Felhasználási feltételek -  _©  - Terms of Use

• Kezdőlap
• Családkutatás
• Linkgyűjtemény
• Kiadványok
• Családtörténet fórum
• MaCsE fórum

Szeiff család.

Czímere négy részre osztott vért, az 1. és 4. fekete udvarban három arany búzakéve áll, kettő fölűl, egy alúl; a 2. és 3-ik zöld udvarban alól, és fölűl egy-egy fehér folyam hullámzik. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú, koronás, arany oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös. ^[1]*

Székely család. (Ormosdi és kevendi, báró †)

Erdélyből a székely földről származtatják, ide látszik mutatni családneve is. Törzsatyjáúl Székely Jánost irják, Hunyady János sógorát, ki némelyek szerint Horvát, Tót és Dalmát ország bánja, és auraniai perjel volt, és 1448-ben a Rigómezőn vérzett el. ^[2]* Hunyadi sógorának szent-györgyi előnevű Székely Jánosnak fia volt Székely I. Jakab, Horvátországban Mátyás király alatt Gereben vára várnagya. Mint jeles katona a Fridrik császár elleni hadjáratban tünteté ki magát, és 1480-ban Stajer ország kormányzójává lett. Mátyás halála után annak fiát Jánost elhagyá és Miksa császárhoz pártolt, ettől kapta Stajer országban Ormosd és Borlin várát. Rút hűtetlenségét így rójja meg egy krónikásunk: ^[3]* „Mátyás király halála után Székely Jakab elárulá Magyarországot Ormosd és Borlin váráért, és Mátyás királynak nálla való kincsejért, melyért az I. Maximiliánnak Regedét és Potolit oda adá, és a németekhez álla, de be tellék róla az Isten szava: hogy a hamisan való kereseten harmad ízén való maradékja nem örűl embernek; az ő maradéki ezeket mint fel jádszák és sipolák, és annyira jutának, hogy végre csak jó nemes ember módjára sem élhetnek vala.” – Utóbb 1493-ban a magyarok ellen harczolt és II. Ulászló kir. által számüzetett. Nejéűl Zerczeg (tán Herczeg ?) Margitot olvasom. ^[4]* A családfát következőleg állíthatni össze:

I. Jakab de Ormosd et Kevent 1490.; I. Miklós báró 1505. (Gyulaffy N.); Margit (Bánffy János); Lukács † 1575. Stajer orsz. korm. (1. Marburg Kata 2. Imreffy Kata); Klára (Perényi Péter); Magdolna (1. Széchy Tamás 2. Thurzó Elek 3. Persntein Jánosné); II. Jakab 1550. (1. Herberstein Zsófia 2. Erdődy Margit); Mihály krapinai kap. † 1607. (Peklin M. Erzse); Ferencz (Korlátkőy Anna); Kata (1. Perényi Mihály 2. Draskovics Gáspár 1574.); II. Lukács 1606. † ifjan.; Zsófia (Kollonichné); Frigyes † 1614. (Keglevich Anna)

I. Jakabnak gyermekei ^[5]* I. Miklós, ki az 1595. év rákosi országgyűlésen az országnagyai közt jelent meg. ^[6]* Nejétől Gyulaffy leánytól ^[7]* Klára Perényi Péterné, és Magdolna először lindvai Széchy Tamásné, másodszor Thurzó Elekné, harmadszor 1575-ben helffensteini Pernstein Jánosné.
I. Jakabnak második gyermeke Margit alsó-lindvai Bánffy János nádorné.
I. Jakabnak harmadik ^[8]* gyermeke: I. Lukács 1543-ban Stajer ország és Kaproncza vár kapitánya, és cs. kir. tanácsos 1556-ban. ^[9]* Meghalt 1575-ben febr. 8-án, eltemettetett Ormosdon az atyja által alapított zárdában. Első neje Marburg Erzsébet, a második szerdahelyi Imreffy Katalin. Gyermekei maradtak: ^[10]* II. Jakab, Mihály, Ferencz és Katalin előbb Perény Mihályné, utóbb 1574-ben Draskovich Gáspárné.
II. Jakab 1552-ben Balassa Jánossal Genuában járt. „Liber baro in Ormosd” iratott. Neje volt Perényi István leánya Zsófia, aki utóbb Kollonich Zsigmondhoz ment férjhez. Gyermeke ^[11]* maradt: II. Lukács, ki ifjúságában – úgy látszik – 1606-ban meghalt.
Ferencz 1530-ban Ferdinand részén harczol Szapolyai ellen. ^[12]* Nejétől Korlátkeői Annától gyermekei nem maradtak. ^[13]*
Mihály (kevendi Székely, lib. baro in Ormosd) Károly főherczeg komornoka, kir. tan. és Horvátországban Krapina vár parancsnoka, utóbb a Tiszántúli részek és Szatmár vár főkapitányának iratik. Élt 1564–1599. időközben, sőt utóbb is. Meghalt 1607-ben. Nejétől Peklin M. Erzsébettől fia ^[14]* Fridrik, ki buzini Keglevich Annát vette nőűl, de 1614-ben magnélkül elhalt, és igy a kevendi és ormosdi Székely (hajdan Zékel) családot sirba vitte.
A család első előneve Kevendi (vagy Kövendi) mely helység Erdélyben Aranyos székely szék felső járásában fekszik, és igy a családnak igazi székely eredetére mutat, mely azonban utódaiban nagyon ekorcsúlt, és messze esett eredeti fajától.
A család czímere I. Jakabnak czímere szerint hosszában kétfélé hasított vért, a jobb oldali kék udvarban, melynek közepét vízirányosan arany pólya választja két felé, hármas zöld halomból ezüst bárány emelkedik ki; a baloldali vörös udvarban kétfejü arany sas szétterjesztett szárnyakkal látható. ^[15]*
E szerint más Székely család czímere lehet az, mely egy oklevél szerint ^[16]* a vért udvarában nyillal átlőtt lovas vitézt ábrázol.
I. Jakabra nézve meg kell még említenünk, hogy ő 1474-ben Mátyás királytól kapta Erdélyben Torda megyében Gyéres, Tóhát, Csörke helységet és Tordalak pusztát. ^[17]*

Székely család. (Lisznyói és killyéni)

Törzsökös székely család. Törzsatyja lisznyói Székely Bálint, ki 1583. jun. 14-én mint hadnagy Báthori Istvántól Killyénben részbirtokra adományt kapván, ^[18]* oda telepedett.
A családfa ^[19]* következő:

Bálint 1583. Killyénbe telep.; Tamás.; Boldizsár (Kozma Anna); András; György; II. Bálint (Mikó Judit); Bálint.; Zsigmond 1699. 1704. (Kálnoky Erzse); Boldizsár (Keresztúri Anna); Ferencz (Balló Mária); Mihály (Imecs Erzsébet); Miklós (Papp Anna); László (Bara N.); Mihály †; Ágnes (Tompa Gásp.); Boldizsár.; Elek 1760. (Grabarius Ágnes); I. Dávid kanczellár † 1800. (gr. Lázár Anna † 1804.); Elek (Hollaky Anna); Dénes; Sándor; Zsigmond; Lajos; Zsuzsa (Hollaky János); Mihály † 1832. kir. tábl. elnök (1. b. Rudnyánszky Teréz 2. gr. Mikó Kata); János százados † 1851. (gr. Mikó Anna); Anna (b. Apor Péter); Károly (Gyulay Teréz); Antal őrnagy; II. Dávid kapit. 1861. (b. Toroczkai Róza); Kata (Kendeffy); Sámuel királybiró (Horávth N.); János.; Eliz.; Róza.; Károly; Gergely (Maurer Jozéfa)

A családfán állók közűl I. Dávid 1760-ban mindjárt a felállításkor a magyar királyi testőrségbe lépett. Utóbb hívatalnok, 1783. mart. 12-én tartományi kanczellár, 1786-ban felmentik, de 1790-ben ismét visszaállítja az ország. Meghalt 1800 febr. 10-én. Ennek idősb fia
Mihály igen tevékeny hívatalnok, kamarás és udv. tanácsos, később kir. táblai elnök. 1816-ban ő adta ki a N. Székely Nemzet Constitutioit és végén a székely csíki kronikát. Meghalt 1832-ben jan. 11. M.-Vásárhelyen. Első neje b. Rudnyánszky Teréz 1804-ben, második neje, illetőleg özvegye gr. Mikó Kata 1854-ben halt meg. Gyermekei nem maradtak. Unoka öcscse
II. Dávid százados, 1861-ben nyugdijjáról lemondott. A táblán álló három gyermeke van.
A másik ág Zsigmondtól jő le, ki a Zernyesti csatában részt vett, utóbb Tököli hive, és kibujdosott, 1704-ben Rákóczy részére Háromszéken működött. ^[20]* Nejétől Kálnoki Erzsébettől három gyermeke maradt. Dénes ága Zsigmond unokájában él. Lajos kis unokái Károly és Gergely birják jelenleg a killyéni szép javakat.
Nincs a táblázaton killényi Székely Mózses, ki 1840-ben Háromszéki levéltárnok volt.

Székely család. (Borosjenői, gróf †)

Magyarországból szakadt Erdélybe. A XVII. században emelte fel magát. Első ismert atyja borosjenői Székely János Zaránd megyei nemes, ki birtokos volt Szamos-közi, Bán-Hodos, Kelmigy, Tivadarfalva, K. Csernel, Rekettyefalva, Tolmács, Szénás, stb. helységben, ^[21]* egyébkint Teleki Mihály jószágainak tiszte. ^[22]* Fia I. László Erdélybe Apaffy alatt szakadt, ott előbb főposta-mester, utóbb tanácsos, Teleki Mihály eszköze, 1678-ban kolosvári kapitány. A török Portára többször követ. Cserei szerint kapsi, gyanús ember, és nyomorultúl halt meg 1679-ben kődök rothadásban. ^[23]* Megjegyzendő, hogy 1662-ben Szatmár megyében Fülpös, és Kis-Ar helységben részbirtokot kapott adományban. ^[24]* Neje Bulcsest Sára egy oláh bojárnak Szalánczy Annától született leánya volt, utóbb Haller Istvánhoz ment férjhez, 1699-ben a kolozsvári helv. hit templom építésére 500 m. ft. adott. Ettől gyermekei II. Mózses, ^[25]* ki I. Leopold király által 1700-ban testvéreivel együtt grófságra emeltetett, ^[26]* de Pócstelkén zsiványok ölték még, II. László kinek neje losonczi Bánffy Kata 1745-ben halt meg, ^[27]* és I. Ádám gróf, első neje Toroczkay Zsuzsi, a második Rhédey Katalin, kitől fiai III. László és II. Ádám, amaz Hodor szerint 1772-ben halt meg Szebenben, kora 55. évében és Alamoron temettetett. Ez t. i. II. Ádám cs. kir. kamarás, Erdélyben a reform. egyházi alapítványok és iskolák gondnoka, külföldön utazott férfiú. Két munkát fordított magyarra: Locknak nevelésről irt müvét, és egyet a marhák gondviseléséről 1763. és 1771-ben francziából és németből. Nőtelen maradt, és benne családja kihalt 1771-ben. ^[28]* A kolozsvári reform. egyházra végrendeletileg 500 ftot hagyott. A családi javak a Kálnoky-akra szálltak. ^[29]*
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első lábaival kettős ezüst keresztet tartva.

Székely család. (Nagy-idai)

Kihalt család, melynek következő nemzékrende ^[30]* ismeretes.

Székely András (Szirmay Sára); András (Fejérvári Jusztina); Lajos (Keczer Julianna); Sára (Nemessányi Bálint); Zsuzsa (Kovách László); Zsófia †; Bora; Éva.; József †; Lajos utolsó †.

Székely család. (Dobai)

Szepes vármegye adományos nemes családa, melyből András 1667-ben Szepes vármegye jegyzője volt. ^[31]* E családból való dobai Székely Sámuel, egykoron 1741-ben kapitány. Született 1704. april 3-án Hunfalván (Hunsdorf) 1753-tól mint nyugalmazott Eperjesen telepedett le, és történelmi, főleg oklevelek kutatásával és másolásával tölte idejét, melyek által történelmi irodalmunk érdekében derék érdemeket szerzett. 1759-ben egy magyarra fordított munkát is adott ki. Halála után több kötet kézirata maradt. ^[32]*
A család czímere a paizs udvarában hátulsó lábain álló grif, balfelé fordúlva, és első jobb lábával kivont kardot tartva.

Székely család. (Siményfalvi)

Udvarhelyszéki székely család, melyből I. Mózses még mint közrendű ember, egy ember füle elvágásáért Lengyel országba bujdosott s utóbb mint Báthori István egyik hadnagya Poloczkó és Pleskónál vitézűl viselt emagát, 1583. jun. 10-én Báthori Zsigmondtól 16 jobbágyos telket kapott Szemerefalván és Siményfalván. ^[33]* Utóbb Báthori Zsigmond ellen lép fel, midőn ez Erdélyt Rudolf császárnak akarja adni. Básta ellen mint fővezér csatázik. 1603. maj. 9-én Erdély vajdája leszen. Básta ellen indul, a Bárczán csatát veszt julius 17-én, és ott elesett. ^[34]* Fia II. Mózses 1627. körűl udvarhelyszéki főkir. biró és főasztalnok, 1622. aug. 22-én kapta Szederjest és Fiáthfalván egy részt a kastélylyal, 1626. jun. 24-én Marosujvárt és Henningfalvát. 1633-ban számüzetett, és birtokai nagyobb részét 1635-ben Huszár Mátyás nyeré. ^[35]*
A család czímere a paizs udvarában oroszlán volt.

Székely család. (Aranyos-rákosi, és ó-tordai.)

Székely család Aranyos székből, melynek egyik ágazata ó-tordai előnevet is visel. Törzse Székely Boldizsár, ennek 1600. febr. 10-éről Görgény várában Báthori Gábor ótalomlevelet ad, melyben rákosi és sinfalvi birtokáról is tesz említést. Ennek fia Miklós, úgy várfalvi Bordács Mihály, Sámuel és Gergely, nem különben Varga János rokonaival együtt egy armalisban 1674. sept. 2-án Apaffy Mihály fejedelem által megerősíttetik. E nemes levél 1675. január 7-én a kövendi mezőn tartott vizsgálat (lustrum) alkalmával, valamint 1750. jun. 24-én tartott köz összeiráskor is előmutattatott.
A családfa ^[36]* következő:
I. tábla.

Boldizsár 1610.; Miklós 1674. armalist; Kata; Márton (Bordács N.); Folyt. II. táblán.; István; István; István; György; János; Ferencz; Boldizsár (Vagyas Judit); Ferencz (Csipkés Anna); Kata.; Anna.; Mihály.; Márton †; Mária.; Boldizsár †; István káli pap † 1823. (Szekeres Klára) † 1847.; Sámuel (Csehi Eszter); Ferencz †; László †; János; Károly † 1830.; Anna (Fekete Lajos); Teréz (Vitéz Andr.); I. Elek (Fekete András); Beta (Kacsó József); Sándor unitár püspök † 1852. (Hincs Zsuzsi); Klára † 1824. (Czirmay Györgyné); Teréz (Kovács János); Ilka.; II. Elek.; Sándor † 1836.; Sándor † 1838.; Ádám.

II. táblán.

Márton, ki az előbbi táblán. (Bordács N.); György; Miklós; András (Lászlófy Kata); Ferencz elesett 1710.; Zsigmond elesett 1710.; Judit (Mikó Máté); Miklós; Sámuel (Pető Judit); István; Ferencz (Fodor Zsuzsi) † 1809.; Folyt. a köv. lapon.; Mihály.

Ferencz, ki az előbbi lapon. (Fodor Zsuzsi) † 1809.; Zsigmond ügyvéd † 1847.; András; Márton; Sámuel.; I. Márton (Borbély Julia); Mózses szabédi pap (Augusztinovics Lidia); Máté (Fodor Judit); II. Márton (1. Nemessányi Bora 2. Török Anna); Sámuel (Biró Róza); Ferencz.; Mózses; Sámuel.; Róza.; Biri.; Ilka.; Adél.; Béla.; Árpád † 1859.; János.; Márton.; Miklós.; Anna.; Károly (Csongvai Kata); Klára (Csongvai Lőrincz); Benjamin unitar. pap Szinden; Mózses püsp. helyettes † 1862. (Szász Klára); Hedvig (Cseke Józsefné); Albert kath. pap.; Kálmán.; Klára.; Zsuzsi.; Sándor.; Matild.

A család unitaria vallású, s közűlök három püspök volt, úgymint a táblán nem álló ó-tordai Székely Miklós 1843-ban. Utánna következett Sándor az aranyos-rákos ágból, ki 1852-ben halt meg. Utánna ugyanazon ágból Mózses, mint püspöki helyettes 1861-ben. Meghalt 1862-ben. Fiai közűl Albert a rom. kath. egyházba tért át, s most. kath. áldozár.
Ezeken kivűl említendők: Sámuel ügyvéd, másik Torda város pénztárnoka. Zsigmond ügyv.; László a tordai iskola pénztárnoka, János ugyan annak gondnoka volt. I. Elek ügyvéd, utóbb Torda városa tanácsosa 1848. előtt.
I. Mártonnak fia II. Márton ügyvéd és 1848. előtt, valamint 1861-ben Kolozsvár város szolgabirája.
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont egyenes kardot, a balban nyitott könyvet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, szintén meztelen pallóst tartva. A paizsot két oldalra leomló sisak takaró veszi körül.

Székely család. (Ádámosi)

Küküllő megyei eredetű család. Nemes levelét Székely Bertalan és fia István kapta 1592. dec. 8-án Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemtől. A családfa ^[37]* következő:

Bertalan 1592. (Ádámosi Ágnes); István 1592.; I. Péter; I. János †; II. István; János; Márton; András †; III. István; II. Péter; András; I. Mihály ref. pap.; László †; György †; Márton ; II. János; Ferencz.; IV. István; János; János Tordán él.; Márton; László; II. Mihály †; III. Péter ref. lelkész és esperes.; Dániel kir. kam. titkár; Bertalan jeles festész.; János mérnök.

A táblán állók közűl II. István vadászaton lelte halálát. I. Mihály szentpéteri ref. pap. II. Jánosnak fia Márton báró Kemény Simon gazdatisztje volt, Aranyosszékben F. Sz. Mihályfalván és Sinfalván, – és Alsó-Fejér megyében Tövisen birtokos. Testvére III. Péter k. fejérvári kerületi esperes és ref. lelkész volt. Fiai Dániel kir. főkormányszéki fogalmazó, 1863-ban titkár, és János 1848. előtt Kolos megyei, most Marosszéki mérnök.
Dánielnek fia Bertalan mint festész Münchenben a hires Piloti tanár termében tökélyesíté magát, és legtehetségesebb fiatal festészeink egyike. ^[38]*

Székely család. (Póka-keresztúri)

Torda vármegyének Vajda-Szent-Iványi járásában fekvő Póka-Keresztúr helységről vette nevét. Ismeretesek közűlök Székely László, kinek fia volt Farkas, 1699. april. 23-án osztoztató biró (arbiter) Vajda Sámuel és Vajda Erzse Veres Sámuelné közt. Farkasnak fiai Gábor és Miklós adományos nemesek, atyjok jogán birtokosok Kis Budakon. Az előbbi 1771-ben számfeletti székbiró vagy ülnök, Miklós pedig szolgabiró volt Doboka vármegyében. ^[39]*
István szolgabiró Doboka megyében 1763–1771-ig. ^[40]* Zsigmond ugyan az a borgói járásban 1796–1809.
Sámuel 1809-ben Doboka vármegyében derékszéki biró. Fiai Elek 1809-ben kapitány az erdélyi felkelt nemes seregben. Első neje Salánky Judit, a második Vér leány, kinek jogán birt, és lakott Sófalván Doboka vármegyében. Első nejétől fia Károly féleszű, meghalt 1840-ben, kinek magvaszakadtán M.-Derzsén, Al-Őrben stb. jelentékeny birtokot örököltek a leány-ági utódok.

Székely család. (Kalota-szentkirályi)

A XVII. században élt közűlök István, kinek nejétől Daczó Erzsébettől fia György, kinek sz. Galaczi Török Erzsébettől leánya Klára Alvinczy Péterné, ettől 1683. körűl elválván, másodszor oroszfáji Mikó Gáborné, az még 1696-ban is. ^[41]*
1676-ban borbereki Alvinczy Péter nejével Székely Klárával kölcsönös bevallásra lépnek, mely szerint a nő saját galaczi, sajó sz. andrási, simontelki és apáthi (Doboka várm.) m. fülpösi stb. részbirtokait férjének bevallja. Ennek daczára utóbb elváltak. 1678-ban Alvinczy Péter, neje Székely Klára nevében ellent mond Czikmántor iránt. ^[42]*
E Székely család egyik ága Abosfalváról irta előnevét, igy László 1676-ban, ^[43]* midőn ellentmondást tett.
K.-Szentkirályon egy jobbágy telkeért Sz. László urbéri kárpotlást nyert. Az utóbbi időkben Sz. Dániel Doboka megyében 1832. körűl szolgabiró volt.

Székely család. (Szent-Iványi)

Közűlök Mihály 1459-ben beszterczei gróf. ^[44]* Utóbb hűtlenségbe esvén, javait 1475-ben Csupor Miklós alvajda kapta adományban. ^[45]*

Székely család. (Csikfalvi)

Közűlök János Marosszéki ülnök 1571-ben. ^[46]*

Székely család. (Benczédi)

Ismeretessé tette e nevet Székely István, a gönczi predikator, eredetére Udvarhelyszéki, két hittani magyar munkája által, de főleg 1548-ban Krakóban nyomatott kronikája által, ^[47]* melyet részben Toldy Ferencz ujra kiadott.

Székely család. (Bibarczfalvi)

Egyik nőitagja Borbála kisszerényi Szerényi Ingácz neje, meghalt 1766. april. 12-én.

Székely család. (Rétyi)

Három széki székely család, mely most is jó karban áll. A mult században 1733-ban éltek közűlök Mózses, András, Márton, Sámuel egykor Sepsi szék jegyzője, és Zsigmond. ^[48]*
E században Ferencz Három széki törvényszéki ülnök 1815-ben; Dávid tartományi számfeletti biztos 1848. előtt, hivatalától a forradalomban részvéteért megfosztatott.

Székely család. (Dálnoki.)

Szintén Háromszéki székely család, melyből István élt 1730-ban. ^[49]*
Sámuel 1846. előtt főkormányszéki irnok.

Székely család. (Kézdi Sz. léleki.)

Kihalt a mult században Székely Péterben. ^[50]*

Székely család. (Csik sz.-imrei.)

Közűlök Székely György élt 1740-ben. ^[51]*

Székely család. (Szász-Sombori.)

Doboka megyei nemes család, melyből János ott 1588–1595. főbiró volt. ^[52]* László 1702-ben Zsomboron birtokos.

Székely család. (Dombi.)

Közűlök József Abrudbányán bányatörvényszéki és városi ülnök és országgyülési követ 1836-ban.
Tán szintén e család ivadéka Lőrincz, ügyvéd, 1815-ben Abrudbányán.

Székely család. (Abrudbányai.)

Ezen előnévvel találjuk Székely Pál sebészt Abrudbányán 1831-ben.

Székely család. (Rákosdi.)

A hívatalos téren Sándor 1837-ben Hunyad megyei irnok, s talán ő azon Sándor, ki 1848-ban szolgabiró volt.

Székely család. (Csik-rákosi.)

Ez előnévvel József Kolosmegyében; János Torda városi ajtónálló 1848.
Csik-székben több helyen, mint Mádéfalván, Dánfalván, Csikszent-Imrén laknak Székely nevű családbeliek, kisebb, nagyobb birtokosok.

Székely család. (Felvinczi.)

Közűlök Pál Gy.-Fejérvár városi tanácsos 1831-ben; László ugyan az jelenleg, az 1846. évi erdélyi országgyűlésen azon város követe, Lajos 1848. előtt ügyvéd.

Székely család. (N.-Bányai.)

Máskép Bányai-Székely-nek irják nevöket. Közűlök ismeretes Dániel, ki 1848. előtt Maros-Vásárhely tanácsnoka volt.

Székely család.

Torna megyében élt törzs-őse Székely Miklós, ki 1631. dec. 12-én a Szászy család őseivel együtt nemesítetett meg. Lásd Szásy cs.

Székely család.

Trencsin megyei nemes család, melyből ott a nemesi lajstromok szerint megemlíthető Tamás, ki 1646-ban élt, 1658-ban Drskóczon, 1728-ban Felső-Vadicson élt a család, jelenleg legalább azon megyében kifogyott, és eredeti czímereslevele a megye levéltárába került. ^[53]*

Székely család. (Máskép Németh)

1725-ben III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét Székely máskép Németh Miklós, Márton és Pál. ^[54]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld halmon nyugvó arany koronán könyöklő vörös mezű kar, mely a paizs udvarának felső bal szeglete felé rézsutosan nyuló zászlónyelet tart, azon két ágú vörös zászló leng, az udvar jobb oldala felé nyúlva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén vörös ruhás kar kivont kardot villogtat. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Székely család. (Vizaknai)

Tagjai többnyire Vizakna városnál hivatalkodtak, igy: István pénztárnok 1831. Ferencz, József tanácsnokok, s felváltva főbirák. Mihály alhivatalnok, 1848. előtt. Józsefnek fia Lajos jelenleg Kolozsvárott pénzügyi igazgatósági fogalmazó.

Székely családbeliek.

Ide sorozzuk, kiket előnév hiányában családok szerint csoporsítani nem lehet. Ilyenek:
Székely Miklós 1443-ban Arad megye alispánja. ^[55]*
Pál fő nemes székely, kit 1524-ben a fogarasi várkapitány fel akasztatott. ^[56]*
István 1564-ben több más nagy emberrel elfogatott, de az országgyülés által szabadon bocsáttatott. ^[57]*
Antal ugyan azon időkben, 1562–63-ban szerepelt. ^[58]*
Mihály 1594-ben Báthori Zsigmond altisztartója. ^[59]*
István 1595-ben Zarándi főispán. ^[60]*
Ferencz 1604-ben Bocskainak Szent-Jóbon praefectusa leszen.
István 1662-ben hűtlenségi bélyegen elmarasztaltatik. ^[61]*
Sámuel 1662-ben Csikszéki alkapitány. ^[62]*
Másik Sámuel, kinek nejétől Veres Katalintól leánya Katalin Bocskay Istvánné, kinek leányát Torday József vette nőül, és nemzé Torday Ferenczet.
Az ujabb időben Antal alkényeri (v. sibóti) póstamester, ki korán elhúnyt Imre fiával együtt a Kenyérmezőn a Báthori-Kinizsi-féle emlék oszlop mellé volt temetve, de az emlékoszlopot 1848-ban az oláhok feldúlták, széthányták.
Ezen kivül Erdélyben még számtalan Székely nevű birtokos család van, igy Küküllő megyében Zagoron, Fületelkén, Felső-Fejér megyében Árapatakán, Salldorfon és Hidvégen.

Szék család.

Gömör vármegye nemesei közé számítja.

Szekér család.

Zemplin vármegyében a nemesség sorában áll. ^[63]* Honos Somogy megyében is. Tán ivadéka Szekér Joakim Alajos szerzetes, utóbb tábori lelkész, ki Komáromban született, és 1791. 1807. években több történeti munkát adott ki. ^[64]*

Szekeres család.

Törzse Szekeres Pál, ki 1687-ben maj. 25-én Laxenburgban kelt czímeres nemes levélben I. Leopold király álta megnemesítetett. ^[65]*

Szekeres család.

Szekeres Mihály czímeres nemes levelet nyert 1791-ben. Czímere balról jobbra húzott rézsutos fehér szelemen által két részre osztott paizs, a jobb oldali kék szegletudvarban hármas zöld halmon piros lábú fehér galamb áll, piros csőrében zöld gallyat tartva, fölötte balról ezüst félhold ragyog; a baloldali vörös szegletudvarban balról felhők közűl benyúló kéz arany mérleget tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között hármas zöld téren a leirthoz mindenben hasonló galamb látható. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[66]*

Szekeres család.

Szatmár megyében birta hajdán Kis-Szekeres helységet. 1359-ben Szekeressy (Zekeresi) Tamás, István, László és Lukács Lászlónak fiai határt járattak. Tamásnak fia Ferencz és Istvánnak fia Miklós 1379–1404-ben birtak ott, Zsarolyánban, és Fülpös Daróczon. Utóbb nem említetnek a birtokosok közt. ^[67]*
E század elején Szekeres Antal birt Gencsen. ^[68]*

Szekeres család. (Mező-Madarasi)

Marosszéki székely ivadék. Közűlök Gergely 1600-ban Mihály Vajda ellen Miriszlónál esett el. Neje Gálfi Ilona volt.
Ferencz Marosszék alkirály birája 1700. körül. István a marosszéki lustralis könyv szerint nemességi hadnagy.
Sándor Doboka megyében törvényszékbiró, első neje Henter leány, a második Cserényi Ágnes.
László, Ferencz, Zsigmond és János, mint primorszékelyek említetnek 1806-ban. János M. Madarason, László M. Bándon, Sándor M. Régenben birtokos főszékelyek.
Az ujabb nemzedékből Sándor és ennek leányai Fáni, Róza, Adél, továbbá László és ennek fiai Ákos és Gábor birtokosok.

Szekeres család. (Abrudbányai.)

Közűlök János 1815. körűl Zaránd vármegye szegénységi ügyésze volt.

Szekeressy család. (Előbb Wagner.)

Szekeressy előbb Wagner Antal 1792-ben kapott czímeres nemes levelet.
Czímere következő: a paizs udvarát négy kék, négy vörös pólya fedi, az előtérben fehér sziklás halmon vasba öltözött férfiú áll, jobb kezében tartott lándzsája hegyén aranyvörösarany zászlócska leng, bal kezében zöld koszorút tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kifeszített fekete sasszárny között szintén olyan férfiú ismétlődik. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék. ^[69]*

Székesfejérvári család.

Közűlök Benedek Kolosvár város főbirája volt. Meghalt 1664. aug. 5-én, kora 76. évében. ^[70]* Egy Székesfejérvári névszerint Mátyás, még előbb 1578-ban, mint köblösi, majd kolosvári unitarius lelkész és egyházi főjegyző említtetik 1606-ban. ^[71]*

Széky család. (Máskép Pap)

lásd Pap cs. IX. köt. 114. lap.

Széky család.

Heves és Zemplin megye nemessége sorában áll.

Széky család. (Peteki)

Erdélyi család, melyből Károly Küküllő megyei táblabiró, számvevő biztos és szőkefalvi póstamester volt 1831 körűl. – Sándor ugyan ott irnok. Tán ennek neje Csanády Zsuzsi kis-sárosi birtokos Küküllőben; és valószinűleg ezen családból Sándor és Ábel birtokosok Felső-Fejérben Walldorfon.

Széky család. (Széki)

Doboka megyében virágzott még a XVI. században, és ott Szék helységben volt birtokos. Utolsó ivadéka Széky Kálmán hütlenségi bélyeg alá jött Báthory István fejedelemsége alatt. ^[72]*

Széll család. (Dukai és szent-györgy-völgyi)

Vas vármegye birtokos nemes családa. Bővebb adatok hiányában nem merjük ősei közé számítani azon Szél Pétert, ki 1556-ban igen gyenge ostrom folytán a töröknek feladta Kaposvárt, melynek kapitánya volt, és melyért Török Ferencz őt Pápán felakasztatta ^[73]* Hasonlóan nem lehet ide soroznunk, mert előneve Csanád megyei származást sejtet, azon makói Széll Mihályt sem, ki 1650-ben új adomány mellett Békes, Csanád és Arad megyékben Kakuti, Batonya, Tompa, Sziind, Kún-Ágotha, Nagy Iratos, Trinta (?) Dombegyháza, Bánkamarás, Csató-kamarás és Domb-Iratos helységeket és pusztákat nyerte. Ezen Mihály valószinűebben ivadéka lehetett azon Szél Istvánnak, ki 1581–1599. között Zaránd vármegye egyik főispánja volt. Ugocsa megyében pedig Szél (vagy azon kori irásmod szerint Zél) család már 1523–1550. között Fertő-Almáson volt birtokos. ^[74]*
A Dukai és szent-györgy-völgyi Szél, Zala és Vas megye nemes családainak egyike. Tán az előbbi megyéből Szent-György völgye számos nemességéből származott át Vas megyébe. Ismert törzse Széll György, ki 1639. évi maj. 22-én III. Ferdinand királytól nyert (mint a családi tudosítás mondja) újjított czímeres nemes levelet. Györgynek egyik utóda volt Széll Miklós, bucsúi földbirtokos Vas megyében, kitől egyik ágnak a leszármazása ^[75]* következő:

Széll Miklós (1. Garay Zsuzsi 2. Hertelendy Julia 3. Dániel Anna); I. Kristóf 1791. ns. fölkelési főhadn. tbiró. (Vajda Antonia); Imre volt septemvir † 1856. (Redl Teréz); József Vasi alispán és követ (Bertha Julia); Antal.; Anna.; II. Kristóf udv. tanács. váltó felt. t. üln.; János Vas m. szbiró † 1848. (Vajda Magdolna); Kálmán.; Ignácz.; Mária.; Gyula.; Karolina.; Sándor.; Miklós.; Lajos.

I. Kristófnak, ki 1791-ben a Vas megyei nemesi fölkelésnél főhadnagy, utóbb táblabiró volt, fiai közűl Imre egykor (1832.) Vas megye főjegyzője és országgyülési követ. 1836-ban személynöki itélőmester, 1841-ben lett nádori itélőmester, utóbb septemvir, 1850. után Bécsben a cs. kir. legfőbb semmisítő törvényszék ülnöke és udvari tanácsos. Meghalt 1856-ban. Gyermekei a táblán láthatók.
József szintén Vas megyénél hívataloskodott, és 1848-ban első alispán volt. Nejétől Bertha Juliától gyermekei a táblán láthatók.
Antal bucsúi birtokos.
II. Kristóf Vas megyénél viselt al- és főszolgabiróságot, 1860-ban a nagyváradi cs. kir. főtörvényszéknél volt tanácsos, innen a pesti váltó feltörvényszék közbirája lett.
János Vas megyében volt szbiró. Meghalt 1848-ban. Két gyermeke a táblán látható.
A család czímere a paizs udvarában, valamint a paizs fölötti sisak koronáján is oroszlán.
A család másik ágából eredhetett Széll Károly, Krassó megyében irnok 1847-ben, ki Veszprém megyétől 1846. évi május 4-én kiadott nemesi bizonyítványát Krassó megyében 1847. január 20-án kihirdettette.
Lehet, hogy e család ősei közűl valók Zel Péter, és öcscse Gáspár Keszthelyről való gyalog katonák 1557-ben. Ugy Zel Ferencz szintén gyalog katona Zalavárott a Zalavári apáté. ^[76]*

Szél család. (Nyáradtői)

A XV. században 1461-ben nyáradtői Zél Jakabnak fia Simon Marosszékben főszékely. ^[77]*

Szél család. (Harasztosi)

Közűlök Sámuel 1825-ben Aranyos székben irnok.

Szeldmajer család. (Buzithai)

Abauj, Sáros, Zemplin megyei nemes család, mely előnevét az Abauj megyei Buzitha helységről irja, és ott jelenleg is birtokos. ^[78]*
A czímeres nemes levelet Szeldmajer Sebestyén és László nyerték 1751-ben Mária Terézia királyasszonytól. Czímerök a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából piros ruhás, és derekú, fehér kötényes hajadon nő emelkedik ki, derék mellén arany zsinorzattal, ing ujjai könyökön fölűl vörös szalaggal vannak lekötve; felemelt jobb kezében zöld koszorút tart. Foszladék mindkét oldalról aranykék. ^[79]*
A család a mult század elején már díszlett, a midőn egyik Szeldmajer ezredes, utóbb sóvári inspector volt és hűsége miatt a Rákóczy ellenpárttól fogságot szenvedett. Ennek fia volt György. Ennek fia szintén György kassai nagy prépost és czímzetes püspök meghalt 1818-ban. ^[80]*
László és Sebestyén 1765-ben Sáros megyében birtak.
Szeldmajer László-Sebestyén 1760-ban Torna vármegye alispánja volt; utóbb 1774-ben a Tiszántúli kerületi tábla ülnöke. Tán ennek fia Antal, kinek neje Gedeon Mária volt.
Szeldmajer József 1822–28-ban Zemplin vármegye levéltárnoka volt.

Szele család. (Szent-Balázsi)

A család neve hajdani irásmód szerint Zele.
1482-ben szent-balázsi Szele Antal és Márton Zala megyei birtokaikra uj királyi adományt nyertek. ^[81]*
1551–1560-ban sz.-balási Szele Jakab Kanizsa vár parancsnoka volt. ^[82]* Rokona János 1557-ben említtetik. ^[83]*
A családfa ^[84]* következő:

Balás 1474.; Antal 1500.; Ágata (Nádasdi László); János; Erzse (konszkai Péter mester); Jakab 1551–60. kanizsai kapit.; Péter.; Pál.

Szent-balázsi Zele Ferencznek 1590-ben neje Szecsődy Anna volt.
Tán más hason nevű családból volt Szele Borbála, Csabay János özvegye, ki 1584-ben Nyitra megyei Csaba helységben egy puszta házhelyet 36 ftért zálogba vett Dalmady Jánosnak. ^[85]* Lásd Szelle cs.

Szeleczky család. (Szeleczi és Boczonádi.)

Jelenleg Heves, Pozsony stb. megyében székel. Törzse Czarnovai Wajszkó Mátyás volt, ki Bodrog megyei Vajszka helységből Zólyom megyei Szelecz helységbe telepedett; és ott 1402-ben Széchy Gáltól, 1443-ban pedig Gergely korbovai gróftól Lipcse várának örökös urától, kinek javai igazgatója volt, részbirtokot kapott, és ebben 1447-ben Hunyadi János kormányzó által is megerősítetett.
Ezen Mátyásnak kis-unokája volt Vajszkai Tamás, ki 1560-ban Nádasdy Tamás nádortól Szelecz helységben nemesi udvar telket nyert, és abban 1561-ben I. Ferdinand király által örökképen megerősítetett, és neve is Szelecz-ről Szeleczky-re változtatott. ^[86]* Szeleczen jelenleg az egykori kurialis kastély romladozó félben áll. ^[87]*
Tamásnak egyik utóda I. Márton, mint I. Leopold király híve a Tököly párttól Murányban félévig volt fogva tartatott, 1679-ben drága áron váltá meg magát. 1687-ben Zólyom követe volt.
Ugyan e korban, 1681-ben Szeleczky István Szerencs várában fosztatott meg mindenétől a Tököly-ek által.
A családfa következő:

Vajszkó Mátyás 1402. 1439.; Tamás.; Gergely † Mohácsnál (?); II. Tamás 1561. Szeleczky nevet kap.; Bálint; I. Dániel; II. Dániel; I. Márton 1679. 1687. követ.; I. János 1670.; II. Márton báró 1727. (Sokoróy Erzse) †; II. János 1699.; III. János; László; Imre.; III. Márton.; Julianna (Lithomericzky Sámuel); Sámuel alezredes; Julianna (Jeszenszky Sámuel); Anna M. (Somogyi Antal); Márton 1818. Boczonádon.; János 1818.; Antal 1818.

I. Mártonnak fia II. Márton előbb Glockelsbergi Detrik lovas ezredében kapitány, utóbb gr. Nádasdy Ferencz ezredében kapitány, majd őrnagy, részt vett Szatmár vára védelmében is. 1705-ben Rákóczy foglya volt. 1715-ben Pest megyében Alberti helységre vitt adományt nejével Sokoróy Erzsébettel együtt; de ellent mondtak többen a beiktatásnak. 1717-ben Pest vármegye első alispánja lett, innen a kir. táblánál alországbiró, 1727-ben báróságra emeltetett. Királyi táblai ülnök volt még 1730-ban. Benne – úgy látszik – kihalt a bárói ág.
Úgy látszik testvérétől II. Jánostól származtak a múlt század végén a kamarai bánya-hatóságnál hivatalkodó Szeleczky-ek, névszerint János, ki 1787-ben bányatanácsos és tanár volt, József ugyan akkor a szomolnoki rézbányánál, Mihály pedig Nagybányán kamarai tiszt.
I. Jánostól eredtek III. János, kinek fia Sámuel alezredes volt 1818. előtt, továbbá László, kinek Márton unokájától utódai tán a Heves megyében Boczonádon e század elején (1818.) birtokos s előnevöket innen irta Szeleczky Márton, János és Antal. Ezek egyikének utóda lehet Dénes, jelenleg a Pói pusztán is birtokos.
Egyik ág már a XVII. században Pozsony megyében székelt, ebből Szeleczky Jakab 1619-ben országgyűlési követ, ^[88]* 1622-ben Pozsony sz. kir. város jegyzője, 1637–39-ben főbirája. ^[89]* Ez ágból Károly 1848. előtt esküdt, utóbb adószedő Pozsony megyénél.
A családnak egy ága még Erdélyben is Doboka megyében Vasas Szent-Iványon birtokos volt. ^[90]*
A család czímere – mint följebb a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában jobbról magas szikla, melyről jobb felé pegazus ugrik, hátsó lába nyomában forrás fakad, mely a szikla aljában elterülő tóba foly, melyben jobb oldalról daru áll, egyik felemelt lábával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronájából pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki, kinyujtott jobb kezében zöld koszorút, a balban lándzsát tartva. Foszladék jobbról ezüstfehér, balról ezüstvörös. Ezenkivül a bárói czímernél a paizst bárói korona fedi.
E szerint nem e családból lehetett azon Szeleczky János, ki 1705. jun. 1-én Nógrád megyei Kálnón lakott, és pecsét nyomatán, melyen neve kezdő betűi állnak, egy könyöklő kar látszik, virággalyat tartva.

Szelényi család. (Felső-Szelényi †)

Hont vármegye régi kihalt adományos nemes családa, mely hajdan azon megyében fekvő F. és A. Szelény helységet birta és nevét is arról vette.
Már a mohácsi vész előtt azon birtokban találjuk a családot, midőn 1519-ben kökeszi Szelényi Verona részére Ujlaky Lőrincz országbiró osztoztató parancsot intézett a sághi conventhez Szelényi Menyhért és Zsigmond ellen a felső-szelényi birtokban teendő egyenlő osztály iránt. ^[91]*
Ezek utódai közűl a XVI. század végén élt Menyhért (vagy más adat szerint Mihály) kitől a családfa következőleg terjedt le:

Mihály 1590. (Palojthay N.); I. János (1. Garay Erzse 1629. 2. Gyürky Zsuzsa); Bora (Csery Miklós); I. András 1615. 1646. (Romhányi Erzse); 2-tól János 1652. (Battha Zsófia); János.; II. Mihály; (Madách Anna); Dora? (Pongrácz Fer.); II. János † 1680. 1670. honti alispán (Kubinyi Magdolna † 1695.); István (Madách Erzse); Pál 1712.; Pál elesett 1667. (Ujfalussy Anna); Zzuzsa.; Lőrincz 1681.; Erzse (1. Madách János 2. Balassa Ádám); Márai (Vécsey Sándor); Bora (Dvornikovich János); István.; András (Gedey Erzse); Pál.; Márton; István 1760.; Pál 1760.

I. András 1615-ben Korponán egy darab földjét Lajkov Jánosnak eladja, 1630. jan. 12-én Korponán Valika András házát zálogjogon megveszi. 1634-ben Korponai minden ingatlan birtokát nejének és fiának ifj. Jánosnak örökösen bevallja.
II. János 1655–1674-ben Hont vármegye alispánja. ^[92]* Még 1669-ben Szelényi Judit (nem áll a családfán) Bossányi Jánosné, osztálypert folytat Szelényi János, István és András ellen. 1669-ben Szelényi János végrendeletet tesz. 1671. nov. 21-én Kubínyi Magdolna Szelényi Jánosné és Akay Mária testvéreik Kubínyi János és Menyhért ellen uj osztályra parancsot kértek. Ugyan ez évben Szelényi János Gerhárd Györgygyel a bozóki parancsnok ellen a mladonyai és bozóki dézmák végett tiltakoztak. 1674-ben Sz. János nógrád megyei Horpácsi birtokát Bárdy Mátyásnak elzálogítja. 1680-ban Szelényi János ismét végrendeletet tesz, és úgy látszik – ez évben meg is halt; mert 1681. febr. 26-án már özvegye és gyermekei osztoztak. Fiai közűl Pál még 1667-ben elesvén ^[93]* csak egy leánya Zsuzsanna maradt, azonban ez is nem sokára magnélkül elhalt és igy a testvérek, úgymint Lőrincz, Erzse Madách Jánosné, Mária Vécsei Sándorné és Bora Dvornikovics Jánosné ennek fiágat illető részén is 1690-ben megosztoztak. János özvegye Kubínyi Magdolna 1695-ben tett végrendeletet. Ugy látszik – Lőrincznek sem maradtak utódai, s igy ez ág kihalt.
I. Jánosnak (I. Mihály fiának) 1629-ben feleségeül Garay Erzsébetet olvassuk, másik neje Gyürky Benedek leánya Zsófia volt. Ettől fia János, 1652-ben élt. Tán ennek neje volt Battha Zsófia, kitől fia ismét János.
II. Mihály ága legtovább virágzott. Ennek ivadéka élt még a mult században is, név szerint 1760-ban István és Pál, kikben a Szelényi család kihalt.
Nincsenek a táblázaton Szelényi Judít, 1665–67-ben Bossányi Jánosné, Anna Ordódy Ferenczné, és azon János, kinek neje Bartakovics Judit 1665-ben halt meg.
A család czímere a paizs kék udvarában koronán könyöklő férfi kar, kivont kardot tartva, ugyan az a paizs fölötti sisak koronáján is. Szelényi Jánosnak 1677. évi pecsét nyomatán azonban egy szálon három rózsa virít.

Szelepchényi család. (Pohronczi)

Úgy látszik, a család eredeti, igazi neve Pohronczi volt, hanem e helyett a hangzatosabb Szelepcsényi nevet vette föl Bars megyei Szelepcsény helységről, honnan a család eredhetett.
1629. előtt élt a családból Szelepcsényi Mihály, kinek neje Gyürky Zsuzsanna volt, előbb Vivirényi máskép Elevenkúty Ábrahám neje, ki már a kitett évben mint özvegy, gyermekei Elevenkúty Ábrahám és András, és Szelepcsényi II. György nevében tiltakozott Bars megyei Cserenye helység iránt. ^[94]*
II. György papi pályára lépvén, előbb veszprémi püspök, azután kalocsai érsek és nyitrai püspöki helyettes, 1666. jan. 15-től esztergami érsek, már előbb I. Leopold alatt főkanczellár, 1667–1673. magyarországi helytartó volt. ^[95]* Meghalt 1685. jan. 14. Morvában Litoveczi jószágán.
Testvére volt Györgynek Szelepcsényi Mihály a garan-szentbenedeki Conventnek és Bars, Hont megyéknek jegyzője, ki 1676-ban halt meg, és a szent-benedeki egyházba temettetett, hol sirirata olvasható. ^[96]* Gyermeke nem maradván, a család ezekben kihalt. Ugy látszik azonban, hogy még egy testvérének, vagy valamely rokonának fia vette fel a Maholányi nevet, mert Szelepcsényi György primás 1684. april. 27-én Litovicz várában tett végrendeletében ^[97]* pohroncz-szelepcsényi előnevű Maholányi János kanczelláriai titkárt, ki utóbb mint báró és personalis 1690-ben halt meg, tette egyik fő örökösévé, pograneczi Jókay János és András testvérekkel és Kordics Istvánnal együtt, kiknek hagyá minden Morvaországi birtokát. De Maholányi János is leánya unokáiban kihalt, valamint a báróvá lett Jókay János is, kinek Schédy Máriától leányát Zsuzsannát Lehoczky Márton báró birta nőűl. ^[98]* Ugyan e végrendelet szerint György primás Nagy-Szombaton volt ősi házat Kordicz Istvánnak és nejének hagyta. Hagyományozott ezen kivül még mint rokonainak Urbiny Miklósnak és nejének Dékán Katalinnak, szintén Nagy-Szombatban pedig Balassaféle házát Maholányi Ilonának Buzásy Ferencz özvegyének hagyta.
A Szelecspényi család czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó koronás oroszlán, első jobb lábával arany napot, a ballábával arany csillagot tartva.

Szeles család. (Kis-jáczi)

Hajdán a XVI. század derekán Nyitra vármegyében élt ily előnevű birtokos nemes család, melynek neve az akkori irásmód szerint „Zeles” alakban fordúl elé. ^[99]* 1559-ben kis-jáczi Zeles István és fiai Máté, Ferencz, Márton és András nyertek beiktatást Kis-Jácz helységébe a Nyitrai káptalan levéltára szerint.
A kis-jáczi Szeles családról, mely utóbb, nevezetesen 1649-ben Szelessy-nek iratott, a nyitrai káptalan következő adatokat mutat föl: 1581-ben Szeles Ferencz növérével Annával Vaczó Lászlónéval egy darab földet elad Szeles Lászlónak.
1588-ban Litteraty Antal Sz. Ferencz sógora eladja kis-jáczi birtokrészét Szeles (Zyles) Mihálynak; ugyan ez évben László Közép-Jáczon megveszi Borcsányi András birtokrészét. Ugyan ezen Szeles László 1592-ben Borcsányi Tamástól és nejétől Antalóczi Annától megveszi a Trencsin megyei Dezsericzen fekvő kúriát és Kalzovszkó nevű csárdát, 1593-ban Közép-Jáczon nemes Kuklys Márton kúriáját.
1597-ben Zeles János galgóczi harminczados eladja Csert máskép Eördögh Ráfaelnak F. Atrakon, F. Soókon és Rovenszkón birt jobbágy telkeit, 1598-ban elcseréli felső sóoki két jobbágytelkét sógorával Dióssy Kristóffal, Parucza helységbeli két jobbágy telkét elzálogítja Török Lőrincznek és nejének Kincses Erzsébetnek; ellenben Dióssy Kristóf engedménye folytán kiváltja Leszkovszky Lászlótól a diósi birtokrészt.
1599-ben Zelessy György és fia Mihály megveszi Farkas Márta, előbb Nagy Tamásné, utóbb Baranyi Lőrincznétől és fiától felső-közép-jáczi és nagy-zelői birtokait.
1609-ben Szeles Kristóf sógorával Fitter Gyulával Illésházy István nádortól adományban kapott Beczkó várában kuriáját Trencsin megyei renfalvi és Nyitra megyei ujhelyi birtokait beirja slavniczai Sándor Jánosnak. Már 1613-ban nejétől Fekete Margittól való gyermekei: Kata, Magdolna, Dora, Zsuzsa, Judit, Ilona, Mátyás, továbbá Zeles Máté árvái István, Bora, Zsuzsa és Kristóf választott biróság előtt Bokri, Verbó, Nagy-Zelő, Galgócz, Kisfaludon fekvő javaikon osztoztak.
1628-ban Zeles Anna Hadakos Pálné özvegye elzálogítja Pozsony megyei alsó-csepi részét Keresztúri Andrásnak; 1642-ben Zeles Mátyás és Anna Nyitra megyei Majoszka pusztát beirják Fitter Gyulának.
1649-ben Dorottya, kis-jáczi Szelessy Boldizsár lánya, miután 1645-ben az erdélyi hadak által mindene feldúlatott, verbói részét eladja nővérének Juditnak Literaty Jakabnénak.
Végre 1753-ban Szeles Ferencz tiltakozik Gunda Mihály és Szabó János ellen ezeknek Kis-Jáczra febr. 20-án nyert adománylevelök és beiktatások végett. Utóbb nyomait a Szeles családnak Nyitra megyében nem igen találjuk.
Szeles nevű nemes család van Fejér és Pest megyében; ez utóbbiban törzsfészke Kecskemét. E család a fennebbi családból igényli származását és időnkben szintén Kis-Jáczról irja előnevét. Családfáját azon Szeles Mátyástól vezeti le, a ki – mint az armalis mondja – Szinán basa hadjárata alatt nemes levelét elvesztvén, – 1632-ben II. Ferdinand királytól ujjító és előbbi nemességét megerősítő czímeres nemes levelet nyert. Tőle, ki közlés szerint Kecskemétre telepedett és a ref. vallásra tért, a nemzékrend ^[100]* következő:

Mátyás 1632.; Ferencz.; I. György † 1707. (Kincses Ilona); II. György † 1746. kecskeméti tanácsnok (Mészáros Kata); Folyt. a köv. lapon.

II. György † 1746., ki az előbbi lapon. kecskeméti tanácsnok (Mészáros Kata); I. János † 1758. kecskeméti senator (Patay Rákhel); III. György sz. 1730. kecskeméti főbiró (Tormásy Erzse); II. János szül. 1746.; IV. János n.-kőrösi főjegyző; V. János; Ferencz.; I. József tanácsnok † 1808.; Rákhel.; Sándor sz. 1758.; Zsigmond; Gedeon.; Julia (Szőke Zsigmond); II. Gábor; Ignácz.; István † 1849. Sz.-Tamásnál; I. Gábor 1809. insurg.; Zsuzsanna; II. József kecskeméti főbiró † 1842.; Lajos honvéd † 1849. Sz. Tamásnál.; Károly †; József Pest m. törv. sz. ülnök 1861.; László †; Ferencz mérnök.; György Pestm. esküdt † 1848.; Kálmán.; József.; Anna sz. 1757. (Illésyné); IV. György sz. 1758. (1. Fehér Zsuzsi. 2. Pétery Zsuzsi); I. Mihály sz. 1761. Fejér m. esküdt.; Dániel Pest m. ügyész.; III. János sz. 1762.; Lajos Tolnában tbiró.; V. János Pest m. aladószedő 1843–49.; Kálmán.; Pál.; Zsuzsi (Lóssy Imre); †; Sámuel ref. esperes; V. György sz. 1788. visegrádi kincstári tiszt. (Kisboni Horváth Anna); Mária (Dobosné); id. László Szabadszállási volt jegyző.; Lajos Pest m. képvis. 2. alispán † 1852.; József főmérnök 1864. Enyingen.; Mihály sz. 1816. Pest v. alisp. 1862. (Fizely Eliza); ifj. László ügyvéd.; Péter †; Zsigmond.; György †; Elemér †; Etelka.; Adorján.

A családfa I. Jánosnál és III. Györgynél két ágra szakadt. Tagjai többnyire Kecskeméten városi hívatalokat viseltek.
I. János ágán I. és II. József Kecskemét város tanácsában állottak, az utóbbi előbb ott főjegyző, utóbb tanácsnok és végre főbiró volt. Meghalt 1842-ben. Ennek fiai közűl III. József egykor, 1845-től 1849. Pest megye alszolgabirája, utóbb 1861-ben alkotm. törvényszéki ülnöke volt.
I. Gábor 1809-ben insurgens, a franczia háborúban Huszti nevű nádor ezredbeli kapítányt hat franczia kezéből és illetőleg fogságából kiragadván, e vitéz tetteért a nádor által érdemkereszttel jutalmaztatott. Fia Lajos mint honvéd 1849-ben esett el Sz. Tamás ostromában.
II. Jánosnak fia IV. János Nagy Körös városnál viselt főjegyzőséget.
A másik ágnak kezdője III. György Kecskemét város főbirája volt. Fiai közűl I. Mihály Fejér megyében esküdt, ennek fia Dániel Pest megyének egykori tiszti alügyésze.
III. Jánosnak fiai közül Lajos Tolna megyében volt táblabiró; V. János Pest megyének 1845–49. aladószedője. Fiai a táblán láthatók.
IV. György (szül. 1758-ban), kétszer nősült. Első nejétől Fehér Zsuzsannától született fia Sámuel a dunamelléki ref. helv. egyház kerület esperese. Ennek egyik fia Lajos 1848-ban Pest megyének országgyülési képviselője, majd másod alispánja, és kormánybiztos, a forradalomban részvéteért tiz évi várfogságra iteltetvén, 1852-ben a komáromi várban halt meg. Testvére József előbb Veszprém megyénél, jelenleg herczeg Battyány enyingi uradalmában főmérnök.
IV. Györgynek második nejétől Pétery Zsuzsannától gyermekei V. György, Mária Dobosné, és idősb László, ki Szabadszállás-mváros főjegyzője volt. Ezek közűl
V. György (szül. 1788.) mint felesküdt kir. táblai jegyző 1809-ben a felkelő lovas nemes seregbe lépett alhadnagyi ranggal. Garnica tábornok parancsnoksága alatt kitüntetvén magát, főhadnagygyá lőn, és utóbb a magyar nemes testőrségbe lépett, innen pedig ugyancsak főhadnagyi ranggal a nádor huszár ezredbe tétetett át. Nem sokára a katonaságból kilépvén, a m. kir. udv. kanczelláriához fogalmazónak, innen pedig saját kivánságára a m. kir. udvari kamarához neveztetett ki, és e kormányszéknél a visegrádi koronai uradalomban kasznár lett. Itt főleg 1821-ben az ő felügyelete alatt készitett hajóvontató útnak végrehajtása által szerzett közérdemeket, s ez s más több rendbeli érdemeiért több szomszéd megyék táblabirájává is neveztetett. Ezen, főképen az akkori dunai kereskedelem könnyítésére és emelésére czélzott szikla-út emlékére vonatkozik ott a sziklafalban helyezett s máig fenn lévő márvány tábla következő latin felirata: VIator ! en saXa sVperba, IaM perVIa tIbI, qVIs qVIs es, Vade feLIX; aC ConatIbVs generosIs fa Ve ! Később, 40 évi közhasznú szolgálat után egész fizetésével nyugalomba lépett. Nejétől az erdélyi származású boni Horváth Annától, kit 1815-ben vett nőűl, és ki 1820-ban, kora 21. évében korán elhalt, fiai maradtak: Mihály, ifj. László ügyvéd, Péter (meghalt).
Nevezett Mihály, ki a ref. vallást követő atyja által korán elhunyt kath. vallású édes anyja iránti kegyeletből ennek vallásában neveltetett, 1841-ben kezdé hívatalos pályáját, mint Pest megye tiszti alügyésze, innen 1845-ben az ó-budai és visegrádi koronai uradalom ügyésze, majd a nagyváradi kincstári uradalom igazgatója s főügyésze, 1850. után a Bihar megyei cs. k. törvényszék tanácsosa, 1862-től Pest megye kinevezett másod, – jelenleg első-alispánja.
A család czímere – mint itt a metszvény is ábrázolja – fenálló hadi paizs, mely szélent egy kék pólya által két udvarra oszlik, a pólyán három arany üstökös csillag ragyog, a felső vörös udvarban fiait melle vérével tápláló pellikán ül, felnyujtott szárnyakkal; az alsó arany udvar közepén nyolczszegletes keretben kinyilt piros rózsa látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén fiait vérével tápláló pellikán ül. Foszladék jobbról aranykék, balról aranyvörös.

Szeles család. (Sz. Udvarhelyi és telekfalvi)

Törzsökös székely család Udvarhelyszékben, melyből János 1749-ben Udvarhely város jegyzője, József Zalathnán kamarai ellenőr, Lázár tömösi harminczadi ellenőr 1794-ben.
Antal tartományi főszámvevőségi hívatalnok, meghalt Kolozsvárott 1861-ben. János kath. lelkész 1836. körűl.
Egyik ágazat Telekfalváról előnevezi magát, mely helység szintén Udvarhely székben fekszik. Ezen ágból Károly Udvarhely város jegyzője és 1848. előtt e város országgyülési követe; Ignácz ugyan ott tanácsos, József szintén az 1848. előtt. János és József 1815-ben Abrudbányán a kir. bányászatnál szolgáltak, László ugyan akkor Szebenben a kir. kincstárnál.

Széles család. (Szecsényi)

Nógrád megyéből Szecsényből származott a mult század közepén Erdélybe, hol megtelepedett. Nemeslevele 1784-ben a Hóraféle oláh lázadáskor Abrudbányán elveszvén, 1798-ban megújjítatott, de 1849-ben N.-Enyed feldulásakor ismét elpusztúlt.
Czímere a paizs zöld udvarában száguldó lovasvitéz, kinyujtott kezében meztelen kardot villogtatva, a fölött szalagon e fölirat olvasható: „Pro Rege ejusque imperio vincere aut mori pulchrum et decorum est.” A paizs fölötti sisakon pellikán fiait melle vérével táplálja.
A családfa ^[101]* következő:

Széles N.; Mihály kolosvári főbiró 1760–70. közt; Sándor (Kozáry Ilona); Tamás Abrudbányán főbiró 1782.; Teréz (Zámbóné Kalotaszegen.) I. József sz. 1755. † 1834. (Kis-árkosi Gelei Anna); II. József sz. 1784. † 1860. (Fogarasi Horvátovics Julia); Anna (Kispolyáni Biró Mózses); Ferencz erdőgondnok A.-Fejérben.; Dénes sz. 1815. bányanagy Abrudbányán (Orbonás Hermina); Farkas sz. 1816. (1. Kalmár Matild † 1852. 2. Kaizler Antonia); III. József sz. 1821. tisztartó Marczaliban.; 1-től Etelka.; 2-tól Julia † 1856.; Dénes † 1860.; Géza.; Riza.

A táblán állók közűl I. József szül. 1755-ben Pőstényben (Nógrád megyében) megnősült 1784-ben Erdélyben Abrudbányán, hol a kir. bányászatnál aranyváltó ülnök volt. Meghalt 1834-ben Zalathnán. Fia II. József (szül. 1786.) bánya törvényszéki titkár volt. Meghalt 1860-ban. Testvére Ferencz Alsó-Fejér megye erdőgondnoka volt, N.-Enyed feldulásákor 1849. jan. 8-án az oláhok által megöletett.
II. Józsefnek fiai közűl Dénes (szül. 1815.) főbánya mérnökből 1863-ban abrudbányai bányanagygyá neveztetett. Testvére Farkas Rézbányán bányanagyi segéd; gyermekei a táblán láthatók.
Nógrád megyében a Széles (vagy inkább Szeles) nevű család igen középmódú állapotban él, főleg Lóczban.

Szelesényi család. (Nagy-Szelezsényi †)

Bars vármegye kihalt régi családa, mely azon megyei (Nagy- és Kis-) Szelezsény helységről, mint ősi birtokáról vette nevezetét. Hajdán a család neve „de Zelchén” alakban fordúl elé az oklevelekben. E néven a család eredetét a XIV. század elejéig vihetni föl.
1369-ben László nádor Zelchéni György fiának Miklósnak szelcséni és nagyfalvi birtokát, melyek hűtlenség bélyegén jutottak a koronára, 18 marka aranyért eladja Zelchéni László fiának Jánosnak. ^[102]* Azonban Miklós fiai ismét birtokába jöttek az ősi javaknak, mert 1416-ban a sághi convent Zelchéni Miklós fiait Osvátot és Zsigmondot minden ellenmondás nélkül az említett birtokba bevezeti. ^[103]*
Zelchéni Osvátról tudjuk, hogy 1430-ban 50 embert állított a Hussiták elleni fölkeléshez. ^[104]*
1441-ben a sághi convent által végrehajtott tiszta (pura) beiktatás ismételtetett. ^[105]*
Zelchéni Osvátnak fia György és veje Baloghy János között a sághi convent előtt 1509-ben kötött kölcsönös bevallásra királyi beleegyezés adatott 1513-ban. ^[106]*
1518-ban Dorottya Zelchéni György másik leánya, kisterényi Érsek Gáspár neje, ki Zelcsén (Szelezsény) felét birta, süvét Baloghy Jánost idéztette. ^[107]*
Az eddig eléadottakból következő nemzékrend tűnik ki:

György de Zelchén.; Miklós 1369. nótát kap.; Osvát 1416. 1441.; Zsigmond 1416.; György 1509. 1513.; Péter 1482.; Anna (Baloghy János); Dorottya 1518. (Érsek Gáspár)

Itt a családfa bővebb adatok hiányában megszakad, azonban főképen a garan-szent-benedeki convent levelei szerint 1493-ban találjuk Szelezsényi Simonnak leányait Margitot bachafalvi Kerék Antalnét, Katalint és Ilonát, kiket a családfával összekötni nem lehet. 1468-ban élt Szelesényi Pál, kinek neje Tapolcsányi Dorottya volt. 1506-ban említetik Szelesényi Ferencz leánya Zylva Máté neje.
A XV. század közepén élt Szelecsényi Miklós, kit szintén a följebbi táblával összefűznünk nem lehet, de a kitől a garan-sz.-benedeki convent levéltári adatai szerint ^[108]* a családfa magvaszakadtáig következőleg derűl ki:

Miklós de Nagy Szelezsény; Lőrincz 1480. 1506. (Halácsi Kata); Mihály 1510–14. (Lipovniki Kata); Ferencz; István 1563–78. (1. Kozmafalvi Dolgos Orsolya. 2. Apponyi Kata?); Mátyás 1534.; Bora (Cseryné); Szaniszló; Kata 1578. 1610. (szúdi Kosár Benedek); Zsuzsi (1. Ocskay Zsigm. 2. Konkoly Péter 1611.); Miklós 1540. 70. (Névery Magdolna); Gáspár 1569. 1586. Barsi alisp.; András 1574.; Jusztina (1. Tarnovszky Kristófné 1594. 2. Viszocsányi Syprák János); Fruzsina 1594. 99. (Bossányi Gáspár); Péter 1600–10.; II. Lőrincz 1590. (Zudar Margit özv. 1597.); István 1601. 1619.; Miklós 1600–10. (Bossányi Zsófia); Péter.; Dora (Hidvéghy László); István 1614. Bars v. szbiró (Bajnay Rozina); Fruzsina (Hindy Pál özv. 1635.); Dániel 1637.; Miklós 1673.; Pál utolsó † 1731. előtt.; Lőrincz 1637.; Mihály 1637.; János 1637.; Erzse 1601.; Ilona; Mária 1632. (Emődy György)

A család birtokviszonyaira vonatkozó adatokat, melyek az emlitett sz.-benedeki Convent levéltárában 1468-tól a család kihaltáig, sőt tovább is találhatók, mellőzve, meg kell említenünk, hogy a család tagjai Bars megyében több helyen is birtokosok voltak, és többen megyei hívatalokat is viseltek. Igy Gáspár 1584-ben alispán, István 1614-ben szolgabiró voltak, és bizonyosan meg többen is szolgáltak.
A család utólsó tagja Szelesényi Miklósnak fia Pál volt, kiről 1731. évben, már mint meghaltról tétetik említés.

Szelestey család. (Felső-Szelestei)

Vas vármegye legrégiebb nemes családainak egyike, mely azon megyei Felső-Szeleste helységről, egykoron ősi birtokáról vette nevét, és neve hajdani irásmód szerint „de Zelesthe” alakban fordúl elé a régi okmányokban.
1366-ban élt a családból Zelesthei Györgynek fia Miklós, ki mint királyi ember említetik. ^[109]*
1419-ben Zelesthei Istvánnak fia Tibold Vas megye által az ellene emelt hatalmaskodási vád alól fölmentetik. ^[110]*
1429-ben Zelesthei Istvánnak másik fia György a nádornak panaszolván be Niczky Lászlót, mint a ki meghalt testvérének Zelesthei Tiboldnak özvegyét okleveleitől stb. megfosztá, ez iránt Vas megye tartott vizsgálatot. ^[111]* Ugyan ezen György 1438-ban Kanisay Imre ellen perelt. ^[112]*
Ez idő tájban élt a családból Domokos, kitől a családnak egy ágon a múlt század közepeig következő leszármazását ^[113]* ismerjük:

Szelestey Domokos; György; Miklós (Gérczey Bora G. Miklós leánya); János Goszthoni győri püsp. 1510. † 1527.; Tamás †; Gergely 1563. máskép Gozthoni (N. Orsolya); Kata 1563. (Zarka Pál); Ferencz (máskép Gozthoni utóbb Guary); Folyt. a köv. lapon.; Miklós; Pál.; János.; Klára (Megyeri Péter)

Ferencz, ki az előbbi lapon. (máskép Gozthoni utóbb Guary); Sára (Völcsey Bálint); Miklós (Székely Anna); Bálint; Sára (Meszlényi Benedek); Lajos.; Gábor.; Lajos.; Miklós.; Pál.; János (Tarródy Kata); Lajos.; Margit.; Bora 1604. (Szentpáli Mihály); Miklós (1. Jánossy Anna 2. Szelestey Sára előbb Tulok Miklósné); 1-től Zsuzsi (Horváth István); Anna (Jeli György); Orsolya (Bornemisza András); Kata (Sallér István); Gergely (Tompa Anna); Erzse (Géczy András); Zsigmond.; 2-tól Pál.; Judit.; Miklós 1687. (Landor Erzse) előbb Simaházy Ferenczné); Kata.; Boldizsár.; Gábor (Goczinge Julianna); Lajos (Handlain Klára); Miklós (Polányi Jusztina)

Nem nyervén a családtól adatokat, e családfa történetére nézve mit sem mondhatok, és igy az is megfejtetlen maradt, miért nevezé a családfa élén álló Miklósnak Gérczey Borbalától három fia magát máskép Goszthoni-nak, kik közűl felső szelestei Gosztoni János győri, utóbb erdélyi püspököt eddig (lásd e munka IV. 428. lapon) a Gosztonyi család ivadékának tartottuk.
Ily körülmények között még más két rendbeli töredék ágazat összeköttetését sem lehet a fölebbi családfával eszközölni. Egyike ezen ágaknak az 1622-ben élt Szelestey Ferencztől jő le ^[114]* következőleg:

Szelestey Ferencz 1622. (Zichy Éva); György gyermek 1642.; János 1665. (kerecseni Szalay Zsófia); Ferencz.; Erzsébet (Polányi György özv.); Anna (Kéry Pál); Anna (sz.-györgyi Horváth György);

A második ágazatot Szelestey János indítja meg következőleg: ^[115]*

János (Véssey Éva); Ádám; Anna (Mesterházy István); Mária (Csóy Pál); Boldizsár Vas v. alispán; N. (jákfalvi Horváth József); Ádám (Sallér Magdolna); János (Tallián Antonia); István (Nagy Anna)

Ezeken kivül ismeretesek a Szelestey családból János és Lajos, kik 1524-ben Krakóban jártak iskolába. ^[116]*
Sebestyén, ki 1558-ban Csesznek várkapitánya volt, ^[117]* és kinek Szelestey Leoval együtt petrinyei Horvát Gergely győri kapitánynyal Bottosháza miatt volt perlekedése. ^[118]* Ezeknek atyjok – ugy látszik – Miklós és Gergely voltak, ^[119]* tán kik az első rendbeli családfán állanak.
Szelestey János 1588-ban Esztergom ostromakor tünt fel. ^[120]* Utóbb Erdélyben szerepelt. 1598-ban Várad védelmében tünteté ki magát. ^[121]* 1602-ben Székely Mózses alatt harczol, majd Világos vár kapitánya lesz. Básta elől Erdélyből kifutva, Básta megöleté 1602-ben. ^[122]*
A mult században Fejér megyében élt Szelestey Ferencz, kinek fia Antal ott megyei esküdt, 1754. körűl a kétségtelen nemesek sorában állt.
Az ujabb időkben ismeretes a családból Zsigmond, kinek fia László (szül. 1821.) az ismert magyar költő, ^[123]* és az 1861. országgyülésen Vas megye egyik képviselője. Neje Igmándy Magdolna meghalt 1854. jul. 10-én Jákfán Vas megyében, kitől gyermekei maradtak.
A család czímere: a paizs kék udvarában hátulsó lábain kettős farkú oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot és annak hegyén turbános levágott vérző törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz egészen hasonló alak nyúlik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[124]*

Szélesy család.

Szélesy Mihály 1712-ben III. Károly királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[125]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó grif, első jobb lábával iró tollat, bal lábával aranyszegélyü vörös könyvet tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan grif emelkedik ki, első jobb lábával három fehér liliomot, a ballal vörös könyvet tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Tán e családból volt Szélesy Pál nagykörösi prédikátor és esperes, ki egyházi beszédeit 1792-ben adá ki.

Szeli család. (Közönségesen Csepelényi)

Trencsin megyei nemes család, ott 1688-ban a nemesi lajstrom szerint Pecsenyéd helységben lakott, utóbb ott nyoma sincs. Valószinűleg a Csepellényi nevet tartá meg állandóúl. Lásd ezt.
Szeli néven Magyarországból szakadt Erdélybe a XVII. században Szeli György, szász-halmágyi lutheranus lelkész, kinek fia József több könyvet irt, 1763. körűl szász-sombergi lelkész volt. Fia Károly orvostudor a mult század végén. ^[126]*

Szelindy család.

A XVII. században Ugocsa megyében honos. 1622-ben Szelindy János azon megye esküdtje volt. ^[127]*

Szelisztevich család.

Horvátországi nemes. Közülök István 1687-ben Zágrábi nagyprépost.

Szelle család.

Bars megyei nemes család, melyből az utóbbi időkben Károly 1847-től azon megye esküdtje volt. Sámuel 1812-ben a Ludoviceára tett ajánlatot.
A család Komárom megyében Ns. Olcsán is birtokosnak iratik. ^[128]*

Szelniczky család. (Majdáni.)

Közűlök Ferdinand ügyvéd Zágráb megyétől 1821. nov. 5-én kelt nemesi bizonyítványát Krassó megyében lakta helyén azon évi dec. 3-án kihirdetteté. Azonban 1826. dec. 11-én Krassó megye végzésénél fogva a nemesség sorából kitörűltetett. ^[129]*

Szélyes család. (Bétai.)

Közűlök Mihály 1848. előtt Kolosvárott a tartományi főszámvevőségnél írnok volt.

Szemenics család.

Szerém megyei nemes család, melynek egyik tagja 1622-ben karloviczi kapitány volt, midőn a török ellen őrségével portyázni ment, de a törökök fölverék és Szemenich maga is elesett. ^[130]*
Ugyan-e családból Szemenich Ferencz pécsi kanonok volt. Czímere vizirányos ezüst pólya által két felé osztott vért, melynek kék udvarában fölűl két, alól a pólya alatt egy arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén kék sasszárny lebeg, rajta szintén ezüst pólya, és a paizsbeli udvarhoz hasonló csillagok ragyognak.

Szemere család. (Szemerei)

Ős régi magyar család, melyet a honfoglaló hét magyar vezér egyikétől Hubá-tól származtatnak. ^[131]* Időnként valószinűleg a családnak több tagja viselte a Szemere nevet, mely eleintén keresztnevűl szolgált. Egy Szemre (vagy régi irásmód szerint: Zemere) IV. Béla király korában a tatároktól nyert nehéz sebeket, és ha nem is ekkor, de ennek emlékére nyerte a családi ősi – mint egy XVII. század családi halotti beszéd is említi, nemesi czímerét, mely – mint az ábra is mutatja – a vért kék udvarában zöld téren egy piros nadrágú férfi jobb láb, térdén nyillal átlőve; a paizs fölötti sisak koronáján pedig kifeszített kézív áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
I. Lajos király korában szintén feltünt egy Szemere, 1346-ban nevezett király részéről a lázongó moldvai vajda ellen, mint akkor machói al Bán dicsőséggel harczolt. ^[132]*
Ugyan ez időben tájban élt a családnak ismeretes kétségtelen törzse Szemere Domokos, (Dominicus de Zemere) kinek fia Szemere János volt. Ez az Aba nemzetségből gagyi Bakos Miklós leányát Erzsébetet vette nőűl. Ezen gagyi Bakos család törzse Comes de Gverin de Gagh de genere Aba volt, a családi genealogia szerint, mely a családi levéltár adatain alapszik, szerzé Gágy-Bátort, Vendégi-t és a két Szemerét. ^[133]* Ezen gagyi Bakos család nemzékrendi összeköttetése következő:

Comes de Gverin de Gagh de genere Aba.; Lőrincz 1327.; István 1327.; Miklós 1327.; Mihály 1327.; László 1327.; Miklós máskép Bakos de Gagy; Erzsébet (Szemere Jánosné); Pál.; János.; Antal.

Azon állitás is, mely szerint a Szemere család a Vendéghy családdal egy törzsből ered, valószinűleg ezen származási táblázattal áll összeköttetésben. Nevezett Szemere Jánosnak atyjától Szemere Domokostól kezdve a Szemere család nemzékrendje következőleg ^[134]* sarjadzott le:
I. tábla.

Domokos de Zemere; János (gagyi Bakos Erzse); I. Lőrincz megöletett g. Bakos Pál és Antal által (neje Dora); Sándor †; I. György 1435. erdélyi ág.; Margit.; Advig.; Erzse (Ongai György); Miklós.; Bálint.; Lőrincz.; II. György (N. Erzse); András.; Antal.; Erzse.; Bálint; Lőrincz.; Krisztina.; Ilona.; János.; Sebestyén (Pilisy Margit); György.; Zsófia.; Pál.; Anna.; János esztergami várnagy 1460.; György atyjával megöletett.; Miklós.; Ambrús.; Jakab.; Balás.; Erzse.; Ilona (Póly N.); Sandrin.; Tamás.; András.; István.; László; Ambrús; Ambrús.; Kelemen. 1488. jajczai bán visegrádi várnagy (Stolcz Magdolna); Folyt. II. táblán.; György váradi prépost.; Lőrincz.; Mihály Abauj v. alisp. 1519.; Farkas.; András.; András 1569.; Tamás de Bereth (Zandy Fruzsina); János.; Mihály.; Gergely.; Anna (Borsos Nagy Fer.); Péter (Baxy Sára); Mihály (Fancsaly Kata); Kata (1. Latrán András 2. Tomory János); Kelemen 1629.; Móricz 1634.; András; László.; Tamás.; András (Hegymeghy Bora); György.; István.; Pál.; Péter (Novaji Sára); Mihály.; Mária.; Judit.; Kata.

II. tábla.

Kelemen, ki az I. táblán. 1483. jajczai bán, visegrádi várnagy, (Stolcz Magdolna); Ferencz.; György.; Péter.; Pál.; János.; Dora (Bagódy András); Albert de Kak.; Gergely (1. Fúló Magdolna 2. Czikó Anna); Miklós 1596. kapitány.; Gergely †; András; Dora (Bellényi Zsigmond); Erzse (Barna Farkas); Albert 1616. (Kinisy Zsuzsa); Erzse (Gyulay (György); Kata (Horváth János); Gáspár.; Anna (Szikszay István); Zsófia. (Négyesi György); Bora (Nánási Nagy Pál); György (Fodor Mihály); János 1643.; Anna (Bodó Gergely); Magdolna (Puky Péter); Dora (Barkács Mihály); György (Zsujtay Kata); Pál kir. táblai ülnök 1647. (Putnoky Klára); Ferencz.; Pál.; Zsófia (Kácsándy István); I. László 1667–1672. Zemplini alispán. (Vay Kata); György.; Albert.; Zsigmond.; Erzse (Várday György, kinek utódai Szemerovics-ok); II. László Rákóczy alatt dandárnok 1706. 1714. (Ilosvay Klára); Pál Zemplini követ 1681. (Keczer Klára) †; György (b. Bossányi Krisztina); Kata (Szentpétery András); Judit (Ottlik Pál); Erzse (Nikházy György); Klára (Bárczay László); Miklós (Vass Erzse); Krisztina 1772. (Vattay János); Klára (Vattay Pál); Judit (Fáy András); Erzse.; III. László (Darvas Zsuzsa); Folyt. III. táblán.; Anna (1. Várady Mih. 2. Bornemisza Antal); Ádám (1. Mokcsay Julia 2. Kürtössy Erzse); Folyt. a köv. lapon.

Ádám, ki az előbbi lapon. (1. Mokcsay Julia 2. Kürtössy Erzse); Pál (Kandó Erzse); István őrnagy elesett Schwednitznál (Konyári Keniz Anna); Anna (Máriássy Sándor); Janka (Mocsáry Pál); Mária (Szilassy János); Zsuzsa (Puky András); Klára (Szathmáry Király József); Gábor.; Ádám.; Pál ezredes † 1820. körűl.; Erzse.; Anna.

III. tábla.

III. László, ki a II. táblán. (Darvas Zsuzsa); IV. László (1. csobai Nagy Erzse. 2. Zoltán Mária. 3. Tussay Krisztina. 4. Körtvélyessy Zsuzsa); 1-től Bora (Mocsáry Sámuel); 2-t. Kata (Vattay György); V. László Ung v. követe 1802. (Vattay Krisztina); Folyt. a köv. lapon.; 3-t. Erzse (Fáy Abrahám); Krisztina (Fáy László); Zsuzsa (Gábriel Miklós); 4-t. István alispán kir. tan. † 1829. (Máriássy Klára); János Gálszécsben. (Kazinczy Teréz); Klára (Bernát János); Péter (Bay Teréz); Teréz (Szirmay Mihály); Emilia (Jantó István); Bora (Szentpétery N.); László őrnagy † 1848.; József vész. törv. ülnök † 1862. (Máriássy Erzse); Klára (1. Dercsényi Ferencz 2. Semsey Lajos); János (Boronkay Mária); Bora (Pongrácz Ferencz); Pál † 1848. Perlasznál.; Zsuzsa (Mocsáry Gábor); Klára (Kerekes Alajos); Pál cs. kir. hadn.; József.; Anna (Boronkay Károly); Erzse (Szalay Antal); István Berzéken (Tőrös Mária); Miklós; Lajos Azarban (Finta Jolán); László (Szemere Erzse); András nőtlen.

V. László, ki az előbbi lapon. Ung v. követe 1802. (Vattay Krisztina); Bora (Szilassy József); Janka (Darvas József); Judit (Jaan N.); József.; Teréz (Bay József); Krisztina (Szemere Pál); György Ung v. fő szbiró (Boronkay Amália); Miklós sz. 1804. költő (Máriássy Anna); Gyula (Fráter Etelka); Gejza; Ödön (Csemiczky N.); Erzse (Szemere László); Amália.; Emil.; Vilma.; Ida.; Mária.

Vissza tekintve a családfára, látjuk: Szemere Jánosnak három fia közűl Lőrincz és György hagyott utódokat. Ez utóbbinak ága utóbb Erdélybe szakadt, közűlök László, (ki nincs a családfán) Báthori István mellett harczolt Békes Gáspár ellen, és követségben járt 1575-ben a budai basához. ^[135]*
Ugyan ez erdélyi ágból János – (ugy látszik Györgynek fia) – dobokai előnévvel 1594–1629. Doboka megye főbírája volt, ^[136]* azon megyében több helyen birt és 1606-ban Basta-tól véd levelet nyert. ^[137]*
Ugyan ezen ágon Szemere György (tán Sebestyén testvére) 1601. jun. 1-én enyingi Török Istvántól beiratképen (inscriptionaliter) kapta Hunyad megyében Kalánfalut. 1615-ben ugyancsak Hunyad megyében Magyar-Bretyén és Plópon kapott jószágot Bethlen Gábortól. Az erdélyi ágból nevezetesek voltak még Zsigmond és Boldizsár.
I. Lőrinczet, kinek ivadéka máig él, rokonai gagyi Bakos Pál és Antal megölték fiával Györgygyel együtt. Több gyermeke közűl János 1460-ban esztergami várnagy volt. ^[138]* Ennek tiz gyermeke közűl György váradi prépost volt. Mihály 1519-ben Abauj vármegye alispánja. Nevezetesebb tagja volt a családnak ez időben Mihálynak testvére Kelemen, ki Mátyás király alatt visegrádi várnagy, és a korona al-őre, majd jajczai kapitány volt, kinek feleségűl Beatrix királyné, (mint egy családi 17. századbeli halotti beszéd mondja) saját legfőbb komornáját, morvaországi nemes családból eredt Stolcz Magdolnát szerzette, és e mellett Mátyás királytól új adományt is nyert. Ennek nyolcz gyermeke közűl családfenntartóúl maradt
I. Gergely, ki kétszer nősűlt, első neje fúló-kértsi Fúló Magdolna, a második Czikó Anna volt. Első házasságából született több gyermeke közűl főképen emlitést érdemel Miklós, ki Rudolf király korában csapatkapitány volt, és 1596-ban Eger védelmére sietett, ^[139]* és testvére Albert, ki Kinisy Benedeknek Pál fiától unokáját Kinisy Zsuzsannát birta nőűl. Ettől három fia, három leánya maradt. A fiúk közűl Jánosnak egy leányát Erzsébetet feleségűl vette várdai Horváth György, kinek utódai anyjokról magokat előbb Szemerovics, utóbb Szemeréknek nevezték és a mult század végén a család ellen osztályos pert folytattak.
Kitünő fia volt Albertnek Szemere Pál, 1635–1647. időközben Borsod, Abauj vármegyék, nem különben a jászói covent jegyzője. Abauj megyének alispánja, Rákóczynak udvarnoka, utóbb szepesi kamarai tanácsos, majr kir. táblai ülnök volt. Többször volt Borsod, Sáros és Abauj megyék részéről országgyülési követ, és jeles eszét, kitartó szorgalmát mutatják azon számos naplók, melyek az országgyülésekről az ő tolla által irva fennmaradtak. 1622. évi soproni országgyülés naplóját, még mint kir. táblai jegyző, ^[140]* az 1625. évi mint Borsod, ^[141]* az 1630. évit mint Sáros, ^[142]* ugy az 1634. és 1635. évit, ^[143]* nem különben az 1637. és 1638. évit ^[144]* mint Abauj megye követe irta le. – 1642. valamint 1646–7-ben sőt 1649-ben szintén Abauj megye követe volt, mint felmaradt naplói tanusítják. ^[145]* Az országgyülésen vitt szerepeiről tanuskodnak több küldöttségben kineveztetései, ^[146]* 1635-ben már egyszersmind kir. táblai ülnök volt, ^[147]* 1647-ben kamarai tanácsos. ^[148]* Rákóczy György részéről 1647-ben Eperjesen biztosképen működött. ^[149]* Neje Putnoky Klára, Putnoky György leánya, híres szép asszony volt; állítólag Wesselényi nádor kedvese. Férjt 400 ftért turóczi tótok által megölette; de baja nem lett. Wesselényi ártatlannak nyilatkoztatta őt. Ettől született Pálnak egyetlen fia Szemere I. László.
I. László 1666-ban Rákóczy I. Ferencznek Zrinyi Ilonával tartott lakodalmán Zemplin megye képviselője ^[150]* Zemplin vármegyének 1667–1672-ig alispánja volt. ^[151]* A Wesselényi-féle összeesküvéssel vádoltatván, 1671-ben Serédy Benedek és Várady István és Mihály bizonyítványt adtak, hogy a kir. hűségében maradt. ^[152]* Nejétől Vay Katától, Vay Péter leányától három fia maradt: Pál, II. László és György.
Nevezett Pál 1681-ben Zemplin vármegye országgyülési követe volt. ^[153]* 1686-ban Caraffa Eperjesen tartá fogva, de 1687-ben szabadon bocsáttatott. ^[154]* Nejétől Lipóczi Keczer Klárától gyermeke nem maradt. Testvérének Györgynek pedig nejétől b. Bossányi Krisztinától származott leány unokáiban ága kihalt.
II. László 1704-től a Rákóczy forradalomban vett részt, és dandárnok volt. Élt még 1714-ben is. Nejétől Ilosvay Klárától egy leánya és két fia III. László és Ádám maradtak, kik által a család a most élő két ágra szakadt.
Ádám törzse a borsodi ágnak, mely azonban táblázatunkon máig lehozva nincs. Fiai közűl István mint őrnagy esett el Schweidnitznál a mult században, másik fiának Pálnak fia Pál mint ezredes halt meg e század első felében. Ezen ágból eredt:
Ferencz péczeli birtokos; Budán e század elején (1810.) m. k. helytartósági ügynök. Ennek fia Pál költő és aestheticus, szül. Péczelen 1785. febr. 19-én. 1808-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Pest megye alügyészévé választatott. Utóbb egészen a tudományoknak élt. Költeményein kivül főleg nyelvészeti és criticai dolgozatokkal foglalkozott, és többi közt az Élet és Literatura nevű utóbb „Muzarion” folyóiratot, Aurorát szerkesztett és adott ki. 1831-től magyar akademiai rendes tag volt. ^[155]* Meghalt 1861. mart. 14-én. Neje Szemere Krisztina volt, ki Képlaky Vilma név alatt szintén a szépirodalomba vitte nevét. Irt az Aurora és Uraniában, Tud. Gyüjt. és szép Literaturai ajándokban. Meghalt 1828. mart. 26-án kora 36., házassága 14. évében.
Ugyan ez ágból származott Bertalan, született Borsod megyében Vattán 1812. aug. 27-én. Iskolái végeztével megyéjében kezdé mint tiszteletbeli jegyző pályáját. 1840-ben külföldi utazása leirásával vivott ki méltó elismerést. 1845-ben Borsodban főszolgabiró, 1843. és 1848-ban követ, ^[156]* majd ugyan ezen évben aprilban belügy minister, 1849-ben pedig minister elnök lett. A forradalom bukásával kimenekűlvén, jelenleg Franczia országban él családostól.
III. László, kitől a zemplini, abauji ág ered, Eperjesen, fogházban halt meg kora 40. évében. Nejétől nagyréthi Darvas Zsuzsannától maradt fia
IV. László, ki négyszer házasodott és minden nejétől maradt – mint a táblán látható – gyermeke. Második nejétől született fia V. László, ki e század elején Ung megye követe volt. Meghalt 1813. körűl. Vattay Krisztinától több gyermeke közűl György Ung megyében volt főszolgabiró, gyermekei a táblán láthatók. Testvére Miklós szül. 1804. jun. 17-én, eredeti erű, örök fijuságú magyar költő, ^[157]* s magyar akademiai tag, három leány atyja. Nővére Krisztina az iró Szemere Pál neje volt, ki Vilma név alatt szintén irodalmilag ismeretes.
IV. Lászlónak harmadik nejétől Tussay Krisztinától született többi közt Krisztina leánya Fáy Lászlóné, Fáy András jeles veterán irónk édes anyja.
IV. Lászlónak negyedik nejétől Körtvélyessy Zsuzsannától fiai István és János, ennek Kazinczy Teréztől utódait a táblán láthatni. István Zemplin vármegyének volt hosszabb ideig alispánja, országgyülési követe, és kir. tanácsos. Meghalt Kis-Azarban 1829. sept. 20-án. Nejétől Máriássy Klárától született gyermekei közűl többen vettek 1848-ban a forradalomban részt; igy László előbb főhadnagy, 1849-ben mint a hajdúk örnagya esett el. József Zemplin megyének volt főszolgabirája, 1849-ben a vésztörvényszék ülnöke, utóbb fogoly; gyermekei a táblán láthatók. János szintén a forradalombani részvéteért volt fogva; gyermekei a családfán állnak. Pál mint a X. honvéd zászlóalj parancsnoka 1848-ban Perlasz ostrománál esett el.

Szemere család. (Szent-királyi)

Máskép Kétházinak neveztetett. Csíki székely család. Közülők szent-királyi Szemere Mihály 1593-ban Csíki fökirálybiró, ki már 1583-ban Andrási Péter birtokának egyrészét adományban kapta. Valószinűleg ő egy személy azon Szemere Mihálylyal, kit 1601-ben Segesváron Mihály vajda megöletett. ^[158]*
Szemere Zsigmond 1600-ban a léczfalvi országgyülés végzéseiben említetik.
Szemere Pongrácz 1601-ben börtönbe jut Báthori Zsigmond parancsából. ^[159]*

Szemerei család. (Répcze-Szemerei)

Soprony megyei törzsökös nemes család, mely magát azon megyei Répcze-Szemere helységről irja. Közűlök Sándor lakik Kisfaludon Sopron megyében.
József 1750-ben Soprony megye helytartója volt.
Szemerey család eléfordúl Trencsin megyében is Klobusiczon az az 1688. évi nemesi összeirásban.

Szemeriai család. (Szemeriai)

Erdélyi háromszéki család, több tagja a megyékre is kiszármazott, és gazda tiszti állomásokon szolgált. Zsigmond Alsó-Fejér megyében lakott, hol 1848-ban több nemessel együtt őt is az oláhok legyilkolták. Élők Károly, Dániel, Lajos stb.
Egyik ága ugyan csak szemeriai előnévvel Demeter családnevet használ. Ezek közűl Sándor ügyvéd és városi tanácsnok Udvarhely városánál 1848. előtt, József ugyan akkor Sepsi-Szent-György város főbirája és 1848. előtt országgyülési követe. ^[160]*

Szemes család.

Gömör megye nemessége sorában áll.

Szemetey család.

Trencsin megye nemesi összeirásában 1622-ben eléfordúl Pál és 1646-ban Felső-Liészkón lakott a család. ^[161]* Utóbb ott nyoma sincs.

Szempczi család.

Bars megyében élt. Közűlök Szempczy János 1611-ben a nevezett megyének szolgabirája volt.

Szempery család. (Máskép Kertész)

Kertész máskép Szempery Ábrahám a váradi egyház nyomdásza volt, és 1648-ban I. Rákóczy Györgytől czímeres nemes levelet nyert. ^[162]* Lásd Kertész cs.

Szén család.

Szén Péter és általa neje Orsolya és fiai Szén András, János és István nemességökre királyi megerősítő czímeres levelet nyertek II. Ferdinand királytól Bécsben 1630. mart. 25-én. ^[163]*
Tán e családból származott Szén Antal m. kir. kamarai számvevőtiszt, ki 1795-ben mint a Martinovicsféle társulat tagja elitéltetett.

Szénás család (Bályogi-Hégen)

A Bályoki Hégen Szénás, vagy Szénásy család egyike a legrégiebbeknek. Törzse Ambus, kinek fia Comes Hégen, egy irónk szerint ^[164]* Trencsin megyei Proszne helységről irta magát. 1278-ban Ottokár ellen, hadban vitézűl viselvén magát, «»Belső Szolnok megyei Szarvad helységre Gógán bán nevű fiával IV. László királytól új királyi adományt nyert. ^[165]*
A családfa következőleg ^[166]* sarjadzott le:
I. tábla.

Ambus; Comes Hegen 1279.; Ambrus 1279.; I. László 1312. magister de Bályok.; Gogán (György?) bán 1279.; II. László Szénási 1380.; Dienes.; Péter.; István.; János 1330. de Zarvad.; Miklós; János †; István † 1444.; III. László 1465. csejtei várnagy.; Folyt. a köv. lapon.; György.; Dankert.; János.; Péter 1390.; István †; Miklós †; László.; György.; János.

III. László 1465., ki az előbbi lapon. csejtei várnagy.; Károly; András 1552.; István 1552.; Mihály; János.; Lajos † 1526. (Kaplyoni Erzse); Folyt. II. táblán.; Gáspár.; László †; Lajos 1588.; Péter.; Silvester.; István.; András (Topay Orsolya); István.; Anna.; Bálint (Ippy Kata); Miklós.; András.; Gábor.; Miklós †; András.; István.; János.; Dávid.; Márton.; Ilona (Szénás Péter); Gáspár.; János.; Pál.; Boldizsár (1. Tarpay Zsófia 2. Szintay Anna 2. Majády Kata); Anna (1. Tepessy Istv. 2. Vass Pál. 3. Baxay Pál); Imre; Pál.; Bálint.; Pál (1. Décsey Erzse 2. czegői Balogh Bora); Boldizsár (1. Ujnémety Zsófi. 2. Banga Dobay Kata); 1-től Ferencz (Tótfalusy Sára); 2-t. István 1736. Anna (Kőszegi István); Dávid (1. Valkay Zsófi. 2. Mészáros Anna); Kata (ákosi Kiss Fer.); 2-tól Bora (Dancs János); 1-től Anna (Tyukodi Nagy Mihály); 2-tól Zsófia (Dobay Dániel); Julianna (Nagy Sándor); Miklós.; Gismunda.; Erzse.; Sára.; Ferencz.

II. tábla.

Lajos, ki az I. táblán. † 1526. (Kaplyoni Erzse); Silvester 1552.; III. Péter 1552.; László 1552.; Kelemen; Menyhért (Czudar Margit); György 1525.; Kata (Lecsméri Pándi Tamás); Boldizsár.; Zsófia.; Zsuzsi.; Dávid.; Kristóf; Silvester; Márton †; IV. Péter; V. Péter.; András †; Mihály 1608. fő lov. mest. (Tarpay Eszter férjgyilkos); Ferencz (Kávási Kata); VI. Péter; Folyt. a köv. lapon.; Anna (Gúthy János); Sára (Kémeri Torday István); Margit (Gálffy István)

VI. Péter, ki az előbbi lapon.; Mária árva.; VII. Péter 1638. (Szénás Mária v. Ilona); Mária (Irínyi Zsigmond); Zsigmond.; Krisztina (Gencsy György); József (1. Domahídy Judit. 2. Terjény Rebeka); 1-től Ágnes (Kabos Farkas); 2-tól Rebeka (Tisza István); Ilona (Ravazdy György); Mária (Wéer András); Zsuzsa (Bárczay Miklós)

I. László Róbert Károly híve volt és Trencséni Csák Máté ellen tüntette ki magát. Ennek fia II. László, ki a Szénási nevet vette föl, és Zsigmond király által minden javaiban megerősíttetett. Ennek fia István 1444-ben Várnánál esett el; ennek fia III. László 1465-ben Nyitra megyében csejtei várnagy volt. Ennek egyik fia Lajos Mohácsnál lelte sirját 1526-ban.
A XVI. század közepén a család már nagyban birtokos volt Bihar vármegyében. 1552-ben a Bihar megyei portalis összeirás szerint Mihály, László, György, István, András és Péter birták Biharban Bályok falut, melyről a család előnevét is irta, közűlök László és Péter még azon megyei Széplakon is birtokosok voltak. ^[167]* Egyébiránt már előbb, 1550. jan. 20-án I. Ferdinand király uj királyi adományt adott bályoki Zénás István, András, Péter, László és György részére Bályok és Száldobágy egész helységekre, valamint Széplak, Baromlak helységbeli és Kőre pusztabeli részbirtokra Biharmegyében; ismét Somály, Sirmező, Almás, Sohárszeg és Bogdánfalva egész helységekre, Dörsők, Butmér, Genbeteleke és Herberth nevű pusztákra Kraszna megyében; Szarvad és Puszta Sz.-Miklós egész helységekre, és Kekecz-ujfalu és Jakabos-teleke nevű pusztákra Közép-Szolnok megyében. ^[168]*
Silvester (vagy Serestély) – úgy látszik – Lajosnak fia, 1563-ban Báthori Istvánnak Szapolyai János-Zsigmond követének Bécsbe egyik kisérője volt. ^[169]*
Péternek fia Menyhért egykor elzálogítá Nógrád megyei Bodony, Csalár, Kis-Zellő, Dolyán, Pilis, Rétság, Szécsényke, Becske, és Romhány helységeket tarjáni Nagy Fábiánnak, melyek utóbb Sambokréty Tamás kezébe jutottak, és melyeket utóbb Zénássy Menyhért özvegye Czudar Margit és leányai Zsófia és Zsuzsanna 1597-ben perlettek. ^[170]*
Kelemen ágán Mihály erdélyi fejedelmi fő-lovászmester 1608. dec. 8-án Báthori Gábortól beiratképen 3000 m. ftban mind két ágra Jegenyét, a kolos-monostori uradalom egyik egész helységét, 1609-ben Szatmár megyei Dob helységben Tagyszeg nevű birtokrészt kapta. ^[171]* Ugyan ő tiltakozik 1630-ban jószágainak (Jegenye, Darócz stb.) elfoglalása miatt, melyeket Bethlen Gábor fejedelem vett el tőle nótán, mivel II. Ferdinandnak hódolt. Végre neje Tarpay Eszter ölte meg őt.
VII. Péter az erdélyi fiskalitási összesjavak igazgatója; öcscsei Miklóssal és Ferenczczel együtt 1647-ben a széplaki, baromlaki részbirtok és Körő puszta iránt tiltakoznak; ugyan ő 1640-ben Kőszeg, Pesztre, Esküllő, Ürgetek, Kalota, Köbölkut Bihar megyei részjószágokat zálogba veszi Ramocsaházy Ananiástól és Ferencztől.
Miklós 1677-ben Bádokban lakott.
Nem tudjuk: volt e, és miféle vérséges összeköttetésben a bályogi Hégen Szénás családdal a nagyváradi, kidei és pánczél csehi Szénásy család? melyről következő adataink vannak.

Szénásy család. (N. Váradi, kidei és pánczél-csehi)

Doboka megyében virágzott. Származását Szénásy Miklóstól hozzák le, ki 1526-ban Mohácsnál esett el. A családfa ^[172]* következő:

Miklós † 1526.; Imre 1636–1556. (n.-váradi Ibrányi Zsuzsa); Péter 1570–90. Pest vári kapitány (Ráskay Anna); I. András 1631. (Komjáthi Orsolya); Anna.; Margit.; II. András † 1683. aug. (Szathmári Pap Erzse) 1654–1683.; Folyt. a köv. lapon.

II. András, ki az előbbi lapon. † 1683. aug. (Szathmári Pap Erzse) 1654–1683.; III. András 1683. 1720–1724. Dobokai alisp. («»pócsai Nagy Bora); Mária (Marjay Albert); IV. András 1763–1771. Dobokai szbiró. (Várady Bora); I. József †; Erzsébet (oláhpataki Váradyné); Anna (Harsányi Zsigmond); István 1794. (Ilyés Bora); Lajos.; Károly él 1863.; II. József de N. Várad 1800–1810. (Fejérdy Julia); V. András 1760. szbiró 1771. törv. sz. ülnök.; Teréz (Balogh András); Bora (pókaf. Becsky Miklós); Zsuzsi (Gombás Fer.); Klára (Aknay József); III. József nőtlen 1828-tól adórovó; Elek (Balogh Eszter); Eszter (Eperjesyné); Karolina.

A családfán álló I. Andrásnak neje Komjáthy Orsolya derzsei idősb Komjáthy Miklósnak leánya volt, kivel utóbb 1624-ben a II. Ferdinand és Bethlen Gábor között kötött béke után Erdélybe Doboka megyébe Pánczél Csehibe telepedett és törzse lőn ott a Szénásy családnak.
Ezen I. András kidei előnévvel, mint már előbb is nemes 1639. maj. 12-én Gyula-Fejérvárott kelt czímeres nemes levelet nyert I. Rákóczy György erdélyi fedejelemtől, ^[173]* mint mezei katonaság hadnagya, maga, neje Comiathi Orsolya, Anna és Margit leányai számára. Ezen armalis levél 1649-ben (feria 3-ia prox. post Dnicam tartiam Trinitatis) Bonczida mvárosban kihirdettetett. ^[174]*
A család czímere a fölebb említett armalis szerint ez: a paizs kék udvarában zöld halmon lovas katona látszik, jobb kezében vérrel fecskendett meztelen kardot, balkarjával pedig melléhez szorított törökfejet tart, ugyancsak balkezével a ló kantárát is tartja. A vért fölött koronás sisak áll; foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstvörös.
I. András idővel – úgy látszik – főhadnagy lett, ezt vallá 1758-ban a család érdekében egy tanú: csomafáji Butka Mihály, oklevélre hivatkozván, midőn állítá: „idősb Szénásy András uram I. Rákóczy György hadának főhadnagya volt, a mint azt in anno 1646-ban die 19-a martii az atyámmal transigált contractus bizonyítja.” I. András neje utóbb Nánásy Mihályhoz ment férjhez. Fia
II. András 1654–1683-ban élt Pánczélcsehiben, midőn a tatároktól megöletett.
III. András, 1720–1724-ig Doboka megye alispánja volt. Élt még 1755-ben is. Neje pócsai (vagy tán borsai) Nagy Borbála volt. Ettől fiai IV. András és I. József 1770-ben kidei és pánczél-csehi előnévvel Pánczél-csehiben adományos birtokosok.
IV. András kinek neje Várady Borbála (más adat szerint Alsó-Bora volt), 1763–1771-ig Doboka megyének szolgabirája volt.
Fiai közűl
II. József már n.-váradi előnévvel, adórovó 1800–10-ig, ennek fia III. József 1828-tól szintén adórovó. 1848-ban M.-Köblösön a fellázadt oláhok megvérzék, és jobb keze egy újját elvágták.

Szenczy család. (Máskép Rőtth)

Szenczy máskép Rőtth István 1724-ben III. Károly királytól kapta czímeres nemes levelét. ^[175]*
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren könyöklő vörös ruhás férfi kar, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából fehér egyszarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Szenczy nevű család él Zemplin megyében, hol e század elején birtokos Cselej, N. és Kis-Azar helységben. ^[176]*
Ugocsa megyében szintén van Szenczy nevű nemes család, mely birtokos Mátyfalván, és közűlök József 1805-ben azon megye mezei biztosa volt. ^[177]*
Más Szenczy család tagja lehetett azon Szenczy Imre, ki 1702-ben a Bozóki prépostsági uradalom tisztje volt, és czímerében koronán könyöklő kart kivont karddal, annak hegyén törökfejet viselt, ugyan ez ismétlődött a paizs fölötti sisak koronáján is.
Szenczy István 1760-ban nagyváradi kanonok volt.

Szende család.

Lásd Frummer cs.

Szendrey család

Trencsin, Torna és Zemplin ^[178]* megyék nemessége sorában találjuk. Egy-e mind? – vagy több ily nevű család van? – nem tudjuk.
Szendrey Benedek, és általa testvérei Pál, Ferencz, András és Antal kitünő hadi érdemeikért, melyeket a török elleni harczokban szereztek, Miksa királytól Bécsben 1572. évi januar 30-án kelt czímeres nemes levelet kaptak. ^[179]*
Trencsin megye 1838. évi nemesi lajstromában János van beirva. ^[180]*
Erdélyben Szendrei Ferencz 1673-ban Kolosvárt Elmélkedéseket adott ki négy prédikáczióban. ^[181]*

Szendrey család. (Carlshuldeni)

Ugy látszik, – erdélyi család. Szendrey von Carlshulden János cs. kir. kir. tanácsos és Erdélybe az Apaffy kamarai jószágok igazgatója 1732-ben VI. Károly császár (III. Károly király) által római német szent birodalmi lovagi (ritter) rangra emeltetett. ^[182]* Ennek utóda
János-Benedek 1760-ban a m. kir. udv. kamaránál számvevő, 1770-ben már tanácsos, és kamarai levéltári igazgató, ugyan az még 1774-ben is.

Szendy család.

Ugocsa megyei család. Szendy Zsigmond 1660-ban, Szendy Ferencz 1721-ben Ugocsa megye szolgabirái voltak. ^[183]*

Szenessy család.

Szenessy György és Mátyás 1717-ben III. Károly királytól kapták czímeres nemes levelöket. ^[184]*
Czímerök: a paizs kék udvarában zöld dombon arany koronán könyöklő vörös kar, kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján három egymással keresztbe helyezett nyil áll, hegyeikkel fölfelé. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Szenessy nevű család Turócz megye birtokos nemesei sorában áll, sőt Nyitra és Trencsin megyékben is elterjedt; ezen utobbi megyében már a nemesi összeirás 1754. évben említi, mint oda való lakosokat.
Ismeretesek Szenessy Gábor, kinek nejétől Darvas Zsuzsannától leánya Borbála Veres Istvánné;
Továbbá Szenessy Imre, kinek nejétől Justh Klárától leánya Zsuzsanna Dubraviczky Sándorné volt.
Zemplin megyében van Szennyessy nemes család. ^[185]* Tán ennek elődei közűl volt azon Szennyesy Mátyás, 1562-ben Hadadi kapitány, kitől – noha vitézűl védte – két év mulva az erdélyiek Hadadot elvették, maga is sulyosan megsebesült, de kigyógyúlt. ^[186]* Azonban e Szenessy és Szennyessy család-nevek bizonyosan két különböző származék tulajdonai.

Szengyel család. (Szengyeli.)

Erdély kihalt családa. ^[187]* A család elő- és vezetéknevét adó Erdő- és Mező-Szengyel helység Torda megyében fekszik.
Szengyel Tamás 1409-ben Marosszékben főszékely volt, ^[188]* de ez tán a beői Szengyel családból származott, mely családból beői Szengyel Bálint a Jenő nemzetségből a Szomorú ágon primipilaris székely volt 1579-ben. ^[189]*

Szennyessy család.

Lásd fölebb a Szenessy családot.

Szentall család.

Lásd Zentall.

Szente család.

Szente Bálint 1681. 1687-ben alnádor volt. ^[190]* Élt 1698-ban is. Iratott neve „Szenthe”-nek is.

Szente család.

Nemesség szerzői Szente János és Mihály, kik 1718-ban III. Károly királytól kapták czímeres nemes levelöket. ^[191]*
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábaira ágaskodó grif, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös ruhás kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös.
Erdélyben Doboka megyében szintén élt és él Szente (vagy régi irásmód szerint Zente és Zenthey) család. Egyik ág, vagy család szent-egyedi, a másik pujoni előnévvel fordúl elé.
A Szent-egyedi ág ott most is birtokos Hodor szerint, Pujont pedig 1702-ben birta és lakta Zenthey Bálint. Ennek előde lehetett azon Zenthei Bálint, ki Székely Mózsessel az apáczai csatában esett el. ^[192]*
Szentegyedi Zente Gergely 1606–1622-ben Doboka vármegye alispánja volt. ^[193]*
Pujoni Szente Pál Marosszéki törvényszéki ülnök 1837. körül. Ferencz ügyvéd Torda megyében 1848. előtt, lakott M.-Regénben; örökösei Ferencz és Gábor idecspataki birtokosok.
Tán e család ivadéka Szente Sámuel is, Hunyad megyében Benczenczen nemes birtokos.

Szentes család. (Szent-Király-Szabadjai)

Szentes vagy Szente család Veszprém megyei Szent-Király-Szabadjai curialis helységre Szentes István, Rosos Mihály, Pap Péter, Simon István és több lakosokkal III. Károly királytól 1718. febr. 6-án királyi adományt nyert, és azon évben abba be is iktattatott. ^[194]* Utóbb a család nehány tagja Borsod és Zemplin megyébe telepedett le.
A csaláfa ^[195]* következő:

István 1718.; Sámuel; Sámuel (Farkas Anna); Dániel (Sáary Eszter); Imre.; János 1767–1781. s.-pataki bölcsész, tanár. (Máriássy Mária); József † 1830. jan. 8. nyug. cs. k. őrnagy 1809. zemplini ns. sereg par. alezredesi czím. (Mayer Mária); János † nyug. cs. k. főhadnagy; Lajos 1839–1858. marmarosi kir. kincstári ügyész (Gervay Mária); Aurél.; Mária.

A család tagjai – mint látszik – tanári, ^[196]* katonai és főkormányszéki szolgálatokban szerzettek érdemeket.
Czímerök a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén hasonló oroszlán emelkedik ki.
Tán szintén e családból valók Szentes Ferencz, István és András, kik 1805-ben Arad megye nemessége sorába irattak. ^[197]*

Szentes család. (Kis-baczoni)

Udvarhelyszéki székely család, melyből Szentes János 1659-ben Barcsai Ákos erdélyi fejedelemtől váltott czímeres nemes levelet.
A családfa ^[198]* következő:

János 1659.; Mihály.; Péter.; Péter.; István.; István.; I. Márton.; András.; Mihály.; András.; István.; György.; Mihály.; Dávid (Tatrosi Rozália); János (Szeles Bora); József (Dancs Jozéfa); Karolina (Orbán István); Eugenia (Streicher Mihály); Leontina (Bisztricsáni Sándor); Antal †; József †; János †; Simon †; II. Márton (1. Szőcs Róza. 2. Szőcs Zsófia); 1-től Róza.; Róza (Csia Lajos); Dénes † ifjan.; György †; Lajos †; Károly †

Dávid a kolosmonostori tanulmányi alapítvány uradalmában gazdászati gondnok volt.
II. Márton Kolosvár városi pénztárnok.
Tán ugyan-e család ivadékai: Ferencz is, ki Kosesden postamester 1848-ban, és József a kincstári tanácsnál irnok 1836. körűl.
Csikszékben szintén van Szentes család, melyből József Mádéfalván.

Szenthey család. (Szentei †)

Szente (vagy hajdaniasan Zenthe) helység Nógrád megyében fekszik Nándor helységnek szomszédságában, ezt birta hajdan és innen vette nevét is a kihalt Szenthey (de Zenthe) család, melyből nehány ízen a következők ismeretesek:

Szenthey László; Gergely; Sebestyén 1499–1500.

Nevezett Sebestyénnek javait 1499-ben Verbőczy István kapván, a beiktatásnak ellene mondott Szenthey Péternek ivadéka, ^[199]* mely így áll:

Szenthey Péter; Anna (csepefalvi Pyri Antal); Kata (Zeüleüsi Mihályné); Zsófia 1490–1500. (Pyri Tamásné)

Utóbb e családnak nyoma sincs, – kihalt.

Szent-Andrássy család.

Szepes megyei nemes család. Közűlök Szent-Andrássy Jeromos a szepesi káptalan jegyzője volt. Czímere a vért udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, fölötte jobbról arany csillag ragyog; a vért fölötti sisak koronájából magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezével kivont kardot tartva.

Szent-Andrássy család. (Csik-Mádéfalvai)

Erdélyi csíki székely család, melyből István 1618-tól erdélyi, 1630-tól veszprémi püspök alig egy évig, miután hamar meghalt. ^[200]*

Szent-Annay család. (Sz.Annai)

Marosszéki székely család, melyből Pál-nak fia Imre 1409-ben Marosszékben biró. ^[201]*
Szent-Annai Tamás 1551-ben Becse vár kapitánya. ^[202]*

Szent-Benedeky család.

Bars megyei régi család. Eléfordul Trencsin megyében is, hol 1667-ben István Beczkón lakott, mint Révay György tiszttartója. ^[203]*

Szent-Gerliczei család.

Erdélyi Doboka megyei család, melyből Sándor örökösei és Zsigmond Kethelen és másutt birtokosoknak iratnak. ^[204]*

Szent-Gothárdi család.

Szent-Gothárdi János 1720. aug. 24-én kapott czímeres nemes levelet ^[205]* közösen Cseh Ádámmal és Lendvay Miklóssal. Lásd Cseh cs.

Szent-Györgyi család (Bazíni gróf †)

A Szent-Györgyi és Bozíni gróf kihalt család oklevelek tanúskodása szerint a Hunt-Paznán nemzetségből ered ^[206]* és nevét a Pozsony megyei Szent-György és Bazin szabad kir. városokról vette.
Első biztos törzse Tamás gróf (comes) volt, ki Imre királytól a Keykeus erdőt, II. András királytól pedig 1209-ben Szakolczát-t kapta kir. adományban. Nemsokára ez utóbbi királytól kapta 1216-ban Bozen, vagy Bazyn földet, (most sz. kir. város). És e szerzemények után – úgy látszik – Tamás földi pályáját is bevégezte, mert 1217-ben már az élők sorában nem találjuk. Tőle a család kihalásáig szakadatlan lánczolatban következőleg ^[207]* sarjadzott:

Tamás 1209. 1216. comes.; Sebus főpohárnok 1217. Sz.-Györgyöt kapta.; Sándor Csütörtök pusztát birta.; I. Ábrahám (Abych); I. Kozma 1245.; Akhilles 1245.; II. Ábrahám Abych.; Tamás országbiró pozsonyi főisp. 1287.; Pál 1270. †; II. Kozma 1270. †; Folyt. a köv. lapon.

II. Ábrahám, ki az előbbi lapon. Abych.; I. Péter 1343. oszt. (Bazint kapja.; II. Sebus 1343. oszt. Sz.-Györgyöt kapja.; Bora (Polheimi Farkas); III. Tamás 1369. †; II. Péter 1369. birta Eberhardot.; II. János 1369.; IV. Tamás †; Miklós 1361.; I. György † 1412. (Ozdravszky Iratna); I. János 1361.; V. Tamás Temel Főtárnok mest. és bán 1397.; III. Péter 1392.; VI. Tamás (Haym Kata); Hedvig (Pernek Vilmos); III. László †; Eberhárd †; Márton pap.; III. Kozma.; László.; Cziczelle a galambóczi hősnő 1398. 1434. (Rozgonyi István); IV. Péter 1445. (Marczali Hedvig); I. László †; II. György koronaőr 1439. 1459. (1. Oppelni Judit 2. Lichtenstein Margit); Imre (Rozgonyi Ilona); Simon 1488. (Balassa Kata); IV. László 1445. †; I. István 1445. †; IV. László; VI. Péter; I. Ferencz 1527. (Weisprach Bora); Farkas főkamarás † 1534. (Zabláthi Zsófia); IV. György 1509. † 1543.; Krisztina (Mithány János); Borbála (Lichtenstein Er.); Adolf; II. Kristóf † 1543. (gr. Salmis Erzse); V. György 1507.; II. István 1537.; IV. István 1523.; Anna 1527.; Gertrud 1546. (Prösing Boldizs.); Margit (Pneckheim Farkas); Zsófia (Zelcking Vilmos); III. János 1467. erdélyi vajda. (Batthyány N.); Zsigmond 1466. erdélyi vajda (N. Borbála); V. Péter erdélyi vajda országbiró 1499. 1517. (1. Czimburgi Kunegund 2. Waldstein Zsófia) †; Kristóf (Neyperg Erzse); III. György †; Margit (Hohenberg János); VII. Tamás 1493.

Tamásnak, a törzsnek két fia maradt: I. Sebus gróf és Sándor, kir. pohárnok mesterek.
I. Sebus már 1212-ben érdemeiért Roxovag, Miley és Grad birtokokat a Pozsonyi és Nyitrai vártól fölmentve adományba kapta. ^[208]* 1217-ben atyja halála után testvérével együtt Szakolczára megerősítést kap. Ugyan akkor kapta a szőlősi udvarnokok földjét is. ^[209]* Ő szerzé Szent-György várát is. Fia maradt I. Ábrahám, kiről mint a család folytatójáról alább.
I. Sándor, ki a Henrik császár elleni csatában fogollyá lévén, rabságot szenvedett, 1216-ban kapta II. András királytól Pozsony megyében Csütörtökhely helységet. ^[210]* 1217-ben megerősítetik Szakolcza birtokában testvérével együtt. ^[211]* Egy névtelenen kivűl két fia maradt: I. Kozma és Akhilles, kik 1241-ben a sajói ütközetben tetemes részt vettek, testvérök elesett, ők sebet nyertek; utóbb Kozma Pozsony megyét ótalmazta az ausztriai herczeg ellen, hol tizenkét sebet kapott és elfogatott, az alatt pedig Akhilles a határokat védelmezte. ^[212]* Akhilles utódok nélkűl halt meg. I. Kozmának maradtak fiai Pál és II. Kozma, kik 1270. évi oklevélben említetnek; de magnélkűl haltak meg.
I. Ábrahám (I. Sebusnak fia) atyja után birta Szent-Györgyöt, és két fiat nemzett: II. Ábrahámot, a vöröset (rufus) ki Abychnak is neveztetett és II. Tamást, a ki az esztergami érsekségnek helységei elpusztitása által temérdek kárt okozván, Lodomér érsek által az egyházból kizáratott, ezt lelkére vévén három ezer márkát ajánlott az érseknek. Az érsek a megtérőnek ez összeg egy részét elengedte, de 300 márka fejében testvére megegyeztével Tamástól Nyitra megyei Gyorokot kapta az egyház részére 1287-ben. Tamásnak, ki országbiró Pozsonyi és Szentgyörgyi gróf volt, fia nem maradt.
II. Ábrahám a XIV. század elején élt, és két fiat hagyott maga után: I. Pétert és II. Sebust, ki 1343-ban a győri káptalan előtt osztozott meg, e szerint Bazin vára a hozzá tartozó Sumberg és Ujfalu pusztával, Szeles és Zemech helységekkel a Csallóközben Sebus mesternek, ellenben Szent-György vára és alja, Ziki, ivándi puszta, és Eberhard helység I. Péter mesternek jutottak; igy ez a szent-györgyi, amaz a bazini vonal atyja lett.
I. Péternek Borbára leányán kivül, aki 1364-ben Polheim Farkasnénak iratik, még három fia volt: III. Tamás, II. Péter és II. János, kiknek 1369-ben I. Lajos király engedélyt ád, hogy az Eberhardi hidat megtarthassák. III. Tamásnak utóda nem maradt. II. János fiában IV. Tamásban halt ki.
II. Péternek fiai voltak: Temelnek nevezett V. Tamás és III. Péter, kik 1397-ben régi leveleiket a győri káptalan által átiratják. III. Péternek fia III. Kozmán kívül, ki 1412-ben magnélkül meghalt, és II. Lászlón kivűl volt leánya Czeczília is, Rozgonyi Istvánné, a híres galambóczi hősnő.
V. Tamás (Temel) I. Lajos király alatt tárnokmester, Mária királyné alatt pedig Dalmatia és Horvátország bánja, ez utóbbi királyné híve. Ennek fiaúl irják IV. Tamást, kinek nejétől Haym Katalintól gyermekei: Hedvig Perneck Vilmosné, III. László és Eberhard kihaltak, és Márton, ki pap volt. Ezekben I. Péter ága kihalt.
II. Sebus két fiat hagyott I. Miklóst és I. Jánost, ennek I. Lajos király 1361-ben Hedvára helységben Bazin vára tartozékában megengedte uj várat épithetni. Ezt megerősíté 1371-ben is.
I. Miklósnak két fia volt: I. György és II. Miklós, a ki kihalt. György 1412-ben aláirta a Zsigmond király Ulászló lengyel kir. közti békeszerződést. Meghalt 1426-ban, eltemettetett Bazinban a főtemplomban. Nejétől Ozdravszky Irathnától három fia maradt: IV. Péter, I. László, ki magnélkül halt meg, és II. György, ki az osztályban kapott Szentgyörgy vára által, uj vonal atyja lett.
IV. Péter, miután nejétől Marczali Hedvigtől, ki Marczali Dénes slav. bánnak leánya volt, három fia született, úgymint Imre, IV. László és I. István, maga meghalt 1445-ben. Fiai közűl a két utóbbi magnélkül múlt ki.
Imre Rozgonyi Ilonát vette nőűl, ettől lett egyetlen fia Simon, ki 1488-ban a leopoldsdorfi uradalom felét bírta. Nejétől Blassa Katalintól hét gyermeke született: IV. László, VI. Péter, I. Ferencz, kiről alább, Farkas II. Lajos király alatt tanácsos 1526-ban, utóbb Szapolyai János híve haláláig 1534-ig. Házasságban élt zábláthi Trencséni Lőrincz leányával Zsófiával, ákosházi Sárkány Ambrús országbiró özvegyével, gyermekei nem maradtak. IV. György, ki 1543-ban halt meg, két fiat nemzett Adolfot és II. Kristófot, a kinek gróf Salmis Erzsébettől, ki utóbb Hoffmann Ádám nejéül iratik, egy leánya maradt, de elhalt, s így az eberhardi uradalom a kir. ügyészségre szállott. Krisztina klistiányi Mitthány Jánosné, és Borbála ^[213]* 1511-ben férjhez ment Lichtenstein Rázmánhoz, ennek halálával Jeróczky vagy Gragoszky Gáspárhoz.
Említett I. Ferencz a mohácsi csata után I. Ferdinánd buzgó híve, 1527-ben Miksa főhzg keresztatyja. Ugyan ez évben osztozott meg testvéreivel. Neje Weisprach Borbála volt; fiai magnélkül haltak, nagy kort ért leányai idegen házakba mentek férjhez. Következő hét gyermekét ismerjük:
1. V. György, élt 1507-ben.
2. II. István 1537-ben.
3. IV. János 1523-ban.
4. Anna 1527-ben.
5. Gertrud De Prősing Boldizsár, Steini báró és felső-ausztriai kormányzó neje 1546-ban.
6. Margit Pneckheim Farkasné.
7. Zsófia Zelking Vilmos neje.
Visszatérünk I. György másik fiához II. Györgyhez.
II. György Albert király korában élt, kinek 1439-ben az ország koronáját átadá. Albert király és ennek fia V. László halála után Mátyás király ellen Fridrik császárral szövetkezett, kitől ezen hűségeért családi ősi czímeréről levelet nyert 1459-ben. ^[214]* A családi ősi czímere – úgy látszik – előbb csak egy csillagból állott, mint egy 1412. évi pecsét mutatja. ^[215]* Fridrik császár Szent-Györgyi II. György részére már négyfelé osztott vértű czímert adott, az 1. és 4. arany udvarban vörös csillag ragyog; a 2. és 3. arany udvarban koronás egyfejű sas szétterjesztett szárnyakkal látható; a paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldalin püspök süvegféle áll, és abból páva tollak emelkednek föl, a baloldali sisak koronáján koronás egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal látható. A paizst két oldalról a szokásos sisaktartó veszi körűl. Mint ezt fölebb a metszvény mutatja. Ugyan-e czímert használta 1502–1514-ben ^[216]* pecsétén Szent-Györgyi Péter országbiró.
II. György meghalt 1467-ben, mint Szent-Györgyön az egyházban siremlék maradványa mutatja. ^[217]* Kétszer házasodott, első neje Oppelni Jutka, előbb vöröskői vagy óvári Wolfard özvegye; a másik Lichtenstein Margit volt. Ezektől következő öt gyermekét nemzette:
1. III. János eleinte szintén Fridrik császár híve, de utóbb Mátyás király hűségére tért és ezért 1467. körűl Erdély vajdájává tétetett. Neje Batthyány leány volt volna, ^[218]* és ettől leánya Margit, ^[219]* Hohenberg Jánoshoz ment férjhez.
2. Zsigmond nem csak híve Fridrik császárnak, de tábornoka is. 1466–68-ban János testvérével együtt Erdély vajdája volt. Éltek még 1486-ban is, midőn Szent-György és Kabold vár iránt Mátyás király nekik uj itéletet engedett. Borbála nevű nejétől egy fia: VII. Tamás maradt, ki az esztergami érsek ellen egy ősi perét bevégezte és fiatal korában magnélkűl meghalt.
3. V. Péter II. Ulászló alatt 1499-től erdélyi vajda és székelyek főispánja, 1504-től 1516. országbiró volt. Első neje czimburgi Ctibor Kunigund, második Waldstein Zsófia volt; mindkettő magtalan múlt ki, utánnok V. Péter özvegyen élt haláláig.
4. Kristóf, kinek neje Neydperg Erzsébet volt.
5. III. György, szintén magnélkül halt el. És igy ezekben a szent-györgyi és eberhárdi ág elfogyván, ezen urodalmak I. Péter ágán Simon gyermekeire szállottak, kik valamivel tovább tartották fel a családot, de kik szintén a XVI. század másodfelét sem érték el. ^[220]*

Szentgyörgyi család.

Szentgyörgyi János, és másik János és István 1686. évben I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, ^[221]* mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló magyar vitéz, vörös nadrágban és mentében, zöld övvel, oldalán fekete hüvelyű kard, jobb kezében kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, arany királyi pálczát tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
Ezen Szentgyörgyi családból származhatott azon György, kinek nejétől Nagy Magdolnától leánya Julianna Kürtössy Mihályné volt. ^[222]*
Más családból eredt Szent-györgyi Ferencz, 1660-ban váczi püspök, és Erdélybe követ.

Szentgyörgyi család. (Szent-György völgyi)

Doboka megye nemes családa, melyből Mátyás azon megyei szentgyörgyi birtokos volt; nejétől Drági Mártától nemzé Erzsébetet egeri Kamuthi Balázsnét. ^[223]*

Szentgyörgyi család.

Főszékely család volt, közűlök Barnabás az 1451. évi m. vásárhelyi constitutio szerint nagyobb hadsereg kapitánya. ^[224]*

Szentgyörgyi család. (N.-Rápolti)

Alapítá Imre, ki az erdélyi udvari kanczellarianál eléadó tanácsos volt, meghalt 1862-ben. Fiai közűl Imre itélőmester az erdélyi kir. táblán, Gyula az udv. kanczellariánál titkár Bécsben.

Szentgyörgyi család. (Egeresi)

Melyből Sándor Kolos megyében adóiró biztos 1831. körűl.
Szentgyörgyi néven a XVII. század végén két ref. lelkészt is ösmerünk, egyik Dávid 1679. körűl dévai, a másik István benedeki ref. lelkész, ez utóbbi 1688-ban egy magyar hittani könyv szerzője. ^[225]*

Szent-Illonay család.

Ismeretes közűlök József pozsonyi kanonokból 1744-től esztergami kanonok, nagy-szombati plébános és szent-tamási prépost, ki Pápáról származott és 1769-ben halt meg. ^[226]* Czímere nemességre mutat. ^[227]*

Szent-Imrey család. (Szent-Imrei és Krasznik-Vajdai)

Sáros, Abauj, Borsod, Torna megyei birtokos nemes család.
Tagjai többnyire megyei hívatalokat viseltek, és más megyékbe is elszármaztak. Igy Szent-Imrey Sámuel 1704-től Gömör megye jeles főjegyzője volt, és Rákóczyhoz is járt követségben, 1712-ben országgyülési követ volt. Tudományos hire oly terjedt volt, hogy 1708-ban S.-Patakra jog- és történet tanárnak hívatott meg, de el nem fogadá. Meghalt 1718-ban. ^[228]* Pál Abauj várm. törv. sz. ülnök 1788.
Abauj megyében Gábor, (ki az ősi birtokon Krasznik-Vajdán született 1759. febr. 3-án,) megyei hivatalra lépvén, 1819-ben már első alispán egész 1840-ig, közben követ, és 1825-ben kir. tanácsos. Fia
András 1825-től 1833-ig al-, azután főszolgabiró 1846. febr. 24-ig. Előbb Krasznik-Vajdán, után Kassán lakó. Birtokos Abauj megyén kivül Sáros megyében Keczer-Lipócz, Keczer-Peklin, Ófalu, Tuchrina, Zsegnye helységen. Fia
György 1838–42-ig Abauj megyei másod aljegyző, 1846. febr. 24-től–1849. főjegyző. 1847-ben követ.
József 1825-től esküdt Borsod vármegyében, utóbb alszolgabiró 1837. körűl.
A család nevét adó Szent-Imre helység Sáros megyében fekszik, hol a család jelenleg is birtokos, úgy birja az előnevet adó Abauj megyei Krasznik-Vajda helységet is.

Szent-Iványi család. (Szent-Iványi)

Liptó vármegye egyik legrégibb ős családa, mely – mint e munka IX. köt. 401. lapján a Pongrácz családnál mondva volt – az óvári és szent-miklósi Pongrácz, Szmrecsányi, nádasdi Báan és Pottornyai családokkal egy közös törzsből eredt. Innen czímerök is ezen családoknak lényegesen egyező. Ki volt legrégibb ösmeretes törzse és miként szakadt több ágra a nemes sarjadék? az idézett helyen bőven ki van mutatva.
A törzs-ősök életéről és birtok viszonyairól is a hivatkozott helyen volt említés. Itt tehát elég leszen csak a külön családokra oszlásnál fognunk fel a leszármazás lánczolatát.
A szétágazás és külön családokra oszlás a nemzetségi javaknak felosztása által vette kezdetét mintegy a XIV. század közepén, a midőn a táblázaton álló I. Lászlónak fia Sebestyén osztály és főbirtokképen Liptó Szent-Ivány helységet örökölvén, ő és ivadéka erről Szent-Iványi nevet kapott.
A családfa I. Lőrincztől kezdve, ki 1241-ben a tatárok ellen a sajói ütközetben vett részt, következőleg ^[229]* sarjadzott le:
I. tábla.

Lőrincz 1241; I. Serefil 1283. kitől a Pongrácz és Pottornyay cs.; I. Bogomér 1286. comes.; Bodó 1286. 93.; I. Miklós Szmrecsányi cs. őse.; II. Bogomér a Báan cs. őse.; János 1298.; Lőrincz 1310. eszt. kanon.; I. István 1339. 58.; László 1394. 1358.; Lampert 1380. 1400..; Sebestyén 1388. de Szent-Ivány.; Péter 1388. 1401.; I. Benedek 1410–22.; Péter †; János 1410.; László †; Benedek.; Miklós † 1419. (megölte I. Bened.); János †; László 1466.; I. Gáspár 1466.; Barnabás.; Bernát.; Fábián.; II. István 1464. (Görgei Bora); Folyt. IV. táblán.; Péter 1464. †; János 1464. †; Dénes 1464. †; I. Balás 1464.; II. Gáspár 1520. (Géczy Ilona); Bernát 1505.; Felix 1505.; Viktor 1505.; György 1520.; I. Ráfael 1537. (Kubinyi Margit); Benedek.; János alispán (Pottornyay Zsófia); Mihály 1570. (ngos Pongrácz Fruzsina); Pál (Bakos Bora); Ferencz (Kobo Anna); Menyhért (Bornani ? Kata); Gáspár 1620. (Kubinyi Magdolna); Folyt. II. táblán.; Jeremias 1620. (Báan Zsuzsa) †; II. Ráfael 1629. (1. Battha Bora 2. Bory Judit 1680.); Folyt. III. táblán.

II. tábla.

Gáspár, ki az I. táblán. 1620; (Kubinyi Magdolna); Mátyás (Rebolubik Erzse 1658.); Pál †; Péter 1658. (Pongrácz Ilona); Pál 1699. (Szent-Iványi Anna); Dániel 1690. (Pottornyay Magdolna); János váradi kanonok 1760; Ádám (Gönczy Anna); Pál.; Mihály (Görgei Mária); Bihari ág.; Ignácz. József Bihari alisp. (Sughó Magd.); Antal Árvában (Reviczky Francziska); János.; Mihály (Rakóvszky Mária); Antal Árvában; Lajos.; Angelika Petronella. †; Verona; Fáni †; Jozéfa †; József 1806. Ker. táb. ülnök (Murányi Kata); Ferencz Bihari tbiró (teleki Balogh Kata); Benedek Bihari szbiró (Beliczay Róza); Kata (Bellér József); Anna (Lányi József); Czeczilia (Ferdényi János); Róza (Návay János); Józéfa (b. Szepessy János); János 1806.; Julianna.; Lajos 1825. 41. Bihari főszbiró; László.; Róza.; Francziska.; Czeczília.; Mihály (Dessewffy Kata); Márton †; Albert (Kubinyi Julianna) †; Sándor (Boser Fruzsina); Márton (1. Ottlik Judit 2. Kubinyi Mária); Sándor (Pottornyay Dora); Dániel Beszterczén.; Márton.; ifj. István (Plathy Anna); Károly †; Ferencz †; Márton (Ottlik Judit); Bogomér Sz.-Iványban; Bertalan.; Éva (Sz.-Iványi László); Mihály.; Márton 1844. liptói főszbiró 1861. főispán

III. tábla.

Ráfael, ki az I. táblán. 1629. (1. Battha Bora. 2. Bori Judit 1680.); Gábor 1658. (Gyürky Mária); István (meglőtte Szilvássy János); Bálint 1658. (Kubinyi Mária); Gábor (Báan Kata); Menyhért 1687. 1695. (Pongrácz Ilona); László (Láng Ilona); Menyhért (Zmeskal Ilona); Gábor (Kubinyi Mária); József (Kubinyi Margit); Elek (Plathy Zsuzsi); Lőrincz (Szent-Iványi Zsuzsi); Gáspár (Báan Anna); Jónás katona.; Mihály Trencsénben.; József; Péter ügyvéd 1830.; Adolf Liptói esküdt 1840–44.; Gusztáv liptói aladószedő 1844.; Adolf.; Gejza.; Jónás (Szent-Iványi Xaveria); Tamás Szent-Iványban; Antal (Szent-Iványi Mária); Szent-Iványban.; Imre liptói szbiró 1840–44. (Pongrácz Hermina); Tamás aladószedő 1847.; András.; Pál.; Gyula.; Gyula.; Miklós.; Gida.; Bogus.; Sándor †; Imre †; Ráfael (Palásthy Mária 1689.; Folyt. a köv. lapon.; Mátyás 1700. 1718.; Gömöri főjegyző (1. Dobay Bora 2. Soldos Bora); István 1691. oszt.; Bálint 1691. oszt.; Bora (szántói Szabó László); Krisztina 1741. (Kövesdy László)

Ráfael, ki az előbbi lapon.; (Palásthy Mária 1689.); György 1728–37. Nógrádi alispán (Ghillányi Mária); Menyhért 1730. (Luby Mária); Ráfael árbai czim. püspök † 1783.; György őrnagy (b. Feuerstein Janka); János (Ordódy Mária); N. (Bartakovics); Simon; Mihály őrnagy.; Mária (Kovács Antal); Antal tatai praefect.; Tekla (Ghyczy Ferencz); János †; Károly †; Mihály (Hersching Francziska); György; Antal.; Tamás †; Ráfael (Eczet Mária); Elek Nyitrai esküdt 1824. (Deseö Tekla Emökén); László.; Ignácz.; Dániel katona Baranyában.; Pál.; Mátyás †; László (Schmid Zsuzsi); Gábor (Vörös Szidonia); Bora (Szígyártó); István (Schedl Anna); Zsuzsi (Kheberich Kristóf); László nógrádi szbiró † 1821. (Básthy Mária); János alezredes (b. Wulfen N.) Korponán.; Sándor katona Korponán; Bogomér volt szbiró. lak. Szakalban.; Pál †; Mária †

IV. tábla.

II. István, ki az I. táblán. 1464. (Görgey Bora); Mihály 1500.; Folyt. VI. táblán.; András 1500.; Folyt. V. táblán.; László pap.; Zsigmond 1500.; Kristóf 1520.; György 1554. 1563. (Hliniczky Bora); Folyt. a köv. lapon.; Károly †; Kristóf †

György, ki az előbbi lapon. 1554. 1563. (Hliniczky Bora); Zsigmond 1590.; Benedek; Benedek †; László †; György 1625. (Ruttkay Kata); Benedek 1624–43.; János (Subay Judit); Dániel (N. Zsuzsi); György 1670.; Márton; Menyhért 1666. (Joób Zsófi); Mihály †; László Tornában.; Ferencz 1700. (N. Ilona); László.; László 1755. (1. Draskóczy Kata 2. Szent-Iványi Judit); Sámuel.; János.; János.; István †; Imre.; János.; Zsigmond †; Mátyás (Kubínyi Zsófia); László 1771. (Szent-Ivány Mária); Boldizsár †; Ferencz.; László (Zerdahelyi Ilona); Vilmos.; Károly gömöri követ 1839. 1847.; Miklós.; Imre.; Mátyás.; Dániel †; Miklós.; Dénes †

V. tábla.

András, ki a IV. táblán, 1500.; András.; István 1540.; Péter 1590.; Ráfael liptói követ 1679.; János.; Ferencz †; Gáspár 1624. (Báan Kata); Folyt. a köv. lapon.; István 1624.

Gáspár, ki az előbbi lapon. 1624. (Báan Kata); Miklós 1662.; János 1658. (Vitalis Zsófia); Péter (Plathy Zsófia); Mihály.; Mihály (Vergel? Mária); Ádám 1690.; Mihály 1690.; János 1721. báró Beregi főisp.; Zsigmond; Ádám; László ezredes.; Zsigmond; Gábor-Simon (Palugyai Kata); József báró †; Anna (b. Sennyey László); Teréz (b. Barkóczy Kár.); N. (gr. Stadniczky); Mátyás.; Antal.; György; Gábor (Plathy Bora); Jenő 1839–47. liptói követ alispán.; Ferdinand h. ügyv. Pest †; Miksa főadószedő 1837–40.; Antal.; Ádám v. Andr.; Gábor †; Zsigmond †; Zsigmond; György Osztrokuczon.; Imre. †; György 1759. (Petes Zsuzsi); Ferencz 1709.; Zsigmond (Petes Fruzsina); Sándor; Károly Barsban.; Ferencz; József István Barsban.; Pál 1821–24. liptói alisp. (csicseri Orosz Fáni); Miklós †; Pál.; id. István.; Kázmér őrnagy 1848.; Kázmér.; Vincze főjegyző 1832–40.; Lajos.; Pál 1710.; György 1690.; Mihály.; Károly † leopoldvári parancsnok.; Sándor.; Pál.; László.; János.; Sáros megyében.; János 1710.; Menyhért (Andreánszky Anna); Miklós (Jánoky Róza); Lajos.; János.; András (Schmid Magd.); János kapit. (Bol Kata); András.; Márk.; István.; János.; Antal.

VI. tábla.

Mihály, ki a IV. táblán. 1500.; Péter 1520.; János 1560.; Mihály alispán 1570.; Gáspár 1570.; István †; Gáspár 1576.; György 1576.; János 1576.; Péter alispán 1600.; Ferencz.; Mihály 1607.; János 1607.; Gáspár.; János 1607.; Mihály alispán 1650. (Kubinyi Kata); Péter 1607.; Mihály 1670. (Ordódy Erzse); László gróf 1690.; József gróf ungi főisp. sept. † 1730.; János 1681. Liptói követ árvai Praefectus (Kiszely Zsófia); Farkas alispán 1690. (Sirchich Judit); Péter alispán s követ; Márton jesuita. † 1705.; Ferencz 1722–58. liptói alisp. követ (Okolicsányi Róza); János sz. 1741. † 1824. septemvir (Bossányi Krisztina); Mihály kapit. 1770. (Okolicsányi Klára); Eszter orsolya apácza; Teréz (Csemiczky Sándor); Farkas 1690. (Okolicsányi Kata); Pál (Révay Zsuzsi); József kincstári ügyész 1787.; István jezsuita.; János.; Ferencz sz. 1731. † 1823. országbiró. (slav. Sándor Rozália); Anna (Révay Simon); Teréz (Jankovich László); Farkas (Okolicsányi Teréz); Farkas Uhorszkán † 1855. (Szent-Iványi Antónia); Péter.; Janka (Szentiványi Ferencz); Farkas. (Eördögh N.); A.-Mária (Kapy József kir. tan.); János sz. 1760. † 1818. nógrádi alispán (Jóny Róza); Márk tbiró † 1848.; Ronaventura cs. kir. helyt. t. és kam. † 1811. (Szirmay Honorata †); Medárd cs. k. kam. † 1823. (Jezerniczky Karolina); Folyt. a köv. lapon.; Anselm cs. kir. kam. és követ † 1853. (Jezerniczky Kata); Anna (Szinyei Merse László); Erzse (gr. Forgách János)

Medárd, ki az előbbi lapon. cs. kir. kam. (Jezerniczky Kata); Károly Marczalban; Bora.; Ottilia; László Varbón. (Jeszensky Szidonia); több gyermek.; Mária; Sándor Varbón nőtlen.; Ferencz Sz. Kovácsiban. (Szent-Iványi Janka); Irma.; Etelka.

A család legrégibb őseire vonatkozólag közöltük adatainkat a Pongrácz családnál. A váltörzsnek Sebestyénnek, ki magát Szent-Iványinak kezdé irni, és I. Lajos király korában élt, fiai közűl Miklós terjeszté a Szent-Iványi családot. E Miklóst 1419-ben rokonának Lambertnak fia Benedek ölte meg. Négy fia (némelyek szerint Dénessel öt) maradt. Ezek közűl. I. Balázs és II. István két fővonalra oszlatták a Szent-Iványi családot; szólunk – mennyire adataink terjednek – mindkét vonalról egyenként.

I. Balás vonala.

I. Balásnak kis-unokája Mihály, ki nagyságos Pongrácz Fruzsinát birta nőűl és ki által ezen vonal a lindvai Bánffy örökösödésbe jutott, három fiút nemzett: Jeremiást, kinek magvaszakadt, Gáspárt és I. Ráfaelt, amannak ága a II. ezé a III. táblán látható.
Gáspárnak, ki 1629-ben Papos Mihály Bars megyei másod alispán ellen tiltakozott, mivel a Dóczy család bizonyos egyezségére a helyszinén meg nem jelent, ^[230]* ága ismét két ágra oszlott; Mátyásé unokái által Bihar megyébe szakadt. Péteré Liptó megyében maradt.
Mátyásnak egyik fia Pál nejétől Szent-Iványi Annától nemzé Jánost, ki 1756-ban lett nagyváradi kanonok, meghalt mint orodi prépost és olvasó kanonok 1767. april. 25-én; ^[231]* és Ádámot, ki Göncz Annától öt fiút nemzett, ezekből Antal ága Árva megyébe telepedett, testvére József 1760-ban már Bihar megye főszolgabirája, utóbb 1765–1773-ig alispánja. ^[232]* Ennek nejétől kazsui Sughó Magdolnától gyermekei:
1. József előbb visegrádi, azután ó-budai kincstári ügyvéd, végre a Tiszántúli kerületi tábla ülnöke 1806-ban. Nejétől murányi Murányi Charitastól csak leánya Jozéfa élt 1806-ban.
2. Ferencz, Bihar vármegyének volt szolgabirája, utóbb táblabirája (1806.) Nejétől teleki Balogh Katalintól gyermekei Lajos, László, Róza, Francziska és Czeczília. Ezek közűl Lajos 1825. aug. 8-tól Bihar megye alszolgabirája 1831-ig; majd 1836–1841. főszolgabiró volt.
3. Benedek, Bihar megyének volt szolgabirája, utóbb (1806.) táblabiró. Nejétől Beliczay Rozáliától gyermekei Nep. János és Julianna.
4. Katalin, Beller József Borsod megyei főszolgabiró neje.
5. Anna, Lányi József kir. kanczellár referendarius neje.
6. Czeczilia kaballás-pataki Ferdényi János, Bihar megyei szolgabiró, utóbb alispán neje.
7. Rozália földeáki Návay János Csanád megyei alispán neje.
Gáspárnak másik fia Péter, (Mátyásnak testvére) Liptó megyében terjeszté ágát. Nejétől Pongrácz Ilonától egyik fia Márton magnélkül halt ki, másik fia Mihály 1690-ben Dessewffy Katalint birta nőűl. Ennek többi közt fiai közűl Sándornak egyik fia Dániel Beszterczén élt. Mihály másik fiának Mártonnak két neje volt, 1. Ottlik Judit 2. Kubínyi Mária, ezektől fia ismét Márton, ennek fia István az ifjabb, ki Plathy Annát birta nőűl, és kinek utódai közűl Márton (az élő) egykor Liptó megyei tiszt. aljegyző, 1842-ben főszolgabiró, 1844. jun. 27-től hadi főadószedű, 1847. oct. 14-től főjegyző, 1861-ben Liptó megye alkotm. főispánja.
I. Balás vonalán a másik főágat Ráfael kezdi meg.
Ráfael kétszer nősűlt, első neje Battha Borbála volt 1629-ben, második neje Bory Judit 1637-ben, előbb Gyürky Benedek özvegye. ^[233]* Ez élt még 1640-ben, ^[234]* 1642-ben azonban már az élők sorában nem volt. ^[235]* Ráfael 1640-ben Hont megyei Kis máskép Alsó Sipik egész helységben fiágra beiktattatott, de ellent mondott neje Bory Judit. Ez adat is sejteti, hogy Hont megyében élt, és ott is birtokolt. Három fia volt, – úgy látszik – első nejétől: Gábor, István, kit Szilvássy Györgynek fia János meglőtt, és Bálint. Előbb Gábor, azután Bálint ágáról szólunk.
Gábor élt 1658-ban. Neje gyürki Gyürky Mária volt, ki 1674-ben Hont megyei Kis-Varbók iránt a Boryakkal teendő egyezségre Gyürky Jánost meghatalmazottjának vallotta. ^[236]* Fia kettő maradt: Gábor, kinek Báan Katától utódai nem maradtak; és Menyhért, ki 1687–1695-ben élt. Ennek Pongrácz Ilonától fia László nejétől három ágat terjesztett. Legifjabb fia József fiában Mihályban Trencsinbe telepedett, Menyhért és Gábor Liptó megyében székeltek. Menyhért ága, mely mai napig lehozva van, Szent-Iványban tartja lakását; Gáboré hasonlóan. Gábornak egyik fia Jónás katona volt; másik fia Gáspár Báan Annától nemzé Józsefet és Pétert 1830-ban pesti ügyvédet. Józsefnek fiai közűl Adolf 1840–44-ben Liptó megye rendszerinti esküdtje, Gusztáv 1844-ben aladószedője volt.
Ráfaelnek Battha Borbálától másik fia Bálint volt, ki 1658-ban Kubínyi Máriát birta nőűl. Ettől voltak fiai Sándor, Imre, Ráfael, Mátyás, István és Bálint, kik 1691-ben jul. 25-én osztoztak Liptó megyei jószágaikon. ^[237]* Közűlök csak Ráfael és Mátyás hagytak utódokat.
Mátyás Gömör megyében vállalt hívatalt, 1700-ban al-, 1718-ban főjegyző volt. ^[238]* 1751-ben már nem élt. Első neje nagy-dobai Dobay János Nógrád megyei alispán leánya Dobay Borbála volt, ki 1730-ban halt meg, és kitől leánya Szent-Iványi Borbála szántói Szabó László Gömör megyei első alispán (1745–65) neje volt. Másodszor nőűl vette Szent-Iványi Mátyás most említett vejének édes anyját runyai Soldos Borbálát, kitől született leánya Szent-Iványi Krisztina Kövesdy László kapitány neje, ki 1741-ben már meghalt.
Ráfael már 1689-ben Palásthy Máriát birta nőűl. 1706-ban Hont vármegye alispánja volt; ^[239]* egyszersmind Rákóczy hive, ki őt mint tapasztalt ügyes férfiút vitte különös szolgálatára. ^[240]* A forradalom után az 1715. évi országgyülésen Hong megye követe volt. ^[241]* Élt még 1727-ben is. ^[242]* Nevezett nejétől két fia maradt: György és Menyhért, amaz a kath. vallásra tért, mig Menyhért megmaradt az evang. protest. vallásnál.
György 1728-tól 1737-ig Nógrád megye első alispánja volt. ^[243]* Nejétől Ghillányi Máriától utódai közűl György őrnagy volt. Ennek nejétől báró Feuerstein leánytól fia Antal Tatában jogkormányzó, és leánya Thekla Ghyczy Ferenczné eredtek. Dániel katona Baranya megyében. Eleknek, ki Nyitra megyében lakott és megyei hívatalt viselt, (1824–27.) rendszerinti esküdt volt, fia Pál él. Ugyan ez ágon Simonnak fia Mihály őrnagy volt.
Menyhért 1727-ben élt. Nejétől Luby Máriától fiai Mátyás, László és Gábor. Az első kihalt. Lászlónak fia László Nógrád megyében alszolgabiróságot viselt, és táblabiró volt. Meghalt Szakalban 1821. febr. 22-én kora 59., házassága 28. évében, eltemettetett az alsó-sztregovai sirboltban. Nejétől Básthy Máriától maradt egyetlen fia Bogomér (Vincze Gottfr.) egykor Nógrád megye alszolgabirája, utóbb táblabirája, nagy olvasottságú, mívelt hazafi, kinek a megyében jelenleg tán a legszebb és legbecsesebb könyvtára van.
Gábornak nejétől Vörös Szidoniától egyik fia János az Eszterházy ezredben szolgált, mint alezredes nyugalomba lépett és lakott Korponán, hol meg is halt. Neje báró Wulfen leány volt. Testvére Sándor Szintén Eszterházy ezredbeli ezredes volt.

II. István vonala.

II. Istvánnak, ki 1464-ben élt, nejétől Görgei Borbálától négy fia volt: Mihály, ^[244]* András, László, ki pap volt, és Zsigmond, éltek 1500-ban, és Lászlón kivűl mindnyájan külön ágat terjesztettek. Lássuk előbb Zsigmondnak a (IV. táblán) azután Andrásnak (az V. táblán) és végre Mihálynak (a VI. táblán) ágát.
Zsigmondnak nejétől Vitalis Margittól két fia maradt: Kristóf, ki fiaiban kihalt és György (1554–63), a ki Hliniczky Borbalától nemzé Benedeket ismét magba szakadt fiuk atyját és Zsigmondot.
Most nevezett Zsigmond, ha nem csalódom, egy személy volt azon Szent-Iványi Zsigmonddal, ki 1600, és 1604-ben Zemplin megye követe volt, ugy szintén az volt 1605-ben a Bocskai által Szerecsen tartott gyülésre, valamint Korponára is. ^[245]* Két fia maradt: György ^[246]* és Benedek.
György 1625-ben élt. Neje volt Rutkay Kata, ettől fia János, ennek egyik Márton, kinek egyik fia László által Torna megyébe szakadt, másik fia Mihály 1687. Gömör m. jegyzője.
Benedeknek Baán Zsuzsannától fia Dániel, kinek (nem tudom: mily családbéli) Zsuzsanna nevű nejétől fia Menyhért, ennek Joób Zsófiától fia Ferencz, ennek Sámuel és László, ki 1755-ben élt, és két házasságából Draskóczy Katával és Szent-Iványi Judittal több gyermeke maradt. Ezek közt Mátyás Kubínyi Zsófiától négy fiút nemzett, köztök Dénest, ki tán egy azon Dénessel, ki 1840–1844-ben Liptó vármegye alszolgabirája volt; László atyja volt Károlynak, ki Gömör megyénél mint al-, majd mint másod főjegyző tisztviselősködött 1826–1836-ig. Az 1839. és 1847. évi országgyülésen Gömör megye jeles követe, úgy 1848. és 1861-ben is képviselője, és az ellenzéki párt egyik kitűnőbb szónoka.
II. István fiának Andrásnak egyik utóda Péter 1590-ben három fiút hagyott maga után. Közűlök Ráfael, alkalmasint az, ki 1646-ban Liptó megye követének iratik, ^[247]* csak két fiút hagyott, kikben ága kihalt. Istvánnak ága szintén nem terjedt. Gáspár házassága szerencsésebb volt. Négy fia közűl mindenik ága leterjedt. A négy fiú nevei ezek: Miklós, János, Péter, Mihály.
Miklós ágán áll Mihálynak fia Károly, szűl. 1765-ben L. Szent-Iványban; 17. éves korában a Nádasdy ezredbe állott, és a török és olasz háborúban vitézkedett, 1796-ban kapitány, 1805-ben őrnagy, 1812-ben alezredes, 1814-ben ezredes lett. Különösen kitüntette magát Lipcsénél és Lyonnál. 1814. april. 10-én Mária-Terézia rendet kapott, 1819. juliusban lett Leopoldvár parancsnoka és ott halt meg 1838. aug. 3-án. ^[248]* Ez ágon Mihálynak testvérei többnyire katonák, Sáros megyébe telepedtek. És igy, bár a családfán nincs, ez ágból eredhetett József, ki 1825-től 1828. sept. 15-ig Sáros megye aladószedője volt. Ugyan ez ágon Györgynek utódai közűl János élt 1710-ben ^[249]* Fiai voltak Lajos és János.
Menyhértnek fia János kapitány volt, fiai István, János és Antal Szent-Iványban lakozók. Tán ezen János az, ki 1838–1844-ig és ismét 1848-tól Liptó vármegye alszolgabirája volt.
Jánosnak ivadéka nejétől Vitalis Zsófiától született két fia György és Ferencz által két ágra oszlott. Ez utóbbi ága Bars megyében terjedt. – György ága Liptóban maradt. Unokája Pál e század elején hosszú ideig (tán 1810-től 1824-ig) Liptó megye alispánja volt. Fiai közűl Pál ugyan ott 1835–44. tiszti alügyész, Kázmér 1848-ban honvéd őrnagy, utóbb alezredes. Vincze egykor Liptó megye aljegyzője 1824-től, utóbb 1831-től másod főjegyző 1840-ig vagy tovább, innen kir. helytartósági titkár (már 1843-ban), majd helytartósági tanácsos 1848-ig; 1850. után buda-pesti kerületi cs. kir. főispánja.
Péter ágán, mely táblázatunkon négy nemzedékre terjedt le, áll György, ki Osztrokuczon (?) lakott.
Mihály ágán találjuk Ádám fiától egyik unokájának Mihálynak fiát Lászlót, ki az Eszterházy ezredben kapitány volt Mária Terézia alatt, és elesett Lobositznál. – Ádámnak másik fia János, egykor Rákóczy II. Ferencz testőreinek ezredese, 1716-tól Zemplin vármegye alispánja, ^[250]* utóbb 1721-ben jan. 15-én III. Károly király által báróságra emeltetett, ^[251]* a kir. tábla bárója, cs. kir. tanácsos és Bereg vármegye főispánja lett 1728-ban ^[252]* Előnevét Bethlenfalváról ^[253]* Szepes megyei helységről irta. Három leánya és egy fia maradt: József, ki 1747-ben a szepesi kamara tanácsosa volt, és mint nőtlen, ágát sírba vitte. A bárósági diplómában Jánosnak családi czímere is megbővítetett. A paizs négy részre oszlott, az 1. fekete udvar közepén szélent fehér folyam hullámzik, fölötte arany nap, alatta két arany csillag között félhold ragyog; a 2-ik kék udvarban koronás, két farkú oszroszlán ágakosik hátulsó lábain, első jobb lábával kettős-kettős keresztet tartva; a 3-ik kék udvarban balról jobbra benyúló vörös ruhás kar egy előtte fekvő papir lapra fehér lúdtollal ír; a 4-ik vörös udvarban zöld halmon arany korona nyugszik, azon pánczélos kar kivont kardot villogtat. Ezen négy udvar között egy, kisebb középvért foglalt helyet, melynek kék udvarában a család nsi czímere látható, némileg alakjában az ősi czímertől elütőleg, t. i. kék udvar alján koronáből jobbról arany trombita (kürt helyett) nyúlik ki, balról (kar helyett) könyöklő kar kivont karddal, és ezek fölött két arany csillag és félhold láthatók. A paizs fölötti bárói koronán két sisak áll, a jobb oldali sisak koronájábol a paizsbelihez mindenben hasonló oroszlán emelkedik ki, a baloldali sisak koronáján pánczélos kar könyököl, arany trombitát tartva. Foszadék jobbről ezüstkék, balról aranyfekete. ^[254]*
János bárónak egyik testvére Ádám nemzé Gábor Simont, kinek Palugyai Katalintól fia ismét Gábor, lakott Liptó Szent-Iványban. Nejétől Plathy Borbálától négy fia maradt: Jenő (Eugen) Ferdinand, ki Pesten 1830. körűl kir. táblai ügyvéd volt, Miksa és Antal. Ezekből
Jenő (néhol Ödön) 1840-ben Liptó vármegye hadi főadószedője, 1847-ben első alispánja, az 1839., 1843. és 1847. évi országgyülésen követe, 1849-ben Liptó vármegye főispánja volt.
Miksa 1830-tól Liptó megye al-, 1837-től hadi főadószedője 1840. sept. 28-ig.
Következik II. Istvánnak Mihály fiától terjedő ága, mely – mint a VI. táblán láthatjuk, – több alispánt termett. Mihálynak egyik utóda János Miksa király korában jeles katona, másik utóda Mihály 1650-ben alispán, Kubínyi Katától nemzette: Mihályt, Jánost, Pétert, (tán az, ki 1659-ben Liptóból követ) és Mártont, a hires jezsuitát. Ezek közűl
Márton született 1633. oct. 20-án. Jesuitává lett, és Nagy-Szombatban tanárkodott, és az egyetem kanczelára, majd rectora is volt. Számos munkát irt. Meghalt 1705. mart. 29-én. ^[255]*
Mihály nejétől Ordódy Erzsébettől nemzé Lászlót, ki nevére az eperjesi vész törvényszéknél Caraffa alatt 1687-ben mint egyik vádló homályt vetett. ^[256]* Előbb báró, 1690-ben grófságra emeltetett. Mint túlbuzgó katholikus a protestansok üldözöje és gyülölt ember volt. Rákóczy alatt részt vett 1707-ben a szécsényi gyülésen, hol ellene Radvánszky János, kinek atyja Eperjesen végeztetett ki, indulatosan kikelt. ^[257]* Bártfa, Szeben, Eperjes városok kapitánya, utóbb 1699-től Kraszna vármegye főispánja, és a Pozsonyi kamara tanácsosa volt. Meghalt 1713. körűl, egy leánya Terézia és fija maradt: József, ki magát 1730-ban „de eadem et in Sebes, haereditarius in Hertnek, Szaláncz, et Szent-Márton” irta, és ekkor királyi tanácsos, a hétszemélyes tábla birája, és Ung vármegye főispánja volt. Meghalt 1737. körül magtalanúl.
Mihálynak (ez ágon a III-iknak) Kubínyi Katalintól másik fia János Liptó megye alispánja ^[258]* és Árva urodalom Praefectusa volt. Nejétől benedekfalvi Kiszely Zsófiától egy fia maradt: I. Farkas (tán szintén alispán) 1690-ben neje volt kis-zsirai Sirchich Judit. Ettől öt gyermeke maradt: I. Ferencz, V. Mihály, II. Farkas, Eszter orsolya-apácza és Terézia Csemiczky Sándorné.
II. Farkasnak, ki 1690-ben táblabiró volt, nejétől Okolicsányi Katalintól maradt fia Pál, férje Révay Zsuzsannának.
I. Ferencz Liptó vármegyének az 1722. és 1741. évi országgyülésen követe, 1740–60-ban alispánja volt. Nejétől Okolicsányi Rozáliától két leánya: Judit Okolicsányi Antal aljegyző és Zsuzsanna Szent-Iványi Lőrincz neje és egy fia maradt: János, ki 1741. octob. 31-én Liptó Szent-Iványban született. Nógrád megyénél mint aljegyző kezdé hívatalos pályáját, 1778-ban vette el Bossányi Krisztinát, 1770-ben főbiztos lett, majd neje kedveért Bars megyébe ment, hol alispán lett, (az volt ott 1787-ben) és kir. udv. tanácsos, 1792-ben a septemviralis táblához közbiróúl neveztetett, az volt 1814-ig. Meghalt magnélkül 1824. mart. 13-án kora 83. évében Léván. ^[259]*
V. Mihály kapitány volt 1770-ben. ^[260]* Nejétől Okolicsányi Klárától gyermekei maradtak: József, István, II. Ferencz, III. Farkas, Anna Révay Simonné és Teréz Jankovics Lászlóné. Ezek közűl
József az ó-budai kincstári urodalom ügyésze volt 1787-ben. Gyermekei nem maradtak.
István a Jézus társaságába lépett 1760-ban ékes szóllási tanár volt. ^[261]*
III. Farkasnak, ki Liptó megyében szolgabiró volt, nejétől Okolicsányi Teréztől maradt fia Farkas, ki Nógrád megyei Uhorszka helységben élt, és ott halt meg 1855-ben majus 7-én, kora 61. évében, eltemettetett Berzenczén. Nejétől Szent-Iványi Antoniától maradtak gyermekei: Janka Szent-Iványi Ferenczné, és Farkas.
II. Ferencz született 1731. jun. 28-án Liptó Szent-Iványban. Elvégezvén iskolai pályáját, 1754-ben Csáky Miklós primás udvarába ment, innen 1757-ben Nógrád megye tiszt. aljegyzőjévé neveztetett. 1761-ben elvette slavniczai Sándor Rozáliát. 1763-ban főjegyzővé, 1765-ben dec. 7-én másod alispánná neveztetett. 1769. nov. 27-én pedig első alispánná választatott. 1772-ben kir. személynöki itélőmester, 1779-ben helytartói itélőmester, 1783-ban Bécsben a m. kir. udvari kanczellariánál udv. referendarius tanácsos, és József császár rendszere alatt 1785-ben kassai kerületi biztos, és Sáros vármegye főispánja lett. 1798-ban kir. főtárnok mesternek, 1802-ben pedig országbirájának neveztetett ki. Meghalt e magas méltóságban mint val. belső titkos tanácsos, Sz. István ap. király nagy keresztese, Sáros megye főispánja, rendszerinti lakó helyén Nógrád megyében Varbó helységben 1823. évi april. 15-én, kora 92. évében és ott temettetett. Ő szerze több birtokot; Nógrádban a rónyai uradalmat pedig családi osztatlan uradalommá szabályozta. Gyermekei, kik nagyobbára előbb elhaltak, következők:
1. Anna-Mária Kapy József kir. tanácsos neje.
2. Márk, több megye táblabirája, nagy pomologus, lakott Tolmácson. Meghalt Váczon 1848.
3. Medárd volt cs. kir. kamarás; meghalt 1823. jan. 23-án. Nejétől Jezerniczky Karolinától gyermekei:
a) Károly lak. Marczalban. (Neje Jezerniczky N.)
b) Borbála Szitányi Ulmann neje.
c) Ottilia.
d) László lak. Varbón; nejétől Jeszenszky Szidoniától több gyermeke van.
e) Mária.
f) Sándor nőtlen. Lak. Varbón.
g) Ferencz Nógrád megyének volt rendszerinti esküdtje 1848. előtt. Lak. Szécsény Kovácsiban. Nejétől Szent Iványi Jankától több gyermek atyja.
4. Bonaventura 1782-ben már philosophiae doctor, majd (1777. körül) a m. kir. septemviralis tábla titkára; innen (1810. előtt) a m. kir. helytartó tanács tanácsosa, cs. kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz. Bírt Nézsán. Meghalt 1811-ben. Özvegyen és utódok nélkül hagyván nejét Szirmay Honoratát.
5. János szül. 1760-ban. Nógrád megye első alispánjává helyettesíté Muslay Antal helyébe őt gróf Batthyány főispán 1802. dec. 18-án. Ismét megválasztatott első alispánnak az 1806. 1811. és 1817. évi tisztujitásokon, midőn már egyszersmind kir. tanácsos és kamarás is volt. Meghalt 1818. maj. 15-én, kora 58. évében. Nejétől jamniki Jóny Rozáliától (ki meghalt 1817. jun. 10-én) gyermekei maradtak:
a) Anselm Nógrád megyének 1818.–1828-ig főszolgabirája, 1832/6. és 1839-ben országgyülési követe, majd cs. kir. kamarás, 1850-ben nehány évig Nógrád megye cs. kir. törvényszéki ülnöke. Meghalt 1854-ben özvegyen és utódok nélkül hagyván nejét Jezerniczky Katalint, ki utóbb özvegy báró Pongrácz István neje lőn.
b) Anna szinyei Merse Lászlóné.
c) Erzsébet gróf Forgách nep. János neje volt.
Eddig a Szent-Iványi családnak a táblázatokon álló tagjairól szólottunk; de sajnálva be kell vallanom, hogy e családfa nem teljes; róla több, kivált nőtagja hiányzik a családnak. Több ágak máig nincsenek lehozva.
Több családtag neve ismeretes, kit a családfán részint nem találunk, részint határozottan megjelölni nem tudunk. Igy vagyunk kivált e Zemplin megyei ággal, holott azon megyében már a XVII. század elejétől látjuk a családot virágzani. Említők már Zsigmondot, ki 1603–5-ben a nevezett megye követe volt, és kit gyanításból II. István ágán a IV. táblán György fiának jelöltünk, de biztos adat nélkül. Határozottabban állíthatjuk azt, hogy a két Mihály, kiről mindjárt szólni fogunk, András ágából (V. táblán) Gáspár egyik fia Mihály és ennek unokája volt.
Szent-Iványi Mihály 1663-ban Zemplin vármegye fölkelési hadnagya, 1665-ben táblabiró, 1668-ban másod-alispán, 1671. és 1673. ismét megválasztva. 1676-ban (már idősb Mihálynak nevezve) első alispán, 1680-ban az adó be nem hajtás miatt Strassoldo császári tábornak által vasra veretett. Utóbb betegsége miatt segédet kap. ^[262]* Unokája azon másik
Szent-Iványi Mihály, ki 1686-ban másod alispán szintén Zemplin megyében, 1687-ben követ, 1691-ben első alispánnak választatott, 1707. évben a Rákóczyféle Ónódi gyülésen volt; 1711-ben ismét megválasztatott első alispánnak, noha azt már 20 évig viselte és ezután még hét évet töltött e hívatalban ^[263]* 1676-ban Zemplin megyei több helyre adományt kapott.
Tán szintén ezek ágából származott Károly, 1821–31. Zemplin vármegye főszolgabirája, 1832-től másod-, 1841-től–1843. sept. 9-ig első alispánja.
Nem találhatók a családfán:
Szent-Iványi Pongrácz 1686-ban kir. biztos a vallási ügyekre nézve. ^[264]*
Szent-Iványi Borbála báró Barkóczy Zsigmondné.
Szent-Iványi Miklós, kinek neje Fejérpataky Ilona volt, és kiknek gyermekei Sáros megyei Kis-Szebenben 1780. april 28-án osztozkodtak, nevezett Miklósnak 1779. sept. 29-én kelt végrendelete folytán.
Szent-Iványi Anna, szinyei Merse Ádámnak első neje, ki meghalt 1729. octob. 22-én stb.
Szent-Iványi György 1582-ben Zemplin m. Körtvélyes, Kaláza és Kisfaluban; – Sz.-Iványi László Sárosban Radácson, Abaujban Szurdokon 1686. Szécs-Keresztúrott (Zempl.) 1691-ben adományt kapott. Tán e László az, ki 1727-ben Szatmár m. főügyésze volt.
A család ősi nemesi czímere – mint a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában arany koronán jobbról arany kürt, balról felnyuló vörös férfi ruhás kar, ezek fölött arany csillag. A paizs fölötti sisak koronáján szintén ezen jelvények láthatók. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család egy némely ágánál – névszerint Ferencz volt országbiró ágánál e czímer némileg változott alakban használtatik, nem ugyan a paizs udvarában, mert annak tartalma teljesen egyez az előbbi leirással, hanem a paizs fölötti sisak koronájából hat strucztoll leng. És két oldalról a czímervértet telamonok gyanánt két bányász tartja.
A családnak ősi osztatlan birtoka Liptó megyében a Szent-Iványi uradalom, mely Bocza bánya mezővároson kivül hat helységből áll.
A család ősi vára, a (castrum sancti Joannis bapt.) mely magyarúl „Szent-Ivány”-nak neveztetett, most romjaiban a Hradeki hegyen porladozik.
Szent-Iványi család. (Szent-Iványi †) Szent-Ivány helység több van hazánkban, és igy több ily nevű család is lehetett. A (Székes) Fejér megyében fekvő Szent-Ivány helységről szintén irta nevét hason nevű család, mint oklevelek bizonyítják, a nélkül, hogy ez és a Liptó megyei, vagy erdélyi Szent-Iványi család közös vérség volt volna.
1326-ban Szent-Iványi Benedeknek fia György Fejér megyei nemes, 15 márka ezüstért Román fiától Páltól Fejér megyében Véd, Kattul és Serk helységbeli részeit zálogba veszi a budai káptalan előtt. ^[265]*
1379-ben a budai káptalan előtt Szent-Iványi Serkei Gál, Miklósnak fia, Kájnak unokája egy részről, más részről Osztári Benedeknek fia Imre és Mózsesnek fia Antal és László Fejér megyei Szent-Iványi-Serke és Gallos-teleke helységek iránt egyezségre lépnek.
1438-ban Albert király új királyi adományt ád Fejér megyei Szent-Iványi és Román-teleke helységre Szent-Iványi Miklós fiának Bálintnak, és István fiának Mátyás-nak, Szent-Iványi György unokáinak, és Ireneus fiának Demeter deáknak.
1440-ben uj adomány mellett a budai káptalan Fejér megyei Szent-Ivány máskép Serk és Véd helység, és Román-Teleke puszta birtokába beiktatja és bevezeti Rádai Demeter deákot (literatus) Szivnyoki Miklós fiát Bálintot, és Szent-Iványi György fiait Mátét (v. Mátyást) és Istvánt.
1459-ben Szent-Iványi Mihály, és Kápolnai Benedek, János deák és Jakab testvérek Mátyás királytól Dak szigetre kir. adományt kapnak, és abba a fejérvári keresztes ispotályosok által beiktattatnak.
Szent-Iványi Mihály (év nélkül) Kápolnai Miklóssal Kápolna és Csalka birtok iránt egyezségre lép.
1462-ben Mátyás király Szent-Iványi Mihálynak adományt ád Fejér megyei Czalka helység és Pest megyei Sikony-földje helységre.
1466-ban Mátyás király Szent-Iványi Mihálynak és Jánosnak királyi adományt ád Pest megyei Chalka helység, Sikat puszta, és Fejér megyei Kápolna helység, Detekház és Virágos Kerék puszta iránt, és a budai káptalanokhoz iktató parancsot.
1467-ben Mátyás király iktató parancscsal együtt megerősítő adományt ád Szent-Iványi Mihálynak, Kápolnai János deák anyai testvérnek, és Kápolnai Jakab nagybátyjának Fejér megyei Czalka és Pest megyei Sikony-Földje pusztákra.
1585-ben Szent-Iványi Ambrús Dan helységbeli részét, melyet Vany Miklóssal osztatlanúl birt, 50 magyar forintért bevallotta Halmi Gábornak.
E családból lehetett Szent-Iványi György is, ki 1526-ban II. Lajos király futára volt. ^[266]* És Szent-Iványi Antal 1556-ban derék ágyú öntő. ^[267]*
Utóbbi időkre a Fejér megyei Szent-Iványi családról adataink nincsenek. Valószinű, hogy nemsokára kihalt a család.

Szent-Iványi család. (Sepsi-Szent-Iványi)

Erdélyben több Szent-Iványi nevű helység van, és több ily nevű család is volt, és van mai napig.
Ez, melyről itt szólunk, Háromszéki ős székely eredetű, ősi fészke Háromszékben, Sepsi-Szent-Ivány, melyről elönevét is irja. Egyik őse Péter állítólag már 1250-ben csapatvezénylő volt.
Mátyás király alatt élt György, ki a családi közlés szerint 1461–1465-ben erdélyi alvajda volt. Ennek fia Zsigmond – mint irják – a XVI. század első évében teszi le Nyárad-Gálfalván azon ősház alapkövét, mely mai napig a család birtoka. Ennek egyenes utóda Sámuel, 1678-ban Apaffy alatt causarum fiscalium director, ki akkor a nevezett fejdelemtől Szász-Zsombor és Fodorháza (Doboka várm.) és Fűzkút nevű birtokra (Kolos várm.) megerősítést nyert. Neje Mikó Anna, kivel következő családfát ^[268]* terjesztett:

Sámuel 1678. (Mikó Anna); Zsigmond (Pekry Mária); II. Zsigmond (1. Súky Judit 2. Súky Zsuzsi); III. Zsigmond 1790.; Sámuel kir. táb. ülnök † 1814.; Dániel 1809.; József kapitány (b. Apor Bora); György Háromszéki követ 1848. (Jármi Judit); János marosszéki alkir. biró 1842.; Károly (Sebe Anna); Sándor (Sala N.); Dániel kir. táb. ülnök (Herczegh Matild); Zsuzsi (Tolnay János); László 1846. udvarh. dulló (Cserey Eliz); Mária (Eresztevényi Elek); József F. Fejér alisp. kir. hivatalos (Könczey Mária); Sándor †; Julia (Nagy Zsigmond); Mária (Nagy István); Károly †; Karolina (Hamary János); Ignácz K. Nyujtódon (Zathureczky Mária); Gizella.; Sándor. †; Lőrincz †; Albert †

A táblán állók közűl II. Zsigmondnak öt fia maradt, mint következnek:
1. III. Zsigmond, kinek egyik fia János, Marosszék alkirálybirája 1842–1847-ig. Az 1848. évi erdélyi országgyülésen királyi hívatalos. Fia van Károly, valamint testvérének Sándornak él két leánya.
2. Sámuel 1794-ben Kolos megye alispánja, hosszú ideig kir. táblai ülnök, az 1791–92. évi országgyüléseken kir. hívatalos, az unitária egyházi consistorium ülnöke volt. Meghalt 1814-ben.
3. Dániel 1809-ben élt, fia szintén Dániel Kolos megye főbirája, utóbb (1848. előtt) királyi táblai ülnök volt. Nejétől Herczeg Matildtól fia László 1848. előtt Udvarhely széken dulló.
4. József magyar királyi testőr, utóbb az I. Székely gyalog ezred századosa. Nejétől báró Apor Borbálától leánya Mária Eresztevényi Elekné, és fia Szent-Iványi József hosszas ideig Felső Fejér megyének erélyes alispánja, az 1834. és 1837. évi erdélyi orsz. gyűlésen kir. hívatalos. Szenvedélyes történetbuvár és fáradhatatlan gazda. Nejétől Könczey Máriától fiai közűl Sándor Kolos várm. szolgabiró 1831. körűl, meghalt. Él egyedűl Ignácz, lak. Kis-Nyujtódon. Birtokos több helyen Küküllő megyében is. Hitestársától Zathureczky Máriától egy leánya van: Gizella.
5. György, részt vett a hirlapirodalomban is, 1848-ban Háromszék részéről országgyülési képviselő volt. Lak. Szent-Iványon. Egyetlen leánya Zsuzsi Tolnay Jánosné.
A család másik ágából, melynek leszármazását nem birjuk, s mely nagyobbára Maros és Udvarhelyszékben él, említhetők György 1825-ben marosszéki törvényszéki ülnök. László 1794-ben az unitária egyházi consistorium ülnöke. Idősb Sámuel Marosszékben dulló, ifjabb Sámuel ugyan ott aljegyző 1848. előtt. József Három széken dulló 1848. előtt.
Mihály Kolos megyében volt aljegyző, publicista és költő. Meghalt 1842. dec. 10-én.
Ugyan e család ősei közűl lehetett azon Szent-Iványi Sebestyén, ki mint vitéz kapitány Rákóczy I. György alatt Füleknél esett el. ^[269]*
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren futó farkas, szájában bárányt visz. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar kivont kardot tart. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szent-Iványi család. (Iklód-szent-iványi)

Doboka vármegyében jelenleg puszta Iklód-Szent-Ivány, ^[270]* hajdán B. Szolnok megye nyugoti szélén feküdt. Erről irja ezen Szent-Iványi család előnevét. Őseit a XIV. században mutatja fel, midőn 1380-ban Zenth-Iváni Miklós és fiai Gergely és János és ennek leánya Erzsébet és mindkettőnek fiai, (kik az oklevélben meg nincsenek nevezve) a hűtlenségi vád alól, mellyel vádoltatva László akkori erdélyi vajda és szólnoki főispán által, Szent-Iványi birtokuktól megfosztattak, – fölmentvén, azokba Erzsébet és Mária királynénak és az ország tanácsának 1380. évi Pál fordulása utáni hatodik napon Visegrádon kelt és a kolosmonostori konventhez intézett iktató parancsa folytán vissza helyeztettek. ^[271]*
1492-ben Zent-Iváni György özvegyét Potentianát és fiait Imrét és Jánost a kolosmostori convent által evocáltatni rendeli Telegdy István alvajda zamosfalvi Mikola Ferencz, Kémeri György és István, Valkai Tamás, és Thamásfalvi Imre részére Szent Iványi bizonyos zálogos részek kiadása végett. ^[272]*
1497-ben Zenth-Iváni Anasztázia Pad Benedekné iklód-szent Iványi egy nemes udvartelkét és két puszta telkét 46 ftért, továbbá Szent-Iváni Imre és János, Györgynek fiai zenth-iványi eddig lakott nemes udvartelkeiket, három puszta jobbágytelekkel, úgy a Viz-Szamoson lévő malomrész birtokot eladták Zamosfalvi Mikola Ferencznek. ^[273]*
1643-ban már Nagy-Iklódon lakott Szent-Iványi Miklós és Borbála técsi Nagy Györgyné a már pusztává (praedium) lett Iklód-Szent-Ivánt kijártatván, abban részeiket Tholdalaghi Ferencztől és Gábortól kiváltják és erről hiteles okmányt készítetnek.
1717-ben Márton Ferencznek testvére osztozik az Iklód-Szent-iványi pusztán eredeti osztálylevél szerint. Ferencz az akkori háborús időkben elesvén, fia György panaszt emelt atyja testvére Márton ellen, hogy ez apai részét kiadni nem akará, 1738-ban. ^[274]*
A családfa az 1492. előtt élt Györgytől kezdve ^[275]* következő:

György (Potentiana özv. 1492.); Imre 1487.; János 1497.; Anasztázia (Pad Benedek); I. Ferencz; Kálmán.; Gáspár.; András.; Boldizsár.; II. Ferencz 1646.; Miklós.; Gergely.; Klára 1646.; Anna 1646.; Borbála 1643. (técsi Nagy György); III. Ferencz.; Márton; Anna.; György.; András.; Mihály; András.; «»VI. Ferencz ügyvéd (Gaszner Anna); Kálmán kormányszéki irnok; Ilona.; Blanka.

Szent-Iványi Miklós és Borbála técsi Nagy Györgyné testvérek az iklód Szent-Iványi részben osztoztak, mutatja a fönnebb idézett 1643. évi kijártató oklevél.
Hogy Boldizsárnak gyermekei II. Ferencz, Borbála a técsi Nagy Györgyné, Miklós, Gergely, Klára és Anna testvérek voltak, 1646-ban Sárosi János itélőmester hivatalos esketése igazolja.
II. Ferencznek kitett három gyermekét szintén 1643-ban kelt okmány, 1702-ben törvényesen átirva, mutatja.
Az utóbbi leszármazás az 1717. évi osztálylevél, 1738. évi kérvény és 1791. évi tanuvallatás által igazoltatik, és 1845-ben az erdélyi kir. tábla az iklód-szent Iványi családot itéletileg adományos nemes családnak elismerte.
Nem találjuk a családfán iklód-szent-iványi Szent-Iványi Sámuelt, ki 1794-ben Belső-Szolnok megye protokollistája volt.

Szent-Kereszti család.

Magyarországban jelenleg Gömör ^[276]* és Zemplin ^[277]* vármegye nemessége sorában említetik.
A XVII. században találjuk Hont és Komárom megyében. A Hont megyei ágból ismeretes Szent-Kereszti Kristóf, kinek fia volt János, kinek leánya volt Mária, 1738-ban Szegesdy Dániel hitvese, ki többekkel együtt a kitett évben tiltakozott Szent-kereszti Anna Nesith Horváth Lászlóné, Szent-Kereszti Mihály és István ellen Hont megyei Kis-Túr helységbe történt iktatásuk miatt. ^[278]*
Komárom megyében Szent-Kereszty István 1695-ben szolgabiró volt. ^[279]*
Trencsin megye nemesi összeirása 1780. évről mint Kocsóczon lakozót mutatja fel a Szent-Kereszti családot. ^[280]*
Magyarországból Erdélybe is átszármazott a Szent-Kereszti család, mint a következő családnál olvashatjuk.

Szent-Kereszti család. (Zágoni, báró)

Ismert törzse Szent-Kereszty idősb András, ki Magyarországból Szent-Kereszt mvárosból szakadt Erdélybe I. Apaffy Mihály korában, mint lutheranus, és előbb a kolozsvári szerzetes atyáknál organista volt, majd reformátussá lőn és Kolozsvár városánál viselt kisebb hivatalokat, ^[281]* utóbb a kir. táblánál ügyvéd lett. 1695-ben minden vallás küldvén az erdélyi kanczellariához egy titoknokot, a reformátusok őt, mint igen tudós férfiút küldék fel. ^[282]* Már 1708-ban ott tanácsos- és előadó titkárnak olvassuk. ^[283]* Itt 1713-ig magát igen serényen viselvén, több jószágot szerzett részint pénzen a kincstártól, részint a király kegyelméből, és ekkor egyszersmind báróságot ^[284]* nyert ujjitott és bövitett czímerrel, vissza térvén Erdélybe itélőmesteri hívatalra, majd kormányszéki tanácsos lett. Jó ember, kitűnő jogász és fogalmazó volt. ^[285]* 1727-ben adományban kapta a kibujdosott Mikes Kelemen jószágát, Orbai széken Zágont, honnan előnevét irta. Meghalt Szebenben 1736. január 31-én. ^[286]* Végrendeletet még 1732. febr. 19-én tett, és birtokairól családi majorátust kivánt felállítani, de utódai ettől, mint Erdélyben páratlantól elállottak. ^[287]* Egyik fia II. András, ki előbb tartományi biztos, utóbb fogarasi kapitány s egyszersmind ezredes volt, és meghalt 1745-ben, ^[288]* tovább terjeszté a családot, melynek nemzékrende ^[289]* következő:

I. András korm. tanács. báró 1713. † 1736.; II. András † 1746. fogarasi kapit. (gr. Korda Mária); László százados.; I. Sámuel ezredes (Dániel Zsuzsa); Klára (Tornya Sámuel); Bora (gr. Kún László); Julia (gr. Kún Miklós); I. Zsigmond lovas táborn. † 1823. (gr. Mikes Zsuzsi); Anna (Ugron István); II. Sámuel ezredes † 1819. (b. Naláczy Zsuzsi † 1821.); III. András tábornok † 1805.; György † 1808. táblai ülnök (gr. Mikes Mária); Mária (gr. Haller László); Borbála (Sándor László); Zsuzsi (P. Horváth Alb.); Róza (gr. Béldy Venczel); Mária † 1828. (b. Kemény Ignácz); István kapitány (gr. Nemes Druzsa); Klára † 1838. (gr. Kornis János); Anna (Pekry Imre); István (Dániel Anna); Karolina; Zsigmond (gr. Haller Anna); Béla.; Mária.; N. N.; György.; Andor.; Stefania.; Zsigmond.; Sándor.; Ferencz.; Mária.; Irene.

II. Andrásnak mind a három fia katona lett: László százados volt. I. Sámuel mint ezredes halt el a poroszok elleni hadjáratban.
I. Zsigmond szül. Zágonban, 18 éves korában 1763. juliusban lett katonává, és két év múlva mint kapitány kilépett; majd ismét beállott, és 30 évig katonáskodott, 1792-től a franczia háborúk alatt számtalan érdemet szerzett, már mint ezredes 1796. sept. 3-án a würzburgi csatában különösen kitünteté magát, és ezért Mária-Terézia lovagrendjét kapta. A lunevillei béke után altábornagy lett és ezredtulajdonos; 1814-ben lovassági tábornoki ranggal nyugalomba lépett; meghalt Maros Vásárhelyen 1823. dec. 24-én kora 77. évében. ^[290]*
I. Sámuelnak fia András 1794. april. 24-én Villiersnél mint huszár ezredes kitünő győzelmet vívott a francziákon, melynek emlékére némely angoltiszt barátai egy tiszteleti karddal lepték meg, melyet 1805-ben a marosvásárhelyi ref. tanoda muzeumának ajándékozott, ott kezdvén egykor tanulását.
A család ősi czímere a paizs udvarában hátulsó lábain álló oroszlán, első lábaival kettős keresztet tartva, mint ezt I. Andrásnak 1708. évbeli pecsétén láthatni. A bárósági diploma szerint a czimer következő: négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. vörös udvarban arany oroszlán ágaskodik, első lábaival arany kettős keresztet tartva; a 2. és 3-ik kék udvarban zöld téren fehér hattyú áll, csőrében egy szál nádat tartva. A paizs fölött bárói korona, azon két koronás sisak áll, a jobb oldaliból a paizsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki; a baloldalin a paizsbelihez hasonló hattyú áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[291]*

Szent-Királyi család.

Közép-Szolnok vármegye ős családa. Eredetét és nevét azon megyében az Érmellék sikján elterülő Ér-Szent-Király helységétől vette, melyet a család szélesen elágazott fiú- és leány-ivadékai birnak jelenleg is.
A családnak mintegy a XV. század közepétől kezdve a XVI. század végeig terjedt nemzékrendét ismerjük csak, mely ^[292]* itt következik:

György; Benedek; János; György; Simon; István; László; Ferencz; Mihály alispán 1588.; György 1588.; Kata (bályoki Szénás Márton); Lőrincz (Bydeskúthi Éva); János.; Gergely.; Benedek.

A család tagjai nagyobbára megyei hivatalokat viseltek. Mihály (ki a táblázaton áll) alispán volt, mint ezt egy, 1588. évből érmihályfalvi Ördög György és nővére Kata, köblösi Teke Tamásné részére kelt beiktatási oklevél tanusitja, mely szerint Szent-Királyi István fia Mihály és György ellent mondanak a fennebb említett személyeknek Ér-Szent-Királyon adományban nyert birtokukban leendő beiktatására nézve.
1616-ban Szent-Királyi Mihálynak neje volt Gencsy Kata.
János előbb szolgabiró, utóbb törvényszéki ülnök 1825. körül.
Jelenleg élnek a családból, László, Pál, Imre, Mária Szunyogh Sámuelné Ér-Szent-Királyban birtokosnő, stb.
Tán szintén e család ivadékai volt Szent-Királyi Miklós 1568-ban, ki Miksa császár elleni erdélyi titkos tervekről Balassa levelét Ruber császári vezérrel közölte. ^[293]*
Ugyan e családból eredeztetik Szent-Királyi László, ki Kecskeméten született 1764. jul. 15-én. Különös ész tehetsége által magasra emelkedett. Pest megyénél 1792-ben már aljegyző, 1798. dec. 18-án másod, 1810. nov. 13-tól első alispán, (közben országgyülési követ,) 1820. maj. 8-ig, midőn itélőmester, majd végre a hétszemélyes tábla birája lett. Meghalt Pesten 1833. dec. 17-én kora 70. évében. Két fia maradt:
László Hont megyének 1839–45. volt főszolgabirája, és Móricz (szül. 1807. mart. 7-én) a kitünő eszű ellenzéki szónok, egykor Pest megye főjegyző, 1841-től másod, 1845-től első alispánja, 1847-ben országgyülési követe. 1848-ban Jászkún főkapitány, jelenleg orvostudor. Gyermekei vannak.
Tán e Szent-Királyi család czímere a következő: a paizs ezüst udvarában zöld tér fölött pej lovon kék ruhás magyar vitéz, fekete csizmában, vörös fövegben ül, nyereg takarója vörös, balkezével a kantárt, jobb kezével kivont kardot tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között kék ruhás kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[294]*
Ezen családnak egyik ága lehetett az is, mely Doboka megyében 1693–1827-ig birtokos volt, de fiágon ott kihalt.
Szent-Királyi Ferencz 1805-ben birtokos Szatmár megyei Pettyénben.

Szent-Királyi család. (Komjátszeghi)

Torda megyei nemes család. Közűlök Mihály 1791-ben erdélyi országgyülési követ, és Kolozsvár város tanácsosa és főbirája volt e század két első tizedében. Tőle a leszármazás ^[295]* következő:

Mihály 1792. 1820. (Radnóti N. Mária); Zsigmond kir. bánya kapit. 1841. (1. Újvári Józéfa 2. Hoffmann Amália); Mária (Áron László); Ágnes (Nessenfeld Ferencz); Anna.; Jozéfa (Mósa József); Póli (Papp János); Antal.; 1-től András főhadnagy.; Vilma (Hoffmann); 2-től Lajos.; Gizella.; Ákos.; Ilka.; Gyula.; Irma.; Gejza.; Kálmán.; Jenő.

Mihálynak fia Zsigmond királyi bánya kapitány, 1841-ben egy munkát adott ki ily czím alatt: „Az erdélyi bányászat ismertetése nemzeti gazdasági és magánjogi tekintetben” Kolozsvárott.

Szent-Királyi család. (Sepsi szent-királyi)

Háromszéki székely család, melyből József kir. táblai ülnök 1825. körül. Tán e család őseinek egyike volt Benedek, ki Sepsi-Szent-Királyban született, és 1617-ben külföldi egyetemeken tanúlt. 1619-ben Marpurgban egy hittani magyar munkát nyomatott. ^[296]*

Szent-Királyi család. (Kis-Sárosi)

Küküllő megyei Kis-Sárosról irja magát, és azon megyében most is birtokos, elterjedve több megyében. Ismeretesebb közűlök József, az 1791. évi erdélyi országgyülésen Kolos vármegye követe.
Sándor, Lajos, Ferencz, Mózes és Zsigmond Küküllő megyében hívatalt viseltek 1848. előtt.
Anna Komáromy Istvánné, Balástelkén birtokos.

Szent-Királyi család. (Pálosi)

Lehet, hogy egy a fölebbivel. 1742-ben élt közűlök József. ^[297]*
Pálos helység, honnan előnevük van véve, Felső-Fejér megyében fekszik.
László F.-Fejérben állomási biztos 1831. körül. Ignácz és Teréz Páloson birtokosok.
Ezen elésorolt Szent-Királyi család valamelyikének ősei közűl volt Kelemen, ki 1603-ban Básta üldözése elől többed magával menekült Karansebesre. ^[298]*
Szent-Király néven élnek meg Lajos, kinek neje Kővárvidéken N.-Nyiresen, – és Gábor, kinek neje Várhegyi Eliza Torda megyében M. Kookon birtokos.

Szent-Kiriák család.

Szent-Kiriák László és György 1762-ben Mária Terézia királyasszonytól kaptak czímeres nemes levelet. ^[299]*
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren álló vörös lábú és csörű fehér galamb, csőrében arany olajfa galyat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján zöld ruhás kar könyököl, három arany levélből álló olajfagalyat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék.

Szent-Lászlóy család.

Szatmár vármegyei nemes család. Szent-Lászlói István e század elején birtokos Vetésen. ^[300]* Egyik ágából Sándor 1722-ben Nógrádban Surányban fordúl elő.

Szent-Léleky család.

Zemplin és Szatmár vármegyei nemes család. Zemplin megyében e század elején birtokos Kucsin helységben ^[301]* Antal 1830. körűl Zemplin vármegye aladószedője volt.
Szatmár megyében ifj. Antal 1790-ben jegyző, 1796-ban aladószedő, 1808-ban számvevő, József 1825-ben az eperjesi kerületi tábla jegyzője, Szatmár és Sáros vármegye táblabirája.

Szent-Margitay család.

Ismeretes János, ki a kolosvári unitária főiskola igazgatója volt 1592-től haláláig 1596-ig. ^[302]*

Szent-Máriay család. (Erdő-teleki)

Heves vármegye ős régi családa, melyből Lambert 1334-ben Erdő-teleket ősi joggal öröklötte. Ezen Lamberttől egy ágon a családfa mai napig következőleg ^[303]* sarjadzott:

Lampert 1334.; I. István; I. Miklós; Kakas; Márk; Anna 1382. (Kis Demeter); II. István; Bicho de Erdőtelek; I. György de egyházas Erdőtelek; Osvát de Erdőtelek (Méra Anasztazia 1463. özv.); Szentmariai I. Imre (Kún Erzsébet); I. Ferencz (Dancs Kata); II. Imre 1577. (Tegzes Bora); II. Ferencz 1625. (Gathaly Dora); III. Imre 1640. (Ráthi Mária); Zsigmond Krasznában.; IV. Imre.; I. László Krasznai alisp. 1771. (Becsky Julia); II. László sz. 1732. † 1782. (1. Endes Róza 2. Lázár Anna); II. György 1775. (Apor Zsuzsa); János 1809. kir. tan. (Kállay Amália); Anna (Perczel Antal); Kata †; Antonia †; III. István Krasznai főszbiró (1. Lázár Antonia 2. Ladányi Zsuzsa); Anna (Czikó Fer.); Julia † 1855. jan. 21. (Rettegi Sándor); I. Lajos Krasznai szbiró (Farkas Anna); Gyula †; Dezső.; Lajos.; Róza.

A táblázaton állókról keveset mondhatni. Heves megyéből a család egyik ága, mely a táblán lehozva van, Kraszna megyébe szakadt – úgy látszik – III. Imre személyében, mert ennek özvegye Ráthy Mária már Perécsenben lakozónak említi fiát Zsigmondot, kinek fia I. László Perecsenben született 1732-ben és meghalt 1782-ben. Kraszna vármegye kir. pénztárnoka volt, mint halotti czímerén e fölirás mutatja: Spectabilis ac Perillustris Ladislaus Szentmáriai de Erdőtelek, Plur. J. Cottuum Pr. Assor. J. Cottus Krasznen R. Ptor. Natus in Perecsen 14. Xbris 1732. Denatus is Somlyó die 17. nov. 1782. Két nejétől sem maradt gyermeke. Testvéreivel együtt 1775-ben Külső-Szolnok megye előtt produkált.
II. György nejétől Apor Zsuzsitól három gyermeket, két leányt, és egy fiút hagyott: Istvánt, ki Kraszna megye főszolgabirája, 1825-ben törvényszéki ülnök volt. Kétszer nősült. Fiai Lajos és Gyula, ki elhalt. Amaz 1848. előtt Kraszna szolgabirája volt, és három gyermeke a táblázaton látható.
János 1809-ben kir. tanácsos és kir. hívatalos az erdélyi országgyülésre. Tán fia már azon János, kit 1840-ben kir. tanácsos és alispánúl olvasunk, ki az 1846. és 1848. évi erdélyi országgyülésen kir. hivatalos, az 1840. évi pozsonyi országgyülésen Kraszna megye követe volt. Meghalt 1849-ben. Tán ennek testvére László szolgabiró, utóbb számvevő 1836-ban, kinek özvegye Lázár Anna Ó-Keczelen, Perecsenben s egyebütt birtokos.
A táblán álló Miklósnak leánya Anna (vagy Annicske) még élt 1832-ben, midőn az erdőteleki jószágból őt illető leány negyedet testvérétőli unokájának Bichó-nak adja, ki 1387-ben abba Garai Miklós uj adománya mellett be is iktattatott.
1550-ben II. Imre és osztályosai nagyanyjok Kún Erzsébet után Ugocsa megyei salánki és nagy és kis-karaszlói birtokukból részöket igénylik. ^[304]*
Nincsenek a táblázaton a következők:
Erdőteleki Szent-Máriay Mátyás 1570-ben Zemplin, 1583-ban Ung megye jegyzője, ^[305]* ki 1577. febr. 19-én bizonyságot tesz arról, hogy I. Imrének I. Ferencz, ennek II. Imre volt fia. Egy oklevél szerint ezen Mátyás egyrészről, másrészről Mihály, Ferencz és György mint kápolnás erdőteleki és szent-máriai birtokosok, és osztályos rokonok voltak azon birtokokban, melyek reájok Szent-máriay Osvátról szálltak.
Szent-Máriay Benedek mester, ki 1520-ban Zemplin megyei Ond helység felét és három darab szőlőt per utján vissza váltott Gercsey Miklóstól és nejétől Erzsébettől.
1590-ben Brosodban élt Mihály, kinek neje Lengyeldi Kata volt.
Ugyan ekkor éltek György (Nógrádban) és Ferencz unokatestvérek, birtak Pest megyében, Pandfaluban, Kecskeméten. Heves megyében, Felső, alsó Erdőtelek, Kövesd, Szentmária, Thenk helységben, Nógrád megyében Andrásfalva, Piliny, Perzse és Terbeléd helységet, – úgy látszik – anyjok Pilinyi leány után. A két rokon összeveszvén, egymást megsebzék és Ferencz sebeiben meg is halt. Ezért notán javaikat veszték, és 1592-ben Rudolf király azokat Oroszi Jánosnak és Kiss Andrásnak adományozta; ezektől Pethe László kamarai elnők s fia Márton szerzék meg, és kir. jóváhagyást és beiktató parancsot nyertek, de Szentmáriay György a beiktatásnak fegyveresen ellenszegült, mig ő is 1601. évi télen elhalván, özvegye Kenderesi Mária birtokban maradt, mind a mellett ezután a beiktatás megtörtént. ^[306]* Nevezett György 1597-ben Nógrádban birtokos volt Törincs, Fekete erdő, Kis-Dolyán, Nagy-Arany, Nádasd, Kis-Törincs, Litketelke, Tarnócz, Novák, Fábiánfalva helységekben és pusztákban is. ^[307]*
1601-ben éltek Zsófia, Anna és Farkasnak fiai.
István, kinek neje Pécsy Éva volt.
Nincs a táblán Ferencz, ki előbb a császári hadseregben szolgált, utóbb II. Rákóczy Ferencz (1703–1711) forradalmában ennek ezredese volt. ^[308]*
Nincs a táblán azon Ferencz sem, ki a Martinovicsféle dolgokba keveredvén, 1795-ben Budán lefejeztetett. Búcsú levele erdélyi rokonainál olvasható.
Általában a táblázatról a magyarországi ágazat egészen hiányzik, holott e század elején is a család Szatmár megyei Ököritó és Porcsalma helységekben birtokosnak iratik, ^[309]* és azon megyében János 1808-ban tiszti aljegyző volt.
Zemplin megye nemessége sorában említi Szirmay ezen családot de eadem et Hlinik előnévvel. ^[310]* Ezekből József ott esküdt 1821-ben.
A család czímere a paizs udvarában álló magyar vitéz, kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva; a paizs fölötti sisak koronáján szintén kar könyököl kivont kard hegyén levágott törökfej vérzik.

Szent-Mártonyi család.

Abauj, Heves megye nemes családa. Ezek közűl Ferencz 1770–87. Váczi kanonok. Szentmártoni Jakabnak fia Sebestyén élt 1460-ban. ^[311]*
Erdélyben szintén van hasonló nevű család Alsó Fejér megyében, hol Gergely 1825 körűl adóiró biztos, Györgynek özvegye Brínyi Anna birtokos ott Maros Szent-Imrén.
Régebben eléfordúl e néven Bálitn tordai unitária iskolai igazgató, 1596-ban Kolozsvárra tétetett. 1678-ban János (v. József) Toroczkón ugyan az. ^[312]*

Szent-Mihályi család.

Zemplin vármegye nemes családa, birtokos ott Nagy-Géresen. ^[313]*
A Szilágyságon szintén él ily nevű család, névszerint Ferencz birtokos Varsolczon és Szilágyszegen.

Szent-Miklóssy család. (Primóczi)

Gömör vármegye ismertebb nevű nemes családa, mely előnevét Szepes megyei Primócz helységről irja. Eldődei közűl lehetett azon Szent-Miklóssy (az oklevélben de Zenth-Miklós) Jakabnak fia Benedek, ki 1460-ban élt. ^[314]* Valamint tán azon Szent-Miklóssy Benedek is, ki 1633-ban Vizkelethy Judit Dóczy özvegye ellen tiltakozik, kinyilatkoztatván, hogy ő kész tisztartói számadását elkészíteni. ^[315]*
A család ősei közűl volt Szent-Miklóssy Ferencz, kinek Palocsay Annától fia volt Sándor.
Azonban e család nemzékrendjét családi közlés hiányában csak a XVII. század végén élt Szent-Miklóssy Györgytől közölhetjük, a mint következik:

György 1699. (Uza Mária); István 1714. Gömör v. alispán; I. Antal 1751. kir. tanácsos lak. Uza Panyiton. (Czingely Zsófia); László kir. tanácsos lak. Nógrádban † 1824. (slav. Sándor Krisztina); Gábor 1781.; II. Antal nőtlen 1781.; Ferencz 1781.; Miklós 1781.; Viktor főszbiró követ 1840.; N. (Bielikné); János †; Aloyz sz. 1793 † 1849. költő. (Fejér N.); László †; Rudolf alszbiró 1820–25. (Abaffy Sarolta); II. Antal 1. alispán 1845–49. és 61. (Ragályi Apollónia); N. (Fáy Miklós)

A tábla élén álló György nejével Uza-Panniti és Szaszfai Uza Máriával kapott Uza-Panniton birtokot. Fia I. István Gömör megye másod, és 1714-től első alispánja, 1715-ben követe volt. ^[316]* Ennek fia I. Antal kir. tanácsos, ki ellen az Uza család tiltakozott. ^[317]* Ennek fiai közűl László Gömör megyei Királyi helységből Nógrád megyei Erdő-Tarcsára tette lakását. Meghalt 1824-ben. Ennek egyik fia Aloys (Alajos) született Királyiban 1793. oct. 12-én. Nógrád megyénél 1817. tiszt. 1818-ban valóságos aljegyző lett, és az volt 1826-ig, midőn elvonúlt, és magányában az irodalomnak élt. Meghalt 1849. april 6-án. ^[318]*
Ferencznek fia Viktor Gömör megyének 1832-től al-, 1836-tól főszolgabirája 1839-ig, a midőn országgyülési követté választatott.
Miklósnak fiai: Rudolf 1820–1824. Gömör megye alszolgabirája volt. Nejétől Abaffy Saroltától gyermekei vannak; és III. Antal, Gömör megyének 1839-től másod alispánja, ujra megválasztva 1842. maj. 25-én is, 1845. maj. 29-én első alispán lett és volt 1849-ig. 1861-ben ismét első alispánnak választatott.
Hogy e táblázat nem teljes, mutatja az, hogy rajta nem találjuk: Zsigmondot, ki 1726-ban Timonnal levelezett. ^[319]*
Emilia báró Luzénszky Jánosné, kinek leányát Luzénszky Emiliát szintén Szent-Miklóssy vette nőűl.
József, ki 1815-ben Gömör vármegye főjegyzője volt, és I. Antal ismeretlen nevű testvérének fia.
Az ujabb időben Gömör megyénél tisztviselők voltak még: Ágoston 1832–1836. főszolgabiró.
Gusztáv 1842-től 1845-ig alszolgabiró.
Pál 1861-ban alszolgabiró.
A család czímere a paizs kék udvarában fészkén ülő, és fiait melle vérével tápláló fehér pellikán, a paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között meztelen kard áll, hegyével fölfelé, hegyén turbános törökfej vérzik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Úgy látszik, – a család egyik tagja báróságot is nyert, de ágát czímével együtt sirba vitte. ^[320]*

Szent-Miklóssy család. (Mező-Szent-Miklósi)

Szatmár vármegyében találjuk a XVII. században, a midőn Mező-szent-miklóssy János 1601-ben Szatmár megyei Mező-Terem, Vetés, Petény máskép Bazánd, Nagy és Kis-Hodos helységben királyi adományban részbirtokot kapott. ^[321]*
Tán ezen család ivadéka az is, ki 1730–32-ben Zemplin vármegyében Bekecs és Monok helységet zálogjogon birta. ^[322]*
Szatmár megyei Szent-Miklóssy család egyik tagja János, Szatmár vármegyétől 1790. sept. 13-án kivett nemesi bizonyítványát Krassó megyében, hol alügyész volt, 1791. april. 5-én kihirdetteté.
Tán e családból József 1787-ben a Tiszántúli ker. táblánál irnok.
Szent-Miklóssy nevű család Trencsin megyében is élt, névszerint 1690-ben Domanikon és 1720-ban Morva Liszkón a nemesi lajstrom szerint. ^[323]*

Szent-Miklóssy család. (Máskép Kállay)

Ismeretes közűlök Pál, 1753-ban Gömör megyétől kapott nemesi bizonyítványát 1776. jun. 10-én Nógrád megyében kihirdetteté, ennek fia István 1794-ben Bihar megyében Tordán reform. predikátor, utóbb ugyan az Kaba helységben, 1799. april. 20-án Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt vett ki fia részére is. Fia Lajos szül. 1794. Tordán, utóbb kereskedő Debreczenben, mint ilyen 1834. april. 11-én Nógrád megyétől nemesi bizonyítványát kikapta. ^[324]*

Szent-Miklósi család. (Szőkefalvi)

Küküllő megye nemes családa. Sámuel ott 1794. adórovó biztos, Bálint ott törvényszéki ülnök és számvevő biztos, Sámuel szolgabiró, mindketten 1844. körűl, Sándor ugyanott útbiztos 1831-ben. István szolgabiró Torda megyében 1825-ben.
Tán ebből származtak György marosvásárhelyi tanácsos 1848. és Károly ugyan ott kir. táblai ügyvéd 1848-ban.
Itt említhető meg minden következtetés és összekapcsolás nélkül azon Szent-Miklóssy Mihály is, ki Horvátországból eredt, és Erdélyben unitárius lelkész volt, a szombatosok hive, és iró. Meghalt 1668-ban. ^[325]*

Szent-Pály család. (Homoród-szent-páli)

Udvarhelyszéki törzsökös székely család. Törzse István, állítólag 1220-ban II. András királytól a szentföldön mutatott vitézségeért adományt kapott Homorod-szent-pál helységre. ^[326]* Ennek utóda volt (mintegy ötöd izen) szintén István, kitől a családfa következőleg ^[327]* sarjadzott le:

István; István (Nagy Erzse); István (Baráti Bora); László 1562. török követ.; Zsigmond 1614. ezredes 1620.; István kir. tábla biró 1635.; I. János † 1603.; János 1662. Csíki főkapit. 1667.; Ferencz sz. 1651. Vízaknai alkir. biró 1700. (1. Bóér Anna 2. gr. Bethlen Zsófia); 1-től István katona (Boér Zsófia); 2-tól Benjamin lovas kapit. 1709. (Perneszy Mária); József (Pongrácz Kata); II. Benjamin lovas kapit. (Podhráczky Anna); László 1794. kincstári tanácsos; József 1774.; Sándor; Zsigmond; Ákos 1846.; Zsófi.; Éva.; I. Elek kir. táb. ülnök † 1813. (Csolnokosy Mária); Farkas székely alezredes; Imre miklósvári alkir. biró 1815.; Gábor Ugocsa megyében 1808.; II. Elek kir. táb. ülnök 1815. (gr. Bethlen Karolina); Ágnes (b. Kemény János); László † 1861. Marmarosi főisp. helytartó (Szotóczky Klement); Janka (Szabó József); Erzse (Rom Fer.); Jozéfa (Lator Gábor); Jenő.; Klementin (Buday Lőrincz); István.

A táblán állók közűl Lászlónak egyik fia János Báthori Zsigmond híve és ettől kapta Alamort és Csanád helységeket, melyeket fiaitól I. Rákóczy György visszavett. ^[328]* Ő ölte meg Barcsay Gaspárt. Elesett az apáczai csatában; ^[329]* másik fia István kir. táblabiró volt 1635-ben; ^[330]* harmadik fia Zsigmond ezredese volt 1614-ben Bethlen Gábornak, kitől 1620-ban Szatmár megyében Méhtelek helységben birtokot kapott adományban. ^[331]* Úgy látszik, az ő neje volt Petki Erzsébet, kit 1640. jul. 31-én mint özvegyet Toldalagi Mihály vett nőűl. ^[332]*
Zsigmondnak fia volt János jeles katona, 1622-ben Kemény János részén harczol, és Brassó táján az oláhokat megveri. Azonban Kemény eleste után, Apaffy által a görgényi országgyülésen notát kapott. ^[333]* Utóbb azonban kegyelembe jő, és 1667. Csíki főkapítány lett; beiktattatott mart. 28-án. ^[334]* Fia volt
Ferencz (szül. 1651-ben Kővári szerint) Vizaknán volt alkirálybiró, mely hivatalát az ugynevezett Gerébházzal együtt a Haller családtól megvette, később kibocsátá. Verbőczy Hármas törvénykönyvét magyarúl versekben fordítá és adá ki Kolozsvárott 1701-ben. Egyéb verseket is irt. Két nejétől fiai által két ágra szakadt családa. Fiának Istvánnak maradéki közűl László, tán az, ki 1792-ben vérgyilkoltatásért perbe idéztetetett, ^[335]* – 1794-ben kir. kincstári tanácsos, s többször orsz. gyülési kir. hívatalos volt. Ennek Zsigmond fiától unokája Ákos 1846-ban Belső Szolnok megyében adóbiztos. László testvére József 1794-ben a fiscalis directiónál irnok. Sándor, tán az, ki 1815-ben Kolos vármegyénél igtató, vagy a ki ekkor Vizaknai alkirálybiró.
Ferencznek második nejétől gróf Bethlen Zsófiától fia: Benjamin Rákóczy II. Ferencznek 1709-ben lovas kapítánya, midőn Rákóczy egy jó ló szerzésével megbizza. A mint e lovat Benjamin Ugocsa megyében Halmin keresztül viszi, beleszeret osztopáni Perneszy Gábornak leányába Perneszy Máriába, és eljegyzi. A forradalom buktával menekült, de 1718-ban kegyelemre haza térvén, jegyesét elvette. ^[336]* Ettől lett fia
II. Benjamin kapítány a Ghillányi lovas ezredben; kinek nejétől Podhraczky Annától gyermekei:
1. Elek erdélyi itélő mester, s királyi táblai ülnök 1794-ben. Meghalt 1813-ban. Ennek egy leánya és egy fia maradt: Elek 1815-ben már kir. táblai ülnök.
2. Farkas a székely huszár ezredben alezredes.
3. Imre előbb tordai sós-kamarai Perceptor, utóbb 1815-ben már Miklósvár szék alkirálybirája.
4. Gábor, ki nagyanyjai birtokukba Ugocsa megyébe telepedett, ott táblabiró volt, birt a Halmi uradalomban Bábonyban és Kökönyösdön. ^[337]* Ennek egyik gyermeke László Ugocsa megyének 1839-ben főszolgabirája, és az 1836. 1839. és 1843. évi országgyülésen követe, 1845-től 1848-ig Máramaros megye főispáni administratora. Meghalt 1861. maj. 29. eltemettetett Halmiban. Nejétől monyászói Szotóczky Klementinától gyermekei a táblán láthatók.
A családfa nem teljes. Többen hiányzanak róla. Úgy látszik – Ferencznek testvére volt azon Ignácz, kinek neje Báldon lakott és mint özvegynek házát 1674. körűl földig lerontatá Bánffy Dénes. ^[338]* Ez Ignácznak lehetett fia Ignácz 1729-ben főkapítány. ^[339]*
Tán Ferencznek első nejétől voltak még fiai Ferencz és István Vizaknán 1729-ben. ^[340]*
Még régebben élt ezeknél azon István, ki előnevét Szövényfalváról irta, ^[341]* és 1643–44-ben I. Rákóczy György híve volt. ^[342]*
Nincsenek a táblázaton:
Ádám, kinek 1782-ben neje Miske Ágnes élt.
Károly 1815-ben Küküllő meye törvényszéke ülnöke, és kir. dézmaszedő.
Dániel Kolos megyei számvevő biztos 1831-ben, másik Dániel ugyan ekkor Zaránd várm. levéltárnoka.
József kir. táblai ügyvéd Maros-Vásárhelyen 1848-ban.
Elek 1836-ban Alsó-Fejér megye főbirája, és orsz. gyülési királyi hivatalos, és István ezredes és 1848. előtt királyi hivatalos. Ezek ketten tán a táblán álló II. Eleknek fiai voltak.
Zsigmondnak örökösei Pál és Eszter Daczó Györgyné Girbón és másutt; továbbá
Sándor, György, Mihály, Lajos és Ignácz több helyen birtokosok.
Tán szintén ezen családból eredtek, noha előnév nélkül találjuk: István 1794-ben Gyulafejérvár kir. pénztárnoka és tanácsosa és Lőrincz kincstári gyakornok szintén 1794.
Úgy látszik e család egyik ága volt csak, mely előnevét Novajról irta, és melyről alább leszen emlékezés.
Trencsin megyében a nemességi összeirás 1646. mutatja e családot, de Jánosban ott 1660-ban kihalt. 1781-ben Pruszkán ismét találtatik egy, de más családbeli. ^[343]*

Szentpály család. (Kolos-szentpáli)

Hodor szerint e családnak a Kolos megyei Szent-Pál helység volt ősi fészke a XIII.–XVI. század folytán. 1295-ben a Borsay nemzetségből származott comes Szentpály Rudolf fia Gyula birta a Sasság föld felét. ^[344]*
1523-ban Szentpályi András (de eadem) elcseréli Ugrócz helységet üsküllői Ördög Péterrel Üsküllő helységeért. ^[345]*
1555-ben élt Menyhért.
Ez idő tájban, vagy később hid-almási Szentpály László, ki leányai Anna, és Erzsébet nevökben is Babuczai birtokát elakará idegeníteni, de rokonai Valkai Fruzsina stb. tiltakoztak; Anna nővérének adományozta Hidalmás, Ugrócz és Felegregy helységbeli birtokait. ^[346]*
1626-ban élt Menyhért és Sombory Sára.

Szentpály család. (Novaji)

Ismeretes közűlök András, ki 1642-ben élt. ^[347]* Ennek leánya Borbála lőrincz-révei Koncz Andrásné birta Kolos megyében Novajt, Báldot, Csetelkét és Kis-Sarmás felét. ^[348]*
Azonban a novaji Szentpály család valószinűleg csak egy ága a homorod szent-páli Szent-Pály családnak, melyről feljebb olvashatni.

Szentpétery család. (Románfalvai †).

Kihalt család, melynek következő ^[349]* nemzékrendje ismeretes:

János (Csúzy Fruzsina); János 1578.; Pál.; Anna (Beniczky János); Kata (Tőkés Ujfalussy István); Borbála (Chimory Imre); Magdolna (Turóczy Albert); János (Lencse Zsuzsa) özv. 1656.; János 1656. gyermek.

Szentpétery család. (Sajó Szentpéteri)

Borsod vármegye kihalt birtokos nemes családa, mely főleg a múlt században virágzott. – 1670. táján élt őse Szentpétery István, kitől ily családfa vette eredetét:

István 1670. körül. (Újváry Mária); Imre (Puky Éva); András Borsodi szbiró 1724.; Krisztina (Fáy László); Erzse (Vass László); Éva (Ragályi Ferencz); Kata (gr. Ráday Gedeon); Klára (Szemere László); Judit (Szeremley Károly)

Imre 1698 Borsod megyei Szentpéteren szőlőt, Alacskán, Szenyefalván, Dusnokon, Harnóczon, Szentmártonban részbirtokot kapott Onódy Gáspárral kir. adományban. ^[350]*
E században a család figáon is már elenyészett.
Valószinű, hogy e család egyik őse volt azon Szentpétery Bálint, ki 1564-ben Wittebergában tanúlt. ^[351]*
Más Szentpétery családból kellett erednie azon Lászlónak, ki 1505-ben Valkó vármegye rákosi orsz. gyül. követe volt. ^[352]*
Valószinűleg azon Szentpéteri család is különböző volt ettől, mely 1660-ban Győr megyei Alsó-Szana pusztára adományt kapott.
Szentpétery család e század elején Zemplin megye nemessége sorában is említetik, ^[353]* valamint Szatmár megyében Ucskán Szentpétery Zsigmond birtokos volt. ^[354]*

Szent-Pétery család.

1760-ban nemesítetett meg Mária Terézia királyasszony által.
Czímere a paizs ezüst udvarában álló vörös ruhás, sárga őves, sárga csizmás, prém kalpagos magyar vitéz, oldalán fekete hüvelyű kard lóg, kinyújtott jobb kezével keresztbe helyezve két ércz kulcsot tart. A paizs fölötti sisak koronáján egymásra helyezve kiterjesztett két fekete sasszárny lebeg, közepén az előtérben arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstvörös. ^[355]*
Tán e család ivadéka János, ki 1822-ben Arad megye kétségtelen nemesei sorába iratott. ^[356]* És tán azon hires ezüst és dombor művész Szentpétery József is, ki Rimaszombatban született 1781. april. 12-én; meghalt Pesten 1862. jun. 13-án.
Szentpétery család van, vagy volt Kraszna megyében is, melyből ott Sámuel 1835-ben törvényszéki ülnök, és adó iró biztos.
Régebben Szentpétery néven Mihály sárospataki tanár volt 1641-ben; meghalt ott 1645-ben. ^[357]*

Szentpétery család. (Zalathnai).

Közűlök János Csikszéki fő orvos 1848. előtt. Tán rokonai Domokos 1794-ben Erzsébetvárosi tanácsnok, és Dániel 1815. Hunyad megyei irnok.

Szent-Tamássy család.

Ismeretes közűlök Mátyás 1655-ben csornai prépost, 1659–1662-ben korbovai püspök. ^[358]*

Szennyes család.

Ugocsa vármegye nemes családa, mely több mással 1750-ben Péterfalva helységre nádori adományt kapott. ^[359]*

Szeőcs család.

Lásd Szőcs cs.

Szeőke család. (Óvári)

Szatmár vármegye adományos nemes családa. Törzse Szeőke Mihály Szatmár várában hadnagy, ki 1563-ban Miksa királytól azon megyei Óvári helységben részbirtokot kapott adományban. Tőle következőleg ^[360]* sarjadzott le a család:

Mihály 1563. várhadnagy; István 1610. Szatmári szbiró (Vetéssy N.) Folyt. a köv lapon.

István 1610. ki az előbbi lapon. Szatmári szbiró (Vetéssy N.); N.; Albert (Pathó Zsuzsa); Mihály (Chernel Klára); István †; I. Zsigmond (Rácz Éva); II. Zsigmond (Darvay Polexina); Lajos sz. 1793. † 1852. (Császy Jozéfa); III. Zsigmond sz. 1795. † 1861.; Bálint (Ferenczy Ilka); Lajos; Károly sz. 1797. Szatmári főszbiró és ülnök 1846. 61. (Bozóky Zsuzsa); Polexina sz. 1801. (Böszörményi József); Barna sz. 1835. mérnök (tunyogi Szűcs Etelka); Kálmán szül. 1835. kinev. szbiró (Szuhányi Jusztina); Piroska (Abonyi Imre); Janka (Dezső Lajos); Lilla (Horváth István); Jolán sz. 1863. máj. 3.; Kálmán sz. 1863. jun. 23.

Mihálynak a szerzőnek fia István 1611-ben Szatmár vármegye szolgabirája volt. ^[361]* Nejétől Vetéssy leánytól: nem tudni, mily nevű fia volt? – én ugy hiszem, fia azon Szeőke Mátyás lehetett, ki 1620-ban Szathmár megyei Komlód-Tótujfalúban királyi adomány mellett részbirtokba beiktattatott. ^[362]*
Istvánnak unokája Albert, kitől szakadatlanúl jő le a család nemzékrende.
III. Zsigmondnak egyik fia Károly Szatmár megyének 1823-ban esküdtje, 1832-ben al-, 1846-ban főszolgabirája lett, 1861-ben ismét törvényszéki ülnökké választatott, 1863-tól azon megyének kinevezett helyettes alispánja. A táblán álló gyermekei közűl az idősb Barna okleveles mérnők és építész, az ifjabb Kálmán 1858-ban Szathmáron cs. kir. figyelő, 1863-tól ugyanazon megyénél kinevezett alszolgabiró. Mindkettő házas és gyermekök van.
Egészen más Szeőke család lehetett az, mely 1628-ban II. Ferdinand királytól Veszprém megyei Ardolod pusztára adományt kapott. ^[363]*

Szép család. (Szentgyörgy-völgyi és szent-ivánfalvai)

Dunántúli régi nemes család Zala, Vas megyékben. Ismert törzse Szentgyörgy-völgyi Szép Márton Szent-Ivánfalvai Jánosnak leányát Orsolyát vette nőűl, és következő családot alkotott. ^[364]*

Márton (Szent-Ivánfalvai Orsolya); Veronka (Kemény-egerszegi Kemény László); László (Rajky Erzse); Miklós (Niczky Apollónia); Gáspár 1559. (1. Sárkándi Margit 2. szarvaskendi Markus Margit 3. Sárkány Kata); Erzse (Káldy György); 1-től Miklós. 1571.; Ferencz.; 2-tól Bora 1568. (1. nebojszai Balogh Gergely. 2. Meszlény Benedek deák); Ilona (1. Vragovich Kristóf 1590. 2. Megyery Gáspár); 3-tól Kata (Vessey József); Anna 1589–90. (Palásthy György)

Mártonnak unokája Miklós nagyanyja után már szentiványfalvai előnévvel is kezdett élni. Ennek nejétől Niczky Mihály leányától Niczky Apolloniától fia
Gáspár 1559-ben élt, és háromszor nősült, első neje ákosházi Sárkány Margit, a második szarvaskendi Markus Tóbiás leánya Markus Margit, a harmadik ákosházi Sárkány Lászlónak leánya Katalin volt. Mind a három házasságból maradtak gyermekei, s pedig az elsőtől két fia, de azok utódait nem ismerjük.
E családból volt kétségkivül Szép Miklós is, 1447-ben Vas megyének a Budai országgyülésre követe. ^[365]*
Veszprém megyében e században, 1822-ben Szép Ábrahám megyei tiszti főügyész volt. E család ivadéka e? – nem tudjuk.

Szepesházy család.

Máramaros és Szepes vármegyék nemesei sorában találjuk.
Szepesházy, előbb Haasz Ágoston és Tóbiás 1798-ban I. Ferencz királytól kaptak czímeres nemes levelet.
Czímerök négy részre osztott paizs; az 1. kék udvarban fehér úti börönd van; a 2. arany udvarban zöld hegyen zerge ül hátulsó lábain, ölében lándzsát trtva, a 3. arany udvarban fehér hármas sziklán fehér egyszarvú ágaskodik hátulsó lábain, befelé fordúlva; a 4. kék udvarban nyillal kifeszített fehér íj látható. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobboldaliból fehér egyszarvú, a baloldaliból ölében lándzsát tartó zerge emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[366]* E család az, mely Szepes megyében lakozik.

Szepessy család. (Négyesi, báró és nemes)

Borsod vármegye régi, előkelő birtokos nemes családa, mely a hajdán Bihar és Szatmár megyében virágzott Szepessyektől eredeztetik. Bihar megyében feküdt Szepes nevű helység, most puszta Debreczen határához tartozó, ^[367]* melyről annak egykori birtokosa a Szepessy család nevét vette. Még 1552-ben e helységet kizárólag a Szepessy család négy tagja: György (30 portát) Ferencz (21 port.) László (9. p.) és Sebestyén (11 port.) birták. ^[368]* Ugyan e négy férfi akkor Bihar megyei Ebest is kizárólag, továbbá Pács, Bodoháza, Szováth, Mike-Pércs, Boldogfalva, Pusztaapáthi, Vasad és több helységben is tetemes részt birtokolt. ^[369]*
Azonban ezeknél a Szepessy családnak sokkal előbbi virágzásáról még régibb keletű okmányok is tanuskodnak. 1409-ben Szepessy János a Thakossy fiág kihaltával Szatmár megyei Papos helységbe királyi adomány mellett iktattatott be. ^[370]* E János leányai Anna és Dorottya 1426-ban birtak Szatmár megyei Parasznyán is. ^[371]*
1444-ben Szepessy Lászlót a budai országgyülési végzemény aláirói közt találjuk. ^[372]* 1447-ben ugyan ő Szatmár megye részéről a budai országgyülésen volt követ. ^[373]*
1449-ben Szepessy Péter és István Szathmár megyei Király-Darócz, Lázári, Császló, Saar, Homok, Szigeth helységekben kir. adomány mellett részbirtokban beiktattatnak. ^[374]*
1459-ben Szepessy Miklós, Lászlónak fia, Jánosnak unokája bevallást tesz Szoboszlón Szokoly Miklós részére. ^[375]*
1461-ben Szapolyai mint választott biró eszközlött egyezséget tisztelendő Szepessy Illés egyházi jogtudor, és Szepessy Péter és István, nem különben Szepessy Demeter, Miklós és Adviga között. ^[376]* Ezen említett Istvánnak neje volt endrédi Zovárdi Margit, kinek pere Álmosdi András ellen 1461-ben ujabb határ időre halasztatott. ^[377]* Innen István utódai endrédi Szepessyeknek is neveztettek, mint alább látandjuk.
1488-ban Ugocsa megyében a Halmi uradalom egyrésze birtokába ment anárcsi Tegzes Péter nváradi kanonoknak, kinek anyja Chernavodai Kata, Chernavodai Jakab leánya volt, ugyan ekkor itt birtokba jutottak Szepessy Imre és Miklós, Szepessy Jánosnak és nejének Chernavodai Ilonának (Chernavodai Jakab leányának) fiai. ^[378]*
1496-ban Szepessy László nejével Ujhelyi Ágatával és Ujhelyi Lászlóval Szatmár megyei Czégény, Cseke, Istvándi, Kis-Szekeres, Fülesd, Kölcse, és Milota helységekben részbirtokára kir. adományt kap. ^[379]*
1505-ben Szepessy János Szatmár vármegye országgyülési követe volt a rákosi országgyűlésre. ^[380]*
1545-ben Szepessy Zsófia rosályi Kún Lukácsné volt. ^[381]*
1549-ben a Chernavodai nemzetségből eredt nemes Surányi János, és Surányi Miklós idéztetik endrédi Szepessy Istvánnak gyermekeit Györgyöt és Katalint Kerepeczi Pelbárt özvegyét, néhai Szepessy Miklós leányát, nem különben Ilonát vasadi Silindy Jánosnét néhai Szepessy Gergely leányát, azon Beregh megyei Fejércse helységbeli részbirtok iránt, mely zálogképen Chernavodai Egyed által jutott birtokukba, és melyet most a Szepessyektől zálogczimen vissza bocsátatni követelnek. ^[382]*
Ez oklevélben Szepessy István endrédi előnévvel iratik, valószinűleg – mint följebb emlitők – azon oknál fogva, mivel vagy ő vagy atyja lehetett azon Szepessy István, kinek 1461-ben neje endrédi Zovárdi Margit volt, kinek tehát vagy fia vagy unokája a most említett (1549-ben élő) Szepessy György ezen anyja vagy nagyanyja előnevéről s hihetőleg utánna öröklött birtokáról vette föl az endrédi előnevet.
Azonban alig 25 év mulva már más előnévvel is találunk Abauj megyében Szepessy családot, ugyanis:
1573. táján vitánfalvi Szepessy Lőrincz magára vállalván fiainak Miklósnak és Lászlónak is terheiket, Abauj megyében eniczke helységbeli részbirtokukat, melyet Bacskai Zsigmond leányától Erzsébettől ők is zálogjogon birtak, szintén zálog czímen bevallják Liptay András leányának Erzsébetnek Semsey László hitvesének 100 ftért. ^[383]*
1618-ban Szepessy Pál Borsod vármegye orsz. gyülési követének iratik. ^[384]*
1641-ben sept. 23-án Szepessy György mint Borsod vármegye esküdtje hivataloskodott. ^[385]*
Ezen hiteles, de kevés adatok is mutatják a Szepessy családnak a XV. sőt a XIV. századig terjedő régiségét, de más részről ezen kevés számú, hézagos adatok nem elegendők, hogy ezek alapján teljes összefüggésben a család leszármazási fája össze szerkesztethessék; és hogy ez elésorolt családtagok családfailag elhelyeztethessenek; míg erre nézve a hézagokat pótolható okmányok elé nem kerűlnek, és igy a nemzékrend hitelesen csak a XVII. században élt I. Pál és Mátyás testvérektől veszi kezdetét, a mint következik:
I. tábla.

Szepessy N.; I. Pál 1662. 1683. Tököli tanácsosa (Csuda Zsuzsi); Mátyás 1674. (Jászy Erzse); Folyt. III. táblán.; II. Pál 1698. (Gönczy Erzse); János 1698. † 1746. (Dőry Zsuzsi); Folyt. II. táblán.; Márton 1698. (Tornallyay Bora); Erzse 1698.; Kata (1. Mocsáry Balás 2. Szirmay István); György (Bük Erzse); III. Pál; Sándor; Erzse (Sipos János); Farkas.; István.; Pál.; Márton.; Julia (Széky Zsigm.); Anna (Beretky Mihály); Ilona (Sipos Samu); Zsigmond (Bárczay Klára); Zsuzsa (Bárczay József); I. László (Ragályi Kata † 1815.); Zsigmond 1815. †; II. László Borsodi alispán. 1844. 1848. (Csoma Teréz); Kata (Gombos Imre); Mária (Máriássy Zsigm.); József (Gencsy Zsófia); Amália (Hámos Antal); Malvina (Darvas Imre); Gyula (Patay Paulina); Kata (Radvánszky Károly); Kálmán (Szathmáry Panna); Kálmán.; Anna (Csemiczky Pál); Endre.; Piroska (Szathmáry József); Ilona (Bónis Samu); Jolán (Oláh Miklós); Róza.

II. tábla.

I. János, ki az I. táblán. 1698. 1727. (Dőry Zsuzsi); László kir. tanács 1755. báró lett 1775. (1. Nikházi Kata 2. Sebe Krisztina); János 1732. (Girincsy Anna); Krisztina (Máriássy László); Klára (Szent-Imrei János); Zsuzsi (gr. Gyulay Fer.); Sámuel báró (1. Battha Mária 2. Bükk Rebeka); Mária (b. Eötvös Ignácz); 1-től Ignácz pécsi püsp. sz. 1780. † 1838.; Antal (gr. Schaffgotsch Anna); Ferencz alezredes; János (Szent-Iványi Józéfa); Julia (Kállay Ignácz); Anna (Paukovich András); 2-tól Lajos (Tallián Józéfa); Janka (Kelcz József); Mária (gr. Dessewffy Egyed.); Anna.; Ádám (Detrich Karolina); Eugenia (b. Wildburg Adolf alezred.); Magdolna (b. Seckendorf Ferdinand); Karolina sz. 1846. nov. 4.; Etelka sz. 1850. oct. 8.; Árpád sz. 1861. † 1861. dec. 17.; Gabriella sz. 1863. dec. 11.

III. tábla.

Mátyás, ki az I. táblán. 1674. (Jászi Erzse); István 1701. (Nagy Zsuzsi); Judit (Fáy Györgyné); István 1739. † 1767.; Zsigmond kapitány † 1768.; Ferencz 1752-ben uj adóm. (Tolnay Éva); Péter 1752. † 1773.; Mátyás 1816. (Bárczay Julia); Ferencz 1816. (Vendéghy Erzse); József 1816. (Ragályi Krisztina); Sámuel 1816. (Miskolczy Erzse); Zsuzsi (Szentessy őrnagy); Francziska (Bernáth Samu); Ferencz † (Péchy Janka); János (Lisznyay Bora); Sámuel † 1845.; Janka (Pély Nagy Gábor); Károly (Bernáth Ágnes); Folyt. a köv. lapon.; Zsigmond † 1857.; Ferencz Borsod v. főbiró.; Emilia (Papp Gusztáv); Gejza v. honvéd kapit. (Hosszufalussy Kató)

Károly, ki az előbbi lapon. (Bernáth Ágnes); Julia (Stepán Fer.); Gusztáv (Boronkay Mária); Péter Zemplini főbiró (Sisáry Jolán); Etelka (Janik Gusztáv); Zsigmond.; Péter.; Béla.; Ödön.; Mátyás.; Bora.; Mária.; Etel.

A családfa élén álló két testvérnek atyja azon Szepessy György lehetett, ki – mint fölebb említők – 1641-ben Borsod vármegye esküdtje volt.
I. Pál, kitől az I. és II. táblán állók eredtek, 1660-ban Váradnak ostromakor Zemplin követe volt I. Leopoldhoz, honnan segély igéretével és nemesség fölkelésére parancscsal érkezett vissza. ^[386]* 1662-ben Borsod, 1663-ban Szatmár megye követe ^[387]* és 1666-ban Borsod alispánja ^[388]* volt. A Wesselényi-féle összeesküvésbe lévén keveredve, 1670-ben mint csapat vezér Szuhay Mátyás dandárnokkal Tokajt keríté be. ^[389]* 1671-ben több társával bemenekül Erdélybe, ^[390]* hol Sorostélyon tartózkodott, ^[391]* majd a bujdosók részéről Konstantinápolyban jár követségben a szultán segélyeért. ^[392]* A következő 1672. évben Wesselényi Pál főnöksége alatt a bujdosók beütvén Magyarországba, ismét Szuhayval táboroz és Kassát igyekszik bevenni. ^[393]* Ez időben Zemplin megye az udvar hűségére szólítá fel, mire miután reá nem állott, számüzé. ^[394]* 1673-ban ismét a portára járt követségben. ^[395]* Utóbb 1680-ban a bujdosók részéről követ Tököly Imréhez ^[396]* ki alatt harczolt és kinek azután tanácsosa volt, 1683-ban mint Tököly egyik legfőbb tanácsosa működött az ez által Kassára összehivott országgyülésen. ^[397]* Neje volt kakasfalvi Csuda Zsuzsanna, kitől születtek gyermekei II. Pál, János, Márton, Erzsébet és Kata előbb Mocsáry Balásné, utóbb Szirmay Istvánné.
II. Pál testvéreivel együtt 1698-ban I. Leopold királytól Borsod megyei Bük, Darócz, Doroghma, Pély, Saly, Fejéregyháza, Kács Várallya, Kelemenfalva, Leányfalva és Nagy Mihály helységekben és pusztákban részbirtokaikra királyi adományt vitt. ^[398]* Nőül vévén Gönczy Andrásnak leányát Gönczy Erzsébetet, ezzel nemzé a következő négy gyermekét ^[399]* úgymint Györgyöt, III. Pált, Sándort és Erzsébetet Sipos Jánosnét. Ezek közűl
Sándornak két fiát Farkast és Istvánt ismerjük, kitől származott valószinűleg a Szepessyek azon ága, melynek egyik ivadéka Nógrád megyei K.-Keszi táján él.
III. Pálnak öt gyermeke maradt, leányai: Julianna Széky Zsigmondné, Anna Beretky Mihályné, Ilona Sipos Sámuelné, IV. Pál, ki kihalt, és Márton (tán az, ki 1709-ben Nógrádban élt) és kinek egy fia, és két leánya a táblán látható.
Györgynek leánya Zsuzsanna Bárczay Józsefné, fia pedig I. Zsigmond volt, ki nejétől Bárczay Klárától nemzé II. Zsigmondot, ki kihalt, és Lászlót, kinek neje Ragályi Kata 1815-ben halt meg. Ettől születtek: László, Kata Gombos Imrené, Mária Máriássy Zsigmondné, és József 1831-től 1837-ig Borsod hadi főadószedője, kinek Gencsy Zsófiától hét gyermeke és unokája a táblán állának, és ki testvérével II. Lászlóval – mint iratik – 1845-ben birói zálog, majd örökbevallás mellett Négyesen szintén birtokossá lett.
Nevezett II. László 1825. april. 26-tól Borsod megye alszolgabirája, 1831. jun. 16-tól főszolgabirája a miskolczi járásban, 1844-től első alispánja, ujra megválasztva 1846. január 27-én, viselte e tisztet 1848-ig. Gyermekei a táblán láthatók, ki közűl Gyula 1861-ben Borsod megye választott alszolgabirája volt.
A másik ág, mely a II. táblán áll, I. Pálnak másik fiától I. Jánostól eredt, ki 1717-ben a beütött tatárok ellen Borsod megye fölkelő nemes seregének fővezére volt és kinek nejétől jobbaházy Dőry Zsuzsannától három gyermeke maradt: László, János, ki neje Girincsy Anna után 1732-ben Zemplin megyei Kis vagy Póssa-Csécsén is örökösödött, ^[400]* de kihalt, és Krisztina. Ezek közűl
László a kath. vallásra tért át, 1752-ben Négyesre uj nádori adományt kapott a III. táblán álló Istvánnak fiaival; 1755-ben kir. tanácsos, 1775. octob. 13-án pedig Mária-Terézia királyasszony által báróságra emeltetett. Ekkor a család ősi czímere, mely mint fölebb láttuk, – a paizs kék udvarában hármas zöld halmon nyugvó koronából kiemelkedő fehér egyszarvú, első lábaival koronát tartva; ugyan az alak ismételve a paizs fölötti sisak koronáján; – a bárói ágra nézve a bárói diplómában tetemesen megbővítetett, mint itt a metszvény mutatja, – mely szerint a család czímere négy felé osztott paizs, alólról ék gyanánt benyúló ötödik udvarral; az egész paizs közepét egy kisebb mellvért foglalja el, mely az ősi nemesi czímerből kék udvarban két egymással szemközt ágaskodó fehér egyszarvút mutat, melyek első lábaikkal öt ágú arany koronát tartanak. A nagy paizs 1. ezüst udvarában arany koronán vörös mezű kar kivont karddal átszúrva levágott törökfejet tart, a báróság szerző menyének vattai Battha Antoniának (vagy Mária) czímeréből véve; a 2. és 3-ik arany udvarban vörös grif ágaskodik, első jobb lábával ércz buzogányt emelve, a 4-ik kék udvarban vörös fedelű, rovátkolt hegyes tornyú vár áll, tornya tetején ezüst kereszttel; az alsó 5-ik zöld udvarba balról felhőbül férfi kar nyúlik be, ezüst keresztet tartva. A paizst bárói korona ékesíti, és azon három koronás sisak áll, a baloldaliból buzogányt tartó vörös grif emelkedik ki, a jobb oldalin vörös mezű kar kivont kard hegyén török fejet tart, a középsőből ezüst egyszarvú emelkedik ki, első jobb lába csuklóján arany koronát tartva, két felől két sasszárny lebeg, jobbról ezüstkék, balról kékezüst. Foszladék középről ezüstkék, jobbról ezüstvörös, balról aranyvörös. A paizst telamonok gyanánt jobbról aranycsőrű és lábú sas, balról arany oroszlán tartja.
László báró kétszer nősűlt, első neje Nikházi Katalin, a második Sebe Katalin volt. Ezektől három leánya és egy fia maradt, úgymint: Klára Szent-Imrei Jánosné, Zsuzsanna gróf Gyulay Ferenczné, és Mária báró Eötvös Ignáczné, és fia I. Sámuel.
I. Sámuel báró már 1792-ben a Tiszán inneni kerületi tábla ülnöke volt. Első neje Vattai Battha Mária, a második felső-pulyai Bükk Rebeka volt, ezutóbbi 1825-ben már özvegy. Első nejétől hét gyermeke, a másodiktól kettő, úgymint:
1. Ignácz az érdemdús, buzgó erdélyi, utóbb pécsi püspök, a pécsi lyceum alapítója; 1820-tól valós. belső titkos tanácsos; született Egerben 1780. aug. 13-án, meghalt 1838. julius 16-án.
2. Antal kinek nejétől gróf Schaffgotsch Annától egy leánya maradt: Mária gróf Dessewffy Egyedné.
3. Ferencz alezredes volt.
4. János 1820–1827. a Tiszántúli kerületi táblánál ülnök volt, nejétől szent-iványi Szent-Iványi Jozefától maradt egyetlen fia Ádám, kiről alább; és két leánya Anna és Eugenia báró Wildburg Adolf cs. k. nyugalm. alezredes és Mária Terézia rend lovagjának neje.
5. Julia Kállay Ignáczné.
6. Anna Paukovich András kir. táblai ülnök neje.
7. Jozefa Halassy Józsefné.
8. Lajos, kinek nejétől Tallián Jozefától egyetlen leánya Magdolna báró Seckendorf Ferdinand neje; – és
9. Johanna fületinczi Kelcz Józsefné.
Jánosnak egyetlen fia Ádám báró; neje detrichfalvi Detrich Miklós volt cs. kir. törvényszéki alelnök leánya Detrich Karolina, kitől a táblázaton álló négy gyermeke közűl az eddig egyetlen fiú elhalván, eddig a bárói férfi ágat egyedűl képviseli, és ez tőle várja tovább terjesztését.
Az ifjabb nemesi ág Szepessy I. Pál kurucz tábornok testvérétől Szepessy Mátyástól ered, mint a III. tábla mutatja.
Nevezett Mátyás 1666-ban Borsod v. sz. birája. ^[401]* 1674-ben Borsod megyei Visnyó helységnek birtokosa volt azon török parancs szerint, melyet Sali Buling basi nevű török a földes urak ellen panaszkodó nevezett helységhez intézett. ^[402]* Ugyan e levél mutatja, hogy Miskolczon lakott. Nejétől Jászi Erzsébettől két gyermeke maradt: Judit Fáy Györgyné, és I. István.
I. István 1701-ben élt, neje felső-bükki Nagy Zsuzsanna volt, ^[403]* kitől következő négy gyermeke maradt, úgymint: II. István, Zsigmond, Ferencz és Péter, ki a bárói ágon álló Lászlóval 1752-ben Borsod megyei Négyes helységbeli birtokukra gr. Batthyány Lajos nádortól uj adományt vittek. ^[404]* Ezek közűl
II. Istvánról ezeket olvassuk: „1739. januar 30-án a miskolczi ref. egyház főgondnokáúl választja négyesi Szepessy Istvánt, 1767. april 22-én pedig jelentetik a főgondnok halála, ki e hívatalt 27 évig kitünő buzgósággal vitte, hagyván a tanitók fizetésére hat ezer magyar forintot, az iskolák szükségeinek fedezésére három ezer magyar forintot.” ^[405]* Testvére volt
Zsigmond, cs. kir. kapitány, ki ugyan az nap (1767. jan. 22.) meghalt testvére helyébe főgondnokul választatott. Ez is 1768. május 27-én meghalván, részint iskolára, részint templomra és ispotályra 2253 ft 94 d. és 46 1/2 hordó részint aszú, részint közönséges bort hagyományozott. ^[406]* Eltemettetett a miskolczi régi nagy templom közepén lévő sirboltba, ott a templomban látható gyászlobogója is, melynek jobb oldalán a család czímere, baloldalán pedig a boldogúltnak neve, kora, rangja stb. arany betűkkel olvasható. Halála után testvére
Péter választatott meg főgondnoknak. Ez meghalt 1773. jan. 3-án, hagyván 236 darab hollandi aranyat, felerészben a sárospataki, felerészben a miskolczi oskola részére. Továbbá 60 hordó bort, és 100 magyar forintot a miskolczi kórházra. Ezenkivűl minden künn lévő tőkéjét a s.-pataki és miskolczi iskolákra hagyta; az 1773. maj. 11-én tartott consistorium elé terjesztetett tudósítás szerint a ládában találtatott 1198 ft 88 d. kötelezvényekben, künn lévő tőkékből jutott a s.-pataki oskolának még 4441 ft 68 d., a miskolczinak 4441 ft 76 d. és ezeknek kamat hátralékai. ^[407]* E három testvér mag nélkül halt meg; a negyedik testvér
Ferencz 1783. dec. 7-én az egyházi gyűlésben felolvasott ajándéklevele szerint Miskolczon az új templom építésére telket adott, a mint arra a templom fel is épűlt. Testvérei közűl egyedül e Ferencz nősűlt meg, feleségűl vévén Tolnay Évát, kitől öt gyermeke született, úgymint: II. Mátyás, II. Ferencz, József, Sámuel és Zsuzsanna Szentessy őrnagyné. E négy fiú testvér 1816. maj. 7-én Visnyó helységre uj adománylevelet szerzett.
II. Mátyásnak Bárczay Juliannától két fia maradt: Károly és II. Zsigmond. Ez nőtlen volt, meghalt 1857-ben, sok szép vagyont hagyva rokonaira, és azon kivűl egy végrendeletet 100 ezer váltó forintról az összves család részére, mihez azonban csak ezen összegnek egy millió pengő forintra szaporodása után lehet a végrendelet szerint nyúlniok. ^[408]*
Károlynak feleségétől Bernáth Ágnestől leányai: Julianna Stépán Ferenczné, Etelka Janik Gusztávné, és fiai Gusztáv és Péter maradtak. Gusztávnak nejétől Boronkay Máriától, – Péternek pedig, ki 1843–1848-ig Zemplin vármegye alszolgabirája volt, nejétől Sisáry Jolántól a táblázaton álló gyermekeik vannak.
II. Ferencznek nejétől Vendéghy Erzsébettől csak leánya Francziska Bernát Sámuelné maradt. Hasonlóan
Józsefnek is, ki 1792-ben a m. sz. korona örző borsodi banderiumban vett részt, ^[409]* nejétől Ragályi Krisztinától csak fia Ferencz maradt, ki azonban nejétől Péchy Johannától († 1850) semmi gyermeket nem hagyott.
Sámuel, a negyedik fiútestvér, 1792-ben a korona-őrző borsodi banderiumban vett részt, ^[410]* és 1825-ben Borsod megye aladószedője volt. Nejétől Miskolczy Erzsébettől gyermekei maradtak: János, Sámuel (ki meghalt magtalanúl 1845.) és Janka Pély Nagy Gáborné.
Nevezett Jánosnak nejétől Lisznyai Damó Borbalától három gyermeke maradt: Ferencz, Emilia Papp Gusztávné, és Gejza. Ezekből
Ferencz 1842. máj. 31-től Borsod megye alszolgabirája 1848-ig; 1861-ben pedig megválasztott főszolgabirája volt. Testvére Gejza 1848/49-ben a veres sapkás IX. honvéd zászlóaljban hadnagy, legutóbb a száz és nehányadik honv. z. aljnál kapitány. Neje Hosszufalussy Katalin.

Szepesy család. (Behtlenfalvi)

Ismeretes e családból bethlenfalvi Szepesy Gergely, ki 1456-ban V. László királytól testvérével Fodor János budai préposttal együtt nemesi czímert nyert, a czímer az oklevél szavai szerint a következő: a vért vörös udvarában arany oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, hátra kondorított farkkal, első jobb lábával arany rózsát, vagy koronát tart, melyről kereszt emelkedik fel, a paizs fölött a sisakon vörös sasszárny lebeg, és ebben az előbbihez egészen hasonló oroszlán látható a kereszt nélkül. Foszladék mindkét oldalról aranyvörös. ^[411]*
Utódait e családnak nem ismerjük, valószinűleg kihaltak.

Szepetki család.

Szepetki Sebestyénnek özvegye Kollár Borbára 1505-ben zálogjogon beiktattatott Bars megyei Revistye vár birtokába, de ellentmondott a Dóczy nemzetség. ^[412]*

Széplaki család. (Máskép Krasznay)

E családról már e munka VI. köt. 462. lapján emlékeztünk. Az iratokban Krasznay, majd Széplaky, majd Varbóki néven fordul elő Kraszna (magyarúl Széplak) helység Nyitra megyében, Varbók Hont megyében van. Ezekről irta a család nevét. Azonban igazi neve Vas volt, és azon György, kitől a családfát kezdtük „Georgius Varboky, alias Vas de Varbók, Dominus in Széplak seu Kraszna” neveztetett. Neje Borbála volt.
Széplakról nevezve már a XIV. században találjuk a következőket: 1395-ben zéplaki Mileth János Széplaki Istvánnak fia Tamás ellen Zsigmond király előtt osztályos ügyben Litva és Liszkóra nézve makacssági itéletet nyervén, a nevezett javak felének birtokába végrehajtás utján behelyeztetett. ^[413]* Azonban
1396-ban Zéplaki János, ki Milethnek neveztetett, és Zéplaki Györgynek István nevű fiától unokája Tamás a szent-benedeki Convent előtt a peres nehézségekre nézve megegyeznek és ősi Zeplak, Litva és Lechkeo birtokaikat kétfelé megosztják. ^[414]*
Miután – ugy látszik – a család előbb Vas és Varbóky nevet viselt, és utóbb a nyitrai megyei Széplakról kapta a Széplak nevet, csak a következőket merem a Varbóky máskép Széplaky család őseinek állítani:
1429-ben Varbóki Bálintnak fia Tamás, testvéreivel János, Szaniszló, Miklós és Balással Hont megyei Bernecze helységbeli curiájok iránt tanuvallatást tétetnek. ^[415]*
1478-ban Varbóky Zsigmond, továbbá Balás, Pál, Vitályos, és nevezett Pálnak fia János atyafiak (fratres) ellen a bozóki prépost bozóki curiájának megrohanása miatt vizsgálatot tétetett. ^[416]*
1504-ben Varbóky Zsigmond, Balás és György idéztetik Valkán Gáspárt és Varbóky Ferenczet s a többit Hont megyei Varbóki curiájok megrohanása miatt. ^[417]*
1505-ben Varbóky Zsigmond és fia György idéztetik Varbóky Mátyást és Benedeket, és Valkán Gáspárt. ^[418]*
1575-ben felső-varbóki Varbóky Balásnak fiai Péter és György testvérökkel Kristóffal Hont megyei F.-Varbóki részöket 150 ftban Varbóky Ferencz fiainak Zsigmondnak és Jánosnak zálogba adják. ^[419]*
A család fáját négy ízen Krasznay család név alatt közlöttük, itt az némileg bővítve következik; a család a XVII. század folytán kihalt:

Varbóky Zsigmond 1478. 1505.; György 1505. Vas de Varbók (N. Borbála); Ferencz 1578. Széplaky máskép Varbóky (Galsay Bora); Zsigmond 1575.; János 1577.; Krisztina 1579. 89. (Csery Gásp.); Julianna (Kürtössy Balás); Kata (Sóos Bertalan); Anna (Thúry Pál)

Széplaky család.

Gömör vármegye nemes családa. A czímeres nemes levelet, állítólag már előbbi nemességet megerősítő armalisát, Széplaky András kapta 1717-ben III. Károly királytól. ^[420]* Ekkor nyert czímere a paizs kék udvarában márvány talajon Janus márvány mellszobra, arany koronával. Ugyan ezen ábra látható a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[421]*
Andrásnak a szerzőnek ivadéka Rimaszombathba telepedtek meg és ott a városnál, valamint a megyénél is viseltek hívatalokat. Igy Széplaky Lajos 1842-ben–1849-ig Gömör megye alszolgabirája, 1861-ben választott főszolgabirája volt. Ennek fiai András és Lajos.
Egy ág 1770. körűl a Dunántúlra költözött.

Széplaky család. (Széplaki)

Erdély kihalt családa, mely előnevét a Belső vagy Közép-Szolnok megyében fekvő Széplak helységről vette. Első ismert tagja Széplaki István mint zászlótartó esett el Mihály oláh vajda elleni harczon. ^[422]* Széplaki Péter 1607-ben török követségben járt Homonnai részéről. ^[423]*
1709-ben széplaky Széplaki Mihály Kolos megyében Katana helységben II. Apaffy Mihálytól egy telket 200 ftban beiratképen (inscriptionaliter) kapott. ^[424]* Ennek utódai Doboka megyében is birtokosok voltak, s közűlök István 1780–1785-ig azon megyének alispánja, ^[425]* és az 1791. évi erdélyi országgyülésen követe volt.
1794-ben Kolos megyében Lajos királyi pénztárnok, József adórovó biztos volt.
E század első tizedében a család kihalt. ^[426]*

Szepsy család.

Zemplin vármegye nemes családa, birtokos ott M. Jesztreben. ^[427]*
Szepsy János 1722-ben III. Károly királytól kapta czimeres nemes levelét, ^[428]* czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló vasas vitéz, kezeit derekához helyezve, fejét zöld koszorú ékesíti. A paizs fölötti sisak koronáján vasas kar könyököl, kivont kardot villogtatva. Foszladék jobbról és balról aranyvörös. ^[429]*
Szepsy melléknévvel ismeretesek a Szepsi Laczkó család, melyből Máté a kronikás, ^[430]* Pál 1636. sárospataki tanár voltak. ^[431]* – A szepsi Pap családból Gáspár 1645-ben szintén sárospataki tanár volt. ^[432]*

Szeptenszky család. (Szeptencz Ujfalusi †)

Mely előnevét Nyitra megyei Szeptencz-Ujfaluról irta, és nevét is e helységről mint ősi birtokáról vette, a Rajcsányi családdal egy közös törzsből ered, s pedig – mint e munka IX. köt. 501. lapján látható – Comes Bethlehemnek Márk nevű fiától, kitől miként terjedt tovább ez ágazat, a következő táblázat ^[433]* mutatja:

Márk 1255.; Samrák.; Miklós 1328. kapta Szeptencz Ujfalut oszt.; Mihály 1379–87. dictus Szűke de Szeptencz.; Mihály 1379. dictus Szűke de Ujfalu.; László 1387. 1411. (Szűke de Szept.); Tamás 1387. 1425. (Szűke de Szept.); András 1387.; Simon 1380. 1426. Szűke de Ujf.; László 1424. 30.; Miklós de Ujfalu.; Miklós 1411.; László 1426. 30. de Szept. Ujfalu és de Rajcsány; István 1411.; Balás 1411.; Miklós 1411.; idősb György de Szept. Ujfalu; ifj. András 1425. 30. Szűke de Szept.; ifj. György de Szept. Ujf.; Bálint 1524. de Sz. Ujf. (Paczolay Brigita özv. 1542.); Dora (N. N.); Mátyás de Szeptencz Ujf.; László 1519. 27. de Sz. Ujf.; Ferencz †; Zsigmond 1524.; István 1524. de Szept. Ujfalu.; Mihály pap 1525.; Miklós gyermek 1519.; György 1565. galgóczi várnagy (1. Biby Zsófia 2. Ocskay Anna); Mátyás.; András † 1560.; György 1534. 67.; János †; Anna (vozokányi Szalay János 1542.); Dora 1569. 76. (1. Tarnóczy Márton 2. Boronkay György); Kata 1574. (Medenczics István); Miklós ifjú † 1569.; Dora 1567. (Simonffy Gábor)

A táblán állók közűl Istvánnak fia György 1552-ben Galgócz várában várnagy volt. Első neje csepéni Biby Zsófia, előbb Elecskei András özvegye volt; második neje Ocskai István leánya Anna volt, 1563-ban már Györgynek özvegye, 1568-ban már Illavay Mártonné, 1574-ben pedig már Vizkelety Tamásnak neje. – Vizkelety Tamás kamarai elnök lett, és a szeptencz-újfalusi jószágot adomány utján maga részére elharácsolván, az leány ági utódaira szállt.
Élt még e családból 1547-ben Benedek is, ki Rajcsányinak is neveztetett, fia György 1549-ben gyermek, kihalt, leánya Krisztina előbb Füssy Ferenczné, utóbb 1567-ben Hevessy Ferenczné volt.

Szercheky család.

Lásd Szörcsöky cs.

Szerdahelyi család. (Szerdahelyi)

Zala vármegyei eredetű, és nevét is azon megyei Szerdahely nevű helységről vette. Nemes levelét 1556-ban kapta I. Ferdinand királytól. Egyik ága a XVII. század első negyedében Szerdahelyi Pál által Szathmár vármegyébe származott, ott Vetés, Lazári, Zsarollyán, Kis-Palád és Egri helységben ^[434]* stb. birtokos és nemzedék rendét csak is ezen ágnak közölhetjük, ^[435]* a mint következik:

Pál 1620. Szatmárban ügyvéd (Egry Bora); János (Bónis Zsuzsa); Pál †; István (Szigethy Erzse); Bora †; Anna (Téchy Sánd.); Erzse (Fogarassy Dániel); János (patóházi Pathó Kata); Zsuzsa (Balogh István); István (Daróczy Erzse); Ettől az Endrédi ág Szatmárban.; Ferencz (Szenczy Julia); öt leány.; Erzse (Szücs Mihály); István (Fóris Ilona); János (Gyulay Erzse); I. Zsigmond 1784. 1808. alszolgabiró. (rápolti Nagy Bora); Folyt. a köv. lapon.; László (Makranczay Krisztina); Klára †; Pál †

I. Zsigmond, ki az előbbi lapon. 1784. 1808. alszolgabiró (rápolti Nagy Bora); Klára (Gencsy Miklós); II. Zsigmond 1808. Lázáriban (1. Dessewffy Mária 2. Nemes Teréz); N. N.; Ferencz 1825–29. főügyész (Suller Terézia); László 1808. K. Paládon (Vass Julia); Krisztina; N. (Butykay Menyhért); Pál 1861. főisp. (Illosvay Lilla); Erzse (Jékey Ferencz); Gyula; Gusztáv.

Pál mint ügyvéd telepedett 1620-ban Szatmár megyébe, hol az Egry családból Egry Borbálát vett nőűl.
I. Zsigmond 1784-től Szatmár megyének hosszu ideig, e század elejeig alszolgabirája volt. ^[436]* Fia
Ferencz 1825–29-ben Szatmár megye főügyésze volt. Ennek fia
Pál 1829-ben már alszolgabiró, majd főjegyző, alispán, 1847-ben főispáni helyettes. 1850-ben Szatmár megyei cs. kir. törvényszéki elnök, majd N. váradon országos cs. kir. széki elnök, utóbb nyugalmazva. 1861-ben Szatmár megye főispánja, 1862-ben végkép nyugalmazva. Fia Gusztáv 1860. előtt Erdődön cs. kir. tollnok.
Az endrédi ágból lehetett József, 1825-ben Szatmár megye rendsz. eküdtje.
A Zala megyei ágból lehett Szerdahelyi György 1617-ben Veszprém és Palota uradalmi biztosa.
Szerdahelyi Ignácz a Dunántúli kerületi tábla birája volt, meghalt 1833. april. 18. Váthon kora 64. évében.

Szerdahelyi család.

Lásd Zerdahely cs.

Szerdahelyi család.

Erdélyben ismeretes Albert, ki 1601-ben Goroszlónál Basta ellenében esett el. ^[437]*

Szerecseny család. (Mesztegnyei †)

Somogy megye Mesztegnye helységéről vette előnevét, előbb pedig – úgy látszik – Goreczról, ^[438]* és igy őse goreczi Szerecsen Miklós, ki 1396-ban a nikapolyi csatában vett részt, és 1428-ban Körös és Zágráb megyében több birtokot kapott kir. adományban.
1418-ban már Mesztegnyét birta a Szerecsen (Zerechen) család. Ez évben mesztegnyei Zerechen Mihálynak leányai Anna Lőrenthei Lászlónak (a Bezerédyek ősének) neje volt, midőn férje az ő bevallása alapján a szilvágyi és albéri jószágba Zsigmond király adománya folytán beiktatott. ^[439]*
Mesztegnyei Szerecsen György 1447-ben a budai országgyülésen vett részt. Tán ennek fia Lajos, az alországbiró 1505-ben, és György 1505-ben Tolna megye követe a rákosi országgyülésre. ^[440]* Lajosnak volt fia:
János, ki 1526-ban részt vett a mohácsi ütközetben. Annak utánna János király állandó híve, a miért a pécsi püspökség jövedelmeit kapta, és birta. Élt még 1520-ban is.
Mesztegnyői Szerecsen Pétert említ Lehoczky, mint 1460-ban élőt. ^[441]*
Lajosnak, ki már az ország nagyjai sorában állott, ivadékát mutatja a következő ^[442]* táblázat:

Lajos 1405. alországbiró (bakonyai Horváth Klára); Krisztina (Homonnai Drugeth György); Kata (Istvánffy János); János 1524. kir. komornok (kápolnai Bornemisza Zsófia); Krisztina (kecskeméti Patócsy özvegye 1563.

Szerecseny család.

Gömör megyei nemes család; közűlök János azon megyében 1827-ben rendszerinti esküdt mintegy 1839-ig. Dienes ugyan az 1840. táján.

Szereday család. (Szent-Háromsági)

Mint előneve is mutatja, marosszéki székely család. Már a XVII. század elején e helyről irta előnevét, mely néha szent-rontási (jobban szent-Trontási ^[443]* (az az S. Trinitas) alakban fordúl elő.
A Szereday családnevet már 1349-ben I. Lajos király hadseregében találjuk, midőn annak viselőjét a sodró folyam árjaiból maga a nagy király menté ki. ^[444]*
1607-ben szent-trontási Szereday András a szárhegyi Lázárok perében egyik választott biró. ^[445]*
1639-ben Szereday Péter élt. ^[446]*
1722-ben Péter országgyülési követ és kir. hivatalos. (?) 1732-ben a parajdi sóbányák isnpectora volt. ^[447]*
Ez időben éltek: István, János és Imre, ki borosan vizbe fúlt, Zsigmond 1740-ben Szent-Rontási Szereday András Mihálcz Mihály veje, megfagyott. ^[448]*
Borbála 1735. táján Jábróczky Gáborné, eltemetve 1750. körűl Viczében.
1760-ban András kanonok és egyházi munkát iró. ^[449]*
1758-ban Ágnes, Sándor Pálné. 1770-ben Katalin Pekry Imréné Harinnán birtokos.
Kristóf 1771-ben kir. pénztárnok Küküllő megyében, 1784-ben kir. táblai számfölötti ülnök.
Péter 1771-ben valóságos, Ferencz számfölötti ülnök Marosszékben.
Elek 1784-ben kir. táblai val. ülnök.
Antal gyula-fejérvári nagy-prépost, és első és utolsó kir. táblai praelatus; ezzé lett 1771-ben. Jogi munkát, azután a gyulafejérvári püspökség történetét irta meg, mely 1790-ben, és az ottani sirkövek feliratairól pedig 1791-ben jelentek meg.
Kristóf Küküllő megyében 1794-ben szolgabiró, 1810-ben főbiró.
Domokos 1773-ban Kolozsvárott jesuita. 1796-ban gy. fejérvári kanonok és küküllői főesperes.
Mihály 1794-ben tanár Gy.-Fejérvárott, 1808–1822-ben kanonok ugyanott.
András-Zsigmond 1794-ben gy. fejérvári nagyprépost.
Kata férjével Tompos Jánossal 3200 ftot alapítványoz 1781-ben a m. vásárhelyi seminariumra.
Ignácz 1790/1-ben országgyülési hivatalos és Hunyad megye követe.
József udvari tanácsos, és 1810-ben orsz. gyülési kir. hívatalos.
János 1810-ben Marosszék alkirály birája.
Benedek dulló és adóiró biztos Marosszék abódi járásában 1827-ben. Fürdés közben a vizbe fúlt.
Kristóf főbiró Küküllő megyében 1831. körűl.
Domokos Hunyad megyei pénztárnok. Özvegye Bája Mária. Fia Ignácz 1848. előtt szolgabiró, 1846-ban kir. hivatalos. Első neje gr. Tholdalaghi Zsuzsi meghalt 1839. második neje Kállay Ilka. Nővére Róza.
Antal Marosszéki alkirálybiró, meghalt 1854. előtt.
Még néhány nőtagját említhetjük a családnak, illyenek: Mária Száva Gáborné 1770. körűl, Anna Máriaffy Lajosné, Mária Maksay Gáborné Szász-Nádoson birtokos, Anna Bóér Ferenczné Mikefalván birtokos.
Nemzedékrendéből következő töredék közölhető:

László (káli Kún Anna); László.; Sámuel.; Borbála (tompai György István)

Egy osztályos perből pedig következő származásfa ^[450]* tünik ki:

János (Vadas Mária); János 1770. felper. (Kadicsfalvi Török Anna); Ignácz 1790. kir. hívat.; Elek felp. (Hollaky Róza); Pál 1822.; Jozéfa (Bethlen János)

A család czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, felső kék udvarában repülni készülő galamb csőrében zöld galyat tart, az alsó vörös udvarban kigyó emelkedik fel, nyakán nyillal átlőve. A paizs fölötti sisak koronáján két strucztoll közt arany csillag ragyog.

Szeredy család.

Lásd Serédy cs.

Szerelem család.

Heves vármegye nemes családai sorában áll. ^[451]*

Szeremley család.

Bihar, Szabolcs, Borsod stb. megyében élő nemes család, mely magát Dunántúlról Felső-Őrből származtatja, és ágazatának némely tagja ezen helységről irá előnevét.
A család azon ága, mely e század derekáig leginkább Borsod megyében volt elterjedve, vezeték nevűl a „Császár” vezeték nevet használja. ^[452]* Tagjai leginkább a protestans egyházi pályán tünteték ki magokat, és e pályán most is több tagja működik. Származási fájuk a XVII. századtól lehozva igy adatik elé:

János 1658.; János Szemerei lelkész.; Mihály; Sámuel; Mihály uj szlovíni lelkész.; Dániel; Dániel; II. Mihály (1. Virágh Kata 2. N. N.); III. Mihály sz. 1742. színi majd radistyáni lelkész; János sz. 1750. tarjáni lelkész.; II. Sámuel sz. 1756. Cseh orsz. majd nagylaki lelkész; István sz. 1758. Cseh orsz. lelk.; Dániel sz. 1772. Zilahon † 1817.; István nevelő † 1819. Maros Vásárhely; Zsuzsa Miskolczon él (Bakos Fer.); József sz. 1789. † 1812. miskolczi tanár.; Ábrahám jánosi lelkész.; József.; István.; Gábor s.-pataki tanár.; Pál.; Dániel sz. 1806. † 1858. ügyv. Kolosv. (Csákai Pap Klára); Krisztina † 1862. (Kovácsi Zsigm.); Anna (Varga Fer.); Bora (Balogh József); Eszter.; Lajos Kolosvárt papjelölt.; Kati (Kecskeméthi János); Julia.; Sámuel † 1845. ároktői lelkész; János ötvös † 1844.; IV. Mihály m-keresztesi geleji lelkész † 1844. nov. 23. (Igaz Sára); Folyt. a köv. lapon.; Zsuzsa (Szalánczy Mihály); József szűrszabó

IV. Mihály, ki az előbbi lapon. m. keresztesi geleji lelkész † 1844. nov. 23. (Igaz Sára); Eszter sz. 1827. † 1831.; Károly sz. 1828. r.-szombati tanár (Bede Zsuzsi); Zsuzsi sz. 1830. (Baksa Samu); Mihály sz. 1832. orvos növ.; József sz. 1835. s. lelkész; Sámuel sz. 1837. s. lelkész; Lajos sz. 1837. isk. igazg.; Eszter (Bede László)

A családfa törzse János, Felső-Őrben lelkész, utóbb ott esperes, és ott az egyház torony építője, sőtott donátiót is szerzett. ^[453]* Egyik fia Mihály, kiről iratik, hogy Pápán igazgató tanár volt, több egyházban lelkészkedett, agg korában megzavarodott és „hite hagyó” lett.
Ábrahám (III. Mihálynak fia) előbb mádi, utóbb jánosi lelkész Gömör megyében. Később hivatalát oda hagyván, jogi tanulmányok végett Pestre költözött. Kora halála után pénze, végrendelete szerint a sárospataki oskolára maradt, hol a magyar irodalmi tanszék részben az ő hagyományára van alapítva. Jeles egyházi beszédeit halála után Somodi gömörmegyei lelkész adta ki ily czím alatt: „Szeremley remekei.” Nemesi bizonyítványt kapott Pest megyétől.
Gábor (II. Sámuelnek fia) szül. D. Horvádon Borsod megyében. F.-nyarádi lelkész lőn 1838-ban, a következő évben M.-Szigethre a theolog. tanszékre kapott meghivást, innen 1841-ben S. Patakra választatott a politikai és statistika tanárának, ugyan ott 1847-ben a bölcsészeti tanszékre lépett át. 1851-ben Bécsbe hívatott a protest. tanintézetbe a ref. egyház dogmatikájának eléadására, 1856-ban ismét S.-Patakra szólította a Tisza melléki ref. egyház kerűlet közbizalma. Irodalmi nevezetes vitája volt az „Athenaeum” folyóiratban Vecsey debreczeni tanárral Hegel bölcsészete fölött. Nyomva megjelentek tőle: Politika, Neveléstan, Vallástudomány.
Sámuel, IV. Mihály geleji lelkész egyik fia, H.-Böszörményben algymnas. igazg. tanár 1858–61-ben, jelenleg Makón s. lelkész, szintén az irodalommal is foglalkozik.
Ez ágnak – mint egy pecsétnyomatról ^[454]* látjuk, – czímere a paizs udvarában lovas vitéz, a paizs fölötti sisak koronáján kivont kardot tartó kar.
A másik ágazat, mely előnevét jobbára Gömör megyei Pelsőczről irja, és ivadéka jelenleg nagyobbára Bihar és Szabolcs megyében Nyiregyházán székel, következő családfa szerint terjedt le:

János; Mihály; II. János; István †; I. György † 1754. 1723. követ (los. Gyürky Zsuzsi); N. † olasz hadban; Károly † 1768. (Szentpéteri Judit); Eszter 1815. (Chernel László); Julia (los. Farkas János); Pál ? kapit. †; György sz. 1756. F.-Őrben ?; Krisztina (Ragályi Gedeon); Sámuel. debreczeni jegyző, biró. (Mike Judit); József.; Sándor; Erzse (Simonfi János); Kata (Mihályházi János); Mária (Pas Istv.); Sándor.; Mária.; Sára.; József.; Krisztina.; Klára.; Julianna.; József.; Gábor.; Pál.; Zsuzsi (Nagy-Szilágyi Sámuel); Zsófia.; II. Sámuel debreczeni biró.; György (Gulácsy Zsuzsi); József; Károly 1817. Bihari főpénztárnok; Sámuel; Sámuel †; Klára.; Dániel (diósgyőri Haló Erzse); György 1863. birt. Nyiregyházán.; József †; Gábor †; II. Dániel Jankafalván birtokos 1863. (Lévay Róza); Zsuzsi (Tóth József); Dániel; Sándor (Décsey Mária); Miklós.

E családfán állók közűl I. György 1723-ban országgyűlési követ volt, úgy látszik – valamely város részéről. 1731-ben Borsodban Nyáradfalván birtokára nádori adományt kapott. Fia Károly pelsőczi előnévvel élt, özvegye még 1797-ben ott lakott. Ennek gyermekeiben ez ág kifogyott.
II. János utódai István nagybátyjokról maradt nemesi telket eladták I. Györgynek nagyváradi káptalani kiadvány szerint. Ezen Jánosnak fia, vagy unokája az I. vagy II.
Szeremley Sámuel 1760-ban Mária Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet (lehet, hogy újjítva) kapott, ^[455]* mely szerint a Szeremley család ez ágának czimere: a paizs vörös udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó arany grif, szétterjesztett szárnyakkal, első jobb lábával zöld koszorút tartva. Ugyan ehez egészen hasonló grif emelkedik ki a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról aranyvörös, balról aranyzöld. ^[456]*
Györgynek Gulácsy Zsuzsannától fia Károly Bihar megyének 1817. körűl főpénztárnoka volt. Később főbe lőtte magát. Utóda nem maradt. Unokaöcscse György Nyiregyházán birtokos.
II. Sámuelnek a debreczeni birónak ágán II. Dániel Bihar megyében Jankafalván birtokos, több gyermek atyja.

Szerémy család. (Közép-géczi)

Nógrád megyei nemes család. Már 1597-ben élt Szerémy Mihály, ki 1598-ban Nógrád megyei szolgabiró lett. ^[457]* Meghalt 1602. körűl, mert ekkor neje Seőy (olvasd Sőy) Zsófia már mint özvegy említetik fiával Szerémy Bálinttal együtt, ^[458]* a ki tán kihalt; mert már
1635. évi nov. 30-án Bécsben kelt czímeres nemes levelet kapott Szerémy Tamás, és neje Alberti Erzse, és ettől gyermekei Lukács, Balás, Jakab és Éva, mely czímeres nemes levél Nógrád megyének 1636. febr. 11-én Füleken tartott törvényszéke előtt kihirdettetett. ^[459]*
Nevezett Lukács 1654-ben megyei esküdt lett, 1656-ban már csak neje Balogh Erzse (ekkor már Berthóty Istvánné) és leányai Erzsébet és Anna említetnek. Úgy látszik, ennek fia volt II-ik Lukács is, ki az 1663. évi nemesi összeirásban foglaltatik, és 1665-ben birt a szőrösi pusztán és Perenna helységben. ^[460]*
Szerémy Györgynek fia volt Szerémy János, kinek neje Nagy Mária már 1663-ban özvegy volt, kitől leánya Szerémy Judit 1694-ben már egresi Nyári Imre özvegye volt.
1705-ben a nemesi összeirásban foglaltatnak idősb és ifjabb István és Mihály, 1709-ben ugyan azok, de Mihály szegénynek jelölve a fölkelésre állításnál. 1711-ben ugyan azok éltek.
Az 1722. év nemesi vizsgálatkor a család kétségtelennek ismertetett.
1755-ben éltek András, György, István, János és Márton. És ezeknek utódaiban él jelenleg is a család, nagyobbára Megyerben a szerényebb módú nemesség sorában.
A mult században élt Nagy Géczben Szerémy Jób, kinek nejétől Berkó Francziskától leánya Borbála Géczy László neje volt.
Szintén a múlt században élt Szerémy András, kinek Gyura Borbálától ivadéka Gécz és Megyerben birtokolva, a család módosabb, kitűnőbb ágát képezé. Sarjadéka következő:

András (Gyura Borbála); Gábor † 1811. volt főjegyző. (disznósi Horváth Anna); Lajos (Kubínyi N.); Antal volt megyei főadószedő kir. tanácsos † 1859. (boldogházi Kiss Anna)

Andrásnak fia Gábor 1796–1806. Nógrád megye főjegyzője 1811. oct. 21-én kora 54., házassága 33. évében halt meg, eltemettetett Megyerben. Két fia maradt: Lajos, ki korábban elhalt mag nélkűl és Antal, ki 1818-ban Nógrád megyénél már rendszerinti esküdt, majd alszolgabiró, 1836-tól 1851-ig hadi fő adószedő volt, többször alispánságra is kijelölve, 1850-ben kir. tanácsosi czímet nyert. ^[461]* Meghalt magtalanúl 1859. jan. 31-én kora 62. évében; örökösévé egyik oldal ági rokonát Szerémy Gábort tévén.
A család czímere az 1635. évi armális szerint a paizs kék udvarában zöld téren hátúlsó lábain álló arany oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyan ilyen oroszlán emelkedik ki a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.
Ettől különböző, más Szerémy nevű nemes család az, melyből Szerémy István, Pál és Mihály III. Ferdinand királytól kaptak czímeres nemes levelet, melynek elmetszett darabja egy kézirat bekötésére felhasználva, belőle már csak a czímer, az adományozó királynak és a szerző három megnevezett Szerémy családtagnak nevei láthatók és olvashatók. ^[462]* A nyert czímer következő: a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain természetes színű farkas ágaskodik, első lábaival vörös zászlót tartva, melyen arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából pánczélos és sisakos vitéz emelkedik ki, kinyújtott jobb kezében meztelen pallóst tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szerencsy család. (Szigethi †)

Máramaros megyei származású, azon megyei Szigeth városról vévén előnevét is. Ha forrásunk ^[463]* nem téved, Szerencsy Ferencz 1729-ben Marmaros megye orsz. gyűl. követe volt. Utánna
Szerencsy Hajnal Gerzon szerepelt, ez is 1741-ben Marmaros megye követe volt. ^[464]* A család előbbi neve, – mint Gerzonnak vezetéknevéből sejthetni, „Hajnal” volt. Nevezett Gerzon jól házasodván, ez által családja emelkedését elé mozdítá, t. i. nőűl vette Szuhay Györgynek majd csebi Pogány Istvánnak özvegyét gr. Teleki Annát, kitől két fia Mihály és Sámuel 1744-ben élt. Ugy látszik ezek egyikének fia Ferencz, kinek sarjadéka következő:

Ferencz 1760. (Révay Anna Mária); Krisztina (csebi Pogány István); Ferencz (Bárczay Bora); özv. 1794. 1804.); Klára (gr. Wass Dániel); József ? † 1804. előtt (Radvánszky Teréz)

A táblán álló előbbi Ferencz 1762. dec. ujjító czímeres nemes levelet nyert Mária Terézia király asszonytól, ^[465]* mely szerint a család czímere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó szarvas, melynek agancsai közt arany csillag ragyog. A paizs fölött két, koronás sisak díszlik, a jobb oldaliból szarvas emelkedik ki, a balból zöld fenyőfa nyúlik föl. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék.
Legnevezetesebb és a családnak utólsó férfiú tagja volt István, (anyja Czóbel Julianna) ki 1825–1827-ig Ung megye tiszteletbeli főjegyzője, azután m. k. helytartósági titkár, 1830-tól kir. tábla ülnök, 1839-től királyi Személynök, egyszersmind Arad megye főispánja, és valós. belső titk. tan. 1847-ig, midőn a személynöki méltóságból főpohárnok mesterré neveztetett. Meghalt 1850-ben. Egyetlen leánya Anna báró Balassa Antalnak volt neje.

Szerényi család. (Előbbi neve Solus)

Szerényi (előbb Solus) Ferencz 1840. julius 20-án Bécsben kelt királyi adományt nyert Krassó vármegyei Kricsova helység egy részére, mely adománylevél azon megyében 1841. oct. 12-én kihirdettetett. ^[466]* Nevezett Ferencz megyei főjegyző, 1847-ben országgyűlési követ, 1858-ban cs. kir. urbéri törvényszéki tanácsos volt. Gyermekei vannak. Testvére Antal ott szolgabiró volt, mint menekült Uj-Yorkban halt meg.

Szervánszky család.

Néhol nevét „Servánszky”-nak találtuk írva, ez okból e név alatt is volt említve. (Itt 166. lap.) Szervánszky Ádám 1795-ben I. Ferencz királytól kapott nemességet ily czímerrel: a paizs jobbról balra vont rézsutos vonal által két udvarra oszlik, a jobb oldali kék, a baloldali vörös szinű, a paizs közepét fekmentes ezüst széles pólya is két részre osztja, e fölött két arany csillag ragyog, a pólya alatt arany nyil fekszik, hegyével a jobb oldal felé fordúlva. A paizs fölötti sisak koronáján két arany markolatú meztelen kard keresztbe helyezve látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös. ^[467]*

Szerviczky család.

Másik neve Karisch. Lásd e néven VI. köt. 96. lapon.

Szesztay család.

Szabolcs vármegye nemesség sorában említi Fényes M. orsz. geographiai munkájában.

Szévald család.

Őse Márton, ki nejével Schwarz Anna Erzsébettel, úgy Károly-József, János-Márton, Ferencz, és Anna-Mária gyermekeivel és ezek utódaival együtt 1699. sept. 27-én az ebersdorfi várkastélyban Sewaldt családi névre kelt czímeres levél által Magyarország nemesi rendébe fölvétetvén, ezen nemes levél 1700. január 15-én Komárom vármegye közgyűlésén kihirdettetett.
A nemesség szerző Sewaldt Mártonnak utóbb született Antal-József fiától származott unokája II. Ferenczz kérelmére, ennek fia III. Ferencz-Donáth 1816. évi sept. 18-án Komárom vármegyétől nyervén kétségtelen nemességéről bizonyítványt, abban a családnév „Szévald” meghonosult alakban fordúl elő.
A család czímere – mint itt a metszvény is ábrázolja – fennálló hadi vért, melynek kék udvarában zöld halmon arany grif kiterjesztett szárnyakkal és hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával három búza kalászt tartva, ballábát ragadozásra kinyújtva. A paizs fölötti sisak koronáján kiterjesztett szárnyakkal fészkén pellikán ül, alatta levő kis fiait felhasitott melle vérével táplálva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös.
Márton és neje Schwarz Anna-Erzsébet Komárom városában lakván, ott nemesi kuriát birtak. Márton 1710-ben elhalt: özvegye 1713. maj. 31-én nemes Satzger Benedekhez ment férjhez, első házasságából származott és akkor még élő gyermekeinek: János-Márton, Antal-József és Mária-Klárának az apai örökségből 2100 rén. forintot kifizetett, a többi ingó és ingatlan vagyont pedig második férjének móringolta, ki azonban magtalanúl húnyt el.
I. Antal József s neje ns. Rőtth Anna-Mária 1737-ben örök áron megvették Tancz Jeromosról örökségképen a Záporszky családra szállott nemesi curiát 1100 ftért.
II. Antal Komárom megyében 1793-ban aljegyző, 1808-ban táblabiró és levéltárnok volt.
Ignácz Demeter 1793-ban Praedikátorrendbeli lelkész és a IV. nyelvészeti osztály tanára volt Sopronban.
II. Ferencz szintén Komárom vármegyében 1780–1825. közhívatalt viselt 45 éven át: a tatai járásban alszolgabíró volt, és megyei táblabiró.
III. Ferencz-Donát szül. 1782-ben Tatán. Földváron (Tolna várm.) 1812. jan. 7-én nőűl vévén kajdacsi Kajdacsy István hajadon leányát Ilonát, ott megtelepedett. 1815. febr. 7-én ipától az ottani póstát átvette és felsőbb megerősítéssel királyi Pósta-mesterré neveztetett. 1816. sept. 18-án Komárom vármegyétől ősi nemességéről nyert bizonyítványát Tolna megyében Szekszárdon 1817. mart. 19-én tartott közgyűlésben kihirdetteté. 1836-ban a megyei táblabirák sorába iktattatott. Meghalt 1839-ben D.-Földvárott. Fiai közűl
István szül. 1813. febr. 16-án. Tolna vármegyében 1837–1849. évi idöközben simontornyai járási esküdt és tiszt. szolgabíró, utóbb pedig várnagy volt. Meghalt 1851. dec. 4-én. Nejétől felső-eőri Nagy Teréztől gyermekei Mathild, Vilmos és Mihály.
Móricz-Ferencz (szül. 1817. sept. 28-án) iskolái végeztével Tolna megyében 1838-ban tiszteletbeli aljegyző lett, 1839-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1840-ben tmásod-, 1845-ben első al- és 1848-ban tiszteletbeli fő-jegyzővé neveztetett. 1843. april. 20-án osztályos testvéreivel kiegyezvén, elhúnyt szülőiről örökségkép visszamaradt mindennemű javakat magához váltott, minek folytán 1844-ben Dunaföldvári kir. pósta-mesterré is kineveztetett. Ugyan ez évben Tolna megye táblabirói közé soroztatott. 1850. febr. 4-én törvényszéki főjegyző, azon évi julius 26-tól 1854. april 24-ig a duna-földvári cs. kir. társasbiróságnál ülnök; 1854–1856. Somogy megye marczali járásába cs. kir. szolgabíró. 1856–59. Veszprém megyében első biztos, 1859. jul. 19-én cs. kir. helytartósági tanácsos és Arad megye főnöke lett. 1859. julius 19-én Duna-Földvárott a Bertalanféle kiterjedt külső birtokot megvásárolta. 1860. január 6-án Aradmegyében az urbéri törvényszék elnöki teendőivel is felruháztatott. 1860. aug. 3-án cs. kir. kamarás lett. 1863. febr. 26-án puszta Szent-András, úgy Bölcske és Madocsa községek határában fekvő Forster-Kornisféle nemesi birtokrészt örök áron megvette. 1864. év elején Veszprém vármegye királyi biztosának kineveztetett, és ugyan ez év elején fejedelmi legfelsőbb engedélyt nyert, hogy „szent-andrási” előnévvel élhessen. ^[468]* Nejétől Geisz Teréztől, ki 1853. aug. 2-án elhalt, gyermekei Leontina és Móricz.
A családfa ^[469]* következő:

Márton 1699. ns. † 1710. (Schwarz Anna-Erzse); Kár.-József †; János-Márt. †; I. Ferencz †; Anna-M. †; I. Antal-József 1737. (Rőtth Anna-M.); Mária-Klára †; Teréz (Francsics János); Klára (Hadermann Antal); Bora (Hölzl); II. Antal 1793. 1808. levéltárn. táblabiró.; Ignácz-Dem. szerzetes tanár † 1820.; II. Ferencz komáromv. alszbiró, tbiró † 1825. Tatán (Berner Teréz); Eleonora (Simoncsics); József † 1831. Pulán (Duchon Erzse); ns. Hadáry Antal 1808.; Anna † 1833. Váczon (gyerk. Pyber Ágost.); Teréz † 1858.; III. Ferencz-Donát szül. 1782. † 1839. Póstamest. táblabiró (Kajd. Kajdacsy Ilona † 1834.); Francziska lak. Tatán.; István sz. 1813. † 1851. tiszt. alszbiró várnagy (Nagy Teréz); Károly sz. 1815. † 1822.; József sz. 1816. ügyvéd honvéd kapit. † 1849. nov. 12. Rába Hidvég.; Móricz-Fer. sz. 1817. cs. kir. kam. (Geisz Teréz † 1853); Lajos sz. 1818. † 1840. Váczon kir. táb. jegyző; Emilia sz. 1820. † 1848. máj. 29. (Miltényi Miklós urad. ügyész); Vincze sz. 1822. † 1830.; Ignácz szül. és m. h. 1823.; Janka sz. 1824. (Miltényi Miklós 2-dik neje); Leontina sz. 1844. april. 4.; Móricz-Fer. sz. 1847. oct. 26. tanuló.; Matild sz. 1841. mart. 3.; Vilmos sz. 1843. maj. 27. jogász.; Mihály sz. 1847. sept. 17. tanuló.

Szevesztrényi család. (Szevesztrényi)

Fogaras vidéki család, melyből Antal ott kir. pénztárnok, Lajos szolgabiró 1843. körűl.

Szeyfried család.

Szeyfried János és Tamás-Gál 1758-ban Mária Terézia királyasszonytól kapták czímeres nemeslevelöket. ^[470]*
Czimerök négy részre osztott vért, az 1. és 4. osztály függőlegesen ezüst vörös udvarra oszlik, a közepén nagy kerék látható, fele részben a paizs színeivel ellenkezőleg színezve; a 2. és 3. ezüst udvarban zöld halmon zöld pálmafa zöldel. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali vizirányosan félig ezüst, félig vörös, a baloldali félig zöld, félig ezüst, a koronából róka emelkedik ki, farkát háta mögött felnyujtva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüst zöld.
A család neve iratik Seyfried-nek is.
A nemességszerzők egyike Tamás-Gál 1760-ban Győrben kincstári sóhivatali pénztárnok volt. Ugyan akkor Ferdinánd Pesten kir. sóházi ellenőr, Ferencz Xavér pedig T. Ujlakon kir. sóházi ellenőr és mázsáló.

Szidor család. (Szidorfalvi)

Szidorfalva helység Bereg vármegyében fekszik, jelenleg gr. Schönborn birtoka. E helységről irja előnevét a Szidor család, melyből Dániel 1825-ben Kraszna vármegye főorvosa volt.

Szigethy család.

Nógrád megyében találjuk a XVII. század elejétől fogva, gyakran Szigedy-nek is irva, mint a nép most is ott gyakran nevezi. Elvétve néha Szegedy-nek is van írva egy két helyen, azonban az összevetés mutatja, hogy itt Szegedy név alatt is a Szigethy család tagjai értetnek.
1600-ban Nógrád megyében Kis-Kürtös helységben birtak Szigedy Imre, Demjén és Bálint.
1684-ben Szigethy András személyesen áll a fölkelő nemes seregben.
1701-ben Szigethy Mihály a losonczi járásban.
1702-ben ugyan az Nógrád megye szolgabirája.
1705-ben ugyan az Gácson tisztartó.
1709-ben ugyan az a losonczi járásban.
1705-ben Szegedy néven György a kékkői járásban.
1709-ben már Szigedy György és András a kékkői járásban.
1711-ben ismét Szegedy néven ^[471]* György és András mint a forradalom alatt honn tartózkodók jelöltetnek.
1722-ben Szigethy (így) György és Mihály kétségtelen nemességöket igazolják.
1726-ban a nemesség vizsgáló törvényszék előtt Szigethy György, Mihály az idősb és ifjabb; és István Nógrád megyétől 1725. febr. 15-én kiadott nemesi bizonyítványukat felmutatják.
1734-ben Szigethy idősb és ifj. Mihály, Gábor és Márton foglaltatnak a kétségtelen nemesek sorában.
1755-ben a kétségtelen nemesek sorában állnak Szigethy néven Mihály, Gábor, Imre, András és György Kis-Kürtösön,
Márton Szent Iványban,
István és Jakab Szécsényben.
1767-ben Szigethy Imre Nógrád megyétől nemességi bizonyítványt kap.
1774-ben Szigethy György, valamint 1782-ben is, úgy
1781-ben Szigethy András és társai nemesség igazoló pert folytatnak Nógrád megye előtt.
Szigethy Jakabnak, ki az 1755. évi nemesi összeirás szerint Szécsényben lakott, fia volt János, ennek fia János Hont megyei Bél és Lonthó helységbe költözött, ennek fia János 1842-ben Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt vett ki. ^[472]*
Jelenleg ismeretes a családból János-Ferencz h. ügyvéd, Megyerben birtokos, 1848. előtt és 1861-ben Nógrád megyében volt aladószedő. Neje Krúdy Izabella volt.
A család czímere, mint 1702-ben Szigethy Mihály szolgabiró pecsétén viselé, a paizs udvarában koronán könyöklő kar, kivont kardot villogtatva, ugyan ez látható a paizs fölötti sisak koronáján is.
Trencsin megyében a nemességi összeirás szerint 1728-ban Chumeczen lakott Szigethy család. ^[473]*
Zemplin vármegyében szintén a nemesek sorában áll a Szigethy nevű család. ^[474]*
Arad megyében Szigethy József 1816-ban iratott a nemesek sorába. ^[475]*
Nem tudhatni, nem ezen Szigethy család őse volt-e azon Szigethy András, ki 1653. dec. 18-án III. Ferdinand király által czímeres nemes levélben nemesítetett meg. ^[476]*

Szigethy család. (Máskép Tóth)

Lásd Tóth család.

Szigethymáskép Gyula család. (Szigethi)

Magyar országból Gyula-Szigethről származott egy ága Erdélybe. Ebből volt Miklós, ^[477]* kinek fia István, ennek György, ennek Nánási Sárától II. István (szül. 1678.) volt tanár N. Enyeden, innen az 1704. évi kurucz világban történt pusztitáskor N. Bányára menekült, majd külföldi egyetemekre ment, innen haza térvén, több helyen pap és tanár, 1713-ban N. Enyeden hittanár 24 évig, 1737-ben superintendensnek választatott. 1738-ban összeesküvés gyanujában elfogatott, de ártatlannak találtatva elbocsáttatott. Irt több tudományos értekezést. Meghalt 1740-ben kora 62. évében. Első neje Gálfi Erzse, ettől gyermekei István, József, Sámuel szászvárosi lelkész, Mária borosnyai Lukács Jánosné, Erzse és Zsuzsa. Második nejétől Enyedi Klárától gyermekei nem maradtak. – Fiaitól unokái voltak: János kir. bánya hivatalnok és István 1797–1814-ben Alsó Fejér megyei adóiró biztos. Előnevét Nagy Enyedről irta.
Jánosnak fiai III. István bányahivatalnok Verespatakon; II. János és József. Ezek közűl III. Istvánt 1849-ben nejével Vida Juliával, Irma éa Etelka leányaival, ipa Vida Antallal s több rokonaival az oláhok legyilkolták; életben maradtak gyermekei: István növendékpap, János orvos tanuló, Luiza Jenei Zsigmondné.
II. János 1848. előtt Fejér megye szolgabirája. Meghalt 1855-ben, özvegyen hagyván nejét Jeney Máriát gyermektelenűl.
A családfa következő:

Miklós; I. István; György (Nánási Sára); II. István sz. 1678. † 1740. superintendens. (1. Gálfi Erzse; 2. Enyedi Klára †); István; József; Sámuel szászvárosi lelkész.; Mária (Borosnyai Lukács Ján.); Erzse.; Zsuzsi.; N.; N.; István 1794. 1814. adóiró Fejér várm.; János kir. bánya hiv.; III. István bányahivat. Verespatakon meggyilk. 1849. (Vida Julia † 1849); II. János.; József.; Irma † 1849.; Etelka † 1849.; István.; János.; Luiza (Jeney Zsigm.)

Szigethy család. (Galaczi)

Doboka megyében a XVII. században birtokos és főbb megyei hivatalt viselt Szigethy György, ki 1629–1634. alispán, és egyszersmind főbiró, azontúl 1641-ig főbiró, majd ismét 1633–1660-ig ugyan az. ^[478]*
Tán ennek eldődei: Pál ki 1560-ban Erdélyben ítélőmester, és másik Pál, ki 1603-ban Székely Mózsessel az apáczai csatában esett el. ^[479]*

Szigethy család. (Polyáni)

Közűlök János 1837. körűl Aranyos székben ügyvéd.

Szigethy család. (Nagy-Szigethi)

Közűlök György főkormányszéki fogalmazó volt Kolosvárott, az ő, és fiai Károly, Lajos, József neveikre 1810. évi nov. 6-án kelt új armálislevél az 1811. évi erdélyi ország gyűlésen kihirdettetett. Utódaik vagy oldalrokonaik Lajos és György Kolos megyei adóiró biztosok 1848. előtt. István tartományi fő számvevőségi tiszt 1840. körűl. Zsigmond főkormányszéki kiadó.
Tán e család tagjai és épen tán a nevezettek Torda és Kolos megyében birtokosok? – igy: Zsigmond rődi, Lajos rődi és mikesi, György m. palatkai birtokosok. – Györgynek neje Zudor Zsuzsi Doboka megyében szavai, József Szilágyságban felső szopori és kémeri, – Lajos Küküllőben mikefalvi és somostelki birtokos. ^[480]*

Szigethi máskép Csehi család. (Szigethi)

Torda megyei család, melyből Csehi-Szigethi Sándor 1815-ben Torda megye adóíró biztosa. Ismét Sándor 1846-ban Torda város főhadnagya. József Torda város aljegyzője 1848-ban. Sámuel orvos F. Fejérben 1845. körűl. József Torda megyei törvényszéki ülnök 1840-ben. Sándor főkormányszéki irnok 1848. előtt, 1848–9-ben honvéd százados, majd besorozott cs. katona, 1861-ben kolosvári tanácsos, most ügyvéd Kolosvártt. Ferencz szolgabiró Alsó-Fejér megyében 1840. előtt. Sándor főkormányszéki fogalmazó gyakornok 1848. előtt. ^[481]*

Szígyártó család. (Losonczi)

Nógrád megyei Losoncz városában törzsökös nemes család. Nemességét a XVII. században Szígyártó Tamás 1620. táján II. Ferdinánd királytól kapta. A család Losonczon egy szabad telket birt, innen losonczi előnevét vette. Már 1652-ben Szígyártó Andrást a nemesek sorában találjuk. ^[482]*
Az 1684. évi nógrádi nemesi fölkelésen személyesen részt vettek: Szígyártó István (szül. 1650.) ^[483]* és András, amaz a birtokosok, emez az úgy nevezett armalisták közé írva. ^[484]* Nevezett Istvánnak neje volt Király Erzsébet, 1680-ban 22 éves. ^[485]* Tán ez utóbbinak testvérei Szígyártó Kata Csizmadia Pálnak és Szígyártó Ilona Szalatnyay Jánosnak özvegye 1680-ban, amaz akkor 35 ez 30 éves.
Az 1705. évi nemesi fölkelésben részt vettek idősb és ifjabb István. 1709-ben a birtokosok között állt id. István, az armalisták között, ifj. István. 1711-ben az egyik István, valószinűleg az idősb, már meghaltnak íratik, a másik István 1710. novemberben került haza a Rákóczy-táborból.
1734-ben Lászlót, 1755-ben az armalisták között Istvánt találjuk. ^[486]*
E században élők András ügyvéd, ennek Szent-Iványi Borától fia Mihály, h. ügyvéd, 1848. előtt tevékeny táblabiró, 1850. után nógrádmegyei cs. kir. törvényszéki ülnök, meghalt Szakalban 1859. aug. 20-án, kora 72. évében. Nejétől Okolicsányi Luizától gyermekei: István, ki meghalt 1861. dec. 17. kora 27. évében és Pál.
Losonczon városi hívatalnok volt I. Sámuel, ennek fia II. Sámuel ott főbiró, a megyénél tbiró és pénztárnok, mhalt 1825. Nejétől Fatavich Klárától († 1841) fia III. Sámuel (szül. 1815. sept. 8.) h. ügyvéd, több uradalom és fő nemzetség r. ügyész. Neje Hajós Mária.
Egy ág Borsodba szakadva, Losonczy néven ismeretes, ebből élnek testvérek: Károly S. Szentpéteren, József, kinek neje Fáy Jozéfa, Miskolczon, László Hevesben, és Luiza Fáy Károly özvegye Losonczon.
A család czímere a paizs kék udvarában arany koronából kinyuló férfi kar, kivont kard hegyén törökfejet tartva, felette jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez hasonló kar nyúlik ki, kardja hegyén levágott törökfejjel. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szikonya család.

Szabolcs vármegye nemessége sorában említi Fényes E. M. orsz. Geographiájában.

Szikra család.

1739. körűl élt György Erdélyben Enyeden ügyvéd. ^[487]* Magyarországban mellékneve egyik Boros családnak. Lásd Boros cs.

Szikszay család.

Jelenleg Abauj, Bereg, Szabolcs, Ung és Zemplin megye nemessége sorában leljük a Szikszay nevet.
Zemplin megyében e század elején Barancs, M. Krucsó és Véke helységben iratott közbirtokosnak, az utolsó helyen mint a Vékei család leányági rokona. ^[488]* E megyében Szikszay Imre 1574-ben a beregi pusztán részt kapott kir. adományban.
Tállyai Szikszay János 1832-ben Zemplin vármegye alügyésze volt.
Szikszay János 1582-ben Szatmár megyei Kis-Kolcz, és Kápolnán és Abauj megyei Kis-Vilmán máskép Kis-Faluban nyert részbirtokra kir. adományt. ^[489]*
Nógrád megyében 1688-ban Szikszay János Losoncz város jegyzője. ^[490]* Fia János ugyan ott biró 1705-ben, ^[491]* meghalt 1711. előtt. ^[492]* 1688-ban Szikszay Gergely Gömör megyében Uza-Panniton prédikátor volt. ^[493]*
Szikszay Fabritius néven ismeretes Gáspár és Bazil, ki 1568-ban sáros-pataki tanár. – Mindezeket azonban egy családbelieknek hinni adatok hiányában nem lehet.

Szikszay-Kis család.

Szikszay Kis Péter állítólag I. Leopold alatt ennek részéről török kém, adományban kapta (nekem – úgy látszik – a XVIII. század első felében) Bihar megyében Janka, Hodos, Kovács és Hegyköz-pályi helységekben részbirtokait, melyeket leányai után leányági ivadékai maig bírnak; családja így állott:

Péter; Mária (Dömsödy György); Julianna (Komáromy György); Kata (Szeremley József)

Szikszay család. (Vagy Szikszói).

A XIV. században élt Imre (Emericus de Sziksov) ennek fia Péter mester, kinek leányát Annát 1353-ban Lajos király apródjának Bulcsi Simonnak adta férjhez. ^[494]*

Szikszay család. (Szamos-ujlaki).

Közép-Szolnok megyei Szamos-Ujlakról irta előnevét a család. 1698-ban a fejérvári országgyűlésre hívatalos volt Szikszay György. Tán ennek, vagy hason nevű fiának neje Bánffy Judit. A mult század első negyedében kihalt a család, mert annak kihaltán hírleltette a kir. ügyész Sztojkafalva egész helységet, mint Szikszay birtokot. ^[495]*

Szikszay család. (Ér-szentkirályi).

A XVII. században élt Szikszay Zsigmond, ki Borra, Válaszút, Ugrócz, Poklostelke és Fejérd helységekbe történt iktatásnál Kassay István itélőmesternek ellentmondott.
Előnév nélkül ismerjük Gergelyt, ki 1631-ben Leydaból ment haza Erdélybe. ^[496]*

Szikszay család. (N.-Bányai).

Közűlök László dullóbiztos Marosszékben 1848. előtt.

Szikszay család. (Gyulafejérvári).

Közűlök István Gy.-Fejérvárott városi tanácsos 1794-ben. Károly tizedbértárnok 1815-ben. Másik Károly verestoronyi harminczadi ellenőr 1840. körűl.
Ezeken kivűl Erdélyben még e néven számosan éltek, kik közhivatalokat viseltek. Felső-Fejér megyében pedig Korneczelen (v. Hortobágyfalván) a Szikszay családot a birtokosok sorában találjuk.
A székely földön is találunk Szikszay névre, melynek őseiből Szikszay Mihály Gyergyószékben 1646-ban Rákóczy Györgytől kapott pixidarius levelet. ^[497]*

Szikszó család.

Szikszó János 1720. april. 29-én III. Károly királytól kapott czímeres nemeslevelet. ^[498]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren két, keresztbe helyezett nyil, alól vörös tollal, hegyeikkel fölfelé, az előtérben arany markolatú kard áll, hegyével szintén fölfelé. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szikulár család.

Trencsin megyében az 1666. évi nemesi összeirás szerint lakott Szkala-Ujfaluban. ^[499]*

Szilády család.

A szentgáli királyi vadászok közűl való, s ősi fészke Szent-Gál helység Veszprém megyében, honnan a mult század közepén István, János és Mihály testvérek közűl János kiszakadván, reform. lelkész lett Pest megyében Szalk-Szent-Mártonban. Meghalt 1778-ban. Tőle a Pest megyei és kis-kúnsági ág így származik:

I. János sz. szent-mártoni lelkész † 1778.; János katona †; Péter szalk-sz.-mártoni lelkész (Csepán Julianna); Benjámin † 1857 (Ozer Róza † 1828.); László † 1862. halasi lelkész (Magyar Zsófia); Julianna (Király Mihály) Pómázon.; Zsuzsa (Ilkei Varga Sándor); Károly nyomdász Kecskeméten. (K. Kenéz Mária); Gedeon Rádon Nógrádban (Mares N.); József; Lajos (Veres Ottilia); István.; Béla.; Géza.; Mária.; Ödön.; Janka.; László.; Áron.; János.; Móricz.; Lőrincz.; Teréz.

I. Jánosnak fia Péter 44 évig volt Szalk-Szent-Mártonban lelkész. Ennek fiai közűl Károly nyomdász Kecskeméten; másik fia Gedeon Nógrád megyében Rádon lakott, s halt meg.
Benjaminnak fia László 25 évig lelkészkedett Ságvárott, Jász-Kis-Éren, s végre Halason, egyszersmind kecskeméti egyházmegyei és Dunamelléki egyházkerületi tanácsbiró volt. Meghalt 1862. évi jun. 7-én. ^[500]* Nejétől Magyar Zsófiától, ki előbb Láczai Szabó Zsigmondné volt, több gyermeke közűl Áron szintén ref. s. lelkész, jeles keleti nyelvtudós, a m. akademia tagja.
Czimerök: a paizs (tán kék) udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot tart.
Tán szintén e család őse közűl valók: azon Szilády Mihály, ki 1665-ben Fülek várában tömlöcztartó volt, ^[501]* és Sziládgyi (így) András 1661-ben Trencsin vármegye táblabirája; ^[502]* – noha a Szilády név irásban hibásan éppen úgy összezavartathatott, mint a Somody és Somogyi név.

Szilády család. (Gellénfalvi).

Nyitra megyei Gellénfalváról irta előnevét. Közűlök 1569-ben élt László kinek ivadéka – mely negyed ízen kihalt, – így ^[503]* sarjadzott.

László 1569.; Pál 1622.; Mihály 1627.; János.; János 1635. (Racsay Kata); László.; Kata (Ruttkay máskép Lamos János); Zsófia (Horvát máskép Sztrugár János)

Szilágyi család. (Horoghszeghi †)

Régi magyar faj, mely – mint e munka IV. kötet 333. lapján említve volt – a mecsinczei Garázda családdal egy törzsből eredt. Birtokaik nagy része – köztök Mecsincze is – a magyar koronához tartozott Bolgárországban feküdtek. A XIV. század vége felé a Garázda család két főágra oszlott, az egyik ág megtartá a Garázda nevet mecsinczei és utóbb kereszttúri előnév mellett, a másik ág Szilágyi-nak neveztetett. Loránd, (tán jobban I. László) volt az első, ki a Szilágyi nevet fölvette; azonban a családnak vér- és osztályos közössége meg ezután is egy ideig megmaradt, mint ezt a XV. század elején szerzett közös birtokokról szóló adománylevelek mutatják. Czímerök is közös maradt, és pedig az egész közös vérségnek, úgymint a Garázda nemzetségből kifejlett Széki és Teleki utóbb egygyé olvadt családokkal egyetemben.
Említett Lorándnak ^[504]* két fia volt: Miklós és Gergely, ez néhol – mint említve lész, – Györgynek is íratott, és Szent-Királyról is neveztetett, ellenben Miklós mindég Szilágyi névvel fordúl elé.
Miklósnak hat fiát ismerjük: Lászlót, II. Gergelyt, Mihályt, Albertet, Domokost és Sebestyént. Ezek közűl
László rokonával keresztúri Garázda Miklóssal azon érdemeikért, melyeket Zvornik (Zrebernik) várának négyévi hősi védelmével szereztek, a közös vérségű Garázdákkal és nagybátyjával Szilágyi Gergely, Mihály és Domokossal 1407-ben Zsigmond királytól kapták adományban Doboka vármegyében Balásfalva, és Fejér megyében Szent-Imre helységeket. ^[505]*
1408-ban keresztúri Garázda Miklós István fia, és Szilágyi Miklósnak fia László zreberniki várnagyok a törökök elleni harczokban Boszniában és Branich vára ostromában és megvételében szerzett érdemeiért Zsigmond királytól a magok, úgy Garázda Miklós atyjának Istvánnak és Garázda Imre, László, János és Pál testvéreinek, továbbá Szilágyi László ^[506]* atyjának Szilágyi Miklósnak, ennek testvére Gergelynek az I. László fiának, úgy II. László testvéreinek Miklós fiainak u. m. Szilágyi Gergely (v. György), Mihály, Albert, Domokos és Sebestyénnek részekre az előbb Heves megyében adományban kapott Heves megyei Zeuth (Szücsi?), Fajzath, Réde, Ethed (Ecséd) és Nógrád megyei Cethe (Csécse) helységek helyett, melyeket Zsigmond király tőlük visszavett, csere adományképen Temes megyei Horogszegh helységet, azon és más megyékben fekvő Kis- és Nagy-Posarast, Böszörményt, Tószeget, Mosotót, a három Begenyét, nem különben Telek földét kapták és királyi adományba nyerték. ^[507]* És innen a család előnevét Horogszegről írta, úgy látszik azonban: csak II. László utódai, mert az ő testvérei birtokaikról – mint Teleki irja – Bernolchiaknak hívattattak.
1409-ben mecsinczei Garázda Miklós és Dénes és Szilágyi László utódaik részére is uj adományképen Zsigmond királytól czímerlevelet kaptak, mely szerint czímerök a paizs ezüst udvarában lángokból kiemelkedő zerge (vagy vad kecske capra sylvestris) aranyozott szarvakkal és körmökkel, mely első lábával zöld leveles fenyőfát (abies) tart. A paizs fölötti sisak koronájáól szintén olyan zerge lángokból emelkedik fel. Foszladék mind két oldalról ezüst fekete. És a czímert a nemzetség oly hozzáadással kapta, hogy a családból mindazok, kik a hadi pályán feltünnek, a czímer fehér színeit aranynyal fölcserélve viselhessék. ^[508]*
László 1428-ban bácsi főispán volt. Neje Bellén Istvánnak leánya Belléni Katalin volt. Ettől született következő hat gyermeke:
1. II. Mihály, 1456-ban belgrádi kapitány, Temesi főispán és machói bán, 1458-ban miután öcscsét a kir. trónra segité, már mint beszterczei gróf unoka-öcscsétől Mátyás királytól Torontál megyei Becsét, és Krassó megyei Somlyót kapta kir. adományban. ^[509]* Mátyás király mellé, míg ez törvényes korát eléri, kormányzónak választatott, és utóbb is több adományt kapott. Mindjárt eleinte Mátyással viszályba keveredett ^[510]* és ezért Világos várában fogságot is szenvedett, de nem sokára 1459-ben kibékültek, ^[511]* és ismét Mátyás híve volt, haláláig harczolva a török ellen, azonban még ez évben azok kezébe esve, Kostantinápolyban feje vétetett. ^[512]* Nejétől Báthori Margittól, Báthori István országbíró leányától, ki utóbb 1464-ben már alsó-lindvai Bánffy Pálné volt, gyermeke nem maradt. Özvegye birtokában maradt Diód várának, Túr és Varsány mvárosoknak. ^[513]*
2. III. László 1457-ben belgrádi várnagy volt, midőn testvérével Mihálylyal együtt Brankovics György által orozva megtámadtatott, testvére a kocsiról leugorván, és lóra kapván, megmenekült, azonban László sebekkel terhelten halva maradt. ^[514]*
3. Osvát, kiről mit sem tudunk. Ha csak ennek leánya nem volt horogszeghi Szilágyi Jusztina, ki 1481. évben somkeréki Erdélyi János nejeül iratik, ^[515]* miután Mihálynak és Osvátnak nem volt Jusztina nevű nővére, mint némelyek állítják. ^[516]*
4. Erzsébet mintegy 1432. óta a halhatatlan nevű Hunyadi János neje, Mátyás király anyja. Meghalt 1484. táján.
5. Zsófia Vingárti Geréb Jánosné.
6. Orsolya Désházyné, ^[517]* kinek fia Désházy István meghalt 1530-ban.
Ezekben kihalt a horogszeghi Szilágyi család, melynek táblázata ez:

Loránd (v. I. László) 1405.; Miklós de Szilágy 1408.; I. Gergely 1407. de Sz. Király; II. László 1407. 1428. Bácsi főisp. (Belléni Kata); II. Gergely 1408.; I. Mihály 1408.; Albert 1408.; Domokos 1408.; Sebestyén 1408.; Bernolchiak.; II. Mihály † 1459. kormányzó (Báthori Margit); III. László belgrádi várnagy.; Osvát.; Erzse † 1484. (Hunyadi János); Zsófia (vingárti Geréb János); Orsolya (Désházyné)

Szilágyi család. (Szilágy-Somlyói)

Kraszna megyéből eredhetett, mely megyének mvárosáról irja előnevét is; innen származott Szatmár megyébe, hol birtokos. Törzse Szilágyi János, 1617-ben kővári kapitánynak iratik. Tán ő azon Szilágyi János, ki 1609-ben Szatmár megyében Anaczot királyi adományban kapta. ^[518]* Annyi bizonyos, hogy fiai már Szatmár megyében birtak, és közűlök Ferencz, ki 1642-ben Alsó-Misztótfaluban birtokrészre kir. adományt vitt, ^[519]* 1647-ben azon megye követe, ^[520]* és alispánja volt 1657-ben is. ^[521]* Ez testvérével Istvánnal osztozott Szatmár megyei Óvári helységben, hol a család jelenleg is birtokos.
A családfa ^[522]* következő:

János 1617. (Kővári kapit. (Lónyay Bora); István (Kővér Mária); II. János (Kormos Éva); Sámuel (Királyi Sára); I. József (Szent-Lászlay Sára); I. Ferencz Szatmári alispán 1642–1657. (Kökényesdy Zsuzsi); II. Ferencz (Horváth Erzse); II. József (Balla Michaela); V. Ferencz (Szilágyi Mária); II. Ádám (Dicse Erzse); György †; Károly.; Janka (Hetey Ádám); Lóra (Boros Ign.); Emilia (Jármy Pál); Amália (Kölcsey Dezső); Gyula.; László (Hetey Piroska); Gusztáv (Cséke N.); Petronella.; Emília.; Piroska.; I. András (Balogh Emma); III. Ferencz (Lelei Szilágyi Anna); II. András (Nagyiday Krisztina); Julianna (1. Tardy László 2. Mátay György); III. József (Bégányi Anna); IV. Ferencz †; I. Ádám (Bégányi Julianna); Mihály (Décsey Julia); Erzsébet †; Erzse †; Julianna (Kallósné); György Kerekes (Julianna); Folyt. a köv. lapon.; Dániel szül. 1813. (Isák Emilia); Polexina (Szilágyi János); Lajos sz. 1836.; Sándor. sz. 1841.; Kálmán sz. 1844.; Eszter.; Julia.; Irma.

György, ki az előbbi lapon. (Kerekes Julianna); Teréz (Hartmanné); János (Szilágyi Polexina); Zsuzsi (Teleky Dániel); Mária (Szilágyi Ferencz); Klára (Fogarassy László); Julia (Jékey Menyhért); Krisztina (Gabányi Sándor); Eulália (gutorföldi Mátay Antal)

A család e század elején Szatmár megyében birtokos több helységben, mint Erzsébet Vetésen, József Király-Daróczon, továbbá Gacsalyon, N. és K. Hodoson, Egriben stb. ^[523]*
A családhoz számitandó Sz. András, 1825. körűl Kraszna megye törv. széki ülnöke. Zsigmond ugyanott irnok 1825. És tán Benjámin, kinek neje Katona Zsuzsi ott bogdánházi és perecseni birtokos.
Valószinűleg e család ősei közűl voltak, noha a családfán nem állanak, a következők: Gábor Szatmár megyei jegyző 1600-ban, Pál és Péter szolgabirák 1692-ben. ^[524]*
Ide számíthatjuk tán azon nemes Szilágyit is, kit 1717-ben Zsarollyánból a tatárok fogságba vittek. ^[525]*

Szilágyi család. (Piskárkosi)

Szatmár megyéből ered, és azon megyei Piskárkos helységről irja előnevét. Jelenleg nagyobbára Bihar megyében birtokos. Elei a múlt században ref. tanári és papi pályán szerepeltek.
A mult század elején élt ismert törzs atyjok Szilágyi I. Márton debreczeni tanár, kinek nejétől Kerestély Szilágyi Máriától származó ivadéka következőleg ^[526]* sarjadzott:

I. Márton debreczeni tanár 1719. (Kerestély Szilágyi Mária); I. Sámuel ref. superintendens sz. 1719. † 1785. (Szeremley Zsuzsa); Folyt. a köv. lapon.; Mária (m.-telegdi Miskolczy István)

I. Sámuel, ki az előbbi lapon. ref. superintendens sz. 1719. † 1785. (Szeremley Zsuzsa); II. Sámuel 1770. Bihari táblabiró (Halmágyi Zsófi sz. 1753. † 1810.); II. Márton sz. 1748. † 1790. s. pataki tanár (Abádi Julia); Mária (Vecsey Samu); Zsuzsi (Czakó Füredy Sándor); Sára (Vincze Pál); Anna (Őri Fülep Gábor); Mihály mérnök.; Gábor debreczeni tanár (Oláh Erzse); Krisztina; Károly debreczeni főjegyző.; Gábor (Menszáros Teréz); Amália (Bay Fer.); Imre Bihar v. szám vevő.; Teréz (Nagy Péter); Ferencz elesett a francz. háb.; III. Samu †; Zsófia.; Mária †; I. Lajos Bihari szbiró tbiró 1861. (Sombory Zsuzsi) † 1861. nov. 14.; Teréz (Budaházi Pál ügyvéd); Ludovika.; Karolina.; Janka (Fráter Tamás); Lajos (Fényes Karolina); Ida (micskei Miskolczy Károly); Krisztina (Gruden Imre); Ferencz (m. Baranyi Kornélia); Vilma (Fráter Gyula); Gyula cs. k. hadnagy 1864.; Izabella.; Jenő.; Zsigmond.; Boldizsár.; Szörény.; Örs.; Margit.

A törzs-atya I. Márton 1719-ben debreczeni hittanár volt. Neje Kerestély Szilágyi Márton a bihari tractus seniorának leánya Mária. Ettől született I. Sámuel Debreczenben 1719. febr. 19-én. Külföldön végzett egyetemi iskolázása után 1741. táján Debreczenben a philosophia és görög irodalom, atyja halála után 1746-tól a hittan tanára, 1759-ben diószegi, két év mulva szatmári ref. lelkész, 1765-ben tiszántúli superintendens és debreczeni lelkész, mely utóbbi hívatalát szélütés által történt elgyengűlése miatt csak 1772-ig vitte. Meghalt neje utáni birtokán H. K. Kovácsiban, hová 1779-ben telepedett, 1785. jul. 12-én. Lefordítá Voltaire Henriását, melyet fia adott ki. ^[527]* Nejétől Szeremley Zsuzsannától kilencz gyermeke, négy fia, öt leánya maradt. Ezek közűl
Gábor debreczeni tanár volt, unokája Amália Bay Ferenczné.
II. Márton szül. 1748. mart. 26-án. Külföldön tanúlt és utazott. Sáros-Patakon lett physica és math. tanára 1773-ban. Meghalt 1790-ben. Az atyja által forditani kezdett Xenophon Cyropaediaját bevégzé és kiadta 1784-ben. ^[528]* Fia maradt Károly Debreczen város főjegyzője; ennek fia Imre Bihar vármegye számvevője.
II. Sámuel Bihar megye táblabirája volt. Nejétől (kit 1770-ben vett el) szilágy-somlyói Halmágyi Zsófiától (szül. 1754. † 1810.) hat gyermeke maradt, ki közűl Ferencz a franczia háborúban esett el. Lajos Bihar megyében szolgabiró, utóbb táblabiró volt. Nejétől Sombory Zsuzsannától (ki 1761. nov. 14. kora 71., házassága 55. évében halt meg) a táblázaton látható gyermekei és unokái származtak.
A család birtokos Bihar megyében Jankafalván, Hk. Pályiban, Hk. Kovácsiban, és J. Hodoson és pedig I. Sámuelnek neje Szeremley Zsuzsanna után Szikszai Kis Péter jogán, miután nevezett Szeremley Zsuzsannának nagyanyja Kis Katalin a szerző Szikszay Kis Péter leánya volt.

Szilágyi család.

Zemplin vármegye nemessége sorában áll. Törzse Szilágyi Ferencz Lelesz mvárosából származott, és mint kis-várdai alkapitány I. Ferdinánd király által 1560-ban czímeres nemes levéllel ajándékoztatott meg hadi érdemeiért, melyeknél fogva czímerébe saskeselyűt nyert, mely jobb lábával kivont kardot tart. ^[529]*

Szilágyi család.

Ugocsa vármegye nemes családa, melyből Szilágyi Lászlót 1503-ban öszödfalvi Ősz (Ewz) László atyafijáúl és örököseűl fogadta II. Ulászló király beleegyezésével. ^[530]*
Ugyan csak Ugocsa megyében él a péterfalvi Szilágyi család, mely a többivel együtt 1750-ben Péterfalva helységre új nádori adományt nyert. ^[531]* E század elején éltek közűlök György, Márton, József, Mihály és Zsigmond birtokosok Tisza-Keresztúrott, Fertő-Almáson, Tivadarfalván, Forgolányban, Gődényházán, Tamásvárallyán, Verbőczön. ^[532]*
Úgy látszik, e család ivadéka volt Szilágyi János is, ki Ugocsa megyei Nevetlen faluban született, és idővel Máramaros-Szigethi tanár lett. Meghalt 1854-ben. 1813-ban magyar Philosphiát irt és adott ki. ^[533]* Tán ennek fia István magyar akademiai tag, és jelenleg a máramaros-szigeti ref. főtanoda igazgató tanára stb., kinek czímer pecsétén jobbról balra rézsútosan osztott paizsnak jobb oldali kék udvarában hármas halmon három rózsát, a baloldai vörös udvarban fehér egyszarvút, a paizs fölötti sisak koronáján repűlő galambot látni.

Szilágyi család.

Czímeres nemes levelét Szilágyi András kapta 1658. jan. 14-én Szatmárott Rákóczy Györgytől, mely czímeres nemeslevél 1659. april. 8-án Bihar vármegye közgyűlésén kihirdettetett. ^[534]* Utódai ismeretlenek, valószinűleg kihaltak.

Szilágyi család. (Szedlicsnai)

Trencsin vármegyében honos, hol a nemesi lajstromok szerint 1646-ban már Szedlicsnán, 1648-ban pedig Felső-Dreskóczi birtokán székelt. ^[535]*
1736-ban éltek László, József, András, Márton és Imre mint előkelő birtokosok, idősb János, István, György, és ifj. János mint egyszerű curialisták. Ezek közűl András és ifj. János Pozsony megyébe, Márton Bács megyébe költöztek. Imre és István katonáskodtak.
1748-ban Trencsin megye alsó járásában idősb és ifj. László, György és József, Szedlicsnán pedig Dániel irattak össze.
1768-ban Szedlicsnán József, Velcsiczen György fiaival Gáspárral, Imrével, Pállal és Elekkel, Beczkón pedig László laktanak.
Az 1803. évi 1837. évi nemesi összeiráskor már csak egyedűl Elek találtatott Velcsiczen.

Szilágyi család.

Komárom vármegyében élt 1631-ben Szilágyi Pálnak fia János, ki Szilágyi Mihálynak fiával Lászlóval Bana nevű pusztát elzálogítá Szapáry Andrásnak. ^[536]*

Szilágyi család.

Szilágyi János 1686-ban I. Leopold királytól kapta czímeres nemeslevelét. ^[537]* Czímere a paizs kék udvarában zöld téren balra futó szarvas, melyre egy, zöld magyar ruhába öltözött, fekete kalpagos, sárga csizmás férfiú puskájával épen nyakának czélozva lő. A paizs fölötti sisak koronájából jobbra fordúlva szarvas emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szilágyi család. (Ákosfalvi)

Magyarországi eredetű a Szilágyságról, előbbi neve Tolvaj volt. Törzse Tolvaj János, ki 1630-ban erdélyi fejedelem Rákóczy György beleegyeztével (consensu) Szilágyi nevet vett föl, és adomány mellett kapta Maros székben az ákosfalvi, cserefalvi és ménesi birtokokat, míg Magyarországban lakó testvére Tolvaj István Közép-Szolnok megyében Menyőn maradt, és utódai maig is ott birnak.
Említett Szilágyi János nejével ákosfalvi Gyerő Erzsébettel következő családfát ^[538]* terjesztett:
I. tábla.

János 1630. (Gyerő Erzse); II. János (Szereday N.); I. Mihály 1680. (Bodóházy Krisztina); Erzse (Sárosyné); I. László 1708 ? marossz. alkir. biró (Nováczky Bora); IV. János (Palatkay Zsuzsa); Bora (Csanády) Rákhel † 1835. (1. Cserey Zsigm. 2. Keczeli Zsigm. 3. Hatfaludy Fer.); Eszter (pávai Vajna Fer.); Bora †; III. János 1691. (Medeséry Anna); I. József (Medeséry Zsuzsa); I. Sámuel (N. N.); Mária (Köpeczky); Klára (Bitay); Anna (Halmy Dávid); Krisztina †; Folyt. II. táblán.; Zsuzsa (Roskoványi); Benjamin (Nagy Anna); II. József kir.-biró maros sz. (Palatkay Klára); László †; Judit.; Bora.; Sára (Vas Miklós); Farkas maros sz. főjegy. † 1812.; I. Sándor 1738. (1. Patkós Judit 2. Enyedy Anna); Éva †; Dániel †; Jusztina (Nagy Simon); Karolina (Peley Ádám); I. Károly †; Elek (Köpeczi Róza); Mihály (Marjay Sára) dézsi-ág.; V. János (Bothos Krisztina); Zsuzsa (Szent-Iványi József); Imre dézsi jegyző (1. Szilágyi Zsuzsa 2. örmény leány †); Sára †; Éva.; II. Mihály †; II. Dániel kir. táblai ülnök 1791. (Récsey Ágnes †); Abigail.; Lidia.; Mária.; Eszter.; Folyt. a köv. lapon.

Imre, ki az előbbi lapon. dézsi jegyző (1. Szilágyi Zsuzsa 2. örmény leány. †); 1-től Polexina.; Zsuzsa.; Róza (Ispán István Türében); Janka.; Kata (Péter Fer.); II. Imre.; Ferencz ügyvéd 1845.

II. tábla.

I. Sámuel, ki az I. táblán. (N. N.); II. Sámuel 1787. kir. pénztárn. Marosszékben (Iszlay Kata); Erzsébet (Pataky József); I. János (1. Vida Ágnes 2. Bodó Julia); Kata (Zsigmond Albert); Ágnes (Medgyes Lajos); 1-től III. Sámuel (tőöki Visky Róza); 2-tól III. József (Nagy Eszter); II. Károly (Torday Erzse); Zsuzsa (Szilágyi Imre); Anna (Benkő Fer.); Róza (Becsky István); II. Lajos †; III. Sándor lak. Maros sz. Királyban (Máthé Anna); II. Farkas † 1849. elesett.; III. János.; I. Lajos.; III. Károly.; IV. József.; Albert.; Erzse.; Karolina.; II. Sándor szinész Pesten.; II. János.; IV. Sámuel †; II. József.; Kata †; Ignácz.; II. Sándor † 1846. körűl.

A család czímere I. Imre pecsétnyomata szerint a paizs udvarában horgony, melynek tetején korona áll, a háttérben tán mellvas. A paizs fölötti sisakon három strucztóll leng.
Úgy látszik, e családból eredt azon Szilágyi Tamás is, ki Drugetyevith Horváth Judit első férje volt a XVII. században. Még valószinűbb, hogy ebből eredt azon Szilágyi Mihály, kinek neje Drugetyevith Horváth Anna (előbb Retteghy Mihályné) volt felesége, leánya pedig Szilágyi Borbála káli Kún Mihályhoz ment férjhez, miután ezen Borbálának férje káli Kún Mihályról szállottak a marosszéki birtokok a leányágakra.
A család utóbbi nemzedékéből József 1791-ben királyi hivatalos volt. Idősb Károly táblabíró, és ifj. Károly aljegyző és levéltárnok Marosszékben 1848. előtt. Sándor dulló biztos 1836. körűl. Imre Dézsváros főjegyzője. Mihály Belső-Szolnokban szegények ügyvéde 1848. előtt.

Szilágyi család. (Székely-Kocsárdi)

Törzse Szilágyi András Boros Jenőről írta előnevét, és boros-jenői és lugosi főkapitány volt. Egyik fia II. András nagyváradi főkapitány (?) kinek leányát Annát Fráter István vette nőűl. Másik fia I. János nemzé III. Andrást, Aranyosszék főkirály biráját, ^[539]* kitől a család tovább terjedt, azonban családfánkon csak V. Andrásig, ha csak ebben és testvéreiben ki nem halt. ^[540]* Az ismert családfa ^[541]* következő:

I. András boros-jenői és lugosi kapitány; II. András n.-váradi kapit.; Anna (Fráter István); I. János; III. András Aranyosszéki fő kir. biró.; IV. András; László 1771. (Valkay Zsuzsa); Bora (Csulay Pál); V. András.; Miklós.

Szilágyi család. (Báró †)

Eredetét nem ismerjük följebb azon Szilágyi Péternél, ki külföldön tanúlt, 1696-ban értekezéseit adta ki, és nagy-enyedi tanár volt. Kiadott egy magyar nyelvtant is, és a nagy-enyedi collegium okiratait összeszedve rendezte. ^[542]* Fia Sámuel szintén külföldön végzé tanúlmányait, azután Bécsben az erdélyi udv. kanczellariánál ügynök, innen az erdélyi kir. tábla ülnöke lett, és báróságra emeltetett. Meghalt 1771-ben. ^[543]* Még 1740-ben adta ki Bécsben „Keresztyén Senecá”-ját. Érem és könyvgyűjteményét a m. vásárhelyi iskolának adományozta. Fia József a szászvárosi ref. iskolára tett 3000 m. f. alapítványt, s képe ma is ott az iskola termében látható. Benne ága kihalt.

Szilágyi család. (Veresegyházi)

Ismeretes közűlök János, ki 1638–39-ben Doboka vármegye alispánja volt. ^[544]*

Szilágyi család. (Székely földvári)

Erdélyben Aranyosszékben birtokos család. Legutóbbi nemzedékrende ^[545]* következő:

János aranyosszéki alkir. biró.; József m. kir. kamarai számv. tan.; János nyug. kapit.; Sándor dulló-biztos 1815.; András Ecskán volt gazda tiszt.; Miklós orvos † 1863. N. Enyeden (kad. Török Kornélia); Pál főszámvevő Kolosvárt (m.-csügedi Pap Antonia); Virgil. Pesten ügyvéd.; N. tábori lelkész.; Kornélia † 1863. jul. 2.; Miklós

Jánosnak, ki aranyosszéki alkirálybiró volt, fiai közűl József Budán a m. kir. kamaránál számvevői tanácsos volt. János nyugdijas százados magtalanúl halt el. Sándor 1815-ben Aranyosszék dulló biztosa. András Torontál megyei Écska helységben gazda tiszt volt. Fiai közűl, kik katholizáltak, Virgil (szül. 1824. nov. 27.) ügyvéd, író, 1861-ben országgyűlési képviselő. Testvére tábori lelkész. Miklós jeles orvos N. Enyeden. Meghalt 1863. jun. 4-én kora 69. évében. Leirta a Borszéki fürdőt, és 1849-ben „A rabbi átka” czimű pol. könyvecskét adta ki. Pál Kolosvárott tartományi fő számvevőségi tanácsos, ennek fia Miklós ugyan ott megyei törvényszéki ülnök.

Szilágyi család. (Radnótfái)

Ismeretes József, ki 1725-ben kincstári számvevőségi tanácsos.

Szilágyi család. (F. bányai)

Közűlök Sámuel szolgabiró Fogaras vidékén 1825. körűl; ifj. Sámuel ugyan ott levéltárnok 1832. körűl.

Szilágyi család. (Dézsi)

Közűlök István Dézs városánál alhivatalnok 1820. körűl, József adószedő 1848-ban.

Szilágyi család. (Gogánvárallyai)

melyből József Küküllő megyében ügyvéd 1836. körűl.

Szilágyi család. (Sepsi-szent-györgyi)

Közűlök Sándor Sepsi-Szent-György kiváltságos város tanácsnoka 1815-ben.

Szilágyi Nagy család.

Melyből Dániel Maros-Vásárhely tanácsnoka 1848. előtt. Ifj. Dániel ugyan az 1843. körűl.

Szilák család.

Heves vármegye nemessége sorában említi Fényes E. Geographiájában.

Szilassy család. (Szilasi és pilisi)

Régi nemzetség, melyből Szilassy György 1453-ban testvérével Vinczével, a ki 1455–1475. váczi püspök volt ^[546]* V. László királytól hűséges szolgálatiért Pest megyében Pándot és Pilist kapta királyi adományban. ^[547]*
Nevezett Györgynek fia Balás 1477-ben többek közt Nógrád megyében Losoncz-Tugárt Derecskei Péter magva szakadtával kapta adományban Mátyás királytól, ^[548]* és birta maradékaival együtt, sőt birja családja máig.
Balásnak fia volt Ferencz, ennek fia volt II. György, ki 1562-ben I. Ferdinand m. királytól többi jószágai közt Losoncz-Tugárra is új kir. adományt nyert. ^[549]*
Adatok hiányában az izről izre való származtatást nem folytathatván, csak a következőket lehet eléadnunk:
1617-ben Szilassy István mint Losoncz-Tugár birtokosa említetik. ^[550]* Ennek fiai lehettek I. András és II. István, ki 1655-ben mint amannak nagybátyja emlitetik.
I. András 1633. oct. 16-án vette nőűl Liberchey Juliannát, ki 1653. febr. 21-én halt meg, és kitől gyermekei voltak: Zsófia Farkas-Istvánné, Borbála (meghalt ifjan) Judit (meghalt 1653. előtt) és II. András ki 1670-ben már házasságban élt pethőfalvi Pethő Annával, 1684-ben Heves, ^[551]* 1689–1690-ig Nógrád megye másod alispánja volt. ^[552]* 1675-ben Panyi-Darócz birtokosai közt is eléfordúl. Meghalt 1709. előtt. ^[553]* Ennek lehetett többi közt fia István, kitől a család leszármazása következő:
I. tábla.

István (Darvas Zsuzsi özv. 1705.); I. Ádám 1734. 1755. (Egry Zsuzsi); Ferencz 1734. (Gellén Erzse); Mária (Fáy Zsigm.); II. Ádám 1755. (Szántói Szabó Mária); László 1755.; Sándor 1755.; Zsuzsi (Puky László); I. János 1755. (Szemere Mária); Folyt. II. táblán.; I. József sz. 1755. † 1836. korona-őr (1. Mocsáry Bora 2. Dessewffy N. 3. Inczédy Kata † 1847. k.); 1-t. Janka (Jakabfalvy András); 2-t Teréz (Csoma Zsigm.); 3-t. II. József helytartó tanácsos (1. Rhédey Klára. 2. Freyburg Petronella); Ferencz sz. 1793. † 1841. Gömör v. alispán (Tornallyay Teréz); György sz. 1808. Pest v. alispán. (1. Csoma Klára 2. Szilassy Bora); Ágnes (b. Győrffy Pál); Mária (Pély Nagy András); 2-tól Béla.; Gyula.; Aladár.; Paulina.; Irma; Miklós Szűgyben (Trajtler Amália); László.; Géza.; Pál.; N. N.; 1-től György.; Béla.; 2-tól Elek.; Klára.; Bora.; Ilona.; József.;

II. tábla I. János, ki az I. táblán. 1755. (Szemere Mária); Ferencz.; II. János (Fáy Krisztina); Mária.; Erzse (Isáak László); László † 1852. tbiró, egyházi főgondnok. (Bay Julianna † 1854.); István Pest v. fő szbiró (Ivánka Etelka); János (Dobozy Riza); N. N.; Kálmán (Kenessy Kornélia); Nelli.; Fáni (1. Irsay Pál 1851. 2. Reindl őrnagy); Janka.; Julianna (Viczián Antal); Zsuzsi (Kovásznai Kovács Ágost); Etelka.; Ida.; István.

E táblázaton I. Ádámnak fiainál két ágra szakadt a család, az egyiket II. Ádám, a másikat I. János terjeszté. II. Ádám ágán legnevezetesebb férfia volt a családnak I. József, ki 1755. mart. 8-án Losonczon született. Hívatalos pályáját Nógrád megyénél kezdte, hol 1790-ben főszolgabiró lett, majd főjegyző, 15 évi megyei szolgálata után a kir. tábla ülnöke, személynöki, országbirói, és nádori itélőmester lett, utóbb 1819. nov. a hétszemélyes tábla birójává, vál. belső titkos tanácsossá, Sz. István rend vitéze, Torna vármegye főispánjává neveztetett, 1832–6. évi országgyűlésen pedig a sz. korona őrévé választatott. Meghalt 1836. jul. 2-án, kora 82. évében. Losoncz-tugári birtokát rendbe hozva, arra 1804-ben új királyi adományt vitt és abban octob. 23–25-én, valamint némi ellenmondások megszüntetése után 1808-ban ujólag beiktattatott. ^[554]* Két első nejétől egy egy leánya maradt, mint a táblán látható; harmadik nejétől Inczédy Katalintól két leánya és három fia maradt. A fiúk ezek:
1. II. József, ki a m. kir. helytartóságnál titkár, 1835-től tanácsos, az 1846. évi erdélyi országgyűlésre kir. hivatalos volt. Első nejétől gyermekei:
a. III. József 1844–1848. körül a m. kir. helytartóságnál fogalmazó († 1855. körül) b. Eduárd a mérnök karnál 1847-ben kapitány, magtalanúl múlt ki, c. Ferencz cs. kir. kapitány volt, d. Sándor uhlánus ezredbeli hadnagy meglőtte magát. Második nejétől Freyburg Petronellától gyermekei a táblán láthatók.
2. Ferencz szül. Gömör megyében Serkében 1793. jun. 8-án. Gömör megyénél viselvén hivatalt, ott főszolgabiró, 1827. oct. 29-től, 1836-ig alispán volt. Meghalt 1841-ben. Nejétől Tornallyay Teréztől négy fia maradt, kik közűl Miklós Nógrád megyében Szűgy helységbe házasodott, nőűl vévén ott Trajtler Amaliát, ki 1863-ban meghalván, tőle gyermekei maradtak.
3. György Pest megyénél előbb al-, 1836-tól 1841-ig főszolgabiró volt, (szül. 1808. körül) lakik Pándon, hol gyönyörű kertészgazdaságot folytat. Kétrendbeli házasságából a táblán látható gyermekei vannak.
I. Ádámnak másik fiától I. Jánostól másik ág származik. Ennek fiától II. Jánostól unokája László táblabíró és a kecskeméti ref. egyház kerület fő gondnoka volt. Meghalt 1852-ben. Nejétől Bay Juliannától öt leánya, és három fia maradt, a fiúk közűl István (lak. Dánoson) Pest megyének 1841-től al-, 1845-től főszolgabirója volt 1849-ig, ismét választott főszolgabíró 1861-ben, a lemondásig.
Nógrád megye nemesi összeirásában találjuk a következőket, kik közűl némelyek a táblázatról hiányzanak; úgymint:
1711-ben élő György és András.
1725-ben Pál, ki akkor ott szolgabiró volt 1730-ig.
1734-ben Ferencz, Ádám, Pál és József.
1755-ben György Pálnak fia, Ádám, László, Sándor és János.
Tán e családból voltak: Mihály is, ki 1684-ben személyesen insurgált, és Dávid, ki 1705-ben a nemesi fölkelésnél gyalogsági hadnagy volt, 1711-ben a forradalom alatt a honn maradtak közé volt írva.
A család czímere a paizs udvarában félkerékből kiemelkedő egyszarvú.
A család reform. vallású.
Ugyan e család egyik ágának tartják némelyek azon Szilassy nemzetséget is, melyből János 1613-ban Nadányi Gergelylyel N. Váradon Báthori Gábort megölték, ^[555]* miért a medgyesi toronyból kivettettek. Azonban ez valószinűtlen. Ezen Szilassy János lovas százados homályos állású családból eredt, mesterségére nézve egykor kóborló molnár volt, utóbb bélyegzett emberek főnöke lett és a törökök előtt, valamint a magyarok előtt is a török háború idejében Bocskai alatt tünt fel, és utóbb katonai tehetségénél fogva kapitányságig (tán ezredessgig) emelkedett. ^[556]* Ennek fia lehettek azon Szilassy János és Miklós, kik Belső-Szolnok vármegyében Árokháza pusztára és Csanádban Dorozsma és Szent-Mihály puszta telekre új kir. adományt nyertek 1675-ben. ^[557]*
1460-ban a Dunántúl birtokos nemesek voltak Szilassy (így Zylasi) István fia Domokos, Mihálynak fia Pál, és végre Tamásnak unokája, Istvánnak fia Benedek. ^[558]* Mindezek szintén más családbéliek lehettek.

Szilassy család.

Nógrád megyében Szent-Iványon székelő czímerleveles nemes család, mely czimeres nemeslevelét a XVII. században (ha jól emlékszem 1630. táján) kapta.
E családból Antal mint hzg Eszterházy uradalmában gazdatiszt Pest megyébe Turára, és innen végre mint már pénztári tiszttartó Lévára telepedvén, és 1817. april. 24-én Nógrád megyétől nemesi bizonyítványt kapván, az 1822. aug. 30-án újra Ferencz, Antal, János, Gábor és Károly fiai neveinek beiktatásával kivette. Nevezettek közűl
Gábor előbb hzg Eszterházy uradalmában ügyvéd, 1850. után a Nógrád megyei cs. kir. törvényszék ülnöke volt, jelenleg 1862-től pedig Hont megye kinevezett első alispánja.
A család másik ágából Nógrád megyei Szent-Iványon most is laknak.
Tán szintén e családból volt Szilassy János, kinek nejétől Czesznák Rozáliától leányát Klárát Kabzán András birta feleségűl.

Szilay család.

Közűlök György 1732-ben Győr vármegye esküdtje volt.

Szilcz család.

Szabolcs megye nemessége sorában áll. Lajos ott 1836–1841. aug. 5-ig alügyész, aztán 1844. dec. 2-tól 1849-ig főszolgabiró volt a nyirbátori járásban. Ferencz ott esküdt 1838–1849-ig.
Szilczné szül. Szoboszlay Janka birtokos Nagy Halásziban.

Sziller család.

Sziller Ferencz Sopron sz. kir. város egykori orvosa 1840-ben V. Ferdinand királytól magyar nemességet kapott, és 1841-ben nevét Szilley-re változtatá. Fia Sándor huszár kapitány.

Szilley család.

Lásd Sziller.

Szilva család. (Baroki)

Szilva máskép Szilvaközi család származásából ismeretes a következő ^[559]* nemzedék:

Mihály; Miklós; Boldizsár; Márta (Szarka Péterné)

Szilvágyi család.

Vas megyében virágzott, ott birtak hajdan Szilvágy helységben; 1418-ban éltek Szilvágyi János fiai Imre és Benedek. ^[560]*

Szilvássy család. (Kecset-Szilvási, és cseszeliczki)

Erdély ős családa, mely az oklevelekben e két, sőt több előnévvel fordúl elé. Birtokviszonyaikra vonatkozó oklevelek és peres iratok oda mutatnak, hogy a Doboka megyei Kechet Szilvás, Kolos várm. Mező-Szilvás, és a tordai Magyar-Szilvás egy s ugyan azon, még pedig gazdag család birtokait képezték.
Okleveles emléke a családnak a XIV. század derekáig terjed fel. 1367-ben Szilvási (de Zylvas) Pálnak fia András Szilváson birtokos volt. ^[561]*
1376-ban Szilvási Dénes fia Péter Doboka vármegyében Szilvás helységet elzálogosítja 50 márkáért Teoki Tamás, Teoki Antal, Kecheti Gergely, és Kecheti Jánosnak. ^[562]*
1394-ben Péter mester Vereb György alvajda fia, (filius Georgii de Vereb vicevayvodae) beiktatja Szilvási Pál fiát Andrást Torda megyei koppáni jószágába. Ezen Andrásnak és fiainak Bertalan, Bálint és Jánosnak, valamint testvérének Lászlónak 1407-ben Barcsán Peres Mihályné Detrek Ilona Torda megyei Gerestelke helységét birtokukba engedi. Ezekből következő származás derűl fel:
I. tábla.

Pál László 1395.; András; Bertalan 1407.; Bálint 1407.; János 1407.

Itt a származási kimutatás megszakad.
1456-ban Hunyadi János és huga részére Kolos és Torda megyei jószágokról kelt kir. iktató parancsban találjuk Szilvási Balást egyik királyi emberűl kijelölve. ^[563]* Ezzel egykorú volt
Szilvásy Bálint 1446-ban tordai esperes, fejérvári prépost. ^[564]*
A XVI. század elején kecset-szilvási Szilvásy Kristófot találjuk, kinek 1502-ben neje Bethlen Kata volt, ^[565]* és a ki 1505-ben Csesztvei Barabás Lénárt és Kecheti Lászlóval II. Ulászló királytól adományban nyeri B. Szolnokban Theurpen, Kemene és A. Gyékénes egész falukat, kodori, f. gyékénesi és péterházi részjószágokat és Dobokában Kecheti Péter magvaszakadtán egész Kechet helységet; a beiktatásnál Kechet és Kodorra Bethlen Miklós nevében Szilkereki Lukács, Péterházára pedig Bogdan moldvai vajda nevében Vajda Demeter ellentmondott. 1514-ben Kristófot és nejét Katát a boncznyíresi jószágokba Szapolyay vajda beiktatni parancsolja, itt is az iktatásnál ellentmondtak Nyíresi Tamás fiai Tamás, János és Miklós.
Említett Szilvásy Miklósnak neje Kata 1538-ban már özvegy volt. Fiai Márton és András Eurdeog Ferencztől 1000 mfért zálogba veszik a n. esküllői, ördög-keresztúri, fodorházi, sólyomkői, szent-katolnai, kovácsi, ujfalvi, és eugroczi részjószágokat, a nagyesküllői kőházzal együtt a kolos-monostori convent előtt. Ezenkivűl Márton beiktattatik Majláth István vajda parancsa mellett Veresegyháza helységébe, de a beiktatásnál Kendy Ferencz képében Szentegyedi Balás meztelen karddal ellent áll. ^[566]*
A két testvér nővére, Kristófnak leánya Zsófia Kendy Gál fiához Kendy Mihályhoz ment nőűl, a ki végrendeletében 1538-ban nejének a lónai, válaszúti, losádi, borsai és a báthoki részjavakat oly kikötéssel hagyományozta, hogy azt a Kendy testvérek 1000 m. for. letétele mellett magokhoz válthassák.
Márton és András testvérek – nem tudni, mi okon, – nótáztattak és a tőlök elkobzott kechet-szilvási, boncznyiresi, iklódszent-iványi javakat Izabella királyné 1548-ban hivének Gyulay Mihálynak adományozta. András 1540-ben már nem élt; ekkor már özvegye és árvái János, István és László említetnek, mint a kiknek Járay Margit 228 mforintban elzálogosítja Torda megyében a n. oklosi részjószágot. Ezek szerint
Kristóf ágazata így áll:
II. tábla.

Kristóf 1502. 1514. (Bethlen Kata); Zsófia (Kendy Mihály); Márton 1538. nótáztatott.;András 1538. nótáztatott (Márta, özvegy 1540); János 1540.; István 1540.; László 1540.

Úgy látszik – hogy a Szilvásyak ma is élő ága, mely itt a IV. táblán látható, – ezen II. táblán álló András valamelyik fiától, (tán Jánostól) eredt, azonban az adatok hézagossága ezt eldönteni nem engedi; és mielőtt ezen máig élő ágazat származását bemutatnók, még egy más ágat kell felmutatnunk, mely a XVII. század első felében valódilag fiusított vonalon terjedt kihalásáig, mintegy 1639-ig. Ezen ág ismert kezdője mező szilvási Szilvássy Ambrús, kinek atyját Jánost ^[567]* és elődeit az eddig közlött táblázatokon kimutatni nem tudjuk.
Nevezett Szilvássy Ambrús állítólag ágának utolsó fitagja volt. Élt 1469-ben, midőn Küküllőben Saliban birtokát Byró Benedeknek 26 arany forintért elzálogosítja. Két fia Gál és András magnélkűl halván el, egyetlen leánya Ilona Cseszeliczky Mátyáshoz ment férjhez, és a kihalt ág ősi birtokát Kolosban Mező-Szilvásnak felét férjével együtt 1498-ban II. Ulászló királytól fölkérte, és adományilag meg is nyerte. Azonban ez csak is a családnév megalapitására szolgált, mert magát a jószágot még ugyan azon évben farnasi Veres Benedek özvegyével Somkereki Erdélyi Ilonával elcserélték Torda megyében a mikesi jószágért és Szelistye helység egy negyed részeért. ^[568]* Nevezett szilvási Cseszeliczky Mátyás II. Ulászló királynak udvari szolgája lévén, ettől hű szolgálataiért 1504-ben Torda megyében fekvő puszta-egresi, magyar-peterdi, és az indali részjószágokat kapta. Ugyan ez évben adományban kapta magvaszakadt Járai Ferencz birtokait u. m. egész Remethe helységet, a f. és alsó-járai részjószágokat, Kis-Oklost, és Kis-Bunitát. A beiktatásnál azonban ellentmondtak Járai Balás és fia László, Járai László, Járai Bernát és fia Miklós, Lupsai Miklós és Pál testvérek, Hosszu-asszói Gergely és fiai Mátyás, Mihály, Márton, Miklós és Péter, Petherik Imre és P. Lászlóné Dorottya.
Szilvási Ilona (Sz. Ambrús leánya) első férje Cseszeliczky Mátyás halála után másodszor férjhez ment Gyerőffy Szalátielhez, gyermekei első férjétől Cseszeliczky Mátyástól András, János és Imre anyjok családnevét a Szilvássy nevet vették fel, saját vezetéknevöket előnevül viselvén; így támadt a cseszeliczki Szilvássy család, melynek családfája ^[569]* egy ágon a kihalásig következő:
III. tábla.

Szilvássy Ambrús de m. szilvás.; Pál † 1498.; I. András †; Ilona 1498. 1505. (1. Cseszeliczky Mátyás 2. Gyerőffy Szaláthiel); Cseszeliczki Szilvássy II. András 1525. 1532.; Cs. Sz. János 1516. 1532. (peterdi Hosszuaszói Potentiana); Imre (Mihálcz Ilona); II. Imre; III. Imre tordai főisp. 1582.; Cs. Sz. Bora 1525. 39. (1. Kabós Zsigm. 2. Haray Sebestyén); Haray alias Szilvássy Kata (Szabó Pálné 1582.); Tordai Szilvásy Zsigmond deák; Torda Szilvássy Anna (tordai Jobbágy Istvánné); János †; István.; III. András 1557. (Valkay Magd.); István 1568. (Ebeni Kata); Erzse (Toroczkai János); IV. András (Tordai Bora); Ilona (Pápay Balázs); Anna (Torma István); II. Mátyás tatár rabságban †; Boldizsár tordai főispán † 1639. (Perneszy Erzsébet); Erzsébet (Henter Pál); Bora ? (Gyerőffy Fer.)

E táblázaton Szilvássy Ambrúsnak leányától Iloná-tól Cseszeliczky Mátyásnétól látjuk a cseszeliczki Szilvássyak leágazását. Ennek fiai közé I. Imrét, (kinek neje Mihálcz Ilona Lugosy Istvánné lett,) egy irónk után ^[570]* helyeztük. Tőle ered II. és III. Imre, ki 1582-ben Torda vármegye főispánja volt, és bírta Szilvást, Csürülyét és Szelistyét Torda vármegyében.
Jánosnak a táblán álló három gyermekén kivül még többet is tulajdonítanak, azonban ezt a chronologia valószinűtlennek tanusítja, ^[571]* mert e János aligha egy személy azon Szilvássy Jánossal, ki 1562-ben Kolosvár mellett Léta vár ostromakor ^[572]* ennek fölrepített romjai alatt lelte halálát.
Jánosnak Hosszuasszói Potentiánától egyik fia István, Hodor szerint Ebeni Katát birta nőűl, e szerint ő lett volna azon István, ki ^[573]* alsó-járai prédikátummal élve, 1602-ben ezer m. forintba női hozományképen a f. és alsó-járai, m. szilvási, n. és kis-oklosi, remetei, ivánfalvi, k. bányai, peterdi, berkeszi, csáni, és boldóczi jószágait nejének hagyományozta. Leányában Ilonában Pápay Balásnéban ága kihalt.
III. Andrásnak nejeűl Valkay Magdolna iratik. ^[574]* Fia IV. András Torday Borát birta nőűl. Ez lehetett azon András, kit gróf Eszterházy Miklós 1628-ban a török portára követűl ajánlott. Ennek négy gyermekét ismerjük: 1. Annát ^[575]* Torma Istvánnét, 2. II. Mátyást, a ki III. Imre magvaszakadtán birta Szilvást, Szelistyét és Csürülyét, de tatár fogságba esvén, azokat édes anyja zálogba adta; 3. Boldizsárt, kiről alább, és 4. Erzsébetet ^[576]* Henter Pálnét; és ehez számitják még Borbarát Gyerőffy Ferencznét ^[577]* is.
Boldizsár ez ágnak, sőt családjának egyik legtekintélyesebb tagja. Nejét Perneszy Katát azok közé számitják, ki után Báthori Gábor hálóját kiveté. Boldizsár 1602-ben B. Zsigmondot kikiséré. Báthori Gábor notáztatja és ekkor vingárti jószágát veszté, de ő kimenekűl. 1606-ban követ a moldvai vajdához, 1607-ben országos tanácsos a kath. fő rendek közt, ^[578]* egyszersmind a fiscalis uradalmak bérlője. Utóbb Torda megye főispánja. Meghalt 1628. körűl magtalanúl. Özvegye Perneszy Kata, ki előbb Pálfy Jánosné, másodszor Keserű Jánosné volt, a visszakerült vingárdi és ohábai jószágokat Mikó Ferencznek és Józsefnek engedte át 1630. jan. 26-án. Ugyan ott és heringfalvi és más 17 helységbeli részjavait mg azon évi febr. 15-én Zólyomi Dávidnak és Apaffy Györgynek engedi át. 1634-ben anyósának Torday Borának és sógorának Szilvásy II. Mátyásnak átengedett Szilváson egy puszta házhelyet, Csürülyén és Szelistyén két puszta házhelyet a curialis funduson, melyeket halálok után mint öröküket birhassanak. 1636. apirl. 19-én a Mikó Józsefről maradt vingárdi jószág iránt annak özvegyével Macskási Juliannával szerződésre lép, de a birtoklás iránt 1637. mart. 17-én választott birák intézkedtek. Halála után pedig 1640. jan. 23-án a jószágok a kir. fiscus foglalta el. Meghalt Perneszy Kata 1639. aug. 15-én kora 77. évében a bolyai kastélyban, melynek sírboltjában nyugosznak a Szilvássyak hamvai.
II. Mátyás, kiről már szóltunk, II. Rákóczy György alatt a szerencsétlen lengyel hadjáratban részt vévén, tatár rabságba esett. Anyja Tordai Bora, hogy fiát kiválthassa, annak apai örökségét Szelistyét Benkő Bálintnak s nejének Pulhakker Borának 600 tallérban, a szilvási és csürülyei jószágokat pedig 2600 m. forintban Szigethi Mártonnak elzálogosította. Ki is váltá fiát 1300 m. for. lefizetése mellett, azonban a viszontlátás örömét nem élvezhették, mert Mátyás haza felé való utjában elhalt, és ágát sírba vitte. Leány testvérei a fiúágat illető szilvási javakban nem örökösödvén, Mátyásnak minden jószága, és az elzálogositottakhozi jog is a kincstárra szállott. 1670-ben Bethlen Miklós (a később gróf és kanczellár) e javakat Apaffy I. Mihálytól adományban kapta, és így M. Szilvás, Szelistye, Csürülye egészen, és a k.-petherdi és indali részjószágok a Bethlen család kezére jutottak.
A végzet azonban jobban kedvezett azon Szilvásy András ágának, mely előbb a Doboka megyei Kechet-Szilvásról, utóbb pedig és jelenleg is Cseszeliczkéről irja magát. Ennek származási táblája ^[579]* következő:
IV. tábla.

András (Jankafalvy Magdolna); I. János 1584–85.; Péter 1590. 1608. szbiró (1. Horváth Kata 2. Haranglábi Margit); Zsófia (Almády Gásp.); 1-től Mihály de Gálfalva.; Erzse (Torma Péter); István 1630. (Hajósi Bornemisza Rebeka); Folyt. a köv. lapon.; 2-tól Magdolna (1. Szilágyi István 2. Füzesi Katona Pál)

István, ki az előbbi lapon. 1630. (Hajósi Bornemisza Rebeka); Péter (Bánffy Margit); Sára.; II. Boldizsár 1668. (n. megyeri Keresztesi Zsuzsa); Druzsiána.; Miklós (Szilvásy Zsuzsa); Zsuzsa.; II. János † 1730. (1. Czegei Vass Zsuzsa 2. Keresztúry Erzse 3. Kéméndi Várady N. 4. Inczédy Klára); 1 t. III. Boldizsár (gr. Bethlen Bora); 2-t. Judit (Darvay Fer. Patában; 4-t. Sámuel sz. 1720. (Mara Kriszt.); Ádám sz. 1718. † 1809. (Némethy Anna); III. János sz. 1721. † 1805. kir. hívat. (1. Bánffy Erzse 2. b. Győrffy Anna); Krisztina sz. 1716. (1. osd. Kún Gásp. 2. Mára Izsák); Julianna (Náprády István); Zsuzsi (Naláczy Dániel); Bora (Naláczy Gábor); Ilona 1753. (Bydeskuty Ferencz); Erzse (Száva Sándor); Bálint 1781. Hunyadi alisp. (1. Buda N. 2. Kendeffy Judit); János.; Miklós 1803.; Farkas és öt leány.; Miklós 1849. (Gedő Anna); Béla.; Ida (Pálffy Dénes); Gizella (B. Kemény Géza); Kati.

A tábla élén álló András volt talán az, ki 1603-ban az apáczai ütközetben elesett. ^[580]* Nejével Jankafalvy Magdolnával kapta Kolos megyében a légheni birtokot. 1590-ben három gyermeke János, ^[581]* Péter és Zsófia Almády Gáspárné ^[582]* beiktattatnak Koppáni Gergely magvaszakadtán a Torda megyei koppáni, csáni, indali, p. egeresi, szarkadi és boldvai jószágokba, azonban ellentmondtak Székel Bertalan, Cheréni Márton maga és István, Gábor fiai neveikben is. Fiai közűl
Péter 1599-ben Kolos megyei szolgabirónak iratik, a mikor Közép-Szolnok megyei Árpástó és Cheh-Horváthban fekvő jószágait elcseréli Bornemisza Anna, előbb Cháki Mihály, azután Zichy Ráfael fejedelmi udvarnok nejével Doboka megyei Centhe, Noszoly és Fekethe helységbeli részjavakért. 1601-ben Szentpály Jánostól B. Szolnok megyében a láposi kerűletben egész Libathon oláh falut 1400 m. forintért megveszi. Ugyan azon évben Kolos megyei Kalotaszegben, Valkón három jobbágyát elcseréli Perneszy Gábor gyámjával B. Szolnokban a kozárvári és szunyogszeghi pusztabeli birtokokért. 1606-ban Lónai Kendi István Dobokában a boncznyiresi Szilvássyféle jószágokat birtokába bocsátja. 1608-ban megcseréli azon megyei szavai jószágot a Rudnay István s neje Almády Druzsiána szilkereki és m. palatkai jószágaival. Péter légeni előnévvel élt és 1612-ben (maj. 15-én) számüzetett, de 1614-ben felmentetett. Első neje Cheh-Horváthi Horváthi Kata volt, kitől a gálfalvi előnevet viselt Mihály, Erzse Torma Péterné, és István gyermekei maradtak. Második neje a kihalt Haranglábi családból Margit volt, kitől egy leánya Magdolna előbb Szilágyi Istvánné utóbb Katona Pálné, született. Ezek közűl
István 1630-ban gyermekei és testvérei nevében ellentmondott Kassay István itélőmester beiktatásának Kolos megyei Kötelend, és Torda megyei Indal, és P. Csánra nézve. Nejétől hajósi Bornemisza Rebekától két leánya és két fia maradt, kik közűl Péternek ^[583]* nejétől Bánffy Margittól Miklós fia és Zsuzsa leánya maradt, Boldizsárnak pedig Keresztessy Zsuzsannától (n. megyeri Keresztessy Ferencz és Béldi Kata leányától) csak is egy fia
János született. Ez négy ízben nősűlt, három nejétől hét gyermeket nemzett, ^[584]* ezek közűl Ádám 1809. jul. 6-án halt meg, 1742. körűl nőűl vette Némethy Annát. III. János őrnagy és 1791. 92. 94-ben kir. hívatalos volt. Meghalt 1805-ben kora 84. évében, eltemetve Kolosvárott a belső templomban. A család jelenleg Sámuel ^[585]* maradékaiban él, kik közűl Miklós 1849-ben a forradalomban tevékeny részt vett.
Sámuel fiának Bálintnak ^[586]* János vagy Farkas fiától unokái Sándor és László Hunyad megyei főbiró.
A családból fordúlnak még elő többen olyanok, kiket a táblázaton elhelyezni, vagy megjelölni elegendő adatok hiányában nem lehet. Illyenek:
Kechet-szilvásy Szilvássy András 1566–«»1695-ig Doboka vármegye alispánja, közben 1585–88-ig egyszersmind főbiró; ^[587]* ki úgy látszik a IV. tábla élén álló Andrással egy személy.
Dobokai Szilvássy András, 1595–1600. és «»1509–29. Doboka megyei alispán, 1630–47-ig alispán, ^[588]* (ha mind ez adatok egy személyre vonatkozhatnak, mert véleményem szerint két személy, az egyik András 1595–1609. alispán és a másik András az, ki 1609–47-ig mint alispán és főbiró szolgált). A dobokai előnév világosan megkülönböztetésűl használtatott az előbbi kechet-szilvási Szilvássy András ellenében. Ezen dobokai Szilvássy Andrások egiyke, az előbbi, lehetett a III. táblán álló IV. András, a Torday Bora férje; a másik dobokai Szilvássy András neje szúkereki Somlyay Judit jogán örökölte jenői birtokát, melyet Kendi Krisztinával a kechet-szilvási és tótfalusi birtokért elcserélt, azonban 1616-ban új adományt nyer több birtokai között Jenőre, benne magát statuáltatja, miért Kendi Krisztina képében Giróthi Torma György ellentmond. Egy leánya ^[589]* maradt: Judit, élő 1643-ban. Lehet, hogy ez volt azon Judit, kit előbb kézdi-polyáni Veres István, utóbb galgói Rácz Péter nejének olvasunk. ^[590]*
1633-ban élt cseszeliczki Szilvássy András, mert ez évben vele és Koszta Mátyással szerződésre lép Szilvássy Bora kocsárdi Csegezy György özvegye, s nővére Szilvássy Erzsébet Bogáthy Andrásné, vagyonuk átengedése mellett holtig való tartást kötvén ki magoknak. Ezek bizonyosan a III. táblára lennének helyezendők, úgy az itt 726. lapon jegyzetben említett három leány is Judit Virginás Péterné, Bora Koszta Istvánné, (tán ez volt másodszor Csegezy György neje) és Anna Kemény Jánosné is.
1641-ben Szilvássy Mihály máskép Szilv. Zsigmond Mihály Lorándffy Zsuzsanna fejedelemnő udvarnoka és főpohárnoka ellenemond m.-szilvási, szelistyei és meurei birtokilletősége elzálogitására nézve Szilvásy Pál testvérének.
1648-ban Szilv. Erzsébet Súky Pálné.
1665-ben Szilvássy Bálint, nejével Kenderessy Annával Hunyad megyéből beiktattatnak a hátszegi Nagy-Osztrói birtokba. Ezen Bálint 1662–1671-ben a portára követségben járt. Az erdélyi fejedelemhez 1662. april. 17. Konstantinápolyból irt levelének pecsétén czímerül oroszlánt viselt, mely első jobb lábával kardot (tán buzogányt) tartott. ^[591]* 1671. nov. 14. Drinápolyban kelt levelén „Szilvássy Bálint” köriratú pecsétén kerék paizsban három nyílvesszőt tartó kar látszik. ^[592]* Alsó-Árpásért ezer aranyat fizetett Bornemisza Annának. Gyermekei Gáspár és Kata Buda Lászlóné, kik 1684. maj. 2-án osztoztak és azon évben Árpásfalut eladták Teleki Mihálynak.
1668-ban Szilvássy Magdolna Szigethy György neje volt Léghenben.
1701-ben Sz. Kata tordai Vajda Ferenczné.
Év nélkül olvassuk a következőket:
Sz. Andrást, kinek neje szászczegői Balogh Mária.
Sz. Anna, Makray Sándorné.
Sz. N. neje Hegyesy Amália.
Patai Szilvássy Péternek nejétől Folthy Zsuzsannától leánya volt Zsuzsánna előbb somogyomi Torday Miklósné, utóbb kövesdi Bóér Lászlóné.
A család czímere kerek vértben kettős farkú, ágaskodó oroszlán, mely első jobb lábával buzogányt tart. A vért fölött zárt sisak, melynek koronájából ugyan ollyan oroszlán emelkedik ki.

Szilvássy család.

Pozsony megyében találjuk a XVI. században, a mikor Szilvássy György 1550-ben Szenczen egy szőlőt vesz zálogba Bély Miklóstól.
Borsod megyében e század első negyedében (1816) élt Szilvásy Sámuel táblabiró.
Zemplin megyében a Szilvásy család e század elején birtokos Füzeséren. ^[593]*

Szilvay család. (Bellai és kis-sztankóczi)

Trencsin vármegye előkelő birtokos nemes családa, mely ott az előnévűl használt két helységben és Kohanócz és Kis-Lieszkón birtokol.
Családi közlés hiányában róla a következők tudhatók:
1598-ban Duchon Zsófia előbb Tanách András utóbb Janicsek György neje végrendeletében leányának Katának idősb Szilvay György nejének tetemes örökséget hagyományozott. ^[594]* E végrendeletet 1657-ben ifj. Szilvay György Trencsin város tanácsa előtt ujolag felmutatta.
1602-ben Dimiény András és Márton, apa utáni unokák és Szilvay János és András anya utáni unokák Rudolf királytól april. 29-én Prágában kell czímeres nemes levelet nyertek.
1622-ben Szilvay ifj. György, nem különben András és ifj. János testvérek részére Trencsin megye a czímeres nemes levelet hiteles átiratban kiadta.
1636. sept. 23-án gróf Eszterházy Miklós nádor Baracskay Pál magvaszakadtán Trencsén megyében a koronára visszaszállott Bella egész helységet giletinczi Osztrosith Istvánnak adományozta, ki is abba nov. 6-án beiktattatott. Ezen birtokot 1681-ben Osztrosith Mátyás Szilvay Istvánra átruházván, ez 1682. évi april 15-én I. Leopold királytól több bellai közbirtokos társsal, úgymint Marsóvszky Miklós, Kürthy János, Borovszky István, János, Mihály és Zsuzsannával kir. adományt nyert egész Bella helységre, és abba junius 2-án beiktattattak, ekkép kerűlt a Szilvay család kezére a Bellai birtok, melyet máig is bir a család.
1656. Husvét utáni 5. férián nemes Kaczor Sámuel mint a Szilvay család meghatalmazottja Szilvay György czímeres nemes levelét Trencsin megye előtt kihirdetteti.
1680-ban Szilvay András armalisa ujolag ugyan ott kihirdettetett.
1736-ban éltek a családból Pál és fia László, 1750-ben József.
E században legnevezetesebb tagja volt a családnak Szilvay János több megye táblabirája, és a trencséni evang. esperesség felügyelője. Meghalt 1846. dec. 1-én kora 91. évében. Nejétől ebeczki Tihanyi Teréztől utódait e táblázat mutatja:

János † 1846. (Tihanyi Teréz); Sándor 1861-ben Trencsin várm. főpénztárnok.;( Ferencz.( Károly huszár kapit. és evang. esp. ker. felügy.;( Hermina (Fáy Albertné)

A család czímere két rézsutosan pólya által keresztbe osztott vért, a jobbról balra vont vörös pólyán fehér pegazus nyargal, a háttérben álló, balról jobbra vont kék szelemen felső és alsó részében egy félhold és csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú arany koronás oroszlán emelkedik ki, első lábaival arany markolatú kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[595]*

Szilvay család.

A czímeres nemes levelet Szilvay Péter kapta 1648-ban. ^[596]* Czímere a paizs kék udvarában zöld halmon arany korona, melyen zöld ruhás férfi kar könyököl kivont kardot tartva, fölötte ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén ollyan kar látható meztelen karddal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[597]*

Szilvay család.

Más neve Gallovics, lásd e neven már ismertetve e munka VI. köt. 317–318. lapjain. Ahoz adhatni, hogy a nemesség szerző Szilvay Gallovics János előbb rendes ezrednél szolgált, utóbb a Bihar megyei nemesi fölkelésnél volt kapitány. ^[598]*

Szily család. (Nagy-Szigethi)

Többféle Szily nemes család van. Ez, melyről szólunk – Nagy-Szigethről írja előnevét és Pest, Nógrád megyében honos. Tán ősei közűl volt János, 1653-ban Nógrád megye táblabirája.
Ismert családfája Szigethi Szily Ádámnál kezdődik, kit 1769-ben Sár várott találunk, ettől a leszármazás következő:

Ádám 1769. (galanthai Balogh Kata); József tornai főispán septemvir † 1824. (1. hügyei Farkas Teréz 2. Frideczky Róza); Antal †; János (Csernyus Kata); Karolina (Fáy Barnabás); Mária (b. Splényi Ignáczné 1807-től); István Nógrádi volt úti főbiztos (b. Pongrácz Janka); Barnabás Pest v. szbiró (b. Bémer Emilia 1838-tól); Borbála.( Mária (Bencsik Györgyné); N.

A családfán álló József 1784–86-ban Pest vármegye alispánja, 1803-ban kir. tanácsos, a hét személyes tábla közbirája, majd egyszersmind udv. tanácsos és Torna megye főispánja volt. Meghalt Bián 1824. oct. 4-én kora 83. évében. János fiátóli unokái közűl élnek István és Barnabás, amaz Nógrád megyében viselt hivatalt, hol 1836-ban fő úti igazgató volt. Barnabás Pest megyében viselt szolgabirói hivatalt.
Pest megyében N. Abonyban bir a család, Nógrádban birt Tereskén stb.
Tán e család czímere a következő: a paizs kék udvarában magas zöld fa alatt két felől két zöld medve áll hátulsó lábaikon, első lábaik egyikével a fa derekát fogva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös mezű kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[599]*

Szily család. (Felső-Szopori)

Soprony vármegyei nemes család, mely a Dunántúl több megyébe is leszármazott. Egyébiránt Szirmay szerint a Felső-szopori Szily család nem a Soprony megyei, hanem a Szatmár megyei Felső-Szopor helységtől vette előnevét, és Szatmárban e helységet birta is. ^[600]* E szerint felső-szopori Szily János előbb győri kanonok, 1777. febr. 17-től szombathelyi első megyei püspök, ki 1799. jan. 23. kora 64. évében halt meg, e Szatmár megyei családból származott vala. Felső-Szopori előnévvel élt Szily Farkas 1750-ben publicista.
Az bizonyos, hogy a Dunántúl névszerint Zala megyében 1572-ben Szily Mihály a karmacsi pusztán curiára és 10 telekre Miksa királytól adományt kapott. ^[601]*
1590-ben Pozsony megyében találjuk Szily (Zily) Gergelyt, ki az Apaj helységbeli kuriára királyi jóváhagyást nyert.
1629. jan. 12. Bécsben kelt czímeres nemeslevelet kapott II. Ferdinand királytól Szily Mihály és általa testvérei János és György, növérei Ilona és Kata és Ilonának fia Pál, mely nemes levél azon évi sz. háromság vasárnapja utáni 2-dik férián Soprony megyének Ujkér helységben tartott közgyűlésen kihirdettetett. ^[602]*
Valószinűleg a most nevezett Szily György az, ki 1632-ben Veszprém várában hadnagy volt, és fiai azon megyei Bogács pusztára kir. adományt kaptak. ^[603]*
1680-ban éltek Szily András és Gábor. ^[604]* Ugyan ez időben éltek Soprony megyében Szily Mihály, ki nőűl vévén Kochy Istvánnak leányát Kochy Erzsébetet, ettől lett fia Szily Mózses, ki nagybátyjával, anyjának testvérével Kochy Mihálylyal 1690-ben alsó mesteri birtokrészöket eladták Eőry Mihálynak. ^[605]*
A Dunántúli Szily családból többen az egyházi pályán működtek, igy:
Szily András 1681-ben skopi czímzetes püspök volt.
Szily Gábor szül. 1646. febr. 24. Győrben. 1662-ben a jesuita szerzetbe lépett és tanárkodott. Meghalt 1711-ben. ^[606]*
Szily Márton 1760-ban vasvári olv. kanonok és iváni apátúr volt.
Szily István 1787-ben pozsonyi kanonok volt.
Szily Ferencz esztergami kanonok volt. Meghalt 1836. maj. 23-án kora 81. évében.
Kiket számíthatunk ezek közűl az 1629-ben megnemesített Szily családhoz, és kiket a következő: 1751-ben nemességet nyert Szily családhoz, – nem tudjuk.

Szily család.

1751-ben Mária-Terézia királyasszonytól kapott nemes levelet, következő czimerrel: a paizs alsó kék udvarában arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával három ezüst nyilat tart, fölötte a paizs udvarát fehér gólya, melyen zöld függőleges hét koczka van, osztja el a felső keskenyebb vörös udvartól, melyben V alakú fehér szelemen látható, ennek két oldalán két arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából a leirthoz egészen hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[607]*

Szily család. (N.-enyedi)

Közűlök József 1840. körűl Alsó-Fejér megyei számvevő biztos és nagy-enyedi tanácsos volt.

Szina család.

Lásd Sina cs.

Szina család.

Trencsin megye nemesi összeirásai szerint 1660-ban Nemes-Kotessón, 1688-ban pedig János Varinban lakott. ^[608]* Utóbb ott nyoma sincs.

Szincsák család.

Zemplin megye czimer leveles nemes családai közé soroztatik. ^[609]*

Szindy család.(Szindi †)

Torda megye kihalt családa. Ismeretes tagja János 1601-ben katonatiszt, neje Görögh Anna. ^[610]*

Szinyéry család. (Szinyéri †)

Zemplin vármegye kihalt családa, mely hajdán azon megyében a hason nevü helységet birta. ^[611]*

Szinyey család.

Lásd Merse cs.

Színy család.

Lásd Szyni és Zíny cs.

Szinthay család.

Szabolcs, Szatmár és Ugocsa megyében honos régi nemes család. Szatmár megyében e század elején birtokos Angyaloson. ^[612]*
A család – úgy látszik – Zaránd megye ős családainak egyike. Ott már 1561-ben Ketdaka helységben birtokos volt Szinthay János. ^[613]*
Őseinek egyike volt Szinthay Úriel, ki 1579-ben Zaránd megyei Kakuch pusztára királyi új adományt nyert. ^[614]*
Ugocsa megyében Szinthay Zsigmond 1744-ben Sásvárott, Öszödfalván és Hetényben nádori adományban rész jószágokat kapott ^[615]*, és ez utóbbi helységben utódai e század elején Szintay Ferencz özvegye és Szintay Péter birtokosok voltak. ^[616]*

Szipoly család.

Erdélyben Közép Szolnok megyében él, hol Elek 1831. körűl alügyész, 1848-ban szolgabiró volt. Imre ugyan ott birtokos jelenleg.

Szira család.

Nógrád megyei nemes család, melyből Szira II. István az 1722. és 1726. évi nemesi vizsgálatkor nemességét kimutatván, II. Mátyás királytól egy nemesi kuriáról nyert adomány levelet produkált, és kétségtelen nemesnek ismertetett. Ennek atyja volt I. István, ki 1670-ben Ebeczken birt, és az 1684. évi felkelő nemesség összeirásában is ben foglaltatik. Ennek atyja Gergely, ki 1611-ben osztozott Edvi Máriával és Bori Istvánnak és ki valószinűleg az emlitett adományt nyerte. ^[617]* Tőle a családfa következőleg terjedt le:

Gergely 1611. 1629. (1. Vári Ilona 2. Berky Zsuzsa); idősb I. István 1670. 1684. (Ebeczky Zsófia); 2-től Zsuzsi; I. János 1705. 1711. †; ifj. II. István 1705. 1734.; Erzse (Czúcz István); Kata (Nagy Márton); II. János 1760.; Farkas.( István.; László.

I. János 1705-ben a nemesi fölkelésre kényszerítetvén, maga helyett állítá Fabó Mátyást. Ugyan ő testvérével II. Istvánnal együtt benfoglaltatik az 1709. és 1711. évi nemesi összeirásokban. Kihalt magnélkűl. Testvére
II. István 1722. és 1726-ban a birtokosok között mutatta be nemességét. ^[618]*
Ettől különböző család lesz az, melyből Szira György 1718-ban III. Károly királytól kapott czímeres nemes levelet, ^[619]* mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld téren nyargaló lovas magyar vitéz, lova fehér, takarója zöld, ruhája vörös, hátán prémes mentéje fityeg, csizmája sárga, fejét prémes kalpag fedi veres lefityegővel, jobb kezével lándzsát tart. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny lebeg. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[620]*

Szirmay család. (Szirmai ns. és Szirma-bessenyői ns. és gróf.)

Borsod és Ugocsa vármegyék ős régi, törzsökös magyar nemes családa, ^[621]* mely utóbb Zemplin, Szatmár, Sáros, Szepes, Ung, Nógrád és több megyébe elterjedt. Első ismert törzse Raak nevű vitéz férfiú volt, a ki 1241-ben a sajói ütközetben a tatárok ellen a királyt 38 rokonával védve, hullott el. ^[622]* Előbbi eredeti lakhelye, hová a magyarok bejövetelekor telepedhettek, Szirmia (Szerémség) volt, és innen utóbb a Szirmay helység név és család név eredt, ^[623]* mert igen valószinű, hogy ő alapítá már Borsod megyében Szirma helységet, melyről utódai neveztettek.
Raak-nak az alapító törzsnek, kinek emlékét később az utódok czimerökbe egy zöld koszorút tartó rák-nak fölvétele által is (a névre czélzólag) megörökítették, három fia: Ottobor, I. János és Cheburka, kik már közönségesen a Borsod megyedi Szirma helységről neveztettek, Torna megyében a Sajó partján Szántó helységet, illetőleg puszta földjét kapták királyi adományban. ^[624]* E három fiú által szélesen elterjedt Raak nemzetsége.
Ottobor 1273-ban Szolnok megyei főispán volt és Szántó helységet elcserélte IV. László királylyal Ugocsa megyei Hetény helységért, hova e szerint utódai át telepedtek testvérével Cheburkával és fiaival. Ottobornak három gyermeke volt: István, ki korán elhalt, Kozma és Mikó, és Cheburkának fiai János és János, ezek éltek 1295-ben, a midőn III. András királytól Hethén földre megerősítő királyi adományt nyertek, nevezet szerint: az elhalt Istvánnak fia I. Miklós, továbbá Kozma és Myko Ottobornak fiai, és Janus és János Cheburkának fiai. ^[625]*
Kozmának fiai voltak Godon (olv. Gödön) és Euzen, ezektől az öszödfalvi Göde család, valamint Myko fiától a Bekény stb. család származik, mint a családfán láthatni.
Istvánnak fia volt Miklós Ugocsa megyének főispánja, ki 1300. körűl Ugocsa megyében Szirma helységet alapítá, és így a Szirmay család Ugocsai vonalának törzse lőn. ^[626]* Erről tehát, mint külön vonalról alább szólandunk. Térjünk a borsodi vonalhoz.
Raak fiának János-nak fia II. János 1260-ban Borsodban Szirma várát megújjítatá, ^[627]* és a borsodi vonalnak törzs atyja lőn.
Lássuk a családfát ^[628]* a következőkben:
I. tábla.

Raak † 1241.( Ottobor 1245. 1273. Szolnoki főisp.( I. Jánus 1245.( Cheburka 1245.( I. István( Kozma 1295.( Mikó 1294.( I. János 1260. Borsodban Szirma alapítója.( II. Jánus 1295.( II. János 1295.( Miklós 1295. 1300. Ugocsai főisp. Zirma f. építője ettől az ugocsai Szirmay vonal( Godon( Euzen ezektől az öszödfalvi Göde cs.( Benth Benth falut épít.( Folyt. IV. táblán.( Benedek kitől a Bekény család.( III. János 1350.( I. Balás 1350.( I. Pál I. Lajos kir. alatt.( I. Péter 1464. borsodi szbiró( Simon nápolyi András tárnoka( I. Domokos( Fábián( György 1417.( II. Péter kir. kápolnaőr. 1418.( V. János Lengyel orsz.( VI. János; II. Domokos 1317.( VII. János 1417.( István 1421.( VIII. János.( László.( Imre.( Balás( II. Miklós egri prépost.( III. Péter 1417.( II. Pál 1417.( Antal 1417. uj adományt kap Szirmára.( Jakab 1417.( Ambrús 1454. (Csabai Anna)( György.( Folyt. II. táblán.

II. tábla.

Ambrús, ki az I. táblán. 1454. (Csabai Anna); II. István; III. Pál 1515. (Mály Erzse); Mihály; Mihály.; György.; IV. Pál 1552. Egert védi; IX. János.; György.; III. István 1548. borsodi alisp. (vattai Szenyes Margit); IV. István (Ongai Bora); V. Pál borsodi alisp.; Mihály; IV. Péter † 1659. Zemplini alisp. kir. táb. ülnök (Keczer Anna); VI. Pál; Mihály; György.; V. István 1693. báró 1707. gróf (Eödönffy Zsuzsa); III. Miklós † 1720. (Semsey Anna); Sára (1. Ruttkay András 2. nagylétai Székely Andr.); V. Péter (Fáy Zsófia); I. András † 1724. Zemplini követ (Róth Julia); Zsuzsa (Darvas József); VI. István (Görgey Zsófia); Folyt. III. táblán.; adoptálva Dessewffy Tamás. 1739. sárosi főisp. (1. Bergen Anna 2. gr. Barkóczy Aurora-Anna); Tamás sz. 1688. † 1743. ezredes. (Mednyánszky Anna); Ferencz †; Anna (1. Sárossy István 2. Usz Bálint); Anna 1776. (1. Radvánszky István. 2. Pottornyay András 1759.); Anna (Plathy Imre); Zsófia (Péchy Gábor); Mária †; Kata (Okolicsányi József); VII. István (Stansith Horváth Janka); István.; Péter.; Lajos †; Gábor †; István. †; János szepesi kanon.; Ádám (Daróczy Anna); Henrik † báró; Tamás 1760. sárosi főisp. b. t. tan.; József 1800.; Anna (Barkóczy Imre); ?; Henrik †; Károly †; ?; ?

III. tábla.

I. András, ki a II. táblán. † 1724. Zemplini követ (Réth Julianna); Menyhért (Péchy Éva); Ádám 1751. Zemplini követ †; II. András (csicseri Orosz Teréz); László 1740. zemplini alisp. kir. tan. † 1776. kathol. (Okolicsányi Terézia); Imre (Bégányi Krisztina) özv. 1776.; Bora (Kazinczy Dániel); Sándor 1776. (1. Máriássy N. 2. Stan. Horváth Klára); Bora (Szulyovszky László); Tamás (Kis Judit); Anna (Eisdorfer Boldizs.); Julianna (Berhelyi András); Lajos (b. Seckendorff Teréz); Zsigmond (Máriássy Zsuzsa); Klára.; Erzse.; Tamás 1776.; Tamás-Ant. Zemplini alispán 1767. (Beniczky Homorata); László (b. Révay Apollonia); Janka (Farkas János); Róza (Sóos József); Teréz (Sóos Pál); József volt kapit. †; László.; Honorata (Szent-Iványi Bonaventura); Apollonia.; Janka.; Róza.; Tamás.; Imre.; Péter (Pottornyay Ilona); Sándor.; Ádám.; Pál.; András.; József.; Zsuzsa.

A három első táblázaton látjuk – nem ugyan adatok hiányában máig – lehozva a szirmai és szirma-bessenyői Szirmay család Borsod megyei vonalát.
I. Jánosnak, ki 1260-ban a Borsod megyei Szirmai várkastély megujjítója volt, két fia maradt III. János és I. Balás.
III. Jánosnak fiai: I. Pál Apulliában harczolt I. Lajos király alatt, I. Péter 1364-ben Borsod vármegye szolgabirája volt. ^[629]* Simon nápolyi András tárnoka volt. Ezeknek gyermekeik u. m. I. Pálnak fia György, I. Péternek fia II. Péter Zsigmond kir. udvari kápolnájának őre jelen volt 1414-ben a kosztniczi zsinaton, ^[630]* és Simon fiának V. Jánosnak, ki Lengyel országba Hedvig királynéval kiment, ott jószágokat is kapott a szirádi palatinatusban, fiai II. Miklós egri prépost, III. Péter és II. Pál 1417-ben Zsigmond királytól Borsod megyei Szirma helységre új adományt nyertek, ^[631]* és abban 1418-ban is megerősitettek. ^[632]* Ezekben – úgy látszik – ez ág kihalt. De ugyan ezen adománylevélben részesültek I. Balásnak unokái is, névszerint I. Domokosnak fiai Antal és Jakab, és Fábiánnak János fiától unokái II. Domokos és VII. János. Ugyan ekkor ezeknek kellett kapniok a czimert is, melyet a család már a grófi diploma szavai szerint I. Lajos király korában viselt, és reá Zsigmond királytól oklevelet nyert.
A család tovább terjesztője Antal lőn. Ennek két fia György és Ambrús közűl az utóbbi Csabay Annát vette nőűl. Tőle három fia maradt: II. István, III. Pál, és Mihály, kinek fiai közűl IV. Pál 1552-ben Eger várát védte Dobó István alatt. ^[633]*
III. Pál élt 1515-ben, nőűl vette Mály Péternek leányát Erzsébetet, kitől lettek gyermekei IX. János, György és III. István, ki 1548-ban Borsod megye alispánjának iratik. Ez nejétől vattai Szennyes Margittól szintén három fiút nevelt föl, Mihályt, V. Pált, kis Borsod megye alispánja volt, és IV. Istvánt, ki Ongai Antalnak fügei Baló Erzsétől leányát Ongai Borbálát vette feleségűl, és született tőle fia
IV. Péter, ki Borsod megyéből Zemplin megyébe telepedett, és ott 1644-ben jegyző, 1646-tól haláláig Zemplin vármegye alispánja volt, többször ugymint 1647. 1649. és 1655-ben követ, 1656-ban egyszersmind királyi táblai ülnök. Meghalt 1659-ben. ^[634]* Nejétől lipóczi Keczer Annától négy fia: V. István, III. Miklós, V. Péter, I. András és egy leánya Sára előbb Butkay Andrásné, utóbb nagy Létai Székely Sándorné, maradtak. A fiúkról mint külön ágak alapitóiról egyenkét szólunk:

V. István ága, vagy a grófi ág.

V. István 1675-ben Zemplin vármegye táblabirája lett, 1676-ban Homonnai Zsigmond főispánnal I. Leopold király által a lengyel köztársasághoz követűl küldetett. 1681-ben a Tökölyvel folyt alkudozás és fegyverszüneti szerződés főtényezője volt a bécsi udvar részéről. ^[635]* 1685-ben Tököly – állítólag – általa akart a bécsi udvarral megbékélni, és e végből Szirmay Bécsbe ment, hol azonban elfogatott, és Cseh és Morva országban fogva tartatott. ^[636]* Ekkor a kath. hitre tért, és 1687-ben megszabadúlt, majd országbirói, utóbb nádori itélőmester lett. 1693-ban pedig báróságra emeltetett. ^[637]* 1696-ban I. József főherczeg menyegzőjére Bécsbe követségbe küldetik Zemplin megye részéről. 1701-ben Rákóczy II. Ferenczczel elfogatott és Ujhelybe elzáratott, de ártatlannak nyilatkoztatva, fölmentetett és szabadon bocsáttatott. Végre 1707. april. 23-án I. József által grófi rangra emeltetett. ^[638]* Mivel nejétől vinnai Eödönffy Zsuzsannától utóda nem maradt, Sára testvérének Butkay Andrásnénak unokáját (Butkay Margitnak Dessewffy Ádámtól való fiát) Dessewffy Tamást fiáúl és örököseűl fogadta, és arra királyi belegyezést eszközlött, és így az által Dessewffy Tamás a Szirmay nevet felvévén a grófi Szirmay ágat tovább, sőt e mai napig leterjeszté; mint erről mindjárt leszen emlékezet. Gróf Szirmay István meghalt 1711-ben. ^[639]* A Rákóczyféle birtokokból ő a makoviczai uradalom felét kapta; ^[640]* bírta Mád 1/4 részét stb. Végrendeletében írván, hogy bajait Jóbként türte, és jobb jövendőjéről Tamásként kétkedett, ez okból utódai nagy részben a Tamás és Jób neveket szokták viselni. ^[641]* Fogadott fia Dessewffy Tamás, ki azontúl cserneki és szirma-bessenyői gr. Szirmay-nak neveztetett, 1730-ban Sáros vármegye főispánja volt. Két nejétől több gyermeke született, köztük János még Dessewffy néven 1761–1782-ig szepesi kanonok. Henrik még báró korában halt meg, gyermekeivel együtt, és – úgy látszik – csak Ádám, Tamás 1760-ban Sáros megyei főispán, val. b. titkos tanácsos, és József cs. k. kamarás terjeszték ágaikat, mivel azonban a leszármazást nem tudjuk, csak az ismertebbeket lehet elé sorolnunk, ilyenek:
Gróf Szirmay Tamás már e század elején (1810.) a Tiszántúli kerületi tábla ülnöke, ugyan annak mintegy 1814-től 1848-ig elnöke.
Másik gróf Tamás, ki 1848/9-ben a forradalom ellenében csapatot állított, és annak ezredese volt. Meghalt 1857-ben. Örökösei Sáros megyében stb. birnak.
Sáros megyében birnak gr. Sz. István örökösei, továbbá Ferencz, és Károly, Gellért és Sándor.
A cs. kir. hadseregben a huszároknál szolgálnak a Szirmay ágból Károly kapitány és cs. kir. kamarás, Ferencz főhadnagy és cs. kir. kam., Ottó és Vilmos főhadnagyok.

III. Miklós ága.

III. Miklós IV. Péternek fia, 1720-ban halt meg. Nejétől Semsey Annától maradtak gyermekei: Tamás, Ferencz, ki kihalt, és Anna előbb Sárossy István, utóbb Usz Bálintné. Ezek három gyermeke közűl:
Tamás született 1688-ban Komlós-Keresztesen. Tanúlt 1705-ben Greifwaldban, hol XII. Károly svéd királytól ösztöndíjt húzott, utóbb utazott. Katonai pályára lépvén, Eugen herczeg alatt a gránátosok közé állott, 1709-ben százados lett, 1711-ben haza jött, megnősűlt, elvette Mednyánszky Zsigmond leányát Anna Máriát, kivel 32 évig élt. Itt honn Sáros, Gömör, Szepes és Zemplin megyék táblabirájává neveztetett és ezen utóbbi megyének az 1720. 1729. és 1740. évi országgyűlésen követe volt, egyszersmind a tiszántúli ágost. evang. egyház kerület felügyelőségét is viselte. Mária Terézia királyasszony trónra lépte után, midőn az ország ezen királyasszony részére nevezetes hadsereget szavazott meg, az állítandó egyik gyalog ezrednél Szirmay Tamás ezredes lett, és ezredével a poroszok ellen küldetett, hol 1742-ben és a következő évben magát több alkalommal kitünteté. Azonban megbetegedvén a táborban, 1743. jul. 9-én Ambergben kora 55. évében meghalt, eltemettetett Altorfban. A császári hadsereg hadi tetteiről egy naplót és több érdekes kéziratot hagyott maga után. Birtokos volt Lóczon, puszta Abonyban, Hidvégen, Szerencsen stb. Egyetlen leánya Anna előbb Radvánszky Istvánné, utóbb (1759–1776.) Pottornyay Andrásné volt, és így ez ág kihalt.

V. Péter ága.

V. Péter nejével Görgey Zsófiával négy leányt és egy fiút Istvánt hagyott maga után, kinek gradeczi Stansith Horváth Jankától két fiánál Istvánnál és Péternél családfánk megszakad, ezeknek utódait elé sorolni nem tudjuk.

I. András ága.

I. András buzgó protestáns, 1671-ben a jezsuiták üldözése miatt a pozsonyi törvényszék elé állítatott, innen megszabadulván, mivel a Wesselényi féle összeesküvésben részt vett Bocskay György özvegyeért kezességet vállalt, a kassai kamara Hazsina helységbeli birtokát két ízben is elkoboztatá. 1687-ben Caraffa fogatá el, de innen is megszabadúlt. 1712. és 1723-ban Zemplin megye országgyűlési követe és tizenhárom megye főpénztárnoka volt. ^[642]* Meghalt 1754-ben, kéziratban kora történeteit hagyva hátra. ^[643]* Nejétől királyfalvi Róth ádám leányától Róth Juliannától hét fia és egy leánya maradt, u. m. Menyhért, Ádám, II. András, László, Imre, Sándor és Teréz Kazinczy Dánielné.
Menyhértnek nejétől Péchy Évától csak egy leánya maradt: Borbála Syrmiensis Szulyóvszky László neje.
Ádám 1751-ben Zemplin vármegye követe volt. ^[644]* és úgy látszik magnélkűl halt el.
II. András feleségűl vette csicseri Orosz Terézt, ettől két leánya és fia Tamás maradt, kinek utódait megnevezni nem tudjuk.
László született 1701. dec. 1-én. Kijárván iskoláit, gr. Csáky Imre bibornok és váradi püspök udvarába kerűlt, miután már előbb a kath. vallásra áttért. 1740-ben Zemplin megye másod, 1757-ben első alispánja lett, egyszersmind királyi tanácsos volt. Meghalt 1776-ban. ^[645]* Nejétől Okolicsányi Teréztől a táblán látható három leányán kivűl három fia maradt: Tamás Antal 1757-ben aljegyző, 1767-ben Zemplin vármegyei alispán, László és József volt kapitány. Lászlónak nejétől báró Révay Apollóniától utódait nem tudjuk; Tamás-Antalnak, ki Náthafaluban, Izbugyán stb. birt, nejétől Beniczky Honoratától négy leánya, és két fia László 1767-ben aljegyző és Tamás maradtak, kiknek utódai előttünk szintén ismeretlenek.
Imre szintén I. Andrásnak fia, nőűl vette Bégányi Krisztinát, ki 1776-ban már özvegy volt. Gyermekei Lajos, Zsigmond, Klára és Erzse. Zsigmondnak nejétől Máriássy Zsuzsannától gyermekeit nem ismerjük; Lajosnak báró Seckendorff Teréztől gyermeke Dorottya és Károly, ki 1801-ben a Zemplini fölkelő lovas osztály őrnagyává és parancsnokává neveztetett. ^[646]*
Végre Sándor szintén I. Andrásnak fia, élt 1776-ban, birt Csanáloson stb. kétszer nősűlt, első neje Máriássy leány, a második Stansith Horváth Klára volt. Ezektől gyermekei: Imre, Péter, század elején birt Hencsoczán, Sándor, Ádám, Pál, András, József és Zsuzsanna, kiknek utódai élnek, de megnevezni családi közlés hiányában nem tudjuk.
Ezen vonalból valók lehetnek a következők: Ádám, ki Benyén halt meg 1810. dec. 1. ennek tán fia: Ádám szül. Vinnán 1781. jan. 20-án, cs. kir. kamarás, 1844-ben a kir. hétszemélyes tábla ülnöke, szirma-bessenyői előnévvel, mint Tolcsva és Erdőbénye örököse.
Lőrincz 1847-ben huszár hadnagy, szirma-bessenyői előnévvel.
Továbbá azon Szirmay György, ki Nógrád megyébe házasodott Berczelre, nőűl vévén Prónay Johannát, kinek gyermekei és unokái ezek:

György (Prónay Janka); György (Dessewffy Amália † 1855.); Sándor.; Janka.; Klotild.; Albert volt cadet mhalt 1862. mart. 15. kora 35 évéb. Marczalban.; Sarolta (Plachy János)

A Szirmay-ak ezen szirma-bessenyői vonala majoratusképen birja a nagy-tolcsvai jószágokat.

Az Ugocsa megyei Szirmay vonal.

Következik a Szirmay-ak Ugocsa megyei ága, mely előnevét Szirmáról írja, és I. Istvánnak Miklós nevű fiától ered, mint a következő táblázat ^[647]* mutatja:
IV. tábla.

Az Ugocsa megyei Szirmay-ak vonala. Miklós, ki az I. táblán. 1295. 1300. Ugocsai főisp.; II. István 1339.; I. Mihály de Zirma 1339.; I. János 1305–9. de Zirma; II. János 1409. de Zirma 1417. Ugocsai szbiró.; Dénes ? 1413. szbiró.; I. György de Zirma.; Bertalan de Zirma; I. László 1428. de Zirma.; Simon 1447. de Zirma Calvus dictus ettől a Kálos cs.; III. János de Zirma; I. Antal 1404. leányrészt ád Zirmából Erzsének.; Mátyás 1467. 71. de Zirma; II. Miklós 1469. de Zirma.; Folyt. V. táblán.; II. László 1430.; Bernát 1500–5. Ugocsai alispán. magyfalvi Zovárdffy Klára); II. Dénes 1504. ugocsai alisp. † 1526.; I. András (Tassy Margit); II. György (Tardi Vörös Zsófi); Lajos ecsedi kapit. 1559. † 1560. (Bódy Bora); Magdolna (Supán Lőr.); György Kávasi kapit. 1545.; II. György; Pál.; I. Ferencz szatmári szolgabiró 1604–1610.; III. György szatmári szbiró 1632–37. (Öszödfalvi Göde Anna); II. Ferencz 1656. szatmári szbiró; Folyt. a köv. lapon.; Erzse 1690.

III. György, ki az előbbi lapon. szatmári szbiró 1632–37. (Öszödfalvi Göde Anna); IV. György 1662. (Ramocsa Erzse); III. István 1662. 1659. insurg. had. (lasztóczi Botka Zsuzsa); V. György 1692. szatmári szbiró és adórovó (lud. Bay Mária); Gábor (Jászai Éva † 1708.); Domokos megöletett 1703. (Szilvássy Kata); IV. István 1732. új czímert.; V. István; Ferencz.; András Szatmárban (Stans. Horváth Anna); Ferencz 1723. új czímert őrnagy 1741.; VI. György 1723. új czímert 1747. 50. (Bertóthy Kata); VI. István insurg. főhadn. Szatmárban.; Lajos 1806. szatmári főszbiró; VII. István.; Ádám.; II. Antal sz. 1747. † 1812. ker. táb. ülnök. tudós, iró. (1. Pintér Anna 2. b. Ghillányi Fáni); György szatmári főszbiró †; Antal nőtlen Mikolában 1863.; Pál †; Lajos (Csabai Emilia); Zsuzsi (Baranyay); 1-től József sz. 1781. Zemplini szbiró és követ (Zámbory N.); 2-tól Antal. sz. 1785. tbiró lak. Kassán.; Lajos.; Mili (Mikolay Elek); N.

Mint már említettük, Miklós a kiváló törzs-ős 1300-ban Ugocsa megye főispánja és Ugocsa várnagya volt, élt még 1352-ben is. ^[648]* A táblázaton három fia áll. Ezek közűl I. Jánosnak ágán I. Antal leánynegyedet fizet ki 1404-ben Szirma helységből Szirmay Erzsébetnek. ^[649]* III. Jánosnak unokája Bernát 1500–5-ben Ugocsa vármegye alispánja volt, ^[650]* felesége volt magyfalvi Zovárdffy Klára, kitől fia Lajos ecsedi kapitány, a ki 1564-ben vette nőűl Bódy Borbálát, 1567-ben kapta Báthory Miklós országbirótól Szatmárban a szárazberki jószágot; 1573-ban már neje özvegy volt. Tovább ez ág nem terjedt. ^[651]*
Miklósnak másik fia I. Mihály nemzé II. Jánost és tán Dénest, ki 1413-ban Ugocsa vármegye szolgabirája volt. ^[652]*
Időben igen terjedt volt a család, így 1409-ben a szomszéd Sásvár határjárásakor említetnek még a Szirmay családból Györgynek fia György, Miklósnak fia György, Miklósnak fia János, Mártonnak fia István és Mihály, Györgynek fiai Péter és László, Mártonnak fia János, Jánosnak fia András, ismét másik Jánosnak fia András, kiknek helyét a táblán kimutatni nem lehet. ^[653]*
Említett II. János 1417-ben Ugocsa vármegye szolgabirája volt. ^[654]* Ennek három fia maradt: Bertalan, kinek csak Mátyás fiát ismerjük az 1469. és 1478. évekből, ^[655]* I. László, kinek ága máig terjed, és Simon, ki 1447-ben Ugocsa megye követe volt, ^[656]* és Kálos-nak neveztetvén, ^[657]* a szirmai Kálos mostanáig élő családnak őse lett, mint utódait az V. táblán láthatni.
I. László élt 1428-ban, ^[658]* nemzé II. Miklóst, kinek három fia kőzűl II. Dénes 1504-ben Ugocsa vármegye alispánja volt. Elesett Mohácsnál. ^[659]* Ennek fia György kávási kapitány volt 1545-ben. ^[660]* I. Andrásnak Tassi Margittól csak unokáig ismerjük utódait.
II. György – úgy látszik – Szatmár megyébe szakadt, de a XVII. század elején. ^[661]* Nejétől Tardi Vörös Zsófitól született fiai már azon megyében hivataloskodtak. Igy I. Ferencz 1604–1610-ben szolgabiró volt. Ennek fia II. Ferencz ugyan az 1656-ban, ^[662]* de leányában Erzsébetben ága kifogyott.
II. Györgynek másik fia III. György 1632–37-ben Szatmár várm. szolgabirája, öszödfalvi Göde Annától két fiát nemzette: IV. Györgyöt, és III. Istvánt. Amaz utódaival együtt Szatmárban maradva, a szatmári-ágat alapítá, III. István Zemplinbe visszatért; ága a zemplini-ágat képezi.
Lássuk előbb a Zemplini-ágat.
III. István 1659-ben a Zemplini fölkelő seregben hadnagy. Részt vett Rákóczy Györgygyel a gyalui ütközetben is, és Zemplinben attól javakat kapva, oda vissza telepedett. ^[663]* Egyik fia Gábor, kinek neje Jászai Éva 1708-ban halt meg. Másik fia Domokos már a kuruczok ellensége volt, és ezek konczolták fel Kanyatánál 1703-ban. ^[664]* Ennek Szilvásy Katától fiai Ferencz és VI. György, kik 1723-ban a szatmári ágon álló V. Györgynek fiával IV. Istvánnal együtt 1723. évi jun. 9-én III. Károly királytól régi nemesi czímerökről új czímeres levelet vettek ki. ^[665]* Ferencz őrnagy volt 1741-ben. Testvére VI. György, ügyvéd és táblabiró, egy magyar törvénytudományt dolgozott ki, melyet fia Szirmay Antal állítása szerint Huszty István megbővítve kiadott. Nejétől Berthóty Katalintól fia Antal a tudós iró, született Eperjesen 1747. jan. 20-án. Iskoláit 1765-ben végzé, már 1762-ben laureatus poeta, és 1764-ben AA. LL-et Philos. mesteri czímmel tiszteltetett meg. 1773-ban jutott be Zemplin megyében aljegyzőnek, 1777-ben főjegyzőnek, 1785-ben kir. táblai ülnök lett. 1787-ben kir. udv. tanácsos és a tiszáninneni kerületi tábla elnöke. Az 1790. és 1796. évi országgyűléseken Zemplin megye követe. De sértegető élczei és elve (mindég az erősbekkel tartás) utóbb közönséges gyülölségbe sodorták és 1797. octob. 27-én az eperjesi táblától is el kellett válnia. Élete vége felé 1809-ben rádi jószágára királyi adományt szerzett. Meghalt 1812. sept. 19-én Szinyéren. Eltemettetett Véken. Számos munkái közt Zemplin, Ugocsa, és Szatmár megye leirásával (ez utóbbi magyar nyelven) jeles érdemeket szerzett a tudományosság terén. ^[666]* Két neje volt, az első legenyei Pintér Anna, ki 1783-ban halt el, ettől fia József maradt, a második báró Ghillányi Farncziska volt, kitől maradt fia Antal. Amaz (t. i. József) született 1781-ben, Zemplin vármegye szolgabirája 1804-ben és követe volt. Nejétől Zámbory leánytól utóda Zemplinben él. Antal nőtlen, lak. Kassán.
A másik – úgy nevezett szatmári ág – IV. Györgytől terjedt le. Ennek nejétől Ramocsa Erzsébettől fia V. György, ki 1691-ben Szatmár vármegye szolgabirája ^[667]* és adórovója. Első nejétől fia maradt VI. István, (kiről alább) második nejétől Mikolay Judittól, ki utóbb Szodoray Boldizsárhoz ment férjhez, két szerencsétlen leánya maradt: Ilona és Klára, kit mostoha atyja Szodoray Boldizsár véletlenűl meg lőtt. Ilona volt azon sokat szenvedett hölgy, kinek visszontagságai egy irónknak regénye szövegeűl szolgáltak. 1717-ben, midőn 6 éves volt, a Szatmár megyébe beütött tatárok által a fertő-almási templomból, hová a megréműltek futottak, elraboltatott, és négy év mulva Mingyer faluban találtatott. A tatár kezéből egy űzérkedő moldován kapitány kezébe került, ki 200 arany váltságdíjt és egyéb drágaságot kivánt foglyáért. Meg is kapta, és 1725-ben kerűlt haza – mint útlevele mutatja – Szirmay Ilona. Ezen tatár-dulás emléket a Mikolay nemzetség egy tagja, György a mikolai templomba helyezett felirással is erősíté; és ezen tatár pusztitáskor a Szirmayak sok levele elveszvén és elégvén Fertő-Almáson, okot szolgáltatott, hogy Ilonának testvérbátyja említett IV. István atyafiaival Ferenczczel és Györgygyel nemzetségi czímerök megújjítását és megerősítését III. Károly királytól eszközölték. ^[668]* Ezen IV. Istvánnak utódaiból, mint a táblán láthatni: idősb Lajos 1788–1806-ban Szatmári főszolgabiró volt; ennek élnek fiai Antal nőtlenűl Mikolában és Lajos, kinek családja van.
Hogy e családfák nem teljesek, elvolt mondva, rólok nem csak az utóbbi és mostani nemzedékek hiányzanak, de a régiebb időkből is. Igy
András és János Miklósnak fiai, kik emberölés miatt nagyobb hatalmaskodási bélyegen élet s vagyonvesztésben elmarasztaltattak, de 1405-ben Zsigmond királytól kegyelmet kaptak. ^[669]*
Márton, ki 1331-ben Gyula határát jártatja. ^[670]*
Jakab, a litteratus, (deák) ki 1447-ben Ugocsa szolgabirája volt. ^[671]*
Szaniszló, és ennek 1461-ben élt fiai Balás és János. ^[672]*
Károly (litteratus) deák 1545-ben Ugocsa vármegye esküdtje. ^[673]*
András ugyan ott 1636-ban esküdt. ^[674]*
Sandrin (Sándor) 1605-ben Szatmár várm. szbirája. ^[675]*
A család czímerére, melyet már előbb is viselt, mág 1417-ben Zsigmond királytól kapott oklevelet, azonban ezt nem ismerjük. ^[676]* Utóbb 1693-ban a szirma-bessenyői ág a bárói diplomában szintén újjítást nyert, 1707-ben pedig a grófi diplomában újra. Azonban ezeket sem ismerjük. ^[677]*
Az egész Szirmay nemzetség czímere közösen és lényegileg abban megegyez, hogy az a vért udvarában egy fölfelé néző, lábait szétterjesztő vörös rák, ollóival zöld koszorút tartva. A vért szinei, kivált alúl, mint szóbeszéd után értesűlve vagyok, némelyeknél különbözők. Azon czímer – mely itt följebb metszvényben is közölve van, – a szirmai Szirmay-ak ugocsai ágát illeti, és ugyan az, melyet 1723-ban Szirmay György, Ferencz testvérek és unoka testvérök István kapott. Ez egy fen álló hadi vért, melynek kék udvarában széles zöld réten át fehér folyam hullámzik, abból mintegy a farkán vörös rák áll fölfelé, ollóival fehér virágokkal vegyített zöld koszorút tart. A paizs fölötti sisak koronáján ugyan azon ábra ismétlődik. Foszladék jobbról kékzöld, balról ezüstvörös. ^[678]*
Hátra van még az Ugocsa megyei szirmai Szirmay nemzetségből a XV. században kivált Kálos Szirmayakról szólnunk. Ezekről már e munka VI. kötet 57. lapján is van emlékezet; azonban hadd álljon itt az anya-nemzetség után mintegy összefüggésben azzal, és mintegy pótlásúl e század elejéig leterjedő nemzékrende ^[679]*, mint következik:
V. tábla.

Simon, ki a IV. táblán. de Zirma Kálos dictus 1447.; Foris Kálos de Zirma (1. Veronika 1478. 4. Apollónia 1493.); Tamás dictus Kálos; Bertalan.; János.; László.; László 1504.; 1-től Antal.; 2-tól Dora; idősb Pál Kálos de Zirma 1590. (Zoltán Bora); idősb István; Miklós; Kata (Syle István); Demeter.; György 1590.; Bertalan.; Pál közjegyző.; közép István (Csathó Ilona); ifj. István (Tassy Margit); ifj. Pál 1694.; Ilona (Bicskey László); István.; Ferencz Kálos 1688. (Gacsaly Anna); Bertalan.; Dora.; Ilona.; László Kálos de Zirma.; Zsigmond 1736. (Zoltán Anna); László (Kodra Anna); Ferencz.; Dénes Ugocsa főügyésze 1804.; Bertalan. 1804.

Szirmiensis család.

Lásd Syrmiensis.

Szita család. (Salfai)

Vas vármegye birtokos nemes családa, mely azon megyei Salfa helységre adományt is nyert, onnan irja előnevét és ott jelenleg is birtokos. ^[680]*
A czímeres nemes levelet Szita Bálint nyerte Rudolf királytól 1587. évi jul. 13-án Prágában, mely czímeres nemeslevél Soprony megyében 1590. évben Szent-Miklóson tartott közgyűlésen ki is hirdettetett.
A XVIII. században már Somogy megyében is találjuk, a midőn azon megyénél 1738-ban Szita Lőrincz rendszerinti esküdt volt.
Vas megyében élt és birt Salfán Szita János, ki 1824. nov. 9-től (megválasztva újra 1828. oct. 1-én is) Vas megyének kőszöghi járásában főszolgabirája volt 1832-ig, sőt tán tovább.
E század elején élt Ferencz már Orosházán, nejétől Hetyey leánytól három leánya volt: 1. Rebeka Kunos Andrásné, ki Hetyében lakott és halt meg 1805. évi febr. 16-án. ^[681]* 2. Rozália Tegyei Bálintné, és 3. Rebeka Guóth Jánosné Magasiban (Vas várm.)
Ez időben (1805.) élt Vas megyében Szita idősb László, kinek első nejétől Szalay Erzsébettől gyermekei: László és Péter; második nejétől Fodor Juliannától gyermekei: János (valószinűleg, kit följebb főszolgabirónak irtunk) István, Teréz, Ferencz, és Rozina.
Egy ága a családnak Fejér megyébe szakadt, ebből volt Szita István, azon s több megye táblabirája, ki a sorsjáték szerencséje által is tetemesen szaporítá vagyonát. Meghalt 1860. nov. 30-án Pettenden kora 77. évében, eltemettetett Kápolnás Nyéken; nejétől Papp Juliannától, ki 1859. mart. 2-án kora 68. évében Pettenden halt meg, és ugyan ott eltemettetett, egyetlen leánya báró Földváry Lajosnak felesége.
A családnak egy más ága Veszprém, innen Fejér, Békés s Pest megyébe is elszármazott, ez ág a czímerlevelet szerző: Szita Bálint és neje Zánkay Ilona utódaitól (mintegy kis-unokáitól) származását következőleg mutatta ki:

Bálint 1587. (Zánkay Ilona); hézag.; Imre Csákváry lakos.; György pápai lakos.; «»I. János Csákvárott 1733–41.; András pápai lakos. 1733.; I. János Csákvárott 1741.; I. Mihály 1742.; II. Ádám. 1742.; II. Mihály Csákvárott.; Erzse.; Folyt. a köv. lapon.

II. Mihály, ki az előbbi lapon. Csákvárott.; I. József 1805.; II. János 1805.; Teréz.; Anna.; III. Mihály 1805.; Fülöp B. Gyulán 1838. (Epp Teréz); Kata.; I. Ferencz.; II. József.; Alojzia.; Róza.; Juli.; III. János.; Sándor sz. 1833. Dukán zenész.; Konstanczia sz. Gyulán 1837. (Kémery Pál); Gyula sz. 1842. Gyulán.; Kálmán sz. 1844. Gyulán.; Gejza sz. 1850. Gyulán.

A táblán álló Györgynek fia András 1733-ban Veszprém megye által kétségtelen nemesnek ismertetett, ennélfogva is unoka-testvére I. Ádám szintén Veszprém vármegyétől 1741. nov. 13-án Pápán tartott közgyűlésből nemességi bizonyítványt nyert, melyet miután Csákvárott Fejér megyében lakott, a következő 1742. jan. 12-én Sz. Fejér megyében is kihirdettetett és pedig a táblán látható három fia nevére is.
II. Mihály fiainak neveire is 1805. máj 8-án Fejér megyében ismét kihirdetteté nemességét. Fiai közűl Fülöp Csákvárról előbb Ercsibe (Pest várm.) innen Pest megyei Duka helységbe költözött, végre innen Békés megyébe Gyulára (mint a Wenkheim grófok dísz kertésze) telepedett, és Békes megyénél nemességét 1837. april. 11-én kihirdetteté. ^[682]* Gyermekei a táblán láthatók.
Ugyan e családból Szita Márton, fia Andrásnak, unokája Benedeknek, (ki tán fia volt a szerző Bálintnak) 1732-ben a Veszprémi káptalan előtt az eredeti czímeres nemes levelet hitelesen átiratta.
A család czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábain álló grif; ugyan ehez hasonló grif emelkedik ki a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[683]*

Szita család.

Lásd Zita cs.

Szivák család.

Békes vármegye nemessége sorában 1834-ben beirva találtatik.

Szívós család.

Gömör vármegye nemes családa, ^[684]* birtokos azon megyében Bikkszög faluban. ^[685]*
Egyébiránt a család Pest megyei Kőrösi származék, hol máig székel. Ott szabadúlt föl Szívos János deák 1666-ban, és 1667. jan. 8-án I. Leopoldtól armálist nyert, mely Pest megye előtt azon évi máj. 20-án kihirdettetett.
Ugyan e családból volt Pál, ki mint tiszttartó leszármazott Krassó megyébe, hol Pest megyétől 1835. évi mart. 23-án kiadott nemesi bizonyítványát azon évi május 11-én kihirdetteté. Ivadékát e táblázat mutatja:

Pál 1838. tiszttartó.; Pál † ügyvéd; András gazdatiszt 1859.; Miklós 1859.; Lajos 1859.; Zsigmond 1859.; Pál.

Szívy család.

Trencsin és Zemplin vármegye czimerleveles családa. A czímeres nemes levelet Szívy András nyerte III. Ferdinánd királytól és azt azon megyében azon évben ki is hirdetteté. 1666-ban Trencsin városában székelt, 1748-ban ugyan ott lakott Szívy Ádám. Utóbb azon megyében nyoma sincs, ^[686]* ellenben e század elején Zemplin megye nemessége sorában találjuk. ^[687]*

Szkacsányi család.

Nógrád megyei nemes nemzetség, e megyében érte a megnemesítés, melyet – úgy látszik – Szkacsány Mátyás nyert meg, ki 1697. nov. 24-én I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, mely 1698-ban Nógrád vármegyében kihirdettetett. ^[688]*
A család neve néha hibából a megyei jegyzőkönyvekben Kacsán, Kacsányi és Szkacsán-nak is olvasható. Az 1705. nemesi lajstromban előfordúl Kacsán (így) Mátyás a füleki járásban. 1709-ben Szkacsányi György ugyan ott, 1711-ben a honn maradottak közt Szkacsán (így) György és Márton.
1726-ban Szkacsányi György fiaival Márton, János, Pál, András, Mátyás, Miklós, Jakabbal az 1697. évi armalis alapján a nemesség vizsgáló törv. szék előtt igazolták nemességöket. És ekkor Kacsányi név alatt fordúlnak elé.
1734-ben a Szkacsányi család, ismér mint 1726-ban produkált más Szkacsányi név alatt beirva.
Az 1755. évi kétségtelen nemesek sorában találjuk a K. betü alatt az armalisták között e család tagjait u. m. Kacsány Mártont, Pált, Jánost, Miklóst, Györgyöt, Andrást Mlágyó faluban, és Andrást Poltáron. – A család protest. vallású.

Szkalka család.

Trencsin vármegye czímerleveles családainak egyike. Az armalist ott Szkalka Dániel és Márton 1647-ben hirdettették ki, s valószinűleg ők nyerték is. A nemesi összeirások ^[689]* szerint:
1748-ban József felső járásban, János pedig Zolnán lakott.
1768-ban a fölebbi János, négy fiával u. m. András, János, József és Györgygyel Zolna városában laktak.
1803-ban Zolnán laktak: András s fia szintén János, majd József és fia ifjabb András.
1837-ben ugyan ott idősb József és fia András és ettől származott unokája Ádám; azután Andrásnak fia ifjabb József.
Egyik ágnak néhány ízen származási fája ez:

Szkalka János (Szobek Erzse); József.; László.; Erzse (1. Kvassay György 2. Borcsiczky Pál 3. Uhláhrik János); Róza (Görögh Pál); Anna (Benyovszky Gábor); Éva (Gyarmathy István); János †; László †; Magdolna (1. Chiko András 2. Szobek József)

Szkárosi család. (Szkárosi)

Gömör vármegye kihalt családa, mely a Farkas, Hamvai stb. családokkal közös vérségből eredt.
1366-ban élt Jakab-nak fia Albert, ki ha magnélkűl halna ki, I. Lajos király Hamvai Sándor fiait biztosítá, hogy a leányágnak fiusítása előtt őket tenné örökösökké. ^[690]*
1381-ben Gara nádor által tartott Gömör és Torna megyék gyülésén Szkárosi Sándornak fia Péter mint megyei esküdt volt jelen. ^[691]*
1381-ben mint már az említett Albert csak ugyan magva szakadta után a Szkárosi nemzetség osztályos végrehajtási okleveléből e származás ^[692]* tünik ki:

Venczel; Miklós; Miklós; János; László; András; János; Péter; István 1381. fölp.; Farkas alp. 1381.; Albert alp. 1381.; János alp. 1381.; Jakab alp. 1381.; Miklós alp. 1381.; János alp. 1381.

1429-ben élt Szkárosi Jánosnak fia Tamás. ^[693]*

Szklár család.

Trencsin vármegyében az 1666. évi nemesi összeirásban találjuk nevét, mint Latkóczon lakozónak. Később ott semmi nyoma. ^[694]*

Szkuba család. (máskép Csaplovics)

Árva vármegye czimerleveles nemes családaiból való. Az armálist III. Ferdinánd királytól kapta 1643-ban. (Lásd Csaplovics család a pótlék-kötetben) Csaplovics nevet vett föl, miután az adományos Csaplovics családdal sógorságban jövén, a jeszenovai birtokban is részesítetett. E család Lőrinczben kihalt. ^[695]*

Szlábigh család.

Tagjai nagyobbára kormányszéki, főkép kamarai hivatalokban találhatók. 1760-ban Szlábigh András a m. kir. udv. kamaránál számvevői irnok volt. Ez, vagy hason nevű fia Szlábigh András 1791-ben II. Leopold király által magyar nemességre emeltetett. Czímere jobbról balra rézsutosan két felé, arany és kék udvarra osztott paizs, az előtérben zöld halmon grif ágaskodik, úgy, hogy teste fele része hosszában az udvarok színeivel ellekezőleg van színezve, első jobb lábával kivont kardot tart. A paizs fölötti sisak koronájából szintén arany és kék színű grif emelkedik ki. Foszladék mind a két oldalról aranykék. ^[696]*
Valószinűleg ezen András utódai és tán fiai voltak Alajos 1710–1715-ben a magyar királyi helytartóságnál fogalmazó, egyszersmind jogtudor; – Fülöp a kamaránál hivataloskodott már 1810-ben, már 1825-ben ott számvevői tiszt volt.
1844-ben Károly a polit. alapítványi pénztárnál tiszt, Jakab Barcsán sóházi tiszt, 1863-ban amaz az országos cs. kir. pénztár tisztje, emez Csabán cs. kir. adó pénztárnok.

Szlábur család.

Szlábur Mihály 1798-ban I. Ferencz király által czímeres nemes levélben megnemesítetett.
Czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, a felső udvar arany, az alsó ezüst, az elő térben párducz ágaskodik hátulsó lábain, első jobb lábával kivont pallóst, a ballal arany koronát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló párducz emelkedik ki. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstvörös. ^[697]*

Szládek család.

Trencsin vármegye nemessége sorában találjuk, hol Szládek György 1678-ban czímeres nemes levelét kihirdetteté. 1728-ban még ott található; ^[698]* később nyoma sincs.

Szladovich család.

Vas vármegye nemes családa, melyből János azon megyében 1759-ben alszolgabiró, György 1787-ben chasmai káptalani kanonok, és zágrábi egyház karkáplána volt.
Károly 1811-től 1814-ig Vas vármegye első alispánja volt.

Szlama család. (máskép Szlamenka)

E néven fordúl elő Trencsin megyében e nemes család, melyből Szlama Miklós 1660-ban Trencsin megyében hirdetteté ki czímeres nemeslevelét. 1666-ban Szlamenka néven mint Okruth helységbeli lakos jelöltetik. ^[699]* Utóbb semmi nyoma.

Szlatényi család.

Szintén Trencsin megyében honos czimerleveles nemes család.
A nemesi összeirások ^[700]* szerint:
1748-ban Závodjék lakott Illésnek a fia, Zolnán pedig idősb és ifjabb János.
1768-ban Zolnán laktak: Dániel és ennek fia Sámuel, továbbá András és fiai András és Ignácz, nem különben György s ennek fiai Sámuel és János.
1803-ban Ns.Kotessón éltek: Sámuel és hat fia: Ignácz, József, Mihály, János, György és Gáspár; ugyan ekkor Zolnán laktak idősb János két fiával Jánossal és Józseffel, – és végre Ignácznak fia ifj. János.
1837-ben Ns.-Kotessón összeirattak Sámuel örökösei: József, Péter és János, és ez utóbbinak fiai Ferdinánd, István és Márton. Ugyan ekkor Zolnán középső Jánosnak örökösei u. m. Károly, Antal és József, nem különben Ignácznak fia ifjabb János.
A család az utóbbi időkben nemes-kotessói előnevet használ, így Szlatinyi Antal 1863-ban a pozsonyi cs. kir. országos pénzügyi igazgatóságnál fogalmazó gyakornok.
Tán e családból származott Szlatiny (így) Ágoston is, 1810-ben m. kir. kamarai járulnok, és
Szlatini Ferencz Pest v. tbiró, a pesti szépitő bizottmány elnöke, mhalt Pesten 1828. (?) sept. 4-én kora 70. évében. Első nejétől leánya Amália Renn Antalné. Második neje, kit özvegye hagyott: Eötvös Teréz volt.

Szlávik család.

Trencsin megyében az 1688. évi nemesi összeirás szerint lakott Felső Dreskóczon ily nevű nemes család. Valószinűleg ivadéka azon Szlávik János, ki e század első felében hosszú idő során (mintegy 1824–1849.) Nógrád megye irnoka volt, és az eredeti czímeres nemes levelet is birta. Meghalt 1852. táján magtalanúl.

Szlavikovecz család.

Szlavikovecz Imre 1659-ben magyar honfiusitást nyert. ^[701]* Most ismeretlen, valószinűleg kihalt.

Szlávy család. (Érkenézi és okányi)

Bihar, Szabolcs, Szatmár stb. megye birtokos nemes családa. Családi értesítés szerint ősei a XVI. században már Győr megyében említetnek, azonban adatok hiányában a hiteles családfa csak a XVII. század végén kezdődik. Ekkor élt Szlávy János, (ki 1674. táján született) és Kovácsy Erzsébettel két fiát I. Pált és I. Györgyöt nemzette, kik által a család két fő ágra szakadt, mint a családfán ^[702]* láthatni.
I. tábla.

János tbiró sz. 1674. körül (Kovácsy Erzse); I. Pál sz. 1706. † 1787. beregi főisp. (1. b. Perényi Kata 2. Fischer Anna 1781-től) érkenézi ág.; I. György sz. 1726. † 1801. tbiró, s hzg. urad. igazgató (Laczkovich Magdolna) okányi ág.; Folyt. II. táblán.; 1-től Róza sz. 1753. (Czindery Rochus); Antal sz. 1754.; II. Pál sz. 1755. kanczel. tan.); Imre.; József kapit. †; Ferencz Xav.; Ignácz hadnagy.; István.; Anna (Ribínyi Keresztély); Antal.; Fillippina Anna.; János sz. 1773. † 1831. kapitány; 2-tól Sal. Ferencz sz. 1782. † 1856. oct. 31. (adelsbergi Affalter Kata); Folyt. a köv. lapon.

Sal Ferencz, ki az előbbi lapon. sz. 1782. † 1856. nov. 31. (adelsbergi Affalter Kata); Károly sz. 1803. (Schwethelm Teréz); Tivadar sz. 1805. (Skoddál Anna); Matild.; Mária sz. 1812. † 1837.; Vilma 1814. (Zigmund József); Ferencz Ér-Mihályfalván.; Anna †; Gejza †; Laura †; Gejza cs. kir. főhadn. sz. 1834.; Hermina †; Tivadar †; Ferencz sz. 1834.; Matild sz. 1836. (Fráter Lajos); Adolf sz. 1840.; Karolina sz. 1846.

II. tábla.

I. György, ki az I. táblán. sz. 1726. † 1801. (Laczkovics Magdolna); Mária sz. 1761. † 1837. (1. Baranyi Péter. 2. Majláth György pers.); II. György sz. 1764. † 1818. fő szbiró (Balás Julia); János sz. 1772. † 1840.; Julianna sz. 1773. † 1826. (Gedeon Ferencz); László sz. 1774. † 1849. kir. tan. (1. gr. Forgách Antonia. 2. Plays Virginia); Antal sz. 1778. őrnagy (Spirk Luiza); és a többi.; Karolina (Szental Ferencz) † 1848. m. 2.; Róza sz. 1798. aug. 30. (b. Wuisthof Károly. táborn.); Eduárd sz. 1800. aug. 17. kapitány (Noszky Mária); Vilmos sz. 1802. máj. 24. † 1802. jun. 5.; Miklós sz. 1803. dec. 1. (Nagy Sarolta); Viktor sz. 1816. dec. 11. (Juricskay Nina sz. 1826. apr. 29.); György sz. 1838. dec. 2.; László sz. 1846. sept. 7.; Béla sz. 1848. máj. 16.; Olivér sz. 1851. apr. 12.; Sándor sz. 1852. octob. 20.; József. sz. 1818. nov. 23.; Antal †; Károly †; Julianna sz. 1827. nov. 4. (gr. Nyáry János); Johanna †

A tábla élén álló törzsnek Jánosnak két fia I. Pál, és I. György 1766-ban Mária Terézia királyasszonytól czímeres nemes levelet nyertek, ^[703]* mely szerint czímerök függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban zöld téren természetes színű gólya áll, csőrében ezüst kígyót tartva; a baloldali vörös udvart fekmentes arany szelemen, melyen hat ágú vörös csillag ragyog, két felé osztja, a szelemen fölött és alatt arany leopárdfej látható. A paizs fölötti sisak koronáján két, egymásra helyezett sasszárny látható, a háttérben álló kék, az elő térben álló vörös, és ennek közepén ismét arany leopárdfej látható. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranykék.
Az említett két testvér által két ágra oszlott a család I. Pál az általa adományban Szabolcs megyében nyert Érkenéz helységről, I. György Bihar megyében kapott Okány helységről kapta előnevét. Szóljunk rólok egymás után.
I. Pál szül. 1706-ban. 1747-ben a tartományi biztosságnál titoknok, később a kir. ügyészségnél szolgált Derecskén, 1756-ban procurator, 1763-ban a kir. táblánál itélő mester, utóbb kir. ügy igazgató, és az udvari kamaránál tanácsos, 1782-ban septemvir, 1783-ban sz. István rend vitéze, 1785-ben Bereg vármegye főispánja, val. bels. tit. tanácsos ^[704]* és 1787-ben a munkácsi kerűletbe királyi biztosnak neveztetett, azonban midőn ezen méltóságot épen megköszönni járt Bécsben, a vendéglő lépcsőin hirtelen szélhűdés életétől megfosztá 1787-ben, kora 81. évében. Ő kapott Szabolcsmegyében Érkenéz és Ér-Mihályfalra helységre adományt 1785. táján, és abba be is iktattatott. ^[705]* Két neje volt, az első báró Perényi Katalin, a második Fischer Katalin, előbb Kovácsné, kit 1781-ben vett feleségűl, az elsőtől tizenkét, a másodiktól egy gyermeke volt, mint a táblán láthatók. Ezek közűl:
II. Pál előbb Csongrád vármegye főjegyzője, innen a m. kir. udvari kanczelláriánál fogalmazó, majd titkár, egyszersmind tanácsos, végre referens tanácsos.
József előbb a Hadik, utóbb a Blankenstein huszár ezredben kapitány, elesett a franczia háborúban 1806. előtt.
Ignácz elesett mint hadnagy a török háborúban.
János előbb hadnagy az Eszterházy nevű m. gyalog ezredben, utóbb kapitány, meghalt 1831-ben. Mindezeknek utódaik nem maradtak. Azonban a második házasságból született
Ferencz (sales.) ki mint nyugdíjas cs. k. őrnagy 1856. oct. 31-én halt meg, nejétől adelsburgi Affalter Katalintól három leányt és három fiút hagyott maga után. Ezek közül Károly és Tivadar, kiknek a táblázaton álló gyermekeik vannak, birtokosok Bihar megyében Genyétén, az utóbbi Érkenézen is, Ferencz Ér-Mihályfalván és Érkenézen.
A másik ág, mely okányi-nak neveztetik, I. Pál testvérétől I. Györgytől származik.
I. György, (szül. 1726.) táblairó, és hzg. Eszterházynak derecskei, k.-várdai, s almási uradalmaiban igazgató volt. Meghalt 1801. máj. 4-én. Ő kapta Okányt Bihar megyében. Nejétől Laczkovics Magdolnától, ki 1795. jun. 29-én halt meg, következő 12 gyermeke született:
1. Anna szül. 1760. meghalt 1763. nov. 7-én.
2. Mária szül. 1761. jul. 25-én, előbb micskei Baranyi Péternek, utóbb székhelyi Majláth György personalis és főispánnak neje, meghalt 1837. mart. 13-án.
3. György szül. 1763. jul. 12-én, meghalt 1764. jan. 6.
4. György szül. 1764. oct. 13-án. Bihar megyében volt főszolgabiró, a Martinovics-féle bajba keveredvén fogságot szenvedett. Meghalt 1818. febr. 16-án. Nejétől Sipeki Balás Juliannától öt gyermeke a táblán látható, ezek közűl Eduárd kapitány és Miklós birtokosok Okányban.
5. Teréz szül. 1766. oct. 23., meghalt oct. 25-én.
6. Mihály szül. 1767. meghalt 1783. dec. 22-én.
7. Anna szül. 1769. april. 14. meghalt a. évi maj. 6-án.
8. Anna szül. 1770. jul. 28. mhalt a. évi sept. 22-én.
9. János szül. 1772. jan. 10-én. A Martinovics féle összeesküvésbe keveredvén, Kuffstein és Munkácsban 6 évet töltött rabságban, hol idejét tudományos foglalkozással, classicusok olvasásával töltötte. Bécsben lakott. Meghalt 1840. aug. 29-én, nőtlenűl.
10. Julianna szül. 1773. jan. 24-én. Meghalt 1826-ban. Gedeon Ferencznek volt felesége.
11. László szül. 1774. maj. 23-án. 1796-ban mint főhadnagy a franczia háborúban Lódynál sebet kapván, kilépett és Gallicziában hivatalnokoskodott, hol kerületi biztos volt, 1801-ben haza ment Bihar megyei jószágára, és 40 éven át nagy tevékenységet fejtett ki a Bihar, Békes és Arad megyei vizi szabályozások körűl, a közdolgokban is részt vett, 1828-ban Bihar megye részéről Soprony megyei conscriptor volt. Később kir. tanácsos és több megye táblabirája. Meghalt mint cs. k. tanácsos 1849. april. 25-én. Első nejétől gr. Forgách Antoniától, gr. Fáy János özvegyétől (ki † 1823.) fia Viktor, kinek gyermekei a táblán láthatók, második nejétől Plays Virginiától (ki sz. 1812. sept. 23.) fia György szül. 1838. dec. 2-án, birtokos Vircsolagon.
11. Antal sz. 1778. febr. 8-án. E század elején (1806.) b. Alvinczy ezredben hadnagy, hosszas katonáskodása után e pályát mint nyugdíjas őrnagy hagyá oda. Gyermekei közűl él József, (bír Álmosdon) mívelt férfiú, ki az 1848. évi dolgokért el volt 16 évre itélve, és Julia gr. Nyáry Jánosné.
Nem találjuk a családfán azon Jánost, ki 1844-ben az Oraviczai igazgatóságnál gyakornok, a forradalom alatt ott bánya-igazgató volt, és 1844. sept. 20-án Bihar megyétől nyert nemesi bizonyítványát Krassó megyében 1845. april. 30-án kihirdettette. Előneve szerint az okányi ágból volt.

Szlobodnik család.

Trencsin vármegye nemesi összeirásai szerint ily nevű nemes család lakott Felső-Dreskóczon 1688. évben. ^[706]* Utóbb ott nincs nyoma.
1720-ban Oláh-lápos Bányán Szlobodnik Károly bánya-kamarai sebész-orvos volt.

Szlopnay család.

Trencsin vármegye legrégibb kihalt családainak sorában áll. Más ismertebb és hangzatosabb neve „Oroszlánkeői”, melyen e munka VIII. köt. 279. lapján már eléfordúl. Ott nincsenek meg említve Miklós és János, kiket 1474-ben ifj. Zamárd Miklós Trencsin megyei alispán azon megyei szerzett birtokukba Chocholna helységbe beigtatott.
1527-ben Miklós Trencsin megye főispánja volt, benne halt ki a család 1549-ben.
Hogy mennyire különböznek gyűjteményeinkben a Szlopnai Oroszlánkeői család nemzékrendei, azt az idézett helyen már említők, és e részben teljes hitelű családfát, míg az okmányokra nem fog alapítathatni, nem is közölhetni. Rajcsányi Ádám egykori kamarai tanácsos gyűjteményében ^[707]* következő családfa fordúl elő, mely a közlöttől lényegesen különbözik:

I. Gáspár de Szlopna; I. Menyhért 1475. kapta Oroszlánkőt.; II. Gáspár de Szlopna.; I. Miklós 1519. 25. (Oroszlánkeőy de Szlopna); Kata (Appony Miklós); Bora (Bossány Márton); Kata (Báli László Nyitra várm.); János 1550. (Jakussich Krisztina); Kata 1550. (Sárkány Ambrús); Brigitta 1545. (Szedliczi Kosztka Miklós); II. Miklós az utolsó †

Menyhért és általa Oroszlánkeői Jeromos 1470-ben kapták az Oroszkánkeői várat és uradalmat Trencsin vármegyében Mátyás királytól.

Szlopnay család.

Ily nevű család Trencsin megyében 1700-ban tünt fel, azonban nemessége ellen a közgyűlés tiltakozott, és valószinűleg ez oknál fogva többé nyoma sincs. ^[708]*

Szloszár család.

Nemesi származási irományai Trencsin megye levéltárában vannak. ^[709]*

Szlotta család.

1690-ben Trencsin megyében birtokos volt. ^[710]* Eldődei közűl Márton 1659-ben zsolnai lakos volt. ^[711]*

Szluha család. (Ikladi górf †; verbói nemes)

Vas, és Fejér megye birtokos nemes családa, melynek egyik tagja a szép észű és jeles szónok Szluha Ferencz az ikladi ágat grófságra emelte.
A családfa, mennyire családi közlés hiányában csak hézagosan tudhatni, ^[712]* következő:

I. Márton 1593. (Rumi Teréz); I. Mátyás 1612. (Halácsy Kata 1633.); I. János bandér. kapit. elesett.; Folyt. a köv. lapon.

I. Mátyás, ki az előbbi lapon. 1612. (Halacsy Kata 1633.); I. István 1649. (Bóka Kata); II. János; III. János (Ujlaky Erzse 1658) †; I. Ferencz (Kálmán Zsuzsi); I. Miklós; Kata † 1684. (slav. Sándor Gáspár); II. István.; I. György kamarai tanácsos. †; II. Ferencz itélő-mester 1715–23. ikladi báró (Konkoly Julia); II. György gróf 1743. (gr. Sinzendorf Róza); János nep. jezsuita; Eleonora (b. Babocsay Ignácz); gr. Alajos 1785. 1817.; gr. Károly 1815. 20. sóházi tiszt.; gr. József † 1817. kon. 32.; Károly 1844. kamarai tiszt.

I. János mint az esztergami érseki bandérium kapitánya elesett a törökök elleni ütközetben.
I. Mátyás (néhol Máté) 1633-ban nejével Halácsy Katalinnal Spácza helységben három jobbágyát elzálogosítja Egry Katalinnak. ^[713]*
I. Ferencznek fia II. Ferencz legnagyobb férfia volt a családnak. 1709-ben érsek-újvári kapitány. ^[714]* 1715-ben már itélőmester, ^[715]* 1719-től egyszersmind Komárom megye alispánja. ^[716]* Az 1723. évi országgyűlésen a sanctio pragmatica elfogadása körűl különös érdemeket szerzett. ^[717]* Ezért 1726-ban báróságra emeltetett. ^[718]* Végre val. belső titk. tanácsos, és kanczell. ref. tan. volt. Meghalt Bécsben 1729-ben. ^[719]* Ő szerzé Pest megyében Iklad helységet adományban, melyről ága előnevét vette. Birt több helyen Komárom megyében is, mint Szemerén ^[720]* stb. Nejétől Konkoly Thege Juliannától három gyermeke maradt: II. György, János nep. ki jesuita lett, és Eleonora báró Babocsay Ignácz neje, anyja báró Babocsay Pálnak.
II. György atyja után báró, és Slagó és Bábolna örökös ura, 1743. april. 3-án grófságra emeltetett. ^[721]* Ekkor nyert czímeréről alább szólunk. Nejétől gróf Sinzendorf Rozaliától fia Alajos gróf élt 1785. 1817-ben, midőn ennek fia József 1817-ben kora 32. évében meghalt. II. Györgynek másik fia Károly e század elején (1815.) N. Váradon a cs. kir. sóháznál mázsáló, utóbb (1820–35.) Veszprémben sóházi pénztárnok. Ennek fia szintén Károly 1844-ben a m. kir. udv. kamaránál számvevőségi tiszt.
Az 1743-ban kapott grófi czímer következő, a paizs négy felé oszlik kereszt vágással, de alsó részébe alúlról ék gyanánt gúla alakú ezüst udvar ékeli magát, melyben öt pacsirta repdes; – az 1. és 4. vörös udvarban zöld téren természetes szinű medve áll, első lábaival három ágacskán virúló fehér liliomot tartva; a 2. és 3-ik udvarban zöld téren ezüst egyszarvú áll, első lábaival kivont pallóst tartva. A paizs udvarai között a középvért áll, arany koronával, melynek fekete udvarában fehér sziklán vár torony, (vagy pharusféle tengedi világító torony) emelkedik, tornya tetejéről egy poznán lámpa nyúlik jobb felé. A paizst grófi korona fedi, a fölött négy koronás sisak áll, a jobb oldaliból arany grif emelkedik ki, ezüst kettős keresztet tartva, a másodikból a leirthoz hasonló medve, a harmadikból a paizsbélivel egyező világító torony, a negyedikből színtén az előbbihez hasonló egyszarvú. Foszladék jobb szélről aranyvörös, a 2. sisaké ezüstvörös, a 3-ké aranyfekete, a 4-ké ezüstkék. A paizst két oldalról telamonok képen két elefánt tartja. Alól rózsa szinű szalagon e jelszó olvasható: Constatia, Fide et Sinceritate.^[722]*
A másik, nemesi ág, Nyitra megyei Verbó-ról irja előnevét, és II. János, és II. Miklóstól eredhet. Családfáját nem ismerve, csak a következőket említhetjük meg:
1772-ben Szluha Sándor és Ferencz Nyitra megyei Geszthe helységbeli két telket elzálogítottak Dióssy Ádámnak. ^[723]*
A család jelenleg főleg Vas és Fejér megyékben él.
A Vas megyei ágból János 1787-ben Kőszegen a ker. táblánál szegények ügyvéde. Valószinüleg fia azon János, ki ismét ott 1810–15. évi időközben szegények ügyvéde. Tán ennek fia Márton 1824. nov. 29-től 1835-ig Vas megyének al-, 1835-től 1838-ig főszolgabirája volt a kőszegi járásban, előbb Kőszegen, utóbb Csömötei jószágán lakván.
A Fejér megyei ágból György 1810–20. körűl madocsai apátúr, és szekszárdi plébános.
Ignácz cs. kir. alezredes volt.
János hzg. Eszterházy jog-igazgatója.
I. Antal táblabiró, ennek fia szintén Antal Fejér megyénél kezdé hívatalos pályáját a jegyzői karnál, utóbb főszolgabiró lett, az 1836. évi országgyülésen azon megye követe, ezután kir. tan. és 1837-ben a Jász-kún kerületek főkapitányává neveztetett ki, és e méltóságba azon évi febr. 6-án beiktattatott, és az volt 1848-ig. Ennek fia Antal előbb 1843-ig Fejér megye t. aljegyzője, majd m. kir. helytartósági t. titkár. És tán Károly 1844-ben kir. ügyész Csongrád megyében.
Benedek Fejér megyénél 1843-tól al-, 1845-től főszolgabiró 1849-ig.
Fejér megyében birtokos a család Czeczén, Tolna megyében Görbőn stb.

Szluka család.

Trencsin vármegyei nemes család. A czímeres nemes levelet Szluka Gáspár és Miklós kapták II. Ferdinánd királytól 1622-ben, és azt azon évben Trencsin megye előtt kihirdették.
1714-ben Miklós nevű lakott Kiszucza-Újhelyben, 1725-ben János és testvérei a fölebbi armális mellett Trencsin megyében nemességüket ismét igazolták. ^[724]* Trencsin megyében ezután nyoma nincs a családnak, mert Nyitra megyébe átköltöztek; innen Szluka András Krassó megyébe telepedett, és ott szolgabiró volt, és egyszersmind ott Nyitra megyétől 1782. maj. 8-án kiadott nemesi bizonyítványát azon évi octob. 15-én hirleltette. Utóbb a család Krassó megyéből is eltünt. ^[725]*

Szmathana család.

Lásd Szmetana.

Szmetana család.

Trencsin vármegye nemes családa, melyből Szmetana Gáspár és András testvérek 1791-ben II. Leopold királytól kaptak czímeres nemes levelet, ^[726]* mely 1791-ben Trencsin megyében kihirdettetett. ^[727]*
Czimerök négy felé osztott paizs, az 1. és 4. osztály fölűl fekete, alól ezüst udvart mutat, benne zöld téren oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, és pedig félig ezüst, félig fekete, az udvar szineivel ellenkezőleg színezve; a 2. és 3. kék udvarban vízirányos széles arany szelemen fölöt két, alatta egy arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között kék mezű kar nyúlik föl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstfekete, balról aranykék. ^[728]*
A család neve Trencsin megye jegyzőkönyveiben Szmathana és Szmatanovics, meg Szmetanovics nevek alatt fordúl elő. ^[729]* Az 1803. évi nemesi összeirás ^[730]* szerint Gáspár fiával Károlylyal, és idősb Andrásnak örökösei András és János Rajecz mvárosban lakoztak.
1839-ben Rajeczen lakott Károly, András és János, Tridvorén János és fiai Antal és József, Driethomán pedig András és fia Lajos, és az utóbbinak fiai Sándor, Albert, és Gáspár.
A családfa ilyen formán áll:

Szmetana N.; Gáspár 1781. 1803.; id. András 1791. 1803.; Károly 1803.; András 1803.; János 1803.; András 1839.; János 1839.; Lajos 1839.; Antal 1839.; József 1839.; Sándor 1839.; Albert 1839.; Gáspár 1839.

Szmertich család.

Lásd Zmertics cs.

Szmidek család.

Ily néven fordúl elő a Schmidegg család neve 1690-ben Trencsin vármegye összeirásában.

Szmit család. (máskép Kovács)

Lásd e munka VI. köt. 406–407. lapjain. Czímerében: a vért egész udvara hullámzó tengert mutat, melyben a természetes szinű oroszlán mintegy úszik. ^[731]*

Szmitsek család.

1790-ben Szmitsek József és Sándor kaptak czímeres nemes levelet. Czimerök először vízirányban két felé osztott vért, a felső vörös udvarban ezüst mérleg látszik, az alsó rész függőlegesen ismét két részre oszlik, a jobb oldali kék udvarban zöld téren arany eke, a baloldali arany udvarban zöld téren három piros rózsa látható. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között szintén három piros rózsa virít. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. ^[732]*

Szmodiss család. (k. és nagy barkóczi)

Vas megyei nemes család. Közűlök János 1829-ben veszprémi kanonok volt.

Szmrecsányi család. (Szmrecsányi)

Liptó vármegye egyik legősibb törzsökös családa, mely a Szent-Iványi, Pongrácz, Baán, Pottornyay stb. családokkal egy közös törzsből ered. Czímere is a Szent-Iványi és Pongrácz családéhoz hasonló.
Törzse, mint itt a 624. lapon láthatni, Bogomérnak fia I. Miklós volt, ki 1286. körűl élt.
Nem birván megnyerni a család származási fáját, kénytelenek vagyunk a következő töredék nemzékrendeket ^[733]* közleni, melyeket egymással adatok hiányában összekötnünk nem lehet:
I. tábla.

Szmrecsányi János 1635–1668. (semberi Sembery Regina); Ferencz; István; Zsuzsi (Ordódy Gáspárné); István; Anna (Mocsáry Jánosné); Zsuzsi (Kakus Andr.); Mária (Luby János); László; János †; Krisztina (1. Szűcs Andr. 2. Ficsór Józs.); Erzse (Kubínyi Pálné); Gáspár.; Bora (Majthényi Illés); Julianna (Jesovics Tadé); Kristóf; Kata (Lokcsánszky András); Antal.; Kristóf.; Ferencz.

Minthogy ez ág birt Nógrádmegyei Tereske helységben, valószinűleg ebből származott az ottan szintén birtokolt Szmrecsányi József, és fia Dénes, ki Nógrád megyének 1823-ban főügyésze volt, utóbb tbiró. Meghalt Tereskén birtokán 1845. táján magtalanúl, utánna Liptó megyéből rokona Szmrecsányi István örökösödött, kinek fia Emil jelenleg Tereskén birtokos.
Másik ágból következik a
II. tábla.

György (Zmeskál Anna); András † lakott Gedén (Gedey Klára † 1805.); Janka (Horváthy Gáborné); Krisztina (Marsó György özvegye); Erzse (Marsó János); Teréz (Básthy Sándor); Anna (ifj. Fráter Pálné); Renata (Sípos András); Amália.

III. tábla.

Sándor (Fejérváry Éva); Sándor (Miklovics Teréz); Lajos (fancsali Jóob Janka); László (Kárner N.); Sándor.; Teréz.; Anna Mária.; Klára.

IV. tábla.

Antal (Reviczky Teréz); Imre Liptó v. főszbiró (Péchy N.); Nep. János (Ambrózy Zsófia); Kálmán.; Paulina.; Eugen.; Darius.; János nep.

Tán e táblán álló Nep. János az, ki Szmrecsányban szül. 1784. máj. 16-án és 1847/8-ban Árva megye követe volt.
Más, régebben élt Imre az, kinek nejétől Palásthy Annától gyermekei: Ignácz, Gáspár, Eszter.
Hont, vagy inkább Zólyom megyében élt Szmrecsány Elek, kinek nejétől disznósi Horváthy Annától (ki mhalt Disznóson 1832. máj. 16. kora 62. évében) leányai Arzénia Stummer Ferencz özvegye, és Ágnes. Eleknek tán testvére (vagy atyja?) volt Szmrecsányi István, kinek neje Pierstl Terézia volt Korponáról.
E század elején Ung megyében élt Ádám (1816) táblairó.
A család több tagja Liptó és Árva megyében viselt megyei hivatalt.
Jelenleg (1864.) a hivatalos névtár szerint Liptó megyénél törv. széki ülnök János, telekkönyv igazgató Gusztáv, irnok János.

Szmrtnik család.

Pozsony és Zemplin ^[734]* megye nemessége sorában említi Fényes E. Geographiájában.

Szobek család. (Korniczi, báró)

Sziléziai származék, melynek egyik ága jelenleg is bárói ágon Sziléziában él; ez azonban ide nem tartozik. ^[735]* Magyarországban a család már a XVI. század második felében a birtokosok közé lépett, ugyan is egyik Szobek, (valószinüleg I. Henrik) 1575-ben Trencsin megyében Kő-Poruba, Kelecsény, Kunyarad helységre kir. adományt kapott. ^[736]* Ugyan ez, vagy ennek fia Dávid-Henrik kapott 1637. aug. 26-án III. Ferdinánd királytól római német birodalmi báróságot is. ^[737]* Ezen Dávid-Henrik 1655-ben országgyülésileg magyar hofiusítást nyert, ^[738]* 1659-ben, állítólag magyar báróságra emeltetett. ^[739]* Tőle, illetőleg atyjától a magyar-országi ág leszármazása ^[740]* következő:

I. Henrik 1575. (Kolos Erzse); Erzse (Majthényi Motesiczky András); Anna-Erzse; Dávid-Henrik 1655.; Ádám; János-Dávid †; László; György; Erzse (Szkalka Chilko János); János † 1750. (Nedeczky Mária); István (Piacsek Mária); Folyt. a köv. lapon.; Magdolna.; László (1. Kvassay Anna 2. Mérey Julianna); György; Sándor; N. cs. k. ezredes; Pál minorita.; József jezsuita.; Krisztina (Rasovszky Gábor); Magdolna †; Teréz †; Éva †; Elek kanonok.; Antal (Tuchinszky Róza); N. (Marsovszky); Róza (1. Visznyovszky József 2. Rasovszky Mihály); József; Antonia (Nagy János); Janka (Liebhardt János); Ágnes (Uhlárik István)

János, ki az előbbi lapon. † 1750. (Nedeczky Mária); József Kő-Porubán (Szkalka Magdolna); Klára 1748.; István 1748. (Marczibányi Éva); Anna-Mária Prazsnóczon (1. Marsovszky Mih. 2. Uhlárik György); Károly Praznóczon †; Gábor; Imre.; Anna.; Károly † cs. k. kapit. (1. Kubínyi N. 2. Pongrácz Jozéfa özv. 1832.); János (Kubínyi Amália); Flórián.

Ádámnak fia János Trencsin megyei Kő-Porubáról és Nyitra megyei Praznóczról irta magát. Gyermekei 1748-ban osztoztak.
A család czimere a paizs vörös udvarában egy felforditott asztal talap. A paizs fölötti sisak koronájából kezetlen, nagy szakállú emberke emelkedik ki, fejét prémezett vörös lengyel sapka fedi. Foszladék aranyvörös. ^[741]*

Szobi-Szalai család.

Szobi-Szalai István 1686-ban I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet. ^[742]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló magyar vitéz, vörös magyar ruhában, sárga csizmában, oldalán fekete kardhüvely lóg, derekát zöld öv köríti, fejét prémes vörös kalpag fedi, jobb kezével vörös zászlót tart, melyen ezüst kettős kereszt ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján vörös ruhás kar könyököl kivont karddal, két oldalról két vörös zászló leng, mindenikén ezüst félhold, és két arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[743]*

Szobonya család. (Nagy Endrédi és Födémesi)

Bars vármegye egyik legrégiebb nemes családa, mely azonban jelenleg azon megyében már nem létezik. Családfáját egy előttem fekvő hiteles táblázat szerint a XV. század derekáig fölvihetni. Ekkor élt nagy-endrédi és födémesi Szobonya László, ki 1466. év előtt lépett ki az élők sorából. Tőle a családfa a XVII. század végeig következőleg terjedt:

László † 1466. előtt.; László 1466. de N. Endréd; I. János 1466. de Várad.; I. György 1466.; I. István 1466. de Endréd.; I. Miklós 1500. de Várad.; II. János 1494.; II. György 1494.; Gáspár 1494.; II. Miklós † 1494. előtt.; Imre 1525. de Bars. v. szbiró de Endréd.; III. Miklós Várad et Endréd Barsi alispán.; IV. Miklós 1525–52. (N. Kata); Gábor; Bálint † 1560.; II. István 1530. 47.; III. János (Litassy Zsófi özv. 1566.); I. András 1521.; Simon 1535.; Anna.; V. Miklós; IV. János † 1589. (Kürthy Fruzsi ?); Kata 1560. (baracskai Maszlik Istv.); III. György 1600.; V. János 1597. 1600.; I. Lázár 1562. † 1589. előtt.; Margit 1560. (Csúzy Gáspár deák); Zsuzsi 1627. (Dékán János); Farkas 1562–89. (Gyepes Anna özv. 1602.); Zsófia 1588.; VI. János 1589.; Gergely 1562.; III. István 1612. (1. Gyepes Fruzsina 2. Bacskády Fruzsi.); Krisztina (Szőllősy Miklós); Anna (Osgyáni Bakos János); II. Lázár 1612. † 1647. előtt (Körmendy Zsuzsi); II. Bálint elesett 1627. Esztergomn.; Anna (Tarné); Mária.; Erzse (Maron István); Zsófia (Lülley János); I. Pál 1612. 1619. Barsi alispán. † 1652. előtt. (Bogády Anna); IV. István.; Judit 1657. (Bartakovics István); VI. Miklós 1614.; Folyt. a köv. lapon.; Erzse 1654. 62. (Konkoly János); Anna (Csergő István); Judit (Deáky Imre); Kata (1. Pruszkay Imre. 2. Illovay Imre); Fruzsina (Radovány Pál); Ilona (Móré István)

VI. Miklós, ki az előbbi lapon. 1614.; VII. János; IV. György (Lülley Anna); Orsolya (Munkády György); V. István (Agárdy Ilona özv.); II. Pál 1654.; VIII. János 1697.; Kata (Takó Pál); Zsuzsi (Drakó János); Ilona (Tajnay Mihály); Mihály.

Bars megyében a család az előnevűl használt Nagy-Endréd helységen kivűl több helyen is birtokos volt, mint ez főleg a szentbenedeki Conventben a családról tömegesen található okmányokból kitűnik. Ezekből említhetjük mint nevezetesebbeket, hogy
1588-ban I. Lázárnak fiai Farkas, János és István osztató parancs mellett osztoztak meg a n. és kis endrédi, kis-sallói, kis-sári és kis-baracskai részjószágokban.
I. Pál, ki 1614-ben tbirája, 1619-ben alispánja volt Bars megyének, 1618-ban Forgách Zsigmondtól nádori osztoztató parancsot eszközlött főleg az anyja Gyepes Anna utáni javakra nézve nagybátyja III. István ellen, mint nejétől Gyepes Fruzsinától származott gyermekei gyámja ellen a fölebb említett javakon kivül Kis-Belád, Kis-Herestény és Cseke, Szent György, Ürmény, Szent Mihály-úr pusztabeli részbirtokok iránt.
A családból a XVI. XVII. században többen viseltek Bars megyében főhívatalt, így Miklós 1524-ben, Pál 1619-ben alispánok voltak stb. ez utóbbi 1635. 37-ben orsz. gyűlési követ.
Családfánk a XVII. végén Mihály-nál megszakadt, valószinűleg ekkor Bars megyében ki is fogyott, azonban él jelenleg Abauj megyében, hol azonban búzafalvi előnévvel találjuk. Ezen ágból Szobonya Szabina a mult század végén (1798) csebi Pogány Józsefné volt.
János 1816-ban Abaúj megye esküdtje, ez vagy fia János (lak. Tomoron) ugyan azon megyének előbb (1833.) esküdtje, utóbb (1839.) főszolgabirája.
Antal 1832–36-ban lakott Szántón, és nevezett megye t. alügyésze volt.
Szirmay szerint Zemplin megyében nagycsebi előnevű Szobonya család élt. ^[744]*

Szoboszlai máskép Tóth család.

Erdélyben Alsó-Fejér megyében honos, hol György táblabiró és birtokos Károly-Fejérvár sz. kir. városban viselt tanácsosi és főbirói hivatalt, s az 1848. év előtti országgyűléseken azon város követe is volt. Fia Ferencz 1861-ben megyei törv. széki tiszt. ülnök Alsó Fejérben. Leányai közűl Róza előbb Sebesi Károlyné, most Ugron Józsefné, Ludovika Sebesi Albertné – és még több gyermeke van.

Szoby család. (Szobi †)

Hont vármegyei régi kihalt nemes család, mely azon megyei Szob helységről vette nevét, és azt hajdani irásmóddal „de Zob”-nak írta.
Családfája a XIV. századig megy föl, ekkor élt Bertalan (Bertholomaeus de Zob) ennek fia volt János, ennek Péter már nagyságos, mint őt fia Mihály 1486. évben az általa birt Theke mváros részére adott új kiváltságos levelében czímezi. ^[745]*
Említett Mihály, utolsója a családnak, mint Bertalannak kis unokája 1498-ban Verbőczy Mihálynak hű szolgálatiért a sági convent előtt beírja Nógrád megyei Szente és Csesztve helységbeli részjószágait, elé sorolván ezen beiratos okmányban őseit Bertalanig. ^[746]* 1517-ben Mihály Verbőczy Istvánnal együtt a Sághi család javaira II. Lajos királytól adományt nyert. Mint Verbőczynek elvtársa, sőt a mennyiben Verbőczyt fiúl fogadta, annak atyja, 1526-ban száműzetett vele együtt. ^[747]* Javait utóbb – mint magbaszakadóét adoptált fia Verbőczy örökölte.

Szochor család.

Trencsin vármegye nemesi összeirása szerint 1754-ben ily nevű nemes család Felső Liszkón székelt. ^[748]*

Szodoray család. (Ér-Szodorói)

Közép Szolnok vármegye ős családa, mely kiterjedt a szomszéd Szatmár, Bihar sőt Heves megyékbe, Erdélyben pedig Doboka vármegyébe.
Eredetét, valamint legrégibb multját homály födi, a mennyiben azonban az Ér-Szodoró körűl fekvő helységeknek egymást felváltó ősi birtokosaik fenmaradt oklevelekből ismeretesek, melyek szerint nevezett helység egyiknek sem tartozott uradalmához, azt lehet következtetnünk, miszerint az eredetet és nevet adó Ér-Szodoró helység okleveleket meghaladó időktől fogva a család birtokában volt.
A családnak egy, régebben szerkesztett nemzékrende mintegy a XIV. század elejére viszi fel származását, miután azonban róla a XVI. századig az évszámok és idézési adatok hiányzanak, azt hiteles kútfőűl nem tekinthetvén, csak a XVI. század derekától Zsigmondnak négy fiától I. Jánostól, Györgytől, Ferencztől és Andrástól mutatjuk fel a család származási rendjét történelmi okleveles adatokkal fölvilágosítva.
A családfa ^[749]* egészen következő:
I. tábla.

Zakariás; Antal; Ferencz; Kata †; Ambrus; András.; Rebeka.; Péter; István.; László; Ambrús; István; Rebeka.; Zsigmond.; Zsigmond.; Mihály.; Kálmán.; Salamon.; Gergely.; Imre.; Mátyás vagy Márton.; Sára.; Orsolya.; András (Mindszenthy Krisztina); Zsigmond.; Folyt. II. táblán.; Boldizsár (Ramocsaházi Erzse); László †; György †; István.; Mihály.; Miklós; János.; Boldizsár.; Krisztina.; Mihály.; Boldizsár.; József.; László.; Ferencz.; Boldizsár.; Mihály.; Krisztina.; Éva.; Zsuzsi.; Julia.

III. tábla

Zsigmond, ki az I. táblán.; György 1583.; Ferencz 1583.; András 1583.; I. János 1583.; I. Boldizsár; I. István †; Folyt. a köv. lapon.

I. Boldizsár, ki az előbbi lapon.; II. Boldizsár 1650. körűl; II. István 1650. körűl (Ördög Kata) erdélyi ág.; László †; I. Mihály Szatmári alkapit. 1677. 81. (Porteleky Ágnes); István.; Miklós (Désházy Erzse) †; György; Erzsébet (Baróthy Dániel); György (Tamásfalvi Anna); Zsigmond ( Horváth Judit); György ( Balogh Mária); Anna 1734. (1. Keczeli Mihály 2. Kabos Ferencz); Ferencz szatmári szbiró 1680. 1695.; III. Boldizsár 1682. szatmári szbiró (Mikolay Judit); János 1681. (Séra Erzse); Kriska (Ladányi János); II. Mihály (Dobay Klára); IV. Boldizsár 1723. (Chernel Erzse); Ferencz (Kerekes Sára); Boldizsár (Mándy Sára); László; Julianna †; Zsuzsa (Bartha András); Krisztina (Boros Zsigm.); III. Mihály (1. Balku Anna. 2. Diószeghy Zsuzsa. 3. Zoltán Anna); Éva (Csanády János); Mária (Szirmay Lajos); Klára (Mikolay György); Mihály.; László †; Gáspár 1800.; Zakariás 1800.; 1-től Zsigmond 1780. (Sebes Anna); 2-tól Julianna (Tarnóczy István); Mária (Erdődy Ferencz); Teréz (Kulin József); 3-tól Károly nyug. őrnagy.; Eszter (t. Miskolczy Lajos); László Bihar v. aljegyző (Gúthy Mária); Zsigmond (Gúthy Eszter) †; Sándor honv. őrnagy † 1850. (Décsey Teréz); Farkas (Sólyom Julia); Róza (Fogthűy Lajos Szoboszlón); Miklós honvéd eles. 1848.; Sándor lak. Ér-Szodorón.; Elek T. Várkonyban (Plathy Emilia); Kata (Hubay Bert.); Eulália (Miskolczy Imre); András † 1842.; László †; Gizella.

Ezen táblázatok elseje szerint a család már a törzsapa két fia által két ágra oszlott.
A Ferencz ága – mint a néma táblázathoz – az ízek számítása után hozzá vethetünk, a XVII. század vége felé enyészhetett el; okmányok hiányában azonban multja ismeretlen.
Antal ágán jőnek le a ma is élő Szodoray-ak, azonban ez ágról is – mint említők, – csak a XVI. századtól kezdve ismerünk adatokat.
Első okleveles emlékezet van ^[750]* 1551-ben gencsi Szodoray Pálról, és nejéről Zsófiáról, mint a kik többekkel együtt ellene mondanak a Gencsy János gencsi és Hatvani János birtokaikba való beiktatásoknál.
A XVI. században már a történelem is említi a család egy, két tagját.
Szodoray Ferencz Békes Gáspár híve, és ennek pártján harczol Báthori István ellen; de a radnóti és szentpáli csaták vesztével és így Békes megbuktával 1575-ben 30 fő úr társával fej és jószág vesztésben marasztaltatott. ^[751]* Miután a történelmi forrás nem emlékezik névszerint arról, hogy az itélet végrehajtatott-e Ferenczen is? vagy azon kevesek közé tartozott, kik kegyelmet kaptak? el nem dönthetjük azt, hogy e Ferencz egy személy-e a II. táblán álló I. János testvérével, ki 1583-ban a czímeres levél közös szerzője volt.
1599-ben említetik szodorói Szodoray Ferencz, mint királyi táblabiró. ^[752]*
A XVII. század elején találjuk a családot a szomszéd Ér-Hatvan helységet birtokló Hatvany családba beházasodva, u. m. Szodoray Jánosnak neje Hatvany Kata által 1631-ben, Szodoray Borbálának férje Hatvany István által 1609-ben, ugyan ez időtájban Szodoray Veronka balásházi Balásházy János neje és hodosi Szodoray Ferencz mint Ippy István leányának Annának férje említetik. ^[753]*
Nincs a családfán Szodoray Tamás sem, ki 1611-ben Lónya Péternek Szatmár megyei Sz. Miklóson történt beiktatásánál jelen volt. ^[754]*
1603-ban Báthori Zsigmond erd. fejedelem Boros-Jenőn Szodoray Miklósnak és családjának Zaránd megyében egyész Agyagos és Székes-Dud helységet és Nemes-Vásáron rész jószágot adományoz. ^[755]*
A családnak új élete a XVI. század végén kezdődik, mely időtől fogva tagjairól okleveles adatok szólanak:
I. János 1583-ban a II. táblán látható György, Ferencz, és András testvéreivel Rudolf királytól nemességöket megújjító levelet kap, és czímerül sárga udvarú paizsban kutat keresztül szökő és szablyát markoló szarvast. A paizs fölötti zárt sisak koronájából ismét szablyát tartó szarvas emelkedik ki. Foszladék mind két oldalról sárgafekete. A paizst két felől két vadember tartja. Kihirdettetett e czímeres levél Közép Szolnok megye Ákos mező városában (most falu) tartott közgyülésen 1587-ben. ^[756]*
I. Jánosnak két fia maradt: I. István és I. Boldizsár. Ez utóbbi ismét két fia által két ágra oszlatta a családot, egyik fia II. István a XVII. század elején elveszi Ebeni Gábor özvegyét esküllői Ördög Katát, és ennek jogán Doboka megyébe származott, hol ága a múlt század közepén fiágon kifogyott. A másik fiu II. Boldizsár öt gyermeknek lőn atyjává. Ezek közűl
I. Mihály tünt ki, 1657-ben a szatmári várőrségnél főhadnagy volt, és ez évben I. Leopold királytól 1800 m. forintban beiratképen kapta Szatmár megyében Piskárkos helységet. ^[757]* 1677-ben már mint a vár alkapitánya említetik. Neje Szodoró szomszédságából Portelekről Porteleky Ágnes volt, kitől három fia maradt. Ezek közűl:
II. János és Ferencz 1680-ban Szatmár vára védelmében hősiesen kitünteték magokat, és a következő évben I. Leopold királytól Szatmárott egy udvarházra királyi adományt kaptak. ^[758]* Ferencz 1695-ben Szatmár megye szolgabirája volt. ^[759]* A harmadik testvér
III. Boldizsár, kit a megyei nemesség és Lónyay Anna özvegy fejedelemnő felhatalmazott a Szatmári várból a vidék lakosainak kizsákmányolására időnként kirontó németőrség megfékezésére, 1669-ben ily portyázásnál a Gombás nevű erdőségnél a dúló őrségén nagyban megboszúlta magát több társával. ^[760]* 1682-ben Boldizsár Szatmár vármegye szolgabirája volt. ^[761]* Nejétől Mikolay Judittól (ki utóbb Szirmay Györgyhöz ment nőűl) két fia maradt: Mihály, kinek ágát a táblán láthatni e század elejeig; – és IV. Boldizsár.
IV. Boldizsár 1723. sept. 21-én puszta-daróczi részét elcseréli Gyulaffy Lászlóval a nagy kölcsei rész birtokért. ^[762]* Már előbb, még fiatal korában t. i. 1717-ben a tatár beütéskor öt testvérével s családjával együtt elhurczolák ^[763]* a tatárok, azonban Borsán Máramarosban a tatárok szétveretvén, kiszabadultak. Neje volt csernelházi Chernel Pálnak Fráter Klárától született leánya Erzsébet, ettől született négy leánya és egy fia:
III. Mihály, ki háromszor nősűlt, első nejétől hatházi Balku Annától, kivel Biharban a laksági jószágokat kapja, maradt fia Zsigmond, másodszor elvette Csomaközy Gábor özvegyét giczei Diószeghy Zsuzsannát, kitől a táblán látható három leánya maradt, harmadik neje volt Szabolcsból csepei Zoltán Anna, ettől született fia Károly, ki mint cs. kir. nyugalmazott őrnagy 1845-ben N. Váradon halt meg.
Nevezett Zsigmond terjeszté ez ágat tovább, elvévén zilahi Sebes Gábornak tolcsvai Bónis Krisztinától leányát Sebes Annát, ettől öt gyermeke maradt: 1. Eszter telegdi Miskolczy Lajosné Álmosdon, 2. László, 3. Zsigmond, 4. Sándor és 5. Farkas. Ezek közűl
Zsigmond, noha nős volt, mag nélkül halt el Ér-Szodorón.
Sándor előbb cs. kir. főhadnagy; 1848/9-ben agg kora daczára a forradalomba elegyedve, mint honvéd őrnagy fegyvert fogott, és mint ilyen és zsibói parancsnok két ízben csatázott. Meghalt 1850. januar 24-én Ér-Szodorón. Neje nagydobai Décsey Teréz volt, ki meghalt 1854-ben. Gyermekök nem maradt.
Farkas Sólyom Juliát vette nőűl, ettől gyermekei Rozália Foghtűy Lajosné Szoboszlón, Miklós mint honvéd 1849-ben elesett Szent Tamás alatt, Sándor él Ér-Szodorón.
László Bihar megyének aljegyzője, majd esküdtje volt. Nőűl vévén gúthi Gúthy Máriát, ezzel Heves megyében a Tisza-várkonyi jószágot kapta, hová családját átülteté. Két leánya és két fia maradt, ez utóbbiak közűl András meghalt 1842-ben. Él Elek Tisza-Várkonyban, kinek nagy palugyai és t. divéki Plathy Emiliától egyetlen fia László növendék korában 1852-ben Pesten elhalván, egyetlen leánya Gizella él.
A család reform. vallású.

Szójja család. (Máskép Szabó)

Trencsin vármegye czímerleveles nemesei sorában állott. Az armális levelet 1646-ban kapták Szójja Mihály és János, és azt 1647-ben azon megyében ki is hirdetteték. Az 1658. 1600. és 1666. évi nemesi összeírások ^[764]* szerint Zolnán lakott a család. Tán más család tagjai voltak azok, kik 1660-ban Szojka néven fölvétettek a nemesi összeirásba, mint Dezsericzen lakozók. Utóbb sem az egy, sem a másik családnév nem fordúl elő azon megye levéltárában.

Szokolay család.

Alapítója Szokolay János, ki 1664. évben I. Leopold királytól czímeres nemes levelet kapott, ily czímerrel: a paizs kék udvarában természetes színű, kettős farkú oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a paizs fölötti sisak koronáján kék mezű kar könyököl kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[765]*
E nevű család 1765-ben Békes megye nemessége sorába iratott, és Orosházán székel. ^[766]*
1780–90-ben Rév-Komárom város udvartelki nemesei sorában is találjuk. ^[767]*
Pest megyében Váczon is honos, ebből származik István jogtudor, h. ügyvéd Pesten, és jelenleg a „Törvénykezési Csarnok” szerkesztője.

Szokolóczy család.

Trencsin vármegye czímerleveles nemes családa, mely családbeli hagyomány szerint Ulászló király korában Lengyelországból jött sokolovi Szokolovszky nemestől származnék. Bizonyosabb az, hogy e család Nyitra megyében a Vág balpartján fekvő Szokolócz helységtől vette nevét, és bizonyos törzse azon Szokolóczy György volt, ki nejével Fekete Ilonával együtt III. Ferdinánd király által Pozsonyban 1646. évi nov. 20-án kelt czímeres levélben megnemesítetett, mely czímeres nemes levele Trencsin megye előtt 1647. évben (feria 2. ante festum Purificationis) kihirdettetett. ^[768]*
Czímere – mint alább az ábra is mutatja – a paizs vörös udvarában zöld téren nyugvó arany korona, melyen repűlésre készülő fehér galamb áll, csőrében három buzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából vörös ruhás vitéz emelkedik ki, fején prémes kalpaggal, oldalán karddal, kinyújtott jobb kezével kivont kardot villogtatva. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék.
A család a Trencsin megyei nemesi összeirások tanusága szerint 1658. 1660-ban Beczkón, 1688-ban Apáthiban székelt; utóbb Nyitra megyébe szakadtak.
A nemességszerző Györgynek utódai György, és testvére János 1754-ben a nemesi vizsgálatkor ^[769]* fiaikkal János és Jánossal együtt származásukat a nemesség szerző Szokolóczy I. Györgytől bemutatván, a kétségtelen nemesek sorába irattak. Ezen 1754-ben élt és produkált II. Györgytől a család származása következő:

I. György 1646. ns. (Fekete Ilona); hézag.; II. György 1754. Vág-Vecsén (1. Hosztény Mária 2. ns. Mészáros Rebeka); I. János 1754.; II. János. 1754.; 1-től III. János sz. 1751. † V. Vecsén.; Kata 1756.; Ferencz – ikrek – sz. 1760. 1814. Hontban.; István sz. 1760. gazdatiszt † 1820. (Wagner Erzse); 2-tól I. Károly (Hodossy Julia); László katona.; Julia.; János V. Vecsén.; József V. Vecsén.; Dávid Ürményben; Julia (Zelovicsné); Mihály alezredes 1848–9.; Teréz (Királyi János Pesten); II. Károly 1863. Z. Ugróczon (1. Ruprecht Erzse 2. Gerzsó Emilia); Lajos gazdatiszt 1841.; György-Ede-Gyula katona.; Lajos-Menyh. katona.; 2-tól Emilia.; Károly.; Hermina †; János.; Sándor.

A táblán álló II. György, ki Mária-Terézia király-asszony alatt a nemesi fölkelésben is résztvett és sebekkel tért haza, kétszer nősűlt; első nejétől Hosztényi Máriától gyermekei: III. János, Kata és Ferencz és István ikrek. Második nejétől ns. Mészáros Rebekától egy fia maradt: I. Károly.
III. János meghalt Vág-Vecsén, hol Jánost, Józsefet, Ürményben pedig Dávidot és Juliát Zelovicsnét hagyta maga után.
Ferencz, az ikrek egyike, 1814-ben Nyitra megyétől ^[770]* nemesi bizonyítványt vévén ki, Hont megyei Kis-Túr helységbe telepedett.
I. Károly birtokos Vág-Vecsén, Szőlősön, és Csallóközben Jókán. Nejétől Hodossy Juliától két gyermeke a táblán látható.
Ferencznek iker testvére István ifju korától báró Zay Imre mellett élt; utóbb e családnak magtárnoki minőségben Bucsánban, majd N. Örvistyén gazdatisztje, meghalt Modor városában 1820. májusban. Nejétől Wagner Erzsébettől egy leánya Terézia Királyi Jánosné, és három fia: Mihály, II. Károly és Lajos maradtak, kik 1841. május 29-én Nyitra megyétől kivett nemesi bizonyítványukat Trencsin megye előtt azon évi octob. 4-én kihirdettették. Közűlök
Mihály a katonai pályára lépvén, tisztté lőn, és 1848/9-ben a forradalomhoz csatlakozva, mint alezredes szolgált, a világosi catastropha után N. Váradon golyó általi halálra itéltetett, azonban kegyelmet nyert, de magát csak hamar kivégzé.
Lajos előbb katona, utóbb a Zay grófoknál gazdatiszt, Pest megyébe költözött, és végre
II. Károly jogi tanúlmányait bevégezvén, 1830–51-ig a gróf Zay családnál felváltva Bucsánban, Nagy-Örvistyén, Bicsiczen és Zay-Ugróczon magtárnoki, tiszttartói, levéltárnoki és végre felügyelő számvevői hivatalt viselt. Trencsin megye táblabirájává neveztetett. Jelenleg nyugdijazva Zay-Ugróczon szerzett nemesi és harmadfél volt úrbéres telki birtokán él. Kétszer nősűlt, első nejétől Ruprecht Erzsébettől gyermekei: 1. György Ede Gyula, mint katona Solferinotól golyó sebet vitt haza, jelenleg a 45. sz. gyalogezredben tizedes és Pesten tanuló hadfi; 2. Lajos Menyhért Olaszországban a 31. számú cs. kir. vadászezrednél tizedes; – második nejétől Gerzsó Emiliától gyermekei 3. Emilia, 4. Károly, 5. Hermina (mhalt Z.-Ugróczon) 6. János és 7. Sándor.

Szokoly család.(Szokoli és kis-várdai †)

Eredetét a Báthoriakéval közösön a Gutkeled nemből hozzák le. ^[771]* Nevét Szabolcs a megyei Szokoly vagy Szakoly helységtől vette. Származási fáját ^[772]* a XIV. század elejétől így találjuk:

N.; István †; Feliczián.; Hodos 1300.; Mihály †; János; Péter; Lőrincz; I. László; Mihály; László; Illés 1338.; Domokos 1338.; II. László 1338.; Erzse (kamarási Zeleméri László); III. István 1394.; I. János; II. István; Mihály.; László; Balás.; György.; Mihály.; I. György; Imre; II. Lőrincz †; II. Imre.; Bereczk.; III. János.; Tamás.; Bálint; Bálint †; IV. István.; Márton.; II. János (Bátori Zsuzsi); Péter 1458. 1463. machói bán temesi főisp. (Kisvárdai Potentiána); Folyt. a köv. lapon.

Péter, ki az előbbi lapon. 1458. 1463. machói bán temesi főisp. (Kisvárdai Potentiana); IV. János 1466. csanádi püspök 1493. paulinus; I. András 1486. szörényi bán (Dóczy Erzse özv. 1509.); Albert 1495. belgrádi bán (Ril Katalin); I. Miklós (Báthori Veronka); Ferencz 1520. orodi prépost; II. András 1526.; VI. János (Podmaniczky Margit); Margit (Ruszkai Pálné); II. Miklós (1. Telegdy Klára 2. Drágffy Julia); V. János; III. Miklós v. István (Várdai Anna); V. Miklós 1595. (Telegdy Kata); Borbála (1. Báthori János 2. Gerendi Péter); Erzsébet (pribéri Melith Péter); II. György.; II. Péter.; II. László (N. Bora özv. 1526.); II. Ferencz (Lónyay Ilona özv. 1526.); VII. János.; Boldizsár; IV. Miklós 1568.

Történetökről nem sokat mondhatni. A XIII. században osztályban kapván Szokoly helységet, arról irák magokat, és pedig hajdan de Zokoly alakban.
Hodos (vagy Hudus) unokái Illés, Domokos és II. László sokáig perlekedtek a rokon Báthoriakkal, Báthori Bereczk unokáival, míg 1338-ban atyafiságos egyezség és osztály a pernek véget vetett.
Nevezetes tagja volt a családnak II. Jánosnak nejétől Báthori Tamás leányától Zsuzsannától született fia Péter, ki 1458–1463-ban Mátyás király alatt mint machói bán és temesi főispán szerepelt. ^[773]* 1462-ben Halilbeget a Szávánál megverte. Nejétől kis-várdai Potentiánától négy fia maradt, úgymint:
1. IV. János előbb 1466-ban csanádi püspök 1493-ig, ekkor Diós Győrött pálos-barát. ^[774]*
2. I. András 1486-ban szörényi bán, ^[775]* 1509-ben már csak özvegye Dóczy Erzse élt.
3. Albert 1495-ben belgrádi bán. 1498-ban zászlós ur. ^[776]* Nejétől Ril Katalintól három fia maradt: Ferencz 1520. orodi prépost, II. András és VI. János, ki 1526-ban élt, és nejétől Podmaniczky Margittól nemzé III. Miklóst, (mások szerint István). ^[777]* Ennek Várdai Annától fia V. Miklós, ki 1595-ben követségben jár III. Zsigmond lengyel királynál. ^[778]* Ennek nejétől Telegdy Katától ^[779]* csak leánya Erzsébet maradt, pribéri Melith Péterné, ki a Szokoly javakat öröklé.
4. I. Miklós nejétől Báthori Veronkától három gyermeket hagyott: Margitot Ruszkai Pálnét, II. Miklóst, kinek első nejétől Telegdy Klárától leánya Borbála előbb Báthori Jánosné, utóbb Gerendi Péterné lett, második nejétől Drágffy Juliannától senki, ^[780]* és harmadik gyermekét V. Jánost, kitől állítólag a táblázaton állók származnak.
Igy szerkeszté Wagner a Szokolyak nemzékrendét. Azonban egy más családfa szerint, mely okmányok után készűlt, II. Jánostól kezdve a család hitelesebb nemzékrendét következőleg találjuk:

II. János.; Miklós (neje Klára); Péter 1459.; Miklós 1459.; II. János 1459. valószinűleg ez a csanádi püspök.; IV. János 1459.; Miklós 1459.; Albert 1459. szörényi bán 1486. (Dóczi Erzse); András 1459.; Folyt. a köv. lapon.; János 1504.; András 1504.

IV. János, ki az előbbi lapon. 1459.; I. György 1504.; Ferencz 1504. (Lónyay Ilona özv. 1526.; Péter 1504.; László 1504. (Borbála özv. 1526.); Péter 1599. (Basó Sára); II. György 1578. 99.; Margit (Monoky Péter); Bora (Kállay Lőrincz); Anna.; János; Boldizsár.; Sára (Lónyay Gergely); Klára (Ispány Ferencz); Miklós 1568.

A táblán állók közűl Miklósnak és Péternek és ezek gyermekeiknek 1459-ben Szepesy László bevallja a Telegdy Miklós részbirtokait. Az 1504. évszámmal jelöltek azon évben a Maghiakkal egyezségre léptek azon javak iránt, melyeket Zalmad Mátyás magvaszakadtán adományban birtak. ^[781]*
János a csanádi püspök 1483-ban Szatmár megyében adományban kapta Óvári, Darah helységet. ^[782]*
II. György 1578-ban (Miklóssal a Boldizsár fiával együtt) a fiscus által megtámadott birtokrészekben az országgyűlés közbenjárására meghagyatik. ^[783]*, 1588-ban Zemplin megye Eger vára erősítésére küldi. ^[784]* Ugyan ez évben határjárási, ^[785]* 1597-ben az adó számadások megvizsgálására választatik. ^[786]* 1599-ben a tábori élelmezés mesterévé tétetett. ^[787]* Testvére
Péter az 1600–8. évi országgyűléseken Dóczy Fruzsina, és fia Homonnay György által szenvedett erőszakok miatt emelt panaszt az országgyűlés előtt, utóbb maga is börtönbe kerűlt, mi végre 1609-ben az ország rendei kérték a fölséget, hogy kezességre szabadon bocsáttassék. 1613-ban már nem élt. Ellenben Wagner szerint 1618-ban élt még testvére György.
A XVII. században a család kihalt.
A család czímere egy 1598. évi pecsét ^[788]* szerint a paizs udvarában félhold, a paizs fölötti sisak koronáján pedig három strucztoll. A czímer szinei ismeretlenek.

Szokoly család.

Ámbár a fölebbi Szabolcs megyei Szokoly család kihalt, mind a mellett e név még élt más hason nevű nemes családaink által, mint a következők mutatják. Igy Trencsin megye nemesi összeirásában 1721-ben Szokoly Györgyöt találjuk beczkói székhelyén, ^[789]* utóbb azonban e névnek ott nyoma sincs.
Jelenleg Baranya megye nemessége sorában említi Fényes Elek Geographiájában a Szokoly családot.

Szokoly család.

Ujabb nemes család, melynek nemességét Szokoly Jakab 1795-ben I. Ferencz királytól kapta czímeres nemes levélben. Czímere négy részre osztott vért, az 1. és 4-ik kék udvarban hátulsó lábain arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva, fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold ragyog. A. 2. és 3-ik vörös udvarban zöld téren faragott kövekből nyitott kapuval vártorony magaslik, tetején pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva, fölötte két oldalról két arany csillag ragyog. A paizs közepét koronás kisebb vért foglalja el, melynek ezüst udvarában hármas zöld dombon karóval erősített három szőlőtő tenyész. A paizs fölötti sisak koronájából pánczélos, sisakos, vörös tollas vitéz emelkedik ki, két felől két vörös zászlót tartva, mindeniken egy egy arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[790]*

Szokolyay család.

Erdélyi család. Nevét a Kolos megyei Szokoly helységről veheté. Ismeretes tagja Szokolyai István nagy-baczoni ref. pap, utóbb udvarhelyi senior, künn járt a külföldi egyetemeken a XVII. században, és 1648–72-ben Leidában adta ki hittani müveit. ^[791]*

Szoldan család.

Alapítója Szoldán Ferencz 1598. évi mart. 12-én Prágában kelt czímeres levélben Rudolf király által emeltetett nemességre. ^[792]* Valószinűleg utódai kifogytak.

Szolga család. (Vargyasi)

Udvarhely széki székely család. Közűlök Gergely 1697–1711-ben Bardócz szék jegyzője, ^[793]* Ferencz 1794-ben unitarius esperes Háromszékben; János 1815-ben kir. táblai ügyvéd, Miklós 1815-ben Udvarhelyszék dullója. Nevezett Jánosnak, ki híres ügyvéd volt, fia Miklós ifjabb korában az irodalommal is foglalkozott, 1861-ben Bardócz alszék király birája volt.

Szolga család. (Várfalvi)

Közűlök Mihály 1825. körűl Kraszna megyei törvényszéki ülnök.

Szolnoky család.

Jelenleg Szabolcs megye nemessége sorában találjuk.
1584-ben Szolnoky Mózses Hont megye Kurincz pusztára királyi adományt kapott Rudolf királytól. ^[794]*

Szomay család.

Közűlök Pál 1654-ben Soprony megye esküdtje volt.

Szombath család.

Alapítója Szombath Imre, ki 1712-ben III. Károly királytól czímeres nemeslevelet kapott. ^[795]*
Czímere a vért kék udvarában hármas zöld dombon gyümölcscsel rakott magas almafa, két oldalról egy egy arany buzakéve áll. A paizs fölötti sisak koronáján fehér galamb felemelt szárnyakkal áll, piros csőrében zöld ágacskát tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Igy nevű család Szatmár megye nemessége sorában áll. – De van család, mely nevét Zombath-nak is irja. Lásd ezt.

Szombatffalvy család. (Szombatfalvi)

Udvarhelyszéki ős székely család, kiterjedve Küküllő és Közép-Szolnok megyékre. A nevet adó Szombatfalva Udvarhely városának szomszédságában esik, melyet a család egészen birt, mig a közelebb múlt években az illető ág fiakban kihalván, vele az ősi fészek nagy része a székely örökösödési törvények szerint leány-ágra az Ugron családra szállt.
A család első feltűnése nemzetének egyik nevezetesebb napjával 1505-ben az agyagfalvi gyűléssel kezdődik, melyen Szombatfalvy Gergely Udvarhely székből a székely nemzet egyik birájának választatott. ^[796]*
1590-ben említetik Szombatffalvy Tamás, a fejedelmi nagyobb kanczellária irnoka, mint a kinek Udvarhely és Marosszék főkirálybirója és Udvarhely vár kapitánya osztopáni Perneszy István eladja Udvarhely piaczán egy udvarházát a hozzá tartozó külső földekkel együtt 125 mforintért. ^[797]* Ezen Tamásnak egy, az udvarhelyi levéltárban található valami örökösödési perből felmaradt jegyzet szerint atyja Mártonfi Benedek ^[798]* néven említetik. Használta e a család e nevet is? mely kétféle vezeték név viselése a XVI. és XVII. század szokásával megegyeztethető, bővebb adatok hiányában el nem dönthető.
Szombatffalvy Pétert 1624–27. között a székely nemzet lustralis összeirásában, melyet Bethlen Gábor rendelt meg, – találjuk. 1630-ban Udvarhely határában eső és a vártól kiperelt bizonyos rétnek egyik birtokosa volt. Erőszakos halállal múlt ki, 1639-ben Udvarhelyszék akkori jegyzője Kénosi Gál Ferencz mások által annyira megverette, hogy bele halt. Neje Gergely Katalin volt.
A család nemzékrendét e század elején Erdélynek egyik nagy szorgalmú genealogusa Fancsali Dániel állította össze, Sombatffalvy Mátétól kezdve azonban a fölebb említetteket minden kutatásai mellett sem sikerűlt a Szombatffalvy Mátétól kezdett családfával összeköttetésbe hozni, sőt a családfát kezdő Máté és testvére Benedek származásáról is csak annyit sikerült ki buvárlania, ^[799]* hogy anyjok Ilkey leány volt.
A családfa ^[800]* következő:

Szombatffalvy N. (Ilkey leány); Máté (N. Zsófi); Benedek elesett 1603.; I. János 1615. 1623.; I. István 1623–1630. (Baróthi Erzse); Folyt. a köv. lapon.

I. István, ki az előbbi lapon. 1623–1630. (Baróthy Erzse); Sámuel † 1736. (Berzenczey Bora † 1734.); Péter † 1737. (1. Kendeffy Zsuzsi 2. Donáth Sára 3. Cserey Klára); II. István Kocsárdon.; I. Zsigmond 1669. 1700. alkirálybiró (Kováchich Horváth Éva); Zsuzsa (Bessenyői Horváth Miklós); 1-től László 1762–1775. itélő mester. (1. Mikó Anna. 2. b. Toroczkay Ágnes); 2-tól Pál szül. 1701. mart. 14.; Ferencz 1794. dulló. (Pálffy Erzse); Ignácz udv. alkir. biró 1815. (Kovács Julia); Julianna (Biró Samu); Sándor dulló 1837.; II. László dulló 1837.; III. István kir. pénztár. főjegyző 1861.; József volt követ † 1861.; József † 1748.; Miklós sz. 1690. (Farkas Mária); János sz. 1701. jan. 30.; II. Zsigmond szül. 1703. (Ribiczey Klára); Ignácz †; Ferencz sz. 1706.; János sz. 1716. (Benkő Krisztina); Erzsébet (Szathmári László); József †; Anna.; Julianna † 1806. (Finta N.); Antal (Sándor Mária); József.; III. János 1794. 1815. törv. ülnök. (K. Török Mária); Veronka (Ugron Mihály); Zsigmond szül. 1773.; Anna (Ugron Antal); Veronka (Szabó Gábor); György itélőmester (Kolumbán Julia); Éva (Mátyuss István); Erzsébet (Kászoni Ferencz); Rozália (Orbók Gábor); Krisztina †; Rebeka (1. Molnár Andr. 2. Sükösd Sánd.); Mihály 1807. kolosi aljegyző (Lázár Anna); Julianna (Turóczy József); Gergely sz. 1777. mart. 1. (Sombory Teréz); Anna (1. Kőszeghy Antal. 2. Borbáth Dávid); István (Mártonffy Zsuzsa); Póli.; Judit.; Klára (Bülgözdiné); Julianna (Biró György); György 1862. Sződemeteren (Gulácsy Ottilia); Teréz (Kozmáné); Erzse (Péchyné); Berti.; Klári.; Miklós.; Ilona.

A családfán álló Benedek mint Székely Mózses híve esett el Brassónál 1603-ban. Testvére
Máté már egy, 1567. évi Udvarhelyszékről szóló oklevélben említetik Fancsali szerint. Neje Zsófia volt. Fiáról I. Jánosról 1575. évben az Udvarhelyszéki levéltárban található bizonyos tilalomtörési perben van emlékezet. Fancsali szerint egy, 1613. évi oklevélből ezt jegyzé ki róla: Ioannes literatus Szombatffalvy nobilis de cadem curiam in vicinitatibus nobilis Tóth Gergely ab una, et publicae viae regiae ab altera, legat filio suo Stephano Szombatfalvi feria 2-da prox. pst dominicam Rogate.” Életben volt még 1630-ban, mert a székely családok szokása szerint azon évi sept. 30-án Kolosvárott kelt czímeres levelet nyert Br. Katalin fejedelemasszonytól maga és fia István nevére. E szerint czímere a vért kék udvarában nyitott könyv, melynek lapjain ezen fölirat: „Jus Divinum et Humanum” olvasható; a könyvet felhők közűl kinyúló pánczélos kar borostyánnal koszorúzza meg. A paizs fölötti zárt sisak koronáján hasonló borostyánt tartó pánczélos kar nyugszik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[801]*
I. Istvánnak neje Baróthy Tamás leánya Erzsébet volt, kitől négy fia maradt: Sámuel, Péter, II. István és I. Zsigmond. Ezek közűl Sámuel ága leányában halt ki, II. István magában végzé be ágát. Péter és I. Zsigmond két ágat alapítottak. Lássuk előbb Péter ágát.
Péternek első nejétől malomvizi Kendeffy Zsuzsannától egyik fia László a család egyik jelesebb embere, a múlt században hivataloskodva, kir. itélőmesteri méltóságig vitte. 1762-ben egyike volt azoknak, kiket a főkormányszék a törvénykezési munkálatok kidolgozásával megbizott. 1775-ben még itélőmester. Két neje volt, ezektől egy leánya és két fia Ferencz és Ignácz születtek.
Ferencz 1794-ben Udvarhelyszék dullója volt, nejétől tarcsafalvi Pálffy Erzsébettől fia Sándor 1837-ben szintén ott dulló biztos.
Ignácz 1794-ben Udvarhelyszék levéltárnoka, 1815–17-ben ugyan ott alkirálybiró. Nejétől Kovács Juliától három fiút hagyott maga után, úgymint: II. Lászlót, ki 1837-ben ugyan ott dulló biztos, III. Istvánt, ki ugyan ott 1843-ig pénztárnok, jelenleg Udvarhelyszék főjegyzője, és Józsefet ki ott aljegyző, időközben főjegyző is, az 1834. évi s utóbb erdélyi országgyűléseken azon szék követe. Meghalt 1861-ben.
I. Istvánnak negyedik fia I. Zsigmond 1699–1700. Udvarhelyszék alkirálybirája volt, ^[802]* és a másik, jelenleg is virágzó ágnak alapitója lett. Elvévén az Erdélybe akkor tájban telepedett buzini Kováchovich Horváth Miklósnak Bíró Ilonától született Éva leányát, evvel Küküllő megyében jószágokat kapott. Meghalt 1737. nov. 14-én. Eltemettetett Szombatfalván. Nejétől nyolcz gyermeke maradt. Ezek közűl csak három hagyott utódokat, úgymint:
Miklós, ki az anyai jószágból kapván ki osztályrészét Küküllő megyében Buzás-Bessenyőre telepedett. Nejétől a Literati Farkas családból eredt Farkas Máriától négy leánya és egy fia maradt: György, ki szintén itélőmesteri hivatalt viselt. Neje olasztelki Kolumbán Julianna, Kolumbán Jánosnak Bydeskúty Évátóli leánya volt; ez után Közép Szolnok megyében Sződemeteren és környékén örökösödött. Hat gyermeke közt fia, ki a családot tovább terjeszté, csak egy maradt: Gergely, a ki elhagyva családja ősi vallását, a kath. hitről a reformátusra tért át. Nőűl vévén Sombory Eleknek Palatkay Klárától született leányát Terézt, vele Sződemeterre telepedett, hol fiában és annak a táblázaton látható gyermekeiben a család jelenleg is él.
II. Zsigmond ágát a táblázaton harmad ízen unokájáig III. Zsigmondig láthatni.
II. Jánosnak (szül. 1716.) nejétől Benkő Krisztinától három gyermeke közűl III. János 1794–1815-ben Udvarhelyszék törvényszéki ülnöke volt. Nejétől kadicsfalvi Török Máriától csak két leány gyermeke maradt: Anna Ugron Antalné, és Veronka Szabó Gáborné, birtokos m. Feleken.
Más Szombatfalvi család ivadékai lehettek Szombatfalvi Miklós 1794-ben az Udvarhelyszéki tractusban unitárius egyházi jegyző, Márton fiscalis director 1815-ben Kolosvárott, és Mihály 1815–25. póstamester Kis-Petriben.

Szombathelyi család.

Vas megyéből Szombathelyről származik, onnan vette nevét is. Közűlök Márton 1588-ban itélőmester és 1790-ben Soprony vármegye jegyzője volt. Tán ő élt 1635-ben is. ^[803]* György 1606-ban Mosony megye alispánya, 1618-ban kir. táblai ülnök. ^[804]*
Ettől külömböző család lehetett az, melyből Szombathelyi János testvéreivel Péterrel és Mihálylyal 1644. jul. 1-én Bécsben kelt czímeres nemes levelet nyert III. Ferdinánd királytól, mely czímerlevél 1646. jan. 9-én Győr megyében kihirdettetett.
Egy ága Bars megyébe szakadt. Névszerint Szombathelyi János 1652. körűl nőűl vette Verebélyi János váczi kapitánynak Lipthay Katalintól született leányát Zsófiát, kinek utódai voltak István, Gáspár, János, Judit, Éva és Anna előbb Horánszky Jánosné, utóbb Cseh Péterné. Ezek utódai közűl Szombathelyi János élt Bars megyében 1745-ben. Ugyan ez ágból származott Kasza Ferencz († 1808.) felesége Hont megyében.
Győr megyéből egy ág Heves és innen Békes megyébe származott. A mult század második felében Heves megyében Poroszlón lakott három testvér: Szombathelyi Gábor, Ferencz és János, kik közűl az első 1778. april 29-én kapott nemesi bizonyítványt.
A családfa ^[805]* következő:

Szombathelyi N.; Gábor 1778.; Ferencz; János Heves v. aladószedő; Mátyás; József Békes m. tbiró Kőrös-Ladányban † 1846. (Hrabóvszky Antonia); Antal Békesi köv. alispán † 1862. (Kovacsóczy Luiza); Kálmán sz. 1830. febr. 8. cs. k. főhadnagy; Gyula sz. 1832. oct. 3. Békes várm. számvevő 1864. (Reguly Paulina); Szidónia sz. 1834. (Nagy Gusztáv mérnök); Aloyzia sz. 1837.; Antal sz. 1837. m. biztosító társ. hívatalnok.

A táblán álló János Heves megyénél esküdt, utóbb aladószedő volt. Fia József szül. Poroszlón, honnan Békes megyébe Kőrös-Ladányba telepedett. Békes megyében hosszasan viselt megyei hivatalt, előbb esküdtséget, utóbb szolgabiróságot, végre agg korában lemondván a tiszti pályáról megyei táblabirósággal tiszteltetett meg. Nemességét Heves megyétől 1832. april 10-én Egerben tartott közgyűlésből kiadott bizonyítvánnyal fia Antal, és unokái Kálmán és Gyula neveiknek beiktatásával Békes megye előtt azon évi aug. 8-án kihirdetteté. Meghalt békesi magányában 1846-ban kora 67. évében. Nejétől Hrabóvszky Ignácz Békes megyei alispán, kir. tan. és arany sarkantyús vitéz leányától Hrabóvszky Antoniától ^[806]* fia
Antal előbb kőrös ladányi uradalmi ügyész, majd 1832/6-ban Békes vármegye országgyűlési követe. 1847/8-ban Békes vármegye főjegyzője, 1849-ben első alispánja, és ugyan ekkor kormánybiztos, miért börtönbe kerűlt és halálra itéltetett, de kegyelmet nyert. Meghalt 1862. nov. 7-én kora 60. évében Békesen fiánál Gyulánál. Szeplőtlen jellemű hazafi és jeles szónok volt. Nejétől nemes Kovacsóczy Alojziától gyermekei a táblán láthatók. Közűlök Kálmán előbb honvédszázados, most cs. kir. főhadnagy, Gyula előbb cs. kir. hadnagy, jelenleg Békes megyei számvevő.
A család czímere – mint itt a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren koronából kiemelkedő vörös grif, mely első jobb lábával fekete sast tart. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, ^[807]*, a másikkal fekete sast tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szombathy család. (Máskép Kies.)

A czímeres nemes levelet Kies máskép Szombathy János nyerte maga, és gyermekei Sámuel, Mária, Kata, Erzsébet és apúl testvére István részére I. Leopold királytól 1694. mart. 1-én Bécsben.
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó szarvas, melynek agancsai közt csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából egy szarvú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[808]*

Szombathy család.

Trencsin vármegye családa, elszármazva onnan Komárom és innen ismét több megyébe. Trencsin megyében már a XVII. század második felében, nevezetesen a megye nemesi összeirásai szerint 1666-ban már Szedlicsnán, 1688-ban pedig Beczkón székelt. ^[809]* Czímeres nemes levele szerzőjét, és a nemesség keltét nem ismerjük; de az valószinűleg I. Leopold király korára esik. Az bizonyos, hogy a Trencsin megyei 1748. és 1754. évi nemesi összeirásban Beczkói lakhelyén eme egész családból csak Szombathy Györgyöt találjuk. Ennek neje családi tudósitás szerint a Dezsericzky családból való volt. Nevezett Györgynek egyetlen fia volt József, a ki, miután Trencsin megyéből Beczkóról Komárom megyébe «»Vacsi helységbe tette át lakását, atyja György 1764. febr. 19-én ezen József fia részére a Trencsin megyétől nemességétől bizonyítványt vett ki.
József Komárom megyébe telepedvén, előbb «»tán mint vámbérlő lakott Szőnyön nejével a Trencsin megyéből vett hliniki Hliniczky Katalinnal. Utóbb Ácson haszonbérlett. 1792-ben mart. 28-án Komárom megyétől maga és fiai István Ácsi községjegyző, György maróthi gazdatiszt, József dömösi mészáros, János, Péter (utóbb esztergami mészáros) Sándor, Mihály (utóbb ácsi számtartó) és Ferencz neveikre is a Trencsin megyétől apjával együtt 1764-ben kapott bizonyítvány alapján nemességét kihirdetteté; mely után, miután neje 1792. octob. 19-én meghalt, azt maga is 1796. aug. 20-án követte, és Ácson a sirkertben máig meglévő márvány emlékkereszt alá eltemettettek.
Ezen Györgynek és fiának Józsefnek számos ivadékait mutatják a következő ^[810]* táblázatok:
I. tábla.

György 1748–1768. Beczkón. (Dezsericzky N.); «»István Ácson † 1796. (Hliniczky Kata); Erzse (Kovács Fer. Écsen); János † 1807. (Torma Éva); Folyt. II. t.; Ferencz 1792. (Kustyán Erzse); István ácsi jegyző. (Paulik Bora); Folyt. III. t.; György kasznár Maróthon; Folyt. IV. t.; József mészár. Dömösön N. Sápon; Julia. (Farkas juhász); Teréz (1. Bognár Márt. 2. Mátyássy Józs.); Péter Esztergom mészáros (ns. Beliczay N.); Rozália. (1. Jankó András 2. Grünwald N.); «»Sándor sz. 1776. † 1830. (Jankó Anna); Folyt. V. t.; Mihály sz. 1772. † 1836. számtartó Ácson. (Falk Anna); Folyt. VI. t.; József.; András †; József †; Róza (Baloghné); József n. sápi jegyző; Ferencz n. sápi mészáros.

II. tábla.

János, ki az I. táblán. † 1807. (Torma Éva); Terézia sz. 1803. † 1859. (Biró János); György sz. 1805. † 1860. Ácson. (Molnár Teréz); Teréz sz. 1826. † 1855. (Timár Antal); József †; Ferencz †; János sz. 1832. (Miklian Teréz); Károly †; Mihály sz. 1837. (Janausek Bora); Péter.; György sz. 1841. katona.; Kata.; Anna.; Károly sz. 1849.; József 1863.; Teréz.; Ágnes.; Janka.

III. tábla.

István, ki az I. táblán. ácsi jegyző (Paulik Bora); András sz. 1783. nyug. kapit. Pozsonyban.; Károly sz. 1785. † 1836. ácsi jegyző. (1. Boldisár Pelágia. 2. Molnár Kata); Ignácz sz. 1797. † 1850. Miszlán tanitó, volt katona.; László sz. 1799. † 1846. (Réger Erzse); Bora sz. 1801. † 1830. (Landesz István); Erzse sz. 1803. (Kugler János); 1-től Erzse † 1837.; Anna † 1850. (Véber Ant.); András sz. 1834.; Erzse sz. 1840. † 1861.

IV. tábla.

György, ki az I. táblán. 1792. kasznár Maróthon, Szőnyön.; Ferencz sz. 1783. «»szőnyi plébános † 1835. k.; György gazdatiszt.; Antal molnár.; Károly kereskedő.; Erzse (Écsyné); Teréz †; Janka (Száraz N. adonyi jegyző); Kata Komáromban (Jónás N. keresk.)

V. tábla.

«»Sándor, ki az I. táblán. sz. 1776. † 1830. (ns. Jankó Anna); Mihály sz. 1793. †1825. szabó mest. (Huttinger Erzse); Kata sz. 1795. † 1858. (Regenspurger János); Ferencz sz. 1796. † 1863. csurgói, verebi stb. jegyző. (Barbay Ágnes); Anna sz. 1806. † 1838. (Szűcs Pálné Ácson); Erzse sz. 1823. † 1849. (Kugler József); János sz. 1823. (Balogh Erzse); Zsuzsi †; Ágnes sz. 1818. (Stolmár Sebest.); Ferencz sz. 1820. sz. fejérvári pap.; József sz. 1823. orvos Dorosmán (Klaszy Ida); Károly sz. 1824. Pécsett tanitó (1. Ránolder Jozéfa 2. Bátor Mária); Ignácz sz. 1827. Budán főrealt. tanár (Ránolder Kati); Antonia sz. 1829. (Müllner Pál Tabajdon); «»Veronka sz. 1829. (Takács József Sukorón); 1-től Teréz †; István.; «»Ferencz.; Teréz.

VI. tábla.

Mihály, ki az I. táblán. sz. 1772. † 1836. számtartó Ácson (Falk Anna); Anna † 1858. (Jazanszkyné Mocsán); Janka †; Zsófi †; Ede sz. 1819. † 1863. Velenczei jegyző (Lakos Bora); Hermina (Micsola János Gárdonyban)

A Trencsin megyéből Ácsra telepedett Józsefnek ^[811]* tizenkét gyermeke közűl öt fia által ivadéka igen elszaporodott. Ezek közűl István ágán (III. tábla) mely két nemzedéken félszázadnál tovább az ácsi község jegyzőségét tölté be, kiemelendő András, ki 1802-ben katonai pályára lépvén, a franczia háborúk alatt 1813-ban alhadnagy, utóbb 1822-ben főhadnagy, 1831–2-ben kapitány lett, 1834-ben nyugalomba lépett, és jelenleg mint legidősb tagja a családnak, él Pozsonyban. Több nyelvet beszél, és több franczia művet németre fordított, melyek kéziratban állnak.
A IV. táblán állók közűl Ferencz gönyői plébános volt, mint ilyen halt meg 1835. körűl.
Az V. táblán álló Sándornak (ki 1770-ben sz.) fia Ferencz, előbb Mocsán, majd Szőnyön, Komáromban, és Szenden segédtanitó, 1817-ben Csurgón (Fejér m.) iskolamester, 1825-ben ugyan az Velenczén, 1828-tól Vereben ugyan az, és községi jegyző. 1832. sept. 11-én Komárom megyétől fiainak neveire is nemesi bizonyítványt vévén ki, azt 1833. dec. 18-án Fejér megyében is kihirdetteté. 1861-ben Fejér megye tiszteletbeli esküdtté is kinevezte. Meghalt 1863. febr. 20-án, beteg özvegyét Barbay Ágnest, kit Szendről vett nőűl, és hét gyermeket, ezek között négy jól kinevelt fiút hagyván maga után. Fiai közűl Ferencz a sz.-fejérvári püspöki emgyében pap, József orvos Dorozsmán, Károly főelemi tanitó Pécsett, és Ignácz főreáltanodai tanár Budán, több munka irója, és a „Gyors-irászat” szaklap szerkesztője. Józsefnek gyermekei: Mari, Angyalka, Dezső és Aranka; többinek gyermekei a táblán állanak.
Az egész család kath. vallású, hagyomány szerint azonban az ősök a protest. valláshoz tartoztak, és azt György a felesége Desericzky leány, illetőleg ipa működése folytán hagyta oda. Györgynek ezen neje, valamint Józsefnek neje Hliniczky Katalin után a család Trencsin megyében állitólag a Bóri, Dezséri és Hliniki részjószágokban örökséget birt, melyek után némely tagjai ezen helységekről előnevet igénylettek.
A család czímere családilag használt pecsétnyomatok után a paizs (kék?) udvarában hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, mely jobbra nézve, első jobb lábával kivont kardot villogtat; a paizs fölötti sisak koronáján férfikar könyököl, szintén kivont kardot villogtatva. A paizst szokás szerint foszladék veszi körűl.
Daczára, hogy e család ősei állítólag protestánsok voltak, nem mernők e család ivadékának tartani Szombathy Jánost egykori sáros pataki tanárt, (szül. 1749. † 1823.) kinek több kéziratban hagyott munkái közűl a „Historia scholae seu collegii Sárospatak” Monumenta Protestantium Hung. ecclesiastica czím alatt 1860-ban megjelent, de önéletrajza, mely valószinűleg származásáról is adand felvilágositást, még közzétevésre vár.

Szombathy család. (Máskép Cseh Szombathi)

Ebből származott a korában híres pesti orvos tudor Cseh Szombati József. Családja, mint a fölötte mondott halotti beszédek ^[812]* irják: igazán Cseh nevezetű volt, és Nagy-Szombatból eredt, onnan Rév-Komáromba származván át, ott ragadt reá a Szombati név. Ott élt már idősb Cseh Szombati József, kitől a családfa így terjedt:

József (Pázmándy Kata); József (Csajághy Szőke Kata); József sz. 1748. jul. 11. † 1815. febr. 2. Pest várm. főorvos.; János ref. lelkész †; István (N. N.); Sámuel orvos.; Dániel (N. N.); Kata (Kocsi Horváth Mihály); N. N.; N. N.

Szombathy család. (Péterfalvi)

Ugocsa megyei nemes család, mely több más családdal 1750-ben Péterfalvára új nádori adományt kapott. Közűlök János e század elején közbirtokos Forgolány helységben. ^[813]*
Szatmár megyében Szombathy György e század elején birtokos Papos helységben. ^[814]*

Szomoldy család.

A Szomódy család nevét így is találjuk írva. Lásd Szomódy cs.

Szomódy család. (Hetei)

Közép-Szolnok vármegye családa, mely különösen Ákos községében székel.
Töredék származási ^[815]* fája ez:

Szomódy István (Tyúkody Zsófia); János (Szekeres Mária); Gábor (Dobay Rákhel); Zsófia (Szunyogh Fer.); Mária (Ajtayné); Zsuzsa (Bölöny Lajos); Erzse (Bölöny Salamon)

A család végnemzedékéhez tartozik Károly, ki meghalt Ákoson 1862-ben. Neje Sándorházy leány, kitől leányai Zsófia és Kata.
A család reform. vallású.

Szomor,

Lásd Zomor és Kondé cs.

Szomordoky család.

Kolos megye kihalt régi nemes családa, melyből 1456-ban élt Zomordoki Domokos.^[816]*

Szónay család.

Közép-Szolnok megye régi kihalt nemes családa, melyből Miklósnak fia János (Joannes filius Nicolai de Zwna) 1447-ben Keszi Mihálylyal, és Paczali Ferenczczel kis-szarvadi jószágán határelkülönitést hajtatott végre. ^[817]*

Szonda család. (K. Polyáni)

Régi székely család, melyből István 1666-ban Sepsi szék birája, 1674. és 1677-ben ugyan ott jegyző is. Szonda Tamással együtt 1666-ban primor-nak irá magát. ^[818]*
Mihály 1794-ben kormányszéki irnok volt.

Szondy család.

Emlékezetessé tette e nevet Szondy György Hont megyében Drégely vár hős kapitánya, ki azon várat 1552-ben a török ellen utolsó csepp vérig védelmezte, és ott el is hullott. ^[819]*
Tán ennek rokona Szondy Pál esztergami és zágrábi prépost, és rosoni czímzetes püspök, ki 1556-ban Olaszországban Bolognában magyar ifjak részére alapitványt tett. Meghalt 1559-ben. ^[820]*
Szondy Györgynek (tán a Drégelyi hősnek) fia Szondy Jakab Komárom megyei Martos helységbeli Szondy örökség felét 1627-ben örökösen eladta Bóka Jánosnak. ^[821]*
Ettől tán különböző család a következő:

Szondy család.

Ily nevű nemes család él Szabolcs vármegyében. Tán ennek is őse és törzse volt azon Szondy Máthé, ki 1619-ben II. Ferdinánd királytól kapott czímeres nemes levelet, mely jelenleg egyik utódánál Szondy Imre Arad megyei kis-peregi lelkésznél őriztetik.
Czímere a paizs kék udvarában hátulsó lábaikon két szemközt álló oroszlán, első lábaikkal kivont pallóst tartva, hegyével fölfelé, a paizs fölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik föl, első jobb lábával kivont kardot villogtatva. A paizst foszladék veszi körűl.

Szongor család.

Lásd Zongor cs.

Szontagh család. (Iglói és Zabari)

Magyarország azon családainak egyike, ^[822]* melyek hazánk történetében, szepesi vendég-szászok (hospites saxones de Scepus) neve alatt ismeretesek, és még az első korszakban a művészet, kereskedelem és bányászat emelésére behívattak. A lőcsei krónika szerint e családok már a tatár dúláskor a XXIV Szepesi városok neve és tulajdon szász grófjok vezérlete alatt Lithonkeo (Lapis refugii) Szepes megyei helységben magokat magas kőfalakkal bekerítvén, és így háznépöket s ingóságaikat megvédve, a feldult Szepesi városok, köztök Lőcse új felépítői lettek. ^[823]*
A családnak Magyarországban megtelepedését megelőző korszakáról, valamint künn a szász ős helyeken és egyébb német telepeken nevezetesen Weimarban, Oppurgban, Altdorfban, Brégában s több helyen vissza maradt ivadékok sorsáról és emlékezetéről más illetékes munkák szólanak. ^[824]* Itt elegendő megemlítenünk, hogy a család bejövetele előtt már előbbi székhelyén is szász lovagi rangban állott, mint azt magyar királyaink által kiadott ősi czimereikről szóló okleveleik igazolják. ^[825]*
Már a XIV. században hazánkban, nevezetesen a Szepességen és bányavárosokban találkozunk a Szontagh ^[826]* családdal, a midőn bányászati tudományaik és érdemeik méltatásául a Körmöcz bányai telepeikhez közel eső Csernakou helységgel királyilag adományoztattak. Utóbb ezen birtokot a Zontag család a többi jog és vér közösségű Körmöczi bányász családokkal, névszerint Ivank, Palik, Kopech, Kubina stb. családokkal I. Lajos király kivánságára a cserébe adott Muthina és Csepcsin helységekért a kincstárnak vissza szolgáltatták, és ez utóbbiakra 1343. (5-to die festo paschae Dni) és 1349. (6-to kal. m. aprilis) kelt adomány leveleket kaptak. ^[827]*
Ezen időtől egész addig, hol a család szakadatlan nemzékrendét megkezdhetjük, több egyes családtagot kell kiemelnünk.
Illyen volt János 1518-ban bélai plébános. ^[828]* Utánna
1522-ben szerepelt Bálint, mint Szepes-Béla koronaváros plébánosa, ki mindjárt, a mint 1519-ben a 24 szepesi kir. városi egyházak magok közt Luther-szövetséget (Fraternitas) alapítottak, egyházával Luther tanát elfogadván, annak terjesztése körűl kifejtett páratlan buzgósága folytán 1523-ban a bélai egyházban esperesnek választatott, és ő lett Hellebrand Lőrincz iglói lelkészszel e vidéken az egyház legfőbb reformatora. ^[829]*
1533-ból ismeretes János Iglón, kinek e városban volt és máig fenálló családi kő háza kapuja fölött e felirat tartá fel emlékezetét: „HANES SVTAG. 1533.”
1556-ban élt Gáspár, Igló város birája, kit hivataltársával Kupferschmidt Jánossal együtt mint a XIII. szepesi város főnökét az akkori császári hadak biztosai Schreiber Farkas, és Khorn György vasba veretve Igló piaczán hevertettek egész éjen át, azért, mert közeledésök hirére ajándékokkal nem mentek eleibek, bizonyosabban pedig azért, mert Szapolyay hívei voltak. ^[830]*
Ezzel közel egykorú volt Imre, előbb Kesmárk kir. város jegyzője, azután 1570–1585-ben Laszki Albert sziridiai Palatinus titoknoka. ^[831]* Mint ilyen 1593-ban a Szepességen hatalmaskodó Rueber János ellen a káptalan előtt tiltakozott. ^[832]* 1580–1584-ben Tököly Sebestyén ellen Laszki Albert késmárki és schavniki jószágainak visszafoglalása iránt késmarki és rokuszfalvi saját házaiban tartott tanácskozmányokban az akkori közrend és csendháborítók ellen erélyesen föllépett, és ez által Rudolf király figyelmét is kiérdemlé, a kitől 1582-ben Rokusz és Kaczvink részbirtokaira jóváhagyó adományt nyert. Még bővebb elismerést aratott II. Mátyás királynál, kitől 1610. mart. 20-án czimeres nemeslevéllel diszítetett föl, melyben a Laszki-Tököly féle viszályok ügyében a magyar szent korona érdekében tett hasznos szolgálatai elismertetnek. ^[833]* Nevezett birtokain kivűl még a Szepességen Farkasfalván 1573. 76. 79. és 81-ben Dubraviczky Györgytől szerzett birtokrészeket. ^[834]* Nejétől Lángh Zsófiától, Lángh Ezsaiásnak, a bártfai reformátornak közelebbi rokonától voltak e utodai? nem tudjuk. Azonban közel vére volt Kristóf, az 1610. évben kelt czimeres levél közös szerzője, ki a most élő családnak közös törzsatyja lett.
Kristóf 1570-ben a XIII szepesi koronaváros tanácsnoka, utóbb Igazgatója (Praefectus), végre a felső magyarországi bánya városok kamarása volt. Vérével fölebbi Imrével 1610-ben az általok használt régi szász lovagi czimernek (kék udvarban és a paizs fölötti sisakon is ragyogó napnak) családja számára megerősítését nyerte azon pótlással, hgoy a vértbeli nap ezentúl a magyarországi hármas hegy fölött is szétterjeszsze melegítő arany sugárait. Gyermekei közűl ismeretesek: Lajos és Pál, kik a családot utóbb a mai napig fenálló czímer különbségnél fogva két külön fő vonalra, mintegy külön álló, de együtt tartó családtömbre osztották, Lajos utódai czimerökről kétnapos, Pál utódai pedig sasos Szontagh-oknak neveztetvén.
1578-ban ismeretes lett János-György szepes-szombathelyi oskola tanár. ^[835]* 1582-ban ifj. János, ki Wittebergben tanult ^[836]* és Siderius név alatt lett ismeretes.
Ezek után azon korszakhoz jutottunk, honnan a családi izről ízre követhető leszármazása kezdődik. A fölebb említett I. Kristófnak, ki 1543-ban született, említett két fia Lajos és Pál által a család két ágra oszlik. Lajos ivadéka azért neveztetik két naposnak, minthogy ő az atyai 1610. évi czímeres levél nyomán, mely nagybátyja Imre kezén elveszett, 1632. május 18-án II. Ferdinánd királytól maga és Pál, Tóbiás, János és Lajos fiai részökre ismét két napos czimerlevelet szerzett: ellenben testvérének I. Pálnak utódai sasos-aknak neveztetnek, mert Pálnak mint hadi érdemei folytán külön czímerre érdemesnek, fiai Lajos, Kristóf és János 1661. mart. 25-én I. Leopold királytól régi nemességök megerősítése mellett a czimer vért kék udvarába a nap helyébe fekete egyfejű sast nyertek. ^[837]*
A két napos czímer a túlnan látható ábra szerint következő: a fenálló hadi paizs kék udvarában hármas zöld hegy fölött kiható sugárokkal arany nap ragyog; a nyílt hadi sisak koronáján az előbbenihez szintén egészen hasonló nap ömleszti szét sugárait. Foszladék mindkét oldalról aranykék.
A sasos czimer itt láthatólag következő: az egyenes hadi paizs kék udvarában hármas arany bércz fölött aranycsőrű, egyfejű sas szét terjesztett szárnyakkal, jobbra foldúlva, lábaival a két szélső bérczre ereszkedve áll. A paizs fölötti sisak koronáján pedig az ősi czímer arany napja ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Kristófnak fia I. Lajos öt fiút nemzett, ezek utódai öt vonalra szakadtak: Pál legidősb fiúnak vonala azonnal két fiában Pálban és Gáspárban két ágra oszlott, Pál az úgynevezett belső-iglai, Gáspár pedig az igló-dobsinai ágnak törzse lett; ennek ifjabb Pál fia után keletkezett még a harmadik az igló-sáros-nógrádi ág. I. Lajosnak második és harmadik fia Tóbiástól és Jánostól ezeknek neveit viselő vonalak származtak; negyedik fia II. Lajos az úgy nevezett igló-árvai vonalat alapítá, végre az ötödik fiú a posthumus Zsigmond a Zabari vonalnak lett törzsévé. E szerint a két napos Szontagh család öt vonalra s több ágra oszlott.
A család második ikerfelében, vagy is a sasos Pálnak három fia Lajos, Kristóf és János által három vonal, és szintén több ág növé ki magát.
A család a reformatio óta az ágostai vallást követi, és annak Bálint szepes-bélai lelkész ősétűl kezdve buzgó hive, tagjai közűl többen mint az egyház páratlan buzgalmú védői, pártolói, nem különben mint egyházi férfiak a lelkészségtől kezdve a superintendensi és felügyelői méltóságokban fénylettek, ^[838]* többen hittudori oklevéllel jeleskedtek, és vallásukért – mint alább említve leszen, a legnagyobb áldozatoktól sem vonakodtak. ^[839]* A polgári pályán ős időktől a bányászat, tudomány, ipar, és főleg a jog terén működve, számos jeles hazafiakat mutattak.
Ezek után lássuk a család nemzékrendét, melyből a következő I. tábla az egész Magyarországban élő nemes Szontagh nemzetségnek több vonalra mikénti oszlását tünteti fel:
I. tábla.

Bálint sz. bélai lelkész 1522.; János (Hanes) iglói házépítő 1533.; Gáspár iglói biró 1556.; János-György sz. szombati tanár 1578.; E négynek elhelyezése nem tudható.; Imre 1570. 1610. titkár és késmárki jegyző (Láng Zsófia); Kristóf 1570. bánya kamarás 1610. czimer szerző Imre testvérével.; I. Lajos sz. 1569. † 1661. 1632. új czímerlevél (Zeusig Judit); Folyt. a köv. lapon.; Pál katona † 1650.; Lajos 1661. sasos czímer szerző; Folyt. VII. tábl.; Kristóf 1661. közszerző; Folyt. VIII. táblán.; János Iglón 1661. közszerző.; Folyt. IX. t.Pál Sziléziában; Márton megöletett 1660.;

I. Lajos, ki az előbbi lapon. sz 1569. † 1661. 1632. új czímerlevél (Zeusig Judit); I. Pál iglói biró sz. 1606. † 1682.; Tóbiás Gömöri vashámori birtokos Polomán (Czelser Éva); N. (Vachsmann); N. (Jóhny); János beszterczei vonal őse (1. N. Kata 2. N. Zsófia); Zsófia (Megander János); II. Lajos tanácsnok 1659. új czímert (1. Richter Róza 2. Horváth Judit); Zsigmond posthumus.; Folyt. VI. t.; utódai a II. III. és IV. táblán.; Dániel sz. Iglón 1646.; János sz. Iglón 1651.; Pál sz. 1653. (N. Anna Mária); Folyt. V. táblán.; Dániel sz. Iglón 1632.; Tóbiás sz. Iglón 1640.; Ágnes (Zabreszky Lászlóné); Judit sz. Iglón 1642. (Olmüczer János XIII. sz. v. grófja); Pál Iglón sz. 1700.; Mária-Zsuzsi (Hostódy János)

A táblázat homlokzatán állókról elmondottuk adatainkat, valamint azt is, hogy a családfa élén álló Kristófnak két fiától I. Lajostól és Páltól ered az egész mostani Szontagh nemzetségnek napos és sasos czimerű ivadéka.
I. Lajos szül. 1569-ben, mint kereskedő és városi tanácsnok több mint 70 évig hasznosan működött Igló városában; egyházának egyik legfőbbje, és a város temploma újra építésénél e vállalat vezetője és tetemes adakozással létesítője volt. 1632. maj. 18-án II. Ferdinánd királytól az idők viharai közt elveszett régiebb armális helyébe maga és fiai Pál, Tóbiás, János és Lajos fiai részére új nemesi kiváltság levelet szerzett. Meghalt Iglón 1661. mart. 4-én, kora 92. évében, eltemettetett az általa újjíttatott templomban, hol örökösei mart. 33-án a következő siremléket állíták:

Dem weiland Edelen
Ehrenvesten Herrn Ludovico Sonntag
Dem in Ehren gewesenen vornehmen Bürger
Und Handels-Herrn in dieser Königlichen
Freyen Bergstadt Igló, welcher im Jahr Christi
MDCLXI. den 4. mart. in XCII. Jahr
Seines Alters auf Christi Verdienste sanft
Und Selig eingeschlaffen ist, – haben
Seine hinderlassene Sőhne und Töchter
Dieses Epitaphium zu ewig werenden
Gedächtniss aufrichten
lassen. ^[840]*
A hálás egyház község pedig az ő korában emeltetett templom tornyára család czimerét: az arany napot tűzte föl emlékűl.
I. Lajosnak fiától I. Páltól tovább terjedt a család, ennek vonalán I. Pál két fiától, II. Páltól és Gáspártól és egyik unokájától Páltól három ág veszi származását.
II. tábla.

I. Pál vonalán a belső-iglói-ág. I. Pál, ki az I. táblán. iglói biró sz. 1606. † 1682. (Grünblatt Erzse); Zsuzsa (Holleganz István); Kata (1. Modory György 2. Jelenik András Gömöri alispán); Dora.; II. Pál sz. 1636. (Szontagh Dora) belső-iglói ág.; Judit sz. 1640. Iglón.; János sz. 1643. Iglón.; Gáspár sz. 1649. † 1711. Szepes m. főbányász (Zabler Dora) igló-dobsinai-ág.; Folyt. III. táblán.; Erzse (Pfanschmidt Dani); Tóbiás sz. 1655. (Maléter N.); János sz. 1657. (Forschnell Zsuzsa); III. Pál sz. 1672. (Raisz Mária) 1690.; N. (Raisz Pál); N. (Roxer Pál); N. (Lipich); N. (Eisdorfer Mih.); IV. Pál 1727. (Riszdorfer Zsuzsa); Pál sz. 1687.; I. János-Mihály szül. 1688. (Hartsch Mária); Anna-M.; Dora.; Anna-Kata.; János.; II. Tóbiás; II. Mihály sz. 1713. (Kéler Zsófi-Mária); Pál sz. 1720.; Anna-M. (1. Benigni J. 2. Burián); János sz. 1740. † 1804. katona.; III. Mihály sz. 1751. † 1825. orvos dr. Iglón (Adámy Janka); Zsófia (Dirner Márton); Rozina.; III. Tóbiás sz. 1758. † 1816.; Lajos 1838. keresk. Iglón (Benigni N.); Ede sz. 1803. Iglón okl. mérnök (Thomann Emilia); IV. J. Mihály sz. 1780. † 1848. Gyámnok Iglón (Palzmann An. Kri.); Lajos ügyv. Iglón † 1864.; Anna †; Apolló (Pollák Rud.) Remetén.; Folyt. a köv. lapon.; Janka sz. 1819. (Goldbecher Ant. Eperjesen); Anna sz. 1820. (Lupkovics Tamás); Ágoston sz. 1821. † 1844.; László sz. 1822. N. Váradi hivat.; Vilmos sz. 1823. ügyv. Lőcsén (Steinhübel Natalia); Rudolf-Edm. sz. 1827. † u. a.; Eugenia-Paul. sz. 1827. † 1828.; Emma-Paul. sz. 1830. (Pap Istv.); Olga sz. 1856.; Irma sz. 1858.; Felix sz. 1859.

Ede, ki az előbbi lapon. sz. 1803. Iglón okl. mérnök (Thomann Emilia); V. Mihály sz. 1831. vasgyári hív. (Illés Tullia); Aurelia sz. 1832. (telegdi Kovács László); Alvina sz. 1834.; Augusta sz. 1835. † 1857.; Kálmán sz. 1837. elesett Magentánál 1859.; Olga sz. és mh. 1839.; Titus sz. és mh. 1839–40.; Titus sz. 1841. bányamérnök; Tekla sz. 1842.; Kornél sz. 1843. gyógyszerész.; Viktor sz. 1844. Cadet.; Frigyes sz. 1845.; Mária sz. 1846.; Pál sz. és mh. 1847.; Stephania sz. és mh. 1848.; István sz. 1849.; Paulina sz. 1850.(

I. Pál e vonal törzse, szül. Iglón 1606-ban (I. Lajos és Zeusig Judit szülőktől). Ő volt a XVII. század első felében Szepes és Gömör megyékben a bányaművelők és gyártulajdonosoknak Igló és Kis Veszverés határaiban a főbbike. Ő fedezte fel az iglói határban legelőször a Leuthausen utóbb Johannis-stollna bányát, mely millió pftnál már több tiszta jövedelmet hozott. Mint vallásának buzgó és rendíthetetlen híve a vallási üldözések korszakában 1678-ban borzasztó kínokat állott ki, forró szurokkal forrázva, hosszú szakálla égő fáklyával leperzselve, Igló város piaczára a felizgatott nép elé kipelengérezve, majd a város útczáin és árkain fel s alá hurczolva akarák kényszeríteni vallása megtagadására; ^[841]* azonban ő rendithetlen maradt, és polgártársai őt Igló város főbirói székében tovább is megtarták. Már előbb 1664-ben Rosnyó város ellen, mely azon városban a Szontagh család kőházát vallási üldözések folytán elfoglalta, a szepesi káptalan előtt tiltakozott maga, János, Lajos és Zsigmond fivérei és Grünblatt, Zabreszky, Megander és Olmüczer sógorai nevében is. ^[842]* 1676. sept. 10-én Szepes megye törvényszéke előtt nemességét igazolta. ^[843]* Nejétől rosnyói Grünblatt Erzsébettől hét gyermeket nemzett: II. Pált, Jánost és I. Gáspárt és leányokat: Juditot, Dorát, Zsuzsit utóbb Hollegancz Istvánnét, és végre Katát előbb Modory Györgynét utóbb Jelenik András Gömör megyei alispánnét. Neje meghalt 1679. máj. 27-én, ő követte azt 1682. oct. 12-én az iglai temetőbe.
II. Pál szül. Iglón 1636. (dnica 3-ia trinitatis) 1683–1686-ban előfordúl Zsuzsa, Kata és Dora nővéreivel az atyja I. Pál végrendelete iránti tanuvallatásokban. ^[844]* 1687-ben az ő, úgy Lajos és Gáspár részéről Szepes megye iránt kereste meg Gömör megyét, hogy mivel nevezettek mint országos ajánlatú illető armalisták ezt Szepes megyében fizetik, e tekintetben Gömör megyében meg ne rovattassanak. Neje sasos Szontagh Dóris volt, ettől hat gyermeke lőn: Tóbiás, János, Pál és leányok Pfanschmidt Dániel, Raisz Pál és Roxer Pál feleségeik.
János, II. Pálnak sasos Szontagh Dóristól fia, született 1657. (tertia trinitatis). Ennek kassai Forschneller Zsuzsitól fia I. Mihály szül. 1688. aug. 31-én, ennek Hartsch Máriától fia II. Mihály (szül. 1712. aug. 5.) ennek Kéler Zsófitól: fiai III. Mihály (szül. 1751. jul. 5-én), III. Tóbiás és János és leányai Anna-Mária előbb Benigni utóbb Burián neje, Zsófia Dorner Mártonné, és Rozália.
Lajos szül. Iglón 1733. nov. 17-én (Lajos és Anna-Mária szülőktől) 1753-ban maj. 16-án a jenai egyetemnél iratá be magát, ott 1755-ben theol. dr. lett, és hittani értekezést irt és adott ki. ^[845]* Nagyobbára Németországban műkődvén, utódai ismeretlenek.
III. Mihály (II. Mihály és Kéler Zsófia fia) szül. 1751. jul. 5-én Iglón. Orvosi pályára lépvén, 1771-ben a hallei, majd a lipcsei és végre a jenai egyetemen végzett, ott 1774-ben orvostudor lett ^[846]* és vita értekezését ott ki nyomatta. ^[847]* Haza térvén, orvosi gyakorlatán kivűl mint Igló városánál árva-gyámnok és a szepesi koronai kerületnél mint főpénztárnok és táblabiró működött. Mint növénybuvárt Kitaibel hagyományai is kiemelik. Meghalt Iglón 1825. maj. 5-én. Nejétől beszterczebányai Adámy Jankától fiai IV. J. Mihály és Ede maradtak.
IV. J. Mihály (szül. 1780. oct. 8.) Ősei nyomain a bányászatra lépvén Selmeczen végzett, és honn Iglón a bányaművelő és ércztermelő több társaság igazgatója lett, a városnál pedig mint árvagondnok és utóbb tanácsnok szolgált. Nejétől Palczmann Annától gyermekei: Vilmos, László, Ágoston, Janka Goldbecher Antalné, Anna Lupkovich Tamásné, és «»Paulina Pap Istvánné. Meghalt 1848. febr. 19-én.
Ede (szül. 1803. sept. 23.) okleveles mérnök, szintén Iglón a bányász társulatok igazgatója, és ott az evang. egyház felügyelője, sőt a városnak polgármestere is. Nejétől Thomann Emiliától öt korán elhalt gyermekén kivűl születtek: V. Mihály, Kálmán, Titus, Soma, Viktor, Frigyes, István, Aurélia, Alvina, Augusta, Thekla, Mária és Paulina férjezett Telegdy Lászlóné Debreczenben.
III. Lajos (II. Lajosnak Benigni leánytól fia) hites ügyvéd, 1848-ig a szepesi város kerület jegyzője, utóbb magányba vonúlva, meghalt Iglón 1864. jun. 27-én. Végrendeletében 2000 frtot hagyott özvegy és árva intézetre és iskolákra.
László (IV. Mihálynak Palczmann Annától fia) szül. 1822-ben. Jelenleg N. Várad város hívatalnoka. Testvére
Vilmos (szül. 1823. máj. 22. Iglón) 1845-ben ügyvédi vizsgát tévén, 1846-ban Szepes megye tiszt. aljegyzője, 1848/9-ben Igló főjegyzője. 1860-ban Szepes megyei törv. széki közbiró. Jelenleg ügyvéd Lőcsén. Nejétől Steinhűbel Natáliától gyermekei: Olga, Irma és Felix.
V. Mihály (szül. Iglón 1831. jan. 21.) Edének Thomann Emiliától fia. Selmeczen bányász Akademiát végzett; jelenleg Beregh megyében fr. Schönbronnak munkács-frigyesfalvi vas-olvasztó gyárában tiszt. Neje Illés Tullia. Testvére
Kálmán (szül. Iglón 1837. maj. 7-én) mint cs. k. hadnagy 1859-ben Magentánál elesett. Testvére
Titus (szül. Iglón 1841. jan. 10.) a bécsi műegyetemen végezvén, jelenleg bánya-mérnök. Testvére
Soma-Kornél (szül. 1843. febr. 25. Iglón) okleveles gyógyszerész. Végre Viktor (Győző, szül. ugyan ott 1844. april 19-én) cs. kir. cadet.
III. tábla.

I. Pál vonalán Gáspártól az igló-dobsinai-ág.

Gáspár, ki a II. táblán. sz. 1649. † 1711. (Zabler Dora); Erzse (1. Kubínyi Gásp. 2. Okolicsányi Józs. alispánok); III. Pál sz. 1673. † 1726. gyógyszerész (1. Aisdorfer Mar. 2. Klesch A. M.) igló-sáros-nógrádi ág.; II. Gáspár sz. 1675. † 1629. kir. urbur. s tbiró (1. Róth Charitas 2. Máriássy Julia); Zsuzsa (Schneider Mátyás); Folyt. IV. táblán.; Folyt a köv. lapon.

II. Gáspár, ki az előbbi lapon. sz. 1675. † 1729. kir. urbur. s tbiró (1. Róth Charitas 2. Máriássy Julia); I. Mihály sz. 1701. † 1760. Gömöri főpénzt. (1. Székely Klára 2. Székely Janka); Zsuzsa sz. 1703. † 1770. (Máriássy Ferencz); Gáspár sz. Lőcsén 1706. †; Dora sz. Eperj. 1707. (Jóny Ján. kir. urb.); III. Gáspár sz. 1711. † 1786. Gömöri követ (Czimermann Mária); 2-t. Miklós sz. Iglón 1720. † 1723.; Julia † 1750. (Syrmiensis Fer.); Erzse sz. 1724. (Berzeviczy Sándor); Éva sz. 1726. (Syrmiensis Kár.); Charitas sz. 1734. Rosnyón.; II. Mihály sz. 1735. Rosnyón.; Rákhel sz. 1737. Rosnyón.; Klára 1759. (Okolicsányi György Hunfalván); IV. Gáspár sz. 1745. † 1807. táblabiró Dobsinán. (1. Justh Éva 2. Pongrácz Róza); Klára (Czekus Lajos 1753.); Mária (Merse Zsigm. 1757.); III. Mihály sz. 1742. † 1813. Dobsinán (Kiszely Erzse); Dora (Görgey János 1768.); János sz. 1751. † 1825. Csetneken táblabiró. (Fejes Mária); Ádám sz. 1759. † 1840. Gömöri szbiró Hárkácson. (Bodó Zsuzsi); IV. Pál.; 2-tól Vilmos sz. 1776. † 1848. Dobsinán Gömöri számvevő (Langsfeld Anna); Klára (Dráskóczy Sámuel 1793.); Lipót sz. 1778. † 1832. cs. k. kap.; Guszt. Ád. sz. 1793. † 1858. cs. k. kapit. m. akad. r. t.; Ád. Tádé Gömöri szbiró (Abrahámy Jozéfa); Folyt. a köv. lapon.; Albert sz. 1823. Gömöri szbiró főjegyző (Torma Anna); Hermina (Cerva N.); Zoltán.; Béla.; Jolán.; Teréz (Tarcsányi Károly); Kata (Raisz Samu); István sz. 1777. † 1859. táblab. s felügy. Ráhón. (Fejérváry Zsuzsi); Julia (Both Tamás Asgúton); Anna (Okolicsányi Dénes); VII. Gáspár †; Frigyes †; Teréz (Kerepessy Jenő); V. Gáspár sz. 1786. † 1812. Dobsinai jegyző (Lányi Karolina); Krisztina (Raisz Kerest. mérnök.); Cheritas (Demián János ev. lelk.); Jusztina (Kupecz János lőcsei tanár); VI. Gáspár †

2-tól Vilmos, ki az előbbi lapon. sz. 1776. † 1848. Dobsinán Gömöri számvevő (Langsfeld Anna); Penthesilea sz. 1819. (ig. Szontagh Dániel kir. tan.); V. Pál sz. 1821. Gömöri t. ügyész, tbiró, gyár-igazg. (Madarász Paula); Márton sz. 1823. Dobsinán Pénztárn. (Nikl Karolina); Boldizsár. sz. 1827. Papirgyár igazgató. (Márton Erzse); Ábrahám sz. 1830. orvos tr. Pesten.; Bertalan sz. 1832. technikus.; László sz. 1836. bányaigazg. † 1864.; Emanuel.; Anna.; Gida. †; Margit †; «»Ilona sz. 1862.«»; Barnabás.; Andor.; Piroska † 1850.; VIII. Gáspár.; Erzsi.; Aranka.

I. Gáspár ezen ág törzse, szül. Iglón 1649. (feria 4. post Dnicam Adventus) I. Pál és Grünblatt Erzse szülőktől. Mint híres bányamívelő, herczeg Lubomirszky Szaniszlótól Lengyelország legfőbb marsalljától és a szepesség főkapitányától a bányászat emelése érdekében több rendbeli kiváltságlevelet kapott 1686-ban, ezek egyikében Gáspárt mint értelmes és szerencsés ércztermelőt minden hivatal elvállalásától a hatóságok irányában fölmenti, a másikban megadományozza az érczgyárak forgalmához szükséges szénégetési joggal az iglói erdőkben háborítlanul, egyszersmind négy évre díjmentesen arany és ezüstnél nemesebb előfordulható érczekre nézve is új bánya szabadalmat nyert. ^[848]* Bánya telepeinek főbbjei Igló, Dernő és Veszverés községek határában léteztek. Mint buzgó protestans a dobsinai evang. egyháznak 1666-ban orgonát ajándékozott, a tiszolczi egyháznak pedig felszerelését tulajdon költségén eszközlé. Neje Zabelticzi Zabler Dora, Zabler Jóbnak egyetlen leánya volt. Ettől két leánya Erzsébet előbb Kubínyi Gáspár, utóbb Okolicsányi József alispánok neje, Zsuzsa Schneider Mátyásné, és két fia III. Pál és II. Gáspár maradtak, kik, miután atyjok 1711. sept. 22-én meghalt, 1712. jan. 4-én kelt osztály-levélben tetemes örökségi hagyatékon osztoztak. III. Pálról, mit külön a sáros-nógrádi ág alapítójáról alább a IV. tábla után leszen emlékezet. Most ez ágnak II. Gáspártól terjesztését lássuk.
II. Gáspár szül. Iglón 1675. jan. 1-én. Ezt bányászati kitűnő ismeretei s az érczgyárak körűl üzleti jártassága annyira emelték, hogy királyi urburariussággal bizatott meg; és e mellett terjedelmes tulajdon bányai vállalatait is hasznosan folytatta. Protestans vallásához ragaszkodásának váltságáúl 1700-ban 100 aranyat fizetett a Szepesi káptalan pénztárába. Meghalt Kassán 1729. nov. 17-én és ott a nagy templom melletti kápolna sírboltjába temettetett. Első nejétől pongyeloki Róth Charitástól születtek Mihály és Gáspár fiai, és leányai Zsuzsanna Mariássy Ferenczné, és Dorottya jamniki Jóhny Jánosné. Második nejétől Máriássy Juliától lett három leánya, u. m. Julia szulói Syrmiensis Ferenczné, Erzsébet Berzeviczy Sándorné, és Éva Syrmiensis Károlyné, és fia Miklós, ki 1723-ban gyermek korában elhalt. E Gáspár második neje után Lorántffy, Bakos-Petneházy leány jogon a Csetneki uradalom egyik főbírtokosa lett. Egyik fia
I. Mihály szül. Eperjesen 1701-ben. Kezdetben Gömör vármegye táblabirája, utóbb hadi főpénztárnoka, végre 1730-ban fölűl vizsgálati törvényszéke előkelő közbirája volt. ^[849]* «»1711. febr. 13-án a rosnyói templomtól elmozdított evangelikusoknak maga házában Berzéthen nyujtott menedéket, hová a prot. hivek azután is egész 1784-ig ^[850]* gyülekeztek. Meghalt Hunfalván 1760. aug. 18-án kora 59 évében. Eltemettetett a Késmárki evang. egyház alá. Feleségei egymás után dobai Székely Klára és Janka nővérek voltak. Gyermekei közűl csak első nejétől született leánya Klára ért nagykort, mint Okolicsányi György neje, kivel az a terjedelmes hunfalvi, hozeleczi és szent-andrási birtokot kapta. Testvére
III. Gáspár szül. Iglón 1711. sept. 8-án. Átalánosan elismert kitünő törvénytudományánál fogva neveztetett ki Gömör megye táblabirájának. ^[851]* Többször mint helyettes alispánja is működött. 1765-ben pedig azon megye orsz. gyül. követévé választatott, és azt dicséretesen viselte. ^[852]* Mint buzgó protestans, 1747-ben gróf Andrássy Ferencz vallási buzgalma ellenében a csetneki és dobsinai evang. egyházak mellett czáfoló nyomozásokat eszközöltetett. ^[853]* 1743-ban a Gömör megyei esperesség felügyelője lévén, az akkor még két egyház-kerűletet képező úgy nevezett 6 királyi város és tiszai superintendentia egybe olvasztatásáról tulajdon inditványát érvényesiteni, és Ambrózy Györgyöt akkori saját egyháza lelkészét az egyesült kerület superintendenseül megválasztatni nekie sikerűlt. A dobsinai evang. egyházban tulajdon költségén oltárt állítatott. Meghalt 1786-ban. Nejétől Czimmermann Máriától, kivel 1736. Cselfalván kelt egybe, gyermekei lettek: Pál, IV. Gáspár, Mihály, János, Ádám, Klára Czékus Lajosné, Mária Szinyes Merse Zsigmondné, Dorottya Görgey Jánosné és Charitas. Ezek közűl
III. Mihály szül. 1742. febr. 13-án. Lakott Dobsinán az úgy nevezett „Szott-kerti” lakában. Mint Gömör és Liptó megye táblabirája és a dobsinai evang. egyház felügyelője ismeretes. A dobsinai egyházban emlékét fentartja az általa állított keresztelő medencze. Meghalt Dobsinán 1813. sept. 6-án. Nejétől benedekfalvi Kiszely Erzsétől gyermekei: 1. V. Gáspár utóbb Dobsina város főjegyzője és Lányi Karolina férje, 2. Charitas Demián Jánosné, 3. Jusztina Kopecz János lőcsei tanárné, és 4. Krisztina Raisz Keresztély mérnökné voltak. Testvére
IV. Gáspár szül. 1745. oct. 6-án. Ez is Gömör és Liptó megye táblabirája és a dobsinai evang. egyház felügyelője volt. Testvéreivel Mihály, János és Ádámmal Gömör, Szepes és Liptó megyében a czigányok állandó megtelepítéséről komolyan gondoskodott, és e végből dobsinai és csetneki birtokain egész utczákat építettek kisebbszerű, de csinos külsejű viskókból, hová szegkovácsolási kötelességgel és óhajtott eredménynyel számos czigány családot telepítettek. Az így állandó lakhelyhez kötött gyarmat az isteni szolgálatban is földes uraik egyházához ragaszkodván, midőn vallásokról kérdeztettek, magokat Szontagh-vallásuaknak lenni vallották, sőt ma sem ritkaság a Gömör megyei nép ajkáról az evang. vallásnak ilyen elnevezését hallhatni. Meghalt IV. Gáspár Dobsinán 1807. junis 6-án. Első neje neczpáli Justh Éva (1771.) a második óvári és szent-miklósi Pongrácz Róza (Baán József özvegye) volt. Ez utóbbitól Liptó Nádasfalván születtek gyermekei Vilmos, kiről alább, Lipót, cs. kir. kapitány, kiről alább, és Klára a legidősb (szül. 1775) Dráskóczy Sámuelné volt. Testvére
János szül. 1751. maj. 22-én. Gömör megye jeles táblabirája, és a kis-honti evang. esperesség és rozsnyói evang. nemzeti iskolának hosszú időn át tisztelt felügyelője. Lakott Ráhón, meghalt Csetneken 1825. oct. 15-én. Nejétől Fejes Anna Máriától gyermekei: István kiről alább, és Terézia Tarcsányi Károlyné és Kata Raisz Sámuelné. – Testvére
Ádám szül. 1759-ben. II. József császár rendszere után Gömör megye szolgabirája, utóbb a gömöri esperesség, majd a sajó-gömöri evang. nemzeti iskola felügyelője, valamint a megyei életben, úgy az egyházi kormányzat terén páratlan erélyességet fejtett ki. 1802-ben egyik tagja volt azon felső magyarországi prot. küldöttségnek, mely az 1791. évi budai zsinat által kidolgozott evang. egyház törvényeit szentesítés végett a trón elé terjeszté. Gömör emgye a keblebeli kereskedelmi vállalatok és vastermelő egyesületek keletkeztét neki köszöni. Meghalt 1840. mart. 17-én Harkácson unokaöcscsénél Dráskóczy Sámuelnél. Nejétől bodófalvi Bodó Zsuzsitól, kivel 1793. mart. 18-án kelt egybe, Csetneken születtek fiai Gusztáv, és Ádám, kikről alább.
Vilmos szül. Nádosfalván Liptóban 1776. nov. 6-án. Az 1800. és 1809. évi nemesi fölkelésben Gömör megye seregénél kapitány, utóbb hosszú évek során 29 évig Gömör megye érdemteljes számvevője volt; egyszersmind a dobsinai evang. egyház községnek felügyelőségét viselte halálaig, mely történt Dobsinán lakhelyén 1848. febr. 15-én. Mint kitünő és szenvedelmes kertészgazda 1829. sept. 14-én a bajor frauendorfi kertésztársulat által rendestagi oklevéllel tiszteltetett meg. Nejétől Langsfeld Annától következő hét gyermeke maradt: 1. Penthesilea Atalanta Leda Ifigenia szül. 1819-ben, neje iglói Szontagh Dániel kir. tanácsos és ker. táblai ülnöknek. 2. V. Pál szül. Dobsinán 1821. april. 16-án. Az ügyvédi vizsga letétele után 1840–44. Gömör emgye tiszti ügyésze s táblabirája volt, 1844-ben a csetneki réz és vasgyárak igazgatóságát vállalá el; e téren szerzett kitünő avatottságának az irodalmi téren is jelét adá. A tiszai evang. supenrintendentiának jegyzője, és a gömöri ev. esperesség felügyelője, lak. Csetneken. Nejétől Madarász Paulinától gyermekei a táblán láthatók. 3. Márton szül. 1823. april 1-én. jogi pályája után jelenleg Dobsina város pénztárnoka és a bányaművelésnek is gyakorlója. Neje s gyermekei a táblán láthatók. 4. Boldizsár sz. 1827. jun. 9-én. Előbb a jogi pályán haladva, 1846/7-ben Árva megyében esküdt, 1848-ban honvéd, 1850-ben besorozott cs. katona. Innen kiváltva, jelenleg a masznikói papirgyár igazgatója. Neje Ochtinai Márton Erzse. 5. Ábrahám szül. 1830. jan. 16-án. 1848-ban honvéd tüzér, honnan mint komáromi capitulans szabadulván, Bécsben az orvosi tudományra adta magát. 1856. maj. 6-án orvos tudori, 1857. mart. 5-én szülész-mesteri, 1857. april. 20-án hasonszenvi r. tagsági, 1857. maj. 4-én sebész tudori okleveleket nyert. Előbb több nagy háznak rendes házi, Pozsonyban 1861-ben választott szegénységi orvos, ez utóbbi évi octobertól Pesten egyik jelesb haszonszenvi gyakorló orvos, és itt a torna-egylet egyik fő alakitója. Irt több szakbeli tudományos értekezést is. ^[854]* 6. Bertalan szül. 1832. febr. 18-án. A bécsi műegyetemen végezve, jelenleg Gömörben mérnök. 7. László sz. 1836. jul. 22-én. A selmeczi bánya Academián végzett és már a dobsinai érczbánya igazgatója volt. Meghalt 1864. aug. 24. és ott az evang. temetőben eltemettetett.
Lipót Vilmosnak testvére szül. 1778. Nádorfalván Liptóban. 1800-ban már a Ferdinánd főhzg. gy. ezredben kapitány. Az 1806. évi hadjáratban kapott súlyos sebek folytán nyugalomba lépett, és sokáig Bécsben előkelő ismeretségi körben élt. Utóbb Dobsinán lakott. Meghalt Rosnyón 1832. febr. 3-án nőtlenűl, és ott temettetett.
István (Jánosnak Fejes Máriától fia) szül. 1777-ben. Korának nevezetes jogtudósa és Gömör megyei táblabiró. A kishonti evang. esperesség buzgó felügyelője volt, és a rima-szombati evang. egyház és paplaknak felépítésénél egyik bőkezűbb adakozó. A rima-brezói vastermelő társaság igazgatóságának tevékeny tagja. Meghalt Ráhón 1859. dec. 8-án és ott temettetett. Nejétől komlós-keresztesi Fejérváry Zsuzsannától gyermekei közűl VI. Gáspár és Frigyes korán elhaltak; leányai Júlia Both Tamásné Asgúthon, Anna Okolicsányi Dénesné Rima-Bányán, Teréz Kerepessy Jenőné Csetneken.
Gusztáv-Adolf a híres magyar bölcsész szül. Csetneken 1793. april. 9-én. Elvégezvén a jogot, és már törvény gyakorlaton lévén, 1813-ban katonai pályára lépett, mely téren a franczia háborúban is részt vévén, 14 évet töltött főhadnagyságig emelkedve. Már ez időben a tudományos irodalommal foglalkozván, 1832-ben a m. akademia l. tagjáúl választatott. 1836-ban kapitányi ranggal nyugalomba lépett, és lakását előbb Rosnyón és Miskolczon, majd utóbb véglegesen Budapestre tevé, és szenvedelmes dinnyészete mellett magát egészen a tudományos, kiválólag pedig a bölcsészeti szaknak szentelé. 1839-ben a m. akadémia rendes tagúl választotta. Számos irodalmi művein kivűl, mint bölcsészeti iró e nemben kiadott önálló művei a „Propylaeumok” stb. által, úgy jeles értekezései nevét irodalomtörténetileg nevezetessé tevék. Mint iró, mint ember s hazafi általában a kitünők sorába tartozott. Meghalt Pesten 1858. jun. 7-én. Eltemettetett a kerepesúti katonai temetőben, sírja fölé az akademia, gazdasági egyesület s rokonai egyesülten diszes emléket állítottak. Képe az Akademia termében felfüggesztetett. ^[855]* Testvére
Ádám-Tadé szül. Csetneken 1794. nov. 2-án. Egykor Gömör megyének 1819-től a ratkói járásban, 1823–27. a serki járásban szolgabirája, utóbb özv. gróf Steinleinné jószágkormányzója. Meghalt 1830-ban Szászdon Hont megyében. Nejétől Ábrahámy Józéfától gyermekei: Hermina Cerva Sándorné és Albert, ki 1823. született. Az ügyvédi vizsga letétele után Gömör megye jegyzője, 1845-ben al-, 1848–50-ben főszolgabirája. Majd ismét 1861-ben azon megye főjegyzője volt. A sajó-gömöri nemzeti iskola felügyelősséget viseli. Lakhelye Királyi helység Gömörben. Nejétől Torma Annától gyermekei a táblán láthatók.
E nevezetes ágból megemlítendő még a XVII. századbeli vallási üldözések korából az eszélyes és buzgó nő Szontagh Erzsébet I. Gáspárnak Zabler Dorától 1671-ben született leánya. Nagyatyjának Pálnak, úgy Róth, Czimmermann, Czauner, Absolon stb. sógorainak kínoztatásait többnyire tulajdon tapasztalásából tudván, elhatárzá magát rokonai további megvédésére a vér ontó Caraffát megkérlelni, e czélra módos szülöitől tíz ezer ftot eszközölvén ki, ^[856]* azt 1687-ben aug. hóban maga személyesen mintegy vérváltságul kézbesité a vérontó tábornagynak, melynek következtében a Szontagh család egész rokonsága és ezzel Árva, Liptó megyék egy nagy része megmenekűlt az eperjesi kegyetlen kinoztatástól. Első férje Kubinyi Gáspár Liptó-Nagy-Olasziban, a második Okolicsányi József Árva megyei alispány Mokrágyon, kik a nejök által lefizetett váltságdíj folytán nem kevéssé hatottak oda, hogy a nevezett megyebeli evangelikusok Caraffa kegyetlenségeit kikerűlték. Végre Árvában a pestis dühöngésekor pénz kölcsönzéssel segíté a szenvedőket.
Következik e vonalon ifjabb Pál ága.
IV. tábla.

I. Pál vonalán Gáspár fiától III. Páltól az igló-sáros-nógárdi-ág. Gáspár,

ki a III. táblán. sz. 1649. † 1711. (Zabler Dora); III. Pál, ki a III. táblán. sz. 1673. † 1726. gyógyszerész és birtokos (1. Aisdorffer Anna M. 2. Klesch A Zsuzsanna); II. Gáspár stb. az igló-dobsinai-ág törzse a III. táb.; Dora pestisben †; Erzse (Jóhny Tóbiás); Róza (1. báró de Bois de Valler 2. Braumüller katonatiszt); I. Sámuel sz. 1704. † 1765. orvos doctor Eperjesen (Halligansz Anna-Róza); IV. Pál jesuita.; Anna-M. (Schober Márton); 2-t János-Lajos (Beer Zsuzsi); János-Gáspár (b. Splényi Karolina); M. Erzse (Ganczaugh Pál); Zsuzsa (Rauentz Frigyes); Éva-Róza (Tomáry Márt.); II. Sámuel sz. 1736. † 1822. Siperintend.; Mihály sz. 1738. † 1822. Jogkormányzó (1. Okolicsányi A. Mária 2. Gedey Janka); Anna-Mária (Weiserné Rosnyón); I. István sz. 1779. † 1851. fejed. udv. tan. lak. Szécsény. (Veres Anna mh. 1859.); Lajos sz. 1782. † 1848. jogkorm. (róseneggi Wekker Anna); III. Sámuel sz. 1788. † 1842. ur. ügyész Eperj. (Mártonffy Janka); Albert sz. 1818. ügyv. Miskolcz. (Dubraviczky Julia); Zsuzsai sz. 1820. (Sarlay János tanár); Gusztáv sz. 1825. tüzér főhadn. (Párniczky Fáni); Tamás.; Miklós.; Aranka.; Janka sz. 1807. † 1859. (Kheberich Pálné); IV. Sámuel sz. 1810. lak. Brüssel. (1. Szontagh Antonia 2. Sréter Éva); Mihály sz. 1814. †; Erzsi sz. 1816. (Tolnay János); 1-től Tivadar sz. 1832. (Szontagh Blanka); Ágnes sz. 1861.; Sára sz. 1862. †; Antal sz. 1864.; Mária sz. 1812. †; Antonia sz. 1810. (Szontagh Sámuel elvált); Ferencz sz. 1814. volt nógrádi szbiró. (Darvas Ágnes); V. Pál sz. 1820. v. városi követ 1847. lak. Horpács.; II. István sz. 1839.; Blanka sz. 1841. (Szontagh Tivadar); «»Mária † 1851.; Ágnes sz. 1857.

Ez ág törzse III. vagy ifjabb Pál, I. Gáspárnak Zabler Dorottyától 1673-ban született fia, Igló városában mint bányatulajdonos, Bártfa és Eperjes városában mint gyógyszerész és földbirtokos ismeretes. Meghalt Eperjesen 1726. majus 28-án. Kétszer nősűlt, első neje ns. Aisdorfer Anna-Mária, a második Klesch Anna-Zsuzsanna volt. Az elsőtől születtek gyermekei: 1 Dora, mh. pestisben, 2. Erzse jamniky Jóhny Tóbiásné, 3. Róza előbb báró de Bois de Valler, utóbb Braunmüller katonatisztek neje, 4. I. Sámuel, kiről alább, 5. IV. Pál jesuita, 6. Anna-Mária Schober Mártonné; a második házasságból: 7. János-Lajos Beer Zsuzsi férje, és 8. János-Gáspár, báró Splényi Karolina férje, kiknek részére atyjok 1723. oct. 27-én kelt végrendeletében tetemes vagyont hagyott.
I. Sámuel szül. 1704. A német egyetemeken tanúlt 1727–31-ben, ez utóbbi évben a Hallei egyetem előtt orvosi tudorságra emeltetett, és „De Metastasi Morborum” (nyomt. Halle 1731.) értekezett. Mint Eperjes városa fő orvosa 34 évig szerencsés eredménynyel működött. Meghalt ott 1765-ben és ugyan ott april. 21-én eltemettetett. Nejétől nemes Halligansz Rózától négy leánya és két fia II. Sámuel és Mihály maradtak.
II. Sámuel Eperjesen szül. 1736. febr. 26-án. Miután Eperjesen és végre Pozsonyban iskoláit bevégzé, 1760-ban a kormánytól kiadott útlevél mellett előbb az altdorfi, utóbb a jenai egyetemeken a hittan rendes hallgatója lett. Ezután a göttingeni egyetem látogatásától a kormány visszahívó rendelete folytán elüttetvén, haza tért, és a szakmájához tartozó nevelési téren báró Podmaniczky László és József vezetője lőn 14 éven át a hazai és német fő iskolákban. 1776-ban a kassai evang. német egyházközség lelkészeűl hívatott meg, és miután időközben még is a Göttingeni egyetem előadásait hallgatá, onnan vissza térvén és dec. 16-án felszenteltetvén, advent 4. vasárnapján Kassán hivatalába beiktattatott. Itt működött 1806-ig, mídőn e hivataláról leköszönt. Időközben 1791-ben a pesti zsinatnak egyik kitűnő tagja volt. Végre 1807-ben Superintendens-nek választatott, és april. 27-én beiktattatott. ^[857]* 1817-ben a göttingeni egyetem hittani tudori oklevéllel tisztelte meg. Meghalt 1822. jul. 7-én, kora 86. évében Eperjesen, és ott az általa alapított sírboltba eltemettetett. Összes vagyonát az evang. egyház anyagi felsegéllésére fordítá. Ő szerzé azon telkét, melyen 1804. máj. 8-án a kassai ev. egyház alapja megvettetett; tőle ered a tiszai evang. egyházkerűlet pénztára, tőle az elemi tanitók és ezek özvegyei gyámalapja, valamint a szerencsétlen és szűkölködő egyházak segedelmi tőkéje is. Ő alapítá ama 60 pftnyi ösztöndíjt, mely a német egyetemeken hittanhallgató magyar ifjak egyikének szánva van. A fancsali ev. egyházat orgonával látta el. És ezeken kivül még más 13,000 forintra menő kegyes alapítványok is tőle származnak. Dolgozatai közűl szószéki beszédein kivűl említést érdemel „Occasionalia Chronostica és Epigrammata” czímű kéziratának egy kötete. Testvére
Mihály szül. Eperjesen 1738. aug. 4-én. Jelesűl bevégzett jogi folyam és ügyvédi vizsga urán 1765-ben gr. Amade Thadé r. ügyésze, majd hamar herczeg Eszterházy Miklósnak előtt a véglesi, utóbb a bujáki uradalmában r. ügyésze, végre a herczeg uradalmai jog-igazgatója, és midőn hzg Eszterházy Miklós az Edelstetteni uradalom megvétele által a német birodalom fejedelmi herczegeinek sorába lépett, ennek udvari tanácsosává neveztetett ki. Az 1790. évi országgyűlésen mint b. Calisch János képviselője vett részt, 1792. és a köv. években a budapesti evang. egyházközség felügyelőségét viselvén, az 1811. évi egyetemes ev. gyűlésen 500 ftal járult az evang. iskola segedelmi alapjához. Nógrád megyében szép birtokokat szerzett, melyeket utódai jelenleg is birnak. Meghalt 1822-ben. Első neje Okolicsányi Anna Mária, a második Mesko János özvegye gedei Gedey Janka volt. Az elsőtől maradt csak három fia: István, Lajos és III. Sámuel. ^[858]*
István szül. 1779. febr. 3-án. A törvényes pályát dicsérettel végezvén, előbb hzg Eszterházy r. ügyésze, majd gróf Forgách József és hzg Koháry Ferencz uradalmaik igazgatója, végre pedig Szász-Coburg Góthai Ferdinánd fejedelmi hzg magyarországi uradalmainak főigazgatója lett és 1827. febr. 1-én Szász Coburg-góthai Ernő fejedelmi hzg által udvari tanácsosúl neveztetett ki. 1828. nov. 9-én a fejedelmi ház által nyugalmazva lőn, de azon meg külömböztető megtiszteltetéssel, miszerint a m. urodalmak úriszéki elnökségét a fejed. hzg. részéről továbbá is ő vigye. Páratlan eszélye és erélyessége úgy a megyei életben, mint föleg pedig azon kivűl is az ország minden hatóságainál is intézeténél jótevő és hatályos befolyással birt. Örökségét maga is szerzeményekkel gyarapítá. Meghalt 1851. sept. 11-én lakhelyén Szécsényben és 15-én a családi sírboltba Szirákon eltemettetett; hová őt özvegye Veres Anna 1859. majus 4-én követte. Gyermekei következők:
1. Mária sz. 1812-ben. Meghalt hajadonan.
2. Antonia szül. 1810-ben, unoka testvérének Szontagh Sámuelnek első elvált neje, Sz. Tivadarnak édes anyja.
3. Ferencz sz. 1814-ben febr. 27-én. Az ügyvédi vizsga letétele után 1836–1842. Nógrád megye alszolgabirája, 1849-ben egy ideig főszolgabiró volt. Szép birtoka kezelésében, melyre nézve még ifju korában 1834/5-ben a magyar-óvári gazdászati intézetben készűlt, mint kitünő gazda ismeretes. Lak. Lapujtőn. Nejétől nagyréti Darvas Ágnestól egy fia István és két leánya Blanka (kétszeresen unokatestvérének Szontagh Tivadarnak neje) és «»Ágnes él, mint a táblán láthatni.
4. Pál szül. 1820. sept. 11-én. Jelesen végzett ügyvédi vizsgája után kora ifjuságában 1842-ben Nógrád megye szolgabirája 1847-ig, a midőn le mondván, mint Libetbánya sz. kir. város követe vett részt az utolsó pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban Bécsben a magyar külügy ministeriumnál fogalmazó, utóbb Bem tábornoknak Bécsből kimenekülése előmozdításával vádoltatván, két évi vasra elitélt várfogoly Csehországban, honnan azonban 1850. jul. 27-én kelt császári kibocsátvány mellett megszabadulván, nem sokára birtokára Horpácsra telepedett. A politikai pályára alapos és kiterjedt készültségének, valamint előbb a polgári és egyszersmind az irodalmi téren, ugy jelenleg a viszonyok jelen állásában főleg az evang. egyházi egyetemes gyűlésen és azon kivűl is fényes jelét adván, általában mint a hazai intézeteknek anyagilag is hő pártolója ismeretes.
Lajos szül. 1782. febr. 8-án. A jogi pályát, és egyszersmind az idelsburgi gazdasági intézet tanfolyamát is vizsgatétellel bevégezvén, előbb hzg Eszterházy urodalmi igazgatóságánál titoknok, majd 1806-ban ugyan ott uradalmi igazgató, 1818-ban gr. Erdődy József urodalmi és jogigazgatója és több megye táblabirája volt, átalános tiszteletet aratva mindenütt. Meghalt Eperjesen 1848. nov. 14-én, és ott a családi sirboltba eltemettetett. Mint az egyház ügyének buzgó előmozdítója, Trencsin megyei Kohanóczi birtokán az egyház felügyelőséget is vitte, és ott a lelkész fizetését 400 ft. alapítványával gyarapítá. Nejétől roseneggi Wecker Annától a táblán látható négy gyermeke közől fia
IV. Sámuel szül. 1810. maj. 29-én Zólyom megyében Nagy-Szalatnyán. 1831-ben ügyvédi vizsgát tévén, nógrádi megyei Kis-Szalatnyai pusztai birtokára telepedett, és 1842-ben Nógrád megye fő úti igazgatójává választatott, az maradván 1843-ig. – 1848-ban az eperjesi nemzeti őrség parancsnokának segéde, majd honvéd kapitány, utóbb a nagyváradi forr. vésztörvényszék közbirája, végre a 13. huszár ezred őrnagya, és kormányzói hadiosztályi titkára. A fegyver letétel után Aradon várfogoly, a cs. hadi törvényszék elé állítva, azonban 1849. nov. onnan kiszabadúlt, de 1850. jan. 1-én ismét a pesti cs. k. hadi törvényszék elé idéztetvén, mint meg nem jelenő, halálítéletben marasztaltatott. Ő az alatt, mint külföldre menekűlt, végre Brüsselbe telepedett. 1862. aug. 31-én Pesten megjelenvén, maga bejelentése után ismét letartóztatott, azonban nov. 19-én megkegyelmezés mellett kiszabadult. Mint a Richeféle bankárház ügynöke jelenleg a Vág völgyi vasút érdekében működik. Első, elvált nejétől Szontagh Antoniától fia Tivadar (szül. 1832. jul. 1.). Iskolái végeztével a m. óvári intézetben a gazd. tanfolyamot is bevégezve, jelenleg mint nős, gazdasággal foglalkozik; gyermekei a táblán állanak. IV. Sámuelnek második neje szandai Sréter Éva özvegy Dubraviczkyné, kitől gyermekei nincsenek.
III. Sámuel (Mihálynak harmadik fia) szül. 1788. febr. 15-én. Mint okleveles ügyvéd gr. Forgách József s mások r. ügyésze volt 33 év során. Az országgyűlésen mint gr. Zichy és b. Lusénszky képviselője vett részt. A felső m. országi bányászati társulat r. tagja, s Eperjes és Kassa sz. k. városoknál ez ügyben képviselője, a felső kemenczei és ránki evang. egyházak felügyelője s több megye táblabirája volt. Meghalt rozgonyi birtokán 1842. april. 6-án, eltemettetett Eperjesen a családi sirboltban. Nejétől Mártonffy Jankától gyermekei: Albert, Zsuzsi Sarlay János szarvasi ev. tanár neje, és Gusztáv maradtak. Ezek közűl:
Albert szül. 1818. nov. 7-én. Okleveles ügyvéd, 1841–46-ban hzg Eszterházy urod. gtiszt. 1847–1855. az ozdi vasgyár pénztárnoka, 1860/1-ben Borsod vármegye aljegyzője volt. Jelenleg lak. Miskolczon. Nejétől Dubraviczky Juliannától gyermekei a táblán láthatók.
Gusztáv szül. 1825-ben. A katonai pályáról mint a 7. sz. tüzérezredben hadnagy vissza vonult. 1863-ban nőűl vette Tótgyörkről Párniczky Francziskát.
V. tábla.

II. Lajos vonalán fiaitól Jánostól az igló-árvai ág, III. Lajostól a rozsnyói, Jakabtól a tornai ágakkal. II. Lajos,

ki az I. táblán. senator Iglón 1659. ujított czímerlevél szerzője (1. Richter Róza 2. Horváth Judit); I. János sz. 1650. XIII. szepesi v. Praetor (Fink Zsuzsi Kata Lőcséről); Mátyás sz. 1652. Iglón.; Margit (Groch János Kesmárkról); Rozina (1. Neumann Jakab 2. Szendy Gábor); III. Lajos sz. 1654. Gömöri tbiró (N. Mária); Judit (1. Modory Kéler Ján. 2. Tóth Szabados Márt.); Erzse (Günther Samu); 2-t. Jakab sz. 1675. Iglón (Ujházy Zsuzsi); rozsnyói-ág.; tornai-ág.; Zsuzsi (Szentmiklóssy Godof. Primóczon); György sz. 1700. Iglón.; János sz. 1679.; Márton sz. 1690. Iglón, lak. Késmárk; Márton 1746. passaui tanár.; János sz. 1692. Rozsnyón.; Luidgard sz. 1692. Rosnyón.; György 1739.; János (Szolkovicz Erzse); János.; Anna-Mária.; Kata 1702–1749 Gánóczon s Ábrahámfalván (Venkóczy Dán.); Judit (Graub Márton); II. János sz. 1697. Iglón † 1750. Késmárk. (Spóner Ágnes); Sámuel Rozsnyón; Zakariás Darmstadtban.; János-György 1763. Iglón.; Janka-Zsuzsi (Mauks N.); Rozina (Fischer N.); III. János sz. 1724. Késmárk. (Szontagh A. Mária Sz. Szombatból); I. Sámuel sz. 1751. † 1815. (Grodkovszky Éva); Anna-Mária (Marczy János); Erzse 1807. (Palesch Ján. Mih. Beszterczén); Anna-Mária 1808–1825. (Máriássy Zsigm.); II. Sámuel sz. 1782. † 1847. Zaszkálon (Belányi Ilona); IV. Lajos †; Zsófia 1720. (Menk N. Sáros-Szebenben) Folyt. a köv. lapon.

II. Sámuel, ki az előbbi lapon. sz. 1782. † 1847. Zaszkálon. (Belányi Ilona); III. Sámuel sz. 1806. † 1855. Oláhországban (Burgh Erzse); János-Mih. sz. 1807. †; Dániel sz. 1809. kir. tanács ker. t. üln. (Szontagh Penthesilea); Anna-M. sz. 1810. †; Károly sz. 1812. †; Julia sz. 1814. (fancsali Joob Pál) Csernotán Baranya v.; János sz. 1816. †; Máté sz. 1818. †; Mátyás sz. 1820. mérnök Baranya Csobokán (Madarász Hermina); Pál sz. 1822. Árva v. uti igazg. 1861. (Lilge Zsuzsi); Mihály sz. 1823. †; Geiza sz. 1841. akad. festész.; Zsuzsi sz. 1847.; IV. Sámuel. sz. 1848. Zaszkálon.; Ilona sz. 1839. A.-Kubinban.; Szaniszló sz. 1841. jogász.; Miklós sz. 1843. orvos tan.; Móricz sz. 1845. tűzér.; Livia sz. 1847.; Dónát sz. 1848.; Húgó sz. 1850.; Anna sz. 1855.

Ez ág törzse II. Lajos (I. Lajosnak Zeusig Judittól fia) az 1632. évi czímeres levélben benfoglalt közös szerző. Azonban 1659. nov. 12-én ama czimeres levelet I. Leopold királytól ő újra megerősíteté fiai I. János és III. Lajos neveikre is, és így ágának mintegy különfejévé vált. Ezen ujabbi megerősítő cz. levél világosan tartalmazza a családnak iglói előnevét, és e ns. levél 1660-ban Liptó, 1667-ben pedig Turócz vármegyében is kihirdettetett. ^[859]* II. Lajos a felső m. orsz. bánya mívelők és kereskedőknek korában egyik föbbike volt. ^[860]* 1669-ben Csetneken is közbirtokosnak olvassuk, ^[861]* mint ilyen Pál testvére és Tóbiás testvérének leánya Ágnes között osztály kiegyenlítést eszközlött. 1675-ről mint Igló város tanácsnoka szerepelt, és innen „Senator” melléknév ragadt rá és családjára. ^[862]* Első neje ns. Richter Róza, kitől négy leánya és három fia I. János, Mátyás és III. Lajos maradtak, második nejétől Horváth Juliától lett fia Jakab.
I. János sz. Iglón 1650. sz. háromság 15. vásárnapja után szerdán. Iskolái befejeztével az Iglói határban neki osztályképen jutott ősi bánya birtokok mívelését vette át. Ekkor a Szontagh család bánya és ércz-termelési telepei Kis-Veszverés, Dernő, Hosszúrét, Csetnek és Dobsina Gömör és Szepes megye területeire terjedtek. Szerencsés vállalatai és a szepesi szász nép előtt tanusított közügyi buzgalmánál fogva a XIII. szepesi városoknak is helyettes főnöke (Praetor) lett. Nejétől Lőcséről nemes Finck Zsuzsa Katától három fia maradt: Sámuel, ki Rozsnyóra, Zakariás, ki Darmstadtba telepedett, és II. János, ki honn maradt, és két leánya Kata és Judit, mint a táblán láthatók. Testvére
III. Lajos szül. Iglón 1654. (Dnica Exaudi). Őt 1722-ben Gömör megye táblabirájának olvassuk. ^[863]* Nejétől N. Máriától gyermekei Zsuzsanna, György, János és Márton Iglón születtek, és a rozsnyói ágat alapíták. Ezek közűl nevezett Mártonnak fia II. Márton, ki 1746-ban a jenai egyetemen tanúlt, ^[864]* Passauba tanátnak meghivatván, ott maradt; utódai, valamint nagy bátyjának Zakariásnak, ki Darmstadtba telepedett, ismeretlenek. I. Mártonnak testvére György nemzé Györgyöt, ki 1739-ben Jenában tanúlt. ^[865]*
Jakab (II. Lajosnak Horváth Judittól fia) szül. Iglón 1675. jul. 25-én. Nejével Ujházy Zsuzsannával két fiat nemzett: Jánost szül. 1692. oct. 23. és Luidgardot szül. 1695. jul. 6-án, kik a tornai ágat képezik.
II. János (I. Jánosnak Finck Zsuzsitól fia) szül. 1697. oct. 19-én Iglón. Festőségre adván magát 1712-ben Késmárkon, 1719-ben Rozsnyón, utóbb haláláig 1750. aug. 15-ig Késmárkon lakott. Neje volt Ágnes, Spóner Bazil leánya, ez utóbbinak és általa Késmárki utódai kezébe jutott II. János arczképe, melyen ily körirat olvasható: „Grosus Joannes Szontagh de Igló natus anno 1697-die 19. octob. Igloviae, delegatus antistes rei evangelicae inter Saxones scepusiacos”, miből az evang. vallás iránti lelkészszerű buzgalmára következtethetni. A táblán látható két leánya ^[866]* maradt és egy fia
III. János, ki Késmárkon szül. 1724. dec. 15-én. Atyja iparágának folytatója 1770-ig Késmárkon ^[867]* utóbb Sz. Szombathelyen. ^[868]* Midőn 1764-ben a tized megtagadása végett a felsőbbi helyről indított nyomozás folyt, sokat szenvedett azon okból, mert ő egy ótalmi levéllel birt gróf Brühl Henriktől a szepesi kerület akkori főkapitányától, ki az evang. vallásuaktól szedett papi tizednek nem volt barátja. Megtiszteltetései közé tartozott, hogy a szepesi lándzsás csapat vezetője volt. 1748. febr. 26-án nőűl vette Szepes Szombatból Szontagh Anna-Máriát, kitől egy leánya, és egy fia I. Sámuel maradt.
I. Sámuel szül. Késmárkon 1751. jul. 29-én. Atyjának ipar vállalatában utóda, egyszersmind Szepes megyei Tóhtfalu, Krig és Dravecz helységben közbirtokos. 1780–1799. Szepes-Szombathelyen, ^[869]* utóbb Késmárkon és Tóhtfaluban székelt. Meghalt Eperjesen 1815. nov. 10-én. Nejétől ns. Grodkovszky Éva-Rozinától a táblán álló három leánya és két fia: a korán elhalt IV. Lajos és II. Sámuel maradtak.
II. Sámuel szül. Sz. Szombathelyen 1782. jul. 28-án. Kezdetben gyógyszerész, utóbb festő. Árva megyében Zászkal helységben birtokot szerezvén, 1804. aug. 19-én nőűl vett ns. Belányi Ilonával oda telepedett, és ott halt meg 1847. april. 15-én. Mint köztiszteletben és bizalomban álló többször a zászkali közbirtokosságnak teljhatalmú igazgatóságát viselte. Nemességét Árva megye előtt 1835. jun. 30-án kihirdetteté. Tizenegy gyermeke közűl a többi korán elhúnyván, csak leánya Julia, ki fancsali Jóob Pálhoz ment nőűl, és négy fia III. Sámuel, Dániel, Mátyás és Pál élték túl.
III. Sámuel szül. Zászkalon 1806. jan. 20-án. A pesti egyetemnél 1829-ben gyógyszerészi szigorlat után oklevelet nyervén, 1831-ben Oláhországban, előbb Bukurest, utóbb Kalarasba telepedett. Itt az orosz hadak által gyógyszertárával együtt Szilisztriába hurczoltatott, és az orosz beteg hadi legénység ápolására szoríttatott. 1832-ben onnan megszabadulván, Pitesten telepedett meg, és Bukurestben Burgh Erzsébetet nőűl vette. 1840-ben haza térvén Liptó-szent-Miklóson vett gyógyszertárat, itt töltött ideje alatt született Geiza 1841. sept. 18-án. 1842-ben visszatért Oláhországba és az Oltmelléki Rimnikben végképen megtelepedett. 1850-ben ott ausztriai cs. k. ügynöknek és Rimnik állomási sztarosztának is kineveztetett. Ott él halálaig, míg 1855. jan. 9-én az ott dühöngött forróláz áldozata lett. Eltemettetett a helybeli temetőben. Fia a bécsi cs. festész Akademián tanúl.
Dániel szül. Zászkalon 1809. jan. 3-án. Sáros Patakon a hires Kövy alatt 1829-ben bevégezvén a jogi tanfolyamot, 1830/1-ben Árva megyénél, az eperjesi ker. táblánál, a kir. Kuriánál, és az országgyülésen gyakornokoskodván, 1832. april. 4-én ügyvédi vizsgát tett, és azóta, sőt 1830. jul. 31-én már mint Árva megye aljegyzője a hivatalos pályát megkezdve, tiszti-ügyészi, főszolgabirói minőségben 1849-ig Árva megyénél hivataloskodott. 1850–61-ig mint Árva megyei törv. széki közbiró, majd urbéri törvényszéki elnök Trencsinben, majd megye törvényszéki elnök Árva-Liptó-Turóczban. 1861-től pedig a Dunán inneni kir. kerűleti itélő tábla közbirája mostanig. 1861. mart. 29-én pedig m. kir. tanácsosi czímmel is feldiszítetett, a kinevezési oklevélben foglalt azon különös érdemeinél fogva, melyek szerint az 1831. évben Árvában uralgott cholera idejében rendkivüli buzgó áldozatokat tett, 1847-ben ugyan ott az éhség dúlásakor az általa létesített Bori nevű ingovány lecsapolása által az inségeseknek keresetmódot nyitott, az 1849. évi hadjáratkor az A. Kubinba szállított sebesültek részére az emberiség érdekében a magáéból ingyen minden jutalom nélkűl kórházi belső felszerelésre és ápolásra szükségelt tetemes szereket kiállított. – Kitünő érdemei közé tartozik Árva megyében a Csaplovics közkönyvtárhoz általa tervezett tudományos társulat létesítése, mely társulatnak ő volt buzgó elnöke és úgy szólván melegítő lelke, mely azt virágzó gyarapodásra emelte. Hivatalos teendőin kivűl a tudományokkal foglalkozva és mint átalában a hazai közmüvelődés buzgó barátját nem csak több közintézet pártolói között találjuk, hanem mint főleg jogi és történelmi és ebben a családtörténeti szaknak mivelője ^[870]* az időszaki lapokban is több alapos értekezéseket írt és adott ki. ^[871]* Az egyházi téren pedig mint az Árva megyei evang. egyház esperesség jegyzője és a zsaskói egyházközség felügyelője buzgólkodik. Nejétől Szontagh Penthesileától, nyolcz élő gyermek atyja lőn; kik közűl Szaniszló a jogi pályára adta magát, Miklós a bécsi Egyetemen orvosi tanuló, már is a füvészet terén több rendbeli dolgozatai által ébresztett maga iránt figyelmet, ^[872]* Móricz pedig mint cs. k. tüzér a közel multban az egész Slesvig-Holsteini hadjáratban részt vett.
Mátyás szül. Zászkalon 1820. febr. 20-án. A pesti egyetemtől 1843. aug. 28-án mérnöki oklevelet nyervén, dec. 5-én a magyar kir. országos építészethöz Budán mérnöknek kineveztetett, s ott működött 1849-ig. Utóbb s jelenleg Baranya megyében a csobokai pusztán gazdálkodik. 1856. mart. 14-én Árva megyétől kiadott nemesi bizonyítványát Pest megye előtt 1844. jun. 4-én kihirdetteté. Neje Madarász Hermina.
Pál szül. 1822. maj. 13-án Zászkalon. Németországban tett utazási tapasztalatai folytán főleg a közlekedési eszközöket tanúlmányozván, és mint vállalkozó gyakorlatilag is érvényesítvén, 1861-ben Árva megye fő uti igazgatójául választatott. Nejétől Lilge Zsuzsannától a táblán álló két gyermeke van.
VI. tábla.

Zsigmond (posthumus) utódai, vagy is a Zabari vonal. Zsigmond,

ki az I. táblán. sz. 1661.; Jakab (Radványi Zsuzsi Rosnyón); I. Lajos Szepes váraljai biró 1700. körűl.; Judit sz. 1688. Rosnyón (1. Cornides N. 2. Sándorffy N. 1713-tól); János (Husz Zsuzsi) Rosnyón; II. Lajos (Trop Mária) 1756. együtt szerzi a Zabari birtokot,; Zsuzsa sz. 1697. Rosnyón.; Zsuzsa sz. 1690. Rosnyón.; János sz. 1721. (Röttlich Zsuzsi) Rozsnyón.; III. Lajos Rozsnyón sz. 1723. (Bogár Ráchel); Jakab Rozsnyón sz. 1726.; Mihály Rozsnyón sz. 1737.; Bora sz. 1741.; Mária (Sztrányi Mátyás); Zsusza (Viday N.); Zsuzsi sz. 1752. (Záborszky Imre); Mihály sz. 1754. Gömör v. főjegyző (Lautsek Bora); Mátyás sz. 1757.; Lajos sz. 1761. †; Lajos sz. 1765.; Julia sz. 1773. (tolcsvai Nagy Gedeon); I. Sámuel sz. 1745. † 1813. Torna v. tbiró (Czékus Bora); János sz. 1782.; Folyt. a köv. lapon.

I. Sámuel, ki az előbbi lapon. sz. 1745. † 1813. Torna v. tbiró (Czékus Bora); Károly sz. 1775.; Janka.; II. Sámuel sz. 1777. † 1845. Gömöri főpénzt. (Bajchy Krisztina); Borbála sz. 1779.; József sz. 1780. tbiró s. ügyvéd Rozsnyón (Mayer Janka); Mária sz. 1782.; Zsuzsa sz. 1784.; Károly sz. 1786.; IV. Lajos sz. 1793. † 1863. b. Coburg r. ügyész (1. Máriássy Ágnes 2. Malatinszky Julia); Imre sz. 1798. h. ügyvéd (Dulovich Anna); Jozefina (Aranyhalmy Ádám); Bora (Hámos Pál); József jogász 1863.; 1-től Kálmán jogtudor pesti ügyész (Prokopius Gizella); Emilia (Stümmel Sámuel); Elemér sz. 1860.; Géza sz. 1862.; Apollónia.; Gyula 1842–49. Gömöri főszbiró Kir. Lehotán (Lehoczky Florentina); Miksa Gömöri t. ügyész (Fabricius Adél); Petronella (Sebök N.); Ottilia (Rochfalussy Manó); Emilia (Fabricius Valér); Ede †; Etelka.; Irén.; Aladár.; Melánia.

E vonal törzse azon Zsigmond, ki a családban „posthumus” név alatt ösméretes. Noha I. Lajos, az eddig elősorolt vonalak közös atyja 1661. évi mart. 4-én kora 92. évében nagy korú utódai közt Iglón halt meg, és halála idejékor Zsigmond fiáról nincs emlékezet, az azonban tény, hogy 1664-ben, midőn nevezett I. Lajos egyetemes örökösei a vallási üldözések miatt Rozsnyón a piaczon fekvő házoknak erőveli elfoglalása iránt a Szepesi káptalan előtt tiltakoztak, akkor a többi mind nagy korú örökösök között már Zsigmond is előfordúl. ^[873]* Zsigmondnak két fia maradt, Jakab és Lajos, kit e vonalon megkülömböztetés végett ismét I. Lajosnak jelölnek. Ez Szepesvárallyára költözött és ott 1700. körűl a város biróságát viselte. Testvére
Jakab a rozsnyói birtokot megtartá és tartják utódai maiglan is. Nejétől Radványi Zsuzsannától négy gyermeke közűl
II. Lajos örök emléket hagyott családára az által, hogy ő elvévén Tropp Jakabnak leányát Máriát, sógorával Mauks Tobiással Tropp Borbála férjével, továbbá másid ízi sógoraival Pruszkay Ferenczczel, Bényey Mihálylyal, és Trocsányi Ferenczczel mint Tóth Szabados János leányainak férjeikkel a Gömör megyei Zabari ^[874]* jószágnak közös szerzője lett, és arra utóbb 1756. octob. 19-én gr. Batthyány Lajos nádortól kir. jog megynyerése mellett közösen adományt szerzett, melynél fogva azon jószágot a család ma is birja. Nevezett nejétől hét gyermeke volt, kik közűl csak János, és III. Lajos terjeszté a családot; ez utóbbinak egyik fia
Mihály sz. 1754. sept. 9-én Rozsnyón, előbb ügyvédkedett, utóbb Gömör megyének jeles al- majd főjegyzője volt e század elején. ^[875]* 1814-ig a gömöri evang. esper. felügyelője, utóbb a rimai vas term. egyesület igazgatója lett. 1807-ben oct. 16-án unoka öcscsével II. Sámuellel az 1756. évi adomány alapján családi vonala részére a „Zabari” előnév használatára királyi kíváltságlevelet nyert. Nejétől Lautschek Borbalától utódja nem maradt. Testvére
János szül. 1721-ben Rozsnyón. Feleségűl vévén Röttlich Zsuzsannát, ezzel nemzé fiait Jánost és I. Sámuelt.
I. Sámuel szül. Rozsnyón 1745-ben. Gömör és Torna megyék táblabirája, Rozsnyó püspöki város tanácsnoka, az ottani evang. egyháznak előbb gondnoka, majd felügyelője volt. Ő volt a rozsnyói papirgyár első alapítója. Meghalt 1813. april 13-án. Nejétől ns. Czékus Borbálától tiz gyermeket nemzett, ezek közűl II. Sámuel, József, IV. Lajos és Imre hagytak utódokat.
II. Sámuel szül. Rozsnyón 1777. jul. 12-én. E század elején Pesten ügyvéd, utóbb honn megyéjében a megye pénztárnokáúl választatott és az volt hosszabb ideig. Később gr. Andrássy, Sturmann, Peltrich stb. családok képviselője, és egyszersmind a Murányvölgyi és Concordia nevű vastermelő társulatok tevékeny tagja, a Csetneki urodalom administratora, nem különben a rozsnyói evang. nemz. iskola és 1814–19. a gömöri esp. ker. felügyelője volt. Meghalt Csetneki birtoklakhelyén 1845. dec. 7-én. Nejétől geczelfalvi Bajchy Krisztinától hét gyermeket nemzett, ezek közűl Gyula 1833-ban ügyvédi vizsgát tévén, Gömör megye t. jegyzője, majd t. alügyésze, 1837–41. al-, 1842–49. és ismét 1861-ben főszolgabirája volt. Viselte egyidőben a Redova evang. egyház község felügyelőségét is. Jelenleg Kún-Taplóczai birtokán él. Nejétől Lehoczky Florentinától három gyermeke a táblán olvasható. Testvére öcscse Miksa Gömör megyének volt tiszti ügyésze. Jelenleg lak. Csetneken, hol a közbirtokosság igazgatóságát viseli. Fabricius Adéltól leánya Etelka.
József szül. Rozsnyón 1780. nov. 19-én. Mint okleveles ügyvéd hzg. Eszterházy Miklós, gr. Gyulay Ignácz bán, és gr. Andrássy József jogi képviselője, és Gömör és Torna vármegyék táblabirája volt. A rozsnyói nemz. iskolának is felügyelője volt, és a csetneki urodalmi igazgatósága jegyzőségét is kezelte. Nejétől Mayer Jankától egyetlen leánya Jozefina maradt, kit Aranyhalmy (előbb Goldberger) Ádám Coburg hzg uradalmi igazgatója vett nőűl.
IV. Lajos szül. 1793. aug. 8-án. letévén 1815-ben az ügyvédi az vizsgát, több nagy család r. ügyésze, 1828-tól hzg Koháry Ferencznek, majd ennek utódának szász Coburg Ferd. hzgnek 1849-ig a murány völgyi és garami uradalmakban r. ügyésze. Gömör megye köz ügyeiben élénk részt vévén, többször váalsztmányi elnökséggel és helyettes alispáni megbizással is megtiszteltetett. 1851/2-ben az urbéri viszonyok tárgyában Bécsben a ministeri tanácskozmányokban is részt vett. Mint egyházának buzgó hive, 1818-ban már a rozsnyói evang. egyház jegyzője, a helybeli elemi iskola, és 1836-tól a gömöri esperességnek, majd 1848-ban a tiszai superintendentia felügyelője. 1861-ben az evang. egyház törvényszékének közbirájáúl választatott. Meghalt Rozsnyón 1862. nov. 16-án. Emlékét és érdemeit az ágostai vall. egyházi egyetemes gyülés Pesten 1863. sept. 23-án jegyzőkönyvileg örökité. Nejétől Máriássy Ágnestól gyermekei Emma Stümmel Sámuelné Rozsnyón és Kálmán, ki 1857. febr. 1-én jogtudor lett, 1861. aug. 27. köz- és octob. 8. váltó ügyvédi vizsgát tett, mint illyen Pesten ügyvéd, 1862. óta a helytartóság által az állam-vizsgálati bizottmány tagjáúl is kinevezve, és egyszersmind az evang. egyház egyetem részéről a m. kir. helytartóságnál egyházi ügynökűl is megválasztva. Neje s gyermekei a táblán.
Imre 1820-ban ügyvédi vizsgát tévén, mint több neves család ügyvéde működik. Egyszersmind előbb a rozsnyói evang. egyház és iskola, «»jelenleg pedig a Gömör megyei esperesség felügyelője. Neje s gyermekei a táblán láthatók.
VII. tábla.

Sasos czímerű Pál vonalán fiától Lajostól a kesmárk-borsodi ág.

I. Pál, ki az I. táblán. katona † 1650.; I. Lajos vulgo Besteller 1661. sasos czím. szerzője (Kayser Zsuzsi); Kristóf 1661. közszerző 1675. Hosszúréten bánya birt.; János 1661. közszerző lak. Iglón. (N. Zsuzsi); Pál Sziléziában; Márton megöletett 1660.; Folyt. VIII. táblán.; Folyt. IX. táblán.; Ágoston.; Tóbiás sz. 1649. Iglón (1. Roxer Zsófi 2. Hauser Mar. Margit); Gottfried.; 1-től I. János sz. 1672. Sz. Szombathban. (1. Toperczer Zsuzsi 2. Maléter Zsuzsi); 2-tól II. Lajos (Róth Mária); III. Lajos jogtudor Hollandban kapit. végre Rigában.; II. Pál 1732. public, † 1745. Késmárk. (Váradi Szakmáry N.); II. János (Perliczy Eleonora); Zsuzsa (Szakmáry Zsigmond); Jakab † 1750. Borsodi t. alügyész (Bükk Kata); Zsófi (Lányi Józs.); A. Mária (Kéler Zsigm. pozs. lelkész); III. János (Guttsmittel N.); IV. János-Dán. alezredes Serbelloni ezredben.; III. Pál (Hentschel N.); Gottfried Eperjesen; László 1771–79. Borsodi főpénzt. és főszbiró (Czauner Anna); Zsuzsa (Véges Károly helyt. hiv.); Katalin (1. Palugyay István 2. Simonyi József) Babán.; V. János-Sebest.; VI. János-Dán.; Mária-Kat. (Meissel Adolf kap.); Pál † 1821. Miskolczon (Roxer A.-Mária); Mária 1808. (Tallián Ignácz Vattán); V. Pál keresk. Miskolczon. 1863. Brassóban.; Amália (Veresmarthy László Igmándon); Zsuzsa (Bajkor József Miskolcz); Anna-Janka (Szombathy Sámuel Miskolcz); Ludovika hajadon.

E vonal törzse Pál mint katona távol lévén az atyai háztól, sem atyja I. Kristóf és nagybátyja Imre által 1610-ben, sem testvére I. Lajos által 1632-ben, sem a II. Lajos által 1659-ben nyert czímeres nemes levelekbe be nem iktattatott, igy minden irott kitüntetés nélkűl csupán személyes hadi érdemeivel szállott 1650-ben sirjába. Fiai azonban, úgymint Lajos a Besteller, II. Kristóf és János 1661. octob. 21-én atyjok érdemei alapján is a már előbb birt és időközben elveszett kiváltságlevél pótlásáúl is I. Leopold királytól ujjitó czímeres nemes levelet nyertek, azon a család többi vonalától különbözű czímerrel, hogy a vért kék udvarában az arany nap helyébe hármas arany hegy fölé egy fejű fekete sas adatott, mely czímerlevél 1662. april. 13-án Lőcsén Szepes megye közgyűlésén kihirdettetett. ^[876]*
Pálnak fiai lehettek a nevezett háromon kivűl még azon Pál is, ki Sziléziában kereskedő volt és Pőlitz város polgára, és Márton, kit 1660-ban Horváth máskép Balogh György megölvén, testvére Pál 1663-ban a gyilkos ellen Szepes megye előtt bünvádi pert indított és azzal testvérét megboszúlta. ^[877]*
Pálnak a katonának fia I. Lajos a Besteller ^[878]*, kinek Selmeczbányáról való nejétől Kayser Zsuzsannától fiai Ágoston, Tóbiás és Gottfried 1661-ben már éltek, és az érdeklett czímeres levélben is bentfoglaltatnak. Közűlök
Tóbiás Iglón szül. 1649-ben. Ennek két nejétől két fia maradt; a második szülött II. Lajos a rigai ágnak lett eldőde; az elsőtől született 1672-ben I. János, ki Szepes-Szombatban lakott, kinek ismét kétszeri házasságából hat gyermeke maradt, ezekből három fiú II. Pál, II. János és Jakab ágaik terjesztői lettek.
II. Pál a gazdag Váradi Szakmáry családból nősűlt. 1732-ben Szepes megye előtt nemességét igazolta. Meghalt 1745. Kesmárki lakhelyén. Fiától III. Jánostól ága jelenleg – mint a táblázat mutatja – kis unokáiban él.
II. János Perliczy Eleonorától nemzé többi közt IV. János-Dánielt, ki a Serbelloni ezredben alezredes volt, és a csatamezőkön szerzett érdemeket; egyik testvérének Gottfriednek, ki utóbb Eperjesen lakott, fia lehetett azon Márton, ki 1794-ben ugyan ott evang. tanitó volt.
Jakab ügyvédi vizsgálatot tévén, Borsod megyébe telepedett, és ott nőűl vette ns. bükki Bükk Katalint. 1737-ben Alsó-Szalontán mint szerző már birtokos, 1741-ben csabai, utóbb mint babai és harsányi közbirtokost találjuk. Borsod megyének t. ügyésze volt. Meghalt 1750-ben. Özvegye utóbb Lőcsey Zsigmondhoz ment férjhez. A táblán látható gyermekei közűl fia László 1768-ban Borsod várm. aljegyzője, 1772–1778. főpénztárnoka, 1779–82. főszolgabirája volt. Egyetlen leánya Mária Vattára Tallián Ignáczhoz ment férjhez.
Jakab egyik nővére Anna-Mária 1741. nov. 23-án Besztercze-bányára Kéler Zsigmond odavaló, utóbb pozsonyi ev. lelkészhez ment férjhez.
Ez ág, – kivévén a netán Livoniában Rigában letelepedett utódait, kik ismeretlenek – kihaláshoz közeledik, miután belőle V. Pálon kivűl, ki Miskolczon székel, és Brassóban is van kereskedése, – több férfi tag nem él.
VIII. tábla.

A sasos vonalon Kristóftól a Késmárk-Sz.-Szombati ág. I. Kristóf, ki a VII. táblán.

1661. közszerző. 1675. Hosszúréten.; I. János sz. 1647. (Studnicz Anna); II. Pál sz. 1654.; I. András sz. 1694.; György sz. 1702. 1737. public. (Grosz N.); II. János sz. 1697. 1737. public.; II. András sz. 1719.; III. János sz. 1727.; II. Kristóf sz. 1730.; János-Mih. † Sz.-Szomb.; IV. Pál sz. 1732. Sz.-Szomb.; IV. János †; V. János (Hentschel N.); VI. János.; III. András.; III. Pál sz. 1728. Sz. Szombat (Schwarz N.); György.; V. Pál.; Sámuel Kesmárkon (Hecker Zsuzsi); János-György (Than N.); Tóbiás Kesmárkon (Rainisch Zsuzsa); Lajos.; Károly Kesmárkon 1839. Szepes v. ügyész (Smith Kovách Anna); Hermina.; Ilona.; Gyula.; Gejza.; Imre.; Anna.

Ez ág törzse I. Kristóf 1661-ben a sasos czímer közszerzője, mint bánya mivelő és kereskedő működött. 1675-ben többek közt a Gömör megye Hosszúréthi vasgyárt is birta. ^[879]* Kereskedelmi üzletei Iglón kivűl kiterjedtek Szileziába Brigáig. Két fia maradt: I. János, kinek utódai a Kesmárki, és II. Pál, kinek ivadéka a Szepes-szombati ágat képezi. ^[880]* Amannak fia György, II. Pálnak fia II. János 1737-ben Szepes megye előtt igazolták nemességöket.
Említett II. János (szül. 1697.) négy fiat nemzett, ezek közűl IV. Pálnak fia volt ismét V. Pál, ennek János-György, kinek fia Lajos most ez ágat képviseli.
Nevezett Györgynek fia volt III. Pál szül. 1728. Szepes-Szombatban, ennek fia Sámuel Kesmárkra telepedett, unokája a most élő Károly 1839-ben Szepes megye tiszti-ügyésze, utóbb több családok rendes ügyésze. Lakhelye Késmárk. Gyermekei a táblán láthatók.
IX. tábla.

Sasos czímerű Pál vonalán fiának Jánosnak ága. I. János, ki a VII. táblán.

1661. közszerző lak. Iglón (N. Zsuzsi); II. Pál sz. 1687. Iglón † 1745. Késmárkon; I. Mihály sz. 1688. Iglón.; III. Pál.; II. János 1714.; III. János.; II. Mihály.; IV. János 1731.; III. Mihály Beszterczén.; V. János 1749. Beszterczén (Maszjár Judit); I. Tóbiás 1770. Beszterczén. (Schleimer Rebeka); II. Tóbiás 1793. (Rell Zsuzsi); IV. Pál N. Becskereken †; I. Dániel 1811. Beszterczén. (Horeczky Zsuzsi); Janka (Krsko N.); Zsuzsa.; Karolina.; Anna.; József 1858.; II. Dániel Radványban 1860.

I. Jánostól a sasos czímer közös szerzőjétől mint származik ez ág le mostanig, a tábla mutatja. Róla, mert az egész ág teljes nemzékrendét s történeti viszonyait kevésbé ismerjük, keveset mondhatni. Iglóról, illetőleg Kesmárkról II. János gyermekei által ezen ág Zólyom megyébe Beszterczére szakadt, és ott és a közel Radványban most is I. Dániel fiaiban élnek.
Mi a család idegen nevét illeti, az sokkal emlékezetesebben összeforrt a család ősi történetével és ezen név alatt régi meghonosodása, úgy szólván megtörzsökösödése óta szerzett érdemei és kitüntetései oly ragaszkodóvá tevék e családot ősi nevéhez, mint régi próbált hazafisága ezen századok előtt eljegyzett édes szülő hazához, hol a családfa derék terebélyes virágzó szét ágazását elérte. És különben is daczára idegen hangzásának a nemzetségi név maga is oly meghonosodott és megszokott hangzású lőn, hogy az ujonnan megindúlt névmagyaritások közepette 1862-ben Pollák József rima-szombati polgár személyében akadt ember, ki felsőbb engedély mellett nevét „Zontagh”-ra változtatva, ^[881]* ez által azt mintegy honosabbá tenni igyekezett.

Szonté család. (Szent-andrási)

Borsod megyei Miskolcz városában honos, melyből Pál azon városnál 1831–35. körűl tanácsnok, birtokos Bihar megyei Valány helységben. Nővére Szonté Mária Pompéry Györgyné, meghalt Miskolczon 1856. nov. 15-én kora 67. évében.

Szopos család. (Csik Szeredai)

Székely család, melyből Ferencz Csikszereda város tanácsnoka 1815. körűl, József ugyan ott tanácsi ülnök 1836. körűl, János ugyan ott alsóbb állomáson 1861-ben, Ignácz tanácsnok 1848. előtt.

Szorád család.

Szorád János 1696-ban I. Leopold királytól kapott czimeres nemes levelet, mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld téren álló, magyar vörös ruhába öltözött, fekete csizmás, prém kalpagos férfiú, kinyújtott jobb kezében három búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két elefántormány között, melyek közűl a jobb oldali félig vörös, félig ezüst, a baloldali félig vörös, félig kék, három arany búzakalász áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezsüt vörös. ^[882]*

Szotóczky család.

Szotóczky Xav. Ferencz a nagyváradi latin szert. püspök udvarbirája, gyermekeivel együtt 1796-ban I. Ferencz királytól nyert czimeres nemeslevelet, mely szerint czímere a paizs ezüst udvarában magas sziklás halmokon hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tart, háta megett egy zöldellő élőfa magaslik. A paizs fölötti sisak koronájából pánczélos és sisakos, (melyen vörös strucz tollak lengenek) vitéz emelkedik ki. Foszladék mindkét oldalról ezüstvörös. ^[883]*
Ettől különböző Szotóczky család leszen az, mely 1776-ban dec. 6-án kapta czímeres nemes levelét, és melyből Szotóczky Ignácz, oraviczai bánya ügyész 1836. mart. 9-én Krassó megye gyűlésén hirdetteté ki nemességét. ^[884]*

Szotyory család. (Szotyori)

Háromszéki székely család. Közűlök István 1791-ben az erdélyi országgyűlésen kérelmezte a Hóra féle oláh lázadáskor megöletett neje gyilkosainak megbüntetését. Ferencz 1794-ben Gyulafejérvári tanácsnok, és káptalani requisitor, Sámuel 1794. ugyan ott tanácsnok, József 1794. Kézdi-Vásárhelyen városi pénztárnok és tanácsnok, Benjamin ugyan akkor tanácsnok és városi gazda. János szolgabiró volt Hunyadban 1815-ben. Lajos Kézdi-Vásárhely városi hivatalnok 1831. körűl. József még előbb Maros-Vásárhely fő orvosa. Ismét József 1836. körűl és Sámuel 1848. előtt Kézdi-Vásárhelyi tanácsnokok. Lajos, és Ferencz ugyan ott alsóbb hivatalnokok 1845. körűl.

Szováthy család.

E század elején Szatmár megyei Gencs helységben közbirtokosúl iratik. ^[885]*

Szőcs család.

A Szőcs nevű családok nevei hajdán Zeőch, Szeőch alakban irattak, és némelyek ezekből utóbb Szűcs alakban tartották meg nevöket. Elé soroljuk az ismertebbeket, a mennyire lehetséges, úgy mint ma családneveik iratnak: részint Szőcs, részint Szücs alakban.
Szőcs János 1650-ben III. Ferdinand királytól kapta czímeres nemes levelét, ^[886]* mely szerint czímere a paizs kék udvarában zöld halmon álló vörös ruhás, sárga csizmás magyar vitéz, oldalán fekete kard ugyan ollyan kötőn függ; jobb kezével fekete botot tart; a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan vitéz emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[887]*
E családból volt Szőcs Péter Gyöngyösön 1648-ban, és ennek leánya Szőcs Zuzsanna Helle Györgyné 1670. körűl.

Szőcs család.

Szőcs András, ki 1716-ban Szécsény város jegyzője volt, 1719. nov. 16-án Bécsben kelt czímeres nemeslevél által nejével Szécsényi Erzsébettel és fiaival Szőcs Gáborral és Ferenczczel III. Károly királytól megnemesítetett, és a czímeres ns. levél Nógrád megyében 1720. mart. 21-én tartott közgyűlésen kihirdetve lett. ^[888]*
Czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó oroszlán. A paizs fölötti sisak koronáján fészkében ülő pellikán fiait melle vérével táplálja. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös. ^[889]*
1745–49-ben nevezett Gábor Nógrád megye esküdtje volt, ^[890]* úgy látszik, a család kihalt, legalább nemes levelök eredetben Nógrád megye levéltárában őriztetik. Gábor élt még 1755-ben, a midőn a nemesi lajstromban Szűcs néven fordúl elő, noha valamint atyja, úgy ő is Szőcs-nek irta magát.

Szőcs család. (Nagy-Ernyei)

Maros széki székely eredetű család, melyből Albert (szül. 1772. †1831.) előbb Kolos megyei főbíró, utóbb itélőmester, ^[891]* tőle egy ág származása ez:

Albert sz. 1772. † 1831. itélő mester (Mohai N.); Farkas Kolos várm. szbiró (Szentpály Júlia); Róza.; Anna (Vass Fer.); Albert nyug. őrnagy.; Albert.; Luiza (Gombos Sándor); Janka (Antal József); Ferencz.

A másik ág, mely Torda megyébe vette lakását, következő férfiakat termette: Mihályt 1794-ben Torda megyének alszolgabiráját, Sámuelt ugyan akkor és ott adórovó biztost. Ezek utódai Mihály ugyan ott 1837. körül aljegyző, Károly akkor ott főjegyző és egyik Károly ugyan az időben kir. táblai számfeletti ülnök, László táblabiró, Sámuel Torda város tanácsnoka 1840. körűl, Dániel ugyan ott hivatalnok, Gábor ugyan ott 1848. előtt aljegyző.

Szőcs család. (Kézdi Vásárhelyi)

Hazája nagyobbára Kézdi Vásárhely, hol többen városi hivatalokat viseltek. Dániel Háromszéknek törv. széki ülnöke, és az 1792. és 94. évi országgyűléseken követ. Mihály és István 1794-ben kézdi-vásárhelyi tanácsnokok. József ugyan ott jegyző 1815. körül. János városi tanácsnok 1837. Ferencz városi gazda 1831-ben, Dániel erdő gondnok 1837-ben, Ábel, Dávid, András, József, Ferencz ugyan ott városi hivatalnokok 1848. előtt.
Tán szintén e család ivadékai József, Bálint, János, kinek neje Tóth Ottilia, másik József egyházi algondnok, és Sámuel kereskedő mindnyájan Kézdi-Vásárhelyen élők.

Szőcs család. (Kőrösi)

Közűlök Sándor 1815. József 1810. körűl Alsó Fejér megyében adó iró biztosok, Mózes Marosszékben törv. széki ülnök 1831., József Belső Szolnok megyei adó iróbiztos 1815. körül. Károly Alsó Fejérben megyei irnok jelenleg is.
Sámuel Belső Szolnok megyének húzamos ideig főorvosa, gyermekei: Ede, kinek neje Dobay Ottilia, és Matild Naláczy Farkasné.

Szőcs család. (Zetelaki)

Közűlök József 1815. körűl a kir. kormányszék mellett szegények ügyvéde. Fia József tartományi fő számvevőségi számtiszt. Meghalt 1860-ban.

Szőcs család. (Oláhfalvi)

Közűlök István Oláhfalu kiváltságos város követe az 1794. évi erdélyi országgyűlésen. Márton 1815. Ferencz, Péter 1825. körül, István 1848. előtt azon városnál tanácsnokok. János 1825. körűl ott főjegyző.

Szőcs család.(Kolosvári)

Közűlök József orvostudor a Kolosvári orvos-sebészi intézet igazgató tanára és kir. tanácsos volt, özvegye Bogner Matild. Gyermekei: József, Albert, Emil, Endre, Lujza és Ida.

Szőcs család. (N. Váradi)

Farkas Alsó-Fejérben táblabiró volt, neje Vajna leány, gyermekei: Ferencz apahídi birtokos A.-Fejér megyében, Károly 1849-ben Enyednek az oláhok általi feldulásakor halt meg, özvegye és Elek Lőrinczréven birtokosok.

Szőcs család. (Dévai)

Közűlök György ügyvéd Tordán 1825. körűl.

Szőcs család. (Kovásznai)

Lajos fő számvevőségi irnok volt 1848. előtt, már meghalt, testvére József írnok a főkormányszéknél Kolosvárt.
Még több Szőcs nevezetűt találunk a hívatalos pályán, kik azonban előnév nélkűl családi csoportositásban fel nem említhetők.

Szőgyény család. (Magyar-Szőgyéni)

Ősi fészke Magyar- és Német-Szőgyén helység (hajdan Szölgyén-nek is irva) Esztergom vármegyében fekszik, jelenleg az ország Primásának birtoka. Eredete és nemessége több századot meghalad. A XVI. század végén Szőgyény Máté az esztergomi várnak kapitánya volt 1588-ban. A család már ez időtájban többfelé elágazva Pozsony, Nyitra, Gömör, Szabolcs és Zemplin vármegyékben telepedett meg, és tagjai már a múlt századokban főbb polgári és katonai hivatalokban tündöklöttek.
A Gömör és Nyitra megyei ágból, mely később kihalt, a XVII. század folytán többen a megyei pályán tüntek föl, mint ezt egy tudós jesuita következő szavakkal irva hagyta: „Complures e gente Szőgyényiana provincia Nitriensis et Gömörriensis sibi adscivit Praesides, ab eorum splendore sibi lucem mutuatura.” ^[892]*
A másik ág, mely Szabolcs, Zemplin megyékbe telepedett, jelenleg is virágzik, és birja nagy részét azon javaknak, melyek I. Mátyás király által – a család kezei közt eredetiben meg lévő – 1466. évben (in festo divisionis Apostolorum Fejérvárott) kelt adomány levélben Szabolcs és Zemplin megyékben adományoztattak. ^[893]*
A Szabolcsi ágból István 1700-ban azon megye táblabirája volt. ^[894]* Ugyan ez ágból II. Ferencz mint pozsonyi kanonok 1758-ban halt meg. János-Máté előb (1737.) h. tartományi biztos, ^[895]* majd III. Károly király által a m. k. helytartóság szervezése után helytartósági tanácsos. Tőle és nejétől bulyi Jékey Zsuzsannától, illetőleg egy izzel fölebb, atyjától I. Ferencztől a család nemzékrende következő:
I. tábla.

Ferencz 1641. † 1705. (Podhorányi Anna); János-Máté sz. 1702. † 1757. kir. helyt. tanácsos (Jékey Mária); Ferencz pozsonyi kanonok † 1758.; Imre sz. 1752. † 1806. szabolcsi alispán (1. Krucsay Mária 2. Siskovics Mária); Lőrincz sz. 1741. † 1805. cs. k. őrnagy (1. gr. Lamberg Anna. 2. gr. Grundemann Jozefa); Ilona orsolya apácza.; Jozefa-Anna (gr. Lichtenberg Pompejus); József szabolcsi törv. sz. Elnök (V. n. Eötvös Mária); Folyt. II. táblán.; III. Ferencz sz. 1764. † 1852. zemplini alispán (csicseri Orosz Róza); Zsigmond sz. 1775. † 1826. alkanczellár (Pászthory Julia); Magdolna (Lengyelfalvi Erőss György); János cs. k. pénzügyi tanácsos Lipót r. vitéz † 1858.; Mihály † 1824.; Ferencz † 1856. (vattai Battha Sarolta); Imre zemplini alispán 1844–48.; Anna-R. (Kossuth János); Antónia sz. 1804. (Bohus János főispán); László sz. 1806. m. kir. kanczellár (szolga-egyházi Marich Mária); László.; Róza.; Gyula † 1862.; Gejza.; Julianna.; Francziska.; Mária.; Ferencz.

II. tábla.

József, ki az I. táblán. Szabolcsi törv. sz. elnök (V. n. Eötvös Mária); Janka (Kelemen Ferencz); Mária (Czikó János v. Mih.); Anna (Peley József); II. József szabolcsi szbiró. (Eördögh Mária); II. Lőrincz m. k. kamarai tanácsos † 1858. Alvinczen (Csiszár Emilia); Sándor ker. táblai ülnök † 1853. (Lészkay N.); Gábor (1. Jámborffy N. 2. Ujhelyi Emilia); Zsuzsa (Török Kár.); Zsigmond cs. k. pénzügyi hivataln. † 1862. Szászvároson. (Keserű Berta); Mária.; Jozéfa.; Emilia (Schweiczer); Béla.; Gabriella.; leányok.; István sz. 1824. m. kir. tábl. üln. a váltó feltörv. sz.; János sz. 1838.; 1-től Emil (Ferenczy N.); Mária (Thomka N.); 2-tól Jenő.; Sára.; Anna.; Lajos.

A család ősi nemesi czímere, – mint alább a metszvény ábrázolja – kereszt vágással négy felé osztott vért, az 1. és 4. kék udvarban fészkén ülő, s fiait melle vérével tápláló pellikán, a 2. és 3-ik vörös udvarban hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot villogtatva szemlélhető; a vért fölötti sisak koronáján daru áll, felemelt jobb lába körmeivel golyót tartva. Foszladék jobb oldalról ezüstkék, balról ezüstvörös.
A táblán álló János Máténak felségétől bulyi Jékey Máriától két leánya, az egyik orsolita apácza, a másik Anna gr. Lichtenberg Pompejus neje, és három fia maradt: Lőrincz, József és I. Imre.
Lőrincz a hadi pályán szerzett érdemeket, utóbb Laibachban telepedett meg, és ott egyedűl a tudományoknak élt, és Krainban fekvő tetemes birtok, és egy szép könyvtár hátrahagyásával halt meg. Ezen könyvgyűjteményből, melynek kötetein a család czímere ezen felirattal: „Laurentius Szőgyény de eadem S. C. et R. A. M. Centurio Catapultarius” és e jelszó: Praestat esse, quam videri” – olvasható, – még számos könyv létezik a család birtokában. Két neje volt, az első gróf Lamberg Janka, a másik gróf Grundemann Jozéfa; de gyermekei egytől sem maradtak. Testvérei
I. Imre és I. József, kik máig élő két ágra oszlatták a virágzó családot.
I. Imre (sz. 1752.) Szabolcs megyénél viselt alispánságot. Meghalt 1806-ban. Első neje a kihalt neves nádfői Krucsay család utolsó ivadéka Mária volt (ki 1805. sept. 20. tett végrendeletet), a második ontopai Siskovich Mária. Gyermekei csak első házasságából maradtak és pedig három u. m. III. Ferencz, Zsigmond és Magdolna lengyelfalvi Erőss Györgyné.
III. Ferencz (sz. 1764.) Zemplin megyének 1816–1827. másodalispánja volt. Meghalt 1852-ben. Nejétől csicseri Orosz Rozáliától gyermekei: 1. János a cs. kir. pénzügyi ministeriumban volt tanácsos, és Lipót rend vitéze, meghalt 1858-ban. 2. Mihály a nádori irodában kezdte hivatalos pályáját, de korán mh. 1824. 3. IV. Ferencz meghalt 1856-ban. Nejétől vattai Battha Saroltától gyermekei nem maradtak, 4. II. Imre előbb Zemplin vármegye főügyésze, 1843. sept. 19-től 1849-ig másod alispánja volt. 5. Anna Kossuthfalvi Kossuth János neje.
I. Zsigmond nagy tudományú, ritka műveltségű férfiú, hazafisága és fényes polgári erényei miatt köztiszteletben állt. Született Kis-Várdán 1775. mart. 27-én. Hívatalos pályáját 1796-ban a fiumei kormányszéknél kezdette, 1800-ban a szabolcsi nsi fölkelő seregnél századosi ranggal hadbiróságot viselt. 1801-ben a közalapítványi igazgatóságnál ügyész, 1810-ben kir. táblai ülnök, 1814-ben udvari tanácsos, 1821-ben királyi személynök (Personalis) és Pest megye főispáni helytartója, 1824-ben sz. István apost. kir. rendének vitéze lett. Az 1825. évi országgyűlés zajos kezdetén különben is gyenge egészségét tetemesen megerőltetvén, végképen vissza akart a hívatalos pályától vonúlni, de a kir. Felség a nagy érdemü és tudományú államférfiút a kormány körében megtartani ohajtván, kir. udv. alkanczellárrá és sz. István rend közép keresztesévé nevezte ki. Azonban betegsége súlyosodván, új méltóságát el sem foglalhatván, meghalt 1826. febr. 8-án kora 51. évében. ^[896]* Neje, kit 1802-ben vett nőűl, felső pásztori Pászthory Julianna, a híres magyar tengerparti kormányzó leánya, korának szinte esze és műveltsége által egyik kitűnő hölgye volt. Ettől két gyermeke maradt:
1. Anna, az előkelő műveltsége, és számos jótékony tetteiről átalánosan ismert és tisztelt hölgy, világosvári Bohus János Arad megye volt főispánjának neje. (Szül. 1804.) és
2. László, (szül. Pesten 1806. jan. 2.) nagy nevű atyja erényeit örökölve, Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, 1841-ben nádori itélőmester, 1844. a m. kir. udv. kanczelláriánál referendárius, cs. kir. kam. majd m. kir. helytartósági és val. belső titkos tanácsos, a m. tanulmányi biztosság elnöke, és végre m. kir. udvari alkanczellár lett, mely utóbbi méltóságról 1848-ban a m. ministerium felállítása, és a m. udv. kanczellária feloszlása után ebbe hívatott meg, és 1860-ban a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt, midőn több magyar hazafi elvtársával a magyar alkotmány vissza állítása mellett erélyesen küzdvén, azon évi octob. 20-án a m. udv. kanczelláriának ujabbi vissza állításával második magyar kir. udvari kanczellárrá neveztetett, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat keletkeztével b. Vay Miklós első udv. kanczellárral együtt önkényt lemondott. 1855. óta a magyar tud. Akademiának is igazgató tagja. Neje szolga-egyházi Marich István-Dávidnak, Torna, Győr s utóbb Veszprém vármegye főispánja, cs. kir. kamarás, val. b. tit. tanácsos, Sz. István jelen rendje commendatorának és krajovai s topolyai báró Kray Francziskának egyetlen leánya Mária, csillag ker. hölgy, ki családjának utolsó ivadéka lévén, 1841. jan. 1. fiágat illető javaiban is fiusitatott (praeficialtatott), minek következtében férje 1854. jul. 31-én, majd újólag 1862. jan. 22-én kelt királyi magyar oklevélben ősrégi nemes családi nevének és czímerének a fiágon kihalandó szolga-egyházi Marich nemzetség régi nemesi czimerével és vezeték és előnevével egyesitését nyerte, úgy hogy ő, és ezen házasságból lett s leendő mindkét nemű gyermekei és utódai ezentúl „magyar-Szőgyéni és Szolga-egyházi Szőgyény-Marich” nevezettel és az itt látható egyesített czímerrel élhessenek. Gyermekei – mint a táblán is láthatni – következők: László, Rozália, Gyula, mhalt. Gejza, Julianna, Francziska, Mária, Ferencz.
Az egyesített és megbővített czímer – mely csak a Szőgyény-Marich ágat illeti – itt láthatólag ugyan az, a mi fölebbi, azon különbséggel, hogy a vért közepét egy kisebb czímer vért foglalja el, melynek kék udvarában zöld téren csőrében tollat tartó lúd, a Marich család ősi czímere, látható. Továbbá az egész czímervértet két oldalról két arany oroszlán telamonok gyanánt tartja, alattok pedig egy hullámzó szalagon e család-ág jeligéje: „Pro Rege et Lege” olvasható.
A család másik ága I. János-Máténak másik fiától I. József-től ered.
I. József a József császári rendszer alatt Szabolcs vármegye törvényszéki elnöke volt. Nejétől Vásáros naményi Eötvös Máriától a táblán látható három leánya és négy fia II. József, II. Lőrincz, I. Sándor és I. Gábor maradtak. Ezek közűl
II. József Szabolcs vármegye szolgabirája volt 1828-ig. Nejétől lászlófalvi Eördögh Erzsébettől leánya Zsuzsanna Török Károlyné.
II. Lőrincz a m. kir. kincstárnál tanácsos volt, 1855-ben nyugalmazva Erdélybe telepedett, hol Alvinczen birtokán halt meg 1858-ban. Nejétől Csíszár Emiliától a táblán álló gyermekei maradtak, kik közűl Zsigmond cs. k. pénzügyi hivatalnok meghalt 1862-ben Szászvároson, nejétől Keserű Bertától csak leányai maradtak.
I. Sándor előbb Szatmár megyénél volt szolgabiró 1835–37-ben Meghalt 1853-ban. Két fia a táblán látható, kik közűl István kir. táblai ülnök a váltó feltörvényszéknél.
I. Gábor Szabolcs megyénél 1834-ben adószedő. Két rendbeli házasságából gyermekei a táblán láthatók.
A család kath. vallású.
A családnak egy másik ágából eredt Szőgyény Sámuel, ki 1695-ben Szatmár város főbirája volt. ^[897]*

Szőke család.

Lásd Szeőke cs. itt a 664. lapon.

Szőke család.

Arad megyei nemes család, melyből Sámuel és fiai Károly, Márton és János ismeretesek, ezek közűl Károly 1848-ban Arad megye m. alispánja volt.
Tán ettől egészen más különböző Szőke család az, melynek czímere a paizs ezüst udvarában zöld téren egy magas szőlőtő rakva három fürt szőlővel, a paizs fölötti sisak koronájából arany hajtókás vörös ruhás kar nyúlik ki, markában egy szőlőfürtöt, melyet két zöld levél ékesít, tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[898]*
Ugocsa megyében Szőke-Mészáros nemes család ismeretes, melyből e század elején Györgyöt Forgolány helység közbirtokosai között találjuk. ^[899]*

Szőke család. (Péterfalvi)

Ugocsa megyei nemes család, melyből István 1520-ban, Albert 1587-ben és 1596-ban Ugocsa megye szolgabirái voltak. ^[900]* Sámuel e század elején Péterfalván, Ferencz Forgolányban közbirtokos. ^[901]*

Szőke család. (Gelenczei)

Ismeretes közűlök Ambrus, kinek 1662. évből magyar versei maradtak fen. ^[902]*
Tán ennek ősei közűl volt Szőke Péter primipilus székely 1579-ben a Jenő nemből Szomorú ágból. ^[903]*

Szőke család. (Magyarosi)

Közűlök Márton 1848. előtt az erdélyi kir. tábla levéltárnoka.

Szölinczey család.

Közűlök Bálint 1848-ban Közép-Szolnok megye másod alispánja volt.

Szőllőssy család. (Szőlősi és elefánti)

Pozsony megyei nemes család.
Szőllősi Szőllősy Pál élt 1463-ban. ^[904]*
Zonczszőllősi Szőllősy Mihály 1507-ben Pozsonyban egy szőlőt vesz zálogba Bély Tamástól. ^[905]*
Pozsony megyében Szőllősy Gáspár 1776-ban másod alispán volt. Ugyan ott János esküdt, szül. Pozsonyban 1799. dec. 1-én.
Bars megyében találjuk az elefánti Szőllősy családot, melyből Margit 1588-ban Dechticzky máskép Zakács János neje zsarnoviczai házán tett erőszek miatt evocálja Nyáry Krisztinát Dóczy Gábor özvegyét és fiait. ^[906]*
János 1608-ban Bars megye alispánja volt. ^[907]*
1661-ben Szőllősy idősb János, és fiai János, István és Ferencz 95 akó bor fejében felveszik annak árát 2250 ftot Kayzer Fruzsinától Dóczy Zsigmond özvegyétől, minden 100 fr. után járó 10 f. kamattal. ^[908]*
1672-ben elefánti Szőllősy Györgynek Csergő Zsófiától leánya Magdolna előbb Nyáry Mihályné, utóbb losonczi Gyűrky Istvánné, testvérét Szőllősy Ferenczet eltiltja anyai jogon Drasoviczon levő része elfoglalásától. ^[909]*
1701-ben a Szőllősy család is tiltakozott b. Khargen-nek a Salgói uradalomba iktatására nézve. ^[910]*
Szőllősy János 1822. febr. 25. Pozsony megyétől nemesi bizonyítványt nyervén, azt laktahelyén Krassó megyében 1826. april. 10. kihirdetteté. ^[911]*
Szőllősy János kincstári tanácsos volt, meghalt kora 49. évében, maradtak gyermekei: Paulina, Sarolta, Jozéfa, Szidonia és Kálmán.

Szőllőssy család. (Herczeg-szöllősi)

Doboka megyében 1702-ben már birtokos N. Iklódon. Mózes azon megyében adó író biztos 1819–24-ben. János ugyan az A. Fejér megyében 1825. körűl. Elek ugyan ott szolgabiró 1848-ban, midőn Károly-Fejérvár mellett az úgynevezett hegyalján több magyar nemessel együtt az oláhok által meggyilkoltatott. Öcscse Ferencz birtokos Oláh-Bogáton.

Szőllőssy család. (Nagy-Szöllősi)

Közűlök Péter erdélyi kir. táblai ügyvéd 1848. előtt. Fia Ferencz Biharban aljegyző 1841-ig, majd táblabiró, József ügyvéd Kolosvárt. Tán ezekhez rokon János, kinek neje Dávid Anna birtokos Torda megyében K. Bányán és Kakován.
E családból volt Ferencz, a török tolmács, 1838-ban a „Napkeleti képek” irója.

Szőlőssy család. (Dévai)

Közűlök Ignácz Torda város tanácsi esküdtje 1848. előtt.

Szőllőssy család. (máskép Szabó)

Ismeretes Lajos, kinek leányai Róza és Piroska a szinészi pályán szerepelnek.

Szőny család. (Máskép Bogyay)

Márton és érdektársai III. Ferdinánd királytól Pozsonyban 1655. april. 16-án kelt czímeres levélben nemesíttettek meg. ^[912]*

Szőnyi család. (Máskép Nagy)

Ismeretes közűlök István ref. lelkész Gyulafejérvárott, Szatmárott, 1675–1714. között több munka szerzője. ^[913]* A család jelenleg is él.

Szörcsei család. (Szörcsei)

Háromszéki székely család. Ferencz 1603-ban Székely Mózses részén vív, a Bárczán elfogatik, és Básta lefejezteti. ^[914]* János az 1612. gyülésen notát kap, utóbb kegyelmet nyer. ^[915]*
József 1794-ben Orbai szék alkirálybirája, ugyan akkor László Háromszék törvényszéki ülnöke, ugyan akkor Imre Brassóban a harminczadnál hivataloskodik, utóbb Déván ellenőr. Másik József 1815-ben a bárczai kerületben tizedbértárnok. Gergely most Alsó Fejérben törv. széki ülnök. Imre Csik és Háromszékben birtokos, 1848. előtt Csikszékben törv. széki ülnök. Dénes Háromszéken adóiró biztos, és István dullóbiztos ugyan ott 1848. előtt. Elek dulló biztos 1846-ban Maros-székben. Ádám neje Nagy Teréz és István neje Antos Krisztina birtokosok.

Szörcsöki család. (Szörcsöki)

Veszprém vármegye kihalt családa, utóbb Vasmegyében is honos.
Szörcsöki (vagy mint néhol írva előfordúl: Szercheky) Imre, Benedek és Miklós 1560-ban Veszprém megyében Karako-Szörcsök pusztabeli négy curiára kir. adományt kapnak. ^[916]* Közűlök Benedek 1561-ben Bosnyák Andrással Pozsony megyei Kis magyari pusztában is részt kap kir. adományban. ^[917]* 1572-ben pedig Uzak László és Árokháti Péterrel Nyitra megyei Brunóczon curiát, és rész birtokot nyert. ^[918]*
Szörcsöky Mihály 1646-ban Mesteri helységben volt birtokos.

Szörényi család. (Kis-szörényi, báró és nemes)

Nyitra megyei nemes család, hol a XVI. században tűnik föl; és ma már bizonyosan – legalább a bárói ágon – a kihaltak közé tartozik.
Eredetét és származását a XII. századig viszik föl ízről ízre a legpontosabban összekoholt családfán, melyet magyarúl Mindszenty Sámuel L. Advocat féle Lexicona VI. kötetében olvashatni, hol eredetök a Szörényi bánsággal és mitöbb, a Serényi családdal is fusióba hozatott. Úgy látszik, ezen szembetünő koholt származtatás a Serényi családnál itt 157. lapon 3. jegyzetben idézett szerző álművének eredménye. Nem lévén ide való ezen szembetűnőleg álnemzékrend koholtságát hosszasan mutogatni, itt a Szörényi család származási kimutatását csak onnan kezdve közöljük, a honnan azt hiteles adatok tanusíthatják. E szerint első tudható törzsűl Szörényi Pétert jelölhetjük ki, ki alkalmasint egy személy azon Sz. Péterrel, ki 1572-ben Nógrád megyében is a Kelecsényi pusztán curiát és 10 telket nyert Maximilián királytól adományban. ^[919]* E Pétertől a leszármazás következő: ^[920]*

Péter 1572. (Gáspár Margit); I. Ferencz 1630. (Paulovics Zsófia); II. Ferencz (Tuchinszky Judit); III. Ferencz Czabajon † 1755. (Nyáry Karolina); Ignácz † 1766. (bibarczfalvi Székely Bora); Kata (Dobsa Ferencz); József sz. 1724. tábornok 1771. báró (1.Szörényi Anna 2. gr. Forgách Mária A.); Bora (Reviczky Ádám); Teréz (1. Ordódy Simon 2. Ordódy Péter); Julia (Turóczy Bálint); László kapitány.; András sz. 1756. jun. 28. őrnagy; Imre † 1789. Moldvában.; Lajos.; Janka (b. Révay Imre); József sz. 1754. † 1761.; Klára (Bacskády Antal); 2-tól József sz. 1766. kapit. 1788. (b. Malonyay); Antal sz. 1768. főhadn. (Rosenwald Teréz); Mária (b. Volgensperg Vincze); Francziska.

Péternek fia I. Ferencz a nem egész hitelű L. Advocat lexicon adata szerint 1595-ben született volna, 1630-ban kapitány, és 1675. körűl meghaltnak iratik Farkas Dovoránban. Ugyan ott nejeűl Bokros Zsófia iratik. Fia II. Ferencz gr. Illésházy György titkára volt. Nőűl vette Egresdy János özvegyét Tuchinczky Juditot, ettől fia maradt: III. Ferencz.
III. Ferencznek gyermekei a táblán láthatók. Ezek közűl József (szül. 1724.) katonai pályára lépvén, már 1753-ban őrnagygyá lett, 1771-ben ezredes, cs. kir. kamarás, és báróvá neveztetett, 1783-ban tábornokságra emeltetett. Két házasságából származott gyermekei három fiú, mint a táblán láthatni, szintén a katonai pályán főtiszti rangban szerepeltek; azonban kihaltak.
A családnak több tagja élt még, kiket családfai kapcsolatba nem hozhatni, illyen volt Gábor, Abauj megyei jegyző, alispán, utóbb alországbiró, ki Pozsonyban halt meg 1708-ban, ennek ivadéka ^[921]* így áll:

Gábor alországbiró † 1708. (Gőcze Klára); László-Sánd. 1722. Abaujb.; András 1732. Nyitra v. jegyző. (Gellért Klára); Zsuzsi sz. 1722. (1. Majthényi Antal 2. Dávid Károly); Francziska sz. 1724. (Majthényi József); Anna sz. 1735. (Szörényi József)

Úgy látszik Gábor I. Ferencznek fia volt, mert unokáját Annát Szörényi József, az utóbb báróvá lett tábornok vévén nőűl, ezt mint közel rokonát pápai engedély mellett tevé. Gábor fia András Nyitra megye jegyzője volt 1732-ben.
Ugyan e család tagjai voltak Szörényi Zsigmond, 1688-ban nyitrai kanonok, dömösi sz. Margit prépost, és traguri czímzetes püspök, továbbá
Szörényi László 1709–1752. nyitrai kanonok, rajki apát kir. tanácsos, és végre szerémi püspök. Ez az idézett kétes forrás szerint szintén Gábor testvére lett volna. Végre e család ivadéka lehetett Sándor a tudós jezsuita író 1717-ben.
A család czímere a czabaji kastály házi kápolnájában kőbe vésett példány szerint a tojásdad alakú vértben koronából kiemelkedő pánczélos és zárt sisakú vitéz, jobb kezében buzogányt, a balban koszorút tartva. A paizs fölötti sisak koronájából ugyan olyan alak emelkedik ki. A paizst jobb oldalról telamonképen pánczélos, lándzsás vitéz, balról hajadon nő őrzi.

Szövérdfi család.

Közűlök József kir. táblai ügyvéd Maros-Vásárhelyen, és másik József dullóbiztos Maros-székben 1831. körűl.

Sztánkay család.

Sáros vármegye előkelő régi nemes családa, birtokos egyéb megyében is, mint e század elején Zemplin megyei Cséke és Füzessér helységben. ^[922]*
Közűlök többen Sáros megyénél főbb hívatalokat viseltek. Sztánkay István 1637-ben országgyűlési követ. ^[923]* Sztánkay András 1659. 1662-ben követ, 1664-ben alispán. ^[924]* Sztánkay Lajos 1681-ben követ, ^[925]* 1685-ben alispán. ^[926]* Sztánkay Antal 1715-ben követ. ^[927]*
Sztánkay Istvánnak Nagyszilvai birtoka iránti itélete végrehajtásáról az 1659. évi országgyűlés gondoskodott. ^[928]*
A család jelenleg is birtokos Sáros megyei Cselfalu, Komló-Keresztes, Nádfő, Pósfalu, Procs, Sósujfalu, Kellemes helységekben. Egyik vagyonosabb élő tagja a családnak Sztánkay László, ki 1840-ben r. esküdt és József, ki 1840. tiszt. szbiró volt.

Sztankó család.

Zemplin megyei nemes család, melyből László 1840-től Zemplin megyénél levéltári segéd.

Sztankóczy család.

Ung megyei nemes család Baranya helységben, melyből János Zemplin megyei biztos 1840-től, Gáspár Ung megyei esküdt 1845-től 1849-ig.

Sztankóczy család.

Trencsin megyei czímerleveles nemes család, armálisuk 1660-ban Sztankóczy vulgo Gyurkovech névre szóló azon megyében kihirdettetett. 1666-ban Szedlicsnán, 1688-ban Beczkón mutatja fel a nemesi összeirás. ^[929]* Utóbb ott nyoma sincs.

Sztankovánszky család. (Sztankováni)

Tolna, Baranya megyei nemes család. Sztankovánszky Farkas az 1600. évi táborozáskor török fogságba esett. ^[930]* Ismeretes közűlök Imre, ki Tolna megyénél mint jegyző kezdé hívatalos pályáját, innen főjegyző, s végre 1848-ban azon megye főispánja volt.

Sztanyo család.

1646-ban Trencsin megyében a nemesi összeirás szerint Felső Dreskóczon lakott ily nevű nemes család. ^[931]*

Sztáray család. (Sztárai és Nagy-mihályi)

Ős régi magyar nemzetség, mely oklevelek tanusága szerint a hazát foglaló 108 magyar nemzetség egyikéből a Kaplony genusból származott. ^[932]* Ismert törzse, a meddig az oklevelek szakadatlanúl terjednek, Jákó de Nagy Mihály volt 1249-ben.
A Sztáray nemzetségről eddig majd minden iró által azon téves vélemény terjesztetett, ^[933]* mintha az a Ják nemzetségből és az által a sz. István király korában hazánkba telepedett Wasserburgi Venczellintől eredt volna. Ezen roppant tévedésre valószinűleg azon körülmény szolgáltatott okot, hogy a Sztárai család ősének Jákó-nak neve (mely a Jakab keresztnévnek csak egyik variánsa) a helységről nevezett Ják nemzetség nevéhez feltünőleg hasonló. A Ják genus, mely Wasserburgi Venczellintől eredt, és melyből az élő Niczky és kihalt Sitkey stb. család származott, a Dunántúl volt meg telepedve, soha semmi vér és jogközösségben oklevelesen kimutathatólag nem állott a Sztáray s vele rokon eredetű családcsoporttal; ellenben a Sztáray és vele törzsrokon Nagy-mihályi, Vinnai, Eödönffy, Eördögh, nagy-mihályi Pongrácz, és Tibay stb. családok őseinek a Kaplony nemzetséggel vér- és jogközösségéről több oklevél tanúskodik. A Kaplony nemből való kiszakadás régebben élt törzsnél kezdődik, mi előtt ugyan abból a gróf Károlyi, és ennek törzs rokonai a Csomaközy, Vadnay, Vetésy, Bagosy stb. másik családcsoport ki vállott volna. Az egész Kaplony nemzetség az oklevelek összevetése szerint Szatmár és a szomszéd megyében terjedt szét.
Miután a nevezett Jákótól származott Eödönffy, Eördögh, nagy-mihályi Bánffy és Pongrácz közös törzsű családoknak teljes leszármazások mind ez ideig hitelesen közölve nem volt, és több családfai gyűjteményekben, milyenek a nemzeti muzeumban a Geneal. authenticae féle, Wagner kéziratai tom. LXX. és Tab. genealogicae, továbbá Rajcsányi Ádám gyűjteményei, több, főleg az első nehány nemzedékben egymástól is eltérők, mint ezt e munka IV. köt. 42. 45–46. VIII. köt. 94. és IX. 447. lapjain az Eödönffy, Eördögh, Nagy-mihályi, Pongrácz családoknál sajnosan vettem észre, szükségesnek véltem a közös törzstőli leszármazást, a mennyire lehetett oklevelek ^[934]* alapján és Wagnernek gyűjteményében tab. LIV. után itt a Sztáray családnál részint kiigazítva, részint pótolva egyben közleni. Lássuk azonban előbb a Sztáray családot.
IV. Béla király korában élt a Kaplony nemzetségből Jakó, kinek 1249-ben neje Szoboszlai Péternek (Petri de Zobozló) leánya Katalin volt. Ettől voltak fiai András Ung megye és II. Jákó, Zemplin megyének főispánai (Comites) (az oklevélben Andreas de Ungh, et Jakov de Zemplyn Comites), kik már IV. Béla és V. István királynak hasznos szolgálatokat tévén, 1273-ban IV. László királytól a Zemplini várhoz tartozott Pereche és Sztára helységeket királyi adományban nyerték. ^[935]* Ugyan ők 1279-ben már mesteri czímmel jelőlve és II. Jákó egyszersmind királyi pohárnok mester nevezett helységekben ugyancsak IV. László király által megerősítetnek, ^[936]* mely adománylevélben a cseh király elleni háborúban szerzett érdemeik is megemlítetnek.
I. Jákótól kezdve az utóbb szétágazott nemzetség következőleg sarjadzott:
I. tábla.

I. Jákó 1249. (Szoboszlai Kata); I. András, mest. Ungi főispán 1273. 79.; II. Jákó Zemplini főisp. és pohárnok mest. 1273. 79.; II. András 1328.; István 1328.; László 1328. 1345.; György; II. Lőrincz; István 1379.; Imre 1379.; Jakab 1379.; Miklós 1379. 1418.; János 1379.; László 1379.; János 1418.; János 1418.; András 1413.; Mihály 1328. 1345.; III. Jákó 1328. de N. Mihály kitől az Eödönffy és Bánffy cs.; I. Lőrincz Eördögh nevű 1328. 1337. 45.; Pongrácz kitől a Pongrácz család.; Folyt. IV. táblán.; Folyt. III. táblán.; Gergely 1312. 17.; I. László dictus Eördögh 1416.; Miklós; Mihály.; János.; II. László Eördögh de N. Mih.; Jósa 1418.; László 1418.; Tibay.; György 1418. Tibay cs. őse.; István 1418.; II. Lőrincz; János; Lásd Tibay cs.; Lásd Tibay család.; Miklós; András; Benedek; András; Márton; Gergely; Benedek 1559.; László 1559.; Ferencz 1559. Eördögh. †; Tibay-ak.; Benedek; Imre; IV. Lőrincz de Sztára.; György; Ferencz; László 1520. (Pazdicsi Bora); János 1559. de Sztára.; Sztáray Antal 1559.; Ferencz.; Miklós.; Fruzsina (1. Uray Lajos 2. lub. Horváth György); Ambrús; István †; János 1590. †; András 1559. (Nátafalussy Zsuzsi); András; I. Ferencz 1589. 1602. Zemplini alispán (Taros Margit); László 1635. zemplini alispán.; Folyt. II. táblán.

II. tábla.

I. Ferencz, ki a I. táblán. 1590. 1611. Zemplini alispán (Taros Margit); István (vak) 1631. (bertóti Frichy Zsófi); II. Ferencz ezredes 1663. 83. (Semsey Klára); Erzse (1. Stépán István 2. Fejérváry Lajos); III. Ferencz báró. sz. 1672. † 1703. (b. Perényi Bora); Imre gróf 1747. sz. 1698. † 1769. Ungi főisp. v. b. t. t. (1. gr. Zichy Anna 2. b. Desfaigny de la Tournelle Teréz.); Leopoldina (gr. Barkóczy János); János-Fülöp sz. 1739. † 1815. Ungi főisp. cs. k. kam. (gr. Migazzi Bora); Anna-Mária cs. kir. udv. hölgy 1782. †; Antal sz. 1740. † 1808. táborszernagy máltai vitéz †; Mihály sz. 1749. † 1798. Szabolcsi főisp. (1. gr. Haller N. 2. gr. Eszterházy Eleonora); Vincze sz. 1771. † 1827. (gr. Szirmay Janka); Kristóf cs. k. kam. † 1836. (b. Splényi Anna); Imre olmützi kanonok † 1829.; Albert sz. 1785. † 1843. cs. k. kam. (1. gr. Csáky Valburga. 2. gr. Károlyi Francziska 3. gr. Waldstein Mária); Eleonora (gr. Dessewffy József); 2-tól Julia cs. k. és p. h. (gr. Appony György); Zsófia cs. k. és p. h. (gr. Appony Gyula); 3-tól László sz. 1830. jul. 18. katona.; Antal sz. 1839. apr. 8. (gr. Batthyány Francziska); János sz. 1809. † 1839. (b. Brudern Jozéfa); Tivadar sz. 1815.; Ferdinánd sz. 1819. (1. Klobusiczky Matild † 1845. 2. b. Vécsey Gabriella); Mária sz. 1821. cs. k. h. (gr. Zichy Lipót); Viktor sz. 1823. (gr. Török Mária); Ödön sz. 1855.; István sz. 1857.; Béla sz. 1835. (b. Fischer Mária); János sz. 1840.; 1-től Alexandra sz. 1843.; 2-tól Ferdinandina sz. 1853.; Vilmos sz. 1858.

A táblán álló I. András ungi főispán, lett a több családágra oszlott nemeztségnek máig terjesztője, míg testvérének II. Jákónak a Zemplini főispánnak utódait csak negyed ízig ösmerjük.
A család történetére vonatkozólag leghitelesebb adataink lesznek az okmányos kivonatok.
1312-ben Gergely mester, nagy-mihályi Lőrincznek (a táblán I. Lőrincz) fia I. Károly királynak híve a Trencséni Máté és Omodék elleni kassai harczban vére ontásával szerezvén érdemeket, Nagy-Mihályi birtokában vámszedési jogot nyert. ^[937]* 1326-ban ugyancsak I. Károly királytól, miután többi testvérei kizártával Apáty és Tarcha helységeket nyerte adományban a nagy-mihályi vámmal együtt, erre 1327-ben azon királytól ünnepélyes adományt kapott. ^[938]*
1328-ban II. Jákónak (de Nagy-Mihály) fia László, és testvérei András és István, továbbá I. Andrásnak fiai I. Lőrincz, III. Jákó és Mihály negyedik László királynak Zemplin megyei Sztára és Pereche helységről 1273. évben kiadott adománylevelét az egri káptalan által átiratják. ^[939]* 1371-ben I. Lőrincznek fia I. László és Györgynek fia György (II. Jákó ágán) Lajos királytól parancsot nyernek az egri káptalanhoz ugyan a fölebb említett 1273. évi adománylevél átirására. ^[940]* És végre 1416-ban nagy-mihályi Gergelynek fia Albert (az auranai perjel) ugyan azon okmányok elvesztése alkalmából Zsigmond király rendelete folytán az egri káptalan által hiteles átiratát veszi Ung megyei Sztára, Pereche, Györke, Jeszenő, és Zemplin megyei Tiba és tartozékaiból álló jószágokról. ^[941]*
1345-ben a váradi káptalan Lajos királynak Visegrádon azon évben (in festo Epiphaniae) kelt parancsa folytán II. Jákónak fia László mester, Andrásnak fia Mihály és Lőrincz, továbbá III. Jákónak fiai János és Endre, ^[942]* kérelmére öt megyéből igazoló bizonyságokat szedett arról, hoyg Nagy Mihály vára a hasonnevű helységgel és tartozékaival, és Györke hegye Zemplin és Ung megyében a nevezetteknek már nagy apjok és ős apjok által kétségtelenűl biratott a tatárjárás korában is. ^[943]*
1379-ben Nagy-mihályi Andrásnak fiai István mester és Imre, Lászlónak fiai Jakab és Miklós, Györgynek fia János, és I. Lőrincznek fia I. László Ung megyei Tiba helységre, melyet hajdán eldődeik szereztek IV. László és III. András királyok alatt, miután az egykor-vártartozék volt, I. Lajos királytól már 1370-ben megerősítő adománylevelet nyervén, ugyan abban mint ősi nemesi jószágukban nevezett király által megerősítettek. ^[944]* Ugyan ezen adomány levelet 1412-ben megerősité Zsigmond király is nejének Borbála királynénak beleegyezésével. ^[945]*
1418-ban sz. Bertalan apostol napján Ravenspurgban Zsgimond király tisztelendő Unghi Albert-nak auranai Perjelnek, Gergely fiának, a ki Jánosnak, a ki nagy-mihályi Jákónak fia volt, érdemeit tekintetbe véve, melyeket főleg a boszniai hadjáratban s másutt is, főleg pedig Stybor erdélyi vajda hadseregének élén, úgy a velenczések ellen is vitézségével szerzett, és rokonai is vérök ontásával tanusítottak, neki és fiainak Jánosnak, Lászlónak és Györgynek, nem különben Jánosnak, Lászlónak, Pálnak, Istvánnak és Mihálynak Eöden fiainak, Miklósnak László fiának, Jánosnak Jakab fiának, másik Jánosnak és Andrásnak László fiainak; ismét Györgynek Mihály fiának, Lászlónak és Dienesnek Pongrácz fiainakk, és Pongrácznak András fiának Nagy Mihályi-aknak; ismét tisztes Péternek, György fiának nagy-bányai plébánosnak, Mihálynak és Jánosnak Eördöghnek nevezett László fiainak, Jósának Ürdegh Miklós fiának, ki Ürdegh nevezetű Lőrincz fia volt, Györgynek és Istvánnak nagy-mihályi Ürdegh László fiainak, ismét Lászlónak Miklós fiának, a Tibay Lőrincz fiának uj adomány képen adta a kvöetkező részint ősi, részint szerzett birtokokat: Sztára, Krivostyán, Orczka, Visk máskép Gyalmez, Felsö Zbugya, Henselőcz, Veres-Vágás, Brusztfalva népes, és Ozdó puszta helységeket; ismét Pereche, új és ó Tapolya, új és ó Petrócz helységeket, nem különben Nagy-mihály mezőváros, és Györgyhegye nevű várhelyet Zemplin megyében; ismét Nagy-Mihály várát, Vinna, Felső és alsó Tarna, Simonlese, Galussa, Glacza, Klokocsó, Varkond, két Zalacska, Új Zochogo, Verbócz, ó és új Gézeny, Lucska, Kis-Porubka, Laaz, Sztrajna, Alsó-Szbugya, Herolcz és Porubka azon Nagy-Mihály vára tartozékait. Ismét Remethe máskép Jeszenő, Német Poruba, Jósza, Huszin, Ribnyicske, Jeszenőv, Úbres, Revese, máskép Zavatka, Hnyona máskép Revese, Fekésháza, máskép Revcse, Alsó Revcse, Bánkháza, Alsó Remete, Ruszkócz, Ribnicze, Kajdanov, Serovnicza, és Hlinik ugyan azon Jeszenőhöz tartozókat. Istmét Tyba várát és mind a két Várallya, Vásáros Tyba, máskép Szobráncz, Felső és Nagy Tyba, Honykócz, Konyus-Cserches, Osztró, Vajnatina, Tyba, Jakabháza, Koromlya, Babuzo, és Prekopa helységeket,. Tyba várához tartozókat Ung vármegyében, és Gelényest Szatmár vármegyében, melyekben a nevezettek 1419-ben a leleszi Convent által ellent mondás nélkül beiktattak, és melyekről azon 1419. évben (Octavo calendas Marty) Zsigmond király az ünnepélyes adománylevelet is kiadta. ^[946]*
1418-ban Constanczban (feria 3. prox. post. fest. Paschea D.) Zsigmond király ugyan csak Albert auranai Perjelnek, Nagy-mihályi Gergely fiának és a fennebbi adomány levélben megnevezetteknek ősi czímerüket, melylyel már elei éltek, czímeres levélben adja és megerősíti. ^[947]*
1528-ban Nagy-mihályi György (lehet, hogy II. András ágából Benedeknek fia) mint János király híve ettől Tarnovban sz. Margit napján kiadott adománylevélben Literati Kelemen terebesi várnagy hűtlenségén ennek tolcsvai szőllőjét, úgy Telen Jánosnak Zemplin és Ung megyékben Nagy-Mihály, Füzesér és Sztranya helységbeli birtokrészeire adományt nyert. ^[948]*
1545-ben Nagy-mihályi János királynői udvarnok Izabella királynőtől Gyalu várában (die domin. prox. in crastino festi b. Petri apostoli ad vincula) Ung megyei Hanayna helységben vámbeli kiváltságot nyert. ^[949]*
1559-ben az egy törzsből több családra szakadt nemzetségnek tagjai őket közösen illető és Zsigmond királytól 1418-ban Sz. Bertalan napján kelt adománylevelet, a leleszi Convent beiktatási jelentésével együtt I. Ferdinand király által hitelesen átiratták és megerősítettek, mely okmány, miután a kérelmezők abban családneveik szerint, sőt leszármazásuk kimutatásával fordulnak elé, igen érdekes és család történeti szempontból fontos figyelmet érdemel. Neveik azoknak, kiknek részökre az átirás történt, következőleg soroltatnak fel: nagy-mihályi Pongrácz Benedek, néhai Dénesnek, Mihály fiának, András fiának, Dénes fiának, Pongrácz fiának, Mihály fiának, András fiának, hajdán Jakó fiának fia, maga és méhtestvérei Pongrácz Mátyás és János neveikben is, és nagy-mihályi Eödenfy István, néhai Jánosnak, Albert fiának, Pál fiának, Eöden fiának, Erneu ^[950]* fiának, Jákó fiának, András fiának, másik Jákó fiának fia, maga és apáról testvére Bernát, nem különben Ferencz, Tamásnak, János fiának, Albert fiának, Pál fiának, nevezett Eöden fiának fia, és másik Ferencz, néhai Lászlónak, Imre fiának, István fiának, Pál fiának, említett néhai Eöden fiának fia, ismét András, néhai Mihálynak, András fiának, György fiának, Pál fiának, többször említett néhai Eöden fiának fia, neveikben is; és nagy-mihályi Tibay Kristóf, néhai Mihálynak, János fiának, Ambrús fiának, György fiának, László fiának néhai másik Eördögh László fiának, Lőrincz fiának, András fiának, néhai idősb Jákó fiának fia hasonlóan maga és méhtestvérei Ferencz, Gáspár, János és Diénes neveikben is, nem különben Balás Jánosnak, említett Ambrús fiának, és Gergely néhai Lázárnak, Albert fiának, Miklós fiának, Lőrincz fiának, előbbirt Eördögh László fiának fia; Ismét Ferencz Gergelynek, András fiának, Miklós fiának, János fiának, néhai előbb nevezett Eördögh László fiának fia, és Benedek és László néhai Mártonnak, Benedek fiának, János fiának, László fiának, gyakran nevezett másik Eördögh László fiának fiai, nem különben Ztáray János, néhai Györgynek, Benedek fiának, András fiának, János fiának, Eördögh László fiának fia és Ztáray Antal Ferencznek, Imre fiának, András fiának, János fiának, Eördögh László fiának fia, és András Ambrúsnak, László fiának, Lőrincz fiának, András fiának, János fiának, már nevezett Eördögh László fiának fia neveikben és személyekben is. ^[951]*
1607. évi maj 5-én Nagy-Mihályon a vér- és birtok-közösségű nemzetség következő családtagjai községi szabályzatot alkottak, u. m. Sztáray Ferencz, Nagy-miháli Gothárd, Tibay János, Nagy-miháli Pál idősbik, Nagy-miháli Pál ifjabbik, Nagy-miháli Benedek, Nagy-miháli Zsigmond, Nagy-miháli György, Korcsvai, Nagy-miháli László, Nagy-miháli György, Nagy-miháli Gáspár, Nagy-miháli Albert, Edenfi László, Edenfi Kristóf, Vinnay Kristóf, Vinnay Károly, ifjabbik Sztáray Ferencz, Tibax Gáspár és Márton, Vinnay Kristófné öregbik, Vinnay Gáspárné, Vinnay Györgyné, Eödenfy Ferenczné, Nagy-miháli Farkasné, Nagy-miháli Györgyné, Nagy-miháli Jánosné, Nagy-miháli Ferenczné, Nagy-miháli Kristófné. ^[952]*
A Sztáray-ak azon ága, mely máig virágzik, az I. táblán álló IV. Lőrincztől származik. Ennek másod unokája azon András, ki 1559-ben I. Ferdinand királytól a közös vérség több tagjával birtokaira uj megerősítő adományt vitt, és – mint iratik – János Zsigmond ellenében a Nagy-mihályi várat erélyesen védelmezte. Egyik fiának Andrásnak fia László 1635-ben lett Zemplin megye alispánja. ^[953]* Másik fia
I. Ferencz 1589-ben választatott Zemplin megye alispánjának és azt a legválságosabb időkben derekasan kormányozta 1602. éven túl is. ^[954]* Unokája II. Ferencz ezredesnek iratik. Ennek Semsey Klárától fia III. Ferencz, Zemplin megyének volt alispánja 1700-ban, midőn a Zemplini malmot a Bodrogon levágatta mint áradásokat okozót. ^[955]* 1725. évben érdemeiért báróságra emeltetett. ^[956]* Nejétől báró Perényi Borbálától fia
Imre, ki 1747-ben grófi rangra ^[957]* emeltetett. Mint hívatalos közpályán szereplő, cs. kir. kamarás, valós. belső titkos tanácsos, Ung vármegye főispánja ^[958]* és Sz. István r. közép keresztese halt meg 1769-ben. Kétszer nősűlt, első neje gróf Zichy Anna, a második báró Desfaigny de la Tournelle Teréz volt. Ezektől két leánya és három fia: János Fülöp, Antal és Mihály maradtak. Ezek közűl
Antal szül. 1740. katonai pályára lépvén, Mária Terézia korában az örökösödési háború alatt mint jeles katona és kitűnő hadvezér fokonként 1800-ban táborszernagyságra emelkedett, a 33-ik számú m. gyalog ezred tulajdonosa, máltai lovag volt, és vitézségével a Terézia rendet is megnyeré. ^[959]* Meghalt Gráczban 1808-ban. Utóda nem maradt. Testvére
János Fülöp előbb (1770) a m. kir. helytartóságnál tanácsos, utóbb (már 1792-ben) Ung vármegye főispánja, és cs. kir. kam. volt. Meghalt 1815-ben. Nejétől gr. Migazzi Borbálától gyermekei:
a) Kristóf, ifjabb korában (1792.) a m. kir. helytartó tanácsnál kezdett hívatalos pályát, és mint követ is szerepelt. Meghalt 1836-ban.
b) Imre egyházi életre adta magát, olmützi kanonok volt, mint ilyen 1779-ben ausztriai grófságra is emeltetett. ^[960]* Meghalt 1829-ben. Püspökségre neveztetvén, azt közbe jött halála miatt el nem foglalhatá.
c) Vincze a katonai pályán szerzett érdemeket, a franczia háború alatt mint őrnagy esett fogságba, honnan többed magával veszélyek közt elmenekült. Meghalt 1827-ben. Nejétől gróf Szirmay Jankától a táblázaton látható gyermekei és unokái származtak.
Mihály (Imre grófnak fia) szül. 1749-ben, előbb (1770.) a Tiszán inneni ker. tábla ülnöke, utóbb cs. k. kamarás tanácsos és a kassai kamara Igazgatója (Administrator) majd Szabolcs megye főispánja volt. Meghalt 1798-ban. Maradt fia
Albert cs. kir. kamarás (szül. 1785.) ki mint jelen publicista az 1825. 1836. és 1840. évi ország gyűléseken szerepelt. Mint a conservativ párt egyik tekintélyesebb tagja a gr. Dessewffy Aurél által szerkesztett Világ czímű polit. hirlap hasábjain „Nagy-mihályi levelek” czímű cziksorozatával jeles készűltségét tanusítá. Hivatalt vállalni nem akarván, a neki kinált főispáni méltóságokat megköszönte. Meghalt 1843-ban. Háromszor nősűlt, két utóbbi házasságából – mint a táblán láthatni, – két leánya és két fia maradt.
A család ősi czímere, melyre a család – mint fenebb mondók, 1418-ban Zsigmond királytól czímerlevelet nyert, – a grófi rang nyerésekor Mária Terézia királyasszony által két oldalról telamonokkal megbővítetett, e szerint a grófi czímer – mint felebb a metszvény is ábrázolja – fen álló hadi paizs, melynek kék udvarát közepig egy, négyszegű kövekből épűlt, nyilt kapujú, felűl rovátkolt arany vár foglalja el, fölötte egymással szemközt két természetes színű szarka áll, csőreikkel egy drága köves arany gyűrűt tartva. A paizs fölött grófi korona áll, azon ismét koronás sisak, melyen ismét az előbbihez hasonló helyzetben gyűrűt tartó két szarka áll. Foszladék mindkét oldalról aranykék. A paizst két oldalról egy-egy vörös ruhás, párduczos kalpagos magyar testőr fogja. ^[961]*
Sztárai Mihály-nak az 1532-ben élt reformátornak e családhozi viszonya ismeretlen, de úgy látszik, ahoz vérség nem volt.
Hátra van még felebbi igéretem szerint a Sztáray-akkal közös vérségű többi – nagyobbára kihalt családoknak leágazása, miután azok egy részben hiányosan közöltettek, és így a nagy-mihályi Pongrácz családnak e munka IX. köt. 448. 451. lapjain álló nemzékrende helyett álljon itt a következő teljesebb ^[962]* folytatás:
III. tábla.

Pongrácz, ki az I. táblán. kitől a Ponrácz cs. név; I. Dénes 1418.; László 1418.; Miklós 1449.; András (Pani Kata); Pongrácz; Mihály 1465.; Dora (nagytarkányi Boda N.); II. Dénes 1509. (N. Kata); Benedek 1559. (sz. mihályi Bánffy Magdolna); Margit (Zrittey Miklós 1544.); Mátyás 1559.; János 1559.; Zsófia (Máriássy Ferencz); István 1553.; Bora (Vay Péter); Miklós (Borsy Kata); Kata (Bárczay N.); Ferencz (Dessewffy Anna †); Farkas (Csanády Margit); Miklós.; Bora (Kozma Tamás); Sára (Vékey Ambrus); Fruzsina (Bogdányi László); Mihály (Sóos Sára); Zsigmond 1575. (Deregnyei Bessenyői Dora); Kristóf (fintai Darholczi Kata özv. 1611.); Dénes; László 1615. (1. nm. Bánffy Kata. 2. Orlay Judit özv. 1639.); Pál.; Pál idősb (rákóczi Morvay Dora); Anna (Tibay Gáspár); Benedek (Semsey Fruzsina); Ádám (1. Butkay Zsuzsi 2. Fáy Zsófia 3. Eödönffy Bora); László 1696.; Mátyás; Erzse 1611. gyerekek.; Gábor 1642.; Zsófia (1. Tibay László 2. Eödönffy László); János utolsó 1696.; Kata 1700. (Gyürky Ádám); György ?; Magdolna (Ráthi Zsigm.); Éva (Tussy János); Zsigmond; Miklós; Dénes.; Kristóf.; Miklós.

E táblán állanak a nagy-mihályi Pongrácz kihalt család tagjai. A következő tábla az Eödönffyek, nagy-mihályi Bánffyak és Vinnayak táblázatát ^[963]* adja az e munka IV. köt. 43. 44 lapján álló helyett, azon igazítással, hogy Eödön, kitöl e kihalt család nevét vette, nem Andrásnak, hanem fiának III. Jákónak Endre fiátóli unokája volt, egyéb kiigazításokkal és pótlásokkal együtt.
IV. tábla

III. Jákó, ki az I. táblán. 1328. de N. Mihály.; Endre 1345.; János 1345.; Eödön.; Gergely.; ungi Albert 1418. 49. auranai perjel.; János 1418.; László 1418.; János 1418.; Ferencz; László; Gábor Bánffy máskép Eödönffy.; László; János †; János; 1418. 49. (Pazmay Bora); László 1418. (Recsithei Orsolya); István 1418.; Mihály 1418.; Pál 1418. (Orosz Kata); Miklós; Margit (Bacskai István); Adviga (Dengeleghy Bernát); András 1449. (Anna özv. 1494.); Gergely 1418.; Folyt. V. táblán.; Zsófia.; László.; László; Benedek 1449. (N. Zsuzsa); Imre 1486. egri kanonok; Ambrús (1. Pazdicsy Ágata 1459. 2. Károlyi Ágata 1459.); András egri kanonok.; Maltyus.; László Eödönffy; Kristóf 1520.; János Bánffy nevez. (Ujhelyi Kata); László; Kristóf 1590. (Bay Judit); Ferencz 1571. (1. Melith Kata 2. Sóos Dora); László (Pongrácz Kata); Kristóf 1634.; László (Ibrányi Anna); György 1659. 63. (ilosvai Karácson Kata); Erzse (Kazinczy András); János †; Zsuzsa (1. Károssy Sebes. 2. Draveczky Gásp.); Gábor (ros. Kún Anna); Anna (Dessewffy Ádám); Kata (Pongrácz László); Erzse (f.-vadászi Rákóczy László)

V. tábla.

Pál, ki a IV. táblán. 1418. (Orosz Kata); Márton (Pászthoi Ilona); János †; György 1418. 65. Bánffy alias Eödönffy (Kata); Orsolya (Bacskai Miklós); István 1463.; Albert 1475. de Vinna; András; Imre (Czekei Krisztina); János 1520. (Csáholyi Orsolya); Mihály 1528. (Cseklineczky Kata); Potentiana 1528. (Butkay Mihály); László idősb Bánffy (Orosz Eufémia); Tamás.; András 1559. (1. Sz.-máriay Bora 2. Sóos Anna); Orsolya (Sóos György özv. 1589.); Ferencz 1559. (1. Sóos Dora 2. Valkay Anna); János (Pázmány Bora); Kristóf 1590.; Gáspár (1. N. Luiza 2. Segnyey Sára); Simon 1597.; Kata (Segnyey Zsigm.); Fruzsina.; Anna.; Mihály.; Zsigmond (Ibrányi Mária); János.; László 1663. (Varannay Judit); Zsuzsanna (1. Dessewffy Fer. 2. Szirmay István); Tamás (Butkay Klára); István 1559. (deregnyői Bessenyey Bora); Bernát 1559. (Polyka Kata); Ferencz 1559.; Anna (Csanády Istv.); Anna (Eödönffy András); János 1573.; Zsófia (1. Sóos Istv. 2. slav. Sándor Mikl.); Klára.; Bora.; András (Eödönffy András); Péter 1582.; Pál 1574. (Segnyey Bora); Margit.; Zsuzsa (Izdenczy György); László 1570. (Orlay Erzse); Miklós 1609.

Itt megjegyzendő, hogy a három, négy végső nemzedékek az Eödönffy családnál közlött táblázat szerint vannak, és ez okból Jánosnak Csáholyi Orsolyától fia Istvánnak is úgy áll, mint ott nemzedéke, holott Rajcsányi szerint ezen Istvánnak első neje bribéri Melith Sára, a második Meszesy Ilona lett volna, és ezektől leányai Borbála és Zsófia slav. Sándor Miklósné.
Hátra volna még az I. táblán a Tibay család tovább számazását folytatni, az azonban a Tibay család név alatt látható.

Sztarikovszky család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családainak sorában áll. ^[964]*

Sztárnay család.

Gömör megyében lakozó nemes család. ^[965]* Zemplin megyében a kihaltak közé soroztatik és hajdán birtokos volt Barancs és Kazsú helységben. ^[966]*

Sztárok család.

Bihar megyei nemes család. Ifjabb Sztárok János Nagy-várad főjegyzője volt, 1797-ben I. Ferencz király által czímeres nemességre emeltetett.
Czímere négy felé osztott paizs, az 1. és 4. kék udvarban zöld téren fészkén ülő ezüst pellikán fiait melle vérével táplálja, fölötte jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog, a 2. és 3. arany mezőben vörös grif hátulsó lábain ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a ballal kék keresztet tartva. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között a paizsbelihez mindenben hasonló vörös grif emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst kék, balról aranyvörös. ^[967]*
Nevezett Sztárok Jánosnak nejétől Anderko Annától, a n.-váradi g. sz. püspök Darabanth Ignácz rokonától e század elején élő gyermekei: Ignácz, Karolina, Anna és Petronella. ^[968]*

Sztaroveczky család.

Bihar megyei nemes család, melyből névszerint Rozália, Imre, Julianna, Erzsébet és Iréne birják Bihar megyei Kotyiklet helységet. ^[969]*

Sztarsy család.

Árva megyében a czímerleveles nemes családok sorában állott Medvedzén lakozva. Ismeretes közülök József 1702-ben azon megye törvényszéki vizsg. birája. Most ott ivadéka nem él. ^[970]*

Sztary család.

Valószinűleg a Starniszky családdal azonos. Trencsin megyében 1754-ben mint Zolnán, 1781-ben mint Bolessón lakott nemes család volt ismeretes. Lehet, hogy e név nem is valódi neve volt a családnak, hanem a Trencsin megyei Csernyánszky és Klacsik család mellék ágát képezte, miután a nevezett családok egyes vonalai is éltek Sztary vezetéknévvel. ^[971]*

Sztekhló család.

Sztekhló Mátyás 1712-ben III. Károly királytól kiadott czímereslevélben nemesítetett meg. ^[972]* Czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával három búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán ágaskodik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[973]*
Nevezett Mátyásnak, ki Gömör megyében élt, neje Urbányi leány volt, és atyja valószinűleg azon Sztekló Mátyás, ki evang. lelkész volt Felső Sajón 1693-ban és ott halt meg 1698-ban. ^[974]*
Úgy látszik, megnemesített Mátyásnak testvére volt Sztekhló János felső sajói evang. rector. Részesült-e ez a czímereslevélben? nem tudjuk, azonban ennek ivadéka, nagyobbára az egyházi és iskolai pályán működve következőleg származott le:

I. János f.-sajói rector; I. András 1742. Witeberg. jár. kővi és kraszkói pap † 1775. (Simonides Judit); II. András sz. 1752. † 1818. Petrováczi lelkész Bácsban és Senior. (Dedinszky Zsuzsa); II. János Petrováczon lelkész 1811-től (Rohonyi N.); Janka (Hajnóczy Sámuel); András (járéki jegyző); Károly (Szücs N. † 1858.); Emma.; III. András sz. 1817. lelkész 1857-től Losonczon.; János Eperjesen lelkész 1858.; József Glozsányi pap. 1868.

I. András 1742-ben Wittebergában járt, utóbb Gömörben kövi és Kraszkovi evang. lelkész volt. Meghalt 1775-ban. ^[975]* Fia
II. András szül. 1752. april 14. Kraszkovón, 1777-ben Jenában tanúlt, utóbb Bács megyében Petrováczi ev. lelkész lett és bácsi senior. Meghalt 1818. febr. 6-án. ^[976]* Egyik fia
János 1810-ben Wittebergben tanult, már 1811-ben atyja mellett Petrováczon kaplán volt, utóbb Lajosfalván a kat. végvidékben lelkész. ^[977]* Ennek egyik fia
III. András szül. 1817-ben, Jenán tanúlt 1839-ben; 1857-től Losonczon evang. lelkész. ^[978]*
József 1861-ben Bács Bodrog megyei petrováczi kerületből országgyűlési képviselő volt.
A többit a táblán láthatni. A család ágost. ev. vallású.

Sztojka család. (Szalai és Kerekfalvi báró)

Máramaros vármegye ős régi családa, melyből már 1465-ben Sztojka Mihály azon megye szolgabirája volt. ^[979]*
A családot a XVIII. században Sztojka László emelte föl, ki 1717-ben a Máramarosba beütött tatárokat ki üzte, részt vévén abban Sztojka Zsigmond is. ^[980]*
Nevezett Lászlónak nejétől Szegedi Sárától négy gyermekét ismerjük: Krisztinát csebi Pogány XIII. György nejét, Zsigmond Antalt, Pál Sándort, és Lajos Józsefet.
Zsigmond Antal papi pályára lépvén, 1733-ban már egri kanonok lett, és innen 1749-ben erdélyi püspök, beiktatva 1750-ben; lemondott 1759-ben, meghalt 1770. april 21. kora 72. évében. ^[981]* Ő kapta testvéreivel Pállal és Lajossal a báróságot 1750-ben Mária Terézia királyasszonytól. ^[982]*
Pálnak neje volt b. Perényi Veronka 1750-ben.
E század elején éltek b. Zsigmond birtokos Szatmár megyében Zsadány és N. Kólcs helységben. ^[983]* Ugocsában Bökényben és Batáron. ^[984]*
Másik Pálnak özvegye b. Perényi Katalin eléfordúl 1832–1847-ben.
Imre báró az 1825. 1832/6. 1843/4. országgyűléseken Máramaros vármegye követe volt.
Most élnek Gyula, Julia sajói Mán Józsefné stb.
Ezek a bárói ág ivadékai; a nemesi ágból ismeretes István e század elején birtokos Ugocsa megyében Karátfalván, és János és Mihály birtokosok Batáron. ^[985]*
A XVII. század elején 1603–43. körül élt Sztojka Ágata csebi Pogány VII. György Máramarosi alispánnak neje.
Tán szintén e családhoz számítható azon Sztojka is, ki 1599. körül mint Mihály vajdának Rudolfhoz követe, említetik. ^[986]*
Más, ettől különböző, vagy legalább régebben elszakadt ágból lehet azon Sztojka család, melyből bácsi előnévvel Gábor 1831. körül Erdélyben Balásfalván gör. egy. kanonok volt, és melyből egyik Sztojka, mint mehádiai g. n. e. esperes Hunyad megyétől 1798. jan. 26-án kiadott nemesi bizonyítványát 1798. máj. 30-án Krassó vármegyében kihirdetteté.

Sztojanovics család.

Közűlök János 1843-ban Veszprém megye hadi fő adószedője. Lásd itt Stojanovics cs. a 375–6. lapokon.

Sztopkovicz család.

Trencsin megyében 1690-ben Borcsiczon székelt a nemesi összeirás szerint. Utóbb ott nyoma sincs. ^[987]*

Sztraka család.

Trencsin vármegye nemesi összeirásaiban olvasható az 1646. és 1666. évekről, midőn ott Vág Beszterczén lakozott. Jelenleg ott ismeretlen. ^[988]*

Sztrakoniczky család.

Zólyom vármegyei nemes család. A czímeres nemes levelet Sztrakoniczky András szerzé 1741-ben Mária Terézia királyasszonytól. ^[989]*
Czímere a paizs arany udvarában zöld téren álló, kék magyar ruhás, vörös csizmás, vörös öves és vörös prémkalpagos magyar vitéz. Jobb kezében nyelével a földre érő fehér zászlót, a ballal kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló férfiú emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[990]*
A család tagjai közűl 1861-ben Károly alszolgabiró, Gusztáv rendsz. esküdt volt Zólyom vármegyénél.
A család ágost. ev. vallású.

Sztranyavszky család.

Iratik neve Sztranovszky-nak is. A czíemres nemes levelet Sztranyavszky Miklós és fiai János és Mihály kapták 1640-ben III. Ferdinánd királytól és azt először Zólyom vármegyében hirdetteték ki. A család 1646-ban Trencsin megyében Biróczon mint birtokos említetik. Nevezett Miklós 1647-ben armalisát Trencsin megyében is hirlelteté. Ugyan azon vármegyében 1725-ben idősb Gábor és László produkálták az eredeti armálist.
Trencsin megyében 1736-ban élt ifj. Miklós. 1768-ban Zolnán lakott Boldizsár és ennek négy fia: János, Imre, Ferencz és Pál; továbbá ifj. Gábor fiával Jánossal, majd József és ennek fia István, azután László és idősb és ifjabb János. Ugyan ekkor Kiszucza Ujhelyen lakott Dániel. – 1803-ban Zolnán találtattak József és fia István, másik József Gábornak fia; – Moys-Lucskán székelt István három fiával u. m. Ádámmal, Jánossal, és Istvánnal. Végre 1837-ben Zolnán lakott János és Ádám és ennek fia József, és egy másik József.
A czímeres levél szerző Miklósnak nevezett Mihály és János fiain kívűl fiai voltak még Boldizsár és Dániel.
Nógrád megyétől 1757. aug. 11-én Sztranyavszky Mihály Gömör megyében Tamásfalván és testvére András Breznyóbányán lakozó, nemesi bizonyságot kapván, így mutaták ki származásukat a nemesség szerző Miklóstól.

Miklós 1640.; Mihály 1640.; János 1640.; Boldizsár; Dániel.; Boldizsár.; Mihály.; Mihály 1757. Tamásfalván.; András 1757. Breznóbányán.

Ugyan akkor kétségtelen nemeseknek ismertettek: Jánosnak fia Sámuel, Dániel, Mihály és Istvánnak fiai István és János.
Nevezett Jánosnak Sámuel fia nemzé Pált, ez ismét Pált, ki Nógrád megyétől 1810. máj. 10-én kapott nemesi bizonyítványt. Ennek rokona Mária Tornyos Mátyásné.
Nyitra megyében Galgóczon 1755. jan. 24-én tétetett a család származásáról tanuvallatást. ^[991]*
Sztránszky máskép Sztranyovszky Dánielnek Sztanislaides Ágnestől fia Dániel szül. Körmöczön 1724. oct. 12., Wittebergben járt 1746-ban, Polichnón volt 1749-ben, és Uhorszkán lett 1752-ben evang. lelkész. ^[992]*
Sztránszky János galgóczi születésű, Wittebergből haza jövén 1727-ben Nógrádban Kürtösön, utóbb Tapolcsánban, végre Alsó Sztregován lett pap. ^[993]*
Ezek tán szintén e család ivadékai?!

Sztrányay család.

Sztrányay György 1672-ben I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, ^[994]* melyet azon évben Trencsin megyében kihirdettetett. Azonban nevezett megyében utóbb nyoma sincs.
Czímere a paizs kék udvarában zöld halmon arany koronán könyöklő vörös ruhás kar, arany markolatú kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján ugyan ollyan kar látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüst vörös. ^[995]*

Sztratimirovich család.

Ujabban nemesített család Bács vármegyében, melyből volt István a karloviczi görög n. e. érsek 1827-ben 1837-ig.

Sztrázsay család.

Szabolcs vármegye nemes családai sorában áll Fényes Geográphiája szerint.

Sztriha család. (Dreskóczi.)

Nevét Ztriha alakban is találjuk. Trencsin megye curialis nemes családai sorában áll. 1639. febr. 20-án Bécsben kelt adománylevélben III. Ferdinand király Groboty János és Ádám magvaszakadtán a kir. koronára szállt Trencsin megyei Felső-dreskóczi három udvartelket Sztriha Mihály fiának Mihálynak, és idősb János fiainak ifj. Mihálynak, Jánosnak és Andrásnak, valamint Farkas Miklós fiának Mihálynak, és György fiainak Andrásnak, Ferencznek, és Jánosnak adományozta. ^[996]*
Azonban a Sztriha család F.-Dreskóczon és Csuklászon már előbb udvartelkes birtokos volt, 1636-ban F.-Dreskóczon Mihály, Csuklászon pedig András laktak. 1748-ban F.-Dreskóczon ismét Mihályt lelte a nemesi összeirás, 1755-ben pedig ugyanott Mihályt és Istvánt. Utóbb nyoma veszett.

Sztrisics család.

Czímere következő: a paizs balról lefelé jobbra rézsutosan két részre oszlik, a baloldali kék udvarban zöldes szikláról arany szarvas hátulsó lábain ágaskodik, a jobb oldali ezüst udvarban zöld téren magas élőfa zöldel. A paizs fölötti sisak koronája fölött két kiterjesztett fekete sasszárny között arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstkék. ^[997]*

Sztrittey család.

Lásd Zrittey cs.

Sztrogy család.

Szabolcs vármegye nemessége sorában említi Fényes Magyarország geographiájában.

Sztrokay család. (Nemes-Csói)

Vas megyei nemes család a Nemes-Csó helységben közbirtokos törzsből. Családfája mintegy a XVII. század elejétől kezdve következő: ^[998]*

László (Kajtár Erzse); Sándor (Vitnyédy Julianna); Károly (Sénye Kata); János (Szalay Bora); I. Pál 1756. (Vörös Zsuzsi); István (Farkas Erzse); György; II. László; II. Pál 1796. insurg. (Horváth Magdolna Berek-allyáról); János.; Zsigmond kapit.; III. László; Folyt. a köv. lapon.; Ignácz Soproni ev. tanár.; Sándor 1809. insurgens h.; Gyula.; Boldizsár törv. ülnök Szegeden 1859.

II. Pál, ki az előbbi lapon. 1796. insurg. (Horváth Magdolna Berek-allyáról); Antal sz. 1780. † 1850. ügyv. s akad. tag. (Kéler Kata); Sándor; László; Lajos Somogyban bírt.; Sándor Berek-allyán.; József Horváthorsz.; Elek sz. 1818. † 1847. főhadnagy.; Gyula Győr vm. aljegyző † 1846.; Béla.; Amália (hamvai Sándor Fer.); Lajos (Molnár János)

A négy első ízben állókról iratik, névszerint Lászlóról, hogy Ns. Csónak védelmezője volt a kőszegi őrség beütései ellen, Jánosról mint vajdáról, hogy a török háborúban vett volna részt.
I. Pál a többi Ns. Csói közbirtokossággal Ns. Csóra III. Károly királytól uj adománylevelet kapott, és 1756-ban a Vas megyei kétségtelen nemesek sorában állott. Tőle három ágon jő le a család. György fia Zsigmond a mult század végén kapitány volt. II. Lászlónak utódai közűl Sándor 1809-ben a Vas megyei nemesi fölkelésben vett részt, Ignácz a Sopronyi evang. Lyceumban volt tanár. Ennek fia Boldizsár 1859-ben a szegedi cs. k. törvényszék ülnöke.
Istvánnak fia II. Pál 1796-ban a Vas megyei felkelő nemes sereg tagja. Neje volt Berekallyi és tompaházi Horváth Magdolna, ettől gyermekei Antal, Sándor és László. Sándornak fia Lajos Somogyban, Sándor Berekallyán közbirtokos. Lászlónak fia József Horvátországban.
Legnevezetesebb tagja volt a családnak Antal, szül. Salfán 1780. dec. 20-án. Pestre telepedvén, mint ügyvéd, nemességét Vas megye előtt 1808-ban igazolta. Mint jeles jogtudós a m. akademiának már felállítása korában rendes tagja, több megye táblabirája, és több fő család jogi képviselője volt. Egyszersmind birtokos Ns. Csóban, Salfán és Kopácson. Meghalt 1850. jul. 9-én. Nejétől Kéler Katalintól gyermekei a táblán láthatók. Ezek közűl Elek szül. 1818. aug. 12-én, katonai pályára lépvén, 1837-ben m. kir. testőr, 1842-ben huszár fő hadnagy lett, meghalt 1847. sept. 23-án. Tanúlt készültségét „Az erődítés tudománya” czímű munkája bizonyítá. Testvére Gyula Győr megye aljegyzője volt. Meghalt 1846-ban. Béla ns. csói és gyóni közbirtokos, és ez utóbbi községi evang. egyház felügyelője, 1849-ben volt honvéd főhadnagy.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld tér fölött lovon ülő magyar vitéz, kivont kardot villogtatva, fölötte jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog.
A család ágost. ev. vallású.

Sztrucz család.

Lásd Ztrucz cs.

Sztruhár család. (Báthi)

Hont megyei nemes család. Egyik ága több evang. lelkészt mutatott fel. Így András Győrből való, 1692-ben járt Wittebergben. ^[999]* Jánosnak Dianiska Máriától fia András 1728-ban Wittebergben járt, utóbb Gömörben tiszolczi evang. pap.
Ádám 1763-ban Jenán tanul, utóbb Nógrádban Szűgyben, majd Zólyomban Garamszeghen, végre Beszterczén pap. ^[1000]* Ferencz 1830-ban Hont megyei rendszerinti esküdt, Elek ugyan akkor és ott megyei írnok.

Sztuparich család.

Ujab időben a családnevet Ztuparich alakban is találjuk. Lakhelye s birtoka Vas, Trencsin és Bars megyében. Törzse Tamás, ki maga és testvérei István, András és Péter neveikre 1632. jul. 15-én Bécsben kelt czímeres nemeslevelet szerzett II. Ferdinánd királytól, és azt 1633. máj. 30-án Vas megyének Szombathelyen tartott közgyűlésén kihirdetteté.
1736-ban Trencsin vármegyében Pál és Ferencz, Bars megyei Oszlánban pedig István laktak, és ezek Trencsin megye előtt azon évi nsi vizsgálatkor az eredeti armálist is produkálták, kimutatván egyszersmind Szakolcza sz. k. városnak 1724. nov. 2-án kelt levelével, hogy Tamás a törzsszerző 1640-ben Szakolczára telepedvén, ott nemzé fiát Ferenczet, ez ismét Ferenczet.
Trencsin megyében a nemesi összirások szerint 1748-ban Nemes Miticzen lakott Pál.
1768-ban Dezseren laktak István és János, Dreskóczon pedig József.
1803-ban Dreskóczon János és Ferencz, és ennek fiai István és Ferencz.
1837-ben Dreskóczon laktak Ferencznek örökösei: István és ennek fia Péter, Ferencz és ennek fiai Flóris, István és János.

Sztupavszky család.

Trencsin megyei nemes család, hol a nemesi összeirás szerint 1646-ban Kis-Csernán, 1666-ban pedig Nimniczen és Okruthon, 1670-ben Praznovban lakott. Nagyon valószínű, hogy e család azonos a Sztupiczky családdal, miután amannak letűntével eme név tűnik fel Trencsin vármegyében 1730. táján, midőn a Sztupiczkyak a krivácsi és nagy-kotessói birtokrészeket szerezték. Ez alkalommal Ádám cs. kir. kapitány, Ferencz és József Sztupiczky néven éltek. Különben a Sztupiczky név ismét Stupiczky alakban is iratott. ^[1001]* Lásd Stupiczky cs.
De iratott a család Sztupniczky-nak is; és mint Wagner Károly geneal. gyűjteményében ^[1002]* egy táblázat mutatja, előbb Krivách nevet viseltek; Miklós volt az első, ki a Krivách nevet Sztupniczky-val váltá fel, mint e táblázat azt, és a leszármazást a mult századig mutatja:

Wachat de Krivács; Wochow.; Nicolaus de Krivácz cognomento Sztupniczky.; János.; István.; László †; Pál.; Miklós.; Máté.; László.; János; István †; Dániel.; Ferencz.; Mózses.; Pál.; Ádám cs. k. kap.; Ferencz.; József.

Sztupniczky család.

Lásd Sztupavszky cs.

Szubszky család.

Árva megyében Rapczán lakos volt 1722-ben Szubszky Márton, ennek utódaiból Szubszky István Nógrád megyében B.-Gyarmaton báró Balassa Sándor Praefectusa a mult század végétől haláláig, mely történt 1815. jun. 26-án, kora 77. évében. Nejétől járdánházi Kovách Annától egy leánya maradt Luiza, Luka Ferenczné. – Egyébiránt a Szubszky család nemességéről mit sem állíthatunk.

Szuchevics család.

Lásd Shuttovics cs.

Szuchodolszky család. (Welleslaviczi)

Magyarországi nemességéről mint sem tudunk. Ismeretes közűlök József, kinek neje nagysárosi Sárosy Ilona 1860. nov. 11-én halt meg Aradon. Ivadéka így áll.

József (Sárosy Ilona † 1860.); Mária (Nárayné); Julia (Vörösné); Ágoston; Zsigmond.; Kunegunde.

Szucsáky család. (Szucsáki †)

Kolos megye kihalt régi családa. Egyik előde Sandrinus 1465-ben a kolos monostori convent tagja. ^[1003]*
1482-ben Szucsáki Benedek Kolos megyei alispánja volt. ^[1004]*
1574-től kezdve B.-Szolnok megyében Némán birtokosok Szucsáki Péter és másik Péter, Márton, Benedek, Lajos, két Miklós, Mihály és István szolgabiró, és Kata Modra György gyám-leánya.
1657–1665-ben Lengyelországban hadi fogságban ültek fülpösi Szucsáki Péter és István, kik szabadulásuk eszközlése végett nagyszederjesi részbirtokukat 200 talléron eladták. Fülpös a predikatumi név, és N.-Szederjes Torda megyében vannak.
A XVII. század végső negyedében élt Szucsáky Ferencz kitől a kihalásig következő nemzedék ^[1005]* eredt.

Ferencz (Keczeli Erzse 1723.); Péter (Vitéz Krisztina); Ferencz sz. 1723. † 1783. (1. Sombory Ágnes 2. Kabos Klára); Bora † 1778. (czegői Balogh Zsigm.); Erzse 1757.

A családfa végső nemzedékén álló Ferencz meghalt 1783. april. 21-én, az erdő-csanádi határon emelt családi sírboltban fekszik. Ott Gyöngyösy János leoninus versköltő által irt epitaphiuma szerint fiatal korában hadnagy, 1771-ben Torda megye főbirája volt. Benne a Szucsáky család fiága sírba szállt. Ő és atyja Péter „erdő-csanádi” előnévvel jelöltetnek.

Szucsánszky család

Trencsin megyében a nemesi összeirása szerint Orechón lakott, utóbb ott nyoma sincs.
Szucsánszky Gábor Fridrik czímeres nemes levele 1791-ben kelt. Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. ezüst udvarban hátulsó lábain eb ágaskodik, és 2. és 3-ik kék udvarban hármas zöld halmon hátulsó lábain arany grif ágaskodik, első jobb lábával arany nyilat tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1006]*

Szucsányi család. (Szucsányi)

Közűlök Sámuel Alsó Fejér megyében adóiró bizots 1815. körűl. Elek örökösei Antos Klára és gyermekeik Borbála, Klára Márton Józsefné, Katalin, Sándor, Mária, Zsuzsánna Küküllő megyében Mikeszászán és Keszleren, Alsó-Fejérben pedig Tompaházán birtokosok.

Szucsics család. (Pacséri)

Bács Bodrog megyei adományos birtokos nemes család. Közűlök Pál-Mátyás előbb kalocsai kanonok, 1827-től székesfejérvári, 1830-tól diakovári püspök, meghalt 1834. april. 13-án kora 68. évében.
József előbb Bács vármegyében alispán, utóbb kir. táblai biró és altárnok. Meghalt 1835. jun. 5-én Győrben.
Károly szül. Szabadkán 1805. oct. 20-án, Bács megyének országgyülési követe, utóbb kir. táblai ülnök volt, jelenleg cs. kir. aranykulcsos és septemvir.
Caesar-Béla meghalt Szabadkán 1859. febr. 11-én, kora 29. évében.
A család neve avultabb irásmód szerint Szutsitsnak is iratik.

Szúdy család. (Közép-Szúdi)

Hont megyei régi nemes család. Ott volt birtokos az előnevet adó Közép-Szúd helységben, honnan a szomszéd Zólyom és Nógrád megyékbe is beterjedt.
Nem birván tüzetesen családtörténeti adatait, csak egyes töredék nemzékágakat ismerünk. Ezek egyike, a következő, melyen a kezdő Szúdy Antal a XVI. század derekán élt, és Pál fiának leányaiban nőágra szakadt, ^[1007]* imígy áll:

Antal; András; Pál 1564. (Palojthay Anna); Bálint.; Márton (Domaniky Jánosné); Ilona (Bory Györgyné)

Másik táblázatunkat Szúdy Mihály, ki 1614-ben élt, és Darvas János özvegyét Kürtössy Borbálát vette nőűl, kezdi meg következőleg: ^[1008]*

Mihály 1614. (Kürtössy Bora); Ferencz 1626. (Jelenszky Kata); Fruzsina (Ebeczky Györgyné 1626.); Mihály †; Fruzsina (Szalatnyay Gáspár)

Ez ág is kihalt. Következik harmadik táblázatunk két testvértől eképen:

Szúdy N.; István 1719.; János. 1719.; Benedek Aszódon.; Pál Herencsényben.; János 1732. Zólyomban Szalatnyán.; Ferencz; Tamás; János Bagyinkában.; János.; Ferencz Hajnikon.; János Losonczon.; János.

Lehet, hogy az e táblán álló Benedek, ki Aszódon lakott, volt az, ki Vajda Borbálát birta nőűl, s kinek fia József neje Siraky Erzsébet által Nógrád megyei Szent-Ivány helységbe beházosodván, a nógrádi ágat alapítá.
Nevezett Benedek említett nejével Vajda Borbalával ily családfát alkotott.

Benedek (Vajda Bora); József (Siraky Erzse); Károly volt katona Sz. Iványon (él 1850.); Károly ügyvéd (1. Tormássy N. 2. Jekelfalussy N.); Henrik alszbíró B.-Gyarmaton 1862-től.

A XVII. századból ismeretes még Szúdy Anna Baykay Tamásné, ki 1634–1635-ben Közép Szúdi birtokrészét eladta Domaniky Mihálynak. ^[1009]*
A család ágost. ev. vallású.

Szuhányi család. (Hiripi)

Szatmár vármegye adományos birtokos nemessége sorában áll. Alapítója Szuhányi Márton, ki 1718-ban III. Károly királytól czímeres nemes levelet kapott, ^[1010]* következő czímerrel: a paizs kék udvarában a zöld térbe balról egy lengő vörös zászló van szúrva, mellette balról aranymarkolatú kivont kard áll hegyével fölfelé, e két eszköz hegyére királyi arany korona van helyezve; a paizs fölötti sisak koronájából ércz sisakos és pánczélos vitéz emelkedik ki, jobb kezével arany királyi pálczát tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1011]*
Márton 1718-tól, megválasztva 1727-ben is, Szatmár megye jegyzője, 1732-től pedig első alispánja volt. ^[1012]* Nejétől báró Perényi Évától két fia maradt Antal és I. László, kik 1765-ben Szatmár megyei Hirip helységnek felére kir. adományt kaptak. ^[1013]*
Antal két leányában kihalt.
I. László 1754-ben már atyja nyomdokain menvén, Szatmár megye főjegyzője, 1780 és 84-ben alispánja lett. ^[1014]* Két rendbeli házasságából három leánya és egy fia János maradt, a ki 1778–80-tól szintén jegyző, 1800-ban főjegyző, 1804-ben másod, 1807-től több évig első alispán volt. Háromszor házasodott, első neje: Geőcz Krisztina volt, a második Finta tábornok leánya Mária, a harmadik Vinkler Amália, Gázsi N. özvegye. Ezektől a táblán látható két gyermeke maradt. Közűlök
Ferencz Szatmár vármegye főszolgabirája volt. Ennek gyermekei között áll a derék honleány Laura k. Kende Lajosné, és Lajos, ki 1862-ben nov. 17-én vette nőűl Nagy Ignácz Szatmár megyei 1848. évi képviselő leányát Nagy Izabellát. Lakik Csengerben.
László lakik Hiripen, nejétől Jásztrábszky Máriától gyermekei a táblán láthatók.
Ignácz lak. N. Károlyban, nejétől Erber Józéfától a táblán álló két gyermeke van, kiknek egyike Jusztina 1862-ben ment nőűl óvári Szeőke Kálmánhoz.
A származási tábla ^[1015]* ez:

Márton Szatmári alispán 1732. (b. Perényi Éva); Antal 1765. (Kállay N.); I. László 1780–84 szatmári alispán. (1. Kállay N. 2. Dessewffy Virginia); Francziska (Kállay Antal); Anna (Kruspér Sándor); Anna-Mária (B. Barkóczy Fer. özvegye 1830.); János 1804–9. alispán. (1. Geöcz Kriszt. 2. Finta Mária 3. Vinkler Amália); Magdolna (Zanathy Fer.); Jozéfa (Somogyiné); 1-t. Anna (Luby Károly); 2-t. Ferencz főszbiró (Vinkler Amália); Erzse (Kende Pál); Jozéfa (Kölcsey Ádám); Mária (1. Andrássy Sámuel. 2. Szatmáry József); II. László Hiripen lak. (Jasztrabszky Mária); Ignácz N.-Károlyban (Erber Jozéfa); Laura (Kende Lajos); Ákos †; Ida (Galgóczy Sándor); Lajos szül. 1831. (Nagy Izabella); Jusztina (Szeőke Kálmán); Ödön.; Aurél †; Móricz sz. 1837. sept. 1.; Sándor.; Valéria (sz. kat. Cseh János); Vilma.; Emma (Pelcy József); Etelka.; Ilona.; Szeréna †; Mária †

I. Lászlónak fia János, az alispán e század elején az adományos Hiripen kívül birtokos volt Ököritó, Porcsalma, Angyalos, Csenger, Csenger-Ujfalu stb. helységben. ^[1016]*
Szuhányi nevű nemes család Trencsin megyében is létezett, azonban volt-e vérséges összeköttetésben a Szatmár megyei hiripi Szuhányi családdal, nem tudjuk. Trencsin megyében Szuhányi János 1685-ben hirdetteté ki nemességét, és a nemesi összeirások szerint e János 1688. 1690-ben Trencsin városában lakott. 1714-ben szintén Jánost Beczkón és Driethomán találjuk. 1721-ben már csak János özvegye említetik. És ez után Trencsin megyéből a család nyoma eltűnik. ^[1017]*
A hiripi Szuhányi család Bereg, és Szabolcs megye nemessége sorában is ösmeretes.

Szuhay család. (Szuhafői)

Gömör vármegye igen régi nemes családa, mely a vezeték- és előnevet adó Szuhafő, vagy Felső Szuha helységben jelenleg is birtokosnak iratik. ^[1018]* Már 1381-ben Gömör megye előkelő nemessége sorában állott, a midőn a nádori gyűlésen Zuhai Péternek fia János táblabiróúl jelöltetett. ^[1019]*
1552-ben Szuhay István Nógrád megyében a Bussai vár egyik alkapitánya volt. ^[1020]*
1588-ban Szuhay Gáspárt találjuk mint Verbőczy Györgynek peres ügyben képviselőjét. ^[1021]*
A kort tekintve ennek testvére lehetett Szuhay István, felhévizi apát, 1593-tól váczi püspök, és kir. kamarai igazgató, 1600-tól egri püspök, majd a Bocskayféle békekötés után az esztergami érsekség lelkiekbeni administratora, a midőn számkivetést ért, 1607-től kalocsai érsek és nyitrai helytartó, de ezen méltóságra alig léphetett, meghalt 1607. octob. 30-án. ^[1022]*
1610-ben Szuhay Gáspár és Márton Abauj megyében Kinis pusztában vámrész illetékre királyi adományt nyertek II. Mátyás királytól. ^[1023]*
1638-ban Szuhay Gáspár és Mátyás és Szuhay Anna előbb Becsky László özvegye, ekkor bilkei Lipcsey Gergelyné, Dányád, Penyige, Kömörő és Kis Szekeres helységben részt kapnak kir. adományban. ^[1024]*
Nevezett Anna harmadszor 1653. év körűl csebi Pogány Menyhérthez ment nőűl.
Most említett Szuhay Mátyás nevezetes szerepet vitt a XVII. században, mint a béketlen párt egyik harczos férfia, II. Rákóczy György alatt kállói kapitány. ^[1025]* 1643-ban vette nőűl Battik Zsófiát. ^[1026]* Tököly híve, és 1670-ben a felkelők egyik hadnagya ^[1027]* testvérével Gáspárral együtt. ^[1028]* 1677-ben házára rontottak, és az öreg kurucz vezért, ki hősiesen viselte magát, agyon vagdalták. ^[1029]* A legvalószinűbb, hogy fia volt az ifjabb kurucz Szuhay Mátyás is.
1685-ben Nógrádban Kékkő várában alkapitány volt Szuhay István, ki ellen említett évben bizonyos erőszakos marha elhajtásokért emeltetett panasz. Czímere pecséte után (mennyire még az előttem fekvő példányon kivehető, mert a paizs udvarának tartalma többé az elavulás miatt nem látható) a paizs fölötti sisak koronáján egyfejű sas szétterjesztett szárnyakkal, (tán az volt a paizs udvarában is) a paizsot telamonok gyanánt két felől egy egy oroszlán tartja.
Az eddig említettek közűl nemzékrendi összeköttetésben a következőket találjuk:

Gáspár; Anna.; Márton (Bánffy Ágnes); Gáspár (Bay Erzse); Erzse (Patay ifj. Sámuel)

A végső nemzedéken álló Erzsébet Patay ifj. Sámuelné férjével együtt 1755-ben Ugocsa megyében Bekényben részt kap adományban. ^[1030]*
Szuhay György a XVIII. század elején élt, már 1722. körül özvegye gróf Teleky Anna csebi Pogány Istvánhoz ment nőűl.
A mult században 1730-ban János és István Komárom megyében élőknek iratnak. Ugyan ez időben Tamás 1734-ben a Péroféle lázadásban vesz részt.
A Szuhay család egyik ágából János 1750-ben Nyitra megyei Galgóczon élt, hol nőűl vette Mikovics Zsuzsannát. Ennek ágazata következő:

János; István; János 1750. (Miklovics Zsuzsi); III. János (Jaross Kata); János beczkói plébános †; Gáspár (1. Gazdagh Mária. 2. Lieszkovszky Jozéfa); József Zólyom vm. várnagy (Schurmann Borbála); István Zólyomban tiszt. esküdt †; Kata (Décsy György); Zsuzsi (Uhlárik J.); Anna (Nágel József); Ilona.; Lajos Zólyom vm. tiszt. ügyész (Behm Nina); Janka (Obholczer Rajner); Ferencz Oraviczán bányatiszt 1860. (Molnár Fáni); Károly (Dubniczky Luiza); Alajos †; Antal †; Vendel †; Szidonia.; Adolf.; Eleonor.; Henriett.; János.; Hugo.; Éli.; Victor.

E táblázaton álló III. János ivadékából József Zólyom megyénél volt várnagy hosszú évek során és czímzetes szbiró. Fia Lajos ugyanott tiszt. ügyész, 1848-ban honvéd tiszt.
Gáspárnak fia Ferencz előbb szintén Zólyom megyénél irnok és tiszt. esküdt, 1836-tól Oraviczán bányatiszt, 1848-ban nemzetőri kapitány, kinek pecséte szerint ez ág czimerűl a paizs kék udvarában hármas zöld téren kivont kardot tartó pánczélos kart használ, ugyan az van a paizs fölötti sisak koronáján is.
Gömör megyében 1818-ban élt Szuhay Márton táblabiró, és fia József, ki akkor ott megyei ügyész és Borsod megyei táblabiró volt.

Szulínyi család. (Szulínyi)

Szepes vármegyei Szulíni adományos birtokos család. Alapítója Valz Antal, ki N. Szombatban híres borkereskedést folytat, pinczéjében Magyarország legnagyobb hordója csodálható. 1822. körűl Szepes megyei Szuliny helységre kir. adományt nyervén, nevének Szulínyi-ra változtatását, és birtok adományával a Szulínyi előnevet nyerte.
Czímere négy felé osztott paizs, az 1. és 4. udvar vízirányban ismét két részre oszlik, a felső vörös osztály három csillagot mutat, alatt a kék osztályban trombita áll; a 2. és 3-ik kék udvarban keresztbe helyezett kék kar nyúlik fel, fölötte két csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronából szintén két keresztbe helyezett kar nyúlik föl, fölötte két csillagal. A paizst foszladék veszi körűl.
A családfa következő:

Antal 1822–63. N.-Szombatban (Müller Anna); Antal husz. kap. †; Rezső cs. k. őrnagy 1863.; Ernő N. Szombat fbirt.; Anna † (Beck János táborn.); Mária (Nupenau György tábornagy); Clementina (Ruff Ágost tábornagy); Paulina (b. Pakeny Fridr. táborn.); Emma (taubenbergi Tauber Antal)

Szúló család. (Szúlói †)

Trencsin vármegye hajdani családainak egyike, melynek régi fényét a hajdani szulói fellegvár hirdeti. 1483-ban élt Illés, ki ez évben a Petroviczai helységbeli iktatásnál jelen volt. 1531-ben Lénárd Trencsin megye alispánságát viselte. ^[1031]* L. Sirmiensis cs.

Szúló család.

Máskép Szúlló és Szulyó-nak is iratik, és ez utóbbi néven fordúl elé leggyakoriabban. Trencsin megye armalista családainak sorában áll. Czímeres nemes levele a nevezett megyében 1678-ban hirdettetett ki. Azon megye nemességi összeirásában 1748-ban Melcsiczen találjuk Pált, 1768-ban e Pál örököseit: Jánost, Pált és Imrét.
1777-ben a legutóbb nevezettek közűl II. Pál és János idősebb Pálnak Marczibány Erzsébettől fiai Trencsin megyétől nemesi bizonyítványt kaptak. ^[1032]* Nevezett II. Pál 1778. jul. 22-én kelt Trencsin megyei nemesi bizonyitványát Krassó megyében, hol megyei alpénztárnok volt, 1781. april. 30-án kihirdetteté. ^[1033]*
1796. sept. 5-én Trencsin megyétől ismét vett ki nemesi bizonyítványt a család egy tagja, ki Torontál megyébe telepedett, ez, vagy fia Szuló József utóbb Krassó megyébe telepedett, ott megyei pénztárnok volt, és trencsini bizonyítványát Krassó megye előtt 1824. maj. 24-én hirleltette. Fia Miklós ugyan ott megyei esküdt volt, utóbb 1850. után cs. kir. adó hivatalnok Krassóban. ^[1034]*
Az eléadottakból a nemzékrend így áll össze:

Pál 1748 (Marczibányi Erzse); János 1768.; II. Pál 1768. Krassóban alpénztárn. 1781.; Imre 1768.

Szulyó család.

Lásd főlebb Szuló cs.

Szulyóvszky család.

Lásd Sirmiensis cs.

Szumeray család.

Szumeray György-Sándor 1717-ben III. Károly király által nemesítetett meg. ^[1035]*
Czímere a paizs kék udvarában hármas zöld halmon hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával ezüst királyi pálczát, ballábával zöld borostyán-koszorút tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. ^[1036]*
A nemesség szerzőnek leánya Polexina 1737-ben kisfaludi Lipthay Zsigmondnak neje volt.
Úgy látszik – család Pozsony megyében élt.

Szunyogh család. (Jeszeniczei és budetini gróf és nemes)

Törzse belsei Zunyogh Miklós 1390-ben Abauj vármegye alispánja, ki 1394-ben Miklós nyitrai püspöktől megvásárolta a Trencsin megyei Jeszenicze helységet és ez időtől előnevét Jeszeniczéről írta. ^[1037]* Ennek fia volt Mátyás, ennek két fia maradt: Bertalan, kitől a jeszeniczei Szunyogh család nemesi ága eredt, és I. Gáspár.
I. Gáspár a XV. században I. Mátyás király korában élt, és főleg a Podiebrad elleni háborúban szerzett érdemeket. Ez 1460. után a Zsigmond kir. korában Budethin várat bírt, de már fiágon az utolsó hatnei Pan (vagy máskép Hatnyanszky) Ráfael özvegyét Túróczy Erzsébetet vévén nőűl, 1487-ben Bécsben kelt levélben I. Mátyás királytól ekkor még igen fiatal korú fiával Mózsessel Budethin várára adományt kapott; és így lett a Szunyogh család Budethin vár ura. ^[1038]* Nevezett Gáspárnak I. Mózses fián kivűl még fiai voltak: I. László, kinek két leánya maradt Eszter Apponyi Istvánné és Bora óvári Pongrácz Gáspárné, ^[1039]* I. György, I. János és Kristóf, kiknek azonban utódai nem maradtak.
I. Mózses a XVI. század első felében élt. Nőűl vette Podmaniczky Sárát, és ettől tizenkét gyermeket nemzett, kikre Podmaniczky Sára után nagy anyjok Tárczay Kata minden jószágát hagyta. Fiai közűl főleg kitüntek II. János és I. György, kiktől 1540. körűl Podmaniczky János és Ráfael Budethin várát elfoglalták, és csak miután az előbb száműzött, utóbb (1545. 47. törv. cz.) kegyelmet nyert Podmaniczkyak lecsendesítettek, nyerték vissza Budethint. Ez alatt azonban II. János Sziléziában a Schaffgotsche családtól 80 ezer talléron szerzé a biliczi jószágot, melyet Budethin visszaszerzése után is megtartott, 1545-ben testvérével I. Györgygyel úgy osztozván meg, hogy I. Györgyé és utódaié legyen Budethin, és csak kihalása esetére maradjon fel örökösödési joga, II. János eképen Sziléziában telepedvén a sziléziai ág alapítója, míg I. György a budethini ág terjesztője lett.
Megemlítendő még, hogy II. Mózses testvérével II. Jánossal együtt 1588-ban báróságra emeltettek. ^[1040]*
Mielőtt tovább folytatnók a származási történetet, lássuk a családfát. ^[1041]*
I. tábla.

Miklós 1390. abauji alispán 1394. Jeszeniczét veszi.; Mátyás; Bertalan; I. Gáspár 1417. (Turóczy Erzse); György.; Dániel; Miklós; I. János 1512.; I. György.; I. László (miticzi Rozon Bora); I. Mózses (Podmaniczky Sára); Kristóf.; Mihály 1645. Jeszeniczén.; Rázmán.; Eszter (1. Miskey Istv. 2. Appony Istv.); Bora (Pongrácz Gáspár); Folyt. a köv. lapon.

I. Mózses, ki az előbbi lapon. (Podmaniczky Sára); Venczel 1545.; Mihály.; II. János báró 1588. Bilicz szerzője Sziléziában (Liszti Ágnes); II. Mózses 1588. báró; Ráfael 1567.; I. György 1588. báró (Liszti Zsófia); II. Gáspár 1568.; Salome (Majthényi Kristóf); Erzsébet (N.-k. Kéry György); Polexina.; Sára (Palugyay Fer.); Janka v. Julia (Pongrácz András); Folyt II. táblán.; Anna-M. (Majthényi György); Zsuzsi (b. Szobek György); István 1606. (Geraltovszky Kata); Julianna (Telekessy Mihály); III. János báró † 1641. (1. Pomniczi Szalóme 2. Thurzó Anna); Zsuzsi (gr. Reédey László); Sámuel.; I. Gyula 1660. gróf † 1676. (1. Osztrosich Erzse 2. Promiz Eleonor); Anna-Erzs.; M.-Szidonia (b. Henkel Gábor); I. Imre Rozenberg s Petrovicz ura † 1660. (Piszarszky Magdolna); II. Gyula Bilicz ura † 1724. aug. 20. (gr. Hochberg Julia †); Anna-M. sz. 1663. †; II. Imre jesuita.; IV. János-György Árvai főisp. gróf † 1721. (b. Viechter de Grueb A.-Bora); Ferencz jesuita.; Szidonia szül. 1683. (gr. Praschma Ferdin.); gr. Antal Árva v. administ. sz. 1696. (Amália a Pain); Lipót Antal fer. barát; V. János hadnagy 1714.; V. János nep. sz. 1724. apr. 30. † 1798. (1. gr. Nádasdy N. 2. gr. Eszterházy N.); Janka sz. 1724.; Jozéfa (gr. Csáky Antal)

II. tábla.

II. György, ki az I. táblán. 1588. báró (Köpcséni Liszti Zsófia); III. Mózses 1604. báró † 1621. (1. fog. Majláth Ilona 1605. 2. Osztrosith Bora); 1-től II. Gáspár Gömöri főispán 1642–1659. (1. Bánffy Zsuzsi); 2-tól Miklós elmebeteg 1643.; Erzsébet (Nyáry Lajos); I. András † 1657. (1. Nyáry Mária 2. Homonai Mária); Ilona (1. Balassa András 2. b. Bihary Ferencz); Katalin (1. Jakussich János özv. 1649. 2. Balassa Bálint 1659.); Ádám.; Éva.; III. Gáspár gróf lett † 1727. (1. b. Ujfalussy Zsuzsa. 2. Jakussich Kata †); Bora (1. Hedly Mátyás 2. gr. Csáky László); 1-től László † 1727 nov. (1. gr. Eszterházy Julia 2. Simonchich Horváth Teréz †); Éva (1. b. Lusénszky Imre 2. b. Révay László); Zsuzsa orsolya apácza.

I. Mózses Podmaniczky Sárától nemzett gyermekei közűl, kik 1580-ban Budetinra uj kir. adományt vittek, ^[1042]* II. János a sziléziai ágat, I. György a budetini magyar ágat alapítá.
II. János ágán ennek unokája III. János báró meghalt 1641-ben. Két rendbeli házasságából fiai I. Imre és I. Gyula családot neveltek. Ez a szileziai birtokhoz ragaszkodva, nemzé II Gyulát, ki 1660-ban lett gróf, ^[1043]* de 1724. aug. 28-án magnélkül sírba szállt.
I. Imre Rosenberg és Petrovicz ura, 1660-ban halt meg, nejétől piszari Piszarszky Magdolnától fiai II. Imre a jesuita és IV. János György, ki 1691. sept 20. lett pozsonyi kamarai tanácsos, már 1702-ben ugyan ott igazgató, 1713-ban Árva megye főispánja. Meghalt Bécsben 1721-ben. Nejétől gruebi báró Viechter Borától egyik fia Antal szül. 1696-ban, Árva megye főispáni helytartója lett 1746-ban. Nejétől A Pain Amaliától egy fia, egy leánya maradt. Miután korábban a budetini ágból László fiúmaradék nélkűl halt ki, 1732-ben királyi táblai itélet mellett László leányági ivadékait 60 ezer forinttal kielégítvén, Budetin ura és birtokosa lett. Fia
VI. János (szül. 1724. april. 30.) magyar kir. helytartósági tanácsos volt, miután két rendbeli házasságából csak egyetlen leánya és a budetini várban és uradalomban örököse Jozéfa gróf Csáky Antalné maradt, fiágát 1798-ban történt halálával sírba vitte.
A másik ág alapítója I. György, nejétől b. Köpcséni Liszti Zsófiától nemzé III. Mózsest, ^[1044]* ki 1621-ben halt meg. Ennek két rendbeli házasságából öt gyermeke maradt. Első nejétől fogarasi Majláth Ilonától fia II. Gáspár anyja jogán birtokos, fiatal korában Erdélyben Bethlen Gábor pártfogását kereste, annak fő udvarmestere volt, majd kővári kapitány lett, és Bethlen Gábor szerzéséből Rédey Pálnét losonczi Bánffy Zsuzsannát vette nőűl, ^[1045]* utóbb itt szerencséje hanyatlani kezdvén, többi közt kövesdi jószágát eladta, és Magyarországba vissza jött, hol 1640-ben már szendrői kapitány ^[1046]* és 1642-től 1659-ig ^[1047]* Gömör vármegye főispánja volt. 1635–1655-ig az országgyűléseken több választmány tagjáúl választatott. ^[1048]* Nevezett nejétől csak egyetlen leánya Katalin volt, kiről regélik, hogy miután az atyja által neki szánt orbovai Jakussich Jánoshoz (utóbb csak ugyan férjéhez) nőűl menni vonakodott, atyja őt Budetin várában elevenen befalaztatta, de a leányt kedvese Forgách Ferencz kiszabadítá.
III. Mózsesnek fia Miklós elme beteg volt, 1634-ban még élt, midőn két testvérével nővérök Erzsébet után öröklött. Nővére és
III. Mózsesnek leánya Ilona előbb Balassa András neje, mostoha fiával Balassa Bálinttal perelt, miután ez a jószágból kizárta, mire nézve az 1649. évi országgyűlés 57. törv. czikke rendelkezett.
III. Mózsesnek fia András a család alapításban testvéreinél szerencsésebb volt. Miután 1657-ben meghalt, négy gyermek maradt utánna, kik közűl III. Gáspár gróffá lett, 1727-ben már meghalt. Noha kétszer házasodott, de csak első nejétől gr. Eszterházy Juliannától hagyott egy fiút Lászlót maga után. E fiú alig élte túl atyját, 1727. nov. 2-án N.-Szombatban meghalt, és ámbár a táblán látható két leánya maradt, fiú gyermek hiányában ágát sirba vitte előbb, mint a másik ág, mely eképen a Budetini uradalomban is örökösödött, illetőleg, mint említők, a másik ágbeli András 1732-ben ezen László leányivadékait pénzzel a Budetini uradalomból kifizette.
A család czímere – mint fölebb a metszvény is ábrázolja, – a paizs vörös udvarában zöld tér fölött fehér paripán lovagló vitéz, egészen pánczélba öltözve, fején nyitott sisakkal, melyből kocsagtoll nyúlik föl, vállán fehér zászlót tartva, mely háta mögött hosszan alá hullámzik; a paizs udvarának jobb oldali felső szegletében ezüst félhold ragyog, előtte három arany csillaggal; a paizst grófi korona fedi, melyen három koronás sisak áll, a jobb oldaliból balra nézve fehér egyszarvú nől ki, a középsőn jobbról vörös, balról fehér strucztoll között aranykoronás egy fejű fekete sas áll kiterjesztett szárnyakkal, mellén ezüst félhold és egy arany csillag ragyog; a baloldali sisak koronáján szétterjesztett kék sasszárny lebeg, melyben kettős farkú arany oroszlán három lábán állva szemlélhető. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1049]*
Ez volt a Szunyoghok grófi ága.
A nemesi ág – ugy látszik – Bertalantól szakadt le, és csak a jeszeniczi előnévre jogosult. Él jelenleg is Trencsin megye birtokos családai között. Róla azon megyének nemesi összeirásai a következő adatokat szolgáltatják:
1748-ban a felső járásban lakott György és Ferencz és másik Ferencznek már csak örökösei.
1768-ban N. Jeszeniczen lakott József, Kis-Divinkán pedig Ferencz és ennek fia Antal. 1803-ban N. Jeszeniczen Mihály és fiai Bálint és István, nem különben ott József, – Kis-Divinkán pedig lakott Antal és ennek két fia János és Antal.
1803-ban N. Jeszeniczen Mihálynak örökösei, úgymint Bálint és ennek fia Jenő és István, meg József. – Kis-Divinkán Jánosnak örökösei u. m. Márton, Miklós és János.

Szunyogh család. (Szunyogdi)

Bihar vármegyei régi birtokos nemes család, azon megyei Szunyogd helységről irva előnevét és ott jelenleg is birtokos. ^[1050]* Innen elterjedt a család Szabolcs, Szatmár Máramaros, Pest, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyébe. Neve gyakran Szunyogi-nak is iratik.
Családfája Zsigmond király koráig terjed föl, a midőn Szúnyoghi Demeter mint kir. udvarnok élt. Ettől a család a mult század közepeig így sarjadzott szét: ^[1051]*

I. Demeter Zsigm. kir. udvarnok.; I. Albert (n. Bille János leánya); I Mihály (N. Császár Istv. leánya); II. Demeter (Szőke Kata); I. István 1585. (Bikady Kata); I. Ferencz †; II. István 1643. (Rácz Ilona Váradról); Kata (Erdődy Miklós); I. János 1652. (1. Őry Dora 2. Jósa Kata); I. András.; I. Zsigmond 1644.; III. István (Dancs Éva); Márai (Bozóky Pál); II. András 1656. (Komoróczy Anna); I. György; Folyt. a köv. lapon.; Mária (Török Zsigm.); II. János; II. Ferencz (Bernáth Kata); V. János.; III. Zsigmond.; I. Imre.; II. László (Mokcsay Julianna); Sándor †; András †; Mária †; István †; Bora †; Ferencz †; József †; Ilona †; Raxonia (Lovasy Lajos); IV. Ferencz (1. Szomódy Zsófia 2. Gemelli Erzse); Mária (Csontos István); IV. János (Bokor Erzse); Farkas 1741.

I. György, ki az előbbi lapon.; I. László †; III. János (Baranyi Zsuzsa); II. György (Szilvásy Kata); III. Ferencz (1. Fáy Julia 2. Lövey N.); IV. István (1. Ormós Bora 2. Sztoyka Erzse); II. Zsigmond (Kökönyesdy N.); I. József.; III. György.; Ágnes.; I. Károly.; Mária.; Zsuzsa (Kengyel Mihály); I. Miklós.; II. Imre (Elek Dora); Bora (Tolvay Fer.); Mária (Jármy László); 2-t. Sára (Darvay Péter); Pál.; Elek.; Mária (Jakabfalvy Miklós); Sándor.; Dániel.; 2-tól IV. Zsigmond.

A család több tagja viselt tudtunkra Szabolcs megyénél hívatalt, így
Ferencz 1711-ben szolgabiró volt, (tán a táblán álló III. Ferencz).
István (tán a IV-ik) 1715-ben rovásoló és országgyűlési követ, 1729-ben szintén követ. ^[1052]*
Ferencz (tán a IV.) 1756. 58-ban alispán. ^[1053]*
Ádám 1793-ban alszolgabiró.
Az ujabb időben Sándor 1831-ben al, 1833–38-ban fő szolgabiró.
Dániel 1831–36-ban rendsz. esküdt.
Mihály 1830–32-ben biztos.
Rudolf 1836-ban m. aljegyző, 1839–1844. alszolgabiró.
Ferencz 1844-től 49-ig rendsz. esküdt.
E század elején (1806.) éltek Farkas birtokos Szatmár megyében Nábrádon, ^[1054]* Klára 1806-ban Bihar megyében Mensáros Dániel özvegye.
Jelen időben János birtokos Szunyogdon, ^[1055]* Albert Esztáron, Közepesen, Mária örökösei Fejértón, Nádudvaron. ^[1056]*
A Szilágyságban Ujnémethen birtokos Rudolf özvegye Szunyogh Eulália, Közép-Szolnok megyében, honnan Rudolf 1841-ben az erdélyi orsz. gyűlésre követ volt. Szunyogh Sámuel örökösei Gyula, István, Sándor, Sámuel, Farkas és Sámuel neje Szentkirályi Mária Ujnémethiben és Érszentkirályon Közép-Szolnok és Kraszna megyében. Úgy Mihály és Dániel Ilosván és Kémeren Kraszna megyében. Dániel Alsó-Szoporban stb.

Szűcs család (Baracskai)

Magyar- és Erdélyországban egy csapat nemes Szűcs nevű család él. Ezek között legkiemelkedettebb és legmódosabb azon Szűcs család, mely Fejér megyei Baracska helységről irja előnevét, és mely – úgy látszik – Zala megyéből eredve, a Dunántúl több megyjéében mint Fejér, Győr, Komárom és Somogy megyében van elterjedve.
A mult század közepén 1753-ban Fejér megyében Czecze helységben lakott Szűcs György, ki mint fia Mártonnak, unokája Györgynek 1753. nov. 7-én Zala vármegyétől kiadott nemesi bizonyságlevelét Fejér megyében kihirdetteté.
A baracskai Szűcs családból Lajos 1826-ban Fejér megye fő szolgabirája, utóbb 1832-ben első alispánja, és az 1832/6-ban országgyűlésen követe volt. Meghalt 1842. maj. 3-án kora 65. évében.
Antal szül. Baracskán 1792. jun. 9-én, Győr megyében 1839-ben másod, 1842-ben első alispán, és azon megyének az 1832/6. és 1839. évi országgyűlésen követe volt.
Tán e család ivadéka azon Antal is, ki 1828-ban Somogy vármegye alszbirája volt.
Tán ide sorolhatók 1696. évből Szűcs Péter és Pál is, kik ellen a bábolnai részbirtok iránt Szapáry Péter pert indított. ^[1057]* És
Szűcs Erzsébet, Komárony István özvegye, ki a neszmélyi udvartelkesek ellen 1749-ben indított perben említetik. ^[1058]*
Komárom megyében Lak helységben is birtokos Szűcs nevű család. ^[1059]*

Szűcs család. (Máskép Balogh)

Nemesség szerzője Balogh máskép Szűcs György, ki 1705. jan. 9-én Bécsben kelt armalisban I. Leopold király által nemesítetett meg. Az eredeti czímeres levél Győr megye levéltárában őríztetik. ^[1060]*

Szűcs család.

Nemesség szerzője György, ki az akkori irásmód szerint Szeőts-nek van írva. Ez 1666. maj. 19. Ebersdorf várkastélyban kelt czímeres levél által I. Leopold király által nemesítetett meg, és nemeslevele azon évi junius 24-én Borsod megyének Sajó-Szent-Péteren tartott közgyűlésén hirdettetett ki.
A czímer következő: a paizs kék udvarában zöld téren fészkén ülő természetes színű pellikán három fiát melle vérével táplálja; a paizs fölötti sisak koronáján hasonló pellikán látszik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Az eredeti czímeres nemes levél 1685. maj. 7-én a Miskolczi avasi egyházból az akkori zavarok közt elveszett, ^[1061]* utóbb azonban vissza kerűlt. Györgynek a szerzőnek Mihály fiától unokája János 1692. dec. 7-én kapott Borsod megyétől nemesi bizonyítványt. 1759-ben Mihály, 1803-ban György hirdetteték ki nemességöket azon megyében.
A család ivadéka Borsod megyében főleg Miskolczon tartja lakását.

Szűcs család.

A nemesség szerzője Szűcs György, ki Molnár Györgygyel 1709-ben I. József királytól czímeres nemes levelet kapott. ^[1062]*
Czímere a paizs kék udvarában hármas zöld halmon arany koronán álló daru, fölemelt jobb lábával kövecset, csőrében pedig három arany búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén egészen hasonló daru áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szűcs család. (Máskép Czecze)

Lásd Czecze cs.

Szűts család. (Máskép Katy)

Békes megye nemessége sorában áll 1721. óta, 1786-ban szintén a kétségtelen nemesek közé írva. Lakhelye Szeghalom.

Szűts család.

Szatmár vármegye czímerleveles nemes családa. ^[1063]*
Szatmár megyében Szűcs nevű család birtokos e század elején Hodász ^[1064]* helységben. Valószinűleg ennek elei közűl voltak Szűcs Mihály, János, Márton, Miklós és Ferencz, kik 1758-ban Tunyogh helységen egy nemes udvarhelyet és 16 telket nádori adományban felkértek. ^[1065]*
Itt említhetjük meg azon Szűcs Lászlót is, ki 1570-ben a lázadó Karácson Györgynek egyik főhadnagya volt, és Báthori György katonái által elfogatván, szintén mint főnöke, megöletett. ^[1066]*

Szűcs szabó család.

Zemplin vármegye czímeres nemessége sorában áll. ^[1067]*

Szűgyi család.

Nógrád megye régi kihalt nemes családa, melynek ősei hajdan azon megyében Szűgy helységet bírták és arról irták nevöket is.
Az oklevelek, melyek e család emlékezetét fentartják, a Hunt Páznán nemzetségből eredt Kóváry családdal vér- és jogközösségéről tanuskodnak melynél fogva azt következtethetjük, hogy a Szűgyi család is azon Hunt-Páznán genusból eredt.
Legrégibb e néven előforduló családős volt Szűgyi Obick, kinek fia Miklós, kinek fia András mester 1296-ban élt, a midőn a Kóváry és Csalomiai családokkal a kóárszegi birtok iránt választott biróság előtt tett egyezséglevele a váczi káptalan által kiadatott, mely szerint a kérdés részére dőlt el, mivel atyja Szűgyi Miklós részére IV. Béla királytól kiadott levél előbbi keletű volt a Kóváryak által felmutatott leveleknél. Ezen Szűgyi András ellen Demeter Zólyomi főispán is pert indított, de attól utóbb el állott, és Kóárszeget neki átengedte, ellenben András lemondott Riba helységről, melyet zálogba bírt Istvántól, Miklós fiától.
1488-ban Szűgyi (az oklevélben de Zywgh) Ábrahám fia Jakab királyi ember volt Kóvári Pál részére István nádor által tett határjárásnál.
Amaz András máskép Szűgyi Lotho-nak is neveztetett, (András de Lotho de Zygh) fia volt Miklós, ennek Bálint, ki 1407-ben élt, és Zsigmond király beleegyeztével fiáúl fogadta rokonát Kóvári Pál itélőmestert, és Kóárszeget neki adta érdemei végett. E levelet át írta a leleszi Convent. ^[1068]* Benne halt ki a Szűgyi család, legalább ezentúl emlékére nem akadunk. Az oklevelekben Szűgy neve „Scyud, és Zyud” alakban fordúl elé.
Más eredetű nemes Szűgyi család az, mely Zemplin megye czímeres nemessége sorában áll, ^[1069]* és Szabolcs megyében is honos.

Szük család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemessége sorában említetik. ^[1070]* A nemes levelet II. Ferdinand királytól 1636-ban Szük János kapta Boros Simonnal. Lásd Boros cs.

Szüllő család.

A nemességet Szüllő János nyerte 1710-ben I. József királytól. ^[1071]*
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén hasonló oroszlán ágaskodik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1072]*
Szüllő Imre 1835. dec. 14-én Pozsony megyétől kivett nemesi bizonyítványát akkori lakóhelyén Krassó megyében 1836. jun. 16-án hirdetteté ki.
Szüllő György az 1861. évi országgyűlésen Pozsony megyéből a szempczi kerület képviselője volt.

Szürtey család. (Szürtei †)

Ung megyei Szürte helységről vette nevét ez ős régi kihalt család, mely a Bocskay stb. családdal együtt a Boksa nemből Miczbánból eredt. ^[1073]* Azonban máskép Zrittey-nek is iratott. Lásd Zrittei cs.

Szűrszabó család.

Zemplin vármegye czímerleveles családai között említetik. ^[1074]*

Szűry család.

A czímeres nemeslevelet Szűry András kapta 1700. octob. 31-én III. Károly királytól. ^[1075]* Nejével Hagymássy Judittal nemzett ivadéka nagyobbára Pest, és Komárom megyékben és a Kis-Kunságban telepűlt le. Közűlök közpályán állottak Sándor, mint Kis-Kún kapitány, István mint prot. egyházvidéki gondnok.
Jelenleg Lajos a Dunán inneni kerületi tábla ülnöke és jegyzője.

Szvasztics család.

Lásd Svastics cs.

Szvaty család.

Trencsin vármegye 1658. évi nemesi összeirása szerint lakott Alsó-Dreskóczon. ^[1076]*

Szvecska család.

Zemplin vármegye czímerleveles nemes családai sorában áll. ^[1077]*

Szvetelszky család.

Trencsin megyében a czímerleveles családok sorában állott. 1748-ban Szvetelszky János a nemesi összeirás szerint lakott Szedlicsnán. ^[1078]* Utóbb nyoma veszett.

Szvetics család. (Nemes-Ságodi)

Zala megyei nemes család, hol Nemes-Ságod helységről mint ősi részbirtokáról vette előnevét. Eredetére nézve valószínűleg Slavoniából származik, hol Pozsega megyében most is él; elterjedt ezenkívül Somogy és Vas megyékbe is; és tagjai közűl a legutóbbi időkig többen viseltek megyei hivatalt.
Vas megyében a XVII. században Szvetics István 1676-ban táblabiró volt.
Szvetics Jakab 1734-ben Vas megyei követ, 1765. maj. 1-tól–1768-ig magyar kir. személynök volt.
Szvetics Ignácz 1770-ben kir. kamarai titoknok volt.

Szvetlovszky család.

Szvetlovszky máskép Schellendorf Konrád Trencsin vár kapitánya volt 1433-ban és ott és több helyen mint Hornya helységben is, soltészságokat alapított. Családja elenyészett. ^[1079]*

Szvoboda család.

Gömör megyei nemes család. A czímeres nemes levelet Szvoboda máskép Borbély Fridrik kapta 1712-ben III. Károly királytól. ^[1080]* Ennek vagy fiának Fridriknek özvegye 1772-ben Nordermann Anna-Mária, fia Szvoboda József, Mátyás és Sámuel, kiket özvegy anyjok 1778-ban meghatalmazottjainak vall Nógrád megye előtt. ^[1081]*
1777-ben Nógrád megye Szvoboda Pál és Terchy Mihály ellen ügyészi vádat emelt. ^[1082]* Pálnak 1793-ban neje Szakal Zsuzsanna férjét meghatalmazottjának vallja. ^[1083]*
Gömör megyétől 1765-ben maj. 23-án nemesi bizonyítványt kap a család.
Az 1712-ben nyert czimere ^[1084]* következő: a paizs kék udvarában zöld dombon nyugvó arany koronán pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva; fölötte jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar könyököl kivont karddal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Szvoboda család.

Szvoboda János-Jakab 1790-ben nemesítetett meg ily czímerrel: a paizs előbb jobbról balra rézsutosan huzott vonal által két részre oszlik, a jobb oldali arany udvar alján hármas fehér szikla áll, az udvar közepét egy fehér keresztet tartalmazó két szelemen vízirányosan osztja kétfelé, a baloldali vörös udvarban zöld téren daru áll, csőrében arany markolatú kardot tarva. Ugyan ilyen daru látható a paizs fölötti sisak koronáján is. Foszladék jobb oldalról aranykék, balról ezüstvörös. ^[1085]*
Szvoboda Jakab mint m. kir. udv. tanácsos, meghalt Budán 1825. jan. 2-án kora 74. évében.
Szvoboda János 1826-ban alezredes, és kormányszéki építészeti főigazgató volt.

Szy család.

Szy Ferencz 1761-ben Mária Terézia királyasszonytól kapta czímeres nemes levelét. ^[1086]* Czímere függőlegesen kétfelé, és alúl egy háromszegű udvarral együtt háromfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban ezüst bőségszarvból arany ezüst pénz ömlik ki, a baloldali vörös udvarban jobbról balra rézsútosan két ezüst szelemen vonúl. Az alsó arany háromszegű udvarban vörös örvű medve első jobb lábával nyilat tart válla fölött, azzal mintegy szúrni készűlvén. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett vörös sasszárny lebeg, mindeniken két két rézsutosan fehér szelemen látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Szy János 1770-ben m. kir. kamarai járulnok, 1774-ben számvevő tiszt volt.
Szy János 1785. jun. 29-én Zala megyétől kapott nemesi bizonyítványát Krassó megyében, hol akkor esküdt volt, 1785. aug. 25-én kihirdetteté. ^[1087]* Utóbb Krassó megyében alispán lett, de kihalt.
Szy Ferencz 1790-ben a Csáktornyai urodalom ügyvéde.
Szy János 1821-ben Krassó vármegye alispánja volt.

Szyny család.

Lásd Ziny család.

Szyro család.

Lásd Diván cs.

Pótlék az S. és Sz. betűhöz.

Salaky családból.

Turócz megyében Gábor 1701-ben szolgabiró volt. Utódait nem ismerjük. ^[1088]*

Salánky családhoz. (16. lap.)

II. Mózses meghalt 1770. nov. 22-én kora 30. évében. ^[1089]* Tán e családból volt azon György, ki rotterdámi Rázmán „Keresztyéni vitézségét” fordítá 1627-ben és Rákóczy Györgynek ajánlá.

Salbeck családhoz. (17. lap.)

Máté előbb a moldvai fejedelem titkára volt. ^[1090]* Fiai Ferencz szül. Jassiban 1705-ben, Mihály szintén ott 1709-ben.

Sallér családhoz (20. lap.)

Jakabházi Sallér István előbb vasi szolgabiró, utóbb alnádor volt 1760-ban. Neje volt Motesiczky Judit.

Saly családhoz. (22. lap.)

Károly 1811-ben Vas várm. másod alispánja. Sándor (Szelestey Jozéfa férje) ott r. esküdt 1824–1832. Péter ott esküdt 1832–35. biztos 1835–49-ig.

Samarjay családhoz. (23. lap.)

Ádám 1703-ban dec. 28-án körmöczi plébános és piseti cremniciensis inspector volt.

Sándor családhoz. (35. lap.)

Gróf Sándor Antalnak gr. Viczay Esztertől leányai még: Mária Jozéfa (szül. 1784.) előbb belassi gr. Khuen Antalné utóbb gr. Attems Ferenczné, és Anna gróf Majláth József második neje.
Sándor III. Pál a nemesi ágból (33. lap.) 1729-ben Nyitra vármegye szolgabirája volt.

Sándor családhoz. (40. 41. lapon)

II. Ferencz a kurucz ezredes írta előnevét Rába-Kövesdi jószágáról is. Birt Sághfán curiát, jobbágyokat és osztatlan kastélyt, bírt Csikvándon (Győr vm.) Békáson (Vas) Gyepesen és Bódén (Veszprém) jobbágy telkeket, Badacsonyban (Zala) két szőlőt. István Déget neje Festetich Kristina jogán bírta. Ennek fia II. László kapitány volt b. Andrássy Ádám ezredében M. Terézia alatt, és ezredese által kiadott bizonyítványában jó vitéznek dicsértetik. 1743-ban haza menvén, saját szabad lovas csapatot alakitott, és azt a poroszok ellen vezeté. I. Ferencznek Pázmándy Évától volt még a többi közt egy fia Dániel is, és ennek (nem pedig Gergelynek) volt fia azon (II.) Dániel, ki 1844-ben megöletett.
Ferencz fiának Gergelynek (lakott Ajkán) Torkos Zsuzsannától volt három fia: László és Imre és N. De ezek maradékai mind kihaltak.
József neje nem Kutass Eszter, hanem Julianna volt. ^[1091]*

Sándor (Kénosi)

családhoz (47. lapon) Mózsesnek Pálfi Máriától leánya volt még Klára Gedő Józsefné. Kimaradt: II. János, kinek nejétől Cserényi Juliától leánya Berta most gróf Vass Ádámné az Uti képek irója.

Sándorházy családhoz. (49. lapon)

Közép Szolnok megyéből a ma már Puszta Sándorházáról eredt, és onnan származott házasodás és adományok folytán a szomszéd megyékbe. Családfájok ^[1092]* egy századon át ez:

István 1628. (Banga Dobay Zsófia); István.; Ferencz 1665. (Túri Zsuzsa); Kata (1. Latrán András 2. Lövey János); Bora; János; Zsófia (Szinyérvárallyai id. Horváth István); István.; Zsigmond; Péter (Danyádi Zsófia); Ferencz.; Zsigmond.; Péter (Gyarmati Mária)

A múlt században éltek még I. István, kinek szilágy-somlyói Halmágyi Klárától gyermekei: Petronella Bydeskúty Lászlóné, István és Sándor és 2. Sándorházy József, kinek Laskay Máriától fia Farkas.

Sántha családhoz. (50. lap)

Nyitra vármegyéből Vicsapról eredt. Ismert törzse Kiscsepcsányi Sántha Pál 1629. maj. 8-án II. Ferdinand királytól ujjitott czímeres nemes levelet nyert. ^[1093]* Egyik unokája Sántha László Bihar megyébe származott, ott Sz. Jób várában lakott és azon megye alispánja volt. Tőle e század elejeig igy alakult a családfa:

Ferencz Bihar v. alispán (Pataki Mária); I. László tartományi biztos (Selmeczy Julia); I. István Bihari fő sz. biró †; II. Ferencz főhadnagy b. Splényi ezredben.; II. László 1806. Bihar v. főszbiró (1. Lánczy Magdolna 2. dancsi Bagossy Francz. 3. Barcsay Krisztina); II. István Torontál v. fő sz. biró (1. Szelczay Julia 2. Neumann Anna); József Bihari főpercep. 1806. (1. Drescher Kata 2. Végh Francziska); Julia (Ujhelyi László); Róza (Messena Sándor); Anna (Reviczky Ágost); 2-tól László.; 1-től N. (leány); 2-tól János.; György.; Antonia.; Magdolna.

I. László előbb Bihar megye aljegyzője, majd fő szolgabirája, végre tartomány biztos volt 43 évig. Testvére István Biharban fő szbiró, és II. Ferencz a báró Splényi ezredben főhadnagy.
II. László Bihar fő szolgabirája 1806-ban, kinek második nejétől fia László maradt.
II. István Torontál megyében volt fő szolgabiró, és táblabíró, egy leánya maradt.
József 1806-ban Bihar megye főszolgabirója volt, második nejétől a táblán álló két fia és két leánya maradt.
A Hont megyei Sántha családból élt Sántha Máté a XVII. század végén és ily családfát ^[1094]* alkotott:

Máté (Kelecsényi Anna); István.; Lőrincz 1749. (Patók Éva); Katalin 1749. (Rákóczy Jánosné); Károly.

Sarády cs. (52. lapon)

II. Zsigmond Küküllő megyéből nősült, és ott 1771-ben törv. széki ülnök volt. – Sámuel Nagylaki előnévvel élt, neje Kakucsy Anna volt. 1693-ban Küküllőben Héderfáját birta a család.

Sardagna báró cs. (52. lap.)

Erdélyben előbb, 1792-ben honfiusítatott.

Sárdy cs. (52. lapon).

Sárdy Zsigmond neje 1760. körűl ercsei Toldalaghy Klára volt.

Sarkady cs. (54–55. l.)

Őse Mihály, családi állítás vagy hagyomány szerint hűtlenség bélyegén veszté Arad, Bihar és Békes megyei javait. Utóbb e Sarkady Mihály és általa neje Márczy Anna, és gyermekei Mária, Judit és András, nem különben Kapossy István, és Papp István 1667. sept. 21-én Bécsben kelt czímeres nemes levelet kapott I. Leopold királytól, mely Abauj megyében 1669. april. 8-án kihirdettetett.
A családfa ^[1095]* ez:

Mihály (Márczy Anna); Mária 1667.; Judit 1667.; András 1667. Bihar vm. lakos (Kis Artemísia); Antal Biharban lak. (Mangó Szentpétery Ágata); hézag.; József Biharban lka. (Geréb Mária); Kata.; Imre Biharból Tisza-Ujlakra költöz. (Sebestyén Ágnes); Mihály (Ilosvay Anna); N. N.; Kata.; István † 1854. (olysói Gabányi Anna); Anna.; Zsuzsa.; Mária.; József főhadnagy † 1858.; János sz. 1816. Békes vm. törv. sz. ülnök (Erbler Emilia); Imre †

A család nemességét Zemplin megyében 1732. mart. 29-én hirdetteté ki. János (Istvánnak fia) hites ügyvéd, utóbb Békes megyei törv. széki ülnök (lak. Gyulán) kir. leirat mellett 1841. jan. 9-én nemességét szintén Zemplin megye előtt igazolta.
A család czímere a paizs kék udvarában hármas zöld hegy középsőjén könyöklő pánczélos kar, vörös keztyűben kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján fejér, vörös, kék strucztoll leng fehér szalaggal egybekötve, a szalagon „Bene meritis Patriae civibus” felirattal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.

Sárkány cs. (56)

Miklós (a II. vagy III.) 1634-ben keszthelyi főkapitány volt. ^[1096]*

Sass cs. (79. lap.)

Pálnak (ki 1727-ben élt) leányai Erzsébet szántói Szabó Zsigmond és Klára Jaán Lászlóné.

Sásváry cs. (79. lap.)

Illésnek fiai Gyögy és Miklós 1485-ben néhai Sásváry Román Imre örökségét testvére János előtt Ugocsa megyei Sasvár, és Szatmár megyei Sima és Szászberek helységben elfoglalták, mi végett per folyt 1487-ben. ^[1097]*

Sátor cs. (80. lap.)

Sátor Imre Árva megye orvosa nevezett megyében nemességét 1800-ban kihirdetteté.

Sávolyi cs. (82. lap.)

Nagy-idai Sávolyi József pesti ügyvéd, meghalt Pesten 1858. oct. 1. kora 43. évében.

Scharlach cs. (84. lap.)

Az utolsó Mihály neje b. Bánffy Zsuzsanna volt.

Schindler cs. (87. lap)

János-György 1708-ban körmöczi kamarai tiszt, czímere a paizs udvarában ágaskodó egyszarvú, ugyan az a paizs fölötti sisak koronájából is két kiterjesztett sasszárny között.

Schlachta cs. (87. lap.)

Liptó megyei curialis család, most is birja ott Zadjeli kis majorságát. Lőrincz 1848. előtt ott esküdt volt. E megyéből szakadt a család több megyébe le.

Schneider cs. (96. laphoz.)

Tagjai Szepes megyében laknak Remetén, Lomniczon, Tótfaluban. János 1823. késmárki evang. jogtanár „Elementa juris criminalis Hung. Lőcse 1810.” szerzője. János-György Szepes megyei esküdt 1848. előtt.

Schobeln cs. (96. laphoz.)

1678-ban Simon kapta a czímeres levelet Apaffytól a fogarasi várban.
Nemzékrende ^[1098]* ez:

Simon 1678. ns. (Schankebank N.); József brassói polgármester. (Filstich N.); József-Traugott brassói polgármest. erdélyi alpohárnok (Seulen Anna Kata); Sára (von Hannenheim N.); János-Józs.-Traug. m. k. testőr és ezredes (Closius Mária Regina); János-György 1894. brassói tanácsos.; Károly-Fridrik őrnagy; Ludovica-Karolina sz. 1778. jan. 10. (ehrenbergi báró Cannal János-Péter); Eduard 1863. tábornok.

Simon unokája József-Traugott Mária Teréziától „Edler von Schobeln” névre nyert újjító nemes levelet. Egyik fia János-József-Traugott előbb gardista, utóbb Lattermann gy. ezredbeli ezredes, ki Closius István senator és allodial inspector leányát vette nőűl.
A család fiágon most Eduard tábornokban él, kinek azonban gyermekei nincsenek.
A család leányági utódai közé b. Cannal ágon a Petrovay-ak tartoznak.

Sebes cs. (Zilahi) (115. lapon)

János és András 1771-ben Közép-Szolnok várm. törvényszéki számföl. ülnökei. Antal a tanácsos 1828. körül részbirtokra Szilágy-Paniton beiktatást kisérlett, de ellent mondtak. Neje gazdag leány volt az Orgován családból. – Ferencz 1809-ben Kraszna megye főjegyzője, tán az, ki 1785-ben is élt, és kitől kezdve ily családfát közölhetünk:

Ferencz 1785. (Bónis Krisztina); László m. kir. testőri őrmester (őrnagy) † 1845.; József (1. Kov. Kovács Zsuzsi 2. dabasi Halász Anna); Ferencz †; Antal főkorm. tanács. † 1835.; Gábor.; Krisztina (telegdi Csanády György); Zsuzsa (Szodoray Zsigmond); Folyt. a köv. lapon.; Ferencz Közép-szolnoki főszbiró Sz. Paniton (Goger Ida); Klotild stb. (Gégerné); Ferencz. (Sebes Teréz); László.; György.; Róza (1. Budaházy 2. Hunyady); Erzsébet.

József, ki az előbbi lapon. (1. Kov. Kovács Zsuzsi 2. dabasi Halász Anna); 1-től Károly † 1858. budai várkapit. 1848. és ezredes (Traukus Anna); Zsuzsi (Balásházy János); Krisztina (Baloghy László); 2-től Teréz (Sárközy József Péczelen); Lila (Sturm Lajos honv. kapit.); Teréz (Sebes Fer.); Tóni (Krivácsics Antal); Emil honv. őrnagy (Jauko N.); László †; Zsigmond †; Mária.; Gusztáv.; Julia † (Hunke Antal); Miklós huszár hadnagy.; Mihály.; Klotild.; egy fiú.

Sebestyén családhoz. (119. lapon)

II. Mátyás nem országgyűlési, hanem csak megyei bizottmányi képviselő volt.

Sebők családhoz. (a 120. lapon)

A czímeres levelet, mint Baján lakó Sebők József volt Bács-Bodrogi főjegyző közli: Szentmiklóssi Sebeők Mihály, és általa neje Csálas Erzse és fiok János nyerték 1636. mart. 10-én Bécsben II. Ferdinand királytól, 1636. feria 2. prox. vagy is Sz.-Egyed apát napján Komárom megyében először hirdettetett ki, azután Pozsony, Heves, stb. végre Bács-Bodrog megyében.
Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó farkas, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján vörös ruhás férfi kar emelkedik ki, kivont kardot markolva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös.
A Fehér megyei ágbelieken kivűl e család tagjai közé soroztatnak: Ferencz okrai prépost, volt gyöngyösi plébános, és egri megyei patai főesperes.
Pál orvos, ki a franczia báhorú alatt hadiorvosi szolgálatban állt. Ennek fiai 1. József, ügyvéd gr. Forgách Antal volt főkanczellár nevelője, utóbb Bács-Bodrogh várm. táblabiró, Baja város főjegyzője, 1849/50-ben Bács Bodrog megyei bajai járási főbiró. 1851-ben ugyan ott szantisicsi cs. kir. járásbiró, 1861-ben Bács-Bodrog megye főjegyzője. 2. Mihály, kinek fia László egri megyei áldozár és papnöveldei tanúlmányi igazgató.

Sennyey cs. (145. lapon)

I. Lajos báró gyermekei közé harmadik helyre teendő Margit, ki kora 4. évében jobb létre szenderűlt.

Serpilius cs. (165. lap.)

Serpilius Mária Ribiczey Boldizsár neje volt, anyja Berzeviczy Anna volt.

Sexty cs. (167. lapon)

Sexty Dániel és Péter testvérek éltek 1704-ben. Czímerök a paizs udvarában hátulsó lábain ágaskodó medve, három rózsát tartva. A paizs fölötti sisak koronájából is medve nől ki, kivont kardot tartva.

Sidlay vagy Sidlovszky család.

Az előtt Sidlo, Sidlovszky sőt Sidlovicz néven fordúl elő, és Turócz s Zólyom megyékben a nemesek sorában találjuk. 1590-ben bírt Zaturcsán egy nemes udvart, t. i. anyai negyedet. Ennek egy részét János és Menyhért Andrásnak testvérei és Imrének fiai, más részét László és Máté Jánosnak fiai elzálogíták, Alsó-Zaturcse község elismerése szerint. 1593-ban Sodlovicz Imre és fia András Túrócztól nemesi bizonyitványt kapnak, és azt 1640-ben Zólyom megye elfogadja és kiterjeszti Gáborra Andrásnak fiára is. E gábornak nejétől Simonis Annától fia II. András szül. 1632. mart. 26-án, mint ezt 1644-ben hártyára irt levelén Bory Mihály zólyomi alispán bizonyítja. Ezen II. András 1676-ban már kihalt. A családfa ^[1099]* ez:

Sidlo mkép Sidlovicz Imre Alsó-Zaturcsén (deákfalvi Gilén Ilona 1571.); Menyhért.; András 1593.; János Zaturcsén 1590.; Gábor 1640. (Simonis Anna); László; Máté; Sidlovszky András sz. 1632. † 1676.; György 1641.; György (Jelakso Zsuzsa); Mátyás; Ádám.; György; János.; György 1757.

Egy másik ág négy izbeli származása ez:

Sidlay János Rutkán lak. (ns. Milecz Anna); N. Vásárhelyen tanitó.; Dániel szül. 1776. Szucsányban.; Lajos szül. Radványban 1815. cs. kir. áll. mérnöki főnök Trencsinben.; Amália (Szirotka János posta-kiadó Hajnikon); Lajos sz. 1852. aug. 11.; Emil sz. 1854. aug. 21.; Gizela sz. 1858. aug. 23.

Sigér család.

Erdélyi kihalt család, melyből ismeretes Sigér Zsigmond egyike az 1603-ban elesett Székely Mózses pártjabeli nemeseknek. ^[1100]* Ez vagy másik János az, kinek neje Apaffy Fruzsina volt, és kihez 1581-ben Báthori Zsigmond szállás csinálás végett parancsot küldött. ^[1101]*

Sigmond család. (Alsó sz. Mihály-falvi)

Lajos Doboka megyei adó író biztos 1837. József Torda városi hívatalnok. Elek, kinek neje Zudor Emilia, birtokos és Kolosvárott szesz, sütő-gyár és gőzmalom tulajdonos.

Sigmond család. (n.-enyedi)

András 1837-ig. A. Fejér megyei adó iró biztos, azontúl 1848-ig n.-enyedi városi hívatalnok.

Sigmond cs. (Lemhényi)

János kir. közügy igazg. írnok 1837. körűl. Lajos Doboka megyei szbiró 1840. k. Ferencz Székvárosi főjegyző, Ferencz Doboka várm. írnok 1820.

Sigmond cs. (K. sz. királyi)

Farkas Kolos megyei szbiró 1815. körűl.

Sigmond család. (Kőkösi)

László kir. táblai ajtónálló, utóbb A. Fejér megyei irnok 1848.

Siklós család.

Miklós kapta a czímeres nemeslevelet 1634. julius 1-én, és kihirdetteté Bihar megyében. ^[1102]*

Simándy cs. (186. lap)

Lajos, a Doboka megyei, a petki Simándy családból eredt. Lakott Ördögkúton. Birt neje Palkó Zsuzsi jogán a Meszes alatt ötven jobbágyot. Megholt 1856-ban. Most él Simándy Róza báró Inczédy Zsigmondné M.-Frátán.

Simon cs. (dézsfalvi)

a 197. lapon közlöttekhez pótlékúl e családfa ^[1103]* járúl:

Simon N.; Sára (Petr. Horváth Bold. özvegye 1764.); I. János 1762. M. Ujfaluban bir. (Harsányi Ágnes); Kata (bágyoni Váró Mózses); Folyt. a köv. lapon.

I. János, ki az előbbi lapon 1762. M. Ujfaluban bir. (Varsányi Ágnes); I. Mihály birt. M.-Ujfalub. 1770.; II. János 1800–9 Dobokai szbiró (gr. Kún Zsuzsi); Kristóf 1794. mint egyház ülnök. (b. Kemény Éva); I. György (Rettegi Salome); Judit (Sombory János); János † Giroltban (Tatrossy Cecil); Elek szbiró 1845. (Keczeli Julia); Anna (Toroczkay Lajosné); Ödön 1864.; Berta (Lészay László); Etelka (Bóér Bálint); Karolina 1864.; Sára †; II. Mihály 1820–24. Dobokai szbiró.; II. György (N. N.) lakott Komjátszegen.; József él 1864.; Kata (Ladányi József); Judit † 1814. apr. 25. (Szent-Iványi Samu); egy fiú †

Doboka megyében házasság utján jutott birtokba a család, a névtelen törzs M. Ujfaluban vévén nőt. II. János 1796-ban ott lajstromozó, 1800–9. szbiró, 1814-ben bírt Nagy-Esküllő, Sólyomkő, Kovácsi, M.-Ujfalu, Poklostelke helységben.

Simó cs. (193. lapon)

a kis-solymosi Simon családból volt még Péter alispán Kolosban 1827. körűl. János kir. táblai ügyvéd, András Torda megyei alispán 1846-ig, és tán atyja azon András, ki 1791-ben Udvarhely város orsz. gyűl. követe volt.

Simon cs. (bonyhai)

Ferencz ügyvéd Abrudbányán 1840. körűl.

Simonchich cs. (a 198. laphoz)

János volt alispán testvérének gyermekei: Alajos, 1856-ban Pesten megyei első biztos és cs. kir. urbéri törv. sz. ülnök, László cs. k. járásbiró N.-Kőrösön. Mária Hoblik Adolfné.

Siraky cs. (221. lapon).

Kimaradt Boldizsár, kinek nejétől Haraszthy Annától gyermekei: Zsófia Haraszthy Mihályné, és Ilona Keszy Mátyásné 1590-ben.

Sirchich családhoz (223. lapon.)

A család magát – mint az előttem fekvő, Sirchich Horváth Simon tábortörzsi kapitány és családi levéltárőr által 1809-ben írt eredeti családfa mutatja, – Horváth országból származtatja, és máskép Horváth-nak is neveztetett. Törzs őseűl igényli azon Horváth máskép Herichort János horvátországi bánt, ki I. Lajos és Mária királyasszony korában 1383-ban szerepelt. Ennek kis-unokája lett volna Horváth máskép Sirchich Simon, kinek a zágrábi káptalan 1599. évi oklevele szerint három fia Magyarországba telepedett. ^[1104]* E Simontól így származott a család:

Simon (Wrschichich Anna 1563.); György 1563. Trencséni várgróf (Slav. Sándor Zsuzsa); I. Gáspár (Necgyery Zsuzsi); II. Gáspár (Bogády Anna); I. János (Ordódy Ilona); III. Gáspár (Majthényi Klára); IV. Gáspár 1683. (1. Nyáry Krisztina 2. Jakussich Zsuzsi); Judit (Szent-Iványi Farkas); I. István (Tököly Éva); Gáspár (1. Okolicsányi Magdolna 2. Ambró Mária); 1-től Gáspár (Prileszky Janka); Éva (Rudnay Fer.); 2-tól István (Apponyi Krisztina); János (Szádeczky Bora); Anna (Bartakovics László); Kata (Prileszky József); Gáspár †; Róza (Simonyi József); István (Melcsiczky Anna); József †; György †; János †; Antal †; Anna †; Krisztina (Kubicza István); János (1. Simonyi Krisztina 2. báró Joanneli Mária); Anna (Nedeczky Lajos); Magdolna (1. Keberics Kristóf 2. Franknes N. 3. Orbán János); Folyt. a köv. lapon.

János, ki az előbbi lapon. (1. Simonyi Krisztina 2. báró Joanneli Mária); Simon kapitány 1809. (Ambró Bora); János (Ambró Ernesztina); Tadé (Ürményi Judit); László.; Sándor.; Kázmér.; Julia.; Xavéria.; Szidonia M.; Márton.; Kálmán.; Bálint.; Ferdin.; Sánd.; József.; Krisztina.; Bernardina.; Xaveria.; Mária.; László.; Sándor.

A családfa bővebb, főleg a hitves társak megnevezése által, mint az előbbi, mely a 224. lapon áll. Azonban rajta az első hét nemzedék kapcsolata valószínűtlen, miután a törzs Simontól kezdve 1563-tól, IV. Gáspárig (1683-ig) tehát egy századra hét nemzedéket olvasunk, a mi lehetetlenség. I. Istvántól kezdve, kinek neje Tököly Éva volt, a családfát pontosabbnak kell hinnünk, mint az előbbi, mivel családtag mint illetékesb egyén szerkeszté. Ezen családi genealogia szerint IV. Gáspár Trencsini harmiczados, és kamarai jószág igazgató, Trencsini báró, és pósta mester volt, végre tanácsos. I. Leopold alatt Trencsin megye főnöke, (tán alispánja). ^[1105]* Eltemettetett Trencsinben. Fia István szintén Trencsini harminczados, postás és kamarai jószág administrator. I. József császár által – úgymond – báróságra érdemesítetett, de ennek halála miatt az oklevél elmaradt. Fia Gáspár a trencsini alispán Trencsinben a parochiai egyházban a családi sírboltba temettetett.
A család czímere tojásdad alakú paizs ezüst udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyan ehez hasonló oroszlán ágaskodik a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról ezüstkék, balról ezüstvörös. ^[1106]*

Sisáry cs. (235. lapon)

családfája így áll:

János Kakon 1750.; József birt. Kakban (pál. Horváth Zsuzsi); Sámuel birt. Kakban (Vitális N.); István birt. Kakban (pálóczi Horváth Zsófi); János †; Lajos Bihari szbiró 1837. Fek. Győrösön. (Nadányi Bora); Julia †; N. (Sóos Sámuel); Janka (Nadányi Fer.); Piroska (Szathmári Király István); Jolán (negy. Szepessy Péter); Gyula (Nadányi Teréz); Biri (Paulovicz Béla); Matild hajadon 1864.

Lajosnak a Nadányi családba házasodása által a család ez ága Bihar megyei Fekete-Győrösön birtokossá lett.

Soldos család. (202. lapon)

Kristóf Imrének fia birt Szepesben is Rokuszfalván.

Somay cs. (274. lapon)

álló IV. László 1717-ben Devecserről tatár rabságba hurczoltatott, de az ország széléről visszabocsátatott. – III. Sándornak neje nem Szent-Iványi Klára, hanem Kata. – II. Pál a nőtlen meghalt 1863. nov. 28-án. – Lajosnak leánya Julianna két év előtt férjhez ment Keczely Alberthez.

Sombory cs.

a 277. lapon: III. Mihály többekkel 1593-ban vajdai parancs mellett beiktatást nyer Máthé helység 3/4 részébe. – I. Lászlónak leányai: Anna theremi Sükösd Istvánné, és Erzse szárhegyi Lázár Andrásné 1589-ben.
A 278. lapon Ádámnak leánya még Judit, ki mint haladon 1804-ben halt meg. Katalin Keczeli Jánosné helyett Karolina teendő. – IV. Sándor meghalt 1860-ban.
Ugyan ott VII. Jánosnak fia volt Antal is, ki meghalt kora 37. évében. Ferencznek Sarolta nevű leánya férjhez ment gr. Bethlen Gézához. Imrének a Szabolcsi főispáni helytartónak neje Péchy Imre septemvirnek leánya volt.
A 279. lapon Józsefnek (kinek neje Miksa Anna) nem gyermekei, hanem testvérei Bálint, Zsuzsi, és Karolina, ki Retteghy Zsigmond nejéűl irandó.
A család czímere – mint nagy-sombori Sombory Lajosnak 1820. évi pecsétnyomatán látjuk – a paizs udvarában, valamint a paizs fölötti sisak koronáján is három strucztoll.

Somlyay cs.

A 283. lapon tán a sz. somlyói Somlyay családhoz számithatjuk azon S. Mihályt, kinek ivadéka ^[1107]* így áll:

Mihály (Paczolay Erzse); György (Becsky Bora); István (Karansebesy Zsófi); Bora (Becsky István); Erzse (Török Mihály); Erzse (m. gezsei Mohay Gábor); Kata (1. Fosztó Menyh. 2. Ráday Zsigm.); Anna †; Zsuzsi (hadrévi Trauzner István)

Erdélyben Fejér megyében találjuk S. Krisztinát is, a XVI. században losonczi Bánffy Péternét.
A szilágy-somlyói Somlyay család egyik ágának nemzékrende a következő ^[1108]* is:

Albert korm. széki actuar 1752. (Apor Erzse); János 1796. udvari tanácsos.; Teréz (Csernátoni János); János 1840. erd. udv. tanácsos † 1848. után.; Julianna.; János.

Somogyi cs. (derghi és karcsai)

A 284. lapon 1701-ben Karácsonyi Imrének nádori adomány melletti beiktatásánál Sípóskarcsai S. László mint iktató nádori ember, Ferencz mint szomszéd birtokos említetik.
1634-ben élt Somody (így) János Győr megyei nemes, tán e családból?

Somogyi cs. (Gyöngyös)

290–91. laphoz megjegyzendő: hogy Károly 1836-ban Pest megyei alszolgabiró volt. Testvére pedig Ferencz volt katona.

Sörös cs.

a 320. lapon álló Sándor biai ref. lelkésznek neje Nagy Krisztina, ettől egyik fia Károly m. biztosító társ. hívatalnok, kinek nejétől Libay Teréztől gyermekei: Ludovika, Friderika és Gyula.

Spáczay cs.

a 327. lapon. Mihály és János nagy-dobai előnévvel birtak Erdélyben Fürményesen is, kihaltok után 1701. apr. 19-én azt báró Serédi Péter kapta adományban. ^[1109]* A 328. lapon álló Péter 1620-ban Lévai vár kapitány volt, midőn ott földeket vett. ^[1110]*

Splényi cs. (a 331. laphoz).

A család törzsőséről Splény máskép Neuszel Jakabról 1621-ben rozenbergi evang. lelkészről ezt olvassuk: „berufen aus St. Mihály in Liptauer Komitate, de vom Jahre 1630–1645. auch Senior war, hier am 21. März 1645. gestorben ist.” ^[1111]*

Stréter cs. (342. lapon).

Ősei közűl Jakabról ezeket olvassuk: ^[1112]* „Polycarp Leyser in Wittenberg ordinirte am 16. März 1580. Jacob Schröter, einen neusohler am 28. Mai 1583. Andreas Lambert einen kirchdraufer, beide für Tóth Lipcse.”

Stenczel cs. (365. lap.)

András 1699-ben a Kolosvári ref. egyház egyik gondnoka. ^[1113]* Családja birtokos Fejérden Kolos megyében.

Steőszel cs. (365. lap.)

Bővebb és kiigazított nemzékrende ez:

László 1769. (Motesiczky Mária-Anna); István † 1814. Jászkún kapitány (Majláth N.); Mária † (Luby Imre kir. ügy. igazg.); Teréz (b. Tige Lajos); József † (b. Bedekovics Mária)

Sternegge cs. (367–369. lap.)

Erdélyben 1791-ben nyert honosítást. Ignácz 1802-ben ott kincstári tanácsos, és a Kolosvári sz. József növeldére bőkezű alapítványozó.

Stojanvics cs. (laczunási)

376. lapon János már osztrák báró.

Strászy cs.

Lásd Tekule.

Strausenburg cs.

Erdélyi megnemesített szász család. Közűlök Dániel főkorm. széki tanácsos 1836. előtt.

Stresemley cs.

1552-ben András Bihar megyében Kis és Nagy-Vasáriban birtokos. ^[1114]* Iratik ott Storsemlyei-nek is.

Surányi cs. (410. lapon)

Mely a Chernavodai családdal közös vérségű, és a III. köt. 20–22. lapján is van közölve, következő kiegészítő nemzékrenddel ^[1115]* pótolható:

I. György; János; N.; Fruzsina (Ilosvai Miklós); László 1568.; Zsófi (Bánffy György); Anna (Verbőczy Istvánné); Gábor (1. Prépostváry Bora. 2. Király Zsuzsi); Klára (Alagi István Bornemisza H. Máté); 1-től Fruzsina (Anárcsy György); Zsuzsa (Telegdy Gáspár 1649.); Bora (Perneszy Gábor)

Súry család. (Máskép Gálos.)

A csalló-közi Nagy-Abonyról irta előnevét. János mag nélkűl elhalván, már 1701. jan. 2-án a nagy-abonyi birtokrészt nádori adományban Karácsonyi Imre és neje Milnár Éva kapták. ^[1116]*

Sváby vagy Svabovszky család. (414. lap.)

Szepes megye Svabócz helységéről neveztetett Svabovszky-nak is, e néven fordúlnak elő 1582-ben György, továbbá Bálint és János Szontagh Imrének Rokusz helységre nyert királyi beleegyező adomány és iktatási levelében.

Svastics cs. (415. lap.)

Ősei közé tartozik Svastics Gáspár, 1580-ban Zrínyi szolgája, ki a varasdi ütközetben egy bégnek fejét vette. ^[1117]* Gábor Vas megyében élt 1684-ben.

Szabó cs. (csik sz. mártoni)

425. lapon. Józsefnek Betegh Teréztől gyermekei még Anna, és N. Szebeni Antalné, ezek testvére Gábor 1792-ben élt.

Szacsvay cs. (449. lap.)

I. Ádámnak, ki előbb 1771-ben Belső-Szolnok várm. főbirája volt, leánya még Anna is Czikó Pálné. – 450. lapon II. Zsigmond fia Sándor 1864. májusban nőűl vette Bóér Bertát.

Szalacsy cs. (459. lapon.)

Él közűlök József, kinek neje Vörös Teréz, meghalt 1860. sept. 19-én kora 47., házassága 27. évében. Gyermekeik Miklós, Teréz Siráky Edéné, Etelka a báró Bothmer Gusztávné, és Farkas. Vallásuk evang.

Szalay cs. (464–65. lap.)

Imre Vas várm. alszbiró 1828-ban. János Soprony várm. alszbiró 1828-ban.

Szaniszló cs. (477. lap)

Zsigmond élt a XVIII. század elején. ^[1118]* A Torda megyei Szaniszló családból Györgynek Belényessy Krisztinától gyermekei Sámuel, Torda megyében 1810-ben szbiró, István, Albert, József (mint már említvék), és Mária Váró Sámuelné. – Zsigmondnak gyermekei: II. Zsigmond Torda megyében 1810-ben volt szolgabiró, ki magát agyonlőtte, Albert, Ferencz és egy leány Váradyné.

Szarka család.

Hajdan Pest megyében Bugyiban és a babadi pusztán bírt Szarka János, első neje Mihályfi Ballabás leány, a második Tóth Ilona. Az elsőtől fiai Szarka Dömötör és János, ki mint katona török fogságba esvén, a gályákta vitetett, Dömötörnek fia volt János, ki Kőrösön lakott 1639-ben, midőn Pest megye által e származásáról vallatást eszközöltetett. ^[1119]*

Száva család. (511–516. laphoz)

igazítás képen a következőket ^[1120]* kell megjegyeznünk: Erdélyben több féle Száva család van.
Egyik nemes Száva család az, mely Zilahon és Somlyón székel, külömbözik a gogány-várallyai és sárdi Száva családtól. Ezen Zilahi Száva család az, mely az 511. lapon említett 1700. évi (jobban 1699. évi) nemes levelet nyerte I. Leopold királytól, és ez sem Rácz, hanem mint a ns. levél szól, Görög országból (es Graecia) származott. Törzs szerzője volt Zilahon lakó Száva Pál, ki a nemes levél szerint úgy személyesen, mint ősei által azon időtől fogva, hogy azok elhagyva előbbi hazájoknak Görögörszágnak határát, Erdélybe költöztek, érdemeket szereztek, ^[1121]* melyek által nevezett Pál és általa neje Bikfalvi Éva, fiai Sámuel és Pál, és testvérei György (ennek neje Szőts Anna) András (ennek neje Berbe Erzse) István és Mihály Laxenburgban 1699. maj. 29-én kelt czímeres nemeslevélben I. Leopold király által nemesítettek meg, és ns. levelök Kraszna megyében 1700. febr. 25-én hirdettetett ki.
E családból él Pál jelenleg is Kraszna megyében. E családból élt e század elején Száva Zsuzsanna, kinek férje Kézdi-Vásárhelyről származott Szőcs Sámuel Zilahon gyógyszerész volt. Nevezett Zsuzsanna 1813. kalandos életet élvén, végre Ázsiába vándorlott, ott Körösi Csoma Sándorral is találkozott és ott is halt meg.
Ettől is külömböző családból eredt az 516. lapon említett Száva István oláh püspök, ki Oláhországból eredt, és Bulcsest Sárának boros-jenői Székely László nejének rokona volt.
Van Csik és Háromszékben Száva nevű tehetős birtokos örmény család, melyből Alajos a Károly fejérvári pénzverő háznál hivatalnok. Nemesi voltáról nincs tudomásunk. Vannak Száva nevű volt úrbéres családok is.
A mi már a gogányvárallyai és sárdi Száva családot illeti, ebből Mihály a báró, 1698. sept. 25-én kelt királyi leiratban neveztetett ki Zaránd vármegye főispánjának. Ezen Mihálynak három neje volt. Az első Olasz Kata, kitől lettek leányai Mária, Anna és Kata, második neje volt Kovách Erzsébet, kitől volt leánya a táblán látható Ágnes. Végre harmadik nejétől Lőrinczrévei Koncz Évától leánya Judit előbb csicsó keresztúri Torma Miklósné, utóbb Béldi Józsefné.
II. Péterről megjegyzendő, hogy I. Apaffy Mihálynak 3500 m. forintot kölcsönözvén, ennek fejében II. Apaffytól jószágot kért, de ez már akkor Bécsben lakván, nem adhatott, hanem saját kezű válaszában a pénzt kamatostúl visszafizetni igérte. ^[1122]* Halála után az ország pénztára fizette a kamatot, melyet Száva Klára Palkó Istvánné húzott, és ennek halálával a forradalom közbejöttével akadt föl. Palkó Istvánnak leánya Zsuzsa Simándy Lajosné 105 éves korában halt meg Ördög-Kúron.
Az 514. lapon Száva Istvánnak nem kászonyi, hanem kápolnai Kakucsi Máriától gyermekei Gábor és Karolina közűl Márton kitörlendő.
Ugyan azon és az 515. lapon Krisztinának második férje nem gróf, hanem iklódi Toldalaghy Ferencz volt.

Széchi család. (535. lapon.)

Azon Széchi család, mely Zemplin megye nemesi sorában áll, és Bodrog-Keresztúrban lakozónak iratik, 1627-ben II. Ferdinánd király által Széchi György katona személyében nemesítetett meg. ^[1123]* És czímerűl egyik fölemelt lábával kövecset tartó darut nyert.

Szécsy család. (Szilágyi-Szécsi †)

A Szilágynak is volt ily nevű családa, mely Közép-Szolnok megye Szécs nevű helységét bírta. ^[1124]*
Már a régiebb időben oklevelekben előfordulnak, melyek szerint 1412-ben Ferencz a Tompusnak nevezett Tamás fia (de Zych) továbbá János, László és Miklós Lőrincznek fiai a nevezett helységnek birtokosai voltak.
1555-ben említetik Zéchy Tamás. A XVII. század végén élt György, kinek családa ez:

György 1693. (Gúthy Judit); András †; Judit (Bangó Dobay György); Zsófia (Sombory Jánosné); Bora (Csatáry Jánosné)

Ezen Györgynek és nejének zálogba adja Dancs László a magyar és oláh-csaholyi, orbói, csányi, n.-paczali, érszentkirályi, ákosi, érkávási, ilosvai és perecsenyi jószágait 8 évre 250 m. forintért 1693-ban. A család ma már kihalt, ősi birtokát Szécset a Guthy család fi és leány ivadékai birják jelenleg.

Széll családból (575. lapon)

élt Menyhért 1828-ban Ns. Vissen Soprony megyében és azon megyének alszolgabirája volt.

Szeleniczky család.

1725-ben élt László, kinek neje Hont megyében Alberti Ilona volt, Alberti Jánosnak Gyürky Máriától leánya. ^[1125]*

Szentgály család.

Közűlök János 1828-ban Máramaros vármegye főszolgabirája volt.

Szentgyörgyi cs. (621. lapon.)

Tán ugyan abból József 1706-ban Szatmár vármegye szolgabirája, 1709-ben dicatora volt. ^[1126]*

Szeniczey család.

Nyitra vármegyei eredetű. Törzsfészke azon megyében Kis-Szenicz helység, hol curialis birtoka volt. A czímeres nemes levelet 1626. évi martius 16-án II. Ferdinánd királytól kapták Szeniczey György, János és Pál testvérek. A czímeres nemes levél először Nyitra megyében 1635-ben hirdettetett ki.
A család Szeniczey máskép Bárány névvel is élt, illetőleg szeniczei Bárány-nak is neveztetett, és ez okból e munka I. köt. 179–180. lapján e családról volt már némi töredékes említés téve, és ott, egyik Nógrádba és Hontba származott ág ivadéka megemlítve.
A család a mult században főleg protest. egyházi pályán több nevezetes tagot mutatott föl: ilyen volt az érintett helyen említett szeniczei Bárány György, ki Soprony megyében Beleden született, ki Jenában, Hágában járt az egyetembe, hazatérvén Győrben tanitó, innen n.-vázsonyi, majd végre dörgői ev. lelkész volt. ^[1127]* Több munkát írt, 1740-ben adta ki fordításban Rambachnak „a gyermekek neveléséről”, ugyan ott és akkor „Az augustana confessio” czimű munkáit. Kiadta jobbítva 1741-ben Arndt az igaz kereszténységről írt négy könyvét Vásonyi M. fordítása után. ^[1128]* Legnevezetesebb munkája „Az uj testamentom” fordítása, mely Laubanban 1754. nyomatott.
Előtte Jenában tanúlt Bárány János, Tolna megyéből 1737-ben. ^[1129]* Szintén az egyház-irodalmi téren tünt föl szeniczei Bárány Pál, senior és varsádi predikátor, (szül. 1748.) ki a Szent-irásnak betű szerinti fordítása által némely meghomályosított helyére való világoskodó lámpást adott ki 1787-ben.
A család egyik ága Soprony megyébe költözött, családi közlés szerint ez Györgynek a nemesség szerzőnek fia György volt, ki Beledre telepedett, onnan vévén nőt a nemes Takács családból; e szerint az említett György, a dörgicsei tudós ev. lelkész is e György ágából származott.
A család egyik ága, mely Györgytől származik, s melynek itt családfáját is közölhetjük; nemességét Győr megyében 1755. ajn. 19-én hirdetteté ki. Tolna megyétől 1803. máj. 4-én, ^[1130]* Pest megyétől 1841. nov. 20-án kapott a család nemességéről bizonyítványt. ^[1131]* És a táblán álló III. Pál Tolna megye előtt 1819. jun. 14-én azt is igazolá, hogy a családot nem a Bárány, hanem jogosan a Szeniczey név illeti, és azóta a család a „Szeniczey alias Bárány” nevezet helyett egyedűl a Szeniczey nevet viseli.
A család nemzékrende ^[1132]* következő:

György; György 1626. armálist kap.; János 1626. közszerző.; I. Pál 1626. közszerző.; György; György; András orvos.; János superint.; István.; György.; Mária (Fürdős István); József teng. kapit.; II. Pál.; János.; Katalin.; III. Pál ügyvéd Tolnában; György.; József.; János.; István.; Teréz.; Anna.; Stefánia †; IV. Pál †; Emilia (Vetsey Antal); Ferencz.; Eduard.; Gusztáv kir. felváltó törv. sz. biró (1. Kis Eleonora. 2. Schernhoffer Ida); Fáni.; Judit.; Ödön †; Miksa †; Miksa †; Jozéfa (Balassa István); Czeczil.; Stefánia.; Friderika.; Ákos.; Ilona †; Geiza; 1-től Jenő †; 2-tól Gusztáv; Etelka (Szilvásy László); Pál.; Eugén.; János.; Laura.

A táblán állók közűl III. Pálnak fia Gusztáv a királyi váltó feltörvényszék birája Pesten, több jeles váltójogi munka szerzője.
A család czímere – mint említve volt – a paizs udvarában bárány zászlóval, fölötte nap, hold és csillag.

Szent-Iványi család. (L. Szent-Iványi a 613. lapon).

Azon hiányoknak és hibáknak, melyek e terjedelmes családnál eléfordulnak, kipótlására és kiigazítására nézve a következőket kell ide iktatnunk:
A 625. lapon Ádámnak Gönczy Annától származó ágán Mihálynak első neje után második neje volt Andreánszky Zsuzsanna. Ennek testvérétől Józseftől és Sughó Magdolnától származott Ferencznek, ki Bihar megye tbirája volt, és nőül teleki Balogh Katát bírta, ágát a mostani ivadékig módomban áll kipótolni, mint következik:

Ferencz, ki a 625. lapon. Bihari tbiró (teleki Balogh Kata); Lajos Bihari főszbiró † 1840. sept. 16. (Súghó Magdolna † 1864. Batonyán); Rozália † 1863. (Marossy László); Francziska (Verner Sebestyén); Czeczil † 1863. (id. Szacsvay Imre † Piskicsata 1849.); László (Szőllősy Julianna); Kálmán sz 1828. † 1850. honvéd kapit.; Gábor † 1835.; Alexandra †; Sándor sz. 1832. lak. Batonyán (Balta Ida) sz. 1841. † 1864.; Adorján sz. 1849.; László sz. 1858.; Zsigmond-János sz. 1863. † 1863.; Mária-Magd. sz. 1864.

Lajosról a 632. lap 3. sorában van említés. Ennek fia a most Batonyán (Csanád várm.) élő Sándor, 1849-ben a forradalmi lőpor gyárnál volt alkalmazva, 1851-ben a császári hadseregbe besorozva, 1861-ben Csanád megyei aljegyző és a batonyai járásban esküdt.
A 626. lapon a III. táblán álló Bálintnak Kubínyi Máriától kijelölt fia Sándor nem halt el magnélkül, mint neve alatt a kereszt mulatja, és mint a 633. lapon is állítva van, hanem 1707-ben Varannón Zemplin megyében harminczados volt, és a Rákóczy forradalomkor Lengyelországba menekülve, egy fiát hagyott maga után Mátyást, ki a mostani élő Zemplin megyei ágat alapítá, következő nemzékrenddel:

Bálint, ki a 626. lapon. 1658. (Kubínyi Mária); Sándor 1707.; Imre †; Rafael.; Mátyás stb.; II. Mátyás.; Folyt. a köv. lapon.

Mátyás, ki az előbbi lapon.; Gábor Zemplíni főpénztárn. (Hocsay Mária); Károly sz. 1780. jan. 16. Zemplini alispán (csicseri Orosz Fáni); Vincze sz. 1811. apr. 30. val. b. t. tan. septemvir.; Róza (Szerdahelyi János); Mária hajadon †

E táblán álló Károly az, kiről a 640. lapon volt említés, ki 1821–31. Zemplin megyei főszolgabiró, 1832-től másod-, 1831–43. első alispán volt, és Miglészen szül. 1780. jan. 17-én. Nejétől csicseri Orosz Francziskától három gyermeke Vincze, Róza és Mária maradt. Ezen említett Vincze az, ki össze van tévesztve a 636. lapon a mások Zemplin megyei Vinczével, kiről alább. Ezen Vincze szül. Zemplin megyében Málczán 1811. april. 30-án, 1830-tól 1835-ig Zemplin megyénél al- és főjegyző, innen kir. helytartósági titkár, eközben 1827-ben cs. kir. kamarás, majd (mintegy 1843-tól) helytartósági tanácsos, 1850. után Buda-pesti kerületi cs. kir. főispán, utóbb visszavonúlt, 1860. után és jelenleg is a hétszemélyes kir. tábla elnöklő birája és val. belső titkos tanácsos.
A 629. lapon Zsigmond fiának Pálnak, ki 1821–24-ben Liptó megyei alispán volt, neje nem csicseri Orosz Fáni volt, mint ott tévedésből áll, hanem Okolicsányi Judit. Ennek egyik fia Vincze az, ki össze volt tévesztve a másik Vinczével a mostani hétszemélyes táblai elnöklő biróval, és Pálnak fia ezen Vincze az, ki, mint a 636. lapon a 2. és 3. sorban áll, Liptó megyének 1831-től főjegyzője volt, jelenleg pedig a Szent-Iványi osztatlan birtokra nézve Liptóban nemzetségi director.
A család czímerére nézve meg kell jegyeznem, hogy értesítés szerint a czímervértet tartó két bányász az összes nemzetségi czímert illeti.
Végűl a 640. lapon alulról 2–4. sor, mely Károlyról szól, miután ennek helyét a családfán már kijelöltem, elhagyandó.
A mi netán tévedés, és hiány még ezután is maradna a családtáblázaton, azokra nézve, miután a nemeztségnek egy pár kitünő tagját adatok szolgáltatása és kiigazítása végett sikertelenűl kértem föl, egyedűl ezen mély hallgatagságnak és hosszú késedelemnek tulajdonítható.

Szentkirályi család. (Bugaczi).

A 650. lapon hibásan van az érszentkirályi Sz. családhoz függesztve a bugaczi Szentkirályi család, melynek végső nemzékrende ez:

László sz. 1764. † 1833. septemvir (szúdi Sembery Julia); Móricz sz. 1807. Pesti alispán s követ most orvostr.; László Hont v. főszbiró 1839–45.; Kálmán.; Albert.; Ödön.; Kázmér.

Szent-Miklóssy család. (a 656. lapon).

A családfán álló Istvánnak, 1714-ben Gömör alispánjának neje Tornallyay leány volt. Ettől gyermekei a megnevezett Antalon kivűl még Ferencz, ki báró volt és kihalt, és egy leány, ki Pletrich László neje volt.

Szeőke cs. (óvári)

a 664. laphoz egyik Mihály meghalt 1825. jan. 16-án. Egyik Lajos szül. 1807. april. 3-án. Egyik József 1825. körűl Alsó Fejér megyében árvabiró volt.

Szepessy cs.

A 670. lapon Mártonnak (1698.) nejétől Tornallyay Borától leánya volt Krisztina Máriássy Lászlóné.
A 671. lapon álló Sámuel bárónak fia Antal, meghalt 1817. aug. 1-én.

Szerémy cs. (691. laphoz).

Kiegészíthetjük a nemzékrendet következőleg:

Mihály 1598. nógrád szbiró (Sőj Zsófia özv. 1602.); Bálint 1602.; György; István 1705.; János (Nagy Mária özv. 1663.); András (Gyura Bora); Mária (Osibius János); Judit özv. 1686. 94. (egresi Nyáry Imre); Gábor † 1811. volt főjegyző (disznósi Horváthi Anna); Lajos (Kubínyi N. Ethre N.); Antal főadószedő kir. tan. † 1859. (boldogházi Kiss Anna)

Szilassy cs. (Szilasi és Pilisi).

A 718. laphoz kiigazításúl és kiegészítésűl adjuk: a család törzs Szilassy Fábián volt, ki Vinczének a váczi püspöknek testvérét Ilonát birta nőűl, tehát Szilassy Györgynek a püspök Vincze nem testvére, hanem nagybátyja volt. Fábiántól a családfa ^[1133]* így sarjadzott le:

Fábián de Szilas (Ilona); I. György 1451. 1456.; Ágata 1451.; Balás 1474. 1522.; Ferencz. 1536. 39.; Mátyás 1522.; Ilona 1522. (Viczmándy Miklós); Kata (gercsei Melegh Ferencz 1593.); Fruzsina 1552. (ns. apáthi Ratay Mih.); II. György 1562.; I. István 1601. 1622.; Margit 1601–2. (Gyulay János); Dora 1607.; I. András 1633. (Libercsey Julianna); II. István 1640. 55. (N. Judit); II. András 1670. Heves, Nógrádi alisp. 1684–1690. (pethőfalvi Pethő Anna); Bora †; Judit † 1653. előtt.; III. István (Darvas Zsuzsi özv. 1705.); Dávid 1705. hadnagy †; Judit Kandóné 1734.; György 1711. (Biró Zsuzsi); Anna (boldogházi Kiss János); Erzse (Balogh Mihály); Julia (Meskó János); Pál 1725. szbiró †; Ferencz 1734. (Gellén Erzse); Ádám 1734. (Egry Zsuzsi); Mária (Fáy Zsigm.); Pál 1724. (Bárczay Krisztina); Judit (Gellén Sándor); György 1755. †; Zsuzsi (Battik Sándor); Klára †; II. Ádám 1755. (szántói Szabó Mária) Lásd folyt. 719. lap. I. táblán.; László 1755.; Sándor 1755.; Zsuzsi (Puky László); János 1755. (Szemere Mária) L. folyt. 719. lap II. tábl.

Szily cs.

735. lapon az utolsó sorban említett György 1636-ban II. Ferdinánd királytól Veszprém vármegyében Anyán pusztát kapta kir. adományban. ^[1134]*

Szirbina cs. (nádosdi és v.-hunyadi)

György 1848. előtt Hunyad megyei írnok és táblabiró. Péter Almaselen birtokos.

Szita cs.

755. lapon a családfán Imrének a csákvári lakosnak fiáúl hibásan áll I. János, e helyett I. Ádám teendő.
A család czímerét – mint a 756. lapon leírva áll – mutatja itt a metszvény is, mely helyéről véletlenűl elmaradván, itt közöltetik:

Szlávy cs.

a 765. lapon a 13. sorban hibásan áll János, mert az József volt, és így ez ugyan azon József, ki a családfán a 762. lapon áll, mint Szlávy Antal őrnagynak Spirk Luizától legidősb fia, melynél fogva e tévedést így kérem kiigazítatni.

Szombathy cs.

800. lapon az V. táblán álló Józsefnek Klaszy Idától gyermekei kimaradtak, ezek azok: Mari, Angyalka, Dezső és Aranka, mint a 801. lapon megneveztetnek. Némely egyéb sajtó hibák részint a 801. lapon, részint a sajtó hibák közt e kötet végén vannak kijavítva.
Még Pótlék:

Sebestyén cs.

A 118. lapon említett Sebestyén Gábor egykor Veszprém megyei fő ügyész és követ, legutóbb nyugalm. országos cs. kir. fő törv. széki ülnök, szül. 1794-ben Debreczenben, hol akkor atyja István lelkész, utóbb Pápán tanár volt. Nevezett Gábor mhalt Pesten 1864. april. 4-én. ^[1135]* Családja Veszprém vármegyei, és Kocsi elő névvel él. Gábornak nejétől Szőke Judittól gyermekei: Pál és Antal, kinek Kenessey Kornéliától leánya Ida. Gábornak testvérei Klára Búzás Pálné, és Károly, kinek nejétől Brukker Herminától gyermekei: Zsigmond, Gizella, Árpád, Ilka és Kornélia.

Szapolyay cs.

Azon kételyeknek, melyek e család származását illetőleg a 486–488. lapon előadattak, eloszlatására nyomós adatúl szolgál a boszniai káptalannak egy 1369. évi oklevele, ^[1136]* melyből világosan kitűnik, hogy e család egyik őse 1369-ben de Zapolya (tehát csakugyan nem de Kapla) János Pozsega megyében birtokolta Borostyánt is. Leánya Kata, Klára stb. Innen kitünik Istvánffy állításának helyessége, mely szerint a család Pozsega megyei eredetű volt.

E kötet nyomatása alatt halálozások:

350. lapon említett: Sréter Horácz meghalt 1864. nov. 26-án eltemet. Surányban.
351. lapon eml. Sréter László meghalt 1864.
464. lapon eml. Szalay László m. akad. titoknok és jeles történetiró Slazburgban 1864. jul. 17-én Eltem. Pesten.
536–537. lap. Gr. Szécsen Adolf † Bécsben 1864. nov.
911. lapon eml. Sebes Emil mint polit. fogoly véletlenűl meglövetett 1864. dec. 2. Pesten.

Kiigazítandók a X. kötetben

Lapon Sorban Helyett Olvasandó

41. a táblán Kutass Eszter Kutass Juliann

49. 26 bitokosok birtokosok

66. 32 Salanky Gábornak Salánky Mózsesnek

– 3. jegyz. Gábor Mózses

68-70. mindenütt Sármagsághy Sarmasághy

68. utolsó Belső-Szolnok Közép-Szolnok

69. 7 Belső-Szolnok Közép-Szolnok

74. 35 Felső megyében Felső-Fejér megyében

– 36 Bokán Bokajon

119. 5 országgyűlésen kihagyandó

133. 26 György mhalt 1855. febr. 3.

151. 5 bárczai brassai

274. a táblán Szent-Iványi Klára Szent-Iványi Kata

496. 5. sor II. János 1170. 1770.

502. 31 1604. 1703.

515. 21 gróf Toldalaghy iklódi Tholdalaghy

516. 22 Hétkúton Hetúron

605. 9 Belső Szolnok Közép-Szolnok

609. 8 pócsai Nagy borsai Nagy

646. a táblán VI. Ferencz IV. Ferencz

731. 3. sor 1695. 1595.

– 6 1509. 1609.

755. a táblán 7. sor I. János I. Ádám

798. 13 Vacsi Ács

– 16 tán kihagyandó

799. 5. a táblán István József

– 7. a táblán Sándor szül. 1776. szül. 1770.

800. IV. táblán Szőnyi gönyői

– V. táblán Sándor szül. 1776. 1770.

– V. táblán Veronka sz. 1829. 1831.

– végsor Ferencz Francziska

814. 7. sor és Paulina után Aurélia teendő

816. a táblán Ilona szül. 1862. Gabriella szül. 1862.

– a táblán Ilona után teendő Kati szül. 1864.

817. 15. sor 1711. Az 1711.

822. végízen Mária után a † elhagyandó
és Ágnes után teendő a meghalt

825. 17. Ágnes Mária él

836. 5. jeleül volt.

---

^[1]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[2]Másutt az auraniai perjel Székely Tamásnak iratik; és ismét más adat (Rajcsányi gyüjt. szerént) János auraniai perjel 1468-ban halt meg.
^[3]Pető Gergely M. Krónika. 89.
^[4]Geneal. authent II. Gróf Széchenyi Fer. gyüjteményében, mely Wietoris példányával volt összehasonlítva. Azonban az egész nemzékrendet hibátlannak nem tarthatva, a nemzékrendre nézve Rajcsányi gyüjteményét véltem jobbnak használni, össze egyeztetve mindkettőt a lehetőségig, döntő okmányok hiányában. A váriansokat jegyzetekben adom.
^[5]Rajcsányi szerint.
^[6]Kovachich M. G. Supplementa ad Vestig. Comitorum II. 334.
^[7]Geneal. authent. II. Tán Dorottya, volt.
^[8] Geneal. auth. II. szerint Jánosnak gyermekei: I. Miklós és I. Jakab, de ennek a chronologia ellent mond. Ugyan-e forrás szerint I. Jakabnak gyermekei: Kata, Bora, Ferencz, Orsolya Raaber Miklósné, Dorottya, Margit előbb Bánffy Jánosné, utóbb Berizló Ferenczné és I. Lukács. – Budai szerint I. Jakab gyermekei Lukács, Ferencz (1530.) Klára Perényi Péterné, és Magdolna Széchy Tamás stb. neje.
^[9]Geneal. auth. II. szerint.
^[10]A Geneal. auth. II. szerint ezek voltak volna gyermekei: 1. Magdolna, ki befúlt. 2. Jakab (kinek nejéül Herberstein Zsófia, és Erdődy Margit iratik). 3. Miklós. 4. Kata, előbb Perényi Mihály, utóbb Draskovics Gáspárné, és 5. Mihály. Ezzel nagyobbára egyez Lehoczky is.
^[11]II. Jakabnak egészen más hitves társaktól a Geneal. auth. II. kötetében ezeket olvassuk: Margit, Kata, Eleonora, Erzse, György, János, Károly és Ilona, előbb Peklin Györgyné, utóbb Stahremberg Gundakkerné.
^[12]Ez adat chronologiai szempontból nehezen alkalmazható reá, miután testvérei később szerepeltek.
^[13]A Geneal. auth. II. szerint maradt leánya Magdolna.
^[14]A Geneal. auth. II. szerint gyermekei: Károly, kinek neje Ingsberg Erzse, Fridrik, ismét Károly és Kristóf.
^[15]Fugger, Ehrenspiegel 1088. lap.
^[16]Kerchelich. Notitiae praelimib. Ugyan ez említi Tamást is az auraniai perjelt 1449–1461. évre.
^[17]Kállay székely nemzet, 281. lap, mely szerint az adománylevél az űrmösi Maurer családnál van.
^[18]Kállay Székely nemzet 115. és 281. E szerint hibás lehet az évszámban azon adata Kállaynak (281. l.) mely szerint Killényi Székely Antal már 1459-ben Sepsiszék követe lett volna a medgyesi gyülésen, vagy nem áll ott a Killyéni előnév? – Décsey Miklós ezen székely Bálintot Boldizsárnak nevezi.
^[19]Décsey Miklós közl. – Kőváry Erdély nev. cs. 228. stb.
^[20]Cserei Hist. 203. 325.
^[21]Benkő Transylvania gen. II. 500. Huszti Juris prudentia dedic. szebeni kiadás.
^[22]Kőváry Erdély cs. 227.
^[23]Cserei Mih. Hist. 64. 76. 113. 148. 195. 298. stb.
^[24]Szirmay Szatmár v. II. 227. 236.
^[25]Apor, Synopsis Mutationum 290.
^[26]Lehoczky I. 170. lap 1700-ban. Apor id. helyen, hol mondja, hogy Ádám kapta I. Leopoldtól a grófságot. Kővári id. h. szerint VI. Károlytól kapták.
^[27]Borosnyai Nagy Zsigmond: Az alázatosságnak fényes tüköre: halotti beszéd.
^[28]Hodor szerint hermaphroditus, semmi hitű. Ő és Kővári szerint mint tiltott szerelem üldözöttje halt el.
^[29]Retteghy György naplója 149. lap. Hodor szerint.
^[30]Wagner, Tabulae geneal. t. LV.
^[31]Lányi cs. armalisán aláírva.
^[32]Magyar Irók, Életrajz gyüjt. II. 305.
^[33]Kállay Fer. Székely nemz. 282. Vesd össze Kemény János Önéletirása. Kiadta Szalay L. 23. 238. hol igen parasztos, köz nemzetből álló embernek, de jó vitéznek iratik.
^[34]Wolph. Bethlen V. 396. 402–407. Mikó Erdély tört. ad. I. 82. II. 3. stb.
^[35]Kállay Székely nemz. 282.
^[36]A család által elémutatott okmányok nyomán közli Török Antal.
^[37]Török Ant. közl.
^[38]L. Arczképét s életrajzát 1863. évi Nagyképes Naptár.
^[39]Hodor Károly közl.
^[40]Hodor K., Doboka várm. 466. lap.
^[41]K. Fejérvári káptalan Cista Küküllő fasc. I. nro 21.
^[42]Hodor Károly közl.
^[43]Egyet. M. Encyclopaedia I. 213.
^[44]Huszti, Juris prud. 116. Kállaynál.
^[45]Teleki Hunyadiak kora XI. 433.
^[46]Kállay, Székely nemz. 281.
^[47]Magyar Irók I.
^[48]Apor, Synopsis Mutationum 290.
^[49]Ugyan ott.
^[50]Ugyan ott.
^[51]Ugyan ott.
^[52]Hodor, Doboka várm. 425.
^[53]Szontagh Dán. közl.
^[54]Collect. herald. nro 319.
^[55]Teleki, Hunyadiak kora X. k. 124.
^[56]Eder, Observ. Critic. 255. Kállay szerint.
^[57]Kállay, Székely nemz. 281.
^[58]Wolph. Bethlen tomo II. 19–31.
^[59]Kállay i. m. 281.
^[60]Ugyan ott 282.
^[61]Kazy libro 8. Kállay szerint.
^[62]Kállay i. m. 282. Benkő Kár. Csik, Gyergyó és Kászon 52.
^[63]Szirmay Zemplin not. top. 117.
^[64]Magyar Irók, Életrajz gyüjt. II. 305–6.
^[65]Az eredeti Győr megye levéltárában őriztetik.
^[66]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[67]Szirmay, Szathmár várm. II. 218. 227. és 244.
^[68]Ugyan ott II. 38.
^[69]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[70]Török Antal közli a kolozsvári temetőben talált síriratos réz lemezről.
^[71]Székely, Unitár. vallás tört.
^[72]Hodor, Doboka várm. 230. és 649. l.
^[73]Istvánffy Historia 1685. kiadás 234. lap.
^[74]Szirmay C. Ugocsa p. 174.
^[75]Családi közlés szerint.
^[76]M. Akad. Levelestár I. 208. 210. 214. 287. 316. lap.
^[77]Kállay Székely nemz. 488.
^[78]Fényes Geographia Szótár. I. 189.
^[79]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[80]Benyó Math. Parentatio.
^[81]Teleki, Hunyadiak kora XII. 215.
^[82]M. Akad. Magyar levelestár I. 87. 89. 126. 219. 285. 309. 379. stb.
^[83]Ugyan ott 250–254.
^[84]Rajcsányi Geneal. Deduct. kézirati gyűjt.
^[85]Az eredeti Lipthay levéltár C. VII. nro. 226.
^[86]Adami Mss. Musaei 4-r. lat. nro. 182.
^[87]Fényes, Geogr. Szótár IV. 83.
^[88]Katona Hist. critika XXX. p. 64. Acta Comit. 1618. pag. 268.
^[89]Bel M. Notitia nova Hung. I. 665. 666.
^[90]Hodor, Doboka várm. 230.
^[91]Eredeti a sztregovai Madács cs. levéltárában.
^[92]1655. mart. 24. mint alispán irja alá Bory István örökösei osztály-levelét. 1674-ben is oklevelen fordúl elő mint alispán.
^[93]Bel, Notitia nova II. 484.
^[94]Szent-benedeki Convent prot. M. p. 152. prot. L. p. 54. stb.
^[95]Memoria Basilicae Strigonien. 94. Katona XXX. 653.
^[96]Magyar történelmi tár XI. 239.
^[97]L. Végrendeletét Hevenessy Mss. tom. XXXV. p. 283.
^[98]Schönfeld Adels lex. I. 213.
^[99]Még előbb pedig már kisfaludi előnevű Zeles család fordúl elő, névszerint 1524. évben a nyitrai káptalan szerint a Sambokréty-ekkel egyezkedett Georgius Zeles de kisfalud.
^[100]Családi közlés után.
^[101]Közli Török Antal családi adatok után.
^[102]Eredeti a Lipthay nemz. levéltár E. XI. 325.
^[103]Eredeti ugyanazt E. XI. 326.
^[104]Fejér, Cod. dipl. tom. X. vol. VII. p. 261.
^[105]Eredeti, Lipthay levéltár E. XI. 327.
^[106]Ugyan az és ott E. XI. 329.
^[107]Hasonlóan E. XI. 331.
^[108]És Rajcsányi Ad. gyüjteménye szerint is.
^[109]Fejér, Cod. dipl. tomo IX. vol. 7. p. 538.
^[110]Ugyan ott tomo X. vol. 6. p. 243.
^[111]Ugyan ott tomo X. vol. 7. p. 169.
^[112]Ugyan ott tomo XI. p. 190.
^[113]Geneal. authent. I.
^[114]Rajcsányi Collect. geneal.
^[115]Geneal. authen. I. Familia Véssey.
^[116]Regestrum Bursae Cracoviensis 39.
^[117]Wattay Naplója. Kiadta P. Thewrewk Józs.
^[118]Magyar levelestár I. 300.
^[119]Ugyan ott 301.
^[120]Szalárdy Siralmas krónika 21. lap.
^[121]Istvánffy Hist. 1685. kiad. 378. lap.
^[122]Wolph. Bethlen tomo V. 145. 154. 166. 168. 171. 174. és Pető Gergely M. krónika 151. lap.
^[123]Magyar Irók. I. 442.
^[124]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[125]Adami, Scuta gentil. tomo XII. és Collect. herald. nro. 712. hol Szílesy-nek van írva hibából.
^[126]Benkő: Transylvania Generalis II. 525. 527. Magyar Irók II. 308.
^[127]Szirmay C. Ugocsa p. 60.
^[128]Fényes, Komárom várm. 107.
^[129]Krassó megyei jegyzőkönyv 1826. évről.
^[130]Pető Gergely, M. Krónika 200. lap.
^[131]Béla király névt. jegyzője VII. fej. ford. Szabó Károly 11. ap.
^[132]Pető Gergely, M. krónika 53. lap.
^[133]E körülmény némi ellenmondásba bonyolítja a család származását, a mennyiben e szerint a család a nemzetségi névhez hasonló nevezetű helységeket leány-ágon örökölte volna, ha csak nem feltételezzük, miszerint a család vezetékneve az előbbi hasonnevű ősöktől származott, és ezen esetben a hasonnevű helységek is már egykor a nemzetség birtokában léteztek volna.
^[134]Családi közlemény szerint.
^[135]Wolp. Bethlen Hist. tomo II. 297. utánna Budai Fer. hist. lex. II. 147.
^[136]Hodor K., Doboka várm. 425.
^[137]Ugyan ott 30.
^[138]Kaprinai Dipl. II. 440.
^[139]Istvánffy 1685. évi kiadás 451. lap.
^[140]Kovachich Scriptores minores I. app. 43.
^[141]Ugyan ott 44.
^[142]Ugyan ott 45.
^[143]Ugyan ott 46.
^[144]Ugyan ott 47.
^[145]Ugyan ott 48. 50. 52.
^[146]1635: 54. törv. cz. 1647: 70. törv. cz. Lásd Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 463. lap.
^[147]1635: 72. 1647: 91. 1649: 28.
^[148]1647: 39. törv. cz.
^[149]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 180.
^[150]Szirmay C. Zemplin not. hist. 206.
^[151]Ugyan ott 209–232.
^[152]Okirat.
^[153]Szirmay C. Zemplin not. hist. 253.
^[154]Ugyan ott 270.
^[155]Magyar Irók I. 544.
^[156]Magyar Irók I. 543–544.
^[157]Életrajzát lásd Magyar Irók II. 308.
^[158]Kállay Székely nemz. 283.
^[159]Ugyan ott, mely szerint ezek is székely eredetűek.
^[160]Török Antal közl. szerint.
^[161]Szontagh Dániel közlése.
^[162]Kemény Not. Capituli Albensis 244.
^[163]Az eredeti Bazin sz. kir. város levéltárában őriztetik 1792. évi m. kir. helytartósági hirlelés szerint.
^[164]Budai Fer. Hist. polg. lex. III. 304.
^[165]Fejér Cod. dipl. tomo V. vol. 2. p. 559.
^[166]Budai Fer. lex. III. 307. stb. – Szirmay Szatmár várm. II. Décsey Miklós közlése, stb.
^[167]Bielek, Majores hungar.
^[168]Kolosmonostori Convent Hodor közlése szerint.
^[169]Buday Fer. Lex. III.
^[170]Protocol. C. Neograd anni 1597.
^[171]Szirmay, Szatmár várm. II. 140.
^[172]Hodor K. közlése szerint.
^[173]Rákóczy György fejedelem és Markosfalvi Márton titkár aláirása alatt.
^[174]A kihirdetést aláirta Szamoskeözy Mihály Doboka vármegye jegyzője.
^[175]Collect. herald. nro. 356.
^[176]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116. 279. 280.
^[177]Szirmay, C. Ugocsa p. 63. 75.
^[178]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116.
^[179]Kaprinay Mss. B. tomo XLI. p. 157.
^[180]Szontagh Dán. közl.
^[181]Magyar Irók II. 311.
^[182]Megerle, Adels, Lex. Ergänz. b. 214.
^[183]Szirmay C. Ugocsa 59. 60.
^[184]Collect. herald. nro. 573.
^[185]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116.
^[186]Budai Fer. lex. III. 309.
^[187]Kővári, Erdély nev. cs. 271.
^[188]Kállay Fer. Székely nemz. 283.
^[189]Nemes Székely nemz. Constitutioi 273.
^[190]1681. és 1687. évi törv. czikkely.
^[191]Collect. herald. nro. 505.
^[192]Bethlen Wolph. V. 409.
^[193]Hodor K., Doboka m. 436.
^[194]Bár – mint fölebb láttuk – 1718-ban Szente nevü család is kapott czímeres nemes levelet, névszerint János és Pál, mégis a czímer különbözésénél fogva ezen családdal azonosnak lenni nem látszik.
^[195]Családi közlés szerint.
^[196]Szirmay, C. Zemplin not. top. 218. lapon János sáros-pataki tanárt Szentesy-nek írja.
^[197]Arad megyei jegyzőkönyv 720. sz.
^[198]Török Antal közlése szerint.
^[199]Horváth István, Verbőczi emlékezete II. 127–131.
^[200]Szereday Series Episcoporum Transylvaniae 215–216. Pray, Hierarchia I. 305. II. 279.
^[201]Kállay, Székely nemz. 283. Huszti után.
^[202]Budai Fer. Lex. II. 18.
^[203]Szontagh Dán közl.
^[204]Török Ant. közl.
^[205]Coll. herald. nro. 441.
^[206]Lazius Farkas gyenge hitelű munkája alaptalanúl az Altenburgi grófoktól származtatja.
^[207]Wagner. Coll. geneal. hist. dec. II. 48–70. Ugyan ő Tab. geneal. Mss. tab. XXXI.
^[208]Fejér, Cod. dipl. tomo III. vol. 1. p. 125.
^[209]Ugyanott 201.
^[210]Ugyanott 176.
^[211]Ugyanott 199.
^[212]1245. és 1256. oklevél kivonat Wagnernál II. 51–53.
^[213]Hoheneck szerint nem Simonnak, hanem Ferencznek leánya volt.
^[214]Kaprinai H. Diplom. II. 325. és Teleki, Hunyadiak kora X. 621.
^[215]Wagner Dec. II. tab. II. fig. 4.
^[216]Ugyan ott fig. 5. és kiadta Battyán is Leges Eccles. II. 559.
^[217]Gyurikovics, Magyar akadémiai Értesitő 1847. 369–370. lap.
^[218]Spener szerint. De a Batthyányiak családfáján nem található.
^[219]B. Hoheneck: Die Herren Stände d. Erzherz. Österreich II. 533.
^[220]A család Győr megyei birtokviszonyairól irt Czeh J. Tudományos Gyüjt. 1829. XII. 61.
^[221]Collect. herald. nro. 827.
^[222]Schönfeld Adelslex. I. 208.
^[223]Hodor, Doboka várm. 231. l.
^[224]Kállay. Székely nemz. 283.
^[225]Benkő, Transylv. Gen. II. és Magyar Irók. II. K. Szirmay C. Zemplin 218. sz.
^[226]Memoria Basiliae Strigoniensis 168.
^[227]Kaprinai Mss. B. tomo 44. pag. 130. 353.
^[228]Bartholomaeides C. Gömör 408. és 764.
^[229]Lehoczky Stemmat. II. 381. Rajcsányi Geneal. deductiones. Mss. I. 65. 66. 100. II. 6. 67. 140. És a család egyik t. tagja által közlött tábla, továbbá Vay L., Német hivség 597. stb.
^[230]Szent-benedeki Convent fasc. 150. nro. 26.
^[231]B. Vay László Német hívség. 721–735.
^[232]Ugyan ott 727. 838.
^[233]Szentbenedeki convent fasc. 17. nro. 58.
^[234]Szentbenedeki convent Capsa A. fasc. 5. nro. 8.
^[235]Szentbenedeki convent fasc. 34. nro. 19.
^[236]Szentbenedeki convent Prot. R. pag. 59.
^[237]Eredeti okmány.
^[238]Bartholomaeides C. Gömör p. 764.
^[239]Bél M. Notitia nova Hung. IV. 552. lapon elhibázva az év 1706. helyett 1760. Lásd Lehoczky Stemmat. I. 196.
^[240]II. Rákóczy Ferencz és kortársainak leveleik, Pest, 1861. 48. lap.
^[241]Lehoczky Stemmat. I. 195.
^[242]Szentbenedeki Convent 1727. Fasc. 137. nro. 5.
^[243]Mocsáry Ant. Nógrád m. leirása, s jegyzőkönyvek.
^[244]Némely családfákon Mihály helyett Péter tétetik, és ennek fia lett volna Mihály.
^[245]Szirmay, C. Zemplin, not. historica 105. 108. 113. 118.
^[246]Ezen György némely családfán Zsigmond testvérének Benedeknek fiáúl, másutt Zsigmond fiának Benedeknek fiául iratik.
^[247]Lehoczky Stemmat. I. 198.
^[248]Hirtenfeld: Der Maria Theresien Orden. II. 1301.
^[249]Tán e Jánosnak volt neje Pongrácz Erzse, és leánya Anna-Mária Radvánszky Jánosné.
^[250]Szirmay C. Zemplin hist. 311.
^[251]Collect. herald. pag. 117. Lehoczky (Stemmat. I. 170.) Szerint ekkor vele László és Ignácz is báró lett.
^[252]Lehoczky id. h. 116.
^[253]Az 1730. évi Calendarium Jaurinense.
^[254]Adami Scuta gentil. tomo XII. és Coll. herald. pag. 117.
^[255]Lásd Uj Magyar Muzeum 1857. II. köt. 252–268. l.
^[256]Rezik, Theatrum Eperjesiense. Szalay M. orsz. tört. V. 349. Horváth Mihály Magyarorsz. tört. IV. 187. Engel, Gesch. V. 126.
^[257]Csécsi D. Diarium conventus Szécsényiensis.
^[258]Lehoczky Stemmat. I. 198.
^[259]Tudom. gyűjt. 1823. III. 116.
^[260]És így más Mihály lehetett az, ki 1760-ban Liptó vármegye alispánja volt.
^[261]Családjáról némi jegyzeteket írt össze. Olv. Kaprinai Mss. B. tomo 44. pag. 208.
^[262]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 199. 205. 211. 226. 234. 243. 252.
^[263]Ugyan ott 265. 270. 272. 290. 306. 307.
^[264]Szalay László, Magyar orsz. tört. V. 351. jegyzetben.
^[265]Hiteles kivonatok szerint.
^[266]Engel, Monumenta. pag. 226.
^[267]Budai Fer. lex. III. 319.
^[268]Családi közlés szerint.
^[269]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 430.
^[270]Hodor, Doboka várm.
^[271]Kolosmonostori konvent Török Antal közlése szerint.
^[272]Ugyan ott.
^[273]Kolosmonostori konvent Török Antal közlése szerint.
^[274]Az eredeti a családnál.
^[275]E leszármazás a kolosmonostori conventben be helyezett genealogiáról van véve a család közlése szerint Török Antal által. A chronologia szerint a családfa némileg hiányosnak látszik.
^[276]Bartholomaeides C. Gömör. p. 146.
^[277]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[278]Szentbenedeki Convent Protoc. BB pag 339.
^[279]Eredeti oklevél szerint.
^[280]Szontagh Dániel közlése.
^[281]Apor P. Synopsis Mutationum 193. és 300.
^[282]Ugyan ott, és Cserey Mihály Historia 250.
^[283]Hevenessy Mss. tomo XXV. folio 231.
^[284]Kővári szerint 1713-ban lett báró, Apor szerint 1728-ban Synopsis Mut. 164. lap. Ez utóbbi valószinűbb.
^[285]Kéziratai közt maradt fel „Erdély politikai és polgári kormányáról” műve. Teleki könyvtár fol. 1145.
^[286]Apor, Synopsis mutationum 193.
^[287]Kővári L. Erdély nev. cs. 229.
^[288]Apor, Synopsis 290.
^[289]Kővári id. h.
^[290]Hirtenfeld, Der-Maria-Terezien-Orden. I. 590–592.
^[291]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[292]Décsey Miklós közl.
^[293]Istvánffy Historia. 1685. kiad. 331. (libro XXIV.)
^[294]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[295]Török Antal közl.
^[296]Benkő Transylvania gen. II. 411.
^[297]Apor, Synopsis Mutationum 290.
^[298]Bethlen Wolph. Hist. V. 461.
^[299]Collect herald nro. 45.
^[300]Szirmay, Szathmár várm. I. 135.
^[301]Szirmay C. Zemplin not. top. 391.
^[302]Székely S. Unitária vallás tört.
^[303]Hodor K. közl. szerint.
^[304]Szirmay C. Ugocsa 86. 87.
^[305]Szirmay C. Zemplin not. hist. 329. 333.
^[306]Hornyik J. Kecskemét III. 5–6. és a Jászói konvent Hodor szerint.
^[307]Nógrád megyei jegyző könyv 1597. évi.
^[308]Szirmay, C. Zemplin not. hist. 292.
^[309]Szirmay Szatmár vármegye II. 121. 123.
^[310]Szirmay Zemplin not. top. 109.
^[311]Kaprinai Dipl. II. 447.
^[312]Székely S. Unitária vallás tört. 105. 148.
^[313]Szirmay C. Zemplin not. top. 291.
^[314]Kaprinai Dipl. II. 447.
^[315]Sz. benedeki Convent Protoc. LL. p. 285. nro. 194.
^[316]Bartholomaeides C. Gömör pag. 76.
^[317]Protocol. C. Gömör pag. 209. 210.
^[318]Életrajza olv. Toldy Fer. A magyar költészet kézikönyve II. 183.
^[319]Kaprinai Mss. A tomo 43. pag. 146.
^[320]Adami, Scuta gentil. tomo XII. hol bárói czímere látható.
^[321]Szirmay, Szatmár várm. II. 34. 139. 193. 276.
^[322]Szirmay, C. Zemplin not. top. 170. 230. Más család lehetett az, melyből Zenthmiklósssy István vajda fiának Mihálynak özvegye Draga 1417-ben Ugocsában Isóföldét birta. (Szirmay C. Ugocsa. 176).
^[323]Szontagh Dániel közl.
^[324]Megyei jegyzőkönyv 671. sz. a.
^[325]Benkő Transylv. gen. II. 242.
^[326]Szirmay C. Ugocsa p. 160.
^[327]Ugyan ott, és Kővári Erdély nev. cs. 230.
^[328]Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 22. és 525.
^[329]Wolph. Bethlen tomo V. pag. 408. Szalárdy 146.
^[330]Kállay Székely nemz. 283.
^[331]Szirmay, Szatmár várm. II. 203. E helységben a szentpályi család e század elején is birtokos.
^[332]Mikó, Szabó Kár. Erdély tört. adatok IV. 65. Haller Gábor naplójában.
^[333]Kazy, Historia Hung. II. 250. 251.
^[334]Kállay Székely nemz. 283. ki hibásan idézi ez adatra Bethlen Jánost, ki csak 1663-ig irt. – Benkő, Csík, Gyergyó és Kászon. 52.
^[335]Szirmay C. Ugocsa pag. 161–162.
^[336]Szirmay C. Ugocsa, 161.
^[337]Szirmay C. Ugocsa 157. 174.
^[338]Cserey Mihály Hist. 75.
^[339]Apor P. Synopsis Mutationum 290.
^[340]Ugyan ott.
^[341]Ötvös Ágoston, Rejtelmes levelek 40.
^[342]Katona Hist. critic. XIII. 144. Kővári Erdély tört. V. 34. Kemény János önéletirása 429. l.
^[343]Szontagh Dániel közl.
^[344]Szereday Series Eppor. Transylv. 31.
^[345]Kolosmonostori Convent.
^[346]Doboka vármegye Prot. DD. folio 55.
^[347]Mikó Imre, Szabó Kár. Erdély tört. adatok IV. köt. Haller naplója.
^[348]Kemény József gróf Stemmatogr. gyüjt. VIII. Hodor szerint.
^[349]Rajcsányi Deduct. geneal. II. 48.
^[350]Liber regius folio 457.
^[351]Bartholomaeides C. Gömör pag. 45.
^[352]Jászay, A magyar nemzet napjai 157. És Kovachich Suplem. ad vestig. Comit. III. 333–336.
^[353]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[354]Szirmay, Szatmár várm. II. 262.
^[355]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[356]Jegyzőkönyvi 1252. sz. a.
^[357]Szirmay C. Zemplin not. top. 215.
^[358]1655: 30. és 1659. és 1662. évi törv. záradék.
^[359]Szirmay C. Ugocsa p. 125.
^[360]Luby Károly közlése családi adatok nyomán.
^[361]Szirmay, Szathmár várm. II. 132.
^[362]Ugyan ott. II. 210.
^[363]Liber Regius folio 113.
^[364]Rajcsányi Geneal deduct. I. 39.
^[365]Kovachich, Vestigia Comitiorum 266–67.
^[366]Adami, Scuta gentil. XII.
^[367]Fényes, Geographiai szótár IV. 123.
^[368]Lásd Conscriptio J. Cottus Bihar anno 1552. Bielik: Majores Hungarorum. Pest 1796. pag. 113–117. és utánna Budai Fer. Polgári Lex. III. 320.
^[369]Ugyan ott.
^[370]Szirmay, Szatmár várm. II. 103.
^[371]Ugyan ott II. 104.
^[372]Teleki, Hunyadiak kora I. 377.
^[373]Kovachich, Vestigia Comitiorum pag. 266. és utánna Budai Polg. Lex. III. 319.
^[374]Szirmay, Szatmár várm. II. 146. 196. 212. 283. 284. 285.
^[375]Oklevél.
^[376]Szirmay C. Ugocsa pag. 169.
^[377]Horvát István, Verbőczy Emlékezete II. 107. oklevél.
^[378]Szirmay C. Ugocsa pag. 159.
^[379]Szirmay Szatmár várm. II. 224. 239. 240. 245. 253. 356. 259. 260.
^[380]Kovachich, Supplem. ad Vestigia Comitiorum II. 335. és utánna Jászay Pál, a magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 157. és Budai Fer. Polg. Lex. III. 370. stb.
^[381]Szirmay, Szatmár várm. II. 275.
^[382]Leleszi Convent 1549. sub. nro 7. fasc. 2.
^[383]Ugyan ott év nélkül, de 1573. éviek közt Fasc. 29. nro 29.
^[384]Lehoczky, Stemmat I. pag. 190. Ha e forrásban teljesen bízhatni lehetne.
^[385]Magyar történelmi tár. VI. köt. 131. lap.
^[386]Szirmay C. Zemplin not. historica. pag. 190–192.
^[387]Ha hihetünk Lehoczkynak, ki írja Stemmat. I. 190. és Szirmay Szatmár I. 75.
^[388]Szalay L. Magyar orsz. tört. V. 128. Szeöts Gy. armálisa publicatioján.
^[389]Ugyan ott, és Szirmay C. Zemplin not. 216.
^[390]Cserey Mihály M. Historiája 51. Wagner Hist. Leopold. I. 245.
^[391]A nemzeti muzeumban m. kézir. lat. 411. sz. a. megvan egy általa összegyüjtött kézirati gyüjtemény, melybe ezeket irá: „Anno 1671. die 11. januar. Leopold német császár és magyar király idejében Erdélyben bujdostomban irattam ezt le Sorostélyon (más tintával) Teleki Mihály kenyerén.” Szepesi Pál s. k.
^[392]Szalay L. M. orsz. tört. V. 147.
^[393]Ugyan ott V. 150. és Babocsai Fata Tarczaliensia Rumynál I. 33.
^[394]Szirmay C. Zemplin not. top. 234.
^[395]Szalay id. m. V. 156. 157. Horváth Mih. III. 307. stb.
^[396]Szalay id. h. V. 194.
^[397]Ugyan ott. V. köt. 238–239.
^[398]Liber regius anni 1698. folio 438.
^[399]Ezt általam látott hiteles okmány bizonyítja, és ezen származásnak ellent nem állhat azon körülmény sem, hogy netán II. Pálnak ivadéka közűl 1752-ben a Négyesre vitt uj nádori adományban egyik sem vett vala részt mint akkor ott még nem birtokosok. Az is bizonyos, hogy Négyes helység egy részére még 1700-ban Almásy János és neje Deák Judit is vittek királyi adományt. (Liber regius folio 542.)
^[400]Szirmay C. Zemplin not. top. 223.
^[401]Szeöts György 1666. jun. 24. armálisa publicatiója szerint.
^[402]Közölve e levél Visnyó leirásában, Fényes, Geographiai szótár IV. 307.
^[403]Egri káptalan Protoc AA. pag. 4. nro. 5. a midőn visszahúzza testvérének Nagy Zsigmondnak a Zemplin megyei Erdőbényei kuriáról tett bevallást.
^[404]Meg van ez oklevél a családnál.
^[405]Sárospataki füzetek II. évfoly. X. 977. 978.
^[406]Ugyan ott 978. 979.
^[407]Sáros-pataki fűzetek II. évfoly. X. 980.
^[408]A végrendelet a családi levéltárban.
^[409]Decsy Samu: A m. szent korona historiája 375.
^[410]Ugyan ott.
^[411]Lásd az oklevelet Teleki, Hunyadiak kora X. 492–494.
^[412]Szentbenedeki Convent fasc. 141. nro. 25.
^[413]Fejér, Cod. dipl. tomo XI. p. 452.
^[414]Ugyan ott.
^[415]Szentbenedeki Convent fasc. 63. nro. 33.
^[416]Ugyan ott fasc. 100. nro. 43.
^[417]Ugyanott Prot. A. pag. 67.
^[418]Ugyan ott Prot. A. pag. 65.
^[419]Ugyan ott Prot. E. pag. 88.
^[420]Collect. herald. nro. 567.
^[421]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[422]Bethlen Wolph. Hist. IV. 401.
^[423]Ugyan ott tomo VI. 470.
^[424]Hodor, Doboka várm. 231.
^[425]Ugyan ott 440.
^[426]Hodor, Doboka várm. 231.
^[427]Szirmay C. Zemplin not. top. 117. 270.
^[428]Collect. herald nor. 351.
^[429]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[430]Lásd Mikó. Erd. tört. adatok III. köt.
^[431]Szirmay C. Zemplin not. top. 214.
^[432]Ugyan ott 215.
^[433]Rajcsány Ádám Geneal. Deductiones I. 21. Geneal. Auth. I. stb.
^[434]Szirmay Szatmár várm. II. 135. 196. 218. 267. 294. stb.
^[435]Családi közlés szerint Luby Károly által.
^[436]Szirmay, Szatmár várm. I. 135.
^[437]Bethlen Wolph. Historia tom. V. pag. 26.
^[438]Tán a Varasd megyei Gorenecz helység.
^[439]Fejér, Cod. diplom. tomo X. vol. 6. p. 135. V. ö. tomo X. vol. 4. pag. 747.
^[440]Jászay, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 156. 157.
^[441]Lehoczky Stemmat. I. 377.
^[442]Rajcsány, Geneal. Deduct. II. 67.
^[443]Marosszéki Szentháromság helység neve Szent-trontás alakban valószinűleg a latin Szent-Trinitas-ból eredt.
^[444]Horváth Mih. Magyar orsz. tört. 2. kiad. II. 101.
^[445]Hodor K. szerint.
^[446]Haller Gábor naplója.
^[447]Apor, Synopsis Mutationum 291.
^[448]Ugyan ott 208.
^[449]Horányi Memoria Hung. II. 365.
^[450]Hodor K. közlése szerint Buzás-Bocsárd és Iszákfalva fele része iránt indított osztályos perből.
^[451]Fényes E., Magyarország stat. és geogr. tekintetben Pest 1837. III. köt. 197.
^[452]A család ez ágának kezénél lévő és a család egyik tagja által latinnyelven szerkesztett: „Exractus geneologiae Chazaridum de Szeremle” kézirat a család nemzékrendét a XV. század elején élt Zsigmondtól, ki 1413-ban donatiót szerzőnek iratik, ízről ízre hozza le, a legtöbbnek még születési éveiket is kijelölve, mely családfát azonban semmi hiteles adattal nem támogathatván, itt ezennel mellőznünk kell.
^[453]Családi egyszerű közlés szerint.
^[454]Melyen S. M. kezdő betük (Szeremlei Mihály) állnak, és 1831-ben kelt végrendelet alá nyomatott.
^[455]Collect. herald. nro. 25.
^[456]Ugyan ott, és Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[457]Protoc. C. Neograd. 1598. pag. 48.
^[458]Protoc. anni 1602.
^[459]Az eredeti czimerlevél szerint, mely Nógrád megye levéltárában őriztetik.
^[460]Nógrád megyei levéltár.
^[461]Magyar Hirlap 1850. dec. 15. sz.
^[462]Pray Gy. kéziratának XXVIII. kötete a m. kir. Egyetem könyvtárában.
^[463]Lehoczky Stemmat. I. 198.
^[464]Ugyan ott.
^[465]Collect. herald. nro. 46.
^[466]Krassó várm. jegyzőkönyve.
^[467]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[468]Sürgöny, hivatalos pol. lap. 1864. april. 18. 99. szám.
^[469]Családi közlés szerint.
^[470]Collect. herald. nro. 74. és Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[471]Csak 1705-ben és 1711-ben irattak Szegedy néven, egyébkor mindég Szigedy és Szigethy-nek.
^[472]Megyei jegyzőkönyv 1842. évi 244. szám alatt.
^[473]Szontagh Dán. közl. szerint.
^[474]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[475]Arad várm. jegyzőkönyve 1816. évi 1315. sz. a.
^[476]Katona, Hist. critica tomo XXXII. pag. 751.
^[477]Benkő, Transylvania II. 501.
^[478]Hodor K. Doboka várm.
^[479]Bethlen Wolph. Hist. V. 409.
^[480]Török Antal közlése szerint.
^[481]Ugyan az.
^[482]Protoc. C. Neogradiensis anni 1652. pag. 21.
^[483]Egy 1680. évi tanúvallatás alkalmával 30 éves volt, tehát 1650-ben született.
^[484]Protoc. C. Neograd. anni 1684.
^[485]Tanuvallatások 1680. évről.
^[486]1705–1755. évi megyei jegyzőkönyvek.
^[487]Apor, Synopsis Mutationum 291.
^[488]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117. 236. 288. 340.
^[489]Liber regnis folio 245.
^[490]Hevenessy Mss. tomo LX. p. 215.
^[491]Protocol. C. Neograd anni 1705.
^[492]Ugyan az 1711. évről.
^[493]Hevenessy id. h.
^[494]Fejér Cod. dipl. tomo IX. vol. III. pag. 385.
^[495]Hodor Károly közl.
^[496]Haller Gábor naplója.
^[497]Nemes székely nemz. Constitutiói 97.
^[498]Collect. herald. nro. 449. és Adami, Scuta XII.
^[499]Szontagh Dán. közl.
^[500]A fölötte mondott halotti beszédek kinyomattak.
^[501]Nógrád m. levéltár.
^[502]Eredeti okirat.
^[503]Rajcsányi Deduct. geneal. II. 249.
^[504]Teleki szerint Hunyadiak kora I. 28. De Fejér Cod. Dipl. tomo X. vol. 4. pag. 654. a Horogszeghről kelt adomány levél szerint László.
^[505]Fejér G. Codex dipl. tomo X. vol. 4. p. 609–612.
^[506]Tehát nem Loránd volt Miklós atyja ?!
^[507]Fejér G. Codex dipl. tomo X. vol. 4. p. 654–666. – Kaprinai Mss. B. IV. 82. Teleky Hunyadiak kora I. 28.
^[508]Az oklevél Katonánál kivonatban, Katona Hist. critic. tomo XI. pag. 761–763. Egészen Fejér G. Codex diplom. tomo X. vol. 4. pag. 742–746. Nagyon tévedett tehát Szilágyi Ferencz, midőn az általa szerkesztett Hon és Külföld 1841. febr. 19-ki 14. szám 55. lapon a jegyzetben azt irta, hogy a horogszeghi Szilágyi nemzetség czímere „nyillal keresztűllőtt félhold”. Hasonlóan tévedett Siebmacher is, kinek Gr. Wappenbuch Supl. X. Bd. nro 31. alatt közlött czímere egészen elüt a valóditól. Siebacher ily czímert tulajdonít alaptalanúl a horogszegi Szilágyi nemzetségnek: a paizs kék udvarában arany horgony áll, melyet közepén keresztül hasít egy, a paizs udvarán vízirányosan átvonuló ezüst pólya (fascia). A paizs fölötti sisak koronájából felfordított arany horgony emelkedik ki, két kiterjesztett fekete sasszárny között. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
^[509]Kaprinai, Hungaria diplomatica II. 195.
^[510]Teleki Hunyadiak kora III. 96.
^[511]Ugyan ott III. 165. 188.
^[512]Ugyan ott III. 192., hol arczképe is látható. Mint a kormányzótól egy törvénye 1458. évről hasonmásban látható a M. Tud. Tár. Évkönyvei I. kötetében 346–354. hol pecsétrajza is látható, azonban a czimerlevelet nem ismerő rajzoló a vadkecskét tűzlángok helyett mintegy koronából kiemelkedve tünteté elé – hibásan.
^[513]Ugyan ott II. 194. a jegyzetben.
^[514]Teleki Hunyadiak kora II. 598.
^[515]Hodor K., Doboka várm. 74. és 234. és szerinte a kolosmonostori convent.
^[516]Hodor id. h.
^[517]Kaprinai Hung. Dipl. II. 196.
^[518]Szirmay, Szatmár várm. II. 195.
^[519]Liber Regius folio 58.
^[520]Kaprinai Mss. A. tomo 43. pag. 249. és Szirmay Szatmár I. 75.
^[521]Szirmay, Szatmár várm. I. 129.
^[522]Luby Károly családi közlés után.
^[523]Szirmay Szatmár várm. II. 134. 145. 269. 276. 294.
^[524]Ugyan ott I. 133.
^[525]Ugyan ott II. 219.
^[526]L'Advocat, Mindszenty Lexikon VI. 361. – Somobory Zsuzsanna 1861. évi nyomott halotti jelentése. Halmágyi Zsófia fölött halotti beszéd 1810. stb.
^[527]L'Advocat Mindszenty Lex. VI. 362. és Tudományos gyűjt. 1820. VIII. 93.
^[528]L'Advocat Mindszenty Lex. VI. 365. és Tudományos gyűjt. 1820. VIII. 93.
^[529]Szirmay, C. Zemplin not. top. 117.
^[530]Szirmay, C. Ugocsa p. 131. 132.
^[531]Ugyan ott 125.
^[532]Ugyan ott 74. 84. 126. 129. 154. 166. 175.
^[533]Magyar Irók II. 320.
^[534]Bihar megye levéltárában van az eredeti armális.
^[535]Szontagh Dán. közl.
^[536]Fényes E. Komárom várm. 146.
^[537]Collect. herald. nro 828.
^[538]Családi közlés Hodor K. szerint.
^[539]Apor, Synopsis Mutationum 291.
^[540]Hodor K., Doboka várm. 232.
^[541]Décsey Miklós közl. szerint.
^[542]Benkő Transylvania gen. II. 263. 600.
^[543]Ugyan ott 500.
^[544]Hodor, Doboka várm. 231. 436.
^[545]L. életéről adatokat Magyar Irók I. 557.
^[546]Deserici, Historia Eppatus Vaciensis Suplem. pag. 8. szerint 1464-től 1473-ig. Schematismus Dioec. Vaciensis 1835. évre XLIII. lapon szerint 1455–1475-ig. Mocsáry Nógrád várm. leirása I. köt. 81. lapja szerint ezen Vincze püspökről maradt a példabeszéd: „Veréb vesztő Váczi Vincze vesztette el Vácz várossának virág vasárnapi vas vásárát.”
^[547]Mocsáry Ant. Nógrád várm. leirása I. 81.
^[548]Ugyan ott I. 82.
^[549]Ugyan ott I. 82.
^[550]Nógrád várm. levéltár.
^[551]Regestrum insurrectionis C. Neogr. 1684. mely szerint ekkor – úgy látszik – Nógrádban az egész szilasi Szilassy családból egy maga élt.
^[552]Protoc. Neogradiensis anni 1689–90.
^[553]Protoc. C. Neogr. anni 1709. hol már csak özvegye említetik.
^[554]Mocsáry A. Nógrád várm. leirása I. 83. III. 33.
^[555]Nadányi Florus Hung. 357. Kemény János önéletirása. Kiadta Szalay L. 32.
^[556]Bojthi Gásp. Engelnél Monumenta Ungr. 353. 355.
^[557]Liber Regius folio 562.
^[558]Kaprinai Hung. diplom. II. 447.
^[559]Perbeli genealogia szerint.
^[560]Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 6. pag. 111. és 135.
^[561]A kolosmonostori convent kiadványai szerint Décsey Miklós szíves közlése után, ki e család származására vonatkozólag a legtöbb s hitelesb adatokat szolgáltatta.
^[562]Ugyan a kolosmonostori convent kiadv. Décsey szerint a következőkkel együtt.
^[563]Teleki, Hunyadiak kora X. 496.
^[564]Szereday Ant. Notitia Capit. Albensis.
^[565]Hodor K. szerint.
^[566]Kolosmonsotori conv. Décsey sz.
^[567]Décsey adatai szerint Ambrúsnak atyja János lett volna, de kérdés: melyik?
^[568]Décsey Mikl. és Hodor K. szerint.
^[569]Ugyan azok szerint.
^[570]Hodor Károly, Kemény József „Laterculi genealogici” czimű gyűjteménye nyomán. Décsey szerint – úgy látszik – ezek nővére volt volna Sz. Erzsébet Bogáthy Andrásné is.
^[571]Szintén Hodor K. szerint, ki Juditot Virginás Péternét, Borát Koszta Istvánnét és Annát Kemény Györgynét is e János leányainak irja, azonban ezekről alább leszen szó.
^[572]Kővári, Erdély tört. III. 176.
^[573]Décsey M. a kolosmonostori conv. regestrumai szerint.
^[574]Hodor K. szerint.
^[575]Mike Sándor gyüjteménye szerint ez Erzsébet lett volna.
^[576]Ki Hodor szerint Judit és néhol Zsuzsinak iratik.
^[577]Hodor K. szerint.
^[578]Erdélyi egyház tört. adatok. 1860. 237. A család különben az unitária egyházhoz tartozott, legalább a kecset-szilvási ág. Székely S. Unitária vallás tört. 113. lap.
^[579]Décsey M. közl. szerint.
^[580]Wolph. Bethlen. tomo V. 409.
^[581]E János lehet az, ki Dézsen született, külföldi egyetemen (Argentinae) tanúlt. 1591-ben mint pap a m.-vásárhelyi ref. közzsinaton beszédet tartott és azt kinyomatta Szebenben. Katholizált, és több értekezést is irt. Benkő Transylv. II. 348. 358.
^[582]Ennek második férjeűl Kendy Mihályt írja Hodor Károly.
^[583]Hodor K. szerint.
^[584]Hodor e János testvéreiűl írja azon négy leányt, kik a táblán leányaiként állanak.
^[585]Hodor és gr. Kemény József szerint Sámuelnek gyermekei Péter és Zsuzsa Túry Lászlóné volt.
^[586]Hodor K. e Bálintnak fiáúl írja Ádámot, v. Andrást – úgymond – ez utóbbinak nejéűl Endes Bora iratik.
^[587]Hodor Doboka várm. 425. 435.
^[588]Ugyan ott 426. 435. 456.
^[589]Hodor K. közl. szerint ennek (t. i.) Andrásnak Somlyay Judittól gyermekei voltak még: Erzse Eördögh Istvánné, Péter Drugetyevith Horváth Judit férje, János, Zsófia előbb Almády Gáspárné, utóbb Kendy Mihályné (ki a IV. táblán áll) Zsuzsi előbb Zakariás Zsigmondné, utóbb Nagy Jánosné, és András.
^[590]Hodor K. közl. szerint.
^[591]Gr. Kemény József gyűjteményében Hodor K. szerint.
^[592]Gr. Kemény József gyűjteményében Hodor K. szerint.
^[593]Szirmay C. Zemplin not. top. 376.
^[594]Szongath Dán. közl. után.
^[595]Burgstaller Collect. Insignium.
^[596]Collect. herald. p. 126.
^[597]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[598]B. Vay László, Német hivség 880. lap.
^[599]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[600]Szirmay, Szatmár várm. II. 152.
^[601]Liber regius f. 383.
^[602]Veszprém megye levéltárában van az eredeti armális.
^[603]Okirat szerint.
^[604]Pray Mss. tomo IV. p. 302.
^[605]Oklevél szerint.
^[606]Kaprinai Mss. A. tomo V. p. 13.
^[607]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[608]Szontagh Dán. közl.
^[609]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[610]Wolph. Bethlen. Hist. V. 62.
^[611]Szirmay C. Zemplin not. top. 104. 286.
^[612]Szirmay, Szatmár várm. II. 125.
^[613]Fábián, Arad várm. 33.
^[614]Liber reg. folio 169.
^[615]Szirmay C. Ugocsa p. 117. 132. 134.
^[616]Szirmay C. Ugocsa p. 135.
^[617]Protoc. C. Neograd. anni 1726.
^[618]Protoc. C. Neograd. anni 1726.
^[619]Collect. herald. nro. 376.
^[620]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[621]A család történetéről nyomtatásban olvashatni Szirmay Ant. Notitia C. Ugocsa 107–115. stb. Ugyan attól Not. C. Zemplin not. top. és not. hist. 380. stb. – Csupán ez adatok után Mednyánszky a Hormayr Taschenbuch 1821. évi foly. 1–13. lapján, és magyarúl Kovacsóczy Arpádia III. köt. 188–201. Kazinczy Fer. Felső-Magyarországi Minerva 1825. évf. 349–354. – Végre Kovács Józseftől Szirmay László fölötti halotti beszéd. Eger 1776.
^[622]Katona, Hist. critica. tomo. V. p. 1052.
^[623]Ez Katona véleménye, melyet – miután Raak-ról IV. Béla okmánya említi, hogy a Szerémségből (e Syrmio) jött, – sem Szirmay Antalnak némi magyarázó módosítása (Notitia Cottus Ugocsa pag. 109.) sem Mednyánszky kevés birálattal irt értekezése, sem Kazinczy Ferencz szépen irt dolgozata pusztán bizonyitékok nélkül nem gyengíthet meg.
^[624]Szirmay C. Ugocsa 108. C. Zemplin not. top. 380.
^[625]Szirmay C. Ugocsa 110. Ez oklevél már meg van a család levéltárában.
^[626]Szirmay C. Ugocsa 111. Igy állhat a két Szirmay vonal között a közös kapcsolat, melynek régisége, vagy egyéb hiánya okozhatta, hogy az ugocsai Szirmay vonal a borsodi Szirmay-ak által különböző nemzetségnek tekintetett. Példa volt reá az ugocsai ágból eredt Szirmay Anatl a tudós iró. Lásd Kazinczy, Minerva 1825. 361. lap. Egyébiránt a két vonal abban is némi különbséget tartott, hogy a borsodi Szirmay-nak, az ugocsai Zirmay-nak irta nevét.
^[627]Szirmay C. Ugocsa 111.
^[628]Wagner Mss. LXX. p. 313. Szirmay Tamás ezredes által szerkesztve a mult században, elején toldva Wagner által. – Szirmay C. Ugocsa pag. 182. toldva Wagner által. Lehoczky is Stemmat II. 379. de hibásan.
^[629]Fejér G. Cod. dipl. tomo IV. vol. 3. p. 381.
^[630]Szirmay C. Zemplin. not. hist. 24.
^[631]Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. 5. p. 753. Katona Hist. critica. XII. 269–271.
^[632]Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. 6. pag. 89–93. Hevenesi Mss. tomo XVII. 52.
^[633]Forgách Franc. Commentarii sui temporis. 85.
^[634]Szirmay C. Zemplin not hist. 177–184. és 329.
^[635]Szirmay C. Zemplin not hist. 242–253.
^[636]Szirmay C. Zemplin not hist. 258–261. Kaprinai Mss. A. tomo. XLI. p. 252.
^[637]Szirmay C. Zemplin not hist. 263. és 298. a grófi diplomában említve. Lehoczky szerint (Stemmat I. p. 170.) 1695-ben lett báróvá; de valószinűleg sajtó-hibából.
^[638]Szirmay C. Zemplin not. hist. 280. 293. Kaprinainál is megvan a grófi diploma. Mss. A. tomo XLII. p. 459. és B. tomo XVIII. p. 50.
^[639]Pethő Ger. krónika 89. lap szerint 1710-ben.
^[640]Szirmay C. Zemplin 305.
^[641]Szirmay C. Zemplin 263.
^[642]Kovács József halotti beszéde Szirmay László fölött.
^[643]Szirmay, C. Zemplin not. hist. 221. 225. 254. 270. 311. 312. Kovachich Scriptores minores I. 306.
^[644]Szirmay C. Zemplin not. hist. 319.
^[645]Kovács József, Halotti beszéde, Eger 1776. és Szirmay C. Zemplin not. hist. 313. 320.
^[646]Szirmay C. Zemplin not. hist. 328.
^[647]Wagner Mss. tomo LXX. p. 182. stb.
^[648]Szirmay C. Ugocsa p. 11. 32.
^[649]Szirmay C. Ugocsa p. 109. 112.
^[650]Szirmay C. Ugocsa p. 51.
^[651]Szirmay C. Ugocsa p. 17. 18. 38. 74. 76. és Szatmár várm. II. 69. 70.
^[652]Szirmay C. Ugocsa p. 50. 58.
^[653]Szirmay C. Ugocsa p. 107.
^[654]Szirmay C. Ugocsa p. 58.
^[655]Teleki, Hunyadiak kora XI. 419. Szirmay C. Ugocsa 96. 113. 121. 172.
^[656]Szirmay C. Ugocsa p. 61.
^[657]Szirmay C. Ugocsa 111. 114. 115.
^[658]Szirmay C. Ugocsa p. 51.
^[659]Szirmay C. Ugocsa p. 15.
^[660]Szirmay C. Ugocsa p. 16. Not. C. Zemplin hist. 134. Szirmay Antal már 1608-ban élteti, tehát az egyik évszám hibás.
^[661]Szirmay C. Ugocsa p. 20. Szirmay Antal itt a chronologia szerint hibásan 1662. évről szól, irván, hogy Györgynek javai elpusztítatván előbb katona, utóbb Szatmár megyébe telepedik. De az évszám nem állhat, mert már 1604-ben 1632-ben ezen II. György fiait Szatmár megyében találjuk, és igy ő alkalmasint a több György nevűeket összetéveszté.
^[662]Szirmay C. Szatmár várm. I. 131–135.
^[663]Szirmay C. Ugocsa p. 50.
^[664]Szirmay C. Ugocsa p. 23. 24.
^[665]Collect. herald. nro. 337.
^[666]Lásd életrajza Kazinczytól F. Magyarorsz. Minerva 1825. évi foly. 349–354. lap. és Szirmay C. Ugocsa.
^[667]Szirmay Szatmár várm. I. k. 135.
^[668]Szirmay C. Ugocsa p. 23–24. és Szatmár várm. II. 63–64.
^[669]Szirmay C. Ugocsa pag. 13.
^[670]Szirmay C. Ugocsa pag. 31.
^[671]Szirmay C. Ugocsa pag. 58.
^[672]Horváth István, Verbőczy Ist. emléke II. 103.
^[673]Szirmay C. Ugocsa 60.
^[674]Szirmay C. Ugocsa 60.
^[675]Szirmay, C. Ugocsa 60. Szatmár várm. II. 131.
^[676]Egy barátunk állítja, hogy látta a család valamely tagjánál.
^[677]Kaprinai Mss. A. tomo XLII. p. 459. és ugyan ott Mss. B. XVIII. p. 50. hol azonban a diploma egészen közölve nem lévén, a czímerleirása sem található.
^[678]Szirmay C. Ugocsa pag. 23–24. Adami, Scuta gentil. tomo. XII. és Coll. herald. nro. 337.
^[679]Wagner Mss. tomo LXX. p. 182.
^[680]Fényes, M. orsz. Geogr. stat. szótára IV. k. 5.
^[681]Fölötte Bucsúztató Versek. nyomt. Sopron. 1805.
^[682]Békes várm. 1836. évi jegyzőkönyve 2347. sz. a.
^[683]Szita Lőrincz a somogyi megyei esküdt 1738. évi pecsétén czimerűl a paizsban kardot tartó oroszlánt, és a sisak fölött ugyan azt viselt.
^[684]Bartholomaeides C. Gömör pag. 147.
^[685]Fényes, M. orsz. Geographiai szótára I. 133.
^[686]Szontagh Dán. Közl.
^[687]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[688]Protoc. C. Neograd.
^[689]Szontagh Dán. közl.
^[690]Fejér, Cod. dipl. tom. IX. 7. p. 233.
^[691]Fejér, Cod. dipl. tom. IX. 7. p. 429.
^[692]Fejér, Cod. dipl. tom. IX. 7. p. 440.
^[693]Fejér, Cod. diplom. tomo. X. vol. 7. p. 190.
^[694]Szontagh Dán. közl.
^[695]Szontagh Dán. közl.
^[696]Adami, Scuta gentil. tomo. XII.
^[697]Adami, Scuta gentil. tomo. XII.
^[698]Szontagh Dán. közl.
^[699]Szontagh Dán. közl.
^[700]Szontagh Dán. közl.
^[701]1659 : 133. törv. cz.
^[702]Családi közlés szerint.
^[703]Liber regius és Adami, Scuta gentil. tomo XII. szerint.
^[704]Családi közlés, és nagyobbára mind ezt, t. i. hogy septemvir, val. v. tit. tan. és Bereg megye főispánja volt, B. Vay László is irja „Német hívség” czímű munkája 333–335. lapjain, azonban mi az 1770. és 1774. évi hivatalos országos tiszti névtárban is csak kamarai tanácsos, sz. koronai és kir. ügy igazgatónak találjuk; az 1787. évi Schematismusban már csak fia Pál a kanczelláriai titkár és tanácsos fordul elé. Lehoczkynál sem találjuk sem a septemvirek, sem a Bereg megyei főispánok sorában, Stemmatogr. pag. 79. és 116.
^[705]B. Vay Miklós id. h. 333.
^[706]Szontagh Dán. közl.
^[707]Geneal. Deduct. I. 45.
^[708]Szontagh Dán. közl.
^[709]Szontagh Dán közl.
^[710]Szontagh Dán. közl.
^[711]1659 : 82. törv. cz.
^[712]Lásd Rajcsányi Deduct. gen. I. 32. 92. stb.
^[713]Esztergami kápt. libro 14. folio 337.
^[714]Kaprinai Mss. A. tomo L. p. 238.
^[715]Lásd 1715. évi orsz. gyülés czik.
^[716]Fényes, Komárom várm. 59. és Lehoczky Stemmat. I. 178.
^[717]Lásd ide vonatkozó levelezéseit Budapesti szemle XIX. köt. 267–278. l. Akkori mondott beszéde nyomtatásban is megjelent.
^[718]Lehoczky Stemmat I. 170.
^[719]Magyar tört. tár. VI. 98.
^[720]Fényes C. Komárom várm. 130. stb.
^[721]Bihari levéltár, és Collect. herald. pag. 124. – Lehoczky Stemmat I. p. 170. hibásan teszi 1730. évre.
^[722]Collect. herald. p. 124. és Adami Scuta gentil. tomo. XII.
^[723]Szentbenedeki Convent Protocol. J. J. pag. 63.
^[724]Szontagh Dán. közl.
^[725]Krassó várm. levéltár.
^[726]Collect. herald. p. 129. a Liber reg. után.
^[727]Trencsin várm. jegyző könyve.
^[728]Adami, Scuta gentil. tomo. XII.
^[729]Szontagh Dán. közl.
^[730]Szontagh Dán. közl.
^[731]Adami Scuta gentil. tomo. XII.
^[732]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[733]Wagner, Mss. tom. LXX. p. 126.
^[734]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[735]Lásd 1855. és 1858. góthai bárói almanach.
^[736]Liber regius folio 428.
^[737]Góthai almanach 1855. évi foly. 565.
^[738]1655. évi 119. törv. cz.
^[739]Adami Mss. a nzti Muzeumban quart. lat. nro. 182.
^[740]Szontagh Dán. közl.
^[741]Góthai 1855. évi bárói almanach. 565. lap.
^[742]Collect. Herald. nro. 829.
^[743]Adami Scuta gentil. tomo. XII.
^[744]Szirmay C. Zemplin not. top. 104.
^[745]Teleki, Hunyadiak kora XII. 336.
^[746]Horvát István, Verbőczy István emléke 124.
^[747]Horvát István, Verbőczy István emléke 180. 234–253. 283. – 1517-ben Móre Mátétól 200 mforintot vévén kölcsön sz. Iván születés napja ünnepéig lefizetendőt, ellenkezőleg hitelezőjének zálogúl leköti Nógrád megyei Guta helységbeli birtokát.
^[748]Szontagh Dániel közl. szerint.
^[749]Családi adatok nyomán közli Décsey Miklós.
^[750]A családnál.
^[751]Bethlen Wolph Hist. II. 322. 373.
^[752]Hodor, Doboka várm. 233.
^[753]Décsey Miklós saját okiratai szerint.
^[754]Eredeti okiratban olvastam.
^[755]Családi okmány.
^[756]Az eredeti a családnál van.
^[757]Eredeti a családnál. – Szirmay Szatmár várm. II. 145. köt. ezt 1660. évről irja.
^[758]Szirmay Szatmár várm. I. 176.
^[759]Szirmay Szatmár várm. I. 133.
^[760]Szirmay Szatmár várm. I. 170.
^[761]Szirmay Szatmár várm. I. 133.
^[762]Regestrum Gyulaffyanum Mss. Mus. fol. lat. nro. 2340.
^[763]Szirmay C. Ugocsa pag. 25. 26.
^[764]Szontagh Dán. közl.
^[765]Collect herald. nro. és Adami Scuta gentil. tomo. XII.
^[766]Békes megye jegyző könyve.
^[767]Fényes, Komárom várm. 89.
^[768]Családi közl.
^[769]Nyitra megyei jegyzőkönyv pag. 75.
^[770]Nyitra megyei jegyzőkönyv 1814. évi 1014. szám alatt.
^[771]Wagner, Collect. geneal. fam. dec. IV. 105–112.
^[772]Wagner, Collect. geneal. fam. dec. IV. 105–112. és Wagner, Collect. geneal. fam. első kiadás Dec. I. a. Báthori családnál.
^[773]Bonfini Hist. dec. III. libro IX.
^[774]Ezt más családfán házas embernek találjuk és családapának, mint alább látandjuk.
^[775]Lásd a Corpus jurisban az 1486. végzemény végén.
^[776]1498. évi 22. törv. cz.
^[777]Szirmay is Szatmár várm. II. 149. Istvánnak nevezi.
^[778]Istvánffy hist. 1685. kiadás 418. 420.
^[779]Szirmay Szatmár vármegye II. 206. lap szerint második neje lett volna Drágffy Julianna, kitől fiainak irja azon négy személyt, kik itt a táblán V. János gyermekeiként állanak. Másutt meg ezeket II. Miklós gyermekeinek állítja.
^[780]Szirmay szerint ennek is lehettek fiai azok, kik V. Jánosé voltak a családfa szerint.
^[781]Leleszi Convent. E két okmány három ízen igazolja a családfát, azontúl már I. György fiainál a chronologia hézagot mutat, legalább igen hosszú életű kor teheti csak valószinűvé például azt, hogy I. Györgynek ki 1504-ben élt, fia Péter 1613-ban élőnek hitethessék el.
^[782]Szirmay Szatmár vármegye II. 134. 204.
^[783]1578. évi 37. törv. cz.
^[784]Szirmay C. Zemplin not. hist. 92.
^[785]1588. évi 10. és 33. törv. cz.
^[786]1597. évi 11. törv. cz.
^[787]1599. évi 17. törv. cz.
^[788]Wagner dec. IV. tab. fig. 10.
^[789]Szontagh Dán. közl.
^[790]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[791]Benkő, Transylvania II. 189. 190.
^[792]Az eredeti armális a nzti muzeumban őriztetik.
^[793]Kállay, Székely nemzet. 284. lap.
^[794]Liber regius folio 385.
^[795]Collect. herald. nro. 713.
^[796]Kállay, Székely nemz. 284.
^[797]Fancsali családtani jegyzeteiben Décsey Miklós közlése szerint.
^[798]A mi tán annyit jelent, hogy Benedek Mártonnak fia volt.
^[799]Ha csak e Benedek a fölebbi Mártonffy Benedekkel nem egy személy volt? és ez esetben tán Benedek atyja Márton lehetett? (Benedectus filius Martini.) De ez is csak tapogatódzás!
^[800]Családi adatok nyomán közli Décsey Miklós.
^[801]Az eredeti czímereslevél Szombatffalvy György kezei között létezik Sződemeteren.
^[802]Kállay, Székely nemzet 281.
^[803]1588. évi 33. és 1635. évi 72. törv. cz.
^[804]1618. évi 16. és 20. törv. cz.
^[805]Családi és Békes megye levéltári adatai nyomán Mogyoróssy János szerint.
^[806]Ennek testvére volt Hrabóvszky János, az 1848. évi Péterváradi várparancsnok. Atyjok nevezett Ignácz 1796-ben hirdetteté ki nemességét Békes vármegyében.
^[807]Itt a metszvény hibás.
^[808]Veszprém megye levéltárából.
^[809]A család hagyományképen véli, hogy Erdélyből Kis-Szombath-ról eredt, és innen vette volna nevét is. Mi az Elenchus Civitatum, Oppidorum et Pagorum M. Princip. Transylvaniae (1824.) hívatalos kiadásában sem lelünk Erdélyben ily helynevet. És hozzávető véleményünk szerint a család N. szombathi származású lehetett sokkal valószinűbben.
^[810]Szombathy Ignácz tanár közlése szerint.
^[811]A családfán hibásan István áll József helyett.
^[812]L. Néhai orvos doktor Tek. ns. és nztes Cseh Szombathi József ur sirhalma Pest. 1815.
^[813]Szirmay C. Ugocsa pag. 124. és 129.
^[814]Szirmay Szatmár várm. II. 102.
^[815]Décsey Mik. közl.
^[816]Teleki, Hunyadiak kora X. 496.
^[817]Teleki, Hunyadiak kora X. 214–215.
^[818]Kállay Székely nemz. 284.
^[819]Istvánffy Hist. 1685. kiadás. 214. 215.
^[820]Budai Fer., Hist. Lex. III. 365.
^[821]Fényes, Komárom várm. 129.
^[822]Ezen egész családi ismertetésnek forrásául szolgált a következő könyvecske: Iglói és zabari Szontagh család származási története oklevelekkel. Irta Szontagh Dániel, nemzetsége és utódai számára, Pest 1864., mely fáradhatatlan szorgalommal összegyüjtve és szerkesztve, legcsekélyebb felhozott adatait hiteles idézetekkel támogatva és bizonyitva terjeszti elé.
^[823]Wagner C. Analecta Scepusii P. II. Cronic. Leutschovien. pag. 8. – És Rundschreiben der XVI priv. Kron und Zipser Städte u. s. w. Leutschoviae 1842. s. 61. u. f.
^[824]Lásd. Gross. Universal Lexicon Leipzig u. Halle 1742. 32. köt. Allgem. Gelehrten Lex. v. Christian Gott. Jöcher. Leipz. 1751. IV. köt. 677. Kneschke: Adels Lexicon. stb.
^[825]Rudolf király adománylevele 1582. évről nemes Zontag Imre részére, II. Mátyás király czimerlevele 1610. évről, hol ez áll: „egregiorum Emerici et Christophori Sonntag secus etiam equitum Saxonicorum etc. iisdem equilis sui ordinis saxonica arma.”
^[826]A család nevét a régi német irományokban Sonntag, a magyarországi levéltárak latin leveleiben Zontag, régibb magyar okmányokban Zontog és Zontok alakban találjuk írva. Az 1659. évi czímeres levélben Szontagh de Igló fordúl elő.
^[827]Lásd Regestrum de Turoch, Engelnél Monumenta Ungrica p. 108. Az eredetiek a közszerzők egyik utódánál a Buda családnál őriztetnek.
^[828]Wagner Analecta Sceptus II. p. 139.
^[829]Cathalogus Presbiter orum scupesiensium etc. 4-rét Bartfae 1668. pag. 2. és 13. Melynélfogva téves Czwittinger Dávid állítása „Hungaria Litterata” czimű munkájában, mintha Serpilius (Quendel) Lőrincz bélai első lutheránus lelkész és Szepes megyei főreformátor lett volna. Serpilius csak Zontag után 1545-ben lett bélai lelkész, és 1557-ben lett esperes.
^[830]Wagner C: Analecta Scepusii az iglói krónikában.
^[831]Wagner Analecta Scepus II. 302.
^[832]Szepesi káptalan jegyzőkönyve 1570–1573-ig. pagina 135.
^[833]II. Mátyás király 1610. évi czímeres levelében többi közt ezek olvashatók: Servitiis Egregiorum Emerici et Christophori Sonntag secus etiam equitum Saxionicorum, quae tam evocati autenati ipsorum, quam et ipsi tum in expeditione Laszkiano Tökölyana, tum circa Cameras nostras montanas etc. exhibuerunt.
^[834]Szepesi káptalan 1582. lad. 5. fasc. 8. nro. 3. Protoc. 1573. pag. 135. item 1576. pag. 9. 28. 206. et 1590. pag. 147.
^[835]Klein S. Nachrichten von den Lebensumständen der evang. Prediger. II. 73. 14.
^[836] Klein S. Nachrichten von den Lebensumständen der evang. Prediger. II. 73. 14.
^[837]Ezen 1661. mart. 25-én kelt czimeres levélben ezek olvashatók: „Eundem itaque Ludovicum Szontagh etc. qui alias ab antiquo nobilitari praerogativa gavisi esse perhibentur, de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali ninc denuo, amissis injuria temporum prioribus privilegiis in coetum verorum nostri regni Hungariae et partium ei adnexarum nobilium duximus cooptandum, adnumerandos et adscribendos.”
^[838]Ide nem értve a nemzetségnek Németországban vissza maradt vonalaiból kitűnt nevezetes tagjait, kik közűl két Kristóf 1690. 1740. két Jeremiás 1692. 1720. Keresztély 1720. Károly-Gotlób 1791–1827. superintendensek, hittudorok, egyházi tanácsosok voltak.
^[839]Budapesti szemle XLVI. XLVII. 464. – Magyarorsz. családai VI. 491. VIII. 209. és M. D. Klesch Treuherzige Wächterstimme. Jena 1679. 4.

^[840]E siremlék e század első negyedében helyéből kimozdíttatván, töredékei a család tagjai által összeszedetve, nevezetesen a fölirás, mely egy öblös, közel 4 láb széles és 3 láb magas táblán aranybetűkkel díszlik, Dobsinára Szontagh Vilmoshoz, az oldal lapok Csetnekre Sz. Ádámhoz, a kőalapzata Iglón Sz. Mihályhoz kerültek és ott őriztetnek.
^[841]Klesch Dániel: Treuherzige Wächterstimme, Jena, 1679.
^[842]Szepesi káptalan 1656–60. jegyzőkönyv 488. lap.
^[843]Szepes megyei levéltár 1676. évi jegyzőkönyv 640. lap.
^[844]Szepesi káptalan 1675–83. jegyzőkönyv 533. lap. és 1686. évi 3. füzet H. betű Nro 11.
^[845]Commentatio, qua Christi humanae naturae etc. Jenae. 1755. Lásd Cathalog. Bibliothecae Széchenyianae II. 358.
^[846]Haan Lud. Jena Hungarica pag. 77.
^[847]De Causis Impotentiae etc. Jenae 1774. 4-r. Lásd Cath. Biblioth. Széch. II. 258.
^[848]E kiváltság levelek eredetben a Dobsinai családi levéltárban állanak.
^[849]Gömör megye 1730. évi jegyzőkönyv. 151. lap.
^[850]Bartholomaeides C. Gömör 978. lap.
^[851]Bartholomaeides C. Gömör 409. lap.
^[852]Gömör megye levéltárában a követi jelentésről végzés 1765. april. 18-án.
^[853]Fabó A. Monumenta historica Evangelicorum II. 168. lap.
^[854]Lásd Sitzungsberichte der kais. Akademia der Wissensch. 1856. – Mediz. Wochenschrift. 1855. 57. – Zeitschrift des öst. homeopath Vereins 1857. Zschrift. f. homeop. Klinik. 1859. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg. stb.
^[855]Lásd életrajza Ujabb ismeretek tára VI. k. 307. Magyar Irók életrajza. I. k. 464. stb.
^[856]Magazin für Geschichte, Statistik und Staatsrecht der oest. Monarchie Götting. 1808. II. 27. – Budapesti szemle. XLVI. 464. és e munka VI. köt. 491. VIII. köt. 209.
^[857]„Sermones occassione electionis et inaugurationis Reverendissimi Dni Samuelis Szontagh Districtus Tibiscani A. Evangelicorum Superintendentis.” Eperjesini 1807. – Amici Cassovienses viro Dei Reverendissimo etc. Samueli Szontagh etc. gratulabundi erexerunt. Cassoviae 1808. – És Oratio impedimenta salutis Evangelicorum in Hungaria sincere recensens. Auctore Joan. Fejes.
^[858]Kik Nógrád megyétől 1836. jul. 15-én 1088. sz. a. kaptak nemesi bizonyítványt.
^[859]Liptó várm. 1660. évi Protocol. Sz. György ünnepe utáni 3-dik napon; Turócz megyében 1667. Protocol. XVI. köt. 181. lap.
^[860]Az 1659. évi nemes levél mondja: consideratis Ludovici junioris Szontagh de dicto Igló ect. quae ipsi ect. pro locorum et temporum varietate praeprimis vero ad cameras nostras montanas et in promotione commercii fideliter exhibuerunt etc.
^[861]Gömör megyei Protoc. 1669. évi 486. lap.
^[862]Szepesi káptalan 1643. évről protocol. pag. 104. – Gömör várm. jegyzőkönyv 1669. évi 486. lap és 1686. évi 73. lap.
^[863]Gömör várm. jegyzőkönyv. 1722. évi 273. lap.
^[864]Haan, Jena Hungarica pag. 62.
^[865]Haan, Jena Hungarica pag. 59.
^[866]Késmárk város Házadásvevési jegyzőkönyv 1759. aug. 3-ról.
^[867]Késmárk város Házadásvevési jegyzőkönyv 1770. jun. 28. napról.
^[868]Szepes Szombati Házadásvevési jegyzőkönyv. 1770. jan. 8. 803. lap.
^[869]Szepes Szombati Házadásvevési jegyzőkönyv 1790. évi 1035. és 1797 évi 1085. l.
^[870]E részben a felső megyékből, főleg Árva és Trencsin megyék levéltáraiból gyüjtött adatainak közlése által e munka irájót is szives hálára kötelezte le.
^[871]A Világ, Pesti Napló, Zeitschr. für Gesetzgebung etc., Presburger Zeitung, Sürgöny, Temesvári Delejtű stb. lapokban.
^[872]Az Oest. botanische Zeitschrift 1862. évf. 287. l. – Jahrbücher der zoolog. botan. gelehrten Gesellschf. 1863. jul. Heft.
^[873]Szepesi káptalan levéltárának 1656–1664. évre szóló jegyzőkönyvének 488. lapján. – Magán véleményem szerint e Zsigmond posthumus nem lehetett, és mint látni fogjuk, nem is születhetett 1661-ben, hanem előbb kellett születnie; valószinűleg azonban valamely okok miatt 1664-ig t. i. a szepesi káptalan előtti tiltakozásig a családi közösségből ellehetett távolítva. Nem születhetett pedig 1661-ben, hanem előbb kellett születnie azért, mert már 1688-ban Judit nevű unokája született, pedig ha 1661-ben született volna, úgy 27 éves korában lett volna nagy apa.
^[874]Zabar helységet hajdan a Zabary család birta, ennek fiágon magva szakadtával Zabary Zsuzsannával ennek férjére Tóth-Szabados Jánosra szállott, ennek négy leányait nőűl vették: Tropp Jakab, Pruszkay Ferencz, Bényey Mihály és Trocsányi Ferencz, ezekből Tropp Jakab leányait Máriát és Borát Szontagh Lajos és Mauks Tóbiás vették el, kikre szállván a zabari jószág, az 1756-ban nádori adományzásúl szolgált.
^[875]Bartholomaeides Not. C. Gömör 409. 766. és az előszó végén.
^[876]És jelenleg Miskolczon V. Pál által őriztetik.
^[877]Szepes megyei 1663. évi jegyzőkönyv 149. lap. és Szepesi káptalan 1656. évi Protocol. 238. és 406. lap.
^[878]„Besteller” bányavállalkozót jelent, milyen volt I. Lajos és előtte rokonai Pál és János mindnyájan Iglón, hol a keresztelő könyvben is a többi családbeliektől megkülönböztetés végett „Besteller” névvel különböztetnek.
^[879]Gömör megye 1675. évi jegyzőkönyve 278. lap.
^[880]Szepes megye 1785. évi jegyzőkönyv 38. és 44. lap.
^[881]Vasárnapi Ujság 1862. évi sept. 14. 37. szám. 443. lap.
^[882]Collect. herald. és Adami Scuta gentil. XII.
^[883]Adami Scuta gentil. tomo XII. és B. Vay, Német hívség 882. lap.
^[884]Krassó megye jegyzőkönyve.
^[885]Szirmay, Szatmár várm. II. 28.
^[886]Collect. herald. pag. 126.
^[887]Adami, Scuta gentil. tom. XII.
^[888]Az eredeti után Nógrád megye levéltárából.
^[889]Adami, Scuta gentil. tomo. XII. és Coll. herald. nro. 402. is.
^[890]Eredeti oklevelek szerint.
^[891]Kővári Erdély nev. cs. 262.
^[892]A könyvek, mely több kiadást ért, vagy legalább azon kori szokás szerint alkalmilag más más előszót nyert, czíme és ide vonatkozó kiadása következő: Assertor Libertatis Ungaricae, Dalmaticae, Croaticae, et Sclavonicae Andreas II. Rex Hyerosolymitanus, Honoribus Perillustris Domini Francisci Szőgyéni de eadem AA. LL. et Philosophiae Baccalaurei, dum in Alma Episcopali Soc. Jesu Universitate Cassoviensi per Rev. Patrem Paulum Walter e Soc. Jesu AA. LL. et Phil. Doctorem, ejusdemque. Professorem emeritum, Fac. Phil. sen. suprema AA. LL. et Philosophiae Laurea ornaretur, a condiscipulis neo-magistris dicatus. Anno 1752. mense Julio die 18. Cassoviae.
^[893]Családi közl.
^[894]Okirat.
^[895]Bihari megyei levéltár.
^[896]Lásd életirását Fábián Gábortól a Tudományos Gyűjtemény 1828. évi foly. V. köt. 62. és köz. l.
^[897]Szirmay Szatmár várm. I. 120.
^[898]Burgstaller Collectio Insignium.
^[899]Szirmay, C. Ugocsa pag. 129.
^[900]Szirmay, C. Ugocsa pag. 58. 59.
^[901]Szirmay, C. Ugocsa pag. 125. 129.
^[902]Tudományos gyűjtemény 1830. évi VI. köt. 125.
^[903]Székely nemzet Constitutio 272.
^[904]Teleki, Hunyadiak kora XI. 63.
^[905]Eredeti okirat.
^[906]Sz.-benedeki Convent fasc. 60. nro. 12.
^[907]Eredeti kiadvány.
^[908]Sz. benedeki convent fasc. 45. nro. 1.
^[909]Sz. benedeki convent Protoc. Q. P. p. 297.
^[910]Sz. benedeki convent caspa G. fasc. 4. nro. 5.
^[911]Krassó várm. jegyzőkönyve.
^[912]Győr megye levéltárában van az eredeti armális.
^[913]Benkő, Transylvania generalis II. 412.
^[914]Bethlen Wolph. Hist. V. 411. 498.
^[915]Engel. Monumenta Ungrica. 399.
^[916]Libro regius folio 211.
^[917]Libro regius folio 236.
^[918]Libro regius folio 377.
^[919]Liber regius folio 383.
^[920]Kir. táblai perből véve.
^[921]Szintén perbeli adatok szerint, és Mindszenti L'Advocat Lex. VI. köt. mely szerint Gábornak atyja Mihály lett volna.
^[922]Szirmay C. Zemplin. not. top. 120. 331. 376.
^[923]Lehoczky Stemmatogr. l. 204.
^[924]Lehoczky Stemmatogr. I. 204. 205.
^[925]1681. évi 23. törv. cz.
^[926]Lehoczky id. h. 206.
^[927]Lehoczky id. h. 204.
^[928]1659. évi 119. törv. cz.
^[929]Szontagh Dán. közl.
^[930]Pethő Gerg. M. Krónika 149. lap.
^[931]Szontagh Dán. közl.
^[932]Ezt bizonyítják néhai Waltherr Lászlónak, a gróf Károlyiak levéltárnokának közlései, melyek szerint a nevezett grófi levéltárban is vannak ezt tanusító okmányok. Lásd Tud. gyűjtemény. 1836. IX. 71. Ugyan ott V. 29. l. jegyzet. Kaprinay Mss. B. tomo XIX. 31. oklevél, mely a Sztárayak levéltárában van. Lásd Szirmay Szatmár várm. II. 46. 47. hol Jákó a Kaplyon nemből eredettnek iratik, és még is Szirmay ennek daczára másutt máskép irt. Továbbá Wagner Tab. geneal. XLVI. stb.
^[933]Úgy látszik, első volt, ki e tévedésbe esett: Koller Hist. Eppatus Quinque Eccl. V. köt. 417. lap stb. Utánna Lehoczky Stemmat. II. 382. Budai Fer. Polg. Lex. III. 365. Horvát István Magyar orsz. gyökeres régi nemz. 73. és 74. lapon hallomás után. – Hormayr Taschenbuch 1821. évf. 13. és Kovacsóczy Árpádia III. köt. és végre még többen is, sőt ennyi után már-már a család is hinni kezdé a Ják genusból eredeztetést; de ez tévedés.
^[934]Kapriniai Mss. B. tomo XXIX. 1–40. Fejér Cod. dipl. tomo V. vol. 2. p. 79. tomo IX. vol. I. p. 279. tomo X. vol. 6. p. 114–129. és 244. Szirmay C. Zemplin és Szatmár várm. leirása.
^[935]Fejér Cod. dipl. V. 2. p. 79.
^[936]Fejér Cod. dipl. V. 2. p. 550.
^[937]Kaprinai Mss. B. tomo. 29. p. 32. Kovacsóczy Arpádiájában III. köt. 212. közli a gr. Sztáray-ak levéltárnoka, azon téves jegyzettel, hogy e Gergelytől egyenesen származnak a Sztárayak, holott testvérétől I. Lászlótól erednek, mint az I. tábla mutatja.
^[938]Kaprinai id. h. p. 40.
^[939]Kaprinai id. h. p. 38. 39.
^[940]Kaprinai id. h. p. 38.
^[941]Kaprinai id. h. p. 37.
^[942]Ki a családi genealogiákon Ernev, és Ernernek íratik – hibásan.
^[943]Kaprinai id. h. p. 7.
^[944]Kaprinai id. h. p. 23. 24.
^[945]Kaprinai id. h. p. 24. 25.
^[946]Kaprinai id. h. pag. 12–21. leirva oda 1760-ban gr. Sztárai Imrétől Nagy-Mihályon.
^[947]Kaprinai id. h. pag. 29.
^[948]Kaprinai id. h. pag. 35.
^[949]Kaprinai id. h. pag. 34.
^[950]Másutt, a régibb oklevelekben Erneu helyett Endre áll.
^[951]Kaprinai id. h. 8. lap.
^[952]Kovacsóczy Arpádia III. 202.
^[953]Szirmay C. Zemplin not. hist. 169.
^[954]Szirmay C. Zemplin not. hist. 92. 106.
^[955]Szirmay C. Zemplin not. hist. 283.
^[956]Adami Mss. Mus. 4. lat. nro. 182. szerint Imre mint kamarai tanácsos 1725-ben lett báró. 1725. évre teszi a góthai Histor. Herald. Handbuch is 982. lapján a báróságot; és így az bizonyosnak tekinthető, ellenben Lehoczkynál Stemmat I. p. 170. hibásan áll 1700. évre téve.
^[957]A góthai 1859. évi grófi Almanach 849. lapja szerint 1750-ben lett gróf. Ellenben a Hist. herald. Handbuch 982. lapján sajtó hibából áll 1797. évre téve a grófság.
^[958]Lehoczky szerint 1754-től Ungi főispán.
^[959]Hirtenfeld Der M. Therésien-Orden. I. 503.
^[960]Megerle, Aldes lex. Erg. b. 31–32.
^[961]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[962]Wagner Tabula LIV. és Rajcsányi Deduct. geneal. I. 133. után.
^[963]Wagner Tab. LIV. és Rajcsányi stb.
^[964]Szirmay, C. Zemplin not. top. 116.
^[965]Bartholomaeides C. Gömör p. 146.
^[966]Szirmay C. Zemplin not. top. 104.
^[967]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[968]B. Vay László, Német hívség, 882.
^[969]Fényes, Magyarország 1859-ben. 206. 248.
^[970]Szontagh Dán. közl.
^[971]Szontagh Dán. közl.
^[972]Collect. herald. nro. 71.
^[973]Collect. herald. nro. 71. és Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[974]Bartholomaeides Memor. Prov. Csetnek p. 149. et. 334.
^[975]Bartholomaeides, Memoria Ungarorum, 246.
^[976]Haan, Jena Hung. 85.
^[977]Bartholomaeides id. h. 306.
^[978]Haan id. h. 164.
^[979]Teleki, Hunyadiak kora XI. köt. 146.
^[980]Szigeti Album 1860. 309. 310. stb. hol László képe is megjelent.
^[981]Szereday Séries Epp. Trans. 229–235.
^[982]Bihar megyei levéltárból.
^[983]Szirmay, Szatmár várm. II. 141. 186.
^[984]Szirmay C. Ugocsa p. 122. 172.
^[985]Szirmay C. Ugocsa p. 73. 172.
^[986]Magyar történelmi tár. III. 133.
^[987]Szontagh Dán. közl.
^[988]Szontagh Dán. közl.
^[989]Adami, Scuta gentil. t. XII.
^[990]Collect. herald. és Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[991]Nógrád megyei levéltár, és Szontagh Dán. a Trencsin m. levéltárból.
^[992]Bartholomaeides Memoria Ungarorum 253.
^[993]Bartholomaeides Memoria Ungarorum 217.
^[994]Collect. herald.
^[995]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[996]Szontagh Dán. közl.
^[997]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[998]Családi közlés szerint.
^[999]Bartholomaeides, Memoria Ung. 193.
^[1000]Haan, Jena Hung. 73.
^[1001]Szontagh Dán. közl.
^[1002]Wagner Cab. geneal. tab. LVI.
^[1003]Vörös Benedek Füldi falu határjárási oklevele Hodor K. szerint.
^[1004]Vitéz György és Kemény Istvánnak Vajda László és testvérei ellen nyert Kolos megyei 1482. évi itélet levél Hodor K. szerint.
^[1005]Dési Lázár Györgynek Keczeli Borbála fölött mond. és nyom. halotti beszéde.
^[1006]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1007]Wagner Mss. tom. LXX. p. 65. sat.
^[1008]Wagner Mss. tom. LXX. p. 65. sat.
^[1009]Szentbenedeki Convent Fasc. 6. nro 47. és fasc. 69. nro 21.
^[1010]Collect. herald. nro. 501.
^[1011]Collect. herald. nro 501. és Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1012]Szirmay Szatmár várm. I. köt. 130. 136.
^[1013]Szirmay Szatmár várm. II. 185.
^[1014]Szirmay Szatmár várm. I. köt. 130. 136.
^[1015]Családi adatok után Luby Kár. közlése szerint.
^[1016]Szirmay Szatmár várm. II. köt. 120. 123. 125. 129. 132. 182. stb.
^[1017]Szontagh Dán. közl.
^[1018]Fényes, Geogr. szótár III. 165.
^[1019]Fejér Cod. dipl. tomo IX. vol. 7. p. 429.
^[1020]Budai Fer. Polg. Lex. III. 366. Tinódi után.
^[1021]Horváth István, Verbőczy Ist. emléke 332–334.
^[1022]Deserici Hist. Epp. Vaciensis 151–163. és Katona Hist. Archi Epp. Colocensis II. 67–70.
^[1023]Liber Regius anni 1610. folio 26.
^[1024]Liber Regius anni 1638. fol. 12. 17. V. ö. Szirmay Szatmár várm. II. 222. 234. 242. 246. lap.
^[1025]Szalárdy Siralmas krónika 358.
^[1026]Libercsey Mih. naplója nálam. Eredetie Fáy Mózses utódainál.
^[1027]Kemény János Önéletirása 360. 361. Szirmay C. Zemplin not. hist. 197. 216. 234.
^[1028]Pethő Gergely M. krónika II. 32.
^[1029]Szalay László M. orsz. tört. V. köt. 178.
^[1030]Szirmay C. Ugocsa pag. 122.
^[1031]Szontagh Dán. közl.
^[1032]Szontagh Dán. közl.
^[1033]Krassó megyei levéltár.
^[1034]Krassó megyei levéltár.
^[1035]Collect. herald. nro 579.
^[1036]Collect. herald. nro 579. és Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1037]Kerekes Die 17 Schlősser des Trencsiner Com. Kézirat.
^[1038]Ugyan ott V. ö. Kaprinai Mss. A. tomo III. pag. 49.
^[1039]Más családfákon, mely törvényszékileg szerepelt, Borbála Pongrácz Gáspárné Szunyogh Andrásnak Nyáry Máriától született leányának iratik. – Szunyogh László más családfákon (Rajcsányinál is) I. Mózses fiáúl iratik.
^[1040]Lehoczky Stemmat. I. Pag. 170. Rajcsányi szerint II. Jánosnak unokája III. János lett báró.
^[1041]Rajcsányi Deduct. geneal. II. 211. stb. Geneal. authent. II. Lehoczkynál stb.
^[1042]Liber regius folio 187.
^[1043]Adami Mss. 4. lat. nro 182. Lehoczky Stemmat. I. 170. – Rajcsányinál 1669. évre van téve, de a másik két forrás elseje hitelesebb.
^[1044]Lehoczky szerint id. h. atyja lett báró 1588-ban. Rajcsányi szerint III. Mózses lett báró 1604-ben.
^[1045]Kemény János Önéletirása 162. 164. 171. 172.
^[1046]Szalay, M. orsz. tört. IV. 582.
^[1047]Bartholomaeides C. Gömör p. 747.
^[1048]Lásd a törvénykönyvben az 1635 : 72. 1647 : 91. 1649 : 26. 1655 : 8. és 66. törv. czikkeket.
^[1049]Adami, Scuta gentil. tomo XII. – Burgstaller Collect. Insignium. és V. ö. Lehoczky Stemmat. II. 383. – A Bossányi féle Alsó-lindvai és belatinczi per stb.
^[1050]Fényes Elek, Geogr. Szótár IV. 167.
^[1051]Décsey Miklós közl. stb.
^[1052]Lehoczky Stemmat. I. 209.
^[1053]Kézirat, és Lehoczky Stemmat. I. 210.
^[1054]Szirmay Szatmár várm. II. 231.
^[1055]Fényes, Geogr. Szótár IV. 167.
^[1056]Fényes, Magyarország 1859-ben. 206. 427.
^[1057]Fényes, Komárom várm. 160.
^[1058]Fényes, Komárom várm. 186.
^[1059]Fényes, Komárom várm. 106.
^[1060]Hívatalos Értesítő a Budapesti Hírlaphoz 1860. 104. szám.
^[1061]Topographia Oppidi Miskolcz. 1817. pag. 71.
^[1062]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1063]Fényes, M. orsz. Stat. és Geogr. tek. IV. köt. 272.
^[1064]Szirmay Szatmár várm. II. 85.
^[1065]Szirmay Szatmár várm. II. 120.
^[1066]Budai Fer. Polg. Lex. II. 408.
^[1067]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1068]Mind ez eredeti oklevelek után.
^[1069]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1070]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1071]Collectio herald. nro. 732.
^[1072]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1073]L. e munka II. köt. 129.
^[1074]Szirmay C. Zemplin not. top. 117.
^[1075]Családi közlés szerint.
^[1076]Szontagh Dán. közl.
^[1077]Szirmay C. Zemplin not. top. 116.
^[1078]Szontagh Dán. közl.
^[1079]Szontagh Dán. közl.
^[1080]Collect. herald. nro. 715.
^[1081]Nógrád megyei levéltár 1772. fasc. M. nro 30. és 1778. Protoc. pag. 28.
^[1082]Nógrád megyei levéltár Protoc. 1777. pag. 468. fasc. H. nro. 6.
^[1083]Nógrád megyei levéltár Prot. 1793. pag. 167. nro. 433.
^[1084]Adami, Scuta gentil. tomo XII.
^[1085]Adami Scuta gentil. tomo XII.
^[1086]Collect. herald. nro. 106.
^[1087]Krassó megye levéltára.
^[1088] Szontagh. Dán. közl.
^[1089]Retteghy naplója 106. lap.
^[1090]Katona Hist. critica. tomo 39. pag. 1003.
^[1091]Thaly Kálmán közlése sz.
^[1092]Décsey Miklós közl.
^[1093]B. Vay Német hivség. 437–443.
^[1094]Váczi káptalan.
^[1095]Mogyoróssy id. János közl.
^[1096]Saigó, Sz. Mária congreg. eredete stb.
^[1097]Teleky Hunyadiak kora XII. 355.
^[1098]Petrovay György. közl.
^[1099]Szontagh Dán. közl.
^[1100]Wolph. Bethlen tomo V. p. 408.
^[1101]Kemény és Kovács Erdély tört. tára. Kállay-nál Székely Nemzet 115. lapon olvassuk Syghen Jánost, ki mint Báthori Kristóf kincstármestere 1583-ban Kis-Meődön Udvarhelyszékben adományt kapott, valószinűleg egy személy Sigér Jánossal.
^[1102]Bihar megye levéltárában van az eredeti armális.
^[1103]Hodor K. közl.
^[1104]A család régi oklevelei a genealogia szerint a zágrábi káptalanban találhatók.
^[1105]E Gáspár életviszonyai I. István fiának Gáspárnak életével zavartatnak össze.
^[1106]Rézbe metszett családi példány szerint.
^[1107]Hodor K. közl.
^[1108]Saigó, Győri sz. Mária congregatio 10. lap.
^[1109]Hodor, Doboka várm. 585. lap.
^[1110]Lipthay levéltár L. XIX. pro 755. L. Történelmi tár V. köt. Wesselényi levelében.
^[1111]Hornyánszky, Beiträge zur Geschichte evang. Gemeinde. p. 241.
^[1112] Hornyánszky, Beiträge zur Geschichte evang. Gemeinde. p. 118.
^[1113] Hornyányszky, Beitr(ge zur Geschichte evang. Gemeinde. p. 118. lapon.
^[1114]Bielek, Majores Hung. 151.
^[1115]L. a családról okleveleket Kaprinai B. Mss. tomo L. p. 63. 72. 74. 78. 82.
^[1116]Szontagh Dán. közl.
^[1117]Pethő Gergely Magyar krónika 127. lap.
^[1118]Hodor K. közl.
^[1119]Török-magyarkori Történelmi Emlékek II. 228.
^[1120]Idősb Száva Sándor közl. szerint.
^[1121]Az armalis szavai ezek: habentes respectum fidelitatis, servitiorumque fidelium Pauli Száva nunc in oppido Zilah degentis augustissimae domui, charaquae nostrae Transiylvaniae tam in persona sua, quam in majoribus ab eo potissimum tempore, pro relictis Patriae suae Graeciae laribus, Transylvanicas salutasset oras.” etc.
^[1122]Erről az eredeti resolutio Száva Sándor urnál M. Vásárhelyen.
^[1123]Szirmay C. Zemplin not. top. 116. 117.
^[1124]Décsey Mikl. közl. szerint.
^[1125]Sz.-benedeki conv. Fasc. 89. nro 24.
^[1126]Szirmay Szatmár várm. II. 135. 137.
^[1127]Horányi, Memoria Hung. I. p. 114. és Nova Memoria 284. Magyar Irók Életrajza gyűjt. I. 21.
^[1128]Sándor István, Magyar könyvesház 93. lap.
^[1129]Haan, Jena Hung. 59.
^[1130]Jegyzőkönyvi 447. szám alatt.
^[1131]Jegyzőkönyvi 2061. sz. a.
^[1132]Családi közlés szerint.
^[1133]Szilassy Jánosnak és Józsefnek fölp. alatt Szilassy Zsuzsa és Klára ellen visszahelyezés utján Losoncz-Tugár iránt 1791. jun. 20-án indított perből.
^[1134]Liber Regius folio 196.
^[1135]L. életrajzát és képét Vasárnapi ujság 1864. 15. szám.
^[1136]Az eredeti oklevél a Veszprémi káptalanban, közölve Történelmi tár II. köt. 101. lapján.