NAGY IVÁN

CSALÁDTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ

CZÍMEREKKEL ÉS LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁKKAL

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK

DR. KOMÁROMY ANDRÁS

ÉS

PETTKÓ BÉLA

ELSŐ KÖTET

1899-IK ÉVI FOLYAM

BUDAPEST MDCCCXCIX.

---

TARTALOM. I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CZIKKEK. Angyal Pál (sikabonyi). Kisjeszeni Jeszenszky család (czímerrel) => 65 - Grabarics család (czímerrel) => 155 Benkó Imre. Benkó család => 25 - Molnár család (czímerrel) => 115 Doby Antal. Draveczi Draveczky család (czímerrel) => 193 Doby István (földi). Földy-Doby család (czímerrel) => 198 Horváth Sándor. Knapp-Bányai család => 70 - Horváth család (czímerrel) => 73 - Korchmáros család => 120 - Nagyszalatnai Szalatnay család (czímerrel) => 226 Dr. Illéssy János. Az Alaghy család története. (Hat közl., egy czímerrajzzal) => 57 - 97 - 129 - 185 - 218 - 260 - Az 1754-55-iki országos nemesi összeirás. Abauj, Arad, Árva, Bács, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Bihar, Borsod vármegye nemessége => 33 - 81 - 122 - 167 - 202 - 239 - 296 Jalsoviczky Sándor. Bátori Sigray család (czímerrel) => 15 Kis Bálint. (Baczkamadarasi). Petrovinai Pekry család (gróf és nemes, czímerrel) => 107 Dr. Komáromy András (r. r). Perényiek a mohácsi vész előtt. (Két közlemény) => 2 - 41 - Vörösmarty család (czímerrel) => 23 - Alsódraskóczi Morvay család => 27 - Lászlóffy család => 32 - Tattay család (czímerrel) => 71 - Kéler család (czímerrel) => 74 - Bodnár család (czímerrel) => 76 - Kovachich család (czímerrel) => 77 - Tasnádi Nagy család => 78 - Verebélyi Marsó család => 111 - Klein-Arnótfalvy család (czímerrel) => 112 - Szigethy család => 119 - Ebeczki Blaskovich család (czímerrel) => 147 - Arany-idkai Svaiczer család (czímerrel) => 149 - Kis-szecsei Lévay család (czímerrel) => 152 - Dralepszkai Horváth család (czímerrel) => 158 - Frivaldi Mettal család (czímerrel) => 163 - Bors család => 197 - Szigethi Vass család (czímerrel) => 228 - Hihalmi Halmos család (czímerrel) => 237 Dr. Komáromy András (r. r). Kubinszky család => 284 - Markosfalvi Sipos család => 288 - Szluha család (ikládi gróf, verbói nemes. czímerrel) => 290 Kovássy Elemér. Kisbosvai Berhelyi család (czímerrel) => 285 Orosz Ernó. Tarcsai Mazik család (czímerrel) => 276 Pettkó Béla. czímerleirások a királyi könyvekből. (Hét közlemény) => 8 - 52 - 103 - 141 - 190 - 223 - 270 - Vértesaljai Vértesy család (czímerrel) => 14 Dr. ifj. Reiszig Ede. Székelyi Tóth család (czímerrel) => 200 - Az alsó-köröskényi Thuróczy család (czímerrel) => 249 Sarlay Sámuel. Szana család (czímerrel) => 283 I. KISEBB ROVATOK. Hivatalos Értesítő => 85 - 124 - 173 - 243 - 301 Tárcza. Inditvány a nemesség és elönév igazolása körül követett eljárás szabályozása tárgyában (r. r.) => 89 czímeres levelek Mosonvármegye levéltárában, Dr. Sötér Ágoston közleménye => 91 Kérelem. Komáromy Andrástól => 92 Válasz az »Alkotmánynak«. Komáromy Andrástól => 120 Az Asbóth család nemességének előzményei. Majláth Bélától => 174 » Magyarok Emléke.« Komáromy Andrástól => 176 Az Ilyésfalvi Pap család eredete. Koncz Józseftől => 181 Kérelem. Dr. Sötér Ágostontól => 184 A nagykőrösi főgymnasium könyvtárában őrzött s genealógiai adatokat tartalmazó »Halotti Beszédek» jegyzéke. Két közlemény. Benkó Imrétől => 208 - 244 czímeres levelek. (Koncz József és Dr. Sötér Ágoston közleménye) => 213 Jegyzéke a Heves vármegye levéltárában őrzött czímeres-nemes leveleknek. Két közlemény. Orosz Ernőtől => 245 - 302 Kérdések és Feleletek => 40 - 93 - 127 - 182 - 215 - 248 Helyreigazítások => 96 - 184

Olvasóinkhoz.

MIDŐN elhatároztuk, hogy a családtörténeti irodalom fejlesztése czéljából folyóiratot szerkesztünk és ezt - kötelességünk szerint - Perczel Dezső volt m. kir. belügyminiszter ur Ő nagyméltóságának bejelentettük, egyszersmind fölhatalmazást, illetőleg engedélyt kértünk arra, hogy »Hivatalos értesítö« czim alatt állandó rovatot nyithassunk a végre, hogy ebben a m. kir. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság által régi nemesség elösmerésére, czímerek és praedikatumok viselhetésére vonatkozólag hozott határozatokat esetről-esetre közzétehessük, továbbá, hogy nemesi ügyekben, az Országos Levéltár igénybevételével folytatott -- gyakran fölöttébb érdekes és tanulságos - hivatalos tárgyalások iratait feldolgozhassuk, az ősfák és legújabban a czímerek hitelesítésére vonatkozó szabályrendeleteket magyarázó jegyzetekkel kiadhassuk, végezetre, hogy a belügyminisztérium által kétségtelen nemesekül elösmert családok és egyének pontos névjegyzékét kezdettől fogva összeállíthassuk.

Egyidejűleg pedig azért is folyamodtunk, hogy sok fáradságot, szellemi és anyagi erőt kívánó, s nemcsak hiányt pótló, de általánosan érzett szükséglet kielégítésére, a történettudomány és nemzeti művelődés előmozdítására indított közérdekű vállalatunk terjesztését saját hatáskörében elősegíteni méltóztassék.

Ő nagyméltósága törekvésünknek hasznos és üdvös voltát méltányolván, kérelmünket teljesítette és fölhatalmazott bennünket arra, hogy engedélyező elhatározását közzétehessük. - Így szól:

7719. szám. M. kir. belügyminiszter.

I. 1899.

A „NAGY IVÁN"

családtörténeti értesítő szerkesztőségének

Budapesten.

Országos levéltár.

Folyamodványuk alapján megengedem, hogy az abban kifejezett módon és tartalommal szerkesztendő »NAGY IVÁN« czímű családtörténeti értesítőt közrebocsássák. Egyszersmind ezen hézagpótló folyóirat támogatását egyidejűleg kelt körrendeletemmel az összes törvényhatóságok figyelmébe ajánlottam.

Budapesten, 1809. február hó 1-én.

Perczel s. k.

A körrendelet pedig - melyet a "Belügyi Közlöny" f. évi 4. számából (IV, évfolyam 128. 1.) vettünk át - így hangzik:

7719/99. B. M. számú körrendelet.

A "Nagy Iván" czímű családtörténeti értesítő ajánlása tárgyában.

(Valamennyi törvényhatóság közönségének.)

Dr. Komáromy András és Pettkó Béla országos levéltári fogalmazók szerkesztése mellett "Nagy Iván" czímű családtörténeti értesítő fog megjelenni.

Midőn az említett folyóiratnak czélját, előfizetési feltételeit és általános tervrajzát magában foglaló "Felhivást" - bővebb tájékozás végett - ide mellékelem, ezen, a hatósági közegeket és a nagy közönséget egyaránt érdeklő, hiányt pótló folyóirat támogatását, és minél szélesebb körű terjesztését a törvényhatóság közönségének figyelmébe melegen ajánlom.

Budapest, 1899. február hó 1-én.

Perczel s. k.

Midőn tehát olvasóinkkal tudatjuk, hogy az anyag összegyűjtésében már úgy előhaladtunk, hogy "Hivatalos értesitő" czímű állandó rovatunkat jövő számunkban megnyithatjuk, egyszersmind Perczel Dezső ő nagyméltóságának az ügy iránt tanúsított jóindulatáért nyilvánosan hálás köszönetet mondunk.

---

A Perényiek a mohácsi vész előtt.

Első közlemény.

Családtörténeti íróink Wagner Károlytól kezdve Csoma Józsefig mindnyájan egyetértenek abban, hogy az Anjou-korszak elején feltűnő, Zsigmond uralkodása alatt magasra emelkedett és a mohácsi vész előtt három testvérágon virágzó Perényi nemzetség Dobosi Orbántól származik, a ki III. Endre királytól az Abauj vármegyében, Kassához közel fekvő Perény- falut 1292. körül adományba kapta._{1 Wagner K. kézirata a m. n. muzeumban. Fol. Lat. nr. 2 2 5. tom II. 267. Genealogiae authenticae etc. kézirat, u. o. Fol. Lat. nr. 207. tom. I. Lehotzky : Stemmatographia II. 316. Nagy Iván : Magyarország családai IX. k. 226. - Magyar nemzetségi Zsebkönyv. I. k. 38q. 1. Csoma József: Abauj Torna vármegye nemes családjai. Előszó V. 1.}

De sajnos, az adománylevél nem maradt reánk, és okunk van hinni, hogy a régi genealogusok sem látták azt, hanem rendes szokás szerint csak kombináltak, vagy a többnyire kétes becsű, mesét és valóságot csodálatos módon egybe olvasztó családi hagyományok kiapadhatatlan, zavaros forrásából merítettek.

Föltevésünket az a körülmény is igazolja, hogy a múlt század derekán szorgalmatoskodó tudós jezsuita Kaprinai István szerint a nevet adó birtok szerzőjét Dobosi Jánosnak hivták, az ő hűséges szolgálatját jutalmazó király pedig nem 3 III. Endre, az utolsó Árpád, hanem a keresztes hadjáratot vezető, a hires Arany Bullát kiadó "jeruzsálemi"András király vala._{1 Kaprinai István: Hung. Diplomatica etc. tom. II. 112. 1. 113. jegyzet. Utána Budai Ferencz : Magyarország polg. lexicon III. k. 64. a régi perényi várról is beszél, »mely várat -úgymond - s falut második András király ajándékozta volt a família törzsökének Dobos Jánosnak.«}

Már pedig tudvalévő dolog, hogy az ilyen traditióknak legfőbb, szinte csalhatatlan ösmertető jelük a nevekben és dátumokban való ingadozás, jellemző közös tulajdonságuk pedig az, hogy egyszerre többféle változatban keringenek s a viszonyokhoz és igényekhez képest koronként módosulni szoktak.

De azért be kell vallanunk - legalább a tapasztalás azt bizonyítja - hogy a legtöbb családi hagyománynak - föltéve, hogy nem mesterségesen, határozott tendentiával gyártották, a mire szintén sok a példa - rendszerint van némi alapja, mondjuk históriai magva, melyet azonban a combinatio és képzelődés szövevényes burokjából csak ritkán tudunk kifejteni.

A keresztes lovagoktól való származás mindenesetre méltó volna ahhoz a családhoz, mely ősei között nádorokat, országbírákat, kanczellárokat, vajdákat, tárnokmestereket, bánokat és más rendbeli zászlósurakat számlál, de le kell mondanunk róla, mert hiteles oklevelek bizonysága szerint a Perényiek ősapja Orbán volt, a ki - mint fiainak és unokáinak szerepléséből, illetőleg az erre vonatkozó dátumokból alaposan következtetjük - csakugyan III. Endre uralkodása alatt élt._{2 Orbánnak első fia János 1318-ban már nem élt, tehát az ő Simon fiának 1318 előtt, Jánosnak pedig legalább a XIII. század végén kellett születnie; különben nevezett Orbánnak 1334 körül már ifjabb Miklós fiától is felnőtt ember unokái voltak.} Személyéről és viszonyairól ugyan közelebbi tudomásunk nincsen, mert az oklevelek már mint néhairól emlékeznek róla, de azért bizvást föltehetjük, hogy a Dobosi melléknevet (Urbánus de Dobos) sohasem viselte, hanem csak a régi genealogusok ragasztották reá. - Mikor a Perényiek a szathmármegyei Nagy-Dobost a Hunt Pázmán nemzetség egyik ágának magban szakadása után, állítólag 1404-ben, adományba kapták,_{3 Szirmay Antal: Szathmár vármegye II. 358. Perényi Péter országbírót 1420-ban statuálták Dobos birodalmába (1. Perényi és. levéltára Nagy-Szőllősön ), mely eredetileg a Guth Keled nemzetség öröksége volt.} a birtokkal együtt természetesen a régi leveleket is kezükhöz vették. - Ezekből kombinálhatta ki a múlt, de legfeljebb a XVII. században valami agyafúrt prókátor, pihent eszű íródeák vagy búcsúztatóra készülő praedikator a család ősének Dobosi melléknevét, úgy okoskodván, hogy a mennyiben a legrégibb oklevelek nem a perényi, hanem a dobosi jószágra vonatkoznak: nyilvánvaló, hogy kezdetben Orbánt is Dobosinak hivták. Igaz, hogy abban a korban még állandó vezeték- és családi nevekről nem beszélhetünk, mert mindenkit arról a helyről neveztek, a hol épen lakott és birtokolt ; csakhogy Orbán nem is lakott, nem is bírt Doboson. Különben a régi oklevelek legtöbbször még a lakóhelyét sem tartják szükségesnek fölemlíteni az ügyes-bajos embernek, hanem csak azt, hogy kinek a fia, kinek az unokája. Mikor azonban osztályos atyafiak perlekedtek, fölvitték magukat a birtokszerző vagy örökhagyó ősig, igazolván, hogy ők annak a nemzetségéből származtak.

Még a XIV, század közepén sem tapasztalunk állandóságot és következetességet a családi nevek használásában.

4 Ha egy apának három fia és három faluja maradt és osztály szerint minden fiúnak egy-egy falu jutott, akkor kiki a maga falujáról neveztetett. De ha nem osztoztak meg az örökségen, hanem közösen használták, akkor vagy rendes lakóhelyükről, vagy fölváltva, hol egyik, hol másik birtokukról nevezték magukat, a mint ezt a mindennapi élet szüksége kívánta és indokolta. Így tapasztaljuk, hogy egy és ugyanazaz ember, rövid időközökben, a váradi káptalanban - csak például hozom fel -Ujhelyi-nek, a leleszi konventben Verbőczi-nek, vagy a mikor újlaki birtokáról volt szó, Ujlaki-nak mondotta magát.

Ha egy falu határát az osztályos atyafiak többfelé darabolták és emberöltőről emberöltőre mind ott éltek, haltak, akkor az egész had - még a beházasodó idegen is, ha csak különös oka nem volt az ellenkezőre - a falu nevét viselte. De idő múltával fölöttébb elsokasodván, megkülönböztetésről kellett gondoskodniok, s ha az atya nevének felvétele már nem volt elegendő erre a czélra, elkeresztelték egymást foglalkozásuk, testi és lelki jellemző tulajdonságaik szerint. Mindazonáltal a vérséges együvé-tartozás bizonyságára, a közös eredeten alapuló jogok megóvása czéljából régi nemesi nevüket is megtartották.

Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen ragadvány nevek, mint mai nap a köznépnél, úgy hajdanában leginkább a kisbirtokos nemesek között divatoztak, de találunk azért elég példát rá a gazdagok és előkelők osztályában is.

Különben a családi nevek és praedicatumok keletkezéséről és fejlődéséről adandó alkalommal bővebben szólunk.

Az a körülmény, hogy az Árpád-korszak végén élő Orbán fiai 1316-tól kezdve - a mikor legelőször hallunk róluk - az oklevelekben állandóan és következetesen Perényieknek (de Purven, Pirin, Perweyn stb.) mondatnak, - a mi szemünkben nyilván bizonyítja, hogy örökségüket közösen bírták, ott laktak és onnan indultak ki a világba szerencsét próbálni. Csak az a kérdés, hogy és mikor szerezték ezt a jószágot ? ha atyjuktól örökölték, kitől kapta Orbán ?

III. Endre adomány-levelének nem bírunk nyomára jönni. Az eredeti ugyan századok leforgása alatt könnyen megsemmisülhetett, tűz-víz megemészthette, erőszakos emberek, gonosz szomszédok elrabolhatták, de hogy nem maradt fenn egyetlen egy átirata, sőt kivonata sem ?

A Perényiek nagy hívei voltak Róbert Károlynak, hogy nem siettek hát meg- újíttatni, megerősíttetni vele az utolsó Árpád adományát, mikor jól tudhatták, hogy nyugodalmas birtoklásuknak az a legelső föltétele? Pöröltek, osztozkodtak, határt igazítottak, de a szóban forgó levelet soha sem mutatták fel az ország bírái előtt, ámbátor néha igazán nagy szükségük lett volna arra, p. o. mikor az Aba nemzetségből származó szikszai és idai nemesekkel Perény és Komaróci határain 14 esztendőn keresztül (1360-1374) pör-patvarkodtak.

A XVI. század folyamán a fiskussal gyűlt meg a bajuk, a ki, midőn nemzetségüknek két ága magban szakadt, birtokjoguk és osztályos atyafiságuk igazolására szorította őket. Föl kellett vinni a genealógiájukat egész Orbánig,_{1 Fölvitték többek között 1549-ben is, mikor a nádori ággal pöröltek, csakhogy hamisan, amint alább látni fogjuk.} hogy a közös törzsökből való származást kimutathassák. Mikor már a nyalábi várban gondosan őrzött levéltár nem 5 győzte tovább argumentummal, káptalanokban és konventekben szedegették össze a régi írásokat, hogy a fiskus körmei közül kiszabadulhassanak.

Megolvastuk rendre az ok- és perfolyta leveleket s a szapora nyelvű prókátorok feleselgetését: szó sincs azokban III. Endre adományáról. Keressünk tehát más nyomokat.

Perin vagy Perén mint személy-- és birtoknév történeti emlékeinkben a XIII. század elejétől fogva gyakran előfordul, még pedig az országnak jobbára azon részeiben, a hol beköltözködött vendégnépek (hospesek) laktak.

A középkori istenitéletekről vezetett Váradi Regestrumban a Hernádmenti Alnémet faluból való Perven poroszlóval találkozunk, a ki a pásztói monostor egymás között versengő szolgáit a váradi tüzesvas próbára vitte._{1 Váradi Regestrum Endlichernél 88.} A tatárjárás előtt élt Olasz Lőrincz esztergomi pénzverőmester fia Perrin, a ki a Garam mellett fekvő tatai birtokát 1230-ban Florentin esztergomi kanonoknak eladta._{2 Wenzel: Árpádkori Uj okmánytár VI. 48. 7.} Szó van a mosonyi várhoz tartozó Perin (máskor Perun) faluról, melyet IV. Béla király Lipold mosonyi polgárnak ajándékozott._{3 U. o. VIII. 89.}

A tatárjárás után történt, hogy a szepesi vár alispánja Henrik és testvérei szükségtől és szegénységtől viseltetve, eladták a földjüket egy Pirin nevezetű szepesi vendégnek. Minthogy a szomszédoknak és érdekelteknek nem volt ez ellen kifogásuk, IV. Béla 1248. január 10-én kelt levelében jóváhagyta az adásvételt, de kikötötte, hogy Pirin azért a földért az ország más nemeseinek példájára, a hol és a mikor kívántatik, fegyveres szolgálatot teljesítsen, továbbá, hogy a hadviselés személyes kötelezettsége birtokosról birtokosra szálljon. Ekkép Pirin az ország nemeseinek sorába emelkedett, a föld pedig benépesülvén, az ő emlékezetére Pirin falvának neveztetett. Vérségéhez tartozhatott az a Detrik, a ki IV. Béla levelét 1312-ben a szepesi káptalanban átíratta, továbbá Perinn vagy a mint most mondjuk - Perény (de villa Perinni), a kinek 1342-ben élő leánya Marus asszony - Jekul fia Jakab özvegye -a Jekelfalussy család ősanyja vala._{4 Hazai okmánytár VIII. 53. A.njonkori okmánytár IV. 181. Dr. Komáromy András : A Jekel-falussy család ősei. Turul XI. k. 201.}

Olasznak tartjuk azt a Perin mestert, a ki Velenczei Endrének gyermekségétől fogva, minden változások között, hű követője volt s már abban az időben mellette forgolódott, midőn ez még távol Magyarországtól a szlavóniai herczegség puszta czimét viselte. Minthogy pedig az osztrák Albert herczeg ellen indított hadjáratban Rorau vár ostrománál súlyos sebeket kapott: vére hullásáért a király a szepesi várhoz tartozó Sigra birtokból - saját kérésére - 1292. ápril. 10-én két ekealja földet ajándékozott neki, fölmentvén azt a vár hatósága alól, hogy ő és maradékai igaz nemesi szabadsággal bírhassák._{5 Eredetije az Országos levéltárban DL. 1360. Kiadta Fejér György: Codex Diplom. VI/1. 247. lap.}

Bajos volna ezt a Perin mestert vérséges összeköttetésbe hozni Orbánnal, a Perényiek ősével, de hogy a régi genealogusok nem a most említett oklevélből kombinálták-e 6 a Perényfalu adományozását III. Endrének tulajdonító úgynevezett családi hagyományt? - arról bizony nem állunk jót.

Szepesből a Hernád völgyén a német vendégek 10 faluból álló telepítvényéhez érkezünk, mely az Árpád-korszakban a királynék magánbirtoka volt s Visoly székhelylyel külön területet képezett. Hozzá tartoztak: Felnémet, Középnémet, Alnémet, Göncz, Ruszka, Egyházas-Vizsoly, Czecze, Dobsza és Perény Perven, melyről meghatározhatjuk, hogy régen Ida és Kamarócz szomszédságában feküdt, s ettől az Ida folyó választotta el._{1 Váradi Regestrum 116. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék I. 170. Wenzel id. h. X. k. 181. Országos Levéltár DL. 6240.}

Bizvást föltehetjük, hogy alapítójának nevét viselte, de sem erről, sem az előbb említett Perven poroszlóról - a kit egy írótársunk következetesen Barmannak nevez,_{2 Kandra Kabos : A váradi Regestrum 191. 201. 1.} nem merjük állítani, hogy német volt. Mert a király vendégei között, úgy a Szepességen, mint Zemplénben, Újvárban és másutt - daczára hogy közönségesen németeknek, szászoknak hívattak- sok latin fajú embert, olaszt is találunk. És ha látjuk, hogy a Peren név viselői közül - az eddig felsoroltak szerint kettő olasz volt, a harmadik pedig csak úgy általánosságban szepesi vendégnek mondatik, melyből nem következik, hogy okvetlenül szásznak kellett lennie;_{3 Valószinü. hogy a szepes megyei »villa Pirin« vagy »Perinni« azonos a későbbi Primfalvá-val, mely 1412-ben Prynfalwa néven jön elő, de a német és szláv ajkúak között ez az átváltozás könnyen megtörténhetett, a mint a Perényi család nevét közönségesen Prinyi-nek mondták és írták. V. ö. Dr. Csánki Dezsö : Magyarország történelmi földrajza I 265. Hradszky József: A szepesi tiz lándsások széke 143. 1.} ha tudjuk, hogy egy raguzai gályakapitány nevét 1245-ben Perven-nek írják_{4 Wenzel: id. h. VII. 206.} : semmi különös okunk nincs arra, hogy Perényfalu alapítóját, vagy a Váradi Regestrum-ban szereplő poroszlót németnek tartsuk.

A hernádvölgyi telepítvény a királynék pártfogása alatt szépen fejlődött, A lakosok meg lehettek elégedve sorsukkal, mert - ha különös kiváltságaik nem is voltak - okvetlenül bírtak mindazokkal a szabadalmakkal, mikkel a szomszéd szepesi vendégek. Irtották az erdőt, szántották, vetették a földet, halásztak, vadásztak tetszésük szerint, papjukat, bíráikat maguk választották. A ki pedig nem érte be ennyivel és magasabb vágyai voltak: nyitva állott az út előtte. Testi vagy lelki derékség, életre valóság, szorgalom, ügyesség, szóval az egyéni kiválóság kedvező visszonyok között mindenkor érvényesülni szokott, de a bátorságnak, vitézségnek, vállalkozó szellemnek talán sohasem volt nagyobb kelete, mint ebben az időben.

A vendég se lehetett arra kárhoztatva, ha egy vagy más tekintetben külömb volt társainál, hogy holta napjáig földmívelő paraszt, legjobb esetben városi polgár maradjon. A gazdag a király jóváhagyásával nemesi birtokot vásárolt, vagy fölfegyverzett egy sereg embert fejszével, csákánynyal, erdőt irtott, falut telepitett s gyermekeire földesuraságot, nemességet hagyott. De a hadi pálya sem volt elzárva előttük s a ki vérét ontotta a király szolgálatában, vére hullásáért méltó jutalmat: földjére és személyére nézve szabadságot kapott. Mert földje volt a legutolsó szolgának is, de csak az a föld nemesitett, melynek birtoklása a hadviselés személyes kötelezettségén kívül más teherrel 7 nem járt. Sok jeles magyar családról tudjuk, hogy ősei ilyen utakon és módokon emelkedtek a nemzet kiváltságosainak sorába. És a mi megtörtént a Szepességen és másutt, megtörténhetett, bizonyára meg is történt, a Hernád völgyében is.

Tudjuk, hogy már IV. Béla, illetőleg hitvese Mária királyné megcsonkította a telepitvényt, mert a három Németit IV. László és Mária siciliai királyné dajkájának adományozta_{1 III. Endre alatt egy darabig ismét a királynék birtoka volt, de Ágnes,illetőleg - mint Pauler kimutatja - Fennena királyné 1295-ben visszaadta azt néhai Menna asszony fiainak. Később Drugeth Fülöp nádorra, majd a Perényiekre szállott. Wenzel id. h. X. 1. 181. Dr. Pauler Gyula: A magyar nemzet története. II. 1. 340. jegyzet.} s a nem sokkal utóbb bekövetkezett zavaros időkben a többi szabad falvak is magánosok kezére, földesúri hatalom alá kerültek. Ez a változás megakadályozta ugyan természetes fejlődésüket, de kedvezett az önállóságra való egyéni törekvéseknek, a mi talán különösnek látszik, de ne feledjük, hogy Kun László és Velenczei Endre uralkodásáról, tehát rendkívüli viszonyokról van szó, mikor az állami és társadalmi rend teljesen felbomlott, az ököljog uralma pedig - hogy a stereotyp kifejezéssel éljünk - tetőpontján állott.

E véres pártharczok idején Abaujvármegye és a körülötte fekvő tartomány az Abákat uralta, a kik nemzetségüknek ősi javain kivül többek között bírták még

- törvényesen vagy erőszakos módon - Gönczöt, Ruszkát, Ida földét s bizonyosan a vele határos Perény falut is, mert elég garázdák és hatalmasok voltak ahhoz, hogy tőszomszédjukban idegent ne tűrjenek. A király sokat elnézett és megbocsátott nekik, mert a testvérgyilkos háborúban ingadozó trónjának erős oszlopai voltak. A kis nemesség tőlük függött, rájuk hallgatott, mellettük harczolt és kikapta részét a hadi zsákmányból.

Gönczön, magas kősziklán épült várában a nagy hirü Aba Amadé nádor székelt,_{2 Pór Antal: Trencsényi Csák Máté. Dr. Pauler Gyula id. m. II. 748. 1. 373. jegyzet.} az utolsó Árpádnak, majd Róbert Károlynak hatalmas pártvezére, különben vakmerő rabló vitéz, a ki zászlója alá gyűjtött minden rendű és állapotú fegyverfogható embert, - első sorban természetesen saját alattvalóit - és tűzzel-vassal pusztította a hűtlen pártütők jószágait. Az elfoglalt birtokot vagy megtartotta magának a »király számára", vagy szétosztogatta, Csák Máté példájára, hivei, csatlósai, fegyvertársai között, hisz azért volt nádorispán, hogy büntessen és jutalmazzon. Mindenki kapott abból, akár nemes, akár paraszt volt, föltéve, hogy tudott lándzsát, kopját törni, nyíllal lövöldözni, karddal-buzogánynyal verekedni. A kinek épen kedve tartotta, donatiót is kérhetett a szerzett jószágára, de többet ért akkor a »kis-király-ok« adománya, mint a koronás királyok pecsétes levele.

Ebben az időben tűnnek föl legelőször a Perényiek, de nem mint főispánok és országos méltóságok viselői, hanem mint jó birtokos nemesek, a kik, bár gyorsan emelkedtek, mégis sok vérüket ontották addig a csatákon, mig kőváras urakká, zászlósokká lőnek. Eredetűk kérdését teljesen tisztázni nem lehet, mert egyetlen oklevelünk sincs, mely közvetlenül Orbán-ra vonatkoznék, de ha az elmondottakat még megtoldjuk azzal, hogy Orbán legidősebb fia, János., - a kit a régi genealogusok főpohárnokmesternek tartanak, (még a Nemzetségi Zsebkönyvben is úgy tüntetik föl,) - Amadé 8 nádor László fiának szolgalatában állott,_{3 I. Károly királynak 1316-ban kelt levelét 1. alább.} azt hisszük, hogy közel jutottunk a megoldáshoz.

Ezen a Jánoson kivül, a ki Csák Máté ellen harczolva esett el és a mostani Perényi bárók ősatyja vala - Orbánnak még két fia maradt, István, kitől a család ügynevezett nádori ága származott és Miklós, a kinek utódjai, minekutána Giskra és a többi cseh kapitányok Richnó várával együtt sárosi és szepesi birtokaikat elfoglalták, Szabólcs megyébe költözködtek, főhivatalokat nem viseltek s mint egyszerű köznemesek - kárászi Perényiek - még a mohácsi veszedelem előtt kihaltak.

Foglalkozzunk tehát legelsőbben is Miklós ágazatával, melyről családtörténeti íróinknál nemcsak hiányos, de merőben téves tudósításokat találunk s általában véve elmondhatjuk, hogy a Perényiekről készült nemzedékrendi táblák a legnagyobb mértékben tökéletlenek és megbízhatatlanok. Mi sem vindikálunk magunknak csalhatatlanságot, mert ha a tévedéseket - előnyös helyzetünk folytán - talán ki is kerülhettük, fogyatkozásaink bizonyára lehetnek. De a vérségi viszony bonyolódott szálalt rendezve, a régmúlt idők homályos történeteit megvilágosítva, a család 1526-ig terjedő leszármazásáról igaz képet adunk.

Dr. Komáromy András.

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

első közlemény.

Tudvalevő dolog, hogy az Országos Levéltárban őrzött s a régi udvari kan-czellárlán 1527-től 1867-ig vezetett »Királyi Könyvek« a magyar nemesség történetének első rangú forrását képezik. Mióta Bécsből, az O Felsége személye körüli m. kir. ministeriumból Budapestre kerültek - bár annak alig múlt öt éve - azóta a családtörténeti kutatások szemmel láthatólag fellendültek s a m. kir. belügyministerium - mint legfőbb nemesi hatóság - feladata is könnyebbé vált. A »Királyi Könyvek« használhatóságát - meggyőződésem szerint - nagyban elősegítette az a betü-soros jegyzék, melyet a bennök foglalt nemesség, czim, czímer és honosság adományozásáról Dr. Illéssy János tiszttársammal 1895-ben az Országos Levéltár felügyelete alatt összeállítottunk,_{1 Dr. Illéssy János és Pettkó Béla: : A Királyi Könyvek 1527-1867. Budapest 1895.} de utóvégre ez is csak catalogus s bár alkalmas arra, hogy figyelmet, érdelődést keltsen, nyomra vezessen és tájékoztasson, de senki-sem várhatja tőle, hogy családja múltja iránt viseltető jogos érdeklődését teljesen kielégítse, szóval, hogy annyit tudhasson meg belőle, a mennyit magokból a könyvekből megtudhatna. Igaz, hogy sokan csalódtak már várakozásukban, a kik azt hitték, hogy a Liber Regius-okban mindent föltalálhatnak, de mennyit fáradtak, esetleg költekeztek addig, mig rájöttek, hogy tulajdonképen hiába fáradtak és költekeztek. Magától értetődik, hogy mi sem vállalkozhatunk arra, hogy az összes 82 kötetet kinyomassuk, de mivel tapasztalásunk szerint legtöbb ember a családja czímerét szeretné 9 ösmerni, elhatároztuk, hogy a Királyi Könyvek-ben foglalt czímereket közöljük, illetőleg az adomány-levél keltének, az adományos nevének, (a hol ki van tüntetve), társadalmi állásának, érdemeinek, a személyére és családjára vonatkozó adatoknak felsorolása mellett pontosan leirjuk. Azt hisszük, hogy úgy a közönségnek, mint a szaktudománynak jó szolgálatot teszünk ezzel, bárha a czímerek leírásánál nem is alkalmazkodunk mindig a heraldikai nyelv merev szabályaihoz, hanem arra törekszünk, hogy mindenki könnyen megértsen bennünket és megrajzoltathassa magának a czímert.

A közlésre nézve két mód között választhattunk, s végeredményében tökéletesen egyre ment volna, akár az idő-, akár a szoros betűrendet követjük. De számolnunk kellett azzal, hogy, ha időrendben haladunk, sok családra, melynek nemessége ujabb keletű, talán csak évek múlva került volna sor, mert amennyiben fo/ytatólagosan az 1867 óta vezetett Királyi Könyveket is fel akarjuk dolgozni, negyedfélszáz esztendőre kell kiterjeszkednünk. Annak okáért, bár ez a mód tagadhatatlanul kényelmesebb lett volna reánk nézve, de mivel Fölhivásunkban előre kijelentettük, hogy az egyes családok nemességének régibb vagy ujabb voltára tekintettel nem leszünk, az igazság és méltányosság kedvéért a másikat, a betűrendes közlés módját választottuk. De ezen belől már ragaszkodnunk kellett az időrendhez, a mi különben csak azt jelenti, hogy p. o. az A betű során előbb közöljük a XVII. mint a XIX. században adományozott czímer leirását.

Teljesség okáért leírjuk a Királyi Könyvek-ben foglalt összes czímereket, tekintet nélkül arra, hogy megjelentek-e már valahol, vagy sem. Tapasztalásból tudjuk, hogy a mennyiben a régibb heraldikusoknak nem állottak mindig rendelkezésükre hiteles források, a gyűjteményes munkákban igen sok a hibás, tökéletlen czímer. Az eltérésekre azonban csak kivételesen, különösen indokolt esetekben reflektálunk, mert haszontalan időpazarlás volna lépten-nyomon megállapítani, hogy mi különbség van az általunk közölt s a Nagy Iván munkájában, vagy a Siebmacher-féle Wappenbuch-ban kiadott czímerek között. Meg kell itt jegyeznünk, hogy csak Mária Terézia korában kezdték az adományozott czímereket befesteni a Királyi Könyvek-be, a régibb czímereket tehát a diplomák szövegezéséből kellett megállapítanunk, a szövegezés pedig, kivált a XVII. században, gyakran homályos s még a szakembert is könnyen félrevezetheti. Innen van aztán, hogy sok család, ha nincs birtokában az eredeti adomány-levél, hibás czímert s gyakran olyat használ, a mihez tulajdonképen joga sincsen. A hol a szöveg és a festett czímerkép között eltérés mutatkozik, ha csak alapos okunk nincs föltenni, hogy az íródeák tévedt - a szövegezést tartjuk irányadónak. Minden czímer-leirás után idézzük - KK. rövidítéssel - az illető könyvet, római számmal jelezvén a köteteket, arab számmal a lapokat. A nemességért folyamodók és kitüntetésre ajánlottak személyére, társadalmi állására, az ősök viselt dolgaira, családi viszonyaira itt az 1691-ben ujjá szervezett kanczellária levéltárában sok adat őriztetik, ezeket is fölhasználtuk s a czímerleirás után idézzük, főleg, mert a kérvénynél a festett czímer majdnem mindig ott őriztetik.

Az erdélyi fejedelmek által adományott czímeres leveleket külön rovatban fogjuk feldolgozni.

Appony (de Nagy-Appony) Balázs II. Ferdinánd királytól Bécsben 1624. november 12-én a család ősi czímerének kibővítésével báróságot nyer.

10 Ősi czímer: Markában kardot és három fehér liliomot tartó jobb kar, szerecsen fej kíséretében.

Bárói czímer: vörös paizsban kettős hegy, csúcsain egy-egy kiterjesztett sasszárnynyal, melyek között markában kardot és három fehér virágos liliomszálat tartó pánczélos kar könyököl. A kar hajlásában borostyán galyak, a kard mindkét oldalán borostyán koszorú. Sisakdísz: a paizsbeli czímer alakok. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. _{1 A czímerek leirásánál foszlányok helyett sisaktakarókat vagy röviden takarókat említünk, mindenkor először a jobb, másodszor a bal oldalon lévőket sorolván föl, a hol egyszerűen azt irjuk p. o. hogy: vörös-arany, ezt úgy kell értenünk, hogy a takarók szine a paizs mindkét oldalán (jobbról-balról) kivül vörös, belül arany. Ebben jeles heraldikusunk, Csoma József példáját követjük (Abauj-Torna vármegye nemes családjai. Előszó). A most leirt czímert v. ö. Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, I. k. 25. 1. olvasható czímer-leirással.}

A bárói diploma említi, hogy Apponyi Balázs ifjúságától fogva nagy előszeretettel viseltetett a tudományok iránt és Dávid király zsoltárait lefordította. Az uralkodó családnak igaz hive volt s a háborús időkben személyét és javait kocz-kára tette. Neki köszönhető, hogy a (Bethlen Gábor támadásakor) lázongó újvári őrség lecsendesett s a király hűségében megmaradt. A békekötés után mint királyi biztos Felső-Magyarországon nagy sikerrel működött.

A Pécz nemzetségből származó Apponyi család 1606. jun. 28-án kapott előszőr báróságot Rudolf királytól, de az erről kiállított oklevélben czímerről nincs szó Lib. Reg. V. 744.)

Apponyi Balázsnak fiuágon magva szakadt. KK. VII. 425.

Asterer Keresztély és felesége Raitmayr Borbála Lipót királytól Bécsben 1686. január 20-án magyar nemességre emeltetvén, a következő czímert kapják.

Négyelt paizs, melynek első és negyedik kék mezejében három csillag, második és harmadik mezejében pedig két szemben álló kiterjesztett szárnyú fekete sas. A paizson koronás nyílt sisak, melynek dísze a most leirt (de nagyobb) sas. _{2 A sisak - ebben az időben - mindig koronás és legtöbbnyire nyilt, fölöslegesnek tartjuk tehát ezt a két tulajdonságát a czímerek leirásánál ismételgetni és csak az eltérést fogjuk jelezni, a négyelt paizs részeit pedig 1, 2, 3, 4 számokkal különböztetjük meg. Mikor a sisaktakarókat nem említjük, ez annak a jele, hogy az adomány-levélben - melyről a Királyi Könyvekben néha csak rövid bejegyzést találunk - sincsenek leirva.} A sisaktakarók (foszlányok) nincsenek leirva. KK. XVIII. 293.

Antal Mátyás és felesége Borbás Katalin, Antal Pál és Miklós (Mátyás fiai), továbbá Antal György, Pál, Mihály és János, másik Mátyás és Gergely, valamint Nagy István, Kyss István és fia Mátyás I. Lipót királytól Bécsben 1686. márczius 14-én nemességet kapnak, a következő czímerrel:

Kék paizsban, zöld alapon vörös kucsmás, vörös ruhás, sárga csizmás, kardos magyar vitéz egy jobboldalt előtte álló zöld kaftános, szakállos törököt vasra verve tart. Sisakdísz: kardot tartó kinyújtott pánczélos kar. KK. XVIII. 308.

Agustich András és testvérei: Mátyás, János, Ferencz I. Lipóttól Bécsben 1686. márczius 30-án nemességet és következő czímert kapnak:

Kék paizsban, zöld alapon nyakán (nyillal) átlőtt természetes daru. Sisakdísz : a daru. Egyszerű bejegyzés.) KK. XVIII. 32 1.

Androcha János Mihály fiumei tanácsos és Vinodol grófság kapitánya, a ki állítólag régi magyar nemes családból származott, feleségével, a szintén nemes Corsi Katalinnal és 1. Ferencz-Ignácz, 2. Francziska-Katalín, 3. Bernardina-Anna, 4. Mária és 5, Orsolya nevű gyermekeível, valamint Fabriczius, Rapitius, Lukréczía-Katalin nevű unokáival I. Lipót király által Pozsonyban 1687. deczember 8-án magyar báróságra emeltettek "ab Andros et dominus de Szupnicza" előnévvel.

Megbővített ősi czímerük. négyelt paizs koronás kék közép paizszsal. Az 1. és 4. arany mezőben tekervényes (?) kövön álló természetes daru fölemelt jobb lábával 11 kavicsot tart. A 2. és 3. kék mezőben két összekötött pálmaág között három arany csillag. A középpaizsban hármas domb tetején arany liliom. Három sisak, a két szélső dísze kardot tartó pánczélos kar, a középső sisak dísze: kék ruhás, arany öves ifjú, kiterjesztett jobbjában két pálmaágat, baljában arany liliomot tart. Takarók: aranykék, ezüst vörös. KK. XIX. 129.

Apostoli Manó III. Károlytól Bécsben 1712. október 23.-án nemességet kapott a következő czímerrel:

Sárga paizsban két keresztbe tett nyílvessző, fölötte gyűrű s abban háromágú

kék harangvirág. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú koronás sas, mely közvetlenül a sisakon áll._{1 Tehát a rendes sisakkorona hiányzik.} Takarók: arany-fekete.

A nemességszerző oláh ember volt és Károlyi Sándor meg Koháry István ajánlották őt a kitüntetésre, . KK. XXIX. 561.

Adelfy János III. Károlytól Bécsben 17014. augusztus 5-én nemességre emeltetett a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld dombon könyöklő pánczélos kar, markában kardot tart. Sisakdísz: két borostyán galy között arany csillag. Sisaktakarók: arany-kék, ezüstvörös. (Kanczell. 1714. aug. 21.) KK. XXX. 321.

Agner János-György hadi biztos és fiai: József, Tivadar, Ferdinánd III. Károlytól 1714. október 18-án nemességre emeltetnek, a következő czímerrel:

Vörös ék által hasított paizsban az éktől balra zöld mezőben csonka fatörzs, jobbra arany mezőben, zöld alapon pánczélos vörös-fejér strucztollas sisakos vitéz, jobbjában hegyével a földre állított dárdát tart, balját csípőjére támasztja. Az ékben sziklatetőn kiterjesztett szárnyú sas, jobb lába körmei között fehér madárkát tart. A paizs fölött két nyílt sisak, arany koronával Az elsőnek (bal) dísze : két fekete sasszárny között dárda, a másodiknak (jobb) a paizsbeli pánczélos vitéz növekvőn. Sisaktakarók : arany-kék, ezüst-vörös. KK. XXX. 399.

Adamovics Pál, felesége Knesovics Judit, gyermekei: Márton, Ferencz, Mária, Katalin, Margit; testvérei: Adamovics Margit és Márton III. Károlytól Bécsben 1714. november 6-án nemességet kapnak, a következő czímerrel:

Kék paizsban fölfelé irányuló arany félhold, rajta koronás arany oszlop, melyet jobbról farkát lábai közé huzó arany oroszlán tart, az oszloptól balra arany csillag. Sisakdísz az oroszlán növekvőn. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

KK. XXX. 460.

Asboth Gergely, felesége Koronkay Erzsébet, fiai: István, György, János, Benedek III. Károlytól Laxemburgban 1715. május 13-án nemességet kapnak a következő czímerrel:

Kék paizsban, zöld alapon bíborruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz, baljat csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart két csillag és hold kíséretében. Feje fölött (mintegy a kard éléből) kiröpülő sasfióka, háta mögött búzakéve. Sisak-dísz: kardot tartó vörös ruhás vitéz növekvőn. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

KK. XXXI. 10.

Árpássi máskép Gersti Mátyás-József pozsonyi harminczados III. Károlytól Laxenburgban 1715 május 13-án nemességet kap a következő czímerrel:

Hasított paizs, jobbról vörös mezőben, zöld alapon fölemelt ballábával kavicsot tartó természetes daru, balról kékmezőben zöld alapon, a daruval szemben álló arany - oroszlán jobb lábával három buzakalászt tart. Sisakdísz: két kiterjesztett fekete sasszárny között hármas domborodásu kő (szikla), közepére illesztett arany koronával, rajta levelesszáru három érett árpakalász. Sisaktakarók: ezüst-vörös, arany-kék.

12 A nemességszerző született jobbágy volt, de földesura örökre fölszabadította. A kitüntetésre azzal tette magát érdemessé, hogy még a nagy pestis idejében is hűségesen behajtotta a harminczadot. KK. XXXI. 8.

Appony (de Nagyappony) Lázár és leánya Mária III. Károly által Bécsben 1718. február 16-án báróságra emeltetvén, ősi czímere következőleg bővíttetik:

Négyelt paizs. Az 1. vörös és 4. arany mezőben arany - koronából növekvő két sasszárny között kinövő pánczélos kar fölfelé irányzott kardot tart, 2 kék és 3 zöld mezőben sárga hegyre illesztett arany koronán, amott (2) nap és hold között kardot tartó bíborruhás kar, itt (3) kiterjesztett sasszárny. A közép-paizsban ezüst nyaköves jobbra fordult szerecsenfej (szájában) vörös bimbós rózsaszálat tart. Két sisak. Sisakdísz 1. bíborruhás kar kardot tart; 2. kiterjesztett sasszárny. Takarók: ezüst-vörös-arany-kék._{1 Apponyi Lázár felségfolyamodványához két rendbeli czímertervet is csatolt. A nagy paizs 4 mezejében a sasszárnyak helyett 7 ezüst és fekete strucz-tollat óhajtott, a bíborruhás kardos kar mellé pedig borostyán galyakat, a sasszárnyakat arany lábakkal stb. A másik czímer-tervezet egészen elüt az adományozott czímertöl, egyes motivumait a későbbi grófi czímernél használták föl. (Kanczell. 1718. május nr. 52.)}

Az oklevél szerint a Pécz nemzetségből származó Apponyi család ősei már I. Károly és Nagy Lajos idejében szerepeltek, kincstárnoki, koronaőri, zászlósúri méltóságot viseltek, hires kapitányok voltak és sok elhullott közöttük a végeken, a török háborúban. Zsigmond király alatt csere folytán megszerezték Appony várát és azóta erről neveztetnek. (A báróságot nyerő Lázár felségfolyamodványában a családnak egy János nevű tagjáról is emlékezik, a ki, mint a Franciskánusok sz. Katalinról nevezett szigorúbb rendjének alapítója, boldoggá is avattatott, ezt azonban nem hitték el az udvari kanczellárián s a diplomából kimaradt.)

KK. XXXII. 59.

Akomer máskép Romhány Márton és fiai: István, József, Antal III. Károlytól Bécsben 1721 szeptember 20-án nemességet kaptak a következő czímerrel:

Kék paizs alapját halastó foglalja el, melyben természetes fejér hattyú jobb felé úszkál, feje fölött (a paizs sarkaiban) jobbról hold, balról négy csillag. Sisakdísz: pánczélos kar kardot tart, melynek hegyére véres fő van tűzve. Takarók: kékarany, vörös-ezüst. " KK. XXXIV. 68.

Abel János soproni polgár, felesége Hayder Anna, gyermekei: Vilmos, Teophíl, Antal-Frigyes, Karolina, Rozina, Rebeka, Zsuzsánna-Terézia és Izabella III. Károlytól (az esztergomi érseki kanczellária utján) Bécsben 1722. november 27. nemességet kapnak következő czímerrel:

Hasított, bal felében vágott paizs. Jobbról vörös mezőben kettős farkú arany oroszlán, jobb lábával kardot, bal lábával arany koronát tart. Balról a felső kék mezőben liliom, az alsó vörös mezőben hármas zöld halom, mindeniken háromlevelű lóhere. Sisakdísz: az oroszlán. Sisaktakarók : vörös-arany, kék-ezüst.

A nemesség-szerző kezdetben katona volt, szárazon és vízen sokat harczolt. Azután sopron városi kapitány lett és a várost az ostromló kuruczok ellen élete koczkáztatásával nagy vitézül védelmezte. KK. XXXIII. 617.

Atanaskovich Miklós rácz katona, felesége Zsuzsánna és fia Miksa III. Károlytól Bécsben 1722. deczember 5-én nemességre. emeltettek a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon balra fordult kettős farkú arany oroszlán jobbjában kardot tart, melyre török fő van tűzve, balját ragadozásra nyújtja. Sisakdísz: az oroszlán. Takarók: arany-kék. KK. XXXIV. 112.

Augusti János Péter, a Bécsben őrzött császári (spanyol és olasz) letéteményi pénztár főnöke, felesége.nemes Dittenbergi Anna Mária, gyermekeik: 1. Ferencz-József-Pál-Arnold, 2. János-Péter-Kristóf-Antal-Norbert-Benedek, 3. Mária-Anna-Terézia, 13 4. Anna-Katalin-Ilona, III. Károlytól Laxemburgban 1723. május 14-én magyar nemességet és honfiusítást nyernek alább következő ősi czímerüknek megerősítésével:

Borostyánlombok között álló vágott, alól hasított paizs, melynek felső kék mezejében, vörös és fejér alapon, vörös szalaggal összekötött három kalászos gabonaszál. A paizs alsó részében jobbról sárga mezőben balra fordult ugró arany oroszlán, balról ezüst mezőben három vörös rózsa, kettő fent, egy alant. Sisakdísz: az oroszlán növekvően. Sisaktakarók: ezüst-fekete.

Az adomány-levélben elmondatik, hogy az Augusti család ősei már V. Károly császár alatt úgy a hadi, mint a politikai pályán kiváló érdemeket szereztek. JánosPéter - a kinek Magyarországon zálogos jószágai voltak - előbb a diplomatiai pályán működött és hazánknak is sokat szolgált. A török háború alatt a kincstárnak több százezer forintokra menő kölcsönt szerzett. (Kanczell. 1723. jun. nr. 7.)

KK. XXXIV. 227.

Abbiate Rókus Lipót, a milanói herczegség főbiztossági helytartója és tanácsos III. Károlytól Bécsben 1726 deczember 23-án magyar báróságra emeltetett, ősi czímere következőleg bővíttetvén:

Négyelt paizs. Az 1. és 4. mezőben aranynyal és zölddel váltakozó hat haránt pólya, a 2. és 3. aranymezőben kiterjesztett szárnyú fekete sas. A paizs fölött bárói korona. Két sisak. Áz elsőnek dísze a paizsbeli hat haránt pólyával rakott két zászló és három struccztoll (két szélső zöld, középső arany). A második sisak dísze: a paizsbeli sas meg három struczcztoll (két szélső fekete, középső ezüst.) Takarók: arany-zöld, ezüst-fekete. Czímertartó két arany-oroszlán. KK. XXXV. 527.

Ács Lőrincz, felesége Uray Katalin és fia Pál III. Károlytól Bécsben 1736. deczember 16-án nemességet kapnak a következő czímerrel:

Vörös paizsban zöld alapon három ezüst ormóval bíró ezüst kövekből rakott bástyafal, alatta két aranybuzakalász között félig ezüst, félig vörös agár fekszik, a bástya fölött arany háromszög. Sisakdísz: két kiterjesztett fekete sasszárny között növekvő arany oroszlán jobb lábában kardot tart. Takarók: ezüst-vörös, arany-vörös. (Kanczell. 1737. jan. nr. 67.) KK. XXXVII. 560.

Adorján Albert és Dávid régi magyar nemességét és czímerét III. Károly Bécsben 1736. deczember 16-án megerősíti, illetőleg újra adományozza.

A régi czímer: Hasított paizsban_{1 Színjelzés hiányzik, de a czímertervnél kék és vörös.} zöld mezőn álló, jobb lábával kardot, baljával levágott vérző török fejet tartó kétfarku arany oroszlán. Sisakdísz: az oroszlán. Takarók : ezüst-kék, arany-vörös.

A család nemességét Adorján Tamás, Boldizsár és Pál 1578-ban Rudolf királytól kapta. A czímeres-levél, melyet Pozsony, Zemplén, Borsod, Heves és KülsőSzolnok vármegyében kihirdettek, elkallódott, de hiteles átiratát a jászai konventben később megtalálták. Minekutána pedig Adorján, Albert és Dávid a nemességszerző Páltól való származásukat az udvari kanczellárián hitelesen igazolták: régi nemességük megerősíttetett, telküket azonban (mert bizonyosan jobbágytelek volt) nem mentették föl az adózás alól. (Kanczell. 1737. május nr. 31.) KK. XXXVII. 605.

Közli: Pettkó Béla.

14

Magyarország családai.

1. Vértesaljai Vértesy.

Werner Sándor, a királyi udvari kanczellária udvari és elnöki titkára, az állam szolgálatában szerzett kiváló érdemeinek jutalmául hitvesétől (a régi nemes családból származó egbelli) Körmendy Annától született Géza, Kálmán, Mária, Ilona, Terézia és Borbála nevü gyermekeivel együtt »vértesaljai« praedikatummal és nevének Vértesy-re való változtatásával 1867. év február hó 8-án magyar nemességre emeltetett.

Adományozott czímerük - a mint ezt a mellékelt rajz is feltünteti - kék paizs arany paizs fővel, melyben három természetes szinű repülő méh látható. A paizs alján hármas zöld halom, melynek tetejében jobbra fordult, természetes színű kőszáli sas áll, kiterjesztett szárnyakkal. Sisakdísz: ezüst bárdos és vörös szalaggal összekötött vesszőcsomót tartó, növekvő arany oroszlán. Takarók: mindkét oldalon arany-kék._{1 Liber Regius LXVII. 982. 1.}

A nemességszerző született Moóron (Fejérvármegyében.) 1828. márczius 14-én, tanult Győrött és Székesfejérvárott, majd a pesti egyetemen. Tanulmányainak befejezése után a bírói pályára lépett s 1851-től 1854-ig mint főtörvényszéki figyelő, tollnok és helyettes bíró működött. A bécsi és. kir. legfőbb és semmitőszéknél hat éven át mint udvari fogalmazó és segédtitkár szolgált; 1860-ban átlépett a visszaállított királyi udvari kanczelláriához, hol 1867-ig udvar és elnöki titkárságra emelkedett, de a közben 1865-ben Magyarország kir. hirnökévé is kineveztetett. Életének és a közpályán való munkásságának külön tanulmányt érdemlő ismertetése nem ide tartozik, s azért csak röviden említjük, hogy az alkotmány visszaállítása után az első magyar felelős ministeriumban hivatalt vállalván, 1867-től 1870-ig a ministerelnökségnél elnöki tanácsos volt s ettől kezdve 1893-ig mint semmitőszéki, illetőleg kúriai bíró és tanácselnök működött, 1893. deczember hó 4. óta pedig a budapesti királyi ítélőtábla elnöke._{2 A czímeres levélben foglaltakat v. ö. a Pallas Nagy Lexicona XVI. k. 806. 1.} Tagja a főrendiháznak, vitéze a Szent-István rendnek, tulajdonosa a török Medjidie rend I-ső osztályának s a görög Salvator rend középkeresztjének és 1896 óta valóságos belső titkos tanácsos.

Egbelli Körmendy Annával Budapesten 1855. év junius hó 2-án kötött házasságából született élő gyermekei:

1. Géza, sz. 1856. május 12. Moóron. Ministeri tanácsos az Ő Felsége személye körüli ministeriumban, a Szent-István rend hírnöke stb. Hitvese lovag Aichthalí Pfers-mann Victornak Kopácsy Claudinetől született Claudine leánya. Esküvő Bécs 1892. junius. Gyermekeík:

a) Margit, sz. 1893. - b) Irma, sz. 1898.

2. Kálmán, szül. 1857. szeptember hó 25. Moóron. Elnöki osztálytanácsos a m. kir. kereskedelemügyi ministeriumban.

3. Irma (Mária) szül. 1859. május hó 20. Bécsben. Férje néhai miklósvári Miklós László. Esküvő Budapest 1881. jan. 31. Gyermekeik:_{3 Teljesség okáért a nemességszerző leányágon való unokáit is fölvettük a táblázatba.}

15

a) Margit szül. 1883. nov. 24.. - b László szül. 1885. decz. 24.

4. Ilona, sz. 1860. okt. 4. Moóron. Apácza a Jézus szent szivéről nevezett zárdában.

5. Borbála, szül. 1863. Január 20. Bécsben. Férje: Bolváry-Zahn István. Gyermekeik :

a) Mária. - b) György. - c) Margit.

6. Sándor, szül. 1869. február 15. Budapesten. Ministeri fogalmazó a pénzügy-ministeriumban,

7. Sarolta, szül. 1872. jun. 3. Budapesten, Férje: Vetsey Ede cs. és kir. huszárkapitány. Esküvő 1895. szept. 18, Gyermekeik:

a) Ilona szül 1898. jan. 9. - b; Sarolta 1899. jan. 19.

8. Gyula, szül. 1872. junius 3. Budapest. Cs. és kir. huszár-főhadnagy.

Könnyebb áttekintés czéljából összeállítottuk az itt következő hiteles nemzedékrendi táblát.

2. Bátori Sigray.

Nagy Iván »Magyarország Családai« czímű alapvető munkájában nem említi, hogy a Sigrayak nemesi ágon is virágzanak, pedig tudtunkkal a nemes Sigrayaknak két ága is van; - hogy azonban ezek közös törzsből erednek-e, azt ezúttal meg nem határozhatjuk; - nincs is szándékunkban most a Sigrayak eredetével foglalkozni, hanem -mellesleg megemlítve azt, hogy Sigray János a Szepes vármegyében fekvő Zsegra (hajdan Sygra, Sigra) helységnek egy részére 1637. évi nov. hó 29-én donatiót nyert, és ezen János igazolt utódai: János, Antal és József 1842. év április hó 20-án testimonialist_{1 Sigray Ferencz ur kezei közt az eredeti kiadvány.} vettek ki Szepes vármegye közönségétől, mit Abauj vármegyében ugyan-azon évi május hó 23-én kihirdettek, - ez alkalommal a Szabólcs vármegyéből Pest vármegyébe szakadt bátori Sigray családot kívánjuk ismertetni, melynek czímere, mint a mellékelt rajzon látható, kék pajzsban hármas zöld 16 halmon jobbra fordult, ágaskodó ezüst egyszarvú. Sisakdísz: ugyanaz növekvőn. Foszlányok: kék-arany, vörös-ezüst._{1 Az ezüst egyszarvú megvan a felső- és alsósurányi Sigray grófok szivpaizszsal ellátott négyelt paizsában is az 1. és 3. mezőben (Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. I. 214. lap.). A Sigray nemeseknek a zsegrai ősrégi templomban többször előforduló czímere pedig egy dombon álló szarvast tüntet fel (Dr. Henszelmann Imre : Magyarország Ó-Keresztyén, román és átmenetstylü műemlékének rövid ismertetése 139. lap. V. ö. Adatok a czímertani egyszarvú történetéhez. Malczovich Lászlótól. Turul. VI. 168-137. lapok). Az, hogy az agancsos szarvas és egyszarvú egy és ugyanazon czímer-alakot jelent-e ? ezen czikk keretébe az elől megemlítetteknél fogva nem tartozik.}

A pestvármegyei bátori Sigrayak őse Mihály, Mártonnak fia, a kivel először 1728. évben, mint a debreczeni collégium classis praeceptorával (in classi min. Rudimenta), majd 1731. évben ugyanezen minőségben (in classi Syntactica) találkozunk. Nem tartjuk érdektelennek itt megemlíteni, hogy mi volt a classis praeceptor. Egész 1848-ig _{2 Dóczi Imre. A Debreczeni ev. ref. főgymn. Értesítője 1894/5. évből. A gymnasium története, 185., 187., 189. lapok.} a debreczeni ref. kollégium professorai csak a felsőbb tanfolyamban tanítottak, az alsóbb tanfolyamban az úgynevezett classísokat a tanárok felügyelete és vezetése alatt theologiai tanfolyamot végzett, vagy tanulmányaik végén levő idősebb tanulók tanították, a kiket a XVII. század elejéig collaboratoroknak, ettől kezdve pedig publicus praeceptoroknak neveztek s kezdetben egy félévre, később azonban egy évre választotta őket a gondnokok elnöklete alatt a professorok gyűlése; a kiválóbb publicus praeceptort, ha tanítói ügyességének és szorgalmának jelét adta, a következő évre is - külön honorárium mellett - megválasztotta a tanárok gyűlése. Ebből következtethetjük, hogy Sigray Mihály, miután ismételten alkalmazták, a kiválóbb publicus praeceptorok közzé tartozott.

Debreczenből Kecskemétre hívták meg rector professornak, majd innen NagyKőrösre ment, hol 1734. febr. 23-án megházasodott, feleségül vévén körösi Kovács István nagy-kőrösi közbirtokos és Bozó Ilona leányát, Sárát.

Még mielőtt Pestvármegyében megtelepedett volna, nemességét - ámbár az kétségbe nem vonatott - de, mert czímeres levelük tűz áldozata lett, - igazolni óhajtván, Szabólcs vármegye karai és rendeitől testimonialis kiállítását kérte, a mi részére - tanúvallomások alapján és a fentirt állítások megállapítása mellett - 1730. junius 13-án Ujfehértón tartott közgyűlésből Szunyogh Ferencz főjegyző által kiállítva - ki is adatott. Ezen nemesi bizonyítványt Pestvármegyének 1736. szept. 12-én tartott közgyűlésében kihirdettette._{3 Hiteles másolat Pest vármegyétől.}

Iskolai tanulmányainál fogva a tollat kellett forgatnia; de azt - az akkori viszontagságos idők folyásához képest - mint magyar nemes, a karddal cserélte fel és pedig nem megvetendő sikerrel.

A katonai pályát alighanem a Pero-féle lázadás ellen Nagy-Kőrös és Kecskemét városoknak 1735-ben történt fegyverbe-szólítása kedveltette meg vele A fegy-verbe-szólítás hogy miként történt - kivonatosan - az egykorú krónikás_{4 Nagy-Kőrösi Krónika. Irta Balla Gergely. Jegyzetekkel és oklevéltárral ellátva kiadták Szabó Károly és Szilágyi Sándor. Kecskemét 1856.}< érdekes előadásában adjuk elő. Midőn már felhivatott báró Orczy István, hogy egész Heves 17 vármegyét, Beleznay János pedig Pest vármegyét - Körös és Kecskemét kivételével - ültesse fel és csatlakozzanak Podrászki György vicekapitányhoz, a ki a jászokat és kunokat ültette fel, »érkezett siető ordele T. Halász Péter ürnak, Pestvármegyében lakosnak, hogy mindjárt ültesse fel Kőrös városát és Kecskemétet, és vegye commendója alá és sietséggel conjungálja magát M. Orczy táborával.« Mihelyest azért vette megirt Halász Péter úr az ordelt, azonnal jött Kőrösre és rendeléseket tett; azzal sietséggel általment Kecskemétre, az holott is összeszedvén harmadfélszáz fegyveres és paripás lakosokat, két veres zászlókat készíttetvén nékiek, másnap visszajővén Kőrösre és itten is két veres zászlók alatt készen talált 250 paripás és fegyveres válogatott, kedve szerint való, lakos embereket, őket négy compagniára osztotta ezeknek az 500 fegyveres embereknek huszonégy óra alatt kellett kiállani, a minthogy ki is állottak, örök emlékezetet ezen gyorsaságokért és hűségekért érdemlenek a városi lakosok. Másnap felsőbb és alsóbb tiszteket válogatott és confirmált és úgy compagniákat zászlókkal együtt felosztotta, kapitányok gondviselések alá, úgymint : Kecskemétiek közzül válogatott magának egy compagniát, mellyet nevezett Leib-Compagniának, ennek hadnagyává tette Rozgonyi Istvánt, ki is akkor kecskeméti nótárius volt, zászlótartójának pedig Dallos Ádámot, a második compagniának tette kapitányává ugyan Kecskeméten lakos Kiss Istvánt, és ennek gondviselése alá adta a második zászlót, compagniájával együtt.

A körösi compagniát felosztotta hasonló két kapitányságokra, úgymint: az első compagniát adta N. Nyári Mihálynak, az első zászlóval együtt, ennek hadnagyává tette N. Borotvás Jánost, zászlótartójának N. Halász Jánost, strásamesternek N. Zsigrai Mihályt, fullírnak N. Borotvás Istvánt. A második compagniát adta N. Czira Gergelynek, mint kapitánynak zászlóval együtt, ennek hadnagyává tette N. Farkas Mihályt, zászlótartójának N. Zombori Györgyöt, strásamesterének Kovács Jánost, fullírnak N. Veres Pált._{1 Legnagyobbrészt ma is virágzó nagy-körösi családok. Nyári : a nyáregyházi Nyáryakból való. Borotvás: ma Beretvásnak neveztetik, Farkas : az Inárcsi Farkas, Halász: az alsó-dabasi Halász családból valók.}

Hogy miként végezték a »felült« kőröslek és kecskemétlek kötelességüket: ismeretes parancsnokuk Halász Péter ezredes arany-nyaklánczczal diszittetett fel, hasonló kitüntetésben részesült báró Orczy István, Beleznay János ezredes és Podrászki György jász-kun alkapitány.

Visszatérve Sigray Mihályra, őt, mint a ki önként akarja vala magát a katonaéletre szentelni - Pestvármegye 1741. ápr. 8-án kelt kiadványa szerint - megválasztotta a vármegye által a veszélybe került dynastla védelmére felállított két ezred közül abba, melynek parancsnoksága a már előbb is említett alsó-dabasi Halász Péter ezredesre bízatott, kapitánynak, havonta 60 forint fizetéssel, még pedig életfogytiglan. Már 1741. julíus 4-én a hires hadi tanácsból Pozsonyban kelt parancscsal értesíttetett Sigray Mihály, mint a Sziléziába betört porosz és brandenburgi csapatok ellen Pestvármegye által felállított és »Holas« (!) Péter ezredes parancsnoksága alatt álló lovas-milítz megválasztott kapitánya, hogy Ő Felsége által érdemeinek méltatásául »királyi lovasszázadossá« (königl. Rittmeister) neveztetett ki a Beleznay-féle, (ma a Vilmos német császár és porosz király nevét örökidőkre viselő 10. számú) 15 huszárezredbe, a mi kétségtelenül jelentős kitüntetés számba ment, mert a rendes szokás szerint a felkelő seregből az állandó hadseregbe az átvétel nem ugyanazon, hanem egy rangfokozattal lejebb történt.

Mint kapitány 75 hónapon át szolgált a Beleznay-féle huszárezredben, ekkoi azonban saját kérelmére elbocsáttatott a hadsereg kötelékéből, mert 1748. márczius 26-án mint huszárezred-parancsnok a német-alföldi államok szolgálatába lépett. Az egyesült német-alföldi államok - tudvalevőleg - Mária Terézia szövetséges társai voltak, így tehát nemcsak, hogy nem akadályozták, hanem készséggel megengedték a távozást (gr. Teleki Sámuel ezredes, a Beleznay-ezred parancsnokának 1748. márcz. 31-én Gross Sondertben kelt parancsa szerint »ezen vitéz és fáradhatatlan katonának, a ki igen kitüntette magát a csatákban.« úgy látszik, uj állását is derekasan betöltötte, mert 1748. ápril. 13-án az oránlai és nassaui herczeg helytartó-kapitány s az egyesült államok főtengernagya által állami huszárhadtest-kapltánynyá (a mely nálunk tábornoki rangnak felel meg) neveztetett ki s az esküt ezen minőségben 1748 ápril. 29-én a »magas állam-urak« kezeibe le is tette._{1 Az említett okiratok, jelesül: a németalföldi hadseregbe történt kinevezésre vonatkozó két diploma (hártyára irva, hártyán függő nagy vörös pecséttel, a szöveg szép tiszta kőnyomat, tollal bejegyezve a név és rangfokozat) Sigray Pál ur birtokában.}

Életének további folyása ismeretlen előttünk. 1755-ben Sigray Mihály már nincs az élők között. Hol halt meg, nem tudjuk; anyja Nagy-Kőrösön halt meg 1736-ban. Feleségével és apósával Kovács Istvánnal 1746-ban megszerezte Komoróczy György, Péter és András szatmármegyei lakosoktól, mint Hagymásy jogutódoktól, ezeknek az apósa elei. Körösi Kovács István és fia Gergely által Hagvmásy Györgytől és Andrástól 1635-ben zálogba vett nagykőrösi kúriáját összes tartozékaival és földesúri jogaival együtt, melyet unokája Mihály 1839-ben örökösen elcserélt id. jalsovai Jalsoviczky Mihály ottani nemesi fundusával._{2 Ezen zálogba-vetelre és örökbevallásra vonatkozó iratok czikkiró kezei között.} ugyancsak Nagy-Kőrösön birtokába jutott a ho-molytáji és feketei részbirtokoknak.

Körösi Kovács Sárával kötött házasságából több gyermeke származott, kik közül azonban a család csakis István fiával nyert folytatást. István 1740. nov. 4-én született Nagy-Kőrösön. Szorgalmas, szerző ember, rendkívül vallásos, erős protestáns érzületű férfi, jeles ügyvéd, Pest vármegye táblabírája, a dunamelléki ref. egyházkerület tanácsbírája, a kecskeméti egyházmegye algondnoka volt. Házasságra 1769 ápr. 4-én lépett Sárközy Évával, Kecskeméten lakó nagybócsai Sárközy János és nemes Kalocsa Zsuzsánna leányával, a kivel a nagybócsai és köncsögi részbirtokokat kapta. Megszerezte Nagy-Kőrösön a tetétleni és körösi földeken kívül az u. n. Mokcsay zálogos jog egy részét, mely minthogy természetben kimutatható nem volt, a város bérösszeget fizetett utána, s mely miatt az ujabb időben Sigray István utódai közül többen Nagy-Kőrös város ellen pert is indítottak, amit azonban elvesztettek._{3 Galgóczy Károly Nagy-Kőrös város monographiája. Budapest 1896.}

Hogy Sigray István mily buzgó vallásos és emelkedett gondolkodású férfi, jó hazafi, gyöngéd férj és szerető családapa volt, legjobban mutatja 1806. ápril 26-án NagyKörösön a nemes Medgyessy Pál, nemes Kovács József nagykőrösi ref. lelkészek, nemes F00dor Gerson gymnasiumí igazgató-tanár, Nagy-Kaszap János és nemes Biczó Mihály, 19 mint »e végre convocált« tanuk előtt tett végrendelete, melyben első sorban a »publicum«-ról emlékezett meg s először is l000 frt alapítványt tesz, hogy annak kamata fölváltva a pesti és nagykőrösi ref. lelkészeknek adassék egy oly predikátiónak készítésére és elmondására, a melynek - így szól - »argumentuma a keresztyén vallásnak igazsága és isteni származásának megmutatása legyen, mivel noha az Isten dicsősége és a keresztyén vallás igazsága ilyen eszközök nélkül nem szűkölködik: mindazáltal más külső országi példáknak követésére ezen szándékomat az Isten dicsőségére és keresztyén felebarátaimnak idvességes hasznú s következésü munkának reményihetem.« Végrendeletének 2-ik pontja pedig így szól: »Hogy a polgári társaságnak és azon classisa iránt, melynek tagja vagyok, reflexióval legyek, valamint a közelebb múlt insurrectio alkalmatosságával a csekélyebb sorsú nemeseknek valamely részben lehető segéllésekre adtam 200 Rh. forintokat, úgy most is ezen czélra Pestvármegye admi-nistratiója alá rendelek 200 Rh. forintokat, olyan meghatározással, hogy ez a summa capitálisnak maradjon és az interesse gyűjtődjön arra az időre, mikor az ország szüksége insurrectiót kívánván, az említett interesből a gyengébb értékű Pestvármegyei nemesek a t. Vármegye ítélése szerint segíttessenek.«

Majd ezután egyenként 300 frtot hagy a váczi siketnémák intézetének, iskolás ifjaknak ösztöndíj és jutalom-könyv alapítványul, a nagykőrösi főiskolánál felállítandó tápintézetre, a szegényeknek; 200 frtot a szegény betegeknek, megemlékezik - többek közt - külön a n.-kőrösi főiskola könyvtáráról; »az Oskolai Physicum instrumentumok szaporitására« hagy 100 frtot; adományt tesz, vallási türelmességének jeléül, minden nagy-kőrösi hitfelekezetnek : a róm. kath. a görög keleti_{1 Ma már - a hivők megfogyatkozván - teljesen megszűnt.} és az izraelita egyházaknak. Az általa tett kegyes alapítványok kezelésére 6 tagból álló alapítványi széket rendel felállítani, mely szék Nagy-Kőrösön (a főgymnasium kebelében ma is jótékonyan működik és az alapító elhalálozása napjának évfordulóján tartja rendszerint üléseit.

A »publicum« után főkötelességének tartja »kedves hitestársáról« gondoskodni. Hagyja neki 30.000 Rh. forint tőkének kamatait; de megjegyzi, hogy ezen summán kivül jóval több pénze van, melynek quantitássa két öregebbik fiánál rubricába is registrálva vagyon, neki hagyja továbbá a tetétleni földnek és a Mokcsay jusnak haszonvételét, »melyre - ekként folytatja - és még azokra nézve, a miket a következendő pontokban (belsőségek haszonélvezete) feleségem számára rendelek, kívánom, hogy még neveletlen gyermekeimnek az isteni félelemben, a jó erkölcsökben és minden hozzájok illendő tisztességes tudomány-okban való neveltetésekre édes-anyai gondja legyen; nemcsak, hanem, minthogy maga kezei között is azonkívül amit hagyok, szép suntma vagyon, az esztendőnként neveltetésekre reájok fordítandó költségnek felét a magáéból tegye és magok a költségnek csak fele terhét hordozzák. Valamint másrészről gyermekeimet intem és a gyermekeket szerető Jézus vére hullására kérem, hogy édes anyjokat, mig él, illendő becsületben tartsák, meg ne szomo-rítsák, sőt még néki szenvedjenek is és erejekkel s tanácsokkal a könnyebb élhetésnek lineájába segítségére is legyenek. Ezenkívül feleségemet még arra is emlékeztetem, hogy maga is annak idejében a közönséges jótéteményekről, az Isten házáról és a keresztyéni szeretet munkáinak gyakorlásáról el ne felejtkezzen.«

20 Egyébként gyermekeit nem osztoztatja meg, csakis egyes részekre megemlíti, hogy kinek mi jusson okvetetlenül, így: a legkisebb fiáé, Mihályé legyen - régi szokás szerint - a residentionális háza. Meghalt 1810. febr. 4-én Nagy-Kőrösön. Ott is aluszsza a ref. ó-temetőben örök álmát. Epitaphiumát, minthogy a vörös márványból való, gula alakú siremlékkövet az idő annyira kezdi emészteni, hogy a nem vésett, hanem csak bekarczolt betűk már alig olvashatók, itt_{1 A síremlékről vett hü másolat után.} megörökíteni kívánjuk annál is inkább, minthogy az érdekesen jellemzi Sigray Istvánt.

Itt fekszik Néhai Tek. N. Nemzetes és Vitézlő ZSIGRAY ISTVÁN Ur, a ki született MDCCXL dik Eszt. Nov. 4-dik n., megholt MDCCCX-dik Eszt Febr. 4-dik n., melly idő alatt a polgári társaságot, mint T. Pesth Vármegye Tábla-Bírája (az Anya-Sz.-Eggy-Házat, mint Superintendentlalis Assessor és a Ketskeméthi T. Tractus Vice Curatora, a Helybéli Gym-naslumot, mint annak tudós és adakozó Maecenássa példásonn szolgálván) a Tudományokban, nevezetesenn világi ember léttire is a Theologiábann, természeti hajlandóságánál fogva pedig különösönn a Históriában polgári élete neméhez képpest, végre a Törvénytudásbann való ollyan jártasságával, hogy az elsőbenn és utolsóbann, Grotiusnak a másodikbann Herodotusnak követőjének tartódhatna a vele eggy időbeli ember-kornak fakját tartván, némellyeknek tsudállását, legalább tiszteletét, többeknek szeretetét megnyerte és mind életébenn gyűjtött érdemivel, mind kivált halála előtt tett testamentomi rendeléseivel a háladatos maradéknak mind átallyában a Magyar Keresztyén Anya-Sz.-Egyháznak, mind különösebbenn a NagyKőrösi Ekkléslának, mind leglnkáb az ugyan itt lévő Oskolának emlékezetére is just szerzett, a mellynek fennmaradásának eszközlése végett a Közönség nevibenn ezen emlékezet Oszlopot emelték a b. e. Úrnak Özvegye Sárközy Éva, kivel házasságban töltött XL. Esztendőket, és gyermekei: Zsigray László hitvesével Huszár Lídiával, József kedvesivel Szüts Annával, Therézia Férjével Gellén Károlyal, Mária élete párjával Kapitány Halász Lászlóval, Zsigmond, István és Mihály MDCCCX Esztendőbenn.

Felesége Sárközy Eva született 1751 juli 17-én Kecskeméten; meghalt 1825. decz. 1-én. Mikor hagyatékát összeírván, ládáját felnyitották, a kötelező-levelekből kitűnt többek közt, hogy Kecskemét városa 20.000 frttal szerepel adósként.

Sigray Istvánnak és Sárközy Évának 7 gyermeke maradt hátra; öt fiú és két leány. Egy leányuk, Juliánna kismányai Hangyás Dávidné fiatal korban halt el, 1804-ben már nem élt. A legidősb fiu I. László 1778. máj. 6-án született Nagy-Kőrösön, feleségül vette dercsikai Huszár Lídiát, kivel a rétszilasi, sárbogárdi és sismándi részbirtokokat kapta, utóbbi zálogos birtok volt, mely kiváltatván, e miatt sógorával Huszár Józseffel perbe keveredett, a kivel szemben a pert elvesztette. Nemességét 1818. szept. 14-én Fejér vármegyében is kihirdettette, kérve a nemesek lajstromába Zsigmond, Antal, János és Dénes fiaival egyetemben való beiktatását. Gyermekei:

1. Zsigmond, 1803. aug. 4-én született Vadkerten, felesége Simon Lídia, kitől fia István siófoki községi jegyző (meghalt 1894-ben) származott.

2. Antal, a ki 1808. márczius 14-én született, feleségül vette Molnár Jankát († 1855. márcz. 3-án), a révkomáromi nemes Molnár család sarját, gyermekei: 21 a) Gyula, törvényszéki jegyző Székesfejérvárott, szül. 1845-ben, nőül vette Németh Máriát (a hires nyéki Németh Imre causarum regalium director unokáját), b) Ilona 1850 -1859) c) Sándor, szül. 1853. (felesége Simon Ambrus czeczei birtokos leánya: Ida). Mindkettő gyermekei a táblázaton fel vannak tüntetve.

3. János, született 1817. szept, 27. Sárbogárdon, meghalt 1880. junius 8-án Kecskeméten; 1853. nov. 19-én feleségül vette Jalsoviczky Karolinát (a fentebb már említett J. Mihály és behárfalvi Nemes Johanna leányát, ki szül. 1833. jun. 16. † 1862. jun. 17., gyermekeik közül Jolán († Kecskeméten), férjhez ment Sikari Kovács Mihályhoz, ki most - gyermekeik révén - a köncsögi birtokrészeket birja,

4. Dienes még legény korban elhalt.

5. Lidia, férjhez ment dömsödi Hajós Péterhez, ki szül. 1800. Abán, Fejérvármegyében Ferencz és kenesei Kenessey Terézia szülőktől.

Istvánnak II-ik fia József, a ki született 1776. ápril 29-én Nagy-Kőrösön, meghalt 1836. szept. 8-án (a »kis cholera« idejében), feleségül vette Fejérmegyében Ba-racskán Szűts Annát (1783. jan. 3.-1828. decz. 4.) baracskai Szüts Péter és alsó-dabasi Halász Juliánna leányát; ezen Halász Juliánna Halász Péter kapitány s ragályi és kiscsoltói Ragályi Juliánna gyermeke és a már többször említett Halász Péter ezredes és neje Bottyán Kata unokája. Sigray József feleségével kapta a Halász réven a gyóni, alsó-dabasi, babádi, ordas- és délegyházai részbirtokokat és Radmonyest község egy részét. Nemességét László bátyjával egyidejűleg Fejérvármegyében ő is kihirdettette Lajos, Gedeon, Péter és József nevü gyermekeivel együtt, minthogy felesége után ezen megyében birtokos lett. Gyermekei:

1. Lajos született 1804. szept. 21-én Baracskán, meghalt 1874. jul. 26-án Gyónón; nőtlen volt; 1874. márcz. 30-án kelt végrendeletében 5000 frtot hagyott alapit-ványképen a budapesti ev. ref. theologla javára azzal a kikötéssel, hogy az alapítvány akkor kezdje meg működését, ha 100,000 frtra felszaporodik. (Ma már körülbelül 30,000 frt.)

2. Gedeon, született 1806. aug. 22. Gyónon, meghalt 1879. máj. 5-én Budapesten, felesége volt Lovas Krisztina (született 1818. márcz. 15-én Lovas János tetei közbirtokos és nemes Zombory Borbála leánya). Gyermekeik: a) Pál született 1839. jun. 18-án Nagy-Bócsán, megszerezte a dunapentelei részbirtokot s igazgatója a Pesti Hazai Takarékpénztár-Egyesületnek. Kétszer nősült, első felesége dabasi Halász Móricz leánya Rozália, († 1875 febr. 6.) kitől egy leánya Margit származott, (szül. 1872. meghalt 16 éves korában.) Másodszor 1878 febr. 18-án nősült, elvévén Szelke Petronellát, kitől leánya Hermina (szül. 1878. decz. 14.) férje dr. Tóth Béla (Tóth Gerő kir. kúriai bíró és roglaticzai Zlinszky Amália fia) a Barsvármegyéből, Tőréről Kecskemétre szakadt nemes Tóth család sarja; fiai a táblázaton láthatók.

b) János, szül. 1854. jan. 29-én Nagy Bócsán, építész, ministeri főmérnök a székes fővárosi közmunka-tanácsnál.

c) Anna, meghalt kis korában.

3. Péter, szül. 1808. szept. 5. Nagy-Kőrösön, magtalanul halt el.

4. József, szül. 1810. okt. 28-án Gyónón, katona volt egy ideig; gyermeke Péter; ennek fia László, postamester Tázláron, két leánya volt, kik fiatalon elhaltak.

5. Amália, szül. 1813. jun. 8-án Gyónón, megh. 1847-ben Pettenden Fejérvár- 23 megyében, hol férje Kenesei Kenessey Károly (szül. 1792. meghalt 1859)., Gábor és baracskai Szüts Julianna fia) főszolgabíró volt.

6. Juliánna, szül. 1816. aug. 19. Gyónon, megh. ifjú korban.

7. Márton, szül 1819. márcz. 8. Gyónón, megh, 1878. decz. 16-án N.-Kőrösön, fiatal korában mint esküdt szolgálta a vármegyét, a nagykőrösi ref. templom restaurálásához jelentősb összeggel járult, követve ősei példáját. Nőül vette 1841-ben a már említett .Jalsoviczky Karolina testvérnénjét, Teréziát (megh. 1866. ápr. 7.) Gyermekeik közül István mint ifjú, Ilona is legszebb korban elhaltak, Terézia leányuk Beretvás Györgynek (a nagy-kőrösi nemes Beretvás család sarjának) özvegye.

A bátori Sigray család leszármazási táblája.

S. Istvánnak III-ik fia István, fiatalon halt el, a IV-ik fiú Zsigmond főadószedő volt Pestvármegyénél, 1836. jun. 27-én Pesten kelt végrendeletében kifejezett kívánságához képest a pesti ref. templom alatt levő sírboltba temettetett el. Gyermek-telen volt, vagyonát testvéreire hagyta. V-ik fiú Mihály, kinek fia Mihály, ennek fia Zoltán nőtlenül elhalt.

S. István leánygyermekei: Terézia, Gellén Károlyné, Juliánna Kismányai Hangyás Dávidné fiatalon halt el és Mária alsó-dabasi Halász László kapitány neje.

Megemlítjük még, hogy eddigelé első nyomát annak, hogy a család a bátori előnévvel él 1728-ban találjuk, a mikor is a debreczeni kollégiumban - a reformátusoknál akkor szokásos formában (mint: Páriz Pápai, Szőke Kocsi, Eötvös Rácz-kevi_{1 E család ma Ráczkevi Eötvös nek irja magát.} - Michael Sigrai Báthory-nak_{2 Hiteles kiadvány a "Catalogus Studiosorum" anyakönyvből, melynek eredetije a debreczeni kollégium kézirattárában őriztetik.} van - a szabolcsvármegyei Nyír-Bátorról véve az előnevet - bejegyezve.

A család nevét e században olykor »Zsigray«-nak is írta; de egészen visszatért az eredeti írásmódhoz: a hiányjeles S-hez s most kizárólag Sigray-nak írja magát.

A leszármazás teljes áttekintése a túloldali táblán látható.

Jalsoviczky Sándor.

3. Vörösmarty.

Harmadik Ferdinánd király Vörösmarty Jánost, feleségét Ilonát és fiát Andrást Pozsonyban 1638. márczius 4-én nemességre emelte és a következő czímert adományozta nekik:

A paizs oldalából középen felül kiinduló s a felső karimáig érő kékszínű ék által hasított paizsban az éktől jobbra és balra ezüst mezőben vörös rózsa. Az ékben zöld alapon természetes párducz, jobb karmában hat águ arany csillagot tartva, balját ragadozásra nyújtva. Sisakdísz: kardot tartó ezüst egyszarvú növekvőn. Takarók : ezüst-vörös, arany-kék.

A czímeres levél kihirdettetett Veszprém vármegyének 1638. szeptember 15-én Pápán tartott közgyűlésén._{3 Az eredeti czímeres levélben, melyet Vörösmarty Béla igazságügyminiszteri államtitkár 1897. okt. 18-án az orsz. levéltárnak följegyzés végett bemutatott, a család neve h nélkül Vörösmartynak iratik, de a múlt század közepe óta kiadott nemesi bizonyítványokban mindig th-val fordul elő.}

24 Az atyjával együtt megnemesített Vörösmarty Andrásnak három fia volt: Mihály, András, György.

I. Mihály fiai: II. János, I. Imre, I. István 1749-ben Tolna vármegyében laktak. Utódjaikat nem ismerjük._{1 János előfordul Tolna vármegyének 1754,55. évi nemesi összeírásában is.}

II. Andrásnak I. János fiától származott unokái: III. János, Sámuel és II. István pátkai lakosok, minek utánna a tolnaiakkal való vérséges összeköttetésüket, illetőleg a czímeres levél szerzőjétől való származásukat hitelesen igazolták. Tolna vármegyétől 1749. április 29-én nemesi bizonyítványt kaptak, melynek alapján nemességüket Fejér vármegye is elismerte és arról a most említett János maradékainak, a kik az anyakönyvekbe helytelenül Veres néven jegyeztettek be, 1767. február 16-án, utólszor pedig 1817. április 17-én bizonyítványt adott.₂ Fejérvármegyének 1817. évi hiteles átiratából.

Györgynek Pál fiától származott unokái: I. Ferencz, József és Sándor székesfehérvári lakosok szintén Tolna vármegyétől kaptak 1749. április 29-én nemesi bizonyítványt, igazolván azt, hogy nagyatyjuk György a tolnamegyei Mihálynak testvére, a nemességszerző Andrásnak pedig fia volt. A családnak ebből az ágából származott hazánk nagy költője Vörösmarty Mihály., mint ezt az alább következő hiteles nemzedékrendi tábla bizonyítja.

25 A rendelkezésünkre álló adatok szerint I. Pálnak három fia közül csak I. Ferencz-nek voltak maradékai, nevezetesen pedig : II. Mihály, Ignácz, Zsigmond és II. Ferencz, a kik Fejér vármegye közönségétől 1817. április 17-én nemesi bizonyság levelet kaptak.

Ignácz, Zsigmond és II. Ferencz leszármazásáról hiteles tudósításunk nincsen.

II. Mihály a század elején a gróf Nádasdy csalad nyéki gazdatisztje volt. Hitvesétől Csáty Annától hat fia maradt, nevezetesen :

III. Mihály a nemzet nagy költője, született 1800. deczember 1-én PusztaNyéken, meghalt 1855. november 19-én Pesten. Csajághy Laurával 1843-ban kötött házasságából gyermekei: _{1 Pallas Nagy Lexicona : XI. köt. 953, Gyulai Pál Vörösmarty életrajza után.}

a) Béla született 1844. április 23-án Pesten. Igazságügyminiszteri államtitkár. Nőtelen.

b) Ilona, dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán miniszterelnök hitvese.

c) Erzsébet †.

IV. János 1802-1876. Szentágotai gazdatiszt volt. Karády Annától származott gyermekeit táblázatunk mutatja.

III. Ferencz szül. 1805. Futaki kasznár volt 1846-ban.

II. Imre szül. 1812. Gazdatiszt volt Szent-Ágotán. Mindkettő magtalanul halt el.

II. Pálnak (1814-1886). Krenedits Lenkétől származott fiai és unokái táblázatunkon láthatók.

III. István szül. 1816. Meghalt mag nélkül.

A nemzedékrend hiteles voltát megyei bizonyítványok és anyakönyvi kivonatok igazolják._{2 V. ö. Nagy-Iván : Magyarország Családai XII. köt. 270. 1. olvasható töredékkel.}

r.-r.

4. Benkó.

III. Ferdinánd király Pozsonyban 1646. október 17-én Benkó Györgyöt és feleségét Végh Erzsébetet, valamint testvéreit Benkó Gergelyt és Andrást nemességre emelte, a következő czímerrel:

Vörös paizsban, zöld mezőn álló, jobbra fordult természetes színű strucz madár, csőrében lópatkóval. Sisakdísz: kivont kardot tartó vörös ruhás kar. Sisaktakarók (foszlányok) jobbról: arany-fekete, balról: vörös-ezüst.

Az armalis levél kihirdettetett Heves, Csongrád és külső Szolnok vármegyéknek 1647. augusztus 21-én Fülek várában tartott közgyűlésén._{3 A czímeres levél hiteles másolata Nógrád vármegye levéltárában.}

A nemességszerző további sorsáról nincs tudomásunk, Gergelyről is csak azt jegyezték föl, hogy Jász-Berényben lakott, de maradékait nem ösmerjük. A harmadik - úgy látszik legifjabb - testvér András, a ki Gyöngyösről Rima-Szécsre költözködött, ősatyja lett a Jász-Nagy- Kun-Szolnok vármegyében virágzó Benkó családnak, mely egyenes ágon attól a Mihályfia Istvántól származik, a ki a múlt század vége felé nemesség igazoló pört kezdett és minekutánna az armalisban megnevezett Benkó Andrástól való származását hitelesen igazolta: Nógrád vármegye közönségétől 1790-ben nemesi bizonyság levelet kapott._{4 A nemesség igazoló pör irományai ugyanott 1790. évi 821. sz. a. őriztetnek. Nagy Iván egy másik Nógrád vármegyei Benkó családot is említ, mely nemességét 1676. január 29-én kapta. Magyarország családai I. k. 301. 1.}

26 István Losoncz város jegyzője volt és Noszvajon lakó Nagy Péternek Mária leányával 1763. julius 23-én kötött házasságából egy fia József származott, kitől a család anyakönyvi kivonatok és más hiteles okmányok tanúsága szerint, nemzedékről nemzedékre következőképen jön le:

I. József, sz. 1764. október 1-én Losonczon. Nógrád vármegye táblabírája volt. Meghalt Markházán 1830-ban. Hitvestársa gyöngvöspatai Patay Ferencznek almási Török Zsuzsánnától származott Juliánna leánya volt, kitől 1796. február 4-én kötött házasságából a táblázaton álló két fiu és négy leány gyermeke született. Közülök Jónás Nógrád vármegye aljegyzője és több vármegye táblabírája, szül. Markházán 1802. november 12., meghalt 1882-ben. Felesége érkeserüi és bélmezei Fráter Ádámnak Péli Nagy Juliánnától származott Klára leánya volt, kitől Albert, Erzsébet (sz. 1834. †) és Imre (1836-1847.) nevü gyermekei születtek.

II. Albert, sz. 1831. julius 1. Az 1848/499. évi szabadságharczban mint honvéd huszár főhadnagy vett részt. Később főszolgabíró és megyei árvaszéki ülnök lett. Felesége Benedicty Györgynek Dubraviczky Ottiliától 1836. január 28-án született Ilona leánya. Gyermekeik:

1. Vilma, Klára Ottllia sz. 1855. október 7. Ozory Istvánné.

2. Gyula, Albert sz. 1867. február 17. ministeri titkár. Felesége turóczdivéki és nagy palugyai Platthy Zsigmond és hubói Hubay Irma Mária leánya.

3. Imre, sz. 1859. márczius 23. főgymnaziumi tanár Nagy-Kőrösön. Felesége nemes Molnár Gedeon és balásfalvi Kiss Irén Ilona leánya.

4. Ilona, Rózsa sz. 1861. ápril 8. Hodosi Nagy Józsefné.

5. Albert, sz. 1862. jul. 3. Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye főjegyzője. Felesége Kemecsei Hajdú Sándor alispánnak Kállay Irmától született Vilma leánya.

6. Ferencz, sz. 1877. junius 10.

A család legifjabb nemzedéke a leszármazási táblán szemlélhető.

Benkó Imre.

27

5. Alsódraskóczi Morvay.

III. Ferdinánd király Pozsonyban 1655 május 7. Morvay Jánost és fiait: Mihályt, Jánost, Istvánt nemességre emelte, a következő czimmel:

Kék pajzsban zöld mezőn álló, jobbra fordult, tátott szájú, vörös nyelvű, természetes szinű medve, a mely első jobb lábával feje fölött kivont kardot tart, bal lábát pedig ragadozásra nyújtja. A pajzs felett nyílt sisak, melynek koronájából az előbbihez hasonló medve emelkedik ki. Sisaktakaró: jobbról: arany-kék, balról: vöros-ezüst._{1 A most leírt czímert közölte (hibás színjelzéssel) Petrovay György Morvay Pál 1797. évi pecsétlenyoma után, úgy tüntetvén föl, mintha az a Bogáth-Radván nemzetségből származó Rákóczi Morvay család czímere, nevezett Pál pedig ezen (különben már kihalt) nemzetség tagja volna. Az ellenkezőt nem szükséges bizonyítgatnunk (Turul. XIV. k. 67. 1.)} A nemességszerző és fiai - ügy látszik - már a czímeres levél kelte előtt, alkalmasint leányágon vagy beházasodás folytán - a trencsénmegyei Halácson és Alsó-Draskóczon birtokoltak, s maradékaik - a múlt század közepe felé már úgy elsokasodtak, hogy oklevelek és más bizonyítékok hiányában, csupán a nemességi összeírások és jegyzőkönyvi kivonatok alapján - teljes lehetetlenség a genealogusnak eligazodni a sok János, Miklós, András között. Előttünk fekszik ugyan egy hivatalos használatra 1770-ben készült nemzedékrendi tábla, de mivel sem dokumentálni, sem ellenőrizni nem tudjuk, hiteles voltában pedig nem bizhatunk : alig vehetjük valami hasznát._{2 Az Országos Levéltár helytartótanácsi osztályában.}

Egy pár nemzedékre terjedő leszármazásukat, mely egyszersmind a család elágazását is feltünteti - következőleg sikerült összeállítanunk:

Trencsén vármegye nemeseinek 1754. évi országos összeírásában előfordulnak: Morvay András, Pál, két János, Mihály, Miklós, Zsigmond és Antal, a ki 1748-ban megyei pénztárnok volt._{3 Nagy Iván : Magyarország Családai VII. k. 567. 1. felsorolja a Trencsén vármegyei összeírásokban 1741-től 1837-ig előforduló Morvayakat, de a család eredetéről és leszármazásáról tudósításai nem voltak.}

28 A XVII. század végén történt, hogy a táblázaton álló II. János draskóczi birtokát zálogba vetvén, a vármegyéből elköltözködött. Az atyafiak semmi bizonyosat nem tudtak róla, némelyek azt állították, hogy Nagy-Szombat környékén, mások hogy Nyitra-vármegyében telepedett le. Jó idő múltával, 1747-ben bizonyos Morvay István Ignácz nevezetű, Horvátországban lakó gazdatiszt jelent meg Morvay Antal draskóczi házánál, azt állítván, hogy ő a Trencsénből kívándorló Jánosnak András fiától származott unokája volna. Föl is mutatta az atyja keresztlevelét, a ki a Nyitra-megyei Szokolóczon 1695 február 13-án született, azt pedig, hogy ő András fia, a szuhai pap bizonyítványával igazolta. Arra kérte tehát Antal urat, hogy eszközöljön ki neki a vármegyétől nemesi bizonyítványt. Morvay Antal - mint a család leveleinek őrizője - megolvasgatván a régi írásokat, úgy találta, hogy a jövevény igaz járatban lévő ember volna s még jobban megerősödött ebben, mikor az atyafi kereső azzal biztatta, hogy mivel neki senkije sincsen, pénzzel és gazdagsággal pedig bőven megáldotta őt az Isten, ha maradék nélkül hal el, mindent neki testál. Hogy azonban a lelkiösmeretét is megnyugtassa, bizodalmas emberét, rokonát küldé a pozsonymegyei Szuhára, hogy rendben van-e a matricula ? Minden rendben volt. - Akkor aztán összegyűltek a család vénei és írástudói, és 1748 január 19. nyilatkozatot állítottak ki arról, hogy nekik Morvay István Ignácz vérszerint való osztályos atyjuk fia. -Trencsén-vármegye közönsége pedig ennek alapján - minek utána Morvay Antal írásban tett vallomását élő szóval tiszti esküje alatt is megerősítette, 1748 márczius 7-én nemesi bizonyság levelet adott neki.

Idestova húsz esztendő telt el ismét, mialatt Morvay István Ignácz már akkor id. gróf Batthyányi Ádám éleskői uradalmának gondviselője, gyilkosság gyanúja miatt elfogatott és vád alá helyeztetett. Hiába hivatkozott nemességére, hiába mutatta föl Trencsén-vármegye bizonyítványát, hogy szabad lábon védelmezhesse magát, Pozsony vármegye magistratusa nemességét kétségbevonván, börtönben tartotta és ítéletet készült mondanl fejére. -- Az ügybe természetesen a helytartó-tanács és a kanczellária is beleavatkozott, elrendelvén, hogy Morvay ellen - a szokott módon -nemesség igazoló pört kezdjenek. Rabságában folyamodott Trencsén-vármegyéhez s minthogy a rokonok is közbenjártak érette és hozzájuk való igaz vérségét esküvel bizonyították - 1770 május 7-én ujabb nemesi bizonyítványt kapott. De Pozsony-vármegye tiszti ügyésze, Magyary Mihály azt sem akarta respectálni s addig fürkészett, nyomozott, inquirált, míg végre kiderítette, hogy a vádlott bizonyos Mora-viczki. máskép Orapecz vagy helyesebben Moravcsik András nevezetű parasztembernek természetes és törvényes fia és a szuhai pap az anyakönyvet meghami-sította._{1 A szokolóczi pap bizonyítványának hitelességét nem vonták kétségbe.}

Nagy inquisitiót tartottak. Trencsén vármegye megadta magát, elismerte tévedését és jóhiszeműségével mentegetődzött. A hamisító papot kérdőre vonták, a Morvayaktól magyarázatot követeltek. Furcsa dolgok derűitek ki a vizsgálatból. A parochus összejátszott a vádlottal, ez a nemes urakkal, a nemes urak pedig a vármegyével. - Az Időközben elhalt Morvay Antal Károly fia bevallotta, hogy már régen rájött a csalásra, de Bachó István Trencsén-vármegyei szolgabíró rábeszélésének engedve, a ki 29 a nemesi szabadságon történt sérelmet hánytorgatta, főleg azért is, hogy atyja emlékét kimélje, elhallgatta az igazságot, félt a botránytól és közreműködött a bünpalásto-lásban.

A dolognak az lett a vége, hogy Moravcsiktól elvették a csalárdsággal szerzett nemesi bizonyítványt._{1 A vizsgálatra vonatkozó fölöttébb érdekes és tanulságos iratok az Országos Levéltár helytartó-tanácsi osztályában őriztetnek. Köztük van a család armalisának hiteles másolata is. Acta nob. Pozsony fasc. 17.}

Hogy a Nyitra megyébe költözködő János egy személy volt-e azzal az id. Morvay Jánossal, a ki a múlt század elején a Bars-vármegyei Garam-Vezekényben lakott és minekutánna a draskócziakkal való vérséges összeköttetést hitelesen igazolta, Trencsén vármegyétől 1716 november 17-én nemesi bizonyítványt kapott,_{2 Ugocsa vármegyének 1739 május 5. kelt hiteles átiratából.} határozottan nem tudjuk s épen azért össze sem kapcsoljuk őket. Tény, hogy ez utóbbinak is volt András nevü fia, de az a körülmény, hogy Nyitra-vármegye 1754. évi összeírásában több Morvayt - közöttük Andrást is - találunk, a kik a bevándorolt János utódjai lehettek,_{3 Az 1754. évi nyitra-megyei conscriptióban előfordulnak : Morvay Antal, András, György, István.} más az, hogy a garamvezekényi id. János fia András a XVIII. század harminczas éveiben már Ugocsa-vármegyében lakott: óvatosságra és arra intenek bennünket, hogy a névazonosság ingadozó fundamentumára ne építsünk.

Morvay András, minekutána Bicskey István Ugocsa-vármegyei alispánnak vasmegyeri Megyery Erzsébettől született Anna leányát nőül vette - feleségének bökényi birtokára telepedett s mint tanult prókátor-ember, de vagyonosságánál és összeköttetéseinél fogva is, a megyei életben előkelő szerepet viselt._{4 Bicskey Anna rosályi Kun örökös volt Újhelyi, illetőleg lekcsei Sulyok-ágon.}

Ugocsa vármegyének 1754-től kezdve főpénztárnoka, vagy amint régen mondták, főadószedője, 1760-ban pedig helyettes alispánja volt._{5 Ugocsa megye levéltára.} Meghalt 1773 október 5-én, eltemettetett - a mint ezt második feleségétől: dubraviczai Dubraviczky Borbálától született Pál fia följegyezte - »sok uri rendek jelenlétekbe« a bökényi ref. templom sírboltjában. Ő kezdte először használni a "drskóczi" praedikatumot, melyet maradékai már a múlt század vége felé - a család eredetének megfelelőleg - alsó-draskóczi alakban használtak.

Leszármazásukat - a Bars vármegyében lakó Jánostól fogva - a következő tábla mutatja:_{6 A leszármazási táblának József ágazatára vonatkozó része családi közlés, melyet azonban Ugocsa vármegye levéltárában őrzött hiteles adatok is támogatnak.}

30

_{1 Nemzets. Zsebkönyv I. 358.}

Morvay Andrásnak első feleségétől - tudomásunk szerint - János fia és Erzsébet leánya (1804-ben özvegy) Bessenyei Györgyné maradt, a kik 1773-ban mostohájukkal a bökényi jószágon perlekedtek._{2 Leleszi országos levéltár.} Dubraviczky Borbálától származott fiai közül:

31 József Ugocsavármegyének már 1790-ben helyettes, 1800-ban pedig első alispánja volt._{1 Megyei Levéltár N. Szöllősön.} Feleségétől csicseri Ormós Katalintól a táblázaton látható gyermekei születtek, de csak László 1832 ben Ugocsavármegye főadószedője terjesztette tovább a maga nemzedékét. József testvéröcse Gábor 1797-ben és 1801-ben az ugocsavármegyei felkelő nemesség kapitánya és főszolgabíró volt, a kit az 1810 május 8. tartott tisztépitő széken alispánságra kandidáltak._{2 U. O. Közgyűlési jegyzőkönyv.} Maradékait nem ismerjük. A harmadik testvér: Pál született 1730. szeptember 20-án Bökényben. Iskoláit a szomszéd Péterfalván kezdette, honnét 1759-ben, a német nyelv tanulása okáért, melyben »különös fundamentumot« vetett, Nagy-Bányára, majd az eperjesi kollégiumba került, törvény gyakorlatra pedig a pesti királyi táblára, Tihanyi Dániel prókátor mellé küldötte őt atyja. Ügyvédi oklevelet nyervén, hazajött és 1780-ban báró Perényi Imre uradalmi fiskálisa lett, 1782-ben pedig Beregh-vármegye felvidéki járásában főszolgabírónak választották. Ez alkalommal Bökényből a beregi Nagy-Muzsalyba, később Sáros Orosziba költözködött, a hol aztán állandóan meg is telepedett. II. József császár alatt 1788-ban az egyesült Bereg-Ugocsa vármegye másod-alispánja volt, de, amint naplójában irja - az erővel ráruházott tisztet 1790. ápril 27-én nagy örömmel letette és visszament a felvidéki járásba főszolgabírónak. Bereghvármegye rendei 1798 május 21-én helyettes alis-pánnak, 1802-ben a pozsonyi országgyűlésre követnek, 1805-ben pedig egyhangúlag első alispánnak választották, s az alispáni székben 1814-ben újólag megerősíttetett. Hosszas és hü szolgálatát I. Ferencz király 1808 deczember 9-én «minden taxa fizetés nélkül királyi tanácsosi becsülettel« jutalmazta._{3 A személyére és gyermekeire vonatkozó adatokat naplójából vettük, melyben sok érdekes följegyzést találunk. Többek között irja, hogy a pozsonyi országgyűlés alatt soha egy sessiót se mulatott el. Udvarolt a királyi párnál, ebédelt a főherczeg nádor-ispán asztalánál, a ki valahányszor találkozott vele, mindannyiszor különös érdeklődéssel tudakozódott a Beregvármegyei viszonyok felől stb. A napló, valamint a kir. tanácsosi diploma és a többi irások Morvay Zoltán kaszonyi járási főszolgabíró birtokában vannak.}

Felesége csicseri Ormós Imrének Komáromy Zsuzsánnától származott Mária leánya volt (esküvőjüket 1783. augusztus 12-én a szabolcsmegyel Litkén tartották) kitől három fia és három leánya született. A leányokat és Menyhért fiát még életében eltemette s minthogy Lajos fia is maradék nélkül halt el, összes vagyonát II. Károly, a Morvay család beregi ágazatának fentartója örökölte.

II. Károly. Született Sáros-Orosziban, 1791. május 5. meghalt 1854-ben. Minek-utánna iskolai tanulmányait Eperjesen, Kézsmárkon és Sárospatakon, a törvény gyakorlatot pedig a pesti kir. táblán, mint Szilassy József nádori itélőmester juratusa bevégezte, 1814. szeptember 24-én ügyvédi oklevelet kapott. Rá öt nap múlva gr. Fáy Ágoston beregi administrator kinevezte a megye táblabírájának és tiszteletbeli ügyészének; később főpénztárnok lett. Kétszer nősült Első felesége Lónyay Zsuzsánna (L. László kir. tanácsos, alispán és Platthy Mária leánya) volt, de ettől gyermekei nem maradtak._{4 Magyarország Családai 7. k. 161. 1. Lónyay Zsuzsánna férje tévesen Morvay Györgynek iratik.} Botka Teréziától két fia és két leánya származott: Lujza sz. 1831. micskei és nagyváradi Bárányi Miklósné, Lia (†) sz. 1834. Radványi Istvánné, másodszor Gerzon Ödönné. A fiuk közül:

32 III. Károly sz. 1829. Feleségével: kákonyai Kecskés Juliannával Biharvárniegyé-ben alapított családot. Margitán lakik. Gyermekeit és unokáit táblázatunk mutatja.

II. Pál szül. 1831. meghalt 1879. nov. 19-én Beregvármegye felvidéki járásának országgyűlési képviselője volt, felesége alpári Abonyi Istvánnak bölsei Buday Amáliától született Vilma (†) leánya vala. Gyermekeik:

a) Margit sz. 1861. Lator Géza ugocsavármegyei főjegyző özvegye.

b) Zoltán beregi főszolgabíró. Felesége Magosligeti Hagara Tullia.

c) István sz. 1867. bankhivatalnok. Felesége Tolnay Ida.

d) Béla sz. 1871. honvéd huszár főhadnagy. Felesége Hamvay Matild.

e) Jenő sz. 1873. ministeri fogalmazó. Felesége Mannó Katalin. f) Pál sz. 1875. oklev. gazda.

r.-r.

6. Lászlóffy.

Örmény eredetű család, melynek némely tagjai jelenleg Szolnok-Doboka és Bihar vármegyében élnek. Lászlóffi Izsák kapitány előbb a török háborúban, utóbb Erdélyben a kuruczok ellen vitézül harczolt és jutalmul III. Károly királytól Bécsben 1712. november 20-án Ulászló nevü fiával együtt magyar nemességet kapott, következő czímerrel:

Sárga paizsban hegyével fölfelé irányzott egyenes kard, hegyén leveles arany korona, a kardtól jobbra és balra puska (a czímer-festményben pisztoly) egy a kardot keresztező babérággal összekötözve. A paizson nagyobb leveles korona, takarók helyett mindkétfelől borostyán._{1 Erdélyországi Liber Regius V. 490. A czímer nincs befestve a diplomába, de szines rajzát az Országos Levéltár kanczelláriai osztályában örzött tárgyalási iratokból ösmerjük (Nr. 97 anni 1712.)}

Izsák kapitány mag nélkül halt el s a család alapítója testvére Deodatus (Bogdán) volt, a ki mint erzsébetvárosi polgár és jómódú kereskedő_{2 A czímeres levél emliti, hogy közczélokra áldozott és az akkori nagy szükség idején a kincstárt pénzzel segítette.} feleségével Simai Máriával, valamint Emánuel, Antal és Katalin nevü gyermekeivel egyetemben Mária Terézia királyasszonytól Bécsben 1758. deczember 12-én nemességre emeltetett és ugyanazt a czímert kapta, melyet bátyjának III. Károly adományozott._{3 Erdélyországi Liber Regius X. 546. A család neve a czímeres levélben 1 betűvel, de a megyei bizonyítványokban és keresztlevelekben mindig y-nal LászIóffy-nak iratik. - A. m. kir. belügyminisztérium is így ösmerte el f. évi 7981/899 sz. alatt Lászlóffy Lajos cs. és k. főhadnagy nemességét.}

Az armalis levelet 1739-ben Belső Szolnok vármegyének Deésen és Csanád vármegyének Makón tartott közgyűlésén hirdették ki.

A nemességszerzőnek Emánuel fiától: László, Deodatus és János, Antal fiától pedig ifj. Deodatus (Bogdán) és Jakab nevü unokái származtak, a kik Biharmegye közönségétől 1817. január 7-én nemesi bizonyítványt kaptak.

László, János és Jakab maradékait nem ismerjük. II. Deodatusnak Govrik Máriától két fia származott:

II. Emanuel Márton sz. Szamosujváron 1818. november 28.

Károly sz. 1825. Szilágy-Somlyón. Amaz Lugoson, ez Nagy-Váradon lakott. Biharvármegye nemességöket elösmerte és arról 1847. augusztus 2. bizonyítványt adott.

III. Deodatus-nak Korzik Máriától 1827. augusztus 12-én született II. Antal nevü fia belényesi kincstári bérlő volt. Antal és Bobik Lujza fia: Lajos szül. 1868. Mezőkovácsházán.

33 A család leszármazásáról megyei bizonyítványok és hiteles anyakönyvi kivonatok alapján a következő tábla állítható össze:

---

Az 1754-55-ki országos nemesi összeirás.

Közli : Dr. Illéssy János.

Werbőczy István Hármaskönyve a magyar nemességnek négy fő kiváltságos jogáról tanít. Egyik az, hogy nemes ember előzetes megldézés vagy perbehívás és marasztaló itélet nélkül le nem tartóztatható. Másik az, hogy csak a koronás király hatalma alatt áll. Harmadik, hogy vagyonával szabadon élhet, mindennemű jobbágyi szolgálmány, adózás, vám és harminczad fizetésétől mentes. Negyedik főjoga, hogy alkotmányellenes királyának ellene szegülhet, ellene mondhat anélkül, hogy a hűtlenség vétkébe esnék.

Ezek az igazán szép jogok, melyekkel szemben a nemesnek csak katonásko-dási kötelezettsége állott fenn, természetesen csak általánosságban értendők. Volt idő, mikor jóformán csak elméletben léteztek, voltak viszont olyan Idők, mikor nemeseink ennél is több előnyöket csikartak ki maguknak. Állandó békében és aggodalom nélküli nyugodalomban sohase élvezhette kiváltságait a nemesség. A kormányhatalommal folytonos küzdelmet kellett vívnia érettük. A hatalomnak érdekében állott csorbítani, szűkebb határok közzé szorítani a kiváltságokat, amelyekkel bizony nem ritkán visszaélt a nemesség. Azután meg az emberiség fejlődése, a kor szelleme is hadat izent az előjogoknak. És ennek a hatalmas ellenfélnek a kiváltságos osztály -bármily elszántsággal küzdött is az ősiség ódon falain belül - nem volt képes ellenállani. Lassan bár, de lépésről lépésre hátrálni volt kénytelen előtte s jogaiból egv-egy részecskét feláldozni.

A hires jus resistendi-t, az ellenállás jogát az 1687. nevezetes országgyűlés örökre eltörölte. A közteherviselés mentességét, mely legféltettebb s legérzékenyebb kincs volt, mert a zsebet érintette, - már a korábbi országgyűlések megnyirbálták. Maga a nemesség szolgált rá. Számban megszaporodott, tehetségben megfogyatkozott. czímeres nemeslevelek osztogatásával nem fukarkodtak sem a magyar királyok, sem 34 az erdélyi fejedelmek, azonban - az akkor szárnyra kelt szállóige szerint - titulus sine vitulo volt ez, ami magának a nemesi osztálynak inkább ártott, mint használt, mert nemeseink nagy tömege annyira elszegényedett, hogy egyetlen kötelességének: a katonáskodásnak sem tudott egymagában eleget tenni, hanem ha negyed-ötöd magával fogózkodott össze. Hogy ez a magával jótehetetlen és jóformán a semmittevésben tengődő társadalmi osztály nem érdemelte meg a kiváltságokat a maguk teljességében: nyilvánvaló. Méltányosan lehetett tehát tőlük követelni, hogy az ország javára, ha már vérrel nem tudnak, legalább pénzzel áldozzanak. Az 1595:5 t.-czikktől kezdve egész 1848-ig, a rendiség eltörléséig számos országgyűlési végzés intézkedik arról, hogy az egytelkes, a pusztán armalista, a jobbágy telken lakó, vagy köznépi gúnynéven: hétszilvafás, bocskoros nemes az országos segélyre (subsldium), a katonaság fizetésére, a hadfölkelésre (insurrectio) taksáljon, a vármegye közigazgatási költségeihez járuljon hozzá, sőt az 1613:4 t.-cz. szerint tizedet is adjon.

Még elkerülhetetlenebbé tette és szélesebb alapra fektette a nemesség megadóztatását - habár nem oly mértékben, mint a jobbágyságét - az 1715:i decr. 8. art. 2 §-a, mely elismervén azt, hogy az eddigi nemesi fölkelés és a főurak bandériumai az ország védelmére elégteleneknek bizonyultak, honfiakból és külföldlekből álló erő-sebb és szabályozott, minden eshetőségre szolgáló katonaság tartását elodázhatatlan-nak nyilvánította.

Ez az első törvényczikk nálunk, mely állandó hadseregről szól. Nem követel, mint pl. napjainkban, hanem félve mutatkozik be, de minden szerénysége mellett is nyomában a megjegyzés, hogy: mivel pedig az állandó katonaság zsoldból él, a zsold meg adózásból telik ki, kétségtelen, hogy ezen adó felől a szükséghez képest a Karoknak és Rendeknek határozniok kell.

És mikor ezt a törvényczikket a nemes urak megalkották, ismét saját előjogaikon csorbítottak egy jókora darabkát. Az állandó katonaság véget vetett a nemesség honvédelmi kötelességének, azaz hogy valójában ezt a kötelességet más alakban hárította át a nemességre, t. i. az adózás alakjában. Az átmenet nem volt azonban rög-tönös. Az 1715 :8. t.-cz.-ben kimondott állandó katonaság még messze mögötte maradt annak, mint amit ma értünk alatta, - hisz az első ujonczozást csak az 1791:66 t.-cz. ajánlotta meg, - éppen azért a nemesség adózása se lett még ekkor általáno.s. Első sorban a jobbágyság és vele együtt a kis nemesség vállaira nehezedett az uj rendszer anyagi terhe.

A kormánynak nagyon érdekében állott ez ujabb közterhet minél szélesebb alapon megosztani, annak egy részét a különben is roskadozó jobbágyságról levenni. Nagyon érdekében állott a nemesek közül adó alá venni mindazokat, akiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Tudni kívánta tehát, hogy mely nemesek szabadulhatnak meg az adótól s mely nemesek kötelesek azt viselni. Ez a czél szülte és nem más, azokat a nemesség-vizsgálatokat, amelyeket III. Károly király 1723. ápr.

10-kén az egész országra kiterjedőleg elrendelt. Sokan vannak - köztük br. Nyáry Albert_{1 Br. Nyáry A. A heraldika vezérfonala.} - akik azt tartják, hogy a rangbitorlások becsempészése s a nemesi jogokkal űzött visszaélések adták a lökést a nemesség-vizsgálatokhoz. Ez csak ürügyül szolgált, az igazi czél mégis az adóalanyok szaporítása volt. Mutatják ezt a vizsgálatoknál 35 zsinórmértékül előirt szigorú szabályok, amelyeknek következetes alkalmazása már előre sejtette, hogy sok áldozatot fog követelni a nemesség sorából.

Érezték, tudták ezt a vármegyék, amelyek a nemesség-vizsgálatokat az első fokon eszközölték. Csínján nyúltak a kényes darázsfészekbe. Enyhíteni iparkodtak a szabályok szigorúságán, kíméletesen alkalmazták s ezt annál könnyebben tehették, mert a normativumokat a kancellárián nem fogalmazták meg világosan, egész határozottsággal. Mikor aztán a vármegyék befejezték munkájukat, akkor látták a fő kormányszékek, hogy a tulajdonképeni czélt nem érték el.

1732-ben újból el kellett rendelni az országos nemesi vizsgálatot módosított, határozottabban körülirt szabályok szerint. A vármegyék egy év alatt elkészültek a második investigatióval s a kanczellária ismételten elégedetlen volt az eredménynyel. A vármegyék szándékosan vagy akaratlanul nem értették meg vagy félremagyarázták a felső hatóság irányzatát s alaki vagy tartalmi tekintetben olyan hibákat követtek el, hogy azokat csak ujabb vizsgálat tehette jóvá.

És annak ellenére, hogy az investigatiók rejtett bár, de valódi czélját az egész ország fölismerte s annak ellenére, hogy az 1741 :8. t.-cz. kimondotta, hogy az adózás alól minden nemes kivétetik, - mégis a kanczellária harmadszor is elrendelte a ne-mességnek országszerte való megvizsgálását.

1754-55-ben fejeződött be a harniadik investigatio, melynek eredménye egy országos nemesi összeirás lőn. Ebbe az összeírásba följegyezték mind azon nemesek nevét, akiknek nemessége a próbát kiállotta és legfelső helyen elismertetett.

Ezt a jóváhagyott névsort az alábbiakban közöljük. A nélkül, hogy a háromrendbeli vizsgálat történetével, szabályaival, végrehajtásával itt bővebben foglalkoznánk - alkalmilag talán sorát ejthetjük ennek is e folyóirat hasábjain - általánosságban meg kell jegyeznünk a generális conscriptióról, hogy attól teljességet, tökéletességet senki se várjon. Tökéletlenek voltak a szabályok, melyek szerint el kellett járni; tökéletlenek voltak - már akarva vagy nem akarva - a végrehajtó közegek; nem csuda tehát, ha az így készült munka is tökéletlen lett.

A szabályoknak egyik legfőbb fogyatékossága volt pl. az, hogy a vizsgálatot nem terjesztette ki a közismert és a birtokjogon nemes családokra. Törvényeink akadályozták ebben. Birtoklásból fölmerülő minden per csak rendes bíróság előtt volt tárgyalható, ennélfogva a birtoklás jogát s különösen a gyökeres jogot igazoló oklevelek felmutatására a vármegye, mint közigazgatósági hatóság, a nemes embert nem kényszeríthette.

Innen van aztán, hogy sok vármegye az ilyen nemeseket teljesen figyelmen kivül hagyta, tehát annak a katalógusában éppen az általánosan tudott nemesek neveit hiában keressük. Más vármegyék ellenben fölvették jegyzékükbe még a főpapokat és főurakat is, jóllehet azok nemesi jogát meg nem vizsgálhatták.

Egy másik, általános következetlensége ennek az országos összeírásnak az, hogy nem tartotta meg a szabályzat azon rendelkezését, hogy a birtokos és armalista nemeseket elkülönítse egymástól. Egyik vármegye megtette, a másik nem. De ennek, részben maga a szabályzat volt az oka. Nem jelölte meg kétséget kizáró módon, hogy kit kell a birtokosok s kit a csupán czímerleveles nemesek közzé sorozni ? így történt aztán, hogy azok a vármegyék is, amelyek a két kategóriát 36 különválasztották, egy azon családnak egyik tagját a birtokos-, másikat meg az arma-lista nemesek sorába iktatták._{1 A mire különben gyakran elfogadható okuk volt, csak az a baj, hogy legtöbbször önkényesen jártak el.}

Harmadik, élénken érezhető és sajnálható fogyatékossága az országos összeírásnak az, hogy a végleg elismert nemesek lakhelyeit nagyritkán, csak kivételesen tünteti fel. Ezen dicséretreméltó kivételek közzé tartoznak Liptó, Máramaros, Trencsén, Túrócz, Ugocsa, Vas, Zala vármegyék. Bács és Szepes csak a városokban lakó nemeseket jelölték meg külön, lakóhelyük szerint.

Mindezen itt felsorolt s még egyéb apró következetlenség_{2 Pl. az, hogy az akkor a német lovagrend urasága alatt állott Jászkunságra nem terjedt ki a vizsgálat.} arra kényszeritett bennünket, hogy a vármegyék különböző eljárásával szemben a névsor közlésében bizonyos egyöntetűséget hozzunk be. Erre legalkalmasabbnak a szoros betűrendi egymásután kínálkozott. Különösen a gyakorlati szempont ajánlotta ezt a módot. ugyanis az országos nemesi összeírásnak gyakorlati haszna a nagy közönségre nézve abban nyilvánul, hogy a jelen és jövő nemzedék nemességének a szűkség szerint jelentkező beigazolását tetemesen megkönnyíti az, ha az ezen összeírásban foglalt ősével magát összekötheti. Mert kevésnek adatik annak a lehetősége, hogy a nemességszerzőtől való egyenes leszármazását hiteltérdemlőleg kimutassa; ellenben az alább közlendő 1754/55-ki összeírásba kétségtelen nemesül fölvett őssel való összekötés nem ütközik olyan leküzdhetetlen akadályokba, s a nemesség elösmerésének minkenkori alapjául szolgál.

A betűrendes névsorban tehát kiki könnyen feltalálhatja a maga ősét, azzal magát összekötheti, kétséges nemességét igazolhatja. Az, hogy az illető ős birtok vagy czímereslevél alapján vétetett fel a kétségtelen nemesek sorába, magánál a bizonyítás tényénél lényegtelen, alárendelt szerepet játszik. Mindazonáltal - legalább a statisztika kedvéért - végül általános kimutatást fogunk adni a birtokos és arnalista nemesekről, természetesen csak azoknál a vármegyéknél, amelyek erre a megkűlömböz-tetésre figyelemmel voltak.

Abauj vármegye.

Abonyi András, Ábrahám István. Albert István özvegve és fiai Márton, István. ű Alexius András, Andrássy László, Andreánszky Imre, Angyal Mihály és János, Apostol János és Mihály Aranyas András Aszony András. Babocsay István, Bagi Ferencz, Bagossy Mihály, Bajusz Gáspár, Bakó Dánlel és János, Bakos István, Baksi András, Balasti Benedek, Balla Ferencz, Balogh Sámuel, Bán Péter, Bányai József, Zsigmond, Bárányi György, István, Barcsa János, Bárczav (Bárczai) János,1 A zárjelbe foglaltak: előnevek : a számok azt mutatják, hogy azon a keresztnéven hányszor fordulnak elő. Bárdos Pál, Barlogh Ferencz, István, Bazsó János, Becskeházy Gábor, György, Beke Márton, Beki István, Bencsik István, Bende András, János özvegye és fiai György, István-, - Lukács Benke György özvegye és fia, Benyó István, Bérezik György, Berki János, Bernáth Mihály, Bersényi József, Berthóthy (Bertóti) János, Beszterczey Sándor, Biliczky János, Bobronoczkv András, Bodgál Miklós, Bodnár István, Bodolay István Bodvay Sámuel, Bogolyi Ferencz, Lajos, Bokta (?) Gábor, Boldisár János, Bónis András, György, Borbély János özvegye. Bőr György, Márton, Bredai György, Breznay György, Buda Gergely, Budaházy Gábor, Buga János, Butkay Márton, Buza Miklós. Comáromy Ádám, Csajkos József, Csáky Antal gróf, Csathó György, István, Csebi Zsigmond, Csécsei Pál, Cseh György, Csehi András, Csehovics Márton, Csemniczky Miklós özvegve és fia Pongrácz, Csengery András, István, Csetneky István, Csizy István, Csoma András, Csontos János, Csorba Mihály (2), Csörge István (2), Czeglédy András, Czeke Pál, Czékus Sándor, József, Czelczer Míhály, Czeper István, Cziaky János, Cziriaky András, Czövek István. Dacsó Pál, Dancs Körössy József özvegye és fiai László, Gábor, István, János, Debreczeni István (2), Deme József, Demeczky Zsigmond, Dési János, Desőffy (Cserneki) István, Ferencz, Dienes Zsigmond, György, Diós István, Diósi Zsigmond, Disznós Pál, Dobay (Dobai) János, Dobos János, Dobronoky János, György, Ferencz; Dobza András, Dohos József, Dombi Mihály, Donath György özvegye és fiai György, István, András. Egri János és Mihály, Elek Sándor, Élesréthi Mihály, Eperjesi Mihály, Erdélyi János. Fabián Sámuel, Márton, Fáy (Fái) András, Faragó János özvegye, Farkas János, Mátyás, Péter, Fazekas György, János, Fejér István, Fekete Zsigmond, György, István özvegye és fia István, Fittus Ferencz, Fodor György, János, Fogarasy Sámuel, 38 Fövenyesi György, Frek Zsigmond, Fuk János, Fügedi János, Füleky János, Füstös Miklós, Fűzi István. Gábriel Miklós, Gadnai István, Garas János özvegye és fiai István, Ádám, Gecskei Ferencz, Gelley István, Gellény Gábor, Gerecs Sámuel, Girinthi Potsa Csécsi István, Gocs István, Góna István, Göből János, Gönczi Mihály, János György özvegye és fiai Gábor, György, Görgei István, Ferencz; Dávid özvegye és fia István, Gyarmathy János, Győrffy (Telekesi) Lajos, Győri Ferencz, Gyurkovics János, Gyüre János özvegye. Hain máskép Kovács Pál, Halmi János, Hangácsi Miklós, Zsigmond, Harangozó Miklós, Harsányi István, Mihály, Sámuel, Hatházi Mihály, Hatvani Mihály, Gergely özvegye és fiai Gergely, István, György, Havas István, János, Hebrant (.?) József, Héczei András (2) Hegymeghi Borbála (Br. Meskó Jakab özvegye) és István, Hericz Imre,

Hermán Sámuel, Hidegh István (2), Hirkó András, Homonnai György, Hoporsorom István özvegye. Horkai József, Horváth András, Ferencz, Mihály és Menyhért özvegye Pletrich Anna, Horváth (Bibiti) András, Horváth (Ostorhariczi) András, Horváth (Pálóczi) Farkas, Hubay György, Hunyadi Sándor, Hunyor István, Hutka András. Illésy Pál, Imre János, Irsay Zsigmond, Ivány Péter, Ivánkay György. Jabroczky (Jabrodi) Gábor, Jakabfalvi Miklós, Jakabházi István, Jancsó Jakab, Jászay István, Jeney András, János, Jób (Fancsali) Pál özvegye és Jób, Jóczik István, Jólész András, Jósvay György. Kádár Mihály özvegye, - Mihály, Kádas Ferencz, Kalas Pál, Kállay János, Kálmán György, Kandó Zsigmond özvegye és fiai, Kanitz Ernő özvegye és 2 fia. Kardos István, József, Karnai István, Karnis Mihály, Károlyi Ádám, István, Katona István, János, László, Mihály, Kazay János, Mihály özvegye, Kecskeméthy András, János, István özvegye, Keczer (Lipóczi) István özvegye Lónyai Kata, Kegyes Mihály, Kelcz (Fületinczi) Zsigmond, Képes András, István, János, Kereki György, Király János, Gábor, Kis György, István, János, Pál, Tamás, József, Kismester Pál özvegye és fia Pál, Kisvárday Sámuel, Kóczi Mózes, Koczka Miklós, Kolban György, István, Kolcsár Mihály, Komáromy Sándor özvegye, Komjáthy Ferencz, Koncsol István, Koncz (Naményi) Gábor, 39 Konya Gábor, Kormos István, Kornis (Tótváradjai) Mihály, Korocz András, Kóródy János, Korponai József, Koss János, Kota Mihály, Kozák-Szabó Mihály, Koscsányi István, Kozma Mátyás, Kovács András, Gergely, György, István (2), János (2), Lajos, Mihály, Miklós, Péter, Kovács (Kócsi) István, Kovács (Selyebi) János, Kovács-Laczkó János, Kovács, máskép Hain Pál, Kölbel János, Körtvélyessy István, Köszeghy Ádám, Kövy György, Krajnik Sándor, Kun Mihály, Kunsz Sámuel, Kupai István, Kupecz György Márton. Labancz István özvegye és fia Zsigmond, Laczkó-Kovács János, Lakatos István, Laky Péter, Lánczy (Lánczi) Imre, Mihály, Légrádi Sámuel, Lehoczky István özvegye és fia Imre, Lencsés András, Lengyel András, Lenkey Márton, Liszkay Bálint, Gergely, Lisznyai Dániel (2). Magyar Zsigmond, Majer György, Makay János, Marczy László, Máriássy (Markusfalvi) István, Mártha János, Martinides János, Marton András, István, Máté-Nagy Sámuel, Matolcsi özvegye. Megyeri Gábor, Melczer (Kellemesi) Ferencz, Pál, Meskó (Széplaki és Enyiczkei} Jakab br. Miskolczi István, Miskolczi-Szücs István, Mocsárv Balázs özvegye és örökösei. Molnár András, István (2), Molnár (Rimaszécsi) helytelenül Redmeczi András, Molnár-Szabó György, More János, Morvay Mihály. Nádasy János özvegye, Nádaskay György, Nagy András (2), György, István (2), János (2), Márton (2), Pál, Sándor, Zsigmond, (2) Nagy (Daróczi) Mihály, Nagy (Somolyai) András, Nagy-Máté Sámuel, Nedeczey Lukács, Négyessy János, Nehéz Miklós, Neimon György, Nemes György, Péter, Németh József, Némethi György özvegye és fia György, Nevelős István, Niczky Lajos, Nikházy Imre, László, Novajkay Pál, Nozdroviczky György, Nyerges János, Nyilas György özvegye és fia Pál. Ocskay András özvegye és fiai András, Antal. Oláh Péter, Olajos Pál, Ondrejkovics Sámuel, Orosz (Csicseri) László, Ottlik Miklós, Óváry Péter. Pál György, János, Palásthy (Felső Palásti) Ignácz, Pálfalvai Gábor, Pállya János, Pamlényi András, István, Pandák János, Pankotai András, Pap István (2), János (2), Miklós, Sámuel, Patay Péter, Pécsi Sándor, Péchy (Pécsujfalusi) András, Péczeli István, Pereszlénvi József, Pigai György-, Lőrincz,

(Folytatása köv.)

---

40 Tárcza.

A mint Felhivásunkban kijelentettük, ezt a rovatot olvasóink szives rendelkezésére bocsátjuk, hogy kérdések és feleletek által családtörténeti kutatásaikban egymásnak segítségére lehessenek. Magunk is itt adjuk meg a kívánt fölvilágosítást azoknak, a kik genealógiai ügyekben fölvilágositásért hozzánk fordulnak s a szakba vágó kisebb közlemények is ebbe a rovatba kerülnek. A kérdések és feleletek közrebocsátásában időrendet tartunk.

Magyary Kossa Sámuel ur keresett meg legelőször bennünket olvasóinkhoz intézett következő kérdésével:

Ki lenne szives - levélbeli felkérésemre - ezen családokról egynémely felvilágosító adatot közölni velem: Balogh (galantai), Barakonyi, Bekény (mikófalusí), Betegh, Bóné, Bonyhay, Budaházy, Chernel (Chernelházi), Csapó (tagyosi), Csépán (györgyfalvi) Domonkos (zalakapolcsi), Draveczky, Ertsey, Ferenczy, Fogthűi (lite-rati), Gencsy, Hajnal (felső gellérti), Hollósy (somogyi) Hollósy (Filep), Horváth (Kocsi), Jalsoviczky, Jármy, Juricskay, Kazay, Kenessey, Korda, Majthényi, Makk, Malatinszky, Mattyasovszky, Matuska, Medgyaszai, Mészöly, Miksits, Nozdroviczky, Pázmándi, Radványi (legéndí), Ravazdy, Révész, Saáry (vámosi), Strobencz, Stur-man, Szigyártó (losonczi) Szunyogh. Zoltán (csepei).

Családi levéltárunk és évek óta gyűjtött adataimból viszontszolgálataimat felajánlom : Magyary Kossa Sámuel Tápió-Szt-Márton.

Jalsoviczky Sándor belügyminiszteri titkár ur (Budapest) szerkesztőségünk utján szives fölvilágosítást kér arról, hogy

1. a múlt század derekán élt Parlaghy László, illetőleg a régi Nagy Ivánban (Magyarország Családai IX. 123.) kihaltnak jelzett Parlaghy (de eadem) család czi-mere vagy czímeres pecsétlenyomata hol található föl ?

2. Igazolható-e az a valószinü föltevés, hogy a Gut-Keled nemzetségből származott ?

3. Piskárkosi Szilágyi Sámuel (szül. 1717 körül, meghalt a múlt század nyolcz-vanas éveiben) debreczeni superintendens czímerének vagy czímeres pecsétlenyomatának hol lehetne nyomára akadni ?

Szentpály István Ugocsa vármegye ny. alispánja (Halmiban) nagy köszönettel fogadná, ha valaki tudatná vele, hogy Ambrózy Francziskának kik voltak a szülei, esetleg hol és mikor született? - Férje Szotoczky Ignácz előbb oraviczai, utóbb nagybányai kincstári ügyész 1836-ban Krassó vármegyében hirdetteté ki a nemességét.

Timon Tihamér urnák Tisza-Füred. A szedlicsnai Timon család czímere, - úgy a mint ezt az Országos Levéltár Timon Istvánnak és Józsefnek bizonyos 1734 február 20-án kelt és Trencsén vármegve levéltárában őrzött eredeti osztalylevelen látható pecsétlenyomatai után elfogadta - következő:

"...Kék paizsban arany koronából kiemelkedő egyszarvú. Sisakdísz ugyanaz. Foszlányok mindkét oldalon kék-ezüst." Tehát a velünk közlött czímerrajzzal megegyezik. A schmelchoff nemesi előnévre adatokat nem találtunk.

A Hunt-Pázmán nemzetségből származó Ujhelyi család levéltára örök letéte-ményképen az országos levéltárba került és rendezését az év elején végezték be. -A letétemény hivatalos kimutatás szerint a mohácsi vész előtti időből 315 oklevelet tartalmaz, melyből az Árpádkort 15 darab képviseli, a legrégibb 1251-ből való. A mohácsi vész után 1527-től 1599-ig összesen 238, az egész levéltárban mindössze 1593 oklevél és egyéb írás, köztük több régi genealógiai tábla van. - Dicséretes dolog volna, ha az Újhelyiek példáját mások is követnék.

Folyóiratunk technikai nehézségek miatt késett, de már a második füzetet is sajtó alá rendeztük és legközelebb szétküldjük.

---

A Perényiek a mohácsi vész előtt.

Második közlemény.

I. Miklós ágazata (nemesi ág).

Perényi Miklós, Orbán fia, az utolsó Árpád halálát követő trónvillongások idejében kezdettől fogva Anjou Károly hive volt s az ellenpárt hatalmát megdöntő rozgonyi győzelem után (1312 junius 15) szepesi és újvári főispánná lett Drugeth Fülöp zászlója alatt Csák Máté és országháboritó társai ellen nagy vitézül harczol-ván, életét és javait számtalanszor koczkára tette. Egy ilyen alkalommal - ügy látszik 1317-ben Kopasz nádor vagy az Amadé fiak lázadásakor - súlyos sebet kapott._{1 Az idő meghatározásánál tekintetbe kellett vennünk, hogy Miklós testvérbátyja János, ugyanez alkalommal esett el, de 1316-ban még élt, tehát Drugeth Fülöpnek a lázadókkal való mérkőzése, melyről a királynak alább idézendő levele emlékezik, csakis 1316 után történhetett.} Később pedig az Uros szerb fejedelem ellen indított hadjáratban tüntette ki magát s vére hullásáért I. Károly 1319-ben az Amadé nádor pártütő fiaitól elfoglalt sárosmegyei Kabala földet adományozta neki és alapos okunk van föltenni, bárha az irott emlékek hallgatnak is róla, hogy nem ez volt az egyetlen adomány, melylyel a király hűséges szolgálatait jutalmazá._{2 Fejér VIII./2. 207. I. Károly király megerősítő adománya 1321-ből. Orsz. Ltár DL. 2062.}

A rend és belső nyugalom helyreálltával Drugeth Fülöp mellett, a ki mint Róbert Károly gyermekkori játszótársa, de különben is érdemes férfiú, 1321-ben a nádori méltóságra emeltetett, 1327-ig albíróságot, nádori itélőmesteri tisztet viselt, a mi azt bizonyítja, hogy nemcsak a kardforgatáshoz értett, hanem tanult, törvénytudó ember is volt. Fülöp nádor halála után Drugeth Vilmos szepesi és újvári főispán oldalánál találjuk, a kinek 1328-tól fogva albirája, ügyes-bajos dolgaiban megbízottja, később mint nádornak 1333-ig szintén bírája, s közbe-közbe Sáros vármegyében alispánja vala._{3 Vonatkozó oklevelek: Anjoukori okmánytár II. k. 8. 235. 380. 592. III. 2. 58. 70. 75. 190. Miklós neve az oklevelekben a következő változatokban fordul elö: de Perven Perveyn (1325), Pirin (1329), Puryn (1330), Peryn (1333}, Peren (1329, 1340).}

A nádori bíróság elég tekintélyes s a mellett jövedelmező hivatal volt és Perényi Miklós 15 esztendő alatt - részint királyi adomány, részint vásárlás útján -szép vagyont szerzett magának. Már 1318-ban megvásárolta az Aba-nemzetségből 42 származó Nádasdi Laczkfi Domokos Sáros vármegyében fekvő Szent-Kereszt birtokát, később pedig a szabolcsi Lakteleket, várhelyével s a hozzá tartozó 25 halastóval együtt, melynek birodalmába 1325-ben ellentmondás nélkül iktatták._{1 Fejér: VIII;2 186. "de Parun" hibás olvasásból. U. o. 306. Anjou II. 224. 280.} Földesúr volt többek közt még a szepesvármegyei Richnó, Krompach, Kluknó, Ludvigfalva, Ujvágás és Jakabvágása nevű helységekben, valamint a sárosmegyei Harapkón, Jordánfalván és Mochnyán.

A korszak emlékeiben gyakran találkozunk vele, a mint pör-patvarkodó emberek között igazságot szolgáltat, maga azonban - más kárán tanulva - örömest elkerülte a pört s ha néha napján mégis meggyűlt a baja a szomszédokkal, barátságos egyezséggel vetett végett a torzsalkodásnak. Magától értetődik, hogy a szomszédok sem igen mertek minden igaz ok nélkül kikötni vele, attól tartván, hogy mint a nádor itélő bírája, s a nagybefolyású Drugeth-család belső embere, búsásan vissza fogja nekik adni a kölcsönt. Csak egy nagyobb pőrét ismerjük, azt is az ellenfél keserülte meg. Történt, hogy Kárászi László, néhai Sándor bán unokája, 1328-ban - alkalmasint lakteleki birtokáról - két jó lovát hatalmasan elhajtotta. Ilyesmi nap nap után előfordult abban az időben, s bizony egy haja szála sem görbült volna meg miatta László úrnak, ha az első idézésre megjelenvén, -minthogy a dolgot tagadni nem lehetett - egyezséget köt Perényivel De úgy látszik, megátalkodott, makacs ember volt, vagy miért cselekedte, nem tudjuk, elég az hozzá, hogy sem meg nem jelent, sem prókátort nem küldött az országbíró által kitűzött terminusokra, ámbátor Kis-Várdán, Pócson és Kállóban nyilvánosan is kikiáltották. - Vakmerőségének az lett a következése, hogy Pál országbíró főbenjáró ítéletet hozott ellene s a törvény értelmében összes javaínak kétharmad részét magának, egyharmad részét pedig a felperesnek ítélte. Az ítélet alapján kárászi és devecseri birtokát lefoglalták, az osztályos atyafiaknak és érdekelteknek a kiváltásra záros határidőt tűztek. Minthogy pedig a devecseri részre senki sem jelentkezett, az országbíró 1330. julíus 15-én Perényi Miklóst annak birodalmában ítéletileg megerősítette. Perényi azonban - talán a Magyar Pál ghimesi várnagygyal 1334-ben kötött egyezség értelmében_{2 Anjou II 504. III 342.} - később lemondott erről és kárpótlásul, illetőleg cserébe a szabolcsvármegyeí Kárász falut kapta. Kárász tekintélyes hely volt, a nádori gyűléseket sokszor ott tartották s a mi fődolog - Miklós ur könnyen jutott hozzá, se vérét nem ontotta, se pénzét nem adta érte, mindössze két lova bánta. Időmultával vásárolgatott is hozzá a szomszédságban, mintha csak sejtette volna, hogy maradékai valamikor még oda szorulnak.

Földi javait gyarapítván, lelke üdvösségéről sem felejtkezett meg. Az Eperjes közelében fekvő Harapkó birtokán a szent Ágoston rendű szerzeteseknek monostort alapított, nekik ajándékozván a falut malmával és minden néven nevezendő jövedelmével, Simon és Júdás apostolok szentegyházának kegyúri jogával együtt, magának, őseinek, hitvestársainak, gyermekeinek s egész atyafiságának lelke üdvösségére, Pál mester, István és Miklós nevű fiainak jóváhagyásával és beleegyezésével.

43 Harapkót az Aba nemzetségből származó Vitézi Lászlófia Lőrincz, később elpörölte ugyan a barátoktól, de Miklós örökösei 1361-ben a sárosmegyei Mochnya birtokkal kárpótolták őket és a hrapkói apátság - jóllehet szent Ágoston remetél a mohácsi veszedelem után kipusztultak belőle - a XVÍI. század végéig fennállott, hirdetvén a Perényi ősök vallásos buzgóságát._{1 Wagner: Diplomatarium 517. Rupp : Magyarország helyrajzi története II. 294.}

Nagy szíve fájdalmával tapasztalta Miklós, a kit az oklevelek bírói tiszte után rendesen comes-nek, ispánnak neveznek,_{2 »Nobilis vir Comes Nicolaus filius Urbánus de Puryn« (1330) Anjou II. 504.} hogy 80 udvart számláló Szent Kereszt falujában és környékén egy napi járó földre sem igen találtatnak olyan papok és egyházi személyek, a kik az Isten igéjét hirdetni tudnák a népnek, ugyannyira, hogy több mint ezer főnyi jobbágysága - szolgáit nem is említve - az esztendő nagy részén át lelki vigasztalás nélkül szűkölködik, mert a környéken jobbára szakadár ruthénok laknak. Annak okáért elhatározta, hogy az egri püspök beleegyezésével szent Ferencz fiainak - a kikhez különös hajlandósággal viseltetett - Szent-Kereszten templomot és hajlékot építtet, mivelhogy a földesurasága alá tartozó falvak úgy körül vannak zárva hegyekkel és havasokkal, hogy a hivők, ámbátor felettébb szomjúhozzák, de csak ritkán hallhatják az Isten igéjét. Folyamodott tehát XII. Benedek pápához, hogy a minoritáknak Szent-Kereszten kolostort alapíthasson, ígérvén, hogy ellátásukról tisztességesen gondoskodni fog. A pápa, istenes szándékát helyeselvén, 1340-ben fölhatalmazta Csanád esztergomi érseket, hogy ha a helyet templomával és kolostorával megfelelőnek s Perényi alapítványát legalább 12 szerzetes eltartására elegendőnek találja, adjon engedélyt a tartományi főnöknek arra, hogy a templomot és kolostort a rend kötelékeibe fölvehesse. A dolog azonban, úgy látszik, abban maradt, mert a szentkereszti minorita kolostornak vagy társháznak nyomát sehol sem találjuk._{3 Wagner: Diplomatarium 519.}

Perényi Miklósról a régiek azt állítják, hogy 1334-ben Sáros-, 1345-ben pedig Szepesvármegye főispánja volt, sőt Wagner azonfelül még zászlós úrnak, fő étekfogó mesternek is tartja, de a bizonyítással adósunk marad._{4 Wagner : Analecta Scepusii III. 209.} Tudjuk azonban, hogy a szepesi és újvári (sárosi) főispánságot a mondott időben a Drugeth - család tagjai viselték, a kiknek Miklós alispánja volt s a nevéhez ragasztott »comes« szó nem főispánságát, hanem ezt és a mint már említettük nádori bírói, ítélőmesteri hivatalát jelenti, melytől 1335-ben megválván, más tisztséget többé nem viselt, hanem átengedvén a tért felnőtt fiainak, visszavonult a magánéletbe és birtokügyeinek rendezésével, menybéli üdvösségének előkészítésével foglalatoskodott. Mint élőt utoljára 1352-ben említik. Négy fia maradt, nevezetesen: Pál, István, Miklós, Vincze és egy leánya: Ilona, a ki mint Markusfalvi Máriás mester özvegye 1391-ben még életben volt._{5 Fejér: X I. 734. A régi Nagy Iván szerint Perényi Miklósnak még egy másik, névvel nem nevezett leánya is maradt volna: Csekei (helyesebben talán Czéczei) András fia László hitvese, de az oklevelek erről nem emlékeznek.}

A Perényl-család I. Miklóstól származó, a XVL század elején már kihalt ágának nemzedékrendjét az itt következő tábla mutatja:

44

Látni való, hogy közöttünk és az lágynevezett »antiqua genealogiá«-k után dolgozó családtörténeti írók között sok az eltérés. De azt tartjuk, nincs abból senkinek semmi baszna, ha a régieket pontról-pontra czáfolgatjuk, tehát inkább arra törekedtünk, hogy a fennmaradt oklevelek hiteles tanúbizonysága szerint tisztázott valóságot megállapíthassuk. Ennélfogva azoknak kedveért, a kik összehasonlításokat szeretnek tenni, és a mutatkozó eltérések okát keresik, egész általánosságban csak azt jegyezzük meg, hogy a család egyik legnevezetesebb tagját, Perényi Miklóst, Zsigmond király föpohárnokmesterét és szörényi bánt ki kellett hagynunk a táblázatból, mivelhogy ö a másik ágon álló I. Istvánnak Péter fiától származott unokája vala.

l. Miklós fiairól legelsöbben akkor hallunk, mikor Fónyi Balázst és társait 1329-ben a sárosmegyei Korina és Dobina jószágok birodalmába iktatták, mely alkalommal a határjárásra összegyűlt szomszéd birtokosok között Perényi Miklós comest és fiait is felsorolják._{1 Anjou II. 388.} Névvel ugyan nem nevezik őket, de már abban az időben Vincze kivételével mindnyájan emberszámba mehettek. II. István és II. Miklós az 1334. esztendő tájban atyjukkal együtt jelen voltak a szepesi káptalanban és hozzájárultak a harapkói remete perjelség alapításához, a távollévő Pál pedig törvényes megbizó levelet küldött. Vínczéről nincs szó, tehát kiskorú volt.

A testvérekről nagyon sovány és hézagos tudósítások maradtak reánk.

I. Pál - a ki ügy látszik tanult, irástudó ember volt, mert az oklevelek 45 mesternek mondják - 1339-ben mint sárosvármegyei birtokos emlittetik; 1353-ban Istvánnal és Vinczével együtt bevádolta Vitézi Lörinczet, hogy bizonyos jardánfalvi jobbágyukat halálosan megsebesítette, de a szepesi káptalan által teljesített vizsgálat a vádlott ártatlansága mellett bizonyított. Már akkor folyt a pör Lőrincz és a Perényiek között Harapkó birtoka felett, melyről később kiderült, hogy nem tartozott az Aba nemzetségtől megvásárolt Szent-Kereszt faluhoz, és Miklós comes fiai nyilván boszúságból léptek föl hamis váddal Vitézi Lőrincz ellen. Pál 1366-ban már nem élt, és miután Fónyi Balázs füleki várnagy Anna leányával tervezett házassága meghiusult, nőtelenül, legalább is maradék nélkül halt el._{1 Az elmondottakra vonatkoznak a már felsoroltakon kivül: Fejér: VIII/4 425. Anjou IV. 155. VI. 520.}

Vincze Zakoli Beke bajorí nemest és fiait azzal vádolta, hogy Jakabfalván és Jordánvágásán lakó jobbágyait kirabolták, de az 1366-ban megtartott vizsgálat folyamán a vád alaptalannak bizonyult. Mikor a bölcsi Czudar család tagjai sárosvármegyei Kurima birtokuk határait járatták, Vincze maga és rokonai nevében tiltakozott, azt állítván, hogy bizonyos Pálvágása nevü föld, melyet a Czudarok Kurimához foglaltak, igazság szerint Kabalafalvához tartozik. De az ebből támadt pör folyamán Czudar Péter és rokonai egy 1329. évi határjáró levéllel igazolták a Perényiek követelésének jogtalan voltát, a kik aztán, illetőleg Vincze és unokaöcscse Istvánfia János, a többiek terhét is magukra vállalván, Bebek István országbíró előtt 1366-ban a Czudarokkal barátságos egyezségre léptek, s a vitás földet minden további pörpatvar nélkül kezükre bocsátották._{2 Orsz. Lvtár: DL. 2062., 5468., 5482.} Vinczéről többé nem hallunk, fiu-maradéka nem volt.

II Miklós mester - ámbátor egy oklevél bizonysága szerint a reá nézve nem épen hízelgő "ökör" melléknevet viselte - a testvérek között legtöbbre vitte, mert Nagy Lajos királynak udvari vitéze és 1352-ben hrussói várnagy volt, mely minőségében a várjobbágyokkal a garamszentbenedeki konvent birtokain hatalmaskodott. ugyancsak ebben az esztendőben maga s még akkor életben lévő atyja, valamint testvérei Pál, István és Vincze javára Kabalafalvára uj adományt szerzett. Sokat költött és fáradozott, hogy Pál testvérét összeházasítsa néhai Fónyi Balázs leányával, s mikor a jegyesek között a viszony felbomlott, költségeinek megtérítését a hűtlen menyasszonyon és özvegy édes anyján követelte._{3 Anjou VI. 520.} Atyja halála után hazajött Sárosvármegyébe és 1358-ban Ludvégfalva nevü birtokának határait járatta, 1361-ben pedig a harapkói remetéknek kárpótlásul Mohnya birtokot örökösen átengedte. Feleségétől az Aba nemzetségből származó Somosi Bakator leányától Gerus asszonytól Pál, Lőrincz, Miklós és László nevü fiai maradtak, a kik 1366-ban már árvák voltak.

Lórincz és László, a kik a Czudarokkal kötött egvezségben mint kiskorúak szerepelnek - maradék nélkül haltak el

IL Pál 1369-ben Geubul fia Arnold lőcsei polgárral törvénykezett, 1371-ben pedig azt panaszolta Lajos királynak, hogy Kántor Bereczk az ő Szabólcsvármegyében fekvő Kárász falujának egy utczáját saját örökségének állítván, Szepse föld nevezete 46 alatt el akarja tőle foglalni. Pál nem tagadta, hogy a kérdéses birtok valamikor Bereczk őseié volt, de azt vitatta, hogy elcserélték Vasvárért Karászi Miklóssal és Lászlóval, ezek pedig örökösen eladták az ő nagyatyjának, néhai Perényi Miklósnak. A leleszi konvent a király rendeletére vizsgálatot tartván, kiderült, hogy Bereczk a kárászi nemesektől cserébe kapott vasvári Jószágot tényleg birtokolta. Ebből pör támadt, mely a Perényiék és Jánosi Kántor István között az országbíró előtt még 1375-ben folyamatban volt, kimenetelét azonban nem ösmerjük ._{1 Az elmondottakra vonatkoznak: Anjou V. 568. 595. Orsz. Ltr: DL. 2062 és 17300. Fejér: 1X 2. 755. Wagner: Diplomatorium 517. jegyzetben, hol Miklós mesternek Péter nevü fia is említtetik, de valószínűleg csak tévedésből, mert létezése semmivel sem igazolható. Orsz. Lvtár. DL.: 5768 és 6290. Leleszi országos levéltár.}

Ezalatt történt, hogy III. Pál és Miklós meg unokatestvérük János Alszécheni Mihály és szolgája Dinnyésberki István nemes emberek megöletése miatt bajba kerültek. Hogy és mikép esett a dolog? nem tudjuk, de a Perényiek 125 márkában kiegyeztek az érdekeltekkel, mely jelentékeny összeg felét 1374-ben a megölt Mihály atyjának Szécheni Szénás Jakabnak lefizették._{2 Orsz. Ltár DL. 6318.}

II. Pál és testvére Miklós 1382-ben tiltakoztak azon egyezség ellen, melyet Perényi Vincze és János a szerintök Kabalafalvához tartozó Pálvágása nevü föld tulajdonjogára nézve 1366-ban a Czudar család tagjaival kötöttek, minthogy ők még akkor kiskorúak voltak és pörrel támadták meg Czudar Péter volt bánt és testvérét János fejérvári prépostot. Tiz esztendeig tartó törvénykezés után - a mint előre is lehetett látni - pervesztesekké lőnek és Kaplai János országbírónak 1393-ban kelt ítélete alapján Pálvágásáról örökre le kellett mondanlok._{3 Orsz. Ltár: DL. 2062.}

De veszteségükért bő kárpótlást találtak Zsigmond király 1387. adományában. ugyanis a Perényieknek a sárosvármegyei u. n. Gepuli vagy Giepeli kerületben fekvő osztatlan, közös birtokát a trocsányi nemesek lassanként elfoglalták és Jogtalanul használták. II. Pál, hogy annál könnyebben czélt érhessen, szövetkezett a másik ágon álló Perényi Miklós főpohárnokmesterrel, a ki mint Zsigmond király kedvelt híve, a mondott esztendőben Trochán, Kis Trochán, Kohány, Alsoncz, Csaplyán és Kiszel birtokokra magának és testvéreinek, nemkülönben Pálnak és Miklósnak s a többi elő nem számlált atyafiaknak uj adományt szerzett._{4 Zichy okltár IV. 336.}

Márkusfalvi Máriás mester özvegye Perényi Ilona 1391-ben Richnó, Krompach, Kluknó, Ujvágás. Jakabvágás, Karas, (?) Detk, Perény és Kabalafalva miatt pört indított II. Pál és testvére ellen, úgy látszik osztályt, illetőleg leánynegyedet követelvén tőlük._{5 Fejér: X/1. 734.} II. Pált, a rendelkezésünkre álló oklevelek utoljára, 1393-ban említik, meghalt mag nélkül.

III. Miklóst, a ki 1366-ban a Czudar családdal kötött egyezség Idején állítólag még kiskorú volt, minden ügyes-bajos dologban testvére Pál oldala mellett látjuk. Örökölt és szerzett Javaikat közösen bírták és együtt vették zálogba 1379. Január 3-án Perényi István fia János perényi jószágát. A szepesi káptalan Zsigmond király uj adománya alapján 1387-ben iktatta be III. Miklóst a trocsányi nemesektől vissza foglalt 47 sárosvármegyei jószágok birodalmába; 1393-ban a Kárászon hatalmaskodó petneházi nemesekkel törvénykezett és a reá vonatkozó tudósitások itt megszakadnak._{1 Orsz. Ltár DL. 6587. Fejér: X/1 387. Leleszi orsz. ltár.} Családos ember volt, de felesége nevét nem ösmerjük. Maradt egy fia és egy leánya, nevezetesen :

III. Pál, a ki az 1387. évi birtokba iktatáskor atyjával együtt szerepel, 1406-ban pedig az országbíró előtt Rozgonyi Györgygyei, illetőleg annak Bask Péter nevezetű várnagyával perlekedik, a ki a háborús időkre való tekintetből gondviselésére bizott oklevelek visszaadását megtagadta. Sáfár István regéczi várnagy leánya Dorottya 1415-ben mint felesége, de 1417-ben már mint özvegye említtetik. (Élt még 1430-ban is). Ettől származott fia IV. Miklós (1417) - úgylátszik ifjan - maradék nélkül halt el.

III. Miklós leánya Zsófia késő vénséget ért és 1472-ben mint az Aba nemzetségből származó Gagyl László özvegye, néhai Perényi "dictus Ewkewr" Miklósnak Somosi Gerus asszonytól származott unokája, hitbérét, jegyajándékát, leánynegyedét és a Somosi család ellen való minden néven nevezendő követelését átengedte és oda ajándékozta Lápispataki Miklósnak és Segnyei Jánosnak._{2 Orsz. Ltár: DL. 9266, 33544, 12268 és 17300. Leleszi orsz. ltár.}

Most térjünk vissza I, Miklósnak II István nevezetű fiához, a kit Drugeth Vilmos nádor 1335-ben bizonyos sárosmegyei nemesek osztályos ügyében békebíró-nak jelölt ki. Nagy Lajos királynak Kabalafalvára vonatkozó 1352. évi uj adományában testvéreivel együtt részesült; 1355. julius 15-én Beregvármegyének Dédán tartott gyűlésén mint »homo regius« megjelenvén, a vármegye esküdtjei, füle hallattára, bizonyságot tettek arról, hogy a Váriban lakó vendégek István fia István bodolói nemes birtokán nagyobb hatalmaskodást követtek el. Egy fia maradt:

II. János, a ki 1366-ban a Czudar családdal kötött peregyezségben szerepel,

1374-ben rokonaival együtt az Alszécheni Mihály halálából támadt pört Igazítja,

1375-ben pedig a Kárászhoz tartozó Szepse föld miatt Jánosi Kántor Istvánnal törvénykezik; 1379. január 3-án a szepesi káptalanban perényi birtokrészét II. Pálnak és III. Miklósnak 122 frtért zálogba adja, 1381-ben most nevezett rokonaival pöröl. Felesége, a régi, előkelő családból származó Sebesi János mester Margit leánya volt, a ki 1388. januar 13-án már mint özvegye a szepesvármegyel Krompachon tartózkodott._{3 Anjou III 184. VI. 361. Orsz. Lvtár: DL. 2062, 6587, 6779, 7369.} Ettől született fia:

Dániel, a ki 1417-ben János és Miklós fiával együtt bepanaszolta Losonczi Bánfi Zsigmondot és Dénest, hogy kárászi jobbágyait szabad utjokbán kirabolták,_{4 Leleszi orsz. ltár.} a fent említett IV. Miklós halála után mint ágazatának egyetlen férfi sarjadéka a magban szakadt osztályos atyafiak örökölhető javait örökölvén, a felső magyaror-szági nagybirtokos urak sorába lépett és családját - habár rövid időre is - a Perényieket különösen kedvelő Zsigmond király uralkodása alatt már főméltóságokat viselő többi Perényivel gazdagságra és előkelőségre nézve egyenlővé tette. A Szepességen Richnó várában lakott s ezért közönségesen rihnói Perényinek vagy egyszerűen csak Rihnói Dánielnek nevezték. A butkal Keszegh, Agárdi és szeretvai Majos család tagjai 48 1423-ban pörrel támadták meg azon kártételért, melyet Kárászon lakó jobbágyai szabolcsvármegyei Gems? birtokukon okoztak. Élt még 1427-ben, mikor Perényfalu 45 portája közül 21-nek Ő volt a földesura. Felesége - 1430-ban már özvegye- Erzsébet a Rátold nemzetségből származó nagyhirü Rolánt nádor ivadéka vala, a kinek hozománya Borsod és Gömörvármegyében tekintélyes birtokokból állott. De Serkei vagy Kaplai Dezső fia László nem akarta neki kiadni Kapla varából és tartományából járó leánynegyedi illetőségét és 1420-tól kezdve csaknem harmincz esztendőn keresztül pöröltek, miközben Lászlót, a ki még a törvényes határnapokra sem jelent meg, 1437-ben három helyen nyilvánosan kikiáltották. Végre 1449. márczius 23-án Garai László nádor előtt Pogony és Zabar gömörmegvei, Igriczi, Kürt és Zeléz borsodvármegyei jószágokkal elégítette ki az özvegyet és gyermekeit._{1 Leleszi orsz. ltár. Dr. Thallóczy Lajos: A kamara haszna 172. 1. Orsz. Ltár: DL. 10925. és 13089. Múzeumi ltár.}

Perényi Dánielnek három fia volt: János, Miklós, Pál és három leánya: Katalin, 1431-ben Kisvárdai Miklós szabolcsi főispán, Erzsébet, 1459-ben Palóczi Simonfia István felesége és Anna, a ki 1430-ban mint hajadon említtetik._{2 Leleszi és a bpesti m. kir. orsz. Lvtár. Ügyvédek iratai: fasc. 33. nr. 22.} A fiuk közül:

III. János ügy látszik még atyja életében elhalt, mert az oklevelekben 1417 után többé nincs nyoma.

Miklós Zsigmond királynak 1419. augusztus 25-én és 1420. november 20-án kelt kiváltságleveleiben az országnagyok között mint fölovászmester fordul elő és megkülönböztetésül a másik ágon álló Pataki vagy Bánfi Perényi Miklóstól, a ki a főlovászmesteri méltóságot vele együtt viselte (1420. augusztus 8.), Rihnóinak (Nicolaus de Ryhno) iratik. Mikor Albert király és neje Erzsébet a főpapokkal, főurakkal és előkelő nemesekkel a titeli táborban 1439. szeptember 17-én az ország védelmi ügyében tanácskoztak rokonával, Perényi Péter országbíró János fiával együtt ő is jelen volt és hozzájárult a rendek azon végzéséhez, mely szerint a török ellen indítandó hadjárat költségeire minden házra 100 dénár adót vetettek ki._{3 Orsz. Ltár. DL. 10772., 10955., 33551. Gr. Teleki József: Hunyadiak kora. Oklevéltár X. 72., hol Miklós "de Ryhnow alias de peren" tévedésből Dávid fiának iratik.} Albert halála után, midőn egyrészt a török támadása miatt fenyegető veszedelem, másrészt a szomorú emlékű nőuralomtól való félelem és a szabad királyválasztás jogához való ragaszkodás az országrendek többségét arra indította, hogy Ulászló lengyel királyt hívják meg Szent István trónjára: a Perényiek is azok közé tartoztak, a kik az ország megmaradásának, belső nyugalmának és külső dicsőségének legfőbb biztosítékát Ulászló személyében, illetőleg a magyar és lengyel korona egyesítésében találták. János tárnokmester Thallóczi Máté horvát bánnal és Báthori István országbíróval együtt tagja volt annak az országos küldöttségnek, mely Ulászlót, a kiről Enea Silvio, a későbbi II. Pius pápa följegyezte, hogy magyarul is jól beszélt, - az országrendek megbízása és fölhatalmazása alapján Krakóban 1440. márcz. 8-án magyar királylyá választotta. Az uj király ápril 21-én átlépvén az ország határait, Kézsmárkra érkezett, hol V. Miklós a város parancsnoka, - a ki a Rihnói és Perényi nevet fölváltva használta - nagy tisztességgel fogadta, mely alkalommal Ulászló megerősítette őt a kézsmárki kapitányságban és kinevezte Szepesvármegye 49 főispánjának is. A kapitányságot testvéröcscsével Pállal együtt viselte, mert midőn a király 1440. decz. 30. megparancsolta a szepességi városoknak, hogy ezentúl az elzálogosított 13 várossal együtt közösen válaszszanak maguknak ispánt, a kinek székhelye Kézsmárk legyen: rendeletének végrehajtását. illetőleg az ellenszegülőknek megbüntetését Perényi Miklós és Pál kézsmárki kapitányokra bízta._{1 Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története IV. k. 13 és kkll. Wagner: Analecta I. 222. III. 217. Budai: Polg. Lexicon III. 69.}

De Erzsébet özvegy királyné, a kinek időközben fia a posthumus V. László született, nem akart bele nyugodni a dolgok rendjébe, s míg egyfelől a magyar főurak között hatalmas pártot gyűjtött magának, másfelől a Zsigmond uralkodása óta hazánkban garázdálkodó cseheket zsoldjába fogadta és vezérüket Brandeisi Giskra Jánost mint főkapitányt felső Magyarország meghódítására küldötte. Giskra és hadnagyai Akszamith, Komorovszky, Talafuz stb. a Szepességre törtek és legelőször is Kézsmárkot szállották meg, melynek falalt a többi városok már az 1433. évi huszita támadás idején leakarták rontani, hogy a cseh rablók meg ne fészkelhessék közte magukat. Perényi Miklós magyar és lengyel hadakkal vitézül védelmezte a helyet, melynek megmaradásától családja sorsa is függött, de a lakosok között áruló akadt, s Kézsmárk 1441-ben Giskra hatalmába került. Miklós szerencsésen megmenekülvén, Richnó oltalmára sietett, de a nagy erővel támadó csehek ellen azt sem volt képes megvédelmezni, s mielőtt Rozgonyi Simon a segítséggel megérkezett volna, az őrség, éhségtől kényszerítve, szabad elvonulás föltétele alatt feladta a várat Giskrának. Richnó eleste után a Perényieknek minden körülfekvő birtoka a rablók zsákmányává lőn. A dolgok ilyen állásában Miklós követséget küldött az özvegy királynéhoz, kijelentvén, hogy testvérével és rokonaival együtt V. László hűségére tér, és legközelebb Perényi János társaságában személyesen keresi fel őt, hogy a továbbiakra nézve véglegesen megállapodhassanak. Az özvegy királyné, a ki ebben az időben Győrben tartózkodott és Julián pápai követ közvetítésével az Ulászlóval kötendő béke felett tanácskozott, kész volt tárgyalásokba bocsátkozni Perényivel és 1442. október 3-án megparancsolta a hűséges bártfai polgároknak, a kik a Szepességet hódoltató Giskrának eddig is segítségére voltak, hogy azalatt, míg Perényi és társai, a markusfalvi Máriássyak meg a sóvári Soósok nála járnak, birtokaikat ne pusztítsák, sőt inkább oltalmazzák. De a béketárgyalások csakhamar olyan stádiumba léptek, hogy a Perényiek meghódolása nem bírt többé jelentőséggel az özvegy királynéra nézve, s viszont ezek sem várhattak hasznot az áttérésből, mert Giskra, a ki mint szepesi kapitány és Sárosvármegye főispánja a felvidéken csaknem korlátlan hatalommal uralkodott, az elfoglalt várakat nem volt hajlandó kezéből kibocsátani és Ulászló, hogy az országnak valahára békessége legyen, belenyugodott abba, hogy az özvegy királyné mindazon várakat és városokat megtarthassa, melyek az 1442. deczember 13-án aláírt békeszerződés előtt tényleg már hatalmában voltak._{2 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és Jagellók kora (Szilágyi: Magyar Nemzet Története IV. 29-30. Wagner: Diplomatorium Sarosiensis 109. 1. Budai id. h. 11 k. 132. III. 69.} A testvérek tehát Richnó várával együtt szepes- és sárosmegyei birtokaik legnagyobb részét örökre elvesztették, mert bár a törvény védelmezte is jogaikat, az ország zavarteljes állapotában Giskra és rablótársal ellen nem tudtak annak érvényt szerezni.

50 A következő 1443. év szeptember 1-én, Rozgonyi Simon egri püspök Ulászló király főkanczellárja és teljes hatalmú megbízottja az iglói táborban 13 hónapra terjedő fegyverszünetet kötött Giskrával, a jelenlevő magyar urak és előkelő nemesek közül pedig tizenketten, nevezetesen Palóczi László főajtónállómester, Pelsőczi István a királyi hadak fővezére, Homonnai István, Ónodi Czudar Jakab, Bebek László, serkei Lorándfi György, Perényi Miklós és a többiek kezességet és jótállást vállaltak azért, hogy a király a fegyverszünet föltételeit híven megtartja.

Az 1444. évi budai országgyűlésen Perényi Miklós Pál testvérével együtt részt vett és megpecsételte az országgyűlés nagyfontosságú végzéseiről kiállított oklevelet Elesett a várnai csatában 1444. november 10-én. Gyermekei nem maradtak._{1 Kovachich : Sylloge Decretorum I. 90. Wagner: Analecta III. 217.}

IV. Pál az oklevelekben legelőször 1430-ban említtetik, mely esztendőben özvegy édes anyjával és testvéreivel együtt a nyirmadai nemesek ellen törvénykezett, a kiket a család kárászi tiszttartói Borsvai Péter és lucskói Bánó Mihály többrendbeli hatalmaskodás miatt bepanaszoltak. Testvérbátyja halála után ágazatának egyetlen férfitagja és minden birtokjogának örököse volt, de őstül maradt javait nagyrészt idegenek bitorolták. A bitorlók közé tartoztak az okos és körültekintő bártfai polgárok is, a kik midőn a csehek a Szepességet rabolták, maguk is örömest halásztak a zavarosban és a város közelében fekvő Perényi jószágokat szétragadozták. De a belső rend és nyugalom valamennyire helyreállván, IV. Pál Hunyady János kormányzósága alatt pört indított a magistratus, továbbá a bártfai sz. Egyed és Ker. János egyháza, valamint az Ispotályosok rendháza mint tényleges, de jogtalan birtokosok ellen és 1449-ben Sewald máskép Kluso, Seyb máskép Syba, Eberharth, Richwald, Kobal-dorff és Herchnecht javak birodalmába, mint törvényes örökös, jogerős ítélet alapján visszahelyeztetett._{2 Leleszi orsz. levéltár.} A polgárok azonban pártfogójuk, a magát László király kapitányának nevező és Hunyadival is vakmerőképen szembeszálló Giskra hatalmában bizakodva, nem tűrték meg Perényit szomszédságukban, a ki látván, hogy a híres rablóvezér a kormányzóval 1450. márczius 28-án kötött békeszerződés értelmében a szepességi várakon és felső magyarországi bányavárosokon kívül Kassának, Lőcsének, Eperjesnek és Bártfának továbbra is ura maradt, végkép lemondott arról a reményről, hogy elharácsolt javalt visszakapja, és belefáradván a sikertelen küzdelembe, szabolcsmegyei Kárász falujába költözködött, mely ha nem is volt valami nagy uraság, de legalább biztos menedéket nyújtott.

Eletének hátralévő idejét a közeli s távoli szomszédokkal, kiváltképen a nyirmadai és petneházi nemesekkel örökös villongásban töltötte. Protestált, inqulráltatott, határt igazított, egyezséget kötött és bontott, az erőszakot erőszakkal viszonozta, hol vádlott, hol panaszos volt s néha napján ügyes-bajos emberek között mint békebíró szerepelt. Ha pénze került, jószágot vásárolt, ha elfogyott a költsége, a magáét adta zálogba, s mig rokonai országzászlósok, a szomszéd Szatmár- és Ugocsavármegyében is nagybirtokos főurak voltak, belőle lassanként egyszerű falusi nemes vállott, a kinek - ha szinte irigyelte is a többiek gazdagságát és dicsőségét, nem volt kedve ahhoz, hogy midőn már kenyerének javát megette, elinduljon a nagy világba szerencsét próbálni. Pedig bizony rá fért volna egy kis szerencse, mert Szabólcsvármegyében Kárászon 51 kivül csak Madán, Mérgesden, Berczelen volt még birtoka, Borsodban és Gömörben fekvő anyai örökségen pedig három leánytestvérével osztozott. Annál meglepőbb tehát, hogy mikor Mátyás király a felsőmagyarországi várakat s ezek között Richnót is vissza foglalta a csehektől, birtok-jogainak érvényesítését elmulasztotta és békén tűrte, legalább is nincs nyoma, hogy tiltakozott volna, hogy ősi javai királyi adomány folytán idegen kézre kerüljenek. - Igaz, hogy az adományosok Rozgonyi Sebestyén és a Szapolyaiak hatalmas urak voltak. Mátyás pedig a Perényieket sohasem kedvelte, de azért bizvást feltehetjük róla, hogy igazságot szolgáltat nekik, ha jogaikat bebizonyítják, még ha okleveleik a cseh betöréskor szinte el is pusztultak volna. Nyilván úgy lesz tehát, hogy IV. Pál - miért, miért nem ? - arra bizony bajos volna megfelelni, jogainak védelméről idejekorán nem gondoskodott, s ebbeli mulasztását maradékai sohasem tehették jóvá.

Élt még 1472-ben, a mikor is a borsodvármegyei Igricziben fekvő anyai örökségét bizonyos Dragsa Imre nevezetű keresztesi polgárnak 300 arany forintért zálogba adta.

Felesége, illetőleg özvegye Eufemia - családi nevét nem tudjuk - 1487-ben még életben volt. Ettől két fia maradt: Pál és István. V. Pál, ügy látszik, jobb gazda volt mint atyja, mert 1467. január 13-án a borsodmegyei Boldva falut és Mucsonnak felét vámjával együtt, melyet Lorántfi György Ónodi Czudar Jakabnak zálogba vetett, 500 frtért - mint vérszerint való rokon - magához váltotta. Életkörülményeiről, családi és birtokviszonyairól nagyon keveset tudunk, csak azt látjuk, hogy 1473-tól 1489-ig szakadatlanul pöröl a petneházi nemesekkel, a kik kárászi, madai és mérgesdi birtokán hatalmaskodtak, s mint javíthatatlan határrontók és erdőpusztítók a leleszi papoknak és a vizsgálatra kiküldött király emberének sok dolgot okoztak.

Utoljára 1500-ban említik, mikor is a leleszi konventben testvérével együtt Szapolyai István és György néhai István nádor fiai ellen Richnó vára és tartománya, valamint a sárosmegyei Barthusfalva elfoglalása és birtokbavétele miatt tiltakozott. Feleségétől, Kata asszonytól két leánya maradt: Anna, a ki 1523-ban Tárkányi Lászlóné volt és Ilona.

III. István 1509-ben ujolag tiltakozott a Szapolyay testvérek ellen, 1514-ben pedig Soklyól Ferenczczel a szatmármegyei Avason fekvő birtokra és kárászi szőlőre nézve barátságos egyezséget kötött, 1521-ben már nem élt és ágazatának utolsó férfi sarja volt.

Özvegye Orsolya asszony, a ki 1523-ban Megyery István felesége volt 1525-ben a leleszi konventben elösmerte, hogy néhai Perényi István leányai: Kata és Zsófia a férje után járó hitbér és jegyajándékra nézve Perény és Detk abaujvár-megyei, Kárász szabolcsi, Igricei borsodi és Nagy-Körös pestvármegyei birtokokból végképen kielégítették. Nagy-Körös a Rátold nemzetség öröksége volt, mely a XIV. század végén Ilsvai Leusták nádorról Dezső mesterre, majd a serkei Lorántfi családra, illetőleg Erzsébet asszony jogán Perényi Dánlel örököseire szállott. Azonban a Derencsénylek is jogot tartottak hozzá s a maguk illetőségén kivül, a Perényi részt is elfoglalták. De Perényi Anna Tárkányi Lászlóné és Kata Zabary Benedekné II. Lajos királynak 1526. febr. 23. budai káptalanra a küldött rendelete alapján Nagy-Körös 52 és a hozzá tartozó puszták fele birodalmába - melyet tőlük Derencsényi Miklós hatalmasan elfoglalt - törvényesen visszahelyeztettek._{1 Az elmondottakra vonatkoznak Fraknói id. m. l01. 1. Galgóczy Károly: Nagy-Körös monographiája 23., 24. és 54. 1. V. ö. Dr. Csánki Dezsö: Magyarország tört. földrajza I. 22. Hazai Okmánytár IV. k. 401. Orsz. Levéltár DL 16465., továbbá a leleszi konvent és a b. Perényi cs. nagyszöllösi levéltárában őrzött oklevelek.}

Kárászi Perényi István halála után a családnak abban az időben leggazdagabb és leghatalmasabb tagja Imre nádor fia Péter, a ki mint alig 20 esztendős ifjú már koronaőr volt, sietett magához ragadni a magban szakadt atyafi örökségét. De a másik ágon álló István fő-étekfogómester 1321-ben óvást emelt és tiltakozott törvénytelen cselekedete ellen és osztályrészét követelte. Azonban reménységükben és várakozásaikban a jó urak fölöttébb csalatkoztak, mert a leányági örökösök bebizonyították, hogy néhai Istvánnak, a mennyiben a sárosi és szepesi birtokot Szapolyay János erdélyi vajda nem bocsátotta ki kezéből, perényi birtokán kivül más, egyedül fiu-ágat illető ős jószága nem maradt, azon pedig könnyen megosztozhattak. Csak az volt a baj, hogy nem akartak osztozkodni, mindenik magának követelte és utódjaik még a XVI. század közepén is pöröltek rajta, míg végre Perényi Gábor országbírónak 1567-ben magva szakadván, a családi nevet adó birtok egészen, valamint az abaujvármegyei örökös főispánság - bár az 1504. február 6-án kelt adománylevél értelmében az csak Imre nádor maradékait illette volna meg - a mostani Perényi bárók őseire szállott._{2 Eredeti oklevelek a b. Perényi család nagyszöllösi levéltárában.}

Dr. Komáromy András.

---

Czímerleírások a Királyi Könyvekből.

Második közlemény.

Apponyi de Nagy Appony, Lázár báró és gyermekei: József, György, László, Mária, Rozália III. Károlytól Laxemhurgban, 1739. május 30-án grófságra emeltetvén, bárói czímerük következőleg bővíttetik:

Négyelt paizs, középpaizszsal, melyben vörös mezőben szájában ezüst rózsát tartó szerecsenfej. A nagy paizsban 1. kék mezőben arany koronából kinövő pánczélos kar arany kürtöt tart, 2. arany mezőben négyszegletű, rovátkos kövekből rakott várfal, ormós és ablakos két toronynyal, melyek között fent vörös kereszt, lent hatágú kék csillag, 3. arany mezőben befelé fordult vörös oroszlán, 4. kékkel és zölddel vágva, fent arany koronából öt struczcztoll, váltakozva 3 ezüst, 2 fekete, lent 3 ezüst folyó (pólya). A nagy paizson grófi korona. Három sisak, A középső dísze kardot tartó pánczélos kar, a jobboldali sisak dísze sólyom, elfátyolozott szemmel; a baloldali sisak dísze szárnyas sasláb. Takarók: arany kék, ezüst-vörös._{3 V. ö. Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I 25.}

Az oklevélben a család ősei között említtetik: Apponyi Pál koronaőr és három király alatt tanácsos, Balázs a királyi tábla bírája és barsi főispán. Lázár szépatyja, Miklós, a ki a mezőkeresztesi csatában (1596.) és Belgrádnál vitézül harczolt, nagyatyja Gáspár, a kit a török csellel elfogatott és lefejeztetett. Maga Miklós Buda ostrománál (1686.) tüntette ki magát. Azt is érdemének tulajdonítják, hogy fiait tudományosan nevelteti. (Kancz. 1730. aug. nr. 73.) KK. XXXVIII. 244. l.

53 Arczy Simon Mária Terézia királyasszonytól Bécsben 1746. ápril 20-án nemességet kap következő czímerrel:

Vörössel és kékkel jobb haránt osztott paizsban zöld alapon jobbra fordult ezüst egyszarvú barna sziklára kapaszkodik. Sisakdísz: az éberséget jelképező (tehát lábában követ tartó) természetes daru. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

KK. XL. 360.

Actoffer Ferencz Mária Teréziától Bécsben, 1746. szeptember 11-én nemességre emeltetvén, a következő czímert kapja:

Kék paizs ezüst paizsfővel, melyben három arany bogláros vörös rózsa. A paizsban arany oroszlán hegyével lefelé fordított nyílveszszőt tart. Sisakdísz: vörös-ezüsttel és arany-kékkel vágott sasszárnyak között vörösruhás kar egyenes kardot tart. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

A nemességszerző a helytartótanácsnál mint jegyző és irodatiszt szolgált. (Kanczell 1747. jun. nr. 42.) KK. XL. 561.

Amicis (de) Ferencz gróf és testvére Hugó a Splényi huszárezred zászlótartója, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1746. deciember 2-án a Brankovich család grófságának, nevének, valamint "jaiciai és bielai" praedikatumának átruházásával az egyesített Amicis-Brankovich czímet adományba kapják.

Egyesített czímer: Négyelt paizs, grófi koronás középpaizszsal, melyben kék mezőben három vörös liliommal rakott arany szarufa van, a talpon hármas ezüst sziklán álló ezüst oroszlán. A nagy paizsban: 1. zöld mezőben arany sárkány mellén a szent sír jelvényével, 2. és 3. ezüst mezőben két kék elefántormány között koronás vörös oroszlán, 4. vörös mezőben ezüst kereszt, szegletein egy-egy ezüst B betűvel. Grófi korona 3 sisakkal. Sisakdísz: a paizsbeli sárkányok és oroszlánok._{1 Helyzetük nincs leirva kardot tart, balját csípejére támasztja. Sisakdísz: a vitéz, két fekete sasszárny között növekvőn. Takaró: ezüst-kék, vörös-arany.} Sisaktakarók nincsenek. Az egész paizst ezüst bélésű, aranyrojtos, kék palást övezi.

Az adományosok gróf Brankovich Mária fiai voltak és nagybátyjuk, gróf Brankovich János Pál szepesi kamarai tanácsos - minthogy családjának fiuágon magva szakadt - örökbe fogadta őket. Az adománylevélben a Brankovich grófi czímer is külön leíratik. L. B alatt. (Kanczell. 1747. Jun. nr. 1.) KK. XL. 542.

Abrahamovics Villmir a moholi vársáncz volt hadnagya és felesége Penavina Angelica s gyermekeik: Péter, János, Pál, Johanna, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1751. márczius 1-én nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

Kék paizsban, zöld alapon nyílt kapus ezüst torony, közepén két, fenn pedig három ezüst ormóval s a felső ormókon keresztbe tett ezüst zászlókkal. Sisakdísz: ezüst sujtásos kékruhás kar arany markulatu kardot tart. Takaró: kék-ezüst.

KK. XLII. loi.

Antonovich Janics a titeli vársáncz volt kapitánya s gyermekei: Demeter és Mária, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1751. márczius 9-én nemességet kapnak következő czímerrel:

Vágott, felső részében hasított paizs. Jobbról vörös mezőben ezüst horgony, balról ezüst mezőben egyenesen álló dárda, a dárdanyélt is körülövező egy-egy ezüst rózsás vörös zászlóval. Alul arany mezőben felhőből jobbra kinyúló meztelen kar markában égő szivet tart (mint a fejedelem iránt való hűség jelvényét.) Sisakdísz : arany oroszlán növekvőn, jobb lábában kardot, baljában nyilat tart. -Takaró: arany-vörös, ezüst-vörös. (Kanczell. 1731. márczius nr. 13.)

KK. XLII. 27.

Adda János-László Mária Terézia királyasszonytól, Bécsben 1753. julius 2-án nemességet nyer a következő czímerrel:

Hasított paizs. Jobbról vörös mezőben egymásfölött három arany rózsa. Balról kék mezőben zöld alapon ezüst pánczélos, sisakos bíborkardkötős vitéz jobbjában

54 A nemességszerző atyja a körmöczi kamaránál pénztárnok és pénzmester volt. (Kanczell. 1753. aug. nr. 58.) KK. XLIII. 126.

Ábrahámffy József Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1760. február 11-én nemességre emeltetik a következő czímerrel:

Hasított, jobb felében vágott paizs. Jobbról a felső arany mezőben 3 ezüst A betűvel rakott jobbharánt vörös pólya, az alsó vörös mezőben három arany kéve, kettő fent, egy lent. Balról kék mezőben aranyszarvu és körmű, jobbra ágaskodó kos. Sisakdísz: pánczélos kar babérral körülfont kardot tart. Takaró: arany-vörös, ezüst-kék. (Kanczell. 1760. február nr. 93.) KK. XLIV. 255.

Ambrosovszky Ferencz, János, István, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1760. február 11-én régi nemességök megerősítése mellett a következő czímert kapják:

Kék paizsban három fejér szikla, rajta arany griff, mely hátulsó jobb lábával a középső magasabb, ballábával a baloldali alacsonyabb sziklára lép. A griff első jobb lábában egyenes kardot, baljában három hegyével fölfelé irányzott nyílvesszőt tart. Sisakdísz: a griff növekvőn. Takarók: arany-kék, ezüst-kék.

A czímerszerzők Ambrosovszky Mihály egri kanonok testvérének, néhai Jánosnak fiai voltak és igazolták, hogy családjuknak III. Ferdinándtól adományozott nemeslevele elveszett. (Kanczell. 1760. márczius. nr. 19.) KK. XLV. 272.

Andrla János, felesége János Dorottya, gyermekeik: Mátyás, Pál Mária, Terézia királyasszonytól Bécsben 1760. márczius 2 5-én nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

Kék paizsban, zöld alapon jobbra lépegető arany szarvas, mely a hátulsó bal lábát nyaldosó természetes bárányra visszanéz. A bal felső szegletben hatágú arany csillag. Sisakdísz: a szarvas növekvőn. Takarók: arany-kék, ezüst-kék. (Kanczell. 1760. április nr. 50.) KK. XLV. 314.

Ábrahám Ádám, felesége Gyarmathy Éva, gyermekeik: Ferencz, Pál, György, János, Katalin és Éva Mária, Terézia királyasszonytól Bécsben, 1760. márczius 2 5-én nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

Ezüst paizsban kopasz fejű, nagy fehér szakállú, arany szegélyes vörös tógás, arany öves, fekete csizmás, testével kissé balrahajlott, de fejét kissé jobbra fordító öreg ember, kinyújtott jobbjában három hosszúszárú arany buzakalászt, baljában zöldleveles, két érett fürtös szőlővesszőt tart. Sisakdísz: vörösruhás könyöklő kar, markában a paizsbeli buzakalászokkal. Takarók: arany-vörös, ezüst-vörös. (Kanczell. 1760. szept. nr. 14.) KK. XLV. 417.

Ambrosovics János pozsegal polgár és fia László Mária Terézia királyasz-szonytól Bécsben, 1760. november 25-én nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

A paizs két felső szegletéből kiinduló s a paizs közepén csúcsba végződő és egy, a csúcsból kiinduló függőleges vonal által három részre hasított paizs. A felső vörös mezőben kardot tartó pánczélos kar, a jobb oldali ezüst mezőben vöröscsőrű és lábú kiterjesztett szárnyú fekete fél sas, a bal kék mezőben jobbra fordult arany oroszlán, felemelt jobb lába körmeiben három levelű hármas arany lóherét tart. Sisakdísz: két fekete sasszárny között háromlevelű arany lóhere. Takaró: aranykék, ezüst-vörös. (Kanczell. 1760. deczember nr. 85.) KK. XLV. 514.

Andreovich András és első feleségétől, néhai Joannovich Évától született fia, János, és második feleségétől (néhai Novalich Stannától) született leánya, Katalin, valamint nevezett János fiától (és hitvesétől Mihályevics Évától) származott unokái: Mihály és Jeph(t)imia, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1763. május 2 5-én nemességre emeltetnek a következő- czímerrel:

55 A paizs talpából kiinduló s a felső karimáig érő, befelé hajlott oldalú kékszínű ék által hasított paizsban az éktől jobbra ezüst mezőben kiterjesztett szárnyú vöröscsőrű, lábú és körmű fekete fél sas, balra vörös mezőben ugró ezüst ló. Az ékben arany zsinóron függő, balra fordult arany postakürt. Sisakdísz: két fekete sasszárny között könyöklő pánczélos kar kivont kardot tart. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

A nemességszerző péterváradi és karloviczi postamester és a karloviczi uradalom jószágkormányzója volt. A török háborúban a gondviselésére bízott postákat példásan igazgatta és úgy a császári hadak élelmezése, mint a várak föntartására szolgáló adók behajtása körül nagy érdemeket szerzett, és a Szlavóniában garázdálkodó rablókat erélyesen üldözte, a miért Vallis gróf tábornok ajánlatára arany érdempénzt is kapott. A karlóczai postahivatalt saját költségén szervezte, a becskeji postát - testvére Jakab által - már több mint husz év óta igazgatja stb. (Kanczell. 1763. jun. 22.) KK. XLVI. 218.

Arotin Zakariás a kapnikbányai bányatisztség gazdasági igazgatója s fia Alajos Mária Teréziától Bécsben 1765. deczember 24-én megnemesittetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs 1. és 4. vörös mezőben zöld alapon ugró egyszarvú, 2. és 3. kék mezőben fehér magas sziklán arany korona. Sisakdísz: az egyszarvú növekvőn. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

A bányászat terén szerzett érdemeket. Máramarosban saját költségén és kárára bányászatot űzvén, ezzel úgy a szegénységnek, mint a kincstárnak hasznot hajtott. (Kancz. 1766. jan. 25.) KK. XLVII. 386.

Adonyi idősb Pál s felesége Steriger Ilona s gyermekei: István, Pál, György s néhai fiától Jánostól született unokája, György, Mária Teréziától Bécsben, 1765. október 8-án nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizsban arany koronán könyöklő pánczélos kar arany markulatú kardot tart. A paizs jobb és bal szegletében egy-egy hatágú arany csillag. Sisakdísz: a paizsbeli kar karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Kancz. 1766. május 14.)

KK. XLVII. 496.

Andrássy de Szent-Király István cs. és kir. kamarás, báró, gyermekei: Miklós, Klára, Anna, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1766. szeptember 17-én grófi méltóságra emeltetvén, ősi czímerük következőképen bővíttetik:

Négyelt paizs, közép paizszsal, melynek kék mezejében az ősi czímer: két szemben alló kétfarku arany oroszlán, a jobboldali bal, a baloldali jobb első lábával közösen egy arany koronát tart. A nagy paizsban 1. és 4. vörös mezőben faragott kövekből rakott várfal nyitott kapuval és három ormóval, melynek középsőjén görbe kardot tartó pánczélos kar könyököl-, a 2. és 3. zölddel és aranynyal jobb haránt osztott mezőben felfelé futó griff az osztás szerint ellentétes színekben. Grófi korona 3 sisakkal. A középső dísze pánczélos, sisakos vitéz jobbjában kardot tart (a festmény szerint balját csípejére támasztja). Takaró: kék-arany. A jobb sisak dísze a közép paisbeli kétfarku arany oroszlánok egyike, növekvőn. Takaró: vörös-ezüst; a baloldali sisak dísze a griff növekvőn. Takaró: arany-zöld (a festmény szerint aranyban és zöldben vágott). Paizstartók: két természetesszínű sas.

Az adománylevélben a családnak régi nemessége s az ősöknek az uralkodóház szolgálatában szerzett érdemei, a családtagoknak a Székelységen és Gömör vármegyében dicséretesen viselt főispánsága általánosságban említtenek. (Kancz. 1766. deczember 20.) KK. XLVII. 609.

Almásy Ignácz vezérőrnagy és egy huszárezred tulajdonosa, Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1771. november 8-án - ősi czímerének megerősítése mellett - grófi rangra emeltetett.

A grófi (illetőleg ősi) czímer kék paizsban arany szarufa, melynek külső oldalain egy-egy szemben fordult ezüst egyszarvú fut fölfelé. A paizs alján hármas zöld 56 halom közepére illesztett arany koronával, melyen csőrében olajágat tartó, kiterjesztett szárnyú jobbra forduló galamb (Noé galambja) áll. Grófi korona. Sisakdísz: a paizsbeli galamb hármas halmon. Takaró: kék-arany, kék-ezüst.

A grófi diploma fölemlíti a család ősnemesi voltát és azt, hogy a grófságot szerző atyja a hétszemélyes tábla bírája s jász-kun kapitány volt. Almássy Ignácz a nemesi felkelésben egy lovasszázadot saját költségén állított ki, azután ezredéhez visszatérvén, előbb őrnagy, utóbb a Ferencz császár nevét viselő huszárezred parancsnoka, végre tábornok és ezredtulajdonos lett. Kanczell. 5633/ex 1771.

KK. XLIX. 133.

Andrásy de Szentkirály Károly báró, kamarás, tábornok és gyermekei Károly, József, Lipót, Rebeka és Amália, Mária Teréziától Bécsben, 1775. deczember 17-én grófi rangra emeltetvén, ősi czímerüket a következő alakban nyerik:

Gömbölyű, kék paizsban kissé dombos, zöld gyepen két szembefordult két-farku arany oroszlán a magyar szent koronát közösen tartja. A paizson grófi korona három sisakkal. A középső dísze kardot tartó pánczélos és sisakos vitéz növekvőn, a jobb és bal sisak dísze a paizsbeli oroszlánok szemközt fordulva. paizs-tartók: két vadember, a jobboldali jobb, a baloldali bal kezében lábaikhoz eresztett furkósbotot tartván. Jelmondat: Fidelitate et Fortitudine. Takarók helyett herczegi palást, arany-kék, ezüst-vörös színnel._{1 V. ö. Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I. 21.}

Az adománylevélben el van mondva, hogy Andrásy Péter a székelyek ispánja, Rudolf király alatt, mikor az erdélyiek elszakadtak a magyar koronától, feleségével és két fiával ott hagyván nagy gazdagságát, Bécsbe jött; János Eger ostrománál, a lerombolt falon lecsúszván, vas pánczéla miatt nem tudván elfutni vagy védni magát, török rabságba esett s csak nagy váltságdíjjal szabadult meg, életét azonban nemsokára ezután befejezte. Mátyás fia Mátyás 1643-ban, mikor öreg Rákóczy György berontott Magyar- és Morvaországokba, hogy úgy ne láttassék, mintha ő is összeesküvő volna, Lengyelországba menekült, javait prédára hagyván, melyeket azután Rákóczy fejedelem Kemény Jánosnak adott. Miklós de Souches tábornagy oldalán Rakamaznál, azután Montecuculi altábornagy oldalán Szatmárnál és egyéb csatákban is, így Érsekújvár ostrománál, mikor a török és tatár Nyitra megyét dúlta, vitézül harczolt, s érdemeinél fogva gömörmegyei főispán, később báró lett. A grófságot szerző Károly a franczia háború alatt mint lovaskapitány 150-ed magával ostromolt meg egy várost, a porosz háborúban hat évig volt a csatatéren, 1758-ban Domstadi mellett mint Nádasdy huszárezredes az ötször nagyobb ellenséges lovasságot visszaverte, 1760-ban Naudendorf tábornok alatt Schmideberg hegy mellett az odahúzódó ellenséget kiverte állásából s a gránátos csapatot (mely a visszavonulókat fedezte), kardra hányta, 500-at foglyul, egy lovaszászlót s két ágyút zsákmányul ejtett. (Kancz. 1779:6517.) KK. LI. 122.

Amadé de Varkony Taddé báró és gyermekei: József, Ferencz, Antal, Fran-cziska, Anna, II. Józseftől Bécsben, 1782. január 25-én grófságra emeltetvén, ősi czímerüket a következő alakban nyerik :

Kékkel és vörössel vágott paizsban, a paizs jobb oldalából kinövő három esüst farkasfog. (A Gutkeled nemesség éke.) Grófi korona. Három sisak. A középső dísze kékkel és vörössel vágott jobbrafordult zárt sasszárny, három ezüst farkasfoggal; a jobboldali sisak dísze balra fordult arany griff, jobb lábában kardot, baljában égő (vörös) szivet tart, a baloldali sisak dísze ezüsttel és kékkel váltakozva vágott két elefánt ormány között két keresztbe tett (arany) lándzsa vörössel és ezüsttel vágott zászlóval, a zászlókon egy-egy kereszt a vágással ellentétes, váltakozó színekben. Paizstartó: két természetes, fejét a paizstól elfordító farkas. Jelmondat: Amore et Candore.

Az oklevélben említettik az Amadé családnak 400 esztendősnél régibb volta, hajdani 57 nagy gazdagsága, kőváras urasága. Az ősök között István, mikor Mátyás főherczeg a szent koronáért Csehországba ment (1608), az expeditióban 100 főnyi bandériumot vezetett és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1621. évi támadásakor a király hűségében, mint hadibiztos életét koczkáztatta s érdemeiért II. Ferdinándtól (1622 január 15. báróságot nyert. Kancz. 1782. nr. 335). KK. LII. 153.

Alaxay József a haditanács segédiktatója s feleségétől Fritz Victoriától született gyermekei: 1. György József, 2. Mária Anna Klára, 3. Mária Karolina, 4. Mária Jozefa Francziska II. Lipót királytól Pozsonyban, 179o. november 18-án nemességre emeltettek a következő czímerrel:

Kékkel és vörössel jobbharánt vágott paizsban hármas szikla, melyen az egész paizsot elfoglaló arany griíf áll, felemelt jobb lábával ezüst írótollat tart. Sisakdísz a paizsbeli griff növekvően. Takarók: arany-vörös, arany-kék.

Alaxay József előbb a toskánai gyalogezredben ezredirnok, azután Flórenczben a német nyelv tanítója volt, úgy került a haditanács iktatóhivatalába. (Kancz. 1790. nr. 12638.) KK. LV. 313.

Ardrich Péter s néhai testvérének Antalnak a Gyulay Ferencz gyalogezred szálláscsinálójának fia József, II. Lipóttól Pozsonyban, 1790. november 18-án meg-nemesíttetvén, a következő czímert nyerik:

Aranynyal és kékkel vágott paizs vörös pólyával közepén, melyben két ezüst liliom között lefelé fordított ezüst sasszárny. A felső arany mezőben kiterjesztett szárnyú fekete sas jobbrafordult fejjel, teste közepén egész hosszában ezüst pólyával, melyben két természetes szem van. Az alsó kék mező három ezüst balharánt pólyával vágva. Sisakdísz jobbrafordult galamb, két lábával a korona szélein áll, kiterjesztett szárnyakkal. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst,

A nemességszerző idegen eredetű volt, de már 25 esztendeje Magyarországon lakott. (Kancz. 1790. no. 13944.) . KK. LV. 36.

Közli: Pettkó Béla.

---

Az Alaghy család története.

első közlemény.

A Budapest székesfőváros közelében, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye váczi járásában. Dunakeszi határában fekvő Alag puszta adott nevet annak a családnak, melynek alig három századra nyúló történetéről az alábbiakban lesz szó. A család egy-két kiváló alakkal dicsekedhetik s talán ez magyarázza meg a családtörténeti tudomány nagyzolóinak ama törekvését, hogy a család eredetét minél régibb korban keressék. Ezek bizonyos Mártont tartják a család ősének, aki Aba Sámuel királynak volt hive s vele együtt esett el 1044-ben a győri csatában. A Márton egyenes leszár-mazói csupa nagy férfiak voltak. Fia, dédunokája királyi vezérek, unokája főasztal-nokmester voltak. A további leszármazók közül voltak főpohárnokmesterek, főispánok, főkapitányok és magas állású papok.

Ezt a genealógiát Nagy Iván is felvette családtörténeti művébe (Magyarország családai I. kt. 13. 1.), de megjegyezte róla, hogy »egészen igazolásra vár.« Én meg hozzáteszem, hogy teljesen hamis és hehyessége soha be nem igazolható. Nem igazolható be pedig azért, mert az abban felsorolt személ}ek létezését oklevél nem bizonyítja 58 s amennyiben egyiknek-másiknak a létezése bebizonyítható, az nem a szóban forgó Bekényi Alaghy családból való, hanem más Bekényi családnak a tagja, amely család az ugocsavármegyei Bökény községtől vette nevét s helyesebben Bökényinek kellene nevezni (V. ö. Nagy Iván id. művében a Bekényi Bekényi családról írtakat).

Nagy Iván a Bekényi Alaghy családról egy másik genealógiát is közöl Lehoczky Stemmatographlája nyomán, mely már közelebb jár a valósághoz, de, mint az alábbiakból látni fogjuk, a helyességet mégis nélkülözi.

Mi mindenekelőtt erre a helyességre törekedvén, csupán oklevelekre támaszkodunk ; azokat hívjuk tanukul a család érdekes leszármazásának összeállításában.

Az első személyiség, aki az oklevelekben Alagi névvel említtetik, bizonyos Bacho vagy Bachow de Olugh. Pest vármegye egyik szolgabírája volt, s mint Ilyen két tiszttársával együtt 1328 május 12-én a felhévvizl konvent előtt azt bizonyltja, hogy az előbb Lekendnek, akkor pedig Penchenek (= Pencz) nevezett falu mindenkor Pest vármegyében feküdt és sohase Szolnok vármegyében. (Anjou okmtr. II. kt. 357. l.)

Alagi Bacsónak a fiát is ismerjük: Miklóst, a ki 1350 ápril 28-án a fejérvármegyei Woyata (Vajta) nevü részbirtokát Herd falu (ma Hard puszta Vajta és Czecze mellett) szomszédságában a váczi káptalan előtt 40 frtért elzálogosítja Alagi Demeter fiának, Kozmának. (Orsz. Lltár DL. 4123. Anjou okmtr. V. kt. 374. l.) Korán elhunyt. Felesége Erzsébet, Zadai Tamás leánya, rövidesen követte férjét az enyészetben._{1 A Zadai család Veszprém vármegyében volt birtokos. Lásd Csánki: Magy. orsz. tört. földrajza a Hunyadyak korában III. kt. 293. 1.} 1361 szeptember 17-én özvegy Zadai Tamásné Bubek István országbíró előtt a néhai leánya jegy- és hitbérét két részletben lefizetendő 50 frtért átengedi Alagi Kozma mesternek. (Orsz. Ltár DL. 5082. sz.)

Alagi Kozmáról nem tudjuk biztosan, csak valószínűnek tartjuk, hogy Alagi Miklósnak unokatestvére volt. Kozma apja Demeter és a Miklós apja Bacho alighanem testvérek voltak. Kozmát magisternek nevezik az oklevelek, a mi tanultsága mellett bizonyít. Hench fia János fia Miklós mester budai várnagynak (rector castri novi montis Pesthiensis) volt a famulusa, meghittje s talán családjának tagja is Máskép nem magyarázhatjuk meg a várnagy azon bőkezűségét, hogy 1344-ben I. Lajos király jóváhagyásával neki adományozta vajtai birtokát Fejérvármegyében, a mely falunak másik részét - mint láttuk - később zálogjogon szerezte meg. A beiktatást a szekszárdi konvent 1344 február 18-án ellenmondás nélkül teljesítette. (Orsz. Ltár DL. 3673. Anjou okmtr. IV. kt. 394. 1.) A következő 1345 decz. 3-án pedig a pestvármegyei Choth (Csát) nevű faluját adományozza Miklós várnagy Kozmának, a mibe a beiktatást a budai káptalan eszközölte. (DL. 3792., 35034. Anjou okmtr. IV. kt. 550. l.) Fejérvármegyében még Szent - Lénárdon is volt Kozmának részbirtoka, a melyet Dénes bán főlovászmester vajtai jobbágyai hatalmasul élvén, ellenök a vármegye 1358 május 18-diki közgyűlésén Kozma mester erélyesen tiltakozott. (DL. 4755.)

A Miklós mestertől kapott Csát falu miatt Gönyői Péter fia Tamás fia Jánossal perbe keveredett Kozma mester. Gönyői János ugyanls a maga csáti birtokrészét elcserélvén a Szentpéterl Endre és Bekus fiainak Mikebuda és Érkisbudaja-falukban levő birtokrészelért, ezek Csátnak olyan részébe is be akarták magukat 59 iktattatni, a mely a Kozma mesteré volt. Kozma mester 1374-ben megnyerte a pert és a budai káptalan a határokat elkülönítette. (DL. 6241.)

Kozma mesternek Alagon is volt birtoka Dunakeszivel határosan. Duna-Keszin vagy akkori nevén: Keszőn, Szécsi Miklós országbíró volt a földszomszédja, akivel 3 ekényi föld hovatartozása iránt pörbe keveredett. Kont Miklós nádor a peres birtok kétharmadát Alaghoz, egyharmadát pedig Keszőhöz tartozónak itélte s 1357-ben a budai káptalan a határjeleket felállította. (Tört. Tár 1889. 627. 1.)

Az alagi, valamint a harkyani (hartyáni) és szentmártoni birtokok határai miatt a Nyéki Balázs fiával Györgygyel és Loránd comesszel, Buda város egykori birá-jával is volt baja Kozma mesternek. Nyéki Györgygyei Bubek István országbíró javallatára békésen végződött a dolog; a budai káptalan a peres alagi és harkyani határokat 1362 márczius 31-én elkülönítette. (DL. 5116.) Úgy látszik, a budai bíró se folytatta Harkyánért és Szentmártonért a pert, mert bár Kont Miklós nádor 1366 julius 8-án halasztást adott neki oklevelei felmutatására, de hogy azt igénybe vette volna, arra okmányaink nincsenek. (DL. 5473.)

Kozma mester - mint láttuk - szerző ember volt. Pest és Fejérvármegyékben szép jószágokat hagyott fiára, Demeterre. Demeter 1383-ban már a maga ura. Szereplése azzal kezdődik, hogy alagi birtokának egy részét elidegeníti Gechei vagy Kechei Imre fiának Miklósnak. Nem jó szemmel nézte ezt Alagi Pető fia Tamás, a kinek Demeterhez való vérségi kötelékét nem tudjuk ugyan megállapítani, de hogy közeli osztályos atyjafia volt, abból következtethetjük, hogy Mária királynőtől nyomban parancslevelet eszközölt ki a budai káptalanhoz, melyben 1383 junius 13-án Demetert az elidegenítéstől tilalmazza (DL. 7017. sz.) A parancsnak meg lett ugyan a foganatja, de csak pár évre. 1388 január 12-én Tamás ismét protestálni kénytelen a budai káptalan előtt Demeter ellen, a miért alagi birtokának a »Zugóviznél« kezdődő részét és Hidegkút nevü rétjét Mihály fia Imre kerékgyártónak (carpentarius) elidegenítette. (DL. 7366.) Nehéz megállapítani, de valószínűnek látszik, hogy ez a carpentarius Imre azonos a fentebb említett Imrével, a Miklós apjával. Miklósról a Pető fia Tamás, nem a legkedvezőbben nyilatkozik. Azt mondja, hogy becsempészte magát az Alagi családba, mert valójában a Demeter valamelyik nővérének fattyú gyermeke (soboles sororina et de sorore quadam procreatus), a ki a Demetertől bírt alagi porczióból jogtalanul követeli a részt. (A váczi kptln 1396 jul. 19-iki oklevele. DL. 8173.)

Ezzel az ál Imre fia Miklóssal egy időben él egy igazi Alagi Imre fia Miklós is, a ki Demeterrel közösen panaszkodik 1388 aug.-ban Zsigmond királynak a néhai Dénes vajda fia István mesterre, a miért az ő vajtai porcziójukat hatalmasul elfoglalta és simontornyai várához csatolta. (DL. 7421.) István mester visszabocsátotta a vajtai porcziót s azt a következő 1389. junius 11-ikén Demeter a budai káptalan előtt ob amorem consangvineitatis átvallotta Miklósra oly feltétellel, hogy a melyik félnek magvaszakad, az egész vajtai birtokban a másik örökösödik. (DL. 7504.)

Alagi Demeternek két felesége volt, az első Tolna vármegyéből Szakadáti (de Zakadak) Klára, vagy más oklevél szerint Ágnes s a második bizonyos Ilona asz-szony. Gyermeke azonban egyik házasságából se származott. Vagyonát Pető fia Tamás örökölte, már t. i. azt a részt, a mi egy vagy más uton nem az Imre fia 60 Miklós kezébe került. Az oroszlánrész mindenesetre Miklósnak jutott. Ez eléghette ki 1396 október 1-én Demeter első feleségének fivérét, Zakadáki Jakab mestert a jegy- és hitbér iránt. (DL. 8184.) Taniás az örökség daczára is oly szegény volt, hogy a Demeter második feleségét Ilona asszonyt, a ki Budi Beke fiahoz, Jánoshoz ment másodszor nőül, nem tudván kifizetni, alagi és csáti birtokait 1398 augusztus 8-án zálogba volt kénytelen vetni. (DL. 8341.)

Alagi Tamásnak feleségétől, Nagyrévi Margittól egy fia született, István; ő elégítette ki 1416 október 4-én a váczi káptalan előtt Nagyrévi Lőrinczet azzal a 32 frttal, mely az anyja jegy- és hitbére fejében megillette. (DL. 10500. sz.) Alagi Istvánnal többször nem találkozunk, de anyját, Nagyrévi Margitot 1437 deczember 16-án még életben találjuk-, ekkor ugyanis Alaghi Miklós fiával, Balázszsal egyetemben ellentmond a budai káptalannak, a mely Zsigmond király ítéletlevele alapján Porkoláb Dénes és Bálint budai polgárokat Alagon 4 lakott jobbágytelekbe és a Fóth felé eső rétbe be akarta iktatni. (DL. 13133. sz.)

Az imént említett Miklós fia Balázsról szintén hallgatnak okleveleink, annál többet szólnak azonban másik fiáról, Miklósról, a ki 1455-ben embernyi ember volt, s a kit állandóan fiával, Miklóssal együtt említenek az oklevelek. így a fia nevében is zálogosítja el alagi egész birtok részét 70 magyar arany frtért Mikebudai Bekes Demeter fiainak, Gergelynek, Imrének és Lőrincznek (DL. 14957. sz.), a kiket Ulászló király oklevele alapján 1444 junius 10-én iktattak be a szomszéd Poltharasztja fele részébe. (DL. 13780. sz.) Alagi Miklós Palotára és Sikátorra vonult gazdálkodni, a hol részbirtokal voltak. Ekkortájban Iktatták be magukat Palotai Szílassy György és nővérei Ágota és Dorottya Palota és Sikátor bizonyos részébe, a mit Alagi Miklós sérelmesnek találván, ellenmondott, de aztán 1459 ápril 12-én mégis visszavonta protestatlóját, miután az uj birtokosok kötelezték magukat, hogy a Kun-út által ketté szelt Sárfölde nevü földterületnek azt a részét, melyet Alagi Miklós most is használ, örökre átengedik neki. (DL. 15344. sz.)

Az alagi birtok miatt s különösen az ahhoz tartozó »Sárközfölde« nevü kert és szántóföldek Iránt meg osztályos atyjafiaival, Alagi Bereczkkel és Alberttel, a Mihály fiaival keveredett perbe Miklós. Végre is 1464 ápril 24-én, a csanádi püspök elnöklete alatt, választott bíróságra bízták az ügyet s 50 márka bírság terhe alatt kötelezték magukat, hogy az ítéletben megnyugosznak. (DL. 15967. sz.). Ezt a megállapodást megbánták, hamarosan visszavonták s a pert Pest vármegye előtt tovább folytatták. Jámbor emberek vetették közbe magukat, s azok javallatára 1467 ápril 19-én a budai kaptalan előtt abban állapodtak meg, hogy szabadon választott nemes bírák ítélete alá vetik az ügyet, s ha azok ítéletében valamelyik fél meg nem nyugszik, nyomban Budán egy itélőmester elé terjesztik a pert, a kinek az ítéletében meg nem nyugvó fél minden jogigényét elveszti. (DL. 16520. sz.) Ezzel hamarosan vége szakadt a pernek. ugyanazon év julius 2-án Bereczk és Albert a budai káptalan előtt elismerik, hogy a két Miklós Alagon 5 jobbágytelket örökre átadott nekik. (DL. 16558. sz.).

Bereczk és Albert azonban nem mentek Alagra lakni. Leányfaluból nősültek, oda származtak el s az Alagi nevet fölcserélték a Leányfalusival. Ágazatuk egyébIránt nem terjedt tovább. Albert magtalanul halt el, Bereczknek pedig csak lánya 61 maradt: Orsolya, a kit leánynegyede s özvegy anyját, Katalint jegy- és hitbére felvétele iránt a váczi káptalan. illetőleg Palóczi László országbíró utján 1469 ápril 11-én szólított fel Alagi Miklós. (DL. 16835. sz.)

A Miklós fia Miklós kétszer nősült. Első felesége, a ki Almásy Affra volt, 1468-ban már nem élt. Ez év augusztus 18-án Almásy Benedek fiai, Mihály, Lénárd, Pál, Zsigmond és Gergely a váczi káptalan előtt elismerik, hogy Alagi Miklós őket a nagynénjök jegy- és hitbérét illetőleg az alagi birtokból teljesen kielégítette. (DL. 16697. Második felesége a Hevesvármegyében birtokos Fancsali Lengendy Péter leánya Zsófia volt._{1 Csánki: id. m. I. kt. 8. 1. Lengyéndinek irja a családot, a mely 1421-ban Bátony és Fancsal helységeket uj adományként nyerte.} Zsófia asszony korábban halt meg mint férje s halálos ágyán jegy- és hitbéréről lemondott férje javára. így vallották ezt gyóntató papja, Mihály fóthi presbiteren kivül öt férfi és három nőtanu - köztük Alagi Kelemenné Dorottya - a kiket a váczi püspöki helynök Egyed parancsára János alagi és Antal palotai plébánusok ez iránt kihallgattak. (Egyed vicarlus 1473 február 25-iki oklevele. DL. 17432. sz.)

Alagi Miklósnak egyik házasságából se született gyermeke. Özvegyen maradván, egyedüli Istápolója, gyámola nővérének - a kit keresztnevéről nem ismerünk -Kürthy Miklóstól született leánya, Katalin volt. Kürthy Katalin Mikófalvi Beken Déneshez ment nőül, a ki, mint a buda-felhévvizi prépostság kúriájának és vagyonának a provizora, Buda várában lakott. Alagi Miklós unokahugához költözködött s ott élte végéig kitűnő gondozásban részesült. Ezt meghálálandó, 1472 január 6-án a budai káptalan előtt alagi birtokát, 8 jobbágytelek kivételével, melyek néhai Alagi Menyhért fiát Mihályt és Alberthy Miklóst Illették, valamint Harkyan, más néven Sikátor pestvármegyei és Bágyon nógrádvármegyei falukban levő összes birtokrészelt ezer magyar arany forintért elzálogosította Mikófalvi Beken Dénesnek és feleségének Katalin asszonynak. (DL. 17278. sz.)

Ez a zálogos ügylet voltaképen csak látszólagos volt. Az Alagi családból volt még élő férfisarj, a ki a magtalanul elhaló atyafi vagyonára erősen számított. Ennek a haragját nem volt tanácsos kihívni. Tiz év múlva - 1482 márczius 21-én - az élete végét közeledni érező Alagi Miklós összes javait, nemcsak azokat, a melyeket zálogba vetett, hanem bármi néven nevezendő ingó és ingatlan javait a budai káptalan előtt ajándék fejében átvallotta unokahugára s ennek férjére, Dénes mesterre. Az ajándékozási okmányban elmondja, hogy magának nincsen gyermeke, sem a nevezetteken kivül közelebbi atyjafia; unokahugát, mióta a római szent egyház szerint házasságra lépett Mikófalvi Beken Dénes mesterrel, gyermekéül fogadta, viszont ők atyjukként tisztelték, szerették, gondozták. (DL. 18644. sz.)

Az ajándékozási szerződést I. Mátyás király 1482 november 26 án jóváhagyván, a budai káptalan a beiktatást 1483 január 21-ikén már végbe is vitte. (DL. 18723. sz.) A beiktatásnak a néhai Alagi Menyhért fia Mihály és Alberthy Miklós ellentmondtak; de nem értek vele semmit. Mátvás király nem várta meg az ilyen ellenmondásl perek szokásosan hosszadalmas letárgyalását, s még ez év deczember 18-án utasította a budai káptalant, hogy a beiktatást hajtsa végre, nem törődve semmit a két atyafi ellenmondásával. (DL. 18893. sz.)

62 A ki Mátyás királynak ezt a kivételes, erélyes rendelkezését megérdemelte, nem lehetett mindennapi ember. Lássuk tehát élete folyását közelebbről.

Mikófalvi Beken Dénes apja Simon, anyja Sajónémeti Bekéni János leánya, Zsófia volt. Családja a palócz Bél nemzetségből való, a mely a honfoglaláskor Borsodvármegyében a Bükk alján, a Bors, Ors és Miskócz nemzetségek szomszédságában talált magának uj és állandó hazát. Dénesnek még az apja is viselte a Béli nevet, de maga Dénes a nemzetség egyik ágazata megalapítójának. Bekennek - a mi tudvalevőleg a Benedek névnek kicsinyített, kedveskedő alakja - a nevét vette föl. A Bél nemzetség egyik Bekény ágának a hevesvármegyei Mikófalva jutott törzsfészekül s innen Mikófalvi vagy Mikófalusi Bekényeknek nevezték magukat, megkülönböztetésül a Sajónémeti Bekényektől. A Mikófalusi és Sajónémeti Beké-nyek osztályos atyafiak, közeli rokonok voltak. Dénessel egy időben élt, de nálánál korosabb volt Sajónémeti Beken Tamásnak a fia, Péter. Kiválóan eszes ember volt, különben a nagy Mátyás király aligha nevezte volna ki kanczelláriájának jegyzőjévé Péter mester, a kanczelláriai jegyző igen atyafiszerető ember volt, pártfogásába vette nemcsak édes testvéreit, hanem különösen unokaöcscsét (fráter suus patruelis-nek nevezik az oklevelek), csinált belőle embert, a ki e nélkül az atyafiságos támogatás nélkül talán olyan csendes, egyszerű ember maradt volna, mint atyái. A mi királyi kegy Pétert érte, abban részeltetni igyekezett Dénest is. így befoglaltatta a király 1470 márczius 27-én kelt adománylevelébe, melylyel az őseik által már régebben bírt Bél-Szent-Márton falut újonnan nekik s általuk Péter édes testvéreinek, Pálnak és Istvánnak s unokatestvérüknek. Sajónémeti Pelbárth Bálintnak adományozta. (DL. 16984. sz.)

Péter, mint kanczelláriai jegyző, rendszerint Budán lakván, Dénest is fölvitte Budára s a trinitarius szerzet javainak tisztjévé kineveztette. Mint budai lakos ismerkedhetett meg Dénes Alagi Miklós unokahugával, Kürthy Katalinnal, a kit nőül vett. Fentebb már elmondottuk, hogy e házassága révén tekintélyes vagyonra tett szert. Különben is szerencsés ember volt. Mostoha szülei: Dénes itélő mester és Keszy Ilona után Buda várában az Olasz-utczában_{1 In piatea italorum, a mai Uri-utcza. Rupp Jakab: Budának és környékének helyirati viszonyai a középkorban. (Archacol. Értesitö V. kt. 50. 1.)} Joó Barnabás és Fekete Imre szomszédságában egy sarokházat örökölt. Az örökhagyományozók a Mária Magdolna egyház javára évi 4 frt adót fizettek a ház után, s mikor Dénes diák (literátus) birtokba vette a házat, 1481 ápr. 10-én Bajoni Lőrincz budai bíró előtt kötelezte magát ezen taksa fizetésére. (DL. 18468. sz.) 1487 ápril 18-án Keresztes budai bíróval és esküdt társaival a ház iránt olyan egyezségre lépett, hogy élete végéig, a mig maga lakik benne s mig az a Mária Magdolna egyházra nem száll, az eddigi évi 4 frt cenzust fizeti, de ha a kis Tej-utcza felőli (versus vicum parvum vulgo theywcza vocatum_{2 A kis Tej-utcza a Mindszent- és Olasz- (a mai Tárnok- és Uri-) utczákat kötötte össze A Bekény Dénes háza tehát sarokház volt. - Rupp id. m.}) jelenleg befalazott kaput ismét kinyitja, akkor az egész háztól hat arany frt évi cenzust vagyis taksát fizet. (DL. 18469.)

Bekény Dénes tehát ily módon állandó budai lakos és pestvármegyei földbirtokos lőn. Azonban a jövevény embert sehogy se fogadta jó szívvel az atyafiság; 63 t i. az Alaghy család élő tagjai, akik abbeli reményökben, hogy a gyermektelen Alaghy Miklós takaros vagyonában örökösödnek, keservesen csalódtak. Alaghy Menyhért fia Mihály és Alberthy Bálint fia Miklós, akinek - úgy látszik - az anyja volt Alaghy lány, voltak a várományosok. Ők már az ajándékozási szerződésnek ellene mondtak, mint fentebb láttuk, s minthogy akkor nem értek czélt, Alaghy Miklós halála után perrel támadták meg Bekény Dénest. Az 1485. évi szentmihálynapi nyol-czados tárgyaláson azonban meg nem jelenvén. Mátyás király nov. n-én elmarasztalta őket a szokásos birságban (DL 19086), illetőleg 1486. nov. 6-án uj határidőt adott nekik azon oklevelek felmutatására, melyekkel kizárólagos birtoklási igényüket be tudják igazolni (DL 19198). Közben - mint az akkor szokásban volt - jó emberek léptek sorompóba, hogy barátságos egyezségre bírják a peres feleket-, a személynöki itélőmester előtt 1486. nov 28-án meg is egyeztek nyolcz választott bíró személyében, de ezek ítélkezésére - miért, miért nem ? - nem került a sor. (DL 19209. sz.)

Folyt a per tovább ádázul, elkeseredetten. Ujabb tápot adott rá Alaghy Mihály és Alberthy Miklós az a tette, hogy alagi és sikátori birtokaik fele részét eladták Sülyi Borsvay Benedeknek, a királyi jogügyek igazgatójának. Talán azért, mert a pereskedéshez pénzre volt szükségük, vagy azért, hogy a jogügyigazgatóban ha támogatójukra nem is, de legalább olyan emberre akadtak, aki majd megtanítja Bekényé-ket. Bekény Dénes és a felesége Kürthy Katalin szintén így fogták fel a dolgot, s a veszedelmes szomszédságtól szabadulandók, a budai káptalan előtt 1489. jul. 4-én tiltakoztak az eladás ellen, amire semmi szükség nincs, csak pusztán az ellenök való gyűlölet sugallta, hogy Borsvay őket »igazságos jogaikban háborgassa, perekkel s keresett rágalmakkal zaklassa«. (DL 1955r. sz.)

A tiltakozásnak, ha lett is foganatja, jobbá nem tette a helyzetet. Sokkal többet ért a felek jó barátainak igyekezete a békés kiegyenlítésen.

Hangáchi Mihály alnádornak és Bogáthy Mihály alországbírónak végre sikerült őket rábirni, hogy 1493 jan. 24-én Báthory István országbíró előtt olyan egyezségre léptek, hogy Bekény Dénesék a néhai Alaghy Miklós birtokainak egy részét és pedig Alagon nyolcz jobbágytelket, a pestvármegyei Sikátor és a nógrádvármegyei Bágyon községekben levő birtokrészeknek pedig a felét átengedték Alaghy Mihálynak és Alberthy Miklósnak; ezek viszont a heredi (Nógrádvármegye) porczióról, melyet közösen szereztek vissza, lemondtak Bekény Dénes és fia Benedek javára, magszakadás esetén kikötvén a kölcsönös örökösödést. (DL 19948. Tört. Tár 1890. 127. 1.)

Bekény Dénes megállotta az egyezséget, a kikötött birtokrészeket átadta; azonban Alaghy és Alberthy, a 100 márka kötbér daczára sem bocsátották át a heredi porcziót. Dénes mester panaszt tett tehát 1496. május 28-án Vingárthi Geréb Péter országbíró előtt és a budai káptalan által eszközölt tanúvallomásokkal igazolta panaszának alaposságát. (DL 20433.)

Bekény Dénes azt remélte, hogy az országbíró a makacsokat mindjárt jogigényeik elvesztésére ítéli s mikor azt látta, hogy további tárgyalásra idézteti meg őket, haragra lobbant s önhatalmúlag magára tovább kötelezőnek nem tekintette az egyezséget. Pedig ugyanakkor Alaghy és Alberthy már alkalmazkodtak volna hozzá.

64 Szapolyay István nádorhoz forduhak tehát, hogy Ő kényszerítse Dénest az egyezség megtartására. A nádor 1496. jul. 16-án a váczi káptalanra bízta a dolgot, oly meghagyással, hogy Bekény ellenkezése daczára ís iktassa be őket az alagi és sikátori porcziókba. (DL 20464.)

A káptalan aug. 20-án járt el megbízatásában s ámbár Bekény a helyszínén meg se jelent, Alaghyékat birtokba vezette s a határokat elkülönítette. (DL 20474. sz.) Könnyen érthető, hogy ez az eljárás nem hozta meg a kívánt jó viszonyt a peres felek közt. Bekény nem engesztelődött, ennélfogva ellenfelei az örökös bosszantáson törték fejőket. Erre különösen alkalmasnak kínálkozott az alagi halastó, melyhez mind a hárman részesek voltak. Ennek a zsilipjét szétrombolták, vizét leeresztették s halait kifogdosták. Kétszáz forint érzékeny kárt okoztak ezzel Bekény Dénesnek, aki sietett a királyhoz fordulni kárpótlásért. II. Ulászló 1497. ápr. 7-én elrendelte a vizsgálatot s azzal a budai káptalant és Pestvármegyét bízta meg. (DL 20552, 20353, 20555. sz.)

Ez még nem volt elég Bekénynek. Kimutatta a király előtt, hogy Szapolyay nádor ítélőmestere Korothnay János törvényellenesen járt el, mikor Alaghyék folytonos rimánkodására kiadta a végrehajtási parancsot, amelynek az alapján a váczi káptalan a birtokbavezetést tényleg végre is hajtotta. De érvénytelen a beiktatás alaki tekintetben is, mert a király ember - Csemeri Zay Miklós - nem volt Pestvármegyében birtokos, sőt Bekény szerint a káptalani ember sem volt in sacerdotibus constitutus. (DL 20636. sz.) ■

Bekény panasza, melylyel a váczi káptalant illette, felingerelte Miklós váczi püspök haragját s nemtelen bosszúra tüzelte. Felbiztatta Alaghyékat, sőt embereivel segítséget nyújtott nekik, hogy Bekény Dénes halastavát, melyet ez 26 évi költséggel és fáradtsággal készíttetett, rombolják szét. A haragos ellenfeleknek nem kellett nagy biztatás, márcz. 25-ike körül a váczi püspök nemes és paraszt embereivel a halastóra törtek, 15 nap és éjjel halászták, a benne volt 23,000 halat kipusztították, a zsilipeket széthányták; szóval 1500 arany forintnál több kárt okoztak. Ezzel meg nem elégedve, Bekény egyik jobbágyának káposztás kertjét feldúlták s »Mihály rétje« nevü rétjét hatalmasul elfoglalták. így jelentette ezt 1498. jul. 21-én a budai káptalan, melyet Geréb Péter országbíró 1498. május 15-én a vizsgálattal megbízott. (DL 20677 és 20678.)

A vádlottak felett 1498. október 26-án ült törvényt az országbíró. A tárgyalás folyamán rendkívül meglepő, botrányos dolgok derültek ki Kitűnt, hogy Szapolyay nádor 1496. jan. 11-ki ítéletlevele s végrehajtási parancsa, melylyel Alaghyék magukat beiktatták s a váczi káptalannak a beiktatásról szóló 1496. aug. 21-ki jelentése gyalázatos hamisítások. Kiderült, hogy Alaghyék erőszakkal kényszerltették Korothnay ítélőmestert a végrehajtási parancs kibocsátására s őt, hogy árulójuk ne legyen, czinkosaikkal orvul megölették. Ezek alapján a bíróság a hamis okleveleket megsem-misítette, a váczi káptalant, mint hamislevelek kibocsátóját pecsétje és javadalmai elvesztésére, Alberthy Miklóst, Alaghy Mihályt s a váczi káptalan nemes szolgáit, köztük Sülyl Borsvay Benedeket, Tarcsai Fogach Miklóst mint hamislevél koholó-kat, hamislevelekkel élőket s magukat ily álnoksággal védelmezőket fej- és jószágvesztésre ítélte, az elkobzott birtokok 2/3-ad része a bíróságot, 1/3-da Bekény Dénest illetvén.

65 Az ítélet a király elé terjesztetvén, az a vádlottak életének megkegyelmezett, miután maga Bekény Dénes se követelte, hanem megelégedett a neki megítélt birtokrészekkel s a 100 márka kötbérrel. Bekény azonnal behelyeztetett ellenfelei birtokába örök tulajdonjoggal. A váczi püspök az oklevélhamisítás vádja alól fölmentetett; a káptalan megbüntetését, kinálkozó alkalommal, magának tartotta fenn a király. (DL 19937, 20249, 20726. sz.)

Dr. Illéssy János.

---

Magyarország családai.

7. Kis-jeszeni Jeszenszky.

Baranyavármegyei ágazat.

A kis-jeszeni Jeszenszky család őse Nagy Iván alapvető munkája szerint Pau-lovitz Miklós volt, a ki Jámbor Ádámmal együtt a Turóczvármegyében fekvő Kis-Jeszen helység felét II. Lajos királytól 1521-ben adományba kapta és maradékai erről irták nevüket._{1 Nagy Iván. Magyarország családai. 5. kötet, 164. lap, Paulovitz család.} Jeszenszky Mátyásnak Ferencz fiától származott unokája János Tu-róczvármegyéből Baranyába költözködött s mint gyalogsági százados 1748. február 2 5-én Pécsett vette nőül megyefalvi Horváth Dániel volt alispánnak Pávics Katalintól született leányát, Klárát. Az esketést a megyés püspök gróf Berényi Ferencz végezte.

János mint katona sokfelé hányódott, első fia Emánuel 1749-ben Fulneggben született, mig második fiának Antal-nak születési helyét és idejét a család ezideig kipuhatolni nem volt képes. Leányai közül Mária Karolina már Pécsett született és 1759. aug. 13-án kereszteltetett, ezt Klimó György püspök és Gutierez de Lara báróné tartották keresztvízre. A család Baranyamegyei ágát alapító János ekkor fő-strázsa-mester volt, majd Szigetvár parancsnoka lett, s itt halt meg 1765. julius 19-én._{2 Anyakönyvi kivonatok és Jeszenszky Antal naplója.}

Leányai közül Amáliát dezéri Bachó János tartományi biztos, később Krassó és Temesvármegyék főispánja vette nőül; Anna első férje volt Wantsits István megyei jegyző, kinek halála után Gyula Gaál János fő-strázsa-mesterhez, majd midőn ez is elhalálozott, 1804. nov. 8-án gróf Révay Miklóshoz ment nőül; a már említett Mária Karolina pedig Hoffer Oktavián, Károlyi ezredbeli főhadnagy nejévé lőn és mint tábornagy özvegye halt meg Pécsett, 1843. márcz. 15-én._{3 Anyakönyvek, megyei jegyzökönyvek.}

Két fia két ágon terjesztette tovább a családot. Emánuel 1773-ban tiszteletbeli szolgabíró, 1775-ben járási alszolgabíró, 1780-ban a baranyavári járás főbírája lőn és e tisztet József császár uralma alatt is megtartotta; az alkotmány visszaállítása után az 1790. april 7-én tartott tisztújító közgyűlésen az alispáni állásra jelöltetett, azonban Kaj-dácsy Antallal szemben kisebbségben maradt, de ugyanakkor egyhangúlag főadósze-dővé választatott, és a főispán Végh Péter által táblabíróvá neveztetett ki. A főadószedői tisztet 1799. junius 20-ig viselte, s közben 1794-ben, majd ismét 1803-ban

66 Kajdacsy Antal ellen ujolag fellépett, de sikertelenül küzdött az alispánságért;_{1 Megyei jegyzökönyvek.} meghalt 1805. febr. 22-én. első neje Bakó Francziska volt, a ki 1798. aug. 25-én halt meg. Ettől gyermekei:

II. Ferencz, a ki az 1801-iki nemesi felkelés alkalmával alhadnagy volt, 1802. febr. 6-án a magyar nemes testőrséghez vétetett föl, hazatérve élénk részt vett a megyei életben, 1810-ben Petheő Imre ellen s másodalispáni állásra pályázott; bonyhádi Kliegl Terézlát vette nőül, meghalt 1835. decz. 16-án,_{2, 3 Anyakönyvek, halotti jelentések.} Gyermekei:

a) Anna, férj. Steffaits Richárdné, b) Norbertina, férj. Véssey Miklósné, c) Antónia férj. Somogyi Lajosné, d) Terézia, férj. Wieser Adolfné, e) III Ferencz, f) Amália, férj. Igmándy Károlyné.

III. Ferencz szintén megyei tisztséget viselt, 1861-ben, majd ismét 1865 és 1867-ben Baranyamegye első alispánja volt, érdemei ellsmeréseül kir. tanácsosi czimet nyert, meghalt 1891. julius 22-én. Neje Siskovits Ilona, almási és gödrei Sis-kovits Józsefnek sárdi Somsich Borbálától született leánya, nemsokára, 1894. decz. 18-án követte öt a sirba. Gyermekeik:

a) Terézia, dömötöri Németh Ignácz megyei főügyész neje, b) Mária, a ki Nádosy Kálmán nagybirtokos és nagybérlőhöz ment nőül, c) Ilka, a kit nagyszigeti Szily László, al-, majd főszolgabíró, később megyei alispán vett el, d) IV. Ferencz, e) Zsuzsa, férj, Sárdi Somsich Andorné, f) II. Imre, nős Csernovits Lárával, g) Etelka, férj. Hirsch Lajosné.

IV. Ferencz országgyűlési képviselő, kinek neje, szül. Friebeisz Rizától gyermekei : V. Ferencz, III Emánuel, Elemér honvédhuszár főhadnagy, Andor, Rezső és Iván.

I. Emanuelnek a táblázaton álló fiai közül: II. Emánuel és Imre leszármazók nélkül haltak el. II. Emánuel a katonai pályára lépett, 1805-ben mint gróf Gyulai gyalogezredben zászlótartó a nemesi felkelő-sereghez lépett át, hol a második gyalogszázad első főhadnagya lőn, majd a rendes seregbe visszalépve kapitányságig emel-kedett, meghalt 1815. decz. 22. 28 éves korában._{2, 3 Anyakönyvek, halotti jelentések.} Imre 1806-ban tiszteletbeli, 1808-ban valóságos aljegyző lőn, az 1809-iki insurrectio alkalmával főhadnagyi rangot nyert, 1810. ápril 8-án a mohácsi járás alszolgabírájává választatott, e tisztséget azonban csak rövid Ideig viselte, mert az 1810. szept. 12-én tartott tisztújítás alkalmával nem sikerülvén föbíróságra előlépnie, lemondott, s táblabíróvá neveztetett ki.

I. Emánuel második neje volt Hersching Anna, kitől azonban gyermekei nem maradtak.

A másik ág Antaltól származik le.

Antal nagyszombati nemesi convictusban tanult, majd a jogot végezve, 1774-ben kir. táblai hites jegyző (juratus) volt. Az ügyvédi vizsgát Pesten 1775. november 15-én tette le. Hazatérve, 1776. ápril 22-én másod aljegyzővé választatott; 1783-ban a hegyháti járás főbirájává lön, de ezt már 1786-ban a szentlőrinczi főbírósággal cserélte fel, s e tisztet József császár uralkodása alatt is viselte. Az alkotmány visszaállítása után 1790, 1794 és 1803-ban a másod alispáni állásra jelöltetett, de mindhárom alkalommal Petrovszky Zsigmond nyerte el e tisztet; 1710-ben Kajdacsy Antalnak az első alispánságra ő volt egyik ellenjelöltje. A koronának Budára történt szállítása alkalmával a vármegyék által a korona örizetére küldött bandériumban Baranya részéről mint hadnagy szerepelt és az 1791-iki országgyűlésen a vármegyének egyik követe volt. Érdekes, hogy 1796-ban Pécsett házat vásárolván, magát a város polgárai közé felvétetni kérte és a szokásos esküt 1796. ápril 14-én letette. Boronkán 1779. január 25-én tartotta esküvőjét Gaál Zsófiával, gyulai Gaál Józsefnek nemeskéri Kiss Zsófiától született leányával. Meghalt Pécsett 1812. máj. 11-én._{4 Megyei jegyzökönyvek, anyakönyvek; Jeszenszky Antal naplójegyzetei.} Gyermekei:

67

a) II Antal és b) Mária Katalin, kis korukban haltak el; c) Alojzia, férj. Káldi Farkas Antalné, d) Zsófia, csecsemő korában meghalt, e) II. Amália, előbb b. Hundt Ferencz, azután gróf Sigray József neje, f) Nep. János, g) II. Zsófia, férj. vizeki Tallián Istvánné, a ki végrendeletében vagyonából a fivére Nep. János gyermekeinek leányivadékai részére alapítványt alkotott, h) Francziska, dr, Patkovics József megyei másodorvos neje és i) Leo Miklós, a ki ifjú korában halt meg.

Mint látjuk, ezt az ágat is egyedül egy fiu, Nep. János terjesztette tovább, a ki 1793. febr. 4-én Pécsett született és szintén a megyét szolgálta, a szentlőrinczi járás főbírája volt. Neje volt Kun Terézia, Kun László és Bezerédj Anna leánya; esküvőjük 1813. okt. 17-én Ajka Rendeken Veszprém vármegyében. Gyermekeik:

1. Klementina, a ki Kajdacsy Antal megyei főjegyző neje lőn,

2. Florianna, férj, sikabonyi Angyal Pálné,

3. Gyula, mint huszárszázados 1849-ben Titelnél elesett,

4. József, a megyét szolgálta, 1861-ben a pécsi járás főbírája volt; nejétől Kam-merer Karolintól gyermekei: a) Aladár, kir. járásbíró Siklóson, b) Tódor, Ibafán gazdálkodik, c) Ákos, mint veszprémi kir, törvényszéki jegyző ifjan halt el, d) Teréz Vilma, férj. Hölbling Victorné, e) Sarolta, f) Gyula, jelenleg a pécsváradi járás főbírája, g) Béla, h) Kálmán, Pécs városi számvevő, i) Pál, a m. kir. honvédelmi minisztériumban szolgált, j) Ilona, szepezdi Kiss Gyula budapesti kir. törvényszéki bíró neje és k) Zsófia, Ballus Zsigmond kir. járásbíró neje. József unokáit a táblázat mutatja.

5. Zoltán, a magyar nemes testőrségnél szolgált, 1848-ban a honvédekhez lépett át a szabadságharczot végig küzdötte, Komárom átadása alkalmával tette le a fegyvert. Nejétől szül. boldogasszonyfai Igmándí- Juliannától született és a táblázaton látható gyermekei közül Antal ügyvédkedik, Lajos a megyei árvaszék elnöke.

6. Lehel a katonai pályára lépett, az 1, sz. császár-huszároknál szolgált és a szabadságharczot végig küzdötte, annak leveretése után hazajött és Csebényben gazdálkodott. Nejétől Etterer Eliztől származó gyermekeit és unokáit a táblázat mutatja.

68

7. Géza, jogot végzett, a megyét szolgálta, 1848/49-ben nemzetőrtiszt volt. 1861-ben szolgabíró, később alügyész, majd árvaszéki ülnök és utóbb elnök lett. Nőtlenül halt el.

A család czímere a Baranyavármegye levéltárában őrzött okmányokon látható pecsétlenyomatok tanúsága szerint a mint mellékelt rajzunk feltünteti, kék paizsban zöld alapon vörös ruhás, sárgaöves és csizmás, süveges ember Jobbjában baltát emel, baljával egy dámvadat szarvánál fogva tart. Sisakdísz a paizsbeli ember növekvőn. Takaró: aranykék, ezüst-vörös. E czímer lényegileg megegyezik azzal, melyet a család ősének - állítólag - a Jeszen birtok adományozására vonatkozó oklevélben, II. Lajos király 1521-ben adományozott.

A táblázat élén álló János nemességét Baranyában nem hirdettette ki, fiai azonban, miután anyjuk jogán megyei földesurak lettek, szükségesnek találták, hogy nemesi voltukat itt is igazolják. Kérelmükre Turóczvármegye karai és rendei a vizsgálatot elrendelték, kihalgatták idősb és ifjabb Jeszenszky Pavlovitz Jánost, kis-Jeszeni Jámbor Györgyöt és Jánost, végül Jeszenszky Gáspár ésküdtet, a kik bizonyították, hogy Kis - Jeszeni Jeszenszky Mátyásnak Ferencz fiától származó unokája, a Baranyamegyébe Pécsre költözött János az adományos Jeszenszky Pavlovitz családból származván, kétségtelen nemes volt. Ennek alapján fiai, Emánuel és Antal a Turócz-Szent-Mártonban 1774. junius 6-án tartott közgyűlésből nemesi bizonyságlevelet nyervén, azt Baranyamegyében 1774. szept. 10-én hirdettették.

A család a »kis-jeszeni és megyefalvai« előneveket használja.

A kis-Jeszeni előnév a Jeszenszky Pavlovitz családot az 1521. évi adomány jogán illette meg, s a turóczmegyei nemesi vizsgálati Jegyzőkönyv 10. lapján 41. szám alatt olvasható bejegyzés tanúsága szerint ezzel az előnévvel éltek az adományozottaknak leszármazói, és pedig úgy a Paolovitz Jeszenszkyek, valamint a Jámbor csa-ládbeliek is. Jeszenszky János az esketési anyakönyvben Jeszenszky de Alsó-Jeszen névvel fordul elő. Jeszenszky Antal, a ki ép úgy mint Emánuel is számtalan hivatalos Jelentéseiben magát rendszeresen "de Megyefalva" előnévvel írta, naplójegyzeteiben atyját Jánost "Kis-Jeszeni" előnévvel említi, mondván, "1765. 19. Juli. Kis-jeszeni Jeszenszky János, Feő-Strássa-Mester és Szigeth várának comendánsa, kedves Édes Atyám meghalt." A gyűlésekről vezetett jegyzőkönyek bevezetésében mindketten többször megyefalvai, de néha kis-jeszeni előnévvel is előfordulnak.

A »megyefalvai« előnév tulajdonkép a Horváth családot illette, azt Horváth Dániel alispán kapta 1788. szept. 23-án_{1 Orsz. Levéltár Lib. Reg. XXXVIII. 128.} és hirdettette az 1738. decz. 10-iki közgyűlésen (257. szám alatt). Horváth Dánlelnek azonban fiúgyermekei nem lévén, leányalt fiusíttatta, ezek közül Krisztina Petrovszky Ferencznek, Klára pedig Jeszenszky Jánosnak felesége volt és gyermekeik anyjuk jogán felvették a megyefalvai előnevet. Különben Jeszenszky Emánuel Baranya vármegyének 1801. évi máj. 21. és 22-én tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyvben, midőn Ferencz fiának a testőrséghez való felvétele Iránt folyamodott: "Emánuel Jeszenszky Horváth de Megyefalva« névvel említtetik, a mi arra mutat, hogy ő anyjának nemcsak praedikatumát, hanem családi nevét is felvette, továbbá Emánuel pécsi házán a Jeszenszky-Horváth egyesített czímert alkalmazta és az ő ágából származó 1891-ben elhalt Jesienszky Ferenc-nyug. alispán temetése alkalmával szintén e kettős czímert használták.

Síkabonyi Angyal Pál.

70

8. Knapp-Bányai.

II. Ferdinánd király Knapp Jánost és fiát Györgyöt, valamint János testvérét Györgyöt Bécsben, 1624. szepiember 22-én nemességre emelvén, a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban, zöld alapon jobb lábára térdelő, bal lábára támaszkodó, piros köntösű, madártollakkal ékesített öves nyilazó ifjú szerecsen. Sisakdísz: nyakán nyíllal átlőtt kiterjesztett szárnyú kacsa. Takarók: jobbról fekete-arany, balról vörös-ezüst.

A czímeres levelet kihirdették Pozsonyvármegyének 1627. augusztus 23-án Szempczen tartott közgyűlésében.

Knapp János maradékait nem ösmerjük. Testvérének, Györgynek, hasonlóképen György fiától Vid nevű unokája származott, a ki Pápán 1665-ben született. Felesége Hermann Matild volt. Ettől két fia maradt, nevezetesen András a ki 1669. aug. 5-én Sebők Annát feleségül vette és Ádám, a ki Győrben 1716-ban született. Ádámnak Báttaszéken született fia István 1791-ben régi magyar nemességének épségben tartása mellett nevének Bányaira való változtatását kérte. És minekutánna Pozsonyvármegye törvényszéke előtt nemességét - az eredeti czímeres levél fölmutatásával - és leszármazását kellőképen igazolta, 1793. augusztus 16-án legfelsőbb helyről is kétségtelen nemesnek ösmertetett, és nevének Bányaira való változtatása, a volt kir. helytartótanács pártoló fölterjesztése alapján, megengedtetett._{1 Orsz. Lvtar. Kanczell. 1791 : 14375. 1798: 8915.} Leszármazásáról tudósításaink nincsenek.

A családnak András ágán való egyenes leszármazását a nemességszerző id. Györgytől fogva itt következő táblázatunk mutatja:

Horváth Nándor.

71

9. Tattay.

II. Ferdinánd király a nemes családból származó Tattay Györgynek, a ki ifjúságától fogva minden tehetségével és igyekezetével az osztrákház és Magyarország javán buzgólkodott, valamint fiainak: Györgynek és Sámuelnek Sopronban 1635. január 17-én czímerujitó és bővitő levelet adományozott, és följogosította őket arra, hogy vörös viaszpecsétet használhassanak.

A megbővített ősi czímer-leirás szerint, - mert a könyvalakban a díszesen kiállított armalisnak a festett czímert tartalmazó első lapja hiányzik, - kék paizsban hármas zöld halom, melyet folyó szel át. A paizs jobb oldalán magas kőszikla, melynek csúcsán fenyőfa áll, a sziklára a hármas halomnak baloldali szélső dombján ágaskodó természetes szarvas ugrik aranykoronás fejjel, jobb- és balfelől egy-egy fehér (ezüst) rózsa kíséretében. Két sisak. Sisakdíszek: 1. két kiterjesztett fekete sasszárny, 2. pánczélderékben, vörös dolmányos, sisakos vitéz növekvőn, jobbjában pallost tart, balját csípőjére támasztja. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Az ősi czímer, a mint ez a néhai Csergheö Géza által szerkesztett Siebmacher-féle Wappen-buch-ban Tatay Györgynek 1603. évi pecsét lenyomata után közöltetik : ugró szarvas, melyet a paizs jobb szegletében hatágú aranycsillag kísér. Sisakdísz a bővített czímerben leírt pánczélos vitéz._{1 Wappenbuch IV. taf. 458. Tatay György említett pecsétje Árva várában.}

Az armalis-levelet kihirdették Abaujvárme-gyének 1635. május hóban, Gönczön tartott közgyűlésében.

A vörös viasz pecsét használatának szabadalma nemes emberre nézve ha nem is épen példátlan már ebben a korszakban, de mindenesetre a legritkább kiváltságos jogok közé tartozik. Tudvalevő dolog, hogy hazánkban a XV. században és mondhatjuk általában a mohácsi vész előtt, a legfőbb zászlósurak is csak különös királyi engedély-alapján pecsételhettek veres viaszszal s az, hogy némelyek az uralkodó szabadalma nélkül is gyakorolták ezt a jogot, határozottan csak visszaélésnek tulajdonítandó. Nem szólva a régibb időkről, mikor a vörös viaszpecsét maradékról-maradékra való használatának kiváltsága az illető család főrangú voltának meg nem támadható, törvényes alapját képezte, mint ezt a Perényi bárók példája bizonyítja, a bárói rangra emelés még a XVII. század folyamán is többször nagyságos czímnek és vörös viaszpecsét haszná-látához való jognak adományozása által történt. De hogy ez utóbbi szabadalom ebben az időben már magában véve nem volt jogczíme a báróságnak: ezt Tattay György példája legjobban bizonyítja.

Még szokatlanabb az armalis-levélben az, hogy a király a Tattayaknak ősöket is adományoz, illetőleg kijelelenti, hogy nevezettek mindazokkal a szabadalmakkal és előjogokkal élhetnek, a mikkel a többi négy- atyai és négy- anyai őstől származott igaz és régi nemesek élnek. De bár erre több példát hazánkban alig találunk, az oklevél hiteles voltát, melynek annak idejében való törvényes kihirdetéséről a rávezetett záradékkal megegyezőleg Abaujvármegye közgyűlési jegyzőkönyvei is tanúságot tesznek - semmi okunk sincs kétségbe vonni._{2 Csoma József: Abauj-Tornavármegye nemes családjai. Függelék: 665. 1.}

Eredetijét, melynek - mint már mondtuk - első pergamenlapja a festett czímerrel 72 s azonkívül függő pecsétje ís hiányzik - Tattay Pál székesfejérvári adótárnok, illetőleg fia István, m. kir. honvédszázados nemesség igazolási ügyéből ösmerjük, ki a több tekintetben érdekes adománylevelet hivatalos feljegyzés czéljából az Országos Levéltárnak 1898-ban bemutatta. (L. 959/898. O. L. cz. a.) A család leszármazásáról a múlt század elején Szabólcsvármegyében lakó Tatay Andrástól fogva - a tárgyalási iratok alapján - a következő táblázatot állítottuk össze:

Tatay András_{1 A család neve a czímeres levélben két t-vel iratik, András és maradékai azonban csak egy t-vel irták nevüket, de az uj nemzedék ujolag két t betűt használ.} Szabolcs vármegyében Kenézlőn lakott és minekutánna hitelesen igazolta, hogy valamint ő, úgy elei mindenkor nemesi szabadságban éltek és kiváltságaiknak háborítatlan gyakorlatában voltak, a vármegye közönségétől 1716. márczius 27-én nemesi bízonyságlevelet kapott, melynek alapján kiskorú fia, hasonlóképen András - özvegy édesanyja folyamodására - 1732-ben Szabólcsvármegye kétségtelen nemesei közzé fölvétetett.

II. András fölnevelkedvén Zemplénvármegyébe, Sárospatakra költözködött. Itt lakott már 1728-ban a családnak másik ágából származó Tatay János, a ki nemes-ségét a vizsgáló-bizottság előtt Krasznavármegyének 1726. szeptember 17-én kelt bizonyítványával igazolta. Vérségüket abból következtetjük, hogy Tatay János is a II. Ferdinándtól adományozott czímert használta._{2 Országos Levéltár. Zempléni conscriptio. Wappenbuch. IV. k. 657. 1.}

II. Andrásnak egy fiát III. Andrást ösmerjük, a ki Sárospatakon 1768. ápril 3-án született, később Tolcsván lakott, legalább ís fiai itt születtek, nevezetesen József 1783. oktober 30., János 1786. május 26., Mihály 1798. szept. 4. A testvérek, köztük József három fiával együtt, Zemplénvármegve közönségétől 1826. május 26-án nemesi bizonyítványt kaptak. Már akkor József Sárospatakon lakott, a honnan később Ungvárra költözködött; János a szabolcsvármegyei Nagyfaluban, Mihály pedig mint kir. táblai hites ügyvéd Pesten lakott, és 1843-ban a """baktai" nemesi előnevet használta.

Maradékait csak Józsefnek ismerjük, a kinek Gresling Máriától 6 fia származott. Nevezetesen:

a) Lajos, sz. 1815, május 28. Szabólcsvármegyének 1843-ban tiszti alügyésze volt, b) Flórián, sz. 1817. február 13, c) II. József, sz. 1819. május 12., d) Károly, sz. 1824. jul. 22., e) Imre él 1843. Ezek mind Sárospatakon születtek, f) Pál-Ignácz, sz. 1834. január 28. Ungvárott, 1891-ben székesfehérvári adótárnok volt. Pál-Ignácz-nak Nagy Máriától Kis-Várdán 1863. márczius 20-án született fia István jelenleg m. kir. honvéd százados.

r.-r.

73

10. Horváth.

II. Ferdinánd király 1622-ben Horváth Pétert, nejét Morócz Ilonát, fiát Andrást, leányait: Ilonát és Katalint nemességre emelte a következő czímerrel:

Kék paizsban négy ormós várfalból növekvő piros dolmányú fekete kucsmás és öves magyar vitéz; baljában vörös nyelű arany-vörös-ezüst színű balfelé lengő, zászlóval ellátott lándzsát, jobbjában aranymarkolatú, kissé görbült magyar kardot tart. A pajzs fölött nyílt sisakon korona, melyből jobbrafordult, vörös nyelvét öltő, kétfarkű arany oroszlán emelkedik ki, jobbját ragadozásra nyújtva, baljában vörös nyelű lándzsát tartva, melynek arany-vörös-ezüst lobogója balfelé leng. Sisaktakaró: jobbról: fekete-arany, balról: vörös-ezüst._{1 A czímerlevél, melyben a gyermekek családi neve egyszer tévedésből Morócznak iratik, erősen megrongálva, a többi iratokkal együtt Horváth Elek birtokában.}

Kihirdették: Vasvármegyének 1622. szeptember 5-én, Szombathelyen tartott közgyűlésén.

A nemességszerző a vasvármegyei Csöngén volt birtokos, melyet a család Békésvármegyébe szakadta előtt elveszített; II. Mihály visszaköltözése után azt ismét megszerezvén, utódai ma is birják.

A rendelkezésünkre álló családi iratokból és anyakönyvi kivonatokból a következő hiteles leszármazás állapítható meg:

74 Ferencz fia István 1763 körül a békésmegyei Oroszegyházára költözött. Innen folyamodott Vasvármegyéhez nemessége igazolásáért; a megye 1766. jtilius 5-én tartott tanúkihallgatás alapján 1766. julius 10-én kiállította a kért nemességigazolást, melynek alapján Békésvármegye 1767. julius 9-én, Gyulán tartott közgyűlésén Horváth István nemességét kihirdette, s erről neki ugyanazon kelet alatt bizonyít-ványt is állított ki.

István fia, II. András, orosházi pap volt. Egyik fia III. András tótkomlósi postamester, a másik, József, csongrádmegyei commissárius; részükre Békés vármegye a fentemlített nemesi bizonyítványok alapján 1794. február 6-án uj bizonyítványt adott.

Józsefről és utódairól - az iratok gyér voltánál fogva - többet nem tudunk. III. Andrásnak Horváth Katalintól Tót-Komlóson, 1792. okt. 6-án született fia II. Mihály, aki visszaszármazott Vasmegyébe, s 1821. január 28-án esküdött meg Pálffy Zsuzsánnával († 1852. júl. 24.). A fentemlített nemesi bizonyítványokat felmutatva Vasvármegye 1824. okt. 11-én nemességét elismerte, s erről bizonyítványt állított ki.

Fia Elek Csöngén, 1822. jan. 12-én született; mint honvédszázados élénk részt vett a szabadságharczban, melynek lezajlása után több évi börtönt szenvedett Kufstein-ban. Nagy Imrével és társaival ő is részes volt a Történelmi Társulat megalapításában. 1855-ben nőül vette Koczor Józsefnek (sz. 1791. aug. 7., megh. 1854. febr. 18.) Weörös Judittól, 1827. aug. n-én született leányát Etelt. Meghalt Sopronban, 1876. február 16-án. Gyermekeik:

1. Ilona, sz. Csöngén, 1857. okt. 15., férje dr. Molnár Gábor, m. kir. honvédhadbíró őrnagy.

2. Margit, sz. Csöngén, 1862. ápr. 8., férje dr. Pletnics Ferencz, kisczelli ügyvéd.

3. Elek, sz. Csöngén, 1863. február 24. belügyminiszteri fogalmazó.

Horváth Sándor.

11. Kéler.

Lipót király Bécsben 1699. deczember 11-én Keller Zsigmondot és gyermekeit: Zsigmondot, Jakabot, Pált, Mártont, Erzsébetet, Annát, Márlát nemességre emelte és a következő czímert adományozta nekik:

Négyelt paizs. Az 1, és 4. aranymezőben semmi, a 2. és 3. kék mezőben vörös szőlőgerezd. Korones nyílt sisak, melynek dísze zöld lombos, terebélyes platánfa. Sisaktakaró: jobbról arany-kék, balról ezűst-vörös._{1 Az armalis hiteles másolata Sárosvármegye levéltárában őriztetik.}

Kihirdettetett Sárosvármegyének 1700. november 20-án Eperjesen tartott gyűlesében.

A nemességszerző született Bártfán 1657. deczember 31 -én és szülővárosában tekintélyes kereskedő, még oedlg a czímerűl adományozott szőlőfürtökből követ-keztetve alkalmasint borkereskedő volt. - Felesége Kray Anna nyilván nemes családból származott és ez az oka, hogy nem foglalták be az armalis levélbe.

Zsigmondnak a már felsorolt hét gyermekén kívül 1701. deczember 12-én Bártfán még egy Efraim nevezetű fia született, a kinek ágán a család napjainkig következőképen jön le:

75

1. Zsigmond 1735-ben már nem élt, özvegye Kray Anna és fiai ugyanabban az esztendőben Sárosvármegye közönségétől nemesi bizonyítványt kaptak. Az özvegy 1744. márczius 20-án végrendeletet csinált, melyben 1582 frt 56 kr. értékű aranyát és ezüstjét nyolcz gyermeke között egyenlőképen felosztotta. Az atyai örökséget már előbb kiadta nekik. De úgy látszik tovább is élt, mert gyermekei csak 1750. január 16-án osztozkodnak. Az osztály-egyezség szerint a család nemeslevelét, a kereskedői könyveket és más iratokat a legkisebb fiu Efraim gondviselésére bízták, hogy a bártfai atyai házban őrizze.

I. Zsigmondnak a táblázaton álló fiai II. Zsigmond kivételével, akinek akkor már csak örökösei említtetnek, az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Sárosvármegye kétségtelen nemesei között szerepelnek , de leszármazását egyedül Efraimnak ösmerjük. A leányok közül Erzsébet előbb Serpiliusné 1744-ben özvegy Schneiderné, Anna 1744-1760. Kreyselné, Mária 1744-1750. özv. Mecznerné volt. Efraimnak Frankensteini Anna-Eleonorával 1730. október 10-én kötött házasságából a bártfai ágost. evang, egyház anyakönyveinek tanúsága szerint öt fia született, nevezetesen János-Sámuel 1733. aug. 18., Dávid 1735. decz. 1., József 1739. márcz. 31., István 1742. január 30., II. Pál 1762. ápril 10.

János-Sámuel mint felkai ágostai evang, lelkész Sárosvármegyétől 1799-ben nemesi bizonyságlevelet kapott. Felesége Váradi-Szakmárv Erzsébet volt. Ettől származott fia Sámuel született 1770. ápril 9-én Felkán. Sámuelnek Cerva Anna Zsuzsáná-tól Kézsmárkon 1803. aug. 14-én született III. Pál nevü fia, kinek felesége Raisz Anna-Vilma volt. Gyermekeik :

1. Imre-Miksa-Pál sz. 1838. nov. 5. Kézsmárkon. Felesége Fabiny Ida. Fia Ödön-Pál sz. 1878. május 6. Tályán.

2. IV. Pál sz. 1843. szept. 4. Kézsmárkon.

A leszármazás nem teljes, de hiteles voltát megyei bizonyítványok, osztály- és keresztlevelek igazolják.

A család neve ujabb írásmód szerint Kéler.

r.-r.

76

12. Bodnár.

II. Ferdinánd király Bodnár Miklóst, feleségét Márkus Katát, gyermekeit: Andrást, Istvánt, Erzsébetet, testvérét Bodnár Andrást, feleségét Farkas Borbálát és

gyermekeit: Ferenczet, Katát Bécsben, 1631. október 10-én nemességre emelvén, a a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban pánczélos (jobb) kar kardot tart, melynek hegyére levágott török fő van tűzve. Sisakdísz ugyanaz. Takaró mindkét felől ezüst-vörös.

Az armalislevél, melyre föl van jegyezve, hogy Bodnár Miklós gróf Thurzó Ádám ajánlatára kapta, kihirdettetett Abaujvármegyében 1637. ápril 30-án._{1 Az eredeti czímeres levél id. Bodnár István kovácsvágási lakos birtokában. Az országos levéltárnak bemutatva 1594/896. sz. a. A nemesség adományozásában a Bodnár-család tagjain kivül részesültek még Dokos István és Szabó Mihály. V. ö. Csoma : Abauj-Tornavármegye nemes családjai 110. 1.}

A család tagjai közül Miklós, István és János 1725-ben Abaujvármegyében Vágáson laktak és nemességüket az eredeti czímeres levél fölmutatásával igazolták. Az 1754-55. évi országos összeírásban Abaujvár-megye kétségtelen nemesei között Bodnár István előfordul.

Töredékes leszármazásukat az 1725-ben élő Miklóstól kezdve, az alább következő megyei bizonyítványok és anyakönyvi kivonatok alapján készült nemzedékrendi tábla mutatja.

A táblázaton álló II. Miklós és fiai: János, III. Miklós, Ádám, valamint néhai I. István fiai: II. István és IV. Miklós Abaújvármegye közönségétől 1761. ápril 20-án nemesi bizonyítványt kaptak. Hasonló bizonyítványt szerzett IV. Miklós vilmányi lakos maga és négy fia, köztük az 1781-ben született György számára. Györgynek Lajos fiától származott unokája IV. István, m. kir. honvéd alezredes és a honvéd főparancsnokság első segédtisztje, kinek nemességét a m. kir. belügyministerium 1897-ben elösmerte.

r.-r.

77

13. Kovachich.

Rudolf király Prágában 1604. ápril 3-án nemes Kovachich Mihályt, feleségét Kozma Magdolnát, fiát Istvánt, leányait: Annát, Dorottyát, Erzsébetet, Katát, Ilonát, Zsuzsánnát, Mihály testvérét Kovachich Gáspárt, a kik annak előtte is nemesi szabadságban élő emberek voltak, újra megnemesitette és a következő czímert adományozta nekik:

Vörös paizsban három arany csillaggal rakott zöld bal haránt pólya, a paizs alapján zöld halom. Sisakdísz: jobbról vörös, balról zöld két elefánt-ormány között növekvő pánczélos kar, vaskesztyűs markában három hegyével fölfelé irányzott nyílvesszőt tart. Sisaktakaró : kék-sárga (arany), vörös-fejér (ezüst).

Az armalisba festett czímer azonban - a mint ezt mellékelt rajzunk mutatja - a paizs alapján és a pólya felső szélén zöld hármas halmot tüntet elő, a sisaktakaró pedig mindkét felől: zöld-vörös. _{1 Az eredeti czímeres levél Kovachich János ny. honvédhuszár százados, bács-almási lakos birtokában.}

Kihirdették Nyitravármegyének 1608. február 12-én Nagy-Tapolcsányban tartott közgyűlésén.

A család leszármazását Gáspár ágazatán ösmerjük, a kinek fia György 1684-ben Pesti Katalint feleségül vette s ettől 1689-ben Ferencz nevü fia született.

I. Ferencz Zemplénvármegyébe költözködvén, Nyitravármegye közönségétől, minekutánna az eredeti czímeres levelet fölmutatta és leszármazását hitelesen igazolta, 1733-ban (vagy talán 1743-ban, mert a dátum részben elmosódott) nemesi bizonyítványt kapott. Zsigmondy Máriával 1733-ban kötött házasságából 1739-ben született fia, hasonlóképen Ferencz, alapítványi jószágigazgató volt Baranyavármegyében.

A család leszármazását az itt következő tábla mutatja:

78 II. Ferencz Hoycsi Katalint vette nőül. Ettől három fia származott: Antal, Ferencz (Seraf), sz. 1792-ben Pécsett és György, a kik I. Ferencz királytól 1803. ápril 2 5-én a Bácsvármegyében fekvő Almás kincstári birtok egy részére, valamint a hozzátartozó Radonics és Perlekovics pusztára adományt kaptak s ettől az időtől fogva "almási" előnévvel kezdték irni magukat, de praedikatum adományozásáról az oklevélben nincs szó._{1 Orsz. levéltár Kanczell. 1803: 4052.}

III. Ferencz-nek hitvesétől, Bucholtz Annától 1824-ben Albert Ferencz nevü fia született, a kinek felesége pacséri Mészáros Anna volt. Ettől származott fia JánosAlbert József (sz. 1852.) nyug. honvédhuszár százados, bács-almási földbirtokos. Régi nemességét az eredeti czímeres levél fölmutatása és leszármazásának igazolása után a m. kir. belügyministerium, mint legfőbb nemesi hatóság, 1897-ben elösmerte.

r.-r.

14. Tasnádi Nagy.

Báthory Gábor erdélyi fejedelem Tasnádon 1610. junius 10-én Thasnádi Mészáros Nagy Jánost nemességre emelte és czímerűl - leirás szerint, mert a czímerkép nincs befestve a diplomába - kék paizsban egyenes kardot tartó kart adományozott neki. A koronás zárt sisak - mint ez a legtöbb erdélyi czímernél tapasztalható - disz nélkül való, a takarók leírása hiányzik.

Az armalis levelet - melynek eredetije néhai Nagy Samu kúriai bíró örököseinél őriztetik - kihirdették Közép-Szolnokvármegyének 1610. augusztus 2-án Ákoson tartott közgyűlésében.

A nemességszerző Szénásy Mátyás, Bocskay és Báthory Gábor korabeli hires hajdú kapitány zászlója alatt vitézkedett, és ügy látszik tasnádi származású vagy legalább is odavaló lakos volt. Maradékai a múlt század elején még Középszolnok vármegyében laktak, de Nagy János és Ferencz testvérek később Kálló városába költözködtek és minekutána nemességüket a szathmári béke szerzője gróf Károlyi Sándor tábornok levelével és Közép-Szolnokvármegye bizonyltványával igazolták: Szabólcsvármegye kétségtelen nemesei közé felvétetvén, erről 1736. deczember 7-én bizonyság levelet kaptak. Ferenczről többé nem hallunk, úgy látszik elszármazott a vármegyéből, mert a család nemesség igazolási ügyében a múlt század végén kihal-gatott tanuk sem róla, sem maradékairól nem emlékeznek.

János Nagy-Kállóban város gazdája volt, abban az időben - mondják a tanuk - »mikor még ezen Kálló városa tanácsa mind nemes emberből állott.« Két fia maradt : Mihály és György.

I. Mihály Kálló-Semjénbe költözködött és 1796-ban már nem volt életben, fia II. Mihály ugyanott lakott, de utódjait nem ösmerjük.

György Sárospatakon tanult, s mind a kisráskai evang. ref. gyülekezet praedi-katora, Zemplénvármegyében alapított családot. Fiai közül József 1796-ban bodrog-kereszturl pap, Zsigmond ugyanakkor pataki tanulódeák volt. Maradékaikról tudósításunk nincs. A harmadik testvér:

Gedeon, született 1766. október 1., és minekutána a sárospataki kollégiumot 1784-ben bevégezte, bővebb tanulás okáért Gömörvármegyébe Pelsőczre ment, hol abban az időben II. József, a régi megyeházban mérnöki iskolát alapított. József császár halála után az intézetet beszüntették, Gedeont pedig a városi tanács néhai Czékus Mihály helyébe jegyzőnek választotta. Hivatalát 1792. november 1-én foglalta el »és ezáltal lett - a mint Szentpéteri Sámuel pelsőczi evang. ref. lelkész ur közli - 79 a legnagyobb részben földmivelökből állott derék, szabad magyar városnak évtizedeken át tekintélyes vezérévé. A helybeli reformált egyháznak is Ő volt ez idő alatt buzgó jegyzője, a jegyzővel együtt bölcs és nagy tekintélyű oszlop embere.« _{1 Szentpéteri Sámuel urnak Tasnádi Nagy Gyulához írott leveléből.}

Gömörben állandóan megtelepedvén, szükségesnek tartotta, hogy nemességét a vármegyében közhírré tétesse. És minekutána a nagyatyjának 1736-ban adott bizonyítványt eredetiben fölmutatta, tőle eredő vérségét pedig tanúvallomásokkal igazolta: Szabólcsvármegye közönségétől maga és testvérei, valamint unokavérük a Kálló-Semjénben lakó Nagy Mihály számára 1796. julius 25-éri nemesi bizonyságlevelet kapott, melynek alapján ugyanazon év szeptember 24-én Gömörvármegye kétségtelen nemesei közé fölvétetett. Meghalt 1834. junius 20-án Pelsőczön.

A család leszármazását a Közép-Szolnokvármegyéből Szabólcsba költözködő Jánostól fogva, a túlsó lapon olvasható hiteles okmányok és anyakönyvi kivonatokból összeállított nemzedékrendi tábla mutatja:

A mint látjuk. Nagy Gedeonnak két felesége volt. Az elsőtől. Zsolnai Sárától 1791. deczember 10-én II. Gedeon nevü fia született, a ki a család jolsvai ágát alapította. Meghalt 1836. okt. 18. Szintén kétszer nősült. Első feleségétől, Benkár Karolinától (megh. 1818. ápril 22) - kivel csak néhány hónapig élt - gyermekei nem származtak. Glósz Máriával 1818-ban kötött második házasságából való gyermekei közül :

a) Gusztáv, sz. 1819. szept. 1. Meghalt ifjú legény korában.

b) Sámuel, sz. 1821. február 1.

c Pál, sz. 1823. junius 21. Az 1848/49. évi szabadságharczban mint honvédszázados vett részt. A világosi katasztrófa után menekült és Angliában mint a latin nyelv professora tartotta fenn magát. Később haza jött és maradék nélkül halt meg.

d) Mária, sz. 1828. október 24. Vietorisz Istvánné.

e) Karolina, sz. 1834. január 30.

f) Fanni, Schmör Gyuláné.

Ágazatát tehát csak Sámuel terjesztette tovább, a ki mint kúriai bíró 1893. szept. 18. halt meg Budapesten. Nejétől Czékus Ilonától (esk. 1870. ápr. 16.) két fia maradt:

1. Iván, sz. 1871. jan. 22., nagyrőczei kir. aljárásbíró.

2. Elemér, szül. 1873. május 3. Főszolgabíró Gömörvármegyében. Felesége Kubinyi Szeréna. Gyermekeik:

a) Szeréna sz. 1896. május 30.

b) II. Elemér sz. 1897. május 1., †.

I. Gedeon, mint özvegyember 1796. november 1-én Zabari Szontagh Lajos Juliánna leányát vette nőül, kitől a pelsőczi anyakönyvek tanúsága szerint következő gyermekei származtak :

1. Juliánna, sz. 1798. szept. 28. Zaturcsai Zathureczky István felesége volt már 1816-ban.

2. Károly, sz. 1801. május 3., kiről alább szólunk.

3. Mihály, sz. 1805. január 28., megh. 1851.okt. 22. Első felesége Tomcsányi Juliánna volt (esk. 1838. márcz. n.), a ki, minekutánna 1841. ápril 4. Gyula nevü fiának életet adott, néhány nap múlva ápril 16-án meghalt. Mihály második felesége Tomcsányi Teréz, az elhunytnak testvére volt, ettől azonban gyermekei nem maradtak. Fia Gyula meghalt 1863. május 3.

4. Terézia, sz. 1807. október 6, megh. 1861. szept. 22.

5. József, sz. 1812. decz. 2 5., megh. 1813. ápril 18.

6. Ábrahám, sz. 1814. jul. 7., meghalt mag nélkül 1865. decz. 23.

Gedeonnak második házasságából származott fiai közül is csak az egy Károly

terjesztette tovább a családot, a ki minekutánna felsőbb iskoláit, nevezetesen a bölcsészeti 81 tanfolyamot, a pozsonyi ág. ev. lyceumban, a jogot pedig Sárospatakon 1822-ben bevégezte, törvénygyakorlatra még ugyanabban az esztendőben Tomka István tiszáninneni kerületi táblai ügyvédhez ment s 1826-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Gömörvármegyének a harminczas években híres főjegyzője, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlésen pedig egyik követe volt, 1848-ban Deák Ferencz alatt az igazságügyi minisztériumban mint osztályfőnököt találjuk, 1849. junius 11-én Kossuth Lajos Magyarország kormányzója az országos főtörvényszék elnökévé nevezte ki. A szabadságharcz leveretése után visszavonult a magánéletbe; meghalt Hazsinán, Zemplén megyében, 1860. febr. 10.

Gömöry Kamillával 1828. okt. 23-án kötött házasságából származott gyermekei:

a) Béla, sz. 1831. január 30. A szabadságharczban honvédhadnagy volt, jelenleg mint ny. kir. pénzügyigazgató lakik Jólészen. - Első feleségét Markos Irént 1869-ben vette nőül, kitől 1870-ben született Erzsébet leánya fiatal korában meghalt. - Másodszor 1874-ben Grubiczy Ilonával lépett házasságra, ettől származott Ilona leánya Rázgha Dezsőné.

b) Ida, sz. 1832. május 23., meghalt mint özv. Matolay Viktorné 1894. ápril 2.

c) Géja, sz. 1833. jul. 6., meghalt ugyanazon év okt. 7-én.

d) Etelka, sz. 1833. ápril 18. Dercsényi László volt törvényszéki bíró és Beregh vármegyei levéltárnok özvegye.

e) Árpád, sz. 1836. szept. 24., megh. 1837. jan. 15.

f) II. Géza, sz. 1838. január 24. Meghalt mag nélkül 1868. szept. 7.

g) Izabella, sz. 1839. ápril 14 Előbb Rosty Imre, most Rosty József özvegye.

Károly első feleségének 1840. február 1. történt halála után budaméri Ujházy

László sárosvármegyei főispán és 1848/49. évi kormánybiztosnak Várady-Szakmáry Teréziától született Paulina leányát vette nőül. Esküvő: 1843. február 16. Ettől származott s a táblázaton látható gyermekei közül ágazatának fenntartója:

II. Gyula sz. 1849. junius 23., országos levéltárnok, történetiró s a M. Tud. Akadémia lev. tagja, sárai Szabó Albert pesti ügyvédnek Erdős-Mózes Franczískától született Mária leányával 1872. november 26-án lépett házasságra. Gyermekeik:

I. Júlia, sz. 1873. szept. 12., megh. 1874. jul. 11. 2. Mária, sz. 1873. márcz. 16. 3. Károly, sz. 1876. ápril 14., megh. 1877. jul. 6. 4. III. Géza, sz. 1878. ápril 29., megh. 1879. május 8. 5. László, sz. 1880. jul. 17. orvosnövendék, 6. András, sz. 1882. jan. 29. gymn. tanuló, 7. Ida, sz. 1883. aug. 16. 8. Ilona, sz. 1890. szept. 26. 9. Júlia, sz. 1893. decz. 23.

r.-r.

---

Az 1754-55-ki országos nemesi összeírás.

Közli: Dr. Illéssy János.

Abauj vármegye.

(Folytatás.)

Pinyegei Gábor, Piskóthy János (2), Mihály, Pogoriczky Sámuel (2), Pongrácz József, Pongrácz (Szentmiklósi és Óvári) Pál. Portőrő Gáspár, Pósa (Szent-kírályszabadjaí) István, Potincza István, Pörös Zsigmond özvegye és fiai, Presztel János, Puky András, Pusztai János, Putnoky Imre, Püspöky Pál. Rácz István, Mihály, Ráczkövi Ferencz, Ragályi Ferencz Ragályi (Kis-Csoltói) György, Redmeczi, helyesen Molnár (Rimaszécsi) András. Reményik István, Reviczky János özvegye, Rimaszécsi István, Romány János, Rutkay Sámuel. Saigó János, Sallai Mihály, Sárosy Mátyás, Sebő János, Sebők István, János, Semsey (Semsei) Pál, Serke Pál, Sipos István, Mihály, Skopecz Péter, Skrobak György, Sógor (Teleki) István, Soltész András, István, Somodi András, Soós (Sóvári) Imre. Szabó András, János, Péter. Szabó (Kocsi) István, János, Szabó-Molnár György, Szalay István (2), Szalkay Mihály, Szaniszló András, Pál özv. és fia János Szántó János, Szarka István, Szatmári János, József, Szécsi Mihály. Szegedi Mihály, Székely György, Szekeres István, Szél János, Szeldmajer Sebestyén, Szelei György, Szemere Miklós özvegye és Péter, Szemere Szemerei) Zsigmond, Szendi István, Szendi Literáti Ferencz, Szendrei István, Szendrei Sipos István, Szentimrei (Krasznik-Vajdai) László, Szentmártoni Mihály, Szentmihályi József, Szentpéteri Dániel, Ciábor,

Szép János, Szepesy György, Szerencsy Ferencz, Szikszay Gergely, Szilágyi András, György, István, Szilágyi-Tóth István, Szilvásy István, Szirmay István és Péter özvegye, Szlavikovszki Ambrus, Szobonya István, János, Szoboszlay András, Szombathy András, Mihály, Szóráth Ferencz, Szőcs András, Szőke István, János, Pál, Szőke (Selyebi) József, Szűcs István, Szűcs (Miskolczi) István. Tahy János, Tamássy János, Péter, Tarcsy István, Tasnádi János, Téglássy András, Ternyei Pál, Tinis (?) János, Tirmer János, Tiszta (Lipsini) Pál, Tivadar Imre, Tolnay János, Tomanics István, (?) Tóth János, (?) István, Tóth-Szilágyi István, Török István, Trocsányi György, Thuránszky László, Túróczy László, József, Tüdős Pál. Ubrisy Gábor, Udvarnoky János, Ungvári István, Urbán János. Váczy János, Vadasfalvi Gábor, Vágásy György, Vámosi János, Sámuel, Varatkay István, Vass Mihály, Vécsey István, Sándor, Végh Mihály, Végházy László, Vendéghy András, Gáspár, Mihály, Verebély Péter, Veres István, Péter, Viczmándy István, Vitalis György, Vitarius Ferencz, Vitkóczy Pál, Vittelki (?) Ferencz, Vizi István, Vojtho Gáspár. Zabary Sámuel, Zombory (Zombori) Imre, Zsadányi András, Zsujtay (Zsujtal) András.

Arad vármegye.

Ábrahámffy Gábor, Andrásy család. Bajnóczy József, Bakos János, Balogh Ferencz, Batríni család, Beke Mihály, Bélay Mátyás, Bencz (Veniczei) György, Berva család, Bohus Imre, Bonicz István, Bosnyák János, Buday József. Csernovics család. Dulai Antal, Dvoreczky János. Edelspacher család. Egyed János, István. Faludy (Szentléleki) György, Filep János, Forray család. Gabliky (vagy Gavliky) Mihály, Grüner Fülöp, Gubacs család, Györfy György. Halász Gábor, Harsányi Pál, Ház József, Hendrey Pál, Holosnai János. Illyenes József. Jósa család. Kaba János, Karonczy Péter, Kászonyi család, Kászonyi János, Kelemen Ferencz. Kis János, Mátyás, Mihály, Klempai Márton,

Komicz Gábor. Lengyel család, Leszéry Ádám, Lovász Mihály. Magyar Mihály, Marczibány család, Markocsány Imre, Mihályfy József, Mittinger Ferencz, Moczik család, Molnár István, Muslay család. Nagy Solymosi Dávid. Petróczy István. Réz Tamás. Salbek család, Schenk Ferencz, Serb család. Seres János, Skvarics László. Szabó József, Szalay István, Szakmáry István, Szebény Ferencz, Székely István, Szenesy János, Szentianin Pera, Szerdahelyi István. Takács János, Tallheim család, Tokody Pál, Tömösváry Sándor, Török István, József, Ferencz, Tűry József. Vaday József, Vankay Mihály, Vásárhelyi Jonatán, Sámuel. Zülle (Kiskéri) Ferencz.

Árva vármegye.

Abaffy András, György, József, János özvegye: Grueber Jozefa és fia Károly, Ambrosy János, Mihály (3), György, András (2) , Mátyás. Bajtsy Gábor, Imre, János, Mátyás, Boczkó Jakab, János, Zakariás, Mihály özvegve és fiai Dániel, János, József, .Mihály, Bukovinszky Bálint, Ferencz, Ignácz, István, Szeráf, 84 Burián András, László. Csaplovics János, József, Mátyás (2). (Lásd Skuba alatt is), Csutka Ádám, András (2), György, János, István, Márton, Mihály. Dávid György, János, Dedinszky József, Gábor, Simon, Mátyás (2), Pál (2), János (3), István, András, Mihály, Sándor özvegye Meskó Zsófia és fiai László, Mihály; János özvegye Paposs Mária és fia Lörincz, Dlohuliczky Jakab, János, Mátyás, Dubovszky Ádám, András (2). Gazda. 1. Országh Gazda. Ivanovics Mátyás, Tamás, György (2), János, András. Jeszenszky Dániel. Kangyerka András (2), János (2), György, Mátyás özvegye Kata és fia András, Kastani, 1. Medveczky, Klinovszky András, Béla, György (5), Imre, István, János (2), Jeremiás, József, Márton, Mátyás, Miklós, Sámuel, Koroda János, András, János özvegye és fia Mátyás, Kramarcsik András (2), János, Miklós (2), Pál. Lavotha János, Loktsanszky Ándrás (2), György, István, János, József, Mihály Matejecz András, György, János (2), Medveczky András (8), György (7), János (12), Márton, Mátyás (4), Miklós, László, Pál, Tóbiás, Medveczky, máskép KastaniJános, György (2), Medveczky, máskép Ollin György, András,

Medveczky, máskép Sitarik András, Mátyás, Medveczky, máskép Tomopics György, János, Medzihradszky András (4), György (4), János (4), Mátyás, Mihály (2), Miklós, Simon, Tamás, Meskó Balázs örökösei: András (2), György, János (3), Mátyás (2), Miklós, Mihály, Géza, Simon; -Mihály özvegye és fiai Dániel, János; - Albert örökösei: György (2), Mátyás, Márton, János (2), Miklós, Jakab, András; - Kristóf örökösei: János (2), András; - Mátyás örökösei: János, András, Miklós, Mátyás; - János örökösei: György (2), Mátyás, András, Miklós; - István örökösei: János (2), Monyak Szaniszló, Mátyás, István, János, Fülöp, Nikodem; - Szaniszló özvegye Zgorszky Marciana és fiai Tamás, Béla, Mihály; - Gábor özvegye Cserven Katalin és fiai András, Ignácz. Okolicsányi Mihály, László, György, Ollik, 1. Medveczky, Országh Gazda Jakab, Mihály, János (2), István, Ferencz; - János özvegye és fia András. Parniczky Dániel, Tóbiás; Tamás özvegye és fiai Tamás, György, Porubszky Mátyás. Reviczky Márton, Ádám (2), Simon, Gáspár, Gábor, György, László, Imre, Mátyás, János (2). Sitarik, l. Medveczky, Skrabak János (3), István, András (3), György, Mátyás (2), Pál, Skuba Csaplovics András, László. Tomovics, l. Medveczky, Török András, Mátyás, János, Trnkóczy János, Márton, György, Mátyás, Dániel, Trsztenszky Máté, Mátyás, András. Viltsek András (2), Béla (7), Gábor, István, János (3), Márton (2); - András özvegye Zajonka Mária és fia József; - János özvegye és fiai Ignácz, János; - Béla özvegye és fia János. Zmeskal Gábor (2), György (2), Jób, Gáspár, Venczel, László, Zsuffa, a Matejovics ágból: András (3), Márton, Sámuel, János, Mátyás; -a kubovjei ágból: András (2), Mátyás, János, Pál; - a balazovjei ágból: András, János (2) - a gasparovjei ágból: Mihály, János, József; - a miklusovjei ágból: András; - János özvegye és fiai Márton, Pál; -Mihály özvegye és fia Márton.

---

85

Hivatalos Értesítő.

A 7719/I- 1899. sz. B. M. rendelet alapján.

A m. kir. belügyminiszter ujfalusi Ujfalussy Miklós honvédhuszár főhadnagy ősfáját f. évi 2321/1899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminiszter dr. Szom-bathy Ignácz ny. tanár budapesti lakos régi nemességét f. évi 4402/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter dabasi Halász Zsigmond országgyűlési képviselő ősfáját f. évi 4496/1899. sz. alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminiszter Lászlóffy Lajos cs. és kir. hadnagy régi nemességét f. évi 7981/1899. sz. a. igazolta.

A m. kir. belügyminiszter folyó évi 9823/1899. sz. alatt kelt rendeletével kivé-telkép megengedte, hogy a nemes családból származó dr. Szemerei Bertalan budapesti gyakorló orvos családi nevét Sze merey-nek »y«-nal írhassa.

A m. kir. belügyminiszter Tattay István m. kir. nagy-kanizsai 20. honvéd gyalogezredben százados régi nemességét f. évi 11793/1899 sz. a. igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Kéler Ödön cs. és kir hadapród tiszthelyettes régi nemességét f. évi 13425/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Marton László cs. és kir. főhadnagy régi nemességét f. évi 14344/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Bors Viktor cs. és kir. tartalékos hadnagy régi nemességét f. évi 14600/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Köncs Ferencz egyéves önkéntes régi nemességét f. évi 16011/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Győrffy Endre m. kir. pozsony 13-ik honvéd gyalogezredben százados régi nemességét és a »losádi« előnév használatához való jogát f. évi 17886/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Mészöly Géza kamenitzi cs. és kir. hadapródiskola! növendék régi nemességét f. é. 18565/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Jálics András cs. és kir. dragonyos hadnagy régi nemességét f. évi 19345/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Szmrecsányi Péter cs. és kir. katonai gondnok régi nemességét és a »szmrecsányi« előnév használatához való jogát folyó évi 32241/1899. alatt igazolta.

A kamarási és egyéb ősfák hitelesítése.

52,602.szám / I. a.

M. kir. belügyminiszter.

Körrendelet

valamennyi vármegye közönségének.

A kamarási és egyéb ősfák hitelesítése körül követendő eljárást illetőleg tudomás és megfelelő eljárás végett a vármegye közönségét a következőkről értesítem:

1. Miután az ősfákon előforduló összes adatok valódisága - az országos levéltár igénybevételével megejtendő vizsgálat alap-jan - jövőre közvetlenül a m. kir. belügyminisztérium által fog hitelesíttetni, az ősfákon eddig megkívánt alispáni hitelesítési záradék ezentúl mellőzendő.

E helyett azonban az iratokhoz az illetékes alispánnak külön bizonyítványa melléklendő, 86 melyben - szerzett tudomás alapján - az igazolandó, hogy az ősfán előforduló személyek csakugyan azokhoz a családokhoz tartoznak, melyeknek tagjai gyanánt az ősfán fel vannak tüntetve.

2. Minden családi ősfa, mely hitelesítés végett hozzám bemutattatik, kellőleg felszerelendő, vagyis ügy a családi leszármazás, mint az ősfán előforduló családok nemessége s az ugyanott kitüntetett elő-nevek és czímerek használhatásához való jogosultság igazolandó.

Oly esetekben, midőn a vérségi összeköttetés okmánynyal vagy hatósági bizo-nyitványnyal ki nem mutatható, s ez a körülmény hitelesen igazoltatik : a vérségi összeköttetés fennállását a családtagok bizonyítványai pótolhatják, de csak abban az esetben, ha ebbeli tudomásukat elfogadható módon igazolják és nyilatkozatukat törvényes alakban hitelesíttetik.

3. Az ősfán előforduló külföldi családok nemessége, előneve és czímere az illető állam nemesi főhatóságának bizonyítványával igazolandó ezenkívül az illető nemesi főhatóság illetékessége az osztrákmagyar monarchiának azon államban székelő diplomacziai képviselete által bizonyítandó. Az osztrák és. kir. belügyminiszternek, mint Ausztriára nézve illetékes nemesi hatóságnak bizonyítványa további igazolásra nem szorul.

Budapesten, 1896. jun. 27.

Perczel s. k.

Megjegyzések.

Az 1. ponthoz.

Az egész terjedelmében közölt miniszteri rendelet az Orsz. Levéltár kezdeményezésére a m. kir. belügyminisztérium és a cs. és kir. főkamarási hivatal között létrejött megállapodások végeredményének tekintendő. Ennek kibocsátása előtt a kama-rási és egyéb ősfákat a vármegye - illetőleg az alispán - mint elsőfokú nemesi hatóság hitelesítette, nagy általánosságban, a táblázatra vezetett záradékkal igazolván úgy a leszármazást, - az egyes személyek között való vérséges összeköttetést, - valamint a táblázaton álló összes családok nemességét, czímerét és praedikatumát. A belügyminiszter hatásköre csak az alispán aláírásának s a vármegye pecsétjének hitelesítésére szorítkozott, és az ősfa érdemleges felülvizsgálás nélkül egyenesen a főkamarási hivatalnál nyújtatott be.

Ez eljárás helytelen voltát bizonyítgatnunk felesleges, épen azért kellett megszüntetni, mert helytelen volt. Jellemzésére csak annyit jegyzünk meg, hogy noha az ősfán előforduló családok gyakran külön vármegyében laktak, különböző helyeken hirdették ki czímeres levelüket, vagy vétettek föl az összeírásokba és gyakorolták nemesi jogaikat: mindazonáltal csak egy hatóság, - a folyamodó illetékes alispánja - hitelesítette a táblázat összes adatait, néha olyan törvényhatóságnak a képviseletében, a melynek területén az igazolt családok nagyobbrésze sohasem lakott vagy birtokolt. Ebből természetesen sok zavar, tévedés, sőt visszaélés is származhatott. Megtörtént többek között az is, hogy az ilyen alispáni hitelesítés alapján a főkamarási hivatal által már elfogadott nemesi előneveket, concret esetekben, a m. kir. belügyminisztériumnak kifogásolnia kellett, mert a használatukhoz való jog, vagy jogszerző gyakorlat elfogadhatólag nem igazoltatott. A körrendelet kibocsátásának tehát az volt a legfőbb czélja, hogy az ősfák, a rajtok előforduló családok nemessége, czímere, praedikatuma, s az egyes személyek leszármazása tekintetében a nemesség-igazolási ügyekben általánosan követett eljárási mód szerint és a fennálló gyakorlat értelmében vizsgáltassanak felül és ítéltessenek meg.

Ennélfogva minden alispán csak a saját törvényhatósága területén - akár a nemesi összeírások vagy régibb birtoklás alapján, akár más törvényes jogczimen 87 kétségtelen nemeseknek elösmert családok tagjairól állithatja ki a körrendeletben érintett s a régi hitelesítési záradékot helyettesítő »külön bizonyítványt«, mely bizonyítványnak az a czélja és rendeltetése, hogy az ősfán feltüntetett egyéneknek az ugyanott előforduló családokhoz való tartozását hitelesen igazolja, igazolván példának okáért a táblázat élén álló Ányos Istvánnak, Balogh Péternek, Halász Zsigmondnak d. fajszi Ányos, galanthai Balogh, dabasi Halász családból való törvényes származását.

Magától értetődik azonban, hogy

1. az illető család nemessége, előneve és czímere - bár a megyék a hatályon kivül helyezett hitelesítési záradékot pótló bizonyítványba rendszerint ezt is befoglalják - külön bizonyítás tárgyát képezi;

2. hogy a körrendeletben előirt s mintegy a személyazonosság igazolására szolgáló alispáni bizonyítvány teljesen szükségtelen akkor, midőn az egyes személyeknek az illető családokhoz való tartozása más módon is - p. o. osztálylevelekkel, pöriratokkal, végrendeletekkel stb. stb. - kétségtelenül kimutatható.

A 2. ponthoz.

A mi az ősfák felszerelését s első sorban is a leszármazás igazolását illeti, erre a czélra legalkalmasabbak az anyakönyvi kivonatok, csak az a baj, hogy a matriculák, melyek nálunk rendszeresen csak a múlt század vége óta vezettetnek, fölöttébb hézagosak és tökéletlenek, az anya családi nevét - kivált a régibb időkben - többnyire elhallgatják, sok helyen pedig - az újkoriakat kivéve - teljességgel elpusztultak. Mivel pedig nincs mindenki abban a helyzetben, hogy fiú és leány-ágon összesen 12, illetőleg most már 16 őstől való leszármazását - anyakönvvek hiányában - okmányokkal, családi levelekkel, hatósági bizonyítványnyal igazolja: a szabályrendelet úgy intézkedik, hogy a vérséges összeköttetés fennállását - szükség esetén - az illető családok tagjai is bizonyíthatják. Üdvös és mindenesetre czél-szerü volna ezt a bölcs és méltányos intézkedést akkép módosítani, hogy a leszármazás általában tanúvallomásokkal is bizonyítható legyen, tekintet nélkül arra, hogy a tanú tagja-e a családnak vagy nem. Mert alapos ugyan az a föltevés, hogy a családtagok legjobban lehetnek értesülve, de beállhat az az eset is, mikor az illetők mindnyájan fiatalok, középidejüek, vagy épen kiskorúak és vallomásuknak bizonyító ereje nagyon kevés, vagy egyáltalában semmi. Nincs tehát elfogadható okunk arra, hogy az olyan tanukat - föltéve, hogy személyük kifogás alá nem jöhet -a kik ugyan nem családtagok, de jól vannak értesülve, és tudomásukat kellően Indokolják - a tanúságtétel törvényes joga és kötelezettsége alól elvonjuk.

Igazolható végre a leszármazás régibb pörökhöz csatolt nemzedékrendi táblákkal, föltéve, hogy azoknak hitelessége kétségbe nem vonatott.

A nemesség igazolásának, különféle módja és eszköze van. Igazolható a nemesség :

a) adomány- és czímeres levelekkel,

b) az 1754-55. évi országos, vagy ennél régibb korból származó megyei nemesi összeírásokkal,

c) jogerős ítélettel befejezett u. n. productionalis pörrel,

d) hatósági bizonyítványnyal, végezetre gyökeres jogot megállapító pöriratokkal s minden más oklevéllel, mely az illető család vagy személy régi birtokos voltáról vagy nemesi jogainak háborítatlan gyakorlatáról kétségbe nem vonható tanúságot tesz. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nemesi jogoknak ujabb időkből eredő gyakorlata, és az, hogy valaki 88 köz- és magánokiratokban nemesnek mondatik, megyei tisztet viselt, nemesi jószágot bírt stb. az illető vagy leszármazottjai nemességének igazolására, elösmerésére alapul nem szolgálhat. Éppen azért az ujabbkori hatósági bizonyítványokban a nemesi jogok gyakorlatára s a megyei összeírásokra való általános hivatkozásnak döntő fontosságot tulajdonítani nem lehet, mert hazánkban a múlt század vége felé, kivált II. József uralkodásától fogva, sokan gyakoroltak nemesi kiváltságot, viseltek tisztet, bírtak nemesi jószágot és vétettek föl a nemesek jegyzékébe olyanok, a kik tulajdonképen csak az értelmiséghez tartozó úgynevezett honoratiorok voltak.

A hatósági bizonyítványokra nézve tehát zsinórmértékül tartandó, hogy a benne foglalt állitások, a megye levéltárában őrzött, vagy a fél által bemutatott adatok pontos felsorolásával igazoltassanak, s mikor a dolog természete megköveteli, a bizonyítvány alapjául szolgált okiratok kellőleg részleteztessenek. Nem elég azt mondani, hogy az illető család tagjai nemesi szabadságban éltek, és az összeírásokban előfordulnak, de ki kell mutatni, hogy mily alapon (birtoklás, usus, régibb bizonyítványok stb.) vétettek föl az összeírásokba és gyakorolták nemesi jogaikat ?

Azon esetben, midőn a nemesség csak az eredeti czímeres levél felmutatásával igazoltatik, az armalis birtokosának megyei bizonyítványnyal, vagy más hitelt érdemlő módon azt is igazolnia kell, hogy családja, illetőleg elei 1848 előtt 60 esztendőn keresztül szakadatlanul nemesi jogokat gyakoroltak.

A nemesi elönév használatához való jog igazolható:

a) régi gyakorlattal,

b) kir. adománynyal.

A gyakorlat igazolására szolgálhatnak: megyei törvényhatósági bizonyítványok, közhitelességű és magánokiratok (szerződések, osztálylevelek, ügyvédvallások, végrendeletek, régibb megyei bizonyítványok, pöriratok, közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatok, nemesi összeírások, hivatalos és magánlevelezések stb. stb.), melyekből kitűnik, hogy folyamodó ősei az igényelt praedikatumot 1848 előtt a jogszerző gya-korlatot kétségtelenül megállapító módon használták. Iskolai bizonyítványok, ügyvédi és más oklevelek, valamint az anyakönyvi kivonatok a nemesi előnevek használatához való jogot magukban véve nem igazolhatják.

Mikor a praedikatum adománylevéllel igazoltatik, az adományos törvényes leszármazottjai a gyakorlat kimutatására nem kötelezhetők, mert akár használták az ősök akár sem az adományul nyert előnevet: az utódok annak használatához föltétlen joggal bírnak. Tapasztalható, hogy (különösen erdélyi) czímeres levelekben a nemességszerző eredete vagy lakóhelye után praedikatummal említtetik, a mi ugyan nem tekinthető formális elő-névadományozásnak, mindazonáltal a törvényes utódok a vérség és leszármazás jogán az armalisban kitett praedikatumot, - a gyakorlat Igazolásának kötelezettsége nélkül - használhatják.

A czímer használatához való jog szintén a gyakorlat és királyi vagy fejedelmi adománylevél alapján ösmerhető el. A gyakorlatot eddigelé a törvényhatóság levéltárában őrzött vagy a fél által fölmutatott adatok alapján a megyei alispánok is bizonyíthatták, de a m. kir. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság, a czímerbizonyítványok kiállításának, illetőleg a czímerek hitelesítésének jogát legújabban, a 68573/I. 1898. BM. számú körrendelet értelmében, melyről következő alkalommal bővebben szólunk, kizárólag magának tartotta fenn.

89 A folyamodónak tehát családja, illetőleg a vele vérséges összeköttetésben álló családok czímerét 1848 előtt kelt hiteles okmányokon lévő pecsétlenyomatokkal, vagy más elfogadható módon kell igazolnia. Ha a czímer adomány levéllel igazoltatik, az armalis eredetiben vagy hiteles másolatban csatolandó, utolsó esetben, az ügy érdekében kívánatos, hogy az eredetiről készült czímerrajz is mellékeltessék.

A körrendelet 3. pontjában érintett osztrák nemesség igazolásának módja a és. kir. osztrák belügyminisztérium 560/A 898. sz. átirata értelmében szabályoztatott, melynek tartalmát különösen fogjuk ismertetni.

Dr. Komáromy András.

7719./I. 1899. sz. B. M. rendelet értelmében látta:

az orsz. főlevéltárnok távollétében

Nagy Gyula,

országos levéltárnok.

---

Tárcza.

Indítvány a nemesség és előnév igazolása körül követett eljárás szabályozása tárgyában.

Dr. Szombathy Ignácz budapesti lakos, nyug. tanár beadványt intézett a m. kir. belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrhoz, melyben »az 1848. évi 3. t.-cz. 7. §. és 1848:5. t.-cz. 1. §. jogfolytonossága és a történetludomány alapjány« a nemesi ügyek igazolásának szabályozását kérte. Emlékiratának másolatát ösmertetés czéljából szerkesztőségünknek is megküldötte, melyből olvasóink tanulságára, de azért is, hogy esetleg hozzá szólhassanak a dologhoz - adjuk a következőket :

»A magyar nemesség és nemesi előnév igazolására vonatkozó mostani eljárás már javításokra szorul, mert az a történettudomány előhaladottságának és az 1848. évi törvények jogfolytonosságának meg nem felel.

A megyei hatóságok közül némelyek nem is akarnak indokolt nemesi bizonyítványt közzétenni, hanem vagy csak a levéltári másolatokat, vagy a jegyzőkönyvi kivonatokat adják ki, amazt a levéltáros, emezt a főjegyző aláírásával, néha a folyamodót származási, születési vagy tartózkodási hely szerint más-más megyéhez utasítják; a nemesi előnevek igazolásánál pedig a Nagyméltóságú Belügyminisztérium nem elégszik meg az ősök birtokának és a leszármazásnak bizonyításával, hanem az előnév 150 év előtti használatának bebizonyítását követeli, a mi sokszor teljesíthetetlen és törvényekben sem gyökerező előírás.

A mostani megyei levéltárak többnyire oly egyének kezelésére vannak bízva, a kik a latin nyelvben és a történelem segédtudományaiban járatlanok. A nemesi leszármazás 90 és a genealógia igazolására a levéltárakban elhelyezett anyakönyvi másodlatok 1827-1848-ig jó szolgálatot tettek, de 1848 óta a papok a nemesség bejegyzését sokszor elhanyagolták, 1895 óta pedig a polgári anyakönyvek még inkább mellőzik a nemesség bejegyzését. Ily körülmények között már az uj nemesek nemzedékeinek levezetései is lassanként zavarba fognak jutni. Már pedig a nemesség országos nyilvántartása közigazgatási, közgazdasági, közművelődési és különösen történelmi tekintetben továbbra is, majdnem örök időkre kívánatos marad, mert a nemes ősök emléke az utókort lelkesíteni és az ország kormányzását is köny-nyebbiteni alkalmas.

Különösen a nemesi előnevek szabályozása lenne most sürgős, mert az erre vonatkozó eljárás legnehézkesebb, minthogy a régi birtokos nemeseket előnévül szolgáló birtokaik mellett is a birtoktalan annallstákkal együtt egyenlő igazolási kötelezettségek teljesítésére szorítja.

A nemesi előnevek már Szent István korában keletkeztek (?), akkor még családnevek nem léteztek, a nemesek pedig mindnyájan birtokosok voltak, Így birtokuk nevét használták keresztnevükhöz előnévül családalk megjelölésére.«

Abbeli föltevésének Igazolására, hogy a nemesi előnevek (praedikatum) sokkal előbb keletkeztek, mint a családi nevek, Szombathy úr példákat is hoz fel a nyomtatásban megjelent oklevéltárakból és a Corpus Juris-ból, de meggyőződésünk szerint rossz példákat választott, illetőleg nem is találhat olyan példát, a mely a históriai fejlődéssel homlokegyenest ellenkező állítását igazolhatná. Mert az a közönségesen előforduló eset, hogy egy és ugyanazon család tagjai különböző birtokaik után különböző névvel neveztetnek, egyszerűen csak azt a köztudomású tényt bizonyltja, hogy állandó családi nevek a XIII. században és a XIV. század első felében még nem voltak, vagy legalább is a vezetéknevek használatában állandóságot és következetességet alig tapasztalunk, melyből azonban távolról sem következik, hogy a nemesi előnevek már Szent István korában (!), ellenben a családi nevek jóval később, Zsigmond király uralkodása alatt keletkeztek volna. Az a mód pedig, melylyel a családi nevek keletkezését, »behozatalát« és átalakulását, illetőleg a praedika-tumok és a családi nevek között való különbséget meghatározza, tökéletes fogalomzavarról tesz tanúságot.

Előadván pedig dr. Szombathy úr, hogy István egész Tótország bánja, az oklevelekben 1384-ben családi név nélkül, (?) egyszerűen Lindvai-nak, fia, atyja méltóságából családnevet alkotván, Lindvai-Bánffy Pálnak, unokája birtoka után Bolon-dosi (sic!) Bánffy Jánosnak, kis unokája Alsó-Lindvai és Bolondosi Bánffj- Kristófnak neveztetik, következőképen folytatja:

»A Corpus Juris-ból kiszedett ezen adatok világosan tanúsítják:

1. hogy a birtokos nemesi előnév megelőzte időben is a családnevet,

2. hogy a birtokos nemes az ő birtokának dologi jogával együtt, személyes jogot nyert arra, hogy birtokának nevét előnévül használhassa,

3. hogy az ősrégi nemes család két előnevet is használhat, az elsőt a család törzsének, a másodlkat a család ágának legrégibb birtokától véve,

4. hogy ha idővel a család birtoka el is vész, a leszármazók személyes jogon tovább is hasznaihatják az előneveket, mert a személyes jogok nem évülnek el,

5. hogy a ki bebizonyítja, hogy ősei birtokos nemesek voltak, és ő azoktól tör-vényesen leszármazott, joga van az ősi törzs- és ágbirtokának nevét nemesi előnévül használni, ha az ősök nem is használták volna azokat.

Magunk is azt tartjuk, hogy a praedikátumok igazolásánál követett eljárás több 91 oknál fogva helytelen és módosításra szorul, de ha változtatni akarunk rajta, tegyük ezt oly módon, a mint egyrészt a történeti fejlődés, másrészt a jog és méltányosság követeli. A Szombathy úr által felállított tétel azonban hamis és gyakorlati alkalmazása a fejlődés rendjével ellenkező, a régi eljárásnál sokkalta rosszabb, törvény-telen, önkényes újítás volna.

Ezek után rámutat dr. Szombathy űr a nemesi előnevek czéljára, valamint nyilvántartásuknak család- és jogtörténeti szempontból fontos voltára s végül indítványozza, hogy a nemesi ügyek elbírálására a közigazgatási bíróságnál külön osztály állittassék föl, melynek tárgyalásai nyilvánosak legyenek; a szabályrendelet kidolgozására pedig szakértekezlet összehívását javasolja. De nem várván be a minister határozatát, kidolgozta és üjabb beadványában előterjesztette a nemesi ügyek igazolására vonatkozó szabályrendelet tervezetét is, mely véleményes jelentéstétel végett szintén az országos levéltárnak adatott ki, és többek között a következő passzust tartalmazza:

»10. Minthogy a nemességet jelző latin de és a német von szócskák a magyar nemesi neveknek 1 végbetüje helyett már évszázadok óta y betűvel jelöltetnek és csak az előnevek jegyeztetnek 1 végbetűvel: okirathamisítás vétségét követi el az, a ki nem nemes létére családi nevének 1 végbetüjét y betűvel irja vagy íratja.«

Lesz még alkalmunk a javaslattal bőven foglalkozni, most tehát csak azt jegyezzük meg, hogy érdemes tudósunkat az ügy iránt való önzetlen lelkesedése gyakran túlbuzgóságra ragadja, a túlbuzgóság pedig - köztudomás szerint - többet árt mint használ az ügynek.

r.-r.

Czímeres levelek Mosonvármegye levéltárában.

Dr. Sőtér Ágoston úr, a mosonmegveí történelmi és régészeti egylet elnöke a megyei levéltárban őrzött czímeres levelekről a következő jegyzéket volt szives hozzánk beküldeni:

1. Rudolf. Prága 1586. Febr. 27. Eredeti czímeres-levél, mely által Paulessych Lukáts és általa Paulessych András, Paulessvch Gergely és Paulessych Péter nyertek nemességet.

2. Rudolf. Prága 1597. Aug 1. Eredeti czímeres-levél, mely által Barilich máskép Borilits György és fia Márton, úgy testvérei Orbán és Gergely, valamint ezekfiai Gáspár, Miklós, Simon, György, Márton, Mátyás, Péter és Márkus nyertek nemességet.

3. II Mátyás. Bécs 1615. Jan. 23. Eredeti czímeres-levél, mely által Zerdahelyi Tamás és Zerdahelyi István testvérek nyertek nemességet.

4. III Ferdinánd. Pozsony 1637. Decz. 14. Eredeti czímeres-levél, mely által Simon Benedek és gyermekei János és Erzse nyertek nemességet.

5. III. Ferdinánd. Bécs 1652. Junius 6. Eredeti czímeres-levél, mely által Lukachich Tamás és fivérei Gergely és Márton nyertek nemességet.

6. I. Lipót. Pozsony 1662. Julius 20-án kelt eredeti czímeres-levél hitelesített másolata czímerrel, mely által Szóny Márton és anyáról testvére Pallay György nyertek nemességet.

7. I. Lipót. Bécs 1679. Okt. 14. Eredeti czímeres-levél, mely által Baróthy máskép Nussborm György (Russborm-nak is iratik) nyert nemességet.

8. I. Lipót. Bécs 1700. Május 13. Eredeti czímeres-levél, mely által Szabó máskép 92 Vásárhelyi Mihály- úgy ennek nemes Sümeghi Erzsébet-től származott fia Ádám és leánya Katalin nyert nemességet.

9. III. Károly. Bécs 1718. Aug. 5. Igen díszes vörös-bársony kötésű eredeti czímeres-levél, mely által Holczer János Jakab és általa fiai János-Menyhért, András, Ferencz és Máté, úgy leányai Mária, Éva, Francziska és Mária Anna nyertek nemességet.

Ezen családnak két nagy csomag iratai is őriztetnek a levéltárban.

A felsorolt kilencz darab armalis közül tehát 8 eredeti és egyedül a Holczer családé van bejegyezve a Királyi Könyvek-be. Dr. Sőtér Ágoston úr a jegyzék beküldésével a mi feladatunkat megkönnyítette, a szaktudománynak pedig hasznos szolgálatot tett Fogadja érte igazi köszönetünket.

Kérelem.

Halotti beszédek és bucsúztatók óvatosan, kellő kritikával használva, köztudomás szerint, a családtörténeti irodalomnak megbecsülhetetlen forrását képezik, mert genealógia legelső művelői nálunk ügyvédek és papok voltak.

A régi birtokos nemes embereknek különös érdekükben állott nyilvántartani a leszármazásukat, mert különben a gyakran fiuról-fiúra szálló osztályos-pörökben sok kárt vallottak volna, másrészt ha nem volt rendben a genealógiájuk a magszakadást hajhászó fiskus meg az ország minden részében lappangó besúgók miatt, - a kik részt kaptak az olyan jószágból, melyről kimutatták, hogy a koronát illeti, - soha egy perczig sem érezhették magukat biztonságban.

De mivel a középkori barát írás rejtelmeit csak kevesen tudták megfejteni: prókátorokhoz folyamodtak, hogy a vérséges összeköttetés sokfelé ágazó, bonyodalmas szálain eligazodhassanak. Minden jóravaló ügyvéd egyszersmind professionatus geneologus volt, de tudományát persze csak gyakorlati czélokra használta. Volt még egy másik kiváltságos osztálya a magyar társadalomnak, melynek tagjai előtt a hét lakatra vert leveles ládák kinyíltak, t. i. az egyházi rend. Az utolsó tisztességtétel alkalmával az oszlopos, tornáczos házban resideáló nemzetes ur, de bizony még a bogárhátú viskóban lakó hét szilvafás nemes ember is ép úgy megkövetelte, mint a dúsgazdag, hatalmas főúr, hogy családjának régi dicsősége kibeszéltessék, névvel neves, hírrel híres ős apái felmagasztaltassanak. A búcsúztató meg épen becsületbe vágó dolog volt, s a ki ellenséget vagy haragost akart szerezni magának, legkönnyebben elérte a czélját, ha a boldogultat valamelyik vérszerint való atyafitól, avagy sógortól rangjához és állapotához illendő módon az elsőknek elsőbbséget adván - el nem búcsúztatta.

Annak okáért, ha egyszer praedikáló széket hirdettek, kezükbe kellett adni páter és tiszteletes uraméknak a féltő gonddal őrzött leveleket, fel kellett diktálni nekik a »keservesekkel« közeli és távoli rokonságban álló családtagokat, megadatván kinek-kinek a maga becsületét, hogy az atyafiak között háborodás, holtig tartó harag és boszszuság ne keletkezzék. Á kinek módjában állott és nem sajnálta rá a költséget, a gyászbeszédet és búcsúztatót ki is nyomatta, szétosztogatván azt a szomorú halotti gyülekezet érdemesebb tagjai között; egy-két példány az archívumba, bibliothekába került. De a legtöbb ember beérte azzal, hogy emlékezetnek okáért leíratta magának szépen párba : hadd olvassa a maradék és buzduljon, lelkesedjék rajta.

Manapság midőn már a genealógia - örök hálára méltó szakemberek ügybuzgó munkássága folytán - a történelemnek első rangú társtudománya, azok a kis nyomtatványok és ládafiában, mestergerendán heverő megfakult kéziratok nemcsak az ősök emléke iránt viseltető kegyelet, - de a tudomány szempontjából is nagy becsületet érdemelnek. Mert a régi papok között, - ámbátor némelyek földesurok 93 és pártfogójuk kegyet kereső nyegle hízelkedők voltak, sok nagyelméjü, igazságszerető, tudós szerzeteseket és főpraedikátor embereket találunk, a kik ilyen alkalommal számtalan levelet megolvashattak és feldolgozhattak, melyek azóta elkallódtak és reánk, illetőleg a tudományra nézve talán örökre elvesztek. Annak okáért blzodal-masan kérjük minden rangú és rendű olvasóinkat, hogy a netalán birtokukban levő halotti beszédeket és búcsúztatókat könyvesházból, ládafiából mestergerendáról összegyűjtvén, a család múltját és leszármazását megvilágosító egyéb régi írásokkal együtt hozzánk beküldeni ne terheltessenek, mert gazdagok ugyan és kimeríthetetlenek az országos könyv- és levéltárak, de még sem található föl bennök mindaz, a mi a magyar nemesség történetének megírásához okvetetlenül szükséges. Mi az átvételről elösmervényt és magunkról kötelezvényt adunk, hogy a szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátott leveleket, könyveket és kéziratokat annak idejében hiba és fogyatkozás nélkül kinek-kinek köszönettel vissza szolgáltatjuk.

Komáromy András.

Kérdések.

1. Benkó Imre tanár úr Nagy-Kőrösről szíves fölvilágosítást kér arról, hogy Patay Juliánna gyöngyöspatai Patay Ferencz és almási Török Zsuzsánna leánya, Patay László és Ottlyk Éva, valamint Török Sándor és ó- és egyházasbásti Básthy Zsuzsánna unokája hol született? Patay Juliánna Benkó Józseffel 1796. február 4-én lépett házasságra és 1830. november 25-én ötvenhat éves korában halt meg Markházán, Nógrádvármegyében.

2. Bajsai Vojnich József úr Szabadkáról az 1675. augusztus 9-én »zentai és vojnovichi« előnévvel magyar báróságot nyerő Voinovich István bárói czímerét szeretné ösmerni.

3. Genealogus nagy köszönettel fogadná, ha olvasóink közül valaki a Heves vármegyében vagy a Nagy-Kunságon lakott Kajzelmár és a Sámson családra vonatkozó adatokat szerkesztőségünk útján szíves volna vele közölni.

4. Antal János biztosítási igazgató úr Budapesten, előre bocsátván, hogy Zala-vármegye alispánjának az 1668-ban armalist szerző »dörgicsei« Antal családból való származását s ennélfogva kétségtelen nemességét igazoló bizonyítványával rendelkezik - tanácsot és utasítást kér arról, hogy szükséges-e az említett megyei bizonyítványt felsőbb helyen hitelesíttetni ? - továbbá, hogy milyen úton-módon szerezhetne magának czímerbizonylatot ?

5. Magyary Kossa Sámuel úr a következő kérdéseket küldötte be hozzánk:

a) Kihalt-e fiágon a diószegi Erdődy család ? Ki volna szíves e családra vonatkozólag - e század elejéről - néhány adatot közölni velem ?

b) Forster Ferencznek - Mensáros Florentina második férjének - ki Mező-petriben lakott, kik voltak szülei?

c) A három Hajós család, u. m. a dorjai, hajósi és dömsödi ugyanazon törzsből származott-e ? Vagy mindhárom más család ?

d) Kihalt-e fiágon a nagykereki Mensáros család ?

e) Báji Patay Józsefnek neje volt Mensáros Klára, - fiuk, ugyancsak Patay József, nőül vette Péli Nagy Ludovikát. Ezen ifj. Patay József meghalt 1821. nov. 23-ikán. Két leánygyermek maradt: Patay Ludovika és Paulina. - Pély Ludovika özvegyen maradván, 1826. április 20-ikán újra férjhez ment báró Majthényi Lászlóhoz, kitől leszármazól ismeretesek. - Idősb és ifjabb Patay Józsefről és utóbbinak két, most említett leányáról - miután sehol fel nem említtetnek - ki volna szíves felvilágosítást adni ?

94 f) Govrik Mártonnak - Uramovics Izabella férjének - kik voltak szülei ?

g) Roffi Borbély Mihály és Nadányi Erzsébet leányát - Zsuzsánnát - kétségtelenül nőül vette Fáy László, gyermekük volt - állítólag - Fáy Pál. - Ezen Lászlóról és nejéről Borbély Erzsébetről sehol sincs említés téve. - Kérnék felvilágosítást.

Ezen kérdésekre nézve bármely útbaigazítást legnagyobb köszönettel vennék. Tápló-Szt-Márton, 1899. április 15. Magyary Kossa Sámuel.

Feleletek.

1. Magyary Kossa Sámuel urnak múlt számunkban föltett némely kérdéseire.

I. A Somogyi Hollósy család eredetileg Hollósi Somogy nevet viselt. Ezen a néven szerezték Somogy de Hollós Mátyás s általa édes testvérei István, Balázs, György, Imre és András 1655. ápr. 15-én III. Ferdinándtól a nemeslevelet, mely 1656. aug. 31-én Komáromvármegyében hirdettetett ki. Czímerűk: kék mezőben zöld dombon nyugvó koronán álló, csőrében olajágat tartó fehér galamb. Sisakdísz : kiterjesztett szárnyú, vörös nyelvű griff, ballábát ragadozásra nyújtva, jobbjában kivont kardot tartva. Foszlányok: sárga-kék, fehér-vörös.

A családra vonatkozó adataink ezek:

1. 1696-ban a győri káptalan előtt Hollósy Mátyás és Szentpétery Ilona (a Szentpétery Ferencz lánya) fia Ádám és másrészről Ferenczy György bizonyos ügyletet kötnek.

2. 1697. május 20-án Vasvármegye két esküdtje Nemes-Hollóson öt tanút hallgat ki annak a bizonyítására, hogy a nemeslevélbe beigtatott Imre fiai Mihály és János Nemes-Hollóson lakván, nemesi jogokat gyakoroltak.

3. Somogyi Imre fölpéczi lakos 1721. ápr. 26-án Győrvármegye előtt beigazolta, hogy fia az armalis szerző Györgynek.

4. Somogyi Ádám és Szentpétery Ilona fiának Ádámnak Czakó Zsuzsánnától született fiai, Ádám, Ferencz és Imre 1723-ban protestálnak a győri káptalan előtt.

5. Ugyanazon Hollósy alias Somogyi de Hollós Ádám, Ferencz és Imre 1725-ben igazolják nemességüket Komárom vármegye előtt.

6. Komáromvármegye szolgabírája 1753. jun. 4-én négy tanút hallgat ki aziránt, hogy H. Somogyi Mátyás komáromi lakos atyja János, nagyatyja az armalisban foglalt Imre volt. H. S. János Aranyosról költözött Komáromba és felesége a Fülöp János özvegye volt. Dr. Illéssy János.

II. A Mikófalusi Bekény család történetének megírásával főmunkatársunk, dr. Illéssy János ur foglalkozik. Addig is, mig munkája megjelenik, annyit közölhetünk, hogy a család, mely a borsodvármegyei Bél nemzetségből ered, 1553. decz. 12-ikén kapott I. Ferdinándtól újított és bővített armalist. Főszerzője Alagi Beken János, társszerzők Alaghy György és Menyhért és atyjokfia Mikófalvi Beken Ferencz fia Farkas. Az érdekes czímer rajzát különben dr. Illésy urnák az Alaghy család történetéről szóló nagyobb tanulmánya során, melynek közlését immáron megkezdettük, valószínűleg ki fogjuk adni.

III. a) A galanthai Balogh családra valószínűleg fölvilágosítást nyújthat Balogh János ur Nöténcsen, Nógrádvár megyében.

b) A legéndi Radványi családra vonatkozólag adatok találhatók Nógrádvármegye levéltárában, Balassa-Gyarmaton. A levéltárnok balogi Baloghy Dezső ur, a legelőzékenyebb emberek egyike.

c) A Sturman családot illetőleg legjobb forrás Sturman György országgyűlési képviselő ur Budapesten.

95 d) A losonczi Szígyártó (vagy Szijjártó) családot illetőleg közlésre felkérhető lenne dr. Szigyártó Pál, földbirtokos Szakál-ban (postahely) Nógrádvármegyében.

Dr. Szontagh Antal.

IV. Mattyasovszky (de Alsó-Mattyasócz) János nemessége Bács-Rodrogh vármegyében 1792-ben Liptóvármegye bizonyítványa alapján kihirdettetett; 1801-ben Pacsér helység 1/24-ed részére királyi adományt szerzett, megyei levéltárnok és táblabíró volt.

Ennek a Jánosnak felesége volt kardosvaszkai Kardos Judit, kitől három gyermeke .született:

1. János, ennek nejétől nemes Teklics Katalintól származott leánya Mária, előbb rákóczi Parcsetich Miklósné, azután Schilling Kálmánné.

2. Sándor, 1832-ben tb. alügyész.

3. László, törvényszéki ülnök, meghalt Zomborban 1863. jul. 19-én 52 éves korában, felesége volt Ballun Lujza, kitől három gyermeke maradt, a) Judit, Wagnerné, b) Emil, c) Dezső, mindketten megyei tisztviselők.

Bajsai Vojnich József.

2. Bajsai Vojnich József úrnak Szabadkán. I. Leopold király Voinovich István ogulini várkapitányt 1675-ben magyar báróságra emelvén, családjának ősi nemesi czímerét megerősítette, ezt a czímert azonban nem festették és nem irták le a bárói diplomában illetőleg a Királyi Könyv-ben. Voinovich István a kinek őse, hasonlóképen István Szigetvár ostrománál esett el, nagy és számos érdemet szerzett magának az uralkodóház szolgálatában, kiváltképen a török háborúban és a Wesselényi-Zrinyí-féle összeesküvés idejében.

3. Antal János úrnak Budapesten, a) Nemesi bizonyítványok kiadása első sorban a vármegyék hatáskörébe tartozik. Ha tehát az uraságod kezei között lévő alispáni bizonyítvány az Antal család nemességét és a »dörgicsei« praedicatum használatához való jogát és uraságodnak ebből a családból való származását kétségtelenül igazolja: nemességének és előnevének felsőbb helyen való igazolása nem szükséges. De persze látnunk kellene azt a bizonyítványt, hogy határozott véleményt mondhassunk róla.

b) Ha az 1668-ban kelt armalis levélnek csak-hiteles másolata maradt fenn és az adományozott czímer le van írva benne: tessék a másolatot felterjeszteni a m. kir. belügyminisztériumhoz, és ennek alapján czímerbizonyítvány kiállítását kérni, mert -a mint "Hivatalos" rovatunkban is érintettük, - a czímerbizonylatok kiállításának jogát a m. kir. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság, magának tartotta fenn.

--

A dralepszkai Horváth család eredete és leszármazása még jóformán ösmeretlen, c.sak az bizonyos, hogy első tudható őse »dralepszkai« vagy »dulepszkai« Horváth János volt, a ki 1472-től kezdve 1490-ig - kevés megszakítással - Máramarosvár-megye főispánja és a kir. sókamara ispánja vagy grófja vala. Egy előttünk fekvő s Horváth Gábor máramarosi alispán felett a múlt .század elején tartott halotti beszéd töredékében a család eredete így adatik elő:

»Midőn amaz nagy emlékezetű Magyarok királya Lajos király virágoznék az ő birodalmában, jött volt Horvát országból a király szolgálattyára egy néhai tekintetes, nemzetes Dulepszkai Horvát János nevű szép nemességgel s virtusokkal felékesítte-tett ember .... ki midőn Lajos királynak udvari kapitánya volna és a királyt hűségesen szolgálta volna, az ő hasznos szolgálattyának érdemes előtte való magaviselésének megjutalmazására hajdan Ezer négyszáz negyvenkét esztendőben (?) nemes Máramaros vármegyében Huszt várának főkapitány.ságára beküldötte, ki is itt Mára-marosban néhai tekintetes, nemzetes Urmezei Lájár leányát vette volt feleségül, kivel 96 egynehány falui voltak, kiket mostan az megholtnak attyafiai és a tek. Pogány familia bírnak. Ez elébb említett néhai Horváth János özvegyen maradván, ment Erdélybe házasodni, kitől is származtanak a Szent Lászlón lakó Horvátok, néhai Horvát Kozma, H. Ferencz és H. Miklós és azoknak maradéki. Volt egy leánya is H. Magdolna, kit vött el Göde György, ennek ágából házasodott a tek. Dolhai és Budai família. Feljebb említett Horvát Jánosnak volt egy maga nevét viselő fia: H. János ugyanitt Huszton, kit midőn házasodni ment Erdélyben, minthogy csak gyermek volt, hagyott minden jószágával együtt néh. tek. nemzetes Fancsikai Csuzi Kristófnak gondviselése alatt, ki is felneveltetvén Csuzi Kristóftól mind authoritásban, mind szép nemesi erkölcsökben, mint maga tulajdon gyermeke helyett való kedves baráttyának fia, ment amaz magyarok régi csillagának Mátyás királynak szolgálattyára, azonban az idők folyása szerint onnan megtérvén, minthogy tek. nemzetes Fancsikai Csuzi Kristófnak feleségétől néhai t. n. Kun Gáspár leányától Druzsiannától (ki is egy volt Kun Annával néhai tek. Barkóczi Lászlónéval) voltanak 3 leányai, kik közül edgyiket adta volt néhai t. n. Uyhely Andrásnak ... az másikat adta néhai t. n. Zoltán Pálnak . . . harmadik leányát adta a feljebb említett t. n. Horvát Jánosnak . . . ki annak utánna nemes Máramaros vármegyének sok esztendők alatt vicze ispánya volt, ezután huszti kapitány, ugyan abban is holt meg.«

Talán mondanunk sem kell, hogy a gyászbeszédet tartó tiszteletes ur tévedett az időszámításban, mert 1442-ben nem Lajos, hanem lengyel László király uralkodott s a két Horváth Jánost tehát nyugodt lélekkel egy személynek vehetjük : az a János pedig, a kinek Csuzy leány volt a felesége, nem Mátyás idejében, hanem a XVI. század végén élt. Még megjegyezzük, hogy az erdélyi Horváth Kozma és testvérei nem ebből, hanem a »széplaki Petrichevich Horváth« családból származtak. Mindazonáltal a most csak kivonatban közölt halotti beszédben sok a hiteles genealógiai adat, melyet annak idejében föl fogunk használni.

Helyreigazítások.

1. A »Nagy Iván« 1. füzetében, a 21. oldalnak alólról számítva 11. sorában »Másodszor« után 1878 évszám olvasandó, a mint ezt a példányokban már ki is igazítottuk, ugyanazon oldal legalsó sorában pedig 1847 helyett 1849 olvasandó. A 22. oldalon látható genealógiai táblán Hangyai helyett Hangyás, Hodovai helyett Hodovál olvasandó.

2. Az Alsó-draskóczi Morvay család genealógiai táblálán (1. 1. füzet 30. oldal I-ső tábla) Morvay Anna Dr. Hubert Jánosné tévedésből I. Ákos leányának iratik, holott - amint azt velünk Babics József országgyűlési képviselő ur és a családnak egy jól értesült tagja hitelesen közli - nem leánya, hanem testvére volt I. Ákosnak. Továbbá II. Pálnak Lónyay Zsuzsánnával kötött házasságából egy leány: Emilia, származott, a ki Vladárné volt.

Folyóiratunkat - tudvalévőleg - nem mindjárt az év elején indítottuk meg. Hogy az ebből származott késedelmet helyre pótolhassuk, ez alkalommal kettős füzetet adunk, de előfizetőinknek jogos érdekeit, úgy a terjedelemre, mint a tartalomra nézve, szemünk előtt viseltük.

---

97

Az Alaghy család története.

Második közlemény.

Ily szégyenletes véget ért a hosszas és igazán nem mindennapi érdekű bünpör. Bekény Dénes diadalmasan került ki belőle; ellenfeleit, akik őt atyafinak elfogadni nem akarták, teljesen legyőzte. Az igazi Alaghy család elzüllött, az ősi Alaghy javakban ő lett az ur. Ennek külsőleg is kifejezést adandó: Mikófalvi elönevét, majd pedig családi nevét is fölcserélte az Alaghy névvel. A kir. személynöki itélőmester 1486 nov. 28-ki (DL. 19209}, a budai káptalan 1489. jul. 4-ki (DL. 19551), Báthory István országbíró 1493. jan. 24-ki oklevele (DL. 19948) s ettől kezdve általában az oklevelek Alagi Beken-nok (Beken de Alag) nevezik. De legérdekesebben mutatják ezt az átalakulást Óbudai Kálmán Péternek és Berky Nagy Györgynek, a királyi gyalog katonaság kapitányainak 1486. febr. 14. és máj. 23-án kelt levelei, melyekben emberünk Alagi és Mikófalvi Dénes diáknak és mesternek [Dionisius literátus (másszor: magi-ster) de Alag et de Myykoffawa] czímeztetik.

A két kapitány ugyanis usai (Nógrád vármegye) birtokát 150 magyar arany forintért eladta Bekény Dénesnek és feleségének, akiket a budai káptalan 1486. nov. 14-én be is iktatott. (DL. 18986, 19114, 19148, 19203). A vételnek Usai Jób fiai Benedek, Balázs és Simon, mint osztályos atyafiak ellenmondottak, perbe is bonyolódtak, azt erősitvén, hogy igazukat oklevelekkel képesek igazolni. Erre több izben kaptak is határidőt, de még az 1496. május 25-ki tárgyaláson se jelentek meg s valószínűleg abba is hagyták a dolgot. (DL. 18584, 20311, 20425. sz.)

Bekény Dénes pénzes és igen vagyonszerző ember volt. 1482-ben Fülöp váczi timár mesternek 20 arany forintot kölcsönzött, minek fejében ez szőleit s egyéb ingatlanait lekötötte. (DL. 18760). 1487-ben a felesége nyert meg Chaaki Benedek, Mihály és Gáspár ellen egy pert, minek következtében őt a váradi káptalan belehelyezte a biharvármegyei Thobol helységbe (DL. 19261). 1488-ban Denes mester 16 arany frton megvette Berki Chetew Tamás lányának usai, daróczi és bágyoni (Nógrádvm.) birtokrészeit (DL. 19407. sz.). 1489-ben 175 frt kölcsön fejében megszerezte Keresztes budai bíró Masas nevü szőlőjét. (DL. 19491). 1492-ben Pataky Antallal együtt 500 arany frtért zálogba vette Laki Kis Tamás Visk falujának (Hontvm.) fele részét (DL. 19794).

Királyi adományok is jelentékenyen szaporították vagyonát. 1492. márcz. 15-én Kisutolcz nyitra-, Bekölcze borsod-, Hangófő máskép Dománháza, Zadafölde és 98 lllyefölde gömörvármegyei egész falukat uj adományba kapja Mikófalvi Beken Pállal együtt Ulászló királytól. (DL. 19806). ugyancsak II. Ulászló 1494. sept. 11-én a hatalmaskodásért jószágvesztésre ítélt Tharczay János és felesége Bethlen Sára, Cely Istvánné Bethlen Kata, Bethlen Krisztina, Bethlen Domokos özvegye Margit és fia János Bethlenösi, Cseprös, Bodon, Csókatelek faluiból a bíróságnak járó 2/3-ad részt Lichtumburghi Burján kamarásnak és Beken Dénesnek adományozta hü szolgálataikért. (DL. 20212.)

A szerencse a jó atyafiság képében is éreztette Bekényékkel kegyét. Fentebb láttuk, milyen tetemes vagyont örököltek Alaghy Miklós után. 1489-ben egy másik rokonuk: Ripaki Oláh István és felesége Anna, haláluk esetére, a budai káptalan előtt Ripak, Kereked, Szent Jakab és Parlag bácsvármegyei birtokaikat, királyi jóváhagyással, odaajándékozták Bekény Dénesnek és Sajónémeti Bekény Pálnak. (DL. 19527 és N. r. a. fasc. 51 No. 56.)

Bekény Dénes kétszer nősült. Első felesége Kürthy Katalin, kiről már többször volt szó, 1493. jan. 24-én még életben volt. Tőle két fia született: Benedek, aki Báthory István országbíró 1493. jan. 24-ki levelében említtetik először, mint kiskorú. (DL. 19948.) Kürthy Katalin még ebben az évben halhatott meg, talán akkor, mikor a második fiúnak Gáspár-nak életet adott._{1 II. Ulászló király korbizonyítványa szerint Bekény Gáspár 1498. aug. 16-án, a mennyire látásból meg lehetett itélni, öt esztendős volt, tehát 1493-ban született. (DL. 20714).} Bekény Dénes a gyermekekre való tekintettel, nem sokáig viselte az özvegyi állapotot. Második feleségének családi nevét nem ismerjük, keresztneve is egy 1498. jun. 16-ki okmányban Advigának, egy 1511. ápril 25-kiben Ilonának iratik.

Hosszura nyúlt, munkás életének hátralevő napjait ájtatosságban, mély vallásosságban töltötte Dénes ur. Az Ágoston regulája szerinti pálosok szerzete azon jótékony cselekedetéért, hogy az Olasz-utczában levő házának elülső részét boltjaival és pinczéivel a Visegrád feletti Kékes hegyen épült Szt.-László zárdának hagyomá-nyozta misealapítványul, (Rupp: Magy. orsz. helyrajzi tört. I. 243.) őt és feleségét Advigát és fiait Benedeket és Gáspárt és általuk Sajónémeti Beken Pált, Bánrévy Benedeket, ennek nejét Erzsébetet és Kátay Jánost feleségével Ilonával 1498. junius 16-án tiszteletbeli társakul beválasztotta confraternitásába. A kékesi zárdában kívánta Dénes ur magát eltemettetni s e czélból megígérte, hogy a klastromot kibővitteti s a barátok javadalmazására alapítványt tesz. (DL. 20691.)

Ezután még néhány évig élt. 1498. dec. 8-án panaszt emel Geréb Péter országbíró előtt I. Mátyás király özvegye Beatrix ellen, amiért tiz vagy több év előtt az ő borsodvármegyei Zakóid pusztáját elfoglalta s ezzel több, mint 1000 arany frt kárt okozott. 1499. ápr. 21-én fiai Benedek és Gáspár, valamint néhai Mikófalvi Beken Tamás fia Pál nevében a budai káptalan előtt tilalmazza Bellyéni Gált, Lászlót, Albertet és Pétert a bekölczei birtok elfoglalásától (DL. 20818, 20836, 20837).

Életben lételének utolsó nyomát egy 1509. nov. 26-án kelt oklevél bizonyítja (DL. 21971) Ezután rövid időn meghalhatott. Második felesége Ilona (vagy Hedvig ?) 1511. ápr. 25-én már Kálnay György felesége s mint ilyen nyugtatja mostoha-fiait 99 Alaghy Benedeket és Gáspárt arról, hogy néhai férje Alaghy Dénes összes javaiból járó jegy- és hitbér iránt kielégítették. (DL. 22150).

Alaghy Dénes fiai csak a vallásosságot örökölték atyjoktól, de bírtokszerző szenvedélyét nem. 1519. jun. 21-én a nógrádmegyei kürti egész birtokrészüket 1100 arany frt értékben, királyi jóváhagyással, a budai káptalannak hagyományozzák az apjok és a maguk lelkiüdvösségeért mondandó misékre (Tört. Tár 1863. 92. 1. és Hevenessi M. S. S. XVII. 40). Egyébiránt ezen kegyes alapítvány tételébe belejátszott az anyagi érdek is. ugyanis a káptalannak 1000 arany frttal adósok voltak s a kürti birtok ezt az adósságot is törlesztette.

Különösen Benedek rosz gazda volt. Még apja életében elzálogosította Szeles-tyén faluját (Hontvm.) Szentlváni Thárnok Oszvaldnak, akitől atyja 1509. nov. 26-án visszaváltotta ugyan (DL. 21971) de Benedek ur 1512. nov. 24-én újra elzálogosította 200 magyar frtban Kővári Lászlónak és Pálnak. (DL. 22358) 1513. jan. 29-én atyja puszta-visnyói (Borsodvm.) ősi jószágát, sőt azokat is, melyeket Alaghy Dénes Molnosbéli Jánostól és Lászlótól vásárolt, 25 arany frtért s egyéb tartozások fejében örökre eladja Omani Lászlónak és Tamásnak (DL. 22384). 1523. jun. 24-én 100 arany forintot vesz fel bágyoni jószágának kiváltására és nyomasztó szükségből Mi-lethinczy Miklós kir. személynöki ítélőmestertől s biztosítékul leköti alagi birtokrészét (DL. 23771).

Ez után nem sokáig élt. 1527. ápr. 17-én már néhainak mondatik (Neo-reg. act. fasc. 549 No. 30). Két fia: Farrkas, Mihály és egy lánya Anna maradt. Ezek 1527 elején még életben vannak; további sorsukról semmit se tudunk, valószínűleg ifjan és magtalanul haltak el.

Alaghy Benedek öcscse Gáspár szintén szerencsétlen gazda volt. Az atyjáról maradt szép vagyon hamarosan elolvadt a kezében. Szintén rövid ideig élt. 1527 elején már néhainak mondatik. Özvegyet, Serédy Veronikát és két gyermeket: Jánost és Annát hagyott hátra.

Serédy Veronika abból a csaladból származott, mely nevét a fejérvármegye Seréd helységtől nyerte s melyet a XVI. század első felében szerepelt Gáspár emelt magasra és tett híressé. Serédy Gáspár jelentékenyen belefolyván az Alaghy család történetébe, élete folyásával egy kissé bővebben kell foglalkoznunk, annál inkább, mert amit Nagy Iván közöl a családról (Magy. orsz. családai X. 154) nemcsak hézagos, de részben valótlan; az Eszterházy János gróf czikke pedig (Századok 1880. 223) - jóllehet 25 évvel később íródott, mint a Nagy Iváné - annyi téves állítást tartalmaz, hogy komolyan figyelembe sem vehető.

Legalaposabban Br. Balassa Antal írt Serédy Gáspárról és öcscséről Györgyről a birtokaba jutott eredeti oklevelek alapján (Török János: Hazánk 1860. 2. évf. 56. s köv. l.). Azonban egybenmásban az ő czikke is kiegészítésre szorul, Gáspárnak különösen fiatal korát illetőleg.

Serédy Gáspár a papi pályára készült. 1525 novemberében váczi kanonok és Mária királyné titkára. (DL. 24215, 24216. Mint ilyen kapja 1527. dec. 21-én a cis-terciták szent-gotthárdi apátságát. (Líber regius I. 52.) A következő évben a magva szakadt Horváth Gergely csáni (Pestvm.) porczióiból 10 és Pahi Kaly András path és kali (Fejérvm.) porczióiból 22 jobbágytelket és a Szapolyay párti Szerdahelyi László 100 összes javait nyeri. (Lib. reg. I 60, 79, 81, 136 1. és N. r. a. fasc. 538 No. 52.)

Közben - miért, miért nem? - megunta a papi pályát. 1529. jul. 15-én mint a felsömagyarországi kir. jövedelmek administratora kapja adományba a hűtlen Izbugyai István összes javait (Lib. reg. I. 78.). Majd a katonai pályán tüntette ki magát s rövid időn a felsömagyarországi főkapitányságra emelkedett. I. Ferdinánd királynak rendithetetlen hive volt. Jelentékenyen közrehatott, hogy Magyarország felső része megmaradt a Habsburgház hűségében.

Változó szerencsével harczolt János király hadaival. 1529. nov. közepén egy éjjeli váratlan támadással Egert elfoglalta s Karthaly András várnagyot foglyul ejtette. A következő év jul. 22-én meg Tokaj várát vette be. 1536-ban Ebersdorferrel és Fels Lénárddal szövetkezve, egymásután hódoltatták meg Regéczet, Talyát, Boldogkőt és Sárosvárát. De vereségekben is volt része. 1528. sept. 25-én Sárospataknál, majd Eperjesnél csapata szétszóratott 1536. dec. 4-én pedig, mig Nagy-Idán mulatott, a gondjára bizott Kassát elvesztette.

Uralkodóját nemcsak vérével, hanem pénzével is szolgálta. Fizetését sokáig fol nem vette s 600 huszárt saját költségén éveken át tartott fegyverben. Kitartó hűségeért, anyagi áldozataiért és a hadviselésben szenvedett káraiért fejedelme bőkezüleg kárpótolta. Magában az 1535-ik esztendőben 12 adományt kapott, u. m. Hangach N. 20 jobbágyra terjedő birtokát, Palóczy Antal Vámos, Geöcz, Császlócz, Kereknye, ungvármegyei birtokait. Szerdahelyi László kövesdi (Zemplénvm.) kastélyát és tartozékait, Hanthony János, Kany Mihály, Domaky Zsigmond és Zombory Péter zombori Zemplén) birtokait örök tulajdonul, - Tálya várát 10,000 frt., Nádasdot és Izbugyát (Abaujvm.) 2000 frt - Ráskay István ráskai (Zemplén) kúriáját és szeg-egyházi (Szabólcs) birtokának felét 1500 frt, Ibrányi István és Miklós Ibrányi és keresztúri (Szabólcs) porczióit 600 frt, Pálföldét (Zemplén) 500 frt. Csapot (Zemplén) 400 frt, Gatályt (Zemplén) 500 frt, Paczint, Karcsát (Zemplén) és Eszlárt (Szabólcs) 1000 frt Inscriptióban. (Lib. reg. I. 121, 123, 128, 135, 07 l. és N. r. a. fasc. 538. No. 52.,

Az 1538. febr. 24-ki nagyváradi békekötés után állandóan a béke megtartásán munkált. György barát, Izabella és János Zsigmond mindenható kincstárnoka is úgy ismerte Serédyt, mint a béke emberét; 1542-ben vele alkudozott s vele kötötte meg dec. 29-én a gyalui egyezséget és ezen egyezség értelmében ő volt kiszemelve elkísérni Izabellát Erdélyből a lengyel határig. Nem rajta múlt, hogy 600 főnyi diszcsa-patát, melyet saját pénzén szerelt föl, az egyezség végrehajtása nélkül kellett visszavezényelnie.

A béketárgyalásokat, az ide-oda utazásokat sajátjából fedezte Serédy; sajátjából fizette nemcsak a saját katonáit, hanem még az egri várőrséget is (Szederkényi: Hevesvm. tört. II. 72.), az ország szükségeire is jelentékeny összegeket kölcsönzött, amely kiadásait a kincstár készpénzzel nem, csakis birtokadományozásokkal tudta megtéríteni. így kapta 1541. jan. 13-án Tokaj várát, Tokaj, Tarczal, Keresztúr városokat, Ladány Hernád-Németi falukat egészen, Vámosujfalu, Zombor, Bekecs, Szada, Megyaszó (Zemplén), Tarján (Borsod), Szlkszóujfalu, Alsó-Vadász (Abauj), Dob, Nánás, Dorog, Prod, Varjas, Felső Macs, Rakamaz, Vid, Téglás, Hatház (Szabólcs) községekben birtokrészeket, 101 továbbá Regécz várát és faluját a hozzátartozó Vilmány, Fony, Felsö-Novaj, Mihály és Csergő, Lázon, Paczin, Karcsa (Zemplén) falvakkal; a tályai romlott várat a várossal, Mád,

Őszed, Rátka (Zemplén), Szántó, Marczinfalva (Abauj) helységekkel 95,000 frtban. (Lib. reg. II. 13. és N. r. a. 332:26 és 538:52 . ugyanezen a czímen a köv. évben Debreczen városát inscribálja neki Ferdinánd 56,000 frtban. (Lib. reg. II. 34. 272 és N. r. a. 538:58). 1544. nov. 9-én pedig részint fizetése hátraléka, részint az ország közszükségeire kölcsönzött 33,000 frt 33 kr. fejében Bazin és Szent György várakat kapja visszaválthatólag, melyek csak az imént váltattak vissza a magvaszakadt Bazini Kristóf gróf özvegye, majd Hofman Ádám báróné gr. Salm Erzse kezéből (N. r. a. 538:52 és Lib. reg. II. 162, 164, 273 1. .

A többi kisebb adományokat melyekre 1. Lib. reg. I. 152, 154, 157, II. 59, 150, 165 és N. r. a. 538:58) itt mellőzzük, csupán annyit emntünk még meg róla, hogy 1550. márcz. 1-én halt meg és Szent-Györgyön (Pozsonyvm.) temettetett el._{1 Díszes sírkövének felirata közölve van a Tört. Tár 1884. évf. 580. 1, rajza pedig Szilágyi S. A magyar nemzet törtenete V. kt. 175. 1. látható.}

Serédy korának volt a gyermeke-, korának ismerete nélkül az ő élete folyamát se érthetjük meg kellően. E nélkül itél róla Balassa Antal is, midőn különben sikerült czikkében mérhetetlen kapzsisággal vádolja. Nem tagadjuk mi sem, hogy Serédy »soha sem fogyott ki a jószágkérésből« s hogy néha a »szemtelenségig ment követeléseivel,« de vajjon mutathatunk-e fel egyetlenegy szereplő, nevezetes embert is abból az időből, az önzetlenség mintaképe gyanánt? Serédy semmivel se volt rosszabb kortársainál. Sőt a jobbak közé kell sorolnunk hűségéért, I. Ferdinándhoz való szívós ragaszkodásáért, akkor, amikor olyan emberek, mint Perényi Péter, Nádasdy Tamás, Bebek Imre, Balassa Menyhért ide-oda cserélték pártállásukat. Pedig ezek az urak régi nagy familiák ivadékai voltak s nem róluk mondta Frangepán kalocsai érsek, hogy Magyarország majd minden hatalmas embere uj ember s az alsóbb osztályból származó, kik részint házasság, részint rablás és fosztogatás által lettek gazdagokká.

Kelleténél hosszasabban foglalkoztunk itt Serédy Gáspárral, de tettük ezt részint azért, mert életrajzi adatai kiegészítésre szorultak, részint pedig és legfőképpen azért, mert az Alaghy család további élete folyamába jelentékenyen befolyt.

Alaghy Gáspárnak ugyanis - mint már említettük - a Serédy Gáspár mostoha-testvére (soror germana) Veronika volt a felesége. Az Alaghy csalad vagyoni állapota, a rosz gazdálkodás és a rendkívül mostoha viszonyok miatt igen megrongálódott. A vagyoni zavarokból Serédy Gáspár mentette ki őket. 1525. nov. 6-án tőle még mint váczi kanonoktól, vesz fel Alaghy Gáspár 800 frtot. Alagi birtokát kötötte le érte oly feltétellel, hogy ha esztendő alatt ki nem valtja, az övé és testvéreé Serédi Vas Miklósé legyen a jószág (DL. 24215, 24216, 24245). Mire a kiváltás ideje elérkezett, Alaghy Gáspár megszűnt élni és János király 1527. ápr. 17-ki parancsa értelmében a két Serédvt a váczi kaptalan beiktatta Alagba (N. r. a. 659:11).

Serédy Veronika két gyermekével: Jánossal és Annával férje halála után nehéz 102 anyagi körülmények közé jutott. Abból az alagi porczióból, melyet a néhai Alaghy Benedek gyermekeitől 1327 óta zálogban bírtak (N. r. a. 549 : 30) bizony szűkösen táplálhatták volna magukat, ha Serédy Gáspár nem segélyezi őket. A »telhetetlen vagyonszerző« főkapitánynak dicséretére válik, hogy elnyomorodott atyjafiairól nem feledkezett meg. Dicséretére válik, hogy a néhai Alaghy Gáspárnak kölcsönzött 800 frtot elengedte s a zálogba vetett alagi jószágot »vele született nagylelkűségből irgal-lomból és atyafiságos szeretetből« visszabocsátotta (N. r. a. 538:20). Sőt még az Alaghy Benedek által Milethinczy Miklós mesternek elzálogosított alagi porcziót is kiváltotta és nővére használatára bocsátotta N. r. a. 538:2). De még nemesebb cselekedete volt az, hogy unokaöcscsének Alaghy Jánosnak neveltetéséről gondoskodott.

Közben azzal is könnyebbedett Serédy Veronika anyagi helyzete, hogy vigasztalót és támaszt talált egy másik férjben. Debreczeni Gáspár volt ez, akit alagi birtokáról Alagi Debreczeni-nek vagy közönségesen Alaghy- Gáspárnak neveztek; s így Serédy Veronikának - különös bár - két, egyforma nevü férje volt. A második Alaghy Gáspár már jobb gazda volt, mint az első. 1533-ban 75 frtért örökre megszerezte Chamady Márton lányának Orsolyának (Chyga Imréné) pestmegyei csanád pusztai részét. (N. r. a. 5:57, 8:68) Werbőczi Istvántól, János király titkárától és kanczellárjától pedig Zsámbokon azt a szőlőt, mely a hűtlen Zomori Sedel Andrásé volt, örök ajándékul kapta azon hű szolgálataiért, melyeket, mint Werbőczy budai házának és zsámboki kúriájának udvarbirája, teljesített. (N. r. a. 493 : 20.) Ez az adományozás 1539. nov. 25-én történt. Ez időn tul nincs több emlékezet se Alagi Debreczeni Gáspárról, se feleségéről. Családfajuk három gyermekökben: György, Menyhért és Magdolnában virágzott tovább.

Serédy Veronikának, mint láttuk, két férje volt: Alagi Bekény Gáspár és Alagi Debreczeni Gáspár; amattól két, ettől három gyermeke származott. S miután a két férj egy nevet viselt, amennyiben eredeti családi nevüket elhagyván, birtokukról, Alagról nevezték magukat, azonképen a gyermekek is Alaghyaknak irták magukat. Szigorúan véve a dolgot: a régi Alaghy család, melyről fentebb bőven szóltunk, fiágon kihalt s így Serédy Veronikának Bekény Gáspártól született gyermekeiben csak a leányágon (nagyanyjuk Kürthy Klára révén) csergedezett Alaghy vér, a Debreczeni Gáspártól születettekben pedig, azt mondhatjuk, hogy éppen semmi sem. A gyermekek azonban szívósan ragaszkodtak az Alaghy névhez és a féltestvérek erősen tartották az atyafiságot. Az összetartásnak külsőleg is jelét adandók, a Debreczeni Gáspár ága még a Bekény családhoz is kötötte magát s ennek az emlékezetét olykép őrzötte meg, hogy a Bekény nevet fölvette előnévül s Bekényi Alaghynak nevezte magát.

Ez által előállt az a nem mindennapi eset, hogy a családnév elönévvé s megfordítva az elönév családnévvé változott át.

Dr. Illéssy János.

---

103

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

Harmadik közlemény.

Alexievich Dániel krajnai biztos és feleségétől Oberknesi-l Sztankokarapancsa Katalintól született gyermekei: Miklós, Mihály, Péter, György és Erzsébet II. Lipót királytól Bécsben, 1791. szept. 10-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik:

Zöld rámás paizs, a ráma ezüst rutákkal ékítve. A paizs vágott, felső részében hasított. Az 1. arany mezőben kiterjesztett szárnyú fekete sas, a 2. kék mezőben szarvaival felfelé alló félhold felett az arany nap, a 3. alsó vörös mezőben, mely két ezüst habos pólyával van fedve, befelé hajló ezüst színű ék nyúlik fel, ebben zöld mezőn ugró pejszínü ló. Sisakdísz: jobbról aranynyal és feketével, balról vörössel és ezüsttel vágott két sasszárny között a ló növekvően. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst.

A folyamodó előkelő krajnai család ivadéka, ki a legutóbbi török háború idejében felfedte a török erejét a császáriaknak s ez okból 90.000 frtra becsült vagyonát a török elkobozta, feleségét, gyermekeit foglyúl ejtette. Mikor Krajnát a császárlak visszafoglalták s a török Viddinig kényszerült visszavonulni, ő Kladova, Czernecz és Kalafat mellett lévén, a császáriakat hússal látta el. (Kancz. 1791. nr. 2004.)

KK. LV. 465.

Avakumovics Pál aradi görög nemegyesült püspök, István, a gergetegi klastrom archimandritája, János, a kikindai kerület kir. kincstári elsőbirája, György, szentendrei városi tanácsos s nejétől, Martinovics Zsófiától született gyermekei: Avakum, Dávid, Serapius, Péter és Glikeria, Lázár ugyanottani polgár és kereskedő s feleségétől Zsucsay Juliánnátói született fia: János II. Lipót királytól Prágában, 1791. szept. 15-én nemességet nyernek a következő czímerrel:

Vágott, alsó részében hasított paizs. A felső arany mezőben kiterjesztett szárnyú fekete sas jobb lábában egyenes kardot, bal lábában pálmaágat tart. Az alsó jobb vörös mezőben arany oroszlán, a bal kék mezőben ezüst egyszarvú áll egymással szemközt fordulva s az oroszlán a bal, az egyszarvú a jobb felemelt előlábával arany koronát tart. Sisakdísz: a fekete sas növekvően. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst.

A. Pál előbb aradi protodiakon, később karlóczai érsekségi protoarchidiacon, azután a bezdini klastrom archimandritája lett. A karlóczai érsekség levéltárát rendezte és ugyanott szentszéki ülnök lett. Innen a temesi püspökség kormányzóságára, végül az aradi püspökségre választatott meg s neveztetett ki. István a kúrián volt előbb lajstromozó s úgy ment a baráti életre, hol archimandrita lett. János ügyvédségen kezdte s úgy emelkedett végül kerületi bíróságra. (Kancz. 1791. nr. 11990.).

KK. LV. 769.

Aszmann János András soproni tanácsos s feleségétől Zimberger Zsuzsánnától született gyermekei: András, Katalin és Erzsébet Ferencz királytól Bécsben, 1792. julius 26-án megnemesittetvén, a következő czímert nyerik.

Ezüst pólyával, melyben két vörös rózsa között vörös liliom látható a pólya hosszában, balharánt hasított kék paizs, a felső részben hatágú arany csillag, az alsóban sziklás alapon (a szikla öt domborodassal ábrázolva) arany oroszlán jobb előlábával kardot tart. Sisakdísz: a paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Kancz. 1792. 8812.) KK. LVI. 110.

Athanaszievich Jephtim újvidéki tanacsos s feleségétől Jankovich Pellagiától született gyermekei: Tódor, Euphemia, Katalin, Alka, Makrena és Anna Ferencz királytól Bécsben, 1792. julius 26-án nemességet nyernek a következő czímerrel.

104 Kék pólyával, melyben három hatágú arany csillag látható balharánt hasított paizs. A felső arany részben kiterjesztett szárnyú egész fekete sas, az alsó vörös részben hármas sziklahalmon ugró ezüst pegazus vagyis szárnyas ló. Sisakdísz: arany oroszlán növekvően, jobb előlábával arany markolatú kardot tartva. Takarók: feketearany, ezüst-vörös.

Athanaszievich elvégezvén tanulmányait, szülővárosában, Újvidéken telepedett le s a választott polgárok közé felvétetett s városi kamarás, azután tanácsos lett. A török háború idejében a város kapitánya volt s Belgrád ostromára a hadiszállításokat nagy sikerrel mozdította elő. A görög nemegyesült népiskolák felügyelőjévé is megválasztatott. (Kancz. 1792. 8812.) KK. LVI. 209.

Argay Antal-József, Ferencz ezredbeli főhadnagy s András, a szalk-szent-mártoni uradalom felügyelője s feleségétől Liss Rózáliától született gyermekei: Mihály, János, Ferencz és András Ferencz királytól Bécsben, 1793. május 23-án megnemesíttetvén, a következő czímert nyerik.

Négyelt paizs. Az 1. és 4. vörös mezőben hármas zöld halmon befelé fordult arany oroszlán jobb előlábával arany niarkolatú kardot tart, baljával a dombra állított ezüst pánczélt. A 2. és 3. ezüst mezőt balharánt kék habos pólya hasítja, melyben egy-egy farkasfog látható. A pólya felett és alatt egy-egy természetes színű búzakéve. Sisakdísz: kardot tartó arany oroszlán növekvően. Takarók: arany-vörös, ezüst-kék.

A folyamodók közül Antal József 28 évig volt katona s különösen a franczia háborúban tüntette ki magát, András a Marczaltó folyó elláposodásának okát s a lefolyás hiányát felfedezvén a marczaltói uradalomban, kanálisokat ásatott, s ezáltal a folyó folyását s a mocsarak és állóvizek lefolyását rendbe hozta, a kiszárított területtel pedig a vidék közvagvonosodását mozdította elő. (Kancz. 1793. 5254.)

KK. LVI. 217.

Anastasievics Szabó Demeter karlóczai polgár és kereskedő s fogadott fia Anastaszievics Máté II. Lipót 1791. október 6-án kelt határozata alapján I. Ferencz-től Bécsben, 1792. julius 26-án nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs, 1. és 4. kék mezőben zöld gyepen gymnasíumot ábrázoló két emeletes, nyitott kapus, sok ablakos, két szárnyas, vörös cserepes épület, homlokzatán kétfejű arany sas, mely jobb lábával ezüst keresztet, bal lábával arany kelyhet tarta. A 2. és 3. vörös mezőben befelé fordult arany griff jobb előlábával kardot, bal előlábával függőleges ezüst horgonyt tart. Sisakdísz: a paizsbeli kétfejű arany sas. Takarók: ezüst-kék, arany-vörös.

A karlóczai nem egyesült gymnasium felepítésére jelentékeny összeget áldozott. (Kancz. 1792. 8812.) " " KK. LVI. 218.

Aba de Barantal István kamarai levéltári tiszt és testvérei György és Imre, 1779. szept. 10-én birodalmi nemességet nyervén Mária Teréziától, Ferencz király őt és testvérét Imrét, s néhai testvérének, Györgynek Dudás Mariától született gyermekeit: Istvánt, Györgyöt és Annát, s Imrének Horváth Judittól született gyermekeit: Istvánt, Gáspárt, Mihályt, Katalint, Erzsébetet, Máriát és Ilonát II. Józsefnek 1789. október 26-án valamint II. Lipótnak 1791. jul. 26-án kelt elhatározásai alapján Bécsben, 1793. jul. 1-én magyar nemesekké teszi, a következő czímert adván nekik:

Hasított, balfelében vágott paizs. A jobb arany mezőben kővel rakott alapon kissé balfelé fordult pánczélos vitéz, fején vörös strucztollas sisakkal, jobbkezét csípőjére támasztja, baljával lenyugtatott dárdát tart. A bal felső kék mezőben fészekben ülő s teste fölött öt lánggal kisért pelikán négy fiát eteti az alsó zöld mezőt, melyben négy ezüst pólya látható, öt hatágú aranycsíllaggal rakott vörös balharánt pólya 105 hasítja. Sisakdísz: kék ruhába és ezüst pánczél-derékba öltözött növekvő angyal, fején kék strucztollas ezüst sisakkal, kiterjesztett arany szárnyakkal, felemelt jobbjában négy fehér virágos (kettő kinyílt, kettő még bimbó) liliomszárat tart, baljat csípőjére tamasztja. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Aba István 1762-től kezdve 31 évig volt levéltárnok, először az egri káptalannál, azután a szepesi kamaránál, 1786-ban az esztergomi érsek praedialistája lett. (Kancz. 1793. 6877.) KK. LVII. 237.

Adudich Xavér Ferencz, pozsegai szolgabíró s feleségétől Angyelich Antóniától született leányai: Julianna, Erzsébet és Terézia, Ferencz királytól, Bécsben, 1799. jan. 25-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik:

Négyelt paizs. Az 1. kék mezőben jobbra fordult természetes sas repül, a jobb felső szegletben álló napba tekintvén, a bal szegletben a félhold. A 2. arany mezőben zöld gyepen hegy áll, rajta fenyőfák 2-3-2-1 sorban. A 3. vörös mezőben zöld gyepen három ormós, nyílt kapus várfal három-három ormós két toronynyal. a felső részben 3 hatágú arany-csillag. A 4. ezüst mezőben zöld gyepen jobbfelé vágtató pej lovon kékruhás, aranysujtásos, vörössel béllelt, menyétsüveges vitéz jobbjával törökfejes kardot tart, a lovon vörös csábrág. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt kékruhás kar könyököl, markában kardot tartva. Takarók: kék-arany, vörösezüst.

Adudich a török háború idejében a szállítás körül tüntette ki magat, és tizenegy katonát állított saját költségén, 14 évig volt esküdt Pozsegamegyében, a betyárok üldözésében is nagy része volt. A pestis idejében mint felügyelő működött igen jelesen. (Kancz. 1799. 615.) KK. LX. 223.

Angerer Ferencz, nevének Angerffy-re változtatásával 1800. november 21-én Bécsben megnemesittetvén, Ferencz királytól a következő czímert kapja:

Vágott paizs, melynek felső kék mezejében száraz gyepen kiterjesztett szárnyú pelikán fészkén ülve fiókált eteti, az alsó arany mezőben pedig zöld gyepen aranysujtásos kék ruhába öltözött, nyakaban prémes kék dolmányú, fekete csizmás, menyétbőrös vörös kucsmás magyar vitéz jobbfelé vágtató pejlovon ül, mely vörös kantárral, fékkel és takaróval van ellátva, jobbjában kardot tartva. Sisakdísz: a paizsbeli vitéz növekvően, jobbjában írótollat tartva, balját csípőjére támasztva. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Batthyány-Strattmann herczeg titkára volt; Sopronmegyében három évig volt a jegyzői hivatalban, 19 évig Vasmegyében herczeg Batthyány oldalánál, a nemesi felkeléskor pedig adjutánsa, Batthyány lévén ezredes. Ő is a pártfogója a nemesítésnél. (Kancz. 1800. 11,109. 11,580.) KK. LX. 280.

Anchely János, a váczi püspökség jószágigazgatója s feleségétől, Sagmiller Annától született gyermekei: Károly, Ferencz, Dávid, Anna és Mária I. Ferencz király által Bécsben, 1801. decz. 4-én megnemesittetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizsban arany oroszlán kardot tart. Sisakdísz: fészkén ülő pelikán fiait eteti. Takarók: kék-arany.

Folyamodó 1769-1786-ig volt közpályán. Előbb a m. udv. kamaránál, azután ez egyesíttetvén a helytartótanácscsal, ennél volt magasabb hivatalban. A váczi püspöki szék megüresedésekor mint jószágigazgató, rövid idő alatt igen meggyarapította a püspökség, s ez által a vallásalap jövedelmét. Mint királyi biztos, a szerzetes-rendek eltörlésekor összeírta ezek birtokait. Betöltetvén a püspöki szék, ő is lemondott hivataláról, nyugdíjáról s a püspökségnél vállalt hivatalt. (Kancz. 1801. 12098.)

KK. LX. 576.

Arizi Pál, temesmegyei topolyai rizstermelő s unokaöcscse Karoly Ferencz királytól 1801. okt. 23-án Bécsben megnemesittetvén, következő czímert nyerik:

106 Kék paizs ezüst ékkel. A kék mezökkben egy-egy arany egyszarvú, az ezüst ék aljában három kövér rizsföld, mely fölött kék csillag ragyog. Sisakdísz: kék ruhás, aranysujtásos és öves, menyétbörös vörös kucsmás magyar vitéz növekvően, jobbjában kivont kardot tart. Takarók: kék-arany, kék- ezüst.

A mocsaras Topolya pusztán sok ezer mérő rizst termeltek a nemességszerzők. (Kancz. 1801. 10609}. KK-LX. 604.

Athanasievics Constantin lugosi görög nemegyesült esperes és krassóvármegyei táblabíró s feleségétől Bogdanovics Máriától született fiai: István, karánsebesi esperes s ennek feleségétől sakabenti nemes Joannovics Zsuzsannától született unokái: Julianna és Márta, továbbá János, lugosi lakos, Constantin, tanuló, Péter, lugosi lelkész s ennek feleségétől Georgievics Máriától született unokája: Márta, végül leányai: Juliánna, férjezett Izsák Miklósné, Rebeka és Katalin I. Ferencz királytól 1804. február 10-én Bécsben megnemesittetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs, 1. és 4. kék mezőben jobbra fordult daru, az éberség jelképe, jobb lábában követ tart, 2. és 3. ezüst mezőben zöld gyepen három fa áll. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt kardot tartó oroszlán növekvően. Takarók: arany-kék, ezüst-kék.

A folyamodó már 20 évnél tovább működött mint esperes és az elemi iskolákra felügyelt. Főérdeme az volt, hogy az 1797-ben garázdálkodó rablóbandákat a jó erkölcs útjára téritette, úgy, hogy azok nemcsak a magukkal vitt két megyei tisztviselőt bocsátották vissza sértetlenül az erdőkből, de sőt maguk is békés polgárokká lettek. (Kancz. 1804. 1239.) KK. LXI. 309.

Andreovics Mihály s feleségétől, Rakits Mártától született gyermekei: János, Erzsébet és Mária I. Ferencz királytól 1804. nov. 15-én Bécsben megnemesittetvén, következő czímert nyerik:

Vágott paizs, melynek felső arany mezejében kiterjesztett szárnyú, fejét jobbra fordító fekete sas növekvően, az alsó kék mezőben pedig három, (egy alant, kettő fönt) ezüst rózsa van. Sisakdísz: jobbrafordult, fejével azonban hátranéző ezüst egyszarvú növekvően. Takarók: arany-fekete, ezüst-kék. (Kancz. 1802. 6070. és 1804. 12097.) KK. LXI. 559.

Annich János oraviczai bányatiszt Bécsben, 1808. január 29-én I. Ferencztől nemességet kap a következő czímerrel:

Négyelt paizs, melynek 1. és 4. vörös mezejében zöld alapon szemben álló két arany oroszlán, jobb karmában kardot, hegyére tűzött török fővel, baljában arany mérleget tart. A 2. és 3. kék mezőben kőszikla, tetejében keresztbe fektetett bányász csákánynyal és ékkel. Sisakdísz: az oroszlán növekvően. Takarók: arany-vörös, ezüst-kék.

A nemességszerző nagyatyja Ferdinánd, a bánsági bányaigazgatóság hegymestere, 51 évet töltött a kincstár szolgálatában, s a török háborúban mindenét elpusztították. Hű szolgálataiért aranyérmet és 1801-ben unokájával együtt nemességet kapott, de meghalt, mielőtt az oklevelet kiállították volna. (Kancz. 401. ex 1801. és 791. ex 1808. sz.) KK. LXII. 265.

Közli: Pettkó Béla.

---

107

Magyarország családai.

15. Petrovinai Pekri (gróf † és nemes).

A mai Pozsegavármegyében találjuk a Pakra folyócskát, Biela nevü mellékfolyójával, mely egykor talán szintén egy nevet viselt vele, s talán mint Fehér-Pakra nyerte mai Biela nevét.

Erre mutat, hogy Szredjani mai helység e Biela mellett fekszik; már pedig e helységet tudósaink nyomozata az egykori Peker-Szeredahelynek, vagy miként ezt XIII-XV. századbeli okmányaink még egyszerűbben nevezik, a hajdani Peker vagy Pökör-nek (akkori írásmód szerint Pwkwr) nyomába helyezik.

E folyó vidéke, s e hajdani helység volt ösfészke a Pekri családnak, melynek nevét még Erdélybe be-származása után is, egészen a XVII. szazad elejéig Pök-rinek (Pewkri) látjuk irva az oklevelekben.

A család a Tétény- nemből veszi eredetét, mit igazol az oklevéltárainkban többször közölt s dr. Wert-ner munkájában is idézett amaz 1228-iki oklevél, melyben II. András király a Tétény nembeli pököri Benedek comes fia Péter fiainak: Marcell comesnek Mihály-nak és Benedek-nek birtokain a határokat újra körüliratni rendeli.

Ez időben körülök már meglehetősen kiterjedt rokonságot is találunk-, de egyenes utódaikul is nemsokára megismerjük Marcellnek Péter és Ábrahám nevü fiait, testvérének pedig, a második Benedek comesnek, ki főpinczemester volt, három fiát, u. m. Pétert, ki 1280-ban szlavóniai bán és baranyamegyei ispán volt, Keményt, ki úgy látszik nem hagyott utódokat és Pált.

S itt támad a család kétfelé ágazása, mely a mai Bielától északra eső s Péter bán birtokát képező területnek a Petrovina nevet adta; mig az attól délre eső s testvérének Pálnak jutott terület Paulovina nevet kapott Az előbbiből fejlett ki aztán a család máig is használt »petrovinai« előneve, mit idők folytával olykor-olykor a családnév után »pekrovinai«, vagy »pekroviczai«:-ra is ferdítettek, s néha az időközben szerzett birtokok és lakhelyek után egyes oklevelekben csili, ozdi, kutyfalvi, dicső-sz.-mártoni előnevekkel is helyettesitgettek Ez is tanúsága annak, mire már több dolgozatomban utaltam s állításomat okleveles bizonyítékokkal is támogattam: hogy az előnevek, főkép Erdélyben, nem voltak állandók, hanem a lakás és birtok szerint ugyanazon család tagjaira nézve is különféleképen változtak.

Az említett Péter szlavóniai bánnak, kit a tőle, illetőleg birtokától átöröklött előnévnél fogva az egész később ismert Pekri család őséül ismerhetünk el, két fiat találjuk a dr. Wertner által összeállított oklevelekben: Miklóst (1286 - 1294) és a »Tuz«-nak is nevezett Lőrinczet (1286-1304). E Lőrincznek Pál nevü fiatól (1328-51) még Miklós, Benedek és István 1351-ben élő unokáit találjuk meg.

Sőt ugyanez időtájban egy káptalani elenchus (Cist. Szatmár, fasc. 4 nov. 19.) 1337-ből egy osztályt is említ, mely Pál comes és Lőrincz mester a Simon fiai, más felől egy másik Lőrincz a pekri Gergely- fia közt a szabolcsmegyei Besztercze-Mo-nostra és Léta iránt létesült.

Sajnos, hogy itt az eddig ismert okleveles adatok megszakadnak, s hogy arra sem találunk adatot, hogy kinek leánya volt 1380-ban az a Pekri Anna, ki Erzsébet királyné meghitt udvarhölgyeként említtetik.

108 Nagyon csekély időköz marad azonban, s a Pekriek családi levéltárában fen-maradt régi genealógiai táblák már 1382-től kezdve összefüggő nemzédékrendet tüntetnek fel ily formán:

_{1 A családi levéltár genealógiáiban Bersáczki Eszternek van irva; tudtommal azonban ily nevü család nem létezett, tehát csak olvasási vagy másolási hibának tartom Tersáczki helyett, mely néven tudvalevőleg a Frangepánok egyik ága jelöltetik.}

E nemzedékrend részleteiben helyes lehet, de összeállításában aligha nincs hiba; mert az 1382 és 1512 közti időköz, mely az első Pekri Albert és Pekri Lajos között van, igen rövid arra, hogy köztük nyolcz nemzedéket beékelhetőnek tarthassunk. Valószinü tehát, hogy az e sorozatban előfordulók nem mind egyenes ágon jöttek le egymástól, hanem némelyek, közülök mint testvérek, oldalágakat képeztek, mit chro-nologiai jelzések és okmányok hijjában ellenőrizni s kijavítani most már nem lehet; tehát adtuk e stemmát, a jövőben előkerülhető adatokból helyesbithetés reményében, úgy miként a családi levéltár táblái feltüntetik.

Pekri Lajosról s az oklevelekben is testvérének nevezett János-ról azonban már hiteles oklevelek vannak, a pozsonyi káptalan által hivatalosan kiállított elenchus szerint.

Ezek a Nagy Iván müvében róla közölt adatokat megerősítik, s az ott felhozottakon kivül még a somogymegyei Thárd, s a pozsonymegyei Dévény vára iránt a pannonhalmi apátsággal, illetőleg Báthory Andrással való viszálkodásaira s a revuczai rézbányára vonatkoznak, valamint vannak oklevelek 1539-ből második nejéről a massovi herczegnőről is, ki előbb Báthori István nádor özvegye volt.

De ezeken kivül egy 1512-iki okirat Pekri Lajoson kivül még Farkas, János, István, Miklós s egy másik Jánost is említ a Pekri családból, kik Bertalan vránai perjel ellen a körösmegyei Tholawthych, Vakro Widowecz Sygyerye, Lwkachowecz s Nagy- és Kis-Thybanowecz stb. birtokok iránt perlekednek. Sajnos, hogy ki nem vehető a kivonatból, hogy mindezen Pekriek minő rokoni összeköttetésben állottak egymással. Csak az egyik Jánosról tudjuk biztosan egy más okmányból, hogy testvére volt Lajosnak.

Sejteni lehet azt is, de teljesen még sem biztos, hogy azon Pekri Anna, ki 1536-iki oklevél szerint guthi Országh Lászlónak neje, 1542-ben már özxegye, s 1563-ban már második férjétől, Losonczy Istvántól is özvegy volt, szintén testvére lehetett Pekri Lajosnak, valószinüleg ugyanez ment harmadszor is férjhez tancsi Földvári Istvánhoz, ki ama Losonczynak, a temesvári hősnek, titkára volt, s 1552-53-ban szerepelt a közélet mezején.

Ezeken kivül találunk még ez időtájban, egy 1530-iki oklevélben egy Pekri Pált is, ki a baranyamegyei Újfalu iránt Macedóniai László ellen perlekedik, s 1557-ben egy Pekri Borbálát, a Dómbay Mihály özvegyét, kinek Majthényi Kristóf magyar-kai részjószágát zálogosítja el.

Ezek közül a férfi családtagokat a levéltárban feltalált régi genealógia átdolgozója e század elején beosztotta ugyan részint a Pekri Lajos testvérei, részint második házasságbeli gyermekei gyanánt, de ez iránt biztos támpont nem levén, jobb őket egyelőre a táblán kivül hagynunk. De helyre kell igazítnunk a családfaíró azon tévedését 109 is, hogy Pekri Lajost 1512-ben horvátországi bánnak irja, holott a történeti adatok szerint ez nem áll, s a családi traditiót ez iránt a XIII. szazadbeli Pekri Péter szlavóniai bánra való visszaemlékezés téveszthette meg.

Másfelöl azonban Nagy Iván tudósunk is tévedett, midőn a Liptó-Ujvár iránt tiltakozó Pekri Jánost a Lajos fiának irja, mert e János az oklevelekben párhuzamosan fordul elő Lajossal s az 1554-iki oklevél mindkettőt életben levőnek s egymással testvéreknek mondja. Ép ily kevéssé bizonyul be Pekri Pál is a Lajos fiául; - az a György pedig, kit Nagy Iván gr Kemény József nyomán deési Pekri-nek ir, a szemeimmel látott hiteles oklevél szerint nem deési Pekri, hanem dersi Petki volt !

És most eljutottunk azon Pekri Gáborhoz ki a csaladot Erdélybe hozta be, s kinek Albert nevü testvéréről a családi levéltárban talált genealógiai táblák egyike sem tud semmit, hanem e Gábort mindannyian a Lajos fiául írják, noha ezt egyenesen bebizonyító oklevélre nem hivatkoznak. Azon időszakot és körülményeket tekintve azonban, mikor ezen Gábor épen a mohácsi vész okozta dúlások s rákövetkezett belzavarok közepette Erdélybe jött, épen nem csodálkozhatni, hogy okleveleit nem hozta magával s csak a tradiczióban maradt meg a családnál annak tudomasa, hogy e Gábor melyik Pekrinek volt a fia. Tény az, hogy ő már János-Zsigmond választott királynak 1562-iki oklevelében, kinek udvarnoka volt, »petrorinai« Petrinek neveztetik, tehát a család azonossága bizonyos, s nincs okunk a genealógiai táblák azon tételét mely őt a Lajos fiának írja, kétségbe vonni, minthogy nincs arra sem alapunk, hogy őt Inkább a Lajossal egykorú s vele egyszerre szereplő valamely más Pekri fiának tartsuk.

E Gábortól kezdve aztán, a ki váradi főkapitány, majd Fehérvármegye főispánja és Udvarhelyszék főkirálybírája vala, a leszármazás teljesen hiteles oklevelek által bizonyítva, napjainkig szakadatlanul foly, s azt a mellékelt táblazaton mutatjuk be.

Szembeötlők a nagy eltérések Kővári és Nagy Iván táblái s a jelen táblázat között, melyen nem lehetett biztos helyét megtalálni azon Pekri Zsuzsannának, ki mint sárdi Tolnai Dánielné egy 1680-iki oklevélben említtetik.

Egyébiránt még csak a gróf Pekri Lőrincz kuruczvezér nagyanyjára vonatkozólag kell egy észrevételt tennem.

Annyi bizonyos az oklevelekből, hogy nagyatyjának, az első Pekri Ferencznek a táblán látható két neje volt. Egy birtokomban levő 1634-iki okirat azt is tanúsítja (a Zeyk levéltár oklevelei között) hogy e két feleség közül Weér Anna volt az, ki mint özvegye túlélte őt; tehát ez kellett, hogy második neje legyen, Gálffi Krisztina pedig az első. Hogy gyermekei közül Zsófia, ki a nagy Teleki Mihály első neje volt, a Gálffi leánytól származott, azt a Pekri levéltár egy okirata kétségtelenné teszi, csak azt nem lehet biztosan eldönteni, vajjon fiai, Ferencz és László a Gálffi leánytól születtek-e vagy pedig a Weér leánytól ?

Eddigelé genealogusaink többnyire ez utóbbit tartották a Lőrincz nagyanyjának, s így tehát a második Pekri Ferencz anyjanak. Azonban valószínűbbnek tartom, hogy e Ferencz szintén még atyjának első feleségétől származott. Erre mutat, habár kétségtelenül nem is bizonyítja be, a következő két oklevélkivonatnak összehasonlítása :

1649. Pekri Zsófia, ozdi Pekri Ferencznek belényesi Gálffi Krisztinától született

leánya ellentmond a Gálffi György özvegye Király Zsófia által minden javairól készített végrendeletnek.

1651. Alsó Poén Biharvármegvében a belényesi kerületben fekvő hetység, melyet annak előtte atyai Gálffi György özvegye Király Sófia 1242 frt 40 dénár zálog összegben birt, ugyancsak zálogképen és a mondott összegben Kutyfalvi Pekri Ferencznek inscribáltatik. Ez utóbbi csak a második Pekri Ferenczre, a Lőrincz atyjára vonatkozhatik, mert okmányunk van róla, hogy az első Ferencz már 1634-ben sem élt, minthogy Weér Anna ekkor már mint özvegye irja alá magát. Hogy tehát a Gálffi-féle birtokok a második Pekri Ferenczre szállottak, ez habár nem is teljes 111 bizonyíték, (mert hiszen jogosan vagy jogtalanul vagy valami mellékes czimen a mostohafiu is megkaphatta azokat) de mégis legalább valószínűség arra nézve, hogy e második Ferencz szintén a Gálffi Krisztina fia volt.

Kár, hogy ez okiratokról csak hiteles elenchus maradt fenn a családi levéltárban, de azok kimerítő másolatai nem vétettek ki a káptalantól; melyek pedig e kérdést teljes biztossággal eldöntötték volna.

A család ősi és ezzel tökéletesen megegyező grófi czímerét, - melyet különben több féle változatban ösmerünk - mellékelt rajzunkon a Pekri Lőrincznek 1692. augusztus 8-án adományozott grófi diploma leírása után mutatjuk be. [Kir. Könyv. XXV. 127. V. ö. Siebmacher Wappenbnch. IV. 358. tábla. 490. 1.)

Baczka-madarasi Kis Bálint.

16. Verebélyi Marsó.

Nyitravármegyéből eredő család, mely a múlt század folyamán Trencsénbe, Heves és Külső-Szolnokvármegyébe is átszármazoít, némely tagjai pedig ujabb időben Zemplénben és Biharban laktak. Nemességét Marsó György, Pál és György fiaival, valamint István, Mihály, János, Miklós és Simon nevű testvéreivel együtt I. Lipót királytól 1665. január 19-én szerezte. Marsó József, János és György nyitravármegyei verbói lakosok a múlt század végén nemesség-igazoló pört kezdettek és minekutánna czímeres levelüket felmutatták és leszármazásukat hitelesen bizonyították: nemességük 1795-ben legfelsőbb helyről is elösmertetett (1988795. kanczell. sz.; A tárgyalási iratokból a következő nemzedékrend állítható össze:

Az 1665-ben megnemesített Marsó testvérek közül Miklós Pozsonyvármegyé-ben hirdetteté ki a család czímeres-levelét, kis unokaja János, nyitravármegvei lakos, tőle eredő vérségét igazolván, nemessége 1811-ben (8969/811. kanczell. sz. alatt) elismertetett.

A geneologia így áll:

MARSÓ MIKLÓS, 1665. } I. János, 1733-1745. } II. János, 1786. } III. János, 1811.

Marsó György, a ki Nvitrából Trencsénbe költözködvén, 1733-ban a kétségtelen nemesek között szerepel, Trencsénvármegyének esküdtje és pénztárnoka volt. Két fia maradt: György és Miklós. Mindkettő Heves és Külső Szolnokvármegyében lakott.

II. György előfordul az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban. Alkalmasint egy személy azzal a Marsó Györgygyei, a ki Putnoky Klára férje és Hevesvármegye szolgabirája volt. Leszármazása a régi Nagy Iván VII. k. 339. lapján látható, hol a család czímere is leíratik. Kék paizsban zöld alapon kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: az oroszlán növekvően. Takaró: kék-arany, ezüst-vörös. I. Miklós Heves és Külső Szolnokvármegye közönségétől 1767. október 31-én nemesi bizonyítványt kapott. Felesége szentmiklósi Éles Erzsébet volt, a kinek őse Ambrus 1606-bán Bocskay István fejedelem által emeltetett nemességre. Fiuk:

112 József, született 1761-ben, mint kincstári tisztviselő Tarczalon lakott és Zemplénvármegyétől 1822-ben nemesi bizonyítványt szerzett. Felesége sipeki Balázs Mihálynak kellemesi Melczer Évától született Anna leanya volt. Ettől származott fia:

Imre, sz. 1795-ben. Mint huszárhadnagy nőül vette Colonna Lajos herczegnek Rivafinoli Francziskától született Jozefa leányát. Gyermekeik:

a) Lajos, sz. 1824. Nápolyban kir. tanácsos, nyugalmazott vasúti és hajózási főfelügyelő.

b) József, felesége váradi Török Gábornak kálnai Ethre Antóniától született Illuminata (Ilma, Julianna) leánya. Fiuk Tibor, 1894-ben főhadnagy volt a cs. és kir. 48. sz. gyalogezredben.

A család ezen ágának anyakönyvi kivonatokból és megyei bizonyítványokból összeállított eddigelé ismeretlen leszármazása következő :

Marzsó Lajosnak 1891-ben a :»verebélyi« nemesi előnév adományoztatott, de a családnak az említett praedikatum használatához való joga, az igazolt régi gyakorlat alapján 1894-ben kormanykijelentéssel is elösmertetett.

A család neve az ujabb gyakorlat szerint »zs«-vel iratik.

r-r.

17. Klein-Arnótfalvy.

E család alapítója Klein György soproni származású katonatiszt volt, a ki mint alig felserdült ifjú 1645. évtájban belépett a Pálffy lovas ezredbe és három esztendeig, mint önkéntes, saját költségén szolgált. Innét, talán, hogy gyorsabban emelkedjék, vagy hogy világot lásson, átment a spanyol királyi hadseregbe s a gyalogságnál zászlótartó lett. Két esztendő mulva azonban visszajött a vértesekhez ezred zászlósnak (cornetarius vexilifer), annak utánna szállásmesteri minőségben szolgait, végezetre pedig 1659-ben kinevezték hadnagynak a Krieg ezredbe, és az Anhalti herczeg csapatjahoz osztatott be. I. Lipót király tekintetbe véve, hogy 20 esztendős katonai szolgálata alatt Spanyol- és Németországban, meg az örökös tartományokban, utoljara pedig a török háborúban nagy vitézül harczolt és bőségesen ontotta vérét: a trón és az ország védelmében szerzett érdemeiért Bécsben 1665, november 28-án magyar nemességre emelte és a következő czímert adományozta neki:

Négyelt paizs. Az 1. fekete mezőben ezüst, vörös, 113 arany és vörös szinű strucztollakkal ékesített sisak, a 4 szintén fekete mezőben turbános, levágott török fő; a 2. és 3. vörös mezőben befelé fordult ágaskodó két farkú arany oroszlán, jobb lábában kardot tart, balját ragadozásra nyújtja. Sisakdísz: aranykoronás két farkú arany oroszlán növekvőn, első lábaiban egyenes kardot tart, melynek hegyére levágott török fő van tűzve. Takaró: arany-fekete, ezüst-vörös.

Az eredeti armalis Sopronvármegye levéltárában őriztetik.

Klein György czímeres levelét Sopronvármegyének 1666. Nemes-Kéren tartott közgyűlésében kihirdettetvén, úgy latszik, visszament ezredéhez. Az örökös hadakozás miatt hosszú ideig nem ért ra családot alapítani és kenyerének javát már megette, midőn 1680. január 16-án Sopronban házasságra lépett Hablinger Annával, kitől két gyermeke származott: Anna-Maria, sz. 1681. február 1. és János, sz. 1689. november 1.

I. János Sopronban tanult és mint sóhivatali tiszt Szepesvármegyében Tepliczen lakott. Itt vette nőűl 1740 körűi Serafiand Zsuzsánnát, mely házassaga folytán -a családi feljegyzések tanusaga szerint - tepliczi és primóczi birtokossá lőn. Két fia maradt, nevezetesen András, a ki 1744. november 26-án született és II. János, a ki róm. kath. plébános volt Liptó vármegyében.

I. András iskolait Lőcsén bevégezvén, atyja mellett gazdálkodott és részt vett a tepliczi kis papírgyár vezetésében. Felesége Valder Zsuzsánna volt († 1813. január 21-én), kivel 1782-ben kötött házasságból származott fia:

II András, sz. 1784. szeptember 22. szintén Lőcsén tanult, de atyjának kora halála miatt iskoláit félbe szakítván, hogy csaladját az anyagi romlástól megmentse, hazajött gazdalkodni és 1811-ben nőűl vette Kreisel Juditot, a csűtörtökhelyi gróf Csáky uradalom intézőjének leányát. Öröklött javait eladván, Csűtörtökhelyen és Arnótfaluban 114 birtokot bérelt. Feleségének 1823. szept. 23-án történt halála után Arnót-faluból Iglóra költözködött és ott halt meg nyolczvanhároméves korában 1867. február 28-án.

Négy fia és három leánya maradt: a) Anna-Mária, szül. 1813. február 3-án, † 1814. jul. 3. b) András-Tóbiás, sz. 1814. szept. 9. c) Mátyás-József, szül. 1816. február 13, † 1873. május, d) Lajos-János, sz. 1817. április 18, † 1894. deczember e) Johanna, szül 1819. aug. 13. Alth Ferencz özvegye f) III András, szül 1821, † 1891. g) Amália, született 1823, †kiskorában.

A testvérek közül Mátyás-József, Lajos-János és III. András maradékairól tudósításunk nincsen.

András-Tóbiás, középiskoláit Miskolczon és Egerben, a jogot Pesten végezte;, 1841-ben ügyvédi oklevelet nyervén, Iglón telepedett meg és a XVI. szepesi város hatóságánál hivatalt vállalt. A szabadságharcz után előbb Zemplén, utóbb Szepesvármegye törvényszékénél közben a lőcsei bányabíróságnál szolgált; 1867-ben nyugdijaz-tatván, Iglón ügyvédi gyakorlatot folytatott, 1878-ban pedig megválasztották városi ügyésznek, de 1890-ben csaknem félszázados közszolgálat után végkép visszavonult a magánéletbe. Meghalt 1894. junius 1-én. Danielis Zsuzsánnától hét gyermeke származott :

1. István-Ágost, szül 1850. augusztus 7, tanult Iglón, Lőcsén és Egerben; a hadapród iskolát Kassán elvégezvén, 1876. május 1. kinevezték hadnagynak, az akkor Egerben állomásozó cs. és kir. 60. számú gyalog-ezredhez. Részt vett az 1878. évi bosnyák occupationalis hadjáratban és 1881. november 1-én mint főhadnagy áthelyeztetett a honvédséghez, és minekutánna a bécsi cs. és kir. hadi iskolát elvégezte, előbb mint vezérkari tiszt, később mint a honvédségi Ludovica-Akadémia tanára, végre mint buda-pesti 1-ső honvéd kerületi parancsnokság segédtisztje, illetőleg mint honvéd hadosztály vezérkari főnök dicséretesen működvén, 1894-ben őrnagygyá, 1896-ban pedig alezredessé - mindkét alkalommal soron kívül - léptették elő. Tulajdonosa a katonai érdemkeresztnek és főnöke a m. kir. honvédelmi minisztérium III. ügyosztályának. Felesége rauhenburgi Rauer Viktor cs. és kir. alezredesnek, a vaskorona és több jelesrend lovagjának Mária leánya, a kivel 1882. ápril 24-én kötött házasságából a táblazaton látható gyermekei származtak.

2. Zsigmond-Tivadar, sz. 1852. május 4., tart. cs. és kir. hadnagy, Zemplén vármegye főpénztárnok. Neje bernátfalvi Bernáth Ilona. Gyermekük nincsen.

3. Sándor- Sabinus, sz. 1854. márcz. 28.

4. Alfréd-Lajos, sz. 1855. aug. 21.

5. Aurelia-Juditta, sz. 1857. május 7.

Mind a három kiskorában halt meg.

6. Emil-György, sz. 1859. ápril 26. Nyugalmazott cs. és kir. tart. hadnagy, a sátoraljaújhelyi takarékpénztár pénztárnoka. Feleségétől Thoma Krisztinától született gyermekeit táblázatunk mutatja.

7. Alfréd-István, sz. 1861. aug. 20., m. kir. honvédszázados, a Ludovika-Akadémia tanára. Nőtelen.

Ő cs. és apostoli királyi Felsége 1899. évi február 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy Klein István alezredes és testvérei: Tivadar, Emil, Alfréd családi nevüket, régi magyar nemességük épségben tartása mellett Arnótfalvyra változtathassák, egyszersmind nevezetteknek és törvényes utódjaiknak az »arnótfalvi« nemesi előnevet adományozta.

r.-r.

115

18. Molnár.

A Molnár család Nagy-Körös város törzsökös családjai közé tartozik. Már az elött is, hogy a múlt század derekán nemes-levelet nyert, a család tagjait a jómódú polgárok között találjuk, kik a város legelső csaladjaival házasodtak össze.

A családnak elsö, okiratilag kimutatható őse Molnár Mihály, ki a 17-ik század végén élt s Borotvás Annát az 1667-ben nemességet szerzett Borotvás István föbíró leányát vette nöül. Borotvás Anna özvegyen maradván, másodszor Zsíros Mihály neje lett, s 1726-ban még életben volt, mert ez évben több körösi nemessel együtt Ő is - mint már Zsíros Mihály özvegye - III. Károly királytól adományt kapott Pótharasztja pusztára._{1 Lásd Galgóczy: Nagy-Körös város monográfiája, 71. lap.}

Ezen adomány azonban csak színleges volt, mert a puszta megszerzése tulajdonképen a városi közönség részére történt; csakhogy a város, mint személyi nemességgel nem bíró községi testület, nem szerepelhetett birtokosul, s ezért kérték az adományt körösi nemes lakosok részére. A város viszont az adományosoktól biztosító okiratot vett arról, hogy ök a pusztában sem magok, sem utódaik részére tulajdonjogot nem követelnek, mert ök csak a nevöket adták oda és a puszta az Ő nevök alatt a város pénzén és a város részére vétetett. Ennek daczára 1821-ben az adományosok utódai közül többen - s ezek között Borotvás Anna leszármazól közül is Molnár János - pörrel támadták meg a várost, a királyi adomány alapján jogot követelvén; de a hosszan elhúzódó pörnek véget vetettek az 1848-ik év eseményei, a mikor is a felperes család a pört beszüntette, s vitatott jogairól a város javára ünnepélyesen lemondott, s így Pótharasztja puszta ma is Nagy-Körös város közönségének birtokában van.

Borotvás Annának második férjétől, Zsíros Mihály főbírótól egy leánya maradt. Zsíros Anna, a ki először csíkvári Kalocsa Ádámnak - a ki 1728-ban 2600 frtért királyi adományt kapott Tetétlen puszta részére,_{2 Lásd Szilágyi S.: A Magyar Nemzet Története VIII-ik kötet, 95. lap.} másodszor pedig Káldy (Pál ?)-nak lett felesége. Kalocsa Ádám magtalanul halt el, azonban Káldynak maradtak örökösei, kik Borotvás Annának Molnár ági utódai ellen épen a Borotvás Anna öröksége miatt pört indítottak, e pör iratai között van meg a Molnár család leszármazása a nemességszerző Jánosig.

Visszatérve Borotvás Anna első férjére. Molnár Mihályra: ennek két fia maradt, u. m.: Mihály II., kiről csak annyit tudnak a családi Írások, hogy a ráczok a tetétleni földről magukkal hurczolták, - alkalmasint az 1708-iki rablótámadás alkalmával - s ezután nyoma veszett; és István, ki Tollas Katalint vette feleségül. A Tollas vagy mint a város régibb jegyzökönyveiben irva van: Tallas család Nagy-Kőrös város egyik régi - ma már kihalt - családja volt, melyből István már 1600-ban s később még négy ízben volt a város főbírája, s kívüle a 17-ik században még hárman voltak a család tagjai közül a város főbírái.

Molnár Istvánnak és Tollas Katalinnak egy fia maradt János I., ki a 18-ik század elején született, s kétszer nősült. Első "felesége volt ns Veres Anna, Veres Gergely leanya Kecskemétről, kit 1732-ben, vett el, de a kivel csak alig egy pár évig élt együtt, mert már 1735-ben egy meglevő nyugtatvány szerint, neje rokonait a hozomány iránt kielégítette. - Második felesége Bodó Papp Erzsébet, Tóth Gergely özvegye, kivel 1740. márcz. 8-ikán kelt egybe.

A Bodó Papp család érdekes régi családja Nagy-Kőrösnek. A múlt századokban jelentékeny szerepet vitt a város közéletében, így pl. Bodó Papp István, - ki 1798-ban halt meg - 1761 2-ben a város főbírája volt. A család régi nemességéről 116 két czímeres levél tanúskodik, mind a kettő ma is meg van a család birtokában.

Az elsőt Rudolf király 1585. febr. 25-ikén adta a családnak, mely akkor még csak Bodó nevet viselt (kihirdettetett Pestmegyében 1586-ban)-, a másodikat pedig I. Leopold király 1697. febr. 1-én állította ki Bodó alias Papp József és neje Rózsa Anna, valamint fiai részére (kihirdettetett Pestmegyében 1697. febr. 25). Az újabb nemes-levélben nincs megemlítve, hogy ez újítás; de hogy mindkét nemes-levél ugyanazon csalad részére szól, mutatja a czímer azonossága is, a mely mind a kettőben a következő: Vörös paizsban zöld mezőben magasra emelkedő cserfa alatt balról természetes színű s a fa felé fordult gólya csőrében kígyót tart; Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú, bal lábon álló s jobb lábával piros almát tartó gólya; takarók: arany-kék, ezüst-veres.

Molnár Jánosnak Papp Erzsébettel kötött házasságából 3 gyermeke származott, u. m.: Erzsébet, sz. 1741. jun. 19, a ki később ns Kalocsa István főbíró felesége lett, Albert, sz. 1748. szept. 20. és Mihály, sz. 1751. decz. 7.

Már mind a három gyermeke életben volt, mikor nejével és gyermekeivel együtt Mária Therézia királynőnek 1758. jun. 3-ikán kelt czímeres levelével nemességet kapott. Az eredeti nemes-levél meg van a család birtokában s be van jegyezve a KK. XLIV. k. 574. lapján.

Az adományozott czímer ezüst paizsban zöld alapon aranyzsinóros kék ruhás, arany csattokkal díszített aranyöves, vöröscsízmás magyar vitéz panyókára vetett mentével, fején kék fityegős nyest süveggel jobbkezében kivont kardot, balkezében pedig három arany búzakalászt tart. Sisakdísz: két kiterjesztett fekete sasszárny között három arany búzakalász; sisak-takarók: arany-kék, ezüst vörös.

A nemességszerző Molnár János jó gazda és gondos családapa volt, ki a család birtokát oly szépen gyarapítá, hogy halala után gyermekei, a meglevő osztálylevél szerint, a tetétlenl pusztán több mint 2200 (magyar) hold földön osztozkodtak.

Tőle két ágon jön le a család a mai napig.

I. Albert ága.

Molnár János idősebb fia Albert, ki 1748. szept. 10-én született, Nagy-Kőrös városánál több ízben viselt előkelő közhivatalt; így 1785/86-ban másodbíró, 1802/3 és 1804/5-ben pedig a város főbírája volt. 1770. május 16-án nősült, Nagy János leányát, Zsuzsánnát vette el Kecskemétről. E házasságból 11 gyermekük született, kik közül - nem említvén a kiskorukban elhunytakat, a kik a mellékelt táblázaton szintén láthatók - emberkort a következők értek:

1. Zsuzsánna, sz. 1771. febr. 16. ns Beretvás Péterné.

2. Erzsébet, sz. 1772. jul. 9. Mocsy Györgyné.

3. Éva, sz. 1778. ápr. 13. ns. Sütő Jánosné.

4. István II., sz. 1779. decz. 22., kinek neje volt ns Muraközy Mária, gyermekeik pedig: Albert II., ki 1840-ben nőtlenül halt el, és Mária, sz. 1808. ápr. 26. Vörös Istvánné.

5. Judit, sz. 1781. decz. 31. ns Kalocsa Ambruzsné.

6. János IV., sz. 1786. jul. 21. Az 1809-iki nemesi insurrectióban mint hadnagy vett részt. Kecskemétről nősült, elvévén balazsfalvi Kiss Mihály és ns Pintér Maria leányát, Terézt. Meghalt 1836-ban. Gyermekeik:

a) László, sz. 1812. szept. 19., meghalt kis korában; b) Zsuzsánna sz. 1813.

Molnár Jánosné; c) Eszter, sz. 1815. jul. 24., d) Terézia, sz. 1817. máj.

118 7. Hegedűs Ferenczné; e) Zsigmond, sz. 1819. jul. 25., meghalt kiskorában; f) Anna. sz. 1828. márcz. 6., meghalt 1899. ápr. 12.; g) Juliánna, sz. 1826. aug. 14.; h) Simon, sz. 1831. márcz. 24. Az 1848/9-iki szabadságharczban a Károly huszárezredben mint szakaszkáplár vett részt. Nőtlen.

7. Mária, Balogh Mihály profeszor neje.

II. Mihály ága.

Molnár János ifjabbik fia Mihály III. 1751. deczember 7-én született. Ő is több ízben viselt közhivatalt a városnál; így 1780-81-ben adóbíró, 1783-84-ben és 1793-94-ben másodbíró volt. Meghalt 1798-ban. 1772. február 28-án vette nőül inárcsi Farkas Pál és ns Gaál Erzsébet leányát. Házasságukból szintén 11 gyermek származott, kik közül emberkort a következők értek:

1. Erzsébet, sz. 1774. decz. 3. Venczel Pálné.

2. Mária, sz. 1775. szept. 5., nánási Fodor Gerzson rectorprofeszor s később generális-nótárius neje; férjhez ment 1794-ben, s meghalt 1799 előtt.

3. János, sz. 1779. márcz. 23-án; lasd alább.

4. Sára, sz. 1781. nov. 15., ugyancsak nánási Fodor Gerzson második neje, kivel 1799-ben esküdött; az ő fia volt ifj. Fodor Gerzson, kihez Arany az Ismeretes névnapi köszöntőt irta.

5. Éva, sz. 1783. decz. 13., ns Vaikó Gergelyné; Ikertestvére Zsófia kiskorában meghalt.

6. Mihály IV., sz. 1786. szept. 1., l. alább; Ikertestvére József kiskorában meghalt.

7. Pál I., sz. 1790. decz. 22.; lásd alább.

8. Juliánna, sz. 1793. nov. 28., ns Bikfalvy Sámuelné.

Mihály ágán az ő fiaitól három vonalon jön le a család a mai napig, u. m.:

A) János vonala.

János III. ki 1779. márcz. 23-án született, 1801. febr. 17-én vette nőül Korcsek Katalint, s 7 gyermekük származott, kik közül emberkort értek:

a) Lajos I., szül. 1806. okt. 12., neje Acs Juliánna, kitől 3 fia született, u. m.:

α) Balázs, sz. 1839. decz. 28., városi ellenőr és számtiszt, később Jászberényben adótiszt, neje Nemesik Amália.

β) Pál III. sz. 1843. jul. 8., neje Tóth Mária.

γ) László, sz. 1849. márcz. 16.; első neje Molnár Petronella, Molnár János és Molnár Zsuzsánna leánya, 2-ik neje - kivel 1880 ban esküdött -Makai Zsófia.

A három testvér gyermekeit táblázatunk mutatja.

b) János sz. 1811. jan. 27.; városi pénztárnok, tanácsos és alpolgármester volt; neje Molnár Zsuzsánna; gyermekei a táblázaton láthatók.

c) Katalin, sz. 1813., jun. 14., Pekárik Sámuelné, később Rácz Györgyné.

d) Zsuzsánna, sz. 1816. jan. 14., Kaszap Antalné.

e) Borbála, sz. 1819. jul 7., előbb Tóth Ferencz, másodszor pedig Tóth József neje.

B) Mihály vonala.

Mihály ki 1786. szept. 1-én született, ns Valkó Máriát vette nőül, kitől 5 gyermeke származott, u. m. :

a) Krisztina, sz. 1814. jul. 22., ns Fitos Ambruzsné.

b) Antal, sz. 1818. jan. 30., meghalt kiskorában.

c) Mihály V., sz. 1819. aug. 19-én; nőül vette Gubody János és Inárcsi Farkas Sára leányát, Gubody Krisztinát, s .,3 gyermekük volt, u. m.:

119 α) Amália, Trummer Antalné.

β)Mária, Póka Kálmánné.

γ) Gyula I., meghalt nőtelenül.

d) László II., sz. 1824. jun. 27., meghalt 1869. apr. 18.; neje ugyancsak Gubody János és Inárcsi Farkas Sárának 1827. jan. 27-én született leánya, Terézia. 3 gyermekük volt, u. m.:

α) Irma, sz. 1851. nov. 3., jalsovai Jalsoviczky Lászlóné.

β) Ferencz, sz. 1853. jan. 12.; városi közgyám, s azután a nagykörösi népbank pénztárnoka. Nöül vette K. Faragó Pál és Szívós Éva leányát, Ilonát; 7 gyermekük a táblázaton látható.

γ) László IV., sz. 1854. márcz. 14. A községi takarékpénztár igazgatója volt. Felesége Vajda Pál és Beretvás Johanna leánya, Ilona; gyermekeik a táblázaton.

δ) Teréz, sz. 1855. aug. 16., Ujszászy Imréné.

ε) Petronella, sz. 1858. május 31., meghalt 1859. ápr. 11.

e) Mária, sz. 1826. márcz. 23., Magyar Pálné.

C) Pál vonala.

Pál I., ki 1790. decz. 22-én született s 1835. jul. 22-én halt meg, a széki gróf Teleky csalad levéltárnoka és jogtanácsosa, Csanád megye táblabírája és a kecskeméti ev. ref egyházmegye tanácsbirája s Nagy-Körös város szenátora volt. 1821-ben nöül vette Kalocsa Borbálát, ns Kalocsa András és alsódabasi Halasz Teréziának 1802. decz. 6-án született leányát, a fentebb említett Molnár Erzsébet és Kalocsa István unokáját.

Gyermekeik közül férfi kort ért:

Gedeon, ki 1833. márcz. 5-én született, s mint alig 15 éves serdülő ifjú részt vett az 1848-49-iki szabadságharczban, előbb mint nemzetőr, azután pedig egyik honvéd gyalogzaszlóalj hadnagya. Az alkotmány helyreállítása után 1867. május 31-én Nagy Kőrös varosa főjegyzőjévé választotta, s e minőségben - mint egyszersmind Pest megyének tiszteletbeli főjegyzője - több mint 31 éven át híven szolgálván városát, a múlt évben nyugalomba vonult. 1861 ben nöül vette balazsfalvi Kiss Károly és kisfaludi Madarász Anna leányát, Irént, Kecskemétről. 3 gyermekük született, u. m.:

a) Pál IV., kir. aljárásbíró Kún-Szent-Miklóson; első neje volt Salamon Mária, kitől egy leánya született: Mária; 2-ik neje Gubácsi Ilona.

b) Ilona, Benkó Imréné.

c) Sándor, sz. 1867. decz. 30-án, m. kir. honvéd-huszárfőhadnagy Kecskeméten.

A család leszármazása a mellékelt táblázaton látható.

Benkó Imre.

19. Szigethy.

Zalavármegyei régi család, melynek tagjai közül az 1754-55. évi országos nemesi összeírás alkalmával Szigethy Pál, István, Ferencz, Péter és András Óhidon, Márton, János, Pál és György Köveskállán laktak és birtokoltak. Töredékes nemzedékrendjüket az óhidi ágból származó Györgytől kezdve, az itt következő hiteles oklevelekből készült tábla mutatja:

120

A táblázaton álló II. Antal-nak Rósa Etelkával 1857. junius l0-én kötött házasságából 1859. november 11-én született Árpád fia még gyermekkorában, az 1864. Junius l0-én született Zoltán pedig ifjan halt el. Gizella leányát (sz. 1858. május 22.) Erdős Géza ügyvéd vette nőül 1880, október 30-án, de alig hét esztendeig tartó házasság után - mely házasságból két fiú származott - özvegyen hagyta. Az árvákat nagyatyjuk 1897. julius 19-én örökbe fogadta, Ő császári és apostoli királyi Felsége pedig Ischlben 1898. évi augusztus 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával az örökbefogadás tényét jóváhagyván, Szigethy Antal zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöknek, a közügyek terén szerzett kiváló érdemeinél fogva, az «óhidi» praedikatumot adományozta és családi nevét, régi magyar nemességét, előnevét és czímerét az örökbe fogadott kiskorú Erdős Irnák Antal Gézára és Erdős Levente György-Alajosra kegyelemből díjmentesen átruházta.

A család czímere kék paizsban két arany búzakalász között lévő váromladékon jobblábában kardot tartó, balját ragadozásra nyújtó ágaskodó arany oroszlán. Sisakdísz : kardot tartó pánczélos kar. Takarók : kék-arany

r.-r.

20. Korchmáros.

I. Lipót király Linczben, 1680. szeptember 19. Korchmáros Jánost, nejét Német Katalint, gyermekeit: Györgyöt, Istvánt, Mihályt, Jánost, Ilonát és Annát, valamint rokonát Korchmáros Ferenczet magvar nemességre emelte és a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban zöld halom közepén három egymás mellett álló vöröslő színű búzakéve. Sisakdísz: kettős farkú oroszlán növekvőn, ballabát ragadozásra nyújtja, jobb lábában három vöröslő (érett) buzakalászt tart. Takaró: arany-kék, ezüst-vörös.

A czímeres levelet kihirdették Vasvármegyének 1681. ápril 14-én Szombathe-lyen tartott gyűlésében; eredetije a család birtokában.

A nemességszerző négy fia közül csupán Györgynek ösmerjük a leszármazását. Feleségétől Sáry Katalintól György, Mihály, Kata, Erzsébet és Juliánna nevü gyermekei születtek.

II. György és II Mihály testvérek nemességét 1763-ban legfelsőbb helyen kifogásolták, mivel Vasvármegye annak bizonyításánál csak a köztudomásra hivatkozott, és meghagyatott a vármegyének, hogy tudomását kellően indokolja {Orsz. Levéltár. Concep. Exp. 1763. nr. 71 és Orig. Ref. 1763. nr. 210.), a mi úgy látszik meg is történt, mert a család tagjai továbbra is megmaradtak nemesi jogaik háborítatlan gyakorlatában s a legújabb időkig Táplánfán és Kis-Unyomban előkelő birtokosok voltak.

121 Leszármazásukat a következő hiteles nemzedékrendi tábla mutatja:

ILGyörgynek párisi Bácsmegyey Juliánnával 1733. szeptember 8-án kötött házasságából Júlia, Katalin és Anna nevü leányai mellett maradt egy fia:

Pál-József, sz. 1746. január 26-án, a ki táplánfai és kis-unyomi birtokos volt. Kétszer nősült. Először Győrffy László özvegyét Poka Rojáliát (esk, 1785), másodszor pedig Botka Francziskát vette nőül. Őstől maradt javait gyarapítván Németh Józseftől 1803-ban egy kis-unyomi fél jobbágy telket, 1805-ben pedig a hodásziaktól 1590 frtért nemesi fundust szerzett. Első feleségétől Boldizsár nevü fia, a másodiktól egy leánya az 1796. jul. 7-én született Francziska-Rozália maradt.

I. Boldizsár sz. 1785. deczember 31. Vasvármegye táblabírója volt. Zajlka Teréz-zel 1808. január 26-án kötött házasságából származott gyermekei:

a) Antal, sz. 1808. decz. 20. Felesége Vidos Anna volt. Esküvő 1839. február 15., fiok: Lajos-Gyula, sz. 1841. január 20. Nőül vette 1872. jun. Szelles Szidóniát. Gyermekeit táblázatunk mutatja.

b) III. János, 1847. Felesége volt Forintos Ludovika.

c) József, 1847.

d; II. Boldizsár, sz. 1813. november 18. Felesége polányi Polányi Juliánna. Esküvő 1845. szept. 11., fiok Sándor, sz. 1851. jun. 27. Vidos Margittal 1879. május 29. kötött házasságából származott gyermekei a táblázaton láthatók,

e) Károly, 1847., f) Borbála Zárka Sándorné, g) Juliánná Kisfaludy Károlyné, h) Gáspár, i) Menyhért ikrek, sz. 1830. decz. 21.

Gáspár, kir. járásbíró Kőszegen, 1855. október 15, nőül vette Szép Juliánnát. Ettől született gyermekeit táblázatunk mutatja.

Horváth Sándor.

---

122

Az 1754-55-ki országos nemesi összeirás

Közli ; Dr. Illéssy János.

Bács vármegye.

Abrahamov Velimir, Adamovich Bálint, Mihály, Állaga Pál, János, Antonovics Simon, István, János, Aszimarkovics Márk. Bácsmegyei Mihály, Bajczy Antal, Balogh Ferencz, Imre, Barasevics Antal, József, Barlch Antal, Béla, Berecz Péter, János, Berkó Pál Biczó István, Boczor István, Boderlicza János, Borza Tamás, Botlik István, Branovacski Szubota, Brestyánszky György, Burza István. Csanádi Gruba, Csejtey Antal, Pál, Imre, Csernovics Mihály özvegye és fiai János, Arzén, György, Simon, Pál, Csiba Gáspár, Csóka István, Csokity György, Csupor Ádám. Dósa György. Dudvarszky Miklós. Fejérvári Péter, Fodor József, Forjan Antal Gazaffy Pál, Gelonics Jakab, Golub György, Gombos Antal, Groczky József, Guganovics Miklós, Bonaventura és Simon, Györky György, Gyukics Lázár, Gyulinacz Arzén, • Gyurisics János. Hajnal János, Ferencz, Ható Ignácz, Hayll Ignácz, Hegyi József, Hernyakovics János, Horváth Mihály. Ility Gábor, Ivánkovics Antal, Miklós. Jancsovics György, Jeremich Zslvan, Kajty Jakab, Miklós, Márk, József, Péter, Kanacsky János, Kanyó Pál, István, György, Karakasevity Drag, Karapancslcs Száva, Klinovszky József, Knezy Maté (2), György, János, Simon, Komlósy Mihály, Koncz Ándrás, Sándor, Kosity Péter, Kubara Osztója.

123 Laczkó István, Latinovics Péter, Antal, György, Litvai György, János. Magyar Antal, Mandity Tamás, Márk, Jeromos, Manics Mark, Markovics Márk (2), Miklós, Mihály, Mátyus Márton, Medianszky Lázár, Milinovity Nessa, Milkovics Farkas, Mirilovity Maxim. Nagy István (2), János, Ferencz, Nancsics Maxim, Neszmér István, Nikoletics István, Nicolity Zsivan. Odry György, Mátyás. Pajavetovity Atanáz, Pál András, Parcsetics Márton, Pécsy András, Pesity Mihály, Piakovity János, Pilaszanovics István, Piukovics János fiai Jeromos, Fülöp, Antal, Popovity György, Zsivkó, Posoczy Ádám, Pribék János, Prusinszky Ferencz, Putnik Tamás. Radics György, Mátyás, Radisics Márk, Rajkovics Péter, Ribényi András, Runity Simon. Stepanovics Gáspár, Stverteczky József, Szántó István, Szavity István, Sztanojevity Arzén, Sztratimirovics János, Szucsics Jakab, Lukács, Menyhért, András, Mátyás örökösei, Szudarovity Gaja. Tajnai Mihály, Taar György, Tessity Mihály, Teszak János, Tóth János. Varga Ferencz, Vidakovics Mátyás, Márton, István, Jeromos, György, Gergely. Vojcs László, Vojnics Lukács és testvérei; - János és fiai, Vojnovity Vuja, Volarics Ferencz, István, Vucsetity Jovicza, Vucskovity Zsivkó, Vujevics Mihály, György (2), Péter, András, Lukács, Tamás, Vusity Ignácz. Zákó István, Zbisko Mihály Zombory Imre, Zorath Ádám.

Baranya vármegye.

Ács János. Adamovics Ferencz, János. Balla István, Ballovics József, Márton, Balogh Dánlel, István, János (2), József, Peter, Bana József, Mátyás, Péter, Baranyai János, Beke Ferencz (2), János, Bernárd András (2),> István, János, Márton, Sámuel, Bésán Imre, Bozó Ferencz, Gergely, Máté, Farkas. Csányi László, Czindery Ignácz, Cziriak Ferencz, János (2), József (2). Dorosavcsevics Simon özvegye és fiai, Dömötör János. Egyed János fiai Ignácz, János, Erdödy András, Eva István, János (3), Pál, Péter. Farkas Ferencz, Gergely, István, Mihály, Friebeisz Ádám, Antal, János. Gáll István, Galambos Mihály, Gerdenics György, Gludovácz János fiai Mihály, József, Grabarics János, Graman Illés, Gyenis András, Ferencz (2), János, Márton, Mátyás. Hajas János, Hegyi, 1. Svylkovics, Helbing György, Hersching János, Hojtsy Mihály, Benjámin. Horváth Dániel lányai. Jankovics Antal, János, Kajdacsy Zsigmond utódai. Kari István, László, Kata András (2), István, János, Máté, Pál (2), Péter, Sámuel, Katona András (2), Gergely, János, József, Miklós, Péter, Sámuel, Kis Péter, Koller (Gödri) Mihály,

Kovács Sándor, Köszöghi Ferencz özvegye Antal Krisztina. Kruspér János, Kulin János, József, Kun Pál, Kürtössy János. László András, Lauro Pál, Lehoczky János , Lengyel Gáspár, Liptay Imre. Major Ferencz, Mihály, Marffy István, 124 Melczer Lipót utódai, Mesterházy Pál, Mitterpacher Ignácz fiai. Nagy Dániel, István (2), János. Orlovics János, Pávics Antal, Perczel József, Petre Ferencz, István (2), József, Petrovszky Ferencz. Rimanóczy Ignácz. Sauska Ferencz, Schey Gábor, Sivkó János, Somogyi Ferencz özvegye, Spolarics Ignácz, János, Márton, István, Svylkovics, másk. Hegyi György, János Sziszman József, Sztankovánszky Pál. Tanyi László Tóth János. Uj Ferencz, István (2), János (2), Péter, Tamás, Újvári László. Velikay Ferencz, Vitta Gergely, György (2), István, János, Máté (2), Péter, Vranovics János. Záborszky László, Zombory János (2), Vitus, György, Ignácz, Imre József.

---

Hivatalos Értesítő.

A 7719/1. 1899. sz. B. M. rendelet alapján.

A m. kir. belügyminiszter Cziegler Emil, szolgálaton kivüli porosz ezredes dan-zigi lakos magyar nemességét folyó évi 13741/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminisztérium sztanka-hermányi Sztankay Béla, m. kir. hon-védhuszárföhadnagy és sztankahermányi Sztankay Oszkár, cs. és kir. huszárfőhadnagy ősfáját f. évi 34291/1899. sz. a. hitelesítette.

A m. kir. belügyminisztérium báró Schmertzing Antalné, született Jeszenszky Anna ősfáját f. évi 40841/1899. sz. a. hitelesítette.

A m. kir. belügyminisztérium Hatvani Zoltán, cs. és kir. hadnagy régi nemességét és a »szigeti« előnév használatához való jogát f. évi 37222/1899. sz. alatt igazolta.

A m. kir. belügyminiszter Szluha Imre, m. kir csendőrhadnagy régi nemességét f. évi 38813/1899. sz. a. igazolta.

A magyar kir. belügyminiszter NagyGábor, m. kir. csendőrszázados régi nemességét és a "tolcsvai"- előnév használatához való jogát f. évi 39581/1899. sz. a. igazolta.

A m.k. belügyminiszter Szinyei Bódog, cs. és kir. tartalékos hadnagy régi nemességét és a "Szinyei-Merse" név használatához való jogát f. évi 39422/1899. szám alatt igazolta.

125

Czímerigazolás.

68,573. / I. szám. M. kir. belügyminister,

Körrendelet

valamennyi vármegye alispánjának.

A vármegyék legtöbb esetben nem rendelkeznek azzal a levéltári anyaggal és általában azokkal az eszközökkel, melyek a nemesi czímerbizonylatok hiteles kiál-lithatásának előfeltételét képezik. Ennek a következménye, hogy a felek által jóhisze-müleg végérvényesként használni kívánt ily bizonylatok teljes bizonyító erővel nem mindig birhatnak, és hogy a felülhitelesítés vagy elbírálás végett hozzám felterjesztett czímerbízonylatok adatai gyakran ellenkeznek az országos levéltárban őrzött adatokkal, minek folytán a hibák kiigazítása és a helyes czímer megállapítása sokszor hosszas tárgyalást igényel s az illetőnek különben elkerülhető költségeket is okoz.

A közönség érdekeinek megóvása, valamint az országos levéltár bő anyaga által biztosított gyorsabb eljárás végett is kívánatosnak tartom, hogy ezentúl a kellő bizonyító adatokkal felszerelt folyamodványok alapján a czímerbizonylatok a belügyminisztérium, mint nemesi főhatóság által állíttassanak ki, mert közhite-lességü bizonyítványoknak csakis ezek fogadhatók el.

Midőn erről czimedet tudomás és az érdekelt közönség megfelelő tájékoztatása végett értesítem, egyúttal megjegyzem, hogy a vármegyéknek a nemesi bizony-latok, valamint a levéltáraikban levő bizo-nyító iratok másolatainak kiállítására vonatkozó joga jövőben is érintetlen marad.

Budapesten, 1898. szept. 23.

Perczel s. k.

Megjegyzés.

Mint a kamarási és egyébb ősfák hitelesítésére vonatkozó körrendelet magyarázatában is érintettük, a nemesi czímer használatához való jog királyi (fejedelmi) adomány vagy a gyakorlat alapján ismerhető el. A most közölt miniszteri rendelet arról az esetről szól, midőn valaki valamely czímerhez való jogát a gyakorlat alapján kívánja elösmertetni. A vármegyék, illetőleg az alispánok ezentúl is bizonyságot tehetnek arról, hogy valamely nemes családnak névvel nevezett tagjai a törvényhatóság levéltárában őrzött és dátum szerint pontosan felsorolt okmányokon látható pecsétlenyomataikon ilyen és ilyen czímert használtak, sőt azt is igazolhatják, hogy a fél által színes rajzban bemutatott czímerkép az illető család egyik vagy másik tagjának aláírása mellett látható czímeres pecsétlenyomattal megegyezik : bizonyítványuk azonban a folyamodónak vagy a vele vérséges összeköttetésben álló egyéneknek a szóban forgó czímer használatához való jogát végérvényesen nem állapíthatja meg, hanem csupán igazoló adat, melynek bizonyító erejét a m. kir. belügyminisztérium mérlegeli és dönti el. Különös czímerbizonyla-tokat a belügyminisztérium csak a felek kívánságara állít ki, ily bizonyítványok azonban ott, a hol ősfáknál vagy más hasonló esetekben maguk az igazoló adatok is bemutattatnak s igy azokat a belügy ministerium mérlegelheti- nem szükségesek.

A 7719 / I.1889. sz. B. M. rendelet értelmében látta:

dr. Pauler Gyula s. k.

miniszteri tanácsos, országos fölevéltárnok.

126

Tárcza.

Válasz az »Alkotmány«-nak.

Az »Alkotmány« czímű politikai napilap folyó évi május 7-iki számában külön czikkben ösmerteti a »Nagy Iván« eddig megjelent füzetelnek tartalmát és megró engem azért, hogy a kamarási és egyébb ősfák hitelesítéséről szóló belügyminiszteri rendelethez »nagyon subjectiv felfogással különféle megjegyzéseket« csatoltam. Kiváltképen azt veti szememre, hogy egyetlen egv kanczelláriai vagy helytartótanácsi rendeletre sem hivatkozom, sőt a czikk írója szerint megjegyzéseim »a jogtörténet fejleményeivel sem állanak összhangzásban.«

Minden további félreértés elkerülése okáért, a nemességét igazolni óhajtó közönség érdekében ki kell jelentenem, hogy nekem korántsem az volt a czélom, hogy a nemesség igazolásra vonatkozó felsőbb rendeleteket ösmertessem, hanem igen is az, hogy a m. kir. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság által követett szabályszerű eljárás módját magyarázván, az érdeklődőknek és ügyes-bajos embereknek gyakorlati tanácsokkal és utasításokkal szolgáljak. A "subjectiv felfogás" vádjánál pedig czikkirónak csak az a másik vádja alaptalanabb és képtelenebb, hogy t. i. megjegyzéseim a jogtörténet fejleményeivel sem állanak összhangzásban. Mert a belügyminisztériumnak a nemesség és előnév igazolása körül követett eljárása az 1848. előtti törvényes gyakorlattal lényegében ma is megegyező, én pedig nem tettem egyebet, minthogy a körrendeletet, az érvényben lévő eljárás alapján szigorú tárgyilagossággal kommentáltam. Megengedem, hogy némelyek az ügyre vonatkozó kanczellaria és helytartótanácsi rendeleteket is fölöttébb szomjúhozzák, de a ki leszármazását, nemességét, czí-merét és előnevét akarja igazoltatni, bizony nem köszönné meg nekem, ha gyakorlati tanácsok helyett, dekrétumokkal, világos és hasznavehető utasítás helyett - e rovatba különben sem tartozó - jogtörténeti tanulmánynyal, avagy pedig tisztán akadémikus jellegű fejtegetésekkel delectalnám.

A czikkiró azért is megdorgál bennünket, hogy dr. Szombathy Ignácz ur "Indítvány át" nem nyomattuk le egész terjedelmében, s mikor annak részletezésére és indokolására került volna a sor: saját véleményünket adtuk elő, holott - úgymond - a »Nagy Iván« olvasói tudományos és magasabb értelmiségü egyének, a kik nem akarnak tanári elbeszéléseket, hanem jogi adatokat olvasni« stb. úgy emlékezem, megjegyeztük, hogy Szombathy ur javaslatával annak idején bővebben foglalkozunk, most azonban őszintén bevalljuk, hogy ez csak udvarias kitérés volt a részünkről, hogy megkíméljük Szombathy urat attól a bírálattól, melyet az egész terjedelmében közölt indítvány és ahhoz csatolt szabályrendeleti javaslat felett minden tudományosan müveit és magasabb értelmiségü olvasó gyakorolt volna.

De ha úgy tetszik, jövő számunkban érdeme szerint méltatjuk. Addig egv kis türelmet kérünk.

Dr. Komáromy András.

127

Kérdések.

1. Előfizető szives útbaigazítást kér arra nézve, hogy hol akadhatna nyomába a csapói Kun család hiteles czímerének, mely családból Zsigmondnak nyáradtői Maksay Zsuzsánnától született leányai közül: 1. Klára Lázár Gáborné, 2. Mária báró Perényi Károlyné, 3. Erzsébet Keresztúri Mihályné, 4. Terézia Kállay Józsefné, 3. Zsuzsánna báró Jősíkáné volt. Továbbá nagy köszönettel fogadná, ha olvasóink közül valaki szerkesztőségünk útján az állítólag 1602-ben nemességet szerző Zallár család czímerét esetleg az armalis levél hollétét tudatná vele. Bővebb tájékozás okáért közli, hogy Zallár István a pozsonyi kamaránál ajtónálló volt és 1754-ben 72 éves korában halt meg.

2. Rimay> Zoltán úr (alsó-sztregovai) Budapesten, az irodalomtörténetben is emlékezetes nevü alsó-sztregovai Rimay család eredetének és leszármazásának történetén dolgozván, nagy köszönettel fogadná, ha olvasóink és a szaktudósok ebbeli törekvését genealógiai és más adatok nyújtása, útbaigazítások és fölvílágosítások által támogatni szíveskednének.

3. Unger Géza kir. törvényszéki albíró ur Szatmáron, a következő kérdésekkel fordul olvasóinkhoz:

a) A Sziléziából Kassára telepedett Unger Bálint sz. 1766., † 1831.) maradékai között az a hagyomány él, hogy a család ősei mint erdélyi nemesek 1570. táján Báthory Istvánnal Lengyelországba s onnét Szilézíába mentek, hol régi nevüket elhagyván, Unger néven neveztettek. A sziléziai ágból Bálint a múlt szazad vége felé Kassára, Fülöp Nagy-Becskerekre származott. Ennek két leánya maradt: Szilágyiné és Liptayné. Hol és mikép lehetne az erre vonatkozó adatokat föltalálni ?

h) A Horácsek (Horaschekh, Horácsek, Horacek) család a múlt század végén vagy a jelen század elején állítólag magyar nemességet kapott. Tagjai közül József és István a herczeg Eszterházyak kismartoni uradalmában erdőmesterek voltak, Miksa (neje Győry Anna) a múlt században Nagybányára telepedett. Gyermekei: Ádám, István, József, Ignácz-János. Hol lehetne a rajuk vonatkozó adatoknak nyomára jönni. A nemeslevél állítólag Horacsek Ádám özvegye Riemer Fanni birtokában volt, a ki előbb Nagy-Bányán, majd Váczon, később Miskolczon lakott. Él-e még és hol lakik ?

4. Horváth Gyula jegyző ur Siklón (Aradmegye) csaladja eredetét és nemességét kutatja. Nagyatyja Jakab (sz. 1777.) Kis-Jenőn egybekelt 1804-ben Keresztes Antal és Frőhlich Ánna leányával és mínt Csaba város főjegyzője halt meg 1813. augusztus 21. Fiai közül Sándor és Ferencz Csabán született, de Györgynek, a ki az ő atyja volt, születési helyét megtudnia eddigelé nem sikerült. Szives útbaigazítást kér.

5. A marótegyházi Maróthy család leszármazásának összeállításával és történetének megirasával foglalkozván, az ügy érdekében tisztelettel kérjük a szaktudósokat és a család ivadékait, szíveskedjenek munkánkban akár az adatoknak szerkesztőségünk-hez való beküldése, akár fölvílágosítások nyújtása által elősegíteni. A Maróthyakat a XVII. században Szatmárvármegye előkelő birtokosai között talaljuk. Mihály feleségének Újhelyi Borbálának (tisza-újhelyi Újhelyi János és lekcsei Sulyok Kata unokájának) kezével a fiu ágon magban szakadt rosályi Kun család nagykiterjedésű javai egy részét kapta s maradékainak a későbbi osztályegyezségek értelmében, a rozsályi várkastély és tartománya jutott, melyet a legújabb időkig bírtak. A család eredetét nem ösmerjük, azt a föltevést, hogy a Marót nemzetségből származnék, oklevelek nem igazolják. E század elején élt Maróthy Pál, a ki kiskéri és tályai Balogh Ábrahámnak Vetéssy- Klárától született Eszter leányát vette nőül. Tőle származik a mai nemzedék.

128

Feleletek.

I. Magyary Kossa Sámuel urnak.

1. Fáy László felesége roffi Borbélly Zsuzsánna (és nem Erzsébet volt). Fáy László, a birtokomban levő keresztlevél tanúsága szerint, született 1793. márczius 8-án Gombán, Pestvármegyében. Atyja ugyancsak László, anyja Szemere Krisztina. Borbély Zsuzsánnától származott fiára nézve, a kezeim között lévő családi Bibliában a következő följegyzés olvasható.

»Pál fiam született 9. novembris 1814. szerdán 9 órakor este. A keresztanyja volt tettes Bárczay Pálné kedves asszonynéném, keresztatyja pedig testvérbátyám András« (a költő).

Pál mintegy 24 éves korában halt el s talán egy éves volt, mikor édesanyját elvesztette, kinek halála után atyja. Fáy László másodszor Jakabfalvy Júliát vette nőül. Ettől született atyám, Béla.

Borbély Zsuzsánnának fehér ruhában lefestett arczképét, gyermekkoromban magam is láttam a gombai kastélyban.

Budapest, 1899. május hó. Fár Gjula.

II. Govrik Mártonnak atyja Kristóf, anyja Issekutz Jozéfa volt.

Nagy-Károly, 1899. május hó.

Benedekfalvi Luby Károly.

III. Hollósi Somogyi Péter, János és István testvérek a Komáromvármegyéből 1797. január 18-án nyert bizonyság levelet Fejérvármegyében junius 13. kihirdették, a mig azt a megyei jegyzőkönyv tanusitja. János 1768. deczember 6. kereszteltetett Kajászó-Szent-Péteren, atyja H. János, anyja Pázmándy Juliánná volt, aki 1825-ben halt el Baracskán 81 éves koráhan. Felesége volt Kocsi Horváth Mihály Katalin leánya. Ettől származott fia Károly sz. 1803. október 6. Baracskán. Károly felesége volt Mészöly Antal kapitánynak Kazy Zsuzsánnától Sárbogárdon 1812. augusztus 16-án született Eszter leánya. Leányuk: H. Amália sz. 1833. október 3., később Kenesei Kenessey Elek - hitvestársa lett. Mindezek a leszármazási adatok hiteles anyakönyvi kivonatokkal igazolhatók.

Pettkó Béla.

2. Geneologusnak kérdésére némi felvilágosításul közlöm, hogy a Sámson de eadem család - Lehotzky Stemmatographiája szerint - nógvádvármegyei család és azonos a Gerend családdal. Fejér György Codex Diplom. cz. munkájában található is egy gerendi Sámson részére szóló adománylevél.

Fáy Gyula.

3. Érdeklődőnek Budapest, a) Gróf Csáky László országbírónak Batthyány Magdolna grófnőtől származott Borbála leányának születési idejét megállapítanunk nem sikerült, de hozzávetőleg meghatározható ez az országbírónak Pozsonyban, 1653. május 3.-án kelt leveléből, melyben Aszalay Istvánnal tudatja, hogy Borbálát az uralkodó tetszéséből eljegyezte Don Annibál Gonzaga herczegnek s a lakodalmat Eleonora császárné szent Lőrincz napjára Pozsonyba rendelte.

b) Gróf Draskovich János nádor - felesége Thurzó Borbála grófnő jelentése szerint - 1648 jtilius 30. napján hideglelésbe esvén, aug. 5-én Óváron meghalt. A pozsonyi szt. Márton templomban végbemenő temetése 1649. év január 21. nap-jara tüzetett ki.

---

129

Az Alaghy család története.

Harmadik közlemény.

Fölvévén tárgyalásunk fonalát, lássuk Alaghy János élete történetét. Őt anyja szűkös anyagi helyzetében Serédy Gáspár vette gondjaiba. Ő taníttatta nemcsak itthon, hanem külföldön is. Páduában tanult nagy szorgalommal. Itt talalkozott vele Verancsics Antal püspök, aki 1546. aug. 2-án Serédy Gáspárhoz irt levelében nem győzi dicsérni éles elméjét, szerénységét, tisztességtudását. A tudományokban szépen halad, már verseket és latin leveleket ir. Sokat ígér felőle s reményleni meri, hogy az unokaöcs nem lesz méltatlan a nagybátyjához, (Verancsics összes munkái VI. kt. 200 l.)

Serédy Gáspár nem is vonta meg tőle támogatását.

Így pl. midőn azon 20,000 frtba, melyet Ferdinánd Izabellának volt fizetendő s melyet Serédy Gáspár fizetett ki, a gyulafejérvári püspökség jövedelmét négy évre lekötötte Ferdinánd, az Inscriptionális levélbe 1542. okt. 18-án beiktatták, hogy ha ezen püspökséget időközben Alaghy Jánosnak adományozná ő felsége, akkor ezen adomány a 20,000 frtban történt elzálogosítást megszünteti. (Hazánk II. 69 1.)

Abból hogy Alaghy Jánosnak püspökség helyeztetett kilátásba, nem következtethetjük bizonyosan, hogy papi pályára készült. Nem lehetetlen ugyan, hogy Serédy annak szánta, azonban Inkább hihető, hogy a fent említett Inscriptionális levélben a püspökségnek csak a jövedelmét ígérte oda a király s nem egyszersmind a püspöki stallumot, a mire Alaghy János 1546-ban, a mikor még tanulmányalt folytatta, kánon-jogilag is alkalmatlan volt.

Nem tántorít el ettől a véleménytől Budai Ferencznek az az állítása sem, hogy Alaghy János »egy ideig széplaki apát úr volt« (Magy. orsz. polg. históriájára való lexikon) s csak később lett világi ember, mert Budainak ez a föltevése tévedésen alapul Az ugyanis kétségtelen, hogy Alaghy 1552. aug. 28-ikán a Széplak faluban levő Erdélyszer nevű birtokrészt Sziráky Balázszsal együtt adományba kapta I. Ferdinándtól, a ki 1558. márcz. 3-ikán az adományt kiterjesztette testvéreire, György és Menyhértre is (N. r. a. 1310: 16, 1049:5, 32:1, 365:7); azonban az abaujvármegyei Széplakról van szó s nem az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott széplaki benczés apátságról, melyet, mint Budai is jól tudja, I. Ferdinád 1561-ben az akkortájt betelepített nagyszombati jezsuitáknak adományozott (Rupp: Magy. orsz. helyrajzi tört. I. 52, 106, 127), 130 holott az abauji Széplak 1561 után is az Alaghyak kezén volt mindvégig, a család kihalásáig._{1 Széplakon 1565. febr. 26-ikán osztozkodtak meg Alaghy János és Sziráky Balázs beszterczei várkapitány. ugyanekkor Alaghy uj adománylevelet kapott rá Miksa királytól. (N. r. a. 266: 18. 1049 : 5, 1310 : 16 és 18.)}

Megmaradhatunk tehát a mellett, hogy Alaghy János nem papnak készült. Ezt igazolja Serédy Gáspárnak 1547. szept. 4-ikén készült végrendelete is, melyben testvérének Györgynek, mint föörökösének lelkére köti, hogy Alaghy Jánost Ő felsége udvarába szerkeszsze be, évenként 200 forintot adjon neki, hogy abból az udvarnál élhessen, mig ő felsége valamikép nem gondoskodik ellátásáról. (N. r. a. 551:9.) Ilyen intézkedésre egy végzett papnövendék nem szorult. Ékszereit s ruháinak egy részét is Alaghynak hagyományozza, egy kötelezvényében pedig, melyet a király 1550. máj. 16-ikán jóváhagyásával megerősített, 2000 forintot rendel neki kifizettetni. (N. r. a. 549: 18.)

Mikor Serédy Gáspár meghalt (1550. márcz. 1-én), Alaghy János önálló, maga kezére dolgozó ember volt. 1551. január havában már a pereskedés gyönyörűségeibe is bele kóstolt. Egyszerre két pert is folytat, az egyiket Bachkói György és Miklós és Sóvári Albert fiaival, a másikat Orbonaz Andrással a nógrádvármegyei szelesténi porczióért. (DL. 1081, N. r. a. 536: 12.) Hogy tevékenységének tere nyíljék, nagybátyja, Serédy György, megtette őt regéczi várába várnagynak. Hivatalát elfoglalván, rövid időn tapasztalhatta, hogy a várnagyság nem valami nyugodalmas állapot. Akkortájt volt, hogy Izabellát és fiát az erdélylek visszahívták s a polgárháború újból kezdetét vette. A János Zsigmond pártja a felvidéket is veszélyeztette, különösen mióta a kiskorú Serédy János tokaji várnagya Némethy Ferencz a várat átadván, Izabellához pártolt s mint egyik legvitézebb vezére a felvidéket örökösen nyugtalanította. Alaghy kényelmetlenül érezte magát Regéczben. A körnvéken czirkáló ellenség támadására mindenkor el lehetett készülve. Azonban a vár igen rossz karban volt, bástyái romlottak és őrsége fizetetlen. Alaghy figyelmeztette nagybátyját a bekövetkező veszedelemre. De Serédy Györgyöt a kassal kapitányság és Makovicza várának megoltal-mazása annyira elfoglalta, hogy a követségbe küldött abauji két nemestől azt üzente Alaghynak, hogy ő sem pénzt, sem katonát nem adhat; lemond Regéczről, átadja azt egészen öcscsének, csináljon vele a mit tud; ha megoltalmazza, az az öcscse szerencséje és jövendő boldogsága lesz, de ha nem érez hozzá magában erőt, akkor tegy en jelentést ő felségéhez, hogy a vár védelméről gondoskodjék.

Alaghyt gondolkozóba ejtette a nagybátyja üzenete. Magára hagyatva erőtelen-nek érezte magát ily nagy feladatra; viszont átlátta, hogy most nyílik alkalom érdemeket és vagyont szerezni. Serédy György a hozzá küldött ujabb követségnek ismételten kijelentette, hogy ő Regéczről lemond az öcscse javára, ha a Ferdinánd hűségében meg tudja azt tartani; egyszersmind az őrségnek is megparancsolta, hogy Alaghynak esküdjék hűséget. Ennek az üzenetnek az alapján Alaghy nem várnagynak, hanem a vár urának tekintette magát s mint saját birtokáért minden lehetőt megtett. Pénzt szerzett, a honnan csak tudott, a vár falalt kijavította, az őrség zsoldjának hátralékát kifizette. Egy szóval: teljes készenlétben nézett elébe az esetleges 131 ostromnak. 1557. decz. 27-ikén végrendeletet is tett, ép testtel és lélekkel is megemlé kezvén az élet bizonytalanságáról. (N. r. a. 537:33.)

Az Izabella-pártiak mozgolódása még egyre fenyegetett, midőn Serédy György 1557 ápr. 23-ikán meghalt. Terjedelmes birtokaiban testvérének, Miklósnak a fiát, Gáspárt tette örökösévé, özvegyének Buchinska Katának csak a makoviczai várat hagyományozta holtig tartó haszonélvezeti joggal. Végrendeletében, melyet Makoviczán 1556. jul 14-én tett, nem feledkezett meg nővére gyermekeiről sem. Alaghy Jánosnak 1000 forintot hagyományozott és könyvtárát, továbbá a szentgyörgyi és csataji kuriá-kat és szőlőket, melyeket öreg Serédy Gáspár pénzen szerzett, a gálházi pusztát, melyet S00s Pétertől vásárolt, a grünaui (Pozsony vm.) nemesi udvarházat, melyet , királyi jóváhagyással már 1553-ban oda ajándékozott Alaghy Jánosnak; továbbá az 1000 forintba inscribált mislei just és a jekelfalusi (Szepes) porcziót. Alaghy Menyhértnek és Magdolnának (Hassági Farkasnénak) 1000-1000 forintot, néhai Alaghy Annának Figedy Pétertől született lányának pedig 500 forintot. (N. r. a. 30:26, 332:22 és 23, 363:18, 369:34, 536:39, 549:37, 989:23, 1569:41, Lib. reg. III. 393, Eszterg. kptln Caps. 16 fasc. 3. No. 1.)

Regécz vára, melyben Alaghy János parancsolt, a végrendelet értelmében szintén Serédy Gáspárt illette. Alaghy János azonban megkötötte magát és többszöri felszólításra is megtagadta a vár átadását. Serédy Gáspár erre azzal válaszolt, hogy az Alaghy Jánost illető végrendeleti hagyományokat visszatartotta (N. r. a. 537:49, 1752:41), egyszersmind a királynál engedetlenségéért bepanaszolta. Feleségének Mérey Annának az apja: Mérey Mihály alnádor szintén mindent elkövetett, hogy Alaghyt kitudja Regéczből Mégis csak illetlen volna és veszedelmes elvet honosítana meg -irja a királyhoz intézett folyamodásában - ha egy várnagy a gondjára bízott várat perrel adná át a törvényes örökösnek! (N. r. a. 1773:19.)

Erre Alaghy önérzetesen azzal vágott vissza, hogy ő nem mint várnagy bírja Regéczet. Előadja a királynak, miként jutott Regéczhez; nemes úri tanúkra hivatkozik, a kik előtt Serédy György az ő javára lemondott Regéczről Ő úgy hiszi, hogy több joga van a várhoz, mint ifjabb Serédy Gáspárnak. A vár szerzőjéhez, id. Serédy Gáspárhoz őt épp olyan vérségi kötelék fűzi, mint ifj. Serédy Gáspárt, mert ennek az apja Miklós és az ő anyja Veronika édes testvérei voltak a felső magyarországi főkapitánynak._{1 A családi összeköttetés t. i. ez :}

Sőt, jól meghányva a dolgot, ő több jogot formálhat Regéczhez. Hol voltak a Serédy Miklós gyermekei, mikor a várat Perényi Gáspár ostromolta ? Tettek-e csak egy lépést is a megoltalmazasára ? Ő, Alaghy János, ellenben - jóllehet még tiz forintot se adott Serédy György, mikor a várat rábízta - ereje teljes megfeszítésével pénzt szerzett, a vár falait kitatarozta, az őrség zsoldhátralékát kifizette s három éven át 100 lovast és 200 gyalogost tartott benne. 16.000 forintot 132 költött a várra, majdnem annyit, hogy azon meg is vehette volna. Ez a pénz a saját pénze és addig ki nem bocsátja kezéből Regéczet, mig Serédyék azt meg nem téritik; de nemcsak ezt, hanem azt az évi 200 forintot is követeli, a mely id. Serédy Gáspár végrendelete értelmében neki fizetendő lett volna, de az örökösök soha se fizették, ügy hogy már 1800 forintra felszaporodott. Nem kapta meg a nagybátyja ruháit se, a melyek 1000 forintot értek meg, sem a kötelezvényben igért 2000 forintot. (N. r. a. 363:36, 999:67.) Alaghy János nem érte be az írásbeli kérvényezgetésekkel. Igyekezett magának megnyerni a kamarás urakat. Hatalmas támasza volt az udvarnál öcscse: Alaghy György-, kanczelláriai jegyzö, a kinek nyomban nagybátyja halála után, figyelmébe ajánlotta Igényelt. (N. r. a. 79:6.) A dolog nehezen ment. A király a viszálykodó felek közt akkép vélt békességet csinálhatni, ha a várat visszaveszi. A jogczímet is megtalálták rá. Serédy Gáspár és György magtalanúl halván el, javaik a koronára visszaszállottak. Olgyay György, országbírói itélőmester tehát parancsot kapott, hogy a Serédy birtokokat vegye zár alá. A kinek jussa van hozzá, keresse rendes bírói uton. (N. r. a. 332 :31 és 41.)

Alaghy János mindjárt elértette ezen intézkedés indító okát. Pénz kellett a kincstárnak. Nem habozott megajánlani azt is. A kincstár 26.000 forintot kívánt. Alaghy sokallott ennyit. Utalt arra, hogy az uradalom az örökös hadviselésben rettenetesen elpusztult s nagy része a rebelliseknek adózik. Két legjobb helységet Aszalót és Zsolczát a lázadó Bebek elszakított s mai napig is bitorolja; Forrót és Garadnát pedig Kassa városa követeli magának. (N. r. a. 538:24.)

Végre 18.000 forintban létrejött az egyezség oly módon, hogy 6000 forint azonnal, a többi pedig 1560 jan. 1-éig volt fizetendő. Az inscriptionális levél 1558 okt. havában ideiglenesen, véglegesen pedig 1560 jan. 9-ikén a három Alaghy fitestvér nevére állíttatott ki._{1 (N. r. a. 32:i, 12; - 363:1, 2; - 537:50, 549:40, 586:51, 829:4, 970:5, 983:2, 7; -987:30, 1376:i, 1773:19. Lib. reg. III. 619. Benig. resol. 1560 fol. 130, 133, 136, 138, 243; - 1561 fol. 10, 12. - Eszterg. kptln lib. II. fol. 291 és caps. I. fasc. 1 No. 5.)} Ifj. Serédy Gáspárt Szent-György és Bazin új inscrlbálásával s a kövesdi vár örök adományozásával vigasztalta meg a király. (N. r. a. 332: 30, Lib. reg. III. 519.)

Ez a királyi adomány úrrá tette az Alaghyakat. Várurak lettek, négy vármegyére terjedő uradalom birtokosai. Különben a királyi kegy nem most érte őket először. János, a ki közöttük észbeli tehetségre s vitézségre - a mi ebben a korban fő Istenadománya volt - a legkiválóbb volt, már 1553-ban két donatlóslevelet kapott Ferdinándtól, egyiket Gönyői János magvaszakadt gönyői (Abauj várm.), mintegy 25 jobbágytelekre terjedő birtokára (N. r. a. 493:69.), a másikat Kiskabay Pál kis-kabai, móriczi (Külső Szolnok vm.) birtokrészeire és Eszenyi Gergely Eszenteleke nevű pusztájára, szintén Külső Szolnok vármegyében. (N. r. a. 1019:9.) Mint jó gazda, saját pénzén is szerzett birtokokat. A borsodvármegyei sajónémeti, szentpéter-falvi, mikófalusi és molnosbéli ősi birtokrészeket, melyeket még nagyatyja Dénes zálogba vetett, a borsodvármegyei atyafiaktól Nyéki Bekény Balázstól, Mikófalvi Beken Andrástól, Boldizsártól és Gáspártól 1653-ban visszaváltotta (N. r. a. 10:59.). 1555-ben 400 forintért zálogba vette Hassági Farkas László fiainak magoshidi, delnei, máskép 133 kakasfalvi, csontosfalvi és fenyöszádi (Sáros vármegye) birtokainak felét. (N. r. a. 1569:31.)

Későbbi szerzeményeiben rendszerint testvéreit is részelteti. így a hűtlen Perényi Gábor Vizsoly faluját mind a hárman kapják 1556. nov. 6-ikán adományba (Lib. reg. III. 359.).

Nemkülönben Kincses György tályai kúriáját (Lib. reg. III. 434.) A hűtlen Bebek György Ecsed faluját (Heves) 1557 máj. 25-ikén Menyhérttel együtt kapja. (Lib. reg. III. 401, N. r. a. 5:73.)

A regéczi uradalmat birtokába vévén Alaghy János, igyekezett azt rendbehozni s jövedelmét fokozni. Jobbágyokkal benépesítette s az idegenek által bitorolt területeket visszafoglalta. Két falu: Forró és Garadna miatt a kassai polgárokkal elkeseredett viszályba keveredett. A kassaiak azt vitatták, hogy a két falu régtől fogva az ő tulajdonuk s csak a zavaros időkben ragadta el tőlük Serédy Gáspár. E miatt az országgyűléshez is fordultak panaszukkal s az 1552-iki országgyűlés határozatilag utasította Serédy Gáspár törvényes örökösét, Györgyöt a két falu visszabocsátására. De sem Serédy György, sem utódja a regéczi uraságban: Alaghy János nem hajtottak a felsőbb rendeletekre. 1559. márcz. havában az ország főbírái tanácskoztak Nádasdy Tamás nádor elnöklete alatt e tárgyban s a pozsonyi tanács is meggyőződött róla, hogy a kassaiak igénye jogos s hogy keresetüket a vármegyei törvényszéken s a kir. táblán a rendes bíról úton érvényesítették.

Ennek ellenében Alaghy János tagadta a kassaiak igényének jogosultságát. Az 1542/3-iki beszterczebányai országgyűlés, a melynek a végzeményére a kassaiak hivatkozni szeretnek, csak a jogtalanul elfoglalt birtokokat rendelte visszaadatni. Ámde Forró és Garadna nem erőszakkal, hanem fegyver jogon jutott ő felsége hatalmába, a ki azokat Serédy Gáspárnak, az általa az ország védelmére adott kölcsönök fejében, inscribálta. Illetéktelennek tartja Alaghy Abauj vármegyének ítélkezését ebben az ügyben. Száz forinton felüli inscriptióban a vármegye nem itélkezhetik, már pedig a két falu 1600 forintban van inscribálva. De érvénytelen a vármegye ítélete az ítéletlevél számos alaki fogyatkozásán kívül azért is,- mert Alaghy nem képviseltethette magát a tárgyaláson, személyesen se lehetett jelen, mert akkor Telekessy Imre főkapitány-nyal a tarczall táborban a török ellen foglalatoskodott.

Azonban az Alaghy érvelései csak prókátori fogások voltak; az igazság a kassalak részén volt s ezek több ízben megkísérlették magukat birtokba vezettetni. De az Alaghy cselédei mindannyiszor véres fővel verték őket vissza. Több polgár megöletett, még több megsebesült, a garadnai kastély pedig lángok martaléka lön. Végre a kassal kapitány, Robles Menyhért - a király szigorú parancsára - fegyveres erővel megrakta a két falut, hogy a per végleges eldőltélg egyik fél se bitangolhassa. Ekkor Alaghy meggondolta a dolgot, alkudozni kezdett ellenfeleivel. A kassaiak a falvak átadását s a szenvedett károk megtérítését követelték. Az alkú már-már eredménytelenül végződik, ha Mágóchy Gáspár tornai főispán a peres feleket 1502. jun. 16-ikán Torna várában össze nem hozza és ki nem békíti. Alaghy lemondott a két faluról, a kassalak pedig kártérítési igényeikről. A perfolyta leveleket mindkét fél átadta Mágóchynak, a ki azokat szemük láttára a tűzbe dobta. Ezt az egyezséget aztán a jászói konvent előtt hitelesen felvallották. (N. r. a. 9:70, 178:21, 494:2,3,4. 12, 18:- 537:36, 49, 58; - 538:23, 25, 26; - 550:12, 28; - 1088:26, 1243:2, 3; -1692:20, 1693:3, 1714:35; - Jászói ltár prot. antiqu. lit. E. No. 187.)

134 A király Forró és Garadna elvesztése által a regéczi vár jövedelmében beállott csorbulást az egri káptalan Szerencs vidéki tizedjének oda adományozásával kárpótolta. (N. r. a. 493:14, 494:3. Benig. resol. 1561 fol. 99 és 119; - 1563. fol. 47. Jászói ltár lit. E. No. 14.)

Ruszkai Dobó Domokos és István is megkisérlették a regéczi vártól némely erdőket elszakítani gönczi és telkibányai jobbágyaikkal hatalmasul rátörtek az erdőkre, azokban nagy pusztítást vittek végbe s még a király részére nevelt sólyomfiakat is elvitték. (N. r. a. 538:4, 549:28.) Alaghy a szokásos módon tiltakozott a hatalmaskodás ellen, de perre nem engedte a dolgot, hanem valószínűleg békésen eligazította Dobóval Kaszonyban (Bereg vm.), a hol Ferdinánd 1560. aug. 17-iki kinevezése értelmében, mint az Ujlaky János váczi püspök elnöklete alatt működő kir. biztosság tagjai sokáig tárgyaltak János Zsigmond követeivel a béke felett. (Benig. resol. 1560 fol. 202.)

Alaghynak, mint a regéczi urodalom új birtokosának, általában elég dolgot adott földesuraságát egyes engedetlenekkel elismertetni s az uradalom területi viszonyait, melyek a folytonos polgárháborúban összekuszálódtak, rendbeszedni. Hogy e czéljának megvalósításában nem igen kereste a törvényes útat, hanem erő.szakkal igyekezett akaratát érvényesíteni, nem érdemel valami szigorú megrovást, mert azt a kor hozta magával s a rendezetlen, lassú, tehetetlen igazságszolgáltatás. Ha tehát Dicsházi Török Kristóf szőlődi, - Fúló Imre fiai fúlókércsi, - Alsó szendi Szendy Mátyás szántói,- Figedy Mihály fügedi - Vékey Ferencz kisfalusi birtokosokkal önkényesen, erőszakosan bánt el, semmivel se cselekedett rosszabbul, mint korában bármely tehetősebb földes ur.(N. r. a. 494:10, 562:25, 538:31, 1765:40, 538:33 és 74, 549:17). A gönczi pálosokkal is azért éreztette hatalmát, s azért vette el tőlük a vilmányi vízi malmot, a horváti szőlőt és házat, mert a regéczi uraság fenhatóságát nem akarták elismerni. (Orsz. Ltár Acta paulin. Göncz fasc. 5. No. 7. Acta paulin. Regécz. fasc. 3. No. 5. és Jászói ltár prot. 1. No. 29.)

Ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy Alaghy János a korhoz képest jámbor ember volt. Hogy a kassaiakkal való viszályában szolgái vagy öt kassai polgárt megöltek, azt később is sajnálta. Végrendeletében külön meghagyja, hogy a jobbágyok-kal emberségesen bánjanak az örökösök. A vérségi köteléknek fenntartása, az atyafiságos szeretet meg egészen példányszámba megy nála. Féltestvéreiről sohase feledkezik meg, őket majd minden szerzeményében részesiti. Még az utolsó adománylevélbe is, melylyel 1563. szeptember 6-ikán Alsó-vadászt, Baskót, Szikszó-Újfalut és Zaka pusztát nyerte, bele foglaltatta György és Menyhért mostoha testvéreit. (N. r. a. 21 : 50, 693 :17.)

Atyafiságos jóindúlatát kiterjesztette még a távolabb eső atyafiakra is. Bár a borsod- és hevesvármegyei Mikófalusi Bekényektől jóformán már nagyatyja, Dénes, elszakadt annyira, hogy még családi nevét is fölcserélte, mindazáltal Alaghy János az egyik elszegényedett Mikófalusi Bekénynek: Ferencznek a fiát. Farkast pártfogásába vette, gyermekségétől fölnevelte s nemcsak végrendeletében gondoskodott róla (N. r. a. 537:53), hanem a maga és testvérei részére szerzett nemességet reá is kiterjesztette.

135 A czímeres nemeslevelet Bécsben, 1533. deczember 12-kén adta I. Ferdinánd király Alaghi Beken Jánosnak s általa anyai testvéreinek: Alaghy Györgynek és Menyhértnek és atyjafiának: Mikófalvi Beken Ferencz fiának Farkasnak. Nem uj nemességet kaptak ezzel, mert hisz láttuk, hogy mind a Bekény, mind az Alaghy család már évszázadokkal elébb élvezték a nemesi jogokat, hanem csak megújítását és bővítését a régi nemesi oklevélnek, mely Buda 1541. évi elfoglalásakor a török pusztítás martalékául esett.

A nemeslevél, melyet az Orsz. Levéltár eredetiben őriz (N. r. a. 408:28), alaki és tartalmi tekintetben egyike az érdekesebb arnalisoknak. Irálya elejétől végig elüt a nemeslevelek jól ismert irályától. Bevezetését melegség, bizonyos költői lendület hatja át. Dicséri Beken János szellemi tehetségét, melylyel a természet megáldotta, maga pedig szép és hasznos tudományokkal annyira kimívelt, hogy a vele egykorúakat mind bölcsességben, mind a versírás és szónoklás művészetében annyira felülmulta, hogy "nem közönséges nevet vívott ki magának Magyarországon." Szellemi képességeit, melyekhez kor társai, mint Verancsics püspök is, oly szép reményeket fűztek, emeli ki a király és ezekért tünteti ki nemességgel jóllehet »sokak véleménye szerint az egyvedüli és igaz nemességet csak a katonai vitézség és a hőstettek szülik.«

A czímert következőleg irja le az oklevél: katonai pajzs, melynek felénél nagyobb felső vörös mezejében egy agyékig látszó farkas emelkedik, hegyezett fülekkel, kiöltött nyelvvel, első lábaiban nyílvesszőt vetésre készen tartva._{1 Az oklevél "sagittam jaculantis in morem sustinens" szavainak a rajz némileg ellentmond, amennyiben a farkas a rajzon a nyílvesszőt hegyével lefele függőlegesen tartja.} Ez az ősi czímer. Ehez bővítésül az alsó kék mezőben két liliom járul, az oklevél szaval szerint: mint az egye-neslelkűség és hűség jelképei, mig a farkas azt példázza, hogy a kitüntetettnek ősei erejök és tehetségök szerint védelmezték az államot és annak fejét, a fejedelmet. Mert Cyrus is, a perzsák uralkodója azt szokta mondani, hogy ő »barátainak barátja, ellenségeinek farkasa.« A pajzsot katonai sisak fedi, ezen korona nyugszik, melyből a pajzsban levőhöz hasonló farkas emelkedik ki. A foszlányok jobbról kék-fehér, balról vörös-fehér. A czímert aranyos keret veszi körül, mely az alján 28 mm-re kiszélesedik. A kereten vörös, fehér rózsa és egyéb virágok vannak elszórva, melyek közt gólya, páva, pulyka, pintyőke, lepke vannak elhelyezve. A viseltes, de még mindig élénk és gazdag színváltozatot a keret alsó részén nagyon emeli egy tájkép, zöld pázsittal és fákkal, kéklő hegyekkel s a leáldozó nap visszaverődő fényénél nyugalomra repdeső madarakkal.

Alaghy János végrendeleteiben is megemlékezett atyjafiairól. Öt végrendelete maradt ránk. (N. r. a. 537:53, 40, 363: 19, 493:67, 662:10, 356:22, 620:1, 354:43, 493:67.) Az elsőben, mely 1555. deczember 27. kelt, fivéreit tette általános örököselvé. Ekkor még családtalan volt. De időközben, 1559-ben vagy 1560-ban megnősült, elvette a Rathold nemzetségből származott Pásztói és Hasznosi Pásztóhy család 136 sarját: Katalint._{1 A Pásztóhy család - Nagy Iván szerint - Domokosban, aki az 1505-ki orsz. gyűlésen Hevesvármegyét képviselte, kihalt. Téves állítás. A XVI. század második felében élt még P. János, kinek felesége Bajoni Zsófia volt. P. Ferencz 1566-ban judex commissárius, Gergely 1580-ban Kis-Rédén és Mizsén birtokos, György 1589-ben Egerben szolgál 4 lovassal (l. gr. Károlyi okltár III. kt. és Szederkényi: Heves vm. tört. II. kt.)} 1561. julius havában egy fiacskája: András, 1563. január havában pedig egy leánykája: Judit már mint élők említtetnek. Ekkor aztán természetesen gyermekei lettek örökösei; fivéreinek Karcsát és Paczint hagyományozta s ingóságainak fele részét. Ha fia meghal s csak leánya marad életben, akkor az ingatlanok felét testvérei kapják, az egészet csak leánya megszakadása esetén. Figyelmezteti fivéreit, hogy elégedjenek meg ezzel a végintézkedéssel s gyermekeit ne háborgassák. Jusson eszökbe, hogy ő nem részesült az ő apjok birtokaiból, a testvérei szerzeményi javaiból sem, ellenben az »én aty-ám pestvármegyei birtokaiba ők is beleültek, amire most is bosszúsággal emlékezem vissza.« _{2 Alaghy György és Menyhért 1567. augusztus 1-én a szepesi káptalan előtt kijelentették, hogy bátyjuk végakaratával meg vannak elégedve s kötelezték magukat, hogy az árvakat semmi szin alatt se háborgatják (N. r. a. 983: 7.§ 3.)}

Utólsó végrendelete 1565. julius 5-én Szatmár városában kelt a török szomszédságában. El volt készülve a halálra, mert János Zsigmond hadai Magyarországba átnyomulván, Nagy-Bányát bevették. Aféle katona embernek, mint Alaghy, mindig koczkán forgott az élete. 1562-ben a balogi erdőben nagyon is közel járt a veszedelemhez. Kicsi hijja volt, hogy Hasszán bég fogságába nem esett, mint Bebek György és Mágócsy Gáspár. (Korponay János: Abauj vm. monographiája 19. l.) De jó csillaga ekkor is, a szatmári várban is megóvta a szerencsétlenségtől.

Elete utólsó éveit II. Serédv Gáspár keserítette, ugvanaz, akivel Regécz birtokáért oly erős harczot vívott. Serédy nem tudta felejteni a kudarczot, ujabban meg az bántotta, hogy a pozsonyvármegyei szentgyörgyi, iványi és grünaui szerzeményeit nem neki, hanem Serédy Ferencznek hagyományozta Alaghy. A nevezett birtokot tehát hatalmasul elfoglalta és pusztította, azonkívül az esztergomi szentszék előtt perbe szállott vele. (N. r. a. 493:25, 537:55, 984:24 és Eszterg. kptln ltara lib. 3. fol. 100.) A sok bosszúsággal és költséggel járó pernek Alaghy 1567-ben bekövet kezett halála vetett véget._{3 "Értesültünk, hogy Alaghy János paucos ante dies (kevés nap előtt) meghalt", - irja Miksa császár a kamarához 1567. szept. 23-án intézett rendeletében. (Benig. resol. 1567. fol. 165.)} Eltemettetett az abauj-szántól templomba édes anyja mellé.

Árván maradt gyermekeire nem a legjobb sors vart. A király Alaghy Györgyöt, majd Alaghy Menyhértet nevezte ki gyámul Lib. reg. III. 903., 921. és jászói ltár prot. AA. fasc. 1. No. 1.), azonban Pásztóhy Katalin, alighogy a gyászév letelt, nőül ment Thallóczi Bánffy Bálinthoz, a szatmári magyar katonaság kapitányához,_{4 1568. február 1-én már házastársak. (N. r. a. 356:25.)} egy iszákos, korhely emberhez, aki a gyermekek feletti gyámkodást kezébe ragadva, első dolga volt Regécz és tartozékai felől a kiskorúaktól kölcsönös átruházási szerződést csikarni ki. (Gr. Eszterházy: Adalék a Serédy csalad történetéhez. Századok 1870., 224. lap és jászói ltár prot. AA fasc. 2. No. 2.) Mikor Bánffy a tekintélyes Alaghy vagyonban bizton érezte magát, feleségével és mostoha gyermekeivel durván bánt s birtokaikat egyre-másra prédálta.

137 Végre is az atyafiság megsokalta a dolgot, különösen Mágóchy Gáspár Torna-és Beregvármegyék főispánja, akit Alaghy János különösen fölkért végrendelete végrehajtójául. Az ő hathatós szavára Miksa császár Bornemisza Gergely csanádi püspök elnöklete alatt egy 4 tagu bizottságot bizott meg azzal, hogy az Alaghy árvák gyámságát és birtokait a Bánffy hatalmából kivegyék és Mágóchyra ruházzák. (N. r. a, 549:13. Lib. reg. III. 977. és jászói ltár prot. antiqu. lit. G. No. 208; lit. H. No. 150.)

Mágóchy gyámsága alatt jobban ment az árvák sora. A fiu: András azonban ember kort is alig ért. Korán elhalt. Rövid élete pályáján csak kellemetlenségekből volt része. Mig Alaghy János élt, a károsok és panaszosok az ő katonás erélyessé-gétől félve, tartózkodtak vele pörbe állani. De mihelyt kiskorúval állottak szemben és gyámoltalan gyámmal, aki a zavaros ügyeket nemhogy rendezte volna, de még jobban összebonyolította, - bátorságuk azonnal föléledt és fokozott buzgalommal ostromolták a bíróságokat elégtételért. E perek nagyrésze még a Serédyek hatal-maskodásai idejéből valók, visszanyúlnak a mohácsi vész utáni zavaros időkre s az Alaghy családra, mint a Serédy vagyon egy részének örököseire és birlalóira szállottak át. A Perényi család Alsó-Vadász és Szikszóujfalu (N. r. a. 230:22, 337:19, 444:23, 930:45, 931:7, jászói ltár prot. G. No. 38. és Divers. fasc. 6. No. 7), a Dohai Bozinkay család a mezőbényei porczió (DL 12048, N. r. a. 867: 59;, a Lasztóczi Vékey család a mihali (Zemplén) birtokrész (N. r. a. 32:47, 354: 1, 562:18), Cheley Lénárd Falucska puszta (N. r. a. 388:26), Bejczy Gergely a hogykai erdő (N. r. a. 381:9, 338:29 és 41, 550:24; leleszi ltár prot. A. No. 26), Golopi Pohárnok Gáspár a felső-golopi (Abauj) kuria (N. r. a. 262 :31, 494:19), Kiskállói Vitéz Bonaventura János a ratkai porczió és Koldu puszta (N. r. a. 493:60, 548:30, 550:29) visszaadása iránt folytattak pereket, mely birtokokat még a Serédyek vagy Alaghy János foglaltak el hatalmasul.

Ujabb keletű, már a Bánfly és Mágóchy gyámsága idejében keletkeztek perek Balassa Andrással Kevesd vára miatt (leleszi ltár prot. A. No. 51), Cziráky Balázszsal a széplaki Erdélyrész nevű porczióért és kúriáért (N. r. a. 266:17), Dobó Ferenczczel az erdőbényei erdők miatt (Abauj vm. jzőkönyve 124. l.) és Báthory Miklós országbíróval a Regécz és Füzér várak közti őserdők felett, mely utóbbi ügynek rendbehozására Miksa császár bizottságot is rendelt ki. (N. r. a. 6:72, 625:3 és 10, 626:1 és 15, 627:37 és 38, 1574:23.)

Legérdekesebb azonban és legtovább húzódott az a per, melyet Sámboky János, a hírneves humanista és történetíró folytatott Alaghy Jánossal és fiával a nővére Magdolna és ennek férje Gávai Balaskó István hagyatéka iránt, amely pert részletesen a Századok jelen évfolyamában ismertettem.

E perek nagyrészének befejezését Alaghy András nem érte meg. Meghalt alig 19 éves korában. Benne magva szakadt az Alaghy család Bekény ágának.

Nővére Judit iránt kedvezőbb volt a sors. Hosszú életet, boldog családi kört és gondtalan vagyoni helyzetet adott neki. Akkortájban, mikor fivére meghalt, nejévé lett Mágócsi Mágóchy Andrásnak._{1 1579. utolsó és 1580. első negyedében történhetett az egybekelés.} E házasságot inkább az érdek, mint a szerelem 138 hozta létre. úgy látszik a gyámjának Mágócsy Gáspárnak rábeszélésére engedett Judit leányasszony, mikor kezét Mágócsy Andrásnak oda nyujtá. Mágócsy Gáspár szenvedélyes vagyongyüjtö volt s mikor Alaghy András, a regéczi uradalom ura meghalt, előnyösnek talalta az Alaghy Judit kezének s vele a regéczi uradalomnak megszerzését a Mágócsy család részére. Szembeszökően támogatja föltevésünket erről a családi politikáról az az oklevél, melyet a jászói konvent két kiküldöttje 1580. okt. 28. szerkesztett meg. Ekkor az alig egy esztendős menyecske Vizsolyon nagy betegen feküdve, férjének és utódainak ajándékozza, illetőleg 35,000 forintban inscribálja Regécz és Tálya várak és mindazon tartozékok fele részét, amelyeket Alaghy János inscriptióban szerzett. (N. r. a. 530:1.)

Még nyilvábban kitűnik Mágócsy Gáspár czélja és törekvése az 1582. szept. 8-án kötött csereegyességben, melynek erejénél fogva a betegségéből felgyógyult Alaghy Judit a regéczi uradalmat csupa »atyafiságos jóindulatból« elcseréli Mágócsy Gáspár Torna várával, Torna városával. Aj, Lucska, Barka, Falucska, Udvarnoki, Tornaujfalu, Rakó falukkal. Horváti pusztával Tornavármegyében, Szent-Jakab, Viszló falukkal. Kovácsi és Köbli pusztákkal Borsod vármegyében, Pamlin, Eöcsi és Inarcs falukkal Abaujvármegyében. (N. r. a. 367:16.)

A Mágócsy Gáspár számítása igen könnyen érthető. Neki magának nem voltak gyermekei, terjedelmes birtokaiban tehát az András gyermekeit óhajtotta örökösökké tenni. ugyanezeket biztosítani akarta a regéczi uradalom kizárólagos és osztatlan birtoklásában. úgyde ezt az uradalmat - miként láttuk - Alaghy János féltestvéreivel, Györgygyel és Menyhérttel közösen szerezte, ennél fogva tehát az Alaghy János fiágának magva szakadtával a György és Menyhért utódaira volt az uradalom szállandó. A kölcsönös csereszerződés tehát nem volt egyébre való, mint a még élő Alaghy ivadékokat kijátszani, ami a csereszerződésnek a király által történt jóváhagyása által sikerült is annyira, hogy az Alaghy György fiszármazékai a legelkeseredettebb pereskedéssel tudtak joguknak érvényt szerezni. Erről az osztályperről különben alább lesz szó, most lássuk röviden Alaghy Judit élete folyását.

Mágócsy András nem sokáig élvezte a házasélet örömeit. 1586. őszén elhalálozott. Özvegye, amint férje hült tetemeit a beregszászi öreg templomban örök nyugalomra elhelyezte, sietett Istvánffy Miklós nádori helytartóhoz, hogy támogatását a követelőző atyafiak ellen biztosítsa. Bemutatta neki árván maradt gyermekeit s egyúttal (1586. nov. 2-án), az előre látott perekre való tekintetből, korbizonyítványt kért tőle. Ezen korbizonyítvány szerint a Gáspár flu 5 éves 5 hónapos és 2 hetesnek, Ferencz 4 éves és 1 hetesnek. Erzsébet 2 éves és 6 hónaposnak ítéltetett.

Alaghy Judit jól sejtette, hogy perekkel meg fogják rohanni. Az Alaghyak követelésén kivül még egy csomó ügy a bátyjáról, Andrásról jutott rá örökségül. A Cziráky, Báthory, Bozinkay, Kállay, Perényi, Fúló, Bejczy per még egyre tartott._{1 Az érdeklődőknek felsorolom az ide vonatkozó iratok jelzeteit: Báthory per: N. r. a. 627 : 21, 681 : 6; Bejczy per: 14: 65. 520: 3, 537: 46, Bozinkay per 857: 59, Cziráky per 117: 12, Fúló per 493: 26 és 46, Kállay per 493: 21, Perényi per 254: 24, 761 : 23.} Már ujabban (1584) kezdték a pert Kisserjéni Serjény Mihály és Gábor a Baskó faluhoz tartozó Kis- és Nagy-Sima erdők miatt, melyeket Mágócsy Gáspár foglalt hatalmasul 139 Regéczhez;_{1 N. r. a. 3 : 18, 493 : 23, 494 : 9, 537: 3, 43, 45 és 60, 1013: 41. Jászói ltár prot. antiqu. K. No. 257, 217, M. No. 225} és a Monaky testvérek a lazoni birtokrész miatt, melyet Alaghy Judit Sövényházi .Móricz Lőrincznek ajándékozott sok évi hű szolgálatai jutalmául. (N. r. a. 926: 59, leleszi ltár prot. M No. 196.)

Özvegyi állapota még nagyobb sulylyal nehezedett rá, midőn kis leánya, Erzsébet hirtelen meghalt és id. Mágócsy Gáspár, aki gyermekségében gyámja, házaséletében gyámolltója, tanácsadója volt, 1587. elején szintén megszűnt élni. Mágócsy Gáspár terjedelmes birtokainak jó részét - magának nem levén gyermeke - Mágócsy András fiainak hagyományozta, így a munkácsi uradalmat is nekik inscribálta 3l,000 frtban, 1586. nov. 13-án Regéczen tett végrendeletében (N. r. a. 816: 33); mely birtokok kezelése szintén igen sok gondot okozott Alaghy Juditnak.

Ennyi bánat és baj közt örömest nyújtotta kezét egy daliás kérőnek: Rákóczy Zsigmond egri főkapitánynak. Heves- és Borsodvármegyék főispánjának, kinek nevét a szikszai és szabadkai győzelmes ütközetek s egyéb vitézi cselekedetei országos hírűvé tették. Századok, 1869. 197, Csoma: Abauj-Torna vm. monogr. I. 468, Turul X. 156).

Mágócsy Gáspár őt kérte föl öcscse árváinak gyámjául s Rákóczy tényleg át is vette a gondnoki tisztet. Ezen minőségében szövődhetett bensőbbé az ismeretség Rákóczy és Alaghy Judit közt. (Győri rég. és tört. füzetek IIL 4. Szilágyi S. I. Rákóczi György életrajza.)

A lakodalmat hamarosan ellakták. 1687. jun. 18-án már mint férjet és feleséget nyugtatja őket id. Mágócsy Gáspár özvegye, Horváth Anna a jegy- és hitbér kiadása félők (N. r. a. 984: 18)._{2 Tévesen mondja tehát Szederkényi: Heves vm. tört. II. 277. 1., hogy Rákóczy Zsigmond 1590-ben vette el .Alaghy Juditot.}

Házasságuk boldog, de rövid volt. Frigyöket egy leánygyermekkel, Erzsébettel áldotta meg az ég, aki fölnevelkedvén, Homonnai Drugeth Bálintnak lett a felesége. Tárgyalásunk további folyamán még találkozni fogunk vele.

Alaghy Judit halála idejét nem Ismerjük pontosan. De ha figyelembe vesszük, hogy Rákóczy Zsigmondnak második feleségétől, Gerendy Annától 1593. jun. 8-án fia született: György, a későbbi erdélyi fejedelem, úgy Alaghy Judit halálát 1591-re tehetjük.

1690. nov. 19-én súlyos betegen tesz vallomást Regéczen, a leleszi konvent két kiküldöttje előtt; 1591. jan. 28-án még mindig nagy betegen járul hozzá a férje és az Alaghy atyafiak közt létesült egyességhez, melyről alább lesz szó. (N. r. a. 362 : 22, 619: 3.) Ezentúl nincs róla többé emlékezet.

Vele teljesen kipusztult az Alaghy család Bekény ága, melynek ugyan már Andrásban magvaszakadt.

Mielőtt a másik - a Debreczeni-ágra áttérnénk, pár szóval meg kell még emlékeznünk a szintén a Bekény ágból való Alagi Bekény Annáról, az Alagi Bekény Gáspár és Serédy Veronika leányáról. Őt is, mint Jánost, Serédy Gáspár neveltette; az szerzett neki férjet is: Figedy Pétert, kövesdi várának prefektusát. Hozományul 140 lőcsei házát adományozta neki, meg 500 magyar forintot. Anna asszony nem volt hosszú életű. Mikor Alaghy János 1555. decz. 27-én végrendelkezett, életben volt, de ugyanennek 1561. jul. 18-án kelt végrendeletében már csak leányáról, Figedy Annáról van szó, aki 1562-ben Teőke Kristófnak lett a felesége s 1578. táján két gyermekkel (Györgygyel és Klárával; özvegyen hagyta férjét. (N. r. a. 3: 16, 363: 19, 493: 57, 537: 40 és 33, 531 : 9, 562: 10).

Áttérve az Alagi Debreczeni ágra, Serédy Veronikának legutolsó gyermekén, Magdolnán kezdjük a sort. Róla csak az Alaghy János végrendeleteiből tudunk valami keveset. Tudjuk, hogy Harsághi Harsághy Farkasnak lett a felesége, kitől László, Anna, Kata, Klára és Veronika születtek. Harsághy Farkas 1577-ben már nem élt, 1582-ben pedig Alaghy Magdolna is néhainak mondatik. Ebben az évben a Harsághy gyermekek pert folytatnak Alaghy Andrással és Judittal a lőcsei ház és a jekelfalusl porczió miatt, melyekhez Serédy Gáspár és Alaghy János végrendeletei alapján tartottak Igényt. (N. r. a. 363: iq. 493: 57, 40 és 53, 56 2: 10, 5Í74: 39).

Alaghy Magdolna két fivére közül Menvhértről az ifjabbról alig van mit írnunk. Csendes, egyszerű ember volt, a hadi pályán nem forgolódott, csak gazdaságának élt. Megmaradt volna kisbirtokos nemes urnak, ha testvérei nem könyörülnek rajta s a szerzett vagyonban nem részesítik. György már tanult ember volt és tollával inkább, mint kardjával szerezte a birtokokat. A királyi nagyobb kanczellárlában az esztergomi érsek oldala mellett találjuk mint jegyzőt már 1556. márcz. 9-en. Ekkor kapja az első birtokot: a hűtlen Bebek Ferencz és György Hort és Adács (Heves) faluit (Lib. reg. III. 286. és N. r. a. 937: 14.) s még ez évben a szintén megnótázott Perényi Gábor Erdőbénye (Zemplén) faluját (Lib. reg. III. 369.). 1558. jul. 13-án Per-kedy Mihály Miske faluját és szegegyházi porczióját (Szabólcs) kapja adományba (N. r. a. 562: 17).

Testvérével, Menyhérttel együtt szerzi meg 1556-ban Sárközy Miklós egész Kisfalu helységét (Abauj) Vilmány mellett (Lib. reg. III. 359. és N. r. a. 32: 10), továbbá 1568-ban Baksa és Sandal falukat (Sáros) és Felső-Kemencze (Abauj) felét uj adomány czímén Lib. reg. III. 903).

György ur 1561-ben nőül vette Kisvárdai Várday Fruzsinát, a Várday János és Ráskay Krisztina leányát, akit első férje, Nagymihályl Pan Jan, máskép Ödönffy János fia István 1560. Mátvás nap (febr. 24) körül hagyott özvegyen. (N. r. a. 493 : 49).

Talán házassága, felesége szerte fekvő jószágainak gondozása kényszerítette hivatalának odahagyására. 1563. okt. 19-én még ő felsége udvari titkárjának czimezi br. Serédy Gáspár (Alaghy család Iratai az Orsz. Ltárban), ezentúl többé nem találjuk udvari hivatalban, hanem Vinnán, a felesége birtokán.

Felesége pörbe keveredett anyjával, Ráskay Krisztinával, aki Várday János halála után Petropolyai Horváth Ferencz egri kapitányhoz ment nőül s a biharvármegyei Madarász, Gerbed, Atyás falukból leányát nem akarta részeltetni (N. r. a. 956: 36. és Leleszi ltár prot. A. No. 20).

Pörbe keveredett első férjének, Ödönffy Istvánnak első feleségétől, Deregnyei Borbálától született kiskorú gyermekeinek, Jánosnak, Kristófnak és Zsófiának a gyámjával, 142 Ödönffy Ferenczczel, aki azzal vádolta, hogy az Ödönffy vagyont és okiratokat hatalmasul magánál tartja, sőt a kiskorúaknak vinnai kastélyát fölverette s belőle egy s más holmit elvitetett. (N. r. a. 493: 18 és 49, 550: 22).

A per végét Alaghy György nem érte meg; rövid nyolcz évi házassága után 1568-ban meghalt, három gyermeket hagyván maga után: Istvánt, Ferenczet és Klárát.

Dr. Illéssy János.

---

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

Negyedik közlemény.

ApponyiJózsef kamarás és első feleségétől, báró Jöchlinger Eleonórától született fiai: Lajos, Rudolf, Lipót és Gusztáv, valamint második feleségétől, gróf Serbelloni Teréziától született leánya, Karolina 1808. április 8-án Bécsben a nemes, vagyis lovagi rendből a grófi rangra emeltetvén, következő czímert nyerik:

Négyelt paizs szivpaizszsal. Az 1. kék mezőben arany koronából czölöpös pánczélos balkar lefelé fordított arany kürtöt tart. A 2. arany mezőben sziklaalap mögött rovátkos kövekből rakott várfal ormókkal és ablakokkal ellátott két toronynyal, melyek között fent vörös kereszt, alant hatágú kék csillag látható. A 3. arany mezőben balrafordult vörös oroszlán, a 4. mező vágott, a felső kékben arany koronából öt, váltakozó szinű (három ezüst, két fekete) strucztoll emelkedik ki, az alsó zöld mezőben három ezüst folyó. A vörös szívpaizsban jobbrafordult szerecsenfej szájában ezüst rózsát tart. A paizson grófi korona három sisakkal. A középsőnek dísze könyöklő pánczélos jobbkar, markában kardot és virágbokrétát tart, a jobb sisak dísze fekete bóbitás, piros sapkával eltakart szemű sólyom, nyugvó helyzetben, a balé fekete szárnyas fekete sasláb. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

A grófi diplomában a család - tévesen - az Appony nemzetségből szárma-zottnak mondatik. József, ifjú korában, mint a dunáninneni kerületi tábla gyakornoka, szülei ellenzése daczára katona lett, s mint a nassau-usingeni vasas-ezred hadnagya, három évig vitézül harczolt, de lábán megsebesülvén, rangjáról és tiszti nyugdíjáról lemondott és visszavonult a magánéletbe. A hadsereget pénzzel és élelemmel gyakran segítette, 1806-ban az elpusztított örökös tartományok lakóinak mintegy 500o frtot érő gabonát, szénát és barmot küldött; Nyitravármegyében az uralkodó akaratát és szándékait mindenben elősegítette stb. stb. (Kancz. 3551. ex 1808.)

KK. LXII. 304.

Állássy József nyug. főhadnagy és testvérei: János, Antal, Reuss-Blauen gyalogezredben zászlótartó és Terézia özv. Halbritter hadnagyné Bécsben 1808. junius 4-én az osztrák lovagi rendből magyar nemességre emeltetnek, a következő czímerrel: Vágott, felső részében hasított paizs. Felül jobbról kék mezőben, arany koronán két keresztbe tett fekete kétfejű sasos arany zászló, balról ezüst mezőben szeges buzogány és arany markolatú kard keretbe téve. Alul vörös mezőben habokból kiemelkedő arany oroszlán, első lábaiban (arany) napot tart. Sisakdísz: az oroszlán növekvőn. Takaró : arany-kék, ezüst-vörös.

A nemesség-szerzők néhai Állássy Mátyás Blankenstein lovasezredbeli kapitánynak Ballásy Borbálától származott gyermekei voltak. Atyjuk, a ki 42 évig szolgált s a hétéves porosz háborúban, majd a francziák ellen vitézül harczolt és II. Józseftől még 1783-ban »lövenbachi« előnévvel osztrák lovagi rangot kapott, mint magyar 142 ember, magyar nemességért is folyamodott, de mivel időközben meghalt, a kitüntetésben fiai részesültek. (Kancz. 6323. ex 1808.) KK. LXII. 408.

Ágoston Elek, a pesti egyetemen a szemészet és szülészet ny. r. tanára és feleségétől, nemes Mocsy Teréziától származott gyermekei: Adolf, Sándor, Aloyzia Pozsonyban 1808. október 16-án nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

Bal harántvonallal osztott paizs, felül kék mezőben arany oroszlán, jobb első lábában a hályog eltávolítására szolgáló tűt, baljában égő fáklyát tart, alul vörös mezőben balra fordult Aeskulap-bot. Sisaktakaró: jobbról ezüst-lila, balról kék-arany sasszárnyak között az oroszlán növekvőn. Takaró: ezüst-vörös, arany-kék.

A nemességszerző, a kinek atyja Antal Érsekújvárnak 26 esztendőn keresztül tanácsosa és birája volt, 1804-ben a pesti egyetemen a szemészet rendkívüli, 1806-ban pedig nyilvános rendes tanárává neveztetett ki s a magyar tengerparton grasszáló ragályos (szem) betegség gyógyításánál mint kiküldött főorvos nagy érdemeket szerzett. (Kancz. 3654. ex 1809.) " KK. LXII. 930.

Andreevics Axenty szegedi polgár és kereskedő s feleségétől Daskovics Euphemiától született gyermekei: Athanáz, Lázár, Anna és Mária 1810. augusztus 31-én Bécsben I. Ferencztől priszakai előnévvel megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

Vágott, felső részében hasított paizs, az alsó részben befelé homorú kék éke-léssel, melyben zöld partos folyón uszó ezüst vitorlás, vörös lobogós hajócska látható. Az 1. és 4. arany mezőben fél fekete sas, kiterjesztett szárnynyal, labbal és kiöltött vörös nyelvvel, a 2. és 3. vörös mezőben jobbra ugró arany szarvas. Sisakdísz: két fekete sasszárny között kék ruhás és kék mentés, arany sujtásos és öves, menyétbőrös, kék kucsmás, szemközt álló vitéz növekvőn, jobbjában kardot tart, balját csípőjére támasztja. Takarók: fekete-arany, vörös-arany.

A háziipar és a belföldi termelés értékesítése körül szerzett érdemeket. Szegeden az árvákra viselt gondot, s ezért Szegeden és Zimonyban a tanács tagjává választották. Az 1800-ban a Száva folyón elakadt kincstári eleségszállítást, mikor az olaszországi hadsereg számára vitték az élelmet, ingyen segítette elő az ő kisebb hajóival, az 1805-iki felkelő sereghez három lovast álllított és szerelt fel, a háború után a csongrádi felkelési pénztárnak adott előleget közjóra ajándékozta. Priszaka krassó-megyei község felét 15.000 frton megvette. (8942. ex 1810.)

KK. LXII. 1146.

Andrássy János vezérőrnagy, a Mária Terézia-rend lovagja Bécsben, 1811. április 26-án bárói rangra emeltetvén, régi nemesi czímerét a következő alakban nyeri:

Osztott kék paizsban alul levágott török fő, felül zöld alapon vörös ruhás, arany sujtásos és arany öves, menyétbőrös, balra fityegős vörös kucsmás lovassági magyar vitéz, jobbjában arany markolatú kardot tart, balját csípőjére támasztja. A paizson bárói korona.

A czímer a siklói Andrássy család czímere.

Andrássy János 35 évig katonáskodott s a nemesi felkelés idején vitézül harczolt. (Kancz. 4625. ex 1811.) KK. LXIII. 481.

Arsits Sabbas ó-aradi polgármester és felesége Czínczich Eustachia I. Ferencz királytól Francziaországban, Dijonban, 1814. niárcjius 28-án nemességre emeltetik a következő czímerrel:

Hasított paizs, jobbról arany mezőben, zöld alapon, kiterjesztett szárnyú, fejét balra fordító s mellén hatágú arany csillaggal ékesített természetes sas, balról kék mezőben zöld alapon jobbra fordult arany oroszlán, első jobb lábában ezüst irattekercset tart. Sisakdísz: kék ruhás könyöklő kar, markában zöld ágat tart. Takaró: arany-fekete, arany-kék.

A nemességszerző, mint Ó-Arad városi tanácsos, kapitány és polgármester 20 esztendőnél tovább szolgált, 1809-ben, mikor a Maros Arad külvárosait elöntötte, több mint 60 házhely jobbágyot.mentett meg és tartott saját költségén. A katonaságot 143 mindenkor támogatta; igazgatója volt a görög nem-egyesült iskoláknak, az oláh tanitó-képezdének házat, a római és görög nem-egyesült tanítóknak 24 hold földet ajándékozott. Kancz. 3981. ex 1814. KK. LXIII. 625.

Almásy de Zsadány et Török-Szent-Miklós Ignácz, a Szent István-rend középkeresztese, kamarás, v. b. t. t., m. udvari kamarai alelnök, temesi gróf és főispán, valamint első feleségétói bosányi Bossányi Theklától született leánya. Borbála, szirma-bessenyői gróf Szirmay Tamásné s második feleségétől semsei Semsey Annától született gyermekei: Alajos kamarás és volt tiszteletbeli m. kir. udv. kanczelláriai titkár, Lajos hevesi szolgabíró s Ottília rottenfelsi gróf Königszeg Nep. Jánosné Sarkad örökös ura előnévvel 1815. augusztus 11-én Párisban grófi rangra emeltetvén, a következő ősi czímert nyerik:

Kék paizsban arany szarufa, melynek két külső felén egy-egy ezüst egyszarvú fut felfelé. A paizs aljaban hármas zöld halom középsőjén Noé galambja kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld pálmaágat tart. A paizson grófi korona. Sisakdísz és takarók nincsenek. Paizstartó: két ezüst egyszarvú.

Almásy pályafutását a megyénél kezdte, később jász-kún al-, azután főkapitány lett. A lovaskatonaság szaporitása körüli érdemelért királyi tanácsosi rangot kapott. Átlépvén a bírói pályára, a királyi tábla, 1807-től pedig a hétszemélyes tábla bírá-jának és udvari tanácsosnak neveztetett ki. Az 1790-91. országgyűlésen Hevesmegye követe volt s ott a királyi előterjesztések elfogadását ékesszólásával elősegítette, 1795-ben Barsmegve kormányzója, később főispánja lett s mint ilyen az 1796-iki felkelésnél, mint azon megye ezredese, József nádor által több megye ezredének dandárparancsnokává neveztetett ki. 1798-ban m. kir. udv. kancz. előadó tanácsos lett s mint ilyen, az országgyűléseken előadó volt. Ezen érdemelért, valamint a katonaság körül szerzettekért 1802-ben a Szent István-rend lovagja, 1806-ban valóságos belső titkos tanácsos, 1810-ben a Szent István-rend középkeresztese, 1811-ben pedig a m. kir. udv. kamara alelnöke lett. Időközben Nyitramegyébe egy nagy fontosságú ügy elintézésére, majd a bánsági és aradi kincstári javak rendezésére küldetett ki. (Kancz. 10678. ex 1815.)

LXIII. 775.

Antolich Mátyás, a varasd-szentgyörgyi határőr-ezred kapitánya, Bécsben, 1816. julius 12-én nemességre emeltetik a következő czímerrel:

Négyelt paizs, 1. arany mezőben góth stylű, vörös fedeles, szegletes őrtorony, az oszlopok körül tekergőző kígyóval, a 2. kék mezőben zöld alapon zöld leveles fa, 3. kék mezőben lerombolt kőhid maradványai, 4. arany mezőben száraz babérág. Sisakdísz: arany bagoly, jobb labában két arany babérágat tart. Takaró arany-kék.

A nemességszerző 1782-ben beállott közkatonának és 1789-ben mint őrmester ezüst vitézségi érmet nyert, 1796-ban zászlótartó, 1797-ben alhadnagy, végre 1809-ben kapitány lett és 1811. óta a hadi élelmezésnél szolgait kapitányi rangban. A török és franczia háborúk alatt összesen 13 hadjáratban, 20 ütközetben, 53 csatározásban és 8 támadásban vett részt. (Kancz. 9183. ex 1816.)

KK. LXIII. 965.

Appel Károly, a gróf Hunyady család jószágigazgatója, Bécsben, 1828. május g-én "kapolsányi" előnévvel nemességre emeltetvén, a következő czímert nyeri:

Vágott paizs, felül vörös mezőben csavargós szarvú kosfej, alul fekete mezőben két keresztbe tett tölgyfa-lomb, mindeniken 3-3 makk, 3 arany méh fent 1, lent 2 által kisérve. Sisakdísz: jobbról arany-fekete, balról vörös-ezüst kiterjesztett sasszárnyak között jobbra fordult ezüst ló növekvően. Takaró: arany-fekete, ezüst-vörös.

A nemességszerzőnek a mezőgazdaság előmozdítása körül nagy érdemei voltak. Mocsarakat szárított ki és változtatott át termőfölddé, mi által a közegészségügynek is hasznos szolgálatot tett. Az oklevél szerint ő honosította meg nálunk a cyclamen-termelést, a lóhere-termelés által pedig a baromtenyésztés ügyét segítette elő. Sikeres 144 gazdasági kisérletei a külföld figyelmét is magukra vonták. 1821-ben a biharmegvei Kapotsány kincstári jószágot 5.728 frt 52 krért megvásárolván, arra királyi adományt szerzett. (Kancz. 6541. ex 1823.) KK. LXIV. 855."

Abramovich Timotheus, a németbánsági határezred őrnagya és feleségétől, Athanasievich Macrenától született gyermekei: Miksa és Márta Bécsben, 1826. nov. 24-én nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs, 1. vörös mezőben ballábán álló daru, 2. és 3. kék mezőben két arany markolatú keresztbe tett kard, 4. vörös mezőben három ezüst pólya. Sisakdísz : koronás arany oroszlán növekvőn. Takaró: ezüst-vörös, ezüst-kék.

A nemességszerző, a kinek atyja, Miksa szintén határőr-ezredbeli kapitány volt, 1786-tól kezdve 40 évet szolgált a hadseregben, mely idő alatt a törökök ellen, majd Olasz-, Franczia- és Németországban vitézül harczolt. (Kancz. 14621 ex 1826.)

KK. LXV. 280.

Alexits Jakab és János testvérek Bécsben, 1830. deczember 10-én "felménesi" praedikatummal nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs, 1. vörös mezőben jobbrafordult természetes szarvas, 2. ezüst mezőben a két zöldkigyós Merkur-bot, 3. ezüst mezőben, zöld alapon három zöld lombos fa, 4. vörös mezőben, zöld alapon ezüst fedeles kapus és 4-ablakos ház. Sisakdísz: két kiterjesztett vörös sas-szárny. Takaró: vörös-ezüst.

Az aradvármegyei Felménes birtokot, mely a modenai herczeg magva-szaka-dása után a kincstárra szállott, 1826-ban megvásárolták 26.324 frt 67 krért és arra maguknak királyi adományt szereztek. (Kancz. 14.363. ex 1830.)

KK. LXV. 658.

Adamich Lipót fiumei patrícius és testvére Primus katonai mérnöki és erődítési vezérkari alkapitány Bécsben, 1834. julius 24-én nemességre emeltetnek a következő czímerrel:

Négyelt paizs, 1. arany mezőben szikla tetején fekvő, ezüst korsón álló, kiterjesztett szárnyu, balrafordult arany koronás fekete sas, a korsóból a sziklára viz ömlik, 2. és 3. kék mezőben zöld alapon a paradicsombelí fa, melynek törzsökére kígyó tekergőzik és jobbrafordult fejével a fáról almát szakít, a 4. ezüst mezőben folyó, melyben jobbrafordult fekete horgony úszik, a bal felső sarokban hatágú vörös csillagtól kísérve. Sisakdísz: két keresztbe fektetett horgony felett hatágú vörös csillag. Takaró: kék-arany, fekete-arany.

A nemesség-szerzők a kitüntetésben legfőképen néhai atyjuk András- Lajos fiumei és buccari patrícius érdemeiért részesültek, a ki egész Európára kiterjedő kereskedést űzött, és Horvát-Szlavonországból Angliába épületfát szállított. Angol összeköttetései segítségével a franczia fogságba került Orestes és Pilades cs. kir. hadihajókat kiszabadította; Merszlavodiczában üveggyárat, Fiúméban pedig papírgyárat alapított stb. (Kancz. 9661. ex 1834). KK. LXVI. 151.

Ast de Astenberg Vincze osztrák lovag, és. kir. őrnagy, Bécsben, 1834. julius 17-én magyar nemességre emeltetvén, lovagi czímerét következő alakban nyeri:

Vágott, felső részében hasított paizs. Fjeiül jobbról vörös mezőben balrafordult arany oroszlán első jobb lábában egyenes kardot tart, balról ezüst mezőben két leveles galylyal bíró csonka faág. Alul kék mezőben zöld alapon ormós két-két lőréssel ellátott természetes bástyafal, közepén két lőréssel, zárt kapuval és három ormóval bíró toronynyal. Két sisak. A jobb sisak dísze az oroszlán növekvőn, a bal sisak dísze két fekete sasszárny között a faág növekvőn. Sisaktakaró 1. aranyvörös, 2. ezüst-kék.

A nemességszerző 36 évnél tovább szolgált a hadseregben, 1788-tól kezdve a török háborúban, majd a francziák ellen és 1815-ben a föllázadt nápolyiakkal nagy vitézül harczolt és több hőstettet vitt véghez; 1822. junius 18-án "astenbergi" előnévvel 145 osztrák lovagi rangot nyert, azon kivül lovagja volt a Lipót és az orosz Szent Vladimir-rendnek, a szicziliai Szent Ferdinánd-rendnek pedig commandeur-je. (Kancz. 9344. ex 1834.) KK. LXVI. 169.

Aranyossy János kassai városi tanácsos és feleségétől, Katsándy Francziskától származott gyermekei: Lajos, Károly, Alajos, Ágoston, Francziska, Johanna, Mária, Konstantia és Anna Bécsben, 1835. márczius 20-án »torbászi« előnévvel nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Vörössel és kékkel hasított paizs, alján arany szarufával, mely alatt arany szív van. A jobb vörös felében arany griff, a bal kék felében ezüst oroszlán áll egymással szemközt, hátsó lábaikkal a szarufan kapaszkodva, jobb előlábukkal kardot tartva. Sisakdísz: ezüst sujtásos kék ruhába öltözött, menyétbőrös piros kucsmás vitéz felemelt jobbjában kárbunkulus arany gyűrűt, baljában vörös, zöld és fehér színű, balra repkedő, ezüst hegyű, barna nyelű zászlót tart. Takarók : kék-ezüst, vörös-arany.

Aranyossynak atyja, idősb János 45 évig volt Tályán tanácsos és bíró. A vizsgák letétele után több család ügyvédje lett s az 1801. országos felkeléskor Sárosmegye csapatánál önként mint káplár szolgált. 1808-ban az országos segélyben részt vett, 1809-ben pedig több önkéntest állított és látott el saját költségén. 1812-ben Kassán szerzett magának polgárjogot, s ott előbb tiszti ügyész, azután bíró, később kapitány, végül tanácsos lett. Az országgyűlésre a rendszeres munkalatok tárgyalása czéljából felküldetett. 7.729 frt 19 krért Torbász szepesmegyei koronabirtokot 1825-ben megvette királyi beleegyezéssel. (Kancz. 4151. ex 1835.) KK. LXVI. 211.

Agich András alkapítány s feleségétől, Leschich Évától született gyermekei: Nep. János, György, Károly és Mária 1835. május 9-én Bécsben nemességet nyervén, a következő czímert kapják :

Vörös paizs, befelé hajló oldalú kék ékkel, melyben négyzeit kövekből rakott, zárt kapus, két lőréses, fent négy ormós ezüst torony, rajta kisebb tornyocska három ormóval és egy ablakkal látható. A két sarokban egy-egy fekete kontyos, kissé egymásnak fordult török fő. Sisakdísz: aranynyal vert ezüst pánczélos könyöklő kar kardot tart. Takarók : vörös-ezüst, kék-ezüst.

Agich 1774-től fogva és 35 évnél tovább volt katona. 1788-tól 1809-ig kílencz hadjáratban vett részt, 1788-ban Szabács ostromában, azután a lipniczai, lesníczai, lozniczai és .szokovaljevi ütközetekben, végül Belgrád ostrománál, 1793-tól 1796-ig Belgiumban és Brabantiaban harczolt, nevezet szerint ott volt Valencona, Tornacum, Quercetum bevételénél, Malberdium és Landrecium ostrománál, 1809-ben vitézül harczolt Varsónál, Samosnál, Sandomíriánál a franczíák ellen, úgy, hogy már ez évben fokozatos előléptetés által alkapítány lett. (Kancz. 6473. ex 1835.)

KK. LXVI. 250.

Adelsberg Zsigmond pesti polgár és nagykereskedőnek Drexler Juliannától született fiai: József, Ignácz és Konstantin Bécsben, 1837. október 26-án "jabukai" praedikatummal és nevüknek »Nemeshegyi«-re való változtatásával nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik :

Vágott paizs, felül ezüst mezőben hegyektől körülvett völgyben kék zubbonyos, sárga nadrágos és csizmás munkás a paizs jobb oldalán álló üveggyár mellett, balra fordulva, vascsövön, melyet mindkét kezével tart, fénylő, tüzes üveggömböt fuj. A paizs baloldalán egyenlőtlenül 4 vörös csillag (1 a családfőt, 3 a leszármazókat jelenti). Alul kék mezőben, zöld partok között az ezüst Duna folyam, melynek habjain árboczos, nemzeti színű lobogós s Magyarország czímerével ellátott dagadó vitorlás kereskedelmi hajót hány-vet a vihar, jobbról az arany naptól, balról az ezü.st holdtól kisérve. A bal oldalban, a folyó tulso partján, fehér őrtorony vörös fedéllel s hozzáépített fehér fallal. Sisakdísz: két fekete sasszárny között arany sujtásos, vörös ruhás magyar ember növekvőn, jobbjában almát, baljában zöld leveles, érett szőlőfürtöt tart. Sisaktakaró: arany-kék, ezüst-vörös.

146 Adelsberg Zsigmond az államkincstár szükségleteire 15.060 frt és 7 krt, a pesti vakok intézetének 1000 frtot ajándékozott, az 1833. évi inség alkalmával több ezer mérő búzát adott mérsékelt áron a bácskai és szerémségi szűkölködőknek; 1836-ban a temesvármegyei Jabuka kincstári birtokot 54.539 frt 52 krért megvásárolta, de rövid idő mulva meghalván, a birtokvételből kifolyó nemesség- és előnév-adományo-zásban özvegye és fiai részesültek. (Kancz. 14516. ex 1837.) KK. LXVI. 583.

Ambrózy de Séden Lajos cs. kir. kamarás. Temesvármegye másod-alispánja és feleségétől, szirmabesenyöi Szirmay Teréziától származott gyermekei: Lajos, Gyula, Mária, Ludovika és Erzsébet Bécsben, 1838. április 27-én bárói rangra emeltetvén, ősi czímerüket a következő megbővitett alakban nyerik:

Vágott paizs, felül vörös mezőben kardot tartó ezüst oroszlán, alul kék mezőben kiterjesztett szárnyú és lábú, fejét balra fordító arany sas. A sisakon bárói korona. Paizstartó, a paizstól fejjel elfordult két arany oroszlán.

Ambrózy Lajos, a kinek atyja szintén Lajos cs. kir. kamarás, előbb nógrád-vármegyel alispán, utóbb m. kir. helytartó tanácsos volt, hivatalos pályáját Nógrádvármegyében mint tiszteletbeli jegyző kezdé, onnan a m. kir. udvari kanczelláriához ment fogalmazó-gyakornoknak, azután Temesvármegyében tb. szolgabíró, végre pedig másod-alispán lett s mint régi nemes család sarja, kamarásnak is kineveztetett. (Kancz. 5740. ex 1838.) KK. LXVI. 648.

Asztry György és testvére Zsófia, valamint anyjuk Csóly Krisztina Bécsben, 1840. április 30-án nemességre emeltetnek »sósdiai" előnévvel és a következő czímerrel:

Kék paizsban a tenger habjaiból kiemelkedő magas kősziklán kiterjesztett szárnyú, jobbrafordult fekete sas a paizsnak jobb felső szegletéből tündöklő napba néz. Sisakdísz: két kiterjesztett fekete sasszárny. Takaró: arany-kék.

Atyjuk, néhai Asztry Simon pancsovai városi tanácsos, még 1822. okt. 31-én megvásárolta a kincstártól 64.158 frt 40 krért Sósdia birtokot, de időközben elhalván, a királyi adományt és a vele járó nemességet özvegye és gyermekei kapták. Kancz. 5971 ex 1840.) KK. LXVI. 892.

Aeigler János zombori polgár, nagykereskedő és feleségétől, Klatz Erzsébettől származott gyermekei: Ker. János, Mátyás, Ferdinánd, István és Katalin-Jozefa 1840. szept. 20-án »kamjonkai« praedikatummal és nevüknek »Szemző«-re való változtatásával nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Hasított paizs, jobbról kék mezőben koronásfejű, kiterjesztett szárnyú fél ezüst sas, balról kék mezőben arany oroszlán, jobbról hatágú arany csillagtól kísérve. Sisakdísz: kék ruhás, vörös nadrágos, arany sujtásos menyétbőrös vörös kucsmás magyar vitéz, nővekvőn, jobbjában kardot tart, balját csípőjére támasztja. Takarók: ezüst-kék, arany-zöld.

A nemességszerző priglevicza-szent-iváni, bács-bodrogvármegyei lakos volt s mint kereskedő a külföldi kivitelt is nagyban előmozdította. A Szepesvármegyében fekvő Kamjonka kincstári birtok felét 23.102 frt 54 krért megvásárolván, arra királyi adományt kapott. (Kancz. 2305. ex 1842.) KK. LXVII. 246.

Ambrózy de Séden István és György testvérek temesvármegyei táblabírák 1845. április 10-én báróságra emeltetvén, ugyanazt a czímert nyerik, mely 1838-ban testvérüknek, Ambrózy Lajos cs. kir. kamarásnak. Temesvármegye másod-alispánjának adományoztatott, csakhogy a paizsot nem arany, hanem természetes oroszlánok tartják. (Kancz. 5680. ex 1845.) " KK. LXVII. 571.

Közli: Pettkó Béla.

---

147

Magyarország családai.

21. Ebeczki Blaskovich.

Hont-vármegyéből eredő család, melynek alapítója Blaskovich Sámuel volt, a ki József és János fiaival, Ilona, Erzsébet és Zsuzsánna nevü leányaival együtt III. Károly királytól Pozsonyban 1712 június 6-án nemességre emeltetvén, adományba kapta a következő czímert:

Kék paizsban hármas (zöld) halom közepéből kiemelkedő három rózsa ág egy-egy piros rózsával. Sisakdísz: arany görbe kürt felett a paizsbeli rózsák. Takaró: jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Az eredeti czímeres levelet, mely 1892-ben Blaskovich Miklós birtokában volt, nem ismerjük, de az adományozott czímer, úgy a mint azt a XXIX. számú Királyi Könyv 99. lapján foglalt armalis leirja, tökéletesen megegyezik a Blaskovich József 1749 évi és B. Márton hontvármegyei szolgabírónak 1765. illetőleg 1770 évi pecsét lenyomatain látható czí-merrel. (Orsz. Levtár. Proc. Tab. 4-1479, 1542, 1699.)

A nemesség szerző, a ki állítólag ügyvéd és a gróf Koháry család jószágigazgatója volt, Grassalkovich Juditot bírta volna nőül. Az armalis levél azonban életviszonyaira nézve semmi közelebbi adatot nem szolgáltat s az egykorú följegyzésekből csak annyi tűnik ki, hogy Blaskovich Sámuel a nemességet Hont-vármegye közönsége, gróf Koháry István örökös főispán, a későbbi országbíró és Kürtessy püspök ajánlatára kapta. Az adománylevélben még a felesége neve sincs fölemlítve, valószínűleg azért, mert már 1712-ben nem élt, mely esetben a régi Nagy Iván pótlék kötetében (140. lap) felsorolt László, Borbála és Anna-Mária gyermekei más rendbeli házasságából származtak, de meglehet az is, hogy nemes asszony volt s ez okból nem tartották szükségesnek befoglalni a diplomába.

A rendelkezésűnkre álló adatok tehát Blaskovich Sámuelnek az akkortájban fölemelkedett és 1732-ben báróságot nyert Grassalkovich Antallal való sógorságát nem bizonyíthatják, de latjuk, hogy a Grassalkovich czímerben is ott van a hármas rózsa s a családnak rövid idő alatt történt meggazdagodása alighanem erre a

sógorságra vezethető vissza.

Blaskovich Sámuel Hont-vármegyében lakott, de az 1733 évi összeírás alkalmából már több vármegyében birtokos nemesnek mondatik. Ő szerezte meg a tápió-szent-mártoni uradalmat, melyet végrendeletében »fiu ágra szabályozott«. Első szülött fia József 1733-ban Hont-vármegyében szolgabíró volt, később pedig alispán lett; az ifjabb, János maradékait nem ismerjük. Leányai közül Erzsébetet 1732-ben mint Konkoly Thege János feleségét még életben találjuk.

A csalad leszármázását Blaskovich Józsefnek Dacsó Annától született Pál fiától kezdve mellékelt táblázatunk mutatja, melynek pontos dátumait jórészben Blaskovich Gyula és Magyary Kossa Sámuel uraknak köszönhetjük.

I. Pál, 1772-ben huszárkapitány volt s mint tábornok halt meg 1803. október 21. Hitvesétől báró Reizenstein Zsófiától egyetlen fia, az 1772-ben .született József maradt, kinek fáji Fáy Annával kötött házasságából kilencz gyermeke származott. Nevezetesen:

1. Bertalan, született 1794-ben. Ennek ágazatáról alább fogunk szólani.

148 2. II. Pál honvéd alezredes és országgyűlési képviselő volt. Első felesége Kálnói Ettre Borbála, a második Sárközy Johanna vala. Maradt két fia, nevezetesen:

a) II. József, kinek felesége borsodi és katymári Latinovich Malvin volt. Meghalt magnélkül.

b) Antal, a ki feleségétől Blaskovich Máriától elvált és jelenleg Tápió-Szent-Mártonban lakik.

3 I. Gyula, Heves-vármegyének 1847-ben alispánja volt, 1849. május 3-án pedig főispánnak neveztetett ki. Ez alkalomból Szemere Bertalan belügyminister, Debreczenben 1849. május 16-án kelt hivatalos levelében, a következő emlékezetre méltó sorokat intézte hozzá:

"Az a külömbség és távolság, mely- a zsarnok rendszer alatt a főispánt a megyétől elválasztá, nem létez többé. Ön az első hivatalnok, nem ura senkinek, barátja és társa mindennek. Az ügyek élére álland s együtt munkálkodik a törvényhatósággal. Ön főispán ur felelősség mellett viendi az ügyeket. Ott lesz mindenütt a hol kell, felügyel a legalsóbb hivatalnok és minden polgár felett, kivált addig, mig a haza megmentésének munkája be nem lesz végejve. A főispáni hivatal eddig üres méltóság által tündöklött, most erély és munkásság által tündököljék. Ezt kérem, ezt megvárom, ezt követelem."

A szabadságharcz bukása után a magán életbe vonult. .Meghalt 1850-ben Bényén Pestvármegyében. Hitvesétől Báji Patay Francziskától három gyermeke származott:

a) Anna sz. 1836. Meghalt mint Máriássy Béláné,

b) Malvin sz. 1837. Fügédén, Heves-vármegyében lakik.

149 c) II. Gyula sz. 1843. Nagy-Bányán lakik, birtokos Ugocsa-vármegyébn Tisza-Ujhelyben és Bökényben, felesége Gressai Marczella. Gyermekeik :

a) György sz. 1878

b) János sz. 1883.

c) Mária sz. 1888.

4. László. első felesége Kalnói Ettre Ottilia, a második Simon Borbála. Gyermeke egyiktől sem származott, meghalt 1875-ben. Adoptált leánya Mária előbb Blaskovich Antalné volt, ettől elválván, lukanyényei Luka Pálhoz ment nöül.

5. Lujza fáji Fáy Antalné.

6. Anna Gyoroki Edelspacher Mátyás altábornagyné.

7. Mária zsadányi és törökszentmiklósi Almássy Emánuelné.

8. Juliánna Ebergényi Viktorné volt.

9. Amália Nagy-kállói Kállay Istvánné, Kállay Béni közös pénzügyministernek, édes anyja.

Blaskovich Józsefnek Fáy Annától született Bertalan fia meghalt 1858-ban. Felesége volt zsadányi és törökszentmiklósi Almássy Erzsébet. Gyermekeik:

I. Sándor, bírta Gyapjut Biharvármegyében, de eladta József királyi herczegnek. Budapesten lakik. Feleségétől Lucz Arankától két gyermeke származott:

a) II. Sándor országgyűlési képviselő.

b) Melanie Csabacsüdi báró Königswarter Hermanné.

II. Bertalan (II.) szül 1827. meghalt 1890. január 12. Felesége Horgosi Kárász Irén. Esküvő 1850. Birtokos volt Nagy-Abonyban és Jász-Monostoron. Gyermekeik:

a) Klementina gróf Keglevich Gáborné.

b) Mária meghalt 1892. márc. 26. Fáy Béláné.

III. István sz. 1828. Birtokos Csanádvármegyében Királyhegyesen. Felesége Zombori Rónay Amália. Gyermekeik:

a) Gizella sz. 1860. Ittebei Kiss Elemér özvegye,

b) Jolán sz. 1861. Baráti Huszár Béláné,

c) Aladár sz. 1862. nőtelen,

d) Margit sz. 1864. Gyergyó-Szentmiklósl Kövér Lajosné,

e) Erzsébet sz. 1865. Gyergyó-szentmlklósi Kövér Jánosné.

f) Ilona sz. 1867.

g) Borbála sz. 1860. Zombori Rónay Aladárné.

h) II. Ernő sz. 1871. Hitvesétől Monyorói Urbán Erzsébettől leánya Mártha sz. 1899.

IV. Miklós sz. 1832. meghalt 1896. márczius 21. Felesége Gyoroki Edelspacher Mária. Esküvő 1858. Gyermekeik:

a) III. Bertalan sz. 18()2. megh. 1896. márcz. 24. nőtlenül.

b) Elemér, felesége gróf Waldeck Frigyes és Roffi Borbély Etelka Kornélia leánya.

V. Ernő a hírneves sportsman tápió szent-mártoni birtokán lakik, nőtelen.

VI. Anna meghalt 1858-ban mint Baráti Huszár Istvánné.

r.-r.

22. Arany-idkai Sváiczer.

Ez idegen eredetű, de már testtel, lélekkel magyarrá lett család ősei a néhai Sváiczer Gábor főkamaragróf, cs. és kir. udvari tanácsos által föntartott hagyománya szerint még 1524-ben, állitólag II. Lajos király hívására költözködtek, mint bányászok, Magyarországba s évszázadokon keresztül mint vállalkozók, mérnökök és kincstári hivatalnokok szakadatlanul bányamíveléssel foglalkoztak. (Orsz. Levéltár 10496. és 13348. ex 1818. kanczell. sz.) Más versió szerint a család betelepedése a XVll. században történt volna, mikor két nemes származású testvérnek Helvetiából, - állítólag valami párviadal miatt - menekülni kellett. Az egyik Angliában, a másik Magyarországban talált magának uj hazát és Kassára telepedvén a Sváiczer nevet vette fel (Svaiczer Gábor ny. huszárezredes közlése).

Hiteles oklevelek bizonysága szerint Sváiczer Antal mérnök a múlt században előkelő kassai polgár, hosszabb ideig városi tanácsos és kapitány volt, a ki 30 esztendő 150 leforgása alatt a közügynek és az államkincstárnak sokat szolgált, mert mint bányász az arany-, ezüst-, réz- és antimonium-termelést nagy mértékben előmozdította, lakatlan helyeket benépesített és jövedelmezővé tett. Feleségétől, Stakin Annától négy fia származott. Nevezetesen :

1. Antal-Miklós sz. 1773-ban.

2. Miklós-József-Henrik sz. 1775-ben.

3. Nepom. János-Szeraf. Ferencz sz. 1782-ben.

4. Gábor-Miklós sz. 1784-ben, megkereszteltetett junius 11-én Kassán.

A három öregebb testvér katonai pályára lépett; Gábor atyja példáját követte és minekutánna a selmeczbányai bányászati akadémiát kitűnő eredménnyel elvégezte, s két esztendeig Magyarországban, Erdélyben és az örökös tartományokban a kincstári bányákat, kohókat és pénzverőket saját költségén tanulmányozta, 1807-ben Arany-Idkára küldetett, hol elméleti és gyakorlati ösmereteit az államkincstárra nézve oly fényes sikerrel értékesítette, hogy vezetése alatt az addig keveset jövedelmező arany-és ezüstbányák gyorsan fölvirágoztak. Feltalált és saját költségén elkészíttetett egy sok megtakarítással járó uj szerkezetű antimonium olvasztó kemenczét, melyben fa helyett rőzsével tüzeltek. Hasznos szolgálataiért több ízben legfelsőbb elismerésben részesült, a mi csak nagyobb munkásságra buzdította, melynek jutalmául már 1816-ban udvari fogalmazói rangot kapott, 1818-ban pedig a nagybányai főbánya és pénzverő hivatal Igazgatója, a kerületi bányabíróság elnöke és bányatanácsos volt.

Még 1815-ben történt, hogy testvérbátyjaival együtt - mind a három kapitány volt, Antal mint hadbíró a St. Julien, József a hessen-hamburgi gránátos, János a Splényi gyalogezredben - Licsérd kincstári birtok adományozásáért, esetleg czímeres nemességért folyamodott.

Birtokadományról az államkincstár akkori szorult helyzetében természetesen szó sem lehetett, sőt az udvari kanczellária a nemességre is csak Gábort és Józsefet ajánlotta, de sikertelenül, mert a felség azzal utasította el őket, hogy szerezzenek maguknak még több érdemet. A következő esztendőben Ismét folyamodtak s a kanczellária, ragaszkodván első felterjesztéséhez, melegen pártolta az ügyet, különösen kiemelvén Józsefnek, a ki 1792. évtől fogva szolgált a hadseregben, vérehullásával számtalanszor bebizonyított hűségét és Gábornak a bányaművelés körül szerzett kiváló érdemeit és azon önzetlenségét, hogy a nemes érezek termeléséből reá eső törvényes jutalékról, mely elég szép összegre ment, a kincstár javára mindig önkényt lemondott: azonban I. Ferencz királynak 1817. január 30-án kelt elhatározása most is tagadó volt, holott a nemességet abban az Időben náluknál sokkal érdemetlenebb embereknek, kiváltképen rácz, örmény és görög kalmároknak pazarul osztogatták. De persze azok felgazdagodott emberek voltak és nem sajnáltak néhány ezer forintot az üres kincstártól, a Sváiczer testvérek pedig legfeljebb atyjuk és maguk hasznos szolgálataira hivatkozhattak s minthogy kassai házukat és földbirtokukat a katona élet és a bányászati studlumok költséges volta miatt el kellett adniok, megmaradt tőkéjüket pedig a devalvatio elnyelte: az armalislevelet is díjmentesen kérték.

A katonáknak elment a kedvük a további sikertelen próbálkozástól s minthogy 30 évet még egyik sem szolgált, abban hagyták a dolgot. Gábor azonban, a kit időközben bányatanácsosnak léptették elő, 1818-ban újólag folyamodott, és azt állítván, hogy családja 1524-ben származott Magyarországba, ősi czímerének megerősítését s egyszersmind - nem a legszerencsésebb ötletből - nevének Svaiczerszky-ve való változtatását kérte. Most aztán végre elérte czélját, a mi legfőképen gróí Erdődy kanczellár pártfogásának, de talán annak is tulajdonítható, hogy az 1500 forint taksa lefizetésére késznek nyilatkozott - és az armalislevelet 1818. október 26-án kiállították számára, a névváltoztatásra vonatkozó kérelme azonban figyelmen kívül hagyatott. Czímerül a család régi czímerét, a Sisakdíszben foglalkozását jelképező módosítással, de uj adományképen, ősi voltának fölemlítése nélkül, a következő alakban kapta:

Vágott paizs, alul kék mezőben egy fehér liliommal rakott ezüst pólya, felül 151 arany mezőben kiterjesztett lábú és szárnyú jobbra néző fekete sas. Sisakdísz: vörös nadrágos, bőrkötős, fekete zubbonyos, zöld süveges bányász növekvőn, balkezét csípőjére támasztva, jobbjában arany bányász sulykot és kalapácsot tart. Takaró: jobbról arany-fekete, balról ezüst-kék. [Kir. Könyv LXIV. k. 213. _1.)

Az armalislevelet kihirdették Szathmár megyének N.-Károlyban 1819. szept. 9 én tartott közgyűlésén.

Svaiczer Gábor a magyarországi bányamüvelés terén nagy érdemeket szerzett magának, de életmunkásságának méltatása az illető tudományszak irodalmához tartozik s azért röviden csak azt említjük föl, hogy 1833 -ban Selmeczbányára alsó magyarországi fökamaragrófnak neveztetett ki, mely hivatalában egyszersmind a hét szabad királyi és bányaváros örökös királyi biztosa, a selmeczi bányászati és erdészeti Akadémia igazgatója, azonfelül cs. és kir. udvari tanácsos, Szathmár, Máramaros, Hont, Bars vármegye és Kővárvidék táblabírája, a császári orosz Szt. Anna-rend gyémántokkal ékesített II-od osztályának tulajdonosa (Schematismus 1844.) és -; családi közlés szerint - a Lipót-rend lovagja volt.

Meghalt 1845. augusztus hó 4-én.

Mint táblázatunk is mutatja, Sváiczer Gábor vásáros-naményi Eötvös Katalint vette nőül, kitől öt gyermeke származott. Nevezetesen :

I. Ilona sz. 1826.

II. Géza sz. 1827. junius 23., meghalt 1883. február 8-án. Első feleségétől, nagy-lónyai és vásáros-naményi Lónyay Klárától (sz. 1827. † 1853.) egy fia maradt: Aladár sz. 1852. február 20-án. Felesége Heley Janka (sz. 1860.), kivel 1883. deczember 4-én kötött házasságából Borbála leánya (sz. 1884. szept. 8.) származott. Birtokos: Ér-Endréden és N.-Doboson Szathmármegyében, Tasnádon Szilágyvármegyében.

Géza második felesége báró Sahlhausen Francziska volt. Esküvő 1836. deczember 27. Gyermekeik:

a) Miklós sz. 1837. szept. 23., megh. 1892. január 31. Nejétől, Fanta Clementi-nától egy fia maradt: II László, sz. 1888. márczius 15.

b) III. Gábor sz. 1861. márczius 21. Rendőrfőkapitány Szilágy-Somlyón.

152 III. László sz. 1828. A szabadságharczban mint honvédföhadnagy részt vett, meghalt mint ny. m. kir. pénzügyigazgató 1888-ban magtalanul.

IV. Gábor (II.) született 1829. november 4. Nyugalmazott honvédhuszárezredes, Szatmármegyében aranyos-medgyesi birtokán él.

Hivatalos közlés szerint összesen 35 évet töltött a katonai pályán, 25 évig a közös hadseregben, 10 évig pedig a m. kir. honvéd lovasságnál szolgált. Nyugállományba helyeztetett 1885. ápril 1-én. Felettes hatósága részéről elösmeretett róla, hogy »egész szolgálati ideje alatt kiváló szorgalommal s buzgósággal felelt meg a követelményekneky 1859. évben az Olaszország, 1866. évben pedig a Poroszország ellen viselt hadjáratban vett részt s az ellenség előtt bátor magaviseletet tanúsított.«

V. Sándor szül. 1831. márczius 21., nyugalmazott m. kir. bányatanácsos, a deés-aknai sóbánya hivatal volt főnöke, nagy-dobosi birtokos. Feleségétől, magyar-szögyéni Szögyény Emíliától († 1874.) származott gyermekei:

a) Alexandrine sz. 1865. jul. 17. mándi Mándy Zoltánné.

b) István sz. 1866. okt. r. Szolnok-Doboka vármegye árvaszéki ülnöke, nagydobosi birtokos. Neje hattmannsdorfi Hatfaludy Ilona (sz. 1875. decz. 10.). Gyermekeik:

Béla szül. 1897. jul. 8. b) Alexandrine szül. 1899. márczius 8.

Ő császári és apostoli királyi Felsége 1898. évi október 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával id. Sváiczer Gábornak, Sándornak, Aladárnak, ifj. Gábornak és kiskorú Lászlónak, valamint törvényes utódaknak régi magyar nemességük épségben tartása mellett az "arany-idkai" előnevet adományozta.

A fökamaragróf testvérei közül Sváiczer Antal - családi közlés szerint -Velenczében orgyilkosság áldozata lett, József mint gyalogsági őrnagy és János, a ki a cs. és kir. német testőrségnél lovasszázadosi rangban szolgált, 1830. szeptember 24-én magyar nemességre emeltettek. Adományozott czímerük csak annyiban különbözik a Gábor czímerétől, hogy az ezüst pólya vörös liliommal van rakva, a sisakdísz pedig jobb kezében egyenes kardot tartó, balját csípejére támasztó, aranyozott ezüst pánczélos, zöld és vörös struccztollas növekvő sisakos vitézt ábrázol [Kir. Könyv LXV. k. 638. l.)

János 1841-ben, József mint ny. alezredes 1859-ben halt meg.

r.-r.

23. Kis-szetsei Lévay.

III. Ferdinánd király Bécsben, 1631. deczember 16-án a régi nemes családból származó Kis-szetsei Lévay, máskép Vaska Andrást, a tokaji kir. harminczad ellenőrét, valamint feleségét, Tajta Ilonát és gyermekeiket: Andrást, Annát, Erzsébetet, Katalint újolag megnemesitette és a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban, zöld alapon ágaskodó két farkú arany oroszlán, jobblábával egyenes kardot tart, balját ragadozásra nyújtja. Sisakdísz: az oroszlán növekvőn. Takaró: mindkét felől ezüst-vörös.

A czímeres levél, melynek eredetije a többi családi Írásokkal együtt Lévay Gyula úr birtokában őriztetik, kihirdettetett Zemplén vármegye közgyűlésén, 1632-ben.

Az armalis szerzőnek András fiától származott unokái: András, György és István Zemplén vármegye közönségétől 1686-ban nemesi bizonyítványát kaptak. Györgynek további sorsáról nincs tudomásunk, maradékait sem ismerjük. II. István, a ki közönségesen "Kis-Vaská"-nak neveztetett, Gömörmegyébe, onnan Komáromba 153 költözködött. Felesége Posgay Erzsébet volt, kitől Krasznahorka-Váralján 1691 november 30-án Pál nevü fia született. Pál fölnevelkedvén, Komárom vármegyében Guta város Jegyzője lett, mely hivatalát még 1766-ban is viselte, mint 73 éves öreg ember.

Két fia maradt: Zsigmond kisbéri, és Ádám komáromi lakos, mindketten táblabírák, a kik családjuk eredeti armalisát és Zemplén vármegyének 1686-ban kelt bizonyítványát fölmutatván, leszármazásukat és nemesi szabadságban való élésüket hitelesen igazolván, Komárom vármegye által kétségtelen nemeseknek Ismertettek el és arról j 766. január 23-án, pergamenre írott, díszesen kiállított bizonyság-levelet kaptak. úgy látszik, magvuk szakadt, mert maradékukról többé sohasem történik említés s a családi levelek is a másik - III. Andrástól származó - ágazatra szállottak.

III. András Zemplén vármegyéből a XVII. század vége felé, házassága folytán, szintén Komáromba telepedett, s felesége jussán, a ki Mátéffy Andrásnak Fajkürti-Kürthy Dorottyától született Zsuzsánna leánya volt, Koltán, Kerékszálláson és a barsvármegyel Fajkürthön földesúr lett. Egyetlen fia maradt, Sámuel, a kit Pesten, 1701. szeptember 11-én kereszteltek meg. (Hiteles anyakönyvi kivonat.)

Sámuel 1742. május 26-án rokonaival, a Mátéffy-örökösökkel a Koltához tartozó erdőkön osztozkodott, később pedig 1760. körül a Mátéffy-örökösök koltai és kerekszállási birtokát 1250 frtért zálogba vette. Az oklevelek utolszor 1764-ben említik. Két fiától a család két ágon szakadatlanul jő le a mai napig, a mint ezt a hiteles okmányokból összeállított leszármazási tábla mutatja, melynek az újabb gene-ráczióra vonatkozó részét Lévav Gyula úr szíves közleménye szerint adjuk.

I. András ága.

A mint látjuk, Sámuelnek két felesége volt. Az elsőtől, Szendrey Juliannától hároni fia és két leánya: Anna 1771-ben Debreczenyi Andrásné és Zsuzsánna ugyanakkor Soós Ferenczné származott.

A fiúk közül I. László (sz. 1761.) magtalanul halt el, II. Zsigmond és IV András leánytestvéreikkei együtt 1771- márczius 14-én mostoha - anyjukkal, Kamochay Juliannával, a ki már akkor Vámossy László házastársa volt, az atyjukról maradt koltai belső telkek, szőlők és erdők birtoklására nézve atyafiságos egyezségre léptek. A többi Jószágot már annak előtte kezükhöz vették. Mostohájuknak, a ki minden özvegyi jogáról lemondott, 200 frt »móringot« fizettek.

II. Zsigmondnak maradékai nem voltak; IV. András Komárom vármegye közönségétől 1792. február 13-án nemesi bizonyítványt kapott, minek utána nemességét az eredeti czímeres levéllel, Zemplén vármegye 1686. évi bizonyítványával, az abban előforduló Lévay Andrástól való származását pedig tanúkihallgatási jegyzőkönyvekkel és anyakönyvi kivonatokkal igazolta. Egy fia maradt: I. János, a ki orvos volt Udvardon és Balásovits Máriát vette nőül. Ettől származott I. Antal és II. István nevü fiai, valamint Antalnak Károly és II. Antal fia Komárom vármegyéből 1842. január 10-én nemesi bizonyítványt szereztek.

I. Antal udvardi birtokos volt. Két feleségétől, Hübner Jozefintől és Hübner Karolintól - Hübner ny. tábornok leányai voltak - született gyermekei közül a már említett II. Antal az 1848/49. évi szabadságharczban résztvett mint honvédhadnagy, volt országgyűlési képviselő s jelenleg mint ny. közalapítványi főtiszt s kir. tanácsos, Nyitra megyében, Vág-Sellyén lakik. Felesége Berényi Julia. Egyetlen fiok: Kálmán sz. 1856. † 1858. A többi testvér leszármazóit táblázatunk mutatja.

II. István szintén Udvardon lakott, feleségétől,Friedmann Teréziától született gyermekei a táblázaton láthatók.

154

155

II. László ága.

Lévay Sámuel első felesége, Szendrey Juliánna halála után 1753. körül Kamochay Júliát vette nőül, a kitől két fia maradt. Nevezetesen:

I. Mihály, meghalt kiskorában 1771. előtt;

II. László, a ki 1771-ben, mikor édes anyja és testvérei osztozkodtak, még gyermek volt, 1792-ben András bátyjával együtt nemesi bizonyítványt kapott, 1801. deczember 11-én pedig Koltán végrendelkezett, meghalt 1808-ig. Kétszer nősült. Első felesége Gyárfás Mihály és Fajkürti Kürthy Judit Anna leánya, a második Hidvéghy Erzsébet volt, de gyermekei csak az elsőtől származtak. Nevezetesen : II. Mihály, III. János és István, a kik 1809. január 14-én örökségüket három részre osztották; az atyai residentialis telek Istvánnak, mint legkisebb fiúnak jutott.

II. Mihály-nakk Hidvéghy Juliannától a táblázaton feltüntetett gyermekei, illetőleg unokái maradtak.

III. János koltai birtokos volt, 1817-ben még életben talaljuk. Fia Ambrus 1842-ben Komárom vármegyétől nemesi bizonyítványt kapott, később gazdatiszt lett. Széchenyi Erzsébettől származott fiait táblázatunk mutatja.

IV. István-nak (1801 -1846) feleségétől, Sály Teréziától († 1860. január 24.) három fia maradt:

a) III. László született 1816. julius 16-án. A szabadságharczban honvédszázados volt, később kir. telekkönyvvezető lett Komáromban. Meghalt 1887-ben. Hitvesétől, Szalay Karolintól, a táblázaton felsorolt 8 fia és 3 leánya született. A fiúk közül életben vannak:

1. Imre, sz. 1865., felesége Porubány Lidia, fiok II. Sándor.

2. Gyula, sz. 1861., m. kir. dohányraktári ellenőr Győrben. Első felesége Vaszary Gizella volt, kinek halála után Sasvári Kollányi Zsigmond és Bathó Mária leányát, Annát vette nőül. Gyermekeit táblázatunk mutatja.

3. IV. László, sz. 1867., kir. adóhivatali ellenőr Békésen. Felesége Dragollovich Irma. Van két leánya.

b) I. Sándor koltai birtokos, c) V. István gazdatiszt Nóván, Zala megyében. Mindkettő családos ember. Gyermekeik a táblán láthatók.

r.-r.

24. Grabarics.

III. Ferdinánd király Ebersdorff várában 1644. évi szeptember hó 8-án keltezett czímer-levéllel nemesitette meg Grabarits Pétert, és általa testvéreit Jánost, Ilonát, valamint anyjukat Poácz Borbálát, adományozván nekik a mellékelt rajzban feltüntetett következő czímert:

Kék paizsban, zöld alapon jobbfelé fordult fehér (ezüst) egyszarvú ágaskodik lobogó sörénynyel és farkkal, piros nyelvét kiöltve; a nyitott sisakot diszitő koronán arany markolatú kardot tartó pánczélos kar könyököl. Sisaktakarók : jobbról kék-arany, balról: ezüstvörös.

Az eredeti czímer-levelet Grabarics András 1739. julius 13-án a pécsi káptalan levéltárába helyezte el, s az ma is ott őriztetik. A reá vezetett záradék szerint Sopron vármegyében a Szent-Miklóson 1645. május 15-én tartott közgyűlésen hirdettetett ki.

Baranyába, abból a körülményből itélve, hogy az 156 eredeti armalis az Ő kezén volt, Péternek, a nemességszerzőnek fia vagy unokája András 1712-ben költözött le, kit a vármegye 1717. május 7-én tartott gyűléséből a Duna medrének kitisztittatása és rendezése czéljából folyamatba tett munkálatokhoz, az Eszék és Pétervárad közötti szakaszra biztosul rendelt ki; ugyanez András még 1717-ben esküdté, 1718. ápril 9-én a siklós-mohácsi járás főbirájává választatott, azonban e tisztről, betegeskedését adva okul, csakhamar lemondott, mire még azon évi május 4-én a főbírói állás Balogh Istvánnal töltetett be

Az 1741. évi nemesi fölkelés költségeihez 20 frttal, az 1744. évihez pedig 15 frttal járult, míg 1742-ben több megyebeli nemessel együtt egy felszerelt lovast állított; az 1754. aug. 29-én összeírt nemesi lajstromban mint: »teloniator in Oppido Szektsö« fordul elő, 1756-ban pedig mint a Bésán család szekcsől provísora említtetik. A duna-szekcsői anyakönyvekben találjuk mint Grabarics Andrásnak Erzsébet nevű nejétől született gyermekeit: Gábort (1737. márcz. 23.) és Klárát (1739. aug. 23). Ez a Grabarics Andrásné Duna-Szekcsőn 1749. márcz. 23-án halt meg, de az anyakönyvben itt is családi neve nélkül fordul elő.

Mint a Nádasdy család szekcsői javainak gondviselője említtetik 1730-ban Grabarics AntaL a ki testvére, esetleg fia lehetett a fentebbi Andrásnak.

Figyelemre méltatva azt, hogy András, a mikor 1712-ben Baranyába költözött, hol, mint láttuk, 1718-ban főbíróvá is megválasztatott, már érettkorú volt, tekintve továbbá azt, hogy kétségtelenül igazolható Péter és Lázár nevű fiai közül e második 1718-ban született, nem valószínűtlen az, hogy az az András is, kinek Gábor és Klára gyermekei voltak, az I. András fia volt. Minthogy azonban összeköttetésük teljes bizonyossággal neni állapitható meg, kihagytuk őt a táblázatból.

András gyermekei közül Lázár- 1749-ben fizetés nélküli esküdtté neveztetett, az 1751-iki országgyűlés alkalmával Hersching János alispán és Horváth Dániel táblabíró követek mellett mint írnok volt Pozsonyban; 1760-ban rendes esküdt volt, és 1761-ben a baranyavári járásba főbíróvá jelöltetett, de elbukott. Már 1765-ben Tolna vármegyében találjuk, hol első neje Csernák Erzsébet halála után ez évi .szept. 6-án vette nőül bulyi Jékey Annát, Jékey Józsefnek Báthory Klárától 1746. január 11-én született leányát. Majd a gazdasági pályára lépett, a pécsváradi uradalom praefectusa, később inspectora lett, és nyugalomba vonulván, 1811. aug. 9-én halt meg Hosszú-Hetényben, József nevű fiánál, a ki itt esperes-plébános volt. Első nejétől, Csernák Erzsébettől az 1786-ban nyert nemesi bizonyságlevélben említett Péter és József nevű fiain kivül volt még egy fia, a Duna-Szekcsőn 1761. jun. 23-án született János-Lásló, ki azonban 1786-ban már nem élt. Második nejétől hét gyermekét Ismerjük: Károlyi, Antalt, Ignáczot, Ferenczet, Évát, Juliannát és az 1789. deczember 5-én született Vinczét.

A család nemességének nyilvántartása czéljából 1786-ban a megyéhez benyújtott kérvénye alapján, ez évi decz. 31-iki keltezéssel kapott testimonlalist sombereki Sauska Ferencz kir. tanácsos, alispán aláírásával, és az ország czímerét tartalmazó pecséttel, de ezt az okiratot mint nem megfelelőt nem használhatta, sőt azt később a helytartótanács azért, mert az minden vizsgálat és a felsőbb helybenhagyás előzetes kikérése nélkül lett kiadva, visszavétetni rendelte. Ujabb kérelme folytán a vármegye 1792. jun. 23-iki közgyűléséből nyert megfelelő bizonyságlevelet, melybe gyermekei is befoglaltattak; 1805-ben tagja volt a nemesi fölkelést rendező bizottságnak, és többedmagával egy felszerelt lovast állított. Második neje Jékey Anna 1789. decz. 5-én, Vincze fia születésekor halt nieg.

Az első nőtől származó fiuk közül a papi pályára lépett Józsefet föntebb már említettük, a többiek leszármazóiról mlt sem tudunk; a másodiktól származók közül:

Antal Tolnavármegyében Faddon .született 1769. október 23-án; eleintén a gazdasági pályán működött, 1797-ben, a mikor az insurrectio költségeihez 50 forint subsidiummal járult, a jegyzékben mint provisor említtetik. 1790-ben a korona hazaszállíttatása 157 alkalmával felküldött megyei bandérium tagja volt; 1799- február 4-én Pécsett tartotta esküvőjét báró Schlammersdorf Annával, báró Schlammersdorf Károly-Ernő és Melczer Mária-Anna leányával. Az 1805-iki insurrectio alkalmával néhány hegyháti járásbeli nemessel együtt állított egy lovast. Később Pécsre költözött, és 1811-ben, midőn a megyei és városi mészárosok az üzletet beszüntették, a husvágási jogot kibérelte, ebbe azonban, daczára, hogy a vágatandó marhák bevásárlásának és szállíttatásának megkönyebbítése végett nemességét Tolna- és Bácsvárme-gyékben is hirdettette, belebukott; legalább ezt látszik igazolni az a körülmény, hogy Pécs város 1812-ben a vármegyénél 50.000 frt követelést tábláztatott be ellene. Baranyamegye 1829. január 13-iki közgyűlésén ismét hirdette nemességét, s ekkor vele együtt fiai: János, Erneszt és Adalbert is a nemesek jegyzékébe bevétettek. Antal 1833. május 10-én, neje 1855. ápril 22-én halt meg Pécsett.

Ignácz katonává lőn, 1802-ben mint hadnagy különféle meg nem engedett cselekmények miatt börtönbe vettetett, de megszökött, a miért köröztetése is elrendeltetett. Állítólag orosz és később perzsa szolgálatba lépett, és a negyvenes években már mint magasrangu perzsa katonatiszt jött haza rokonai látogatására.

Ferencz Pécsváradon maradt; fia József a báró Kresz dragonyos ezredben őrmesterségig vitte, majd fourier lett; Ferencz a szabó mesterséget tanulta ki, és Székesfehérvárra költözött, hol Érdy leányt vett nőül.

Vincze 1809-ben mint hadnagy a báró Kienmayer huszár ezredben a vármegye útján szólítja fel bátyját Antalt, hogy a neki még járó 1000 frtot kifizesse.

Az 1800. évi jegyzőkönyvekbcn előfordul Grabarics Anna, tán ugyanaz Lázárnak már említett Julianna nevü leányával, a ki Bezdánba ment férjhez, de férje neve nincs megemlítve.

Áttérve Antal családjára:

1. János Tolnavármegyénél szolgált, 1867-ben főbíró volt; egyetlen fia János Szegzárdon lakott, meghalt.

2. Ernő, jogot végezvén, ügyvédkedett, majd a megye szolgálatába lépett, s 1844-ben mint alszolgabírót a siklósi járásban talaljuk; 1861-ben a baranyavári járás választotta meg országgyűlési képviselővé. Később e megyében volt birtokát eladván, Horvátországba Ludbregbe költözött, hol nagybérlő lett. első neje gyulai Gaál Francziskától nem voltak gyermekei, második neje volt Lenti Emma, a harmadik Komáromy Etti, kiktől gyermekeit a táblázat mutatja. Meghalt Globoseczen 1889. augusztus 16-án.

3. Béla, született Pécsett 1812. junius 9-én, mint 16 éves fiu a császár-huszárokhoz állott be; mint őrmester kerülvén haza, a megyénél írnok, később hadnagyi, majd kapitányi czimmel várnagy lett. 1848-ban ő vezette a megye által kiállított lovasság felszerelését; a forradalom leveretése után itthon bujdokolt egy ideig, azonban Majláth György és Cseh Eduárd hatályos befolyásuk által nemcsak a büntetéstől menekült, hanem állásába is visszahelyeztetett. 1861-ben a vármegye újból átvette sőt tiszteletbeli szolgabírói czímmel is kitüntette. A bíróságok rendezése alkalmával 1872-ben fogházfelügyelővé neveztetett. Neje volt Pozsgay Terézia († 1873. szept. 11.-én), kitől származó leánya Tekla, Angyal Pál nejévé lőn. Meghalt Pécsett 1893. évi deczember 20-án.

4. Tekla, született Pécsett 1815. márczius 27-én; 1832. márczius 5 én ment nőül gyulai Gaál Ferdinándhoz, a ki mint Baranyavármegye első alispánja 1849. január 1-én halt meg. Néhány évi özvegység után kezét báró Gervay Adolfnak nyújtotta. Meghalt Budapesten, 1865. október 16-án.

A fentebbi, részint anyakönyvekből, részint a megyei levéltárban fekvő jegyző-könyvekből és okmányokból vett adatok a következő leszármazást adják:

158

Sikabonyi Angyal Pál.

25. Dralepszkai Horváth.

(Csoma József »Abauj-Torna vármegye nemes családjai" cz. jeles könyvének a gagyi Horváthokról szóló fejezetében elmondja, hogy Dralepszkai Horváth János, a ki 1472-ben és utóbb Mátyás király uralkodása végéig több izben mint Máramaros vármegye főispánja, és a kir. sókamara grófja említtetik - 1479-ben Abauj vármegyében zálogos birtokot szerzett, oda költözködött, fölvette a »gagyi« praedikatumot és 1499-ben a vármegye alispánja volt. A leszármazását is közli három nemzedéken keresztül s tudósításai IL Jánosnál szakadnak meg, a kit I. Ferdinánd 1559-ben mint pártütőt hűtlenségben marasztaltatott. (Ld. m. 259. 1.) E leszármazás helyes voltát - némi eltéréssel, a mely azonban szorosan véve nem tartozik ide - a mi adataink is igazolják, sőt hozzá tehetjük, hogy az említett gagyi Horváth János, a kinek felesége 1551-ben Kupay Zsófia volt, gagyi kastélyát és ahhoz tartozó felső-gagyi, újlaki és kázsmárki birtokát 1559-ben halála esetére Bebek Györgynek, Ferdinánd király hatalmas pártvezérének inscribálta, oly föltétel alatt, hogy őt bajában védelmezze. Mikor azonban a törteli Kunokkal, a rajtuk elkövetett nagyobb hatalmasko-dásra nézve kiegyezett, s a fejváltságára szükséges pénzt előteremtette: a Bebek javára tett vallomását visszavonta, és felsorolt birtokait - úgylátszik - Mondolay Péternek kötötte le és valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy György ur haragjában nevezettnek felső-gagyi kastélyát 1560-ban erőszakkal elfoglalta és javaiban zsákmányt vetett. (Csoma idh. 402. 1.)

Az időt és körülményeket tekintve nem ő, hanem fia lehetett az a János, a ki 1589-től 1604-ig az oklevelekben mint a Mondolay Péter Anna leányának férje szerepel, mert a megnótázott gagyi Horváth János (Mihály fia) 1533-ban már életben volt, Mondolay Annát pedig 1586-ban még gyermek leánynak írják. (Jászói konvent jegyzökönyvei.)

Azt a feltevést azonban, hogy a gagyi Horváth család fent említett őse: János, az abaujvármegyei alispán egy személy volt volna Dralepszkai Horváth János máramarosi főispánnal, az általunk használt oklevelek nem igazolják. Már magában 159 véve az sem valószinü, hogy a ki 1490-ben főispáni méltóságot viselt, az nehany év múlva alárendelt állapotú viczispán legyen, ha pedig tudjuk, hogy az 1479-ben Abaujvármegyében zálogos jószágot szerző Horváth János ivadékát, a Mondolay Anna férjét 1593-ban Horváth, máskép Gonorkovics Jánosnak nevezik: a két személy, illetőleg család azonosságát - más bizonyítékok hiányában - föl sem tehetjük.

Különben a Horváth nevet viselő családok vérséges összeköttetését nagyon nehéz dolog megállapítani, mert volt ugyan mindnek eredeti horvát neve is p. o. Kisevich, Simoncsics, Petricsevich, Bratovics, Bojnichich, Berkovich, Ostorharics, Mikosovich stb. stb. de ezt az oklevelek gyakran elhallgatják s az illetőt vagy származási helyéről, vagy magyarországi birtokáról vett praedikatummal egyszerűen Horváth-nak írják s néha még a testvérek is közös családi nevük fölemlítése nélkül különböző előnevekkel neveztetnek. így tapasztaljuk többek között, hogy Horváth Boldízsár és Menyhért testvérek, a kiknek Perényi Gábor, Abaujvármegye örökös főispánja 1559. október 17-én az újhelyi Feketehegy-en szőlőt ajándékozott, az erről kiállított adománylevélben "milethi" praedikatummal említtetnek, holott számos oklevélből bizonyosan tudjuk, hogy a Dulepszkay aliter Horváth vagy közönségesen »dulepszkai Horváth« család tagjai voltak.

A testvérek úgylátszlk azok közé az elszegényedett horvát nemesek közé tartoztak, a kik a török hódítás miatt földönfutókká lettek és kardjukkal keresték kenyerüket. A XVI. században, mikor a nagy erővel támadó ellenség a határszélen lakó nemeseket és a föld népét kiöldöste, rabságba hurczolta vagy világgá üldözte, a jószág nélkül szűkölködő, úgynevezett »futott nemesek« egy része csoportokba verődvén, hadi zsákmányból élt és szabad hajdúvá lett, másrésze a végvárakban vagy egyes főurak bandériumában »hó pénzen« szolgált. így kerülhettek a Horváth testvérek is a Perényiek udvarába, a kik dralepszkai Horváth János máramarosi főispánnal bizo-nyára közelebbi ösmeretségben állottak. Ezzel való vérséges összeköttetésüket ugyan nem ismerjük, de hogy egv nemzetségből származtak, azt bizonyosnak tartjuk. Horváth Menyhértnek nyoma vész, elesett valahol a csatákon és maradékot sem hagyott hátra, mert szőlejét Boldizsár örökölte, a kit Perényi Gábor, mint jó vitéz »fóember szolgáját« nemcsak megbecsült, hanem hű szolgálatait birtokadományozásokkal jutalmazá, sőt módot és alkalmat nyújtott neki arra, hogy elveszett javai helyébe másokat szerezhessen. E hatalmas főúr zászlója alatt Boldizsár együtt vitézkedett a szintén horvát eredetű, régi előkelő családból származó pribéri Melith Ferenczczel és Pállal. Olyanforma sorsa lehetett neki is, mint Melith Pálnak, a ki 1595-ben kelt végrendeletében azt irja, hogy mi( N. R. A. fasc. 1577. nr. 45.)

Közönséges dolog volt az hajdan, már az Árpád korszak vége felé is megtörtént, hogy a gyakorta való osztozkodás miatt elszegényedett, - mint régen mondták - "elaprosodottt" nemes emberek, sőt azok is, a kiknek ugyan lett volna miből megélniök, de az ököljog uralkodása alatt védelemre és pártfogásra szorultak -maguknál gazdagabb, hatalmasabb urak szolgálatába szegődtek. A legtöbb kardjával, vére hullásával szolgált, de ösmerünk - főleg a XVI., XVII. században - olyanokat is, a kik boldogulásukat a törvényekben való jártasságuknak, prókátori tudományuknak és ügyességüknek köszönhetik. A főember szolgák a régi nagyurak udvarában ép annyira nélkülözhetetlenek voltak, mint a többnyire jó családból származott belső inasok, frajczímerek és öregasszonyok. Rhédey Ferencz váradi kapitány Bethlen Gábor fejedelem sógora és híres hadvezére, végrendeletében feleségének különösen lelkére köti, hogy maga mellett főember szolgákat tartson és azok tanácsával éljen. Minthogy pedig a szerencse forgandó s az elsők gyakran utolsókká lesznek és megfordítva: sok, nagy történeti nevet viselő család őséről ki tudjuk mutatni, hogy con-ventiós szolga volt s mikor maradékainak fölvitte Isten a dolgát, örömest fogadták udvarukba a régi pártfogó elszegényedett ivadékait.

De ne gondoljuk ám, hogy ezek, jóllehet fizetésért bizonyos meghatározott szolgálatot 160 teljesítettek - cseléd számba mentek volna, senkinek sem jutott eszébe, hogy lenézze őket, s ha máskülönben arra való emberek voltak, még a főrangú hölgyeknek sem derogált nőül menni hozzájuk.

Perényi Gábor, mint maga is mondja, Horváth Boldizsárhoz, különös jóindulattal és kegyelemmel viseltetett, melynek jeléül Abaujvármegyében fekvő alsó-redmeczi birtokát 1561. május 21-én neki és Melith Ferencznek ajándékozta, a kik minden dolgaiban tökéletes hűséggel és szorgalmatossággal .szolgáltak (U. Ő. fasc. 864. nr. 2 1567. május 29-én pedig egyedül Horváth Boldizsárnak Szinye faluban nemes udvarházat, malmot és jószágot adományozott, de kikötötte, hogy hűségében továbbra is megmaradván, fizetésért holta napjáig tartozzék őt szolgálni, (U. Ő. fasc. 1371. nr. 43.) Ennek az a magyarázata, hogy Boldizsár már akkor megélhetett volna, még pedig uri módon, a maga emberségéből is, mert az Isten - jó akaratú házasságszerzők közbenjárásával - a Báthoryak fényes nemzetségéből származó szaniszlóffi Báthorl Imre Anna leányát rendelte neki feleségül, a kinek jussán egyszerre tekintélyes földesúrrá lőn és az ország legelőbbkelő családjaival került sógorságba. Minthogy pedig Perényi Gábor országbíró, az adománylevél kelte után csakhamar 1567. junius 7-én meghalt, Horváth Boldizsár is fölszabadult a magára vállalt kötelezett.ség alól, ezután csak arra volt gondja, hogy feleségének birtokügyeit rendezze és jószágait gyarapítsa.

Már 1564-ben megvásárolta Földessy Tamás Zemplén vármegyében fekvő Alsó-Bereczki birtokát 500 frtért, és Kendy István özvegyének abaujvármegyei györgyi jószágát 1000 frtért, és ezekre, valamint a Draskovich Gáspártól, Zaberdini Horváth Jánostól és Kis Pétertől szerzett, valamint a néhai Perényi Gábor adományából bírt javakra királyi jóváhagyást nyert. Ennek alapján az alsó-redmeczi jószág, valamint a szinyei udvarház és malom birodalmába 1567-ben, a többlekbe pedig 1568., illetőleg 1569-ben be is vezették. (Jászói konv. Protocoll.) Boldizsár 1574-ben már néhainak, felesége pedig, a ki tőle származott Menyhért és János nevű fiainak életkorát a leleszi konventben meghatároztatta, - özvegynek mondatik, 1572-ben említett Ilona leánya úgylátszik már akkor meghalt. Édes anyjuk másodszor Dóczy Kelemenhez ment nőül, de 1580-ban már ő sem volt életben.

A fiúk közül csak Menyhért alapított családot, a ki 1580-ban az anyai örökségéhez tartozó nyíregyházai, királyteleki, szentmihályi (Szabólcs) és batizi (Szatmár) javai felől intézkedett; 1588. junius 15-én pribéri Melith István kir. tanácsossal, a szepesi kamara elnökével, az általuk közösen bírt alsó-redmeczi és györgyi birtokokra nézve, magtalan haláluk esetére, kölcsönös örökösödési szerződésre lépett (N. R. A. fasc. 865. nr. 12.), ugyanabban az esztendőben Melith Istvánnal együtt több zemplénvármegyei jószágok, közöttük Málcza, Márk és Bereczki birodalmába bevezettetett. (Lelesz.)

Minthogy Dóczy Kelemen kiskorú fiának, Györgynek - a ki neki anyáról testvére volt - gyámja vala, meggyűlt a baja Dóczy második felesége. illetőleg özvegyével, Keczer Judittal, a kinek szintén maradtak kiskorú gyermekei s a testvérek közötti viszály sok pörpatvarra és villongásra szolgáltatott okot; 1591-ben a szathmármegyei Batiz faluban két jobbágytelket Nagy Pálnak ajándékozott (Lelesz); 1695. szeptember 15-én a csatába induló Melith Pálnak Bereczkiben kelt végrendeletét, mint egyik tanú ő is aláírta. Az aláírása mellett látható czímeres gyűrűpecsét koronából növekvő, s első labait ragadozásra kiterjesztő állatot - oroszlánt vagy párduczot - ábrázol. (N. R. A. fasc. 1677. 1577. nr. 45.) Nevével többé nem találkozunk, valószínű, hogy a török háborúban esett el, legszebb férfi korában, mert felesége, észényi Chapy Kata, a ki előbb Nagymihályi Eödönffy Lászlóné volt, - 1597-ben már özvegységre, s tőle származott egyetlen fia, Péter, árvaságra jutott. Meghalt, mint ágazatának utolsó sarjadéka, 1699. év október havában, a mit onnan tudunk, mert Paczóth Ferencz november 1-én kelt levelében már arra kötelezte magát, hogy ha - úgymond - "az meghótt néhai vitézlő Horváth Menyhárt és fia, kinek 161 az elmúlt napokban magvaszakadt", jószágait, nevezetesen Alsó-Redmeczet, Bereczkit és Györgyit, továbbá a sárospataki, újhelyi és tokaji szőlőket a királytól felkérheti: Redmeczet és az újhelyi szőlőt örökjoggal átengedi Melith Pálnak, a ki neki komája és kedves atyjafia volt. (N. R. A. fasc. 865, nr. 52. és Lelesz.)

A gyermek Horváth Péter halálával a Báthory-féle jószágok minden pörpatvar nélkül visszaszállottak a törvényes örökösökre, a szerzeményi javakat azonban, magszakadás czímén lefoglalta a fiskus, a kivel az özvegy Chapy Kata kiegyezvén, a koronára nézendő birtokot, a tokaji nemes udvarházzal és a kövesdi szőlővel együtt, mielőtt Paczóth és Melith Pál - a kinek felesége Chapy Krisztina volt - fölkérhették volna, 3000 frtért maga és első házasságából született fia, Eödönffy János részére megvásárolta. Annak utána pedig megszerezvén a kírály igazságát, 1601-ben a Melith családbeliek és mások tiltakozása daczára birtokba iktattatott. Ebből hosszú pör támadt, melynek végét azonban sem az özvegy, sem fia nem érte meg. Melith Vid, a ki Horváth Péter némely javait Ilyésházy István nádortól már 1608. deczember 12-én adományba kapta, az időközben szintén magban szakadt Eödönffy János birtokait is fölkérte a királytól, de Péczely Péter, Monaky Miklós és Markusfalvi Máriássy Ferencz özvegye, mint Chapy Kata oldalági örökösei, nem hagytak a maguk igazságat, protestáltak Melith ellen és 1618-ban még javában folvt a pör közöttük. (N. R. A. fasc. 866. nr. 31., 34., 85. és leleszi ltár.)

Abban az időben, midőn Horváth Pétert, mint ágazatának végső ivadékát sirba tették, a dulepszkai vagy dralepszkai Horváth család tagjai Máramaros vármegyében is jó birtokos, nemes urak voltak.

Egy, a múlt század elejéről való, különben általunk már idézett halotti beszédtöredékben ("Nagy Iván" 95. lap) azt olvassuk, hogy Horváth János máramarosi főispánnak első feleségétől, az Urmezei Lázár leányától született hasonlóképen János nevü fia. Mátyás király szolgálatából megtérvén, fancsikai Csuzy Kristófnak rosályi Kun Druzsiannától származott leányát vette nőül és »ennek fia volt kicsiny korában árván maradott T. N. Horváth György uram, ki, midőn felnevelkedett, a boldog emlékezetű Bethlen Gábor fejedelemnek asztalnokja volt, azután . . . gróf Bethlen Istvánnak erdélyi, magyarországi és máramarosi jószágainak főprefektusa és az Huszt várának is kapitánya volt, azon tisztségében halván is meg, maga gróf Bethlen István jelenlétében nagy pompával, tisztességgel az huszti templomban temettetett el".

E halotti beszédet, melynek időszámitása, - a mint talán mondanunk is felesleges - tökéletesen megbízhatatlan, Horváth Gábor, Máramaros vármegye egykori alispánja felett a szatmári békekötés után, de 1719. előtt tartották. Kétségtelen, hogy Gábornak György volt az atyja és az is nagyon valószinü, hogy György Jánosnak, Csuzy Kristóf és Rosályi Kun Dorkó (nem Druzsianna) Anna leányától született fia volt, mert maradékai az Ugocsa vármegyében fekvő Fancsikán és Máramarosban több helyen Csuzy jogon birtak s a XVIÍ. és XVIII. században mint Rosályi Kun örökösök perlekedtek. Meg kell azonban jegveznünk, hogy Csuzy és veje Horváth János 162 nem Mátyás király idejében, hanem - a mint ezt oklevelekkel igazolhatjuk -a XVI. század derekán, illetőleg végén éltek. Már ez a körüimény magában véve is kizárja azt a föltevést, hogy nevezett Horváth János - a Csuzy Anna férje - az 1472-1490-ig szereplő Dralepszkai Horváth János máramarosi főispán fia volt volna, azé, a ki II. Ulászló hitvesének, Anna királynénak, a család birtokában levő oklevele szerint, 1505-ben már néhainak mondatik. Legjobb esetben is csak unokája lehetett, de minthogy vérséges összeköttetésükre vonatkozólag a család hajdan gazdag levéltárának maradványai fölvilágosítást nem nyújtanak, sőt - a halotti beszédet figyelmen kivül hagyva - arra sincs hiteles bizonyságunk, hogy Györgynek valóban János volt az atyja : a leszármazást Györgyön kezdjük, kitől, mint a mellékelt nemzedékrendi tábla mutatja, szakadatlanul jön le a család a mai napig.

Horváth György, Máramaros vármegye és a család levéltárában őrzött okmányok tanúsága szerint, előbb a Huszti uradalom prefektusa, később Huszt várának 163 kapitánya volt, s az oklevelek 1617-től 1643-ig többnyire jelentéktelen adás-vételnél emlegetik. Felesége, állítólag. Csere Balázs váradi kapitánynak Zsófia leánya volt, de ez a név az akkorbeli váradi kapitányok sorában - tudtunkkal - nem fordul elő. Testvére lehetett az a Horváth Zsuzsánna, a ki 1641-ben Bikk Sándorné, "az előtt régen" pedig Bagossy Bálint felesége volt.

Györgynek egy fia, Gábor és egy leánya, Katalin maradt, a ki 1663 - 1673-ig mint Darvai Darvay Miklós házastársa említtetik. A búcsúztató azt mondja Gáborról, hogy korán árvaságra jutván, gróf Rhédey Ferencz és felesége Iktári Bethlen Druzsiánna keze alatt »szép virtusokban és azt ékesítő erkölcsükben neveltetett fel«. Husztról pártfogói Apaffy Mihály erdélyi fejedelem udvarába szerkesztették, »holott is a bejáró tisztségnek szolgálattyában dicséretesen eljárván, hűségének megtapasztalásáért egynehányszor mind az idegen pogányokhoz követségben küldetett, mind a keresztény Potentátokhoz követséget dicséretesen viselt, kinek magának is a külső dolgokban szép experientiát, a méltóságok előtt pedig nagy kedvességet és halhatatlan szép emlékezetet szerzett ... A mint dicséretes ős elei, úgy maga is hazája, nemzete javára született ember vala, míg Isten erejét kiszolgáltatta, ez nemes vármegyében sok külömb-külömb tisztségeket viselt.« stb. stb.

A fennmaradt oklevelek azt bizonyítják, hogy az elősorolt jeles tulajdonságain kívül még szorgalmas bírtokszerző ember is volt, a ki egyetlen kedvező alkalmat sem igen mulasztott el, hogy őstől maradt vagyonát gyarapítsa. Első felesége, Horváth Éva halála után Soós Máriát vette nőül, a ki, úgy látszik, pénzes asszony volt, mert alig múlt el egy esztendő a nélkül, hogy közös erővel jószágot ne vásároltak volna. Gábor állandóan Huszton, az ősi kúriában lakott, s ezért az oklevelek közönségesen »huszti« előnévvel emlegetik és csak fiai kezdték rendszeresen használni a »dralepszkai« praedikatumot. Midőn a Teleki Mihály erdélyi fejedelmi tanács úr és máramarosi főispán elnöklete alatt kiküldött országos bizottság 1673-ben a korona-városokban lakó nemesség birtokjogát megvizsgálta, a huszti kúriáról konstatáltatott, hogy az a Horváth családnak már 1388. előtt "örökös birodalmát" képezte s a fiskusnak semmiféle igazsága nincs hozzá. (Orsz. Ltár N. R. A. fasc. 1436 nr. 27.) Gábor a városban több nemesi és polgári telket, a határban malmot és földeket szerzett s a Nagy-Ág folyó völgyében, meg a verkhovinai falvakban: Kesely mezőn, Herincsén, Ripinyén, Ökörmezőn, Lipcsén stb. az eladósodott külső birtokosoktól apródonként nagyszámú jobbágytelket összeszedegetett, s a mellett az ugocsavármegyei Fancsikán és Szőlős-vég-Ardóban is tekintélyes földesúr volt.

A rosályi Kun nemzetség magbanszakadása után, mikor a leányági örökösök fölléptek a maguk jogos Igényeivel, Gábor sem akart hátramaradni s mindenekelőtt arra volt gondja, hogy a leszármazását tisztába hozza. A kérésére Ugocsa vármegye szolga bírái által 1663. junius 26. kihallgatott tanuk, többnyire régi Kun-jobbágyok, egyező értelemmel azt vallották, hogy id. Kun Gáspár Anna leányát Barkóczy László, Dorkót pedig Csuzy Kristóf vette feleségül. Csuzynak három leánya maradt, nevezetesen: Zsuzsánna, id. Ujhelyi Andrásné, Erzsébet, Zoltán Pálné és Anna, a kinek első férje Ráthonyi Gergely, a második Horváth János volt, ettől származtak Gábor és Kata, Darvay Miklósné. Csuzy Anna harmadszor Zoltán Istvánhoz ment nöül. úgy latszik, a leszármazást oklevelekkel kétségtelenül igazolni nem tudta, s ezért folyamodott tanúkihallgatáshoz és talán ennek tulajdonítható, hogy beleavatkozott ugyan a pörbe, sőt 1672-ben jó reménység fejében meg is osztozott testvérével a kikeresendő birtokon, valósággal azonban seni ő, sem maradékai nem részesültek a Kun-örökségben.

Horváth Gábor 1689-ben szolgabíróságot viselt s a vármegyében tekintélyes, nagy befolyású ember volt. Teleki Mihály özvegye, Weér Judit, Kolozsvártt, 1693. márczius 30-án kelt levelében, megtekintvén »árva házához mutatott jóakarattyját«, négy lipcsei jobbágy-helyet ajándékozott neki és György nevű fiának, hogy Máramarosban levő birtokait és szegény jobbágyalt oltalmazzák és a tisztjelre való vigyázásban 164 továbbra is jó akarattal legyenek. (Másolat). A kurucz világban, a mint a sokszor idézett halotti beszéd mondja: "szomorúbb állapoltyában ezen nemes vár-megyének", alispán volt, mely hivatalában utoljára 1708-ban említik s a következő esztendőben a számadás terhe alól feloldoztatott; 1716-ban még életben találjuk, 1719-ben Soós Mária már mint özvegye szerepel.

Első feleségétől, Horváth Évától, a most említett Györgyön kívül, a ki, ügy látszik, még atyja életében maradék nélkül halt el, két fia származott, nevezetesen:

I. Sámuel, a ki osztályrészébe ugocsavármegyei jószágokat kapott, de mivel atyja nem elégítette ki végképen, sokat perlekedett mostohájával, a ki sem az őstől maradt vagyont, sem a legidősebb fiút illető családi leveleket nem akarta kibocsátani kezéből. Élt még 1728-ban. Felesége Lónyay Ferencznek csebí Pogány Évától született Anna leánya volt, kitől két leánya maradt:

a) Erzsébet, 1742-ben Csengery Istvánné.

b) Mária, 1754-ben Biró Ferencz özvegye.

II. Miklós Ugocsa vármegyében, Fancsikán lakott, a hol feleségével, Lipcsey Évával 1708-ban báró Perényi Ádámtól bizonyos egresi jobbágytelek felét, 10 frt 53 dénárért zálogba vette, és idő múltával a faluhoz tartozó Dob és Kérő pusztákon jelentékeny birtokot szerzett. Első felesége halála után Lónyay Krisztinát Lónyay Istvánnak Gőcze Erzsébettől született leányát vette nőül; amattól Kata, Nagy Iday Istvánné († 1734 előtt), ettől Borbála, Csontos Györgyné származott, a ki 1753. deczember 18-an fancsikai birtokát Maróthy Sándor Maramaros vármegye alispánjának és feleségének. Szerencsi Hajnal Zsófiának 800 m. forintért örökösen eladta.

Horváth Gábornak második feleségétől, Soós Máriától egyetlen szintén Gábor nevü fia maradt, a ki atyja szerzett javainak legnagyobb részét örökölte, és minekutánna testvéreinek fiu ágon magvuk szakadt, a család ősí birtoka is reá szállott. Felesége érkeserüi Fráter Istvánnak Szuhay Annától származott Erzsébet leánya volt, a kinek hozományát az Ugocsa vármegyében fekvő rákóczi, rakaszi, szőlős-végardai, hetenyi és több máramarosi jószágok képezték. Meghalt 1732. körül, gyermekei: György, Juliánna, nagybányai Horthy Lászlóné és Éva, a ki először Tatay Gábor, másodszor kis-senyei Alajos László hitvese volt, 1734. szeptember 20-án osztozkodtak. A huszti ősi kúria minden tartozékával együtt Györgynek, a szőlősvégardaí pedig a leányoknak jutott, többi jószágaikat özvegy édes anyjukkal együtt közösen bírták.

III György, a ki utoljára 1759-ben említtetik, kölesei Kölesey Zsuzsánnát vette feleségül s ennek jogán Szathmár vármegyében is földesúrrá lőn. Két fia maradt: László és Gábor, s egy leánya Juliánna csernelházi Chernel Palné, a kik 1768-ban Priszlopon, Ripinyén, Ökörmezőn, Herincsén, Milotán, Egresen, Kusniczán és Szölös- Végardóban fekvő javaikon osztozkodtak.

III Gábor maradékait nem ismerjük.

I. László. a ki 1759-1804. között élt, Máramaros és Ugocsa vármegye táblabírája volt, feleségétől Kisevich Horváth Katalintól László, Zsuzsánna és Pál nevü gyermekei maradtak.

a) Zsuzsánna 1810-1820. között mint borosjenei Korda Zsigmond házastársa említtetik.

b) Pál Máramaros vármegye szolgabírója volt, s az oklevelek 1810-től 1837-ig emlegetik. Fiu maradékot nem hagyott hátra, feleségétől Czáró Fogarassy Zsuzsánnától a táblázaton látható három leánya származott.

c) Sándor, született Huszton 1781. február 13-án. Feleségül vette csokalyi Fényes György biharmegyei földbirtokosnak hadházi Balku Zsuzsánnától származott Terézia leányát 1813. október 6-án. Máramaros vármegye főszolgabirája volt. Meghalt 1841. julius 9-én. Házasságából a táblázaton álló 9 fia és 4 leánya, összesen tehát 13 gyermeke származott. Ezek közül emberkort a következők értek:

165 I. Károly, sz. 1817. szept. 14., † 1887. jul. 13. Máramaros vármegye föszolga-birája volt. Egri Katona József és Tarcsy Anna Lilla leányától (esk. 1853.) származott gyermekei:

a) Ida, sz. 1834.

b) Károly, sz. 1839.

c) Gyula, sz. 1863.

d) Erzsébet, dralepszkai Horváth Imre felesége.

II. Katalin, sz. 1821. szept. 2., † 1891. forbászi Aranyossy Alajosné volt.

III. Lajos, sz. 1824. szept. 24., † 1868.

IV. Zsigmond, sz. 1827. ápril 1., † 1836. jan. 25.

Antal, sz. 1828. junius 12. A szabadságharczban mint honvédföhadnagy vett részt. Testvéreivel megosztozkodván, Biharvármegyei jószágára költözködött s jelenleg is ott él Almosdon. Felesége mezötelegdi Miskolczy Lajosnak kölesei Kölcsey Klárától (1838. ápril 11.) született Laura leánya. Gyermekeik:

a) Ilona, sz. 1862. junius 26. Mohai Kerekes Károly cs. és kir. ny. huszárkapitányné.

b) Ákos, sz. 1865. január 11. Pest vármegye tb. főorvosa, felesége ináncsi Ebeczky Ferencznek micsinyei és beniczei Beniczky Annától (1866. aug. 15.) született Klára leánya.

c) Endre, sz. 1866. nov. 30. Bihar vármegye tb. főszolgabírója. Felesége Balogh Lajos és Horhi Balla Ilona Margit leánya. Gyermekeik:

α) Ilona, sz.1897. ápril 4.

β) Margit, sz. 1899. máj. 1.

VI. Sándor (III), sz 1830. január 14. Felesége Sulyok Lujza, lekcsei Sulyok Józsefnek mezötelegdi Miskolczy Eulaliától született leánya. Gyermekeik:

a) Margit, sz. 1864.,

b) Gyula, sz. 1867. járásorvos Szalárdon,

c) IV. Sándor, sz. 1872.

VII. Terézia-Mária Dobsa Lajosné, sz. 1831. deczember 6., † 1897.

VIII. Imre, sz. 1833. május 11. Csokalyi birtokos, felesége dralepszkai Horváth Károlynak egri Katona Lillától származott Erzsébet leánya. Van 2 gyermekük:

a) Irén, sz. 1892.

b) László, sz. 1898.

A család czímere - a mit régi pecsétlenyomatok után készült rajzunkon is látható - kék paizsban arany koronán könyöklő pánczélos kar, markában görbe kardot tart, melynek hegyére levágott (vérző) fő van tűzve. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar. Takaró: jobbról vörös-ezüst, balról kék-arany.

Dr. Komáromy András.

26. Frivaldi Mettal

Állítólag Sziléziából eredő család, melynek ősei, idegen források szerint, (Henelius Pars. I. II. és Sileslographla Helenlana renov. 1704. Sinopius 1718.) a régi Cseh királysághoz, a mai porosz Sziléziához tartozó Lengyel-Wartemberg tartományban Mettal és Mettel néven már a XVI. században törzsökös birtokos nemesek voltak. Azt is állítják, hogy I. Ferdinánd mint cseh király, Mettal Bertalannak a boroszlói püspök tanácsosának és kanczellárjának, valamint testvéreinek, Györgynek és Albertnek Bécsben 1560. junius 28-án czímeres levelet adományozott, melynek fogalmazványa a és. kir. osztrák belügyminisztérium nemesi levéltárában »Mettel« jelzet alatt őriztetik.

A most említett Györgynek János fiától származott unokája Péter a XVII. század első felében mint katona Magyarországba jött és a trencsénvármegyel előkelő birtokos nemes frivaldi Frivaldszky családba házasodván, mint Frivaldszky István Margit leányának férje apósa által 1639. márczius 19-én törvényesen örökbe fogadtatott s ettől kezdve frivaldi Mettal nevet használta.

166 Az örökbe fogadási szerződés, a családra vonatkozó más írásokkal együtt Trencsén vármegye levéltárában őriztetik (F. Familia Frivaldszky Nr. 789. Litt M. 195, B. stb.). Kitűnik ezekből, hogy II. Rákóczy György a Sziléziából Magvarországba telepedett régi birtokos nemes családból származó Mettal Péter fiát, Ferenczet a hadi pályán szerzett érdemeinél fogva, Gyulafejérvárott 1658. junius 13-án kelt oklevele által, István nevű testvérével együtt, magyar nemességre emelte és családjának ősi czímerét megerősítette, illetőleg megbővítvén újra adományozta, A nemeslevelet 1659. november 15-én Biharvármegyének Nagy-Váradon tartott közgyűlésén hirdették ki, a mi arra mutat, hogy Mettal Ferencz a Szejdi Achmet nagyvezér által szorongatott Várad őrségéhez tartozott. Csak az a baj, hogy az armalis keltekor Rákóczy már neni volt törvényes fejedelme Erdélynek, mert a szerencsétlen kimenetelű lengyel expeditió (1657) után a porta trónvesztettnek nyilvánította és Rhédey Ferencz lemondása után Barcsay Ákosnak adta a botot és a süveget, a kit a rendek kénytelen-kelletlen meg is választottak. Igaz ugyan, hogy Barcsay mikor meghallotta, hogy versenytársa nagyhaddal közeledik, rémültében Temesvárra, a török birodalmába menekült és György urnak Váraddal együtt Erdély újra meghódolt a törvényes fejedelem azonban mégis csak Barcsay Ákos volt és Rákóczy 1658. évi adománya Mettal Ferencz örököseinek Erdélyben nem igen használhatott volna.

De Magyarországon, úgy látszik, máskép gondolkoztak és hogy Ferencz - már akár az örökbe-fogadás, akár a család régi nemességére hivatkozó czímeres levél alapján - nemcsak Trencsén vármegye közönsége -de az uralkodó által is valóságos nemes embernek tartatott: legjobban bizonyítja Lipót királynak Bécsben, 1699. julius 14-én kelt azon oklevele, melyben Micha-lovicli (vagy Michovich) Annától született fiának, frivaldi Mettal Antalnak kétségtelen magyar nemesi származását ünnepélyesen elismeri. (Trencsén vármegye levéltára. Docum. famil. et loc. sub. litt. M. nr. 238.)

Nevezett Antal 1683-ban Trencsén vármegyéből Csehországba költözködött és János József prágai herczeg-érseknek szolgálatába lépett. Itt vette nőül a szintén Trencsén vármegyéből származó (podhorai nemes) Podhorsiky Erzsébetet-a mint eskető levelük bizonyítja - 1696. február 26-án. Éttől született fia, Pál már végleg elszakadt Magyarországtól s a család - úgy látszik - nálunk kihalt, mert Trencsén vármegye nemeseinek múlt századbeli összeírásaiban a Mettal név nem fordul elő, a mi arra mutat, hogy a czímeres levél társszerzőjének, Istvánnak - ha csak utódjai föl nem vették a Frivaldszky nevet - magvaszakadt.

Pál Csehországban élt és halt meg, felesége is cseh asszony volt, Pessei Katalin, kivel 1735. október 10-én lépett házasságra. Maradékai azonban »frivaldi« előnevűket állandóan megtartották és magyar nemesi származásuk tudata sohasem ment közöttük feledésbe.

Pál fia Ádám 1773. aug. 1. Semerad Dorottyát vette nőül, ettől származott fiának II. Ferencznek Nápravnik Annától I. Ottó, - ennek pedig Vania Francziskától, II Ottó (Ferencz) nevű fia maradt, a ki 1848. január 30-án született, jogtudor, földbirtokos és osztrák honvédségi főhadnagy. Feeleségétől Schebek Annától származott gyermekeit az itt következő - hiteles oklevelekből és anyakönyvi kivonatokból készült - nemzedékrendi tábla mutatja :

167

Ezen leszármazási tábla igazolására beterjesztett hiteles okmányok alapján a m. k. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság, dr Mettal Ottó Ferencz régi magyar nemességét és a "frivaldi" praedikatum használatához való jogát 1897-ben elismerte.

A család czímere mellékelt rajzunkon látható.

r.-r.

---

Az 1754-55-ki országos nemesi összeírás.

Közli : Dr, Illéssy János.

Bars vármegye.

Ágh István, Ferencz, Mihály özvegye, Akocs István, Ákossy András, Ambró Miklós, Arató András, Baboss János, Bacskádv Pál, János, Bajkay Mihály, Bajkay, l. Gaál, Balogh Gáspár, István, másik István özvegye, János, József, Mátyás, Baloghné Bory Anna, Bán Imre, Bankházy, 1. Kovács, Banovics Mihály, Baranyai László, Bartal István, János, Bélay János, Mihály utódai, Bellusy Miklós, Beniczky Farkas, Benkovics György, István, János, Benyovszky János, Berényi György gróf özvegye, Besse István (2) Mihály, Miklós, Balázs, Biczó János, Mihály, Biroveczky Ferencz, Bócz István, Bokross András, Ilona, Sándor, Bory Mihály özvegye, Bossányi Miklós br., Bossányi Imre, másik Imre özvegye. Károly, 168 Botka Bálint, László, Bozóky id. ifj. Sámuel, id. ifj. György, Branyikné Mészáros Klára, Brogyány József, István, Bucsányi Pál özvegye, Bulyáki György utódai, Buzma Kristóf, Csáky György, Csánki Sándor, Erzsébet, Csaplovics Pál, másik Pál özvegye. Cseh Imre özvegye és fiai, Csejthei János, Csepreghy István, Mihály özvegye, Csermák Márton, Csonka András, Zsigmond özvegye, Csontó István, Mihály, Péter, Kata, Csuzy Ferencz, Mihály, Czímer Bálint, Deme István, Tamás, Pál, Demény István (2), János (2), Mihály (2), Sándor, Demeter István, János (2), László, Dienes Sándor, Dióssy György, Márk, Doka György, Dombay István, Dora, máskép Szabó Imre, Eczeth Mátyás, Emödy Mátyás utódai, Erdödy József gr. özvegye, Eszterházy Pál-Antal hg. Eszterházy (Galanthai) Imre, Károly gr, Fábry József, Fábryné Kazy Mária, Farkas István, László, Fehér Péter, Fehérváry Imre özvegye, Feja Ferencz, István özvegye, Fischer Ferencz, Foglár Imre, Forgách (Gimesi) Pál gr., Forgácsné Kazy Borbála, Földy János, Mihály, Frajzajzen Ferdinánd, Ferencz, Ignácz, Kristóf, Gaffor á Paar Imre, Gaal Gábor, György, János özvegye, Sándor, Elek, Gaal, máskép Bajkay István, Galambos István, János, Mihály, Galgóczy János, Gáloss Sámuel, János fia János, Gombai István, Goltperger László, Göcze Antal, Gönczel Imre, Grosz Mátyás özvegye. Gyárfás István, Gyurcsányi Imre özvegye, Halászi János, Hanula János, Hartvigh József, Hellenbach Károly, Lajos br., Hencz István, Hodossy Pál özvegye, Horánszky Klára, Hunyady László özvegye Apponyi Katalin, Ignácz, János, Huszár Ferencz, István özvegye, Márton, Mátyás, Iffiu András, Illobay János, József. Jankovics György, Jeszenszky Miklós utódai. Juhász Tamás özvegye. Kádas György, Kálnay Ferencz, István, Pál, Kamocsay János, Kardos András, Miklós özvegye. Károlyi Mihály, Kasiár György, Kazy László utódai, Kecse (?) Mihály, Keglevich József gr., Keler-Modoly József, Kelkó János özvegye. Kerekes János utódaiu József és Róza, Kereskényi Zsófia, Kiss Ferencz, Kmeth András, Mihály, Knaiffel János, Kocsis János, Koháry András gr., Koller József özvegye, Komjáthy László, Kontél Márton özvegye Kovács Klára, Kontyos Mária, Kopasz István, Korponal özvegye Kovács Eva, Kosztolányi id. ifj. András, László, Elek özvegye, György özvegye, Zsigmond özvegye, Gáspár (2), Pál, Kosztolányi, máskép Maszlak András, György, Mihály özvegye, Miklós, Kosztolányi, máskép Spanak Imre és János utódai, Kovács István, Pál özvegye. 169 Kovács (Dicskei) István, József, Imre (2), Kovács, máskép Bankházy István,

Krecsmáry János utódai, Krizanics János, Krssak János, György özvegye, Kürthy Béla, Kvassay László, Laczay Zsigmond, Lászlóffy Mihály, Léczei József özvegye, Lipkó András, Liptay János, Sándor, Zsigmond, György, Litassy Pál árvái, György árvái, István, Imre utódai. Lovas László özvegye, Lüley Antal, Ferencz, István, János özvegye, László, Oszvald, Pál, Sándor, Mácsy János, Mácsik András, Majthényi Ferencz, János, József, Zsigmond, Károly, Makó Mátyás, Malinovics János, Malonyai János, Mányai József, Márkus Pál, István özvegye, Marsovszky József, Maszlak, 1. Kosztolányi, Mátéfy Ferencz István özvegye, Matulay György, Menyhárt Mihály, Mészáros Ferencz (2), István, Pál, Dávid, Mihály, Modoly-Keler József, Molnár István, Miklós, másik Miklósné Török Júlia, Molnárné Nagy Krisztina, Móricz Pál, Morvay György, István, János, Motesiczky István, Motyovai István (2), Mravik Mátyás özvegye. Nagy Ádám, özvegye, István özvegye, István (3), Sándor, Nagy (Péli) András utódai. Nagy, máskép Vásárhelyi, l. ezt, Novoszedliné Kovács Júlia, Okolicsányi Pál özvegye, Ondrejecska István, Onody László özvegye, Ordódy György (2) Imre, János, László, Pál, Péter, Óvári István árvái, Pál, Pajor Pál, Palenyék Márton, István, Pálffy (Erdődi) János, Miklós gr., Palúska (Aranyos Maróthi) Keresztély, Pállyai Sándor, Papp János (2), Mihály, Papess Ádám, András, Paar (Gaffor á) Imre, Parlai (?) László özvegye, Paroczay János özvegye, Pászthy Elek, Perényi László br. utódai, Peszeky, 1. Szabó, Petrikovics Pál özvegye, Pócs József, Menyhért, Pomposs Imre, Predmerszky Márton, Pyber József özvegye, Rácz Ádám, János, István, Radvánszky örökösök, Rajcsányi Mária, László, Ranosztai, l. Skultéti, Razgha László, Zsuzsa, Réghy János, Réghy, máskép Tatay id. ifj. András, Miklós, Péter, Reziky id. ifj. János, Márton, Romhányi György özvegye, Rudnyánszky Lázár, Sály Ferencz, Sándor Imre özvegye Kovács Kata, Sáska József, Sasoveczki örökösök, Schinder János-Jeremiás, Schlossberg János, Segesváry Alárton, Segesváry, máskép Szokonya Péter, Semléky András, Simonyi Antal, Pál, Mihály özvegye, Sándor, György, Ferencz és Ádám örökösei, Sipeky János, Skultéti, máskép Ranosztai István, Smideg Illés, Somody István, János özvegye, Soós András, Gábor, György (2), László, Soósné Nedeczky Teréz, Söres István, Spanak, 1. Kosztolányi. Styevar Mátyás, Szabadhegyi János utódai. Szabó István (3), János (2), Mátyás, András, József, Ferencz (2), Ádám, Mihály özvegye, 170 Szabó, máskép Dora Imre, Szabó, máskép Peszeky Mihály özvegye Törey Judit, Szakmáry András özvegye, József özvegye, Szecseiné Törei Julia, Szecseiné Vörös Kata, Szenczy Zsigmond, Szentiványi Ferencz, Sándor, Szerencsés, l. Sztrázni, Szivy János-György, Szmrtnik János, Szóda István, Szokonya, l. Segesváry, Szöllösy Gáspár, Sztrázni, máskép Szerencsés János, Tajnay Antal, Bálint, Farkas, Gábor, Károly, Mihály, Tarnóczy Miklós, Imre (2), Tatay, l. Réghy, Tessényi János, Thuránszky András, Ujfalussy László özvegye Prileczky Terézia, Ujváriné Vinikovics Julia, Vály Pál utódai, Várady György, Ferencz, János, Varanyai János, Vásárhelyi, máskép Nagy János, László, Végh János, Vellesz Pál özvegye, Veth György, Vinikovics Ferencz özvegye, Visnyovszky Tamás özvegye, Vizy Pál, Péter, Vöröss István, Pál, András, Sámuel, János, Mátyás, Zabreczky András, Zádory István, Zaffiry Mihály, Zatureczky István, Zimany Miklós özvegye.

Békés vármegye.

Almásy Dánlel, Berkó György, Cserepes Mihály, Csuport Farkas, Faskó István, Gonda István, Gyáni Sámuel, Gyaraki György, István, Haasz József, Isó András, Kacsamágh Gergely, Kállay Mihály,

Kálló József, Karácson Kristóf, Lukács, Khlosz Mátyás, Mitrovics Illés, Placsentár Dávid, Lukács, Prentics Ferencz, Kristóf, Ribiczey Pál, Rutkay János, Szentmiklósy János, Tarhos István, Tompa Farkas, Tóth István, János.

Bereg vármegye.

Alvinczy csalad, Andrásy János (2), Mihály, Péter, Ferencz, Angyalosi György, Sándor, Antalóczy József, Apagyi László, Apostol András, Baghi István és testvére, Bagosi György, Bakó András (2), Balásl Ferencz, Balogh László özv. Bégányi Anna, Ferencz, Mihály, László, Barkóczy (Szalai) Imre gr., Bedeö György és fivére, Bégányi (Bégányi) család. Belényesi István, Bémer György br., Bende István, Benke János, Beregszászi Mihály és fiai, Berényi (Karancsberényi) Ferencz gr., Bessenyey György, Zsigmond, Bodó Gáspár, Borbély, l. Csonka, Bornemisza Ferencz, László, Bosnyák András, Both András, 171 Bótrágyi Sámuel és fivérei, Bönyei István, János, Buday László (2), másik László özvegye Péchy Krisztina, Csanaky Sámuel, Csatári András László, Csepreghy László, Csetkovics Imre özv. Pap Mária, Csonka, máskép Borbély István, Csuha Péter, Dancs Imre, Dér László, Desöffy Imre, Dévay György, Dobra család, Dolinay Miklós, Domahidy Anna a Bay örökösökkel, Domokossy István és fivérei, Dőry Ferencz br., Duchek János özvegye Böllör Zsuzsa. Egri Mihály, István, Eördögh Imre, Eötvös Sándor, Erdődy István, Fábián Ferencz, Fazekas István, Fejes István, Ferenczy Ádám özvegye Vitkay Krisztina, Fúló János, Galgóczy Gábor, Gecsey család és Miklós, Géczey Pál, Gencsy Zsigmond, Géresy András, Gerzsenyi család, Ghilányi György br. örökösei, Goltperger József, Gorzó család, Görgey (Görgei) Imre, Sámuel, Görögh Mihály, Gulácsy család és Márton, Guthy Péter, Gyarmathy Sámuel, Győry István, Gyulay (Marosnémeti) Ferencz gr., Haller (Hallerköi) Sándor gr. özvegye Szentiványi Teréz grófnő, Hetey István, Hodermarszkyné Vadászi Mária és Mihály, Horváth Gábor (2), István, János, Gáspár özvegye. Horváth (Klacsanói) Ferencz, Horváth (Muraniczi) Imre br., Horváth (Palocsai) Zsigmond br. özvegye gr. Pethö Róza, Horváth (Palóczi) György, Hunyady László, Ibrányi család, Ignéczy Ferencz, Ilosvay (Ilosvai) család, Irinyi Imre özv. Ramocsaházy Mária, Ivánkó János, Jármy (Jármi) Gábor, István, Jeney Ferencz, Joo Mihály, Jósa Miklós, János, István, Kajdy Beniamin, Kajor Pál, Kállay család, Kanizsay Pál, Kanyó, l. Szabó, Kaposi János, Károlyi Zsigmond, András, Károlyi (Nagy Károlyi) Ferencz gr., Kassay Ferencz, Kémedi Gábor, Kende László özv. Orosz Borbála, Keresztes László özvegye Fráter Anna, Kertész László és testvére, Kezi Ferencz, Kiszeli György,

Klobusiczky László Menyhért, Komlósy (komlósi) család és Mihály, Komonyi János, Koncz Imre, Kósa Miklós, Kosik Ferencz, Koszta János, József, Kovács András és testvére, Ferencz, János (2), Kölcsey György, Krucsay (Krucsai) József, Kun család. Lánczy Ferencz, Lányi József, Leppel György br. özvegye br. Bémer Eleonóra, Lipcsey család, Sándor, Lónyay (Nagylónyai) család, Lővey (Lövei) Ádám, János, Maholányi László, Makay István. Mándi Pál János, Ferencz, Markovics János, 172 Maróthy Dávid, Sándor, Matolcsy család, Mezey János, Sámuel, Mezidhradszky István, György özvegye Isák Kata, Mező Péter, Mihajlovics Kristóf, Mikó Mátvás, Mileta Mihály, Móricz György, István, Nagy György, Gábor, János, Mihály, Imre, József, Nánásy István, Nemes János, Niczky Ferencz, Nyárady György, Orbán András, Mihály, Ormós György, Orosz László, Óvári Sámuel, Ő, 1. Eö alatt. Pap István (2), Mihály (2), Jónás, Illés, Zsigmond, János, Paraszti András, Patay István és testvére, Patay (Báji) Sámuel, Péchy család, Perényi Perényi. Károly br., Gábor örökösei, Pongrácz Ferencz, Ragóczy család és Zsigmond, Ramocsaházy (Ramocsaházi) István, Ráthonyi Zsigmond, Rhédey (Kisrédei) család, Rósa Pál, Rusa János, Ruttkay Imre, Sántha László, Schönborn Jenő-Ervin gr., Sebey György, Sennyey (Sennyei) Imre gr., Soldos János, Somosy Pál, Suba Péter és testvére. Sulyok János, Sütő család. Szabadszállási István, Szabó, máskép Kanyó István, Szakadáti László, Szalay Ferencz, János, Szarka István, Szatmáry József, Szegedi Gábor, Székely János és testvérei, Szendy György, Szentiványi József gr. özvegye Kapy Klára, Szentléleki Antal, László, Ferencz, Szentmarjay Imre, Szirmay (Szirmabesenyöi és Cserneki) Tamás gr., Szuhányi Márton, Tarnóczy János, Teleki (Széki) János gr., özv. Vay Borbála grófnő, - Mihály gr., Tibai János és testvérei, Toldy Ádám örökösei, Tolnay Pál, Torday Sámuel, Tóth Márton, Thury István, Ujhelyi (Újhelyi)Sándor, Ukatyanik János, Ur család, Uszkay Zsigmond, Vadászi András, György, Vay (Vaji) Ábrahám, Mihály, Vandernath gróf özvegye gr. Zichy Teréz, Vannay Sámuel, Várady József és testvére, Mihály és testvérei, Varró Miklós, Vas János, Vécsey (Vécsel) László br., Viczmándy Gábor, Vincze család és Pál, Vitkay (Vitkai) Mihály, Zámbory Sándor, Zoltán István.

---

173

Hivatalos Értesítő.

A 7719/1. 1899. sz. B. M. rendelet alapján.

A m. kir. belügyminister Bezerédj Géza cs. és kir. tartalékos huszár hadapród régi nemességét és a »bezerédi« előnév használatához való jogát f. évi 38640/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Marsovszky Móricz cs. és kir. tartalékos hadnagy régi nemességét és a "marsófalvi" előnév használatához való jogát f. évi 38640/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Kornis Ferencz cs. és kir. tartalékos hadapród régi nemességét és a "tótváradjai" előnév használatához való jogát f. évi 38640/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Dr. Péchy Henrik egyéves önkéntes orvos régi nemességét és a "péchujfalusi" előnév használatához való jogát f. évi 46537/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Hertelendy-Béla székesfehérvári lakos régi nemességét és a »hertelendi« előnév használatához való jogát f. évi 52681/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister hihalmi Har-mos Béla és hihalni Harmos István cs.

és kir. huszár főhadnagyok ősfáját f. évi 64831/899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Dr. Török Albert nyugalmazott főispán, székelyudvarhelyi lakos, valamint László nevű fia régi nemességét, családjának ősi czímerét, és a »kadicsfalvi« előnév használatához való jogát f. évi 56379/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Dr. Móricz Ernő cs. és kir. tart. segédorvos régi nemességét és a "técsöi" előnév használatához való jogát f. évi 55675/899. szám alatt igazolta.

A mi kir. belügyminister Tamásy Béla m. kir. honvéd alezredes régi nemességét és a "fogarasi" előnév használatához való jogát f. évi 54207/899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister farkasfalvi Farkas Géza m. kir. honvéd huszárfőhadnagy ősfáját f. évi 63421/899. szám hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Szabó Ferencz m. kir. honvédfőhadnagy régi nemességét és a "feldobolyi« előnév használatához való jogát f. évi 62017/899. szám alatt igazolta.

A 7719. / I.1899. sz. B. M. rendelet értelmében látta

az országos főlevéltárnok távollétében :

Óváry Lipót s. k.,

országos levéltárnok.

174

Tárcza.

Az Asbóth család nemességének előzményei.

A »Nagy Iván« czímű család-történeti értesitö a közönséghez intézett felhívásának egyik pontjában mondja: ». . . de a fősúlyt a; élő családokra fektetjük, tisz-tázván azoknak eredetét, elágazását stb.« Ez - és azon kijelentés, hogy a régi Nagy Iván-ban ha helytelen és hézagos tudósítás olvasható, avval is foglalkozik az új Nagy Iván - bírt arra, hogy az Asbóth család eredetére vonatkozó egyik tévedést teljes hitelű okiratok alapon kijavítsuk és tisztázzuk.

Nagy Iván ugyanis alapvető forrás munkájának XlII-ik pótlék kötetében a 36-ik lapon az "Asbóth-család" nál ezeket mondja: »eredetét Angliából származtatja, és honfusitását 1679-ből.« Hogy ezt a közleményt Nagy Iván honnan vette, nem tudjuk, de nem tartozik a dologhoz; annyit azonban mégis bizonyosnak látunk, hogy ezen adata nem okiratos bizonyítékon alapúl, mert azt különben, mint mindenütt, ott, hol forrásokra akadt, el nem mulasztotta kútfőit megnevezni, az Asbóth családnál sem hagyta volna el.

Mi ezen adatok valódiságát, bizonyítékok hiányában, csak kétkedéssel fogadhatjuk, s azon körülmény, hogy Nagy Iván ezen adatokat említett munkájának I. kötetében a 69-ik lapon nem jegyzi fel, azon föltevésre indít, hogy azokat, mint családi tradítíókat, a család valamelyik tagjától kapta. Ám de ha annak, hogy az Asbóth család Angliából származott, s itt 1679-ik évben honfiusíttatott, okiratos vagy bármely más elfogadható és bizonyító erejű alapja van: annak közlését kívánatosnak tartjuk annál is inkább, hogy megvilágítva legyen azon közreható körülmény, a mely tudtunkkal az első Asbóthot viszonyba hozta a Draskovicsokkal, néhány évvel arra, hogy az Asbóth család őse - állítólag - honfiusíttatott.

A család történetének ezen ismeretlen szakaszát, a történeti igazság szempontjából, a következőkben közöljük, s azt teljes hitelű eredeti okirattal támogatjuk, s talán nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy ezzel szolgálatot tettünk a genealógiai kutatásnak is, mint hogy a leszármazási táblát egy ággal feljebb vihettük.

Asbóth Gergely a nemesség és czímerszerzőnek szülőfölde Vasvármegyében a sárvári uradalomhoz tartozó Hegyfalu volt; a mely uradalom az akkori időben trakostyáni gróf Draskovits Pál és Ádám testvéreket uralta. Gergelynek még más két testvére, János és István is itt születtek, Asbóth Gergely és Markos Orsék szüleiktől, az utóbb nevezett idősebb Gergely a Draskovits grófok jobbágya volt, de már 1688-ik évben nem élt, mert az 1688. évi deczember 15-én a Draskovits Pál és Ádám által kiadott okirat, Gergelyt és nejét. Markos Orsék asszonyt csak mint János, Gergely és István szüleit említi. Ezen okirat, a melynek eredetije az Artner csalad birtokában van Artner magyar királyi honvéd főhadnagy örizete alatt, s az a Draskovicsok függő pecsétével ellátva hártyára magyar nyelven íratott, - elmondja, hogy különösen Reichenhaller Richárd közbenjárására Jánost, Gergelyt és Istvánt nejeikkel és gyermekeikkel együtt a jobbágyság alól, az alku szerint letett 200 rhénusi forintokért felszabadítja, a robotolástól felmenti és őket szabadosokká 175 teszi; de még azért is libertálja őket, hogy akár az Ő, vagy mások ajánlatára a királytól nemesi szabadságot kérhessenek.

Érdekes ezen Sárvárott 1688-ik évi deczember 15-én kelt oklevélben az is, hogy azt a fel.szabadúltak egyike, Asbóth János, mind a jelenlevő Draskovits Pál és Ádám grófok íródeákja irta, s valószínű, hogy a keltezés éve alatt olvasható chronostikont is, a mely egy kéznek egyidejű írása - Asbóth János íródeák készítette.

Igen kevés az ilyen dimissionalis okiratok száma, mi alig ismerünk egynéhányat s tudtunkkal legalább ilyen, magyar szövegű felszabadító oklevél közölve talan nincs is, s ennél fogva annak az eredetiből híven leírt másolatát e szaklapok hasábjain kiadni kívánatosnak találtuk. íme az okirat tartalma:

»Mi Trakostyáni Gróff Draskovits Pál Sárvárnak örökös ura magunkra vévén ötsém Gróff Draskovits Ádám Uram ő Isten kegyelméből, (így!) és mind két ágon születendő successorinknak atyánkfiainak legetáriusinknak és mindeneknek, kiket ez alább meg írt dolog most concernálna, avagy jövendőben concernálhatna, terheket. Adgyuk emlékezetűl mindeneknek, az kiknek illik. Hogy mi tekintvén kiváltképen Nemzetes és Vitézlő Reichenhaller Richárd Uram ezen dologban való törekedését és hathatós maga interpositióját Nemes Vasvármegyében Sárvárhoz tartozandó Hegyfalu nevű jószágunkban azon egy szüléktől attyoktól Asbóth Gergelytől és annyoktól Markos Orséktól tisztességes ágyban született három atyafiakat úgymint Asbóth Jánost, Asbóth Gergelyt és Asbóth Istvánt feleségekkel és mind a két ágon levő mind ekkoráig született s mind ezután születendő maradékjaikkal együt, letevén alku szerint jobbágyi kötelességek alól való magok megvételéért, exemptiójáért, dimissió-jáért, két száz jó elkelő rhenássus forintokat, mind eggyig német forintos pénzűl, minden jobbágyi kötelességtül, terhtül, szolgálattúl és robotátúl meg másolhatatlan öröckénvaló szabadságra libertáltuk, fölszabadítottuk, dimittáltuk és minden hozzánk, ötsém uramhoz és mind-két ágon levő successzorainkhoz és legetáríusinkhoz való kötelességüktől immunitáltuk szabadosocká tettük, és valami nemű jussunk és igazságunk minékünk és ötsém uramnak, mind két ágon levő maradékínknak atyánkfiainak, és legetáriusinknak ez iránt a fellyeb említett három atyafiakhoz és azoknak mindekkoráig született s mind ezután születendő mind két ágon levő maradék-jukhoz volna avagy lehelne, mindenestül fogva egészen nekiek cedaltuk, reájuk transferáltuk, semmit magunknak, ötsem uramnak, mind két ágon levő successo-rainknak nem reserválván, felnem tartván, úgy hogy ínperpetuum semmi úton módon semmi közünket hozzájok nem avattyuk sőt hatalmat adtunk nekiek arra, hogy a mai napságtól fogva minden néven nevezendő jobbágyi kötelességtől, szolgálattól, terhtől és adózástól megmenekedvén, valamikor, valahová, akár melly vármegyében, akár ki szárnya alá és akár melly szabad királyi városba is lakóul elmehessenek, városi igazsággal s törvénnyel valamint más városi lakosok élhessenek. Sőt hogy kegyelmes Királyunktúl ő Felségétől is nemesi szabadságot ad nostram vei aliorum etiam recommendationem sollicitalhassanak, nyerhessenek. És hogy Asbóth Gergely a jobbágyi házat, melyben ekkoráig szolgált aktualiter a hozzá tartozó földekkel s rétekkel együtt a jövő Sz. György napján - a meddig a mi engedelmünkről maga kívánsága szerint, minden impetítio és szolgálat nélkül szabadon lakhatik benne - elhagyván: mind földben s mind földszinén levő minden szemes marhájával, 176 minden nemő barmaival, azon Hegy-falvi határban levő örökös földeivel, réteivel szabadon disponálhasson, ezeket pro libitu, a kinek akarja eladhassa, vagy megtarthassa, mobiliáit penig, minden impetitio bántás nélkül szabadon elvihesse magával, mind ezeknek solita generális országunk törvénye szerint való evictióját magunkra, ötsém Uramra, mind két ágon lévő successoralnkra és legetariusinkra válalván obligáljuk arra magunkat közönségesen, hogy a megnevezett három atyafiakat Asbóth Jánost, Asbóth Gergelyt és Asbóth Istvánt, feleségekkel és mind két ágon levő mind ekkoráig születet és ezután születendő magzattyokkal együtt ezen Tőlünk nékiek conferált szabadságokban, libertatiójukban, és exemptiójokban, magunk költségével és fáradtságával minden legitlmus impetitorok ellen manuteneállyuk, defendállyuk és megoltalmazzuk. Mellynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen saját kezünk írásával s függő usualis pecsétünkkel megerősített levelünket. Dátum in Arce nostra Sárvár. Die XV. mensis Decembris Anno Christi Millesimo Sexcentesimo Octuagesimo Octavo, Quem exprimit dulce hoc Eloglium (notante Johanne Asbóth Praesentium Scribae). Comes Paulus Draskovits m. p. Comes Adamus Draskovits m. p. CoMes PaVLVS DraskoVIts trIbVs Fratribus Joanni, GregorIo et Stephano Asbóth PropItIVS. Blazius Kery Bonorum Praefectus.«

Majláth Béla.

»Magyarok Emléke.«

Egyházas-básthi Básthy József törvénytudó ember, királyi táblai hites ügyvéd volt, de prókátorsága mellett arra is ráért, hogy a múlt idők történeteit kutatván, a »Honni Litteraturát és nyelvészetet« előmozdítsa s mikor az élet gondjai engedték - vagy talán, hogy a gondokon könyíthessen - a nyájas múzsákkal is örömest társalkodott. úgylátszik nem volt kenyere a prókátorság s a pörpatvarkodásnál jobban szeretett verselgetni, a minek csakhamar az lőn a következése, hogy az ügyes-bajos emberek elfordultak tőle, nem merték rábízni a causájokat és kénytelen volt nagylelkű pártfogók, bőkezű meczenások után nézni, hogy fel ne kopjék az álla. Üdvözlő verseket kezdett irogatni egyházi és világi főemberek nevenapjára, s mikor valamely megyés püspököt vagy főispánt hivatalba iktattak, a közelről és távolról összesereglett gyülekezetben megjelent ő is a maga »koszorújával«, melyben »tiszteletének örök zálogául" az ünnepelt »nagy férfiu« érdemelt hízelkedő szavakban, de gyakran sikerült rigmusokban magasztalta. Némelyek ki is nyomatták a dicshimnuszokat, de ha szinte nem is volt kedvük hozzá, a poétát megjutalmazni mindenki becsületbeli dolognak tartotta és az újdonsült főispánok, ráadásul - vagy talán honorariumképen - táblabírónak is kinevezték. így aztán csak megélhetett valahogy, mert az esztendőnek csaknem minden napjára esett valami örömünnep, ámbátor - dicséretére legyen mondva, - nem zsákmányolta ki annyira pártfogólnak áldozatkészségét, mint a többi alkalmi poéták, és nem tartozott azok közé az aljas tányérnyalók közé, a kik egy pár húszasért a legundokabb hízelkedésre vetemedtek. Az előkelő társaságban sok igazi jóakarója, sőt tisztelője is volt, nyilván ezeknek köszönhető, hogy V. Ferdinánd 1831-ben a nevenapjára irt köszöntőt kegyelmésen fogadta és a poétát megjutalmazá; de megénekelte 177 Básthy több idegen uralkodó között III. Frigyes porosz királyt is, a ki öt - mint mondja - kegyelmes leereszkedő »figyelmével« örök hálára kötelezte. Alkalmasint valami rendjelt küldött neki, és kitüntetésekben a derék férfiú, úgy látszik, nem szűkölködött, mert 1834-ben már azt írta a neve után, hogy »tőbb ns megye táblabírája s több érdem külföldi pénzek birtokosa.« Hogy mivel jutalmazta meg öt XVI. Gergely pápa, a kit 68-ik születés napján (1833-ban) szintén felköszöntött ? arról hallgat a krónika, de ha a szentséges római pápa szinte meg is felejtkezett volna róla, bizonyára akadt Magyarországon olyan nemes szívű főpap, a ki istenes szándékát és cselekedetét méltányolni tudta, ha más nem, hát Belánszky József beszterczebányai megyés püspök, a ki mindenkor nagy pártfogója volt.

De Básthy keblében nemesebb becsvágy szunnyadozott. »Nincs szorosabb s egyszersmind édesebb kötelessége - úgymond - az embernek, mint hazájának, melynek gazdagon tápláló anyai emlőin függünk, hálás szivvel áldozni. Mélyen ég lelkemben honom szerelme s ez édes, e szoros tartozásnak megfelelni gyermekéveim óta legerősebb határozatom, legfőbb szándékom vala.«

Ő is, mint kortársai közül számosan, a magyar nyelv és Irodalom művelését hazafias kötelességének tartotta. Szolgálni akart tollával nemzetének és midőn azt tapasztalta, hogy a történetírás mezeje fölöttébb kopár és puszta, s évkönyveink annyira tökéletlenek és gyérek, hogy belőlük régi dicsőségünket megismerni seni lehet: föltette magában, hogy - saját szavaival élve - »e történet tudományi csorbát némileg kijobbitja" és nemzete elébe a »Magyar Emlék«~ kiadása által »egy történetdús képet« állit.

Világosan szólván, körülbelöl az volt a czélja, hogy tovább folytassa és bevégezze Budai Ferencznek a nevezetesebb magyar férfiak és nők életrajzát magában foglaló »Polgári Lexion«-át, mely tudvalevőleg a XVI. század végéig terjed. De igen helyesen, nem ott akarta kezdeni, a hol tudós elődje befejezte, hanem a mohácsi veszedelem, illetőleg 1320. óta szereplő nevezetes emberek viselt dolgait szándékozott megörökíteni és a mi fődolog össze akarta állítani az egyes családok nemzedék rendjét is.

Annak okáért saját kezével Írott leveleket küldözgetett szét az országban, fölszólitván az illető családokat, hogy a "Nemzetségi Lajstromot" a bővebb tájékozás czéljából oda mellékelt terv szerint elkészítvén, a Lipót napi pesti vásárig vele közölni ne terheltessenek. Kár, hogy a tervet nem ismerjük, látjuk azonban, hogy Básthy nagyszabású munka szerkesztésére vállalkozott, mely ha sikerül - és be kell vallanunk, nem az ő szorgalmán, tudásán és tehetségén múlt a dolog - a Magyar Emlék« megjelenésével családtörténeti irodalmunkban uj korszak kezdődik.

Az előttünk fekvő levél a 3442. számot viseli, szól pedig ekképen:

Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő urak. Hazám egy hires Nemzetsége!

Örömmel kitapogattam a honni történeteknek ugyan mélyen elzárva találtatott, s setét üregébe hevert, de általam az igaz érdem ragyogó köntösébe felöltöztetett T. Újhelyi fényes család nagy Hőssei szép tetteit, - kiknek hamvaik fölött az erény kiolthatatlan mécse, feltüntetést busán várva, pislogott. Én felelevenítvén mondom egy remek emlék egy maradványát s földi alkotmánya legnemesebb részét egy koszorúval 178 óhajtom örökitni. Szép dolog Önötöknek ily szép családból lett származások, de még dicsőbb, hogy jelenleg is e fényes Nemzetség oly nagy férfiakat számlalhat maga körében, kik nem csak nagy őseik emlékezes nyomain hiven mennek, de még az általok örökségképen jutott érdemoszlopot ragyogóbb kövekkel ékesítik s ékesíthetik. Ki ne ösmerné Nagy tekintetű Újhelyi Sándor, mostani első művelt, lelkes hazafi és Norbert szelíd érzésű s tudós második all-Ispány urakat ? ki ne temjénezne e két jeles férfiúnak, kik nem csak T. Ugocsa, de egész Honra kiterjedő hires tulajdonokkal bírnak. Éltesse az Isten e nagyreményű férfiakat, adja meg az ég, hogy érdem dijj koszorúkat a haza kezéből minél előbb, kedvek szerint nagy érdemekhez mérve, nyerjék meg!!!

Illy nagy tisztelettel viseltetvén e ns. család eránt, ezen ide •/• alatt zárt terv szerint lelkesen szólitom fel e levelem folytában, melynek minden uri tagokkal való közléséért esedezem, hogy nemzetségi lajstromot a. jelen időig, tudni illik a két általam mélyen tisztelt férfiakig le hozva, közleni a Leopold Pesti vásárig ne terheltessenek, megjegyezvén, hogy a lajstrom mellett minden nevezetességeket az idő megemlítése mellett kellessen eszközölni.

Ezzel az Isten áldása légyen e dicső Nemzetség minden tagjain, - engedje boldogan számlálhatatlan időkig a bölcs gondviselés a Haza díszére virágozni. Én halhatatlan érdemeinek hív leecsetelője kívánván lenni, a rokoni hív hazafi érzéssel fejenként minden úri tagjait tisztelvén s mint őszinte Magyar ölelvén, maradok mig egy csepp vér folyand tagjaimban a Tekintetes Nemzetségnek!

Pesten, 28. septembris 1834. sebesen irám

alázatos kész hazafi szolgájok s' Árpád után leghívebb attyok fia

Básthy József sk.

több ns. megye táblabírája, kir táblai ügyvéd s több érdem külföldi pénzek birtokosa s a Magyar Emlék kiadója.

Kívül :

Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Tisza ujhelyi Ujhelyi magyar hires ősi és most is Isten kegyelméből virágzó nemzetség minden tt. tit. tagjainak - igaz tisztelettel

Tisza-Ujhelyben ns. Ugocsa vármegyében.

Nem gondolnók, hogy a levelek mind egy kaptafára készültek volna, mert ebben az esetben a különben is mód nélkül elfoglalt szerkesztő bizonyára nem vesződik a másolgatással, hanem egyszerűen kinyomatta volna. Ha már egy »alispán familiához« is ilyen hangon irt, elképzelhetjük, mennyi dicsőitést és magasztalást pazarolt azokra, a kik - a mellett, hogy szintén régi, hires nemzetségből származtak - születésüknél vagy hivatalos állásuknál fogva a társadalom legfelsőbb osztályához tartoztak. 179 De igazán csak pazarolt, és ha arra számított a jámbor, hogy a nemzeti dicsőségre való hivatkozással, az egyéni és családi hiúságnak való tömjénezéssel a szűkkeblüeket áldozatkészségre, a gyanakvókat bizalomra, a közönyösöket lelkesedésre vagy legalább is érdeklődésre buzdíthatja: nagyon csalatkozott, mert régi dolog, hogy a legtöbb magyar nemes ember el van telve a maga famíliájának kibeszélhetetlen dicsőségével és megveti az Igazságot, ha az családjára nézve nem hízelkedő: de mikor azt kívánják tőle, hogy keresse elő a leveles-láda kulcsát és ne sajnáljon egy pár garassal hozzá járulni a közérdekű vállalathoz: egyszeribe lelohad a lelkesedése és föltámad benne az ősi Pató Pál úr féle virtus: »Ejh, rá érünk arra még!«

A fölhívásnak sem erkölcsileg, sem anyagilag nem volt meg a remélt sikere. A hívek lassan gyülekeztek s a »Magyar Emlék« szerkesztőjének nagy szive fájdalmával kellett tapasztalnia, hogy a nemzet fényét emelendő, sok akadályokkal küzködő vállalatnak kivitelére, gyámolítására »segédkarok« nem támadnak. Az előfizetésből begyült összeg arra sem volt elég, hogy a nyomtatás költségeit fedezhesse; a leszármazásra vonatkozó adatokat eltitkolták tőle, s a »nemzetségi lajstrom«.-ot alig egy pár, jobbára főrangú család közölte vele. Némelyek pusztán Indolentlából cselekedték, mások azért, mert attól féltek, hogy Básthy mint amolyan prókátor-féle ember, még pört akaszt a nyakukba és kiforgatja őket a jószágból, vagy rájuk szabadítja a fiskust, ha kitapasztalja a genealógiájukat; a legtöbb ember pedig attól tartott, hogy a szép szavaknak utoljára is fizetség lesz a vége.

A munka tehát lassan készült és megjelenését sok minden előre nem látható körülmény akadályozta. Várni kellett, mig a nyomda megkapja az újöntetű betűket, kifogyott a »választott egyformaságú papíros«, okoskodott a czensor, és közbejött az 1838. évi nagy árvíz. Az előfizetők zúgolódni kezdtek, sőt »támadtak alacsony rágalomkovácsok is - panaszkodik a szerző - kik szent czélomat balra magyarázták ; kik mocskos képökel álorcza alá rejték s gúny-nyilaikat lövőidölték reám«. Ő azonban, ártatlansága és Igazsága tudatában a rágalmazókat megvetette és a literatúrai zajgást, mely - úgymond - most már annyira elhatalmazott, s a hírlapi »némely csevegőket« megszégyenítvén, alig pihegő, de búzgó szívvel tette le a Dicső Haza oltárára, költséges utazásai és búvárkodásai első szülöttjét.

A borítékon, közönsége ízléséhez alkalmazkodva s az általános Irodalmi szokásnak hódolva, fellengős szavakban hirdeti, hogy mialatt mások a henyélés hiúságának temjénezve élnek, az alatt ő az Imádott haza javának és fényének öregbítésén munkálkodott, de az előszóban őszintén bevallja, hogy műve nem olyan tökélete.s, a mint héven fogamzott szándéka előtt »tündér alakban lebegett".

A könyv teljes czíme: Magyarok Emléke, a velek rokon s azon egy kormány alatti nemzetekével, 1526 óta. A czímlap előtt herczeg Eszterházy Pál jól sikerűit kőnyomatos arczképe látható. Huszonhat apró, sűrű betűvel rakott nyomtatott ívre terjed s Aáron Péter múlt századbeli oláh püspökön kezdve Aventini János XVI-ík századbeli történetíróig, több mint 300 rövidebb és hosszabb czikket foglal magában. Ezek között sok van olyan, mely az írónak alapos tudományáról, bő olvasottságáról és józan ítélőképességéről fényes bizonyságot tesz, de mivel a családok eredetére és leszármazására vonatkozólag jobbára nyomtatott forrásokra kellett szorítkoznia, oklevelek hiányában az egymásnak ellentmondó zavaros tudosítások között gyakran alig 180 képes eligazodni. Példának okáért az Aba nemzetségről szólván, kételkedve fogadja Simonyi András és Lehoczky- tudósítását, de alább Amadé nádor fiait és a többieket együtt emlegeti az Amadé családdal, mely tudvalevőleg a Gut Keled nemzetségből származott. Az Andrássyak eredetéről azt tartja, hogy az a regényes hagyományok ködébe van burkolva, de az Apaffiakra nézve elfogadja azt a hagyományt, hogy a bethleni és iktári (!) Bethlenekkel együtt sz. István király testvérétől, Saroltától származnak.

Az Apor család történetét a régi genealogusok nyomán László vajdán kezdi, de az Apponyiakról tudja, hogy a Pécz nemzetségből eredtek.

Az Alaghyaknál megfelejtkezett arról a princzipíumáról, hogy az írót, az okleveles bizonyítékok hiánya »igen könnyen a sokat merők rendjébe" ragadja, mert minden megjegyzés nélkül registralja, hogy A. Márton 1044-ben Aba Sámuel királylyal együtt esett el, István 1062-ben I. András udvari embere volt stb. stb. Általában véve azt tapasztaljuk, hogy ott, a hol régibb dolgokról és személyekről van szó, »mélyebb szemlélésekbe« nem bocsátkozik és csak óvatosan érinti a mások ellenkező véleményét. Hangsúlyozza is többször, hogy ő nem hánytorgatja senki hitelességét és könyvének nem az a czélja, hogy vitatkozást provokáljon; de mikor az 1526 óta szereplő egyénekre kerül a sor, már leggyakrabban önálló kutatásainak eredményével számol be, a források között különbséget tesz, a dátumokat egybeveti, a történt dolgokat kritikailag vizsgálja s az illető családok nevezetesebb tagjairól kimerítő és megbízható életrajzokat közöl.

A »Magyarok Emléke« - mely a mint már a könyv czime is jelzi - nem kizárólag csak magyar születésü emberekkel foglalkozik - s mely az ausztriai ház történetének a legrégibb Időktől fogva Napoleon bukásáig 43 oldalt szentel, - különös előszeretettel tárgyalja az ujabbkori hadi eseményeket és nem mondhatjuk, hogy ez a mü előnyére szolgálna, mert Alvinczy József tábornok valami 43 lapra terjedő életrajzában kimerítően leírja, az igaz, hogy elsőrangú források nyomán, mindazon ütközeteket, a melyekben a jeles hadivezér részt vett; a cslk-szent királyi Andrássyaknál a hét esztendős háború keletkezéséről és lefolyásáról, különösen az olaszországi táborozásról több mind 60 oldalas hadtörténelmi tanulmányt ír és azzal bíztatja az olvasót, hogy Nádasdy életrajzában majd tovább folytatja. Maga is tudta, sőt be is vallotta, hogy az elmondottak nagyrésze tulajdonképen nem tartozik a tárgyhoz, de rossz mentséget hozott fel, mikor munkája előszavában a hadtörténeti Írókat felületességgel vádoló Lloyd ezredessel takarózott. Jobban megfelelt arra az ellenvetésre, hogy sok jeles magyar nenizetségről alig emlékezett meg.

»Örömmel hirdetném mindenkiről - úgymond - mennyit s mikép áldozott nemzete fényére . . . s mikor nyerte nemesi rangját, de a mi előttem - s nem öntunyaságomból - rejtve van, arról hallgatni kénytelen vagyok. A kik bánják őseik nevét az Emlékek közé állíttatni, kik bánják önmagoktól a nemzeti fényt: ám legye-nek utóbb is titkolódzók.«

Ebben tökéletesen igaza van, nem ő rajta, hanem a társadalom közönyösségén, bizalmatlanságán, szükkeblüségén múlt, hogy müve azzá nem lehetett, a mlnekvoltaké-pen szánta. Mert a hazai és külföldi nyomtatott forrásokat lelkiismeretesen fölkutatta és fölhasználta, munkájában sok Ismeretlen genealógiai, életrajzi és könyvészeti adatot 181 találunk, dc a hét lakatra vert leveles ládákat nem törhette föl, a titkolózó és gyanakvó családokat brachiummal nem kényszeríthette, hogy a "nmzetségi lajstro-mot« beküldjék hozzá. Egy szó, mint száz, a »Magyarok Emléke« minden hibája és fogyatkozása daczára derék, tisztességes mü, melyet annak idejében Nag- Iván is haszonnal forgatott, midőn munkájának első kötetét irta.

»Ha egyéb érdeme nem lenne is fáradozásomnak - mondja a szerző - az lesz bizonyosan, hogy a miket előbb száz elszórt s rejtett helyeken kellett a nyomozónak keresni, azt itt egy csomóba fűzve találják".

Munkája végén bocsánatot kér a sajtóhibákért s mentségére idézi valamelyik kollegájának következő rigmusát:

Száz szeme volt hajdan Argusznak s még sem eléggé Tudta kerülni az őt bajba keverte hibát. Hát nékem csak két szem - az is munkába törődött Lön kalauzom, mely könnyü az ilyes eset!«

A borítékon előfizetést hirdet a második kötetre, mely 36 nyomtatott íven, 3 képekkel ékesülve a B. C. D. betűket foglalandja magában, és csak 3 frt 48 kr. lesz az ára, pengő pénzben. Olcsóbban is adná, de sokat kell utaznia, mig az adatokat összegyűjti, költséges a nyomda, a kőmetsző és fölöttébb drága a papiros. ígéri, hogy az előfizetők neveit a hírlapokban közzé fogja tenni, de csak akkor, ha az elmaradott summákat beküldik és ha "részvényesei"- száma szaporodni fog.

De erre ugyan hiába számított s a tervezett második kötet sohasem jelent meg. Mert a kik kezdetben nagynehezen rá is szánták magukat arra, hogy előfizessenek és a családjuk leszármazására vonatkozó adatokat közöljék: látván, hogy a mű mily széles alapokra van fektetve, megijedtek, hogy rengeteg pénzt kell kidobni addig, a mig a família dicsőségére kerül a sor, és félre állottak, mert hiszen senki sem kívánhatta tőlük, hogy a könyvnyomtatókat gazdagítsák. De, úgylátszik, a nagylelkű pártfogók sem tartották szerencsés vállalkozásnak, s minthogy időközben a »Koronás fők« gyámolítása ís elmaradt, a jobb sorsra érdemes ember végre belegyőződött, hogy minden törekvése hiába való. A csalódást nagyon a szivére vehette, mert az irodalommal felhagyott sőt Pestről is elköltözködött, legalább 1841-ben Szathmár megyében Puszta-Daróczon éldegélt. (Szinnyei: Magyar írók I. k. 661. 1.) Ha valaki többet tud rólla, megköszönjük, ha értésünkre adja.

Dr. Komáromy András.

Az llyésfalvi Pap család eredete.

(Pótlók a régi Nagy Iván IX. k. 115. lapjához.)

Meliniczki máskép Pap István, ki hivataláról neveztetett papnak, Lengyelországból - a hol igaz és kétségtelen nemes embernek tartatott (a XVII. században) a tatárok elől Erdélybe menekült és Közép-Szolnok vármegyében Ilyésfalván megtelepedvén, bizonyos ideig az ott való eklézsiában mint deák (kántor) szolgált.

Maradt egy fia Péter, a ki Széplakra ment papnak és ott is halt meg. Özvegye később egy Nagy-Bánya vidéken lakó oláh espereshez ment férjhez, s midőn első 182 házasságából származott fiát Meliniczki alias Pap Murgujt, a kire atyjáról feles számú Ingóságok és »marhák« maradtak, magával akarta vinni, a Mikes család akkori bírája lefoglalta az ingóságokat, azt állítván, hogy azokat Murguj atyja Péter, a Mikes jószágon laktában kereste. És csak akkor bocsátotta ki a kezéből, mikor Murgujt édes anyja kezesség alá vetette és jobbágyi szolgálatra kötelezte, ki is felnevelkedvén, a Mikesek jobbágya lett. Később azonban kiderült, hogy Murgujjal méltatlanul és törvénytelenül bántak, mert az a széplaki telek, melyen atyja Mellnlczkl Péter lakott, tulajdonképen az odavaló magyar egyházé volt, annak elenyészte után pedig a földesurak engedelméből az oláh eklézslára. illetőleg a papokra szállott, és sem taksát nem fizettek, sem egyéb jobbágyi szolgálatot nem teljesítettek utána. Pap Murgujnak - a ki holta napjáig azon funduson lakott - öt fia maradt, nevezetesen: Ferencz, Simon, Mózes, Ilyés és Péter, a kik három rendbeli 1745., 1753. és 1761. években kelt tanúkihallgatási jegyzőkönyvekkel Igazolták ősatyjuknak Lengyelországból Erdélybe való szakadását és mindenkori szabad állapotját; Igazolták továbbá azt is, hogy Mellnlczkl Istvánnal testvére Irán, a ki Lengyelországból kijővén, Monostor-Kápolnokra telepedett, két jobbágyot is hozott magával. Az egyik Kolozs vármegyébe Fejérdre, a másik Belső-Szolnokba Kacikó helységbe költözködött, a Gyepesi család keze alá, de maradékai Mellnlczkl máskép Pap Murguj fiainak mindenkor taksát fizettek és szolgálatot tettek.

Az erdélyi kir. főkormányszék, az előterjesztett okleveleket megvizsgálván, 1765. junius 13-án kelt ítéletében klmondá, hogy Meliniciki máskép Pap Murguj fiai régi szabadságukba vissza helyeztessenek és abban úgy ők, mint törvényes utódjaik mindenkor megtartassanak.

Közli: Koncz József.

Kérdések.

I. Magyary Kossa Sámuel ur a következő kérdésekkel fordul olvasóinkhoz:

Nagy köszönettel venném, ha szíves felvilágosítást kaphatnék - különös tekintettel a születési és halálozási dátumokra - a következő kérdésekre:

1. Plathy Adorjánnak - Ismert költőnknek (Írói nevén Pásztói) - atyja volt: Plathy József, anyja Hodossy Klára. Ezen Józsefnek kik voltak szülei ?

2. Csanády Sándor - Ismert ellenzéki képviselőnek - neje volt: Marossy Ida, ez melyik Marossy családból származott ? Kik voltak szülei ?

3. Ugyan Csanády Sándor képviselőnek anyja volt: Balogh Zsófia (előbb Csanády Lászlóné, utóbb Csanády Sándorné). Zsófia melyik Balogh családból származott ? Kik voltak szülei ?

4. Dobozy Lajosné - szül. Beleznay Julla - egy törzsből származott-e a gróf Beleznayakkal ? Kik voltak szülei ?

3. Lakatos Benedek, a hetvenes évek elején a Ludoviceum kedvelt hivatalnoka, 1873. július 12-én, neje szül. Dobozy Ltidovika másnap - 13-án - a cholerajár-vány áldozatai lettek. Egyszerre temették a házaspárt. Öt árva maradt utánok. Lakatos Benedeknek felmenői első ízen és leszármazól a mai napig nagyon érdekelnének.

6. Csanády Imréné - Dékány Mária - melyik Dékány családból való ? Szívesen vennék bővebb felvilágosítást.

7. A múlt század végén és a jelen század elején Bőnyön - Győrmegyében -otthonos Patonay család klhalt-e férfiágon?

183 8. Patonay Zsigmond - a holland hadseregben generális - nőül vette szentantalfai Sólyom Zsófiát. Egyetlen leányuk Zsófia, Thomka Ferenczné lett. Thomka Ferenczéknek öt gyermekök volt, u. m. Thomka Ferencz, Eleonóra - Horváth Jánosné, - Karolina - Tremmel Keresztély né, - Zsuzsánna és Zsófia. Kérek e tekintetben bővebb felvilágosítást.

c). Baracskai Szűcs Péternek - Patonay Eszter férjének - kik voltak szülei ? Szűcs Péter élt a múlt század végén.

10. E század elején Bőnyön - Győrmegyében - lakott Bognár Antalnak neje volt felsővályi Vincze Johanna. E Bognár családra vonatkozó adatok érdekelnének.

11. Magyary Kossa Zsófia 1755. febr. 10-én férjhez ment dórjai Hajós Sámuelhez (második férje volt Győry Ferencz), ezen első házasságból származott két fiú, egyik ugyancsak Sámuel, a gyönki ref. gymnasium megalapítója, kinek neje volt Kállay Mária. Idősb Sámuel 1755-ben Nádudvarra vitte nejét.

a) Kérdés: a hajdúsági- vagy a pestmegyei Nádudvarra-e ?

b) Kérdés: Kállay Mária a nagykállóí Kállay családból származott-e?

Hajós Sámuel és Magyary Zsófia második fia volt Hajós Sándor, ki Veszprémben lakott, nős volt-e ? maradtak-e leszármazóí ?

12. Felsővályí Vincze Lajosné - Huszár Ágnes - melyik Huszár családból származott. - Vincze Lajos a győrmegyei Bőnyön lakott.

13. Magyary Kossa Péterné volt Véghelyi Erzsébet, ki - igen idős korban -Mező-Szt Györgyön halt meg, útközben, 1755. szeptember 20-án és ugyanott temettetett el szept. 27-én. Ki volna szíves ezen Véghelyi Erzsébet szüleiről, testvéreiről egyet-mást közölni velem ?

14. Kihalt-e a fiágon a Hollósy-Fílep család?

Tápíó-Szt-Márton, 1899. május 28. Magyary Kossa Sámuel.

II Meggyesi Somogyi Zsigmond m. kir. p. ü. titkár úr Budapesten (lakása: I. ker.. Vár, Tárnok-utcza 19.) szíves fölvilágosítást kér a következő kérdésekre:

1. Harasztkereki (alias Szentsimoni) János született 1716-ban és 44 esztendőn keresztül evang. ref. pap volt Szolnok-Doboka vármegyében Ördöngős-Füzesen, ugyanott halt meg 1802-ben. Hogy hívták a feleségét?

2. Ki lenne szíves velem tudatni, vajjon honnan szerezhetném meg a Podho-ránszky, Szeherer, Gyöngy, Demszky, Szabadi, Meggyesfalvi, Hutflesz, Daday, Furich és Grineusz családok nemességére vonatkozó adatokat ?

3. Schmitz Jozefa 1806-ban született Eperjesen, atyja Schmitz Pál, anyja Somogyi Klára volt. Kik voltak ennek a Schmitz Pálnak a szülei?

4. Podhoránszky János 1793 ban Eperjesen született, atyját Ignácznak hívták. Ki lenne szíves tudatni, hol született ezen Podhoránszky Ignácz és hogy hívták a szüleit ?

III. Borbély Lajos úr Salgótarjánból fölvilágosítást kér arról,

1. hogy Borbély György, a ki 1721-ben III. Károly királytól Köves-Kálla zalamegyei községben birtokadományt s állítólag nemességújító és czímeradományozó levelet kapott, egy személy-e Borbély Györgygyel, II. Rákóczy Ferencz fejedelem híres kapitányával ?

2. hogy őse volt-e a kurucz vezérnek Borbély György Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadvezére ?

3. hogy a Borbély család köves-kállai ága eredetileg mikor nyerte a nemességet és kitől származik ?

4. hogy vajjon közös származású-e a köves-kállai Borbély család a ti.szaroffi, illetőleg krasznai Borbély csaladdal ?

IV. Levéltárnok tisztelettel kérdezi a következőket:

I. Ki volna szíves útbaigazítani az iránt, hol szerezhetnék be egy oly hiteles okmányt, mely igazolná, hogy Detrik (Detrich) Erzsébet, Országh Pál neje, 184 Detrik (Detrich) István és Almássy Apollonia leányba a benedekfahn Detfvch családból szár-ma;ik. Adataim szerint - melyekhez azonban kétség is férhet - Detrik István a múlt század elején Domaházán is szerepelt, bár erre a borsodmegyei levéltárban adatot eddig nem találtam. Detrik Erzsébet 1700 körül születhetett.

2. Teljes hálával és köszönettel fogadnám, ha valaki a Hagerer és Grajíevin családok nemességét és czímerét igazoló adatok birtokába juttatna.

V. Előfizető nagy köszönettel fogadná, ha az Egerben férjnél volt Winkler Rozáliára (férje mérai Farkas János volt, kitől leánya Johanna Egerben 1765. január 5-én született) adatokat kaphatna, főleg arra, hogy a winkelsteini Winkler családból való volt-e és hogy hol született ? Szülei állítólag Winkler János és Kalocsai máskép Kovács Anna voltak.

Kérelem.

Mosonmegyei Levél község határában a legelőn állott egy oszlopszerű síremlék a következő felirattal: »COMITIS SIGISMUNDI FORGACH DE GHYMES RELICTA FIERI bCVRAVIT ANNO 1637.« Ezen emlékkő az előtte szabályosan eltemetett egyén csontjaival együtt a megyei Muzeumba beszálllttatott. A ki ezen emlékkő felállításának körülményeiről felvilágosítást adni szíveskednék. Igen lekötelezné egyletünket.

Mosonmegyei tört. és rég. egylet M.-Óvárott.

Dr. Sőtér s. k.

Helyreigazítás.

Baczka madarasi Kis Bálint cs. és kir. kamarás ur a Pekrovinai Pekri családról szóló közleményéhez pótlásul, illetőleg helyreigazításul a következő sorokat küldötte be hozzánk:

A Pekri család leszármazásához kiegészítésül megjegyzem, hogy gr. Pekri Lőrincinek br. Petrőczy Kata-Szidóniát megelőzőleg már volt egy neje, a Hedrl Benedek és Dell Kata leánya, kinek keresztnevét nem Ismerjük; s hogy a Nagy Iván 4-ik füzete 110-ik lapján a Pekri nemzedékrend jelen századbeli tagjai közt előforduló Albertnek neje Darray Téréz volt, fiának Gábornak neje pedig alsó-c.sernátoni Bernáld Luiza, kitől Eleonora és Korinna nevű leányai is vannak. ugyané táblán ki kell javitnoni azon hibát, mely II. Sándort 1817-ben meghaltnak jelzi, holott a † jelnek csak önállóan a magtalan kihalást kellett volna mutatnia, az 1817. évszám ettől függetlenül egy okiratra yonatkozván, melyben e Sándor fivérével együttesen szerepel. Elhalálozása jóval későbben, 1860. után történt.

Kiss Bálint.

Előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy pénzbeli és írásbeli küldeményeiket nem személyünkhöz, hanem közvetlenül szerkesztőségünkhöz (Budapest, L Vár. Országos Levéltár) szíveskedjenek intézni.

---

185

Az Alaghy család története.

Negyedik közlemény.

György urat nem sokára követte a sirba testvére, Menyhért. Egy 1670. márcz. 17-én keh oklevélben az mondatik róla, hogy »nem régiben« meghalt (N. r. a. 493 : 43). Feleséges ember volt, Lipóczi Keczer Zsuzsánnát birta nőül, de tőle gyermeke nem származott. Az özvegyen maradt két asszony: Várday Fruzsina, Keczer Zsuzsánna hamarosan össze kapott az Alaghy vagyon felett. Alaghy Menyhért ugyanis még életében és királyi jóváhagyással végrendeletileg feleségének ajándékozta a sárosmegyei Baksa és Sandal és abaujvármegyei Felsö-Kemencze falukból öt illető részeket, sőt Regécz várát is fölkérte a királytól. Várday Fruzsina a leleszi konvent előtt rögtön óvást emelt a végrendelet ellen s a királyt tilalmazta Regécz eladományozá-sától. Mérey Mihály nádori helytartó előtt pedig azzal vádolta sógorasszonyát, hogy jóllehet Alaghy Menyhért magtalanul halt el, az Alaghyak okleveleit nem akarja kiadni, sem azt a kötelezvény melyet Schwendi Lázár felsőmagyarországi főkapitány a hadi czélokra Alaghy Jánostól fölvett 1500 magyar frtról adott. (Leleszi ltár prot. A. No. 34, 35 és N. r. a. 493: 43).

Szivósan, kitartóan vitték a pert, különösen mióta férfi gvámolitókra tettek szert. Keczer Zsuzsánnának még el se telt a gyászéve, midőn nőül ment Csoltói Basó Mihály borsodi alispánhoz, kivel 1572. szept. 20-án kölcsönös örökösödésre lépett a leleszi konventben, mely szerint Basó Mihály Balásfölde birtokát /Gömör) átvallotta feleségének, ez viszont Baksát, Sandalt és Kemenczét átvallotta férjének. (N. r. a. i030: 12, Leleszi ltár lit. G. No. 102). Ezzel az ügylettel különösen azért is sietett Keczer Zsuzsánna, mert Miksa király 1571. márcz. 17-én Besztercze, Makovicza, Kevesd várakat s tartozékaikat, köztük Baksát és Sandalt Balassa Andrásné (előbb özv. Serédy Gáspárné) Mérey Annának és két leányának, Serédy Borbaiának és Zsuzsánnának adományozta el. (N. r. a. 21: 97 és Eszterg. kptln ltára lib. W. fol. 150 és caps. 5 fasc. 10. No 22).

Várday Fruzsina viszont Poghi Subich Miklóshoz (immár harmadik férfihoz) ment nőül, hogy érdekeit Keczer Zsuzsánna, és Mérey Anna ellenében hathatósabban oltalmazhassa. A vesztes mégis Várday Fruzsina lett. Rudolf király 1578-ban megerősítette Alaghy Menyhért végrendeletét s annak az alapján Keczer Zsuzsánna és férje Basó Mihály örök tulajdonjoggal a jászói konvent által beiktattattak a peres birtokrészekbe. (Jászói ltár lib. statut. lit. R. No. 57).

Várday Fruzsina ezután gyermekei jövőjének biztosítására fordította minden gondját. A halál gondolata s gyermekei jövője sokat búsította. Atyafiaiban nem bízott.

186 Unokatestvérei: Várday István, Miklós és Mihály iránt elhidegült, mert midőn ezek neki, mint hajadonnak, apja halála után gyámjai voltak, a gyámi tisztet hanyagul vitték, férjhez menetelekor még egy jobbágytelket se adtak az atyai vagyonból s csak hosszas, költséges pereskedéssel tudta tőlük jussát kicsikarni. Ennélfogva 1 Sőq. márcz 19-én Dombrádon (Szabólcs vm.) tett végrendeletében az Alaghy Györgytől származott fiait sógorára, Vékey Ferenczre bizta, lelkére kötvén, hogy vagyonukat lelkiismeretesen gondozza, velők szelíden bánjon s a hasznos tudományokra taníttassa Leánykáját, Klárát a férje nővére, Alaghy Magdolna Harsághy Farkasné gondozásárc bizta, hagyván neki 500 magy. frtot, ékszereket és ruháit. (N. r. a. 988: 12).

Leányáról még máskép is gondoskodott, nevezetesen bár az még csak 3 esztendős volt, eljegyezte Odönffy István fiával, Kristóffal. iSyi.febr. 25-én a már nagykorú vőlegény és mostohaanyja, mint leendő anyósa, a leleszi barátok előtt erős esküve kötelezték magukat, hogy ezen »isteni szövetség« mellett megállanak s azt alacsom besúgások és rágalmak ellenében sem engedik felbomlani. Várday Fruzsina anyai jóindú latának látható jelét is akarván tanúsítani, Baksa, Sandal, Kemencze és a szabolcsvármegyei Kék falukban levő porczióit a lakodalomig haszonélvezetül átadta vejének és halálí esetére fiainak, Istvánnak és Ferencznek gyámságát is ráruházta. (N. r. a. 493: 51] Időközben azonban harmadszor is férjhez ment - mint említők - Pogh Subith Miklóshoz s most már, 1672. máj. 16-án visszavonta két év előtt tett rende letét s gyermekei gyámjává férjét tette, egyidejűleg pedig az országbíró utján kény szerítette sógorát, Hassághy Farkast, mint korábban kijelölt gyámot, a családi okle velek, ékszerek és ruhák visszaadására. (N. r. a. 520: 54 és 562: 16).

Végintézkedése volt ez Várday Fruzsinának. Dombrádon, súlyos betegen feküdv( tette a leleszi konvent két kiküldöttje előtt. Élete valószínűleg nem nyúlt tovább Kiskorú fiainak, Istvánnak és Ferencznek gyámságát Ödönffy Kristóf vitte, ak 1571. febr. 15-én tett fogadalmát megtartván, Alaghy Klárát csakugyan feleségű vette. A fiuk 1582-ben szabadultak fel a sógoruk gyámsága alól (Leleszi ltár prot A. No. 132) s az anyjok birtokai miatt mindjárt perbe keveredtek az atyafiságga! A kisvárdai Várday családnak, ugyanis, fiágon magvaszakadván, a Várday Míkló leányági leszármazóí, ú. m. Alaghy István, Ferencz, Klára, Serédy Gáspár, István Erzsébet (Palaticz Györgyné), Dorottya és Eszenyi Chapy Kristóf osztálypert indí tottak Várday Katalin és gyámja, a néhai Várday Anna férje, Zokoly Miklós, min a kisvárdai vár és uradalom birlalói ellen.

A dolog könnyebb megértése végett álljon itt ez a genealógiai töredék:

187 A perbe a kir. fiskus is bele avatkozott, hogy a Várday család fiágának kihaltával a birtokokat a koronának visszaszerezze. Az egész ügy tehát nagyon összebonyolódott s a sokféle érdekek folytán kilátás nyílt rá, hogy egyhamar nem fog befejezést nyerni. Amig tehát a fiskus és Zokoly a felett vitatkoztak, hogy a Várday család köznemesnek vagy főrendnek tekintendő-e s így ez az ügy rendes vagy rendkívüli bírói ütra tartozik-e.? - Alaghyék czélszerübbnek látták barátságos egyességgel jutni, habár csekélyebb hagyatékhoz is. 1588. május 28-án 2000 frt körbér terhe alatt abban egyeztek meg Zokolyval és gyámleányával, hogy Szabólcsvármegye alispánjára s általa választandó bírákra bízzák annak az eldöntését, hogy a dombrádi, devecseri, tasi és szamosszegi birtokokból, mely és mennyi rész illette Várday Fruzsinát? (N. r. a. 550:27.) A következő évben pedig Zokoly és Várday Katalin - ekkor már Telegdy Pálné - beszüntetvén az Alaghyakkal és Serédyekkel folyó pert, a szabolcsmegyei Pap falut egészen átengedik nekik (N. r. a. 550:31, 428:47, 3:19, 410:41 és 47, leleszi ltár prot. G. No. 229.).

A Várday-pernél sokkal szenvedélyesebben és kitartóbban folyt az a per, melyet Alaghy István és Ferencz a regéczi uradalomért Rákóczy Zsigmondné Alaghy Judittal, majd ennek leányával, Rákóczy Erzsébettel folytattak.

Emlékezhetünk, hogy mikor 1560. jan. 9-én Alaghy János megszerezte a regéczi várat és tartozékait, az adománylevélbe, épúgy más adománylevelekbe is, befoglaltatta féltestvérei: György és Menyhért neveit is. Ennélfogva István és Ferencz, mint Györgynek a fiai ép oly jogot tartottak ahoz a közösen szerzett birtokokhoz, mint Jánosnak a leánya, Judit. Sőt úgy vélekedtek, hogy őket, mint fiukat inkább megilletik, mint a leány-örököst. Megfogadták tehát ügyvédül Herczeg Ferenczet, egy hires jogtudós prókátort, 16 népes jobbágytelket kötvén ki neki jutalmul. (N. r. a. 991 :30). Azután pedig 1588. jan. 14-én osztoztató parancsot eszközöltek ki az esztergomi székes-káptalanhoz és Alapi Balogh Albert nádori itélőmesterhez.

A hivatalos személyek márczius 10-én meg is jelentek Regécz várában, de az Alaghy Judit ügyvédje hallani sem akart az osztozkodásról. A királyi parancs érvényessége ellen alaki kifogásokat emelt s különösen kifogásolta, hogy az új kalendárium szerint van keltezve, holott Abaujvármegyében a naptár-változás még nincs kihirdetve. Tagadta, hogy Alaghy István és Ferencz részt követelhetnének akár a regéczi uradalomból, akár a széplaki birtokból. Alaghy János szerezte azokat s az adománylevél szavai szerint, csak »juxta suam ordinationem et dispositionem« (rendelkezése és intézkedése szerint) részeltette bennök testvéreit. Bizonyítsák be fölperesek, hogy rendelkezett Alaghy János?

Erre a kérdésre fölperesek helyett a hivatalos kiküldöttek adták meg a választ. Szerintök az oklevél ezen szavai nem értelmezhetők máskép, mint úgy, hogy Alaghy János, György és Menyhért egyenlő arányban és részben nyerték az adományt. Ennélfogva az osztályt azonnal végre akarták hajtani; azonban az Alaghy Judit szolgái fegyveres erővel ellene szegültek. (N. r. a. 32 :1, 494:21, 564:09 és eszterg. kptln. lt. cap. IV., fasc. 6., No. 29.}

Alaghy Judit az osztozkodás meghiúsításával meg lehetett elégedve. Neki nem volt más czélja, mint rendes per útjára terelni a dolgot s május 17-én már ki ís eszközölte Istvánffy Miklós nádori helytartótól a parancsokat, hogy az esztergomi 188 káptalan a végrehajtást függeszsze föl, a leleszi konvent pedig idézze meg Alaghyékat a kir. kúriába. (N. r. a. 32:4, 537:39, 565:34, 934:67).

1589. május 9-én vétetett föl a per. Alaghy István már nem jelenhetett meg a tárgyalásra, időközben meghalt. Helyette özvegye, Surányi Klára állott törvénybe, mint kiskorú fiának, Menyhértnek a természetes gyámja. Ettől kezdve, mint az a birtokpereknél már rendes volt, évenként egy-két tárgyalás volt, de az alperes vagy nem jelent meg, vagy haszontalan ügyvédi feleselésekkel fecsérelte az időt. (N. r. a. 494: 16, 520:2, 562:19, 564:49, 996:19).

Végre is Alaghy Judit megemberelte magát. Súlyos betegségbe esett s halálát közeledni érezvén, rokonaival haragban nem akart megválni a földi élettől. Az egyezségnek megnyerte férjét is és 1590. nov. 19-én a leleszi konvent két tagját Regéczre betegágyához hivatván, előttük olyan vallást tett, mely szerint Paczin és Karcsa falukat, az utóbbiban levő várszerű kúriával, gazdasági épületekkel, vetésekkel s mintegy 3000 m. frt értékű gazdasági fölszerelésekkel, továbbá Karos, Kis-Czigán, Csergő, Karad falvakbeli porcziókat, Ratka falu felét három szőlőhegygyei, Tályán a Palotamegy, Mádon a Böcsök nevű szőlőket és Szabólcsban Beszterecz falubeli birtokrészét teljes joggal átengedi Alaghy Ferencznek és István fiának Menyhértnek. (N. r. a. 363:22, 418:18, 494:22, 981:10, 995:26, leleszi levéltár prot. A., Nr. 187.)

Alaghy Ferencz elfogadta az egyezséget és 1590. decz. 24-én a leleszi konvent előtt az öcscse, Menyhért nevében is kijelentette, hogy a további pereskedéssel felhagynak, a perfolyta leveleket kiadják, a kapott jószágok fejében a többi birtokokról lemondanak s kötelezik magukat, hogy az Alaghy Judit jogutódalt nem háborgatják. De ha Alaghy Juditnak Mágócsy Andrástól és Rákóczy Zsigmondtól született gyermekeinek magvaszakad, a birtokok visszaszállanak az ő Ivadékaikra. Egyúttal azon atyafiságos jóindulatért, melyet Rákóczy Zsigmond az egyezség létrehozása körül tanúsított, Mádot teljesen átengedik Rákóczynak és jogutódalnak. (N. r. a. 788: 1 és 5, 633 :40, 619:3.) Ez utóbbi - Mádra vonatkozó - vallományhoz 1591. jan. 28-án a súlyos beteg Alaghy Judit is hozzájárult, Rudolf király pedig 1591. nov. 4-iki diplomájával megerősítette. (N. r. a. 619:3.)

Rákóczy Zsigmond elmulasztotta egy éven belül beiktattatni magát Mádba, s mikor már annak birtokába akart lépni, nagyon megváltoztak a viszonyok. Az atyafiak összezördültek s noha Zsigmond ur 095. febr. 1-én megújított beiktatási parancsot eszközölt ki a királytól, de midőn a leleszi konvent végre akarta hajtani, Alaghy Ferencz és Menyhért s a Mágócsy András fiai: Gáspár és Ferencz ellene mondtak, a leleszi konvent előtt pedig tilalmazták Rákóczyt a feleségéről maradt javak elidegenítésétől. (N. r. a. 786:25 és 75, 788:3, 824: 16 és 19, 903 :43, Conc. exped. canc. 1595. No. 11., leleszi ltár prot. A. No. 12. és 27.)

Ennek a fordulatnak az a magyarázata, hogy midőn a kamara értesült róla, hogy Alaghy Judit milyen szerződést kötött a férjével s midőn megtudta, hogy Alaghy Juditnak Rákóczy Zsigmondtól született leánya Erzsébet férjhez ment Homonnai Drugeth Bálint zempléni főispánhoz, félteni kezdte a regéczi várat, hogy az elvesztvén Inscriptionális jellegét, a sokféle családi összeköttetések közt jogi természete annyira összekuszálódik, hogy a korona, ha el nem veszti is, de minden 189 bizonynyal nagy ügygyel-bajjal fog Ismét hozzájuthatni. 1602-ben tehát elhatározta annak visszaszerzését.

Az ezen tárgy felett való tanácskozásra összehívott főpapok, főurak és más jogtudós emberek azt a módot javallották, hogy az Alaghy fivérek mondjanak le Regéczhez való Igényükről ő felsége javára, nyilvánítsák semmisnek a leányággal kötött összes ügyleteket s mikor mindez megtörtént, a nádori helyettes szólítsa fel Rákóczy Erzsébetet és Mágócsy Ferenczet (Gáspár Időközben meghalt), hogy a 18.000 frt Inscriptionális összeget vegyék fel, Regéczet pedig bocsássák vissza. Mit ha vonakodnának tenni, a kamara helyezze letétbe a 18.000 frtot, a vár foglaltassék vissza karhatalommal, esetleg rövid per útján végezzenek az Alaghy Judit örököseivel. (N. r. a. i014:5.)

A tanácson kapott a kamara, azonban pénze - mint rendesen - nem lévén, aképen vélt magán segíthetni, hogy az Inscriptionális összeg letevése és a vár magához váltása Iránt Alaghy Ferenczczel lép érintkezésbe. (Ben. resol. 1603. fol. 24, 35, 56, 85.)

A kamara szándékát megneszelték Rákóczy Erzsébet és Mágócsy Ferencz s hogy az Alaghyakat megnyerjék maguknak s a kamarával való alkudozástól elvonják, Fábiánházán, Báthory István országbíró kastélyában 1603. május 15-én olyan egyezségre léptek, hogy a regéczi uradalmat két egyenlő részre osztották s az egyik fele részt átengedték Alaghy Ferencznek és Menyhértnek, sőt ezeken felül Mád városát, jóllehet ahoz Rákóczy Zsigmond tartott igényt és Bányácska zemplénvár-megyel falut szintén odaadták örök tulajdonul. Magszakadás esetére kikötötték a kölcsönös örökösödést, elidegeníteni tehát semmit se lesz szabad. A mely fél meg nem tartja az egyezséget, elveszti mind most meglevő, mind jövendőbeli jussát. (N. r. a. 18: 14, 408: 18, 494:26, 988:22.)

Alaghy Ferencz és Menyhért elfogadták az egyezséget. Nem sejtették a ravaszságot, hogy ezzel Rákóczy Erzsébet és Mágócsy Ferencz voltaképen a kamarával leendő egyezséget akarták meghiúsítani. Csak akkor nyílt fel a szemük, mikor Rákóczy Zsigmond ünnepélyesen tiltakozott az átruházás ellen s amikor meghallották, hogy Rákóczy Erzsébet és Mágócsy a tályai hegyen egy 10.000 frtos szőlőt Zagyvay Miklósnak, - és a regéczi várnak csaknem összes hegyeit, völgyeit, erdeit minden elfogadható ok nélkül elidegenítették Báthory országbírónak, akinek, mint a szomszéd Füzér vár urának már régóta fájt a foga rájok s miként láttuk, már atyja pereskedett érettök Alaghyékkal. (N. r. a. 15:42, 425: 17, 788:4, 991:36.)

Ekkor aztán Alaghy Ferencz újból fölvette a tárgyalást a kamarával. A kamara 50.000 magy. frtért volt hajlandó az uradalmat örök tulajdonul átadni, amely ösz-szegbe a 18.000 frt, az előbbi Inscriptionális összeg betudatnék, olykép, hogy ennek fele a leányágat Illetvén, kifizettetnék Rákóczy Erzsébetnek és Mágócsynak. Még azt is kikötötte a kamara, hogy Alaghy Ferencz azt az ítéletlevelet, melylyel a kisvárdal várat per útján megnyerte, adja át a kamarának, vagyis mondjon le a kisvárdai várról.

Alaghy késznek nyilatkozott az 50.000 frtot két év alatt lefizetni s a kisvárdal várról lemondani, ha Regécznek mindjárt birtokába lép| s ha a Csaholvi javakban (melyekről alább lesz szó) őt és feleségét ő felsége megoltalmazza s ha a szabolcs-vármegyel Pap, Márok, Dombrád, Kék, Tuzsér, Kalonga falukat, melyeknek jó részét amúgy is bírja, egészen megnyeri szabad rendelkezési joggal.

190 Az egyezség ezen az alapon létre is jött; végrehajtása azonban nagy nehézségbe ütközött, Rákóczy Erzsébet és Mágócsy Ferencz nem voltak szép szerével rá bírhatók, hogy a rájok eső 9.000 frtot fölvegyék s Regéczet békességesen visszabocsássák. Hiába voltak az itélömesterek fölhívásai, hiába a fenyegetések, Rákóczy Erzsébet minden törvényes eszközt végig próbált, csakhogy hiázza-halaszsza a dolgot s a jószágnak minél tovább hasznát vegye.

De a kamarának nagyon kellett a pénz, nem várhatott, mig rendes per útján tisztába jön a dolog, ennélfogva 1604. márcz. 25-én egy ideiglenes adománylevelet adott ki Rudolf király, kötelezvén magát, hogy mihelyt Regécz és Tálya várakat és tartozékaikat visszaszerzi, át fogja adni Alaghy Ferencznek és Menyhértnek nemkülönben mihelyt Kisvárda várát visszaszerzi, a szabolcsmegyei birtokrészeket tulajdonába bocsátja és a Csaholy pörben pártját fogja. (N. r. a. 408:20, 494:13.)

Dr. Illéssy János.

---

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

(Erdélyországi Liber Regiusok.)

Ötödik közlemény.

Asztalos de Zilah Márton, felesége Tálos Borbála s gyermekei: Dávid és Márton, Dávid felesége Szigyártó Anna s ennek fia Márton, valamint testvérei: Asztalos István feleségével Szigyártó Erzsébettel és .János, Lipót királytól Bécsben, 1700. jan. 12-én megnemesittetnek a következő czímerrel:

Kék paizs alján zöld hegy, melyen karóra felfutott szőlőtőke van gerezdekkel. Sisakdísz : ugyanezen hegy, rajta vörös ruhába öltözött kar könyököl szőlőfürtöt tartva. Takarók: ezüst-vörös, kék-aranv. (Erd. Kancz. Nr. 18. ex 1700.)

KK. II. 448.

Ács alias Kis Pál borbereki, alsó fehérmegyei lakos, s felesége Méra Katalin, Lipót királytól Bécsben, 1700. jul. 10-én megnemesittetnek a következő czímerrel:

Kék paizsban hármas zöld hegyen nyakán nyíllal átlőtt szarvas áll. Sisakdísz: a paizsbeli szarvas növekvően. Takarók: vörös-ezüst, arany kék. (Erd. Kancz. Nr. 64. ex 1700.) KK. II. 764.

Antal de Sztojkafalva Lukács, s fiai: Antal, Gergely és Danílla, Lipót királytól Bécsben, 1700. jul. 10-én megnemesíttetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizs alját zöld hegy foglalja el, melyből vörös ruhás kar emelkedik ki, kardot nyújtva felfelé. Sisakdísz: ugyanezen kar. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Antal nemes Szikszai György jobbágya volt, ki őt szabadon bocsátotta. (Erd. Kancz. Nr. 95. ex 1700.) KK. II. 784.

Angyalos Márton bergenyei marosszéki lakos s általa feleségét s fiait: Sámuelt és Ferenczet a kevésbé nemesi állapotból I. Lipót Bécsben, 1702. aug. 20-án nemességre emelvén, következő czímert adja nekik:

Kék paizsban zöld hegyen ölyv lábaival kis madarat tartva, csőrével marczan-golja. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (Erd. Kancz. Nr. 167. ex 1702.)

KK. IV. 473.

191 Almássy István deési református pap, III. Károlytól Bécsben, 1712. okt. 26-án nemességre emeltetvén, következő czímert nyeri:

Vörös mezőben arany oroszlán előlábaival ezüst liliomokat tart. Sisakdísz: két sasszárny közt kiemelkedő meztelen kéz nyitott könyvet tart, melyre ez van irva: Faciunt Immortalem. Takarók: arany-vörös mindkét oldalról.

Almássy Csáky László gróf jobbágya volt, ki őt szabadon bocsátotta. (Erd. Kancz. Nr. 97. Anni 1712.) KK. V. 470.

Apostolli Mannó, Havasalföldéről származó, III. Károlytól Luxemburgban, 1713. máj. 24-én megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Sárga paizs, melyben arany gyűrűvel körülfogott s hegyével lefelé álló nyil van. A gyűrűből három kék harangvirág emelkedik ki. Sisakdísz: repülésre kész sas. Takarók: mindkétfelől arany-fekete. (Erd. Kancz. Nr. 36. Anni 1713.) (V. Ö. Nagy- Iván 11. lap.) KK. V. 513.

Andor de Komolla, sepsiszéki lófőszékely s fiai: Tamás és Benedek, III. Károlytól Bécsben, 1716. márcz. 13-án nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban zöld mezőn természetes farkas lépdel Sisakdísz: a farkas növekvően. Takarók: különböző színűek. (Erd. Kancz. Nr. 15. ex 1716.)

KK. VI. 228.

Andrási Ferencz, a Kászonszéken Impérfalván lakos, néhai Péter fia: lófőszékely, III. Károlytól Bécsben, 1721.febr. 10-én megnemesittetvén, következő czímert nyeri :

Kék paizsban borókafenyőfa, melynek gyökerei is látszanak s mely ágaival és leveleivel az egész paizsot betölti. Sisakdísz, valamint a takarók nincsenek leirva.

Andrási Péter kászonszéki esküdt volt. (Erd. Kancz. Nr. 12. ex 1721.)

KK. VIL 182.

Ahrahami Jakab erd. kancz. hites jegyző, ki nemes szülőktől származott, III. Károlytól Luxemburgban, 1727. május 15-én újra megnemesittetvén, ez alkalommal az I. Lipóttól 1701-ben ehrenburgi Christoph Sámuel szebeni szenátor és felesége Abrahami Katalin részére adományozott czímerrel bővített ősi czímert kapja:

Kék pólyás paizs, melynek bíborszínű felső mezejében fénylő (corruscens) ruhába öltözött férfi jobbjában kardot, baljában bikafejet tart, az alsó kék mezőben ezüst galamb olajágat tart, a kék pólyában három arany csillag. Sisakdísz : egy vár, melyen daru áll, jobb lábával követ, csőrében arany gyűrűt tartva. Takarók nincsenek leírva.

Christoph Sámuelnek magvaszakadván, czímerét és "ehrenburgi" előnevét Abrahami Jakabra ruházta, azonban az előnevet a fejedelem nem adta meg. (Erd. Kancz. Nr. 60. ex 1721.) KK. VII. 243.

Anka István, szelecskei belsőszolnokmegyei szabados, kinek neve ez okból Anka alias Szeleczkei, III. Károlytól Bécsben, 1723. jan. 6-án megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban ezüst hegy csúcsán arany búzakéve. Zárt sisak. Sisakdísz, takarók nincsenek leírva.

Anka István apja Gábor, nagyatyja Tódor volt, kit néhai nagybányai Vasas János és ennek feleségétől Szalárdi Évától született gyermekei: Zsigmond, József, Gábor, Mária és Zsuzsánna, valamint néhai Vasas László leányai: Mária, Krisztina és Zsófia, és végül néhai Vasas Klára fia: felsőbányai Szász Mátyás a jobbágyság alól fölszabadítottak. (Erd. Kancz. Nr. 2. ex 1723.) KK. VII. 344.

Antal Pál, kőröspataki, udvarhelyszéki, kereszturszéki lakos, lófőszékely s felesége Tibódi Katalin és fiai: Lukács, István, Gergely András és Pál, III. Károlytól Bécsben, 1725. márczius 25-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban arany kar kardot tart. Zárt sisak. Sisakdísz nincs. Takarók: különböző színűek. (Erd. Kancz. Nr. 29. ex 1723.) KK. VII. 525.

192 Abos de Borsova Ferencz lófőszékely, Mária Teréziától Bécsben, 1742. aug. 4-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyeri:

Vörös paizsban zöld mezőn két gyümölcsfa között vadászeb áll. Sisakdísz: két zöldág között, melyek félhold módjára összehajolnak, a vadászeb. Takarók: zöldarany, vörös-ezüst.

Abos többször kiment Törökországba kémkedni felsőbb rendeletre, mely alkalmakkor életét is koczkáztatta. (Erd. Kancz. Nr. 399. ex 1742.)

KK. IX. 140.

Ahlefeld Mihály Theophil erd. kanczellárlai lajstromozó s feleségétől nemes Brukenthal Zsuzsánnától született gyermekei: Mihály-Theophil és Mária-Erzcébet Mária Terézia királyasszonytól Bécsben, 1774. október 1-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik :

Kék paizs vörös balharánt pólyával, melyben arany agár fut, alatta három hatágú arany csillag egymás mellett, a felső mezőben híd, a báró Brukenthal czímerből véve, felette három hatágú arany csillag, az alsóban felfordított ezüst szárny, ebben fekete körben hatágú, de a többieknél nagyobb arany csillag. Sisakdísz: két ezüst sasszárny között, fekete körben az arany csillag. Takarók: arany-vörös, ezüst-kék.

Ahlefeld 1734-től szolgált, előbb az adókivetésnél, azután a tartományi főbiztosságnál, úgy jött a főkormányszékhez írnoknak, 1737-ben a pestis alkalmával kiküldött országos bizottságnál működött, 1762-ben fogalmazó lett. (Erd. Kancz. 1196. ex 1774.) KK. XI. 494.

Abel de Székesfejérvár Károly marosszéki esküdt, a kinek felesége csapói Kun Zsigmond ítélőmester leánya Zsuzsánna, özvegy branicskai báró Jósika Dávidné volt, Mária Teréziától Bécsben, 1774. október 1-én nemességre emeltetvén következő czímert nyerl:

Vörös paizs kék ékkel, melyben két ezüst szikla között hid látszik, mely alatt folyó folyik, felette hatágú arany csillag ragyog. A vörös részekben egy-egy ezüst egyszarvú összefordulva. Sisakdísz: növekvő fekete sas. Takarók: ezüst-vörös, ezüstkék. (Erd. Kancz. 1196. ex 1774.) KK. XI. 479.

Antal de Csík Szent Imre János míklósvárszéki és István csíkszéki esküdtek, néhai Istvánnak fiai, lófőszékelyek s János felesége Bede Judit, fia: István, feleségével Benedek Rebekával s unokája Rebeka s leányai: Erzsébet, Katalin és Klára, továbbá István felesége Tamási Mária s gyermekei: István, Anna, Zsuzsánna és Borbála, Mária Teréziától Bécsben 1762. deczember 22-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyerík:

Kék paizsban faágakból készített fészkén ülő ezüst pelikán négy fiókáját eteti. Sisakdísz: két fekete sasszárny között könyöklő vörös ruhás kar kardot tart. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany. (Erd. Kancz. 41. ex 1761.)

KK. X. 712.

Ágoston Márton, kolozsvári szenátor és István Kolozsvártt az árvák felügyelője, testvérek, kik az 1379-ben Báthory Zsigmondtól kapott nemeslevelet felmutatták eredetiben s nemességüket is igazolták, s Mártonnak Gyulai Borbálától született fiai: István, László, Márton és Károly, valamint Istvánnak Szaknovits Borbálától született fiai: Sámuel és József, I. Ferencztől Bécsben, 1797. márczius 31-én megerősíttetvén nemességükben, következő czímert nyerik:

Négyelt paizs, 1. és 4. kék mezőben hármas zöld halom, arany koronás középsőjén repülésre kész természetesszlnű sas a jobb felső sarokba helyezett napba tekint. A 2. és 3. vörös mezőben ezüst torony áll zöld gyepen nyílt kapuval és két ablakkal s három ormóval. Sisakdísz: a repülésre kész természetesszínű sas. Takarók: kék-aranv, vörös-ezüst. (Erd. Kancz. Nr. 796. ex 1797.)

KK. XIII. 148.

193 Antal János erdélyi ref. püspök s feleségétől néhai kibédi Péterfi Máriától született gyermekei: Ferencz hites ügyvéd, László orvos, Mária, Hegedűs Lajosné, Bor-bála özv. Molnár Sámuelné, Zsuzsánna, zágoni Bodola Sámuelné és Katalin kézdi-vásárhelyi Nagy Sámuelné, Bécsben,1840. február 20-án V. Ferdinándtól nemességet nyernek a következő czímerrel:

Vágott felső részében hasított paizs. A jobb felső vörös, valamint a bal felső kék mezőben arany koronán könyöklő ezüst ruhás jobb kar, a jobboldali arany mérleget, a baloldali botot tart Aesculap kígyójával (a gyermekek pályáját jelezvén). Az alsó arany mezőben hármas halmon alló pálmafa, jobbról, balról szőlőágak fürtökkel s levelekkel rakva, nyúlnak ki. Sisakdísz: fekete papi ruhába öltözött jobb kar arany kelyhet tart. Takarók: kék ezüst, vörös-ezüst. (Erd. Kancz. Nr. 29. ex 1840.)" KK. XV. 215.

Közli: Pettkó Béla.

---

Magyarország családai.

27. Draveczi Draveczky.

Csehországból eredő ősnemes család, melynek törzsöke a régi genealogusok tudósítása és Nagy Iván alapvető munkája szerint bizonyos 1334-ben élő Skop János volt. Ennek fia Bogiszláv (1390-1410.) Zsigmond király uralkodása alatt prágai parancsnoknak, Bogiszláv fiai közül: Kristóf ezredesnek és boroszlai kapitánynak, Henrik (1478.) csehországi égeri, Szaniszló, a ki máskép Tluk-nak hivatott, Sziléziában tescheni kapitánynak iratik. (Magyarország családai III. 395.) Szaniszlónak János nevü fiától származott unokája tesinoveczi Tluk Menyhért a mohácsi veszedelem után, alkalmasint a német birodalmi segédcsapatokkal, mint kapi-tány Magyarországba került, és I. Ferdinánd király pártján vitézül harczolván, a szepesvármegyei Dravecz, Krigh, Katzwinkel és Rókusz falvakban, állítólag 1543-ban birtokadományt kapott. Az adománylevelet ugyan nem irták be a Királyi Könyvbe, de hiteles okmányokból tudjuk, hogy Menyhért utódjai - (draveczi Tluk, máskor Draveczky aliter Tluk néven) a felsorolt helységekben, az Okolicsányi, Kubinyi, Dubraviczky és Görgey család tagjaival együtt már a XVI. században földesurak voltak (szepesi káptalan Elench). Később előkelő magyar nemzetségekkel sógorosodván, tökéletesen megmagyarosodtak és háromszáz esztendő leforgása alatt hazánknak úgy a polgári, mint a katonai pályán sok jeles férfiút adtak. A család leszármazását Draveczky Zseni báró Kriesch Nándorné urhölgy, továbbá Draveczky Gyula gálos-petri nagybirtokos, Sváby Frigyes szepesvármegyei levéltárnok és Császár Rezsö urak szives támogatásával - a kik az előttem ösmeretlen adatokat rendelkezésemre bocsátották - következőleg sikerült a mai nemzedékig összeállítanom :

194

195 A táblázat élén álló Tluk Menyhért 1558-ban végrendelkezett, (Szepesi kápt.) Felesége Weleskowna, némelyek szerint Wilczek vagy Wilcepolski Fruzsina volt, a ki másodszor Biffoffsheim Boldizsárhoz ment nöül - Négy fia maradt:

a) Boldizsár, a kit mostoha atyja nagy gonddal neveltetett, mint magyarul, latinul, németül, lengyelül és olaszul beszélő ember, különféle tisztségekkel ruháztatott föl. Egy ideig a német vértesek mellett hadi biztos volt, később Rudolf király Lengyelországba küldé követségbe, honnan betegen tért vissza, és 1593. szeptember 5-én meghalt. Eltemettetett a krighi templomban Sírja felé hitvese Sváby Anna emlékezetét mai napig hirdető vörös márvány koporsókövet csináltatott. (Wagner: Analecta Scep. II. 345.) Utódokat nem hagyott hátra.

b) Gáspár, c) András, d) János, a draveczi, krighi és a többi szepesvármegyei jószágokra Rudolf királytól 1595-ben uj adományt nyertek. Ezekhez - úgy látszik -a Dubraviczky család tagjai is jogot tartottak, mert a birtokba iktatásnak ellentmondottak. Jánosnak, a ki 1597-ben Szepesvármegye alispánja volt és Andrásnak gyermekei nem maradtak;I. Gáspár darahi Darvay (?) Annát vette nőül és a mai napig virágzó család ősatyjává lőn. Két fia és egy leánya Zsófia maradt, a ki 1630-ban mint péchujfalusi Péchy Zsigmond kamarai tanácsos hitvestársa említtetik. A fiuk közül:

I. Sámuel 1602-ben néhai Tluk Boldizsár özvegyével, Sváby Annával egyetemben ünnepélyes vallást tett arról, hogy neki id. Okolicsányi János vérszerint való rokona és Dravecz, Krigh, Katzwinkel helységekben osztályrésze vagyon; 1628-tól 1631-ig Szepesvármegye alispánja volt. Utódokat nem hagyott hátra. Testvére:

II. Gáspár 1633-ban feleségével, berzeviczei Berzeviczy Annával a Czékus családnak birtokot adott el. Két fia maradt:

a) Zsigmond, a kit az 1622. évi soproni országgyűlés Hosszutóthy László szepesi préposttal és Hoffmann Istvánnal együtt a magyar és lengyel határ rendezésére biztosnak küldött ki. Ez még a Tluk nevet használta, (1622. évi 57. t.-cz.); maradékalt nem ösmerjük;

b) Sámuel, lőcsei kapitány, a kinek feleségétől, bárczai Bárczay Annától a táblázaton látható 4 fia és 2 leánya származott, de a fiuk közül egyedüf III. Gáspár, Ung vármegye főjegyzője (megh. 1714) terjesztette tovább a családot. Felesége nagymihályi Eödönffy Zsuzsánna volt, kitől született Zsuzsánna leányát tolcsvai Bónls László, Zsófiát boronkai Boronkay László, Annát pedig pálóczi Horváth Ádám vette nőül. Egyetlen fia:

II. László, sz. 1704-ben, a Mária Terézia királyasszony trónját fenyegető ügynevezett osztrák örökösödési háborúban, előbb a Bihar vármegyei nemesi felkelők kapitánya, később ezredes lett és 1745-ben a sziléziai csatatéren nagy vitézül harczolt. Rosenberg ostrománál mint a Szatmár, Bereg-és Ugocsa vármegyei insur-gensek vezére, különösen kitüntette magát s mikor a város fölmentésére érkező szürke jó mundéros, paripás, fegyveres, válogatott porosz csapatok egy része valamely jól bekerített helyre vonulván, hatalmas ágyu és puskatűzzel verte vissza a támadókat: »Oberster Dráveczky uram, látván, hogy lóháton kevés hasznot lehet tenni, lováról leugrott és mezítelen kardot fogván, nyomult ellenek.« Példáját a többlek is követték és »busult vad kan« módjára megrohanván az ellenséget, hamarosan szétverték, sok főtisztet elfogtak, gazdag zsákmányt nyertek, (Hadtört. Közlemények VI. k. 550 1.) Hű szolgálatait Mária Terézia Ung, Zemplén, Bihar és Közép-Szolnok vármegyékben fekvő birtokokkal jutalmazta. Meghalt 1765-ben. Első felesége királyfalvi Róth Borbála, a második nagyréthi Darvas Ilona volt. Első házasságából származott fia:

IV. Gáspár, (a tiszántúli) kerületi tábla bírája volt, meghalt 1772-ben. Hitvesétől Jánoky Mária Magdolnától a táblázaton látható gyermekei származtak.

A hat fiu közül: III László, Antal és V. Gáspár maradék nélkül halt el, Miklósnak pedig (1766-1811.), a ki és. kir. őrnagy volt, a franczia háborúban elesett József nevü fiában magvaszakadt. A családnak két ágon való fenntartói tehát I. József és V. János voltak.

196 I. József, sz. 1769-ben, meghalt 1830. január 23-án. Arany sarkantyús vitéz és vinnai nagybirtokos volt. Feleségével báró Hellenbach György és divékujfalusi Ujfalussy Polixéna Johanna Amália nevű leányával virágzó családot alapított, melynek a legújabb időkig terjedő leszármazását az I. tábla mutatja.

V. János, sz. 1770-ben, az 1796/97. évi nemesi fölkelés alkalmával insurgens kapitány volt, meghalt 1842-ben. Első felesége ippi Bjdeskuthy Julianna, a második Keczely Katalin vala, ezektől öt fia és négy leánya származott. A fiuk az egy Albert kivételével (sz. 1806., † 1823.), mind családalapítókká lőnek, maradékaik a II. táblán láthatók.

Draveczky László ezredesnek, alkalmasint második feleségétől, nagyréthi Darvas Ilonától született Gábor nevü fia, atyja példáját követvén, a katonai pályára lépett. A hadi szolgálatot az Eszterházy lovas ezredben mint zászlótartó kezdette; a hét esztendős háborút mint főhadnagy végig harczolta és vitézség dolgában méltó fia volt atyjának. Az 1763. évi békekötés után kapitányi rangban áttétetett a magyar nemes testőrséghez, majd Ferdinánd főherczeg oldala mellé rendeltetvén, főstrázsa mester lett és Mária Terézia királyasszony a szent István-rend kis keresztjét adományozta neki. Mint alezredes 1779. márczius 12-én családja ős nemesi czímerének megbővítésével, magyar bárói méltóságra emeltetett (Királyi könyv 51. k. 83. 1), de maradékai nem voltak, sőt úgy látszik nőtlenül hal el.

Minthogy a Draveczky család nemesi és bárói czímerét úgy a régi Nagy Iván (III. k. 395. lap), mint a Siebmacher-féle Wappenbuch (IV. 15. p. 145. taf. 114.) hibásan és tökéletlenül közli, jónak látjuk annak a bárói diploma után készült hü rajzát olvasóinknak bemutatni, megjegyezvén, hogy az oklevél szerint a paizsbeli arany (virágtartó) edényből növekvő hét természetes fejér liliom volt a nemzetség ősi czímere.

Doby Antal.

197

28. Bors.

1. Lipót király a régi nemes családból származó Bors Györgyöt, a kinek armalislevele az idők viszontagságai folytán elveszett, a török háborúban, kiváltképen Esztergom, Érsek-Ujvár és Buda ostrománál tanúsított önfeláldozó vitézségeért, feleségével Petritz Annával, leányával Judittal, valamint testvérével Bors Istvánnal és Katalinnal együtt 1687. julius 20-án ujólag megnemesitette és a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban, zöld mezőben fehér lovon ülő vörös mentés (dalmatica) kék ruhás, sárga czizmás magyar vitéz jobb kezében kardot tart, melynek hegyére levágott török fő van tűzve, baljával a kantárszárat fogja. Sisakdísz: török-fejes kardot tartó pánczélos kar. Sisaktakaró: jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

A czímeres-levelet, melynek eredetije 1826-ban Bakony-Tamásiban lakó Bors János birtokában volt, kihirdették 1687-ben Pozsony vármegyének Szempczen tartott közgyűlésén. (Mészáros Károly sopronvármegyei levéltárnok ur szíves közlése.)

Az armalis-szerzőnek úgy látszik fiú maradéka nem volt és a családot testvére. István terjesztette tovább, a kinek ivadékai Pozsony vármegyéből Sopronba, Vasba, Győrbe, Zalába is átszármaztak. Unokája György a múlt század derekán már Sopron vármegyében Czirákon lakott, de azzal a Bors Mihállyal való vérséges összeköttetését, a ki az 1754-55. évi országos összeírásban Sopron vármegye kétségtelen nemesei között szerepel, közelebbről nem ösmerjük. A családnak egyenes ágon való leszármazását az itt következő megyei bizonyítványokból és anyakönyvi kivonatokból összeállított nemzedékrendi tábla mutatja :

A mint táblázatunkon is látható, a Sopron vármegyében, Czirákon lakó II. Györgynek, a ki valószínűleg egy személy volt azzal a Bors máskép Horváth Györgygyel, a ki nemességét 1754-56 között igazolta, két fia maradt: László és Ferencz és egy leánya Kata. Ferencz igen korán házasodhatott, vagy késő vénséget ért, mert 1837-ben, midőn Sopron vármegye közönségétől nemesi bizonyítványt kapott, már felnőtt ember unokája volt. Feleségétől Kiss Juliánnától három fia maradt:

a) I. József, sz. 1789. nov. 9.

b) I. János, a kit az írások 1809-től 1818-ig emlegetnek.

c) Mihály, a kinek felesége Guary Terézia volt.

József és Mihály leszármazóit nem ösmerjük, János Sopron vármegye nemeseinek 1810. évi összeírásában előfordul. Felesége Cseh Rozália volt, fiai közül II. Lászlóról (sz. 1816. október 16-án) csak azt tudjuk, hogy kovács mesterember 198 volt, de sem az ő, sem testvéröcscse II. József (sz. 1818. febr. 15.) maradékait nem ösmerjük. A legidősebb testvér:

II. János sz. 1809. julius 14. Mészáros mesterséget tanult és 1839-ben Sopron vármegye nemesei között szerepel; 1840-ben nőül vette nemes Molnár Lászlónak nemes Gosztonyi Zsuzsánnától született Anna leányát és Vas vármegyébe Nagy-Kajdra költözködött, a hol vendéglős volt, de mint kétségtelen nemes, 1843-ben az összeírásba is fölvétetett. Fia I. Viktor, sz. 1846. aug. 21-én, szombathelyi lakos, Koncz Erzsébetet vette nőül, ettől származott II. Viktor nevü fiának (sz. 1872. április 11-én) régi nemességét a m. kir. belügyminister f. évi 14600/1899. szám alatt elösmerte.

r.-r.

29. Földy-Doby.

Földy Zsigmond, István, György és András testvérek, III. Ferdinándhoz intézett folyamodványukban előterjesztvén, hogy őseiknek a régi magyar királyok nem csak nemességet, hanem hü szolgálatukért jószágot is adományoztak, melyet leszármazás jogán mind a mai napig bírnak, okleveleik azonban az idők viszontagságai folytán elvesztek: régi nemességük megerősítését, s a felség folyamodványhoz színes rajzban csatolt czímer adományozását kérték. Sáros vármegyének (bizonyára az 1637/38. évi pozsonyi országgyűlésen megjelent; követel a folyamodványon igazolták, hogy nevezettek a vármegyének valóságos, birtokos nemesei és a kitüntetésre érdemesek.

Ennek következtében 1638. február 21. Bécsben kiállíttatott számukra a nemességujjító és czímerado-mányozó levél, melyet ugyanazon esztendő május hó 5-én Sáros vármegyének Eperjesen tartott közgyűlésén ki is hirdettek.

Az eredeti armalis nem maradt fenn, kivonatát a vármegye jegyzőkönyvéből ösmerjük; az adományozott czímer - a mint ezt a Doby János birtokában őrzött eredeti felségfolyamodvány igazolja - kék mezőben ágaskodó s jobb lábával kivont kardot tartó két farkú természetes oroszlán, jobbról arany csillag, balról ezüst félhold által kísérve. Sisakdísz: az oroszlán, koronás fővel, növekvőn. Sisaktakaró jobbról: kék-ezüst, balról: arany-vörös.

Földy Zsigmondot a család birtokában lévő oklevelek 1628-tól 1667-ig emlegetik; jószágai Sáros vármegyében Fricsen, Sirokán, Gergelylakon és Enyiczkén feküdtek; II. Zsigmond nevű fiától (élt 1658-1714-ig) származott unokája I. István, az 1732. évi országos nemesi vizsgálat alkalmával azt állítván, hogy a család czímeres levele elveszett, nemességét és az armalis szerzőtől való származását jegyzőkönyvi kivonatokkal és végrendeletekkel igazolta, melynek alapján Sáros vármegye közön-ségétől 1732. május 5-én, utóbb 1743. deczember 17-én nemesi bizonyítványt kapott. Ő kezdte először használni a Földy-Doby nevet. Sáros vármegyéből Szabólcsba költözködvén, nemességét a vármegyének 1755. ápril 11-én Nagy-Kállóba tartott közgyűlésén hirdetteté. Felesége jogán (a kinek nevét nem tudjuk), földes úr lett Jákon és Baksán.

Egy fia maradt: II. István, ettől származott unokái: III. István, Imre, Sándor, I. Ferencz és I. József napjainkig virágzó ágak törzsei lettek. A család leszármazását 199 a czímereslevelet szerző Zsigmondtól kezdve, III István ágazatán, az itt következő hiteles adatokból készült nemzedékrendi tábla mutatja :

III István (szül. 1764., megh. 1845. juni. 28. Vitkán) vitkai birtokos. Mint insurgens részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban. 1810-1845. a vitkai nemesek hadnagyja. 1796. máj. 2. Gyulajban nőül vette nemes Laborszky Annát (szül. 1773., megh. 1845. nov. 20. Vitkán), Laborszky János gyulaji g. kath. esperes lelkész leányát, kitől származtak:

1. József (szül. 1797., megh. 1844. úrnapján Darán).

2. Anna (szül. 1803. juli. 26. Vitkán, megh. gyermekkorban).

3. Zsigmond, (szül. 1816. jan. 15. Vitkán, megh. u. o. 1816. jan. 18.)

József terjeszti tovább az ágazatot, ki 1815. auguszt. 21. Vitkában nőül vette: tusnádi Pálffy Júliát (megh. 1830. okt. 11. Vitkán), kitől a következő gyermekei származtak:

1. Júlia (szül. 1819. szept. 15. Vitkán, megh. 1864. máj. 23. T.-Ujlakon), thonnenbergi Thonnauer Simon és. kir- huszárkapitány, petneházi birtokos neje.

2. Antal, (szül. 1821. máj. 25. Vitkán, meghalt u. o. 1823. ápr. 6.)

3. Zsuzsánna (szül. 1823. jan. 19. Vitkán), Vitéz Antal petneházi birtokos neje.

4. Anna (szül. 1824. jul. 24. Vitkán, megh. 1890. február 27. N.-Kállóba), Kemény Jánosné.

5. Antal (szül. 1826. okt. 2. Vitkán), kir. sótárnok Homonnán. 1848-49. szabadságharczban részt vett. Családtani író, a magyar herald, és geneolog. társ. levelező tagja; 1856. szept. 20. Tisza-Ujlakon nőül vette Késmárky Annát (szül. 1840., meghalt 1898. juli. 9. Homonnán), Késmárky Sámuel Ugocsa vármegye tb. főorvos és Keszler Terézia leányát. Gyermekei:

1. Berta (szül. 1857. auguszt. 2. T.-Ujlakon, megh. u. o. 1867. szept. 29.)

2. Béla, (szül. 1859. juni, 10. T.-Ujlakon, megh. 1885. okt. 26. Ungvárt.)

3. Irma,(szül. 1861. febr. 21. T.-Ujlakon, megh. 1873. szept. 5. Homonnán.)

4. Samu, (szül 1863. szept. 27. T.-Ujlakon, megh. u. o. 1868. juli 6.)

5. Antal (szül. 1866. ápr. 14. T.-Ujlakon), állami tanító.

200

6. IV. István (szül. 1871. jan. 17. T.-Ujlakon), kir. sóhivatali ellenőr Rózsahegyen. 1897. máj. I. Kassán nőül vette: Kovaliczky Lujzát (szül. 1871. márcz. 4. Eperjesen), Kovaliczky István törvényszéki bíró és Várjon Alária leányát. Fiok: V. István, sz. 1898.

7. Samu (szül. 1873. decz. 25. Homonnán), okl. középiskolai tanár.

8. József, (szül. 1879. okt. 7. Homonnán, megh. u. o. 1880. márcz. 5.)

9. Ilona, (szül. 1881. okt. 3. Homonnán.)

Földy-Doby István.

30. Székelyi Tóth.

II. Ferdinánd király Sopronban, 1634. deczember 30-án, a nemes anyától származó (agilis) székelyi Tóth Györgyöt, valamint fiát, Pétert és ennek nejét Szabó Katalint, vitéz hadi tettei jutalmául nemességre emelte és a következő czímert adományozta nekik: kék paizsban, természetes rakott kövekből épült várfalból két torony közt kiemelkedő meztelen véres kar kardot tart, melyre levágott turbános török fő van tűzve. Sisakdísz: a kar. Takaró: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. (Az eredeti czímeres levél Thuróczy Vil-mos főispán birtokában van.)

A nemességszerző származási helyét, honnan a család előnevét is veszi. Vas vármegye Sáros-Szék nevü helységében kell keresnünk.

Tóth György hosszú ideig katonáskodott a Kanizsa elleni végeken, főleg Körmend várában, mely a XVII. század első felében virágkorát élte.

Nemeslevelét is Körmenden hirdettette ki a székhelyéről kiszorult Zala vármegye rendelnek 1635. jun. 15-én tartott közgyűlésén. A nemességét valószínűleg már idős korában nyerte, mert többé nem hallunk felőle.

Fia Péter Székely faluba tért vissza; még 1665-ben életben volt. Két fiat nemzett, Zsigmondot és I. Jánost. Zsigmond szülőföldjén halt el magtalanul. János követve nagyatyja példáját, hadi pályára lépett. Bercsényi Miklós zászlói alatt jött Nyitrába, hol a nyitrai vár kapitánya lett. Felső-Köröskényben birtokot szerzett és az itteni kúriájában halt el. Özvegyét még 1726-ban életben találjuk. I. Jánosnak csak egy fiát ismerjük: Istvánt. Neje Vitéz Borbála (Vitéz László és Farkasfalvi Géczy Éva leánya) jogán Ivánkán lett birtokos. Apósa után öröklött birtokok egy részét eladta 1733-ban 30 rénusi forintért. Istvánnak négy fia volt: Péter, Pál, György és Albert. Ezek közül csupán Péter gyermekeit ismerjük. Pál megházasodott ugyan, de utódairól nincs tudomásunk, özvegye 1759-ben Ivánkán lakott; ugyanott találjuk Györgyöt és Albertet 1753-ban. Péter 1753-ban házasodott, elvevén Tóth István leányát, Magdolnát, a kinek ez év november 11-én kötött házassági szerződés értelmében 100 r. forintot fizetett moringul. Neje egy másik hasonnevű, eredetileg borsodvármegyei családból származott, mely család 16ő5. április 25-én nyert czímeres nemeslevelet s nemességét 1668. márczius 7-én hirdettette ki a vármegyében. Idővel átszármazott a nyitravármegyei Ivánkára. E birtokokon 1771-ben osztozkodott nővérével, Tóth Magdolnával, férjezett Madurkay Mihálynéval.

Péternek, aki 1777-ben említtetik utoljára, Tóth Magdolnától három fia született: János, Ambrus és József. Az utóbbiak papi pályára léptek. Ambrus pálosrendű szerzetes lett, József pedig verebélyi plébános és alesperes.

201 A legidösebbik fiú János, sz. 1769-ben, Thuróczy Annával kötött házassága után csakhamar elhalt. A fiatal özvegy és anyósa, Tóth Magdolna közt viszály támadt. Tóth Magdolna már 1803. márczius 14-én felosztotta saját szerzeményű birtokait a két pap fia közt, mert attól tartott, hogy a költekező Thuróczy Anna azokat adósságokkal fogja megterhelni. 1803. január 13-án kelt végrendeletében pedig teljesen mellőzte.

Jánosnak egyetlen fia Károly, sz. 1793., a temesvármegyei Szécsányban volt birtokos. Nejétől, Kossovich Annától két fia született: Alajos és Vilmos.

Alajos, sz. 1828-ban, nőtlenül halt el 1899. április 15-én.

Vilmos a közpályán szerzett érdemeivel családja nevét magasra emelte. Született 1832. május 28-án Szécsányban, tanulmányai befejeztével 1848-ban Nyitra vármegye tb. aljegyzője lett. 1861-ben Nyitra vármegye központi kerülete képviselőnek küldte fel az országgyűlésre. 1867-ben belügyminiszteri tanácsos, majd államtitkár s belügyminiszter, 1879-ben a közös főszámszék, 1897-ben a főrendiház elnöke lett. Valóságos belső titkos tanácsos és a Lipót-rend nagykeresztese volt. Meghalt 1898-ban.

Nejétől, nagyemőkei Desseő Judith-tól három gyermeke született: II. Vilmos, a ki mint cs. és kir. kamarás és követségi titkár halt meg 1891-ben; Zsuzsánna, csillagkeresztes és palotahölgy, Thuróczy Vilmos Nyitra vármegye főispánjához ment nőül és Erzsébet, Thuróczy Károly né.

A család leszármazását a következő tábla tünteti fel:

Nem helyezhető el a leszármazási táblán az a Tóth András, a ki a kurucz-világban előbb Forgách Simon, majd 1706 óta Bercsényi Miklós hadsegédje volt, s a bujdosókkal együtt Francziaországba vándorolt, hol tábornokságig emelkedett s franczia báró lett. Meghalt 1757-ben Rodostóban. Fia, Ferencz visszatért a hazába s itthon halt meg 1792-ben. Családi adatok szerint, Tóth András János nyitrai várparancsnok fia lenne, de e hagyomány okiratokkal még eddig nem igazolható. Az is lehetséges, hogy azon Tóth családból származott, melynek őse Tóth Mihály, Miksa királytól 1568. márczius 29-én "nyitrai" előnévvel nyert czímeres nemeslevelet. A nemeslevél másolata a székehi Tóth család leveles ládájában található. A kérdés különben még felderítésre vár.

Dr. ifj. Reiszig Ede.

---

202

Az 1754-55-ki országos nemesi összeirás.

Közli : Dr. Illéssy János.

Bihar vármegye.

Ács János, Mihály, Adány György, István, János, Agárdi Ferencz, Gergely, István, János, Mihály, Ajtay János, Albuj Demeter, Almásy Mihály, Ferencz, Alvinczy István, Ambrus István, Andrásy Ferencz, Zsigmond özvegye, György, István, Zsigmond, Antal István, Antalfy István, József, Arany Sámuel, János, Miháy, István, Ari, máskép Takács András, Mihály. Bábolnay István, Babos József, Bagdi László, Pál, Péter, Ferencz (2), János (2), Bagoly Bálint, Dániel, István, Bagosy Pál, Bajo György, István, Mihály, Bak Simon, Bakó István, Bakos Mihály, János, István< (2), Baksa György, Balásházi János (2), Mihály, Sámuel, Balázsi János, Balázsovics János, Ballban János, Tódor, Balkay József, Balku Lajos, Zsigmond, Balogh Ádám, András (2), Ferencz (2), Gáspár (2), Imre (2), István (2), László, Mihály, Miklós, Pál, Sámuel, Zsigmond, Balogh, 1. Sápi-Balogh, Balogh, 1. Tatay, Baloghi Pál, Bánffy Farkas gr., Bánóczy Ferencz, József, Bárány János, Bárányi Gábor, György örökösei, István, Mihály, Miklós, Sámuel, Barcsa András, István, Pál, Sámuel, Barcsay Dánlel, József, Félix, Barczán Sámuel, Bárczi János özvegye. Barmos András, István, Barogh András, Baróthy Sámuel (2) , Bársony László, Mihály, Bartha György, János, László, Bátory István, Batrin Miklós, Péter, Becskereki Mihály, Bede András, Mihály, Bégányi Mihály (2), Belényesi Mihály, Beleznay György, Beliczay Ádám, János, Mihály, Bende István (2), Péter, György, Ferencz, Bene Pál, János, Mihály, Benkó György, Beöthy Imre, Mihály, Berde István (2), János, Bereczky György, Mihály, Berey Márton, Berke András, Bese György, János, László, Tamás, Bethlen Sámuel gr., Bigai András (2), Bige György, József (2), Bihary András, Dániel, György (3), János (2), István (2), Mihály, Ferencz, Gáspár, Gergely, Zsigmond, Biró Mihály, Ferencz, István, Pál, Bódi, máskép Szigeti György, János, Bolgár György, Bonczos János, Miklós, Mihály, György (2), István, Bondics Tamás, Bónis Mihály, Mátyás, Márton özvegye, János, István, Ferencz, Borbély Mihály, László, István, János, György, Boronkay László, Boros György, Mihály, Borsovai András, Borzos Mihály, Bossányi Ferencz, János, Botka Mihály, Bozsa Péter, András, Bökönyi András, 203 Bőr Mihály, Péter, Böszörményi István, Bucsi Antal örökösei, Buday Ferencz, György, Imre, Istvánné Kende Krisztina, László, Péter. Budaházy Dániel, Buga Mihály Büdöskúthy István, Zsigmond özvegye. Csáky család, Csanády György özvegye, Császár Péter, István. Csatári János (2), Gáspár, Csathó István özvegye, Cseh Sándor, Csengery Gergely, Csernyánszky János, Csete István (2), János (2), György, Mihály, Csicseri János, Csiffi István, Csizmadia András özvegye, Ferencz, Csokai István, János, Csoltan András, Csotka István, Csuka György, Csuta János, Czeglédy Mihály, Czipós János, József, György, Czirják András (2), György, Mihály. Dancsházy Benedek, Mihály, Dancsi Tamás, István, Dávid András özvegye, Ferencz, György, István, József, Mihály, Pál, Sámuel, Deák András, János, Mihály, Pál, Debreczenyi Mihály Pál, Décsey Sámuel, Zsigmond (2), Deczky János, Demjéndi József, Dengelegi Péter, Dibaczy Ferencz, Dietrichstein Gotfrid gr. Dobos Mihály, Dobsa Ferencz, István, Dohori István, János, Dolinay Imre, Domján Tamás (2), János, Domokos Márton, Mihály, Miklós, Donáth György, Dormány család, Draveczky László, Pál. Ecsedi István özvegye, Egeressi János, Péter, Elek Márton, János özvegye. Eödönffy János, Eössy István, Eöszy Pál, János, Zsigmond, Eötvös-Lévay Ferencz (2) Sámuel, Erdélyi Mihály, Dániel, György (2}, János (2), István, Gergely, Erdődy Ferencz, Gábor, István, János, Erdős István, Eszterházy Pál Antal hg. Fábián András, Mihály, Fábián, l. Fejér, Fábry Jakab, József, István, Farkas László, Márton, Farkas, máskép Vigh János, Mihály, Fehér István, Mihály, Fejér, máskép Fábián István, Fekete András, István (2), János, Fekete, máskép Pap János, Félegyházi Ferencz, József, Félegyházy, l. Nagy-Félegyházy, Feltóthi János, István, másik István özvegye. Fényes János, Péter (2), Sámuel, György, László, Ferdényi Ferencz, Gábor, Ferenczi István, Fiók István, Péter, Flori Mihály özvegye. Fodor Gábor, György (2), Pál, Lőrincz, Péter (2), Simon, Fodor, 1. Mészáros, Fogarassy András, Fónagy István, János, Fóris András, István (2), János, Péter, Földessy János (3), András (2), Gáspár (2}, Gergely (2), György (2), Fráter László, Pál, István özvegye, Futaky András, István, János, Füleky István özvegye, Fülep Ferencz, Mihály, Füles István, Füredy Miklós. Galambosi János, György, Gáli Ferencz, László, István, Galyi András, István, János Péter, Garzó Péter, Gazsy István, János, Gellér Bálint, István, János, Gellért István (2), András, Péter, Gencsy Lajos, Zsigmond özvegye, Gerő János, István, Ghilányi br. család, Glocza, máskép Szorosi Gábor, 204 Goda Boldizsár, Gáspár, István, János, Pál, Antal, Gombos András, Gúthy Sándor, János, Gyarmathi János, Gyerö György, Gyöngyösy András, Györffy István (2), Mihály, Pál (2), Győri Gáspár özvegye, Dániel, József, Györössy István. Gyulay Ferencz gr., Gyulay Ferencz (2), Gyurkovics Pál. Haj Pál Hajas Konstantin, István, János, Hajdú István, János, Ferencz, Halász Pál, Haller György, Pál, István gr. Hár Miklós, Tódor, Tamás, Péter, Paschalis, János, Demeter, Harangi Mihály, Haraszti István (2), János (2), Harmathy Imre, Harsányi György, Hatházi-Nyéste András, Mihály, Hegyi László, Helmeczi István özvegye, Mihály, Herczegh Mihály, Hidy János, Hízó István, Mihály, Hodos Márton, János, Hodossy János, Holló Mihály, Ferencz, Horogh Ferencz, István, György, Horváth Ádám, István, Högye Benedek özvegye, Hrabovszky Mihály, Hunyor András, Huszár József br., Huszty András. Ignát István özvegye, Iklódy István (3), András (3), Mátyás, Mihály, János, Ilosvay György, Illyenes Lőrincz, Márk, János, Illyés András, Incze Ferencz, Irinyi István. Jabkonszky István, Jakab Ádám, Ferencz, Péter, Demjén, György, Elek, Jámbor István, Mihály, Jancsó Boldizsár, Janky Péter, András, Miklós, Jardany János, Jeney János, Pál, Ferencz, László, Jósa család, Jurkovics Pál. Kába Lőrincz (2}, Farkas, Gábor (2), Illés, István, János (2), Miklós, Sámuel, Kádár György, Mihály, Kágyi Péter, Pál, Mihály, János özvegye, Kajári Pál, Kajtor István, Mihály, Kajzler György, István, Kakucsi László, Miklós, Gábor, Keresztély, Tódor, Ábrahám, Kállay István özvegye, János, Kalmár György, István, Mihály, András, János, Kamuti György, István, Kapusánszky Bálint, Karácsonyi Mátyás, István, Karancsi György, Kárandi Sámuel, Mihály, Kardos János, Kardos, 1. Pap, Károlyi Ferencz, Karpicsek Illés, Kasza István (2), Katona István, János, Katona-Takács Sámuel, Kébell László, Keczeli család és György, Kegyes Zsigmond, Kelemen Ádám, Péter, György (3), István (2), János (2), László, Miklós, Kemény család, Kenderesi György, István, Mihály, Kenéz Ferencz, Márton, Tamás, Keresi András, Balint, György, János, László, Kerekes György, Péter, János. Kereky Ferencz, Pál, Keresztesi László, Kéry István, Mihály (2), János, Keserű János, Pál, Kincses István, Király János, György, Kis András, Ferencz (3), Gábor, György, István (4), János (3), László, Mihály (3), Pál, Péter (6), Sámuel, Kocsár Mihály, Kocsis András, György, István, János (2) Koczka Imre, Kodormányi György, 205 Kolláth Péter, György, Kolonics Gábor, Kolosváry András, István, Kolya család és József, Komáromy György özvegye, József (2), Mihály, István, Sándor özvegye. Kontra Bálint, Kónya István, Zsigmond, László, Péter, Koroknay György, Koszta András, Mihály, János, Sándor, Kosztin János, Kosztolányi Márton (2), Kóti János, Mihály,

Kovács András (5),Ferencz özvegye, György (6), István (9), János (2], Mihály (6), Miklós (2), Pál (2), Péter (2), György özvegye. Kovács, máskép Selyebi Ferencz, Kozma András (2), Boldizsár, Ferencz, György, István, János (2), Mihály, Pál, Péter, Kölcsey László, Sámuel, Kölcséri Mihály, Kölgyesi János, István, Ferencz, Körtvélyesi András, József, Kövér Gábor, Kuk János, István (2), Kulcsár Pál, István, Márton, Kun András (2), Péter (2), Mihály Kutro Miklós. Laczkovics László, Ladányi János özvegye, Lajos Miklós, Lakatos Ferencz, Gábor, Lál György, István, Tódor, Lasztóczy István, Lator Mihály, Légrády László, Lélek, l. Tardi, Lengyel Mihály, Léta János, Lévay János, József, Lévay, 1. Eötvös-Lévay, Liptay György, János, Literati Sámuel, Lovász, 1. Rácz, Luczás Gábor, György, János (2), Lugossy Mihály, Miklós. Madass Pál (2), János, Miklós, György (2), Maguly János, Keresztély, Péter, Magyar András, János (2), Magyari Sándor, Sámuel, Makay András, István (2), János (2), Pál, Zsigmond, Makó Ferencz, István, Mihály, Makra Pál, Márjás Urszin, Márky László, Markos István, Marsinszky András, Marsovszky József, Mártha György, János, Márton György, Maták István, János (2), Pál, Mihály özv., Máthé József, Mihály, Péter (2), Pál, Megyeri János, Mihály, Ferencz, Megyesi Zsigmond, Méhes István, András, Mihály, Péter (2), László, István, György, Mester István, Mészáros István (3), Ferencz, János, András, Péter, Mihály (2) Mészáros, máskép Fodor Márton, György, Ferencz (2), János, András özvegye, Mihály (2), Meszlényi Márton, Mezei Ándrás, János, Micskey István (2), Sámuel, Mihályfi János özvegye, Mihucza János, Péter, Tódor, Mike István özvegye, Mille István (3), János 2), Mihály (2), Pál, Sámuel (2) , Ferencz, György, Miskolczy András, István (2), Modi Bálint, Moldvay Mihály, Molnár András (2),Benedek, György, János özvegye, Mihály (2), Morvay Mátyás, Muray János, László. Nadányi Miklós, Nádas János, Mihály, Nagy András (9), Ferencz (2), Gábor, György (4), István (7), János (10), József (3), László (2), Márton, Mihály (9), Miklós, Pál (2), Péter (6), Sámuel, Sándor (2), Gábor özvegye, Sándor özvegye. Nagy, l. Szabó, Nagy-Félegyházy György, Naményi Ignácz, Namesnyi György özvegye, Nemes András (2), Bálint, Ferencz, Gáspár, György (2), István (3), János (3), Mihály, Péter (2), Nemes-Pap Demeter, Gábor (2), András János, Keresztély, Mihály, Namessányi Ferencz, Niczky Ferencz, Simon, Nyága Gábor, Nyéki János, Mihály, István, Nyéste, 1. Hatházi Nyilas András, Nyiri István, Sámuel, Nyúzó György, Nyüvedi István. Oláh István (2), Mihály (2), János (3), Ferencz, Péter, Olasz György, Olaszi József, Onady István, más István özvegye, Orbány István, Orbonás Miklós, Osváth Pál, Ö, l. Eö alatt. Paár Ferencz, Paducz Gábor, 1. Pap alatt is. Pák György, Pallagi György, Palocsay gr. özvegye, Palugyai Imre özvegye, Pap András (2), Ferencz, György, Ignácz (2), István (4), János (5), József, Illés, Lőrincz, Lukács, Mihály, Sámuel (3), Zsigmond, Pap, l. Fekete, Pap, máskép Kardos János, Pap, l. Nemes-Pap, Pap, máskép Paducz Demeter, János, Pap, máskép Pete István, Pápai Mihály, Patay Mihály, Paumhackel József, Péchy István, Mihály, Sándor, Pereczi Mihály, Perei Mihály özvegye. Pesti György, János (2), István, Pete János, Mihály, Pete, l. Pap, Pethő Pál, Petróczy Jakab, Pfeffershofen Kata, Phem Ádám, Pigay Mihály, Pogány János, Mihály, Pongrácz Mátyás, András örökösei, Popa Gergely, Posta György, István, Pribék János, Puskár Mátyás, Pyber Benedek, Gáspár, Ferencz, Ilona, Klára. Rácz János, Zsigmond, Rácz, máskép Lovász Márton (2), István, Mihály, Radics Sándor, Radiscsay István, Rápolthy István, Rato István, Rátonyi Boldizsár, Ferencz, János, Mihály, Péter, Ravazdi András, György özvegye, Rhédey János, József, Pál, Zsigmond, Ferencz, Rhédey László gr. Reviczky János. Sajthi István, Sállya János, Sántha Ferencz, István özvegye, László Sápi-Balogh István, Sárady Tamás, Sárkány László, Sárközy János (2), Sárossy Ádam, Sebey György, Selmeczi Mihály, Selyebi, 1. Kovács, Sembery István, József, Semniczky Sándor, Semtű János, Seres Sándor, Sigray Károly, László br., Silye Gergely, Sima György, Simándy István, Mihály (2), Péter, Simon István, Sinka Farkas, János, Skvarics László, Sólyom Balázs (2), György, István (2), Mihály, János, Soos Péter, András, Sugó György, Surányi, l. Szabó, Sütő István, Márton, Mihály, István özvegye. Szabó András, György (3), István (9), János (4), Miklós, Mihály (3), Szabó, máskép Nagy János, Szabó, máskép Surányi István, Sámuel, Szakács János, Mihály, Péter, Szakál Pál, 207 Szakmary József, lásd Tóth-Szakmáry alatt is, Szalay József, János özvegye, Mihály, Pál, Szalóky Jónás, Szalontai János, Szappanos János (3), Sámuel, István, Száraz Erzsébet, Szarka István, Sámuel, Péter, Szász Mihály, Péter özvegye, Szávó János, Szegedy Ferencz, István, Szegezdy György, István, János, Mihály, Antal. Székely István, János, Mihály (2), András, Sámuel, Szekeres István, Szemes István, János, Szénás István, József, Miklós, Zsigmond, Szentandrásy János, Szentiványi József, Szentmiklósy István, Szentpétery Péter özvegye, Szepessy Ándrás, Szeremley Sámuel, Szigethi Mihály, Zsigmond, Szigeti, l. Bódl, Szilágyi György, István (2), Mihály (4), János, Szilassy György, Szipkovics, l. Tóth, Szlávy Pál, Szoboszlay József, Sámuel, István, Szodorai István, Ferencz (3), Miklós, Mihály, Boldizsár, János, Szondi Gergely, János, Szorosi, l. Glocza, Szőke János (2), Sámuel, Sándor, Szököts László, Mihály, Szőlőskei József, Szőllősy Mihály, Péter, Szunyogdi Ferencz, Szűcs András, Demeter, István (4), János (2) Mihály (2) Péter. Takács, l. Ári, Takács, l. Katona-Takács, Takó József, Taksonyi András, Tapai Ferencz, Péter, Tar Ferencz (4), Mihály (2), Miklós, Péter, Tarcsi Sámuel, Tarczall Zsigmond, Tardi, máskép Lélek Ferencz, Mihály, Tarhos Mihály, Tarsoly család, Tassy István, Ferencz, György, Tatay, máskép Balogh Ferencz, Tatár Illés, Tódor, Konstantin, Técsi András, Tegzes István, János, Teleki László gr. Tivadar Demeter, János, Simon (2), Tokodi György, Tholdalagi László, Toldy Ádám, Tolnay István (2), János, Sámuel, Mihály, Tolvaj Ferencz, István, János, Mihály, Toroczkay György, Tóth Mihály (2), Péter, Ferencz, János, András (2), Pál (3), István (2), Tóth-Szakmáry János, András, Mihály, Tóth, máskép Szipkovics Ferencz, Tótfalusi István, Török András, Antal, István (4), János, József, Mihály (2), Törös István, János, Mihály, Mátyás, Trencsényi János, Turbulya Sándor, Gábor, Turcsányi László, Thuróczy György, Thurzó János, Türey István, János. Ugray László, József, János, Sándor (2) Ujj Mihály, Ujfaludy örökösök. Újhelyi Ferencz, Újlaki István, Ujvárasy András, István, János, Ujváry Ferencz, Pál, Ungvári József, Uzoni Mihály. Váczi István, György, Vadas család, Vadászi István, másik István özvegye, András, Várady Ferencz, Mihály, Sámuel, János, Várady, l. Vártha, Vargha András (2), Ferencz, György (2), István (3), János (3), Márton, Pál, Péter (2), Sámuel. Varjú András, Gáspár, János (2), Pál, Varsóczy István, Mihály özvegye, Vartha, máskép Várady András, Vass Bálint, András (2), Pál, Péter, István, Demeter, János (3), Mihály (2), Gáspár, 208 Vásári János, István, Vasas György, Vasvári Ferencz, István, Végh család, Venter Gábor (2), Demeter, István, Miklós, Péter (2), Illés, Vér Mihály, Verdes György, János, Prokop, Veress Boldizsár, László, Márton, János (2), István, Mihály, Sámuel (2), Veszös János özvegye, Vetésy Ferencz, Vida György, Vigh, l. Farkas, Virágos István, Pál, Vitális Máté, Vitéz János, Keresztély, Péter. Zádori István, Zákány János, Zinder János, György, Zoltán Péter, Zombory István, Zudra István, László, Tódor, Zuh György, Zsiday György.

---

Tárcza.

A nagykőrösi főgymnasium könyvtárában őrzött s genealógiai adatokat tartalmazó »Halotti Beszédek« jegyzéke.

Első közlemény.

E folyóirat harmadik füzetében dr. Komáromy András rámutatott, hogy a »Halotti Beszédek« mily sok érdekes és felhasználható genealógiai adatot tartalmaznak. A nagykörösi főgymnasium könyvtára meglehetősen gazdag gyűjteményt foglal magában ilyen »Beszédek«-ből, a melyek legnagyobb részben Szilassy József koronaőr könyvtárával jutottak az intézet birtokába.

Átlapoztam e több mint 200 füzetet, s összehasonlítottam Nagy Iván "Magyar-ország családai" -val; s azt hiszem, szolgálatot teszek genealógiával foglalkozó társaimnak, ha közlöm e »Beszédek« közül azoknak jegyzékét, a melyek oly adatokat tartalmaznak, a mik »Magyarország családai«-ban nincsenek fölhasználva.

A »Beszédek«-et nem időrend szerint, hanem betűrendben közlöm, s azt is mindenütt megemlítem, hogy az illető családon kívül, a melynek tagjáról épen szól, micsoda családokról tartalmaz még genealógiai adatokat.

1. Sepsiszentkirályi Ágh Klára, homoródalmási Barra Ferenczné felett, Ferenczi János és nagyajtai Körmöczi János, Kolozsvártt, 1800. junius 22. Nyomt. Kolozs-vártt, 1800.

kissárosi Szentkirályi, Árkosi és Dósa családok.

2. Losonczi br. Bánffy Elek felett, Csengeri Sámuel, Sz. Bagoson, 1824. nov. 26. Ny. Kolozsvártt, 1825.

br. Györffy, Barcsay, gr. Bethlen.

3. Losonczi br. Bánffy Klára gr. bethleni Bethlen Lászlóné felett. Tompa János, 1804. nov. 18. Kolozsvártt, 1805.

br. Kemény, gr. Rhédey, gr. Petky, gr. Vass, br. Wesselényi, br.

Huszár, gr. Teleky, Széky.

209 4. Losonczi gr. Bánffy György gubernátor felett, Szilágyi Ferencz, Kolozsvártt, 1822. szept. 15. Ny. Kolozsvártt, 1822.

gr. Thun, gr. Rhédey

5. Bárczai Bárczay András felett. Szőke Ferencz. Gombán, 1785. aug. 23. Ny. Pesten, 1783.

gyerőmonostori Kemény. négyesi Szepessy, fái Fáy, vajai Vay, pálóczi

Horváth, vásárosnaményi Lónyay, szigeti Szerentsy, Desewffy, Szénási és kohányi Kátsándy.

6. Báthory Gábor szuperintendens felett. Tatai András, Nagy-Kőrös, 1842. febr. 13. Ny. Kecskeméten, 1842.

Pintér, dömsödi Hajós, Tormássy, Maller, Peremartoni Nagy, Dallas, Silye, Kisjáczy Szeles és Péter.

7. Beleznay Miklós felett, Péczeli József, Pilisen, 1787. febr. 11. Ny. Győrben.

báji Patay, br. Józsika.

8. Szentkirályszabadjai Bélyey Erzsébet, németujfalusi Simonffy Sámuel özvegye felett, Buday Ezseiás, Debreczen, 1826. decz. 20. Ny. Debreczen, 1827.

váczi Nagy, Oroszy, Bonyhay, Buday, Bodó, Csapó.

9. Benedek Mihály superintendens felett. Nagy István, Debreczen, 1821. ápr. 27. Ny. Debreczen, 1821.

Latos.

10. Berecz Péter felett, Tóth Ferencz, Hódmezővásárhely, 1843. Ny. Szeged, 1843.

Kármán, Nagy, Herczeg, Olasz, Szeles, Szvolenszky.

11. Gr. Bethlen Dániel felett. Tompa János, Kolozsvártt, 1822. Ny. Kolozsvártt, 1822.

gr. Vass, gr. Mikó, gr. Teleky, br. Kemény.

12. Roffi Borbély Borbála, bizáki Puky Simonné felett, Báthory Gábor superintendens, 1816. jan. 16. Ny. Pesten, 1816.

sztmártoni Ónody, fái Eáy, kenessei Kenessey, felső-kubinyi Kubinyi, Szalay, Wattay, Rákótzy, bernáthfalvi Bernáth, vajai Vay és bárczai Bárczay.

13. Fülei Boda István felett. Teleki Zakariás, Udvarhely, 1834. nov. 13. Ny. Marosvásárhely, 1830.

Papp és Barabás.

14. Vonzaböszörményi Böszörményi Pál, debreczeni főbíró felett. Sárvári Pál, Debreczen, 1825. febr. 3. Ny. Debreczen, 1823.

Szigeti Debreczeni, telegdi Csanády, nagyváradi és mitskei Baranyi, Péli Nagy, Szentgyörgyi. Dömök, röfi Borbély, pécsujfalusl Péchy, kis-gúti Gúthy és érkesereüi és bélmezei Eráter.

15. Jólészi Cházár András felett. Katona Mihály, Berzéte, 1816. febr. 11. Ny. Sárospatak, 1816.

kiscsoltói Ragályi.

16. Ragyóczi Csoma Zsigmond felett. Kármán József losonczi lelk. 1783. ápr. 13. Ny. Pesten, 1783.

Szent Imrey, Gellén, kiscsoltói Ragályi, losonczi Gyürky, márkus- és batizfalvi Máriássy, Szathmári Király, Draskótzy, fái Fáy, gyóni Halász, szentpéteri Szentpétery, Losonczy, primóczi Szentmiklósy és kálnól Etre.

210 17. keszihóczi és dacsólami Dacsó Apollónia, -szentmiklósi és óvári Pongrácz Boldizsárné felett, Kolozsváry István, Szütsi, 1805. nov. 7. Ny. Pesten, 1806. bernáthfalvi Földváry.

18. Homoród karácsonyfalvi Demjén László kapitány felett, vargyasi Szász Mózes, Magyar-Igen, 1814. ápr. 24. Ny. Kolozsvártt, 1814.

Pünkösti, Veres.

19. Madarász Dobrossi János, debreczeni jogtanár felett. Könyves Tóth Mihály, Debreczen, 1839. ápr. 27. Ny. Debreczen, 1839.

Szikszay, losonczi Farkas, Már, Tóth.

20. Mezökoppányi Fosztó Farkas felett, K. Szász Lajos, Sz.-Kocsárdon, 1832.

Gerendy, érsekújvári Gyarmathy, Váró, hadadi Kovátsy, szathmárnémeti Némethy, Büdöskuty és Zámbó.

21. Losonczi Gyürky István főispán felett, Báthory Gábor, Kis-Terenne, 1807. aug. 27. Ny. Vácz, 1808.

Losontzy, kóji Komáromy, fái Fáy, bizáki Puky, báji Patay, ragyóczi Csoma, Wladár, turóczdivéki és nagypalugyai Platthy, sóvári Soós, Ónody, Wathay, kövi Ján, nagyréthi Darvas, Máriássy, Berényi, Bárczay, kisguthi Guthy, Gellén, ócsai Balogh és garamszeghi Géczy.

22. Papfalvi Havasaly Sára, szodoral Beszprémy Ferenczné felett, Kolozsvár, 1731. márcz. 11. Ny. Kolozsvár, 1731.

Kávássy, Jónás, tsitsókeresztúri Torma, Járay, Keresztury, Mikó, Rácz, Boér, Vitzei, gyerőmonostori Kabos, Fekete, délapáti Somay, Újhelyi és tsekelaki Varsányi.

23. Herepey Ádám, nagyenyedi professzor felett. Budai János, Nagy-Enyed, 1814. szept. Ny. Kolozsvártt, 1813.

Tövissy, Kelemen.

24. Petrityevith Horváth Ferencz felett, A. Szabó Sámuel, 1803. Ny. Kolozsvártt 1805.

Suky, ürmösi Maurer, Barcsay és Lemény.

23. Petrityevith Horváth Miklós felett. Szász Mózes, Kolozsvár, 1813. Ny. Kolozsvártt, 1813.

Vargyasi Dániel, Toroczkay, gr. Kun.

26. Nagyváradi br. Inczédy Sámuel felett, Borosnyai N. Sigmond, 1770. szept. 3. Ny. Nagy-Ényed, 1770.

Nádudvary, Boér, br. Bánffy, br. Györfy, Bartsay, Matskássy Dániel, Thoroczkay. br. Kemény.

27. Gyerőmonostori Kabos Ferencz viczispán felett, Herepey János, 1806. jun. 15. Ny. Kolozsvártt, 1807.

Katona, Gáborfy, Zámbó.

28. Alsókáldi Káldy János felett, Kiss József, 1823. ápr. 4. Ny. Sopronban, 1823.

Gömöry, Enesey koltai Vidos, őri Patthy

29. Br. Kemény Simon felett, Deáki József, Kolozsvár, 1723. Ny. Kolozsvártt, 1724.

Bánffy, Bárczay.

30. Br. Kemény László felett Herepey Károly, 1832. Ny. Kolozsvártt, 1832.

br. Bánffy, br. Vécsey, gr. Bethlen, br. Wesselényi, gr. Teleky.

31. Br. Kemény Éva, désfalvi Simon Kristófné felett, Sylveszter György, 1822. Ny. Kolozsvártt, 1823.

211 Suky, Jármy, Thoroczkay, Trauzner, Darvay, Balia, cseszelitczki Szil-vássy, Tury, Intzédy, bagyoni Váró, Sárosy, Apáthy, magyardélői Jármy, Mohay, Szentiványi, Fosztó, Csiky, Kabos.

32. Felsőszálláspataki Kenderessy Mihály felett, Csiszér Sámuel, Kolozsvár, 1824. ápr. 29. Ny. Kolozsvártt, 1824.

Rusony, Szotyory.

33. Keszey Klára, várbogyai Csepy Zsigmondné felett, Kolmár József, RévKomárom, 1815. ápr. 17. Ny. Rév-Komárom, 1815.

Oroszy.

34. Kecskeméty Zsigmond polgárdi ref. lelkész felett, Polgárdi, 1821. ápr. 21 Ny. Pesten, 1822.

Tóth, Dorsánszky, Tengődy, baracskai Szűts, Gózon, Csitovay, láczai Szabó, Nagy, Töltésy, Pulay.

35. Kéry Mózes sárospataki professzor felett, zsarnai Zsarnay Lajos, Sárospatak, 1831. decz. 2. Ny. Sárospatak, 1832.

Bakó, Janka, Fodor.

36. Bátnai Sülye Komáromy Pál főstrázsamester felett, Márton István, Pápán, 1826. okt. 26. Ny. Veszprém, 1826.

Roboz, Eöri Szabó, Torkos, Kalmár, Takó.

37. Borosjenei Korda Borbála, fornosi Ketzely Istvánné felett, Hunyady Ferencz kendilónai udvari praedicator, Babutzon, 1728. febr. 22. Ny. Kolozsvártt, 1728.

mihályfalvi Torday, nagysombori Sombory, szantsali Vadas, Domokos, szentrontási Szereday, Fosztó, Veres, berkeszi Katona, Szilágyi, Csulay, Pápay, Diószeghy.

38. Gr. Korda Katalin, br. Vay Dánielné felett, T00t András, Miskolcz, 1788. febr. 3. Ny. Kolozsvártt.

Motsáry, Lónyay, gr. Rhédey, br. borbereki Alvinczy.

39. Haló Kováts József nagykőrösi, majd halasi ref. lelkész felett, Nagy-Kőrös, 1830. okt. I. Ny. Pesten.

Rácz, Nagy, Göböl, Virágos, Mészáros, Kecskeméty, Gubody, Győry, Kónya, Szászy, Jeremiás, Seres, Major, Szekér, Virág, Karay, Tanárky, Tóthfalusy, Már, Farkas, Mejö.

40. Felsőkubinyi Kubinyi Sófia, br. paczolai Hellenbach Józsefné felett. Kolosvári István, Pest, 1823. nov. 16. Ny. Pest, 1824.

br. Stainlein.

41. Vásárosnaményi Lónyay Gábor főispán felett, Szathmáry József, Sárospatak, 1824. jul. II. Ny. Sárospatak, 1824.

42. Márkusfalvi Máriássy Borbála, fái Fáy Andrásné felett. Szőke Ferencz, Gombán, 1781. ápr. 29. Ny. Pesten, 1781.

Várady, négyesi Szepessy, gradetzi Stantsits-Horváth, Wattay, báji Patay, Szemere, Bónis, Oltsváry, Szathmári Király, Szirmay, nagyréti Darvas, Syentpéteiy.

43. id. Máriássy István gömöri alispán felett, Katona Mihály, Berzéte, 1830. szept. 12. Ny. Sárospatak, 1830.

Csemitzei Csemitzky, mezőmadarasi Madarassy, Kiszely, Bárczay, mirai Bornemissza, kisszántói Dobojy, oroszlánosi Tőrös, Rakovszky, szántói Szabó, Ruthényi, vágszentkereszti Szentkereszthy, lenkei Lenkey, nagyréti Darvas, kisdobroni Izsák, Kálnitzky, hamvai Darvas, osgyáni Korponay, 212 Képiró, Kubinyi, Fáy, szemerei Szemere, Domonkos, Szentesy, Szabó, tolcsvai Bónis, Szathmári Károly, lévai Kós, báji Patay, primóczi Szentmiklósy, Gaizler, kiscsoltói Ragályi, vargyasi Dániel, Császár, Dras-kóczy, Halász, Csoma, Vladár, sóvári Soós, Onody, Szerelem, Török, pelsőczi Hámos és Diószeghy.

44. Méhes György felett, Szilágyi Ferencz, 1809. ápr. 16. Ny. Kolozsvártt, 1809.

Komlósy, Intze, Keresztury, Kassay, Rétyi Herepey és Bántó.

45. Csatári Nagy János-György és Ferencz-Károly tanulók felett, egy szerzetes páter, 1744. ápr. 14. Ny. Kolozsvártt, 1744.

Salbeck.

46. Nagy István hajdúböszörményi ref. leik. felett, szoboszlai Papp István, Böszörmény, 1831. decz. 1. Ny. Debreczen, 1832.

Liszkai, Kováts, Szánthó, Benedek, Vetsey, Komáromy, Kolosváry, Varga, Békésy, Fábián.

47. Pákei Pákey József, az erdélyi unitárius egyház generális notariusa felett, Körmöczi János, 1802. márcz. 21. Ny. Kolozsvártt, 1802.

Székelyudvarhelyi Szeles, kaáli Hegedűs, Fejérváry, Kovátsy, szent-ábrahámi Lombárd, Huszár, enlaki Sala, bölöni Sikó, Köpetzi.

48. Szathmári Papp Mihály kolozsvári professzor felett, Intze Sámuel és Szilágyi Ferencz, 1812. szept. 27. Ny. Kolozsvártt, 1812.

Kolozsváry, rétyi Csiszér, Szöts, Bodoky, Intze, Tamássy, Krizbay.

49. Turóczdivéki és nagypalugyai Plathy Katalin, sóvári Soós Ferencz özvegye felett, Szathmáry József, Miskolcz, 1811. febr. 13. Ny. Budán, 1811.

Desewfy, érkesereüi és bélmezei Fráter, br. Hellenbach, Máriássy, ragyóczi Csoma, Szilassy, Vladár, Ónody, ócsai Balogh, szandai Sréter, br. Döry, gr. Döry, br. Bohmer.

50. Porkoláb István professzor felett, Sipos Pál, Sárospatak, 1809. márcz. 3. Ny. Sárospatak, 1809.

Pankotal Jósa, Üveges.

51. Szomorl és somodorl Pázmándy József íeXell, Farkas János, Bönyön, 1810. ápr. 10. Ny. Győrben, 1810.

Papp, Sándor, losonczi Farkas, asszonyfai Ostfy, hollósi Filep, Csej-they, Laky, Hegyi. Thaly, siskel Oroszv, Csorba, Nagy, Huszár, Balla, Sáry, Ivány OS, Takó, Kerkápoly, Pánda, Szőke, Kenessey, Halász, Mitsky, Csepy és Szabó.

52. Pázmándy Károly felett, Tóth Ferencz, Baracskán, 1825. jul. 4. Ny. Budán, 1825

Hollósy, hodosi Karátsonyi, Bárczay, Bay.

53. Papp István felett, Vári Szabó Sámuel, Veres-Berény, 1825. okt. 29. Ny. Veszprém, 1827.

Kosár, Végh, Jósa, Oláh, Bartza, Patay.

54. Polgár Mihály superintendens felett, Tatay András, Kecskemét, 1854. máj. Ny. Kecskemét, 1854.

Pólya, Kerek, Nagy, Fazekas, Ligeti, Mészáros, br. Rudnyánszky, Baros, Major, Ötrös, Gonda, Hetesy, nánásl Fodor, Bodoky, Ambrúzs, Gyöngyösy, Kassay, Kulifay, Kolozsi.

55. Kiscsoltói Ragályi József borsodmegy-el viczispán felett, Szathmáry József, Miskolcz, 1804. nov. 8. Nv. Pestén; 1805, 213 Primóczi Szentmiklósr, kisrhédei Rhédey, Szentpétery, Farkas, és var-gyasi Dániel.

36. Gr, Rhédey Ádám úrfi és nagyanyja gr. Teleky Kata felett, Intze Sámuel, Kolozsvártt, 1809. okt. 20. Ny. Kolozsvártt, 1810. Gr. Thoroczkay, br. Ahinczy.

57. Sándor Jozefa felett. Hegedűs Sámuel, Rápolton, 1834. Ny. Nagy-Enyed, 1834.

Simén, tantsi Földváry, Fronius, Donát, gálospetri Csongrády.

58. Somogyi Gedeon felett, ns. Papp István, Tóth-Vázsony, 1821. decz. 4. Ny. Veszprém, 1822.

Baky, Fábián, Medgyesy, Kazay, Oroszy, Ambruszter, Kenessey.

59. Sóvári Soós Judit péli Nagy Andrásné felett. Szabó Péter, Bajkán, 1813. decz. 28. Ny. Pozsony, 1814.

Földváry, Gyürky, Desewffy, Kosztolányi, Szirmay, Liszka, Gombay és Ónody.

60. Eöri Szabó Károly tanuló ifjtí felett, Tóth Ferencz superintendens, Pápán, 1831. márcz. 12. Ny. Veszprém, 1831.

Kolmár, Takó, Csajághy.

61. Sárói Szabó Sámuel felett, Báthory Gábor, Pest, 1804. juL 2. Ny. Pest, 1804.

Tönkö Szilágyi, Deáky, Bentze, Szűts.

62. Szalontay Apollónia felett, Stantsek Sámuel, Losoncz, 1803. szept. 25. Ny. Pesten. 1803.

Szakál, Horváth, dacsólámi Datsó.

Közli: Benkó Imre.

Czímeres levelek.

I. Koncz József, veterán történettudósunk folyóiratunk számára kivonatokat készített azokból az eredeti czímeres levelekből, a miket Ő munkás élete alatt az elkallódástól, a tudomány és családtörténeti irodalom hasznára, megmentett, s a melyek jelenleg részint a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárában, részint saját gyűjteményében őriztetnek. Alapos tudása és szakismerete teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az itt következő czímerleirások az eredeti armalis levelekben látható festett czímerekkel, vagy a hol ezek hiányoznak, a szövegezéssel lényegileg megegyeznek, sajnálnunk kell azonban, hogy legtöbbször a sisaktakarók, sőt a paizs színét sem közli.

1. Gyula-Fejérrár, 1617. május 15. Bethlen Gábor fejedelem ragujai Olasz Antalt nemességre emeli és Erdélyben bárhol szerzendő házát s javait minden néven nevezendő adó és közteher alól fölmenti. czímer: kék paizsban arany koronából növekvő természetes farkas, első lábait ragadozásra nyújtja.

Kihirdették Nagy-Enyeden, 1624-ben. Pecsétje hiányzik.

2. Gyula Fejérvár, 1617. augusztus 2. Bethlen Gábor fejedelem udvari papját, Keserűi Dayka Jánost, feleségét, Beédi Erjsébetet, fiait. Pált és Jánost nemességre 214 emeli. Czímer: tojásdad alakú (kék) paizsban kőszikla, melynek tetején kiterjesztett szárnyú fehér galamb bal lábán áll, jobb lábával pedig írótollat tart, feje fölött a felkelő aranysugaras arany nap látható. Sisakdísz: terebélyes pálmafa.

Kihirdették Gyula-Fejérvárott 1618-ban. Dayka János 1618. nov. 18.-1633. május 18. erdélyi ref. püspök volt. (V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai. III. k. 222-222. 1.)

3. Beszterciz-Bánya, 1620. aug. 29. Bethlen Gábor Péchi Simon kanczellár ajánlatára a régi nemes családból származó Szenterzsébeti Fejérvári Jánosi ujolag megnemesíti és szenterzsébeti házát minden közteher alól fölmenti. Czímer: vörös ruhás vitéz, jobbjában kardot, hegyére tűzött török fővel, baljában szőlőgerezdét tart.

Kihirdettetett Udvarhelyszék közgyűlésén 1622. junius 23. Az eredetiről hitelesen másoltatott Kis-Enyeden, 1802. febr. 27.

4. Gyula-Fejérvár, 1631. május 17. I. Rákóczy György fejedelem Borbereki Szaniszló Istvánt, a ki Bethlen Gábor alatt porumbáki tiszttartó volt és 1621-ben nemességet kapott, fiaival: Andrással és Mihálylyal együtt újólag megnemesitette. Czímer: kék paizsban természetes oroszlán ágaskodik, első lábaival búzakévét tart.

Kihirdették 1633. Gyula-Fejérvárott. Pecsétje töredezett. Az 1621. évi armalis levelet L: Gyulafejérvári káptalan Cista IV. albensis fasc. I. 39.

3. Bécs, 1654. auguspus 10. III. Ferdinánd király székelyhidi Tofeus Mihályt nemességre emeli. Czímer: kiterjesztett szárnyú, repülni készülő fekete sas jobb lábával kivont kardot, bal lábával nyitott könyvet, csőrében borostyán-koszorút tart. Sisakdísz: a paizsbeli sas. Takaró: jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Kihirdették Terebesen, 1653. május 11. Tofeus 1679-1684-ig erdélyi ref. püspök volt. (Életrajzát l. Koncz Józseftől. Kolozsvár 1894.)

6. Gyula-Fejérvár 1664. május 16. Apaffy Mihály fejedelem a lengyel származású Szabó (de Dolenei) Demetert nemességre emeli. Czímer nmcs.

Kihirdették 1664. május 12. (! ?) a tövisi táborban. Gyanús.

7. Bécs, 1668. február 10. Leopold király Pathó Ferenczet nemességre emeli. czímer: kék paizsban, hármas zöld halmon, nyakán nyíllal átlőtt, jobbfelé ugró természetes szarvas. Sisakdísz: kardot tartó kar.

Pecsétje töredezett.

8. Nagysink, 1684. február 27. Apaffy Mihály fejedelem Haczoki (Hátszegi) Péter dévai várkapitányt és fiait: Tadeust, Pált, Györgyöt újólag megnemesíti. Czímer: (leírás szerint) vörös lovon ülő sárga ruhás vitéz, jobbjában kardot tart, baljával a kantárszárat fogja.

Kihirdették Hunyad vármegyének 1684. október 6-án tartott közgyűlésén.

9. Bécs, 1691. julius 28. Leopold király Nagy-Ari Józsefet, nejét Tofeus Máriát, gyermekeit: Józsefet, Benedeket és Annát ntmességre emeli. Czímer: kék paizsban, zöld alapon ágaskodó természetes griff, jobb lábában pálmaágat tart, bal lábát ragadozásra nyújtja. Sisakdísz: pálmafa.

Kihirdették Nagy-Enyheden, 1693. jun. 13.

Nagy-Ar. József, a kinek atyja Benedek borosjenei ref. pap volt, maga pedig 1670-től 1679-ig Apaífy fejedelem udvari praedikatora vala, nemes családból származott, de armalis levelük elveszett.

215 10. Bécs, 1699. november 7. Leopold királya a nagybányai születésű Diósi András radnóti ref. papot, feleségét Bonyhai Juditot, gyermekeit: Dánielt, Sámuelt és Krisztinát, valamint a szintén nagybányai származású Tótfalusi Mártont, a ki Diósinak anyjáról testvére volt, nemességre emelte.

A festett czímer le van vágva az oklevélről; leírását 1. az Erdélyorsz. Királyi Könyvek II. k. 340. lapján.

Kihirdették Gyula-Fejérvárott, 1702. márczius 30-án, mely alkalommal Tótfalusi Márton csak azon föltétel alatt Ismertetett el nemesnek, ha bebizonyítja, hogy szülei nem voltak Alsó-Misztótfalusl jobbágyok. Be is bizonyította.

11. Bécs, 1765. április 18. Mária Terézia királyasszony Kibédi Mátyus Istvánt (a hires orvosdoktort) czímeres nemességre emelte. Az adományozott czímer le van írva az Erdélyorsz. Királyi Könyv XI. k. 134. lapján.

Kihirdették Marosszéken, 1766. április 14-én.

A mint látjuk, a felsorolt czímeres levelek közül csak kettő van följegyezve az Országos Levéltárban őrzött Királyi Könyvekben, Koncz József tanár úr tehát a kivonatok beküldése által a szakirodalomnak valóban hasznos szolgálatot tért, fogadja ezért szíves köszönetünket.

II. Dr. Sőtér Ágoston úr, a mosonmegyeí történelmi és régészeti egyiet elnöke, a kinek lekötelező szívessége folytán a Moson vármegye levéltárában őrzött czímeres levelek jegyzékét a múlt alkalommal közöltük (»Nagy Iván« I. évf. 91. 1.), arról értesít bennünket, hogy legújabban Náder Jánosné rajkai birtokosnőnél két eredeti, jól conservalt és szép czímeres levelet talált:

1. Bécs, 1619. szeptember 20. II. Ferdinánd király Turpes Márkot magyar nemességre emeli.

2. Bécs, 1686. november 7. Lipót királv Neradovicz Mihályt és gyermekeit: Mártont és Zsuzsannát, valamint testvérét Jánost és ennek unokáját Tamást magyar nemességre emeli.

Egyik sincs följegyezve a Királyi Könyvek-han.

Köszönettel vettük és szíves támogatását továbbra is kérjük.

Feleletek.

I. Válasz Magyari Kossa Sámuel urnak.

1. Boghnár György, felesége Mol Krisztina, testvére István s atyjafiai Miklós és Pál 1659. szept. 29-én kaptak Lipót királytól nemeslevelet, mely 1660-ban Győr vármegyében hirdettetett ki. A csalad Komárom vármegyébe származott át s a múlt században ott igazolta nemességét. Czímereslevele az Orsz. Levéltárban őriztetik.

-fj-

2. A nemrég elhalt túrócz-divéki és nagypalugyai Platthy Józsefnek atyja József, anyja Guthy Erzsébet volt. - id. Platthy József szintén Józsefnek és Fráter Klárának fia, született valószínűleg Pásztón, meghalt Tisza-Várkonyban 1834-ben 56-ik életévében. - Gúthy Erzsébet kisgúthy Gúthy Gáspárviak Pély Nagy Erzsébettől való leánya született Tisza-Várkonyban 1802. junius 10-én, meghalt 1856-ban Pesten. - Mindketten Pásztón vannak eltemetve.

Budapest 1899. julius hó. Fejér Aladár.

216 II. Válasz Somogyi Zsigmond ur kérdéseire.

1. Hutflesz nevü nemes családot nem ismerek. Tudomásom van arról, hogy Hutflősz Sámuel győri polgár és városi képviselő 1837-ben nemességért folyamodott. Hutflősz Sámuel 15 éven át nagy gabonakereskedést űzött a Maros folyón, mi által a környék mezőgazdaságát föllenditette s az addig műveletlen területeket is mivelés alá vették az ottan körül lakó oláhok. A folyamodót Torontál és Temes vármegyék támogatták kérelme teljesedésében, de a király nem talált elég okot a nemesség megadására. 1843-ban megismételte kérését, de a felség ekkor is "bővebb érdemek szer-zésére« utasította. -yj-

2. Dadar máskép Oláh család, Karácsonyi János munkája szerint (Békés vár-megye tört. III. 243.), 1654-ben kapott armalist III. Ferdinándtól. Zemplén vármegyei család volt, innen származott at Békésbe. Erdélyben is van egy birtokos Daday család, mely dési előnévvel él. Ennek czímeréről és leszármazásáról dr. Daday Jenő akad. tag, muzeumi őr ur adhat felvilágosítást. -yj-

3. Gryneusz Jakab 1673-ban kapott nemeslevelet sógorával Stökkel Jánossal egyetemben. A család 1823-ban nemességigazoló pert folytatott Sáros vármegyében. Az erre vonatkozó iratok az Orsz. Levéltárban találhatók. -yj-

III. Bagaméry József urnák Kolozsvártt. A Bagaméry család czímereslevele, illetőleg annak hiteles átirata a leleszi konvent levéltárában őriztetik. Lehoczky Tivadar közlése szerint (»Turu<< XIII. k. 139. 1.) az armalist I. Lipót király adományozta 1668-ban Bagaméry Boda Istvánnak és fiának Pálnak és mostoha fiának Szabó Istvánnak, valamint nevezett István testvéreinek: Bagaméry Andrásnak, Mihálynak és Pálnak.

A leleszi országos levéltárban található nemesi oklevelekről 1887-ben készült hivatalos kimutatásban a következő sorok olvashatók:

»Bagaméry Márton kérelme következtében átiratba tétetett a Bagaméry és Boda család eredeti nemességi levele és adományozási levele (donationales) 2-ik (?) Lipót királytól r668-ban kiadva. 1756. pag. 58.«

Az okleveleknek hiteles alakban való megszerzése czéljából szíveskedjék egyenesen a leleszi országos levéltárhoz fordulni.

IV. Gazda Gyula megyei főszámvevő úrnak Sepsi-Szent-Györgyön.

1. Az országos levéltár erdélyi főkormányszéki osztályában őrzött iratokból kitűnik, hogy a Rétyi Gazda családnak az angyalosl és zágoni adózó közönség ellen indított productionalis pörében a marosvásárhelyi királyi tábla 1839-ben ítéletet hozott, melyet Horváth Ferencz director fiskális 1839. ápril 9-én, a többi nemesség igazoló pörökkel együtt, felterjesztett az erdélyi főkormányszékhez. De sem a pört magában foglaló protocollumot, sem az annak idejében bizonyára bemutatott okiratokat nem lehet föltalálni a vonatkozó ügyszámoknál, és így a család nemességének eredete és leszármazása tekintetében fölvilágosítással nem szolgálhatunk, arra a kérdésére, hogy hozatott-e a pörben végérvényes, döntő ítélet és mikor, kinek, milyen szám alatt adatott ki ezen ítélet ? nagy sajnálatunkra feleletet nem adhatunk.

2. Háromszéken Lisznyóban lakó Rétyi Gazda József nem azonos azzal a Zágonban lakó Rétyi Gazda Józseffel a kinek »kétségen kivül való székely nemes-ségéröl« 1834. május 7-én bizonyítványt adtak, és a ki birtokos nemes voltának igazolására 1836-ban a királyi táblán pört kezdett, sőt úgy látszik nem is egy csa-ládból származnak, mert az előbbi, a kit a Gubernium 1796-ban kétségtelen arma-listanak itélt, Ferencznek fia és az 1697-ben (atyjával együtt) nemességet szerző Mártonnak unokája volt. K. A.

---

218

Az Alaghy család története.

Ötödik közlemény.

A regéczi per kimenetelét meggyorsította Rákóczy Erzsébetnek a következő 1605. évben történt halála. Férje, Drugeth Bálint és Mágócsy még egy darabig folytatták a küzdehnet s noha az 1606. évi bécsi békekötés is bele szólott a dologba (12. pont 10. §.), végre is sikerült a kamarának Regéczet és Tályát visszaszerezni Alaghyék részére._{1 E soká húzódott per fontosságát legjobban bizonyítja a róla fenmarad: sok oklevél. A már idézetteken kivül rá vonatkoznak még: N. r. a. 25 :20, 28:31, 363:20, 23, 24, 408:7, 8, 19, 409:1, 42 5: 30, 3/, 43, 53, 55, 56, 57, 58, 549:36, 1001:72. Ben. resol. 1603 fol. 201, 1604 fol. 67 és 90.}

Hanem a szabolcsmegyei fent elősorolt falukat Alaghyék nem kapták meg. Ezeket, mint a kisvárdai vár tartozékait a várral együtt Briberi Melith Péterné Zokoly Erzsébetnek (Zokoly Miklós és Várday Anna leányának), fele részben pedig Bedegi Nyáry Istvánnak s felesége, Telegdy Annának, a Varday Kata gyermekeinek inscribálta 32.000 m. frtba 1611. febr. 28-án Rudolf király. (N. r. a. 3:20, DL. 24.333. §. 4., 5.)

A Csaholy birtokokhoz a felesége révén tartott igényt Alaghy Ferencz. A dolog megértése végett figyelembe kell vennünk a következő családi leszármazást:

Csaholy Péter fiában, Ferenczben a család fiága kihaló félben levén, terjedelmes birtokaiban, Miksa császár iSőg. aug. 11-kén kelt engedelmével, nővére Anna gyermekeit: Tardy Dorottyát, Sulyok Istvánt, Katát és Tardy Dorottya István nevű fiát és Anna nevű leányát fiusitotta. (Lib. reg. III. 949.) Tardy Dorottyának akkcr még csak az a két gyermeke volt s midőn ezek u. m. Anna, a ki Kóródi Ispán Istvánnak lett a felesége, 1692. táján, és Prépostváry István 1602-ben meghaltak, 218 Ispán István a kiskorú fia István nevében maga akart a Csaholy javakba beleülni. A Thardy Dorottya többi, a fiúsítás után született gyermekei azonban ezt nem engedték. Ok is részt követeltek az anyai jussból, mert jóllehet a fiusitó oklevélbe csak a Prépostváry Anna neve volt beiktatva, a többi testvéreket a Hármaskönyv 38. és 39. czime ellenére kizárni nem lehetett. Különben is a fiusitó oklevelet se Prépostváry Anna, se a férje nem használták fel, tehát az érvénytelen, mert a Hk. II. r. 12. cz. szerint a ki a privilégiummal kellő időben nem él, az visszaél vele.

Ispán István belátta, hogy vesztett ügye van. Egyezkedni kezdett tehát az atyafisággal. Épp ekkor tájban (1602. elején) halt meg Prépostváry István, annak a javain is osztozkodni kellett, elvégezték tehát a Csaholy örökség feletti osztályt is. Választott bírákra, a környék legtekintélyesebb földesuraira bízták a hagyaték becslését és felosztását. Ispán Istvánnal szemben Alaghy Ferencz védelmezte a felesege meg a kiskorú Surányi Fruzsina, Zsuzsa és Borbála érdekelt, kiknek atyjuk, Gábor 1602. aug. 1-én elhalálozván, az apátlan-anyátlan árvák gyámsága Alaghy vállára nehezedett.

Az osztály alapjan Prépostváry Sárának Matészalkán, Gebén, Meggyesen, Paraz-nyán, Nagy-Kocsordon, Sándoron, Csaholyon, Tunyogon 20 népes, 3 puszta jobbágytelek jutott, azonkívül a remeteszegi kastély, kúria és birtoktest egészen, két malommal. A csengeri vizi malom, Csengerben és Meggyesen némely szántók és az oláh-csaholyi porczió osztatlanul maradtak, de jövedelmük felerészben Prépostváry Sárát, feliben az Ispán fiát, Istvánt illette.

Ezek az osztatlanul maradt részek képezték a további ellenségeskedés magvát. Ispán István a jövedelemből nem részesítette sógorasszonyát, ujabb osztozkodásra se volt rávehető. Sőt ellenszenvében annyira ragadtatta magát, hogy azalatt, mig Alaghy Ferencz az országgyűlésen foglalatoskodott, fegyveres cselédjeivel rá tört a remeteszegi kastélyra, kiraboltatta, a vetéseket feldulatta, a nyájakat elhajtatta s több mint 25,000 frt kárt okozott Prépostváry Sárának.

Szatmár vármegye a hatalmas urak villongásába nem mert erélyesen beleavatkozni. Alaghy tehát a királyhoz fordult segedelemért. Ispán hatalmaskodását rebellló-nak minősíttette s a regéczi uradalomért kívánt 50,000 frtot - mint láttuk - csak ügy volt hajlandó megadni, ha ő felsége őt és feleségét a Csaholy javakban megoltalmazza és az ügyet nem rendkívüli, hanem rendes per útján, a kir. táblán láttatja el. Meg is indult a per, de annak a végét Alaghy nem érte meg._{1 N. r. a. 408:9-13, 16, 17, 20, - 494: 13, 425:54 és 59, 958: 40, 1758:43; Ben. resol. 1602 fol. 190, 1604 fol. 272; - Urbar. et conscrip. 87:46, 99:62, 114:45; Egri kptln prot. B. No. 227 ; Leleszi ltár prot. A. No. 29 és 36, prot. P. No. 90.}

Alaghy Ferencz általában igen iparkodó, szerző ember volt. Jellemére. nézve hasonlít az Alaghynak Bekény ágából való Jánoshoz. Emelni Igyekezett családját mind vagyonosságban, mind méltóságban. Ha olykor megszorult is pénz dolgában s egyikmásik birtokrészét zálogba vetette, azt rövidesen vissza is váltotta. A Sáros vármegyei Sandal, Baksa, Újfalu és Zemplén vármegyéd Felső-Kemenczét két Ízben is elzálogosította nagynénjének, Keczer Zsuzsánnának, a ki Alaghy Menyhért halála után Csoltói Basó Mihálynak, majd 1588-ban Monaky Jánosnak lett a felesége, de 5-7 év múlva kiváltotta azokat._{2 N. r. a. 260: 27, 344: 11, 400: 16 és 19, 493 : 44, 995 : 24.} Alsó-Bereczken. Kis-Rozvágyon (Zemplén), Viden 219 (Szabolcs) birtokrészeket vesz zálogba Török Bálinttól, Kutassy Istvántól és Horvát Fodoróczky Ferencztől. (Leleszi ltár prot. G. No. 16, H. No. 14 és 18, K. No. 42.) 1601. decz. 22-én a szepesi kamarától a végvárak szükségére adott 4000 frt fejében inscriptióban megszerzi a Báthory Zsigmond vajdához pártolt Palaticz György és felesége Serédy Erzsébet Devecser, Kék, Szamosszeg, Pap, Kalonga, Tuzsér és Dombrád (Szabólcs) falukbeli porcziókat, később pedig - mint fentebb láttuk - a nevezett falukat egészen szerette volna megszerezni; a mi azonban nem sikerült. (N. r. a. 834:28, 1009:21, 1484:45, 1803:9.)

Szerzett javait nagy gonddal igyekezett megoltalmazni az idegenek követeléseitől. Sok baja volt Mád miatt, melynek 4 országos vásárra szerzett szabadalomlevelet 1609. decz. 22-kén. (N. r. a. 788:6.) Mádnak ő volt ugyan a földesura, de a kitűnő hegyeken másoknak is voltak szőlei, melyektől tizedet sehogy se akartak adni a földesúrnak. Különösen sokat panaszkodott Alaghy erőszakoskodása miatt Janusius osztrogi herczeg. A kamara méltányosságra intette Alaghyt, mire ő azt felelte, hogy ha a szőlősgazdák szépen kérik, évről-évre elengedi a tizedet, de nagyhangú követeléssel nem mennek nála semmire. (N. r. a. 209:7 és 17, 740:38, 973:7, 1002:22, DL. 37,360, Alaghy kis ltár.)

Az is megesett nem ritkán, hogy jogainak megóvása végett hatalmaskodásra vetemedett s ezen a réven pörökbe bonyolódott. így Sóvári Soós Andrással a tasi, Soós Istvánnal a Paczin melletti acsai puszta, a kis-czigányi erdő, Pohárnok Gáspárral a felső-golopi kúria, Briberi Melith Vitussal a ladmóczi szántók miatt kellett pörbe szállnia._{1 N. r. a. 32:2 és 3, 58: 13, 200:27, 400:18, 21, 24, 27, 54q:12, 562:27, 988: 17.} De különösen sok kellemetlenséget okozott neki az a per, melyet dombrádi és devecseri jobbágyaiért kényszerült folytatni, a kik a Dombrádon többedmagával keresztül utazó ungi nemes embert Kerepeczy Farkast félholtra verték s néhány napig fogva tartották. (N. r. a. 408:22, 493:36 és 58, 494:17.)

Egészben véve mégis, Alaghy Ferencznek nem sok dolga volt a bírósággal. Szomszédai nem mertek vele paczkáznl, haragosai is félre álltak előle. Mert Alaghy katonás ember volt. A törökkel vívott csatákban vitézül forgatta kardját. A tizen-ötéves török háború majd minden jelentősebb ütközetében részt vett. Segített bevenni 1593. őszén a Rima partján épült Szabatka (Zabar) török várkastélyt: rövidesen rá Füleket foglalták vissza. A következő év április havában Teuffenbach Kristóf parancsnoksága alatt Hatvant vették ostrom alá, de a nagy sereggel közeledő nagyvezlr elől kénytelenek voltak visszavonulni. 1595-ben Hosszupályinál lelkesülten küzdött, 1596. okt. 26-án pedig a hires mezőkeresztesi ütközetben vett részt, mely a mily fényes sikerrel kezdődött, ép oly kudarczczal végződött. Utolsó nagyobb fegyverténye Nagyváradnak az ostrom alól való felszabadítása volt 1598. okt. havában.

Rudolf király 1604. febr. 15-ki diplomája őrizte meg emlékezetül ezeket a vitézi cselekedeteket, mely diploma az Alaghy család czímerének megújítását, illetőleg kibővítését tartalmazza, kiterjesztve azt az Alaghy István fiára, Menyhértre is. Az 1553. decz. 12-kén adományozott czímer most a következő változásokon ment át: a középen metszett paizs felső része két mezőre oszlik u. m. fehérre és vörösre, az utóbbit egy ezüst folyó szeli át harántékosan. Az alsó rész szintén két mezőre oszlik, kékre 220 és aranyra, melyekben háromszög alakban három fehér liliom van elhelyezve. A paizs felső részében továbbá egy természetes színű fél farkas emelkedik ki jobbra fordtílva, nyitott szájjal, vörös nyelvvel s a fején királyi koronával, első lábaiban hegyével fölfele irányított három nyílvesszőt tartva. Sisakdísz: a felig kiemelkedő farkas a három nyillal. A foszlányok: aranykék, vörösfehér (azaz ezüst)._{1 Ered. Orsz. Ltár N. r. a. 408 : 32.} A liliomok - a diploma magyarázata szerint - az adományos lelkének nemességét, életének feddhetlenségét, jellemének buzgóságát és őszinteségét jelképezik; a nyílvesszőket szorongató farkas pedig a csatákban tanúsított bátorságot, erőt és rettenthetlenséget példázza.

Három év múlva: 1607. máj. 3-kán ujabb, nagyobb kitüntetés érte Alaghy Ferenczet. Rudolf király báróságra emelte, most már nem vitézi érdemeiért, hanem a politikai, diplomátíaí téren tanúsított hü szolgálataiért. Jelentősen közreműködött a bécsi és zsitvatoroki békekötések létrehozásán, a hajdúk lecsendesítésén, az 1606. decz. havában Kassán tárgyalt kir. biztosságnak pedig egyik buzgó, békepárti tagja volt. Az országgyűlésekről soha se hiányzott. Nevét ott találjuk az 1601. és 1604-ben tartott pozsonyi országgyűlésen megjelent felvidéki követek sorában. (Magyar orsz.-gyül. emlékek IX. kt. 488. 1., X. kt. 429. 1.)

Későbben is, egész élte végéig, élénk részt vett a politikai mozgalmakban. Az 1608. januárban összeült országgyűlésen serényen közremunkált a lázadás lecsendesítésén, Homonnayval és a hajdúk vezéreivel állandó összeköttetésben állott s nagy része volt abban, hogy a hajdúk Mátyás főherczeg zsoldjába szegődtek. Rendíthetetlen híve volt a Habsburg uralkodóháznak s valóban rá szolgált az uj király, II. Mátyás 1609. decz. 22-ki diplomájára, melylyel őt mint personam de nostra majestate bene-meritam tanácsosai sorába emelte. (N. r. a. 31 :60.)

Ezek a diplomák az Alaghy család előnevét illetőleg érdekes tanúságot nyújtanak. A czímerbővítő diplomában nincsen semmiféle előnév. A bárói és kir. tanácsosi diplomák már Bekényi Alaghy névre vannak kiállítva. Bizonyosan maga az adományos kívánta így, hogy megszűntesse az e téren eddig tapasztalt bizonytalanságot. Mert az oklevelekben, hol Alaghy de Alap (N. r. a. 14:64, 200:27, 549:12), hol Alaghy de Boldogfalva (N. r. a. 408:22, 493:36 és 58, 494:17), hol meg Alaghy de Paczin (N. r. a. 973:7, 1009:21) változatokban jön elő. Paczin is. Boldogfalva is birtoka volt Alaghy Ferencznek s bátran írhatta ő magát és czímezhették mások bármely birtokáról Az 1630. évi országgyűlési meghívó (Alaghy kis ltár) se szólott helytelenül Paczeni Alaghy névre. A király föntemlített ünnepélyes diplomái mégis megállapodást létesítettek az előnév használatában. Ettől kezdve állandó lesz a Bekényi Alaghy forma, így írják magukat Ferencz ur és unokaöcscse Menyhért, kiről alább lesz szó. Ebben az esetben azonban az előnév nem valamely helytől pl nem az Ugocsa vármegyei Bökény vagy Bekény helységtől ered - mint azt általában vélték - hanem egy sajátságos reminiscentia a Mikófalvi Bekény családra s az azzal való, elhalványult, Alaghy Ferencz előtt már csak traditióban élő vérségi kapcsolatra.

Alaghy Ferencz kétszer nősült. Első felesége Sebessy Pál Sáros vármegyei birtokos leánya Fruzsina volt. Ez a házasság szerencsétlen és szomorú végű volt. 221 Adataink e részben nagyon hiányosak, nem ismerjük a viszonyokat, az eseményeket; csak annyit tudunk, hogy Sebessy Pál, az apa 1590. év végén azt a szörnyű vádat emelte Sáros vármegye előtt a veje ellen, hogy az 1590. szept. 8. körül a feleségét elfogadható ok nélkül kegyetlenül megverte, azután bezárta s megfeledkezve a hitvesi szövetségről, étlen-szomjan tiz hétig kínozta, ügy hogy az asszony elvesztette beszélő képességét, kezét-lábát mozdítani nem volt képes; végre Dóczy Imre jótállására bizonyos föltételek alatt haza bocsátotta az apjához, hol a szenvedett sértésekbe két hónap múlva meghalt.

Sáros vármegye két ízben megidézte Alaghyt, de sohasem jelent meg; harmadszor nyilvános piaczon embergyilkosnak kiáltotta ki s hatalmat adott mindenkinek, hogy bárhol elfoghassák és a vármegye kezébe szolgáltassák. (N. r. a. 20: 54.)

Ugy látszik, Alaghy nem érezte magát olyan bűnösnek, a milyennek ipa kikiáltotta s talán ezért mert a vármegyével paczkázni. De mikor Sáros vármegye 1591. jul. 12-én proscribálta, maga is megijjedt és aug. 22-kén megfogadta Herczeg Ferenczet ügyvédjéül, kinek honorárium fejében Kis-Czigány faluban 6 népes jobbágytelket, Bánóczon pedig egyet átengedett holtig tartó haszonélvezetül.

Mi igaz volt a Sebessy Pál vádjában és hogy végződött a per ? adatok hiányában nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy az ügyvéd, Herczegh Ferencz 1598-ban meghalt s minthogy özvegye a csak haszonélvezetileg lekötött jobbágytelkeket nem akarta visszabocsátani, Alaghy perrel tudta az asszonyt rászorítani a visszaadásra. (N. r. a. 400:17 és 23, Leleszi ltár prot. A. No. 196, 282.)

Alaghy második felesége Prépostváry Sára volt, a Lokacsi Prépostváry Bálint és Thardy Dorottya leánya, a kivel 1597-ben kelt egybe. Róla már szólottunk fentebb, itt még csak azt jegyezzük meg, hogy férjét túlélte.

Alaghy Ferencz 1612. szept. havában hunyt el._{1 Alaghy Menyhért 1612. szept. 14-en a leleszi konvent, majd az esztergomi káptalan előtt a nagybátyja, a ki »proximis diebus pie defunctus*, vallományait, különösen Regéczet és a Várday javakat illetőleg, semmiseknek nyilvánítja. (N. r. a. 459 : 45, Esztergomi kptln. lt. Lib. 11, fol. 379.)} Ez év márcz. 5-kén már közeledni érezte végét. Testamentumot tett, melyben - neki magának nem levén gyermeke -főörökösévé a testvére fiát, Menyhértet nevezte. A feleségének, Prépostváry Sárának a dombrádi kúriát hagyta 50 külön-kenyeres jobbágygyal; a szamosszegi és tasi birtokrészt is neki hagyta 5000 frtban, azonkívül a mádi és ratkai hegyeken szőlőket. Holta után, vagy férjhez menetele esetében ezek is Menyhértre szállanak. A paczinl vagy a leleszi templomban kívánta magát temettetni, »tisztességesen az ő rende szerint«. (N. r. a. 538: 11.)

Özvegye a jegy és hitbér iránt 1612. okt. 11-én a leleszi konventben egyességre lépett Alaghy Menyhérttel Ezen egyesség értelmében egész Ratka falu jutott minden tartozandóságával és járulékával Prépostváry Sárának; Mádon, Tályán egy-egy szőlő, Széplakon (Zemplén), Dombrádon és Papon (Szabólcs) jobbágyok és udvarházak. Tast és Szamosszeget (Szabólcs) két felé osztották. (N. r. a. 400: 26.) Ettől kezdve állandóan Ratkán lakott csendes egyszerűségben. A Csaholy javak miat tvolt ugyan kellemetlensége, de eredményt nem tudott elérni, mert azokat a király Prépostváry Zsigmondnak adományozta. (DL. 24,921, leleszi ltár prot. A. No. 46, 56, 37, 70, 85, 118, 119, 122, 126, 130, C. 245, F. 241, S. 122.) Viszonzásul azt kérte a 222 kamarától, hogy Ratkáról szabadon rendelkezhessék (Conc. ex:p. canc. 1732, No. 322), de az engedélyt nem nyerte meg, mert az özv. Alaghy Menyhértné halála után II. Ferdinánd a regéczi uradalmat a hozzá tartozó Ratkával együtt 1635. febr. 12-én Pázmány Miklósnak és Solymossy Péternek adományozta (Conc. exp. canc. 1635. No. 52). Ratka felett a szabad rendelkezést meg nem nyerhetvén, igyekezett azt elterhelni. Egy szőlőt 800 frtért elzálogosított Hejczei Tamásnak, egy másikat szolgájának Nádlaki Györgynek 900 frtba lekötötte, Rátkay Ferencznek meg szabad kocs-márlást és a kerek erdő használhatását biztosította. (N. r. a. 781:78, 1465:8. Egri kptn ltára prot. G. No. 56 és 296.) Viszont több apróbb ingatlant szerzett a ratkai határban, nevezetesen 1000 frtért 3 szőlőt, 70 frtért egy vízi malmot és 12 frtért egy pusztatelket. (N. r. a. 128:1.)

A végzet hosszú élettel áldotta meg. Túlélte az Alaghy család utólsó sarját, Menyhértet, sőt annak feleségét is. Mikor Alaghy Menyhértné meghalt, 1635-ben kisérletett tett az Alaghy javakból egyet-mást megszerezhetni; de csak az ingóságok, az ékszerek egy részét kaphatta meg. Ezeknek se vehette már hasznát. Rövidre rá, 1635. aug. havában elhalálozott. Nov. 4-én tétetett örök nyugalomra férje mellé, a leleszi templomban levő családi sírboltba. (N. r. a. 409:4, 5, 6, 970: 15, Conc. exp. canc. 1635 No. 326, Abauj vm. jzőkönyve 1635 év 143. és 164. 1.)

Nem élt ilyen hosszú időt sógorasszonya: Surányi Klára, a Káta nemzetségből való csarnavodai Surányi László és Boda Katalin lánya, a ki egy 1585-ki oklevélben említtetik először, mint Alaghy István felesége (Leleszi ltár prot. S. No. 172 és 176). Házasságuk nagyon rövid ideig tartott. Alaghy István 1589. febr. 9-kén már néhainak mondatik (N. r. a. 868:92). A két kis gyermekkel: Istvánnal és az alig kétéves Menyhérttel maradt özvegy pörbe keveredett testvérével, Surányi Gáborral, a ki a Prépostváry Bálint és Thardy Dorottya leányát. Borbálát vévén el feleségül, sógora lett Alaghy Ferencznek s így az Alaghy és a Surányi családok kettős atyafiságba jutottak, Surányi Gábor az ugocsai, beregi és zempléni ősi javakat lekötötte Prépostváry Bálintnak, a mi Surányi Klára és a többi osztályos atyafi jogait sértvén, perre került a dolog. (N. r. a. 868:92, 1576:30, 39, leleszi ltár prot. S. No. 213.)

A Surányi Klára érdekeit megvédte Alaghy Ferencz, a kit a király a kiskorú Alaghy fiuk gondnokául kinevezett. (N. r. a, 493:41.) Másik gyámolítója volt az özvegynek Rozvágyi és Devecseri Bornemisza-Hegedűs Máté. Bornemisza is Devecser-ben lakott, mint Surányi Klára s az ismeretségből 1598-ban házasság lett. De Surányi Klára 1623. márcz, havában másodszor is özvegységre jutott. (N. r. a. 548:29, 1582:9, 1679:7, Conc. exp. canc. 1623. No. 197.) Ez év szent Mihály napja körűi maga is súlyos betegségbe esett, végrendelkezett és rozvágyi kastélyában nem sokára rá kiszenvedett. 1624. febr. 28-án már osztozkodik hagyatéka felett három lánya: Katalin, Kállay Ferenczné, majd Perényi Györgyné, Anna, Kellemesy Zsigmondné és Erzsébet, Lónyay Menyhértné, (N. r. a. 991:43.)

Dr. Illéssy János.

---

223

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

Hatodik közlemény.

Batthyáni Boldizsár és Benedek nemesek, II. Ulá.szlótól Budán, 1500. decz. 13. előtti szombaton czímert kapnak:

Kék paizsban természetes szikla, melynek barlangjában fél arany oroszlán látható, szájában a markolathoz közel egyenes kardot tart. A szikla felett fészkén ülő fehér pelikán három fiát táplalja.

Boldizsár még Mátyás király alatt követségekben, s mint Jajczai bán, a katholikus hit s a haza védelmére sok csatában részt vett.

Németujvari gróf Batthyáni Lajos és Károly, 1745. ápr. 22-én Mária Terézia királynő által atiratják s családjuk ősi főnemesi voltát megerősíttetik.

KK. XL. 71.

Balog de Paraznya Benedek, a rozsályi vár tiszttartója, I. Ferdinándtól Bécsben, 1535. Pál apostol napja utáni csütörtökön (jan. 28.) megnemesíttetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban arany koronából kiemelkedő medve jobb lábával övön függő két kulcsot tart, a kulcsokat mintegy átadván.

Balog a szatmármegyei Rosály várát megtartotta a királynak, daczára, hogy a János-pártiak erősen ostromolták. KK. I. 256.

Batthiani Ferencz, aranysarkantyús vitéz, gróf Zrínyi György árvái javainak kormányzója, II. Ferdinándtól Prágában, 1628. febr. 21-én báróságra emeltetvén, fiaival: Györgygyei és Gáspárral következő bővített czímert nyeri:

Kék paizsban magas szikla emelkedik ki, ennek közepén jobbra fordult fél arany oroszlán előlábaival hegyes tőrt tart. A szikla tetején fészken ülő pelikán három fiát eteti. A paizson korona, melyből jobbra fordult szarnyas, rútszinű, arany koronás sárkány jobb labában kettős arany keresztet tart.

Batthiani az 1619-iki mozgalomkor gróf Zrínyi György dalmát, horvát és szlavon bán, magyar főlovászmester, a kanizsai véghelyek tábornoka és a légrádi várőrség főkapitánya, királyi kamarás és tanácsos oldala mellett Collalto gróf vezérlete alatt küzdött a felkelők ellen a császári táborban. Zrínyi 1622-ben bánná neveztetvén ki, B. lovaskapitány lett. Zrinyi végrendeletében Miklós és Péter fiainak egyik gyámjául rendelte. " KK. VII. 714.

Bercheny Imre, a nógrádi várőrség főkapitánya, a szent sir lovagja és ezredes, III. Ferdinándtól 1639-ben Bécsben (a hó és nap nincs kitéve) báróságra emeltetvén, a következő bővített czímert nyeri:

Vörös kereszttel négy részre osztott kék paizs, melynek mindenik mezejében újra egy-egy vörös kereszt van. Sisakdísz: ezüst egyszarvú növekvőn. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Bercheny a szentföldön is járt, azért lett a szent sir lovagja. Mint magyar kamarai tanácsos is működött; Krátz gróf tábornokot, ki a bécsi börtönből kiszabadult s Sziléziába szökött, ott a határon fogta el B. és visszahozta Bécsbe. Mint nógrádi főkapitány, vitézül küzdött a török és a császár ellenségei ellen, a mely érdemekért lett ezredessé. KK. IX. 236.

Balassa de Gyarmath Bálint, aranysarkantyús vitéz. Hontmegye főispanja, kir. kamarás és tanácsos és felesége, budetini Szunyogh Katalin, I. Lipóttól Bécsben, 1664. decz. 19-én grófi rangra emeltetvén, a következő bővített czímert kapják:

Vörös paizsban sárkánytól körülvett bölényfej látható. Sisakdísz: koronás jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú sas bal lábával hegyével felfelé álló nyilat tart, jobb lábával pedig kardot. A sas a farkával támaszkodik a sisakra. Takarók: arany-fekete.

224 Balassa III. Ferdinánd udvari szolgálatába lépett s kamarása lett. Lipót királv tanácsosává tette. A török és tatárok elleni harczban Nógrádmegye főkapitánya lett s a tatárokat az ő Kékkő vára alatt, mely a bányavárosok kulcsa volt s hol 1664-ben is l00 lovason és l00 gyalogoson felül volt őrség, négyszer verte meg. Gróf Souches Lajos, komáromi főkapitány és vezérőrnagy seregével egyesitette a maga könnyű lovasságát s Nyitrát élete veszélyeztetésével segítette ostromolni. Léva, Baka és Zsarrócza mellett sok ellenséget levágott. Vesselényi nádor Hont, Bars, Turócz, Liptó, Árva és Zólyom vármegyék kapitányává tette, meghagyván nála a nógrádit is. Az utolsó lévai ütközetben vitézül harczolt, s mikor a magyar sereg tábornoka, Koháry István elesett, ő vezette a sereget s Párkány felégetésénél is nagy vitézséget tanúsított. Ez érdemekért lett honti főispán is. KK. XIII. 104.

Bihary de Felhéviz Ferencz s Budetini Szunyogh Ilonától született fia, György, I. Lipóttól Bécsben, 1666. jan. 9-én báróságra emeltetvén, a következő czímert nyerik :

Négyelt kék paizs. 1-ben fekete sas kiterjesztett szárnyakkal, szemközt állva, jobbjában borostyánt tart. 2-ban a nap ragyog. 3-ban arany koronás párducz jobb előlábában 3 ezüst liliomot tart. 4-ben két csillag között a félhold. Sisakdísz: a paizsbeli párducz növekvően. Takarók: arany-vörös, ezüst-vörös.

Az utolsó török háborúban tanúsított vitézségért kapja a báróságot. Exp. Conc. 5. ex 1666. KK. XIII. 243.

Bönninghausen-í Móricz Boldizsár báró és néhai Bönninghausen-i Boldizsárnak Beuerförd Gerthrud Krisztinától született leánya, Dorottya-Krisztina-Sybllla-Katalin Brigitta, I. Lipóttól Laxenburgban, 16j8. szept. ig-én grófi rangra emeltetvén, Bönninghausen-i és Altenburgh-i grófi és Adenoys-i bárói czímmel következő bővített czímert kapják:

Kilencz egyenlő részre osztott paizs. 1. és 9. vörös mezőben kettős ezüst kereszt. 3. és 7. kék mezőben keresztbetett famarkolatú spádé. 2. és 8. puszta ezüst mező. Az 3. vagyis az arany szívpaízsban kék szarufa. A szívpaizson herczegi sapka. A 4. és 6. fekete mezőben a szívpaizs telamonjaiul kétfarkú koronás arany oroszlán. 3. sisak. A középsőn kétfejű sas, a birodalmi koronával fejükön. A mellette levő két sisak koronáján koronás oroszlánok, a két szélső sisak dísze pedig a keresztbe tett famarkolatú spádé. Telamonok vasas vitézek, a jobboldali arany-fekete, a bal pedig vörös-fehér-kék hadizászlót tartván azon kezükkel, melylyel a paizsot nem tartják. Takarók: vörös-ezüst-kék és arany-fekete.

Szász eredetű család, melynek tagjai a római szent birodalom szolgalatában szereztek érdemeket. KK. XVI. 462.

Bazendorff in Pfinzegg János Jakab s felesége a cseh nemes Spaz és Fischthurn Anna-Mária fia András-György-Ernő s testvére Farkas Károly, I. Lipóttól Neu-stadtban, 1681. julius 17-én »Ehrenschild«-i előnévvel báróságra emeltetnek, oly kikötéssel azonban, hogy atyjára, János-Jakabra s testvéreire: János-Frigyesre és János-Jakabra ez a rangemelés nem terjesztik ki, s csak ha a fentieknek magva szakadna, akkor a legkisebb születésű ebből a családból lesz báróvá. Ez alkalommal a következő bővített czímert nyerik:

Négyelt paizs koronás szívpaizszsal, melyben pálmaág van e felírással: resurgo.

1. és 4. kék mezőben a máltai kereszt öt rózsával, mely a család ősi jelvénye.

2. és 3. fehér lófej. Három sisak. A középső dísze hét természetes struccztoll, a jobboldalié két sasszárny között vörös magyar ruhás csonkakarú vitéz növekvőn, a baloldalié két sasszárny között gólya. Takarók: ezüst-kék, arany-fekete.

A család elszászi származású. Bazendorff János-Jakabot a legutóbbi magyarországi országgyűlésre Badeni Hermann őrgróf tanácsosnak vette maga mellé. Ott szerzett érdemelért kapja a báróságot. KK. XVII. 178.

225 Buttintrochus Gyula és Ker. János testvérek milánóiak és János felesége Cantona Borbála, I. Lipóttól Ebersdorfban, 1682. október 2-án őrgrófi, grófi, bárói és birodalmi lovagi czímet nyernek, s a következő bővített czímert kapják:

Nagy kétfejű birodalmi koronás sas keblében az ősi czímer, mely ezüst paizs kék paizsfővel, ebben természetes bíborszínű rózsa. A paizs alját egymástól egyenlő távolságra álló, oldalain hullámos csiga-vonalú, három vörös tető foglalja el.

B. Ker. János jogtudós volt. KK. XVII. 828.

Bedik Péter báró, I. Lipóttól Linczben, 1684. jan. 14-én »patha«-i előnévvel grófságra emeltetvén (Utódairól azonban említés téve nincs), a következő bővített czímert nyeri:

Egyszer vágott, kétszer hasított paizs. 1. kék mezőben az arany nap. 2. vörös mezőben húsvéti bárány. 3. kék mezőben a hold. (Ez a felső sor.) 4. arany mezőben koronás három birkafej. 5. vörös mezőben, zöld alapon katonai paizs. 6. arany mezőben három méh. Az ezüstszínű szívpaizsban a császári kétfejű sas. Telamonok: visszafordult fejű, farkukat lábuk közé vett arany koronás oroszlánok. Az oroszlánok feje közötti .síkon, a paizs felett tollas perzsa turbánt viselő idősebb férfi emelkedik ki vállból.

Bedik perzsa és örmény családból, az Arsacidák közül származott, mely családot IV. Amurat szultán Babylonia elfoglalása után Perzsiából a maga hatalma alá hajtotta. IV. Mahomet a családjából egyetlen fenmaradt Pétert mahomedánussá akarta téríteni, akkor őt 13 éves korában Piquet Ferencz babyloníai érsek és aleppói franczia konzul Rómába szöktette s ott felnevelkedvén, őt szemelték ki a Perzsiába küldendő követségre a császár és a fejedelmek. »Pathai« előnevét a budai kerületben fekvő Patháról kapta. KK. XVIII. 56.

Brankovics György s testvére Száva, I. Lipóttól Laxenburgban, 1683. jun. 7-én báróságra emeltetvén, a következő bővített czímert nyerik:

Vágott paizs, a felső kék mezőben jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú fekete sas kiemelkedően, az alsó zöld mezőben vörös ék, ebben arany oroszlán. Két sisak, a jobbon fekete sas, a balon arany oroszlán növekvően. Takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

A Brankovicsok (állítólag) Bosznia, Bulgária, Dalmáczia, némelyek Horvátország s az összes illyr birodalmak fejedelmei voltak. Nagy Károly római szent birodalmi herczegekké tette őket, Brankovics Farkas, a herczegovinai Podgoricza, Szerém és Joanopolis örökös ura szintén r. szt. birodalmi herczeg lett s ennek javait is kapják.

KK. XVIII. 78.

Boki Mihály, I. Lipóttól, 1685. október 24-én Bécsben, a következő czímerrel kap nemességet:

Kék paizsban zöld mezőn vörös magyar ruhás vitéz jobbját csípőjére támasztja, baljával kardot tart. Sisakdísz: ugyanezen vitéz sasszárnyak között növekvőn. Takarók nincsenek említve. (Kivonat.) KK. XVIII. 249.

Bochics Mihály s anyai nagybátyja Simonchics Pál, I. Lipóttól Bécsben, 1686. jan. 24-én nemességet nyernek következő czímerrel:

Kék paizsban zöld mezőn álló arany koronából magyar ruhás szűzleány emelkedik ki, jobbjában zöld koszorút tartván. Sisakdísz: jobbra fordult, jobb lábában zöld koszorút tartó arany griff. Takarók nincsenek leírva. (Kivonat.)

KK. XVIII. 286.

Barnabacus János Győző, minorita barát s testvérei: Ferencz-Hílarius, Károly-Antal, Erzsébet s Anna-Mária özvegv de Magnisné, I. Lipóttól Bécsben, 1686. január 5-én grófi rangra emeltetvén, »Patha«-í előnévvel a következő bővített czímert nyerik:

226 Két nem egyenlö részre vágott paizs. Az alsó nagyobb kék mezőben zöld gyepen, arany makktermésű tölgyfa fölött két nyolczágú csillag között üstökös csillag. A kisebb felső ezüst mezőben császári kétfejű sas, fejei körül arany körrel. A paizson grófi korona. Sisakdísz: kétarczű emberfő, jobbról élő, balról halott arczot mutatván, egy szárny és emberi csont közt emelkedik ki, és a fej mindkét szájából szalag nyúlik ki: »Sic semper"« felírassak A paizsot takarók helyett zöld palmaágak fogják körül.

A B.-ok atyja ezredes volt, János-Győző Eleonóra császárné udvari papja s a nagy török háború alatt hű szolgálatokat tett, követségekben is járván. A »Pata« i előnevet a budai kerületben fekvő Pata uradalomtól nyerték. KK. XVIII. 294.

Bassich Mihály s fia György, I. Lipóttól Bécsben, 1686. márczius 20-án a következő czímerrel nyernek nemességet:

Kék paizsban zöld mezőn vörös ruhás vitéz a jobb oldalon térdelő törököt kivont kardjával levágni látszik. Sisakdísz: kétfarkú arany oroszlán növekvőn, jobb lábában három nyilat, baljában levágott török fejet tart. Takarók nincsenek leírva. (Kivonat.) " KK. XVIII. 321.

Közli: Pettkó Béla.

---

Magyarország családai.

31. Nagyszalatnai Szalatnay.

I. Lipót király, Bécsben, 1693. január 20-án Szalatnay, aliter Sztakó Andrást, nejét: Kiss Annát, gyermekeit: I. Istvánt, nejét: Nógrádi Katalint, 2. Andrást, és 3. Pált nemességre emelte, a következő czímert adományozván nekik:

Kék pajzsban, zöld alapon, vörös magyar ruhás, sárga csizmás ősz vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjában pedig kardot tart. A pajzs fölött nyílt sisakon korona, melyből jobbrafordult, vörös nyelvét öltő, balját ragadozásra nyujtó, jobbjában csízmadia-kést tartó, kétfarkú oroszlán nő ki. Sisaktakaró: jobbról : arany-kék, balról: ezüst-vörös. _{1 Az eredeti czímerlevél a Sepsi-Szt.-Györgyön lakó Szalatnay Endre birtokában}

Kihirdették: I. Nógrád vármegyének Losonczon, 1693. jun. l0-én és 2. Heves és Külső-Szolnok vármegyének Gyöngyösön, 1731. márczius 14-én tartott közgyűlésén, a hol azt a Hevesen lakó és birtokos III. András mutatta fel, s a melynek alapján őt a megyei nemesek közé iktattak.

Szalatnay Gáspár és Tamás állítólag már III. Ferdinánd királytól nyertek Prágában, 1639. febr. 13-án nagyszalatnai előnévvel nemességet és czímert. Sőt a borsodmegyei levéltárban »Sp. XIII. Fasc. IV. fr. 290 etc,« jelzet alatt őrzött iratok szerint e család már 1692 előtt is gyakorolt Sztakó alias Szalatnakó néven nemesi jogokat.

A rendelkezésünkre állott hiteles okiratok alapján a nemességszerző I. Andrástól kezdve a következő leszármazás volt megállapítható:

217

Az armálisszerzőkről bővebb adataink nincsenek.

III. András 1731-ben hevesi lakos és birtokos volt; ugyanő mutatta fel Heves vármegyének Gyöngyösön, 1731. márczius 14-én tartott közgyűlésén a család eredeti armálisát. Fiai: L József és IV. András 1747-ben osztoznak atyai örökségükön.

I. Józsefnek fia I. János hevesmegyei táblabíró és az egri főkáptalan ügyésze volt, 1823-ban még élt.

Heves és Külső-Szolnok vármegyének Egerben, 1823. ápr. 15-én kelt bizonyít-ványa szerint a Heves városában lakó VI András, II. István és László továbbá a Vértesen (Biharm.) lakó I. József urasági tiszt, mindannyian testvérek hiteles anyakönyvi kivonatokkal és tanúvallomásokkal igazolták az armálisszerző I. Andrástól való leszármazásukat, s ezek alapján állította ki részükre a megye a fentidézett nemesi bizonyítványt.

Az 1754/55-iki hevesmegyei nemesi összeírásban I. József és fia V. András szerepelnek.

Ezen ágnak további leszármazóit illetőleg nincsenek közelebbi adataink.

Zólyom vármegyének 1898. márcz, 1-én keh bizonyítványa szerint 1805-ben Nagy-Szalatnán élt egy Szalatnay János.

IV. András fia II János Miskolczon, 1758. okt. 28-án született; 1779-ben a sárospataki kollégium tanulója volt; 1783. nov. 20-án Miskolczon pappá szentelték és Borsodvármegyének ugyanazon évi nov. 24-én kelt passualisával Csehországba ment, hol Moraveczen lelkész lett. 1783. aug. 3-án nőül vette néhai Mares Pál leányát, Szeremley István velimi lelkész gyámleányát, Lydiát. 1787-ben az atyja után örökölt, Miskolcz városában fekvő földeit átengedte Vadnay Andrásnak oly föltétel alatt, hogy Vadnay az ő édes anyja, Katalin ellen folytatott pőrétől végleg" eláll.

Fia III.János Moraveczen, 1793. aug. 7-én született; lelkésze volt a moraveczi és strmechi ág. ev. egyháznak; 1831. nov. 23-án feleségül vette Polacek Venczel, pavlovi malomtulajdonos és Rataj Katalin leányát, Annát. Fiai:

Justus Emánuel, Moraveczen, 1834. aug. 21-én született. Jelenleg velimi ág. ev. superintendens; Ő Felsége Bécsben, 1896. decz. 12-én kelt legf. elhatározásával a cs. és kir. vaskoronarend III. osztályával tüntkte ki.

Benjámin, sz. Moraveczen, 1841. jul. 4-én. Jelenleg prágai nagykereskedő.

Horváth Sándor.

228

32. Szigethi Vass.

Máramaros vármegye birtokos nemesei között már a XV. században elöfordul a Szigethy család, melynek egyik tagja Péter deák, a ki valószínűleg kincstári tisztviselő volt, Mátyás királytól 1459-ben Istenmezei Albert sókamara ispán ajánlatára, a rónai kamarához tartozó »Sidepathaka« nevű pusztát kapta adományba (Országos Levéltár DL 15,414.);

Szigethi Stibor és fiai: Imre és János a Dolhayakkal és Petrovayakkal együtt, 1467 előtt a gyulafalvi és sugatagi nemesek birtokait hatalmasan elfoglalták (u. o. DL 28,29i1); Szigethi Vass Tamás 1484-ben rónaszéki várnagy és Máramaros vármegye alispánja volt (néhai Szilágyi István akadémiai tag tudósítása); Szigethy Bertalan és János 1513-ben, György 1319-ben Sziget városaban nemes udvarházat birtak. (Leleszi orsz. levéltár.) Az adományos Péter deák vér szerint való ivadékának tarthatjuk azt a Szigethy Antalt, a ki 1346-ban feleségével, Kata asszonynyal együtt a máramaros-megyei Cside puszta birodalmába beiktattatott (u. o.), és a kinek az 1547-ben alispánságot viselő Szigethy máskép Vass Antal deákkal való személy azonosságát kétségbe vonnunk alig lehet. Minthogy pedig a most említett Vass Antal és Szigethy Gergely a XVI. század közepén, illetőleg - a mire különös súlyt helyezünk - már 1547-ben Barczánfalván, Mikolapatakon, Alsó-Apsán, Farkasréven, Hernécsen, Nyiresen, Hód-patakán és több máramarosi helységekben egyenlő jogon, mint osztályos atyafiak birtokoltak: bízvást föltehetjük, hogy a Szigethy és a Szigethi Vass család közös eredetű, épen ügy, mint az ugocsavármegyei Szirmayak a Kalósokkal, Bartosokkal, Kenézekkel, vagy mint a szathmári Kölcseyek a Kendékkel, Bornemisszákkal, Farka-sokkal, stb. stb., a kik régi családi nevüket a XV. századtól fogva már csak praedi-katum gyanánt használtak.

I. Ferdinánd király Pozsonyban 1548. november 12-én kelt elhatározásával Szigethi Vass Antalnak - a kit Máramaros vármegye rendei ugyanabban az esztendőben »Szent Mihály-nap előtt való szerdán« Petrovay Péterrel együtt újólag megválasztottak alispánnak - vérehullásával is bebizonyított hűségét és sok hasznos szolgálatát czímereslevéllel jutalmazta, egyszersmind bizonyos atyjától öröklött szigeti házára - fölszabadítván azt minden néven nevezendő adó és közteher viselés alól - valamint a város határában, a Forráspataka nevű folyón épült malmára uj adományt (nova donatio) adott. Az armalis-levél nem maradt reánk, a királyi könyvekbe sem jegyezték be, csupán a felségfolyamodványt, illetőleg a Ferdinánd királyhoz intézett előterjesztést ösmerjük._{1 Hiteles másolatát, melyre a király elhatározása is rá van vezetve, a többi családi írásokkal együtt, dr. Szigethi Vass Antal, debreczeni törvényszéki bíró úr őrzi.} Igaz ugyan, hogy Vass Antal ez alkalommal nemcsak czímerrel, hanem egyenesen nemességgel való kitüntetésre ajánltatik, de a mennyiben a régi birtokos Szigethy családból való származása az elmondottakon kivül még gyermekeinek 1571-ben kelt osztályleveléből is kétségtelenül megállapítható, és így nemessége - a mi külömben magából az uj adományozás tényéből is nyilvánvaló - tagadhatatlan: az előterjesztés bizonyára a valóságnak meg nem felelő helytelen informatión alapúl.

Vass Antal, a kit az oklevelek mint tanult, iskolázott embert gyakran littera-tus-nak, deáknak neveztek, Ferdinánd király nova donatiója alapján a szigeti ház és 229 malom birodalmába 1549-ben a leleszi konvent bizonysága és Rónay Péter királyi ember által, a közeli és távoli szomszédok jelenlétében, ellentmondás nélkül beiktattatott._{1 Itt és mindenütt, a hol a forrásokat nem idézem, a családi levéltár adatait használom.} 1551-ben Szigethy Gergelylyel együtt bizonyos gyulafalvi jószágért pöröl, 1552-ben földesúr volt a Zemplén vármegyei Kaponyán és a beregi Daróczon, nyilván felesége Oroszy Katalin jogán, a ki régi és előkelő családjának abból az ágából származott, melynek tagjai a XVI. században nem a »de eadem« (azaz "oroszi«), hanem lakóhelyük után a »gulácsi«. praedikatumot használták, s az oklevelekben fölváltva egyszer Gulácsy, másszor Oroszy néven fordulnak elő, (Leleszi konv. Elench.) Ez az oka, hogy a régi genealógiai feljegyzések Vass Antalnak két feleséget tulajdonítanak s gyermekeit is két asszonytól származtatják, holott valósággal csak egy hitvestársa volt, nevezetesen Gulácsi Oroszy Kata, a kinek hozományát tivadari, gulácsi, daróczi (Bereg) és ököritói (Szathmár) jószágok képezték.

Szigethi Vass Antal még 1558-ban is alispánja volt Máramaros vármegyének és az ő elnöklete alatt összeült bíróság Igazította el azt a határvillongást, mely csehi Pogány Menyhért és a viski polgárok között támadt. - A következő esztendőben a rendek Pogányt választották meg alispánjuknak (Nagy Iván: Magyarország családai IX. k. 359. l), Antal deák pedig, mint Izabella királynénak buzgó hive s Hagy-mássy Kristóf főispán után, a ki neki külömben jóakaró komája volt, a vármegyében első pártvezére, huszti várnagy lett. - Ebben az Időben már rosszul folytak a dolgai János király fiának, mert leghatalmasabb vezére, Balassa Menyhért elpártolván tőle, felső Magyarországot tüzzel-vassal Ferdinándnak hódoltatta. Történt, hogy seregének egy része az Ugocsa vármegyei Halmi alá érkezett s éjszakára a kőfallal kerített »szentegvházba takarodott be«. Megtudván a dolgot Antal deák, a ki Huszt várából szorgalmatosan vigyáztatott, jelentést tett erről az akkor épen Szigeten tartózkodó kapitánynak. Hagymássy Kristóf fölakarván használni a kedvező alkalmat, 1563 szombaton este kelt levelében megparancsolta neki és várnagytársának, Horváth Istvánnak, hogy se napot se órát nem várván, ültessék föl az őrséget, ügy, hogy legfeljebb 100 ember maradjon a várban és támadják meg Balassa népét. Attól ne tartsanak, hogy az ellenségnek talán nagyobb az ereje, mert tudgya kegyelmetek -úgymond - »hogy Istennek akarattyából az, ki másra megyen hír nekül, mindenkor felen is árthat az másiknak«. A támadást pedig úgy intézzék, hogy »vagy estve, mig be nem takaróznak az cinterembe, vagy reggel, mikor kioszolnak az faluba, üssön reájok, hivén Istent, hogy talán megbánnyák ez szín alatt való cselekedeteket. Ha az szükség úgy hozza, hogy vagy falut vagy szentegyházat kellene reájok gyújtani, vigyen tüzes szerszámot vele, az pattantyús is legyen vele, semminek ne kedvezzen.« (Eredeti levél.)

Ez az utolsó tudósítás, mely Vass Antalról szól. Élemedett ember volt s úgylátszik, nem sokára meghalt. Gyermekeit 1371-ben Husvétnap után való szerdán osztoztatták meg Kornis Gáspár Mármaros vármegye alispánja. Szarvaszói Bertók János szolgabíró, Szigethy Demeter, Lukács deák és a többi végrendeleti megbízottak. Három fia maradt: János, Márton, Benedek és egy leánya, Sára, aki 1580-ban a Huntpázmán nemzetségből származó Fancsikai Fancsikay János, ugocsai nemes felesége volt. Sajnos, hogy az osztálylevél csak töredékes másolatban maradt fenn, de ebből is megállapítható, hogy az összes ingóságok, arany-, ezüstmívek, kupák, tálak, kanalak, villák, párta-övek, gyűrűk, értékes kardok, stb. az özvegy és a gyermekek között egyenlő osztályra mentek. - Ezenkívül fejenként mindeniknek 164 arany jutott. - Áz osztálylevél épen ott szakad meg, a hol a földbeli örökségek, malmok, puszták stb. elszámlálására kerül a sor, úgy, hogy Antal deáknak öröklött és szerzeményes birtokai közül csupán a szarvasói, farkasréti. disznópataki, kallnfalvi, mikolapataki és karácsonfalvi rész jószágok említtetnek. Tudjuk, hogy Farkasréven és Mikolapatakon már 1547-ben földesúr volt Szigethy Gergelylyel, ezek tehát őstől maradt javaik s a Szigethy családdal való vérségét bizonyítják.

230

231 A Vass családnak Máramarosmegyében való szereplése Antallal bevégződik. Fiai Beregvármegyében Gulácson telepedtek le és szerencsés házasságkötések által Szathmárban és Szabólcsban is tekintélyes földesurakká lőnek. - Lássuk őket egyenként.

I. János ága.

Szigethi Vass Antalnak Oroszy Katalintól született legidősebb fia János, a kit az oklevelek lakóhelyéről néha gulácsi praedikatummal emlegetnek, 1569-ben Büdy Mihály, néhai beregi főispán Farkas és Mihály nevü fiaival törvénykezett, a kik tőle Daróczon két jobbágytelket hatalmasan elfoglaltak; 1570-ben a Hartyányi család tagjaitól bizonyos gulacsi zálogos jószágot követelt vissza Kivonat Bereg vármegye jegyzőkönyveiből), 1571-ben testvéreivel osztozkodott, 1580-ban Oroszy István és Gáspár törvényesen tiltották attól, hogy gulácsi, tivadari és ököritói javait idegeneknek zálogba adja. (Lelesz.) Felesége a Gutkeled nemzetségből származó zokoli és kisvárdai Zokoly (helyesebben Szakolyi) család ivadéka, nevezetesen Boldizsárnak Hodos Zsófiától született Dorottya leánya volt, a kinek kezével Szabólcs vármegyében szép jószágot kapott. Mihálydiba költözködvén, máramarosi és beregi örökségét az atyafiak magukhoz váltogattak; Dorottya asszony 1613-ban már özvegye volt. Ettől származott fia:

II. János 1617-ben Urai Uray Györgygyel perlekedett, minthogy ez bizonyos Mihálydiban fekvő rész jószágot, melyről János azt állította, hogy anyjáról maradt. Nagy Benedeknek zálogba vetett. A pör az ő javára dőlt el s annak okáért Uray bosszúra gerjedvén, szolgáival reá támadt, megvagdalta és birtokain több rendbeli hatalmaskodast követett el; [619-ben az említett Nagy Benedekkel gyűlt meg a baja, a ki a mihálydi erdő után neki járó sertéstizedet hatalmasul lefoglalta. (Kivonat Szabólcs vármegye levéltárából.) A tudósítások itt megszakadnak róla, életviszonyait, családi körülményeit közelebbről nem ösmerjük, feleségéről sincs emlékezet, csak az bizonyos, hogy egy, hasonlóképen János nevű fia maradt, a ki, minekutána atyja megunván az örökös perpatvart, mihálydi birtokát a Vay családdal elcserélte, Szathmár vármegyébe Paposra költözködött.

III. János 1664. ápril 5-én megosztozott öcscsével, Horváth Ferenczczel a nagyszekeresi »Ősi jusson«, mely egy puszta kurialis telekből s a hozzá tartozó szántóföldekből és rétekből állott. Alkalmasint Kölcsey vagy Kende örökség volt. Hitvesétől, Uray Máriától származott fia Márton és leányai: Éva Sipos Istvánné, Erzsébet Nagybányai Istvánné, Panna és Fruzsina 1701. május 20-án paposl jószágukat egymás között felosztották.

III. Marton ágazatának utolsó férfitagja volt és nem lehet egy személy vele az a Szigethi Vass Marton, a ki 1672. ápril 12-én feleségével Kölesei Kende Máriával Ököritón három telket és 2 jobbágyot elzálogosított, mivel hogy III. János, egy pör-beli előterjesztés szerint - Uray Máriát csak 1670-ben vette feleségül.

Meglehet, hogy testvére volt III. Jánosnak, de mivel ez nem bizonyos, föl sem vettük őt a táblázatba.

I. Márton ága.

Vass Antal és Oroszy Katalin középső fia, Márton nagy szerző ember volt és két rendbeli házassága által családját igen fölemelte. Megosztozkodván 1571-ben testvéreivel, Gulacsra telepedett és 1575-ben maga, valamint osztályos atyafia, (ügylátszik nagybátyja) Oroszy István nevében törvényesen tiltotta Hartyányi Gáspárt attól, hogy gulácsi nemes udvarházát Daróczy Szerafinnek eladja, oda ajándékozza vagy bármely szín alatt elidegenítse, mivel hogy az neki és Oroszy Istvánnak öröksége volt. Első feleségével, a ki a már említett Szakolyí Boídizsárnak Báthory Katától született Anna leánya (Szigethi Vass Jánosnénak apáról testvére) volt, tekintélyes 232 hozományt, többek között a szinyérváraljai, udvari és batizi részjószágot kapta. Minthogy pedig feleségének első urától, Tarnóczy Istvántól maradt birtokai is Szathmár és Szabólcs vármegyében feküdtek, hogy több gondot viselhessen ezekre, a maga gulácsi, ököritói és tivadari örökségét zálogba akarta vetni, de Oroszy István és Gáspár, mint legközelebbi vérek 1580-ban tiltakoztak ellene. (Lelesz.) ugyanebben az esztendőben Szikszay Jánossal együtt beiktatták öt az Ugocsa vármegyei Fancsikán egy nemesudvarház és tartománya, továbbá a Verbőczön, Kérő és Dob pusztákon fekvő jószágok birodalmába. (U. o.)

Második felesége Daróczy Magdolna volt, Györgynek Bilkey Annától született leánya, Daróczy Szerafin beregi alispán testvérhúga. Minekutánna pedig ezt nőül vette, mostoha leányát, Tarnóczy Borbálát, Irinyi Gáspár hitvesét, a kivel már évek óta perlekedett, 1584-ben néhai édesanyja javaiból végleg kielégítette. (Lelesz.)

Daróczy Magdolnával kapta több szathmári és beregi jószágok között a Hartyányi féle gulácsi nemesudvarházat is, melyet 1584-ben elcserélt testvéröcscsével, Vass Benedekkel az ő kúriája szomszédságában álló házastelekért. Az oklevelek utólszor 1589-ben említik, mikor Kabolapataki Györgygyei bizonyos farkasrévi jószágért törvénykezett.

Nagyon valószínű, de kétségtelen bizonyságunk nincs reá, s ennélfogva ki is hagytuk a táblázatból, hogy Szigethi Vass Anna, 1608-ban Kende Lőrinczné, Mártonnak első feleségétől származott leánya volt.

Daróczy Magdolnától született egyetlen fia: Gábor (1589-1634) gulácsi örökös jószágát, melyet Kende Lőrinczné adott volt zálogba, 200 frtért Hartyányi Ferencztől 1609-ben visszaváltotta, de 1612-ben hidegpataki birtokával együtt édesanyjának vallotta be, a ki viszont Nagy-Szekeresen és Csekében lévő udvarházait kötötte le neki (Lelesz.) A vagyonszerzési hajlamot atyjától örökölte, s minthogy házassága folytán abban az Időben jelentékeny tőkéhez jutott, megvetette alapját családja gazdagságának. Felesége csikszentkirályi Andrássy Zsófia volt, kinek atyja János Eger vára 1595. évi ostrománál megsebesülvén, török fogságba került, honnan kiszabadulván, csakhamar meghalt, mint 28 éves fiatalember. (Magyarország családai I. k. 37 lap.) Árva leányát a rokonok nevelték föl s a nemeslelkű, dúsgazdag Pálffy Kata, Ilyésházy István nádor özvegye végrendeletében 8000 frtot hagyott neki (Lelesz.)

Gábort, a kinek vagyonával együtt tekintélye és befolyása is növekedett, Bereg vármegye rendel 1625-ben alispánnak választották; 1628-ban Sziget városában és Farkasréven fekvő örökségét elcserélte Iktári gróf Bethlen Istvánnal, annak a beregi Nyiresfalván lévő birtokáért 1634-ben mint királyi ember (homo regius) szerepel s ezután nincs nyoma többé az oklevelekben. Özvegye még ugyanabban az esztendőben Vajai Ibrányi Mihályhoz ment nőül

Gábornak Andrássy Zsófiától egy leánya és egy fia maradt. Nevezetesen Sára, a ki 1637-ben Kölesei Kende Mihály, 1652-ben pedig lekcsei Sulyok György hitvestársa volt, és Márton.

II. Márton (1629-1667.) családjának legkiválóbb tagja volt. Mint serdülő ifju 1634-ben Gulácson, Badalón, Csekében, Ugornyán, Hetében, Nyiresfalván, Filesden és Hidegpatakon fekvő jószágait édes anyja és mostoha apja gondviselésére bízta. (Lelesz.) Felnevelkedvén, átvette birtokainak kezelését és néhány esztendeig, hivatalt nem vállalván, ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodott, de közbe-közbe, mint tanult, prókátor ember, magánfeleket is képviselt. Bereg vármegye 1642-ben táblabírónak, 1651-ben pedig alispánnak választotta (levéltári kivonat), mely tisztséget néhány esztendeig viselvén, a szepesi kamara tanácsosa és jövedelmeinek administrátora lett. Hivatalánál fogva többnyire Kassán lakott és a közügyekben tevékeny részt vett. II. Rákóczy György fejedelem bukása után Leopold király 1659-ben Kisdy Benedek egri püspök és Petheő Zsigmond kassal viczegenerálissal együtt őt küldötte ki Szathmár és Szabólcs vármegye, valamint a hajdú városok visszafoglalására. (Akadémiai Értekezések XVII. k., VI. szám, 74. lap.) De Rákóczy- nem akarta végrehajtani a 233 Leopolddal kötött szerződést, elűzte, majd lefejeztette Barcsay Ákost és visszafoglalta fejedelmi székét. Vass Márton, ki ebben az időben éppen gulácsi házánál tartózkodott, 1661. május 8-án kelt levelében az eseményekről következőleg értesíti a szepesi kamarát:

»Az erdélyi gyűlés felől még semmi bizonyost mind annyi idő alatt sem hallottam, kiről kgteket tudósíthatnám valóságosan, hanem most kezdették beszéllení, hogy Barcsay Ákost s Barcsay Andrást ís megfogatta volna az fejedelem, vasban veretvén mind az kettőt. Barcsay Andrást Fogarasban, kit nem régen adott fel az fejedelemnek, Barcsay Ákost Görgénybe küldötte, azonban Buday Sigmondot is levágták. Mindazáltal ezeket még most nem úgy irom, mint nyilván való dolgokat, hanem mint közhírrel hallottakat, mindazáltal könnyen elhihetni s ha még meg nincsen is, de meg következhetik,« (Országos levéltár.)

A beregvármegyei főispánság üresedésben lévén, 1663-ban ő küldetett ki tiszt-építő.szék tartására. (Közgyűlési jegyzőkönyv.)

A szepesi kamara administrátorsága nemcsak tekintélyes, de igen jövedelmező állás ís volt, és II. Márton, a ki szülei után is szépen örökölt, részint királyi adományozás, részint vásárlás folytán, rövid idő alatt nagy vagyont szerzett. A jó házas-ság már hagyományos volt a családban, tehát csak ősei példáját követte akkor, midőn első felesége, Vajai Ibrányi Anna (1643-1646.) halála után egy gyermektelen gazdag özvegyasszonyt vett nőül.

Fekethe Anna volt ez, néhai Csomaközy Boldizsár özvegye, a kire úgy atyja, mint férje után derekas jószágok maradtak, s a ki második urával 1652-ben kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén. Nagy- és Kis-Kállóban, Pátyodon, Mező-Petriben, Csomaközön, Pályiban, Tyúkodon, Pazonyban és Berkeszen levő összes javait, továbbá a tokaji és tályai házakat és szőlőket lekötötte neki, még pedig az őstől maradottakat élete fogytáig, a szerzeményes javakat szabad rendelkezésére, oly föltétel alatt, hogy magtalan halála esetén ezek az atyafiak között két egyenlő részre oszoljanak. Viszont Vass Márton a maga öröklött és szerzett vagyonát: Gulácson, Jándon, Ugornyán, Tivadaron, Hetében, Nyiresfalván, Muzsalyban, Fejércsén, Papiban, Csarodán, Kis-Almáson (Beregmegye), Csekében és Kis-Arban (Szabólcs), valamint Hidegpatakon (Máramaros) oly föltétel alatt hagyta reá, hogy éltében háborítatlanul birja, halála után azonban Vass Erzsébetre, akkor lekcsei Sulyok György hitvesére és maradékaira szálljon.

II. Márton túlélte a feleségét, sőt azután még harmadszor is megházasodott, nőül vévén Sarmasághy Erzsébetet, gyermekei azonban egyik asszonytól sem származtak, s mint ágazatának utolsó tagja halt meg. Özvegyéről Kassán, 1667. január 2-án kelt végrendeletében bőségesen gondoskodott. Neki hagyta többek között kassai házát, az óvári kúriát, a szamosközi jószágot, valamint zálogjogon a gulácsi ősi udvarházat minden tartományával, a muzsaji, tályai, tarczali és tokaji szőlőket. Erzsébet asszony nem is hordozta sokáig az özvegyi fátyolt, 1668-ban férjhez ment Fekethe Ferenczhez. De Márton vagyonának oroszlánrészét unokaöcscse, Kende Gábor és ennek fia Mihály örökölte.

Mint buzgó katholikus ember (alkalmasint konvertita volt), lelke üdvösségéről sem felejtkezett meg. A kassai francziskanus-barátoknak, meg a jezsuitáknak bort, búzát, szalonnát, pénzt, arany- és ezüstművet eleget hagyott. Óváriban 900 talléron szerzett kúriáját, meg a muzsaji szőllejét a szatmári jezsuita-rendháznak testálta, kérvén a pátereket »hogy mikor módgya és alkalmatossága adatik ő kegyelmeknek, Gulácsra is ellátogassanak és én érettem minden esztendőben misét mondjanak.« Megemlékezett szolgáiról, jobbágyairól, a betegségében mellette forgolódó»fehér cselédekröl«, a Magyarországon »elterjedt szegény koldusokról« stb., de a Vass János és Benedek ágán álló, maga nevét viselő rokonainak egy garas érőt sem juttatott. Vass György özvegyének, Csomay Anna asszonynak, meg I. Benedek unokáinak, Kovács Gáspárnak és a két Szegedy-fiunak hagyott ugyan egy kis rész jószágot, 234 viseltes dolmányt és süveget, meg valami 40 frtot érő »tinó-binó-marhát«, de inkább saját lelkiismeretének megnyugtatása végett, mintsem atyafiságos indulatból, mivelhogy gyakran panaszkodtak, hogy atyja Gábor a máramarosi birtok elcserélésekor megkárosította volt őket. (A végrendelet másolata a családi levéltárban.)

I. Benedek ága.

Vass Antal és Oroszy Katalin harmadik fia, Benedek, atyja halálakor még kiskorú volt és úgylátszik, hogy sokba került a neveltetése, mert örökségének egy részét Márton bátyjának zálogba adta, arany-ezüst »marhájára« pedig atyjának régi barátja és végrendeleti megbízottjától. Lukács deáktól egyszer-másszor 73 frtot szedegetett föl. Valamelyik testvér - alkalmasint Sára asszony, Fancsikay Jánosné, - kiakarta váltani az ezüst kupákat, kanalakat, arany lánczokat és gyűrűket, de sokallotta érettök a pénzt. illetőleg kevesellette a »marhát« és úgylátszik gyanakodott is Lukács deákra, a ki - kelet nélkül való levelében - méltatlankodva irja: »talám kgtek azt tudgya, hogy sem Istenemet, sem lelkemet, sem az vén jámbor atyátok barátságát soha én megnem tekintettem, hanem imígy-amugy nem jól, gonoszul vöttem el marhátokat. Ám Isten ítélje, amennyi ezüst marhája nállam maradott Benedek uramnak, hatvan tallérnál többet nem nyom, két nehezéknél.«

Felnevelkedvén Benedek, takarékos, jó gazda vált belőle, de sohasem volt olyan jó módja a világban, mint testvéreinek; 1580-ban megszerezte Fancsikay Jánosnétól az osztatlanul hagyott szigeti ház negyedrészét, valamint a farkasrévi portiót, de mivel nem volt elegendő költsége, Márton bátyjával közösen elégítette ki Sára asz-szonyt, egy-szer 4 hízott disznót 22 frtban, másszor egy viseltes skárlát mentét 40 frtban adtak neki; 1584-ben ököritói, gulácsi és tivadari jószágát vissza váltotta, és apródonként szerzett is hozzájuk; 1589-ben Tivadary Miklóssal, Vincze János és András tivadari jobbágyokért törvénykezett és visszanyervén, mint földesurok 1594-ben a tizedfizetés kötelezettsége alól felszabadította őket. Ezután többé nem hallunk róla. Gulácson lakott. Feleségét némely másolatban fennmaradt oklevelek nyomán Pecskj-Annának írják, de helytelenül, mert Báthory István országbírónak 1598. évi osztoz-tató parancsa szerint, atyja Pethky Gergely, édes anyja pedig a szabolcsvármegyel régi birtokos családból származó Szennyesy Ilona volt. Anna asszonynak, a ki azelőtt soha bort nem ivott, rokona Pósaházy Ábrahám, valami nevezetes alkalommal "egy pohár bornak megitaláért" Ugornyán egy jobbágyot ajándékozott, hogy holta napjáig békességben bírhassa. Élt még 1638-ban is.

Vass Benedeknek most említett feleségétől egy fia György és két leánya maradt, nevezetesen Borbála (1632) Szegedy Imre deákné és Zsuzsánna 1632-ben Kovács István özvegye.

I. György, a ki édesanyjának 1638. január 8-án kelt végrendelete értelmében, annak minden őstől maradt és zálogos jószágát örökölte, szintén Gulácson lakott és 1625-ben Bereg vármegye táblabirája volt. 1628-ban tiltakozott unokatestvére Vass Gábor azon cselekedete ellen, hogy máramarosmegyel osztatlan örökségüket Iktári gróf Bethlen Istvánnal elcserélte, később azonban kiegyeztek, s ő is részesült a cserébe kapott nyiresfalvi jószágban; 1633-ban Borbála testvérének gulácsi udvarházbeli részét magához váltotta; 1640-ben Albisi Zólyomy Miklós özvegye, Daróczy Zsófia asszony, a ki vele Vass Mártonné Daróczy Magdolna jussán sógorságot tartott, vissza-bocsatotta neki azokat a szántóföldeket, a miket atyja, Benedek »szükségnek és drágaságnak Idején öt forint érő búzáért« zálogba vetett. - Különben pedig a nevezett úrasszony gulácsi jószáganak gondviselője és törvényes ügyekben meghatalmazott prókátora volt.

Hosszú élete alatt - a mint ezt a fenmaradt zálogos és örök valló levelek bizonyítják - a falu határában pénzen, boron, búzán (egyszer köleskásán is) 235 sok földet össze szerezgetett és 1662. évi január 12-én kelt végrendeletéhen nagy elégülten emlegeti »derekas javacskái között« derekas gulácsi kúriáját, melyhez három népes és egy puszta telek tartozott. Kétszer nősült. Első felesége nevét nem tudjuk; a családi följegyzések és Bereg vármegye 1793. évi bizonyítványa szerint Hartyányi Erzsébet volt volna, de ez nyilván tévedés, mert határozottan megállapítható, hogy a szóban forgó Erzsébet asszony Gulácsy Zsigmond hitvestársa volt. Másodszor Petry Ferencz özvegyét, Csomay Annát vette nőül, a ki azonban gyámoltalan öregségében hitetlenül elhagyta és Kassára költözködött, »noha - írja végrendeletében - magam alkalmatlan viselésemmel nem tudom, hogy elhagyásra való okot adtam volna neki. Ha az én életemben néki nem kellettem, annál inkább holtom után, hogy kellhetnék ? Azért az mi kevés javaim vágynák, mindenemből részetlen és immúnis legyen, az mi javai neki is vágynák, gyermekeim egy pénzen jutó marháig kezekből ki ne bocsássák, míg az dolog jobban el nem válik«.

Testamentom tétele után még néhány esztendőt élt és Bereg vármegye rendel az 1665. évi tisztujításkor táblabírónak választották, de 1667. január 2-án már néhainak mondatik.

Gyermekei csak az első asszonytól származtak, nevezetesen Erzsébet, a ki 1662-ben Fejér Mihály felesége volt és János.

IV. Jánost atyja minden szerzeményi javaiban egyedüli örökössé tette, »mivel - ügymond - még gyermek és jó nevelés kívántatik melléje«, arra az esetre pedig, ha sógorával és nénjével ki nem tudna jönni, a gulácsi kúria házasfelét rendelte neki, a hozzá tartozó jobbágyokkal és gyümölcsös kertekkel.

Eleinte atyja példáját követvén, ő is szerezgetett, de később adósságba verte magát és jószága pusztulásnak indult. Anyagi romlásában bizonyára szerencsétlen csaladi életének is része volt. Mert feleségével, Gulácsy Zsófiával, - a mint az asz-szony maga bevallja -»az Istennek látogatása és súlyos nyavalyáim miatt« - nem élhetett együtt és néhány évig tartó házasság után, 1671-ben külön váltak. János Debre-czenbe költözködött, de mivel felesége pénzét elköltötte, földbirtokkal kellett őt kárpótolnia, s minthogy a gyermekek neveltetése is sok gondot okozott neki, csakhamar nehéz viszonyok közé jutott. Ehhez járult, hogy Kovács Gáspár, mint Vass Zsuzsánna fia, Szegedy Mihály és Ferencz, mint Vass Borbála maradékai 1675-ben pörrel támadták meg és osztályt követeltek tőle néhai nagyatyjuk, Vass Benedek minden néven nevezendő javaiból. János 1675. augusztus 14-én ügy egyezett meg velők, hogy Szent András napig atyafiságosan kielégíti őket, de mivel másmódon nem tudta szerét tenni a pénznek a megszorult nemes ember, végső menedékéhez, a zálogoláshoz folyamodott. Minthogy pedig nyiresfalvi jószágát már 1672-ben lekötötte Fekethe Ferencz beregi alispánnak 60 ezüst tallérban, most a gulácsi »derekas« udvarházra került a sor, mely bizony már pusztulófélben vala, az épületek roskadoztak, a hozzátartozó földek vetetlenül parlagon hevertek. De azért Simai Mező Márton özvegye. Sulyok Zsófia örömest zálogba vette 10 esztendőre 300 magyar forintért, oly föltétel alatt, hogy ha a pénzt 1677. évi Szent Jakab napjára le nem fizeti, Vass János azon mód visszafoglalhassa tőle a kúriát, valamint kárpótlásul két ház jobbágyot Hetében. - Ezután sok esztendeig nem hallunk róla, s csak azt tudjuk, hogy 1692-ben Debreczenből haza került ismét Gulácsra és bizonyos Szűcs János nevü debreczeni emberért 25 frtig kezességet vállalt. Már akkor őstől maradt javai jobbára mind idegen kézre bírtak s ügy elszegényedett, hogy maradékaínak később a régi nemes szigethi Vass családból való származását is kétségbe vonták.

Gulácsy Zsófiától két fia származott: Benedek és András. Ezek ikrek voltak és Vass Erzsébet unokája, kölcsei Kende Mihály nevelte fel őket. Volt még egy leánya Erzsébet, a kit Vincze Pál gulácsi nemesember vett feleségül

A fiuk közül András Szatmár vármegyébe Fülpös-Daróczra házasodott. Élt még 1750-ben is, mint igen öreg ember. Feleségétől, Végh Erzsébettől egyetlen György 236 nevü fia maradt, a ki Kardos Sárát vette nöül. Ennek fiai I. Antal és II. György 1793-ban Bereg vármegyétől nemesi bizonyítványt kaptak. Leszármazásukat tovább nem ismerjük.

IV. János és Gulácsy Zsófia második fia, II. Benedek, Gulácson lakott és egy kelet nélkül való levelében, bizonyos pusztatelkét, melyet - ügymond - kurucz világ után magam pénzén vettem-- 32 forintért Hartyányi Ferencznek zálogba adta 1733-ban már meghalt. Veskóczi Budaházi Klárától származott fia:

V. János 1733-ban megszerezte Fülpös-Daróczon lakó nagybátyjától, Vass Andrástól a gulácsi kurla 1/3 részét, a hozzátartozó külső birtokkal együtt és minden igyekezetével azon volt, hogy családját ismét fölemelje. Annak okáért apósa, hetei Hetey Ferencz segítségével kikeresgélte a többnyire leányágra és idegenek kezére jutott régi írásokat és családjának tősgyökeres donatarius voltát megbizonyítván, addig törekedett a vármegyén, míg kivétette magát a taksás nemesek sorából, hová szegénysége miatt került. Majd tisztába hozván a genealógiáját, többrendbeli zálogváltó- és osztályos pört kezdett, a mi által ugyan sok ellenséget és rosszakarót szerzett magának, de legalább elérte, hogy atyjáról maradt kis vagyona - igaz úton - szemlátomást gyarapodott. Szép öregséget ért, mert mikor 1778-ban végrendelkezett, már legényember unokái voltak, a kik a családot ujolag fölvírágoztatták.

Első feleségétől, Hetey Klárától Gábor, Márton és János fiai származtak. Másodszor Unoka Évát vette nőül, kitől egy Benedek nevü fia maradt. A négy testvér, valamint rokonuk a Fülpös-Daróczon lakó György, Bereg vármegye közönségétől - minekutána az I. Ferdinánd királytól 1349-ben uj adományt szerző szigethi Vass Antaltól való származásukat hiteles oklevelekkel igazolták - fiaikkal együtt 1793. márczius 19-én nemesi bizonyítványt kaptak, mely a következő esztendőben a helytartó tanács által is jóváhagyatott.

A családnak mai napig terjedő leszármazását csak II. Gábor vonalán ösmerjük. Dévay Máriától IV. György, III. Gábor, IV. Márton és VIL János nevü fiai maradtak, kiknek gyermekeit és unokáit táblázatunk mutatja.

A legidősebb testvér IV. György sz. Gulácson 1766. november 29-én, meghalt Barabásban 1843. február 8-án. Bereg vármegye főügyésze és táblabírája volt. Felesége bilkei Lipcsey Mihálynak kopocs-apáti Kopócsy Zsuzsánnától született Éva leánya vala. Esküvőjük 1801. ápril 10-én történt. Gyermekeik:

a) II. Sámuel sz. 1803. † 1845. ápril 2. Földbirtokos és megyei főesküdt volt. Feleségétől, Szekerka Ludovikától származott gyermekei a táblán láthatók.

b) III Antal sz. 1810., megh. 1890. márcz. 10. Bereg vmegye tiszti főügyésze volt. Szekerka Veronikával kötött házasságából a táblán felsorolt gyermekei származtak.

c) Erzsébet sz. 1813. ápril 8., megh. 1886. ápril 29. Férje Komáromy Mihály, a szabadságharczban honvédhadnagy, földbirtokos volt.

d) Zsófia sz. 1819., megh. 1882. márcz. 24. Fuló László földbirtokos hitves társa volt.

e) V. György sz. 1813. ápril 26-án. meghalt 1894. julius havában. A középiskolákat és a jogi tanfolyamot Debreczenben bevégezvén, 1837-ben ügyvédi oklevelet nyert s 1848 előtt Bereg vármegyének tb. alügyésze és táblabírája volt. A szabadságharczban mint nemzetőri kapitány vett részt; annak utána ügyvédi gyakorlatot folytatott és 1862-ben megvei törvényszéki ülnök lett, 1881-től pedig halála napjáig Bereg vármegye levéltárnoka volt.

Első feleségétők Komoróczy Máriától, a kit 1856. szept. 14-én vett nőül (meghalt 1838. január 9.) gyermekei nem származtak. Második felesége komjáti Komjáthy Károlynak nagy-sennyei Majos Klárától született Erzsébet leánya vala (sz. 1839., meghalt 1888., a kivel 1859. május 1-én kötött házasságából három fia és két leánya maradt. Nevezetesen:

a) III. Antal sz. 1860. február 12. Törvényszéki bíró Debreczenben. Első feleségének, Kertész Ilonának 1892-ben történt halála után Kugler Máriát vette nőül (esküvő 1894. nov. 20.), 237 kitől 1896. julius 10-én Henriette nevű leánya született, b) Géza sz. 1861. okt. 10. A beregszászi pénzügyigazgatóságnál segédtitkár, c) Ilona Kósa Barnáné Debreczenben, d) Szeréna Bereznay Istvánné Tisza-Szalkán, e) VI. György sz. 1871. könyvelő a beregszászi hitelintézetnél.

A család ősi czímere - a mint ezt szigethi Vass Mártonnak 1661. és 1664. évi pecsétlenyomatai után készült rajzunk mutatja - kék paizsban fészkén álló és három fiát vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: növekvő pánczélos vitéz, mely bal kezét csípejére támasztja, jobbjában pedig kardot tart, melynek hegyére levágott fő van tűzve. Sisaktakaró: arany-kék, ezüst-vörös. (Vass Márton eredeti levelel az országos levéltárban,) A szinjelzés azonban a pecsétlenyomatokon nem vehető ki tisztán, s a színek megállapítása a heraldika szabályainak megfelelőleg történt.

Dr. Komáromy András.

33. Hihalmi Harmos.

Nógrád vármegyéből eredő család, melynek némely tagjai a múlt században Heves és Külső-Szolnok vármegyében is előkelő birtokosok voltak. Alapítója Harmos István, feleségével, Harmos Annával, fiaival: Pállal, Andrással, Balázszsal és Mihálylyal együtt, I. Lipót királytól Bécsben, l659. május 10-én nemességre emeltetvén, adományba kapták a következő czímert:

Kék paizsban zöld alapon arany koronából növekvő vörös mentés, tollas vörös süveges vitéz jobb kezében kivont kardot tart, balját csípejére támasztja. A paizs felett koronás nyílt sisak, melynek dísze kiterjesztett szárnyú, bal lábán álló és jobb lábában kavicsot tartó daru, melynek fején arany csillag van. Sisaktakarók: jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

A czímeres levelet kihirdették Nógrád vármegyének 1660. január 5-én Losonczon tartott közgyülésén. Eredetijét Harmos Gábor kir. közigazgatás bíró úr őrzi.

A nemesség szerző 1668-ban Nógrád vármegyei hihalmi birtokos volt, hol a család tagjai később öt kurialis helyet birtak. Feleségét a régi genealógiai föl jegyzések szerint nem Harmosnak, hanem állítólag Kinizsy Annának hívták volna. Fiai közül Pálnak magva szakadt, a többiek három testvérágon virágzó családot alapítottak, melynek leszármazását Harmos János, királyi táblai hites ügyvéd s a váradi káptalan ügyésze, 1763-ban a család vénei és bizonyos Farók János 74 éves hihalmi lakos vallomása alapján összeállította. De úgylátszik maga sem tudott mindig biztosan eligazodni az ugyanazon nevet viselő családtagok között, ennélfogva a táblázat adatait csak ott fogadjuk el, a hol azokat a rendelkezésünkre álló források is támogatják, és a hol a közlő jól értesültségé-hez kétség nem férhet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nemzedékrendet az armalisban szereplő Andrásnak Mihály fiától, illetőleg Gábor nevű unokájától kezdve hiteles anyakönyvi kivonatok és megyei bizonyítványok igazolják és csakis ezen az ágon hozható le a család egész napjainkig.

I. András 1684-ben még életben volt, mert ugyanabban az esztendőben a török ellen fölkelt Nógrád vármegyei nemesek között a táblázaton álló I. Pál mellett ifjabb Harmos András (I. Mihály fia) is előfordul. (Közgyűlési jegyzőkönyv). Ezt később a tatárok vágták le a hihalmi mezőn.

238

239 I. Andrásnak legidősebb fia II. Mihály 1711-ben azok között a Nógrád vármegyei nemesek között említtetik, a kik II. Rákóczy Ferencz támadásában nem vettek részt; 1722-ben birtokos nemessége igazoltatott. (Magyarország Csaladai V. k. 56. 1. és Nógrád vármegye 1722. évi investigatiója az orsz. levéltárban.) Feleségétől, nemes Csikóss Erzsébettől négy fia maradt, nevezetesen:

a) II Mihály, a ki 1763-ban kapitány volt a b. Luzsinszky ezredben és nőtlenül halt meg.

b) I Ferencz 1763-ban Heves vármegyében Pásztón lakott, ennek a fia II Sándor.

c) I. Sándor 1763-ban Pál nevü fiával együtt Gyöngyösön lakott.

d) 7. Gábor született 1718. márczius 13-án, meghalt 1798-ban. Minekutánna Farkas Katalint nőül vette, Heves vármegyébe költözködött és 1763-ban Csányon lakott. Földesúr volt Csányon, Varsányban és Puszta-Monostoron; Heves és KülsőSzolnok vármegye 1754/55. évi összeírásában Harmos Jánossal és Istvánnal együtt a kétségtelen nemesek között szerepel. Farkas Katalintól származott fia:

V. Mihály sz. 1757. június 23-án, meghalt 1808-ban. Felesége szmrecsányi Szmrecsányi Jánosnak felső-kubini és nagy-olaszi Kubinyi Annától született AnnaMária nevü leánya volt 1803. május 10.). Gyermekeik:

I. IIL Gábor sz. 1782. decz. 16-án, megh. 1850-ben. Ifjú korában mint huszár-, majd uhlánus kapitány részt vett az I. Napoleon elleni háborúban s a szövetséges hadakkal Párisban is járt. Felesége jeszeniczei Jankovich Jánosnak nádasi Tersz tyanszky Francziskától származott Apollónia leánya volt. (1805-1871). Gyermekeik :

1. IV. István sz. 1837. vámos-mikolai földbirtokos. Neje: Rácz Karolina. Gyermekeik: Miklós, István, Gabriella.

2. Kálmán sz. 1840. január 6., megh. 1897-ben. Huszárőrnagy és magyar kir. testőr volt. Felesége langendorfi báró Dlauchovesky Frigyes és Küenburg Friderika grófnő Borbála leánya volt. Esküvő 1868. február 15. Salzburgban. Gyermekeik:

a) Béla sz. 1870. január 27., huszárfőhadnagy.

b) IV. István sz. 1872. április 25., huszárfőhadnagy.

3. IV. Gábor sz. 1847. aug. 25., közigazgatási ítélő bíró. Első felesége bellusi Baross Lenke sz. 1858. decz. 29. † 1888. januar 5. Gyermekeik: Lenke, Alfréd, Olga, Lolla. Második felesége sipeki Bálás Irén sz. 1867. május 6.

II. Lajos 1797 - 1859. Nógrád vármegye hadi pénztárnoka volt. Feleségétől, Sipeki Balás Borbálától származott gyermekei:

a) Albert, felesége Wattay Atala. Gyermekeik: Iván és Ara.

b) Gabriella, bellusi Baross Ágostonné.

A »hihalmi« praedikatumot az országos levéltárban őrzött hiteles okmány szerint (Proc. Tab. 5-15jS.) már a nemességszerző István is használta s ettől az időtől fogva a család tagjai - Nógrád vármegyének 1877-ben kelt bizonyítványa szerint -annak állandó gyakorlatában vannak.

r.-r.

---

Az 1754-55-ki országos nemesi összeirás.

Közli : Dr. Illéssy János.

Borsod vármegye.

Abádi id. Ifj. János, Mihály, Abhortis Sámuel Abonyi István, Gergely, Máté, Ács István, Mihály, András, János, Ács Nagy János, Mihály, István, Aczél János, Mihály, János özvegye, Ádám György, István, id. ifj. András, Mátyás, János, Adorján id. ifj. János, István, Mihály, Affra János (2), Péter, Pál, 240 Ágoston József, Alattyáni János, Albert Lukács, Almásy (Zsadányi) János, Anderko István, Andó Sámuel, id. ifj. István, Zsigmond, id. ifj. Mihály, Sándor, Pál, Ferencz, Péter, György, Andrássy Lajos, Andreánszky (de eadem) József, Anga Márton, István, János, Ansznorentaxner Mihály (2), István, Antal István, Antalfi János, Márton, Mihály, György, Aranyas István, János, Árokszállásy János, Péter, Árvai János, István, Aszalai Ferencz özvegye, István, Ferencz, Aszalós (?) Márton, Asszu István, János (2), Mihály, Asztalos András. Babos András, István (2), Bacsó Mihály, Bagoly Péter, Bay (Bábai) Sándor, Bajnok György, István, Márton, János (2), Bakó Mihály, Zsigmond, István, Bakos Ferencz, György, Balajthy Mátyás, János, Balásdeák Sámuel, Bálinthy András, György, Balla István, Balogh Ferencz, György (5), István (3), János (2), Márton, Mihály (2), Pál, Péter, Bán János (2), Márton, András, Bana Mihály, Bányai András, Barakonyi Ferencz, István özv. Bárányi István, Barató András, István (2), János, Barczikay (de eadem) István, László, Bárdos Bálint, István, Tamás, Miklós, Péter (3), János (2), József, Gergely, Barkassy Ándrás, János, István, András özv., Gábor, György, Barna István, Bársony György, István, Mihály, Barta id. ifj. János (3), András (2), György, István (2), Márton, Mihály, Gergely, Péter, Bartha Vendég István, Bartók (Görgei) Emánuel, Márton, Miklós, Mihály, Bartus István (2), János, Basó János, Mátyás, Mihály (2), Péter, Bathó István özv., Mihály, Péter, Becskeházy Zsigmond, László, Zsigmond özvegye, Bede András, János (2), György, István, Bedecs Mihály, Bekény (Mikófalvi) Lajos, László, József, Sámuel, Sándor, Bencsik János (3), István özv., Bende György, István, Péter, Bene István, Mihály, Benedek, l. Kiss-Benedek, Bengyörgy János, István özv., István, György Benkovics Pál, Benyó Imre, György (2), Berecz András, János, István, Pál, Gergely, Bereczk György, Mihály, Gergely, István, András, György özvegye, Bereczkó Sámuel, Beregszászy Mihály özv., Beregszászi Szabó István, Mihály, Beregszászi, l. Nagy Beregszászi, Berencsy György (2), Miklós, Mihály, István, Ferencz (2), János, Beretky Zsigmond, Bertók István, János, Berzy András (2), Gergely, György, István (5), Jakab özvegye, János (3), Márton (2), Mihály (2), Péter, Bihary István, György, János, Márton, Ferencz, Márton özvegye. Bizony György, József, Bodis István özvegye. Bodnár István, Mihály, Mátyás, Bodó Ádám, László, Mihály, Péter, György (2), Kelemen, Bódog István, Péter, Péter özvegye, Mihály, Bodolay Gáspár, György, Bodon Mihály, Péter, Bók Pál, Boka Ferencz, István (2), Pál, János (2), György, Mihály, Mihály özv., András, Boldizsár László, Zsigmond, Bolyki (de eadem) János (2), Tamás (2), Márton, Gábor, József, Sándor, Bór János, Borbély Ferencz (2), János, István, 241 Boros István (3), János, Péter (2), András (2), Mátyás, Mihály, Borsa István, Borza István, Péter, Tamás, Bosnyák Márton, Both János, Bota Béla, Mátyás, György, Botgál István (2), Ferencz, András, Bozik Antal, Böller Mihály, Buday István, Buga Mihály, Buga Kovács János, Bukó István, Busa Mihály özv., István özv., Búza István, Buzgány István (3), Mihály, Buzik Pál, Bük (Felső Pulyai) Zsigmond, László özv., Sándor. Csabay István, Mihály, Csáky (Keresszegi) Antal gr., Csáki István, Csapó János özvegye, István, Csáti György, Csató István, János, Csató (Figei) Péter, Csécsi Nagy Péter, Cseh Gábor, Csehi István, Péter, Csépány (de eadem) György, István, Tamás, Csépányi Sándor, Menyhért (2), Pál, János (2), Mátyás, Márton, Mihály, Csepregi János, István, Csík András, Benedek, János, Márton, Sámuel, György, Miklós, Csiszár István (4), Ferencz (2), Pál (2), György, János (2), Márton, Imre, Csiszár Hangya Pál, Csitneky György özvegye, Csizi János,

Csizmadia József, Csizmadia, l. Szepesi, Csodó Zsigmond, Csóka Márton, Csomós Márton, György, János, Csontó János (4), Gergely, Csontos János, Csontos, l. Nagy Csontos, Csorba György (2), János (2), István (3), István özvegve, Péter, Ferencz, Mihály, Csótai András, Csotka György, Mihály, Csuka Imre, János, Czakó György (2), István özvegye, János özvegye, Márton, Sámuel, István, András, János (2), György Péter, Czakó, máskép Sóss János, Czakó, l. Győri Czakó, Czeglédy Gergely, Czeke András, János, Menyhért, Czékus János, Márton, Mátyás, Imre, Czene János özvegye, István (2), János, Czeper (Draskóczi) György, Márton, Cziczó Mihály, Czikó Zsigmond, János, László, Czindom István, János, Péter, Mihály, György, Czobor Gábor, Czövek, máskép Fülep István, Mihály. Dancs György, István özvegye, Pál özvegye, János özvegye, István, Dancsik Mihály, Dankó (Rutkai) János, András, Dapsi Gábor, Sándor, József, Darvas (Nagy Réti) József, Dávid, máskép Lévai Mihály, István, János, Deák Gábor, István (2), János (2), Ferencz, Mihály, András (2), Gergely, Deáky István, Debreczeny István (3), Mihály, (3), János (3), György, Gábor (2), Deli Dávid, Márton, Delley Péter, Deme Ferencz, Márton, Demeter András, István (3), János (2), Márton (3), Miklós, Derecskey János, Derecsky Ferencz, János, Mihály, Deres István, Dienes András, János, Ferencz, Pál, István (2), Dobay Mátyás özvegye, Dobecz Mihály, Miklós, András, Péter, Márton, János, Dobó József, Zsigmond, Doboczy Márton, Zsigmond, Dobozy János, Pál, Dobrosi István, János, Domolczy, máskép Elek István, Donga István (3), Ambrus, János, Mihály (2), György (2), 242 Donkó Miklós, István, János, Mihály, Dőry (Jobaházi) András br. özvegye, Ferencz br., Dőry (Jobaházi) András, László, Lénárd, Draskóczy Ádám, Draveczky (de eadem) Ferencz. Ecsegi András, Márton, István, Ecsegi Kiss István, Ecsegi Tóth István, Ecsegi, máskép Szűcs János, Egri János, Egri Kis János (3), István, András (2), Mihály, Egyed Mihály, Péter, Elek András (2), Gábor, Gáspár, György (2), Imre, István (7), János (2), Lőrincz, Márton, Mátyás, Mihály (4), Miklós (2), Pál, Elek, l. Domolczy, Eötvös Mihály, György, Eötvös Török György, Mátyás, Eperjessy János, István, Erdélyi Gábor, Miklós, Erdődy Pál, Erdős János (3), István, Mihály, Erős Istán, Esztergomi Sándor. Fabik János, Fabri Kovács István (2), Fáy (de eadem) László, Imre, Pál, András, Antal, Gábor, Kristóf, György, János, Ferencz. Fakó (Nemesdédi) István (2), Faragó Gergely (2), István (5), Márton, György, Faragó l. Liptai, Farkas János özvegye, Gáspár (2), János (3), László (2), István, Márton, Péter (2), Ferencz, Fazekas András (2), István, Mihály (2), Péter, Fegyverneky András, Fejér Mihály, Fejes Mihály, István, Pál, Fekete István (3), György, János, Fercsák Mózes, Ferenczi András, Festő Márton, Finta Gergely, János, Fiok Gáspár, Fisser János, Fodor Pál (2), István (3), András (3), Mihály (2), György, Sámuel, Márton, Zsigmond, Miklós, Fodor Szabó Márton, György, Fóra István, Forgács (Gimesi) Ferencz gr.. Forgó Pál, Forgon János, Fóris Ferencz, Mátyás Forrai György, János (2), Frona István, Ferencz, Fügedy József, János, Füle György, János, Fülek Kovács András (2), Füleky István, Fülep, 1. Czövek, Fülpessy (de eadem) Ferencz, Fürjes Albert, György, Márton, Mátyás, Miklós, Fűzy András, József, János (2). Gabri György, Mátyás, Gadna Mihály, Péter, Gál Gergely, István (2), János (3), Mihály (2), György, Galambos Gergely, Miklós, István (3), János, Gálfy János, Gáloss Mihály, Gasó János, Gávai, l. Mihály, Gecse András, István, János, Pál, Márton, Mihály, Gellén István, Gellerfi György, Lőrincz, Gere István, János, Gerecs Ferencz, István, Gergely, l. Kis-Gergely, Girincsi István, Gomba István, Márton, Gombkötő Mihály, Gombos János, Pál, István (3), Gondol Mihály, Göcze Imre, Gömrey Antal, Göndör Miklós,

---

243

Hivatalos Értesítő.

A 7719/1899. sz. B. M. rendelet alapján.

A m. kir. belügyminister Hranilovic Oszkár cs. és kir. százados régi magyar nemességét és a »Hranilovic Czvetassin« név használatához való jogát folyó évi 50296/1899. szám alatt elismerte.

A m. kir. belügyminister Kozma Ferencz és és kir. méneskari százados, turja-remetei lakos régi nemességét és a »levéldi« praedikatum használatához való jogát f. évi 52441/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Lázár László ügyvéd, nyugalmazott kir. alügyész, mo-nori lakos régi nemességét f. é. 52441/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Györgypál Ferencz nyug. honvédezredes régi nemességét és a »csiktaplóczai« elönév használatához való jogát f. é. 60313/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Baghy Imre puszta-kengyeli földbirtokos régi nemességét f. évi 70804/1899. sz. a. igazolta.

A m. kir. belügyminister Suhay Ervin honvédörnagy régi nemességét folyó évi 67288/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Hajnik Miklós cs. és kir. szab. déli vasúti ny. főmérnök régi nemességét f. évi 70901/1899. sz. a. igazolta.

A m. kir. belügyminister Görgey Vincze régi nemességét f. évi 48783/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Sághy-Ruszek Aurél régi nemességét f. é. 48783/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Máriássy Géza régi nemességét f. é. 48783/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Kapczy Dezső m. kir. államvasuti hivatalnok régi nemességét folyó évi 81522/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Dévaványai Halasy Tibor m. kir. honvéd-huszár-föhadnagy ősfáját f. évi 88521/1899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Tóth-Kádár Vilmos cs. és kir. főhadnagy régi nemességét és a »sárosberkeszi« előnév használatához való jogát f. é. 76861/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Szluha Imre m. kir. csendőrhadnagynak régi nemességét és a »verbói« elönév használatához való jogát f. évi 76372/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Sághy Sándor Mihály tartalékos cs. és kir. hadapród régi nemességét Igazolta.

A m. kir. belügyminister Dr. Győry Tibor régi nemességét és a »nádudvari« elönév használatához való jogát folyó évi 82627/1899. szám alatt Igazolta.

A 7719. / 1899. sz. B. M. rendelet értelmében látta:

az országos fölevéhárnok távollétében:

Nagy Gyula s. k.,

---

244

Tárcza.

A nagykőrösi főgymnasium könyvtárában őrzött s genealógiai adatokat tartalmazó »Halotti Beszédek« jegyzéke.

- Befejező közlemény. -

63. Vargyasi Szász Mózes unitárus pap felett, tarczafalvi Sylvester György, Kolozsvár, 1824. jan. 25. Ny. Kolozsvártt, 1824.

Sebe, kissolymosi Mátéfy, Kováts.

64. Szemerei Szemere Albert felett, Somosi István, Tolcsva, 1824. aug. 22. Ny Sárospatak, 1825.

Mezösy, tályai és kéri Balogh, Eszenyi, kiskereki Csanády, Domonkos Hosszúfalussy, Elek, ákosházi Sárkány, Karové, barczikai Baritzkay, fülpösdaróczi Gulácsy, lisznyai Damó, Tzutzor, Szántay, Nyerges, Ter-nyev, Bentsik, pankotai Jósa. Vay, Korintzy, tolcsvai Nagy Óváry, Nagy Irsay, Diószeghy, Szegedy, Eodor, Valentini.

65. Szentpéteri Szentpétery Sámuel felett, Kérészy István, 1795. febr. 1.

Szemere, benedekfaívi Kiszely, vargyasi Dániel, bernáthfalvi Bernáth, kiscsoltói Ragályi, borosjenei Rácz, Fáy, Szathmári Király, Kolozsy, Máriássy.

66. Pelsöczi Szeremley Krisztina kiscsoltói Ragályi Gedeonné felett, K. J., Ragályon, 1793. jan. 23. Ny. Kassán, 1793.

Szentpétery, négyesi Szepessy, Szemere, Losonczy, pazoni Elek, Lónyay Draskóczy, Fáy, gyóni Halász.

67. Szilassi és pilisi Szilassy József koronaőr felett, Nagy József, Pest, 1836. aug. 28. Ny. Pesten, 1836.

Jakabfalvy, ragyóczi Csoma, Tornalyay, Szepessy, Szirmay, Elek, Bekényi, Kolosy, Izsák, Bornemissza.

68. Szombathy János felett. Majoros András, Sárospatak, 1823. okt. 12. Ny. Sárospatak, 1824.

Papp, Arvay, Baranyay, Ambrus-Pereci, Mészáros.

69. Gr. Thoroczkay Ágnes, losonczi gr. Bánffy Györgyné felett, Hamvai Igó György, Kolozsvár, 1733. máj. 31. Ny. Kolozsvártt, 1734.

Nádudvary.

70. Tóthpápay József superintendens felett, Márton István, Dab, 1827. febr. 13. Ny. Győrben, 1827.

Gondán, Kiss, Sebestyén, Darányi, Papp, Száky, Szokolay, Székely, balázsfalvi Kiss, kövesi Horváth, Sárközy, Czeke.

71. Vajai gr. Vay Judit, czegei gr. Vass Dániel özvegye felett, zádorházi Betes József, Serke, 1770. febr. 23. Ny. Kolozsvártt, 1772.

Iványi Fekete, kisrhédei Rhédey, gr. Bethlen, gr. Teleky, Kemény, gr. Kornis, br. Bánfy, br. Zay, Gerhard, Szemere, ugróczi Bossányi, br. Korda, Dujardin, br. Wesselényi, Bartsay.

72. Vay József septemvir felett, consistorialis beszédek, Miskolcz, 1822. máj. 11. és Sátrospatak, 1822. jun. 4. Ny. Sárospatak, 1822.

Gr. Vay, Motsáry, péli Nagy, báji Patay, rofi Borbély, Zeyk.

245 73. Vaj Kata, gr. Toldalaghy Zsigmondné felett, Antal János, Marosvásárhely, 1831. jun. 19. Ny. Marosvásárhelytt, 1831.

Gr. Teleky, br. losádi Györffy.

74. Vályi Elek felett, K. Tompa János, Marosvásárhely, 1811. márcz. 12. Ny. Kolozsvártt, 1811.

Kováts, Nemes, Buzásy, Borosnyai.

75. Veresmarti Végh Sámuel superintendens felett, Göből Gáspár, 1807. jul. 8. Ny. Pesten, 1808.

Sárközy, Kuthy, Rozgonyi, Harsányi, Szabó, Deák, Kiss, Tormássy, Fekete, Domokos.

76. Vitéz Anna, Hanaczkó Zsigmondné felett, karácsonyfalvi Füzy Ferencz, Abrudbánya, 1836. jan. 31. Ny. Nagy-Enyed, 1836.

Lőrincz, Orbán.

Közli: Benkó Imre.

Jegyzéke a Heves vármegye levéltárában őrzött czímeres nemesleveleknek.

- első közlemény. -

Midőn a vezetésemre bízott megyei levéltárban található eredeti armalisokról az alábbi jegyzéket a »Nagy Iván« számára elkészítettem, tettem ezt a heraldika szolgálatára különösen azon okból, mert a felsorolt 57 eredeti armalis közül a királyi könyvekbe csak 7 van bejegyezve.

Az adatokat magukból a nemeslevelekből vettem, sőt a czímereket ís nemcsak az armalis festménye, hanem főleg a szövegben olvasható leírás alapján jegyeztem ki, már csak azért is, mert néhány nemeslevélen a festmény részint ehnosódás, részint avatatlan kezektől származó elmázolás folytán ki nem vehető s a szövegben foglalt leírással meg nem egyezik.

Amennyiben az itt felsorolt armalisok valamelyike s az illető család sorsa, szereplése, leszármazása iránt a »Nagy Iván« olvasói közül valaki közelebbről érdeklődnék, ezen folyóiratban a rendelkezésemre álló esetleges további adatokat is közzéteszem.

1. Agatin György, neje Nóvák Katalin, gyermekei: István, András, György, Éva, Lipóttól 1689. julius 10-én Bécsben nemességet nyertek a következő czímerrel:

Kék pajzsban alul elterülő zöld mezőn jobbra fordult, hátsó lábain ágaskodó medve, első jobb lábában 3 vörös rózsát tart; Sisakdísz: fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld olajágat tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1689. évben Nyitramegyében. Található: 1814. 4. szám.

2. Babonay István, fiai István, Mihály, leányai Katalin, Anna, II. Ferdinándtól Pozsonyban 1630. julius 3-án nemességet és a következő czímert nyerték:

Kék pajzsban vörösruhás férfikar kezében repülésre kész, jobbra fordult sólyommadarat tart; sisakdísz: a pajzsbeli férfikar karddal a kezében; takarók: kék-sárga, vörös-fehér.

Kihirdettetett 1631. junius 13-án Szabólcsmegyében és 1655. február 9-én Bihar-megyében. Található: 1630. 3. sz. a.

3. Bakos Pál zászlótartó, neje Nagy Mária, gyermekei László, Anna, III. Károly által Bécsben 1716. deczember 1 -én megnemesíttettek s a következő czímert nyerték:

246 Kék pajzsban zöld alapon vörösbe öltözött, zöld kalpagos, sárga csizmás, kezében vörös-fehér zászlót tartó s a pajzs jobb oldala felé fordult ágaskodó fehér lovon ülő harczos; Sisakdísz: vörösruhás férfikar könyökölve görbe karddal a kezében; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1717. április 20-án Heves- és Külsö-Szolnokvármegyében. Található: 1717. 43 et A. sz. a.

Balczó Pál lásd Búzás János.

4. Bednarovich Zacharlás százados a katonai pályán teljesített hosszas és kitünő szolgálataiért, vitézségéért I. Ferencztől Bécsben 1820. évi augusztus hó 4-én nemességre emeltetett a következő czímerrel:

Vízszintesen kettéosztott pajzs, a felső vörös mezőben hármas zöld halom, a középsőn sötétkék ruhás katonai kar könyököl, kezében aranymarkolatú görbe karddal; a pajzs alsó része kékszínű, melyben zöld alapon jobbra fordult fekete lovon (nyeregtakaró vörös) férfiharczos kék ruhában, mentében, fején zöld magyar kalpag, forgóval; Sisakdísz: a pajzsbeli könyöklő kar görbe karddal a kezében; takarók: arany-vörös, ezüst-kék.

Kihirdettetett: 1825. évi április hó 12-én. Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1825. 1. sz. a.

3. Berecz Mihály és Tamás, Mihálynak neje Zelli Zsuzsánna, továbbá Berecz Ignácz, Antal, Katalin, József, József neje Maka Sára III. Károlytól Bécsben 1714. márczius 4-én nemességet nyertek ezen czímerrel:

Kék pajzsban, zöld alapon jobbra fordult, hátsó lábain ágaskodó egyszarvú 3 vörös rózsát tart; Sisakdísz: a pajzsbell egyszarvú növekvően; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1713. julius hó 18-án Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1714. év I. sz. a

6. Berze Mátyás, testvére Máté, ennek neje Dancza Anna, leánya Erzsébet, Berze István és Anna I. Lipóttól 1659. évi február 13-én Bécsben nemességet nyertek a következő czímerrel:

Hasított pajzs, a jobb oldali kék mezőben jobbra fordult, hátsó lábain ágaskodó, kettős farkát hátra felé felkunkorító oroszlán nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel; a baloldali sárga mezőben vörösruhás könyöklő kar görbe kardot tart, három fekete tollal díszített kalpag kíséretében; sisakdísz: könyöklő kar, mint a pajzsban; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1639. évi május hó 14-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében Található: 1659. év 1 et A sz. a.

7. Borsicz alias Horváth János, neje Roobb Zsuzsanna, gyermekei György és Erzsébet nemesi rangra emeltettek Lipót által Bécsben 1663. évi február hó 15-én. Czímerük:

Kék pajzsban szélesen elterülő zöld mezőben fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal ; Sisakdísz: a pajzsbell fehér galamb; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1665. évben Nógrádmegyében. A nemeslevél nagyon megrongált állapotban van s a szövegnek majd fele részint elmosódottság, részint kiszakadás folytán hiányzik. Található: 1663. év 7. sz. a.

8. Buzás János, neje Balczó Anna, gyermekei Gáspár, Judit, Anna, Balczó Pál III. Ferdinándtól Ebersdorfon 1651. évi október 8-án nemességet nyertek ezen czímerrel:

Kék pajzsban zöld alapon hátsó lábain ágaskodó, jobbra fordult tigris nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, jobbjában görbe kardot, baljában pedig levágott és lefelé fordított törökfőt tart; sisakdísz: 3 fiókáját saját vérével tápláló pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1632. évi április hó 29-én Nógrádvármegyében. Található: 1805. év 949. sz. a.

247 9- Chapó Lukács, neje Márkus Ilona, leányai Anna, Erzsébet, Katalin nemességet nyertek IIÍ. Ferdinándtól Bécsben 1650. évi julius hó 30-án a következő czímerrel:

Kék pajzsban zöld hármas halmon hátsó lábain álló farkas kiöltött nyelvvel, felkunkorított farkkal, jobbjában rézsut kék-aranyszínű zászlót tart; sisakdísz: a pajzsbeli farkas; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1651. évi junius hó 21-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1650. évi 1. sz. a.

10. Cherney Andrást, nejét Kecskés Priskát, fivérét Istvánt III. Ferdinánd 1654. évi január 5-én Bécsben nemesi rangra emelte s nekik a következő czímert adományozta:

Vörös pajzsban, zöld alapon, jobbra fordult, hátsó lábain ágaskodó fehér ló .szügyében nyíllal; nyílt sisak koronája felett a pajzsbeli fehér ló növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1657. évi január hó 3-án Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1657. év 2. et A. sz. a.

11. Chiepreghy Jakab, fivére Imre nemességet kapott II. Mátyástól. Dátum olvashatatlan. czímer a következő:

Kék pajzsban hármas zöld halmon jobbra fordult oroszlán 3 fehér liliomot tart; sisakdísz: vörösbe öltözött magyar férfi jobbjában zöld pálmaágat tart; takarók: arany-vörös, arany-kék.

A kihirdetési záradék kivehetetlen, s különben is a nemeslevél igen megrongált állapotban van. Található: 1762. év 75. sz. a.

Chuchy László lásd Nagy Mihály.

12. Czernell alias Németh (de Misioka) Márton, fia Mátyás nemesi rangot nyer-tek II. Ferdinándtól 1624. év május 6-án Bécsben, az alábbi czímerrel:

Kék pajzsban zöld halmon jobbra fordult ugró szarvas jobbjában fehér liliomot tart; Sisakdísz: a pajzsbeli szarvas növekvően; takarók: arany-ezüst, vörös-arany.

Kihirdettetett 1624. évben Abaujvármegyében. Található: 1814. év 4. sz.a.

13. Dékány András, fiai András, János, György nemességet nyertek III. Ferdinándtól Bécsben 1652. év márczius hó 10-én. czímerük:

Kék pajzsban, zöld alapon egymás felé fordult 2 bősz oroszlán kettős farkkal, nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, zöld koszorút tartva ágaskodik; sisakdísz: növekvő oroszlán kardot tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

14. Dékány Péter Rudolftól Pozsonyban 1578. évi április hó 2-án nemesi rangot nyert s vele ezen czímert:

Kék paizsban hátsó lábain álló, jobbra fordult ezüst egyszarvú; a zárt sisak dísze: növekvő egyszarvú jobbjában három különböző színű virágszálat tartva; takarók : vörös-fehér, arany-kék.

Kihirdettetett 1665. évi szeptember hó 17-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében, és 1783. évi szeptember hó 18-án Borsodvármegyében. Található: 1578. év I. sz. a.

Dornics alias Németh Gáspár lásd: Jakab János.

15. Erdős János, neje Fazekas Anna, fia Antal és Baán Anna nemességet nyertek Lipóttól Bécsben 1693. évi szeptember hó 12-én a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon 3 babérfa, melyek közül a középső magasabb a többinél; sisakdísz: sasmadár kiterjesztett szárnyakkal, jobb lábával egyenes kardot, baljával arany koronát tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1694. évi márczius hó 17-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1811. év 110. et A. sz. a..

16. Farkas Gergely és István, továbbá Gergely neje Köntes Katalin s ezek fia Péter nemesi rangra emeltettek III. Károly által Bécsben 1714. év márczius 4-én, s a következő czímert kapták:

248 Kék paizsban, zöld alapon jobbra fordult fehér agár hátsó lábain ágaskodik és szájában szölöfürtöt tart; sisakdísz : vasba öltözött könyöklő kar fehér-vörös szinű zászlót lobogtat; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1715. év junius hó 20-án Heves- és Külső-Szolnokvármegyében s található: 1714. évi 97. szám alatt.

17. Fayth Gáspár, neje Mártha, leányai Margit, Krisztina Rudolftól Prágában 1579. évi junius hó 24-én a nemességgel az alábbi czímert nyerték:

Vörös paizsban, zöld alapon egy gyümölcscsel dúsan megrakott fa emelkedik s erre jobbról medve, balról oroszlán kapaszkodik Sisakdísz: vörös török turbán (tekercs ?) fölött növekvő oroszlán felfelé kunkorított farkkal, lábaival zöld pálmaágat tart; takarók: sárga-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1580. évben Pozsonyvármegyében. Található: 1679. év 1. sz. a.

Feöldös Márton lásd Herczeg Pál.

Közli: Orosz Ernő.

Kérdések.

I. Ábránfalvi Ugrón István úr (cs. és kir. kamarás, osztr.-magyar consul Tiflisben, Kaukazus) szerkesztőségünk útján szíves fölvilágosítást kér a következő kérdésekre:

1. Kik voltak gróf Teleki Sándor (a kanczellár T. Mihály és köröstarcsai Weér Judith fia) nejének gróf Bethlen Juliánnának a szülei. ?

2. Palocsai Horváth Mihály és b. Perényi Krisztina fia Ferencz, (báró ?) Luzsénszky Borbálát vette nőül. Kik voltak ennek a szülei?

3. Kik voltak Palatkay- Lászlónak (főbíróSzolnokban 1754-ben), valamint nejének alcsernátoni Damakos Annának szülei ?

4. Ki volt a felesége köröspataki Kálnoky Józsefnek, Kálnoky Farkas és Keresz tesy Judit fiának ?

6. Osmeretes-e a Kölpényi Göcs család czímere ?

A beérkezendő válaszokat jövő számunkban közrebocsátjuk.

II. Hencz Géza, m. á. vasúti főmérnök úr (Budapest, Vll. ker., Csengery-utcza 10. sz.), a következő kérdéseket intézi olvasóinkhoz:

1. Az 1770. év körül élt Sauer, illetveSzauer alias Hencz Józsefnek, valamint testvérének Pálnak kik voltak a feleségeik ? Nevezett Pálnak négy fia maradt: Antal, Ferencz, Ignácz és Károly. Vannak-e utódaik és hol laknak ?

2. Hencz Sámuel lébény-szentmiklósi evang, lelkész 1762. augusztus 28-án Pápán született; testvéröcscse János Pápáról vagy nemes Dömölkről alkalmasint Tolnába vagy Baranyamegyébe származott. - Vannak-e nevezett Hencz Jánosnak utódai és hol laknak ?

III. Anonymus szerkesztőségünk útján szíves fölvilágosítást kér a következő kérdésekre:

1. Fatavich Ferencz a múlt század közepén Nógrád vármegyében lakott, ki volt a felesége?

2. Fatavich Pálnak, az előbbi fiának, neje volt Szabó Judit, András leánya, szül. 1748-ban. Kérdés, melyik Szabó családból származott ?

3. Egy Sarlay Rákóczynak századosa volt, (de melyik Rákóczynak ?Szerk.) honnét nyerhetnék erre vonatkozólag bővebb adatokat.

249

Az alsó-köröskényi Thuróczy család leszármazása.

Nagy Iván alapvető munkájában, csak röviden emlékezik meg a családról (XI. 348. 1.); a pótkötetben (359. lap) ugyan egy leszármazási táblát is közöl, de ezen minden közelebbi adatok megjelölése nélkül készült genealógiához felvilágosító sorokat nem csatol. A család tulajdonában levő s a család egy tagjának szives készsége folytán másolatban rendelkezésünkre bocsájtott családfa adatai nagyrészt megegyeznek a Nagy Iván által közölt leszármazási táblával.

Mindkettő Tamást tünteti fel törzs-ősül s ennek fiaitól következőképen vezeti le a családot;

Nincs tudomásunk róla, hogy honnan vétettek a leszármazási adatok, de az általunk folytatott kutatások kizárják a család két ágának ilyetén egybevetését. Benedek ugyanis I. Mátyás király idejében élt (1474-76) s 1504 előtt meghalt. Lukács pedig aki a Nagy Iván-féle táblán Benedek testvéréül van feltüntetve, csak 1542-1560 közt szerepel. Igaz ugyan, hogy a kezeink közt levő oklevelek szerint. Lukács, Tamásnak a fia, de Benedek atyját ez adatok nem említik, azon körülmény azonban, hogy Lukács csak Benedek unokáival vesz részt a közös actiókban, kizárja 250 azt, hogy ök testvérek lettek volna. Látható ebből hogy a közölt leszármazási táblák kiindulási pontja helytelen. A leszármazás további során az adatok ugyan nagyrészt megegyeznek kutatásaink eredményével, de azért néha egyes nemzedékeknél lényeges eltéréseket tapasztalunk. A család birtokában levő családfa mindkét ágánál egy-egy nemzedéket szúr közbe; de erre szüksége is volt, mert a családot a IV. Béla királytól 1269-ben adományt nyert Tamástól, vagyis a turóczszentmártoni Turóczi család ösétől igyekezik leszármaztatni, figyelmen kivül hagyva azon körülményt, hogy a családfa élén alló Tamás legfeljebb a század közepén élt, így jóval 200 éven felül kellett volna élnie, hogy az 1474-ben szereplő Benedeknek életet adjon. Ezzel ugyan hitelessége megdől, anélkül, hogy felvilágosítást adna a Turócz-Szent-Mártoni Turóczy család XV. és XVI. században szerepelt tagjainak leszármazásáról, pedig ezeket ugyanily alapossággal beilleszthette volna a családfába.

Családi hagyomány szerint ugyanis a Turócz-Szent-Mártoni és az alsó-köröskényi Turóczyak közös törzsből származnak. Bár mindeddig e hagyományt hiteles adatokkal nem Igazolhatjuk, amit különben megnehezít azon körülmény is, hogy a Turócz-Szent-Mártoni Thuróczyak leszármazását is csak az 1366-ban szerepelt János és Miklós atvjáig, Istvánig tudjuk felvinni, de mégis, tekintettel a származási helvek közelségére, továbbá arra, hogy az 1474-ben feltűnő Benedek, már mint régi birtokos szerepel Nagy-Köröskényben s neje is Thuróczy leány volt (lásd alabb) végül azon körülményre, hogy midőn Thuróczy Miklós megvaszakadtával birtokaiba leánya Nyáry Lőrinczné 1541-ben beiktattatott, Thuróczy János e beiktatás ellen a nyitrai káptalan előtt tiltakozott: (n. r. a. 1087 :4.) - e hagyomány elfogadhatónak látszik.

Minthogy azonban ezt nem sikerült okleveles alapon beigazolni, egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a családot a XV. század második felében szerepelt Benedekig tudjuk felvinni, akit azonban a jelenleg virágzó család törzsökével Tamással nem tudunk összekapcsolni, de a két ős közös törzstől való származása minden kétségen felül áll, amit igazol azon körülmény is, hogy utódaik ugyanazon birtokokon mint legközelebbi rokonok és osztályos atyafiak szerepelnek a közös actiókban. Ennélfogva a család ismertetését két részre osztjuk, külön tárgyaljuk Benedek s külön Tamás ágát, minden egyik ág Ismertetését, a leszármazási táblákon el nem helyezhető határozatlan tagokkal egészítjük ki, aszerint, amint egyik vagy másik ághoz való tartozásuk valószínűbb.

I. Benedek ága.

Benedeket, a század második felében már Nagy-Köröskényben találjuk. 1474-76 közt három ízben különféle hatalmaskodási perekben tanúskodik, Palásthy Pál: a Palásthyak I. k. 191 -194) Nagy-Köröskényen kívül Felső-Elefánton volt birtokos, 251 gyermekei innen néhány oklevélben »felsö-elefánti« előnévvel fordulnak elő. Neje Anna, Thuróczi Boldizsár leánya volt. 1504-ben már néhai. Ez évben ugyanis alsó-elefánti Elefánti Simon, a nyitrai káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Bálint özvegye valamint gyermekei Margit, Kata, Gáspár és Balázs a felső-elefánti birtokot, másként Kis-utczát és Kis-Podlusát az elefánti pálosoknak elzálogosítsák, mert abban nekik is része van. (D. L. 21. 379. és 21. 374.)

Az elefánti birtokok ügyében csakhamar perre került a dolog, az osztályos atyafiak között. Elefánti Simon halálával (1310: Thuróczy Benedek özvegye, az elkövetett hatalmaskodások miatt perbe Idéztette az Elefántiakat, mely alkalommal magát Gáspár fiával képviseltette (D. L. 22,101.)

A perlekedésnek ezzel nem lett vége, mert 1513-ben ugyanezen ügyben Thuróczy Gáspár és János felperesekként szerepelnek. D. 22, 661.

Benedek gyermekei közül Boldizsár csupán egylzben említtetik, midőn Gáspár testvérével együtt az elefánti pálosokat Pólusán puszta használatától eltiltja. (Nyitrai káptalan Prot: r. 020-39. közt.

A már említett testvérek közül, Balázsnak, aki 1520-39 közt Thuróczy Gáspár nejével, Margittal együtt Köröskényi Benedek kis-köröskényi curiáját vette meg, három gyermeke volt: György 1342 körül birtokait Thuróczy Jakabnak elzálogosította, ugyanezen Időben eltiltja Kis-Loniki Tamás deákot, egy köröskényi jobbágytelek elfoglalásától.

II.) István, 1342-51 közt Alsó-Köröskényben birtokos; halála után özvegye Zsófia féltestvérének Paczolay Máténak hozományát visszaadta. (Nyitrai káptalan Prot. 3 . III. Jakab, 1346-31 közt szintén Alsó-Köröskényben birtokos. Utódait nem ismerjük.

Benedek idősebb testvére Gáspár, Köröskényi Benedekkel együtt 1521. ápr. 10-én megveszi galanthai Bessenyey Péter és társaitól 300 frtért ezeknek kis-köröskényi birtokait. 1322-ben Nagv-Köröskényben egy jobbágytelket vett meg a Palásthyak-tól. (Nyitrai káptalannak 1747-ben a család részére kiadott oklevélgyűjteménye.)

Gáspárnak három fia volt: János, Jakab és Péter.

A testvérek 1339-ben együttesen megveszik, Köröskényi Benedek kis-körös-kényi birtokait. (Nyitrai káptalan. Prot. 1320 - 39.) Jakab és János 1335-ben magukra vállalják Péter terhelt s annak Balogh Pétertől vett javait átveszik.

Thuróczy Jánosnak Hencz Apollóniától, aki 1560-ban több társával uj adományt nyert I. Ferdinánd királytól: Család, Gesöthe, Kernye és Zsigárd pusztára, két fia maradt: László (1559-79), kinek utódait nem ismerjük és János.

1. László, anyjával együtt 1567-69. közt Turóczy Bálintnak egy alsó-köröskényi részbirtokát elzálogosítja, ugyanezen időtájt Bálint és fivére Orbán, Lászlót egy kurla eladásától eltiltják. Nyitrai kápt. Prot. 1567-69. 1 570-ben anyjával és testvérével együtt elad egy alsó-köröskényi jobbágytelket Thuróczy Bálintnak és nővérének, férjezett Agyaras Péternének. Nyitrai kápt. Prot. 1568-78, 1579-ben és 1595-ben János testvérével együtt Mikófalván és Alsó-Köröskényben lévő birtokrészeít zálogosítja el. U. ott.)

2. János, 1552-60 között malmát és több köröskény részbirtokát zálogosltja el. Az előbbit Thuróczy Mátvás fiainak, az utóbbit Herling Albertnek. (Ugyanott Prot. 1552-60.)

252 Jánosnak két neje volt. Csehy Zsófia (1593-95.) és Korláth Zsófia 1597 , Korláth Ferencz és Csehy Fruzsina leánya, kinek Martonfalván voltak birtokai. Csupán két leánya maradt.

Ilona Bucsny Lőrincz neje 1635-46 , Kolon birtokosa, melyet 1635-ben zálogosít el és Katalin, Köröskényi Imre özvegye (1638-40).

Thuróczy János idősebb testvérének Jakabnak, (1525-60.) Köröskényi Katától két fia született: Mátyás és Péter.

Mátyás 1585-ben a felső-köröskényi birtokokra nézve egyezkedik testvérével. (Nyitrai kápt. Prot. 35.); 1589-ben Tapolc.sányi Jánossal együtt egy Kís-Calád helységben lévő jobbágyon elkövetett hatalmaskodás miatt perbe idéztetik. (N. r. a. 117:20); 1597-ben eladja köröskényi házát Ottlik Mártonnak, ugyanezen évben Thuróczy Péter árváinak gyámja.

Mátyás, Erney Borbálától két gyermeket nemzett: Jakabot és Zsuzsánnát, férjezett Laszkáry Mihálynét. Jakab 1646 előtt halt el. Három leánya maradt: Borbála, Botka Jánosné (1659-ben özv.), Erzsébet és Judith, akik 1657-ben osztoznak az alsó-köröskényi kúrián. (Nyitrai kápt. Prot. A. 1657.)

Mátyás testvére Péter (1579-1625), a család eme tékozló .sarja, egymásután elzálogosítja öröklött birtokait. Éspedig: 1581 körül alsó-köröskényí birtokait Ocskay Istvánnak (Nyitrai kápt. Prot. 28), 1586-ban ugyanazon helységben levő javait eladja 100 arany forintért Köröskényi Péternek.

1596-97 közt elzálogosítja a Zobor hegyén levő szőlőit, 1614-ben erdejét, Bosnyák Tamásnak; 1611-ben, 25 magyar forintért Gradéczy Istvánnak egy alsó-köröskényí jobbágytelket, 1612-ben Bekény Istvánnak és Andrásnak alsóköröskényi kúriáját zálogosítja el, mely alkalommal leányai erélyesen tiltakoznak, de ez mit sem használt, mert 1617-ben Apponyi Péternek és Pálnak 380 frtért 10 ekényi földet adott el Alsó-Köröskényben. ugyanez évben Mikófalva eladását is megkísérelte, de ebben egy másik Thuróczy Péter árváinak gyámja megakadályozta. 1618-ban, 1624-ben ismét nagyobb birtokterületet zálogosított el. 1625-ben gyermekeivel együtt eladja alsó-köröskény kúriáját Izdencey Andrásnak 1300 forintért. Nejétől Gradéczy Annától összesen hét leánya s egy fia született.

1. Zsófia (1581 - 1625) Török Andrásné.

2. Borbála, előbb (1641-42) Horváth Jánosné, utóbb (1642) Récsey Istvánné.

3. Ilona, Bacskafalvy Jaroszláv neje.

4. Ferencz (1612-25.) magtalanul halt el, ágazatának utolsó férfi sarja volt.

5. Magdolna (1625-28) Somosy Balázs, utóbb (1641) Podary Balázs neje 1655-ben özvegye.

6. Kata, Belády Gáspárné.

7. Anna, Hammel András neje, 1641-ben özvegy, utóbb (1655) Maticza Lánius neje.

8. Erzsébet, Soós Jánosné (1641).

Thuróczy I. Péternek Gáspár fia Ernyő Zsófiától két fia született: Mihály és Péter, a kik 1582-84 közt alsó-köröskényi birtokukat elzálogosítják Ujfalussy Jánosnak. (Nyitrai kápt. Prot. 32.) Mihály utódat nem ismerjük. Péter gyermekei közül csupán István nevét említi a Thuróczy Mátyást gyámul kirendelő végzés 253 (Nyitrai kápt. Prot.) (1596-97.) Fia Péter részére 1601-ben Ottlik Márton gondnokul rendeltetett. Testvéreiről, valamint utódairól közelebbi adataink nincsenek. Thuróczy Benedek ágát a következőkép állíthatjuk egybe:

NAGY-KÖRÖSKÉNYI THURÓCZY BENEDEK, 1474-76., † 1504 elött neje: Thuróczy Boldizsár leánya Anna

Nem helyezhetök el e leszármazási táblán, de ezen ághoz tartoznak a következő családtagok:

1. Thuróczy Benedek, kinek özvegye Ilona 1620-39 közt Mikófalva pusztát Kakas Andrástól megveszi, (Nyitrai kápt. Prot. I. fol. 43.) s aki később Páruczay Imre neje (u. ott fol. 126.) Benedek fiai Péter és János, együtt szerepelnek a rokonokkal a közös actiókban (Nyitrai kápt. Prot. 1. fol. 126.) (1528 - 59.) - Jánosnak Köröskényi Ilonától származott leánya Eszter 1640-46 (l. Palásthy Pál: a Palásthyak,) Alvinczy István neje. Eszter birtokai a Palásthy családra szállottak.

2. István, aki alsó- és felső-köröskényi javait, továbbá kis-kalászi birtokát Babindali Máténak elzálogosította. István valószínűleg Balázs testvére volt. (Nyitrai kapt. Prot. 1520-39.

3. Márton, aki rokonaival az Ipolyi család forrószegi birtokaiba iktattatott. (Nyitrai kápt. Prot. 1560-70.

II. Tamás ága.

Magáról Tamásról nincsenek adataink; a XVI. század első felében élt. Fia I. Lukács Nagy-Köröskényben birtokos, s előnevét is innen vette. 1542 -51 közt eladta Mikófalva pusztát Gólya Balázsnak. (Nyitrai kápt. Prot. 3. fol. 135.) Valószínűleg testvére volt az a Tamás, aki Mikófalva pusztán bírt részjószágait Barbér Andrásnak 254 elzálogosította és a kinek (Nyitrai kápt. Prot. 3. fol. 38. 1551 -1552. közt.) fia II. Lukács 1589-ben szerepel. De mivel ez nem bizonyos, kihagytuk öt a táblázatból. I. Lukácsnak három gyermeke maradt: Bálint, Orbán és Anna.

1. Bálint. 1551 - 1589.

1565-66 közt rokonaival együtt, Nagy-Váthi Antal és neje ellen, egy kúria elfoglalása miatt perel. 1581-ben óvást emel Babindali András ellen, egy babindali telek elfoglalása miatt. 1589-ben Nagy-Váthi Antal és neje Palásthy Dóra, Thuróczy Bálinttól valamint testvérétől Orbántól és rokonaitól: Thuróczy Gáspár fiaitól Jakabtól és Pétertől továbbá: Tamás fia Lukácstól és néhai Benedek fia Jánostól, azon Palásthy András által Vásárdi Pálnak elzálogosított jobbágy telkeket és nemesi kúriát szándékoznak visszavásárolni, mely időközben a Thuróczy család kezébe került. (Palásthy-A Palásthyak II. k. 286. l.)

2. Orbán, 1559-89 testvérével együtt részt vesz a közös birtokügyekben. Utódait nem ismerjük.

3. Anna. Előbb Agyaros Péter 1551-77.) utóbb Sennyey János neje. 1592-ben az élső házasságából származott fiaival egyezkedik. (Nyitr. kápt.)

A család birtokában levő adatok szerint Bálint neje Babindali Magda volt, akitől származott:

I. Albert. (1622-28.)

I. Albertnak egy eddig ismeretlen testvérétől származott András. Ennek két fia: Péter és Miklós 1721. jan. 2-án osztozik néhai Thuróczy Albert maradékaival Alsó-Köröskényen és Óhaj pusztán. (A család leveles ládájában talált eredeti szerződés.)

Péternek négy fia volt: Mihály, László, Gáspár és Miklós, a kik 1724-ben együttesen tiltakoznak a Szvetenay Gáspár és Thuróczy Ádám közt kötött szerződés ellen. (Esztergomi kápt.)

Az itt említett családtagok közül Gáspár s fiai az 1754. évi nemesi összeírás alkalmával Szerdahelyen laktak.

András utódait a következő leszármazási tábla tünteti fel:

Ezzel visszatérhetünk Alberthez, kinek Gáspár Annától (Nyitrai kápt. Prot. 1622-28.) öt gyermeke született. Nevezetesen:

1. András, (1638.-52.) 1638-ban elzálogosította Mikófalvához tartozó földeit Demes Istvánnak. (Nyitrai kápt. Prot. 1638-39.) Nejétől, Gradéczy Annától származott gyermekei: Mihály, Ferencz és Ilona, 1652-ben Köröskényben Dobranai Mihály-tól birtokot vesznek. (Nyitrai kápt. Prot. 1632-55.)

2. Kata. Bucsny János neje, 1649-ben ellentmond atyja végrendeletének. (Nyitrai kápt. Prot. 1649-50.)

3. Erzsébet, Szabó Tamás neje. (1646-61.)

4. György, (1646-1701.) utószülött; ennek négy gyermeke volt.

255 a) Bálint, 1698-1706. 1701-ben ellentmond Deseö Lászlónak, a Török család utáni birtokokba történt beiktatása alkalmával.

b) Ferencz: (1698-21.)

c) Miklós: (1698.)

d) Erzsébet, Ilovay Máté neje (1706.)

5. István, 1662-ben kiskoruan halt el.

Az említett testvérek közül

I.) Mihály, Radványi Radványi Erzsébettel kötött házasságából hét gyermeket nemzett: Istvánt, aki 1696-ban hunyt el, neje Bácsmegyei leány volt; Pétert, Jánost, Mihályt, Andrást, Ferenczet és Erzsébetet férjezett Szent-Györgyi Kerekes Mihálynét. (1701 - 1727.)

Fentemlített testvérek 1698-ban ellentmondanak Thuróczy Bálintnak és Kosztka Istvánnak Nagy-Óhajba történt beiktatás alkalmával

Ezen testvérek közül a következőknek maradékai ismeretesek:

1. Péternek öt gyermeke volt. a) Miháll, 1723.

b) László, (1719-32.) nejétől Nagy Erzsébettől származtak: Judith, férjezett Takács Ferenczné; András, (1737-59. Apaj birtokosa, neje Tok Erzsébet; Ádám, 1743-ban özvegye Novotny Kata; Éva, 1743-ban ellentmond atyja végrendeletének és Mária 1744-ben Éva nővérével együtt tiltakozik Thuróczy Albert és Bálint alsó-köröskényi javakba való beiktatása ellen.

c) Ilona, előbb Cseh Mihályné, utóbb Palásthy Andrásné. (1723-33.)

d) Erzsébet, (1719-33.) Nedeczky Pálné, utóbb Koncsek Mihályné. (1743-35.)

e) Krisztinia, (1719. szintén egy Nedeczky-hez ment nőül

2. János, Nagy-Bossányi Bossányi Borbálától egy leánya született: Anna-Mária, aki a Sóóky családtól öröklött birtokát 1745-ben 32 évre elzálogosította Besznák Andrásnak és ifj. Besznák Jánosnak.

3. András, Litassy Borbálától öt gyermeke született.

a) Zsuzsánna, (1710-42.) kinek első férje: Köröskényi Imre, második férje: Kámánházy Miklós volt.

Thuróczy Zsuzsánna 1732-ben az Ürményben levő, öröklött javait eladta Szvetenay Gáspárnak és nejének.

b) Klára, 1727 c) Mihály (1743-54), utódai ismeretlenek, d) Ferencz (1727-54.) , plébános, e) József 1754 , utódai ismeretlenek.

II. Ferencz , (1652-55) Nejétől Dömötör Katától, öt gyermeke született.

1. Ádám (1697-1717), 1697-ben egy alsóköröskényí malom ügyében kötött szerződés visszavonása iránt tesz lépéseket. 1703. jan. 13-án, egy Szvetenay Gáspárral kötött szerződést bont fel Nyitrai káptalan idézet kiadványa. 1717-ben rokonaival együtt protestál Terstyánszky Ferencz beiktatása ellen.

2. Mihály (1721) .

3. András (1721 - 37.) 1737-ben végrendelkezett a nagyköröskényi birtokokat Mihály fiainak hagyta.

4. Zsófia -Uljhelyi N. neje.

256 5. Erzsébet, először: Kernecsi és Besznákfalusi Besznák András, másodszor (1760) Mihályi Pál neje.

A fentemlítettek közül Mihály a család jelenleg virágzó ágának megalapítója. Köröskény Rajcsányi Erzsébettől, Rajcsányi István leányától hat gyermeke származott. Nevezetesen:

I. Bálint (1730-54). 2. Adalbert (1730-54. 3. Anna (1771 - 1805), Székelyi Tóth Jánosné. 4. Katalin (1737-1771), Fabriczius Rudolfné. 5. Judith. 6. Ádám.

A XVII. század folyamán szétágazó család ősi birtokai mindegyre apróbb részekre osztattak fel, vagy nagyrészt elzálogosittattak. A XVIII. század első felében egyedül Mihály maradékai jutottak nagyobb jelentőségre. A többi ágak elszegényedtek s teljesen letűntek a cselekvés teréről.

De Mihály is alig számottevő birtokokat hagyott fiaira. Az ősi javak különböző jogczimek alatt idegen kézben voltak. Mihály fiaira jutott tehát a feladat, hogy az ősi birtokokat a szétzüllés veszélyétől megmentsék, miáltal a család felvirágozá-sának alapját vetették meg. Az ősi javak visszaszerzése azonban sok küzdelemmel járt. Bálint és Adalbert, Thuróczy András rokonukkal egyetemben 1730-ban iktatási rendeletet eszközöltek ki az alsóköröskény javakra nézve, ez ellen azonban a Köröskényi család leszármazói: Bartakovics László, Palásthy János, András és Pál valamint társaik tiltakoztak. (Palásthy 1. m. III. K.) Alig indult meg az eljárás, Bálint és Adalbert 1737-ben néhai Thuróczy Ferencz és István hagyatékai iránt indítottak pert Thuróczy György leszármazól ellen. (Esztergomi kápt. Prot. 100 fol. 164.)

Az alsóköröskényi javakra nézve a per csakhamar véget ért. Bálint és Adalbert, Thuróczy Mihály és András rokonaikkal egyetemben 1743-ban beiktattattak Alsóköröskény és Mikófalva részeibe. ugyanezen évben öröklik Thuróczy András NagyKöröskényben lévő birtokait. A birtokokba történt beiktatás alkalmával azonban Bartakovics Mihály csakhamar felemelte tiltakozó szavát. Példáját követték a többi rokonok is, többek közt: Palásthy Andrásné, Thuróczy Ilona, Takács Ferencz özvegye, született Thuróczy Judit és testvérei Ádám és András. (Esztergomi kápt. Prot. 100)

Adalbertnek és Bálintnak sikerült a peres atyafiakat kielégíteni, mert Bartakovics László még ez évben visszavonta ellent mondását.

Bálint és Adalbert a visszaszerzett jószágokat így azután szétosztották maguk közt, a leányokat kielégítették, de ezek közül is Fabrícius Rudolfné, az öröklött birtokait 1771-ben visszaadta Bálint és Adalbert gyermekeinek, (Esztergom kápt.) Ádám pedig nem alapított családot.

Bálinttól s Adalberttől a jelenleg virágzó család két ágra szakad, az előbbi az Idősebb, az utóbbi az Ifjabb ág őse.

I. Az idősebb ág.

Bálintnak három neje volt: Lehotay Anna, Szörényi Júlia és Sárváry Borbála. Az utóbbi 1772-ben Dubniczky Istvánné.

E három házasságból összesen hét gyermeke származott. Első nejétől: I. Károly (1754-66), 2. Mihály (1754-66), 3. Júlia (1766), 4. József (1754), 1766-ban már nem élt. 257 Második nejétől: 5. Ferencz (1766). Harmadik nejétől: 6. Anna (1766) és 7. János (1766). 1792-1804-ig Nyitra vármegye alispánja. Neje tóthváradi Kászonyi Anna, Kászonyi András leánya, atyja halála után a család fiágának magvaszakad-tával 15.000 frt. fejében 1804. szept. 21-én királyi adományt nyert Szécsány torontál vármegyei helységre, melynek birtokába 1805. jál. 12-én Francziska nővérével együtt beiktattatott.

Bálint gyermekei 1766. okt. í9-én osztoztak, az alsóköröskényi birtokokon. Közülök azonban egyedül Károlynak Cseh Katával kötött házasságából származtak utódok. Nevezetesen:

i. Francziska, Palásthi és Keszihóczi Palásthy Jánosné (1771 -1815), 2. Teréz. 3. József, 1800-1805-ben Nyitra vármegye főjegyzője, 1814-1820, ugyanezen vármegye alispánja. 4. Kata.

József Kernecsi és Besznákfalusi Besznák Annával kötött házasságából hét gyermeket nemzett.

i. Klára, 2. Anna, 3. Tádé (szül: 1790 †1868), 1841-ben Nyitra vármegve táblabírája. 4. László (szül: 1792), több vármegye táblabírája. 1828-ban Tádé fivérével együtt tiltakozik, anyjának özv. Thuróczy Jánosnénak a Szécsány birtok Iránt ez év márc. 10-én alkotott végrendelete ellen. (n. r. a. 1825:6.) 5. Pál (szül: 1795 †1865), 6. Marianne, 7. Jozefa (szül: 1799).

Fentemlített Tádé először Lázi Ghyllányi Annát, másodszor Sándor Karolint vette nőül, a kiktől összesen kilencz gyermeke származott. Nevezetesen:

I. Bálint, (szül. 1815. † 1895), 1869-72-ig Nyitra vármegye alispánja, utóbb törvényszéki elnök. Köröskényi Máriával kötött házasságából születtek:

a) Antónia († 1878), Buczkó Béláné, b Lajos, c Viktor, nejétől született Tóth Ilonától származtak: Gizella és Viktor.

II. Júlia, Palásthi és Keszihóczi Palásthy Vinczéne (1846)

III. Karolin, Palásthi és Keszihóczi Palásthy Albertné.

IV. Mária, Maholiczky Gvuláné. V. Judith, † hajadon. VI. Gizella, Kövér Zsigmondné. VII. Ilona, † hajadon. VIII. József (szül: 1842) neje Tót-Soóki Soóki Melania. IX. Kálmán (szül: 1848 †1897) Kölber Arankától egy leánya született: Ilona.

II. Az ifjabb ág.

Adalbert (1730-1754), Lehotay Judittal hat gyermeket nemzett:

1. Adalbert († 1783), 1783-ban Tamás fivérével egyetemben elzálogosította alsóköröskényi részjószágait báró Szörényi Józsefnek, ez ellen azonban, másik testvére István tiltakozott. (Esztergomi kápt.)

2. István (1754-1783.)

István gyermekei:

a) Adalbert, kinek Lavotta Josefától két gyermeke született: Imre, Nyitra város polgármestere (†1863), kinek nejétől Takács Mariától utódok nem származtak, továbbá Anna, Adamovics Mártonné.

b) Petronella, férjezett Ernyey Ferenczné.

3. Tamás (1754-1783).

258

259 4. Kata, hajadon.

5. Anna, hajadon.

6. András. (1754.) Ennek Vicsapi Malónyay Annával kötött házasságából származtak:

1. József, 2. Gáspár (sz. 1785), mezökeszi Palásthy Júliával kötött házasságából egy fia származott: János. (sz. 1808. † 1891, jan. 16-án.) a család jelenleg virágzó ifjabb ágának őse. Mezökeszi Palásthy Évával kötött házasságából születtek:

a) Berta, férjezett Kubinyi és Deményfahi Kubinyi Gézáné(†1875).

b) Vilmos (sz. 1843), előbb (1876-1890.) a nyitrai kir. törvényszék elnöke, jelenleg Nyitra vármegye főispánja, cs. és kir. kamarás, a »Felvidéki Magyar Köz-mívelödési Egyesület« elnöke. Nejétől Székelyi Tóth Zsuzsánna cslllagkeresztes és palotahölgytől származtak: II. Vilmos (sz. 1876. † 1880); Károly (sz. 1879) és Tibor (sz. 1882).

c) László, d) Aranka, e) Gabriella, e három utóbbi kiskorúan hunyt el. -

f) Károly (sz. 1850.), Nyitra vármegye tiszti főorvosa, nejétől Székelyi Tóth Erzsébettől egy fia született Károly (sz. 1884). -

3. László, premontrei rendű szerzetes (1831 - 1840).

4. János, kinek Takács Borbálától három leánya született: a. Anna férjezett Thuróczy Jánosné, b. Róza, Csapkay Pálné, c. Kata.

3. Ferencz, aki 1841-ben Nyitra vármegye táblabírájává választatott, nőtlenül halt el.

A leszármazási táblán nem helyezhetők el a következő családtagok:

1. Tamás, aki 1601-ben Galántán levő földelt Bene Máté özvegyének zálogosítja el. (Esztergomi Kapt. Prot.) s kinek neje Zakáll Anna volt. ( ugyanott 1614-ben .

2. Ádám, 16t6-ban alsó-Korompai birtokait zálogosította el. (Esztergomi Kápt. Prot.) 1641-ben végrendelkezett, minden vagyonát Thuróczy Istvánra hagyta, mely végrendelet ellen Thuróczy János contradicált, (1 ugyanott), valószínűleg azonos azon Thuróczy Ádámmal, aki 1637-ben Pázmány Péter nagyszombati érseki kúriajának provísora volt (n. r. a. 994. 21).

3. István, 1637-ben Thuróczy Balázs fia György nevében ellentmond Bélavári Máténak és nejének. Nagy-köröskény birtokába való beiktatás alkalmával. - (Nyitrai Kapt. kiadványa.) 1649-ben kelt végrendelete ügyében, testvére János és Bánki Erzsébet barátságos egyességre lépnek. (Esztergomi Kápt. Prot. 1)

4. Egy másik György, aki 1676-ban Mohulánvá Benedeket megbízottjának nevezi ki.

4. Gáspár, 1704-ben kurucz ezeredes.( Dedek K. L. Nvitra várm. története.)

6. Anna, Balon Pál neje (Eszterg. Kapt. Prot. 1674-évből.)

7. Szidonia, Géczy János neje (u. ott. 1689. prot.)

8. Magdolna, Podary Balázs neje (u. ott. 1721. évi prot.)

9. Katalin, Dombay János neje (u. ott. 1770. é. prot.)

Végül Csejthén, az 1734 évi nemesi vizsgalat alkalmával a következő családtagok éltek: Mátyás fiai István és László s ennek fia János. (Jedlicska Pál-Kiskarpáti Emlékek.)

260 A család czímere Thuróczy Vilmos cs. és kir. kamarás hitelesített ösfája szerint: Kék paizsban hármas, zöld halmon álló pánczélos, sisakos vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípejére teszi. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.

Dr. ifj. Reiszig Ede.

---

Az Alaghy család története.

- Befejező közlemény. -

Miként említettük: Surányi Klárának Alaghy Istvántól két fia született: István és Menyhért. István mintegy három éves korában - 1389. márcz.-máj. havában elhalt. Menyhértet, ki ezen a néven második a családban, midőn anyja másodszor férjhez ment, nagybátvja Alaghy Ferencz vette gondozásába s kitűnő nevelésben részesítette. Iskoláit idehaza elvégezvén, külföldi egyetemekre ment ismereteit gyara-pítandó. Az 1602. év elején az olmüczi jezsuita kollégiumba iratkozott be. (Tört. Tár 1888. 196. l.) Az év végén hazajött s 1603. jan. 30-án Leleszen ügyvédeket vall. (Leleszi ltár prot. A. No. 23, 31.) A hazájába visszatért 17 esztendős ifjunak hama-rosan elég alkalma nyílt bő tapasztalatokat szerezni az élet iskolájában. A csatamezőn termettek akkor a babérok s a magyar ifjúság karddal szerezte az érdemeket. Éppen ekkor kelt föl a szabadság védelmére Bocskay István. Hajdúi gyorsan nyo- múltak előre s viharként seperték végig az ország keleti és felső részét. Alaghy Menyhért kardot kötött, nem a Bocskay érdekében, hanem őseihez méltóan a koronás király jogainak védelmére. A Belgiojoso seregében végig küzdötte a vereségekben inkább, mint győzelmekben gazdag hadjáratot.

Az ádáz gyűlölettel viselt polgárháborúba Bocskay halála és Rudolf leköszönése hozott némi szünetet. II. Mátyás lett a király, a ki a magyar érdekek iránt több fogékonyságot kezdett mutatni. Nov. 19-kén koronáztatott királylyá a Prágából az Imént haza hozott koronával. A koronát az országba haza hozó küldöttségnek Alaghy is egyik tagja volt.

A következő 1609. decz. 7-kén Betlenfalvi Thurzó György az ország nádorává választatván, Alaghy odahagyta a katonai pályát és a nádor oldala mellé szegődött, hogy ott a közigazgatásban és politikában kiképezze magát. Ebbeli működésében annyi alkalma volt magát kitüntetni és érdemeket szerezni, hogy 1613. máj. 12 én a király báróságra emelte. (N. r. a. 408:31.)

Ezen rang elnyerése különösen érdekében állott Alaghynak. Házasodni készült, gazdag, nagynevű, magas rangú család sarját akarta elvenni. Gr. Erdődy Tamás horvát bán és felesége gr. Ungnád Anna Mária leányát, Annát választotta élete párjául. A főrangú atyafiságba bizony nehezen illett volna bele a köznemes ifju._{1 A menyasszony testvéreinek, Kristófnak Thurzó Borbála volt a felesége, Zsuzsánnának Thurzó Kristóf, Erzsébetnek Draskovics Miklós volt a férje.} A nádor 261 principális hatalmas pártfogása segített a bajon s Alaghy Menyhért az ország főurai sorába emelkedett.

Előbb azonban, a bárói diploma kiállítása előtt (1613. márcz. 30.) a nádor előtt Mád városát az udvar-házzal és szőlővel, továbbá a tályai szőlőt 33,000 magyar frt értékben lekötötte menyasszonyának jegyajándékul; ha pedig ezt az ő halála után Erdődy Anna bármi okból birtokába nem vehetné, akkor Alsó-Vadász, Szikszóujfalu és Széplak falu fele részét biztosította részére ugyanannyi értékben. (N. r. a. 408:21.)

A lakodalmat 1614. jun. 1-én tartották Vitenczen. A királyt Forgách Ferencz esztergomi érsek prímás képviselte, a ki ura nevében díszes nászajándékkal kedves-kedett az új párnak. (Ben. resol. 1614. fol. 39. Ung vm. ltára fasc. 20. No. 3.) Pár év múlva újabb kegyben részesítette az uralkodó: 1618. jul. 2-kán királyi föajtónálló mesterré nevezte ki s ezzel az ország-zászlósok sorába emelte, valószínűleg a Ferdinánd főherczeg királylyá választásában tanúsított készségéért. (Conc. exp. canc. 1618. No. 161. Szilágyi S. A magyar nemz. tört. VI. kt. 196. 1.)

Ennyi kitüntetés után méltó csudálkozást ébreszthet bárkiben is az, hogy alig egy év múlva Alaghyt a Bethlen Gábor felekezetén találjuk. Ennek a nagy pártváltoztatásnak azonban megleljük a nyitját az országos események váratlan és gyors alakulá.saiban. II. Mátyás, a magyarok által általában véve szeretett király, 1619. márcz. 20-kán megszűnt élni. Tudjuk, hogy utódjának, II. Ferdinándnak a vallásdolgában elfoglalt, alkuvást nem tűrő makacssága rövidesen fegyverbe hívta Cseh-és Magyarország számra és súlyra egyaránt jelentékeny elégedetlen elemeit. Midőn Bethlen Gábor, az erdélyi fejedelem, augusztus végén Erdélyből Magyarország területére lépett, főurak, köznemesek, különösen a tiszántúli vármegyékből tömegesen sereglettek táborába. Kassa készséggel megnyitotta kapuit s a környékbeli vármegyék siettek meghódolni. A fejedelem felhatalmazta a Thurzókat és főembereit, hogy a környékbeli nemeseket, urakat, polgárokat hűségére eskessék, a hódolni vonakodók jószágait pedig elkobozzák.

Alaghy közel lakott Kassához, mint abaujvármegyei nagybirtokos, ellenben messze Bécshez s az ország nyugati részéhez. Ideje se volt még kiismerni a trónváltozás teremtette új viszonyokat, az új király szellemi és anyagi képességeit és szorongatott helyzetében még jó tanácsért se tudott senkihez fordulni. Ellenkezőleg azt látta, hogy a környékbeli nagy urak, a Thurzók, közeli atyjafiai, a Rákóczyak, Szécsyek a Bethlen partján vannak. Neki is meg kellett tehát hódolni, ha életét és vagyonát féltette.

A Forgách Zsigmond nádor elnöklete alatt Pozsonyban nov. 18-án megnyilt országgyűlésen már mint Bethlen híve vett részt Alaghy, sőt tagja volt annak a 30 főnyi vegyes küldöttségnek, mely Bécsbe ment oly czélból, hogy Ferdinándot az egyezkedésre rábírja. A küldöttségben, melyet a nádor vezetett, Bethlen páitjáról Alaghy Menyhért, Ostrosics István, Pogrányi János, Alia Farkas, Kapy János és Haller István vettek részt Ferdinándnak 1619. decz. 17-én kiállított menedéklevelével. (Conc. exp. canc. 1619. No. 303.)

Ott volt Alaghy a beszterczebányai orsz. gyűlésen is s 1620. jul. 14-én ő is aláirta azt az oklevelet, mely a fejedelem és a Rendek közti hűséget írásban dokumentálta. (Tört. Tár II. 215. l.) A gyűlésről tudjuk, hogy nem hozta meg a kívánt 262 egyességet, ellenkezőleg az ellenfeleket egymástól annyira eltávolította, hogy Bethlen, most már választott király, nyomban megkezdte Ferdinánd ellen a fegyveres támadást. A küzdelemben tényleges részt veendő, Alaghy saját csapatával 1621. márcz. 6-kán Nagy-Szombatban csatlakozott a fejedelem hadához. (Szilágyi S : Bethlen G. kiadatlan politikai levelei 262. 1.) De ha Rhédey Ferencz, Rákóczy György s más harcz-edzett férfiak nem tudtak döntő eredményeket felmutatni, Alaghy még kevésbé segíthetett a bajon. Éppen ekkor kezdtek Bethlen főbb emberei elpártolni s a fejedelem fegyveres szerzeményei rohamosan veszendőbe mentek. A császári hadak diadalmasan nyomultak előre, úgy hogy a Pozsonyból Zólyom várába vitetett koronát se érezte biztonságban Bethlen s azért azt Rákóczy Györgygyei és Alaghy Menyhérttel Kassára vitette. (Tört. Tár 1882. 125. Dr. Komáromy András: A szent korona és Bethlen Gábor. Századok 1898. 878.)

Dicséretére válik Alaghynak, hogy mikor fejedelme ügyel rohamosan rosszra fordultak, mikor főemberei egymás után magára hagyták, ő mégis kitartott mellette s tehetsége szerint munkált érdekében. Hűségéért felsőmagyarországi mezei hadainak generálisává, főtanácsosává tette s 1621. aug. 12-kén a Hoffmann Ádám szepesi kamarai tanácsos gálszécsi, széplaki, apáti, panyoki részbirtokalt és kassai házát neki adományozta, minthogy Hoffmann a beszterczebányal határozat értelmében nemcsak nem akart részt venni a hadviselésben, hanem titkon meg is szökött Kassáról. (N. r. a. 549:16, 984:28.) Több ízben pénzsegélyben is részesítette a fejedelem Alaghyt. (Szilágyi S. fent id. m. 348. 1.)

Az 1621. nov. havában híre járt, hogy Alaghy súlyos beteg. Eszterházy Miklós terjesztette a hírt csupán abból az önző czélból, hogy az Alaghy jószágalt megszerezze. Bécsben hitelt adtak neki s a pozsonyi kamarát megkérdezték az eladományoz-hatás felől. (Ben. resol. 1621. 31. l.) Maga Alaghy czáfolta meg a róla elterjedt kósza hírt. Nikolsburgban hathatósan közremunkált, hogy a hadakozó felek békére lépjenek. Itt kifejtett buzgó szolgálatai jutalmául, még a béke létrejötte előtt, 1621. decz. 22-kén két diplomát kapott Bethlentől. Az egyikben megengedi, hogy Marczin-falva és Szántó közt az Aranyos folyón, valamint Kér falu és Szántó között levő három hídján vámot szedethessen. (N. r. a. 408:23, 939:24, Abauj vm. jegyzőkönyve 1621. 44. lap.) A másik diplomával pedig kinevezte a Homonnai Drugeth György halálával megüresedett zempléni főispánságba. (N. r. a. 445:5.) A két diploma különösen kiemeli, hogy gondot, fáradságot, költséget nem sajnálva, gyorsan, készséggel és hasznosan szolgálta szeretett hazáját.

A nikolsburgi tárgyalások sikerrel jártak. Ferdinánd és Bethlen közt az 1622. év elején létrejött a béke. Ennek értelmében az ország északkeleti részéből hét vár-megye, köztük Abauj, a melyben Alaghy birtokainak javarésze feküdt és Zemplén, melynek Alaghy főispánja volt, - Bethlen uralma alá jutott. Alaghynak első dolga volt birtokaiban megerősíttetni magát az új fejedelem által. 1623. jun. 28-kán sikerült is Bethlentől új adománylevelet szerezni, melylyel Regécz várát, Vllmány, Szántó városokat, Regéczke, Sándorka, Baskó, Szent Annafalva, Fony, Novajka, Alsó-Vadász, Szikszóujfalu egész falukat. Széplak felét, Kemenczén, Marczinfalván, Horvátln birtokrészeket adományozott neki új adomány czimén, magszakadás esetén a fejedelemre visszaszállólag. Ezen abaujvármegyei birtokokhoz Zemplén vármegyéből Tálya városa, 263 Paczin, Ratka, Karcsa, Karos faluk járultak egészen. Csergő falu fele, Legyes-Bényén, Karádon, Nagy- és kis-Czigányon meg birtokrészek, szóval mindazok a jószágok, melyeket még Alaghy János szerzett volt I. Ferdinándtól. Ez adományozás viszonzásául, de meg a fejedelem iránti szeretetből és ragaszkodásból, Alaghy Mád városát 40,000 magyar forintba lekötötte Bethlennek olykép, hogy birtokába Alaghy halála után lép a fejedelem. (N. r. a. 788:12, 1443:12. Egri kptln lt. prot. D. No. 304.)

Bethlen a nikolsburgi egyezmény alapján teljes joggal állíthatott ki a hatalma alatt álló vármegyékben fekvő birtokokról adományleveleket, hogy azonban az ő adományának nagyobb ereje legyen, II. Ferdinánd király megerősítését is szerette volna Alaghy kinyerni. Kérelmét Bécsben nem merték egyenesen visszautasítani, de szép szavakkal tudtára adták, hogy a viszonyok a megerősítésre most nem alkalmasak, de annak idején nem marad el. (Ben. resol. 1623. fol. 83. és 87.) A regéczi uradalomra ugyanis - mint mondottuk - Esterházy Miklós országbíró, ez időtt Bécsben a legbefolyásosabb magyar főúr, tartott számot s a király Alaghy magtalan elhalása esetén oda is ígérte neki, viszont azt is jól tudta a kamara, hogy a Rákóczy Zsigmond fiai meg mostohaanyjok: Alaghy Judit révén örökségi joggal Mádra tartanak igényt s már 1618. jun. 30-án óvást emeltek Alaghy azon cselekedete ellen, hogy Madot lekötötte menyasszonyának jegyajándékul. (N. r. a. 788:8, 789:8.) Most is, hogy a Bethlennel kötött egvességről értesültek, azonnal tiltakoztak ellene az országbíró előtt s emlékeztették Ferdinándot arra, hogy az apjok néhai Rákóczy Zsigmond s felesége Alaghy Judit, valamint a többi Alaghy testvérek közt bizonyos jószágok, köztük Mád iránt létrejött s az ő felsége elődje által jóvahagyott örökösödési egyességet oltalmazza meg s a Bethlen-féle transactlót ne erősítse meg. (N. r. a. 788:9 és 11.) Rákóczy Pál sárosi és tornai - György pedig borsodi főispán volt, vagyonos és befolyásos emberek, a kik hatalmukat Bethlen harczaiban eléggé kimutatták ahhoz, hogy Bécsben is meggyőződjenek arról, mennyire tanácsos velök jó lábon lenni. Ezért nem nyerte meg Alaghy a királyi jóváhagyást se most, se később.

A visszautasítás azonban - mint mondók - nem volt merev, hanem ildomos és politikus. Bécsben jól ismerték az Alaghy család dinasztlkus érzelmeit, Menyhért úr se titkolta, hogy kénytelen-kelletlen hive Bethlennek, azért őt az uralkodóház pártjára visszahódítani elérkezettnek látták az időt. Kilátásba helyezték, hogy Végles várát neki inscribálják (Ben. resol. 1623. fol. 62.), sógora, az 1622-ki orsz. gyülésen nádorrá választott Thurzó Szaniszló pedig mindent elkövetett, hogy Alaghyt megnyerje.

Mindezek közrehatottak arra, hogy Alaghy szakítson Bethlennel. Csak az ürügy hiányzott, a mely a pártváltoztatást szépen befödözze. Megjött az is nem sokára. Bethlen a békekötés ellenére hamarosan másodszor is fegyvert ragadt. Alaghy ezt ellenezte s bár nem nyíltan, Ferdinándhoz csatlakozott. A kormányzására bízott Zemplén vármegyét korlátozni igvekezett, hogy Bethlent segítse s midőn tilalmának nem látta foganatját, a vármegye gyűlésein részt se vett, míg a háború tartott s az ellen is óvást emelt, hogy a Bethlen táborába beállott jobbágyait a fejedelem bármi módon megnemesítse az ő földesúri engedelme nélkül. (Básthy József: Magyarok emléke 29. 1.) Kezdte pedig a protestálást mindjárt a szerencsieken, a kiknek Bocskay-tól nyert rév-vám kiváltságát Bethlen megújította. (Abauj vm. jzőkönyve 1623. 91. 1.)

264 A pártváltoztatást nem volt oka megbánni Alaghynak. Az 1623. Kisasszonv-napra Sopronban összehítt országgyűlésen nádorrá választott Eszterházy Miklós gr. országbíró helyébe öt választották meg az ország legfőbb birájának. Az ugyanazon országgyűlésen hozott 23. t.-cz. értelmében a szomszéd tartományokkal eszközlendö határigazításokra biztosok választatván, a Lengyelország és Sáros, illetőleg Szepes vármegyék közti határok rendbeszedésére kirendelt bizottságnak Alaghy Menyhért is tagja lett. (Corpus juris.)

Bethlennel azonban az érintkezést nem szakitotta meg teljesen. A viszonyok és Bethlen Gábor politikájának sajátossága magyarázza meg azt, miként volt lehetséges a jóviszonyt mindkét felekezettel a kétkulacsosság alapos vádja nélkül úgy a hogy fenntartani. Alaghy az ország közhivatalnoka volt, hivatása, kötelessége volt az ország javán munkálni s ebből a czélból nem tagadhatta meg szolgálatait Bethlentől sem, a kinek szintúgy tanácsosa, főispánja és országbirája volt, mint Ferdinándnak. Mint tanácsosát bizta meg őt a fejedelem, hogy Telekesi István leleszi préposttal egy a töröknek a zsitvatoroki békekötésen alapuló némely követelései iránt Ferdinánddal tárgyaljon. (Tört. Tár 1866. 633. 1.)

A két uralkodóval való állandó jó viszony következtében Ferdinánd Alaghyt és Sennyei István kanczellár, váczi püspököt bizta meg, hogy Bethlen Gábornak Katalin brandenburgi herczegnővel Kassán 1626. márcz. 2-án tartott menyegzőjén őt képviseljék. Az ez alkalomra készült s tudtommal még sehol közzé nem tett követi utasítás, mely csak Alaghy számára készült, legelsőbben is meghagyja, hogy a lakodalom napjára, febr. 22-kén._{1 A lakodalom eredetileg febr. 22-kére volt kitűzve, de a menyasszonynak útközben történt megbetegedése következteben halasztást szenvedett. L. Gindely: Bethlen Gábor életrajza. (Magy. tört. Életrajzok VI. kt. és Erdélyi Muzeum X. kt. 183. I.)} Kassán jelenjen meg s a hol a képviseltetés szükséges, képviselje a királyt. A király méltóságának megfelelő díszszel és fénynyel jelenjen meg, s az urát megillető elsőséget és kiváltságot szem előtt tartsa. Különösen arra ügyeljen, hogy az efféle ünnepélyek alkalmával alig elmaradó versengést kerülje. Az elsőbbség, a sorrend és ranghelyzet felől, melyet nyilvános szereplésnél a király követe megkövetelhet, előzetesen állapodjék meg a fejedelemmel s biztosítékot kérjen az iránt, hogy a királyi méltóságon csorbát és szégyent ejthető esemény nem fog előfordulni. Szállásán elhelyezkedvén, mondókáját másolatban közölje a fejedelemmel, megbízólevelét adja át, jövetelének okát és alkalmát fejtse kí s ő felsége jóindulatának biztosítása mellett kérjen engedelmet az üdvözlésre, a mit megnyervén, nyilvánítsa ő felsége jó szívből eredő kívánságát, hogy az isteni gondviselés a fejedelem házasságát, szerencséltesse és megáldja, hogy kedves utódokban örömét lelhesse. A menyasszonyt hasonlókép üdvözölje s ő felsége jóindulatáról biztosítsa. A király ajándékát az ottani szokás és illendőség szerint, a mi előbb megtudakolandó, nyújtsa át ő felsége ismételt szerencsekívánataí kíséretében s azt mint ő felsége különös jóindulatát és rokonszenvét tüntesse fel. Vigyázza meg: meddig lehet és kell ott maradni s azután - de még a lakodalom vége előtt - kellő módon engedelmet kérve, térjen haza, honnan kimerítő jelentést tegyen az ünnepély lefolyásáról és benne szerepléséről. (Conc. exp. canc. 1626. Nr. 36.)

265 Alig értek véget a lakodalmi ünnepségek, Bethlen Gabor, külföldi szövetségeseinek föllépése következteben, ismét fegyverbe állott. Ferdinánd aug. 26-án már figyelmezteti Alaghyt, Rákóczy Pált és Pethő Györgyöt, hogy a fejedelemmel szövetkezett török nagy haddal készül az országba. A felvidéki nép nyugtalankodik és Bethlenhez hajlik. Levelekkel, nyilatkozatokkal, személyes befolyásokkal kövessenek el mindent, amit az ország megmaradása, biztonsága, csendessége érdekében s az ellenség terjeszkedése ellen üdvösnek tartanak. (Conc. exp. canc. 1626. No. 232.)

Bethlen szept. 2 5-én már Füleknél táborozott. Alaghyéknak nagy munkájokba került, hogy a felvidék lángba borulását megakadályozzák. Sikerült mégis nagyjában elejét venni a veszedelemnek, Zemplén vármegye, az Alaghy vármegyéje nem csatlakozott Bethlenhez, hanem Ferdinándot közgyűlési határozattal írásban biztosította hűségéről, katonákat toborzott, akik nemcsak a határokat védték, hanem a portyázó egri törököket Alaghy és Monoky Miklós vezetése alatt két ízben keményen meg is verték. Mely szolgálataiért a vármegye a vörös viaszszal pecsételhetés jogát kapta a királytól.

A lakosságnak ilyetén hangulata s a hadviselés nem remélt sikertelensége következtében Bethlen óhajtva óhajtotta a tisztességes megbékélést. A tárgyalások közvetítésére Alaghyt kérte föl, aki szept. 25-én Regéczről futárral értesítette Ferdinándot a fejedelem békülési hajlamairól. Okt. 3-án jött meg a válasz Bécsből. A király megdicsérte Alaghy törekvéseit s utmutatást küldött neki, mily Irányban vezesse a tárgyalást, mert »magunknak is kedvesebb a béke és nyugalom mint a jelen állapotok, s a tisztességes, méltányos és őszinte béke-föltételektől egyáltalában nem Idegenkedünk.« (Conc. exp. canc. 1626. No. 303., 1627. No. 154 és 242.)

A béke decz. 28-án Lőcsén csakugyan meg is köttetett. Bethlen a béke áldásalt nem soká élvezte. Elbetegesedett és 1629. nov. 15-én meghalt. Ferdinánd Wol-kersdorfból 1629. aug. 23-án irt levelében Alaghyt kérte fel, hogy a fejedelem állapotáról koronként tudósítsa, (Szirmay: Notitla hlstorlca cottus Zemplén. 162 1.) Szept. 7-én pedig azzal bizta meg, hogy, miután veszedelmes törekvésekről érkeznek hírek, melyek az óhajtott béke megzavarására Irányulnak, kövessen el mindent a nyugalom fentartasára s biztosítson mindenkit a király békés és kegyelmes szándékairól. (Gonc. exp. canc. 1629. No. 295.)

A mely nap Bethlen elhunyt, özvegye, Katalin, Kemény Jánost Ferdinándhoz küldötte, bejelenteni készségét a fejedelemnek élte fogytáig átengedett Kassa és hét vármegye visszaadására. A király Enzersdorfban 1629. decz. 1-én kelt diplomájával Pyber János egri püspököt, gr. Bekényi Alaghy Menyhért, Giletinczi Ostrosith István, Bedegi Nyáry István kir. tanácsosokat, Ordódy Gáspár és Péchy Zsigmond kamarai tanácsosokat bizta meg az átvétellel. (Conc. exp. canc. 1629. No. 392 és 426.) A bizottságban a főszerep Alaghynak jutott, őt kereste fel br. Dietrichstein Lajos kamarás, a kit Ferdinánd a részvét tolmácsolása végett küldött az özvegy fejedelemasszonyhoz s a ki egyúttal titkos utasításokat vitt Alaghyhoz. (Conc. exp. canc. 1629. No. 396.)

A vármegyéket és Kassat decz. 18-án vette át Alaghy Bornemisza Jánostól. Feladatát fényesen oldotta meg. Kassa tárt kapukkal várta s a vármegyék siettek meghódolni. Ezért a király őt nyolcz nap múlva »a Rendek óhajara« kinevezte a 266 visszacsatolt vármegyék kormányzójává, illetőleg kassai generálissá. Egyúttal lelkére kötötte, hogy, miután a török megint mozgolódik, a lakosságot el kell vonni az elpártolástól, a föld népét meg kell nyerni, kívánságaikat gyorsan teljesíteni, hogy elégedetlenségükben az ellenfél táborába ne pártoljanak. (Conc. exp. canc. 1629. No. 397, 402, 405, 418. Korponay: Abauj vm. monogr. 38. l.)

Alaghynak erélyes kormányzással sikerült a gondjaira bizott vármegyéket csendben, nyugodalomban tartani. Felváltva Kassán és Paczinban lakott; de mint országbírónak gyakran kellett Bécsbe, Pozsonyba és a törvényszékekre is menni tanácsba. Elfoglaltsága mellett is talált időt és módot vallásának ügyeivel is foglalkozni. Buzgó katholikus volt. Még házassága előtt, 1614-ben kötelezte magát a pálosok generálisa Zaycz előtt, hogy azon pálos zárda helyett, melynek romjai a regéczi vár közelében még némileg látszanak, vagy fölépítteti a romokban heverő újhelyi zárdát, vagy 1000 frtot és elegendő fát ad rá. (Acta Paulln. Ujhely, fasc. 9, No. 3 és Regécz fasc. i, No. 9.) Vallásossága olykor túlzásra is ragadta. Az 1619-iki országgyülés vallási sérelmeinek tárgyalásakor másokkál egyetemben őt is névszerint megnevezték, mint olyant, aki jószágain a protestánsokat akadályozza vallásuk szabad gyakorlásá-ban. (Szilágyi S.: A magyar nemzet tört. VI., 220.) Ez azonban nem akadályozta Bethlent abban, hogy a vallás dolgaira ügyelő bizottság elnökévé őt választassa meg. (Nagy Ivan: Magyarország családai. I. köt.) Mint kassai generálisnak első dolga volt a Bethlen idejében elvett paczini és karcsai templomokat visszafoglalni. (Szirmay: Notitia Zempl. 163 lap) A leleszi barátoknak nagy pártfogójuk volt. Templomukat kicsinosította s oda kívánta magát eltemettetni.

Alaghy, akit Kemény János önéletlelrásában magas, kövér, barna férfinak rajzol, nem tartozik történelmünk kiválóbb alakjai közé. Pályáját a csatatéren kezdte, de Inkább a kor és viszonyok követelményeinek kívánt eleget tenni, midőn karddal a kezében küzdött hazájáért, királyáért és vallásáért. Sokat betegeskedett s talán, ezért is a béke embere volt s a meg-megújuló párttusákban valóban megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a rend és nyugalom érdekében. Legszebb sikereit Itt aratta; ennek köszönheté a közbecsülést, mely környezte s magasra emelte. Munkássága zajtalan volt, mint a mily csendes a kimúlása, mely kedves lakóhelyén, a paczini várkastélyban, 1631. jun. 15-én következett be. Gyermeket nem hagyott hátra, se fiút, se leányt. Benne kihalt az Alaghy család, melynek legkimagaslóbb tagja ő volt. Kívánságához képest, Leleszen helyezték a családi sírboltba örök nyugalomra julius 4-én. (Abauj vm. jkönyve.)

Sírkövet - Szirmay Antal szerint - Nyáry Borbála, felesége állíttatott._{1 Szirmay azt állitja, hogy ő még látta a sirköfeliratot, melyet id. munkájában (164. 1.) közöl is. De Szirmay híres arról, hogy kötve lehet neki hinni. Nemis vetnénk rá ügyet, ha többen nem indultak volna utána, holott Nyáry Borbála, Pál, egri kapitány és Várday Kata lánya, Var-kucs Györgynek, majd Haller György szatmári kapitánynak volt a felesége. L. Nagy I. Magyarorsz. családai. V. 27. VIII. 183. XII. 65.} Ez azonban tévedés. Alaghy Menyhértnek egy felesége volt: gr. Erdődy Anna, aki őt túlélte majdnem négy- esztendővel.

Az özvegynek 1631. jul. 24-én oltalom-levelet adott a király s az ellene folyó perek végrehajtását egy esztendőre felfüggesztette. (N. r. a. 493:33. Conc. exp. canc. 1631, Nr. 300.)

267 Szokásosak voltak az ilyen özvegyi oltalom-levelek Erdődy Anna meg különben is rászorult. Türelmetlen várományosok, éhes birtokszerzők lesték a gyermektelen országbíró kidőltét, Homónnai még a házassága előtt, 1613. márczius 30-án Mád városát 36,000 frtban lekötötte a menyasszonyának s azt a király is jóváhagyta, ámde a birtokba vezetés nem sikerült, mert Rákóczyék ellene mondottak. A közszerzemények valóságát s azt, hogy mennyit épített bele sajátjából a regéczi várba, csak akkor lehet elhinni, ha hiteles okmányokkal igazolva vannak. (N. r. a. 408:i, 409:20.)

Erdődy Anna azonban tudta a módját, hogy lehet a kamarával valamire menni. Ráfizetést, 32,322 frtot ajánlott a birtokokra s 1631.-szept. 12-én- már meg is kapta a nagy pecsétes levelet, melylyel a király őt, férje érdemeire való tekintetből, holta napjáig meghagyja férje összes javaiban, sőt a Bethlen adomány-leveleit is megerősíti. Csak Paczin, Karcsa, Nagy- és Kis-Gzigány, Karos és Kárád faluk iránt kellett kissennyei Sennyey Sándorral megegyeznie, mert azokat 20,000 frtban már neki inscribálta a király. Halála után örökösei Regéczért 50,000 mfrt váltságot kapnak, köteles azonban az uradalomból bármi czímen elidegenített részt visszaszerezni. _{1 N. r. a. 387, 27, 408 Ben. resol. 1631 fol. 43. 44, 71.}

Rákóczy György fejedelem és Rákóczy Pál országbíró az adomány és beiktatás ellen, Mádot illetőleg, protestáltak ugyan több ízben, de eredménytelenül s végre is az 1633. évi eperjesi békekötés okmányában a fejedelem kénytelen volt lemondani róla, s átengedni özv. Alaghynénak holta napjáig s csak azután szállhatott Rákóczy Pálra._{2 Frankl: Az eperjesi béke. Századok 1871.}

Több gondot okozott ennél az uradalomtól elidegenített bírtokrészek visszaszerzése. Alaghy Menyhért nem volt szerző ember, ellenkezőleg fényes, főüri háztartása, életmódja sok pénzt igényelt, ezt pedig egy-egy darab föld elzálogosításával, vagy ínscribálásával lehetett abban az időben legalkalmasabban előteremteni. Még a szolgálatokat is úgy honorálta, hogy cselédeit, jobbágyait, vagy azok házát, földecs-kéjét a földesúri szolgálmányok alól fölmentette._{3 Az inscriptiókról és exemptiókról egész sereg irat maradt fenn.} Különösen a mádi, tályai, szántai szőlőket adományozgatta el, melyek mindenkor híresek és kapósak voltak.

Özvegye szintén folytatta ezt a gazdálkodást. Titkárját, Keviczky Jánost, a ki a regéczi uradalom megszerzésében sokat fáradozott, tályai, fónyi, szántai szőlőkkel és földekkel jutalrnazta. Sokan behizelgéssel csikartak kí tőle egy-egy inscriptiót, vagy exemptiót.^{4 Erre vonatkoznak a következő oklevelek: N. r. a. 829 : 22, 848 : 5, 7, 8, 10 ; - Conc. exp. canc. 1633 No. 132. Ben. resol. 1631 fol. 5- és 81, Egri lt. prot. G. No. 209.} A jámbor, istenfélő asszonynyal, a ki még halála előtt is kevéssel szent helyre zarándokolt, könnyen tehették ezt. Az újhelyi és terebesi pálos barátok sokszor tapasztalták bőkezűségét. (Acta paulin. Arend. No. 25, 26, Ujhely, fasc. 34, No. 3, Terebes fasc. 2, Nr. 22.) Csak mikor figyelmeztették, hogy a királyi adománylevél tilalmazza az uradalom megcsonkítását, sietett az országbíró előtt visszavonni mindazon vallományait, melyeket azoknak tett, akik az ő özvegyi gyámoltalanságát, elkeseredett állapotát kihasználták. (N. r. a. 848:9. Conc. exp. canc. 1634. No. 234, egri lt. prot. G. No. 25.)

268 Mindazáltal, mikor 1634. november havában hirtelen elhalt_{1 1634. nov. 17-én a szepesi kamarától már értesült a király, hogy özv. Alaghyné Erdődy Anna grófnő a napokban hirtelen (repentino casu) meghalt. Jun. 30-án még ad certa loca sacra devotionis causa utazott (Conc. exp. canc. 1634 No. 174, 345 - 349).} tetemes adóssag maradt utána, részint kötelezvényekben, részint a regéczi uradalomra betáblázva. Gr. Esterházy Miklós, akinek 1632. decz. 1-én Regécz és Tálya 102,695 magy. frtba inscribaltatott, az uradalom átvételekor két számlát kapott, egyiket Alaghy Menyhért 21,099 frt, a másikat az özvegy 4564 frt adósságáról. Esterházy természetesen nem károsodott. Az uradalomért adott összegből váltig kitelt mind az adósság, mind a betáblázott teher, mind az özvegy szabad rendelkezésére fenhagyott 60,000 frt inscrip-tionális összeg._{2 N. r. a. 400 : 29 és 30, - 409.: 2 és 9, 713 : 7. Conc. exp. canc. 1632 No. 321, - 1633 No. I és 103. Ben. resol. 1636 fol. 3. Urbar. et conscrip. 96: 12-15.}

Az elidegenített birtokokkal szemben vajmi csekély az, a mit Alaghy és felesége szereztek. 1616-ben megvettek a szepesi kamarától 9000 frton Tályán 3 Ke-menes vagy Fövenyes, Papkereszti és Hegyesszőlőt, Szántón egy szőlőt (Apagy nevűt), melyek Báthory István országbíró halálával szállottak a koronára._{3 N. r. a. 494 : 1, 1034 : 48, 1040 : 37. Ben. resol. 1615 fol. 31. Egri lt. prot. C. No. 192.} 1615-ben Csege-kátai Káthay Mihály fia Istvántól, Vizsolyon, Encsen és Ináncson vásároltak birtokrésze-ket,_{4 N. r. a. 28 : 79, 493 : 45, 674-: 10, 816 : 43. §. 8 és 18. 1759 : 16.} Szamosszegen (Szabólcs vm.) a Tunyogiaktól, Zomborban (Zemplén vm.) Bejczy Istvántól vettek néhány jobbágytelket. (N. r. a. 799:45, leleszi k. prot. A. No. 205.)

Az Erdődy Anna öröklött vagyonához is nehezen juthattak hozzá. A dúsgazdag Ungnad Anna Mária után maradt anyai javakat Erdődy Kristóf kerítette hatalmába még 1615-ben, s midőn ő meghalt, özvegye Thurzó Borbála sem akarta férje nővéreit kielégíteni. Az örökségi per felzavarta az egész országot. Az országgyűlés is kénytelen volt beleavatkozni. 1622-ben megalkották a LXIX. t.-cz.-et, mely szerint a még élő atyának, Erdődy Tamásnak kötelességévé tétetett, hogy a néhai Ungnad Mária Anna asszony Magyarországon és kapcsolt részeiben bárhol fekvő és bármilyen természetű javaiból a leányokat illően részeltesse. (Corpus Juris.)

Az Erdődy család illetőleg Tamás gróf leszármazását a régi Nagy Iván (III. 61. hibásan közli. A helyes genealógia ez:

Voltakép azonban nem Erdődy Tamás akadékoskodott, hanem fiának, Kristófnak az özvegye, Thurzó Borbála. Pedig Erdődy Zsuzsanna, Anna és Erzsébet csak Jókő és Szomolany várakat követelték maguknak. De Thurzó Borbála ezeket sem adta, hanem megrakta katonákkal és a birtokba vételt megakadályozta Az Erdődy leányok fegyveres karhatalmat kértek a királytól. Az udvari tanács elhatározta, hogy a legszigorúbb eljárás indítandó meg a makacs özvegyasszony ellen. Előbb azonban, 1623. jun. 17-én a király felhívta a nádort, hasson oda, hogy a dolog békésen rendeztessék. 269 Ámde a nádor, Thurzó Szaniszló, testvére volt az Erdődy Kristóf özvegyének. Ő úgy vélekedett, hogy nővére joggal védi árva gyermekei jogait. A király-nak nem ajánlja az utolsó kénvszereszközt, a brachiumot, mert ha özvegy Erdődyné az országgyűlés elé viszi az ügyet, nyert pere van. A rendes bírói útra kell a dolgot terelni, ott érvényesítsék a felett kiki a maga igazát. (N. r. a. 27:6, 29:17.

Az anyai örökségen még el se igazodtak az örökösök, mikor az apa, Erdődy Tamás 1624. jan. 17-én 67 éves korában meghalt- Alaghy Menyhért ekkortájt beteg volt, már félévénél több, ki se mozdulhatott az ágyból. Főember szolgáját, Pankothay Jánost küldte el Monyorókerékre, a temetésre, megbízva öt az osztálynál a felesége érdekeinek megóvásával is. Az irott utasításban ezt lelkére kötötte Pankothaynak. »Itt mondhatná valaki, - szól az utasítás - az Úr Isten nekünk eleget adott. úgy vagyon; nem is kívántatnék, ha mi nagy csudálatosképen hizlaltatni nem láttatunk, holott életünkben sok lévén. Azonban a gyéként elrántván, sem az atyámfiának t. i. feleségének , sem másoknak kicsiny javaink nem maradván, az atyánkfiának is semmi gyermeki nem lévén, országunknak törvénye szerint hitvány ötven rosz zsellérrel ennyi szép javaiból kellessék kimennie, melyekből, ha másunnan nem lészen, miképen felelhessen meg mind a maga asszonyságának s mind az ő kegyelmek tettes, nemzetes gróf nemzetinek, azt az Ő kegyelmeknek bölcs ítéletekre hagytuk.« (N. r. a. 939:45.)

Az apai örökség szerencsére nem került pörre. De az Ungnad Maria Anna javaiban csak az 1625-iki országgyűlés hozott döntő ítéletet. Ezen az országgyűlésen, miként említettük, Alaghy Menyhért országbíróvá választatott. Tekintélye ez által nyomósan esett a latba. Esterháy Miklós az uj nádor még az országgyűlés tartama alatt ellátta -az ügyet; decz. 12-én kimondta az ítéletet, hogy Szomolán és Jókő várak és tartozékaik - ha kell, karhatalommal is - felosztassanak. Fel is osztattak s ennek az örömére Erdődy Anna 1627-ben 26,000 frtot íratott be örökségére hitvesi szeretetből és fáradozásai jutalmául Alaghy Menyhértnek. (Conc. exp. canc. 1625, No. 39, 148, 172. N. r, a. 355:44, 1011:69, Ung várm. lt. fasc. 29, No. 41, fasc. 52. No. 30. Eszterg. kptln lt. capsa 39, fasc. 12, No. 18 és lib. XIII. fol. 426.)

270

Dr. Illéssy János.

---

Czímerleirások a Királyi Könyvekből.

Hetedik közlemény.

Baráth Ádám s felesége Zermuth Erzsébet s gyermekei: János-Henrik, JánosÁdám, János-Ferdinánd, Anna-Katalin, Anna-Margit, Anna-Borbála és Anna-Rozina, valamint testvére Baráth János-Ernő, I. Lipóttól Bécsben, 1686. április 3-án nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Négyelt paizs. (Színek nincsenek leirva.) Az 1. és 4.-ben zöld halmon fehér szikla, ezen arany koronából spanyol kereszt emelkedik ki. A 2. és 3.-ban zöld halmon szerencsekerék ezüst szárnyakkal kétfelöl, s rajta fekete sas áll kiterjesztett szárnyakkal, farka lábai között. Sisakdísz: arany-kékkel és ezüst-vörössel vágott két elefántorrmány között, melyek csúcsán pávatoll, a spanyol kereszt emelkedik ki. Takarók nincsenek. (Kivonat.) KK. XVIII. 347.

Boncz András, I. Lipóttól Bécsben, 1686. junius 13-án nemességre emeltetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban zöld mező, e felett repülő sas csőrében nyitott könyvet tart. Sisakdísz: vörös ruhába öltözött, kardot tartó kar. Takarók nincsenek, (Kivonat.)

KK. XVIIL 338.

Bodó Gergely s felesége Topos Erzsébet s gyermekei: György, István, Gergely, Ilona, Erzsébet és Anna, I. Lipóttól Bécsben, 1686. jun. 11-én nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizsban zöld mezőn vörös ruhába öltözött, tollas zöld kucsmás magyar vitéz fehér lovon vágtat, jobbjában kardot tartva. Sisakdísz: pánczélos kar két sasszárny között török fejes kardot tart. Takarók nincsenek. (Kivonat.)

KK. XVIII. 363.

Barkóczy de Szala báró Fetencz, aranysarkantyús vitéz, zempléni főispán, kállai főkapitány, felsőmagyarországi viczegenerális, egy lovas magyar ezred ezredese, kamarás és tanácsos, I. Lipóttól Pozsonyban, 1687. dccz. 8-án grófságra emeltetvén, ősi czímere megerősíttetik:

271 Négyelt paizs. 1. é.s 4. vörös mezőben kétfarkú összefordult arany oroszlán, előlábalkkal arany zászlót tartanak. 2. és 3. kék mezőben koronás szárnyas angyalfej. Két sisak, a jobbnak dísze az angyalfej, a balnak az oroszlán. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

A harczokban szerzett kiváló érdemeket Barkóczy. A szentjóbi béget ő ölte meg, Várad ostrománál a töröknek sok veszteséget okozott, a bélteki ütközetben, a Thököly-felkeléskor, az Eperjesnél vívott csatában Sults fővezérlete alatt az első sorban küzdvén lovasságával, Thököly táborát zsákmányul ejtette. Iglónál is legyőzte a kuruczokat, a Szintánál fekvő tatár őrséget leölte és sok zászlót küldött Bécsbe, 800 emberével több mint 1200 tatárt ölvén meg. Buda és Szeged ostrománál ielen volt.

KK. XIX. 136.

Brankovich György báró, I. Lipóttól Bécsben, 1688. szept. 20-án grófi rangra emeltetvén "podgoricza«-i előnévvel, a következő czímert nyeri:

Négyelt paizs szlvpaizszsal. Az 1. és 4. arany mezőben koronás arany kétfejű sa.s, a 2. és 3. vágott mező felső kék részében egyfejű sas emelkedik ki, az alsó vörös részében ezüst szarufa, alatta arany oroszlán. A szívpaizs ezüst mezejében egy másik kis koronás paizs, ebben arany L. betű, Lipót kezdőbetűje. Három sisak, a középső dísze a kétfejű sas, a jobbé egvfejű sas, a balé növekvő oroszlán. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Brankovich azt állította, hogy az ő elei Bosznia, Szerbia, Bulgária, Dalmáczia, Horvátország és a keleti birodalom urai voltak, sőt hogy némelyek közülök római szent birodalmi herczegek voltak, így Brankovich György, Illíria despotája, szintén őse lett volna. Báróságra emeltetett Laxenburgban, 1683. jun. 7-én.

KK, XIX. 376.

Bagliano Antal, don, alexandriai nemes patrícius, I. Lipóttól Bécsben, 1693. jun. 16-án őrgrófságra emeltetvén dansudona-i előnévvel, ősi czímerét következő bővített alakban kapja:

A birodalmi nagy kétfejű sas a császári koronával, mellén egyenlőtlenül vágott paizszsal, melynek alsó arany mezejében kék kereszt, felső kék mezejében koronás fekete sas kiterjesztett szárnyakkal és lábakkal jobbra néz. Jelmondat: Hinc genus, inde fides.

Antal, a ki ős nemes olasz családból származott, a spanyol király szolgálatában állott, apja Alexandria ostromakor a francziák ellen küzdött, ő a magyarok érdekelt is előmozdította, ezért kapja az őrgrófságot. KK. XXII. 290.

Barzizius János Pál, milánói patrícius, I. Lipóttól Bécsben, 1695. jul. 18-án őrgrófságot, grófságot, báróságot és lovagi rangot nyervén, ősi czímerét, mely vágott paizs, ennek alsó ezüst mezejében zöld alapon terebélyes fa, melynek mindkét oldalan egy-egy fekete erdei kecske áll s a fa leveleit rágja, felső arany mezejében kiterjesztett szárnyú, jobbrafordult fekete sas, fején arany koronával, a zárt sisak dísze: a fekete erdei kecske, takarói: ezüst, viola és arany, s melyet cazanói Barzizius János Mária birodalmi lovag, comes palatínus és Károly tanácsosa részére, Bolognában, 1533. febr. 10-én V. Károly császár következő bővített alakban adott:

Vágott paizs, alsó felében négyelt, melynek 1. és 4. ezüst mezejében a zöld gyepen álló fa a vadkecskékkel, 2. és 3. arany mezőben zöld gyepen álló vadember, csípőjén zöld galyakkal, fején zöld koszorúval tülköt fúj, a felső arany mezőben pedig a koronás fekete sas. A nyílt sisak dísze: fekete sasszárny között a növő vadkecske. Takarói: arany-fekete, I. Lipót királytól még jobban kibővítve nyeri .sajat kérelmére, tudniillik szívpaizs gyanánt a császári kétfejű sast, Sisakdíszül pedig a kecske helyett a növő vadembert.

Régi híres olasz család; János Pál Magyarország, valamint a birodalom íra-nyában .szerzett érdemekért nyeri az őrgrófságot. KK. XXIII. 34r.

272 Budai de Berecztelke Mihály s felesége Rábák Erzsébet s gvermekei: Péter és Zsófia, 1. Lipóttól Bécsben, 1698. jan. 25-én megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban sisakon álló daru jobbjában gömböt, csőrében papírtekercset tart. A paizs felett korona.

Budai Mihály atyja Mihály losonczi Bánffy László jobbágya volt. Ő jogi pálvára lépvén, urának e téren tett szolgálataiért bocsáttatott szabadon. Erd. kancz. No. 2., ex 1698. Erd. KK. I. 205.

Banoghli András Görögországból Erdélybe telepedett kereskedő s felesége Páter Theodora s fiai: János és Pál, I. Lipóttól Bécsben, 1698. febr. 3-án megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban zöld hegyen koronás arany oroszlán jobb lábában kardot tart. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Takarók: ezüst-kék, arany-vörös. Erd. kancz. No. 16., ex 1698. Erd. KK. I. 827.

Bátsfalusi alias Gyerkó György, erdélyi kir. táblai jegyző, I. Lipóttól Bécsben, 1698. febr. 3-án megnemesíttetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban sziklán könyöklő vörös ruhás kar írótollat tart. A zárt sisak dísze: a koronán nyugvó magasabb szikla, ezen arany korona, melybe egy írótoll van szúrva, mehmek szárára alulról felfelé ez van irva PLUS ULTRA. Takarók: ezüst-vörös, vörös-kék.

Bácsfalusi Brassó városa jobbágya volt, de a város felszabadította. Erd. kancz. No. 19., ex 1698. Erd. KK. I. 331.

Bán alias Felvinczi de eadem János, nagyenyedi származású, I. Lipóttól Bécsben, 1698. febr. 3-án megnemesíttetvén következő czímert nyeri:

Vágott paizs, melynek alsó kék mezejében vizén uszó hattyú, a felső arany mezejében pedig vörös ruhába öltözött kar vörös zászlót tart. Sisakdísz: kardot tartó vörös ruhás kar. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany

Nagy-Enyed égésekor odaégett a Bánok nemeslevele. János az erdélyi nagyobb kanczelláríán működött s ott tett szert érdemekre, miket a király elismer. Erd. kancz. 1698. No. 20. Erd. KK. I. 336.

Bonyhai alias Simon István ref. lelkész testvére György s István fiai: Ferencz és János, I. Lipóttól Bécsben, 1698. febr. 4-én megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban zöld hegyen arany koronából hároni ágú bíborvirág emelkedik ki. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: nincsenek leirva.

A Bonyhaiak néhai Bethlen Elek jobbágyai voltak, a ki felszabadította őket. Erd. kancz. 23., ex 1698. " Erd. KK. l. 343.

Ugyanezek 1698. márcz. 13-án uj nemeslevelet nyernek, melyben csak az a különbség, hogy a virágról megvan mondva hogy rózsa Azonfelül meg van említve, hogy György a fogarasi ref. iskola rectora. Erd. kancz. 33., ex 1698.

Erd. KK. 1. 363.

Bánki János, margitai biharmegyei ref. lelkész s felesége Danyádi Mária s gyermekei: Sámuel, János és Mária, I. Lipóttól Bécsben, 1698. febr. 4-én megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban vízen uszó hattyú szájában babérkoszorút tart. Sisakdísz: ugyanezen hattyú álló helyzetben. Takarók: mindkét oldalon ezüst-kék. Erd. kancz. No. 24., ex 1698. " < Erd. KK. I. 349.

Boczkó Jónás s bátyjai Ágoston és Zakariás s öcscsei: Sándor, Tóbiás és Gábor, I. Lipóttól Bécsben, 1698. márcz. 12-én megnemesíttetvén, következő czímert nyerik:

273 Kék paizsban zöld hegyen álló vörös ruhás, sárga csizmás, ezüst tollas vörös kalapos idősb ember, nyakába akasztott karddal, jobb kezében pedig buzogányt tart. Sisakdísz: gömböt tartó daru. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék. A kérvényben árvai előnévvel él. Erd. kancz. No. 31., ex 1698. KK. 1. 361.

Bokocs de Visk Márton s testvére János, I. Lipóttól Bécsben, 1698. ápr. 7.-én megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban hármas szikla középsőjén fehér galanib áll, szájában gyűrűt tartva. Sisakdísz: gyümölcsös zöld ágat tartó vörösruhas kar. Takarók nincsenek leirva. Erd. kancz. No. 48. ex 1698. Erd. KK. I. 417.

Betske Simon, I Lipóttól Bécsben, 16p8. ápr. 12-én nemességre emeltetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban zöld gyepen álló koronás sas a fénylő napot nézi. Sisakdísz: koronát tartó pánczélos kar. Takarók nincsenek leírva.

Betske a polgári állásból nemesittetik meg. Erd. kancz. No. 33. ex 1698.

Erd. KK. 1.435.

Bencsik de Huszt Mihály, II. Apafi Mihály volt jobbágya, I. Lipóttól Laxemburgban, 1698. május 27-én megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban hármas zöld hegyen ezüst és vörös színű, tetején koronára faragott oszlop, melynek közepén kard és zászló van keresztbe téve. Sisakdísz: ugyanezen oszlop. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék. Erd. kancz. No. 96., ex 1698.

Erd. KK. I. 487.

Bégányi István, técsői lakos s felesége Varga Ilona s fia János, 1. Lipóttól Laxenburgban, 1698. május 27-én nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik: Kék paizsban zöld dombon álló szarvas. Sisakdísz: ugvanaz, növekvően. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék. Erd. kancz. No. 97., ex 1698.

Erd. KK. I. 490.

Bankós György, szélszegi lakos, I. Lipóttól Bécsben, 1698. október 18-án megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban hármas zöld hegyen arany koronába szűrt darda. Sisakdísz: három külömböző színű struccztoll. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Bankós Középszolnokmegyében, Szélszegen néhai báró Wesselényi Pál jobbágya volt, de ügy ettől, mint fiától, baró Wesselényi Istvántól felszabadíttatott bizonyos pénzösszegért. Erd. kancz. No. 192., ex 1698." Erd. KK. I. 777.

Bálinth István, técsővárosi lakos s neje Márton Erzsébet s fiai: István, András és János, I. Lipóttól Bécsben, 1699. január 29-én a polgári állásból megnemesittetvén, következő czímert nyerik :

Kék paizsban zöld mezőn jobb lábában követ tartó daru. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: ezüst-vörös, kék-aranv. Erd. kancz. 1698. No. 222.

Erd. KK. 1. 830.

Benedek .Mihály, hosszümezői polgár s fiai: István, Pál, János és Sámuel I. Lipóttól Bécsben, 1699. január 19-én megnemesittetvén, következő czímert nyerik : Vörös paizsban zöld gyepen fehér bárány áll. Sisakdísz: a bárány növekvően, szájában zöld lombot tartván. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék. Erd. kancz. No. 12., ex 1699. Erd. KK. II. 15.

Bányász István, máramarosszigeti lakos s testvére György, továbbá István fiai: János és Mihály, I. Lipóttól Bécsben, 1699. január 19-én megnemesíttettek a következő czímerrel:

274 Kék paizsban zöld gyepen könyöklő zöld ruhás kar hármas zöld lombot tart. Sisakdísz: ugyanezen kar kiemelkedőleg. Takarók: ezüst-vörös, kék-arany. Erd. kancz. No. 13., ex 1699. • Erd. KK. II. 18.

Borbély Márton, budai származású, később zilahi, azután magyar-baksai lakos s testvérei: György és István s Márton felesége Nyíri Mária s ezek fiai: Ferencz és Sámuel, I. Lipóttól Bécsben, 1699. márczius 16-án megnemesíttetvén, következő czímert nyerik :

Kék paizsban zöld gyepen vörös ruhás, sárga csizmás vitéz kivont kardot tart, melynek hüvelye aranyozottan lóg oldaláról. Sisakdísz: vörös ruhás kardot tartó kar. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Erd. kancz. No. 30., ex 1699.

Erd. KK. II. 29.

Balog Márton, előbb csehi, később Zilah városi lakos s felesége Lincre Katalin s fiai: János és István, I. Lipóttól Bécsben, 1699. márczius 16-án megnemesíttetvén, következő czímert nyerik :

Vörös paizsban zöld hegyen karóra futó szőlőtő zöld levelekkel s ezüst fürtökkel. Sisakdísz: a karó a szőlőtővel, de fekete fürtökkel Takarók: mindkét oldalon vörös-ezüst.

Balog néhai báró Wesselényi Pál jobbágya volt, de ez felszabadította őt. Erd. kancz. No. 31., ex 1699. Erd. KK. II. 33.

Bornemiszsza de Kerelö-Szent-Pál György s fiai: András, Imre, János és Mihály, I. Lipóttól Bécsben, 1699. április 3-án nemességre emeltetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban, zöld gyepen, vörös ruhás, sárga csizmás vitéz, nyakában lógó karddal, jobbjában ollót, baljában lándzsát tart, melyre támaszkodni látszik. Sisakdísz: a vitéz egész alakjában. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Bornemiszsza hallerkői báró Haller István jobbágya volt s ez felszabadította. Erd. kancz. No. 48., ex 1699. Erd. KK. II. 75.

Buchenbergh János Ferencz lovag, a gróf Löwemburgh Frigyes gyalogezredében kapitány, I. Lipóttól Bécsben, 1699. junius 21-én báróságot nyervén, a következő bővített czímert nyeri:

Négyelt paizs szivpaizszsal, 1. és 4. arany mezőben hármas hegyen egy-egy bikkfa, 2. és 3. ezüst mezőben egy-egy csillag. A szívpaizsban, melynek színe nincs megmondva, koronás arany sas lábaival holdat tart. Két sisak, 1.-nek dísze feketearany és vörös-ezüst zászlók között lándzsára tűzött török fej, a 2.-nak dísze vörösezüsttel és fekete-aranynyal vágott sasszárnvak között a bikkfa. Takarók: feketearany, vörös-ezüst.

A Buchenbergek II. Ferdinándtól 1624-ben birodalmi lovagságot nyernek. A báróságot szerző atyja 36 évi katonáskodás után ezredes és parancsnok lett, maga a törökök ellen harczolt vitézül s ezért lett kapitány a Löwemburgh Frigyes gyalogezredében.

KK. XXV. 214.

Balogh György és András, máramarosszigeti lakosok, I. Lipóttól Bécsben, 1699. augusztus 25-én megnemesíttetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizsban hármas zöld hegyen csőrében három érett buzakalászt tartó galamb áll Sisakdísz: ugyanez a galamb. Takarók: különböző színűek. Erd. kancz. No. 147., ex 1699.

A Baloghok eredetileg hajdúk voltak. Erd. KK. II. 228.

Bélteki alias Muretsán Tódor, somlyói lakos, s az ottani magyar lovasőrseg katonája s felesége Szopori Borbala s gyermekei: István, Nyisztor, Gábor, Péter és 275

János, I. Lipóttól Bécsben, 1699. deczember -7-én megnemesittetvén, következő czímert nyerik;

Kék paizsban, hármas zöld hegyen, vörös ruhás vitéz fehér csábrágos fekete vágtató lovon ül, jobbjában aranyozott buzogányt tartván. Sisakdísz: vörös ruhás kar aranyozott buzogányt tart. Takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Bélteki dobokai Eördög István jobbágya volt azelőtt, de az felszabadította őt. Erd. kancz. No. 223., ex 1699. "

Balogh de Zilaih János, kisdobai lakos s felesége Foris Borbála s testvérei: Pál és Dávid, I. Lipóttól Bécsben, 1699. deczember -7-én megnemesittetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban sziklára helyezett koronából vörös ruhás kar emelkedik ki, markában három buzakalászt tartvan, melyen kis madár ül. Sisakdísz: ugyanez. Takarók : ezüst-vörös, kék-arany. Erd. kancz. No. 224., ex 1699. Erd. KK. II. 377.

Balogh de Árda Mihály, szentmihályi lakos s felesége Koncz Zsófia s fiai: János és István, I. Lipóttól Bécsben, 1699). deczember 18-án megnemesittetnek a következő czímerrel:

Kék paizsban, zöld mezőn szarvas áll futásra készen, agancsai közt csillaggal. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Takarók: ezüst-vörös, kék-arany.

Baloghot néhai báró Wesselényi Pál szabadította fel a jobbágyság alól. Erd. kancz. No. 237., ex 1699. Erd. KK. II. 40i.

Borra János, szemerjai, sepsiszéki székely lófő, I. Lipóttól Bécsben, 1700. november 24-én megnemesittetvén, következő czímert nyeri:

Kék paizsban pánczélos vitéz jobbjában kardot, baljában lándzsát tart. Sisakdísz : kardot tartó vörös ruhás kar. Takarók: vörös-ezüst, arany-kék. Erd. kancz. No. 153., ex 1700. Erd. KK. II. 935.

Bogdándi alias Szabó János, tordai lakos s felesége Csinos Erzsébet, I. Lipóttól Bécsben, 1700. november 28-án megnemesittetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban könyöklő vörös ruhás kar ollót tart, melylyel »Nec plus, nec minus<< ezüst betűkkel irt jelmondattal ellátott vörös posztót vág. Sisakdísz: kardot tartó vörös ruhás kar. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany. Erd: kancz. No. 127., ex 1700.

Erd. KK. II. 863.

Buxa András, ágostonfalvi görög kath. lelkész s felesége Borbála s fiai: András és Burczán, I. Lipóttól Bécsben, 1700. november 28-án megnemesittetvén, következő czímert nyerik:

Kék paizsban nyitott könyv. Sisakdísz: emberi kar nyitott könyvet tart. Takarók : kék-arany, ezüst-vörös,

Buxa Gazdag Sándor jobbágya volt s az szabadította fel. Erd. kancz. 128., ex 1700.

Erd. KK. 11. 867.

Közli: Pettkó Béla.

---

276

Magyarország családai.

34. Tarcsai Majzik.

Hevesvármegyei törzsökös család. III. Ferdinánd király Bécsben, 1639. évi augusztus hó 18-án Majzik Andrást, nejét Krisztinát, fiait: Györgyöt és Mihályt.

György nejét Ilonát és gyermekeit Miklóst és Erzsébetet nemesi rangra emelte s nekik a következő czí-mert adományozta:

Kék paizsban zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos férfi jobbjában kardot, baljaban levágott vérző törökfőt tart; a nyílt sisak koronájából vasba öltözött, jobbjában kardot, baljaban levágott vérző törökfőt tartó harczos emelkedik ki; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

A nemeslevelet Hevesvármegye 1640. évi junius hó 27-én Fülek várában tartott közgyűlésén hirdették ki s az eredeti armalis jelenleg Majzi9k János alsó-szent-györgyi lakos, hiteles másolata pedig Majzik Viktor Hevesvármegyei főjegyző és Majzik János vár-megyel pénztári ellenőr tulajdonában van.

1724. évben a nemesi inqulsitio előtt_{1 1724. inquis. jkönyv 15. lap.} igazolták nemességüket: András, Ignácz, Mihály, másik Mihály, György, János, továbbá András fia: István, és Ignácz fiai: András és József, de sem azelőtt sem azután a család nemességét kétségbe nem vonta senki s annak dokumentálását csak akkor kérték, ha más hatósag előtt kellett nemesi rangjukat bizonyítaniok. így 1782. évben az Árokszállásra átköltözködött Mihály, majd 1796-ban ennek fia István kér nemesi bizonylatot. A vármegye által 1796. évi deczember hó 5-én kiállított testimonialisból megtudjuk, hogy Istvánnak Árokszállason született 6 fia volt, kik közül kettő: Mihály és István kutzorai (bácsmegyei) lakosok, János a magyar lovasságnál szolgált, Pál pedig Gyöngyösön lakott._{2 1782. év 180. et. Á. 1796. ev jk. 716. lap.}

1830. évben pedig a Nagy-Csalomián lakó Orbán s ennek fiai: Sándor és Antal nyertek nemesi testimonialist, melynek szövegéből kitűnik, hogy Orbánnak atyja Sándor, nagyatyja pedig az 1724. évi nemesi inquisitióban igazolt II. András volt._{3 1830. év 42. sz.}

A család adományos ősi birtokát, melytől előnevét is vette, a hevesmegyei Nagy-Füged községhez tartozó puszta Tarcsa képezi s ennek megszerzése és megtartása körül folytatott küzdelmek domborítják ki általános vonásokban a nemzetség történetét.

Már I. György zsadányi lakos zalogban bírta egész Tarcsa pusztát, melynek egyik részét Dorogffy István Török Katától, Bocskai István nejétől kapta, a másik része pedig a Széki családé volt. Nevezett György a másolatban meglévő záloglevél tanúsága szerint 360 magyar forintért oly kikötéssel vette át a birtokot 1656-ban Széki Pétertől és nejétől Tercsi Zsuzsannától, hogy ők és jogutódaik kötelesek a Majzik családot, Illetve Györgyöt és fiait: Miklóst, Mihályt, Simont, Benedeket és Jánost a birtok élvezetében saját költségükön megvédeni s ha a birtoklásban mégis háborgattatnának, a Majzik család jogosítva van a Székiekkel szemben a zálogösszeg és a felmerülendő költségek erejéig magát kárpótolni._{4 1738. év peres 206. sz.}

277 Nemsokára alkalom kínálkozott reá, hogy a Székiek a tarcsai birtokhoz való jogukat igazolják, mert 1664. évben ugyanezen javakra buzafalvi Szentpétery István nyert nádori donatiót._{1 1664. év jk. IÓ4. 193. 202. 224. lapok.} Majzik Miklós felhívására a Széki család ezúttal igazolta valahogy jogait, de nem tudta megvédelmezni jussát 1726-ban, midőn a. neoaquistica com-missio az egész birtokot a kincstárnak itélte oda._{2 1738 peres 206. 1828. év peres 38. sz.} A Széki család 400 forint kárpótlást fizetett ezért Ignácznak és Andrásnak, kik azonban tovább is használják a birtokot._{3 1743. év peres 251.}

Az 1733. évben I. Ignácz és II. András a megyehatóságtól ajánlólevelet nyernek Tarcsa pusztának »neoaquisitio« czímen leendő megszerzésére és hiteles okmányok vannak arról, hogy nevezettek az óhajtott királyi donatiót 1735. évi január hó 7-én elnyerték. Az adománylevél nincs ugyan meg, de ennek tartalmát sejteti Reviczky János directornak Pozsonyban, 1735. évi „márczius hó 10-én kelt rendelete, melyben felszólítja Andrást és Ignáczot, hogy az Ő Felsége által nekik adományozott Tarcsa egyik feléért 701, a másik feléért - melyre Almásy János is igényt tartott - 300 forintot a budai cameralis cassába fizessenek be. Ennek megtörténte után Névedi Gáspár fiscalis tiszttartó 1735. április 3-án birtokba vezette őket.

A birtokszerzők Gyöngyösön, 1737. évi november 4-én a tarcsai jószágot egy-másközött barátságosan felosztották, de 1739-ben és 1743-ban a család tagjai ismét pörben állottak egymással, míg végre 1747. évben augusztus hó 7-én I. István, III. András és I. József egyenlő arányban uj adományozást kérnek és nyernek a nevezett pusztára._{4 Adománylevél hiteles másolata. 1828. évi peres 38. sz.} Ez ujabb kérelemnek az a magyarázata, hogy Almásy János jogot formált Tarcsa azon részéhez, melyet II. András Ignácz hire és tudta nélkül neki eladott. Mivel adománylevelük elveszett s tulajdonjogukat kellően igazolni nem tudták, uj adományozásért folyamodtak; ezúttal azonban csak a puszta felét - melyet 1735. évben 701 forintért nyertek - kapták vissza, a másik fele pedig tényleg az Almásy csalad tulajdonába ment át.

De az uj adomány sem vette elejét a további perpatvarnak és 1773-ban ujabb viszály tört ki I. József és II. György között._{5 1773. év 105. sz.} József ugyanis, kinek János nevü pap fián kivül örököse nem volt, tarcsai javait 1000 aranyért elakarta adni bethlenfalvi Erős József óbesternek, ebbeli szándéka azonban meghiusult, mert György hathatósan tiltakozott az elidegenítés ellen s igazolta, hogy a tarcsai birtokot - mely a férfiágat illeti csak - az eleik által 1737. évben kötött szerződés értelmében, sem eladni, sem elidegeníteni, sőt még elzálogosítani sem szabad. Ha tehát el nem adhatta, elzálogosította mégis tarcsai részét nevezett óbesternek 5300 forintért, melyből 3900 frtot felvett, 1400 frtnak pedig kamatait élvezte.

Erős óbester Zsákai László és Somody László nagyfügedi lakosoknak adta át a zálogban bírt tarcsai részt, ezektől pedig János tíszabeői (majd kunszentmártoni plébánosnak - ki nagybátyjával s ennek fiával Imrével mindig feszült viszonyban yolt - beleegyezésével 1790. évben I. Sándornak, illetve fiainak kezei közé került, kiktől azonban az 1821. évben megindított és sok huzavona után 1832. évben végződött pör alapján, I. Imre táblabíró és főadószedő visszaszerezte. Sándor fiai, nevezetesen: András, Mihály, János, István, György és Orbán 1832. évi augusztus 6-án írtak alá a barátságos egyezséget, mely szerint a mag nélkül meghalt János tarcsai birtokát Imrének, mint törvényes örökösnek, átengedik nem a tényleges zálogteher. vagyis 5300 frt, hanem az ismeretes 1737. évi szerződés értelmében jogos összeg: 116 frt 50 kr. ellenében.

Az ősi adományos birtokon kivül sok öröklött és zálogos birtokuk is volt a Majzikoknak. igy: Kompokon, Alatkán, Sülyőn, Zsadányban, Domaházán, 278 Nagyuton, Zaránkon, Fügéden, sőt a jelen század elején még Mikófalván, Leleszen, Disznósdon, Arlón, Csányon.

Áttérve ezek után az egyes ősökre s ezek genealógiájára, I. Simonról csak annyit említek meg, hogy 1679 -1707 ben mint kompolti birtokos és a vármegyei

zsoldos katonaság tisztje, 1710-ben Csáky Mihály ezredebeli főhadnagy, 1714-ben mint esküdt szerepel. Tarcsai javait zálogba adta Bozsik Pálnak, a zsadányit pedig eladta Steőszel Kristófnak. Nejétől Fábián Katalintól Gyöngyösön 1719. évi szeptember 17-én született Mihály nevü fia, ki Árokszállásra költözött el s kinek maradékairól csak annyit lehet tudni, a mennyit az 1830. évi nemesi bizonylat megemlítésével már jeleztem.

A Hevesvármegyében jelenleg élő családtagok, I. Miklóstól és I. Jánostól származnak le, a mint ezt a levéltári adatokból és anyakönyvi kivonatokból készült hiteles genealógiai tábla mutatja.

I. Miklós ágazata.

I. Miklós, zsadányi lakosnak Mihály nevü testvérével együtt Kompokon és Alatkán is volt birtokuk. Fia volt:

II. András, zsadányi lakos. Egy Időben élt III. Andrással, Ignácz fiával, de ennél Idősebb volt s ezért mindig az »öregebb« jelzővel szerepek 1717-ben eladta Ignácz tudta nélkül a zsadányi birtokot Deák Judithnak, Almásy János nejének 100 frtért és 4 lóért, később pedig a tarcsai birtokot is részben Almásy Jánosnak 300 frtért. Nejétől Pap Erzsébettől született:

I. István, a ki már Csányon lakott. Nemessége 1724. évben Igazoltatott. Az 1747. évi adománylevélben ő az egyik birtokszerző s mint Ilyennek, fél Tarcsa 1/3-ában volt része. 1737. évben nővérével, Ágnessel, Büky Ferencz nejével együtt pörbe fogták ghymesi Forgách János özvegyét, Cziráky Margit grófnőt, a miért néhai férje 1728-ban minden törvényes eljárás mellőztével elfoglalta Patán azon residentionális házat, mely anyai nagyapjuké, Pap Lászlóé volt. Csányon bírt egy sessióját Vay József szülőitől 800 frton szerezte. Neje Nagy Klára volt, fia pedig: IV. János és

I. Sándor, nagyfügedi lakos, kinek nejétől Várkonyi Erzsébettől 6 fia született : IV. András, V. Mihály, János, IV. István, III. György és Orbán. Ő volt az, a ki Zsákai Lászlótól és Somody Lászlótól, János kunszentmártoni esperes tarcsal birtokát zálogba átvette.

IV. János, a legcsendesebb természetű ember volt a családban, s ha érdekeit kellett védenie, mindig testvérére bizta azt. Midőn Csányon 1798. évben meghalt, nejétől Csima Ágnestől született gyermekei: VI. János, VI. Mihály és Klára, Mala-tinszky János neje, örökségükön minden pörpatvar nélkül megosztoztak.

I. Sándor fiai voltak:

a) IV. András, született 1762. évben. 1822-ben táblabíróvá lett. 1826-ban Berkó Klárától, Simon Pál nejétől bizonyos javakat vett zálogba. Meghalt Csányon, 1844. évi november 16-án. Neje Gétzy Zsuzsanna volt, a kitől születtek: I. Gergely és András.

b) V Mihály, született 1780. évben, meghalt 1852. év julius 26-án Nagy-Fügeden. Neje Pap Teréz volt, fiai pedig: II. József és I. Ferencz.

c) V. János, .született 1777. évben, nőül vette Majzik Annát, meghalt Nagy-Fügeden, 1842. év január 27-én. Nejének és neje nővérének, Klárának, Kutasi Bakó József hitvesének, anyjuk után Zsadányban volt birtokuk. Fiai: II. Sándor, VII. János és Albert.

d) IV. Istvánnak, Balogh Johanna nevü nejétől két fia származott: Károly és I. Alajos.

279 e) III. György, született 1781. évben, meghalt Nagy-Fügeden, 1829. évi május 5-én. Balogh Dorottyával kötött házasságából szármáztak: I. Flórián, IV. György és László."

f) Orbán, Nagy Csalomiára költözött el.

VI. .János, 1776. évben született, meghalt Csányon, 1832. évi augusztus 13-án. Halála után özvegye Gétzy Erzsébet átadta fiának, VIII. Jánosnak a tarc.sai birtok részét azon kikötéssel, hogy Ő a birtokon levő 1400 frt teher egy tizedrészét kifizetni tartozik, s ez átadásba Tamás is beleegyezett.

VI. Mihály, született 1783. évben, nöül vette Bárány Teréziát, a kitől II. Ignácz és II. Alajos nevü fiai születtek. Meghalt 1859. évi február 28-án.

I. Gergelyről az van feljegyezve, hogy 1824-ben kadét volt Knezevits ezredében. Született 1794. évben, meghalt Csányon, 1879. év deczember 24-én. Neje Tóth Margit volt, kitől született: Leo.

V. Andrásról semmi adat nincsen.

II. József, született 1802-ben, I. nejével Majzik Rozáliával (M. Mihály és Bárány Teréz leányával) Csányon, 1835. évi október 19-én, 11. nejével Pap Máriával P. János és Sárközy Mária leányával) Nagy-Fügeden, 1838, évi február 12-én esküdött. Meghalt Nagy-Fügeden, 1881. évi április 9-én. II. nejétől származott gyermekei: II. Miklós és

I. Kálmán.

II. Sándor, szül. 1799-ben, főszolgabíró és csendbiztos volt, meghalt Nagy-Fügeden, 1870. év november 30-án. Nejétől váradi Vöröss Juliannától született: IX. János.

VII. János, Csányon lakott, szül. 1801 ben, meghalt 1872. deczember 13-án; neje Thassy Francziska volt, gyermekei pedig: Ernest, Rudolf, I. Vilmos.

I. Alajos, szül. 1815-ben, meghalt Nagyfügeden 1883. junius 8-án nőtelen állapotban.

I. Ferencz, Albert, Károly, I. Flórián, László, III. Sándor. Antal, VIII. János,

II. Flórián és III. .József leszármazóiról közelebbi adatok nem voltak beszerezhetők.

II. Ignácz, szül. 1806-ban, egri káplán, majd nagyfügedi plébános volt. Meghalt Csányon, 1886. év ápril 18-án.

IV. György, nagyfügedi lakos, szül. 1806-ban, nőül vette ott 1830. év február II-én Fodor Johannát, kitől V. György nevü fia született.

II. Tamás, csányi lakos, szül. 1814. évben, házasságot kötött ugyanott 1839. év október 24-én Radics Rozáliával, R. János és Karniczky Jozefa leányával. Fiai: X. János,

III. Ferencz, II. Béla, Gyula.

II Ferencz, csányi lakos, szül. 1815-ben, nőül vette 1847. november 9-én Huszka Emert, H. András és Majzik Margit leányát kitől: Móricz, Lajos és V. István származtak.

IV. Sándor, csányi lakos, 1820. évben szül. s 1845. év január 30-án házasságra lépett Huszka Erzsébettel, H. János és Majzik Margit leányával. Fiai: Gábor és III. Miklós.

II. Alajos, szül. Csányon, 1810-ben, házasságot kötött 1836. év deczember 12-én Hamar Vilhelminával H. József és Okolicsányi Erzsébet leányával. Alajos meghalt Csányon, 1849. év ápril 3-án. Fiai: II. Kálmán és Ödön.

Leó, jelenleg egri lakos, szül. Csányon, 1816-ban, nőül vette 1867. november 25-én yárkonyi Alojziát, András és Huszka Margit leányát. Fiai: a) Simon, szül. Csányon, 1868. október 27. Meghalt 1880. évben, b) I. Péter, szül. Csányon, 1870. május 19-én. Meghalt 1896. évben mint lócz- és hollókői körjegyző, c) 1. Béla, szül. Csányon, 1872. ápril. 24. d) XII. János, szül. Csányon, 1876. május 15. e) V. Sándor, szül. Csányon, 1878. május 16-án. f) III. Simon, szül. Csányon, 1880. augusztus 1-én. g) II Gergely, szül. Csányon, 1882. julius 9-én. h) Vl. József, szül. Egerben, 1886. julius 8-án.

280

281 II. Miklós, csendbiztos, majd megyei utbiztos, szül. Nagyfügeden, 1848. november 27-én. nöül vette 1866. év augusztus 14-én ugyanott Mátyás Gabriellát, M. József és Makay Juliánna leányát. Fiai:

IV Miklós, jelenleg debreczeni lakos, katasteri mérnök, szül. Nagyfügeden, 1868. február 20-án.

I. Kálmán, szül. Nagyfügeden, 1841. szeptember 2-án, nejétől Széchy Máriától szül. Nagyfügeden, 1878. szeptember 25-én: VII. Mihály.

IX. János, egri lakos, tarcsai és zsadányi birtokos, virilis megyebizottsági tag, vármegyei pénztári ellenőr, szül. Nagyfügeden, 1853. május 19-én, házasságot kötött bikkszögi Gotthard Flórával 1875. november 16-án. Fia:

Iván-Sándor-Károly, szül. Nagyfügeden, 1885. január 9-én.

Rudolf, nagyfügedi lakos, szül. Tarna-Mérán, 1837. ápril 17-én, nejétől, Árvay Nagy Jusztintól született gyermekei: a) II. Imre, szül. Nagyfügeden, 1860. deczember 10. b) XI. János, szül. Nagyfügeden, 1863. szeptember 27.

I. Vilmos, szül. Tarna-Mérán, 1843 május 29-én, megesküdött 1870. november 8-án Juhász Rózával, J. György és Várkonyi Mária leányával. Fia:

II. Vilmos, szül. T-Mérán, 1880. ápril 2-án.

V. György, szül. Nagyfügeden, 1833. október 28-án. Egyéb adat nincs róla.

X. János. szül. Csányon, 1840. év julius 3-án, nőül vette ugyanott 1866. február 6-án Burián Emmát, B. János és Tamaskovits Antónia leányát. Fiai: a) II. Gyula-János, szül. Csányon, 1873. február 12-én. b) VI Sándor, szül. Csányon, 1878. márczius 18-án. c) XLIL János, szül. Csányon, 1886. november 4-én.

III. Ferencz, szül. Csányon, 1845. deczember 2-án, házasságot kötött ugyanott Mosótzy Rózával, M. Antal és Gétzy Viktória leányával 1872. február 13-án, fia:

Aladár, szül. Csányon, 1872. november 12-én

I. Gyula leszármazóit nem ismerjük.

Móricz, szül. Hatvanban, 1850. január 28-án, nejétől, Básthy Arankától származtak: a) VI. György, b) Dezső, szül. Verpeléten 1881. máju6- 8-án.

Lajos, szül. Csányon, 1851. augusztus 17-én, neje Hurta Mária, fiai: a) IV. Ferencz, b) III. Béla. szül. Verpeléten, 1884. május 4-én.

V. István, szül. Csányon, 1853. október 12-én.

Gábor, szül. Csányon, 1846. január 12-én

III Miklós, szül. Csányon, 1847. november 7-én

II. Kálmán, szül. Csányon, 1840. november 1-én, nőül vette 1863. május 17-én ugyanott Majzik Emmát, M. Tamás és Radics Róza leányát.

Ödön, szül. Csányon, 1838. január 14-én.

Ez ágon hiányos a leszármazási táblázat, mert a családnak több élő tagja is van, de ezek adait beszerezni módomban nem állott.

I. János ágazata.

I. János, zsadányi lakos volt. 1724. évben Igazolta saját és fia Ignácz, valamint ennek fiai: András és I. József nemességét; pert viselt 1695-ben Nyáry Mihálylyal birtokháborltás miatt, viszont ő ellene pereskedett Urbán György, Majzik Erzsébet fia, a miért Kompokon és Tarcsán levő anyai javainak birtoklásától őt eltiltani törekedett. Fia volt:

I. Ignácz, a ki már Gyöngyösön lakott (meghalt 1740 - 1743), az 1735. évi donatióban az egyik bírtokszerző volt. Két évig szakadatlanul fáradozott Tarcsának királyi donatio útján leendő megszerzésében. A donatio megszerzése után olykép osztozkodtak meg I. Ignácz és II. András, hogy II. András, mert csak egy fia volt, az 1 3 részt, I. Ignácz pedig, mert 2 fia volt, a 2/3 részt kapta. 1740. évben kompolti birtokrészét azon kikötéssel adta zálogba Horváth Jánosnak, hogy - a mennyiben 282 ő is csak zálogban birja - a Nyáry családnak a zálogösszeg ellenében bármikor átadni köteles. I. neje volt hűgyei Farkas Anna, a kitől származott III. András, II. neje volt Fűz Katalin s ettől született: I. József.

I. József, gyöngyösi lakos az 1747. évi donatio alapján bírta fél Tarcsának 1/3 részét, melyet azután Erős óbesternek zálogba adott. 1771-ben Gyöngyösön a Solymos-utczában házat építtetett. Neje Csima Zsuzsi volt, egyetlen fia pedig: III. János tiszabeői, majd kúnszentmártoni esperes-plébános, végre kanonok. Meghalt 1812-ben, mielőtt stallumát elfoglalhatta volna. I. József sarjának ekként magva szakadt.

III. Andrásnak az 1747. évi adománylevél szerint fél Tarcsa 1/3-ában volt része. Meghalt Gyöngyösön 1754. év julius 26-án 58 éves korában. Neje Borbély Klára volt, fia pedig:

II György, tarnamérai lakos, szül. Gyöngyösön 1749. év ápril 19-én, 1775-ben tiszteletben esküdt, 1784-ben szolgabíró, 1785-ben particularis perczeptor (adószedő). Neje Országh Anna, Országh Pál szolgabíró és benedekfalvi Detrich Erzsébet leánya volt. Meghalt Tarna-Mérán 1813. év julius 25-én. Neje, továbbá Veress András, Nagy Katalin, Országh Julianna, mint Detrich Erzsébet örökösei, a sülyi pusztának egynegyed részét bírták. György leányait a táblázaton feltüntetett férjük nevén Ismerjük; fia volt:

I. Imre, szül. Tarna-Mérán 1777. évi október 28-án. 1800-ban Insurgens alhadnagy, 1803-ban tiszteletbeli aljegyző, 1805-ben táblabíró, 1809-ben Insurgens kapitány, 1815-ben adószedő. 1824-ben főadószedő. Klasszikus műveltségű és nagy befolyású férfiú volt, ki a közpályán való szereplése mellett kiváló zenész, költő és amateur-festő is volt. Költeményei »kisded Múzsa Májzik Imre által« Budán 1805. évben jelentek meg; festményeiből pedig egy-egy példány unokáinál: Hellebronth Béla alispánnál és Majzik Viktor főjegyzőnél ma is látható. Nagy buzgalommal foglalkozott a családtörténettel is s ezért nem lehet eléggé sajnálni, hogy magánlevéltára elpusztult. Házasságra lépett Egerben Josephy Jozefával, Josephy György osztrák nemes leányá-val._{1 Josephy Mátyás György kapitány részére 1712. évben adományozott armalis hiteles másolatát a bécsi »Haus-, Hof- und Reichsarchiv« őrzi.} Leányalt férjük révén ismerjük; fiai voltak:

a) Félix, 1848/9. évi honvédszázados a 26. zászlóaljnál; meghalt 1850. évben.

b) I. Viktor, szül. Egerben 1825. február 16-án. 1844-ben tiszteletbeli aljegyző, 1847-ben szolgabíró, 1875-81-ben a tiszanánai, illetve újabb elnevezés szerint a poroszlói választókerület országos képviselője, 1881. Hevesvármegye alispánja. I. neje Völgyi Mária, Völgyi Lajos tb. esküdt, hevesi birtokos és sikátori Lukács Augusta leánya volt, kitől született II. Viktor; II. neje pedig Petheő Antónia, s ettől Budapesten, 1875. év október 25-én született Gizella, jelenleg divék-újfalussi Ujfalussy Miklós neje.

II. Viktor, egri lakos, virilis megyebizottsági tag, szül. Tarna-Mérán, 1866. évi augusztus hó 9-én, Hevesvármegye főjegyzője, szolgálaton kívüli honvédhuszár hadnagy. Házasságot kötött lipovnoki Lipovniczky Irénnel, Lipovniczky Kálmán és Petheő Ilona leányával. Fia:

III. Viktor, szül. Gyöngyösön, 1891. november 25-én.

Végül megemlítem, hogy 1667. évben egy Majzik János Borsodvármegye alispánja volt, de hogy miféle rokonság fűzte az itt leirt családhoz, ki nem deríthető.

Orosz Ernő.

283

35. Szana.

II. Ferdinánd király 1631. évi október 20-án Szana Mihályt és általa feleségét Ilonát, nemkülönben fiait: Jánost, Mihályt, Istvánt és leányait: Katalint és Erzsébetet, továbbá testvéröcscsét: Szana Istvánt nemességre emelte, a következő czímerrel:

kék paizsban, zöld mezőn álló, nyakán nyillal átlőtt egyszarvú; sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Sisaktakarók: jobbról arany-kék, boáiról ezüst-vörös. Az armális-levelet, melynek eredetije Szana Tamásnak, a család utolsó sarjának birtokában őriztetik, kihirdette Heves- és Külső-Szolnokmegye közgyűlésén 1635. julius 4-én Divéky András megyei jegyző.

A nemességszerző Mihály mind három fia mag nélkül halt el s a családot csak Istvánnak legidősb fia, I. Pál terjesztette tovább, ki Kecskeméten gazdálkodott s 1711. körül halt meg mintegy 80 éves korában.

Testvéreível: Istvánnal és Jánossal 1676. október 28-án keresetet nyujtott be a rnegyéhez unokatestvére István, Mihály fia ellen, a kecskeméti birtok öröksége ügyében. I. Pál utódai valamennyien Kecskeméten éltek s legidősb fiától, IL Páltól származik a most is élő vonal, mig harmadik fia II. István ágazata fiaiban kihalt. Középső fia II. Mihály mag nélkül halt el.

II és III Pál, III István, János és Gergely 1737. február 8-án beigazolták, hogy a nemességszerző Istvánnak unokái, illetőleg szép unokái s felmutatván az eredeti czímeres levelet, nemességüket 1738-ban Pestvármegye elismerte.

II. Pálnak egy fia maradt III Pál, s ő lett a család tovább terjesztője. Előbb Komáromban, később Losonczon telepedett meg s 1768. január 28-án vette nőül Rima-Szombatban nemes Bonta János leányát, Zsuzsannát. A Bonta család Borsod-vármegyei család s nemességét 1618. május 15-én szerezte. (Turul 8. évf.) Házasságából három fiu és három leánygyermeke származott, kik közül azonban a család csakis IV. Pállal nyert folytatást.

Gyermekei: 1. Zsuzsánna, született Losonczon, 1769. márczius 20-án. Férjhez ment 1787. február 19-én Sarlay Györgyhöz. 2. Júlia, szül 1773. julius 13-án, férjhez ment 1792. január 17-én nádudvari Bónis Jánoshoz. 3. Zsófia, szül Losonczon, 1776. aug. 3-án, először férjhez ment Fatavich Ferenczhez, Losoncz város jegyzőjéhez 1800. márczius 23-án, ennek halála után pedig Homonnay Imre losonczi tanárhoz 1813. május 5-én. Meghalt Rima-Szombatban 1842-ben. 4. Gábor, szül 1780. junius 6-án, meghalt kiskorában. 5. IV. Pál, szül 1784. julius 20-án és 6. III Mihály, ki szül 1790. január 30-án s szintén gyermekkorában halt el így csak IV. Pálban virágzott a család tovább. Nőül vévén Deme Zsuzsannát, elhagyja születéshelyét, a nógrádmegyei Losonczot s neje jogán birtokos lett a hevesmegyei poói pusztán. Hevesmegye táblabírája volt. Nemességéről 1806-ban nyert Nógrádtól bizonyítványt, miután atyja előbb 1768-ban Pestmegye testimoniálisával igazolta nemességét.

Fiai: I. Dániel, birtokos a poói pusztán, neje Mező Krisztina. Gyermekei: a) Mária, Szana Zsigmond második neje lőn és b) Krisztina, Gulácsy Zsigmondné.

2. V. PáL ismét csak ő benne élt tovább a csalad. Született Tisza-Igaron 1816-ban. A szolnoki törvényszék elnöke s Heves- és Külső-Szolnokmegye alispánja volt. Birt. a kócsi pusztán. Meghalt Budapesten 1878-ban. Nejétől, nagyoroszi Farkas Teréziától egy fia s egy leánya született: a) Tamás, szül Tisza-Füreden 1844. január 1-én, író és műkritíkus, a Petőfi társaság titkárja; családjának utolsó sarja. Nőtelen, b) Katalin, meghalt ifjú korában.

284 3. Zsigmond, birtokos volt Tisza-Igaron, fi-utód nélkü halt el. A család ev. ref. vallású. Hiteles leszármazása Pestmegye levéltárának s a losonczi ev. ref. egyház anyakönyvelnek adatai szerint a következő:

Sarlay Sámuel.

36. Kubinszky.

Trencsénvármegyéből eredő család, melynek némely tagjai a múlt században Nyitra- és Pozsonyvármegyében laktak.

Kubinsky Andrást és feleségét Zlatovsky Katalint, valamint fiait: Andrást, Jánost. Jakabot és leányát Katalint, nemkülömben testvérét Kubinsky Miklóst, III. Ferdinánd király Pozsonyban, 1646. október 26-án nemességre emelte és a következő czímert adományozta nekik:

Kék paizsban, zöld alapon jobbra fordult vörös ökör áll. A paizs felett koronás nyílt sisak, melynek dísze két sasszárny között a pegazus, tátott szájjal, kilógó vörös nyelvvel és nyakaban övvel. Sisaktakarók: jobbról fehér {ezüst)-vörös, balról ezüs-kék.

A czímeres levelet kihirdették Trencsénvármegyének 1647. évi közgyűlésén. (Hiteles másolata az országos levéltárban.)

A család leszármazását a nemességszerzőtől fogva egy ágon a következő hiteles nemzedékrendi tábla mutatja :

285 A nemességszerző testvérének, valamint a táblázaton álló I. János és Jakab fiainak leszármazására vonatkozólag adataink nincsenek.

II. Andrásnak három fia maradt, nevezetesen: Ádám, György és István.

II. Ádám Trencsén városban lakott és 1689-ben sótiszt volt. Két fia maradt: II. Ádám és I. István, akik, minekutána a Ferdinánd királytól őseiknek adományozott czímeres levelet hiteles alakban felmutatták és leszármazásukat kellőképen bebizonyították - Trencsénvármegye közönsége által 1733-ban kétségtelen nemes embereknek ismertettek el.

II. Ádám 1747-ben és fia János 1768-ban Trencsén városban laktak s a nemesek jegyzékébe fölvétettek.

II. .Jánosnak Halácsi Krisztinától származott gyermekei közül:

I Károly-Antal, sz. 1870. január 16-án Trencsén városban. Előfordul az 1803. évi nemesi összeirásban; 1820-ban a Halácsyakkal peregyezséget köt (Trencsénvármegye levéltárából) A régi Nagy Iván szerint élt még 1837-ben. Testvéröcscse III. János s ennek IV. János és II. Károly nevü fiai ugyancsak 1837-ben említtetnek. (Magyarország családai VI. k. 477. 1.)

r.-r.

37. Kisbosvai Berhelyi.

A család eredete ösmeretlen. Első tudható őse Berhelyi György II. Rákóczy Ferencz fejedelem híve - úgylátszik - trencsénvárosi lakos volt és a szabadság-harcz történetében forduló pontot jelző trencséni csatavesztés után (1708. augusztus 3.) a győzelmes császári hadak elől Zemplén vármegyébe menekült.

Erre vonatkozólag Írja fia Imre 1766. február 3-án kelt végrendeletében: »szegény édes atyám a trencsényi kurucz világban tartott verekedés után, az akkori fatalitások miatt majd csak ruhájában és egy pálczával vala kéntelen Trencsénből ezen nemes vármegyében magát által hozni.« Tehát György ur nem tartozott a vitézlő rendbe, mert külömben pálcza helyett "egy szál karddal" menekült volna, de bizonyos, hogy nemes származású, ügyes, életrevaló s mindenesetre tanult ember volt, a mi abból is látszik, hogy a szathmári békekötés után csakhamar, 1712-ben, már a tokaji korona-uradalom tiszttartója lett. - A szegény bujdosó Zemplénvármegyében nem csak uj hazát és kenyeret talált, de minekutánna Kovásznay Mihály özvegyét, tolcsvai Nagy Erzsébet asszonyt feleségül vette, nyugodalmas családi tűzhelyet is szerzett magának. A kincstári tiszttartóság tekintélyes és jövedelmező állás lévén, György ur megtakarított pénzét birtokszerzésre fordította. Mikor a szepesi kamarának a szomolnoki banya és a tokaji szőlők müvelésére pénzre volt szüksége és a tolcsvai határban lévő úgynevezett »Hajasmalmot áruba bocsátotta: Berhelyi György és felesége 1712. augusztus 1-én 480 frtért megvásárolta a pusztulásnak Indult 2 kőre járó malmot, és rendbe hozatván, csakhamar szép jövedelmet látott belőle. Két évvel később 1714. január 8-an zétényi báró Klobusiczky Ferencztől vettek Tolcsván 800 frtért egy derék nemesi udvarházat, a régi Ödönffy-féle kúriát 286 minden földbeli örökségével és más hasznával együtt. Az erre vonatkozó adásvételi szerződéseket III. Károly király jóváhagyta és megerősítette, illetőleg Berhelyi György-nek, feleségének és két ágon lévő maradékainak a tolcsvai malomra és kúriára, valamint a bennük netalán lappangó »király igazságára« 1714. ápril 24-én donatiot adott._{1 Az eredeti adomány-, osztály- és keresztlevelek, végrendeletek s általában a család történetére és leszármazására vonatkozó összes iratok Kovássy Elemér ungvármegyei tb. főszolgabíró birtokában őriztetnek, melyeket ez alkalommal a szerkesztőségnek bemutatott.} Ezenkívül a tolcsvai és ujfalusi határban voltak még kisebb szerzeményes javai, közöttük a Gyopáros, Nagy Gziróka, Kádas, melegmáli és felső zsadányi szőlők.

Nemességét Tolcsván, 1726-ban, Trencsén vármegye 1711. évi bizonyítványával igazolta. (Orsz. levéltár.)

Nagy Erzsébettől származott egyetlen fia Imre - a fennmaradt hiteles anyakönyvi kivonat tanúsága szerint - Tolcsván, 1711. november 5-én született, illetőleg kereszteltetett. Szüleitől a tolcsvai kúriát egészen s a malomnak háromnegyed részét örökölte, mert a fennmaradó rész egyezség szerint anyjáról való testvérbátyjának, Kovásznay Zsigmondnak jutott.

Nagy birtokszerző ember volt és jövedelmező borkereskedést folytatott. Tarczalon, Zomborban, Patakon, Tolcsván s a Hegyalján több felé házai, szőlei, rakott pinczéi voltak, még kamatra is szedegetett föl pénzt, hogy hasznos beruházásokat tehessen. De úgy látszik értette a módját, mert a mellett, hogy hitelezőit a jövedelemből pontosan fizette, maga is szépen gyarapodott. A tolcsvai kúriát megépítette, nagyobbította, a malmot jó karban tartá, korcsmát, mészárszéket, pálinkafőző házat és sok gazdasági épületet csináltatott. III. Károly királynak 1738. évi szeptember 11-én kelt adománya folytán földesúr lett az Abaujvármegyében fekvő Kis és nagy Bosva (seu Borsva) helységekben, a Zemplénvármegyei Kis Patakon majorsági birtokot. Sáros-Patakon pedig két kuriális telket kapott adományba minden tartozékával. 1751-ben a Görgey és Bajusz család kis bosvai részbirtokát megvásárolván, arra Batthyány Lajos nádortól 1753. november 12-én adományt szerzett, melynek következtében az egész falu földesura lett és fiai már a »kis bosvai« praedikatumot használják. (Eredeti oklevelek.) - Halálának közeledését érezvén, tolcsvai házánál 1776. február 2. és 20. napjain végrendeletet készített, melyben feleségének különösen lelkére köti, hogy hitelezőit becsülettel és köszönettel kielégítse, velők ne perlekedjék, inkább a zombori és tarczall szőlőket adja el, ha követelésüket sürgetni fogják. Nagy hálaadóképen emlékezik meg az Isten véghetetlen kegyelméről, melylyel őt és szegény atyját gondviselése alá vette és jótéteményekkel halmozá, melyért - úgymond - »soha meg nem szűnő dicséretekkel és hálaadásokkal tartozunk ő szent felségét magasztalnunk«. Fiait Isten félelemre, mértékletes, józan, takarékos életre, felebaráti szeretetre és könyörületességre buzdítja. Összes ingó és Ingatlan vagyonát felesége gondviselésére bizta, hogy holta után fiai - ha megérdemlik - egyenlőképen osztozkodjanak rajta, de a ki tékozló, vesztegető lesz, és anyját meg nem becsüli - minden szerzeményi vagyonból kilegyen zárva.

Felesége Miklovics Juliánna volt, Miklovics Andrásnak raszlaviczi Raszlaviczy Máriától született leánya. Ettől négy fia maradt, nevezetesen: András, Pál, Imre és József, a ki apja halálakor még kiskorú volt. Az özvegy és fiai 1780. január 3-án atyjuknak 47,591 mforintra és 40 krajczárra becsült vagyonát egymásközött 5 részre osztották.

Az özvegy a maga 4000 frtot tevő hozománya fejében a Zemplénvármegyében fekvő Pichnye falunak felét különösen kapta. - Osztály szerint neki jutott még a tolcsvai kuria, a hozzá tartozó malommal, korcsmával, pinczékkel, külső földekkel és szőlőhegyekkel, összesen 9518 frt és 28 krban fele részben; az ősi kuria és minden néven nevezendő tartozékának másik fele, mint a legkisebbik fiu József öröksége, szintén az özvegy kezén maradt.

287 Berhelyi Andrásnak jutott az abaujvármegyei Kis Bosva és a zemplénvármegyei Pichnye helység fele, a vámos ujfalusi és kovásznál részbirtok; Pálnak osztályrészét a zombori jószág egészen s a tolcsvai hegyen lévő szőlők képezték, Imre Kis Bosva felét és a tarczali curialis kőházat kapta a hozzá tartozó szőlőkkel.

A hagyatékot terhelő adósság szintén 5 részre osztatott.

Az özvegy, minekutánna József fiát is szárnyára bocsátotta, naponként való gyöngülését s a gazdaság folytatására való erőtelenségét tapasztalván, hogy hátralévő idejét nyugalomban tölthesse, kibocsátotta kezéből a 11,817 frtra becsült jószágot, illetőleg 1785. ápril 4-én felosztotta azt András, Imre és József fiai között, oly feltétellel, hogy gyermekei holta napjáig tisztességesen gondoskodjanak róla. Az osztálylevélben sem Berhelyi Pál, sem örökösei nem említtetnek, tehát mag nélkül halt el. Imre és József leszármazóit nem ösmerjük, valószínű, hogy nem is alapítottak családot és javaik - atyjuk végrendelete értelmében - András ágára szállott.

I. András, szül. 1745. október 28-án. Első felesége szirmabessenyői Szirmay Andrásnak, csicseri Orosz Teréziától (1753. szept. 17-én) született Julianna nevű leánya volt, a kivel 1771. szept. 8-án lépett házasságra Pazdicson. Ettől két fia származott: a) II. András, a ki - úgy látszik - fiatalon halt el, b) Boldizsár, a kiről alább szólunk.

Másodszor kisrédei Rhédey Ferencznek rátóthi Gyulaffy Máriától született Klára leányát vette nőül (esküvő 1781.), kinek hozománvát csarodai, balaséri, surányi, fejércsei, vámosatyai, muzsaji, hetei s több bereg és- szatmár vár megyei részjószágok képezték, melyeket testvérbátyjának Rhédey Ferencz kir. tanácsosnak 1795. junius 30-án zálogba adott. Ettől két gyermeke származott. Nevezetesen: a) Eszter, a ki 1816-ban mint kiskorú anyátlan árva emhttetik, b) Károly, a ki 1819. deczember 23-án Lubinszky máskép Zboray Juliánnával lépett házasságra. Gyermekeik:

I. Mária-Klementina, szül. 1820. szept. 18, kisbosvai Berhelyi Boldizsárné. Esküvő 1840. jun. 27. 2. József-György 1826 †. 3. Klára, Lubinszky Nándorné.

I. Andrásnak Szirmay Juliannától származott fia Boldizsár Tolcsván, 1780. február 7-én született (illetőleg kereszteltetett), meghalt 1841-ben. Első felesege óvári és szentmiklósi Pongrácz Fanny volt. Gyermekeik:

a) Klementina, első férje szandai Sréter István, a második Fráter Pál, Nógrádvármegye alispánja, b) Johanna, Fejérváry Pálné, c) I. Bertalan, Ungvármegye tb. főjegyzője. Maradék nélkül halt el.

Boldizsár másodszor tulajdon testvéröcscsének. Károlynak leányát Berhelyi Mária Klementinát vette nőül 1840. junius 27-én pápai engedélylyel Ettől származott egyetlen fia:

Ödön, sz. 1841. jun. 4-én, meghalt 1885. február 3-án. Ungvármegyei kereszti földbirtokos s a beregszászi kir. törvényszék bírája volt. Sédeni Ambrózy Máriával 1868. január 2-án kötött házasságából származott gyermekei közül 1. II Ödön, 2. István, és 3. Mária, kiskorukban haltak el, 4. II. Bertalan, szül. 1869. május 20-án, meghalt mint kassai ioghallgató 1894. május 7-én. Családjának utolsó férfi-sarjadéka volt, 5. Katalin, szül. 1874. okt. 7. Kovássy Elemér ungvármegyei tb. főszolgabíró, nagy-bereznai lakos hitvese, 6. Sarolta, sz. 1884. ápril 1.

Leszármazásukat a mellékelt tábla mutatja.

A család ősi czímere - amint ezt az 1766 óta fennmaradt többrendbeli pontos kivitelű pecsétlenyomatok igazolják - kék paizsban zöld alapon ágaskodó kétfarkű arany oroszlán, első jobb lábával három vörös rózsát tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany griff növekvőn. Sisaktakaró jobbról: arany-kék, balról: ezüst-vörös.

288

Kovássy Elemér.

38. Márkosfalvi Sipos.

Törzsökös székely család, melynek két tagját: márkosfalvi Sipos Bálintot és Demetert Báthory Zsigmond erdélyi vajda Gyulafehérvárott, 1590. október 4-én kelt levelével a kézdiszéki primipilusok (lófők) rendjéből országos nemességre emelte és czímerül háromszegletü kék paizsban görbe kardot tartó kart adományozott nekik. A paizs feletti zárt sisak disz nélkül való, a sisaktakarók pedig nincsenck leírva az armalisban, melynek eredetijét Sipos Sámuel 1766-ban a marosvásárhelyi kir. táblán fölmutatta és átíratta. Az adományozott czímer később annyi változáson ment keresztül, hogy a kard hegyére levágott fő tüzetett. (Sipos Gábor 1821. évi pecsét lenyomata. Országos levéltár. Erdélyi osztály.)

Demeter leszármazását nem ösmerjük, de valószinü, hogy a márkosfalvi székelyek lustralis könyvében 1635-ben és 1680-ban előforduló Sipos János és György, a kiket a táblázaton nem tudunk elhelyezni, az ő maradékai voltak.

Sipos Bálintnak két fia maradt: Mihály és István, a kiket Fábián Péter márkosfalvi prédikátor, Dávid Demeter és Gáli János mint fogott bírák 1621. május 13-án Buthka Tamással bizonyos márkosfalvi pörös jószágra nézve barátságosan kiegyeztettek. (Családi levéltár.)

A testvérek, nevezetesen Mihály Péter fiával és István Bálint fiával 1635-ben a márkosfalvi puskás gyalogok között említtetnek, de megjegyeztetik, hogy mind a ketten lóval mustráltak és hogy >>meghalt uraméktól mongyák levelét lenni«. (Orsi. levéltár) Bennök a család két ágra szakadt.

István ága.

Az 1621. és 1635-ben emlegetett István fia II. Bálint mint református pap Márkosfalváról elszármazván, ottani örökségét 1682. február 3-án bizonyos fojfalvi (marosszéki) jószágért elcserélte. Később Küküllő vármegyébe, Bonyhára telepedett és 289 Márkosfalvi-nek nevezte és Irta magát, de általában tudták róla, hogy a kézdi-széki Síposok törzsökös székely nemes családjából való. Az 1750-ben kihallgatott tanuk vallomása szerint, Bonyhán szép udvarházat és birtokot szerzett, melyet azonban fiai gróf Bethlen Elekkel bizonyos dányáni jószágért elcseréltek. Négy fia maradt, nevezetesen : I. József, II. Sámuel, III. Pál és I. János, a ki a nevezett grófnak bonyhai tiszttartója volt és a jobbágyok által ifju legénykorában agyonveretett. III. Pálról azt állítják a tanuk, hogy visszament lakni Márkosfalvára, de nyilván összetévesztik öt a másik ágon álló Mihály unokája II Pállal, a kiről alább fogunk szólani.

I. Józsefnek egy fia maradt, II. Gábor, a ki Bonyháról Kóród-Szent-Mártonba költözködött, a hol 1754-ben osztályos rokonaival együtt 6 egész jobbágytelket (antiqua sessio) és 3 örökös jobbágyot bírt s ezen kivül magának különösen is volt Oláh-Solymoson egy telkes jobbágya. Kóród-Szent-Márton adózó közönsége ellen nemes-ség-igazoló pört kezdvén, a marosvásárhelyi kir. tábla által 1755-ben birtokos nemesnek Ítéltetett (Causae Product. J. 7 lit. K. p. 82), mely Ítélet 1784. november 29-én legfelsőbb helyről is jóváhagyatott. (Kir. könyv 53. k. 103. l.) Meghalt 1800-ban, feleségétől. Nagy Máriától gyermekei nem származtak. (Orsz. levéltár. Erd. osztály.)

II. Sámuel Bonyhán lakott; fia Mózes csizmadia mesterséget tanult és 12 esztendeig vándorolt külső országokban. Annak utána Kolozsvárra telepedett, hol közönsége.sen bécsi csizmadiának hívták. Két fia maradt: III. Gábor és Sámuel, meg egy leánya Zsuzsánna Matolcsy Lászlóné.

III Gábor Szőnyi Erzsébetet vette nőül. Utódjait nem ösmerjük. Özvegye 1803-ban még élt.

IV. Sámuel, kolozsvári hites polgár volt, különben atyja mesterségét folytatta, de sokat tartott nemes származására. Gyakran emlegette, hogy csak azért nem keresi ki a nemességét, mert annak mostani állapotában úgy sem venné hasznát. 1803-ban még életben találjuk. Fia III. János, szintén kolozsvári polgár és haszonbérlő volt. Nemességét 1824-ben Igazolta.

Ezen ág további leszármazásáról adataink nincsenek.

Mihály ága.

A nemességszerző markosfalvi Sípos Bálint Idősebb fia I. Mihály, utólszor 1658-ban említtetik, mely esztendőben a márkosfalvi határban fekvő bizonyos földjét Török Jánosnak adta cserébe. Négy fia volt, nevezetesen: Péter, Mihály, Pál és Gábor.

Péter először és utoljára az 1635. évi lustralis könyvben említtetik. úgylátszik magnélkül halt el, mert a testvérek 1661. évi márczius 5-én kelt osztály-levelében sem ő, sem maradékai nem fordulnak elö.

II. Mihály, Pál és Gábor testvérével együtt 1677. jtillus 25-én Sidó Istvánnal és feleségével Sára asszonynyal a markosfalvi határban Dálnok felöl való mezőben levő szántóföldeken egyezkedik. Maradékait nem ösmerjük.

I. Gábornak egy fiát, I. Sámuelt. 1750-ben Nagy-Enyeden találjuk. Két fia maradt, nevezetesen :

III Sámuel, a ki családjának czímeres levelét 1766-ban a marosvásárhelyi kir. táblán átiratta, és György, a kinek fiai József és János, nagy-enyedi lakosok 1794-1805 között nemesség Igazoló pört folytattak. Nagv-Enyed város elöljárósága 1804. május 8-án bizonyítványt adott arról, hogy markosfalvi Ifj. Sipos János csizmadiamester igaz nemesi szabadságban élő ember. E bizonyítvány hátlapjára János följegyezte, hogy Teréz nevű leánya 1805. okt. 14., Zsuzsánna pedig 1807. augusztus 5-én született. (Orsz. Levéltár. Erd. osztály.)

I. Mihály, középső fia I. Pál. a mint láttuk az oklevelekben, 1661 és 1677 között szerepel. Maradt egy fia II. Pál, a ki az ősi fészekben Márkosfalván lakott 290 és minekutánna az 1590-ben czímeres levelet szerző Sipos Bálinttól való egyenes leszármazását, őseinek folytonos nemesi szabadságban való élését okmányokkal és tanúvallomásokkal igazolta: 1753-ban a marosvásárhelyi kir. tábla által kétségtelen nemesnek ítéltetett. (Orsz. levéltár.) Két fia maradt, nevezetesen:

a] II. József, a ki 1792-ben mint póka-kereszturi református pap nemesség igazoló pört folytatott. Ennek egy szintén III József nevü fia 1804-ben élt.

b) IV. Gábor, született 1766. julius 9. Márkosfalván. A székely határőrző katonaságnál 1792-ben őrmesteri rangot viselt. József testvérével együtt 1804. január 26-án legfelsőbb helyről kétségtelen nemesnek ismertetett el. Feleségétől, kis-borosnyai Tompa Sárától született fiai közül Zsigmondnak maradékait nem ösmerjük, V. Sámuel, született 1806. okt. 25-én, meghalt 1841. okt. 18-án. Felesége nemes Botár Inesz volt. Ettől származott fia II. György, született 1841. szeptember 29. (Anyakönyvi kivonatok.) Kétszer nősült. Első felesége Kovács Róza volt (meghalt 1889. ápril12.),

a második Hadnagy Ottilia. Gyermekei: Első nejétől a) V. Gábor, szül. 1869. junius 5., b) Gyula, szül, 1872. szept. 20., m. kir. honvédszázados Debreczenben, c) Béla, szül. 1875. szept. 16., mérnök, d) Etelka, szül 1881. nov. 11. Második nejétől e) László, szül. 1892. decz. 10.

r.-r.

39. Szluha (ikladi gróf †, verbói nemes).

Nyítravármegyéből eredő család, mely onnan Vasba, Fejérbe, sőt Csongrád és Szepesvármegyébe is elszármazott. Rudolf király Prágában, 1593. január 19-én Zlwha Mártont s általa testvéreit: Jánost és Istvánt nemességre emelvén, a következő czímert adományozta nekik:

Vörös paizsban hármas zöld halmon jobbra ágaskodó természetes medve első jobb lábával három fehér virágú liliomszálat tart. - A paizs felett koronás zárt sisak, melynek dísze a paizsbeli medve növekvőn. Sisaktakarók jobbról: ezüst-kék, balról: arany-fekete.

291 A czímeres levelet kihirdették Nyitravármegyében 1593-ban. - Eredetijét id. Szluha Antal prókátor a veszprémi káptalanban helyezte el és arról 1775-ben hiteles átiratot kapott. - Másolata Vasvármegye levéltárában a család által folytatott productionális pöriratok között őriztetik._{1 A pöriratokat Vasvármegye közönsége Szluha Imre m. kir. csendőr hadnagy nemesség igazolási ügyében beterjesztette a belügyministeriumhoz. A leszármazás jobbára ezekből a hiteles okmányokból készült.}

A nemességszerző testvérek közül egyedül Márton leszármazását ösmerjük, a ki gróf Szluha Györgynek 1746-ban hiteles oklevelekből készült ősfája szerint -még a czímeres levél kelte előtt - a régi törzsökös Vasvármegyei családból származott Rumy Teréziát vette nőül. - Ettől született Mátyás fia - a ki többször Máténak is Iratik és 1612-ben már mint a Halácsy Katalin férje említtetik - mikor 1631-ben prókátort vallott, a »verbói« előnevet használta, a mi nyilván bizonyítja, hogy a család ősi fészke a nyitramegyei Verbó volt. - Feleségének atyja halácsi Hálácsy János előkelő trencsénvármegyel nemes volt, a ki után Kata asszony a pozsonyvármegyei Alsó-Korompa és Spácza helységekben is tekintélyes rész birtokot örökölt. Szluha Mátyás és felesége 1633-ban Spáczán 3 jobbágyot 500 frtért Egry Katalinnak Inscribálták. (Magyarország Családai V. k. 25 l.)

Mátyásnak Halácsy Katától - Rajcsányi Ádám tudósítása szerint - két fia származott. Nevezetesen: I. János. - kinek maradékait nem ösmerjük, és I. István. a kiről csak annyit tudunk, hogy Bóka Györgynek vizkeleti Vizkelethy Annától született Kata leányát vette nőül. Rajcsányi, a ki a Szluha György ősfáján feljegyezte, hogy a Bóka család a gróf Eszterházyakkal, Berényiekkel, Kéryekkel állott vérséges összeköttetésben - ösmeretes genealógiai művében I. Istvánnak négy gyermeket tulajdonít, úgymint: Jánost, Ferenczet, Miklóst és Katát, Szlavniczai Sándor Gáspárnét, (L. e táblázatot a régi Nagy Iván X. k. 767. l.) a rendelkezésünkre álló adatok azonban csak Ferencz és Miklós nevü fiairól emlékeznek, kikben a család két ágra szakadt.

I. Grófi ág.

Törzsöke I. Ferencz, a kinek felesége Kálmán Györgynek egresdi Egresdy Zsuzsánnától született Zsuzsánna leánya volt. - Két fia maradt: a: I. György-kamaratanácsos, mag nélkül halt el, 1731. február 8-án azt irja a nyitramegyei Szluha Jánosnak, hogy szeretné ösmerni a család nemeslevelének másolatát és a geneológiát, mert ő azt sem tudja, ki volt a nagyatyja, Nyitrából még gyermekkorában elszakadt; b) II. Ferencz- Tanult Kassán és a nagyszombati egyetemen. A maga idejében híres szónok és törvénytudós volt.

Részt vett mint követ a III. Károly királyt koronázó 1712. évi pozsonyi országgyűlésen s nem sokkal utóbb személynöki itélőmester és királyi tanácsos lett. Az 1715. és 1723. évi országgyűléseken mint nádori Itélőmester vezérszerepet vitt, és szóvaltettel egyaránt sokat hasznait az uralkodóháznak. Közben (1719) Komáromvármegye alispánja is volt, a pragmatica sanctio után pedig, melynek elfogadása körül nagy érdemeket szerzett - 1723-ban udvari tanácsosi rangra, 1726. augusztus 25-én feleségével Konkoly Thege Juliánnával és gyermekeivel együtt bárói méltóságra emeltetett. - Ő szerezte meg az ágazatának előnevet adó Iklad helységet, továbbá 292 Salgó várát és uradalmát Hont és Nógrádvármegyében, valamint a Komárom megyei Babona (Bábolna) pusztát. ÍII. Károly király 1728. márczius 16-án ikladi praedikátumát megerősítvén, neki és törvényes utódjainak a »Salgó és Babona örökös ura« czímet adományozta. ugyanezen a napon még kétrendbeli kitüntetés érte. Nevezetesen pallos joggal ruházta őt fel a király, s egy másik oklevélben az uradalmaihoz tartozó egyházak kegyurává tette. Meghalt Bécsben, (Liber Regius XXXV. 444., XXXVI. 91-94 Magyarország Családai X. 767.)

Négy gyermeke maradt: György, Nepom. János, a ki a jezsuita szerzetbe lépett, Kata-Eleonóra báró Babocsay Ignácz hitvese és III Ferencz, a kiről a bárói diplomában nincs szó, tehát 1726 után .született és ügy látszik mag nélkül halt el.

II. György, kir. tanácsos, az osztrák örökösödési háborúban mint Komárom, Fejér, Győr, Veszprém, Somogy, Baranya, Tolna és Zalavármegye felkelt nemességének vezére a csehországi csatatéren, különösen Prága ostrománál tüntette ki magát és ezért, de legfőképen atyja érdemeiért Mária Therézia királyasszonytól Bécsben, 1743. ápril 13-án grófságot kapott. Feleségével Zinzendorfí Rozália grófnővel Bécsben fényes házat tartott, hol a vasvármegyei atyafiakat is szívesen látta; 1769. márczius 4-én bizonyítványt adott arról, hogy ifjú rokona Szluha János oldala mellett jó erkölcsökben és hasznos tudományokban neveltetett; ("Vasvármegye levéltárából) 1790-ben még életben volt. - Az általunk ösmert adatok csak az egy Alajos nevü fiáról emlékeznek, de a régi Nagy Iránban közölt leszármazási tábla szerint volt még egy másik fia is: Károly, és ettől származott IL Károly nevü unokájában ágazatának magva szakadt. - A dúsgazdag grófi család a század első felében már nagyon lehanyatlott és elszegényedhetett, mert I. Károly (1820-1835) állítólag Veszprémben sópénztárnok, fia pedig 1844-ben a m. kir. udvari kamaránál számtiszt volt. (Magyar-ország Családai X. 768.)

II. Nemesi ág.

Szluha Istvánnak Bóka Katalintól származott L Miklós nevü fia Nyitravár-megyében Brunóczon lakott és 1688. junius 23-án sógorának Balogh Györgynek egy tőle 17 frton megvásárolt ló ára fejében egy hold szántóföldet zálogba vetett. úgylátszik, szorult helyzetben lehetett, vagy talán tékozló ember volt, mert ilyen módon apródonként 12 darab szántóföldje került Balogh uram birtokába, - s a jószágot gyermekei nemhogy kiváltották volna, de atyjok halála után, - 1695. február 14-én -többnyire mind kiskorú árvák lévén - még auctiót ís vettek reá.

Miklósnak feleségétől, Szennyessy Dorottyától 5 gyermeke származott. Nevezetesen: 1. Mária, 1695-ben Sándor György, 1714-ben Győry Pál hitvese. 2. István, a kiről alább szólunk. 3. Zsuzsánna, meghalt mint hajadon. 4. Erzsébet, 1714-ben Sándor Miklósné. 5. János, a ki úgy elveszett, hogy a hírét se hallották.

A testvérek 1714. julius 31-én édes anyjuktól örökölt és Zsuzsánnáról rájuk szállott jószágukat 170 frtért eladták, a pénzt pedig egymás között felosztották, kikötvén, hogy ha nyomtalanul eltűnt János öcscsüket az Ur Isten meghozza, a neki járó 40 frtot kamatostól együtt visszafizetik.

II István még jóformán gyermek volt, midőn a szülei hajléktól búcsút véve, elindult a világba szerencsét próbálni. Oskoláit elvégezvén, az esztergomi bíbornok-érsek Keresztély Ágost szász herczeg udvarába került, és a győri püspökség Vas-vármegyében fekvő jószágának igazgatója lett. Szombathelyen lakott, de felesége Darás Erzsébet jogán már 1708-ban Felső-Patyon is földesúr volt s mint afféle prókátor ember, a vármegyénél helyettes tiszti ügyészi hivatalt viselt. Huszonnégy évet töltött már a győri püspökség szolgálatában, midőn a saxoniai Cardinalis, mint a püspök.ség administratora, 1718. május 6-án, kiváltképen a kurucz világban tanúsított hűségéért, egy Veszprémvármegyében Vecse praedialís székben fekvő és 40 év óta elpusztult malomhelyet adományozott neki a hozzátartozó halastóval 293 s a tapolczafői határban lévő birtokkal együtt, oly kikötéssel, hogy ha ő vagy fiu maradékai a malmot fölépítik, attól évenként 4 frtot, a tó után pedig 6 frtot tartozzanak fizetni a mindenkori győri püspöknek. A birtokba iktatás 1718. augusztus 31-én ellentmondás nélkül történt. Ezután még vagy 12 évet szolgált, mely idő alatt derekas jószágot szerzett össze, különösen Felső-Patyon, hol nemes udvarháza és több jobbágytelke volt. Itt vétetett föl 1733-ban Antal fiával együtt a vármegye kétségtelen nemesei közé. Az 1742. évi insurrectióban egy lovas katonát teljes fegyverzetben állított ki-, 1745. május 31-én megirta végrendeletét, mely szerint felső patyi kúriáját osztályon kivül Antal fiának hagyta, minthogy betegségében gondját viselte és javait már 7 esztendő óta igazgatta. Ezenkívül négy lovat kocsival és 6 jármos ökröt rendelt neki; fennmaradt ingó és ingatlan vagyona fia és 3 leánya között egyenlő osztályra ment, de a tapolczafői malom, minthogy kizárólag fiu ágat illetett - az Antalé lett.

Magasra emelkedett unokavérével, báró Szluha Ferenczczel szoros atyafiságot tartott, s ügyes-bajos dolgaiban gyakran fordult hozzá tanácsért, támogatásért. A többek között leányait is hozzá akarta küldeni nevelőbe, mire Pozsonytól 1715. május 6-án az itélőmestertől azt a választ kapta, hogy majd beszélni fog erről a feleségével és reményli, hogy szándékában meg nem fogyatkozik; 1729. márczius 16-án Bécsben kelt levelében megköszönte neki a Szombathelyről küldött kedveskedő csibéket, és jó friss lenmag-olajat kért, mert annak Bécsben híre sincs, a sógorasszonynak feleségével együtt szeretettel való szolgálatát ajánlotta stb.

Szluha István szép öregséget ért. Utoljára 1756-ban említik.

294 Borbála és Krisztina leányai 1733-ban már férjnél voltak, de férjeik nevét nem tudjuk, Zsuzsánna ugyanakkor még hajadonnak iratik. Egyetlen fia:

I. Antal, 1733-ban maga és testvérei nevében ünnepélyesen tiltakozott atyjának azon cselekedete ellen, hogy Boda Ádám nevezetű felsö-patyi örökös jobbágyát manu-mittálta felszabadította és elbocsátotta; 1738. május 5-én Vasvármegye közönségétől bizonyítványt kapott arról, hogy a dekrétumokban előirt prókátori esküt a vármegye szine előtt letette; az 1744. évi nemesi felkeléskor zsoldos katonát állított. Feleségétől, Vajda Magdolnától négy fia és két leánya származott, s a fiuk neveltetése és taníttatása oly sokba került, hogy, bár atyja nagyon megkülönböztette őt, feles adósságba verte magát. Annak okáért hitelezőitől mindenfelől szorongattatván, hogy tőlük megszabaduljon és fiait is tovább oskoláztathassa, tapolczafői három kerekű malmát, a hozzá tartozó zsellérházakkal, kertekkel, halastóval stb. Pápán, 1758. junius 14-én eladta csuzi Csuzy Gáspárnak 3500 frtért és egy tapolczafői nemes udvarhelyért. Igaz ugyan, hogy fiait ezáltal fölöttébb megkárosította, de azt tartotta, hogy »a jó tudománynál állandóbb és drágább kincset s jószágot nem adhatnak s nem is hagyhatnak magok magzattyoknak a szülök.« A következések Igazolták, hogy helyesen gondolkodott, mert fiai kiváló, derék emberek lettek. Utoljára 1775. november 15-én hallunk róla, mikor családjának eredeti czímeres-levelét a veszprémi káptalanban megőrzés végett elhelyezte. Egyik leánya Anna, 1789-ben Szabó Istvánné volt, a másik Terézia, (élt még 1820-ban) nem tudjuk kihez ment nőül. A táblázáton látható fiai közül:

III György, 1789-ben mint páter paulinus nagyváradi profeszor volt, és mint szekszárdi apát-plébános halt meg 1820-ban. Hagyatékán ugyanazon év deczember 10-én testvérei és azok gyermekei osztozkodtak.

Ignácz, - a kit Vasvármegye rendei 1766. deczember 20-án a magyar nemes testőrséghez ajánlottak - 1789-ben kapitány volt, 1792-ben nemességét Fejérvármegyében hirdetteté. Meghalt mint alezredes magnélkül.

II Antal, 1777. január 17-én a győri káptalanban megjelenvén, maga és testvérei nevében tiltakozott azon szerződés ellen, melyet atyja Puszta-Szentmihályi Csuzy Gáspár kir. tanácsossal a tapolczafői malomra nézve az ők nagy kárával kötött. Ennek alapján pört Indítottak Csuzy ellen, a minek azonban még 1818-ban sem szakadt vége. Antal, minekutána Naszvadi Károlyniak Mátéffy Katától született leányát, Teréziát nőül vette Fejérvármegyébe Czeczére költözködött, és 1789. ápril 26-án alsó- és felső-patyi, rábakövesdi, bogártai és több Vasvármegyében fekvő örökös birtokait, a miket atyja zálogba vetett és nagy summával megterhelt, testvérelvei együtt berekalji Horváth József Sopronmegyei táblabírónak és Göndöcz György csepreghi uradalmi Inspectornak 14,121 frt 30 krért örökáron eladta. Ekkép Vasvármegyéből végleg elszármazván, 1790. május 17-en másodszor 1807. julius 16-án nemesi bizonyítványt kért magának s nemességét Fejér- és Sopronvármegyében kihirdetteté. Két fia és két leánya maradt. Nevezetesen:

a) I. Imre, sz. 1786. október 3-án. Erről alább szólunk.

b) Sándor, 1836-ban Fejérvármegye táblabírája volt. Maradékalt nem ösmerjük.

c) Magdolna, 1825-ben Vörös Józsefné.

d) Zsuzsánna, 182 5-ben Varga Zsigmondné.

I. Imre, Fejérvármegyében Gzeczén lakott és 1836-ban főszolgabíró volt. -Feleségétől Paur (máskép Pauer) Annától, a kivel 1815. október 18-án lépett házasságra a Tolnavármegyei Kápolnán, 1816. julius 13-án III Antal (Rudolf) nevű fia született. III. Antal Alsó-szent-iványi földbirtokos volt. Neje Bezerédi Bezerédj Miklósnak Polimperger Karolintól származott Hermina leánya. Esküvő 1847. október 11-én Bács-Csében. Leányuk Hermina Anna-Karolina (sz. 1848. augustus 6-án) Bay Géza Viktor rácz-afmási földbirtokoshoz ment nőül. Esküvő 1868. ápril 15. Székesfejérvárott. - (Anyakönyvi kivonatok.)

295 Szluha I. Antalnak Vajda Magdolnától született legkisebbik fia III. János prókátorságra készült és tanulmányait befejezvén, egy ideig rokonánál, György grófnál tartózkodott Bécsben, Mária Terézia királyasszony 1780. február 4-én kinevezte őt a dunántuli kerületi táblához szegények ügyvédjének, mely hivatalában az udvari kanczellária 1785. deczember 5-én évenként 300 frt salláriumot rendelt neki. Noha Ignácz és Antal testvéreivel együtt Vasvármegye közönségétől 1790. május 17-én nemesi bizonyítványt kapott, mindazonáltal »némely irigy rágalmazó nyelvek« nemességét kétségbe vonták. Annak okáért 1818-ban productionalis pört kezdett és minekutánna az 1593-ban nemességet szerző Szluha Mártontól való származását egyfelől gróf Szluha Györgynek 1746-ban hitelesített ösfájával, másfelől 32 darab eredeti okmánynyal igazolta, a helytartótanácsnak Budán, 1822. május 21-én kelt rendelete értelmében, Ferencz és Márton fiaival, valamint unokaöcscseivel a Fejérvármegyében lakó Szluha Imrével és Sándorral együtt legfelsőbb helyről is kétségtelen nemesnek ösmertetett el. - Vasvármegyében Kőszegen lakott.. Feleségétől felsőbükki Nagy Annától a már említett fiai származtak. - Ezek közül:

II. Márton 1835-től 1838-ig a kőszegi járás főszolgabirája volt. Csömötén birtokolt. Maradékait nem ösmerjük.

IV. Ferencz (József-Dániel), sz. 1783. augusztus 8-án. Sali Zsófiát vette nőül.

Fia Pál (Károly-Antal), született 1814. márcz. 22. Kisfaludon. Felesége Bittó Etelka volt, a kitől 1844. május 21-én Dozmáton II. Nep. János (Miklós-Károly) nevü fia származott. - Ennek Moóry Apollóniától Kis-Kőrösön, 1875. január 11-én született fia II Imre, m. kir. csendőr hadnagy. Nemességét és a »verbói« praedikatum használatához való jogát a m. kir. belügymlnisterium 76372/1899. szám alatt igazolta.

Minthogy az ujabb nemzedékre vonatkozó adatokat a családtagok ismételt felhívásunk daczára sem küldötték be, a leszármazás nem tökéletes és bizonyára több rendbeli pótlásra szorul. - Nem tudtuk elhelyezni a táblázaton azt a Szluha Antalt sem, a ki Fejérvármegyének főszolgabirája, az 1836. évi országgyűlésen követe, majd kir. tanácsos és 1837-től 1848-ig a Jász-Kun kerületek főkapitánya volt. (Magyarország Családai X. 769./

Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás Nyitravármegyében Szluha Istvánt említi. Másik István vagy talán éppen ö, nevezett vármegye közönségétől 1779-ben nemesi bizonyítványt kapott, melyet fia Ádám 1802-ben Csongrádvármegyében kihirdettetett.

Ennek két fia maradt, nevezetesen: II. István és Ferencz, kiknek Csongrádvármegye 1818-ban nemesi bizonyítványt adott.

Szluha András lőcsei lakos 1754-55-ben Szepesvármegye kétségtelen nemesei között szerepel. (Orsz. Levéltár. Helytt, oszt.)

A család bárói és grófi czímerét a régi Nagy Iván illetőleg a Siebmacher-féle Wappenbuch (IV. k. 639-640. 1. taf. 449. a Királyi Könyvekben olvasható leírásnak megfelelően - mindössze egy pár lényegtelen eltéréssel közli.

Dr. Komáromy András.

---

296

Az 1754-55-ki országos nemesi összeirás.

Közli : Dr. Illéssy János.

Borsod vármegye.

Gvadányi Ádám gr., János gr. özvegye, Gyöngyössy István, Péter, Györgydeák Ferencz, Sámuel, Györgyik Imre, Győri Czakó Ferencz, István, János, András, Gyurkó András, Gergely, György (2), István, Márton. Hajdú János (2), Hajnal István (2), Hajpál Mihály, János, Miklós, Halász Takács Sámuel, Zsigmond, Hangya, l. Csiszár, Hankó Márton, Hanvay György, Harsanyi György, Harto (Szokolyai) József, Hasas András, Hatvany György, István, János, Hatvani Tóth özvegye. Havas Márton, Hegedűs (Tomcséni) György, Hegyi János, Hegymegi József, Her György (2), János, Hermán György, István, János, Heti (de eadem) Gergely, Hevessi Mihály, Hezel Márton, Hideg István, János (2), Hodossy (de eadem) Gáspár, Holló Mátyás, Mihály, Jakab, Gergely, Homonnay János, Horkay István (2), János (2), Horváth Mihály (2), Miklós, Péter, Zsigmond, István (4), Márton (2), János, Jánosné Bodó Mária, Hosszufalusy Sámuel, Zsigmond, Hubay István (2), Gergely, Mátyás, Hunyady László. Imri András, Imre, István (2), Mihály Ipi István, Isó Ambrus, András, István, János(2), Mihály, István özvegye, Ivány Sámuel, Ivanics Bálint, György, Izsák Nagy István. Jakab András, Gergely, János, Jámbor János, Janka István, Járdánházy György, Péter, István, Jászberényi Ferencz, Jekelfalussy (de eadem) Mihály, Jenei János, Jóczik Mihály (2), Péter, Jósa [Pankotai) István, Juhász György, István (3), János (2), Péter, Sámuel. Kádas András, János (3), Mátyás, Kajtor András, Kalass János, Miklós, Sándor, László, Ferencz, István, Kalla Mihály, Kálmán Péter (2), Gáspár, Kalo Gergely, József, Kapy (Kapivári) Ferencz, Karácsondi Ferencz, Pál özvegye. Kása György (2), István (2), Kassay Ferencz, János özvegye, István, Kátay Mihály, Ferencz, Katona János özvegye, János, Ferencz, Sándor özvegye. Katona, l. Mályi Katona, Kazay György, János (2), Mihály (2) , Kazinczi Nagy Mihály, András, Kecskeméti Miklós, Kecskeméti Nagy András, István, György, Kecskés Gábor, Keglevics (Buzini) József, Gábor gr. Kelemen Bálint, Mihály, Kenyeres János, Mihály, György, István, Kenyheczi István, János, Kerekes János, Kerékgyártó István, Miklós, Kerékgyártó Tóth Mihály, János, András, Kéri István, János, Márton özvegye. Király János (3), Márton, István 2), György (3), Gergely, Pál, Mihály, Király (Szatmári) György, Miklós, József, Pál Zsigmond, Ándrás, Kis András (4) Ferencz (6), Gergely (2) György (4), Imre (2), István (8), János (3), János özvegye, Márton (3), Mihály(16), Miklós, Péter (2), Tamás, 297 Kis (Boldogházi) Pál, Kiss, l. Ecsegi Kiss, Kiss, l. Egri Kiss, Kis, l. Somlyós-Kis, Kiss-Benedek Demeter, Bálint, Mátyás, János, András, Kis-Gergely István, János, Kobosiczky Sámuel, Kócsak András, István, Kocsordy István, Koczián Ferencz, Koczok András, Kókai, l. Kun, Kolosi András, István, Mihály, Komjáthy (de eadem) Imre, Koncsek (Dvoreki) Bernát, Koncz András, István, Konti György, János, Konyha János (2), Mihály, Kopácsy György, Pál, Mátyás, Kormos Imre, Demeter, István, András (2), Márton, Gáspár, Mihály, György, János, Pál, Mátyás, Korpás István, János, Kosdy János, György, Kosutt János, Péter, Kovács András (3), Ferencz (2), Ferencz özvegye, Gergely, György (5), György özvegye, István (9), János (8), Márton, Mátyás, Mihály (8), Miklós (3), Pál (2), Péter (2), Sámuel (4), Zsigmond, Kovács, l. Buga, Kovács, l. Fábri, Kovács, l. Füleki Kovács, Kovács, l. Sütő-Kovács, Kovács, l. Vályi Kovács, Kovács Szabó János özvegye, Kozáry György özvegye. Kozma János (2), Mihály, Körei Nagy László, Köszörűs György, Kriston Gergely, István, Mihály (2), János, Mátyás, Kubinyi (F. Kubini) László, Kulcsár György, János, Kun Mihály (2), Pál, István (2), János özvegye, Péter, Kun, máskép Kókai Ferencz, András (2) György, Mihály, Sámuel, István (2), Kutassy Lőrincz, Pál, Kürti István, János. Labancz, l. Szabó, Láczay (Kis Honti) Gábor, Lakatos János, Laksay István (2), János, Mihály, Lamos György, István, Lánczi Mihály, Lattvan (?) Ferencz, Lázár Ferencz, István, Márton, Lecsó Mihály, Lénárd Gergely, Márton, Mihály (2), Péter, Lengyel András, István (2), János, Gergely, Sámuel, Lenkey György, Mihály, András (2), István, János (2), Márton, Lipcsey István (3), Mihály (3), Liptai Faragó Péter, Lipták György, Ferencz, Mátyás, Zsigmond, Lévay Péter, Lónyay (de eadem) Gábor, Losonczi István, László, János özvegye, András, Lovas János, Lovász István (2), Zsigmond, András, János, Sándor, Lökös György, Mihály, István, Gergely, Sándor, Pál, András (2), Lövey György, János, Lukács István (2), János (2), Márton. Madarassy Elek, Ignácz, Madarász György, Magyary Gáspár, Majoros Péter, Majthényi (Keselőkői) Károly, Makay Gergely, István, János (2), György, Mihály, Pál, Makláry János, Mihály, Mátyás, Gergely, Malonyai Farkas, Mályi János, Mályi Katona István, János, Máriássy (Márkusfalvi) László, Márk István, Mihály (2), Márky András, Mózes, Márkus Mihály, Marsalkó János, Mihály, Márton István (4), Péter, Gergely, János, András, Marussi István, Mihály, András, Matulay István, Matulka János, Mátyássy György, János, Mátyus György, János (3), Gergely, István, Menessági György, István, 298 Menyihart Miklós (2), István (3), János (3), Zsigmond, Márton, Gáspár, György, Meskó (Széplaki) Jakab br. Mester András, Mészáros János, Mezey Márton, Mező Zsigmond, Mihály István (2), János, Benedek, Mihály Gavai István, Gergely, Miklós István, Márton, János, Miklóssy Mihály, György (2), Miklós, Mile Sámuel (2), Miléte Gergely (2), János, Pál, Balázs, Milkó Gáspár, Miskolczy Mihály (2), György, György özvegye, Mlinik Mátyás, Mlinkó Mátyás, Mocsáry (Bocsári) Balázs övegve. Módos Pál, Mohácsy Imre, Molnár András, Benedek, Gáspár, Gergely, György (3), György özvegye, István, (10), János (5), János özvegye, Márton, Mihály (8), Pál, Péter, Mónus János, Móricz György, Muraközy László, Zsigmond, Murányi István, János özvegye, András, Imre, Mátyás, Murányi Tóth István, János. Nagy Ádám özvegye, András (9), Balint, Benedek, Ferencz (3), Ferencz özvegye, Gergely, György (2), István (13), János (8), József, Márton (4), Mátyás (2), Mihály (7), Miklós (2), Pál (3), Péter (2), Nagy máskép Varga István, Nagy, l. Csécsi Nagy, Nagy, l. Izsák-Nagy, Nagy, l. Kazinczi Nagy, Nagy, l. Kecskeméti Nagy, Nagy, l. Körei Nagy, Nagy, 1. Poroszlai Nagy, Nagy, l. Putnoki Nagy, Nagy, l. Soltész Nagy, Nagy, l. Szalontai Nagy, Nagy, l. Tóth Nagy Nagy, l. Zérczi Nagy,

Nagy-Beregszászi Ferencz, Nagy-Csontos István, Nagy-Rácz János, Nagy-Stephan Pál, Gergely, István, Nagy-Tályai István, Nagyváthy Pál, Négyessy Pál, István, Sámuel, Tamás, András, József, Sámuel özvegye, György, János, Nemes András, János, Németh János (4), József, István (2), György, Albert, Mátyás, László, Imre, Nyárády János (2), László örökösei. Nyilas András, Ferencz, Nyirő István (2), Mátyás. Okolicsányi (de eadem) Antal, László, Olajos Pál (2), József, Oláh István, Olasz Ferencz, Ónodi András, Ónodi, l. Szabó-Onodi, Orbán Mihály, Ormos (Csicseri) László, Ornyi András, János, Oros György, István, Orosz (Csicseri) Pál, Oskó János, Mihály, Osvárd Mihály, Otrokocsi András, János, János özvegye, István, Óvári István, Ő, lásd Eö alatt is. Ördög János. Paksy (Paxi) István, Pál, András (2), János (2), Mihály, György, Palatics Ferencz, Palik Tamás, Palóczy János (2), Pál, Sámuel, István, Palugyay (de eadem) Ignácz, Pál-Ur Mihály, István, Pamlényi István, János, Mihály, Panyi János (2), Mihály, Pap István (7), Mihály (3), János (2), Sámuel, Márton, Albert, József, Papszász Mihály, János (2), György, István, l. Szász Pap alatt is. Pásti Márton (2), Pásztor György, János (3), Márton, István (2), Ferencz, Mihály, Pataky Ferencz (2), Pattantyús Imre, Paulikovics László, Péchy (Pécsujfalusi) Antal, Pető András, György, Marton, Petra Gergely, Mihály (2), Miklós, Petrák János, 299 Petruska Márton, Pettyke János, Pinczés András, Mihály (2), Plathy (Divéki és Nagypalugyai) Ábrahám, Imre, László, Pócsi István, Bálint, Pogány János (3), István, Pogonyi István, Pongrácz Pál, Ponus Bálint, Dávid, Gáspár (2), Mihály (2), Gergely, Poroszlai Nagy Benedek, István, János, Mihály özvegye, Possat Benedek, György (2), Péter, Pothurnyay (de eadem) András, Mihály, Puskó Ándrás, István, Putnoky (de eadem) Bálint, Imre, Putnoki Nagy András. Racsok György, Rácz Márton (2), Gábor (2), György (2), István (4), Mihály özv., Sámuel, János (4), Zsigmond, Ferencz, Pál, András (2), Mihály (3), Péter, Rácz, L. Nagy-Rácz, Ráczkevi István, Radvánszky (de eadem) László, Ragályi István (2), János, Mihály, Zsigmond, Ragályi (Kis Csoltói) Ferencz, László, Reményik András (2), Mihály, Répás István, János, Réti Ambrus (2), András (2), Ferencz, István, Reviczky János, Rósa Máté, Mátyás, Pál, György, Rottenstein Ferencz, Rőthi István, Orbán (2), Pál (2). Sáfár István, Safi György, Sallay András, Sándor István, Sárkány István, Pál, Sass György (2), András, Sebe István, Péter, Mihály, Sebő István, Séllyei István, János, Serényi (Kis Serényi) Armand gr., Seres Pál, András, János özv., Sándor, Simon István (7), Mihály (4), András (2), György (3), Pál, János, István özvegye, Márton, Sinka Gergely, György, Mihály, Miklós, Sipos György, István (2), János (2), Mihály, András, Bálint, Sissáry Gábor, Sógor Márton, Mihály (2), István, Soltész Nagy György, István, Solymosy István, Sólyom András, István, Pál (2) Miklós, Somlyós Kis Mihály, Somodi László, Ferencz (2), János, Péter, János özvegye. Sonkoly István, János, György, Mihály (2), Márton özvegye, Sóri Gábor özvegye, István, György özvegye, Zsigmond, Sós István (4), János 3), György (4), Miklós, Sós l. Czakó, Speck György,

Steinicher (Sánkfalvi) János (2),

Stephan István, János, l. Nagy alatt is,

Sturmány János,

Suba János,

Suhajda István,

Sulyok Mihály, András, János (2),

Süj József,

Sütő Miklós, Márton, Mihály (2), Péter, György (2), János (4), András, István (2),

Sütő Kovács János,

Szabó András, András özvegye, György (3), Gáspár özvegye, István (10), János (8), László, Márton (3), Mihály (7), Péter (2), Tamás, Zsigmond,

Szabó Onodi Mihálv, János, Ádám, Pál,

Szabó, máskép Labancz István,

Szabó, l. Beregszászi,

Szabó, l. Fodor Szabó,

Szabó, l. Kovács Szabó,

Szabó, l. Szepesi Szabó,

Szakmáry József,

Szalmásy János, Gergely András,

Szalontai Nagy János özvegye, András,

Szaniszló András, Ferencz, István, János.

Szarka György (3), Mihály (2), András,

Szász Zsigmond,

Szász Pap György özvegye, l. Papszász alatt is,

Szegedi János, István (2), Gáspár,

300 Szegő György (3), János, (3), Ferencz, István Sámuel, András, László, Dávid,

Székely András, István,

Szekeres István, Mihály,

Szél (Makói) János,

Szeleczky János,

Szeleczky (de eadem) György,

Szeles János,

Széles Mátyás,

Szemere György,

Szemere (de eadem) György, Zsigmond,

Szendi János,

Szent-Imrey (Krajnik Vajdai) András, Gábor, Mihály, Sámuel,

Szentmiklóssy Zsigmond,

Szentmiklósy (Primóczi) János, Ferencz,

Szentpétery János, János özvegye, Sámuel,

Szepessy (Négyesi) István, László, Zsigmond, Péter, Ferencz, György, Pál.

Szepesi Csizmadia István,

Szepesi Szabó Mihály, János,

Szerdahelyi György,

Szerencsi Mihály,

Szijj Imre, Ádám,

Szíjgyártó Mihály, István, Sámuel,

Szikszay János, Sámuel,

Szilágyi Ferencz, István,

Szilák István,

Szilvássy Pál, Mátyás, István (3), János, András,

Szinay János,

Szintay István, Mihály,

Szirmay (Cserneki és Sz. Besenyői) Tamás gr.,

Szirmay (de eadem) István,

Szívós István,

Szobonya András, Péter, Tamás, István, Ferencz, Miklós, György, Márton, János,

Szomodi János (2), Zsigmond, Sámuel,

Szontágh László, Szőke Pál, Péter, János,

Szőllősy Ferencz, Péter, Márton,

Sztrogh Mihály (2), András özv., János,

Szudy György, János, Ádám özvegye, István,

Szűcs András (3), János (2), Pál, Mihály, Márton (3), György, István (2),

Szűcs, l. Ecsegi,

Szűrszabó István.

Takács János, Dániel,

Takács, l. Halász Takács,

Takácsi Pál,

Tallián (Vizeki) Dávid, Pál-András,

Tályai Márton, András, Gáspár. István,

Tályai, l. Nagy Tályai,

Tamás Mihály,

Tanda János, Mihály,

Tankovics Sámuel,

Tar János (2), Márton,

Tarnyik András,

Tékes András, György, János (4), István (4), Márton,

Teleky Sámuel,

Tereky György,

Terney Ferencz,

Tillai Bálint,

Tiszta (Lipseni) Pál,

Tóbiás Mihály (3), Sándor, János, István (2),

Tolvaj Gáspár, János,

Tomka László, Ferencz özvegye,

Tomka (Tomkaházi) György,

Tornallyai (de eadem) János,

Tóth András (3), Béla, Ferencz, Ferencz özvegye, Gergely (2), Gergely özvegye, György (4), István (6), János (6), János özvegye, László 2), Márton, Mihály, Miklós, Pál özvegye, Péter (3), Sámuel,

Tóth, l. Ecsegi Tóth,

Tóth, l. Hatvani Tóth,

Tóth, l. Kerékgyártó Tóth,

Tóth, l. Murányi Tóth,

Tóth-Nagy István,

Tölczéki György, Mihály,

Török György, István (6), János (2), Ferencz, János özvegye, Péter,

Török (Szendrői) József,

Török, l. Eötvös Török,

Törös (Szabolcsi) Zsigmond özvegye,

Turcsányi András,

Túry Mihály özvegye,

Tuza Gergely, György, Mátyás,

Tűri Sámuel.

---

301

Hivatalos Értesítő.

A 7719/1899. sz. B. M. rendelet alapján.

A m. kir. belügyminister Guáry Miklós cs. és kir. kamarás Gabriella leányának ősfáját f. évi 65786/1899. szám alatt hlte-sitette.

A m. kir. belügyminister Szalatnay Justus Emánuel helvét evangelikus superintendens, velimi lakos és testvére Szalatnay Benjámin nagykereskedő, prágai lakos régi magyar nemességét és a »nagy-szalatnai" előnév használatához való jogát f. évi 83323/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Eületinczi Kelcz Sándor vattai lakos ősfáját f. évi 88373/1899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Leidenfrost Károly cs. és kir. tartalékos hadnagy nemességét és a »barsi" előnév használatához való jogát f. évi 94014/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Klobusiczi Klobusiczky Tibor cs. és kir. tartalékos huszárhadnagy, monostorpetri lakos ősfáját f. évi 104916/1899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Kozma Lajos m. kir. honvédfőhadnagy régi nemességét és a »felsótorjai« előnév használatához való jogát f. évi 105181/1899. szám alatt Igazolta.

A mi. kir. belügyminister Burza Árpád cs. és kir. főhadnagy régi nemességét f. évi 105959/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister kenesei Kenessey Zoltán küngősi lakos ősfáját f. évi 110233/1899. szám alatt hitelesítette.

A m. kir. belügyminister Cseh Ernő cs. és kir. tartalékos hadnagy régi nemességét f. évi 112779/1899. szám alatt Igazolta.

A m. kir. belügyminister Karkovány Ákos, egyéves önkéntes régi nemességét f. évi. 117481/1899. szám alatt Igazolta

A m. kir. belügyminister Bottka Géza cs. és kir. főhadnagy régi nemességét f. évi 117247/1899. szám alatt igazolta.

A m. kir. belügyminister Sipos Gyula m. kir. honvédszázados és Sipos Béla testvérek régi nemességét, valamint a »márkosfalvi« előnév használatához való jogát f. évi 117122/1899. .szám alatt Igazolta.

A. m. kir. belügyminister Kazay László cs. és kir. cz. fővadász régi nemességét f. évi 115446 1899. szám alatt Igazolta

A m. kir. belügyminister Bekény Gyula tartalékos hadapród régi nemességét és a »mikófalvi« előnév használatához való jogát f. évi 1120551899. sz. a. igazolta.

A 7719. / 1899. sz. B. M. rendelet értelmében látta

dr. Pauler Gyula s. k.

miniszteri tanácsos, országos fölevéltárnok.

---

302

Tárcza.

Jegyzéke a Heves vármegye levéltárában őrzött czímeres nemesleveleknek.

- Második közlemény. -

18. Ferenczffy András, neje Neszindelka Anna Mária nemességet kaptak III. Károlytól Bécsben 1716. évi augusztus hó 19-én és egyúttal ezen czímert:

Kék paizsban, hármas zöld halmon vörösruhás könyöklő férfikar görbe kardot tart; si.sakdí.sz: a paizsbeli könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Fótosi Gergely lasd Kyss István.

19. Fűr Bálint, neje Erzsébet, fiai Lukács, Gáspár Bécsben 1654. évi október hó 20-án III. Ferdinándtól a nemességgel együtt a következő czímert nyerték:

Kék paizsban, hármas zöld halmon hátsó lábain álló, kettős farkú oroszlán nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, baljában 3 búzakalászt, jobbjában (szőlőhöz való) metszőkést tart; Sisakdísz: 3 búzakalász; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1656. évi január hó 11-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1655. évi 1. szám alatt.

20. Gál György, testvérei: Gergely és Benedek II. Ferdinándnak Bécsben 1629. évi szeptember hó 13-án kelt adományozása folytán magyar nemességet s a következő czímert kapták:

Kék paizsban farkát lábai közé kunkorító griffmadár kiterjesztett szárnyakkal, nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, jobbjával meztelen kardot tart; Sisakdísz: növekvő oroszlán; takarók : ezüst-vörös, arany-kék.

Kihirdettetett 1630. évi január hó 21-én Borsodvármegyénél, s található: 1629. évi 3. szám alatt.

21. Gáll Mihály, neje Tóth Ilona, nemkülönben Tóth Ilonának első férjétől származott gyermekei Sándor András és Sándor Ilona nemesi rangra emeltettek Lipót által Bécsben 1690. évi márczius hó 12-én. czímerük:

Kék paizsban, zöld alapon jobbra fordult kettős farkú ágaskodó oroszlán nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel; Sisakdísz: két sasszárny között könyöklő vörösruhás férfikar karddal a kezében; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1690. évben Heves- és Külső-Szolnokvármegyénél. Található: 1690. év I. sz. a.

22. Gutthay (Gwtthay) Máté, ennek atyja András, fivérei György, Mihály, Gáspár nemességet nyertek Rudolftól Pozsonyban 1582. évi február hó 18-án következő czímerrel :

Kék paizsban, hármas zöld halmon természetes szinű bárányon vörösruhás, kardos, vörös töröksapkás majom ül, első lábaival dárdát tart, melyen vörös zászlócska látható; a zárt sisak dísze: zöld halom, melyből 3 fehér liliom nő ki; takarók: arany-kék, vörös-ezüst.

Kihirdettetett 1383. évben Nyitramegye által s feltalálható: 1582. számú iratoknál.

303 23. Heczeg Pál, neje Ilona, fia János, Feöldös Márton, fiai András, István, János megnemesíttettek II. Ferdinánd által Bécsben 1628. évi január hó 20-án s a következő czímert nyerték:

Osztott paizs, jobbról fekete, balról vörös színű a vörös mezőben griffmadár álló helyzetben, nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, kiterjesztett szárnyakkal, jobb lábával meztelen kardot tart; a fekete mezőben pyramis alakú sárga sáv (ék?), ennek aljában hármas zöld halom, melynek tetején arany csillag, s ugyanezen fekete mező felső sarkaiban két virágzó liliom; sisakdísz: kétoldalról sasszárnvak, melyek mindegyikéből virágzó liliom emelkedik ki, a két sasszárny között pedig a hármas halom az arany csillaggal; takarók: arany-fekete, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1629. évi szeptember hó 17-én Gömörvármegye által. Talalható:

1629. évi I. szám alatt.

Horváth alias Borsicz András lásd Borsicz néven.

24. Huszár Lászlónak, gyermekeinek és utódainak III. Ferdinánd Bécsben

1630. évi junius hó 17-én a magyar nemességet és a következő czímert adományozta:

Kék paizsban, zöld alapon vörösbe öltözött, sárga csizmás, fekete kalpagos vitéz

balkezét csípőjére teszi s jobbjában 3 arany buzakalászt tart; Sisakdísz: fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal és csőrében zöld olajággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1651.évi augusztus hó 31-én Ungvármegyében. Található: 1804. évi 848. szám alatt.

Ivanych János lásd Kalapáty András.

25. Jakab (középlaki) János, neje Zák Borbála, fiai István, György, Mihály, továbbá Dorincs alias Németh Gáspár és Márton mostohafiai, Erzsébet leánya III. Ferdinánd által Prágában 1632, évi október hó 26-án megnemesíttettek s ez alkalommal ezen czímert kapták:

Kék paizsban, zöld alapon vörösbe öltözött magyar harczos, oldalán kard csüng, maga előtt megkötözött kezű török foglyot hajt; Sisakdísz: növekvő oroszlán görbe kardot tart; takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Kihirdettetett 1634. évi szeptember hó 18-án Borsodvármegyében s feltalálható az 1839. évi hevesi cs. és kir. szolgabírósagi Iratoknál.

Jokmány György lásd Lőrincz Tamás.

26. Kakas Gergely gyermekei Mihály, János, Katalin 1681. évi julius hó 9-én Lipóttól magyar nemességet kaptak ezen czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon hátsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán jobb lábával felfelé szegezett nyilat tart; Sisakdísz: kakas, torkán átszegezett nyíllal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1681. évi október hó 8-án Heves- és Külső-Szolnokvármegyében Elhelyezve 1681. évi 89. szám alatt.

27. Kalapáty András, neje Orsolya, fiai Mihály, Albert, János, Jakab, sógora Ivanych János, ennek neje Kalapaty Ánna, fia Albert Bécsben 1636. évi január hó 20-án III. Ferdinándtól magyar nemesi ranggal a következő czímert kapták:

Kék paizsban zöld alapon gyors folyam, melyből egy oroszlán felfelé kunkorított kettős farkkal, nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel emelkedik ki és jobb lábával kardot tart; a paizs jobb felső sarkában félhold, bal sarkában arany csillag; sisakdísz : fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld ággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1636. évi szeptember hó 27-én Heves- és Külső-Szolnokvárme-gvében. Talalható: 1656. évi 2. szám alatt.

28. Kapczy Tamás, neje Chapó Ilona, fivére István, ennek neje Nagy Katalin megnemesíttettek III. Ferdinánd által Bécsben 1638. évi junius hó 19-én. czímerük:

304 Vörös paizsban zöld hármas halom, a két szélső halomról fölfelé emelkedő, vasba öltözött, könyökénél kissé kifelé hajlított egy-egy férfikar függőlegesen fölfelé egyenes kardot tartva; Sisakdísz: a paizsbeli két kar; takarók: arany-kék, ezüstvörös.

Kihirdettetett 1639. évi szeptember hó 5-én Abaújvármegyében, s található: 1638. évi I. szám alatt.

29. Katona Pál, neje Végh Katalin, ennek testvérei Végh István és András Régensburgban 1654. évben III. Ferdinánd által megnemesíttettek s czímerük:

Kék paizsban alul zöld hármas halom, a középsőn fehér galamb áll kiterjesztett szarnyakkal és csőrében olajágat tart; Sisakdísz: fehérgalamb, mint a paizsban; takarók: mindkét részről arany-ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1655. évi szeptember hó 15-én Sárosmegyében. E nemeslevél 3 darabra van szabdalva s 1824-ben Friedman József egri lakos ablaka volt vele beragasztva. Mi módon került ilyen barbar kezekbe ez armalis, nem tudható. A nemeslevél nem is teljes, mert a negyedik darab hiányzik belőle, s így csak részleges másolat készíthető róla. A czímerfestmény épen maradt. Található: 1824. évi 857. szám.

30. Kazay Tamás, neje Donka Erzsébet, gyermekei Mátyás, Marton, Ilona, továbbá Pap András Bécsben 1696. évi junius hó 1-én Lipóttól magyar nemességet nyertek következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon a fészekből előbüvó 3 fiókáját saját vérével tápláló pelikán madár; sisakdísz: ugyanaz; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1896. évi október hó 16-án Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Elhelyezve: 1696. évi 120. szám alatt.

31. Keszthely János, gyermekei Gábor, Imre, Eufrozina Speierben 1570. évi november hó 23-án II. Maximiliántól nemesi rangra emeltettek a következő czímerrel :

Kék paizsban zöld hármas halom, a középső magasabból kiemelkedik egy-tőből való 3 liliom, két oldalt nagy aranycsillag; sisakdísz: kettős farkú növekvő oroszlán jobblábával csillagot tart takarók: mindkét oldalról vörös-fehér-arany.

Kihirdettetett 1572. évben Pozsonyvármegyében. Található: 1707. évi 1. szám.

32. Kovách (kaáli) János, fivére Mihály, fia Mihály magyar nemességet kaptak II. Ferdinándtól Bécsben 1629. évi szeptember hó 10-én, a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon ágaskodó griff nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, kiterjesztett szárnyakkal s mellső jobblábával 3 nyilat tart, melyek hegyei fölfelé vannak szegezve; sisakdísz: tollazatával a pajzs baloldala felé fordított sasszárny, s ezt rézsút ezüst sáv szeli át, melyben hegyével fölfelé szegezett nyll látható; takarók: ezüst-vörös, arany-fekete.

Kihirdettetett 1629-ben, de a záradékból, az irás elmosódottsága miatt nem vehető ki, hogy hol? Újólag kihirdetve 1660. évben Szatmárvármegyében. Található: 1629. évi 4. szam alatt.

33. Kovách (de Vanya) Mihály, neje Futás Zsuzsanna, fivére István Pozsonyban 1649. évi május hó 3-án III. Ferdinándtól nemességet nyertek a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon 2 búzakéve, melyen jobb felé fordult oroszlán fekszik, a paizs közepén, a búzakéve mögött levelekkel és fürtökkel megrakott szőlőtőke is látható; Sisakdísz: ugyanaz, a mi a paizsban; takarók: arany-kék, ezüstvörös.

Kihirdettetett 1650. évben -Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1808. évi 667. et A. szám alatt.

305 34. Kovács (Kovacz) Péter, fiai György, Lukács, Jakab, Péter, Bécsben 1637. évi május 3-án III. Ferdinándtól nemességre emeltettek és a következő czímert nyerték:

Kék paizsban alul víz, benne darumadár, jobblábával követ tart; Sisakdísz: a paizsbeli daru; takarók: ezüst-vörös, arany kék.

Kihirdettetett 1639. évi január 4-én Gömörvármegyében. Található: 1637. év 2. szám alatt.

35. Körmendy Benedeket II. Miksa király Ebersdorfon 1572. évi május hó 3-án magyar nemesi rangra emelte s neki a következő czímert adományozta:

Fehér (ezüst) paizsban zöld alapon tölgyfák között (erdő!) jobbról vörösruhás török katona kifeszített íjjal a kezében, balról kékruhás magyar harczos lándzsáját a török torkának szegezi; a hadi koszorúval (?) díszített zárt sisak dísze: magyar vitéz vörös kalpagban ; takarók: fehér-vörös-kék mindkét részről.

Kihirdettetett 1572. évi szeptember hó 24-én Hontvármegyében. Található: 1572. évi iratoknál.

36. Körmös István, neje Ilona, fia Imre, fivére Péter, Katona Lukács (és Baly István?) Pozsonyban 1638. évi január 3-án III. Ferdinándtól nemességre emeltettek a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld halmon ágaskodó egyszarvú, a zárt sisak dísze: növekvő egyszarvú; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1639. évi január hó 12-én Borsodmegyében. E nemeslevélre a czímer nincs ráfestve s mint gyanús van félretéve. Valaki meg is hamisította ez armalist olyformán, hogy Baly István nevét, ki a nemeslevél kihirdetéséről szóló s Borsodmegye által kiállított nemesi testimoniálísban még nem szerepel, utólag beékelte. Azonban a nemeslevél nem veszti érvényét azokra nézve, kik ezáltal valóban nemességet nyertek. Található: 1764. évi 2. et 66. szám alatt.

Katona Lukács lásd Körmös István.

37. Kyss István s általa Kyss másként Fótosy Gergely, fia Pál, fivérei Gáspár, Péter Pozsonyban 1659. évi augusztus hó 21-én Lipót által magyar nemességre emeltetvén, a következő czímert nyerik:

Kék paizsban zöld alapon ágaskodó kétfarku oroszlán jobblábával görbe kardot tart; Sisakdísz: fehér galamb kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld pálmaággal; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1660. évi január 5-én Abaújvármegyében. Található: 1659. évi 10. .szam alatt.

38. Lőrincz (de Altorja) János, fivérei Miklós, László s ezek feleségei és gyermekei Lipóttól Bécsben 1703. évi április 23-án nemességet nyertek s a következő czímert hozzá:

Kék paizsban zöld alapon arany korona fölött vasba öltözött könyöklő kar vörös zászlót tart; Sisakdísz: a paizsbeli könyöklő kar görbe kardot tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1703. évi deczember 31-én Háromszéken. Elhelyezve: 1806. évi 625. szám alatt.

39. Lőrincz Tamás, fivérei Máté, György és Jokmány György nemességet nyertek III. Ferdinándtól Bécsben 1651. évi november hó 29-én. czímerük a következő:

Kék paizsban zöld alapon ágaskodó oroszlán jobblábával görbe kardot tart; sisakdísz: a paizsbeli oroszlán növekvően; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1652. év január havában Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1828. évi iratoknál.

40. Missaly Jánosnak Lipót király Bécsben (1661? április 11-én nemességet adományozott következő czímerrel:

306 Kék paizsban zöld alapon két sasszárny között lévő arany koronán pánczélos kar könyököl, mely markában fölfelé irányított kardot tart; Sisakdísz: egyenes kardot tartó növekvő oroszlán; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1661. május 31-én Zemplénvármegyében s feltalálható: 1774. évi 2. et A. szám alatt.

41. Nagy István, neje Kada Ilona, fia István és Szilvássy Pál Bécsben 1665. évi február hó 10-én Lipót által megnemesíttettek. czímerük:

Kék paizsban zöld alapon fehér lovon ülő vörös ruhás vitéz jobbjában kardot tart, melynek hegyére török fő van szúrva; Sisakdísz: vörös ruhás könyöklő kar, kezében plsztolylyal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1663. évi szeptember 11-én Heves- és Külső-Szolnokvármegvében. Található: 1663. évi 6. szám alatt.

42. Nagy Mihály Chuchy László magyar nemesi rangra emeltettek II. Ferdinánd által Bécsben 1633. évi október 22-én s ez alkalommal a kővetkező czímert nyerték

Kék paizsban zöld alapon kettős farkú oroszlán nyitott szájjal kiöltött vörös nyelvvel, jobblábával egyenes kardot tart; sisakdísz: a paizsbeli oroszlán növekvően; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1634. évi február 14-én Borsodmegyében. Elhelyezve: 1633. évi I. .szám alatt.

43. Nagy Mihály, nővére Erzsébet, ennek fia János, Vas István és Hagymásy-Anna Bécsben 1678. évi augusztus 3-án Lipót által megnemesíttettek a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon ágaskodó oroszlán jobblábával kardot tart; Sisakdísz: vasba öltözött könyöklő kar karddal a kezében; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1678. évi augusztus 29-én Nógrádvármegyében s feltalálható: 1679. évi 70- szám alatt.

44. Nagyfejeő Mihály, neje Tóth Erzsébet, fiai Péter, Mátyás Ebersdorfon 1637. évi október 22-én III. Ferdinándtól a nemesi ranggal a következő czímert nyerték:

Kék paizsban hármas zöld halmon ágaskodó kettős farkú oroszlán nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, jobblábával liliomot tart; Sisakdísz: a paizsbeli oroszlán; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1638. junius 30-án Hevesvármegyében s elhelyezve: 1637. évi 3. szám alatt.

Németh alias Czernel de Misloka lásd Czernel néven.

Pap András lásd Kazay Tamás.

43. Péchi (Andréffy) János, fivére Ferencz, ennek fia Miklós I. Ferdinándtól 1559. évben magyar nemességet nyertek a következő czímerrel:

Vízszintesen kettészelt paizs, a felsőmező arany, az alsó kék, a paizs aljában 3 sárga liliom, melyen fehér galamb áll (akként, hogy lábal és farka még az alsó kék mezőben vannak) kiterjesztett szárnyakkal és csőrében bogyókkal terhelt olajágat tart; Sisakdísz: a paizsbeli galamb; takarók: arany-ezüst-kék mindkét részen.

Kihirdetési zaradék a nemeslevélen nincs. Péchi János pécsi származású volt és a nemességet irodalmi tevékenységeért, Verancsics Antal egri püspök oldala mellett teljesített kiváló politikai érdemeiért, nagy tudományáért, tiszta életéért nyerte. Az Andréffy melléknevet (praedikatum?), mint András utódja, megkülönböztetésül nyerte. Található: 1807. évi 476 et. A. szám.

46. Pétermányi Mihály és Ádám testvérek, Mihály neje Karloni Teréz, fiai Mihály, Ignácz, lányai Teréz, Erzsébet, továbbá Ádám neje Radler Katalin, fiai Imre, János, leányai Julianna, Josepha Bécsben 1760. évi november 25-én Maria Terézia által megnemesíttettek s ez alkalommal a következő czímert nyerték :

307 Vízszintesen kettéosztott pajzs, melynek felsőrésze függőlegesen ismét ketté van szelve, felül a jobboldali ezüst mezőben csonka tölgyfatörzs, melynek jobbfelül kinyúló ága le van vágva, balfelől egy előágacska hajlik ki belőle, és az alatta lévő odúból a méhek nagy serege repül elő s az egész ezüst mezőt ellepi; a baloldali vörös mezőben fehér galamb áll, csőrében arany írótóll van; az alsó kék mezőben jobbra fordult futó oroszlán a vele szembejövő farkast első jobblábával megragadja; sisakdísz: csőrében arany írótollat tartó fehér galamb; takarók: aram-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1761. évi április 20-án Vasvármegyében és 1761. évi augusztus

2 5-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Található: 1761. évi 139. szám.

Sándor András lásd Gál Mihály.

47. Sebestyén (de Nagy Tálya) Lőrincz nemességet nyert II. Mátyástól a követ-kező czímerrel:

Kék paizsban zöld halmon férfialak görbe kardot tart; Sisakdísz: ugyanaz; takarók: arany-kék, mindkét oldalról.

A nemeslevél barna festékkel le van öntve s szövege csaknem teljesen olvashatatlan. Található: 1801. évi 643. szám alatt.

48. Simon András, fivérei János, Péter, Mihály Pozsonyban 1655. évi márczius 20-án III. Ferdinándtól magyar nemesi rangot nyertek. czímerük:

Kék paizsban zöld alapon jobbra fordult ugró-szarvas; Sisakdísz: egyszarvú növekvően ; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdetési záradék az armalison nincs. Található: 1814. évi 4. szám alatt.

49. Smeltzer János, anyja Bríckczin Mária, neje Erzsébet, fivére Tóbiás meg-nemesíttettek II. Ferdinánd által Bécsben 1631. évi november 22-én s a következő czímert nyerték:

Kék paizsban zöld alapon sötétkék ruhás főnélkülí férfiharczos jobbtérdén térdel, jobb kezében görbe, balkezében egyenes kardot tart, melle vörös zászló nyelével van átszegezve, az alak levágott feje pedig a bal alsó sarokban látszik; sisakdísz: vasba öltözött könyöklő kar egyenes kardot tart, melynek markolatánál aranykorona szemlélhető; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1632. évi november 27-én Sárosmegyében s feltalálható: 1777. évi 2. et A. szam alatt.

Stiber István lásd: Szőllősi Benedek.

Szabö Balint lásd: Szőllősi Benedek.

50. Szabó (losonczi) Imre András, neje Szél Katalin, leánya: Sára Bécsben 1693. október 9-én Lipóttól nemességet nyertek a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon jobb felé futó farkas; Sisakdísz: kékruhás könyöklő kar 3 buzakalaszt tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1694. évi márczius 27-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Elhelyezve: 1693. évi 133. szám alatt.

51. Szaniszló Mátyás, neje Cseh Anna, fivérei György, Albert, István, György neje Zeke Ilona, Albert neje Horváth Peczkovich Katalin," István neje Szabó Anna megnemesíttettek Lipót által Bécsben 1672. évi február 16-án. czímerük:

Kék paizsban zöld alapon farkát lábai közé kunkorító, első jobblábával ekevasat tartó griffmadar áll kiterjesztett szárnyakkal, kiöltött vörös nyelvvel; sisakdísz: kettős farkú, 3 nyilat tartó növekvő oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1672. évi június 22-én Heves- és Külső-Szolnokvármegyében. Elhelyezve: 1672. évi 17. szám alatt.

52. Szevötes (Szövetes) Gergely, neje Major Margit, fivérei Péter, Mihály, ennek neje Czika Anna, s ezek gyermekei .Maté, Míhalv. István, János Bécsben 1631. évi deczember 7-én II. Ferdinándtól a nemességgel együtt a következő czímert nyerték:

Kék paizsban zöld alapon fiatal harczos vörös- ruhában, sárga csizmákban,

3 darutollal díszített magyar kalpagban, két kezében kifeszített íjat lövésre készen tart; sisakdísz: ugyanaz; takarók: vörös-kék mindkét felől.

308 Kihirdettetett 1632. évi márczius 16-án Borsodmegyében, s feltalálható: 1814. évi 267. et C. szám alatt.

Szilvássy Pál lásd Nagy István.

51 Szőllősi Benedeknek, Szabó Balintnak, Stiber Istvánnak II. Ferdinánd Bécsben 1628. évi deczember 19-én a magyar nemességet a következő czímerrel adományozta:

Kék paizsban zöld mező, rajta oroszlán nyitott szájjal, kiöltött vörös nyelvvel, hátul felkunkorított farkkal, jobblábával hegyével lefelé irányított nyilat tart; sisakdísz : a paizsbeli oroszlán növekedőben; takarók: arany-kék mindkét felöl.

Kihirdettetett 1639. évi június 13-án Szabolcsvármegyében, s feltalálható: 1629. évi 2. szám alatt.

34. Thuri Pál, neje Pápay Anna, fiai István, András magyar nemességet nyertek II Ferdinándtól Sopronban 1635. évi február 7-én. czímerük:

Kék paizsban alul tó, melyből szikla emelkedik ki, ennek tetején a pajzs jobboldala felé fordult, csőrében olajágat tartó fehér galamb áll; sisakdísz: vörösruhás könyöklő kar kezében babérkoszorú; takarók: arany-kék, vörös-ezüst.

Kihirdettetett 1647. évi április 28-án Abaújvármegyében. Található: 1633. évi I. szám alatt.

33. Törey Andrást Lipót király Bécsben 1676. márczius 7-én nemesi rangra emelte a következő czímerrel:

Kék paizsban zöld alapon vörösruhás, sárga csizmás magyar férfiharczos jobbjában egyenes kardot tart; Sisakdísz: kettős farkú növekvő oroszlán jobblábával egyenes kardot tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1676. évi április 16-án Barsvármegyében. Található: 1676. évi 47. szám alatt.

Wr György lásd Zech de Zerechen Gergely.

Vas István lásd Nagy Mihály.

Végh István lásd Katona Pál.

36. Viza Pál, neje Szöllösl Magdolna nemességet nyertek VI. Károlytól Laxemburgban 1715. május 13-án. czímerük:

Kék paizsban zöld alapon álló medve jobbjával 3 buzakalászt tart; Sisakdísz: csőrében zöld lombot tartó seregély; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kihirdettetett 1716. január 4-én Heves- és Külsö-Szolnokvármegyében. Elhelyezve: 1716. évi 16. szám alatt.

37. Zegy (de Zerechen) Gergely, neje Sárkán Zsófia, gyermekei János, Márton, nővére Margit, ennek néhai Wr György férjétől származott Mihály, István, György, Erzsébet nevű gyermekei II. Rudolftól Prágaban 1392. április 3-án nemességet nyertek a következő czímerrel:

Ezüst jobbharánt gerenda által két részre osztott paizs, melynek felsőrésze kék, alsórésze sárga; a paizs alján zöld mező felett (az egész paizsban) férfialak vörös ruhában, violaszín nadrágban, kalap nélkül, s jobbjában szerecsenfőt tart; a zárt sisak dísze: a paizsbeli alak növekvően; takarók: vörös-fehér, arany-kék.

Kihirdettetett 1592. évben Győrmegyében. Található: 1809. évi 766. szám alatt.

Közli: Orosz Ernő.

A NAGY IVÁN Családtörténeti Értesítő 1899-ik évfolyama díszes kötésben 6 osztr. ért. forintért megrendelhető a kiadóhivatalban.

309

NÉVMUTATÓ

A „NAGY IVÁN" CSALÁDTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ I. KÖTETÉHEZ.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA :KOVÁSSY ELEMÉR.

A Aba de Barantal => 104 Abádi => 239 Abaffy => 83 Abbiate báró => 13 Abel => 12 Abel de Székesfehérvár => 192 Abhorti => 239 Abonyi => 36 - 239 Abos de Borsova => 192 Abraham => 36 - 54 Abrahámffy => 54 - 83 Abrahami => 191 Abrahámovics => 53 Abrahamov => 122 Abrámovich => 144 Actoffer => 53 Ács => 13 - 122 - 202 - 239 Ács, alias Kis => 190 Ács Nagy => 239 Aczél => 239 Ádám => 239 Adamich => 144 Ádámovich => 122 Ádámovics => 123 Adány => 202 Adda => 53 Adelfy => 11 Adelsberg Nemeshegyi jabukai => 145 Adonyi => 55 Adorján => 13 - 239 Adudich => 105 Aeigler Szemző (Kamjonkai) ________- 146 Affra => 239 Agárdi => 202 Agatin => 245 Ágh => 167 Agich => 145 Agner => 11 Ágoston => 142 - 192 - 240 Agustich => 10 Ahlefeld => 192 Ajtay => 202 Akocs => 167 Akomer, máskép Romhányi => 12 Ákossy => 167 Alaghy => 57 - 97 - 129 - 185 - 217 - 260 Alattyáni => 240 Albert => 36 - 240 Albuj => 202 Alaxay => 57 Alexievich => 103 Alexits (Felménesi) => 144 Alexius => 36 Aliaga => 122 Allásy => 141 Almásy gr. => 55 Almásy => 170 - 202 Almásy (Zsadányi) => 240 Almásy deZsadány et TörökSzent-Miklós báró => 143 Almássy => 191 Alvinczy => 170 - 202 Amadé de Várkony gr. => 56 Ambró => 167 Ambrosy => 83 Ambrosovics => 54 Ambrosovszky => 54 Ambrozy de Séden báró => 146 Ambrus => 202 Amicis Jaiczai és Bielai gr. => 53 Anastasievics Szabó => 104 Anchely => 105 Anderkó => 240 Ando => 240 Andor de Komolla => 191 Andrási => 191 Andrássy => 36 - 83 - 170 - 202 - 240 Andrássy báró => 142 Andrássy de Szent-Király gróf => 55 - 56 Andreánszky => 36 Andreanszky (de eadem) => 240 Andreevics (Priszakai) => 142 Andreovich => 54 Andreovics => 106 Andrla => 54 Androcha »ab Andros dominus de Supnicza« báró => 10 Anga => 240 Angerffy => 105 Angyal => 36 Angyalos => 190 Angyalosi => 170 Anka, alias Szeleczkei => 191 Annich => 106 Ansznorentaxner => 240 Antal => 10 - 190 - 191 - 193 - 202 - 240 Antal de Csík-Szentimre => 192 Antal de Sztojkafalva => 190 Antalfy => 202 - 240 Antalóczy => 170 Antolich => 143 Antonovich => 53 Antonovics => 122 Apagyi => 170 Apostol => 36 - 170 Apostoli => 11 Apostolli => 191 Appel (Kapocsányi) => 143 Appony (de Nagy-Appony) báró => 9 - 12 - 52 Apponyi gr. => 141 Arany => 202 Aranyas => 36 - 240 Aranyossy (Torbászi) => 145 Arató => 167 Arczy => 53 Ardrich => 57 Argay => 104 Ari, máskép Takács => 202 Arizi => 105 Arnótfalvy (Klein) => 112 Arokszállásy => 240 Arotin => 55 Árpássi, másként Gersti => 11 Ársits => 142 Árvai => 240 Ásboth => 11 - 174 Ast de Astemberg => 144 Asterer => 10 Aszalay => 240 Aszalós => 240 Aszimarkovics => 122 Aszmann => 103 Asszony => 36 Asszu => 240 Asztalos => 240 Asztalos de Zilah => 190 Asztry (Sosdiai) => 146 Athanáskovich => 12 Athanasievics => 106 Athanaszievich => 103 Augusti => 12 Augustich => 10 Avakumovics => 103 B Babocsay => 36 Bábolnay => 202 Babonay => 245 Babos => 202 - 240 Baboss => 1 -67 Bacskády => 167 Bácsmegyei => 122 Bacsó => 240 Bodnár => 76 Bagdi => 202 Baghi => 170 Baghy => 243 Bagi => 36 Bagliano (Dansudonai) gr. => 271 Bagoly => 202 - 240 Bagolyi => 307 Bagosi => 170 Bagosy => 202 Bagossy => 36 Bay (Bábái) => 240 Bajczy => 122 Bajkay => 167 Bajkay, lásd Gaal => 167 Bajnóczy => 83 Bajnok => 240 Bajó => 202 Bajtsy => 83 Bajusz => 36 Bak => 202 Bakó => 36 - 170 - 202 - 240 Bakos => 36 - 83 - 202 - 240 - 245 Baksa => 202 Baksi => 36 Balajthy => 240 Balásdeák => 240 Balásházi => 202 Balási => 170 Balassa de Gyarmath gr. => 223 Balasti => 36 Balázsi => 202 Balázsovics => 202 Balibán => 202 Bálinth => 273 Bálinthy => 240 Balkay => 202 Balku => 202 Balla => 36 - 123 - 240 Balog => 274 Balogh => 36 - 83 - 122 - 123 - 167 - 170 - 202 - 240 - 274 Balogh de Arda => 275 Balogh de Paraznya => 223 Balogh, lásd Sápi Balogh => 202 Balogh, lásd Tatay => 202 Balogh de Zilah => 275 Baloghi => 202 Ballovics => 123 Bán => 36 - 167 - 240 Bán, alias Felvinczy => 272 Bana => 123 - 240 Bánffy gr. => 202 Bankházv, lásd Kovács => 167 Banki => 272 Bankós => 273 Bánóczy => 202 Banoghli => 272 Banovics => 167 Bányai => 36 - 240 Bányai Knapp => 70 Bányász => 273 Barakonyi => 240 Bárány => 202 Baranyai => 123 - 167 Bárányi => 36 - 202 - 240 Barasevics => 122 Baráth => 270 Barató => 240 Barcsa => 37 - 202 Barcsay => 202 Bárczay (Bárczai) => 37 Barczán => 202 Bárczi => 202 Barczikay (de eadem) => 240 Bárdos => 37 - 240 Barrich => 122 Barilich, máskép Botlits => 91 Barinics => 271 Barkassy => 240 Barkóczy (Szalai) gr. => 170 Barkóczy (Szalai) báró => 270 Barlogh => 37 Barmos => 202 Barna => 240 Barnabaccus => 225 Barogh => 202 Baróth => 270 Barothy => 202 Barothy, máskép Nussborn vagy Russborn => 91 Barsich => 226 Bársony => 202 - 240 Barta => 240 Bartha => 202 Bartha vendég => 240 Bartal => 167 Bartók (Görgei) => 240 Bartus => 240 Barzizius => 271 Basendorff in Pfinczegg => 224 Basich => 226 Basó => 240 Bátsfalusi, alias Gyerkó => 272 Batthiáni gr. => 223 Battyhiányi => 223 Batho => 240 Bátory Sigray => 15 Bátory => 202 Batrin => 202 Batrini => 83 Bazsó => 37 Becskeházy => 37 - 240 Becskereki => 202 Bede => 202 - 240 Bedecs => 240 Bedeö => 170 Bedik báró => 225 Bednárovich => 246 Begányi => 202 - 273 Bégányi Bégányi => 170 Beke => 37 - 83 - 123 Bekény (Mikófalvi) => 240 - 301 Béki => 37 Bélay => 83 - 167 Belényesi => 170 - 202 Beleznay => 202 Beliczay => 202 Bellusy => 167 Bélteki, alias Murecsán => 274 Bémcr báró => 170 Bencsik => 37 - 240 Bencsik de Huszt => 273 Bencz (Veniczei} => 83 Bende => 37 - 170 - 202 - 240 Bene => 202 - 240 Benedek => 240 - 273 Bengyörgy => 240 Beniczky => 167 Benke => 37 - 170 - 202 - 240 Benkó => 25 Benkovics => 167 - 240 Benkö => 202 Benyó => 37 - 240 Benyovszky => 167 Beöthy => 202 Berchenyi báró => 223 Berczik => 37 Berde => 202 Berecz => 122 - 240 - 246 Bereczk => 240 Bereczki => 202 Bereczkó => 240 Beregszászi Szabó => 240 Beregszászi, l. N.-Beregszászi => 240 Beregszászy => 170 - 240 Berey => 202 Berencsy => 240 Berényi gr. => 167 BerényiKarancsberénvi) gr. => 170 Beretki => 240 Berhelyi (Kisbosvai) => 285 Berke => 202 Berki => 37 Berkó => 122 - 170 Bernárd => 123 Bernáth => 37 Bersényi => 37 Berthóthy (Bertoti) => 37 Bertók => 240 Berva => 83 Berze => 246 Berzy => 240 Bésán => 123 Bese => 202 Besse => 167 Bessenyey => 170 Beszterczey => 37 Bethlen gr. => 202 Betske => 273 Bezerédi Bezerédj => 173 Biczó => 122 - 167 Bigai => 202 Bige => 202 Bihary => 202 - 240 Bihary de Felhéviz => 224 Biliczky => 37 Biró => 202 Biroveczky => 167 Bizony => 240 Blaskovich (Ebeczki) => 147 - 149 Bócz => 167 Bochics => 225 Boczkó => 83 - 272 Boczor => 122 Bobronovszki => 37 Bodgál => 37 Boderlicza => 122 Bódi => 202 Bodis => 240 Bodnár => 37 - 76 - 240 Bodó => 170 - 240 , 270 Bodog => 240 Bodolay => 37 - 240 Bodon => 240 Bodvay => 37 Bogdándi alias Szabó => 275 Bogolyi => 37 Bohus => 83 Bok => 240 Boka => 240 Boki => 225 Bokocs de Visk => 273 Bokross => 167 Bokta => 37 Boldisár => 37 Boldizsár => 240 Bolgár => 202 Bolyki (de eadem) => 240 Boncz => 270 Bonczos => 202 Bondics => 202 Bonicz => 83 Bónis => 37 - 202 Bonyhai, alias Simon => 272 Bor => 240 Borbély => 37 - 202 - 240 - 274 Borbély, lásd Csonka => 170 Borbereki => 203 Borbereki, lásd Szaniszló => 214 Bory => 167 Bornemissza => 170 Bornemissza de Kerelö-Szent-Pál => 274 Boronkay => 202 Boros => 202 - 241 Borra => 275 Bors => 85 - 197 Borsa => 241 Borsicz, alias Horváth => 246 Borsos => 202 Borsovai => 202 Borza => 122 - 241 Borzos => 202 Bosnyák => 83 - 170 - 241 Bossányi => 167 - 202 Bossányi báró => 167 Bota => 241 Botgál => 241 Both => 241 Botka => 168 - 202 Bottka => 301 Botlik => 122 Botrágyi => 17 Bozik => 241 Bozó => 123 Bozóky => 168 Bozsa => 202 Bökönyi => 202 Böller => 241 Bönninghausen => 224 Bönyei => 171 Bör => 37 - 203 Böszörményi => 203 Branyik => 168 Brankovich => 271 Brankovics báró => 225 Branovácski => 122 Bredai => 37 Brestyánszky => 122 Breznay => 37 Brogyány => 168 Buchenberg báró => 274 Bucsányi => 168 Bucsi => 203 Buda => 37 Budaházy => 37 - 203 Budai de Berecztelke => 272 Buday => 83 - 171 - 203 - 241 Buga => 37 - 203 - 221 Buga Kovács => 241 Bukó => 241 Bukovinszky => 83 Bulyáki => 168 Burián => 84 Burza => 122 - 301 Busa => 241 Butkay => 37 Buttintrochus => 225 Buza => 37 - 241 Búzás Batczó => 246 Buzgány => 241 Buzik => 241 Buzma => 168 Buxa => 275 Büdöskuthy => 203 Bük (Felsőpulyai) => 241 C Chapó => 247 Cherney => 247 Chiepreghy => 247 Chuchy, lásd Nagy => 24 - Comáromy => 37 Csabay => 241 Csajkos => 37 Csáki => 241 Csáky => 37 - 168 - 203 Csáky (Keresszegi) gr. => 241 Csanádi => 122 Csanády => 203 Csanaky => 171 Csanki => 168 Csányi => 123 Csaplovics => 84 - 168 Csapó => 241 Császár => 203 Csatári => 171 - 203 Csathó => 37 - 203 Csáti => 241 Csató => 241 Csató Figey => 241 Csebi => 37 Csécsei => 37 Csécsi Nagy => 241 Cseh => 37 - 168 - 203 - 241 - 301 Csehi => 37 - 241 Csehovics => 37 Csejtey => 122 Csejthei => 168 Csemniczky => 37 Csengery => 37 - 203 - 241 Csépány (de eadem) => 241 Csépányi => 241 Csepreghy => 168 - 171 Csepregi => 241 Cserepes => 170 Csermák => 168 Csernyánszky => 203 Csernovics => 83 - 122 Csete => 203 Csetkovics => 17 Csetneky => 37 Csiba => 122 Csicseri => 203 Csiffi => 203 Csik => 241 Csiszár => 241 Csiszár Hangya => 241 Csitneky => 241 Csizy => 37 - 241 Csizmadia => 203 - 241 Csodó => 241 Csóka => 122 - 241 Csokai => 203 Csokity => 122 Csoltán => 203 Csoma => 37 Csomós => 241 Csonka => 168 Csonka, máskép Borbély => 171 Csontó => 168 - 241 Csontos => 37 - 241 Csontos, lásd Nagy Csontos => 241 Csorba => 37 - 241 Csotai => 241 Csotka => 203 - 241 Csörge => 37 Csuha => 171 - 203 Csuka => 203 - 241 Csupor => 122 Csuport => 170 Csuta => 203 Csutka => 84 Csuzy => 168 Czakó => 241 Czakó, lásd Győri Czakó => 241 Czakó, máskép Sóss => 241 Czeglédy => 37 - 203 - 241 Czeke => 37 - 241 Czékus => 37 - 241 Czelczer => 37 Czene => 241 Czeper => 3 /- 241 Czernell, alias Németh (de Misioka) => 247 Cziáky => 37 - 241 Cziczó => 241 Czicgler => 124 Czikó => 241 czímer => 168 Czindery => 123 Czindom => 241 Czipós => 203 Cziriák => 123 Cziriáky => 37 Czirják => 203 Czobor => 241 Czövek => 37 Czövek, máskép Fülep => 241 D Dacsó => 37 Dayka (keserűi) => 213 Dancs => 171 - 24 l Dancs Körössy => 37 Dancsházy => 243 Dancsi => 203 Dancsik => 241 Dankó (Rutkai) => 241 Dapsi => 241 Darvas (Nagyréti) => 241 Dávid => 84 - 203 Dávid, máskép Lévai => 241 Deák => 203 - 241 Deákyi => 241 Debreczeni => 37 Debreczenyi => 203 - 241 Deczky => 203 Dedinszky => 84 Deli => 241 Delley => 241 Deme => 37 - 168 - 241 Demeczky => 37 Demény => 168 Demeter => 168 - 241 Demjéndi => 203 Dengelegi => 203 Derecskey => 241 Derecsky => 241 Deres => 241 Desőffy => 171 Desöffy (Cserneki) => 37 Décsey => 203 Dékány => 247 Dér => 171 Dési => 37 Dévay => 171 Dibáczy => 203 Dienes => 37 - 168 - 241 Diós => 37 Diósi => 215 Dióssy => 37 - 168 Disznós => 37 Ditrichstein gr. => 203 Dlohuliczky => 84 Dobay (Dobai) => 37 - 241 Dobecz => 241 Doby (Földi) => 198 Dobó => 241 Doboczy => 241 Dobos => 37 - 203 Dobozy => 241 Dobra => 171 Dobronoky => 37 Dobrosi => 241 Dobsa => 203 Dobza => 37 Dohos => 37 Dohori => 203 Doka => 168 Dolinay => 171 - 203 Domhády => 171 Dombay => 168 Dombi => 37 Domján => 202 Domokos => 203 Domokossy => 171 Domolczi, máskép Elek => 241 Donáth => 37 - 203 Donga => 241 Donkó => 242 Dora, máskép Szabó => 168 Dormány => 203 Domics, alias Németh => 247 Dorosávcsevics => 123 Dosa => 122 Dömötör => 123 Döry => 171 Dóry (Jobaházi) báró => 242 Dralepszkai, lásd Horváth => 158 Draskóczy => 203 Dráveczky => 203 Dráveczky de eadem => 193 - 242 Dubovszky => 84 Dudvorszky => 122 Dulai => 83 Dvoreczky => 83 E Ebeczki, lásd Blaskovich => 147 Ecsedi => 203 Ecsegi => 242 Ecsegi Kiss => 242 Ecsegi, máskép Szűcs => 242 Ecsegi Tóth => 242 Eczeth => 168 Edelspacher => 83 Egeressi => 203 Egri => 37 - 171 - 242 Egri Kis => 242 Egyed => 83 - 123 - 242 Elek => 37 - 203 - 242 Elek, lásd Domolczy => 242 Elesréthi => 37 Emödy => 168 Eödönffy => 203 Eördögh => 171 Eössy => 203 Eöszy => 203 Eötvös => 171 - 242 Eötvös Lévay => 203 Eötvös Török => 242 Eperjesi => 37 Eperjessy => 242 Erdélyi => 37 - 203 - 242 Erdődy gr. => 169 Erdődy => 123 - 171 - 203 - 242 Erdős => 203 - 242 - 247 Erős => 242 Esztergomi => 242 Eszterházy (Galánthai) herczeg és gróf => 168 - 203 Éva => 123 F Fábián => 37 - 171 - 203 Fábián, lásd Fejér => 203 Fabik => 242 Fábri Kovács => 242 Fábry => 168 - 203 Fáy (Fái) => 37 - 242 Fayth => 248 Fakó (Nemesdédi) => 242 Faludy (Szentléleki) => 83 Faragó => 37 - 242 Faragó, lásd Liptai => 242 Farkas => 37 - 123 - 168 - 203 - 242 - 247 Farkas (Farkasfalvi) => 173 Farkas, máskép Vigh => 203 Faskó => 170 Fazekas => 37 - 171 - 242 Fegyverneky => 242 Fehér => 168 - 203 Fehérváry => 168 Feja => 168 Fejér => 37 - 242 Fejér, máskép Fábián => 203 Fejérvári => 122 Fejérvári Szenterzsébeti => 214 Fejes => 171 - 242 Fekete => 37 - 203 - 242 Fekete, máskép Pap => 203 Félegyházi => 203 Félegyházy, lásd Nagy-Félegyházy => 203 Feltóthi => 203 Fényes => 203 Feöldös, lásd Herczeg => 248 Fercsák => 242 Ferdényi => 203 Ferenczffy => 302 Ferenczi => 203 - 242 Ferenczy => 171 - 242 Festő => 242 Filep => 83 Finta => 242 Fiók => 203 - 242 Fischer => 168 Fisser => 242 Fittus => 37 Flóri => 203 Fodor => 37 - 122 - 203 - 242 Fodor, lásd Mészáros => 203 Fogarassy => 37 Fodor Szabó => 242 Fogarasy => 37 Fogarassy => 203 Foglár => 168 Fónagy => 203 Fora => 242 Forgách (Gimesi) gr. => 168 - 242 Forgó => 242 Forgon => 242 Foris => 203 - 242 Fórján => 122 Forrai => 242 Forray => 83 Fótosy, lásd Kiss => 302 Földessy => 203 Földy => 168 Fövényessy => 38 Frájzájzen => 168 Fráter => 203 Frek => 38 Friebeisz => 123 Frona => 242 Fuk => 38 Futó => 171 Futaky => 203 Fügedy => 38 - 242 Füle => 242 Fülek Kovács => 242 Füleky => 38 - 203 - 242 Fülep => 203 Fülep, lásd Czövek => 242 Füles => 203 Fülpessy de eadem => 242 Für => 302 Fürjes => 242 Füredy => 203 Füstös => 38 Fűzi => 38 Füzy => 242 Gabliki (v. Gavliki) => 83 Gábri => 242 Gábriel => 38 Gadna => 242 Gadnai => 38 Gaflor'a Paar => 168 Gál => 242 - 302 Gaal => 168 Gaal, máskép Bajkay => 168 Gáli => 123 - 302 Galambos => 123 - 168 - 242 Galambosi => 203 Gálfy => 242 Galgóczy => 168 - 171 Gáli => 203 Gáloss => 168 - 242 Galyi => 203 Garas => 38 Garzó => 203 Gaso => 242 Gazaffy => 122 Gazda Országh => 84 Gazsy => 203 Gecse => 242 Gecsey => 171 Gecskei => 38 Géczey => 171 Gelley => 38 Gellén => 242 Gellény => 38 Gellér => 203 Gellérfi => 242 Gellért => 203 Gellesy => 38 Gelonics => 122 Gencsy => 171 - 203 Gerdenics => 123 Gere => 242 Gerecs => 38 - 242 Gergely, lásd Kis-Gergely => 242 Géresy => 171 Gerő => 203 Gerzsenyi => 171 Ghilányi báró => 171 - 203 Girincsi => 242 Girinthi (Potsa Csécsi) => 38 Glocza, máskép Szorosi => 203 Gludovácz => 123 Gocs => 38 Goda => 204 Goltperger => 68 - 171 Golub => 122 Gomba => 242 Gombai => 168 Gombos => 122 - 204 - 242 Gombkötő => 242 Gona => 38 Gonda => 170 Gondol => 242 Gorzó => 171 Göcze => 168 - 242 Göből => 38 Gömrey => 242 Gönczel => 168 Gönczi => 38 Göndör => 242 Görgei => 38 Görgey => 243 Görgey (Görgei) => 171 Görögh => 171 Grabarics => 123 - 155 Graman => 123 Groczky => 122 Grosz => 168 Grüner => 83 Guáry => 301 Gubacs => 83 Gugánovics => 122 Gulácsy => 171 Guthy => 171 - 204 Gutthay => 302 Gvadányi gr. => 296 Gy Gyani => 170 Gyáraki => 170 Gyárfás => 168 Gyarmathi => 204 Gyarmathy => 38 - 171 Gyenis => 123 Gyerő => 204 Gyöngyössy => 204 - 29 G Győrffy => 204 Györffy Lósádi => 85 Győrffy (Telekesi) => 38 - 83 - 85 Györgydeák => 296 Györgyik => 296 Györgypál Csiktaploczai => 243 Győri => 38 - 204 Győri Czakó => 296 Győri Nádudvari => 243 Györky => 122 Györössy => 204 Gyukics => 122 Gyulay => 204 Gyulay (Marosnémeti} gróf => 171 - 204 Gyulinácz => 122 Gyurcsányi => 168 Gyurisics => 122 Gyurkó => 296 Gyurkovics => 38 - 204 Gyüre => 38 H Haasz => 170 Haczoki (Hátszegi) => 214 Hayll => 122 Hain, máskép Kovács => 38 Haj => 204 Hajas => 123 - 204 Hajdú => 204 - 296 Hajnal => 122 - 296 Hajnik => 243 Hajpál => 296 Halasy, lásd Dévaványai => 243 Halász => 83 - 204 Halász Dabasi => 85 Halász Takács => 296 Halászi => 168 Haller (Hallerköi) gr. => 171 - 204 Halmi => 38 Hangácsi => 38 Hangya, lásd Csiszár => 296 Hankó => 296 Hanula => 168 Hanvay => 296 Hár => 204 Harangi => 204 Harangozó => 38 Haraszti => 204 Harmathy => 204 Harmos (Hihalmi) => 173 - 237 Harsányi => 38 - 83 - 204 - 296 Hartó (Szokolyai) => 296 Hartvigh => 168 Hasas => 296 Hatházi => 38 Hatvani => 38 Hatvani (Szigeti) => 124 Hatvani Tóth => 296 Hatvany => 296 Ható => 122 Havas => 38 - 296 Ház => 83 Hebrant => 38 Héczei => 38 Hegedüs => 296 Hegedűs (Tomcséni) => 296 Hegyi => 122 - 204 - 296 Hegyi, lásd Svylkovics => 123 Hegymeghi => 38 Hegymeghy => 296 Helbing => 123 Hellenbach báró => 168 Helmeczi => 204 Hencz => 168 Hendrey => 83 Her => 296 Herczeg => 303 Herczegh => 204 Hericz => 38 Hermán => 38 - 296 Hernyákovics => 122 Hersching => 123 Hertelendy (Hertelendi) => 173 Hetey => 171 Heti (de eadem) => 296 Hevessi => 296 Hezel => 296 Hideg => 296 Hidegh => 38 Hidy => 204 Hirkó => 38 Hizó => 204 Hodermárszki => 171 Hodos => 204 Hodossy => 168 - 204 Hodossy (de eadem) => 296 Hojtsy => 123 Holczer => 92 Holló => 204 - 296 Holosnai => 83 Homonnai => 38 Homonnay => 296 Hoporsorom => 38 Horánszky => 168 Horkai => 38 Horkay => 296 Horogh => 204 Horváth => 38 - 73 - 122 - 123 - 171 - 204 - 296 Horváth (Bibiti) => 38 Horváth, lásd Borsicz => 303 Horváth (Dralepszkai) => 158 Horváth (Klacsenovi) => 171 Horváth (Muraniczi) báró => 171 Horváth (ostorhariczi) => 38 Horváth (Palocsai) br. => 171 Horváth (Pálóczi) => 38 - 171 Hosszufalusy => 296 Högye => 204 Hrabovszky => 204 Hranilovic => 243 Hubay => 38 - 296 Hunyadi => 38 Hunyady => 168 - 171 - 296 Hunyor => 38 - 204 Huszár => 168 - 303 Huszár báró => 204 Huszty => 204 Hutka => 38 I Ibrányi => 171 Iffiu => 168 Ignát => 204 Ignéczy => 17 Iklódy => 204 Ility => 122 Ilosvay => 204 Ilosvay (Ilosvai) => 171 Illyenes => 83 - 204 Illyés => 204 Illyésfalvi Pap => 181 Illésy => 38 Illobay => 168 Imre => 38 Imri => 296 Incze => 204 Ipi => 296 Irinyi => 171 - 204 Irsay => 38 Isó => 170 - 296 Ivánics => 296 Ivánkay => 38 Ivánkó => 17 Ivánkovics => 22 Ivánovics => 84 Ivány => 38 - 296 Iványch, lásd Kalapathy => 303 Izsák Nagy => 296 J Jabkonszky => 204 Jabroczky (Jaodbri) => 38 Jakab => 204 ________________ 296 Jakab (Középlaki) => 303 Jakabfalvi => 38 Jakabházi => 38 Jálics => 85 Jámbor => 204 - 296 Jancsó => 38 - 204 Jancsovics => 122 Janka => 296 Janky => 294 Jankovics => 123 - 168 Járdánházy => 296 Járdány => 294 Jármy (Jármi) => 171 Jászay => 38 Jászberényi => 296 Jekelfalussy (de eadem) => 296 Jenei => 296 Jeney => 38 - 171 - 204 Jerenich => 122 Jeszenszky => 84 - 168 Jeszenszky (Kisjeszenei) => 65 Job (Fancsali) => 38 Jóczik => 38 - 296 Jokmánv => 303 Jólész => 38 Joó => 171 Jordány => 204 Jósa => 83 - 171 - 204 Jósa (Pankotai) => 296 Josvay => 38 Juhász => 168 - 296 Jurkovics => 204 K Kaba => 83 Kába => 204 Kacsamágh => 170 Kádár => 38 - 204 Kádas => 38 ,________________ 168 - 296 Kágyi => 204 Kajári => 204 Kajdácsy => 123 Kajdy => 171 Kajor => 171 Kajty => 122 Kajtor => 204 - 296 Kájzler => 204 Kakas => 303 Kakucsi => 204 Kalapáty, lásd Iványch => 303 Kalas => 38 Kalass => 296 Kalla => 296 Kállay => 38 - 170 - 171 - 204 Kálmán => 38 - 296 Kalmár => 204 Kálnay => 168 Kaló => 296 Kálló => 170 Kamocsay => 168 Kamuti => 204 Kanacsky => 122 Kandó => 38 Kangyerka => 84 Kanitz => 38 Kanizsay => 171 Kanyó => 122 Kanyó, lásd Szabó => 171 Kapczy => 243 - 303 Kapy (Kapivári) => 296 Kaposi => 171 Kapusánszky => 204 Karácson => 170 Karácsondi => 296 Karácsonyi => 204 Karakasevity => 122 Karancsi => 204 Kárandi => 204 Karapancsics => 122 Kardos => 38 - 168 - 204 Kardos, lásd Pap => 204 Kari => 123 Karkovány => 301 Karnai => 38 Karnis => 38 Károlyi => 38 - 168 - 171 - 204 Károlyi (Nagy-Károlyi) gr. => 171 Karonczy => 83 Karpicsek => 204 Kása => 296 Kassay => 171 - 296 Kasiar => 168 Kastani, lásd Medveczki => 84 Kasza => 204 Kászonyi => 83 Kata => 123 Kátay => 296 Katona => 38 - 123 - 204 - 296 - 304 Katona Mályi => 296 Katona Takács => 204 Kazay => 38 - 296 ________________ 301 - 304 Kazinczi Nagy => 296 Kazy => 168 Kébell => 204 Kecse => 168 Kecskeméti => 296 Kecskeméti Nagy => 296 Kecskeméthy => 38 Kecskés => 296 Keczeli => 204

Keczer (Lipóczi) => 38 Keglevics (Buzini) gr. => 168 - 296 Kegyes => 38 - 204 Kelcz (Fületinczi) => 38 - 301 Kelemen => 83 - 204 - 296 Kéler => 74 - 85 Kéler Modolyi => 168 Kelkó => 168 Kémedi => 171 Kemény => 204 Kende => 171 Kenderesi => 204 Kenessey (Kenesei) => 301 Kenéz => 204 Kenyeres => 296 Kenyhéczi => 296 Képes => 38 Keresi => 204 Kerékgyártó => 296 Kerékgyártó Tóth => 296 Kerekes => 168 - 204 - 296 Kereki => 38 Kereky => 204 Kereskényi => 168 Keresztes => 171 Keresztesi => 204 Kéri => 296 Kéry => 204 Kertész => 171 Keserű => 204 Keszthelyi => 304 Kezi => 171 Khlosz => 170 Kibédi, lásd Mátyus (Kibédi) => 215 Kincses => 204 Király => 38 - 204 - 296 Király (Szathmári) => 296 Kis => 38 - 83 - 123 - 204 - 296 - 297 Kis Boldogházi => 297 Kis Gergely => 297 Kiss => 168 Kiss Benedek => 297 Kiss Ecsegi Kiss => 297 Kiss Egri Kiss => 297 Kiss Somlyos Kiss => 297 Kyss, máskép Fótosy => 305 Kismester => 38 Kisvárday => 38 Kiszeli => 171 Klein, lásd Klein Arnótfalvy => 112 Klempai => 83 Klinovszky => 84 - 122 Klobusiczky => 171 Klobusiczky (Klobusiczi) => 301 Kmeth => 168 Knaiffel => 168 Knapp-Bányai => 70 Knezy => 122 Kobosiczky => 297 Kócsak => 297 Kocsár => 204 Kocsis => 168 - 204 Kocsordy => 297 Kóczi => 38 Koczián => 297 Koczka => 38 - 204 Koczok => 297 Kodormányi => 204 Koháry gr. => 168 Kokai Kun => 297 Kolban => 38 Kolcsár => 38 Kolláth => 205 Koller => 168 Koller Gödri => 123 Kolonics => 205 Kolosi => 297 Kolosváry => 205 Kolya => 205 Komáromy => 38 - 205 Komicz => 83 Komjáthy => 38 - 168 Komjáthy de eadem => 297 Komlosy => 122 Komlósy (Komlósi) => 171 Komónyi => 171 Koncsek (Dvoreki) => 297 Koncsol => 38 Koncz (Naményi) => 38 Koncz => 122 - 171 - 297 Kónya => 39 - 205 Konyha => 297 Kontél => 168 Konti => 297 Kontra => 205 Kontyos => 168 Kopácsy => 297 Kopasz => 168 Korchmáros => 120 Kormos => 39 - 297 Komis (Tótváradjai) => 39 - 173 Korocz => 39 Koroda => 84 Kóródy => 3 q Koroknay => 205 Korpás => 297 Korponai => 39 - 168 Kósa => 171 Koss => 39 Koscsányi => 39 Kosdy => 297 Kosik => 171 Kosity => 122 Kosutt => 297 Kosz => 3 S Koszta => 171 - 205 Kosztin => 205 Kosztolányi => 168 - 205 Kosztolányi, máskép Maszlak => 168 Kosztolányi, máskép Spanak => 168 Kota => 39 Koti => 205 Kovách Kaali => 304 Kovách de Ványa => 304 Kovács => 39 - 123 - 168 - 171 - 205 - 297 Kovács, máskép Bankházi => 169 Kovács (Buga) => 297 Kovács (Dicskei) => 169 Kovács (Fábri) => 297 Kovács Füleki => 297 Kovács, máskép Hain => 39 Kovács (Kócsi) => 39 Kovács (Kovac) => 305 Kovács Laczkó => 39 Kovács (Selyebi) => 39 - 205 Kovács Sütő => 297 Kovács Szabó => 297 Kovács Vályi => 297 Kovachich => 77 - 83 Kozák => 39 Kozák Szabó => 39 Kozáry => 297 Kozma => 39 - 205 - 297 Kozma Felső-Torjai => 301 Kozma Levéldi => 243 Kölbel => 39 Kölcsey => 205 Kölcséri => 205 Kölgyesi => 205 Köncs => 85 Körei => 297 Körmendy => 305 Körmös => 305 Körtvélyesi => 205 Körtvélyessy => 39 Köszeghy => 39 Köszöghi => 123 Köszörűs => 297 Kövér => 205 Kövy => 39 Krajnik => 30 Kramarcsik => 84 Krecsmáry => 169 Kriston => 297 Krizánics => 169 Krssak => 169 Krucsay (Krucsai) => 171 Kruspér => 123 Kubara => 122 Kubinyi (Felső Kubini) => 297 Kubinszky => 284 - 296 Kuk => 205 Kulcsár => 205 - 297 Kulin => 123 Kun => 39 - 123 - 171 - 205 - 297 Kun, máskép Kókai => 297 Kunsz => 39 Kupai => 39 Kupecz => 39 Kutassy => 297 Kutró => 205 Kürti => 297 Kürthy => 169 Kürtössy => 123 Kvassay => 169 L Labancz => 39 Labancz Szabó => 297 Láczay => 169 Láczay (Kis-Honti) => 297 Laczkó => 122 Laczkó-Kovács => 39 Laczkovics => 205 Ladányi => 205 Lajos => 205 Lakatos => 39 - 205 - 297 Laky => 39 Laksay => 297 Lál => 205 Lámos => 297 Lánczi => 297 Lánczy => 171 Lánczy (Lánczi) => 39 Lányi => 171 László => 123 Lászlóffy => 32 - 85 - 169 Lasztóczy => 205 Latinovics => 122 Lator => 205 Lattran => 297 Lauró => 123 Lavotha => 84 Lázár => 243 - 297 Lecsó => 297 Léczei => 169 Légrádi => 39 Légrády => 205 Lehoczky => 39 - 123 . Leidenfrost Barsi => 301 Lélek, lásd Tardi => 205 Lénárd => 297 Lencsés => 39 Lengyel => 39 - 83 - 123 - 205 - 297 Lenkey => 39 - 297 Leppel báró => 171 Leszéry => 83 Léta => 205 Lévay => 205 - 297 Lévay Eötvös-Lévay => 205 Lévay (Kis Szetsei) => 152 Lipcsey => 171 - 297 Lipkó => 169 Liptay => 123 - 169 - 205 Liptay Faragó => 297 Lipták => 297 Liszkay => 39 Lisznyai => 39 Litassy => 169 Literáti => 205 Litvai => 122 Loktsánszki => 84 Lónyay (Nágylónyai) => 171 - 297 Losonczi => 297 Lovas => 169 - 297 Lovász => 83 - 297 Lovász, lásd Rácz => 205 Lökös => 297 Lőrincz => 305 Lőrincz (de Altorja) => 305 Lövey => 297 Lövey (Lövei) => 171 Luczás => 205 Lugossy => 205 Lukács => 297 Lukachich => 91 Lüley => 169 M Mácsy => 169 Mácsik => 169 Madarassy => 297 Madarász => 297 Madass => 205 Maguly => 205 Magyar => 39 - 83 - 122 - 205 Magyari => 205 Magyary => 297 Maholányi => 171 Majer => 30 Major => 123 Majoros => 297 Majthényi => 169 Majthényi (Keselökői) => 297 Majzik (Tarcsai) => 276 Makay => 39 - 171 - 205 - 297 Makláry => 297 Makó => 169 - 205 Makra => 205 Malinovcs => 169 Malonyai => 169 - 297 Mályi => 297 Mályi Katona => 297 Mándi => 171 Mandity => 122 Manics => 122 Mányai => 169 Marczy => 39 Marczibányi => 83 Márffy => 123 Máriássy => 243 Máriássy (Márkusfalvi) => 39 - 297 Márjás => 205 Márk => 297 Márky => 205 - 297 Markocsány => 83 Markos => 205 Markovics => 122 ________________ 171 Markus => 169 - 297 Maróthy => 172 Marsalkó => 297 Marsinszky => 205 Marsó (Verebélyi) => 111 Marsovszky => 169 - 205 Marsovszky (Marsófalvi) => 173 Mártha => 39 - 205 Martinidesz => 39 Marton => 39 - 85 - 205 Márton => 297 Marussi => 297 Maszlak Kosztolányi => 169 Maták => 205 Máté-Nagy => 39 Máthé => 205 Mátéfy => 169 Matejecz => 84 Matolcsi => 39 Matolcsy => 172 Matulay => 169 - 297 Matulka => 297 Mátyássy => 297 Mátyus => 122 - 297 Mátyus Kibédi => 215 Mediánszky => 122 Medveczky, máskép Kasztani => 84 Medveczky, máskép Ollik => 84 Medveczky, máskép Sitárik => 84 Medveczky, máskép Tomovics => 84 Medzihradszky => 84 Megyeri => 39 - 205 Megyesi => 205 Méhes => 205 Melczer => 124 Melczer (Kellemesi) => 39 Menessági => 297 Menyhárt => 169 Menyihárt => 298 Meskó => 84 Meskó (Széplaki, és enyiczkei) báró => 39 - 298 Mester => 205 - 298 Mesterházy => 124 Mészáros => 169 - 205 - 298 Mészáros, máskép Fodor => 205 Meszlényi => 205 Mészöly => 85 Mettál Frivaldi => 165 Mezei => 205 Mezey => 172 - 298 Mezidhráczky => 172 Mező => 172 - 298 Micskey => 205 Mihály => 298 Mihály Gávai => 298 Mihálvfi => 83 - 205 Mihájlovics => 172 Mihucza => 205 Mike => 205 Miklós => 298 Miklóssy => 298 Mikó => 172 Mile, Mille => 205 - 298 Mileta => 172 Milete => 298 Milinovity => 122 Militicza => 205 Milkó => 298 Milkovics => 122 Mirilovity => 122 Missaly => 305 Miskolczi => 39 Miskolczy => 205 - 298 Mitrovics => 170 Mitterpacher => 124 Mittinger => 83 Mlinik => 298 Mlinkó => 298 Mocsári (Bocsári) => 298 Mocsáry => 39 Moczik => 83 Modi => 205 Modoly-Kcler => 169 Modos => 298 Mohácsy => 298 Moldvay => 205 Molnár => 39 - 83 - 115 - 169 - 205 - 298 Molnár (Rimaszécsi) => 39 Molnár (Szabó) => 39 Mónus => 298 Monyak => 84 More => 39 Móricz => 169 - 172 - 298 Móricz (Técsöi) => 173 Morvay => 39 - 169 - 203 Morvay Alsódraskóczi => 27 Motesiczky => 169 Motyovái => 169 Mravik => 169 Muray => 205 Muraközy => 298 Murányi => 298 Muslay => 83 N Nadányi => 205 Nádas => 205 Nádasy => 39 Nádaskay => 39 Nagy => 39 - 122 - 124 - 169 - 172 - 205 - 298 - 306 Nagy-Ari => 214 Nagy-Beregszászi => 298 Nagy-Csécsi => 298 Nagy-Csontos => 298 Nagy (Daróczi) => 39 Nagy Félegyházy => 205 Nagy, lásd Izsák Nagy => 298 Nagy, » Kazinczi Nagy => 298 Nagy, » Kecskeméti Nagy => 298 Nagy, » Körei Nagy => 298 Nagy-Máté => 39 Nagy (Péli) => 169 Nagy, lásd Poroszlai Nagy => 298 Nagy, » Putnoki Nagy => 298 Nagy-Rácz => 298 Nagy, lásd Soltész-Nagy => 298 Nagy, » Solymosi => 83 Nagy (Somolyai) => 39 Nagy-Stephán => 298 Nagy, lásd Szabó => 205 Nagy, » Szalontai Nagy => 298 Nagy-Tályai => 298 Nagy (Tasnádi) => 78 Nagy-Tolcsvai => 124 Nagy, lásd Tóth => 298 Nagy, máskép Varga => 298 Nagy, » Vásárhelyi => 169 Nagy, lásd Zérczi Nagy => 298 Nagyfejeö => 306 Nagyváthy => 298 Naményi => 205 Namessányi => 206 Námesnyi => 205 Nánásy => 172 Náncsics => 122 Nedeczey => 39 Négyessy => 39 - 298 Nehéz => 39 Neimon => 39 Nemes => 39 - 172 - 205 - 298 Nemes Pap => 206 Németh => 39 - 298 Németh alias Czernel de Misioka => 306 Némethi => 39 Nerádovics => 215 Neszmér => 122 Nevelös => 39 Niczky => 39 - 172 - 206 Nikházy => 39 Nikoletics => 122 Nikolity (v.Nicolity) => 122 Novajkay => 39 Novoszedli => 169 Nozdroviczky => 39 Ny Nyága => 206 Nyárady => 172 - 298 Nyéki => 206 Nyerges => 39 Nyeste, Hatházi => 206 Nyilas => 39 - 206 - 298 Nyiri => 206 Nyirő => 298 Nyúzó => 206 Nyüvedi => 206 O Ocskay => 39 Odry => 122 Okolicsányi => 84 - 169 Okolicsányi de eadem => 298 Oláh => 39 - 206 - 298 Olajos => 39 - 298 Olasz => 206 - 298 Olasz, máskép Raguzai => 213 Olaszi => 206 Ollik, lásd Medveczky => 84 Onady => 206 Ondrejecska => 169 Ondrejkovics => 39 Ónodi => 298 Ónodi, Szabó Ónodi => 298 Onody => 169 Orbán => 172 - 298 Orbány => 206 Orbonás => 206 Ordódy => 169 Orlovics => 124 Ormós => 172 Ormos (Csicseri) => 298 Ornyi => 298 Oros => 298 Orosz => 172 Orosz (Csicseri) => 39 - 298 Országh Gazda => 84 Oskó => 298 Osvárd => 298 Osváth => 206 Otrokocsi => 298 Ottlik => 39 Óvári => 169 - 172 - 298 Óváry => 39 Ördög => 298 P Parlai => 169 Parniczky => 84 Paroszay => 169 Pásti => 298 Pászthy => 169 Pásztor => 298 Patay => 39 - 172 - 206 Patay (Báji) => 172 Pataky => 298 Pattantyús => 298 Pathó => 214 Paulessych => 91 Paulikovics => 298 Paumhackel => 206 Pávics => 124 Pécsi => 39 Pécsy => 122 Pécsi (Andréffy) => 306 Péchy => 172 - 206 Péchy (Pécsujfalusi) => 39 - 173 - 298 Péczeli => 39 Pekri (Petrovinai gróf és nemes) => 107 Perczel => 124 Pereczi => 206 Perei => 206 Perényi => 2 - 41 Perényi báró => 169 - 172 Pereszlényi => 39 Pesity => 122 Pesti => 206 Peszeky, lásd Szabó => 169 Pete => 206 Pete, lásd Pap => 2 Petermányi => 306 Pető => 298 Pethö => 206 Petra => 298 Petrák => 298 Petre => 124 Petrikovics => 169 Petróczy => 83 - 206 Petrovszky => 124 Petruska => 299 Pettyke => 299 Pfeffershofen => 206 Pfresztel => 81 Phem => 206 Piákovity => 122 Pyber => 169 - 206 Pigai => 39 Pigay => 206 Pilászanovics => 122 Pinczés => 299 Pinyigér => 81 Piskóthy => 81 Piukovics => 122 Placsentár => 170 Plathy (Divéki és Nagypalugyai) => 299 Pócs => 169 Pócsi => 299 Pogány => 206 - 299 Pogonyi => 299 Pogoriczky => 81 Pomposs => 169 Pongrácz => 81 - 172 - 206 - 299 Pongrácz (Szentmiklósi és Óvári) => 81 Ponus => 299 Popa => 206 Popovity => 122 Poroszlai Nagy => 299 Portörö => 81 Porubszky => 84 Pósa (Szentkirály-szabadjai) => 81 Posoczy => 123 Possat => 299 Posta => 206 Pothurnyai (de eadem) => 299 Potincza => 81 Pörös => 81 Predmerszky => 169 Prentics => 170 Presztel => 81 Pribék => 123 - 206 Prusinszky => 123 Puky => 81 Puskár => 206 Puskó => 299 Pusztai => 81 Putnik => 123 Putnoki-Nagy => 299 Putnoky => 81 Putnoky (de eadem) => 299 Püspöky => 81 R Racsok => 299 Rácz => 81 - 169 - 206 - 299 Rácz, máskép Lovász => 206 Rácz, lásd Nagy Rácz => 299 Ráczkevi => 299 Ráczkövi => 82 Radics => 123 - 206 Radiscsay => 206 Radisics => 123 Radvánszky => 169 Radvánszky de eadem => 299 Ragályi (Kiscsoltói) => 82 - 299 Ragóczy => 172 Rajcsányi => 169 Rajkovics => 123 Ramocsaházy (Ramocsaházi) => 172 Ránosztai, lásd Skultéti => 169 Rápolthy => 206 Rató => 206 Rátonyi => 206 Ráthonyi => 172 Ravazdy => 206 Rázgha => 169 Rhédey => 206 Rhédey gr. => 206 Rhédei (Kisrédei) => 172 Redmeczi, helyesen Molnár (Rimaszécsi) => 82 Réghy => 169 Réghy, máskép Tatay => 169 Remenyik => 82 - 299 Répás => 299 Réti => 299 Reviczky => 82 - 84 - 206 - 299 Réz => 83 Reziky => 169 Ribényi => 123 Ribiczey => 170 Rimanóczy => 124 Rimaszécsi => 82 Romány => 82 Romhányi => 169 Rósa => 172 - 299 Rottenstein => 299 Röthi => 299 Rudnyánszky => 169 Rumity => 123 Rusa => 172 Rutkay => 82 - 170 - 172 S Sáfár => 299 Sáfi => 299 Sághy-Ruszek => 243 Saigo => 82 Sajthi => 206 Salbek => 83 Sály => 169 Sallai => 82 Sallay => 299 Sállya => 206 Sándor => 169 - 299 Sándor, lásd Gál => 30 y Sántha => 172 - 206 Sápi Balogh => 206 Sárady => 206 Sárkány => 206 - 299 Sárközy => 206 Sárosy => 82 - 206 Sáska => 169 Sasoveczki => 169 Sass => 299 Sauska => 124 Schev => 124 Schenk => 83 Schinder => 169 Schlossberg => 169 Schmerczing báró => 124 Schönborn gr. => 172 Sebe => 299 Sebey => 172 - 206 Sebestyén, de Nagy Tálya => 307 Sebő => 82 - 299 Sebők => 82 Segesváry (Szokonya) => 169 Selmeczy => 206 Selyebi, lásd Kovács => 206 Séllyei => 299 Sembery => 206 Semléky => 169 Semniczky => 206 Semsey (Semsei) => 82 Semtü => 206 Sennyei (Sennyei) gr. => 172 Serb => 83 Serényi (Kis-Serényi) => 299 Seres => 83 - 206 - 299 Serke => 82 Sigray báró => 206 Sigray Bátori => 15 Silye => 206 Sima => 206 Simándy => 206 Simon => 91 - 206 - 299 - 307 Simonyi => 169 Sinka => 206 - 299 Sipeky => 169 Sipos => 82 - 299 - 301 Sipos (Márkusfalvi) => 288 Sissáry => 299 Sitárik, lásd Medveczky => 84 Sivkó => 124 Skopecz => 82 Skrabak => 84 Skrobak => 82 Skuba Csaplovics => 84 Skultéti, máskép Ránosztai => 160 Skvarics => 83 - 206 Smeltzer => 307 Smertzing báró => 124 Smideg => 169 Sógor => 299 Sógor (Teleki) => 82 Soldos => 172 Soltész => 82 Soltész Nagy => 299 Solymossy => 299 Solyom => 206 - 299 Somlyos Kis => 299 Somodi => 82 - 299 Somody => 169 Somogyi => 124 Somosy => 172 Sonkoly => 299 Sóri => 299 Sós => 299 Sós, lásd Gzakó => 299 Soós => 169 - 20 f> Sóós (Sóvári) => 82 Sörös => 169 Spanak, lásd Kosztolányi => 169 Speck => 299 Spolárics => 124 Steinicher (Sánkfalvi) => 299 Stepánovics => 123 Stephán => 299 Stiber, lásd Szöllösi => 307 Sturmány => 299 Stverteczky => 123 Styevár => 169 Suba => 172 - 299 Sugó => 206 Suhay => 243 Suhajda => 299 Sulyok => 172 - 299 Surányi, lásd Szabó => 206 Süj => 299 Sütő => 172 - 206 - 299 Sütő Kovács => 299 Svaiczer (arany-idkai) => 149 Svytkovics, máskép Hegyi => 124 Sz Szegezdy => 207 Székely => 82 - 83 - 172 - 207 - 300 Szekeres => 82 - 207 - 300 Szél => 82 Szél (Makói) => 300 Szeldmájer => 82 Szeleczky de eadem => 300 Szelei => 82 Szeles => 300 Széles => 300 Szemere de eadem => 82 - 300 Szemerey => 85 Szemes => 207 Szemző (kamjonkai) => 146 Szénás => 207 Szenczy => 170 Szendi => 82 - 300 Szendi Literati => 82 Szendy => 172 Szendrei Sipos => 82 Szendrey => 82 Szenesy => 83 Szentandrásy => 207 Szenterzsébeti Fejérvári => 214 Szentiánin => 83 Szent-Imrey (Krasznik-Vajdai) => 82 - 300 Szentiványi => 170 - 207 Szentiványi gr. => 172 Szentléleki => 172 Szentmarjay => 172 Szentmártoni => 82 Szentmihályi => 82 Szentmiklósy => 170 - 207 - 300 Szentmiklossy (Primóczi) => 300 Szentpéteri => 82 Szentpétery => 207 - 300 Szép => 82 Szepesi Csizmadia => 300 Szepesi Szabó => 300 Szepesy => 82 Szepessy => 207 Szepessy (Négyesi) => 300 Szerdahelyi => 83 - 300 Szeremley => 207 Szerencsés, lásd Sztrazni => 170 Szerencsy => 82 - 300 Szigeti, lásd Bódi => 207 Szigeti Vass => 228 Szigethi => 207 Szigethy => 119 Szijj => 300 Szijgyártó => 300 Szikszay => 82 - 300 Szilágyi => 82 - 207 - 300 Szilágyi-Tóth => 82 Szilák => 300 Szilassy => 207 Szilvási Nagy => 308 Szilvásy => 82 Szilvássy => 300 Szinay => 300 Szintay => 300 Szinyei »Szinyei-Merse« => 124 Szipkovics, lásd Tóth => 207 Szirmay => 82 Szirmay de eadem => 300 Szirmay (Szirmabesenyöi és Cserneki) gr. => 172 - 300 Sziszman => 124 Szivy => 170 Szívós => 300 Szlávy => 207 Szlavikovszki => 82 Szmrecsányi (Szmrecsányi) => 85 Szluha => 124 Szluha (Verbói) => 243 Szluha (Ikladi gr. Verbói nemes) => 290 Szmrtnik => 170 Szobonya => 82 - 300 Szoboszlay => 82 - 207 Szóda => 170 Szodorai => 207 Szokonya Segesváry => 170 Szombathy => 82 - 85 Szomodi => 300 Szondi => 207 Szontagh => 300 Szoráth => 82 Szorosi, lásd Glocza => 207 Szőcs => 82 Szőke => 82 - 207 - 300 Szőke Selyebi => 82 Szököts => 207 Szölöskei => 207 Szöllösi => 308 Szöllösy => 170 - 207 - 300 Szöny => 91 Szövetes (Szevötes) => 307 Sztankay Sztankahermányi 124 Sztankovánszky => 124 Sztanojevich => 23 Sztratimirovics => 123 Sztrázni, máskép Szerencsés => 170 Sztrogh => 300 Szucsics => 123 Szudárovity => 123 Szudy => 300 Szuhányi => 172 Szunyogdi => 207 Szűcs => 82 - 207 - 300 Szűcs Miskolczi => 82 Szűcs Ecsegi => 300 Szürszabó => 300 T Tahy => 82 Tajnaí => 123 Tajnay => 170 Takács => 83 - 300 Takács, lásd Ari => 207 Takács, lásd Halász Takács => 300 Takács, lásd Katona Takács => 207 Takácsi => 300 Takó => 207 Taksonyi => 207 Tallheim => 83 Tallián (Vizeki) => 300 Tályai => 300 Tályai, lásd Nagy Tályai => 300 Tamás => 300 Tamássy => 82 Tamássy, lásd Tanyi => 124 Tamássy (Fogarasi) => 173 Tanda => 300 Tankovics => 300 Tanyi => 124 Tapai => 207 Tar => 207 - 300 Taar => 123 Tarcsi => 207 Tarcsy => 82 Tarczali => 207 Tardi, máskép Lélek => 207 Tarhos => 170 - 207 Tarnóczy => 170 - 172 Tarnyik => 300 Tarsoly => 207 Tasnádi => 82 Tassy => 207 Tatay, lásd Réghy => 170 Tattay => 71 - 85 Tatay, máskép Balogh => 207 Tatár => 207 Técsi => 207 Téglássy => 82 Tegzes => 207 Tékes => 300 Teleki (Széki) gr. => 207 - 172 Teleky => 300 Tereky => 300 Terney => 300 Ternyei => 82 Tessényi => 170 Tessity => 123 Teszák => 123 Tibai => 172 Tillai => 300 Tinis => 82 Tirmer => 82 Tiszta (Lipsini) => 82 - 300 , Tivadar => 82 - 207 Tofeus (Székelyhídi) => 214 Tóbiás => 300 Tokodi => 207 Tokody => 83 Tholdalagi => 207 Thurózzy (alsó köröskényi) => 242 Toldy => 172 - 207 Tolnay => 82 - 172 - 207 Tolvaj => 207 - 300 Tománics => 82 Tomka (Tomkaházi) => 300 Tomovics, lásd Medveczky => 84 Tompa => 170 Torday => 172 Tornallyai (de eadem) => 300 Toroczkay => 207 Tóth => 82 - 123 - 124 - 170 - 172 - 202 - 300 Tóth, lásd Ecsegi Tóth => 300 Tóth, lásd Hatvani Tóth => 300 Tóth-Kádár Sárosberkeszi => 243 Tóth, lásd Kerékgyártó Tóth => 300 Tóth, » Murányi Tóth => 300 Tóth, » Nagy => 300 Tóth-Szakmáry => 207 Tóth (Székelyi) => 200 Tóth-Szilágyi => 82 Tóth-Szipkovics => 207 Tótfalusi => 207 Tölczéki => 300 Tömösváry => 83 Törey => 308 Török => 82 - 83 - 84 - 207 - 300 Török Eötvös Török => 300 Török Kadicsfalvi => 173 Török Szendrői) => 300 Törös => 207 Törös (Szabolcsi) => 300 Trencsénvi => 207 Trocsányi => 82 Trnkóczy => 84 Trsztenszky => 84 Thuránszky => 82 - 170 Turbulya => 207 Turcsányi => 207 - 300 Turóczy => 82 Thuróczy => 207 Tury (Thury) => 83 - 172 - 300 - 308 Turpes => 215 Thurzó => 207 Tuza => 300 Tüdős => 82 Türey => 207 Tűri => 300 U Ubrisy => 82 Udvarnoky => 82 Ugray => 207 Uj => 124 Ujj => 207 Ujfaludy => 207 Ujfalusy (Ujfalusi) => 85 Ujfalussy => 170 Újhelyi => 207 Újhelyi (Újhelyi) => 172 Újlaki => 207 Ujvárasy => 207 Újvári => 124 - 170 - 207 Ukatyanik => 172 Ungvári => 82 - 207 Ur => 172 Urbán => 82 Uszkay => 172 Uzoni => 207 V Váczy => 82 - 207 Váczy => 82 Vaday => 83 Vadas => 207 Vadasfalvi => 82 Vadászi => 172 - 207 Vágásy => 82 Vay (Vai) => 172 Vály => 170 Vámosi => 82 Vandernáth gr. => 172 Vankay => 82 Vannay => 172 Várady => 170 - 172 - 207 Várady, lásd Vartha => 207 Varanyai => 170 Varatkay => 82 Varga => 123 Vargha => 207 Varjú => 207 Varró => 172 Varsóczy => 207 Vartha, máskép Várady => 207 Vas => 172 - 308 Vass (Szigeti) => 228 Vass => 82 - 207 Vásárhelyi => 83 Vásárhelyi, máskép Nagy => 170 Vásári => 208 Vasas => 208 Vasvári => 208 Vécsey => 82 Vécsey (Vécsei) báró => 172 Végh => 82 - 170 - 208 Végh, lásd Katona => 308 Végházy => 82 Velikay => 124 Vellesz => 170 Vendéghy => 82 Venter => 208 Vér => 208 Verdes => 208 Verebély => 82 Veres (s) => 82 - 208 . Vértesy (Vértesaljai) => 14 Veszös => 208 Veth => 170 Vetési => 208 Viczmándy => 82 - 172 Vida => 208 Vidákovics => 123 Vigh, lásd Farkas => 208 Viltsek => 84 Vincze => 172 Vinkovics => 170 Virágos => 208 Visnyovszky => 170 Vitta => 124 Vitális => 82 - 208 Vitárius => 82 Vitéz => 208 Vitkay (Vitkai) => 172 Vitkóczy => 83 Vittelki => 83 Viza => 308 Vizi => 83 Vizy => 170 Vojcs => 123 Vojnics => 123 Vojnovity => 123 Vojthó => 83 Volárics => 123 Vörös => 170 Vörösmarty => 23 Vránovics => 124 Vucselity => 123 Vucskovity => 123 Vujevics => 123 Vusity => 123 W Wr, lásd Zegy de Zerechen => 308 Z Zabary => 83 Záborszky => 124 Zábreczky => 170 Zádori => 208 Zádory => 170 Zaffiry => 170 Zákány => 208 Zákó => 123 Zámbory => 172 Zatureczky => 170 Zbiskó => 123 Zerdahelyi => 91 Zegy (de Zerechen) => 308 Zimány => 170 Zinder => 208 Zmeskál => 84 Zoltán => 172 - 208 Zombory => 123 - 124 - 208 Zombory (Zombori) => 83 Zoráth => 123 Zuday => 208 Zudra => 208 Zuh => 208 Zülle (Kiskéri) => 83 Zsadányi => 83 Zsiday => 208 Zsuffa a Matejovics ágból => 84 Zsujtay (Zsujtai) ________________ 83