint Báthori fejedelem főszolgája, magnélkül halt el Gyulafehérvárott, és a collegium mellett az ó-templom alá temették.
Sándor Bethlen Gábor bejárója, derék ember, Kolozsvárt halt el.
István ugyancsak Erdélyben halt el.
Ferencz, ^[1202]*
János alispán Szatmár megyében 1642–47-ben. ^[1203]*
György, ki 1638-ban nejével Mokcsay Katával együtt eladja Nógrád megyei Szécsénykovácsi birtokát. ^[1204]* Laktak Karaszlóban. Két leánya a táblán látható.
Péter, kinek Sármasághy Borbálatól gyermekei és unokája a táblán láthatók. ^[1205]*
Sándornak nejétől Tibay Erzsébettől leánya a táblán látható.
Nevezett Jánosnak a szatmári volt alispánnak nejétől bagosi Bagossy Annától két leánya s két fia maradt; György fiaiban kihalt, II. János nótáztatott. Ennek nejétől Váradkay Erzsétől fia Ferencz volt Szatmár megyének 1663–1676-ban alispánja; ^[1206]* és a családot máig fentartá. Első nejétől Daróczy Évától fia László, ennek ismét erdőteleki Szentmáriay Borbálától két fia a táblázaton áll.
Ferencznek másik fia János, ki kiskereki Kerekes Máriától 8 gyermeket nemzett. Közűlök János kétszer nősült, először Karner Annával, a kivel mint Eödönffy osztályrészt kapja a Közép-szolnoki peeri és körűl eső birtokokat; ettől csak egy fija György maradt, kinek Pottornyai Rozáliától ismét György született, ki 1837-ben Közép-Szolnok megyében törvényszéki ülnök volt, és magtalanúl meghalt Peerben 1843. mart. 17-én, özvegye nagydobai Décsei Mária pedig 1850. maj. 24-én.
Jánosnak Kerekes Máriától másik fia Sándor, ennek Fráter Juliannától Gedeon és Ádám. Gedeonnak a táblázaton álló két leányán kívűl fia Ödön él, ki a megfogyott családot tovább terjesztheti. – Ádámnak szintén van fia. Laknak Szatmár megyében Sályiban.
Szatmár megyében e század elején birtokos a család Csáholyban, Máté-Szalkán, Sándorfalván, Kocsordon, Sályiban, Sonkádon; különösen István Parasznyán, János Nyír-medgyesen, és Ferencz Sonkádon. ^[1207]*
III. István 1569-ben Kata nővérével kapott Angyaloson részt kir. adományban.^[1208]*
Úgy látszik, hogy Istvánnak Kende Klárától is volt fia István, és ennek Kún Annától lett volna fia Péter, ki 1638-ban élt.^[1209]*^[1210]
Ezeken kivűl volt még a családnak egy ága, mely főleg Erdélyben virágzott, és alsó-szopori (V. alsó-szópri) előnévvel élt. Kiváló törzse Sulyok Imre (tán szintén Istvánnak Kende Klárától fia) 1574-ben Erdélyben itélő mester, ^[1211]* 1576-ban Báthori Kristóf kanczellára és Doboka megyében birtokos. ^[1212]* Az előnevet adó Szopor helység Kolos megyében fekszik. Neje Kereszttúry Borbála volt, kivel ily családfát alkotott:

Imre 1574. (Keresztúry Bora); János 1603.; Francziska.; István † 1647. (1. Almády Anna 1620. 2. Bárczy Bora 1630.); Kata (Kapy András); Judit (Retteghy Máté); Sára (osd. Kún István)

Imrének fia János 1603-ban Székely Mózses részén harczol. ^[1213]* Fia István 1639. 1644-ben ^[1214]* élt, és birt Ádámoson és Tótházán. Özvegye Bárczy Bora, utóbb Petky Istvánné lett.
Nincsenek a táblázaton Sulyok Kata és Krisztina Vitéz Gáborné, kik tán a följebb említett Péternek gyermekei voltak, és mint Kún örökösöknek ügyében 1659-ben az országgyülés intézkedett. ^[1215]*
A család czímere a paizs udvarában arany koronából kiemelkedő két bányász sulyok. ^[1216]*

Sumbery család.

Iratott „Sumberius”-nak is. Trencsin vármegye czímerleveles családai sorában tünt fel a XVII. században. A czímeres nemes levelet Sumbery Sámuel 1677-ben hirdetteté ki azon vármegyében. Még 1690-ben előfordúl a család Vág-Beszterczén; utóbb Trencsin megyében nyoma sincs. ^[1217]*
Nem lehetetlen, sőt előttem valószinű, hogy e névből származott a f.-szúdi Sembery család neve, melyre e kötet 132. lapján van említés. Ide látszik mutatni, hogy épen ez időben élt a Sembery családfán álló I. Sámuel is, kinek neje Lepínyi Kata az evang. papokat termett Lepínyi családból származott.

Suplaiszky család.

Suplaiszky Mihailyevich Márk 1791-ben II. Leopold királytól nyerte czímeres nemes levelét.
Czímere négy részre osztott paizs. Az 1. vörös udvarban pánczélos kar kivont kard hegyén turbános levágott török fejet tart. A 2. zöld udvarban két vízirányos fehér szelemen között magas élőfa zöldel, alatt jobbról arany oroszlán fekszik. A 3. kék udvarban zöld téren fehér tehén arany oroszlán fekszik. A 3. kék udvarban zöld téren fehér tehén balfelé fordulva látszik. A 4. vörös mezőben nyitott fehér rabláncz hosszában (függőleg) látható, körűle két oldalról tiz arany pénz ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl, kivont kardja hegyén zöld turbános törökfejet tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék. ^[1218]*

Surányi család. (Kis-Surányi)

Nyitra megyében fekszik azon Surány helység, melyről e család elő- és vezeték-nevét vette. Egy kézirati családfa szerint törzse volt Bugár, ki 1296-ben élt és ettől következőleg ^[1219]* sarjadzott le:

Bugár 1296.; Cames Márton 1323. Trencséni várnagy.; Imre (Kosztoláni Kata); Péter de Surán.; Egyed de Surán.; Miklós; I. László de Kis Surán (Récsényi Anasztázia); Agata (Ocskay Fer.); I. Kristóf 1535–44 nyitrai alisp.; Erzse (Bucsányi N.); I. János; II. János 1560.; György 1572. (gyulai Sándor Margit); Magdolna (Balogi Balás); Kata † 1573. (Felvásárdy Péter); Anna (Babindály Jakab); II. Kristóf † 1555. körűl.

A családfán álló I. Lászlónak neje Récsényi Anasztázia Récsényi Miklósnak leánya, R. Péternek unokája volt. Fia I. Kristóf, 1544-ben Nyitra megye alispánja, ki a kir. táblán Svelun (v. Svela) János ellen perét megnyerve, ennek folytán Tibichova helység részére itéltetett.
I. Jánosnak fija György gyulai Sándor László leányát Sándor Margitot birta nőűl.
II. Jánosnak gyermekei közűl fijának II. Kristófnak magvaszakadtán 1555-ben Hosszutóthy György adományban nyerte Posván, Könyek, Kis-Surány helységeket, azonban mindezeket barátságos egyezség volytán 1566-ban teljesen átruházta Babindaly Gergelyre és Jakabra és ez utóbbinak nejére Surányi Annára, valamint Vásárdi Péterre és ennek nejére Surányi Katára.
Valószinűleg e családból volt Surányi Pál is, kinek fia János 1381-ben mint iktatási királyi ember említetik. ^[1220]*
Más, a Nógrád megyében fekvő Surányi nemzetség ősei közűl lehetett azon Surányi Balás, ki 1295-ben a kihalt Szűgyi család okleveleiben fordúl elé.

Surányi család.

Beregh vármegyében szintén van Surány helység, és erről neveztetett a Chernavodai nemzetséggel vérséges, de más kihalt család, mely e munka III. köt. 20–22. lapjain van érintve. Többi közt az endrédi Szepessy és Kerepeczy családok elleni 1549-ben kelt idéző levélben fordúlnak elő; honnan egyszersmind kitünik, hogy a Csarnavodai család ágazatai is viselték e nevet. A leleszi convent okirati kivonata igy hangzik: Evocatoriae pro parte nob. Joannis de Surán, filii olim Gregorii, filii condam Joannis, filii olim Sigismundi, filii Sebastiani, filii Gabrielis de Charnavoda; item Nicolai de eadem Surán, filii condam Sebastiani filii dicti Joannis, filii praefati olim Sigismundi contra Georgium etc. ^[1221]*
E családok egyikéből eredt Surányi Zsófia, 1573-ban Bánffy Györgyné.

Surány család.

Surány Márton 1718-ban III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1222]*
Czímere függőleg kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban kettős farkú arany oroszlán ágaskodik; a baloldali vörös udvar hátulsó lábain álló ezüst egyszarvút mutat. A paizs fölötti sisak koronájából balról kiterjesztett fekete sasszárny nyúlik ki, és abból könyöklő pánczélos kar, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Tán ennek ivadéka él Erdélyben, hol Surányi Sándor Belső-Szolnok megyében m.-bogáti és n.-kristolczi birtokos.
Trencsin megyében az 1754. évi nemesi összeirás Nemes-Kocsócson talált Surányi nevű nemes családot. ^[1223]*

Surmann család. (Drskóczi)

Trencsin megyei eredetűnek mutatja előneve. Közűlök Gusztáv 1836-ban Zólyom megye aljegyzője.

Susa család. (Eőri)

Közűlök Mihálynak özvegye Somogyi leány ált 1651-ben A. Mesteriben.

Susani család.

1741-ben Mária Terézia királyasszonytól nyerte czímeres nemes levelét. ^[1224]*
Czímere először vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső rész függőleg ismét két udvarra oszlik, a jobb oldali ezüst udvarban egymás fölött jobb felé két arany örves fekete agár fut; a baloldali vörös udvarban kékbe végződő szögletes (aranyfekete koczkás) szelemen látható. Az alsó kék udvar alján hullámzó széles folyón fehér bárka úszik, három fehér árboczczal, benne három férfi evez, a középső kék a két szélső vörös öltönyben, fekete kalapban. A paizs fölötti sisak koronájából vörös oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Suskovicz család.

1666-ban Trencsin megyében Trencsin városában lakott ily nevű nemes család. ^[1225]*
Suskovicz család Zemplin vármegye nemessége sorában is állt e század elején. ^[1226]*

Sutha család. (Ladmóczi)

Zemplin vármegye nemes családa, mely azon megyei Ladmócz helységet birta a hasonnevű család kihalása után. ^[1227]* Közűlök Sutha Anna 1598–1620-ban Rhédei Pálnak neje volt.
Ez ágat (t. i. a ladmóczit) Szirmay a kihaltak közé sorolja. Más Sutha ág, vagy család szerint Zemplinben e század elején is élt.

Sutlich család.

Közűlök Sámuel 1835-ben Pozsega vármegye szolgabirája volt.

Sutoris család.

Iratott Szutoris-nak is. Törzse Sutoris János, czímeres nemes levelét 1679-ben Trencsin vármegyében hirdetteté ki. Utána többé nyomát sem találni azon megyében. ^[1228]*

Suszták család.

Suszták Mátyást a m. kir. testőrség másod őrmesterét és kapitányt 1768-ban Mária Terézia királyasszony emelte a nemesség sorába. ^[1229]*
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. ezüst udvarban párducz ágaskodik, első jobb lábával buzogányt tartva; a 2. és 3. kék udvar vizirányosan kétfelé oszlik, az alsó zöld téren egymás fölött két fehér folyam hullámzik, a felsőből vörös ruhás, kalpagos magyar vitéz derékig emelkedik ki, jobb kezében kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl kivont kardot tartva, két kiterjesztett sasszárny köztött, melyek közül a jobb oldali félig ezüst, félig vörös, a másik félig kék, félig arany. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Suvics család.

Lásd Subich cs. és e kötet végén.

Sükösd család. (N. teremi)

Erdély kihalt családa. 1502-ben élt Sükösd Gáspár. Tán ennek fiai Miklós és Gáspár 1579-ben már „teremi” előnévvel. ^[1230]* Ez időtájban Anna Béldi Ferenczné. Utóbb másik Anna Bethlen Jánosné. Sükösd Erzsébet Lázár András csíki főkirálybiró neje a XVI. század végén.
Sükösd János neje 1607. körűl Lázár Katalin.
Sükösd István 1603-ban Székely Mózses mellett harczolva elesett. ^[1231]*
Sükösd Miklóst Báthori Gábor számüzeti. ^[1232]*
György, harmad ízen utóda Ördögh Mártának, birt Doboka megyében, 1628-ban Bethlen Gábor küldi a m. kir. követe Kéry János elébe. ^[1233]* Neje Borzovai Erzsébet volt. Tán fia György, ki érszentkirályi Zsigmond leányát vette nőűl. Utódait nem ismerjük. Erzsébet 1660. táján Petky Istvánné volt.

Sükösd család. (Sepsi sz. királyi)

Székely család, melyből József S. Sz.-Királyban ref. lelkész volt. Fija Sámuel szül. 1816-ban. Iskoláit Berlinben végezte. 1843-ban haza térvén, Léczfalván, 1844-ben Déván lett lelkész. 1848. őszén N.-Váradra menekűlt, utóbb a székely földre. A forradalom vihara közt 1849. jun. 20-án eltűnt. Valószinűleg elesett. Sirját senki sem tudja. Egyházi beszédeiből egy rész Baló Benjamin által 1858-ban adatott ki Aradon.
E család ivadéka Dávid is, ügyvéd Doboka megyében, s tán ő 1846-ban Székváros főjegyzője.

Sümeghy család.

Zala vármegye nemes családa. A czímeres nemes levelet Sümeghi Mihály kapta 1717. évben III. Károly királytól. ^[1234]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren jobbról fehér egyszarvú, balról vele szemközt arany oroszlán, mindkettő hátulsó lábain állva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös ruhás férfikar könyököl, egy kiterjesztett fekete sasszárnyat és kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Sümeghy József 1812-ben (2. törv. cz.) a Ludoviceára 1000 ftot adott. Nejétől Jagasits Juliannától fia Mihály 1822–1828 körűl Zala vármegye főszolgabirája volt, leánya Judit Berta Ignáczné.

Sütő család. (Máskép Fábsics)

Sütő máskép Fábsics János 1700-ban I. Leopold királytól nyerte czímeres nemes levelét és következő czímerét: a paizs kék udvarában zöld téren arany koronán vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1235]*

Sütő család.

Alapítója Sütő György, ki 1738-ban III. Károly király által nemesítetett meg. ^[1236]*
Czímere a paizs ezüst udvarában hármas zöld halmon könyöklő pánczélos kar, kivont kardja hegyén levágott vérző törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén ilyen kar, karddal s törökfejjel látható. Foszladék jobbról és balról ezüstvörös.

Sütő család.

Sütő Jánost 1756-ban M. terézia királyasszony nemesítette meg. ^[1237]*
Czímere először függőleg két részre oszlik, a jobb oldali ezüst udvarban zöld téren vasas vitéz áll, pánczélba, sisakba öltözve, sisakján vörös strucztoll leng, oldalán pallós lóg, jobb kezével vörös zászlót tart, melléhez szorítva; a baloldali rész vízirányosan ismét kétfelé oszlik, a felső vörös udvarba aranygrif nyúlik ki, első jobb lábával levágott törökfejet tartva, az alsó kék udvarban jobbra dőlve fehér horgony látszik. A paizs fölötti sisak koronájából két egymásra helyezett kék sasszárny emelkedik ki, közepén dőlt horgony látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.
Sütő nevű nemes család van Heves, Szabolcs, Ugocsa és Bars vármegyékben.
Ugocsa megyében e század elején Sütő Sámuel birtokos Szőlős Vég-Ardóban. ^[1238]*
Bars megyében Sütő családból többen viseltek megyei kisebb hivatalt; így: Sütő Kázmér esküdt 1828. 1840. körűl, utóbb alszolgabiró, Ferencz szintén alszolgabiró 1842-ben, Ferdinánd esküdt 1840-ben.
Sütő Dorottya 1668-ban Oláh János neje volt.

Sváby család. (Tótfalvi)

Szepes vármegye régi nemes családa, át származva Gömör megyébe is. Neve hajdán Svápy-nak is iratott.
1524-ben tótfalvi Svápy Gáspár és István Szepes megyei Kacsinka helységbeli részbirtokaikat 100 forintért örökösen bevallják Dubraviczky Jánosnak és Lászlónak. ^[1239]* 1526-ban Svápy Gáspár Szepes megyei Busfalván két telkét 24 ftban elzálogosítja a följebb említett Dubraviczkyaknak. ^[1240]*
Szepes megyében közűlök többen viseltek megyei hívatalokat igy: Sváby Ignácz előbb aladószedő, 1839-től a magurai járásban fő szolgabíró, ujra megválasztva 1842. jun. 22., és 1846. oct. 1-én is. Sváby Ferdinand 1842–1846. tiszti alügyész, Sváby Károly 1842–1846-ig főadószedő; Sváby Gáspár 1846-tól aladószedő.
Sváby Károlynak nejétől Andréánszky Klárától leánya Veronka Kovács Tamásné.

Svájczer család.

Állítólag Helvetiából a XVII. század elején szakadt Magyarországba.
E században ismeretes tagja Gábor, szül. Kassán 1784. jun. 11-én, ki Szatmár megyében Nagy-Bányán, majd Selmeczen főkamaragróf volt. Meghalt 1845. aug. 4-én Selmeczen. Gyermekei közül László 1848-ban honvéd főhadnagy, jelenleg Pécsett pénz-ügy igazgatósági hívatalnok, Gábor 1848-ban és jelenleg is huszár kapitány; Gejza Szatmár megyében lakik N.-Doboson; Sándor bányászatot tanúl.
Családfájok következő:

Gábor kamara gróf sz. 1784. † 1845. (v. nám. Eötvös Kata); László pénzügyi hiv.; Gábor husz. kapit.; Gejza N. Doboson (1. Lónyai Klára. 2. b. Sahlhausen Fanissza); Sándor bányász.; Kati; 1-től Róza †; Aladár.; 2-tól Miklós.; Ilona sz. 1859.

Svaidl család.

Svaidl Mihály és társai I. Leopold király által Sopronyban 1681. oct. 1-én kelt czímeres levéllel nemesítettek meg. ^[1241]*
Nem így írván nevét más család ivadéka volt azon Schweidel József őrnagy, ki mint a m. forradalom részese Aradon 1849. oct. 6-án főbe lövetett.

Svartner család.

Svartner Márton kismártoni polgár 1741. oct. 28-án Mária Tereziától kapott czímeres nemes levelet. ^[1242]*
Czimere függőleges kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban hármas zöld halomból magas fehér karó nyúlik fel, körűle zöldleveles szőlővessző tekerődzik, öt fürt kék szőlővel rakva; a baloldali kék udvarban arany horgony áll, két oldalról egy-egy arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között fehér egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Svastics család. (Bocsári)

Dunántúl Somogy, Soprony, Vas és Tolna megyében lakó birtokos nemes család.
Egy irónk szerint Dalmatiábúl ered, hol Tinin várat birta. ^[1243]*
Közűlök többen viseltek megyei hivatalt.
Somogy vármegyében Svastics István 1828–1833-ig al, 1836–1849-ig főszolgabiró.
Pál 1828-tól aladószedő 1836-ig, 1846-tól főadószedő.
János 1828–1833-ig rendsz. esküdt.
Tolna megyében Lajos 1826-ban tiszti alügyész, 1829-ben szolgabiró. (Lak. Kétyen.)
Svastics Péter és György, 1810-ben Arad megyében irattak be a nemesi lasjtromba.

Svastics család. (Csécsenyi)

Győr megyei nemes. Közűlök Ignácz Lébeny sz.-miklósi plébános, 1796-tól több m. történeti munkát irt és adott ki. Meghalt 1826. táján.^[1244]*

Svehla család. (Ozoróczi és mittói)

Trencsin megyei nemes kihalt család. Ismeretes közűlök Mittói János, ki 1556-ban Ozorói Miklós (Pobera) leányától Dorottyától nemzett leányát Margitot Sándor Gáspárhoz Trencsin megyei alispánhoz férjhez adta. Valószinűleg ugyan ő volt az, ki 1560-ban ozoróczi Svehla János néven ismertetett azon megyében.^[1245]*

Svertner család.

Lásd Schwertner cs.

Svoboda család.

Lásd Szvoboda cs.

Symándy család.

Szóltunk már e családról ezen kötet 185. lapján; azonban nevök leginkább Symándy alakban fordulván elé, betű sorban itt van helye a családnévnek. Az ott nevezett Symándy Péter nejével mezőkeszi Palástha Balás leányával Annával Nyitra megyében a régtől Holics várához tartozott Vratistya helység birtokába Lakyth Péter örök bevallása mellett 1551-ben beiktattatott. ^[1246]*
1560-ban mezőkeszi Palásthy János végrendelet- és élők közti adományképen Nyitra megyei Mezőkeszi birtokát, mely akkor idegen kezekben volt, férfi ágának közelgő kihalása miatt és Nagyváthy Antal deák neje Palásthy Dorottya rokona iránti szeretetből, és nővérének Annának Symándy Péternének leánya Symándy Anna iránti vonzalomból örökösen adományozta. ^[1247]*
Symándy Péter leányát Annát Izdenczy Péter vette nőűl, a családfa következő lett;

Symándy Péter 1551. (Palásthy Anna); Anna Izdenczy Péterné.; Izdenczy András 1603.; Izdenczy Zsuzsa (Elefánty Lászlóné); Izdenczy Dora 1603.

Syprák család. (Viszocsányi)

Trencsin megyei régi nemes család, mely a Viszocsányi családtól különbözött jogaikra és birtokaik természetére nézve is, nevezetesen míg a viszocsányi Viszocsányi családnak birtoka Viszocsány helységben csak fiágra, – a Syprák családnak ugyan ott birtoka mind két ágra volt szabályozva és noha a Syprák család-ág tagjai is gyakorta csupán Viszocsányi néven fordúlnak elé, még is valamint származások megkülönböztethető, úgy családi történetök is itt külön tárgyalást igényel.
1516-ban Viszocsányi Balás megidézteti viszocsányi és dezseri Syprák István fiait Benedeket és Miklóst, miszerint Viszocsányi László fiának Pálnak leánya részére a nász és jegy-ajándékot elvévén, Viszocsányban curiájokat és házokat adják vissza. ^[1248]*
1517-ben II. Lajos király régiebb adományra hívatkozva Viszocsány helységben fekvő birtokrész és curiára viszocsányi Syprák Benedeknek és Miklósnak, kik Istvánnak fiai, ki Imrének, ki Sebestyénnek, ki végre Dezseri Jánosnak fia volt, uj adományt ád. ^[1249]*
1517-ben Viszocsányi Balás deák maga, Bernát és Márton testvéreinek neveikben is ellentmond annak, hogy viszocsányi Syprák Bendek és Miklós, Istvánnak fijai, ősanyjoknak Ilonának, Viszocsányi László Pál nevű fijától unokájának nász és jegy-ajándokképen kijelölt és a tilatkozókat örökségképen néző Viszocsányi curiára II. Lajos királytól uj adományt vittek. ^[1250]*
A családfa következő:

Dezseri János; Sebestyén (Viszocsányi Ilona); Imre; István viszocsányi Syprák nevezetű.; Benedek 1516. 1519.; Miklós 1516–17.; Mátyás 1575.; II. János 1548–75.; György 1548. 1575.; Imre 1548.; III. János 1565. 1600. (Szelezsényi Jusztina); Mátyás 1565. 1600. (Rédeky Magdolna); Gáspár 1596. 1637. (Lüley Kata); László 1599. 1610 (Sámboky Anna); IV. János 1637. 1676. (dicskei Kovács Ilona 1689.); Fruzsina 1637. 1700. (Konkoly Péter); Erzse 1636–92. (Besznák Mihály); Judit 1610–99. (Tihanyi Miklós); Kata 1626. (1. Besznák Gábor 2. Bocsy Mátyás 3. Bihary István 4. Beleznay Zsigm.); Ferencz 1708–40. (Hyross Anna); László 1708–19.; Gáspár 1708–19.; László 1736.; János 1736.; Bora 1732-től (Rudnyánszky László)

A temérdek okmányos kivonatok közűl, melyek főleg birtokviszonyokra vonatkozólag a viszocsányi Syprák családról a garan. sz. benedeki convent és nyitrai káptalan országos levéltáraiban találhatók, elég legyen itt megemlítenünk, hogy a családfán álló Syprák III. János elvévén feleségül nagy szelezsényi Szelezsényi Mátyásnak Csery Fruzsinától született leányát Jusztinát, (ki utóbb Tarnóczy Kristóf neje lett) ezzel a Syprák család Bars megyében a nagy-szelezsényi, kis-sallói, kis-lóthi, fakó-vezekényi és kis-baracskai, Nyitra megyében lipovnoki, Hont megyében cseri birtokrészeket öröklé és részben reájok örökségi jogot nyert; és noha ezek részét (t. i. a Bars megyeieket Bossányi János és Gáspár zálogjogon birván, magok részére adomány mellett is megerősiteni igyekeztek, még is nevezett Szelezsényi Jusztina azokat 1605-ben a Syprák utódoknak hagyta végrendeletileg, ^[1251]* a Syprák és Bossányi család között pedig ezek miatt a per meg évekig (1610.) tartott. ^[1252]*
III. Jánosnak fija Gáspár nőül birta Lüley Katalint, ki 1646-ban már szabó Miklós neje volt. Ennek fija IV. János, kinek a táblán feleségül dicskei Kovács Ilona van téve, – úgy látszik egy személy azon Jánossal, kinek 1633-ban felesége Allia Erzsébet volt, és igy Kovács Ilona már második neje lett volna.
A viszocsányi Syprák család leány-ági utódai közt áll a Rudnyánszky család is, és pedig a táblán látható összeköttetésen kívűl még László ágán is, mert Lászlónak leánya Erzsébet Besznák Mihályné szülte Besznák Ilonát, ki Zahorák Simon feleségévé és anyjává lett Zahorák Évának, Rudnyánszky Sándor feleségének.
A család – úgy látszik – kihalt, noha Siprák néven 1835-ben a királyi ügyészek és Szerém megye táblabirái közt találjuk Siprák Józsefet, ki azonban más család ivadéka lehetett.
Sz.

Szabady család. (Másképp Lönckey)

A Szabady máskép Lönckey családot I. Leopold király Sopronyban 1681. sept. 2-án kelt czimeres levélben nemesitette meg. ^[1253]*
Szabady nevű nemes család van Somogy vármegyében, hol Szabady József 1843-ban megyei rendszerinti esküdt volt.

Szabady család. (Berei)

Közűlök Farkas Küküllő megyei adóiró biztos 1840. körűl.

Szabadhegyi család.

Komárom, Veszprém megyei nemes család. A múlt század elején élt ismert törzse Szabadhegyi I. János, ki nőűl vévén Marsovszky Zsigmondnak Litassy Máriától született leányát Marsovszky Ilonát, ezzel főleg Bars megyében a Litassy család birtokaiban szépen örökölt és a következő családfát ^[1254]* alkotta:

I. János † 1717. előtt (Marsovszky Ilona); II. János 1733. 1742. (Pamhakel Anna); Ádám 1727.; Anna 1756–89. (Desericzky József); III. János 1766. (Kvassovszky Anna-Mária); Ignácz 1751.; Pál 1799.; Anna 1799. (Balogh Mihály); András 1799. (Hunkár Janka); Mária 1799. (Simonyi Vendel); Nepomucena 1799. (Lipovniczky Imre); Hortensia (Hunkár Mihály); Móricz 1859. Ácson (Högyészy Mária †); Antal 1859. (Ferenczy N.); Ludovica 1859. (Jaross István); Janka 1859. (Jankovich Lajos); N. N.; N. N.

A családfán álló két testvérnek Móricznak és Antalnak szintén vannak gyermekeik, ezek közűl László jelenleg ügyvéd Pesten.

Szabados család. (másképp Guth)

Szabados máskép Guth János czímeres nemes levele Pest megyében 1737. mart. 23-án hirdettetett ki.

Szabadszállásy család. (Nagy és f. bányai)

Doboka megyében Csomafáján lakott és birt Szabadszállásy István, neje Csernátoni Rozália jogán, kitől két leánya maradt: Rozália 1837-ben Markus Józsefné, és Ágnes ugyanakkor Ferenczy Józsefné. ^[1255]*
A fiág Szilágyságban él.
E század elején a Szabadszállásy család birtokos a Szatmár megyei Ilk helységben. ^[1256]*

Szabay család (az előtt Szabó)

György és Péter előbbi Szabó nevöknek „Szabay”-ra változtatása mellett 1791-ben II. Leopold királytól czímeres nemes levelet nyertek.
Czímerök következő, a paizs kék fejében felkelő nap sugárzik, alatta ezüst udvarban vízirányosan hat vörös vonal látszik, kétfelé szakítva a paizs aljáról fölfelé nyuló lobor alakú kék udvar által, melynek alján széles folyamban fehér hattyú uszkál, csőrében zöld nádszálat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén melleig hasonló hattyú emelkedik ki kétfelől két kiterjesztett kék sasszárny között. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1257]*

Szabó család. (Abrudbányai)

Erdélyben él. Közűlök Sámuel 1787-ben a külföldi egyetemekről haza jövén, 1796-ban a székely keresztúri unitária iskola igazgató tanára, 1815-ben Tordán igazgató, 1832-ben Kolosvárott tanár, de nem sokára éltes kora miatt nyugalmazva.
István 1825. körűl Abrudbányán városi hivatalnok. Anna egy könyvet fordított Huber aztán: „Nina vagy az arany menyegző” czím alatt, Kolosv. 1832. ^[1258]*

Szabó család. Almási)

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai sorában áll. ^[1259]*

Szabó család. (Altorjai)

Székely nemes család, kiszármazva Kolozs megyébe is, hol Károly 1815–36. körűl megyei ülnök és tizedbár tárnok, Farkas ugyan ott főjegyző, 1848-ban pénztárnok; testvérei: Károly főkormányszéki fogalmazó, utóbb 1860-ban urbéri törv. széki elnök, Karolina Máté Péter özvegye.
Tán szintén e család ivadéka János (szül. Altorján) véczkei r. kat. lelkész.

Szabó család. (Árkosi)

Közűlök Antal 1837. körűl Abrudbányán városi gyakornok.

Szabó család. (Barátosi)

Háromszéki székely eredetű, közönségesen csak előnevén „Barátosi”-nak neveztetik. Közűlök László Marosszékben törv. széki ülnök 1815. körűl, Károly ugyan az 1825-ben. Lajos irnok Kraszna megyében 1815-ben. Antal előbb marosszéki alkirálybiró, utóbb kir. táblai számf. ülnök 1848-ban. Öcscse József, ennek gyermekei: József, Antal, Karolina és Emília, kik atyjok és nagybátyjok Antal után is örököltek.

Szabó család. (Baróthi)

Székely eredetű. Törzse Baróthy-Szabó István Erdélyben Tancson ref. lelkész és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem udvari papja volt, 1673. nov. 20-án kapott czímeres nemes levelet. Következő négy fija maradt: János, István, András, Dániel, az ötödik Mihály atyja halála után született, (posthumus volt.) Ezek közűl Mihály, János és András utódai 1766. 1772. és 1780-ban az erdélyi kir. tábla előtt igazolták nemességöket. István ága kihalt. Jánosén Erdélyben maradt és nagyobbára Légényben lakik. András ága Magyarországba telepedett.
Ismert családfájok ^[1260]* következő:

István tancsi ref. lelkész 1673. ns.; János.; István †; András (1. Csáki Ilona 2. Biró Mária); Dániel.; Mihály posthumus.; István †; József.; János †; Mátyás.; Gábor †; József.; Dávid sz. 1739. † 1819. tudós jezsuita.; János; József.; Samu.; Sándor.; László.; Gábor.; István Zilahon d. székibiró (Pallovits Julianna); Ferencz (Szénásy Kata) †; Sándor.; Károly.; Zsigmond; Lajos.; Gábor.; János Biharba telepedett.; József †; Pál ügyvéd, kápt. jegyző (döm. Németh Mária); László volt honvéd Amerikában lak.; Elek csendbiztos.; Sándor.; Béla.; Ákos.; János.; István.; Gejza.; Kálmán.; Pál.; Árpád.

Csak említve volt a család e munka I. 206. lapján Baróthy név alatt.
András ágán áll a hires tudós jezsuita Dávid (szül. 1739. april 10. † 1819. nov. 22.) ki Kassán tanárkodott, 1773-ban irta első magyar verseit görög mértékre, és számos munkáival irodalomtörténeti nevet vívott ki magának. ^[1261]* Úgy látszik, – atyja, vagy ő testvérével Jánossal tért át a kath. vallásra, melynél fogva ága most e valláshoz tartozik, míg az erdélyi ág ref. valláson maradt.
Dávid testvérének az emlitett Jánosnak egyik fija István ügyvéd, és derék-széki biró Zilahon Közép-Szolnok megyében; atyja Józsefnek, ki kihalt, és Jánosnak, ki Bihar megyében telepedett és ott birtokos lett. Ennek fiai: 1. Pál ügyvéd, káptalani jegyző és Bihar megyei táblabiró, azon megyében Kügy, és szigethi pusztában közbirtokos. Nejétől dömötöri Németh Máriától gyermekei a táblán láthatók.
2. László volt honvéd, kiköltözvén Amerikába, Nebraszka területén lakik. Fijai a táblán láthatók.
3. Elek csendbiztos, a táblán álló két fiu atyja.
Az erdélyi ágból Ferencz 1843. körül Miklósvár alszék főjegyzője, ennek fija Ferencz 1863-ban Kolos megyei törv. széki ülnök, ennek nővére Póli.

Szabó család. (Baloghi)

Szatmár megyében Mátészalka helységben baloghi Szabó Péter 1602-ben egy nemesi telekre királyi adományt kapott. ^[1262]*

Szabó család. (Batta-széki)

Heves megyei család; közelebbi törzse Battaszéki Szabó Lukács, ki fija András és utódai részére és fölös gondoskodásból veje győri Nagy János nevének is beiktatásával I. Leopold királytól Laxemburgban 1677. maj. 1-én czímeres nemes levelet szerzett, mely Nógrád megyének 1677. évi maj. 31-én (feria 2-da post Dnicam Exaudi) Fülek várában tartott közgyülésén kihirdettetett. ^[1263]*
Lukácsnak két neje volt, az első Molnár Katalin, kitől született leánya győri Nagy Jánosné. Második nevje volt Kiss Erzsébet, kitől született fija Szabó András.
Lukácsnak nővére volt Szabó Anna 1667-ben Füleken lakó Szécsényi Borbély Tamás neje.
A családfa következő:

Battaszéki Szabó; Anna (Szécsényi Borbély Tamás); Lukács 1677. (1. Molnár Kata 2. Kiss Erzse); 1-től Kata (f. győri Nagy János); 2- tól András; Mátyás; János 1828. Hevesen.; György.; József.

Szabó család. (Atyai)

Lásd Czecze cs.

Szabó család. (Bágyoni)

Erdélyben él, közűlök Sámuel Aranyos-széknél aljegyző, s adórovó biztos 1831-ben; utóbb árvaszéki ülnök 1848-ban.

Szabó család. (Bessenyei)

Ez előnévvel élt Szabó Gergely cs. kir. zálogházi főpénztárnok, ki 1824. jun. 2-án kora 53. évében Pesten halt meg, és ily családfát alkotott:

Gergely † 1824. (ns Ákosy Magdolna); Gergely hit. ügyvéd; Magdolna (kis-karancsi Nánásy Mih. h. ügyv.); József.; Kata.; Klára.

Szabó család. (Bethleni)

Hazája Fogaras vidéke, hol György 1848. körűl erdőgondnok volt.

Szabó család. (Bibarczfalvi)

Erdélyi család. Közűlök János főkorm. széki díjnok Kolozsvárott 1837. körűl. Tán szintén e család ivadéka László 1825. körül. Bibarczfalván ref. lelkész.

Szabó család. (Böszörményi)

Törzse Szabó-Böszörményi Mihály, ki III. Ferdinand királytól 1646. sept. 29-én Pozsony városában kelt czimeres nemeslevelet nyert. ^[1264]*

Szabó család. (Máskép Csorvási)

A család egyik előde Csorvási (Chiorvási) Tamás 1621. april. 5-én Szebenben kelt oklevél mellett szaniszlófi Báthori Péter magvaszakadtával Szabolcs megyében fekvő Bátor helységben egy nemesi curialis házat tartozékaival 50. m. forintban Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől zálogjogon nyert.
Ugyan e család másik tagja, tán épen az említett Tamásnak testvére János, maga és neje Jeney Sára, gyermekei István, Fruzsina és Judit, nem különben testvérei Dániel, Gáspár, Zsuzsa és Kata, úgy szintén sógora Alapy János részére is II. Ferdinand királytól 1625. nov. 17-én kelt czímeres nemes levelet nyert, mely Borsod megyében kihirdettetett.
A család egyik tagja csorvási Szabó István, gr. Almássy Kálmánnak két-egyházi uradalombeli gazdatisztje Békes megye régibb, úgy az 1847. évi szavazó nemességi összeirásában és igy a nemesség gyakorlatában találtatott.
A családfa tudhatólag következő: ^[1265]*

N.; István † H.-Bagoson (Gulácsy Zsuzsa); János H.-Bagoson; Péter † H.-Bagoson (Bazsa Sára); II. István szül. H.-Bagoson 1797. kétegyházi számtartó (Rusznyák Kata); Imre † H.-Bagoson (Iglódy Zsuzsa); Sándor Ujvidéken lak.; Julcsa sz., 1844. (Szál Antal kereskedő); III. István sz. 1844. keresk.; Medárd sz. 1851. tanuló.; Eszter sz. 1855.

A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával meztelen pallóst, a ballal zöld ágat tartva. A paizs fölötti sisak koronájábúl szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család. (Csik-Szeredai)

Közűlök József kir. tanácsos, a kolozsvári orvos-sebészi intézet tanára s igazgatója, és muzeumi alelnök, szül 1807-ben. Első neje volt Risshauer Adél, meghalt 1845-ben, utána brennerbergi Brenner Julia. Ezektől gyermekeit mutatja ^[1266]* a táblázat:

József szül. 1807. (1. Risshauer Adél. 2. Brenner Julia); 1-től Paulina (Groisz Nándor ügyvéd); Kamilla (Grusz Albert fogalmazó); 2-tól Klaudia.; Mária; Lajos.

Józsefnek testvére Lajos r. kath. pap, s maros-vásárhelyi tanár volt 1840. körűl. Rokona István véczkai r. kath. lelkész.

Szabó család. (Csengeri)

Közűlök György 1845. körűl Doboka megye számvevője.

Szabó család. (Csik-szent-mártoni)

Erdélyben 70 nemes család van Szabó nevezetű. Ezek között – Kővári szerint – a legkiemeltebb a csik-szent-mártoni előnevű. Eredetére nézve székely. Czímeres nemes levelét 1677-ben Apaffy Mihály fejedelemtől nyerte és azt 1678-ban a fogarasi országgyülésen kihirdettette.
Az ujabb, ismertebb nemzedék származása Józsefen kezdődik, ki nejével Tholdalagi Krisztinával következő ^[1267]* családfát alkotott:

József (Tholdalaghi Krisztina); Gábor 1771. Dobokai főbiró (Sándor Zsuzsa); I. József (Betegh Teréz); Ferencz 1791. 1810. Dobokai követ. (Apor Klára † 1845.); Lajos.; Gábor.; Mihály.; Imre.; II. József tart. biztos † 1853.; II. Ferencz főhadnagy; Lajos főkorm. tan. (gr. Mikes Zsófia); Klára; (Keczely János); Karolina (Pócsa Pál); Lajos.; Béla.; József.

Józsefnek fia Gábor Doboka megye pénztárnoka 1771-ben, utóbb főbírája, végre törvényszéki ülnöke. Fia
Ferenc szintén Doboka megyében főjegyző, 1791. és 1810-ben az erdélyi országgyülésen követ. Ennek fiai
II. József, előbb Doboka megyében hivatalnok, utóbb Kolosvidéki tartományi biztos. Meghalt 1853-ban.
II. Ferenc nyugalm. főhadnagy, 1854. april 24-én egy, Kolozsvárott felállítandó magyar ajkú leány tanoda számára kétezer forintot tett le, mely létre nem jöhetvén, az összeget utóbb a helybeli szinház alapjához csatoltatá.
Lajos a főkormányszéknél kezdé hívatalos pályáját, és ott 1842-ben lett tanácsos, 1852-ben a szebeni cs. kir. helytartósághoz tétetett át, 1861-ben nyugalmaztatott.
A családfán nem találjuk a család több tagját. Ilyenek:
Idősb Mihály, Küküllő megyében törv. széki ülnök 1848-ig.
A család első ősei közűl sz. mártoni Szabó Balás, ki 1628-ban Al-Csik szék jegyzője volt. ^[1268]*
Ferencz (csik.-sz.-mártoni Szabó) ki 1758-ban Al-Csik szék alkirálybirája volt. ^[1269]*
Gábor Csikszékben ülönk 1815. körűl.
Márton 1843-ban Udvarhelyszéki dulló, utóbb törvényszéki ülnök. Lakik Szombatfalván. ^[1270]*
A mult században János Kolozsvárról Szabolcs megyébe Demecserre költözött, és következő családfát alkotott:

János; Ferencz.; Sámuel.; István.; János.; György.; 1791. évben éltek.

Ferencznek fiai, a négy testvér 1791-ben az erdélyi országgyüléstől kérték, hogy nekik Apaffy Mihálytól 1677-ben adott és az 1678. évi fogarasi országgyülésen kihirdetett nemes levelöknél fogva nemességi bizonyítvány adassék.

Szabó család. (Csik-sz. mihályi)

Szintén székely eredetű, mint előneve mutatja. Közűlök Mihály ügyvéd F. Fehér megyében 1825. körűl, Antal ugyan ott levéltárnok 1848-ban.
Tán szintén ezen család ivadéka Bertalan, 1831-ben ügyvéd Csikszékben.
Ezen Csikszéki három család egyikéből eredhettek a Csikszékben főhívatalt viselt következő Szabó nevezetűek. ^[1271]*
Kelemen 1705-ben Al-Csíkszéki alkirálybiró.
Balás ugyan az 1708-ban.
Másik Balázs, ki Litterati-nak is neveztetett, és 1708-ban Al-Csikszék jegyzője volt.
Szintén csikszéki, ezektől egészen különböző család ívadéke szent-györgyi Litterati máskép Szabó Mihály 1656-ban Al-Csikszék jegyzője. ^[1272]*

Szabó család. (Czófalvi)

Háromszéki székely család, melyből József az orbai alszékben árvaszéki ülnök 1848-ban.

Szabó család. (Dalafalvi.)

Ez előnévvel élt Szabó János, esztergami kanonok, ki N.-Lévárdon született 1806. april 18-án.

Szabó család. (Dálnoki.)

Előneve szerint háromszéki székely eredetű. Közülök Domokos sebészorvos Kolozsvárott, testvére Károly főkormányszéki hivatalnok, Doboka megyében Császári helységben birtokos.

Szabó család. (Dicső sz. mártoni.)

Közülök József Küküllő megyében irnok 1825. körűl.
Mihály birtokos D.-Sz.-Mártonban.
Küküllő megyében még több helyen birtokosok Szabó nevezetűek, jelesűl Keszléren, Bábahalmán, Magyaróson, Csikmántoron stb., de valódi eredetük és összeköttetésük előttem ismeretlen.

Szabó család. (Máskép Egyed.)

1628-ban nyert nemességet. Lásd e munka IV. kötet 19. lapján.

Szabó család. (Ekecsi)

Komárom megyei család, melyből ekecsi Szabó János 1647-ben a megyei alispán fogságában lévén, atjya Szabó Mihály és (tán bátyja) Szabó Miklós őt 300 ftig álló kezességre kivették. ^[1273]*
1780-ban Komárom városában az udvartelki nemesek sorában állott a Szabó nevű család. ^[1274]*

Szabó család. (Erdő-csanádi)

Torda megyében székel, hol Ferencz 1837-ben törvényszéki ülnök, Lajos 1845. körűl ügyvéd volt.

Szabó család. (Felvinczi)

Közűlök Ferencz 1837. körül Aranyosszékben állomási biztos.

Szabó család. (Fónyi)

Kolozs megyében 1831. körűl Sámuel adóiró, utóbb állomási biztos volt.

Szabó család. (Fogarasi)

Marosszéki család, közűlök Farkas azon szék aljegyzője, utóbb törv. széki ülnök és számvevő 1848-ig.

Szabó család. (Gönczi)

Gönczi Szabó György 1629-ben kassai lakos II. Mátyás királytól bizonyos adósság behajtása iránt király parancsot nyert. ^[1275]* Iratott neve „Zabó”-nak.

Szabó család. (Halászteleki)

A XVI. század közepén Békes vármegye nemessége sorában állott, 1461-ben élt közűlök halászteleki Szabó Sebestyén.^[1276]*

Szabó család. (Haraszt-kereki)

Székely eredetű, ismert tagja András a múlt században élt. ^[1277]*

Szabó család. (Máskép Horváth)

Lásd e munka V. köt. 168. lapján.

Szabó család. (Máskép Hölchich)

Lásd e munka V. köt. 181. lapján.

Szabó család. (Illyefalvi)

Erdélyi nemes család, melyből György Illyefalva kiváltságos város jegyzője 1848-ban.

Szabó család. (Irsai)

Pest megyei nemes család. Közülök irsai Szabó János 1796-ban Pest vármegye fő szolgabirája volt. Czímere a paizs udvarában hátulsó lábain álló grif.

Szabó család. (H.-Karácsonfalvi)

Erdélyi család, melyből József rákosi unitarius lelkész, s elemi iskolák igazgatója 1815. körűl.
Szabó nevezeten az unitárius lelkészek között többen fordulnak elé, igy István (tán az előbbivel azonos) 1843-ban vargyasi lelkész, Sámuel hittanár Kolozsvárot 1831. év körül. Azonban mind ezek vérsége viszonyát nem ismerjük.

Szabó-Kemenczey család.

Zemplin vármegye nemes családainak egyike. ^[1278]*

Szabó család. (Kézdi-Polyáni)

Székely eredetű. Közűlök József Kolosvár városi esküdt polgár, 1848. előtt városi szolgabiró.
A család egyik ágából József Torontál megyében becsei járásban esküdt 1864-ben.

Szabó család. (Kézdi-Vásárhelyi)

Közűlök Simon azon város erdőgondnoka 1825-ben; Izráel ugyan az 1831-ben, Dániel főjegyző 1848-ban, jelenleg főbiró ugyan ott.

Szabó család. (Máskép Keresztszeghy)

Eredetére nézve Borsod megyei, jelenleg Csáton székel. A család általában protestans, és állitólag a XVI. századig Keresztszeghy nevet viselt, azonban nótába esvén, bujdoklottak és Szabó nevet vettek volna fel; míg I. Leopold alatt kegyelmet kaptak és nevöknek Szabó-Keresztszeghy-re változtatását nyerték. ^[1279]*
A Szatmár megyei ágból János 1850-ben fijaival együtt a „Keresztszeghy” nevet vették fel, Jánosnak hét fia 1848-ban honvéd volt, nevezetesen Antal és Albert tüzérek, Lajos hadbiró, Gejza elesett a temesvári ütközetben.
A Szatmár megyei ág alapítója, a nevezett János, máramarosi kamarai erdőmester, Debreczen város fő-erdőmestere, Szatmár megye főmérnöke, és bölcsészeti tudor, nejével vinklerkői Vinkler Philippával (szül. 1800 † 1832) ily családfát ^[1280]* alkotott:

János főmérnök (Vinkler Philippa); Antal sz. 1815. h. mérnök és ügyv.; Fülöp sz. 1818. h. mérnök (Péchy Zsuzsi); Albert sz. 1819. † 1862. sept 13. Szatmár m. főmérnöke (Dessewffy Anna); Lajos sz. 1821. h. ügyv. l. Pesten (Térey Anna); Gyula sz. 1824. h. ügyv.; Kálmán sz. 1827. 1858. cs. k. sz. biró (Vepélyi N.); Károly sz. 1829. † 1832.; Gejza sz. 1832. † 1848. honvéd; András 1858. oct. 12.; Sarolta.; Kornél.; Lajos.; Paula.; Etelka.; Piroska ikrek Béla

Szabó család. (K.-Jakabfalvi)

Kászon Jakabfalváról egyik tagja Marosszékbe Remetére származott, hol mint egyházi éneklő müködött; ennek fija János szül. 1767. jan. 27-én. Papi pályára lépvén, tanár, kanonok, apát, 1819-ben a főkormányszéknél a kath. comissioban eléadó lőn. 1847-ben nyugalomba lépett mint kir. tanácsos és Leopold rend vitéze. Tudományos iró és egyházi szónok volt, meghalt 1858-ban kora 92. évében. ^[1281]*

Szabó család.

Zemplin megye czímerleveles családainak egyike. ^[1282]*

Szabó család. (Lácsai)

Előnevét Zemplin megyei Lácza helységről irja. Közűlök József szül. 1764. jul. 15-én Sáros-Patakon, hol ref. tanár volt.
Ágnes ugyan e családból Zsarnay lajos ref. lelkész neje, meghalt 1859-ben, eltemet. maj 25-én.

Szabó család. (Lévai)

1696-ban élt lévai Szabó János, ki Darvas Jánostól Bars megyei zálog birtokok kiváltására engedélyt szerzett, mit utóbb másra ruházott át. ^[1283]*

Szabó család. (Méhi)

Lásd Czecze cs.

Szabó család. (Mohi)

Felső-Fejér megyében Mohában birtokos Sándor, ki ott 1848. előtt megyei irnok volt.

Szabó család. (Nagy-Ilkai)

Pozsony megyei Nagy-Ilka helységről irta előnevét. 1492-ben élt János ez előnévvel, és Nagy-Ilkán egy puszta házhelyben beiktatást nyert. ^[1284]*

Szabó család. (Negyedi)

Törzse Szabó András, ki Ferdinand királytól Bécsben 1628. sept. 25-én kelt czímeres nemes levelet kapott.^[1285]*
A czímer – mely itt látható – a paizs kék udvarának aljában hármas zöld halom középsőjén nyugvó arany korona, melyből három ágon kinyílott fehér liliom emelkedik fel; a paizs felső szögleteiben egy, egy arany csillag ragyog. A paizs fölöti sisak koronáján vasba öltözött kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család leszármazását mutató egy régiebb irományban ez áll. „Andreas Szabó † 1637. armalium impetrator, in militia conductitia, serius in turma custod. coronae. Posonii. sub. D. commemoratus.”
Ha ezen szavak értelmi vonatkozása és az 1622. évi 4. törv. czik. abbéli tartalma: „ut corona rursus in arce Posoniensi, pristina nimirum conservationis ejusdem sede solenniter reponatur, ejusdemque custodiae prioribus sexaginta alii quadraginta pedites superaddantur, in toto centum constituentes” – és végre a czímere lehető jelentése és a czímereslevél tartalma összeegyeztetnek; igen valószinű, hogy Szabó András előbb a fogadott királyi katonai seregben, utóbb a pozsonyi korona őrségben szolgált.
És miután az 1625. évi 26. törv. cz. rendelete szerint azon 50 német katona, kik a magyar korona-őrsereg mellett szintén korona-őrségi szolgálatúl voltak felállítva, de kik, mint e törv. cz. 1. és 2. szakasza tartalmazza: „qui quidem quinquaginta milites germani, quia hactenus aliunde dependere videbantur, dignum est, ut deinceps a tali Regimine absolvantur, et non ab aliis, quam conservatoribus Coronae et Castellanis habeant dependentiam; in severiorique disciplina, quam hucusque factum, contineantur; atque super damnis per ipsos illatis Domini Conservatores Coronae et Castellani debitam satisfactionem ad partis lesae instantiam impendere debeant et teneantur” – féktelenkedők lévén, a magyar korona-őrök és várnagyok parancsnoksága alá rendeltettek; – valószinűnek látszik, hogy Szabó András, a várnagyok egyike lehetett és a törvényben említett eseteknél kitünő szolgálatot tett, miért is szolgálatai jutalmáúl 1628. évben nemesítő czímereslevelet nyert.
Midőn Szabó András a czímeres levelet kapta, volt két fia Pál és Péter, ezek a cz. levélben említetnek. Pál Felső-Széliben, Péter Taksonyban Pozsony megyében telepedett le:
Péter szül. 1625. meghalt 1685-ben az emlitett okmány szerint. Maradt két fija: II. Pál és István, ez maradék nélkül halt el.
II. Pál szül. 1657-ben; meghalt 1700. évben; – és hagyott maga után egy fiút II. Istvánt árván.
II. István szül. 1686-ban. Taksonyból Nyitra megyei Negyedre telepedett, és minthogy Negyeden volt már Szabó István nevezetű, közönségesen Szabó Pál-Istvánnak hívattatott. Nőül vette Takács Erzsébetet, kitől két fiút hagyott; Józsefet, III. Istvánt és egy leányt Máriát. Midőn 1754-ben országszerte nemesi investigatio tartatott, ő magát a czímeres levélben említett Péter unokájáúl igazolván, mind magát, mind két fiút a Nyitra megyei nemes lajstromába beiratta. Meghalt 1755-ben. Maradékai közönségesen „Negyedi Szabó”-knak neveztetnek.
I. József és III. István által a család két ágra szakadván, tagjai elszaporodtak.
III. István ágából, kik a nyitrai püspökség Negyedi curialis telkeiből inscriptiokat szereztek, – Gábor az 1809. évi insurrectioban ősmesteri minőségben vett részt.
Béla (szül. 1808.) a jogtani pályát bevégezvén, ügyvéd lett. 1836-ban Győr megyében és 1842-ben Mosony vármegyében magát a nemesek lajstromába bejegyeztetvén, azon megyékben táblabirónak neveztetett ki. Szép tehetségét és közjogi alapos, mély tudományát tanusítja következő czímű munkája: „Magyarország Monarchia állása status-jog és a sanctio progmatica értelmében.” (Pest 1848.)
Alajos az orvosi pályára adván magát, orvos sebész tudor, szülész és szemész mester, és állat gyógyász lett. Jelenleg a kir. m. állat gyógyintézetben Igazgató-Tanár. A „Magyarnéplap” s utóbb a „Hirnök” politikai napi lapot alapította, melyek tulajdonosa.
Ede és Adolf az 1848. és 1849. években a honvéd seregben hadnagyi rangban szolgáltak. Adolf Éjszak Amerikába kivándorolt és ott telepedett meg.
A család többi tagjai nagyobbára mezei gazdasággal foglalkoztak s foglalkoznak.
A leszármazási fa következő ^[1286]*

András 1628. nemes.; I Pál †; I Péter sz. 1625. † 1685.; István †; II. Pál. sz. 1657. † 1700.; György †; II. István sz. 1686. † 1755. (negyedi Takács Erzse); I. József sz. 1741.; III. István sz. 1747. † 1810. (Atkáry Erzse); Mária (szimői ifjú Szabó József.); II. József (Atkáry Anna); Dávid †; János-Gábor.; József. †; Ferencz.; Antal.; Anna (Atkáry István); Rozália (Jedlik Ferencz); IV. István sz. 1775. † 1830. (Röder Teréz); Folyt. a köv. lapon.; I. János sz. 1780. † 1816. (Márkly Magd.); Gábor sz. 1786. † 1834.; Jedlik Ányos egyet. tanár.; Béla sz. 1808.; II. János sz. 1812. † 1852. (izsáki Isák Lidia); Gábor sz. 1813.; Ambrus sz. 1815.; Gyula sz. 1849.

IV. István, ki az előbbi lapon. sz. 1755. † 1830. (Röder Teréz); V. István sz. 1800. (Bielohradszky Eleonora); Mihály sz. 1808. † 1856.; Sándor sz. 1854.; Alajos sz. 1818. orvos dr. (Sartóry Sarolta); Ede sz. 1827.; Emilia sz. 1829.; Adolf sz. 1831.; Alojzia sz. 1850.; Károly sz. 1851.; Lajos sz. 1853.; Béla sz. 1855.; Gejza sz. 1857.; Sarolta sz. 1858.

Koszorús költőink egyike Czuczor Gergely származása miatt, ki leány-ágon, nagyanyjáról szintén a negyedi Szabó család ivadéka, érdekes ide iktatni a következőket:
Komárom megyében Szimő helységben van egy, szintén Szabó nevű család, melyből Szabó József a mult században nőül vette negyedi Szabó II. Istvánnak leányát Máriát. E család származási fája imez:

Szabó József (negyedi Szabó Mária); Anna (Czuczor Jánosné Andódon); István (Török Róza); József; Czuczor Gergely akadémiai tag sz. 1800.; István.; Gergely.; Ágoston.

E szerint a negyedi Szabó családnak leány-ágon két nevezetes ivadéka a benczés rendből Czuczor Gergely a jeles költő, és Jedlik Ányos egyetemi tanár, n. rector, a jeles természet és vegytani tudós.

Szabó család. (Nyéki)

Pozsony megyei Nyék helységben már 1484-ben, midőn Nyéki Ulrik curiájába zálogjogon magát országbirói parancs mellett a Theedi család beiktatta, a többi közt ellentmondtak Nyéki Zabó Lukácsnak fiai Péter és Benedek. ^[1287]*
Lehet, hogy e család vérséges viszonyban állt a Pozsony megyében azon korban Nagy Ilka, Közép-Borsa, Theyfalu, Kisfalud, Magyarbél, Hosszú-Éthe, vagy Theber-Éthe, Bodóbár helységben birt és ezekről előnevezett Szabó családokkal.

Szabó család. (Partai)

Erdélyi család. Közűlök János szászvárosi állomási biztos 1848-ban. Öcscse Albert helyettes szolgabiró volt Hunyad megyében, 1849-ben megöletett Dobrán az oláhok által Farkas Elek, Lázár N. és Vajda Sándor birtokosokkal együtt.

Szabó család. (Patróhi)

Somogy vármegye nemessége sorában állott 1488-ban patróhi Szabó László. ^[1288]*

Szabó-Palumby család.

Zemplin vármegye czímerleveles családai sorában említetik. ^[1289]*

Szabó család. (Péterfalvi)

Ugocsa vármegye azon nemes családainak egyike, melyek 1750-ben Péterfalva helységre nádori uj-adományt vittek. ^[1290]*
E század elején közűlök Péterfalván közbirtokosok voltak Szabó András, Pál, György, József, László és Gáspár. ^[1291]*

Szabó család. (Petri)

Petri Szabó Mihály 1492. előtt ecsedi Báthori Andrástól Somogy vármegyében Merenyei Ambrus deákkal együtt kapta Nezdefalut. ^[1292]*

Szabó család. (Petrusevich)

Szabó máskép Petrusevich (vagy Petricsevich) János 1569-ben gyarmathi Balassa Jánost és Andrást erőszakoskodás és megveretés miatt megidézteti. ^[1293]*

Szabó család. (Poharich)

Poharics máskép Szabó István 1655-ben hirdette ki czímeres nemes levelét Nógrád vármegyében. Lásd Poharics cs.

Szabó család. (Máskép Pap)

Szabó máskép Pap Miklós az erdélyi fejedelemtől nemes levelet nyert, mely 1633. dec. 17-én kelt Gyula-Fejérvárott; és 1634. febr. 23-án Kraszna vármegyében kihirdettetett. ^[1294]*

Szabó család. (Rajkai)

Mosony vármegyei nemes család, melyből rajkai Szabó Bertalan, mint Helena nevű néhai nejétől született Dorottya leányának gondnoka 1551-ben Porkoláb János és fia Balás testamentoma ügyében Mosony megyei Rajkán fekvő curialis háza és Komárom megyei Neszmély, Fizektó, Suuz, Almás helységbeli részbirtokok iránt tanuvallást tétetett. ^[1295]*
1554-ben nevezett Dorottya Rajkán volt nemesi curiájának Bezenczy Pálnak fia Kelemen által elfoglalása iránt Nádasdy Tamás nádortól szerzett megintő, és idéző parancsot. ^[1296]*
1569-ben nevezett Szabó Bertalan Mosony vármegye szolga-birája volt. ^[1297]*
1573-ban Szabó Bertalan eladta rajkai házának felét Opp Rudolfnak. ^[1298]*
1614-ben Illésy János török tolmács Streith Farkas nemzetségből származott Szabó János magvaszakadtán Rajka mezővárosban kúriába beiktattatik, ellenmondván Szabó Zsófia. ^[1299]*

Szabó család. (Máskép Raczkóy)

Szabó máskép Raczkóy (vagy Ráczkőy?) Péter tiltakozik N.-Szombat város tanácsa ellen, hogy távollétében ottani szállását feltörvén, kereskedelmi czikkeit elhordatá, és 5000 ft. ára kárt okozott. ^[1300]* Nemes voltáról nincs adatunk.

Szabó-Sárói család.

Ugy látszik, – Bars megyei Sáró helységbeli eredetű. A sok Szabó nemzetségtől megkülönböztetés miatt Szabó-Sárói-nak neveztetik. 1812-én óta Békes megye nemesi lajstromában találjuk.
A család több tagja pesten ügyvédkedett. Egyik már 1796-ban a Martinovicsféle összeesküvők pere tárgyalásakor neves ügyvéd volt.
Albert jelenleg ügyvéd Pesten.

Szabó család. (Máskép Seres)

Szabó máskép Seres György 1656. mart. 28-án Bécsben kelt czímeres nemes levélben nemesítetett meg, és a czímerlevél azon évi august. 22-én Bihar megyében kihirdettetett. ^[1301]*

Szabó család. (Siklósi)

Szabó máskép Siklósi Péter 1828–34. körűl Győr vármegye másod alispánja és egykor országgyülési követe volt. Meghalt 1857. évi májusban kora 77. évében.

Szabó család. (Sásvári)

Ugocsa megyében Sásvári helységben 1462-ben birtokosok voltak Szabó Tamás, Péter és Balás. ^[1302]*

Szabó család. (Szepsi Sz.-györgyi)

Székely eredetű. Közűlök Dániel Sepsi Szent-Györgyön esküdt népszószóló volt 1831. körűl.

Szabó-Simon család.

Erdélyi család, melyből József 1815-ben Kolosvárott főkormányszéki ajtónálló.

Szabó család. (Sarkadi)

Küküllő megyében sarkadi Szabó József ügyvéd 1848-ban.

Szabó család. (Sárpataki)

Szintén Küküllő megyei család, közűlök János alszolgabiró 1794-ben, László 1815. körűl szolgabiró, utóbb törv. széki ülnök, és számvevőbiztos volt. – Valószinűleg e családból volt Lajos ugyan ott szolgabiró 1815-ben.

Szabó-Rátz család. (M.-Süllyei)

Már „Rácz” néven e munka IX. kötetében volt róla szó. Ehez adhatjuk még a következőket: Pál ügyvéd, N. Enyed feldulásakor 1849. jan. 8-án az oláhok által gyilkoltatott meg.
Fogaras vidékén János szbiró 1815. körűl. Lajos ugyan az 1843-ban. Mihály törv. széki ülnök, Antal sebész 1825. körül.

Szabó család. (Szalai)

Nógrád megyében az 1684. évi nemesi összeirásban találjuk szalai Szabó Miklóst, mint ki az akkori nemesi insurrectioban személyesen vett részt.

Szabó család. (Máskép Szakal)

Szabó máskép Szakal Ambrus 1589-ben ellentmondott azon kir. helytartói iktató parancsnak, mely szerint Szakál máskép Vajda Balás és László Pozsony megyei Gyorsóka helységben egy nemes telekbe beiktattattak. ^[1303]* (Az oklevélben „Zabó” és „Zalak”-nak iratik.)

Szabó család. (Szánthói)

Törzs-őse Szabó Márton, kitől a család a XVII. század közepe óta hiteles kimutatás szerint máig hatod- (s tán heted-) izig terjedt szét, III. Ferdinand király korában mint hadnagy szolgált a cs. kir. hadseregben, és hadi pályáján vitézsége által érdemeket szerezvén, 1652-ben febr. 21-én kelt czímeres nemes levelet nyert, mely Abauj megyében a nemesség szerzőnek ősi szülő földjén kihirdettetett. ^[1304]*
Nevezett Szabó Mártonnak ősi lakhelye és szerény birtoka Abauj vármegye Szántó nevezetű mvárosában volt. Itt házasodott ő meg, feleségül vévén az ősrégi szaszfai Uza család egyik sarjadékát, uzapanniti és szaszfai Uza Bernátnak selyébi Kovách Dorkótól származott leányát Uza Erzsébetet, kivel Szaszfán, Kériben és egyebütt is ősi birtokot öröklött és kitől született fia Szabó I. Zsigmond és tán Péter.
Meghalt Szabó Márton, vagy is jobban mondva a török elleni egyik ütközetben 1659. táján elesvén, özvegye Uza Erzsébet másodszor férjhez ment Gömör megyébe runyai Soldos Sámuelhez.
Szabó I. Zsigmond édes atyját korán elvesztvén, édes anyjáról mostoha atyjánál runyai Soldos Sámuelnál nevelkedett Gömör vármegyében és idővel Gömör megye tábla birája és szolgabirája volt. Élt 1669–1696. évi időközben. Birt neje jogán Gagy-Bátorban is. Felesége runyai Soldos Borbála, runyai Soldos Istvánnak Kertész Ilonától született leánya volt; ki miután özvegységre jutott, másodszor férjhez ment Szent-Iványi Mátyáshoz, a mult század elején Gömör vármegye főjegyzőjéhez. Ezen Soldos Borbálától Szabó Zsigmondnak hat gyermeke született, u. m. két fiú I. László és II. Zsigmond, és négy leány, úgy mint: Erzsébet Lövei Korpás Istvánné, Borbála hajadon, Mária Possat Györgyné, kik mindhárman magnélkül húnytak el, és Zsuzsanna Jáan Györgyné.
I. László Gömör megyében maradt, hol Felfaluban székelt. Ezen vármegyének 1745–1765-ben jeles alispánja volt. ^[1305]* A reform. vallásról a kath. egyház hívei közé lépett. Kétszer nősült, első neje Szent-Iványi Borbála, mostoha nővére, említett Szent-Iványi Mátyásnak első nejétől nagy-dobai Dobay Borbálától született leánya Szent Iványi Borbála (1724) volt, kitől három gyermeke maradt: I. József, Krisztina senkviczi Paukovich András Gömör megyei főjegyző felesége és Juliánna görgői és toporczi Görgey Jobné. Másodszor nőül vette Rády Anna Máriát, kitől egy leánya maradt: Borbála, visontai Kovách Antal Nógrád megyei főszolgabirónak (1789.) felesége, ki Szakalban lakott.
I. József 1762-ben Gömör megye főszolgabirája volt, meghalt 1765. előtt. Házas volt, de ága elenyészett.
II. Zsigmond (I. Zsigmond fia) Gömör megyéből Nógrád megyébe tette lakását, miután Mucsinyban birtoka volt, 1732. előtt Básthy Imrétől és Jánostól Demecser puszta felét, Gellén Gábortól pedig Novák helység egy negyedrészét szerezte meg. 1741-ben runyai házát át engedte, illetőleg elcserélte testvérével I. Lászlóval. Élt még 1769-ben is. Neje Sas Erzsébet volt. Ettől négy gyermeke maradt, úgymint: Mária Szilassy Ádámné, I. János I. Gábor, és Anna nemes Panda Ferenczné.
I. Gábor Runyán lakott 1769–74-ben. Nejétől minaji Bornemisza Annától fiai voltak II. Gábor, és III. Zsigmond, kiknél családfánk megszakad. Úgy látszik ezek ágából eredt Pál, kinek gyermekei: György, volt 9. zászlóalji honvéd és nővére Szakall Elekné.
I. Jánosnak fia volt II. József (lak. Kozárd.) Nógrád vármegye táblabirája, meghalt 1849. táján. Ennek leánya szent-jobi Szabó Lászlóné, és fia Ferencz, (lak. Mukcsinyban) fiatalabb korában 1828–32-ig Nógrád vármegye alszolgabirája, meghalt 1845. körűl. Nejétől Zmeskal leánytól fia Ferencz Mucsinyban stb. birtokos. Nejétől Illésy leánytól több gyermek atyja.
A II. Zsigmondtól származó ág reform. vallású.
A családfa következő:

Márton hadnagy 1652–59. (szászfai Uza Erzse); I. Zsigmond 1669–1696. Gömöri tb. és sz. biró (runyai Soldos Bora † 1750.); I. László 1745–1765. gömöri alispán. (1. Szent-Iványi Bora 2. Rády A.-Mária); Erzse (lövei Korpás István) †; Bora hajad.; Mária (Possat György); II. Zsigmond 1732–1769. Losonczon lak. (Sas Erzsébet); Zsuzsa (Jáan György); 1-től József Gömöri főszbiró † 1765. táján.; Krisztina mh. 1765. kör. (Paukovich András); Julia (Görgey Jób); 2-tól Bora (visontai Kovách Antal); Mária (szilasi Szilassy ádám); János 1764. 69. (Fáy Erzse); József Kozárdon, tbiró mh. 1849. (N. N.); Folyt. a köv. lapon.; Gábor 1769. 74. Runyán (minaji Bornemisza Anna); Anna (Panda Ferencz); Gábor.; Zsigmond

József, ki az előbbi lapon. Kozárdon, tbiró mh. 1849. (N. N.); N. (sz.-jóbi Szabó László); Ferencz 1828–32. nógrádi alsz. biró (Zmeskal N.); Ferencz. Mucsinyban 1864. (N. N.); N.; N.; N.; N.; N.; N.

A család czímere – mint följebb a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában arany koronán könyöklő férfi kar, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pellikán fészkel, fiait melle vérével táplálva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család. (Szécsényi)

Nógrád megyei Szécsény városból eredt, és innen Széchény-Szabó-nak nevezett Szabó György, és általa neje Róza Agatha, és gyermekeik Márton, Gáspár, György és Katalin I. Leopold király által nemesitettek meg Bécsben 1667. oct. 8-án kelt czímeres nemes levélben, mely 1669. évben (feria 4. prox. post Dnicam 2. Adventus) Heves és Külső Szolnok megyék közgyülésén Fülek várában kihirdettetett. ^[1306]*
A nemesség szerző Szabó György valamelyik megnevezett fiának fia volt Szécsényi Szabó András, ki az 1684. évi nemesi összeirás szerint a nemesi insurrectioban vett részt.
Ugyan csak e nemesség szerzőtől származtatá magát a Nógrád megyei Becske helységben lakó Szabó család, és az érdeklett armalist magára alkalmazva, ily családfát igazolt 1841. januar 21-én Nógrád megye előtt:

I. György 1667. (Róza Ágata); Márton 1667.; Gáspár 1667.; II. György 1667.; Mátyás.; János.; Kata 1667.; István Becskén 1841.; Pál Becskén 1841.; Károly Becskén 1841.

Ezen családfai kimutatás mellett Jánosnak fiai különben is nemesi gyakorlatban élők, névszerint István, Pál és Károly Becskén lakozó kisebb birtokosok, Nógrád megyétől 1841-ben nemesi bizonyítványt nyertek. ^[1307]*
Azonban e családfára vonatkozólag azon állítás, miszerint II. György egy személy lett volna a Nógrád megyei 1709. évi nemesi lajstromba foglalt Szabó Györgygyel, egyéni véleményem szerint tévedés, mert az azon Szabó György (lásd alább) lehetett, ki 1694-ben mint sztregovai lakos Balczer máskép Martini Sámuellal együtt nemesítetett meg, és kinek nemeslevele Nógrádban 1694-ben kihirdettetett. (Valószinűbb is lévén, hogy ez utóbbi élhetett még 1709-ben, mintsem az 1667-ben élt Szécsényi Szabó II. György.)
Mint említők, a Nógrád megyei nemesi összeirásokban az 1684. évében találjuk a füleki járásban szécsényi predikatummal Sz. Andrást, ugyan akkor ugyan ott előnév nélkűl Szabó Jánost, a kékkő járásban pedig Sz. Simont és Györgyöt. (És ez utóbbi György inkább lehetett a szécsényi II. Szabó György!)
Említetett Szabó Simonnak pedig nejétől Bobor Borbálától leányai voltak Mária, Krúdy Györgyné és Kata Nagy Mihályné. ^[1308]*
1705-ben a szécsényi járásban találják Szabó Pált.
1709-ben a losonczi járásban Szabó Ferencz özvegyét és Szabó Györgyöt, (bizonyosan az 1694-ben Balczerrel megnemesítettet.) A füleki járásban Szabó Ádámot és Dávidot, mint katonákat. – A szécsényi járásban Szabó Mátét (1706-ban kurucz kapitányt) ki egészen más czimerrel élt, mint a szécsényi Szabó család. (Róla alább.)
1711-ben Sz. Györgyöt (a Balczer rokonát) Dávidot és Ádámot, kik a Rákóczy hadból 1710. novemberben tértek haza.
Az 1755. évi nemesi összeirás mint jövevényeket említi Mátyást Sztregován, és Mihályt.
Egyébiránt a Széchény-Szabó család czimere a följebbi armalis szerint függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvar baloldalából kék ruhás kar könyökben meghajolva nyúlik be, ezüst kettős keresztet tartva; a baloldali kék udvarban levágott turbános törökfej látszik, fölötte jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából természetes szinű grif emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot, a balban zöld galyat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család. (Szent-jóbi)

Bihar megyei nemes család. Törzse Szentjobi Szabó László, ki előbb Fráter István ítélő mesternél, utóbb Rédey Ferencz váradi főkapitánynál szabó-mester volt, és mint ilyen 1618-ban Bethlen Gábor által czímeres nemes levéllel jutalmaztatott. ^[1309]* Utódai közűl ismeretes
László a költő, ki 1767-ben született Ottományon Bihar megyében, és 1786-ban II. József rendszere alatt mint protestans a nagyváradi nemzeti iskolában oktatóvá neveztetett. A Józsefrendszer multával ettől elesvén törvényre adta magát és 1794-ben Bihar megye aljegyzője és gr. Teleki Sámuel főispán titoknoka lett. Belekeveredvén a Martinovicsféle összeeküvésbe, halálitélete fogságra változtatott, melynek folytán Kufstein várában 1795. oct. 10-én meghalt kora 28. évében. ^[1310]*
Másik tagja a családnak szintén László, kinek szántói Szabó családból vett feleségétől leánya Ónody Zsigmondné lett. Él a családból s birtokos Ottományban Szabó Márton s tán többen.

Szabó család. (Szathmári)

Erdélyben Abrudbányán idősb István adószedő, ifjabb István főjegyző, utóbb városi tanácsi és bányaszéki ülnök s hegymester volt 1848. körűl. Pál aljegyző 1840. táján.

Szabó máskép Székely család. (Borbándi)

Küküllő vármegyében György szolgabiró volt 1831-ben. József Vizakna város királybirája, utóbb Hunyad vármegye szolgabirája 1848-ban, s több országgyülésen követ. Leányai Anna, Mária, Borbála, Küküllő megyében Egrestőn, és Bala-vásáron birtokosoknak iratnak.

Szabó család. (Szemerédi)

Hont megyei Szemerédről irta előnevét. Törzs-őse Nyitra megyei Ludán mvárosból eredt Anda Gál volt, ennek nejétől Némethi György leányától Margittól fia Máté, ennek András 1545-ben a sághi convent előtt igazolta be ezen genealogiát. ^[1311]*
Valószinűleg e család ivadéka szemerei Szabó Mihály is, ki 1572-ben Sz. Mihály-úr helységbeli minden jogát, melyet Ifju Jánosnak fia Farkas kötelezvénye folytán birt, Telegdy Györgyre ruházta. ^[1312]*

Szabó család. (Szepesi)

Szabó-Szepesi család Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai sorában áll. ^[1313]* Közűlök István a m. tud. akademiára 1827-ben kétszáz forintot adott. ^[1314]*

Szabó család. (Máskép Szojja)

Lásd Szojja cs.

Szabó család. (Hosszú-Éthi vagy Theber-Éthi)

Pozsony megyei Csallóközben birtokolt. Közűlök Sándor (Sándrinus Zabó de Hosszuethy alis Theberethy) Fekete Egyeddel és több más társával 1520-ban hűtlenségi bélyegen veszté javait, és azokat Nagy-Hechei László kapta. ^[1315]*
1526-ban Márton Theber-Éthén egy telkét elzálogositja a Biró és Mihály családbelieknek. ^[1316]* Antal 1547-ben Csenkesz-Ethei birtok végett tiltakozott.

Szabó család. (Theyfalvi)

Pozsony megyei nemes család, melyből theyfalvi Szabó János saját és neje Gergethey Orsolya (Gergethey István leánya) nevében, ugy gyermekeik Miklós és Erzsébet neveikben is Gergethei, Theyfalu, Martfalva, Ujfalva helységbeli birtok iránt 1510-ben gróf Szentgyörgyi Péter ellen tiltakozott. ^[1317]*

Szabó család. (Turóczi)

Közűlök Mátyás 1682. körűl Doboka megyei birtokos volt. ^[1318]* Ma ott nem létezik.

Szabó család. (Udvardi)

Komárom megyei nemes család, melynek ismert törzse udvardi Szabó István a XVII. században, ki nőűl vévén Konkoly Thege Erzsébetet, ettől leánya Zsuzsanna Fekete Jakabné volt.

Szabó család. (Uzoni)

Háromszéki székely család, melyből a múlt században élt uzoni Szabó György, ki nőűl vette árkosi Veress Mózses özvegyét Imre Ilonát. ^[1319]*
Tamás levéltárnok volt Háromszéknél 1815. körűl.

Szabó család. (Vágási)

Udvarhelyszéki Vágás falubeli eredetű nemes család, közűlök Ferencz 1848. előtt főkormányszéki hívatalnok.

Szabó család. (Veszprémi)

Szatmár megyei Csenger helységben veszprémi Szabó Bálint 1565-ben egy nemes udvartelket kapott királyi adományban. ^[1320]*
Valószinűleg ő az, ki zudrói Veszprémy Bálint név alatt ugyan ott 1577-ben szintén egy telekre kapott adományt. ^[1321]*
Szatmár megyében e század elején is birtokos Szabó nevű család Esztró, Sándorfalu, Rápolt helységben, névszerint Szabó Zsigmond Ders helységben. ^[1322]* Azonban veszprémi Szabó Bálint utódai-e? – azt nem tudjuk.

Szabó család. (Viski)

Kolos megyében József 1815-ben megyei ajtón-álló.

Szabó család. (Zágoni)

Székely eredetü. Közűlök Antal főkormányszék melletti ügyvéd 1842-ben Kolozsvárott, testvére József fő-számvevőségi tiszt 1836. körűl, fiai József, Imre és Alajos, leányai N. Folyovicsné, Teréz és Róza Ács Ferenczné.

Szabó család. (S.-Zaláni)

Közűlök Elek ügyvéd Torda megyében 1825. körűl, Áron törv. széki ülnök Udvarhelyszéken 1837. körűl.

Szabó család. (Zetelaki)

Udvarhelyszéki székely származék. Tagjai közűl János Koloskerületi tartományi biztos 1815. körűl, Gergely tartományi főszámvevőségi tanácsnok 1831. körűl. Ennek fia Ferencz Kolos megyében több helyen birtokos.

Szabó család. (Borsai)

Pozsony megyei Közép-Borsán volt birtokos. 1509-ben Mátyás, Antal, Veronka és Ilona bizonyos eladományzott középborsai nemesi kúria végett a Csőke és Takács családokkal egyezkedtek. ^[1323]*
1512-ben Szabó Ilona Borsay Péter leánya megnyugtatja Felső-Kis-Magyari birtokra nézve a leány negyedet illetőleg a Loránth családot. ^[1324]*

Szabó máskép Berekovics család.

Közűlök János Csejthén Nyitra megyében kiváltságos házát Pálffy Jánostól 1604-ben örökösen megszerzi. ^[1325]*

Szabó-Décsi család.

Törzse Szabó-Décsi János, ki 1686. évben I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[1326]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tart. A paizs fölötti sisak koronáján karó mellett szőlő tenyész, a tőkéről két oldalra két piros fürt lóg. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Szabó család. (Máskép Csepreghy)

Törzse Csepreghi máskép Szabó Mihály a XVII. században Léva várában volt sok ideig főhadnagy, nőűl vévén Zámori máskép Zakács Annát, azzal következő ágat terjesztett:

Mihály (Zámory Anna); András; Klára (Sipkey Mátyás); István (Sághy Judit); János; Pál (Rédeky Teréz); János; József 1836.

Szabó család. (Doborgázi)

Pozsony megyei nemes család volt. Közűlök Mihály 1505-ben Takács Lőrincz megöletése iránt nyomoztatott. ^[1327]*
1627-ben valószinűleg e család ivadéka nemes Szabó János, nejével Anasztáziával, fiaival Márton és Jánossal és leányával Erzsébettel doborgázi Szelle Simon nejével Közölczés helységben nemes telket vesz kis-léghi Léghy Tamástól. ^[1328]*

Szabó-Imre család.

Szabó-Imre N. (keresztnevét nem tudjuk) I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, mely 1693. oct. 9-én Heves megyében kihirdettetett. A nemesség szerzőnek (ki tán Mihálynak neveztetett, mert a Nógrád megyei 1709. évi nemesi lajstromban „Michael Szabó-Imre” név fordúl elő) fiai voltak Mátyás és István, kik Nógrád megye előtt az 1726. évi nemesi vizsgálatkor nemességöket atyjoknak nemes leveléről szóló s följebb említett 1693. évi Heves megyei bizonyítványnyal igazolták.
A Nógrád megyei 1711. évi nemesi összeirás szerint Szabó-Imre Mihály mint császári hűségben elhúnyt fordúl elő; ugyan ott beirva István, mint ki honn tartózkodott a Rákóczy forradalom alatt.
Az 1755. évi nemesi lajstrom szerint András megyei főbiztos, István pedig a birtoktalan nemesek sorában állt.

Szabó család. (Iklódi)

Trencsin megye nemesi összeirásába 1834-ben beiktatva. ^[1329]*

Szabó család. (Máskép Kovács)

Zemplin megye czímerleveles nemes családainak egyike. ^[1330]*

Szabó család. (Kisfaludi)

Pozsony megyében Kisfaludon birt Szabó Benedeknek fia szintén Benedek 1512-ben. ^[1331]*

Szabó család. (Magyar-béli)

Szintén Pozsony megyei család, melyből János 1514-ben élt. Ugyan ott birt 1639-ben Márton. ^[1332]* Úgy látszik – a nagy-ilkai Szabó családdal egy vérségű vagy közösjogú család.

Szabó család.

Lásd Szűr-Szabó és Szűts-Szabó cs.

Szabó család.

Erdélyi család. Törzse Szabó Péter, ki Högye Jánossal együtt 1634. aug. 12-én Gy. Fejérvárott kelt czímeres levélben nemesítetett meg, és czímerlevele 1639. maj. 15-én Bihar megye törvényszékén hirdettetett ki. ^[1333]*

Szabó család.

Szerzője Szabó Péter, ki 1654-ben nyert czímeres nemes levelet. ^[1334]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld dombon arany koronából kiemelkedő vörös ruhás, fekete kalpagos magyar vitéz, kinyújtott jobb karjával kivont kardot villogtatva. Ugyan ilyen alak látható a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.

Szabó család.

Lázár György eszközlésére Báthori Gábortól kapta czímeres nemes levelét, mely Alsó-Fejér megye levéltárában van. Tán ehez tartozók az Alsó-Fejér megyében élő Szabó nevezetű családból Ignácz, ott 1831. körűl adóiró biztos, Lajos Hariban birtokos, Ferencz 1861. törv. széki ülnök, lakik N.-Enyeden.
Egyébiránt valamint Magyar – úgy Erdélyországban még számtalan Szabó nevű család van, melyeknek azonban előnév hiányában családok szerinti csoportosítása is lehetetlen.
Az előnév nélküli Szabó család alapítók közűl még itt elé sorolhatók a következők:

Szabó család.

A czímeres nemes levelet Szabó János nyerte 1706-ban. ^[1335]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló, vörös ruhás, prém kalpagos, sárga csizmás, kardos magyar vitéz, kinyujtott jobb kezével királyi pálczát tartva, előtte jobb felől a földbe szúrva piros zászló leng. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva, mely alatt jobbról arany nap, balról félhold, a kard hegye fölött arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család.

A czímeres nemeslevelet Szabó András nyerte 1709-ben I. József királytól ^[1336]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló sárga bugyogós, piros kaftányos janicsar, tar fővel, oldalán puzdra lóg, jobb kezével kivont kardot tart. Ugyan ez alak ismétlődik a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család.

Törzse Szabó György 1694-ben I. Leopold király által Balczer máskép Martini Sámuellel stb. emeltetett nemességre, és nemes levelök azon évi nov. 22-én Nógrád megyében hirdettetett ki. ^[1337]* Mindkettő előbb Nógrád megyében Sztregován B. Balassa alattvalója lévén, 1695-ben Balassa Pál esztergami kanonok ezen megnemesítésnek az esztergami káptalan előtt ellentmondott. ^[1338]*
Nevezett Szabó György a Nógrád megyei 1709. és 1711. évi nemesi összeirásokban található. Valószinűleg pedig fia volt azon György, ki 1755-ben a nemesi lajstromban szintén mint sztregovai lakos, de „jövevény”, – jegyeztetett be.

Szabó család.

A nemességet Szabó György és Kerestély 1714-ben szerezték. ^[1339]* Czímerök a paizs kék udvarában arany búzakéve. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első lábaival arany búzakévét tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család.

Alapítója Szabó György, ki Sóos Péterrel 1717-ben III. Károly királytól kapott czímeres nemeslevelet. ^[1340]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló vörös ruhás, sárga csizmás, kék öves, prémkalpagos magyar vitéz, oldalán fekete hüvelyű kard lóg, jobb kezével három nyilat tart. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, ijjat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.

Szabó család.

Szabó István és Ferencz 1741-ben Mária-Terézia királyasszonytól nyerték czímeres nemeslevelöket. ^[1341]*
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren almás szürke lovon ülő magyar vitéz, nyereg takarója, dolmánya, csizmája narancsszinű, nadrágja vörös, fején vörös tetejű prém kalpag, oldalán fekete kardhüvely lóg, balkezével a ló kantárát, jobb kezével kivont kardját tartja. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan öltözetű, zöld őves vitéz emelkedik ki, kardot villogtatva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szabó család.

Szabó Mihály kapott 1756-ban Mária Terézia királyasszonytól czimeres nemes levelet. ^[1342]*
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső kék udvarban fehér mén száguld; az alsó ezüst udvarban jobbról balra rézsútosan vont négy vörös szelemen látható. A paizs fölötti sisak koronájából vörös nadrágú, kék dolmányú magyar ember emelkedik ki, feje födetlen, jobb kezével kinyílt piros rózsát tart. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös.

Szabó család.

Szabó Mihály 1790-ben II. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, mely szerint czímere függőleg kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban zöld téren magas zöld fa alatt fehér elefánt áll, a jobb oldali arany udvarban kékfehér csíkos rövid szoknyás, meztelen szerecsen áll, kezeivel felvont ijjat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén zöld fa alatt fehér elefánt látható. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[1343]*

Szabó család.

Szabó Ambrús és fiai György és Mihály és Györgynek leánya Katalin czímeres nemes levelet nyertek III. Ferdinand királytól; azonban volt földesurok Várady Pál a megnemesítésnek az egri káptalan előtt ellentmondott.

Szabó család. (Darmói)

Ez előnévvel említetik Juliánna szül. 1751-ben, meghalt 1831-ben Kassán. Neje volt Sihulszky máskép Lipniczky Jakab kassai polgármesternek, ki 1801. jul. 28. halt meg Kassán. ^[1344]*

Szaboszlai család.

A hívatalos tiszti névtárakban néha Szaboszlai máskor Szoboszlai néven fordúl elő; pedig nevöket bizonyosan „Szoboszló” városról vevék.
Előnevök szerint több ily család van, ilyen:
a szaboszlói Szaboszlai család, melyből Ferencz 1791–1809-ben Doboka vármegyében törvényszéki ülnök, fiú ágon kihalt. ^[1345]* György 1794-ben Doboka megyében irnok. Egyik tagja most is él.
Másik a búzás-bocsárdi Szaboszlai család, melyből János 1815-ben Felső-Fejér megyében alszolgabiró. Lajos ugyan az 1848. előtt.
Tán ez utóbbinak csak külön ágát képezi a bürkösi Szoboszlai család, melyből József 1794-ben szintén Felső-Fejér vármegye alszolgabirája volt; noha már „Szoboszlai”-nak iratik.
Ismét tán más család a szoboszlai Szoboszlói máskép Tóth nevezetű, lásd Szoboszlai cs.

Szacsvai család. (Léczfalvi és esztelneki)

Tős gyökes székely eredetű. Nevét Háromszék Szacsva nevű helységéről vette. Egyik előde Szacsvai Gergely már a XV. században részt vett a szent-imrei csatában Hunyadi alatt. Azonban szakadatlan családfáját csak Behtlen Gábor koráig vihetni föl. Ekkor élt Szacsvai Mihály, mint egyik kapitánya Bethlen Gábornak, kitől 1623-ban a szacsvai jószágra adományt kap, és ugyan akkor vitézsége jeléül ily czímert: a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot tart. ^[1346]*
I. Mihálynak II. Mihály fiától unokája György és András oszlaták a családot két főágra, úgymint amaz a léczfalvi, András pedig az esztelneki ágazatra. ^[1347]*
Nevezett György feleségűl vévén Léczfalvi Gele Lőrincz leányát Katalint, miután ezen ipa (t. i. Gele Lőrincz) „propter homicidium” notát incurrált I. Apaffy Mihály korában, léczfalvi jószágát elvesztvén, ezt veje Szacsvai György titulo novae donationis impetrálta különféle hadjáratokban szerzett érdemeiért, és abban 1663. febr. 26-án beiktattatott. Eddig e család „de eadem” predikatummal élt; ez időtől ez ág „Léczfalváról” neveztetett, és így alakult még a léczfalvi ág.
Azonban Szacsvai Józsefné Eczken Klára özvegységében fiait Ádámot (ki B.-Szolnok vármegyei főbíró lett) azután Sámuelt és Jánost megyei birtokaira kitelepítvén és fijai polgári állásukat akkor legitimálni is kivánván, önkénytesen produkált, minek következtében a nevezett három testvér „de eadem et Léczfalva” mind az erdélyi törvényszékek, mind az udv. kanczellária által 1776-ban pro donatariis et possessionatis nyílvánítattak, noha azután is nagyobbára a léczfalvi predikatumot használták.
Ez ágból Sándor (szül. 1753.) az első magyar hirlapírók egyike volt; 1787. jan. 6-án Bécsből „Magyar kurir” czimű lapot indíta meg, és folytatá 1792. végeig. Merész s gyakran éles czikkei miatt végre Bécset odahagyván, Kolozsvárra sietett, hol többször ismételt szélhüdés életének véget vetett 1815. maj. 15-én. Fiai közűl
Zsigmond 1832-ben a főkormányszéknél fogalmazó, 1838-ban titoknok, e minőségben 1848-ig az udv. kanczelláriánál, majd 1861-ben tanácsos, mint ilyen jelenleg nyugalmazva, ezen ág benne s gyermekeiben él.
A családfa, – a léczfalvi ágon egészen lehozva –következő: ^[1348]*

I. Mihály 1623.; II. Mihály; György 1663. Léczfalvát (Gele Kata); András esztelneki ág őse.; I. János; II. János; József (Eczken Klára); I. Zsigmond †; III. János; I. Sándor sz. 1753. † 1815. hirlapiró.; Folyt. a köv. lapon.; V. János † 1844.; I. Ádám 1786. B.-Szolnok főpénztárnok (Kifor Anna); Éva (czegői Balogh György); Sámuel †; János †

I. Sándor, ki az előbbi lapon. sz. 1753. † 1815. hirlapiró.; II. Sándor † 1820.; II. Zsigmond 1861. főkorm. tanácsos (Harsányi Bora); Alojzia † 1844.; Anna (Capellini Adolf); Sándor

E családfa lényegesen különbözik a Kőváry által közlöttől, melyet – habár hitelesség tekintetében a család által közlöttnek utánna kell tennünk, még is mind a különbözés felmutatása, mind az ezen meg nevezett hitestársak végett ide kell iktatnunk. E szerint I. Mihálynak, ki 1623-ban adományt és czímert nyert, fiai II. Mihály és László, amaz a léczfalvi, ez az esztelneki ág törzse, II. Mihálynak fia György, a Gele Kata férje és 1663-ban Léczfalva szerzője; ennek fia III. Mihály, kinek Farkas Ilonától IV. Mihály, kinek Fejér Erzsébettől I. János és György, ez utóbbi két leánynak atyja, u. m. Teréz Dónát Józsefnének és Mária Keresztes Jánosnének. – I. Jánosnak nejeitől Pesti Juliától és Kőrösi Annától gyermekei: Sándor a hirlapiró, és János, ki mint huszár hadnagy 1842. halt meg. – Sándornak Szatmári Júliától fiai a táblán álló Sándor és élő Zsigmond, és ezek nővérei Julia és Sára Mike Sándorné.
Az esztelneki-ág származtatásában Kővári táblázata szolgál alapúl, szerinte ez Lászlótúl következőleg sarjadzott:

László; István 1659. tatár rab.; Ferencz (Csomortáni Dorka Esztelnekről.); János; István (Kászoni Judit); Ferencz (Sükösd Katalin); István; Antal; József; Ferencz (Teleki Róza); István N.-váradra telep.; Ferencz kolosi főbiró 1809.; N. (Bakó Fer.); József.; János.; Lajos.; Róza (Géczy László); Imre képviselő † 1849.; Ádám N.-Váradra telep.; György

Antal ágán álló Ferencz 1848-ig az erdélyi főkormányszéknél fogalmazó, utóbb is hívatalnok.
Istvánnak (ki Váradra Bihar megyébe telepedett) fia Ferencz Kolos megyében 1796-ban aljegyző, 1804-ben alispán, 1809-ben az alsó kerületben főbiró. Többleánya közűl egyik Bakó Ferenczné. Birt a mezőségen és Petriben.
Józsefnek fia Imre, fiatal szép szónok, 1848/9-ben Bihar megyei országgyülési képviselő, a függetlenségi okmány fogalmazásáért vérzett el 1849-ben.

Szaday család. (Szadai)

Zemplin vármegye kihalt családa, mely azon megyei Szada helységről, mint ősi birtokáról kapta nevét. Hajdani irásmóddal a helység és családnév „Zoda” alakban fordúl elő. Már 1300-ban comes Ioannes de Zoda birta e helységet. ^[1349]*
1374-ben „Zoday Miklós” hütlenségi bélyegén nyerte a Monoky család Szadát. ^[1350]*

Szádeczky család. (Szadecsnei)

Trencsin vármegye régi birtokos családainak egyike, és Szádecsne ősi fészkének jelenleg is birtokosa.
A család korán megszaporodván, számos tagjai miatt a szétoszlás okozta, hogy a Trencsin megyei 1736. évi nemesi összeirás némelyeket földes úri, másokat pedig már csak az egyszerű curialisták sorába iktathatott; és pedig az előbbi rovatba jöttek Imre és János fiával Miklóssal együtt, az udvarhelyesek között pedig négy János, négy Mihály, két Andor, egy István, egy György, egy Zsigmond, egy Márton és egy Miklós fordúlnak elé. ^[1351]*
1748-ban Moys-Lucskán laktak: Miklósnak a fiai; – a középjárásban Jánosnak a fiai; – Szádecsnén Zsigmond, Ádám, Mihály, István, Márton, Ferencz, három János, négy András és két György – az alsó-járásban lakott Imre, Dezseren pedig János.
Az 1768. évi nemesi összeirásban Szadécsnén laktak első Jánosnak örökösei Miklós és Gáspár, második János és ennek fiai Miklós és András, – ismét III. János és ennek fia Tadé – majd IV. János és ennek fiai János és József, végre V. János és ennek fiai György és Gáspár, – továbbá József fiával Mihálylyal, – I. György, fiával Józseffel, – II. György és fiai Imre s György, – továbbá I. András fiaival Jánossal és Mihálylyal, és végre II. András fiával Andrással.
1803-ban Szadecsnén már negyven családtag iratott össze; Halácson pedig Antal fiával Lászlóval.
1837-ben a nemesi összeirás Szádecsnén már 78 családtagot talált, ezek közűl mint kiköltözöttek említetnek Ádám Fejér megyébe; János Bács megyébe, Antal-Gyöngyösre, ki 1815-ben Szádeczky Zsigmond (tán atyja) nevére kapott nemesi bizonyítványt, Károly Nyitra megyébe szakadtak. – Ugyan csak 1837-ben Felső Lieszkón lakott János, Halácson Elek.
Szádeczky János a mult század közepén Nógrád megyébe telepedett, hol Trencsin megyétől 1755. sept. 15-én kelt nemesi bizonyítványát Nógrád megyében 1760. maj. 10-én kihirdetteté. ^[1352]* Tán ennek leánya vagy unokája volt Szádeczky Krisztina Podhorszky Gáspárnak hitvese.
Mihály 1805-ben Vág-ujhelyi kath. segédlelkész volt.
E családból a legközelebbi időben főleg ismeretesek László h. ügyvéd és 1850-ben Trencsin megye társas törvényszéke elnöke, és fia Lajos szintén ott szolgabíró és állami ügyész.
A család czímere a paizs kék udvarában arany koronán könyöklő kar, kivont kardot tartva; fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan kar könyököl, kivont kard hegyén levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szadliss család.

Árva vármegyei czímerleveles nemes család, és 1815-ben Szadliss Mátyás Árva megyétől nemesi bizonyítványt kapott. 1823-ban ismételve folyamodott azért a Szadlis család néhány tagja, de sikertelenűl.
Régebben Trencsin megyében is székelt Szadlis család, nevezetesen 1646-ban Kiszucza-Ujhelyen.

Szaidel család. (Sz.-Udvarhelyi)

Közülök János Sz. Udvarhely város követe 1810-ben az erdélyi országgyülésen, József ugyan azon városban pósta-mester 1815-ben. János ugyan az 1825. után és városi tanácsnok, és követ 1834-ben, Ifj. János ügyvéd, Károly iktató 1848. előtt. ^[1353]*

Szájbely család.

Czímere következő: a paizs jobbról balra vont fehér széles szelemen által elosztott paizs, az alsó osztály zöld, a felső vörös, a fehér szelemenben pánczélos kar kivont kardot tart, balfelé fordulva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan kar könyököl, kivont karddal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Szájbely Henrik Theol. dr. 1850. pozsonyi, 1852-től esztergami kanonok.
Szájbely Frigyes Pesten h. ügyvéd 1838. körűl, és utóbb is.

Szakács család. (Szent-erzsébeti)

Több tagja Székely-Udvarhely városában hívataloskodott. Sándor 1792. és 1794-ben az erdélyi országgyülésen követ. György ügyvéd 1825. körűl, József iktató, István sebész 1848. előtt.

Szakács család. (Krasznai)

A Szilágyságban birtokos. Ferencz Közép-Szolnok megyei levéltárnok 1848. előtt.
Tán szintén e család ivadéka Dávid és István, kinek özvegye Sándor Borbála Doboka megyében Fellakon, Dávid özvegye pedig Kis Devecserben birtokos.

Szakács család. (Kis-Magurai)

Közűlök Sámuel ügyvéd Abrudbányán 1848. előtt.
György erdőgondnok Dézsen 1831-ben, melyik Szakács család tagja? – nem tudjuk.

Szakács család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai közé soroztatik. Birtokos azon megyében Gercselyen. ^[1354]*

Szakácsy család.

Szabolcs megye nemessége sorában található.

Szakadáty család.

A XIV. században élt Szakadáty György, kinek fia Jakab, kinek János, kinek Tamás 1448-ban Rigómezőn Hunyadi János alatt harczolt, törökfogságba esett, de onnan idővel megszabadúlt, 1455-ben V. László király érdemeiért ujra megerősíté Szakadát és egyéb jószágai birtokában. ^[1355]*
Szakadáty család birtokos Szatmár megyében, hol többi közt e század elején Miklós birt Derzs, és Kántor-Jánosi helységben. ^[1356]*
Szakadáty Zsigmond 1820-ban Arad megyében hirdetteté ki nemességét. ^[1357]*
Szakadáty János Erdélyben 1848-ig főkormányszéki irnok volt.

Szakall család.

Nógrád megyei nemes család Losonczon és vidékén. Örökségi birtoka Kis-Romhányban fekszik. Törzse Szakall András, 1688. mart. 8-án I. Leopold királytól kapta czímeres nemes levelét.
A megyei nemesi összeirások családtagjai közűl évenkint a következőket tüntetik fel:
1705-ben Szakall János és András, valamint ugyan ezek 1709-ben személyesen részt vesznek a nemesi fölkelésben.
1711-ben szintén azok – mint a foradalom alatt honn maradtak, jelöltetnek.
1726-ban Szakall András a nemesi investigatiókor elémutatja a följebbi czímeres levelet.
Az 1734. és 1755. évi kétségtelen nemesek sorában állnak Szakall András és István.
Jelenleg a család két, vagy több ágon is él. Egyik ág ivadéka Elek 1848. előtt Losoncz város jegyzője, volt honvéd százados, 1861-ben választott megyei főbiró, jelenleg a nógrádi gazdasági egyesület titkára. Neje szántói Szabó Emma.
A másik ágból Andrásnak fiai: Antal, Ferencz és Lajos élnek, kik közűl Antal 1842-ben rendszerinti esküdt, szolgabiró czímmel; jelenleg Gömör megyében él.

Szakál család. (Váradi)

Törzse Szakál János, ki nejével Csiallayi Judittal és István és János nevű fiaival II. Rákóczy Györgytől 1658. évi dec. 20-án Székelyhidon kelt czímeres nemes levelet nyert, mely Bihar megyének 1659. april. 8-án tartott közgyülésében kihirdettetett.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren sötétpej (spadiceus) lovon ülő, aranyozott karddal övedzett, veres magyar ruhát, zöld lefityegő prémes föveget és sarkantyús sárga csizmát viselő vitéz, jobb kezével két vitorlával ékitett dárdát, baljával meztelen kard hegyén levágott vérző fejet tart. A paizsot koronás sisak fedi. Foszladék jobbról aranyvörös, balról aranykék.
Hiteles okiratok szerint családfája ^[1358]* következő:

I. János 1658. (Csiallayi Judit); I. István † Debreczenben; II. János utódai tán Abauj megyében; András † Debreczenben; I. Mihály † Debreczenben.; II. Mihály Zsarolyáni ref. pap. (Szathmáry Erzse); Kata (Árvay György); II. István † Debreczenben; Ferencz † 1835 k.-tarcsai jegyző (dab. Halász Zsuzsa); I. Imre ref. lelkész Porcsalmán (dab. Halász Zsófia); II. Lajos Szathmár megyei esk. 1861.; Veronka (Szabó Lajos); Mária (Jákó Pál); Lajos sz. 1816. Békes m. főjegyző (Tormássy Mária); Antonia (Hatházy István); Antal sz. 1821. keresk.; Ludovica (Szabó Mihály); Albert sz. 1819. festész.; Róza (Fábián Gábor); Viktor sz. 1833. kereskedő; Jolánta.; Ilona.

A család lakta megyéjében mindenütt a kétségtelen nemesek sorában állt a legujabb időkig. ^[1359]*
I. Mihály Szatmár megyében Zsarolyánban ref. lelkész és esperes volt. Ennek két fia Ferencz és I. Imre két ágra oszlatták a családot.
Nevezett Ferencz Békes megyében Körös-Tarcsán mint községi jegyző halt meg 1835-ben. Nejétől dabasi Halász Zsuzsannától következő hat gyermeke maradt: 1. Lajos, az ismert népdal-költő, kinek nevével, főleg az előtt, a szépirodalmi lapokban gyakrabban lehetett találkozni, szül. 1816-ban, – mint h. ügyvéd, Békes megye tiszti alügyésze volt, 1848/9-ben főjegyző lett, 1861-ben ismét megválasztatott, de lemondott, és mint ügynök jelenleg kereskedést folytat. 2. Antónia Hatházy István b. ujfalusi ref. lelkész neje volt. 3. Antal kereskedő Mező-Berényben. 4. Ludovika Szabó Mihály Csongrád megyei volt főjegyző neje. 5. Albert festész, ki művészete érdekében a kűlföldet is be utazta, 6. Róza Fábián Gábor körös-tarcsai népoktató neje. 7. Viktor K.-Tarcsán kereskedő.
I. Imre (II. Mihálynak másik fia) Szatmár megyében Porcsalmán ref. lelkész, nejétől dabasi Halász Zsófiától (ki az előbb említettnek nővére) következő három gyermeket nemze: 1. II. Imre 1857-től Czégény-danyádi Szatmár megyei község jegyzője, 1861-ben megyei esküdt, 2. Veronka Szabó Lajos neje. 3. Mária Jákó Pál h. ügyvéd, jelenleg derecskei szolgabiró neje.

Szakál család. (Kis-Jókai)

E birtokos nemes családból Pál birtokos jelenleg Békes megyében Szent-Andráson, Csaba-Csűdön és Szent-Tornyán, neje Dabasról való Dinnyés Erzsébet. Atyja Szakál Jakab 1831-ben iratott Békes megye nemessége sorában. ^[1360]*
A család többi ivadéka birtokos Bihar megyében Tótiban.

Szakállos család.

Trencsin megye nemessége sorában leljük 1646. és 1648-ban, ^[1361]* nevezetesen Alsó-Drskóczon.
Zemplin vármegyében e század elején is a nemesség sorában olvasható. ^[1362]*

Szakmárdy család. (Diankovczei)

Horvátországi nemes család, melyből János itélő-mester, 1666. sept. 13. 1667-ig m. kir. személynök (Personalis) volt. Meghalt Beszterczén.

Szakmáry család.

Bars megyében Léván tartja lakását. A család magát Erdélyből eredezteti. Czímere utba igazítása szerint a czímeres nemes levelet Szakmáry István és András kapták 1722. dec. 5-én III. Károly királytól. ^[1363]*
Czímerök – mint itt a metszvény ábrázolja, a paizs kék udvarában zöld téren fehér lovon ülő vitéz, nyereg takarója bibor szinű, nadrágja, dolmánya vörös, arany zsinórzattal és gombokkal, fején prémes kalpag, lefityegővel, lábán sárga csizma van, jobb kezével kivont kardot villogtat, a ballal lova kantárát tartja. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család e századbéli ivadéka közűl nep. János 1820. előtt Bars megye főjegyzője volt, utóbb mint azon megye helyettes alispánja, és hzg. Eszterházy uradalmaiban úriszékek elnöke müködött. Fiai közűl Alajos előbb m. kir. testőr, utóbb 1850-ig Bars megye pénztárnoka, Imre 1848-ban Báthi lelkész, 1849-ben honvéd tábori pap, András 1848. és 1861-ben Bars megye pénztárnoka, Nep. János jelenleg is Rakonczán plébános.
A családfa ^[1364]* következő:

András (Klobusiczky N.); Nep. János Bars m. főjegyző 1820. előtt. (Reinprecht Erzsébet 1862.); Ignácz †; Alajos Barsi pénzt. 1850-ig; Eleonora (Kanovics László ügyvéd N. Szomb.); Ferencz †; Oktávia †; András †; Szidonia †; Jozéfa †; Imre pléb.; András Barsi pénzt. 1848. 61.; Judit (Nedeczky Istv. Virthen); Vinczentia (Palugyay Flóris); Nep. János plebános Rakonczán.; Francziska

Szakmáry család.

Szakmáry Dávid és András 1712-ben III. Károly királytól kapták czímeres nemes levelöket. ^[1365]*
Czímerök a paizs kék udvarában hármas zöld halom középsőjéből kinyuló két szőlő vessző, zöld levelekkel és egy-egy érett szőlő fürttel terhelve, fölöttök a paizs tetejében arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájában fészkében ülő, s fiait melle vérével tápláló fehér pellikán látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Tán e család ivadéka Szepes megyében Lucsivnán birtokos Szakmáry Dónát, és fiai 1850-ben.
Sáros megyében Szakmáry Antal birtokos.
Zemplin megyében szintén a nemesek sorában áll e nevű család. ^[1366]*

Szakmáry család. (Kövendi)

Ez előnévvel Szakmáry Mózes 1848. előtt Aranyos szék táblabirája. De neve „Szathmáry”-nak írva is eléfordúl.

Szakmáry család. (Szakmári)

Közűlök Sámuel 1848. előtt Vajda-Hunyadon kir. urad. hívatalnok.

Szakmáry család.

Szakmáry János 1797-ben I. Ferencz király által nemesítetett meg.
Czímere a paizs kék udvarában arany koronából kinyuló, zöld levelekkel dúsan ellátott három teljesen kinyílt piros rózsa. A paizs fölötti sisak koronájából fehér egyszarvú emelkedik ki, szarvára zöld leveles piros szőlőfürt van függesztve. Foszladék innen aranykék, onnan ezüstfehér. ^[1367]*

Szakmáry család.

Azon régi nemes család, melyből György előbb pécsi, utóbb 1521–1524-ig, haláláig (april 7-ig) esztergami érsek s Magyarország primása volt. ^[1368]* Kassán a Szent-Mihály templomát megujíttatta s megbővítette, 1783-ban két márvány követ találtak, melyeken nemesi czímere volt kimetszve ilyen felirattal: ^[1369]*
Georgius Szakmár
Lilia bina rosis totidem conjuncta gerebam;
Rex detit auratum corvinus et ipse leonem.
MCDLXXXXVIII.
Mely szerint czímerében két liliom és két rózsa volt látható, és egy arany oroszlán, melyet a család Mátyás királytól nyert czímerébe.

Szakolczay család.

Trencsin vármegye nemesi összeirása mutatja föl 1646-ban mint Alsó-Drskóczon lakozót. Utóbb ott nyoma sincs. ^[1370]*

Szakolyi család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai sorában áll. ^[1371]*

Szákony család. (Máskép Bognár)

Szákony máskép Bognár János 1713-ban III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1372]*
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4-ik vörös udvarban pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva; a 2. és 3. kék udvarban arany félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar kivont kardot villogtat, két oldalról két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali félig arany, félig kék, a másik félig vörös, félig ezüst. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék.
Tán ezzel azonos a Veszprém megyei Szakonyi család, melyből Ferencz szalóki birtokos, nejével Bersenyi Terézzel 1814-ben eladják sz. balási, bocskai és esztregnyei birtokrészöket Inkey János kamarásnak; ugyan ekkor Szalókon birtokos Sámuel.
József 1746. april 28-án szül. Dabronban. Tanult külföldön, 1772-ben lett Nemes Csóbán prédikator, 1786-ban Pápán, 1803-ban Veszprém megyei senior. Meghalt 1811. táján. Irt „Oskolai vezér” s egyéb munkát. ^[1373]*
Veszprém megyében többen viseltek megyei hívatalt, igy Szakonyi Lajos 1838. körül aladószedő, István ugyan akkor főszolgabiró volt, sőt még 1847. jul 5-én is megválasztva.
Ezeknél sokkal előbb Szakonyi István 1658–92-ben Szatmár megye jegyzője volt.

Szalácsy család.

Komárom megyében Csúzon birtokos. ^[1374]*

Szalaházy család.

Doboka megyében birtokolt Meleg-Földváron, tőle származtak leány ágon a Hosszutelky, Budaházy, Liptay, Tőtöry és Menyhárt családok. Többi közt Magdolna szül. Tőtörben 1509-ben, s férjhez ment Lipthay Györgyhöz. ^[1375]*
Nevezetes tagja volt a Szalaházy családnak Tamás, előbb 1524-től veszprémi, 1527-től egri püspök és M.-ország főkanczellára 1537-ig. ^[1376]*

Szalánczy család. (Szent-Tamási)

Régi család, melyet a Chák nemzetségből származtatnak. ^[1377]* Erdélyben szerepelt, és oda – úgy látszik – Magyarország alsó vidékéről a temesi hanságból szakadt. Beházasodás után Erdély legnevesb családaival jött összeköttetésbe.
A XV. század közepén már Erdélyben virágzott, midőn Szalánczy János 1558-ban Izabella alatt ország tanácsos volt; és adót vitt a török Portára. ^[1378]* Ennek utóda, s tán fia György, ki 1594-ben Báthori Zsigmond alatt számüzetik s javaitól megfosztatik. Idősb László szintén egykor notát kap, fejét veszti (1594. sept. 3-án Gy-Fejérvárott) és elveszti Branyicskát. Ennek fia
Ifjabb László már Sz. Tamásról irta előnevét. 1603-ban Székely Mózses megbizásából Radul vajdához követségben jár, 1636. körűl Küküllőben lakott Csápon. ^[1379]*
György birta Zágont, magvaszakadtán 1626. jun. 26-án kapta azt Mikes Zsigmond. Neje volt Kemény Magdolna.
János 1632-ben az erdélyi fejedelem altitkára volt, mint ilyen irta alá april 7-én ifj. Rákóczy György részére az esküformát. Ez évi jun. 14-én Halmiban jelen volt Kemény János nászünnepén. ^[1380]* Ennek neje volt – úgy látszik – Kemény Erzsébet a fejedelem nővére. ^[1381]* Ezzel egy korban élt s tán testvére volt
István, 1636-ban követ Törökországba a nagyvezirhez, 1637-ben szintén követ, nov. 2-án indulván Törökországba, ez év végén dec. 1-én Segesvárott fogságba tétetik. 1640–42-ben ismét követ, az 1646–47-ben is. Két fia és három leánya volt. ^[1382]* Egyik leányát a középsőt 1636.-ban vette nőűl Torday Ferencz, a másik volt tán Erzsébet Jósika István dévai kapitányné, a harmadik lehetett Anna Toroczkay Mihályné. Birt s lakott Mihályfalván (F.-Fejér várm.) és Csápon. Fia lehetett
Gábor, kinek Dobokai Klárától gyermekei: István és Dorottya rápolti Macskásy Györgyné.
Erzsébet neje volt Barcsay Ákos fejedelemnek, 1660 évi tavaszon halt meg a Dévai várban.
Másik Gábornak neje volt Vitéz Anna.
György 1704-ben aláirja II. Rákóczy Ferencz számüzetését, neje Petky Anna. Tán nővére Anna, 1693. táján Bulcsést bóér neje.
Klára 1720. táján Katona Mihályné.
László és Gábor 1738-ban Csápon birtokosok.
Zsigmond 1753. a kir. táblai irnokságtól búcsút vesz, és megnősűl, Tán ennek fia
Zsigmond 1788-ban Szebenben tanuló, 1796-ban A. Fejérben szolgabiró, „Örmény-székesi” előnévvel.
A család jelenleg is szépbirtokú Küküllő megyében, ezen és A. Fejér, Kolos és Hunyad megyében többen viseltek megyei hivatalokat.
1827-ben Sámuel helyettes alispán, Zsigmond árvaszéki biró A. Fejér megyében. József derékszékbiró és árvabiró Küküllő megyében, és talán ő 1846-ban sz. fölötti kir. táblai ülnök és az országgyülésen kir. hivatalos. István (de Sz. Tamás) helyettes szolgabiró Kolos megyében.
Elek 1827-ben Hunyad megyében szolgabiró, utóbb törvényszéki ülnök. Fia Elek és Mózses, amaz Hunyadban szolgabiró volt.
Józsefnek a kir. táblai ülnöknek fia Sámuel hívatalnok, 1863-tól kormányszéki titkár.
Alsó-Fejér megyében Örményszékesen egy ág birtokos, ebből Anna, szintén Szalánczy Kristóf özvegye 1858-ban. Másik Kristóf él Szebenben, hivatalnok a kamarai levéltár mellett.
László adóiró biztos A. Fejérmegyében.
Sámuel 1848. előtt megyei főbiró.
István özvegye Szalánczy Jusztina, László özvegye Érsek Teréz.
Élnek s birtokosok Ferencz, Miklós, Domokos, Gábor, Lajos stb. kamarai levéltári tiszt, Lajos A. Fejér megyei törv. széki ülnök 1862-ben.
Egyik Szalánczynak özvegye Pallós leány 1848. octoberben Kis-Enyeden a duló oláhok gyilkolása elől menekültében két fiát a kútba vetteté s magát is utánnok ölte. ^[1383]*

Szalárdy család.

Nevéről itélve, Bihar megyei kihalt nemes család. Három tagját ismerjük a XVII. századból.
Szalárdy Miklós, alkalmasint pap, 1643-ban s utóbb is két magyar könyvet ad ki. ^[1384]*
János Erdélyben 1666-ban főadószedő, a Rákóczyak korára fölötte érdekes „Siralmas magyar kronika” irója, ^[1385]* mely munka Pesten 1853-ban nyomatott ki.
Ferencz ugyan ez időben N. Váradon hadnagy. ^[1386]*

Szalatnoky család.

Közűlök Szalatnoky György 1600–1603-ig pécsi püspök volt. ^[1387]* Iratott neve „Zalatnoky”-nak is.

Szalay család. (Kerecseni)

Alapítója Bornemisza János, Pozsonyi főispán, ki Berzencze várában örökösévé tette kerecseni Zalay Jánost, szintén pozsonyi főispánt, a ki 1537-ben a pozsonyi káptalan előtt végrendeletet tett bábolnaki Károlyi Imre, ennek két fia György és János és rokona kerecseni Nagy János részére, a kitől a kerecseni Szalay máskép Nagy nevű család következő nemzékrend szerint ^[1388]* származott:

Kerecseni Nagy János; Imre 1537.; Mihály; Kelemen; Ambrús; Anna 1563. (farkasfalvi Farkas Albert); Bonaventura; Péter; János (Szapáry Zsuzsi előbb Szelestey Sándorné); István 1689. (Radostics Zsuzsi); János; János 1760.; Erzse (Vitnyédy László); Zsófia (1. Madarász Márk. 2. Szelestey János); Kata (Meszlényi Benedek); Zsuzsi (Zarka Mihály)

A család Szala (vagy Zala) megyei Kerecsény helységről veszi előnevét.
Czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a ballal üstökénél fogva levágott s vértől csepegő törökfejet tart. A paizs fölötti sisak koronájából szintén hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szalay család.

Esztergom vármegyéből szakadt Pest vármegyébe, hol nemes levele 1816. mart. 19-én tartott közgyülésen kihirdettetett.
Ismert törzse Szalay János, kinek fia szintén János, ennek Mátyás, ennek nejétől Baranyai Katalintól fia I. Péter született 1763. nov. 20-án. Meghalt 1825. aug. 4-én Budán, mint elnöki titoknok a magyar királyi helytartó tanácsnál.
A családfa ^[1389]* következő:

János; János; Mátyás (Baranyay Kata); I. Péter sz. 1763. † 1825. m. kir. helyt. titokn. (Rudolph Teréz); II. Péter †; Zsigmond †; Ágoston sz. 1811. udvari tanács (Türck Karolina); László sz. 1813. m. akad. titk. (Békeffy Francziska); István sz. 1820. udvari tanács. (Mayerffy Ida); Irén.; Imre.; Gábor †; Zsófia.; Pál.; Péter.; Mária.; Pál. †; Róza.; Gizella.

I. Péter a tudományok nagy kedvelője lévén, kéziratban három rendbeli munkát hagyott hátra: 1. Igaz magyarnak ohajtásai. 1806. (Lásd a nemzeti Muzeum kéziratai közt). 2. Urbarium Regni Hungariae, 3 kötetben ivrétben, mely az 1825. évi országgyülés által kiküldött urbéri választmány munkálatainak egyik alapjául szolgált. 3. Memoria Palatinorum et Locumtenentum Regiorum Regni Hungariae fide diplomatica illustrata studio et opera Petry Szalay concinnata. 4-rét. – Jeles magyar érem gyüjteményét Veszerle József tanár kéziratban maradt munkájában bővebben ismerteté. Nejétől Rudolph Teréztől öt gyermeket nemzett, kik közűl kettő: Péter és Zsigmond kis korukban elhaltak, három életben maradt u. m. Ágoston, László és István, mind hárman jeles férfiakká válván.
Ágoston, (szül. 1811. oct. 24-én) a sopronyi királyi váltótörvényszék elnöke s udvari tanácsos, a m. tud. akademiának l. tagja. Ifjúkorától fogva szabad idejét a hazai régiségek studiumának szentelvén, hazai régi irományokból, pecsétekből, pecsétnyomókból, gyürükből, képekből, s egyéb hazai régiségekből igen jeles gyüjteményt szerzett, mely több ezer darabot számlál. 1831-ben mint jogász több ifjúbarátjával Horvát Istvánnak arczképét, ki a Diplomáticából tanára volt, ugy a két halotti beszédet mint nyelvünk legrégibb irásbeli emlékét részre metszve kiadta. Nyomtatásban megjelentek tőle. 1. Levelek a XVI. és XVII. századból, Pesten 1830. külön és a Tudományosgyüjteményben. 2. Magyar régiségek Pesten 1831. külön és Tud. gyüjt. 3. Négyszáz magyar levél a XVI. századból 1504.–1560. Pest 1861. (E gyüjtemény teszi a m. akadémia által kiadott „Magyar Leveles-Tárnak” első kötetét.) Hitvesével Türck Karolinnal három gyermeket nemzett: 1. Irént, 2. Imrét és 3. Gábort, ki meghalt.
László (szül. 1813. april. 18-án) a m. tud. akadémiának rendes tagja és titoknoka, sz. kir. Pesten városának 1861-ben egyik országgyülési képviselője; hazánknak általánosan ismert jeles publicistája, és egyik legjelesb történet-irója. Számos irodalmi művei közűl nevezetesebbek a „Status-férfiak és szónokok könyve” Pest 1845–47. Publicistai Dolgozatok 1847. 2. köt. és „Magyarország története” eddig 6 kötetben stb. Nejétől Békeffy Francziscától gyermekei: Zsófia és Pál.
István (szül. 1820. jan. 28-án) a magyar királyi földterhementesitési pénzalap igazgatóság alelnöke, udvari tanácsos, s a m. kir. helytartó tanács elnöki irodájának igazgatója, sz. István apost. királyi rendjének vitéze. Nejétől Mayerffy Idától következő gyermekei születtek: 1. Péter, 2. Mária, 3. Pál mhalt. 4. Róza 5. Gizela.
A család czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja – a paizs kék udvarában hármas zöld halom középsőjén arany korona, melyen vörös csőrű és lábú fehér galamb áll, csőrében zöld galyat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából természetes szinű oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szalay család.

Zala megyei Csicsó helységből eredt, honnan egy ága Fejér megyébe is átszármazott.
A czímeres nemes levelet Szalay János, András és Jakab testvérek kapták 1635-ben II. Ferdinand királytól, ily czímerrel: a paizs kék udvarában arany koronás oroszlán hátulsó lábain ágaskodik; a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1390]*
A családfa 1744. és illetőleg 1768-ig következőleg terjedt szét:

Szalay N.; András 1635. 1661.; János 1635. 1661.; Jakab 1635. ns.; Balás; Idősb János; János 1744.; Mihály; István; Péter; György; András; István.; János 1744.; Ferencz.; István 1744.; János 1744.; István 1744.; János 1744.; Péter 1744.; György 1744.; András 1744.; Péter; János; István; György; 1744-ben Sár-Keresztúrott.; mindnyájan 1768. Fejér megyében.

1744-ben idősb János maradéki mind Fejér megyében laktak nagyobbára Sárkereszturott, úgy szintén 1768-ban is, mely alkalmakkal ott nemességöket produkálták.
1744-ben Csicsóban (Zalában) lakott Mihály.

Szalay család.

Szalay Miklós kapta a czímeres nemes levelet 1670-ben I. Leopold királytól, mely mellett 1726-ban produkált Nógrád megyében Szalay István. ^[1391]*
Czímerők a paizs kék udvarában zöld téren száraz fatörzsből kinyúló zöld ágon ülő fehér galamb, szárnyait repülésre kitárva, és csőrében zöld olajfa galyat tartva. Ugyan ez látható a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
E családból István h. ügyvéd s Nógrád megyének a közügyekben élénk részt vett táblabirája volt. Meghalt 1842. körül.

Szalay család.

Pozsony, Pest, Nyitra megyében székel. E század elején élt közűlök idősb Gábor, 1808-ban volt m. kir. testőr, kitől a családfa ^[1392]* igy jő le:

Gábor 1808.; József Tápió Bicskén (Takács Adél); Károly Krencsen s Jáczon (Simonyi Kata); János Tornóczon (Hollósy N.); Gábor Léván (Gajdóczy N.); János Pereszlényben pósta kiadó.; N. (fiú); János Modorban; Anna (Heringer); Karolina (Erney N.); Ilona.; Zsuzsi.; Erzsébet Köröskényben (Alföldyné); Fáni Krencsen (Szolcsányi); Teréz (Köröskényben Takácsné); Elek ügyvéd N. Szombatban (1. Verner Mária 2. Kálmán Zsuzsi); 1-től Irma.; József sz. 1814. Tápió-Szelén plébán.; Julia (Bicskeyné); István T.-Bicskén; Irma; Viktoria Irsán (Csernyus); Antonia (Bicskey); Teréz Aporkán (Persayné)

Szalay család.

Pest megyében közűlök Mihály 1798-ban alszolgabiró volt. Czímere a paizs kék udvarában zöld téren fészkében ülő pellikán, fiait melle vérével táplálva. A paizs fölötti sisak koronáján kar könyököl kivont kardot tartva, a kard alatt arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Tán e családból volt János, ki 1818. dec. 19-én kora 72. évében Alsó-Dabason halt meg. Özvegye maradt Tasnádi Székely Klára, kivel 44. évig élt, de gyermekök nem maradt.

Szalay család.

Trencsin megyében a nemesi lajstromokban 1646-ban találjuk Györgyöt és Istvánt; utóbb Istvánnak özvegyét Ugróczon. 1658-ban és 1754-ben Latkóczon lakott a család; utóbb Trencsinben nyoma sincs. ^[1393]*

Szalay család. (Széki)

Erdélyben Szék kiváltságos város tanácsosa volt András 1848. előtt.

Szalay nemzetségbéliek.

Magyar s Erdélyben még számtalan Szalay nevű család s egyén volt, s van, kiknek családi eredetöket s összeköttetésöket nem ismervén, álljanak itt kortani rendben a következők:
Szalai Bálint deák 1526-ban kir. futár volt Nógrád s több megyéhez. ^[1394]*
Szalai Benedek elesett 1556-ban Babocsa alatt. ^[1395]*
Szalai Mihálynak neje 1559-ben Orsolya, Dubraviczky Márk özvegye. ^[1396]*
Szalai Kelemen 1566-ban várkapitány. ^[1397]*
Sz. Benedek 1657-ben Soprony megyei Batiszfalvi nemesi kúriáján osztozik nádori parancs mellett Anna nővérével. ^[1398]*
Sz. Pál 1721-ben az evangelicusok részéről egyik küldöttségi tag a fölség elé. ^[1399]*
Doboka megyében feküdt hajdán Szala helység a Gyulai Sz. Márton Macskási és Kovácsi határokon, utóbb elpusztult, már 1725-ben puszta (praedium). Hodor szerint ^[1400]* ős fészke és birtoka 1408-tól 1610-ig a Szalay családnak. A kolosmonostori Convent levéltárának adatai szerint több, e családnévvel élőt sorolhatunk elé, de különböző előneveik miatt nem merjük egy családbélieknek állitani. Igy
1408-ban élt pókai Szalay Balás.
1434-ben Zsigmond király ád Szalay István és Bokay Zsigmond részére Czege, Fata, Borzova és Tőkés puszták iránt parancsot.
1460-ban Margit, Szalay György neje és Oroszfáy Anna Harinnai Farkas Miklóssal pert folytatnak.
1478-ban Szalay László és társai ellen Katona helységben elkövetett hatalmaskodás miatt tanuvallatás kelt.
1526-ban Szalay György Ajton helység negyedrészét megveszi Sombory Benedektől.
1543-ban Szalay Gáspár Bongárti előnévvel élt.
1548-ban Sz. György neje Nyiressy Kata volt. Tán ezen György az, ki 1553-ban „Kovácsi” predikátummal él.
1555-ben Sz. Antal megveszi Bádokban és Csepegő Macskáson Galaczy Ferencz részbirtokát.
1579-ben Sz. Borbála derzsei Komjáthy Gáspárné, birtokolt Kovácsiban.
1583-ban Sz. Zsófia Vajda Mártonné.
1607-ben Sz. Zsigmond magvaszakadtán publicáltatja a fejedelem annak apahidi (Fejér m.) részbirtokát.
1610-ben Sz. Ferencz neje Ördög Kata jogán birta egész Magyar-Ujfalut.
1614-ben Sz. Anna Makray Péterné.
Sz. György „sárfi” előnévvel kőhalmi részbirtokba igtattatik.
Sz. Ferencz „kémeri” előnévvel, 1605-ben Segesvárnál sebet kap, tán ez az Ördög Kata férje. ^[1401]*
Gömör megyében Szalay György előbb szolgabiró, 1635-ben lett alispán. ^[1402]*
Komárom megyében a kis-leéli pusztán Szalay István 1697-ben zálogba veszi Sembery Imre birtokrészét. ^[1403]*
Zemplin megyében a nemesek sorában áll, és e század elején birtokos Nagy és Kis-Azaron. ^[1404]*
Békes megyében Dobozon lakos és 1816-ban nemességét kihirdeti Szalay család. ^[1405]*
Arad megyében Sz. Gáspár és Pál 1825-ben a nemesek sorába iktattatnak. ^[1406]*
József kir. udvarnok, szül. Mosony megyében M. Óvárott 1762. febr. 5-én. József Mosony megyei 1. aljegyző és Ferencz 1799-ben Keszey Péter hagyománosai. Czímerök kék udvarban magyar vitéz kivont karddal, s azon törökfejjel. A paizs fölötti koronából egyszarvú nől stb.
Istvánnak nejétől Brezanóczy Erzsébettől fia volt Tamás.

Szalatnyay család.

Közűlök Gáspár 1660-ban (april. 29.) Zólyom megye esküdtje volt. Nógrádban szintén élt e család.

Szalbek család.

Már e kötet 17. lapján Salbeck név alatt volt róla szó, ott áll családfája is. Azonban nevöket most „Szalbek” alakban irják. Azokhoz, mik róla az idézett helyen állnak, pótlékúl és ki igazitásúl adhatók a következők:
Máté a törzs, előbb a moldvai fejedelem titkára volt. ^[1407]* Fiai közűl Ferencz, a jesuita 1705-ben született Jassiban, úgy szintén ott szül. Mihály is 1709-ben. ^[1408]*
György 1848-ban Arad város képviselője, hosszas szellemi betegség után 1860. évi juliusban halt meg.

Szálé család.

Nyitra megyei nemes család, azon megyéből egyéb megyékbe is elszármazott. Nyitra megyében Verbó mezővárosban székelt, az 1757. évi nemesi vizsgálatkor kétségtelen nemesnek ismertetett Szálé András, kinek fia Sámuel Nógrád megyébe költözött, ennek fia Mátyás Gácson lakott és 1811. mart. 29-én Nyitra megyétől nyert nemesi bizonyítványát Nógrád megyében 1811. nov. 15-én hirdetteté ki. Ennek fiai Lajos, Antal és Péter; kik közűl Lajos hites ügyvéd, Gyürky Pál Krassói főispánnak volt titoknoka, nemességét Nógrád megyében 1836. jun. 18-án kihirdetteté, ^[1409]*, 1850–1852-ben Nógrád megyében Losonczon cs. kir. járásbiró volt.
Ez ág családfája ez:

András 1756.; Sámuel Nyitrából Nógrádba.; Mátyás Gácson 1811.; Lajos 1836. 1864. ügyvéd.; Antal.; Péter

Egy más ágból János nep. táblabiró Győr megyében Koronczón született 1784. maj. 16-án.
Egyik nevezetesebb női tagja volt a családnak Szálé Julia, Kovács N. Munkács uradalmi praefectus szellemdús neje, ki az irói pályán is felmutatta nevét. 1857. aug. 17-én alig 21. éves korában önkezével vetett véget életének. ^[1410]*

Szálfi család. (Sórfalvi)

Erdély kihalt családainak egyike. ^[1411]*

Szalgháry család.

Szabolcs megye nemessége sorában említetik. ^[1412]* Nevét a hívatalos névtárakban Szalgháry, Szalgáry sőt Salgari ^[1413]* alakban is találjuk. Melyik ezek közűl a helyes? meg mondani nem tudjuk, valamint azt sem: kapott-e, és mikor e család magyar nemességet.
Lehet, hogy őse, sőt alapitója tán azon Salgari János cs. kir. őrnagy volt, ki az osztrák örökös tartományokra nézve 1777-ben „Ehrenkron”-i előnévvel megnemesítetett. ^[1414]*
Magyarországban többnyire kormányszéki hívatalokban találjuk tagjait, sőt szalgári előnévvel is. Ilyenek:
József 1787-ben a kassai kerületi pénztárnál (a helytartóság alatt) irnok, 1792-ben a kamaránál ugyan az, 1810-ben Sóvárott a kamarai sóhivatal számvevője, 1815-ben kohó-mester s Sáros megyei tbiró. 1825-ben a máramarosi kincstári igazgatóságnál protocolista, szállítási főbiztos s Marmaros megyének is tbirája. Tán fiai
ifjabb József 1825-ben a máramarosi kamarai hivatalnál erdő mérnökségi gyakornok, és
János 1825-ben a sóvári kamarai sóhívatalnál hívatalnok.
Idősb Józsefnek tán testvére Leopold 1810–15-ben kir. harminczadi hívatalnok.
Salgari néven találjuk Kajétánt, 1810-ben zemlini posta hívatalnokot.
A Szalgáry családból N. leány volt neje Szabolcsban Kállay Károlynak, és
Szalgáry Francziska neje bernátfalvi Földváry Györgynek
József 1844-ben Bocskón kamarai hívatalnok, ez vagy másik József 1850. után a marmaros-szigeti járásbiróságnál irnok.
Szalkáry (így) Ferdinand 1825. Heves megyei utóbiztos.

Szalkay család.

Máramaros, Szatmár megye nemessége sorában említetik. ^[1415]*
Sőt Zemplin megyében is. ^[1416]*
E néven történelmi szemelyiség volt László, előbb váczi püspök, 1524-től esztergami érsek. Neve az okiratokban ^[1417]* közönségesen „de Zalka” alakban fordúl elé, de több történetiró, ^[1418]* mint Budai Ferencz ^[1419]*, Jászay Pál ^[1420]* határozottan Szalkaynak nevezik. Szirmay ^[1421]* pedig Szatmár megyei Máté-Szalka helységbeli születésűnek állítja, és testvérejiűl Szalkay Mártont, ki 1527. Eger várát védte János király részére, és Szalkay Balást 1552-ben Hevesben szarvaskői kapitányt.
László érsek, szegény, de nemes családból származott, s mint irják: vargának fia volt. Nemességére vonatkozik czímere, melyet egy tudósunk az esztergami főegyház levéltárából 1525. évben kelt oklevélen látható pecsétről adott ki, ^[1422]* s mely szerint az vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó udvarban liliom virág, a felsőben növő helyzetben lud (vagy hattyú) szétemelt szárnyakkal látható. László érsek Mohácsnál esett el 1526-ban.
Szalkay nevű nemesek Szirmay szerint e század elején Szatmár megyei Garbócz helységben laktak, s tán laknak máig. ^[1423]* Ezekből Szalkay (régente Zalkay) Györgynek fia János 1643-ban a garbolczi telket elcserélte Kún László főispánnal a gacsályi telekért. ^[1424]*
Szalkay Chrisostom atya a sz. Ferenczesek rendéből 1693-ban Léván, 1702-ben Szécsényben, 1712-ben Homonnán volt zárda főnök.
Szalkay Antal erdélyi születésű, magyarra forditá Virgílius Aeneise első részét, megjelent Bécsben 1792. és irta „Pikó herczeg és Jutka Perzsi” melodrámát 1793-ban. ^[1425]*

Szalkányi család.

Heves megye nemessége sorában közli nevét Fényes E. M. orsz. stat. geogr. munkájában.

Szallaky család.

Ung megye nemessége sorában említi nevét Fényes E. id. munkájában.

Szállásy család.

Zemplin megye czímerleveles nemes családainak egyike. ^[1426]*

Szállér család.

Szállér Jakab 1801-ben I. Ferencz király által nemesítetett meg. Czímere négy részre osztott paizs, a 1. és 4. kék udvarban hármas zöld halmon arany koronán pánczélos kar nyugszik, kivont kardot tart villogtatva, melyen zöld koszorú van, fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog; a 2. és 3. arany udvarban egyfejű fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal látható, karamaival egy, egy pisztolyt tart, mellén arany liliom virág látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva, melyen borostyán koszorú zöldel. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyfekete. ^[1427]*

Szállics család.

Szállics Antal 1763. évi majusban M. Terézia királyasszony által nemesítetett meg. ^[1428]*
Czímere először hárántosan kétfelé osztott paizs, a felső rész függőlegesen ismét két egyenlő részre oszlik, a jobb oldali ezüst udvarban fekete bivalyfej látható, vörös szarvakkal, és a szarvak közt vörös csillaggal; a baloldali kék udvar hárántosan fekvő arany szelemen által két részre oszlik, fölötte két arany koczka (rhombus), alúl egy fénylik. A paizs alsó része függőleges vonalakkal három egyenlő részre oszlik, a két szélső arany, a középső kék, és ebben hét liliom látszik. A paizs fölötti sisak koronájából két elefánt-ormány nyúlik ki, a jobb oldali vízirányosan félig ezüst, félig fekete, a baloldali félig arany, félig vörös, mindenikből egy, egy vörös csillag ragyog ki. Foszladék jobbról ezüstfekete, balról aranykék.

Szallopek család.

Verőcze megyei nemes család, mely nemesi czímerét 1747. februárban kapta Mária Terézia királyasszonytól. ^[1429]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren emelkedő magas sziklás hegy, melynek oldalán szétterjesztett szárnyakkal egyfejű fekete sas áll, a paizs tetejéből arany nap sugárzik ki. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között arany oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont arany markolatú, két élű pallóst tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1430]*
Tagjai közűl többen viseltek Verőcze megyében hívatalt. Igy
Szallopek János (szül. Miholczon Verőcze várm. 1778. dec. 13-án) cs. kir. tanácsos, kir. udvarnok, több vármegye táblabirája, 1835-ben Verőcze vármegyének első alispánja, 1832–36. és 1843–44-ben országgyülési követe volt. Tán fia
Lajos 1835-ben ott al-, 1839-ben már főjegyző, 1843-ban már másod- 1848-ban első alispán, 1847-ben országgyülési követ volt.

Szalmásy család. (Előbb Strohmayer)

Strohmayer Ferencz nevét „Szalmásy”-ra változtatván, 1791-ben II. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. arany udvar belső oldalából két fejü fekete sasnak fele testrésze nyúlik ki, csőrében arany trombitát tartva; a 2. és 3-ik kék udvarban fehér folyam fölött fehér vitorlás hajó úszik. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstkék. ^[1431]*

Szaló család.

Szaló János 1718-ban III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1432]*
Czímere a paizs kék udvarában, zöld halmon, arany koronán repülésre készülő fehér galamb, piros lábbal, piros csőrében piros virágot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán emelkedik ki, első jobblábával kivont kardot, a ballal három búza kalászt tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Tán ezzel azonos az Erdélyben „k. polányi” előnévvel élő Szalló család, melyből Salamon az erdélyi kir. kincstárnál számvevőségi tiszt 1848-ban. Valószinűleg ez utóbbival rokon Szalló István Felső Fejér megyében Hidegvizen birtokos.

Szalóczy család.

Szabolcs megye nemes családai sorában említetik.

Szalóky család.

Hajdán Veszprém vármegyében birtokos s megyei hívatalokat viselt család. Igy Szalóky György 1613–1630-ban azon megye szolgabirája volt. ^[1433]*
Veszprém megyében jelenleg is él a család. ^[1434]*
Zemplin megyében szintén van Szalóky nevű nemes család, sőt ugyan ott hajdán Szalóky nevü nemzetség, rokon eredetű a Pazdicsy családdal, birta „Szalók” nevű helységet vagy pusztát is. ^[1435]*

Szalontay család.

Nógrád megyében élt a múlt században, névszerint Szalontay János 1705-ben azon megye szolgabirája volt. Meghalt 1709. után, 1711. előtt, özvegye Ebeczky Magdolna, és ennek nővére Ebeczky Zsófia özvegy Gróczky Istvánné a Rákóczy forradalom után 1711. maj. 1-én kaptak gróf Pálffy Jánostól minden javaikra amnestialis levelet. ^[1436]*
1734-ben élt Nógrádban Szalontay László, tán az előbbinek fia, ennek Kubinyi Zsófiától fia volt László, 1755-ben a nemesek lajstromában mint árva bejegyezve. ^[1437]* Ennek Darvas Borbalától gyermekei: József és N. Jakabfalvyné.
Szalontay Jánosnak Dacsó Anna Máriától fia volt Ferencz.
Czimerök a paizsban kardos oroszlán, felül kardos grif.

Szamaróczy család.

Trencsin megyei Zamarócz (vagy Zomorócz) helységről vette nevét és ámbár Lehoczkynál „Szamaróczy”-nak találjuk irva, a család jelenleg Zamaróczy-nak irja magát. Egyik ága IV. Béla király Erzsébet leányával Thuringiába származott, és állitólag ^[1438]* ott maradt ága „Riedesel” nevet vett föl, s lőn e nevű család folytatója.
Magyarországban maradtak János máskép Joanicsko, és Ábrahám, ezek utódait mutatja ^[1439]* a következő két táblázat:

János; András †; János † 1475.; Lénárd 1508.; Flórián † 1543.; Ábrahám; Márton; Péter; János; Lénárd 1550.; Miklós; Hieroszláv †; János; Ferencz kitől a Zalusky cs.; Hieroszláv; Ferencz 1614.; Sára Motesiczky László); Hedvig (Desericzky János)

Czímere is a családnak a Riedesel családdal közös, úgy mond Lehoczky. – A Riedesel báró családnak ősi czímere pedig szamárfej.
A Szamaróczy család ősei a régi latin oklevelekben „de Zamard” néven fordulnak elé. Igy Zamárdi Miklós 1402-ben Trencsin megye alispánja volt. ^[1440]*
Zamárdi András és Oroszlánkeői Menyhért egymással kölcsönös örökösödési szerződésre léptek.
Jelenleg egyik élő tagja Zamaróczy Eduárd, báró Pongrácz Ferencz nyugalmazott tábornok unokája, ki 1864. mart. 10-én kelt legfelsőbb határozat mellett megnyeré, hogy neve mellett az óvári és szent-miklósi Pongrácz bárónő nevét és czímét is viselhesse. ^[1441]*

Számbó család.

Lásd Zámbó cs.

Szamecz család. (Ns. Podhragyi)

Trencsin vármegyében van lakása, és a curialis nemes családok között foglal helyet. ^[1442]*
Az 1736. évi nemesi vizsgálatkor Nemes Podhragyon öt János két Ádám, két Mihály és egy Márton lakott.
1748-ban a nemesi összeirásba felvétettek Ns. Podhragyon Márton, Ádám, András, két János, két Mihály, Ivanóczon pedig György.
1768-ban Ivanóczon laktak: idősb György fiával Ádámmal, ifj. György fiával Jánossal, Haluzsiczon Ádám, – Ns. Podhragyon pedig egyik János fiával Jánossal, másik János fiaival szintén Jánossal, Andrással és Györgygyel; Harmadik János és fiai István és Mihály; azután egyik György fiával Györgygyel, másik György és fiai György és András, harmadik György és fia szintén György; továbbá András és ennek három fia Márton, András és János, majd Márton és ennek két fia Márton és György, nem különben Ádám és fia hasonlóan Ádám, végre pedig György, Ádám, Márton és Miklós.
1803-ban a nemesi összeirásba Ns. Podhragyon lakó 23 családtag íratott be.
1837-ben Ivanóczon élt Márton, Ns. Podhragyon pedig már 32 férfi tagja jutott a nemesi összeirásba.

Szamosi család.

Ismeretes közűlök deákosított „Zamosius” néven István, ki 1593-ban Erdélyben talált régi római kövekről irt. ^[1443]* Lásd Szamosközi.

Szamosközi család. (Kolosvári)

Doboka megyének kolosvári Szamosközi Mihály 1639–1665. jegyzője volt. ^[1444]*
Tán ennek rokona Szamosközi István, a gyulafejérvári országos levéltár requisitora 1606-ban és kora történetének irója. ^[1445]* Benkő szerint egy személy Szamosi-val.

Szana család.

Heves és Külső-Szolnok megyei nemes család. Szána Pál 1769. évben nyert Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt. ^[1446]*
Heves megyében birtokosok jelenleg Szána Pál özvegye Deme Zsuzsánna, Szána Dániel özvegye Mező Krisztina, Szána Zsigmond és neje Bógya Zsófia a poói pusztán, Szána Pál és neje Farkas Teréz a kócsi pusztán.
Közűlök Pál 1843–45. Zsigmond 1845-től 1848-ig Heves megyei rendszerinti esküdt volt.
Tán e család őse azon Zana (igy irva) János, ki 1760. évi februárban Mária Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet nyert, ^[1447]* mely szerint czímere következő:
A paizs kék udvarának közepén három arany pólya vonúl keresztül, azok fölött két ezüst félhold ragyog, az udvar alján zöld téren rózsabokor zöldel, három kinyílt fehér rózsával. A paizs fölötti sisak koronáján sasszárny lebeg, a paizs színeivel színezve. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék.^[1448]*

Szancsali család.

Közűlök Miklós Erdélyben Kudsiron Szász város mellett rom. kath. lelkész 1831. körül.

Szandrik család.

Trencsin vármegye 1721. évi nemesi összeirása szerint lakott Halácson. ^[1449]*

Szanics család.

Szabolcs vármegye nemes családainak egyike.

Szaniszló család. (máskép Gombos)

A múlt század elején, nevezetesen 1702-ben Szabolcs megyében Kék helységben birtokos Gombos máskép Szaniszló András és testvére Ferencz nevezett megyének táblabirája, kinek nejétől Kemecsey Katától négy leányát mutatja a következő táblázat:

Ferencz 1702. (Kemecsey Kata); Anna (Vásárhelyi Ferencz); Judit (Csoknyay István); Borbála (Fehér Benedekné); Erzsébet (Scitha Szabó Mihályné)

E század elején Zemplin megye nemessége sorában említetik a Szaniszló nevű család. ^[1450]*
Erdélyben Torda megyében él Szaniszló nemes család, „tordai” előnévvel. Ezek közül Zsigmond 1831. körűl Torda város senatora volt.
Ugyan csak Torda megyében e század elején Alsó Detrehemben és M. Koókon birtak Sámuel, István, József, Albert és Zsigmond, kik birtokrészeiket b. Bornemisza Leopoldnak adták el.
E család eldődei közűl lehet azon Szaniszló István kolosvári unitárius tanár, ki 1698-ban halt meg, és 1697-ben latinul egy hittani munkát irt. ^[1451]*

Szánky család.

Zemplin megyei nemes birtokos e század elején Lasztoméren. ^[1452]* Van Abaujban is.

Szántay család.

Nógrád megyei kihalt család, mely hajdán Szántó helységet (most népes puszta Rétság szomszédságában) birta. Szántay Osvát 1505. évben Nógrád megye követe volt a rákosi országgyűlésre, ugyan akkor és 1506-ban alispán sőt 1512-ben is. ^[1453]* 1539-ben élt Szanthay Péter oklevél szerint. Az említettől különböző személy, tán fia vagy unokája volt Szántay Osvát, ki 1575-ben iratik Nógrád megye alispánjának. ^[1454]* Ennek leánya volt Szántay Klára 1601-ben Banghó Pál özvegye, 1602-ben már Zekel máskép Balogh Gáspár neje. ^[1455]* És valószinűleg ebben ki is halt e család, mert utóbb azon megyében nyoma sem lelhető.
Erdélyben Szántai néven a XVII. század végén ismeretessé tette magát Mihály, előbb aranyos-medgyesi, utóbb nagybányai ref. pap, 1677-ben Kolosvárott nyom. magyar imakönyv szerzője.^[1456]*
Zemplin vármegyében szintén e század elején a nemesek sorában olvassuk a Szántay családot, ezek eldődei közűl lehetett Pál 1654-ben s.-pataki tanárból tolcsvai ref. pap. Mátyás szintén a XVII. században s. pataki lelkész. ^[1457]*

Szanthó család.

Békes megyei nemes család, hol 1821-ben iratott a nemesek sorába Szanthó Pál, ennek fia Albert egykor Békes várm. aljegyző, 1857-ben csabai cs. kir. járásbiró.
A XVI. században Szántó András Rábaközi eredetű, Eperjesen volt evang. tanár, ki 1670-ben Wittebergában tanúlt. ^[1458]*
Igaz nevén Szántó volt azon híres görög s héber nyelvész jezsuita is Arator István, ki 1541-ben született, és az ó szövetségi bibliát magyarra fordította, de ki nem adta. ^[1459]*

Szántó család. (Náznánfalvi)

Marosszéki család, közűlök Lajos azon székben 1825. dulló biztos.
Valószinűleg ennek ivadéka Elek is, ki Krassó megyébe telepedett, és Marosszéktől 1845. jan. 11-én kiadott nemesi bizonyítványát azon évi jun. 11-én Krassó megyében is kihirdetteté.

Szántó család. (Radnóthi)

Ez előnévvel Gergely 1848-ban kir. táblai ügyvéd M. Vásárhelyen.

Szántó család. (N.-enyedi)

Közűlök Gergely Alsó-Fejér megyei adóiró biztos.
Valószinűleg ebből valók György, 1792. és 94-ben az erdélyi országgyülésen Abrudbánya város követe.
Szántó Györgyné A.-Fejér megyében asszonnépi birtokos.

Szántóházy család.

Közűlök Ferencz ítélőmester és leleszi requisitor 1608–1625-ben. ^[1460]* Zsigmond nagybátyja gyilkosa, miért a horvátországi bán elé idéztetik 1655-ben. ^[1461]*

Szányi család. (Előbb Koch)

Koch nevét Szányi-ra változtatva Szányi József 1790-ben II. Leopold király által nemesítetett meg.
Czímere a paizs ezüst udvarában zöld téren két, szemközt ágaskodó vörös grif, első lábaikkal három virágú nefelejcs virágot tartva; a paizs fejében kék pólyán három arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén olyan vörös griffek ágaskodnak, első lábaikkal kék nefelejcset tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1462]*
A család Torna megyei Torna helységbeli, hol 1740-ben született. Ferencz, ki 1801-ben rosnyói püspök lett, meghalt 1810-ben, kora 71 évében. ^[1463]*
Szányi József 1808-ban Torna vármegye főjegyzője, a Ludoviceára ezer ftot adott. ^[1464]*

Szapáry család. (Szapári gróf)

Régi magyar nemzetség, mely Veszprém megyei Szapár helységről vette nevét és azon helységét most is birja. Ismert törzse Szapáry György, a XVI. században 1560. körűl élt, és nejével Asszonyfalvy Annával nemzé Szapáry Istvánt, ki 1582-ben Győr megye gyülésén tiltakozott a némai nemesek ellen bizonyos egyezség felbontása miatt. ^[1465]* Ennek öt gyermeke maradt, két fia és három leánya, a leányok közűl Borbála Kláris Péter Győrvári naszádosok kapitányának neje, 1637-ben idézteti bátyját Andrást. A fiúk közűl Mihály elesett és magnélkül múlt ki; I. András pedig 1624-ben Győr vármegyének alispánja, majd 1642-ben pozsonyi kamarai tanácsos ^[1466]* és 1640–1647. időközben ideiglenesen a szent korona őre. Nejétől Csath Annától négy gyermeke maradt, u. m. két fiú I. Péter és I. Miklós és két leány, kik a táblán láthatók. I. Miklós leányában Juliannában Majthényi Gergelynében 1675. után kihalt. I. Péter pedig vitézsége és főleg viszontagságos élete által a családnak nevezetes embere lett.
Andrásnak utódai a Komárom megyei Bana helységbeli örökségen 1666-ban osztoztak meg. ^[1467]*
I. Péter ifjabb korában katona volt, és a török elleni csatákban vett részt, egyszer Győrnél, utóbb Komáromnál súlyosan megsebesítetett, végre 1657-ben Csákvár melletti ütközetben három sebet kapott és török kézbe kerűlt. Négy évig sanyargott a pogány fogságban és mint irják, török földes ura eke elé járomba fogatta, és általa szántatott, mig végre 22 ezer császári aranyon váltatott meg. ^[1468]* Megszabadulván a török fogságból, ismét vitézkedett egy ideig, utóbb azonban 1680. előtt Mosony megye alispánja. Az 1681. évi sopronyi országgyülésen nevezett megye követe volt, ^[1469]* és alországbiró lett. Tököly korában tett hűséges szolgálataiért 1687-ben I. Leopold királytól arany lánczczal diszítetett. Ugyan ez évben – mint mosonyi alispán és alországbiró nejével Egresdy Zsófiával, ki Egresdy Boldizsárnak kir. táblai ülnöknek és alországbirónak leánya volt, tetemes szerzéseket tett; ugyan is gróf Kéry Ferencz, Vas megyei főispán, kamarás és tábornok és neje rimaszécsi gróf Széchy Juliánna, azon érdemeit, melyeket családja irányában szerzett, főleg pedig a Felső-Lindvai vár és uradalom, és Murai-Szombat és Széchi-szigeth megszerzésében tett szolgálatait tekintvén, neki és nejének 1687. évi sept 15-én a vasvári káptalan előtt örökösen és vissza vonhatatlanúl eladta 33500 ftban a következő birtokokat, úgymint a Murai-Szombati máskép Olsinczi kastélyt Vas vármegyében, Mura-Szombat és Marcziansz mvárosokkal, Szvetehocz, Csernecz, Gradischa, Tropocz, Tissenna, Vancsovecs, Frankócz, Petrócz, Gederócz, Sodisincz, Krajna, Kupsincz, Veseicza, Csernelocz, Palona, Norsincz, Lukavocz, Mladetincz, Moracz, Tessanocz, Sidahegy, lak, Falkocz, Csekefalva, Kernecz, Bokrácz, Dolina, Szembiborcz, Nemesecz, Pusincz, Vanicza, Szalamoncz, Bodoncz, Szenkócz, Pusócz, Lehesmerje, Bresócz, Predanócz, Goricza, Kosárháza helységekkel, Busincz, Obrasakoncz és Bükallya pusztákkal egyetemben; mely terjedelmes uradalomra 1688. febr. 24-én Bécsben kelt királyi beleegyező adományt nyert I. Leopold királytól, akkor már, mint egyszersmind arany sarkantyús vitéz is, mely adomány levélben egyéb érdemei közt a Tököly idejében mutatott szilárd hűsége is említetik. 1689-ben nagynénjének Zsuzsannának kerecsényi Szalay Jánostól fia István zálogba adja bátyjának Szapáry I. Péternek Veszprém és Győr megyei Bánkfalu, Börcsháza, Felső-Neskenye, Pervád, Asszonyfalva, Borbaj és Néma helységbeli részét 160 ftban, mely reá anyjáról Szapáry Zsuzsannáról maradt. Hasonlóképen ugyan azon helységekben zálogjogon megszerzé (150 ftért) Mankóbükki Horváth Zsigmond és ennek neje ns. Fitter Kata birtokrészeit. 1690-ben I. Leopold királytól báróságra emeltetett, és ugyan ekkor kapta „Murai-Szombat örökös ura” czímet. 1696-ban megszerzé Radostics Klárától Komáromy Istvánnétól is ennek anyja Szapári Kata után a följebb nevezett helységekben jutott birtokrészeket 200 ftért, – valamint máj. 16-án Farkas Borbalától derghi Somogyi György nejétől ennek anyja Szapáry Judit után kapott ugyan csak azon helységbeli részeit. 1698-ban Károlyi Ferencz és neje Hollósy Kata ugyan azok helységbeli birtokjogaikat bevallják bátyjoknak Szapáry Péternek a vasvári káptalan előtt zálogjogon 150 ftért. Eképen nem csak ősi, leány-ágra ment javait szerzé meg családjának, de tetemes szerzeményeivel roppant vagyont hagyott utódainak. Meghalt 1699. után. Nejétől Egresdy Zsófiától két fia: báró II. Miklós és II. Péter és egy leánya Krisztina Kapy Györgyné maradt.
II. Miklós és testvére II. Péter arany sarkantyús vitéz 1722-ben ^[1470]* III. Károly király által grófságra emeltettek.
II. Miklósnak nejétől gyöngyösi Nagy Sárától csak egy fia maradt: István, ki még 1742-ben élt, és magnélkül halt meg.
II. Péter nejétől gyarmathi gr. Balassa Tereziától, (kivel Vág-Beszterczén stb. öröklött) öt gyermek atyja lőn, úgymint III. Péternek, Ádámnak, Ignácznak, Józsefnek és I. Jánosnak. Ezek közűl III. Péter és I. János által két ágra szakadt a gróf Szapáry család.

III. Péter ága.

III. Péter katonai pályára lépvén Mária Terézia korában, tábornokságig emelkedett, 1758-ban jan. 17-én Szécsi-Szigeten kiadott telepítő oklevelében e czímét olvashatni: Gróf Szapáry Péter, Murai-Szombath várnak s ugyan azon néven nevezett, nem különben Szécsi-Szigeth, Vág-Besztercze Dominiumok, Ercsi, Csún, Bábolna jószágoknak örökös földes ura, Fölséges római Császár s magyarországi királyné actualis komornyikja (-kamarás) Generalis strázsamester stb.” Első neje gr. Haller Julianna, a második gróf Batthyány Izabella volt, ezektől öt gyermeke következő:
1. II. János szül. 1757. táján, cs. kir. val. belső titkos tanácsos, Sz.-István rend nagy keresztese, cs. kir. ezredes, főherczeg József nádor fő-udvarmestere. Meghalt Budán 1815. mart. 2-án kora 58. évében. Eltemettetett Ercsiben. Neje volt gróf Teleki Leopoldina.
2. IV. Péter, ki a Ludoviceára 1812-ben ezer forintnyi alapítványt tett, 1809-ben pedig a m. nemzeti muzeumnak negyven ezer ft. értékű ásvány gyüjteményét ajándékozta. ^[1471]*
3. Teréz gróf Batthyány Alajosné.
4. Juliánna báró Lilien Józsefnek 1828-tól özvegye.
5. Vincze szül. 1768. jul. 17-én. Meghalt mint cs. kir. kamarás és valóságos b. titkos tanácsos 1851. dec. 21-én. Első neje volt gróf Gaisruck Klementine, kivel 1793-ban kelt egybe, a második gróf Stürgh Mária. Az elsőtől leánya Antónia szül. 1796-ban, csillag ker. hölgy, gróf Welsersheimb Leopold cs. kir. kamarás neje, a második leánya Krisztina szül. 1824-ben, gróf Baillet-Latour Károly cs. kir. kamarás és kapit. neje.
E vonal fiágon kihalt.

I. János ága.

I. János (II. Péternek gróf Balassa Teréziától fia) nejétől gróf Erdődy Annától két fiat nemzett: Pált és II. Józsefet.
Pál szül. 1753. körűl; az 1791. évi országgyülésen a 67. törv. czik szerint az országos sérelmek vizsgálására kiküldött választmány tagja, cs. kir. kamarás, valós. belső titkos tanácsos és 1796-tól Árva vármegyének főispánja volt. Meghalt 1825. évi febr. 2-án kora 72. évében Pozsonyban.
II. József szül. 1755. táján. Közhivatal viselésre szentelvén magát, cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos, előbb Szerém, utóbb Mosony vármegye főispánja és a pozsonyi tanulmányi kerület fő-igazgatója lett. A Ludovicea tőkéjét 5000 fttal szaporítá. Meghalt 1822. april. 22. kora 67. évében. Tudományosságát mutatja az általa irt „D. unthätige Reichsthum Hungarns.” Nürnberg 1784. czímű nemzet gazdászati munka. Első nejétől csak egy leánya. 1. Anna Gorzkovszky Károly lovassági tábornok neje maradt. Második nejétől gróf Gatterburg Jankától öt gyermeke maradt mint következnek:
2. Fülöp szül. 1792. aug. 28-án. Papi pályára lépvén, olmüczi kanonok és prépost lett.
3. III. József szül. 1799-ben cs. kir. kamarás, és udvari tanácsos, 1850. után a magyarországi főkormányszék mellett. Nejétől (1830. óta) Orczy Anna bárónő és csillag ker. hölgytől gyermekei: a) Sarolta szül. 1831. jun. 23-án, csill. k. hölgy, és 1852. óta hzg. Auersperg Sándor cs. kir. ezredes neje. b) Gyula szül. 1832. nove. 1-én. c) Iván szül. 1835. jan. 19. d) Imre szül. 1838. jun. 27-én cs. kir. uhlánus ezr. hadnagy.
4. Sándor szül. Pozsonyban 1801. jan. 1-én. Hivatalos pályára lépvén, a kőszeghi kerűleti tábla ülnöke volt. Meghalt 1840-ben maj. 10. Nejétől gróf Appony Francziskától (ki 1842-ben ismét férjhez ment gr. Zichy Károlyhoz,) fia Béla szül. 1829. martiusban, nősült 1857. april 28-án Atzél Gabriellával, kitől fia Sándor szül. 1858. mart.
5. Antal szül. 1802. aug. Nőűl vette 1826-ban gróf Keglevich Augusztát, (kitől elválván 1847-ben, az ismét férjhez ment 1847-ben nov. 4-én gróf Batthyány-Strattmann Kázmérhoz, jelenleg annak özvegye 1854. óta). Gróf Szapáry Antalnak gyermekei: a) Erzsébet szül. 1827. mart. 21-én, 1852. óta gróf Vosz Eugen cs. kir. kamarás és kapitány neje. b) Géjza szül. 1828. sept. 18-án. Nőűl vette 1861. aug. 10-én gróf Győry Máriát.
6. Ferencz szül. 1804. jan. 13-án; nőűl vette 1825. mart. 9-én zsadányi s török sz.-miklósi Almásy Rozáliát, ettől gyermekei: a) Fánny szül. 1825. dec. 9-én, csill. k. hölgy, 1845. óta báró Wenckheim Lászlóné; b) István szül. 1829. maj. 27-én. Cs. kir. kam. Nőűl vette 1854. febr. 26-án gróf Ráday Borbálát, kitől három gyermeke van, ugymint: 1) Kálmán szül. 1854. dec. 18. 2. Péter, szül. 1856. jan. 30.; 3) Károly szül. 1857. jun. 3-án. – c) László szül. 1831. nov. 22-én cs. k. kam. és uhlánus őrnagy.
A család grófi czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában hármas szikla középsőjén arany koronából kiemelkedő nő, fehér talárban, vörös ővvel, hosszú szőke hajjal. Jobb kezében kivont kardot, a balban három rózsát tartva. Fölötte jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. Ugyan ily alak nől ki a paizs fölötti sisak koronájából, mely a grófi korona fölött áll. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
A családfa következő:

György 1560. (Asszonyfalvy Anna); I. István 1582.; I. András 1624–1647. győri alisp. kam. tan. (Csáth Anna); Mihály 1631. †; Fruzsina (Szikassy Jakab); Bora (Kláris Péter); Zsuzsa (1. Szelestey Sánd. 2. Ker. Szalay János); I. Péter 1657. 1699. alországbiró 1690. báró. (Egresdy Zsófia); Kata (Radostics Ferencz); Judit (Farkas András); I. Miklós 1666.; Julianna (Majthényi Gergely 1675.); II. Miklós 1722. gróf. (gyöngyösi Nagy Sára); II. Péter 1722. gróf. (b. Balassa Teréz); Krisztina (Kapy György); II. István 1742. †; III. Péter tábornok 1758. (1. gr. Haller Julia 2. gr. Batthyány Izabella); Ádám.; Ignácz; I. József; I. János 1758. (Erdődy Anna); II. János v. b. titk. tan. ezredes † 1815. (gr. Teleki Leopoldina); IV. Péter 1809. 27.; Vincze sz. 1768. † 1851. v. b. t. tan. (1. gr. Gaisruck Klem. 2. gr. Stürgkh Mária); Teréz (gr. Batthyány Alajos); Julianna (b. Lilien József); 1-től Antonia sz. 1796. (gr. Welsersheimb Leopold.); 2-tól Krisztina sz. 1824. (gr. Baillet-Latour Kár.); I. Pál sz. 1753. † 1825. Árvai főispán.; II. József sz. 1754. † 1822. v. b. t. t. Mosoni főisp. (gr. Gatterbourg Janka); (Folyt. a köv. lapon.)

II. József, ki az előbbi lapon. sz. 1754. † 1822. v. b. t. t. Mosoni főisp. (gr. Gatterbourg Janka); 1-től Anna (Gorzkovszky Károly); 2-tól Fülöp sz. 1792. olmüczi kanon.; III. József sz. 1799. (b. Orczy Anna); Sándor sz. 1801. kőszeghi k. t. ülnök (gr. Appony Fáni); Antal sz. 1802. (gr. Keglevich Auguszta); Ferencz sz. 1804. (Almásy Róza); Sarolta sz. 1831. (h. Auersperg Sándor); Gyula sz. 1832. (gr. Festetich Auguszta); Iván sz. 1835.; Imre sz. 1838.; Béla sz. 1829. (Aczél Gabriella); Sándor sz. 1858.; Erzse sz. 1827. (gr. Voss Eugen); Gejza sz. 1828. (gr. Győry Mária); Mária.; Fáni sz. 1825. (b. Wenckheim László); István sz. 1829. (gr. Ráday Borb.); László sz. 1831.; Kálmán sz. 1854.; Péter sz. 1856.; Károly sz. 1857.

Nem áll a táblázaton gr. Szapáry Etelka szül. 1798. sept. 26. a ki neje volt gróf Andrássy Károlynak.

Szaplonczay család. (Szaplonczai)

Máramaros vármegye régi gyökes nemes családa, azon megyei Szaploncza helységről, melynek jelenleg is birtokosa, vévén vezeték és előnevét.
Eredetét és folytonos leszármazását adatok hiányában nincs módunkban közölhetni.
Régiségét tanusítja már a XV. században tagjainak főbb megyei hívatalokra emeltetése is. 1468-ban Szaplonczai hosszú Mihály (Michael longus de Zaploncza) Máramaros vármegye egyik szolgabirája volt. ^[1472]* Ennél is régiebb adatokat nyujtanak a Zsigmond király kori okmányok, melyek szerint 1437-ben e megye előkelő nemessége sorában találjuk Szaplonczai Sándort, (Sandrinus de Zaponcha) Tamás deákot, (Thomas literatus de Zaponcza). Nán-t de Zaponcza. ^[1473]*
A család tagjai folytonosan megyei és többen közűlök előkelő hivatalokat viseltek.
József a mult század végén, már 1790-ben másod alispán és követ, ^[1474]* utóbb első alispán, Sz.-István rend kis keresztese, kir. tanácsos mintegy 1813-ig. Birt Ugocsa megyében is Fancsikán. ^[1475]* Nejétől Darvay Krisztinától gyermekei Károly és Jozéfa Pogány Lajosné. Nevezett Károly 1827–1830. körűl megyei aljegyző.
Pál az ifjabb, (valószinűleg atyja is Pál) 1812-ben már másod alispán, 1818. körűl első alispán haláláig, mely történt M.-szigeten 1832. mart. 24-én. Birt Ugocsa megyében Karáthfalván. ^[1476]*
József főszolgabiró 1824–1827. körűl.
Pál 1827-ben már aladószedő, 1831-ben honi főadószedő, 1841. aug. 6-tól hadi főadószedő 1849-ig.
Imre 1831-ben 1. aljegyző.
János 1831-ben al-, 1835-ben már főszolgabiró 1845. évi jul. 14-ig.
Zsigmond már 1835-ben főszolgabiró, egész 1845. jul. 14-ig, 1848-ban másod alispán volt.
Károly 1835-ben már esküdt 1845-ig.
Gábor 1841. már esküdt, 1849-ig.
József 1841. aug. 6-án lett alszolgabiró, 1845. jul. 14-én pedig főszolgabiró, és az volt 1849-ig.
Sándor 1845-től alszolgabiró 1849-ig.
János helyettes főszolgabiró 1849-ben. (Tán neje Sulyok Berta.)
Péternek nejétől Darvay Krisztinától leánya Püspökyné.

Szapolyai család. (Szepesi)

A Szapolyay ^[1477]* ház eredete, mely János királyban a magyar trónra emelkedett, jó formán ismeretlen. Felmer ^[1478]* szerint eredetöket Bosnyák országból vették volna, és nevöket annak Zapolya mvárosáról, egykor pedig Diákó helységéről pedig a Deák nevet. Az első állítás is bizonytalan, a másik pedig épen valótlan, mert a Deák nevet, egyedűl Szapolyay Imre, mint „literatus”, azon kor szokása szerint irástudása által érdemlette és tudtunkra egyedül viselte. Wagner Károly, ^[1479]* a különben szemes tudós még inkább téved, midőn a Szapolyay családot a Kaplai és Kapolyai családdal és ezek őseivel igyekszik összekötni; nem azért, mintha a czímer külömbség tenné valószinűtlenné az állítást, noha abban az időben oly magos méltóságbeli személyeknél a czímer külömbözés sem eshetett oly könnyen meg, mint az utóbbi századokban kisebb jelentőségű családoknál, melyek gyakran puszta szóbeli leirás után is vésették nyomóikat, és még gyakrabban rosszul tudták saját czímeröket; – hanem megdől ez állítás a két család név közti erőltetett hasonlítás által, mely összeköttetés azontúl semmi más adattal nem támogatható. De ez állítás valószinűtlennek tetszett már, a különben nem igen válogató Lehoczki előtt is, ki ez egyszer jól sejté, hogy a Kaplai család inkább a Ratold genus sarjai közé sorozandó. ^[1480]*
Istvánffy ^[1481]* a Szapolyaiak ősi fészkét Pozsega megyében Chasma és Velika helységek közé helyezi, hol feküdt volna a nevet adó Szapolya helység. Legyen bár miként, annyi bizonyos, hogy a család szerény állásából kiemelkedése I. Mátyás király korára esik, a midőn a két testvér: Szapolyai Imre és István, a szintén szerény családból emelkedett nagy király alatt magas méltóságokra jutva, és nagy nevű családokba házasodva, családjok emelkedésének alapját megvetették. Szirmay szerint Tokaj várát Szapolyay Imre 1469-ben kapta. ^[1482]* Lehoczky szerint 1459-ben.
^[1483]* Honnan merité ez oklevél kivonatát Lehoczky, feltalálni nem birtam. Szerinte ez okmányban, mely Szapolyai Imre és ennek testvérei Miklós és István részére szól, említetik atyjok László és nagyatyjok János is, ki a ruthenok vajdája (Russiac vajvoda) volt.
Wagner Szapolyay Imrének és Istvánnak atyját és nagyatyját szintén Lászlónak ^[1484]* és Jánosnak nevezi, azonban ezeket az általa közlött oklevelek de Kapolya-nak nevezik; vagy hibásan olvasva tehát az okmányok, vagy nyilván más családot illetnek, és ezen utóbbi esetben a Wagner által közlött Kaplai János országbiró pecséte nyomán (ha csak ez is roszúl nem olvastatott) az országbirók névsorából is kitörlendő az 1392–1396. évre tett Szapolyai János és helyébe Kaplai János teendő.
A Szapolyai család származtatásában Budai Ferencz Wagnert követi. Rajcsányi gyüjteményében ^[1485]* Imre és István atyjáúl László, nagyatyjáúl névtelenűl csak vajda iratik. ^[1486]*
A legáltalánosb és legvalószinűbb is tehát, hogy a család törzse János volt, kinek életkora Zsigmond király idejébe esik. Ennek fia László, (ki nem tudni mily családbéli) Dorottyától nemzé gyermekeit Imrét, Istvánt és talán Mikót, meg Orsolyát Derencséni Imre bán nejét.
Mint emlitém, a család emelkedését Mátyás királynak köszönheté, a ki Szapolyay Imrét és testvérét Istvánt egyszerű körükből magas polczokra emelé; mire nézve utóbb hatalmas családokba történt beházasodások is nagy emeltyűűl szolgáltak.
Imre, az idősb, mint tanult ember litteratus (deák) ^[1487]* mellék névvel jelöltetett kortársai által. Fiatal korában Hunyadi János alatt tanúlta a fegyverforgatást, ennek halála után már 1459-ben az összes sókamrák grófja (Comes) volt. ^[1488]* Öt évvel utóbb 1464-ben már a bosnyák országi kormányzóságban, és a Horvát, Tót, Dalmátország báni méltóságban találjuk, valamint ekkor már Szepesi örökös gróf ^[1489]* és főispán is volt. 1465-ban – úgy látszik – a boszniai kormányzóságtól megfosztatott. Nőűl a pelsőczi Bebek családból Imrének leányát Orsolyát vévén, ez által is tetemes vagyonhoz jutott, és ez úton sógorának Pelsőczi Pálnak örökségét is igyekezett meg szerezni. Azonban miután 1468. táján a szép jövedelmű harminczad főigazgatói tisztét is a király rendeleténél fogva Csáktornyai Hampó-nak volt kénytelen át engedni, és nevezett sógora utáni örökség megszerzésére nézve is némi nehézségek gördítettek elébe, Mátyás királylyal, jóltévőjével feszes viszonyba esett. ^[1490]* Utóbb azonban ismét a király kegyébe jött, és több hadjáratban és békeszerződésekben vett részt. 1485-ben Nádorrá választatott. Meghalt 1487-ben. Eltemettetett Szepesen. Ő kapta Tokajt és a hozzá tartozó uradalmat. Ő, ki még 1459-ben csak „vitézlő” (egregius) volt, emelte családját a főrendek közé. Gyermeke nem maradt. Testvére
István eleinte Esztergam várkapitánya, innen bátyja Imre tanátsából Mátyás udvarába ment, hol esze és vitézsége által magát kitüntetve, bátyja helyébe a felső megyék főkapitányának neveztetett ki, 1471-től kezdve részt vett folytonosan Mátyás király minden hadjáratában. Tetemes része volt neki Bécs város megvételében is, és 1489-ben Bécs város kapitánya és Ausztria kormányzója lett. Mátyás királytól 1476-ban kapta Trencsin várát és uradalmát. A nagy király halála után is a fő-rendek reá bizták Bécset és Ausztriát, melyet azonban nem sokára elég könnyen át engedett a németeknek. Az uj király választásnál már roppant, mondhatni, döntő befolyással birt, és nem sokára 1492-ben nádorrá választatott. 1495-ben lépett Somlyó birtokába. ^[1491]* Meghalt 1499-ben. ^[1492]* Eltemettetett Szepesen. Roppant birtoka hetven két várat számlált Magyarországban és Illiriában. Első neje homonnai Drugeth Simon leánya (tán Kata) volt, ettől születhettek leányai Margit, vagy is jobban Krisztina, ki 1495-ben jegyeztetett el homonnai Drugeth Jánosnak ^[1493]* és Veronka Buthkai Péternek feleségeik. Második neje Hedvig tescheni herczegnő volt, († 1521. april. 6.) kitől születtek gyermekei Borbála, János, György és Magdolna.
Borbála a lengyel királyhoz Zsigmondhoz ment férjhez, meghalt 1514-ben.
János, mint legjobban hihetni, 1487-ben született. Már az 1505. évi országgyülésen, mint gyermek jelen volt. 1511-ben erdélyi vajda lett. 1514-ben ő mérte az utolsó csapást a Dósaféle fölkelésre. 1518-ban II. Lajos mellé egyik tanácsosnak rendeltetett. 1526-ban a mohácsi vész után magyar királylyá választatott és koronáztatott, mint a történelemből bőven tudható. Meghalt 1540-ben jul. 22-én. Eltemettetett Sz. Fejérvárott. Nejétől Izabellától fia
János-Zsigmond szül. 1540. jul. 7-én. Előbb anyja és néhány tanácsos gyámsága és a török szultán pártfogása alatt állt. Anyja halála után Erdély és Magyarország részeit birá, és „választott király” czímmel élt. Meghalt nőtlenűl 1571. mart. 14-én. És benne a Szapolyay ház kihalt.
György, István nádornak fia, János király testvére, Szepesi gróf, az ország egyik főkapitánya és a mohácsi ütközetben 1526-ban, hol elesett, egyik fővezér volt. Mint nőtlennek gyermeke nem maradt.
Magdolna szintén István nádornak leánya, mint hajadon halt meg, és Trencsin várában ékes sirkő alá temettetett. ^[1494]*
A Szapolyai családnak ősi czímere – úgy látszik – az angyal által tartott egyszerű paizs udvarában egyszarvú volt. Így találjuk azt István nádornak 1495. évi pecsét nyomatán. ^[1495]* Ennek György fia 1524. évi pecséten Wagner szerint a hasonló paizsban farkast viselt. Noha Wagner ezen közlött metszvénye világosan kettős farkú oroszlánt mutat, ^[1496]* és igy vagy a metszvény rosz, vagy pedig a pecsét nyomat, melyről a rajz vétetett, oly elmállott lehetett, hogy a farkas oroszlánnak is nézethetett, de ezen esetben lehetett az egyszarvú is. Hogy pedig a homályosan kivehető pecsét nyomatok után téves rajzok készülhetnek, mutatni látszik Wagner ellenében azon pecsét rajz is, mely Szapolyay István nádornak 1492. évi pecsét czímerét tünteti fel, ^[1497]* a hol a keresztvágással négyfelé osztott paizs minden udvarában egy oroszlán áll, világos tanúságáúl, hogy az a pecsét nyomatról hibásan észleltetett, miután a családi czímerleirás mindenütt egyszarvút és farkast említ. A Szapolyay család czímere már 1492-ben is négyfeléosztott paizs volt, mint itt a metszvény is mutatja, – az 1. és 4. udvarban hármas hegy középsőjéből éhes farkas emelkedik ki, előtte félhold, hátúl csillag ragyog; a paizs tetején akkori szokás szerint szárnyas angyal látható, mintegy kezeivel maga elő tartva a czimert. Igy találjuk ezt leghitelesebben Jászaynál Szapolyay János királynak mind gyűrű, – mind pedig 1527. évi királyi titkos pecséte közepén. ^[1498]* Az udvarok színeit nem tudjuk, erre nézve még a család lappangó czímeres levele adand egykor biztos felvilágositást, mert azon véleményben vagyok: a Szapolyay-ak ősi czímere az egyszarvú lehetett, és Imre vagy valamely testvére (tán István) nyerte a czímer bővítést Mátyás vagy II. Ulászló királytól 1492. előtt, ide mutatnak az eddig ismert pecsétnyomatok összehasonlításai.
A családfa következő:

János; László; Miklós †; Imre szepesi gróf 1465. nádor † 1487. (pelsőczi Bebek Orsolya); István nádor † 1499. (1. Drugeth N. 2. Tescheni Hedvig); Orsolya (Derencséni Imre); 1-től Krisztina (Drugeth János); Veronka (Buthkai Péter); 2-tól Bora † 1514. (Zsigmond lengyel király); János magyar király †; 1540. (Izabella); György hadvezér † 1526.; Magdolna; János-zsigmond vál. király † 1571.*

Szappancsy család.

A Szappancsy család más családdal együtt nemesítetett meg, és Fejér megyében volt honos.
Szappancsy Márton 1721-től váczi kanonok, 1736-tól ugyan ott nagy-prépost volt 1750-ig.

Szappanos család.

Bihar megye nemes családa. Szappanos Mihály Tököly Imre egyik kapitánya volt 1693–4-ben. ^[1499]*
Szappanos máskép Nagy János 1684-ben a nógrádi nemesek sorában található. ^[1500]*

Szarakany család.

Lásd Szarukány cs.

Szarasevics család.

Szarasevics József és János 1793-ban I. Ferencz király által nemesítettek meg.
Czímerök következő, a paizs vízirányosan kétfelé oszlik, és ezen felső rész függőlegesen ismét két udvarra van hasítva, a jobb oldali ezüst udvarban vörös oroszlán, a baloldali vörös udvarban ezüst oroszlán áll, mindkettő arany markolatú kardot tartva, és azt egymáséval keresztbe helyezve. Az alsó paizs rész kék udvart mutat, alól zöld téren levágott törökfej vérzik, fölötte ezüst félhold ragyog, ékbe végződő arany szelemen által az egész udvar mintegy három részre oszlik, jobb oldalról fehér egyszarvú ágaskodik, balról nyillal felvonult arany ijj látható. A paizs fölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal repülésre készen természetes szinű sas áll. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1501]*

Szárasi család,

melyből Mátyást Kemény János igen rosz oldalról bélyegzi.^[1502]*

Száraz család.

Száraz Péter 1719-ben sept. 23-án III. Károly királytól kapott czímeres nemeslevelet, mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld tér fölött fehér lovon ülő és száguldó magyar vitéz; nyereg takarója zöld, nadrágja és dolmánya vörös, csizmája sárga, fején vörös, prémes kalpag, oldalán kard lóg, jobb kezével fehér vörös zászlót emel és lengedeztet. A paizs fölött koronás sisak van. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1503]*
Ugy látszik – Száraz Péter Erdélyből származott, és tőle származhatott Bihar megyében most is a nemesség sorában említett nemes Száraz család; de tőle származott és fia lehetett neki azon Száraz György is, ki 1724–1730-ban kir. személynők, 1731-ben pedig báróságot nyert és a kir. udvari kanczelláriához tanácsosnak vitetett.
Bárósági czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik vörös udvarban fehér lovon pánczélos, sisakos vitéz lovagol, nyeregtakarója, és sisaktolla kék, jobb kezében aranylándzsát tart. A 2. és 3-ik arany udvarban zöld téren, kék ruhás magyar ember áll, vörös csizmában, fején kék és prémes föveggel, kezében irótollat tartva. A paizs fölött bárói korona, és azon két koronás sisak áll, a jobb oldaliból két fekete elefánt ormány közt a paizsbélihez hasonló pánczélos vitéz áll, arany lándzsát tartva, a baloldali sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között a paizsbelihez hasonló kék ruhás magyar emelkedik ki, irótollat tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1504]*
György báró fiában Tamásban kihalt, egyébiránt ily családfát alkotott: ^[1505]*

György 1731. báró (Daróczy Kata); Tamás †; Julia (Rudnyánszky Józsefné); Erzsébet (1. Ujváry táborn. 2. Fischer Fer.); Kata (Brenner Mihály)

A nemesi ágból, mely Györgynek testvérétől eredhetett, a múlt század végén éltek testvérek Krisztina Barcsay Felixné, és Száraz Zsigmond Bihar megyének táblabirája és volt főperceptora; ki Ugocsa megyében is birt. Ennek első neje volt Török Anna, a második Antalffy Erzsébet, ki 1806-ban tett végrendeletet. A családfa igy kezdett ^[1506]* sarjadzani:

Száraz N.; Zsigmond Bihari főpercept. (1. Török Anna 2. Antalffy Erzse † 1806.); Krisztina (Barcsay Felix); Mihály 1810. kincstári ügyvéd (óvári Pongrácz Francziska); József katona.; Teréz (Mihályi István); †

Mihály, Bihar megyei táblabiró és e század elején (1810-ben is) a nagyváradi kerületben a vallás alapítványi ottományi és szentjánosi urodalmak kamarai ügyvéde volt.

Szárazberky család.

Szatmár vármegye kihalt nemes családa, mely azon megyei Szárazberek helység egy részét birta már a XIV. században. Nevök akkor és aztán jó ideig az akkori irásmód szerint „Zárazberky”-nek iratott.
1331-ben Zárazberky László és Mihály, Istvánnak fiai, Szatmár megyei Sima helységet Diénessel és Mihálylyal, Desewnek fiaival Simai nemesekkel az egri káptalan előtt kétfelé osztották. Ezek közűl
László hamispénz verése miatt hütlenségi bélyeg alá kerülvén, Szárazberek és Sima helységbeli részét elveszté, és maga elevenen elégettetett, részét Tamás erdélyi vajda kérte fel adományban és megkapta, de a beiktatásnál a Szárazberkyek ellent mondván, hosszas per lett belőle, melynek 1339-ben Pál országbiró alatt itélet által vége szakadván és e szerint a szárazberki és simai jószág úgy osztatott fel, hogy mivel László a nevezett birtokok egy felerészének csak egy negyedrészét birta, abba Tamás vajda beiktattatott; a felerész másik három részét pedig Lászlónak még három testvére kapta, a másik egész fele részt Desewnek fiai kapták. ^[1507]* Az eddigiek szerint a családfa igy áll:

István; Desew; László nótát. kap.; János 1339.; Mihály 1331.; Jakab 1339.; János 1339.; Dienes 1339.; Mihály 1339.

Szirmay szerint a Szárazberky család vérséges összeköttetésben állott a Mikolay családdal, azonban ez összeköttetés és leszármazás mindeddig nem világos, mint erről e munka VII. kötetének 491–492 lapján már olvashatni.

Szárhegyi Miklós család.

Gyergyószéki székely család, melyből Szárhegyi Miklós Lukács és többen Báthori Zsigmondtól 1609-ben primipilaris levelet kaptak. ^[1508]*

Szarka család. (Kövesdi)

Erdélyben Közép-Szolnok megyében birtokos nemes család. Tán őse volt azon Szarka Albert, kit mint Fejér megyei nemest említ egy történetirónk. ^[1509]* Az ujabbi időkben Sámuel Közép-Szolnok megyében szolgabiró 1815-ben, utóbb törv. széki ülnök 1825. és azontul is. Sándor szolgabiró 1836. körűl. Tán szintén e család ivadékai György volt főszámvevőségi hivatalnok 1815. körűl, János ügyvéd Felső-Fejér megyében 1848. előtt.

Szarka család.

Lásd Zarka cs.

Szartóry család.

Bihar és Szatmár megyei nemes család. Ez utóbbi megyében Derzsen e század elején birtokosok Szartóry Nathánael, Imre és József. ^[1510]* Az utóbbiban Károly, Lajos és Anna birnak Sváb-Olászi, Köbölkút, Hosszupályi és Monostorpályi helységekben. ^[1511]*

Szarukán család.

Szamosujvári örmény eredetű magyar nemes család. A nemességet 1760-ban kapták Mária Terézia királyasszonytól.
Czímerök vízirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó kék udvarban arany korona felett arany (András) kereszt látszik; a felső ezüst udvarban vörös oroszlán emelkedik föl, első lábaival öt pávatollat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából egymás fölött két sorban tíz pávatoll díszlík. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1512]*
Közűlök Dávid Szamos-Ujvárott 1815. körűl városi tanácsos.
Másik ága kiszakadt Bihar megyébe, hol Gergely 1848. előtt megyei tiszti alügyész, jelenleg ügyvéd N.-Váradon.

Szarvady család. (Pele-szarvadi)

Előnevét az Érmellékén Közép-Szolnok vármegyében fekvő Pele-Szarvadról vette, emlyet a XVII. században még birt. Egy azon időbeli családfa töredék ^[1513]* következőleg mutatja származásukat:

András (Zimlovicz Horváth Zsófia); Miklós; Erzsébet (Porczy András); Sára (Baxa Demeter); Orsolya (Herepei György)

Andrásnak neje Horváth Zsófia Zimlovicz Horváth Györgynek Bánffy Annától való leánya volt.
Ugyan ezen korban élt a családból Benedek, és ennek gyermekei László, Imre, Miklós, Boldizsár, Margit fugyi Solymossy Andrásné és Erzsébet.

Szarvady család. (Botházi)

Erdélyi család. Előnevét Kolozs megyei Botházáról irja. Adomány-levelet I. Rákóczy Györgytől kapott. Az előttem fekvő több rendbeli családfák szerint leghitelesebb nemzékrendje ^[1514]* következő:

I. János Kolozs megyei jegyző 1722. Dobokai alispán 1735–37. (Retteghy Krisztina); Ferencz 1770.; Ágnes (Fejérdy Mihály); Lőrincz; Krisztina (Horváth Sámuel); Bora † 1800. előtt (Ernyey Gergely); I. József 1755. Doboka v. szbiró (Becsky Kata); II. János «»1170 (szucsáki Füleky Krisztina); Ágnes (f. dobolyi Vass Dániel); II. József 1790. (Széplaky Klára); Florentina 1795. (Gerg. Kolosy József); Ágnes Csömörlőn 1814–19.; Lajos.; József † 1856. (Décsey Róza) elvált.; Sándor (Buzás Teréz); Farkas kolozsi főjegyző alispán (Miske Zsuzsa); Elek (Balog Julianna); János Szucsákban †; Julia (Vass Ádám); Ágnes (1. Bónis Fer. 2. Rácz Fark.); Teréz †; Éva †; Károly kolozsi aljegyző catast. hiv. Enyeden.; Zsuzsa (Székely János); Julianna Derzsen (Miklós József özvegye); Karolina (Berde Áron); I. Lajos Aranyosszéki főjegyző (Bájó Zsuzsa); Pál (Fráter Teréz); László, él Aranyosszéki ülnök (Miske Bora); Antal, él nyug. kap. Sz.. Mihályfalván; N. (fiú); Lajos iró.; Kata (Berzenczey Miklós); I. Dénes (Szőcs Erzse); Dániel Dézsen hivat.; Teréz †; Anna †; II. Sándor adóiró biztos; Zsuzsa (Veszprémi Elek); Sámuel Dézsen él.; Róza (Farkas János); Karolina (Buczy N.); Karolina (N. N.); Karolina.; Pál.; Adolf.; Károly; II. Dénes (Kecskehátán lak.); Eszter (Vajda Lajos); Teréz (Pálffy István); Anna (Berde); Luiz.; Farkas.; Albert.

A törzsnek I. Jánosnak atyja lehetett István, ki 1702-ben élt és birt Sajó Szent-Andráson.
I. János 1722-ben Kolos megye jegyzője, 1735–37. Doboka vármegye alispánja volt. Fiai közűl botházi Szarvady Ferenczet és II. Jánost 1770. mart. 29. Doboka megye mint armalistákat jelentette fel a kir. kormányszéknek, mint kik anyai jogon birtak akkor Iklódon.
Ferencz ágát gyermekeiknél tovább nem ismerjük.
I. József 1755-ben Doboka vármegye szolgabirája volt. Becsky Katától fia II. József 1790-ben megvette Doboka megyének M.-Derzsen feküdt házát. Tán ő az, kit 1848-ban Szász-Régen-ben az oláhok meggyilkoltak. Széplaky Klárától gyermekei a táblán állanak. Növére Forentina Gergely Kolozsy Józsefné M.-Köblösön lakott, hol 1795-ben férjével uj kapuja fölé magyar verseket iratott.
II. Jánosnak nejétől Szucsáky Füleky Krisztinától számos utóda maradt. Ezek közűl
Elek Balog Juliannával három leányt és egy fiút Károlyt nemzett. Ezen Károly 1848. előtt Kolozs megyei jegyző, és a kolozsvári hirlapok szerkesztései körűl is szerzett érdemeket. Utóbb catastralis biztos Enyeden.
Farkas 1794-ben már Kolozs vármegye főjegyzője volt. 1809-ben ugyan ott alispán. Nejétől Miske Zsuzsannától négy fia maradt u. m. Lajos előbb főkormányszéknél irnok, 1827-ben Aranyos szék főjegyzője, nagy enyedi helv.-egyház ker. algondnok és azon székben Szent-Mihályfalván birtokos, egy fiú atyja. – Pál Fráter Teréz férje. László él Sz. Mihályfalván, 1827-ben Aranyos szék alsó t. széki ülnök volt. Gyermekei Lajos, ki az irodalommal is foglalkozott, és Kata Berzenczey Miklósné Kliczen. – Antal nyugalmazott székely huszár kapitány, Sz. Mihályfalván él.
I. Sándor nejével Búzás Terézzel hét gyermeket hagyott maga után. Közűlök Dániel és Sámuel Dézsváros hívatalnokai voltak 1848. előtt. II. Sándor pedig Belső-Szolnokban adóiró biztos volt szintén 1848. előtt. I. Dénesnek fiától a meghalt Károlytól unokái vannak; másik fia II. Dénes lakik Kecskehátán. Említett Dániel jelenleg 77. éves, lakik Dézsen. Két leánya a táblán látható. II. Sándornak és Sámuelnek gyermekei is a táblán láthatók.
A családfára nem illeszthető adatok hiányában azon Szarvady György, kinek leánya volt, u. m. Anna 1783-ban Pethő Miklósné és Klára előbb 1773-ban Irsay Ádámné, utóbb 1783-ban Irsay Gáborné.
A család ref. vallású.

Szarvasy család. (Riomfalvi)

Előnevét Erdélyben a medgyesi székben fekvő Riomfalváról irja. Czímeres nemes levelét állítólag Apaffy Mihálytól kapta 1667-ben. Czímere – mint itt a metszvény ábrázolja és mint a család leirása mondja – a paizs jobb oldali vörös udvarában álló vitéz, kivont kard hegyén törökfejet tartva, bal felől szarvas ágaskodik, nyakán nyillal átlőve.
A család egyik tagja Sándor-János Somogy megyében Bogláron birtokos és posta-tiszt, következő leszármazást ^[1515]* közöl:

József 1667.; Gergely; János; Lóra Kún Miklós; Ferencz.; Pál.; II. József M. Teréz-rend v. tábornok sz. 1746. † 1810.; Pál sz. 1796.; Ferencz sz. 1800. volt katona.; Sándor János.

A család legnevezetesebb tagja kétségkivül II. József, ki Eperjesen szül. 1746-ban. Mint 16 éves cadetűl lépett a 2. számú gy. ezredbe, és a tiszti rangokon fokozatosan előrelépvén, miután a török háború alatt 1790-ben a negotini csatában mutatott vitézségeért már mint kapitány lovagi keresztet nyert, utóbb őrnagy lett, a servoskasi kis csatározásban sebeket kapva elfogatott, de kicséreltetvén, miután sebei miatt tábori szolgálatra képtelen lett, a m. kir. testőrséghez őrmesterűl neveztetett, és ugyanott hadnagyi rangra lépett, egyszermind pedig különben al- majd ezredességre, végre tábornokságra emetletett. Meghalt Bécsben 1810. nov. 29-én. ^[1516]*

Szász család.

Közép Szolnok megyéből előbb Békes, onnét Arad és Bihar megyékbe elszármazott nemes család.
Czímere a paizs vörös udvarában zöld téren hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a másik lábával koronát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család ismert törzse, I. István, kitől leszármazása máig terjedve következő:

I. István 1740.; Mihály 1791–96. Géresen.; I. György sz. 1753. † 1816. Gyulán ref. pap. (Molnár Erzse); Mária (Somogyi István Gyulán); I. Gábor † Simándon; II. György Békes m. biztosa †; Julianna (Nádudvary István); Klára sz. 1786. † 1856. (Pecz Imre Gyulán); I. József sz. 1790. † 1848. Bihari főmérnök (Jancsó Veronika); Mária (1. Szikszay József 2. Biró Ferencz); II. István Pesten.; Gábor Aradon.; N.; N.; Lajos adó hivat.; N.; N.; Julianna (Racsek Máty. cs. k. kam. hivat.); Károly ügyvéd (Sztupa Mária); II. József honvéd tiszt (Beliczay Emilia) †; Edvard keresk. (Erdős Mária); N.; N.; Sándor mérnök † (Rácz Anna); N.; N.; II. Lajos ügyvéd (Bázár Berta); Ágoston ügyvéd (Örley Moisia); N.; N.; Paulina (Bulyovszky József); Imre honvéd tiszt v.; Ilka. †; Irma.; Irén.; Zoltán.

I. Istvánnak fia Mihály Gerésen lakott Szatmár vármegyében, és ott nemességet Közép-Szolnok vármegyétől 1791. nov. 25-én kiadott bizonyítványnyal igazolta, miután azt mint erdélyi bizonyítványt a m. kir. udv. kanczellária is 1796. febr. 1. napján 551. sz. alatti leiratával helyben hagyta. Testvére
I. György szintén Közép-Szolnok megyétől 1806. jun. 27-én kiadott nemesi bizonyítványát lakta helyen Gyulán, hol 1778-tól ref. lelkész volt, Békes megye előtt azon évi octob. 9-én három fiu gyermekének neve beiktatásával is kihirdetteté. ^[1517]* Meghalt Gyulán 1816-ban. Nejétől Molnár Erzsébettől a táblán látható hat gyermeke maradt. u. m.
I. Gábor, fiatalabb éveiben katona, utóbb a Békes megyei fölkelő seregnél hadnagy, ezután községi jegyző, majd gazda tiszt. Végre mint magánzó halt meg agg korában Simándon Arad megyében, hol nemességét két, már akkor élő fia II. István és II. Gábor neveik beiktatásával is 1812-ben kihirdetteté. ^[1518]* Gyermekei a kath. vallásban neveltetvén, ága ezen valláshoz tartozó lett. Fiai közűl II. István pesti lakos, II. Gábor Arad megyei kórház gondnok, gyermekei vannak. I. Lajos 1849-ben Arad megyei hivatalnok, utóbb cs. kir. adófelügyelő, gyermekei vannak, és Julianna Racsek Mátyás cs. kir. kincstári biztos neje.
III. György mint Békes megyei élelmezési biztos nőtlenségben halt meg.
I. József szül. Gyulán 1790-ben. Bihar megyének főmérnöke volt. Meghalt 1848. dec. 7-én Várad-Olasziban. Nejétől esztelneki Jancsó Veronkától, ki 1862-ben kora 66. évében szintén ott halt meg, következő nyolcz gyermeket nemzett, u. m. 1. Károly h. ügyvéd N.-Váradon. Nejétől Sztupa Máriától gyermekei a táblán láthatók. 2. II. József volt honvéd százados, meghalt mint gazdatiszt. 3. Eduard kereskedő N.-Váradon. 4. Sándor mint mérnök halt meg. Gyermekei maradtak. 5. II. Lajos h. ügyvéd 6. Ágoston 1848-ig és 1861-ben Bihar megyében tisztviselő. Gyermekei vannak. 7. Paulina Bulyovszky Józsefné, és 8. Imre volt honvéd tiszt.
Julianna Nádudvary Istvánné.
Klára szül. 1786. mhalt 1856-ban Pecz Imre gyulai uradalmi tiszt volt neje.
Mária előbb Szikszay József sarkadi ref. lelkésznek, másodszor Biró Ferencz pecze sz.-mártoni jegyzőnek volt neje.

Szász család. (Szemeriai)

Háromszéki eredetű, ide mutat előnevök Szemerjai, mely helység nevezett székben fekszik. Családfájok Pál-tól, ki a mult században Vizaknán királybiró volt, következőleg adatik elő:

Pál.; József Torda m. hívat. (Sükösd Karolina); János 1794. vízaknai jegyző (aldobai Fülöp Debora); Mária (Timár József); Pál huszár tiszt † 1809.; Károly sz. 1798. † 1853. tanár. követ (Münstermann Francziska); János 1846. 48. követ (Ferenczy Zsuzsa); Julia (Horváth Sánd.); Károly sz. 1825. halasi lelkész (1. Szász Póli 2. Bibó Antónia); 2-tól Ilona.; Róbert technikus; Gyula tengerész tiszt.; Domokos kolozsvári lelkész (Nagy Ilka); Béla iró.; Póli Iduna költőnő (Szász Károly); Auguszta (Székely Lajosné); Zsuzsi (Wagner Frigyes)

Pálnak fia János 1794-ben Vizakna város főjegyzője, 1792–1794. Vizakna orsz. gyül. követe, utóbb ott királybirónak iratik. Egyik fia
Károly, a hírneves enyedi tanár, szül. 1798-ban; ügyvéd, utóbb Enyeden jogtanár, később a számtan tanára. 1834-ben az erdélyi országgyülésen mint Vizakna ellenzéki követe és kitünő szónok lőn nevezetessé. Az 1848. évi erdélyi s azután a pesti országgyülésen ismét Vizakna követe, majd a közoktatási ministeriumnál állodalmi titkár, a m. tud. akademia rendes tagja. Meghalt 1853-ban. Több jeles munkát adott ki. ^[1519]* Fiai közűl Károly, jeles költő és mű forditó, m. akademiai tag, és jelenleg halasi ref. lelkész. ^[1520]* Első neje unokahuga Szász Póli, Iduna néven szintén a költőnők között foglal helyet. ^[1521]* Gyula tengerész tiszt, Domokos lelkész Kolosvárott, Béla iró.
János 1846. 48-ban szintén erdélyi követ, utóbb törv. széki titkár, most Kolos megye törvényszékénél alkalmazva. Leányai a táblán láthatók.
A család helv. hitvallású.

Szász család. (Illyefalvi)

Szintén Háromszéki székely család. Közűlök Pál Illyefalva kiváltságos város követe az 1792. évi erdélyi országgyülésen, 1794–1815-ben ott város birája. Mózses ott 1815-ben tanácsos, 1825-ben biró. – József tanácsos 1845. körűl. István főjegyző és 1846-ban követ.

Szász család. (Illenczfalvi)

Marosszéki székely család. Közűlök Sámuel szül. Dedrád Széplakon Kolosmegyében 1782. jun. 1-én, gr. Teleki Sámuel könyvtárnoka és költő volt. István a m.-vásárhelyi ref. főiskolában történet és nyelvészet tanára 1848. előtt.

Szász család. (Bágyoni)

Aranyosszéki székely, melyből Péter ott 1838. körűl törvényszéki ülnök.

Szász család. (Kövendi)

Szintén Aranyosszékben, hol Gergely megyei iktató 1848-ban.

Szász család. (Komollói)

Közűlök Lőrincz, előbb Kolozsvárott orvos sebészeti tanár, utóbb Abrudbányán kir. bányászati orvos. Pál Küküllő megyében adó-iró biztos 1848. előtt.

Szász család. (Malomfalvi)

Közűlök Ferencz országos főpénztári hivatalnok 1848. előtt N.szebenben. Özvegye Polcz Ágnes. Sándor seborvos Tordán 1848. előtt.
Egyik ága „Vajda Szent-Iványi” előnevet használ, ^[1522]* közűlök Ferencz 1848. előtt kamarai ispán a Vajda hunyadi urodalomban. Özvegye Bregárd Karolina. Fiai Sándor, Ferencz, Károly és Béla kir. főkormányszéki fogalmazó.

Szász család. (Mészkői)

Közűlök Mózses Aranyosszék aljegyzője 1848. előtt.

Szász család. (Brassói)

Ebből János 1825. körűl Belső-Szolnok megyében sebész orvos.

Szász család. (Kolosvári)

Egyik tagja István, orvos Tordán 1831. körűl.

Szász család. (Sz. Udvarhelyi)

Közűlök József-András Sz. Udvarhely kiváltságos város követe az erdélyi 1792. és 1794. országgyülésen.

Szász család. (Maros-iklandi)

Udvarhelyszékbűl Bözödből származott át Marosszékbe. Törzsatyjok Dániel «»1604-ben Bonczhidánál esett el. Három fia közűl Dániel Iklandra telepedik; ennek több fia közűl egyik ismét Dániel és ennek két fia közt az idősb ismét Dániel (már a IV-ik); ez három gyermeket hagyott: Pált, Sárát és Mihályt, a két első korán elhalt; az utóbbi: Mihály, papi pályára készült, de Torda város az unitária egyház éneklői állomására hiván meg, ezt elfogadta, és ez állomáson élt huzamos ideig. Nejétől Székely Annától gyermekei: Juliánna Aradi Sámuel özvegye, Ádám és Mózses.
Ádám 1848. előtt országos főszámvevőségi irnok, jelenleg Kolozsvár városi pénztárnok, elhunyt nejétől Klausch Francziskától gyermekei a táblán láthatók.
Mózses 1848. előtt Torda város tanácsi jegyzője, és Torda megye s Aranyosszék táblabirája. 1843-ban mint a kir. tábla hites jegyzője kereskedői pályára lépett, és azt folytatá 1848-ig. Ezután honvéd főhadnagy, majd százados és b. Kemény Farkas ezredes hadsegéde. Utóbb besorozott cs. katona másfél évig. Gyermekeit a táblázat mutatja.
Családfájok ^[1523]* következő:

IV. Dániel; Pál †; Sára †; Mihály Tordán (Székely Anna); Julianna (Aradi Samu); Ádám kolosvári pénztárn. (Klausch Francziska.); Mózses (Dobrai N.); Albert.; Ilka.; Károly; Berta.; Teréz.; Ida.; Miklós.; Karolina.

Tán szintén e család ivadéka volt azon Dániel is, ki 1815-ben Kézdi-Vásárhely főjegyzője és tanácsosa volt.

Szász család. (Vargyasi)

Udvarhelyszéki család. Egyik tagja Mózses (szül. 1780.). Külföldi akademiákon járt 1807-ben. Hazajövén, 1809-ben a kolosvári unitáregyház lelkésze lőn. 1815-ben ugyan ott tanár is. Meghalt 1824. jan. 14-én, özvegyen hagyván nejét, két leányával.
A családfa következő:

János (Sebe Judit); Mózses sz. 1780. † 1824. kolozsvári unit. lelk.; Klára (Székely Mózs. unitár. püsp.); Zsuzsi (Groisz Gusztáv kolosi főisp. helyett.)

Ezeken kivül Szász néven még többeket találunk Erdély birtokosai közt, nevezetesen Küküllő megyében Hosszufalván, Gogányban, Felső-Fejérben Héjásfalván, Doboka megyében Ördögkúton, Torda megyében M.-Petén és M.-Fülpösön. Még többet a reform. egyház lelkészei közt, kik közűl Szász László m. igeni ref. lelkész és esperes 1848-ban az oláhok által gyilkoltatott meg.

Szászfalvy család.

E családból Albert deák, (Albertus literatus de Zazfalva) 1545–48-ban Ugocsa megye jegyzője volt. ^[1524]* Több tagja nem ismeretes.

Szaszkó család.

Nemesi voltukról mit sem tudunk. 1840-ben a család két tagja Szaszkó András és Ferencz nádori megkereső parancs mellett keresték családi okirataikat Nógrád megyében is, ősüknek állítván Szaszkó Imrét, ki a XVII. században élt, és Szabó Menyhértnek Ebeczky Máriától való leányát Szabó Juditot birta felesegül. Ettől Szaszkó Imrének fia volt Mihály, ettől Máté, ennek fiai a nevezett András és Ferencz.

Szászy család.

Hajdán Zaazi, lásd Jányoki családot V. köt. 316. lapon.

Szászy család.

Szászy András 1552-ben Nógrádban Hollókő vár egyik várnagya, ki azt társa ellenére a végső lehetségig védelmezte. ^[1525]* Tán külömböző személy ettől Szászy András 1569-ben itélőmester, 1578-ban királyi személynök. ^[1526]* Ezzel meg tán egy személy volt Szászy András, kinek 1600. táján nejétől Nyáry Margittól fia Lőrincz és Thuróczy Márta leányától fia András volt.
Ezek rokona lehetett Szászy János 1662-ben scardonai cz. utóbb szerémi püspök 1666-ban, midőn Trencsin megyében Neporácz helységet Sándor Jánostól örök áron megvette, de csak hamar Szelepcsényi György primásnak átengedte. ^[1527]*
Szászy máskép Vitál. ^[1528]* Lásd ezt.

Szászy család. (Apaji)

Pozsony megyei birtokos nemes család. Hajdan Szás név alatt ösmeretes. A megnemesítés a családot előbbi székhelyén Torna megyében érte. Törzsatyja Szás István, ki maga, János nevű fia s utódai, úgy valamely rokona Székely Miklós részére is II. Ferdinand királytól 1631. dec. 12-én kelt czímeres nemeslevelet nyert, mely Torna vármegyében 1632. feria 3-tia prox. post inventionem S. Crucis kihirdettetett.
A család czímere – mint itt a metszvény ábrázolja – a fenálló paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kard hegyén levágott vérző török-fejet tartva. Foszladék mindkét oldalról ezüstvörös.
A családfa ^[1529]* következő:

Szás István 1631.; János; Szászy Pál 1698. (Nagy Ilona); Ferencz 1740. Pozsony m. főügyész (Draveczky Kata); Ferencz 1775. 76. Pozsony v. sz. biró †; Sámuel †; Boldizsár †; Albert Pozsony m. alisp. 1808. (Takács Mária); Lajos 1839. Pozsony m. h. alispán. (Boronkay Éva); Folyt. a köv. lapon.

Lajos 1839., ki az előbbi lapon. Pozsony m. h. alispánja (Boronkay Éva); Ambrús szül 1801. udv. tanácsos ker. táb. elnök (Ghyczy Mária); Alajos Pozsony v. alszbiró (Benyovszky Erzsébet); János †; László kir. táb. fog. 1862.; Klára (Zerdahelyi Ferencz); Ágost ker. táb. járuln. 1862.; Gyula Pozsony v. szbiró 1861. (Ábrahámfy Ilona); Sándor.; Béla.

A család tagjai nagyobbára Pozsony megyei és más, kormányszéki hívatalokat viseltek. Ferencz 1740-ben Pozsony megye főügyésze volt. Ennek fiai közűl Ferencz 1775–76-ban ugyan ott főszolgabiró, másik fia Albert 1805–1811. ugyan ott másod alispán. Ennek fia
Lajos 1838–1843-ig visszahelyezési perek elintézésére nézve helyettes alispán, nejétől Boronkay Évától három fia maradt, u. m. Ambrús, Alajos és János, ez utóbbi magnélkül meghalt.
Ambrús a családnak egyik legnevezetesebb tagja, Apajon a család székhelyén született 1801. évi maj. 21-én. Miután 1823-ban az ügyvédi vizsgát letevé, 1824–28-ig Pozsony megyénél tiszteletbeli alügyész és alszolgabíró volt, 1828-ban a Dunán inneni kerületi táblához neveztetett igtató és jegyzőnek, és ott volt 1850-ig, a midőn a pozsonyi kerűleti főtörvényszékhez tanácsosúl neveztetett, ezen hívatalában működött 1860-ig, e tisztében érdemdúsan járván el, 1861. mart. 29-én a Dunán inneni kerületi tábla elnökévé, azon évi majus 4-én pedig udvari tanácsossá neveztetett, és mint ilyen jelenleg is azon ker. tábla élén áll. Három gyermeke közűl László 1862-től a kir. táblánál fogalmazó, Ágost a kerületi táblánál járulnok.
Alajos Pozsony vármegyének 1832–1840. alszolgabirája. Két fia közűl Gyula, az idősb, 1861-ben Pozsony megye alszolgabirája volt.
A család előnevét Pozsony megyei apaji birtokáról irja.

Szatmáry-Király család.

E munka VI. köt. 244. lapján olvashatni róla; miután a család neve inkább Király, s csak előneve Szatmári. Szabadjon azonban itt azokhoz pótlásúl említeni, hogy Szatmári Király Miklós 1619-ben Gömör megyei Vísnyón egy telket zálogba vesz Soldos Tamástól. ^[1530]*
Szathmári-Király József Borsod vármegyének volt főispáni helyettese, szül. Boldván 1793. jul 5-én.
Másik József a tiszántúli kerületi tábla Elnöke szül. N.-Kállóban 1792. dec. 3-án.

Szatmáry család. (Máskép Pap stb.)

Szatmáry nevű családot Komárom, Máramaros, Pest, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Zemploin vármegyék nemessége sorában találunk. Ha egy, – nem annyira okleveles vagy levéltári, – mint inkább tudományos forrásbeli előadásnak ^[1531]* hitelt adhatunk; akkor a Szathmáry nevű nemes család több különböző melléknevű, mint előbb Sipos, azután Péterfalvi, későbben Nagy, végre Szatmári Pap nevezetek alatt elágazva, egy közös gyökből eredne, mely család még a XVII. században Szatmár megyében Szatmáron, Hiripen, Majtikon, Kis-Náményban, Peleskén, Daróczon szép nemesi jószágokat birt, de mind azoktól – mint az idézett forrás irja – 1670-ben (I) Rákóczy Ferencz alatt támadott szerencsétlen zendülésben gróf Strassoldo Károly szatmári parancsnok által hibáján kivül megfosztatott. A nevezett parancsnok ugyan is Szathmári Pap Dánielt Rosályba küldé követségbe, hol akkor a támadás fejeit tartózkodni értette, megparancsolván, hogy april. 24-ig választ hozzon, de az épen e napon történt gombási harczon Szatmári a támadók által elfogatván, a kitűzött napra vissza nem érkezhetett, és igy a parancsnok rebellisnek itélvén Szathmáry Pap Dánielt, házát és minden vagyonát elkoboztatta. Idővel megbizonyította ugyan ártatlanságát és kegyelmet is nyert, de elvett birtokait többé vissza nem kaphatván, berkeszi kicsiny jószágában vonta meg magát. Ezen törzsökből nyerte Erdély nehény tudós férfiát. ^[1532]* Eddig az idézett hely. Mindezek mellett a Szatmáry nevű családok eredetével bővebb adatok nélkül bajos tisztába jőni. Véleményem szerint a Nagy, Sipos melléknevű és ismét a péterfalvi előnevű Szatmáry családok külön-külön törzs ivadékai. Itt legelöl is csak a Pap-Szathmáry családról szólván, közbe vetőleg ki kell igazítanunk egyik közlőnk azon tévedését is, mely szerint a Pap nevű családok közt e munka VIII. k. 113. lapján a Paksi Szatmári családdali össze zavarás által Zsigmondot is e család közé igtattuk.
Ami pedig a Szathmári-Pap család eredetét illeti, ha az alábbi nemzékrenden álló Szathmáry-Pap Péter Székben lakó volt, valószinű sejtelem támad bennünk, hogy e család első valódi neve Pap máskép Széky volt, és így törzse lett volna ennek azon Pap máskép Széky János, kit 1624-ben I. Rákóczi György nemesített meg, és nemes levele 1634-ben Kraszna megyében kihirdettetett. E nemes levél most Szatmár megye levéltárában van, jeleül, hogy utóbb a család ott lakott. (Lásd VIII. kötet 114. lap) És ennek fia lehetett a szerencsétlen Dániel, – ennek, ki lakó helyéről kaphatta a Szatmári nevet. Ennek lehetett azután fia János, kiről mint szathmári születésűről, zilahi, kolozsvári stb. papról mindjárt szólni fogunk.
A följebbiek szerint tehát a nevezett Dániel utódai közűl lett volna azon Szathmáry-Pap János, szatmári születésű, ki Franekérában tanúlt, 1688-ban N.-Bányán igazgató tanár volt, azután Zilahon, majd Dézsen, végre Kolosvárott pap. Franekérában latinúl bölcsészeti értekezést adott ki 1682-ben. ^[1533]* Kolosvárott pedig 1699-ben „Ujesztendő ajándéka” és 1707-ben „Uri imádságunk magyarázatja” cziműt. Fia volt Zsigmond ki Kolozsvárott szül. 1703-ban, és ott volt ref. lelkész 1735. körűl, esperes 1748. egyházi jegyző 1749. Superintendens lett 1760-ban; de mielőtt közzsinat tartathatott, meghalt azon évi april. 9-én. Jeles szónoki képességeért „aranyszáju”-nak neveztetett. ^[1534]*
A Szathmáry-Pap család egyik ágának, mely máig virágzik, következő leszármazását ^[1535]* ismerjük.

Miklós; Péter Erdélyben Széken (Szász Anna); Ferencz Péterfalván Ugocsában; Mihály (Deák Kata); István.; Mihály.; János (Szabó Erzse); György; József.; Dániel tbiró, inspector † 1843. (Kállai Zsuzsa); István.; Póli † 1861. (Bartha János kam. orvos); Berta (Ocsvai Fer. iró, tanár); László polgm. (Páskuj Teréz); Dániel ügyvéd (1. Erős Teréz 2. Réncz Ottil.); Róza (1. Mátyus Sánd. szbiró † 1850. 2. Lázár János); Károly Enyeden (edvi Illés Aranka)

E nemzékrenden Péter ágán Dániel ifjú korában a szép tehetségű és a politikai téren kitűnt ifj. b. Bánffy Lászlónak nevelője, külföldi egyetemekre kiserője; utóbb a gr. és báró Bánffy család javainak igazgatója, mint ilyen Szilágy-Somlyóra házasodott és ott telepedett meg, mind az egyházi (a sz. somlyói ref. egyház főgondnoka lévén) mind a megyei téren, mint Kraszna megyei rendes törvényszéki táblabiró humanitás és classicai müveltsége által tünt fel, és folyékony tollát Kraszna megye nem egyszer vette igénybe, különösen a többi megyékkel való közlekedésnél. Gyermekei közűl László volt megyei aljegyző, majd polgármester, Dániel a forradalom alatt érdemkoszorús kapitány, jelenleg Sz. Somlyón ügyvéd, Károly, a legifjabb 1849-ben mint gyermek, már honvéd. 1858-ban a m.-szigeti gymnasiumnál, 1862-től az enyedi collegiumban történelmi tanár. Ifjan az irodalmi térre lépve, és főleg történeti regényei által ismert nevet vívott magának.
A följebbi táblázat szerint Ferencz ága volt azon Szatmári család, mely Ugocsa megyei Péterfalvára 1750-ben uj királyi adományt nyert, ^[1536]* de melyet én külön családnak vélek. E század elején ez ágból György birtokos ugyan ott, Zsigmond pedig Csatóházán szintén Ugocsa megyében. ^[1537]*
Mind ennyi külön ágakra oszlása mellett is a Szathmáry családnak nem merhetjük ehez azon Szathmáry-akat csatolni, kik paksi elő- vagy mellék-nevet viseltek, és főleg a tanári és egyházi pálya a XVII. XVIII. század folytán feltüntek. A paksi Szathmáry család, a mennyiben erről nyomott forrásainkból meríthetni, már a XVII. század közepén virágzásnak indúlt. E század közepén túl Szathmáry Paksy István a kászonyi ref. egyház lelkésze volt. Fia
I. Mihály 1681-ben született. 1709-ben Franekéra és Utrecht egyetemeit járta. 1711-ben Tokajban lelkész, 1716-ban a gyulafejérvári collegiumban tanár, majd M.-Vásárhelyett ugyan az 17 évig. 1734-től a s.-pataki iskola örökös igazgatója haláláig 1744. jun. 2-ig, midőn 63 éves korában kimúlt. ^[1538]* Fia
II. Mihály szül. 1715. Szintén külföldön tanúlt. 1742-ben S-patakon a keleti nyelvek tanára. 1744-ben atyja után igazgató. Meghalt 1778. kora 63. évében. Utána latin versei és tudományos dolgozatai kéziratban maradtak. ^[1539]* Testvére
Pál szül. 1730-ban. Kora 24. évében már a poesis tanára. Utóbb Franequerában az orvosi tudományokat tanúlja s ebből 1758. doctorságot tesz. Haza jövén, S. Patakon a bölcsészet és a görög nyelv tanári székét foglalja el. Meghalt 1766. kora 36. évében.
II. Mihálynak fia III. Mihály szül. 1745. Szintén járt a külföldi egyetemeken. 1771-ben S.-patakon tanár lett, de 1773. jun. 24-én meghalt. Egy pár értekezés maradt tőle.
E család ivadéka Paksi-Szathmáry Mihály kurialis ügyvéd Pesten, meghalt 1828. majus 5-én kora 50. évében. Ugyan akkor Károly Pesten h. ügyvéd.
Szék városában szintén honos Szathmáry család, melyből János ott hívatalnok, és az 1792. és 94. évi erdélyi országgyülésre követ volt; ifj. János ott Senator 1825. körűl, Dániel adószedő 1836. körűl. Tán ezek szintén ezen törzsnek ivadékai?

Szatmáry család. (Máskép Illés)

Marosvásárhelyen Mihály városi hívatalnok, utóbb számvevő. Ifj. Mihály a marosszéki törvényszéknél alkalmazott hívatalnok.

Szatmáry család. (Máskép Kádár)

Ennek tagja Pál Kolozsvár város szolgabirája 1845. körűl; leánya Borbála Lészai Sámuelné.

Szatmáry család. (Csikszeredai)

Közűlök Dániel Czikszereda város hívatalnoka 1836. körűl.

Szathmáry család. (N.-Enyedi)

Ez előnévvel János szolgabiró és birtokos Felső-Fejér megyében, Károly adóiró biztos 1848. előtt, Judit Hidegvízen birtokos.

Szathmáry család. (Marosvásárhelyi)

Közűlök József kir. táblai ügyvéd. Tán fiai: Lajos meghalt 1862. és József m.-vásárhelyi tanácsos 1861-ben.

Szathmáry család. (Toldalagi)

Elek szolgabiró volt Küküllő megyében 1815. körűl. Tán özvegye Decsi Klára, Küküllő megyében több helyen birtokos.

Szathmáry család. (Légeni)

Kolos megyében székelt és tán székel mai napig.
Még számtalan Szathmáry-t találunk Erdélyben, mind a birtokosok közt, mint a hívatalos pályán, de előneveik nélkül még csoportosítanunk sem lehet.

Szathmáry család.

Szathmáry István 1792-ben I. Ferenc király által nemesítetett meg.
Czímere négy részre osztott paizs, az 1. és 4. vörös udvar alján hármas zöld halom középsőjén arany koronán kar könyököl, kivont kardot tartva, mely fölött ezüst félhold, alatta arany csillag ragyog; a 2. és 3. kék udvar alján lángok között fehér phőnix madár ég, fölötte arany nap ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között pánczélos kar kivont kardot villogtat. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1540]*

Szathmár-Némethy család.

Máskép Németh de Szathmár-Némethi. Elődjök Sámuel ref. tanár, Kolozsvárott 1616-ban halott predikácziokat adott ki. Utóda tán Mihály szül. Sz.-Némethiben, szintén Kolozsvárott ref. lelkész, több munka irója, meghalt 1689-ben.
Ezek utódai Ignácz a főkormányszéknél póstamester, ennek fia János 1818. előtt főkormányszéki titkár; utóbb törv. széki tanácsos N.-Szebenben, és udvari tanácsos, meghalt 1862-ben, nővére Anna, mint hajadon halt meg 1861.

Szathmáry család.

Szathmárról irja előnevét. Közűlök György ujabb armalist nyert, ^[1541]* ennek unokája Mihály, ennek fia Sámuel, Károly, Fejérvár városi pénztárnok, meghalt 1845-ben. Neje Balogh Borbála, kitől gyermekei: Mihály honvéd, meghalt 1849-ben, Sámuel, kit egy oláh 1858-ban orozva meggyilkolt, József, János, Viktoria Benyő Ferenczné és István meghalt 20 éves korában.

Száva család. (Gogány várallyai, sárdi stb.)

Erdély családja. Törzs-atyja valószinűleg azon Száva Mihály volt, kit többekkel Rákóczi II. György Kővárban rabúl tartott, és 1660-ban a gyalui ütközet után szabadítá meg magát társaival. ^[1542]* Egyébiránt a család m.-országi nagyváradi származású, hová – mint egyik 1700. évi czímer. levél szól – Rácz országból származhattak ősei. ^[1543]* Bár mint legyen, a család oklevelei szerint ^[1544]* bizonyos, hogy Száva István, (tán fia az említett kővári volt rab, Száva Mihálynak) mint nagyváradi polgár 1656. febr. 9-én nyerte a czímeres nemes levelet, maga, két fia II. István és Péter és testvére Bálint részére, mely czímeres nemes levél azon évi aug. 22-én Bihar megye közgyűlésén kihirdettetett. A szerző Istvánnak fia II. István Erdélyben telepedett és fia II. Péter ott az ebesfalvi urodalomban Apaffy Mihálynak tiszttartója (provisora) lett, és hű szolgálataiért ott az uradalomhoz közel Szász Ernyében adományos birtokot nyert; utóbb azonban ezen birtokot Apaffy elcserélte, és helyette – mint a család levelei tanúsítják – egy telket tartozékaival Bonyhán és Gogány-Várallyán adományozott II. Péternek. Innen kezdte utóbb a család előnevét Gogány-Várallyáról irni.
Ez időben a Magyarországban künn maradt Száva Bálintnak is egyik utóda (úgy látszik: fia) Száva Mihály, beszármazott Erdélybe, hol előbb (az akkor fiscalis, most püspöki) gyulafejérvári uradalomban Bornemissza Anna tiszttartója (provisora), utóbb az erdélyi főbányák inspectora lett. Már 1692-be,n midőn Ágnes leánya meghalt, Zaránd vármegye főispánja és a sóaknák főinspektora volt. ^[1545]* Már 1697-ben Mihály báró volt. Rákóczy II. Ferencz alatt – mint Cserei irja – kuruczczá lőn, és az erdélyi fiscalitást rábizták, de igen be meríte maga számára a jövedelemben. ^[1546]* Eszerint is igen meg vagyonosodott Mihály, a báró. Azonban utódai alig maradtak. Mint említők, Ágnes leánya meghalt 1692-ben. Neje Kovács Erzsébet, özvegy gróf Csáky Lászlóné volt, és pedig már a második. Meghalt Sz. Mihály 1729-ben. ^[1547]* És benne – Apor – szerint – is családja kihalt, t. i. a sárdi Száva család bárói ága. Kitérésképen kell itt megjegyeznem, hogy Lehoczky után Fábiannál. 1739-ben Zaránd megye fősipánjának ismét Száva Mihály iratik bárói czím nélkül. Ha ez való, azon esetben is ezen Sz. Mihály sem a bárói czim hián, sem pedig az Apor által határozottan kiirt megszakadás miatt nem lehetett fia a följebb említett báró Száva Mihály a sóaknák egykori főinspectorának és zarándi főispánnak, hanem lehetett II. Péternek fia II. Mihály, kiről alább leszen szó. Igy tehát a bárói ág elnyesztett.
Száva II. Istvánnak – mint említők – két fia volt. II. Péter és I. János. Ez utóbbi Küküllő vármegyében viselt alispánságot és főbiróságot (előnevét Váradról irta). Nejétől Jancsó Máriától gyermeke nem maradván, ismét m.-országi n.-váradi atyafiai közűl adoptált egy Száva János nevezetűt, a ki azonban szintén magnélkül múlt ki.
II. Péter, kiről mondtuk, hogy előbb Szász-Ernyén utóbb Gogány-Várallyán és Bonyhán szerzett adományos birtokrészt, hites társától Pepele Máriától négy gyermeket hagyott maga után, u. m. III. Pétert, II. Mihályt, I. Gábort, ki mint együgyű, nőtlenűl halt meg, és Máriát, ki néma volt, és rétyi Antos Máténak felesége. Ezek 1703-ban osztoztak Gógányban, G. Várallyán, Danyánban és Domáldon.
III. Péter királyi főpénztárnok volt – úgy vélem – Torda megyében. Feleségétől Somogyi Tordai Margittól maradt fia IV. Péter, volt alispán, kinek radnóti Balogh Borbálától gyermekei nem maradván, ága kihalt.
II. Mihály, az, ki 1739-ben Zaránd megyének főispánja volt, ha csakugyan volt Zarándnak ^[1548]* ekkor ily nevű vala főispánja. És ő az ki nejével n.-abafalvi Abaffy Erzsébettel az egész mostan élő Száva családnak terjesztője lett, mint a következő táblázaton ^[1549]* láthatjuk:

Száva N.; István N. Váradon 1653. arm.; Bálint N. Várdon 1653. arm.; II István 1653. Erdélybe költöz.; I. Péter 1653. M. országban.; N.; II. Péter Apaffy alatt tiszttartó. (Pepele Mária); I. János küküllői alispán (Jancsó Mária); Mihály báró, zárandi főispán † 1729. (Kovách Erzse); III. Péter kir. főpénztárn. (Somogyi Tordai Margit); II. Mihály (Abaffy Erzse); Gábor (nőtlen); Mária (r. Antos Máté); adoptált János †; IV. Péter alispán (radnóti Balogh Bora); Folyt. a köv. lapon.

II. Mihály, ki az előbbi lapon. (Abaffy Erzse); I. Sándor kapit. (Cserei Klára); Sámuel (1. Bóér Klára 2. Zs. Horváth Klára); Éva-Kriszt. (Maksai Máriaffy Dávid); Bora (Bóér Ferencz); I. Ádám (1. Szeredai Anna 2. Nagy Szabó Ágnes); Sándor kapit. (Szilvásy Erzse); József (nőtlen); Elek (nőtlen); III. Mihály (Bóér Zsuzsa); Károly 1763. él. †; Klára (Palkó István); Péter 1810. 27. Tordai szbiró törv. sz. ülnök.; Krisztina (1. Torma Fer. 2. Tholdalaghy István †); Ágnes (Bóra Bernát); II. Ádám 1771. Tordai ülnök (1. Csutak Erzse 2. Henter Zsuzsa); Antal (murgai Hoffner Jusztina); Lajos sz. geliczei Gágyi Mária); 1-től János; 2 tól Károly Tordai adóiróbizt. (Demény Anna); Gáspár Dobokai számvevő (Lakatos Eszter); Mihály (vajasdi Ajtay Bora özvegy); László (1. Kolozsvári Eszter 2. Bakó Zsuzsi); Rozália (ilosvai Gencsi Albert); Gáspár 1862.; Miklós 1862. tanuló; András 1862. tanuló; Lajos; Pál (Balogh N.); Domokos (Száva Polex.) Amália (Székely Dániel); Klára (zágr. Horváth özv.); 1-től Erzse (Fónyi Szabó György); Farkas lak Náznánfalv. (nőtlen); Kata 1862.; Ágnes 1862. (Bagotai Károly); Sándor (él) (Henter Amália 2. gr. Tholdy Jozéfa); Veronka (farczádi Kovács Sándor); István (Kászonyi Kakucsi Mária); Ferencz † 1848. (Kászonyi Róza); 1-t. Sándor1862.; 2-t. Kata; Péter; Gábor; Márton; Karolina (Csiszár János); Polexina (Száva Domokos); Erzsébet hajadon.; N.; N.; N.; N.

II. Mihálynak Abaffy Erzsébettől – mint a nemzékrend is mutatja – öt gyermeke maradt, két leány: Éva Krisztina maksai Máriaffy Dávidné, és Borbála nagy-bérivoi Boér Ferenczné, kiknek utódai máig élnek; és három fiú: I. Sándor, Sámuel, és I. Ádám.
I. Sándor (veres csákós) kapitány. ^[1550]* Nőül vette Cserei Mihálynak a történetirónak leányát Klárát, ettől lett fia II. Sándor szintén kapitány, ki 1769-ben Kolozsvárott nyomatott egy kath. imakönyvet, midőn fiát Károlyt a romai kath. vallásba iktattatta. Ezen Károlyban ez ág kihalt. Ezek Gógán-Várallyáról irták előnevöket.
Sámuel kétszer nősűlt, első neje Bóér Kata volt, kitől gyermeke nem maradt, a második Zsákodi Horváth Klára, kitől gyermekei József és Elek nőtlenül haltak el, a harmadik fiu Mihály nejével nagy-bérivói Bóér Zsuzsannával nemzette Pétert, ki szintén nőtlen volt, és 1810.–1815. körűl Torda megye alszolgabirája, 1827-ben törvényszéki számfölötti ülnök. Mint nőtlen, ágazatát sírba vitte. Szintén Gógány-várallyáról irta magát ez ág is.
I. Ádám kétszer nősült, első neje volt szentháromsági Szeredai Anna, kitől senki, a második marosvásárhelyi Nagy Szabó Ágnes, kitől két leánya: Krisztina előbb csicsó-keresztúri Torma Ferenczné, utóbb «»gróf Tholdalaghy Istvánné, és Ágnes Bóra Bernátné volt, és három fia II. Ádám, I. Antal és I. Lajos, kiknek utódaiban a család három ágon él.
II. Ádám 1771-ben Torda vármegye ülnöke volt. Kétszer nősült. Első nejétől Kászoni Csutak Erzsébettől fia János korán s magnélkül elhalt. Második neje sepsi szent-iványi Henter Zsuzsannától három fia maradt: Károly, Gáspár és Mihály. – Károlynak, ki 1848. előtt Torda vármegye adóiró biztosa volt, nejétől farkaslaki Demény Annától a táblán látható öt, és ezek közt Pál és Domokos házas fia van. – Gáspár 1848. előtt Doboka vármegye számvevő biztosa volt. Nejétől Lakatos Esztertől egyetlen leánya Róza ilosvai Gencsy Albertné. – Mihálynak vajasdi Ajtay Borbálától három fia maradt: Gáspár, Miklós és András ifjak, mint a táblán kijelőltetnek.
I. Antal murgai Hofner Jusztinát birta nőűl, ettől fia László, kétszer házasodott; első nejétől Kolosvári Esztertől maradt leánya Eszter Fónyi Szabó Györgyné, második nejétől Bakó Zsuzsannától a táblán látható két leánya és egy fia Farkas maradt, ki előbb Szengyelben lakott Torda megyében, jelenleg Marosszékben Náznánfalván, ki nevét az irodalomi téren is fölmutatá, főleg az erdélyi egykori Vasárnapi ujságban.
I. Lajos nejétől szent-geliczei Gágyi Máriától öt gyermeket nemzett, egy leányt: Veronkát farczádi Kovács Sándornét, és négy fiút: III. Sándort, Istvánt, és Ferenczet.
Nevezett III. Sándor lak. Maros-Vásárhelytt, nyugalmazott volt közügy-igazgatósági iktató. Első nejétől sepsi-szentiványi Henter Amáliától fia Sándor, második nejétől gr. Tholdy Jozefintól gyermekei Kati és Péter.
István, ki Közép-Szolnokban Vártelken bir, nejétűl Kápolnai Kakucsi Máriától három gyermek atyja, ezek között fiai már szintén család apák.
Ferencz, kit az oláhok saját udvarházánál 1848. octob. 18-án megöltek, és házát feldúlták, felégették. Nejétől nagy-kászonyi Kászonyi Rozáliától két leánya maradt: Polexina Száva Domokosné, és Erzsébet.
A család történetére vonatkozólag megemlíthetni még, hogy Mihálynak Abaffy Erzsébettől utódai 1752-ben osztoztak Mező-Szengyelben, Szakálban és Keménytelkén anyai javakban. Továbbá, hogy I. Ádám ágazata kapott az említetteken kivűl még adományos jószágot «»Hétkúton, Nádason, Domáldon, Gogányban és Dányánban.
A család élt váradi, majd szászernyei, sárdi, gógányvárallyai, sőt szengyeli előnévvel is.
Czímerők a paizs kék udvarában zöld téren egy lábon álló daru, felemelt jobb lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján nyillal átlőtt kar könyököl, kivont kardot tartva.
Nem tudjuk e családhoz összeköttetését azon Száva Istvánnak, ki oláh püspök volt 1668–1701-ben. ^[1551]*
Apor szerint az ő korában a Küküllő megyei Száva Péteren kivűl éltek: várallyai Száva idősb, és ifjabb Mihály, Ádám ifjú, és ezeken kivűl a báró Száva Mihály ^[1552]*

Száz család. (Monaki)

1392-ben éltek közűlök János és Mihály, a Monoki család egyik ága. ^[1553]* Lásd Monoky cs.

Százady család.

Fenmaradt neve Százady Ferencznek, ki Érsek ujvár épitéséről ád számot 1647-ben és az 1649. évi országgyülés által feloldoztatik. ^[1554]*

Szbiskó család.

Lásd Zbiskó cs.

Szebeni család. (Csik-pálfalvai)

Előneve szerint székely család. Közűlök József 1815-ben Kővár vidék alkapitánya. Tán ennek fia Imre 1848. előtt szintén ott alkapitány, neje Décsei Jozefa. Pál a kir. kincstárnál közügyi levéltár igazgatója. Jozéfa m. esküllői birtokosnő stb.
Más, Magyarországból Erdélybe szakadt ^[1555]* Szebeni család tagjai Ferencz 1815–25-ben Abrudbányán város és bánya tanácsos. Fia Ferencz ügyvéd K. Fejérvárott. Nővére Nelli, Moga Demeter főkormányszéki titkár neje.

Szebenyi család.

Zemplin vármegye czímerleveles családainak egyike. ^[1556]*

Szecsányi család.

Trencsin megye nemesi összeirásában találjuk 1709-ben Ádámot és Andrást Latkóczon, 1721-ben pedig Imrének özvegyét Csuklászon. Utóbb Trencsin megyében nyoma sem fordúl elé. ^[1557]*

Széchenyi család. (Sárvári és felső-vidéki, gróf)

Azon hazaszerte tisztelt család, mely a XVII. század végétől ragyogó nevű főpapokat, államférfiakat és hazafiságban tündöklő férfiakat, ezek között a halhatatlan érdemű és emlékű gróf Széchenyi Istvánt termette.
Eredetének szálait a XVII. századon túl a családtörténet eleddig föl nem kutatá. Általános és legigazoltabb vélemény szerint bölcsője Nógrád vármegye. E megyében az Ipoly balpartján fekszik Szécsény mvárosa, melyről az ismeretlen törzs nevét kölcsönzé, de mely mezővárosról – mint tudjuk – egy más, szintén történelmi emlékezetű, a XV. században már kihalt családnak is, mint ősi fészkéről és birtokáról vette nevét: a „Szécsényi” nevet, mely azon kornak irásmódja szerint a latin okmányokban, „de Zéchen” alakban fordúl elé, s melyről e munka XII. kötetében Zécheni név alatt leszen emlékezet.
A XVI. század elejétől a XVII. közepéig Nógrád megyében szintén élt Széchényi (Zéchény) nevű, birtokos, nemes és megyei tisztviselőket felmutatott család, sőt él ily nevű mai napig is. (Lásd alább Széchényi cs.) Azonban tudnivalóképen Nógrád megyében az említett Szécsény m.-városon kívül van Szécsényke nevű helység is és ez utóbb említett Széchényi nemes család története s birtokviszonya csak is inkább ezen helységgel függött össze; a most e néven élő nemes Széchényi család tagjai pedig még a mult század több megyei összeirásában is nem annyira „Szécsényi”, mint inkább Szécsénykei néven fordúlnak elé, az utóbb felszázad alatt azután szécsénykei Széchenyi-eknek neveztetvén. ^[1558]* Ezek igy lévén, ezen család őseit sem szabad a gróf Széchenyiek őseivel vérségnek állítani.
A gróf Széchenyi-ek bölcsője – mint följebb említők – a Nógrád vármegyei Szécsény mváros volt. ^[1559]* A grófi ház meg alapítója Széchény György érsekprimás, életirói szerint még e mvárosban született 1592-ben. ^[1560]* Sőt e vidéken gyermekkori viszonyairól máig él egy hagyomány, melyet azonban – noha némely körűlmények, mint késői iskolázása, támogatni látszanak, – biztos adatokkal igazolni nem lehet. Ha egy irónknak ^[1561]* hitelt adhatunk: György primásnak atyja Széchenyi Márton, anyja Bán Sára volt. György primás noha egy alapítvány levelében emlékezik szülőiről, de meg nem nevezi őket. ^[1562]* Szerinte atyja Szécsény várában katona tiszt (valószinűleg ductor-hadnagy) volt, és vitézűl elesett; anyja pedig előbb Budán lakott, utóbb a török miatt máshová kénytelenült menekülni. Minden oda mutat, hogy az özvegy Heves megyébe Gyöngyös városába költözött és telepedett. Tekintélyes forrás szerint már György is itt növekedett. ^[1563]* György maga 1692. évben kelt végrendeletében szülőit nem említi, de megnevezi testvérét Lőrinczet, ki a család terjesztője lőn. Arról kétségtelen hiteles adat szól, hogy nemes Széchenyi Lőrincz, ki iskolázottságáról deáknak (literatus) neveztetett, Gyöngyös város lakosa volt, és ott 1650-ben malom részt vett. ^[1564]* Úgy látszik, utóbb Lőrincz is változtatá lakását, mennyiben egyik fia állítólag N.-Szombatban született, holott több gyermekei Gyöngyösön születtek, mint alább említendjük.
György a család fölemelője, ki 1628-ban már mint art. et phil. baccalaureus Nagy-Szombaton a metaphysicát tanúlta, ^[1565]* papi pályára lépvén, 1631-ben fölszenteltetett. Korán szerzett érdemei gyorsan a legelső püspökségekre emelték. 1644-ben pécsi, 1653-ban veszprémi, 1658-ban győri püspök, 1678-ban kalocsai érsek, 92 éves korában 1685-ben pedig az estergami érsek s Magyarország primása lett; és e magas méltóságot is még tízévig viselte. Meghalt 103 éves korában 1695. febr. 18-án. Életrajza nem e könyv feladata. Számtalan egyházak, kollegiumok, zárdák, növeldék és más jótékony intézetek, melyek bőkezű és nagyszerű, száz és százezrekre menő alapítványaiból emelkedtek, páratlan nagyságban ragyognak most is az örök érdem emlékkönyvében. Azonban nem kevesebb bökezűséggel emelé föl testvére Lőrincznek gyermekeiben nemzetségét is, melyről 1692. évi jan. 22-én kelt végrendelete hiteles tanuságot szolgáltat. ^[1566]*
Györgynek testvére az említett Lőrincz még 1678-ban kapta bátyjától Vas megyében a Sárvári urodalmat, melyet az gr. Draskovich Miklóstól részére vett meg. ^[1567]* Nejétől Gellén Judittól ^[1568]* gyermekei voltak: Márton ^[1569]* Ferencz, I. Pál, II. György, Erzsébet gyöngyösi báró Nagy Ferenczné, Kata Vizkelethy Ferenczné, Ilona előbb Tallián Istvánné, utóbb Sankó Miklósné és Judit Imrikovicz Györgyné.
Márton noha házas volt,de gyermekei nem maradtak. Özvegyéről nagybátyja György primás végrendeletében szintén gondoskodott. Ez özvegy Sándor Anna volt.
Ferencz 1632-ben született Gyöngyösön, 1653-ban a Jézus társaságába lépett. 1672-ben épen midőn a húsvéti ünnepek alatt Harsághy János társával gróf Erdődy György várában missioi küldetésében volt foglalatos, a vár régi kápolnájának nézegetése alkalmával az alatt lévő lőporos bolt föllobbanása által társa azonnal szörnyet halt, Széchényi Ferencz pedig súlyosan megsérűlvén, harmadnapra kiadta lelkét. ^[1570]*
I. Pál szül. Gyöngyösön ^[1571]* 1642-ben. 1662-ben a pálosok szerzetébe lépett, tanárkodott, majd perjellé lett; míg végre 1676-ban pécsi, 1687-ben veszprémi, 1696-ban pedig kalocsai érsekké neveztetett. Egyházi, állam- és hazafiúi nagyszerű érdemei és tettei a történelemből és életrajzaiból ^[1572]* ismeretesek. Meghalt 1710. maj. 22. kora 68. évében. Eltemettetett Vándorfon, honnan 1811-ben vitetett a nagyczenki családi sirboltba.
II. György szül. 1656-ban N.-Szombatban. Hadi pályára lépvén, 1687-ben érdemeiért Szent-György, Egervár és Pölöske várak kapitányává neveztetett. Nagybátyja György érsekprímás végrendelete szerint öröklé a Széplaki, a Felső-vidéki, Egervári, Pölöskei, Szt. György vári urodalmakat, Babolczát, Kürtöt, Dávid-Czenket, stb. Pozsonyban, Győrben, N.-Szombatban, Galgóczon stb. házakat és egyebeket. Nagybátyja halála után 1696-ban Egervár, Pölöske és Szent-György várak örökös kapitányává lett. 1697. mart. 30-án Bécsben kelt oklevelében I. Leopold király által nejével Morocz Ilonával, Zsigmond, Juliánna és Judit gyermekeivel, és minden élő és születendő utódaival együtt grófi rangra emeltetett, ^[1573]* ugy bátyjainak György és Pál érseknek nagy érdemeiért, valamint saját vitéz tetteinek és érdemeinek is tekintetbe vételével, melyek szerint nem csak a nevezett várak kapitányi szolgálatában, de a török háboruk alatt is a császári hadseregnél saját költségén táborozván, és Buda, Fejérvár, Kanizsa és Sziget ostromában is személyesen részt vévén, kitünő hadi erkölcsöt tanusított. Ugyan ekkor a család ősi czímere is nem csak megerősítetett, de meg is bövítetett, mely szerint ez, mint itt az ábra mutatja – négy felé osztott tojásdad hadi paizs, az 1. és 4. vörös udvarban hármas zöld halom tetejéből kettős ezüst kereszt emelkedik ki, véve Magyar ország czimeréből, a 2. és 3-dik égszinű udvar alján zöld dombon drága kőves arany korona van, melyről mint egy fölrepűlve látszik a természetes szinű sas, az udvar jobb oldali szögletéből tündöklő nap felé. A paizs közepén a négy udvar közt egy kisebb, arany koronás vért van, melynek kék udvarában zöld halmon szétterjesztett szárnyakkal fehér galamb áll, piros csőrében zöld koszorút tartva. A czimerpaizsot aranybíbor szinű diszítmény keríti. ^[1574]* A czimerhez számíthatjuk jelszavát (devise) „Si Deus pro nobis, quis contra nos?”
Mielőtt a család többi tagjairól röviden emlékeznénk, lássuk a családfát, mely itt következik:

Márton (Bán Sára); I. György sz. 1592 † 1695. érsek, primás.; Lőrincz 1650. (Gellén Judit); Foly. a köv. lapon.

Lőrincz, ki az előbbi lapon. 1650. (Gellén Judit); Ferencz sz. 1632. † 1672. jezsuita.; Pál sz. 1642. † 1710. kalocsai érsek.; Márton (Sándor Anna) †; II. György sz. 1656. gróf lett (Morócz Ilona); Erzse (b. Nagy Fer.); Kata (Vizkelethy Fer.); Ilona (1. Tallián István. 2. Sankó Miklós); Judit (Imrikovicz György); I. Zsigmond cs. k. kam. Somogyi főisp. (1. gr Batthyányi M. Teréz 2. b. Barkóczy Mária); Julianna (Ebergényi László); Judit.; II. Zsigmond sz. 1720. † 1769. cs. kir. kam. (gr. Cziráky Mária); Ignácz 1755. alezredes (gr. Viczay A. Mária); Antal altábornagy (b. Barkóczy Zsuzsi); László 1755. cs. k. kam. (gr. Draskovich Mária A.); Jozéfa cs. k. h. (gr. Schmidegg Fridr.); Katalin cs. k. h. (gr. Zichy János); Anna-Mária sz. 1744. (gr. Erdődy János bán); Teréz sz. 1743. † 1777. (gr. Eszterházy Ferenc); Anna cs. k. h. (gr. Stampfer János Gottl.); M. Terézia sz. 1749. † 1798. (gr. Kueffstein Ferencz); József sz. 1752. † 1775. cs. k. kam. (gr. Festetich Julianna); Borbála sz. 1753. † 1817. (1. gr. Forgách János 2. gr. Desfours Ferencz); Ferencz sz. 1754. † 1820. főkomorn. mest. (gr. Festetich Julia); Jozéfa sz. 1759. † 1791. (b. Mesnil József); Lajos sz. 1781. v. belső t. t. (1. gr. Clam-Gallas Alojzia. 2. gr. Wurmbrand Francziska); Francziska sz. 1783. † 1861. (gr. Batthyány Miklós); Zsófia sz. 1789. (gr. Zichy Ferdin.); Pál sz. 1789. (1. Lady Meade Carolina 2. gr. Zichy Ferr. Emilia); István sz. 1791. † 1860. m. minister (gr. Seilern Krescentia); Folyt. a köv. lapon.; Béla sz. 1837.; Ödön sz. 1839. (Almay Irma); András sz. 1812. †; 2-tól Kálmán sz. 1824. cs. k. kam. (gr. Grünne Karolina); Erzsi sz. 1827. (Romana Péter marquis); Gábor sz. 1828. katona.; Gyula sz. 1829. k. kam. katona.; Eugen sz. 1835. katona.; Ferencz sz. 1836.; Tivadar sz. 1837.; Pál sz. 1838; Dorottya sz. 1841. (b. Pereira Arenstein Heinr.); Károly sz. 1853.; Paula sz. 1854.; Mária sz. 1855.; Melánia sz. 1857.

Lajos, ki az előbbi lapon. sz. 1781. v. belső t. t. (1. gr. Clam-Gallas Alojzia 2. gr. Wurmbrand Francziska); János sz. 1802. cs. k. kam. (gr. Erdődy Ágata); Mária sz. 1804. (gr. Zichy László); Alojzia.; Julianna. sz. 1809. (Parry Józs. esquir); Károly; Adalbert † 1815.; 2-tól Imre sz. 1825. követségi tanácsos.; Dénes sz. 1828. katona. (gr. Hoyos Mária); László sz. 1826.; György sz. 1828.; Ágata sz. 1833. (gr. Breuner Ágost.); Ernesztína sz. 1836. (gr. Zichy László); Sándor sz. 1837.; Mária Gob. sz. 1848.; Imre sz. 1858.

II. György, ki még 1730-ban is élt, nejétől beketfalvi Mórócz Ilonától három gyermeket hagyott maga után, két leányt, úgymint Juliannát Ebergényi László tábornok nejét és Juditot, és egy fiút I. Zsigmondot.
I. Zsimgond cs. kir. kamarás, és Egervár, Pölöske, Szent-György várak örökös kapitánya, kétszer nősült; első neje gróf Batthyányi M. Teréz, cs. ker. h. – a második báró Barkóczy Mária volt. Ezektől hat gyermeke maradt: két leány: Jozéfa cs. ker. hölgy, gr. Schmidegg Fridrikné és Katalin cs. ker. h. gróf Zichy Jánosné; négy fiú, u. m. II. Zsigmond, Ignácz, Antal és László.
Ignácz cs. kir. kamarás, huszár alezredes volt, 1755-ben lakott Egervárott. Nejétől gróf Viczay A. Máriától utóda nem maradt.
Antal cs. kir. kamarás, szintén katona, és mint illyen altábornagy és egy huszár ezred tulajdonosa volt. Nejétől báró Barkóczy Zsuzsannától egy leánya maradt: Anna-Mária csill. ker. hölgy, szül. 1744. sept. 29-én, férjhez ment 1762. oct. 6-án gróf Erdődy Nepomuk horvátországi bánhoz.
László cs. kir. kamarás, 1755-ben Horpácson lakott. Nejétől gr. Draskovich Mária Annától csak két leánya maradt: Terézia csil. ker. hölgy szül. 1743. maj. 11-én, meghalt 1777-ben, január 17-én. Neje volt gróf Eszterházy Ferencznek és Anna, cs. ker. h. gróf Stampfer János Gottlieb neje.
II. Zsigmond szül. 1720. dec. 21-án. Cs. kir. kamarás volt, és egy ideig a Nádasdy huszár ezredben kapitány. Megnősült. 1747. jun. 25-én. Meghalt 1769. oct. 19-én. Neje volt gróf Cziráky Mária-Anna (sz. 1724. sept. 1. mh. 1787. nov. 17.) kitől két fia József és Ferencz, és három leánya született, u. m. M. Terézia cs. k. hölgy, szül. 1749. oct. 9-én, meghalt 1798. maj 19-én, férjhez ment 1774. jul. 1-én gr. Kueffstein Ferenc Antalhoz; – Borbála szül. 1753. mart. 2-án, mhalt 1817. nov. 6-án. Előbb 1771. jan. 19-től neje gróf Forgách Jánosnak, másodszor 1777. jul 26-tól Desfours Ferencnek. – Jozéfa szül. 1759. jul 25-én férjhez ment b. Mesnil Józsefhez, mhalt 1791. april 5-én.
József cs. kir. kamarás, szül. 1752. dec. 4-én. Meghalt 1775. nov 20-án. Özvegye gróf Festetich Julianna, utóbb testvéréhez Ferenczhez ment férjhez.
Ferencz a m. nemzeti muzeum alapítója, szül. 1754. april. 29-én Széplakon, Soprony vármegyében, 1776-ban cs. kir. aranykulcsos, azon évi dec. 12-én a dunántuli kerületi tábla ülnöke, II. József császár alatt 1783. aug. 17-én báni helyettes és a báni tábla elnöke, azon évi sept. 26-án Almásy Pál szeverini főispán beiktatására, úgy 1784-ben Varasd és Zala megyék közötti határ kérdések elintézésére, valamint 1785-ben a Szerém és Verőcze megye közti határok elintézésére, és végre 1785. febr. 11-én a zágrábi kerületben kir. biztos, ez utóbbi év mart. 9-én val. belső titkos tanácsos, és april. 18-án pécs kerületi kir. biztos és Somogy, Baranya, Verőcze és Szerém megyék főispáni helyettese lett. 1786-ban leköszönt. Az 1790/1. évi országgyülésen nevezetesen szerepelt. Innen Nápolyba állami követté neveztetett. 1792. jan. 23-án a Sz. Januar rendjével diszítetett, 1798. april 6-án ujolag Somogy vármegye főispánjává és a Dráva és a Mura közti folyamok szabályozására kir. biztosúl, 1799. okt. 1-én a hétszemélyes tábla elnökeűl, dec. 6-án Magyar orsz. főkamara-mestereűl, dec. 23-án országbirói elnöklő helyettesűl neveztetett ki. Már 1806-ban elvonulni akart a fényes méltóságos hivataloktól, de még mindég újakkal tetéztetett. 1808. jan. 8-án pedig az arany gyapjas rend vitézi rendjével diszítetett. Végre 1811-ben minden hívatalát letevé. Roppan bőkezű és hazaszeretetét fényesen igazoló adományozásai s áldozatai életrajzaiban olvashatók. ^[1575]* Ezek között emlékét az általa alapított magyar nemzeti Muzeum egyedűl is örökre biztosítja. Családja érdekében is nagyszerűen gondoskodott. Ő szerzé meg annak a sárvári és felső-vidéki előnevet. Tetemes régi adósságokkal terhelt családi birtokait teljesen letisztázta; az elidegenitett javakat visszaváltotta, ujabb szerzeményekkel szaporítá. Három fia mindenike számára urodalomaiból egy-egy majoratust szakasztott ki, u. m. Segesdet Somogy, Ivánt Soprony, s Pölöskét Zala megyékben. Azoknak mindenikéhez nagyszerű házat adott, u. m. a segesdihez Pesten, az ivánihoz Sopronyban, a pölöskeihez N. Kanizsán. Nyári lakásúl mindenik fiának pompás palotát építetett, vagy ujra szerveztetett, u. m. Horpácson és Nagy-Czenken (Soprony) Apátiban (Vas megyében). Két leánya jövendőjét pedig tőkepénzekkel biztosítá. Kimúlt a nagy ember 1820 dec. 13-án kora 67 évében. Nejétől gr. Festetich Juliannától (mhalt 1824. jan 20-án Bécsben kora 71 évében) három fia: Lajos, Pél és István és két leánya Francziska és Zsófia maradtak. A leányok közűl Francziska szül. 1783-ban, férjhez ment 1802-ben gróf Batthyány Miklóshoz, meg özvegyült 1842-ben, 1855-ben Pinkafőn az irgalmasrendű zárdanők kolostorába vonúlt. Meghalt 1861. oct. 10-én ^[1576]* Zsófia szül. 1789. oct. 16-án, férjhez ment 1807-ben gróf Zichy Ferdinandhoz.
Lajos cs. kir. kamarás, és valós b. titkos tanácsos, szül. 1781. nov. 6-án. Első neje 1801. maj. 16-tól gróf Clam-Gallas Alojzia volt, ki 1822-ben meghalván, másodszor 1824-ben nőűl vette Gróf Wurmbrand Francziskát. Az elsőtől a táblán látható hat, a másodiktól két fia Imre és Dénes született. Ezek közűl Jánosnak, ki cs. kir. aranykulcsos, és Imrének, ki a pétervári és nápolyi udvaroknál viselt követséget, vannak gyermekei, mint a táblán láthatók.
Pál szül. 1789. nov. 19-én, a cs. kir. hadsregben alezredességig szolgált. A polit. irodalom téren is részt vett. Első neje 1811-től Lady Meade Karolina, a második gróf Zichy Ferraris Emilia. A nemzékrenden látható kilencz gyermeke közűl Kálmánnak is vannak gyermekei.
István, a legnagyobb magyar s mondhatni: a legnagyobb hazafi, szül. 1791. sept. 11-én. A m. akademia, a dunai gőzhajózás, lánczhid, alagut, stb. alkotója, mély belátású állam-férfiú, és iró, 1848-ban m. minister. Sokkal ismertebb, mintsem nagyszerű, hazafiui életrajzából egy két szaggatott vonást ide iktatnunk kellene. Életének vége szakadt Döblingben Bécs mellett 1860. april 8-án, hogy nemzetének emlékében örökké éljen. Nejétől gróf Seilern Crescentiától két nagy reményű fia maradt: Béla és Ödön.

Széchényi család. (Szécsénkei)

Nógrád vármegyében a XVI. század elején ismét feltünik egy, Szécsényi nevű nemzetség, melyből Benedek (Benedictus de Zechyn) 1505–8-ban azon megyei szolgabiró volt ^[1577]* de mely már azon század végén kimulóban volt, sőt valósággal fiágon ki is halt, mert a szentbenedeki Convent hiteles kiadványa szerint 1590-ben Rudolf királytól a Zéchenyi (így) Péter magvaszakadtán a koronára visszaszállott Alsó és F.-Szécsénkei és becskei részjószágot Zécheny Miklós és ennek Klára leányától fiúsított unokái Zéchény Ferenc és Lajos adományban nyerték és a nevezett convent által beiktattattak. ^[1578]* Ezek közűl
Lajos 1898–99-ig Nógrád megye szolgabirája volt. ^[1579]*
1645-ben már Balassa Ferencz azon ürügy alatt, mintha Zécheny Miklósnak és Lajosnak magvaszakadt volna, Eszterházy Nádortól az ordasi és szécsénkei részjószágokra adományt szerezvén, azokba magát beiktatni igyekezett, azonban a sz.-benedeki convent előtt a beiktatásnak ellent mondtak Zécheny László, Zécheny Katalin Bolghár Benedekné, Zécheny Fruzsina Kulifaj Jakabné, Zécheny Zsuzsanna Barsi Jánosné, és Zécheny Erzsébet Kasza Györgyné. ^[1580]* Ezen okiratok a következő leszármazást mutatják:

Zéchény Miklós; Zéchény Klára fiúsított (Horváth Lukácsné); Zéchény Ferenc 1590. adományt; Lajos 1590. 1598. sz.biró.; Zéchény Miklós; László 1645. tiltakozik.; Kata 1645. (Bolghár Benedek); Fruzsina 1645. (Kulifaj Jakab); Zsuzsa 1645. (Barsi János); Erzsébet 1645. (Kasza György)

Szécsényi Erzsébet Kasza Györgyné eléfordúl még az 1653–56. évi Nógrád megyei jegyzőkönyvekben is.
E Széchenyi család az, mely nem annyira Szécsény mezővárosról, mint inkább – a mint a birtokviszony is mutatja – Szécsénke helységről vehette nevét.
Sarjadékáról további összefüggésben mit sem tudunk. A Nógrád megyei nemesi összeirások figyelmes át vizsgálatából azt látjuk, hogy a következő században nevök is inkább Szécsénkey alakban volt használva. Az érdeklett nemesi összeirásokban találjuk:
1684-ben a nemesi fölkelésben személyesen résztvevő Szécséni (így) Lászlót és Miklóst.
1705-ben Szécsényi Miklós. Már 1709-ben Szécsénkei Miklós van irva, hasonlóképen 1711-ben is.
1734-ben találjuk Szécsényke Ferenczet, Miklóst és Istvánt.
1755. évi nemesi összeirásban pedig Jánost, Gábort, idősb, ifjabb, és legifjabb Ferenczet, kik mindnyájan szécsénkei Szécsénkei-eknek irattak. (Omnes Szécsénkei de eadem.)
A múlt század végén élt Szécsényi László, kinek nejétől Koncz Rozáliától gyermekei: János, Zsuzsa Szabó Jánosné és Rozália voltak, e század első felében élők.
Mindezekhez sem birjuk kapcsolni a két testvért, Szécsényi Miklóst és Dénest, kik magokat szécsénkei Szécsényi-eknek irták és nejeik jogán Nógrád megyei P. Szántón részbirtokot birtak, és kik közűl Miklós már 1818-ban rendszerinti esküdt, 1836-ban alszolgabiró volt 1846-ig. Ennek hívatalosan használt pecséte szerint czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. udvarban vízirányos pólya (fascia) a 2. és 3-ik udvarban kardos magyar vitéz látható. A paizs fölötti sisakon két kiterjesztett sasszárny között csillag ragyog. E két testvér ismeretes nemzékrendi kimutatása ez:

Szécsényi N.; Miklós 1836. 1846. alszolgabiró (Tóth Mária); Dénes (Mészáros Teréz); Péter; ikrek Pál.; Mária sz. 1817; Anna sz. 1819.; Amália sz. 1821.; Lajos sz. 1823. n. váradi megyében plebános.; Piroska sz. 1825. †; Zsigmond volt cs. kir. járás biró † 1862.; Ferencz sz. 1829.; Kázmér sz. 1831.; Piroska sz. 1832.; János sz. 1833.

Ezek közűl Lajos, előbb már tiszteletbeli esküdt, utóbb pap a nagyváradi megyében, jelenleg plébános. Testvére Zsigmond 1850. után cs. kir. hivatalnok, ideiglenes járásbiró, majd tollnok, végre rendelkezési hivatalnokból 1861-ben kinevezett törvényszéki ülnök, mhalt 1862-ben.
Szécsényi néven találjuk még Tamást a Csalló közben, ki 1655-ben Takács István s több társával Nyék helységben részbirtokra kir. adomány nyert, ^[1581]* mint a nyéki Németh családnál is olvasható.

Széchy család. (Rima-Széchi és Felső-Lindvai †)

A Balogh nemből (genus) eredt, mely hajdan Gömör megyében Balogh várát birta. Első bizonyos törzse Ivánka, (vagy Ancha, Joanka de genere Balogh), IV. Béla király korában élt. ^[1582]* Ennek volt fia Miklós, ennek két fia maradt: Péter és Dénes. Amaz 1333-ban Nógrádi főispán és szandai várkapitány, ki megosztozván testvérével, Felső-Lindva várát és uradalmát kapta Vas megyében, testvérének Dénesnek pedig Rima-Szécs jutott, igy a család két ágra szakadt, amaz a felső-lindvai, emez a rima-szécsi ágat alkotta. A családfa következő:
I. tábla.

Ivánka; Miklós; Péter 1333. Nógrádi főisp. f.-lindvai vonal.; Dénes rima-szécsi vonal.; Folyt. II. táblán.; Ivánka 1374. főpohárnok.; II. Miklós 1384. nádor.; II. János 1391.; Frankó; III. Miklós 1409. tárnok. (Gara Ilona); II. Péter Körmendet kapja 1393.; III. János Komárom, Zala főisp. 1459. †; Tamás komár, főisp. kincstárn.; III. Dénes esztergomi érsek primás † 1465.; IV. Miklós 1469. főlovászm. (a. l. Bánffy Bora); IV. János; II. Tamás Vas v. főisp. † 1526. (arm. Székely Magd.); István † 1535.; Margit (1. gr. Salmis Mikl. 2. Pyrho ab Arco)

II. tábla

Dénes, ki az I. táblán. 1333. körűl.; Balás; II. Dénes; II. Péter de Bán-Széch.; II. Ferencz v. Frank.; Prokop.; V. Miklós (N. Dorottya); III. János pap †; Zsigmond 1414. †; Kata (Buzlai Miklós); IV. Péter 1469.; I. László 1460. 1500. (Lorántffy Anna); Jusztina (Jánosi Miklós † 1507.); V. János 1524. (Forgách Fruzsina); III. Ferencz (Derencsényi Kata 1525.); Bálint.; Mihály.; Demeter (Kisserényi Serényi Petronella); II. László 1545. (Tibay Orsolya); VI. Miklós de Dobocza † 1550. előtt (Zólyomy Anna); Kata ? (Károlyi Péter); Kata (Bornemisza Boldizs.); Anna (1. Basó Farkas 1572. 2. kisrédei Rhédey Ferenc 1578.); Anna (Liptay György 1558.); I. György 1572. (Rhédey Magdolna); III. Tamás gróf † 1618. feb. 9. (1. Perényi Bora 2. Batthyány Kata 3. Forgách Margit); Sára (Csetneky Fer.); 1-től II. György † 1625. (Drugeth Mária † 1643.); Kata (Gyulaffy László); 2-tól VII. Miklós (a l. Bánffy Mária) †; II. Mihály; IV. Tamás; II. István (a. l. Bánffy Zsófia); 3-tól IV. Dénes (Draskovich Sára); Magdolna (Zrinyi György); Margit (Dessewffy László); Fruzsina (Sibrik István); V. Tamás árva 1647.; Julia (Kéry Fer.); Mária (Sennyey); Gáspár 1663. †; III. György (Keglevich Teréz); V. Péter Vas v. főisp. † 1685. (Batthyány Teréz); János †; Péter †; Sámuel †; György †; Mária 1643. (1. Bethlen Ádám István, 2. Kún Istv. 3. Wesselény Ferencz); Bora (Thurzó Ádám); Magdolna; Kata 1643. (1. Liszthy János 2. Prépostvári Zsigmond); Éva 1643. (Illésházy Gábor); Kata-Erzse (Nádasdy Ferencz)

Látván, miként szakadt a két testvér ^[1583]* által két vonalra a család, szóljunk előbb a felső-lindvai vonalról, melyet I. Péter alapított.

Felső-lindvai vonal.

I. Péternek a nógrádi főispán és Szandai várnagynak (1328.) gyermekei voltak: Ivánka (vagy János) 1347-ben kir. főasztalnok, és II. Miklós. ^[1584]*
II. Miklós vitéz férfiú, Szepes, Sáros és Nógrád megye főispánja, a nápolyi hadjáratban szerzett érdemeiért ősi Balogh várának birtokában I. Lajos király által megerősítetett, az ország nagyai közé soroztatott, szörényi bán, majd (1355) Horvát, Tót és az egész Dalmátország bánjává, utóbb (1356) országbiróvá és végre (1385) nádorrá neveztetett. Rajcsányi szerint birta Turóczban, Szklabina és Blatnicza várait, és Turócz megye főispánja, a király komája. Neje volt Margit, leánya Pálnak, unokája Debreczeni Dósa nádornak. Ettől négy gyermeke maradt: Ferencz (v. Frank), II. János, III. Miklós és II. Péter, kik 1391-ben Zsigmond királytól a szentgothárdi apátság kegyuraságát kapták.
Ferencz-nek Rajcsányi szerint volt leánya Orsolya, ki 1477-ben leány-negyedet kapott.
II. Jánosnak is Rajcsányí két fiát említi: Istvánt és Imrét, kikben ága kihalt.
II. Péternek neje Sára, Asszonyfalvi Leukus nevezetű János leánya ^[1585]* Zsigmond királynak cserébe adván Ujvárt és Közép-Németit (vagy Nemtit), ezért 1393-ban Körmendet kapta. Ezen Péter neveztetett Herczegnek is. Nevezett nejétől volt egy leánya. ^[1586]*
III. Miklós 1409-ben királyi főtárnok mester volt. ^[1587]* Nejétől Garai Miklós nádornak Ilona nevű leányától négy gyermeke ^[1588]* maradt: III. János, Tamás, III. Dénes és VI. Miklós.
III. János Komárom és 1459-ben Zala vármegye főispánja, ki a német-ujvári gyülekezetben Fridrik császár kikiáltásában vett részt. ^[1589]*
Tamás szintén Komárom vármegye főispánja, Albert király korában 1439. kincstárnok. ^[1590]*
III. Dénes előbb nyitrai, majd egri püspök, végre esztergami érsek, primás, és bibornok, 1453-ban szentelte föl az esztergami basilicát. Meghalt 1465. febr. 1-én. ^[1591]*
IV. Miklós 1469-ben királyi főlovászmester. Testvérei halálával ezek vagyonában is örökösödvén, roppant gazdaggá lőn. Az 1498. évi országgyülésen a banderium állító zászlósok sorában állt. Neje volt alsó lindvai Bánffy Borbála, kitől két fia maradt: IV. János ^[1592]* és II. Tamás.
II. Tamás Vas megye főispánja volt. Elesett Mohácsnál 1526-ban. Neje ormosdi Székely Magdolna volt, (ki utóbb Thurzó Elekhez ment férjhez) ettől lettek Tamásnak gyermekei: István és Margit. ^[1593]*
István a sz.-gothárdi apátság kegyuraságával élt vissza, mint atyja. Neje volt gróf Stumbergh Erzse, de gyermeke nem maradt. Meghalt magnélkül 1535-ben. Nővére
Margit előbb gr. Salmis Miklósné, ennek halálával Pyrho ab Arco neje volt; de leány-ági utódai helyett az Istvánban kihalt alsó-lindvai Széchy-ek birtokait a még virágzó másik ág kapta meg.

Rima-széchi ág.

Ennek törzsalapítója I. Dénes, ki osztályban Rima-Szécset kapta, szörényi bán, és királyi főasztalnok volt. Túróczy kronikája szerint Bazarád alföldi vajdával haszontalan vereséges csatákat vívott. Fia maradt Balás ^[1594]* ki 1347–73-ban élt. Ennek két fia II. Dénes és III. Péter. ^[1595]*
III. Péternek fiai voltak: III. János pap, és Zsigmond. Mindketten 1414-ben a hangonyi pálos rend iránt tanusíták bőkezűségöket. Rajcsányi szerint növéreik voltak Anglis Kalondia Györgyné, és Erzsébet Ó-Budán apácza fejedelem asszony.
II. Dénes két fiúnak atyja lett: Ferencznek és Prokopnak, ez utóbbinak Rajcsányi szerint fia volt László.
Ferencz vagy Franknak fia volt V. Miklós, ^[1596]* ki 1499-ben élt. Nejétől N. Dorottyától három gyermeke maradt: Kata Buzlai Miklósné, IV. Péter, és I. László, kik hűtlenségi bélyegen 1460-ban Balogh várát elveszték.
IV. Péternek csak leánya maradt Jusztina, ki Jánosy István neje volt, és 1507-ben lett özvegygyé.
I. László Abauj megyében Enyiczke várát szerezte, és abba 1500-ban be is iktattatott. Nejétől serkei Lorántffy Annától következő nyolcz gyermeke született:
1. V. János, gimesi gróf Forgách Fruzsina férje, kinek II. Lajos király 1524-ben kapolnai Orros András és Csenteházi Péter minden javait Gömör és Borsod megyében adomány mellett adta. Tán leánya volt Kata, Károlyi Péterné.
2. III. Ferencz, 1505-ben a rákosi orsz. gyülésen Gömör vármegye követe. ^[1597]* Ennek neje Derencsényi Katalin, 1525-ben már özvegy volt. Ennek lehetett leánya Kata Bornemisza Boldizsárné.
3. Bálint, 4. Mihály, kikrőlmit sem tudunk.
5. Demeter, nejétől kis-serényi Serényi Petronellától nemzé Annát, 1572-ben Basó Farkas nejét, és 1578-ban már kis-rédei Rhédey Ferencz özvegyét.
6. II. László 1545-ben I. Ferdinand királytól kapta Derencsén és Kápolna várat. Neje Tibay Orsolya.
7. IV. Péter. ^[1598]*
8. VI. Miklós Doboczáról irta előnevét. Testvéreivel mindent elkövetett, hogy a kihalt alsó-lindvai Bánffy István utáni hagyatékot megkaphassák, de ezt már csak örököseik érték meg, ő 1550. előtt meghalt, özvegyen hagyván nejét albesi Zólyomi Annát, kitől leánya Anna 1558-ban Liptay Györgyné, és fia I. György maradtak.
I. György 1572-ben élt nejével Rhédey Magdolnával, kitől leánya Sára Chetneky Ferenczné volt, és fia III. Tamás.
III. Tamás jeles férfiú, arany sarkantyús vitéz, Gömör vármegye főispánja, kir. fő udvarmester, felső Magyar ország főkapitánya volt. Meghalt 1618. febr. 9-én öreg korában, eltemettetett ón-koporsóban Murányvár kápolnájában, hol a fölirat tán még most is olvasható. Háromszor nősült. Első neje Perény Borbála volt, kitől születtek II. György, kiről alább, és Katalin ráthóti Gyulaffy Lászlóné. Második nejétől Batthyány Katalintől négy gyermeke maradt: VII. Miklós ki házasságban élt alsó-lindvai Bánffy Máriával, de magtalan maradt; II. Mihály, IV. Tamás és II. István, ki nejétől alsó lindvai Bánffy Zsofiától (utóbb Czobornétól), nemzé V. Tamást, ki árván maradván, gondnokával Dénes nagy bátyjával bajba keveredett, miről az 1647. évi országgyülés is intézkedett, de időközben az árva elhalt. Harmadik neje III. Tamásnak Forgách Margit volt; ettől születtek IV. Dénes, kiről alább, Magdolna (v. Erzse) Zrínyi Györgyné, Margit Dessewffy Lászlóné, Fruzsina Sibrik Istvánné.
II. György (III. Tamásnak fia) terjedelmes ősi örökségéhez tetemes szerzeményeket csatolt. 1620-ban szerzé Zólyomi Lipcse várát. A következő évben, miután százezer ftot letett, a Murányi uradalmat is magához váltá. Méltóság szerint báró, arany sarkantyús vitéz, kir. tanácsos, kir. főkomornok mester volt. Eleintén Bethlen embere, utóbb a bécsi udvar híve. Saját szolgái ölték meg 1625-ben. ^[1599]* Hamvai a Murányi kápolnába tétettek ón-koporsóba Wagnernél olvasható felirás alá. Nejétől homonnai Drugeth Máriától, kit szintén oda temettek 1643-ban, kilencz gyermeke született: János, Péter, Sámuel, György, Magdolna ifjan haltak el; Borbála 1629-ben gr. Thurzó Ádámné, utóbb Forgách Ádámné lett, Katalin köpcsényi Liszti Jánosné, utóbb lokacsi Prépostváry Zsigmondné, Éva 1641-től Illyésházy Gáborné; és végre, kit előbb kellett volna említenem: Mária ^[1600]* a regényes Murányi hősnő, 1627-ben iktari Bethlen Istvánné, ennek halálával rozsályi Kún Istvánné, ettől elválva Wesselényi Ferencz nádorné. Mint a Wesselényiféle összeesküvés szereplő tagja, börtönben ült sokáig, utóbb rokonaihoz bocsátva halt meg 1680-ban. ^[1601]*
IV. Dénes (III. Tamásnak fia) feleségűl birta trakostyáni Draskovich Sárát. Ettől két leánya és három fia maradt, u. m. Julianna ipolykéri gróf Kéry Ferenczné, és Mária Sennyey Ferencz kállói kapitány neje. A fiúk közűl Gáspár Nagy-Szombatban járt iskolába és 1663-ban a bölcsészeti tudományokból baccalaureátust nyert, ^[1602]* de ifjuságában elhalt. Testvére III. György szintén korán elhalt, és nejétől buzini Keglevich Teréziától gyermeke nem maradt; a harmadik testvér V. Péter volt, Vas megyének főispánja, Kőszegh vára örökös ura, és ott 1671-ben a kath. egyházak vissza szerzője. Meghalt 1684-ben, és családját fiágon sirba vitte, miután nejétől Batthyány Teréztől csak egy leánya Katalin maradt, ki gróf Nádasdy Ferencz neje volt.
A család czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja – kiterjesztett szárnyakkal koronán álló két fejű sas, rajzolva Széchy Mária Wesselényi Ferenczné pecsétéről. Széchy Miklósnak az országbirónak 1381. évi függő pecsétén a korona még nincs meg; ^[1603]* ellenben rimaszécsi Széchy Tamásnak 1578. évi pecséten a sas is koronás. ^[1604]*

Széchy család. (Gál-Szécsi †)

A Boxa genusból ered. ^[1605]* Lásd Gál-széchy cs. IV. köt. 318. lap.

Széchi család.

Czímerleveles nemes család. A czímeres levelet Széchy János kapta 1755-ben Mária Terézia királyasszonytól. ^[1606]*
Czímere előbb szélent (horizontaliter) kétfelé osztott vért, az alsó osztály vörös udvarában jobbról balra rézsutosan vont három fehér pólya látszik, a felső kék udvarban derékig pánczélos, sisakos vitéz látszik, kinyujtott jobb kezében kivont kardot, a balban piros táblás könyvet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján egymással keresztbe helyezve, két könyöklő kar látszik, az egyik pánczélban és jobb felé fordúlva kivont kardot villogtat, a másik vörös mezben balfelé fordúlva, pálma gallyat tart. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös.
A család Zemplin megyében honos, ^[1607]* e megyében Sáros-Patakon született Széchy Imre-Ágoston 1778. jun. 5-én. Iskoláit végezvén, közben az ájtatos iskolák rendébe lépett, és tanárkodott; mint főleg a nyelvészeti tudomány művelője, és több munka kiadója; a m. Akademia tagja lőn 1840-ben. ^[1608]* Meghalt 1852. mart. 6-án.

Szécsen család. (Temeríni, gróf.)

Horvát országi eredetű. A család felemelői és meg alapítói Szécsen Mátyás és Sándor testvérek, kik 1763-ban Mária-Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet nyertek. ^[1609]*
Nevezett Sándor született 1740-ben, fiatal korában a horvátországi helytartóságnál kezdé hívatalos pályáját, 1770–74-ben titkár, 1787-ben már am. kir. helytartóságnál másod alelnök, valós b. titkos tanácsos volt, majd Sz. István rend kis keresztese és Körös vármegye főispánja lett. Bács vármegyében Temerint, melyről a család előnevét irja, kir. adomány mellett szerezte, 1811-ben pedig grófságra emeltetett. Tőle származik az egész mostani temerini gróf Szécsen család, mint alább a nemzékrenden láthatni. Meghalt 1813-ban.
Az 1763-ban nyert nemesi czímer négyfelé osztott vért, az 1. és 4. kék udvarban jobbról balra vont rézsutos arany pólya látszik, a 2. és 3. vörös udvarban hármas fehér szikla középsőjén pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett kék sasszárny lebeg, mindeniken arany pólya, a szárnyak között pedig fehér rózsa látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1610]* Az 1811-ben nyert grófi czimer, mint itt a metszvény is mutatja, csak a grófi koronával szaporodott a paizs fölött, melyre azután három koronás sisak adatott, a középsőn a kék szárnyak, a két szélsőn pedig egy-egy pánczélos kar kivont karddal, befelé fordítva láthatók. Foszladék, mint előbb, innen aranykék, onnan ezüstvörös.
Sándornak első nejétől leánya Jozéfa (v. Antonia) Inkey Imrené, második nejétől báró Bedekovich Rozáliától, ki 1825. jun. 11-én kora 68. évében halt meg, gyermekei: Magdolna (meghalt 1837. febr. 25-én kora 67. évében Pesten.) Károly (szül. 1778. mhalt 1845.) ki alezredes volt, Francziska báró Degelmann özvegye, Miklós kiről alább, és Adolf szül. 1790-ben, volt nádor huszár kapitány.
Károly alezredesnek nejétől zsadányi Almássy Józéfától gyermekei: II. Adolf volt őrnagy, II. Sándor százados, ki 1844-ben kelt egybe gróf Csáky Natáliával, és Malvina ki 1833-ban ment férjhez báró Rédl Imréhez, özvegygyé lőn 1845-ben.
Miklós szül. 1782-ben. Hivatalos pályára lépvén a m. kir. udvari kanczellariánál, ott 1810-ben már titkár, utóbb valós. belső titkos tanácsos, Pozsega vármegye főispánja, és Zsófia főherczeg asszony főudvarmestere volt. Nejétől gróf Forgách Francziskától két fia: Károly és Antal.
Károly (szül. 1818.) a katonai pályára lépvén, mint őrnagy a Radeczky huszár ezredben, legszebb korában elesett Valeggionál 1848-ban. Özvegye báró Honrichs zu Wolfswarffen Leopoldina, cs. ker. hölgy, gróf Coudenhove Károly ezredeshez ment férjhez.
Antal szül. 1819. oct. 17-én, jeles államférfiu, 1848. előtt m. kir. udv. kanczelláriai titkár s tanácsos, 1858-ban birodalmi tanácsos, 1860-ban valós. belső titkos tanácsos stb. Nejétől gróf Lamberg Ernesztina (szül. 1829. april. 23.) Erzsébet császárné palota-hölgyétől három gyermeke a táblán látható.
A nemzékrend a következő:

Szécsen N.; Mátyás 1763.; I. Sándor szül. 1740. † 1813. kőrösi főispán 1811. gróf. (1. N. N. 2. b. Bedekovics Róza); 1-től Józéfa-Antonia (Inkey Imre); Magdolna † 1837.; Károly sz. 1778. † 1845. alezredes (Almásy Jozéfa); Francziska (b. Degelmann); Miklós sz. 1782. pozsegai főisp. v. b. titk. tan. (gr. Forgách Francziska); Adolf sz. 1790. huszár kapit.; Adolf őrnagy.; II. Sándor százados (gr. Csáky Natália); Malvina (b. Rédl Imre özvegye); II. Károly sz. 1818. † 1848. alezredes (b. Honrichs Leopoldina) †; Antal sz. 1819. v. b. titk. tan. (gr. Lamberg Ernesztina); Karolina sz. 1853.; Francziska sz. 1854.; Miklós sz. 1857.

Horvátországban a család másik ágából Mária Terézia királyasszony korában 1760-ban Szécsen Ignácz Szluinban, Józef Novigrádon harminczadosok voltak.

Szecsey család.

Szecsey vagy Szécsey György 1698-ban Borsodban szendrői alkapitány volt, midőn Szabolcs megyében Takta-Kenézre királyi adományt nyert. ^[1611]*
1848. előtt Szecsey nevű család Pozsony megye nemessége sorában állott.

Szecsődy család. (Szecsődi)

Vas vármegye jelenleg is virágzó gyökeres ős régi családa, melynek egyik tagja az ősi szecsődi birtokot Egyházas-Szecsődön jelenleg is birja. Gyöke csörötnöki Csörnök (az okmányban Churnuk de Churnuke) fia volt István, ki 1205-ben II. András királytól kapta örökös adományképen Vas vármegyében Szecsőd, másnéven Lapsa helységet a Rába vize mellett. ^[1612]* Ezen adománynál fogva István és ennek utódai Szecsődy-eknek neveztettek. Mint származott le a család a nevezett gyök-őstől kezdve, mutatják a következő ^[1613]* táblázatok:
I. tábla.

Csörnök (v. Churnuk); I. István 1205. kapja Szecsődöt.; Selke; I. László; I. Adorján 1288.; I. Gergely de Kajd. 1339–1376.); II. István; Folyt. a II. táblán.; I. Sándor 1283.; I. Pál; I. Henrik de Kukmér 1283. 1288.; II. Miklós 1339.; Tinan; Bernát 1283.; Terestény (Tristianus) de Kukmer 1283–88.; Zuche 1283.; Sebeük 1315.; I. Ádám.; I. Miklós 1288.; III. László.; I. György.; II. Pál 1339.; II. Henrik.; Bertalan 1339.; I. András Comes 1315–1362.; I. Márton; I. Péter 1329.; I. Margit 1359.; I. Lőrincz hospes. 1339.; II. Péter 1339–1361.; II. Jakab 1398.; I. Mihály 1339. 1361.; V. Miklós 1359.; II. Gergely 1359.; Julianna 1360.; III. János 1379.; II. György; II. Mihály egyházas szecsődi plebános 1379.; VI. Miklós 1379.

II. tábla.

II. István, ki az I. táblán.; II. Adorján 1283.; II. László 1283.; III. István 1283.; IV. István 1339. 1376. (Septhey Margit); III. Pál 1339. 1376.; III. Miklós 1339. 1356.; I. János 1329.; IV. Miklós; V. István 1417.; III. Mihály 1417.; II. János vasvári kanonok 1361. 1395.; Dömjén 1376. 1395. (Óvári Klára előbb Csemethey Miklósné); N. leány 1406.; I. Mátyás 1376.; VII. Miklós 1379.; IV. István 1376. 1409.; I. Jakab 1376. 1395.; Folyt. III. táblán.; Dávid 1406–1408.; IV. János 1406–1418.; I. Antal 1468.; Ilona 1457. 1468. baranyai (Nagy György); II. Gáspár 1525. 1543. (Páris Bora); I. Ferencz 1540–43. (Zarka Kata); III. Péter; II. Antal 1559.; IV. György 1559. (Törjék Kata); II. András 1559.; II. Ferencz; VII. János 1591.; Erzse 1590. (Szemerei Somogyi Benedek); Anna 1590. (sz. balázsi Zele Ferencz); III. Gergely 1591–99. (Gazda Erzse); III. Ádám 1591.; Zsuzsi 1591.; Kata 1591.; Anna 1599.; Kata (Czakó Miklós) 1606.; Zsuzsi (Stephel Mihály) 1606.; Anna (Horváth Márton) 1606.; VII. István 1554–82. (Dobri Ilona); I. Gábor 1558–76. (N. Anasztázia); V. János 1524.; Farkas 1524.; II. Mátyás 1558–9. (N. Anna); II. Lőrincz 1586 (F. ns. csói Csóy Sára); II. Ádám 1584. (Botka Kata utóbb Körmendy Pálné); Folyt. a köv. lapon.; Erzse 1576. (Sinkó Menyh.); Zsófi 1568.; Kata 1568.; Ilona 1568.

II. Ádám 1584., ki az előbbi lapon. (Botka Kata utóbb Körmendy Pálné); IX. István 1580–1623. (1. Pogány Kata 2. Dániel Kata); X. István 1648–92. sz. gróti és csákányi kapit. (1. Potyondi Erzse 1651. 2. Svastics Bora 1681.); V. György 1653.; IV. Ádám 1647–53. (Segd Julia); Éva 1682.; Zsuzsi 1653–94. (1. Boros István. 2. Farkas János); Kata 1653. (Opoka Miklós); Erzse 1653. (Odor György); Mária 1681–98. (Kisfaludy Gy.); Kata 1681–98. (Szecsődy Fer.); III. Gáspár 1654–1707.; II. Benedek 1684. (Czigán Margit); V. Péter; III. András 1684.; XI. István 1654. (Nemesnépi Kata); XI. János 1671.; VI. Ferencz 1682–1733. (Babolcsay Julia); III. Imre.

III. tábla.

I. Jakab, ki a II. táblán. 1376. 1396.; I. Demeter deák (literatus) 1409. 1418.; III. György literatus 1457. 1468.; IV. László 1468.; I. Benedek 1468.; II. Demeter; I. Bálint (Balba Kata); V. György 1540.; V. László 1548–9.; IV. Péter 1540. 1461.; VI. János 1559.; Osvald 1543–1573 (Klakóczy máskép Goricsay Ilona); II. Márton 1601. 1623. (Despeterics Róza); III. Ferencz 1589. 1592. (Kövér Anna); VIII. János 1630. (Dömölki Orsolya); Éva 1630.; Magdolna 1601. (Medgyesi); VIII. István 1564. 1589.; Margit (Körmendy Antal literatus) 1571.; II. Bálint 1564.; VI. György; IV. Ferencz 1589.; X. János 1646.; IV. Gergely 1643–46.; IX. János 1619–1661. (Despotonics Ilona); Folyt. a köv. lapon.; I. Imre; V. Ferencz 1612. (Bagoly Zsuzsa 1652.); Bora 1669.; III. Bálint 1613.; Judit 1659. 1689.; Orsolya 1611. (Vályi Boldizs.)

IX. János, ki az előbbi lapon. 1619. 1661. (Despotonics Ilona); VII. György 1660–69. (Potyondy Éva); Zsuzsi 1682–93. (Kardos Pál); Magdolna 1674. 1680. (Pálfy Bold.); VII. Ferencz 1660. 1703. (Szecsődy Kata 1698. 1732.); XII. István 1732. 1734. (Bárdossy Julianna); Folyt. IV. táblán.; VIII. Ferencz 1700. 1744. (Megyesi Bora); II. Imre 1732–54. (Tallián Ann); V. Ádám 1724–35. (Szalay Kata); Mária 1715. (Nagy Ádám); Kata 1718–35. (Gaiger Sándor); Klára 1733. (Vizlendvay Istv.); III. Antal 1787. (Csupor Anna utóbb Szél Györgyné); Ignácz 1756. (1. Niczky Klára 2. Dienes Judit); Mária 1765. (Thury Ján.); Kata 1765. (Csoknyay Pál); Erzse (Verebélyi Imre); II. Gábor 1772.; IV. Gáspár 1791. 1798.; IX. Ferencz †; XIII. János †; Kata (Bozoly N.); I. Károly †; Sándor †; II. József † (Török N.); N. N.; N. N.

IV. tábla.

XII. István, ki a III. táblán. 1732. 1734. (Bárdosy Julianna); I. József 1748–60.; IX. György 1760. 1780. (Benkő Teréz); XII. János 1798. (Storicz Éva); Zsófia 1769. (Zigán Pál); VI. László 1821. (Kelemen Terézia); Lázár 1804. (Rottner Róza); Julianna (Egerváry István); Lajos; Fáni (Hemetzberger Fer.); Kálmán.; II. Lajos.; Gyula.; Kristóf †; II. Károly Vas várm. sz. biró; IV. Pál; X. György.; IV. Mihály †; Ludmilla 1860. (Rozs György)

Még egy élő ága van a családnak, melyet részletesebb adatok hiányában az előbbi táblázatokkal összekötni nem tudunk, mely azonban – úgy látszik – a III. táblán álló II. Mártonnak egy fiától, tán I. Imré-től ered, s mely Fejér megyébe szakadva, most Nógrád s egyéb megyékben is honos és ily családfa szerint terjedt szét:
V. tábla.

Márton 1660. körül k. keszi ref. lelkész (Kovács Erzse); Mihály k. keszi ref. lelkész (Sebestyén Kata); I. János k. keszi r. lelk. (Sáry Erzse); Sámuel Csajágon birt. † 1805. (Timár Sára); Mihály † 1826.; Kata (Kis Dániel); Mihály 1778. 1809. kapit. (Oláh Éva); János sz. 1790. Veszprémből Nógrádba biztos 1832–50. 1861. számvevő (Benicz Nagy Julianna); Mihály (Faragó Zsófia); János.; István.; Sándor.; Sándor sz. 1829.; József sz. 1837.; Gyula sz. 1850.; Mária (Kalniczky Pálné); Ottilia (Mescha Andrásné); Róza

A család történetére nézve következő okmányi kivonatok nyujtanak adatokat:
1283-ban I. Istvánnak (ki Stefk és Chepan alakban is eléfordul az okiratokban), unokái Terestyén (Tristianus) Zuche, II. Adorján, II. László, III. István, I. Sándor, I. Henrik és Bernát Szecsőd fölött megosztoztak, mely alkalommal a kegyuraság (Patronatus) úgy a királyi kisebb haszonvételek (jus regale) valamint a családi iratok is osztatlan állapotban, közös kezelés és felügyelet alatt tartani rendeltettek.
1288-ban Terestyén, I. Adorján, I. Miklós és I. Henrik osztoztak Kajd, Szecsőd, Kukmér, Selk, és Churnuke (Csörötnök) fölött.
1339-ben I. András, I. Gergely, II. Pál, Bertalan, II. Miklós, I. Lőrincz, II. Péter, I. Mihály, III. Miklós és I. János ugyan azon javakban és ismét az 1288-ik osztály alkalmával megállapított föltételek mellett megosztoztak.
1356-ban IV. István, III. Pál, III. Miklós testvérek közt volt osztály Egyházas-Szecsőd felett.
1361-ben I. András kukméri egész illetőségét 60 márkáért 10 évre elzálogosítja.
1406-ban Óvári Klára Chemetey Miklósnak, utóbb Szecsődy Dömjén özvegye, IV. István, ennek Dávid és IV. János fiai, ugy I. Demeter (I. Jakabnak fia) által a hitbérre, úgy Szecsődy Dömjénnel nemzett leánya a leányi negyedre nézve 12 márkával kielégítettek.
1417-ben (dnica prox. ante festum b. Urbani papae) Szecsőd és Kis-Kajd helységre Zsigmond király Szecsődy I. Demeternek, Dávidnak, IV. Jánosnak, úgy III. Pál fiainak V. Istvánnak és III. Mihálynak (uj) adomány levelet adott.
1418-ban ugyan csak Zsigmond király Szecsődy I. Demeternek, általa Dávidnak és IV. Jánosnak, úgy V. Istvánnak (Pál fiának), valamint ezek örököseinek és utódaiknak czímeres levelet adott, mely szerint a család czímere – mint itt a metszvény is ábrázolja – balra dőlt vért, fűrész vágással két udvarra osztva, a felső (vagy jobb oldali) arany udvarban piros rózsafej, az alsó vörös udvarban arany rózsa díszlik. A paizs fölötti sisak koronáján két sasszárny lebeg, a jobb oldali arany színű, vörös rózsával, a baloldali vörös szinű, arany rózsával. Foszladék mindkét oldalról aranyvörös.
1438-ban Szecsődy I. Gáspár, ki a táblázaton nem áll, (s tán VII. Miklós vagy Dávid fia volt?) Vas vármegyének alispánságát viselte. ^[1614]*
1457-ben IV. János, Ilona leányát baranyi Nagy Györgynek (Georgio Magno de Baranya) eljegyezvén, minthogy menyegzői ruházattal illőleg el nem láthatta, azért a szecsődi, kis-kajdi és septei (Vas megyei) úgy a pásztori (Győr megyei) községekben létezett birtokainak felét minden hozzá tartozó javadalmakkal és illetőségekkel, nevezett leányának és vőjének, úgy ezek örököseinek (III. György önkénytes jóváhagyásának hozzájárultával) oly feltétellel örökítette el, hogy az esetre, ha Nagy György bár mit szerezne, azt I. Antallal megosztja, ha pedig bár melyikök örökös nélkül halna meg, minden ingó és ingatlan javak az életben maradottra szálljanak.
1468. berki Pázmán Péter, ennek nővére Apollónia, úgy septhei Lukács és Balázs, – Szecsődy I. Antal, III. György, IV. László és I. Benedek ellenmondásaik daczára is – a septei határban fekvő két hold földnek birtokába vezettettek.
1524. Pázmán Ágoston kis-kajdi pusztabeli birtokát minden hozzá tartozókkal Szecsődy II. Gáspár és I. Ferencznek, úgy ezek által V. János és Farkasnak (Gáspár fiainak), valamint ezek utódai s örököseinek a vasvári káptalan előtt bevallja.
1543. Kalózfalvai Thaba Péter és Ferencz, az előbbi György és Ferencz, azutóbbi pedig Ferencz, János, Mihály fiaik terheit magokra véve, minthogy N.-Kalózfalva iránt folytatott perök költségeinek fedezésére Szecsődy II. Gáspártól és I. Ferencztől 50 magyar forintot kölcsön felvenni kényszerültek, annál fogva Zala megyei k. kalózfalvai egész illetőségöket ezeknek a vasvári káptalan előtt elzálogosítják.
1543. hidvégi Polány Ferencz Vas megye alispánjának bizonyítványa arról, hogy Szecsődy IV. Pétert és Osváldot, továbbá Bakos Jánost, Bora Tömördy Györgynét, Ilona Tolkötő Mátyásnét, másik Bora patyi Patyi Mátyás, és Ilona patyi Patyi György özvegyeiket, a váthi, kis-vépi, úgy Suránfölde pusztai birtokaikba, melyeket hernáltmesteri Mesthery György erőszakkal elfoglalt, visszahelyeztette és bevezette.
1662-ben Szecsődy X. István szent-gróti kapitány volt, 1676-ban pedig törökfogságba esett, miért, hogy e fogságból megválthassa magát: 1681-ben nejének (Svastics Borának) úgy Mária és Katalin leányainak a locsmándi (Soprony megyei) tétényi (Mosony megyei) ugy Korong és Rönök (Vas megyei) birtokait, minden ingóságokat, épületeket, valamint az egyházas-szecsődi ősi jobbágyi birtokait 3000 ftért a vasvári káptalan előtt bevallja. Haza szabadulása után 1691-ben Csákányi kapitány lett.
1679-ben III. Gáspár Lenti (Nemti) hadnagy, 1691-ben lendvai véghlovas főhadnagy, szintén törökfogságot szenvedett, és e miatt birtokainak nagy részét eladni kénytelenítetvén, oly szegénységre jutott, hogy 1697-ben Szecsődy Katalin Szecsődy VII. Ferencz neje tartotta és a család tagjai adakozásából ruháztatott.
II. Benedek, valamint ennek V. Péter és III. András fiai, kik 1684-ben Dömölky Páltól Mihályfán (Vas megyei Kemenesallyai járás) 1/2 jobbágyi telket vettek 114 talléron, csupán családi értesítés szerint helyeztettek a családfára, miután a vasvári (most Szombathelyi) káptalanban lévő bevallásban II. Benedeknek atyja nincs megnevezve.
1689. egyházas-szecsődi Szecsődy István Baxafalván (Zala megyében) egy telket ád Soos Györgynek és nejének Szép Magdolnának.
Még egy élő ága van a Szecsődy családnak, mely az V. táblán látható. Ennek kezdője Szecsődy Márton, igen ifjú korában Rákóczi György seregében szolgált, és 1644-ben vallását változtatva, a sárospataki collegiumban theologiát hallgatva papi pályára lépett, és Fehér megyében Kis-Keszin ref. lelkész lőn. Fia Mihály, valamint unokája János, ugyan azon egyházban voltak lelkészek és pecsétnyomóikon a Szecsődy czímeren kivül „Deus providebit” körirattal éltek.
Említett Mihály lelkésznek másik fia Mihály, 1826-ban halt meg; harmadik fia Sámuel Veszprém megyei Csajágon közbirtokos volt. Meghalt 1805-ben. Nejétől Timár Sárától egyik fia Mihály katonáskodott és kapitányságig vitte, 1778-ban a török, 1792–1809. a franczia, (mely időkben 1794-ben mint már őrmester arany érdem pénzzel is jutalmaztatott) végre 1812-ben az orosz háború bevégezteig minden hadjáratban és számtalan ütközetben vett részt. Fiai kik közűl János 1831-től katona, és unokája a táblán látható. Testvére János (sz. 1790.) a Veszprémi megyei fölkelt gyalog seregnél a győri ütközetben kapott sebeiből kigyógyulása és a franczia fogságból kiszabadulása után hadnagy, a fölkelt sereg eloszlása után azon megyében 1822. évig biztosi hívatalt viselt; ekkor házassága folytán lakását Kürtösre Nógrád megyébe tette által, hol 1832–1850-ig mint esküdt és biztos szolgált és mint megyei küldöttségi tag Gömör, Hont, Zólyom megyékben táblabiróvá neveztetett. 1861-ben Nógrád megye számvevője volt. 1818–1821. és utóbb is nehány értekezést közlött a Nemzeti Gazda, és Tudományos Gyűjt. köteteiben. Gyermekei közűl Sándor 1848–9-ben honvéd, 1861-ben tiszt. esküdt volt.
Nincs a családfán azon Szecsődy Máté, ki 1566-ban Szigetvárnál Zrinyi Miklós alatt esett el; ^[1615]* ha csak a Mathaeus és Mathias nevek könnyen össze téveszthetésénél fogva nem ő azon II. Mátyás, ki a II. táblán, mint 1558–9-ben élő említetik, és kinek csak három leánya maradt. Nincs a táblázaton azon Szecsődy Mária sem, ki 1774–82-ben Vajdeman Antalné volt.
Megjegyzendő még, hogy a család név a régiebb okiratokban de „Zechewd” és Zecheud alakban fordúl elé, s csak a XVII. században kezdték a család tagjai magokat „Szecsődy”-nek írni. A táblázaton eléforduló évszámok azon okmányok kelteire vonatkoznak, melyekben az illető családtagok, mint élők említetnek.
A most élők közül IV. Pál Zala megyében lakik Andráshidán. II. József ága (III. táblán) elszegényedve Vas megyében Szecsődön székel.

Szecze család.

Szecze György a Kolos családból való, 1628-ban Komárom megyei Ács helységet kezdé megnépesíteni. ^[1616]* Lásd Kolos cs.

Szedliczky család.

1793-ban kapták Szedliczky József és András a czímeres nemes levelet I. Ferencz királytól. Czímerők négy felé osztott vért; az 1. és 4. arany udvarban fekete ló ágaskodik, nyakában arany lánczon ércz-trombíta csüng; a 2. és 3-ik kék udvarban, zöld téren fehér pellikán fészkel, fiait melle vérével táplálva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstkék. ^[1617]*

Szedmáky család.

Pozsony vármegyei nemes család, melyből Galanthán lakott Szedmáky Mihály, ki 1717-ben III. Károly királytól kiadott czímeres nemes levélben nyerte nemességét. ^[1618]* Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló kettős farkú oroszlán, első jobb lábával három nyilat tartva, a paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között fehér pellikán fészkel, fiait melle vérével táplálva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Tán a nemesség szerző Szedmáky Mihálynak fiai Ferencz és Antal, kik Trencsin megyében az 1750. évi nemesi összeirásokban említetnek, az elsőnek neje Jánszky Terézia, a másodiké Jánszky Magdolna volt.
Szedmáky János 1826-ban Pozsony vármegye esküdtje.

Szedlniczky család. (Cholticzi)

Szileziai nemzetség; itt annyiban fel említendő, a mennyiben Venczel és Albert testvérek 1546–1556-ban az Árvai uradalomban birtokosok voltak. Sőt Venczel az Árva megyei főispánságot is bitorolta mindaddig, míg 1557-ben I. Ferdinand király az említett urodalmat Thurzó Ferencznek adományozván, a főispánságot is erre át nem ruházta. Szedlniczky-nek 18,338 f. 25 kp. beruházási összeget Thurzó kifizette. – Még előbb, t. i. 1554-ben Szedlniczky Venczel, testvérét Albertet kifizette az árvai uradalomból. Utóbbi ivadékaihoz a családnak semmi közünk.

Szegedy család. (Mező-Szegedi)

Dunántúli Vas, Zala, Veszprém stb. megyei birtokos család, mely valószinűleg Mező-Szegedről származott. Ismert törzse Szegedy Ferencz Kassán hadbiró volt, midőn Rákóczy I. György fogságába esett, innen megszabadulván, érdemeiért III. Ferdinand király 1646. april. 27-én Bécsben kelt oklevelében biztosítja őt, hogy mihely az országban bármi jogon egy, 8000 ft. értékű jószág a koronára száll, azt azonnal neki adományozandja. ^[1619]* Ezután a Dunántúl gr. Nádasdy Ferencznél lett Prafectus. Nejétől Angyal Judittól maradtak gyermekei István, Mária Chernel Györgyné és I. Pál.
Nevezett I. Pál 1698-ban már Vas vármegyének, utóbb az egyesült Zala és Somogy vármegyék alispánja volt 20 évig. Megyéje részéről többször országgyülési követ is. Mint a Dynastia híve I. József király koronázásakor arany lánczczal diszítetett föl, mit neje végrendeletileg mindég a család legidősbje által kivánt családjánál őriztetni. Többször járt a megye részéről kvöetségben is az udvarhoz, és egy izben 1683-ban gr. Draskovics Miklós országbiróval. A Rákóczy forradalom alatt Szalonakon és Sopronyban, Lékán és Lánzséren vonta meg magát mintegy 6 évig. Ő nyerte családja részére Köveskútra és Acsádra a kir. adományt. ^[1620]* Első neje Szily Magdolna volt, kitől csak egy leánya maradt: Borbála szent-györgyi Horváth Józsefné. Második neje volt telekesi Török Kata, kitől következő kilencz gyermeke maradt: 1. Antal katonai pályára lépvén, alezredességig emelkedett, meghalt 1773-ban. Nejétől Gundl Teréztől utódai nem maradtak. 2. Ignácz, ki mint a Dynastia híve Hajnácskőben 1709-ben Bercsényi parancsára lefejeztetett. 3. II. Ferencz, kiről alább. 4. I. László, róla szintén alább. 5. János szül. 1699. april. 4-én, Jézus társaságába állott, jogi munkáiról általában ismeretes férfiú. ^[1621]* Meghalt 1761. dec. 8-án. 6. Innocentia Pozsonyba Orsolya szűz és fejedelemnő. 7. Zsuzsanna 1747-ben már Sibrik Ferencz özvegye. 8. Mária Inkey Jánosné, 9. Judit Festetich Kristófné.
Nevezett Lászlónak, ki 1750–60-ben a Dunántúli kerületi tábla ülnöke, 1770. és 1774-ben mint jubilatus és cs. kir. tanácsos jelöltetik, nejétől Majthényi Polexinától gyermekei voltak: Pál jezsuita, utóbb (1787.) Székesfejérvári olvasó kanonok, Magdolna, Mária, Margit és János pap.
II. Ferencz 1733-ban élt. Első neje Palkovich Magdolna, a második Somogyi Róza volt. Az elsőtől következő három leánya maradt: Zsuzsanna Biró Ferenczné, Francziska Rimanóczy Ádámné, és Borbála Salamon Sándorné, a második feleségétől két fia: II. Ingácz és I. Mihály, és leányai: Anna báró Rauch ezredesné és Mária Biró Józsefné születtek.
Mihálynak nejétől Móricz Annától fia volt Károly cs. kir. kamarás, ki 1858. sept. 3. kora 79. évében halt meg Hermánban és eltemettetett a családi sirboltba Acsádon. Utódai a táblán láthatók.
II. Ingácz 1773-ban vette nőül Rosti Katalint; és ettől születtek gyermekei: III. Ferencz, Rozália Kisfaludy Sándorné, ki 1832-ben halt meg Sümegen, Antonia és Katalin.
III. Ferencz szül. 1787. körűl az ötvösi pusztán. 1809-ben a Zala megyei nemesi fölkelő seregnél mint kapitány vett részt a győri ütközetben. 1815–1819. Zala megye alispánja volt. Az 1825. évi országgyűlésen azon megye követe, majd Szabolcs megye főispáni helyettese, 1829-ben a hétszemélyes tábla ülnöke, nem sokára Verőcze vármegye főispánja 1842-ig, midőn hivatalairól lemondott. A magyar akademia igazgató tagja és cs. kir. kamarás volt. Meghalt Bécsben 1848. maj. 24-én. ^[1622]*
Az eddig említettek nemzékrendje ^[1623]* következő:

I. Ferencz 1646. (Angyal Judit); István †; Mária (Chernel György); I. Pál 1698. 1710. Vas, Zala, Somogy alispánja. (1. Szily Magdolna 2. Török Kata); 1-től Bora (sz. gy. Horváth József); 2-től Antal alezredes (Gundl Teréz); I. Ignácz † 1709.; II. Ferencz 1733. (1. Palkovics Magdolna 2. Somogyi Róza); László 1750. 1774. ker. t. üln. (Majthényi Polex.); János jezsuita † 1761.; Innocentia apácza; Zsuzsa (Sibrik György); Mária (Inkey János); Judit (Festetich Kristóf); Pál fejérvári kanon. 1787. †; Magdolna.; Mária.; Margit.; János pap. †; 1-től Zsuzsi (Biró Fer.); Fáni (Rimanóczy Ádám); Bora (Salamon Ferencz); 2-től II. Ingácz 1773–91. (Rosty Kata); Mihály (Móricz Anna); Anna (b. Rauch ezredes); Mária (Biró József); Ferencz sz. 1787. † 1848. septemvir főispán.; Róza † 1832. (Kisfaludy Sándor); Antonia.; Kata.; Károly cs. kir. kam. † 1858.; Sándor; Pál.; Miklós 1858.; Lajos (Majláth Mária cs. k. h.); Imre (b. Ensch Janka); Antal.; István; Mária; Karolina cs. k. h. (gr. Zichy Herman); Károly.; Irma.; György.; Béla.

A mező-szegedi Szegedy családnak egy másik ágáról következő ^[1624]* nemzékrend ismeretes:

I. Gáspár (Ekcsy Orsolya); II. Gáspár (Schvachoda Ilona); László; Miklós; Ferencz; Erzse (Rajcsányi Ádám); Zsigmond; Klára (Bokros Pál); Bálint (Kisfaludy Kata); Éva (Somogyi Miklós); Magdolna (Acsády Pál veszpr. alisp.; András; Julianna 1770. (Kerekes Mihály); Judit (Andreánszky Zsigmond); Anna (Makripodáry Ferencz); Kata (Viszocsányi András); Pál.; Julianna

Ugy látszik, – II. Gáspár ugyan az, ki a Trencsin megyei nemesi összeirás szerint Chumezen birtokolt, és fia László az, ki ugyanazon összeirás szerint 1768-ban Felső-Vadicson birt vagy lakott.
Egyébiránt ezen ág a Kisfaludy és Acsády családokkal összeházasodása által Dunántúl is érdekelve volt, és igy aligha azon Dunán inneni ág, melyről Szegedy János a jesuita értette azt, hogy családjával semmi összeköttetésben sincs. ^[1625]*
A család czímere – mint itt az ábra mutatja – a vért kék udvarában repülő egy fejű fekete sas, sárga jobb lábával arany királyipálczát tartva, bal lábával pedig arany markolatú pallóst lefelé, ugy hogy a pallós a paizs alján fekvő zöld dombba mélyed és a sas mintegy ezen tartózkodni látszik, a sas feje fölött zöld koszorú lebeg. A paizs fölötti sisak koronáján hasonló helyzetben a paizsbelihez mindenben hasonló sas ismétlődik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Tán szintén e család ivadéka volt azon Mezőszegedy Anna, előbb Várady Pálné, utóbb Hartyányi András szepesi kamarai tanácsos neje, ki 1670-ben Szabolcs megyei részbirtokokra kir. adományt nyert, és 1680-ban már mint özvegy panaszkodott, hogy első férjétől fiát Mihályt ősi javaiból ki akarják tudni.^[1626]*

Szgedy család. (Dombai)

Ismeretes közűlök dombai Szegedy Ferencz, kinek nejétől Lónyay Borbálától fia ismét Ferencz, kinek leánya Klára Pogány Lajos referendarius neje volt.

Szegedy család. (Pesti)

Erdélyi nagy-enyedi nemes család, melynek három nemzedéken családfája ^[1627]* következő:

Pesthy Szegedy István (Imre Erzse); György lak. N. Enyed 1770. (zabolai Konya Zsuzsi); Márton; Rebeka 1770. (Szathmári Pap Zsigmond kolozsvári jegyző); Sámuel sz. N.-Enyeden 1747. maj. 3. † 1770. jul. 5.; Zsuzsi hajadon 1770.

Nem e család őse volt e? azon Szegedi István, kit mint kengyelfutóját Bethlen Gábor 1619. táján megadományozott és megnemesített azon elszánt készséges szolgálatért, midőn a Morva vízénél egy hid leszakadása által élete veszélyben forgott ^[1628]* – nem tudjuk.

Szegedy család.

Szegedi György és Miklós 1600-ban kaptak czímeres nemes levelet. Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren álló vitéz, vörös ruhában, mellén fehér pánczéllal, fején sisakkal, lábán fekete csízmával, kezében kivont kard hegyén levágott török fejet tartva. ^[1629]*
Utódaik ismeretlenek.
Megemlítendő még, ámbár családi eredetét és összeköttetését nem ismerjük, Szegedy Ferencz, ki előbb váczi, 1669-től egri püspök, Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék főispánja, cs. k. tan. és kanczellár volt. Meghalt 1675-ben. ^[1630]*

Szegedy család. (Hidegvízi)

Közűlök Ferencz Alsó-Fejér vármegyei táblabiró és birtokos, fiával Ferenczczel, ki szintén táblabiró volt, 1849-ben N.-Enyed feldúlásakor az oláhok által öletett meg, daczára, hogy életöket Prodán oláh vezér (muzsinai oláh pap) 200 ftért biztositá, a pénz átvétele után őket még is legyilkoltatá. ^[1631]* Ferencznek másik fia János volt, kinek özvegye Nagy Klára és gyermekei Ó-Lapádon A. Fejér megyében birtokosok.

Szegedy család. (Gyulafejérvári)

Közűlök Ignácz Küküllő megyei pénztárnok, utóbb főbiró 1825. körűl. József ugyan akkor törvényszéki ülnök, Rozália azon megyében mikeszászi és lunkai birtokosnő.

Szegedy család. (Alvinczi)

Közűlök Sámuel kir. táblai ügyvéd M.-Vásárhelyen.

Szegedy család. (N. Enyedi)

Alsó-Fejér megyében birtokos; közűlök Sámuel 1848. előtt ott szolgabiró volt, de kinek csak leányai maradtak.

Szegedy család. (Zetelaki)

Udvarhelyszéki székely család, mely Zetelakán székel. Közűlök Pál az 1790/1 évi erdélyi országgyülésre Zetelaka követe. Mihály főkormányszéki tanácsos, özvegye Daróczi Ágnes.
Eőnév nélkűl is többet lehetne Erdély földéről elésorolnunk, igy Sámuelt, Kraszna megyei birtokost, ki ott 1848. előtt számvevő volt. Szegedi Józsefet, ki Nagy-Enyeden 1772-től hosszú ideig hittani tanár volt. De kiknek családi összeköttetésök ismeretlen.

Szegesdy család.

Hont vármegyei nemes család, melynek a XVII. században élt törzse Szegesdy Gáspár volt, kitől a családfa következőleg terjedt szét:

I. Gáspár 1630. körül (Bajcsy Ilona); Pál Bazinban Pozsony várm.; Márton (Siraky Judit); Zsuzsi (Bondor Istvánné Bazinban); II. Gáspár (Bakalár Zsuzsi); I. János (Fekete Mária); István (Ambrus Bora); Pál.; Mária (Lábody Pál); Judit (Gyürky János); György 1721. 1732. (Murányi Kata); Erzse (Jakobey Jakab); Zsuzsa 1732. (1. Nátkay László 2. Egry András); Miklós 1721. (Czagány Kata); Dániel 1721. (Szentkereszti Mária); II. János (Balogh Fruzsina); III. János (Bobrik Ilona); Pál.; II. Márton; Jakab (Krúdy Kata); Gábor.; Kata (Bolgár József); András.; Bora.; Janka.; Klára.; Mátyás 1732.; Zsuzsi (Bobor Gábor); Kata.; Mária (Csesznak Istv.); Erzse (Plachy Márt.); Anna (Gyürky István); Judit 1738.

1729-ben Szegesdy Mátyás ellentmond Kellio Ádám és társai beiktatásának Hont megyei Felső-Thúr helységbeli részre nézve. ^[1632]*
1732. april. 15-én Szegesdy György Ipolykesziben, és ugyan azon napon testvére Zsuzsanna Sirakon Plachy Mátyás sógoruknak Felső-Cseriben fekvő és Csesznak Andrásnál zálogban levő birtokrész kiváltására engedélyt adnak. ^[1633]* Ugyan azon napon ezt cselekszi Szegesdy Miklós Terbegeczen és Szegesdy Mátyás szintén ott. ^[1634]*
1738-ban a táblán álló Dánielnak négy leánya, és Juditnak Bobor Gábornénak leánya Bobor Kata ellentmondanak Nesith Horváth László bevallásának, mely szerint a nagy-túri részt Szentkereszty Mihály és Istvánnak adták.
A család czímere – Szegesdy Györgynek 1732. évi pecsét nyomata szerint – a paizsban madár, a paizs fölött koronából nemtő emelkedik ki, maga fölött fátyolt tartva.
A család jelenleg is Hont megye kisebb birtokosai közé tartozik, névszerint birtokos a család Terbegecz helységben. Az utóbbi időkben Szegesdy Ádám terbegeczi birtokos 1824-ben Hont megyei rendszerinti esküdt, 1830–1836-ig aladószedő volt.

Szeghi-Kis család.

Adományos nemes család, eredetileg Zemplin megyei, innen Ung és Borsod megyébe is elszármazva. Igazabban a család neve „Kis”- és előneve „Szeghi.” Családfáját hitelesen a XVII. század második felére vihetni föl az akkor élt Szeghi Kis Jánosig, kitől az utódok következőleg ^[1635]* származtak:

János 1680. körül.; Tamás; József †; István; Károly-Fer. Borsodba telepedett. † 1765. (Hotta Rebeka); Ferencz Palágyon 1753.; Gábor Zemplinben N.-Tárkányban 1753.; Gáspár 1732. Ungban k. Gejőczön; Pál 1732 Ungban k. Gejőczön.; József 1808. Borsodi alisp.; László 1832. Borsodi számvevő (Paulikovics Mária); II. Tamás 1832. kamar. ügyész (Magyar Ágnes-Karolina); Károly alügyész 1832.; Sándor káplán 1832.; Gábor levéltárnok.; Gyula.; Lajos.; Zsigmond.

A tábla élén álló Jánosnak fiai közűl Istvánnak fiai, Ung megyében Kis-Gejőczön lakozók, Zemplin vármegyétől nyert nemesi bizonyítvány mellett nemességöket Ung megyében 1732. dec. 30-án kihirdettették.
Tamásnak fiai, nevezetesen Ferencz Palágyon (Ung m.), Gábor Kis-Tárkányban (Zemplin m.) laktak, Károly-Ferencz pedig ekkor már Borsod megyében Emődön lakott, mindhárman Ung megyétől 1753. évi april. 3-án nemesi bizonyítványt kaptak. A kettőnek utódait nem ismerjük, de
Károly-Ferencz, ki Borsod megyébe telepedett és pedig előbb Tibold-Daróczra, utóbb Emődre, s végre innen Miskolczra, Ung megyétől nyert bizonyítványát Borsod megye előtt 1754. febr. 14-én kihirdette. Meghalt 1765. febr. 27-én. Nejétől Hotta Rebekától, ki 1789-febr. 24-én halt meg, két fia maradt: József és II. Tamás.
József Borsod megyénél házi és hadi főpénztárnoki hívatalt viselt, majd második helyettesített alispán volt, mely hívatalt 1806-ban letévén, a megye előkelő táblabirája lett. 1807-ben az országos segedelmek és a nemzeti Muzeumra tett ajánlatok pénztárának gondviselője, 1809-ben a Borsod megyei gyalog és lovas seregnek, úgy 1809. és 1813-ban a Borsod által állított könnyű lovasok kikészítésére ügyelő megyei biztosság elnöke volt. Fia László 1809–1815-ig becsületbeli, 1815-től 1825-ig első aljegyző, ekkor számvevő 1832-ig és még tán azontúl is, a midőn nagybátyjával II. Tamással együtt (1832. nov. 7-én) Borsod megyétől ősi adományos nemességökről elismervényt kaptak fiaik neveinek beiktatásával együtt. Jelenleg Szendrőn lakik, hol közbirtokos.
II. Tamás ifjabb éveiben Borsod megyében esküdt, utóbb mint ügyvéd a sajó-ládi politico fundationale és a tapolczai apátúri uradalmak rendszerinti ügyésze, még 1832-ben is, midőn testvérével és fiaival együtt Borsod megyétől nemesi bizonyítványt vett ki. Nejétől Magyar Ágnes Karolinától fiai: Károly Borsod megyének volt alügyésze, Sándor alsó-szent-györgyi káplán 1832-ben és Gábor Borsod megyének volt levéltárnoka.
Józsefnek elhalt nejétől Paulikovics Máriától fiai Gyula, Lajos és Zsigmond.
A család czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a balban levágott török fejet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont kardot tartva. A paizst foszladék veszi körűl.

Szeghy család.

Sáros megyei nemes család, birtokos jelenleg is Szeghy István és Ferencz ^[1636]* személyében Sáros vármegyében Topoly-Bisztrán.
Egy ágának töredék nemzékrende ez:

Benedek; Lajos (Berthóty Anna, ki 1705. már Viczmándy Györgyné); Erzsébet (Révész Ferencz 1691. 1705.; Lajos 1751.

Ugyan e családból Szeghy Zsigmondnak Révész Erzsébettől fia László 1730-ban élt.
Egyik utód Szeghy Gyula lak. Zemplén megyében N. Kövesden, birtokos Sáros megyében Bisztrán és Hanusfalván. ^[1637]*

Szeghy család. (Tridworei)

Trencsin vármegyei curialis nemes család, mely Tridvornak jelenleg is birtokában van. Tridvor helységnek hajdán birtokosa a Ludbreghy család volt, melyből Ludbreghy István fiu magzat nélkül húnyván el 1590. táján, birtokát a kir. ügyész foglalta el, és az 1601-ben bizonyos kamarai tisztnek adományoztatott. Azon Ludbreghy Istvánnak leánya Dorottya az uj adományos szerzővel az atyai birtok iránt egyezségre lépett és igy magára ruháztatta az ősi tridvorei joszágot 1647. körűl, férjhez menvén pedig Szeghy Istvánhoz, ez által a tridvorei Szeghy családnak ősanyjává lőn. A családfa ^[1638]* kővetkező:

Ludbreghy István † 1590. körül; Ludbreghy Dora (Szeghy Istvánné); Szeghy Mihály; Dorottya (Turszky Márton); Szeghy Miklós 1682.; István; Bora 1612. (Sztupiczky Dániel); Miklós 1728.; Gábor 1748.; István.; Zsófia 1651. (Brodnyánszky Miklós)

A Trencsin megyei nemesi összeirás szerint Tridvorén laktak 1748-ban István, Gábor és Miklósnak a fiai.
1768-ban Tridvorén laktak Sándor, Miklós, György fiával Antallal, valamint Ferencz és János, Zolnán pedig lakott Miklós.
1803-ban Tridvorén összeirattak Ferencz és János, és ennek fiai János és József, valamin ezen utóbbi Jánosnak fiai András és István; – továbbá Györgynek örökösei, névszerint József és Antal és ez utóbbinak fiai: Antal és Ferdinand, végre Istvánnak fia István.
1837-ben ugyan ott laktak Jánosnak örökösei: András és István, és nevezett Jánosnak fia Sándor, továbbá Ferdinand és János, ez utóbbi Istvánnak fia.
Mint megyei hivatalnok az utóbbi időkből ismeretes János, ki 1849. és 1861-ben megyei szolgabiróságra választatott.
Tán e család ősei közűl volt Szeghy János 1655. előtt Komárom vármegye alispánja.

Szeghy család.

Doboka vármegyében Szeghy Sándor pósai és szótelki birtokos. Tán e család tagjai József is, ki 1815-ben főkormányszéki irnok, és József jelenleg tartományi főszámvevő.

Szeghő család.

Több ily nevű nemes család él Magyarországban, kivált Borsod és Gömör megyében, a nélkül, hogy egy közös törzsbeli eredetöket igazolni lehetne, noha a XVII. század folytán nyert czímeres nemes levelek, állítólag mind, már mint előbbi nemeseknek, csak uj megerősítésről szólanak.
A Gömör megyei aggteleki ágnak nemes levelét Szeghő Pál nyeré. Tán ennek utóda Zsigmond Rosnyón ügyvéd.
Borsod megyében főszékhelye a Szeghő családnak Csáth község, hol a Pottornyay családdal 1750-ben kötött egyezségnél fogva birják birtokrészeiket. Borsod megyében Szeghő András állítólag 1653–760-ban szolgabiró volt. Egyik Szeghő család ősei Mátyás, István, András és Ferencz 1618-ban kaptak czímeres nemes levelet, mely Torna megyében hirdettetett ki.
A Borsod megyei Szeghő család János, Jakab és Mátyás személyében 1635-ben nyerte czímeres nemes levelét, mely Sáros és Borsod megyében tétetett közzé. Ez ágból volt – mint iratik – Szeghő András, ki állítólag egész Vattát birta volna, de 1642-ben magvaszakadván az más családok kezére kerűlt. Ennek fiáúl iratik Jakab, ki Nyitra megyébe származott és mint kapitány és gr. Forgách (melyik?) tábornok segéde, Komjátiban halt meg 1624. sept. 18-án ^[1639]* kora 88. évében. Ezen Jakabtól a Szeghő család következő nemzékrend szerint ^[1640]* származtatja magát:

Jakab Nyitrában; I. János (Fülöp Kata); I. István †; II. Jakab †; II. János Szegedre költözött (Alföldy Magdolna); II. István Szegedre költözött (Török Anna); III. Jakab Nyitrában (Paczolay Mária); István Győrben iparos.; IV. János Szegeden ács; N. N.; György Szegeden szabó.; N. N.; V. János (Pázmándy N.); III. István (Bócz Zsuzsi); Pál (Mátéffy Teréz); Zsigmond lak. Mártonfalván Nyitra m. szbiró (Paczolay Bora); III. József A. Szöllősön; Antal A. Szöllősön; Lőrincz.; Antal.; III. János Szegeden árva gyámnok (Tornay Veron.); IV. István † 1833. Tiszttartó Bébán (Tornay Erzse); II. József az 1806. csongrádi követ (Themleitner Erzse); Alajos Békes m. esküdt (Falcsik Czeczil); VI. János csanádi csendbiztos (Rósa Julia); I. József Szegeden (Csávojszky Erzse); Mátyás (Csapek Erzse); N. (öngyilk.); Lajos volt honvéd.; VII. János ügyvéd Szegeden tanács. 1861.; Atilla mérnök.; Gejza mérnök.

I. Jánosnak fia közűl II. Jakab Nyitra megyében terjeszté ágát. Egyik unokája Zsigmond több ideig volt Nyitra megye szolgabirája. Fiai Lőrincz és Antal Nyitra és Hont megyében birtokos.
II. István Szegedre költözött, nejétől Török Annától gyermekei, mint a táblán láthatni, iparos pályára adták magokat.
II. János, ki a reform. vallásról a kath. egyházba lépett át, szintén Szegeden árva-gyámnok volt. Ennek Tornay Verontól három fia maradt, úgymint: VI. János Csanád megyének volt csendbiztosa. I. József Szegeden Csávojszky Erzsébettől egy derék fiat nemze, ki mint katona haza térvén, magát agyonlőtte. Mátyásnak egy fia Lajos honvéd volt. – VI. Jánosnak Rósa Juliától három fia ki mint katona haza térvén, magát agyon lőtte. Mátyásnak egy fia Lajos honvéd volt. – VI. Jánosnak Rósa Juliától három fia született: VII. János ügyvéd, és 1848–9. és 1861-ben Szeged város tanácsnoka, gazdag özvegyet vett nőűl, testvérei Atilla és Gejza, a Tisza szabályozásánál müködő mérnökök.
II. Jánosnak másik fia IV. István a franczia háborúk alatt insurgens, azután Temes megyei irnok, utóbbi községi jegyző, végre gazdatiszt Pallavicini őrgrófnál, innen pedig gr. Battyányi-aknál a bébai uradalomban tiszttartó. Meghalt Bébán 1833-ban. Neje Tornay Erzsébet, leánya Szegedről Tornay Györgynek, ki 125. és Botka Erzsébetnek, ki 105. évében halt meg. Két fia maradt, az ifjabb Alajos ügyvédi oklevelet nyert, Békes megyénél esküdt volt, ^[1641]* 1848–9-ben honvéd hadnagy. Jelenleg Tisza-igari birtokos. Testvér bátyja II. József szül. 1806-ban. Ügyvédi vizsgát tévén, 1829-ben házasodott, nőűl vévén Themleitner Erzsébetet. Pályáját Csongrád megyénél mint tiszteletbeli ügyész kezdé, innen a gyomai uradalom és a gróf Stockhammer ágak meghatalmazottja lett, és élelmes ügyessége és erélyes iparkodása által szép vagyont szerze, 1845-ben Eger-Farmoson (1700 holdnyi) birtokot vett. Csongrád megyében a megyei életben az ellenzéki párton szerepett vitt, és az 1843–4. évi országgyülésre Klauzál Gáborral követté választatott. Csanád, Csongrád, Békes és Borsod megyék táblabirája volt. Mint tevékeny gazda a „Falusi Gazda” szaklapban is föllépett. – 1861. után pedig „Mindent a hazáért, még népszerüségedet is” czímű pol. röpiratot adott ki. Egerfarmoson takrék magtar alapját veté meg, és jelenleg Borsod megyében a szegénységi bizottmánynak tagja. Mint gyermektelen, tetemes vagyonából rokonai iránt nem csekély jótékonyságot gyakorol.
A család czímere a paizs kék udvarában ágaskodó szarvas; a paizs fölötti sisak koronájából egy férfiú emelkedik ki, jobb kezében valamit tartva.

Szegner család.

Heves vármegye nemes családa. Czímere jobbról balra vont rézsutos vörös pólya által, melyen három fehér rózsa látszik, kétfelé oszlik; a felső kék osztályban tigris látható, felemelt jobb lábával egy nyilat tartva, az alsó kék udvarban szintén tigris látható, felemelt jobb lábával négy nyilat tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén egy tigris emelkedik ki, első jobb lábával pallóst tartva, a koronából három, három zászló nyúlik fel, jobbról ezüstvörös, balról aranykék szinű. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1642]*

---

^[1]Lásd kézirat a Nemz. Muzeumban fol. lat. nro 213 és Geneal. authent. II. – Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[2]Kovachich M. G. Formula Solennes Styli. 344.
^[3]Istvánffy 1685. évi kiadás 224. lapon Andream Sárium nevezi, de Sámboki-nál. Lásd Reusner Rerum memorabilium in Pannonia etc. Narrationes Francofurti 1603. recusae Colocae 1770. a 96. lapon Saray Andrásnak olvassuk.
^[4]Szontagh D. közlése szerint.
^[5]Nógrádi levéltár 1772. 336. szám és Proth. 33. stb.
^[6]Szontagh D. közl.
^[7]Olv. róla legalaposabban Uj M. Muzeum 1855. évi folyam. I. köt. 17–32. l.
^[8]Szirmay C. Zemplin. not. top. 116.
^[9]Szirmay Szatmár vármegye II. 142. 145.
^[10]Hodor Károly közl.
^[11]Hodor, Doboka várm. 438. l.
^[12]A garan sz. Benedeki Convent hiteles kiadványa szerint.
^[13]1559. évi 38. törv. cz.
^[14]Katona Hist. critica XXV. 230. és Budai Fer. Hist. lex. III.)
^[15]Kaprinai Hungaria diplomacica. II. 447.
^[16]Ezen czímeres nemes levél eredetije több rendű kir, és nádori adománylevelekkel Günther József Galgóczon lakó ügyvédnél van, ki azokat a Sürgöny hiv. lap 1862. évi 29. számában hirleltette.
^[17]1647. évi 153. és 1649. évi 86. törv. czik.
^[18]Csukár Paka Pozsonymegyében fekszik.
^[19]Fejérvármegye jegyzőkönyve.
^[20]Geneal Authent. II.
^[21]Teleki Hunyadiak kora. XII. 195. 196.
^[22]Teleki Hunyadiak kora. XII. 265.
^[23]Mocsáry A. Nógrád várm. leírása. III. 209.
^[24]Jászay P. A m. nemz. napjai a mohácsi vész után 157.
^[25]Collect. herald. p.
^[26]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[27]Szirmay, Szatmár várm. II. 23. 65.
^[28]Collect. Herald. nro 708.
^[29]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[30]Győr vármegye levéltárában van letéve az eredeti armális.
^[31]1840. évi 52. törv. cz.
^[32]Bartholomaeides C. Gömör. 145.
^[33]Rosty Zsigm. családi levelei szerint.
^[34]Regestrum Donationalium.
^[35]Szirmay C. Zemplin. not. top. 116.
^[36]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[37]Kőváry, Erdély nev. családai 220.
^[38]1687. évi 28. törv. cz.
^[39]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[40]Hogy Salamon nevű genus is volt, azt tudjuk; de hogy ezzel összeköttetésben állt-e az alapi Salamon család? az okleveles kimutatást vár; a Salamon genus, melyből az Eszterházy-akat is származtatják, Csallóközi ivadék vala. Azt sem mernők állítani, hogy Miskének fia Salamon, ki IV. Béla királytól Zala megyében Zelelgek birtokot adományba kapta, ezen Salamon ősei közül volt légyen, ugyan e Salamon mint alországbiró 1239-ben Uros és Chyba közt csallóközi Magyarfalu iránti ügyben intézkedett. Lásd Lehoczky, Stemmatogr. II. 348.
^[41]Tudományos gyűjtemény 1836. XI. 14. 16.
^[42]Zala megyei jegyzőkönyv.
^[43]Családi közlés szerint.
^[44]Arad várm. jegyzőkönyve 1007. sz. a.
^[45]Szirmay C. Zemplin not. top. 214.
^[46]Szirmay C. Zemplin not. top. 254.
^[47]Kolosvári közlöny 1859. évi 30. szám.
^[48]Hodor K. közlése Torma József családi könyvéből.
^[49]Fábián Gábor, Arad várm. 239. lap.
^[50]P. Lucas a S. Nicolao, Hochverdiente Ehrengedächtniss des edl. geb. Hrn. Hrn. Mathaei Salbeck etc. Ofen 1736. 2-rét.
^[51]Kemény, Notitia Cap. Albensis. p. 224.
^[52]Szirmay C. Ugocsa p. 52.
^[53]Szirmay C. Ugocsa p. 39.
^[54]Jászay Pál, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után, 157. lap.
^[55]Fényes, Komárom várm. 61. lap.
^[56]Sáfár Emeríci: Oratio funebris, qua Ill. Mauritio l. b. a Salhausen etc. parentavit. Cassoviae 1811. és Fekete Emer. Oratio Funebris. Szintén fölötte.
^[57]Madarász Imre kir. tanácsosnak leánya.
^[58]1830. évi 16. törv. cz.
^[59]L. Histor. Herald Handbuch 809. és köv. lap. és Gothai grófi Almanach 1859. évre 701–702. lap.
^[60]Sitzungsberichte der kais. Akademie hist. phil. class XXXII. Bd. II. Heft.
^[61]Pray, Hierarchia I. 258. és Haas Mih. Baranya 288. lap.
^[62]1608. évi 15 törv. cz. a kor. u. és 1613. 8. törv. cz.
^[63]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[64]1764. évi 46. törv. cz.
^[65]1563. évi 77. törv. czikk.
^[66]1687. évi 27. törv czikk.
^[67]Családi közlés szerint.
^[68]A garan sz.-benedeki Conventben Protoc. J. pag. 294. 1604. Anna Kopchár Joannis Gyürky consors portionem domus S. Benedicti Cottu Bars fnis 17 vendit Laurentio Horváth, ac Paulo et Michaeli filiis Mathaci Szamarjay.”
^[69]Magyar Irók, életrajz gyüjtemény, kiadja a sz. István-társulat I. köt. 398.
^[70]Magyar Irók, életrajz gyűjt. I. köt. 398–399. lapon életéből adatok, és kiadott munkái névsora olvasható.
^[71]Családi közlés szerint.
^[72]Budai Ferencz, Histor. Lex. III. 217. Bel. M. Notitia IV. 42.
^[73]Fejér, Codex diplom. tom. IX. vol. 1. p. 134.
^[74]Wagner, Mss. tomo LXX. p. 66. hol Márton de Sabokréth iratik, valamint oklevelekben is igy a XV. század közepén, valószinüleg röviditésből.
^[75]Az oklevélben itt is „de Sabokréth” áll.
^[76]Kaprinai Mss. B. tomo L. p. 63. 64.
^[77]Budai Fer. Hist. lex III. 212.
^[78]Protocol. C. Neograd anni 1597.
^[79]Tehét nem Marsovszky Borbála, vagy ha igen, akkor két neje volt, és M. Borbálától születtek ez esetben Miklós és György fiai, kik ezen II. táblázaton nem állanak.
^[80]Kelt Nabojszán 1579. in festo transfigurationis Dni. Az eredeti Csery Józsefnél.
^[81]Kállay, Székely nemzet 279. lap.
^[82]Kállay, Székely nemzet 279. lap.
^[83]A Deméndy-Theszéry-féle perbeli genealogia szerint.
^[84]Szontagh D. közl. szerint.
^[85]Lehoczky Stemmat. II. 16.
^[86]Kézai Simon krónikája, Endlicher Monumentaiban p. 126 Horvát István Magyarország gyökeres nemz. 76. lap.
^[87]Kőlcsey Vincze K. Nemz. Plutárk I. 150.
^[88]Szirmay, Szatmár várm. II. 219.
^[89]Ugyan ott.
^[90]Ugyan ott II. 25. 215. 243.
^[91]Teleki Hunyadiak kora XII. 327.
^[92]Török Antal közl.
^[93]Adami scuta gentil. tomo XI.
^[94]Szontagh Dán. közl.
^[95]Lehoczky Stemmat. II. 249. 350. Wagner Mss. tomo LXX. pag. 232. – Schönfeld Adelslexic. II. 233. – Góthai Histor. herald. Handbuch 844. lap csak Lehoczky után irja le adatait.
^[96]Kinek anyja szintén Dubraviczky Kata volt, leánya Dubraviczky Jánosnak Kóváry Ilonától.
^[97]Szentbenedeki Convent Protoc. G. p. 640.
^[98]1618. évi 12. törv. cs.
^[99]Pethő Gerg. M. krónika, 197. lap.
^[100]Szükség itt megjegyeznünk, hogy az I. táblázati nemzékrend, melyet Szontagh Dániel közlése szerint tartottam meg, némileg különbözik a Wagner Mss. LXX. kötetében találhatótúl; a különbség ez: Wagner szerint Mártonnak fia Gáspár, (az I.) ennek ozori Schvehla Margittól fiai István, Miklós, ki kihalt, és I. László, – Istvánnak csak leányai maradtak, mint a táblán áll; de Lászlónak voltak fiai II. László, kinek nejétől Balogh Erzsébettől azután úgy foly a leszármazás, mint itt a III. táblán, ezen II. Lászlónak voltak Wagner szerint fiai: Albert, György és János is az alnádor, ama kettő kihalt, János alnádortól úgy jő le a nemzékrend, mint itt a II. tábla. Ez a különbség! melyik a valóbb? el nem dönthetem adatok hiányában.
^[101]Tán e leányok egyike, vagy ezekhez tartozó testvér azon Sándor Fruzsina is, ki 1637-ben mint Paksy János özvegye Hont megyében Siglisbergen Dóczy Zsigmondtól 3 telket veszen 200 ftért zálogba. Lásd Szentbenedeki Convent protoc. M. pag. 5. és Fasc. 26. nor. 6.
^[102]Ez István csak Wagnernál áll id. h.
^[103]1638. évi 37. törv. cz.
^[104]Adami Ms. a n. muzeumban 4-rét. lat. 182. sz. – Azonban Lehoczky szerint (Stemmat. II. 350. lap.) ki gyakran téved; ezen Gáspár Jánosnak lett volna fia, és Sélyénél esett volna el 1621-ben; a mi meg nem állhat, mert akkor fia Gáspár a Tököly-féle tábornok, ki még 1723-ban is élt, ha atyja 1621-ben elesett volna, akkor fia 1723-ban már száz évesnél több lett volna. Tehát ha elesett is III. Gáspár (hogy megsebesült, azt a másik forrás is mondja) akkor is Lehoczkinál az évszámban kell hibának lenni, és az tán 1663-nál is később történt.
^[105]L. Tököly Imre naplóját 1693. 1694. évekről, kiadva a m. akademia által.
^[106]Adami id. h. Lehoczky II. 350. és I. 170.
^[107]1715. évi 20. 59. 89. törv. cz.
^[108]1723. 81. törv. cz.
^[109]L. munkái sorozatát Magyar Irók II. köt. 275. lap.
^[110]1625: 23. – 1635: 55. 1638: 37. és 72. törv. czikkek.
^[111]1715: 59. törv. cz.
^[112]Az évszámát nem tudhatni; 1715–1743. évi időközbe tehetjük csak.
^[113]Fényes, Komárom várm. 155. lap.
^[114]Szontagh Dán. közl.
^[115]Adami Seuti gentil. tomo XI.
^[116]Gothai Histor. herald, Handbuch 844.
^[117]Thali Kálmán közlése szerint, kinek szülői családjánál mint leány ági utódoknál őríztetik Csepen a Sághfalvi Sándor család oklevéltára és leányágról több Árpádkori okmányt is tartalmaz.
^[118]Geneal. authent. II. köt. Nyikos név alatt, hol a család nemzékrendén György áll.
^[119]A velem közlött családfa a Geneal. auth. II. kötetében állóval összevetve, némi különbséget mutat, azon kivül, hogy ebben Gergely nevek helyett György-ök állanak, és ez utóbbi által ama közlött családfa tetemesen kibővül, sőt néhol kiigazíttatik.
^[120]A Geneal. auth. szerint csak két fia van: György és György, bizonyosan ezek egyike Gergely, a latin Gregorius és Georgius könnyen történhető felcserélhetése miatt eltévesztve, azért a két testvér Georgius-ból az idősbbet (a Darás Erzse férjét) a közlött családfával összehangzásba hozva, Gergelynek irtuk. A Geneal. auth. gyüjtemény nevezi meg többnyire a hitestársakat is.
^[121]Egy 1698. évi eredeti okiraton én Sándor Istvánt, mint Komárom vármegye esküdtjét (Jurassor) aláirva – olvastam. Az is bizonyos, hogy Sándor István 1700-ban Komárom vármegyei A. és F. böki pusztán egy nemes udvart nyert királyi adományba, és abba beiktattatott. Lásd Fényes Komárom várm. 112. lap.
^[122]„Hazánk” folyóiratban. Szerk. Török János, ki vannak adva a feladási pontok.
^[123]Thaly Kál. közl. szerint.
^[124]Teleki Hunyadiak kora X. 261.
^[125]Ugyan ott. XII. 278.
^[126]Szirmay, C. Zemplin Not. top. 296.
^[127]1618. évi 49. törv. cz.
^[128]Arad várm. jegyzőkönyv 982. sz. a.
^[129]A nemes székely nemzet Constitutiója. Pest 1818. 276. 294. l.
^[130]Kővári Erdély nev. Családai 221. lap.
^[131]Cserei Mih. Historiája 233–6 325. és köv. l. Benkő, Csik, Gyergyó és Kászon 52. lap.
^[132]Hon és Külföld 1845. évi foly. 31. sz. Kővári szerint.
^[133]Kővári id. h. 221.
^[134]Benkő, Csík, Gyergyó és Kászon, 53. lapon. Ezeket nem tudjuk a családfán kijelölni.
^[135]Ugyan ott 52. lapon. Ellenben itt a királybirók sorában nem találjuk a táblázaton álló I. Lászlót.
^[136]Kazy Hist. libro 2. Kállaynál.
^[137]Cserei Mih. Hist. 213.
^[138]Kállay Székely nemzet. 279.
^[139]Cserei id. h. 422.
^[140]Török Ant. közlése sz.
^[141]Collect. Herald. nro. 575.
^[142]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[143]Kemény J. Önéletirása Szalay L. által 431.
^[144]Bethlen Miklós szerint Kállaynál 280.
^[145]Lehoczky Stemmat. II. 349.
^[146]Szirmay, Szatmár várm. II. 40.
^[147]Szirmay, Szatmár várm. II. 123. 127. 223.
^[148]Szirmay, Szatmár várm. II. 152.
^[149]Istvánffy Hist. libr. X. 1685. évi kiadás 102. lap.
^[150]Lehoczky Stemmat. II. 350.
^[151]B. Vay László, Német hivség, 609. 610.
^[152]Arad várm. jegyzőkönyv, 1438. és 39. sz. alatt
^[153]Szirmay, Szathmár várm. II. 38.
^[154]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116.
^[155]Szontagh Dán. közl.
^[156]Hirleltetett a nm. m. kir. helytartóság által 1812. évben jul. 7-kén 16449. szám alatt, és a Budapesti Hirlap hivatalos Értesítőjében 1860. évi 104. számában.
^[157]1687. évi 28. törv. cz.
^[158]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[159]Hodor, Doboka várm. 217. és Benkő Transylv.
^[160]Hodor és Török Antal közl.
^[161]Bielek, Majores Hung. 128.
^[162]Paprocii Orbis Poloniae II. 580.
^[163]Katona Hist. critica tom. XIX. p. 697.
^[164]Szentbenedeki Convent prot. M. pag. 165.
^[165]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[166]Collect. Herald. nro 824.
^[167]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[168]Bielek, Majores Hungarorum 113–157.
^[169]Fabián, Arad vármegye 29.
^[170]Szirmay Szatmár várm. II. 40.
^[171]Szirmay, Cottus Zemplin. not. top. 116.
^[172]Lipthay levéltár XIX. 753.
^[173]Kemény, Notitia Cap. Albens II. 90.
^[174]Magyar leveles tár I. 239.
^[175]Magyar leveles tár I. 239., és Mocsáry Nógrád várm. leirása III. 34.
^[176]Lehoczky Stemmat. II. 351. az Esztergam megyebelit véli.
^[177]Teleki, Hunyadiak kora X. 475.
^[178]Teleki, Hunyadiak kora X. 572.
^[179]Geneal. authent. II. Lehoczky Stemmat. II. 351. A kettő közti némi különbséget alább érintendjük.
^[180]Geneal. auth. II. – Lehoczky csak Bertalantól kezdi a nemzékrendet; és ennek nejeűl teszi Zábláthi Zsófiát, utóbb Szent Györgyi Farkasnét, holott ez Bertalan fiának I. Ambrúsnak volt felesége.
^[181]Geneal. auth. II. szerint I. Ferencz atyai eredete függőben áll, vagy Bertalan vagy Benedek fia lehetett. De Lehoczkynál határozottan Bertalannak fia.
^[182]Egy genealogia szerint, mert a Geneal. auth. szerint neje Zvojnovits Johanna volt, lehetett mindkettő is.
^[183]Szintén az előbbi genealogia szerint, mert a Geneal. auth. szerint I. Ambrúsnak leányai voltak volna mind a négyen. De az előbbi genealogián csak három áll, Zsófia nem.
^[184]Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 156.
^[185]Lehoczky ezt ugyan II. Ambrúsról irja, de arról annál kevésbbé hihető, mivel az később élt egy nemzedékkel.
^[186]Geneal. auth. II. szerint. Lehoczkynál egyik Ferencznek neje Nádasdy Darabos Osvát leánya volt; másik Ferencznek neje Bánffy Petronella volt.
^[187]Geneal. auth. II. szerint. Lehoczky csak Jánost, Imrét és II. Ambrust említi.
^[188]Csak Lehoczky szerint, mert a Geneal. auth. fiait nem mutatja.
^[189]1625. évi 20. törv. cz.
^[190]1630. évi 24. törv. cz.
^[191]Lehoczky szerint, mert a Geneal. auth. senkit sem tesz fiaúl.
^[192]Oklevél.
^[193]Fényes, Komárom várm. 121. 125. és 127. lap
^[194]Geneal. authent. II.
^[195]Collect. herald. nro. 149. Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[196]Fényes El., Komárom várm. 113.
^[197]Analecta saec. XVI. p. 54. – Katona Hist. critic. XIX. p. 172.
^[198]Fényes, Komárom várm. 160. lap.
^[199]Kovachich, Vestigia Comitior. 268.
^[200]Fabián, Arad várm. 29. 30. stb. lap.
^[201]Istvánffy Historia, 1685. kiadás 274. 275.
^[202]Szentbenedeki Convent.
^[203]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116.
^[204]Szirmay, C. Ugocsa 60.
^[205]Szirmay, C. Ugocsa 124.
^[206]Szirmay, C. Ugocsa 126.
^[207]Szirmay, Szatmár várm. II. 60. és 97. lap.
^[208]Geneal. authent. I. Ányos fam.
^[209]Lehoczky, Stemmat. 351.
^[210]Hodor Kár. közlése.
^[211]Hodor, Doboka várm. 437. lap.
^[212]Ezen Salánky Gábor 1714-ben N. Enyeden tanúlt, nejét B. Szolnok megyéből Al-Őrből vette el, nagy-atyja Salánky Mózses kolosvári csizmadia volt. L. Retteghy György naplója 106. lap.
^[213]Collect. Herald. nro. 653.
^[214]Hodor, Doboka várm. 217. 218.
^[215]Fábián, Arad várm. 33. l.
^[216]A Genal. authent. I. kötetében – mint látszik – az Eszterházy család érdekében, és a hirhedt „Trophaeum Estorasianum” szellemében van egy Sármasághi családi genealogia (megvan Hevenessy Ms. 28. kötetében is) de ez magán hordja a koholtság bélyegét.
^[217]Lehoczky, Stemmat. II. 351.
^[218]Jászay Pál, A m. nemz. napjai a mohácsi vész után 157.
^[219]Bielek, Majores Hung. 119.
^[220]Kemény, Notitia Capit. Albens II. 91.
^[221]Bethlen Wolph. Hist. II. 275.
^[222]Lásd Kemény János Önéletirása, kiadta Szalay L. 6. 34. lap. – Engel, Monumenta Ungr. 367. 399. – Fasching, Nova Dacia IV. 149. – Sepsi Laczkó Máté krónikája, Mikó: Erdélyi történelmi adatok III. 166. 357. – Segesváry Bálint krón. Erdély tört. adatok IV. 185. Bethlen Wolph. Hist. VI. 27. 33. 334. 395.
^[223]Geneal. authent. I.
^[224]Az eredeti a m. nemzeti muzeumban őriztetik.
^[225]Szirmay, Szatmár vármegye II. 294.
^[226]Szirmay, Szatmár várm. II. 218.
^[227]Ugyan ott II. 25. 243.
^[228]Ugyan ott II. 39.
^[229]Ugyan ott II. 211.
^[230]Ugyan ott II. 40. 218. és 219.
^[231]Fényes, Geographiai szótár I. 305.
^[232]Szalay L. Magyar orsz. tört. V. köt. 353.
^[233]Collect. herald. nro. 347.
^[234]Adami Scuta Gentil. tomo XI.
^[235]Kovachich Vestigia Comitiorum p. 268.
^[236]Fábián, Arad vármegye 31. 33. 34. 36. 38.
^[237]Bethlen Miklós Önéletirása. Kiadta Szalay L. I. köt. 430.
^[238]Cserei Mih. Historiája 290. 342. stb.
^[239]Török Ant. közlése szerint.
^[240]Kállay, Székely nemz. 280.
^[241]Török Antal közlése szerint.
^[242]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[243]Protoc. C. Neograd anni 1655.
^[244]Bartholomaeides Memorab. Prov. Csetnek. 134.
^[245]Oklevél.
^[246]Az eredeti armalis Kassa sz. kir. város levéltárában.
^[247]Teleki, Hunyadiak kora X. 168.
^[248]A megrongált eredeti armalis debreczeni tanár néhai Sárváry Pál örököseinél őriztetik.
^[249]Magyar Irók, Életrajz gyüjt. I. 134.
^[250]Magyar Irók, Életrajz gyüjt. II. 278.
^[251]Szentbenedeki Convent. prot. DD. p. 179.
^[252]Szirmay, Szatmár várm. II. 57.
^[253]Magyar Irók, II. 279.
^[254]Teleki, Hunyadiak kora XII. 243.
^[255]Pray, Mss. IV. 333.
^[256]Budai Fer. Hist. lex. III. 223.
^[257]Haller Gábor naplója. Erdélyi Tört. adatok IV. köt. Ha nem sajtó hiba Sárdi helyett?
^[258]Szirmay C. Zemplin. not. top. 116. 370.
^[259]Szirmay C. Ugocsa, 50.
^[260]Szirmay Szatmár várm. 82. 85. 88.
^[261]Ugyan ott 199.
^[262]Szirmay, C. Ugocsa p. 51.
^[263]Ugyan ott 14.
^[264]Szirmay. C. Ugocsa 15. 35.
^[265]Szirmay, Szathmár várm. II. 292.
^[266]Ugyan ott 282.
^[267]Ugyan attól C. Ugocsa 39.
^[268]Ugyan ott 116.
^[269]Ugyan ott 117.
^[270]1765. évi 47. törv. cz.
^[271]1802. évi 32. törv. cz.
^[272]Lehoczky Stemmat. II. 443.
^[273]Collect. herald. nro. 408.
^[274]Lehoczky Stemmat. I. 188.
^[275]Istvánffy Historia 1685. évi kiadás 505.
^[276]1659. évi 133. törv. cz.
^[277]Győr vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[278]1687. évi 28. törv. cz.
^[279]1687. évi 29. törv. cz.
^[280]Collect. herald. nro. 244.
^[281]Fillértár 1834. évi foly. 265. 266. lap.
^[282]Haan, Jena Hung. 25.
^[283]L. Életrajzát: Magyar Irók I. 405. és Ujabb ismeretek tára VI. 172.
^[284]1687. évi 29. törv. cz.
^[285]Adami, Scuta, gentil. tomo XI.
^[286]Szontagh Dániel közlése szerint.
^[287]Ugyan attól.
^[288]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[289]1681. évi 82. törv. cz.
^[290]Soprony sz. kir. város levéltárában van az eredeti armalis.
^[291]Fényes, Komárom várm. 121.
^[292]Az 1715. évi 136. törv. cz.
^[293]Bel M. Notitia nova Hung. tomo IV. pag. 206.
^[294]Coll. herald. nro. 782.
^[295]Adami Scuta gentil. tomo. XI.
^[296]Nógrád megyei 1755. évi jegyzőkönyv.
^[297]Arad várm. jegyzőkönyv 1795. évi 711. szám alatt.
^[298]Krassó várm. jegyzőkönyve.
^[299]1812. évi 2. törv. cz.
^[300]1802. évi 34. törv. cz.
^[301]1827. évi 42. törv. cz.
^[302]1687. évi 28. törv. cz.
^[303]Teleki, Hunyadiak kora I. 482. stb.
^[304]Istvánffy 1685. évi kiadás 85. és 405.
^[305]Engel, Gesch. V. 188. stb.
^[306]Góthai Hist. Herald. Handbuch. 872–875.
^[307]Lásd, Homayr, Mednyászky Taschenbuch 1825. 329. stb.
^[308]1792. évi 22. törv. czikk.
^[309]1655. évi 119. törv. cz.
^[310]Bel M. Notitia nova Hung. II. 180. stb.
^[311]Lehoczky Stemmat. I. 202. 203.
^[312]Collect. Herald. nro. 370.
^[313]Bel M. Notitia nova Hung. IV. 206.
^[314]Bartholomaeides, Memoria Ungarorum. 135.
^[315]Klein Lebensumständen Evang. Prediger II. 355.
^[316]Bartholomaeides u. ott. 186. Klein id. helyen.
^[317]Haan, Jena Hung. 40.
^[318]Kaprinai Mss. A. tomo VII. p. 76.
^[319]Lehoczky Stemmat. I. 170.
^[320]Ugyan ott 164.
^[321]Eredeti levél szerint b. Hellenbachhoz.
^[322]Bel M. Notitia nova Hung. Hung. II. 406. és Lehoczky id. h. 164.
^[323]Góthai grófi Almanach 1859. évről. Az 1856. évit, melyben a család közlése után története van, nem kaphattam. Lehoczky I. k. 170.
^[324]Szirmay C. Zemplin. not. top. 368. 369. 370. 375.
^[325]Ugyan ott not. hist. 326.
^[326]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[327]1615. évi 136. törv. cz.
^[328]Collect. herald. nro. 709.
^[329]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[330]Collect. herald. nro. 414.
^[331]Ugyan ott nro. 739.
^[332]Collect. herald. nro. 112.
^[333]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[334]Collect. herald. nro. 307.
^[335]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1832. évi 1383. sz. a. – Lásd Collect. herald.
^[336]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[337]Collect. herald. nro 555.
^[338]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[339]Kőváry, Erdély nev. cs. 261. hol „Schobeln” van írva.
^[340]Collect. herald. nro. 124. hol „Schobel”-nak van írva.
^[341]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[342]Az erdélyi 1794. évi Schematismusban így írva neve.
^[343]Ugyan ott.
^[344]Szontagh Dán. közl.
^[345]Az eredeti armalis Győr vármegye levéltárában őriztetik.
^[346]Collect. herald. nro. 522.
^[347]Collect. herald. nro 22. Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[348]1715. évi 133. törv. cz.
^[349]Tabódy József, Munkács Multja és Jelene 1860. 80. lap.
^[350]Schönfeld, Adelslex. I. 103–108.
^[351]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[352]Collect. herald. nro. 740.
^[353]Adami Scuta gentil tomo XI.
^[354]Lásd életét Kőlesi Vincze és Melczer, Magyar Plutarkus III. 241–253.
^[355]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[356]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[357]1618. évi 14. törv. cz.
^[358]1802. évi 34. törv. cz.
^[359]Adami Scuta gentil tomo XI.
^[360]Collect. herald. nro. 765.
^[361]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[362]Szontagh Dán. közlése.
^[363]Szontagh Dán. közl.
^[364]Adami, Scuta gentil. tomo XI. és az 1848. előtti hiv. névtárakban a magyar bárók sorában áll neve.
^[365]Collect. herald. nro. 203.
^[366]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[367]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[368]Családi közlés Stummer György által.
^[369]Burgstaller, Collectio insignium.
^[370]Collect. Herald. nro. 825.
^[371]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[372]Schönfeld Adelslex. I. 204.
^[373]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[374]Burgstaller, Collectio Insignium etc.
^[375]Fölötte halotti beszédet mondott s kinyomatott Horváth János.
^[376]Collect. herald. nro 778.
^[377]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[378]Szontagh Dán. közlése szerint.
^[379]Collect. herald. nro 205.
^[380]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[381]Fényes, Geographiai szótár III. 17.
^[382]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[383]Ugyan ott.
^[384]A scultetiakról egész könyvet irt Schwartner, „De Scultetiis” czím alatt.
^[385]Schmitt, Eppi Agriens. II. 12. Lehoczky idézete szerint Stem. II. 353.
^[386]Lehoczky, Stemmat. II. 353.
^[387]Fényes, Geografiai szótár III. 276.
^[388] Szontagh Dániel közl. szerint.
^[389]Szentbenedeki Convent. fasc. 138. nro. 3.
^[390]Batholomaeides, Memoria Ungaror. 151.
^[391]Szontagh Dániel közlése.
^[392]Collect. herald. nro. 638.
^[393]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[394]Hodor, Doboka várm. 218.
^[395]Benkő, Transylvania special. 163.
^[396]Kővári, Erdély nev. családai 261.
^[397]Ugyan ott.
^[398]Ráth Károly „A Győri tört. és régészeti fűzetek” I. köt. 194.
^[399]Följebb Bolgárfalvát mind Udvarhelyszék helységét írtuk; én Bolgárfalvát nem találom az „Elenchus nomina Civit. Oppidor, et pagorum in Transylvania existentium” 1824. évi hívatalos kiadásában Zaránd megyében. De azért lehet, hogy ott is fekszik Bolgárfalva. Hanem azt is meg kell említenem, hogy egy közlő (Török Antal) szerint a követségben járt Sebesi Ferencz karánsebesi predikátumot viselt volna, mint róla alább leszen szó.
^[400]Győri tört. és rég. fűzetek I. köt. 194. s köv. 1.
^[401]Istvánffy Histor. 1685. kiadás 519. lap.
^[402]Wagner, Diplom. Sáros. p. 404.
^[403]Cserei Mihály Hist. 280. lap.
^[404]Kemény János Önéletirása. Szalay L. kiadásában 423. lap.
^[405]Török Antal.
^[406]1794. évi erdélyi hív. schematismus.
^[407]Szirmay C. Ugocsa p. 124.
^[408]Győr megyei I. jegyzőkönyv máj. 27. közgyül.
^[409]Fényes, Komárom várm. 87.
^[410]Zemplin várm. jegyzőkönyv 183. lap. 70. szám alatt.
^[411]Családi oklevelek nyomán közlé Mogyoróssy Ján.
^[412]Hodor, Doboka várm. 218.
^[413]Ugyan ott.
^[414]Pray, Hierarchia II. 280. és Wagner, Analecta Scepus. III. 123.
^[415]Collect. herald. nro. 756.
^[416]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[417]Fejér megye jegyzőkönyve 1773. évről.
^[418]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[419]Collect. herald. nro. 41.
^[420]Collect. herald. nro. 384. és Adami Scuta gentil. XI.
^[421]Bel M. Notitia nova Hung. I. 664. 665. 666.
^[422]Forrás: Kővári, Erdély nev. családai 224.
^[423]Lehoczky, Stemmat. II. 356. kinek azonban eléadása zavaros.
^[424]Burgstaller, Collectio Insignium. etc.
^[425]Lehoczky id. h.
^[426]Bel, Notitia nova Hung. I. 666–667.
^[427]Lehoczky id. h. tévedve irja Pozsony város birájául, s fiául Kristófot teszen.
^[428]Klein, Prediger Biogr. I. 389.
^[429]Wagner, Tabulae geneal. tab. III.
^[430]Wagner, Diplomat. C. Sáros pag. 62. ki szerint ezen Makovicza vára alatt egy, hajdan Kassa vidéken, Budamér határában feküdt vár értendő. Kőszegh vára romjai pedig a Hernád partján tán ma is láthatók.
^[431]Wagner, Diplom. Sáros 75. az oklevél.
^[432]Kaprinai Mss. B. tomo XXIX. p. 192. oklevél.
^[433]Istvánffy Hist. 1685. kiadás 450. lapon, de hibásan Sennei-nek irva.
^[434]Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 310.
^[435]Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 327. Budai tévedve nevezi Sennyei-nek.
^[436]1608 évi 19. törv. czikk kor. után. Bethlen Wolph. VI. 502. – Kálnoki naplója Mikónál I. 178. Sepsi Laczkó M. krónikája Mikónál III. 127. – és Történelmi tár. IV. 75. stb. mind hibásan irja. De jól irja Segnyei-nek Szalárdy Siralmas krónika. 26. stb.
^[437] 1830. évi 16. törv. cz.
^[438]1715. évi 133. törv. cz.
^[439]Kemény Jos. Notitia Capit. Notitia Albensis 249.
^[440]Az Eredeti Bazin sz. kir. város levéltárában van.
^[441]Szirmay C. Ugocsa p. 74.
^[442]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[443]A sztregovai Madách levéltár adataiból a következőkkel együtt.
^[444]L. Uj Magyar Muzeum 1859. I. köt. 85. és 86. lap. Ez oklevél a szúdi Sembery család birtokában van, mely család Szúdot a XVIII. század első felében szerezte; és az oklevél birtokába jutott.
^[445]Lásd Magyar tud. Értekező 1862. II. 471. s köv. lapokon.
^[446]A Madách családi levéltár kivonata szerint Kata Semberi János neje volt, mint följebb említve van; melyik kivonat tévedett? – nem tudom.
^[447]Fényes, Komárom várm. 121.
^[448]Wagner Mss. tomo LXX. pag. 116. stb.
^[449]Esztergami káptalan capsa 45. fasc. 8. nro. 1.
^[450]Oklevél a Bory családi levéltárban.
^[451]Szentbenedeki Convent capsa B. fasc. 2. nro 14.
^[452]Pray Mss. XIX. 72.
^[453]Madách nemz. Sztregovai levéltár
^[454]Szentbenedeki Convent. fasc. 75. nro 25.
^[455]Fényes, Komárom vármegye 121. lap.
^[456]Ugyan ott 125.
^[457]Szentbenedeki Convent. proth. G. p. 617.
^[458]Czvittinger Specimen Hungariae literatae. Francofurti 1711. a 336. lapon irja, hogy Alsó Sziléziából Ples városból Schumberg Tóbiás, a régi morva nemes Schumberg családból eredt Schumberg Pálnak morva országi praerovai papnak fia, mint evang. pap, miután ott az evang. vallás gyakorlata megszüntetett, Magyar országba Körmöcztől nem messze fekvő Fridvald helységbe lett evang. pap; és ennek nejétől Hoffmann Annától született ifjabb Schumberg Tóbiás 1626-ban. Iskoláit Körmöczön, Brigában, Jenában, Wittenbergen végezvén, künn maradt Németországban, és előbb 1667-ben Windsheimben gymnas. igazgató, utóbb 1673. 1677-ben városi tanácsnok, 1699-ben polgár-mester, tartományi fő pénztárnok és a hadi ügyek elnöke (rei bellicae Praefectus) lett. Két gyermeket nemzett Sámuelt és Anna-Orsolyát stb. – Kérdés, nem állt-e ezen Schumberg vérséges összeköttetésben a Semberg (utóbb Sembery) család őseivel?
^[459]Sámuel 1723-ban a magyar országgyűlésen városi követ, még Semberg nevet viselt, pedig ez – úgy látszik – egy személy a táblázaton álló I. Sámuellel.
^[460]Az 1647. évi országgyülés irott diariumában, hol Sembery néven fordúl elő.
^[461] Wagner Mss. tomo LXX. p. 116. és családi közlés szerint.
^[462]Szentbenedeki Convent fasc. 69. nro 24.
^[463]Mint említők Semberg Sámuel 1723-ban városi követ, valószinüleg e Sámuellel egy személy.
^[464]Bel M. Notitia nova Hungariae tomo IV. p. 702.
^[465]De Stephano Verböczio Icto consulto celeberrimo Dissertatio historico epistolica. Lipsiae 1768.
^[466]Burgstaller, Collectio Insignium.
^[467]Wagner, Analecta Scepusii I. 446. III. 240.
^[468]A családtól a nemzékrend sikertelen kéretett.
^[469]Wagner Tabulae geneal. Mss. tabula LII.
^[470]Fejér Codex diplom. tomo X. vol. 2. p. 455. 456. – V. ö. Szirmay C. Ugocsa p. 46.
^[471]Fejér Codex. dipl. domo X. vol. 4. pag. 67.
^[472]Az itt látható metszvény a czímertani szinekben nem egészen egyez ezen leirással, kék szín helyett arany udvart mutatván, mi onnan van, mert e metszvény már előbb és nem e leirás után, hanem Szirmay C. Ugocsa czimű munkája előtt álló Semsey Andrásnak arczképe alatti czímerröl másoltatott.
^[473]Wagner, Diplomatar, Sáros 375. V. ö. Kövesdy processus Famil. Földváry. Pest 1787. p. 149. – Katona Hist. critica XII. 465.
^[474]Kövesdy Process. 150.
^[475]Ugyan ott 150.
^[476]Lehoczky Stemm. II. 355.
^[477]Wagner, Dipl. Sáros, p. 382. V. ö. Szirmay C. Zemplin not. top. 103. 275. és not. hist. 31.
^[478]Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. 6. pag. 393. V. ö. Szirmay C. Zemplin not. top. 102. 376. 379.
^[479]Fejér Cod. Dipl. tomo X. vol. 6. p. 368
^[480]Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 6. pag. 423.
^[481]Teleki, Hunyadiak kora X. 168.
^[482]Ugyan annál XII. 44.
^[483]Kaprinai Diplomat. II. 484. 513. Szirmay C. Zemplin not. top. 379.
^[484]Catalogus Mss. Musaei Széchenyano-regnicol. I. 726.
^[485]Szirmay C. Zemplin not. hist. 42.
^[486]Lehoczky, Stemmat. I. 140.
^[487]Kövesdy, Processus Familiae Földv. 150. 151.
^[488]Istvánffy 1685. évi kiadás 144. Lehoczky szerint Katona Hist. critic. XX. 1163.
^[489]Budai Fer. Histor. lex. III. 228.
^[490]Lehoczky Stemmat. II. 359.
^[491]Ugyan ott.
^[492]Szirmay C. Zemplin not. hist. 277.
^[493]Lehoczky id. h. 356.
^[494]Szirmay C. Ugocsa p. 46–50.
^[495]Szirmay C. Zemplin not. top. 267. 373. 377.
^[496]A Sennyey családnak neve a lápispataki Segnyey családéhoz oly annyira hasonlatos lévén, hogy ez utóbbit az olasz olvasási szabály szerint (Segnyey = Sennyey) olvasván, szinte egynek látszik, nem csoda, ha egyes irók, mint Lehoczky és Budai is, sőt a Corpus juris is a Segnyei család ivadékát (lásd itt 124–128. l.) Sennyeinek nevezvén, említett Lehoczky a két családot teljesen összezavará. (Lehoczky, Stemmat. II. 356.) Holott a Segnyey család Sáros megyei eredetű, míg emez Dunánúli volt. Igy Sennyeiknek irják Segnyei helyett II. Sebestyént 1505-ben Sárosi követet, II. Zsigmondot a jenői kapitányt még Budai Ferencz is (III. 229.) Segnyei Jóbot, ki 1596-ban Eger ostromában esett el, Istvánffy is (edit. 1686. pag. 450.) Sennieius-nak irja. Igy Miklóst a Bocskai korabeli hajdu kapitányt (a Corpus juris és Mikó Erdélyi tört. adatok I. 23. lap. stb.) rosszul irják Sennyeinek. Ezek mind a Segnyei családból eredtek.
^[497]Magyar Levelestár. Kiadja a m. tud. akad. I. 66–386. stb.
^[498]G. Gróf Eszterházi Miklós Magyar orsz. nádora. Pest, 1863. I. 60.
^[499]Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 374. lap. (libro XXVI.)
^[500]Ekkor birta a Csúcsi uradalmat Zaránd megyében.
^[501]Már előbb is elveszté javait, miket az 1606. évi bécsi békekötés is vissza adatni rendelt.
^[502]Wolph. Bethlen Historia III. IV. V. VI. tom. Istvánffy Hist. 433. stb. Kővári Erdély tört. IV. Mikó Erdély tört. Emlékek I. 59. stb.
^[503]Szirmay C. Zemplin not. hist. pag. 359.
^[504]Pray Hierarchia I. 305. 327. 355. II. 438. – 1625-ben Erdélyben járván, édes anyja régebben eltemetett hamvait Kolosmonostorra szállítatá és ott temetteté el ünnepélyesen.
^[505]Kemény János Önéletirása. Kiadta Szalay L. 224.
^[506]Szirmay Szathmár várm. I. 161.
^[507]Szirmay C. Zemplin not. hist. 151.
^[508]Memoria Basilicae Strigoniensis. 157. Pray, Hierarchia I. 306.
^[509]Pray Mss. tomo XVIII. 21. db.
^[510]Uj Magyar Muzeum 1857. I. 448.
^[511]Szirmay C. Zemplin not. historica 200. 221.
^[512]Szirmay C. Zemplin not. hist. 312.
^[513]L. Magyar leveles tár. I. 45. 66. 67. stb.
^[514]L. Magyar leveles tár. több lapon 77–385.
^[515]Fényes, Komárom várm. 61.
^[516]Ugyan ott 122.
^[517]Arad megyei jegyzőkönyv 378. sz. a.
^[518]Budai Fer. Histor. lex. III. 320.
^[519]1543. évi 4. 1550. évi 42. és 1574. évi 34. törv. cz.
^[520]Magyar levelestár, kiadja a m. t. akademia I. 12. 25. 26. 28. 47. 69. 297. lapon.
^[521]Magyar Akadémiai Értesítő 1847-ről 372. lap. Kár, hogy az okeveleket nem közölte.
^[522]Ugyan ott.
^[523]Szirmay C. Zemplin not. top. 137.
^[524]Kemény Jós. Notitia Cap. Albens. 218.
^[525]Leleszi Convent nro. 125.
^[526]Szirmay Coll. Zemplin not. top. 160.
^[527]Magyar akademia értesítő 1847-ről 372. lap.
^[528]Nem áll tehát Lehoczky Stemmat. II. 360. állítása, hogy fia Imre lett volna, az sem, a mit ez Imre utódairól írt.
^[529]Wagner Dipl. Sáros 83.
^[530]Gyurikovics szerint, az id. h. mint följebb is említetett, két fia volt, Gáspár és Ferencz, kik még atyjok életében adták át Szent-Györgyöt és Bazint I. Ferdinándnak. E szerint vagy Gyurikovics tévedett, vagy ezek atyjok életében el is haltak, mert Szontagh Dán. oklevélkivonatos közlése szerint e birtokokat unokaöcscse Gáspárra ruházta.
^[531]Lásd a följebbi jegyzést. Csak hogy I. István Benedeknek fiáúl iratik Szirmay C. Zemplin not. hist. 69. és így valószínűbb, hogy csak Ferencz fia volt.
^[532]Istvánffy Hist. 1685. kiadás 247. lap. libro XIX. ezt Benedek fiáról beszéli. Budai Fer. tehát Lex. III. 325. lapon téved, midőn ezeket II. Gáspár fiáról irja.
^[533]Lehoczky I. Miklósnak testvéreűl is említ Benedeket.
^[534]Szirmay C. Zemplin. not. top. 284.
^[535]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 234.
^[536]A diploma alá irva Georg. Rákóczy. Ioan. Horváth de Palócz Secr. m. p.
^[537]Collationalis okmányára fia Péter azt jegyzé: „Anno 1659. Barcsay Ákos fejedelem Donatiója, az melyben az Kraszna vgyei főispánság az atyámnak conferáltatott – Petrus Seredy m. pr. 21. July, 1695.”
^[538]Kelt Ebersdorfban. Aláirta Leopold, Pálffy Tamás kanczellár és Orbán István.
^[539]Költ „in possessione Sárpatak” Torda vármegyében.
^[540] Hodor Kár. Doboka várm. 221. 222. és magán-közlése.
^[541]Szirmay Cott. Zemplin not. top. 284.
^[542]Ugyan ott 62. 104.
^[543]Az adománylevél Tudományos Gyüjtemény 1828. évi IV. 15. 16. l.
^[544]Collect. herald. nro. 612.
^[545]Palma, Specimen Herald 116. és Hist. II. 12.
^[546]Dominicus Franciscus Calin de Marienberg eques auratus etc. „Gloriosa Fama Familiae Seréni” Lincii 1688. Typis Joannis Jacobi Mayr. munkájában remekelte azon koholmányt, mely Temnevitius-tól izről izre hozza le a családot, sógorosítva az Eszterházy, Batthyány, Csáky, Báthory, Erdődy, Nyáry, Frangepán, Draskovics stb. családokkal, akkor és akkép, a midőn azon családok még részint nem léteztek, legalább e neveiket nem viselték, részint pedig azon családoknak hiteles családfáik ama sógorosodásokat nem ismerik. Ezen Calin Domokoshoz hasonló hitelességű iró lehetett azon Dresselinus János is, ki „Historico-genealogica Collectanea”-jában társáéhoz hasonló bargyúsággal vagy ál-hiszeműséggel írt a Serényi-ekről.
^[547]Szomorú dolog, hogy Fényes Geogr. Szótárában – mint sok mást – úgy Kis-Serény helynevet sem lehet föltalálni, pedig léteznie kellett, tán ma is létez ily nevű puszta.
^[548]Ugy látszik, tán fiával Ferenczczel stb.; mert így két testvér lett volna Ferencz, a mi még is szembeötlő ritkaság.
^[549]Katona Historia critica tomo XIX. pag. 85–87. „ab hujusmodi ignobilitatis statu eximendum duximus” etc. mondja a diploma.
^[550]Engel Monumenta Ungrica p. 227. Bel, Notitia nova I. 455.
^[551]Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 309. 310.
^[552]Ugyan ott 401.
^[553]Adami Mss. Misaei nationalis lat. nro. 182. – Lehoczky Stemmat. I. 170. lapon 1629-ben kapta Serényi Mihály a báróságot, de ez vagy nem áll, vagy más unokaöcscse Mihály lehetett.
^[554]Istvánffy id. kiadás. 448. Závodszky naplója 356.
^[555]Szalárdy Siralmas krónika 467.
^[556]Katona Hist. critica XXXI. 217.
^[557]Góthai Histor. Herald. Handbuch. 914.
^[558]Pesti Napló. 1857. évi dec. 17. szám.
^[559]Prothocol. C. Neograd anni 1652.
^[560]Fejér Codex dipl. tomo X. vol. 8. p.
^[561]Hist. Herald. Handbuch 914. góthai grófi Almanach 1856. évi foly. 785–786.
^[562]Collect. herald. 123. levélen. Histor. Herald. Handbuch 914. – Lehoczky Stemmat. I. 170. lapon, egy évvel későbbre 1750. évre hibásan írja.
^[563]Collect. herald. pag. 123. Adami Scuta gentil. tomo XI. És részben Hist. herald. Handbuch id. l.
^[564]Lehoczky Stemmat. II. 360. Klein, Biogr. 223. Czvittinger 353. Genersich Memoria urbis Kesmárk II. 102.
^[565]Ugyan ott.
^[566]Bartholomaeides, Memoria Ungar. 161. Klein I. 59.
^[567]Ugyan ott 144.
^[568]Haan. Jena Hungar. 58.
^[569]Haan, Jena Hung. 58
^[570]Burgstaller Collectio Insignium.
^[571]Szontagh Dán. közl.
^[572]B. Vay L. Német hívség, 881.
^[573]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[574]Ugyan ott.
^[575]Szontagh Dán. közl.
^[576]Bartholomaeides C. Gömör 145.
^[577]Ugyan attól Memorab. Prov. Csetnek 137.
^[578]Ugyan attól Memoria Ungar. 152.
^[579]Bartholomaeides Prov. Csetnek 328.
^[580]Ugyan ott 324.
^[581]Haan, Jena Hung. 32.
^[582]Bartholomaeides Memoria Ungar. 280.
^[583]Családi közlés szerint.
^[584]Fényes, Komárom vármegye 160. lap
^[585]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[586]Benkő, Transylvania.
^[587]Török Ant. közl.
^[588]Jászay, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 266.
^[589]Lehoczky Stemmat. II. 361.
^[590]Lehoczky Stemmat. II. 361. lap szerint. Szegedi Rubr. II. 83.
^[591]Kovachich. Supplement ad Vestigia Comitior. II. 334. Jászay 157.
^[592]Jászay Pál. A Magyar nemzet napjai id. m. 266. Magyar levelestár. Kiadja a m. tud. Akadémia I. 3.
^[593]Wolph. Bethlen Hist. II. 480. Istvánffy Hist. libro XXVI. 1622-ki kiadás 587. lap. 1685. kiad. 379.
^[594]Katona historia critica in ord. tomo XXVI. p. 125.
^[595]Wolph. Bethlen Hist. tomo II. 480. Erdélyi Muzeum. Szerk. Döbrentei Gábor II. füzet 140. lapon magyarúl. – Katonai Hist. critica tomo ord. XXVI pag. 229. és köv.
^[596]Bel, Notitia nova Hung. I. 455.
^[597]1550. évi 42. törv. czik.
^[598]Kovachich Scriptores Minores I. 94.
^[599]Wagner, Mss. tomo LXX.
^[600]1599. évi 38. törv. cz.
^[601]Fényes, Komárom várm. 127. 132 188.
^[602]Bel, Notitia nova. I. 455.
^[603]Lehoczky Stemmat. I. 191.
^[604] Bossányi-féle per.
^[605]Catalog Mss. Biblioth. Széchenyiano-regnicol. I. 244.
^[606]Bethlen Wolph. Hist. VI. 337. Szirmay C. Zemplin not. histor. 117. – Homonai Naplója a Tudom. tárban.
^[607]Mikes Kelemen Törökországi levelei.
^[608]1659. évi 133. törv. cz.
^[609]Bossányi és Theszéri-féle perbeli genealogiák szerint.
^[610]Fényes, Komárom várm. 160.
^[611]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[612]Bel M. Hung. antiquae et novae Prodromus p. 121.
^[613]Wagner, Analecta Scepus. I. 108. – Fejérnél az oklevél 1274-dik évre téve. Cod. dipl. tomo V. vol. 2. p. 224.
^[614]Lehoczky szerint Stemmat. II. 361. Kollár, Amoenit. 91. lapjára hivatkozva.
^[615]Gothai grófi Almanach 1859. évi 791. lap.
^[616]Wagner, Analecta Scepus III. 125–137.
^[617]Wagner Analecta III. 125–135.
^[618]Wagner, Analecta Scepus. II. 340.
^[619]1681. évi 16. törv. cz.
^[620]Adami, Mss. a nemzeti Muzeumban 4-rét lat. 182. sz. és Collect. herald. pag. 116. Lehoczky Stemm. I. 170. Adami Scuta gentil. XI.
^[621]Lásd a fölötte mondott halotti beszédet Békási Ferencztől „Secura Quies, az az Bátor Nyugodalom” czim alatt. Pozsony 1763.
^[622]Az 1715. évi 30. törv. czikk szerint a vallás-ügyben, a 39. szerint a határjárási bizottságban, a 43. sz. a győri, és a 72. szerint a Bécs-ujhelyi ügyben küldetett ki.
^[623]Adami Scuta gentil. tomo XI. A gothai grófi Almanach id. lapja szerint 1712. lett báróvá.
^[624]Az egykorú hívatalos Schematismusok szerint. Igy tehát gróffá az 1774. és 1787. évi időközben lett a család; holott a gothai Almanach 1754. évről keltezi a grófi diplomát; tán hibából 1784. helyett.
^[625]Lehoczky Stemm. I. 203. lapon 1717. mart. 9-én és 1730-ban irja Pozsony megyei alispánnak.
^[626]1723. évi 17. törv. cz.
^[627]Magyar Irók. Életrajz gyüjt.
^[628]1659. évi 122. törv. cz.
^[629]1662. évi 26. törv. cz.
^[630]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[631]Ugyan ott és Collect. herald. p. 116.
^[632]Kaprinai, Dipl. II. 201.
^[633]Bartholomaeides C. Gömör p. 145.
^[634]Szirmay C. Zemplin. not. top. 117.
^[635]Ugyan ott 117.
^[636]Szirmay, Szatmár várm. I. 138.
^[637]Szirmay, Cottus Ugocsa, 126.
^[638]Ns. székely nemzet Constitutióji 96.
^[639]Ugyan ott 272.
^[640]Szirmay C. Zemplin not. hist. 57–58.
^[641]Kővári, Erdély nev. családai 223–224. l.
^[642]Szirmay C. Ugocsa 60.
^[643]Collect. herald. nro. 23.
^[644]Arad várm. jegyzőkönyv 1811. évi 109. sz.
^[645]Szirmay, Cottus Ugocsa p. 129.
^[646]Toldy Fer. A magyar költészet kézi-könyve I. 41–42. V. ö. Révész Imre, Erdősi János, magyar protestans Reformátor. Debreczen 1859.
^[647]A nemes székely nemz. Constitut. 260–263.
^[648]Collect herald. nro. 664.
^[649]Arad megyei jegyzőkönyv 1823. évi 1056. sz.
^[650]1559. évi 38. törv. cz.
^[651]Szontagh Dán. közlése
^[652]Szirmay C. Zemplin not. top. 214. 254.
^[653]Ugyan ott 217.
^[654]Pray, Hierarchia II. 279. Szereday Series Epp. Transylv. 217.
^[655]Teleki, Hunyadiak kora X. 496.
^[656]Collect. herald.
^[657]Adami Scuta gentil. tomo. XI.
^[658]Mogyoróssy János közl.
^[659]Békes megyei jegyzőkönyv 628. sz.
^[660]Békes megyei jegyzőkönyv 1825. évi 110. sz. a 1828-ban 1815. szám alatt I. Miklós maga személyére ismét vett ki nemesi bizonyítványt.
^[661]Magyar Irók. Életrajz gyüjt. 413.
^[662]Kállay, Székely nemzet 283.
^[663]Kővári, Erdély nev. családai 224.
^[664]Ugyan ott.
^[665]Ugy látszik innen, hogy III. Györgynek is volt testvére Elek nevezetű.
^[666]Szilágyi Sándor, Magyar nők könyve. Pest, 1852.
^[667]Török Antal közlése.
^[668]Collect. herald. nro. 105.
^[669]Adami, Scuta gentil. tomo. XI.
^[670]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[671]Szontagh Dániel közl.
^[672]Családi okmány szerint.
^[673]Tudományos Gyüjt. 1827. VI. köt. 122.
^[674]A báró Simonyi nemzetség egy részéről, és Temesvárra telepedett Simon Imre más részről közölvén velem leszármazási okmányaikat, és a nemesség szerzőtől eredt saját ágazatukat, a nélkül, hogy ama nemesség szerzőtől eredt egyéb ágakról tudomások lenne, abból látom, hogy a közös törzs utódai közös vérségükről ma már mit sem tudnak, a mit nemzedékenként történt szétköltözködésnél nem is csodálhatni.
^[675]Családi közlés Stummer György által.
^[676]Adami Scuta gentil.
^[677]Hevenesi Mss. tomo XXV.
^[678]Szontagh Dán. közl.
^[679]Collect. Herald. nro. 710.
^[680]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[681]Német-Ujfalu Somogy vármegyében fekszik, és Czindery László birja. Fényes Geogr. szótár IV. 236. lap.
^[682]L. Halotti elmélkedés. Szoboszlai Pap Istvántól Debreczen 1821. és Péczely József: „A valóságos nagy embernek képe” czimű halotti beszédeket.
^[683]Szontagh Dán. közl.
^[684]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[685]Kállay, Székely nemzet 284.
^[686]Hodor, Doboka várm. 224.
^[687]Szontagh Dán. közl.
^[688]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[689]Ugyan ott.
^[690]Nagy Pál: Vitézvári báró Simonyi ezredes élete leirása. Pesten 1819. 99–106. lap.
^[691]Comes Simon de Malus.
^[692]Fejér Cod. dipl. tomo VI. vol. 1. p. 283.
^[693]Ugyan ott tomo. X. vol. 4. p. 680.
^[694]Ugyan ott tomo. X. vol. 5. p. 138.
^[695]Ezt egy genealogia Sándorral egynek tartja, igy áll a táblázaton is, de aligha nem János negyedik (legifjabb) testvér volt, ki ágát fel is tartá.
^[696]Fejér. Cod. dipl. tomo X. vol. 6 p. 337.
^[697]Ugyan ott XI. 367.
^[698]Wagner Mss. tab. LIII. stb.
^[699]Lehoczky Stemmat. II. 364. lapon, hol mindenféle Simon kereszt- és család-nevekről ir Lehoczky, szokása szerint minden birálat és összevetés nélkül.
^[700]Ugyan ott; említ még 1580. évről török fogságból kiváltásról, jószágok eladásáról is, de itt ezen és egyéb az években bizonyosan téves adatkáit nem mertem elfogadni.
^[701]Sz. benedeki Convent Fasc. VII. nro. 20.
^[702]Ugyan ott fasc. 115. nro. 15.
^[703]Ugyan ott Prot. K. 121.
^[704]Ugyan ott Prot. J. p. 670.
^[705]Ugyan ott fasc. VI. nro. 70. és Prot. K. p. 95. A szerződés szerint erre okúl szolgált az is, mert Lipthay alatt valóját megölték.
^[706]Sz. benedeki Convent 1629. Fasc. 133. nr. 53. és Prot. L. pag. 66.
^[707]Lehoczky Stemmat. II. 362.
^[708]Ugyan ott. I. 184.
^[709]Lehoczky Stemmat. I. 188. lapon 1775-ben irja alispánnak, a II. 363. lapon pedig 1796. évre, mert „modernus” alatt a könyv megjelenése idejét érteti?
^[710]Ugyan ott II. 363.
^[711]Simonyi Györgynek 1721. évi pecsét nyomata szerint, és Lehoczky Stemmat. II. 362.
^[712]Sitkey család Regestruma 73. lap.
^[713]Deméndy Theszéryféle perben.
^[714]Czíme a könyvnek: Silloge actorum publicorum, quae celebris suo merito pacificationis Viennensis anno 1606. initae historiam, articulorum ejus Sensum et denique universam ejus constitutionem luculenter illustrant. Omnia nunc primum edita opera et studio Victorini de Chorebo. 1790.
^[715]Collect. herald.
^[716]1655. évi 119. törv. cz. 1659. évi 131. 133. törv. cz. 1662. évi 54. t. cz.
^[717]Csak e helység neve Sipék, nem Sipek!
^[718]Garam sz.-benedeki Convent. fasc. 148. nro. 18.
^[719]Katonai Hist. critica XXVI. p. 71. és utána Lehoczky Stemmat. II.
^[720]A nemes levél szavai: Eundem Thomam Paxy alias Sipeky, qi et antea nobilibus perentibus ortus et libertate nobilitari gavisus esse dicitur... denuo in coetum et numerum verorum atque indubitatorum... nobilium duximus cooptandos stb.
^[721]Sipeky Imre családi jegyzetei szerint.
^[722]Ebeczky A. Mária Léván szül. 1703. mart. 16-án.
^[723]Sipeky László családi jegyzetei szerint.
^[724]Ugyan ott.
^[725]Szontagh Dániel közlése.
^[726]Nógrád várm. jegyzőkönyv.
^[727]Szirmay Szatmár várm. II. 43.
^[728]Ugyan ott II. 62.
^[729]Mogyoróssy János közl. szerint.
^[730]Eredeti okmány szerint.
^[731]Az eredeti okmány szerint.
^[732]Hont megyei levéltárból, nagy részint a következőkkel együtt.
^[733]Hiteles okirat.
^[734]Sz.-benedeki Convent Capsa B. fasc. 2. nro 14.
^[735]Ugyan ott fasc. 75. nro. 25.
^[736]Nógrád megyei jegyzőkönyv 6187. sz. a.
^[737]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1830. 731. sz. a.
^[738]Wolph. Bethlen Histor. VI. p.
^[739]Lehoczky Stemmat. II. Katona Hist. critic. V.
^[740]Bossányi-féle per 184. lap. Wagner Mss. tom. LXX. pag. 181.
^[741]Szontagh Dán. közl.
^[742]1812. évi 2. törv. cz.
^[743]Szirmay C. Zemplin. not. top. 117.
^[744]Istvánffy Historia libro XVI. az 1685. évi kiadásban 180. lapon: Sebastiunus Abstemius e Sirmio oriundus, qui tempore obsessae a Solymanno Viennensis urbis etc. Bél M. Notitia nova hung. II. p. 27. Sebastianus Abstemius e Sirmio oriundus etc. c) alatti jegyzetben: Est his gentis Szulyovszkyorum sive Sirmiensium de Szulyó, pater: postea Camerae Hungariae Posoniensis Confliarius et Secretarius.
^[745]Bél, Notitia nova Hung. I. p. 455.
^[746]Lehoczky szerint Stemmat. II. 383. Zsuzsanna volt.
^[747]Lehoczky Stemmat I. 177.
^[748]Lehoczky Stemmat. I. 213.
^[749]Geneal. authent. I. szerint III. Zsigmond is II. Zsigmondnak fia, és Gáspár testvére lett volna, de más táblázat szerint eme Gáspárnak volt fia, mint mi táblánkon is áll.
^[750]Ennek anyja Szontagh Dorottya volt.
^[751]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 321.
^[752]Ugyan ott 324.
^[753]Ugyan ott not. topogr. 344–391.
^[754]Burgstaller Collect. Insignium. – Ennélfogva értetlen Lehoczky czímer leirása és idézete, mert a Kovachich Formulae solennes Styli p. 549. ettől egészen elütő czimert rajzol.
^[755]Szirmay C. Ugocsa p. 173. 175.
^[756]Wagner Mss. Gen. tab. I.
^[757]Wagner Dipl. Sáros. p. 331. Már atyjok II. Péter is 1344. évi oklevélben sirokai Péter-nek iratott. Fejér Cod. dipl. tom. IX. vol. I. p. 244.
^[758]Wagner, Dipl. Sáros p. 349.
^[759]Pray, Hierarchia l. p. 213. Neve „de Syroka” van írva, de azt nem említi Pray, vajjon a síremlék a Heves megyei Sirok, vagy a Sáros megyei Siroka helységben volt-e? mert az elöbbi esetben tán más, Sirokról nevezett család, tagja lett volna.
^[760]Lehoczky Stemmat. I. 170. hol C. alatt tán grófságra emeltetését kivánta jelölni.
^[761]Adami Scuta gent. tomo XI.
^[762]Fényes, Geographiai szótár I. 21. II. 54.
^[763]Collect. herald. nro. 127.
^[764]Adami Scuta Gentil. tomo XI.
^[765]Fényes, Komárom várm. 173.
^[766]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[767]Szirmay C. Zemplin not. top. 226. 227.
^[768]B. Vay László, Német hívség. 251. lap.
^[769]A Sitkey család leveltári elenchuse szerint.
^[770]Fejér, Cod. dipl. tomo VII. vol. 2. p. 237.
^[771]Gyalóka helység Soprony megyében fekszik.
^[772]Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 6. p. 177.
^[773]Istvánffy Historia 1685. évi kiad. 50. lap.
^[774]Kovachich Suplementam ad Vestigia Comitior II. 334.
^[775]1840. évi 52. törv. cz.
^[776]Szirmay, Cottus Zemplin not. top. 117.
^[777]Collect. herald nro.
^[778]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[779]Krassó várm. jegyzőkönyv.
^[780]Teleki, Hunyadiak kora XII. 322.
^[781]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[782]Az eredeti czímer levél Győr vármegye levéltárában.
^[783]Lehoczky Stemmat. I. 201.
^[784]Ugyan ott I. 178.
^[785]Nyitrai káptalan libro 8. prot. 90. folio 2.
^[786]Haan, Jena Hung. 32.
^[787]Burgstaller, Collectio Insignium.
^[788]Tudományos gyüjtemény 1829. VI. 31. stb.
^[789]Bél M. Notitia nova I. 668. – 1715. évi 24. és 59. törv. cz.
^[790]Haan, Jena Hung. 32.
^[791]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[792]Lehoczky Stemmat. II. 363.
^[793]Collect. herald. nro. 157.
^[794]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[795]Lehoczky Stemmat. I. 181.
^[796]Lehoczky Stemmat. I. 181. és II. 363.
^[797]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[798]Szontagh Dán. közl. szerint.
^[799]Fejér, Cod. dipl. tom. IX. vol. 1. p. 610.
^[800]Regestrum de Turócz Engelnél 82. lapon de „Gaczefalva” áll.
^[801]Regestrum de Turóczban „Luchka” áll, valószinűleg igazabban?
^[802]Szontagh Dán. közl.
^[803]Magyar Muzeum 1858. évi foly. I. köt. 319.
^[804]1777. évi jegyzőkönyv 453. szám alatt.
^[805]Arad várm. jegyzőkönyv. 1795. évi 190. sz.
^[806]Haan, Jena Hung. 147.
^[807]Lehoczky-nak Stemmat. II. 363. Schönvisner Antiquit. Sabariens. 329.
^[808]1812. évi 2. törv. cz.
^[809]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1760. évi 70. lap.
^[810]Kővári, Erdély családai.
^[811]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1420. sz. alatt.
^[812]Budapesti hirlap Hivatalos Értesítője 1860. 104. szám.
^[813]Nyitrai káptalan Protoc. 5. nro. 103. sz 1552. és 1560. év között.
^[814]Eddig az idézett káptalani és conventbeli oklevelek kivonatai szerint.
^[815]Szontagh Dán. közl.
^[816]Szirmay C. Zemplin. not. top. 279.
^[817]Nógrád megyétől 1844. jan. 12-én 212. sz. alatt vett ki nemesi bizonyítványt.
^[818]Protocol. C. Neograd 1776. p. 328.
^[819]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[820]Teleki Hunyadiak kora XI. 153.
^[821]Eredeti oklevél.
^[822]Teleki, Hunyadiak kora XI. 102–104.
^[823]Régi magyar nyelvemlékek II. 61.
^[824]Istvánffy Historia Regni H. 1685. évi kiad. 377.
^[825]Terennyey Györgynek Papóchy Margittól való leánya.
^[826]Protocol. C. Neogr. anni 1601.
^[827]Protocol. C. Neograd anni 1672.
^[828]Collect. herald. prag. 129. Adami Scuta gentil. tomo II.
^[829]1608. évi 15. törv. kor. u.
^[830]Kovachich, Vestigia Comitior. p. 267.
^[831]A családi iratok alapján közli Décsey Miklós.
^[832]Erről Szirmay Szatmár várm. II. 48. szak. mit sem tudott.
^[833]Fertő Almáson e század elején is közbirtokosnak iratik a Solymossy család. Szirmay C. Ugocsa, p. 175.
^[834]Fertő Almáson e század elején is közbirtokosnak iratik a Solymossy család. Szirmay C. Ugocsa, p. 175.
^[835]Krassón már e század elején birtokosnak iratik a Solymossy család; valamint Solymossy Anna Dengelegen. Lásd Szirmay Szatmár várm. II. 31. 185.
^[836]Wagner, Collect. Geneal. Dec. III. 12.
^[837]Esztergami káptalan capsa 2. fasc. 2. nro. 8.
^[838]Ugyan ott Capsa 23. fasc. 7. nro. 8.
^[839]Teleki, Hunyadiak kora XII. 401.
^[840]Borsos krónikája, Mikónál I. 25.
^[841]Kállay, Székely nemzet 284.
^[842]Hodor Károly családi közlés után.
^[843]Hodor, Doboka várm.
^[844]Kővári Erdély nev. családai 429.
^[845]Hodor szerint János Zsigmond val. királynak 1561. aug. 6-án kelt kerestető parancsában e Jakab helyett a Sombory család törzseűl Brassói Nagy Miklós neveztetik; és alább ezen Jakabot Brassoi Nagy Miklós fiának írja.
^[846]Kővári id. m. 249. lapon Fancsali gyüjteménye után, és Hodor Károly közléséből. A két családfa különbözik egymástól, mint alább látni fogjuk.
^[847]Tehát a táblán álló Jakab nem Mihálynak fia, vagy ha az, úgy másik Jakab is volna; de Miklósnak fia János sem él 1430-ban, hanem 1331-ben tehát egy századdal előtt.
^[848]Fejér Cod. diplom. tomo VIII. vol. 3. pag. 527. az oklevél. E helyet Kővári idézi, nem helyesen, és figyelembe sem vette, vagy nem olvasta?
^[849]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. p. 485.
^[850]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. 587.
^[851]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. 590.
^[852]Hodor szerint.
^[853]Kővárinál id. h. György, Hodor Gergelynek nevezi.
^[854]Wolph. Bethlen Hist. II. 379. 463, III. 199. 288. Erd. tört. tára I. 166. Budai Fer. Polg. lex. III. 254.
^[855]V. et nova Dacia VIII. p. 276.
^[856]Wagner Tabellae geneal. mss. tab. VIII.
^[857]Kovachich, Vestigia Comitiorum 266.
^[858]Hodor, Doboka várm. 224.
^[859]Lehoczky Stemmat. II. 366. lapon említ Somi Lászlót, ki Gesztest birta. Ugyan ő Gáspá Mózses fiának irja, valószinűleg tévedésből, a Józsa és Mózsa, vagy József és Mózses nevek közti téves felcserélésből.
^[860]Elésorolja ezeket Hodor Károly, Doboka várm. leirásában 225–226. lapon.
^[861]Hodor K. id. m. 224.
^[862]Budai Fer. Polg. lex. III. 256.
^[863]Budai Fer. Polg. lex. III. 257.
^[864]Fényes, Komárom várm. 130.
^[865]Hodor, Doboka várm. 224.
^[866]Baranyi, Halotti beszédek.
^[867]Szirmay, C. Zemplin not. top. 109.
^[868]Szirmay, C. Zemplin not. top. 233.
^[869]Szirmay, C. Zemplin not. top. 46.
^[870]Hodor, Doboka várm. 226.
^[871]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[872]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[873]Jászay Pál, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 72. 227. 269.
^[874]Tudományos gyüjt. 1828. IX. 81.
^[875]Pray, Vita S. Elis, et Margarethae 369. 373.
^[876]Istvánffy Hist. 1685. kiadás 416.
^[877]Fényes, Komárom várm. 124.
^[878]Kazy Historia I. 60. Szalay M. orsz. tört. IV. 442. Ezen István a Törvénykönyv első, 1584. évi kiadásában a kiadó Mossóczyhoz intézett csinos latin verset írt.
^[879]Vasárnapi Ujság 1858. évi 4-ik szám, 40. lap.
^[880]Uj Magyar Muzeum 1851. évi foly. 355. l. – M. Tudományos Értekező Knauz N. és Nagy Ivántól 1862. I. köt. 454. – Istvánffy Historia 1685. évi kiadás 536. 537. lap. – Pethő Gergely M. M. krónika 768. lap. – Szalay M. orsz. tört. IV. köt. 441. lap.
^[881]Katona, Historia critica XXX. p. 174.
^[882]Kaprinai Mss. B. tomo XIX. pag. 113.
^[883]Góthai grófi Almanach 1859. évi 799. lap, és Hist. Herald. Handbuch 931. lap.
^[884]1618. évi 49. törv. cz.
^[885]Itt tehát a marczali előnév csak lakási hely gyanánt áll, máskülönben az jőne kérdésbe, miért nem neveztetett „gyöngyösi”-nek.
^[886]A m. tud. Akadémia könyvtárában őrzött hitelesített másolat után.
^[887]Ez volt talán a múlt század végén, és tán épen II. József császár rendszere alatt, mert Szirmay C. Ugocsa p. 55–56. sz. Ugocsa megyei alispánok név sorában 1800-ig, valamint azontúl felütött név- és naptárakban nem találjuk.
^[888]Ez összeköttetés által avatkozott neje jogán Somogyi János a hires bellatinczi-féle Bossányi perbe is mint egyik fölperes.
^[889]Arad várm. jegyzőkönyv 409. sz. a.
^[890]Mogyoróssy János közlése szerint.
^[891]Szirmay C. Ugocsa, pag. 86.
^[892]Szirmay C. Ugocsa, pag. 125.
^[893]Erdélyi országgyűlési irományok 1791.
^[894]Családi közlés szerint.
^[895]Wagner Tab. geneal. tab. II. – Budai is emlékezik a Somosiak-ról Polgári lex. III. köt. Megjegyzendő, hogy Wagnernél Ivánka és János két ízben mint testvérek fordulnak elő. Budai Ivánkát és Jánost egy személynek tekinté.
^[896]Fejér. Cod. Dipl. tomo V. vol. 3. p. 279.
^[897]Fejér, Cod. Dipl. tomo VIII. vol. 2. p. 57.
^[898]Fejér, Cod. Dipl. tomo VIII. vol. 2. p. 204.
^[899]Fejér, Cod. Dipl. tomo IX. vol. 1. p. 130.
^[900]Fejér, Cod. Dipl. tomo IX. vol. 1. p. 132.
^[901]Fejér, Cod. Dipl. tomo IX. vol. 1. p. 549.
^[902]Fejér, Cod. Dipl. tomo IX. vol. 1. p. 611.
^[903]Collect. herald nro 456. E libro regio.
^[904]Családi közlés nyomán.
^[905]1655. évi 119. törv. cz.
^[906]A Boksa nemről okleveleket. Fejér Cod. dipl.
^[907]Wagn. Tab. geneal. tab. IX. és XLVII.
^[908]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 293–297.
^[909]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 298.
^[910]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 48–52.
^[911]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 304–306.
^[912]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 310.
^[913]Wagner, Diplomatar. C. Sáros 311–313.
^[914]Wagner Diplomatar. C. Sáros 333.
^[915]Fejér Cod. dipl. tomo IX. vol. I. p. 567.
^[916]Katona Hist. critica. XI. 534.
^[917]Szirmay C. Zemplin not hist. 22.
^[918]Kaprinai Mss. B. tomo XVIII. p. 193. A sóvári Sóos család számos oklevele látható Kaprinai Ms. B. tomo XX.
^[919]Windisch, Neues Ungr. Magazin I. 115 és Szirmay C. Zemplin not. hist. 26.
^[920]Teleki, Hunyadiak kora X. köt. 273. 316.
^[921]Catalogus Manuscriptorum Bibliothecae nat. hung. I. 523.
^[922]Teleki, Hunyadiak kora XII. 91.
^[923]Szirmay C. Zemplin not. hist. 31.
^[924]Wagner Dipl. C. Sáros, p. 80.
^[925]Wagner Dipl. C. Sáros, p. 39.
^[926]Wagner Dipl. C. Sáros, p. 264.
^[927]Szirmay C. Zemplin not. hist. 95. Istvánffy libro XXX.
^[928]1597. évi orsz. gyül. 44. törv. cz.
^[929]Szirmay id. h. 88.
^[930]1647. évi 70. törv. cz.
^[931]Szirmay id. h. 225.
^[932]Wagner, Tabellae geneal. tab. LV.
^[933]Istvánffy Hist. 1685. kiadás 456. lap. Szirmay C. Zemplin ezt a Sóváriak közé számítá.
^[934]Szontagh Dán. közl.
^[935]Hivatalos Értesítő a Bpesti Hirlaphoz 1860. 104. szám.
^[936]Collect. herald. nro 665.
^[937]Collect. herald. nro 604.
^[938] Békes megyei jegyzőkönyv.
^[939]Luby Kár. közl. szerint.
^[940]1791. évi 72. törv. cz.
^[941]Teleki, Hunyadiak kora XII. 104.
^[942]Régi Magyar Nyelvemlékek II. 56. hol kétkedve tétetik a záloglevél kelete 1544-re.
^[943]Bartholomaeides, Notitia C. Gömör pag. 757.
^[944]Istvánffy Hist. libro XXVI. 1685. kiadás 377. lap.
^[945]Kővári, Erdély nev. családai 267.
^[946]Mind a mellett e körülményt, mely t. i. csupán a „Sovány” és „Zovány” (vagy Zoványi) neveknek csupán irásbeli hasonlatosságára nézve áll, nem lehet, nem szabad két különböző család azonosságának igénylésére használnunk, mert a két név a mily közel áll irásbeli hasonlatosságban, oly igen különbözik jelentőségére nézve. A Sovány magyar név, mely azt viselt férfiú testi tulajdonságára vonatkozók, mig a Zoványi név helyről van véve s máig is élő más család is viseli. Ezt figyelembe véve a tóth-túrgonyi Sovány család ősei össze nem téveszthetők a horvát országi Tallóczy, Tallóczy Bánffy, és ezek egyik ágából azon Tallóczi Zoványi nevet viselt Jánossal, ki mint aurániai perjel és igy pap halt el 1440. körül.
^[947]Ex actis J. C. Zemplin Fasc. 8. nro 843. Az eredeti a családnál.
^[948]Az eredeti a családnál, és ex Elencho C. Zemplin Nr. 1.
^[949]Az eredeti a családnál, és ex Elencho C. Zemplin Nr. 1.
^[950]Ex actis C. Zemplin Prot. 2. pag. 171.
^[951]Ex actis C. Zemplin Prot. 3. pag. 66. anni 1732.
^[952]Ex actis C. Zemplin Prot. 40. p. 103. anni 1749. item fasc. 8. nro 843. fasc. 10. nro 926.
^[953]1647: 155. és 1649. 101. törv. cz.
^[954]Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 2. pag. 322–326.
^[955]Protoc. C. Neograd. anni 1597.
^[956]Protoc. C. Neograd. anni 1597.
^[957]Réső Ensel Sándor közlése szerint.
^[958]Collect. herald nro 348.
^[959]Adami Santa gentil, Tomo XI.
^[960]Eredeti okmány a M. Akadémia könyvtárában.
^[961]Szirmay, Szatmár várm. I. 134.
^[962]Szirmay, C. ugocsa p. 55.
^[963]Wagner Tab. Geneal. tab. XVII. Geneal. authent. II. stb.
^[964]Esztergami káptalan Capsa 39. fasc. 3. nro 16.
^[965]Esztergami káptalan libro 2. folio 485.
^[966]Esztergami káptalan libro 5. folio 279.
^[967]Esztergami káptalan libro 7. folio 246. és libro 10. folio 268.
^[968]Esztergami káptalan libro 11. folio 184.
^[969]Esztergami káptalan libro 12. folio 534.
^[970]Esztergami káptalan libro 13. folio 455.
^[971]Esztergami káptalan libro 14. folio 394.
^[972]Esztergami káptalan libro 14. folio 394.
^[973]Esztergami káptalan libro 14. folio 449.
^[974]Esztergami káptalan libro 14. folio 449.
^[975]Esztergami káptalan capsa 70. nro 1.
^[976]Esztergami káptalan libro 29. nro. 474.
^[977]Esztergami káptalan libro 35. és Capsa 66. nro 7.
^[978]Esztergami káptalan capsa 70. nro 13.
^[979]Lásd képét Wiedermann Comitum Gloriae Centum és Vasárnapi ujság 1863. dec. szám.
^[980]Bél M. Notitia nova.
^[981]Wagner Tab. geneal. XVII.
^[982]1655. évi 119. törv. cz.
^[983]1827. évi 42. törv. cz.
^[984]Istvánffy Hist. és Forgách Fr. Commentarii.
^[985]Szontagh Dán. közl.
^[986]Fényes, Komárom várm. 95.
^[987]Győr vármegye levéltárában van az eredeti armalis. L. Hivatalos Értesitő a Budapesti hirlaphoz 1860. 104. sz. Lásd Klein Prediger II. 282–286.
^[988]1791. évi 72. törv. cz.
^[989]1681. évi 82. törv. cz.
^[990]Lehoczky Stemmat. II. 367.
^[991]Szontagh Dán. közlése.
^[992]Katona Historia critica tomo 18. pag. 358.
^[993]Mogyoróssy János, Gyula hajdán és most 241.
^[994]Lehoczky Stemmat. I. 210. Arczképét kiadta Kazinczy Ferencz munkái előtt.
^[995]Lehoczky Stemmat. I. 181.
^[996]Liber Regius f. 35.
^[997]Kővári, Erdély nev. cs. 225.
^[998]Családi adatok szerint.
^[999]és
^[1000]Schmal A. De Vita Superintendentum Evang. in Hung. Commentatio. Kiadta Fabó András Monum. Evang. I. 21.
^[1001]Klein Prediger I. 101. – U. ott II. 261.
^[1002]Haan, Jena Hung. 16. Lásd Micae Burianae.
^[1003]Lehoczky Stemmat. II. 367. Lászlónak atyjáúl Jánost (Beszterczéről valót) említi, de igazolás nélkül, Jakab helyett tán tollhibából.
^[1004]Katona, Hist. critica tom. 39. p. 1002.
^[1005]Collect. herald. pag. 116.
^[1006]Memoria Basilicae Strigon. 173.
^[1007]Családi közlés szerint, de más adat után mely szerint 1840-ben kora 69. évében halt meg, – 1779. évre esik születése.
^[1008]Családi közlés szerint. A góthai almanach szerint szület. 1780 aug. 8.
^[1009]E szerint ha 89. évében halt meg, született volna 1774-ben. Általában – úgy látszik – a születési évek közlése nem egészen pontos.
^[1010]Szontagh Dán. közlése.
^[1011]1635. és 1638. évi törv. czikkek.
^[1012]Genersich Kesmárk város történetében.
^[1013]Családi közlés szerint.
^[1014]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[1015]Az eredeti függő pecsétes kir. oklevél szerint; – örömmel jegyezvén itt meg, miszerint szerencsém volt a család érdekes levéltárában kutathatni, és itt közlendő hiteles adataimat közvetlenül az eredeti okmányokból meríthetni.
^[1016]Lásd Pray Mss. tomo XVIII. Fejér G. Historia Acad. Scientiarum. p. 20. 34. hol születési éve 1643-ra van téve. Lásd róla Pauler értekezését a nagyszombati jogtudósokról a M. A. Értesitőben.
^[1017]Lásd Pray Mss. tomo XVIII. Fejér G. Historia Acad. Scientiarum. p. 20. 34. hol születési éve 1643-ra van téve. Lásd róla Pauler értekezését a nagyszombati jogtudósokról a M. A. Értesitőben.
^[1018]Bel. M. Notitia nova Hung. tomo I. 459. v. ö. IV. 406. Tán ezen Vilmosnak leánya volt azon S. Kata, ki 1693-ban Nagy Mihálynak neje, férjével Enesén Győr megyében 1728-ig, midőn már özvegy volt, zálog jogon birt.
^[1019]Eredeti.
^[1020]Eredeti, kelt Lőcsén 1681. febr. 22.
^[1021]Kegelius: Duodecim Piae meditationes. Leutsch oviae 1679 czimű imakönyvébe jegyzett napló-adatai.
^[1022]Eredeti fogalmazat.
^[1023]Eredetiek.
^[1024]Meg van a családi levéltár ereklyéi közt az eredeti levél, melyben Bezegh Éva írja, hogy jegygyűrűje visszaküldéséről értesült, s melyre viszonzásúl két egymáshoz forrt és elfürészelt szivet küld jegyesének, erre Sréter János legforróbb érzelmü magyar versekben örök szerelemről válaszolt. E levél meg van.
^[1025]Imakönyvi jegyzeteiben, hová gyermekei születéseit is írta.
^[1026]Zólyom megye jegyző könyveiből hiteles kivonat szerint, mely tanusitja, hogy 1695. dec. 22. 1696. oct. 13. 1697. jul 30. és sept. 5. 1698. oct. 29. 1699. oct. 14. és 1700. dec. 10-én is megválasztatott is megerősitett. – Más oklevél bizonyítja, hogy az volt még 1701. oct. 16-án is.
^[1027]Eredeti. 12. sz.
^[1028]Eredeti, 13. sz.
^[1029]37. sz. alatti, és Bercsényi levele 33. sz. alatt 1704. aug. 8-ról.
^[1030]Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
^[1031]Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
^[1032]Eredeti. Kolinovics szerint Bagossy vette át Eperjest.
^[1033]Katona Hist. critica XXXVII. 603.
^[1034]Eredeti.
^[1035]Eredeti.
^[1036]Szalay L. I. Rákóczy Ferencz bujdosása. I. 154.
^[1037]1714. mart. 5-én már özvegye Eperjestől azon ércz-koporsát kérte, melyet férje ottan hagyott.
^[1038]Mely fölött a családi czimer diszlett.
^[1039]A szandavári birtokok hasonnevü váron kívül álltak: Szandavárallya, Surány, egész Szandakér, és Becskei részbirtokból. Ezen felül egy, 1703. évi, a „jus armorum”-ért fizetett nyugta szerint birta Nógrádban a Nempti pusztát is, és Rétságon részbirtokot.
^[1040]Az atyjának imakönyvébe jegyzett adat szerint.
^[1041]Drezdai útlevele kelt 1713. maj. 16.
^[1042]Prágai útlevele kelt 1713. maj. 30-án, és tartalmazza személyes leirását, mindkettőben porosz kir. hadnagynak nevezve.
^[1043]Kelt 1713. febr. 20-án.
^[1044]Bartholomaeides, Memoria Ungarorum p. 207.
^[1045]Megyei jegyzőkönyv, és Mócsáry Nógrád várm. leirása IV.
^[1046]1812. évi orsz. gyülési 2. törv. czikk.
^[1047]A mennyire az imakönyvi jegyzék elhalaványúlt irásából még kiolvasható.
^[1048]Bel M. Notitia Nova Hung. IV. p. 260.
^[1049]B. Vay L. német hivség. 877.
^[1050]Collect. herald nr. 158.
^[1051]Bihar megyei jegyzőkönyv.
^[1052]Collect. herald. és Adami Scuta gentil. XI.
^[1053]Nemessége Bihar megyében kihirdettetett 1820-ban is.
^[1054]Békes megye jegyzőkönyve 765. sz. a.
^[1055]Collec herald. és Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[1056]Adami Scuta gentil tomo. XI.
^[1057]Collect. herald nro 639. Az eredeti Győr megye levéltárában.
^[1058]Adami Scuta gentil. tomo. X.
^[1059]„Világ” politikai lap 1842. évi febr. 5-én kelt 11. szám.
^[1060]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[1061]Pray, Hierarchia II. 340.
^[1062]Collect herald. nro 121.
^[1063]Arad megyei jegyzőkönyv 145. sz. a.
^[1064]Collect herald. nro 42.
^[1065]Adami Scuta gentil. Tomo XI.
^[1066]Collect herald. nro 446. és Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[1067]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1068]Teleki, Hunyadiak kora, XII. 416. az eredeti német levélben „Gothartn” áll, tehét Gothard magyarúl Kocsárd. – Az 1601. évre Istvánffy is (pag 496. ed 2-da) Gothárdot említ, honnan azt vélem, hogy a Gundakkerrel volt felcserélhető.
^[1069]1647: 155. – 1655: 119. és 1723. évi 123. törv. cz.
^[1070]Adami Scuta gentil. tomo XI.
^[1071]Szirmay, C. Zemplin. not. top. 154. 156.
^[1072]1715. évi 136. törv. cz.
^[1073]Kaprinay Mss. B. tomo V. p. 135.
^[1074]Collect. herald. nro.
^[1075]Szontag Dán. közl.
^[1076]1715. évi 133. törv. cz.
^[1077]Egri kápt. Prot. L. A. M. nro 692. folio 440.
^[1078]Horváth Péter, Értekezés a Jász-Kúnokról 138.
^[1079]Szirmay, C. Zemplin not. top. 140. hist. 178.
^[1080]Szalády, Siralmas krónika 432.
^[1081]Fényes, Magyarország 1859. I. 205.
^[1082]Szirmay C. Zemplin not. top. 371. 373.
^[1083]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1084]Fényes, Komárom várm. 129.
^[1085]Collect herald nro 516.
^[1086]Bel M. Not. nova Hung. II. 234.
^[1087]1606. évi bécsi békekötés a Corpus Jurisban.
^[1088]Hist. herald. Handbuch. gotha, 1855. 952.
^[1089]Schönfeld Adelslex. I. 116. és Gothai Almanach 1835. és 1859. foly.
^[1090]1687. évi 27. törv. cz.
^[1091]1827: 18. törv. cz.
^[1092]Ehren-Spiegel 669. és Hist. herald. Hbuch id. l. – Különben olvass a családról Hormayr Medn. Taschenbuch 1825. 282. lap.
^[1093]1836. évi 47. törv. cz.
^[1094]Siebmacher, Wappen Sammlung.
^[1095]Tudományos gyüjtemény 1827. IV. 3. s köv. 1.
^[1096]Lásd életét Magyar Irók I. 623. lap.
^[1097]Cromer, Poloniae Hist. corpus. Basiliae 1582. libro 15. p. 644. és libro 16.
^[1098]Fejér, Cod. dip. tomo X. volt. 1. pag. 561.
^[1099]Fejér Cod. dipt. X. vol 1. p. 662.
^[1100]Wagner, Collect. geneal. dec. I. 125.
^[1101]Ugyan ott X. vol. 2. p. 393. Vajvoda Transylv. totius Vagi Dominus et Comes Posoniencis.
^[1102]Wagner id. h.
^[1103]Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 5. p. 546.
^[1104]Ugyan ott 332.
^[1105]Wagner Col. geneal. de. I. fig. 12. 13.
^[1106]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1107]1827. évi 40. törv. cz.
^[1108]Hist Herald. Handb. 959. Hellebrouth Szarvas hajdan és most.
^[1109]1791. évi 73. törv. cz.
^[1110]1858. évi Pesti napló aug. 14. sz.
^[1111]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1112]Ugyan ott.
^[1113]Collect. herald. nro 24.
^[1114]Collect herald. nro 341.
^[1115]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1116]1649. évi 102. törv. cz.
^[1117]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1118]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1119]1687. évi 28. törv. cz.
^[1120]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1121]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1122]Ugyan ott.
^[1123]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1124]Collect. herlad. nro. 207.
^[1125]Collect herald. nro. 208.
^[1126]Collect herald. nro 159.
^[1127]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1128]Szontagh D. közl.
^[1129]Prot. C. Neograd anni 1598. pag. 48.
^[1130]1659. évi 133. törv cz.
^[1131]Hist. Herald. handbuch. 969.
^[1132]Collect. Herald. nro. 209, – és Hont megyei ltár.
^[1133]Nemességét ezen évben Hont megyétől nyert nemesi bizonyítvány mellett hirdetteté ki Békés megyében 1981. sz. alatt.
^[1134]Nemességét kihirdetteté Békesben 1808-ban 1572. sz. és 1820-ban 1183. szám alatt.
^[1135]Békés megyei jegyző könyv 1844. évi 2022. sz.
^[1136]„Ország” polit, lap. 1863. 80. sz. Arczképe a Vasárnapi ujság 1864. 8. számában.
^[1137]Családi s más hiteles adatok szerint.
^[1138]Szontagh Dán. közl.
^[1139]Adami, Scuta gentil. tomo XI.
^[1140]Adami, Scuta Gentil. tomo XI.
^[1141]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[1142]Ugyan ott p. 199. és hist. 275.
^[1143]Ugyan ott 225.
^[1144]1729: 47. törv. cz.
^[1145]Góthai gr. Almanach 1859 évről és Hist. herald. Hbuch.
^[1146]Hist. Herald. Handbuch 970. góthai grófi és bárói alm. 1859. évről.
^[1147]1863: 47. törv. cz.
^[1148]Szontagh Dán. közl.
^[1149]1741: 70. törv. cz.
^[1150]Bartholomaeides C. Gömör pag. 146.
^[1151]Protoc. C. Neograd. anni 1672. jan. 13.
^[1152]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1153]Kaprinay Mss. B. tomo L. pag. 105.
^[1154]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1155]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1156]Szirmay C. Zemplin. not. top. 117. 237. 284.
^[1157]Vay László, Német hívség. 323. 337.
^[1158]Nógrád megyei jegyzőkönyv.
^[1159]Kazy Historia Universitatis p. 153.
^[1160]Nógrád megyei jegyzőkönyv, 1726. évről.
^[1161]Az eredeti adomány levél szerint, mely idegen kézre, és időjártával a némileg hasonló nevű Suhajdy családhoz került.
^[1162]Legalább Nógrád megyében 1731-től 1755-ig a nemesek sorozatában a családnak nyoma sincs. Az 1755. évi nemesi vizsgálatkor kelt összeirásban ily czimű rovat alatt: „Series ob neoadvenatum investigandorum” találtatik „Adamus Suhajda in Legénd”; ezen Ádámot a Suhajdy család igényli elődjének, és róla a Suhajdy családnál leszen emlités. Egyébiránt 1781-ben ezen Ádám ellen is a megyei tiszti ügyész nemesség-igazoltató pert folytatott.
^[1163]A család által közölt hiteles iratok szerint.
^[1164]Arad megyei jegyzőkönyv 125. sz. a.
^[1165]Előfordul e családnév „Schuhajdy” alakban is.
^[1166]Trencsin megyei levéltár, és hiteles másolat szerint.
^[1167]Ribini, Memorabilia II. 23. hol ugyan Suhajda áll Suhajdy helyett, de a két név könnyen össze volt téveszthető, főleg miután mindkét név élő család tulajdona volt. Lásd Burius Micae Historiae Evang. Edidit P. Lichner Posonii 1864. p. 4. 14. 24. és 130. hol már Schuhajda alakban fordúl elő, és Máténak írva.
^[1168]Hornyánszky, Beiträge zur Geschichte evangelischer Gemeinde in Ungarn. Pest, 1363. 263. lap. Itt is megjegyzendő, hogy a Mathaeus és Mathias nevek épen oly gyakran fölcseréltettek, mint a Georgius és Gregorius.
^[1169]Hornyánszky, Beiträge 264. lap.
^[1170]Hornyánszky, Beiträge 28. lap.
^[1171]Ezen körülmény is világosan mutatja, hogy Gáspárnak atyja nem volt Nógrád megyei lakos, különben ott – mint ismert nemes, gyakorlatban lett volna, és fia nem utasitott volna Trencsin megyéhez.
^[1172]Protocol. C. Neograd anni 1755. Ezen és a következő adatnál fogva teljesen hiteletlenné válik a családnak azon genealogiája, melynek állítólag ezen Ádám 1781-ben szerzője, a melyben saját atyját Andrást Nógrád megyében lakott és telepedett, és (hadi) vagy biztosi hivatalt viselt személynek állítja, miután megyejegyzőkönyvi hiteles adat szerint maga Ádám azon megyében jövevény (neo-advena) volt.
^[1173]Nógrád megyei lev. tár. Acta nob. fasc. V. nro. 7.
^[1174]Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, qui Wittenbergae Studuerunt pag. 243.
^[1175]A Suhajdy cs. jegyzetei szerint.
^[1176]Bartholomaeides Memor. Provincae Csetnek. 322.
^[1177]Ugyan ott.
^[1178]Trencsin várm. jegyzőkönyv Szontagh D. közl.
^[1179]Kiadta Günther.
^[1180]Székely Sándor, Az Unitaria vallás tört. 172.
^[1181]Eder, Observationes in Felmerum. 73.
^[1182]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. 489–491.
^[1183]Teleki, Hunyadiak kora III. 536. és Székely Sánd. id. h.
^[1184]Kemény, Notitia Capit. Albensis p. 230.
^[1185]Engelnél Bojthi Gásp. 374.
^[1186]Mikola, Hist. geneal. Transylv. 54. Székely S. és Hodor Károly közlése.
^[1187]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1188]Kovachich. Vest. Com. p. 268. hol „Sulyog” áll.
^[1189]Geneal. auth. tom. 1.
^[1190]Az idézett kútfők szerint, t. i. Geneal. auth. I. két helyen, és Deductiones stb. kézirat a Muzeumben. – Ellenben egyik szíves közlőm Décsey szerint Sulyok Gábor állna a táblázat élén, mint atyja Balásnak, Istvánnak, Magdolnának; Wagner is (Dec. III.) a Török családnál Gábort nevez, e. Török András vejéül. De még is István látszik valószinűbbnek, mert Istvánról egyebütt is van emlékezet, Sulyok Gábort pedig eleddig nem ismerjük. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy S. Istvánnak nejéül az idézett genealogiákon enyingi Török Ambrús leánya Krisztina áll, nem pedig Margit, kit Wagner Török András leányának ismer.
^[1191]Katona, Hist. critica tom. 19. pag. 264. Szirmay Szatmár II. 265.
^[1192]Horváth István. Verbőczy István emlékezete II. 289.
^[1193]Szirmay C. Zemplin not. hist. 82. C. Ugocsa 18. hol Sárá-nak nevezi, még is C. Zemplin not. top. 62. toll-hibától Annának irja; Sárának nevezi a Geneal. auth. t. I. is két helyen; – a Deduc pedig hibásan Évának.
^[1194]Szirmay, Szatmár várm. II. 265. – Budai Ferencz M. orsz. pol. hist. lex. III. 271.
^[1195]Lásd Sulyok Zsófia síriratát M. Akad. Történelmi tár XI. 240.
^[1196]Istvánffy Historia Edit. 1685. p. 268.
^[1197]Décsey közlése szerint. E munka V. kötete 291. 292. lapja szerint Bornemisza Anna nem Jakchy Boldizsár, hanem Jakchy Mihálynak volt neje (Boldizsáré Révay Anna volt) és igy Istvánffy hibázott, midőn Jakchy Boldizsár özvegyét irta Mihályné helyett.
^[1198]Décsey M. szerint ennek gyermekei voltak volna Ferencz a Csáholyi Anna férje és Zsófia Geszthy Jánosné, azonban idézett kútfőink ezeket határozottan Istvánnak gyermekejiűl jelölik. És hogy Zsófia csak ugyan Istvánnak Kende Klárától leánya volt, sírirata elvitázhatatlanúl bizonyítja.
^[1199]Történelmi tár, kiadja a M. Akad. XI. 240.
^[1200]Geneal. auth. tom I.
^[1201]Szirmay, Szatmár várm. II. 265.
^[1202]Nem lehetett egy személy az 1663–1676-ban alispánságot viselt Ferenczczel az idő összevetése tekintetéből.
^[1203]Szirmay, Szatmár várm. I. 129.
^[1204]Eredeti oklevél.
^[1205]Ezen Péter (Szirmaynál Szatmár várm. II. 275.) Sulyok István fiának és pedig rosályi Kún Anna nevű anyától állítatik. És nővére lett volna az idézett kútfő szerint Sulyok Kata Újhelyi Jánosné, ki a táblán leányáúl van téve.
^[1206]Szirmay Szatmár várm. I. 129.
^[1207]Szirmay, Szatmár várm. II. 104–124.
^[1208]Ugyan ott 126.
^[1209]Vesd össze Szirmay, Szatmár II. 266–275.
^[1210]Vesd össze Szirmay Szatmár II. 266–275.
^[1211]Hodor K. szerint, Szirmay id. h. 266. kanczellár.
^[1212]Kőváry, Erdély tört. IV. 32.
^[1213]Bethlen Wolph. Hist. V. 256.
^[1214]Kemény János önéletirása 412. lap.
^[1215]1659: évi 117. törv. cz.
^[1216]Az érdeklett sírkő szerint. – A „Sulyok” nevezetet napjainkban más család is fölvevé, Stockinger Mór, temesvári ügyvéd s birtokos, s volt országgyül. képviselő, 1861-ben változtatta nevét „Sulyok”-ra.
^[1217]Szontagh Dán. közl.
^[1218]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1219]Geneal. authent. tomo I.
^[1220]Fejér, Cod. dipl. tomo IX. vol. VII. vol. VII. p. 435. – A Surányi nemzetség több oklevele található Kaprinai Mss. B. tomo L. pag. 64–100.
^[1221]Leleszi Convent sub nro. 7. fasc. 2.
^[1222]Collect. herald nro. 492.
^[1223]Szontagh Dán. közl.
^[1224]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1225]Szontagh Dán. közl.
^[1226]Szirmay C. Zemplin. not. top. 117.
^[1227]Ugyan ott 104. 117. 283.
^[1228]Szontagh. Dán. közl.
^[1229]Collect. herald nro. 115.
^[1230]Hodor, Doboka várm.
^[1231]Wolph. Bethlen Hist. V. 408.
^[1232]Bojthi Engelnél Monumenta Ungarica 399.
^[1233]Pray, Epistolae Procerum H. II. 187.
^[1234]Collect. herald. nro 580.
^[1235]Collect. herald. nro. 767.
^[1236]Ugyan ott. nro 313.
^[1237]Ugyan ott. nro 150.
^[1238]Szirmay C. ugocsa p. 77.
^[1239]Szentbenedeki Convent, fasc. 9. nro 31.
^[1240]Ugyan ott fasc. 4. nro 29.
^[1241]Győr megye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1242]Collect. herald. nro 204.
^[1243]Lehoczky Stemmat II. 880.
^[1244]Magyar Irók II. 289.
^[1245]Szontagh Dán. közl.
^[1246]Nyitrai káptalan 1550–1560. évi 339. sz. a.
^[1247]Esztergomi káptalan libro II. folio 561.
^[1248]Garan sz.-benedeki Convent fasc. 16. nro 21. és libro 142. nro 13.
^[1249]Nyitrai káptalan.
^[1250]Ugyan ott.
^[1251]Sz. benedeki Convent.
^[1252]Ugyan ott Protoc. J. p. 426. Fasc. 48. nro 39. és fasc. 79. nro 25.
^[1253]Győr vármegye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1254]Hiteles levéltári kivonatok szerint. Rudnyánszky Péter közlése után.
^[1255]Hodor K., Doboka várm. 59. 227.
^[1256]Szirmay, Szatmár várm. II. 93.
^[1257]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1258]Magyar Irók II. 291.
^[1259]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1260]Családi közlés szerint.
^[1261]Magyar Irók l. 26.
^[1262]Szirmay, Szatmár várm. II. 116.
^[1263]Az eredeti szerint.
^[1264]Bihar megye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1265]Mogyorossy Ján. közl.
^[1266]Török Antal közlése szerint.
^[1267]Kővári, Erd. nev. cs. 226.
^[1268]Benkő, Csík, Gyergyó és Kaszon 55.
^[1269]Benkő, Csík, Gyergyó és Kaszon 54.
^[1270]Török Antal szerint.
^[1271]Benkő Kár. id. h. 53–55.
^[1272]Benkő Kár. id. h. 55.
^[1273]Fényes, Komárom várm. 64.
^[1274]Fényes, Komárom várm. 89.
^[1275]Pozsonyi kápt. Fasc. 2. nro 16. Ex. Stat. 1.
^[1276]Teleki Hunyadiak kora XI. köt. 17.
^[1277]Székely Constitutio 200 lap.
^[1278]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1279]Valószinűleg I. Leopold királytól „Szabó-Keresztszeghy” néven nyerték a czímeres nemes levelet.
^[1280]Luby Kár. közl. szerint.
^[1281]Magyar Irók I. 523.
^[1282]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1283]Okirat.
^[1284]Pozsonyi kápt. libro 4. Fasc. 4. nro 11.
^[1285]A kanczelláriai jegyző könyvi szám pag. 1028. – A czímeres levél hiteles másolata a Nyitra megyei levéltárban van ezen utóirattal: „Anno 1754. die 27. octobris in superiori Civitate Nitriae coram deputatione fine investigationibus Dominorum nobilium considente cum suis genuinis originalibus collatum.”
^[1286]Családi közlés szerint.
^[1287]Pozsonyi kápt. Capsa 4. fasc. 7. nro. 4.
^[1288]Teleki, Hunyadiak kora. XII. köt. 401.
^[1289]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1290]Szirmay C. Ugocsa pag. 124.
^[1291]Ugyan ott. 126.
^[1292]Budai Fer. Hist. Lexion I. k. 171.
^[1293]Pozsonyi kápt. Ex. stat. l. 31. F. 5. nro 31.
^[1294]Bihar megye levéltárában van az eredeti armalis.
^[1295]Esztergami káptalan libro 27. fasc. 1. nro 8.
^[1296]Pozsonyi káptalan ex Statutoriis.
^[1297]Pozsonyi káptalan ex Statutoriis libro 15. fasc. 2. nro 13. ex Stat.
^[1298]Pozsonyi káptalan ex Statutoriis Prot. Serial. 13. f. 14.
^[1299]Pozsonyi káptalan ex Statutoriis az eredeti, és libro 5. Fasc. 8. nro. 17.
^[1300]Esztergami kápt. libro 4. folio 189.
^[1301]Bihar megye levéltárában van az eredeti czímeres nemeslevél.
^[1302]Szirmay C. Ugocsa pag. 116.
^[1303]Pozsonyi kápt. Ex stat. libro 2. fasc. 8. nro 15.
^[1304]Hiteles oklevelek szerint, nagyobbrészint mind saját levéltáramban.
^[1305]Bartholomaides C. Gömör. 761.
^[1306]Az eredeti armalis Nógrád megye levéltárában.
^[1307]Jegyzőkönyv 173. sz. alatt.
^[1308]Sz.-benedeki Convent.
^[1309]Az eredeti Ottományban Szabó Mártonnál.
^[1310]Toldy F. M. költészet kézi-könyve I. 574–5.
^[1311]Esztergami kápt. Capsa 32. fasc. 12. nro 48.
^[1312]Esztergami kápt. C. 34. f. 2. nro 27.
^[1313]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1314]1827: évi 12. törv. cz.
^[1315]Pozsonyi kápt. Ex stat. libro 2. fasc. 8. nro 13.
^[1316]Ugyan ott Prot. Serial 5. folio 10.
^[1317]Pozsonyi kápt. Prot. 1. F. 217.
^[1318]Hodor, Doboka várm. 228.
^[1319]Ns. székely nemz. Const. 211.
^[1320]Szirmay, Szatmár várm. II. 131.
^[1321]Szirmay, Szatmár várm. II. 131.
^[1322]Szirmay, Szatmár várm. II. 40. 81. 116. 123.
^[1323]Pozsonyi kápt. Prot. 1. folio 170. 171.
^[1324]Pozsonyi kápt. Prot. 1. folio 170. 171. Folio 338.
^[1325]Esztergami kápt. libro 11. folio 28.
^[1326]Collect. herald. nro. 826.
^[1327]Pozsonyi kápt. Prot. 1. és 2. fol. 72.
^[1328]Pozsonyi kápt. Prot. 5. f. 563.
^[1329]Szontagh Dán. közl.
^[1330]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[1331]Pozsonyi kápt. Prot. Bud. 3. f. 330.
^[1332]Pozsonyi káptalan Prot. 34. f. 197.
^[1333]Az eredeti Bihar megye levéltárában van.
^[1334]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1335]Collect herald. nro 761.
^[1336]Collect. herald. nro 741.
^[1337]Protoc. C. Neograd, anni 1726.
^[1338]Esztergami kápt. libro 27. fol. I.
^[1339]Collect. herald. nro. 640.
^[1340]Collect. herald. nro. 594.
^[1341]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1342]Collect herald nro 151.
^[1343]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1344]Magán közlés szerint.
^[1345]Hodor, Doboka várm.
^[1346]Családi közlés szerint Hodor K. által; megjegyezvén, hogy e leirás nem egyezik meg Kőváry leirásával (Erdély cs. 226. l.) mely szerint a czímer hármas zöld halmon könyöklő kar, kivont kard hegyén levágott törökfejet tartva.
^[1347]Kőváry szerint I. Mihálynak másik fia volt László és ennél szakadt volna ki a másik ág; szerinte a családfa nem egyez az itt közlöttel, mint alább látandjuk.
^[1348]Hodor K. szerint családi közlés szerint.
^[1349]Szirmay C. Zemplin not. top. 103.
^[1350]Szirmay C. Zemplin not. top. 171.
^[1351]Szontagh Dán. közl.
^[1352]Protoc. pag. 62.
^[1353]Török Ant. közl.
^[1354]Szirmay C. Zemplin not. top. 116. 279.
^[1355]Katonai hist. crit. XIII. 2. pag. 620. – V. ö. Lehoczky Stemmat. II. 368. és Budai Polg. Lex. III. 274.
^[1356]Szirmay Szatmár várm. II. 81. 88. stb.
^[1357]Arad megyei jegyzőkönyv 1522. sz. alatt.
^[1358]Mogyoróssy János közlése szerint.
^[1359]A család nemességéről bizonyitványt vett ki Biharmegyétől 1796. évben (jegyzőkönyv 10-dik VII. sz. a.) Nemesi gyakorlatát mutatják Szathmár megyétől az 1797–1800. és 1807. évi nemesi subsidialis összeirások, és ugyan ott 1809. évi nemesi felkelési lajstrom, melyben Mihály zsarolányi predikator és fiai Ferencz és Imre is beirva vannak.
^[1360]Békes megye jegyzőkönyve 2300. sz. a. 1831. évről.
^[1361]Szontagh Dán. közl.
^[1362]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1363]Collect herald. nro 349.
^[1364]Szontagh D. közl.
^[1365]Collect. herald. nro. 711.
^[1366]Szirmai C. Zemplin not. top. 116.
^[1367]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1368]Schmitt Archi Eppi Strigonienses II. 31.
^[1369]Budai Hist. Polg. lex. III. 276.
^[1370]Szontagh Dán. közl.
^[1371]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1372]Collect. herald. nro 666.
^[1373]Tudományos gyüjt. 1826. évi X. 87.
^[1374]Fényes E., Komárom várm. 121.
^[1375]Hodor, Doboka várm. 228. l.
^[1376]Pray, Specimen Hierarchiae.
^[1377]Pray Mss. tomo XIV. p. 7.
^[1378]Wolph Bethlen Hist. I. 621.
^[1379]Haller naplója.
^[1380]Kemény önéletirása. Kiadta Szalay 235 és 54.
^[1381]E munka VI. köt. 175. lapon Szalánczy Lászlónak nejéűl van irva Kemény Erzsébet.
^[1382]Haller Gábor naplója Kemény Not. Cap. Albens. II. 146.
^[1383]B. Kemény Gábor, Enyed veszedelme 60. lap.
^[1384]Benkő Transylvania gener. II. 409.
^[1385]Benkő Transylvania gener. II. 410. Tud. gyüjt. 1824. IX. 77.
^[1386]Szalárdy Siralmas krónikájának kilencz könyve. Pest, Pest 1853. 539. lap.
^[1387]Pray, Spec. Hierarchiae I. 256.
^[1388]Wagner Tab. geneal. tab. XVIII.
^[1389]Családi adatok szerint.
^[1390]Fejér megyétől 1744. aug. 18-án kiadott nemesi bizonyítvány eredetben, és 1768. évi Fejér megyei jegyzőkönyv.
^[1391]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1726. évi.
^[1392]Szontagh Dán. közl.
^[1393]Szontagh Dán. közl. szerint.
^[1394]Engel Monumenta Ungrica.
^[1395]Pethő Gergely M. krónika.
^[1396]Szentbenedeki Convent fasc. 81. nro 2. és fasc. 97. nro 43.
^[1397]Istvánffy Hist. 332.
^[1398]Erdélyi okirat.
^[1399]Catalogus Mss. Bibliothecae Széchenyi-regnico I. 4.
^[1400]Hodor, Doboka várm. és magán közl.
^[1401]Wolph. Bethlen tomo V.
^[1402]Bartholomaeides C. Gömör. 758. és 1635. évi 92. törv. cz.
^[1403]Fényes, Komárom várm. 113.
^[1404]Szirmay C. Zemplin not. top. 116. és 279.
^[1405]Békés megyei jegyzőkönyv.
^[1406]Arad megyei jegyzőkönyv 962. sz.
^[1407]Katonai Hist. critica tomo XXXIX. p. 1003.
^[1408]Katona id. h.
^[1409]Nógrád megei jegyzőkönyv 186. sz. a.
^[1410]Kubinyi F. és Vahot Imre: Magyarország képekben III. köt. 109. és Tabódy, Munkács multja és jelene 116–117.
^[1411]Kőváry Erdély nev. csal. 271.
^[1412]Fényes Elek, Magyarorsz. geogr. statis. stb. leirása.
^[1413]Meg még „Szalkári” alakban is.
^[1414]Megerle, Adelslexicon Ergänzungsb. 432.
^[1415]Fényes, Magyarország. Geogr. stat. állapotja.
^[1416]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1417]És több történet irónál, igy Istvánffy „Zalkanus” és „Szalkanus”-nak irja, miből némelyek Szálkán Lászlót faragtak, mások Zalka-t vélnek helyesnek, de hibásan. – Istvánffy-nál 1685. kiad. pag. 509. eléfordúl „Boronkanus” is, kit mindenki helyesen „Boronkai”-nak hisz, és ez mutatja, hogy „Salcanus” alatt is helyesen Szalkay név lappang.
^[1418]Pető Gergely M. Krónika 99. lapján „Szálkán”-nak irja, roszúl ugyan, de Zalkának ez sem.
^[1419]M. orsz. polg. hist. lex. III. 283.
^[1420]A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után.
^[1421]Szirmay, Szatmár várm. II. 114. 115.
^[1422]Török János, M. ország. Primása II. r. 292. 3. lap.
^[1423]Szirmay Szatmár várm. II. 277.
^[1424]Szirmay Szatmár várm. II. 279.
^[1425]Magyar Irók, életrajz gyüjt. II.
^[1426]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1427]Adami, Scuta gentil. XII.
^[1428]Collect. herald nro 43.
^[1429]Collect herald nro 286. hol „Szalopek”-nak van írva.
^[1430]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1431]Collect. herald. pag. 129. és Adami, Scuta gentil. tomo. XII.
^[1432]Collect. herald. nro 508.
^[1433]1613. évi 8. 1618. évi 15. k. u. és 1630. évi 3. törv. cz.
^[1434]Fényes E. Magyar orsz. stat. geogr. állapotja II.
^[1435]Szirmay C. Zemplin not. top. 116. 373.
^[1436]Eredeti.
^[1437]Ladislaus Szalontay pupillus Ladislai.
^[1438]Lehoczky Stemmat. II. 368. Ez azonban csak mese lesz. A báró Riedesel család hivatkozik ugyan származtatási rendjében (Góthai Taschenbuch der freyh. 1857. 602. lap.) a magyar országi származásra, de csak állítólagosan, és ellentmond ennek azon következő állítással, mely szerint a Riedesel család már 1149-ben Hessen-ben okmányosan eléfordulna, tehát IV. Béla kora előtt!
^[1439]Id. helyen.
^[1440]Lehoczky Stemmat. I. 213.
^[1441]A Hon, polit. napilap 1864. mart. 25. szám.
^[1442]Szontágh Dán. közl.
^[1443]Benkő, Transylvania Gener. II. 348.
^[1444]Hodor, Doboka várm.
^[1445]Benkő, Transylv. Generalis. II. 412. és 601.
^[1446]Nógrád megyei jegyzőkönyv 268. lap.
^[1447]Collect. herald. nro. 26.
^[1448]Adami, Scuta gentil. tomo XV.
^[1449]Szontágh Dán. közl.
^[1450]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1451]Székely unitária vallás tört. 158.
^[1452]Szirmay C. Zemplin not top. 116. 376.
^[1453]Kovachich, Supplem ad vesti. Comitior. II. – Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. – Analect. Saec. XVI.
^[1454]Buday Fr. Hist. lex. III. 284.
^[1455]Protoc. C. Neograd. ani. 1602. pag. 135.
^[1456]Magyar Irók II. 297.
^[1457]Szirmay C. Zemplin not. top. 116. 216. 219.
^[1458]Bartholomaeides Memoria Ung. 173.
^[1459]Mindszenty L. Advocat lev. VI. d. 247. lap.
^[1460]Corpus Juris Hung.
^[1461]Ugyan ott 1655. évi 58. törv. cz.
^[1462]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1463]Vitéz András őrkanonok által fölötte 1810. jun. 5. mondott halotti beszéd. Nyom. Eger.
^[1464]1808 évi 7. törv. cz.
^[1465]Győr megyei jegyzőkönyv I.
^[1466]Bel M. Notitia nova Hung. IV. 458.
^[1467]Fényes, Komárom várm. 147.
^[1468]Adami Mss. a nzti muzeumban 4-r. lat. nro 182. – Rajcsányi Ádám Deductiones Genealogicae tom. I. Mss. p. 77. szerint a sarcz adakozás utján (az akkori szokás szerint) gyült össze, sőt annyi, hogy még föl is maradván, jövő vagyonosodásának alapjául szolgált. – Tud. gyűjt. 1830. IV. 97.
^[1469]Lehoczky Stemmat I. 197.
^[1470]A góthai Hist. herald. Handbuch 977. lap. szerint 1722-ben, Adami Mss. 4-r. lat. nro 182. szerint 1723-ban.
^[1471]1812. évi 2. törv. cz. és 1827. évi 35. törv. cz.
^[1472]Teleki, Hunyadiak kora XI. 308.
^[1473]Uj M. Muzeum 1857. II. 348–351.
^[1474]Lehoczky Stemm. I. 198.
^[1475]Szirmay C. Ugocsa pag. 120.
^[1476]Szirmay C. Ugocsa p. 73.
^[1477]A család magát „de Zapolya” irta az akkori ortographia szerint. Lásd Teleki Hunyadiak kora XI. köt. 75. lap. Hogy pedig „Szapolyay”-nak hangoztaták e nevet, sőt irák is az avatottabbak, és pedig egykorúak, mint Brodarics, Heltay, Gercséni Ambru
s, Valkay stb., kimutatta már Jászay Pál „A m. nemzet napjai a mohácsi vész után” 14 lap. 2. jegyzetben.
^[1478]Felmer M. Primae Lineae Transylvaniae Histor. 1780. 73. és a II. kiadás is.
^[1479]Wagner Analecta Scepus. IV. 6–45. Különben id. h. Szapolyai István nádor 1495. és György 1524. évi czimereiket is egymással ellenkezőknek állítja. Igaz, amazéban egyszarvú, emezében farkas, van, de ennek oka szerintem az, mivel mindketten a czimerből csak egy részt vésettek ki nyomóikra, mint alább az egész czimerből látni fogjuk.
^[1480]Lehoczky Stemmat. II. 437.
^[1481]Istvánffy libro IX. et XIII. p. 138.
^[1482]Szirmay C. Zemplin not. top. 136.
^[1483]Lehoczky id. h.
^[1484]Vagy Leustach-nak is. És épen ezen Leustach-nak Lászlóval azonositásán fordúl meg Wagner okoskodása, mert oklevelében így említtetik, László pedig elé sem fordúl, és így azon oklevelek más családot illetnek.
^[1485]Deductiones genealogicae II.
^[1486]Deduct. és Tabellae a nzti Muzeumban folos lat. IV. 213., azonban atyjok Miklós szepesi grófnak és bosnyák kormányzónak iratik.
^[1487]Csak is az ő nevénél fordúl elő a „deák” nevezet, még pedig latinúl „literatus” alakban és igy tévedés ez uton a Szapolyay családnak valamely „Deák” nevű nemzetséggel erőszakolt összeköttetését csak hinni is.
^[1488]Teleki Hunyadiak kora X. 613. lap.
^[1489]1465-ben lett szepesi örökös gr. L. Cat. Mss. Széchenyi I. 708. és Kaprinai Mss. B. tomo L. pag. 139. 250.
^[1490]Teleki Hunyadiak kora IV. 3–4
^[1491]Pray Mss. IX. pag.10.
^[1492]Kaprinai Mss. B. tomo LII. p. 53–59. És végrendeletét ott B. tom. 53. p. 9.
^[1493]Leleszi Convent.
^[1494]Tudományos gyüjt. 1818. évi IX. k. 3. l.
^[1495]Wagner Analecta Scepus IV. 44.
^[1496]Ilyennek nézte ezt Lehoczky is. Lásd Stemmat II. 437.
^[1497]Battyán Leges Ecclesiasticae I. 528. – Fugger, Ehren-Spiegel 733. lap közölve van Szapolyay Imre czímere: vörös udvarban hármas halomból kinövő farkas.
^[1498]Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 289. lap.
^[1499]Tökölyi Imre naplója.
^[1500]Nógrád megyei jegyzőkönyv 1684. évi.
^[1501]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1502]Kemény J. Önéletirása kiadta Szalay L.
^[1503]Collect. Herald. nro 396.
^[1504]Adami, Scuta Gentil. tomo XII. és Mss. a nemzeti Muzeumban 4-rét lat. 182.
^[1505]Wagner tab. XXII. Deduct. és tabellae nro 210. fol. Cat.
^[1506]Vay László, Német hívség 441. 598. 608. Fényes, Komárom 150.
^[1507]Szirmay, Szatmár várm. II. 208. 279–281.
^[1508]Ns. Székely Constit. 100. lap.
^[1509]Kemény J. önéletirása. 464. l.
^[1510]Szirmay, Szatmár várm. II. 81.
^[1511]Fényes E., M. orsz. 1859-ben 426–27.
^[1512]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1513]Décsey Miklós közlése után.
^[1514]Hodor K. által több rendbeli genealogiák részint egyes család tagoktól részint Mike S. gyüjteményéből, és Török Antal közléséből is. Amazok közül kétségkivül leghitelesebbnek kelle tekintenem egy, 1805. évi birói megintő levélbe foglaltat, mely már körülményeinél fogva is legtöbb hitelt igényel.
^[1515]A családfán állóknak szül. és halálozási éveik s rangjaik a közlött családfán állanak, de ezek semmivel nem támogatva, sőt néhol a biztos adatokkal összeütközésben állva, mint valószinűtlenek le voltak itt hagyandók.
^[1516]Hirtenfeld, Der Mil. M. Theresien-Orden I. 279. hiteles és hivatalos adatok szerint, holott a családi közlés szerint II. József tábornok 1765-ben szül. és 1829-ben halt volna meg, mely összeütközése az adatoknak a családfai hitelességet koczkáztatja.
^[1517]Békes megyei jegyzőkönyv 864. sz. a.
^[1518]Arad megyei jegyzőkönyv 102. sz. a.
^[1519]Magyar Irók, életrajz gyüjt. I. 532. lap. Fölötte kemény Zsigmond jeles emlékbeszéde.
^[1520]Magyar Irók, életrajz gyüjt. I. 533. l. Vasárnapi ujság 1858. évi 14. sz.
^[1521]Magyar Irók életrajz gyüjt. I. 534.
^[1522]Török Ant. közl.
^[1523]Családi közlés Török A. szerint
^[1524]Szirmay C. Ugocsa p. 56.
^[1525]Bel, Not. nova Hung. IV.
^[1526]1569: 42. és 1578: 24. törv. cz.
^[1527]Szontagh D. szerint.
^[1528]Bel, Not. nova Hung. II. 234.
^[1529]Családi közl. Szontagh Dán. által.
^[1530]Eredeti okirat.
^[1531]Predikátori tár 1835. V. füz. IV. lap.
^[1532]V. ö. Bécsi Magyar kurir társa Honnyi levelek 1813. 12. 13. sz.
^[1533]Philosophia prima seu metaphysica brevibus aphorismis delineata. Franeq. 1688.
^[1534]Benkő Transylv. gen. II. p. 177. et 498.
^[1535]P. Szathmáry Károly közléséből.
^[1536]Szirmay C. Ugocsa p.
^[1537]Szirmay C. Ugocsa p.
^[1538]Magyar Irók. I. Szirmay C. Zemplin not. top. 217.
^[1539]Magyar Irók. I. Szirmay C. Zemplin not. top. 217., és Szirmay id. h. 218.
^[1540]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1541]Török Antal közl.
^[1542]Bethlen Miklós önéletirása, kiadta Szalay L. I. 268.
^[1543]Hodor szerint, ki az 1700. évi czímerlevelét 1797. évi hiteles másolatban olvasta, hol ez áll: „Rácz országból származtak, és Erdély földét megkedvelvén, Zilah városában meg telepedtek.”
^[1544]Családi közlés szerint.
^[1545]Baranyi halotti beszéde Száva Ágnes fölött.
^[1546]Cserei M. Historiája. Pest 1853. 325. lapon.
^[1547]Apor, Synopsis Mutationum. Kiadta a m. akad. 1863. 167. lap. – Lehoczky szerint Stemmat. I. 162. lap (ezt Fábián is követe Arad vármegye leirásában 198. l.). 1721-től 1729-ig irja báró Száva Mihályt Zaránd főispánjának, holott már Baranyi halotti beszéde szerint 1692-ben zarándi főispán volt. – Cserei Mihály 466. lap.
^[1548]Lehoczky Stemmat. I. 162.
^[1549]Családi közlés szerint.
^[1550]Hodor K., Doboka várm. 229. lap tévedve irja Mihály e fiát Sándort bárónak, ez nem volt báró, és atyja is külömböző személy Száva Mihály bárótól.
^[1551]Szalay L., M. ország. tört. V. 446. lap. 63. j. Apor Ist. Synopsis Mutatationum 289. Erdélyi diaeták és országos végzések III. 12.
^[1552]Apor Synopsis Mut. 289–290.
^[1553]Szirmay C. Zemplin not top. 90.
^[1554]1647: 39. és 1649: 75. törv. cz.
^[1555]Török Aut. szerint.
^[1556]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1557]Szontagh Dán. közl.
^[1558]A gróf Széchenyiek ősi nemesi czímere kék mezőben zöld koszorut tartó galamb, a nógrádi szécsénykei Szécsényi család – mint alább látni fogjuk – egészen más czímerrel élt és él.
^[1559]Ezek szerint alig számítható a család ősei közé azon Széchény Mihály, 1566-ban veszprémi kapitány, kit mint ilyent csupán Istvánffyra hivatkozva említ fel ősűl a grófi diploma.
^[1560]Kölcsy Vincze K. és Melczer nemzeti Plutarkus II. 108. – Hormayr–Mednyánszky Taschenbuch 1822. 429. és köv.
^[1561]Lehoczky Stemmat. II. 371.
^[1562]Török János Magyarország primása II. rész 171. Ez oklevél kétségessé teszi György primás születési évét is.
^[1563]Sennyey László jezsuita Katonánál Hist. critica XXXV. pag. 858. hol György-ről ez áll „Natus in oppido Szécsény, Gyöngyősini praetextam posuit.”
^[1564]Meg van ez oklevél eredetben az Akademia levéltárában, hová Gyöngyösről a ref. egyházat illető iratokkal került 1850. után – E körülmény, valamint az is, hogy Lőrincznek neje a ref. vallású Gellén családból származott, azon sejtelmet ébresztik bennem, hogy a család ősei, s tán még Györgynek és Lőrincznek atyja is előbb e valláshoz tartoztak.
^[1565]Fasciculus Florum honori R. D. Mart. Apáthi, Georgio Jurkovice etc. Viennae 1628. – Lásd az egyetemi könyvtárban „Theroria Mundi” mellett.
^[1566]Hevenessy Mss. tomo XXVI. pag. 202.
^[1567]Lehoczky Stemmat. II. 372.
^[1568]Kölesy V. és Melczer Nzti Plutarkus II. 108. – Lehoczky Gallin Juditnaknevezi.
^[1569]Lehoczky id. h. Lőrincznek két Márton nevű fiat ir, az egyik jezsuita, a másik magnélkül halt meg. Azonban ez tévedés. Az egyik Márton helyett, ki jezsuita volt, Ferencz teendő, mint látni fogjuk. György végrendeletében a másik Mártonnak özvegye említetik.
^[1570]Elogia Soc. Jesu, tomo IV. pag. 394. az eredeti halotti levelek gyűjteménye a m. kir. Egyetem könyvtárában. Szülői ugyan nincsenek megnevezve; de nem lehet kétség, hogy Lőrincznek fia, Pálnak a kalocsai érseknek, és Mártonnak testvére lett volna, főleg miután Lehoczky is említ egy jezsuitát, csak hogy tévedve Mártonnak nevezi.
^[1571]Kölessy V. és Melczer Nemz. Plutarkus IV. 85. hol életrajza áll, de hol Gyöngyös hibásan Nógrád megye városáúl iratik.
^[1572]Szécsény Pál kalocsai érsek életrajza. Irta Pados János. Pesten 1862. Müller Epistolae Georg. et Pauli Szécsény etc.
^[1573]Kiadva a grófi Diploma Török János „Magyarország Primása” czímű Pest, 1859-bennyomatott munkájában. II. 164. lap.
^[1574]Ugyan ott festve, és Adami, Scuta gentil. tomo XII. A Lánczhidon látható gr. Széchenyi-féle czimert két oldalról telamonok gyanánt két sas tartja.
^[1575]Hormayr, Mednyánszky Taschenbuch 1822. évf. 429–453. Tudományos gyüjtemény 1822. évf. III. 124. Regélő 1835. II. 417. Vahot és Kubinyi J. Magyarország képekben III. 1–6.
^[1576]L. Életrajzát Pesti Hirnök 1861. nov. 15. számában.
^[1577]Eredeti okirat.
^[1578]Hiteles transumptum.
^[1579]Protoc C. Neograd anni 1598. 1599. pag. 28. 49.
^[1580]Sz.-benedeki Convent hit. átirata.
^[1581]Lehoczky Stemmat. II. 254.
^[1582]E családról értekezett Wagner, Collectanea Geneal. hist. dec. II. 113–129. l.
^[1583]Rajcsányi kéziratai közt a Deduct. geneal. II. 225. I. Miklósnak gyermekeiűl iratnak Péteren és Dénesen kivül még András, 1336-ban erdélyi püspök, László, Miklós, Beke 1329. és Pál. És ezekkel egykorú családtagok Borch de genere Balogh et Luka de gen. Balogh 1323.
^[1584]Rajcsányi szerint Domokos 1367. erdélyi püspök is.
^[1585]Ugyan ott.
^[1586]Ugyan az szerint. Rajcsányi pótlásai nem állnak a családfán, mely egészen Wagner után van, kit Budai teljesen követett.
^[1587]Ez időben (1429.) éltek Wagner szerint Lukács és János, Zéchy Lukácsnak fiai. Miután Bartholomaeides szerint Notitia Cottus Gömör 193. a Zéchy nevezet ősiebb a Balogh genusnál, Rajcsányi szerint pedig, – mint egy följebbi jegyzetben érintve van, – élt Lukács is (de genere Balogh), még is ugy lehetett, hogy a nevezettek ezen Lukácsnak voltak fiai.
^[1588]Rajcsányi szerint volt István nevű fia is, kinek neje Orsolya volt, 1476. alsó-lindvai Bánffy István felesége.
^[1589]Rajcsányi szerint Vas megye főispánja és 1428. fő-lovász mester, kinek 1471-ben özvegye lett volna Katalin, ettől gyermekei Miklós és Dorottya Ujlaky Miklósné.
^[1590]Turóczy szerint jeles és szép férfiú, Bonfin szerint jeles vitéz és bátor katona.
^[1591]Memoria Basilicae Strigon. 77–80.
^[1592]Rajcsányi szerint nem János, hanem ifjabb Miklós, ki 1471-ben fő-lovász mester volt, és 1520-ban halt meg.
^[1593]Rajcsányi szerint még Miklós és Tamás is, kik korán elhaltak.
^[1594]Rajcsányi szerint még fiai Tamás, Péter és János.
^[1595]Rajcsányi szerint László is 1410-ben.
^[1596]Ugyan az szerint még fiai János 1504-ben, és Ferencz, kinek ismét fiai Péter, László, kinek 1458-ban özvegye Tibai Orsolya, János és Demeter.
^[1597]Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 157.
^[1598]Ez időben élt 1580-ban Széchy András, és neje bedeghi Nyáry Margit. Kinek volt fia? nem tudhatni.
^[1599]Pető Gergely M. krónika 203.
^[1600]Magyar akademiai Értesítő 1863. IV. köt. 178. 179.
^[1601]Lást életéről Uj Magyar Muzeum 1856. I. 553. Kún Istvánnal esetét Szalády Siralmas krónika 92. lap. Hogy első férje idejében és temetésekor is Zólyomi szeretője volt volna; Kemény János önéletirása 246. lap. Kubinyi F. Vahot J. Magyarország képekben. III. 81.
^[1602]Ennek emlékét tartja fenn a következő nyomtatvány, mely egyszersmind családi egész czímzetéről felvilágosit: „Sophia in aquila gentilitia adumbrata et illustrissimo Domino Dno Comiti Gasparo Szécsi de Rimaszécs, Perpetuo de Kőszeg, Baloghvár, és Felső-Lindva, Haereditario Domoni in Mura-Szombat etc. cum in Alma ac archiepiscopali universitate Tyrnaviensi prima in phylosophia laurea insigneretur, per R. P. Andream Elevenkuti e Soc. Jesu. A. A. et Philos. Professorem ordinarium ac p. t. seniorem oblata a spectabili, magnifica, nobili ac ingenua sacrae poeseos facultate mense majo die 10. Anno 1663. Tyrnaviae Tipis Academicis imprimebat Melchior Venceslaus Schnekenhaus.
^[1603]Wagner id. h. dec. II. fig. 10.
^[1604]Ugyan ott fig. 9.
^[1605]Erről oklevelek Kaprinai Mss. B. tom XXIX. p. 284. stb.
^[1606]Collect. herald. Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1607]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1608]Magyar Irók, életrajz gyüjt. I. 538.
^[1609]Collect. herald. nro 44. – E libro regio.
^[1610]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1611]Regestrum Donationalium.
^[1612]Fejér Cod. dipl. tomo III. vol. 1. pag. 21. Az oklevél kelte a család szerint, mint 1793-ban perben is felmutattatott, 1209. évinek olvashatik, de Fejér szerint 1205-ben kellett kelnie.
^[1613]Családi közlés után.
^[1614]Az Ostffy nemzetség levelei szerint 2. Nro 9. alsó-szopori Nagy Imre közlése után.
^[1615]Istvánffy Hist. 1685. kiad. 313. és Zrinyi Miklós munkái.
^[1616]Fényes, Komárom várm. 142. lap.
^[1617]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1618]Collect. herald. nro. 585. és Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1619]Kaprinay Mss. A. tomo XXXIII. f. 266.
^[1620]Ugyan ott 268. Szegedy János válasza családja történetéről.
^[1621]Lásd Magyar Irók. Életrajz gyüjt. II. 302. Egyik munkájában Rubricae seu Synopses Titulorum etc. Juris Hungar. III. 230. lapján családjáról is közöl adatokat.
^[1622]Magyar Akademiai Almanach 1863. évre 258. lap.
^[1623]Geneal. auth. tomo I. – Schönfeld Adels lexic. I. 205. – Kaprinay id. h. stb.
^[1624]Schönfeld id. h. I. 208. és perbeli iratok.
^[1625]Kaprinai id. h.
^[1626]Kéziratok.
^[1627]Halotti beszéd Pesthi Szegedi Sámuel fölött.
^[1628]Kemény János Önéletirása. Kiadta Szalay L. 62. lap.
^[1629]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1630]Ennek ajánlá Ágoston Péter: „Mirra szedő Szarándók” czimű könyvecskéjét. Nyom. 1672.
^[1631]Török Antal közlése szerint, és Nagy Enyedi album. Szerkeszté Szilágyi Sándor 1851. 37. lap.
^[1632]Szentbenedeki Convent Capsa H. fasc. 8. nro. 21.
^[1633]Eredeti.
^[1634]Eredeti.
^[1635]A család által közlött hiteles iratok nyomán.
^[1636]Fényes Geogr. Szótár I. 136.
^[1637]Fényes, Magyar orsz. 1859-ben. 348.
^[1638]Szontagh Dán. közl.
^[1639]És igy ezen 1624-ben meghalt Jakab nem lehetett egy személy az 1635-ben nemes levelet nyert Szeghő Jakabbal. De fiai is alig, mert atyja nemesedése előtt halt volna meg.
^[1640]Szeghő Józs. szives közlése szerint.
^[1641]Békes megyében 1830-ban iratott a Szeghő család a nemesek lajstromába.
^[1642]Burgstaller, Collectio Insignium.